Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 248 (4941. - 4960. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4960. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-05-22 22:20:06
Üzenet elküldve: 2014-05-22 22:20:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Aletai, Tifa//
*Halkan felnevet, ahogy Aletai és Tifa játszadozását hallgatja, nem igazán látott még hasonlót, leginkább ahhoz tudná hasonlítani, mintha kerülgetnék, mégis valahogy kóstolgatnák egymást. Ugyan egyértelműen Aletai áll nyerésre, inkább tiszteletet érez, mintsem féltékenységet. Persze ez nem azt jelenti, hogy ilyen könnyedén feladná...*
- Elismerem, hogy van abban valami, amit mondasz. De kellemetlen érzés, ha nem láthatom az eget.
*Talán félig elf léte, vagy korábbi életmódja az, ami biztosítja erős természetszeretét, megszokta, hogy avar között ébredjen, és egész testén érezze az időjárás viszontagságait.*
- Nincs különösebb problémám a fajtársaiddal, elvégre mégha fajuk egyezik is, éppoly különbözőek lehetnek, mint Aletai meg én.
*Vonja meg a vállát, elvégre bár fajuk megegyezik, mégis eléggé különbözőek a férfival, és ez valószínűleg nem csak a tapasztalatbeli különbség miatt van. Tifa javaslatára melegen elmosolyodik.*
- Ne félj, behajtom rajtad az ajánlatodat.
*Kacsint a lányra vigyorogva. Mosolya csak szélesedik, ahogy a lány halk sóhajjal mozgatja meg tagjait, tekintete kissé elkalandozik testén...*
- Jól hangzik, bár még nem jártam ilyen helyen...
*Természetesen nem kerülik el a pajzán gondolatok a fiú elméjét, de igyekszik kitisztítani a fejét, hogy aztán kissé összeszedettebben pillantson Aletai felé. Neki is jól esne, ha pihentethetné kissé tagjait, elvégre hosszú utat tett meg idáig, amit még nem volt alkalma kipihenni.*
*Halkan felnevet, ahogy Aletai és Tifa játszadozását hallgatja, nem igazán látott még hasonlót, leginkább ahhoz tudná hasonlítani, mintha kerülgetnék, mégis valahogy kóstolgatnák egymást. Ugyan egyértelműen Aletai áll nyerésre, inkább tiszteletet érez, mintsem féltékenységet. Persze ez nem azt jelenti, hogy ilyen könnyedén feladná...*
- Elismerem, hogy van abban valami, amit mondasz. De kellemetlen érzés, ha nem láthatom az eget.
*Talán félig elf léte, vagy korábbi életmódja az, ami biztosítja erős természetszeretét, megszokta, hogy avar között ébredjen, és egész testén érezze az időjárás viszontagságait.*
- Nincs különösebb problémám a fajtársaiddal, elvégre mégha fajuk egyezik is, éppoly különbözőek lehetnek, mint Aletai meg én.
*Vonja meg a vállát, elvégre bár fajuk megegyezik, mégis eléggé különbözőek a férfival, és ez valószínűleg nem csak a tapasztalatbeli különbség miatt van. Tifa javaslatára melegen elmosolyodik.*
- Ne félj, behajtom rajtad az ajánlatodat.
*Kacsint a lányra vigyorogva. Mosolya csak szélesedik, ahogy a lány halk sóhajjal mozgatja meg tagjait, tekintete kissé elkalandozik testén...*
- Jól hangzik, bár még nem jártam ilyen helyen...
*Természetesen nem kerülik el a pajzán gondolatok a fiú elméjét, de igyekszik kitisztítani a fejét, hogy aztán kissé összeszedettebben pillantson Aletai felé. Neki is jól esne, ha pihentethetné kissé tagjait, elvégre hosszú utat tett meg idáig, amit még nem volt alkalma kipihenni.*
4959. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-05-22 19:24:47
Üzenet elküldve: 2014-05-22 19:24:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 397
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 397
Játékstílus: Szelíd
// Görbe este//
* Már messziről hallja a fogadó zaját; a nap még nem is oly rég tért nyugovóra, de a Pegazusban már húzzák a kobzosok, táncol a nép, s patakokban folyik az alkohol. Érzékeny szemeinek beletelik pár szekundumba, mire megszokják a pislákoló gyertyák fényében sürgő színes kavalkád látványát, de aztán egyenest meg is indul a pultnak, hogy minél hamarabb szomját oltsa.
Miközben átvág a tömegen, s szemérmetlenül odébb taszajt néhány útjába kerülő részeg törpét, ajkára széles mosoly hág; végre muzsika, hangos nevetés, énekszó és almabor keserédes illata ölelik körül, kopácsolás és fullasztó porfelhő helyett. Igen sokan gyűltek ma itt össze, ez pedig kedvére való, csak akad a tömegben egy régi cimbora, vagy szemrevaló, ledér nőcske, kivel csaphat egy görbe estét.
Látszólag a pultos azt sem tudja merre áll a feje, nem győzi a kuncsaftokat itallal, ezért hát a hóhajú nem is bajlódik formalitásokkal, egyszerűen csak megkerüli a pultot, lekap a polcról egy üveg vörösBor-t, s a pulton hagyva 9 aranyat, meg némi borravalót már el is indul az asztalok felé.
Nincs egyszerű dolga, hisz majd' minden asztal tele, meg is kell néhány lépés után állnia, hogy jobban szemügyre vegye a kocsmát. Az ital még bontatlan, most csak csípőre tett kézzel forgatja fejét jobbra-balra, aztán vérvörös szeme meg is csillan, mikor meglátja a tökéletes helyet, egy üresen álldogáló kopott széket, rögvest egy igen megnyerő nőcske mellett. A karcsú barna bíborszín ruhában üldögél egymagában, kivillanó dekoltázsa felett kortyolja italát, s... olvas!*
~ Első ránézésre azt hittem ágyas!~ * Fut át a mélységi agyán az első gondolat a könyvre tekintve, a telt, érzéki ajkak, merész viselet, s csábos kék szemek láttán azt hitte kurtizánnal van dolga, de azok nem sűrűn értik a betűket, nem felolvasással keresik napi betevőjüket. Talán akkor egy előkelő nemes, kinek erszénye dagad a pénztől, ráadásul még szép is, így megjátszania sem kellene, hogy csapja neki a szelet... Nem tétovázik tovább, már mellette is terem, az üveg bort a könyvébe feledkezett nőstény elé téve, egy könnyed mozdulattal, csak úgy lazán bele is huppan az üres székbe. *
- Hogyhogy csak így egyedül, kisasszony?
* Egy látszólag előkelő nőnek előkelő modor jár, így a férfi legékesebb, dallamos hangját vette elé, hamuszín arcán persze ott ül a pimasz, széles mosoly, ahogy az idegen arcnak szegezi tekintetét. *
- Na jó, tudom, ez így túl közhelyes kezdés, ugorjunk is tovább..., * Folytatja rögvest, még mielőbb a másik az iménti kérdésre választ adhatna * -... mi olyan van ebben a könyvben, hogy érdekesebb, mint az ének, meg a tánc? Látom, hogy inni legalább iszik, bár azt se sokat. Szabad?
* Időközben a dugó elhagyta az üveget, a hím most kérdőn tekint a hölgyre, teletöltheti-e annak csaknem üres poharát? Ha igen, akkor úgy is tesz, majd rajta a sor, hogy nagyot húzzon a testes vörösből. Míg nyelvén ízlelgeti a finom aromát, kényelmesen hátradől ültében, fészkelődik cseppet, de továbbra is megnyerő mosollyal, kíváncsian vizslatja a könyvecske gazdáját. *
* Már messziről hallja a fogadó zaját; a nap még nem is oly rég tért nyugovóra, de a Pegazusban már húzzák a kobzosok, táncol a nép, s patakokban folyik az alkohol. Érzékeny szemeinek beletelik pár szekundumba, mire megszokják a pislákoló gyertyák fényében sürgő színes kavalkád látványát, de aztán egyenest meg is indul a pultnak, hogy minél hamarabb szomját oltsa.
Miközben átvág a tömegen, s szemérmetlenül odébb taszajt néhány útjába kerülő részeg törpét, ajkára széles mosoly hág; végre muzsika, hangos nevetés, énekszó és almabor keserédes illata ölelik körül, kopácsolás és fullasztó porfelhő helyett. Igen sokan gyűltek ma itt össze, ez pedig kedvére való, csak akad a tömegben egy régi cimbora, vagy szemrevaló, ledér nőcske, kivel csaphat egy görbe estét.
Látszólag a pultos azt sem tudja merre áll a feje, nem győzi a kuncsaftokat itallal, ezért hát a hóhajú nem is bajlódik formalitásokkal, egyszerűen csak megkerüli a pultot, lekap a polcról egy üveg vörösBor-t, s a pulton hagyva 9 aranyat, meg némi borravalót már el is indul az asztalok felé.
Nincs egyszerű dolga, hisz majd' minden asztal tele, meg is kell néhány lépés után állnia, hogy jobban szemügyre vegye a kocsmát. Az ital még bontatlan, most csak csípőre tett kézzel forgatja fejét jobbra-balra, aztán vérvörös szeme meg is csillan, mikor meglátja a tökéletes helyet, egy üresen álldogáló kopott széket, rögvest egy igen megnyerő nőcske mellett. A karcsú barna bíborszín ruhában üldögél egymagában, kivillanó dekoltázsa felett kortyolja italát, s... olvas!*
~ Első ránézésre azt hittem ágyas!~ * Fut át a mélységi agyán az első gondolat a könyvre tekintve, a telt, érzéki ajkak, merész viselet, s csábos kék szemek láttán azt hitte kurtizánnal van dolga, de azok nem sűrűn értik a betűket, nem felolvasással keresik napi betevőjüket. Talán akkor egy előkelő nemes, kinek erszénye dagad a pénztől, ráadásul még szép is, így megjátszania sem kellene, hogy csapja neki a szelet... Nem tétovázik tovább, már mellette is terem, az üveg bort a könyvébe feledkezett nőstény elé téve, egy könnyed mozdulattal, csak úgy lazán bele is huppan az üres székbe. *
- Hogyhogy csak így egyedül, kisasszony?
* Egy látszólag előkelő nőnek előkelő modor jár, így a férfi legékesebb, dallamos hangját vette elé, hamuszín arcán persze ott ül a pimasz, széles mosoly, ahogy az idegen arcnak szegezi tekintetét. *
- Na jó, tudom, ez így túl közhelyes kezdés, ugorjunk is tovább..., * Folytatja rögvest, még mielőbb a másik az iménti kérdésre választ adhatna * -... mi olyan van ebben a könyvben, hogy érdekesebb, mint az ének, meg a tánc? Látom, hogy inni legalább iszik, bár azt se sokat. Szabad?
* Időközben a dugó elhagyta az üveget, a hím most kérdőn tekint a hölgyre, teletöltheti-e annak csaknem üres poharát? Ha igen, akkor úgy is tesz, majd rajta a sor, hogy nagyot húzzon a testes vörösből. Míg nyelvén ízlelgeti a finom aromát, kényelmesen hátradől ültében, fészkelődik cseppet, de továbbra is megnyerő mosollyal, kíváncsian vizslatja a könyvecske gazdáját. *
4958. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-05-22 13:40:21
Üzenet elküldve: 2014-05-22 13:40:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Aletai, Rei//
- Egy magadfajta embernek mindig vannak rejtegetnivalói és gondoltam egy kertésznek nem csak kardja van.
*Széles mosolyra húzódnak ajkai. Mióta megtudta ezt a tényt nem képes túllépni rajta, hogy ne hozza fel még párszor. Főleg Aletai kéjes megjegyzései után. Nem az a felháborodós típus mivel élete nagy részét férfiemberek között töltötte, és bőven kapott hideget, meleget ezért nem részesíti incselkedő partnerét testi kontaktusban.
"Nem ér annyit, hogy rajtahagyjam jegyemet akármilyen formában. Csupán a kialakult helyzetet élvezi. Kei pedig még mindig eléggé szűkszavú. Akármennyire is próbálom kifürkészni gondolatait nem igen sikerül. Egyszerű lélek, de mégis érdekel."
Valóság sivár világába a két férfi beszéde téríti vissza.
"Nem csoda hogy nem bírják a tiszta vérűeket. Messze nem részesülhettek olyan elbánásban, mint az én fajtám. Vajon ha kipróbálhatnák, akkor változna a véleményük?"
Mereng el.
"Nem, nem hiszem, mert ha visszacsöppennének szánalmas kis életükbe, akkor még felháborodottabbak lennének. Sehogy se jó."*
- Ennyire szörnyű lenne a fajtám számotokra? Biztosan nem a tisztelettudóbb testvéreimmel találkoztatok akkor.
*Tekintete ismét komolyra fordul. Hadjáratai során ő maga is művelt szörnyű dolgokat, de azokat is csak a parancs miatt. Akkoriban még szent volt neki apja szava, aki későbbiekben szinte kitagadta őt.*
- Szívesen megmutatnám a városi élet rejtelmeit, alapszabályait teendőit, de csak ha nincs ellenedre.
*Még sose mutatott kedvesség tör elő belőle, ami meglepő lehet kacérkodó ivópajtásának. Ez az arca sokkal bájosabb és csábítóbb, mint az eddigiek.*
- Ah, a vállaim.
*Jegyzi meg halkan közben apró mozdulatokkal próbálja átmozgatni testét. Mióta Artheniorba érkezett nem igen végzett nehéz fizikai munkát és ezt érzi is magán.*
- Teljesen beálltak a végtagjaim. Mit szólnának hozzá az urak, ha valami kellemesebb és pihentetőbb helyen folytatnánk beszélgetésünket? Mondjuk a helyi fürdőben? Sok jót hallottam már róla, de még nem volt szerencsém kipróbálni.
- Egy magadfajta embernek mindig vannak rejtegetnivalói és gondoltam egy kertésznek nem csak kardja van.
*Széles mosolyra húzódnak ajkai. Mióta megtudta ezt a tényt nem képes túllépni rajta, hogy ne hozza fel még párszor. Főleg Aletai kéjes megjegyzései után. Nem az a felháborodós típus mivel élete nagy részét férfiemberek között töltötte, és bőven kapott hideget, meleget ezért nem részesíti incselkedő partnerét testi kontaktusban.
"Nem ér annyit, hogy rajtahagyjam jegyemet akármilyen formában. Csupán a kialakult helyzetet élvezi. Kei pedig még mindig eléggé szűkszavú. Akármennyire is próbálom kifürkészni gondolatait nem igen sikerül. Egyszerű lélek, de mégis érdekel."
Valóság sivár világába a két férfi beszéde téríti vissza.
"Nem csoda hogy nem bírják a tiszta vérűeket. Messze nem részesülhettek olyan elbánásban, mint az én fajtám. Vajon ha kipróbálhatnák, akkor változna a véleményük?"
Mereng el.
"Nem, nem hiszem, mert ha visszacsöppennének szánalmas kis életükbe, akkor még felháborodottabbak lennének. Sehogy se jó."*
- Ennyire szörnyű lenne a fajtám számotokra? Biztosan nem a tisztelettudóbb testvéreimmel találkoztatok akkor.
*Tekintete ismét komolyra fordul. Hadjáratai során ő maga is művelt szörnyű dolgokat, de azokat is csak a parancs miatt. Akkoriban még szent volt neki apja szava, aki későbbiekben szinte kitagadta őt.*
- Szívesen megmutatnám a városi élet rejtelmeit, alapszabályait teendőit, de csak ha nincs ellenedre.
*Még sose mutatott kedvesség tör elő belőle, ami meglepő lehet kacérkodó ivópajtásának. Ez az arca sokkal bájosabb és csábítóbb, mint az eddigiek.*
- Ah, a vállaim.
*Jegyzi meg halkan közben apró mozdulatokkal próbálja átmozgatni testét. Mióta Artheniorba érkezett nem igen végzett nehéz fizikai munkát és ezt érzi is magán.*
- Teljesen beálltak a végtagjaim. Mit szólnának hozzá az urak, ha valami kellemesebb és pihentetőbb helyen folytatnánk beszélgetésünket? Mondjuk a helyi fürdőben? Sok jót hallottam már róla, de még nem volt szerencsém kipróbálni.
4957. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-05-21 20:40:09
Üzenet elküldve: 2014-05-21 20:40:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
//Kei, Tifa//
-Annyira biztosan nem, mint Te... Az íjaddal.
*Mosolyodik el Tifa megjegyzésére, aki egyébként láthatja a kardot is a fél-elf oldalán, ha kellően szemfüles, sőt, ha benyúlna a ruha alá, egyéb fegyvert is találhatna...*
~Oh, csak nyúlna!~
*Szürke, gomolygó füst húz fátyolt Tifa és Aletai közé, mely ködbe burkolja az amúgy is ködös fickót. Szinte el is temeti, de sötétben támadó lényként közeledik lassan a nő felé, s támasztja meg magát könyökével az asztalon.*
-Miből gondolod, hogy van rejtett fegyverem?
*Húzza föl a szemöldökét, mert a lány nem láthatta a tőröket és a fúvócsövet. Gondosan el vannak azok rejtve. Kis hatásszünet után folytatja.*
-Nincs bajom a nemesekkel, s maximum egy fegyvert tudnék, amivel gyötörhetném a tested, s elméd, de azt ki kell érdemelni...
*Incselkedik a lány? Hát most becsületesen visszakapta. Lehet, hogy Aletai túl messzire ment, főleg, hogy mondandóját megfűszerezte egy huncut mosollyal is, de egy pofont megér egy ilyen magas labda. Ha megússza fizikai kontaktus nélkül, és nem képződik mesterséges pír az arcára, akkor természetesen tovább göngyölíti Ő is azt a bizonyos fonalat.*
-Létezhet. A lányok huncutak tudod, kedves Tifa?
*Bölcsen válaszol a lánynak, mert egyelőre nem érti, hogy merre akarja terelgetni a lány.*
-Persze, azért nem túl gyakran fordul elő!
*Magabiztos vigyor keletkezik az arcán, amit egészen szexivé tesz az a két kis gödör az, ami kialakul a szájsarkai mögött.*
~És te valószínűleg a huncut kategóriába tartozol. Szeretsz játszani? Hm... Hát játszunk!~
*Gondolataiból Kei szavai zökkentik ki, amivel ő is egyet ért, így becsatlakozik a beszédbe, kis visszavonulót fújva, nehogy nagyon nyomasztónak, vagy rámenősnek vegye Tifa a közeledését.*
-Nekem sincs túl jó véleményem az elfekről, úgyhogy nyűgözz csak le!
*Hiába. Ami a szívén, a száján. Ha kíváncsi a lány, hogy miért nincs jó véleménye a fajáról, akkor természetesen el fogja mondani neki. Miért is titkolná?*
-Te pedig Kei... Hidd el, hamar megszokod a városi létet. Kicsit ugyanaz van, mint az erdőben. Ha feltalálod magad, túléled... A mesterséges környezet meg nem is olyan rossz a hideg téli időkben, vagy az esőben, vagy ha esetleg éhes vagy.
*Paskolja meg egy kicsit a mellette ülő vállát, majd egy újabb jólesőt kortyol a söréből.*
-Annyira biztosan nem, mint Te... Az íjaddal.
*Mosolyodik el Tifa megjegyzésére, aki egyébként láthatja a kardot is a fél-elf oldalán, ha kellően szemfüles, sőt, ha benyúlna a ruha alá, egyéb fegyvert is találhatna...*
~Oh, csak nyúlna!~
*Szürke, gomolygó füst húz fátyolt Tifa és Aletai közé, mely ködbe burkolja az amúgy is ködös fickót. Szinte el is temeti, de sötétben támadó lényként közeledik lassan a nő felé, s támasztja meg magát könyökével az asztalon.*
-Miből gondolod, hogy van rejtett fegyverem?
*Húzza föl a szemöldökét, mert a lány nem láthatta a tőröket és a fúvócsövet. Gondosan el vannak azok rejtve. Kis hatásszünet után folytatja.*
-Nincs bajom a nemesekkel, s maximum egy fegyvert tudnék, amivel gyötörhetném a tested, s elméd, de azt ki kell érdemelni...
