Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 66 (1301. - 1320. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1320. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-05-30 10:14:42
Üzenet elküldve: 2020-05-30 10:14:42
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Svir és asztaltársasága figyelmébe//
*Mikor a férfi elő áll vele, hogy ért a dologhoz egy kicsit, meglepődik, nem nézte volna ki belőle, de ha már így alakult, talán hasznát veheti. Így nem kell a nap hátralévő részét erre fordítania, ami nagy megkönnyebbülés lenne a részéről.*
-Nestar mester? Ő híres méregkeverő itt a városban? *Kérdi nyílt tekintettel, nem igazán van képben az itteni mesteremberek körével kapcsolatosan, bár a kikötői kuruzslók vagy méregkeverőket se ismeri jobban. Az ottaniakat inkább nem tanácsos megismerni, fogalmazhatna úgy is. A férfi pedig elhinti, még nagyobb bizonyossággal, hogy ez márpedig neki sikerülni is fog, így hajlamos hinni neki, főleg mert egyelőre nem csapta meg az alkohol szaga. Az pedig mindenképpen jót jelent, és azt, hogy nem csak részeges nagyzolásból állítja ezt az idegen férfi magáról. Eztán érkeznek el a javadalmazás kérdéséhez, amelyet szintén jól átgondoltan fogalmaz meg. ~Hogy nincsen szüksége aranyra? Nem néztem volna ki belőle, hogy még egy háza is van a városban. ~ Muszáj jobban szemügyre vennie a másikat, ritkán találkozik ennyire furcsa emberrel. Így a gyors és könnyű megoldás elvetése után, muszáj lesz valamit kiötölniük, mert neki bizony kellenek azok az italok.*
-Említetted, hogy van egy házad, szívesen kitakarítanám, ha esetleg nincsen személyzet, aki ezt megteszi. *Mert ugyan háza az van a férfinek, de nem nézné ki belőle, hogy személyzetet is tart.*
-Vagy esetleg süthetek valamit, amihez kedve szottyan, otthonosan mozgok a konyhában. *Tárja szét a karjait, ki tudja, talán pont most fog jól jönni neki, hogy a kikötőben a konyhán is dolgozott.*
*Mikor a férfi elő áll vele, hogy ért a dologhoz egy kicsit, meglepődik, nem nézte volna ki belőle, de ha már így alakult, talán hasznát veheti. Így nem kell a nap hátralévő részét erre fordítania, ami nagy megkönnyebbülés lenne a részéről.*
-Nestar mester? Ő híres méregkeverő itt a városban? *Kérdi nyílt tekintettel, nem igazán van képben az itteni mesteremberek körével kapcsolatosan, bár a kikötői kuruzslók vagy méregkeverőket se ismeri jobban. Az ottaniakat inkább nem tanácsos megismerni, fogalmazhatna úgy is. A férfi pedig elhinti, még nagyobb bizonyossággal, hogy ez márpedig neki sikerülni is fog, így hajlamos hinni neki, főleg mert egyelőre nem csapta meg az alkohol szaga. Az pedig mindenképpen jót jelent, és azt, hogy nem csak részeges nagyzolásból állítja ezt az idegen férfi magáról. Eztán érkeznek el a javadalmazás kérdéséhez, amelyet szintén jól átgondoltan fogalmaz meg. ~Hogy nincsen szüksége aranyra? Nem néztem volna ki belőle, hogy még egy háza is van a városban. ~ Muszáj jobban szemügyre vennie a másikat, ritkán találkozik ennyire furcsa emberrel. Így a gyors és könnyű megoldás elvetése után, muszáj lesz valamit kiötölniük, mert neki bizony kellenek azok az italok.*
-Említetted, hogy van egy házad, szívesen kitakarítanám, ha esetleg nincsen személyzet, aki ezt megteszi. *Mert ugyan háza az van a férfinek, de nem nézné ki belőle, hogy személyzetet is tart.*
-Vagy esetleg süthetek valamit, amihez kedve szottyan, otthonosan mozgok a konyhában. *Tárja szét a karjait, ki tudja, talán pont most fog jól jönni neki, hogy a kikötőben a konyhán is dolgozott.*
1319. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-05-29 20:05:08
Üzenet elküldve: 2020-05-29 20:05:08
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Peuch Myard//
*Őszinte és logikus viszontválaszt kap az egyedüllét firtatására. Tulajdonképpen még ez a bók is valamennyire sablonos, hiszen a férfiak gyakran érdeklődnek egy magában lévő lánynál az esetleges társ hollétével kapcsolatban, már csak azért is, mert ez könnyű, kreativitást nem feltétlenül igénylő téma a kezdeményezésre, másrészt pedig ha kiderül, hogy nincs ilyen, akkor szabad a pálya. Ő abban kíván eltérni a többiektől, hogy gondolkodik, mielőtt beszél, és ha az eredményben nem is mindig van nagy különbség, a mögötte lévő magatartásban és szándékban annál inkább. *
- Ha megválogatja a kíséretét, akkor máris valamelyest különlegesebbnek érzem magam. – *úgy véli, a lehető legtermészetesebb választ adja, hiszen ki ne érezné jól magát attól, ha sugallják számára, hogy van egy bizonyos szint, amit már megütött és ami elengedhetetlen ahhoz, hogy szóba álljanak vele.*
- Ebben minden kétséget kizáróan egyetértünk. – *hagyja helyben a lány dicséretét, és tekintetével végig is méri a nő felsőtestének azon részét, melyet az asztal láttatni enged számára, kissé talán hetykén, talán annak is köszönhetően, hogy mind az önbizalmára, mind a jókedvére pozitív hatással vannak az elhangzottak. Nem jellemző rá a feszültség, miután azonban látja, hogy a lány készségesen viszonozza bemutatkozását és még a tegeződést is felajánlja, úgy érzi, jó irányba halad, és még a szokásosnál is nagyobb nyugalom lesz rajta úrrá.*
- Igen, és örülök is neki, hogy említetted. Személyesebb hangvételt ad a beszélgetésnek. – *a lány után ő is magához veszi saját csészéjét, megfújja picit a gőzölgő teát, majd egy apróbbat belekortyol.*
- Én nem vagyok egy társasági ember, hozzászoktam a magányhoz és kielégítőnek tartom az egyedüllétet. Viszont nem zárkózom el az ismerkedéstől és ha ritkábban is, mint mások, de nyitott vagyok a csevegésre. Ha pedig az élet egy férfi számára ennyire egyértelműen felkínál egy kihívást, azt képtelenség nem elfogadni. – *kissé lassacskán, tűnődve mondja el ezeket a mondatokat, szemei a teája és a lány szemei között ingáznak. *
- Ebben a városban születtem és mindig is itt éltem, de nem gyakran érintkezem a külvilággal. A szüleim otthon taníttattak, én pedig nagyon kevés alkalommal hagytam el az otthonom. Nem is gondoltam volna, hogy a város ilyen izgalmakat is rejt. – *fejét felemelve tartja, szemei most már megpihennek a nő a arcán, és kissé el is mosolyodik újból.*
- Ha tudtam volna, hogy te is artheniori vagy, mindennap ide jártam volna, hátha felragyog a szerencsecsillagom. Ami meg is történt. - *a mosoly ezúttal eltűnik, de változatlanul tartja a szemkontaktust.*
//Peuch Myard//
*Őszinte és logikus viszontválaszt kap az egyedüllét firtatására. Tulajdonképpen még ez a bók is valamennyire sablonos, hiszen a férfiak gyakran érdeklődnek egy magában lévő lánynál az esetleges társ hollétével kapcsolatban, már csak azért is, mert ez könnyű, kreativitást nem feltétlenül igénylő téma a kezdeményezésre, másrészt pedig ha kiderül, hogy nincs ilyen, akkor szabad a pálya. Ő abban kíván eltérni a többiektől, hogy gondolkodik, mielőtt beszél, és ha az eredményben nem is mindig van nagy különbség, a mögötte lévő magatartásban és szándékban annál inkább. *
- Ha megválogatja a kíséretét, akkor máris valamelyest különlegesebbnek érzem magam. – *úgy véli, a lehető legtermészetesebb választ adja, hiszen ki ne érezné jól magát attól, ha sugallják számára, hogy van egy bizonyos szint, amit már megütött és ami elengedhetetlen ahhoz, hogy szóba álljanak vele.*
- Ebben minden kétséget kizáróan egyetértünk. – *hagyja helyben a lány dicséretét, és tekintetével végig is méri a nő felsőtestének azon részét, melyet az asztal láttatni enged számára, kissé talán hetykén, talán annak is köszönhetően, hogy mind az önbizalmára, mind a jókedvére pozitív hatással vannak az elhangzottak. Nem jellemző rá a feszültség, miután azonban látja, hogy a lány készségesen viszonozza bemutatkozását és még a tegeződést is felajánlja, úgy érzi, jó irányba halad, és még a szokásosnál is nagyobb nyugalom lesz rajta úrrá.*
- Igen, és örülök is neki, hogy említetted. Személyesebb hangvételt ad a beszélgetésnek. – *a lány után ő is magához veszi saját csészéjét, megfújja picit a gőzölgő teát, majd egy apróbbat belekortyol.*
- Én nem vagyok egy társasági ember, hozzászoktam a magányhoz és kielégítőnek tartom az egyedüllétet. Viszont nem zárkózom el az ismerkedéstől és ha ritkábban is, mint mások, de nyitott vagyok a csevegésre. Ha pedig az élet egy férfi számára ennyire egyértelműen felkínál egy kihívást, azt képtelenség nem elfogadni. – *kissé lassacskán, tűnődve mondja el ezeket a mondatokat, szemei a teája és a lány szemei között ingáznak. *
- Ebben a városban születtem és mindig is itt éltem, de nem gyakran érintkezem a külvilággal. A szüleim otthon taníttattak, én pedig nagyon kevés alkalommal hagytam el az otthonom. Nem is gondoltam volna, hogy a város ilyen izgalmakat is rejt. – *fejét felemelve tartja, szemei most már megpihennek a nő a arcán, és kissé el is mosolyodik újból.*
- Ha tudtam volna, hogy te is artheniori vagy, mindennap ide jártam volna, hátha felragyog a szerencsecsillagom. Ami meg is történt. - *a mosoly ezúttal eltűnik, de változatlanul tartja a szemkontaktust.*
1318. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-05-29 18:05:01
Üzenet elküldve: 2020-05-29 18:05:01
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
// Romkutatás – már a Pegazusban //
*Igen megegyeznek a növényt illetően. Ennek őszintén örül, s annak is, hogy nem most akar pénzt adni a férfi. Jó lesz az majd legközelebb. Nagy sóhajjal veszi tudomásul, hogy ezúttal tényleg távozni készül Dram. Sőt még azt észleli, hogy öltözködni kezd. Lustán figyeli, ahogy visszaveszi azt a sok ruhadarabot. Tényleg nem érti, miért kell ennyi alaposságot, apró részletet figyelni. Jó az más ha nemesekkel találkozik, hogy ha estélyre vagy ünnepségre megy. De így a Romvárosba tett séta, és ahol most volt Dram, szerinte teljesen felesleges ennyi öltözet. Na és eszébe nem jutna megmozdulni vagy segíteni. Úgy ahogy van, pucéran ül fel, és viszonozza a búcsúnak nevezett csókot.
~Nem aggódom.~
Gondolja feleletként Dram szavaira, majd csak szavakkal is felel.*
- Rendben, én pedig várni foglak. *mosolyogva mondja mindezt, aztán a távozó férfi hátát nézi. Majd nagy sóhajjal áll fel az ágyról, és kezd öltözködni, illene a piacra akkor ellátogatni. Ha már megbeszélték ezt a növény dolgot, illetve egyéb össze dologra is szüksége lenne.*
*Öltözete a vörös nadrágból, ezúttal az ezüstös szürke kis topánkáját veszi fel hozzá. A blúznak egy halvány sárgát vesz ki a zsákjából. Ruhákat is kéne vennie, hiszen két egymást követő napon nem veheti fel ugyanazt a nadrágot? A táskájából kiszedi a piacra nem kellő dolgokat. Az egyik tégelyből, bekrémezi a nyakát, amiken teljesen biztos benne, hogy akad jó pár folt. Dram foga nyoma, a szívások és fojtogatás is. Ezután a fehér kendőjét a nyakán körbe tekeri, és még a haját is szabadon engedve hagyja, hogy óvón takarja el az árulkodó foltokat. Miután ellenőrizte, hogy meg az arannyal telt tarsolya is kilép a szobájából. Kulcsra zárja, majd lassú kecses léptekkel hagyja el a fogadót. Célja egyenesen a piac lesz.*
*Igen megegyeznek a növényt illetően. Ennek őszintén örül, s annak is, hogy nem most akar pénzt adni a férfi. Jó lesz az majd legközelebb. Nagy sóhajjal veszi tudomásul, hogy ezúttal tényleg távozni készül Dram. Sőt még azt észleli, hogy öltözködni kezd. Lustán figyeli, ahogy visszaveszi azt a sok ruhadarabot. Tényleg nem érti, miért kell ennyi alaposságot, apró részletet figyelni. Jó az más ha nemesekkel találkozik, hogy ha estélyre vagy ünnepségre megy. De így a Romvárosba tett séta, és ahol most volt Dram, szerinte teljesen felesleges ennyi öltözet. Na és eszébe nem jutna megmozdulni vagy segíteni. Úgy ahogy van, pucéran ül fel, és viszonozza a búcsúnak nevezett csókot.
~Nem aggódom.~
Gondolja feleletként Dram szavaira, majd csak szavakkal is felel.*
- Rendben, én pedig várni foglak. *mosolyogva mondja mindezt, aztán a távozó férfi hátát nézi. Majd nagy sóhajjal áll fel az ágyról, és kezd öltözködni, illene a piacra akkor ellátogatni. Ha már megbeszélték ezt a növény dolgot, illetve egyéb össze dologra is szüksége lenne.*
*Öltözete a vörös nadrágból, ezúttal az ezüstös szürke kis topánkáját veszi fel hozzá. A blúznak egy halvány sárgát vesz ki a zsákjából. Ruhákat is kéne vennie, hiszen két egymást követő napon nem veheti fel ugyanazt a nadrágot? A táskájából kiszedi a piacra nem kellő dolgokat. Az egyik tégelyből, bekrémezi a nyakát, amiken teljesen biztos benne, hogy akad jó pár folt. Dram foga nyoma, a szívások és fojtogatás is. Ezután a fehér kendőjét a nyakán körbe tekeri, és még a haját is szabadon engedve hagyja, hogy óvón takarja el az árulkodó foltokat. Miután ellenőrizte, hogy meg az arannyal telt tarsolya is kilép a szobájából. Kulcsra zárja, majd lassú kecses léptekkel hagyja el a fogadót. Célja egyenesen a piac lesz.*
1317. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-05-29 13:04:49
Üzenet elküldve: 2020-05-29 13:04:49
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A nem olyan régmúlt hajnala//
//Kicsivel hajnal után//
*A tompa fejfájás neki is álnokul birtokba veszi a koponyáját, akadályozva abban, hogy tisztán felidézze az előző éjjel emlékeit. Bár van egy olyan enyhe megérzése, hogy akárki is fekszik mellette, az az esti társasága, s valószínűleg nem sakkozással töltötték az időt.
