Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 189 (3761. - 3769. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
3769. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-03-14 08:28:50
Üzenet elküldve: 2023-03-14 08:28:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Templomi rendbontás//
* Nos, valószínűleg H'aera énektudása a meggyőzőbb, mintsem a lantjátéka, amit csak amolyan aláfestőként, körítésként tanult meg, de sosem akarta magasabb szintre fejleszteni ezen tudását. Elég neki, ha a hallgatóságot elbűvölheti, felemelheti a szívüket egy-egy jól ismert dallammal. Amit igazán élvez, az mindig is a színjátszás és az éneklés volt.
A mesterkéltség, avagy állandó játék pedig szinte hozzátartozik már a lényéhez, meg sem tudna szabadulni tőle. A dal véget ér, és kíváncsian pillant a papirosra, vajon mi tűnik fel rajta. Meglepődik, majd egyből fel is derül a képe. *
- Persze!
* Buzgón pengetni kezdi a Verhetetlen harcosok egyszerűbb dallamát, hogy előbb megjegyezhesse azt. Később majd kiegészítheti, ahogy csak szeretné. Minden muzsikus a saját szájíze szerint szokta díszíteni az alap zeneművet.
Néhányszor végigfut az éneken, reméli Khrys-nek tényleg olyan jó a hallása, ahogy sejti a korábbi zene alapján és hallás után is gyorsan el tudja majd sajátítani. A papír zizegésére felemeli a fejét, megvárja, mit körmöl le neki a másik. *
- Ó, hogy ez?
* A nyakához nyúl és szórakozottan forgatni kezdi a kicsiny hajótestet. *
- Úgy csentem.
* Félmosolyra húzza a száját, nem szégyelli a dolgot. *
- Egy sajtszagú öreg kacatosboltjában láttam meg. Nem hinném, hogy pont ez hiányozna.
* Visszatömködi az inge mögé és megvonja a vállát. *
- Mindig is szerettem volna hajóra szállni. Talán majd egyszer.
* Semmi különleges érzelmi szál nem köti a kis ékszerhez, inkább amolyan, még be nem teljesített vágyak és álmok szimbólumaként gondol rá. *
* Nos, valószínűleg H'aera énektudása a meggyőzőbb, mintsem a lantjátéka, amit csak amolyan aláfestőként, körítésként tanult meg, de sosem akarta magasabb szintre fejleszteni ezen tudását. Elég neki, ha a hallgatóságot elbűvölheti, felemelheti a szívüket egy-egy jól ismert dallammal. Amit igazán élvez, az mindig is a színjátszás és az éneklés volt.
A mesterkéltség, avagy állandó játék pedig szinte hozzátartozik már a lényéhez, meg sem tudna szabadulni tőle. A dal véget ér, és kíváncsian pillant a papirosra, vajon mi tűnik fel rajta. Meglepődik, majd egyből fel is derül a képe. *
- Persze!
* Buzgón pengetni kezdi a Verhetetlen harcosok egyszerűbb dallamát, hogy előbb megjegyezhesse azt. Később majd kiegészítheti, ahogy csak szeretné. Minden muzsikus a saját szájíze szerint szokta díszíteni az alap zeneművet.
Néhányszor végigfut az éneken, reméli Khrys-nek tényleg olyan jó a hallása, ahogy sejti a korábbi zene alapján és hallás után is gyorsan el tudja majd sajátítani. A papír zizegésére felemeli a fejét, megvárja, mit körmöl le neki a másik. *
- Ó, hogy ez?
* A nyakához nyúl és szórakozottan forgatni kezdi a kicsiny hajótestet. *
- Úgy csentem.
* Félmosolyra húzza a száját, nem szégyelli a dolgot. *
- Egy sajtszagú öreg kacatosboltjában láttam meg. Nem hinném, hogy pont ez hiányozna.
* Visszatömködi az inge mögé és megvonja a vállát. *
- Mindig is szerettem volna hajóra szállni. Talán majd egyszer.
* Semmi különleges érzelmi szál nem köti a kis ékszerhez, inkább amolyan, még be nem teljesített vágyak és álmok szimbólumaként gondol rá. *
3768. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-03-13 19:31:48
Üzenet elküldve: 2023-03-13 19:31:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Templomi rendbontás//
*A félvérnek időről időre - egyre gyakrabban - támad az a különös, megmagyarázhatatlan érzése, hogy H'aera hallja a gondolatait. Tudja jól, hogy ez lehetetlenség - legalábbis ő még sosem hallott semmilyen varázslatról, ami lehetővé teszi, hogy a bájoló bárki fejébe lásson. Kétségtelen, hogy az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy nem is foglalkozott eddig behatóan a mágiával. Bár újabban vonzónak találja ezt a területet, és könnyen elképzelhetőnek tartja, hogy a jövőben varázslásra adja a fejét.
De hogy miért is érzi úgy, mintha Hajnalpír a fejébe látna? Khrys sejtette, hogy a társa hallani akarja őt, ahogy zenél, és a másik megjegyzése éppen úgy jött ki, mintha a vörös hajú lányka megérezte volna Khrys "gyanakvását".
Egy pillanatra felmerül a félvér fejében, hogy mi lenne, ha mondjuk ténylegesen vállalna munkát Hajnalpír színi társulatában, de egyelőre nem kérdez rá. Különben is, hősi ének csendül fel, s inkább a kellemes muzsikát hallgatja. Továbbra is dobolgat saját hangszere dobozán, miközben értő fülekkel vizsgálja meg az átvezetőt. Tehetségesnek tartja Hajnalpírt, de nem érez késztetést arra, hogy ezt ki is fejezze a másiknak. Meglepi kissé, amikor a lantos rögtönzött színpadként használja az egyik padot, és kissé mesterkéltnek véli a cselekedetet, de nem mutatja ezzel kapcsolatos érzelmeit.*
"Megtanítod?" *Írja hirtelen ötletből a papírra, mikor a zene véget ér. Nyilván csak a lantkíséretre gondol, az éneklés kivitelezhetetlen számára.
Közben tekintete újfent a különleges és egyedi medálra vándorol, hosszasan nézegeti. Egyértelmű lehet H'aerának, hogy Khrys kíváncsi a nyakékre, bár valódi céljait bizonyára nem sejtheti.*
"Honnan van a medálod?" *Kérdezi végül meg, és még ha tolakodónak is tűnik, nem foglalkozik vele.*
*A félvérnek időről időre - egyre gyakrabban - támad az a különös, megmagyarázhatatlan érzése, hogy H'aera hallja a gondolatait. Tudja jól, hogy ez lehetetlenség - legalábbis ő még sosem hallott semmilyen varázslatról, ami lehetővé teszi, hogy a bájoló bárki fejébe lásson. Kétségtelen, hogy az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy nem is foglalkozott eddig behatóan a mágiával. Bár újabban vonzónak találja ezt a területet, és könnyen elképzelhetőnek tartja, hogy a jövőben varázslásra adja a fejét.
De hogy miért is érzi úgy, mintha Hajnalpír a fejébe látna? Khrys sejtette, hogy a társa hallani akarja őt, ahogy zenél, és a másik megjegyzése éppen úgy jött ki, mintha a vörös hajú lányka megérezte volna Khrys "gyanakvását".
Egy pillanatra felmerül a félvér fejében, hogy mi lenne, ha mondjuk ténylegesen vállalna munkát Hajnalpír színi társulatában, de egyelőre nem kérdez rá. Különben is, hősi ének csendül fel, s inkább a kellemes muzsikát hallgatja. Továbbra is dobolgat saját hangszere dobozán, miközben értő fülekkel vizsgálja meg az átvezetőt. Tehetségesnek tartja Hajnalpírt, de nem érez késztetést arra, hogy ezt ki is fejezze a másiknak. Meglepi kissé, amikor a lantos rögtönzött színpadként használja az egyik padot, és kissé mesterkéltnek véli a cselekedetet, de nem mutatja ezzel kapcsolatos érzelmeit.*
"Megtanítod?" *Írja hirtelen ötletből a papírra, mikor a zene véget ér. Nyilván csak a lantkíséretre gondol, az éneklés kivitelezhetetlen számára.
Közben tekintete újfent a különleges és egyedi medálra vándorol, hosszasan nézegeti. Egyértelmű lehet H'aerának, hogy Khrys kíváncsi a nyakékre, bár valódi céljait bizonyára nem sejtheti.*
"Honnan van a medálod?" *Kérdezi végül meg, és még ha tolakodónak is tűnik, nem foglalkozik vele.*
3767. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-03-13 13:32:47
Üzenet elküldve: 2023-03-13 13:32:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Templomi rendbontás//
* H'aera elgondolkodik, miközben az íróeszközét pörgető Khrys-t figyeli, hogy a másik lány a némasága miatt valószínűleg nem szenved a gondolkodás nélkül kimondott szavak súlyától. Van ideje átgondolni, mit és hogyan akar közölni. *
~ Elvégre nem nagyon van olyan, hogy indulatból írsz le szavakat, átgondolás nélkül. ~
- Óh, értem. Nos, nem mindenki hozzáértő, és nem mindenki viseltetik azonos rajongással a különböző művészetek iránt. De nem is nekik szól, általában.
* Megvonja a vállát. Kíváncsian pislant felé, hogy vajon tolakodásnak veszi-e, hogy zenélésre kéri. Kivárja, míg lekörmöli a gondolatait. *
- Áh, igen, sejtettem. Nem volt ismerős. Csak gondoltam, meghallgatnék többet is. De ne aggódj, nem fogom magam rád erőszakolni.
* Vigyorog sután. Nem bánja, ha a másik kissé távolságtartó, abban bízik, majd idővel feloldódik. Hogy a zenéje néhány pillanat alatt szerződött-e, vagy visszatérő, kigondolt dallam-e, az nem is nagyon zavarja. Így is, úgy is a saját fejéből pattant ki.
Belekezd a hősi nótába, egészen belefeledkezve. Csak a részlet vége felé méri fel a kedves egyszemélyű hallgatóság reakcióját. *
~ Úgy tűnik, tetszik neki. ~
* Elmosolyodik, és bátrabban, hangosabban folytatja a dalt, hiszen mindent a nagyérdemű kedvéért. És egyébként is, H'aera mindene mások szórakoztatása. Valamiféle cirkalmasabb átvezetőbe kezd a lantjátékával, míg áttér a következő strófára. *
" Harcos, aki ott állsz a harcmezőn,
Akit éltet kard, csatadal és erő.
Harcos, nem felednek, mikor a világ változik,
Megéneklik tetteid majd az idők végezetéig.
Harcos, emeld magasra a lobogód,
Hangosan zengje kürtöd a riadót,
Ne engedd, hogy elveszd a hitedet,
Veled tartanak ők, a Verhetetlenek. "
* Az egyik kedvence ez a dal, meg úgy általában az összes hősökről, viadalokról szóló. Arca egészen kipirul, a lendület hevében helyből felszökken a legközelebbi pad tetejére. A húrokat pengetve egyensúlyoz odafent. A rész végeztével elnémul, és gyorsan körbenéz, valóban nem leskelődik-e valami papnövendék. *
* H'aera elgondolkodik, miközben az íróeszközét pörgető Khrys-t figyeli, hogy a másik lány a némasága miatt valószínűleg nem szenved a gondolkodás nélkül kimondott szavak súlyától. Van ideje átgondolni, mit és hogyan akar közölni. *
~ Elvégre nem nagyon van olyan, hogy indulatból írsz le szavakat, átgondolás nélkül. ~
- Óh, értem. Nos, nem mindenki hozzáértő, és nem mindenki viseltetik azonos rajongással a különböző művészetek iránt. De nem is nekik szól, általában.
* Megvonja a vállát. Kíváncsian pislant felé, hogy vajon tolakodásnak veszi-e, hogy zenélésre kéri. Kivárja, míg lekörmöli a gondolatait. *
- Áh, igen, sejtettem. Nem volt ismerős. Csak gondoltam, meghallgatnék többet is. De ne aggódj, nem fogom magam rád erőszakolni.
* Vigyorog sután. Nem bánja, ha a másik kissé távolságtartó, abban bízik, majd idővel feloldódik. Hogy a zenéje néhány pillanat alatt szerződött-e, vagy visszatérő, kigondolt dallam-e, az nem is nagyon zavarja. Így is, úgy is a saját fejéből pattant ki.
Belekezd a hősi nótába, egészen belefeledkezve. Csak a részlet vége felé méri fel a kedves egyszemélyű hallgatóság reakcióját. *
~ Úgy tűnik, tetszik neki. ~
* Elmosolyodik, és bátrabban, hangosabban folytatja a dalt, hiszen mindent a nagyérdemű kedvéért. És egyébként is, H'aera mindene mások szórakoztatása. Valamiféle cirkalmasabb átvezetőbe kezd a lantjátékával, míg áttér a következő strófára. *
" Harcos, aki ott állsz a harcmezőn,
Akit éltet kard, csatadal és erő.
Harcos, nem felednek, mikor a világ változik,
Megéneklik tetteid majd az idők végezetéig.
