Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 248 (4941. - 4960. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
4960. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-21 20:04:50
Üzenet elküldve: 2024-08-21 20:04:50
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A fülemüle//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Pontosan. A helyes megfejtés az, hogy Merlana azt szeretné elérné, ha őt soha többé, senki nem látná. Lássák csak a szép ruhát, az eleganciát, a kifogástalan viselkedését és a dívát, aki érdekből képes eltaposni másokat, ha épp arra van szükség. Neki való szerep, de akkor is csak egy szerep.
Az igazi Merlana egy elhagyott, magányos fiatal lány, akit Sa'Tereth sötétsége is majdnem magába zárt nem is egyszer. Nem véletlen, hogy énekesi karrierje derékba törni látszott, mikor annakidején taps helyett paradicsomot kapott az arcába, mert senki nem akarta hallani a negativitását.
Ennél azért jobb, ha elismerően vizslató szempárok szegeződnek rá, boldogok, mikor meghallják a nevét, a hangját, és tapsvihar zárja minden előadását, nem igaz? Kit érdekel, hogy csak egy szerep? A szomorú valóság az, hogy az igazi Merlana még magának Merlana Naerice-nek sem kell.*
- Nem billeg itt semmi. Csak béna vagy.
*Nem, most, hogy benne is dolgozik a méreg, már a szavakkal nem játszik. Fájdalmasan őszintévé válik ilyenkor.*
- A falat pedig pont nekünk rakták ide… *Nem az a lényeg, hogy nem fognak elesni, amiért ott van mögöttük, hanem az, hogy Alaver nem tud menekülni. Újra kényelmetlenül közel húzódik hozzá, mikor az ajtó már védelmezően rejti el őket a külvilág elől. Most ő ejtette csapdába a férfit, de nem csak a testét, a lelkét is. Nem kell sok, hogy ő maga is elismerje a bénaságát, Merlana pedig nem tágít, lassan teljesen hozzásimul a másikhoz, és egy gyengéd csókot lehel az arcára, hogy megkaphassa az első igazi vörös foltját is.*
- Nem kapsz teret. Nem kell ahhoz tér, hogy le tudd ezt szedni rólam. Csak keresd meg a zsinórt, és húzd meg! Nincs csomóra kötve, csak egy masni. Az még az ilyen érdes, kemény, kétkezi munkához szokott kezeknek is menni fog.
*Szemei játékosan csillognak, élvezi a hatalmat, amit gyakorolhat a férfi felett, és nem is fogja kiengedni a kezéből, ha rajta múlik.*
- Ha ügyes… bugris vagy, és sikerül, akkor én is kedves leszek veled. Iszunk majd még egyet, aztán elengedlek innen. Az ágyon kényelmesebb lesz a folytatás. *Keze újra mozdul, és ismét végigsimít a másik mellkasán.*
- Ó, és… még egyszer ne merd elcsenni a poharam, mert különben búcsút inthetsz a golyóidnak! *Mosolyodik el gonoszkásan, hangja olyan fenyegetően szól, hogy még akár komolyan is lehetne venni. Egyébként most, hogy újra eszébe jutott az alkohol tűnt csak fel neki, hogy nincs nála a pohár, és igazából csak újra felhúzta magát azon, hogy Alaver már megint túljárt az eszén, és még csak fel sem tűnt neki.*
//A fülemüle//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Pontosan. A helyes megfejtés az, hogy Merlana azt szeretné elérné, ha őt soha többé, senki nem látná. Lássák csak a szép ruhát, az eleganciát, a kifogástalan viselkedését és a dívát, aki érdekből képes eltaposni másokat, ha épp arra van szükség. Neki való szerep, de akkor is csak egy szerep.
Az igazi Merlana egy elhagyott, magányos fiatal lány, akit Sa'Tereth sötétsége is majdnem magába zárt nem is egyszer. Nem véletlen, hogy énekesi karrierje derékba törni látszott, mikor annakidején taps helyett paradicsomot kapott az arcába, mert senki nem akarta hallani a negativitását.
Ennél azért jobb, ha elismerően vizslató szempárok szegeződnek rá, boldogok, mikor meghallják a nevét, a hangját, és tapsvihar zárja minden előadását, nem igaz? Kit érdekel, hogy csak egy szerep? A szomorú valóság az, hogy az igazi Merlana még magának Merlana Naerice-nek sem kell.*
- Nem billeg itt semmi. Csak béna vagy.
*Nem, most, hogy benne is dolgozik a méreg, már a szavakkal nem játszik. Fájdalmasan őszintévé válik ilyenkor.*
- A falat pedig pont nekünk rakták ide… *Nem az a lényeg, hogy nem fognak elesni, amiért ott van mögöttük, hanem az, hogy Alaver nem tud menekülni. Újra kényelmetlenül közel húzódik hozzá, mikor az ajtó már védelmezően rejti el őket a külvilág elől. Most ő ejtette csapdába a férfit, de nem csak a testét, a lelkét is. Nem kell sok, hogy ő maga is elismerje a bénaságát, Merlana pedig nem tágít, lassan teljesen hozzásimul a másikhoz, és egy gyengéd csókot lehel az arcára, hogy megkaphassa az első igazi vörös foltját is.*
- Nem kapsz teret. Nem kell ahhoz tér, hogy le tudd ezt szedni rólam. Csak keresd meg a zsinórt, és húzd meg! Nincs csomóra kötve, csak egy masni. Az még az ilyen érdes, kemény, kétkezi munkához szokott kezeknek is menni fog.
*Szemei játékosan csillognak, élvezi a hatalmat, amit gyakorolhat a férfi felett, és nem is fogja kiengedni a kezéből, ha rajta múlik.*
- Ha ügyes… bugris vagy, és sikerül, akkor én is kedves leszek veled. Iszunk majd még egyet, aztán elengedlek innen. Az ágyon kényelmesebb lesz a folytatás. *Keze újra mozdul, és ismét végigsimít a másik mellkasán.*
- Ó, és… még egyszer ne merd elcsenni a poharam, mert különben búcsút inthetsz a golyóidnak! *Mosolyodik el gonoszkásan, hangja olyan fenyegetően szól, hogy még akár komolyan is lehetne venni. Egyébként most, hogy újra eszébe jutott az alkohol tűnt csak fel neki, hogy nincs nála a pohár, és igazából csak újra felhúzta magát azon, hogy Alaver már megint túljárt az eszén, és még csak fel sem tűnt neki.*
4959. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-21 17:42:34
Üzenet elküldve: 2024-08-21 17:42:34
Rang: Játékos
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Merre tovább?//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Isznak tovább, annak rendje és módja szerint, ha már egy fogadóban vannak, újra találkoztak, és inni kedtek.*
- Engem így sem zavar. Szeretem nyersen is a húst, vagy nem teljesen átsütve. Állatként meg nem juthatna eszembe tüzet rakni és megsütni, vagy megfőzni. *von vállat, aztán egy ideig figyelmesen hallgat ismét mielőtt beszélne.
Egyre inkább szórakoztatja az a kis tét nélküli játék, amibe belekezdtek együtt az imént. Mert így pálinkák és sörök mellett, és főleg nyilván általuk inspirálva nagyon is könnyű elképzelni azt, hogy ki mi szeretne lenni, ha nem az lenne éppen, aki most.*
- Volt nálunk egy mese, ami talán nem is csak mese volt. *jut eszébe hirtelen mindenről, amiről éppen kissé, de még nem túlságosan csapongva beszélgetnek.* Hosszú, nem fogom elmesélni.
*Nevet ezen, de csak egy kicsit, jó eséllyel ismét tanúbizonyságot téve arról, hogy saját humorát csak saját maga képes értékelni. Vagy csak félrészegen tartja sokkal viccesebbnek magát, mint amennyire valójában az.
De persze az általa tartott hatásszünet nem is tart sokáig. Sőt, nem is hatásszünet ez igazából, inkább csak úgy tesz, mint aki mindössze annyit akart mondani, amennyit eddig mondott, pedig ez távolról sincsen így, hiába tűnik talán úgy egy ideig, mintha belemerevedett volna a pillanatba, és éppen érdekesebbnek tartaná sörének szépen és lassan leülepedő habját, mint akár Zeekxet, akár bármiféle beszélgetést amit eddig folytattak.
Aztán mire talán Zeekx letesz arról, hogy szeszélyes, egykori barátnőjétől bármi bővebbet fog hallani erről, valamint azért hirtelen csak mond a meséről, amit nem fog elmesélni.*
- A valaha élt talán legnagyobb sámánról szólt, aki nagyon régen élt, még a városok kora előtt, és aki farkassá változott és úgy maradt örökre, holott bármikor vissza tudott volna változni orkká. Sosem volt kérdés, hogy miért nem tette meg. Úgy érezhette, hogy ork helyett farkasnak lenni sokkal boldogabb dolog, ezért. És ezért félelmetes kicsit, amiről beszélünk. Szerintem a létező leghülyébb ötlet pont növénnyé változni mondjuk, akit bárki kinyírhat úgy, hogy ő semmit nem tehet ellene, mondjuk én viharrá változva tövestől téphetném ki a földből. De lehet egy növényt ez nem érdekelné, mert nem tudná, hogy ez bármikor megtörténhet.
*Újabb kis hallgatás következik, aztán ismét a lehető legsommásabban foglalja össze a véleményét.*
- A többi, bocs, de szerintem tényleg kurva nagy faszság. A világ nem működhet így. *rázza meg a fejét.* A vadászok ölnek, hogy élhessenek, a prédák meg próbálnak elfutni előlük, hogy élhessenek. Ezzel az erővel akkor minden vadász gonosz, mert olyat tesz a másikkal, amit az nem akar, és minden préda jó, mert annak született, ami.
*Városban él, tudja, hogy több, mint holmi állat, mégsem tudja magát elválasztani teljesen a vadontól, és, ha ez így nem is fogalmazódik meg konkrét gondolatok formájában benne, de valahogy minden gondolatnál sokkal erősebben érzi azt, hogyha megtenne ilyesmit akkor többé már tényleg nem lenne önmaga.
Minden más, amit a fiú mond már nagyon erősen súrolja azt a határt, hogy képes legyen arra, amire általában soha nem szokott; elérzékenyülni. Bármennyire is szórakoztató volt elképzelni ragadozóként, tűzokádóként, főleg pedig viharként önmagát, az határozott szomorúsággal tölti el, hogy hasonló esetben akár Zeekxet is simán megölhetné.
Ilyesmit semmiképpen nem akarna tenni soha, mégsem tetszik neki a szilaj gondolatok közé alattomosan belopakodó gyengeség. De nem tart örökké, mármint nem a nem tetszés, hanem a pillanatnyi gyengeség.*
- Nem kell félned, téged viharként is megismernélek és nem bántanálak.
*Micsoda hülye egy mondat volt ez, tudja. Egy vihar megy, és minden fát kicsavar, amit csak ki tud csavarni, villámjait pedig teljesen véletlenszerűen szórja szét bárkire és, vagy bármire ami csak az útjába áll.
Azért is, de nem csak azért, hogy mindezt ezt feledtesse megfogja és szorítja inkább a másiknak azt a kezét, amivel éppen nem fog korsót, persze csak akkor, ha hagyja is neki, bár nem nagyon tud elképzelni olyan pillanatot, hogy Zeekx ellökné magától, főleg azok után nem, hogy elvben ő igyekszik majd őt az utókor számára megörökíteni.
Sőt, hozzá is dőlne kicsit, legalábbis a vállára hajtaná a fejét, hiába lenne fordítva több értelme az egésznek, mert mégiscsak ő az erősebb és a nagyobb.
Mindegy. Majd, ha mindig és mindenben ésszerű akar lenni, akkor megfontolja, hogy tényleg átváltozik valami teljesen mássá. De pillanatnyilag, és jobban belegondolva bármennyire is vonzó lenne viharnak lenni, most mégis jobb itt és egyszerűen csak Vivriként. Pontosabban nézve Ariként, ahogyan Zeekx is gondolni szokott rá, és hívni szokta őt.*
A hozzászólás írója (Vivrithari Voggarogh) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.08.21 17:50:11
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Isznak tovább, annak rendje és módja szerint, ha már egy fogadóban vannak, újra találkoztak, és inni kedtek.*
- Engem így sem zavar. Szeretem nyersen is a húst, vagy nem teljesen átsütve. Állatként meg nem juthatna eszembe tüzet rakni és megsütni, vagy megfőzni. *von vállat, aztán egy ideig figyelmesen hallgat ismét mielőtt beszélne.
Egyre inkább szórakoztatja az a kis tét nélküli játék, amibe belekezdtek együtt az imént. Mert így pálinkák és sörök mellett, és főleg nyilván általuk inspirálva nagyon is könnyű elképzelni azt, hogy ki mi szeretne lenni, ha nem az lenne éppen, aki most.*
- Volt nálunk egy mese, ami talán nem is csak mese volt. *jut eszébe hirtelen mindenről, amiről éppen kissé, de még nem túlságosan csapongva beszélgetnek.* Hosszú, nem fogom elmesélni.
*Nevet ezen, de csak egy kicsit, jó eséllyel ismét tanúbizonyságot téve arról, hogy saját humorát csak saját maga képes értékelni. Vagy csak félrészegen tartja sokkal viccesebbnek magát, mint amennyire valójában az.
De persze az általa tartott hatásszünet nem is tart sokáig. Sőt, nem is hatásszünet ez igazából, inkább csak úgy tesz, mint aki mindössze annyit akart mondani, amennyit eddig mondott, pedig ez távolról sincsen így, hiába tűnik talán úgy egy ideig, mintha belemerevedett volna a pillanatba, és éppen érdekesebbnek tartaná sörének szépen és lassan leülepedő habját, mint akár Zeekxet, akár bármiféle beszélgetést amit eddig folytattak.
Aztán mire talán Zeekx letesz arról, hogy szeszélyes, egykori barátnőjétől bármi bővebbet fog hallani erről, valamint azért hirtelen csak mond a meséről, amit nem fog elmesélni.*
- A valaha élt talán legnagyobb sámánról szólt, aki nagyon régen élt, még a városok kora előtt, és aki farkassá változott és úgy maradt örökre, holott bármikor vissza tudott volna változni orkká. Sosem volt kérdés, hogy miért nem tette meg. Úgy érezhette, hogy ork helyett farkasnak lenni sokkal boldogabb dolog, ezért. És ezért félelmetes kicsit, amiről beszélünk. Szerintem a létező leghülyébb ötlet pont növénnyé változni mondjuk, akit bárki kinyírhat úgy, hogy ő semmit nem tehet ellene, mondjuk én viharrá változva tövestől téphetném ki a földből. De lehet egy növényt ez nem érdekelné, mert nem tudná, hogy ez bármikor megtörténhet.
*Újabb kis hallgatás következik, aztán ismét a lehető legsommásabban foglalja össze a véleményét.*
- A többi, bocs, de szerintem tényleg kurva nagy faszság. A világ nem működhet így. *rázza meg a fejét.* A vadászok ölnek, hogy élhessenek, a prédák meg próbálnak elfutni előlük, hogy élhessenek. Ezzel az erővel akkor minden vadász gonosz, mert olyat tesz a másikkal, amit az nem akar, és minden préda jó, mert annak született, ami.
*Városban él, tudja, hogy több, mint holmi állat, mégsem tudja magát elválasztani teljesen a vadontól, és, ha ez így nem is fogalmazódik meg konkrét gondolatok formájában benne, de valahogy minden gondolatnál sokkal erősebben érzi azt, hogyha megtenne ilyesmit akkor többé már tényleg nem lenne önmaga.
Minden más, amit a fiú mond már nagyon erősen súrolja azt a határt, hogy képes legyen arra, amire általában soha nem szokott; elérzékenyülni. Bármennyire is szórakoztató volt elképzelni ragadozóként, tűzokádóként, főleg pedig viharként önmagát, az határozott szomorúsággal tölti el, hogy hasonló esetben akár Zeekxet is simán megölhetné.
Ilyesmit semmiképpen nem akarna tenni soha, mégsem tetszik neki a szilaj gondolatok közé alattomosan belopakodó gyengeség. De nem tart örökké, mármint nem a nem tetszés, hanem a pillanatnyi gyengeség.*
- Nem kell félned, téged viharként is megismernélek és nem bántanálak.
*Micsoda hülye egy mondat volt ez, tudja. Egy vihar megy, és minden fát kicsavar, amit csak ki tud csavarni, villámjait pedig teljesen véletlenszerűen szórja szét bárkire és, vagy bármire ami csak az útjába áll.
Azért is, de nem csak azért, hogy mindezt ezt feledtesse megfogja és szorítja inkább a másiknak azt a kezét, amivel éppen nem fog korsót, persze csak akkor, ha hagyja is neki, bár nem nagyon tud elképzelni olyan pillanatot, hogy Zeekx ellökné magától, főleg azok után nem, hogy elvben ő igyekszik majd őt az utókor számára megörökíteni.
Sőt, hozzá is dőlne kicsit, legalábbis a vállára hajtaná a fejét, hiába lenne fordítva több értelme az egésznek, mert mégiscsak ő az erősebb és a nagyobb.
