Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 64 (1261. - 1263. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1263. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-03-11 07:55:28
Üzenet elküldve: 2026-03-11 07:55:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A fény hordozója//
//Quantall//
//Templom//
* Azért a törpe többet lát a másikban, mint egyszerű vándorvarázslót. Ha valóban az volna, úgy nem törődne mások sorsával, egyszerűen csak odébb állna. De az elmondottak alapján nagyon is kiveszi a részét a város sorsának alakulásából. Megteszi mindazt, amit egy jó vezetőnek meg kell tennie. Az öreg komoran hallgatja a súlyos szavakat, majd kis gondolkodás után megszólal. *
- Úgy gondolom, hogy meg kell tennünk mindent azért a közösségért, ahová tartozunk. Mindent, ami a mi erőnkből telik. De a közösség tagjai nem lehetnek passzív szemlélői az eseményeknek. És itt nem kell feltétlen arra gondolni, hogy egy háborúban az életüket áldozzák fel. Lehet, hogy valaki felé ez túl nagy elvárás lenne, mert nincs a szívében bátorság, vagy a fegyvert nem tudja forgatni valamilyen okból. De azoktól is elvárható, hogy másban viszont a hasznára váljanak a társaiknak. Sajnos én is úgy tapasztaltam, hogy ahol felüti fejét az önzés, ott széthull a közösség. Mert azután mindenki csak a saját javával törődik és csak azt lesi, nehogy a másiknak jobb legyen, mint neki, mert abba belebetegszik. Ezt látva azok szíve is meg keményszik, kik tenni tudnának valamit. Úgy ahogy ön is mondta. De nekünk nem ezt kell példának venni, hanem nekünk kell példává válni. Ez a legtöbb, mit ebben az omladozó világban megtehetünk. Ahogy az imént mondtam, fényünkkel kell utat mutatnunk a többieknek, hogy a viharban legyen legalább egy támpont, amihez igazodni tudnak. És, ha nem követik? Úgy elvesznek, de mi ezért nem tehetünk semmit, mert ha utánuk mennénk, úgy mi is elveszünk és nem marad aki utat mutasson. Meg kell hagyni mindenkinek a döntés lehetőségét, döntsenek akár a rossz mellett, még ha halandó gondolkodásunkkal ezt nehéz is felfogni.
* Beszélgetésük másik fele sokkal könnyedebb téma. Az öreg is felszabadultabban beszél erről, mint az iménti dolgokról.*
- Én azért tenném nagyjából középtájra Avaluryddát, mert onnét mind a négy város szinte egyenlő távolságra van. Mivel, pedig népem kereskedő nép volt, így könnyen elérhettek mindenkit. Ráadásul védelmi szempontokból is előnyösebb ez az elhelyezkedés, mert sűrű erdők határolják azokat a hegyeket, melyen csak az vághat át, ki ismeri az utat. Ezen kívül, ahogyan az imént is mondotta, népem egy jelentős része Wegtoren-ben telepedett le. Ha a város északra lett volna, akkor túl nagy utat kellett volna vállalniuk, hogy elérjék a tűz városát. Pár nap múlva elindulok erdőmélyére két másik társammal, hogy a nyomára leljek Avaluryddának. És ön? Említette, hogy vándorvarázsló, ehhez képest úgy tűnik nekem, hogy nagyon is kötődik ehhez a városhoz. Mik a tervei a közeljövőben?
//A fény hordozója//
//Quantall//
//Templom//
* Azért a törpe többet lát a másikban, mint egyszerű vándorvarázslót. Ha valóban az volna, úgy nem törődne mások sorsával, egyszerűen csak odébb állna. De az elmondottak alapján nagyon is kiveszi a részét a város sorsának alakulásából. Megteszi mindazt, amit egy jó vezetőnek meg kell tennie. Az öreg komoran hallgatja a súlyos szavakat, majd kis gondolkodás után megszólal. *
- Úgy gondolom, hogy meg kell tennünk mindent azért a közösségért, ahová tartozunk. Mindent, ami a mi erőnkből telik. De a közösség tagjai nem lehetnek passzív szemlélői az eseményeknek. És itt nem kell feltétlen arra gondolni, hogy egy háborúban az életüket áldozzák fel. Lehet, hogy valaki felé ez túl nagy elvárás lenne, mert nincs a szívében bátorság, vagy a fegyvert nem tudja forgatni valamilyen okból. De azoktól is elvárható, hogy másban viszont a hasznára váljanak a társaiknak. Sajnos én is úgy tapasztaltam, hogy ahol felüti fejét az önzés, ott széthull a közösség. Mert azután mindenki csak a saját javával törődik és csak azt lesi, nehogy a másiknak jobb legyen, mint neki, mert abba belebetegszik. Ezt látva azok szíve is meg keményszik, kik tenni tudnának valamit. Úgy ahogy ön is mondta. De nekünk nem ezt kell példának venni, hanem nekünk kell példává válni. Ez a legtöbb, mit ebben az omladozó világban megtehetünk. Ahogy az imént mondtam, fényünkkel kell utat mutatnunk a többieknek, hogy a viharban legyen legalább egy támpont, amihez igazodni tudnak. És, ha nem követik? Úgy elvesznek, de mi ezért nem tehetünk semmit, mert ha utánuk mennénk, úgy mi is elveszünk és nem marad aki utat mutasson. Meg kell hagyni mindenkinek a döntés lehetőségét, döntsenek akár a rossz mellett, még ha halandó gondolkodásunkkal ezt nehéz is felfogni.
* Beszélgetésük másik fele sokkal könnyedebb téma. Az öreg is felszabadultabban beszél erről, mint az iménti dolgokról.*
- Én azért tenném nagyjából középtájra Avaluryddát, mert onnét mind a négy város szinte egyenlő távolságra van. Mivel, pedig népem kereskedő nép volt, így könnyen elérhettek mindenkit. Ráadásul védelmi szempontokból is előnyösebb ez az elhelyezkedés, mert sűrű erdők határolják azokat a hegyeket, melyen csak az vághat át, ki ismeri az utat. Ezen kívül, ahogyan az imént is mondotta, népem egy jelentős része Wegtoren-ben telepedett le. Ha a város északra lett volna, akkor túl nagy utat kellett volna vállalniuk, hogy elérjék a tűz városát. Pár nap múlva elindulok erdőmélyére két másik társammal, hogy a nyomára leljek Avaluryddának. És ön? Említette, hogy vándorvarázsló, ehhez képest úgy tűnik nekem, hogy nagyon is kötődik ehhez a városhoz. Mik a tervei a közeljövőben?
1262. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-03-10 23:30:05
Üzenet elküldve: 2026-03-10 23:30:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 814
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 814
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A fény hordozója//
//Wertus//
//Templom//
*Jól tudja a másik csavarni a szavakat nincs oka szégyenkezni. Kitűnő pap válna belőle, sőt a mélységi nem zárja ki azt se, hogy beszélgetőtársa valóban az volna. Viszont az általa felvázolt képek se teszik szebbé, azt a valóságot amit a fény bajnoka lát.*
-Félreértett uram. Nem vagyok vezető. Csak egy egyszerű vándorvarázsló. A hangzatos címeket a nép ragasztotta rám és azok akik hallották a történeteket rólam. Ott voltam a harcokban, de azért mert ott...*Itt megakad.*Őszintén szólva nem tudom ott kellett-e lennem. Ugyanis az a helyzet, hogy ahogy ön mondta ha hátralépek nem áll senki a helyemre. Nem beszélnek a karavánpihenő szellemével, nem küzdenek démonokkal, nem próbálnak visszavágni a sötét istennek és ezt a templomot nem szabadítják fel. Nem látok közben elszórt magvakat amik ki akarnának nőni. Háborút látok, árulást látok, értelmetlen halált látok és hogy amit mások áldozatai árán elértünk újra és újra meggyalázzák. Én kerestem az összefogást és igyekeztem tenni valamit az érdekében, de csak tehetetlenül kapálóztam. A tetteimet besározták. Mi történik ha senki nem hallgat az ácsra, mert a saját dolgukkal törődnek? Ha nem épül fel a ház és télen halálra fagynak? Ér-e bármit egy olyan közösség amiben nincs összefogás és alapvető életösztön?
*Hátradőlni és másokra bízni a dolgokat. Üresfejű harcosok, gőgös nemesek, naiv papok és önző csak magukkal törődő emberek vannak mindenütt. Ha a saját életükről volna csak szó akkor abba nem szólna bele. De így? Mondjuk így is egyre kevésbé tudja, hogy van-e bármi értelme beleszólni bármibe. Egyszerűbb a történelemről beszélni. A csillagkép említésére elgondolkozik és csak nagyon lassan bólint.*
-Az utazók az alapján tudnak tájékozódni. Úgy hallottam.
*Sokat járt a világban, de a csillagászat pont azon dolgok közé tartozik amik elkerülték őt. A másik gondolatait hallva megvakarja az állát és hosszan hallgat.*
-Tharloss. Ha jól emlékszem így hívták a hegyet aminek a csúcsán az istennő megteremtette az ön népét. A legendák szerint ezek után önök mélyebbre ástak a hegy gyomrába és ott hozták létre a városukat. Lehetséges, sőt valószínűsíthető, hogy az a világválasztó hegységet jelöli. Viszont én északabbra tenném. A népeink közti viszony, azt feltételezi, hogy földrajzilag is közel lehettek egymáshoz, ahogy az is, hogy mindkettőnket érintett az omlás. Saját népem ősi városai pedig abból fakadóan is északon helyezkedhettek el, hogy Piritanes a közelükben épült és hogy eredetileg Lihanechből vándoroltak el az őseink.
//A fény hordozója//
//Wertus//
//Templom//
*Jól tudja a másik csavarni a szavakat nincs oka szégyenkezni. Kitűnő pap válna belőle, sőt a mélységi nem zárja ki azt se, hogy beszélgetőtársa valóban az volna. Viszont az általa felvázolt képek se teszik szebbé, azt a valóságot amit a fény bajnoka lát.*
-Félreértett uram. Nem vagyok vezető. Csak egy egyszerű vándorvarázsló. A hangzatos címeket a nép ragasztotta rám és azok akik hallották a történeteket rólam. Ott voltam a harcokban, de azért mert ott...*Itt megakad.*Őszintén szólva nem tudom ott kellett-e lennem. Ugyanis az a helyzet, hogy ahogy ön mondta ha hátralépek nem áll senki a helyemre. Nem beszélnek a karavánpihenő szellemével, nem küzdenek démonokkal, nem próbálnak visszavágni a sötét istennek és ezt a templomot nem szabadítják fel. Nem látok közben elszórt magvakat amik ki akarnának nőni. Háborút látok, árulást látok, értelmetlen halált látok és hogy amit mások áldozatai árán elértünk újra és újra meggyalázzák. Én kerestem az összefogást és igyekeztem tenni valamit az érdekében, de csak tehetetlenül kapálóztam. A tetteimet besározták. Mi történik ha senki nem hallgat az ácsra, mert a saját dolgukkal törődnek? Ha nem épül fel a ház és télen halálra fagynak? Ér-e bármit egy olyan közösség amiben nincs összefogás és alapvető életösztön?
*Hátradőlni és másokra bízni a dolgokat. Üresfejű harcosok, gőgös nemesek, naiv papok és önző csak magukkal törődő emberek vannak mindenütt. Ha a saját életükről volna csak szó akkor abba nem szólna bele. De így? Mondjuk így is egyre kevésbé tudja, hogy van-e bármi értelme beleszólni bármibe. Egyszerűbb a történelemről beszélni. A csillagkép említésére elgondolkozik és csak nagyon lassan bólint.*
-Az utazók az alapján tudnak tájékozódni. Úgy hallottam.
*Sokat járt a világban, de a csillagászat pont azon dolgok közé tartozik amik elkerülték őt. A másik gondolatait hallva megvakarja az állát és hosszan hallgat.*
-Tharloss. Ha jól emlékszem így hívták a hegyet aminek a csúcsán az istennő megteremtette az ön népét. A legendák szerint ezek után önök mélyebbre ástak a hegy gyomrába és ott hozták létre a városukat. Lehetséges, sőt valószínűsíthető, hogy az a világválasztó hegységet jelöli. Viszont én északabbra tenném. A népeink közti viszony, azt feltételezi, hogy földrajzilag is közel lehettek egymáshoz, ahogy az is, hogy mindkettőnket érintett az omlás. Saját népem ősi városai pedig abból fakadóan is északon helyezkedhettek el, hogy Piritanes a közelükben épült és hogy eredetileg Lihanechből vándoroltak el az őseink.