*Incselkedik a lány? Hát most becsületesen visszakapta. Lehet, hogy Aletai túl messzire ment, főleg, hogy mondandóját megfűszerezte egy huncut mosollyal is, de egy pofont megér egy ilyen magas labda. Ha megússza fizikai kontaktus nélkül, és nem képződik mesterséges pír az arcára, akkor természetesen tovább göngyölíti Ő is azt a bizonyos fonalat.*
-Létezhet. A lányok huncutak tudod, kedves Tifa?
*Bölcsen válaszol a lánynak, mert egyelőre nem érti, hogy merre akarja terelgetni a lány.*
-Persze, azért nem túl gyakran fordul elő!
*Magabiztos vigyor keletkezik az arcán, amit egészen szexivé tesz az a két kis gödör az, ami kialakul a szájsarkai mögött.*
~És te valószínűleg a huncut kategóriába tartozol. Szeretsz játszani? Hm... Hát játszunk!~
*Gondolataiból Kei szavai zökkentik ki, amivel ő is egyet ért, így becsatlakozik a beszédbe, kis visszavonulót fújva, nehogy nagyon nyomasztónak, vagy rámenősnek vegye Tifa a közeledését.*
-Nekem sincs túl jó véleményem az elfekről, úgyhogy nyűgözz csak le!
*Hiába. Ami a szívén, a száján. Ha kíváncsi a lány, hogy miért nincs jó véleménye a fajáról, akkor természetesen el fogja mondani neki. Miért is titkolná?*
-Te pedig Kei... Hidd el, hamar megszokod a városi létet. Kicsit ugyanaz van, mint az erdőben. Ha feltalálod magad, túléled... A mesterséges környezet meg nem is olyan rossz a hideg téli időkben, vagy az esőben, vagy ha esetleg éhes vagy.
*Paskolja meg egy kicsit a mellette ülő vállát, majd egy újabb jólesőt kortyol a söréből.*
4956. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-05-21 19:53:24
Üzenet elküldve: 2014-05-21 19:53:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
// Mordék bevetésen - Erf és Assa //
- Ó, nocsak! Tán világot akart látni?
*Pillant érdeklődve Assa felé, bár könnyen lehet, hogy nem éppen pozitív dolgok miatt van távol a tündér a családjától. Ha látja rajta Mordach, hogy kellemetlen neki erről beszélni, akkor nem is kérdezősködik erről tovább, sokkal inkább más témába nyúl bele.*
- Mágiát? S pontosan miféle mágia is érdekli, ha szabad kérdezni? Ugyanis talán tudnék ajánlani valakit, aki konyít egy keveset hozzá...
*Kacag fel, majd Mordokhai felé kacsint egyet, mikor is Assa szokatlan dolgot észlelhet magában, mégpedig egy hangot. Egy nem is annyira ismeretlen hangot, hiszen Mordach szólal meg fejében, persze úgy, hogy ebből a külvilág semmit sem érzékel, csupán a kis tünemény. "Nos, az a valaki talán pont itt ül az asztaltársaságnál!" Mosolyodik el a hölgyemény felé, majd a hang is elhallgat az apró mondat után rögtön.*
- Hullámzó völgy... Érdekesen hangzik, kellemes érzéseim támadnak tőle. Csak tündérek lakják azt a falut, vagy esetleg emberek is megfordulnak rajta?
*Látszólag "csak úgy" kérdezi, ám ennek sokkal nagyobb tartalma van, hiszen ahogy kimondta a hely nevét, Mordachban tényleg megfordult valami jó érzés. Nem egy emlék a ködös és ismeretlen múltjából, csak egy szokatlan érzet, mely talán jelenthet valamit, talán vezethet valahova, ha többet tud meg a helyről.*
- Ó, még azt is öröm hallani, hogy egyáltalán valaki ismerte azt a helyet. Mintha teljesen kitörlődött volna a történelemből... Pedig olyan békés és kellemes hely volt, tényleg kár érte, ahogy az ismerősükért is.
*Biccent a hölgyemény felé együttérzően, majd figyeli kis ideig a vonásait, az arcát, végül a távolodó, majd közeledő pincért kezdi fürkészni. A kínáláson meglepődik, ám kedvesen elmosolyodik, s egy kisebb epret el is vesz a tálkáról, amit pillanatok alatt eltűntet, s leöblíti egy kis borral, majd megköszöni.
Hamarosan figyelme újra Erf felé szökik. Elzárva a családjától? Érdekesen hangzik, s a Vörös rá is kérdezne erre, ám egyelőre nem teszi, csupán a sejtelmes mosoly, mely ajkára húzódik, az árulkodhat arról, hogy akadnak benne még kérdések!*
- Hát, ez a nagy különbség, a brutalitás. Nem minden útnak kell véresnek lennie, bár tény, hogy igen sokan élvezik ezt...
*Jelenti ki kissé titokzatosan, s bár neki halvány fogalma sincs arról, hogy milyen lehetett ő maga a múltjában, azért még tudna mesélni pár dolgot.*
- Na és Önnek jó élete volt odalent? Mi oka volt arra, hogy ott hagyja?
*Az éjhölgyben jól látszanak a mélységi jellemvonások - nemrég találkozott egy másik hölggyel, aki felszíni volt, de ha nem lett volna ében bőre, teljesen letagadhatta volna, hogy sötételf. A kérdését pedig már csak azért is intézi felé, mert az elmondottak alapján azt is gondolja, amit elmondott a társaságnak. Hogy minden így van rendjén, ahogy abban a zárt társadalomban. Ám akkor miért kötött ki a felszínen? Kalandvágy talán? Ha minden remek lenne, akkor nem vágyódnánk el sehová... Félelem, nagyobb hatalom? Ki tudja...
Az erős érzelmekről alkotott véleménye nem lepi meg a Vöröst, sőt, nem is nagyon várt mást tőle, ám "sajnos" olyan csúszott ki a száján, melyre Mordach remekül felfigyelt, s azonnal vissza is kérdez, bár most kicsit halkabban.*
- Nem lett volna esélye rá? *vigyorodik el gonoszan, majd kitámasztja állát a kézfején, kezd kicsit nehéz lenni a feje* Mondja csak, Önök egyedül mélységiekkel házasodhatnak? Vagy esetleg felszíniekkel is kapcsolatba léphetnek? *ekkor kicsit összébb húzódik arcán a mosoly* Vagy esetleg e téren úgy tekintenek a felszíniekre, mint egy állatra? Értem ez alatt, hogy egy felszíni és egy mélységi házasságot úgy tekintenek, mint egy farkas és egy mélységi házasságát? Ugyanolyan lehetetlen... Sok helyen van ez.
*Rántja meg vállát, bár egyáltalán nem biztos benne, hogy kap választ a kérdéseire. Mondjuk nem lenne meglepődve, ha úgy vélekedne a hölgyemény, ahogy azt Mordach sejti, ám az ellenkezőjének eléggé örülne, az már biztos... *
- Hát, eleve elég szomorú, hogy egy hölgy a mai világban fegyverviselésre kényszerül. *pillant Mordokhai felé* Persze nem azt mondom, hogy rossz, ha meg tudják védeni magukat. Az a rossz, hogy erre kényszeríti őket a világ, vagy inkább a férfiak egy része.
*A tekintete nem terelődik el jobban társa felől, így feltűnik neki a hirtelen jött hangulatváltozás is az egyik téma megbeszélésekor. Lenne mit kérdeznie Mordachnak, viszont ezt hangosan nem teszi, inkább egy célszó pillantást ereszt meg felé jelezve, hogy feltűnt neki a furcsa arc. Lesz még miről beszélniük a túlélőtúrán...
Ám a mai éjjelen el kell tűnniük a nyomasztó emlékeknek, nem pedig feltűnniük, így a Vörös meg is ragadja az alkalmat, s minél előbb megkínálja a többieket a pipából. Az éjhölgy végül is ráveszi magát, s nagyjából egy percen belül már érezheti is a hatását: túlságosan jó kedv, s a bármin való kacagáshoz közeli állapot. Persze, ez egyelőre alig tart pár percig, hiszen egy szívás még nem mutat meg minden rejtelmet a gombás dohányból. Mordokhai után Mordach is szív egyet, majd a kis tünemény felé nyújtja.*
- Nos, hölgyem? Ez már csak Önre vár! *nyújtja felé a pipát, s ha szív belőle, ő is ugyanazt érezheti, mint Erf*
A varázsló egy Mentális fonál nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására képessé válik mentális kapcsolat (akár mentális beszélgetés, gondolatolvasás) kezdeményezésére egy általa ismert személlyel.
- Ó, nocsak! Tán világot akart látni?
*Pillant érdeklődve Assa felé, bár könnyen lehet, hogy nem éppen pozitív dolgok miatt van távol a tündér a családjától. Ha látja rajta Mordach, hogy kellemetlen neki erről beszélni, akkor nem is kérdezősködik erről tovább, sokkal inkább más témába nyúl bele.*
- Mágiát? S pontosan miféle mágia is érdekli, ha szabad kérdezni? Ugyanis talán tudnék ajánlani valakit, aki konyít egy keveset hozzá...
*Kacag fel, majd Mordokhai felé kacsint egyet, mikor is Assa szokatlan dolgot észlelhet magában, mégpedig egy hangot. Egy nem is annyira ismeretlen hangot, hiszen Mordach szólal meg fejében, persze úgy, hogy ebből a külvilág semmit sem érzékel, csupán a kis tünemény. "Nos, az a valaki talán pont itt ül az asztaltársaságnál!" Mosolyodik el a hölgyemény felé, majd a hang is elhallgat az apró mondat után rögtön.*
- Hullámzó völgy... Érdekesen hangzik, kellemes érzéseim támadnak tőle. Csak tündérek lakják azt a falut, vagy esetleg emberek is megfordulnak rajta?
*Látszólag "csak úgy" kérdezi, ám ennek sokkal nagyobb tartalma van, hiszen ahogy kimondta a hely nevét, Mordachban tényleg megfordult valami jó érzés. Nem egy emlék a ködös és ismeretlen múltjából, csak egy szokatlan érzet, mely talán jelenthet valamit, talán vezethet valahova, ha többet tud meg a helyről.*
- Ó, még azt is öröm hallani, hogy egyáltalán valaki ismerte azt a helyet. Mintha teljesen kitörlődött volna a történelemből... Pedig olyan békés és kellemes hely volt, tényleg kár érte, ahogy az ismerősükért is.
*Biccent a hölgyemény felé együttérzően, majd figyeli kis ideig a vonásait, az arcát, végül a távolodó, majd közeledő pincért kezdi fürkészni. A kínáláson meglepődik, ám kedvesen elmosolyodik, s egy kisebb epret el is vesz a tálkáról, amit pillanatok alatt eltűntet, s leöblíti egy kis borral, majd megköszöni.
Hamarosan figyelme újra Erf felé szökik. Elzárva a családjától? Érdekesen hangzik, s a Vörös rá is kérdezne erre, ám egyelőre nem teszi, csupán a sejtelmes mosoly, mely ajkára húzódik, az árulkodhat arról, hogy akadnak benne még kérdések!*
- Hát, ez a nagy különbség, a brutalitás. Nem minden útnak kell véresnek lennie, bár tény, hogy igen sokan élvezik ezt...
*Jelenti ki kissé titokzatosan, s bár neki halvány fogalma sincs arról, hogy milyen lehetett ő maga a múltjában, azért még tudna mesélni pár dolgot.*
- Na és Önnek jó élete volt odalent? Mi oka volt arra, hogy ott hagyja?
*Az éjhölgyben jól látszanak a mélységi jellemvonások - nemrég találkozott egy másik hölggyel, aki felszíni volt, de ha nem lett volna ében bőre, teljesen letagadhatta volna, hogy sötételf. A kérdését pedig már csak azért is intézi felé, mert az elmondottak alapján azt is gondolja, amit elmondott a társaságnak. Hogy minden így van rendjén, ahogy abban a zárt társadalomban. Ám akkor miért kötött ki a felszínen? Kalandvágy talán? Ha minden remek lenne, akkor nem vágyódnánk el sehová... Félelem, nagyobb hatalom? Ki tudja...
Az erős érzelmekről alkotott véleménye nem lepi meg a Vöröst, sőt, nem is nagyon várt mást tőle, ám "sajnos" olyan csúszott ki a száján, melyre Mordach remekül felfigyelt, s azonnal vissza is kérdez, bár most kicsit halkabban.*
- Nem lett volna esélye rá? *vigyorodik el gonoszan, majd kitámasztja állát a kézfején, kezd kicsit nehéz lenni a feje* Mondja csak, Önök egyedül mélységiekkel házasodhatnak? Vagy esetleg felszíniekkel is kapcsolatba léphetnek? *ekkor kicsit összébb húzódik arcán a mosoly* Vagy esetleg e téren úgy tekintenek a felszíniekre, mint egy állatra? Értem ez alatt, hogy egy felszíni és egy mélységi házasságot úgy tekintenek, mint egy farkas és egy mélységi házasságát? Ugyanolyan lehetetlen... Sok helyen van ez.
*Rántja meg vállát, bár egyáltalán nem biztos benne, hogy kap választ a kérdéseire. Mondjuk nem lenne meglepődve, ha úgy vélekedne a hölgyemény, ahogy azt Mordach sejti, ám az ellenkezőjének eléggé örülne, az már biztos... *
- Hát, eleve elég szomorú, hogy egy hölgy a mai világban fegyverviselésre kényszerül. *pillant Mordokhai felé* Persze nem azt mondom, hogy rossz, ha meg tudják védeni magukat. Az a rossz, hogy erre kényszeríti őket a világ, vagy inkább a férfiak egy része.
*A tekintete nem terelődik el jobban társa felől, így feltűnik neki a hirtelen jött hangulatváltozás is az egyik téma megbeszélésekor. Lenne mit kérdeznie Mordachnak, viszont ezt hangosan nem teszi, inkább egy célszó pillantást ereszt meg felé jelezve, hogy feltűnt neki a furcsa arc. Lesz még miről beszélniük a túlélőtúrán...
Ám a mai éjjelen el kell tűnniük a nyomasztó emlékeknek, nem pedig feltűnniük, így a Vörös meg is ragadja az alkalmat, s minél előbb megkínálja a többieket a pipából. Az éjhölgy végül is ráveszi magát, s nagyjából egy percen belül már érezheti is a hatását: túlságosan jó kedv, s a bármin való kacagáshoz közeli állapot. Persze, ez egyelőre alig tart pár percig, hiszen egy szívás még nem mutat meg minden rejtelmet a gombás dohányból. Mordokhai után Mordach is szív egyet, majd a kis tünemény felé nyújtja.*
- Nos, hölgyem? Ez már csak Önre vár! *nyújtja felé a pipát, s ha szív belőle, ő is ugyanazt érezheti, mint Erf*
A varázsló egy Mentális fonál nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására képessé válik mentális kapcsolat (akár mentális beszélgetés, gondolatolvasás) kezdeményezésére egy általa ismert személlyel.
4955. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-05-21 16:45:43
Üzenet elküldve: 2014-05-21 16:45:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 149
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 149
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Ingrtan Moer//
*Derűsen mosolyog a fiúra, nosztalgikus emlékképek törnek fel benne, és noha alig pár napja történt, mégis mintha évekkel ezelőtt lett volna, hogy először találkozott evvel a különös fiúval. Persze már első találkozásukkol érezte, hogy nem éppen átlagos társaságba botlott, de Moernek azóta is mindig sikerül meglepnie őt.*
- Én is így érzem...
*Bólint egyetértően. A fiú által mutatott irányba fordul, és a maga kecses, de lendületes módján közelíti meg a gyakran látogatott ivót. Néhány teltebb asztal között átszambázva határozottan közelíti meg a pultot, persze időnként ellenőrzi, hogy Moer követi-e. Meglepően széleskörű választék fogadja, így hirtelen azt sem tudja, mit rendeljen először, vagy hogy éhsége vagy szomja áll éppen győzelemre.*
- Ha gondolod, szívesen meghívlak. *Hirtelen ötleténél fogva derült mosollyal fordul a fiú felé.* - Elvégre valahogy meg kell hálálnom a segítségedet.
*Miután a fiú válaszolt, nekiáll megrendelni a maga részét, hogy Moernek ne kelljen elsietnie a választást. Maou elméjében már amúgy is körvonalazódott a döntés, így egy Gyümölcslevet rendel, majd kifizeti érte a 7 aranyat, lágy mosoly kíséretében kortyolgatja az italt. Rendel még magának egy Csirkesültet, kifizeti érte a 18 aranyat, majd ha Moer rendelésével is megvannak, egy kellemesebb asztal után néz. A pillantása végül a pulthoz egy egészen közel lévő, de legalább még üres helyen állapodik meg, és ha Moer is végzett, akkor kényelmesen elhelyezkedik az egyik széken kiszemelt helyükön.*
- Így belegondolva, elég keveset tudok rólad.
*Nem éppen egy csendes típus, jobb szereti fecsegéssel tölteni a várakozást, csakhogy elterelhesse figyelmét. Nem utolsó szempont az sem, hogy Moert kirángassa a rátelepedő mélabússágból, amely időnként tör csak a felszínre, hogy elsüllyessze lelkét.*
*Derűsen mosolyog a fiúra, nosztalgikus emlékképek törnek fel benne, és noha alig pár napja történt, mégis mintha évekkel ezelőtt lett volna, hogy először találkozott evvel a különös fiúval. Persze már első találkozásukkol érezte, hogy nem éppen átlagos társaságba botlott, de Moernek azóta is mindig sikerül meglepnie őt.*
- Én is így érzem...
*Bólint egyetértően. A fiú által mutatott irányba fordul, és a maga kecses, de lendületes módján közelíti meg a gyakran látogatott ivót. Néhány teltebb asztal között átszambázva határozottan közelíti meg a pultot, persze időnként ellenőrzi, hogy Moer követi-e. Meglepően széleskörű választék fogadja, így hirtelen azt sem tudja, mit rendeljen először, vagy hogy éhsége vagy szomja áll éppen győzelemre.*
- Ha gondolod, szívesen meghívlak. *Hirtelen ötleténél fogva derült mosollyal fordul a fiú felé.* - Elvégre valahogy meg kell hálálnom a segítségedet.
*Miután a fiú válaszolt, nekiáll megrendelni a maga részét, hogy Moernek ne kelljen elsietnie a választást. Maou elméjében már amúgy is körvonalazódott a döntés, így egy Gyümölcslevet rendel, majd kifizeti érte a 7 aranyat, lágy mosoly kíséretében kortyolgatja az italt.
Rendel még magának egy Csirkesültet, kifizeti érte a 18 aranyat, majd ha Moer rendelésével is megvannak, egy kellemesebb asztal után néz. A pillantása végül a pulthoz egy egészen közel lévő, de legalább még üres helyen állapodik meg, és ha Moer is végzett, akkor kényelmesen elhelyezkedik az egyik széken kiszemelt helyükön.*- Így belegondolva, elég keveset tudok rólad.
*Nem éppen egy csendes típus, jobb szereti fecsegéssel tölteni a várakozást, csakhogy elterelhesse figyelmét. Nem utolsó szempont az sem, hogy Moert kirángassa a rátelepedő mélabússágból, amely időnként tör csak a felszínre, hogy elsüllyessze lelkét.*
4954. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-05-21 16:42:15
Üzenet elküldve: 2014-05-21 16:42:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
//Mordék bevetésen - Erf és Assa//
*A hóhajú a tündérre sandít, aztán érdekes mosolyra húzódik a szája. Kicsit gúnyos, kicsit álszent és kicsit kiérződik belőle az ellenszenv. Na persze nem az aszltatársak iránt. Egészen más emberek kaptak ebből az ellenszenvből...*
- Nem, szerencsére nem. Ha belegondolok, hogy mi lett volna velem abban az esetben, ha mégis maradok...nos, nem egy kellemes jövőkép. Számomra semmi esetre sem.
