Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 342 (6821. - 6840. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
6840. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-01 08:48:31
Üzenet elküldve: 2025-10-01 08:48:31
Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A mágia nyomában//
*Biztosan tanultak benne. Ez már neki is szöget ütött a fejébe. Selyemrév is talán épp azért olyan amilyen. Egy aprócska híd vezet be hozzá és hatalmas vizesárok öleli körbe. Ami egykor a híres neves meredély volt. Igazi mostanra gyönyörű szép tó vált belőle, amiben ő kifejezetten szeret gyönyörködni. A Lihanechi hatalmas tó jut eszébe róla, aminek a közepén a mágus torony magasodik.
Viszont ezt a tavat, nagyon jól ki is tudják használni a nemesek védekezésre is.
Nimo pusztán abban reménykedik, az ilyenekre nem lesz szükség. A nemesség is talán amennyire féli, hogy ez újra megtörtént. Tán tanultak abból a hibából amit akkor elvétetettek. Hogy ilyesmi még egyszer ne forduljon elő. És ne az erőszak által hárítsák ezt el, hanem ne is legyen indoka a népnek fellázadnia ellenük még egyszer.
Viszont ezek túl súlyos gondolatok most, hogy ilyenekkel törődjön. Az a kupica pálinka, és a kupa bor már bőven dolgozik benne. A mézsör amit rá kortyol pedig pezsegteti is benne.
Ahogy egy régi bölcs részeges mondás tartja. Sörre bor, bármikor. Borra sör meggyötör. A kis Nimo ezt másnap biztosan érezni fogja. De jelenleg nem úgy tűnik ezt bánná.
Szemei lassan ködfátyolba kezdenek borulni. Ahogy az alkohol bódító hatása úrrá lesz rajta. Arcára is egyfajta végtelen nyugalom ül ki. Apró szája pedig egy bohókás mosolyba csap át, ami fent is ragad.*
- Valóban. Meglett az új kedvencem.
*Húzza végig ujját a korsó száján, körös körül. Kissé visszakőköl a férfi értetlenségén. Majd egy jót kacag rajta. A korsót két kezével fel is kapja és az arca elé helyezi.*
- Hát nézd meg, akkora mint a fejem majdnem.
*A hatalmas hajlobonc is táncol egyet, ahogy hirtelen a férfi felé fordul. És lássa meg maga is, hogy bizony eltakarja majdnem az egész arcát a nőnek.*
- Látod? Na, most képzeld el, hogy én ez mind megiszom egy susszra.
*Majd le is helyezi az ölébe, kissé kihúzva magát. Így kinyomva kebleit kissé, na nem mintha akkorák lennének. De alá helyezi a korsót a hasához. És ott is látszódik, hogy bizony alaposan kitölteni a lé a tündér belsejét.*
- Hát úgy kidagadna a hasam azt hinnéd állapotos vagyok.
*Kacag fel hangosan. Legalább az ötlet is annyira nevetséges számára. Mert már eljátszott a gondolattal, hogy ő valaha édesanya lesz. De, hogy fog ez hatással lenni rá méretei miatt. Hát azt elképzelni sem tudja.*
- Igen!
*Feleli határozottan és röviden a férfi kérdésére. Mert tanulni bizony azt akar. Mindent és sokat.*
*Biztosan tanultak benne. Ez már neki is szöget ütött a fejébe. Selyemrév is talán épp azért olyan amilyen. Egy aprócska híd vezet be hozzá és hatalmas vizesárok öleli körbe. Ami egykor a híres neves meredély volt. Igazi mostanra gyönyörű szép tó vált belőle, amiben ő kifejezetten szeret gyönyörködni. A Lihanechi hatalmas tó jut eszébe róla, aminek a közepén a mágus torony magasodik.
Viszont ezt a tavat, nagyon jól ki is tudják használni a nemesek védekezésre is.
Nimo pusztán abban reménykedik, az ilyenekre nem lesz szükség. A nemesség is talán amennyire féli, hogy ez újra megtörtént. Tán tanultak abból a hibából amit akkor elvétetettek. Hogy ilyesmi még egyszer ne forduljon elő. És ne az erőszak által hárítsák ezt el, hanem ne is legyen indoka a népnek fellázadnia ellenük még egyszer.
Viszont ezek túl súlyos gondolatok most, hogy ilyenekkel törődjön. Az a kupica pálinka, és a kupa bor már bőven dolgozik benne. A mézsör amit rá kortyol pedig pezsegteti is benne.
Ahogy egy régi bölcs részeges mondás tartja. Sörre bor, bármikor. Borra sör meggyötör. A kis Nimo ezt másnap biztosan érezni fogja. De jelenleg nem úgy tűnik ezt bánná.
Szemei lassan ködfátyolba kezdenek borulni. Ahogy az alkohol bódító hatása úrrá lesz rajta. Arcára is egyfajta végtelen nyugalom ül ki. Apró szája pedig egy bohókás mosolyba csap át, ami fent is ragad.*
- Valóban. Meglett az új kedvencem.
*Húzza végig ujját a korsó száján, körös körül. Kissé visszakőköl a férfi értetlenségén. Majd egy jót kacag rajta. A korsót két kezével fel is kapja és az arca elé helyezi.*
- Hát nézd meg, akkora mint a fejem majdnem.
*A hatalmas hajlobonc is táncol egyet, ahogy hirtelen a férfi felé fordul. És lássa meg maga is, hogy bizony eltakarja majdnem az egész arcát a nőnek.*
- Látod? Na, most képzeld el, hogy én ez mind megiszom egy susszra.
*Majd le is helyezi az ölébe, kissé kihúzva magát. Így kinyomva kebleit kissé, na nem mintha akkorák lennének. De alá helyezi a korsót a hasához. És ott is látszódik, hogy bizony alaposan kitölteni a lé a tündér belsejét.*
- Hát úgy kidagadna a hasam azt hinnéd állapotos vagyok.
*Kacag fel hangosan. Legalább az ötlet is annyira nevetséges számára. Mert már eljátszott a gondolattal, hogy ő valaha édesanya lesz. De, hogy fog ez hatással lenni rá méretei miatt. Hát azt elképzelni sem tudja.*
- Igen!
*Feleli határozottan és röviden a férfi kérdésére. Mert tanulni bizony azt akar. Mindent és sokat.*
6839. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-30 15:47:33
Üzenet elküldve: 2025-09-30 15:47:33
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Bizalom//
*A választ megint nem sieti el. Először csak a férfit nézi és ízlelgeti magában az odabökött megjegyzést, amiből kiérezné szívesen a gúnyt, hogy legyen később mit megtorolni, de valahol mégis igaz. Most nem igen tudná elképzelni, hogy lenne olyan férfi, akivel összefeküdne az aranyért. Arról nem is beszélve, hogy kétli, hogy ez a felvágott nyelvű, vörös vipera pont kedvére lenne bármelyik hímzett hajtókás nemesi ripacsnak. Most, igen. De ki tudja, hogy később nem-e lesz kedve mindent és mindenét beleadni azért, hogy könnyebben és gyorsabban érjen el olyat, amit szeretne. Akár még a hajóján is lehetne valami kis csehó, hogy jövedelmezőbb legyen. No, de most nem kering bele badar álomképekbe, ha egyszer indulás van. Elrendezi magát, közben időnként Norhelt felé pillant, amíg az is belerendezi magát a páncélokba. A tekintete csak egy pillanatra siklik le a férfi bokájára, amelyen ugyan a fájdalom még mindig látszik, de az elszántság is. Ravik ajkán rövid mosoly villan, aztán halkan, szinte unottan szólal meg egy vállvonás kíséretében.*
- Gondolom igen.
*Egy pillanatra elfordítja a fejét, a madár ketrecére pillant, amelyben a tollas jószág fel-felrebben, mintha érezné az indulás közelét. A nő az ujját végighúzza a ketrec fa szélén, mielőtt visszafordulna Norhelthez. Most már közvetlenül a szemébe néz, és a hangja száraz, de egyértelműen gúnyosan cseng.*
- Ha már megígértem nem venném a lelkemre, ha hoppon maradna a farkad.
*Bámul bele a vigyorába. Abba, amelyiktől megint felloban benne valami keserédes érzés. Legszívesebben belekönyökölne az oldalába, hogy eltűnjön a képéről, de ehelyett inkább csak igazít még egy utolsót a kabáton, húz még egyet a csípőjén pihenő övön, végül pedig a ketrecre fogva emeli le azt az asztalról. Mert most nem lehet tuskó, mert ez az egész Sellőházas baromság az ő fejéből pattant ki. Bár egy kicsit azért tiltakozhatott volna ellene Norhelt, de ugye kettejük közül nem valószínű, hogy éppen neki lenne ellenére, ha ingyen merülhetne el egy csinos sellő combjai között. Ha mást nem, hát akkor majd leissza magát és akkor talán ő is több kedvvel hagyja, hogy egy másik férfi nyúlkáljon hozzá, annak ellenére, hogy az az egy idióta ott van mellette, aki miatt megint volt olyan barom, hogy újból megbocsájtson.
A madár ketrece ismét megrezdül, apró tollak verdesnek benne, mire ujjai újból végigsimítanak a fa kereten. Az érintés röpke, türelmetlen, de egyben szokatlanul gyengéd is, talán az egyetlen pillanat, amikor nem gúnyba vagy szarkazmusba burkolja a figyelmét. Azzal pedig nem váratja tovább magukat, maga is az ajtó felé indul, ahol még egy utolsó levegővételre megáll. A város zaja beszűrődik, beszivárog a falak résein. A gyomrában ott motoszkál az a nyugtalanító érzés, hogy túl sokáig rekedt már ebben az idegen helyben. Idegen arcok, idegen szagok, idegen szabályok. A tenger sós illata és a kikötő kavargó forgataga hiányzik neki, s még ha Norhelt harsánysága néha az agyára is megy, most kifejezetten jól esik, hogy a férfi vidám hangja legalább elnyomja a város fojtó hangjait. Így már nem gondterhelten, hanem a száján egy játékos félmosollyal pillant hátra a férfira, miközben keze a kilincsre simít.*
- Na bohóc, akkor dolgozzuk meg azt a bokát.
*A mosoly halvány vigyorra vált, miközben a zár kattan, az ajtó pedig apránként kitárul. A nő pedig nyomban ki is lép rajta, a lépcsők felé indulva meg. De lépteit nem veszi túl sietősre, pedig aztán szeretné. De nem bízik abban a bokában, így igyekszik feltűnés nélkül gondoskodni a férfiról azzal, hogy komótos tempóban ballag le az emeletről.*
*A választ megint nem sieti el. Először csak a férfit nézi és ízlelgeti magában az odabökött megjegyzést, amiből kiérezné szívesen a gúnyt, hogy legyen később mit megtorolni, de valahol mégis igaz. Most nem igen tudná elképzelni, hogy lenne olyan férfi, akivel összefeküdne az aranyért. Arról nem is beszélve, hogy kétli, hogy ez a felvágott nyelvű, vörös vipera pont kedvére lenne bármelyik hímzett hajtókás nemesi ripacsnak. Most, igen. De ki tudja, hogy később nem-e lesz kedve mindent és mindenét beleadni azért, hogy könnyebben és gyorsabban érjen el olyat, amit szeretne. Akár még a hajóján is lehetne valami kis csehó, hogy jövedelmezőbb legyen. No, de most nem kering bele badar álomképekbe, ha egyszer indulás van. Elrendezi magát, közben időnként Norhelt felé pillant, amíg az is belerendezi magát a páncélokba. A tekintete csak egy pillanatra siklik le a férfi bokájára, amelyen ugyan a fájdalom még mindig látszik, de az elszántság is. Ravik ajkán rövid mosoly villan, aztán halkan, szinte unottan szólal meg egy vállvonás kíséretében.*
- Gondolom igen.
*Egy pillanatra elfordítja a fejét, a madár ketrecére pillant, amelyben a tollas jószág fel-felrebben, mintha érezné az indulás közelét. A nő az ujját végighúzza a ketrec fa szélén, mielőtt visszafordulna Norhelthez. Most már közvetlenül a szemébe néz, és a hangja száraz, de egyértelműen gúnyosan cseng.*
- Ha már megígértem nem venném a lelkemre, ha hoppon maradna a farkad.
