Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 896 (17901. - 17920. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
17920. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-12-08 09:27:33
Üzenet elküldve: 2022-12-08 09:27:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Ártatlan kis szórakozás //
* A hímnek mindig is volt egy valahányadik érzéke ahhoz, hogy megérezze, ha valaki hosszasan figyeli őt. Ez a képessége sokszor segítette már át nehéz helyzeteken, megtanult hát hallgatni rá. Most is érzi azt a különös érzést, így hát feltűnés nélkül folytatja az arany sétáltatását hosszú ujjai között, nem változtatva a sebességén. Oldalra pillant. Aztán picit lejjebb. *
~ Apró, sötéthajú. Talán gyermek. ~
* Semmi fenyegetőt nem észlel, így egy pendüléssel az asztalra csapja az érmét. A kistermetű szomszédja megszólal és közelebb jön, így már látja, hogy valójában egy alacsonyka lánnyal van dolga. A továbbiakban ügyet sem vetne rá, ha nem bökné még egy apró könyök a pulton. Odafordítja a fejét, hogy ugyan mit szeretne, ha szeretne egyáltalán. *
- Ó?
* Enyhén kérdő hangsúllyal, félig megemelt szemöldökkel nyugtázza az elhangzottakat. Ekkor azonban kivillan a kis hölgy árulkodó füle, alig hallhatóan fel is szisszen a hím. *
- Önszántából megszólít egy sötételf férfit. Micsoda bátorság. Vagy esztelenség?
* Szólal meg, sima, kellemesen modoros hangon, de azért érezhető benne a figyelmeztetés. *
* A hímnek mindig is volt egy valahányadik érzéke ahhoz, hogy megérezze, ha valaki hosszasan figyeli őt. Ez a képessége sokszor segítette már át nehéz helyzeteken, megtanult hát hallgatni rá. Most is érzi azt a különös érzést, így hát feltűnés nélkül folytatja az arany sétáltatását hosszú ujjai között, nem változtatva a sebességén. Oldalra pillant. Aztán picit lejjebb. *
~ Apró, sötéthajú. Talán gyermek. ~
* Semmi fenyegetőt nem észlel, így egy pendüléssel az asztalra csapja az érmét. A kistermetű szomszédja megszólal és közelebb jön, így már látja, hogy valójában egy alacsonyka lánnyal van dolga. A továbbiakban ügyet sem vetne rá, ha nem bökné még egy apró könyök a pulton. Odafordítja a fejét, hogy ugyan mit szeretne, ha szeretne egyáltalán. *
- Ó?
* Enyhén kérdő hangsúllyal, félig megemelt szemöldökkel nyugtázza az elhangzottakat. Ekkor azonban kivillan a kis hölgy árulkodó füle, alig hallhatóan fel is szisszen a hím. *
- Önszántából megszólít egy sötételf férfit. Micsoda bátorság. Vagy esztelenség?
* Szólal meg, sima, kellemesen modoros hangon, de azért érezhető benne a figyelmeztetés. *
17919. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-12-08 08:56:05
Üzenet elküldve: 2022-12-08 08:56:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 226
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 226
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Ártatlan kis szórakozás //
*Egy megkönnyebbült sóhajjal lép be nem sokkal Saedree után, közben gyorsan behúzza maga után az ajtót, hogy kizárja az épületből a kellemetlen hideg levegőt. Kezeivel kicsit megdörzsölgeti felkarját, ez leheletnyit enyhít kellemetlenségein. Alissäna is a pulthoz lép, elégedett sóhajjal állapodik meg ott, éppen azon töprengene, hogy mit igyon, amikor valami csillanásra figyel fel szeme sarkából. Fel sem tűnt számára, hogy a mellette lévő alak egy mélységi, de most sem foglalkoztatja ez különösebben, túlzottan leköti, hogy az aranyló érmét bámulja teljesen elmélyülten.
Persze rövidesen észhez tér és elkapja tekintetét oldalra még mielőtt túl tolakodónak ítélik meg őt. Miközben saját erszényéért kutakodik megállapítja magában, hogy aki ilyen könnyedséggel viszonyul a pénzhez annak biztosan sok van, vagy csak szeretné elhitetni ezt másokkal.*
- Jó napot!
*Szólítja meg a sürgő-forgó pultost, még int is neki, de az ügyet sem vet rá. Sóhajtva felkönyököl ő is a pultra, könyökével hozzá is ér a mellette álló sötételfhez. Hogy szándékos volna ez, vagy véletlen csupán, ezt nehéz eldönteni.*
- Bocsánat.
*Kap észbe hirtelen és hideg kezecskéjét arrébb húzza, illetve ő is tesz egy fél lépést távolabb a másiktól.*
- Nincs mit tenni, ilyen farkasordító hidegben önkéntelenül is közelebb kívánkozik az ember a másikhoz.
*Feleli egy rövid kacaj kíséretében, majd megigazgatja haját, ami közben kivillan hosszúkás füle. Saedree számára talán gyanússá válhat, hogy egy tiszta vérű ugyan miért ilyen kedves vele, ugyanakkor érzékelheti azt is, hogy az egészséges bizalmatlanságon túl Alissänában nincsenek ellenérzések vele szemben. Ahhoz túl könnyeden viselkedik, vagy csupán remekül hazudik.*
*Egy megkönnyebbült sóhajjal lép be nem sokkal Saedree után, közben gyorsan behúzza maga után az ajtót, hogy kizárja az épületből a kellemetlen hideg levegőt. Kezeivel kicsit megdörzsölgeti felkarját, ez leheletnyit enyhít kellemetlenségein. Alissäna is a pulthoz lép, elégedett sóhajjal állapodik meg ott, éppen azon töprengene, hogy mit igyon, amikor valami csillanásra figyel fel szeme sarkából. Fel sem tűnt számára, hogy a mellette lévő alak egy mélységi, de most sem foglalkoztatja ez különösebben, túlzottan leköti, hogy az aranyló érmét bámulja teljesen elmélyülten.
Persze rövidesen észhez tér és elkapja tekintetét oldalra még mielőtt túl tolakodónak ítélik meg őt. Miközben saját erszényéért kutakodik megállapítja magában, hogy aki ilyen könnyedséggel viszonyul a pénzhez annak biztosan sok van, vagy csak szeretné elhitetni ezt másokkal.*
- Jó napot!
*Szólítja meg a sürgő-forgó pultost, még int is neki, de az ügyet sem vet rá. Sóhajtva felkönyököl ő is a pultra, könyökével hozzá is ér a mellette álló sötételfhez. Hogy szándékos volna ez, vagy véletlen csupán, ezt nehéz eldönteni.*
- Bocsánat.
*Kap észbe hirtelen és hideg kezecskéjét arrébb húzza, illetve ő is tesz egy fél lépést távolabb a másiktól.*
- Nincs mit tenni, ilyen farkasordító hidegben önkéntelenül is közelebb kívánkozik az ember a másikhoz.
*Feleli egy rövid kacaj kíséretében, majd megigazgatja haját, ami közben kivillan hosszúkás füle. Saedree számára talán gyanússá válhat, hogy egy tiszta vérű ugyan miért ilyen kedves vele, ugyanakkor érzékelheti azt is, hogy az egészséges bizalmatlanságon túl Alissänában nincsenek ellenérzések vele szemben. Ahhoz túl könnyeden viselkedik, vagy csupán remekül hazudik.*
17918. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-12-08 08:35:22
Üzenet elküldve: 2022-12-08 08:35:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Ártatlan kis szórakozás //
* A mélységi elégedett. Leadta a rendelését a kovácsnál, már csak el kell töltenie azt a kis időt, amíg elkészül. Lábai már majdnem a Kalmár felé vinnék újból, de aztán meggondolja magát és a Pegazusba nyit be végül. Lehet összefutott volna újból a nőstény fajtársával, és most új ingerekre vágyik, új emberek új gondolataira. Reyraa agya túlságosan hasonlóan működik, mint az övé. *
~ De azért a jövőben szívesen kikérném a véleményét az új szerzeményemről. ~
* Elgondolkodva beljebb lépdel a fogadóban és gyors pillantással feltérképezi az ottaniakat. Meglehetősen sokan gyűjtek össze. Laza, hanyag mozdulattal a pultnak támaszkodik, háttal az asztaloknak. Egyelőre még nem kér ki semmilyen italt, szórakozottan pörget ujjai között egy érmét és közben bele-belehallgat a beszélgetésekbe. *
* A mélységi elégedett. Leadta a rendelését a kovácsnál, már csak el kell töltenie azt a kis időt, amíg elkészül. Lábai már majdnem a Kalmár felé vinnék újból, de aztán meggondolja magát és a Pegazusba nyit be végül. Lehet összefutott volna újból a nőstény fajtársával, és most új ingerekre vágyik, új emberek új gondolataira. Reyraa agya túlságosan hasonlóan működik, mint az övé. *
~ De azért a jövőben szívesen kikérném a véleményét az új szerzeményemről. ~
* Elgondolkodva beljebb lépdel a fogadóban és gyors pillantással feltérképezi az ottaniakat. Meglehetősen sokan gyűjtek össze. Laza, hanyag mozdulattal a pultnak támaszkodik, háttal az asztaloknak. Egyelőre még nem kér ki semmilyen italt, szórakozottan pörget ujjai között egy érmét és közben bele-belehallgat a beszélgetésekbe. *
17917. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-12-07 14:54:32
Üzenet elküldve: 2022-12-07 14:54:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 126
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 126
Játékstílus: Vakmerő
//Elázott páros - Fürdőház//
*Arskeliss csakhamar magára marad mindennemű próbálkozásában, hogy elkerüljék a városőrséggel való találkozást, a megtépázott köpcös kezéről a hölgyek lecsapását és valahol úgy érzi, hogy cimborája Ruwynn se fog ezután jó szemmel rá nézni, mert megakadályozta, hogy arcon vágja az öreget.*
-Nohát, erről ennyit, hölgyeim, elnézést a kellemetlenségért...*Fordul még oda utoljára a meztelen hölgyikékhez, hátha megkaparintja őket mégis annak ellenére, hogy ennyire felsültek mindenki előtt és főleg Ő előttük.*...ha mégis meggondolnák magukat, a fogadóban leszünk egy kicsit hűsíteni magunkon.
*Kacsint oda végül és megmarkolja az óriás kinyújtott karját, hogy kikászálódjon a medencéből.
A köpcösre nem igazán hederít, összeszedi holmijait és követi a többieket.*
*Arskeliss csakhamar magára marad mindennemű próbálkozásában, hogy elkerüljék a városőrséggel való találkozást, a megtépázott köpcös kezéről a hölgyek lecsapását és valahol úgy érzi, hogy cimborája Ruwynn se fog ezután jó szemmel rá nézni, mert megakadályozta, hogy arcon vágja az öreget.*
-Nohát, erről ennyit, hölgyeim, elnézést a kellemetlenségért...*Fordul még oda utoljára a meztelen hölgyikékhez, hátha megkaparintja őket mégis annak ellenére, hogy ennyire felsültek mindenki előtt és főleg Ő előttük.*...ha mégis meggondolnák magukat, a fogadóban leszünk egy kicsit hűsíteni magunkon.
*Kacsint oda végül és megmarkolja az óriás kinyújtott karját, hogy kikászálódjon a medencéből.
A köpcösre nem igazán hederít, összeszedi holmijait és követi a többieket.*
17916. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-12-07 14:06:50
Üzenet elküldve: 2022-12-07 14:06:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
// Mirthemnor //
*~Szegény törp, milyen széna illatót áraszt. Sokat dolgozhat abban az istállóban.~
Jegyzi meg magában Grim, amint helyet foglal és hálásan megköszöni a bort, amit Mirthemnor meghívásának tudhat be.*
-Köszönöm Mirthemnor, szeretem a bort, leginkább az édes vörös, ami kiváltképp az ínyemre van. De a komolyabb italokat sem vetem, bár mértékkel iszom.
*A teljes igazsághoz hozzá tartozik, hogy Grim, ritkán iszik alkoholt, de akkor mindenképp jó minőségűt szokott fogyasztani.*
-Meséljek magamról? Nos, lássuk, akkor Sziritánból származom. Gondolom hallottál a fosztogatásokról, amik ott történtek, sajnálatos, hogy szülőföldemen ilyesmi megesik. Remélem a tettesek kézre kerülnek és megfizetik a károkat, amiket okoztak. Mindenesetre szüleim portáján nem esett nagy kár, de hallottam másokról, akiknek leégett az egész pajtájuk, takarmánnyal együtt.
No, de magamról annyit még, hogy csendes vagyok és béketűrő, de nem vetem meg ha harcra kerül a sor, bár nem tartom magam nagy harcosnak. Épp annyira vagyok jó az önvédelemben mint amennyire szükségeltetik. Igy hát téged is megvédenélek, ha arra kerülne a sor. Artheniorban lakom, egyelőre a fogadóban, amíg sikerül annyit összeszednem, hogy saját házat vásároljak magamnak.
Valamint amivel foglalkozom, az igencsak az elme szórakozása, mivel új dolgokat szeretek alkotni. Most is van egy hatalmas gondolat, amivel rettenetesen jobbá tehetem Arthenior napjait. Annyit egyelőre elárulok, hogy nem kell majd az írnokoknak annyit pennával körmölniük, hanem egy gyors és egyszerű módot találtam ki, hogy mivel lehet terjedelmes szöveget rövid időn belül megírni.
De most mesélj te is magadról.
*Fordítja a szót a törp irányába.*
A hozzászólás írója (Grimhamsa Rid'roub) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.12.07 14:08:08
*~Szegény törp, milyen széna illatót áraszt. Sokat dolgozhat abban az istállóban.~
Jegyzi meg magában Grim, amint helyet foglal és hálásan megköszöni a bort, amit Mirthemnor meghívásának tudhat be.*
-Köszönöm Mirthemnor, szeretem a bort, leginkább az édes vörös, ami kiváltképp az ínyemre van. De a komolyabb italokat sem vetem, bár mértékkel iszom.
*A teljes igazsághoz hozzá tartozik, hogy Grim, ritkán iszik alkoholt, de akkor mindenképp jó minőségűt szokott fogyasztani.*
-Meséljek magamról? Nos, lássuk, akkor Sziritánból származom. Gondolom hallottál a fosztogatásokról, amik ott történtek, sajnálatos, hogy szülőföldemen ilyesmi megesik. Remélem a tettesek kézre kerülnek és megfizetik a károkat, amiket okoztak. Mindenesetre szüleim portáján nem esett nagy kár, de hallottam másokról, akiknek leégett az egész pajtájuk, takarmánnyal együtt.
No, de magamról annyit még, hogy csendes vagyok és béketűrő, de nem vetem meg ha harcra kerül a sor, bár nem tartom magam nagy harcosnak. Épp annyira vagyok jó az önvédelemben mint amennyire szükségeltetik. Igy hát téged is megvédenélek, ha arra kerülne a sor. Artheniorban lakom, egyelőre a fogadóban, amíg sikerül annyit összeszednem, hogy saját házat vásároljak magamnak.
Valamint amivel foglalkozom, az igencsak az elme szórakozása, mivel új dolgokat szeretek alkotni. Most is van egy hatalmas gondolat, amivel rettenetesen jobbá tehetem Arthenior napjait. Annyit egyelőre elárulok, hogy nem kell majd az írnokoknak annyit pennával körmölniük, hanem egy gyors és egyszerű módot találtam ki, hogy mivel lehet terjedelmes szöveget rövid időn belül megírni.
De most mesélj te is magadról.
