Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 250 (4981. - 5000. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
5000. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-31 13:38:14
Üzenet elküldve: 2024-08-31 13:38:14
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Fehér csönd//
*Jelen állapotában nem is sok minden történhet csak úgy egyszerűen, és ha a gondolatai abban ülnek meg, hogy szeretné, hogy a másik maradjon, úgy azt is érti, amit akar. Újabb hiba, újabb elszámolni való, ha ez kibukik. Bár nem tud most miértekkel igazán foglalkozni, talán sokkal jobbat tenne, ha mégis. Egy biztos, ezt a fajta fáradtságot soha többé nem engedheti meg magának. Tudnia kell, hogy mikor kell hazamenni, még ha az nem is otthon igazán. Vagy egyáltalán elindulni. És felmérni, hogy hová nem való. Ide egyáltalán nem az, s minden egyes inger érezteti is vele. Amilyen gyorsan lehet, biztosan távozik. Még mindig hisz benne, hogy csak néhány órácska elég lesz minderre. A félvért sem szeretné ebben a börtönben tartani, még ha szabad a választás is.
A pultnál próbálja felmérni, hogy mi az, amire szüksége van, ami után a leggyorsabban szelheti majd a lépcsőket felfelé a szobákhoz, hogy minél kevesebb időt kelljen ismeretlenek között töltenie. Kyr gyorsan dönt, nem tudja megdöbbenteni a tény, hogy ő nem akar enni, de az sem, hogy már teszi is le az aranyakat a pultra a tejért. Mindent választana, csak azt nem, ez némileg szórakoztatja.
Ő maga sem válogat sokáig, de bármennyire is éhes, nem terheli le magát holmi sültekkel. Választása így hát semmiképp Nem főtt ételre esik, jó az arany középút. Számolni kezd fejben. Szerencséjére megy. 7.
Ami még biztos az az, hogy kell valami, ami még azt a maradék gondolatát is elűzi, ha csak nem inkább segít benne, hogy kitisztázódjanak. Kér hát egy pohár Bort is, ami drágább az ételnél. Érdekes. Fejben tovább számol: még 11. Már csak a Szoba ára maradt, amit hozzá kell adnia. 16. Kinyitja hát az erszényt, amiből igyekszik pontosan leszámolni a kért összeget, hiszen nem kíván még egyszer szóba elegyedni a pultossal sem, neki elég a kulcs, amit kézhez kap. Csak ne kellene helyet foglalnia, amíg elkészítik azt a cseppet sem bonyolult ételt számára. Néhány szelet sajt, kenyér és valami füstölt hús féleség, ahogy kivette a szavakból. Nem érdekli, csak ehessen. Ujjai közé kerül a pohár is, amit ha tehetne egy szusszanásnyi idő alatt hajtana le, de ma már nem kíván több balgaságot elkövetni.
A félelfre néz, még mindig ugyanazzal a fáradt tekintettel, s rajta sem lát sokkal több változást. De itt van, maradt. Csak a fejével int, hogy üljenek le addig, amíg muszáj. Ki is keresi azt a helyet, ahol legalább a mellettük lévő asztalnál nem foglal helyet senki, s elindul felé, hogy leüljön. Túl sok időt töltött ilyesfajta helyeken, de akkor nem érezte a rátelepedő ellenszenvet. Mégis, mintha egy fokkal jobban lenne így, hogy biztosnak látszik a mai helyzete. *
- Köszönöm... hogy elkísértél.
*Néz rá fürkészően egy pillanatra, majd ajkához emeli a bort. Talán nem jelent semmit maga a szó, de tényleg hálás. Még ha egyáltalán el sem kellett volna indulni...*
*Jelen állapotában nem is sok minden történhet csak úgy egyszerűen, és ha a gondolatai abban ülnek meg, hogy szeretné, hogy a másik maradjon, úgy azt is érti, amit akar. Újabb hiba, újabb elszámolni való, ha ez kibukik. Bár nem tud most miértekkel igazán foglalkozni, talán sokkal jobbat tenne, ha mégis. Egy biztos, ezt a fajta fáradtságot soha többé nem engedheti meg magának. Tudnia kell, hogy mikor kell hazamenni, még ha az nem is otthon igazán. Vagy egyáltalán elindulni. És felmérni, hogy hová nem való. Ide egyáltalán nem az, s minden egyes inger érezteti is vele. Amilyen gyorsan lehet, biztosan távozik. Még mindig hisz benne, hogy csak néhány órácska elég lesz minderre. A félvért sem szeretné ebben a börtönben tartani, még ha szabad a választás is.
A pultnál próbálja felmérni, hogy mi az, amire szüksége van, ami után a leggyorsabban szelheti majd a lépcsőket felfelé a szobákhoz, hogy minél kevesebb időt kelljen ismeretlenek között töltenie. Kyr gyorsan dönt, nem tudja megdöbbenteni a tény, hogy ő nem akar enni, de az sem, hogy már teszi is le az aranyakat a pultra a tejért. Mindent választana, csak azt nem, ez némileg szórakoztatja.
Ő maga sem válogat sokáig, de bármennyire is éhes, nem terheli le magát holmi sültekkel. Választása így hát semmiképp Nem főtt ételre esik, jó az arany középút. Számolni kezd fejben. Szerencséjére megy. 7.
Ami még biztos az az, hogy kell valami, ami még azt a maradék gondolatát is elűzi, ha csak nem inkább segít benne, hogy kitisztázódjanak. Kér hát egy pohár Bort is, ami drágább az ételnél. Érdekes. Fejben tovább számol: még 11. Már csak a Szoba ára maradt, amit hozzá kell adnia. 16. Kinyitja hát az erszényt, amiből igyekszik pontosan leszámolni a kért összeget, hiszen nem kíván még egyszer szóba elegyedni a pultossal sem, neki elég a kulcs, amit kézhez kap. Csak ne kellene helyet foglalnia, amíg elkészítik azt a cseppet sem bonyolult ételt számára. Néhány szelet sajt, kenyér és valami füstölt hús féleség, ahogy kivette a szavakból. Nem érdekli, csak ehessen. Ujjai közé kerül a pohár is, amit ha tehetne egy szusszanásnyi idő alatt hajtana le, de ma már nem kíván több balgaságot elkövetni. A félelfre néz, még mindig ugyanazzal a fáradt tekintettel, s rajta sem lát sokkal több változást. De itt van, maradt. Csak a fejével int, hogy üljenek le addig, amíg muszáj. Ki is keresi azt a helyet, ahol legalább a mellettük lévő asztalnál nem foglal helyet senki, s elindul felé, hogy leüljön. Túl sok időt töltött ilyesfajta helyeken, de akkor nem érezte a rátelepedő ellenszenvet. Mégis, mintha egy fokkal jobban lenne így, hogy biztosnak látszik a mai helyzete. *
- Köszönöm... hogy elkísértél.
*Néz rá fürkészően egy pillanatra, majd ajkához emeli a bort. Talán nem jelent semmit maga a szó, de tényleg hálás. Még ha egyáltalán el sem kellett volna indulni...*
4999. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-31 12:10:25
Üzenet elküldve: 2024-08-31 12:10:25
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 375
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 375
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Fehér csönd//
*Hogy az a kevés kiejtett szava ismét félreértésbe torkollik nem tudhatja. Hogy mire érkezett a rosszkedve, nem akar foglalkozni vele, de hogy mire morran fel aztán azzal igen: arra a lehetetlen kijelentésre, hogy a nő azt mondja mellette, nem marad itt sokat. Nem tudja mit tervez a másik, de majdnem biztos benne, hogy nem gondolkozik józanul. Mi értelme volna ennie, és aztán alvás nélkül visszaindulnia éjjel, ha ez a terve? Ha úgyis azt hiszi, néhány órát alszik majd csak, minek fekszik le egyáltalán? Minek hozta ide? Egy fogadóba. A város közepére.. Nem törődik azonban többet az elf képtelen ötletével, két szóval zárja le a maga részéről csupán azt a vitát, amit nem is hajlandó nyitni róla. Hogy mindez elveszik a kettejük közti térben, egyelőre nem tudja, így nem is foglalkozik vele tovább. Csak magát bosszantaná fel rajta. S hogy ő maga marad-e egyáltalán.. csak annyit fog be az agya, ami közvetlen előtte van. Nem többet.
Szótlanul nyit be az ajtón, a határozottsága mögött nem hagyva helyet annak, hogy meglátszódjon a hely és a helyzet iránti ellenszenve. Nem személyesen a bennlévők, nem maga a fogadó, hanem az egész összege adja az arcára költözött semmitmondó, elsőre talán barátságtalan kifejezést. A mögötte belépő elf, meg az ötletei.. Addig marad csupán a küszöbön, amíg biztos lehet benne, hogy bent nem borul asztal, nem repülnek korsók, de miután megbizonyosodott róla, hogy csend van, odébb is húzódik, hogy helyet adjon a nőnek, de nem megy sokkal beljebb. A pult mellett áll meg, a korábban piacon hagyott nyugalmatlanságával fürkészve a helyet, a bentieket, a kijáratokat. Ha az arcán nem is látszik, a folyóparton kiengedett izmok lassan kötnek újra a bőre alatt. Egyedül a hosszúéletű kérdésére fordítja végül vissza a fejét előre, bár a tekintete vonakodna elengedni a hátuk mögött vakon hagyott teret. A fogadósra pillant.*
- Tejet.
*Biccent futólag felé a szavai mellé, mintegy a korábban lemaradt köszönés kiengesztelésképpen. A szabad kezével nyúl közben, hogy a pultra tegyen 5 aranyat az erszényéből a Tejért . Látja, hogy a nő is mozdul mellette, de nem fogja engedni, hogy bármit is fizessen. Fel sem merül benne. Bár sok esetben nem kenyere a büszkeség, ez esetben a legmélyebben sértené egy meghívás, szóljon az bármiről. Hogy ő mit vesz magának, az legyen az ő dolga, ha azt a néhány aranyat, amit főleg a kikötői munkákból keres nem is egy fogadóban tervezte volna elütni.
Szótlanul fordul vissza a belső tér felé, a derekát döntve a pult szélének, miközben a tejre vár, és arra, hogy az elf is kérjen, amit akar. A mozsarat egy másodpercre sem engedné közben a kezéből; visszatámasztva a hasának fogja maga előtt a követ, miközben nézelődik.*
*Hogy az a kevés kiejtett szava ismét félreértésbe torkollik nem tudhatja. Hogy mire érkezett a rosszkedve, nem akar foglalkozni vele, de hogy mire morran fel aztán azzal igen: arra a lehetetlen kijelentésre, hogy a nő azt mondja mellette, nem marad itt sokat. Nem tudja mit tervez a másik, de majdnem biztos benne, hogy nem gondolkozik józanul. Mi értelme volna ennie, és aztán alvás nélkül visszaindulnia éjjel, ha ez a terve? Ha úgyis azt hiszi, néhány órát alszik majd csak, minek fekszik le egyáltalán? Minek hozta ide? Egy fogadóba. A város közepére.. Nem törődik azonban többet az elf képtelen ötletével, két szóval zárja le a maga részéről csupán azt a vitát, amit nem is hajlandó nyitni róla. Hogy mindez elveszik a kettejük közti térben, egyelőre nem tudja, így nem is foglalkozik vele tovább. Csak magát bosszantaná fel rajta. S hogy ő maga marad-e egyáltalán.. csak annyit fog be az agya, ami közvetlen előtte van. Nem többet.
Szótlanul nyit be az ajtón, a határozottsága mögött nem hagyva helyet annak, hogy meglátszódjon a hely és a helyzet iránti ellenszenve. Nem személyesen a bennlévők, nem maga a fogadó, hanem az egész összege adja az arcára költözött semmitmondó, elsőre talán barátságtalan kifejezést. A mögötte belépő elf, meg az ötletei.. Addig marad csupán a küszöbön, amíg biztos lehet benne, hogy bent nem borul asztal, nem repülnek korsók, de miután megbizonyosodott róla, hogy csend van, odébb is húzódik, hogy helyet adjon a nőnek, de nem megy sokkal beljebb. A pult mellett áll meg, a korábban piacon hagyott nyugalmatlanságával fürkészve a helyet, a bentieket, a kijáratokat. Ha az arcán nem is látszik, a folyóparton kiengedett izmok lassan kötnek újra a bőre alatt. Egyedül a hosszúéletű kérdésére fordítja végül vissza a fejét előre, bár a tekintete vonakodna elengedni a hátuk mögött vakon hagyott teret. A fogadósra pillant.*
- Tejet.
*Biccent futólag felé a szavai mellé, mintegy a korábban lemaradt köszönés kiengesztelésképpen. A szabad kezével nyúl közben, hogy a pultra tegyen 5 aranyat az erszényéből a Tejért
. Látja, hogy a nő is mozdul mellette, de nem fogja engedni, hogy bármit is fizessen. Fel sem merül benne. Bár sok esetben nem kenyere a büszkeség, ez esetben a legmélyebben sértené egy meghívás, szóljon az bármiről. Hogy ő mit vesz magának, az legyen az ő dolga, ha azt a néhány aranyat, amit főleg a kikötői munkákból keres nem is egy fogadóban tervezte volna elütni.Szótlanul fordul vissza a belső tér felé, a derekát döntve a pult szélének, miközben a tejre vár, és arra, hogy az elf is kérjen, amit akar. A mozsarat egy másodpercre sem engedné közben a kezéből; visszatámasztva a hasának fogja maga előtt a követ, miközben nézelődik.*
4998. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-31 10:44:39
Üzenet elküldve: 2024-08-31 10:44:39
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Fehér csönd//
*Ahogy sötétedik köröttük a tér, úgy válik a biztosabbnál is bizonyosabbá, hogy jó döntést hozott. Először a nap folyamán. Bár érzékeivel igen jól tudna helytállni az éj leple alatt is, mint ahogyan a kikötőből is Vadászlak felé igyekezett benne minden baj nélkül, a saját határait illik tudni. Ködösek, nem élesek azok a vonalak most, s megvan az esélye, hogy még így is meg tudna küzdeni azzal, ami az útját állja, de nem kockáztathat. Nem tudja ugyan mit félt azon az életen, de megtanulta, hogy neki kell győznie. Úgy pedig nem biztos, hogy tud, ha nem a megfelelő felkészültséggel vág bele valamibe. A reggeli első hibája is ebből fakad. Nem gondolt át igazán semmit, megengedte magának, hogy csak cselekedjen. Majd a sárga kis virág kerülte el a figyelmét. Aztán mindezt hátrahagyva hozott egy újabb rosszat; a piacra invitálta a másikat. Egyetlen nap leforgása. Ha követi saját esztelen, gondolatiságtól mentes döntéseit, a végén még megjárja. Most kell jól csinálni. Aludni. Majd másnap számot vet. Majd tanul belőle. Nem mellőzheti többé a hidegségét, amit az a két szürke oszlat el minden bizonnyal.
Az arc árulkodó, de mégsem érti igazán. Szerette volna máshogy kifejezni magát, hívta volna szelídebben, vagy éppen elereszthette volna, akkor nem vonódna rá ismét a rosszallás, nem morranna a felvetésre és Ril nem tartaná tovább a saját maga által generált helyzetben, ami senkinek nem jó. De nem lát már tovább, cél az ágy, cél, hogy ne egyedül. Ki tudja miért.
A kijelentésre ő is hunyorog. Nincs más, ami az arcán játszik, csak a kezet figyeli, ahogy belöki az ajtót és már lép is be egy kis helyzetelemzés után. A hosszúéletű próbálja erőltetni a kerekeket, miközben utána iramodik, de alig mozognak. Nem tetszik a félvérnek, nem akar maradni, mégis megteszi. Miért tesz olyasmit, ma már sokadjára, amit látványosan nem akar? Tényleg nem akarja? Ez most megterhelő. De az ágy lehetősége legalább a nyitott ajtóval egyre közelebb kerül. És az étel is, aminek illata megcsapja orrát. Máskor rosszul lenne ettől. A piactéren felfordult a gyomra, de most szüksége van rá. Követi a másikat ugyan, de már a söntés a fókusz. Nem válaszol, pedig ő még a reggelt sem óhajtja megvárni. Jobb békén hagyni azt, aki már így is túlságosan sokat tett, pedig nem kötelessége. Mert nem az. *
- Te mit kérsz?