*Bámul bele a vigyorába. Abba, amelyiktől megint felloban benne valami keserédes érzés. Legszívesebben belekönyökölne az oldalába, hogy eltűnjön a képéről, de ehelyett inkább csak igazít még egy utolsót a kabáton, húz még egyet a csípőjén pihenő övön, végül pedig a ketrecre fogva emeli le azt az asztalról. Mert most nem lehet tuskó, mert ez az egész Sellőházas baromság az ő fejéből pattant ki. Bár egy kicsit azért tiltakozhatott volna ellene Norhelt, de ugye kettejük közül nem valószínű, hogy éppen neki lenne ellenére, ha ingyen merülhetne el egy csinos sellő combjai között. Ha mást nem, hát akkor majd leissza magát és akkor talán ő is több kedvvel hagyja, hogy egy másik férfi nyúlkáljon hozzá, annak ellenére, hogy az az egy idióta ott van mellette, aki miatt megint volt olyan barom, hogy újból megbocsájtson.
A madár ketrece ismét megrezdül, apró tollak verdesnek benne, mire ujjai újból végigsimítanak a fa kereten. Az érintés röpke, türelmetlen, de egyben szokatlanul gyengéd is, talán az egyetlen pillanat, amikor nem gúnyba vagy szarkazmusba burkolja a figyelmét. Azzal pedig nem váratja tovább magukat, maga is az ajtó felé indul, ahol még egy utolsó levegővételre megáll. A város zaja beszűrődik, beszivárog a falak résein. A gyomrában ott motoszkál az a nyugtalanító érzés, hogy túl sokáig rekedt már ebben az idegen helyben. Idegen arcok, idegen szagok, idegen szabályok. A tenger sós illata és a kikötő kavargó forgataga hiányzik neki, s még ha Norhelt harsánysága néha az agyára is megy, most kifejezetten jól esik, hogy a férfi vidám hangja legalább elnyomja a város fojtó hangjait. Így már nem gondterhelten, hanem a száján egy játékos félmosollyal pillant hátra a férfira, miközben keze a kilincsre simít.*
- Na bohóc, akkor dolgozzuk meg azt a bokát.
*A mosoly halvány vigyorra vált, miközben a zár kattan, az ajtó pedig apránként kitárul. A nő pedig nyomban ki is lép rajta, a lépcsők felé indulva meg. De lépteit nem veszi túl sietősre, pedig aztán szeretné. De nem bízik abban a bokában, így igyekszik feltűnés nélkül gondoskodni a férfiról azzal, hogy komótos tempóban ballag le az emeletről.*
6838. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-29 17:13:24
Üzenet elküldve: 2025-09-29 17:13:24
Rang: Játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Sok a zöld, mégse tájkép//
*A kis pap figyelmét nagyon könnyű elterelni. Főleg így kora reggel és főleg ha a másikon nincs ruha. A lány pedig lehet, hogy nem tudja mit miért is csinál, de Zeekx elég jól ismeri magát, hogy tisztában legyen vele, hogy mit is szeretne. A tapogatózó kezek alapján a lánynak is határozott sejtése lehet erről. A kép elkészülésének fontossága legalább olyan messzire kerül minthogy fázik-e bármelyikük. Szerencsére nem. Vivri szavainak hatására a fiúból is egy játékos kuncogás tör elő. Ha rajta múlna lihegés hangja töltené be a szobát és nem didergésé, de Vivri valamiért visszalép annak ellenére, hogy ő volt, aki ezt a cicázást elkezdte. A kis pap sosem értette az ilyesmit. Az ábrázatára most is egyértelműen kiül a csalódás. Nem azért mert nem szeretné ő is befejezni a rajzot csak a vágyak erősebbek a délután pedig most úgy érzi, hogy olyan messze lesz még.*
-És ha gyorsak leszünk?
*Próbálkozik meg miközben csillogó szemekkel néz a lányra. Ő nem az a fajta akiből jó vadász lenne. Ha közben valami máshoz támad kedve akkor estére nem csak a rossz szerencséjét okolhatná ha üres kézzel kéne hazatérnie. Arról nem is beszélve, hogy valószínűleg nem bírná a vért sem.*
*A kis pap figyelmét nagyon könnyű elterelni. Főleg így kora reggel és főleg ha a másikon nincs ruha. A lány pedig lehet, hogy nem tudja mit miért is csinál, de Zeekx elég jól ismeri magát, hogy tisztában legyen vele, hogy mit is szeretne. A tapogatózó kezek alapján a lánynak is határozott sejtése lehet erről. A kép elkészülésének fontossága legalább olyan messzire kerül minthogy fázik-e bármelyikük. Szerencsére nem. Vivri szavainak hatására a fiúból is egy játékos kuncogás tör elő. Ha rajta múlna lihegés hangja töltené be a szobát és nem didergésé, de Vivri valamiért visszalép annak ellenére, hogy ő volt, aki ezt a cicázást elkezdte. A kis pap sosem értette az ilyesmit. Az ábrázatára most is egyértelműen kiül a csalódás. Nem azért mert nem szeretné ő is befejezni a rajzot csak a vágyak erősebbek a délután pedig most úgy érzi, hogy olyan messze lesz még.*
-És ha gyorsak leszünk?
*Próbálkozik meg miközben csillogó szemekkel néz a lányra. Ő nem az a fajta akiből jó vadász lenne. Ha közben valami máshoz támad kedve akkor estére nem csak a rossz szerencséjét okolhatná ha üres kézzel kéne hazatérnie. Arról nem is beszélve, hogy valószínűleg nem bírná a vért sem.*
6837. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-29 16:23:51
Üzenet elküldve: 2025-09-29 16:23:51
Rang: Játékos
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Sok a zöld, mégse tájkép//
*Meglehet csókja egy kissé talán túl hevesre sikerül, de az is igaz, hogy Zeekx sem nagyon tiltakozik ellene, és rá jellemző szenvedéllyel csókolja vissza. Nem mintha ellenkezésre számított volna akár csak egy pillanatra is.
Ezek után ellent is kell állnia a kísértésnek, hogy harapjon, és megízlelje kicsit a kis pap vérének az ízét. Nagyon is izgatná a dolog, de feleslegesen fájdalmat okozni sem akar, és, hogyha mindent megengedne magának, amire vágyik, akkor minden bizonnyal nem csak egy helyi törvényt szegne meg.*
- Igazából nem fázom, sőt, kicsit kezd melegem lenni. *neveti el magát, természetesen az ellen sem tiltakozva, hogy a fiú keze rajz helyett inkább azzal foglalkozzon, hogy újra felfedezze magának azt, amit már jól ismer. Maga sem tudja, hogy mit akar, amikor éppen az ellenkezőjét mondja annak, amit nem is olyan sokkal korábban mondott.
Persze eddig sem fázott, ha pedig fázott volna képes lett volna elviselni. Sokkal keményebb hidegeket is bírt már sokkal fiatalabban, amikor nem csak a késő reggeli hűvössel kellett zöld bőrének megbirkóznia. A város sem kényelmesítette teljesen el, éppen csak amióta saját kis háza van hozzászokott ahhoz, hogy a maga lehetőségeihez képest még a hőmérsékletet is szabályozni képes, mintha mondjuk mágus lenne, vagy valami nagyon hasonló.
Egy pillanatra elbizonytalanodik mindenesetre, hogy adja át magát a pillanatnak, vagy inkább folytassák a rajzot? Utóbbi jó lenne, mert akkor végre közelebb kerülhetne ahhoz, hogy meg legyen örökítve a jövőnek. Vagy félredobni kéne mindezt néhány perc, vagy akár egy teljesen magukba feledkezett óra kedvéért? Utóbbi tűnik a jobb választásnak, aztán a maga részéről nem ezt választja mégsem.*
- Erre lesz még időnk. *rázza meg inkább végül mosolyogva a fejét.* Délután is, éjjel is, vagy akár holnap. Aztán meg ki tudja. Viszont, ha így folytatjuk sosem készül el a rajzod. Szóval folytassuk szerintem.
*Utóbbi persze inkább javaslat. Nem akar ő sem mindig kényszeresen irányítani és talán látszik rajta, hogy annyira nagyon nem tiltakozna, ha Zeekx máshogy gondolná. Az viszont tény, hogy ez esetben csak tovább húzódna annak a rajznak az elkészítése, amit mind a ketten szeretnének.*
- Tudom, hogy nem sietünk sehová. Meg szeretek lustálkodni is, halogatni döntéseket, meg minden mást is néha, amit csinálnom kéne. Ettől még, ha elkezdek bármit, szeretem minél gyorsabban befejezni azt. Ennyiből jobb a város. Itt van eleje és vége a munkának. Kint nincs, tudod. Jó vadásznak is lehet szar napja, amikor esélye sincsen semmire sem lőni.
*Meglehet csókja egy kissé talán túl hevesre sikerül, de az is igaz, hogy Zeekx sem nagyon tiltakozik ellene, és rá jellemző szenvedéllyel csókolja vissza. Nem mintha ellenkezésre számított volna akár csak egy pillanatra is.
Ezek után ellent is kell állnia a kísértésnek, hogy harapjon, és megízlelje kicsit a kis pap vérének az ízét. Nagyon is izgatná a dolog, de feleslegesen fájdalmat okozni sem akar, és, hogyha mindent megengedne magának, amire vágyik, akkor minden bizonnyal nem csak egy helyi törvényt szegne meg.*
- Igazából nem fázom, sőt, kicsit kezd melegem lenni. *neveti el magát, természetesen az ellen sem tiltakozva, hogy a fiú keze rajz helyett inkább azzal foglalkozzon, hogy újra felfedezze magának azt, amit már jól ismer. Maga sem tudja, hogy mit akar, amikor éppen az ellenkezőjét mondja annak, amit nem is olyan sokkal korábban mondott.
Persze eddig sem fázott, ha pedig fázott volna képes lett volna elviselni. Sokkal keményebb hidegeket is bírt már sokkal fiatalabban, amikor nem csak a késő reggeli hűvössel kellett zöld bőrének megbirkóznia. A város sem kényelmesítette teljesen el, éppen csak amióta saját kis háza van hozzászokott ahhoz, hogy a maga lehetőségeihez képest még a hőmérsékletet is szabályozni képes, mintha mondjuk mágus lenne, vagy valami nagyon hasonló.
Egy pillanatra elbizonytalanodik mindenesetre, hogy adja át magát a pillanatnak, vagy inkább folytassák a rajzot? Utóbbi jó lenne, mert akkor végre közelebb kerülhetne ahhoz, hogy meg legyen örökítve a jövőnek. Vagy félredobni kéne mindezt néhány perc, vagy akár egy teljesen magukba feledkezett óra kedvéért? Utóbbi tűnik a jobb választásnak, aztán a maga részéről nem ezt választja mégsem.*
- Erre lesz még időnk. *rázza meg inkább végül mosolyogva a fejét.* Délután is, éjjel is, vagy akár holnap. Aztán meg ki tudja. Viszont, ha így folytatjuk sosem készül el a rajzod. Szóval folytassuk szerintem.
*Utóbbi persze inkább javaslat. Nem akar ő sem mindig kényszeresen irányítani és talán látszik rajta, hogy annyira nagyon nem tiltakozna, ha Zeekx máshogy gondolná. Az viszont tény, hogy ez esetben csak tovább húzódna annak a rajznak az elkészítése, amit mind a ketten szeretnének.*
- Tudom, hogy nem sietünk sehová. Meg szeretek lustálkodni is, halogatni döntéseket, meg minden mást is néha, amit csinálnom kéne. Ettől még, ha elkezdek bármit, szeretem minél gyorsabban befejezni azt. Ennyiből jobb a város. Itt van eleje és vége a munkának. Kint nincs, tudod. Jó vadásznak is lehet szar napja, amikor esélye sincsen semmire sem lőni.
6836. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-29 14:51:25
Üzenet elküldve: 2025-09-29 14:51:25
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Bolondos Dallamok//
- Dehogynem. Más nemeseket mindig érdekel más nemes. Ha pedig jól van előadva, még akár szórakoztat is. Ezért fegyver a dal, Samonyr Talwakr. Híreket és részleteket adsz át. Nem hallottam még nemes hölgyről aki nem válna meg pár aranytól azért, hogy ne hallja a legújabb szaftos pletykát.
*Természetesen nem tervezi a nemes történeteit ilyen könnyen eladni, meg ha ezt is tervezné, akkor nem jelentette volna ki ezt ilyen magabiztosan. Csak szemléltetni szeretné Samonyrral, hogy mennyire is hatalmas dolgok tudnak ezek lenni.