Mikor pedig megszólal a nő, álmatagul és nyűgösen, Aldo már kezdi összerakni a teljes képet, s beugrik neki a név, ami nem is olyan régen oly sok bosszúságot és csalódottságot okozott.*
- Rocha...
*Motyogja egy fáradt, s egyéb vegyes érzelmekkel teli sóhaj kíséretében.*
- Reggelt...
*Köszönti hunyorogva, s megpróbál valahogy felülni. Közben persze megfeledkezik arról, hogy szorosan az oldalán fekszik valaki, így könnyen lehet, hogy nem túl udvariasan sikerül odébb taszítania félvért. Természetesen nem szándékosan, hiszen Aldo jelenleg azt sem tudja, hol áll a feje, s ahogy felemelkedik, rögtön forogni is kezd vele a világ. De igyekszik összeszedni magát, már amennyire ilyen állapotban ez lehetséges, s ha a felülés manővere sikerült, jöhet a következő lépés. Hogy felálljon, s ingatagul, bizonytalanul a mosdó tálhoz támolyoghasson. Mindeközben a koponyájában a zúgás egyre erősödik, minden újabb mozdulata olyan érzést kelt benne, mintha belülről akarnák szétrepeszteni a fejét, hogy aztán sok kis darabra robbanva repülhessék át a szobát a kis csontszilánkok. De nagy nehezen eléri a vizet, és a tükröt is, s óvatosan nyitja ki szemeit, tudva, hogy nem fog tetszeni neki a látvány. El is fintorodik. Hosszú haja kócos, kusza tincsekben verdesi csupasz hátát, s hideg szemei alatt mély, sötétebb karikák díszelegnek. Ajka száraz, jelzi, hogy ideje lenne innia valamit, ami nem alkohol. Ekkor tűnik fel az is neki, hogy ruha bizony nincs rajta. Nem egy szégyenlős típus, s a gondolat, hogy Rocha mellett ébredt, még egy elégedett mosolyt is csal fáradt arcára.
Megmosakszik, s többé-kevésbé megfésüli haját, hogy valahogy azért álljon. Majd magát kicsit sem zavartatva fordul a nő felé, még mindig meztelenül.*
- Azt hiszem, ezúttal nem lettem kidobva a szobából.
*Elégedett vigyor ül arcára, s karjait keresztbe fonja, várva a reakciót.*
//A nem olyan régmúlt hajnala//
//Kicsivel hajnal után//
*A tompa fejfájás neki is álnokul birtokba veszi a koponyáját, akadályozva abban, hogy tisztán felidézze az előző éjjel emlékeit. Bár van egy olyan enyhe megérzése, hogy akárki is fekszik mellette, az az esti társasága, s valószínűleg nem sakkozással töltötték az időt.
Mikor pedig megszólal a nő, álmatagul és nyűgösen, Aldo már kezdi összerakni a teljes képet, s beugrik neki a név, ami nem is olyan régen oly sok bosszúságot és csalódottságot okozott.*
- Rocha...
*Motyogja egy fáradt, s egyéb vegyes érzelmekkel teli sóhaj kíséretében.*
- Reggelt...
*Köszönti hunyorogva, s megpróbál valahogy felülni. Közben persze megfeledkezik arról, hogy szorosan az oldalán fekszik valaki, így könnyen lehet, hogy nem túl udvariasan sikerül odébb taszítania félvért. Természetesen nem szándékosan, hiszen Aldo jelenleg azt sem tudja, hol áll a feje, s ahogy felemelkedik, rögtön forogni is kezd vele a világ. De igyekszik összeszedni magát, már amennyire ilyen állapotban ez lehetséges, s ha a felülés manővere sikerült, jöhet a következő lépés. Hogy felálljon, s ingatagul, bizonytalanul a mosdó tálhoz támolyoghasson. Mindeközben a koponyájában a zúgás egyre erősödik, minden újabb mozdulata olyan érzést kelt benne, mintha belülről akarnák szétrepeszteni a fejét, hogy aztán sok kis darabra robbanva repülhessék át a szobát a kis csontszilánkok. De nagy nehezen eléri a vizet, és a tükröt is, s óvatosan nyitja ki szemeit, tudva, hogy nem fog tetszeni neki a látvány. El is fintorodik. Hosszú haja kócos, kusza tincsekben verdesi csupasz hátát, s hideg szemei alatt mély, sötétebb karikák díszelegnek. Ajka száraz, jelzi, hogy ideje lenne innia valamit, ami nem alkohol. Ekkor tűnik fel az is neki, hogy ruha bizony nincs rajta. Nem egy szégyenlős típus, s a gondolat, hogy Rocha mellett ébredt, még egy elégedett mosolyt is csal fáradt arcára.
Megmosakszik, s többé-kevésbé megfésüli haját, hogy valahogy azért álljon. Majd magát kicsit sem zavartatva fordul a nő felé, még mindig meztelenül.*
- Azt hiszem, ezúttal nem lettem kidobva a szobából.
*Elégedett vigyor ül arcára, s karjait keresztbe fonja, várva a reakciót.*
1316. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-05-29 10:48:42
Üzenet elküldve: 2020-05-29 10:48:42
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Karoran Dor//
*Örömmel konstatálja, hogy a férfi száját nem olyan sablonos bók hagyja el, mint egy némelyik hím egyedét. A padlás tele van már az olyan bókokkal, mint az "olyan lány vagy, akinek szépsége, mint egy angyalé", vagy "mint a legdrágább ékkő", "a nyári nap sugara, mely csak elvakít szépségével". Az őszintét megvallva az efféle szép szavaktól a hideg is kirázza. Még a gondolatától is borsódzik a háta, mely libabőrbe borítja a testét, s nem a kellemes fajtába, így szusszanva dörzsöli is meg karjait, hogy azok minél hamarabb tova is tűnjenek.*
- Örülök, hogy így gondolja. Az egyedüllétem oka az, hogy megválogatom a kíséretemet.
*Az asztalnál kényelmesen elhelyezkedik. neki eszébe sem jutna a dolog, hogy esetleg széket húzzanak ki neki. Nem igazán szokta a dolgot, hol az egyedüllét miatt, hol pedig azért, mert az éppeni társasága erre nem sok hajlandóságot mutatott. Amúgy sem egy úri kisasszony, aki komolyabban elvárna ilyeneket.*
- Itt ül bizony és eddig elég kecsegtetőnek indul ez az este.
*Bólint is rá mosolyogva a férfi szavaira, így megadva rájuk a teljes egyetértését.
A bemutatkozás körénél megkapja a férfi a nő kezét, persze csak egyszerű kézrázásra gondolva, hisz olyan dolgokkal sem kényeztették még, mint a kézcsók. De talán annak is ideje lenne már, hogy valaki mellett tényleg finom hölgynek érezze magát.*
- Peuch Myard, szolgálatára.
*Kuncog is fel, majd ha a kézrázás, esetlegesen a kézcsók megtörténik kezét vissza is szerzi, majd az ölébe pakolja mindkettőt.*
- Kezdeményezném a dolgot, persze, ha nem bánja, hogy tegeződhetnénk. Nem vagyok a komoly formalitások híve ilyen téren.
*Billenti is félre a fejét kíváncsian, majd szemtelen mód elsőként nyúl is a férfi által finanszírozott teáért. Óvatosan megfújja a gőzölgő italt, majd aprót kortyol belőle, miközben a csésze fölött a férfi arcát fürkészi.*
- Meg közben, ha kíváncsiskodhatom, mi szél hozta erre? Vagy idevalósi? Nem emlékszem, hogy összefutottunk volna, akár csak egy szempillantásra is.
*Bár igaz, hogy Arthenior hatalmas, de ha a férfi itt élne, már biztosan összeakadt volna vele. Egy ilyen sármos arcot pedig nem felejt el olyan könnyen.*
//Karoran Dor//
*Örömmel konstatálja, hogy a férfi száját nem olyan sablonos bók hagyja el, mint egy némelyik hím egyedét. A padlás tele van már az olyan bókokkal, mint az "olyan lány vagy, akinek szépsége, mint egy angyalé", vagy "mint a legdrágább ékkő", "a nyári nap sugara, mely csak elvakít szépségével". Az őszintét megvallva az efféle szép szavaktól a hideg is kirázza. Még a gondolatától is borsódzik a háta, mely libabőrbe borítja a testét, s nem a kellemes fajtába, így szusszanva dörzsöli is meg karjait, hogy azok minél hamarabb tova is tűnjenek.*
- Örülök, hogy így gondolja. Az egyedüllétem oka az, hogy megválogatom a kíséretemet.
*Az asztalnál kényelmesen elhelyezkedik. neki eszébe sem jutna a dolog, hogy esetleg széket húzzanak ki neki. Nem igazán szokta a dolgot, hol az egyedüllét miatt, hol pedig azért, mert az éppeni társasága erre nem sok hajlandóságot mutatott. Amúgy sem egy úri kisasszony, aki komolyabban elvárna ilyeneket.*
- Itt ül bizony és eddig elég kecsegtetőnek indul ez az este.
*Bólint is rá mosolyogva a férfi szavaira, így megadva rájuk a teljes egyetértését.
A bemutatkozás körénél megkapja a férfi a nő kezét, persze csak egyszerű kézrázásra gondolva, hisz olyan dolgokkal sem kényeztették még, mint a kézcsók. De talán annak is ideje lenne már, hogy valaki mellett tényleg finom hölgynek érezze magát.*
- Peuch Myard, szolgálatára.
*Kuncog is fel, majd ha a kézrázás, esetlegesen a kézcsók megtörténik kezét vissza is szerzi, majd az ölébe pakolja mindkettőt.*
- Kezdeményezném a dolgot, persze, ha nem bánja, hogy tegeződhetnénk. Nem vagyok a komoly formalitások híve ilyen téren.
*Billenti is félre a fejét kíváncsian, majd szemtelen mód elsőként nyúl is a férfi által finanszírozott teáért. Óvatosan megfújja a gőzölgő italt, majd aprót kortyol belőle, miközben a csésze fölött a férfi arcát fürkészi.*
- Meg közben, ha kíváncsiskodhatom, mi szél hozta erre? Vagy idevalósi? Nem emlékszem, hogy összefutottunk volna, akár csak egy szempillantásra is.
*Bár igaz, hogy Arthenior hatalmas, de ha a férfi itt élne, már biztosan összeakadt volna vele. Egy ilyen sármos arcot pedig nem felejt el olyan könnyen.*
1315. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-05-29 10:23:54
Üzenet elküldve: 2020-05-29 10:23:54
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Színfoltok az asztalok közt//
*Ahogy a férfi szavait hallgatja a szemöldökei lassú tempóban táncolnak fel a homlokára, de a sunyi kis mosoly nem fagy le az arcáról. No a férfiak ilyen-olyan pozíciójában nem igazán jártas, de miért kéne úgy tennie, mintha ez valóban így lenne. Így sokat tudó, megkomolyodott arccal tartja is fel a magasba mutatóujját, ahogy bizalmasabban közelebb is hajol a férfihoz.*
- Úgy vélem az sok munkádba kerülne, ez az egyik fele. A másik pedig az, hogy valószínűleg a kiscica ösztönösen vissza is fog harapni, így a helyedben meggondolnám, hogy megéri e az esetleges jobb pozíciód, miközben ennek a veszélynek az éles fegyvere ott lengedezik a fejed felett.
*Veszi is bizalmasra a hangját, mint aki valóban aggódik, hogy esetleg Krell komoly meggondolatlanságában pórul járhat. De a mondandó végét már egy újabb vigyorral és kacsintással toldja is meg.
A következő témára viszont már hátradőlve fonja össze mellei előtt a kezeit, majd eltűnődve pillant is körbe a fogadóban, hátha ki is szemel egy dekoratív fehérnépet, akit ajánlgatni tudna a Hollónak. De sajnos ez úgy tűnik ma nem a férfi szerencsenapja, mert nem igazán akad meg egy nőn sem a szeme, akit meleg szívvel kezdene ajánlgatni.*
- Talán tudok.
*Hasít is belé a látszólagos felismerés, amihez ismét igyekszik minden komolyságát összeszedni, hogy mondandója közepén ne kuncogja el magát.*
- Tudod apai nagyanyám vonalán elég szép termések voltak az életben. Például ott van az unokanővérem Mizrabeth. *És ekkor fel is kel ültéből, hogy kényelmesen szemléltetni tudja, hogy miért is lehet az említett asszony jó fogás a férfi számára.* Nos itt, meg itt *Mutat saját kebleire, majd fenekére.* Eléggé megtermett asszony. *Mutatja is kezeivel, hogy bizony egy jó bögyös-faros, takaros asszonyt igyekszik formázni.* Elég kiforrott, meg nagyjából ilyen magas. *Nyújtózva mutat is maga fölé nagyjából még két fejjel hosszabb magasságot, mire szerencsétlen Mydaw türelme el is fogy, így egy elégedetlen csipogás kíséretében távozik is a lányról vissza a székre.*
- Bár...*Tűnődik el egy pillanatra, miközben még állát is megdörzsöli.* egy kicsit ragyás a képe, meg a szaga sem olyan, mint a friss tavaszi virágoskertnek. Azt mondták, hogy az apja lehet, hogy ork volt, mert ugye azt nem tudják, hogy ki az apja. De akkora csípő sok kis Krellt kibír, ha persze érzel magadban elég kitartást, hogy megpiszkáld.