*Nézi a lehetőségeit, mielőtt egyáltalán helyet keresne maguknak. Talán az sem lenne utolsó gondolat, hogy egyenesen egy szobába kéressék az ételt. Túl sokan vannak. Minden sokkal több, mint ami a kettősükön felül egyáltalán létezik. Tán csak a fogadósra nem orrol, mert az tud adni nekik valamit, olyat, ami kell. Már nyúl a táskába az erszényért. Meg sem fogan a gondolat, hogy ezért és a másik szinte lehetetlennek tűnő kényelméért ne adjon ki bármennyit.*
*Ahogy sötétedik köröttük a tér, úgy válik a biztosabbnál is bizonyosabbá, hogy jó döntést hozott. Először a nap folyamán. Bár érzékeivel igen jól tudna helytállni az éj leple alatt is, mint ahogyan a kikötőből is Vadászlak felé igyekezett benne minden baj nélkül, a saját határait illik tudni. Ködösek, nem élesek azok a vonalak most, s megvan az esélye, hogy még így is meg tudna küzdeni azzal, ami az útját állja, de nem kockáztathat. Nem tudja ugyan mit félt azon az életen, de megtanulta, hogy neki kell győznie. Úgy pedig nem biztos, hogy tud, ha nem a megfelelő felkészültséggel vág bele valamibe. A reggeli első hibája is ebből fakad. Nem gondolt át igazán semmit, megengedte magának, hogy csak cselekedjen. Majd a sárga kis virág kerülte el a figyelmét. Aztán mindezt hátrahagyva hozott egy újabb rosszat; a piacra invitálta a másikat. Egyetlen nap leforgása. Ha követi saját esztelen, gondolatiságtól mentes döntéseit, a végén még megjárja. Most kell jól csinálni. Aludni. Majd másnap számot vet. Majd tanul belőle. Nem mellőzheti többé a hidegségét, amit az a két szürke oszlat el minden bizonnyal.
Az arc árulkodó, de mégsem érti igazán. Szerette volna máshogy kifejezni magát, hívta volna szelídebben, vagy éppen elereszthette volna, akkor nem vonódna rá ismét a rosszallás, nem morranna a felvetésre és Ril nem tartaná tovább a saját maga által generált helyzetben, ami senkinek nem jó. De nem lát már tovább, cél az ágy, cél, hogy ne egyedül. Ki tudja miért.
A kijelentésre ő is hunyorog. Nincs más, ami az arcán játszik, csak a kezet figyeli, ahogy belöki az ajtót és már lép is be egy kis helyzetelemzés után. A hosszúéletű próbálja erőltetni a kerekeket, miközben utána iramodik, de alig mozognak. Nem tetszik a félvérnek, nem akar maradni, mégis megteszi. Miért tesz olyasmit, ma már sokadjára, amit látványosan nem akar? Tényleg nem akarja? Ez most megterhelő. De az ágy lehetősége legalább a nyitott ajtóval egyre közelebb kerül. És az étel is, aminek illata megcsapja orrát. Máskor rosszul lenne ettől. A piactéren felfordult a gyomra, de most szüksége van rá. Követi a másikat ugyan, de már a söntés a fókusz. Nem válaszol, pedig ő még a reggelt sem óhajtja megvárni. Jobb békén hagyni azt, aki már így is túlságosan sokat tett, pedig nem kötelessége. Mert nem az. *
- Te mit kérsz?
*Nézi a lehetőségeit, mielőtt egyáltalán helyet keresne maguknak. Talán az sem lenne utolsó gondolat, hogy egyenesen egy szobába kéressék az ételt. Túl sokan vannak. Minden sokkal több, mint ami a kettősükön felül egyáltalán létezik. Tán csak a fogadósra nem orrol, mert az tud adni nekik valamit, olyat, ami kell. Már nyúl a táskába az erszényért. Meg sem fogan a gondolat, hogy ezért és a másik szinte lehetetlennek tűnő kényelméért ne adjon ki bármennyit.*
4997. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-30 20:37:40
Üzenet elküldve: 2024-08-30 20:37:40
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 375
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 375
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Fehér csönd//
*A szótlanság nem idegen egyiküktől sem, most mégis vegyül valamivel. A lassan esteledésnek indult, város felé vezető úton, a sötétedő térben nem azt a nyugalmat érzi, amit egyébként szokott a csendjükben. Nem csak azt. A visszahűlni kész levegő megül a fokozatosan elnéptelenedő utcákon, kellemesen ereszkedve a bőrére. Ha teljesen üres nem is lesz a világ, jóval csendesebb, mint napközben volt. A lant szót sem hallja már a házak között, pedig félig még mintha számított volna rá. Hogy viszi azt a szél..
A mozsár a kezében, szinte megszokásból fogja már, mint egy rábízott értéket, pedig maga kérte el korábban a nőtől csupán azért, hogy elterelje a figyelmét. Mégis úgy őrzi, mintha bármi védelemre szorulna egyébként a sima kő. Épp olyan mozdulatlan, mint a saját arca, amivel a szembejövőket, a keresztutcákat kutatja, időről-időre futólag a hosszúéletű felé is elpillantva. Elhiszi, hogy fáradt, de nem tudja, mennyire, sosem volt dolga az elffel ilyen állapotban. S mégis, így is többször volt dolga egyáltalán, mint kellett volna. Hogy hogy jutott odáig, hogy a piac után egy fogadóba is elkísérje azt, aki nyúlnak nézte, nem is gondolkozik rajta. Azt teszi csak, amit jónak ítél. Egyedül hagyni a másikat most, egy számára ismeretlen városban, fáradtan, éhesen, sosem lehetne helyes dolog a szemében. Talán ha másról, nem a hosszúéletűről lenne szó, gondolkodás nélkül megtenné, most mégsem ez, hanem az ellenkezője dolgozik benne. Hogy ételt találjon, és ágyat. Vadászlak messze van, a kikötő még messzebb, és egyik út vége sem kecsegtet étellel, ha ággyal szolgál is. Ha nem áll le vitatkozni rajta a nő. Hogy kinek van rá nagyobb szüksége most nem lenne csökönyösség dolga. De hogy a kettő közül, étel és ágy közül melyik a fontosabb az nem kérdés egyelőre számára. Aludni a tisztáson is lehet.
Szótlan az út. Nem gyakran jár Artheniorban, és akkor sem a fogadó felé. Most mégis arrafelé viszik a célirányos léptek, amikkel az utcákat rója, egyedül arra figyelve közben, hogy a másik ne maradjon le mellőle, mögüle, bár nem szokása az elfnek. A fáradtságával most mégis mintha ingatag talajon járna vele kapcsolatban. Nem tudja, mennyire fáradt. Hogy mitől, arról is csak sejtése van. Hogy mikor evett utoljára, magáról sem tudná megmondani, de ő hozzá van szokva a szarvasok mellett. Hogy a nő mihez edződött, nem tudhatja. Csak a jeleket látja rajta, azokból következtethet. A szavakból, amik megtörik végül a hosszas hallgatást. Rosszkedvűen futnak össze a felvetés hallatán a szemöldökei, apró ráncot rajzolva a kettő közé. Nem pillant ezúttal félre rájuk, nem is reagál semmit a hallottakra. Sötéten mered maga elé a fogadóra, nem lassítva a léptein. Nem tervez hosszútávra, éppen csak annyival előrébb, amennyit még képes befogadni, és józanul dönteni. Ha ennél többet akarna megérteni, mostanra már hazafele tartana az alkonyodó földeken.
A másik következő mondatára azonban már nem átall egyet morranni, rosszallóan fújva ki a levegőt az orrán át.*
- Csak reggelig.
*Nem nyit vitát. Rezzenéstelenek a fokozatosan újra mogorvaságba kövült vonások az arcán, miközben átveszi a jobbjába a mozsarat, hogy a kilincsért tudjon nyúlni. Nem tervez sokat maradni.. Nem is méltatja gondolatban sem a lehetetlen kijelentést tovább; a nő előtt lép be a fogadóba, körbepillantva a helyiségben a küszöbről, nyitva hagyva maga mögött az ajtót az elfnek, miután megbizonyosodott róla, hogy nincs bent felfordulás, s beljebb lép annak útjából.*
*A szótlanság nem idegen egyiküktől sem, most mégis vegyül valamivel. A lassan esteledésnek indult, város felé vezető úton, a sötétedő térben nem azt a nyugalmat érzi, amit egyébként szokott a csendjükben. Nem csak azt. A visszahűlni kész levegő megül a fokozatosan elnéptelenedő utcákon, kellemesen ereszkedve a bőrére. Ha teljesen üres nem is lesz a világ, jóval csendesebb, mint napközben volt. A lant szót sem hallja már a házak között, pedig félig még mintha számított volna rá. Hogy viszi azt a szél..
A mozsár a kezében, szinte megszokásból fogja már, mint egy rábízott értéket, pedig maga kérte el korábban a nőtől csupán azért, hogy elterelje a figyelmét. Mégis úgy őrzi, mintha bármi védelemre szorulna egyébként a sima kő. Épp olyan mozdulatlan, mint a saját arca, amivel a szembejövőket, a keresztutcákat kutatja, időről-időre futólag a hosszúéletű felé is elpillantva. Elhiszi, hogy fáradt, de nem tudja, mennyire, sosem volt dolga az elffel ilyen állapotban. S mégis, így is többször volt dolga egyáltalán, mint kellett volna. Hogy hogy jutott odáig, hogy a piac után egy fogadóba is elkísérje azt, aki nyúlnak nézte, nem is gondolkozik rajta. Azt teszi csak, amit jónak ítél. Egyedül hagyni a másikat most, egy számára ismeretlen városban, fáradtan, éhesen, sosem lehetne helyes dolog a szemében. Talán ha másról, nem a hosszúéletűről lenne szó, gondolkodás nélkül megtenné, most mégsem ez, hanem az ellenkezője dolgozik benne. Hogy ételt találjon, és ágyat. Vadászlak messze van, a kikötő még messzebb, és egyik út vége sem kecsegtet étellel, ha ággyal szolgál is. Ha nem áll le vitatkozni rajta a nő. Hogy kinek van rá nagyobb szüksége most nem lenne csökönyösség dolga. De hogy a kettő közül, étel és ágy közül melyik a fontosabb az nem kérdés egyelőre számára. Aludni a tisztáson is lehet.
Szótlan az út. Nem gyakran jár Artheniorban, és akkor sem a fogadó felé. Most mégis arrafelé viszik a célirányos léptek, amikkel az utcákat rója, egyedül arra figyelve közben, hogy a másik ne maradjon le mellőle, mögüle, bár nem szokása az elfnek. A fáradtságával most mégis mintha ingatag talajon járna vele kapcsolatban. Nem tudja, mennyire fáradt. Hogy mitől, arról is csak sejtése van. Hogy mikor evett utoljára, magáról sem tudná megmondani, de ő hozzá van szokva a szarvasok mellett. Hogy a nő mihez edződött, nem tudhatja. Csak a jeleket látja rajta, azokból következtethet. A szavakból, amik megtörik végül a hosszas hallgatást. Rosszkedvűen futnak össze a felvetés hallatán a szemöldökei, apró ráncot rajzolva a kettő közé. Nem pillant ezúttal félre rájuk, nem is reagál semmit a hallottakra. Sötéten mered maga elé a fogadóra, nem lassítva a léptein. Nem tervez hosszútávra, éppen csak annyival előrébb, amennyit még képes befogadni, és józanul dönteni. Ha ennél többet akarna megérteni, mostanra már hazafele tartana az alkonyodó földeken.
A másik következő mondatára azonban már nem átall egyet morranni, rosszallóan fújva ki a levegőt az orrán át.*
- Csak reggelig.
*Nem nyit vitát. Rezzenéstelenek a fokozatosan újra mogorvaságba kövült vonások az arcán, miközben átveszi a jobbjába a mozsarat, hogy a kilincsért tudjon nyúlni. Nem tervez sokat maradni.. Nem is méltatja gondolatban sem a lehetetlen kijelentést tovább; a nő előtt lép be a fogadóba, körbepillantva a helyiségben a küszöbről, nyitva hagyva maga mögött az ajtót az elfnek, miután megbizonyosodott róla, hogy nincs bent felfordulás, s beljebb lép annak útjából.*
4996. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-28 22:09:38
Üzenet elküldve: 2024-08-28 22:09:38
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Kontrasztos nyomorultak//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Igyekszik mélyen elásni magában a fürdőben kínzó gondolatokat. Mégis kapargatja a földhalmot, mintha egy részének hiányozna az az édes kín, amivel akkor ostorozta magát. Naivan azt gondolta, hogy át tudják mászni a köréjük emelt falat, ami elválasztja őket a világ és apjuk véleményétől. Elölről kezdhetnek mindent. Máshogy. Kellemesebben. Egy része nem érti bátyja ellenkezését, viszont elfogadja. Vagy inkább beletörődik. Így újból az ismert közegbe nyúl, s ha a játszott gyűlölet mégsem olyan erős, akkor is megmarad a jól ismert dacos kis trónbitorlónak.*
- Oh, van még egy testvérünk? Mert eddig nekem csak a nyeszlett jutott.
*Pillázik először tettetett meglepettséggel, ami végül egy gonoszkás mosolyba fordul. Lépteit egészen addig nem fékezi le, amíg mostohája mellé nem ér. Onnan pedig készségesen követi, amint Lazziar elindul. Noha nincs könnyű helyzete, hisz hiába a nyurga alkat, a bátyja így is jócskán túlszárnyalta. Ami neki egy kellemes lépés, az Rine számára kettő sietős. De merő dacból sem hajlandó lemaradni, így igencsak szedi a lábait.*
- Ne sürgess. Nehogy azt hidd, hogy könnyű veled lépést tartani.
*Morogja duzzogva, ahogy közelebb érve kap is a férfi után, hogy karjára markolva rántsa kissé vissza, remélve, hogy ezzel lassabb tempóra tudja visszafogni.*
- Úgy kell csinálni a napunkat, hogy épeszű időben érjek vissza, ha már a Pegazus volt olyan rendes és kaptam pár napra szobát.
*A keze bátyja karján felejtődik. Hogy véletlen? Részben. Mellette mégis megnyugtató, hogy ismét hozzáérhet, még akkor is, ha ez az érintés ilyen felszínes kis semmiség. Valamint igen hasznos is, hisz nem rest belemélyeszteni a körmeit, ha mostohája ismét sietősre akarná fogni a lépteit.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Igyekszik mélyen elásni magában a fürdőben kínzó gondolatokat. Mégis kapargatja a földhalmot, mintha egy részének hiányozna az az édes kín, amivel akkor ostorozta magát. Naivan azt gondolta, hogy át tudják mászni a köréjük emelt falat, ami elválasztja őket a világ és apjuk véleményétől. Elölről kezdhetnek mindent. Máshogy. Kellemesebben. Egy része nem érti bátyja ellenkezését, viszont elfogadja. Vagy inkább beletörődik. Így újból az ismert közegbe nyúl, s ha a játszott gyűlölet mégsem olyan erős, akkor is megmarad a jól ismert dacos kis trónbitorlónak.*
- Oh, van még egy testvérünk? Mert eddig nekem csak a nyeszlett jutott.
*Pillázik először tettetett meglepettséggel, ami végül egy gonoszkás mosolyba fordul. Lépteit egészen addig nem fékezi le, amíg mostohája mellé nem ér. Onnan pedig készségesen követi, amint Lazziar elindul. Noha nincs könnyű helyzete, hisz hiába a nyurga alkat, a bátyja így is jócskán túlszárnyalta. Ami neki egy kellemes lépés, az Rine számára kettő sietős. De merő dacból sem hajlandó lemaradni, így igencsak szedi a lábait.*
- Ne sürgess. Nehogy azt hidd, hogy könnyű veled lépést tartani.
*Morogja duzzogva, ahogy közelebb érve kap is a férfi után, hogy karjára markolva rántsa kissé vissza, remélve, hogy ezzel lassabb tempóra tudja visszafogni.*
- Úgy kell csinálni a napunkat, hogy épeszű időben érjek vissza, ha már a Pegazus volt olyan rendes és kaptam pár napra szobát.
