Arthenior - Templom
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Ezen a helyszínen lehetőséged van olvasni! Kattints ide, hogy olvashass!


Ezen a helyszínen lehetőséged van varázsolni tanulni! Kattints ide, hogy tanulhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 180 (3581. - 3595. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:

3595. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-09-28 11:01:21
 ÚJ
>Darenn Soreyl avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 362
OOC üzenetek: 129

Játékstílus: Vakmerő

*Mielőtt a Kaszárnyába menne, még valamit meg kell tennie. Istenei előtt is meggyónni bűneit. Vélt, vagy valósat mindegy. Furcsa dolog ez számára. Mert talán ha első imája lesz ez. Belép a templomba. Illedelmesen biccent annak aki arra jár, aki meg rá is köszön, annak kedves mély hangján válaszol. Egészen az oltárig megy. Gyertyák, és néhány öregasszony töltik meg a teret. Egyesek magukban imádkoznak Eeyrhez, mások az orruk alatt motyogva. Soreyl füléhez, csak egy gyenge hang jut el egy közeli asszonytól. Öregebb lehet mint azt el tudnánk képzelni. Az ilyenekre mondják, hogy talán husszúéletűek dajkája volt, és kitanulta a trükköket. Nem tud minden szót kivenni a beszédéből, de a ráncos ajkak folyton mozognak. Valamit a fiáról beszélhet. Talán harcos. Az istenét kéri, hogy védje meg ameddig távol van otthonától. A lovag megnyugtatná, hogy Eeyr bizony vigyáz híveire. Hiszen ők is kijutottak. Mind. Épségben.*
~Még akkor is, ha megkérdőjelezted egyáltalán a létezését.~
*Vág közbe Perchi. Igaza is van. A lovag a bányák mélyén, tényleg elkezdett kételkedni benne, hogy ilyenek megeshetnek úgy hogy istenek vigyáznak rájuk. Ez is fent van a meggyónási listán. Néma imába kezd a lovag. Nem zavarja meg senki. Magába sem mond semmit. Nem szól urához. Egyikhez sem. Csak csukott szemmel magába olvasztja a hely szentségét. A hit ajándék. Egyeseknek átok. Mindenesetre a lovag érez valami különlegeset a folyamat alatt.*


3594. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-09-20 18:28:00
 ÚJ
>Fänrírion Scir'x avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Valahol el kell kezdeni//

*El kell ismételnie magában a nő szavait, mert ami elsőre bevillan, az túl hihetetlen. De tudatosan átrágva is oda jut, hogy Eeyr ül vele szemben. Amennyire hihetetlen annyira normálisnak tűnik ebben a nyugalomban, hogy szemtől szemben beszélget vele. Mikor megszólítják, mindennapi természetességgel fordul meg és válaszol.*
- Ugyan mi baj lehetne? *kérdi olyan őszinte mosollyal, mintha éppen ma szerzett volna egy üveg értékes bort vagy ritkafajta mézet. Míg a templomszolgára néz, érzi a kellemes kézmeleget. Eszébe sem jut, hogy az Úrnő talán már nincs jelen. Mikor visszafordul sem gondolja, mert újra hallja édes hangját és tekintetével azonnal keresi. Keresi, de a nő helyett már napsugarat lát, aminek fénye ugyanaz az arany, mint Eeyr csodás hajkoronája. Melege ugyanaz a simogató érintés, amit Ririon megtapasztalt, és éppen odasüt az imapadra. Tudja, hogy Eeyr nem ment el, most is ott van vele, viszont néhány perc elteltével a kérdések újra záporozni kezdenek gondolataiban. Miért pont neki? Miért most? Mivel érdemelte ki, vagy mi a feladata? Azonban a kétségek tengerében eszébe jut Eeyr utolsó intelme, pont ami az ilyenfajta kérdéseket illette. Vesz egy mély levegőt, amivel véget vet az összes zavaró gondolatnak. ~ Azért jött, hogy segítsen rajtam. Amilyen csodálatos volt az egész, olyan faék egyszerű, csak én bonyolítom túl. ~ Magyarázza önmagának. Addig ül még ott, hogy a nap is fordul és már nem süt az imapadra. Ha a templomszolga nem szólott azóta, úgy az elfet csak most éri a felismerés, hogy vagy negyed órája figyelmen kívül hagyta. Vödröt és felmosót látott a kezében. Későre jár már?*
- Bocsánat, mennem kellene? *kérdi, mert talán jelenlétével akadályozza a takarítást és a teplomszolga esti rutinját.*


3593. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-09-20 15:59:13
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Hádész)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Szelíd