A kérdésre felvonja egyik szemöldökét, miközben gyanúsan sandít fürdőtársára. Végül sóhajt csak.*
- Miegyébnek nincsenek preferenciái. *Jelenti ki egyszerűen, határozottan. Szeme lehunyva, mintha csak álmosítaná a meleg víz.* - Miegyéb mérlegel. Előnye származik belőle? Kap érte valamit cserébe? Van bárminemű vonzata, ami által megéri? Ha valamire igen a válasz, akkor Miegyébnek lesz preferenciája.
*Kissé nyersen, akár hidegen is hangozhat, de ő így működik. Talán a nemes hasonló választ is sejtett, hiszen elsőkézből tapasztalta már meg a tündér személyiségét az elmúlt bő egy órában.*
- Vitáznék. *Szólal meg mutatóujját a magasba emelve.* - A múlt tanít, a jövő aggályossá tesz, a jelen... A jelen egy játszótér azoknak, akik sem a múlttal sem a jövővel nem foglalkoznak, börtön azoknak, akik a jövővel foglalkoznak és kínzás azoknak, akik a múlttal. Nos, akik mindkettővel foglalkoznak, azoknak talán unalmas lehet, de őszintén, Samonyr Talwakr, Te olyannak tűnsz nekem, aki egyikkel sem foglalkozik. Szóval számodra a jelennek kéne a legizgalmasabbnak lennie, nemdebár?
- Dehogynem. Más nemeseket mindig érdekel más nemes. Ha pedig jól van előadva, még akár szórakoztat is. Ezért fegyver a dal, Samonyr Talwakr. Híreket és részleteket adsz át. Nem hallottam még nemes hölgyről aki nem válna meg pár aranytól azért, hogy ne hallja a legújabb szaftos pletykát.
*Természetesen nem tervezi a nemes történeteit ilyen könnyen eladni, meg ha ezt is tervezné, akkor nem jelentette volna ki ezt ilyen magabiztosan. Csak szemléltetni szeretné Samonyrral, hogy mennyire is hatalmas dolgok tudnak ezek lenni.
A kérdésre felvonja egyik szemöldökét, miközben gyanúsan sandít fürdőtársára. Végül sóhajt csak.*
- Miegyébnek nincsenek preferenciái. *Jelenti ki egyszerűen, határozottan. Szeme lehunyva, mintha csak álmosítaná a meleg víz.* - Miegyéb mérlegel. Előnye származik belőle? Kap érte valamit cserébe? Van bárminemű vonzata, ami által megéri? Ha valamire igen a válasz, akkor Miegyébnek lesz preferenciája.
*Kissé nyersen, akár hidegen is hangozhat, de ő így működik. Talán a nemes hasonló választ is sejtett, hiszen elsőkézből tapasztalta már meg a tündér személyiségét az elmúlt bő egy órában.*
- Vitáznék. *Szólal meg mutatóujját a magasba emelve.* - A múlt tanít, a jövő aggályossá tesz, a jelen... A jelen egy játszótér azoknak, akik sem a múlttal sem a jövővel nem foglalkoznak, börtön azoknak, akik a jövővel foglalkoznak és kínzás azoknak, akik a múlttal. Nos, akik mindkettővel foglalkoznak, azoknak talán unalmas lehet, de őszintén, Samonyr Talwakr, Te olyannak tűnsz nekem, aki egyikkel sem foglalkozik. Szóval számodra a jelennek kéne a legizgalmasabbnak lennie, nemdebár?
6835. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-29 11:21:17
Üzenet elküldve: 2025-09-29 11:21:17
Rang: Játékos
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A mágia nyomában//
* A nemesség visszakerült, s ezzel azon része is hatalomra került, akik miatt történt minden. Ez kerülhetetlen, viszont hibáiból biztosan tanultak s sokkal nehezebb lesz eltávolítaniuk őket, ha oda kerülne a sor. Közben a pálinka legurul, mellé néhány korty sörrel. Itt csillapodnak a kedélyek, bár az ivás pillanatában egy éljenzés még elhallatszik. *
- Még szép, hogy jó ötlet. A sör sosem rossz ötlet.
* Bólintással próbálja alátámasztani mondandóját, közben benne is elkezd mozgolódni a pálinka. De lehet, hogy csak ő kezd szédelegni és keveri a kettőt. *
- Egy sör elég a tündéreknek? Láttam már olyat, hogy egy hordó nem volt elég egy embernek. Mondjuk az már nagyon a vége kategória.
* Közben maga is kortyol a söréből. Közben gondolkodik, hogy vegyen e egyből még pálinkát. Bár mondta, hogy később, de technikailag már később van. Ennél kicsit jobban kel l pontosítani ha nem akar inni, mert azok akik már ittak, azok jól megtudják kerülni a dolgokat. *
- És mondd, mit akartál tanulni a toronyban, melyik elemet? Olyan sok választásunk van, mégis néha olyan, mintha nem lenne egy sem. Meg kéne mutatnunk ezeknek a gazdag gyerekeknek, hogy mit is tudunk elérni. Ismersz olyat, aki képes jó minőségű bájitalokat készíteni? Vegyél tőle néhányat, hátha segít.
* A nemesség visszakerült, s ezzel azon része is hatalomra került, akik miatt történt minden. Ez kerülhetetlen, viszont hibáiból biztosan tanultak s sokkal nehezebb lesz eltávolítaniuk őket, ha oda kerülne a sor. Közben a pálinka legurul, mellé néhány korty sörrel. Itt csillapodnak a kedélyek, bár az ivás pillanatában egy éljenzés még elhallatszik. *
- Még szép, hogy jó ötlet. A sör sosem rossz ötlet.
* Bólintással próbálja alátámasztani mondandóját, közben benne is elkezd mozgolódni a pálinka. De lehet, hogy csak ő kezd szédelegni és keveri a kettőt. *
- Egy sör elég a tündéreknek? Láttam már olyat, hogy egy hordó nem volt elég egy embernek. Mondjuk az már nagyon a vége kategória.
* Közben maga is kortyol a söréből. Közben gondolkodik, hogy vegyen e egyből még pálinkát. Bár mondta, hogy később, de technikailag már később van. Ennél kicsit jobban kel l pontosítani ha nem akar inni, mert azok akik már ittak, azok jól megtudják kerülni a dolgokat. *
- És mondd, mit akartál tanulni a toronyban, melyik elemet? Olyan sok választásunk van, mégis néha olyan, mintha nem lenne egy sem. Meg kéne mutatnunk ezeknek a gazdag gyerekeknek, hogy mit is tudunk elérni. Ismersz olyat, aki képes jó minőségű bájitalokat készíteni? Vegyél tőle néhányat, hátha segít.
6834. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-29 10:30:36
Üzenet elküldve: 2025-09-29 10:30:36
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//A nagy készülődés//
- Változó, de azért néhány lehet rá támaszkodni. Olyan nagyjából, mint egy varázslat. Elsütöd aztán tart, amíg tart.* Konkrét időt nem tud neki mondani. Volt, hogy néhány óra, volt, hogy hosszabb ideig is kitartott.*
- Szerinted egy ork kém, hogyan is néz ki? Ezek a szörnyek, akik a pusztán tanyáznak vajon, hogyan kémkednek? Sehogy. Odamegy aztán kiveri belőled az információt, amire szüksége van. Ha nem így tesz, akkor a Kaszárnyában rohad meg.* Ez az ő véleménye, ami talán nem is áll olyan messze az igazságtól. Teysus igazságai kerülnek szóba, amire Alesian is elmosolyodik.*
- Ej! A múltkor még azt mondtad, hogy nem érzed magad Teysushoz túl közel, de úgy tűnik, hogy igaz híve vagy még. Talán ezért is vagy még életben. Meglehet a végén még ránk mosolyog.* A tündér is szereti a hírnevet, meg a vele járó dolgokat. A férfi lelkesedése ragadós.*
- Úgy legyen! Menjünk hát a kaszárnyába, ha már minden út oda vezet.* Sóhajt. Reméli, hogy a hír igaz és az ork ott lesz. Akkor megtöri a bugris lelkét Teysus hatalmával. Szórakozottan figyeli, ahogy a varjú újra ketrecbe kerül. Azért kell még neki idő, hogy kezes bárány legyen belőle, de halad vele a férfi. Szerencsére nem neki kell cipelnie a ketrecet. Füttyent Zápornak és aztán akár indulhatnak is.*
- Na menjünk és nézzük meg azt a mocskos orkot.* Kuncog fel, mintha csak rutin feladat lenne.*
- Változó, de azért néhány lehet rá támaszkodni. Olyan nagyjából, mint egy varázslat. Elsütöd aztán tart, amíg tart.* Konkrét időt nem tud neki mondani. Volt, hogy néhány óra, volt, hogy hosszabb ideig is kitartott.*
- Szerinted egy ork kém, hogyan is néz ki? Ezek a szörnyek, akik a pusztán tanyáznak vajon, hogyan kémkednek? Sehogy. Odamegy aztán kiveri belőled az információt, amire szüksége van. Ha nem így tesz, akkor a Kaszárnyában rohad meg.* Ez az ő véleménye, ami talán nem is áll olyan messze az igazságtól. Teysus igazságai kerülnek szóba, amire Alesian is elmosolyodik.*
- Ej! A múltkor még azt mondtad, hogy nem érzed magad Teysushoz túl közel, de úgy tűnik, hogy igaz híve vagy még. Talán ezért is vagy még életben. Meglehet a végén még ránk mosolyog.* A tündér is szereti a hírnevet, meg a vele járó dolgokat. A férfi lelkesedése ragadós.*
- Úgy legyen! Menjünk hát a kaszárnyába, ha már minden út oda vezet.* Sóhajt. Reméli, hogy a hír igaz és az ork ott lesz. Akkor megtöri a bugris lelkét Teysus hatalmával. Szórakozottan figyeli, ahogy a varjú újra ketrecbe kerül. Azért kell még neki idő, hogy kezes bárány legyen belőle, de halad vele a férfi. Szerencsére nem neki kell cipelnie a ketrecet. Füttyent Zápornak és aztán akár indulhatnak is.*
- Na menjünk és nézzük meg azt a mocskos orkot.* Kuncog fel, mintha csak rutin feladat lenne.*
6833. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-29 10:05:19
Üzenet elküldve: 2025-09-29 10:05:19
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 364
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 364
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A nagy készülődés//
//Varjú szelídítés 2/5//
* Ennek hallatán csupán egy kérdés fogalmazódik meg benne, amit hamarosan fel is tesz a tündérnek. *
- Meddig tart a hatása?
* Fontos, elvégre, ha szóba került, akkor nem tarthat olyan sokáig. Hogy mennyi közös emléknek kell születnie, hogy családként tekintsen rá a madár, azt nem tudja, de jobb, ha minél előbb elkezdi, hogy minél hamarabb megszabadulhasson a ketrectől. Na, meg persze, ha betudná taníttatni őrszemnek, az is jó lenne. *
- Gondolod a kémek is hordában járnak?
* Gondolkozik el a válaszon és az arra feltett kérdésén is. Nem lenne meglepve, ugyanakkor a tény, hogy elkaptak egy ork kémet, alátámassza, hogy nem járhatnak sokan egybe. Túl feltűnő lenne. Na, nem mintha nem lennének már alapból feltűnőek az orkok. Közben megint felvillannak istenük tanai. Más talán húzná a száját erre, vagy akár heves szóváltásokba is elegyedne a társával, de a félvér nem ilyen. Arcára apró mosoly kerül, egy amolyan „tudom jól” féle. Aztán a mondata végére teszi a hangsúlyt. *
- Legyél egyedi és megismételhetetlen.
* Azonban itt nem hagyja abba, egyből mondja tovább, mintha valami isteni eszmecserébe keveredtek volna, közben erről szó sincs. *
- Szerezd meg mindazt, amire szükséged van álmaid és céljaid megvalósításához. Tudom jól. És pont emiatt fogok menni. Hírnév, történetbe illő mesék, elismerés, vagyon, különleges ereklyék, ez a fegyver, látni akarom, hogy miről is van szó. Ha húr a nyakunk köré csavarodik, úgy nem fogok senkit maradásra bíztatni.
* Lehetne fenyegetni, vesztegetni, győzködni, de az igazság az, hogy mindenkinek a saját épségét kell szemelőt tartania. Ha sokká válik, azzal nem lehet mit csinálni, valaki előretör, valaki megfutamodik. Valaki a félelem fog megfékezni, valakit pedig a tapasztalatai. Valaki ostobaságból fog előretörni, valaki pedig bátorságból. *
- A kaszárnyába körbenézhetünk, hátha akad valaki, aki vállalkozna a feladatra. Addig hátha sikerül összebarátkozni a kis vakarékkal. Akkor, mehetünk?