*És ebben a pillanatban száll el minden kitartása, így rötyögve tuszkolja le szerencsétlen menyétet a székről, kinek helyét gyorsan el is foglalja, mielőtt amaz meggondolná magát, s gyorsan visszaslisszolna az ülőalkalmatosságra, Nys fenekének hála pedig sál lenne az állatból.*
- Szóval ez lenne a biztos tudásom.
*Még mindig kuncogva kezdi törölgetni azt a pár könnycseppet, amit a nevetés tódított a szemeibe, majd igyekszik visszanyerni komolyságát, ahogy újfent a férfira pillant.*
- Őt haza se kéne vinned, megadja magát az istálló szénakazaljában is.
*Tör ki újra nevetésben, amitől még a hasa is belefájdul kissé. Ha ezek után a férfi nem szórakozik túl jól, hát ő magát felettébb jól elszórakoztatja az ilyen elmés kis gondolataival. Most nem adja meg a lehetőséget arra, hogy a férfi érezze magát nyeregben és esetlegesen zavarba hozza. Ó, nem, most feltett szándéka, hogy visszaszerezze magának a gyeplőt. De jó kedve hamarosan alábbhagy, mikor Krell hangulatában mintha változást érzékelne. Na nem biztos a dologban, meg abban sem, hogy nem e újabb kis színjátékról van megint szó, de mintha kissé megkomolyodott volna még a hangja is, mikor már az elköteleződés témáját kezdik firtatni.*
- Oh, hát... előbb vagy utóbb biztos lesz valami.
*Vakarja is meg a tarkóját, s ennél többet nem is tervez reagálni a dologra, hiszen úgy tűnik ez most nem az a téma, amit hosszadalmasabban akarna kivesézni a férfi. Ezt pedig még Nys is tiszteletben tartja.*
- Az öregasszonyok néha habókosak.
*Bólogat is rá a férfi szavaira, hisz nem egy ilyen szipirtyónak titulált démoni nénével hozta már össze a sors. Főleg akkor, mikor hosszabb-rövidebb időre kénytelen volt ilyen házaknál meghúzni magát. Akkoriban még ennyi csekélyke aranya sem volt, így munkáért cserébe kapott szállást és ételt, de őt bizony nem árasztották el a friss meleg házi süteményekkel, csupán csak az éles megfeddésekkel, mikor valamit nem egészen úgy csinált, ahogy azt az öregasszony akarta. Bár nehéz is volt egy némelyik kedvére tenni, mivel percenként változtatta meg véleményét és elképzeléseit. Mikor a dézsa sem volt jó helyen, aztán átpakoltatta, de ott sem volt jó helyen, majd a századik helyen sem volt jó helyen, meg a gyomot sem volt mindegy, hogy a tövénél fogva felfelé húzta ki a földből, vagy kicsit oldalra maga felé, mert az a gyom másik szögben lengedezett oldalra a szélben, mint az előző, ezért nem úgy kellett kitépni, mint az előzőt, meg hasonló finomságok, akkor az ő jutalma leves volt, mégpedig egy igen bő kézzel adott nyakleves. Így teljes mértékben megérti, hogy a férfi sem tervez egy ilyen szipirtyóhoz akárkit is felvinni.*
- Teljesen megértem.
*Csücsörít is ajkaival, miközben átnyúlva az asztalon lapogatja meg finoman a férfi kézfejét, mint aki őszinte részvétét igyekszik kifejezni a dolog iránt.*
- De ne aggódj, ha lecövekelek valahol jó pénzért megszállhatsz nálam a galamboddal együtt.
*Húzza is össze a szemeit apró vigyor kíséretében, és látszik azért, hogy ezt sem gondolta teljes komolysággal. Még mit nem. Egy számára szimpatikus férfi biztos nem fogja átlépni a küszöbét egyetlen fehérnép társaságában sem. Kivéve ha addigra kitanulja a boszorkányságot és kellemetlenebbnél kellemetlenebb átkok hadát zúdítja a bögyöske fejére. Például egy hétig el nem múló viszkető keléseket teremthetne a fenekére, amitől még Krell harci kedve is alább hagyna, vagy egyszerűen megkopaszodhatna a lányka, vagy összemehetnének a mellei. Amúgy képesek ilyenre a varázsló használók? Mert akkor lehet ideje lenne már, hogy kicsit tágítsa a képzettségét ezen irányban is.
Ezeket a gondolatokat persze nem osztja meg hangosan, de szemei szinte szikráznak az elképzelt kis csínyek sokaságától, s arcán is meghúzódik egy gonoszkás kis vigyor, ahogy az előzőhöz hasonló átkok hadát gondolja ki magában.*
*Ahogy a férfi szavait hallgatja a szemöldökei lassú tempóban táncolnak fel a homlokára, de a sunyi kis mosoly nem fagy le az arcáról. No a férfiak ilyen-olyan pozíciójában nem igazán jártas, de miért kéne úgy tennie, mintha ez valóban így lenne. Így sokat tudó, megkomolyodott arccal tartja is fel a magasba mutatóujját, ahogy bizalmasabban közelebb is hajol a férfihoz.*
- Úgy vélem az sok munkádba kerülne, ez az egyik fele. A másik pedig az, hogy valószínűleg a kiscica ösztönösen vissza is fog harapni, így a helyedben meggondolnám, hogy megéri e az esetleges jobb pozíciód, miközben ennek a veszélynek az éles fegyvere ott lengedezik a fejed felett.
*Veszi is bizalmasra a hangját, mint aki valóban aggódik, hogy esetleg Krell komoly meggondolatlanságában pórul járhat. De a mondandó végét már egy újabb vigyorral és kacsintással toldja is meg.
A következő témára viszont már hátradőlve fonja össze mellei előtt a kezeit, majd eltűnődve pillant is körbe a fogadóban, hátha ki is szemel egy dekoratív fehérnépet, akit ajánlgatni tudna a Hollónak. De sajnos ez úgy tűnik ma nem a férfi szerencsenapja, mert nem igazán akad meg egy nőn sem a szeme, akit meleg szívvel kezdene ajánlgatni.*
- Talán tudok.
*Hasít is belé a látszólagos felismerés, amihez ismét igyekszik minden komolyságát összeszedni, hogy mondandója közepén ne kuncogja el magát.*
- Tudod apai nagyanyám vonalán elég szép termések voltak az életben. Például ott van az unokanővérem Mizrabeth. *És ekkor fel is kel ültéből, hogy kényelmesen szemléltetni tudja, hogy miért is lehet az említett asszony jó fogás a férfi számára.* Nos itt, meg itt *Mutat saját kebleire, majd fenekére.* Eléggé megtermett asszony. *Mutatja is kezeivel, hogy bizony egy jó bögyös-faros, takaros asszonyt igyekszik formázni.* Elég kiforrott, meg nagyjából ilyen magas. *Nyújtózva mutat is maga fölé nagyjából még két fejjel hosszabb magasságot, mire szerencsétlen Mydaw türelme el is fogy, így egy elégedetlen csipogás kíséretében távozik is a lányról vissza a székre.*
- Bár...*Tűnődik el egy pillanatra, miközben még állát is megdörzsöli.* egy kicsit ragyás a képe, meg a szaga sem olyan, mint a friss tavaszi virágoskertnek. Azt mondták, hogy az apja lehet, hogy ork volt, mert ugye azt nem tudják, hogy ki az apja. De akkora csípő sok kis Krellt kibír, ha persze érzel magadban elég kitartást, hogy megpiszkáld.
*És ebben a pillanatban száll el minden kitartása, így rötyögve tuszkolja le szerencsétlen menyétet a székről, kinek helyét gyorsan el is foglalja, mielőtt amaz meggondolná magát, s gyorsan visszaslisszolna az ülőalkalmatosságra, Nys fenekének hála pedig sál lenne az állatból.*
- Szóval ez lenne a biztos tudásom.
*Még mindig kuncogva kezdi törölgetni azt a pár könnycseppet, amit a nevetés tódított a szemeibe, majd igyekszik visszanyerni komolyságát, ahogy újfent a férfira pillant.*
- Őt haza se kéne vinned, megadja magát az istálló szénakazaljában is.
*Tör ki újra nevetésben, amitől még a hasa is belefájdul kissé. Ha ezek után a férfi nem szórakozik túl jól, hát ő magát felettébb jól elszórakoztatja az ilyen elmés kis gondolataival. Most nem adja meg a lehetőséget arra, hogy a férfi érezze magát nyeregben és esetlegesen zavarba hozza. Ó, nem, most feltett szándéka, hogy visszaszerezze magának a gyeplőt. De jó kedve hamarosan alábbhagy, mikor Krell hangulatában mintha változást érzékelne. Na nem biztos a dologban, meg abban sem, hogy nem e újabb kis színjátékról van megint szó, de mintha kissé megkomolyodott volna még a hangja is, mikor már az elköteleződés témáját kezdik firtatni.*
- Oh, hát... előbb vagy utóbb biztos lesz valami.
*Vakarja is meg a tarkóját, s ennél többet nem is tervez reagálni a dologra, hiszen úgy tűnik ez most nem az a téma, amit hosszadalmasabban akarna kivesézni a férfi. Ezt pedig még Nys is tiszteletben tartja.*
- Az öregasszonyok néha habókosak.
*Bólogat is rá a férfi szavaira, hisz nem egy ilyen szipirtyónak titulált démoni nénével hozta már össze a sors. Főleg akkor, mikor hosszabb-rövidebb időre kénytelen volt ilyen házaknál meghúzni magát. Akkoriban még ennyi csekélyke aranya sem volt, így munkáért cserébe kapott szállást és ételt, de őt bizony nem árasztották el a friss meleg házi süteményekkel, csupán csak az éles megfeddésekkel, mikor valamit nem egészen úgy csinált, ahogy azt az öregasszony akarta. Bár nehéz is volt egy némelyik kedvére tenni, mivel percenként változtatta meg véleményét és elképzeléseit. Mikor a dézsa sem volt jó helyen, aztán átpakoltatta, de ott sem volt jó helyen, majd a századik helyen sem volt jó helyen, meg a gyomot sem volt mindegy, hogy a tövénél fogva felfelé húzta ki a földből, vagy kicsit oldalra maga felé, mert az a gyom másik szögben lengedezett oldalra a szélben, mint az előző, ezért nem úgy kellett kitépni, mint az előzőt, meg hasonló finomságok, akkor az ő jutalma leves volt, mégpedig egy igen bő kézzel adott nyakleves. Így teljes mértékben megérti, hogy a férfi sem tervez egy ilyen szipirtyóhoz akárkit is felvinni.*
- Teljesen megértem.
*Csücsörít is ajkaival, miközben átnyúlva az asztalon lapogatja meg finoman a férfi kézfejét, mint aki őszinte részvétét igyekszik kifejezni a dolog iránt.*
- De ne aggódj, ha lecövekelek valahol jó pénzért megszállhatsz nálam a galamboddal együtt.
*Húzza is össze a szemeit apró vigyor kíséretében, és látszik azért, hogy ezt sem gondolta teljes komolysággal. Még mit nem. Egy számára szimpatikus férfi biztos nem fogja átlépni a küszöbét egyetlen fehérnép társaságában sem. Kivéve ha addigra kitanulja a boszorkányságot és kellemetlenebbnél kellemetlenebb átkok hadát zúdítja a bögyöske fejére. Például egy hétig el nem múló viszkető keléseket teremthetne a fenekére, amitől még Krell harci kedve is alább hagyna, vagy egyszerűen megkopaszodhatna a lányka, vagy összemehetnének a mellei. Amúgy képesek ilyenre a varázsló használók? Mert akkor lehet ideje lenne már, hogy kicsit tágítsa a képzettségét ezen irányban is.
Ezeket a gondolatokat persze nem osztja meg hangosan, de szemei szinte szikráznak az elképzelt kis csínyek sokaságától, s arcán is meghúzódik egy gonoszkás kis vigyor, ahogy az előzőhöz hasonló átkok hadát gondolja ki magában.*
1314. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-05-29 02:34:06
Üzenet elküldve: 2020-05-29 02:34:06
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Színfoltok az asztalok közt//
*A lány szavai, miszerint nemsoká egyedül vonul el a szobájába, csupán nevetésre fakasztják. Érti ő a tréfát, és bár akár burkolt fenyegetés is rejtezhet e szavak mögött, Krell épp elég magabiztos ahhoz, hogy a legkevésbé se érezze magát feszélyezve emiatt.
A következő megszólalásra azonban már lecsap. Hiába, nincs mit tenni. Jó modor ide, a lány megóvása oda, ha a lehetőség felkínálkozik egy ilyesfajta gondolat megosztására, a férfinak bizony élnie kell vele. Mégsem tagadhatja meg teljesen saját természetét.*
- Ha a mostani nem elég jó, akkor kereshetnénk egy olyan pozíciót, ami viszont alkalmas lenne rá. *kacsint rosszfiúsan. A kacsintás után kezeit védelmezőn maga elé téve, mintegy mentegetőzve hozzáteszi.* - Nem azt mondom, hogy ezt kéne tennünk, csak ötletelek.
*De az ajkán bujkáló félmosoly nem egészen erről tanúskodik.
A nőgondokról szóló értekezést egyre növekvő érdeklődéssel fogadja, ez pedig ábrázatán is meglátszik. A csodálkozás egészen addig fokozódik, míg a másik nem végez a beszéddel, Krell pedig szinte ártatlannak tűnve látványos értetlenkedésbe nem kezd.*
- Nahát, nem tart már sokáig? Ismersz esetleg valakit, aki betöltené az üres pozíciót, vagy netán te magad lennél a lelkes jelentkező? Hiszen mi más adhatna okot egy ilyen magabiztos kijelentésre, ha nem a biztos tudás megléte? *teszi fel a költői kérdéseket sorjában, közben pedig szép lassan kúszik szét arcán a pimaszság. Mielőtt azonban teljes vigyorgásba fulladna a dolog, a színjátékot fenntartva gyorsan hozzáfűz még némi naivnak szánt kíváncsiskodást.* - Na és mi lenne az a más megoldás? Tapasztaltnak tűnsz e téren, érdekelnének egy profi tanácsai.