Harcos, emeld magasra a lobogód,
Hangosan zengje kürtöd a riadót,
Ne engedd, hogy elveszd a hitedet,
Veled tartanak ők, a Verhetetlenek. "
* Az egyik kedvence ez a dal, meg úgy általában az összes hősökről, viadalokról szóló. Arca egészen kipirul, a lendület hevében helyből felszökken a legközelebbi pad tetejére. A húrokat pengetve egyensúlyoz odafent. A rész végeztével elnémul, és gyorsan körbenéz, valóban nem leskelődik-e valami papnövendék. *
3766. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-03-09 16:47:30
Üzenet elküldve: 2023-03-09 16:47:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Templomi rendbontás//
*Hajnalpírt váratlanul éri, amit Khrys mond arról, hogy valószínűleg gyerekkorában láthatta őt játszani, és talán meg is lepi. Ennek hangot is ad egyébként, amiből csak még inkább világossá válik, hogy fiatal életkorú lányról beszélünk. Khrys ezt hallva tanácstalanul forgatja pennáját az ujjai között.*
~Tévedtem volna? Lehet, mégsem őt láttam annak idején? De akkor honnan ismerős a neve?~
*Úgy dönt, hogy ezen gondolatait nem írja le H'aerának, nem kell feltétlenül mindenről tudnia. Hosszasan gondolkodik, hátha rájön, hogy honnét is ismerős neki a lantos neve, de akkor Hajnalpír kifejti a véleményét a művészet másokkal való megosztásával kapcsolatban. Csak fintorog, és érdektelenül legyint. Ezt könnyen félreértheti a másik, talán úgy értelmezheti, hogy ellene vagy a mondandója ellen szól, pedig koránt sincs így. Khrys soha senkiben nem bízik, s ebből kifolyólag nem is oszt meg semmit másokkal. Még a zenét sem, legalábbis nem önszántából.*
"Minek kéne megosztani? Úgysem becsülik meg. Sem a művészetet, sem mást."
*Akaratlanul is az általános ellenszenvét érezheti a másik, ami megint csak nem Hajnalpír személye ellen irányul. A félvért a múltban egy óriási csalódás érte, és ez egész életére rányomta keserű bélyegét. Azóta nem képes senkiben megbízni, és nem is nagyon törekszik egyelőre, hogy ez változzon. Ő boldogan eléldegél így is, mindenkitől elszigetelve, kizárólag saját önerejére támaszkodva. Beszélgetni szeret azokkal, akik fogékonyak erre - mint például H'aera, de nem képes senki mellett elköteleznie magát. Még egy barátság kedvéért sem.
Komor gondolatai közül ismételten a vörös hajú leányka rángatja vissza a valóságba. Valóban kíváncsi Khrys egy saját művére. Megtehetné egyébként, hogy valamilyen mondvacsinált indokra hivatkozva kibújik ez alól, de valamiért mégsem így tesz. Hangszerére pillant, ez az egyetlen tárgy az életében, ami - ha csak áttételesen is - mindig kisegítette a bajból. Csak kézbe vette, és egy kis zenéléstől elfelejtette rövid időre a fájdalmakat, a csalódásokat, és minden egyebet, ami rossz volt.*
"Amit az előtt játszottam, hogy ide jöttél, az saját szerzeményem volt." *Írja a papírra kis gondolkodás után, és ha netalántán H'aera megjegyezné, hogy úgy emlékszik, improvizáció volt, arra is van már kész válasza a félvérnek. Valahogy az az érzése, hogy ennyivel nem fogja beérni a társa, de akkor majd improvizál valamit helyben, és rámondja, hogy ő írta.
Szerencsére úgy tűnik, hogy Hajnalpír felismerte a tessék-lássék módjára elpengetett dallamfoszlányt, és rövidesen zenélni is kezd. Khrys ölébe fekteti hangszerét, átadva a terepet ezzel a művésznek, aki a szőkétől százszor jobban tudja ezt a nótát. És ha csupán a lantjáték nem lenne elég, még énekelni is kezd. Khryst meglepi az énekhang, de tetszik neki, ahogyan a másik dalol. Még a fejét is ingatja kissé a dal lüktetésére. Sőt, a lant dobozán kezével valami ritmust is dobol, ami beleilleszkedik a hősi ének hangulatába és lüktetésébe. Nem egy bonyolult ritmus, de a kevesebb néha több.*
"Játszd még tovább." *Kéri írásban, amikor Hajnalpír befejezi az előadást.*
*Hajnalpírt váratlanul éri, amit Khrys mond arról, hogy valószínűleg gyerekkorában láthatta őt játszani, és talán meg is lepi. Ennek hangot is ad egyébként, amiből csak még inkább világossá válik, hogy fiatal életkorú lányról beszélünk. Khrys ezt hallva tanácstalanul forgatja pennáját az ujjai között.*
~Tévedtem volna? Lehet, mégsem őt láttam annak idején? De akkor honnan ismerős a neve?~
*Úgy dönt, hogy ezen gondolatait nem írja le H'aerának, nem kell feltétlenül mindenről tudnia. Hosszasan gondolkodik, hátha rájön, hogy honnét is ismerős neki a lantos neve, de akkor Hajnalpír kifejti a véleményét a művészet másokkal való megosztásával kapcsolatban. Csak fintorog, és érdektelenül legyint. Ezt könnyen félreértheti a másik, talán úgy értelmezheti, hogy ellene vagy a mondandója ellen szól, pedig koránt sincs így. Khrys soha senkiben nem bízik, s ebből kifolyólag nem is oszt meg semmit másokkal. Még a zenét sem, legalábbis nem önszántából.*
"Minek kéne megosztani? Úgysem becsülik meg. Sem a művészetet, sem mást."
*Akaratlanul is az általános ellenszenvét érezheti a másik, ami megint csak nem Hajnalpír személye ellen irányul. A félvért a múltban egy óriási csalódás érte, és ez egész életére rányomta keserű bélyegét. Azóta nem képes senkiben megbízni, és nem is nagyon törekszik egyelőre, hogy ez változzon. Ő boldogan eléldegél így is, mindenkitől elszigetelve, kizárólag saját önerejére támaszkodva. Beszélgetni szeret azokkal, akik fogékonyak erre - mint például H'aera, de nem képes senki mellett elköteleznie magát. Még egy barátság kedvéért sem.
Komor gondolatai közül ismételten a vörös hajú leányka rángatja vissza a valóságba. Valóban kíváncsi Khrys egy saját művére. Megtehetné egyébként, hogy valamilyen mondvacsinált indokra hivatkozva kibújik ez alól, de valamiért mégsem így tesz. Hangszerére pillant, ez az egyetlen tárgy az életében, ami - ha csak áttételesen is - mindig kisegítette a bajból. Csak kézbe vette, és egy kis zenéléstől elfelejtette rövid időre a fájdalmakat, a csalódásokat, és minden egyebet, ami rossz volt.*
"Amit az előtt játszottam, hogy ide jöttél, az saját szerzeményem volt." *Írja a papírra kis gondolkodás után, és ha netalántán H'aera megjegyezné, hogy úgy emlékszik, improvizáció volt, arra is van már kész válasza a félvérnek. Valahogy az az érzése, hogy ennyivel nem fogja beérni a társa, de akkor majd improvizál valamit helyben, és rámondja, hogy ő írta.
Szerencsére úgy tűnik, hogy Hajnalpír felismerte a tessék-lássék módjára elpengetett dallamfoszlányt, és rövidesen zenélni is kezd. Khrys ölébe fekteti hangszerét, átadva a terepet ezzel a művésznek, aki a szőkétől százszor jobban tudja ezt a nótát. És ha csupán a lantjáték nem lenne elég, még énekelni is kezd. Khryst meglepi az énekhang, de tetszik neki, ahogyan a másik dalol. Még a fejét is ingatja kissé a dal lüktetésére. Sőt, a lant dobozán kezével valami ritmust is dobol, ami beleilleszkedik a hősi ének hangulatába és lüktetésébe. Nem egy bonyolult ritmus, de a kevesebb néha több.*
"Játszd még tovább." *Kéri írásban, amikor Hajnalpír befejezi az előadást.*
3765. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-03-09 10:16:02
Üzenet elküldve: 2023-03-09 10:16:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Templomi rendbontás//
* Elolvassa a szöveget és buzgón bólogat, amolyan "na-ugye"-módon.
H'aera ugyan kissé szeleburdi és hirtelen, de sosem ártana másnak. Hiányzik belőle mindenféle ármányra, csalárdságra való hajlam.
Közben elgondolkozik, hogy bizonyára bolondnak néznék őt, ha valaki hallgatná, hogy egymagában beszélget. *
- Gyerek? * Felvonja a szemöldökét, majd vigyorog. * Azért olyan öreg még nem vagyok! Jelentősebb szerepeket csak néhány esztendeje játszom.
* Legyint a lány. Megint csak olvas és olvas. *
- Atyám mindig azt mondja, a szépség nem lehet csak a sajátunk. Meg kell osztanunk másokkal, hogy ők is élvezhessék. De persze, megértem ha máshogy gondolod. Nem vagyunk egyformák.
* Barátságosan hunyorít. Még zsenge kamaszkora elején volt egy időszaka, amikor mindig mindentől zavarba jött. Az előadásoktól, a tekintetektől, főleg a férfiakétól. Úgy gondolta, miért ne rejthetné el magát, a tehetségét, az énekhangját? Az övé. Erre Bohozo azt felelte, csak részben az övé. Ha nem volnának ilyen arcocskák, ilyen hajfürtök, énekhangok, és más tehetségek, az emberek szívében nem szólna dal. Legyen büszke magára! Mutassa meg mindenkinek: tessék, lásd, milyen színes, mesés, gazdag az élet, vegyél belőle, te is, te is! Gyönyörködtessen egész lényével, a játékával.
Ez a dolga! H'aera-é és az egész társulaté.
Onnantól nem volt lámpalázas soha többé. *
- Ó! Értem. Szép dolog lehet ilyesmiket alkotni.
* Mint a művészetek nagy tisztelője és művelője, teljesen átérzi a dalszerzés fontosságát. *
- Megmutatnál egy saját szerzeményt? Borzasztóan kíváncsi vagyok.
* Izgatottan csillogó szemmel kérdez. Nem is sejti a másik lány lelkében dúló bizonytalanságot és kételyt. Ő csak őszintén barátkozni óhajt, megismerkedni egy másik művészlélekkel.
Khrys tétován zenélni kezd, amit H'aera homlokráncolva próbál kibogozni, majd felderülő arccal esik le neki, hogy ez bizony a Verhetetlen harcosok című dalolmány lesz. Izgatottan billeg a pad peremén és fejével bólogatva, magában játssza le először a dallamfoszlányt, majd kezd a saját hangszerén is a folytatásba. A dal lendületes, pörgős, igazi zengedezős hősi ének. *
" Harcos, aki ott állsz a harcmezőn,
Akit éltet kard, csatadal és erő.
Harcos, páncélod szép csillogó,
De bensőd sok küzdelemtől fáradó.
Harcos, szemed a célpontra szegezd,
Segítsd meg, védelmezd a gyengébbeket.
Bár fáj otthagynod, a harcban elesetteket,
Készen kell hogy álljon, erős kardod és szellemed. "
* H'aera halkan, de magabiztosan adja elő a jól ismert dal egy részletét. Simogató, borzongató, különleges színezetű, mély hangja van, ki sem nézné a többség a gyermekinek tűnő arcból. *
* Elolvassa a szöveget és buzgón bólogat, amolyan "na-ugye"-módon.
H'aera ugyan kissé szeleburdi és hirtelen, de sosem ártana másnak. Hiányzik belőle mindenféle ármányra, csalárdságra való hajlam.
Közben elgondolkozik, hogy bizonyára bolondnak néznék őt, ha valaki hallgatná, hogy egymagában beszélget. *
- Gyerek? * Felvonja a szemöldökét, majd vigyorog. * Azért olyan öreg még nem vagyok! Jelentősebb szerepeket csak néhány esztendeje játszom.
* Legyint a lány. Megint csak olvas és olvas. *
- Atyám mindig azt mondja, a szépség nem lehet csak a sajátunk. Meg kell osztanunk másokkal, hogy ők is élvezhessék. De persze, megértem ha máshogy gondolod. Nem vagyunk egyformák.
* Barátságosan hunyorít. Még zsenge kamaszkora elején volt egy időszaka, amikor mindig mindentől zavarba jött. Az előadásoktól, a tekintetektől, főleg a férfiakétól. Úgy gondolta, miért ne rejthetné el magát, a tehetségét, az énekhangját? Az övé. Erre Bohozo azt felelte, csak részben az övé. Ha nem volnának ilyen arcocskák, ilyen hajfürtök, énekhangok, és más tehetségek, az emberek szívében nem szólna dal. Legyen büszke magára! Mutassa meg mindenkinek: tessék, lásd, milyen színes, mesés, gazdag az élet, vegyél belőle, te is, te is! Gyönyörködtessen egész lényével, a játékával.
Ez a dolga! H'aera-é és az egész társulaté.
Onnantól nem volt lámpalázas soha többé. *
- Ó! Értem. Szép dolog lehet ilyesmiket alkotni.
* Mint a művészetek nagy tisztelője és művelője, teljesen átérzi a dalszerzés fontosságát. *
- Megmutatnál egy saját szerzeményt? Borzasztóan kíváncsi vagyok.