*Fordítja a szót a törp irányába.*
A hozzászólás írója (Grimhamsa Rid'roub) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.12.07 14:08:08
17915. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-12-07 09:55:08
Üzenet elküldve: 2022-12-07 09:55:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Ájult kaland //
* Az eddig eszméletlen fickó szemmel láthatóan próbál öntudatra ébredni, így Olea igyekszik elhessegetni a bámészkodókat. *
- Ha nem segít, akkor kérem álljon odébb!
* Veti oda mérgelődve egy túl közelmerészkedő asszonyságnak, az sem zavarja, ha emiatt gorombának gondolják. Ijedten felugrik, amikor megragadja a férfi a csuklóját. Motyog valamit, amit alig tud kivenni, közelebb is hajol, de addigra újra elnémul.
Az a néhány jólelkű járókelő, aki nem csak friss pletykára vadászik, segít neki becipelni a férfit a Pegazusba. A lány odasiet a pultnál álló fogadóshoz és röviden tisztázza a helyzetet. Szaporán, kapkodva beszél, visszatérne már a sérülthöz. Még is csak az "ő ájultja", most már érez némi felelősséget érte, ha már végigvonszolta a fél erdőn és tönkretette érte a ruháját. *
- Van itt esetleg orvos vagy gyógyításban jártas illető? Egy szobát is kérnék, hamarosan visszajövök és kifizetem, de most rohannom kell.
* A fogasdós csak legyint, hogy majd meglesz és odaad neki egy kulcsot. A fogadó népéhez fordul és hangosan is megismétli a kérdését. Olea a cipekedők után szalad és elvezeti őket a megfelelő számú szobához. *
- Csak óvatosan. Óvatosan!
* Inti a segítőket, akik lassan az ágyra engedik a magatehetetlen testet. *
- Nagyon köszönöm emberek, a segítséget.
* Hálálkodik nekik és aggódva ráncolja a homlokát, mert a férfi nyugtalan forgolódásba kezd. *
* Az eddig eszméletlen fickó szemmel láthatóan próbál öntudatra ébredni, így Olea igyekszik elhessegetni a bámészkodókat. *
- Ha nem segít, akkor kérem álljon odébb!
* Veti oda mérgelődve egy túl közelmerészkedő asszonyságnak, az sem zavarja, ha emiatt gorombának gondolják. Ijedten felugrik, amikor megragadja a férfi a csuklóját. Motyog valamit, amit alig tud kivenni, közelebb is hajol, de addigra újra elnémul.
Az a néhány jólelkű járókelő, aki nem csak friss pletykára vadászik, segít neki becipelni a férfit a Pegazusba. A lány odasiet a pultnál álló fogadóshoz és röviden tisztázza a helyzetet. Szaporán, kapkodva beszél, visszatérne már a sérülthöz. Még is csak az "ő ájultja", most már érez némi felelősséget érte, ha már végigvonszolta a fél erdőn és tönkretette érte a ruháját. *
- Van itt esetleg orvos vagy gyógyításban jártas illető? Egy szobát is kérnék, hamarosan visszajövök és kifizetem, de most rohannom kell.
* A fogasdós csak legyint, hogy majd meglesz és odaad neki egy kulcsot. A fogadó népéhez fordul és hangosan is megismétli a kérdését. Olea a cipekedők után szalad és elvezeti őket a megfelelő számú szobához. *
- Csak óvatosan. Óvatosan!
* Inti a segítőket, akik lassan az ágyra engedik a magatehetetlen testet. *
- Nagyon köszönöm emberek, a segítséget.
* Hálálkodik nekik és aggódva ráncolja a homlokát, mert a férfi nyugtalan forgolódásba kezd. *
17914. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-12-06 12:00:05
Üzenet elküldve: 2022-12-06 12:00:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Közeledvén, egyre inkább kezdi átadni magát a hamarosan rá váró melegre, finom étekre és az ágy adta nyugodt pihenés gondolatának. Sajnos Süllő nem lehet vele, de neki is biztos kedvére lesz, hogy fedett zárt helyen töltheti az íj fagyos éjszakát, friss, kútról húzott vízzel, és még talán meg is csutakolják.*
-Na édes drágám, itt ma éjszaka megpihenünk. Remélem lesz még hely a számunkra. Höhöhö... *Nevet fel kedélyesen, gyomorból jövő mély tónussal.*
~Na tényleg reménykedem, pláne, hogy ennyi nép tart a fogadó irányába, bár mulatós nap lévén, remélem csak szórakozni megy most oda a java. Ilyen időben nem jó már a szabad ég alatt tölteni az estéket. Túlságosan hirtelen jött ez a hideg.~
-Na meg is vagyunk drága Süllőm, irány az istálló!
*A szélesre tárt nagy kapun áthaladva, a vendégeket fogadó inasok egyike ki is szúrja. "Kérem, erre jöjjön, kövessen törp-uram." Mondja, és szalad is a kantárt átvenni.*
-Na, ez a kiszolgálás mi, Süllő? Viszont kérlek fiacskám, ne szólíts Úrnak. Hívj Dofea'ënnek. *A fiú biccent és vezeti is Süllőt az istálló felé.*
-Te fiú, mi a neved?
*"Az én nevem János, de nem kell megjegyeznie. Minden másodikunkat Jánosnak hívják! Árva vagyok, és a helyi kolostorban majd minden fiút Jánosnak keresztelnek." Fordul vissza mosolyogva, bár látszik, nem először folytatja le ezt a beszélgetést. A szemében kicsi bánat ül, de látszik jó sorsa van. Nincs is értelme feszegetni a témát.*
-Hömmm... Höhöhö, remélem minden János ilyen csodálatra méltó, mint te! *Zárja le a kényelmetlenné váló beszélgetést. Félig-meddig látja, hogy a fiú őszintén elmosolyodik csuklyája alatt, ami szívét melegséggel tölti el.*
-Na ide is értünk. További jó munkát! *Köszön el a fiútól az istálló ajtajában. Bátorításképpen megcirógatja annak fejét, további lelki támaszt nyújtva.
Belépve egy íródeákot lát egy pultnál. Közben különböző népek a paripákat rendezgetik, istállófiúk, inasok és lovászok.*
-Höhöhö... Remek éjszakád lesz itt Süllő. Jó estét szeretnénk itt bejeletkezni, mármint Süllő persze, höhöhö... Én az éjszakát odabent tölteném, höhöhö... *Fordul a pultnál álló személyhez, aki fel is írja az egy éjszakára vonatkozó Szoba foglalását, beleértve az istálló használatát. Ennek fejében el iskéri a 19 arany díjat. Egyrészről ad egy fa plakettet, amin valami jel van. Valamint egy fiúnak is ad egy hasonló plakettet, aki azzal gyorsan kiszalad az istálló ajtaján.*
-Köszönöm szépen, és viseljék gondját az én drága Süllőmnek, de persze ne kapassák el, höhöhö... *Simít végig paripája nyakán, és miután elköszönt, irányba is veszi a fogadót.*
~Kellemes hely ez. Kellemes népek lakják. Hmmm... jó nagy benn a hangzavar, remélem nem kocsmai verekedés zajlik... bár ahhoz minek ez a hangos zene?~
*Az ajtón belépve minden kétsége szertefoszlik. Ez egy ünnepség, bár hogy miféle, nem látja, mivel olyan nagy a tömeg. Nagy nehezen eljut a söntésig, és az istállóban kapott plakettet a pultos lánynak adja. Az biccent, és mivel oly hangos a zene, és a népek ujjongása miatt, semmi értelme nem lenne, így kézzel invitálja. Elvezeti a szobájához, ami egy négyágyas szoba, és rámutat az egyik ágyra. "Sajnálom, ez az utolsó ágyunk, és osztoznia kell rajta, mivel sok a vendég az esküvő miatt. Ebbe a ládába teheti holmijait, ha kívánja." Mutat egy, az ágy lábánál lévő ládára. Részéről ez indokolatlan, mivel sátra hálózsákja, és minden egyéb felszerelése Süllőnél van, így lényegében csak a Minx szőrből készült bundája az, ami indokolatlan itt, na meg a pajzsa és a fegyverei, de azok jobb, ha kéz közelben vannak.*
-Köszönöm drága ifjú hölgy, höhöhö... De leginkább most éhes és szomjas vagyok. Miből válogathatok?
*Így, hogy hallják is egymást, fel is sorolja a mai ital- és étlapot. Legelőször kell valami, amitől hirtelen felmelegszik ezért is legelőször a választása két adagÁnizspárlat ,ami eléggé eltompítja az ízlelőbimbóit, és nem is sajnálja érte a 22aranyat.. A keser-édes ízhez a legjobban valami sós és savanykás passzol, ezért vacsorára aMustármagos nyúlragu, citromfűvelpasszolna talán, ha már költekezünk, amiért a nem túl sok 20 aranyat nem sajnálja. . Viszont a szomjúságát, és az eddigi út nehézségei ellen a Mézes gyömbértea tökéletes választás. Rögtön két adaggal kér belőle, egyet közben, egyet pedig utána fogyasztva. Az ezért járó8 aranyat is leszámolja. . Ezeken felül kéri, hogy egy kellemes asztalt is kerítsen neki.*
~Lehet kicsit túlköltekeztem, de annyi ideje nélkülözöm, hogy ennyi mégiscsak belefér.~
*Italait és vacsoráját kedélyesen elfogyasztva, kapcsolódik az esküvői hangulathoz, még táncol is, de sokáig nem színesíti az ünneplő népeket, mert igencsak fáradt. Kimerülve, úgy ahogy van, bezuhan ágyába, nem azért, mert leitta magát, hanem, mert a hosszú út sokat kivett belőle. Kell a rendes pihenő, bár fél szemmel, vagy fél kézzel, így is a fegyverei felett őrködik. Egy biztos, sima és kellemes alvás vár rá, amilyen luxust jó ideje nem engedhetett meg magának.*
-Na édes drágám, itt ma éjszaka megpihenünk. Remélem lesz még hely a számunkra. Höhöhö... *Nevet fel kedélyesen, gyomorból jövő mély tónussal.*
~Na tényleg reménykedem, pláne, hogy ennyi nép tart a fogadó irányába, bár mulatós nap lévén, remélem csak szórakozni megy most oda a java. Ilyen időben nem jó már a szabad ég alatt tölteni az estéket. Túlságosan hirtelen jött ez a hideg.~
-Na meg is vagyunk drága Süllőm, irány az istálló!
*A szélesre tárt nagy kapun áthaladva, a vendégeket fogadó inasok egyike ki is szúrja. "Kérem, erre jöjjön, kövessen törp-uram." Mondja, és szalad is a kantárt átvenni.*
-Na, ez a kiszolgálás mi, Süllő? Viszont kérlek fiacskám, ne szólíts Úrnak. Hívj Dofea'ënnek. *A fiú biccent és vezeti is Süllőt az istálló felé.*
-Te fiú, mi a neved?
*"Az én nevem János, de nem kell megjegyeznie. Minden másodikunkat Jánosnak hívják! Árva vagyok, és a helyi kolostorban majd minden fiút Jánosnak keresztelnek." Fordul vissza mosolyogva, bár látszik, nem először folytatja le ezt a beszélgetést. A szemében kicsi bánat ül, de látszik jó sorsa van. Nincs is értelme feszegetni a témát.*
-Hömmm... Höhöhö, remélem minden János ilyen csodálatra méltó, mint te! *Zárja le a kényelmetlenné váló beszélgetést. Félig-meddig látja, hogy a fiú őszintén elmosolyodik csuklyája alatt, ami szívét melegséggel tölti el.*
-Na ide is értünk. További jó munkát! *Köszön el a fiútól az istálló ajtajában. Bátorításképpen megcirógatja annak fejét, további lelki támaszt nyújtva.
Belépve egy íródeákot lát egy pultnál. Közben különböző népek a paripákat rendezgetik, istállófiúk, inasok és lovászok.*
-Höhöhö... Remek éjszakád lesz itt Süllő. Jó estét szeretnénk itt bejeletkezni, mármint Süllő persze, höhöhö... Én az éjszakát odabent tölteném, höhöhö... *Fordul a pultnál álló személyhez, aki fel is írja az egy éjszakára vonatkozó Szoba foglalását, beleértve az istálló használatát. Ennek fejében el iskéri a 19 arany díjat. Egyrészről ad egy fa plakettet, amin valami jel van. Valamint egy fiúnak is ad egy hasonló plakettet, aki azzal gyorsan kiszalad az istálló ajtaján.*
-Köszönöm szépen, és viseljék gondját az én drága Süllőmnek, de persze ne kapassák el, höhöhö... *Simít végig paripája nyakán, és miután elköszönt, irányba is veszi a fogadót.*
~Kellemes hely ez. Kellemes népek lakják. Hmmm... jó nagy benn a hangzavar, remélem nem kocsmai verekedés zajlik... bár ahhoz minek ez a hangos zene?~
*Az ajtón belépve minden kétsége szertefoszlik. Ez egy ünnepség, bár hogy miféle, nem látja, mivel olyan nagy a tömeg. Nagy nehezen eljut a söntésig, és az istállóban kapott plakettet a pultos lánynak adja. Az biccent, és mivel oly hangos a zene, és a népek ujjongása miatt, semmi értelme nem lenne, így kézzel invitálja. Elvezeti a szobájához, ami egy négyágyas szoba, és rámutat az egyik ágyra. "Sajnálom, ez az utolsó ágyunk, és osztoznia kell rajta, mivel sok a vendég az esküvő miatt. Ebbe a ládába teheti holmijait, ha kívánja." Mutat egy, az ágy lábánál lévő ládára. Részéről ez indokolatlan, mivel sátra hálózsákja, és minden egyéb felszerelése Süllőnél van, így lényegében csak a Minx szőrből készült bundája az, ami indokolatlan itt, na meg a pajzsa és a fegyverei, de azok jobb, ha kéz közelben vannak.*
-Köszönöm drága ifjú hölgy, höhöhö... De leginkább most éhes és szomjas vagyok. Miből válogathatok?
*Így, hogy hallják is egymást, fel is sorolja a mai ital- és étlapot. Legelőször kell valami, amitől hirtelen felmelegszik ezért is legelőször a választása két adagÁnizspárlat ,ami eléggé eltompítja az ízlelőbimbóit, és nem is sajnálja érte a 22aranyat.
. A keser-édes ízhez a legjobban valami sós és savanykás passzol, ezért vacsorára aMustármagos nyúlragu, citromfűvelpasszolna talán, ha már költekezünk, amiért a nem túl sok 20 aranyat nem sajnálja. . Viszont a szomjúságát, és az eddigi út nehézségei ellen a Mézes gyömbértea tökéletes választás. Rögtön két adaggal kér belőle, egyet közben, egyet pedig utána fogyasztva. Az ezért járó8 aranyat is leszámolja. . Ezeken felül kéri, hogy egy kellemes asztalt is kerítsen neki.*~Lehet kicsit túlköltekeztem, de annyi ideje nélkülözöm, hogy ennyi mégiscsak belefér.~
*Italait és vacsoráját kedélyesen elfogyasztva, kapcsolódik az esküvői hangulathoz, még táncol is, de sokáig nem színesíti az ünneplő népeket, mert igencsak fáradt. Kimerülve, úgy ahogy van, bezuhan ágyába, nem azért, mert leitta magát, hanem, mert a hosszú út sokat kivett belőle. Kell a rendes pihenő, bár fél szemmel, vagy fél kézzel, így is a fegyverei felett őrködik. Egy biztos, sima és kellemes alvás vár rá, amilyen luxust jó ideje nem engedhetett meg magának.*
17913. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-12-06 10:55:25
Üzenet elküldve: 2022-12-06 10:55:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Grimhamsa //
* A törpe szét néz a férfi utasítására, de szerencsére nem látja azokat az alakokat akiknek tartozik. *
- Jól van minden rendben leülhetünk oda a pulthoz. Nem lesz baj.