* A varjút megfogja és berakja a ketrecbe, s ha minden kész, akkor indulhatnak is. Előbb a kaszárnya, és onnan kiderül, hogy merre tovább. *
- Az útravalót indulásnál tervezem megvenni, úgy olyan friss lesz, amennyire lehet. Addig összeírhatunk néhány dolgot, amire biztos szükségünk lesz.
//Varjú szelídítés 2/5//
* Ennek hallatán csupán egy kérdés fogalmazódik meg benne, amit hamarosan fel is tesz a tündérnek. *
- Meddig tart a hatása?
* Fontos, elvégre, ha szóba került, akkor nem tarthat olyan sokáig. Hogy mennyi közös emléknek kell születnie, hogy családként tekintsen rá a madár, azt nem tudja, de jobb, ha minél előbb elkezdi, hogy minél hamarabb megszabadulhasson a ketrectől. Na, meg persze, ha betudná taníttatni őrszemnek, az is jó lenne. *
- Gondolod a kémek is hordában járnak?
* Gondolkozik el a válaszon és az arra feltett kérdésén is. Nem lenne meglepve, ugyanakkor a tény, hogy elkaptak egy ork kémet, alátámassza, hogy nem járhatnak sokan egybe. Túl feltűnő lenne. Na, nem mintha nem lennének már alapból feltűnőek az orkok. Közben megint felvillannak istenük tanai. Más talán húzná a száját erre, vagy akár heves szóváltásokba is elegyedne a társával, de a félvér nem ilyen. Arcára apró mosoly kerül, egy amolyan „tudom jól” féle. Aztán a mondata végére teszi a hangsúlyt. *
- Legyél egyedi és megismételhetetlen.
* Azonban itt nem hagyja abba, egyből mondja tovább, mintha valami isteni eszmecserébe keveredtek volna, közben erről szó sincs. *
- Szerezd meg mindazt, amire szükséged van álmaid és céljaid megvalósításához. Tudom jól. És pont emiatt fogok menni. Hírnév, történetbe illő mesék, elismerés, vagyon, különleges ereklyék, ez a fegyver, látni akarom, hogy miről is van szó. Ha húr a nyakunk köré csavarodik, úgy nem fogok senkit maradásra bíztatni.
* Lehetne fenyegetni, vesztegetni, győzködni, de az igazság az, hogy mindenkinek a saját épségét kell szemelőt tartania. Ha sokká válik, azzal nem lehet mit csinálni, valaki előretör, valaki megfutamodik. Valaki a félelem fog megfékezni, valakit pedig a tapasztalatai. Valaki ostobaságból fog előretörni, valaki pedig bátorságból. *
- A kaszárnyába körbenézhetünk, hátha akad valaki, aki vállalkozna a feladatra. Addig hátha sikerül összebarátkozni a kis vakarékkal. Akkor, mehetünk?
* A varjút megfogja és berakja a ketrecbe, s ha minden kész, akkor indulhatnak is. Előbb a kaszárnya, és onnan kiderül, hogy merre tovább. *
- Az útravalót indulásnál tervezem megvenni, úgy olyan friss lesz, amennyire lehet. Addig összeírhatunk néhány dolgot, amire biztos szükségünk lesz.
6832. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-28 23:21:29
Üzenet elküldve: 2025-09-28 23:21:29
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A múlt árnyékában//
//Fürdőház//
*Vágyakozó szemekkel nézi a hangszert, de talán maga sem gondolta komolyan, hogy még egyszer a kezében foghatja, vagy, hogy hallhatja a hangját. Talán, ha ellopná magának, akkor igen, de hiába nagyzol annyit a halállal, nem most akarja aláírni a saját halálos ítéletét, így ezzel esze ágában sincs megpróbálkozni.
A lant gyönyörű hangja az utolsó dolog, melyet a ma elkövetett hibái miatt el akar veszíteni, így Salwar nemleges válaszát hallva meg is hozza a döntését.*
- Nem fogok neked semmilyen szívességet sem tenni. Most már nem. *Megragadja az ablakpárkányt, és úgy rászorít, hogy fájni kezdenek tőle a kezei. Ha már az elején tudatos játékot játszott volna, és azt próbálta volna elérni, hogy a mélységi legyen az, aki szívességet tesz neki, akkor minden máshogy alakulhatott volna, így azonban marad számára a sötét, hideg éjszaka, merthogy az önbecsülésének utolsó szikráját nem fogja feláldozni egy ágyért cserébe. Ahogy az orkhoz sem fog visszamenni semmiféle lila bájitallal. Meg fogja mutatni saját magának, Salwarnak, és az egész világnak, hogy ő többet ér holmi rabszolgánál, utcakölyöknél vagy kurvánál. Még nem tudja pontosan, hogyan, de így lesz.*
- Salwar, köszönöm. *Sóhajt egyet, s búcsúzkodás nélkül kiugrik az ablakon, magára hagyva őt a gondolataival a fürdőházban. Még mindig éhes, és most már újra fázik, hisz a haja nem száradt még meg teljesen, aludnia sincs sehol… Az egyetlen, amit nyert ezzel az egésszel, az egy finom fürdő és a tisztaság kellemes érzete. Az is valami, de nem elég. Többet akar, sokkal többet, és bár úgy tűnhet, mintha nem érdekelték volna a férfi szavai, bizony sokat tanult belőlük. Most már csak alkalmaznia kell a tanítást.*
//A múlt árnyékában//
//Fürdőház//
*Vágyakozó szemekkel nézi a hangszert, de talán maga sem gondolta komolyan, hogy még egyszer a kezében foghatja, vagy, hogy hallhatja a hangját. Talán, ha ellopná magának, akkor igen, de hiába nagyzol annyit a halállal, nem most akarja aláírni a saját halálos ítéletét, így ezzel esze ágában sincs megpróbálkozni.
A lant gyönyörű hangja az utolsó dolog, melyet a ma elkövetett hibái miatt el akar veszíteni, így Salwar nemleges válaszát hallva meg is hozza a döntését.*
- Nem fogok neked semmilyen szívességet sem tenni. Most már nem. *Megragadja az ablakpárkányt, és úgy rászorít, hogy fájni kezdenek tőle a kezei. Ha már az elején tudatos játékot játszott volna, és azt próbálta volna elérni, hogy a mélységi legyen az, aki szívességet tesz neki, akkor minden máshogy alakulhatott volna, így azonban marad számára a sötét, hideg éjszaka, merthogy az önbecsülésének utolsó szikráját nem fogja feláldozni egy ágyért cserébe. Ahogy az orkhoz sem fog visszamenni semmiféle lila bájitallal. Meg fogja mutatni saját magának, Salwarnak, és az egész világnak, hogy ő többet ér holmi rabszolgánál, utcakölyöknél vagy kurvánál. Még nem tudja pontosan, hogyan, de így lesz.*
- Salwar, köszönöm. *Sóhajt egyet, s búcsúzkodás nélkül kiugrik az ablakon, magára hagyva őt a gondolataival a fürdőházban. Még mindig éhes, és most már újra fázik, hisz a haja nem száradt még meg teljesen, aludnia sincs sehol… Az egyetlen, amit nyert ezzel az egésszel, az egy finom fürdő és a tisztaság kellemes érzete. Az is valami, de nem elég. Többet akar, sokkal többet, és bár úgy tűnhet, mintha nem érdekelték volna a férfi szavai, bizony sokat tanult belőlük. Most már csak alkalmaznia kell a tanítást.*
6831. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-28 22:54:33
Üzenet elküldve: 2025-09-28 22:54:33
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A múlt árnyékában//
//Fürdőház//
* A mélységi hagyja, hogy a nő kiszálljon a vízből, és öltözni kezdjen. Nem szól semmit, nem marasztalja, és nem is próbálja meg bizonygatni, hogy sajnálja amit tett. Eddig minden arról szólt, hogy próbált neki segíteni, és felkészíteni arra, hogy két lábra tudjon állni, és ne használja minden semmirekellő kis pöcs, mégse tűnik úgy, hogy meg tudja fogadni a tanácsait. Így pedig feleslegesnek tartja, hogy tovább pazarolja rá a szavakat. *
- Nem. * Válaszolja egyszerűen a kérdésre, de szigorú tekintettel figyeli a nőt, kész rá, hogy bármikor veszedelmes állatként vetődjön előre, ha Merlana úgy döntene, megpróbálja ellopni a hangszert. *
- Ha ki akarsz menni, az utcán aludni, akkor mássz ki az ablakon. Ha velem akarsz aludni, akkor nem nekem kell szívességet tennem neked, hanem fordítva. * Csóválja meg a fejét, és nyakig merül a vízbe, mert a nyitott ablakon bizony hideg jön be. Láthatóan nem reagál a női hisztire, és ha Merlana azt szeretné, hogy újra felajánlásra kerüljön számára az ágy lehetősége, akkor neki kell tennie érte. Egyelőre viszont ott áll, vizes hajjal, mögötte a mélységi és a még mindig meleg víz, előtte pedig a hideg és magányos éjszaka. Dönthet, hogy hogyan szeretné folytatni, de Salwar nem fog neki könyörögni, hogy maradjon. Ezt is egy olyan leckének tartja, amit meg akar tanítani bárdtársának. A döntéseknek következményei vannak, és a következmény lehet egy durva gyulladásos betegség is, vagy a pihe puha párna. *
//A múlt árnyékában//
//Fürdőház//
* A mélységi hagyja, hogy a nő kiszálljon a vízből, és öltözni kezdjen. Nem szól semmit, nem marasztalja, és nem is próbálja meg bizonygatni, hogy sajnálja amit tett. Eddig minden arról szólt, hogy próbált neki segíteni, és felkészíteni arra, hogy két lábra tudjon állni, és ne használja minden semmirekellő kis pöcs, mégse tűnik úgy, hogy meg tudja fogadni a tanácsait. Így pedig feleslegesnek tartja, hogy tovább pazarolja rá a szavakat. *
- Nem. * Válaszolja egyszerűen a kérdésre, de szigorú tekintettel figyeli a nőt, kész rá, hogy bármikor veszedelmes állatként vetődjön előre, ha Merlana úgy döntene, megpróbálja ellopni a hangszert. *
- Ha ki akarsz menni, az utcán aludni, akkor mássz ki az ablakon. Ha velem akarsz aludni, akkor nem nekem kell szívességet tennem neked, hanem fordítva. * Csóválja meg a fejét, és nyakig merül a vízbe, mert a nyitott ablakon bizony hideg jön be. Láthatóan nem reagál a női hisztire, és ha Merlana azt szeretné, hogy újra felajánlásra kerüljön számára az ágy lehetősége, akkor neki kell tennie érte. Egyelőre viszont ott áll, vizes hajjal, mögötte a mélységi és a még mindig meleg víz, előtte pedig a hideg és magányos éjszaka. Dönthet, hogy hogyan szeretné folytatni, de Salwar nem fog neki könyörögni, hogy maradjon. Ezt is egy olyan leckének tartja, amit meg akar tanítani bárdtársának. A döntéseknek következményei vannak, és a következmény lehet egy durva gyulladásos betegség is, vagy a pihe puha párna. *
6830. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-28 22:05:00
Üzenet elküldve: 2025-09-28 22:05:00
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A múlt árnyékában//
//Fürdőház//
*Egy hangos csattanás, egy váratlan, semmiből érkező, hirtelen fájdalom, egy valódi pofon adja a következő büntetését. Azonnal belé fagy minden szó, elhallgat, kezét elképedve emeli vöröslő arcához, mely most a gyenge ütés ellenére úgy sajog, mintha még érezné rajta a férfi tenyerét. Nem fordul meg, sőt, teljesen megdermed, és csak bámul maga elé, miközben még egy adag fejmosást kap az egyre idegesebb Salwartól. Újra megijed, ahogy a sötételf két ujját érzi a torkán, majd feszengve próbál szabadulni, miközben a kéz kényelmetlenül vándorol egyre lejjebb, megáll a mellein, majd végül a lábai között köt ki. Amit érez, az távolabb nem is lehetne az örömtől. Félelem, megalázottság és kényelmetlenség. Ha tud, akkor elszakad a másiktól, hirtelen fordul felé és a dézsa széléhez húzódik, hogy minél távolabb lehessen tőle.*