Mindegy. Majd, ha mindig és mindenben ésszerű akar lenni, akkor megfontolja, hogy tényleg átváltozik valami teljesen mássá. De pillanatnyilag, és jobban belegondolva bármennyire is vonzó lenne viharnak lenni, most mégis jobb itt és egyszerűen csak Vivriként. Pontosabban nézve Ariként, ahogyan Zeekx is gondolni szokott rá, és hívni szokta őt.*
A hozzászólás írója (Vivrithari Voggarogh) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.08.21 17:50:11
4958. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-21 11:46:33
Üzenet elküldve: 2024-08-21 11:46:33
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A fülemüle//
*Pedig ahogy nincsenek érdekességek, úgy nincsenek titkok sem. A valóságnak csupán hajszálnyi részleteiben eltérő változatai vannak. Az egyik változatban Merlana egy felemelt állú, büszke kisasszony -díva!-, aki úgy kapaszkodik a célja felé, hogy bármin áttapos közben, ha kell. Egy másik változatában pedig egy megszeppent lány, aki díszes ruhába bújik hogy végre felfigyeljenek rá, de valahol talán csak azt szeretné, ha a ruhát látnák, és nem Őt benne. És ez a két valóság egymás alatt-felett siklik, mint mikor az ember éjszaka egy tó partján ülve nem tudja megkülönböztetni egymástól az égboltot és a csillagok tófelszínen reszkető tükörképét. Ő csupán ezt a reszketést érezte meg abban a Vonulásban, ezt a bizonytalanságot tapintotta ki a lány párbaj-szavaiból. Hogy átlátna Merlana álcáján? Talán csak sejt valamit abból, hogy mi lehet mögötte, de nem, nem lát át rajta. Hiszen jóformán azt sem látja át, hogy mibe gabalyodnak most ők ketten bele.*
- Nem bénázok, csak.. Csak.. billeg egy padlódeszka! *-mentegetőzik, de az arcán elterülő mosoly elárulja, hogy maga sem gondolja komolyan a szavait.-* Még jó, hogy valaki ide rakta ezt a falat.. Most képzeld el, mi lett volna, ha nincs itt..?
*Kissé féloldalasan elvigyorodik. Nem azon, amit mondott, azt még ő is érzi, hogy az almabor és a rum párosa keményen dolgozik azon, hogy az odalent tűrhetően gördülő szavai és mondatai összekuszálódjanak. A félvigyor a zavarának szól, és zavara pedig Merlana közelségének. Hiszen ha akarna sem tudna már arrébb húzódni. Lélegzete egy pillanatra elakad, ahogy a nő közelsége még szorosabb lesz. Hogy ez annak köszönhető, hogy az lényegében nekiszorítja a falnak, vagy annak, hogy érzi a combjához szoruló combot, a mellkasához préselődő testet..?*
- Nem tudom. *-sóhajtja-* Gondolom.. azért.. mert béna vagyok?
*Most rajta a sor a kuncogással, de az olyan halkra sikerül, hogy Merlana valószínleg inkább csak érzi, mint hallja. Szeme sarkából figyeli, ahogy a szoknya alól kivillan a nő lába, utána csak a gerincében érzi a bevágódó ajtó által keltett rezgést. A gerincében már így is sok mindent érez: fel-alá cikázó, fura, villám-szerű érzést, forróságot váltó jégcseppeket.. ez is elfér mellettük.
A hirtelen köréjük záródó magányos térben, amelynek csöndjét csak kettejük alkoholtól és egymás közelségétől ziháló lélegzete tölti meg, egy pillanatra idegennek hat a majdnem nyers kérdés. Félrebiccenti a fejét, úgy néz végig a fűzőn. Azon már túl van, hogy azzal foglalkozzon, hogy ez a mozdulat mennyire tűnik illendőnek, vagy sem. Hiszen talán valóban nem is túl illendően vizsgálódik. De hát számít ez most, amikor Merlana valószínűleg minden szívdobbanását érzi a saját mellkasán?*
- Hmh.. *-dünnyögi, egy pillanatra elfeledkezve arról, hogy dünnyögéssel nem lehet válaszolni egy ilyen kérdésre. Tenyere végig simít a fűző anyagán, érzi a szövetbe rejtett halcsont keménységét, érzi az anyagon átütő testmeleget, ujjai lekövetik a számára jelenleg láthatatlan csomókat.-* Ha hagysz hozzá teret.. akkor megpróbálom.
*Felpislant a vizsgálódásból, arcára vörös foltokat csókolt már az alkohol melege.*
- Aztán vagy sikerül.. vagy nem. *-mondja, és szemeiben egy pillanatra játékos szikrák pattannak.-* Hiszen tudod.. nekem csak ilyen érdes.. kemény.. kétkezi munkához szokott kezeim vannak.
//A fülemüle//
*Pedig ahogy nincsenek érdekességek, úgy nincsenek titkok sem. A valóságnak csupán hajszálnyi részleteiben eltérő változatai vannak. Az egyik változatban Merlana egy felemelt állú, büszke kisasszony -díva!-, aki úgy kapaszkodik a célja felé, hogy bármin áttapos közben, ha kell. Egy másik változatában pedig egy megszeppent lány, aki díszes ruhába bújik hogy végre felfigyeljenek rá, de valahol talán csak azt szeretné, ha a ruhát látnák, és nem Őt benne. És ez a két valóság egymás alatt-felett siklik, mint mikor az ember éjszaka egy tó partján ülve nem tudja megkülönböztetni egymástól az égboltot és a csillagok tófelszínen reszkető tükörképét. Ő csupán ezt a reszketést érezte meg abban a Vonulásban, ezt a bizonytalanságot tapintotta ki a lány párbaj-szavaiból. Hogy átlátna Merlana álcáján? Talán csak sejt valamit abból, hogy mi lehet mögötte, de nem, nem lát át rajta. Hiszen jóformán azt sem látja át, hogy mibe gabalyodnak most ők ketten bele.*
- Nem bénázok, csak.. Csak.. billeg egy padlódeszka! *-mentegetőzik, de az arcán elterülő mosoly elárulja, hogy maga sem gondolja komolyan a szavait.-* Még jó, hogy valaki ide rakta ezt a falat.. Most képzeld el, mi lett volna, ha nincs itt..?
*Kissé féloldalasan elvigyorodik. Nem azon, amit mondott, azt még ő is érzi, hogy az almabor és a rum párosa keményen dolgozik azon, hogy az odalent tűrhetően gördülő szavai és mondatai összekuszálódjanak. A félvigyor a zavarának szól, és zavara pedig Merlana közelségének. Hiszen ha akarna sem tudna már arrébb húzódni. Lélegzete egy pillanatra elakad, ahogy a nő közelsége még szorosabb lesz. Hogy ez annak köszönhető, hogy az lényegében nekiszorítja a falnak, vagy annak, hogy érzi a combjához szoruló combot, a mellkasához préselődő testet..?*
- Nem tudom. *-sóhajtja-* Gondolom.. azért.. mert béna vagyok?
*Most rajta a sor a kuncogással, de az olyan halkra sikerül, hogy Merlana valószínleg inkább csak érzi, mint hallja. Szeme sarkából figyeli, ahogy a szoknya alól kivillan a nő lába, utána csak a gerincében érzi a bevágódó ajtó által keltett rezgést. A gerincében már így is sok mindent érez: fel-alá cikázó, fura, villám-szerű érzést, forróságot váltó jégcseppeket.. ez is elfér mellettük.
A hirtelen köréjük záródó magányos térben, amelynek csöndjét csak kettejük alkoholtól és egymás közelségétől ziháló lélegzete tölti meg, egy pillanatra idegennek hat a majdnem nyers kérdés. Félrebiccenti a fejét, úgy néz végig a fűzőn. Azon már túl van, hogy azzal foglalkozzon, hogy ez a mozdulat mennyire tűnik illendőnek, vagy sem. Hiszen talán valóban nem is túl illendően vizsgálódik. De hát számít ez most, amikor Merlana valószínűleg minden szívdobbanását érzi a saját mellkasán?*
- Hmh.. *-dünnyögi, egy pillanatra elfeledkezve arról, hogy dünnyögéssel nem lehet válaszolni egy ilyen kérdésre. Tenyere végig simít a fűző anyagán, érzi a szövetbe rejtett halcsont keménységét, érzi az anyagon átütő testmeleget, ujjai lekövetik a számára jelenleg láthatatlan csomókat.-* Ha hagysz hozzá teret.. akkor megpróbálom.
*Felpislant a vizsgálódásból, arcára vörös foltokat csókolt már az alkohol melege.*
- Aztán vagy sikerül.. vagy nem. *-mondja, és szemeiben egy pillanatra játékos szikrák pattannak.-* Hiszen tudod.. nekem csak ilyen érdes.. kemény.. kétkezi munkához szokott kezeim vannak.
4957. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-21 10:21:50
Üzenet elküldve: 2024-08-21 10:21:50
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A fülemüle//
*Nos, a válasz egy egyszerű, határozott, rövid, egyértelmű nem. Titkolózik ugyan, ez tény, de ettől függetlenül az ég világon semmi érdekes nincs Alaver-ben. Inkább titkolta volna azt is, hogy képes megenni a babfőzeléket, akkor máris érdekesebb lenne. Az azonban nem járja, hogy egy ilyen unalmas alak szórakozzon vele. Merlana arra a titokra kíváncsi, hogy mi az, ami miatt meg tudta ezt csinálni vele. Na jó. Az igazi kérdés az, hogy ez a valaki esetleg képes az álarc mögé látni, és észrevette, hogy az út eleje, melyről ők ketten indultak, nem sokban különbözik egymástól? Ha eljön majd az ideje, ő maga is el akarja felejteni azokat az időket, de most mégis egy kicsit… a múltban érzi magát.*
- Finom… *Az alkoholmámor miatt észre sem veszi, hogy elcsenik tőle a poharát. Mielőtt bárki kérdezné, igen, csak és kizárólag az alkohol az oka. Nyilván. Semmi más. Mi más lenne?
Kérdései és gyengéd simogatása egyszerre érkezik, ez sem véletlen. Arra szolgál, hogy kényelmetlen helyzetbe hozza Alaver-t, és ezzel is magához ragadja az irányítást. Jól is működne, ha amaz nem lenne olyan béna, hogy megbotlik az egyenes talajon, ráadásul kibe kapaszkodik, na kibe? Nyilván őt nézi korlátnak, és csak azért nem borulnak fel mindketten, mert mögöttük ott van a fal, ami megfogja Alaver hátát, Merlana pedig kezével tud a férfi feje mellett megtámaszkodni rajta. Ha az utóbbira nem lett volna elég ideje, most még annál is közelebb lennének egymáshoz, mint amilyen közel végül is kerültek. Talán egy balesetből megtörtént csókról beszélgethetnének tovább.*
- Ahj, ne bénázz már! *morogja morcosan, miközben kicsit azért meglepetten pislog azokkal a kékekkel, melyeket Alaver olyan bőszen keres. A derekán pihenő kezet a fűző anyaga miatt annyira nem is érzi, de nem biztos, hogy ez az oka, amiért nem löki félre onnan rögtön.
A megszólalásra furcsán hunyorogva vizslatja a másikat, de egyelőre csak csendben hallgatja a magyarázatnak szánt hablatyot.*
- Ehm, nem, azt hiszem nincs semmi értelme. *Még meg is rázza a fejét kuncogva. Egyébként nem, nem kell közéjük semmi, pont jó ez így. Kellemesen zavaróan túl közeli. Tökéletes.*
- Ha nem akartad, miért csináltad mégis? *Talán csak egy fél centit lép még előrébb, de így már teljesen a falhoz passzírozza magukat, innen nincs menekvés.
Bal lábával berúgja az ajtót, ami még mindig nyitva állt, majd a kékeket újra a férfire emeli.*
- Csak tapogatod, vagy ki is kötöd végre? *Kérdése talán kicsit kívül esik a kontextuson, de egyértelműen a fűzőre céloz.*
//A fülemüle//
*Nos, a válasz egy egyszerű, határozott, rövid, egyértelmű nem. Titkolózik ugyan, ez tény, de ettől függetlenül az ég világon semmi érdekes nincs Alaver-ben. Inkább titkolta volna azt is, hogy képes megenni a babfőzeléket, akkor máris érdekesebb lenne. Az azonban nem járja, hogy egy ilyen unalmas alak szórakozzon vele. Merlana arra a titokra kíváncsi, hogy mi az, ami miatt meg tudta ezt csinálni vele. Na jó. Az igazi kérdés az, hogy ez a valaki esetleg képes az álarc mögé látni, és észrevette, hogy az út eleje, melyről ők ketten indultak, nem sokban különbözik egymástól? Ha eljön majd az ideje, ő maga is el akarja felejteni azokat az időket, de most mégis egy kicsit… a múltban érzi magát.*
- Finom… *Az alkoholmámor miatt észre sem veszi, hogy elcsenik tőle a poharát. Mielőtt bárki kérdezné, igen, csak és kizárólag az alkohol az oka. Nyilván. Semmi más. Mi más lenne?
Kérdései és gyengéd simogatása egyszerre érkezik, ez sem véletlen. Arra szolgál, hogy kényelmetlen helyzetbe hozza Alaver-t, és ezzel is magához ragadja az irányítást. Jól is működne, ha amaz nem lenne olyan béna, hogy megbotlik az egyenes talajon, ráadásul kibe kapaszkodik, na kibe? Nyilván őt nézi korlátnak, és csak azért nem borulnak fel mindketten, mert mögöttük ott van a fal, ami megfogja Alaver hátát, Merlana pedig kezével tud a férfi feje mellett megtámaszkodni rajta. Ha az utóbbira nem lett volna elég ideje, most még annál is közelebb lennének egymáshoz, mint amilyen közel végül is kerültek. Talán egy balesetből megtörtént csókról beszélgethetnének tovább.*
- Ahj, ne bénázz már! *morogja morcosan, miközben kicsit azért meglepetten pislog azokkal a kékekkel, melyeket Alaver olyan bőszen keres. A derekán pihenő kezet a fűző anyaga miatt annyira nem is érzi, de nem biztos, hogy ez az oka, amiért nem löki félre onnan rögtön.
A megszólalásra furcsán hunyorogva vizslatja a másikat, de egyelőre csak csendben hallgatja a magyarázatnak szánt hablatyot.*
- Ehm, nem, azt hiszem nincs semmi értelme. *Még meg is rázza a fejét kuncogva. Egyébként nem, nem kell közéjük semmi, pont jó ez így. Kellemesen zavaróan túl közeli. Tökéletes.*
- Ha nem akartad, miért csináltad mégis? *Talán csak egy fél centit lép még előrébb, de így már teljesen a falhoz passzírozza magukat, innen nincs menekvés.
Bal lábával berúgja az ajtót, ami még mindig nyitva állt, majd a kékeket újra a férfire emeli.*
- Csak tapogatod, vagy ki is kötöd végre? *Kérdése talán kicsit kívül esik a kontextuson, de egyértelműen a fűzőre céloz.*
4956. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-21 09:11:24
Üzenet elküldve: 2024-08-21 09:11:24
Rang: Játékos
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Kontrasztos nyomorultak//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A mostohaanyja és annak trónkövetelő lányának érkezését, (mert szegény lány, még ha nem is tett ezért, Lazziar szemében ő az volt) nem felejti el. Apja szeretetéből, egy csepp, nem sok, annyit sem kapott. De ezek? Új ágy, új ruhák, a lánynak játékok sokasága, hatvégi kiruccanás a bor földekre a hölgyekkel. Miközben ő maga, csupán a kötelességek sokaságát kapta, hogy nőjön fel minél hamarabb, és valószínűleg takarodjon el a házból. Nem csoda, hogy az elejétől igyekezett ott szabotálni a boldogságukat, ahol tudta, ahol érte. Egészen addig a napig, amíg mostohaanyja, apja és mostoha távolléteben magához hívatta. Mi másra, ha nem egy alapos fejmosásra számított, és valójában, igaza is lett. De nem az apjaféle pofonosztós fejmosás. Először életeben, érezhette azt az anyai törődést, amit az élet olyan aljas módon vett el tőle. Mostohaanyja kedves és megértő szavaira a mai napig emlékszik keserédes szájízzel. Valóban hatottak rá, és egy pillanatra el is hitte, van remény arra, hogy a darabokra tőrt két család képes egyet alkotni. Voltak köztük kellemes pillanatok, sőt volt, hogy a város utcagyerekeitől, kik gonosz tréfát űztek, mentette meg húgocskáját. Igen, volt esélyük egészen addig míg apja talált egy okot arra, hogy fiát megnevelje. Lazzairban ekkor összpontosult, bármit tehet, apja fájdalma sokkalta erősebb lesz, mint bármelyik apró jó cselekedet. Lehetséges saját maga kezdte beleverni a szögeket a család koporsójába, de apja volt az aki az utolsót beütötte.*
-Amíg élek, remélek!
*Teszi hozzá gúnyosan még, milyen csodás is lenne, ha erre képes lenne a leányzó, el is képzeli szeme előtt. Egy pillanatra be csukja szemeit, és kiélvezi a gondolatot. Majd húgocskájának újbóli sértésére csak a szemeit forgatja, közelebb hajol, a kevésbé sérült szeméivel, és egy aljas mosollyal szólal fel.*
-Kedvesem, már elég nagy vagyok ahhoz, hogy tudjam fizethetek ilyesféle szolgáltatásokért, nem igaz?