*A keze bátyja karján felejtődik. Hogy véletlen? Részben. Mellette mégis megnyugtató, hogy ismét hozzáérhet, még akkor is, ha ez az érintés ilyen felszínes kis semmiség. Valamint igen hasznos is, hisz nem rest belemélyeszteni a körmeit, ha mostohája ismét sietősre akarná fogni a lépteit.*
4995. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-28 21:47:11
Üzenet elküldve: 2024-08-28 21:47:11
Rang: Játékos
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Kontrasztos nyomorultak//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hunyorogva a lila foltos szemével, nézi Rinét, azok a másodpercek amik most elszaladnak mellette, örökké valóságnak érződnek. Fehér, és fekete, a két nagy ellentét. Csak nézi azokat a finom vonalakat, ahogy kecsesen libben az irányába. A fehér vizes hajzuhatag ami másoknak talán bántóan hat, és megtörheti a lány szépségét. De Lazziar számára maga a tökély. Miért gyötrik ezek az érzések? Miért nem képes gyűlöletre, hol van az a végtelen harag amit eddig érzett a lány iránt? És mi ez az ijesztő másik? Ez a helytelennek érződő, szívet melengető vágy? Hiába az új ruha, szemében még mindig látja a fürdő gőzében takart vékony test körvonalait, azokat azokat a gömbölyded formákat, és a hófehér selymest bőrt. Ezt a képet még él nem fogja elfelejteni, és azt sem, hogy miért tette tönkre azt a csodálatos pillanatot ott és akkor. Sosem fog magának megbocsátani. Bár szíve mélyén érzi, lehet ez így van jól. Hisz elvégre, ő csak egy trónkövetelő. Saját maga pedig egy önző piperkőc. Egy pukkancs. Aminek pukkadnia kéne. De nem most. Még feladata van.
Pedig milyen jól tenné a lány, ha találna egy idegent, megkímélné mindkettőjüket ettől a galád érzelmi hullámtól. Lehet többször kellett volna forgatnia Sa'tereth tanait, hogy érzelmeit olyan mélyre ássa amilyen édesapját szeretné látni a közeljövőben.
Nincs más hátra, az a pillanat elszállt, és lehet bármennyire is szeretné nem fog visszajönni. Így hát, vissza kell vennie a gonosz mostoha báty szerepét, azt úgy ismeri. Tudja mire számíthat. És még ha nehezen is, de hiányzik neki ez a szerep. Talán utoljára még felveheti, ha a másik valaha visszatér.*
-Ez esetben Ő kegyelme, erre fáradjon!
*Játssza meg ismét gúnyosan a szolgát, és egy rögtönzött nyeszlett hajbókolással mutat a város mélyebbik pontjára.*
-Javasolnám a Glynmaris lakot elsőképp, ahol a drágalátos , jóképű, és sármos bátyja éli békés mindennapjait.
*És folytatja mint valami piperkőc előkelő. Fejével játékosan jobbra vagy balra lötyög minden egyes szónál, hogy adjon a hatásnak egy erős löketet. És a jobbik szemével Rine reakcióját várja. Majd egy hirtelen csapással, abba maradnak a nemesnek szánt grimaszok és a bolondos színjáték. Egy hangosabb sóhajjal és nyűgösen szólal meg.*
-Ehhh... Csak tudnám, hogy képesek egész áldott nap így beszélni azok a karóba ült alakok... Na mozogj, nem fogok egész nap rád várni.
*Szólal meg hangjában egy megjátszott tapló stílusban. Fent akarja hagyni azt a maszkot amit már annyira megszokott. De valami nincs a helyén. Ezt ő is érzi, picit megrémíti. Vajon meddig tudja fenntartani ezt a látszatot? Hogy drága húgocskáját a háta közepére sem kívánja? Holott épp ellenkezőleg.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hunyorogva a lila foltos szemével, nézi Rinét, azok a másodpercek amik most elszaladnak mellette, örökké valóságnak érződnek. Fehér, és fekete, a két nagy ellentét. Csak nézi azokat a finom vonalakat, ahogy kecsesen libben az irányába. A fehér vizes hajzuhatag ami másoknak talán bántóan hat, és megtörheti a lány szépségét. De Lazziar számára maga a tökély. Miért gyötrik ezek az érzések? Miért nem képes gyűlöletre, hol van az a végtelen harag amit eddig érzett a lány iránt? És mi ez az ijesztő másik? Ez a helytelennek érződő, szívet melengető vágy? Hiába az új ruha, szemében még mindig látja a fürdő gőzében takart vékony test körvonalait, azokat azokat a gömbölyded formákat, és a hófehér selymest bőrt. Ezt a képet még él nem fogja elfelejteni, és azt sem, hogy miért tette tönkre azt a csodálatos pillanatot ott és akkor. Sosem fog magának megbocsátani. Bár szíve mélyén érzi, lehet ez így van jól. Hisz elvégre, ő csak egy trónkövetelő. Saját maga pedig egy önző piperkőc. Egy pukkancs. Aminek pukkadnia kéne. De nem most. Még feladata van.
Pedig milyen jól tenné a lány, ha találna egy idegent, megkímélné mindkettőjüket ettől a galád érzelmi hullámtól. Lehet többször kellett volna forgatnia Sa'tereth tanait, hogy érzelmeit olyan mélyre ássa amilyen édesapját szeretné látni a közeljövőben.
Nincs más hátra, az a pillanat elszállt, és lehet bármennyire is szeretné nem fog visszajönni. Így hát, vissza kell vennie a gonosz mostoha báty szerepét, azt úgy ismeri. Tudja mire számíthat. És még ha nehezen is, de hiányzik neki ez a szerep. Talán utoljára még felveheti, ha a másik valaha visszatér.*
-Ez esetben Ő kegyelme, erre fáradjon!
*Játssza meg ismét gúnyosan a szolgát, és egy rögtönzött nyeszlett hajbókolással mutat a város mélyebbik pontjára.*
-Javasolnám a Glynmaris lakot elsőképp, ahol a drágalátos , jóképű, és sármos bátyja éli békés mindennapjait.
*És folytatja mint valami piperkőc előkelő. Fejével játékosan jobbra vagy balra lötyög minden egyes szónál, hogy adjon a hatásnak egy erős löketet. És a jobbik szemével Rine reakcióját várja. Majd egy hirtelen csapással, abba maradnak a nemesnek szánt grimaszok és a bolondos színjáték. Egy hangosabb sóhajjal és nyűgösen szólal meg.*
-Ehhh... Csak tudnám, hogy képesek egész áldott nap így beszélni azok a karóba ült alakok... Na mozogj, nem fogok egész nap rád várni.
*Szólal meg hangjában egy megjátszott tapló stílusban. Fent akarja hagyni azt a maszkot amit már annyira megszokott. De valami nincs a helyén. Ezt ő is érzi, picit megrémíti. Vajon meddig tudja fenntartani ezt a látszatot? Hogy drága húgocskáját a háta közepére sem kívánja? Holott épp ellenkezőleg.*
4994. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-28 20:48:01
Üzenet elküldve: 2024-08-28 20:48:01
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Kontrasztos nyomorultak//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Áll az ajtóban, mint valami megárvult, kihajított kismacska. Igazából úgy és érzi magát. Talán okosabb lett volna, ha hagyja az egészet a francba és tényleg belebújik a szoba ágyába, hogy mélyen elsüppedhessen az önsajnáltatásban. De továbbra is piszkálgatja az a kellemetlen érzés, hogy ezek után nem igazán akar egyedül maradni. Lazziar társaságánál pedig lehet, hogy találna jobbat, de bőséggel akadhat rosszabb is. Kár lenne kockáztatni. Bátyját nagyjából tudja kezelni. Nagyjából. De az biztos, hogy az ő reakcióit már ismeri, sokszor tudja, hogy mire számíthat. Egy idegen esetében ez viszont nem így lenne. S hiába mutatja a külvilág felé azt, hogy ő mennyire talpraesett, önálló nő lett, bizony java részében még mindig anyuci pici lánya.
Az ajkát harapdálva várja mostohája reakcióját. Megfordul végre? Vagy tovább indul, ezzel pedig maguk mögött hagyhatnak végre mindent? A második lehetőség bizonyosan egyszerűbb lenne. Az a bizonyos könnyebb út. De egyikőjük sem volt sosem az a típus, aki megkönnyítené a másik életét. Bátyja alakja megtorpan, végül pedig hangját is hallhatja. A válasz, a mellé csomagolt mosoly. Gonosznak kéne látnia, ám érzékeli azt a mögötte megbújó változást. Ennek ellenére ő maga annak ellenére, hogy az örömteli mosoly futólag átszalad arcán, ezt most figyelmen kívül hagyja. Pár pillanattal ezelőtt, az illatos gőz fogságában érzékeltették vele, hogy ez a változás helytelen. Ő pedig most nem akar teher lenni. Akkor nem, amikor szüksége van a másikra. Ám ezt a szükséget lecsökkenti pusztán a haszonra. Egyedül van a városban, amit alig ismer. Hát jól jön egy otthonosan mozgó gardedám. Ennyi az egész.*
- Ne aggódj, ezt most így így gondolom.
*Vonja meg a vállait, ahogy erőt vesz magán, s lassan elindul bátyja felé.*
- Ám velem ellentétben te jobban ismered Artheniort. Szóval a pukkadással ráérsz később is.
*Mosolyodik el bájosan, ahogy mellé ér. Ám ezzel a mosollyal nem hazudtolja meg önmagát. Szinte égetően izzik belőle a gúny.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Áll az ajtóban, mint valami megárvult, kihajított kismacska. Igazából úgy és érzi magát. Talán okosabb lett volna, ha hagyja az egészet a francba és tényleg belebújik a szoba ágyába, hogy mélyen elsüppedhessen az önsajnáltatásban. De továbbra is piszkálgatja az a kellemetlen érzés, hogy ezek után nem igazán akar egyedül maradni. Lazziar társaságánál pedig lehet, hogy találna jobbat, de bőséggel akadhat rosszabb is. Kár lenne kockáztatni. Bátyját nagyjából tudja kezelni. Nagyjából. De az biztos, hogy az ő reakcióit már ismeri, sokszor tudja, hogy mire számíthat. Egy idegen esetében ez viszont nem így lenne. S hiába mutatja a külvilág felé azt, hogy ő mennyire talpraesett, önálló nő lett, bizony java részében még mindig anyuci pici lánya.
Az ajkát harapdálva várja mostohája reakcióját. Megfordul végre? Vagy tovább indul, ezzel pedig maguk mögött hagyhatnak végre mindent? A második lehetőség bizonyosan egyszerűbb lenne. Az a bizonyos könnyebb út. De egyikőjük sem volt sosem az a típus, aki megkönnyítené a másik életét. Bátyja alakja megtorpan, végül pedig hangját is hallhatja. A válasz, a mellé csomagolt mosoly. Gonosznak kéne látnia, ám érzékeli azt a mögötte megbújó változást. Ennek ellenére ő maga annak ellenére, hogy az örömteli mosoly futólag átszalad arcán, ezt most figyelmen kívül hagyja. Pár pillanattal ezelőtt, az illatos gőz fogságában érzékeltették vele, hogy ez a változás helytelen. Ő pedig most nem akar teher lenni. Akkor nem, amikor szüksége van a másikra. Ám ezt a szükséget lecsökkenti pusztán a haszonra. Egyedül van a városban, amit alig ismer. Hát jól jön egy otthonosan mozgó gardedám. Ennyi az egész.*
- Ne aggódj, ezt most így így gondolom.
*Vonja meg a vállait, ahogy erőt vesz magán, s lassan elindul bátyja felé.*
- Ám velem ellentétben te jobban ismered Artheniort. Szóval a pukkadással ráérsz később is.
*Mosolyodik el bájosan, ahogy mellé ér. Ám ezzel a mosollyal nem hazudtolja meg önmagát. Szinte égetően izzik belőle a gúny.*
4993. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-28 20:07:38
Üzenet elküldve: 2024-08-28 20:07:38
Rang: Játékos
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Kontrasztos nyomorultak//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Becsapja maga mögött a fogadó ajtaját és sietős léptekkel indul meg a polgárnegyed irányába. Léptei azonban, lépésről lépésre lassulnak le. Még végül megáll. Egy pillanatra megfordul, ránéz a csukott ajtóra. Hezitál. Vajon kilép rajta a Rine? De ha igen? Utána mi lesz? Odasiet hozzá, hogy felpofozza? Igaz is. Arra meg felesleges várni. Miért is nem fojtotta bele egyből a vízbe őt amikor Rinének volt erre lehetősége, olyan békésen lebegett a vízben Lazziar, egy jól irányzott rúgással biztos megtette volna azt a hatást, hogy ott fulladjon meg a medencében. Apja talán még meg is köszönte volna neki. Így hát, csalódottan fejet lógatva folytatja tovább lassú menetelését. Próbálna eltűnni a tömeg között, de mint valami kiálló rücsök a csiszolásra váró fadarabon ágaskodik ki alakzata. Képtelen felvenni azt a ritmust amit a mellette lévő járókelők haladnak.
Ekkor azonban, mint ostorcsapás éri őt az ismerős hang. Megdermed. Hirtelen moccanni sem tud. Szemei nagyra tágulnak reménytelien. Arcán pedig egy hitetlenkedő félmosoly húzódik lassan. Nem fordul meg egyből, egy nagy levegőt vesz, és arcára erőlteti jól megszokott gonosz félmosolyt. Csupán ezután fordul meg, picit talán még meg is vártatja a mostohát.*
-Te meg azt, hogy pukkadjak meg! Eldöntenéd már végre mit akarsz?
*Dönti egy pillanatra oldalasan előre fejét, ahogy visszakiált a lánynak. Persze kötekedős a hangneme, de ha a lány eléggé hunyorog, láthatja, hogy arcán az a félmosoly nem annyira gonosz mint amennyire szeretné azt mutatni. Valamit biztosan kihozott Lazziarből. Kérdés, van e mersze ezt megvizsgálni közelebbről. Lehetséges, hogy a lány nem volt más számára eddig. De annyi szent, hogy a mai nap folyamán valami mássá lett.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Becsapja maga mögött a fogadó ajtaját és sietős léptekkel indul meg a polgárnegyed irányába. Léptei azonban, lépésről lépésre lassulnak le. Még végül megáll. Egy pillanatra megfordul, ránéz a csukott ajtóra. Hezitál. Vajon kilép rajta a Rine? De ha igen? Utána mi lesz? Odasiet hozzá, hogy felpofozza? Igaz is. Arra meg felesleges várni. Miért is nem fojtotta bele egyből a vízbe őt amikor Rinének volt erre lehetősége, olyan békésen lebegett a vízben Lazziar, egy jól irányzott rúgással biztos megtette volna azt a hatást, hogy ott fulladjon meg a medencében. Apja talán még meg is köszönte volna neki. Így hát, csalódottan fejet lógatva folytatja tovább lassú menetelését. Próbálna eltűnni a tömeg között, de mint valami kiálló rücsök a csiszolásra váró fadarabon ágaskodik ki alakzata. Képtelen felvenni azt a ritmust amit a mellette lévő járókelők haladnak.
Ekkor azonban, mint ostorcsapás éri őt az ismerős hang. Megdermed. Hirtelen moccanni sem tud. Szemei nagyra tágulnak reménytelien. Arcán pedig egy hitetlenkedő félmosoly húzódik lassan. Nem fordul meg egyből, egy nagy levegőt vesz, és arcára erőlteti jól megszokott gonosz félmosolyt. Csupán ezután fordul meg, picit talán még meg is vártatja a mostohát.*
-Te meg azt, hogy pukkadjak meg! Eldöntenéd már végre mit akarsz?
*Dönti egy pillanatra oldalasan előre fejét, ahogy visszakiált a lánynak. Persze kötekedős a hangneme, de ha a lány eléggé hunyorog, láthatja, hogy arcán az a félmosoly nem annyira gonosz mint amennyire szeretné azt mutatni. Valamit biztosan kihozott Lazziarből. Kérdés, van e mersze ezt megvizsgálni közelebbről. Lehetséges, hogy a lány nem volt más számára eddig. De annyi szent, hogy a mai nap folyamán valami mássá lett.*
4992. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-28 19:31:04
Üzenet elküldve: 2024-08-28 19:31:04
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Kontrasztos nyomorultak//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Fürdőház//
*Valamiért várja, szinte kívánja, hogy az apró, sietős lépteket beérje bátyja. Hogy ismét megragadja a vállát. Maga felé penderítse, és... És fogalma sincs. Mit várjon? Mit várhatna? Világossá vált, hogy a bensőjét kínzó gondolatok, érzések ugyan olyan egyoldalúak, mint régen ahogy régen is azok voltak. Ő egy húg, egy mostohatestvér, egy trónbitorló. Egy gennyes fekély, bátyja háta közepén. Kár is energiát fecsérelni abba, hogy ezt meg akarja változtatni.