1261. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-03-10 22:13:46
Üzenet elküldve: 2026-03-10 22:13:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A fény hordozója//
//Quantall//
//Templom//
* Az ácsos példa megtetszik az öregnek, bár ő kicsit másképp értelmezi. Nem is késlekedik sokat, hogy kifejtse saját véleményét ezzel kapcsolatban. Mihelyt befejezi Quantall, máris magához ragadja a szót a törpe. *
- Nos igen, de melyik ács menne javítani, ha közben remeg a föld? Nem az a dolga hogy az életét kockáztassa, hanem, ha elül a baj megmentse azt, ami menthető. De akkor sem egyedül fog neki a munkának, rengeteg segéd veszi körül. Ugyanez igaz miránk is. Talán nem az a dolgunk, hogy hősködjünk, talán türelemmel kell lennünk. És talán a nehéz időkben több fog múlni azon, hogy hányaknak tudtunk példát mutatni életünkkel, hányan követik azt, amit tanítottunk, mintsem azon, hogy a mi erőnkből mire futja. Említette Wylnuranát, hogy nem tesz semmit. Dehogynem! Tanít és irányt mutat. Megsúgja a követőinek, hogy hogyan s miként éljenek, az már csak rajtuk múlik, hogy befogadják-e ezt a tanítást. Ha már az ács példáját említette. Az, ki az épületet megtervezi, kiadja az utasításokat, ha betartják palota lesz belőle, ha nem disznóól. És nekünk kell, majd benne lakni. Saját magunknak építjük. Megvan a tudásunk hozzá, hogy hogyan lehet jobb és szebb a világ, de, ha mi disznóólban szeretnénk élni, az a mi bajunk. Na, szerintem ezért nem lép közbe az istennő! Ha jól sejtem és szavait helyesen értelmeztem, akkor ön valamiféle vezető, akire hallgat a nép. Ha ez így van, akkor most eljött a vizsga ideje azoknak, akiket tanított. Most fog kiderülni, a nehéz időkben, hogy mennyire fogadták be a tanítását. Önnek most hátrébb kell lépnie egyet, mert ez nem csak önön múlik! Egyedül nem nyerhet! Ön volt a szikra, mely lángra lobbantja a többiek szívét. Ha megtett mindent azért, hogy ez sikerüljön, talán már megtett mindent.
* Reméli, hogy most már világosabb a beszélgetőtársa számára az, hogy mit is akart mondani eddig. Talán Wertus nem a szavak törpéje, nem olyan tanult és olvasott, mint Quantall, de az istennő tanításáról folytatott vita mindig lázba hozza. Van itt viszont más téma is, mi a törpe számára érdekes. Mégpedig az egykori főváros, Avalurydda. Örömmel hallja, hogy a mélységi hallott már a városról. Sőt tudása talán még sok törpét is megszégyenítene.*
- Hát, én is úgy tudom. De én azon fáradozok, hogy visszatérhessek oda. Ismeri a négy város csillagképet? Öt csillagból áll. Én úgy sejtem, hogy az ötödik csillag Avaluryddát jelöli, mely a nagy elválasztóhegység legmagasabb csúcsa felett tanyázik. Úgy gondolom, hogy az maga az Amloshrudd, a szent láng, melyet Wylnurana visszavett népétől, annak hűtlensége miatt és elhelyezte a város romjai felett. Mit szól hozzá? Ön hogy tudja, hol a város?
//A fény hordozója//
//Quantall//
//Templom//
* Az ácsos példa megtetszik az öregnek, bár ő kicsit másképp értelmezi. Nem is késlekedik sokat, hogy kifejtse saját véleményét ezzel kapcsolatban. Mihelyt befejezi Quantall, máris magához ragadja a szót a törpe. *
- Nos igen, de melyik ács menne javítani, ha közben remeg a föld? Nem az a dolga hogy az életét kockáztassa, hanem, ha elül a baj megmentse azt, ami menthető. De akkor sem egyedül fog neki a munkának, rengeteg segéd veszi körül. Ugyanez igaz miránk is. Talán nem az a dolgunk, hogy hősködjünk, talán türelemmel kell lennünk. És talán a nehéz időkben több fog múlni azon, hogy hányaknak tudtunk példát mutatni életünkkel, hányan követik azt, amit tanítottunk, mintsem azon, hogy a mi erőnkből mire futja. Említette Wylnuranát, hogy nem tesz semmit. Dehogynem! Tanít és irányt mutat. Megsúgja a követőinek, hogy hogyan s miként éljenek, az már csak rajtuk múlik, hogy befogadják-e ezt a tanítást. Ha már az ács példáját említette. Az, ki az épületet megtervezi, kiadja az utasításokat, ha betartják palota lesz belőle, ha nem disznóól. És nekünk kell, majd benne lakni. Saját magunknak építjük. Megvan a tudásunk hozzá, hogy hogyan lehet jobb és szebb a világ, de, ha mi disznóólban szeretnénk élni, az a mi bajunk. Na, szerintem ezért nem lép közbe az istennő! Ha jól sejtem és szavait helyesen értelmeztem, akkor ön valamiféle vezető, akire hallgat a nép. Ha ez így van, akkor most eljött a vizsga ideje azoknak, akiket tanított. Most fog kiderülni, a nehéz időkben, hogy mennyire fogadták be a tanítását. Önnek most hátrébb kell lépnie egyet, mert ez nem csak önön múlik! Egyedül nem nyerhet! Ön volt a szikra, mely lángra lobbantja a többiek szívét. Ha megtett mindent azért, hogy ez sikerüljön, talán már megtett mindent.
* Reméli, hogy most már világosabb a beszélgetőtársa számára az, hogy mit is akart mondani eddig. Talán Wertus nem a szavak törpéje, nem olyan tanult és olvasott, mint Quantall, de az istennő tanításáról folytatott vita mindig lázba hozza. Van itt viszont más téma is, mi a törpe számára érdekes. Mégpedig az egykori főváros, Avalurydda. Örömmel hallja, hogy a mélységi hallott már a városról. Sőt tudása talán még sok törpét is megszégyenítene.*
- Hát, én is úgy tudom. De én azon fáradozok, hogy visszatérhessek oda. Ismeri a négy város csillagképet? Öt csillagból áll. Én úgy sejtem, hogy az ötödik csillag Avaluryddát jelöli, mely a nagy elválasztóhegység legmagasabb csúcsa felett tanyázik. Úgy gondolom, hogy az maga az Amloshrudd, a szent láng, melyet Wylnurana visszavett népétől, annak hűtlensége miatt és elhelyezte a város romjai felett. Mit szól hozzá? Ön hogy tudja, hol a város?
1260. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-03-10 17:22:43
Üzenet elküldve: 2026-03-10 17:22:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 814
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 814
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A fény hordozója//
//Wertus//
//Templom//
*Ismét csak elhúzza a száját arra a gondolatra, hogy bárkit szeretne a sötétség. Mikor pedig gyermekeknek nevezi a törp a sötétség híveit, azt csak nagyon szomorúnak gondolja.*
-Van köztük olyan is valóban. Bizonyos szinten ugyan olyan áldozatok, mint akik az ő kezük által vesznek el.
*Erdőmélye és az ork sír nem áll össze az fejében. Így más gondolatai nincsenek arról a lányról se. Az ezt követő példa se állja meg a helyét teljesen a mélységi számára. Ahogy a saját gyengeségeinek a legyőzése se.*
-Nincs az-az ács, aki képes úgy egy épületet megjavítani, hogy közben remeg a föld, folyamatosan újabb repedések keletkeznek és fokozatosan dől össze. A gyengeségek felismerése pedig nem szünteti meg őket. Attól még, hogy tisztában vagyok vele, hogy megéget a tűz nem tehetek semmit ellene csak, hogy elkerülöm. De ha minden lángokban áll akkor nem tudom elkerülni se. Tettekkel és szavakkal igyekszem az életet képviselni miközben magam se hiszem azokat el tiszta szívből. Hit, egymás szeretete, remény, összefogás. A karavánpihenő elpusztult. Hősök küzdöttek a falakon. Emberek, elfek és orkok közösen. A kikötő is odalett. A lakosság nagy részét a fekete halál megtizedelte. Már akik a lázadás után még megmaradtak ahol olyan kegyetlenségeket lehetett látni egyszerű polgároktól, ami szavakkal leírhatatlan. Most pedig ismét csak harcok dúlnak. Falvakat irtanak ki az orkok. Akárki is győz, de végül mindenki csak veszíteni fog. A szavak ilyenkor nem érnek semmit. A penge se megoldás. Tehetetlen vagyok. Még saját magamban se tudok rendet tenni a holtak száma pedig napról napra csak nő. Ez a baj! Wylnurana soha nem kért semmit és nem szólt bele az életbe csak hagyta folyni, mert ez a miénk. Ha rajta múlna akkor igaza lenne, hogy mi teremtjük meg a rendet a világban, de az új istenek megjelenésével minden megváltozott. Hatalmamban állt városokat elpusztítani és ez megijesztett akkor. Most pedig ilyen lények játszóterén vagyunk akik úgy tudnak minket elsöpörni, mint a bogarakat. Nem irányítjuk a körülöttünk lévő világot. Megalkudnék azzal ha csak a halál nem leselkedne ránk. De én tehetetlen vagyok mindenki más pedig érdektelen. Nem képesek a saját végzetüket elhinni, csak mikor már késő lesz. Olyan reményről kell beszélnem amit teljesen én magam se hiszek el. Pusztítani mindig könnyebb és effektívebb volt mint valami újat teremteni és felépíteni.
*Száraz érzelemmentes hangja ellenére ezek komoly kérdések. Amikre talán nincsenek is válaszok. A törp történelem ebből a szempontból egy könnyebb témának számít. Némi gondolkozás után bólint a kapott kérdésre.*
-Népe egykori fővárosa, amit az omlás napján a törp király parancsára elhagytak. Erős falak és komoly védrendszerek jellemezték. A feljegyzések úgy szólnak róla, hogy a bevételére akkor volna a legnagyobb esély ha már a falakon belül vagyunk. Elhelyezkedése viszonylagos közelségben van azokhoz a tárnákhoz amiket az én népem is elhagyott azon a napon. Népeink közt akkoriban fennálló átmeneti szövetség a megváltozott helyzet miatt okafogyottá vált. Mindenki igyekezett túlélni és igazodni az új szituációhoz. Népének egy jelentős része Piritanes-ben, más része pedig Wegtoren-ben talált új otthont. Nem tudok róla, hogy azóta bárki sikeresen visszatért volna az egykori fővárosba.
//A fény hordozója//
//Wertus//
//Templom//
*Ismét csak elhúzza a száját arra a gondolatra, hogy bárkit szeretne a sötétség. Mikor pedig gyermekeknek nevezi a törp a sötétség híveit, azt csak nagyon szomorúnak gondolja.*
-Van köztük olyan is valóban. Bizonyos szinten ugyan olyan áldozatok, mint akik az ő kezük által vesznek el.
*Erdőmélye és az ork sír nem áll össze az fejében. Így más gondolatai nincsenek arról a lányról se. Az ezt követő példa se állja meg a helyét teljesen a mélységi számára. Ahogy a saját gyengeségeinek a legyőzése se.*
-Nincs az-az ács, aki képes úgy egy épületet megjavítani, hogy közben remeg a föld, folyamatosan újabb repedések keletkeznek és fokozatosan dől össze. A gyengeségek felismerése pedig nem szünteti meg őket. Attól még, hogy tisztában vagyok vele, hogy megéget a tűz nem tehetek semmit ellene csak, hogy elkerülöm. De ha minden lángokban áll akkor nem tudom elkerülni se. Tettekkel és szavakkal igyekszem az életet képviselni miközben magam se hiszem azokat el tiszta szívből. Hit, egymás szeretete, remény, összefogás. A karavánpihenő elpusztult. Hősök küzdöttek a falakon. Emberek, elfek és orkok közösen. A kikötő is odalett. A lakosság nagy részét a fekete halál megtizedelte. Már akik a lázadás után még megmaradtak ahol olyan kegyetlenségeket lehetett látni egyszerű polgároktól, ami szavakkal leírhatatlan. Most pedig ismét csak harcok dúlnak. Falvakat irtanak ki az orkok. Akárki is győz, de végül mindenki csak veszíteni fog. A szavak ilyenkor nem érnek semmit. A penge se megoldás. Tehetetlen vagyok. Még saját magamban se tudok rendet tenni a holtak száma pedig napról napra csak nő. Ez a baj! Wylnurana soha nem kért semmit és nem szólt bele az életbe csak hagyta folyni, mert ez a miénk. Ha rajta múlna akkor igaza lenne, hogy mi teremtjük meg a rendet a világban, de az új istenek megjelenésével minden megváltozott. Hatalmamban állt városokat elpusztítani és ez megijesztett akkor. Most pedig ilyen lények játszóterén vagyunk akik úgy tudnak minket elsöpörni, mint a bogarakat. Nem irányítjuk a körülöttünk lévő világot. Megalkudnék azzal ha csak a halál nem leselkedne ránk. De én tehetetlen vagyok mindenki más pedig érdektelen. Nem képesek a saját végzetüket elhinni, csak mikor már késő lesz. Olyan reményről kell beszélnem amit teljesen én magam se hiszek el. Pusztítani mindig könnyebb és effektívebb volt mint valami újat teremteni és felépíteni.