*Villantja meg fogait a nő irányába, mintha ennek a mondatnak lenne egy sötétebb oldala is amit egy gonosz sértésnek szánt húgának. Ebből a jókedvből sebei fájdalma rázza ki, csodálkozik is, hogy Rine megkéri a kocsmárost hozzon nekik egy tálka vizet, hogy sebeit kitisztítsa. Mostohája közelítésére, hatra hőköl egy pillanatra, és riadtan néz annak vékonyka kezeire és a rongyra, mint egy vad, akinek idegen érzés, hogy valaki pusztán jó szívből segítene rajta. De végül beadja derekát, pusztán a nosztalgia kedvéért. Idejét sem tudja mikor érzett bárminemű őszinte törődést. Halk szisszenések követik a lány mozdulatait, ahogy a nedves kendő magába issza a koszt a sebekből.*
-Irigyellek. Azonban nem okollak, el kell ismernem, a piac portékái meglehetősen... Áh... Jó félék.
*Szisszen fel egy újabb nyomás érzeténél. Nem csoda, hogy figyelmét inkább a másik idomaira fókuszálja, addig sem kell a fájdalommal törődnie, és meg ha forgatja is gyomrát a gondolat, el kell ismernie, mostoha húgocskájának idomai szépen kialakultak a nem látott idő alatt. Annak kérdése rázza ki gondolataiból, mire tán a reflexek és a rossz szokások miatt egy illetlen mondat jut csak az eszébe válaszul.*
-Oh semmit, pusztán azt sikerült végre felszedned néhány kilót, átlátok rajtad.
*Mondja egy gonosz mosollyal arcán, holott elméje mélyén rájön, akár dicsérhette is volna a másikat, de hol van abban a móka?*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A mostohaanyja és annak trónkövetelő lányának érkezését, (mert szegény lány, még ha nem is tett ezért, Lazziar szemében ő az volt) nem felejti el. Apja szeretetéből, egy csepp, nem sok, annyit sem kapott. De ezek? Új ágy, új ruhák, a lánynak játékok sokasága, hatvégi kiruccanás a bor földekre a hölgyekkel. Miközben ő maga, csupán a kötelességek sokaságát kapta, hogy nőjön fel minél hamarabb, és valószínűleg takarodjon el a házból. Nem csoda, hogy az elejétől igyekezett ott szabotálni a boldogságukat, ahol tudta, ahol érte. Egészen addig a napig, amíg mostohaanyja, apja és mostoha távolléteben magához hívatta. Mi másra, ha nem egy alapos fejmosásra számított, és valójában, igaza is lett. De nem az apjaféle pofonosztós fejmosás. Először életeben, érezhette azt az anyai törődést, amit az élet olyan aljas módon vett el tőle. Mostohaanyja kedves és megértő szavaira a mai napig emlékszik keserédes szájízzel. Valóban hatottak rá, és egy pillanatra el is hitte, van remény arra, hogy a darabokra tőrt két család képes egyet alkotni. Voltak köztük kellemes pillanatok, sőt volt, hogy a város utcagyerekeitől, kik gonosz tréfát űztek, mentette meg húgocskáját. Igen, volt esélyük egészen addig míg apja talált egy okot arra, hogy fiát megnevelje. Lazzairban ekkor összpontosult, bármit tehet, apja fájdalma sokkalta erősebb lesz, mint bármelyik apró jó cselekedet. Lehetséges saját maga kezdte beleverni a szögeket a család koporsójába, de apja volt az aki az utolsót beütötte.*
-Amíg élek, remélek!
*Teszi hozzá gúnyosan még, milyen csodás is lenne, ha erre képes lenne a leányzó, el is képzeli szeme előtt. Egy pillanatra be csukja szemeit, és kiélvezi a gondolatot. Majd húgocskájának újbóli sértésére csak a szemeit forgatja, közelebb hajol, a kevésbé sérült szeméivel, és egy aljas mosollyal szólal fel.*
-Kedvesem, már elég nagy vagyok ahhoz, hogy tudjam fizethetek ilyesféle szolgáltatásokért, nem igaz?
*Villantja meg fogait a nő irányába, mintha ennek a mondatnak lenne egy sötétebb oldala is amit egy gonosz sértésnek szánt húgának. Ebből a jókedvből sebei fájdalma rázza ki, csodálkozik is, hogy Rine megkéri a kocsmárost hozzon nekik egy tálka vizet, hogy sebeit kitisztítsa. Mostohája közelítésére, hatra hőköl egy pillanatra, és riadtan néz annak vékonyka kezeire és a rongyra, mint egy vad, akinek idegen érzés, hogy valaki pusztán jó szívből segítene rajta. De végül beadja derekát, pusztán a nosztalgia kedvéért. Idejét sem tudja mikor érzett bárminemű őszinte törődést. Halk szisszenések követik a lány mozdulatait, ahogy a nedves kendő magába issza a koszt a sebekből.*
-Irigyellek. Azonban nem okollak, el kell ismernem, a piac portékái meglehetősen... Áh... Jó félék.
*Szisszen fel egy újabb nyomás érzeténél. Nem csoda, hogy figyelmét inkább a másik idomaira fókuszálja, addig sem kell a fájdalommal törődnie, és meg ha forgatja is gyomrát a gondolat, el kell ismernie, mostoha húgocskájának idomai szépen kialakultak a nem látott idő alatt. Annak kérdése rázza ki gondolataiból, mire tán a reflexek és a rossz szokások miatt egy illetlen mondat jut csak az eszébe válaszul.*
-Oh semmit, pusztán azt sikerült végre felszedned néhány kilót, átlátok rajtad.
*Mondja egy gonosz mosollyal arcán, holott elméje mélyén rájön, akár dicsérhette is volna a másikat, de hol van abban a móka?*
4955. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-21 09:02:39
Üzenet elküldve: 2024-08-21 09:02:39
Rang: Játékos
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Alvó emlékek//
//Zárás//
* Csak úgy telnek múlnak a percek. Olybá tűnik partnerében kellemes beszélőtársra talált. Ha nem is nyílhat meg előtte teljesen, legalább jól érzi magát. Ilyen esetben szokott előfordulni, hogy valamelyik pont emiatt késik le valamiről, mert elfeledkezik az időről. Kinéz az ablakon s észreveszi, hogy jó régóta beszélgethetnek. Ha társa épp mondani is akarna valamit akkor Derk újával jelzi, hogy várjon még, mert mondója van. *
- Örültem a szerencsének drágám. De mint láthatod hív a kötelességem. Remélem, mihamarabb találkozhatunk!
* Ezzel a mondattal feláll s kezét nyújtva Ysanee irányába, s ha viszonozza, úriemberhez méltóan kézen csókolja, majd magára hagyja a lányt.
Átlátható hazugság ugyan. Nemhogy nincs dolga, de nincs senki aki várná őt. Úgy érezte, hogy veszélyben a kiléte s Ysanee előbb vagy utóbb, de rájön, vagy legalábbis sejteni fogja, hogy valami nincs rendben Derkel. *
//Zárás//
* Csak úgy telnek múlnak a percek. Olybá tűnik partnerében kellemes beszélőtársra talált. Ha nem is nyílhat meg előtte teljesen, legalább jól érzi magát. Ilyen esetben szokott előfordulni, hogy valamelyik pont emiatt késik le valamiről, mert elfeledkezik az időről. Kinéz az ablakon s észreveszi, hogy jó régóta beszélgethetnek. Ha társa épp mondani is akarna valamit akkor Derk újával jelzi, hogy várjon még, mert mondója van. *
- Örültem a szerencsének drágám. De mint láthatod hív a kötelességem. Remélem, mihamarabb találkozhatunk!
* Ezzel a mondattal feláll s kezét nyújtva Ysanee irányába, s ha viszonozza, úriemberhez méltóan kézen csókolja, majd magára hagyja a lányt.
Átlátható hazugság ugyan. Nemhogy nincs dolga, de nincs senki aki várná őt. Úgy érezte, hogy veszélyben a kiléte s Ysanee előbb vagy utóbb, de rájön, vagy legalábbis sejteni fogja, hogy valami nincs rendben Derkel. *
4954. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-20 23:24:46
Üzenet elküldve: 2024-08-20 23:24:46
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Kontrasztos nyomorultak//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az elején igyekezett besimulni a környezetébe. Igyekezett Lazziar tetszését is elnyerni. Szerette volna, ha az anyja újra rátalálna a boldogságra, s úgy gondolta az oda vezető út az idilli családi élet. Ám az első jó pár alkalom, a megrángatott copfok, szétszabdalt ruhák, összenyálazott fizimiska, lehorzsolt térd, lefejezett plüssmackó végül arra kényszerítette, hogy ő maga is felvegye a kesztyűt. Így sokszor tett azért, hogy felbosszantsa mostoháját, összevesszenek, végül helyette a fiú viselje a megrovó szavakat és büntetéseket. Ő maga pedig diadalmasan élvezze a figyelmet és törődést, ami a szegény, pórul járt kislányoknak kijár. Gonosz volt? Bizonyára, de bármelyik istenségnek, felsőbb hatalomnak kész megvallani, hogy az elején igyekezett, hogy ne így legyen. Mennyivel jobb lenne most, ha örömtelien borulhatnának egymás nyakába, tényleg boldogok lehetnének a viszontlátás miatt.
Ezzel szemben csupán csak a hatalmas önuralom és egy kiadós pofontól való félelem az, ami visszatartja attól, hogy még erőteljesebben undokoskodjon a másikkal.*
- Egy igazi lovag.
*Fokozza szemforgatva, mit még egy kelletlen sóhajjal is megspékel. Undokságával igyekszik leplezni azt a zavaró tényt, hogy a szíve legsötétebb, legelrejtettebb bugyrában egy kicsit azért örül, hogy épp egymásba botlottak. Még akkor is, ha ilyen kellemetlen alak, azért mégis csak egy ismerős arc az ismeretlen környéken.*
- Attól nem tartok. És hidd el nekem kedves bátyám, ha lenne ilyen képességem most azonnal köddé válnék.
*Lögyböli meg poharában a bort, miközben az újabb megjegyzés ismét komisz vigyort varázsol a képére.*
- Egyedül csak azért van gerinced, hogy egy-két dologban szükséged legyen némi társaságra.
*Vált át ártatlan pillogásra, ahogy először a borba kortyol, mielőtt részletesebben kifejtené a gondolatait.*
- Mert valljuk be, hogy ha tudnád, akkor simán kényeztetnéd saját magad, ha ezzel teljes mértékben elkerülhetnél bármiféle társaságot.
*Kuncog fel horkantva, ahogy elnyammog a bor ízén. Nem egy hazai nedű, de ivott már rosszabbat is. Legalább nem a saját aranyát pocsékolta erre. Ám a további gonoszkodást belé fojtja bátyja szisszenése, így hideg szemei a sebre kénytelenek vándorolni. Józan esze azt diktálja, hogy teljes egészében ignorálja a dolgot, de belül valami más nem engedi. Így a kocsmároshoz fordulva kér egy kis tál vizet meg egy ócska rongyot, mikor pedig megkapja a tállal együtt lép közelebb mostohájához.*
- Nem ő.
*Sóhajtja, ahogy a rongyot belemártja a vízbe, majd a fiú állára fogva kezdi óvatosan áttörölni a sebeket. Ez is idéz fel pár emléket. Ritka volt, mikor mostohája hagyta, de egyszer-kétszer előfordult, hogy egy-egy felszakadt szemöldököt, felrepedt ajkat kitisztított. Kiderül, hogy most mennyire maradt jó hangulatában a bátyus, hagyja e, hogy befejezze, amit elkezdett.*
- Idejét sem tudom mikor beszéltem vele utoljára.
*Vonja meg a vállait.*
- Pusztán ez az egyetlen hely, ahol valamennyire még emlékszem a piacra.
*Sandít fel a fiúra, így figyelmét nehezen tudná elkerülni a vizslatás.*
- Mi a picsát bámulsz?
*Dünnyögi az orra alatt, ahogy inkább visszafókuszál a sebére.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az elején igyekezett besimulni a környezetébe. Igyekezett Lazziar tetszését is elnyerni. Szerette volna, ha az anyja újra rátalálna a boldogságra, s úgy gondolta az oda vezető út az idilli családi élet. Ám az első jó pár alkalom, a megrángatott copfok, szétszabdalt ruhák, összenyálazott fizimiska, lehorzsolt térd, lefejezett plüssmackó végül arra kényszerítette, hogy ő maga is felvegye a kesztyűt. Így sokszor tett azért, hogy felbosszantsa mostoháját, összevesszenek, végül helyette a fiú viselje a megrovó szavakat és büntetéseket. Ő maga pedig diadalmasan élvezze a figyelmet és törődést, ami a szegény, pórul járt kislányoknak kijár. Gonosz volt? Bizonyára, de bármelyik istenségnek, felsőbb hatalomnak kész megvallani, hogy az elején igyekezett, hogy ne így legyen. Mennyivel jobb lenne most, ha örömtelien borulhatnának egymás nyakába, tényleg boldogok lehetnének a viszontlátás miatt.
Ezzel szemben csupán csak a hatalmas önuralom és egy kiadós pofontól való félelem az, ami visszatartja attól, hogy még erőteljesebben undokoskodjon a másikkal.*
- Egy igazi lovag.
*Fokozza szemforgatva, mit még egy kelletlen sóhajjal is megspékel. Undokságával igyekszik leplezni azt a zavaró tényt, hogy a szíve legsötétebb, legelrejtettebb bugyrában egy kicsit azért örül, hogy épp egymásba botlottak. Még akkor is, ha ilyen kellemetlen alak, azért mégis csak egy ismerős arc az ismeretlen környéken.*
- Attól nem tartok. És hidd el nekem kedves bátyám, ha lenne ilyen képességem most azonnal köddé válnék.
*Lögyböli meg poharában a bort, miközben az újabb megjegyzés ismét komisz vigyort varázsol a képére.*
- Egyedül csak azért van gerinced, hogy egy-két dologban szükséged legyen némi társaságra.
*Vált át ártatlan pillogásra, ahogy először a borba kortyol, mielőtt részletesebben kifejtené a gondolatait.*
- Mert valljuk be, hogy ha tudnád, akkor simán kényeztetnéd saját magad, ha ezzel teljes mértékben elkerülhetnél bármiféle társaságot.
*Kuncog fel horkantva, ahogy elnyammog a bor ízén. Nem egy hazai nedű, de ivott már rosszabbat is. Legalább nem a saját aranyát pocsékolta erre. Ám a további gonoszkodást belé fojtja bátyja szisszenése, így hideg szemei a sebre kénytelenek vándorolni. Józan esze azt diktálja, hogy teljes egészében ignorálja a dolgot, de belül valami más nem engedi. Így a kocsmároshoz fordulva kér egy kis tál vizet meg egy ócska rongyot, mikor pedig megkapja a tállal együtt lép közelebb mostohájához.*
- Nem ő.
*Sóhajtja, ahogy a rongyot belemártja a vízbe, majd a fiú állára fogva kezdi óvatosan áttörölni a sebeket. Ez is idéz fel pár emléket. Ritka volt, mikor mostohája hagyta, de egyszer-kétszer előfordult, hogy egy-egy felszakadt szemöldököt, felrepedt ajkat kitisztított. Kiderül, hogy most mennyire maradt jó hangulatában a bátyus, hagyja e, hogy befejezze, amit elkezdett.*
- Idejét sem tudom mikor beszéltem vele utoljára.
*Vonja meg a vállait.*
- Pusztán ez az egyetlen hely, ahol valamennyire még emlékszem a piacra.
*Sandít fel a fiúra, így figyelmét nehezen tudná elkerülni a vizslatás.*
- Mi a picsát bámulsz?
*Dünnyögi az orra alatt, ahogy inkább visszafókuszál a sebére.*
4953. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-20 23:04:47
Üzenet elküldve: 2024-08-20 23:04:47
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A fülemüle//
*Valóban annyira titokzatos lenne? Tényleg rejlene benne valami, amitől kicsit másabb és érdekesebb lenne, mint bárki, aki az utcán elhalad? Nem hinné. Egyszerű ember, egyszerű célokkal és vágyakkal. Unalmas. Nem olyan, mint ez a nő, aki szép ruhát hord, és bárd és leendő színésznő. Hiszen ha bárkinek, neki biztos sok érdekes történet lehet a tarsolyában! Miért ennyire kíváncsi hát rá? És vajon kíváncsi-e tényleg, vagy ez csak egy szerep?
A forróság korbácsa után csak langyos bizsergés marad a testében és a fejében. Nem szereti ezt az érzést, szokva sincs hozzá. Újra pislant egy nagyot, hogy végre élesen lásson. Ekkor veszi észre, hogy Merlana sincs különb állapotban. Ez meglepi, hiszen azt hitte, hogy a nő szokva van ehhez az italhoz. Ha valaki most kívülről nézné őket, akkor azt látná, hogy szinte aggódón fürkészi a másik arcát. De belülről..? Csak abból tudja, hogy egyáltalán neki magának van arca, mert érzi, hogy az italtól forró hullámok öntik el.*
- Wegtoreni rum.. *-leheli-* Finom..?! Huh.. hát, ha te mondod...
*Merlana további szavaira megkönnyebbülten felsóhajt, és bólint párat.*
- Később.. jó! *-felemeli a poharat tartó kezét és a kupicát hüvelykjével tenyeréhez szorítja, míg mutató és középső ujjával megpróbalja elcsenni Merlana kiürült poharát. Úgy van vele, hogy talán az lenne a legjobb, ha az minél messzebb kerülne a nőtől.
