//Norke//
-Persze, megmondhattam volna... *Hagyja rá a dolgot.* Viszont sajnos nem vagyok az a fajta, aki olyan könnyedén kiáll magáért. Amíg nem tesz valaki valami nagyon durvát és sértőt, csupán zavar a jelenléte, nem szoktam elzavarni, még egy pillantással sem.
*Von vállat kissé beletörődötten, hiszen ez az ő baja, hogy inkább eltűr mindenkit, csak ne kelljen a szemébe mondania, hogy nem kedveli.*
-De veled nyilvánvalóan nem ez a helyzet! *Hadarja sietve, mielőtt félreértés esnék.* Amennyire fel tudtam fogni, hogy ki és mi vagy, szimpatikus voltál és bíztam benned annyira, amennyire egy idegenben lehet.*
-Ez igaz, de ha nem találunk rögtön munkát, az sem tragédia. *Szinte fel sem fogja, hogy Norke közösen tervezi eltölteni a telet, számára természetes, hogy közösen töltik. Nem azért, mert elvárja, és nem is azért, mert tudja, hogy alakul a ma estéjük, csupán azért, mert olyan jól belemelegedtek, élvezik egymás társaságát, beszélgetnek, vitatkoznak, és közben lassan, de biztosan meg is ismerik egymást.* Nekem még van valamennyi pénzem, ami akár két hatra is elég, hogy meghúzhassuk magunkat a fogadóban. Persze egy állandó munka jól jönne.
*Nem egy költekező liba, aki inkább él száraz kenyéren és vízen, csak hadd hordhassa a legdrágább ruhákat és cipőket, de egy stabil anyagi háttér biztonságérzetet adna neki.*
-Nem, és nagy valószínűséggel nem is fogom meggondolni magam.
*Mosolyodik el, és lépteit a Pegazus hátsó bejárata felé irányítja. Amint kitárja, arcon csapja az alkohol és a zsírban sült étel eltéveszthetetlen szaga. Tekintetével egy üres asztalt keres, ahova lehuppanhatnak, és eldönthetik, hogyan tovább. Talál is egyet a helyiség másik végében, a fal mellett, és elindul felé. Reméli, a férfi nem kérdőjelezi meg döntését, és követi. Leül az egyik székre, kényelmesen hátradől.
-Furcsa, de még nem vagyok éhes. Szerintem a sok izgalom, és a rengeteg beszélgetés elvonta a figyelmemet. Bár ahogy magamat ismerem, hamarosan felocsúdik a gyomrom...
*Gyakran van, hogy egész nap nem eszik semmit, nem is éhes, de este, vagy másnap rettentő éhség tör rá.*
-Úgyhogy a vacsorát szerintem halasszuk, már ha te nem vagy éhes. Ha már itt vagyunk, kérdezzünk esetleges munka után. Aztán pedig szerintem kivehetjük a szobát... vagyis szobákat... vagy ahogy szeretnénk... *Itt kissé elpirul, de hamar összeszedi magát.* És fel is mehetnénk megnézni, hogy milyen. A berendezést, az ágyat, a kilátást.
*Titkon reméli, hogy Norkénak nincs ellenére a közös szoba. nem (csak) azért, mert szeretne tőle valamit, örülne, ha együtt lennének az este, de már csak a jelenléte is megnyugtatóan hat rá, biztosan jobban aludna a közelében, még ha külön ágyban is vannak. Ha egy ágyban lesznek, akkor viszont nem tudja még, mi lesz... Kicsit tart a dologtól, gyomra már csak a gondolatra is görcsbe rándul.*