* Izgatottan csillogó szemmel kérdez. Nem is sejti a másik lány lelkében dúló bizonytalanságot és kételyt. Ő csak őszintén barátkozni óhajt, megismerkedni egy másik művészlélekkel.
Khrys tétován zenélni kezd, amit H'aera homlokráncolva próbál kibogozni, majd felderülő arccal esik le neki, hogy ez bizony a Verhetetlen harcosok című dalolmány lesz. Izgatottan billeg a pad peremén és fejével bólogatva, magában játssza le először a dallamfoszlányt, majd kezd a saját hangszerén is a folytatásba. A dal lendületes, pörgős, igazi zengedezős hősi ének. *
" Harcos, aki ott állsz a harcmezőn,
Akit éltet kard, csatadal és erő.
Harcos, páncélod szép csillogó,
De bensőd sok küzdelemtől fáradó.
Harcos, szemed a célpontra szegezd,
Segítsd meg, védelmezd a gyengébbeket.
Bár fáj otthagynod, a harcban elesetteket,
Készen kell hogy álljon, erős kardod és szellemed. "
* H'aera halkan, de magabiztosan adja elő a jól ismert dal egy részletét. Simogató, borzongató, különleges színezetű, mély hangja van, ki sem nézné a többség a gyermekinek tűnő arcból. *
3764. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-03-09 08:46:38
Üzenet elküldve: 2023-03-09 08:46:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Templomi rendbontás//
*Hajnalpír elvigyorodik a papok említésére, amit Khrys annak tulajdonít, hogy a lantos nem veszi komolyan ezt a lehetőséget. Némiképp lekezelőnek érzi a hangsúlyt, amivel Hajnalpír kérdez, és ezért tömör választ ad:*
"Nem látok, de az sem érdekelne."
*Azt tényleg el kell ismerni, hogy a templom kertje tökéletesen alkalmas egy kis kikapcsolódásra, s annak bizonyítékaként, hogy a félvér osztja az apró termetű lányka véleményét, helyeslően bólint. Természetesen nem kerüli el figyelmét, hogy milyen hevesen gesztikulál beszéd közben.*
~Biztos megszokta, hogy a színpadon ennyire szembetűnően fejezi ki érzelmeit.~
*H'aera ezen megnyilvánulása miatt Khrys önkéntelenül gondol arra is, hogy társa kissé őrült. Vagy vehemens. Végül is a félvér szemszögéből mindkét jelző megállja a helyét.*
"Még szép, hogy egyszerű!" *Ezt írja a papírra a nevére tett megjegyzés hallatán. Közben úgy pillant Hajnalpírra, mintha a világon ez lenne a legtermészetesebb dolog. Azzal nem tud mit kezdeni, hogy elnyerte a másik tetszését. Nem igazán érti, hogy egész pontosan mire gondolhat ez alatt, ezért ehhez nem is fűz semmit. Ha esetleg H'aera arra várna, hogy ő is hasonló dicséretben részesüljön, hát hiába teszi. Khrys meglehetősen ritkán dicsér másokat, nem szokása. Ha épp el is hangzik tőle egy-egy elismerő szó, azt bizonyára komolyan is gondolja. Megesik persze, hogy csak hitegetni akar.*
"Gondolom igen." *Feleli írásban, amikor már arról beszélnek, hogy Khrys számára nem idegen a Hajnalpír név.*
"Régen volt már, még gyerek voltam, ezért nem emlékszem tisztán." *Fűzi még hozzá mintegy magyarázatként, hogy miért is bizonytalan ennyire a névvel kapcsolatban.
A továbbiakban fény derül arra is, hogy H'aera már kisgyerekkorától fogva vonzódott a színjátszáshoz. Valami ilyesmire is számított a félvér, hiszen más esetben nem láthatta volna a lantost játszani egy régi előadáson. A zenére vonatkozó megjegyzéssel nem teljesen ért egyet, és ezt nem is rejti véka alá:*
"Valaki szereti, valaki nem. Én csak magam örömére zenélek, de előfordult már, hogy többen is körém gyűltek, amíg játszottam."
*Többet erről most nem árul el, de úgy sejti, hogy Hajnalpír kíváncsiskodni fog. Viszonylag rövid ideje tartó beszélgetésük alatt világossá vált, hogy a másik rendkívül érdeklődő alkat, s ez óvatosságra inti Khryst. Tudja jól, ha ő másnak akar ártani, először biztosan igyekszik a másik lény bizalmába férkőzni. Minthogy tehát ezzel tisztában van, úgy véli, hogy más is hasonlóképpen csinálná. Márpedig egyelőre úgy tűnik Khrysnek, hogy H'aera bizony próbálkozik így-úgy közelebb kerülni a zenészhez. Persze lehet, hogy csak komolyan barátkozni akar, na de a lény sosem lehet elég óvatos.
Egyértelműen számít rá, hogy rákérdeznek nem is létező zeneszerzői munkáira, de Khrys nem jön zavarba. Először csak ennyit ír le:*
"Mindenfélét írok, amit épp kér a megrendelő." *Érzi azonban, hogy amennyiben fenn kívánja tartani a munkája látszatát, ki kell egészítenie a fenti választ:*
"Írtam már vershez zenét, vers nélkül is, aztán utólag írtak hozzá valami költeményt." *Az igazat megvallva ez sem teljesen így volt. Valóban járatos a zeneszerzés tudományában, de csak saját magának írogatott néhanapján. Egyébként improvizálni szokott, és ezért az esetek jelentős hányadában nem is jegyzi le, amit játszik. Vershez meg főleg nem írt még zenét, de nem tartja komoly megterhelésnek ezt sem.*
"Ritkán szoktam." *Mindössze ennyit válaszol H'aera közönségnek való zenélésre vonatkozó kérdésére. Úgy érzi, magyaráznia nem nagyon kell, elvégre már korábban kifejtette részletesebben a gondolatait ezzel kapcsolatban.
Tűnődve néz maga elé, a wegtoreniről szóló dal nem rémlik. Ellenben a Verhetetlen harcosok cím ismerősen, de homályosan cseng Khrysnek. Fejében egy dallam foszlányai kezdenek kavarogni. Khrys mélyen a gondolataiba merülve emeli fel hangszerét, és bizonytalanul pengetni kezdi a húrokat. Mintha egy dallamot próbálna lejátszani, de minduntalan elakad. Kérdőn néz Hajnalpírra, mintha csak azt kérdezné, hogy "valami ilyesmi esetleg?". Mindazonáltal a másik zenésznek nehéz dolga lehet kitalálni abból a kusza dallamfoszlányból, amit Khrys játszogat össze-vissza, szinte ritmustalanul.*
*Hajnalpír elvigyorodik a papok említésére, amit Khrys annak tulajdonít, hogy a lantos nem veszi komolyan ezt a lehetőséget. Némiképp lekezelőnek érzi a hangsúlyt, amivel Hajnalpír kérdez, és ezért tömör választ ad:*
"Nem látok, de az sem érdekelne."
*Azt tényleg el kell ismerni, hogy a templom kertje tökéletesen alkalmas egy kis kikapcsolódásra, s annak bizonyítékaként, hogy a félvér osztja az apró termetű lányka véleményét, helyeslően bólint. Természetesen nem kerüli el figyelmét, hogy milyen hevesen gesztikulál beszéd közben.*
~Biztos megszokta, hogy a színpadon ennyire szembetűnően fejezi ki érzelmeit.~
*H'aera ezen megnyilvánulása miatt Khrys önkéntelenül gondol arra is, hogy társa kissé őrült. Vagy vehemens. Végül is a félvér szemszögéből mindkét jelző megállja a helyét.*
"Még szép, hogy egyszerű!" *Ezt írja a papírra a nevére tett megjegyzés hallatán. Közben úgy pillant Hajnalpírra, mintha a világon ez lenne a legtermészetesebb dolog. Azzal nem tud mit kezdeni, hogy elnyerte a másik tetszését. Nem igazán érti, hogy egész pontosan mire gondolhat ez alatt, ezért ehhez nem is fűz semmit. Ha esetleg H'aera arra várna, hogy ő is hasonló dicséretben részesüljön, hát hiába teszi. Khrys meglehetősen ritkán dicsér másokat, nem szokása. Ha épp el is hangzik tőle egy-egy elismerő szó, azt bizonyára komolyan is gondolja. Megesik persze, hogy csak hitegetni akar.*
"Gondolom igen." *Feleli írásban, amikor már arról beszélnek, hogy Khrys számára nem idegen a Hajnalpír név.*
"Régen volt már, még gyerek voltam, ezért nem emlékszem tisztán." *Fűzi még hozzá mintegy magyarázatként, hogy miért is bizonytalan ennyire a névvel kapcsolatban.
A továbbiakban fény derül arra is, hogy H'aera már kisgyerekkorától fogva vonzódott a színjátszáshoz. Valami ilyesmire is számított a félvér, hiszen más esetben nem láthatta volna a lantost játszani egy régi előadáson. A zenére vonatkozó megjegyzéssel nem teljesen ért egyet, és ezt nem is rejti véka alá:*
"Valaki szereti, valaki nem. Én csak magam örömére zenélek, de előfordult már, hogy többen is körém gyűltek, amíg játszottam."
*Többet erről most nem árul el, de úgy sejti, hogy Hajnalpír kíváncsiskodni fog. Viszonylag rövid ideje tartó beszélgetésük alatt világossá vált, hogy a másik rendkívül érdeklődő alkat, s ez óvatosságra inti Khryst. Tudja jól, ha ő másnak akar ártani, először biztosan igyekszik a másik lény bizalmába férkőzni. Minthogy tehát ezzel tisztában van, úgy véli, hogy más is hasonlóképpen csinálná. Márpedig egyelőre úgy tűnik Khrysnek, hogy H'aera bizony próbálkozik így-úgy közelebb kerülni a zenészhez. Persze lehet, hogy csak komolyan barátkozni akar, na de a lény sosem lehet elég óvatos.
Egyértelműen számít rá, hogy rákérdeznek nem is létező zeneszerzői munkáira, de Khrys nem jön zavarba. Először csak ennyit ír le:*
"Mindenfélét írok, amit épp kér a megrendelő." *Érzi azonban, hogy amennyiben fenn kívánja tartani a munkája látszatát, ki kell egészítenie a fenti választ:*
"Írtam már vershez zenét, vers nélkül is, aztán utólag írtak hozzá valami költeményt." *Az igazat megvallva ez sem teljesen így volt. Valóban járatos a zeneszerzés tudományában, de csak saját magának írogatott néhanapján. Egyébként improvizálni szokott, és ezért az esetek jelentős hányadában nem is jegyzi le, amit játszik. Vershez meg főleg nem írt még zenét, de nem tartja komoly megterhelésnek ezt sem.*
"Ritkán szoktam." *Mindössze ennyit válaszol H'aera közönségnek való zenélésre vonatkozó kérdésére. Úgy érzi, magyaráznia nem nagyon kell, elvégre már korábban kifejtette részletesebben a gondolatait ezzel kapcsolatban.
Tűnődve néz maga elé, a wegtoreniről szóló dal nem rémlik. Ellenben a Verhetetlen harcosok cím ismerősen, de homályosan cseng Khrysnek. Fejében egy dallam foszlányai kezdenek kavarogni. Khrys mélyen a gondolataiba merülve emeli fel hangszerét, és bizonytalanul pengetni kezdi a húrokat. Mintha egy dallamot próbálna lejátszani, de minduntalan elakad. Kérdőn néz Hajnalpírra, mintha csak azt kérdezné, hogy "valami ilyesmi esetleg?". Mindazonáltal a másik zenésznek nehéz dolga lehet kitalálni abból a kusza dallamfoszlányból, amit Khrys játszogat össze-vissza, szinte ritmustalanul.*
3763. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-03-06 09:04:54
Üzenet elküldve: 2023-03-06 09:04:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Templomi rendbontás//
* A lány járt-kelt az ország és világ legtöbb pontján, sok furcsa szerzettel találkozott, a kis társaságukban is megfordult jó néhány különc figura. Ezért is nem zökkenti ki egykönnyen, ha valaki más.
Türelmesen kivárja, míg a másik lefirkálja a válaszait, és buzgón bólogat, hogy érti. Szertelenül elvigyorodik. *
- Papok? Milyen papok? Látsz itt egyet is?
* Megvonja a vállát. Távol állnak tőle az ilyen mély buzgóságok, mint a vallás és az egyház, nem különösebben zavarják egymás létezését. Ide a kertbe sem a vak hitbuzgóság vezette, csak a szép idő és a liget élvezete. *
- Csak a kertbe. Néha. Mindenfelé járok, vannak ilyen kedvenchely-féleségeim.
* Lendületesen gesztikulál, miközben elhadarja a választ. H'aera sem a megtestesült báj és kellem, a különböző udvariassági formulákat csak a színi szerepek kedvéért tanulta meg, és a való életben is inkább kissé eltúlózva szokta alkalmazni őket, akárcsak a színpadon.
Arca nyílt, közvetlenséget sugárzó és barátságos, ő magának eszébe sem jutna, nem elárulni a nevét bárkinek, aki megkérdezi. Hacsak nem körözik éppen. Elolvassa a leírt nevet. *
- Khrys? Egyszerű és praktikus. Tetszik!