//Valahol el kell kezdeni//

*Az aranyszőke nő bőrét mintha belső hő fűtené. Kellemesen melengető a templom hűvösében, de mégsem természetellenes. A haja mintha kicsit fénylene, de az is lehet, hogy Fänrírion szemével űz tréfát a fény, amely a magasra épített templomablakokon beszűrődik és a fehér csuklyás köpeny is megtévesztő lehet a félhomályban.
Mintha a csend buboréka telepedne feléjük, a hangok eltompulnak, a világ leszűkül, de az is lehet, hogy csak az elf álmosodott el a békés nyugalomban.*
- Miattam? *Hangzik a csilingelő nevetéssel kísért kérdés. De költői lehet, mert nem vár rá feleletet és Fänrírion is arról érdeklődik, hogy az aranyhajú nő ki is lehet.
Válaszul előbb egy kedves mosolyt kap, az égszín tekintet mintha csillogna, ahogy az elfét fürkészi.*
- Ha miattam jöttél, akkor ismerned kell. Ha ismersz, akkor ez a kérdés felesleges. Ha mindig kérdéseket teszel fel, akkor elodázod a választ és az elszalad melletted. *Az egész zavarosnak tűnhet, de Fänrírion biztosan ki tudja szemezni belőle a számára fontos tanulságot.*
- Hé, minden rendben? *Kérdi egy éles férfihang az elf mögül hirtelen, összetörve a béke és a nyugalom burkát. Fänrírion kénytelen odakapni a fejét a meglepetésre, szinte ösztönösen cselekszik. A padsortól, ahol ül, nem messze egy templomszolga, kezében egy felmosóvödörrel és felmosóval áll és kérdőn, talán aggódon néz rá.
Ha az elf válasz nélkül vagy válasszal visszafordul, akkor az aranyló hajú nő hűlt helyét láthatja csak. Nem ül mellette senki, de a melegét még mintha érezné. Csak a fény ragyog be a magas templomablakon oda, ahol nemrég még a fehér csuklyás nő volt.*
- A válaszokat keresd, ne a kérdéseket gyarapítsd. Lépj ki a fényre, eleget jártál az árnyékban. *Hallja még a tompán csengő szavakat a fülében.*

A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.09.20 15:59:41


3592. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-09-17 09:10:16
 ÚJ
>Fänrírion Scir'x avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Valahol el kell kezdeni//

*Pihentető így lenni. Egészen kellemes, hogy feje, nyaka ellazultan nyugszik és nincs egyedül. Fejbőrén érzi a kellemes érintést, amit hajszálainak gyökerei közvetítenek felé. Közben hallgatja a nő lágy hangját és megérti minden szavát, s azok súlyát. Rírion azért jött Artheniorba, hogy tiszta lappal kezdjen. Nagy utat tett meg, mégis saját maga jelenti a legnagyobb akadályt, hogy kilépjen a fényre. Azok, akik gátolhatnánk, nincsenek itt. Rájuk nem foghat semmit. Az igazsághoz tartozik, hogy már majdnem felnőtt volt, mikor a sok rossz kezdetét vette. Ugyanakkor még igencsak fiatal éveit élte és hirtelen maradt egyedül. Rászakadt egy nagy tragédia, amiben sajnos volt része és egy új kötelesség. De régen volt már mindez. Tartozást nem hagyott maga mögött. Ígéret és kötelesség teljesítve lett. Most pedig itt van, ahol nincsenek haragos tekintetek. És itt van Ő is, aki barátsággal fogadta. Felnéz a nőre. Állát csak annyira dönti meg, hogy tekintetét megemelje, de a feje lent marad.*
- Azt hiszem, miattad jöttem. *Szól, ő is mosolyogva.* - Olyan, mintha régóta ismernélek. De mégsem, mert meg kell kérdezzem, ki vagy.


3591. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-09-16 12:30:23
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Hádész)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Szelíd

//Valahol el kell kezdeni//

*Az aranyszőke nő csak megvonja finoman a vállát, aminek a jelentése lehet az is, hogy csak Fänrírion múlik, de akár az is, hogy bármikor megteheti, hisz a döntés, ahogy korábban is mondta, rajta áll csak.
Arra eddig nem derült fény, hogy a nő miért van ott, bár az elfben felmerült pár lehetséges magyarázat ezzel kapcsolatban.
Halovány mosollyal hallgatja a vallomást a szidalmakról, mintha arra gondolna, hogy ezek súlytalan dolgok, bár egy gyermek lelkén biztosan komolyabb sebeket okoznak. A gyermekek a felnőttektől lesnek el csaknem mindent és ha olyan történik, amire nem tudják a magyarázatot és nem is kapnak, akkor hajlamosak magukat hibáztatni.
Amikor Fänrírion az imapadra hajtja a fejét, a fehércsuhás nő kezére, csak az egyik mozdul meg, balja lent marad, elérheti a feje, a jobb két pedig a fejére kerül, óvón simít végig az elf haján.*
- Még mindig a sötétben jársz, Fänrírion. Ha pedig mégis rád vetül a Fény, eltakarod a kezeddel, mert azt hiszed, ha belenézel, elvakít. *A hangja balzsamos, lány és nyugtató, mintha nem csak a füleivel, de a lelkével is hallaná.*
- Nem mások tesznek méltóvá az Ő kegyére. *Suttogja alig hallhatón, a szél susogásán.*


3590. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-09-16 09:30:23
 ÚJ
>Fänrírion Scir'x avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Valahol el kell kezdeni//