*Ismét elhallgat, hagyja, hogy a Vörös elmondja a saját véleményét, ezzel tovagördítve a beszélgetést valami egészen más téma irányába.*
- Hát igen, a hölgyeknek kell a legóvatosabbnak lenni. Főleg az ilyeneknek.*kacsint*Vagy kitanulják mesterien forgatni a fegyvert, vagy szereznek egy testőrt. Más lehetőség nem nagyon létezik, vagyis ha pontos akarok lenni, akkor igen, de az csúnya lehetőség.
*Persze, nem minden nő ellenkezik, amikor elviszik őket "rabszolgának" egy bordélyba, de hát a nagy többség - szerencsére - lemond az efféle erkölcstelenségek műveléséről. Természetesen Mordokhai nem ellenzi az ilyesmit, elvégre nincs vallása, csak az erőszak szokta zavarni, de az nagyon.
Hallott már a mélység biztos kezű gyilkosairól, de amikor ő járt odalent...nem nagyon volt lenyűgözve attól amit látott. Ez abból is látszik, hogy minden bizonnyal nem tér vissza élve, ha a sötételfek tényleg annyira kegyetlenek. Ostorral és szablyával harcolnak egy olyan háborúban, amit senki nem nyerhet meg. Elvégre a hatalom minden mélyben élőnek az élet értelmét jelenti, így hát az ezért folytatott harcoknak nincs értelme.*
- Szerencse? Nem hinném. Ma már szinte minden mélységit érdekel az, hogy milyen emberek élnek a felszínen és már akkor is eléggé gyakori volt ez a téma odalent. Tehát az ilyesmit nem lehet szerencsének nevezni.
*Na persze, ha egy kifejezetten kegyetlen klánt fogott volna ki, akkor valóban csak a szerencséjén múlott volna az élete, így azonban - mai szemmel nézve - nem meglepő, hogy nem végezték ki. Bár ezzel ellentmond magának, de hát valamilyen szinten mégiscsak érthetetlen a dolog.*
- Nos, ha hiszi ha nem, az a tündérmesékben lévő borzalmasan erős érzés létezik. De nem mindig végződik szépen...
*Amikor ezt mondja, kicsit elfelhősödik a tekintete, látsik rajta, hogy megrohanták az emlékek és aki nagyon szemfüles az enyhe fájdalmat is felfedezhet. Nem tart tovább pár pillanatnál, de jó megfigyelők mindig is léteztek.
A hóhajú a Vörösre sandít, és a rossz kedv máris eltűnik a képéről. Hát igen, a mai este hangulata immáron nem is kétséges, elvégre hárman már szívtak a dohányból, mely annyira felvidítja az embert. A tündér döntése még kétséges, de ha minden igaz, akkro neki sem kéne már viszolyognia egy kis jókedvtől.*
*A hóhajú a tündérre sandít, aztán érdekes mosolyra húzódik a szája. Kicsit gúnyos, kicsit álszent és kicsit kiérződik belőle az ellenszenv. Na persze nem az aszltatársak iránt. Egészen más emberek kaptak ebből az ellenszenvből...*
- Nem, szerencsére nem. Ha belegondolok, hogy mi lett volna velem abban az esetben, ha mégis maradok...nos, nem egy kellemes jövőkép. Számomra semmi esetre sem.
*Ismét elhallgat, hagyja, hogy a Vörös elmondja a saját véleményét, ezzel tovagördítve a beszélgetést valami egészen más téma irányába.*
- Hát igen, a hölgyeknek kell a legóvatosabbnak lenni. Főleg az ilyeneknek.*kacsint*Vagy kitanulják mesterien forgatni a fegyvert, vagy szereznek egy testőrt. Más lehetőség nem nagyon létezik, vagyis ha pontos akarok lenni, akkor igen, de az csúnya lehetőség.
*Persze, nem minden nő ellenkezik, amikor elviszik őket "rabszolgának" egy bordélyba, de hát a nagy többség - szerencsére - lemond az efféle erkölcstelenségek műveléséről. Természetesen Mordokhai nem ellenzi az ilyesmit, elvégre nincs vallása, csak az erőszak szokta zavarni, de az nagyon.
Hallott már a mélység biztos kezű gyilkosairól, de amikor ő járt odalent...nem nagyon volt lenyűgözve attól amit látott. Ez abból is látszik, hogy minden bizonnyal nem tér vissza élve, ha a sötételfek tényleg annyira kegyetlenek. Ostorral és szablyával harcolnak egy olyan háborúban, amit senki nem nyerhet meg. Elvégre a hatalom minden mélyben élőnek az élet értelmét jelenti, így hát az ezért folytatott harcoknak nincs értelme.*
- Szerencse? Nem hinném. Ma már szinte minden mélységit érdekel az, hogy milyen emberek élnek a felszínen és már akkor is eléggé gyakori volt ez a téma odalent. Tehát az ilyesmit nem lehet szerencsének nevezni.
*Na persze, ha egy kifejezetten kegyetlen klánt fogott volna ki, akkor valóban csak a szerencséjén múlott volna az élete, így azonban - mai szemmel nézve - nem meglepő, hogy nem végezték ki. Bár ezzel ellentmond magának, de hát valamilyen szinten mégiscsak érthetetlen a dolog.*
- Nos, ha hiszi ha nem, az a tündérmesékben lévő borzalmasan erős érzés létezik. De nem mindig végződik szépen...
*Amikor ezt mondja, kicsit elfelhősödik a tekintete, látsik rajta, hogy megrohanták az emlékek és aki nagyon szemfüles az enyhe fájdalmat is felfedezhet. Nem tart tovább pár pillanatnál, de jó megfigyelők mindig is léteztek.
A hóhajú a Vörösre sandít, és a rossz kedv máris eltűnik a képéről. Hát igen, a mai este hangulata immáron nem is kétséges, elvégre hárman már szívtak a dohányból, mely annyira felvidítja az embert. A tündér döntése még kétséges, de ha minden igaz, akkro neki sem kéne már viszolyognia egy kis jókedvtől.*
4953. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-05-20 23:13:49
Üzenet elküldve: 2014-05-20 23:13:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Aletai, Tifa//
*Meg kell hagyni, hogy Aletaiban méltó, vagy talán még erősebb ellenfélre is akadt, a férfi nem fogja vissza magát. Kedvére van a két idegen között lejátszódó kisebb közjáték, jó megfigyelő lévén nem kerülik el a figyelmét az apróbb rejtett jelek, vagy megjegyzések sem, habár mögöttes értelmüket nem mindig érti meg. Tifa származása nem mozgat meg benne sokat, elvégre a rangok vagy fajok nem számítanak egy hozzá hasonlónak. Kei a természetnek azon ritka pontján nőtt fel, ahova még nem értek el a hatalmi harcok vagy faji ellentétek, így elméje tiszta, és egyelőre előítéletektől fertőzetlen.
Egy meglepő pillanatban a kishercegnő lábának selymes tapintását érzi, amely mintha felszakítaná világát, megfigyelőből ismét a tettek mezejére léphet. Jólesik neki a lány érdeklődése, mégha számára egyértelműnek is tűnhet életmódja, a városi népek inkább a hozzá hasonlókon lepődnek meg.*
- Belefutottam egy-két fajtársadba, és bár nem voltak valami barátságosak, azért mély emlékeket hagytak bennem. Úgy éreztem, hogy ki kell törnöm.
*Viszonozza a lány pillantását, és elégedetten elmosolyodik.*
- Részemről nehezebb elképzelni, milyen lehetett ennyi fal közé szorulva élni... Még mindig különös érzés, ha fedél van a fejem felett.
*Újabb korttyal fogyaszt mézsöréből, melynek lassan már a végére ér, azonban kellemes aromája mit sem veszt erejéből még az utolsó cseppekben sem.*
*Meg kell hagyni, hogy Aletaiban méltó, vagy talán még erősebb ellenfélre is akadt, a férfi nem fogja vissza magát. Kedvére van a két idegen között lejátszódó kisebb közjáték, jó megfigyelő lévén nem kerülik el a figyelmét az apróbb rejtett jelek, vagy megjegyzések sem, habár mögöttes értelmüket nem mindig érti meg. Tifa származása nem mozgat meg benne sokat, elvégre a rangok vagy fajok nem számítanak egy hozzá hasonlónak. Kei a természetnek azon ritka pontján nőtt fel, ahova még nem értek el a hatalmi harcok vagy faji ellentétek, így elméje tiszta, és egyelőre előítéletektől fertőzetlen.
Egy meglepő pillanatban a kishercegnő lábának selymes tapintását érzi, amely mintha felszakítaná világát, megfigyelőből ismét a tettek mezejére léphet. Jólesik neki a lány érdeklődése, mégha számára egyértelműnek is tűnhet életmódja, a városi népek inkább a hozzá hasonlókon lepődnek meg.*
- Belefutottam egy-két fajtársadba, és bár nem voltak valami barátságosak, azért mély emlékeket hagytak bennem. Úgy éreztem, hogy ki kell törnöm.
*Viszonozza a lány pillantását, és elégedetten elmosolyodik.*
- Részemről nehezebb elképzelni, milyen lehetett ennyi fal közé szorulva élni... Még mindig különös érzés, ha fedél van a fejem felett.
*Újabb korttyal fogyaszt mézsöréből, melynek lassan már a végére ér, azonban kellemes aromája mit sem veszt erejéből még az utolsó cseppekben sem.*
4952. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-05-20 18:14:24
Üzenet elküldve: 2014-05-20 18:14:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Assa, Mordokhai, Mordach//
*Neki kell magyarázni, hogy mit jelent a rabszolgaság? Itt fent ugyan nem annyira vészes, de azért ez a felszínen is rászolgált a nevére. Csak arra az egyre kellene választ találnia, hogy miért dühítette ez fel Mordachot. Csak pár perce ismerik egymást, ugyan miért érdekli őt, hogy velük mi történt? Nem kérdez rá, van egy olyan erős gyanúja, hogy ez megint csak valami olyasmi amit csak ő nem ért még.
A megfigyeléseket hallgatva elgondolkozik egy pillanatig. Szerencse? Ahogy a helyzetet visszapörgeti a fejében, ő maga személy szerint nem lát semmi szerencsét benne, egyedül is meg tudott volna szökni ugyanúgy könnyűszerrel, legfeljebb Assának lehetett az. De hát így járnak azok, aki nem ismerik elégé a mélységieket és teljes biztossággal elkönyvelik magukban, hogy csak látható helyeken tart a sötételf magánál pengéket. A szerencséjük inkább az a két szép hátas amiket sikerrel megszereztek maguknak.*
- Én most sikeresen el vagyok zárva a családom többi tagjától, de ha nem így volna se nagyon kérhetnék, és nem is kérnék magam mellé testőrséget. *Csóválja meg a fejét. Indokolatlannak érzi kissé a kérdést, hisz ha lenne bármiféle "szerettük" aki vigyázna rájuk, akkor most valószínűleg biztos nem ücsörögtek volna itt ketten egyedül. Ez a borsos, kissé nyers kötekedős énje most viszont nem talál utat magának ki tudja miért. Talán csak az alkohol enyhe hatása ez, de lehet, hogy azért, mert a kérdés is normális és illedelmes volt.
Enyhe erőltetett mosolyt varázsol az arcára, már lassan számolni sem tudja, hogy hányszor kerül még elő a bizalom mint téma, vagy mint kérdés. Mióta azzal a csapattal összetalálkozott a Merinában érkezése napján, azóta folyamatosan ilyen szavak röpködnek körülötte a levegőben. Biztos szép dolog lehet, ha ennyire nagy becsben tartják, számára eddig viszont méreg volt. Álcázott méreg, mely ha nem vagy elég óvatos, és engedsz a csábításnak, záros határidőn belül a vesztedet okozza. Most sincs nagyon másképp, épp csak ennek a veszélyességi faktora csökkent le elég rendesen, de valahogy nem tudja elképzelni, hogy kockára tegye azzal az életét, hogy vakon megbízik a másikban, és teljesen leereszti a védelmét egy halom támadható pontot felfedve ezzel magán. Még ha nem is nagyon fenyegeti itt fent annak a veszélye, hogy a másik a vesztét akarná, ez akkor is ellene lenne mindennek amit eddigi élete során tanítottak neki.
Ő természetesen semmit nem tud semmilyen tündérfalu felégetéséről, meg úgy általában bármilyen felszíni faluról, ezt a kérdést Assára hagyja. Őt jobban érdekli a hóhajú férfi története, mint holmi tündérfaluk pusztulása. Hogy miért nem végezték ki? Erre neki lenne néhány elképzelése, többek közt az, hogy nagyon ritka, példátlan eset az, hogy ha egyszer csak egy felszíni állít egy mélységi város falai elé. Még a véreskezű matrónákban is fellángol ilyenkor a kíváncsiság, és az új dolog, lehetséges játékszer megismerése.*
- Akkor Önnek nagy szerencséje volt. *Fűzi hozzá a történet vége után, majd visszafordul jégszín szemeit a vérre emlékeztető íriszekbe fúrva.*
- Az odafelé vezető úttal? *Meg is lepi a kérdés, na meg annak az elismétlésével legalább pár pillanatnyi időt nyer a gondolatainak rendezésére, na meg persze a kérdés értelmezésére.* Mégis mi lenne? Véres. Akárcsak mindünk múltja. Nőstényeké és hímeké egyaránt. *Ez így igaz. Lent a mélységben ilyen szempontból lényegtelen, hogy hím vagy, vagy nőstény, szolga vagy uralkodó, mindenki egy alapszabályt követ, de azt nagy örömmel: Ölsz, vagy téged ölnek meg.
Ismét olyan kérdések hangzanak el és megfigyelések, mik szinte teljesen olyanok, mint az előbbiek, amiket elmagyarázott. Keresi a kettő közti különbséget, de csak minimálisat talál bennük.* Itt a legkevésbé a pénzről szól a dolog Uram. Persze az is közrejátszik, de más erők a motiválóbbak. Mint már mondtam, vele született hatalomvágy, vagy neveltetés. Ezt látjuk, ebbe növünk fel, az uralkodó családok az elsőszülött lányokat -leendő matrónákat- vasmarokkal készítik fel, hogy méltó örökösök legyenek mikor majd magukhoz veszik a család irányítását. Én magam már meg sem tudom állapítani a különbséget a belé nevelt, és a valódi hatalomvágy között. Ezen felül, hogy valaki miért akar még uralkodni? Lássuk csak...nagyobb szabadság, bosszúvágy, dicsőség/hírnév vagy egyszerűen csak félelemből. Viszont ez a versengés az uralkodásért leginkább a testvérek közt szokott zajlani. *Más okokból is megy a játszma, nem véletlenül nem bíznak meg egymásban, viszont ha valaki az anyja helyébe akar lépni, ahhoz rendszerint az idősebbik nővérén, vagy nővérein át vezet az út.
Nem elég, hogy ahogy a házasságra terelődik a szó, ami így is csak elvétve fordul meg náluk, kicsit összezavarodik, de Mordach ismét rendesen meg tudja csavarni a válaszát egy viszonylag egyszerű kérdésre. És tessék, előbb a bizalom, most meg a szerelemről kell hallgatnia itt a sületlenségeket!*
- Nálunk senki sem házasodik szerelemből. *Még ha létezne is ilyen, azok szépen titkolják.
A második kérdésre már épp szóra nyitná a száját, de a férfi már folytatja is. Valószínűleg tudja is a válaszát, meg az sem kizárt, hogy a kissé elutasító tekintet is közrejátszik benne.*
- Természetesen nem. De rendben, belemegyek a játékba, és tegyük fel létezik ez a...tündérmesékben lévő "borzalmasan erős" érzés...még akkor se lett volna még csak esélyem se rá, hogy..."hagyjam a lelkem szabadon szárnyalni". *Egy kis gúny már kiérződik a szavaiból. Mindig is mondta, de furcsák a felszíniek. Furcsa világnézet, furcsa érzések...
A gyorsaság, ahogy teletöltik a poharát meglepi. A két felszíni férfi vagy tényleg sokkalta udvariasabb az átlagnál, vagy Mordach már valóban ennyire kíváncsi lehet a nevére. Valahogy az elsőt hitelesebbnek érzi.
Egy pár pillanatig hezitál, a bizalmatlanság megcsillan jégtükreiben, de végül kezét a másikéba csúsztatja, a gesztus pedig akaratlanul is szelíd mosolyt csal az arcára. Valóban furcsa egy felszíni...
Éppen hogy csak megállja, hogy ne vonja meg a vállát ahogy szavai kérdés formájában visszhangoznak. Igen, az a százas szorzó talán pont helytálló, bár ebben nem olyan biztos. Lehet, hogy azért kevesebb.
Az újabb sejtelmes mosolyra a szemét forgatja, de csak az előtte elhangzó utolsó mondat miatt. A mélységi nősténykének van egy olyan érzése, hogy dehogynem, ha a vérszínű férfire rájön a vicces kedv, még a végén elintézi, hogy mégis csillagokat lásson tőle.*
- Mikor legutoljára ilyesmit mondtak nekem aznapra elment az étvágyam... *Sóhajt fel elnézve az újabb ügyes kis trükköt, amit szerencsére most nem rajta alkalmaznak. Ezt még meg fogja bánni, de bizonytalanul a pipa felé nyúl és ha hozzá kerül, akkor óvatosan, mélyet szív belőle, majd visszanyújtja Mordachnak.*
- Köszönöm. *Mosolyog rá még mindig kissé bizalmatlanul, előre félve a hatásától. Közben Assa még egy kört is tesz, és egy tál gyümölccsel tér vissza. Nem elég amivel így is teletömködte a táskáját? A lány kérdésére csak megcsóválja a fejét.*
- Én nem, köszönöm.
*Neki kell magyarázni, hogy mit jelent a rabszolgaság? Itt fent ugyan nem annyira vészes, de azért ez a felszínen is rászolgált a nevére. Csak arra az egyre kellene választ találnia, hogy miért dühítette ez fel Mordachot. Csak pár perce ismerik egymást, ugyan miért érdekli őt, hogy velük mi történt? Nem kérdez rá, van egy olyan erős gyanúja, hogy ez megint csak valami olyasmi amit csak ő nem ért még.
A megfigyeléseket hallgatva elgondolkozik egy pillanatig. Szerencse? Ahogy a helyzetet visszapörgeti a fejében, ő maga személy szerint nem lát semmi szerencsét benne, egyedül is meg tudott volna szökni ugyanúgy könnyűszerrel, legfeljebb Assának lehetett az. De hát így járnak azok, aki nem ismerik elégé a mélységieket és teljes biztossággal elkönyvelik magukban, hogy csak látható helyeken tart a sötételf magánál pengéket. A szerencséjük inkább az a két szép hátas amiket sikerrel megszereztek maguknak.*
- Én most sikeresen el vagyok zárva a családom többi tagjától, de ha nem így volna se nagyon kérhetnék, és nem is kérnék magam mellé testőrséget. *Csóválja meg a fejét. Indokolatlannak érzi kissé a kérdést, hisz ha lenne bármiféle "szerettük" aki vigyázna rájuk, akkor most valószínűleg biztos nem ücsörögtek volna itt ketten egyedül. Ez a borsos, kissé nyers kötekedős énje most viszont nem talál utat magának ki tudja miért. Talán csak az alkohol enyhe hatása ez, de lehet, hogy azért, mert a kérdés is normális és illedelmes volt.
Enyhe erőltetett mosolyt varázsol az arcára, már lassan számolni sem tudja, hogy hányszor kerül még elő a bizalom mint téma, vagy mint kérdés. Mióta azzal a csapattal összetalálkozott a Merinában érkezése napján, azóta folyamatosan ilyen szavak röpködnek körülötte a levegőben. Biztos szép dolog lehet, ha ennyire nagy becsben tartják, számára eddig viszont méreg volt. Álcázott méreg, mely ha nem vagy elég óvatos, és engedsz a csábításnak, záros határidőn belül a vesztedet okozza. Most sincs nagyon másképp, épp csak ennek a veszélyességi faktora csökkent le elég rendesen, de valahogy nem tudja elképzelni, hogy kockára tegye azzal az életét, hogy vakon megbízik a másikban, és teljesen leereszti a védelmét egy halom támadható pontot felfedve ezzel magán. Még ha nem is nagyon fenyegeti itt fent annak a veszélye, hogy a másik a vesztét akarná, ez akkor is ellene lenne mindennek amit eddigi élete során tanítottak neki.