* Egészen belefeledkezik a sokoldalúságának felsorolásába, nem veszi észre Khrys töprengését, csak miután elolvassa az írását. Felderül a képe. *
- Hát persze! Sokfelé játszunk, talán láthattál már valamelyik előadásban.
* Büszkén kihúzza magát, hiszen mindig öröm egy előadóművész számára, ha felismerik a nevét. *
- Hogy mióta? Phűűű... hááát. Jóatyám, Bohozo, vezeti a társulatot. Mondhatni ott születtem. Már totyogósként ott sertepertéltem a kellékek között. A zenélés csak úgy jött. Szeretik az emberek, de gondolom ezt te is tudod.
* Mosolyog és kíváncsian várja a választ. *
- Hűha! Az igen! Miféléket írsz?
~ Igazán jól jönne egy dalokat írni tudó személy a társulatba. ~
* Fogalma sincs a másik ferdítéséről, de nem is kell tudnia. H'aera is szívesen csen vagy csakliz el dolgokat, amikor nem figyelnek oda. Nem azért mert annyira szüksége van rá... csak... jó érzés, hogy képes rá. És vonzzák a különös, csillogó-villogó csecsebecsék a szemét. *
- Nem is szoktál mások előtt muzsikálni?
* Izgatottan elpirul. *
- Én imádok. Olyan dalokat szeretek énekelni és játszani, amit mindenki ismer és együtt énekelik. Ismered aaa... "Verhetetlen Harcosok'-at? Vagy a "Harcolj, nagyszerű Zegan!" címűt? * Elgondolkozó arcot vág. * Bár ő egy wegtoreni óriás harcos, talán tényleg nem ismerheted a dalt.
* A lány járt-kelt az ország és világ legtöbb pontján, sok furcsa szerzettel találkozott, a kis társaságukban is megfordult jó néhány különc figura. Ezért is nem zökkenti ki egykönnyen, ha valaki más.
Türelmesen kivárja, míg a másik lefirkálja a válaszait, és buzgón bólogat, hogy érti. Szertelenül elvigyorodik. *
- Papok? Milyen papok? Látsz itt egyet is?
* Megvonja a vállát. Távol állnak tőle az ilyen mély buzgóságok, mint a vallás és az egyház, nem különösebben zavarják egymás létezését. Ide a kertbe sem a vak hitbuzgóság vezette, csak a szép idő és a liget élvezete. *
- Csak a kertbe. Néha. Mindenfelé járok, vannak ilyen kedvenchely-féleségeim.
* Lendületesen gesztikulál, miközben elhadarja a választ. H'aera sem a megtestesült báj és kellem, a különböző udvariassági formulákat csak a színi szerepek kedvéért tanulta meg, és a való életben is inkább kissé eltúlózva szokta alkalmazni őket, akárcsak a színpadon.
Arca nyílt, közvetlenséget sugárzó és barátságos, ő magának eszébe sem jutna, nem elárulni a nevét bárkinek, aki megkérdezi. Hacsak nem körözik éppen. Elolvassa a leírt nevet. *
- Khrys? Egyszerű és praktikus. Tetszik!
* Egészen belefeledkezik a sokoldalúságának felsorolásába, nem veszi észre Khrys töprengését, csak miután elolvassa az írását. Felderül a képe. *
- Hát persze! Sokfelé játszunk, talán láthattál már valamelyik előadásban.
* Büszkén kihúzza magát, hiszen mindig öröm egy előadóművész számára, ha felismerik a nevét. *
- Hogy mióta? Phűűű... hááát. Jóatyám, Bohozo, vezeti a társulatot. Mondhatni ott születtem. Már totyogósként ott sertepertéltem a kellékek között. A zenélés csak úgy jött. Szeretik az emberek, de gondolom ezt te is tudod.
* Mosolyog és kíváncsian várja a választ. *
- Hűha! Az igen! Miféléket írsz?
~ Igazán jól jönne egy dalokat írni tudó személy a társulatba. ~
* Fogalma sincs a másik ferdítéséről, de nem is kell tudnia. H'aera is szívesen csen vagy csakliz el dolgokat, amikor nem figyelnek oda. Nem azért mert annyira szüksége van rá... csak... jó érzés, hogy képes rá. És vonzzák a különös, csillogó-villogó csecsebecsék a szemét. *
- Nem is szoktál mások előtt muzsikálni?
* Izgatottan elpirul. *
- Én imádok. Olyan dalokat szeretek énekelni és játszani, amit mindenki ismer és együtt énekelik. Ismered aaa... "Verhetetlen Harcosok'-at? Vagy a "Harcolj, nagyszerű Zegan!" címűt? * Elgondolkozó arcot vág. * Bár ő egy wegtoreni óriás harcos, talán tényleg nem ismerheted a dalt.
3762. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-03-04 08:16:48
Üzenet elküldve: 2023-03-04 08:16:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Templomi rendbontás//
*H'aera rögtön rájön, hogy Khrys bizony másképp kommunikál, mint általában véve bárki más. Nem tűnik úgy, mintha ez amúgy zavarná a másikat. Egyébként még arra is gondol, mielőtt még a zenész lány reagálna, hogy mi volna, ha a másik nem tudna olvasni. Khrys minden bizonnyal megoldaná más módon a beszélgetést, amihez persze a saját különleges és valószínűleg egyedi nyelvét nem használhatná, hisz társa nem ismeri annak a jeleit. A kérdésre egyszerűen tagadólag rázza a fejét, de ideje nincs arra, hogy felocsúdjon vagy levegőhöz jusson, mert H'aera helyette is beszél. Nem is keveset.*
~Hű, de bőbeszédű!~
*A lantos arról érdeklődik, hogy rendszeresen megfordul-e a templomban. Erre csak haloványan elmosolyodik, majd pennáját a festékbe mártva írni kezd:*
"Nem mondhatnám, hogy ide jövök a legtöbbet. Néha betérek, akkor is csak a zene miatt. Hogy a csuhások mit gondolnak erről, hidegen hagy."
*Talán kissé durván fogalmazott az utolsó megjegyzésével kapcsolatban, de hiszen ez az igazság. Az pedig gyakorta kegyetlenül rideg, szigorúan tényekre támaszkodik. Ha már a másik ilyen érdeklődő, az illendőség úgy kívánja meg, hogy Khrys is megkérdezze:*
"Te gyakran jössz ide?"
*A továbbiakban - kétségtelenül érthető módon - H'aera a félvér nevére kíváncsi. Hiszen még be sem mutatkozott. Jól lehet, ha versenyt rendeznének udvariasságból, Khrys bizonyára nem az első sorokban kapna helyet. Van ilyen, nem lehet mindenki egyforma. Mielőtt válaszolna, társa arcát fürkészi. Azért egy nevet mégsem osztana meg a lény bárki jöttmenttel. Sosem árt az elővigyázatosság. Végül úgy dönt, hogy valószínűleg nem származik belőle hátránya, ha bemutatkozik. Azt azonban eldönti, hogy a teljes nevét nem árulja el.*
"Khrys vagyok."
*Éppen meg akarná kérdezni a lantos nevét, de az máris elárulja. Mintha csak Khrys fejébe látna. Egy szemernyi bűntudatot sem érez amiatt, hogy Hajnalpírral ellentétben ő csupán a becenevét volt hajlandó megmondani. Amikor viszont meghallja a művésznevet, meglepetten fordul a lány felé. Ő csak fecseg tovább, pontról pontra felsorolja, hogy mivel is foglalkozik, ámbátor Khrysnek nincs is szüksége erre. Jól ismeri a Hajnalpír nevet, noha a félvér csak színészi hivatásáról tudott. Idejét sem tudja, mikor látta Hajnalpírt játszani valami darabban. Ezért sem ismerte fel azonnal.*
~Vagy nem is ő lenne? Összekeverném valakivel?~
"Ismerősnek tetszik a neved."
*Írja a papírra, de egyelőre nem fejti ki részletesebben. Mindössze egy kérdést fűz még utána:*
"Mióta színészkedsz és zenélsz?"
*Khrys elgondolkodik egy pillanatra, amikor H'aera az ő foglalkozásáról érdeklődik. Nyilván nem szándékozik bevallani, hogy leginkább abból él, hogy másoktól tulajdonítson el ezt-azt. Hol pénzt, hol egyebet. Nem csupán Hajnalpír személye miatt nem kíván erről beszélni, más körülmények között sem tenné. Úgy gondolja, hogy senkinek semmi köze ahhoz, hogy ő mit csinál a magánéletében. Végül mégiscsak felel a feltett kérdésre:*
"Én csak azért zenélek, mert szeretem csinálni. Néha megrendelésre zenét is írok."
*Utóbbit már csak kitalálta, de ha már választania kell valamit, hát ezzel tényleg szíves örömest keresné a kenyerét.*
*H'aera rögtön rájön, hogy Khrys bizony másképp kommunikál, mint általában véve bárki más. Nem tűnik úgy, mintha ez amúgy zavarná a másikat. Egyébként még arra is gondol, mielőtt még a zenész lány reagálna, hogy mi volna, ha a másik nem tudna olvasni. Khrys minden bizonnyal megoldaná más módon a beszélgetést, amihez persze a saját különleges és valószínűleg egyedi nyelvét nem használhatná, hisz társa nem ismeri annak a jeleit. A kérdésre egyszerűen tagadólag rázza a fejét, de ideje nincs arra, hogy felocsúdjon vagy levegőhöz jusson, mert H'aera helyette is beszél. Nem is keveset.*
~Hű, de bőbeszédű!~
*A lantos arról érdeklődik, hogy rendszeresen megfordul-e a templomban. Erre csak haloványan elmosolyodik, majd pennáját a festékbe mártva írni kezd:*
"Nem mondhatnám, hogy ide jövök a legtöbbet. Néha betérek, akkor is csak a zene miatt. Hogy a csuhások mit gondolnak erről, hidegen hagy."
*Talán kissé durván fogalmazott az utolsó megjegyzésével kapcsolatban, de hiszen ez az igazság. Az pedig gyakorta kegyetlenül rideg, szigorúan tényekre támaszkodik. Ha már a másik ilyen érdeklődő, az illendőség úgy kívánja meg, hogy Khrys is megkérdezze:*
"Te gyakran jössz ide?"
*A továbbiakban - kétségtelenül érthető módon - H'aera a félvér nevére kíváncsi. Hiszen még be sem mutatkozott. Jól lehet, ha versenyt rendeznének udvariasságból, Khrys bizonyára nem az első sorokban kapna helyet. Van ilyen, nem lehet mindenki egyforma. Mielőtt válaszolna, társa arcát fürkészi. Azért egy nevet mégsem osztana meg a lény bárki jöttmenttel. Sosem árt az elővigyázatosság. Végül úgy dönt, hogy valószínűleg nem származik belőle hátránya, ha bemutatkozik. Azt azonban eldönti, hogy a teljes nevét nem árulja el.*
"Khrys vagyok."
*Éppen meg akarná kérdezni a lantos nevét, de az máris elárulja. Mintha csak Khrys fejébe látna. Egy szemernyi bűntudatot sem érez amiatt, hogy Hajnalpírral ellentétben ő csupán a becenevét volt hajlandó megmondani. Amikor viszont meghallja a művésznevet, meglepetten fordul a lány felé. Ő csak fecseg tovább, pontról pontra felsorolja, hogy mivel is foglalkozik, ámbátor Khrysnek nincs is szüksége erre. Jól ismeri a Hajnalpír nevet, noha a félvér csak színészi hivatásáról tudott. Idejét sem tudja, mikor látta Hajnalpírt játszani valami darabban. Ezért sem ismerte fel azonnal.*
~Vagy nem is ő lenne? Összekeverném valakivel?~
"Ismerősnek tetszik a neved."
*Írja a papírra, de egyelőre nem fejti ki részletesebben. Mindössze egy kérdést fűz még utána:*
"Mióta színészkedsz és zenélsz?"
*Khrys elgondolkodik egy pillanatra, amikor H'aera az ő foglalkozásáról érdeklődik. Nyilván nem szándékozik bevallani, hogy leginkább abból él, hogy másoktól tulajdonítson el ezt-azt. Hol pénzt, hol egyebet. Nem csupán Hajnalpír személye miatt nem kíván erről beszélni, más körülmények között sem tenné. Úgy gondolja, hogy senkinek semmi köze ahhoz, hogy ő mit csinál a magánéletében. Végül mégiscsak felel a feltett kérdésre:*
"Én csak azért zenélek, mert szeretem csinálni. Néha megrendelésre zenét is írok."
*Utóbbit már csak kitalálta, de ha már választania kell valamit, hát ezzel tényleg szíves örömest keresné a kenyerét.*
3761. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-03-02 13:29:53
Üzenet elküldve: 2023-03-02 13:29:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Templomi rendbontás//
* Megközelíti a másik lányt, aztán jóóó alaposan felmérik egymást néhány pillanatig, néma csendben. Már-már kínosan hosszú ideig bámulja ő is, mielőtt leülne és megszólalna. *
~ Valamivel idősebb nálam. ~
* Teszi a megállapítást. Feltűnik neki a nyakbavalóját illető pillantás is, de ha amaz nem hozza fel a témát, hát ő sem nagyon tolong. Mikor már majdnem furcsálni kezdi, hogy nem nyikkan meg a lány, papírra vet valamit és odamutatja H'aera-nak. *
- Óh, értem. * Elgondolkozik egy pillanatra, mit lépjen erre, majd végül kiböki a nyilvánvalót. * Nem tudsz beszélni?