* Mirthemnor így is lesz. Mikor leülnek szó nélkül rendel két kupa Bort amiért ki is fizeti 22 aranyat. *
-Remélem szereted az itteni bort. Mesélj kérlek magadról! Nekem már így öregségemre olyan az életem, hogy azt jobb nem is említeni. Legalább másról halljak már valami jót. Szoktál kalandozni? Jól bánsz a fegyverrel? Női szívek hódítója vagy? Vagy csak egy egyszerű polgár vagy? Amit egyébként kétlek. Én egy istállóban gondozok lovakat. Ez a munkám.
* Vallja be őszintén Mirthemnor az igazságot, bár azt elhallgatja, hogy alvó helye is az istállóban van. *
* A törpe szét néz a férfi utasítására, de szerencsére nem látja azokat az alakokat akiknek tartozik. *
- Jól van minden rendben leülhetünk oda a pulthoz. Nem lesz baj.
* Mirthemnor így is lesz. Mikor leülnek szó nélkül rendel két kupa Bort amiért ki is fizeti 22 aranyat.
* -Remélem szereted az itteni bort. Mesélj kérlek magadról! Nekem már így öregségemre olyan az életem, hogy azt jobb nem is említeni. Legalább másról halljak már valami jót. Szoktál kalandozni? Jól bánsz a fegyverrel? Női szívek hódítója vagy? Vagy csak egy egyszerű polgár vagy? Amit egyébként kétlek. Én egy istállóban gondozok lovakat. Ez a munkám.
* Vallja be őszintén Mirthemnor az igazságot, bár azt elhallgatja, hogy alvó helye is az istállóban van. *
17912. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-12-06 07:47:48
Üzenet elküldve: 2022-12-06 07:47:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
// Mirthemnor //
*Meglepi a kérés, amit az őszszakállú intéz felé, de kétli, hogy ilyesmire sor kerülne. Ha mégis, akkor sincs semmi baj, majd elintézik valahogy.*
-Ne félj semmit Mirthemnor, nem esik bántódásod, bár kétlem, hogy pont a fogadóban találkoznál egyik uzsorásoddal. Ám ha mégis ott lenne, akkor sincs semmi baj, mert megoldjuk a dolgot.
*Ezzel belépnek a fogadóba, ahol igen sokan vannak, szinte álló hely is alig akad, az asztalok mind teli vendégekkel, a pultnál is épp, hogy akad két szék, ahova leülhetnek.
A kandallóban ropog a tűz, amely a csapolt sör gőzével elegyedve elég furcsa temperamentummal ruházza fel a fogadó belsejét.
Grim nem ismeretes Mirthemnor uzsorása felől, így hát jókedvűen ballag a pulthoz, ahol két üres szék mintha csak nekik lett volna fenntartva, hogy elfoglalhassák azokat.*
-Mirthemnor, nézz körbe gyorsan, látod-e azt a uzsorást, ha nem akkor üljünk le a pult mellé és rendeljünk.
*Meglepi a kérés, amit az őszszakállú intéz felé, de kétli, hogy ilyesmire sor kerülne. Ha mégis, akkor sincs semmi baj, majd elintézik valahogy.*
-Ne félj semmit Mirthemnor, nem esik bántódásod, bár kétlem, hogy pont a fogadóban találkoznál egyik uzsorásoddal. Ám ha mégis ott lenne, akkor sincs semmi baj, mert megoldjuk a dolgot.
*Ezzel belépnek a fogadóba, ahol igen sokan vannak, szinte álló hely is alig akad, az asztalok mind teli vendégekkel, a pultnál is épp, hogy akad két szék, ahova leülhetnek.
A kandallóban ropog a tűz, amely a csapolt sör gőzével elegyedve elég furcsa temperamentummal ruházza fel a fogadó belsejét.
Grim nem ismeretes Mirthemnor uzsorása felől, így hát jókedvűen ballag a pulthoz, ahol két üres szék mintha csak nekik lett volna fenntartva, hogy elfoglalhassák azokat.*
-Mirthemnor, nézz körbe gyorsan, látod-e azt a uzsorást, ha nem akkor üljünk le a pult mellé és rendeljünk.
17911. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-12-05 17:48:38
Üzenet elküldve: 2022-12-05 17:48:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A Piactérhez legközelebb eső fogadót Pegazusnak hívják. Az ablakokon dől kifelé a ciprusillatú pára, cégér sehol, de a helyiek erre az épületre mutogattak, úgyhogy benyit - és egy fürdőházban találja magát.*
- Mi a fasz...
*A fogalmi tisztaság úgy látszik nem tartozik az artheniori erények közé. A következő minutában kiderül, hogy a szíveslátás sem. A semmiből előkerülő fürdőmester rögtön Wruzto arcába mászik, hogy a szaros csizmájával meg a büdös pipájával ugyan beljebb nem jön az ő uradalmába. Nem mellesleg van kint hét fok, amit kurvára nem kéne beengedni, szóval mielőtt megkerülné az épületet, szíveskedjen az ajtót becsukni maga után. Az agyaras szív egyet a pipáján, előhúzza vadiúj tőrét, és megérdeklődi, hogy a mélyen tisztelt fürdőmester mennyire ragaszkodik a golyóihoz. A fürdőmester ezt követően félreáll az útból, ráutaló magatartással fejezve ki, hogy koronaékszereihez ragaszkodik, s meghagyásuk esetén hozzájárul, hogy az exhajcsár a fürdőn áthaladjon. Wruzto barátságos füstbodrokat eregetve így is tesz.
Az ivóban olyan sűrű a levegő, hogy harapni lehet. A fogadós sokkal szolgálatkészebb, mint a fürdőmester, és még az sem zavarja, hogy az ork a pofájába fújja a füstöt. Hamar leboltolnak mindent: a Szoba 15 arany , a kori Ullamar sör 12 , két Szelet hús 18. Nagyobbat vágjál. Fél kiló per darab. Az úgy jó lesz. Kenyér nem kell. Savanyú se. Kés-villa se. Kösz.
A tányérjával meg a sörrel egy olyan asztalhoz telepszik, ahol a hátát a falnak vetheti, és közel van a kályha. A pipájának becsattintja a kupakját, a belső zsebébe rakja, hogy ki ne hűljön, aztán nekilát a húsokat elcsócsálni.*
*A Piactérhez legközelebb eső fogadót Pegazusnak hívják. Az ablakokon dől kifelé a ciprusillatú pára, cégér sehol, de a helyiek erre az épületre mutogattak, úgyhogy benyit - és egy fürdőházban találja magát.*
- Mi a fasz...
*A fogalmi tisztaság úgy látszik nem tartozik az artheniori erények közé. A következő minutában kiderül, hogy a szíveslátás sem. A semmiből előkerülő fürdőmester rögtön Wruzto arcába mászik, hogy a szaros csizmájával meg a büdös pipájával ugyan beljebb nem jön az ő uradalmába. Nem mellesleg van kint hét fok, amit kurvára nem kéne beengedni, szóval mielőtt megkerülné az épületet, szíveskedjen az ajtót becsukni maga után. Az agyaras szív egyet a pipáján, előhúzza vadiúj tőrét, és megérdeklődi, hogy a mélyen tisztelt fürdőmester mennyire ragaszkodik a golyóihoz. A fürdőmester ezt követően félreáll az útból, ráutaló magatartással fejezve ki, hogy koronaékszereihez ragaszkodik, s meghagyásuk esetén hozzájárul, hogy az exhajcsár a fürdőn áthaladjon. Wruzto barátságos füstbodrokat eregetve így is tesz.
Az ivóban olyan sűrű a levegő, hogy harapni lehet. A fogadós sokkal szolgálatkészebb, mint a fürdőmester, és még az sem zavarja, hogy az ork a pofájába fújja a füstöt. Hamar leboltolnak mindent: a Szoba 15 arany
, a kori Ullamar sör 12 , két Szelet hús 18. Nagyobbat vágjál. Fél kiló per darab. Az úgy jó lesz. Kenyér nem kell. Savanyú se. Kés-villa se. Kösz.A tányérjával meg a sörrel egy olyan asztalhoz telepszik, ahol a hátát a falnak vetheti, és közel van a kályha. A pipájának becsattintja a kupakját, a belső zsebébe rakja, hogy ki ne hűljön, aztán nekilát a húsokat elcsócsálni.*
17910. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-12-04 20:54:11
Üzenet elküldve: 2022-12-04 20:54:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Elázott páros - Fürdőház//
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
*Az akciója sikeresnek mutatkozik. A félbajszú köpcös fennhangon magyaráz valamit városőrökről, meg ki kezdte, de figyelemre sem méltatja. Eközben látja, ahogy Ruwynn összeszedi nem túl sok holmiját, azt az egy szem elázott törölközőt, és miközben a köpcös által mutatott irányba tart, mellé érve, köszönete kifejezésére, egy italra invitálja.*
- Köszönöm, elfogadom, de majd csak a vacsorám mellé, miután végre lefürödtem. *Suttogja, "mérsékelt" hangján, közben a köpcöst figyelve, nehogy turpisságon törje a fejét.*
~Még jó, hogy így alakult! Nem tudom, hogy hányan lehettek, ennek a nem túl szimpatikus férfinak a társaságából jelen. Meg most érkeztem, korai lenne ellenségeket szereznem. Igazából nem is értem, miért kavarodtam bele, okozott már gondot a túlzó segítőkészségem.~
*Az emlékek miatt, arca kifejezetten elkomorodik, mint aki hirtelen valami nagyon keserűbe harapott.
Gondolatai elterelése érdekében, inkább, tekintetét a medencére irányítja, ahol az incidens történt. Mivel a gyolcsokba tekert férfi még épp a szónoklata utáni reakciókat lesi. Odalép, és felméri a kialakult végeredményt. Ekkor kicsit több időt szentel a rongyokba tekert fickó megvizsgálására.*
~Pont olyan, mint, aki súlyos sebeket, netán égési sérüléseket kíván eltakarni.~
-Szerintem is várjuk be a városőröket, hisz ők felelnek itt a rendért és a nyugalomért, nemde? *Szúrja oda gyengéd hangján a pocakos, rákvörös embernek.*
-Nagyon szívesen elmondom, hogy mit láttam, és gondolom a hölgyek is szívesen elmesélnek mindent. * Fordul a két fiatal lány felé. Bár ne tette volna. A lányokon van ruha fürdéshez, de ez tipikusan az a fajta, ami ha nedvesség éri, teljesen átlátszóvá válik. Ráadásul egy alsó és egy felső részből állnak, amik a medencében történt események után, a még mindig hullámzó vízben, szabadon engedi kebleik ringását is. Ennek köszönhetően az, ami kilátszik, az ki is látszódik, főleg, mivel a hölgyek eléggé izgatott állapotba kerültek a férfias virtus hatására.*
-Hölgyeim, válogassák meg lovagjaikat nagyobb körültekintéssel! *Zárja le gyorsan, miközben érzi, a pír megint kezdi elönteni arcát.*
-Na gyere te szerencsétlenség kegyeltje. Meséld el mi történt, ha akarod. De előre szólok, én meztelenül fürdöm. Eközben tán te is meg tudsz szárítkozni valamelyest. *Fordul hirtelenül, széles vigyorral a magára maradt baráthoz. Ily módon nyújtva karját a még medencében ácsorgó férfi felé. És barátságosan int a tenyerével maga felé, invitálva azt, hogy elmúlt a veszély.*
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
*Az akciója sikeresnek mutatkozik. A félbajszú köpcös fennhangon magyaráz valamit városőrökről, meg ki kezdte, de figyelemre sem méltatja. Eközben látja, ahogy Ruwynn összeszedi nem túl sok holmiját, azt az egy szem elázott törölközőt, és miközben a köpcös által mutatott irányba tart, mellé érve, köszönete kifejezésére, egy italra invitálja.*
- Köszönöm, elfogadom, de majd csak a vacsorám mellé, miután végre lefürödtem. *Suttogja, "mérsékelt" hangján, közben a köpcöst figyelve, nehogy turpisságon törje a fejét.*
~Még jó, hogy így alakult! Nem tudom, hogy hányan lehettek, ennek a nem túl szimpatikus férfinak a társaságából jelen. Meg most érkeztem, korai lenne ellenségeket szereznem. Igazából nem is értem, miért kavarodtam bele, okozott már gondot a túlzó segítőkészségem.~
*Az emlékek miatt, arca kifejezetten elkomorodik, mint aki hirtelen valami nagyon keserűbe harapott.
Gondolatai elterelése érdekében, inkább, tekintetét a medencére irányítja, ahol az incidens történt. Mivel a gyolcsokba tekert férfi még épp a szónoklata utáni reakciókat lesi. Odalép, és felméri a kialakult végeredményt. Ekkor kicsit több időt szentel a rongyokba tekert fickó megvizsgálására.*
~Pont olyan, mint, aki súlyos sebeket, netán égési sérüléseket kíván eltakarni.~
-Szerintem is várjuk be a városőröket, hisz ők felelnek itt a rendért és a nyugalomért, nemde? *Szúrja oda gyengéd hangján a pocakos, rákvörös embernek.*
-Nagyon szívesen elmondom, hogy mit láttam, és gondolom a hölgyek is szívesen elmesélnek mindent. * Fordul a két fiatal lány felé. Bár ne tette volna. A lányokon van ruha fürdéshez, de ez tipikusan az a fajta, ami ha nedvesség éri, teljesen átlátszóvá válik. Ráadásul egy alsó és egy felső részből állnak, amik a medencében történt események után, a még mindig hullámzó vízben, szabadon engedi kebleik ringását is. Ennek köszönhetően az, ami kilátszik, az ki is látszódik, főleg, mivel a hölgyek eléggé izgatott állapotba kerültek a férfias virtus hatására.*
-Hölgyeim, válogassák meg lovagjaikat nagyobb körültekintéssel! *Zárja le gyorsan, miközben érzi, a pír megint kezdi elönteni arcát.*
-Na gyere te szerencsétlenség kegyeltje. Meséld el mi történt, ha akarod. De előre szólok, én meztelenül fürdöm. Eközben tán te is meg tudsz szárítkozni valamelyest. *Fordul hirtelenül, széles vigyorral a magára maradt baráthoz. Ily módon nyújtva karját a még medencében ácsorgó férfi felé. És barátságosan int a tenyerével maga felé, invitálva azt, hogy elmúlt a veszély.*
17909. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-12-04 15:00:47
Üzenet elküldve: 2022-12-04 15:00:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Elázott páros – Fürdőház //
* A mozdulatot nem sikerült véghez vinnie, elkapják az öklét. *
- Komolyan, ember?
* Mordul fel bosszúsan. Már előre örült a bajszos fennakadó szemének látványára. Erre... *
~ Sokáig várt a megmozdulásra, de igazán várhatott volna még... ~
* Ivócimbomborája megkísérli a bámészkodó tömeg szimpatizálását megszerezni, Ruwynn csak forgatja a szemeit. Arról bölcsen nem ejt szót, hogy igazából ők is ittasan érkeztek, és határozottan ők kezdték az incidenst. Az ökle bizsereg a félbeszakított ütéstől, elgondolkozik, ne inkább a társának ajándékozza-e.
Mint a tömeg szószólójaként az óriás veszi magához a szót. Nem is mond hülyeségeket. *
~ Muszáj volt felhívni a meztelenségre a figyelmet? ~
* Lejjebb is rogyasztja a térdét, hogy a víz elfedje valamelyest. A harci kedve lassan elpárolog, ahogy a maradék alkohol gőze is távozik belőle. Az öreg is takarékra tehetné már magát. Mélyet szusszantva összecsippenti két ujját az orrnyergén, érezvén a kezdődő fejfájás előjeleit. Körülnézve megragadja a mellette lebegő ázott törölközőt és lassú, komótos tempóval a medence széléhez lép. Továbbra is szótlanul kikászálódik a vízből és magára tekeri az ázott rongyot. Érzi magán a seregnyi tekintetet. Odaballag az óriáshoz. *
- Meghívlak egy körre.