Ő természetesen semmit nem tud semmilyen tündérfalu felégetéséről, meg úgy általában bármilyen felszíni faluról, ezt a kérdést Assára hagyja. Őt jobban érdekli a hóhajú férfi története, mint holmi tündérfaluk pusztulása. Hogy miért nem végezték ki? Erre neki lenne néhány elképzelése, többek közt az, hogy nagyon ritka, példátlan eset az, hogy ha egyszer csak egy felszíni állít egy mélységi város falai elé. Még a véreskezű matrónákban is fellángol ilyenkor a kíváncsiság, és az új dolog, lehetséges játékszer megismerése.*
- Akkor Önnek nagy szerencséje volt. *Fűzi hozzá a történet vége után, majd visszafordul jégszín szemeit a vérre emlékeztető íriszekbe fúrva.*
- Az odafelé vezető úttal? *Meg is lepi a kérdés, na meg annak az elismétlésével legalább pár pillanatnyi időt nyer a gondolatainak rendezésére, na meg persze a kérdés értelmezésére.* Mégis mi lenne? Véres. Akárcsak mindünk múltja. Nőstényeké és hímeké egyaránt. *Ez így igaz. Lent a mélységben ilyen szempontból lényegtelen, hogy hím vagy, vagy nőstény, szolga vagy uralkodó, mindenki egy alapszabályt követ, de azt nagy örömmel: Ölsz, vagy téged ölnek meg.
Ismét olyan kérdések hangzanak el és megfigyelések, mik szinte teljesen olyanok, mint az előbbiek, amiket elmagyarázott. Keresi a kettő közti különbséget, de csak minimálisat talál bennük.* Itt a legkevésbé a pénzről szól a dolog Uram. Persze az is közrejátszik, de más erők a motiválóbbak. Mint már mondtam, vele született hatalomvágy, vagy neveltetés. Ezt látjuk, ebbe növünk fel, az uralkodó családok az elsőszülött lányokat -leendő matrónákat- vasmarokkal készítik fel, hogy méltó örökösök legyenek mikor majd magukhoz veszik a család irányítását. Én magam már meg sem tudom állapítani a különbséget a belé nevelt, és a valódi hatalomvágy között. Ezen felül, hogy valaki miért akar még uralkodni? Lássuk csak...nagyobb szabadság, bosszúvágy, dicsőség/hírnév vagy egyszerűen csak félelemből. Viszont ez a versengés az uralkodásért leginkább a testvérek közt szokott zajlani. *Más okokból is megy a játszma, nem véletlenül nem bíznak meg egymásban, viszont ha valaki az anyja helyébe akar lépni, ahhoz rendszerint az idősebbik nővérén, vagy nővérein át vezet az út.
Nem elég, hogy ahogy a házasságra terelődik a szó, ami így is csak elvétve fordul meg náluk, kicsit összezavarodik, de Mordach ismét rendesen meg tudja csavarni a válaszát egy viszonylag egyszerű kérdésre. És tessék, előbb a bizalom, most meg a szerelemről kell hallgatnia itt a sületlenségeket!*
- Nálunk senki sem házasodik szerelemből. *Még ha létezne is ilyen, azok szépen titkolják.
A második kérdésre már épp szóra nyitná a száját, de a férfi már folytatja is. Valószínűleg tudja is a válaszát, meg az sem kizárt, hogy a kissé elutasító tekintet is közrejátszik benne.*
- Természetesen nem. De rendben, belemegyek a játékba, és tegyük fel létezik ez a...tündérmesékben lévő "borzalmasan erős" érzés...még akkor se lett volna még csak esélyem se rá, hogy..."hagyjam a lelkem szabadon szárnyalni". *Egy kis gúny már kiérződik a szavaiból. Mindig is mondta, de furcsák a felszíniek. Furcsa világnézet, furcsa érzések...
A gyorsaság, ahogy teletöltik a poharát meglepi. A két felszíni férfi vagy tényleg sokkalta udvariasabb az átlagnál, vagy Mordach már valóban ennyire kíváncsi lehet a nevére. Valahogy az elsőt hitelesebbnek érzi.
Egy pár pillanatig hezitál, a bizalmatlanság megcsillan jégtükreiben, de végül kezét a másikéba csúsztatja, a gesztus pedig akaratlanul is szelíd mosolyt csal az arcára. Valóban furcsa egy felszíni...
Éppen hogy csak megállja, hogy ne vonja meg a vállát ahogy szavai kérdés formájában visszhangoznak. Igen, az a százas szorzó talán pont helytálló, bár ebben nem olyan biztos. Lehet, hogy azért kevesebb.
Az újabb sejtelmes mosolyra a szemét forgatja, de csak az előtte elhangzó utolsó mondat miatt. A mélységi nősténykének van egy olyan érzése, hogy dehogynem, ha a vérszínű férfire rájön a vicces kedv, még a végén elintézi, hogy mégis csillagokat lásson tőle.*
- Mikor legutoljára ilyesmit mondtak nekem aznapra elment az étvágyam... *Sóhajt fel elnézve az újabb ügyes kis trükköt, amit szerencsére most nem rajta alkalmaznak. Ezt még meg fogja bánni, de bizonytalanul a pipa felé nyúl és ha hozzá kerül, akkor óvatosan, mélyet szív belőle, majd visszanyújtja Mordachnak.*
- Köszönöm. *Mosolyog rá még mindig kissé bizalmatlanul, előre félve a hatásától. Közben Assa még egy kört is tesz, és egy tál gyümölccsel tér vissza. Nem elég amivel így is teletömködte a táskáját? A lány kérdésére csak megcsóválja a fejét.*
- Én nem, köszönöm.
4951. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-05-19 23:39:43
Üzenet elküldve: 2014-05-19 23:39:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Aletai, Kei//
*Mézédes nedűjén csüngve figyeli Kei szavait, de ez csupán a látszat, mert elméjében Aletai szavai csengnek: "Ajkad, mint a tűz..." Különösebben nem reagált mikor ellibbent füle mellett az elcsűrt mondat csak egy szempillantással jelezte költőjének célba ért üzenetét. Igaz megakadt mondandójában egy pillanatra, de rögtön folytatta is.
Kei élettörténete után Aletai foglalkozására lesz figyelmes és nem tudja megállni, hogy ne kuncogjon fel. Mivel korsójával egész végig ajkait simogatta így sima félrenyelésnek is be lehetne tudni tettét de elsöpri a felmerülő kételyeket.*
- Kertész? Nah és jól bánik a nyéllel?
*Kacérkodik, közben kiissza sörének maradékát gondosan ügyelve arra, hogy a végső kortynál jobban megdöntse korsóját és Aletai felőli szájszélénél pár csepp kikússzon, amit szándékosan nem töröl le egyből, hanem hagyja telt idomaira érkezni ahonnan erőteljesebb kézsimítással letörli azokat, hogy keblei mozgásba lendüljenek. Ezután válaszol csak a zavarba ejtő kérdésre.*
- Talán zavarna, ha kiderülne, hogy egy elf nemeshez van szerencséd? Mit tennél? Egyik rejtett fegyvereddel rögtön kiontanád tiszta véremet, vagy addig gyötörnéd testemet és elmémet, míg magától össze nem roppan?
*Karját összekulcsolja szorosan bordája mellett és így dől előre, hogy rátámaszkodjon az asztalra alkarjával. Érdekli a válasz. Nem, mint ha félne tőle, csak el szeretné kerülni a konfliktust és a felesleges vérontást.*
- Amúgy se hiszem, hogy sokat taníthatnék neked JÓ Uram!
*"Vajon el tudnám hitetni vele, hogy buta liba vagyok, aki bukik a tipikus asszonymegrontó tettekre?" Ezzel a gondolattal fejében, jobb karját könyökére támasztja, és egy hajtincset előrehúz. Lassú mozdulattal megkeresi annak végét és kéjjel teli tekintettel bekapja azt. Borostyán színben játszó szemeit le se veszi Aletairól. Közben lábával jelezni próbál Keinek hogy rájött-e már a cselre? Óvatosan hozzásimítja a férfihez lábát, amit könnyen félreérthet a tudatlan ifjú.
Miközben nedves tincse elhagyja ajkát, mosolyra húzza száját és válaszként csupán ennyit súg a szőke felé:*
- Szerinted létezhet olyan női lény, aki ellen tudna állni ennek a csábos mosolynak?
*Továbbra is próbálja tartani szerepét.
"Hamar rá fog jönni a trükkre. A részeg katonákat könnyebb ugratni. Habár a józanabbak tudták mire megy ki a játék. Jót mulattam rajtuk, de Ő más."
Mereng el ismét gondolataiban majd kérdően Keire szegezi tekintetét.*
- Miért pont most érett meg elmédben hogy szélesítsd szemléletedet a világgal kapcsolatban? Roppant érdekes számomra a múltad. Szülők nélkül, egyedül a vadonban és mégis olyan életkedv sugárzik felőled. Bámulatra méltó!
*El se tudja képzelni mivel járhatott mivel ő mindent megkaphatott, amire csak vágyott. Ha úgy akarta, akkor egy alacsonyabb tisztségű lakost nyugodt szívvel a szolgájává tehetett. Csillanásként kúszik át szemtükrén az értetlenkedés. Arcára komolyság ül, mint aki nem képes feldolgozni a hirtelen kapott információ áradatot. Közben fel se tűnik neki, hogy Keit bámulja. Ilyenkor teljes mértékben megszűnik neki a külvilág. Ez egy tipikus női tulajdonságnak vehető, ami nem válogat nemes és pór között.*
*Mézédes nedűjén csüngve figyeli Kei szavait, de ez csupán a látszat, mert elméjében Aletai szavai csengnek: "Ajkad, mint a tűz..." Különösebben nem reagált mikor ellibbent füle mellett az elcsűrt mondat csak egy szempillantással jelezte költőjének célba ért üzenetét. Igaz megakadt mondandójában egy pillanatra, de rögtön folytatta is.
Kei élettörténete után Aletai foglalkozására lesz figyelmes és nem tudja megállni, hogy ne kuncogjon fel. Mivel korsójával egész végig ajkait simogatta így sima félrenyelésnek is be lehetne tudni tettét de elsöpri a felmerülő kételyeket.*
- Kertész? Nah és jól bánik a nyéllel?
*Kacérkodik, közben kiissza sörének maradékát gondosan ügyelve arra, hogy a végső kortynál jobban megdöntse korsóját és Aletai felőli szájszélénél pár csepp kikússzon, amit szándékosan nem töröl le egyből, hanem hagyja telt idomaira érkezni ahonnan erőteljesebb kézsimítással letörli azokat, hogy keblei mozgásba lendüljenek. Ezután válaszol csak a zavarba ejtő kérdésre.*
- Talán zavarna, ha kiderülne, hogy egy elf nemeshez van szerencséd? Mit tennél? Egyik rejtett fegyvereddel rögtön kiontanád tiszta véremet, vagy addig gyötörnéd testemet és elmémet, míg magától össze nem roppan?
*Karját összekulcsolja szorosan bordája mellett és így dől előre, hogy rátámaszkodjon az asztalra alkarjával. Érdekli a válasz. Nem, mint ha félne tőle, csak el szeretné kerülni a konfliktust és a felesleges vérontást.*
- Amúgy se hiszem, hogy sokat taníthatnék neked JÓ Uram!
*"Vajon el tudnám hitetni vele, hogy buta liba vagyok, aki bukik a tipikus asszonymegrontó tettekre?" Ezzel a gondolattal fejében, jobb karját könyökére támasztja, és egy hajtincset előrehúz. Lassú mozdulattal megkeresi annak végét és kéjjel teli tekintettel bekapja azt. Borostyán színben játszó szemeit le se veszi Aletairól. Közben lábával jelezni próbál Keinek hogy rájött-e már a cselre? Óvatosan hozzásimítja a férfihez lábát, amit könnyen félreérthet a tudatlan ifjú.
Miközben nedves tincse elhagyja ajkát, mosolyra húzza száját és válaszként csupán ennyit súg a szőke felé:*
- Szerinted létezhet olyan női lény, aki ellen tudna állni ennek a csábos mosolynak?
*Továbbra is próbálja tartani szerepét.
"Hamar rá fog jönni a trükkre. A részeg katonákat könnyebb ugratni. Habár a józanabbak tudták mire megy ki a játék. Jót mulattam rajtuk, de Ő más."
Mereng el ismét gondolataiban majd kérdően Keire szegezi tekintetét.*
- Miért pont most érett meg elmédben hogy szélesítsd szemléletedet a világgal kapcsolatban? Roppant érdekes számomra a múltad. Szülők nélkül, egyedül a vadonban és mégis olyan életkedv sugárzik felőled. Bámulatra méltó!
*El se tudja képzelni mivel járhatott mivel ő mindent megkaphatott, amire csak vágyott. Ha úgy akarta, akkor egy alacsonyabb tisztségű lakost nyugodt szívvel a szolgájává tehetett. Csillanásként kúszik át szemtükrén az értetlenkedés. Arcára komolyság ül, mint aki nem képes feldolgozni a hirtelen kapott információ áradatot. Közben fel se tűnik neki, hogy Keit bámulja. Ilyenkor teljes mértékben megszűnik neki a külvilág. Ez egy tipikus női tulajdonságnak vehető, ami nem válogat nemes és pór között.*
4950. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-05-19 21:42:42
Üzenet elküldve: 2014-05-19 21:42:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
// Erfalody, Mordokhai, Mordach//
* A magyarázatra elismerően biccent, tényleg bátor emberekkel hozta őket össze a sors. A hóhajú felé fordul.*
- Akkor végül nem ütötték lovaggá?
* Majd a Mordach háborgására is válaszol.*
- Hát, igen. Sok dolog elképzelhető, vigyázni kell az embernek. Minden támadást azonban valóban nem lehet kivédeni. Szerencse, hogy a történet jól végződött.
* Az újabb kérdésre a tündér a fejét rázza.*
- Az én családom nagyon messze él, így magamra vagyok utalva. Szeretnék mágiát tanulni, hogy meg tudjam védeni magam.
* Mikor megemlíti a bizalmat, akkor Assa nem szól semmit. Ő már kezd bízni Erfben, de úgy érzi, hogy ez nem biztos, hogy kölcsönös. Bár kapcsolatuk már nem olyan rossz, s talán már kezd hasonlítani egy baráti viszonyra, legalábbis a tündérke szerint. Erf lenézi a felszínieket, de vele még egész kedves.
Majd megkérdezik tőle, hogy honnan származik.*
- Egy tengerpati kis település, Hullámzó völgy a neve.
* Az említett tündérfalura elgondolkodik.*
- Egy ismerősünk lakott ott, sajnos ő is meghalt. Az ügyről viszont semmit nem tudok, csak hónapokkal később értesültünk a dologról.
* Sóhajt szomorúan. Visszaemlékszik az ott lakó ismerősükre. Ritkán találkoztak a nagy távolságok miatt, de nagyon jó barátjuk volt az aranyhajú nő. Valóban híres volt az a hely a parfümökről, mindig hozott nekik az a hölgy is különleges illatmintákat.*
- Hogy túlélte -e valaki azt nem tudom megmondani, de még egész kicsi koromban jártam ott. Igazán különleges hely volt. Szerintem nem derült ki, hogy ki volt a gyújtogató... Szomorú dolgok ezek...
* Gyomra egy kicsit összeszorul, mert eszébe jut valami. A családjával is történhetne ilyen... Még a gondolatot is próbálja elhessegetni. Nekik azért több esélyük lenne, mert ott a tenger, de bármi történhet... Kirabolhatják a telelpülest, jöhetnek fosztogatók...* ~ De erre nem szabad gondolni!~
* A férfi most Erf felé fordul. Assa is ránéz a mélységire, mert a válaszokra ő is kíváncsi. Hasonló kérdésekkel már ő is bombázta a lányt, de csak veszekedés lett a vége álltalában. Nem is a kérdés szokta zavarni keginkább a sötételfet, hanem hogy Assa próbáltja jobb belátásra téríteni. Persze kérdéses, hogy mi a jó... Kinek mi. Mikor Mordach a feltétel nélküli szeretet és elfogadás temáját hozza szóba, akkor Assa visszaemlékszik arra, hogy Erf mennyiszer említette, hogy náluk álltalában nincsenek efféle érzelmek, saját magukkal törődnek, törekednek az életbenmaradásra és hatalomra. Erre a kérdésre már szinte tudja, hogy a lány mit fog válaszolni.
Aztán megpróbálja őket meggyőzni a Vörös hogy szívjanak bele a jó kedvet okozó dohányba.
- Én idegenkedem az efféle dolgoktól, alkoholt sem nagyon iszom... De ha Erfalody kipróbálja, akkor talán, ismétlem talán én is...
Néz kicsit bizonytalanul a mélységire.
Iszik még egy kicsit a borból, majd egy pincérnek int oda.*
- A Gyümölcstál ára 4 arany, ugye?
- Igen.
- Akkor itt is van.
* S erszényéből kiszedi a négy aranyérmét. Kis idő múlva már hozzák is neki a gusztusos étket. Kis villát tesznek mellé.*
- Köszönöm.
* Majd nekilát a gyümölcstálnak. Van rajta eper, narancs, alma, banán és még sokáig lehetne sorolni.*
- Kér valaki?
* Néz végig a társaságon, s ha valaki szeretné, akkor vehet amiből szeretne. Majd folytatja a falatozást, s hallgatja a többiek társalgását, természetesen válaszol is, ha kérdeznek tőle.*
* A magyarázatra elismerően biccent, tényleg bátor emberekkel hozta őket össze a sors. A hóhajú felé fordul.*
- Akkor végül nem ütötték lovaggá?
* Majd a Mordach háborgására is válaszol.*
- Hát, igen. Sok dolog elképzelhető, vigyázni kell az embernek. Minden támadást azonban valóban nem lehet kivédeni. Szerencse, hogy a történet jól végződött.
* Az újabb kérdésre a tündér a fejét rázza.*
- Az én családom nagyon messze él, így magamra vagyok utalva. Szeretnék mágiát tanulni, hogy meg tudjam védeni magam.
* Mikor megemlíti a bizalmat, akkor Assa nem szól semmit. Ő már kezd bízni Erfben, de úgy érzi, hogy ez nem biztos, hogy kölcsönös. Bár kapcsolatuk már nem olyan rossz, s talán már kezd hasonlítani egy baráti viszonyra, legalábbis a tündérke szerint. Erf lenézi a felszínieket, de vele még egész kedves.
Majd megkérdezik tőle, hogy honnan származik.*
- Egy tengerpati kis település, Hullámzó völgy a neve.
* Az említett tündérfalura elgondolkodik.*
- Egy ismerősünk lakott ott, sajnos ő is meghalt. Az ügyről viszont semmit nem tudok, csak hónapokkal később értesültünk a dologról.
* Sóhajt szomorúan. Visszaemlékszik az ott lakó ismerősükre. Ritkán találkoztak a nagy távolságok miatt, de nagyon jó barátjuk volt az aranyhajú nő. Valóban híres volt az a hely a parfümökről, mindig hozott nekik az a hölgy is különleges illatmintákat.*
- Hogy túlélte -e valaki azt nem tudom megmondani, de még egész kicsi koromban jártam ott. Igazán különleges hely volt. Szerintem nem derült ki, hogy ki volt a gyújtogató... Szomorú dolgok ezek...