*Száraz érzelemmentes hangja ellenére ezek komoly kérdések. Amikre talán nincsenek is válaszok. A törp történelem ebből a szempontból egy könnyebb témának számít. Némi gondolkozás után bólint a kapott kérdésre.*
-Népe egykori fővárosa, amit az omlás napján a törp király parancsára elhagytak. Erős falak és komoly védrendszerek jellemezték. A feljegyzések úgy szólnak róla, hogy a bevételére akkor volna a legnagyobb esély ha már a falakon belül vagyunk. Elhelyezkedése viszonylagos közelségben van azokhoz a tárnákhoz amiket az én népem is elhagyott azon a napon. Népeink közt akkoriban fennálló átmeneti szövetség a megváltozott helyzet miatt okafogyottá vált. Mindenki igyekezett túlélni és igazodni az új szituációhoz. Népének egy jelentős része Piritanes-ben, más része pedig Wegtoren-ben talált új otthont. Nem tudok róla, hogy azóta bárki sikeresen visszatért volna az egykori fővárosba.
1259. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-03-10 13:38:29
Üzenet elküldve: 2026-03-10 13:38:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A fény hordozója//
//Quantall//
//Templom//
* Mikor a sötételf arckifejezése megváltozik, az azonnal feltűnik a törpének is. Eddig rezzenéstelen arccal hallgatta az öreget, de most kiül az arcára a harag és a gyűlölet. Beszédével a törpe nagyrészt egyet ért. Hol a homlokát ráncolva, hol pedig a szakálla alatt mosolyogva hallgatja a mélységi szavait. Minden esetre még mindig nem tette túl magát a tényen, hogy egy sötételf az istennő híve lehet. Úgy látszik kora ellenére, még mindig érhetik meglepetések ebben az életben.*
- Az mind semmi, de képzelje, az a leány azt állította, hogy a sötétség szereti őt, mert megmentette az életét erdőmélyén, valami ork sírjánál. Mondtam is neki, hogy szeret bizony egy fenét, az még magát sem szereti. Tudja mire jöttem rá, mikor azzal a leánnyal beszélgettem? Arra, hogy ezek gyermekek. Gyermek mind, ki a sötétséget követi, dacos, durcás gyermek, kinek hiányzik az atyai szeretet és fegyelem és hogy ere felhívja a környezete figyelmét rosszat cselekszik, mert a jót nehezebben veszik észre mások.
A fénnyel kapcsolatban talán rossz példát hoztam. Nem azt állítom, hogy képes lennék önerőből fényt árasztani a világra. Nekünk igyekeznünk kell valamit az istennő fényéből visszatükröznünk. Igen! Ez a jó példa. Úgy mint egy tükör! Tehát mi ebben nem forrás vagyunk, csak közvetítő. Általunk ismerheti meg a többi törpe, no meg más népek is, Wylnurana fényét.
* Mikor Quantall azokról a borzasztó eseményekről beszél a törpe ereiben megfagy a vér. Szinte látja az egészet. Látja a gyermeket és anyját, amint… De ekkor végigfut a hideg a hátán. Nem! Ezt elképzelni sem akarja! Ilyen nem lehet. *
- Azzal együtt, hogy a fényt tükrözzük, nem baj, ha felismerjük a gyengeségeinket is. Ha beismerjük őket, foglalkozni tudunk velük. Ezáltal jobbá válhatunk. Hogy megérte-e amit tett? Ha csak egy élőt is megmentett, már megérte. Nem is a haláltól, mert a halált csak elodázni lehet, de talán példáját követni fogja valaki. Valaki ön miatt jobbá akar majd válni. És igen ez megéri.
Belső békére nincs idő? Hát épp ezért omlik össze körülöttünk a világ! Mert mi vagyunk ennek a világnak a tartóoszlopai! Nézzen erre a templomra. Mi lenne, ha kő helyett sárból készítették volna oszlopait? Nem ülnénk most itt! Így van ez a világgal is! Ha bennünk nincs béke és rend, nincs ami megtartsa körülöttünk a világot és összeomlik minden!
* Az eredettörténettel nem szeretne most vitába szállni, inkább feltesz egy újabb kérdést, mivel úgy látja, hogy olvasott valakivel van dolga. *
- Avalurydda. Hallotta már ezt a nevet? Tud róla valamit?
//A fény hordozója//
//Quantall//
//Templom//
* Mikor a sötételf arckifejezése megváltozik, az azonnal feltűnik a törpének is. Eddig rezzenéstelen arccal hallgatta az öreget, de most kiül az arcára a harag és a gyűlölet. Beszédével a törpe nagyrészt egyet ért. Hol a homlokát ráncolva, hol pedig a szakálla alatt mosolyogva hallgatja a mélységi szavait. Minden esetre még mindig nem tette túl magát a tényen, hogy egy sötételf az istennő híve lehet. Úgy látszik kora ellenére, még mindig érhetik meglepetések ebben az életben.*
- Az mind semmi, de képzelje, az a leány azt állította, hogy a sötétség szereti őt, mert megmentette az életét erdőmélyén, valami ork sírjánál. Mondtam is neki, hogy szeret bizony egy fenét, az még magát sem szereti. Tudja mire jöttem rá, mikor azzal a leánnyal beszélgettem? Arra, hogy ezek gyermekek. Gyermek mind, ki a sötétséget követi, dacos, durcás gyermek, kinek hiányzik az atyai szeretet és fegyelem és hogy ere felhívja a környezete figyelmét rosszat cselekszik, mert a jót nehezebben veszik észre mások.
A fénnyel kapcsolatban talán rossz példát hoztam. Nem azt állítom, hogy képes lennék önerőből fényt árasztani a világra. Nekünk igyekeznünk kell valamit az istennő fényéből visszatükröznünk. Igen! Ez a jó példa. Úgy mint egy tükör! Tehát mi ebben nem forrás vagyunk, csak közvetítő. Általunk ismerheti meg a többi törpe, no meg más népek is, Wylnurana fényét.
* Mikor Quantall azokról a borzasztó eseményekről beszél a törpe ereiben megfagy a vér. Szinte látja az egészet. Látja a gyermeket és anyját, amint… De ekkor végigfut a hideg a hátán. Nem! Ezt elképzelni sem akarja! Ilyen nem lehet. *
- Azzal együtt, hogy a fényt tükrözzük, nem baj, ha felismerjük a gyengeségeinket is. Ha beismerjük őket, foglalkozni tudunk velük. Ezáltal jobbá válhatunk. Hogy megérte-e amit tett? Ha csak egy élőt is megmentett, már megérte. Nem is a haláltól, mert a halált csak elodázni lehet, de talán példáját követni fogja valaki. Valaki ön miatt jobbá akar majd válni. És igen ez megéri.
Belső békére nincs idő? Hát épp ezért omlik össze körülöttünk a világ! Mert mi vagyunk ennek a világnak a tartóoszlopai! Nézzen erre a templomra. Mi lenne, ha kő helyett sárból készítették volna oszlopait? Nem ülnénk most itt! Így van ez a világgal is! Ha bennünk nincs béke és rend, nincs ami megtartsa körülöttünk a világot és összeomlik minden!
* Az eredettörténettel nem szeretne most vitába szállni, inkább feltesz egy újabb kérdést, mivel úgy látja, hogy olvasott valakivel van dolga. *
- Avalurydda. Hallotta már ezt a nevet? Tud róla valamit?
1258. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-03-10 00:19:25
Üzenet elküldve: 2026-03-10 00:19:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 814
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 814
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A fény hordozója//
//Wertus//
//Templom//
*Talán először jelenik meg valami érzelem a mélységin mikor a törpe, azt mondja, hogy találkozott a gonosz isten egyik szolgájával. Az állkapcsa megfeszül és a tekintete és vadabbá válik. Mikor pedig befejezi a beszédet akkor is így néz maga elé, végül egy sóhaj kíséretében bólint. Elkezdi az orrnyergét masszírozni és lassan visszatér az érzelemmentessége. Közben fáradtan szólal meg.*
-Jól méri fel a sötét isten módszereit. Talán csak annyi, hogy a szemében valójában senki nem méltó az ő szolgálatára akit nem irányít teljes egészében. A hívei ezt nem értik. A gonoszság és a gyengeség egy halandó dolog. Ezeket ráhúzzák a halál istenére, aki őket is csak kihasználja. Neki mindegy, hogy miért szolgálják míg hasznukat veszi. Ha győzött akkor, majd gondoskodik róluk. Az ő tökéletesen működő világában nincs helye az önálló akaratnak. A rothadó testünk csak fogaskerék a gépezetében. A fény kapcsán se tartom teljesen hibásnak a gondolkodását csak egy dologban téved. Wylnurana egy istennő. Halandóként nem válhatunk fénnyé anélkül, hogy a halál be ne mocskoljon minket mikor szembeszállunk vele. Az emberek a fény bajnokának neveztek engem a templom felszabadítása után. Ennek az oka egy fényvért nevezetű mágia. Fényből készült teljes vért volt rajtam miközben a gonosszal küzdöttem. Ennek praktikai okai voltak, de az ő szemükben ez által több lettem, mint ami valójában. Ahogy a gonosz istenben is olyat látnak, ami nincs úgy ez volt igaz rám is és ez erőt adott nekik. Sokan meghaltak aznap. Úszott a templom padlója az emberek vérében. De nem számított mert a fény elvakította az embereket. Aznap, de korábban egy temetést zavart meg a gonosz hatalma. A semmiből uralkodott el a gyilkolási vágy az embereken. Engem hátba lőttek és a mágiám hatására az élő húsomból fájdalmasan lassan lökődött ki a nyíl, miközben körülöttem értelmetlenül ölte egymást mindenki. Láttam egy anyát, aki a saját gyerekét, mint egy rongyot verte a földhöz. Sosem felejtem el a hideg sár ízét a számban miközben kínok közt ordítok. Aztán mindennek vége lett. Nem maradt más, csak pár túlélő akik értetlenül nézték a megváltozott tájat és a saját sebeiket. Túléltem. Nem fájt semmim. Az izmaim nem sajogtak, de olyan fáradt még nem voltam mint akkor. Minden érzékem eltompult. Azt, hittem az érzelmeim is, de tévedtem. Mikor az egyetlen társam kihűlő testét megláttam a földön az rosszabb volt, mint a halál. Pedig csak egy kutya volt, de nekem nem volt más. Ez volt a fény bajnoka a vért alatt. Egy fáradt, sártól mocskos mélységi, akinek nem maradt senkije és aki mikor belenézett a halál istenének a szemébe akkor jobban félt, mint életében valaha. Áldozatok nélkül nincs győzelem. De megérte-e? Katonák masíroznak be ide és fenyegetik a papokat. Az oltárból pedig amit a társaimmal itt emeltünk a népért kilopják a hatalmat akikért küzdöttünk. Belső békére nincs idő. A világ összeomlik körülöttünk és a legrosszabb még hátra van. Most is ezek az orkok. Több ezer új katona a halál seregében. Ott se válogatnak faj szerint. Akik egymást ölik, egy akarat irányítása alatt, de bajtársakként kelnek, majd fel és küzdenek az élet ellen. Csak senki nem akarja ezt belátni én meg hiába beszélek.
*Egy tehetetlen vigyor húzódik a képére, majd ismét csak sóhajt. Aztán visszatér a hűvössége ahogy szakmai témára kerül szó és annak megfelelően válaszol.*
-Pontosabban törpök érkeztek hozzánk, mikor az első háború után megnyílt az út kereskedelmi kapcsolatok felé. Csak ezt követően vált ki az a népcsoport akikből mi lettünk, hogy az ércekben gazdag bányákba költözzenek. Sokan szolgálják a császárt az ön népéből. Kiváló mesteremberek.