- Lehet, hogy sosem nyitottam ki igazán azt az ajtót. *Kezdi ezzel a gondolattal, mert gyerekként talán nem is érte fel ésszel, mit jelent mindez. Azóta pedig sok minden történt, ami árnyékot vetett rá.* - De most úgy érzem eljött az ideje. *Jelenti ki határozottan, a nő kék szemeibe nézve. Eszébe jut, hogy mikor belépett a templomba, még nem így gondolta. Csak tenni akart egy próbát, aztán találkozott Ővele és minden más lett alig néhány perc alatt.*
- Könnyűnek tűnik. Sosem gondoltam rá úgy, hogy ez könnyű lehet számomra. Voltak dolgok a múlt árnyékában. Rosszalló tekintetek egy kápolnában, vagy szidalmazás ha imán kaptak. *Elmerül a nő mosolyában. ~ Most biztos furcsállja, mi rosszat láthat bárki egy imában ~ gondolja hirtelen.* - Nem mintha bármi rossz lenne az imában, csak azt rosszallták, hogy én csináltam, akinek sok bűn van a számláján. *Magyarázza azt, amit a másik meg sem kérdezett, mégis szükségesnek látta. Mély levegőt vesz, akaratlanul is behunyja szemeit és lehajtja a fejét. Ennyi lenne ez a mozdulat normál esetben, de most erős a késztetés, hogy az ima padig hajtsa. Az ima padig, az ismeretlen, mégis nagyon barátságos nő kezeire. Felfogja, mit tesz, mégsem érzi helytelennek, hacsak a kedves asszony nem adja tudtára, hogy ez nem helyes így. Akár azzal, hogy elveszi onnan a kezét még idejében.*

A hozzászólás írója (Fänrírion Scir'x) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.09.16 09:31:45


3589. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-09-15 13:45:30
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Hádész)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Szelíd

//Valahol el kell kezdeni//

*A templom valóban szép épület, ha gyönyörűnek nem is mondható. Ugyan felújították valamelyest a lázadás után, de az ott történtek rányomták bélyegük az épületre. A repedés az oltáron még azóta is látszik. Talán nem is akarják eltüntetni teljesen, hogy mindenki emlékezzen, a sötétség nem pihen, legfeljebb erőt gyűjt.
Az aranyhajú, kortalannak tűnő nő, hisz nem egy fiatal lányról beszélünk, érdeklődve, teljes figyelemmel hallgatja a választ, szája szegletében derűs mosoly bujkál. A választ hallva elgondolkodva hümment, előre dőlve mindkét alkarját megtámasztja az imapadon, de nem imára készül.*
- A békét hirdeti, de készen kell állnia a harcra is, ha úgy hozza szükség. Ha a sötétség előretör, azt fénnyel kell elűzni. *Szomorú hangú a válasza, de a szemeivel mosolyog.*
- Tudod, visszatérve rád, Eeyr olyan, mint a fény. *Mutat az ablakok felé, amelyeken át világosság árad a templom belsejébe.*
- Ha becsukod az ajtót, kirekeszted a fényt, de csak rajtad múlik, mikor nyitod ki újra és engeded be az életedbe. A fény akkor is ott marad és világít azoknak, akik beengedik az életükbe. *Fejét kissé féloldalt tartva néz az elfre.*
- Azzal, hogy eljöttél ide, mondhatni, már résnyire nyitottad az ajtót, igaz? *Kérdi csilingelő hangon felnevetve.*
- Ha sötétben akarsz járni, mert a múlt beárnyékolja életed, Eeyr nem tudja rád nyitni az ajtót, azt neked kell megtenned. *Mutat rá mutatóujjával, mosolyogva.*


3588. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-09-14 18:39:48
 ÚJ
>Fänrírion Scir'x avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Valahol el kell kezdeni//

*Egyetértően bólint, ez valóban csak egy épület. Jóllehet, épületnek gyönyörű volna, ha az elf jobban megnézné, de nem teszi. Az otthon lét érzéséhez hasonló nyugalom árad szét zsigereiben, ezért nem érzi szükségét megszemlélni a helyet. Rírion maga sem érti, miért tört rá ez, mire hasonlít ez a helyzet, hogy ennyire megnyugtató számára? De sem a helyzet sem a vele szemben ülő kedves nő nem szerepel korábbi tapasztalataiban.*
- Érdemtelenségem miatt kerültem, hogy hozzá szóljanak gondolataim. Bár sokszor úgy éreztem, az árnyékban is vezeti az utam. Mi több, a nyilaimat szintén. Talán ez utóbbiban tévedek, hisz Ő a békét hirdeti. Áruld el, Te mit gondolsz? *Kéri a harcos elf. Meggyőződése, hogy a hölgy többet tud Eeyr békéjéről, mint bárki, akivel találkozott korábban. De ki lehet ő? Szerzetes nővér, aki azért van itt, hogy segítse a betérőket? Vagy egy hívő, aki csak imádkozni jött de különös érzéke van a szenvedő lélekhez? ~ Vagy maga az Úrnő? ~ szökik a gondolat Rírion fejébe egy pillanatig.*

A hozzászólás írója (Fänrírion Scir'x) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.09.14 18:41:46


3587. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-09-14 10:10:57
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Hádész)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Szelíd

//Valahol el kell kezdeni//

- Ugyan. *Néz körbe az üres templomban a gyönyörű szőke nő, majd onnan vissza az elfre.*
- Eeyr nem itt van, hanem a híveiben. Ez csak egy épület. *Mosolyog Fänrírionra. A nő féloldalasan kezdi fürkészni az elf arcát, ahogy az válaszol neki.*
- Hanyagolással? *Kérdez vissza érdeklődő mosollyal.*
- Úgy gondolom, hogy az Úrnő nem haragtartó. De mégis, miért hanyagoltad el sok évig? És ha elhanyagoltad, akkor most miért keresed most újra? *Talán a kérdései tolakodók is lehetnek, de egy mosolygós, aranyló szőke nőtől ez egészen másképp érződik. Kedves közeledésnek tűnik, egy probléma megoldására törekvésnek. Fänrírion egészen megnyugszik a közelében és a jövőjét is fényesebbnek láthatja, mint amikor belépett a templomba.*