A mellkasán végigsimító tenyér újabb forrósághullámot indít el, és ez múlni se igen akar most, hiszen a kettejük között lévő távolság rohamos csökkenésbe kezd. Nem hátrál el ez elől, hiszen nem fél ő a másik közelségétől! Igaz, még mindig nem tudja hová tenni az érdeklődést. És érdeklődés az van, csak úgy záporoznak rá a kérdések, hogy hirtelen azt se tudja, hogyan válaszoljon. Hogy a fejében lüktető szesztől szédül meg, vagy a Merlana felől áradó melegtől, esetleg a nő lép túl közel, annyira, hogy kibillentse egyensúlyából, nem tudja. Csak annyit érez, hogy a padló megbillen mezítelen talpa alatt, és ő ösztönös mozdulattal kap üres kezével a legközelebbi dolog után, ami jelenleg nem más, mint Merlana fűzőbe szorított dereka - azt húzza magához. Így tehát nem esik el, viszont a kettejük közötti távolságot már mérhetetlenül kicsivé teszi.*
- Jaj.. *-dünnyögi zavartan-* Ne haragudj.
*De a keze valahogy csak ott marad azon a derékon. Lenéz, megpróbálja megkeresni azokat a szép kék szemeket, és most, hogy stabilan érzi magát, már meg mer szólalni.*
- Mhm. Nekem így jó. *-észre sem veszi, mennyire kétértelmű most ez a mondat.-* Tudod, én mindig is dolgoztam. Mert.. kellett. Aztán amikor nem kellett, akkor meg majdnem megbolondultam tőle. És.. és tudod, rájöttem arra, hogy hiába volt, amit sose szerettem csinálni ha kellett, nem is olyan rossz, ha úgy csinálom ha én akarom. Hm? Van.. van ennek értelme?
*Kicsit elkalandoznak a gondolatai, és ezért ebben a helyzetben, hogy tenyere Merlana derekára simul, ugyan ki is hibáztatná?*
- Bocs' már. Nem akartalak rángatni.. *-sóhajtja, mintha csak most venné észre a nő közelségét. Holott épp az jut eszébe, hogy talán kettejük közé kéne csempészni pár hüvelyk távolságot, mielőtt.. hmh.*
//A fülemüle//
*Valóban annyira titokzatos lenne? Tényleg rejlene benne valami, amitől kicsit másabb és érdekesebb lenne, mint bárki, aki az utcán elhalad? Nem hinné. Egyszerű ember, egyszerű célokkal és vágyakkal. Unalmas. Nem olyan, mint ez a nő, aki szép ruhát hord, és bárd és leendő színésznő. Hiszen ha bárkinek, neki biztos sok érdekes történet lehet a tarsolyában! Miért ennyire kíváncsi hát rá? És vajon kíváncsi-e tényleg, vagy ez csak egy szerep?
A forróság korbácsa után csak langyos bizsergés marad a testében és a fejében. Nem szereti ezt az érzést, szokva sincs hozzá. Újra pislant egy nagyot, hogy végre élesen lásson. Ekkor veszi észre, hogy Merlana sincs különb állapotban. Ez meglepi, hiszen azt hitte, hogy a nő szokva van ehhez az italhoz. Ha valaki most kívülről nézné őket, akkor azt látná, hogy szinte aggódón fürkészi a másik arcát. De belülről..? Csak abból tudja, hogy egyáltalán neki magának van arca, mert érzi, hogy az italtól forró hullámok öntik el.*
- Wegtoreni rum.. *-leheli-* Finom..?! Huh.. hát, ha te mondod...
*Merlana további szavaira megkönnyebbülten felsóhajt, és bólint párat.*
- Később.. jó! *-felemeli a poharat tartó kezét és a kupicát hüvelykjével tenyeréhez szorítja, míg mutató és középső ujjával megpróbalja elcsenni Merlana kiürült poharát. Úgy van vele, hogy talán az lenne a legjobb, ha az minél messzebb kerülne a nőtől.
A mellkasán végigsimító tenyér újabb forrósághullámot indít el, és ez múlni se igen akar most, hiszen a kettejük között lévő távolság rohamos csökkenésbe kezd. Nem hátrál el ez elől, hiszen nem fél ő a másik közelségétől! Igaz, még mindig nem tudja hová tenni az érdeklődést. És érdeklődés az van, csak úgy záporoznak rá a kérdések, hogy hirtelen azt se tudja, hogyan válaszoljon. Hogy a fejében lüktető szesztől szédül meg, vagy a Merlana felől áradó melegtől, esetleg a nő lép túl közel, annyira, hogy kibillentse egyensúlyából, nem tudja. Csak annyit érez, hogy a padló megbillen mezítelen talpa alatt, és ő ösztönös mozdulattal kap üres kezével a legközelebbi dolog után, ami jelenleg nem más, mint Merlana fűzőbe szorított dereka - azt húzza magához. Így tehát nem esik el, viszont a kettejük közötti távolságot már mérhetetlenül kicsivé teszi.*
- Jaj.. *-dünnyögi zavartan-* Ne haragudj.
*De a keze valahogy csak ott marad azon a derékon. Lenéz, megpróbálja megkeresni azokat a szép kék szemeket, és most, hogy stabilan érzi magát, már meg mer szólalni.*
- Mhm. Nekem így jó. *-észre sem veszi, mennyire kétértelmű most ez a mondat.-* Tudod, én mindig is dolgoztam. Mert.. kellett. Aztán amikor nem kellett, akkor meg majdnem megbolondultam tőle. És.. és tudod, rájöttem arra, hogy hiába volt, amit sose szerettem csinálni ha kellett, nem is olyan rossz, ha úgy csinálom ha én akarom. Hm? Van.. van ennek értelme?
*Kicsit elkalandoznak a gondolatai, és ezért ebben a helyzetben, hogy tenyere Merlana derekára simul, ugyan ki is hibáztatná?*
- Bocs' már. Nem akartalak rángatni.. *-sóhajtja, mintha csak most venné észre a nő közelségét. Holott épp az jut eszébe, hogy talán kettejük közé kéne csempészni pár hüvelyk távolságot, mielőtt.. hmh.*
4952. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-20 21:57:51
Üzenet elküldve: 2024-08-20 21:57:51
Rang: Játékos
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Kontrasztos nyomorultak//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ki is élvezi minden egyes cseppjét a másik haragos és megvető tekintetének. Mi mása volt ha nem ez, amivel képes volt bármilyen reakciót kisajtolni bárkiből is. Mert amúgy rá sem hederítettek bármilyen jótettére is. Pedig az istenek láthatják lelkét, ő bizony próbálkozott, ó még mennyire próbálkozott. De semmi nem volt elég, és megannyi felesleges próbálkozás után, maradtak azok az húzások amik mindig az utolsó cseppet jelentették a pohárban. Áru rongálás, régi családi ereklyék darabokra törése, húgocskájának kedvenc ruhácskájának szétcincálása, és hasonlók. Keserves próbálkozásai egy fiúgyermeknek arra, hogy figyeljenek rá. Azonban, talán el kell ismernie, valahol lelke mélyén élvezte a gonosztetteket. De a segítségért kiáltást egyetlen egy ember, vagy inkább elf fülébe se jutott el. Vagy talán, nem is. De ő már rég elment, és nyugodjon békében, bárhol is van. De ha már a vízbe fojtásnál jár mostohája, bizony Ő még felül kerekedhetne mostoha húgát könnyedén, és ahogy gyermekként kínozta, lehet a régmúlt emlékek kedvéért most is a földre terítené, karjait lefogva, és egy szép hosszú nyálcsóvát eresztene annak szeme közé. Oh azok a régi emlékek. Mennyi verést is kapott apjától, hogy ne nyüstölje a lányt és legyen vele rendes. Valahogy nem vette rá a lélek soha, hisz azt a maradék kis figyelmet is amit kaphatott apjától, még ha nem is akarta de elvette tőle.*
-Végre, hogy beismered!
*Látja azokat az arc vonásokat, ezer közül is megismerné azt a hamis mosolyt amit Rine már meg annyiszor elejtett felé mikor a családi összejöveteleken muszáj volt viselkedniük. Azonban valamiért pezseg a vére, bár a háta közepére se kívánja a nőt, mégis örömét leli annak látványában.*
-Ugyan már, nem akarom, hogy megint eltűnj évekre, a végén még hiányoznál.
*Vág vissza ismét, ha a szarkazmus méreg lenne, az erek testében feketén ékeskednének mint testvére karján a tetoválások.*
-Kérlek, tudom jól mit gondolsz rólam, emiatt nem árt emlékeztetnem téged, hogy biza nekem is van gerincem, bármennyire is meglepő lehet.
*Válaszolja a borvétel után egy vállrántással egyetemben, majd ő maga beleszimatol a nedűbe, kiélvezi az ital markáns illatát, végre a fejfájás kissé enyhülhet végre, mindig is nagy híve volt ennek a metódusnak, a másnaposságra az alkohol az egyik legjobb gyógyszer mondjon bárki bármit.*
-Ebben egyetértünk!
*Böki ki húgocskája jókívánságára, majd amint a szájához emeli a poharat, legelőször csak felszisszen, ahogy a pohár hozza nyomódik felszakadt ajkaihoz. Másik kezét egy pillanatra oda emeli, megvizsgálja vajon ismét elkezdte e vérezni a seb, majd amint megbizonyosodott arról, hogy nem, óvatosabban kezd el belekortyolni italában. Kiélvezi a testes bor minden cseppjét, majdnem olyan bódító mint a másik könnye.*
-Na de, mégis mi hozott ebbe a porfészekbe? Azt ne mond az öreg küldött téged.
*Mondja hangjában érezhető megvetéssel, ez azonban nem a lánynak van címezve, sokkal inkább édesapjának. Valamiért meg van győződve arról, lehet édesapja küldte őt ide, de hogy miért arról még csak sejtése lehet. Mindeközben pofátlanul felméri a leányt, és annak vonalait, látványosan keres rajta valamit.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ki is élvezi minden egyes cseppjét a másik haragos és megvető tekintetének. Mi mása volt ha nem ez, amivel képes volt bármilyen reakciót kisajtolni bárkiből is. Mert amúgy rá sem hederítettek bármilyen jótettére is. Pedig az istenek láthatják lelkét, ő bizony próbálkozott, ó még mennyire próbálkozott. De semmi nem volt elég, és megannyi felesleges próbálkozás után, maradtak azok az húzások amik mindig az utolsó cseppet jelentették a pohárban. Áru rongálás, régi családi ereklyék darabokra törése, húgocskájának kedvenc ruhácskájának szétcincálása, és hasonlók. Keserves próbálkozásai egy fiúgyermeknek arra, hogy figyeljenek rá. Azonban, talán el kell ismernie, valahol lelke mélyén élvezte a gonosztetteket. De a segítségért kiáltást egyetlen egy ember, vagy inkább elf fülébe se jutott el. Vagy talán, nem is. De ő már rég elment, és nyugodjon békében, bárhol is van. De ha már a vízbe fojtásnál jár mostohája, bizony Ő még felül kerekedhetne mostoha húgát könnyedén, és ahogy gyermekként kínozta, lehet a régmúlt emlékek kedvéért most is a földre terítené, karjait lefogva, és egy szép hosszú nyálcsóvát eresztene annak szeme közé. Oh azok a régi emlékek. Mennyi verést is kapott apjától, hogy ne nyüstölje a lányt és legyen vele rendes. Valahogy nem vette rá a lélek soha, hisz azt a maradék kis figyelmet is amit kaphatott apjától, még ha nem is akarta de elvette tőle.*
-Végre, hogy beismered!
*Látja azokat az arc vonásokat, ezer közül is megismerné azt a hamis mosolyt amit Rine már meg annyiszor elejtett felé mikor a családi összejöveteleken muszáj volt viselkedniük. Azonban valamiért pezseg a vére, bár a háta közepére se kívánja a nőt, mégis örömét leli annak látványában.*
-Ugyan már, nem akarom, hogy megint eltűnj évekre, a végén még hiányoznál.
*Vág vissza ismét, ha a szarkazmus méreg lenne, az erek testében feketén ékeskednének mint testvére karján a tetoválások.*
-Kérlek, tudom jól mit gondolsz rólam, emiatt nem árt emlékeztetnem téged, hogy biza nekem is van gerincem, bármennyire is meglepő lehet.
*Válaszolja a borvétel után egy vállrántással egyetemben, majd ő maga beleszimatol a nedűbe, kiélvezi az ital markáns illatát, végre a fejfájás kissé enyhülhet végre, mindig is nagy híve volt ennek a metódusnak, a másnaposságra az alkohol az egyik legjobb gyógyszer mondjon bárki bármit.*
-Ebben egyetértünk!
*Böki ki húgocskája jókívánságára, majd amint a szájához emeli a poharat, legelőször csak felszisszen, ahogy a pohár hozza nyomódik felszakadt ajkaihoz. Másik kezét egy pillanatra oda emeli, megvizsgálja vajon ismét elkezdte e vérezni a seb, majd amint megbizonyosodott arról, hogy nem, óvatosabban kezd el belekortyolni italában. Kiélvezi a testes bor minden cseppjét, majdnem olyan bódító mint a másik könnye.*
-Na de, mégis mi hozott ebbe a porfészekbe? Azt ne mond az öreg küldött téged.
*Mondja hangjában érezhető megvetéssel, ez azonban nem a lánynak van címezve, sokkal inkább édesapjának. Valamiért meg van győződve arról, lehet édesapja küldte őt ide, de hogy miért arról még csak sejtése lehet. Mindeközben pofátlanul felméri a leányt, és annak vonalait, látványosan keres rajta valamit.*
4951. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-20 21:55:55
Üzenet elküldve: 2024-08-20 21:55:55
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A fülemüle//
//Állóképesség próba: sikertelen, álca próba: sikertelen//
*Alaver utána jött, pont, ahogy számított rá. A terv innentől igazán egyszerű. Orthus-nak nagyon igaza volt abban, hogy mindig kell tartania itthon alkoholt, egyrészt a presztízs miatt, másrészt meg azért, hogy megeredjen a nyelve az olyan titokzatos formáknak is, mint Alaver.
Kitölti hát a két pohár rumot, majd magában vigyorogva nyújtja át az egyiket vendégének, miközben olyan közel áll hozzá, hogy épp csak ne simuljon a testük egymásnak.
Egy húzóra kiissza az összes rumot, de mikor utána újra igyekszik megkeresni a férfi tekintetét, olyasmi történik, amire egyáltalán nem számított. Megszédül, de nagyon csúnyán. Lehet, hogy mégsem volt olyan jó ötlet a borra azonnal még rumot is inni? Nagyon úgy tűnik bassza meg. A torkát marja az ital, Alaver-ből pedig néhány pillanatra még kettőt is lát, de minden erejével azon dolgozik, hogy mindezt ne vegye észre a másik, sajnos mind hiába. Tekintete olyan kótyagossá válik, hogy csak a hülye nem veszi észre rajta, mennyire megártott neki a hirtelen megivott nagy mennyiségű alkohol.*
- Ez… ehm… rum, wegtoreni rum. Igazán különleges… fajta… és nagyon finom. ~A francba már!~
*Megint a saját csapdájának áldozatává vált, ma már sokadszor. ~Ilyen komolyan nincs!~ Nem érti, egyszerűen nem érti, hogy mit vétett ma fortuna ellen, hogy így ki akar szúrni vele. Azonban akkor sem adhatja fel, ha minden és mindenki ellene dolgozik, ő nem veszíthet. Ahogy az alkohol eluralkodik rajta, úgy tekinti egyre inkább egy harcnak mindazt, ami most vele történik. A harcot pedig meg kell nyerni, nincs más út.*
- Szívesen, de azt hiszem… egyelőre… mármint… többet majd csak később.
*Megrázza a fejét, hátha attól észhez tér, de nem igazán. Csak még jobban szédül miatta. Nehéz. Most nagyon nehéz tiszta fejjel gondolkodni. Kipirult arccal mélyen Alaver szemeibe néz ismét, de mozgása már nem olyan elegáns, mint eddig. Keze megemelkedik, és gyengéden simít végig az előtte álló felsőtestén.*
- Akkor hát… mesélj magadról! Nem a… nehéz sors miatt dolgozol keményen, hanem neked így jó? Az meg hogy lehet? Mindenki ki akar törni ebből, nem igaz? Te nem akarsz?
*Kérdezősködni kezd, de közben nem hagyja levegőhöz jutni Alaver-t. Nem távolodik el tőle, sőt, egyre közelebb és közelebb araszolja magát, olyannyira, hogy ha elkezdene a férfi hátrálni, akkor a végére a fal tövében fognak kikötni.*
//A fülemüle//
//Állóképesség próba: sikertelen, álca próba: sikertelen//
*Alaver utána jött, pont, ahogy számított rá. A terv innentől igazán egyszerű. Orthus-nak nagyon igaza volt abban, hogy mindig kell tartania itthon alkoholt, egyrészt a presztízs miatt, másrészt meg azért, hogy megeredjen a nyelve az olyan titokzatos formáknak is, mint Alaver.
Kitölti hát a két pohár rumot, majd magában vigyorogva nyújtja át az egyiket vendégének, miközben olyan közel áll hozzá, hogy épp csak ne simuljon a testük egymásnak.