//A fény hordozója//
//Wertus//
//Templom//
*Talán először jelenik meg valami érzelem a mélységin mikor a törpe, azt mondja, hogy találkozott a gonosz isten egyik szolgájával. Az állkapcsa megfeszül és a tekintete és vadabbá válik. Mikor pedig befejezi a beszédet akkor is így néz maga elé, végül egy sóhaj kíséretében bólint. Elkezdi az orrnyergét masszírozni és lassan visszatér az érzelemmentessége. Közben fáradtan szólal meg.*
-Jól méri fel a sötét isten módszereit. Talán csak annyi, hogy a szemében valójában senki nem méltó az ő szolgálatára akit nem irányít teljes egészében. A hívei ezt nem értik. A gonoszság és a gyengeség egy halandó dolog. Ezeket ráhúzzák a halál istenére, aki őket is csak kihasználja. Neki mindegy, hogy miért szolgálják míg hasznukat veszi. Ha győzött akkor, majd gondoskodik róluk. Az ő tökéletesen működő világában nincs helye az önálló akaratnak. A rothadó testünk csak fogaskerék a gépezetében. A fény kapcsán se tartom teljesen hibásnak a gondolkodását csak egy dologban téved. Wylnurana egy istennő. Halandóként nem válhatunk fénnyé anélkül, hogy a halál be ne mocskoljon minket mikor szembeszállunk vele. Az emberek a fény bajnokának neveztek engem a templom felszabadítása után. Ennek az oka egy fényvért nevezetű mágia. Fényből készült teljes vért volt rajtam miközben a gonosszal küzdöttem. Ennek praktikai okai voltak, de az ő szemükben ez által több lettem, mint ami valójában. Ahogy a gonosz istenben is olyat látnak, ami nincs úgy ez volt igaz rám is és ez erőt adott nekik. Sokan meghaltak aznap. Úszott a templom padlója az emberek vérében. De nem számított mert a fény elvakította az embereket. Aznap, de korábban egy temetést zavart meg a gonosz hatalma. A semmiből uralkodott el a gyilkolási vágy az embereken. Engem hátba lőttek és a mágiám hatására az élő húsomból fájdalmasan lassan lökődött ki a nyíl, miközben körülöttem értelmetlenül ölte egymást mindenki. Láttam egy anyát, aki a saját gyerekét, mint egy rongyot verte a földhöz. Sosem felejtem el a hideg sár ízét a számban miközben kínok közt ordítok. Aztán mindennek vége lett. Nem maradt más, csak pár túlélő akik értetlenül nézték a megváltozott tájat és a saját sebeiket. Túléltem. Nem fájt semmim. Az izmaim nem sajogtak, de olyan fáradt még nem voltam mint akkor. Minden érzékem eltompult. Azt, hittem az érzelmeim is, de tévedtem. Mikor az egyetlen társam kihűlő testét megláttam a földön az rosszabb volt, mint a halál. Pedig csak egy kutya volt, de nekem nem volt más. Ez volt a fény bajnoka a vért alatt. Egy fáradt, sártól mocskos mélységi, akinek nem maradt senkije és aki mikor belenézett a halál istenének a szemébe akkor jobban félt, mint életében valaha. Áldozatok nélkül nincs győzelem. De megérte-e? Katonák masíroznak be ide és fenyegetik a papokat. Az oltárból pedig amit a társaimmal itt emeltünk a népért kilopják a hatalmat akikért küzdöttünk. Belső békére nincs idő. A világ összeomlik körülöttünk és a legrosszabb még hátra van. Most is ezek az orkok. Több ezer új katona a halál seregében. Ott se válogatnak faj szerint. Akik egymást ölik, egy akarat irányítása alatt, de bajtársakként kelnek, majd fel és küzdenek az élet ellen. Csak senki nem akarja ezt belátni én meg hiába beszélek.
*Egy tehetetlen vigyor húzódik a képére, majd ismét csak sóhajt. Aztán visszatér a hűvössége ahogy szakmai témára kerül szó és annak megfelelően válaszol.*
-Pontosabban törpök érkeztek hozzánk, mikor az első háború után megnyílt az út kereskedelmi kapcsolatok felé. Csak ezt követően vált ki az a népcsoport akikből mi lettünk, hogy az ércekben gazdag bányákba költözzenek. Sokan szolgálják a császárt az ön népéből. Kiváló mesteremberek.
1257. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-03-09 22:47:06
Üzenet elküldve: 2026-03-09 22:47:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A fény hordozója//
//Quantall//
//Templom//
* Az öreg nem lát különösebb érdeklődést a másik részéről a története iránt, ez viszont őt cseppet sem zavarja. Megszokta már, hogy csak a levegőbe beszél, míg beszélgetőpartnerei rá sem hederítenek. Viszont amikor Quantall meglehetősen terjedelmes választ ad, a törpe úgy gondolja, hogy az mégiscsak figyelt, mi több érdekli a téma, még, ha az arcáról ezt lehetetlen is leolvasni. Jobb kezével a térdén könyökölve támassza a fejét, miközben figyelmesen hallgatja a sötételfet. Egy egy gondolatnál a homlokát ráncolja, de nem vág közbe, nehogy megzavarja a másikat. Majd miután összeszedte gondolatait igyekszik felelni az elhangzottakra.*
- A minap találkoztam valakivel, aki a gonosz szolgájának vallotta magát. És tudja, hogy mit tettem vele? Semmit. Beszéltem vele, imádkoztam érte, de ezen kívül semmit. Még a kedves Krestvirnek sem árultam el a nevét, nehogy bajba kerüljön. Ha megtámadom és megölöm, azzal nem teszek mást, mint, hogy a sötétségnek okozok élvezetet. Az akit említett, kinek még a nevét sem mondom ki, jól járna így is, úgy is. Lehet, hogy elvesztené egy szolgáját, de én meg egy lépéssel közelebb kerülnék hozzá, hogy a talpnyalója legyek! Azt mondaná: „Lám ez méltatlan volt, jobb is, hogy meghalt! De ennek a másiknak a lelkét megnyerhetem, hisz gyilkolt miattam, a nevemért, bár még nem a nevemben, de ez már csak egy lépés.” Szóval az, ki a sötétséggel harcol fénnyé kell válnia. Mint egy lámpásnak világítania kell és akkor a gonosz elbujdokol előle, mert azt fogja mondani: „Menjünk innét, hisz ebben a fényben meglátják a tetteinket, mit mi az éj leple alatt kívántunk tenni és akkor jaj nekünk!” Különben, hogyan kívánná a sötétséget másképpen legyőzni? A sötétségnek csak a fény az ellenszere. Emlékezzen vissza arra, amit mondott. Wylnurana a hajnallal jött el, tehát fényt hozott és győzött. Gondoljon bele abba, amit mondott. Azt állította, hogy előbb a gonoszokkal kell leszámolni és azután ráérünk megvívni a belső harcaikat. „Csak magunkkal kell harcolnunk.” Így mondta talán. Csak? Kérdem én. Az magának csak? Mi könnyebb? Felkutatni és megölni az utolsó hívét is a gonosznak, vagy előbb magunkban rendet tenni? Hogyan akarja a gonoszt legyőzni, amíg ott van önben is, valahol a mélyben a téboly, várva a megfelelő időt, hogy gyökeret eresszen és kihajtson?
Nem, nem barátom. Első a belső rend!
Különben, ami a törpéket illeti. Tudja, hogy népeink egy ideig együtt éltek? Elfek jöttek a birodalmunkba, hogy törpe mesterektől tanulhassanak, azok leszármazottai lettek a sötételfek.
* Itt megszakítja mondanivalóját. Igazán élvezi ezt a beszélgetést. Végre talált valakit ebben a városban, akit érdekel a hit. Nem szeretné tehát megsérteni a mélységit, nehogy faképnél hagyja még azelőtt, hogy válaszokat kapna a kérdéseire.*
//A fény hordozója//
//Quantall//
//Templom//
* Az öreg nem lát különösebb érdeklődést a másik részéről a története iránt, ez viszont őt cseppet sem zavarja. Megszokta már, hogy csak a levegőbe beszél, míg beszélgetőpartnerei rá sem hederítenek. Viszont amikor Quantall meglehetősen terjedelmes választ ad, a törpe úgy gondolja, hogy az mégiscsak figyelt, mi több érdekli a téma, még, ha az arcáról ezt lehetetlen is leolvasni. Jobb kezével a térdén könyökölve támassza a fejét, miközben figyelmesen hallgatja a sötételfet. Egy egy gondolatnál a homlokát ráncolja, de nem vág közbe, nehogy megzavarja a másikat. Majd miután összeszedte gondolatait igyekszik felelni az elhangzottakra.*
- A minap találkoztam valakivel, aki a gonosz szolgájának vallotta magát. És tudja, hogy mit tettem vele? Semmit. Beszéltem vele, imádkoztam érte, de ezen kívül semmit. Még a kedves Krestvirnek sem árultam el a nevét, nehogy bajba kerüljön. Ha megtámadom és megölöm, azzal nem teszek mást, mint, hogy a sötétségnek okozok élvezetet. Az akit említett, kinek még a nevét sem mondom ki, jól járna így is, úgy is. Lehet, hogy elvesztené egy szolgáját, de én meg egy lépéssel közelebb kerülnék hozzá, hogy a talpnyalója legyek! Azt mondaná: „Lám ez méltatlan volt, jobb is, hogy meghalt! De ennek a másiknak a lelkét megnyerhetem, hisz gyilkolt miattam, a nevemért, bár még nem a nevemben, de ez már csak egy lépés.” Szóval az, ki a sötétséggel harcol fénnyé kell válnia. Mint egy lámpásnak világítania kell és akkor a gonosz elbujdokol előle, mert azt fogja mondani: „Menjünk innét, hisz ebben a fényben meglátják a tetteinket, mit mi az éj leple alatt kívántunk tenni és akkor jaj nekünk!” Különben, hogyan kívánná a sötétséget másképpen legyőzni? A sötétségnek csak a fény az ellenszere. Emlékezzen vissza arra, amit mondott. Wylnurana a hajnallal jött el, tehát fényt hozott és győzött. Gondoljon bele abba, amit mondott. Azt állította, hogy előbb a gonoszokkal kell leszámolni és azután ráérünk megvívni a belső harcaikat. „Csak magunkkal kell harcolnunk.” Így mondta talán. Csak? Kérdem én. Az magának csak? Mi könnyebb? Felkutatni és megölni az utolsó hívét is a gonosznak, vagy előbb magunkban rendet tenni? Hogyan akarja a gonoszt legyőzni, amíg ott van önben is, valahol a mélyben a téboly, várva a megfelelő időt, hogy gyökeret eresszen és kihajtson?
Nem, nem barátom. Első a belső rend!
Különben, ami a törpéket illeti. Tudja, hogy népeink egy ideig együtt éltek? Elfek jöttek a birodalmunkba, hogy törpe mesterektől tanulhassanak, azok leszármazottai lettek a sötételfek.
* Itt megszakítja mondanivalóját. Igazán élvezi ezt a beszélgetést. Végre talált valakit ebben a városban, akit érdekel a hit. Nem szeretné tehát megsérteni a mélységit, nehogy faképnél hagyja még azelőtt, hogy válaszokat kapna a kérdéseire.*
1256. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-03-09 21:49:34
Üzenet elküldve: 2026-03-09 21:49:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 814
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 814
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A fény hordozója//
//Wertus//
//Templom//
*Nem volt még lehetősége egy törpével beszélni a hitéről. Bizonyos szinten izgatja őt is a lehetőség. Bár a gondolatait sok minden lefoglalja ahhoz, hogy ne tudja úgy átérezni a szituációt ahogy szeretné. Bólint, hogy tisztában van az istennő és a törpék viszonyával. Nem véletlenül fogalmazott úgy, hogy jogos a kétely a másik részéről. Arra, hogy a gondolatait megerősítik nem rezdül az arca. Viszont mikor az idős törp, azt mondja, hogy neki mégis harcolnia kell akkor összébb vonja a szemöldökét. Vonásai pedig a magyarázat hatására simulnak ki.*
~Harcolni a közösségért, de nem fegyverekkel. Furcsa gondolat.~
*A történet kapcsán mikor az öreg ránéz akkor ugyan, azt az érzelemmentességet láthatja rajta, mint eddig. Neki a szavai és a tettei többet mondanak mint, ami látszik rajta. Most nem kell gondolkoznia a válaszokon. Egyből beszélni kezd.*
-Hallottam róla. A népemnek vannak feljegyzései más népekről annak ellenére, hogy inkább a praktikus tudást preferálják a tudósaink. A tudásvágyból elolvastam azokat, de sok igazságalapot akkor még nem adtam neki. Az istenek történeteit, mint minden tudós én is csak egy mesének gondoltam akkoriban, amire a kevésbé felvilágosult időben szüksége volt a népeknek és aminek a helyét ahogy ez a világ rendje átvette egy értelmesebb eszme, a tudomány. Ezért ismertem fel az istennőt és tudtam, hogy nem az volt az első alkalom, hogy Theorekh-et elűzte a világunkból. Küzdöttek már meg egymással a legendák szerint és az Alvilág Őrzője akkor is alulmaradt vele szemben. Sokáig csakis ő adott nekem célt. Bár nem kérte tőlem, de miatta harcoltam másokért. Ott voltam a Hold Karavánpihenő ostrománál, csapatot gyűjtve sötét másvilági mágiát használó gyíkmágusokkal küzdöttünk a tudásért amit aztán az időközben világunkba lépő sötét isten ellen használhatunk, ott voltam a templom felszabadításánál és Krestvir magisztert is úgy ismertem meg, hogy a világunkat fenyegető démonokkal küzdöttünk. Mikor először találkoztam az istennővel még égett bennem a láng, hogy a világért éljek és haljak. A gyerekek nevetésében és a vidám hétköznapjaikat élő egyszerű polgárokban az élet szépségét láttam amit meg kell védeni. Csakhogy, ahogy mondtam ha valaki egy isten szemébe néz akkor sokkal többet láthat benne, mint egy halandóéban. És nem Wylnurana az egyetlen isten akivel szembenéztem. Láttam a gonoszt, ami az élet ellensége. Láttam a halál hatalmát. Sa'Tereth-nek nem csak a holtak felett van hatalma. Az élők számára is képes elfeledtetni mi az élet értelme és aki találkozik vele annak fokozatosan megrontja a lelkét. Az a harc amit ön vív becsülendő. Őszintén kívánom, hogy bárcsak ilyen háború dúlna a világban amit lehetséges fegyverek nélkül saját magunk ellen megvívnunk, de míg Sa'Tereth itt van, addig a harc élők és a halál közt zajlik és néha magam se tudom, hogy van-e esélyünk nyerni. Pont azért mert magunkkal és még egymással is folyamatosan harcolunk és halmozzuk a holtesteket. A halál istene pedig a rá jellemző rideg lelketlenségével nézi a győzelmet amit ilyenkor minden alkalommal felettünk arat. Úgy élem a hétköznapjaim, hogy ezt tehetetlenül nézem és kézzel lábbal kapálózok a biztosnak tűnő vég ellen, ami a világunk élőlényeit sújtja. Az egykori bizonyosságot felváltotta a munka. Szövetségre léptem az új istenekkel Eeyr-el és Teysus-al, hogy a hatalmukat használhassam a gonosz ellen. Sa'Tereth az én lelkem is megsebezte. Már nem tudom látni amit akkoriban. Nem maradt más, mint minden nap felkelni és dolgozni. Talán egy nap eljön az idő, hogy ismét csak magunkkal kell harcolnunk. Ha így alakul, akkor az lesz az önhöz hasonlók felelőssége, hogy akkor felépítsenek egy olyan világot amit Wylnurana is szívesen látna. Nem csak a törpék. Minden faj képviselői.