- Nyugodj már le a picsába! Ezzel nem segítesz. *Könnyei hangtalanul gördülnek le az arcán, és folynak egybe a vízcseppekkel, miközben riadt kékjei már hevesen a menekülőutat keresik.*
- Figyeltem rád, hallottam, amit mondtál, de nem fogok tudni egyik percről a másikra megváltozni, akkor sem, ha még ötször felpofozol. A célodat elérted, mert nem jobb így. Most kibaszottul nem jó így. *Reszketve, de sietősen száll ki a kádból, hanyagul törölközik meg, majd elkezdi visszarángatni magára a ruháit, és most már az sem érdekli, hogy azok koszosak. Magában szitkozódik még röviden, amikor a fűzőt megkötni tovább tart pár másodpercnél, de azért sem fog benne segítséget kérni. Egy béna masnit köt rá, majd fogja a holmiját, és az ablakhoz lép.*
- Tartsd meg magadnak a hülye ágyadat! Majd megoldom egyedül, vagy megfagyok, bánom is én, de elegem van. Én is tudom, hogy mit kell tennem, de egyszerűen nem megy. *Kinyitja az ablakot, és már ki is ugrana rajta, hogy talán örökre eltűnjön a mélységi szeme elől, de akkor megpillantja a falnak támasztott lantot, és megtorpan.*
- Ha… veled megyek abba a szobába, akkor játszol nekem rajta? És kipróbálhatom én is? *Hirtelen nyugodtság lesz úrrá rajta, ahogy visszapillant Salwarra, keresve a tekintetét. Nagyon rég volt már igazi hangszer a kezében, és azt is be kell vallania magának, hogy bármennyire is játssza a nagylányt, nem akar egyedül, a hidegben éjszakázni.*
//A múlt árnyékában//
//Fürdőház//
*Egy hangos csattanás, egy váratlan, semmiből érkező, hirtelen fájdalom, egy valódi pofon adja a következő büntetését. Azonnal belé fagy minden szó, elhallgat, kezét elképedve emeli vöröslő arcához, mely most a gyenge ütés ellenére úgy sajog, mintha még érezné rajta a férfi tenyerét. Nem fordul meg, sőt, teljesen megdermed, és csak bámul maga elé, miközben még egy adag fejmosást kap az egyre idegesebb Salwartól. Újra megijed, ahogy a sötételf két ujját érzi a torkán, majd feszengve próbál szabadulni, miközben a kéz kényelmetlenül vándorol egyre lejjebb, megáll a mellein, majd végül a lábai között köt ki. Amit érez, az távolabb nem is lehetne az örömtől. Félelem, megalázottság és kényelmetlenség. Ha tud, akkor elszakad a másiktól, hirtelen fordul felé és a dézsa széléhez húzódik, hogy minél távolabb lehessen tőle.*
- Nyugodj már le a picsába! Ezzel nem segítesz. *Könnyei hangtalanul gördülnek le az arcán, és folynak egybe a vízcseppekkel, miközben riadt kékjei már hevesen a menekülőutat keresik.*
- Figyeltem rád, hallottam, amit mondtál, de nem fogok tudni egyik percről a másikra megváltozni, akkor sem, ha még ötször felpofozol. A célodat elérted, mert nem jobb így. Most kibaszottul nem jó így. *Reszketve, de sietősen száll ki a kádból, hanyagul törölközik meg, majd elkezdi visszarángatni magára a ruháit, és most már az sem érdekli, hogy azok koszosak. Magában szitkozódik még röviden, amikor a fűzőt megkötni tovább tart pár másodpercnél, de azért sem fog benne segítséget kérni. Egy béna masnit köt rá, majd fogja a holmiját, és az ablakhoz lép.*
- Tartsd meg magadnak a hülye ágyadat! Majd megoldom egyedül, vagy megfagyok, bánom is én, de elegem van. Én is tudom, hogy mit kell tennem, de egyszerűen nem megy. *Kinyitja az ablakot, és már ki is ugrana rajta, hogy talán örökre eltűnjön a mélységi szeme elől, de akkor megpillantja a falnak támasztott lantot, és megtorpan.*
- Ha… veled megyek abba a szobába, akkor játszol nekem rajta? És kipróbálhatom én is? *Hirtelen nyugodtság lesz úrrá rajta, ahogy visszapillant Salwarra, keresve a tekintetét. Nagyon rég volt már igazi hangszer a kezében, és azt is be kell vallania magának, hogy bármennyire is játssza a nagylányt, nem akar egyedül, a hidegben éjszakázni.*
6829. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-28 18:20:16
Üzenet elküldve: 2025-09-28 18:20:16
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//A nagy készülődés//
*Úgy tűnik, hogy a fegyverre egyiküknek se nagyon lenne szüksége, maximum csak a hírnévre. Alesian mondjuk egy szebb ork leánykát is kipróbálna, csak azok nem valami szépek szoktak lenni, de azért csak tenne egy próbát. Kap a madár egy kis kaját, meg Alesian trükközött vele, így odaszáll, de ez még kevés lesz, ahogy a tündér látja.*
- Nem tudom én. Nem tűnik még útra késznek ez a madár. Amint elmúlik a hatása a trükkömnek, simán le fog lépni.* Mondja és ennek a bizonyítéka, az, hogy a jószág egy pillanat múlva már el is reppen a férfi vállairól. Zápor nagyon nézi a madarat magának. Lassan meg is közelíti, de hamar arrébb áll a mosómedve közeléből. A kapott kérdésre elég fura választ kap.*
- Úgy ám nehéz lesz menekülni, ha többen meglepnek. Én előre szólok, hogy Teysus tanainak megfelelően. "Te vagy a legfontosabb, a saját céljaidat valósítsd meg, legyél egyedi és megismételhetetlen." Így hát, ha úgy ítélem meg, hogy veszett ügy én lelépek.* Nem fog zsákbamacskát árulni. Se a mártírt nem fogja eljátszani. Teysus papja és egy tündér. Kevés a harci értéke. Lehet megtesz pár dolgot a férfiért, meg akadnak trükkjei, de ha nyílt harcra kerül a sor, csak egy gyenge gyermek. Persze egy tőrt meg tud forgatni, ha muszáj, de ha valaki egy kicsit is ért a fegyverforgatáshoz, akkor neki vége. Ezért szeret inkább a frontvonal mögött maradni.*
- Étel, ital, talán egy páncélos támogató még, vagy egy íjjász. Több nem jut az eszembe. A kaszárnyába persze nem kell semmi, oda elég az ismeretséged. Aztán majd meglátjuk, hogy mi lesz.* Feleli, de egy dögös vöröst még elfogadna maga mellé, aki felmelegíti a hűvös éjszakákon.*
*Úgy tűnik, hogy a fegyverre egyiküknek se nagyon lenne szüksége, maximum csak a hírnévre. Alesian mondjuk egy szebb ork leánykát is kipróbálna, csak azok nem valami szépek szoktak lenni, de azért csak tenne egy próbát. Kap a madár egy kis kaját, meg Alesian trükközött vele, így odaszáll, de ez még kevés lesz, ahogy a tündér látja.*
- Nem tudom én. Nem tűnik még útra késznek ez a madár. Amint elmúlik a hatása a trükkömnek, simán le fog lépni.* Mondja és ennek a bizonyítéka, az, hogy a jószág egy pillanat múlva már el is reppen a férfi vállairól. Zápor nagyon nézi a madarat magának. Lassan meg is közelíti, de hamar arrébb áll a mosómedve közeléből. A kapott kérdésre elég fura választ kap.*
- Úgy ám nehéz lesz menekülni, ha többen meglepnek. Én előre szólok, hogy Teysus tanainak megfelelően. "Te vagy a legfontosabb, a saját céljaidat valósítsd meg, legyél egyedi és megismételhetetlen." Így hát, ha úgy ítélem meg, hogy veszett ügy én lelépek.* Nem fog zsákbamacskát árulni. Se a mártírt nem fogja eljátszani. Teysus papja és egy tündér. Kevés a harci értéke. Lehet megtesz pár dolgot a férfiért, meg akadnak trükkjei, de ha nyílt harcra kerül a sor, csak egy gyenge gyermek. Persze egy tőrt meg tud forgatni, ha muszáj, de ha valaki egy kicsit is ért a fegyverforgatáshoz, akkor neki vége. Ezért szeret inkább a frontvonal mögött maradni.*
- Étel, ital, talán egy páncélos támogató még, vagy egy íjjász. Több nem jut az eszembe. A kaszárnyába persze nem kell semmi, oda elég az ismeretséged. Aztán majd meglátjuk, hogy mi lesz.* Feleli, de egy dögös vöröst még elfogadna maga mellé, aki felmelegíti a hűvös éjszakákon.*
6828. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-28 10:20:03
Üzenet elküldve: 2025-09-28 10:20:03
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A múlt árnyékában//
//Fürdőház//
* A könnyek meglepik, mert nem számított rá, és nem is igazán tud velük mit kezdeni. Bármennyire is nyers, a célja a fejmosással pont a segítségnyújtás lett volna, így most rajta a sor, hogy feszengni kezdjen. Az egész dolog, a fürdés, az, hogy ő valakit felkarol, most hirtelen hibának tűnik. Nem hibáztatja önmagát, csak belátja, hogy kár volt vesztegesse az idejét. Gondolkodik rajta, hogy kiszáll a fürdőből, és odébb áll, de nem akarja magára hagyni azt, aki ugyan azokat a hibákat véti sorra, mint ő. Végül egy hirtelen gondolattól vezérelve pofon vágja a nőt. Nem teljes erőből, nem azért, hogy fájdalmat okozzon, csak egy gyors csattanás a célja, hogy észhez térítse, és befejezze az egerek itatását. Furcsa így pofont adni, hogy háttal állnak egymásnak, de a fenekére mégse csaphat, főleg azért, mert az a víz alatt van. *
- Kölyök, a fenébe is, szedd már össze magad. * Sziszegi, és ha a nő a kézmozdulat után menekülne, megpróbálja megragadni a csuklóját, és kényszeríteni, hogy hallgassa végig. Ha marad továbbra is szipogva, akkor persze nem fogja le, mert felesleges. *
- Most mondtam el, hogy nálad is lehetne az irányítás, ha kicsit összeszednéd magad. Jobban éreznéd magad, ha megbasználak, vagy képes vagy belátni, hogy valaki épp azon dolgozik, hogy segítsen neked, és önzetlenül ajánlja fel neked az ágyát? Az istenekre, figyelsz te rám egyáltalán, vagy csak feleslegesen tépem a pofám? * Kérdezi vádlón, már-már dühösen. Ha tud, közelebb húzódik, ráfog a torokra, de nem erősen, hanem finoman, mutató és hüvelykujjával apró szorítást téve, majd lejjebb ejti a kezét, a mellét tapintja meg, mielőtt combjai között kötne ki. Nem célja az öröm okozása, nem is akar semmit, csak kényelmetlen helyzetbe hozni a korábban olyan szépen éneklőt. *
- Jobb ettől? Hasznosabbnak érzed magad? Szerintem nem. Nem csak ezt használhatod a túlélés érdekében, a fenébe is. * Mondja még, és befejezi amit elkezdett, halántékon pöckölve a lányt. * Használd az eszed, sokkal hasznosabb, mint bármi, amit az istenek adtak neked. Légy jó beszélgető partner. Hitesd el másokkal, hogy te fölöttük vagy, hogy ők kell pitizzenek neked, ezt akarom megtanítani neked, képes lennél rá. Különben néhány tavasz, és az út szélén fogsz feküdni, a férfiak magja fog szivárogni minden testnyílásodból, te pedig azon fogsz gondolkodni, hogy csak a hodaril tompaságával élheted túl ezt az egészet. Több is lehetnél ennél, de így nem leszel. * Vágja még a fejéhez, és csalódottan morranva húzódik vissza. *
- Az ágyat pedig használhatod, akkor is, ha nem kúrom rongyosra a lyukad. Nem kell nekem add magad, nyugodj meg.