Egy húzóra kiissza az összes rumot, de mikor utána újra igyekszik megkeresni a férfi tekintetét, olyasmi történik, amire egyáltalán nem számított. Megszédül, de nagyon csúnyán. Lehet, hogy mégsem volt olyan jó ötlet a borra azonnal még rumot is inni? Nagyon úgy tűnik bassza meg. A torkát marja az ital, Alaver-ből pedig néhány pillanatra még kettőt is lát, de minden erejével azon dolgozik, hogy mindezt ne vegye észre a másik, sajnos mind hiába. Tekintete olyan kótyagossá válik, hogy csak a hülye nem veszi észre rajta, mennyire megártott neki a hirtelen megivott nagy mennyiségű alkohol.*
- Ez… ehm… rum, wegtoreni rum. Igazán különleges… fajta… és nagyon finom. ~A francba már!~
*Megint a saját csapdájának áldozatává vált, ma már sokadszor. ~Ilyen komolyan nincs!~ Nem érti, egyszerűen nem érti, hogy mit vétett ma fortuna ellen, hogy így ki akar szúrni vele. Azonban akkor sem adhatja fel, ha minden és mindenki ellene dolgozik, ő nem veszíthet. Ahogy az alkohol eluralkodik rajta, úgy tekinti egyre inkább egy harcnak mindazt, ami most vele történik. A harcot pedig meg kell nyerni, nincs más út.*
- Szívesen, de azt hiszem… egyelőre… mármint… többet majd csak később.
*Megrázza a fejét, hátha attól észhez tér, de nem igazán. Csak még jobban szédül miatta. Nehéz. Most nagyon nehéz tiszta fejjel gondolkodni. Kipirult arccal mélyen Alaver szemeibe néz ismét, de mozgása már nem olyan elegáns, mint eddig. Keze megemelkedik, és gyengéden simít végig az előtte álló felsőtestén.*
- Akkor hát… mesélj magadról! Nem a… nehéz sors miatt dolgozol keményen, hanem neked így jó? Az meg hogy lehet? Mindenki ki akar törni ebből, nem igaz? Te nem akarsz?
*Kérdezősködni kezd, de közben nem hagyja levegőhöz jutni Alaver-t. Nem távolodik el tőle, sőt, egyre közelebb és közelebb araszolja magát, olyannyira, hogy ha elkezdene a férfi hátrálni, akkor a végére a fal tövében fognak kikötni.*
4950. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-20 20:58:33
Üzenet elküldve: 2024-08-20 20:58:33
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Kontrasztos nyomorultak//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Arthenior főtere//
*A feszültség tüzét kezdi túltáplálni minden egyes szó, amit a férfi kiejt a száján. Alig pár perce a találkozásuknak, de már eljutott addig a pontig, hogy egy fazék vízbe is képes lenne belefojtani a másikat, miközben folyamatosan annak fedőjével üti ahol éri. Kár, hogy ahhoz több izomzatot kéne magára szednie, hogy egyáltalán eljusson addig a pontig, hogy a fazekat a fejére húzza. Ám a gyűlölet egyre csak növekszik benne, ahogy mostohája olyan vizekre evez, ahol már igencsak elterjedtek a tengeri fenevadak. Veszélyes, viharos hullámokkal készül szembe szállni, s még az sem kizárt, hogy egy cápa nem harap bele a szebbik felébe. Annyi, de annyi sok mindent készülne a másik fejéhez vágni. Hogy gyerekként nem sok választása volt. Beleszólása pedig semmi. Hogy nem olyan szerencsés, ha az elf leányának van mit vesztenie. Hogy onnan is azért jött el, mert képtelen bízni, s félt attól, hogy a valamelyest idilli élete ismét romokban fog heverni. Szerencsére bátyjával együtt élt gyermekkor tett arról, hogy ezt a döntését egyszerűen és hamar meghozza. Ám felesleges lenne mindezt a pukkancs férfi orrára kötni. Úgy sem értené meg. Így inkább csak sietősen halad a nyomában, hogy végre elrejtse a fogadó a kíváncsi, idegen szemek elől.*
//Pegazus Fogadó//
*Az épület előtt megállva megvárja, míg a másik ajtót nyit. Sajnos most sem ússza meg a felesleges színjátékot, ami inkább bosszantja, mintsem zavarba ejtené. Ennek ellenére bájos mosolyt öltve indul be a fogadóba.*
- Ön egy igazi Úr!
*Rebegteti meg a pilláit, ami az avatatlan szemeknek igazán negédes, pajkos és bájos lehet, ám bátyja bizonyára kihallja a hangjából a méregbe mártott tőr élét.*
- Nem kell ám a nyakamba lihegni. Anélkül is eltalálok a kocsmárosig, hogy te rám másznál.
*Horkan fel zavartan, ahogy ismét felüti fejét az a közelség, amit igazából kellemetlennek kéne éreznie, ám valahol mélyen inkább olyan... olyan...
Borzong meg a befejezetlen gondolattól, s visszatemeti olyan mélyre, ahonnan az előkaparta magát.
Inkább ő maga is a kocsmárosra figyel, biccentve köszönti, majd szeme sarkából a másikat fürkészi, miközben amaz rendel.*
- Nem kell magadra erőltetni a nagylelkűt. Van nekem is aranyam.
*Dünnyögi, ahogy az övén függő erszényére simít. Ennek ellenére amikor a bor előkerül ráfog, s megemeli a férfi felé.*
- Igyunk arra, hogy hátha félrenyeled!
*Viszonozza a szarkasztikus mosolyt, majd köszöntőjét lezárva aprót kortyol a bódító nedüből.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Arthenior főtere//
*A feszültség tüzét kezdi túltáplálni minden egyes szó, amit a férfi kiejt a száján. Alig pár perce a találkozásuknak, de már eljutott addig a pontig, hogy egy fazék vízbe is képes lenne belefojtani a másikat, miközben folyamatosan annak fedőjével üti ahol éri. Kár, hogy ahhoz több izomzatot kéne magára szednie, hogy egyáltalán eljusson addig a pontig, hogy a fazekat a fejére húzza. Ám a gyűlölet egyre csak növekszik benne, ahogy mostohája olyan vizekre evez, ahol már igencsak elterjedtek a tengeri fenevadak. Veszélyes, viharos hullámokkal készül szembe szállni, s még az sem kizárt, hogy egy cápa nem harap bele a szebbik felébe. Annyi, de annyi sok mindent készülne a másik fejéhez vágni. Hogy gyerekként nem sok választása volt. Beleszólása pedig semmi. Hogy nem olyan szerencsés, ha az elf leányának van mit vesztenie. Hogy onnan is azért jött el, mert képtelen bízni, s félt attól, hogy a valamelyest idilli élete ismét romokban fog heverni. Szerencsére bátyjával együtt élt gyermekkor tett arról, hogy ezt a döntését egyszerűen és hamar meghozza. Ám felesleges lenne mindezt a pukkancs férfi orrára kötni. Úgy sem értené meg. Így inkább csak sietősen halad a nyomában, hogy végre elrejtse a fogadó a kíváncsi, idegen szemek elől.*
//Pegazus Fogadó//
*Az épület előtt megállva megvárja, míg a másik ajtót nyit. Sajnos most sem ússza meg a felesleges színjátékot, ami inkább bosszantja, mintsem zavarba ejtené. Ennek ellenére bájos mosolyt öltve indul be a fogadóba.*
- Ön egy igazi Úr!
*Rebegteti meg a pilláit, ami az avatatlan szemeknek igazán negédes, pajkos és bájos lehet, ám bátyja bizonyára kihallja a hangjából a méregbe mártott tőr élét.*
- Nem kell ám a nyakamba lihegni. Anélkül is eltalálok a kocsmárosig, hogy te rám másznál.
*Horkan fel zavartan, ahogy ismét felüti fejét az a közelség, amit igazából kellemetlennek kéne éreznie, ám valahol mélyen inkább olyan... olyan...
Borzong meg a befejezetlen gondolattól, s visszatemeti olyan mélyre, ahonnan az előkaparta magát.
Inkább ő maga is a kocsmárosra figyel, biccentve köszönti, majd szeme sarkából a másikat fürkészi, miközben amaz rendel.*
- Nem kell magadra erőltetni a nagylelkűt. Van nekem is aranyam.
*Dünnyögi, ahogy az övén függő erszényére simít. Ennek ellenére amikor a bor előkerül ráfog, s megemeli a férfi felé.*
- Igyunk arra, hogy hátha félrenyeled!
*Viszonozza a szarkasztikus mosolyt, majd köszöntőjét lezárva aprót kortyol a bódító nedüből.*
4949. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-20 20:29:43
Üzenet elküldve: 2024-08-20 20:29:43
Rang: Játékos
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Kontrasztos nyomorultak//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Arthenior főtere//
*Nem az első alkalom volt, hogy így láthatta őt mostohája, és valószínűleg nem az utolsó, úgyhogy a másik váll lesöprését csupán egy gúnyosabb vigyorral hümmögéssel viszonozza egy szemforgatással kísérve. Pedig a másiknak is van bőven a talpán, legalább is az út porából, vajon mi mást rejtegethet előle, hisz már években számolható az az idő mióta nem látták egymást.*
-Egy másik kéket tudnék elképzelni egy bizonyos helyen.
*Néz a másikra egy undorító mosollyal, majd egy pillanatra csak a föld irányába tekint. Mostohája pontosan tudhatná, jobb ha meghagyja neki az utolsó szót, különben estéket tudnának egymás csépelésével tölteni. Azok a szép együtt töltött esték. Amikor a szülőknek többször kellet gyerek sikolyokra ébredni az éjszaka közepén. Hol a az egyik, hol a másik tépte a másik haját, néha szó szoros értelemben. Mostohaanyját illető szavainál látja a másik reakcióját, és egy furcsa és kéjes élvezet tölti el azzal, hogy játszhat a másik gyenge pontjával. De tudja, hogy ez helytelen. Szerencsétlen asszony ennél többet érdemelt, sokkalta többet mint apja tudott neki megadni utolsó éveiben. És ha őszinte próbál lenni, ő a saját viselkedésével sem tett jót édesapja és mostohaanyja kapcsolatának. De ami történt megtörtént nem tud ezzel már mit kezdeni, bármennyire is szeretne.*
-De nem is tagadtad meg. *Mondja megvető tekintettel.* -Legalább neked volt mit vesztened!
*Vágja még végül oda, majd közjátékát végigvéve, elönti az elégedettség, hogy ismét mostohájának idegeivel játszhat, sokkal jobban esik neki mint egy kártyajátékon nyert aranymennyiség, bár el kell ismernie, az a borzongás az ő hátán is végigszaladt, ahogy egy pillanatra megérezte sajgó mellkasával a másik vonalait. Egy pillanatra meg is rázza a fejét, lehetséges, hogy a tegnap esti verekedés fájdalma, vagy pusztán az a mocskos gondolat ami végigment elméjén, de jobb ha inkább hátrahagyja. Végig hasítva a tömegen végül elérnek a fogadóhoz.*
//Pegazus Fogadó//
*Belépve a fogadó ajtaján, megáll az ajtóban amíg mostohája szépen belépdel előtte, kitárja jobb kezét a fogadó terét mutatva, mintha csak egy színpadon állna.*
-Legyen üdvözölve kegyelmed a Pegazusban!
*Mindig is imádta a felhajtást kelteni. Bár lehet, hogy a nézőközönség most a reggeli órák miatt eléggé gyér, de nem bánja azzal a kevéssel is beéri ami van. Miután húgocskája hajlandó végre befáradni, becsukja maguk után az ajtót, majd ismét kellemetlen közelséget felvéve lép mellé, és halad el a söntéshez.*
-Erre tessék!
*Közelíti meg a pulthoz, ahol üdvözölve a kocsmárost rendelni is kezd. Kikér két kupára elengedő Bor-t, és erszényébe nyúlva kifizeti a22aranyat.
. Megfogja az egyik kupát azt, húgocskája elé tolja, majd feltartva sajátját enyhén a magasba egy szarkasztikus mosoly húzódik arcára.*
-A hátunkra sem kívánt találkozásra!
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Arthenior főtere//
*Nem az első alkalom volt, hogy így láthatta őt mostohája, és valószínűleg nem az utolsó, úgyhogy a másik váll lesöprését csupán egy gúnyosabb vigyorral hümmögéssel viszonozza egy szemforgatással kísérve. Pedig a másiknak is van bőven a talpán, legalább is az út porából, vajon mi mást rejtegethet előle, hisz már években számolható az az idő mióta nem látták egymást.*
-Egy másik kéket tudnék elképzelni egy bizonyos helyen.
*Néz a másikra egy undorító mosollyal, majd egy pillanatra csak a föld irányába tekint. Mostohája pontosan tudhatná, jobb ha meghagyja neki az utolsó szót, különben estéket tudnának egymás csépelésével tölteni. Azok a szép együtt töltött esték. Amikor a szülőknek többször kellet gyerek sikolyokra ébredni az éjszaka közepén. Hol a az egyik, hol a másik tépte a másik haját, néha szó szoros értelemben. Mostohaanyját illető szavainál látja a másik reakcióját, és egy furcsa és kéjes élvezet tölti el azzal, hogy játszhat a másik gyenge pontjával. De tudja, hogy ez helytelen. Szerencsétlen asszony ennél többet érdemelt, sokkalta többet mint apja tudott neki megadni utolsó éveiben. És ha őszinte próbál lenni, ő a saját viselkedésével sem tett jót édesapja és mostohaanyja kapcsolatának. De ami történt megtörtént nem tud ezzel már mit kezdeni, bármennyire is szeretne.*
-De nem is tagadtad meg. *Mondja megvető tekintettel.* -Legalább neked volt mit vesztened!
*Vágja még végül oda, majd közjátékát végigvéve, elönti az elégedettség, hogy ismét mostohájának idegeivel játszhat, sokkal jobban esik neki mint egy kártyajátékon nyert aranymennyiség, bár el kell ismernie, az a borzongás az ő hátán is végigszaladt, ahogy egy pillanatra megérezte sajgó mellkasával a másik vonalait. Egy pillanatra meg is rázza a fejét, lehetséges, hogy a tegnap esti verekedés fájdalma, vagy pusztán az a mocskos gondolat ami végigment elméjén, de jobb ha inkább hátrahagyja. Végig hasítva a tömegen végül elérnek a fogadóhoz.*
//Pegazus Fogadó//
*Belépve a fogadó ajtaján, megáll az ajtóban amíg mostohája szépen belépdel előtte, kitárja jobb kezét a fogadó terét mutatva, mintha csak egy színpadon állna.*
-Legyen üdvözölve kegyelmed a Pegazusban!
*Mindig is imádta a felhajtást kelteni. Bár lehet, hogy a nézőközönség most a reggeli órák miatt eléggé gyér, de nem bánja azzal a kevéssel is beéri ami van. Miután húgocskája hajlandó végre befáradni, becsukja maguk után az ajtót, majd ismét kellemetlen közelséget felvéve lép mellé, és halad el a söntéshez.*
-Erre tessék!
*Közelíti meg a pulthoz, ahol üdvözölve a kocsmárost rendelni is kezd. Kikér két kupára elengedő Bor-t, és erszényébe nyúlva kifizeti a22aranyat.
. Megfogja az egyik kupát azt, húgocskája elé tolja, majd feltartva sajátját enyhén a magasba egy szarkasztikus mosoly húzódik arcára.*-A hátunkra sem kívánt találkozásra!
4948. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-20 19:51:42
Üzenet elküldve: 2024-08-20 19:51:42
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A fülemüle//
//Állóképesség próba: sikertelen//
*Kicsit olyan ez, mint egy túl izgulós kamaszfiú elalvás előtti fantáziálása. Mert mégis, mennyi esély van arra, hogy egy olyan teljesen hétköznapi fickót, mint ő, csak így megszólít egy olyan cseppet sem hétköznapi nő, mint Merlana? Nem sok. És arra még kevesebb, hogy így magához invitálja. Kicsit úgy is érzi magát, mintha álmában menne fel a lépcsőn, pedig érzi tenyere alatt a korlát simára kopott fáját, és hallja, ahogy talpa alatt némelyik deszka finoman felnyikkan. De mégis, mintha a lábait valaki más irányítaná.
Mikor felér, már nem látja Merlana-t, viszont nem tart sokáig rájönnie, hogy hol találja őt. A nyitott ajtó egyértelmű. Végighalad a folyosón, közben az ajtókat nézi - nem először jár a Pegazusban, de először van idefent. Érdekes, most valamiért már nem érzi túl otthonosan magát. Nincs ideje ezen az érzésen gondolkodnia, hiszen eléri a nyitott ajtót, és bár külön nem hívták be, az ajtó nyitott volta önmagában is invitáció.