* Gyomra egy kicsit összeszorul, mert eszébe jut valami. A családjával is történhetne ilyen... Még a gondolatot is próbálja elhessegetni. Nekik azért több esélyük lenne, mert ott a tenger, de bármi történhet... Kirabolhatják a telelpülest, jöhetnek fosztogatók...* ~ De erre nem szabad gondolni!~
* A férfi most Erf felé fordul. Assa is ránéz a mélységire, mert a válaszokra ő is kíváncsi. Hasonló kérdésekkel már ő is bombázta a lányt, de csak veszekedés lett a vége álltalában. Nem is a kérdés szokta zavarni keginkább a sötételfet, hanem hogy Assa próbáltja jobb belátásra téríteni. Persze kérdéses, hogy mi a jó... Kinek mi. Mikor Mordach a feltétel nélküli szeretet és elfogadás temáját hozza szóba, akkor Assa visszaemlékszik arra, hogy Erf mennyiszer említette, hogy náluk álltalában nincsenek efféle érzelmek, saját magukkal törődnek, törekednek az életbenmaradásra és hatalomra. Erre a kérdésre már szinte tudja, hogy a lány mit fog válaszolni.
Aztán megpróbálja őket meggyőzni a Vörös hogy szívjanak bele a jó kedvet okozó dohányba.
- Én idegenkedem az efféle dolgoktól, alkoholt sem nagyon iszom... De ha Erfalody kipróbálja, akkor talán, ismétlem talán én is...
Néz kicsit bizonytalanul a mélységire.
Iszik még egy kicsit a borból, majd egy pincérnek int oda.*
- A Gyümölcstál ára 4 arany, ugye?
- Igen.
- Akkor itt is van.
* S erszényéből kiszedi a négy aranyérmét. Kis idő múlva már hozzák is neki a gusztusos étket. Kis villát tesznek mellé.*
- Köszönöm.
* Majd nekilát a gyümölcstálnak. Van rajta eper, narancs, alma, banán és még sokáig lehetne sorolni.*
- Kér valaki?
* Néz végig a társaságon, s ha valaki szeretné, akkor vehet amiből szeretne. Majd folytatja a falatozást, s hallgatja a többiek társalgását, természetesen válaszol is, ha kérdeznek tőle.*
4949. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-05-19 21:34:37
Üzenet elküldve: 2014-05-19 21:34:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*Lorthon fáradtan és izzadtan érkezik a fogadóba. Egész nap kint volt a gazdagnegyedben és forgatta a kardjait a népeknek. Méghozzá a nap is úgy sütötte a fejét, hogy néha elszédült és majdnem megvágta magát. Még csak az kéne neki. Még egy sérülés. A múltkoriból is csak úgy tudott élve megmaradni, hogy kapott ezer aranyat a városőrségtől. Így nem kellett étlen-szomjan az utcán lennie. Ki tudta heverni a dolgot itt a fogadóban. De mióta az a pénz elfogyott megint felveri a szegénység a fejét Lorthonnál. Besétál és a pult előtt áll meg. A pultra kitesz 9 aranyat és mutatja, hogy inna. A fogadós bólint és tölt neki egy kupa Bort. Elkezdi kortyolgatni és közben grimaszol. Kevés pénze maradt.*
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.05.19 21:41:45, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
Elkezdi kortyolgatni és közben grimaszol. Kevés pénze maradt.*A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.05.19 21:41:45, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
4948. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-05-19 20:40:51
Üzenet elküldve: 2014-05-19 20:40:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
//Kei, Tifa//
*A lányról alkotott képe Keinek merőben hasonlít az övére, valamint egyet ért a versennyel is, noha kicsit meglepődött a felkérésen.*
~Ám legyen, Cimbora!~
*Beleegyezésének jeléül pusztán csak enyhén előre biccenti a fejét, ami akár bölcsnek is tűnhet, hiszen a bólintás nem egyértelmű igen, mert így akármelyik kijelentésre is helyeslő választ adhatott, de Kei nem tudhatja, hogy pontosan melyikre. Idő közben persze Tifa már visszaér, élettörténetének mesélésébe kezd.*
~Holnap már valószínűleg nem fogok rád emlékezni, Kincsem, de mond csak!~
*Gondolatából persze kifelé pusztán annyi látszik, hogy élénk figyelemmel figyel. Köszönhető ez az elf gyönyörű ajkának, aminek mozgását szinte szóról szóra követi Aletai.*
~Kívánatos, azt meg kell hagyni!~
*S bizony tűzvörös ajkai bizton azok, s nincs emberfia, aki ezt másképp gondolhatná.*
-Ajkad, mint a tűz...
*Suttogja, vággyal teli, szenvedélyes hangon, a végét kissé megnyújtva. Mindezt tette az alatt, míg Tifa beszélt, s olybá tűnhet, hogy csak saját magának mondta, de nem így van. Halkan mondja, de arról gondoskodik, hogy szavai lágy fuvallatként érintsék meg Tifa kiválóan halló elf füleit. Hogy mi a célja?*
~Vajon zavarba jön?~
*Ha igen, az egy nagyon jó kiindulási pont lehet kettejük gyümölcsöző kapcsolatában. Akár így, akár úgy, egy biztos: Azokat a tulajdonságokat adja a lánynak önmagából, amivel oly sok női szívet bolondított meg. Ez nem más, mint a szenvedély, s a titokzatosság, melyeket mélykék szemei és megjelenése még inkább kihangsúlyoznak.*
-Én afféle kalandor vagyok. Hivatalosan kertész, de mostanában nem túl jól fizet ez a szakma.
*Ha már Kei így értelmezte a szakmáját, hát tartja magát ehhez. Ma este igazi kertész lesz!*
-Egyébként a Föld Városából érkeztem Wegtorenen keresztül. Talán néhány órája sem múlt annak, hogy itt vagyok. De ez sem oly érdekes történek, mint a Tiéd. Azt mondtad az imént, hogy taníttattak...
*Iszik egy kortyot a söréből, hogy idő közben megformálja kicsit a kérdését, de nem talál csak nyílt szavakat.*
-Az ritka manapság. Talán úri hölgy vagy? Mert kedvemre való lenne, ha átadnád a tudásod!
*Huncut szemekkel néz a lányra, s bizony a reakciótól függ, hogy folytatja-e a monológot. Ha Tifa felháborodik azon, amit mondott, akkor hozzáfűzi a következő szót is.*
-A gyógynövényekről, s mérgezőkről...
*Ha netán vevő lenne a kétes értelmű szövegre, akkor nem szól egy szót sem, hanem tekintetét Tifáéba fúrja, miközben a maga elé húzott Vajsört szorongatva elmosolyodik.*
-Köszönöm a sört!
*És a nap folyamán sikerült immár másodjára is kihívóra találni, egy olyan témában, ami legalább annyira hazai pálya Aletai számára, mint a nők bolondítása. Ez a dorbézolás, aminek áll is elébe.*
*A lányról alkotott képe Keinek merőben hasonlít az övére, valamint egyet ért a versennyel is, noha kicsit meglepődött a felkérésen.*
~Ám legyen, Cimbora!~
*Beleegyezésének jeléül pusztán csak enyhén előre biccenti a fejét, ami akár bölcsnek is tűnhet, hiszen a bólintás nem egyértelmű igen, mert így akármelyik kijelentésre is helyeslő választ adhatott, de Kei nem tudhatja, hogy pontosan melyikre. Idő közben persze Tifa már visszaér, élettörténetének mesélésébe kezd.*
~Holnap már valószínűleg nem fogok rád emlékezni, Kincsem, de mond csak!~
*Gondolatából persze kifelé pusztán annyi látszik, hogy élénk figyelemmel figyel. Köszönhető ez az elf gyönyörű ajkának, aminek mozgását szinte szóról szóra követi Aletai.*
~Kívánatos, azt meg kell hagyni!~
*S bizony tűzvörös ajkai bizton azok, s nincs emberfia, aki ezt másképp gondolhatná.*
-Ajkad, mint a tűz...
*Suttogja, vággyal teli, szenvedélyes hangon, a végét kissé megnyújtva. Mindezt tette az alatt, míg Tifa beszélt, s olybá tűnhet, hogy csak saját magának mondta, de nem így van. Halkan mondja, de arról gondoskodik, hogy szavai lágy fuvallatként érintsék meg Tifa kiválóan halló elf füleit. Hogy mi a célja?*
~Vajon zavarba jön?~
*Ha igen, az egy nagyon jó kiindulási pont lehet kettejük gyümölcsöző kapcsolatában. Akár így, akár úgy, egy biztos: Azokat a tulajdonságokat adja a lánynak önmagából, amivel oly sok női szívet bolondított meg. Ez nem más, mint a szenvedély, s a titokzatosság, melyeket mélykék szemei és megjelenése még inkább kihangsúlyoznak.*
-Én afféle kalandor vagyok. Hivatalosan kertész, de mostanában nem túl jól fizet ez a szakma.
*Ha már Kei így értelmezte a szakmáját, hát tartja magát ehhez. Ma este igazi kertész lesz!*
-Egyébként a Föld Városából érkeztem Wegtorenen keresztül. Talán néhány órája sem múlt annak, hogy itt vagyok. De ez sem oly érdekes történek, mint a Tiéd. Azt mondtad az imént, hogy taníttattak...
*Iszik egy kortyot a söréből, hogy idő közben megformálja kicsit a kérdését, de nem talál csak nyílt szavakat.*
-Az ritka manapság. Talán úri hölgy vagy? Mert kedvemre való lenne, ha átadnád a tudásod!
*Huncut szemekkel néz a lányra, s bizony a reakciótól függ, hogy folytatja-e a monológot. Ha Tifa felháborodik azon, amit mondott, akkor hozzáfűzi a következő szót is.*
-A gyógynövényekről, s mérgezőkről...
*Ha netán vevő lenne a kétes értelmű szövegre, akkor nem szól egy szót sem, hanem tekintetét Tifáéba fúrja, miközben a maga elé húzott Vajsört szorongatva elmosolyodik.*
-Köszönöm a sört!
*És a nap folyamán sikerült immár másodjára is kihívóra találni, egy olyan témában, ami legalább annyira hazai pálya Aletai számára, mint a nők bolondítása. Ez a dorbézolás, aminek áll is elébe.*
4947. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-05-19 20:11:49
Üzenet elküldve: 2014-05-19 20:11:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
// Mordék bevetésen - Erf és Assa //
- Na de két hölgyet? Bele sem merek gondolni, hogy az a "rabszolgaság" pontosan milyen szolgáltatásokat is jelenthetett volna. Már pedig van egy sejtésem, csak Önökre kell nézni...
*Háborodik fel eléggé, hiszen az effajta dolgok minden formáját elítéli a Vörös. Mind a szajhákat, mind az ilyen férgeket, akik kényszerrel akarják rávenni a hölgyeket az ilyen mocskos dolgokra. Mindenkinek, legyen az tündér vagy sötételf, a teste egy szentély, s ilyesmi dologgal szinte a lelket is ki lehet ölni belőlük, mígnem egy érzések nélküli "lénnyé" válik. Sajnos a közrenden még van mit javítani, így igen sok hasonló dolog történik a világban.*
- Azt hiszem, hogy akkor igen nagy szerencséjük volt, hogy együtt kapták el Önöket. Nem mondom, hogy legyenek óvatosabbak, mert hiába óvatos egy hölgy, még a háza sarkában is elkaphatják ilyen férgek! A kikötő igazán híres az elrablásairól, hiszen a szűk sikátorok és dokkok közt könnyedén be lehet húzni a homályba bárkit. *mérgében lehúzza az egész boros poharat, majd újratölti* Nincsen olyan szerettük, ki meg tudná védeni Önöket?
*Kérdi érdeklődve, utalva itt a családtagra, férjre, párra, bármilyen hímnemű közelebbi ismerősre, bár van olyan sejtése, hogy ha lenne ilyen mindkettejüknél, akkor az most is szorosan mellettük ülne. Mordach legalábbis magából indul ki, s ha egy közelebbi hölgy ismerősével ilyet műveltek volna, akkor a férfi egy percre se hagyta volna egyedül.*
- Pontosan. Az egymásra utalás itt a legfontosabb dolog. *biccent Mordokhai felé* Ha nem bízunk a másikban, az végzetes is lehet. *jelenti ki komolyan* Márpedig nincs okunk ennek az ellenkezőjére, nem igaz? *emeli fel poharát társa felé* Bár késhez hasonló tárgyat is tudnánk készíteni, viszont az túlságosan is hosszú időbe telne, mi pedig maximum egy hétre tervezünk.
*A "kincses" térkép ott pihen zsebében, csak arra várva, hogy a sós tengeri víz pár cseppjével megillesse a hajóútjuk során - ez sincs eltervezve, ahogy semmi. Bérelnek egy csónakot, felszállnak egy arra igyekvő hajóra, vagy ki tudja... Mordach bár eléggé tervezgető típus, minden lépését előre lejátssza fejében, viszont jelen helyzetben sokkal izgalmasabb lesz, ha tényleg semmire sem lesznek felkészülve, és semmit sem terveznek el.
A két hölgyemény enyhe összeszólalkozásán elmosolyodik, bár tény, hogy mindkettejüknek igaza van. Hiába töltötték együtt az utóbbi időt, az még édeskevés ahhoz, hogy igazán kiismerjék a két fajt. Ahhoz hosszú, tartós együttélés szükséges a felszínen vagy a mélyben. Bár Mordach a nyirkos barlangokban több időt töltött, viszont egy tündérfaluban is megfordult, ami híres volt a kiváló és tökéletes parfümjükről. Aztán miután eljött onnan, felgyújtották az egészet... Ezen el is gondolkodik, majd Assa felé pillant.*
- Megkérdezhetem, honnan származik? *vág a közepébe* Már csak azért kérdem, mert pár éve futólag tettem egy látogatást egy faluban, melyet csak és kizárólag tündérek laktak. Parfümkészítéssel foglalkoztak... Sosem éreztem még olyan kellemes illatokat, mint amik ott terjengtek! Egy-két napot tölthettem ott, aztán miután eljöttem, rá egy napra felgyújtották az egészet. Erről nem tud valamit? Túlélte valaki egyáltalán? Egy idős hölgynek szállítottam egy ritka virágot, melyet egyedül északon a hegyekben lehet találni. Ő volt ennek az egész parfüm dolognak a kitalálója...
*Pillant kérdően a kis tüneményre, majd az asztaltársaság többi tagja felé is néz, hátha hallottak valamit, bár sejtései szerint eléggé eltussolták a gyújtogatást.*
-Igen, azzal teljesen egyetértek, hogy minden közegben, minden "világban" mások a szokások, s más a neveltetés. Ám a lélek egy, aminek teljesen mindegy, hogy milyen testbe születik le. *vág vissza "egyetértően"* Lehet, hogy minél nagyobb valakinek a hatalma, így annál szabadabb... Ám az odafelé vezető úttal mi van? S azzal, hogy ennek az egésznek a másoktól való függés az alapja? *kérdi kíváncsian az éjhölgytől egy sejtelmes mosollyal, hiszen bár nem ugyanaz a gondolkodásuk, de egyre jobban felkelti Mordach érdeklődését* Elvégre valaki akkor hatalmas, ha a többi ember körülötte kicsi. Valaki akkor dicső, ha a többi ember elismeri. Természetesen megértem, hogy valakit pontosan ez éltet, s fontos neki az elismerés, a hatalom, főleg egy olyan zárt közösségben, mint a sötételfeknél. Viszont... Ne értse félre a szavaim, de lenne egy kérdésem. Miért jó a hatalom? Mi vezet arra valakit, hogy uralkodjon mások felett? Itt most vonatkoztassunk el a pénztől, a javaktól, s nézzük csak a lelket. *Mordach szerint a lélek egy sötét bugyra idézi elő a másokon való uralkodás vágyát, melyet valami gyermekkori, felnőttkori trauma szült* A vonzódás? *megvakarja állát, majd határozottan az éjhölgy szemeibe pillant* Nem. Az nem elég érzelem. Vonzódni bárki iránt vonzódhatunk, ha a külsejében vagy a belsejében egy szikrányi szépet is találunk. Viszont... A szerelem az már egy teljesen más kérdés. Na, az az igazi érzelem. Feltétel nélküli bizalom, még a hibáknak is az imádata, s végtelen önzetlenség. Mondja csak, Önöknél szerelemből, vagy vonzódásból házasodnak? Az életüket adnák a másikért teljes mértékben? *kérdi kíváncsian* Látja, épp ez az, hogy Ön azt hiszi, hogy ilyenek ki sem alakulnak. Holott kialakulhatnának, csupán a neveltetés, a szabályok, s még igen sok minden ezt teljesen elnyomja. S most bele is vágok a közepébe... Érzett már valamit a vonzódáson túl? Hagyta már, hogy a saját útján szárnyaljon a lelke, minden szabály és előítélet nélkül? *kérdi kacsintva* Van különbség élet és élet közt.
*Ezzel a mondattal el is hallgat, majd kíváncsian figyeli az éjhölgyet. Ezen utolsó mondatával Mordach szerint igen sok mindent elmondott, s bár egyszerűnek tűnik, mégis nagyon tartalmas kijelentés volt. Ám ideje lenne tudni is, hogy vajon milyen betűket rejt ez az arc, ezért a Vörös rögtön tele is tölti a hölgyemény poharát. Ezután miután megtudta, hogy Erfalodynak hívják, azonnal nyújtja is felé kezét, s ha odanyújtja sajátját, akkor az ő bársonyos éjsötét bőrét is egy csókkal hinti meg.*
- Mordokhai, ezt nem is gondoltam volna! *kacag fel, utalva a gyilkolós részre* Úgy látszik, minden vándor egyszer megtapasztalja, hogy milyen is a mélységi légkör! *mosolyodik el, majd az éjhölgy felé pillant* Százszor rosszabbat? Még egy indok, hogy kipróbálja, s Ön is, Kisasszony! *vigyorodik el Assa felé* Ez olyan, mint az alkohol. Pár kortytól nem forognak még a csillagok a feje körül! *mosolyodik el sejtelmesen Erfalody felé* Egy-két apró szívás, s már el tudja dönteni, hogy ki szeretné-e jobban próbálni. Én még nem haltam bele, pedig évek óta szívom! *azzal előveszi pipáját, s a gombát tartalmazó dohányt, majd beletömködi, s kiteszi az asztal közepére* Nos, hölgyeim, készek egy remek kis új dologra?
*Kacsint feléjük, majd hirtelen egy lángnyelv kerül ujjának hegyére, mellyel meggyújtja a pipát. Ha kérnek belőle, akkor nekik adja az első szívást, ha nem, ez esetben is meggyújtja, mert tudja jól, hogy Mordokhainak nem nagyon lenne ellenvetése!*
A varázsló egy Gyertyagyújtás nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására a varázsló ujjbegyén aprócska láng gyúl, majd rövid időn belül kialszik.
- Na de két hölgyet? Bele sem merek gondolni, hogy az a "rabszolgaság" pontosan milyen szolgáltatásokat is jelenthetett volna. Már pedig van egy sejtésem, csak Önökre kell nézni...
*Háborodik fel eléggé, hiszen az effajta dolgok minden formáját elítéli a Vörös. Mind a szajhákat, mind az ilyen férgeket, akik kényszerrel akarják rávenni a hölgyeket az ilyen mocskos dolgokra. Mindenkinek, legyen az tündér vagy sötételf, a teste egy szentély, s ilyesmi dologgal szinte a lelket is ki lehet ölni belőlük, mígnem egy érzések nélküli "lénnyé" válik. Sajnos a közrenden még van mit javítani, így igen sok hasonló dolog történik a világban.*
- Azt hiszem, hogy akkor igen nagy szerencséjük volt, hogy együtt kapták el Önöket. Nem mondom, hogy legyenek óvatosabbak, mert hiába óvatos egy hölgy, még a háza sarkában is elkaphatják ilyen férgek! A kikötő igazán híres az elrablásairól, hiszen a szűk sikátorok és dokkok közt könnyedén be lehet húzni a homályba bárkit. *mérgében lehúzza az egész boros poharat, majd újratölti* Nincsen olyan szerettük, ki meg tudná védeni Önöket?