Még gyorsabbra veszi az iramot, s a törékeny test hamarosan már el is tűnik az öltöző mélyén. A borfoltos ruhát már nem veszi vissza, csak kegyetlenül, haraggal gyűri a batyujába, hogy helyette egy egyszerű nadrágot és inget húzzon ki. Leitatja magáról a vizet, majd kissé már nyugodtabb lélekkel bújik a ruhákba. Az iménti kis kitörésének hála az apró fehér szőrgombóc is megriad, így az állatot először a tenyerébe veszi, majd a vállára pakolja, hogy amaz el tudjon bújni a fehér, vizes tincsek között. Nem a legjobb hely az alvásra, de volt már neki rosszabb is. Ahogy elkészül, s kilép még egy utolsó kósza pillantást vet a folyosó felé, de végül fújtatva kapja vállára a batyut, s visszatér a fogadótérbe.*
//Fogadó//
*Ahogy kiér lassan körbe tekint, háta megpillantja a sötét üstökű, idióta bátyját, de újabb csalódásként kell elkönyvelnie, hogy annak nyoma sincs. Mindezek ellenére reméli, hogy a másik csak lemaradt tőle. A fogadós biztos ki tudja segíteni, így arra veszi az irányt. Kivárja a sorát, míg amaz rá tud figyelni, majd sóhajtva szegezi neki kék szemeit.*
- A bátyám... Látta már kijönni?
*A fogadós némi töprengés után végül csak nemlegesen rázza meg a fejét, miközben elé tolja az egyik szoba kulcsát. Rine hall valamit arról, hogy ez a ház ajándéka, mert megsajnálták a bor és a kinevetés miatt. Ám a leány már messzebb jár fejben, így csak kósza hálával, de annál nagyobb csalódottsággal zárja markába a kulcsot. Az ajkát harapdálva mered az öklére. Pillanatokon belül hatalmába keríti a hogyan is tovább érzése. Az, hogy megint olyan magányosnak érzi magát. Pedig hosszú ideje már ezt le tudta küzdeni. De a találkozás mostohájával igencsak felforgatta Artheniorba érkezését. Talán az arcára kiülő csalódottság vezeti a fogadóst, aki kisvártatva megkocogtatja a lány kulcsot szorongató kezét, hogy amazt kiragadja a gondolatok mélyre ásott medréből. Mikor a kékek ismét rá szegeződnek kissé elmosolyodva biccenti fejét a vaskos faajtó felé.*
- Arra.
*Jegyzi röviden, majd fordul is tovább dolgára. Rine először értetlenül pislog párat, majd szélesedő mosollyal biccent, a kulcsot zsebre vágja, s nekiiramodik az ajtónak. Szinte türelmetlenül tárja azt ki, s a hideg szemek már kutatnak is a járókelők között, hogy végül megállapodjon mostohája termetes alakján. Kicsit még vár, erőt gyűjt, végül nagy levegőt véve nyitja el ajkait.*
- Azt hittem körbe vezetsz a városban.
*Kiáltja utána, miközben kilép a fogadó elé. Nem indul meg bátyja után. Ha úgy érzi vagy olyan választ kap, amiből már biztosra veszi, hogy a másiknál nem kívánatossá vált, akkor visszabújik a fogadóba, az ajándék szoba legmélyére.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Fürdőház//
*Valamiért várja, szinte kívánja, hogy az apró, sietős lépteket beérje bátyja. Hogy ismét megragadja a vállát. Maga felé penderítse, és... És fogalma sincs. Mit várjon? Mit várhatna? Világossá vált, hogy a bensőjét kínzó gondolatok, érzések ugyan olyan egyoldalúak, mint régen ahogy régen is azok voltak. Ő egy húg, egy mostohatestvér, egy trónbitorló. Egy gennyes fekély, bátyja háta közepén. Kár is energiát fecsérelni abba, hogy ezt meg akarja változtatni.
Még gyorsabbra veszi az iramot, s a törékeny test hamarosan már el is tűnik az öltöző mélyén. A borfoltos ruhát már nem veszi vissza, csak kegyetlenül, haraggal gyűri a batyujába, hogy helyette egy egyszerű nadrágot és inget húzzon ki. Leitatja magáról a vizet, majd kissé már nyugodtabb lélekkel bújik a ruhákba. Az iménti kis kitörésének hála az apró fehér szőrgombóc is megriad, így az állatot először a tenyerébe veszi, majd a vállára pakolja, hogy amaz el tudjon bújni a fehér, vizes tincsek között. Nem a legjobb hely az alvásra, de volt már neki rosszabb is. Ahogy elkészül, s kilép még egy utolsó kósza pillantást vet a folyosó felé, de végül fújtatva kapja vállára a batyut, s visszatér a fogadótérbe.*
//Fogadó//
*Ahogy kiér lassan körbe tekint, háta megpillantja a sötét üstökű, idióta bátyját, de újabb csalódásként kell elkönyvelnie, hogy annak nyoma sincs. Mindezek ellenére reméli, hogy a másik csak lemaradt tőle. A fogadós biztos ki tudja segíteni, így arra veszi az irányt. Kivárja a sorát, míg amaz rá tud figyelni, majd sóhajtva szegezi neki kék szemeit.*
- A bátyám... Látta már kijönni?
*A fogadós némi töprengés után végül csak nemlegesen rázza meg a fejét, miközben elé tolja az egyik szoba kulcsát. Rine hall valamit arról, hogy ez a ház ajándéka, mert megsajnálták a bor és a kinevetés miatt. Ám a leány már messzebb jár fejben, így csak kósza hálával, de annál nagyobb csalódottsággal zárja markába a kulcsot. Az ajkát harapdálva mered az öklére. Pillanatokon belül hatalmába keríti a hogyan is tovább érzése. Az, hogy megint olyan magányosnak érzi magát. Pedig hosszú ideje már ezt le tudta küzdeni. De a találkozás mostohájával igencsak felforgatta Artheniorba érkezését. Talán az arcára kiülő csalódottság vezeti a fogadóst, aki kisvártatva megkocogtatja a lány kulcsot szorongató kezét, hogy amazt kiragadja a gondolatok mélyre ásott medréből. Mikor a kékek ismét rá szegeződnek kissé elmosolyodva biccenti fejét a vaskos faajtó felé.*
- Arra.
*Jegyzi röviden, majd fordul is tovább dolgára. Rine először értetlenül pislog párat, majd szélesedő mosollyal biccent, a kulcsot zsebre vágja, s nekiiramodik az ajtónak. Szinte türelmetlenül tárja azt ki, s a hideg szemek már kutatnak is a járókelők között, hogy végül megállapodjon mostohája termetes alakján. Kicsit még vár, erőt gyűjt, végül nagy levegőt véve nyitja el ajkait.*
- Azt hittem körbe vezetsz a városban.
*Kiáltja utána, miközben kilép a fogadó elé. Nem indul meg bátyja után. Ha úgy érzi vagy olyan választ kap, amiből már biztosra veszi, hogy a másiknál nem kívánatossá vált, akkor visszabújik a fogadóba, az ajándék szoba legmélyére.*
4991. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-27 21:28:19
Üzenet elküldve: 2024-08-27 21:28:19
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
-Abszurdum. Három. Három napot beszéltünk az ön kedves beosztottjával. *Hollófekete kesztyűbe bújtatott kézfeje annak rendje és módja szerint görbül három ujjra, ahogy mellmagasságba emeli. Szemei mesterien szűkülnek, ippeg csak egy pillanat erejéig. Hangja nyugodt, ám kellően vészjósló, hogy bárki fia vagy leánya komolyan vegye. Tisztában van vele, hogy a tapasztalt fogadóst nem fogja meggyőzni igazáról és nem fog még egy napot nyerni ágálásával, de a látszatot ildomos fenntartania.*
-Nem, a legkevésbé sem okoz gondot kiegészíteni a már Önnek átadott aranyat... Itt nem erről van szó. Hozzáállásról! Princípiumokról! *Ha lenne nála sétapálca, az most bizonyosan koppanna a padlón, szavait alátámasztandó.*
-Jól jegyezze meg, jóember. Shorenai de Monteqieo jó ideig nem fog megszállni az Ön intézményében. A viszontlátásra! Vagy ahogy Wegtorenben mondani szokás: Sru a'bazi! *Azzal színpadiasan sarkon fordul, hogy a bejárati - az ő esetében kijárati - ajtó felé vegye az irányt. Természetesen a legcsekélyebb fogalma sincs arról, miképp búcsúznak a Tűz Városában. Mindenesetre kellően teátrálisnak ítélte meg rögtönzött kis halandzsáját. Ahogy kilép a fogadóból, ábrázatán sem sértettség, sem düh, de még megbánás sem játszik; mindennapos diszkusszió ez az ő világában. Végigpödri bajszát, nagyot szív a kora reggeli lótrágyaszagból, majd a Piactér felé veszi az irányt. Szerezni fog az általa oly nagyon hiányolt sétapálcából egyet.*
-Nem, a legkevésbé sem okoz gondot kiegészíteni a már Önnek átadott aranyat... Itt nem erről van szó. Hozzáállásról! Princípiumokról! *Ha lenne nála sétapálca, az most bizonyosan koppanna a padlón, szavait alátámasztandó.*
-Jól jegyezze meg, jóember. Shorenai de Monteqieo jó ideig nem fog megszállni az Ön intézményében. A viszontlátásra! Vagy ahogy Wegtorenben mondani szokás: Sru a'bazi! *Azzal színpadiasan sarkon fordul, hogy a bejárati - az ő esetében kijárati - ajtó felé vegye az irányt. Természetesen a legcsekélyebb fogalma sincs arról, miképp búcsúznak a Tűz Városában. Mindenesetre kellően teátrálisnak ítélte meg rögtönzött kis halandzsáját. Ahogy kilép a fogadóból, ábrázatán sem sértettség, sem düh, de még megbánás sem játszik; mindennapos diszkusszió ez az ő világában. Végigpödri bajszát, nagyot szív a kora reggeli lótrágyaszagból, majd a Piactér felé veszi az irányt. Szerezni fog az általa oly nagyon hiányolt sétapálcából egyet.*
4990. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-26 15:32:56
Üzenet elküldve: 2024-08-26 15:32:56
Rang: Játékos
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Kontrasztos nyomorultak//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Fürdőház//
*Még szép, hogy emlékszik, nincs teljesen kőből a szíve, azokat a szép emlékeket amik gyermek korából maradtak meg, mint kincset őriz szívében Lazziar. Ezeknek a szép emlékeknek a hamis reménye tartotta benne a lelket, hogy talán egyszer tényleg hátra hagyhatja ezt a gyűlölt életvitelt. Amiben nincs más, csak irigység, harag, és bosszú. Ki tudja talán eljön majd az a nap, amikor megtud bocsátani apjának, mostohájának, sőt talán magának is. Azonban ez mikor fog bekövetkezni? Egyáltalán megfogja e élni? Vagy hamarabb fogja őt valaki leszúrni egy rosszul sikerült kártyajáték miatt, vagy épp verik laposra a nagy pofája miatt.
Az a pillanat, amikor Rinét magasba tartva hozzáér mellkasa a másik meztelen hasához, hogy érezheti annak édes terhét ami karjaira nehezedik. Ahogy a másik keblei szemmagasságba emelkedtek akár csak egy pillanatra is. Mégis miért tette ezt? Miért rontotta el, ezt a csodálatos, meghitt pillanatot ami végre kettőjük közt megteremtetett. A válasz talán egyszerűbb mint maga Lazziar is gondolná. Félelem. Szín tiszta félelem. Attól, az újtól amit elérhetett volna, a lehetőségtől, hogy az övé legyen az akire eddig azt hitte nem szabad, és tilos. Hiszen vele nőtt fel, a húgának nevezte, és hitte. Attól függetlenül, milyen fajta gyűlöletet érzett iránta, volt olyan pillanat amikor tényleg húgaként tekintett rá. Félt. Félt attól, mit hinne édesapja, mit gondolna róluk. De ez semmiség ahhoz képest amitől igazán félt. Képes Rine megbocsátani mindent amit ellene tett? Képes lenne őt elfogadni olyan tökéletlennek amilyen? Illetve ő maga képes lenne jobbá lenni mint ami most? A sok ha, kérdések és aggályok hozták ki belőle ezt a gyermeki tréfát. Mert ezt ismeri. Ezt tudja mit fog eredményezni. Amit képes kezelni, képes számítani arra a reakcióra amit húga majd produkál ezután.
Nevetése ami nem gúnyolódás volt, csupán egy őszinte nevetés amiről már azt hitte képtelen. De most mégis szabadnak érezte magát. Egy pillanatra boldognak. Még akkor is, ha tudja ismét hibát követett el.
Szótlanul nézi végig Rine dühös sértődöttségét. Ahogy a lány dacosan kisétál, ő mint egy leszidott gyerek, szemét lesütve követi, ahogy a másik kisétál, nem tekint fel annak szemébe, nem mintha az képes lenne ránézni jelen pillanatban, de szégyelli magát. És ilyet is régen érzett. Végül amint látja a lányka elvonul, ő maga is odalép a törölközőjéhez, és öklét összeszorítva rácsap arra, hogy a benne lévő pillanatnyi feszültséget kiadja magából.*
-Az istenek verjék meg...
*Sziszegi halkan fogai között. Majd egy nagy lökéssel kipattan a vízből, felkapja a törölközőt, és követve a lányt ő maga is szépen az öltözők felé veszi az irányt. Hamar megszárítja magát, de azt sem igazán érdekli, hogyha vizes marad pár helyen, hajáról is csak felitatja azt amit a törölköző még képes. Aztán magára kapva gyorsan ruháját. Sietős léptekkel megy vissza a fogadótérbe. Remélve gyorsabban végzett az átöltözéssel mint Rine.*
//Fogadó//
*Belépve az ajtón sietősen közelíti meg a fogadóst. Erszényét kézbe veszi. Amint a fogadós rá figyel, kiveszi a megfelelő 102 aranyat az erszényből és átnyújtja azt a fogadónak, 6 éjszakára egySzobát béreljen.. Majd ezek után odasúgja ezt az illetőnek.*
-A fehér hajú lánynak aki velem volt. Illetve még valami. Mondja azt, a ház ajándéka a történtekért.
*Bólint egyet bűnbánó pofával, a fogadósnak. Majd megkopogtatva a pult szélét. Ismét egy biccentéssel elköszön az úriembertől aki kiszolgálta, ő maga pedig lehajtott fejjel, gondterhelt tekintettel távozik a helyszínről. Ki tudja talán ha Rine elég gyors még utolérheti. De ha nem, akkor ő bizony inkább felszívódik mint a pára, legalább az egyiküknek fog sikerülni.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Fürdőház//
*Még szép, hogy emlékszik, nincs teljesen kőből a szíve, azokat a szép emlékeket amik gyermek korából maradtak meg, mint kincset őriz szívében Lazziar. Ezeknek a szép emlékeknek a hamis reménye tartotta benne a lelket, hogy talán egyszer tényleg hátra hagyhatja ezt a gyűlölt életvitelt. Amiben nincs más, csak irigység, harag, és bosszú. Ki tudja talán eljön majd az a nap, amikor megtud bocsátani apjának, mostohájának, sőt talán magának is. Azonban ez mikor fog bekövetkezni? Egyáltalán megfogja e élni? Vagy hamarabb fogja őt valaki leszúrni egy rosszul sikerült kártyajáték miatt, vagy épp verik laposra a nagy pofája miatt.
Az a pillanat, amikor Rinét magasba tartva hozzáér mellkasa a másik meztelen hasához, hogy érezheti annak édes terhét ami karjaira nehezedik. Ahogy a másik keblei szemmagasságba emelkedtek akár csak egy pillanatra is. Mégis miért tette ezt? Miért rontotta el, ezt a csodálatos, meghitt pillanatot ami végre kettőjük közt megteremtetett. A válasz talán egyszerűbb mint maga Lazziar is gondolná. Félelem. Szín tiszta félelem. Attól, az újtól amit elérhetett volna, a lehetőségtől, hogy az övé legyen az akire eddig azt hitte nem szabad, és tilos. Hiszen vele nőtt fel, a húgának nevezte, és hitte. Attól függetlenül, milyen fajta gyűlöletet érzett iránta, volt olyan pillanat amikor tényleg húgaként tekintett rá. Félt. Félt attól, mit hinne édesapja, mit gondolna róluk. De ez semmiség ahhoz képest amitől igazán félt. Képes Rine megbocsátani mindent amit ellene tett? Képes lenne őt elfogadni olyan tökéletlennek amilyen? Illetve ő maga képes lenne jobbá lenni mint ami most? A sok ha, kérdések és aggályok hozták ki belőle ezt a gyermeki tréfát. Mert ezt ismeri. Ezt tudja mit fog eredményezni. Amit képes kezelni, képes számítani arra a reakcióra amit húga majd produkál ezután.