//A múlt árnyékában//
//Fürdőház//
* A könnyek meglepik, mert nem számított rá, és nem is igazán tud velük mit kezdeni. Bármennyire is nyers, a célja a fejmosással pont a segítségnyújtás lett volna, így most rajta a sor, hogy feszengni kezdjen. Az egész dolog, a fürdés, az, hogy ő valakit felkarol, most hirtelen hibának tűnik. Nem hibáztatja önmagát, csak belátja, hogy kár volt vesztegesse az idejét. Gondolkodik rajta, hogy kiszáll a fürdőből, és odébb áll, de nem akarja magára hagyni azt, aki ugyan azokat a hibákat véti sorra, mint ő. Végül egy hirtelen gondolattól vezérelve pofon vágja a nőt. Nem teljes erőből, nem azért, hogy fájdalmat okozzon, csak egy gyors csattanás a célja, hogy észhez térítse, és befejezze az egerek itatását. Furcsa így pofont adni, hogy háttal állnak egymásnak, de a fenekére mégse csaphat, főleg azért, mert az a víz alatt van. *
- Kölyök, a fenébe is, szedd már össze magad. * Sziszegi, és ha a nő a kézmozdulat után menekülne, megpróbálja megragadni a csuklóját, és kényszeríteni, hogy hallgassa végig. Ha marad továbbra is szipogva, akkor persze nem fogja le, mert felesleges. *
- Most mondtam el, hogy nálad is lehetne az irányítás, ha kicsit összeszednéd magad. Jobban éreznéd magad, ha megbasználak, vagy képes vagy belátni, hogy valaki épp azon dolgozik, hogy segítsen neked, és önzetlenül ajánlja fel neked az ágyát? Az istenekre, figyelsz te rám egyáltalán, vagy csak feleslegesen tépem a pofám? * Kérdezi vádlón, már-már dühösen. Ha tud, közelebb húzódik, ráfog a torokra, de nem erősen, hanem finoman, mutató és hüvelykujjával apró szorítást téve, majd lejjebb ejti a kezét, a mellét tapintja meg, mielőtt combjai között kötne ki. Nem célja az öröm okozása, nem is akar semmit, csak kényelmetlen helyzetbe hozni a korábban olyan szépen éneklőt. *
- Jobb ettől? Hasznosabbnak érzed magad? Szerintem nem. Nem csak ezt használhatod a túlélés érdekében, a fenébe is. * Mondja még, és befejezi amit elkezdett, halántékon pöckölve a lányt. * Használd az eszed, sokkal hasznosabb, mint bármi, amit az istenek adtak neked. Légy jó beszélgető partner. Hitesd el másokkal, hogy te fölöttük vagy, hogy ők kell pitizzenek neked, ezt akarom megtanítani neked, képes lennél rá. Különben néhány tavasz, és az út szélén fogsz feküdni, a férfiak magja fog szivárogni minden testnyílásodból, te pedig azon fogsz gondolkodni, hogy csak a hodaril tompaságával élheted túl ezt az egészet. Több is lehetnél ennél, de így nem leszel. * Vágja még a fejéhez, és csalódottan morranva húzódik vissza. *
- Az ágyat pedig használhatod, akkor is, ha nem kúrom rongyosra a lyukad. Nem kell nekem add magad, nyugodj meg.
6827. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-28 09:34:24
Üzenet elküldve: 2025-09-28 09:34:24
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A múlt árnyékában//
//Fürdőház//
*Salwar számára mostanra már teljesen tiszta lehet a kép. A lány tisztában van a képességeivel és azzal is, hogy míg a sors, ha kegyetlenül el is bánt vele, a testi adottságait illetően mégis nagylelkű volt. Most, hogy már nem a koszos, mocskos kis kölyök ül a vízben, látszik, hogy ha kapna egy elegáns frizurát és egy szép ruhát, igazán csinoska is lehetne. Egy valami azonban teljesen elronthatja az összképet, mégpedig az a hatalmas tapasztalatlanság és igénytelenség, ami csak úgy üvölt Merlana minden egyes szavából. Salwar talán észrevette ezt, és ezért is kezd bele egy újabb fejmosásba. A férfi szavai közvetlenebbé és főleg nyersebbé válnak, de a lánynak talán pont erre van szüksége. Többször is közbe akar szólni, de egyszerűen nincs meg rá a lehetősége. A legtöbb, amit tehet, hogy megszeppenve pislog azokkal a szép, kék szemeivel, és tűri, ahogy hegyes tőrként döfi belé újra és újra szavait a sötételf. Eddig sem tűnhetett úgy, mintha a kis barna a helyzet magaslatán állna, de miután megkapta a kegyelemdöfést, most már ő maga is belátja: ezt csúnyán elszúrta. Lemondóan sóhajt fel, még könnyei is majdnem kiszöknek, és a forró vizet sem érzi már olyan finomnak, mint korábban. Kényelmetlenül feszeng a mélységi mellett. Szeretne elmenekülni, és egy sötét sarokban szégyenkezni valahol, egyedül.*
- Igazad van. *Suttogja. Szeretne kifogásokat találni, szeretné megvédeni magát, de nem találja hozzá a megfelelő szavakat. Ami még rosszabb, hogy a megaláztatásának még nincs vége, Salwar kíméletlenül szembesíti őt minden egyes hibájával, amit ez alatt a rövid idő alatt képes volt elkövetni. Fáj, rettenetesen fáj. Nem akarja hallani őket, de nincs menekvés. Az gyengéd érintésnek sem örül az állán, el akar húzódni, de nem mer. Lepillant a vízbe ejtett kézre, majd az utolsóként elhangzó mondatra megadóan bólint. Vesztett.*
- Én… Azt is hagytam volna, hogy az az ork megkötözzön és elvigyen rabszolgának, ha reményt adott volna arra, hogy enni ad és nem az utcán kell aludnom. Képtelen vagyok megjátszani, hogy vannak igényeim. Félek attól, hogy ha túlfeszítem a húrt, akkor azt is elveszítem, ami az enyém lehet. Egy fürdő, egy puha ágy éjszakára nekem több, mint elég. Nem várhatok el mást az élettől, és tőled sem. Nekem ez jutott. Használj ki, ha akarsz, nem bánom, de ha erre sem vagyok jó neked, akkor elmegyek. Vagy vágd el a torkom, ha akarod! Nekem mindegy… *Elfordítja a fejét, mert érzi, hogy a könnycseppek most már megállíthatatlanul szöknek ki a szemeiből. Szánalmasnak érzi magát. Egy senkinek, aki még arra sem méltó, hogy kihasználják. Sokatmondóan simít végig a nyakán, mintha már érezné is az éles tőrt a torkában.*
//A múlt árnyékában//
//Fürdőház//
*Salwar számára mostanra már teljesen tiszta lehet a kép. A lány tisztában van a képességeivel és azzal is, hogy míg a sors, ha kegyetlenül el is bánt vele, a testi adottságait illetően mégis nagylelkű volt. Most, hogy már nem a koszos, mocskos kis kölyök ül a vízben, látszik, hogy ha kapna egy elegáns frizurát és egy szép ruhát, igazán csinoska is lehetne. Egy valami azonban teljesen elronthatja az összképet, mégpedig az a hatalmas tapasztalatlanság és igénytelenség, ami csak úgy üvölt Merlana minden egyes szavából. Salwar talán észrevette ezt, és ezért is kezd bele egy újabb fejmosásba. A férfi szavai közvetlenebbé és főleg nyersebbé válnak, de a lánynak talán pont erre van szüksége. Többször is közbe akar szólni, de egyszerűen nincs meg rá a lehetősége. A legtöbb, amit tehet, hogy megszeppenve pislog azokkal a szép, kék szemeivel, és tűri, ahogy hegyes tőrként döfi belé újra és újra szavait a sötételf. Eddig sem tűnhetett úgy, mintha a kis barna a helyzet magaslatán állna, de miután megkapta a kegyelemdöfést, most már ő maga is belátja: ezt csúnyán elszúrta. Lemondóan sóhajt fel, még könnyei is majdnem kiszöknek, és a forró vizet sem érzi már olyan finomnak, mint korábban. Kényelmetlenül feszeng a mélységi mellett. Szeretne elmenekülni, és egy sötét sarokban szégyenkezni valahol, egyedül.*
- Igazad van. *Suttogja. Szeretne kifogásokat találni, szeretné megvédeni magát, de nem találja hozzá a megfelelő szavakat. Ami még rosszabb, hogy a megaláztatásának még nincs vége, Salwar kíméletlenül szembesíti őt minden egyes hibájával, amit ez alatt a rövid idő alatt képes volt elkövetni. Fáj, rettenetesen fáj. Nem akarja hallani őket, de nincs menekvés. Az gyengéd érintésnek sem örül az állán, el akar húzódni, de nem mer. Lepillant a vízbe ejtett kézre, majd az utolsóként elhangzó mondatra megadóan bólint. Vesztett.*
- Én… Azt is hagytam volna, hogy az az ork megkötözzön és elvigyen rabszolgának, ha reményt adott volna arra, hogy enni ad és nem az utcán kell aludnom. Képtelen vagyok megjátszani, hogy vannak igényeim. Félek attól, hogy ha túlfeszítem a húrt, akkor azt is elveszítem, ami az enyém lehet. Egy fürdő, egy puha ágy éjszakára nekem több, mint elég. Nem várhatok el mást az élettől, és tőled sem. Nekem ez jutott. Használj ki, ha akarsz, nem bánom, de ha erre sem vagyok jó neked, akkor elmegyek. Vagy vágd el a torkom, ha akarod! Nekem mindegy… *Elfordítja a fejét, mert érzi, hogy a könnycseppek most már megállíthatatlanul szöknek ki a szemeiből. Szánalmasnak érzi magát. Egy senkinek, aki még arra sem méltó, hogy kihasználják. Sokatmondóan simít végig a nyakán, mintha már érezné is az éles tőrt a torkában.*
6826. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-28 01:50:32
Üzenet elküldve: 2025-09-28 01:50:32
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A múlt árnyékában//
//Fürdőház//
* A válaszra mélyet sóhajt, és kicsit összeszedi a gondolatait, hogy bizonyosan ne szóljon bele az istennő, meg az ő átkozott átka. *
- Nem arról van szó, hogy könnyűvérű ribanc vagy, vagy sem. * Tárja szét a karját, ahogy megint úgy érzi, hogy egy leckét kezd elmondani, de ha már úgyis felvette a tanító szerepét, jobb, ha teljesen belesimul, és elmond mindent, amit gondol. *
- Nézd, könnyűvérű ribancból annyi van, hogy gátat lehetne belőlük építeni az Erdőkerülő folyón. Nem az a lényeg, hogy annak nézlek, vagy sem. A látszat a fontos, hogy te mit hitetsz el velem. Könnyűvérű ribanc az is, aki úgy szopik, mint a maihhin borjú, ha kap egy kis meleg ételt, kedves szavakat, és néhány kupa bort. És érted már, hogy mi a nagy különbség? Nem mindegy, hogy elég neked egy ágyat felajánlani, vagy meghívatod magad valamire, játszadozol kicsit a másikkal, elhiteted vele, hogy érted meg kell dolgozni. * Kezdi magyarázni, hogy miben látja az óriási különbséget nő, és nő között. Persze vannak olyanok is, akiknek ez sem elég, és nem lehet őket csak úgy ágyba vinni egy este kemény munkájával, de az ilyeneket savanyú picsának tartja, és nem veszteget rájuk szavakat, vagy jelzőket. Viszont mégis fontos nekik is szót szentelni, hogy teljes legyen a kép. *
- Persze az se jó, ha fapinának tűnsz, akivel kár próbálkozni. A nemeseknek biztos imponál, de az ő figyelmüket aligha tudod felhívni magadra. Szóval az egész kicsit olyan, mint a horgászat. Nagy halat akarsz fogni, ahhoz a megfelelő csali kell. Ha minden törpeharcsának örülsz, sose fogsz méretes csukát. * Tesz hozzá egyszerű példát is, hátha úgy könnyebben érthető amiről beszél.
Hagyja, hogy Merlana közelebb húzódjon, de nem mozdul felé, és nem tesz semmi olyan mozdulatot, ami arról árulkodna, hogy többet szeretne. *
- Nem érzem úgy, hogy viszonoznád a közeledésem. * Jelenti ki egyszerűen, miután rövid ideig mélyen a másik szemébe nézett. * Az, hogy ledobod a ruhád lehet, hogy egyszerű fiatal fiúcskáknak elég, és egyből zászlót feszítenek, loholva utánad, de van, aki ennél többre vágyik. Akit túl könnyű meghódítani, az hamar unalmas. Meg se fordult a fejedben, amikor a fürdőt hallottad, hogy eljátszd, nem szeretnél egyből beleugrani. Az ágynál szinte egyből közölted, hogy bármit tehetek érted, csak kényelemben aludj el. Ha az őz beleugrik minden kilőtt nyílba, akkor nem élvezet utána megsütni. * Mondja, és óvatosan kinyúl, megfogja a nő állát, mintha magához akarná húzni egy csókra, majd leejti a kezét a vízbe. *
- Úgy érzem, hogy túl elkeseredett vagy, túl egyszerű lenne kihasználni téged. Lehet, hogy elélveznék a végén, de attól félek, nem lelném benne igazán örömöm.