~ Vagy ez, vagy csak valami különös játék lesz. ~
* Sebaj, valahogy csak megoldják így is. A lány szemlátomást felkészült az ilyesmire. Szerencsére a kézírása is szép, olvasható. Újabb üzenetet tolnak az orra alá. *
- "És te mi járatban itt?" * Olvassa fennhangon. * Ah, odakint voltam és meghallottalak. Kíváncsi voltam ki zenélhet itt a templomban. Gyakran jársz ide? Azt gondolná az ember, hogy a papok nem veszik jó néven az ilyesmit.
* Kuncog és gyorsan körültekintget, mert mintha már érezné is magán a komor atyák pillantásait. Rajtuk kívül, úgy látszik senki sincs itt ma. Letelepszik a pad szélére és a lány felé fordul. *
- Hogy hívnak?
* Ezt nem árt, ha tisztázzák. *
- Én H'aera vagyok. A művésznevem pedig Hajnalpír. Mármint Hajnalpír H'aera.
* Mókázva meghajol ültében és huncutul hunyorít. *
- Foglalkozásom szerint dalnok, lantzenész, színi előadó.
* Folytatja a felsorolást. *
- Ezzel keresem a kenyerem. Sokfelé jártam már. És te? Te is ezzel foglalkozol?
* Érdekes találkozás volna, ha pont a templomban futna össze egy bárd-társával. Bár aligha az énekes-fajta.
Tovább pengeti a mocsok kis dalt az ujjaival. *
* Megközelíti a másik lányt, aztán jóóó alaposan felmérik egymást néhány pillanatig, néma csendben. Már-már kínosan hosszú ideig bámulja ő is, mielőtt leülne és megszólalna. *
~ Valamivel idősebb nálam. ~
* Teszi a megállapítást. Feltűnik neki a nyakbavalóját illető pillantás is, de ha amaz nem hozza fel a témát, hát ő sem nagyon tolong. Mikor már majdnem furcsálni kezdi, hogy nem nyikkan meg a lány, papírra vet valamit és odamutatja H'aera-nak. *
- Óh, értem. * Elgondolkozik egy pillanatra, mit lépjen erre, majd végül kiböki a nyilvánvalót. * Nem tudsz beszélni?
~ Vagy ez, vagy csak valami különös játék lesz. ~
* Sebaj, valahogy csak megoldják így is. A lány szemlátomást felkészült az ilyesmire. Szerencsére a kézírása is szép, olvasható. Újabb üzenetet tolnak az orra alá. *
- "És te mi járatban itt?" * Olvassa fennhangon. * Ah, odakint voltam és meghallottalak. Kíváncsi voltam ki zenélhet itt a templomban. Gyakran jársz ide? Azt gondolná az ember, hogy a papok nem veszik jó néven az ilyesmit.
* Kuncog és gyorsan körültekintget, mert mintha már érezné is magán a komor atyák pillantásait. Rajtuk kívül, úgy látszik senki sincs itt ma. Letelepszik a pad szélére és a lány felé fordul. *
- Hogy hívnak?
* Ezt nem árt, ha tisztázzák. *
- Én H'aera vagyok. A művésznevem pedig Hajnalpír. Mármint Hajnalpír H'aera.
* Mókázva meghajol ültében és huncutul hunyorít. *
- Foglalkozásom szerint dalnok, lantzenész, színi előadó.
* Folytatja a felsorolást. *
- Ezzel keresem a kenyerem. Sokfelé jártam már. És te? Te is ezzel foglalkozol?
* Érdekes találkozás volna, ha pont a templomban futna össze egy bárd-társával. Bár aligha az énekes-fajta.
Tovább pengeti a mocsok kis dalt az ujjaival. *
3760. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-03-01 20:12:55
Üzenet elküldve: 2023-03-01 20:12:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Templomi rendbontás//
*Talán a másik nem számít arra, hogy Khrys lezárja a rögtönzött zenéjét, mert még egy darabig pengeti saját hangszerét. Végtére is ez épp alkalmas pillanat lehetne arra, hogy a félvér próbálja megállapítani a muzsika forrását, de akkor a másik észreveszi a templom sűrű homályára telepedő csendet. Fület bántóan hagyja abba a játékot, amire Khrys csak egy grimaszt vág, mintha legalábbis a lábára léptek volna. Aztán közeledő léptek hangját verik vissza sokszorosan a szent hely komor falai, és egyúttal megint játszik valamit a jövevény. Valahogy ismerősen dereng a félvér lánynak a bonyodalmas szövésű dallam, de egyáltalán nem biztos abban, hogy valóban helyes-e a feltevése. Pusztán egy ilyen megérzés tolakodik be elméjébe, de hát sokszor történt már hasonló. Mégiscsak zenész vér csörgedez benne, s egy-egy jó dallamra bizony ő is felkapja a fejét, gyakorta akaratlanul is.
Végre felfedi kilétét a titokzatos zenész társ. Khrys első benyomásai igen vegyesek. Először is meglepi az aprócska lányka felbukkanása, és komolyan kislánynak nézi. Hangot azonban nem ad ezen észrevételének - mondjuk amúgyis képtelen rá. Másodszor szemet szúr neki az ifjú hajviselete is, ami - az igazat megvallva - nem túl szokványos, még pontosabban szólva cseppet sem hétköznapi. Ráadásul még feltűnő is. Egyébként mulatságosnak tartja a lány megjelenését. Nem mosolyog ugyan, de kissé oldalra billentve a fejét olyan arckifejezést ölt magára, mintha épp egy viccet mondott volna a másik, de annyira jól nem sikerült volna, hogy nevetni lehessen rajta.
Figyelmét a lányka medálja sem kerüli el. Igazán szépnek, már-már művészinek tartja a csontból kifaragott hajót. Tekintete hosszan el is időz rajta, de aztán észbe kap, és a papírra írja kacskaringós betűkkel:*
"Üdv. Bejöttem zenélni. Itt egészen jó a lant hangzása."
*Miközben ezeket írja, társa valami különös nótába kezd. Khrysnek ötlete sincs, van-e egyáltalán szövege, és ha igen, miről szólhat, de valahogy belül érzi, hogy ez a zene végképp nem egy ilyen szakrális helyre való. Meg kell hagyni azonban, hogy őt nem különösebben érdekli, mit játszik az ifjú. Egészen ügyesnek tartja a furcsa hajviseletű H'aera-t, de ezt egyelőre nem köti a másik orrára.*
"És te mi járatban itt?"
*Ezt firkantja még a fentiek alá, miközben fél szemével társa arcvonásait figyeli.*
*Talán a másik nem számít arra, hogy Khrys lezárja a rögtönzött zenéjét, mert még egy darabig pengeti saját hangszerét. Végtére is ez épp alkalmas pillanat lehetne arra, hogy a félvér próbálja megállapítani a muzsika forrását, de akkor a másik észreveszi a templom sűrű homályára telepedő csendet. Fület bántóan hagyja abba a játékot, amire Khrys csak egy grimaszt vág, mintha legalábbis a lábára léptek volna. Aztán közeledő léptek hangját verik vissza sokszorosan a szent hely komor falai, és egyúttal megint játszik valamit a jövevény. Valahogy ismerősen dereng a félvér lánynak a bonyodalmas szövésű dallam, de egyáltalán nem biztos abban, hogy valóban helyes-e a feltevése. Pusztán egy ilyen megérzés tolakodik be elméjébe, de hát sokszor történt már hasonló. Mégiscsak zenész vér csörgedez benne, s egy-egy jó dallamra bizony ő is felkapja a fejét, gyakorta akaratlanul is.
Végre felfedi kilétét a titokzatos zenész társ. Khrys első benyomásai igen vegyesek. Először is meglepi az aprócska lányka felbukkanása, és komolyan kislánynak nézi. Hangot azonban nem ad ezen észrevételének - mondjuk amúgyis képtelen rá. Másodszor szemet szúr neki az ifjú hajviselete is, ami - az igazat megvallva - nem túl szokványos, még pontosabban szólva cseppet sem hétköznapi. Ráadásul még feltűnő is. Egyébként mulatságosnak tartja a lány megjelenését. Nem mosolyog ugyan, de kissé oldalra billentve a fejét olyan arckifejezést ölt magára, mintha épp egy viccet mondott volna a másik, de annyira jól nem sikerült volna, hogy nevetni lehessen rajta.
Figyelmét a lányka medálja sem kerüli el. Igazán szépnek, már-már művészinek tartja a csontból kifaragott hajót. Tekintete hosszan el is időz rajta, de aztán észbe kap, és a papírra írja kacskaringós betűkkel:*
"Üdv. Bejöttem zenélni. Itt egészen jó a lant hangzása."
*Miközben ezeket írja, társa valami különös nótába kezd. Khrysnek ötlete sincs, van-e egyáltalán szövege, és ha igen, miről szólhat, de valahogy belül érzi, hogy ez a zene végképp nem egy ilyen szakrális helyre való. Meg kell hagyni azonban, hogy őt nem különösebben érdekli, mit játszik az ifjú. Egészen ügyesnek tartja a furcsa hajviseletű H'aera-t, de ezt egyelőre nem köti a másik orrára.*
"És te mi járatban itt?"
*Ezt firkantja még a fentiek alá, miközben fél szemével társa arcvonásait figyeli.*
3759. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-02-28 11:00:41
Üzenet elküldve: 2023-02-28 11:00:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Templomi rendbontás//
* Mi tagadás, vért izzad, hogy lekövesse a másik zenész által diktált muzsikát. Végül marad egy egyszerűbb dallamnál. Annyira belemerül, hogy észre sem veszi, hogy a másik abbahagyta a zenélést. A nagy koncentrációban még a nyelve hegyét is kidugja. *
~ Óh. ~
* Kap észbe és egy ronda, disszonáns pengetéssel gyorsan félbeszakítja a saját lantjátékát. Kiles az árnyékok közül. A másik lány háttal ül az utolsó padsorok egyikében és széles karlendítéssel inti magához a játékába betolakodó H'aera-t. Vigyorog. Ellöki magát a faltól és hetyke léptekkel odasétál, miközben valami lusta, kacskaringós nótát pendítget a húrokon.
Oldalról megközelíti a lányt és szende mosollyal a látóterébe hajol. *
- Üdv. Bocsánat a közbe-muzsikálásért.
* Előrébbszökken és helyet foglal a pad szélén. *
- Mit csinálsz itt?
* Kíváncsiskodik és a másik papírjára, íróeszközeire pislant. *
~ Talán zenét szerez? ~
* Szórakozottan játszik a lant húrjain. Sóhaj-halkan, de azért kivehető, hogy az egyik közismert kocsmabéli dalt játssza, amelynek a szövege egy csalfa, hűtlen leányról szól és annak... hát, nagy méretekkel megáldott szeretőjéről.
Igazán nem tehet róla, de az ilyesféle nótákat kérik tőle a leggyakrabban, persze hogy már szinte magától ezt játssza a keze is. *
* Mi tagadás, vért izzad, hogy lekövesse a másik zenész által diktált muzsikát. Végül marad egy egyszerűbb dallamnál. Annyira belemerül, hogy észre sem veszi, hogy a másik abbahagyta a zenélést. A nagy koncentrációban még a nyelve hegyét is kidugja. *
~ Óh. ~
* Kap észbe és egy ronda, disszonáns pengetéssel gyorsan félbeszakítja a saját lantjátékát. Kiles az árnyékok közül. A másik lány háttal ül az utolsó padsorok egyikében és széles karlendítéssel inti magához a játékába betolakodó H'aera-t. Vigyorog. Ellöki magát a faltól és hetyke léptekkel odasétál, miközben valami lusta, kacskaringós nótát pendítget a húrokon.
Oldalról megközelíti a lányt és szende mosollyal a látóterébe hajol. *
- Üdv. Bocsánat a közbe-muzsikálásért.
* Előrébbszökken és helyet foglal a pad szélén. *
- Mit csinálsz itt?
* Kíváncsiskodik és a másik papírjára, íróeszközeire pislant. *
~ Talán zenét szerez? ~
* Szórakozottan játszik a lant húrjain. Sóhaj-halkan, de azért kivehető, hogy az egyik közismert kocsmabéli dalt játssza, amelynek a szövege egy csalfa, hűtlen leányról szól és annak... hát, nagy méretekkel megáldott szeretőjéről.
Igazán nem tehet róla, de az ilyesféle nótákat kérik tőle a leggyakrabban, persze hogy már szinte magától ezt játssza a keze is. *
3758. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-02-27 17:19:06
Üzenet elküldve: 2023-02-27 17:19:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Templomi rendbontás//
*Ha a templom fényviszonyai engednék, hogy bárki lássa Khrys arcát, amíg játszik, azt vehetné észre, hogy a félvér igencsak bele van merülve a zenélésbe. Mindig kikapcsolódással tölti el, ha kezében tarthatja hangszerét. Ám ez egyáltalán nem jelenti, hogy ébersége egy pillanatra is lankadna. Jól lehet, egy szakrális helyen van, de mégsem lehet teljesen biztos abban, hogy itt nem történhetnek ellene irányuló incidensek. Szemét csupán félig hunyja be, és szempillái alól figyeli a templomi történéseket, már amennyire a gyér világítás és a kintről beszűrődő csekélyke fény engedi.