Nevetése ami nem gúnyolódás volt, csupán egy őszinte nevetés amiről már azt hitte képtelen. De most mégis szabadnak érezte magát. Egy pillanatra boldognak. Még akkor is, ha tudja ismét hibát követett el.
Szótlanul nézi végig Rine dühös sértődöttségét. Ahogy a lány dacosan kisétál, ő mint egy leszidott gyerek, szemét lesütve követi, ahogy a másik kisétál, nem tekint fel annak szemébe, nem mintha az képes lenne ránézni jelen pillanatban, de szégyelli magát. És ilyet is régen érzett. Végül amint látja a lányka elvonul, ő maga is odalép a törölközőjéhez, és öklét összeszorítva rácsap arra, hogy a benne lévő pillanatnyi feszültséget kiadja magából.*
-Az istenek verjék meg...
*Sziszegi halkan fogai között. Majd egy nagy lökéssel kipattan a vízből, felkapja a törölközőt, és követve a lányt ő maga is szépen az öltözők felé veszi az irányt. Hamar megszárítja magát, de azt sem igazán érdekli, hogyha vizes marad pár helyen, hajáról is csak felitatja azt amit a törölköző még képes. Aztán magára kapva gyorsan ruháját. Sietős léptekkel megy vissza a fogadótérbe. Remélve gyorsabban végzett az átöltözéssel mint Rine.*
//Fogadó//
*Belépve az ajtón sietősen közelíti meg a fogadóst. Erszényét kézbe veszi. Amint a fogadós rá figyel, kiveszi a megfelelő 102 aranyat az erszényből és átnyújtja azt a fogadónak, 6 éjszakára egySzobát béreljen.
. Majd ezek után odasúgja ezt az illetőnek.*-A fehér hajú lánynak aki velem volt. Illetve még valami. Mondja azt, a ház ajándéka a történtekért.
*Bólint egyet bűnbánó pofával, a fogadósnak. Majd megkopogtatva a pult szélét. Ismét egy biccentéssel elköszön az úriembertől aki kiszolgálta, ő maga pedig lehajtott fejjel, gondterhelt tekintettel távozik a helyszínről. Ki tudja talán ha Rine elég gyors még utolérheti. De ha nem, akkor ő bizony inkább felszívódik mint a pára, legalább az egyiküknek fog sikerülni.*
4989. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-25 17:41:01
Üzenet elküldve: 2024-08-25 17:41:01
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Kontrasztos nyomorultak//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Fürdőház//
*Talán gyűlöletbe csomagoltak olyan érzéseket, amiket inkább szabadjára kellet volna engedniük már régen. Hisz mi szabhatna igazából gátat maguknak? Nincs közöttük vérkötelék. Arról nem ők tehetnek, hogy szüleik épp egymás karjaiban igyekeztek a békére lelni. Hát miért ne követhetnék a példájukat? Miért ne találhatnák meg a maguk boldogságát? Ítélkezés, gyűlölködés nélkül. Lazziarnak nem kéne bizonyítania, ahogyan a lánynak sem változnia, hogy jó feleség legyen. Elfogadhatnák egymást olyan deformáltan, amilyenek valójában. Övék lehetne végre a megérdemelt nyugalom.*
- Fürödtünk már együtt, ha nem emlékeznél.
*Vonja meg a vállait, mintha teljesen természetes lenne az, hogy most is így cselekednek. Mintha nem kéne emiatt semmiféle zavart éreznie.*
- Ja persze. A lényeget hogyan is felejthettem el?
*Forgatja meg szemeit, igyekezvén a dacos fruskát megtartani, ám már olyan komikus kettejük helyzete, hogy nem állja meg nevetés nélkül. Most kivételesen olyan jó felszabadultnak, egy kicsit gyereknek lenni. Fesztelenül mókázni, mint hosszú évekkel ezelőtt. Olyan jó lenne minél hosszabban kiélvezni az egészet, de játékuk komolyabb fordulatba vág. Valami sokkal bensőségesebbe, gyötrőbbe. Valami újba, ami után már oly rég óta vágyakozott, csak magának is félt bevallani. S lám, most úgy került bátyja karmai közé, hogy onnan el sem akar szakadni. Nem is ellenkezik a másik megállapítására. Csak néma biccentéssel simul bele a kezekbe, miközben kékjeit egy pillanatra sem veszi el az arcáról. Mintha forralnák alattuk a fürdő vizét, úgy kezd el lángolni az egész teste. Ahogy érzi magán a férfi érintését, minden egyes cirógatással jóleső borzongás fogja el, nyomában libabőrt hagyva. A lassan kialakuló gyanús helyzetük pedig fel sem tűnik neki, olyannyira megbabonázta őt fivére. Nagyokat nyelve nyújtózik maga is az arca felé. Szinte már érzi a puha ajkakat sajátján, teljesen el tud merülni a topáz szempárban. Karjait készül a nyaka köré fonni, hogy szorosabban hozzá bújhasson. Egész testével érezze a másik melegét. Azután emelkedni kezd. Először kényelmes magasságba kerülve, ám hiába a szemekből kiolvasható boldogság, szemöldökei hirtelen gyanakodva szaladnak fel. Ám mielőtt akár csak sikíthatna egyet a fürdő vize már el is nyeli. Hiába a kellemes meleg víz, most mégis olyan józanítólag hat rá, akár egy vödör nyakába öntött jeges víz. Amint derekáról eltűnnek a karok elrugaszkodik a medence aljától, hogy gyorsan a tetejére szenvedje magát. Prüszkölve, levegő után kapkodva törölgeti arcából a vizet. Most nagyjából úgy nézhet ki, az arca elé lógó, rátapadó hajtól, akár egy vízi boszorkány. Ám ahogy a tincseket félretűri, s kivillannak alóla a haragtól izzó, könnyekkel küszködő kékek, már csak az a kislány marad, akit épp most engedtek ki a sötét konyhaszekrényből. Megesik az ilyen. Hogy félreértelmezi a jeleket, a mozdulatokat. Hát persze, hogy csak ő tud ennyire ostoba lenni, hogy ismét bedőlt bátyja kegyetlen játékának. Tessék. Egy pillanatra lanyhul a figyelme, s megint ott tartanak, hogy megalázva és átverve érzi magát. A fiúból kitörő kacaj pedig semmit sem segít a helyzetén.*
- Ez... kibaszottul aljas húzás volt Lazziar Glynmaris.
*Szorítja ökölbe vékony ujjait, ahogy elhátrál pár lépést.*
- Pukkadj meg te idióta!
*Kiabálja végszónak, majd sarkon fordulva evickél ki a medencéből. Nem érdekli a szemérem, sem az illem. A medence szélén megállva fogja össze a haját, hogy kicsavarja belőle a vizet, majd a törölközőt megragadva csavarja bele magát, hogy sietős léptekkel hagyja maga mögött a medencét és ismét nem kívánatossá avanzsálódott mostoháját.*
- Remélem belefulladsz.
*Dörmögi maga elé, ahogy csattogó léptekkel veszi célba az öltözőt. Nem akar tovább ott maradni a fiúval, mert félő, hogy a végén most már tényleg a vízbe fojtja. Jobb így.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Fürdőház//
*Talán gyűlöletbe csomagoltak olyan érzéseket, amiket inkább szabadjára kellet volna engedniük már régen. Hisz mi szabhatna igazából gátat maguknak? Nincs közöttük vérkötelék. Arról nem ők tehetnek, hogy szüleik épp egymás karjaiban igyekeztek a békére lelni. Hát miért ne követhetnék a példájukat? Miért ne találhatnák meg a maguk boldogságát? Ítélkezés, gyűlölködés nélkül. Lazziarnak nem kéne bizonyítania, ahogyan a lánynak sem változnia, hogy jó feleség legyen. Elfogadhatnák egymást olyan deformáltan, amilyenek valójában. Övék lehetne végre a megérdemelt nyugalom.*
- Fürödtünk már együtt, ha nem emlékeznél.
*Vonja meg a vállait, mintha teljesen természetes lenne az, hogy most is így cselekednek. Mintha nem kéne emiatt semmiféle zavart éreznie.*
- Ja persze. A lényeget hogyan is felejthettem el?
*Forgatja meg szemeit, igyekezvén a dacos fruskát megtartani, ám már olyan komikus kettejük helyzete, hogy nem állja meg nevetés nélkül. Most kivételesen olyan jó felszabadultnak, egy kicsit gyereknek lenni. Fesztelenül mókázni, mint hosszú évekkel ezelőtt. Olyan jó lenne minél hosszabban kiélvezni az egészet, de játékuk komolyabb fordulatba vág. Valami sokkal bensőségesebbe, gyötrőbbe. Valami újba, ami után már oly rég óta vágyakozott, csak magának is félt bevallani. S lám, most úgy került bátyja karmai közé, hogy onnan el sem akar szakadni. Nem is ellenkezik a másik megállapítására. Csak néma biccentéssel simul bele a kezekbe, miközben kékjeit egy pillanatra sem veszi el az arcáról. Mintha forralnák alattuk a fürdő vizét, úgy kezd el lángolni az egész teste. Ahogy érzi magán a férfi érintését, minden egyes cirógatással jóleső borzongás fogja el, nyomában libabőrt hagyva. A lassan kialakuló gyanús helyzetük pedig fel sem tűnik neki, olyannyira megbabonázta őt fivére. Nagyokat nyelve nyújtózik maga is az arca felé. Szinte már érzi a puha ajkakat sajátján, teljesen el tud merülni a topáz szempárban. Karjait készül a nyaka köré fonni, hogy szorosabban hozzá bújhasson. Egész testével érezze a másik melegét. Azután emelkedni kezd. Először kényelmes magasságba kerülve, ám hiába a szemekből kiolvasható boldogság, szemöldökei hirtelen gyanakodva szaladnak fel. Ám mielőtt akár csak sikíthatna egyet a fürdő vize már el is nyeli. Hiába a kellemes meleg víz, most mégis olyan józanítólag hat rá, akár egy vödör nyakába öntött jeges víz. Amint derekáról eltűnnek a karok elrugaszkodik a medence aljától, hogy gyorsan a tetejére szenvedje magát. Prüszkölve, levegő után kapkodva törölgeti arcából a vizet. Most nagyjából úgy nézhet ki, az arca elé lógó, rátapadó hajtól, akár egy vízi boszorkány. Ám ahogy a tincseket félretűri, s kivillannak alóla a haragtól izzó, könnyekkel küszködő kékek, már csak az a kislány marad, akit épp most engedtek ki a sötét konyhaszekrényből. Megesik az ilyen. Hogy félreértelmezi a jeleket, a mozdulatokat. Hát persze, hogy csak ő tud ennyire ostoba lenni, hogy ismét bedőlt bátyja kegyetlen játékának. Tessék. Egy pillanatra lanyhul a figyelme, s megint ott tartanak, hogy megalázva és átverve érzi magát. A fiúból kitörő kacaj pedig semmit sem segít a helyzetén.*
- Ez... kibaszottul aljas húzás volt Lazziar Glynmaris.
*Szorítja ökölbe vékony ujjait, ahogy elhátrál pár lépést.*
- Pukkadj meg te idióta!
*Kiabálja végszónak, majd sarkon fordulva evickél ki a medencéből. Nem érdekli a szemérem, sem az illem. A medence szélén megállva fogja össze a haját, hogy kicsavarja belőle a vizet, majd a törölközőt megragadva csavarja bele magát, hogy sietős léptekkel hagyja maga mögött a medencét és ismét nem kívánatossá avanzsálódott mostoháját.*
- Remélem belefulladsz.
*Dörmögi maga elé, ahogy csattogó léptekkel veszi célba az öltözőt. Nem akar tovább ott maradni a fiúval, mert félő, hogy a végén most már tényleg a vízbe fojtja. Jobb így.*
4988. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-25 15:19:39
Üzenet elküldve: 2024-08-25 15:19:39
Rang: Játékos
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Kontrasztos nyomorultak//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Fürdőház//
*A harag, a gyűlölet, amit eddig a másik irányában érzett a sok éven át. Egy szokássá vált, egy habitussá ami beleégett viselkedésébe az évek alatt. Ezt már megszokta ismeri, tudja, hogyha a másikat látja ezt kell tenni, és így kell érezni, mert ez fogja megvédeni őt attól, hogy elvegye tőle azt a sorsot amit ő megérdemel, az örökségét amiért megszenvedett, amit megérdemel. De igazából nem akarja. Milyen örökségről hazudik önmagának? Apja amint talál egy újabb feleséget, és ezzel egy fiú örököst ő repül majd az örökségből mint egy madár aki a téltől repül el délebbre. Csak ő nem önszántából teszi ezt. Az a ház amit ő valójában csak azért kaparintana meg, hogy azt porig égesse apja férgek nyüzsgő rothadt testével együtt. Hogy ezt a rémálmot végleg ott hagyja és lezárja. Mégis akkor mit akar? Nem az örökséget, nem azt amit elvehet tőle a másik bosszút. Vagy mást? Mi ez amit most akar? Maga sem tudja, és nem érti. Ő nem lehet a megoldás a bajaira, a bánatára. Ez csak egy trónkövetelő kis fruska. Nem?*
-Akkor tessék szépen eltakarni magad a bátyád előtt!
*Rázza fejét jobbra balra kioktatóan, mintha csak édesanyját látná Rine. Ő maga is emlékszik azokra az megrovó szavaira amit néha azért a lány is kapott édesanyjától amit olyan jóízűen nézett végig, mert vége nem rajta csattant az a bizonyos ostor.*
-Oohh a foltokat ki ne felejtsd, olyan szépen ékeskedne azon a fakó kis pofidon.
*Biggyeszti ő is össze száját picit, ahogy a másik mintha egy babának beszélne, majdnem, hogy gügyögve bohóckodását. A másik nevetése valamiért zene füleinek, nem is érti, eddig azt akarja sikítson, vagy ordítson a dühtől a méregtől csak úgy mint régen.
Végezetül csak ebben a végzetes pozícióban találjak magukat. Markában tartja a vékonyka kis kart, érzi annak finom bőrét ujjai között, ami lassacskán szökik lejjebb és lejjebb Rine karján. Végig simítva lágyan egészen hóna aljáig majd az oldalán megáll. Az egész ösztönösen, mintha nem is irányítaná saját mozdulatait. Teljesen elveszett a másik tekintetében, érzi, ahogy a vér ajkaiba szökve égeti sajátját, ahogy bőrén a hideg végig rázva libabőrt hagy maga után, ahogy teste egy nyilvánvaló reakciót vesz fel. Közelebb húzódik a másikhoz, szemei egyre csillognak, lágyan így szólal meg.*
-Szerintem, hallottam pont most.
*Válaszolja, miszerint sose fogja hallani ezt Rine szájából. Akaratlanul talán, de megtette. És hogy mennyire igaz ez? Talán maga a lány sem tudja.