//A múlt árnyékában//
//Fürdőház//
* A válaszra mélyet sóhajt, és kicsit összeszedi a gondolatait, hogy bizonyosan ne szóljon bele az istennő, meg az ő átkozott átka. *
- Nem arról van szó, hogy könnyűvérű ribanc vagy, vagy sem. * Tárja szét a karját, ahogy megint úgy érzi, hogy egy leckét kezd elmondani, de ha már úgyis felvette a tanító szerepét, jobb, ha teljesen belesimul, és elmond mindent, amit gondol. *
- Nézd, könnyűvérű ribancból annyi van, hogy gátat lehetne belőlük építeni az Erdőkerülő folyón. Nem az a lényeg, hogy annak nézlek, vagy sem. A látszat a fontos, hogy te mit hitetsz el velem. Könnyűvérű ribanc az is, aki úgy szopik, mint a maihhin borjú, ha kap egy kis meleg ételt, kedves szavakat, és néhány kupa bort. És érted már, hogy mi a nagy különbség? Nem mindegy, hogy elég neked egy ágyat felajánlani, vagy meghívatod magad valamire, játszadozol kicsit a másikkal, elhiteted vele, hogy érted meg kell dolgozni. * Kezdi magyarázni, hogy miben látja az óriási különbséget nő, és nő között. Persze vannak olyanok is, akiknek ez sem elég, és nem lehet őket csak úgy ágyba vinni egy este kemény munkájával, de az ilyeneket savanyú picsának tartja, és nem veszteget rájuk szavakat, vagy jelzőket. Viszont mégis fontos nekik is szót szentelni, hogy teljes legyen a kép. *
- Persze az se jó, ha fapinának tűnsz, akivel kár próbálkozni. A nemeseknek biztos imponál, de az ő figyelmüket aligha tudod felhívni magadra. Szóval az egész kicsit olyan, mint a horgászat. Nagy halat akarsz fogni, ahhoz a megfelelő csali kell. Ha minden törpeharcsának örülsz, sose fogsz méretes csukát. * Tesz hozzá egyszerű példát is, hátha úgy könnyebben érthető amiről beszél.
Hagyja, hogy Merlana közelebb húzódjon, de nem mozdul felé, és nem tesz semmi olyan mozdulatot, ami arról árulkodna, hogy többet szeretne. *
- Nem érzem úgy, hogy viszonoznád a közeledésem. * Jelenti ki egyszerűen, miután rövid ideig mélyen a másik szemébe nézett. * Az, hogy ledobod a ruhád lehet, hogy egyszerű fiatal fiúcskáknak elég, és egyből zászlót feszítenek, loholva utánad, de van, aki ennél többre vágyik. Akit túl könnyű meghódítani, az hamar unalmas. Meg se fordult a fejedben, amikor a fürdőt hallottad, hogy eljátszd, nem szeretnél egyből beleugrani. Az ágynál szinte egyből közölted, hogy bármit tehetek érted, csak kényelemben aludj el. Ha az őz beleugrik minden kilőtt nyílba, akkor nem élvezet utána megsütni. * Mondja, és óvatosan kinyúl, megfogja a nő állát, mintha magához akarná húzni egy csókra, majd leejti a kezét a vízbe. *
- Úgy érzem, hogy túl elkeseredett vagy, túl egyszerű lenne kihasználni téged. Lehet, hogy elélveznék a végén, de attól félek, nem lelném benne igazán örömöm.
6825. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-28 01:10:10
Üzenet elküldve: 2025-09-28 01:10:10
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A múlt árnyékában//
//Fürdőház//
*Nincs mit belátni azon, hogy a halált annak a bizonyos polcnak mely szintjére kell helyezni. Egyértelmű tény, hogy nem a legaljára való, és vannak helyzetek, mikor jobb döntésnek bizonyul az összes többi lehetőségnél, de azt azért senki sem gondolhatja komolyan, hogy szántszándékkal a halált fogja kergetni, csak mert rosszul alakult a sorsa. Innen szép nyerni.
Miután a mosdással végzett, újra elmerül a kellemesen forró vízben, mert továbbra is csodálatos érzés, ahogy lágyan melengeti a testét. Kérdésével megpróbálja enyhíteni a rá nehezedő nyomást, és átvenni a beszélgetés irányítását, ez több-kevesebb sikerrel működni is látszik. A kapott válaszra azonban először csak pislog párat, majd kezét a szája elé emelve nevet fel, mintha bárki is megszólná itt azért, mert hangosan nevet, de hát nem tehet róla, viccesnek találja Salwar magyarázatát.*
- Ezt sikerült végtelenül modorosan megfogalmaznod, de nyugodtan kimondhatod, hogy egy könnyűvérű ribancnak nézel, nem sértődök meg miatta. Még imponálna is, ha nem épp mostanában dobtak volna ki a Sellőházból. Ismered azt a helyet a Kikötőben? Puccos egy bordély az, bizony… *Kissé talán túl messzi vizekre kalandoznak el a gondolatai, de fel sem tűnik neki. Salwar költői kérdésére bólint egyet, igazat kell neki adnia. Közben fogja magát, és ha már sellők, akkor közelebb is úszik a férfihez, majd édesen pislogva néz fel a szemeibe.*
- Bármit megtennék érte, mert nekem a puha ágy olyan, mint másnak a luxus. Egyébként nem értelek, azt mondod, élni akarsz a lehetőséggel, hogy velem aludj, de nem is érdekellek. Láttam ám, hogy fürdés közben nem is törődtél velem, nem rám figyeltél. Mit akarsz akkor velem? Álmomban vágod majd el a torkom, hm? *Kérdezi mosolyogva, miközben egészen közel hajol a másik arcához, hogy jó közelről fürkészhesse a tekintetét, hátha talál valami érdekességet a szürke szempár mélyén.*
//A múlt árnyékában//
//Fürdőház//
*Nincs mit belátni azon, hogy a halált annak a bizonyos polcnak mely szintjére kell helyezni. Egyértelmű tény, hogy nem a legaljára való, és vannak helyzetek, mikor jobb döntésnek bizonyul az összes többi lehetőségnél, de azt azért senki sem gondolhatja komolyan, hogy szántszándékkal a halált fogja kergetni, csak mert rosszul alakult a sorsa. Innen szép nyerni.
Miután a mosdással végzett, újra elmerül a kellemesen forró vízben, mert továbbra is csodálatos érzés, ahogy lágyan melengeti a testét. Kérdésével megpróbálja enyhíteni a rá nehezedő nyomást, és átvenni a beszélgetés irányítását, ez több-kevesebb sikerrel működni is látszik. A kapott válaszra azonban először csak pislog párat, majd kezét a szája elé emelve nevet fel, mintha bárki is megszólná itt azért, mert hangosan nevet, de hát nem tehet róla, viccesnek találja Salwar magyarázatát.*
- Ezt sikerült végtelenül modorosan megfogalmaznod, de nyugodtan kimondhatod, hogy egy könnyűvérű ribancnak nézel, nem sértődök meg miatta. Még imponálna is, ha nem épp mostanában dobtak volna ki a Sellőházból. Ismered azt a helyet a Kikötőben? Puccos egy bordély az, bizony… *Kissé talán túl messzi vizekre kalandoznak el a gondolatai, de fel sem tűnik neki. Salwar költői kérdésére bólint egyet, igazat kell neki adnia. Közben fogja magát, és ha már sellők, akkor közelebb is úszik a férfihez, majd édesen pislogva néz fel a szemeibe.*
- Bármit megtennék érte, mert nekem a puha ágy olyan, mint másnak a luxus. Egyébként nem értelek, azt mondod, élni akarsz a lehetőséggel, hogy velem aludj, de nem is érdekellek. Láttam ám, hogy fürdés közben nem is törődtél velem, nem rám figyeltél. Mit akarsz akkor velem? Álmomban vágod majd el a torkom, hm? *Kérdezi mosolyogva, miközben egészen közel hajol a másik arcához, hogy jó közelről fürkészhesse a tekintetét, hátha talál valami érdekességet a szürke szempár mélyén.*
6824. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-27 16:01:20
Üzenet elküldve: 2025-09-27 16:01:20
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 910
OOC üzenetek: 1509
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 910
OOC üzenetek: 1509
Játékstílus: Vakmerő
* Az este bár sikeredhetett volna még ennél jobbra is, Morwon elégedetten dől le a 14 aranyért kibérelt Szoba ágyára. 
Csak néhány korsó sört ivott, most mégis forog a világ körülötte. Ritka élmény ez számára, hiszen úgy bírja a piát, mint mások a kútvizet. Ám úgy tűnik, olyan régen nem ivott már, hogy most mégis megártott neki. Ranmus kissé furcsa óriás, de jó szíve van, Morwon nagyon szívesen elkísérné a Thargokhoz – ő is ott lett naggyá. Egy ideig még nézi a sötét plafont, aztán próbál az oldalára feküdni, hátha attól kevésbé keservesen telik az idő. Egyedül abban biztos, hogy a hasára nem akar feküdni. Így telik el egy-két óra, míg végül elnyomja az álom. Hogy a rosszullét válik elviselhetőbbé vagy ő fárad el eléggé, arra reggelre már úgysem emlékszik. Nem olyan éberen ébred, mint ahogy azt megszokta. Nehezére esik felhúzni a cipőjét, felvenni a páncélját és minden egyéb felszerelését. Lemegy a fogadó részbe, rendel magának két adag Rántottát 12 aranyért, majd miután azzal végzett, odaad még 8 aranyat a fogadósnak. Megmondja neki, hogy ha meglátja Ranmus barátját – azt a jókora óriást, akivel tegnap evett-ivott, és aki bizonyára az egyik emeleti szobában foglalt szállást estére –, akkor szóljon neki, hogy Morwon elindult Thargföldre. A hatalmas óriás nem is húzza tovább az időt. Reméli, hogy még viszontlátja barátját, de nem várhat rá egész nap, hogy felébredjen. Márpedig tegnap úgy nézett ki, mint aki tényleg rosszul van, na meg aztán fáradt is lehet a hosszú út után, amit megtett Pirtianestől idáig. Morwon nem bánja, ha Ranmusnak még kell egy kis idő, hogy kipihenje magát, a legjobban azt sajnálja csupán, hogy így nem lesz útitársa Amon Ruadhig. Illetve lesz, de nem olyan, akivel verseket tudna költeni. Pajtás nem az a beszédes fajta öszvér. A fogadóból kilépve azonban nem egyből Pajtáshoz megy. Még szeretne megnézni egy helyet, ahol régen járt. A templomot. *
Csak néhány korsó sört ivott, most mégis forog a világ körülötte. Ritka élmény ez számára, hiszen úgy bírja a piát, mint mások a kútvizet. Ám úgy tűnik, olyan régen nem ivott már, hogy most mégis megártott neki. Ranmus kissé furcsa óriás, de jó szíve van, Morwon nagyon szívesen elkísérné a Thargokhoz – ő is ott lett naggyá. Egy ideig még nézi a sötét plafont, aztán próbál az oldalára feküdni, hátha attól kevésbé keservesen telik az idő. Egyedül abban biztos, hogy a hasára nem akar feküdni. Így telik el egy-két óra, míg végül elnyomja az álom. Hogy a rosszullét válik elviselhetőbbé vagy ő fárad el eléggé, arra reggelre már úgysem emlékszik. Nem olyan éberen ébred, mint ahogy azt megszokta. Nehezére esik felhúzni a cipőjét, felvenni a páncélját és minden egyéb felszerelését. Lemegy a fogadó részbe, rendel magának két adag Rántottát 12 aranyért, majd miután azzal végzett, odaad még 8 aranyat a fogadósnak. Megmondja neki, hogy ha meglátja Ranmus barátját – azt a jókora óriást, akivel tegnap evett-ivott, és aki bizonyára az egyik emeleti szobában foglalt szállást estére –, akkor szóljon neki, hogy Morwon elindult Thargföldre. A hatalmas óriás nem is húzza tovább az időt. Reméli, hogy még viszontlátja barátját, de nem várhat rá egész nap, hogy felébredjen. Márpedig tegnap úgy nézett ki, mint aki tényleg rosszul van, na meg aztán fáradt is lehet a hosszú út után, amit megtett Pirtianestől idáig. Morwon nem bánja, ha Ranmusnak még kell egy kis idő, hogy kipihenje magát, a legjobban azt sajnálja csupán, hogy így nem lesz útitársa Amon Ruadhig. Illetve lesz, de nem olyan, akivel verseket tudna költeni. Pajtás nem az a beszédes fajta öszvér. A fogadóból kilépve azonban nem egyből Pajtáshoz megy. Még szeretne megnézni egy helyet, ahol régen járt. A templomot. *
6823. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-27 12:03:43
Üzenet elküldve: 2025-09-27 12:03:43
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A múlt árnyékában//
//Fürdőház//
* A felelet nem lepi meg, de azért elégedettséggel tölti el. Láthatóan a lány belátja, hogy nem a halál a legrosszabb, ami történhet vele, és az egyik legfontosabb dolog, amit az utcán meg kell tanulni. Aki ezt nem látja be, azzal rendszerint olyan dolgok történnek, amiből mentálisan nem képes felépülni. Merlanának úgy néz ki még van esélye.