*Közben pedig mélyen belül reméli, hogy a tréfálkozással sikerül agyonütnie a párbeszéd esetleges kellemetlen kimenetelét. Így talán az adok-kapok játék old valamit a feszültségen, Nysity kibontakozóban lévő féltékenysége pedig nem sarkallja a nőt további kínos kérdések feltétele felé. A reménykedés persze tényleg csak gondolatai leghátsó zugában zajlik, hiszen egyrészt nyeregben érzi magát, másrészt pedig minden ilyen jellegű hátsó szándék úgy rejthető el a legjobban, hogy ha annak hiányáról még saját magát is meggyőzi az ember. Meg amúgy is, a nő veszélyes egy állatfajta, meg képes látni még egy szemrezdülésből is a titkos gondolatokat; jobb hát elűzni őket inkább jó messzire. Előbb a gondolatot, aztán, ha az nem sikerül, a nőt. Már amikor nem a nő kerekedik felül, és dob ki ő a meleg szobából akár alsóneműben, egy-egy különösen szerencsétlen alkalommal. Juj.
Ilyen taktika mentén igyekszik hát a rutinos hódító elkummantani a dolgokat, pontosan, ahogy asztaltársa is igyekszik kendőzni túlzott érdeklődését az ismeretlen kalapos iránt. Itt még bármi lelepleződhet, de akár rejtve is maradhat. Netalántán még a kölcsönös szemhunyás esete is előfordulhat. Krell nyitott mindenre - ami rá nézve pozitív kimenetelű.
Mikor az elköteleződésről esik szó, jókedve kissé megcsappan. Nem látványosan, szinte saját maga előtt is észrevétlen a változás, de azért mégis jelen van. Hiszen a bizonyos eset óta jócskán eltelt az idő, a seb már rég nem friss, így a fájdalom is alig érezhető. Talán még van is némi szomorúság a hiányában. Mikor megszólal, a férfi hangja csak egy árnyalatnyit fakóbb a megszokottnál.*
- Maradjunk annyiban, hogy nem úgy hozta az élet. Egyelőre. *tér a gondolatmenet végén vissza a gondtalanabb tónusra.* - De azért azt tisztázzuk, hogy Bodza néni házikója nem az a hely, ahova a majdani galambommal befészkelnék. A vén szipirtyó - remélem nem hallja vissza - néha nem a legkellemesebb társaság. Hiába a nagy szimpátia irántam, nem sok nő bírná ki mellette.
*Persze azért most kisarkítja a történetet. Melyik néne nem morog néhanapján ugyebár? De Bodza néni azért mégsem szipirtyó. ~ Áldja meg a jószerencse a két kezét, amivel azt az almás süteményt süti. ~ teszi hozzá magában egyfajta imaként az asszony felé, hátha így nem haragszik meg rá azért, hogy ily módon kifigurázva őt igyekszik befurakodni egy fiatalabb és csinosabb társa kegyeibe.*
*A lány szavai, miszerint nemsoká egyedül vonul el a szobájába, csupán nevetésre fakasztják. Érti ő a tréfát, és bár akár burkolt fenyegetés is rejtezhet e szavak mögött, Krell épp elég magabiztos ahhoz, hogy a legkevésbé se érezze magát feszélyezve emiatt.
A következő megszólalásra azonban már lecsap. Hiába, nincs mit tenni. Jó modor ide, a lány megóvása oda, ha a lehetőség felkínálkozik egy ilyesfajta gondolat megosztására, a férfinak bizony élnie kell vele. Mégsem tagadhatja meg teljesen saját természetét.*
- Ha a mostani nem elég jó, akkor kereshetnénk egy olyan pozíciót, ami viszont alkalmas lenne rá. *kacsint rosszfiúsan. A kacsintás után kezeit védelmezőn maga elé téve, mintegy mentegetőzve hozzáteszi.* - Nem azt mondom, hogy ezt kéne tennünk, csak ötletelek.
*De az ajkán bujkáló félmosoly nem egészen erről tanúskodik.
A nőgondokról szóló értekezést egyre növekvő érdeklődéssel fogadja, ez pedig ábrázatán is meglátszik. A csodálkozás egészen addig fokozódik, míg a másik nem végez a beszéddel, Krell pedig szinte ártatlannak tűnve látványos értetlenkedésbe nem kezd.*
- Nahát, nem tart már sokáig? Ismersz esetleg valakit, aki betöltené az üres pozíciót, vagy netán te magad lennél a lelkes jelentkező? Hiszen mi más adhatna okot egy ilyen magabiztos kijelentésre, ha nem a biztos tudás megléte? *teszi fel a költői kérdéseket sorjában, közben pedig szép lassan kúszik szét arcán a pimaszság. Mielőtt azonban teljes vigyorgásba fulladna a dolog, a színjátékot fenntartva gyorsan hozzáfűz még némi naivnak szánt kíváncsiskodást.* - Na és mi lenne az a más megoldás? Tapasztaltnak tűnsz e téren, érdekelnének egy profi tanácsai.
*Közben pedig mélyen belül reméli, hogy a tréfálkozással sikerül agyonütnie a párbeszéd esetleges kellemetlen kimenetelét. Így talán az adok-kapok játék old valamit a feszültségen, Nysity kibontakozóban lévő féltékenysége pedig nem sarkallja a nőt további kínos kérdések feltétele felé. A reménykedés persze tényleg csak gondolatai leghátsó zugában zajlik, hiszen egyrészt nyeregben érzi magát, másrészt pedig minden ilyen jellegű hátsó szándék úgy rejthető el a legjobban, hogy ha annak hiányáról még saját magát is meggyőzi az ember. Meg amúgy is, a nő veszélyes egy állatfajta, meg képes látni még egy szemrezdülésből is a titkos gondolatokat; jobb hát elűzni őket inkább jó messzire. Előbb a gondolatot, aztán, ha az nem sikerül, a nőt. Már amikor nem a nő kerekedik felül, és dob ki ő a meleg szobából akár alsóneműben, egy-egy különösen szerencsétlen alkalommal. Juj.
Ilyen taktika mentén igyekszik hát a rutinos hódító elkummantani a dolgokat, pontosan, ahogy asztaltársa is igyekszik kendőzni túlzott érdeklődését az ismeretlen kalapos iránt. Itt még bármi lelepleződhet, de akár rejtve is maradhat. Netalántán még a kölcsönös szemhunyás esete is előfordulhat. Krell nyitott mindenre - ami rá nézve pozitív kimenetelű.
Mikor az elköteleződésről esik szó, jókedve kissé megcsappan. Nem látványosan, szinte saját maga előtt is észrevétlen a változás, de azért mégis jelen van. Hiszen a bizonyos eset óta jócskán eltelt az idő, a seb már rég nem friss, így a fájdalom is alig érezhető. Talán még van is némi szomorúság a hiányában. Mikor megszólal, a férfi hangja csak egy árnyalatnyit fakóbb a megszokottnál.*
- Maradjunk annyiban, hogy nem úgy hozta az élet. Egyelőre. *tér a gondolatmenet végén vissza a gondtalanabb tónusra.* - De azért azt tisztázzuk, hogy Bodza néni házikója nem az a hely, ahova a majdani galambommal befészkelnék. A vén szipirtyó - remélem nem hallja vissza - néha nem a legkellemesebb társaság. Hiába a nagy szimpátia irántam, nem sok nő bírná ki mellette.
*Persze azért most kisarkítja a történetet. Melyik néne nem morog néhanapján ugyebár? De Bodza néni azért mégsem szipirtyó. ~ Áldja meg a jószerencse a két kezét, amivel azt az almás süteményt süti. ~ teszi hozzá magában egyfajta imaként az asszony felé, hátha így nem haragszik meg rá azért, hogy ily módon kifigurázva őt igyekszik befurakodni egy fiatalabb és csinosabb társa kegyeibe.*
1313. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-05-29 00:29:30
Üzenet elküldve: 2020-05-29 00:29:30
Rang: Játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Lángokkal szőtt lélek//
//Nyílt//
*Zeekx nem járt túl jól. Asztala fel lett borítva és mind a kellemes ebédje mind pedig az itala oda lett. Utóbbi méghozzá az ingére borult. Oda a finom étel és az adományok is amikből vette. Mégis idegesség még csak át se suhan az arcán.*
-Jaj jól van uram? Ugye nem sérült meg?
*Ha megnyugtatják, hogy nem akkor közli, hogy vesz másikat és lehajolva kézbe veszi a tányérját amire a földön szétgurult és menthetetlenül koszossá vállt gyümölcsdarabokat rásöpri és az üres korsójával a pulthoz sétál, hogy oda letegye.*
-Sajnálom, de akkor kérnék még egyet ugyan ezekből.
*Ki is számolja a pultra újra a 12 aranyat a korsó Ullamar sörért majd mellé leszámol
5 aranyat a Gyümölcstálért is. A kocsmáros nem haragszik meg azért, hogy a korábbi munkája kárba ment. Sőt, ő kér elnézést a kellemetlenségért és biztosítja a kis papot, hogy mindjárt kész lesz az új gyümölcstál. Addig is a sörét gyorsan lecsapolja. Míg vár addig Zeekx a leöntött ingében felcsüccsen az egyik székre és a lábát lógázva néz szét. Észrevesz egy óriásnőt, aki haja színével és hosszával még külön szembetűnő. Tetszik is a látvány a kis papocskának akinek kíváncsi tekintete azért a melleken is elidőzik. Ha tekintetük találkozik a lányéval akkor barátságosan felé mosolyog és integet is az irányába.*
//Nyílt//
*Zeekx nem járt túl jól. Asztala fel lett borítva és mind a kellemes ebédje mind pedig az itala oda lett. Utóbbi méghozzá az ingére borult. Oda a finom étel és az adományok is amikből vette. Mégis idegesség még csak át se suhan az arcán.*
-Jaj jól van uram? Ugye nem sérült meg?
*Ha megnyugtatják, hogy nem akkor közli, hogy vesz másikat és lehajolva kézbe veszi a tányérját amire a földön szétgurult és menthetetlenül koszossá vállt gyümölcsdarabokat rásöpri és az üres korsójával a pulthoz sétál, hogy oda letegye.*
-Sajnálom, de akkor kérnék még egyet ugyan ezekből.
*Ki is számolja a pultra újra a 12 aranyat a korsó Ullamar sörért majd mellé leszámol
5 aranyat a Gyümölcstálért is. A kocsmáros nem haragszik meg azért, hogy a korábbi munkája kárba ment. Sőt, ő kér elnézést a kellemetlenségért és biztosítja a kis papot, hogy mindjárt kész lesz az új gyümölcstál. Addig is a sörét gyorsan lecsapolja. Míg vár addig Zeekx a leöntött ingében felcsüccsen az egyik székre és a lábát lógázva néz szét. Észrevesz egy óriásnőt, aki haja színével és hosszával még külön szembetűnő. Tetszik is a látvány a kis papocskának akinek kíváncsi tekintete azért a melleken is elidőzik. Ha tekintetük találkozik a lányéval akkor barátságosan felé mosolyog és integet is az irányába.*
1312. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-05-29 00:06:25
Üzenet elküldve: 2020-05-29 00:06:25
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tűz és hó//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Egészen megmelengeti szívét apró gesztusuk, mosolyt csalva arcára az, hogy Pashthra miként bújik bele érintésébe. Boldogan foglalja el korábbi mondhatni jól megérdemelt helyét, ahova úgy érzi olyan tökéletesen illik, mint a hiányzó kirakós darabka. A helyzet kellőképpen felbátorítja ahhoz, hogy még erősebben a másikhoz préselődjön, és ölelő karjaival is maga felé húzza, így kissé talán fájdalmas - bár erejét figyelembe véve nem túlzottan - kifejezésmódot választva szeretetének.*
- Már miért haragudnék te csacsi?
*Bár igyekszik vissza édesgetni magához a Hóhajú harcost, és fejét vállára fektetve egy-egy puha csókot lehel a másik nyakára, de mindezek ellenére is figyel. Mivel ebből a helyzetből nem annyira van rálátása partnere arcára, ezért főleg a hangjára és egyéb rezdüléseire.*
- Elfogadlak, de... elég szokatlan a helyzet, hogy így mondjam. Általában a rendfenntartók és a magam fajták között nem túl békés és kiegyensúlyozott a viszony.
*Érzékelhetően ő is befeszül ennek az emlegetésére, de hősiesen kibírja amíg Pashthra elmondja azt, hogy ez miért is bántotta az ő lelkét.*
- Én már el is felejtettem.
*Pecsételi meg egyezségüket, és mosolyogva fogadja, ahogy a fiatal harcos menekül a kellemetlen szituációból egyenesen nyakába bújva. A fiatal férfi gyengédsége, forró lehelete, és a kellemetlen érzésektől való hirtelen felszabadulás egészen elkalandoztatják gondolatait, de igyekszik ezt palástolva türtőztetni magát.*
- Én téged nem tudlak megégetni, Hóhajú Pashthra. Legfeljebb megolvasztani.
*Jegyzi meg korábbi jókedvével, és befejezi a másik hajának birizgálását, majd arcára nyom egy könnyed puszit.*
- Akkor mit szólnál egy fürdőhöz? Egészen felhergeltél, nem ártana kigőzölni a fejemet.
*Amennyiben partnere nem állja útját, úgy lassan kibontakozik annak karjaiból, hogy ruháit összeszedve a földről legalább a nadrágot és az inget hanyagul magára kapja mielőtt elindulnak.*
A hozzászólás írója (Daesys Vaelyora) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.29 00:08:48
//Tűz és hó//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Egészen megmelengeti szívét apró gesztusuk, mosolyt csalva arcára az, hogy Pashthra miként bújik bele érintésébe. Boldogan foglalja el korábbi mondhatni jól megérdemelt helyét, ahova úgy érzi olyan tökéletesen illik, mint a hiányzó kirakós darabka. A helyzet kellőképpen felbátorítja ahhoz, hogy még erősebben a másikhoz préselődjön, és ölelő karjaival is maga felé húzza, így kissé talán fájdalmas - bár erejét figyelembe véve nem túlzottan - kifejezésmódot választva szeretetének.*
- Már miért haragudnék te csacsi?
*Bár igyekszik vissza édesgetni magához a Hóhajú harcost, és fejét vállára fektetve egy-egy puha csókot lehel a másik nyakára, de mindezek ellenére is figyel. Mivel ebből a helyzetből nem annyira van rálátása partnere arcára, ezért főleg a hangjára és egyéb rezdüléseire.*
- Elfogadlak, de... elég szokatlan a helyzet, hogy így mondjam. Általában a rendfenntartók és a magam fajták között nem túl békés és kiegyensúlyozott a viszony.
*Érzékelhetően ő is befeszül ennek az emlegetésére, de hősiesen kibírja amíg Pashthra elmondja azt, hogy ez miért is bántotta az ő lelkét.*
- Én már el is felejtettem.