3586. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-09-13 22:14:30
 ÚJ
>Garsin Elthur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//A Kín Amulettje - folytatás - zárás//
//Könyvtár//

*A határozott válasz elhallgattatja, nem kezd kérlelésbe. Hisz ha már engedéllyel sem engednék be újra, akkor értelmetlennek látja a győzködést, elfogadja, hogy ez a szabály. Talán ha másutt sem jár sikerrel a kutatásban, akkor visszatér és erősködik még, most azonban egyelőre megelégszik ennyivel, anélkül, hogy úgy érezné, nem tett eleget a "tisztségének" és a feladatnak.
Ám ahhoz, hogy máshol még kutathasson, szüksége lehet a parancsnok papírjára. Amit vissza is kap, egy óva intéssel kísérve.*
- Úgy lesz. - *Feleli némi hallgatás után komolyan, viszonozva a pillantást. Furcsa, de Oremor már nem is tűnik annyira félelmetesnek, mint először. Még mindig tart tőle, de képes látni már az... emberibb oldalát is, ahogy Seliodon fogalmazott.
Aztán kettesben maradnak a templomszolgával ismét. S ha a férfi az amulett működésével kapcsolatban nem is tud segíteni, de a kutatáshoz még ellátja néhány jó tanáccsal. Garsin megjegyzi magának a neveket, s ugyan maradnak még benne kérdések, de nem akarja már túl sokáig tartóztatni a férfit, legyen az bármily készséges és kedves. Így aztán hamarosan már a zárt részlegen kívül állnak, s elbúcsúznak egymástól.
Garsin feje csak úgy zúg a nap élményeitől, s mikor már a templomból kifelé sétál is nehezen tér vissza a valóságba. A kinti friss levegő és az alkonyi fények zökkentik ki egy kissé, s arra is jut magában, hogy most szüksége van egy kis sétára, mert különben megfullad a saját gondolataiban.*


3585. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-09-13 18:13:11
 ÚJ
>Fänrírion Scir'x avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Valahol el kell kezdeni//

*Megszólítja egy kedves hang és a hanghoz társul egy bizalmat ébresztő arc. ~ Ő igazán illik ehhez a helyhez ~ szalad át Rírion gondolatain, mikor megfordul*
- Magányosnak nem mondanám, hisz itt van Kegyed és itt van Eeyr is. *Állítja, határozottan. Helyet foglal az ifjú hölggyel szemben, az egyel előrébb lévő padsorban. Féloldalasan ülve, törzsét kissé megcsavarva, felteszi kezét ugyanarra az ima-padra. A kecses, női kéz mellett pék lapát méretűnek tűnik a sajátja.*
- Talán a Fény Úrnőjét keresem, de tartok tőle, hogy megsértettem sok évi elhanyagolással.


3584. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-09-13 12:14:03
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Hádész)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Szelíd

//Valahol el kell kezdeni//

- Magányos hely, igaz? *Kérdi egy fehér csuhába öltözött alak az elftől. Ha Fänrírion felé fordul, akkor láthatja, hogy a csuklya alatt egy gyönyörű nő arca bújik meg. A szeme égszín, szőke aranyhaja szinte világít a csuklya árnyékában, a mosolytól apró gödröcskék jelennek meg arcának két oldalán.*
- Miért jöttél ide? *Kérdi könnyed hangon és leül az egyik üres padsor szélére, kezeit az imapadon nyugtatja, őszinte érdeklődéssel néz az elfre, tekintete olyan tiszta és átható, mintha látná mindenki lelkét, akire ránéz.*
- Keresel valamit? *Kérdi kissé félrefordítva a fejét.*
- Vagy valakit? *Teszi hozzá kissé összeszűkítve pillantását.*


3583. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-09-13 12:08:58
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Hádész)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Szelíd