//A fény hordozója//
//Wertus//
//Templom//
*Nem volt még lehetősége egy törpével beszélni a hitéről. Bizonyos szinten izgatja őt is a lehetőség. Bár a gondolatait sok minden lefoglalja ahhoz, hogy ne tudja úgy átérezni a szituációt ahogy szeretné. Bólint, hogy tisztában van az istennő és a törpék viszonyával. Nem véletlenül fogalmazott úgy, hogy jogos a kétely a másik részéről. Arra, hogy a gondolatait megerősítik nem rezdül az arca. Viszont mikor az idős törp, azt mondja, hogy neki mégis harcolnia kell akkor összébb vonja a szemöldökét. Vonásai pedig a magyarázat hatására simulnak ki.*
~Harcolni a közösségért, de nem fegyverekkel. Furcsa gondolat.~
*A történet kapcsán mikor az öreg ránéz akkor ugyan, azt az érzelemmentességet láthatja rajta, mint eddig. Neki a szavai és a tettei többet mondanak mint, ami látszik rajta. Most nem kell gondolkoznia a válaszokon. Egyből beszélni kezd.*
-Hallottam róla. A népemnek vannak feljegyzései más népekről annak ellenére, hogy inkább a praktikus tudást preferálják a tudósaink. A tudásvágyból elolvastam azokat, de sok igazságalapot akkor még nem adtam neki. Az istenek történeteit, mint minden tudós én is csak egy mesének gondoltam akkoriban, amire a kevésbé felvilágosult időben szüksége volt a népeknek és aminek a helyét ahogy ez a világ rendje átvette egy értelmesebb eszme, a tudomány. Ezért ismertem fel az istennőt és tudtam, hogy nem az volt az első alkalom, hogy Theorekh-et elűzte a világunkból. Küzdöttek már meg egymással a legendák szerint és az Alvilág Őrzője akkor is alulmaradt vele szemben. Sokáig csakis ő adott nekem célt. Bár nem kérte tőlem, de miatta harcoltam másokért. Ott voltam a Hold Karavánpihenő ostrománál, csapatot gyűjtve sötét másvilági mágiát használó gyíkmágusokkal küzdöttünk a tudásért amit aztán az időközben világunkba lépő sötét isten ellen használhatunk, ott voltam a templom felszabadításánál és Krestvir magisztert is úgy ismertem meg, hogy a világunkat fenyegető démonokkal küzdöttünk. Mikor először találkoztam az istennővel még égett bennem a láng, hogy a világért éljek és haljak. A gyerekek nevetésében és a vidám hétköznapjaikat élő egyszerű polgárokban az élet szépségét láttam amit meg kell védeni. Csakhogy, ahogy mondtam ha valaki egy isten szemébe néz akkor sokkal többet láthat benne, mint egy halandóéban. És nem Wylnurana az egyetlen isten akivel szembenéztem. Láttam a gonoszt, ami az élet ellensége. Láttam a halál hatalmát. Sa'Tereth-nek nem csak a holtak felett van hatalma. Az élők számára is képes elfeledtetni mi az élet értelme és aki találkozik vele annak fokozatosan megrontja a lelkét. Az a harc amit ön vív becsülendő. Őszintén kívánom, hogy bárcsak ilyen háború dúlna a világban amit lehetséges fegyverek nélkül saját magunk ellen megvívnunk, de míg Sa'Tereth itt van, addig a harc élők és a halál közt zajlik és néha magam se tudom, hogy van-e esélyünk nyerni. Pont azért mert magunkkal és még egymással is folyamatosan harcolunk és halmozzuk a holtesteket. A halál istene pedig a rá jellemző rideg lelketlenségével nézi a győzelmet amit ilyenkor minden alkalommal felettünk arat. Úgy élem a hétköznapjaim, hogy ezt tehetetlenül nézem és kézzel lábbal kapálózok a biztosnak tűnő vég ellen, ami a világunk élőlényeit sújtja. Az egykori bizonyosságot felváltotta a munka. Szövetségre léptem az új istenekkel Eeyr-el és Teysus-al, hogy a hatalmukat használhassam a gonosz ellen. Sa'Tereth az én lelkem is megsebezte. Már nem tudom látni amit akkoriban. Nem maradt más, mint minden nap felkelni és dolgozni. Talán egy nap eljön az idő, hogy ismét csak magunkkal kell harcolnunk. Ha így alakul, akkor az lesz az önhöz hasonlók felelőssége, hogy akkor felépítsenek egy olyan világot amit Wylnurana is szívesen látna. Nem csak a törpék. Minden faj képviselői.
1255. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-03-09 08:07:19
Üzenet elküldve: 2026-03-09 08:07:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A fény hordozója//
//Quantall//
//Templom//
* Miután Quantall láthatóvá teszi a bal kezén lévő motívumokat a törpe alaposan megnézi magának. Valóban az istennő jelei ezek. Most már nincs kétsége afelől, hogy a férfi igazat beszél és találkozhatott Wylnuranaval. Elismerésül bólint egyet, majd végighallgatja a választ, miközben hol Quantallra néz, hol pedig a messzeségbe bámul. Miután figyelmesen végighallgatta a férfit ő is megszólal.*
- Tudja az istennő teremtett minket, törpéket. Én eddig úgy tudtam, hogy mi vagyunk a kiválasztott népe és csak hozzánk szól. Ezért meglepett mindaz, amit az imént mondott. Főként az, hogy akkor, önök közt nem volt egy törpe sem és ő mégis megjelent és hatalmat adott önöknek.
* Ekkor az öreg elmosolyodik, megvakarja szakállát, majd így folytatja: *
- Azt jól mondja, hogy az istennő nem kívánja, hogy érte harcoljon, legalábbis nem külső ellenséggel. Ő nem kívánja senki halálát. De nekem, hívének bizony harcolnom kell mindazzal, ami bennem van. Túl kell lépnem a kicsinyességen és önzésen, azért, hogy a közösség javát szolgáljam a sajátom helyett. Említettem, hogy nekünk törpéknek ő különösen fontos. Egyszer meglátogatta népemet az ősi királyságban és az amit látott örömmel töltötte el. Népem úgy szorgoskodott, mint a hangyák. Mindenki tudta mi a dolga és minden cselekedet előbbre vitte a közösség ügyét. Ekkor hatalmas ajándékot adott a törpéknek. Az Amloshrudd-ot, a szent lángot. Ennek hála birodalmunk hatalmas lett. Tárnáink mélyen a hegyek gyomrába nyúltak…
* Ekkor megáll és Quantallra néz. Talán untatja őt ezzel a történettel, így visszatér ahhoz, amiért ide jött.*
- Szóval, ha jól értettem, ezen események előtt nem is ismerte az istennőt és azóta sem szólt önhöz, de akkora hatással volt önre, hogy a híve lett? És mégis hogyan gyakorolja a hitét? Hogyan éli a hétköznapjait? Milyen a viszonya az önt körülvevő népekkel?
//A fény hordozója//
//Quantall//
//Templom//
* Miután Quantall láthatóvá teszi a bal kezén lévő motívumokat a törpe alaposan megnézi magának. Valóban az istennő jelei ezek. Most már nincs kétsége afelől, hogy a férfi igazat beszél és találkozhatott Wylnuranaval. Elismerésül bólint egyet, majd végighallgatja a választ, miközben hol Quantallra néz, hol pedig a messzeségbe bámul. Miután figyelmesen végighallgatta a férfit ő is megszólal.*
- Tudja az istennő teremtett minket, törpéket. Én eddig úgy tudtam, hogy mi vagyunk a kiválasztott népe és csak hozzánk szól. Ezért meglepett mindaz, amit az imént mondott. Főként az, hogy akkor, önök közt nem volt egy törpe sem és ő mégis megjelent és hatalmat adott önöknek.
* Ekkor az öreg elmosolyodik, megvakarja szakállát, majd így folytatja: *
- Azt jól mondja, hogy az istennő nem kívánja, hogy érte harcoljon, legalábbis nem külső ellenséggel. Ő nem kívánja senki halálát. De nekem, hívének bizony harcolnom kell mindazzal, ami bennem van. Túl kell lépnem a kicsinyességen és önzésen, azért, hogy a közösség javát szolgáljam a sajátom helyett. Említettem, hogy nekünk törpéknek ő különösen fontos. Egyszer meglátogatta népemet az ősi királyságban és az amit látott örömmel töltötte el. Népem úgy szorgoskodott, mint a hangyák. Mindenki tudta mi a dolga és minden cselekedet előbbre vitte a közösség ügyét. Ekkor hatalmas ajándékot adott a törpéknek. Az Amloshrudd-ot, a szent lángot. Ennek hála birodalmunk hatalmas lett. Tárnáink mélyen a hegyek gyomrába nyúltak…
* Ekkor megáll és Quantallra néz. Talán untatja őt ezzel a történettel, így visszatér ahhoz, amiért ide jött.*
- Szóval, ha jól értettem, ezen események előtt nem is ismerte az istennőt és azóta sem szólt önhöz, de akkora hatással volt önre, hogy a híve lett? És mégis hogyan gyakorolja a hitét? Hogyan éli a hétköznapjait? Milyen a viszonya az önt körülvevő népekkel?