* Veregeti meg jobb híján a hatalmas férfi karját, mielőtt elindul az öltözők felé. Az ajtóból még visszafordulva csendben szemügyre veszi a csinos hölgyeket, mielőtt rájuk kacsintana. *
- Ha megunták ennek a vörösképű bajszos homárnak a társaságát, odakint megtalálnak a hölgyek.
* Több pillantást nem veszteget a bent lévőkre, Arskelisst is magára hagyja a szónoklataival.
Bosszúsan fújtatva összekapja magát, majd kis idő múlva lezöttyen a fogadó egyik asztalához. Kutyaharapást szőrével, fenemód szüksége van egy italra. Elvigyorodik. *
- Ez jó móka volt.
* A mozdulatot nem sikerült véghez vinnie, elkapják az öklét. *
- Komolyan, ember?
* Mordul fel bosszúsan. Már előre örült a bajszos fennakadó szemének látványára. Erre... *
~ Sokáig várt a megmozdulásra, de igazán várhatott volna még... ~
* Ivócimbomborája megkísérli a bámészkodó tömeg szimpatizálását megszerezni, Ruwynn csak forgatja a szemeit. Arról bölcsen nem ejt szót, hogy igazából ők is ittasan érkeztek, és határozottan ők kezdték az incidenst. Az ökle bizsereg a félbeszakított ütéstől, elgondolkozik, ne inkább a társának ajándékozza-e.
Mint a tömeg szószólójaként az óriás veszi magához a szót. Nem is mond hülyeségeket. *
~ Muszáj volt felhívni a meztelenségre a figyelmet? ~
* Lejjebb is rogyasztja a térdét, hogy a víz elfedje valamelyest. A harci kedve lassan elpárolog, ahogy a maradék alkohol gőze is távozik belőle. Az öreg is takarékra tehetné már magát. Mélyet szusszantva összecsippenti két ujját az orrnyergén, érezvén a kezdődő fejfájás előjeleit. Körülnézve megragadja a mellette lebegő ázott törölközőt és lassú, komótos tempóval a medence széléhez lép. Továbbra is szótlanul kikászálódik a vízből és magára tekeri az ázott rongyot. Érzi magán a seregnyi tekintetet. Odaballag az óriáshoz. *
- Meghívlak egy körre.
* Veregeti meg jobb híján a hatalmas férfi karját, mielőtt elindul az öltözők felé. Az ajtóból még visszafordulva csendben szemügyre veszi a csinos hölgyeket, mielőtt rájuk kacsintana. *
- Ha megunták ennek a vörösképű bajszos homárnak a társaságát, odakint megtalálnak a hölgyek.
* Több pillantást nem veszteget a bent lévőkre, Arskelisst is magára hagyja a szónoklataival.
Bosszúsan fújtatva összekapja magát, majd kis idő múlva lezöttyen a fogadó egyik asztalához. Kutyaharapást szőrével, fenemód szüksége van egy italra. Elvigyorodik. *
- Ez jó móka volt.
17908. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-12-04 06:38:34
Üzenet elküldve: 2022-12-04 06:38:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Egy új kezdet kezdete//
*A férfi felcsattanására különösebbet nem reagál. Talán még az sem hozná ki a béketűrésből, ha amaz félreborította volna az asztalt. Kivételt képez ez alól az a lehetőség, hogy ha az asztal rajta landolt volna. Viszont Wyggio sosem lesz neki de Wyggio. Na nem azért, mert olyan értetlen nőszemély lenne, hanem pusztán élvezi, ha a másikat kihozza a nyugalmi állapotából.*
- Ne haragudj. Elfelejtettem.
*Köszörüli meg a torkát, valami sikertelenül bűnbánó fizimiskát öltve magára.*
- De Wyggio némber. Bár nem értem, hogy a némber miért szükséges. Hisz állítólag kardot hordasz a nadrágodban, nem pedig barackot. Persze nincs rá bizonyíték.
*Drámai sóhajjal tárja szét a karjait, majd a gonosz mosoly még az újabb megjegyzés ellenére is az arcán ragad. Ha már egyszer felöltötte kedvenc mimikáját, nehezen tud tőle megszabadulni. Főleg a férfi társaságában. Élvezi, mindig is élvezte kettejük szópárbaját. Persze csak addig a pontig, amíg a colos mérgelődött. Valahogy onnantól már az egész nem volt vicces, ha neki kezdett elpattanni a húr. De gondosan ügyel arra, hogy ez ne történhessen meg.*
- Azt a karót neked tartogatom. De addig kénytelen vagyok biztos helyen tartani.
*Vág vissza egyszerűen, de elmésen, miközben a ragut befejezve dől hátra a székén, hogy a bájosnak és kellemesnek cseppet sem nevezhető eszmecsere közben minduntalan a férfit fürkészhesse. Hiszen magából kiindulva tudja, hogy ez rém idegesítő. Meg titkon azért szurkol annak a csirkének is, hogy legalább addig akadjon meg a nagydarab torkán, amíg azt egy kicsit megkínozza. A fulladást nem kívánja... még. Nem lenne szép, ha de Wyggio előtte terülne ki és elrontaná ezt a kellemes estét.*
- Lerobbant.
*Ismétli meg bólintva, majd egy elkínzott sóhajjal legyinti is le a férfit. ~Tudatlan.~ Dohogja magában, de lássa a colos, hogy kivel ül szemben, hát elmagyarázza.*
- Találkoztam egy kis gnómmal, aki valami vacakon ügyködött. Magyarázta a dolgokat, próbálta beindítani. Hát a vége egy nagy pukkanás lett, amit füst követett. Akkor mondta ezt, hogy lerobbant az egész. Tönkrement. Megtetszett a szó.
*Vonja meg a vállait, majd az asztalra könyökölve támasztja meg állát az öklein, szinte pislogás nélkül, áthatóan bámulva a férfit. Aki érettebb lett ez idő alatt, míg nem találkoztak, de ugyan olyan idegesítő. Idegesítően jóképű és fele annyira sem nyeszlett féreg, mint azok a suhancok, akikkel találkozott az útja alatt. Ez pedig csak még inkább felborzolja a kedélyeit. Szinte érzi, hogy vére helyére színtiszta undokság kerül, hogy ereiben úszva töltse el az egész testét.*
- Szóval küldetés.
*Vonja fel a szemöldökeit a férfi sóhajára. Mikor pedig leesik neki az aranyérme csak a szemeit forgatja meg.*
- Máshol elfogytak a szoknyák, amik alá belesegethetsz? Vagy túl sok átejtett férj előtt buktál le ahhoz, hogy biztonságban maradhass?
*Ölt magára olyan undorítóan bájos mosolyt, hogy még arcizmai is belefájdulnak. De éppen így akar teljes mértékben szarkasztikus hatást kelteni, amivel reményei szerint ismét csak a nagydarabot piszkálja majd fel.*
*A férfi felcsattanására különösebbet nem reagál. Talán még az sem hozná ki a béketűrésből, ha amaz félreborította volna az asztalt. Kivételt képez ez alól az a lehetőség, hogy ha az asztal rajta landolt volna. Viszont Wyggio sosem lesz neki de Wyggio. Na nem azért, mert olyan értetlen nőszemély lenne, hanem pusztán élvezi, ha a másikat kihozza a nyugalmi állapotából.*
- Ne haragudj. Elfelejtettem.
*Köszörüli meg a torkát, valami sikertelenül bűnbánó fizimiskát öltve magára.*
- De Wyggio némber. Bár nem értem, hogy a némber miért szükséges. Hisz állítólag kardot hordasz a nadrágodban, nem pedig barackot. Persze nincs rá bizonyíték.
*Drámai sóhajjal tárja szét a karjait, majd a gonosz mosoly még az újabb megjegyzés ellenére is az arcán ragad. Ha már egyszer felöltötte kedvenc mimikáját, nehezen tud tőle megszabadulni. Főleg a férfi társaságában. Élvezi, mindig is élvezte kettejük szópárbaját. Persze csak addig a pontig, amíg a colos mérgelődött. Valahogy onnantól már az egész nem volt vicces, ha neki kezdett elpattanni a húr. De gondosan ügyel arra, hogy ez ne történhessen meg.*
- Azt a karót neked tartogatom. De addig kénytelen vagyok biztos helyen tartani.
*Vág vissza egyszerűen, de elmésen, miközben a ragut befejezve dől hátra a székén, hogy a bájosnak és kellemesnek cseppet sem nevezhető eszmecsere közben minduntalan a férfit fürkészhesse. Hiszen magából kiindulva tudja, hogy ez rém idegesítő. Meg titkon azért szurkol annak a csirkének is, hogy legalább addig akadjon meg a nagydarab torkán, amíg azt egy kicsit megkínozza. A fulladást nem kívánja... még. Nem lenne szép, ha de Wyggio előtte terülne ki és elrontaná ezt a kellemes estét.*
- Lerobbant.
*Ismétli meg bólintva, majd egy elkínzott sóhajjal legyinti is le a férfit. ~Tudatlan.~ Dohogja magában, de lássa a colos, hogy kivel ül szemben, hát elmagyarázza.*
- Találkoztam egy kis gnómmal, aki valami vacakon ügyködött. Magyarázta a dolgokat, próbálta beindítani. Hát a vége egy nagy pukkanás lett, amit füst követett. Akkor mondta ezt, hogy lerobbant az egész. Tönkrement. Megtetszett a szó.
*Vonja meg a vállait, majd az asztalra könyökölve támasztja meg állát az öklein, szinte pislogás nélkül, áthatóan bámulva a férfit. Aki érettebb lett ez idő alatt, míg nem találkoztak, de ugyan olyan idegesítő. Idegesítően jóképű és fele annyira sem nyeszlett féreg, mint azok a suhancok, akikkel találkozott az útja alatt. Ez pedig csak még inkább felborzolja a kedélyeit. Szinte érzi, hogy vére helyére színtiszta undokság kerül, hogy ereiben úszva töltse el az egész testét.*
- Szóval küldetés.
*Vonja fel a szemöldökeit a férfi sóhajára. Mikor pedig leesik neki az aranyérme csak a szemeit forgatja meg.*
- Máshol elfogytak a szoknyák, amik alá belesegethetsz? Vagy túl sok átejtett férj előtt buktál le ahhoz, hogy biztonságban maradhass?
*Ölt magára olyan undorítóan bájos mosolyt, hogy még arcizmai is belefájdulnak. De éppen így akar teljes mértékben szarkasztikus hatást kelteni, amivel reményei szerint ismét csak a nagydarabot piszkálja majd fel.*
17907. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-12-04 00:21:32
Üzenet elküldve: 2022-12-04 00:21:32
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
// Elázott páros – Fürdőház //
* Egy pillanatig úgy tűnik, hogy az óriás megérkezése békét hoz a társaságra, de hamar kiderül, hogy ez csak a vihar előtti csend volt. Ruwynn a bosszú mellett dönt. Rothawdar viszont próbálja megállítani – azonban ezzel csak még nagyobb káoszt teremt. Most már az sem egészen világos, hogy ki kinek az oldalán van, egy külső szemlélő valószínűleg csak három ittas férfit látna, akik a sarokban ücsörgő fehérnépért verekednek. Tény, hogy ez sem áll messze a valóságtól, ahogy az a gyolcsba bugolált férfi szónoklatából is kivehető. Ahogy az is, hogy Rothawdar azzal próbál jobb helyzetbe kerülni, hogy áldozatként mutatja be magukat. A hallgatóságot – elsősorban Gul' Magoort – láthatóan nem igazán hatják meg a férfi szavai. Ellenben a bajszos megragadja a lehetőséget, hogy kiszabadítva magát az elf ujjai közül egy nagy lépéssel hátrébb álljon meg. *
– A hazugságaidat majd a városőröknek is meséld el, ők biztosan értékelni fogják! Most pedig takarodjatok a picsába! * Egy határozott mozdulattal a kijárat felé mutat, majd még egy pimasz mosolyt is megenged magának Ruwynnak címezve. Hevesen veszi a levegőt, a feje vörös, látszik rajta a fáradtság, ezért aztán nem támad. (Illetve könnyen meglehet, hogy az óriás jelenléte is inkább arra ösztönzi, hogy bírjon indulataival.) Ugyanakkor az is levehető, hogy szívesen marasztalná még a másik kettőt, amíg tényleg megérkeznek a városőrök, hogy aztán móresre tanítsa őket. Az más kérdés, hogy az őrök nem biztos, hogy neki hinnének – viszont a férfi bizonyára máshogy gondolja. Vár néhány másodpercet, hogyha a többiek sem erőltetik a további bunyót, úgy még kettőt lép hátra, majd leül a lányok mellé. *
– Elnézést Hölgyeim, hol is tartottunk?
* Egy pillanatig úgy tűnik, hogy az óriás megérkezése békét hoz a társaságra, de hamar kiderül, hogy ez csak a vihar előtti csend volt. Ruwynn a bosszú mellett dönt. Rothawdar viszont próbálja megállítani – azonban ezzel csak még nagyobb káoszt teremt. Most már az sem egészen világos, hogy ki kinek az oldalán van, egy külső szemlélő valószínűleg csak három ittas férfit látna, akik a sarokban ücsörgő fehérnépért verekednek. Tény, hogy ez sem áll messze a valóságtól, ahogy az a gyolcsba bugolált férfi szónoklatából is kivehető. Ahogy az is, hogy Rothawdar azzal próbál jobb helyzetbe kerülni, hogy áldozatként mutatja be magukat. A hallgatóságot – elsősorban Gul' Magoort – láthatóan nem igazán hatják meg a férfi szavai. Ellenben a bajszos megragadja a lehetőséget, hogy kiszabadítva magát az elf ujjai közül egy nagy lépéssel hátrébb álljon meg. *
– A hazugságaidat majd a városőröknek is meséld el, ők biztosan értékelni fogják! Most pedig takarodjatok a picsába! * Egy határozott mozdulattal a kijárat felé mutat, majd még egy pimasz mosolyt is megenged magának Ruwynnak címezve. Hevesen veszi a levegőt, a feje vörös, látszik rajta a fáradtság, ezért aztán nem támad. (Illetve könnyen meglehet, hogy az óriás jelenléte is inkább arra ösztönzi, hogy bírjon indulataival.) Ugyanakkor az is levehető, hogy szívesen marasztalná még a másik kettőt, amíg tényleg megérkeznek a városőrök, hogy aztán móresre tanítsa őket. Az más kérdés, hogy az őrök nem biztos, hogy neki hinnének – viszont a férfi bizonyára máshogy gondolja. Vár néhány másodpercet, hogyha a többiek sem erőltetik a további bunyót, úgy még kettőt lép hátra, majd leül a lányok mellé. *
– Elnézést Hölgyeim, hol is tartottunk?
17906. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-12-03 20:31:32
Üzenet elküldve: 2022-12-03 20:31:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Egy új kezdet kezdete//
- De Wyggio némber! De Wyggio! Hányszor kell még a szádba rágjam asszony?!