Illedelmesen figyeli a fürdési folyamatokat, bár gondolatban máshol jár, és nem a testben gyönyörködik. Terveket szövöget, vacsoráról álmodozik, és valahol még az is lehet, hogy unatkozik. Talán ezért nem tesz semmit, és nem mozdul közelebb, nem próbálja meg elcsábítani azt, akivel épp meztelenül nézik egymást. Pedig már eltelt pár hat, mióta utoljára nővel volt, de mégsem érzi, hogy túlzottan feszítené a vágy, felülírva egyéb gondolatokat, és a józan észt.
A visszakérdezés kapcsán elgondolkodik, hogy mit feleljen. Ha nem sújtaná átok, akkor könnyedén lavírozna ki az igazság elől, nyelvéről olyan könnyen gördülne le a hazugság, mint szekér a dombról. De sokkal nehezebb a dolga jelenleg, és tudja, ha nem jól választja meg a szavakat, akkor felszínre kerül az igazság, amiről egyelőre nem kíván figyelmet venni. *
- Nem szeretek egyedül aludni. * Jelenti ki először is az igazat, amit akár válaszként is lehet értelmezni a jelenlegi kontextusában. * Egy női testhez bújva sokkal kellemesebb az éjszaka, és te úgy néztél ki, mint aki könnyen adja a társaságát. A szobát már kifizettem, úgyhogy nem kerül semmibe, ha ketten alszunk benne, miért ne élnék ezzel a lehetőséggel? * Teszi fel a költői kérdést, ami természetesen csak igaz kijelentés, megállja a helyét, még ha nem is válasz a kérdésre. *
- Te mi mindent tennél meg azért, hogy kényelmes ágyban aludj, az utca hideg köve helyett? * Fordítja inkább vissza a kérdést, hogy ne magáról, és a saját érzéseiről meséljen. *
//A múlt árnyékában//
//Fürdőház//
* A felelet nem lepi meg, de azért elégedettséggel tölti el. Láthatóan a lány belátja, hogy nem a halál a legrosszabb, ami történhet vele, és az egyik legfontosabb dolog, amit az utcán meg kell tanulni. Aki ezt nem látja be, azzal rendszerint olyan dolgok történnek, amiből mentálisan nem képes felépülni. Merlanának úgy néz ki még van esélye.
Illedelmesen figyeli a fürdési folyamatokat, bár gondolatban máshol jár, és nem a testben gyönyörködik. Terveket szövöget, vacsoráról álmodozik, és valahol még az is lehet, hogy unatkozik. Talán ezért nem tesz semmit, és nem mozdul közelebb, nem próbálja meg elcsábítani azt, akivel épp meztelenül nézik egymást. Pedig már eltelt pár hat, mióta utoljára nővel volt, de mégsem érzi, hogy túlzottan feszítené a vágy, felülírva egyéb gondolatokat, és a józan észt.
A visszakérdezés kapcsán elgondolkodik, hogy mit feleljen. Ha nem sújtaná átok, akkor könnyedén lavírozna ki az igazság elől, nyelvéről olyan könnyen gördülne le a hazugság, mint szekér a dombról. De sokkal nehezebb a dolga jelenleg, és tudja, ha nem jól választja meg a szavakat, akkor felszínre kerül az igazság, amiről egyelőre nem kíván figyelmet venni. *
- Nem szeretek egyedül aludni. * Jelenti ki először is az igazat, amit akár válaszként is lehet értelmezni a jelenlegi kontextusában. * Egy női testhez bújva sokkal kellemesebb az éjszaka, és te úgy néztél ki, mint aki könnyen adja a társaságát. A szobát már kifizettem, úgyhogy nem kerül semmibe, ha ketten alszunk benne, miért ne élnék ezzel a lehetőséggel? * Teszi fel a költői kérdést, ami természetesen csak igaz kijelentés, megállja a helyét, még ha nem is válasz a kérdésre. *
- Te mi mindent tennél meg azért, hogy kényelmes ágyban aludj, az utca hideg köve helyett? * Fordítja inkább vissza a kérdést, hogy ne magáról, és a saját érzéseiről meséljen. *
6822. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-27 11:53:48
Üzenet elküldve: 2025-09-27 11:53:48
Rang: Játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Bolondos dallamok//
* A részletekre felvonja a szemöldökét, és kérdőn néz rá. Végül felnevet, és megcsóválja a fejét. *
- Nem hiszem, hogy bárkit érdekelne, vagy hogy különösebben jó dal születne belőle. Kit érdekel egy nemes, aki megkúrt valakit? Az erdőkerülő folyót lehetne rekeszteni ilyen történetekkel. * Utasítja el az ajánlatot, hogy Jelöltszívű Samonyr balladáját zengje a részeg csőcselék. Persze ha a tündér erősködik, akkor beadja a derekát, de ahhoz az kell, hogy ne fogadja el csak úgy az elutasítást. *
- Azt hiszem a kikötőben lakik. * Sóhajt fájdalmasan, miközben Relaelre gondol. Hallotta hírét, de régóta nem kereste. Nem hiszi, hogy sok értelme lenne. *
- És miféle preferenciái vannak Miegyébnek? * Vált témát, érdeklődve nézve a fiatalra. A devianciákról most nem ejt szót, nem látja értelmét, hogy kimutassa, természetesen értette a szándékot. Tudja, hogy direkt csinálta fürdőtársa, és nem fogja megadni neki az elégtételt azzal, hogy reagál rá. *
- Jövő. * Feleli gondolkodás nélkül, majd magyarázatot is fűz hozzá. * A múlt senkit se érdekel, a jelen unalmas, de a jövő... a jövőben ott a lehetőség, hogy végre valami izgalmas legyen. Hogy végre valami történjen.
* A részletekre felvonja a szemöldökét, és kérdőn néz rá. Végül felnevet, és megcsóválja a fejét. *
- Nem hiszem, hogy bárkit érdekelne, vagy hogy különösebben jó dal születne belőle. Kit érdekel egy nemes, aki megkúrt valakit? Az erdőkerülő folyót lehetne rekeszteni ilyen történetekkel. * Utasítja el az ajánlatot, hogy Jelöltszívű Samonyr balladáját zengje a részeg csőcselék. Persze ha a tündér erősködik, akkor beadja a derekát, de ahhoz az kell, hogy ne fogadja el csak úgy az elutasítást. *
- Azt hiszem a kikötőben lakik. * Sóhajt fájdalmasan, miközben Relaelre gondol. Hallotta hírét, de régóta nem kereste. Nem hiszi, hogy sok értelme lenne. *
- És miféle preferenciái vannak Miegyébnek? * Vált témát, érdeklődve nézve a fiatalra. A devianciákról most nem ejt szót, nem látja értelmét, hogy kimutassa, természetesen értette a szándékot. Tudja, hogy direkt csinálta fürdőtársa, és nem fogja megadni neki az elégtételt azzal, hogy reagál rá. *
- Jövő. * Feleli gondolkodás nélkül, majd magyarázatot is fűz hozzá. * A múlt senkit se érdekel, a jelen unalmas, de a jövő... a jövőben ott a lehetőség, hogy végre valami izgalmas legyen. Hogy végre valami történjen.
6821. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-27 00:13:47
Üzenet elküldve: 2025-09-27 00:13:47
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A múlt árnyékában//
//Fürdőház//
*Nem csupán érzi, tudja. Azóta űzi ezt a veszélyes játékot, mióta magára maradt, és kénytelen nagyot kockáztatni annak reményében, hogy ugyanolyan nagyot nyerhet is vele, ha pedig mégsem sikerül, hát akkor így járt. A történetét sem azért meséli el, mert azt akarja, hogy sajnálják, hanem mert kérdezték.*
- Van. Épp ezért riogatsz hiába azzal, hogy meg is ölhetnél. Nem félek tőle. *Ettől ugyan nem fog tovább romlani az egyébként is sötét hangulata, mely szépen lassan az Arctalan markába kergeti őt.
Egyedül mosakszik tovább, miután duzzogva elutasítja a segítséget. Ezzel talán rossz döntést hozott, de zavarja, hogy ennyire életképtelennek nézi őt a mélységi. Ha az volna, akkor már most sem lehetne itt.*
- Kösz, nélküled az kimaradt volna. *Direkt látványosan mossa meg ezek után mindkét füle tövét is, meg minden porcikáját, hadd gyönyörködjön csak a látványban a férfi, ám arra nem számít, hogy valójában mindez nem hozza lázba Salwart. Ha tudná, hogy a csábítás hatástalan, valószínűleg csak még dühösebb lenne saját magára.
Miután jól beszappanozta magát, visszamerül a vízbe, aztán, mivel társa nem tart igényt a szappanra, azt félre is rakja. Salwar szavaiban némi sértettséget vél felfedezni, mintha vágyna arra, hogy valakit érdekeljenek a tanácsai.*
- Egy szóval sem mondtam, hogy nem vagyok rá kíváncsi. *Válaszol csupán diplomatikusan, majd a következő kérdésre értetlenkedve húzza fel a szemöldökeit.*
- Mert kényelmesebb az ágy? Nem kínozni akarom magam, nyilván megragadok minden lehetőséget, ami jól sülhet el. És te miért akarsz annyira segíteni meg tanácsot adni nekem, hm? Te sem tennéd ok nélkül. *Néz mélyen a másik szemeibe. Egy vallomást vár, de nem ringatja magát abban a hitben, hogy meg is fogja kapni. Miért is mondana neki igazat egy sötételf, ki az árnyak közt jár és úgy tör fel egy zárat, mint, ahogy más kulccsal nyitja ki az ajtókat?*
//A múlt árnyékában//
//Fürdőház//
*Nem csupán érzi, tudja. Azóta űzi ezt a veszélyes játékot, mióta magára maradt, és kénytelen nagyot kockáztatni annak reményében, hogy ugyanolyan nagyot nyerhet is vele, ha pedig mégsem sikerül, hát akkor így járt. A történetét sem azért meséli el, mert azt akarja, hogy sajnálják, hanem mert kérdezték.*
- Van. Épp ezért riogatsz hiába azzal, hogy meg is ölhetnél. Nem félek tőle. *Ettől ugyan nem fog tovább romlani az egyébként is sötét hangulata, mely szépen lassan az Arctalan markába kergeti őt.
Egyedül mosakszik tovább, miután duzzogva elutasítja a segítséget. Ezzel talán rossz döntést hozott, de zavarja, hogy ennyire életképtelennek nézi őt a mélységi. Ha az volna, akkor már most sem lehetne itt.*
- Kösz, nélküled az kimaradt volna. *Direkt látványosan mossa meg ezek után mindkét füle tövét is, meg minden porcikáját, hadd gyönyörködjön csak a látványban a férfi, ám arra nem számít, hogy valójában mindez nem hozza lázba Salwart. Ha tudná, hogy a csábítás hatástalan, valószínűleg csak még dühösebb lenne saját magára.
Miután jól beszappanozta magát, visszamerül a vízbe, aztán, mivel társa nem tart igényt a szappanra, azt félre is rakja. Salwar szavaiban némi sértettséget vél felfedezni, mintha vágyna arra, hogy valakit érdekeljenek a tanácsai.*
- Egy szóval sem mondtam, hogy nem vagyok rá kíváncsi. *Válaszol csupán diplomatikusan, majd a következő kérdésre értetlenkedve húzza fel a szemöldökeit.*
- Mert kényelmesebb az ágy? Nem kínozni akarom magam, nyilván megragadok minden lehetőséget, ami jól sülhet el. És te miért akarsz annyira segíteni meg tanácsot adni nekem, hm? Te sem tennéd ok nélkül. *Néz mélyen a másik szemeibe. Egy vallomást vár, de nem ringatja magát abban a hitben, hogy meg is fogja kapni. Miért is mondana neki igazat egy sötételf, ki az árnyak közt jár és úgy tör fel egy zárat, mint, ahogy más kulccsal nyitja ki az ajtókat?*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436