Közelebb hajol azokhoz a kékekhez, jobban belemerülve, lassan oldalra fordítja fejét. Másik szabad kezével is aljas módon ráfog Rine derekára, gyengéden belemarva annak húsába. A másikat is óvatosan végighúzva ujjbegyeit az oldalán megáll a másik oldalt a lány derekán. Az a melegség amit érez, már nem a víztől vagy a gőztől van, saját vére forrón csörög ereiben, egyre jobban elvakítva ítélőképességét. Ajkai pedig lassacskán már a másikhoz érnek. Szinte érzi a másik forró leheletét az ajkain. Majd mint egy hirtelen ostorcsapás. Azok a kezek erősebben rászorítanak a lány derekára és elkezdi azokat emelni. Fejét hátrébb húzva, szemében megcsillan valami őszinte boldogság talán ezt láthatja Rine az utolsó pillanatban még mielőtt a lányt felemeli a vízből majd magával együtt háttal beledől a medencébe egy hangos csobbanással. A víz alatt már elengedi a lányt, hogy amaz szabadon feljöjjön a felszínre, csak úgy ahogy maga is felrugaszkodva a medence alján fellöki magát a víz felszínére. Ott egy nagy levegővétel után egy hatalmas őszinte kacajba törjön ki. Beletúr lelógó hajába, és Rinét keresi annak reakcióját. Valamiért nem érezte helyesnek. És talán a józan esze diktálta azt, hogy ezt nem kellene megtenni. Lehet megbánja még ezt a döntést. De nem akarja azt, hogy egy ilyen fajankó mint Ő saját maga legyen a lány veszte... Vagy mégis? Arcán egy bárgyú mosollyal néz a másikra. Bizony már most megbánta ezt a kis tréfát, mert azt a pillanatot már most vágyakozva szeretné újra megteremteni.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Fürdőház//
*A harag, a gyűlölet, amit eddig a másik irányában érzett a sok éven át. Egy szokássá vált, egy habitussá ami beleégett viselkedésébe az évek alatt. Ezt már megszokta ismeri, tudja, hogyha a másikat látja ezt kell tenni, és így kell érezni, mert ez fogja megvédeni őt attól, hogy elvegye tőle azt a sorsot amit ő megérdemel, az örökségét amiért megszenvedett, amit megérdemel. De igazából nem akarja. Milyen örökségről hazudik önmagának? Apja amint talál egy újabb feleséget, és ezzel egy fiú örököst ő repül majd az örökségből mint egy madár aki a téltől repül el délebbre. Csak ő nem önszántából teszi ezt. Az a ház amit ő valójában csak azért kaparintana meg, hogy azt porig égesse apja férgek nyüzsgő rothadt testével együtt. Hogy ezt a rémálmot végleg ott hagyja és lezárja. Mégis akkor mit akar? Nem az örökséget, nem azt amit elvehet tőle a másik bosszút. Vagy mást? Mi ez amit most akar? Maga sem tudja, és nem érti. Ő nem lehet a megoldás a bajaira, a bánatára. Ez csak egy trónkövetelő kis fruska. Nem?*
-Akkor tessék szépen eltakarni magad a bátyád előtt!
*Rázza fejét jobbra balra kioktatóan, mintha csak édesanyját látná Rine. Ő maga is emlékszik azokra az megrovó szavaira amit néha azért a lány is kapott édesanyjától amit olyan jóízűen nézett végig, mert vége nem rajta csattant az a bizonyos ostor.*
-Oohh a foltokat ki ne felejtsd, olyan szépen ékeskedne azon a fakó kis pofidon.
*Biggyeszti ő is össze száját picit, ahogy a másik mintha egy babának beszélne, majdnem, hogy gügyögve bohóckodását. A másik nevetése valamiért zene füleinek, nem is érti, eddig azt akarja sikítson, vagy ordítson a dühtől a méregtől csak úgy mint régen.
Végezetül csak ebben a végzetes pozícióban találjak magukat. Markában tartja a vékonyka kis kart, érzi annak finom bőrét ujjai között, ami lassacskán szökik lejjebb és lejjebb Rine karján. Végig simítva lágyan egészen hóna aljáig majd az oldalán megáll. Az egész ösztönösen, mintha nem is irányítaná saját mozdulatait. Teljesen elveszett a másik tekintetében, érzi, ahogy a vér ajkaiba szökve égeti sajátját, ahogy bőrén a hideg végig rázva libabőrt hagy maga után, ahogy teste egy nyilvánvaló reakciót vesz fel. Közelebb húzódik a másikhoz, szemei egyre csillognak, lágyan így szólal meg.*
-Szerintem, hallottam pont most.
*Válaszolja, miszerint sose fogja hallani ezt Rine szájából. Akaratlanul talán, de megtette. És hogy mennyire igaz ez? Talán maga a lány sem tudja.
Közelebb hajol azokhoz a kékekhez, jobban belemerülve, lassan oldalra fordítja fejét. Másik szabad kezével is aljas módon ráfog Rine derekára, gyengéden belemarva annak húsába. A másikat is óvatosan végighúzva ujjbegyeit az oldalán megáll a másik oldalt a lány derekán. Az a melegség amit érez, már nem a víztől vagy a gőztől van, saját vére forrón csörög ereiben, egyre jobban elvakítva ítélőképességét. Ajkai pedig lassacskán már a másikhoz érnek. Szinte érzi a másik forró leheletét az ajkain. Majd mint egy hirtelen ostorcsapás. Azok a kezek erősebben rászorítanak a lány derekára és elkezdi azokat emelni. Fejét hátrébb húzva, szemében megcsillan valami őszinte boldogság talán ezt láthatja Rine az utolsó pillanatban még mielőtt a lányt felemeli a vízből majd magával együtt háttal beledől a medencébe egy hangos csobbanással. A víz alatt már elengedi a lányt, hogy amaz szabadon feljöjjön a felszínre, csak úgy ahogy maga is felrugaszkodva a medence alján fellöki magát a víz felszínére. Ott egy nagy levegővétel után egy hatalmas őszinte kacajba törjön ki. Beletúr lelógó hajába, és Rinét keresi annak reakcióját. Valamiért nem érezte helyesnek. És talán a józan esze diktálta azt, hogy ezt nem kellene megtenni. Lehet megbánja még ezt a döntést. De nem akarja azt, hogy egy ilyen fajankó mint Ő saját maga legyen a lány veszte... Vagy mégis? Arcán egy bárgyú mosollyal néz a másikra. Bizony már most megbánta ezt a kis tréfát, mert azt a pillanatot már most vágyakozva szeretné újra megteremteni.*
4987. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-25 14:34:17
Üzenet elküldve: 2024-08-25 14:34:17
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Kontrasztos nyomorultak//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Fürdőház//
*Vajon ennyit változtatna a dolgokon, a gondolatain, ha belelátna a másik fejébe? Ha csak egy halovány kis morzsa eljutna hozzá, hogy annak idején sem volt teljesen egyedül ezekkel az ostoba gondolatokkal? Változna valami? Kérdés, hogy egyszerű trónkövetelőből előléphetne e valami kellemesebb szerepkörbe. Olyanba, ahol fontossá válik mostohafivérének, s ahogy neki is ő. S nem éreznének késztetést, hogy belefojtsák egymást a medencébe. Miért ezt a nyamvadt várost választotta? Miért ilyen ügyes abban, hogy mindig megnehezítse a saját életét? Milyen megnyugtató lenne, ha a másik puszta látványától nem akarna kiugrani a szíve.*
- Ez fürdés. Nem szemérmetlenség. Más is csinálja, ha nem tudnád, okoska.
*Perlekedik tovább, ahogy növeli mérgét anyjának imitálása. Hát menten tényleg felképeli. De a kedélyeket lassan megnyugtatja, hogy a szúrós hangnemet felváltja egy sokkal tetszetősebb mosoly. Ám nem olyan könnyű a lányt megvezetni.*
- Tőled én csak annyit tanulhatnék, hogy hogyan veressem magam laposra.
*Folytatja tovább, egészen addig, amíg nem nyúl valami fizikaibb megtorláshoz a fröcskölés képében. Ez a gyermekded viselkedés viszont már őt is jobban felengedi, így nevetve adagolja a kellemes vizet a másik arcába.*
- Ó, kedves bátyám te sosem fogsz tőlem olyat hallani, hogy...
*Ekkor szakad félbe a móka, mikor karjain ismét megérzi fivérének fogását. A szó egy pillanatra bennragad, ahogy szembe találja magát azokkal az átható topázokkal. Ajkai elnyílnak, hogy folytassa a mondandóját, de a szó bennragad, ahogy a kékek ide-oda cikáznak a sebekkel csúfított arcon.*
-... jó veled.
*Suttogja befejezvén a mondatot, de ez most egymagában is megállná a helyét. Megdelejezve mered fel mostohájára, miközben szinte az őrületbe kergeti az, ahogy érzi magán a bőrének melegségét. A tudat, hogy csak egy aprót kéne nyújtóznia, hogy célba érjen bárdként sújt le a nyakára. Szinte érzi is a belé hasító fájdalmat, a vért, ami ömlik le rajta, hogy forróságával az egész testét betelítse. Ám ez csupán csak kósza merengés, de az érzés valódi. A teste szinte lángol attól a sanyargató feszültségtől, ami belülről marja. S a hóhérként mögötte ágaskodó gondolattól, hogy ugyan utána mi lenne?*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Fürdőház//
*Vajon ennyit változtatna a dolgokon, a gondolatain, ha belelátna a másik fejébe? Ha csak egy halovány kis morzsa eljutna hozzá, hogy annak idején sem volt teljesen egyedül ezekkel az ostoba gondolatokkal? Változna valami? Kérdés, hogy egyszerű trónkövetelőből előléphetne e valami kellemesebb szerepkörbe. Olyanba, ahol fontossá válik mostohafivérének, s ahogy neki is ő. S nem éreznének késztetést, hogy belefojtsák egymást a medencébe. Miért ezt a nyamvadt várost választotta? Miért ilyen ügyes abban, hogy mindig megnehezítse a saját életét? Milyen megnyugtató lenne, ha a másik puszta látványától nem akarna kiugrani a szíve.*
- Ez fürdés. Nem szemérmetlenség. Más is csinálja, ha nem tudnád, okoska.
*Perlekedik tovább, ahogy növeli mérgét anyjának imitálása. Hát menten tényleg felképeli. De a kedélyeket lassan megnyugtatja, hogy a szúrós hangnemet felváltja egy sokkal tetszetősebb mosoly. Ám nem olyan könnyű a lányt megvezetni.*
- Tőled én csak annyit tanulhatnék, hogy hogyan veressem magam laposra.
*Folytatja tovább, egészen addig, amíg nem nyúl valami fizikaibb megtorláshoz a fröcskölés képében. Ez a gyermekded viselkedés viszont már őt is jobban felengedi, így nevetve adagolja a kellemes vizet a másik arcába.*
- Ó, kedves bátyám te sosem fogsz tőlem olyat hallani, hogy...
*Ekkor szakad félbe a móka, mikor karjain ismét megérzi fivérének fogását. A szó egy pillanatra bennragad, ahogy szembe találja magát azokkal az átható topázokkal. Ajkai elnyílnak, hogy folytassa a mondandóját, de a szó bennragad, ahogy a kékek ide-oda cikáznak a sebekkel csúfított arcon.*
-... jó veled.
*Suttogja befejezvén a mondatot, de ez most egymagában is megállná a helyét. Megdelejezve mered fel mostohájára, miközben szinte az őrületbe kergeti az, ahogy érzi magán a bőrének melegségét. A tudat, hogy csak egy aprót kéne nyújtóznia, hogy célba érjen bárdként sújt le a nyakára. Szinte érzi is a belé hasító fájdalmat, a vért, ami ömlik le rajta, hogy forróságával az egész testét betelítse. Ám ez csupán csak kósza merengés, de az érzés valódi. A teste szinte lángol attól a sanyargató feszültségtől, ami belülről marja. S a hóhérként mögötte ágaskodó gondolattól, hogy ugyan utána mi lenne?*
4986. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-25 13:56:02
Üzenet elküldve: 2024-08-25 13:56:02
Rang: Játékos
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Kontrasztos nyomorultak//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Fürdőház//
*Ha már annyi különbség van közöttük, egy dologban különböznek, mind a kettőjük hátát rázza a hideg, egy vagy más okból. Legyen az a rossz emlék felhozatala a múltból, vagy épp egy a elméjük mélyéről felhozott felkavaró képzelet. Ami ezek szerint annak idején mind a kettőjük fejében rendesen gyökeret eresztett, és aljas módon mint egy kúszónövény lassan lepte be azt egyre mélyülve elméjükben. És ezek a gyökerek úgy tűnik a mai nap reggelén végre, feltudtak törni azokba a rétegekbe ahol virágozni képesek. Ezek a szirmok lassan de biztosan ott fognak nyílni mindkettőjük képzeletében. Vajon melyik fog előbb a másikéra taposni? Vagy, tán épp ellenkezőleg? Ápolni azt. Lazziar maga még nem döntötte el, mert maga sem hiszi el ezek a virágok eddig képesek voltak eljutni, hogy ezeket a gondolatokat mélyen elásta már annak idején mikor Rine ott hagyta őket. És azt hitte soha többé nem fogja látni ezt a kis trónbitorló csitrit. És lám, itt áll előtte, anyaszült meztelenül, és milyen undorítóan csodálatos látvány ez számára.*
-Valóban kisasszony? Akkor mégis mi ez a szemérmetlenség amit most művel?
*Folytatja édesanyja imitálását, de a gúny egyre jobban tűnik el belőle, és inkább mint egy kellemes humor cseréli le a szúrós szavakat. Ajkán is egy kellemesebb mosoly húzódik, a gonosz helyett, és valamiért őszintének hat.*
-Pedig lehet tanulnál egy két dolgot. Ha maradsz és kibírod a látványt.
*Huzza fel vállát hanyagul, itt már érezhető ismét a szokásos szúrósság hangjában, de továbbra is mintha csak könnyed poént adna elő. Akár egy mókamester. És tény, neki sem tetszik az ötlet, hogy Rine most távozzon, túlságosan tetszik neki ez a helyzet, a már emelkedő kezekre amik arra készülnek amire pontosan számít, elkezd közelíteni egy lépést a másik irányába, de nem elég gyors, így jócskán kap az első, majd a második löketből is, amit reflexből eltartja arcát, a víz ne szaladjon le orrán vagy száján. Kezeit feltartja védekezésre, arcán pedig egy gyermeki mosoly húzódik.*
-Ohh nem nem nem... Addig nem amíg te be nem vallod!
*Lép közelebb, majd végül egy jól irányzott karnyújtással rákap, a másik fröcskölő kezére, határozottan, mégis gyengéden tartja azokat a vékonyka karokat. Tekintetét, egy győzelemittas mosollyal fordítja vissza Rine arcába, azonban amint megpillantja a másik tengerkék szemeit, mintha megállna számára a levegő. A mosoly ami oly gyermeki volt az arcán lassan lekonyul, és mintha enyhén tátva maradna, ajkai épphogy csak összeérnek, és mintha enyhébb vöröslő színt vennének fel. Szemei pedig az eddigi játékos boldogságból, egy ámulatba esnek. Nem eresztik a tengerkék szemeket. Csak még egy lépés, egy aprócska előrehajlás. Ennyi van pusztán köztük. Mintha a levegő sokkalta forróbb lenne mint amilyen volt. Minden olyan csendes. Békés. Pedig ott áll előtte. Az esküdt ellenség, elkapta, a markában van. Még sincs akarata lesújtani.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Fürdőház//
*Ha már annyi különbség van közöttük, egy dologban különböznek, mind a kettőjük hátát rázza a hideg, egy vagy más okból. Legyen az a rossz emlék felhozatala a múltból, vagy épp egy a elméjük mélyéről felhozott felkavaró képzelet. Ami ezek szerint annak idején mind a kettőjük fejében rendesen gyökeret eresztett, és aljas módon mint egy kúszónövény lassan lepte be azt egyre mélyülve elméjükben. És ezek a gyökerek úgy tűnik a mai nap reggelén végre, feltudtak törni azokba a rétegekbe ahol virágozni képesek. Ezek a szirmok lassan de biztosan ott fognak nyílni mindkettőjük képzeletében. Vajon melyik fog előbb a másikéra taposni? Vagy, tán épp ellenkezőleg? Ápolni azt. Lazziar maga még nem döntötte el, mert maga sem hiszi el ezek a virágok eddig képesek voltak eljutni, hogy ezeket a gondolatokat mélyen elásta már annak idején mikor Rine ott hagyta őket. És azt hitte soha többé nem fogja látni ezt a kis trónbitorló csitrit. És lám, itt áll előtte, anyaszült meztelenül, és milyen undorítóan csodálatos látvány ez számára.*
-Valóban kisasszony? Akkor mégis mi ez a szemérmetlenség amit most művel?
*Folytatja édesanyja imitálását, de a gúny egyre jobban tűnik el belőle, és inkább mint egy kellemes humor cseréli le a szúrós szavakat. Ajkán is egy kellemesebb mosoly húzódik, a gonosz helyett, és valamiért őszintének hat.*
-Pedig lehet tanulnál egy két dolgot. Ha maradsz és kibírod a látványt.
*Huzza fel vállát hanyagul, itt már érezhető ismét a szokásos szúrósság hangjában, de továbbra is mintha csak könnyed poént adna elő. Akár egy mókamester. És tény, neki sem tetszik az ötlet, hogy Rine most távozzon, túlságosan tetszik neki ez a helyzet, a már emelkedő kezekre amik arra készülnek amire pontosan számít, elkezd közelíteni egy lépést a másik irányába, de nem elég gyors, így jócskán kap az első, majd a második löketből is, amit reflexből eltartja arcát, a víz ne szaladjon le orrán vagy száján. Kezeit feltartja védekezésre, arcán pedig egy gyermeki mosoly húzódik.*
-Ohh nem nem nem... Addig nem amíg te be nem vallod!