Belép. Merlana neki háttal áll, így kihasználja a lehetőséget arra, hogy körbenézzen. Vagyis.. használná. A nő anélkül szól hozzá hogy ránézne, persze nem lepi meg, hogy az tudja, hogy itt van, hiszen nem lopakodva jött.*
- Rendben. *-válaszol kissé engedelmes hangon az utasításra, majd egy pillanat töprengés után először a táskáját teszi a fal mellé, és csak utána nyúl csizmája csatjához. Feléjük is létező szokás ez, neki is fura-idegen dolog lenne az utca szennyét bevinni a szobába, még akkor is, ha az csak egy fogadó emeletén van. A puha, betört bőr gyorsan és könnyen enged, mire Merlana újra megszólal, ő már épp kiegyenesedik. Ekkor látja meg a megforduló nő kezében a kupicákat, és a látvány nem tölti el örömmel. És ez még semmi, Merlana folyamatosan apró bökésekkel sorozza, és nem tart sokáig rájönnie, hogy a nő azokat a szavakat fordítja ellene, amiket épp ő mondott odalent. ~Jó vagy. Nagyon jó.~
Merlana közel áll meg hozzá, nagyon közel. Talán még közelebb is van, mint mikor odalent ültek. Sőt, valójában most először állnak szemtől szembe. Kicsit le kell hajtania így a fejét, majdnem fél fejjel, talán picit többel magasabb a nőnél. A felé nyújtott pohárkára pislant, az abban vöröslő folyadékra, és arra gondol, hogy mennyire nem akarja azt meginni. Miért kell mindig inni?
Viszont hogy ne úgy nézzen ki mint egy rakás szerencsétlenség, elmosolyodik, és átveszi a pohárkát Merlana-tól. Ujjai futólag hozzáérnek a nő ujjaihoz. Ápolt ujjak. Érdes ujjak.*
- És a te egészségedre is! *-viszonozza a köszöntést, és maga is felemeli a kupicát, hogy torkára engedje az abban rejlő italt. Bármennyire is próbálja úgy lenyelni hogy ne érezze az ízét, annak erős, édes, karcos, ismeretlen aromája elönti a nyelvét és az orrát, torkában forróság lobban a korty nyomán. Levegő után kap és felköhög, összeszorítja a szemeit, kissé talán utálkozva felnyög.*
- Mi.. *-próbálja kimondani a szavakat-* ..volt ez?
*Nagyokat pislogva nyitja ki a szemeit, mély levegőt vesz. Azt forrónak érzi a torkában, és ez a forróság tetőtől talpig elborítja egy pillanatra.*
- Ehhm.. *-a nőre pislant, talán valahová az orra hegyére, szinte szégyelli magát, amiért az ital ilyen hatással volt rá. -* Ritkán iszok ilyet.. Köszönöm..?
//A fülemüle//
//Állóképesség próba: sikertelen//
*Kicsit olyan ez, mint egy túl izgulós kamaszfiú elalvás előtti fantáziálása. Mert mégis, mennyi esély van arra, hogy egy olyan teljesen hétköznapi fickót, mint ő, csak így megszólít egy olyan cseppet sem hétköznapi nő, mint Merlana? Nem sok. És arra még kevesebb, hogy így magához invitálja. Kicsit úgy is érzi magát, mintha álmában menne fel a lépcsőn, pedig érzi tenyere alatt a korlát simára kopott fáját, és hallja, ahogy talpa alatt némelyik deszka finoman felnyikkan. De mégis, mintha a lábait valaki más irányítaná.
Mikor felér, már nem látja Merlana-t, viszont nem tart sokáig rájönnie, hogy hol találja őt. A nyitott ajtó egyértelmű. Végighalad a folyosón, közben az ajtókat nézi - nem először jár a Pegazusban, de először van idefent. Érdekes, most valamiért már nem érzi túl otthonosan magát. Nincs ideje ezen az érzésen gondolkodnia, hiszen eléri a nyitott ajtót, és bár külön nem hívták be, az ajtó nyitott volta önmagában is invitáció.
Belép. Merlana neki háttal áll, így kihasználja a lehetőséget arra, hogy körbenézzen. Vagyis.. használná. A nő anélkül szól hozzá hogy ránézne, persze nem lepi meg, hogy az tudja, hogy itt van, hiszen nem lopakodva jött.*
- Rendben. *-válaszol kissé engedelmes hangon az utasításra, majd egy pillanat töprengés után először a táskáját teszi a fal mellé, és csak utána nyúl csizmája csatjához. Feléjük is létező szokás ez, neki is fura-idegen dolog lenne az utca szennyét bevinni a szobába, még akkor is, ha az csak egy fogadó emeletén van. A puha, betört bőr gyorsan és könnyen enged, mire Merlana újra megszólal, ő már épp kiegyenesedik. Ekkor látja meg a megforduló nő kezében a kupicákat, és a látvány nem tölti el örömmel. És ez még semmi, Merlana folyamatosan apró bökésekkel sorozza, és nem tart sokáig rájönnie, hogy a nő azokat a szavakat fordítja ellene, amiket épp ő mondott odalent. ~Jó vagy. Nagyon jó.~
Merlana közel áll meg hozzá, nagyon közel. Talán még közelebb is van, mint mikor odalent ültek. Sőt, valójában most először állnak szemtől szembe. Kicsit le kell hajtania így a fejét, majdnem fél fejjel, talán picit többel magasabb a nőnél. A felé nyújtott pohárkára pislant, az abban vöröslő folyadékra, és arra gondol, hogy mennyire nem akarja azt meginni. Miért kell mindig inni?
Viszont hogy ne úgy nézzen ki mint egy rakás szerencsétlenség, elmosolyodik, és átveszi a pohárkát Merlana-tól. Ujjai futólag hozzáérnek a nő ujjaihoz. Ápolt ujjak. Érdes ujjak.*
- És a te egészségedre is! *-viszonozza a köszöntést, és maga is felemeli a kupicát, hogy torkára engedje az abban rejlő italt. Bármennyire is próbálja úgy lenyelni hogy ne érezze az ízét, annak erős, édes, karcos, ismeretlen aromája elönti a nyelvét és az orrát, torkában forróság lobban a korty nyomán. Levegő után kap és felköhög, összeszorítja a szemeit, kissé talán utálkozva felnyög.*
- Mi.. *-próbálja kimondani a szavakat-* ..volt ez?
*Nagyokat pislogva nyitja ki a szemeit, mély levegőt vesz. Azt forrónak érzi a torkában, és ez a forróság tetőtől talpig elborítja egy pillanatra.*
- Ehhm.. *-a nőre pislant, talán valahová az orra hegyére, szinte szégyelli magát, amiért az ital ilyen hatással volt rá. -* Ritkán iszok ilyet.. Köszönöm..?
4947. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-20 17:50:29
Üzenet elküldve: 2024-08-20 17:50:29
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A fülemüle//
*Ha így nem megy, hát majd megy más módszerekkel. Nem fogja hagyni, hogy egy ilyen bugris felülkerekedjen rajta. Legalábbis mindenki azt hihetné, hogy Merlana ezért gyorsította fel az eseményeket, de nem teljesen.
Őszintén szólva kíváncsivá tette őt a férfi. Fel akarja tárni a lelkének kapuját, bele akar látni, kutatni akar benne, és elvenni azt, ami neki tetszik belőle. Ehhez azonban először a bizalmába kell férkőznie, amiről tudja, hogy minden látszat ellenére eddig nem sikerült.
Szobája továbbra is a folyosó végén jobbra, az utolsó ajtó mögött található. Nyitva van. Még csak kilincsre sincs csukva, mert abban is biztos, hogy Alaver követni fogja őt. Nem is téved.
Hallja a lépteket maga mögött, és mikor a férfi az ajtóhoz ér, Merlaná-t épp az ágy melletti éjjeliszekrényben kutatva, neki háttal találja.*
- Cipőket le! Nem akarok utánad takarítani *szólal meg parancsolóan anélkül, hogy felé fordulna. Az ő magassarkú bokacsizmái is az ajtó mellett pihennek, már nincsenek rajta.*
- Tudod, mit szokott még mondani az illem? Azt, hogy ha meghívsz valakit az otthonodba, márpedig ez a szoba ma estére az én otthonom, illik itallal kívánni a vendéget.
*Most fordul csak újra Alaver felé, kezében két feles pohárral, melyekbe kiváló minőségű, vöröslő, wegtoreni rumot tölt. Ez majd szépen oldani fogja a hangulatot.
Az üveget leteszi az asztalra, a két kis poharat pedig a kezeibe veszi, és odalépked a férfi elé, a kelleténél sokkal közelebb, szinte belemászva annak személyes terébe, és az egyik italt felé nyújtja.*
- És azt is mondja az illem, hogy nem illik visszautasítani, ha megkínálnak. Szóval ismételten egészségedre! *A saját poharát nekikoccintja Alaver-ének, hogy eleget tegyen az általa már korábban vázolt elvárásoknak, és lehúzza az egyébként meglehetősen erős italt.
Merlana ismét játszik. Ne gondolja azt Alaver, hogy nem vette észre odalent, mennyire próbál megragadni minden lehetőséget arra, hogy ne kelljen meginnia azt a pohár bort. Ennek az okát is ki fogja deríteni még ma este, de majd csak azután, hogy azok a bizonyos lelket őrző ajtók már mind nyitva állnak előtte.*
//A fülemüle//
*Ha így nem megy, hát majd megy más módszerekkel. Nem fogja hagyni, hogy egy ilyen bugris felülkerekedjen rajta. Legalábbis mindenki azt hihetné, hogy Merlana ezért gyorsította fel az eseményeket, de nem teljesen.
Őszintén szólva kíváncsivá tette őt a férfi. Fel akarja tárni a lelkének kapuját, bele akar látni, kutatni akar benne, és elvenni azt, ami neki tetszik belőle. Ehhez azonban először a bizalmába kell férkőznie, amiről tudja, hogy minden látszat ellenére eddig nem sikerült.
Szobája továbbra is a folyosó végén jobbra, az utolsó ajtó mögött található. Nyitva van. Még csak kilincsre sincs csukva, mert abban is biztos, hogy Alaver követni fogja őt. Nem is téved.
Hallja a lépteket maga mögött, és mikor a férfi az ajtóhoz ér, Merlaná-t épp az ágy melletti éjjeliszekrényben kutatva, neki háttal találja.*
- Cipőket le! Nem akarok utánad takarítani *szólal meg parancsolóan anélkül, hogy felé fordulna. Az ő magassarkú bokacsizmái is az ajtó mellett pihennek, már nincsenek rajta.*
- Tudod, mit szokott még mondani az illem? Azt, hogy ha meghívsz valakit az otthonodba, márpedig ez a szoba ma estére az én otthonom, illik itallal kívánni a vendéget.
*Most fordul csak újra Alaver felé, kezében két feles pohárral, melyekbe kiváló minőségű, vöröslő, wegtoreni rumot tölt. Ez majd szépen oldani fogja a hangulatot.
Az üveget leteszi az asztalra, a két kis poharat pedig a kezeibe veszi, és odalépked a férfi elé, a kelleténél sokkal közelebb, szinte belemászva annak személyes terébe, és az egyik italt felé nyújtja.*
- És azt is mondja az illem, hogy nem illik visszautasítani, ha megkínálnak. Szóval ismételten egészségedre! *A saját poharát nekikoccintja Alaver-ének, hogy eleget tegyen az általa már korábban vázolt elvárásoknak, és lehúzza az egyébként meglehetősen erős italt.
Merlana ismét játszik. Ne gondolja azt Alaver, hogy nem vette észre odalent, mennyire próbál megragadni minden lehetőséget arra, hogy ne kelljen meginnia azt a pohár bort. Ennek az okát is ki fogja deríteni még ma este, de majd csak azután, hogy azok a bizonyos lelket őrző ajtók már mind nyitva állnak előtte.*
4946. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-20 16:15:13
Üzenet elküldve: 2024-08-20 16:15:13
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A fülemüle//
*Bár az önteltség nem az a tulajdonság ami jellemző lenne rá, azért egész büszke a válaszra, amit a nőnek adott. Reméli csak, hogy kívülről is épp annyira elmésnek hatott, mint amilyennek ő érezte. Hiszen való igaz - olyan társaságban, ahol ez számít, igazából kinevetnék a szóhasználata és vidékies gondolkodásmódja miatt, emiatt szinte megszólalni sem tud -vagy mer-, mint azt nemrégiben tapasztalhatta is. De a fogadó ismerős széke és asztala olyan terep, ami egy bugris bátorságát táplálja.
És lám, talán nem is rosszul. Hiszen Merlana nem szakítja félbe. Nem önti le. Nem törli szájon azokkal az ápolt ujjaival.
Nyert? Nem. Ó, nem. Ebben egészen biztos.
De a büszkeség egy pillanatra elvakítja, és ez tipikus hiba párbaj esetén. Mosolyogva emeli fel a poharat, és koccintja oda a nőéhez.*
- És a te egészségedre! *-fogadja és viszonozza a köszöntést. Ehhez viszont az is dukál, hogy igyon - így egy egészen apró kortyot a szájába vesz, és lenyeli. Tulajdonképpen.. nem is rossz. Lerakja a poharat, közben Merlana szavait hallgatja. És azoktól a szavaktól igen rendesen meg is lepődik. És zavarba is jön. No tessék! Pont erre gondolt, mikor a nő leült mellé. Előbb italra, majd szobára hívás! Mivé lesz így egy legény tisztessége..?*
- Hmh..? *-pislant zavartan a nő kék szemeibe, ahogy az folytatja, egyértelművé téve, hogy mit akar. A döbbenettől mozdulni képtelenül nézi végig ahogy Merlana felhajtja az italt, és ahogy a szoknyája széle lebben mellette elhaladva. Még akkor is döbbenten ül, amikor megkapja azokat a váll felett hátraküldött mondatokat.
Tanácstalanul néz a csaposra, "mi a fene történik? ", kérdezi a tekintete. "Ne hüyéskedj, fijjú, húzzál utána!" üzeni a csaposé.
Férfitelepátia.
A borra néz, mély levegőt vesz, és az egész pohárral lehajtja. Ezt még később biztos megbánja, amikor a fejébe száll majd. Az asztal alá nyúl, felmarkolja a zsákját, és a nő után indul. Az már jó pár lépéssel előtte jár, félúton a lépcsőn. De nem veszi sietősre a lépteit, egyelőre biztos benne, hogy Merlana ajtaja nyitva marad azután is még egy kicsit, hogy az belép rajta. Inkább csak a nő vállának és derekának ringását nézi ahogy az előtte jár, és azt, ahogy a szoknya libben az alattuk mozgó lábaknak engedelmeskedve.*
//A fülemüle//
*Bár az önteltség nem az a tulajdonság ami jellemző lenne rá, azért egész büszke a válaszra, amit a nőnek adott. Reméli csak, hogy kívülről is épp annyira elmésnek hatott, mint amilyennek ő érezte. Hiszen való igaz - olyan társaságban, ahol ez számít, igazából kinevetnék a szóhasználata és vidékies gondolkodásmódja miatt, emiatt szinte megszólalni sem tud -vagy mer-, mint azt nemrégiben tapasztalhatta is. De a fogadó ismerős széke és asztala olyan terep, ami egy bugris bátorságát táplálja.
És lám, talán nem is rosszul. Hiszen Merlana nem szakítja félbe. Nem önti le. Nem törli szájon azokkal az ápolt ujjaival.
Nyert? Nem. Ó, nem. Ebben egészen biztos.
De a büszkeség egy pillanatra elvakítja, és ez tipikus hiba párbaj esetén. Mosolyogva emeli fel a poharat, és koccintja oda a nőéhez.*
- És a te egészségedre! *-fogadja és viszonozza a köszöntést. Ehhez viszont az is dukál, hogy igyon - így egy egészen apró kortyot a szájába vesz, és lenyeli. Tulajdonképpen.. nem is rossz. Lerakja a poharat, közben Merlana szavait hallgatja. És azoktól a szavaktól igen rendesen meg is lepődik. És zavarba is jön. No tessék! Pont erre gondolt, mikor a nő leült mellé. Előbb italra, majd szobára hívás! Mivé lesz így egy legény tisztessége..?*
- Hmh..? *-pislant zavartan a nő kék szemeibe, ahogy az folytatja, egyértelművé téve, hogy mit akar. A döbbenettől mozdulni képtelenül nézi végig ahogy Merlana felhajtja az italt, és ahogy a szoknyája széle lebben mellette elhaladva. Még akkor is döbbenten ül, amikor megkapja azokat a váll felett hátraküldött mondatokat.
Tanácstalanul néz a csaposra, "mi a fene történik? ", kérdezi a tekintete. "Ne hüyéskedj, fijjú, húzzál utána!" üzeni a csaposé.
Férfitelepátia.
A borra néz, mély levegőt vesz, és az egész pohárral lehajtja. Ezt még később biztos megbánja, amikor a fejébe száll majd. Az asztal alá nyúl, felmarkolja a zsákját, és a nő után indul. Az már jó pár lépéssel előtte jár, félúton a lépcsőn. De nem veszi sietősre a lépteit, egyelőre biztos benne, hogy Merlana ajtaja nyitva marad azután is még egy kicsit, hogy az belép rajta. Inkább csak a nő vállának és derekának ringását nézi ahogy az előtte jár, és azt, ahogy a szoknya libben az alattuk mozgó lábaknak engedelmeskedve.*
4945. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-20 15:17:54
Üzenet elküldve: 2024-08-20 15:17:54
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A fülemüle//
*Elképzelhető, hogy ma még egyesével fogja kitépni az ápolt, gyönyörűen fésült hajának szálait. Az őrületbe fogja kergetni ez a figura. Most épp azzal, hogy állandóan a teljes nevét ismételgeti. Nem tudná megmagyarázni, hogy miért idegesíti ennyire, de ha nem bújna illemkönyveket már hatok óta, akkor most a fogait csikorgatná miatta. Ehelyett azonban utolsó kérdése után csak hallgat. Először csak csendben követi a férfi borospoharat eltüntető kezét, majd tekintetük újra találkozik. Néhányat pislant a kékekkel, és nagyon igyekszik megakadályozni, hogy a dühe kiüljön a bájos kis arcára. Közben tovább hallgat, és figyel. Csapás éri csapás hátán a büszkeségét Alaver minden egyes mondata után, de ő csak tűri, nem fog kiakadni. Nem fog. Nem! De.