*Kérdi érdeklődve, utalva itt a családtagra, férjre, párra, bármilyen hímnemű közelebbi ismerősre, bár van olyan sejtése, hogy ha lenne ilyen mindkettejüknél, akkor az most is szorosan mellettük ülne. Mordach legalábbis magából indul ki, s ha egy közelebbi hölgy ismerősével ilyet műveltek volna, akkor a férfi egy percre se hagyta volna egyedül.*
- Pontosan. Az egymásra utalás itt a legfontosabb dolog. *biccent Mordokhai felé* Ha nem bízunk a másikban, az végzetes is lehet. *jelenti ki komolyan* Márpedig nincs okunk ennek az ellenkezőjére, nem igaz? *emeli fel poharát társa felé* Bár késhez hasonló tárgyat is tudnánk készíteni, viszont az túlságosan is hosszú időbe telne, mi pedig maximum egy hétre tervezünk.
*A "kincses" térkép ott pihen zsebében, csak arra várva, hogy a sós tengeri víz pár cseppjével megillesse a hajóútjuk során - ez sincs eltervezve, ahogy semmi. Bérelnek egy csónakot, felszállnak egy arra igyekvő hajóra, vagy ki tudja... Mordach bár eléggé tervezgető típus, minden lépését előre lejátssza fejében, viszont jelen helyzetben sokkal izgalmasabb lesz, ha tényleg semmire sem lesznek felkészülve, és semmit sem terveznek el.
A két hölgyemény enyhe összeszólalkozásán elmosolyodik, bár tény, hogy mindkettejüknek igaza van. Hiába töltötték együtt az utóbbi időt, az még édeskevés ahhoz, hogy igazán kiismerjék a két fajt. Ahhoz hosszú, tartós együttélés szükséges a felszínen vagy a mélyben. Bár Mordach a nyirkos barlangokban több időt töltött, viszont egy tündérfaluban is megfordult, ami híres volt a kiváló és tökéletes parfümjükről. Aztán miután eljött onnan, felgyújtották az egészet... Ezen el is gondolkodik, majd Assa felé pillant.*
- Megkérdezhetem, honnan származik? *vág a közepébe* Már csak azért kérdem, mert pár éve futólag tettem egy látogatást egy faluban, melyet csak és kizárólag tündérek laktak. Parfümkészítéssel foglalkoztak... Sosem éreztem még olyan kellemes illatokat, mint amik ott terjengtek! Egy-két napot tölthettem ott, aztán miután eljöttem, rá egy napra felgyújtották az egészet. Erről nem tud valamit? Túlélte valaki egyáltalán? Egy idős hölgynek szállítottam egy ritka virágot, melyet egyedül északon a hegyekben lehet találni. Ő volt ennek az egész parfüm dolognak a kitalálója...
*Pillant kérdően a kis tüneményre, majd az asztaltársaság többi tagja felé is néz, hátha hallottak valamit, bár sejtései szerint eléggé eltussolták a gyújtogatást.*
-Igen, azzal teljesen egyetértek, hogy minden közegben, minden "világban" mások a szokások, s más a neveltetés. Ám a lélek egy, aminek teljesen mindegy, hogy milyen testbe születik le. *vág vissza "egyetértően"* Lehet, hogy minél nagyobb valakinek a hatalma, így annál szabadabb... Ám az odafelé vezető úttal mi van? S azzal, hogy ennek az egésznek a másoktól való függés az alapja? *kérdi kíváncsian az éjhölgytől egy sejtelmes mosollyal, hiszen bár nem ugyanaz a gondolkodásuk, de egyre jobban felkelti Mordach érdeklődését* Elvégre valaki akkor hatalmas, ha a többi ember körülötte kicsi. Valaki akkor dicső, ha a többi ember elismeri. Természetesen megértem, hogy valakit pontosan ez éltet, s fontos neki az elismerés, a hatalom, főleg egy olyan zárt közösségben, mint a sötételfeknél. Viszont... Ne értse félre a szavaim, de lenne egy kérdésem. Miért jó a hatalom? Mi vezet arra valakit, hogy uralkodjon mások felett? Itt most vonatkoztassunk el a pénztől, a javaktól, s nézzük csak a lelket. *Mordach szerint a lélek egy sötét bugyra idézi elő a másokon való uralkodás vágyát, melyet valami gyermekkori, felnőttkori trauma szült* A vonzódás? *megvakarja állát, majd határozottan az éjhölgy szemeibe pillant* Nem. Az nem elég érzelem. Vonzódni bárki iránt vonzódhatunk, ha a külsejében vagy a belsejében egy szikrányi szépet is találunk. Viszont... A szerelem az már egy teljesen más kérdés. Na, az az igazi érzelem. Feltétel nélküli bizalom, még a hibáknak is az imádata, s végtelen önzetlenség. Mondja csak, Önöknél szerelemből, vagy vonzódásból házasodnak? Az életüket adnák a másikért teljes mértékben? *kérdi kíváncsian* Látja, épp ez az, hogy Ön azt hiszi, hogy ilyenek ki sem alakulnak. Holott kialakulhatnának, csupán a neveltetés, a szabályok, s még igen sok minden ezt teljesen elnyomja. S most bele is vágok a közepébe... Érzett már valamit a vonzódáson túl? Hagyta már, hogy a saját útján szárnyaljon a lelke, minden szabály és előítélet nélkül? *kérdi kacsintva* Van különbség élet és élet közt.
*Ezzel a mondattal el is hallgat, majd kíváncsian figyeli az éjhölgyet. Ezen utolsó mondatával Mordach szerint igen sok mindent elmondott, s bár egyszerűnek tűnik, mégis nagyon tartalmas kijelentés volt. Ám ideje lenne tudni is, hogy vajon milyen betűket rejt ez az arc, ezért a Vörös rögtön tele is tölti a hölgyemény poharát. Ezután miután megtudta, hogy Erfalodynak hívják, azonnal nyújtja is felé kezét, s ha odanyújtja sajátját, akkor az ő bársonyos éjsötét bőrét is egy csókkal hinti meg.*
- Mordokhai, ezt nem is gondoltam volna! *kacag fel, utalva a gyilkolós részre* Úgy látszik, minden vándor egyszer megtapasztalja, hogy milyen is a mélységi légkör! *mosolyodik el, majd az éjhölgy felé pillant* Százszor rosszabbat? Még egy indok, hogy kipróbálja, s Ön is, Kisasszony! *vigyorodik el Assa felé* Ez olyan, mint az alkohol. Pár kortytól nem forognak még a csillagok a feje körül! *mosolyodik el sejtelmesen Erfalody felé* Egy-két apró szívás, s már el tudja dönteni, hogy ki szeretné-e jobban próbálni. Én még nem haltam bele, pedig évek óta szívom! *azzal előveszi pipáját, s a gombát tartalmazó dohányt, majd beletömködi, s kiteszi az asztal közepére* Nos, hölgyeim, készek egy remek kis új dologra?
*Kacsint feléjük, majd hirtelen egy lángnyelv kerül ujjának hegyére, mellyel meggyújtja a pipát. Ha kérnek belőle, akkor nekik adja az első szívást, ha nem, ez esetben is meggyújtja, mert tudja jól, hogy Mordokhainak nem nagyon lenne ellenvetése!*
A varázsló egy Gyertyagyújtás nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására a varázsló ujjbegyén aprócska láng gyúl, majd rövid időn belül kialszik.
4946. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-05-19 17:43:33
Üzenet elküldve: 2014-05-19 17:43:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
//Mordék bevetésen - Erf és Assa//
- Semmi felszerelés, kivéve egy kést és a ruhánkat. De ezeken kívül saját magunkra és egymásra vagyunk utalva. Szerencsére.
*A mélységi szavaira csak biccent egyet, szerinte is éppúgy jó a léleknek és a testnek is. Bár ha semmi "haszna" nem lenne, akkor is elmennének, elvégre mindketten a világot járják és a maguk fajtáknak igazán izgalmas lehet az ilyesmi.
Kicsit sem éri meglepetés, amikor arról kérdezik, hogyan is sikerült ezt elérnie hát még túlélnie. Megereszt egy mosolyt a Vörös felé, lévén valóban nem tudta, hogy járt már ott, így az érzés kölcsönös.*
- Hát az úgy történt, hogy akkoriban még pont nagyon érdekelt mi van a föld alatt, így aztán lementem. Egy olyan sötételf segítségével, aki pár hónapja már a felszínen élt, de még segített lejutni, bár neki esze ágában sem volt velem jönni. Nekem pedig sikerült eltévednem és aztán azon kaptam magam, hogy egy rossz szó és máris örökre a föld alatt maradok, ugyanis néhány nem túl barátságos mélységi vett körbe. A matrónájukhoz kísértek - máig nem tudom miért nem végeztek ki ott -, aki volt oly' kedves és tömlöcbe vetett. Pár napon belül megtámadták a család szerény hajlékát, nekem pedig sikerült kiszabadulnom és fegyverhez jutnom. Így aztán megmentettem a matróna életét, aki felfogadott, hogy tegyek meg neki ezt azt. Kémkedés, beépülés és hasonlók. Az utolsó néhány hétben már a legbizalmasabb gyilkosa voltam, bár ez a cím nem volt kedvemre való. Viszont segítettem a házát egy előkelőbb címhez juttatni. Még egy rövid ideig tevékenykedtem a szolgálatában, aztán kegyelmet kaptam meg valami piszkosul rossz ízű főzetet, amitől az elmúlt pár hónap kiesett és felébredtem a felszínre. Aztán évről-évre kezdtek visszatérni az emlékeim.
*Ennyivel le is zárja a rövid ám minden bizonnyal érdekes történetet, a lényeget elmondta, a részletekre pedig nem emlékszik pontosan és amúgy sem akarja ezzel untatni a másik hármat. Kortyol egyet a borból, aztán úgy gondolja ismét hozzászól a témához.*
- De igaz. Nem kell nekünk több. A világ önmagában csodálatos, a hatalom nem jelent számunkra mást, csak gyötrelmet. Számomra legalábbis. De akkor már mondok még valamit. Én némi hatalomvággyal születtem, forrófejű voltam. Aztán amikor lovagnak tanultam, akkor megpróbáltak még többet belém verni. Bevallom, sikerrel. Ez azonban nem tartott sokáig, ha így történt volna, most minden valószínűség szerint nem beszélgetnék itt magukkal.
*Kissé nyersen hangzik el szájából ez a pár mondat, azonban ezen a hangvételen változtat a kitörő röhögés, aminek kiváltó oka nem más, mint Mordach, amint szintén elkezd nevetni. Amint "végeztek" letöröl egy könnycseppet az arcáról és gyorsan kiissza a kupáját, mert a torka bizony alaposan kiszáradt.*
- Semmi felszerelés, kivéve egy kést és a ruhánkat. De ezeken kívül saját magunkra és egymásra vagyunk utalva. Szerencsére.
*A mélységi szavaira csak biccent egyet, szerinte is éppúgy jó a léleknek és a testnek is. Bár ha semmi "haszna" nem lenne, akkor is elmennének, elvégre mindketten a világot járják és a maguk fajtáknak igazán izgalmas lehet az ilyesmi.
Kicsit sem éri meglepetés, amikor arról kérdezik, hogyan is sikerült ezt elérnie hát még túlélnie. Megereszt egy mosolyt a Vörös felé, lévén valóban nem tudta, hogy járt már ott, így az érzés kölcsönös.*
- Hát az úgy történt, hogy akkoriban még pont nagyon érdekelt mi van a föld alatt, így aztán lementem. Egy olyan sötételf segítségével, aki pár hónapja már a felszínen élt, de még segített lejutni, bár neki esze ágában sem volt velem jönni. Nekem pedig sikerült eltévednem és aztán azon kaptam magam, hogy egy rossz szó és máris örökre a föld alatt maradok, ugyanis néhány nem túl barátságos mélységi vett körbe. A matrónájukhoz kísértek - máig nem tudom miért nem végeztek ki ott -, aki volt oly' kedves és tömlöcbe vetett. Pár napon belül megtámadták a család szerény hajlékát, nekem pedig sikerült kiszabadulnom és fegyverhez jutnom. Így aztán megmentettem a matróna életét, aki felfogadott, hogy tegyek meg neki ezt azt. Kémkedés, beépülés és hasonlók. Az utolsó néhány hétben már a legbizalmasabb gyilkosa voltam, bár ez a cím nem volt kedvemre való. Viszont segítettem a házát egy előkelőbb címhez juttatni. Még egy rövid ideig tevékenykedtem a szolgálatában, aztán kegyelmet kaptam meg valami piszkosul rossz ízű főzetet, amitől az elmúlt pár hónap kiesett és felébredtem a felszínre. Aztán évről-évre kezdtek visszatérni az emlékeim.
*Ennyivel le is zárja a rövid ám minden bizonnyal érdekes történetet, a lényeget elmondta, a részletekre pedig nem emlékszik pontosan és amúgy sem akarja ezzel untatni a másik hármat. Kortyol egyet a borból, aztán úgy gondolja ismét hozzászól a témához.*
- De igaz. Nem kell nekünk több. A világ önmagában csodálatos, a hatalom nem jelent számunkra mást, csak gyötrelmet. Számomra legalábbis. De akkor már mondok még valamit. Én némi hatalomvággyal születtem, forrófejű voltam. Aztán amikor lovagnak tanultam, akkor megpróbáltak még többet belém verni. Bevallom, sikerrel. Ez azonban nem tartott sokáig, ha így történt volna, most minden valószínűség szerint nem beszélgetnék itt magukkal.
*Kissé nyersen hangzik el szájából ez a pár mondat, azonban ezen a hangvételen változtat a kitörő röhögés, aminek kiváltó oka nem más, mint Mordach, amint szintén elkezd nevetni. Amint "végeztek" letöröl egy könnycseppet az arcáról és gyorsan kiissza a kupáját, mert a torka bizony alaposan kiszáradt.*
4945. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-05-19 10:50:02
Üzenet elküldve: 2014-05-19 10:50:02
ÚJ
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//beszerzőkörút//
*Végigfuttatja borostyánszínű tekintetét a jelenlévőkön, és bizony meg kell magában állapítsa, hogy a "városi lányok" valahogy gömbölyűbbek far- és melltájékon, mint mondjuk ő. Azt is megfigyeli, hogy noha ő sincsen túlöltözve de valahogy az itteni nők jobban kipakolják azt, amijük van - lehet, hogy ezt azért veszi észre, mert neki nincs nagyon kipakolnivalója. Azt is meglepőnek találja, hogy amíg eszik a rántottájukat addig legalább két párocska távozik, nyilván "szobára". Lea sem a prüdériáról híres, nem zavarja az, ha mondjuk fürdés közben pucéran látják. Viszont úgy gondolja, hogy ezeknek a nőknek fizetnek azért, hogy elmenjenek hímekkel - vagy a hímnek, hogy elmenjenek az asszonyokkal -, márpedig az ő erkölcsi értékrendjébe az ilyesmi nem fér bele. Egy ágyasnak fizetni? Vagy úgy egyáltalán egy szolgának? Furcsa népek ezek annyi szent...
Elgondolkodva hallgatja Xomorr dalát, kedveli az ilyesmit, mert ez igazán egy könnyed szórakozás. Mondhatni, hogy illik a rántottához, és a sörhöz. A végén még halkan tapsol is a bárdnak, majd megemeli a korsóját.*
- Hallottál már engem dalolni?
*kérdezi mosolyogva a férfit, ezzel mintegy választ is adva arra a kérdésére, hogy milyen nótákat is szeret. Bármilyet meghallgat, és bármilyet élvez addig amíg nem neki kell előadni, bár szerencsére nem kell. Tisztában van ugyanis a képességeivel ezen a téren. Nincsenek. A bagzó macskák különbül vernyákolnak, mint ő énekel.*
- Az olyan történeteket szeretem, amiket még nem ismerek, vagy nem ismerek olyan formában...
*mint a törzs Szellemjárója hivatalból ismeri a legtöbb mesét, mondát, némelyiket több változatban is, ez azonban nem jelenti azt, hogy egynémely történet ne lenne számára újdonság. Persze van ami gyermekmese és van ami ténylegesen rege, ez utóbbiak sokkal közelebb állnak a szívéhez, mert népük hagyományai, történetei. Ezeket pedig szereti életben tartani, és nem csak azért mert ez ad neki rangot a törzsben, hanem azért is, mert ezek által lettek azok, amik és olyanok, amilyenek. Gyermekként is szerette már az ilyesmit, fogékony is volt a mesékre, ez azóta sem változott. Xomorr például nyilván tud olyan meséket, amiket Lea még nem ismer, hiszen Xomorr városi, és nyilván nem ugyanazt mesélik a gyerekeknek a városiak, amit ők.*
*Végigfuttatja borostyánszínű tekintetét a jelenlévőkön, és bizony meg kell magában állapítsa, hogy a "városi lányok" valahogy gömbölyűbbek far- és melltájékon, mint mondjuk ő. Azt is megfigyeli, hogy noha ő sincsen túlöltözve de valahogy az itteni nők jobban kipakolják azt, amijük van - lehet, hogy ezt azért veszi észre, mert neki nincs nagyon kipakolnivalója. Azt is meglepőnek találja, hogy amíg eszik a rántottájukat addig legalább két párocska távozik, nyilván "szobára". Lea sem a prüdériáról híres, nem zavarja az, ha mondjuk fürdés közben pucéran látják. Viszont úgy gondolja, hogy ezeknek a nőknek fizetnek azért, hogy elmenjenek hímekkel - vagy a hímnek, hogy elmenjenek az asszonyokkal -, márpedig az ő erkölcsi értékrendjébe az ilyesmi nem fér bele. Egy ágyasnak fizetni? Vagy úgy egyáltalán egy szolgának? Furcsa népek ezek annyi szent...
Elgondolkodva hallgatja Xomorr dalát, kedveli az ilyesmit, mert ez igazán egy könnyed szórakozás. Mondhatni, hogy illik a rántottához, és a sörhöz. A végén még halkan tapsol is a bárdnak, majd megemeli a korsóját.*
- Hallottál már engem dalolni?
*kérdezi mosolyogva a férfit, ezzel mintegy választ is adva arra a kérdésére, hogy milyen nótákat is szeret. Bármilyet meghallgat, és bármilyet élvez addig amíg nem neki kell előadni, bár szerencsére nem kell. Tisztában van ugyanis a képességeivel ezen a téren. Nincsenek. A bagzó macskák különbül vernyákolnak, mint ő énekel.*
- Az olyan történeteket szeretem, amiket még nem ismerek, vagy nem ismerek olyan formában...
*mint a törzs Szellemjárója hivatalból ismeri a legtöbb mesét, mondát, némelyiket több változatban is, ez azonban nem jelenti azt, hogy egynémely történet ne lenne számára újdonság. Persze van ami gyermekmese és van ami ténylegesen rege, ez utóbbiak sokkal közelebb állnak a szívéhez, mert népük hagyományai, történetei. Ezeket pedig szereti életben tartani, és nem csak azért mert ez ad neki rangot a törzsben, hanem azért is, mert ezek által lettek azok, amik és olyanok, amilyenek. Gyermekként is szerette már az ilyesmit, fogékony is volt a mesékre, ez azóta sem változott. Xomorr például nyilván tud olyan meséket, amiket Lea még nem ismer, hiszen Xomorr városi, és nyilván nem ugyanazt mesélik a gyerekeknek a városiak, amit ők.*
4944. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-05-18 21:04:37
Üzenet elküldve: 2014-05-18 21:04:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Aletai, Tifa//
*Aletai tömören megfogalmazza gondolatait a lánnyal kapcsolatban, mire Kei elmosolyodik. Díjazza az őszinteséget, így ő is ekképen válaszol.*
- Be kell ismernem, hogy nem tévedsz, bár azt sem bánom, ha egy időre riválisok leszünk. Hagyjuk, hogy ő válasszon.
*Van a hangjában valami kihívó, mégis barátságos megmérkőzésről van szó, pusztán szeretné kipróbálni, hogy melyikük nyerne. Továbbá elnyerte annyira a lány a tetszését, hogy neki hagyja a választást. Mégha hátrányba is került ezzel, elvégre ritkásabb a tapasztalata etéren, mint barátjának.*
- Én is éreztem kissé, hogy mintha rejtegetne valamit... Talán veszélyesebb, mint amilyennek látszik.