Hogy ne legyen túlságosan egyhangú a dallam, egy afféle zárlatot játszik, majd ezúttal a mélyebb húrokon folytatja a zenélést. Hasonlóan az előzőhöz most is két szólamban penget, és ezek a szólamok mintegy egymásnak felelgetnek. Továbbra is csak az előbbi öt hangot használja, de ez alkalommal már gyakrabban mozognak együtt is a szólamok.
Amint így magányába burkolózva önfeledten zenél, valahonnan a homályból egy hang csendül fel. Valaki vele együtt kezd lanton játszani, és ráadásul figyelembe is veszi mindazt, amit Khrys penget. Mindössze sejteni véli a hang forrásának az irányát. Szemét kinyitja, úgy próbál rátalálni az ismeretlen társra. Közben egy pillanatra sem hagyja abba a dallamot, ámbátor ujjai most inkább szinte gépiesen mozognak, mintsem a tudatosság miatt. Sok mindenre számított, ami a hangoskodására vonatkozó reakciókat illeti: egy csuhás udvarias kitessékelésére, egy marcona fickó durva megjegyzéseire, tömegverekedésre, netán magára a helyi őrségre, akik mind azt akarhatták volna, hogy fáradjon ki a templomból a kétszólamú, öt hangból álló zenéjével egyetemben. Ehhez képest egy idegen alkalmazkodva az eddigi zenéhez Khryshez csatlakozik. Az egyetlen dolog, amit a félvér nem ért, hogy a másik ezt miért rejtőzködve teszi. Megtehette volna, hogy odalép hozzá, és megkérdezi, hogy zenélhetnek-e ketten. Khrys valószínűleg nem utasította volna el. Lehet, hogy nem ő a legtisztességesebb lény Lanawin egész területén, de ha zenéről van szó, akkor semmi sem számít.
Hamarosan Khrys lezárja játékát. Először csak magára hagyja az egyik szólamot, amit épp a legmélyebb húron játszik, végül egyre több hosszan tartott hangot penget. A legutolsó hangot már csak addig tartja, amíg még rezeg a húr, és aztán lefekteti az ölébe a hangszert. Azon kezd gondolkozni, hogy miként is kéne előcsalogatni rejtekéből az idegent. Ezalatt előveszi táskájából a frissen szerzett festékek egyikét, egy lapot és a pennáját, hogy ezzel is készenlétbe helyezze magát, ha a továbbiakban beszélgetésre kerülne a sor. Végezetül ültő helyében kiegyenesedik, és széles mozdulattal - hogy biztosan meglássa bárki, aki a homályban bujkál - invitáló mozdulatot tesz. Mintha csak azt mondaná, hogy gyere elő, idegen, bárhol is vagy.*
*Ha a templom fényviszonyai engednék, hogy bárki lássa Khrys arcát, amíg játszik, azt vehetné észre, hogy a félvér igencsak bele van merülve a zenélésbe. Mindig kikapcsolódással tölti el, ha kezében tarthatja hangszerét. Ám ez egyáltalán nem jelenti, hogy ébersége egy pillanatra is lankadna. Jól lehet, egy szakrális helyen van, de mégsem lehet teljesen biztos abban, hogy itt nem történhetnek ellene irányuló incidensek. Szemét csupán félig hunyja be, és szempillái alól figyeli a templomi történéseket, már amennyire a gyér világítás és a kintről beszűrődő csekélyke fény engedi.
Hogy ne legyen túlságosan egyhangú a dallam, egy afféle zárlatot játszik, majd ezúttal a mélyebb húrokon folytatja a zenélést. Hasonlóan az előzőhöz most is két szólamban penget, és ezek a szólamok mintegy egymásnak felelgetnek. Továbbra is csak az előbbi öt hangot használja, de ez alkalommal már gyakrabban mozognak együtt is a szólamok.
Amint így magányába burkolózva önfeledten zenél, valahonnan a homályból egy hang csendül fel. Valaki vele együtt kezd lanton játszani, és ráadásul figyelembe is veszi mindazt, amit Khrys penget. Mindössze sejteni véli a hang forrásának az irányát. Szemét kinyitja, úgy próbál rátalálni az ismeretlen társra. Közben egy pillanatra sem hagyja abba a dallamot, ámbátor ujjai most inkább szinte gépiesen mozognak, mintsem a tudatosság miatt. Sok mindenre számított, ami a hangoskodására vonatkozó reakciókat illeti: egy csuhás udvarias kitessékelésére, egy marcona fickó durva megjegyzéseire, tömegverekedésre, netán magára a helyi őrségre, akik mind azt akarhatták volna, hogy fáradjon ki a templomból a kétszólamú, öt hangból álló zenéjével egyetemben. Ehhez képest egy idegen alkalmazkodva az eddigi zenéhez Khryshez csatlakozik. Az egyetlen dolog, amit a félvér nem ért, hogy a másik ezt miért rejtőzködve teszi. Megtehette volna, hogy odalép hozzá, és megkérdezi, hogy zenélhetnek-e ketten. Khrys valószínűleg nem utasította volna el. Lehet, hogy nem ő a legtisztességesebb lény Lanawin egész területén, de ha zenéről van szó, akkor semmi sem számít.
Hamarosan Khrys lezárja játékát. Először csak magára hagyja az egyik szólamot, amit épp a legmélyebb húron játszik, végül egyre több hosszan tartott hangot penget. A legutolsó hangot már csak addig tartja, amíg még rezeg a húr, és aztán lefekteti az ölébe a hangszert. Azon kezd gondolkozni, hogy miként is kéne előcsalogatni rejtekéből az idegent. Ezalatt előveszi táskájából a frissen szerzett festékek egyikét, egy lapot és a pennáját, hogy ezzel is készenlétbe helyezze magát, ha a továbbiakban beszélgetésre kerülne a sor. Végezetül ültő helyében kiegyenesedik, és széles mozdulattal - hogy biztosan meglássa bárki, aki a homályban bujkál - invitáló mozdulatot tesz. Mintha csak azt mondaná, hogy gyere elő, idegen, bárhol is vagy.*
3757. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-02-27 11:08:39
Üzenet elküldve: 2023-02-27 11:08:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Templomi rendbontás//
* A templom kertjében ejtőzik, hosszan elnyúlva egy padon, a köpönyegébe burkolózva. Mindig is szeretett idejárni, bár nagyon ráférne egy kis tavasz a növényekre, túl kevés a zöld. A nap is erőlködve próbál áttörni a felhők közül, kevés sikerrel. A lány azzal szórakoztatja magát, hogy a fagyos leheletéből próbál meg karikát, sárkánytüzet, mindenféle formát képezni.
A fülét egyszer csak különös dallam üti meg. Felül, hallgatózik. *
~ Nem hasonlít a megszokott kórista énekekre. ~
* A vallásos dalok egyhangúsága mindig is untatta. Kíváncsisága egyre csak erősödik, így feltápászkodik és a templom ajtajához somfordál. Arcát a hideg kőhöz simítva, nagy merészen fél arcát láthatóvá teszi és bekukucskál. Nem egy papnőt, vagy Eeyr bármelyik másik követőjét látja ott zenélni, de nem ám. Egy nála talán valamivel idősebb lány muzsikál. Méghozzá roppant hozzáértőn, állapítja meg magában, egy kis időnyi fülelést követően. Észre sem veszi, de a talpával már dobogja is a ritmust.
Halkan besurran és megbújik a félhomályban, hátát a falnak vetve. A sötétben vigyorogva előkapja a saját hangszerét és még néhány pillanatig tanulmányozza a dallamot, majd bátortalanul megpendíti a húrokat, kialakítva egy sajátságos harmadik szólamot, ami illeszkedik a lányéhoz. *
* A templom kertjében ejtőzik, hosszan elnyúlva egy padon, a köpönyegébe burkolózva. Mindig is szeretett idejárni, bár nagyon ráférne egy kis tavasz a növényekre, túl kevés a zöld. A nap is erőlködve próbál áttörni a felhők közül, kevés sikerrel. A lány azzal szórakoztatja magát, hogy a fagyos leheletéből próbál meg karikát, sárkánytüzet, mindenféle formát képezni.
A fülét egyszer csak különös dallam üti meg. Felül, hallgatózik. *
~ Nem hasonlít a megszokott kórista énekekre. ~
* A vallásos dalok egyhangúsága mindig is untatta. Kíváncsisága egyre csak erősödik, így feltápászkodik és a templom ajtajához somfordál. Arcát a hideg kőhöz simítva, nagy merészen fél arcát láthatóvá teszi és bekukucskál. Nem egy papnőt, vagy Eeyr bármelyik másik követőjét látja ott zenélni, de nem ám. Egy nála talán valamivel idősebb lány muzsikál. Méghozzá roppant hozzáértőn, állapítja meg magában, egy kis időnyi fülelést követően. Észre sem veszi, de a talpával már dobogja is a ritmust.
Halkan besurran és megbújik a félhomályban, hátát a falnak vetve. A sötétben vigyorogva előkapja a saját hangszerét és még néhány pillanatig tanulmányozza a dallamot, majd bátortalanul megpendíti a húrokat, kialakítva egy sajátságos harmadik szólamot, ami illeszkedik a lányéhoz. *
3756. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-02-24 21:11:02
Üzenet elküldve: 2023-02-24 21:11:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Templomi rendbontás//
//Nyílt//
*Miután a piacon végez ottani teendőivel, egyet gondolva a templom felé veszi az irányt. Tulajdonképpen maga sem tudja, miért. Meglehetősen ritkán fordul elő, hogy ide téved, elvégre nem hisz Eeyrben. Jól lehet, más istenség tanait sem követi. Ezen szokásán természetesen ezúttal sem kíván változtatni. Nincs az a pénz, amiért ő bármiféle vallás mellett elkötelezné magát. Egyetlen motivációja csupán, ami miatt a templomba vezet további útja, hogy zavart keltsen. Úgy gondolkodik, hogy valószínűleg sokan lehetnek ott, így talán alkalma nyílhat ilyen-olyan ügyek lebonyolítására.
A fa ajtón belépve rögtön megcsapja arcát a benti hűvös levegő. Meg kell hagyni persze, hogy kint sincs valami nagy meleg, de a hideg időjárás a templom belsejében még erősebbnek tűnik. A homályos fényviszonyok ideális körülményeket nyújtanak bármihez, amit esetlegesen rejtegetni kellene. Az egyik hátsó padban telepszik le, majd hátáról leakasztja hangszerét. A bőr tokból egy faragásokkal díszített lant kerül elő. A hangszert a nyakába akasztva nekilát a húrok behangolásához. Közben kíváncsi tekintettel fordul körbe, bár azért azt nem árt megjegyezni, hogy távolról sem érdekli senkinek a véleménye, főként, ha bárki is helyteleníti cselekedetét. Miután végez, először csak egyszólamú dallamot kezd pengetni, melynek a hangjai valamiféle búskomor hangulatot hordoznak magukban. Első hallásra talán furcsa vagy szokatlan lehet a fülnek a dallam hangzásvilága. Csupán öt hangot használ a játéka során. Idővel ezt az egy szólamot egy másikkal bővíti ki. A dallam továbbra is csak öt hangból áll, melyek rögtönzött módon követik egymást. Viszont a két szólam mintegy egymásnak felelget: Khrys először mindig a legmagasabb húron játszik, majd néhány hang után az egyel mélyebb húrra vált, ott folytatja. Egyszer-egyszer pár hang erejéig a két szólam együtt mozog, egyébként egymástól függetlennek tűnhet, de mégis összeköti őket az öt hang és a dallam szövése.*
//Nyílt//
*Miután a piacon végez ottani teendőivel, egyet gondolva a templom felé veszi az irányt. Tulajdonképpen maga sem tudja, miért. Meglehetősen ritkán fordul elő, hogy ide téved, elvégre nem hisz Eeyrben. Jól lehet, más istenség tanait sem követi. Ezen szokásán természetesen ezúttal sem kíván változtatni. Nincs az a pénz, amiért ő bármiféle vallás mellett elkötelezné magát. Egyetlen motivációja csupán, ami miatt a templomba vezet további útja, hogy zavart keltsen. Úgy gondolkodik, hogy valószínűleg sokan lehetnek ott, így talán alkalma nyílhat ilyen-olyan ügyek lebonyolítására.