*Lép közelebb, majd végül egy jól irányzott karnyújtással rákap, a másik fröcskölő kezére, határozottan, mégis gyengéden tartja azokat a vékonyka karokat. Tekintetét, egy győzelemittas mosollyal fordítja vissza Rine arcába, azonban amint megpillantja a másik tengerkék szemeit, mintha megállna számára a levegő. A mosoly ami oly gyermeki volt az arcán lassan lekonyul, és mintha enyhén tátva maradna, ajkai épphogy csak összeérnek, és mintha enyhébb vöröslő színt vennének fel. Szemei pedig az eddigi játékos boldogságból, egy ámulatba esnek. Nem eresztik a tengerkék szemeket. Csak még egy lépés, egy aprócska előrehajlás. Ennyi van pusztán köztük. Mintha a levegő sokkalta forróbb lenne mint amilyen volt. Minden olyan csendes. Békés. Pedig ott áll előtte. Az esküdt ellenség, elkapta, a markában van. Még sincs akarata lesújtani.*
4985. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-25 13:22:27
Üzenet elküldve: 2024-08-25 13:22:27
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Kontrasztos nyomorultak//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Fürdőház//
*Hiába a meleg víz, Lazziar szavaira kegyetlenül kirázza a hideg. Az emléke annak, ahogy anyja intelmeit hallja, hogy viselkedjen rendesen, legyen bájos és jólnevelt, kellemes és tisztelettudó, hogy rendes férjet fogjon magának. Aki a későbbiekben biztos kézzel viseli gondját. Hát nem volt könnyű dolga a nőnek egy olyan gyermekkel, aki szívesebben játszott kint a sárban, mintsem bent teázgasson a harcsaképű, alig bajszos ficsúrok társaságában. De nem tehet róla, hisz apja igazi komisz mókamester volt. Már az igazi, akivel annyit kardoztak a faágakkal a lombok takarásában. Akivel élmény volt a malacok karámjában futkározni, s időnként malacagolni is egy pár kört. Mostohája osztotta anyja meglátását, hogy igenis úri lányként viselkedjen, ha vinni akarja valamire. Na, hát Rin vitte is. Jó messzire méghozzá.*
- Az vagyok.
*Azért rávágja szemtelenül a választ, még akkor is, ha egy Úri hölgytől igencsak távol áll. Főleg az utóbbi években.
A továbbiak viszont ismét letörlik képéről a vigyort, s először csak szemei forgatásával hajlandó reagálni.*
- Engem aztán nem érdekel.
*Legyinti le a másikat, mikor vissza érkeztekor sikerül megszabadulni az összes szemébe szökő vízcsepptől.*
- Felőlem aztán itt is enyeleghetnél a feslett nőcskéiddel. Mi a legrosszabb, ami történhet?
*Vonja meg a vállait, ahogy hátát a medence szélének dönti.*
- Kifordul a gyomrom egyenesen a vízbe. Aztán úszkálhattok benne.
*Ölti magára ismét a gunyoros mosolyát, de fene ette bátyja csak nem hagyja, hogy diadalmaskodjon. Újabb ténymegállapítására ismét összehúzza szikrázó szemeit.*
- El is mehetek.
*Veti oda, mintha lenne rá bármi lehetőség, hogy Lazziar biztos úgy is marasztalná. Hisz a legnagyobb örömmel válnának meg egymás társaságától, nem? Ugye? De akkor miért lenne jó hallani, hogy maradjon, eszébe se jusson elmenni? Ahj, hogy mennyire jó lenne megszorongatni bátyját, megpofozgatni, hogy ilyen galád mód ültet el a fejében ilyen ostoba gondolatokat.*
- Aztán majd sírhatsz itt egyedül, hogy szegény kicsi Ziarral senki sem akar játszani.
*Vált gyorsan gúnyos hangnemre, amit még megtold azzal, hogy ajkai szomorúan biggyednek le, miközben félrebillenti a fejét. De végül ismét felkuncog, ahogy két kezével bátyja arcába fröcsköl.*
- Ugyan bátyám... Hiányoznék, ha most elmennék innen.
*Önelégült mosollyal fröcsköl egy újabb adagot, s igyekszik elmerülni pillanatnyi győzelmének mámorában.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Fürdőház//
*Hiába a meleg víz, Lazziar szavaira kegyetlenül kirázza a hideg. Az emléke annak, ahogy anyja intelmeit hallja, hogy viselkedjen rendesen, legyen bájos és jólnevelt, kellemes és tisztelettudó, hogy rendes férjet fogjon magának. Aki a későbbiekben biztos kézzel viseli gondját. Hát nem volt könnyű dolga a nőnek egy olyan gyermekkel, aki szívesebben játszott kint a sárban, mintsem bent teázgasson a harcsaképű, alig bajszos ficsúrok társaságában. De nem tehet róla, hisz apja igazi komisz mókamester volt. Már az igazi, akivel annyit kardoztak a faágakkal a lombok takarásában. Akivel élmény volt a malacok karámjában futkározni, s időnként malacagolni is egy pár kört. Mostohája osztotta anyja meglátását, hogy igenis úri lányként viselkedjen, ha vinni akarja valamire. Na, hát Rin vitte is. Jó messzire méghozzá.*
- Az vagyok.
*Azért rávágja szemtelenül a választ, még akkor is, ha egy Úri hölgytől igencsak távol áll. Főleg az utóbbi években.
A továbbiak viszont ismét letörlik képéről a vigyort, s először csak szemei forgatásával hajlandó reagálni.*
- Engem aztán nem érdekel.
*Legyinti le a másikat, mikor vissza érkeztekor sikerül megszabadulni az összes szemébe szökő vízcsepptől.*
- Felőlem aztán itt is enyeleghetnél a feslett nőcskéiddel. Mi a legrosszabb, ami történhet?
*Vonja meg a vállait, ahogy hátát a medence szélének dönti.*
- Kifordul a gyomrom egyenesen a vízbe. Aztán úszkálhattok benne.
*Ölti magára ismét a gunyoros mosolyát, de fene ette bátyja csak nem hagyja, hogy diadalmaskodjon. Újabb ténymegállapítására ismét összehúzza szikrázó szemeit.*
- El is mehetek.
*Veti oda, mintha lenne rá bármi lehetőség, hogy Lazziar biztos úgy is marasztalná. Hisz a legnagyobb örömmel válnának meg egymás társaságától, nem? Ugye? De akkor miért lenne jó hallani, hogy maradjon, eszébe se jusson elmenni? Ahj, hogy mennyire jó lenne megszorongatni bátyját, megpofozgatni, hogy ilyen galád mód ültet el a fejében ilyen ostoba gondolatokat.*
- Aztán majd sírhatsz itt egyedül, hogy szegény kicsi Ziarral senki sem akar játszani.
*Vált gyorsan gúnyos hangnemre, amit még megtold azzal, hogy ajkai szomorúan biggyednek le, miközben félrebillenti a fejét. De végül ismét felkuncog, ahogy két kezével bátyja arcába fröcsköl.*
- Ugyan bátyám... Hiányoznék, ha most elmennék innen.
*Önelégült mosollyal fröcsköl egy újabb adagot, s igyekszik elmerülni pillanatnyi győzelmének mámorában.*
4984. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-25 12:56:23
Üzenet elküldve: 2024-08-25 12:56:23
Rang: Játékos
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Kontrasztos nyomorultak//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Fürdőház//
*Lehetséges neki sem ártana felkapnia a nyúlcipőt és visszamenni kiheverni a tegnap este fáradalmait apja rábízott lakásában. De nem Ő lenne, ha nem fejjel szaladna a falnak és a bajoknak. És jelen pillanatban, egy szép, vékonyka alkatú baj úszkál a háta mögött nem is olyan messze, mint egy baljós vihar. Vajon fog közeledni? Ha más nem azért, hogy a hátába döfjön valamilyen apró tőrt, amit eddig a hajában rejtett, vagy hogy galád módon beédesgesse magát és tényleg a víz alá szorítsa fejét, hogy utolsó leheletét a víz helyettesítse végül. Milyen csúfos véget érne élete azokban a szép finom karokban. Valóban ellenségek ők, két fél, fehér és fekete a maga szó szoros értelmében. Két fél, ami lehetséges képtelen meglenni a másik nélkül? Vagy csupán egészen addig folytatják harcukat amíg az egyik be nem kebelezi a másikat és egy szürke paca nem lesz az egész. A szürke pedig semmilyen, átlagos. Tán megköszönhetné Rinének, hogy annak hamarabb jutott eszébe, hogy valójában esküdt ellenségek, így amint meghallja a rosszalló szavakat, kipattannak szemei haragosan, de tekintetét még nem hajlandó a nőre emelni.*
-Fogalmam sincs drágám, és belőled, hogy lesz tisztességes Úri hölgy?
*Szólal fel, a másik édesanyjának tónusát utánozva, ha már amaz felhozta az ő apját, Lazziar sem lesz rest oda szúrni ahol fáj a másiknak. És hogy hazudik? Ezen egy jót felnevet, fejét fel is emeli már a törölközőről, de továbbra is háttal beszél húgának.*
-Na jó rajta kaptál... Kártyáztam és nem tetszett nekik, hogy csalok. De jó látni, hogy ennyire érzékenyen érint, hogy ha nőkkel keveredem bajba.
*Rázza meg a fejét most ő rosszallóan, majd a vízcsobogásának hallatán, hátra fordul és kényelmes pozícióban megveti a hátát a medence peremén, karjait széttárva és a szélén pihentetve. És amint húgocskája feljön a víz felszínéről, csupán egy pillanatra, ha szemére kiül a csodálat, ahogy megpillantja a másik idomait, vékonyka termetét és azokat a gömbölyded kebleket. Ami hamar el is száll, húgocskájának gyenge megszólalására. Amit egy gonosz mosollyal jutalmaz csupán. Szemében pedig a csodálat tovaszáll és a játékos cinkosság ül helyébe.*
-Drága drága Rine, akkor ezek szerint te sem vagy a józan eszűek között, mert lám. Most mégis itt vagy velem, ebben az átkozott medencében. És hogy a kellemet és a gyengédséget? Pff magad sem hiszed el.
*Válaszolja hangjában ismét a szarkazmus érvényesül, bár szemei, azzal a lila folttal is, még ha cinkosság is van benne, alaposan járják a lány vonásait, nem csak annak testén, de azok a haragos szemek, a dühös ajkak húzódása, most is kellemes forrósággal töltik el őt. De valami vegyül bennük, és ez ijesztő számára, mégis kellemesen járja végig azt a hideg táncot gerincének mentén.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Fürdőház//
*Lehetséges neki sem ártana felkapnia a nyúlcipőt és visszamenni kiheverni a tegnap este fáradalmait apja rábízott lakásában. De nem Ő lenne, ha nem fejjel szaladna a falnak és a bajoknak. És jelen pillanatban, egy szép, vékonyka alkatú baj úszkál a háta mögött nem is olyan messze, mint egy baljós vihar. Vajon fog közeledni? Ha más nem azért, hogy a hátába döfjön valamilyen apró tőrt, amit eddig a hajában rejtett, vagy hogy galád módon beédesgesse magát és tényleg a víz alá szorítsa fejét, hogy utolsó leheletét a víz helyettesítse végül. Milyen csúfos véget érne élete azokban a szép finom karokban. Valóban ellenségek ők, két fél, fehér és fekete a maga szó szoros értelmében. Két fél, ami lehetséges képtelen meglenni a másik nélkül? Vagy csupán egészen addig folytatják harcukat amíg az egyik be nem kebelezi a másikat és egy szürke paca nem lesz az egész. A szürke pedig semmilyen, átlagos. Tán megköszönhetné Rinének, hogy annak hamarabb jutott eszébe, hogy valójában esküdt ellenségek, így amint meghallja a rosszalló szavakat, kipattannak szemei haragosan, de tekintetét még nem hajlandó a nőre emelni.*
-Fogalmam sincs drágám, és belőled, hogy lesz tisztességes Úri hölgy?
*Szólal fel, a másik édesanyjának tónusát utánozva, ha már amaz felhozta az ő apját, Lazziar sem lesz rest oda szúrni ahol fáj a másiknak. És hogy hazudik? Ezen egy jót felnevet, fejét fel is emeli már a törölközőről, de továbbra is háttal beszél húgának.*
-Na jó rajta kaptál... Kártyáztam és nem tetszett nekik, hogy csalok. De jó látni, hogy ennyire érzékenyen érint, hogy ha nőkkel keveredem bajba.
*Rázza meg a fejét most ő rosszallóan, majd a vízcsobogásának hallatán, hátra fordul és kényelmes pozícióban megveti a hátát a medence peremén, karjait széttárva és a szélén pihentetve. És amint húgocskája feljön a víz felszínéről, csupán egy pillanatra, ha szemére kiül a csodálat, ahogy megpillantja a másik idomait, vékonyka termetét és azokat a gömbölyded kebleket. Ami hamar el is száll, húgocskájának gyenge megszólalására. Amit egy gonosz mosollyal jutalmaz csupán. Szemében pedig a csodálat tovaszáll és a játékos cinkosság ül helyébe.*
-Drága drága Rine, akkor ezek szerint te sem vagy a józan eszűek között, mert lám. Most mégis itt vagy velem, ebben az átkozott medencében. És hogy a kellemet és a gyengédséget? Pff magad sem hiszed el.
*Válaszolja hangjában ismét a szarkazmus érvényesül, bár szemei, azzal a lila folttal is, még ha cinkosság is van benne, alaposan járják a lány vonásait, nem csak annak testén, de azok a haragos szemek, a dühös ajkak húzódása, most is kellemes forrósággal töltik el őt. De valami vegyül bennük, és ez ijesztő számára, mégis kellemesen járja végig azt a hideg táncot gerincének mentén.*
4983. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-25 12:28:55
Üzenet elküldve: 2024-08-25 12:28:55
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Kontrasztos nyomorultak//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Fürdőház//
*Ó, pedig most megint csak azon jár a feje, hogy milyen jó is lenne eltűnni innen. Messzire. Vagy egyszerűen csak eggyé válni az illatos gőzzel, hogy azután egy alkalmas ajtónyitáskor tova tűnjön a huzattal. Akkor nem gyötörné olyan botor gondolat, hogy közelebbről is szemügyre vegye azokat a zúzódásokat. Hogy megérintse őket. Csak egy picit legalább.
Sosem gondolta volna, hogy hiányozni fog neki az az idő, amikor összefutottak a téren. Amikor a levegőt átitatta a vérbő gyűlölet és undor. Amikor nem kellett azon dolgoznia, hogy ezeket az újnak gondolt érzéseket leküzdje magában. Ám tudja jól, emlékszik arra, hogy nem csak a szabadságvágy, nem csak mostohájának kegyetlensége volt az, ami elűzte új otthonából. Már akkor, kezdték gyomrát csavargatni efféle gondolatok. Amikor legelőször rádöbbent arra, hogy egyikőjük sem gyerek többé. Hogy kezdenek felnőni, formálódni, megszépülni. Ahogy Lazziar csenevész gyermeki formái apránként alakultak át férfivá Rine szemében nem volt már egy pusztán idegesítő fajankó, akit a háta közepére sem kívánt. Ám ellenségek ők, így ezeket az érzéseket most is el kell nyomnia, ahogy akkor is tette. Hisz megannyiszor éreztette vele mostohája, hogy a szemében ő csak egy haszonleső kis féreg, ezt pedig a lány sem volt rest viszonozni. És így a legjobb. Így az egyszerűbb.*
- Így hogy lesz belőled tisztes kereskedő?
*Ingatja meg rosszallóan a fejét. Persze tudja jól, hogy bátyjának esze ágában sincs apja kitaposott útját követni. Hallotta épp eleget vitákat közöttük, amiket épp ez a tény szült meg. Ezért is tudja, hogy kérdése valószínűleg egy újabb fájó rúgás lesz, amivel visszatérhetnek az egymás iránt érzett gyűlölethez.
De akkor mégis miért esik olyan rosszul neki a történet további része? Egy másik nő megemlítése. Miért forgatja meg gyomrát a fejébe ötlő kép, ahogy egy riherongyra teszi bátyja a kezét?*
- Hazudsz.
*Vágja rá azon nyomban, s arcán egy pillanatra látványosan átsuhan a kétségbeesett csalódottság, hogy mi van, ha mégsem. Ám talán későn, de észbe kap, így lábait leengedve csúszik mélyebben a vízbe, amíg egészen álláig el tud tűnni alatta.*
- Mind a ketten tudjuk, hogy értelmes nő veled aranyért sem állna szóba.