Az utolsó csepp a pohárban az, mikor a borospohár kiürítésének feltételeire terelődik a szó. Micsoda aljas dolog már az illemmel támadni? Azt csak ő teheti meg. Már megint a saját módszereit használjak ellene, és ez felettébb… dühítő.*
~Na várj csak, Alaver Raanus, megkapod te még a magadét!~
- Mhm. *Arcán nyomát sem látni a belül forrongó dühének, a vörös ajkak szóra nyílnak, de előtte még a kezébe veszi a saját poharát.*
- Ez esetben egészségedre! *Nyújtja a poharat koccintásra, és ha Alaver partner ebben, akkor halk, csilingelő hangon össze is koccan a két pohár. Merlana iszik, majd újra a folyadékot lötyögtetve azon gondolkozik, hogy ez a pohár most félig még tele van vagy a fele már üres? Egyik sem.*
- Kulcsot valóban nem kaptál, ez igaz. Nincs kulcsod, de nekem van. Kulcsom is, szobám is, benne kényelmes ágy is, ha esetleg igényt tartanál rá…
*Játékosan elmosolyodik, a poharat újra az asztalra helyezi, majd kezét látványos gondolkozást mutatva emeli újra a szájához.*
- Tudod, kezdünk nagyon mély témák felé evezni, melyeket úgymond négyszemközt szoktak megbeszélni. Szóval, ha egy „ártatlan” meghívást nem tartasz olyan illetlenségnek, mint koccintás nélkül felajánlani egy pohár bort, akkor hagyd a fenébe azt az undorító babfőzeléket, és kövess!
*Egy húzásra issza meg a maradék almabort, majd feláll a székéről, és a lépcsők felé indul, aztán pár lépést jelző koppanás után megáll, vállai felett édesen mosolyogva visszanéz.*
- Gyere, ne kéresd magad! A főzelék nem fog haragudni rád, és ha sajnálod, majd rendelek neked igazi lakomát akár egy egész hatra is! *Szélesebbre húzódik a mosolya, majd újra elfordul, és elindul fel a lépcsőkön függetlenül attól, hogy Alaver követi-e őt vagy sem. Bugris, mi? Akkor a bugrisnak most mérlegelnie kell. Merlana Naerice vagy a maradék babfőzelék? Ideje dönteni.*
//A fülemüle//
*Elképzelhető, hogy ma még egyesével fogja kitépni az ápolt, gyönyörűen fésült hajának szálait. Az őrületbe fogja kergetni ez a figura. Most épp azzal, hogy állandóan a teljes nevét ismételgeti. Nem tudná megmagyarázni, hogy miért idegesíti ennyire, de ha nem bújna illemkönyveket már hatok óta, akkor most a fogait csikorgatná miatta. Ehelyett azonban utolsó kérdése után csak hallgat. Először csak csendben követi a férfi borospoharat eltüntető kezét, majd tekintetük újra találkozik. Néhányat pislant a kékekkel, és nagyon igyekszik megakadályozni, hogy a dühe kiüljön a bájos kis arcára. Közben tovább hallgat, és figyel. Csapás éri csapás hátán a büszkeségét Alaver minden egyes mondata után, de ő csak tűri, nem fog kiakadni. Nem fog. Nem! De.
Az utolsó csepp a pohárban az, mikor a borospohár kiürítésének feltételeire terelődik a szó. Micsoda aljas dolog már az illemmel támadni? Azt csak ő teheti meg. Már megint a saját módszereit használjak ellene, és ez felettébb… dühítő.*
~Na várj csak, Alaver Raanus, megkapod te még a magadét!~
- Mhm. *Arcán nyomát sem látni a belül forrongó dühének, a vörös ajkak szóra nyílnak, de előtte még a kezébe veszi a saját poharát.*
- Ez esetben egészségedre! *Nyújtja a poharat koccintásra, és ha Alaver partner ebben, akkor halk, csilingelő hangon össze is koccan a két pohár. Merlana iszik, majd újra a folyadékot lötyögtetve azon gondolkozik, hogy ez a pohár most félig még tele van vagy a fele már üres? Egyik sem.*
- Kulcsot valóban nem kaptál, ez igaz. Nincs kulcsod, de nekem van. Kulcsom is, szobám is, benne kényelmes ágy is, ha esetleg igényt tartanál rá…
*Játékosan elmosolyodik, a poharat újra az asztalra helyezi, majd kezét látványos gondolkozást mutatva emeli újra a szájához.*
- Tudod, kezdünk nagyon mély témák felé evezni, melyeket úgymond négyszemközt szoktak megbeszélni. Szóval, ha egy „ártatlan” meghívást nem tartasz olyan illetlenségnek, mint koccintás nélkül felajánlani egy pohár bort, akkor hagyd a fenébe azt az undorító babfőzeléket, és kövess!
*Egy húzásra issza meg a maradék almabort, majd feláll a székéről, és a lépcsők felé indul, aztán pár lépést jelző koppanás után megáll, vállai felett édesen mosolyogva visszanéz.*
- Gyere, ne kéresd magad! A főzelék nem fog haragudni rád, és ha sajnálod, majd rendelek neked igazi lakomát akár egy egész hatra is! *Szélesebbre húzódik a mosolya, majd újra elfordul, és elindul fel a lépcsőkön függetlenül attól, hogy Alaver követi-e őt vagy sem. Bugris, mi? Akkor a bugrisnak most mérlegelnie kell. Merlana Naerice vagy a maradék babfőzelék? Ideje dönteni.*
4944. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-20 08:33:08
Üzenet elküldve: 2024-08-20 08:33:08
Rang: Játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Merre tovább?//
*Zeekx megjárja a pultot majd visszaindul a kért italokkal. Szerencsére az asztalnál Ari kisegíti őt és elveszi a sajátjait. Őszintén szólva a fiú se emlékszik, hogy korábban megköszönte-e a másik, de nem is tartja számon. Remélhetőleg a másik se, azt mennyi mindent köszönhet neki a kis pap. A lakhatás, a sörök, a sült húsok... Nem is számít az ilyesmi köztük. A kis pap is lehúzza az italát majd a lány is elkezd beszélni, hogy ő mivé változna szívesen. A másik egyértelműen ijesztőbb dolgok iránt érdeklődik. Vadászat és tűzokádás. A vihar ötlete pedig... Zeekx arra nem is élőlényként gondolt eddig. Csak, hogy úgy van. Mint a nap melege vagy a szél. Mert ugye nem gondolkodik. Meg nem is nő fel aztán hal meg vagy hervad el. Bár van, hogy a szél is eláll vagy a meleg időnek vége lesz.*
-Mondjuk ha vadállattá változnék azok nyersen eszik meg amit elkaptak. Én a sült húst jobban szeretem. Persze lehet állatként nem zavarna, hogy nyers.
*Ragadja ki ezt a kis részletet a másik gondolataiból. A következő megjegyzést a legtöbben főleg más papok megbocsájthatatlan sértésnek vennék, Zeekx viszont nem. Főleg Ari-tól nem hisz tudja, hogy a lány nem megbántani akarja őt.*
-Azt, én sem szeretném.
*Erősíti meg, hogy nem akarná "kinyírni" a lányt. Nem mintha sok esélye lenne ellene ha úgy alakulna. A következőkre viszont csak mosolyog.*
-A próféta akinek a tanításait követem, mikor megvilágosodott akkor látta át a természet tökéletes rendjét. Ezek után beszélt erről a két túlvilágról is. A mi világunk célja eldönteni ki hova jusson. Ami, a halál után olyan természetesen történik meg minthogy a folyó vize is tudja merre kell folynia. Ez a természet rendje. A bűnös lelkek túlvilágába úgy lehet eljutni, hogy önző vagy másokkal. Olyanokat teszel velük amiben nem lelik örömüket, sőt ártasz vele nekik. Ezért válsz a kínzások után te is kínzóvá, hogy ha ebben a világban nem tudtad vagy nem akartad, a másikban muszáj legyen érezned mit teszel másokkal. Persze ez csak a próféta tanításainak nagyon leegyszerűsített változata. És tényleg az után derül ki melyikünknek volt igaza ha meghaltunk. Ha nekem akkor jó lenne veled odaát is összefutni. Meglátogatnálak. Ha neked, akkor is jó lenne találkozni. Ha kipróbálod milyen viharnak lenni akkor kérdezd majd meg a fákat nem én vagyok-e az egyik mielőtt hajtogatod őket jó?
*Zeekx megjárja a pultot majd visszaindul a kért italokkal. Szerencsére az asztalnál Ari kisegíti őt és elveszi a sajátjait. Őszintén szólva a fiú se emlékszik, hogy korábban megköszönte-e a másik, de nem is tartja számon. Remélhetőleg a másik se, azt mennyi mindent köszönhet neki a kis pap. A lakhatás, a sörök, a sült húsok... Nem is számít az ilyesmi köztük. A kis pap is lehúzza az italát majd a lány is elkezd beszélni, hogy ő mivé változna szívesen. A másik egyértelműen ijesztőbb dolgok iránt érdeklődik. Vadászat és tűzokádás. A vihar ötlete pedig... Zeekx arra nem is élőlényként gondolt eddig. Csak, hogy úgy van. Mint a nap melege vagy a szél. Mert ugye nem gondolkodik. Meg nem is nő fel aztán hal meg vagy hervad el. Bár van, hogy a szél is eláll vagy a meleg időnek vége lesz.*
-Mondjuk ha vadállattá változnék azok nyersen eszik meg amit elkaptak. Én a sült húst jobban szeretem. Persze lehet állatként nem zavarna, hogy nyers.
*Ragadja ki ezt a kis részletet a másik gondolataiból. A következő megjegyzést a legtöbben főleg más papok megbocsájthatatlan sértésnek vennék, Zeekx viszont nem. Főleg Ari-tól nem hisz tudja, hogy a lány nem megbántani akarja őt.*
-Azt, én sem szeretném.
*Erősíti meg, hogy nem akarná "kinyírni" a lányt. Nem mintha sok esélye lenne ellene ha úgy alakulna. A következőkre viszont csak mosolyog.*
-A próféta akinek a tanításait követem, mikor megvilágosodott akkor látta át a természet tökéletes rendjét. Ezek után beszélt erről a két túlvilágról is. A mi világunk célja eldönteni ki hova jusson. Ami, a halál után olyan természetesen történik meg minthogy a folyó vize is tudja merre kell folynia. Ez a természet rendje. A bűnös lelkek túlvilágába úgy lehet eljutni, hogy önző vagy másokkal. Olyanokat teszel velük amiben nem lelik örömüket, sőt ártasz vele nekik. Ezért válsz a kínzások után te is kínzóvá, hogy ha ebben a világban nem tudtad vagy nem akartad, a másikban muszáj legyen érezned mit teszel másokkal. Persze ez csak a próféta tanításainak nagyon leegyszerűsített változata. És tényleg az után derül ki melyikünknek volt igaza ha meghaltunk. Ha nekem akkor jó lenne veled odaát is összefutni. Meglátogatnálak. Ha neked, akkor is jó lenne találkozni. Ha kipróbálod milyen viharnak lenni akkor kérdezd majd meg a fákat nem én vagyok-e az egyik mielőtt hajtogatod őket jó?
4943. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-19 22:13:38
Üzenet elküldve: 2024-08-19 22:13:38
Rang: Játékos
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Merre tovább?//
*Ismét figyelmesen hallgatja Zeekxet és rá kell jönnie megint, hogy sokban hasonlítanak egymásra, mindannak ellenére, amiben különböznek.
Ő is szeret Vivrithari lenni, akár Zeekx Zeekx, mégis kipróbálna mást, persze csak, ha visszaváltozhatna azzá, aki volt. Most pedig ezekben a pillanatokban éppen azért nem változna át semmi mássá, mert éppen eljutott arra a szintre, hogy egyre jobban élvezi az alkohol áldásos hatásait, a nyelve viszont még nem akadozik, és gondolatai is inkább felélénkültek, nem pedig lelassultak, mondhatni ellustultak.
Ami azt illeti, akárcsak a kis pap, túl sok mindent is el tudna képzelni hirtelen, hogy mi mindent próbálna ki szívesen, ha lehetősége lenne rá, igaz mondjuk, hogy a növénnyé változás sohasem szerepelt az álmai között, és ahogyan belegondol nem is csodálkozik ezen, mivel növénynek lenni magával a teljesen védtelenséggel egyenlő, hiszen még a legvastagabb fa törzsét is ki lehet szorgalmas munkával vágni.
Persze a vonzó dolgok mellett azért ott vannak a Zeekxre jellemző hülyeségek is, amiket hirtelen nem tud hova tenni, de egyelőre nem teszi szóvá, ráér mindenre, ha a fiú meghozza a piát, amit ígért.
Amikor aztán nem sokkal később visszatér, megkönnyíti a dolgát annyival, hogy óvatosan elveszi tőle a neki hozott pálinkát és sört, nehogy akár csak egy cseppjük is kárba vesszen.*
- Köszi! *mondja, bár lehet már az előbb is megköszönte, mielőtt még megkapta volna. Kéretni mindenesetre nem kéreti magát, a pálinkát hamar eltünteti magában, utána pedig iszik rá néhány korty sört.*
- Én sem cserélném el magamat azt hiszem senki másra. *mondja is ki ezek után az első, korábbi gondolatát.* De pár dolgot azért szívesen kipróbálnék, de csak úgy változnék át valami mássá, ha visszaváltozhatnék utána. Mondjuk biztos jó lehet valamilyen nagy és félelmetes ragadozóként vadászni, vagy macskaként osonni tyúkokra lesve, meg tüzet okádni, de persze a repülés, igen, pont azért lennék madár, hogy kipróbáljam az milyen lehet. Kíváncsi lennék, hogyan nézhet ki odafentről a világ. De szívesen lennék vihar is, ami jó nagy esőt hoz, félelmetes, sárga villámokat szór, miközben az erdő legnagyobb fáit is könnyedén meghajlítja. *fantáziál tovább, ez utóbbi gondolatán pedig el is mosolyodik, mert biztos benne, hogy viharnak lenni nagyon szórakoztató lehet.*
- Viszont, a többi, amit mondtál, bocs, de szerintem nagy baromság. *rázza ezek után meg a fejét.* Persze, hogy melyikünk téved, csak akkor derülne ki, ha meghalnánk, de a ma estét nyilván nem azzal kéne töltenünk, hogy kinyírjuk egymást.
*Lehet nem volt a legjobb vicc, de legalább ő értékeli a saját humorát és elneveti magát rajta.*
- Nekem azt tanították, hogy halálunk után vagy szellemként élünk tovább, segítve egykori törzsünket, vagy új újjászületünk valamikor. Nem hiszem, hogy létezhet két külön túlvilág, egy a jóknak, meg egy a gonoszoknak, ahogy te mondtad. Itt sincs két ilyen, csak egy, mindenkinek akármilyen is. Meg különben is, ki dönti el, és mi alapján, hogy ki volt a jó, meg ki a gonosz? Hogy miért hagyja el valaki a világot, hogy újra éljen, jó kérdés, de szerintem nem kíváncsiság dolga ez, csak nem mindenki szeret csak úgy henyélni. *neveti el magát újra, de azért reméli, hogy Zeekx nem veszi magára nagyon a piszkálódását, ha már eddig jól alakult az este.* Miért pihenne mondjuk az, aki egész életében is jött és ment? Persze, ki tudja, ha tényleg annyira szép, lehet mégis jobb lenne maradni...
*Végül csak egy vállvonás lesz ebből. Kiderül majd, de reméli, hogy minél később. Egy darabig biztosan nem tervez kipurcanni, és van egy olyan érzése, hogy Zeekxnek sincsenek ilyen irányú tervei bármilyen idilli képet is festett arról a világról, ami a hite szerint rá vár majd, ha itteni élete egyszer véget ér.*
*Ismét figyelmesen hallgatja Zeekxet és rá kell jönnie megint, hogy sokban hasonlítanak egymásra, mindannak ellenére, amiben különböznek.
Ő is szeret Vivrithari lenni, akár Zeekx Zeekx, mégis kipróbálna mást, persze csak, ha visszaváltozhatna azzá, aki volt. Most pedig ezekben a pillanatokban éppen azért nem változna át semmi mássá, mert éppen eljutott arra a szintre, hogy egyre jobban élvezi az alkohol áldásos hatásait, a nyelve viszont még nem akadozik, és gondolatai is inkább felélénkültek, nem pedig lelassultak, mondhatni ellustultak.
Ami azt illeti, akárcsak a kis pap, túl sok mindent is el tudna képzelni hirtelen, hogy mi mindent próbálna ki szívesen, ha lehetősége lenne rá, igaz mondjuk, hogy a növénnyé változás sohasem szerepelt az álmai között, és ahogyan belegondol nem is csodálkozik ezen, mivel növénynek lenni magával a teljesen védtelenséggel egyenlő, hiszen még a legvastagabb fa törzsét is ki lehet szorgalmas munkával vágni.