*Rivall rá a másikra helyéről felpattanva, mindezt olyan vehemenciával, hogy az asztal megremeg, a mögötte lévő szék pedig felborul. Mindeközben nagyon fenyegetően lóbálja a kezébe akadt sült csirkecombot a szemben ülő irányába, ám miután tudatosul benne, hogy meglehetőst harsányra sikerült a kis közjátéka, sóhajt egy nagyot s nyakát behúzva, állítja ismét talpra az általa választott ülőalkalmatosságot, hogy aztán ismét helyet foglaljon rajta. Igyekszik úgy tenni mintha mi sem történt volna, s közben látványosan nem a pult irányába nézni. Már így is elég megkérdőjelezhető a viszonya a fogadóssal, nem szeretné tovább fokozni a feszültséget kettejük közt. Ezen gondolattól vezérelve némileg megenyhül a szíve a másik irányába, s egy legyintéssel nyugtázza a nő feltehetően szándékos botlását. A családja becsületén ejtett csorbából eredő maradék haragját evéssel és ivással igyekszik csillapítani, ám ezen határozottan nem segít, hogy a bor minősége úgymond enyhén fogalmazva sem felel meg az ő ízlésvilágának, a csirkehús pedig oly száraz akár a sivatag pora, s oly nehezen csusszan le a torkán, hogy egy idő után éhség-ide vagy oda, minden egyes harapást vonakodva tesz meg, jogosan félve az esetleges fulladásos végzettől. Eltekintve az étellel szembeni halálos küzdelem okozta ideiglenes elváltozásoktól, vonásai megenyhülnek s visszaállnak a jókedélyt sugalló alapállapotukba, azonban a nő nem épp barátságos megjegyzései nem támogatják ezen folyamat gondtalan lezajlását. Tekintetét felvonva mered rá a másikra, s némileg értetlenül áll az ellene irányuló gigászi ellenszenv előtt, azonban, „ha harc hát legyen harc”, (vagy hogyan is tartja az az idétlen mondás) s felveszi a kesztyűt.*
- Látom azóta sem sikerült kihúzni a karót abból a formás kis hátsódból.
*Vág vissza hősünk, pimasz vigyorral az arcán, két nehézkes, borral leöblített falat közt, bár valószínűleg a lihanechi kutatók hosszas vitákat folytathatnának arról, hogy ez az olcsó lőre mégis mennyire hatásos ilyen téren. Egy biztos, ha csak egyel is többet inna meg ebből a kelleténél a másnap akkor is pusztító lenne.
Jókívánsága mintegy csodával határos módon viszonzásra lel, mely jeles gesztust a nagydarab férfi egy kedvesebb mosollyal, s egy látványos bólintással honorál, miközben igyekszik letuszkolni torkán az egyre nehezebben csúszó csirkesült utolsó falatkáit is. Családja ősi s becses nevének újabb eltévesztését hallva már igyekszik mindössze egy legyintéssel reagálni, hátha az álnok némber előbb-utóbb megunja s megtanulja helyesen mondani.*
- Lerobbant? Hát ez meg mi a náthás poklot jelent?
*Teszi fel a jogos kérdést felvont szemöldökkel, ám még mielőtt a nő felelhetne a kérdésre, a férfi ismét legyint, ezzel jelezve, hogy annyira tán nem is kíváncsi a válaszra.*
- Küldetésem akadt a városban. Fontos és hosszútávú így tartok tőle, hogy a pórnép ezúttal sokáig fog maga közt látni.
*Ezen mondatot befejezve a férfi száját fájdalmas sóhaj hagyja el ám, ha a nő alaposan megfigyeli gesztusait, nem eshet nehezére fényt derítenie a turpisságra, miszerint ez nem több puszta rájátszásnál.*
- De Wyggio némber! De Wyggio! Hányszor kell még a szádba rágjam asszony?!
*Rivall rá a másikra helyéről felpattanva, mindezt olyan vehemenciával, hogy az asztal megremeg, a mögötte lévő szék pedig felborul. Mindeközben nagyon fenyegetően lóbálja a kezébe akadt sült csirkecombot a szemben ülő irányába, ám miután tudatosul benne, hogy meglehetőst harsányra sikerült a kis közjátéka, sóhajt egy nagyot s nyakát behúzva, állítja ismét talpra az általa választott ülőalkalmatosságot, hogy aztán ismét helyet foglaljon rajta. Igyekszik úgy tenni mintha mi sem történt volna, s közben látványosan nem a pult irányába nézni. Már így is elég megkérdőjelezhető a viszonya a fogadóssal, nem szeretné tovább fokozni a feszültséget kettejük közt. Ezen gondolattól vezérelve némileg megenyhül a szíve a másik irányába, s egy legyintéssel nyugtázza a nő feltehetően szándékos botlását. A családja becsületén ejtett csorbából eredő maradék haragját evéssel és ivással igyekszik csillapítani, ám ezen határozottan nem segít, hogy a bor minősége úgymond enyhén fogalmazva sem felel meg az ő ízlésvilágának, a csirkehús pedig oly száraz akár a sivatag pora, s oly nehezen csusszan le a torkán, hogy egy idő után éhség-ide vagy oda, minden egyes harapást vonakodva tesz meg, jogosan félve az esetleges fulladásos végzettől. Eltekintve az étellel szembeni halálos küzdelem okozta ideiglenes elváltozásoktól, vonásai megenyhülnek s visszaállnak a jókedélyt sugalló alapállapotukba, azonban a nő nem épp barátságos megjegyzései nem támogatják ezen folyamat gondtalan lezajlását. Tekintetét felvonva mered rá a másikra, s némileg értetlenül áll az ellene irányuló gigászi ellenszenv előtt, azonban, „ha harc hát legyen harc”, (vagy hogyan is tartja az az idétlen mondás) s felveszi a kesztyűt.*
- Látom azóta sem sikerült kihúzni a karót abból a formás kis hátsódból.
*Vág vissza hősünk, pimasz vigyorral az arcán, két nehézkes, borral leöblített falat közt, bár valószínűleg a lihanechi kutatók hosszas vitákat folytathatnának arról, hogy ez az olcsó lőre mégis mennyire hatásos ilyen téren. Egy biztos, ha csak egyel is többet inna meg ebből a kelleténél a másnap akkor is pusztító lenne.
Jókívánsága mintegy csodával határos módon viszonzásra lel, mely jeles gesztust a nagydarab férfi egy kedvesebb mosollyal, s egy látványos bólintással honorál, miközben igyekszik letuszkolni torkán az egyre nehezebben csúszó csirkesült utolsó falatkáit is. Családja ősi s becses nevének újabb eltévesztését hallva már igyekszik mindössze egy legyintéssel reagálni, hátha az álnok némber előbb-utóbb megunja s megtanulja helyesen mondani.*
- Lerobbant? Hát ez meg mi a náthás poklot jelent?
*Teszi fel a jogos kérdést felvont szemöldökkel, ám még mielőtt a nő felelhetne a kérdésre, a férfi ismét legyint, ezzel jelezve, hogy annyira tán nem is kíváncsi a válaszra.*
- Küldetésem akadt a városban. Fontos és hosszútávú így tartok tőle, hogy a pórnép ezúttal sokáig fog maga közt látni.
*Ezen mondatot befejezve a férfi száját fájdalmas sóhaj hagyja el ám, ha a nő alaposan megfigyeli gesztusait, nem eshet nehezére fényt derítenie a turpisságra, miszerint ez nem több puszta rájátszásnál.*
17905. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-12-01 11:12:27
Üzenet elküldve: 2022-12-01 11:12:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Függőségek kötelékében //
*A mérgelődésbe csomagolt cukkolástól - na meg főképp a kikötői kedvenc rimájának folytonos emlegetésétől - menten viszketni kezd a tenyere. Tetté persze nem fajul a pofon édesen kecsegtető gondolata, ennyire azért még képes megőrizni hidegvérét, ráadásul pontosan tudja, hogy csak tovább fényezné vele azt a fene nagy önhittségét. Az elképzelt jelenet azonban felfedezhető a villanó zöld tekintetben. Még mielőtt valami igazán meggondolatlan dolog csusszanna ki a száján, nyelvével feszülten végigsimít fogain majd elnyúlik arcán egy szélesre terpeszkedő, átlátszó műmosoly.*
- Szegényke, csak túléli valahogy *dünnyögi az orra alatt, nem is csoda, hogy ezek után durcásan kitér a csókocskák és az ölelés elől.*
- Vallja be, akinek két anyja van! *Csakhamar kuncogásba fordul a zsörtölődés megenyhülve az éretlen kergetőzésben. Ahogy az utcán szalad, egy pillanatra újra annak a taknyosnak érzi magát, aki a többi lelenccel együtt viháncolva inalt el az elcsent holmival a bazársoron. Sokszor nem is a mindennapi megélhetésért tették, csak a lopás kétes izgalmáért vagy hogy borsot törjenek néhány dölyfös kufár orra alá. Daya azonban már nem az a csenevész, virgonc örökmozgó, s ez hamar a fogadó ajtajában megtorpanva ki is derül. Az erőnléte jócskán megromlott az utóbbi hatok viszontagságai miatt, kapkodja hát a levegőt rendesen a félfának támaszkodva, néha pedig elgöcögi magát, mikor Nolenre sandít.*
- Első! *tisztázza még, ki is nyerte ezt a képzeletbeli versenyt mielőtt benyitna és egyből a pult felé venné az irányt. Kivételesen nem nézelődik, az elmúlt napokban alaposan szemügyre vette már az idejáró vendégeket, csak kikér 30 aranyért két üveg Bort aztán már int is a Velasco'rrának a lépcső felé. Ideálisabb volna egy tisztes nyugati rum - meg jóval olcsóbb is -, de hát mit tud tenni az ember, ha ilyen pocsék a kínálat.
Ha a férfit nem rakta volna helyre a piacnál vásárolt löttyöcske, bizonyára nem rontana rá rögvest egy súlyosabb beszélgetéssel, és nem is hagyná, hogy a történtek után máris igyon. Így viszont, hogy sokkal jobban van, s Antorac közeli érkezésének kellemetlen ténye a fejük felett lebeg, kénytelen megsürgetni kicsit a dolgok menetét. Még mindig tart az öregtől, de attól sokkal jobban, hogy amint itt lesz, Nolen átkozott bizonyítási vágya ismét távolságot húz közéjük.
A szobába érve egyből lerúgja magáról a csizmát, dobja le kabátját az ágyra majd kényelembe helyezve magát huppan le az asztalka melletti székbe. Lábait neveletlen suhanc módjára teszi fel az asztalra, ahová az egyik üveget már előzetesen lepakolta, nyilvánvaló, hogy a földön fogja végezni, ha nagyon mocorog, de nem úgy tűnik, mintha különösebben érdekelné a dolog.*
- Ennél a bornál talán még a Rumosban is jobbat adnak *jegyzi meg miközben a másik bor dugójával kezd el foglalatoskodni. Késdobálókban nevelkedett, rendes leány módjára harap rá, erőlködik kicsit, csavar finoman az üvegen, végül nagy elégedettségére halk pukkanás jelzi, hogy művelete sikeres volt. A legtöbb palack azért nem adja magát ilyen könnyen, felmerülhet hát a vád, hogy talán a fogadós már felbonthatta korábban. De hát csak nem mérgezett.*
*A mérgelődésbe csomagolt cukkolástól - na meg főképp a kikötői kedvenc rimájának folytonos emlegetésétől - menten viszketni kezd a tenyere. Tetté persze nem fajul a pofon édesen kecsegtető gondolata, ennyire azért még képes megőrizni hidegvérét, ráadásul pontosan tudja, hogy csak tovább fényezné vele azt a fene nagy önhittségét. Az elképzelt jelenet azonban felfedezhető a villanó zöld tekintetben. Még mielőtt valami igazán meggondolatlan dolog csusszanna ki a száján, nyelvével feszülten végigsimít fogain majd elnyúlik arcán egy szélesre terpeszkedő, átlátszó műmosoly.*
- Szegényke, csak túléli valahogy *dünnyögi az orra alatt, nem is csoda, hogy ezek után durcásan kitér a csókocskák és az ölelés elől.*
- Vallja be, akinek két anyja van! *Csakhamar kuncogásba fordul a zsörtölődés megenyhülve az éretlen kergetőzésben. Ahogy az utcán szalad, egy pillanatra újra annak a taknyosnak érzi magát, aki a többi lelenccel együtt viháncolva inalt el az elcsent holmival a bazársoron. Sokszor nem is a mindennapi megélhetésért tették, csak a lopás kétes izgalmáért vagy hogy borsot törjenek néhány dölyfös kufár orra alá. Daya azonban már nem az a csenevész, virgonc örökmozgó, s ez hamar a fogadó ajtajában megtorpanva ki is derül. Az erőnléte jócskán megromlott az utóbbi hatok viszontagságai miatt, kapkodja hát a levegőt rendesen a félfának támaszkodva, néha pedig elgöcögi magát, mikor Nolenre sandít.*
- Első! *tisztázza még, ki is nyerte ezt a képzeletbeli versenyt mielőtt benyitna és egyből a pult felé venné az irányt. Kivételesen nem nézelődik, az elmúlt napokban alaposan szemügyre vette már az idejáró vendégeket, csak kikér 30 aranyért két üveg Bort
aztán már int is a Velasco'rrának a lépcső felé. Ideálisabb volna egy tisztes nyugati rum - meg jóval olcsóbb is -, de hát mit tud tenni az ember, ha ilyen pocsék a kínálat. Ha a férfit nem rakta volna helyre a piacnál vásárolt löttyöcske, bizonyára nem rontana rá rögvest egy súlyosabb beszélgetéssel, és nem is hagyná, hogy a történtek után máris igyon. Így viszont, hogy sokkal jobban van, s Antorac közeli érkezésének kellemetlen ténye a fejük felett lebeg, kénytelen megsürgetni kicsit a dolgok menetét. Még mindig tart az öregtől, de attól sokkal jobban, hogy amint itt lesz, Nolen átkozott bizonyítási vágya ismét távolságot húz közéjük.
A szobába érve egyből lerúgja magáról a csizmát, dobja le kabátját az ágyra majd kényelembe helyezve magát huppan le az asztalka melletti székbe. Lábait neveletlen suhanc módjára teszi fel az asztalra, ahová az egyik üveget már előzetesen lepakolta, nyilvánvaló, hogy a földön fogja végezni, ha nagyon mocorog, de nem úgy tűnik, mintha különösebben érdekelné a dolog.*
- Ennél a bornál talán még a Rumosban is jobbat adnak *jegyzi meg miközben a másik bor dugójával kezd el foglalatoskodni. Késdobálókban nevelkedett, rendes leány módjára harap rá, erőlködik kicsit, csavar finoman az üvegen, végül nagy elégedettségére halk pukkanás jelzi, hogy művelete sikeres volt. A legtöbb palack azért nem adja magát ilyen könnyen, felmerülhet hát a vád, hogy talán a fogadós már felbonthatta korábban. De hát csak nem mérgezett.*
17904. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-12-01 08:53:52
Üzenet elküldve: 2022-12-01 08:53:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Mordokhai Elladur//
*Valahogy a racionális gondolkodás őt nem kerülgeti. Sőt, talán ennyire messze még sosem voltak egymástól. De a férfi szavai kicsit kizökkentik, hogy ha nem is lépi át, de azért megközelítse a józan gondolkodás határvonalát. Ez egy röpke pillanatra le is törli arcáról a komisz mosolyt, hogy helyébe egy pillanatig újból a gondterheltség lépjen. Eltűnik belőle a pajkosság, a játékosság, még szemtelennek is elfelejt lenni, pedig tudna ő még elég kéretlen piszkálódást a színre vinni. Valóban merész és talán meggondolatlan kijelentéseket tesz úgy, hogy alig ismerik egymást. De abban bízik, hogy talán épp ezért mernek magukból olyan dolgokat megmutatni, amelyet eleddig mások képtelenek voltak a felszínre hozni. Ez a gondolat pedig hamar vissza is tereli a mostba, hogy már újbóli mosollyal forrjon minduntalan a másik ajkaira.*
- Rengeteg más és izgalmasabb dolgot fel tudnék sorolni.