//A Kín Amulettje - folytatás - zárás//
//Könyvtár//

*Oremor valóban megkönnyebbülni látszik az intéző szavait hallva. Talán remélte, hogy így lesz és az amulett használatlan marad valahol jól eldugva.*
- Nem, a Zárt Részleg nem átjáróház. *Zárja rövidre Garsin próbálkozását határozottan. Seliodon sem mond semmit, talán tudja, hogy a pap ilyen kérdésekben nem tűr ellentmondást.*
- Engedély? *Zökken ki szerepéből egy pillanatra a pap, majd leesik neki, hogy miről is van szó és ruhájának egyik rejtett zsebéből előhalássza az átvett engedélyt és visszaadja a lánynak.*
- Bánj óvatosan azzal az ereklyével, ne érintsen meg a sötét, mert még magával ránt a mélybe. *Néz Oremor mélyen Garsin szemébe. Szavai inkább kérlelők, mint parancsolók, pillantásában őszinte aggodalom csillan.
Aztán Oremor elköszön és Garsin ottmarad a templomszolgával. Ám igenis sokáig jutottak, sok mindenre fény derült és ha az amulett működését nem is, de rengeteg hasznos dolgot kiderítettek. Amikor a közös összegzésbe kezdenek, Seliodon elgondolkodva hallgatja a lányt.*
- Sajnos ezt önnek kell kiderítenie. *Néz rá szomorúan. Nem tudja, hogy Garsin ért-e a mágiához, hogy van-e benne affinitás a varázslásra és így az ereklye használatára. De az biztos mindkettőjük számára, hogy valakinek fájdalmat kell okoznia annak, aki ki akarja próbálni, hogyan működik az amulett.*
- Ha nem az ismert istenektől ered az amulett, talán a Varázslótorony mágusa tudhat valamit róla. Az biztos, hogy mágia működteti, így ha valaki, akkor Abogr ismerni fogja a használatának kulcsát.
*Elpakolják a könyveket és a templomszolga bezárja a rácsot és kisétálnak a templom elé amelyre már az alkony fényei vetülnek.*
- Ugyan, én köszönöm, hogy felrázta a szürke hétköznapokat. *Mosolyog Seliodon a búcsúzó lányra, az érintés kiszélesíti a mosolyát, viszonozza, bátorítóan megszorítva Garsin kezét.
Miután elköszöntek, a templomszolga visszatér a templomba, az intéző lány pedig elindulhat lakhelye felé, telve tudással, új, megszerzett ismeretekkel az amulettről, amelyek csak arra várnak, hogy összeszedje és gyakorlatba ültesse őket.*


3582. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-09-07 16:28:13
 ÚJ
>Fänrírion Scir'x avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Valahol el kell kezdeni//

*Néhány hónapja már, hogy itt van a városban, mégsem látogatta meg a templomot mostanáig. Az elhatározás ott lebegett minden hajnalon, amikor éppen csak kinyitotta szemeit, aztán délre szertefoszlott, mint a harmat. Egyre messzebb került a "majd holnap". Ma ugyanígy ébred és ahogy lenni szokott, alkalmi munka után néz. Dolga végeztével a késztetés, hogy lássa a templomot, még mindig ott lebeg. Először, mióta Artheniorba megérkezett. Ma eljött a napja, de Rírion sem tudja, hogy ez a nap mitől különlegesebb, mint bármelyik. Mintha minden ugyanaz volna és mégsem. Ötlete sincs, mit csináljon, mert nagyon régen nem járt Eeyrnek szentelt helyen. Azt se tudta leüljön, vagy körbe sétáljon, így hát csak belép egyelőre, mert valahol ezt a látogatást is el kell kezdeni.*

A hozzászólás írója (Fänrírion Scir'x) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.09.07 17:57:49


3581. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-09-02 17:17:12
 ÚJ
>Garsin Elthur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//A Kín Amulettje - folytatás//
//Könyvtár//

*Míg beszél, a férfi megrendültségét látva tovább árnyalódik a róla alkotott képe. Furcsa a kettősség, hogy milyen kemény és szigorú is tud lenni a pap, közben pedig látszólag mélyen megérintik, vagy épp megrémítik az ilyen borzalmak. De talán egy papnak nem is kell úgy szemtől szemben megtapasztalnia a vér és halál mocskát és az erőszakot, mint egy harcosnak, ez jó magyarázat lehet erre. Garsin nem tudja, mindenesetre kicsit sajnálja a férfit, hogy ilyesmivel kell foglalkoznia, s ezt végighallgatnia, miközben érezhetően megrendítik e történtek.
Nem kerüli el figyelmét a megkönnyebbülés a közléssel kapcsolatban, mely a számára csalódás.*
- Vége, uram? Holnap nem térhetnék vissza? - *Kérdi, s kéri Oremort bátortalanul, mikor amaz úgy szól, hogy a kutatásnak vége.*
- Az engedélyt visszakérhetem? - *Kérdi aztán a választól függetlenül, ha a pap korábban elfelejtette volna, vagy nem tartotta volna fontosnak visszaadni. Az ugyanis nem csak a könyvtárba szól, s talán még szüksége lehet rá; nem fárasztaná a parancsnokot fölöslegesen egy másolat megírásával.
A búcsúzóul kapott áldást aztán egy főhajtással fogadja és föl is áll, hogy tisztelettel köszönhessen el.*
- Köszönöm, uram! Áldja magát is! - *Feleli megismételve a főhajtást. Majd ha a pap távozott, kissé csalódottan ül vissza a székre. Tudja, hogy már pakolniuk kellene, de még a maradékot átolvassa, képességeihez mérten sietve.
Mikor Seliodon belekezd, hogy megossza vele a saját eredményeit, akkor természetesen fölpillant a lapról. Sajnos azonban a templomszolga sem számol be olyasmiről, ami fölvidítaná. Ha az olvasmányok nem is voltak éppen szívemelőek, a kutatást élvezte, és nem is érzi teljesen eredménytelennek, de szeretett volna már valami késszel a parancsnok elé állni, hasznosnak lenni, bizonyítani.*
- Vagy lehet nem is kell hozzá semmi? Csak egy mágus, aki tud varázsolni? Elég fognia az amulettet és akarnia, hogy akit néz, szenvedjen? - *Mondja ötlettelenül, mert mindazon kívül, amit itt olvasott, nem sokat tud a mágiáról, mágiahasználatról. Meglehet, elég bugyuta is az elképzelése.*
- Hol tudhatnék meg többet maga szerint? - *Reménykedik, hogy a sokat olvasott Seliodon talán tud tanácsot adni. Maga csak arra gondol, hogy talán a börtönbe visszamehetne, hátha akad ott is valami feljegyzés, vagy valaki, aki tud valamit. Bár ebben erősen kételkedik, tekintve, hogy az akkor ott raboskodó őrök nem ismerték az amulett működését, ha pedig azóta érkeztek oda új őrök, ők alighanem még úgy sem tudnak semmit az egészről...
Miután az utolsó sorokat is elolvasta, óvatosan becsukja a különleges könyvet, s ezek után már segít Seliodonnak a könyvek visszahordásában, rendrakásban. Mikor aztán végeztek, s a rácsos ajtó kattan, elfogja egy kis keserűség, de a templomszolga meleg szavai enyhítik ezt valamelyest.*
- Én is örültem, tényleg nagyon hálás vagyok a segítségéért. - *Mondja komolyan, de Seliodon talán már meg is szokta, hogy nem igen látni mosolyt a lány arcán, hamarabb hálát és gyöngédséget. Garsinnak nehezére is esik most a búcsú, szeretne találni valamit, amivel ki is fejezheti ezt a nagy hálát, de úgy dönt, ezt későbbre tolja.*
- Köszönöm. Magát is, és magának is kitartást! - *Viszonozza, s némileg másolja is a búcsút, majd meghajtja magát.*
- Úgy lesz. - *Feleli aztán határozottan, s meg is hatja, hogy Seliodon így visszavárja őt. Vagy épp a híreket, de Garsin inkább értelmezi ezt most személyesnek.
Majd tétován emeli a kezét, s végül meg is érinti finoman a templomszolga felkarját, miközben ellép mellőle, hogy távozóra fogja.*
- Köszönöm. - *Mondja még egyszer, majd fejet hajt még, s ha nem tartóztatják, vagy nem alakul másképp, hamarosan el is hagyja a templomot.*