Persze a vonzó dolgok mellett azért ott vannak a Zeekxre jellemző hülyeségek is, amiket hirtelen nem tud hova tenni, de egyelőre nem teszi szóvá, ráér mindenre, ha a fiú meghozza a piát, amit ígért.
Amikor aztán nem sokkal később visszatér, megkönnyíti a dolgát annyival, hogy óvatosan elveszi tőle a neki hozott pálinkát és sört, nehogy akár csak egy cseppjük is kárba vesszen.*
- Köszi! *mondja, bár lehet már az előbb is megköszönte, mielőtt még megkapta volna. Kéretni mindenesetre nem kéreti magát, a pálinkát hamar eltünteti magában, utána pedig iszik rá néhány korty sört.*
- Én sem cserélném el magamat azt hiszem senki másra. *mondja is ki ezek után az első, korábbi gondolatát.* De pár dolgot azért szívesen kipróbálnék, de csak úgy változnék át valami mássá, ha visszaváltozhatnék utána. Mondjuk biztos jó lehet valamilyen nagy és félelmetes ragadozóként vadászni, vagy macskaként osonni tyúkokra lesve, meg tüzet okádni, de persze a repülés, igen, pont azért lennék madár, hogy kipróbáljam az milyen lehet. Kíváncsi lennék, hogyan nézhet ki odafentről a világ. De szívesen lennék vihar is, ami jó nagy esőt hoz, félelmetes, sárga villámokat szór, miközben az erdő legnagyobb fáit is könnyedén meghajlítja. *fantáziál tovább, ez utóbbi gondolatán pedig el is mosolyodik, mert biztos benne, hogy viharnak lenni nagyon szórakoztató lehet.*
- Viszont, a többi, amit mondtál, bocs, de szerintem nagy baromság. *rázza ezek után meg a fejét.* Persze, hogy melyikünk téved, csak akkor derülne ki, ha meghalnánk, de a ma estét nyilván nem azzal kéne töltenünk, hogy kinyírjuk egymást.
*Lehet nem volt a legjobb vicc, de legalább ő értékeli a saját humorát és elneveti magát rajta.*
- Nekem azt tanították, hogy halálunk után vagy szellemként élünk tovább, segítve egykori törzsünket, vagy új újjászületünk valamikor. Nem hiszem, hogy létezhet két külön túlvilág, egy a jóknak, meg egy a gonoszoknak, ahogy te mondtad. Itt sincs két ilyen, csak egy, mindenkinek akármilyen is. Meg különben is, ki dönti el, és mi alapján, hogy ki volt a jó, meg ki a gonosz? Hogy miért hagyja el valaki a világot, hogy újra éljen, jó kérdés, de szerintem nem kíváncsiság dolga ez, csak nem mindenki szeret csak úgy henyélni. *neveti el magát újra, de azért reméli, hogy Zeekx nem veszi magára nagyon a piszkálódását, ha már eddig jól alakult az este.* Miért pihenne mondjuk az, aki egész életében is jött és ment? Persze, ki tudja, ha tényleg annyira szép, lehet mégis jobb lenne maradni...
*Végül csak egy vállvonás lesz ebből. Kiderül majd, de reméli, hogy minél később. Egy darabig biztosan nem tervez kipurcanni, és van egy olyan érzése, hogy Zeekxnek sincsenek ilyen irányú tervei bármilyen idilli képet is festett arról a világról, ami a hite szerint rá vár majd, ha itteni élete egyszer véget ér.*
4942. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-19 21:07:26
Üzenet elküldve: 2024-08-19 21:07:26
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A fülemüle//
*Fogalma sincs róla, hogy Merlana-ban mi zajlik le. Nem tudja, hogy lassan becsületbeli üggyé válik számára ez a beszélgetés, és hogy talán már nem is beszélgetés ez, hanem párbaj, amelyet az egymásnak feleseléssel vívnak. Nem tudja, de valahol érzi ezt. Méghozzá abból, hogy a neki szánt apró szurkálódásokat nem akarja válasz nélkül hagyni, és még ha nem is az a célja, hogy felülkerekedjen "ellenfelén", semmiképp sem szeretné hagyni azt, hogy az érezze magán a diadal dicsfényét. Azaz, egyszerűen: élvezni kezdi, hogy épp úgy tud évődni ezzel a csinos, barna hajú, ápolt ujjú hölggyel, mintha csak a fonóban lenne egy falubeli lánnyal. Bár egy falubeli lányt sem látott még, aki ilyen szép lenne.
Szemöldökei között halvány árok tűnik fel, ahogy a nő szavaira koncentrál. A logika, amivel az levezeti a megállapításait, a maga módján lenyűgözi. Lényegében teljesen jó meglátásai vannak. Elismerőn csücsörít kicsit, és már épp megszólalna, amikor Merlana kérdez, és ezzel a kérdésével a nő sikeres vágást visz be - teljesen kizökkenti a gondolatai közül, és pár másodpercig értetlenül pislog előbb rá, aztán a pohárra. Tökéletes. Épp annyira betalált a kérdés, mint ha egy iszonyatosan ideges embertől azt kérdezné valaki, hogy "kérsz szenet?". Az is épp ugyanígy működik. Zavartan, halkan felnevet.*
- Ó..! Jó vagy, Merlana Naerice. Nagyon jó. *-letakarja jobb tenyerével a pohár száját, ezzel mintegy elrejtve azt.-* Nézzük, mennyire vannak közel a nyilaid.
*A kék szemeket keresi tekintetével, és amint sikerül összeakaszkodnia vele, újra megszólal.*
- Ha nemrég érkeztem, nálam van a holmim és nincs szállásom, tényleg egy fogadóba mennék. Tudom, hogy figyeltél, úgyhogy láttad azt is, amikor rendeltem. De mondd csak, láttad azt, hogy kaptam kulcsot is? *-finoman elmosolyodik-* Igen nagy butaság lenne csak ételt rendelnem, de szobát kikérni nem, nemde?
*Halkan hümment, lepislant az ujjaira.*
- Nem tudtam, hogy ennyire látszik a kezeimen, hogy azokból élek. De tényleg. Viszont miért jelentené ez azt, hogy nekem ez gond vagy nyűg? Miért jut eszedbe ilyen? *-fürkészőn újra Merlana arcára pislant, megpróbál a smink, az álarc mögé látni-* Miért, hacsak.. hacsak nem azért, mert neked talán az lenne.. vagy az is volt..?
*Picit hátrébb dől.*
- És a főzelék? Nem is undorító, ne gyalázd. Lehetne benne kicsit több babér, de nincs vele baj. Viszont nem tudhatod, hogy nem épp ez a kedvencem, vagy hogy.. nem mondjuk pár falat száraz kenyeret ettem legutóbb. Bár az tényleg sanyarú lenne, az igaz. *-fanyar mosoly ül az arcára. Ha a nő tudná..-* Mi maradt még? Ja igen, a bor.
*Elveszi a kezét a borospohárról, egy pillanatra az italra néz, majd a legártatlanabb mosolyával az arcán néz fel onnan.*
- Azt még egy olyan bugris is tudja, mint én, hogy addig nem ihat, amíg a vele ülő szép hölgy nem koccint vele. Ez is olyan.. illendőségi dolog, mint a tegezés.
*Na és ha valami, akkor ez a blöff. Egyszerűen csak ritkán iszik, amióta látta, hogy az ital mit művelt az apjával. Nem is igen kívánja a bort. De, ahogy az a tanács szólt: élni kell a lehetőségekkel. És ki tudja, milyen lehetőségeket ad, ha koccint és iszik Merlana-val?*
//A fülemüle//
*Fogalma sincs róla, hogy Merlana-ban mi zajlik le. Nem tudja, hogy lassan becsületbeli üggyé válik számára ez a beszélgetés, és hogy talán már nem is beszélgetés ez, hanem párbaj, amelyet az egymásnak feleseléssel vívnak. Nem tudja, de valahol érzi ezt. Méghozzá abból, hogy a neki szánt apró szurkálódásokat nem akarja válasz nélkül hagyni, és még ha nem is az a célja, hogy felülkerekedjen "ellenfelén", semmiképp sem szeretné hagyni azt, hogy az érezze magán a diadal dicsfényét. Azaz, egyszerűen: élvezni kezdi, hogy épp úgy tud évődni ezzel a csinos, barna hajú, ápolt ujjú hölggyel, mintha csak a fonóban lenne egy falubeli lánnyal. Bár egy falubeli lányt sem látott még, aki ilyen szép lenne.
Szemöldökei között halvány árok tűnik fel, ahogy a nő szavaira koncentrál. A logika, amivel az levezeti a megállapításait, a maga módján lenyűgözi. Lényegében teljesen jó meglátásai vannak. Elismerőn csücsörít kicsit, és már épp megszólalna, amikor Merlana kérdez, és ezzel a kérdésével a nő sikeres vágást visz be - teljesen kizökkenti a gondolatai közül, és pár másodpercig értetlenül pislog előbb rá, aztán a pohárra. Tökéletes. Épp annyira betalált a kérdés, mint ha egy iszonyatosan ideges embertől azt kérdezné valaki, hogy "kérsz szenet?". Az is épp ugyanígy működik. Zavartan, halkan felnevet.*
- Ó..! Jó vagy, Merlana Naerice. Nagyon jó. *-letakarja jobb tenyerével a pohár száját, ezzel mintegy elrejtve azt.-* Nézzük, mennyire vannak közel a nyilaid.
*A kék szemeket keresi tekintetével, és amint sikerül összeakaszkodnia vele, újra megszólal.*
- Ha nemrég érkeztem, nálam van a holmim és nincs szállásom, tényleg egy fogadóba mennék. Tudom, hogy figyeltél, úgyhogy láttad azt is, amikor rendeltem. De mondd csak, láttad azt, hogy kaptam kulcsot is? *-finoman elmosolyodik-* Igen nagy butaság lenne csak ételt rendelnem, de szobát kikérni nem, nemde?
*Halkan hümment, lepislant az ujjaira.*
- Nem tudtam, hogy ennyire látszik a kezeimen, hogy azokból élek. De tényleg. Viszont miért jelentené ez azt, hogy nekem ez gond vagy nyűg? Miért jut eszedbe ilyen? *-fürkészőn újra Merlana arcára pislant, megpróbál a smink, az álarc mögé látni-* Miért, hacsak.. hacsak nem azért, mert neked talán az lenne.. vagy az is volt..?
*Picit hátrébb dől.*
- És a főzelék? Nem is undorító, ne gyalázd. Lehetne benne kicsit több babér, de nincs vele baj. Viszont nem tudhatod, hogy nem épp ez a kedvencem, vagy hogy.. nem mondjuk pár falat száraz kenyeret ettem legutóbb. Bár az tényleg sanyarú lenne, az igaz. *-fanyar mosoly ül az arcára. Ha a nő tudná..-* Mi maradt még? Ja igen, a bor.
*Elveszi a kezét a borospohárról, egy pillanatra az italra néz, majd a legártatlanabb mosolyával az arcán néz fel onnan.*
- Azt még egy olyan bugris is tudja, mint én, hogy addig nem ihat, amíg a vele ülő szép hölgy nem koccint vele. Ez is olyan.. illendőségi dolog, mint a tegezés.
*Na és ha valami, akkor ez a blöff. Egyszerűen csak ritkán iszik, amióta látta, hogy az ital mit művelt az apjával. Nem is igen kívánja a bort. De, ahogy az a tanács szólt: élni kell a lehetőségekkel. És ki tudja, milyen lehetőségeket ad, ha koccint és iszik Merlana-val?*
4941. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-19 19:02:13
Üzenet elküldve: 2024-08-19 19:02:13
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A fülemüle//
*Muszáj összeszednie magát. Nem hagyhatja, hogy ez az együgyűnek tűnő, kancsal, babfőzeléket zabáló alak felülkerekedjen rajta. Az egyszerűen szánalmas volna. Ő már nem egy kihajított, az utcán ténfergő, koszos, mocskos kis csitri, aki gyerekként volt. Nem is egy rácsok mögött sínylődő börtöntöltelék, aki igazából nem is csinált semmi rosszat, csak túlélt egy zord vilgában. Ő egy… egy díva, egy igazi nő, grófnő… szeretne lenni, de azért attól még nagyon messze van. Azonban eljátszhatja, hogy az.
Oké, jó, akkor most egyenes tartás, állakat fel, határozott tekintet, és úgy kell tenni, mintha semmi nem történt volna. Csak egy csatát nyert meg ez a szerencsétlen, a háborút bizony nem fogja.
Tökéletes ötletnek tűnik újra átvenni az uralmat azzal, hogy olyan fogadásokat említ, melyeknek a babfőzelék király még a közelébe sem juthat majd soha.
Amíg ő azzal van összefoglalva, hogy összekanalazza magát a padlóról, addig asztaltársasága újra szóra nyitja a száját. Illetve hümmög egy sort előtte, de aztán beszél.*
- Emlékszem, persze. ~Ez meg mégis milyen kérdés?~ *Hát hogy a fenébe ne emlékezne arra, amit pár perccel ezelőtt mondott? Mondjuk pont úgy, ahogy azt is elfelejtette, hogy ő már korábban letegezte Alaver-t, minthogy ő számonkérte volna rajta ugyanezt. Ilyen amatőr hibát véteni… Az már egyszer biztos, hogy napokig fogja ostorozni magát emiatt, de nem most. Most már figyelnie kell minden szóra, minden apró rezdülésre. Tökéletességre van szükség kívül-belül.*
- Úgy *erősíti is meg a jól elismételt szavait.* Nálad van a zsákod, szóval még nem találtál szállást, ezért gondolom, hogy nem rég érkeztél. A kezeiden a bőr érdes, kemény, kétkezi munkáról árulkodik. Ahogy azt az undorító főzeléket eszed, olyan, mintha életed legfinomabb fogását fogyasztanád éppen. Ez mind elég bizonyíték arra, hogy sanyarú múltadra következtethessek. Mi az, mégis csak igazam volna?
*Szinte biztosra veszi, hogy a tagadással csak blöffölt a férfi, hogy szórakozzon vele. Ekkorát nem szokott tévedni.
Ami még mindig szúrja a szemét, az a teli borospohár, és most már nem is tudja szó nélkül hagyni, hogy valamilyen érthetetlen oknál fogva az aranyszín nedű még mindig nem fogy.*
- Mondd csak, miért nem kóstolod meg végre a bort? *Szándékosan ugyanúgy kezdi a mondatot, ahogy az előbb Alaver is tette. Szeret tükröt mutatni másoknak.*
//A fülemüle//
*Muszáj összeszednie magát. Nem hagyhatja, hogy ez az együgyűnek tűnő, kancsal, babfőzeléket zabáló alak felülkerekedjen rajta. Az egyszerűen szánalmas volna. Ő már nem egy kihajított, az utcán ténfergő, koszos, mocskos kis csitri, aki gyerekként volt. Nem is egy rácsok mögött sínylődő börtöntöltelék, aki igazából nem is csinált semmi rosszat, csak túlélt egy zord vilgában. Ő egy… egy díva, egy igazi nő, grófnő… szeretne lenni, de azért attól még nagyon messze van. Azonban eljátszhatja, hogy az.
Oké, jó, akkor most egyenes tartás, állakat fel, határozott tekintet, és úgy kell tenni, mintha semmi nem történt volna. Csak egy csatát nyert meg ez a szerencsétlen, a háborút bizony nem fogja.
Tökéletes ötletnek tűnik újra átvenni az uralmat azzal, hogy olyan fogadásokat említ, melyeknek a babfőzelék király még a közelébe sem juthat majd soha.
Amíg ő azzal van összefoglalva, hogy összekanalazza magát a padlóról, addig asztaltársasága újra szóra nyitja a száját. Illetve hümmög egy sort előtte, de aztán beszél.*
- Emlékszem, persze. ~Ez meg mégis milyen kérdés?~ *Hát hogy a fenébe ne emlékezne arra, amit pár perccel ezelőtt mondott? Mondjuk pont úgy, ahogy azt is elfelejtette, hogy ő már korábban letegezte Alaver-t, minthogy ő számonkérte volna rajta ugyanezt. Ilyen amatőr hibát véteni… Az már egyszer biztos, hogy napokig fogja ostorozni magát emiatt, de nem most. Most már figyelnie kell minden szóra, minden apró rezdülésre. Tökéletességre van szükség kívül-belül.*
- Úgy *erősíti is meg a jól elismételt szavait.* Nálad van a zsákod, szóval még nem találtál szállást, ezért gondolom, hogy nem rég érkeztél. A kezeiden a bőr érdes, kemény, kétkezi munkáról árulkodik. Ahogy azt az undorító főzeléket eszed, olyan, mintha életed legfinomabb fogását fogyasztanád éppen. Ez mind elég bizonyíték arra, hogy sanyarú múltadra következtethessek. Mi az, mégis csak igazam volna?
*Szinte biztosra veszi, hogy a tagadással csak blöffölt a férfi, hogy szórakozzon vele. Ekkorát nem szokott tévedni.
Ami még mindig szúrja a szemét, az a teli borospohár, és most már nem is tudja szó nélkül hagyni, hogy valamilyen érthetetlen oknál fogva az aranyszín nedű még mindig nem fogy.*
- Mondd csak, miért nem kóstolod meg végre a bort? *Szándékosan ugyanúgy kezdi a mondatot, ahogy az előbb Alaver is tette. Szeret tükröt mutatni másoknak.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436