A fa ajtón belépve rögtön megcsapja arcát a benti hűvös levegő. Meg kell hagyni persze, hogy kint sincs valami nagy meleg, de a hideg időjárás a templom belsejében még erősebbnek tűnik. A homályos fényviszonyok ideális körülményeket nyújtanak bármihez, amit esetlegesen rejtegetni kellene. Az egyik hátsó padban telepszik le, majd hátáról leakasztja hangszerét. A bőr tokból egy faragásokkal díszített lant kerül elő. A hangszert a nyakába akasztva nekilát a húrok behangolásához. Közben kíváncsi tekintettel fordul körbe, bár azért azt nem árt megjegyezni, hogy távolról sem érdekli senkinek a véleménye, főként, ha bárki is helyteleníti cselekedetét. Miután végez, először csak egyszólamú dallamot kezd pengetni, melynek a hangjai valamiféle búskomor hangulatot hordoznak magukban. Első hallásra talán furcsa vagy szokatlan lehet a fülnek a dallam hangzásvilága. Csupán öt hangot használ a játéka során. Idővel ezt az egy szólamot egy másikkal bővíti ki. A dallam továbbra is csak öt hangból áll, melyek rögtönzött módon követik egymást. Viszont a két szólam mintegy egymásnak felelget: Khrys először mindig a legmagasabb húron játszik, majd néhány hang után az egyel mélyebb húrra vált, ott folytatja. Egyszer-egyszer pár hang erejéig a két szólam együtt mozog, egyébként egymástól függetlennek tűnhet, de mégis összeköti őket az öt hang és a dallam szövése.*
3755. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-02-11 13:32:30
Üzenet elküldve: 2023-02-11 13:32:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A ránk hagyott mágia//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A férfi mintha szánt szándékkal akarná bosszantani. A történtek ellenére még vidámnak is látja, ami kérdéseket vet fel benne a férfi elmeállapotával kapcsolatban. Hihetetlen számára, hogy milyen könnyedén fogja fel a történteket. Nem látta, hogy miképpen hagyta el a Templomot, hisz ő volt az első aki meghátrált. Lehetséges, hogy csak most játssza a fejét, hogy keménynek tűnjön, habár kinézi a férfiból azt is, hogy tényleg élvezte. A fenyegető fellépése sem ijeszt meg a másikat. Mintha még ez is csak feldobná. Ahogy elkezd beszélni reménykedik valami bő magyarázatban, de végül ez elmarad. A kérdésre nem ad konkrét választ, így kíváncsisága nem lett kielégítve. Dühe most nem is inkább a Templomban történtek miatt kezd benne nőni, hanem a válaszok hiányában. A másik is fenyegetőzik vagy legalább is neki úgy esett le, de végül is ő kezdte az egészet. Ennek ellenére nincs megijedve a mágustól. Nem biztos, hogy tudja, hogy mire tudná használni amit az előbb megszerzett.*
-Ó, tényleg? Azt hiszed ez megijeszt?
*Ökleit már nem fogják a férfi arcát érni, de abban biztos, hogy még egyszer, majd lesz alkalma bepótolni ezt az ütést.*
-Szerintem, te magad sem tudod, hogy mire képes az amit kinyertél.
*Nem feltétlen jó ötlet egy olyan embert ingerelni, aki nagy jókedvvel jön ki az előző szituációból.*
-A nevem Zhakriyu Gashhagud.
*Mutatkozik be kelletlenül, de végül is a másik is megtette ugyanezt. Szavaiból tisztán hallható, hogy nem kedveli Lionaelt, de jelenleg nincs sok más esélye. A másikkal együtt most már sorstársak lettek, habár ettől még nem lesznek összenőve és nem jelenti azt, hogy feltétel nélkül kell kedvelnie.*
-Én magam is mágus szerűség lennék, habár igen képzetlen. Éppen ezért jöttem erre a helyre.
*Mutat a Templom irányába.*
-Szerettem volna megtudni néhány dolgot a mágiáról, de ahogy látom ez az esély már nem áll fent. Hála szerény személyednek.
*Most újra kedve lenne megütni a másikat, de ezt is majd későbbre tartogatja. Haragja lassan csillapodik és inkább csalódottság veszi át a helyét. Az esélyeit tekintve ez volt a legjobb hely, hogy mágiát tanulhasson, de most ez már nem áll fent.*
-Tehát az már tiszta, hogy itt semmit nem fogok megtudni a mágiáról és ha fogadni mernék te magad sem vagy mestere neki.
*Ezt persze nem tudhatja. Csak találgat.*
-Viszont azok alapján amiket láttam nyilvánvalóan többet tudsz mint én. Biztos van még valaki aki taníthat a mágiáról, nem?
*Nagyon reméli, hogy Lionael ismer valakit aki taníthatja őt mágiára vagy ha mást nem is hallott valakiről. Most még a legkisebb információnak is örülne.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A férfi mintha szánt szándékkal akarná bosszantani. A történtek ellenére még vidámnak is látja, ami kérdéseket vet fel benne a férfi elmeállapotával kapcsolatban. Hihetetlen számára, hogy milyen könnyedén fogja fel a történteket. Nem látta, hogy miképpen hagyta el a Templomot, hisz ő volt az első aki meghátrált. Lehetséges, hogy csak most játssza a fejét, hogy keménynek tűnjön, habár kinézi a férfiból azt is, hogy tényleg élvezte. A fenyegető fellépése sem ijeszt meg a másikat. Mintha még ez is csak feldobná. Ahogy elkezd beszélni reménykedik valami bő magyarázatban, de végül ez elmarad. A kérdésre nem ad konkrét választ, így kíváncsisága nem lett kielégítve. Dühe most nem is inkább a Templomban történtek miatt kezd benne nőni, hanem a válaszok hiányában. A másik is fenyegetőzik vagy legalább is neki úgy esett le, de végül is ő kezdte az egészet. Ennek ellenére nincs megijedve a mágustól. Nem biztos, hogy tudja, hogy mire tudná használni amit az előbb megszerzett.*
-Ó, tényleg? Azt hiszed ez megijeszt?
*Ökleit már nem fogják a férfi arcát érni, de abban biztos, hogy még egyszer, majd lesz alkalma bepótolni ezt az ütést.*
-Szerintem, te magad sem tudod, hogy mire képes az amit kinyertél.
*Nem feltétlen jó ötlet egy olyan embert ingerelni, aki nagy jókedvvel jön ki az előző szituációból.*
-A nevem Zhakriyu Gashhagud.
*Mutatkozik be kelletlenül, de végül is a másik is megtette ugyanezt. Szavaiból tisztán hallható, hogy nem kedveli Lionaelt, de jelenleg nincs sok más esélye. A másikkal együtt most már sorstársak lettek, habár ettől még nem lesznek összenőve és nem jelenti azt, hogy feltétel nélkül kell kedvelnie.*
-Én magam is mágus szerűség lennék, habár igen képzetlen. Éppen ezért jöttem erre a helyre.
*Mutat a Templom irányába.*
-Szerettem volna megtudni néhány dolgot a mágiáról, de ahogy látom ez az esély már nem áll fent. Hála szerény személyednek.
*Most újra kedve lenne megütni a másikat, de ezt is majd későbbre tartogatja. Haragja lassan csillapodik és inkább csalódottság veszi át a helyét. Az esélyeit tekintve ez volt a legjobb hely, hogy mágiát tanulhasson, de most ez már nem áll fent.*
-Tehát az már tiszta, hogy itt semmit nem fogok megtudni a mágiáról és ha fogadni mernék te magad sem vagy mestere neki.
*Ezt persze nem tudhatja. Csak találgat.*
-Viszont azok alapján amiket láttam nyilvánvalóan többet tudsz mint én. Biztos van még valaki aki taníthat a mágiáról, nem?
*Nagyon reméli, hogy Lionael ismer valakit aki taníthatja őt mágiára vagy ha mást nem is hallott valakiről. Most még a legkisebb információnak is örülne.*
3754. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-02-10 10:37:09
Üzenet elküldve: 2023-02-10 10:37:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A ránk hagyott mágia//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Ha Lionael tudná milyen dühös is rá a kint váró férfi talán még jobban elhúzná az időt. Kényelmesen, komótosan ballagna. Sőt! Sokkal inkább még meg is rázná minden lépésnél a fenekét, akár egy szórakozott örömlány a fizetése napján. Azonban most csak nagy vigyorral és ordítva köszönti a másikat, a csípője egyelőre még nem ring, de hát sohasem lehet tudni mit hoz a sors. Ha eléggé felidegesíti a névtelent még bármi lehet. Látszólag már így is fortyong az a férfi, gyermek módjára ütlegeli kezeit. ~A férfiak annyira szórakoztató lények~ gondolja magában mintha ő nem is volna az, pedig aztán nagyon is férfi. Legutóbb, aki ezt megkérdőjelezte... Nos, abba beleszeretett szóval az átkok szórására rendkívüli módon képes. Meg most már kisebb földrengésekre is, ami még mindig elképesztő! Még, ha unalmassá is válna a másik férfi látványa a kedve egy ideig egészen biztosan nem lohad le. Nagyon durván jót szórakozik az egészen. Ráadásul tele van most undorítóan nagy mennyiségű önszeretettel és annál is több elégedettséggel. Szóval hogy még kiabálnak is vele? Ez élete egyik legjobb napja! Viszont ez egy fordulópont az életében, úgyhogy mégsem mutatkozhat be bárhogy. Kicsit lecsitulnak a gondolatai, akár a tenger lágyan hullámzanak. Végre látni a napot, érezni az ember bőrén a meleg sugarait. Feltölti a lelket. És felteszi a kérdést: ~Ki is vagyok most én?~ *
- Mágus vagyok, Lionael Arpbil. És egynap az egész város ismerni fogja a nevemet. Az oltárból kinyertem valamit, ami még hatalmasabbá teszi majd a mágiámat. Nem érdemes velem ujját húzni *vigyorogva biccent az ökölbe zárt kezek felé*
- A végén még túl boldoggá tenne. *Drámaian hátradobja a haját.*
- De sokkal izgalmasabb tudni, hogy ki üldöz engem, ilyen megszállottsággal, úgyhogy drágám itt az ideje, hogy te beszélj! *Veregeti meg gyengéden a másik férfi kezét, már ha az be nem ver neki előtte egyet*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Ha Lionael tudná milyen dühös is rá a kint váró férfi talán még jobban elhúzná az időt. Kényelmesen, komótosan ballagna. Sőt! Sokkal inkább még meg is rázná minden lépésnél a fenekét, akár egy szórakozott örömlány a fizetése napján. Azonban most csak nagy vigyorral és ordítva köszönti a másikat, a csípője egyelőre még nem ring, de hát sohasem lehet tudni mit hoz a sors. Ha eléggé felidegesíti a névtelent még bármi lehet. Látszólag már így is fortyong az a férfi, gyermek módjára ütlegeli kezeit. ~A férfiak annyira szórakoztató lények~ gondolja magában mintha ő nem is volna az, pedig aztán nagyon is férfi. Legutóbb, aki ezt megkérdőjelezte... Nos, abba beleszeretett szóval az átkok szórására rendkívüli módon képes. Meg most már kisebb földrengésekre is, ami még mindig elképesztő! Még, ha unalmassá is válna a másik férfi látványa a kedve egy ideig egészen biztosan nem lohad le. Nagyon durván jót szórakozik az egészen. Ráadásul tele van most undorítóan nagy mennyiségű önszeretettel és annál is több elégedettséggel. Szóval hogy még kiabálnak is vele? Ez élete egyik legjobb napja! Viszont ez egy fordulópont az életében, úgyhogy mégsem mutatkozhat be bárhogy. Kicsit lecsitulnak a gondolatai, akár a tenger lágyan hullámzanak. Végre látni a napot, érezni az ember bőrén a meleg sugarait. Feltölti a lelket. És felteszi a kérdést: ~Ki is vagyok most én?~ *
- Mágus vagyok, Lionael Arpbil. És egynap az egész város ismerni fogja a nevemet. Az oltárból kinyertem valamit, ami még hatalmasabbá teszi majd a mágiámat. Nem érdemes velem ujját húzni *vigyorogva biccent az ökölbe zárt kezek felé*
- A végén még túl boldoggá tenne. *Drámaian hátradobja a haját.*
- De sokkal izgalmasabb tudni, hogy ki üldöz engem, ilyen megszállottsággal, úgyhogy drágám itt az ideje, hogy te beszélj! *Veregeti meg gyengéden a másik férfi kezét, már ha az be nem ver neki előtte egyet*
3753. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-02-01 11:31:45
Üzenet elküldve: 2023-02-01 11:31:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Scruge//
* Töprengve bólint az öreg szavaira. Bár ő maga ritkán teszi ki a lábát a Templomból, látta a Romváros ijesztő arcát. Persze, tisztes távolságból. *
- Őőő. Nem, elhunyt szegény sok évvel ezelőtt.
* Arcán átsuhan a szomorúság, de csak egy villanásnyi időre. *
- Kisgyermekként adtak oda Eeyrnek, engem és a testvéremet. Nem is ismerek más életet.
* Miután visszafogja lépteit, már együtt tud haladni Scruge lépteivel. Félig-meddig el is szégyelli magát, hogy nem gondolt arra, talán nehézséget okoz a lépcső a másiknak. Szép lassan leérnek a Könyvtárba. Megpaskolja az írnok kézfejét és kezével int a polcok sokasága felé. *
- Igazán nincs mit. Bezárni? Látja, erre nem is gondoltam. Szerintem mindig van itt valaki.
* Elgondolkozva csücsörít. *
- Talán a napnyugtai szertartás után már nem kellene itt lennie... Egyébként is hátborzongató sötétben a Könyvtár.
* Legalább is ő mindig fél egy kicsit, ha olyan kései órán kell visszahoznia a könyveket. Főleg ha egyedül van. Olyan érzése van mintha lesne rá valami a polcok közül. *
* Töprengve bólint az öreg szavaira. Bár ő maga ritkán teszi ki a lábát a Templomból, látta a Romváros ijesztő arcát. Persze, tisztes távolságból. *
- Őőő. Nem, elhunyt szegény sok évvel ezelőtt.