3580. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-09-02 15:17:01
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Hádész)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Szelíd

//A Kín Amulettje - folytatás//
//Könyvtár//

*A könyvekben a használatáról valóban nem esik sok szó, de egyértelmű, hogy a mágiához van köze, ám ez már korábban is kiderült. Oremor és Garsin pillantása összeakad groteszk könyv felett, de a pap igyekszik gyorsan rendezni vonásait és újra visszaszerezni magabiztosságát.
Amikor az intéző lány Seliodon felé fordul, a templomszolga pedig bátorítón biccent a fejével. Oremor bár többesszámot használt, a pillantása mégis Garsint veszi célba, tőle várja a válaszokat.
Amikor a lány belekezd a válaszba, látható a papon a megrökönyödés. Az amulett keletkezésének története mélyen megérinti az életért és a fényért tevékenykedő férfit.*
- Eeyr adj erőt. *Suttogja maga elé Oremor a szavakat, keze rajzolná az óvó kört a szíve fölé, de visszafogja magát és tovább hallgatja a beszámolót. Védelmére legyen mondva, gyorsan visszanyeri erejét és az arca megkeményedik.*
- Értem. Jól sejtettem, vér és kín tapad ahhoz az ereklyéhez. *Sóhajtja fejcsóválva.
Garsin is látja, hogy a könyv végére ért, az utolsó pár oldalon már nem nagyon lesz szó az amulett működésének mechanikájáról. Úgy tűnik, hogy a titkot esetleg más írás rejti vagy meglehet, hogy nem is található meg az összegyűjtött könyvekben.
Amikor az intéző lány bevallja, hogy nem tudja, hogyan lehet használni az amulettet, Oremor mintha elégedetten sóhajtana fel. Talán kívánta, hogy ne derüljön ki és így az ereklye használatára sosem kerül sor.*
- Lassan alkonyodik. Rakjatok rendet és a kutatásnak vége. *Emeli fel állát.*
- Eeyr áldjon benneteket és tisztítsa meg fényével lelketeket! *Mondja fennkölten búcsúzásként és kifordul a Zárt Részlegről.
Amikor távozott, Seliodon nekikezd összepakolni a könyveket.*
- A működéséről én sem találtam semmit. Se egy ige, sem szertartás, csak ugyanaz mindenütt. A használatához mágia szükségeltetik. Meglehet, hogy nem is Sa'Tereth igéi kellenek hozzá, hanem világi mágia. *Mondja ki saját véleményét, ahogy a kis kocsira pakolja a könyveket egymás után.*
- Örültem, hogy együtt dolgozhattunk, csempészett egy kis izgalmat a szürke mindennapokba. *Mosolyodik el kissé szomorkásan, talán azért, mert véget ért ez az izgalmas kis kaland a kutatással.
Garsinnak is készülődnie kell, segíthet Seliodonnak összeszedni a könyveket, amiket visszapakol a polcokra, majd a kis kocsit kitolja a tiltott könyvek közül és visszazárja a rácsot. A zár visszhangzó kattanással záródik be, tudatva, hogy nem szükséges kulcs hozzá, a Zárt Részleg titkai így is biztonságban vannak.*
- Eeyr áldja és védelmezze! Kitartást kívánok az úton! *Mosolyog a templomszolga a lánya.
Míg kikíséri a templomból, kedélyesen elbeszélgethetnek, odakint Garsin is láthatja, hogy az idő valóban eltelt már, az alkony lassan hatalmába keríti a várost.*
- Alkalomadtán és ha kötelességei engedik, látogasson meg és mesélje el, mire jutott. *Hajol meg a lány előtt és búcsúzik el tőle, hogy aztán visszatérjen a templomba teendőihez.*