1254. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-03-08 22:57:37
Üzenet elküldve: 2026-03-08 22:57:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 814
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 814
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A fény hordozója//
//Wertus//
//Templom//
*Nem tudja, hogy az idős törpe mit gondol róla. Krestvir magiszter barátjának vallja magát és se a kérdése, se a modora nem tolakodó így megválaszolni a kérdéseit igazán nem teher számára. A padok láttán bólint, majd odaérve mint házigazda int a törpének, hogy foglaljon helyet. Ha mindketten leültek akkor az rögtön bele is kezd. Hirtelen több dologra is válaszolnia kell, de az arca meg se rezzen. Sőt, pár pillanatig csak mereven bámul a másikra, majd lassú mozdulatokkal feljebb húzza a karján a ruhát, hogy láthatóvá tegye az istennőtől kapott jelet.*
-Pár évvel az új istenek megjelenése előtt Theorekh az alvilág ura megpróbálta betenni a lábát a világunkba a csonttemetőnél. Kevesebben láttuk ezt, még kevesebben tudjuk elmondani. Nem tudom, hogy kit és miért vitt oda az útja, de összegyűlt ott egy kisebb társaság. Nem ismertük egymást és nem volt tudomásunk róla, hogy mi készül. Nem tudom számít-e önnek, de nem volt törpe köztünk. Mégis az istennő megjelent előttünk és megszólított minket. A segítségünket kérte a másvilági entitás megfékezéséhez és hatalmat adott nekünk. Olyan hatalmat amit egy halandó nem birtokolhat. Azzal a hatalommal egyenként városokat tudtunk volna elpusztítani. Mégis mikor Theorekh és a szolgái lecsaptak ez kevés volt. Volt akinek a lelke volt gyenge, volt akinek az ereje volt kevés. Szörnyű halált haltak a többiek. Végül csak ketten éltük túl. De mi is megsérültünk és alig álltunk már a lábunkon. Végül nem mi győzedelmeskedtünk hanem a hajnal és az azzal érkező istennő. Úgy néz ki ilyen áldozatok árán is csak feltartóztatni tudtuk egy félistent. Ezt az istennő adta és mellé némi aranyat. A hatalom elszállt.*Itt kissé elgondolkozik.*Nehéz megfogalmazni, hogy milyennek tartom őt. Ha valaki szembenéz egy istennel akkor többet lát benne, mint amit szavakkal el lehet mondani. De, ami sokat elárul róla, hogy nem parancsolt. És nem hagyott ránk semmi további útmutatást. Mint megtudtam ez*Mutat a karjára.*feladattal bír. Aki, megelőzi a bajt jelölt és a jelölteket ismerni kell. Így mondták nekem. De az istennő nem szólt többé hozzám és nem adott semmi utasítást. Úgy hiszem azért mert nem kívánja, hogy érte harcoljanak. Szembeszállt a halál követével, legyőzte, de nem hirdette ezt a dicsőséget és nem követelte meg, hogy kövessük a példáját. Úgy hiszem ő nem a gonosszal szállt szembe hanem az életért küzdött. És azért nem hagyott ránk feladatot mert az életünk nem az övé hanem a mienk. Mindegy kik vagyunk vagy hogy milyen magasztos akár közönséges utat is válasszunk. Az élet az, ami érték. Olyannak tartom őt, aki nem csak a hatalmával több nálunk halandóknál hanem azokkal az eszmékkel is amiket nem szavakkal hanem tettekkel képvisel. És a hála a személyes hálám mellett, ez az oka annak, hogy szívből tisztelem őt.
//A fény hordozója//
//Wertus//
//Templom//
*Nem tudja, hogy az idős törpe mit gondol róla. Krestvir magiszter barátjának vallja magát és se a kérdése, se a modora nem tolakodó így megválaszolni a kérdéseit igazán nem teher számára. A padok láttán bólint, majd odaérve mint házigazda int a törpének, hogy foglaljon helyet. Ha mindketten leültek akkor az rögtön bele is kezd. Hirtelen több dologra is válaszolnia kell, de az arca meg se rezzen. Sőt, pár pillanatig csak mereven bámul a másikra, majd lassú mozdulatokkal feljebb húzza a karján a ruhát, hogy láthatóvá tegye az istennőtől kapott jelet.*
-Pár évvel az új istenek megjelenése előtt Theorekh az alvilág ura megpróbálta betenni a lábát a világunkba a csonttemetőnél. Kevesebben láttuk ezt, még kevesebben tudjuk elmondani. Nem tudom, hogy kit és miért vitt oda az útja, de összegyűlt ott egy kisebb társaság. Nem ismertük egymást és nem volt tudomásunk róla, hogy mi készül. Nem tudom számít-e önnek, de nem volt törpe köztünk. Mégis az istennő megjelent előttünk és megszólított minket. A segítségünket kérte a másvilági entitás megfékezéséhez és hatalmat adott nekünk. Olyan hatalmat amit egy halandó nem birtokolhat. Azzal a hatalommal egyenként városokat tudtunk volna elpusztítani. Mégis mikor Theorekh és a szolgái lecsaptak ez kevés volt. Volt akinek a lelke volt gyenge, volt akinek az ereje volt kevés. Szörnyű halált haltak a többiek. Végül csak ketten éltük túl. De mi is megsérültünk és alig álltunk már a lábunkon. Végül nem mi győzedelmeskedtünk hanem a hajnal és az azzal érkező istennő. Úgy néz ki ilyen áldozatok árán is csak feltartóztatni tudtuk egy félistent. Ezt az istennő adta és mellé némi aranyat. A hatalom elszállt.*Itt kissé elgondolkozik.*Nehéz megfogalmazni, hogy milyennek tartom őt. Ha valaki szembenéz egy istennel akkor többet lát benne, mint amit szavakkal el lehet mondani. De, ami sokat elárul róla, hogy nem parancsolt. És nem hagyott ránk semmi további útmutatást. Mint megtudtam ez*Mutat a karjára.*feladattal bír. Aki, megelőzi a bajt jelölt és a jelölteket ismerni kell. Így mondták nekem. De az istennő nem szólt többé hozzám és nem adott semmi utasítást. Úgy hiszem azért mert nem kívánja, hogy érte harcoljanak. Szembeszállt a halál követével, legyőzte, de nem hirdette ezt a dicsőséget és nem követelte meg, hogy kövessük a példáját. Úgy hiszem ő nem a gonosszal szállt szembe hanem az életért küzdött. És azért nem hagyott ránk feladatot mert az életünk nem az övé hanem a mienk. Mindegy kik vagyunk vagy hogy milyen magasztos akár közönséges utat is válasszunk. Az élet az, ami érték. Olyannak tartom őt, aki nem csak a hatalmával több nálunk halandóknál hanem azokkal az eszmékkel is amiket nem szavakkal hanem tettekkel képvisel. És a hála a személyes hálám mellett, ez az oka annak, hogy szívből tisztelem őt.
1253. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-03-08 21:54:04
Üzenet elküldve: 2026-03-08 21:54:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A fény hordozója//
//Quantall//
//Templom//
* Egyelőre az öregnek nem kell felülbírálnia a sötételfekkel szemben érzett előítéletét. Quantall érzelemmentes hangja számára dölyfösnek és beképzeltnek hat, pont, mint azt egy mélységitől várná. Nem is érti, hogy mit keres épp itt, ebben a templomban, hisz nagyon kirí innét.
Mikor az a padokat említi a törpe akaratlanul is arrafelé fordítja a fejét. Miután visszafordul a mélységihez jobbjával az egyik félreeső padsor felé mutat. *
- Ott talán jó lesz, ha önnek is megfelel.
* A törpe is magázódásra vált, bár tegezni kezdte az idegent, talán korából kifolyólag. De rájött, hogy jobb lesz megtartani azt a bizonyos egy lépés távolságot, amit, ha törpe léptékkel lépünk, akkor az egy sötételfek inkább fél lépésnyi. Amennyiben a hely Quantallnak is megfelel odaérve leülhet, amennyiben így tesz a törpe is követni fogja a példáját. Ezután nem húzza az időt és rögtön fel is teszi az első kérdését.*
- Miért? Miért épp Wylnurana istennőben hisz? Azt gondoltam, hogy az istennőben csak mi hiszünk törpék. Van egy olyan érzésem, hogy nem a gyermekkorától követi az istennőt. Mi volt az oka annak, hogy megtért? Egyáltalán mit gondol róla? Milyennek tartja őt?
* Lehet, hogy túl sokat kérdezett egyszerre, ezért megáll, hogy teret engedjen a válaszoknak.*
//A fény hordozója//
//Quantall//
//Templom//
* Egyelőre az öregnek nem kell felülbírálnia a sötételfekkel szemben érzett előítéletét. Quantall érzelemmentes hangja számára dölyfösnek és beképzeltnek hat, pont, mint azt egy mélységitől várná. Nem is érti, hogy mit keres épp itt, ebben a templomban, hisz nagyon kirí innét.
Mikor az a padokat említi a törpe akaratlanul is arrafelé fordítja a fejét. Miután visszafordul a mélységihez jobbjával az egyik félreeső padsor felé mutat. *
- Ott talán jó lesz, ha önnek is megfelel.
* A törpe is magázódásra vált, bár tegezni kezdte az idegent, talán korából kifolyólag. De rájött, hogy jobb lesz megtartani azt a bizonyos egy lépés távolságot, amit, ha törpe léptékkel lépünk, akkor az egy sötételfek inkább fél lépésnyi. Amennyiben a hely Quantallnak is megfelel odaérve leülhet, amennyiben így tesz a törpe is követni fogja a példáját. Ezután nem húzza az időt és rögtön fel is teszi az első kérdését.*
- Miért? Miért épp Wylnurana istennőben hisz? Azt gondoltam, hogy az istennőben csak mi hiszünk törpék. Van egy olyan érzésem, hogy nem a gyermekkorától követi az istennőt. Mi volt az oka annak, hogy megtért? Egyáltalán mit gondol róla? Milyennek tartja őt?
* Lehet, hogy túl sokat kérdezett egyszerre, ezért megáll, hogy teret engedjen a válaszoknak.*
1252. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-03-08 16:34:00
Üzenet elküldve: 2026-03-08 16:34:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 814
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 814
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A fény hordozója//
//Wertus//
//Templom//
*Lehet, azt mondani, hogy ránézésre elüt a templom többi lakójától. Egyrészt faja miatt, másrészt pedig mert nem az Eeyr papok ruházatát viseli. Színes ruhái alapján kitűnik közülük. Sőt, fegyver van az oldalán. Aki, nem tudja ki ő az könnyen egy látogatónak is nézheti. Épp a könyvtárba tart mikor is az oltár mellett megállítják. Az egyik papnövendék az istennő mágiájának gyakorlati felhasználásával kapcsolatban szólítja meg. Ez is megkülönbözteti őt az itt lakóktól. A tapasztalata. A maga hűvös, modoros stílusában megadja a választ a fiatal kérdésére. Aki, miközben hallgatja még a szemébe se mer nézni és egy gyors köszönetnyilvánítás után sietve ki is vonná magát a beszélgetésből. Biccent utána és haladna is tovább mikor is megint megszólítják. Ezúttal egy törpe. Elsőre megrezzen a másik láttán aztán viszonozza a meghajlást.*
-Tiszteletem törp uram.
*Figyelmesen hallgatja annak szavait. A szemei kialvatlanok mégis szinte már zavaróan fókuszáltak. Mintha a másik lelkébe bámulna velük. Nem egy bizalomgerjesztő tekintet. Ezzel ellentétben mikor megszólal a hangja hűvös és érzelemmentes.*
-Jogos a kétely az ön részéről. Leülhetünk a padokra, hogy kényelmesen feltehesse a kérdéseit.
//A fény hordozója//
//Wertus//
//Templom//
*Lehet, azt mondani, hogy ránézésre elüt a templom többi lakójától. Egyrészt faja miatt, másrészt pedig mert nem az Eeyr papok ruházatát viseli. Színes ruhái alapján kitűnik közülük. Sőt, fegyver van az oldalán. Aki, nem tudja ki ő az könnyen egy látogatónak is nézheti. Épp a könyvtárba tart mikor is az oltár mellett megállítják. Az egyik papnövendék az istennő mágiájának gyakorlati felhasználásával kapcsolatban szólítja meg. Ez is megkülönbözteti őt az itt lakóktól. A tapasztalata. A maga hűvös, modoros stílusában megadja a választ a fiatal kérdésére. Aki, miközben hallgatja még a szemébe se mer nézni és egy gyors köszönetnyilvánítás után sietve ki is vonná magát a beszélgetésből. Biccent utána és haladna is tovább mikor is megint megszólítják. Ezúttal egy törpe. Elsőre megrezzen a másik láttán aztán viszonozza a meghajlást.*
-Tiszteletem törp uram.
*Figyelmesen hallgatja annak szavait. A szemei kialvatlanok mégis szinte már zavaróan fókuszáltak. Mintha a másik lelkébe bámulna velük. Nem egy bizalomgerjesztő tekintet. Ezzel ellentétben mikor megszólal a hangja hűvös és érzelemmentes.*
-Jogos a kétely az ön részéről. Leülhetünk a padokra, hogy kényelmesen feltehesse a kérdéseit.
1251. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-03-07 23:36:28
Üzenet elküldve: 2026-03-07 23:36:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1029
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1029
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Enyém a törpécske//
//Templom//
//Zárás//
*Tiszteletben tartja a törpe hallgatását. Amellett, hogy nem szereti a konfliktust, még abban sem biztos, hogy érdemes volna ebben erősködnie. Hiszen lehet, hogy egyáltalán nem kapcsolódik a mostani eseményekhez az, ami azzal a lánnyal történt, vagy hogy megtalálná őt a városban. Ahogy az sem biztos, hogy képes volna bízni benne.
Félbeszakad hát a beszélgetés, s helyette a hajlékban rendezkednek be éjszakára. Wertus a kései vacsorát is elfogadja, majd pedig olyan öblös böfögéssel zárja az étkezést, hogy arra Krestvir önkéntelen fölkapja a fejét. Nem ismeri a törpe illemkódexet, de ehhez hasonlót mostanában csak fogadókban hallott, s az is csak megközelíteni tudta ezt a teljesítményt, így be kell harapja a száját, hogy ne kuncogjon föl zavart meglepetésében.*
- Örülök, hogy én is szolgálhattam valamivel a segítségéért. - *Feleli fejet hajtva, csak ábrázata látszik közben a szokottnál is sunyibbnak, mert mosolygós tekintete miatt még jobban összeszűkülnek a szemei, ami az ő fizimiskájával ilyen hatást kelt.