*Dörmögi, miközben igyekszik visszatérni az undok dög szerepéhez. Bár most ezt egy kicsit nehéz feladatnak tartja, így egy pillanat múlva már összeszorított szemekkel tűnik el feje búbjáig a víz alatt. Hátha a fülén keresztül a víz kimossa a bolond gondolatokat. Csak pár másodperc az egész, de talán most egy ideig elegendő lesz. Így hamarosan vissza, kiemelkedik a vízből egészen derékig, majd levegő után kapkodva tűri hátra vizes tincseit, s kezdi el szemeiből kitörölgetni a vizet.*
- Agresszív bunkó vagy. A nők meg szeretik a kellemet és a gyengédséget.
*Ez az! Most újból elkapta a fonalat. Még akkor is, ha ezen kijelentésével ő maga sem ért egyet. Hisz kinek kellenének azok a piperkőcök, akiket mostohaapja is állandóan bemutatott neki? De arra legalább jó, hogy ezzel egy újabb tőrt döfjön a másikba.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Fürdőház//
*Ó, pedig most megint csak azon jár a feje, hogy milyen jó is lenne eltűnni innen. Messzire. Vagy egyszerűen csak eggyé válni az illatos gőzzel, hogy azután egy alkalmas ajtónyitáskor tova tűnjön a huzattal. Akkor nem gyötörné olyan botor gondolat, hogy közelebbről is szemügyre vegye azokat a zúzódásokat. Hogy megérintse őket. Csak egy picit legalább.
Sosem gondolta volna, hogy hiányozni fog neki az az idő, amikor összefutottak a téren. Amikor a levegőt átitatta a vérbő gyűlölet és undor. Amikor nem kellett azon dolgoznia, hogy ezeket az újnak gondolt érzéseket leküzdje magában. Ám tudja jól, emlékszik arra, hogy nem csak a szabadságvágy, nem csak mostohájának kegyetlensége volt az, ami elűzte új otthonából. Már akkor, kezdték gyomrát csavargatni efféle gondolatok. Amikor legelőször rádöbbent arra, hogy egyikőjük sem gyerek többé. Hogy kezdenek felnőni, formálódni, megszépülni. Ahogy Lazziar csenevész gyermeki formái apránként alakultak át férfivá Rine szemében nem volt már egy pusztán idegesítő fajankó, akit a háta közepére sem kívánt. Ám ellenségek ők, így ezeket az érzéseket most is el kell nyomnia, ahogy akkor is tette. Hisz megannyiszor éreztette vele mostohája, hogy a szemében ő csak egy haszonleső kis féreg, ezt pedig a lány sem volt rest viszonozni. És így a legjobb. Így az egyszerűbb.*
- Így hogy lesz belőled tisztes kereskedő?
*Ingatja meg rosszallóan a fejét. Persze tudja jól, hogy bátyjának esze ágában sincs apja kitaposott útját követni. Hallotta épp eleget vitákat közöttük, amiket épp ez a tény szült meg. Ezért is tudja, hogy kérdése valószínűleg egy újabb fájó rúgás lesz, amivel visszatérhetnek az egymás iránt érzett gyűlölethez.
De akkor mégis miért esik olyan rosszul neki a történet további része? Egy másik nő megemlítése. Miért forgatja meg gyomrát a fejébe ötlő kép, ahogy egy riherongyra teszi bátyja a kezét?*
- Hazudsz.
*Vágja rá azon nyomban, s arcán egy pillanatra látványosan átsuhan a kétségbeesett csalódottság, hogy mi van, ha mégsem. Ám talán későn, de észbe kap, így lábait leengedve csúszik mélyebben a vízbe, amíg egészen álláig el tud tűnni alatta.*
- Mind a ketten tudjuk, hogy értelmes nő veled aranyért sem állna szóba.
*Dörmögi, miközben igyekszik visszatérni az undok dög szerepéhez. Bár most ezt egy kicsit nehéz feladatnak tartja, így egy pillanat múlva már összeszorított szemekkel tűnik el feje búbjáig a víz alatt. Hátha a fülén keresztül a víz kimossa a bolond gondolatokat. Csak pár másodperc az egész, de talán most egy ideig elegendő lesz. Így hamarosan vissza, kiemelkedik a vízből egészen derékig, majd levegő után kapkodva tűri hátra vizes tincseit, s kezdi el szemeiből kitörölgetni a vizet.*
- Agresszív bunkó vagy. A nők meg szeretik a kellemet és a gyengédséget.
*Ez az! Most újból elkapta a fonalat. Még akkor is, ha ezen kijelentésével ő maga sem ért egyet. Hisz kinek kellenének azok a piperkőcök, akiket mostohaapja is állandóan bemutatott neki? De arra legalább jó, hogy ezzel egy újabb tőrt döfjön a másikba.*
4982. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-25 12:01:39
Üzenet elküldve: 2024-08-25 12:01:39
Rang: Játékos
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Kontrasztos nyomorultak//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Fürdőház//
*Igen az a csend és béke gyógyír volt számára, hogy lecsillapítsa azokat a furcsa vágyakat, amiket saját maga sem ért, és rémíti meg. Furcsa mód esze ágában sem volt, megfojtani a másikat, hisz hol van abban a móka? Az véget ér, csúfos véget, viszont az idegszálak pedzegetése, és viták hevessége sokkal tovább tart. És amúgy is kár lenne egy ilyen szépségért, bár ezt még saját magának is nehezére esik bevallani. Amint hátat fordít a medence többi részének, nem pusztán amiatt, hogy egy kis helyet adjon mostohájának, hanem mert az a végigmérés bizony alaposan felkavarta azokat a gondolatokat amiket úgy tűnt a víz sikeresen lenyugtatott. Azonban olybá tűnik ezek fizikailag lassan megtestesülnek a víz ölelő takarásában. Még szerencse, hogy háttal van Rinének. És a helyzeten egyáltalán nem segít, ahogy mostohájának apró lépteit hallja közelíteni a medence felé, és mikor fülét megcsapják azok a kellemes sóhajok. Hátát végigjárja a hideg, libabőrt hagyva maga után. Ajkait erősen összepréseli, szemeit behunyva küszköd ezekkel a gondolatokkal. Nem helyes, nem szabadna így éreznie. Ez a kis csitri az ellensége, az is volt az marad! Nem engedheti le azt a védőfalat amit oly konok módon felhúzott a lány és közte annak idején. Ezért is nem felel annak bocsánat kérésére, csak egy megjátszott konok szemforgatással, mintha annyira zavarná a másik jelenléte. Pedig épp ellenkezőleg... De csak azért sem mutatja csak ezt ki, az nem Ő lenne. Néma koncentrációját a lány hangja töri meg, egy pillanatra meg is rándul, ahogy kizökken ebből az erős fókuszból.*
-Amihez mindig is értettem... Bajt hoztam a fejemre...
*Mondja szarkasztikusan. Nem lepheti meg ezt Rinét, amióta korosabb lett és átlépett a gyermeklétből a felnőttek világába, mindig akadt olyan akivel ujjat húzott, legyen az egy szimpla verekedés, kocsmai harc, kártyajáték, nők. Aki rossz szemmel nézett rá, vagy próbált egy rossz szót is szólni, amikor épp többet ivott a kelleténél sokszor eljárt a keze. Az évek alatt persze ezt megtanulta, hogy vigyáznia kell ezzel, mert vannak nála erősebb kutyák, és ez a tegnapi estével sem volt másképpen.*
-De ha a részleteket akarod megtudni, egy fattyú és a tompa fülű barátai találtak meg. A fattyúnak nem tetszett, ahogy az édesanyjával bántam... Holott Teysus lássa lelkem minden aranyat megfizettem a hölgynek...
*Mondja komiszul, bár ki tudja mi az igazság ebben. Lehet talán most is csak a száját jártatja?*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Fürdőház//
*Igen az a csend és béke gyógyír volt számára, hogy lecsillapítsa azokat a furcsa vágyakat, amiket saját maga sem ért, és rémíti meg. Furcsa mód esze ágában sem volt, megfojtani a másikat, hisz hol van abban a móka? Az véget ér, csúfos véget, viszont az idegszálak pedzegetése, és viták hevessége sokkal tovább tart. És amúgy is kár lenne egy ilyen szépségért, bár ezt még saját magának is nehezére esik bevallani. Amint hátat fordít a medence többi részének, nem pusztán amiatt, hogy egy kis helyet adjon mostohájának, hanem mert az a végigmérés bizony alaposan felkavarta azokat a gondolatokat amiket úgy tűnt a víz sikeresen lenyugtatott. Azonban olybá tűnik ezek fizikailag lassan megtestesülnek a víz ölelő takarásában. Még szerencse, hogy háttal van Rinének. És a helyzeten egyáltalán nem segít, ahogy mostohájának apró lépteit hallja közelíteni a medence felé, és mikor fülét megcsapják azok a kellemes sóhajok. Hátát végigjárja a hideg, libabőrt hagyva maga után. Ajkait erősen összepréseli, szemeit behunyva küszköd ezekkel a gondolatokkal. Nem helyes, nem szabadna így éreznie. Ez a kis csitri az ellensége, az is volt az marad! Nem engedheti le azt a védőfalat amit oly konok módon felhúzott a lány és közte annak idején. Ezért is nem felel annak bocsánat kérésére, csak egy megjátszott konok szemforgatással, mintha annyira zavarná a másik jelenléte. Pedig épp ellenkezőleg... De csak azért sem mutatja csak ezt ki, az nem Ő lenne. Néma koncentrációját a lány hangja töri meg, egy pillanatra meg is rándul, ahogy kizökken ebből az erős fókuszból.*
-Amihez mindig is értettem... Bajt hoztam a fejemre...
*Mondja szarkasztikusan. Nem lepheti meg ezt Rinét, amióta korosabb lett és átlépett a gyermeklétből a felnőttek világába, mindig akadt olyan akivel ujjat húzott, legyen az egy szimpla verekedés, kocsmai harc, kártyajáték, nők. Aki rossz szemmel nézett rá, vagy próbált egy rossz szót is szólni, amikor épp többet ivott a kelleténél sokszor eljárt a keze. Az évek alatt persze ezt megtanulta, hogy vigyáznia kell ezzel, mert vannak nála erősebb kutyák, és ez a tegnapi estével sem volt másképpen.*
-De ha a részleteket akarod megtudni, egy fattyú és a tompa fülű barátai találtak meg. A fattyúnak nem tetszett, ahogy az édesanyjával bántam... Holott Teysus lássa lelkem minden aranyat megfizettem a hölgynek...
*Mondja komiszul, bár ki tudja mi az igazság ebben. Lehet talán most is csak a száját jártatja?*
4981. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-25 11:39:36
Üzenet elküldve: 2024-08-25 11:39:36
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Kontrasztos nyomorultak//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Valamiért nehezére esik ezt a békét megtörni. A zavartalan leskelődést, bátyja nyugodtságát. A meleg, gőzzel és illatos olajokkal vegyült levegő eltölti, s kissé az ő kusza lelkének is gyógyírként szolgál. Tudja jól, hogy abban a pillanatbán válik köddé ez az idill, amint szóra nyitja a száját. Viszont fürdeni készül, így kelletlen, de muszáj valahogy jeleznie az ittlétét. Szótlanul nem szeretne bele ereszkedni a vízbe, mert félő, hogy mostohája kap az alkalmon, s pont a fehérhajú lesz az, aki a víz alatt fog bugyborékolni, amíg még van levegő a tüdejében. Persze ez a későbbiekben nem lesz kizárva, de na.
Viszont arra nem számít, hogy ekkora riadalom oka lesz. Lazziar kapálódzását kissé bugyuta pillantásokkal követi végig, kivételesen elfojtva magában a kuncogást. Pedig bárki megmondhatója lehet, hogy a helyzet és a látvány bírt némi komikummal.*
- Nem akartam, ne haragudj.
*Dünnyögi az orra alatt. S való igaz, hogy nem állt szándékában megijeszteni a másikat, de be kell vallania, hogy azért tetszetős lett számára a végkifejlet. Csak kár, hogy Lazziar elkapott pillantásai, az a zavarba ejtő mustra igencsak ront az összképen. Így kénytelen ismét lesütni szemeit, hogy megszabaduljon a delejező topázoktól.*
- Hidd el, hogy nekem sincs hozzá nagyobb kedvem.
*Mormogja, ám valamiért ezt most ismételt hazugságnak érzi. Noha kívülről úgy tűnik valóban nem kívánja bátyja társaságát, mélyen belül valahogy teljesen másnak érzi az egészet.
Ahogy helyet kap a medencében, s bátyja is végre elfordítja róla tekintetét, nehézkesen ugyan, de csak megszabadul attól a gondosan takaró törölközőtől. Az időt húzva azért leguggol, hogy szépen összehajtogassa a medence szélén, de lassan már nincs mivel szöszmötölni, így kénytelen a vízbe mászni.
Igyekszik kizárni bátyja gondolatát a fejéből, s inkább a kellemes hőfokú vízre koncentrál. Jóleső sóhajok kíséretében csúszik bele, hogy azután a szélén megülve ölelje át maga elé húzott lábait. Állát kényelmesen megtámasztja térdein, majd óvatosan ismét a másikra sandít.*
- Szóval... Elmeséled, hogy mi a frászt csináltál magaddal?
*Okosabbnak gondolja, ha szóval tartja magukat. Így talán nem érzi magát olyan kényelmetlenül, az ölét sanyargató forróság miatt, amit akkor kezdett érezni, mikor ismét a foltokkal tarkított mellkasra pillantott. Amúgy is kíváncsi, hogy mibe keveredett bele a fiú.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Valamiért nehezére esik ezt a békét megtörni. A zavartalan leskelődést, bátyja nyugodtságát. A meleg, gőzzel és illatos olajokkal vegyült levegő eltölti, s kissé az ő kusza lelkének is gyógyírként szolgál. Tudja jól, hogy abban a pillanatbán válik köddé ez az idill, amint szóra nyitja a száját. Viszont fürdeni készül, így kelletlen, de muszáj valahogy jeleznie az ittlétét. Szótlanul nem szeretne bele ereszkedni a vízbe, mert félő, hogy mostohája kap az alkalmon, s pont a fehérhajú lesz az, aki a víz alatt fog bugyborékolni, amíg még van levegő a tüdejében. Persze ez a későbbiekben nem lesz kizárva, de na.
Viszont arra nem számít, hogy ekkora riadalom oka lesz. Lazziar kapálódzását kissé bugyuta pillantásokkal követi végig, kivételesen elfojtva magában a kuncogást. Pedig bárki megmondhatója lehet, hogy a helyzet és a látvány bírt némi komikummal.*
- Nem akartam, ne haragudj.
*Dünnyögi az orra alatt. S való igaz, hogy nem állt szándékában megijeszteni a másikat, de be kell vallania, hogy azért tetszetős lett számára a végkifejlet. Csak kár, hogy Lazziar elkapott pillantásai, az a zavarba ejtő mustra igencsak ront az összképen. Így kénytelen ismét lesütni szemeit, hogy megszabaduljon a delejező topázoktól.*
- Hidd el, hogy nekem sincs hozzá nagyobb kedvem.
*Mormogja, ám valamiért ezt most ismételt hazugságnak érzi. Noha kívülről úgy tűnik valóban nem kívánja bátyja társaságát, mélyen belül valahogy teljesen másnak érzi az egészet.
Ahogy helyet kap a medencében, s bátyja is végre elfordítja róla tekintetét, nehézkesen ugyan, de csak megszabadul attól a gondosan takaró törölközőtől. Az időt húzva azért leguggol, hogy szépen összehajtogassa a medence szélén, de lassan már nincs mivel szöszmötölni, így kénytelen a vízbe mászni.
Igyekszik kizárni bátyja gondolatát a fejéből, s inkább a kellemes hőfokú vízre koncentrál. Jóleső sóhajok kíséretében csúszik bele, hogy azután a szélén megülve ölelje át maga elé húzott lábait. Állát kényelmesen megtámasztja térdein, majd óvatosan ismét a másikra sandít.*
- Szóval... Elmeséled, hogy mi a frászt csináltál magaddal?
*Okosabbnak gondolja, ha szóval tartja magukat. Így talán nem érzi magát olyan kényelmetlenül, az ölét sanyargató forróság miatt, amit akkor kezdett érezni, mikor ismét a foltokkal tarkított mellkasra pillantott. Amúgy is kíváncsi, hogy mibe keveredett bele a fiú.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436