*Pecsételi meg egyezségüket, és mosolyogva fogadja, ahogy a fiatal harcos menekül a kellemetlen szituációból egyenesen nyakába bújva. A fiatal férfi gyengédsége, forró lehelete, és a kellemetlen érzésektől való hirtelen felszabadulás egészen elkalandoztatják gondolatait, de igyekszik ezt palástolva türtőztetni magát.*
- Én téged nem tudlak megégetni, Hóhajú Pashthra. Legfeljebb megolvasztani.
*Jegyzi meg korábbi jókedvével, és befejezi a másik hajának birizgálását, majd arcára nyom egy könnyed puszit.*
- Akkor mit szólnál egy fürdőhöz? Egészen felhergeltél, nem ártana kigőzölni a fejemet.
*Amennyiben partnere nem állja útját, úgy lassan kibontakozik annak karjaiból, hogy ruháit összeszedve a földről legalább a nadrágot és az inget hanyagul magára kapja mielőtt elindulnak.*
A hozzászólás írója (Daesys Vaelyora) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.29 00:08:48
1311. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-05-28 23:32:36
Üzenet elküldve: 2020-05-28 23:32:36
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Peuch Myard//
*Nincsen nagy tapasztalata a ruhák tisztításában, a mosást mindig is a cselédek végezték, maga csak egy bizonyos idő óta látja el ezt a feladatot. Ez a tevékenység alapesetben az asszonyokra jellemző inkább, de kétségtelen, hogyha egyedül él valaki, akkor kénytelen saját maga elvégezni. Egy varázsló szintjén még így sincs, ezért különösen örül, hogy nem kell a ruhájában lévő borral megküzdenie. Az esetleges problémát firtató kérdését követően érdeklődve figyel, de azért türelmes, mígnem megkapja a választ. Kiderül, hogy eléggé hasonló cipőben járnak a lánnyal, bár ezt nem osztja meg rögtön. Az unalom egy egyszerű érzés, hamar utoléri az embert, ha nincs ötlete, hogyan találja fel magát, és egy kis kreativitással könnyen le is győzhető, legalábbis Karoran véleménye szerint. A magány már sokkal összetettebb probléma, sokan egy életen át sem találnak rá megoldást, még akkor sem, ha évtizedek kudarcai folytán esetleg nem törődnének bele sorsukba. Maga Karoran is ebben az állapotban van jelenleg, azonban azt hogy szenved-e vagy sem, talán maga sem tudja, mindenesetre felismerte ezt a helyzetet, és foglalkoztatja a kérdés. A rendelés körüli véleménykülönbség legnagyobb örömére nem eszkalálódik tovább.*
- Olyannak, akit adottságai révén meglehetősen különös érzés egyedül látni. – *nem ereszti el nagyon magát a bókokkal, csak olyan dolgokat szeretne kimondani, amiket komolyan is gondol. Ez a fajta puhatolózás egy kevéssé elterjedt magatartás, a legtöbb férfi ma már rámenősebb, de ő igyekszik egy bizonyos tiszteletteljes távolságtartást megőrizni még úgy is, hogy szándéka egyértelműen a közeledés. Vidáman kíséri a lányt tehát az asztalhoz, miközben kezében viszi a tálcát. Majdnem el is kezd fütyörészni örömében, de szerencsére sikerül tudatosan megakadályoznia saját magát abban, hogy ilyen neveletlenséget kövessen el.*
- Én igyekezni fogok, hogy ezt elmondhassa a mai estéről. – *mondja érzelem nélkül a hangjában, de mindenesetre határozottan. A székek már eleve ki vannak húzva az asztaltól, és a férfi kezét egyébként is lefoglalja a fém tálca, így az a fajta előzékenység, hogy kihúzza a nő számára széket, bár boldogan élt volna vele, nem csak szükségtelen, de nem is könnyedén kivitelezhető.*
- De hiszen itt ül velem szemben. – *foglal helyet ő is, miután kettejük között félúton, körülbelül az asztal közepén elhelyezte a két csésze teát, hogy mindketten egyszerűen elérhessék a magukét.*
- Engedje meg, hogy bemutatkozzam, a nevem Karoran Dor. Önt hogy hívják? – *kicsit kényelmetlenül érzi magát az efféle formális dolgok elintézése közben, de hát mégiscsak így illik. Vár is pár nehéz másodpercet, hogy a hölgy kezet nyújt-e, hogyha ez nem történik meg, ő maga kezdeményez. Gálánsabb lenne a kézcsók, de az asztal felett furának találná a nő kezéért nyúlni, így inkább vállalja az ebből esetlegesen következő hátrányokat, nevezetesen hogy udvariatlan egyénnek fogják titulálni.*
//Peuch Myard//
*Nincsen nagy tapasztalata a ruhák tisztításában, a mosást mindig is a cselédek végezték, maga csak egy bizonyos idő óta látja el ezt a feladatot. Ez a tevékenység alapesetben az asszonyokra jellemző inkább, de kétségtelen, hogyha egyedül él valaki, akkor kénytelen saját maga elvégezni. Egy varázsló szintjén még így sincs, ezért különösen örül, hogy nem kell a ruhájában lévő borral megküzdenie. Az esetleges problémát firtató kérdését követően érdeklődve figyel, de azért türelmes, mígnem megkapja a választ. Kiderül, hogy eléggé hasonló cipőben járnak a lánnyal, bár ezt nem osztja meg rögtön. Az unalom egy egyszerű érzés, hamar utoléri az embert, ha nincs ötlete, hogyan találja fel magát, és egy kis kreativitással könnyen le is győzhető, legalábbis Karoran véleménye szerint. A magány már sokkal összetettebb probléma, sokan egy életen át sem találnak rá megoldást, még akkor sem, ha évtizedek kudarcai folytán esetleg nem törődnének bele sorsukba. Maga Karoran is ebben az állapotban van jelenleg, azonban azt hogy szenved-e vagy sem, talán maga sem tudja, mindenesetre felismerte ezt a helyzetet, és foglalkoztatja a kérdés. A rendelés körüli véleménykülönbség legnagyobb örömére nem eszkalálódik tovább.*
- Olyannak, akit adottságai révén meglehetősen különös érzés egyedül látni. – *nem ereszti el nagyon magát a bókokkal, csak olyan dolgokat szeretne kimondani, amiket komolyan is gondol. Ez a fajta puhatolózás egy kevéssé elterjedt magatartás, a legtöbb férfi ma már rámenősebb, de ő igyekszik egy bizonyos tiszteletteljes távolságtartást megőrizni még úgy is, hogy szándéka egyértelműen a közeledés. Vidáman kíséri a lányt tehát az asztalhoz, miközben kezében viszi a tálcát. Majdnem el is kezd fütyörészni örömében, de szerencsére sikerül tudatosan megakadályoznia saját magát abban, hogy ilyen neveletlenséget kövessen el.*
- Én igyekezni fogok, hogy ezt elmondhassa a mai estéről. – *mondja érzelem nélkül a hangjában, de mindenesetre határozottan. A székek már eleve ki vannak húzva az asztaltól, és a férfi kezét egyébként is lefoglalja a fém tálca, így az a fajta előzékenység, hogy kihúzza a nő számára széket, bár boldogan élt volna vele, nem csak szükségtelen, de nem is könnyedén kivitelezhető.*
- De hiszen itt ül velem szemben. – *foglal helyet ő is, miután kettejük között félúton, körülbelül az asztal közepén elhelyezte a két csésze teát, hogy mindketten egyszerűen elérhessék a magukét.*
- Engedje meg, hogy bemutatkozzam, a nevem Karoran Dor. Önt hogy hívják? – *kicsit kényelmetlenül érzi magát az efféle formális dolgok elintézése közben, de hát mégiscsak így illik. Vár is pár nehéz másodpercet, hogy a hölgy kezet nyújt-e, hogyha ez nem történik meg, ő maga kezdeményez. Gálánsabb lenne a kézcsók, de az asztal felett furának találná a nő kezéért nyúlni, így inkább vállalja az ebből esetlegesen következő hátrányokat, nevezetesen hogy udvariatlan egyénnek fogják titulálni.*
1310. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-05-28 19:54:45
Üzenet elküldve: 2020-05-28 19:54:45
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Karoran Dor//
*Úgy tűnik a kis baleset szerencsés fordulatot vett. Sem foltot nem hagyott a vörös nedű, e mellé pedig még ki is halászhatott egy kellemesnek tűnő társaságot. Ezt nevezné nyert ügynek, de most -hiába nem hisz abban sem- a szerencsének titulálja a dolgot, még akkor is, ha amaz vakon működött közre.*
- Hála az égnek. A bort szinte varázslat eltüntetni.
*Sóhajt fel megkönnyebbülten, majd halovány mosollyal kortyolgatja be a maradék italt, mielőtt még beköszönne az igazi baj egy újabb szerencsétlen mozdulatot kísérve. Így már az üres pohár alja koppan a pulton.*
- Nagyobb baj?
*Szemöldökei egy pillanatra fel is szaladnak homlokán, de a meglepett arc hamar el is illan, de még nem a mosoly cserél vele helyet. Pár röpke pillanatig elgondolkodik vajon bajok közé sorolható e az ő dolga, ami miatt ideette ma a fene. Vagy ez is csak egy hétköznapinak számító dolog, mint akár csak egy lélegzetvétel, így nem is indokol különösebb alkoholfogyasztást. Végül döntésre jut így újfent mosollyal az arcán pillant fel a sármos arcra.*
- Bajnak igazából nem nevezném. Kicsalt az unalom és a magány. Nem esett jól egyedül bámulni a négy falat. Szóval a lényegét tekintve már segített is rajtam.
*Szélesedő mosollyal enged is meg magának egy aprócska kacsintást, majd kuncogva húzza is ki magát büszkén, ahogy jön is a kontrázás a csésze okozta vonzóságára.
Az idő közbeni rendelés felett elsiklik, hiába ő akart egy kicsit kedveskedni a férfi elcsente előle a lehetőséget. De bocsánatos bűn ez, s ha még egy ideig élvezhetik egymás társaságát úgy is szerez alkalmat a törlesztésre. Addig viszont az újabb megjegyzés kelti fel az érdeklődését, így pimasz kis mosollyal szegi fel a fejét, ahogy a férfi szemeibe fúrja a sajátjait.*
- Mégis milyen nőnek nézek ki?
*Őszinte kíváncsisággal átszőtt mosollyal fürkészi az arcát, míg meg nem kapja a választ.
Idő közben a férfi közelebb kerülése talán egy hangyányit gyorsít a szívverésén, de igyekszik, hogy ez az érzés arcára már ne ütközzön ki.*
- Hát akkor haladjunk is tovább.
*Bólint beleegyezően, majd nem is tétovázik tovább, ellöki magát a pulttól és a férfi oldalán indul is az üresen álló asztal felé. Lépteik közben pedig még egy halk kacajt is kicsikar belőle a szépszemű.*
- A fess úriemberek azt hiszem eddig kerültek engem. De talán ma ragyogott fel a szerencsecsillagom.
*Sandít is sunyi kis mosollyal a férfi felé, majd amint megérkeznek a köpenyét lekanyarítja hátáról, s a szék háttámlájára ejti. A vékony, finom anyagú ruháját megigazgatja, hogy vállai szokásához híven kényelmesen levegőzhessenek, majd amint ezzel a rítussal végzett helyet is foglal.*
- De az őszintét megvallva maga mellől is hiányolom a bájos szépséget.
*Hajol is kicsit előrébb, s az asztal lapjára könyökölve támasztja is összekulcsolt kézfejeire az állát, miközben a férfi arcát fürkészi.*
//Karoran Dor//
*Úgy tűnik a kis baleset szerencsés fordulatot vett. Sem foltot nem hagyott a vörös nedű, e mellé pedig még ki is halászhatott egy kellemesnek tűnő társaságot. Ezt nevezné nyert ügynek, de most -hiába nem hisz abban sem- a szerencsének titulálja a dolgot, még akkor is, ha amaz vakon működött közre.*
- Hála az égnek. A bort szinte varázslat eltüntetni.
*Sóhajt fel megkönnyebbülten, majd halovány mosollyal kortyolgatja be a maradék italt, mielőtt még beköszönne az igazi baj egy újabb szerencsétlen mozdulatot kísérve. Így már az üres pohár alja koppan a pulton.*
- Nagyobb baj?
*Szemöldökei egy pillanatra fel is szaladnak homlokán, de a meglepett arc hamar el is illan, de még nem a mosoly cserél vele helyet. Pár röpke pillanatig elgondolkodik vajon bajok közé sorolható e az ő dolga, ami miatt ideette ma a fene. Vagy ez is csak egy hétköznapinak számító dolog, mint akár csak egy lélegzetvétel, így nem is indokol különösebb alkoholfogyasztást. Végül döntésre jut így újfent mosollyal az arcán pillant fel a sármos arcra.*
- Bajnak igazából nem nevezném. Kicsalt az unalom és a magány. Nem esett jól egyedül bámulni a négy falat. Szóval a lényegét tekintve már segített is rajtam.
*Szélesedő mosollyal enged is meg magának egy aprócska kacsintást, majd kuncogva húzza is ki magát büszkén, ahogy jön is a kontrázás a csésze okozta vonzóságára.
Az idő közbeni rendelés felett elsiklik, hiába ő akart egy kicsit kedveskedni a férfi elcsente előle a lehetőséget. De bocsánatos bűn ez, s ha még egy ideig élvezhetik egymás társaságát úgy is szerez alkalmat a törlesztésre. Addig viszont az újabb megjegyzés kelti fel az érdeklődését, így pimasz kis mosollyal szegi fel a fejét, ahogy a férfi szemeibe fúrja a sajátjait.*
- Mégis milyen nőnek nézek ki?
*Őszinte kíváncsisággal átszőtt mosollyal fürkészi az arcát, míg meg nem kapja a választ.
Idő közben a férfi közelebb kerülése talán egy hangyányit gyorsít a szívverésén, de igyekszik, hogy ez az érzés arcára már ne ütközzön ki.*
- Hát akkor haladjunk is tovább.
*Bólint beleegyezően, majd nem is tétovázik tovább, ellöki magát a pulttól és a férfi oldalán indul is az üresen álló asztal felé. Lépteik közben pedig még egy halk kacajt is kicsikar belőle a szépszemű.*
- A fess úriemberek azt hiszem eddig kerültek engem. De talán ma ragyogott fel a szerencsecsillagom.