*Sokatmondóan rávigyorog Aletaira, az efféle elmélkedés csak még izgalmasabbá és érdekesebbé emeli szemeiben az újonnan megismert lányt. Körüllengi még valamiféle titokzatosság, amit Keinek szándékában áll eloszlatni, noha Aletairól se tud még sokat. A leányzó azonban meg is érkezik, így eszmecseréjük befejeződik, helyette Tifa monológja köti le figyelmüket. Amíg mesél, Kei horizontkék szempárjaival firtatja, figyelmesen bólogat a megfelelő pillanatban, vagy részvétét fejezi ki. Mielőtt azonban átvehetné a kört, a lány helyette is megrendeli az italokat, és még kifizetni sem rest őket, noha Kei már felajánlotta. Végül egy vállvonással intézi el a dolgot, lehet, hogy ez a lány Aletai megnevezéséhez híven szeret magáról gondoskodni, és rájuk sem rest a pénzét költeni.*
- Köszönöm az italt. *Azért egy mosollyal még megajándékozza társaságát, majd ha nem ütközik ellenvetésbe, elkezdi mesélni saját történetét.* A magam részéről én egy erdőben nőttem fel, így nem olyan izgalmas a történetem, mint a tiétek. A szüleimre nem emlékszem, vadászni is magamtól tanultam, csupán apám íja maradt rám, meg egy kis kunyhó. Lényegében világot látni jöttem Artheniorba, a kíváncsiság üldözött.
*Nem éppen az az elmerengős fajta, így amíg nem kérdezik, részletesebben nem megy bele korábbi életébe. Tifa újabb megjegyzésére csak elvigyorodik, ő aztán vissza nem utasítana egy ilyen ajánlatot, a kihívásokat mindig is kedvelte.*
- Részemről benne vagyok.
*Kacsint a lányra, miközben szájához emeli kupáját, és kissé megcsappantja tartalmát, majd egy jóleső sóhajjal pihenteti meg ismét az asztalon.*
*Aletai tömören megfogalmazza gondolatait a lánnyal kapcsolatban, mire Kei elmosolyodik. Díjazza az őszinteséget, így ő is ekképen válaszol.*
- Be kell ismernem, hogy nem tévedsz, bár azt sem bánom, ha egy időre riválisok leszünk. Hagyjuk, hogy ő válasszon.
*Van a hangjában valami kihívó, mégis barátságos megmérkőzésről van szó, pusztán szeretné kipróbálni, hogy melyikük nyerne. Továbbá elnyerte annyira a lány a tetszését, hogy neki hagyja a választást. Mégha hátrányba is került ezzel, elvégre ritkásabb a tapasztalata etéren, mint barátjának.*
- Én is éreztem kissé, hogy mintha rejtegetne valamit... Talán veszélyesebb, mint amilyennek látszik.
*Sokatmondóan rávigyorog Aletaira, az efféle elmélkedés csak még izgalmasabbá és érdekesebbé emeli szemeiben az újonnan megismert lányt. Körüllengi még valamiféle titokzatosság, amit Keinek szándékában áll eloszlatni, noha Aletairól se tud még sokat. A leányzó azonban meg is érkezik, így eszmecseréjük befejeződik, helyette Tifa monológja köti le figyelmüket. Amíg mesél, Kei horizontkék szempárjaival firtatja, figyelmesen bólogat a megfelelő pillanatban, vagy részvétét fejezi ki. Mielőtt azonban átvehetné a kört, a lány helyette is megrendeli az italokat, és még kifizetni sem rest őket, noha Kei már felajánlotta. Végül egy vállvonással intézi el a dolgot, lehet, hogy ez a lány Aletai megnevezéséhez híven szeret magáról gondoskodni, és rájuk sem rest a pénzét költeni.*
- Köszönöm az italt. *Azért egy mosollyal még megajándékozza társaságát, majd ha nem ütközik ellenvetésbe, elkezdi mesélni saját történetét.* A magam részéről én egy erdőben nőttem fel, így nem olyan izgalmas a történetem, mint a tiétek. A szüleimre nem emlékszem, vadászni is magamtól tanultam, csupán apám íja maradt rám, meg egy kis kunyhó. Lényegében világot látni jöttem Artheniorba, a kíváncsiság üldözött.
*Nem éppen az az elmerengős fajta, így amíg nem kérdezik, részletesebben nem megy bele korábbi életébe. Tifa újabb megjegyzésére csak elvigyorodik, ő aztán vissza nem utasítana egy ilyen ajánlatot, a kihívásokat mindig is kedvelte.*
- Részemről benne vagyok.
*Kacsint a lányra, miközben szájához emeli kupáját, és kissé megcsappantja tartalmát, majd egy jóleső sóhajjal pihenteti meg ismét az asztalon.*
4943. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-05-18 15:49:41
Üzenet elküldve: 2014-05-18 15:49:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Assa, Mordokhai, Mordach//
*Meglepődik az udvarias gesztuson amivel a férfi Assa felé fordul, már csak azért is, mert ahogy eddig látta ez nem túl gyakori jelenség.
Az éles pillantást a meglepettség azonnal eltünteti a tekintetéből, és meglepetten fordul a Vörös felé. Mintha egy kis mérget vélne felfedezni, és persze valós kíváncsiságot a férfi hangjában és szavaiban.
Végül nagyot sóhajt. Nem, ezeknek semmi közük sincs az incidenshez, felesleges volt az aggodalma mikor a tündérke belekezdett a mesébe, amit röviden elő is ad. A kampós rész az, amire nem kíván visszaemlékezni, a lány egyszerűen nem értette meg, hogy nem nem akar csinálni semmit, hanem egyszerűen nem tud amíg a nap miatt még a szemét sem tudja kinyitni. A köteleket ő is el tudta volna vágni a megfelelő időben, ezért is volt veszélyes még azelőtt Assának találnia módot azoknak elvágására, hogy ő bármit is tudna csinálni.*
- Csupán csak két bérgyilkos volt akiket azzal bíztak meg, hogy élve elfogjanak, és leszállítsanak minket rabszolgának. *Pontosítja a történetet a pohara tartalmát bámulva, mert az emberkereskedés erre nem igazán volt a legmegfelelőbb megfogalmazás. Vagy legalábbis neki nem tetszett túlzottan.
Assa a kalandra már előbb rákérdez, így ő csak figyelmesen hallgatja miről is van szó. A túlélőtúra látszólag teljesen lázba hozza.*
- Ez tényleg jónak hangzik, egyszerre erősíti a testet és az elmét. *Bólint mosolyogva. Az ehhez hasonló túráknak mindig tisztító hatásuk van, és ha ott nem is, mikor visszajönnek biztos érezni fogják majd a különbséget mind a testben mind a szellemben.*
- Nem, úgy látom nem, viszont a látszat néha csalhat. *Viszonozza a sejtelmes mosolyt. Az eddig látottak és hallottak alapján valóban nem tűnnek olyanoknak akiket a mérhetetlen önbizalmuk adta bolondság visz egyszer a sírba, viszont elbízni sem akarja nagyon magát ezzel az állításával.*
- Ne aggódj, nekünk is pontosan ugyanez a véleményünk a ti felfogásotokról! *Mérgelődik a tündérlány felé fordulva. Nagyon sok minden van olyan, amit nem ért a felszínieknél, viszont a lánynak még ennyi fogalma sincsen róluk. Csupán téves, vagy megalapozatlan következtetések sokaságát vonta le eddig. A lánynak szokása anélkül beszélni, hogy előtte végiggondolná pontosan miket is mond.
Szerencsére még időben visszaterelődik a mélységre a téma, mielőtt Assa szavain jobban felidegesítené magát. A meglepettség most viszont tagadhatatlan ahogy a hóhajú szavaira még jobban felnyílnak jégkék lélektükrei.*
- Az Önnek hogy sikerült? *Csodálkozik el. Egy hatalmi játszmába? Egy felszíninek? Folyton érik meglepetések a felszíniekkel kapcsolatban, főleg az emberek cseppet sem annyira kiszámíthatóak mint a mélység szülöttei.*
- Hogy miért fontos? *Kapja vissza a vérszínekkel megáldott férfira, egy pillanatra elgondolkozva.* Igen, a hatalomvággyal vagy születik valaki vagy belé nevelik mióta az eszét tudja. Meg a társadalmi rendszerünk is közrejátszik benne. A házak szám szerint vannak rangokra, így a matrónák mindent meg akarnak tenni, hogy a házukat vagy biztosítsák a helyzetükről, vagy megpróbálják előbbre juttatni. Ez pusztán a büszkeségről, dicsőségről, a gyengébb házaknál félelemről és ahogy Ön is említette az imént hatalomvágyról szól. Nincs ebben semmi bonyolult, minél magasabb a rangod, annál kevésbé függsz másoktól és annál jobban van biztosítva a jövőd.* Egy pillanatra elhallgat a hallottakra. Persze, hogy ők így vélekednek, mert nem ebbe születtek, így Erfalody teljesen meg is érti a hozzáállásukat a dolgokhoz.* Lehet, de nálunk a mélységben a hímeknek ebbe nem igazán van beleszólása. A házasságról pedig...nálunk is szokott lenni, viszont csak a felszínieknél szokás az, hogy a nők házasodjanak akaratuk ellenére. Érzelem? A vonzódás nem elég érzelem? *Ismét a kezébe veszi a borospoharat, elgondolkozva közben ezen a kérdésen.* Nem hiszem, hogy bármit is elfojtanánk, ki se alakulnak olyan érzések amiket el kellene fojtanunk. Illetve de vannak, főleg a hímek esetén, de a nemtetszést, undort, gyűlöletet és ehhez hasonlókat ugyebár nem mutathatjuk ki mindenkinek. Hacsak nem akarunk valóban meghalni.* Sajnos az utolsó kérdésre csak a fejét csóválja, de nem a nemleges válasz miatt, hanem mert nem tudja a helyes választ. *Én eddig csak így életem, így maradtam életben. Nekem eddig ez jelentette a teljes életet. *És nem csak neki, hanem még sok mindenki másnak. Amit az ember nem ismer, azt nem tudja hiányolni, főleg ha még csak nem is találkozott eddig hasonlóval, így a minimális érzelmeken kívül ritkán hiányolja bárki is a többet.
A hasonlatot tökéletesen érti, ő is inkább hasonlítaná magát sokszor a ködbe burkolózott éjszakához, vagy a hirtelen haragja miatt egy kitörni készülő vulkánhoz, mint valami csillogó vízeséshez, vagy egy ahhoz hasonló virágos mezőhöz ahol Assa készített nemrég virágkoszorút. Hát sajnálja, hogy nem tud úgy viháncolni jókedvűen mint a tündérlányka.
Mindkettejük felé biccent a nevük hallatán. Valahogy számított arra, hogy jobban örülnének egy valódi névnek, a hallottak alapján pedig már ő sem látja akadályát.*
- Nem, természetesen nem, ha kaphatok még egy pohárral ebből a finom bórból. *Emeli fel egy játékosan kihívó mosoly kíséretében a poharát. Persze enélkül is elárulná, még egy pohárral viszont még szívesen inna.* Az én nevem Erfalody. *Árulja el végül, függetlenül a reakciótól az előbbi szavaira.
A hirtelen hangos nevetésen csak pislog néhányat. Nem érti mi olyan vicces, hogy rajtuk nevetnek ilyen jót, vagy mi válthatta ki ezt a furcsa reakciót. A válasz szerencsére hamar érkezik. Valahogy nem igazán lepi meg a nősténykét az ok, az viszont már egy kicsit jobban, hogy pont nemrég gondolkozott el hasonló növények beszerzésén a jövőre. Az utóbbi hetekkel nem sok problémájuk volt, tekintve, hogy ő csak 1-2hete tartózkodik a felszínen.*
- Nem kell miatta aggódniuk, ez csak néhány nappal ezelőtt történt, és higgye el...nekem már volt alkalmam ennél százszor rosszabbat is átélni. *Szemeiben talán tükröződik egy leheletnyi fájdalom mielőtt úrrá lenne az arcvonásain. A válasz alól arra a kérdésre, hogy kér-e, okkal bújt ki még egyelőre, ugyanis nem véletlenül nem kóstolt még bele hasonlókba. Egy felszíninél mindegy mennyit nevetgél, ő viszont lehet megbánná később a viselkedését. Eddig csak az alkohol volt ami jobb kedvre derítette eddig, annak is néha meggyűlt a baja a hatásával, mivel engedékenyebb és jókedvűbb lesz attól is. Ez pedig legutóbb pont nem volt igazán kifizetődő a számára.*
*Meglepődik az udvarias gesztuson amivel a férfi Assa felé fordul, már csak azért is, mert ahogy eddig látta ez nem túl gyakori jelenség.
Az éles pillantást a meglepettség azonnal eltünteti a tekintetéből, és meglepetten fordul a Vörös felé. Mintha egy kis mérget vélne felfedezni, és persze valós kíváncsiságot a férfi hangjában és szavaiban.
Végül nagyot sóhajt. Nem, ezeknek semmi közük sincs az incidenshez, felesleges volt az aggodalma mikor a tündérke belekezdett a mesébe, amit röviden elő is ad. A kampós rész az, amire nem kíván visszaemlékezni, a lány egyszerűen nem értette meg, hogy nem nem akar csinálni semmit, hanem egyszerűen nem tud amíg a nap miatt még a szemét sem tudja kinyitni. A köteleket ő is el tudta volna vágni a megfelelő időben, ezért is volt veszélyes még azelőtt Assának találnia módot azoknak elvágására, hogy ő bármit is tudna csinálni.*
- Csupán csak két bérgyilkos volt akiket azzal bíztak meg, hogy élve elfogjanak, és leszállítsanak minket rabszolgának. *Pontosítja a történetet a pohara tartalmát bámulva, mert az emberkereskedés erre nem igazán volt a legmegfelelőbb megfogalmazás. Vagy legalábbis neki nem tetszett túlzottan.
Assa a kalandra már előbb rákérdez, így ő csak figyelmesen hallgatja miről is van szó. A túlélőtúra látszólag teljesen lázba hozza.*
- Ez tényleg jónak hangzik, egyszerre erősíti a testet és az elmét. *Bólint mosolyogva. Az ehhez hasonló túráknak mindig tisztító hatásuk van, és ha ott nem is, mikor visszajönnek biztos érezni fogják majd a különbséget mind a testben mind a szellemben.*
- Nem, úgy látom nem, viszont a látszat néha csalhat. *Viszonozza a sejtelmes mosolyt. Az eddig látottak és hallottak alapján valóban nem tűnnek olyanoknak akiket a mérhetetlen önbizalmuk adta bolondság visz egyszer a sírba, viszont elbízni sem akarja nagyon magát ezzel az állításával.*
- Ne aggódj, nekünk is pontosan ugyanez a véleményünk a ti felfogásotokról! *Mérgelődik a tündérlány felé fordulva. Nagyon sok minden van olyan, amit nem ért a felszínieknél, viszont a lánynak még ennyi fogalma sincsen róluk. Csupán téves, vagy megalapozatlan következtetések sokaságát vonta le eddig. A lánynak szokása anélkül beszélni, hogy előtte végiggondolná pontosan miket is mond.
Szerencsére még időben visszaterelődik a mélységre a téma, mielőtt Assa szavain jobban felidegesítené magát. A meglepettség most viszont tagadhatatlan ahogy a hóhajú szavaira még jobban felnyílnak jégkék lélektükrei.*
- Az Önnek hogy sikerült? *Csodálkozik el. Egy hatalmi játszmába? Egy felszíninek? Folyton érik meglepetések a felszíniekkel kapcsolatban, főleg az emberek cseppet sem annyira kiszámíthatóak mint a mélység szülöttei.*
- Hogy miért fontos? *Kapja vissza a vérszínekkel megáldott férfira, egy pillanatra elgondolkozva.* Igen, a hatalomvággyal vagy születik valaki vagy belé nevelik mióta az eszét tudja. Meg a társadalmi rendszerünk is közrejátszik benne. A házak szám szerint vannak rangokra, így a matrónák mindent meg akarnak tenni, hogy a házukat vagy biztosítsák a helyzetükről, vagy megpróbálják előbbre juttatni. Ez pusztán a büszkeségről, dicsőségről, a gyengébb házaknál félelemről és ahogy Ön is említette az imént hatalomvágyról szól. Nincs ebben semmi bonyolult, minél magasabb a rangod, annál kevésbé függsz másoktól és annál jobban van biztosítva a jövőd.* Egy pillanatra elhallgat a hallottakra. Persze, hogy ők így vélekednek, mert nem ebbe születtek, így Erfalody teljesen meg is érti a hozzáállásukat a dolgokhoz.* Lehet, de nálunk a mélységben a hímeknek ebbe nem igazán van beleszólása. A házasságról pedig...nálunk is szokott lenni, viszont csak a felszínieknél szokás az, hogy a nők házasodjanak akaratuk ellenére. Érzelem? A vonzódás nem elég érzelem? *Ismét a kezébe veszi a borospoharat, elgondolkozva közben ezen a kérdésen.* Nem hiszem, hogy bármit is elfojtanánk, ki se alakulnak olyan érzések amiket el kellene fojtanunk. Illetve de vannak, főleg a hímek esetén, de a nemtetszést, undort, gyűlöletet és ehhez hasonlókat ugyebár nem mutathatjuk ki mindenkinek. Hacsak nem akarunk valóban meghalni.* Sajnos az utolsó kérdésre csak a fejét csóválja, de nem a nemleges válasz miatt, hanem mert nem tudja a helyes választ. *Én eddig csak így életem, így maradtam életben. Nekem eddig ez jelentette a teljes életet. *És nem csak neki, hanem még sok mindenki másnak. Amit az ember nem ismer, azt nem tudja hiányolni, főleg ha még csak nem is találkozott eddig hasonlóval, így a minimális érzelmeken kívül ritkán hiányolja bárki is a többet.
A hasonlatot tökéletesen érti, ő is inkább hasonlítaná magát sokszor a ködbe burkolózott éjszakához, vagy a hirtelen haragja miatt egy kitörni készülő vulkánhoz, mint valami csillogó vízeséshez, vagy egy ahhoz hasonló virágos mezőhöz ahol Assa készített nemrég virágkoszorút. Hát sajnálja, hogy nem tud úgy viháncolni jókedvűen mint a tündérlányka.
Mindkettejük felé biccent a nevük hallatán. Valahogy számított arra, hogy jobban örülnének egy valódi névnek, a hallottak alapján pedig már ő sem látja akadályát.*
- Nem, természetesen nem, ha kaphatok még egy pohárral ebből a finom bórból. *Emeli fel egy játékosan kihívó mosoly kíséretében a poharát. Persze enélkül is elárulná, még egy pohárral viszont még szívesen inna.* Az én nevem Erfalody. *Árulja el végül, függetlenül a reakciótól az előbbi szavaira.