Később, miután mindketten megtisztálkodtak, s az éjszakára már véglegesen megtértek a hajlékba, illetve meggyőződött róla, hogy Wertusnak sincs már szüksége semmire, végül ő is ágyba fekszik.
Illetve előtte még zavarba hozza a férfit a vetkőzésével, bár szerencsére ezt nem észleli.
Fölvilágosították már róla, hogy nem illik egy férfivel kettesben maradnia egy szobában, de hát itt van Kilencedik is, s vele együtt már hárman vannak, így úgy gondolja, rendben van.
A vetkőzés már más kérdés, de Krestvir arra nem gondol, hogy ezzel kényelmetlenséget okozhat. Mezítelenre nem vetkőzne itt azért, gyakorlatias gondolatok mentén alakul a szemérmessége. Lefekvéshez alsóruhára vetkőzni pedig egy ilyen gyakorlatias megközelítés. Persze a másik nem tudhatja, hogy hol fog megállni...
Ám valójában sokkal több szabad bőrfelület a vetkőzés után sem látszik belőle, mint korábban, de még testének körvonalai sem rajzolódnak ki rendesen a bő alsóingben. A nyári alsó ruházata esetén már más volna a helyzet...
Mindenesetre hamarosan már a fekhelyén ül, betakarózva - a férfi megkönnyebbülésére -, s míg a másik halkan imádkozik, ő kábán nézelődik, s csak hagyja folyni gondolatait a maguk medrében. Nem meditál, de ahhoz hasonló állapotban van, közben valahol az álom és ébrenlét határán is.
Nem tudná megmondani, miért nem alszik még, miközben ennyire fáradt. Talán azt várja, hogy a vendége térjen előbb nyugovóra, talán a jövő kétségei és feladatai tartják még ébren, noha jelen állapotában a nyugtató az érzéseit is tompítja.
Ám mikor Wertus jó éjt kíván, ő maga is úgy határoz, hogy nem küzd tovább a fáradtság ellen. Épp csak fölemelkedik kicsit ültéből, s elfújja a gyertyát.*
- Jó éjszakát! - *Viszonozza a kívánságot, majd elhever a szalmazsákon, betakarózik, és igazából néhány pillanat múlva már alszik is.
Álma mély, az elfüstölt növény hatása által megtámogatva szokatlanul is hosszú és zavartalan. Valószínűleg Kilencedik ébred hamarabb, a levelet is ő mutatja Krestvirnek.*
- Jóóó reggelt! Már nincs itt. - *Mondja, mikor a lány eszmélve a törpét keresi az ágyon. S egyúttal az asztalon hagyott üzenetre bök.*
- Remélem, tényleg látjuk még. - *Szól Krestvir, miután a levelet elolvasta. Valóban megkedvelte a férfit, nem egészen könnyű a szíve, ismerve, hogy hová és milyen küldetésre készül.*
//Enyém a törpécske//
//Templom//
//Zárás//
*Tiszteletben tartja a törpe hallgatását. Amellett, hogy nem szereti a konfliktust, még abban sem biztos, hogy érdemes volna ebben erősködnie. Hiszen lehet, hogy egyáltalán nem kapcsolódik a mostani eseményekhez az, ami azzal a lánnyal történt, vagy hogy megtalálná őt a városban. Ahogy az sem biztos, hogy képes volna bízni benne.
Félbeszakad hát a beszélgetés, s helyette a hajlékban rendezkednek be éjszakára. Wertus a kései vacsorát is elfogadja, majd pedig olyan öblös böfögéssel zárja az étkezést, hogy arra Krestvir önkéntelen fölkapja a fejét. Nem ismeri a törpe illemkódexet, de ehhez hasonlót mostanában csak fogadókban hallott, s az is csak megközelíteni tudta ezt a teljesítményt, így be kell harapja a száját, hogy ne kuncogjon föl zavart meglepetésében.*
- Örülök, hogy én is szolgálhattam valamivel a segítségéért. - *Feleli fejet hajtva, csak ábrázata látszik közben a szokottnál is sunyibbnak, mert mosolygós tekintete miatt még jobban összeszűkülnek a szemei, ami az ő fizimiskájával ilyen hatást kelt.
Később, miután mindketten megtisztálkodtak, s az éjszakára már véglegesen megtértek a hajlékba, illetve meggyőződött róla, hogy Wertusnak sincs már szüksége semmire, végül ő is ágyba fekszik.
Illetve előtte még zavarba hozza a férfit a vetkőzésével, bár szerencsére ezt nem észleli.
Fölvilágosították már róla, hogy nem illik egy férfivel kettesben maradnia egy szobában, de hát itt van Kilencedik is, s vele együtt már hárman vannak, így úgy gondolja, rendben van.
A vetkőzés már más kérdés, de Krestvir arra nem gondol, hogy ezzel kényelmetlenséget okozhat. Mezítelenre nem vetkőzne itt azért, gyakorlatias gondolatok mentén alakul a szemérmessége. Lefekvéshez alsóruhára vetkőzni pedig egy ilyen gyakorlatias megközelítés. Persze a másik nem tudhatja, hogy hol fog megállni...
Ám valójában sokkal több szabad bőrfelület a vetkőzés után sem látszik belőle, mint korábban, de még testének körvonalai sem rajzolódnak ki rendesen a bő alsóingben. A nyári alsó ruházata esetén már más volna a helyzet...
Mindenesetre hamarosan már a fekhelyén ül, betakarózva - a férfi megkönnyebbülésére -, s míg a másik halkan imádkozik, ő kábán nézelődik, s csak hagyja folyni gondolatait a maguk medrében. Nem meditál, de ahhoz hasonló állapotban van, közben valahol az álom és ébrenlét határán is.
Nem tudná megmondani, miért nem alszik még, miközben ennyire fáradt. Talán azt várja, hogy a vendége térjen előbb nyugovóra, talán a jövő kétségei és feladatai tartják még ébren, noha jelen állapotában a nyugtató az érzéseit is tompítja.
Ám mikor Wertus jó éjt kíván, ő maga is úgy határoz, hogy nem küzd tovább a fáradtság ellen. Épp csak fölemelkedik kicsit ültéből, s elfújja a gyertyát.*
- Jó éjszakát! - *Viszonozza a kívánságot, majd elhever a szalmazsákon, betakarózik, és igazából néhány pillanat múlva már alszik is.
Álma mély, az elfüstölt növény hatása által megtámogatva szokatlanul is hosszú és zavartalan. Valószínűleg Kilencedik ébred hamarabb, a levelet is ő mutatja Krestvirnek.*
- Jóóó reggelt! Már nincs itt. - *Mondja, mikor a lány eszmélve a törpét keresi az ágyon. S egyúttal az asztalon hagyott üzenetre bök.*
- Remélem, tényleg látjuk még. - *Szól Krestvir, miután a levelet elolvasta. Valóban megkedvelte a férfit, nem egészen könnyű a szíve, ismerve, hogy hová és milyen küldetésre készül.*
1250. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-03-07 22:09:56
Üzenet elküldve: 2026-03-07 22:09:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A fény hordozója//
//Quantall//
//Templom//
* Már magasan jár a nap, mikor a törpének sikerül elintéznie a dolgait a városban. Most, hogy van egy kis szabad ideje, a templom felé veszi az irányt. Úgy sejti, hogy ott rátalálhat arra, kit Krestvir említett. A Wylnurana istennőben hívő sötételfre, Quantallra. Kurta lábait gyorsabban szedi, hogy mielőbb elérje célját. Hamarosan át is lépi a tekintélyt parancsoló épület küszöbét. Miután belépett megáll egy pillanatra, hogy a szikrázó napsütéshez szokott szemeinek adjon egy kis időt, hogy azok megszokják a templomban uralkodó fényviszonyokat. Miután ez megtörtént körülnéz. Főként imádkozó emberek vannak odabenn. Sötételfet egyelőre nem lát egyet sem, ezért odalép az egyik templomszolgához és attól érdeklődik Quantall holléte felől. Az útba igazítás alapján hamarosan meg is látja a keresett személyt, az oltártól nem messze. Erre az öreg megáll és szemügyre veszi az illetőt. Nem szívesen beszélget mélységiekkel, de most a kíváncsisága legyőzi az előítéleteit. Ezért sóhajt egy nagyot, majd megindul, egyenesen Quantall felé. Mikor odaér, eléje lép és illendően bemutatkozik.*
- Üdvözöllek! A nevem Wertus Askander.
* Bemutatkozása egy mély meghajlás kíséretében történik.*
- Te vagy az a bizonyos Quantall Ackumien Galanodel, ha nem tévedek. Egy barátom, Krestvir mesélt rólad, azt állítva, hogy te Wylnurana híve vagy. Bevallom őszintén, hogy ezt kétkedve fogadtam, mert úgy gondolom, hogy az istennőben csak mi, törpék hiszünk, de nagyon kíváncsivá tett a dolog. Ezért vagyok most itt! Ha szakítanál rám egy kis időt, lenne néhány kérdésem ezzel kapcsolatban.
* Ezek után az öreg kíváncsian várja a sötételf válaszát. Vajon az hajlandó időt szakítani egy törpére? *
//A fény hordozója//
//Quantall//
//Templom//
* Már magasan jár a nap, mikor a törpének sikerül elintéznie a dolgait a városban. Most, hogy van egy kis szabad ideje, a templom felé veszi az irányt. Úgy sejti, hogy ott rátalálhat arra, kit Krestvir említett. A Wylnurana istennőben hívő sötételfre, Quantallra. Kurta lábait gyorsabban szedi, hogy mielőbb elérje célját. Hamarosan át is lépi a tekintélyt parancsoló épület küszöbét. Miután belépett megáll egy pillanatra, hogy a szikrázó napsütéshez szokott szemeinek adjon egy kis időt, hogy azok megszokják a templomban uralkodó fényviszonyokat. Miután ez megtörtént körülnéz. Főként imádkozó emberek vannak odabenn. Sötételfet egyelőre nem lát egyet sem, ezért odalép az egyik templomszolgához és attól érdeklődik Quantall holléte felől. Az útba igazítás alapján hamarosan meg is látja a keresett személyt, az oltártól nem messze. Erre az öreg megáll és szemügyre veszi az illetőt. Nem szívesen beszélget mélységiekkel, de most a kíváncsisága legyőzi az előítéleteit. Ezért sóhajt egy nagyot, majd megindul, egyenesen Quantall felé. Mikor odaér, eléje lép és illendően bemutatkozik.*
- Üdvözöllek! A nevem Wertus Askander.
* Bemutatkozása egy mély meghajlás kíséretében történik.*
- Te vagy az a bizonyos Quantall Ackumien Galanodel, ha nem tévedek. Egy barátom, Krestvir mesélt rólad, azt állítva, hogy te Wylnurana híve vagy. Bevallom őszintén, hogy ezt kétkedve fogadtam, mert úgy gondolom, hogy az istennőben csak mi, törpék hiszünk, de nagyon kíváncsivá tett a dolog. Ezért vagyok most itt! Ha szakítanál rám egy kis időt, lenne néhány kérdésem ezzel kapcsolatban.
* Ezek után az öreg kíváncsian várja a sötételf válaszát. Vajon az hajlandó időt szakítani egy törpére? *
1249. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-03-06 22:55:34
Üzenet elküldve: 2026-03-06 22:55:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Enyém a törpécske//
//Templom//
//Zárás//
* Wertus bizony kitart az elhatározása mellett és nem árulja el a feketeség kilétét. Lehet, hogy túl naiv, de meg van róla győződve, hogy egyszer, talán még jó útra térítheti Norit.
Amit kínálnak nem szabad visszautasítani, így a törpe bizony nem rest és elfogadja a felkínált eledelt, majd jóllakottságát és elégedettségét, a törpe illemkódexnek megfelelően egy hangos böfögéssel adja a vendéglátója tudtára. Persze az evés előtt kezet mos az odakészített mosdótálban.*
- Köszönöm a szíves meghívást és vendégül látást! A világért sem szerettelek volna zavarni, de ezt a szállást meg kellett nézzem belülről is. Igazán lenyűgöző és praktikus egy jószág!
* Mondja mindezt suttogva, hogy fel ne keltse Kilencediket. Közben kortyol a vízből is. Mikor végzett az evéssel, Krestvir elhagyja a hajlékot rendbe tenni magát éjszakára. A törpe alaposan körülnéz, de az ülőhelyét nem hagyja el, nem szeretne szemtelenül matatni a holmik között. Amint a lány visszatér ő is fölkel a helyéről és a létrához lép.*
- Ideje nekem is lemosnom magamról az út porát!
* Azzal a lendülettel, amint ezt kimondja, már mászik is felfelé, majd kisvártatva bezárul mögötte is az ajtó. Mikor visszatér a lány felcsukhatja a létrát. Illedelmes kérdésére, pedig ezt feleli:*
- Nem köszönöm, azt hiszem már többet kaptam, mint érdemelnék.