*Sandít is sunyi kis mosollyal a férfi felé, majd amint megérkeznek a köpenyét lekanyarítja hátáról, s a szék háttámlájára ejti. A vékony, finom anyagú ruháját megigazgatja, hogy vállai szokásához híven kényelmesen levegőzhessenek, majd amint ezzel a rítussal végzett helyet is foglal.*
- De az őszintét megvallva maga mellől is hiányolom a bájos szépséget.
*Hajol is kicsit előrébb, s az asztal lapjára könyökölve támasztja is összekulcsolt kézfejeire az állát, miközben a férfi arcát fürkészi.*
1309. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-05-28 17:01:33
Üzenet elküldve: 2020-05-28 17:01:33
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Peuch Myard//
*A szerencsétlen mozdulat jól láthatóan a lányt sem hozza zavarba, aki illedelmesen érdeklődik hogyléte felől, Karoran számára imponáló módon. Elmosolyodik a kérdésre és lassan végignéz a ruházatán, de csak egy-két másodpercre, utána újra felemeli fejét, hogy a nő szemeibe nézhessen.*
- Úgy látom, egyáltalán nem. – *egy pillanatra megjelenik a gondolat a fejében, hogy hozzátegye, ha esetleg felfedezett volna valamilyen foltot a ruháján, azt is járulékos veszteségnek tekintetné csupán, de aztán elveti az ötletet, nehogy a túlzott hízelgéssel túlságosan tolakodónak tűnjön. Érdeklődve hallgatja az ezután következő szavakat, és egyáltalán nem lepődik meg rajtuk. Inkább előzetes gondolatai erősödnek meg, melyek szerint az emberek és más fajok képviselői olykor-olykor szívesen nyúlnak ehhez a kifinomult italhoz, hogy lelki bajaikat enyhítsék, vagy csupán szórakozzanak. Reméli, ebben az esetben nem az előbbiről van szó.*
- Az ital gyógyír lehet időnként. – *mondja ezúttal mosoly nélkül, de nyugodt hangon, és a legkomolyabban is gondolja. Talán alkalomadtán ő is hozzányúlna, ha megtűrné az ízét. Mivel azonban hosszú évek óta kóstolta utoljára, nem valószínű, hogy valaha is meg fogja kívánni újra.*
- Engedje meg a kérdést, ugye nem valamilyen nagyobb baj ellenszeréül használja? Ha bármiben segíthetek, csak szólnia kell. – *talán elhamarkodott ez a mondat a részéről, mindenesetre miután kimondja, már nincsen visszaút. *
- Nos, erről nem kell győzködnie. - * Veszi fel a harcot a nő hideg íriszeivel újból. A teáscsészére vonatkozó megjegyezés nem éri váratlanul, lévén semmi olyan nincs benne, ami csodálkozásra adna okot, így a legnagyobb természetességgel hagyja helyben, mint magától értetődő dolgot. A következő mondat viszont kellemes meglepetésként éri, amire reagálva önkéntelenül is újból elmosolyodik. Ha régimódi ember lenne, talán szokatlannak találná a nő felajánlását, mivel azonban mindig is nyitott volt minden az övéitől eltérő szokásra, így természetesen partner abban is, hogy a lány marasztalja egy közös italra, s nem fordítva.*
- Kárpótlásul? Hiszen csak örülök, ha egy ilyen nő társaságában lehetek, mint ön. - *Azért viszont mindent határozottan megtesz, hogy újra magához ragadja a kezdeményezést, s ha nem találkozik ellenvetéssel, akkor le is inti a csapost, jelezvén neki, hogy újabb két csésze Gyümölcsteát szeretne rendelni, hamar le is téve értük a 10 aranyat. Amint felszolgálásra kerülnek, el is vesz a pultról egy tálcát, hogy elhelyezze rajta a csészéket. Ezt követően a szeme sarkából már korábban észrevett üres asztal felé néz, de éppen csak egy pillanatra, hogy ellenőrizze, még mindig szabad-e kettejük számára. Miután visszafordította fejét a lány felé, kissé közelebb hajol és a szemeibe néz.*
- Ha nincs ellenére, folytathatnánk annál az asztalnál. - *reméli, hogy meghívása sikerrel jár, de azért megtoldja még egy csekélykét mondandóját.*
- Elmesélhetné esetleg, hogy mi az oka annak a szerencsének, hogy egyedül találtam önre, nem pedig egy fess úriember oldalán. -
A hozzászólás írója (Karoran Dor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.28 17:06:42
//Peuch Myard//
*A szerencsétlen mozdulat jól láthatóan a lányt sem hozza zavarba, aki illedelmesen érdeklődik hogyléte felől, Karoran számára imponáló módon. Elmosolyodik a kérdésre és lassan végignéz a ruházatán, de csak egy-két másodpercre, utána újra felemeli fejét, hogy a nő szemeibe nézhessen.*
- Úgy látom, egyáltalán nem. – *egy pillanatra megjelenik a gondolat a fejében, hogy hozzátegye, ha esetleg felfedezett volna valamilyen foltot a ruháján, azt is járulékos veszteségnek tekintetné csupán, de aztán elveti az ötletet, nehogy a túlzott hízelgéssel túlságosan tolakodónak tűnjön. Érdeklődve hallgatja az ezután következő szavakat, és egyáltalán nem lepődik meg rajtuk. Inkább előzetes gondolatai erősödnek meg, melyek szerint az emberek és más fajok képviselői olykor-olykor szívesen nyúlnak ehhez a kifinomult italhoz, hogy lelki bajaikat enyhítsék, vagy csupán szórakozzanak. Reméli, ebben az esetben nem az előbbiről van szó.*
- Az ital gyógyír lehet időnként. – *mondja ezúttal mosoly nélkül, de nyugodt hangon, és a legkomolyabban is gondolja. Talán alkalomadtán ő is hozzányúlna, ha megtűrné az ízét. Mivel azonban hosszú évek óta kóstolta utoljára, nem valószínű, hogy valaha is meg fogja kívánni újra.*
- Engedje meg a kérdést, ugye nem valamilyen nagyobb baj ellenszeréül használja? Ha bármiben segíthetek, csak szólnia kell. – *talán elhamarkodott ez a mondat a részéről, mindenesetre miután kimondja, már nincsen visszaút. *
- Nos, erről nem kell győzködnie. - * Veszi fel a harcot a nő hideg íriszeivel újból. A teáscsészére vonatkozó megjegyezés nem éri váratlanul, lévén semmi olyan nincs benne, ami csodálkozásra adna okot, így a legnagyobb természetességgel hagyja helyben, mint magától értetődő dolgot. A következő mondat viszont kellemes meglepetésként éri, amire reagálva önkéntelenül is újból elmosolyodik. Ha régimódi ember lenne, talán szokatlannak találná a nő felajánlását, mivel azonban mindig is nyitott volt minden az övéitől eltérő szokásra, így természetesen partner abban is, hogy a lány marasztalja egy közös italra, s nem fordítva.*
- Kárpótlásul? Hiszen csak örülök, ha egy ilyen nő társaságában lehetek, mint ön. - *Azért viszont mindent határozottan megtesz, hogy újra magához ragadja a kezdeményezést, s ha nem találkozik ellenvetéssel, akkor le is inti a csapost, jelezvén neki, hogy újabb két csésze Gyümölcsteát szeretne rendelni, hamar le is téve értük a 10 aranyat.
Amint felszolgálásra kerülnek, el is vesz a pultról egy tálcát, hogy elhelyezze rajta a csészéket. Ezt követően a szeme sarkából már korábban észrevett üres asztal felé néz, de éppen csak egy pillanatra, hogy ellenőrizze, még mindig szabad-e kettejük számára. Miután visszafordította fejét a lány felé, kissé közelebb hajol és a szemeibe néz.* - Ha nincs ellenére, folytathatnánk annál az asztalnál. - *reméli, hogy meghívása sikerrel jár, de azért megtoldja még egy csekélykét mondandóját.*
- Elmesélhetné esetleg, hogy mi az oka annak a szerencsének, hogy egyedül találtam önre, nem pedig egy fess úriember oldalán. -
A hozzászólás írója (Karoran Dor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.28 17:06:42
1308. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-05-28 15:59:21
Üzenet elküldve: 2020-05-28 15:59:21
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Karoran Dor//
*A véletlen is tehet csodát, bár eddig nem hitt az ilyen balga dolgokban. Eddig azt gondolta, hogy az élet túlságosan összetett és bonyolult ahhoz, hogy bármire is rámondja, hogy véletlen volt. Most még is vágyik egy kicsit a társaságra és egy ügyetlen mozdulatnak hála farkasszemet nézhet a markáns arcú, szőke hajú férfival. Nem egy spicces kocsmatöltelékbe ütközött, aki talán ezután még kötekedni is elkezdett volna, hanem helyette egy jó kiállásúnak tűnő úriemberrel. Legalábbis annak látszik az első pár pillantás után.*
- Persze, semmi baj. Inkább az a kérdés, hogy én nem tettem e kárt önben?
*Pillant is le az ütközés pontjára. Persze azt gondolja, hogy nem okozhatott ez különösebb fájdalmat, inkább attól tart, nem e hintette meg az alkoholos nedűvel a tiszta ruhát.
Amikor a mustrával végzett ismét ráemeli a tekintetét, ami után követi is azt a borospohárig.*
- Nos az őszintét megvallva én is ritkán iszom, de ma úgy érzem helyénvaló a dolog. A teát is szeretem, de talán épp a bor elmeködösítésére van szükségem.
*Az utolsó megjegyzésre kissé elmosolyodik. Rég volt már, mikor bókoltak neki, még akkor is ha csak ilyen apró, de legalább kellemes megjegyzéssel.*
- Higgye el azért egy teáscsészével is igen vonzó tudok lenni.
*Pajkos mosollyal kacsint a férfira, majd egy pillanatra eltűnődve billenti is kissé oldalra a fejét.*
- Esetleg kárpótlásul meginna *Pillant is le futólag a kiürült csészére.* még egy teát?
//Karoran Dor//
*A véletlen is tehet csodát, bár eddig nem hitt az ilyen balga dolgokban. Eddig azt gondolta, hogy az élet túlságosan összetett és bonyolult ahhoz, hogy bármire is rámondja, hogy véletlen volt. Most még is vágyik egy kicsit a társaságra és egy ügyetlen mozdulatnak hála farkasszemet nézhet a markáns arcú, szőke hajú férfival. Nem egy spicces kocsmatöltelékbe ütközött, aki talán ezután még kötekedni is elkezdett volna, hanem helyette egy jó kiállásúnak tűnő úriemberrel. Legalábbis annak látszik az első pár pillantás után.*
- Persze, semmi baj. Inkább az a kérdés, hogy én nem tettem e kárt önben?
*Pillant is le az ütközés pontjára. Persze azt gondolja, hogy nem okozhatott ez különösebb fájdalmat, inkább attól tart, nem e hintette meg az alkoholos nedűvel a tiszta ruhát.
Amikor a mustrával végzett ismét ráemeli a tekintetét, ami után követi is azt a borospohárig.*
- Nos az őszintét megvallva én is ritkán iszom, de ma úgy érzem helyénvaló a dolog. A teát is szeretem, de talán épp a bor elmeködösítésére van szükségem.
*Az utolsó megjegyzésre kissé elmosolyodik. Rég volt már, mikor bókoltak neki, még akkor is ha csak ilyen apró, de legalább kellemes megjegyzéssel.*
- Higgye el azért egy teáscsészével is igen vonzó tudok lenni.
*Pajkos mosollyal kacsint a férfira, majd egy pillanatra eltűnődve billenti is kissé oldalra a fejét.*
- Esetleg kárpótlásul meginna *Pillant is le futólag a kiürült csészére.* még egy teát?