* Arcán átsuhan a szomorúság, de csak egy villanásnyi időre. *
- Kisgyermekként adtak oda Eeyrnek, engem és a testvéremet. Nem is ismerek más életet.
* Miután visszafogja lépteit, már együtt tud haladni Scruge lépteivel. Félig-meddig el is szégyelli magát, hogy nem gondolt arra, talán nehézséget okoz a lépcső a másiknak. Szép lassan leérnek a Könyvtárba. Megpaskolja az írnok kézfejét és kezével int a polcok sokasága felé. *
- Igazán nincs mit. Bezárni? Látja, erre nem is gondoltam. Szerintem mindig van itt valaki.
* Elgondolkozva csücsörít. *
- Talán a napnyugtai szertartás után már nem kellene itt lennie... Egyébként is hátborzongató sötétben a Könyvtár.
* Legalább is ő mindig fél egy kicsit, ha olyan kései órán kell visszahoznia a könyveket. Főleg ha egyedül van. Olyan érzése van mintha lesne rá valami a polcok közül. *
3752. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-01-28 17:36:43
Üzenet elküldve: 2023-01-28 17:36:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A ránk hagyott mágia//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Kétségek között várja kint a másik férfit. Nem tudja mit kérdezzen, és hogy mit csináljon. A pap szavaiból azt veszi ki, hogy ez a kis jel jobb ha nem lát napvilágot. Düh, harag, értetlenség kavarog benne, amit viszont egy furcsa kíváncsiság 'édesít' meg.
~Mi történhetett és vajon miért csinálhatta amit csinált? De pontosan mit is tett? Ha szerezett valamit azt vajon mire tudja használni?~
Abban biztos, hogy az idegen nem csak azért tette, hogy felbosszantson néhány papot.*
-Ha végre kijön én nem tudom mit csinálok vele. Előbb jól behúzok neki, hogy a fal adná neki a másikat, ha lenne erre az.
*Néz körül, de az egyetlen épület erre az a Templom és most, hogy nincs nagy kegyben nem kockáztat, nagy ívben elkerüli az épületet.*
-Ezért valaki meg fog fizetni. Valaki azt nem tudom ki és nem tudom mikor.
*Elönti a düh. Más hibájáért olyanokat hibáztatni, akik nem csináltak semmit igazságtalanságnak tartja. Eeyr papjaitól többet várt volna erre bármiféle mérlegelés nélkül büntetnek. A mágiában mutatott tehetsége miatt jött ide, reménykedve hogy Eeyr követőitől tanulhat, de ezek után erre már nincs sok esélye és kedve sem. Sok ajtó bezárult most előtte, de jó pár ki is nyílt. Az új esélyek kavargó érzéseket hagynak benne és sok mindent meg kell most emésztenie és jó pár dolgot át kell gondolnia, hogy mit is kezdjen magával. De jelenleg a férfi a legelső megoldandó döntése.
Fel alá járkál a Templom előtt. Jó időbe bele telik még a bűnös elhagyja azt. Már belegondolt abba is, hogy a férfi nem hallgat a papokra és szembe száll velük. A katonák akik jelen vannak azok biztos el is intézték volna és annak a hangját is hallotta volna, de mivel ez nem történt meg még feltételezi, hogy életben van. Végül megpillantja a Templomot elhagyó fickót. Az előző érzelmei már-már el is tűntek, de ahogy megpillantja a férfit újra a felszínre törnek. Türelmetlenül várja, hogy végre a közelébe érjen. Az öklét a tenyerébe csapkodja, hogy az idegen lássa, hogy nincs jó kedvében, de még nem fajul tettlegességig semmi.*
-Ó, tehát kíváncsiak vagyunk? Mi lenne ha inkább te mutatkoznál be és azt is elmondhatnád, hogy mégis mi a rohadt élet történt bent? Mire volt jó ez az egész, ha?
*Hangjában érezhető a harag, viszont a második kérdésre titkon tényleg kíváncsi.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Kétségek között várja kint a másik férfit. Nem tudja mit kérdezzen, és hogy mit csináljon. A pap szavaiból azt veszi ki, hogy ez a kis jel jobb ha nem lát napvilágot. Düh, harag, értetlenség kavarog benne, amit viszont egy furcsa kíváncsiság 'édesít' meg.
~Mi történhetett és vajon miért csinálhatta amit csinált? De pontosan mit is tett? Ha szerezett valamit azt vajon mire tudja használni?~
Abban biztos, hogy az idegen nem csak azért tette, hogy felbosszantson néhány papot.*
-Ha végre kijön én nem tudom mit csinálok vele. Előbb jól behúzok neki, hogy a fal adná neki a másikat, ha lenne erre az.
*Néz körül, de az egyetlen épület erre az a Templom és most, hogy nincs nagy kegyben nem kockáztat, nagy ívben elkerüli az épületet.*
-Ezért valaki meg fog fizetni. Valaki azt nem tudom ki és nem tudom mikor.
*Elönti a düh. Más hibájáért olyanokat hibáztatni, akik nem csináltak semmit igazságtalanságnak tartja. Eeyr papjaitól többet várt volna erre bármiféle mérlegelés nélkül büntetnek. A mágiában mutatott tehetsége miatt jött ide, reménykedve hogy Eeyr követőitől tanulhat, de ezek után erre már nincs sok esélye és kedve sem. Sok ajtó bezárult most előtte, de jó pár ki is nyílt. Az új esélyek kavargó érzéseket hagynak benne és sok mindent meg kell most emésztenie és jó pár dolgot át kell gondolnia, hogy mit is kezdjen magával. De jelenleg a férfi a legelső megoldandó döntése.
Fel alá járkál a Templom előtt. Jó időbe bele telik még a bűnös elhagyja azt. Már belegondolt abba is, hogy a férfi nem hallgat a papokra és szembe száll velük. A katonák akik jelen vannak azok biztos el is intézték volna és annak a hangját is hallotta volna, de mivel ez nem történt meg még feltételezi, hogy életben van. Végül megpillantja a Templomot elhagyó fickót. Az előző érzelmei már-már el is tűntek, de ahogy megpillantja a férfit újra a felszínre törnek. Türelmetlenül várja, hogy végre a közelébe érjen. Az öklét a tenyerébe csapkodja, hogy az idegen lássa, hogy nincs jó kedvében, de még nem fajul tettlegességig semmi.*
-Ó, tehát kíváncsiak vagyunk? Mi lenne ha inkább te mutatkoznál be és azt is elmondhatnád, hogy mégis mi a rohadt élet történt bent? Mire volt jó ez az egész, ha?
*Hangjában érezhető a harag, viszont a második kérdésre titkon tényleg kíváncsi.*
3751. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-01-28 11:24:32
Üzenet elküldve: 2023-01-28 11:24:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Esstah//
*Furának tarja, hogy mennyire örülnek a készülő könyvének. Úgy látszik rosszul ítélte meg a borítója alapján és valóban nagy tisztelője a lány a könyveknek.*
- Talán azért nem foglalták még írásba a történteket, mert kevesen tudnak olvasni és még mindig magán hordozza a város azokat a sebeket, amiket még meg kell gyógyítani.
*Ha tisztában lenne a hitfelekezet szokásaival, akkor furcsálná a helyzetet.*
- Édesanyja is itt található a templomban?
*Szó nélkül hagyja, hogy előre száguldjon kísérője a lépcsőkön, nem probléma, amíg egyirányúan kanyarognak. Nagyon otthon érzi magát az elf, mondjuk valóban ez az otthona.*
- Óvatosan a lépcsőkön!
*Kiabál utána, amit a folyosó visszahangja továbbít. Maga kimért tempójában halad csak előre. Szintén csak mosolyogni tud, ahogy sietnek vissza a hátramaradt öregért. Ez az önfeledtség olyan gyermeki, hogy nem tudna másképp tenni.*
- Maga most nem megy sehova! *Elkapja a lány karját.* Kezd meggyűlni a bajom a szintekkel. Kell nekem egy kar, amibe balakapaszkodhatok.
*Ha ennyire képes elengedni magát a társaságában, akkor nem lehet probléma, ha a segítségét kérik. Elérnek a könyvtárba, ahol elengedi a lányt.*
- Köszönöm szépen a kedves segítségét! Innentől már egyedül is boldogulok. A könyvtár hánykor szokott bezárni?
*Teszi fel utolsó kérdését, ezzel a maga dolgára engedve Esstáht, ő pedig elmélyülhet a könyvek tengerében.*
*Furának tarja, hogy mennyire örülnek a készülő könyvének. Úgy látszik rosszul ítélte meg a borítója alapján és valóban nagy tisztelője a lány a könyveknek.*
- Talán azért nem foglalták még írásba a történteket, mert kevesen tudnak olvasni és még mindig magán hordozza a város azokat a sebeket, amiket még meg kell gyógyítani.
*Ha tisztában lenne a hitfelekezet szokásaival, akkor furcsálná a helyzetet.*
- Édesanyja is itt található a templomban?
*Szó nélkül hagyja, hogy előre száguldjon kísérője a lépcsőkön, nem probléma, amíg egyirányúan kanyarognak. Nagyon otthon érzi magát az elf, mondjuk valóban ez az otthona.*
- Óvatosan a lépcsőkön!
*Kiabál utána, amit a folyosó visszahangja továbbít. Maga kimért tempójában halad csak előre. Szintén csak mosolyogni tud, ahogy sietnek vissza a hátramaradt öregért. Ez az önfeledtség olyan gyermeki, hogy nem tudna másképp tenni.*
- Maga most nem megy sehova! *Elkapja a lány karját.* Kezd meggyűlni a bajom a szintekkel. Kell nekem egy kar, amibe balakapaszkodhatok.
*Ha ennyire képes elengedni magát a társaságában, akkor nem lehet probléma, ha a segítségét kérik. Elérnek a könyvtárba, ahol elengedi a lányt.*
- Köszönöm szépen a kedves segítségét! Innentől már egyedül is boldogulok. A könyvtár hánykor szokott bezárni?
*Teszi fel utolsó kérdését, ezzel a maga dolgára engedve Esstáht, ő pedig elmélyülhet a könyvek tengerében.*
3750. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-01-27 20:21:08
Üzenet elküldve: 2023-01-27 20:21:08
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A ránk hagyott mágia//
//Mesélői beavatkozás zárás//
*Bölcs, vagy saját gondolatok, nyílvesszők és gondterhelt tekintetek keresztüzében. Eeyr nem nyilatkozik meg most sem, talán elegednőnek tartja az őrzőpk munkáját és büntetését. A templom sem mozdul, fényéhez kétség nem fér, az utóbbi hajszálrepedések eltüntetésében persze lesz még bőven munka.
Lionael szavaira nem érkezik bólintás, vagy válasz, ám útját a számszeríjak követik némán és fenyegetőn, csupán a bőrvértek nyikorgó hangja zajong oda nem illő módon. A templom ajtaja könnyen nyílt és könnyen zárul is, bár a szerzett kegy valóban értékes, érdemes vigyázni rá, kérdés, hogy megérte-e a munkát? Ezt már Lionael kell, hogy eldöntse, azonban egy biztos. A magabiztos ember egyszer még sokra viheti, függetlenül az első félrement lépéstől, ami nem is biztos, hogy önkéntelen, vagy egyáltalán félrement volt. Ez majd elválik. Eeyr papjai körében nevük híre tovaszáll, mint a tavaszi szellő, a fanatikusok szemében arcuk formája talán soha nem felejtődik. Persze mindig van remény és mindig van másik út is. Csak meg kell találni.
Lionael Arpbil a továbbiakban sértetlenül hagyhatja el a templom területét, s folytathatja életét, egyelőre további beavatkozás nélkül.*
//Mesélői beavatkozás zárás//
*Bölcs, vagy saját gondolatok, nyílvesszők és gondterhelt tekintetek keresztüzében. Eeyr nem nyilatkozik meg most sem, talán elegednőnek tartja az őrzőpk munkáját és büntetését. A templom sem mozdul, fényéhez kétség nem fér, az utóbbi hajszálrepedések eltüntetésében persze lesz még bőven munka.
Lionael szavaira nem érkezik bólintás, vagy válasz, ám útját a számszeríjak követik némán és fenyegetőn, csupán a bőrvértek nyikorgó hangja zajong oda nem illő módon. A templom ajtaja könnyen nyílt és könnyen zárul is, bár a szerzett kegy valóban értékes, érdemes vigyázni rá, kérdés, hogy megérte-e a munkát? Ezt már Lionael kell, hogy eldöntse, azonban egy biztos. A magabiztos ember egyszer még sokra viheti, függetlenül az első félrement lépéstől, ami nem is biztos, hogy önkéntelen, vagy egyáltalán félrement volt. Ez majd elválik. Eeyr papjai körében nevük híre tovaszáll, mint a tavaszi szellő, a fanatikusok szemében arcuk formája talán soha nem felejtődik. Persze mindig van remény és mindig van másik út is. Csak meg kell találni.
Lionael Arpbil a továbbiakban sértetlenül hagyhatja el a templom területét, s folytathatja életét, egyelőre további beavatkozás nélkül.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3750-3769