3579. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-08-26 15:50:42
 ÚJ
>Garsin Elthur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//A Kín Amulettje - folytatás//
//Könyvtár//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmazhat!//

*Bár leginkább csak az amulett eredetéről szerez ismereteket és nem a működéséről, mégsem érzi úgy, hogy mindez fölösleges volna. Azért bízik benne, ha tovább olvas, akkor találhat még valamit, ami a használatának módját tárgyalja... Egyelőre azonban várnia kell, mert Oremor megzavarja a kutatás folytatásában.
Elkapja a férfi iszonyodó tekintetét, melyet a könyv felé, s reá vet.
Az ő kezei a könyv mellett pihennek, két ujját az egyik lapon tartja. Különös módon már nem taszítja annyira ez az érintés. Talán mert nem is annyira a könyv anyaga zavarta, mint inkább a körülmények, amik között készülhetett. De akkor még azt hitte, valakiket iszonyatos módon megkínoztak és megöltek ezekért a lapokért. Ami igaz is, viszont az illetők saját maguk akarták ezt. Ami még mindig borzasztó, de az ő lelke megnyugvást lel ebben. Aztán persze benne van a kérdés, hogy mennyire tették azok az elfek ezt önszántukból, s mennyire a közösség nyomására... ám ennyire mélyen most nem kezdi ezt fejtegetni. A lényeg, hogy most már képes különösebb tartózkodás nélkül lapozni a könyvet. Amit maga is fölismer most, ahogy a pap pillantását elkapja.
Megérti az undorát. Nem kimondottan jártas az istenek világában, így Eeyr tanaiban sem, de már csak amennyit itt hallott az élet és a fény védelméről, elég hozzá, hogy sejteni vélje, a pap számára mennyire viszolyogtató lehet ez a könyv és amit képvisel.
Ő maga igyekszik nyugodt maradni a számonkérő hangnem ellenére is, a kezét sem rántja el a könyvtől, mert nem hiszi, hogy rosszat tett volna, vagy olyat, amire nem kapott engedélyt.
Odafordul Seliodon felé, hogy szeretné-e ő kezdeni. Eddig még nem vetették össze, hogy ki mit talált és őt is érdekelné, mire jutott a templomszolga. De ha a férfi nem kezd beszélni, akkor magára vállalja a kezdést, visszafordulva Oremor felé.*
- Én azt hiszem, megtaláltam, hogy kik és miért készítették az amulettet. - *Szólal meg, egyből belevágva.*
- Volt egy elf közösség, akik egy Kínok Atyjának nevezett istenben hittek és úgy gondoltak, hogy a fájdalom által kerülhetnek hozzá közelebb. Ezért kínozták saját magukat... - *Itt már a könyvet nézi beszéd közben, gondolatban végigfutva a megannyi szörnyű módszer leírásán, amivel a hívők gyötörték magukat, de jobbnak látja, ha ezek fölemlegetésétől megkíméli mindannyiukat.*
- A könyv szerint annyira hozzászokott a testük a fájdalomhoz, hogy egy idő után már nem okozott nekik szenvedést. Ezért készülhetett az amulett. Valahogy képes egyenesen a fájdalom érzését adni, anélkül, hogy a testben tenne kárt, így akik a test fájdalmát már nem szenvedték meg, azok is átélhették a kínt az amulettel. Itt is arról írnak, hogy csak mágiahasználók tudták működtetni és ez a rajz is nagyon hasonlít. Szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy ez az az amulett. - *Mutatja a rajzot, majd zárszavai után fölemeli pillantását Oremor arcára.*
- De azt még nem tudom, hogyan működik. - *Teszi hozzá a teljesség kedvéért, mert hát ezért szeretné még folytatni a kutatást.*


3578. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-08-26 14:23:38
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Hádész)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Szelíd

//A Kín Amulettje - folytatás//
//Könyvtár//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmazhat!//

*A világban nem ritka, hogy valaki olyan szintre fejlessze képességeit, hogy azok már legendaszámba menjenek. Artheniorban is él pár legendásnak mondott ember, elf vagy akár ork. Mindegyik másban ért el olyan szinteket, amelyekről mások csak álmodni mernek.
Úgy tűnhet a könyvből, hogy ezek az elfek a kín elviselésében és a fájdalomtűrésben érhettek el ilyen szintet, bár ez náluk inkább következmény volt, mint elvárás, hisz minél több fájdalmat voltak képesek elviselni, annál távolabb kerültek istenüktől.
Az amulettet csak társadalmuk legfelsőbb rétege használhatta, egyrészről a mágia ismerete miatt, másrészről ezzel a módszerrel kiiktathatták a fizikai ellenállást és egyből a lélekre hathattak, ami különlegessé tette ezt a módszert számukra.
Ám Garsinnak csalódnia kell, mert bár mindent sikerül kideríteni a Kín Amulettjéről, a használatáról nem. Nincs leírva semmiféle metódus, szertartás vagy ráolvasás sem, ami "beindítaná" az ereklyét.
A kutatást Oremor töri meg amikor megjelenik a Zárt Részleg rácsainál. A válasszal láthatóan nincs megelégedve.*
- Halljam, mit találtatok! *Lép közelebb, de amikor megpillantja Garsin kezében a könyvet, láthatóan megtorpan. Talán ismeri a könyvet vagy csak az eredetéről tud, de a lényeg, hogy iszonyattal vegyes kétkedéssel néz újra a lányra.*