1307. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-05-28 15:37:07
Üzenet elküldve: 2020-05-28 15:37:07
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Peuch Myard//
*Érdekes módon siet segítségére a sors, mikor egy fiatal nő szó szerint belé botlik, megszakítva ezzel a pultnál álldogálás egyhangúságát. Mivel a pulttól a bejárati ajtót egészen könnyen szemmel lehet tartani, így neki rögtön feltűnik az új vendég érkezése, és bár ő nem veszi észre, szemeit rajta is tartja mindaddig, amíg meg nem közelíti a pultot. Mialatt a nő rendel, Karoran már nem követi tekintetével, hiszen az felesleges feltűnést keltene, és nem szeretne kellemetlen helyzetbe hozni senkit. Így viszont természetesen váratlanul és meglepetésként éri az enyhébb baleset, de nem mondhatni, hogy túlságosan zavarba jön. Igen gyakran előfordul az ilyesmi, főleg akkor, ha kis területen tartózkodnak emberek huzamosabb ideig, akiknek ráadásul valamilyen elfoglaltságuk van, így arra figyelnek elsődlegesen. A tömött kocsmák alkoholgőzös terében, illuminált állapotban lévő törpök és orkok között pedig még gyakoribbak az ilyen esetek, bár mint kiderül, most közel sem erről van szó. Első megdermedésén hamar túllép tehát, és egy pillanat alatt konstatálja, hogy nem egy nagy, mogorva ork az, akivel ilyen fondorlatos módon keresztezték egymás útját, hanem egy fiatal, szőke lány, egy pohár borral a kezében. Ki ne vágyna ilyesmi társaságra, még ha szokatlanul is indítja az ismerkedést?*
- Kérem, nem történt semmi. Jól érzi magát? – *miután a lány felé fordul, ráemeli tekintetét, mely egy pillanatig csodálkozó, aztán hamar megenyhül, és halvány mosolyra húzódó szájjal párosul. A következő pillanatban észreveszi az elegáns borospoharat is, melyet felé lengetve jelzik a baleset okát.* – Így már érthető, és meg is van bocsátva. Én inkább teát szoktam inni, az nem ködösíti az elmét annyira. Habár kétségtelen, hogy a bor jobban illik önhöz. – *úgy dönt, egy merészebb megjegyzést is megenged magának, leplezetlen kíváncsisággal fürkészve a nő jéghideg, kék íriszeit.*
//Peuch Myard//
*Érdekes módon siet segítségére a sors, mikor egy fiatal nő szó szerint belé botlik, megszakítva ezzel a pultnál álldogálás egyhangúságát. Mivel a pulttól a bejárati ajtót egészen könnyen szemmel lehet tartani, így neki rögtön feltűnik az új vendég érkezése, és bár ő nem veszi észre, szemeit rajta is tartja mindaddig, amíg meg nem közelíti a pultot. Mialatt a nő rendel, Karoran már nem követi tekintetével, hiszen az felesleges feltűnést keltene, és nem szeretne kellemetlen helyzetbe hozni senkit. Így viszont természetesen váratlanul és meglepetésként éri az enyhébb baleset, de nem mondhatni, hogy túlságosan zavarba jön. Igen gyakran előfordul az ilyesmi, főleg akkor, ha kis területen tartózkodnak emberek huzamosabb ideig, akiknek ráadásul valamilyen elfoglaltságuk van, így arra figyelnek elsődlegesen. A tömött kocsmák alkoholgőzös terében, illuminált állapotban lévő törpök és orkok között pedig még gyakoribbak az ilyen esetek, bár mint kiderül, most közel sem erről van szó. Első megdermedésén hamar túllép tehát, és egy pillanat alatt konstatálja, hogy nem egy nagy, mogorva ork az, akivel ilyen fondorlatos módon keresztezték egymás útját, hanem egy fiatal, szőke lány, egy pohár borral a kezében. Ki ne vágyna ilyesmi társaságra, még ha szokatlanul is indítja az ismerkedést?*
- Kérem, nem történt semmi. Jól érzi magát? – *miután a lány felé fordul, ráemeli tekintetét, mely egy pillanatig csodálkozó, aztán hamar megenyhül, és halvány mosolyra húzódó szájjal párosul. A következő pillanatban észreveszi az elegáns borospoharat is, melyet felé lengetve jelzik a baleset okát.* – Így már érthető, és meg is van bocsátva. Én inkább teát szoktam inni, az nem ködösíti az elmét annyira. Habár kétségtelen, hogy a bor jobban illik önhöz. – *úgy dönt, egy merészebb megjegyzést is megenged magának, leplezetlen kíváncsisággal fürkészve a nő jéghideg, kék íriszeit.*
1306. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-05-28 15:02:15
Üzenet elküldve: 2020-05-28 15:02:15
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Karoran Dor//
*Az ember azt gondolná, hogy ha meg van a viszonylag kényelmesnek és felszereltségében nem is olyan hiányosnak mondható otthon, akkor nem igazán van szüksége a fogadók alkoholgőzös, zsivajtól egyáltalán nem mentes légterére. Most mégis feltűnik a szőkeség egymagában, nem először, mert az egyedüllét azért csak sarkallja arra, hogy élvezzen egy kicsit a társasági életből. Erre pedig a legjobb hely mi más lehetne, mint a Pegazus. Kényelmes léptekkel közelíti meg a vaskos faajtót, a hűvös kinti szél miatt közben jobban összehúzza magán köpenyét. A hideg kilincsre sem esik jól ráfognia, de kecsegtető a benti kályha ontotta meleg gondolata. Nem is tétovázik, amilyen hamar nyílik is az ajtó olyan hamar csukja be maga után. Elégedett sóhajjal pillant körbe. A köszöntést egy biccentéssel le is tudja, hisz kétli, hogy bárki is felfigyelne rá, meg a beszélgetők zsivaja úgy is elnyomná a hangját. Így következő célállomása már csak a pult, amit egyenesen meg is céloz. Igyekszik minél hamarabb magára vonni a fogadós figyelmét, amint sikerrel jár már adja is le a rendelését. Szokás szerint nem gondolkodik sokáig, így 11 aranyat elő is keresve kér ki egy pohár Bort.
Az egyetlen alkoholos ital, amit jóízűen képes is elfogyasztani, így amint megkapja elégedett fizimiskával fogja is kézbe poharát, majd belekortyolva sóhajt fel jólesőn. A kellemes benti levegő és a bor kortyolgatása utáni érzés sokkal elégedettebbé varázsolja, mint mikor betért. Már csak helyet kéne vadásznia, ahol elgondolkodhat azon, hogy itt vacsorázzon e meg, vagy a bor után, szokás szerint magányosan ballagjon is haza. Meg is fordultában könyékkel kissé neki is ütközik a mellette álló férfinak, akit tüzetesebben ekkor vesz észre, hisz eddig a megérkezése és a rendelés teljesen elfoglalta. De most, hogy sikeresen lekönyökölte szerencsétlen "áldozatát" már bocsánatkérően emeli rá kék íriszeit.*
- Ne haragudjon, kicsit belebambultam a nagy munkába.
*Nevet is fel zavartan, ahogy megemeli kissé a borospoharat jelezvén, hogy a nagy munka alatt ő bizony a bor rendelését érti.*
//Karoran Dor//
*Az ember azt gondolná, hogy ha meg van a viszonylag kényelmesnek és felszereltségében nem is olyan hiányosnak mondható otthon, akkor nem igazán van szüksége a fogadók alkoholgőzös, zsivajtól egyáltalán nem mentes légterére. Most mégis feltűnik a szőkeség egymagában, nem először, mert az egyedüllét azért csak sarkallja arra, hogy élvezzen egy kicsit a társasági életből. Erre pedig a legjobb hely mi más lehetne, mint a Pegazus. Kényelmes léptekkel közelíti meg a vaskos faajtót, a hűvös kinti szél miatt közben jobban összehúzza magán köpenyét. A hideg kilincsre sem esik jól ráfognia, de kecsegtető a benti kályha ontotta meleg gondolata. Nem is tétovázik, amilyen hamar nyílik is az ajtó olyan hamar csukja be maga után. Elégedett sóhajjal pillant körbe. A köszöntést egy biccentéssel le is tudja, hisz kétli, hogy bárki is felfigyelne rá, meg a beszélgetők zsivaja úgy is elnyomná a hangját. Így következő célállomása már csak a pult, amit egyenesen meg is céloz. Igyekszik minél hamarabb magára vonni a fogadós figyelmét, amint sikerrel jár már adja is le a rendelését. Szokás szerint nem gondolkodik sokáig, így 11 aranyat elő is keresve kér ki egy pohár Bort.
Az egyetlen alkoholos ital, amit jóízűen képes is elfogyasztani, így amint megkapja elégedett fizimiskával fogja is kézbe poharát, majd belekortyolva sóhajt fel jólesőn. A kellemes benti levegő és a bor kortyolgatása utáni érzés sokkal elégedettebbé varázsolja, mint mikor betért. Már csak helyet kéne vadásznia, ahol elgondolkodhat azon, hogy itt vacsorázzon e meg, vagy a bor után, szokás szerint magányosan ballagjon is haza. Meg is fordultában könyékkel kissé neki is ütközik a mellette álló férfinak, akit tüzetesebben ekkor vesz észre, hisz eddig a megérkezése és a rendelés teljesen elfoglalta. De most, hogy sikeresen lekönyökölte szerencsétlen "áldozatát" már bocsánatkérően emeli rá kék íriszeit.*
- Ne haragudjon, kicsit belebambultam a nagy munkába.
*Nevet is fel zavartan, ahogy megemeli kissé a borospoharat jelezvén, hogy a nagy munka alatt ő bizony a bor rendelését érti.*
1305. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-05-28 14:22:10
Üzenet elküldve: 2020-05-28 14:22:10
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Peuch Myard//
*Ki ne ismerné a Arthenior városának egyik ékkövét, a középponthoz közel elterülő Pegazus fogadót, mely átutazóknak és itt élőknek egyaránt nyújt feltöltődést, társaságot, vagy akár csak menedéket egy-egy éjszakára, tartozzanak bármilyen furcsa fajtájához a világ élőlényeinek, és legyen céljuk akár nemes, akár sötét, erszényük akár vastag, akár elég vékony ahhoz, hogy a következő italt már egy cimborájuknak kell állnia. Karoran Dor valószínűleg nem számít túlságosan különös vendégnek, amikor úgy dönt, hogy megközelíti a helyet, vagy ha igen, hát nem ő az egyetlen furcsa szerzete a világ ezen meglepően érdekes, és esetenként rendkívül zsúfolt szegletének. Ahogy benyit az ajtón, kellemes melegség csapja meg bőrét a tőle oldalra található kályhából. Gyorsan be is csukja maga mögött az ódon faajtót, hogy ne az udvart fűtsék, majd elindul a pult felé, ahol a fogadós remélhetőleg fel fogja venni rendelését. Választása egy 5 aranyba kerülő Gyümölcstea, mint majdnem mindig. Ha ezzel elkészült és minden rendben ment, már csak annyi dolga maradt hátra, hogy ülőhelyet keressen magának. Nem ül le a pultnál, annak hátat fordítva kémleli a valahogy tágasnak ható, de valójában inkább kicsi, otthonos belső teret, szabad helyek, esetleg érdekes emberek vagy asztaltársaságok után kutatva, akikhez csatlakozhat. Belekortyol a friss teába. Nem olyan, mint az otthoni, ezért nem nyeri el maradéktalanul tetszését, de azért azt sem lehet mondani, hogy teljesen elégedetlen lenne. Kissé hetykén, két könyökét a háta mögött a pultra téve, lazán arra dőlve kémleli az asztalokat. Valószínűleg senki sem törődik vele különösebben, és nem is lehet elmondani róla, hogy figyelemre vágyna. Végül kiissza a teát, mintha csak egy alkoholista lenne, aki egy napi fárasztó munka után hozzájutott az első pálinkához, de valójában erről szó sincs, hiszen ő maga nem él ilyen szerekkel. Magánya már-már frusztráló, ennek ellenére meglehetősen jó kedvvel morfondírozik azon, mit is kezdhetne magával.*
//Peuch Myard//
*Ki ne ismerné a Arthenior városának egyik ékkövét, a középponthoz közel elterülő Pegazus fogadót, mely átutazóknak és itt élőknek egyaránt nyújt feltöltődést, társaságot, vagy akár csak menedéket egy-egy éjszakára, tartozzanak bármilyen furcsa fajtájához a világ élőlényeinek, és legyen céljuk akár nemes, akár sötét, erszényük akár vastag, akár elég vékony ahhoz, hogy a következő italt már egy cimborájuknak kell állnia. Karoran Dor valószínűleg nem számít túlságosan különös vendégnek, amikor úgy dönt, hogy megközelíti a helyet, vagy ha igen, hát nem ő az egyetlen furcsa szerzete a világ ezen meglepően érdekes, és esetenként rendkívül zsúfolt szegletének. Ahogy benyit az ajtón, kellemes melegség csapja meg bőrét a tőle oldalra található kályhából. Gyorsan be is csukja maga mögött az ódon faajtót, hogy ne az udvart fűtsék, majd elindul a pult felé, ahol a fogadós remélhetőleg fel fogja venni rendelését. Választása egy 5 aranyba kerülő Gyümölcstea, mint majdnem mindig.
Ha ezzel elkészült és minden rendben ment, már csak annyi dolga maradt hátra, hogy ülőhelyet keressen magának. Nem ül le a pultnál, annak hátat fordítva kémleli a valahogy tágasnak ható, de valójában inkább kicsi, otthonos belső teret, szabad helyek, esetleg érdekes emberek vagy asztaltársaságok után kutatva, akikhez csatlakozhat. Belekortyol a friss teába. Nem olyan, mint az otthoni, ezért nem nyeri el maradéktalanul tetszését, de azért azt sem lehet mondani, hogy teljesen elégedetlen lenne. Kissé hetykén, két könyökét a háta mögött a pultra téve, lazán arra dőlve kémleli az asztalokat. Valószínűleg senki sem törődik vele különösebben, és nem is lehet elmondani róla, hogy figyelemre vágyna. Végül kiissza a teát, mintha csak egy alkoholista lenne, aki egy napi fárasztó munka után hozzájutott az első pálinkához, de valójában erről szó sincs, hiszen ő maga nem él ilyen szerekkel. Magánya már-már frusztráló, ennek ellenére meglehetősen jó kedvvel morfondírozik azon, mit is kezdhetne magával.*
1304. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-05-28 05:50:14
Üzenet elküldve: 2020-05-28 05:50:14
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Büdösek egymás között//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A megjegyzésre sunyin elmosolyodik, majd színpadias tökéletességgel sóhajt fel drámaian.*
- A hozzam hasonló szerencsétlen, elveszett nőket pedig hidd el mindig elnyomják a hozzád hasonló alfa hímek.
*Mély fájdalommal az arcán legyintget is a férfi felé, majd halkan felrötyögve vonja meg a vállait.*
- Nos igen, komolyra fordítva a szót ettől én sem félek.
*Ingatja meg a fejét vigyorogva, majd a férfi lelkesedésére már csak röviden kuncog egyet. Próbálva sajnálatot tettetni nyúl át az asztal fölött, hogy finoman a kezére fogjon vigasztalásként, hogy ma nem tudtak valami jó segges fehérnépet szerezni Nárcisznak.*
- Talán majd holnap a reggeli mellé jön valami faros kis takaros.
*Vigyorodik el szélesen, majd amíg a férfi belekezd a mesébe, addig ő maga is az italt kortyolgatva dől hátra a széken és figyelmesen hallgatja.*
- Nem 'tom. *Vonja is meg a vállait, ahogy a száját is elhúzza.* Azt hittem, ha útra kelek, akkor kialakul, hogy merre haladjon tovább az életem, de nem így lett. A vért meguntam már régen, meg azt is, hogy vakon kövessem mások parancsait pénzért. Lehet, hogy röhögni fogsz, de egyre kecsegtetőbbnek tűnik az, hogy családom legyen. Azért ez a barbár szív is meg tud lágyulni egy kis szaros látványától. *Vonogatja meg vigyorogva a szemöldökeit.* Szerzek magamnak egy nagydarab, erős barbár férfit, akinek szülhetek egy halom izmos kölyköt.
*Nevet fel halkan, majd a folytatás előtt még felhajtja a maradék italát.*
- De komolyra fordítva a szót tényleg jó lenne letelepedni és egy kicsit unalmasan élni az életet. Olyat, ami tényleg tetszik, amit magamnak formálok. És ha ezt egy férfival és egy gyerekkel teszem, hát nagy kaland, lehet, hogy kiderül, hogy tényleg nekem való a családalapítás. De, ha mégsem tetszene, akkor valószínűleg visszamegyek a gyökerekhez és folytatok mindent ott, ahol abbahagytam.