*Passzolja is vissza gyorsan azt a labdát egy komisz mosoly kíséretében. De ez most részéről a végszó és már annak adja át a helyet, hogy a piszkálódást mellőzve nekikezdjen a balga mesének. Hiszen azért, mert a másik most fáradt vagy csak kellemesebb a nyugalom a számára, nem azt jelenti, hogy előbb vagy utóbb nem vesz revansot a jelenleg még megtorolatlan szemtelenkedésekért. Szóval a mesélés kezdődik. Mindezt persze szakavatott átéléssel teszi, közben kiélvezve a helyzetet, melyben a férfi mellkasán terülhet el. Hallgathatja a szívdobogását, ami szintúgy erőteljesebben kalapál, akár csak az övé. Így elégedett, s meg merné kockáztatni, hogy boldog mosollyal adja elő a kis történetet. Közben is csak a mosttal foglalkozva, mintha nem lenne holnap. Azzal ráér még később is. Gyermeki izgalommal adja elő a mesét, szinte maga elé képzelve a furcsa sárkányt, az erdei állatokat, meg azt a bolond nyuszit is. Persze a mese végeztével azért hű marad önmagához, mikor egy kicsit csak odaszúr a férfinak.
A válasz viszont egyszerre tölti el elégedettséggel és őszinte meglepettséggel. De a végére csak kuncogva húzza össze a szemeit, akár egy ravasz kis róka.*
- Látom te mindig tudod mi a helyes válasz. Ez egy férfinak igen nagy erénye, hogy ha tisztában van a helyzetével és fel tudja mérni mekkora a veszély.
*Nyújtózik is feljebb, hogy egy apró csókot nyomjon az orra hegyére. Azután ismét visszanehezedik a mellkasra, majd halk sóhajjal ingatja meg a fejét. Közben azért ismét a színészi játékhoz nyúl segítségért, amivel tökéletesen aggódó arcot tud varázsolni magára.*
- Talán kóros ez az alvatlanságod. Lehet, hogy már orvos kéne. Vagy valami sarlatán. Vagy keményebb. Egy boszorkány varázslata.
*Búgja az ajkaira, ahogy egy újabb csók ér célt. Szemeit lehunyva szabadítja ki egyik kezét, melyet arra használ, hogy ujjai finoman cirógassanak fel, majd le Mordokhai oldalán, közben egy pillanatra sem ellenkezve a másik érintése miatt.*
- Vagy egy hordónyi bor.
*Súgja halkan, majd végre egyszer csendben maradva mélyíti el a csókot. Úgy, mintha ez lenne a mai napon az első, pedig már volt szerencséje megízlelni a másik ajkait. A szíve olyan hangosan dübörög a mellkasában, hogy szinte belé süketül, ennek ellenére képtelen elszakadni a férfitól. De egy pillanatra mégis merészkedik ilyen gaztettre, de csupán csak azért, hogy könnyebben helyezze magát másabb pozícióba. Így már másik keze is szabadabb, amivel finoman fog az arcára, időnként a hószín tincsek közé simítva.*
*Valahogy a racionális gondolkodás őt nem kerülgeti. Sőt, talán ennyire messze még sosem voltak egymástól. De a férfi szavai kicsit kizökkentik, hogy ha nem is lépi át, de azért megközelítse a józan gondolkodás határvonalát. Ez egy röpke pillanatra le is törli arcáról a komisz mosolyt, hogy helyébe egy pillanatig újból a gondterheltség lépjen. Eltűnik belőle a pajkosság, a játékosság, még szemtelennek is elfelejt lenni, pedig tudna ő még elég kéretlen piszkálódást a színre vinni. Valóban merész és talán meggondolatlan kijelentéseket tesz úgy, hogy alig ismerik egymást. De abban bízik, hogy talán épp ezért mernek magukból olyan dolgokat megmutatni, amelyet eleddig mások képtelenek voltak a felszínre hozni. Ez a gondolat pedig hamar vissza is tereli a mostba, hogy már újbóli mosollyal forrjon minduntalan a másik ajkaira.*
- Rengeteg más és izgalmasabb dolgot fel tudnék sorolni.
*Passzolja is vissza gyorsan azt a labdát egy komisz mosoly kíséretében. De ez most részéről a végszó és már annak adja át a helyet, hogy a piszkálódást mellőzve nekikezdjen a balga mesének. Hiszen azért, mert a másik most fáradt vagy csak kellemesebb a nyugalom a számára, nem azt jelenti, hogy előbb vagy utóbb nem vesz revansot a jelenleg még megtorolatlan szemtelenkedésekért. Szóval a mesélés kezdődik. Mindezt persze szakavatott átéléssel teszi, közben kiélvezve a helyzetet, melyben a férfi mellkasán terülhet el. Hallgathatja a szívdobogását, ami szintúgy erőteljesebben kalapál, akár csak az övé. Így elégedett, s meg merné kockáztatni, hogy boldog mosollyal adja elő a kis történetet. Közben is csak a mosttal foglalkozva, mintha nem lenne holnap. Azzal ráér még később is. Gyermeki izgalommal adja elő a mesét, szinte maga elé képzelve a furcsa sárkányt, az erdei állatokat, meg azt a bolond nyuszit is. Persze a mese végeztével azért hű marad önmagához, mikor egy kicsit csak odaszúr a férfinak.
A válasz viszont egyszerre tölti el elégedettséggel és őszinte meglepettséggel. De a végére csak kuncogva húzza össze a szemeit, akár egy ravasz kis róka.*
- Látom te mindig tudod mi a helyes válasz. Ez egy férfinak igen nagy erénye, hogy ha tisztában van a helyzetével és fel tudja mérni mekkora a veszély.
*Nyújtózik is feljebb, hogy egy apró csókot nyomjon az orra hegyére. Azután ismét visszanehezedik a mellkasra, majd halk sóhajjal ingatja meg a fejét. Közben azért ismét a színészi játékhoz nyúl segítségért, amivel tökéletesen aggódó arcot tud varázsolni magára.*
- Talán kóros ez az alvatlanságod. Lehet, hogy már orvos kéne. Vagy valami sarlatán. Vagy keményebb. Egy boszorkány varázslata.
*Búgja az ajkaira, ahogy egy újabb csók ér célt. Szemeit lehunyva szabadítja ki egyik kezét, melyet arra használ, hogy ujjai finoman cirógassanak fel, majd le Mordokhai oldalán, közben egy pillanatra sem ellenkezve a másik érintése miatt.*
- Vagy egy hordónyi bor.
*Súgja halkan, majd végre egyszer csendben maradva mélyíti el a csókot. Úgy, mintha ez lenne a mai napon az első, pedig már volt szerencséje megízlelni a másik ajkait. A szíve olyan hangosan dübörög a mellkasában, hogy szinte belé süketül, ennek ellenére képtelen elszakadni a férfitól. De egy pillanatra mégis merészkedik ilyen gaztettre, de csupán csak azért, hogy könnyebben helyezze magát másabb pozícióba. Így már másik keze is szabadabb, amivel finoman fog az arcára, időnként a hószín tincsek közé simítva.*
17903. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-11-29 06:22:23
Üzenet elküldve: 2022-11-29 06:22:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Egy új kezdet kezdete//
*A kályha mellett tökéletes választás volt asztalt foglalni. Mintha egy jégtömbből olvadna ki több ezer év elteltével. A tagjait lassan járja át a meleg, így már azt is érzi, ahogy ujjai a kanálra fognak. Mi lesz vele, mikor az idő még hidegebbre fordul? Azzal tisztában van, hogy kedve még inkább az időjáráshoz fog igazodni. Szóval, aki most merészeli elviselhetetlennek titulálni, annak irgalmazzon egyszerre mindhárom isten. Mert, ha neki pocsék a kedve azt nem általlik a világra szabadítani. De most egyelőre egész bájos a maga módján, ahogy továbbra is a köpenybe burkolódzik, (már csak azért is, hogy csupaszfarkú barátját ne nagyon lássa az arra érdemtelen közönség) a széken összehúzza fázós tagjait és a kanalat szorongatva a gőzölgő ragu fölé hajol. Mélyet szippant annak illatából, ami egyből ki is váltja a legmegfelelőbb reakciót egy nem túl elégedett szájhúzás képében. Ha már a szaga ilyen az íze iránt sincs nagy elvárásokkal, ami az első falat után be is igazolódik. Sótlan. Kár, hogy már meg sem lepődik. Lehet az is, hogy ő a túlságosan válogatós, meg akár mehetne máshová is, ha ez nem tetszik. Ugye ilyenkor szóba jönnek az efféle meglátások. De minek? Minek pocsékolná a drága idejét arra, hogy ugyan így pazaroljon aranyat arra, ami nem jó? Itt legalább kellemes a környezet és jól érzi magát. Mert, hogy ő ilyen, ha jól érzi magát. Pár kanál ragu után már nem is olyan rossz, de majd elkeseríti a bor is hamar. Mikor sor kerül arra, hogy leöblítse ízlelőbimbóiról a ragu sótlanságát nyúl is a kupáért, hogy egy óvatos kortyot a szájába juttasson. Ismét nem érte túl nagy meglepetés, ahogy a vörös nedű szétárad a szájában. Savanyú, mint amilyen ő szokott lenni. De nem a bor szokott fanyarságáról van most szó, hanem arról a fajtáról, amit azért hoznak elő, hogy a jobbik fajtát inkább a tehetősebb és kellemesebb vendégeknek tarthassák meg. Nevezzék üldözési mániának, de biztos benne, hogy a fogadós direkt neki tartogatja ezeket. De éhes has és száraz torok nem válogat. Az sem elhanyagolható tény, hogy evett ivott már ennél sokkal pocsékabbat is. Így, ha nem is sebesen, de kényelmesen fogy a ragu és vele együtt apránként a bor is. Lassan pedig a melegnek és az alkoholnak köszönhetően teste is fellazul, már amennyire laza tud lenni egy olyan nőszemély, kinek állítólag karót dugtak a formásabbik fertályába és még sok év után sem képes tőle megszabadulni. Persze néha kizökkenti az ajtó nyitódása, ahogy a kegyetlenül hűs levegő beront az ajtóból, célba véve a leányt, hogy annak ruhája alá kúszva okozzon egészségtelen hidegrázást. Minek hatására szinte érzi, hogy bőre is húzódik össze, ahogy libabőrbe borul az egész. Azután újból nyugszik szervezete, ahogy megcsapja ismét a meleg.
Szüksége is van erre. Hisz legalább teste legyen nyugodt, ha már békés lelki állapotát éppen készülnek egy szemvillanás alatt felborzolni.
Ezt az orgánumot ezer és egy közül is felismeri. Még úgy is, hogy türkiz szemeit rá sem kell emelnie. Talán legközelebb kitáblázza, hogy "Takarodj!", mert a holmija által befoglalt szék ezek szerint nem volt elég erős célzás arra, hogy nem kéne háborgatni. De a férfi hamar orvosolja a hely problémáját az odahúzott székkel, minek hangjára még a patkány is kénytelen kisandítani a barna hajzuhatag alól. Persze amilyen hamar felbukkan, olyan gyorsan húzza is vissza félszemű pofáját a loboncba, ismét eltűnve a nem kívánt közönség elől.*
- Wyggio.
*Sóhajt fel hosszan, ahogy kavar párat a raguban, majd inkább eltömíti a száját egy falattal, mielőtt a másik megjegyzésére valami illetlenebbel találna visszavágni. Persze nem biztos, hogy ez sokáig fog megtorlás nélkül maradni, de egyelőre még türtőzteti magát.*
- Tudod mondanám, hogy milyen kellemes meglepetés...
*Emeli meg végül fejét, hogy a csuklya alól kipillantva vehesse szemügyre a férfit. ~Bájgúnár.~ Fészkelődik fejébe a gondolat, amit jelen helyzetben nem az szült, hogy ellenszenves lenne az arc, ami elé tárul, hanem épp ellenkezőleg. Ez pedig nincs kedvére, így nő a frusztráció, ami kénytelen magával hozni kis testvérét, undokságot is. Így az az "elragadóan savanyú pofa" lassan lejjebb ad az illemből, hogy igazán dölyfösen tudjon a másikra nézni. Ehhez még felölt egy jelen helyzetben méltatlan mosolyt is, mi elég riasztóvá képes változtatni a bájos arcot, hogy gazdáját őszinte szarkazmussá változtassa a feje tetejétől a lábujja végéig.*
- De nem szép dolog hazudni egy régi ismerősnek.
*Kapja is fel a végszóra a kupát, hogy nagyot kortyoljon az italából, minek pocsék íze ismét csak a hidegrázást hozza rá. Ezt kifejezve pedig gyorsan vissza is teszi amazt, inkább messzebb tolva magától.*
- Hát elhiheted, hogy nem egy nem várt találkozás.
*Dünnyögi a kérdésre, majd megembereli magát, amennyire tőle kitelik és igyekszik kevésbé keserű és felfuvalkodott lenni. Mert ismeri már annyira a fickót, hogy úgy sem fog távozni a nő sötét aurája miatt sem. Talán ez a legidegesítőbb tulajdonsága. Legalábbis az egyik a sok közül.
A ragu maradékát előbb kikanalazza, majd szusszanva dől hátra, s már a csuklyát hátralökve, karba tett kezekkel fürkészi a másikat.*
- Mellesleg neked is. *Mert azért szorult belé is némi illem.* Talán átutazóban vagyok. Ha nem találok semmi szórakoztatót vagy hasznosat itt a városban. És te Wyggio? Csak nem lerobbant a lova a lovagnak, hogy újra láthatja a köznép maguk között?
*Vonja fel szemöldökeit, mintha őszinte kíváncsiság ülne meg a nőben, pedig csak az undokság bökdösi megint az oldalát, hogy ideje újra teret adni neki. Ezt kifejezendő az orra alatt meg is ül az a mosoly, amitől semmi kedvességet nem áraszt a hegyesfülű, hanem inkább csak ontja a savanyú kisugárzást magából.*
*A kályha mellett tökéletes választás volt asztalt foglalni. Mintha egy jégtömbből olvadna ki több ezer év elteltével. A tagjait lassan járja át a meleg, így már azt is érzi, ahogy ujjai a kanálra fognak. Mi lesz vele, mikor az idő még hidegebbre fordul? Azzal tisztában van, hogy kedve még inkább az időjáráshoz fog igazodni. Szóval, aki most merészeli elviselhetetlennek titulálni, annak irgalmazzon egyszerre mindhárom isten. Mert, ha neki pocsék a kedve azt nem általlik a világra szabadítani. De most egyelőre egész bájos a maga módján, ahogy továbbra is a köpenybe burkolódzik, (már csak azért is, hogy csupaszfarkú barátját ne nagyon lássa az arra érdemtelen közönség) a széken összehúzza fázós tagjait és a kanalat szorongatva a gőzölgő ragu fölé hajol. Mélyet szippant annak illatából, ami egyből ki is váltja a legmegfelelőbb reakciót egy nem túl elégedett szájhúzás képében. Ha már a szaga ilyen az íze iránt sincs nagy elvárásokkal, ami az első falat után be is igazolódik. Sótlan. Kár, hogy már meg sem lepődik. Lehet az is, hogy ő a túlságosan válogatós, meg akár mehetne máshová is, ha ez nem tetszik. Ugye ilyenkor szóba jönnek az efféle meglátások. De minek? Minek pocsékolná a drága idejét arra, hogy ugyan így pazaroljon aranyat arra, ami nem jó? Itt legalább kellemes a környezet és jól érzi magát. Mert, hogy ő ilyen, ha jól érzi magát. Pár kanál ragu után már nem is olyan rossz, de majd elkeseríti a bor is hamar. Mikor sor kerül arra, hogy leöblítse ízlelőbimbóiról a ragu sótlanságát nyúl is a kupáért, hogy egy óvatos kortyot a szájába juttasson. Ismét nem érte túl nagy meglepetés, ahogy a vörös nedű szétárad a szájában. Savanyú, mint amilyen ő szokott lenni. De nem a bor szokott fanyarságáról van most szó, hanem arról a fajtáról, amit azért hoznak elő, hogy a jobbik fajtát inkább a tehetősebb és kellemesebb vendégeknek tarthassák meg. Nevezzék üldözési mániának, de biztos benne, hogy a fogadós direkt neki tartogatja ezeket. De éhes has és száraz torok nem válogat. Az sem elhanyagolható tény, hogy evett ivott már ennél sokkal pocsékabbat is. Így, ha nem is sebesen, de kényelmesen fogy a ragu és vele együtt apránként a bor is. Lassan pedig a melegnek és az alkoholnak köszönhetően teste is fellazul, már amennyire laza tud lenni egy olyan nőszemély, kinek állítólag karót dugtak a formásabbik fertályába és még sok év után sem képes tőle megszabadulni. Persze néha kizökkenti az ajtó nyitódása, ahogy a kegyetlenül hűs levegő beront az ajtóból, célba véve a leányt, hogy annak ruhája alá kúszva okozzon egészségtelen hidegrázást. Minek hatására szinte érzi, hogy bőre is húzódik össze, ahogy libabőrbe borul az egész. Azután újból nyugszik szervezete, ahogy megcsapja ismét a meleg.