3577. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-08-23 11:19:37
 ÚJ
>Garsin Elthur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//A Kín Amulettje - folytatás//
//Könyvtár//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmazhat!//

*Az iszonyodás mellett el is gondolkodtatja ez az egész... Milyen kitartásuk lehetett azoknak az elfeknek és milyen érdekesen működhetett a testük, vagy épp az elméjük. Úgy véli, ő maga mindig gyenge maradhatott, mert a fájdalmat nem bírta megszokni. Igaz, ő nem is maga választotta a kínt és értelmét sem látta, nem volt mi erőt adjon neki az elviselésére. Pusztán a túlélés vágya... Azt a jelenséget azonban még ő is ismeri, hogy ha két fájdalomérzet között túl kevés idő telik el, akkor a következő egybeolvad az előzővel, így pedig nem hoz frissebb gyötrelmet. Vagy épp azt, hogy egy nagyobb fájdalom után a kisebb már ugyancsak elenyészik, persze mindez a fájdalom jellegétől és az okozásának módszerétől is függ... De ezek szerint lehetséges volna olyannyira hozzászokni a kínhoz, hogy az többé ne okozhasson szenvedést?
Betudhatná ezt is pusztán a képzelgések egyikének, ám itt van ez a könyv és az amulett, hogy hihetővé tegyék a teljes képet és a körülmények leírását, amik között keletkeztek.
A kép megegyezik az általa ismert tárgy kinézetével és az is említésre kerül, hogy csak mágusok használhatták. Úgy tűnik, minden egybevág, így izgatottan olvasna is tovább, Seliodonnak csak bólogatva. Még a közeledő léptekre sem figyel igazán, mindaddig, míg Oremor a rácsokhoz nem ér. Akkor kénytelen fölpillantani és félbehagyni az olvasmányt, ami most feszélyezi, hisz úgy érzi, már igencsak közel jár.*
- Még nem, uram. De már találtunk említést. Egy kis idő még kellene... - *Feleli elnagyoltan és bízik benne, hogy a férfi ennyivel megelégszik, mert nagyon szeretné folytatni az olvasást.*


3576. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-08-20 10:55:17
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Hádész)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Szelíd

//A Kín Amulettje - folytatás//
//Könyvtár//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmazhat!//

*Garsin onnan tudhatja, hogy nem nagyobb a sötétség benne a fénynél, hogy gyakran elborzad az olvasás közben. Persze, felmerülhet benne, hogy ezek a kíméletlen kísérletek és próbák mennyire jól leírhatják egy-egy metódus vagy eszköz működését, mennyivel hasznosabb és hatékonyabb, mint csak eszmefuttatásokat vezetni az adott eszközről vagy eszméről. A cél szentesíti az eszközt és valahol Garsin is épp ezután kutat. Bár neki már nem kell kísérleteznie senkin és semmivel, mert előtte úgy tűnik, sokak megtették ezt.
A könyvből kiderül, hogy valóban elfek írták és így már kissé más színben tűnik fel a könyv kialakítása és anyaga is. Azok akik a Kínok Atyjának áldozták fel fájdalmukat és olykor magukat is, úgy hitték, ezzel megváltják lelküket és feloldódhatnak az isteni eszmében. Ám ettől még nem kevésbé borzalmasak a fejtegetéseik, hagymázas látomásaik és az eszközeik. Mint a Kínhozó is.
Ahogy Garsin tovább olvas, kiderül számára, hogy az érintett hívők idővel olyan ellenállóvá váltak a fájdalom ellen, olyan szinten tűrték a fizikai megpróbáltatásokat, hogy képesek voltak elviselni, ha elvágták egy végtagjukat vagy lenyúzták a bőrt róla. Ezért kerestek olyan metódust, amivel a fizikai korlátok átléphetők. Ekkor alkották meg a Kínhozót. Csak társadalmuk vezető tagjai használhatták, hisz csak bennük volt meg a megfelelő affinitás, a varázslásra való hajlam. A korábban látott skicc az ereklyéről készített skicc után már szinte biztos benne, hogy megtalálta, amit keresett. A medál egy tejfehér kristály, tenyérnyinél valamivel kisebb, az alakja amorf, semmiféle metszést nem kapott, kissé durva felületű. Az ezüstfoglalat már kissé megkopott, az élek lekerekedtek és a fém is sötétebb lett az idővel, a félujjnyi láncszemek szorosan kapcsolódnak egymáshoz, kissé merevvé téve a láncot. De mindezt Garsin ismeri, hisz a kezében is fogta már.
A pillanatnyi érzelemváltozást Seliodon is megérzi, felpillant a könyvből és a lányra néz.*
- Minden rendben? Talált valamit? *Kérdi fáradt szemekkel.
Ekkor lépteket hallhatnak a Könyvtár felől és kisvártatva Oremor jelenik meg és megállva a Zárt Részleg rácsánál, feszülten pillant Garsinra.*
- Hogy álltok? *Kérdi kissé élesebben, majd megköszörül a torkát.*
- Úgy értem, sikerrel jártatok? *Javítja ki magát, amikor rájön, hogy kissé érdesebb volt a kelleténél.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3576-3595