*Az utolsó kortyot meglögyböli a pohár alján, majd ki is issza gyorsan. A magányosan maradt poharat pedig csak félretolja kézfejével, hogy aztán a karjait összefonva mellei előtt pillantson vissza a férfira.*
- Ha így lesz, akkor nekiállok edzeni, hogy visszanyerjem a régi formám. Ha ez sem válik be, akkor pedig feladok egy hirdetést, hogy hóhajú barbár jó pénzért megfürdik bárki fiával a folyóban.
*Ismét kuncogva kényelmesedik el, majd sóhajtva ingatja meg a fejét. Tervei vannak, s a beszélgetésük hatására még bővült is a lista, de megvalósítani egyiket sem könnyű. Egy része vágyja az unalmas polgári életet, de a mélybe rejtett fele még mindig a véres csatamezőről áhítozik. A döntés nem könnyű, mert ha az egyik mellett dönt, akkor a másikat a feledés homályába kell, hogy száműzze.*
- Aztán meg úgy is csak sodor valamit az élet, amitől majd könnyebben döntök. De a legközelebbi terveim most egyelőre kimerülnek abban, hogy egy hegyesfülű fickóval henteregjek hol itt hol ott.
*Célozgat is a férfi felé, hogy továbbra sem tett le a mai napjuk kellemesnek ítélt folytatásáról.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A megjegyzésre sunyin elmosolyodik, majd színpadias tökéletességgel sóhajt fel drámaian.*
- A hozzam hasonló szerencsétlen, elveszett nőket pedig hidd el mindig elnyomják a hozzád hasonló alfa hímek.
*Mély fájdalommal az arcán legyintget is a férfi felé, majd halkan felrötyögve vonja meg a vállait.*
- Nos igen, komolyra fordítva a szót ettől én sem félek.
*Ingatja meg a fejét vigyorogva, majd a férfi lelkesedésére már csak röviden kuncog egyet. Próbálva sajnálatot tettetni nyúl át az asztal fölött, hogy finoman a kezére fogjon vigasztalásként, hogy ma nem tudtak valami jó segges fehérnépet szerezni Nárcisznak.*
- Talán majd holnap a reggeli mellé jön valami faros kis takaros.
*Vigyorodik el szélesen, majd amíg a férfi belekezd a mesébe, addig ő maga is az italt kortyolgatva dől hátra a széken és figyelmesen hallgatja.*
- Nem 'tom. *Vonja is meg a vállait, ahogy a száját is elhúzza.* Azt hittem, ha útra kelek, akkor kialakul, hogy merre haladjon tovább az életem, de nem így lett. A vért meguntam már régen, meg azt is, hogy vakon kövessem mások parancsait pénzért. Lehet, hogy röhögni fogsz, de egyre kecsegtetőbbnek tűnik az, hogy családom legyen. Azért ez a barbár szív is meg tud lágyulni egy kis szaros látványától. *Vonogatja meg vigyorogva a szemöldökeit.* Szerzek magamnak egy nagydarab, erős barbár férfit, akinek szülhetek egy halom izmos kölyköt.
*Nevet fel halkan, majd a folytatás előtt még felhajtja a maradék italát.*
- De komolyra fordítva a szót tényleg jó lenne letelepedni és egy kicsit unalmasan élni az életet. Olyat, ami tényleg tetszik, amit magamnak formálok. És ha ezt egy férfival és egy gyerekkel teszem, hát nagy kaland, lehet, hogy kiderül, hogy tényleg nekem való a családalapítás. De, ha mégsem tetszene, akkor valószínűleg visszamegyek a gyökerekhez és folytatok mindent ott, ahol abbahagytam.
*Az utolsó kortyot meglögyböli a pohár alján, majd ki is issza gyorsan. A magányosan maradt poharat pedig csak félretolja kézfejével, hogy aztán a karjait összefonva mellei előtt pillantson vissza a férfira.*
- Ha így lesz, akkor nekiállok edzeni, hogy visszanyerjem a régi formám. Ha ez sem válik be, akkor pedig feladok egy hirdetést, hogy hóhajú barbár jó pénzért megfürdik bárki fiával a folyóban.
*Ismét kuncogva kényelmesedik el, majd sóhajtva ingatja meg a fejét. Tervei vannak, s a beszélgetésük hatására még bővült is a lista, de megvalósítani egyiket sem könnyű. Egy része vágyja az unalmas polgári életet, de a mélybe rejtett fele még mindig a véres csatamezőről áhítozik. A döntés nem könnyű, mert ha az egyik mellett dönt, akkor a másikat a feledés homályába kell, hogy száműzze.*
- Aztán meg úgy is csak sodor valamit az élet, amitől majd könnyebben döntök. De a legközelebbi terveim most egyelőre kimerülnek abban, hogy egy hegyesfülű fickóval henteregjek hol itt hol ott.
*Célozgat is a férfi felé, hogy továbbra sem tett le a mai napjuk kellemesnek ítélt folytatásáról.*
1303. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-05-27 17:52:44
Üzenet elküldve: 2020-05-27 17:52:44
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Svir és asztaltársasága figyelmébe//
*A csigaház vagy kagyló dolgára végül már csak lazán legyint. Akármilyen is, nem lehet olyan szép, hogy holmi tündérek így nyerészkedhessenek a megszerzésével. A szakács említését már éppen kezdeni megindokolni, amikor aztán magyarázatot kap a dologra. Így máris mindjárt más, eltérő szakértelemre van szükség. A fordulat még csak nem is rossz, mivel Svir sokkal jobban ért a különböző varázsitalok elkészítéséhez, mint a finom vacsora megfőzéséhez. Előbbi kedvtelésből űzi a szabadidejében, utóbbit viszont csak tábori szükségletként végzi, ha nagyon muszáj.*
– Nos kedves, tulajdonképpen értek hozzá valamicskét. Persze nem vagyok hivatásos méregkeverő vagy gyógyító, Nestar mesternek a nyomába sem érek, de ez egy egyszerűbb dolog, szoktam vele boldogulni. *Talán nagyzol, talán nem, mindenesetre úgy tűnhet, hogy érdekli a felvetett megbízás. Közelebb hajol a Wellyradona által elővett italokhoz, hogy jobban megnézze őket.*
– Igen, ennek sikerülnie kell. Otthon meg tudnám csinálni. *A nőre néz, bólint, aztán felegyenesedik, hogy hátradőljön a széken.*
– Sok pénzre már nincs szükségem, van lovam és házam is, meg a betevőre való. Mi mást tudsz felajánlani a segítségért cserébe? *Neki egyelőre nincsen konkrét ötlete, ezért is kérdezi a nőt. Hátha az ő fejében felötlik egy jópofa ötlet. Örülne, ha meglepnék valamivel.*
*A csigaház vagy kagyló dolgára végül már csak lazán legyint. Akármilyen is, nem lehet olyan szép, hogy holmi tündérek így nyerészkedhessenek a megszerzésével. A szakács említését már éppen kezdeni megindokolni, amikor aztán magyarázatot kap a dologra. Így máris mindjárt más, eltérő szakértelemre van szükség. A fordulat még csak nem is rossz, mivel Svir sokkal jobban ért a különböző varázsitalok elkészítéséhez, mint a finom vacsora megfőzéséhez. Előbbi kedvtelésből űzi a szabadidejében, utóbbit viszont csak tábori szükségletként végzi, ha nagyon muszáj.*
– Nos kedves, tulajdonképpen értek hozzá valamicskét. Persze nem vagyok hivatásos méregkeverő vagy gyógyító, Nestar mesternek a nyomába sem érek, de ez egy egyszerűbb dolog, szoktam vele boldogulni. *Talán nagyzol, talán nem, mindenesetre úgy tűnhet, hogy érdekli a felvetett megbízás. Közelebb hajol a Wellyradona által elővett italokhoz, hogy jobban megnézze őket.*
– Igen, ennek sikerülnie kell. Otthon meg tudnám csinálni. *A nőre néz, bólint, aztán felegyenesedik, hogy hátradőljön a széken.*
– Sok pénzre már nincs szükségem, van lovam és házam is, meg a betevőre való. Mi mást tudsz felajánlani a segítségért cserébe? *Neki egyelőre nincsen konkrét ötlete, ezért is kérdezi a nőt. Hátha az ő fejében felötlik egy jópofa ötlet. Örülne, ha meglepnék valamivel.*
1302. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-05-27 17:44:19
Üzenet elküldve: 2020-05-27 17:44:19
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Az igazság ára//
//Hullanézőben//
* A hullaszag ami megcsapja őket nem ismeretlen a zsoldos számára, azonban felettébb különös. Elgondolkodva húzza össze a szemöldökét, és szűkül össze a szeme, miközben a levegőbe szagol. *
- Azt mondták ma halt meg, nem? * Kérdezi Jenarit, figyelmen kívül hagyva annak kérdését. Ő biztos, hogy nem fog senkit elhurcolni, aki ilyen szinten halott. *
- Viszont ez a dögszag, több napos hullára utal. Az első pár órában semmilyen szaga nem kéne legyen. Ha gondolod, akkor nézd meg, hogy milyen merev. A harctéren megfigyelték, hogy a halál után a test bemerevedik, ilyenkor sokkal könnyebb szállítani, fél nap alatt szinte mozdíthatatlanok a végtagok. Viszont amikor oszlásnak indul, akkor megint olyan, mint egy baba. És ez a szag bizony oszlást jelent. * Mondja Pash, bár be kell vallja, hogy nem egy szakértője a hulláknak. Ő csak azt tudja, hogy ha valakit megöl, akkor célszerű még az előtt elföldelni, hogy ilyen szagot adna ki magából. *
- Ez nem rossz. * Lép inkább a kardhoz, láthatóan jobban érdekli, mint a halott férfi. Általában hüvelyben tárolják ezeket, így ha ebben van, akkor kihúzza, hogy megnézze a pengéjét. Meg is szagolja azt, méreg nyomát keresve. Ha nem hüvelyben van, akkor keresni kezdi, mert nem szokás a kardokat kézben, vagy csupaszon viselni. Ha alapból abban volt, vagy utólag talál hüvelyt, akkor pedig az oldalára csatolja a kardot, a fokossal ellentétes oldalra. *
//Hullanézőben//
* A hullaszag ami megcsapja őket nem ismeretlen a zsoldos számára, azonban felettébb különös. Elgondolkodva húzza össze a szemöldökét, és szűkül össze a szeme, miközben a levegőbe szagol. *
- Azt mondták ma halt meg, nem? * Kérdezi Jenarit, figyelmen kívül hagyva annak kérdését. Ő biztos, hogy nem fog senkit elhurcolni, aki ilyen szinten halott. *
- Viszont ez a dögszag, több napos hullára utal. Az első pár órában semmilyen szaga nem kéne legyen. Ha gondolod, akkor nézd meg, hogy milyen merev. A harctéren megfigyelték, hogy a halál után a test bemerevedik, ilyenkor sokkal könnyebb szállítani, fél nap alatt szinte mozdíthatatlanok a végtagok. Viszont amikor oszlásnak indul, akkor megint olyan, mint egy baba. És ez a szag bizony oszlást jelent. * Mondja Pash, bár be kell vallja, hogy nem egy szakértője a hulláknak. Ő csak azt tudja, hogy ha valakit megöl, akkor célszerű még az előtt elföldelni, hogy ilyen szagot adna ki magából. *
- Ez nem rossz. * Lép inkább a kardhoz, láthatóan jobban érdekli, mint a halott férfi. Általában hüvelyben tárolják ezeket, így ha ebben van, akkor kihúzza, hogy megnézze a pengéjét. Meg is szagolja azt, méreg nyomát keresve. Ha nem hüvelyben van, akkor keresni kezdi, mert nem szokás a kardokat kézben, vagy csupaszon viselni. Ha alapból abban volt, vagy utólag talál hüvelyt, akkor pedig az oldalára csatolja a kardot, a fokossal ellentétes oldalra. *
1301. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-05-27 17:33:31
Üzenet elküldve: 2020-05-27 17:33:31
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Egy fekete dália//
* A nő apró jelzése, hogy hozzá simul Salwarhoz annak közelségét érezve vigyort csal a mélységi arcára. Felérve látja, hogy a tolvaj lányka egyből a lényegre tér, és mivel Shyine pozitív visszajelzést ad a dologra, sőt, pimaszul a férfi felé pillant, ezért ő sem fogja vissza magát. Határozott, de nem sietős léptekkel az ágyhoz sétál, és a fekete dália másik oldalán foglal helyet, mellé ülve az ágyba. Óvatosan végigsimít a hátán, mielőtt ő is a nyakát kezdené csókokkal ostromolni. Bár kicsit tart tőle, hogy kettejük együttes munkálkodása akár sok is lehet, nem gondolja, hogy ez valóban veszélyes vállalkozás lenne. Szabad kezével, amelyik nem a kettejük között található nő hátán játszadozik pedig Ysanee felé nyúl, és végigsimít annak karján, mielőtt a nyakát kezdené el ujjai hegyével cirógatni. Így viszont ölelésébe ejti Shyinet, bár nem gondolja, hogy ezt bárki is ellenezné. Nem szól semmit, amúgy sincs már értelme a beszédnek, itt a tettek a mérvadóak, de attól is tart, hogy Eeyr átka elrontaná ezt az estét. *
* A nő apró jelzése, hogy hozzá simul Salwarhoz annak közelségét érezve vigyort csal a mélységi arcára. Felérve látja, hogy a tolvaj lányka egyből a lényegre tér, és mivel Shyine pozitív visszajelzést ad a dologra, sőt, pimaszul a férfi felé pillant, ezért ő sem fogja vissza magát. Határozott, de nem sietős léptekkel az ágyhoz sétál, és a fekete dália másik oldalán foglal helyet, mellé ülve az ágyba. Óvatosan végigsimít a hátán, mielőtt ő is a nyakát kezdené csókokkal ostromolni. Bár kicsit tart tőle, hogy kettejük együttes munkálkodása akár sok is lehet, nem gondolja, hogy ez valóban veszélyes vállalkozás lenne. Szabad kezével, amelyik nem a kettejük között található nő hátán játszadozik pedig Ysanee felé nyúl, és végigsimít annak karján, mielőtt a nyakát kezdené el ujjai hegyével cirógatni. Így viszont ölelésébe ejti Shyinet, bár nem gondolja, hogy ezt bárki is ellenezné. Nem szól semmit, amúgy sincs már értelme a beszédnek, itt a tettek a mérvadóak, de attól is tart, hogy Eeyr átka elrontaná ezt az estét. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436