Szüksége is van erre. Hisz legalább teste legyen nyugodt, ha már békés lelki állapotát éppen készülnek egy szemvillanás alatt felborzolni.
Ezt az orgánumot ezer és egy közül is felismeri. Még úgy is, hogy türkiz szemeit rá sem kell emelnie. Talán legközelebb kitáblázza, hogy "Takarodj!", mert a holmija által befoglalt szék ezek szerint nem volt elég erős célzás arra, hogy nem kéne háborgatni. De a férfi hamar orvosolja a hely problémáját az odahúzott székkel, minek hangjára még a patkány is kénytelen kisandítani a barna hajzuhatag alól. Persze amilyen hamar felbukkan, olyan gyorsan húzza is vissza félszemű pofáját a loboncba, ismét eltűnve a nem kívánt közönség elől.*
- Wyggio.
*Sóhajt fel hosszan, ahogy kavar párat a raguban, majd inkább eltömíti a száját egy falattal, mielőtt a másik megjegyzésére valami illetlenebbel találna visszavágni. Persze nem biztos, hogy ez sokáig fog megtorlás nélkül maradni, de egyelőre még türtőzteti magát.*
- Tudod mondanám, hogy milyen kellemes meglepetés...
*Emeli meg végül fejét, hogy a csuklya alól kipillantva vehesse szemügyre a férfit. ~Bájgúnár.~ Fészkelődik fejébe a gondolat, amit jelen helyzetben nem az szült, hogy ellenszenves lenne az arc, ami elé tárul, hanem épp ellenkezőleg. Ez pedig nincs kedvére, így nő a frusztráció, ami kénytelen magával hozni kis testvérét, undokságot is. Így az az "elragadóan savanyú pofa" lassan lejjebb ad az illemből, hogy igazán dölyfösen tudjon a másikra nézni. Ehhez még felölt egy jelen helyzetben méltatlan mosolyt is, mi elég riasztóvá képes változtatni a bájos arcot, hogy gazdáját őszinte szarkazmussá változtassa a feje tetejétől a lábujja végéig.*
- De nem szép dolog hazudni egy régi ismerősnek.
*Kapja is fel a végszóra a kupát, hogy nagyot kortyoljon az italából, minek pocsék íze ismét csak a hidegrázást hozza rá. Ezt kifejezve pedig gyorsan vissza is teszi amazt, inkább messzebb tolva magától.*
- Hát elhiheted, hogy nem egy nem várt találkozás.
*Dünnyögi a kérdésre, majd megembereli magát, amennyire tőle kitelik és igyekszik kevésbé keserű és felfuvalkodott lenni. Mert ismeri már annyira a fickót, hogy úgy sem fog távozni a nő sötét aurája miatt sem. Talán ez a legidegesítőbb tulajdonsága. Legalábbis az egyik a sok közül.
A ragu maradékát előbb kikanalazza, majd szusszanva dől hátra, s már a csuklyát hátralökve, karba tett kezekkel fürkészi a másikat.*
- Mellesleg neked is. *Mert azért szorult belé is némi illem.* Talán átutazóban vagyok. Ha nem találok semmi szórakoztatót vagy hasznosat itt a városban. És te Wyggio? Csak nem lerobbant a lova a lovagnak, hogy újra láthatja a köznép maguk között?
*Vonja fel szemöldökeit, mintha őszinte kíváncsiság ülne meg a nőben, pedig csak az undokság bökdösi megint az oldalát, hogy ideje újra teret adni neki. Ezt kifejezendő az orra alatt meg is ül az a mosoly, amitől semmi kedvességet nem áraszt a hegyesfülű, hanem inkább csak ontja a savanyú kisugárzást magából.*
17902. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-11-28 21:10:22
Üzenet elküldve: 2022-11-28 21:10:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Egy új kezdet kezdete//
*Bár a lovaglástól még mindig sajgó tagjainak köszönhetően léptei meglehetőst körívesre sikerülnek, ez sem gátolja hősünk abban, hogy végül az enyhe fuvallatok hatására, lágyan lengedező pegazusos cégér alatt találja magát. Vaskos tenyerét a fogadó sokat látott ajtajára simítja, s behunyt szemmel mélyet szippant az annak túloldaláról áramló illatok különös, s egyben ismerős egyvelegéből. El is érik a kívánt hatást, ugyanis hősünk szörnyű szomjúságtól gyötörve ismét megnyalja szikkadt szája szélét, miközben gyomra is hangos korgással adja a férfi tudtára, hogy üressége tarthatatlan állapot, s ha nem tesz valamit ez ellen valamit az bizony súlyos retorziókat vonhat maga után. Mit van mit tenni, eleget tesz a kérésnek. Szabad kezével mélyen a hajába túr, hátra simítva az eddig arcába lógó rakoncátlan tincseket, ezzel mintegy rendbe téve megjelenését, majd belátva, hogy ez biza ez is több a semminél belöki a létesítmény vaskos faajtaját, mely bár csak nagy duzzogva s már-már fülsiketítően nyikorogva, de megadja magát. A korább érzett aromák még intenzívebben csapódnak le a férfi szaglójárataiban, mely még tovább ingerlik amúgyis haragos gyomrát, így arra sem véve a fáradtságot, hogy körbe tekintsen a helységben ismerős arcok után kutatva, mértéktelen céltudatossággal indul meg a pult felé.*
- Adjon Eeyr jóember!
*Így üdvözli a tulajt, miközben fél kezét az előtte húzódó, poharakkal s tányérokkal megpakolt fa lapnak támasztja. Egy ideig mindössze némán figyeli a közömbös, lesütött szemű alakot. Mérget venne rá, hogy mikor legutóbb itt járt, még egy teljesen más mogorva fazon ácsorgott a pult mögött. Mivel a köszönés nem vált be így, hősünk kénytelen drasztikusabb módszerekhez folyamodni, s bár csak moderáltan, de azért kellően figyelemfelkeltően csap rá a pultra, mire a közömbös lefelé meredő szempár egy pillanat leforgása alatt változik reá fókuszáló, nagyon is ellenséges tekintetté. Kalandorunk persze nem ijed meg, állja a szúrós pillantást, s barátságosabbik arckifejezését előhúzva emeli fel mindkét kezét jelezvén, hogy nem óhajt bajt.*
- Ne csapkodj gyerek!
*Fogalmazza meg végül jogos és igazságos kérelmét a fogadós, jellegzetes mély hangján.*
- Így jött ki.
*Feleli hősünk előhúzva legártatlanabb tekintetét, mellyel barna szemeinek köszönhetően kap egyfajta kölyökkutya beütést. Már ha léteznek hat és fél láb magas tagbaszakadt kölyökkutyák.*
- Mi olyan sürgős?
*Ezt hallva már nem csupán a melák vigyora, de az erszénye is előkerül majd csak, hogy még inkább egyértelmű legyen szándéka, a gyomra is ismét megkordul, méghozzá olyan hangerővel, hogy azt nem pusztán a fogadós, de a legközelebbi asztalnál ülők is tisztán hallják.*
- Ez lenne az. Mint azt hallani véled jóember, elég életbevágó. Szóval egy csirkesültet és egy kupa bort kérek.
*Pont, mint az ajtó, végül a fogadós is nagy duzzogva adja meg magát. Igaz így is eltart egy darabig, míg kiszolgálja hősünk, mi alatt az halk sóhajokkal és alig észlelhető grimaszokkal adja a nagyvilág tudtára, hogy jelenleg mennyire nincs ínyére a várakozás. Azonban végül eljő az igazság órája, a várva várt pillanat. A Csirkesült a pultra kerül, mit az érte járó 20 arany követ. Végül pedig a kupa Bor is előkerül, mely hama gazdát is cserél a méltányos 11 arany fejében. *
- Eeyr öleljen keblére jóember!
*Mondja már-már ujjongva a tulajnak, miközben nem képes betelni ínycsiklandónak ígérkező étele látványával, valamint illatával, s tekintve, hogy ezen ismeretséget szeretné mielőbb egy magasabb szintre emelni, így a termetéből adódó legnagyobb sebességgel pördül hátra a saját tengelye körül, s kutat szabad asztal után, melyből bár akad néhány, tekintete mégsem egy ilyenen akad meg. Öles léptekkel indul meg a kiszemelt asztal irányába, majd odaérve széles vigyorral köszönti az annál ülő nőt.*
- Ezt az elragadó savanyú pofát ezer meg egy közül is megismerném.
*Miközben a kérdés elhangzik, hősünk gátlástalanul pakolja le holmiját az asztal egy szabad részére, majd orvosolva a batyú által galád módon elbitorlott szék problémáját, hasonlóan gátlástalanul mar el egyet egy üres asztal mellől, melyet bár a nem épp jókedélyű tulaj ismételten csak szúrós tekintettel követ figyelemmel, ezúttal valami csodát folytán a véleményét mégis megtartja magának. Ezen nem mindennapi lehetőséget kihasználva, hősünk helyet is foglal az asztalnál.*
- Mi szél hozott erre Wyvi? Mellesleg jó étvágyat.
*Ahogy ezen szavak elhagyják ajkai már hozzá is kezd ahhoz ami az előtte lévő tányéron vár arra, hogy végre valahára valaki megegye.*
*Bár a lovaglástól még mindig sajgó tagjainak köszönhetően léptei meglehetőst körívesre sikerülnek, ez sem gátolja hősünk abban, hogy végül az enyhe fuvallatok hatására, lágyan lengedező pegazusos cégér alatt találja magát. Vaskos tenyerét a fogadó sokat látott ajtajára simítja, s behunyt szemmel mélyet szippant az annak túloldaláról áramló illatok különös, s egyben ismerős egyvelegéből. El is érik a kívánt hatást, ugyanis hősünk szörnyű szomjúságtól gyötörve ismét megnyalja szikkadt szája szélét, miközben gyomra is hangos korgással adja a férfi tudtára, hogy üressége tarthatatlan állapot, s ha nem tesz valamit ez ellen valamit az bizony súlyos retorziókat vonhat maga után. Mit van mit tenni, eleget tesz a kérésnek. Szabad kezével mélyen a hajába túr, hátra simítva az eddig arcába lógó rakoncátlan tincseket, ezzel mintegy rendbe téve megjelenését, majd belátva, hogy ez biza ez is több a semminél belöki a létesítmény vaskos faajtaját, mely bár csak nagy duzzogva s már-már fülsiketítően nyikorogva, de megadja magát. A korább érzett aromák még intenzívebben csapódnak le a férfi szaglójárataiban, mely még tovább ingerlik amúgyis haragos gyomrát, így arra sem véve a fáradtságot, hogy körbe tekintsen a helységben ismerős arcok után kutatva, mértéktelen céltudatossággal indul meg a pult felé.*
- Adjon Eeyr jóember!
*Így üdvözli a tulajt, miközben fél kezét az előtte húzódó, poharakkal s tányérokkal megpakolt fa lapnak támasztja. Egy ideig mindössze némán figyeli a közömbös, lesütött szemű alakot. Mérget venne rá, hogy mikor legutóbb itt járt, még egy teljesen más mogorva fazon ácsorgott a pult mögött. Mivel a köszönés nem vált be így, hősünk kénytelen drasztikusabb módszerekhez folyamodni, s bár csak moderáltan, de azért kellően figyelemfelkeltően csap rá a pultra, mire a közömbös lefelé meredő szempár egy pillanat leforgása alatt változik reá fókuszáló, nagyon is ellenséges tekintetté. Kalandorunk persze nem ijed meg, állja a szúrós pillantást, s barátságosabbik arckifejezését előhúzva emeli fel mindkét kezét jelezvén, hogy nem óhajt bajt.*
- Ne csapkodj gyerek!
*Fogalmazza meg végül jogos és igazságos kérelmét a fogadós, jellegzetes mély hangján.*
- Így jött ki.
*Feleli hősünk előhúzva legártatlanabb tekintetét, mellyel barna szemeinek köszönhetően kap egyfajta kölyökkutya beütést. Már ha léteznek hat és fél láb magas tagbaszakadt kölyökkutyák.*
- Mi olyan sürgős?
*Ezt hallva már nem csupán a melák vigyora, de az erszénye is előkerül majd csak, hogy még inkább egyértelmű legyen szándéka, a gyomra is ismét megkordul, méghozzá olyan hangerővel, hogy azt nem pusztán a fogadós, de a legközelebbi asztalnál ülők is tisztán hallják.*
- Ez lenne az. Mint azt hallani véled jóember, elég életbevágó. Szóval egy csirkesültet és egy kupa bort kérek.
*Pont, mint az ajtó, végül a fogadós is nagy duzzogva adja meg magát. Igaz így is eltart egy darabig, míg kiszolgálja hősünk, mi alatt az halk sóhajokkal és alig észlelhető grimaszokkal adja a nagyvilág tudtára, hogy jelenleg mennyire nincs ínyére a várakozás. Azonban végül eljő az igazság órája, a várva várt pillanat. A Csirkesült a pultra kerül, mit az érte járó 20 arany követ.
Végül pedig a kupa Bor is előkerül, mely hama gazdát is cserél a méltányos 11 arany fejében. *- Eeyr öleljen keblére jóember!
*Mondja már-már ujjongva a tulajnak, miközben nem képes betelni ínycsiklandónak ígérkező étele látványával, valamint illatával, s tekintve, hogy ezen ismeretséget szeretné mielőbb egy magasabb szintre emelni, így a termetéből adódó legnagyobb sebességgel pördül hátra a saját tengelye körül, s kutat szabad asztal után, melyből bár akad néhány, tekintete mégsem egy ilyenen akad meg. Öles léptekkel indul meg a kiszemelt asztal irányába, majd odaérve széles vigyorral köszönti az annál ülő nőt.*
- Ezt az elragadó savanyú pofát ezer meg egy közül is megismerném.