A hirtelen hangos nevetésen csak pislog néhányat. Nem érti mi olyan vicces, hogy rajtuk nevetnek ilyen jót, vagy mi válthatta ki ezt a furcsa reakciót. A válasz szerencsére hamar érkezik. Valahogy nem igazán lepi meg a nősténykét az ok, az viszont már egy kicsit jobban, hogy pont nemrég gondolkozott el hasonló növények beszerzésén a jövőre. Az utóbbi hetekkel nem sok problémájuk volt, tekintve, hogy ő csak 1-2hete tartózkodik a felszínen.*
- Nem kell miatta aggódniuk, ez csak néhány nappal ezelőtt történt, és higgye el...nekem már volt alkalmam ennél százszor rosszabbat is átélni. *Szemeiben talán tükröződik egy leheletnyi fájdalom mielőtt úrrá lenne az arcvonásain. A válasz alól arra a kérdésre, hogy kér-e, okkal bújt ki még egyelőre, ugyanis nem véletlenül nem kóstolt még bele hasonlókba. Egy felszíninél mindegy mennyit nevetgél, ő viszont lehet megbánná később a viselkedését. Eddig csak az alkohol volt ami jobb kedvre derítette eddig, annak is néha meggyűlt a baja a hatásával, mivel engedékenyebb és jókedvűbb lesz attól is. Ez pedig legutóbb pont nem volt igazán kifizetődő a számára.*
4942. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-05-17 19:08:17
Üzenet elküldve: 2014-05-17 19:08:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
//Mordach, Mordokhai, Erfalody//
* A vörös hajú férfi igazán illedelmes, miután Assa bemutatkozott, akkor kézcsókkal köszönti. Aztán arról érdeklődik, hogy mi történt. Assa látja Erf pillantását, de úgy gondolja, hogy erről mért ne mesélhetne... Hisz ebben nincs semmi, bárkivel megtörténhetett volna.*
- Hát, egy felderítésre készültünk. A kis csapat a Morajló Merinában gyűlt össze. Indultunk volna, s mi Lidérccel elsőként léptünk ki. Ott volt egy szekér, két mélységi férfival. Az egyik elkapott engem, s én gyomron térdeltem, de aztán el tudott fogni. Lidérc észrevette, próbált segíteni, de végül mindkettőnk a kocsin végezte. Egy kampóval oldottam el a köteleket, de még jó ideig nyugton kellett ülnünk. Megvártuk a megfelelő alkalmat, és Lidérc odament, hogy végezzen velük. Az egyikkel hamar elbánt, a másikat leütöttem egy fadarabbal, aztán megkötöztük, s kifaggatuk. Annyi derült ki, hogy emberkereskedők voltak, s minket is el akartak adni. Aztán Lidérc őt is eltette láb alól. A használható holmikat elvittük a kocsiról meg a két lovat is, azok most is a mieink. Nagyon szépek, biztos értékesek. Na, mióta kiszabadultunk, azóta megyünk együtt.
* A két férfi ötletére bólint.*
- Ó, ez nagyon izgalmas lehet. És semmi felszerelésük nem lesz? Ez nagyon jó kalandnak ígérkezik. Sok sikert kívánok hozzá!
* Bizony, a tündér tudja, hogy Erfalody szereti a vér színét, s tudja, hogy szeret gyilkolni. A férfi Erf felé fordul. Amit mondd abban Assa teljesen igazat ad.*
- Nagyon hasonlóak a nézeteink, de szerintem a mélységieknek hiába magyaráz az ember, nem értik.
* Mondja mosolyogva. Megállapítja, hogy a társaságból ő az egyetlen, aki még nem volt a mélységben, de ő bizony nem is vágyik oda.
Aztán Mordach és Mordokhai nevetni kezd, a lányka kérdőn néz rájuk, de meg is kapja a választ. Valamiféle dohánytól van olyan jó kedvük, s már kínálják is őket. A Vörös azt állítja, hogy nem ártalmas, de Assa mindig is idegenkedett az ilyen dolgoktól. Nála már az is csoda, hogy két pohár bort is megiszik. Na, de azt csak az íze miatt. Ennek a cuccnak azonban hatása is van. A lány elgondolkodik, de egyelőre nem válaszol, inkább Erfre bízza a dolgot, ha a mélységi úgy gondolja, akkor megkóstolhatja, de Assa maximum utána. Erf amúgy is megemlíti neki, hogy cserélje ki a szoba kulcsát, így most feláll inkább, s mondja, hogy egy pillanat és jön. A fogadós most ott van a pultnál.*
- Szép estét! Ez a szobakulcs nem az én szobámhoz van, s le is van törve. Szerintem figyelmetlenségből rosszat adott.
- Szép estét önnek is! Hadd lássam...
* S a tündérke átadja a fogadósnak a kulcsot.*
- A szobájuk az a...
* Néz bele egy jegyzetbe.*
- Igen... valóban. Itt van a jó kulcs. Elnézést a kellemetlenségért.
- Ugyan, előfordul.
* S immáron a jó kulccsal a zsebében indul vissza a társasághoz. Miután leült, iszik egy- két kortyot a borból. De aztán visszateszi az asztalra.*
~ Biztos nem lesz semmi bajom 2 pohártól és nem éh gyomorra iszom az alkoholt.~
* Jut eszébe Erf tanácsa. Bár valóban, ha túl soknak gondolja, akkor úgyis otthagyja. Eszébe jut, hogy enne egy kis gyümölcsöt desszert gyanánt, de egyelőre nem int pincért az asztalukhoz. Ráér, hisz biztosan maradnak még egy ideig.*
A hozzászólás írója (Assa Nides) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.05.17 19:51:06
* A vörös hajú férfi igazán illedelmes, miután Assa bemutatkozott, akkor kézcsókkal köszönti. Aztán arról érdeklődik, hogy mi történt. Assa látja Erf pillantását, de úgy gondolja, hogy erről mért ne mesélhetne... Hisz ebben nincs semmi, bárkivel megtörténhetett volna.*
- Hát, egy felderítésre készültünk. A kis csapat a Morajló Merinában gyűlt össze. Indultunk volna, s mi Lidérccel elsőként léptünk ki. Ott volt egy szekér, két mélységi férfival. Az egyik elkapott engem, s én gyomron térdeltem, de aztán el tudott fogni. Lidérc észrevette, próbált segíteni, de végül mindkettőnk a kocsin végezte. Egy kampóval oldottam el a köteleket, de még jó ideig nyugton kellett ülnünk. Megvártuk a megfelelő alkalmat, és Lidérc odament, hogy végezzen velük. Az egyikkel hamar elbánt, a másikat leütöttem egy fadarabbal, aztán megkötöztük, s kifaggatuk. Annyi derült ki, hogy emberkereskedők voltak, s minket is el akartak adni. Aztán Lidérc őt is eltette láb alól. A használható holmikat elvittük a kocsiról meg a két lovat is, azok most is a mieink. Nagyon szépek, biztos értékesek. Na, mióta kiszabadultunk, azóta megyünk együtt.
* A két férfi ötletére bólint.*
- Ó, ez nagyon izgalmas lehet. És semmi felszerelésük nem lesz? Ez nagyon jó kalandnak ígérkezik. Sok sikert kívánok hozzá!
* Bizony, a tündér tudja, hogy Erfalody szereti a vér színét, s tudja, hogy szeret gyilkolni. A férfi Erf felé fordul. Amit mondd abban Assa teljesen igazat ad.*
- Nagyon hasonlóak a nézeteink, de szerintem a mélységieknek hiába magyaráz az ember, nem értik.
* Mondja mosolyogva. Megállapítja, hogy a társaságból ő az egyetlen, aki még nem volt a mélységben, de ő bizony nem is vágyik oda.
Aztán Mordach és Mordokhai nevetni kezd, a lányka kérdőn néz rájuk, de meg is kapja a választ. Valamiféle dohánytól van olyan jó kedvük, s már kínálják is őket. A Vörös azt állítja, hogy nem ártalmas, de Assa mindig is idegenkedett az ilyen dolgoktól. Nála már az is csoda, hogy két pohár bort is megiszik. Na, de azt csak az íze miatt. Ennek a cuccnak azonban hatása is van. A lány elgondolkodik, de egyelőre nem válaszol, inkább Erfre bízza a dolgot, ha a mélységi úgy gondolja, akkor megkóstolhatja, de Assa maximum utána. Erf amúgy is megemlíti neki, hogy cserélje ki a szoba kulcsát, így most feláll inkább, s mondja, hogy egy pillanat és jön. A fogadós most ott van a pultnál.*
- Szép estét! Ez a szobakulcs nem az én szobámhoz van, s le is van törve. Szerintem figyelmetlenségből rosszat adott.
- Szép estét önnek is! Hadd lássam...
* S a tündérke átadja a fogadósnak a kulcsot.*
- A szobájuk az a...
* Néz bele egy jegyzetbe.*
- Igen... valóban. Itt van a jó kulcs. Elnézést a kellemetlenségért.
- Ugyan, előfordul.
* S immáron a jó kulccsal a zsebében indul vissza a társasághoz. Miután leült, iszik egy- két kortyot a borból. De aztán visszateszi az asztalra.*
~ Biztos nem lesz semmi bajom 2 pohártól és nem éh gyomorra iszom az alkoholt.~
* Jut eszébe Erf tanácsa. Bár valóban, ha túl soknak gondolja, akkor úgyis otthagyja. Eszébe jut, hogy enne egy kis gyümölcsöt desszert gyanánt, de egyelőre nem int pincért az asztalukhoz. Ráér, hisz biztosan maradnak még egy ideig.*
A hozzászólás írója (Assa Nides) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.05.17 19:51:06
4941. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-05-17 16:07:07
Üzenet elküldve: 2014-05-17 16:07:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Aletai, Kei//
*Nagyot kortyol teájából. Nem igazán tudja, mit feleljen származásával kapcsolatban, mert nincs, tisztában mit hoz ki újdonsült "barátaiból" a tudat, hogy ő mégiscsak egy hercegnő.
Miközben a két férfi tekintetét érzi magán zavara csak tovább nő. Lehajtja maradék teáját majd nagy szusszantás után belevág.*
- Nem innen származom. Igazából azt se nagyon firtatnám miként keveredtem erre a környékre. Az otthonom nagyon messze van innen keletre.
*Ködösen próbál válaszolni a váratlan kérdésre.*
- Elég nagyvárosban nőttem fel, ahol ügyeltek taníttatásomra, de végül az egyik harcos osztagban, akartam mondani egy harcos egység mellett kötöttem ki *Hatásszünet* mint ápoló.
*Legszívesebben az arcához kapna, hogy miért pont ezt kellett mondania, de nem teszi.
"Végül is valamennyire értek a növényekhez és a sebgyógyításhoz. Legalábbis annyira hogy túléljem egyedül." Mereng el kijelentésén.*
- Szerencsétlenségemre olyan társasághoz kerültem ahol elvárás volt a nőkkel kapcsolatban így kénytelen voltam elhagyni az imádott posztomat.
*Lehajtja fejét, közben üres csészéjét kezdi babrálni. Így intézi következő kérdését.*
- Most már tudjátok a történetemet. Esetleg mesélnétek sajátotokról? Ha már ilyen vizekre eveztünk miért ne folytathatnánk a témát?
*Örül, hogy elterelheti magáról a figyelmet ezért el is mosolyodik. Mielőtt valamelyikük belekezdene a meséjébe, rendel 2 Vajsört, amiért kifizeti a 24 aranyat, majd magának 13-ért Mézsört kér. Kecses mozdulattal odatolja Aletainak és Keinek a sört, majd rácuppan saját korsójára.
"Nem is emlékszem, mikor ittam utoljára ehhez hasonlót."*
- Legyen! Kíváncsian várom, mennyire tudják megtartóztatni magukat! Következő körben részemről jöhet valami tüzesebb nedű is.
*Eleget ivott már a katonákkal ahhoz, hogy tudja, mennyit bír teste és elméje az alkoholból. Túlságosan nagy magabiztossággal hagyják el szavai ajkát.*
A hozzászólás írója (Tifa Yriwen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.05.17 16:10:11
*Nagyot kortyol teájából. Nem igazán tudja, mit feleljen származásával kapcsolatban, mert nincs, tisztában mit hoz ki újdonsült "barátaiból" a tudat, hogy ő mégiscsak egy hercegnő.
Miközben a két férfi tekintetét érzi magán zavara csak tovább nő. Lehajtja maradék teáját majd nagy szusszantás után belevág.*
- Nem innen származom. Igazából azt se nagyon firtatnám miként keveredtem erre a környékre. Az otthonom nagyon messze van innen keletre.
*Ködösen próbál válaszolni a váratlan kérdésre.*
- Elég nagyvárosban nőttem fel, ahol ügyeltek taníttatásomra, de végül az egyik harcos osztagban, akartam mondani egy harcos egység mellett kötöttem ki *Hatásszünet* mint ápoló.
*Legszívesebben az arcához kapna, hogy miért pont ezt kellett mondania, de nem teszi.
"Végül is valamennyire értek a növényekhez és a sebgyógyításhoz. Legalábbis annyira hogy túléljem egyedül." Mereng el kijelentésén.*
- Szerencsétlenségemre olyan társasághoz kerültem ahol elvárás volt a nőkkel kapcsolatban így kénytelen voltam elhagyni az imádott posztomat.
*Lehajtja fejét, közben üres csészéjét kezdi babrálni. Így intézi következő kérdését.*
- Most már tudjátok a történetemet. Esetleg mesélnétek sajátotokról? Ha már ilyen vizekre eveztünk miért ne folytathatnánk a témát?
*Örül, hogy elterelheti magáról a figyelmet ezért el is mosolyodik. Mielőtt valamelyikük belekezdene a meséjébe, rendel 2 Vajsört, amiért kifizeti a 24 aranyat,
majd magának 13-ért Mézsört kér. Kecses mozdulattal odatolja Aletainak és Keinek a sört, majd rácuppan saját korsójára."Nem is emlékszem, mikor ittam utoljára ehhez hasonlót."*
- Legyen! Kíváncsian várom, mennyire tudják megtartóztatni magukat! Következő körben részemről jöhet valami tüzesebb nedű is.
*Eleget ivott már a katonákkal ahhoz, hogy tudja, mennyit bír teste és elméje az alkoholból. Túlságosan nagy magabiztossággal hagyják el szavai ajkát.*
A hozzászólás írója (Tifa Yriwen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.05.17 16:10:11
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11721-11740 , 11741-11760 , 11761-11780 , 11781-11800 , 11801-11820 , 11821-11840 , 11841-11860 , 11861-11880 , 11881-11900 , 11901-11920 , 11921-11940 , 11941-11960 , 11961-11980 , 11981-12000 , 12001-12020 , 12021-12040 , 12041-12060 , 12061-12080 , 12081-12100 , 12101-12120 , 12121-12140 , 12141-12160 , 12161-12180 , 12181-12200 , 12201-12220 , 12221-12240 , 12241-12260 , 12261-12280 , 12281-12300 , 12301-12320 , 12321-12340 , 12341-12360 , 12361-12380 , 12381-12400 , 12401-12420 , 12421-12440 , 12441-12460 , 12461-12480 , 12481-12500 , 12501-12520 , 12521-12540 , 12541-12560 , 12561-12580 , 12581-12600 , 12601-12620 , 12621-12640 , 12641-12660 , 12661-12680 , 12681-12700 , 12701-12720 , 12721-12740 , 12741-12760 , 12761-12780 , 12781-12800 , 12801-12820 , 12821-12840 , 12841-12860 , 12861-12880 , 12881-12900 , 12901-12920 , 12921-12940 , 12941-12960 , 12961-12980 , 12981-13000 , 13001-13020 , 13021-13040 , 13041-13060 , 13061-13080 , 13081-13100 , 13101-13120 , 13121-13140 , 13141-13160 , 13161-13180 , 13181-13200 , 13201-13220 , 13221-13240 , 13241-13260 , 13261-13280 , 13281-13300 , 13301-13320 , 13321-13340 , 13341-13360 , 13361-13380 , 13381-13400 , 13401-13420 , 13421-13440 , 13441-13460 , 13461-13480 , 13481-13500 , 13501-13520 , 13521-13540 , 13541-13560 , 13561-13580 , 13581-13600 , 13601-13620 , 13621-13640 , 13641-13660 , 13661-13680 , 13681-13700 , 13701-13720 , 13721-13740 , 13741-13760 , 13761-13780 , 13781-13800 , 13801-13820 , 13821-13840 , 13841-13860 , 13861-13880 , 13881-13900 , 13901-13920 , 13921-13940 , 13941-13960 , 13961-13980 , 13981-14000 , 14001-14020 , 14021-14040 , 14041-14060 , 14061-14080 , 14081-14100 , 14101-14120 , 14121-14140 , 14141-14160 , 14161-14180 , 14181-14200 , 14201-14220 , 14221-14240 , 14241-14260 , 14261-14280 , 14281-14300 , 14301-14320 , 14321-14340 , 14341-14360 , 14361-14380 , 14381-14400 , 14401-14420 , 14421-14440 , 14441-14460 , 14461-14480 , 14481-14500 , 14501-14520 , 14521-14540 , 14541-14560 , 14561-14580 , 14581-14600 , 14601-14620 , 14621-14640 , 14641-14660 , 14661-14680 , 14681-14700 , 14701-14720 , 14721-14740 , 14741-14760 , 14761-14780 , 14781-14800 , 14801-14820 , 14821-14840 , 14841-14860 , 14861-14880 , 14881-14900 , 14901-14920 , 14921-14940 , 14941-14960 , 14961-14980 , 14981-15000 , 15001-15020 , 15021-15040 , 15041-15060 , 15061-15080 , 15081-15100 , 15101-15120 , 15121-15140 , 15141-15160 , 15161-15180 , 15181-15200 , 15201-15220 , 15221-15240 , 15241-15260 , 15261-15280 , 15281-15300 , 15301-15320 , 15321-15340 , 15341-15360 , 15361-15380 , 15381-15400 , 15401-15420 , 15421-15440 , 15441-15460 , 15461-15480 , 15481-15500 , 15501-15520 , 15521-15540 , 15541-15560 , 15561-15580 , 15581-15600 , 15601-15620 , 15621-15640 , 15641-15660 , 15661-15680 , 15681-15700 , 15701-15720 , 15721-15740 , 15741-15760 , 15761-15780 , 15781-15800 , 15801-15820 , 15821-15840 , 15841-15860 , 15861-15880 , 15881-15900 , 15901-15920 , 15921-15940 , 15941-15960 , 15961-15980 , 15981-16000 , 16001-16020 , 16021-16040 , 16041-16060 , 16061-16080 , 16081-16100 , 16101-16120 , 16121-16140 , 16141-16160 , 16161-16180 , 16181-16200 , 16201-16220 , 16221-16240 , 16241-16260 , 16261-16280 , 16281-16300 , 16301-16320 , 16321-16340 , 16341-16360 , 16361-16380 , 16381-16400 , 16401-16420 , 16421-16440 , 16441-16460 , 16461-16480 , 16481-16500 , 16501-16520 , 16521-16540 , 16541-16560 , 16561-16580 , 16581-16600 , 16601-16620 , 16621-16640 , 16641-16660 , 16661-16680 , 16681-16700 , 16701-16720 , 16721-16740 , 16741-16760 , 16761-16780 , 16781-16800 , 16801-16820 , 16821-16840 , 16841-16860 , 16861-16880 , 16881-16900 , 16901-16920 , 16921-16940 , 16941-16960 , 16961-16980 , 16981-17000 , 17001-17020 , 17021-17040 , 17041-17060 , 17061-17080 , 17081-17100 , 17101-17120 , 17121-17140 , 17141-17160 , 17161-17180 , 17181-17200 , 17201-17220 , 17221-17240 , 17241-17260 , 17261-17280 , 17281-17300 , 17301-17320 , 17321-17340 , 17341-17360 , 17361-17380 , 17381-17400 , 17401-17420 , 17421-17440 , 17441-17460 , 17461-17480 , 17481-17500 , 17501-17520 , 17521-17540 , 17541-17560 , 17561-17580 , 17581-17600 , 17601-17620 , 17621-17640 , 17641-17660 , 17661-17680 , 17681-17700 , 17701-17720 , 17721-17740 , 17741-17760 , 17761-17780 , 17781-17800 , 17801-17820 , 17821-17840 , 17841-17860 , 17861-17880 , 17881-17900 , 17901-17920 , 17921-17940 , 17941-17960 , 17961-17980 , 17981-18000 , 18001-18020 , 18021-18040 , 18041-18060 , 18061-18080 , 18081-18100 , 18101-18120 , 18121-18140 , 18141-18160 , 18161-18180 , 18181-18200 , 18201-18220 , 18221-18240 , 18241-18260 , 18261-18280 , 18281-18300 , 18301-18320 , 18321-18340 , 18341-18360 , 18361-18380 , 18381-18400 , 18401-18420 , 18421-18440 , 18441-18460 , 18461-18480 , 18481-18500 , 18501-18520 , 18521-18540 , 18541-18560 , 18561-18580 , 18581-18600 , 18601-18620 , 18621-18640 , 18641-18660 , 18661-18680 , 18681-18700 , 18701-18720 , 18721-18740 , 18741-18760 , 18761-18780 , 18781-18800 , 18801-18820 , 18821-18840 , 18841-18860 , 18861-18880