*Miközben a kérdés elhangzik, hősünk gátlástalanul pakolja le holmiját az asztal egy szabad részére, majd orvosolva a batyú által galád módon elbitorlott szék problémáját, hasonlóan gátlástalanul mar el egyet egy üres asztal mellől, melyet bár a nem épp jókedélyű tulaj ismételten csak szúrós tekintettel követ figyelemmel, ezúttal valami csodát folytán a véleményét mégis megtartja magának. Ezen nem mindennapi lehetőséget kihasználva, hősünk helyet is foglal az asztalnál.*
- Mi szél hozott erre Wyvi? Mellesleg jó étvágyat.
*Ahogy ezen szavak elhagyják ajkai már hozzá is kezd ahhoz ami az előtte lévő tányéron vár arra, hogy végre valahára valaki megegye.*
17901. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-11-28 18:20:31
Üzenet elküldve: 2022-11-28 18:20:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Egy új kezdet kezdete//
*Ki tudja ma már hányadszor nyílhat és csukódhat egy újabb vendég mögött a Pegazus vaskos ajtaja. De most itt van egy újabb strigula a fogadó számára. Mégpedig egy átfagyott hegyesfülű nőszemély képében, akinek ma már csak egyetlen kívánsága van. Enni, inni, melegedni és talán a fürdőben is eltölteni egy kis pihentető időt. Lassan ez már olyan megszokottá válik a napjaiban, hogy kezdi is unni. Ha pedig unatkozik, az csak annyit jelent, hogy mogorvasága csak fokozatosan növekszik. Hiába a hatalmas város, a tengernyi látnivaló. Minden véges. Ahogy pedig telnek a napok, a hatok, lassacskán eljut odáig, hogy már semmi újjal, semmi szórakoztatóval nem szolgál Arthenior. Ezt a kőépületet lassan már csukott szemmel is megtalálná, ami szintén elég bosszantó. Lénye legbelül legalább valami izgalmas, de legalább szórakoztató társaságra vágyik, de ép esze tudja jól, hogy sokáig nagyon keveseket képes elviselni maga körül, így még azután sem kutat már olyan elszántan. Amúgy is minek, ha az elf lányának van egy állandó és hűséges társa, aki ugyan olyan elviselhetetlen és sokszor kéretlen vendég, mint ő maga. Ennek gondolatára ritka alkalmak egyike, hogy mosoly kúszik az arcára, ahogy a csuklya alá nyúlva simít mutatóujjával az apró patkány fejére. Aki természetesen csak békésen utazik, hisz őt a haj alatt nem igen zavarja, hogy amúgy elég hideg már az idő. Ahogy ezzel a kis kedveskedéssel végez, a leány be is tolja maga előtt a vaskos ajtót, minek hála végre kellemes hőfok csap az arcába. Innentől már csak azért kell imádkoznia, hogy találjon egy asztalt a kályha közelében. De előbb a rendelést kell elintéznie, meg azt, hogy a hideget végre maga mögött tudja. Így nem is húzza tovább az időt, belép és már csapódik is vissza az ajtó, oda ahová való. Bele a keretbe. A hegyesfülű pedig célba is veszi a pultot, ajkán félvigyorral, mikor összenéz a fogadóssal, ki csak a fejét ingatva sóhajt fel.*
- Már megszokhattad volna.
*Jegyzi meg egyszerűen, mikor megérkezve a pultra könyököl.*
- Inkább azzal foglalkozz, hogy megint olyan jó legyen az az Őzragu leves, ha már képes vagy érte elkérni 11 aranyat.
*Sóhajt fel színészeket megszégyenítő mű drámaisággal, de aztán ismét csak egy kósza vigyorba fordulnak ajkai, s gyorsan a fogadósba is fojtja a szót, mielőtt amaz akadékoskodni kezdene.*
- Meg most megpróbálhatnánk, hogy valami jóféle Bort is töltesz mellé. Lehetőleg vöröset és egy újabb 11 aranyas rablásért ez most ne legyen ecet ízű.
*Kacsint a szerencsétlenre, aki inkább benn is fogja a kéretlen szitkokat, ami fel-fel bukkan a fejében. Megtanulta már, hogy arrogáns vendéggel felesleges szópárbajt vívni. A leány pedig ékes példája annak, hogy vele szinte lehetetlen. Eleddig nem igazán akadt méltó ellenfele.
A fogadós inkább hamar elkészíti a rendelt ételt és tölti a bort, hogy az elf minél hamarább távozóra fogja. Legalább az egyik asztalig és onnantól már nyugta lesz tőle. Ez pedig így is történik. A gőzölgő raguval és a vöröslő itallal karöltve a leány távozóra is fogja. Szerencséjére pedig a kályhához legközelebbi asztal szabad is. De akár meg is verekedett volna érte, mert eleget fagyoskodott a mai nap.
Miután lepakol az asztalra vállán átvetett batyuját a szembe székre pakolja, íját is neki dönti. Remélve, hogy ez mindenkinek elég érthető célzás, hogy nem vágyik asztaltársaságra.*
*Ki tudja ma már hányadszor nyílhat és csukódhat egy újabb vendég mögött a Pegazus vaskos ajtaja. De most itt van egy újabb strigula a fogadó számára. Mégpedig egy átfagyott hegyesfülű nőszemély képében, akinek ma már csak egyetlen kívánsága van. Enni, inni, melegedni és talán a fürdőben is eltölteni egy kis pihentető időt. Lassan ez már olyan megszokottá válik a napjaiban, hogy kezdi is unni. Ha pedig unatkozik, az csak annyit jelent, hogy mogorvasága csak fokozatosan növekszik. Hiába a hatalmas város, a tengernyi látnivaló. Minden véges. Ahogy pedig telnek a napok, a hatok, lassacskán eljut odáig, hogy már semmi újjal, semmi szórakoztatóval nem szolgál Arthenior. Ezt a kőépületet lassan már csukott szemmel is megtalálná, ami szintén elég bosszantó. Lénye legbelül legalább valami izgalmas, de legalább szórakoztató társaságra vágyik, de ép esze tudja jól, hogy sokáig nagyon keveseket képes elviselni maga körül, így még azután sem kutat már olyan elszántan. Amúgy is minek, ha az elf lányának van egy állandó és hűséges társa, aki ugyan olyan elviselhetetlen és sokszor kéretlen vendég, mint ő maga. Ennek gondolatára ritka alkalmak egyike, hogy mosoly kúszik az arcára, ahogy a csuklya alá nyúlva simít mutatóujjával az apró patkány fejére. Aki természetesen csak békésen utazik, hisz őt a haj alatt nem igen zavarja, hogy amúgy elég hideg már az idő. Ahogy ezzel a kis kedveskedéssel végez, a leány be is tolja maga előtt a vaskos ajtót, minek hála végre kellemes hőfok csap az arcába. Innentől már csak azért kell imádkoznia, hogy találjon egy asztalt a kályha közelében. De előbb a rendelést kell elintéznie, meg azt, hogy a hideget végre maga mögött tudja. Így nem is húzza tovább az időt, belép és már csapódik is vissza az ajtó, oda ahová való. Bele a keretbe. A hegyesfülű pedig célba is veszi a pultot, ajkán félvigyorral, mikor összenéz a fogadóssal, ki csak a fejét ingatva sóhajt fel.*
- Már megszokhattad volna.
*Jegyzi meg egyszerűen, mikor megérkezve a pultra könyököl.*
- Inkább azzal foglalkozz, hogy megint olyan jó legyen az az Őzragu leves, ha már képes vagy érte elkérni 11 aranyat.
*Sóhajt fel színészeket megszégyenítő mű drámaisággal, de aztán ismét csak egy kósza vigyorba fordulnak ajkai, s gyorsan a fogadósba is fojtja a szót, mielőtt amaz akadékoskodni kezdene.*
- Meg most megpróbálhatnánk, hogy valami jóféle Bort is töltesz mellé. Lehetőleg vöröset és egy újabb 11 aranyas rablásért ez most ne legyen ecet ízű.
*Kacsint a szerencsétlenre, aki inkább benn is fogja a kéretlen szitkokat, ami fel-fel bukkan a fejében. Megtanulta már, hogy arrogáns vendéggel felesleges szópárbajt vívni. A leány pedig ékes példája annak, hogy vele szinte lehetetlen. Eleddig nem igazán akadt méltó ellenfele.
A fogadós inkább hamar elkészíti a rendelt ételt és tölti a bort, hogy az elf minél hamarább távozóra fogja. Legalább az egyik asztalig és onnantól már nyugta lesz tőle. Ez pedig így is történik. A gőzölgő raguval és a vöröslő itallal karöltve a leány távozóra is fogja. Szerencséjére pedig a kályhához legközelebbi asztal szabad is. De akár meg is verekedett volna érte, mert eleget fagyoskodott a mai nap.
Miután lepakol az asztalra vállán átvetett batyuját a szembe székre pakolja, íját is neki dönti. Remélve, hogy ez mindenkinek elég érthető célzás, hogy nem vágyik asztaltársaságra.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11721-11740 , 11741-11760 , 11761-11780 , 11781-11800 , 11801-11820 , 11821-11840 , 11841-11860 , 11861-11880 , 11881-11900 , 11901-11920 , 11921-11940 , 11941-11960 , 11961-11980 , 11981-12000 , 12001-12020 , 12021-12040 , 12041-12060 , 12061-12080 , 12081-12100 , 12101-12120 , 12121-12140 , 12141-12160 , 12161-12180 , 12181-12200 , 12201-12220 , 12221-12240 , 12241-12260 , 12261-12280 , 12281-12300 , 12301-12320 , 12321-12340 , 12341-12360 , 12361-12380 , 12381-12400 , 12401-12420 , 12421-12440 , 12441-12460 , 12461-12480 , 12481-12500 , 12501-12520 , 12521-12540 , 12541-12560 , 12561-12580 , 12581-12600 , 12601-12620 , 12621-12640 , 12641-12660 , 12661-12680 , 12681-12700 , 12701-12720 , 12721-12740 , 12741-12760 , 12761-12780 , 12781-12800 , 12801-12820 , 12821-12840 , 12841-12860 , 12861-12880 , 12881-12900 , 12901-12920 , 12921-12940 , 12941-12960 , 12961-12980 , 12981-13000 , 13001-13020 , 13021-13040 , 13041-13060 , 13061-13080 , 13081-13100 , 13101-13120 , 13121-13140 , 13141-13160 , 13161-13180 , 13181-13200 , 13201-13220 , 13221-13240 , 13241-13260 , 13261-13280 , 13281-13300 , 13301-13320 , 13321-13340 , 13341-13360 , 13361-13380 , 13381-13400 , 13401-13420 , 13421-13440 , 13441-13460 , 13461-13480 , 13481-13500 , 13501-13520 , 13521-13540 , 13541-13560 , 13561-13580 , 13581-13600 , 13601-13620 , 13621-13640 , 13641-13660 , 13661-13680 , 13681-13700 , 13701-13720 , 13721-13740 , 13741-13760 , 13761-13780 , 13781-13800 , 13801-13820 , 13821-13840 , 13841-13860 , 13861-13880 , 13881-13900 , 13901-13920 , 13921-13940 , 13941-13960 , 13961-13980 , 13981-14000 , 14001-14020 , 14021-14040 , 14041-14060 , 14061-14080 , 14081-14100 , 14101-14120 , 14121-14140 , 14141-14160 , 14161-14180 , 14181-14200 , 14201-14220 , 14221-14240 , 14241-14260 , 14261-14280 , 14281-14300 , 14301-14320 , 14321-14340 , 14341-14360 , 14361-14380 , 14381-14400 , 14401-14420 , 14421-14440 , 14441-14460 , 14461-14480 , 14481-14500 , 14501-14520 , 14521-14540 , 14541-14560 , 14561-14580 , 14581-14600 , 14601-14620 , 14621-14640 , 14641-14660 , 14661-14680 , 14681-14700 , 14701-14720 , 14721-14740 , 14741-14760 , 14761-14780 , 14781-14800 , 14801-14820 , 14821-14840 , 14841-14860 , 14861-14880 , 14881-14900 , 14901-14920 , 14921-14940 , 14941-14960 , 14961-14980 , 14981-15000 , 15001-15020 , 15021-15040 , 15041-15060 , 15061-15080 , 15081-15100 , 15101-15120 , 15121-15140 , 15141-15160 , 15161-15180 , 15181-15200 , 15201-15220 , 15221-15240 , 15241-15260 , 15261-15280 , 15281-15300 , 15301-15320 , 15321-15340 , 15341-15360 , 15361-15380 , 15381-15400 , 15401-15420 , 15421-15440 , 15441-15460 , 15461-15480 , 15481-15500 , 15501-15520 , 15521-15540 , 15541-15560 , 15561-15580 , 15581-15600 , 15601-15620 , 15621-15640 , 15641-15660 , 15661-15680 , 15681-15700 , 15701-15720 , 15721-15740 , 15741-15760 , 15761-15780 , 15781-15800 , 15801-15820 , 15821-15840 , 15841-15860 , 15861-15880 , 15881-15900 , 15901-15920 , 15921-15940 , 15941-15960 , 15961-15980 , 15981-16000 , 16001-16020 , 16021-16040 , 16041-16060 , 16061-16080 , 16081-16100 , 16101-16120 , 16121-16140 , 16141-16160 , 16161-16180 , 16181-16200 , 16201-16220 , 16221-16240 , 16241-16260 , 16261-16280 , 16281-16300 , 16301-16320 , 16321-16340 , 16341-16360 , 16361-16380 , 16381-16400 , 16401-16420 , 16421-16440 , 16441-16460 , 16461-16480 , 16481-16500 , 16501-16520 , 16521-16540 , 16541-16560 , 16561-16580 , 16581-16600 , 16601-16620 , 16621-16640 , 16641-16660 , 16661-16680 , 16681-16700 , 16701-16720 , 16721-16740 , 16741-16760 , 16761-16780 , 16781-16800 , 16801-16820 , 16821-16840 , 16841-16860 , 16861-16880 , 16881-16900 , 16901-16920 , 16921-16940 , 16941-16960 , 16961-16980 , 16981-17000 , 17001-17020 , 17021-17040 , 17041-17060 , 17061-17080 , 17081-17100 , 17101-17120 , 17121-17140 , 17141-17160 , 17161-17180 , 17181-17200 , 17201-17220 , 17221-17240 , 17241-17260 , 17261-17280 , 17281-17300 , 17301-17320 , 17321-17340 , 17341-17360 , 17361-17380 , 17381-17400 , 17401-17420 , 17421-17440 , 17441-17460 , 17461-17480 , 17481-17500 , 17501-17520 , 17521-17540 , 17541-17560 , 17561-17580 , 17581-17600 , 17601-17620 , 17621-17640 , 17641-17660 , 17661-17680 , 17681-17700 , 17701-17720 , 17721-17740 , 17741-17760 , 17761-17780 , 17781-17800 , 17801-17820 , 17821-17840 , 17841-17860 , 17861-17880 , 17881-17900 , 17901-17920 , 17921-17940 , 17941-17960 , 17961-17980 , 17981-18000 , 18001-18020 , 18021-18040 , 18041-18060 , 18061-18080 , 18081-18100 , 18101-18120 , 18121-18140 , 18141-18160 , 18161-18180 , 18181-18200 , 18201-18220 , 18221-18240 , 18241-18260 , 18261-18280 , 18281-18300 , 18301-18320 , 18321-18340 , 18341-18360 , 18361-18380 , 18381-18400 , 18401-18420 , 18421-18440 , 18441-18460 , 18461-18480 , 18481-18500 , 18501-18520 , 18521-18540 , 18541-18560 , 18561-18580 , 18581-18600 , 18601-18620 , 18621-18640 , 18641-18660 , 18661-18680 , 18681-18700 , 18701-18720 , 18721-18740 , 18741-18760 , 18761-18780 , 18781-18800 , 18801-18820 , 18821-18840 , 18841-18860 , 18861-18880 , 18867-18886