* Ezek után a lány úgy szabadul meg a ruháitól, mintha a törpe ott sem lenne. Úgy látszik nem igazán zavarja, hogy a törpe azért mégiscsak férfiból van, még, ha haja és szakálla őszül is már. Wertus zavarában azt sem tudja, hogy hová kapja hirtelen a fejét, hogy ne tűnjön úgy, hogy a leányt bámulja. Csak akkor enyhül kissé a zavara, mikor a lány betakaródzik. Ezután elmormolja szokásos hálaadó imáját és elvégzi az esti önvizsgálatot. Visszatekint, még elalvás előtt erre a napra, megkeresi hol hibázott, hogy majd, ha újra felkel a nap, valamit javíthasson magán. *
- Jó éjszakát!
* Kívánja még félálomból a lánynak, majd gyorsan elalszik. Reggel kipihenten ébred. Sietős dolga van ma, de a lányt és a manót nem akarja felébreszteni, így egy üzenetet hagy nekik:
„Kedves Krestvir és Kilencedik.
Sajnos nem maradhattam, hogy megvárjam míg felébredtek. Bocsássátok meg, hogy így, írásban köszönök el tőletek. Személyetekben egy jóravaló embert és manót ismerhettem meg. Remélem, hogy Wylnurana istennő még összeszövi majd a sorsaink fonalait. Addig is, vigyázzatok egymásra! Ég veletek!
Tisztelettel Wertus Askander. ”
Csendesen felöltözik, majd mikor kifelé mászik, még visszanéz az alvó párosra és elmosolyodik szakálla alatt.* ~Bár minden ember ilyen lenne!~ *Gondolja és csendben elhagyja a hajlékot.*
A hozzászólás írója (Wertus Askander) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.03.06 23:04:01
//Enyém a törpécske//
//Templom//
//Zárás//
* Wertus bizony kitart az elhatározása mellett és nem árulja el a feketeség kilétét. Lehet, hogy túl naiv, de meg van róla győződve, hogy egyszer, talán még jó útra térítheti Norit.
Amit kínálnak nem szabad visszautasítani, így a törpe bizony nem rest és elfogadja a felkínált eledelt, majd jóllakottságát és elégedettségét, a törpe illemkódexnek megfelelően egy hangos böfögéssel adja a vendéglátója tudtára. Persze az evés előtt kezet mos az odakészített mosdótálban.*
- Köszönöm a szíves meghívást és vendégül látást! A világért sem szerettelek volna zavarni, de ezt a szállást meg kellett nézzem belülről is. Igazán lenyűgöző és praktikus egy jószág!
* Mondja mindezt suttogva, hogy fel ne keltse Kilencediket. Közben kortyol a vízből is. Mikor végzett az evéssel, Krestvir elhagyja a hajlékot rendbe tenni magát éjszakára. A törpe alaposan körülnéz, de az ülőhelyét nem hagyja el, nem szeretne szemtelenül matatni a holmik között. Amint a lány visszatér ő is fölkel a helyéről és a létrához lép.*
- Ideje nekem is lemosnom magamról az út porát!
* Azzal a lendülettel, amint ezt kimondja, már mászik is felfelé, majd kisvártatva bezárul mögötte is az ajtó. Mikor visszatér a lány felcsukhatja a létrát. Illedelmes kérdésére, pedig ezt feleli:*
- Nem köszönöm, azt hiszem már többet kaptam, mint érdemelnék.
* Ezek után a lány úgy szabadul meg a ruháitól, mintha a törpe ott sem lenne. Úgy látszik nem igazán zavarja, hogy a törpe azért mégiscsak férfiból van, még, ha haja és szakálla őszül is már. Wertus zavarában azt sem tudja, hogy hová kapja hirtelen a fejét, hogy ne tűnjön úgy, hogy a leányt bámulja. Csak akkor enyhül kissé a zavara, mikor a lány betakaródzik. Ezután elmormolja szokásos hálaadó imáját és elvégzi az esti önvizsgálatot. Visszatekint, még elalvás előtt erre a napra, megkeresi hol hibázott, hogy majd, ha újra felkel a nap, valamit javíthasson magán. *
- Jó éjszakát!
* Kívánja még félálomból a lánynak, majd gyorsan elalszik. Reggel kipihenten ébred. Sietős dolga van ma, de a lányt és a manót nem akarja felébreszteni, így egy üzenetet hagy nekik:
„Kedves Krestvir és Kilencedik.
Sajnos nem maradhattam, hogy megvárjam míg felébredtek. Bocsássátok meg, hogy így, írásban köszönök el tőletek. Személyetekben egy jóravaló embert és manót ismerhettem meg. Remélem, hogy Wylnurana istennő még összeszövi majd a sorsaink fonalait. Addig is, vigyázzatok egymásra! Ég veletek!
Tisztelettel Wertus Askander. ”
Csendesen felöltözik, majd mikor kifelé mászik, még visszanéz az alvó párosra és elmosolyodik szakálla alatt.* ~Bár minden ember ilyen lenne!~ *Gondolja és csendben elhagyja a hajlékot.*
A hozzászólás írója (Wertus Askander) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.03.06 23:04:01
1248. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-03-06 00:27:58
Üzenet elküldve: 2026-03-06 00:27:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1029
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1029
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Enyém a törpécske//
//Templom//
- Köszönöm! - *Rebegi, mikor segítséget kap Kilencedikkel. Így valóban könnyebb.
Mikor pedig kérését elutasítják a démonmacskás lány személyazonosságának felfedésére, röviden hallgat, mérlegel. Valahol különösnek találja, hogy Wertus ennyire körültekintően védi az illetőt, annak ellenére, hogy az istenének még a nevét sem venné a szájára. Ám egyben becsüli is.*
- Míg okot nem ad rá, nem kívántam neki ártani, csak kikérdezni arról az esetről. Lehet, hogy teljesen független, de akár az is lehet, hogy fontos a mostani helyzettel kapcsolatban. - *Feleli higgadtan. De ha Wertus kitart elhatározása mellett, valószínűleg vita nélkül elfogadja.
Később a törpe szavaira bólint, miszerint szerencsés, hogy egy ilyen holmi van a birtokában. Majd pedig örömmel veszi, hogy a férfi végül a maradás mellett dönt. Úgy véli, így talán visszaadhat valamit a kedvességből, amit kapott.*
- Érezze magát otthon. - *Hajol meg kissé.*
- Vegyen nyugodtan az ételből is, ami tetszik... - *Mutat a ládák felé, s valóban nem bánja, ha a törpe kiszolgálja magát. Egy-egy pohár vizet mindenesetre kikészít az asztalra, de a mosdótálba is tölt a kancsóból, s ezt is a poharak mellé teszi egy törölköző társaságában. Gyújt még gyertyát is, mert az ezüstös derengésnél egy kicsit több fény még jól jöhet a készülődéshez.*
- Ha szeretné, már le is feküdhet.- *Int az ágy felé, jelezve, hogy hol teheti ezt meg a férfi. A fekvőhely meg van vetve, még rendes párna is van, nem csak takaró. Az ágynemű nem frissen mosott, de tiszta.*
- Mindjárt jövök én is. - *Mondja, majd egy másik törölközővel együtt távozik fölfelé, ha nem tartóztatják.
Nem célja, de ezzel talán ad egy kis alkalmat is a férfinak rá, hogy valóban otthonosabban érezhesse magát és ne kelljen vendégként toporognia a házigazda jelenlétében.
Mikor aztán Krestvir rövidesen visszatér, már a temetőbéli "kalandjának" nyomai nélkül teszi azt. A kosz és az alvadt vér eltűnt bőréről. A duzzanat nyilván nem, de talán holnap arra is lel gyógyírt...
Hacsak nem kíván Wertus is még kimenni, úgy most már bezárja az ajtót és a létrát is fölhajtja.*
- Szüksége van valamire? - *Kérdi, ha a férfit még ébren találja. Egyébként pedig halkan mozogva hozza a szabad területre szokásos fekhelyét, a kissé már kifeküdt szalmazsákot, két takaró társaságában. Köpenyétől, cipőjétől, fegyvereitől és felső ruházatától szégyenlősködés nélkül szabadul meg, s helyezi őket rögtönzött fekhelye végébe, szépen elrendezve. Egy hosszú alsóing és nadrág azért így is marad rajta, de ez nem a vendégnek szól.
A szobában kellemes a hőmérséklet, de nincs túl meleg, még a takarók is elkélnek a kényelemhez.
Miután elkészült, Krestvir beül a zsák közepére, betakarózik, s hátát a falnak vetve fordul az ágy felé, hogy egy kicsit nézelődjön még, s eméssze a napot.*
//Enyém a törpécske//
//Templom//
- Köszönöm! - *Rebegi, mikor segítséget kap Kilencedikkel. Így valóban könnyebb.
Mikor pedig kérését elutasítják a démonmacskás lány személyazonosságának felfedésére, röviden hallgat, mérlegel. Valahol különösnek találja, hogy Wertus ennyire körültekintően védi az illetőt, annak ellenére, hogy az istenének még a nevét sem venné a szájára. Ám egyben becsüli is.*
- Míg okot nem ad rá, nem kívántam neki ártani, csak kikérdezni arról az esetről. Lehet, hogy teljesen független, de akár az is lehet, hogy fontos a mostani helyzettel kapcsolatban. - *Feleli higgadtan. De ha Wertus kitart elhatározása mellett, valószínűleg vita nélkül elfogadja.
Később a törpe szavaira bólint, miszerint szerencsés, hogy egy ilyen holmi van a birtokában. Majd pedig örömmel veszi, hogy a férfi végül a maradás mellett dönt. Úgy véli, így talán visszaadhat valamit a kedvességből, amit kapott.*
- Érezze magát otthon. - *Hajol meg kissé.*
- Vegyen nyugodtan az ételből is, ami tetszik... - *Mutat a ládák felé, s valóban nem bánja, ha a törpe kiszolgálja magát. Egy-egy pohár vizet mindenesetre kikészít az asztalra, de a mosdótálba is tölt a kancsóból, s ezt is a poharak mellé teszi egy törölköző társaságában. Gyújt még gyertyát is, mert az ezüstös derengésnél egy kicsit több fény még jól jöhet a készülődéshez.*
- Ha szeretné, már le is feküdhet.- *Int az ágy felé, jelezve, hogy hol teheti ezt meg a férfi. A fekvőhely meg van vetve, még rendes párna is van, nem csak takaró. Az ágynemű nem frissen mosott, de tiszta.*
- Mindjárt jövök én is. - *Mondja, majd egy másik törölközővel együtt távozik fölfelé, ha nem tartóztatják.
Nem célja, de ezzel talán ad egy kis alkalmat is a férfinak rá, hogy valóban otthonosabban érezhesse magát és ne kelljen vendégként toporognia a házigazda jelenlétében.
Mikor aztán Krestvir rövidesen visszatér, már a temetőbéli "kalandjának" nyomai nélkül teszi azt. A kosz és az alvadt vér eltűnt bőréről. A duzzanat nyilván nem, de talán holnap arra is lel gyógyírt...
Hacsak nem kíván Wertus is még kimenni, úgy most már bezárja az ajtót és a létrát is fölhajtja.*
- Szüksége van valamire? - *Kérdi, ha a férfit még ébren találja. Egyébként pedig halkan mozogva hozza a szabad területre szokásos fekhelyét, a kissé már kifeküdt szalmazsákot, két takaró társaságában. Köpenyétől, cipőjétől, fegyvereitől és felső ruházatától szégyenlősködés nélkül szabadul meg, s helyezi őket rögtönzött fekhelye végébe, szépen elrendezve. Egy hosszú alsóing és nadrág azért így is marad rajta, de ez nem a vendégnek szól.
A szobában kellemes a hőmérséklet, de nincs túl meleg, még a takarók is elkélnek a kényelemhez.
Miután elkészült, Krestvir beül a zsák közepére, betakarózik, s hátát a falnak vetve fordul az ágy felé, hogy egy kicsit nézelődjön még, s eméssze a napot.*
1247. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-03-05 22:50:43
Üzenet elküldve: 2026-03-05 22:50:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Enyém a törpécske//
//Templom//
* Úgy látszik a lány már nagyon fáradt lehet. A törpe felvetéseire már nem sokat reagál. Miközben az öreg beszél a lány valószínűleg már arra gondolhat, hogy „de bezuhannék már az ágyba”. De ezúttal a manó nyeri az elalvási versenyt. Wertus is csendesebbre fogja a beszédét, mikor látja, hogy a lány épp azon igyekszik, hogy szunyókáló barátja le ne essék. Oda is nyúl, hogy finoman megtartsa Kilencediket, megkönnyítve ezzel Krestvir dolgát.
Ezek után úgy látszik, hogy a történet a fekete hajú, démonmacskás leányzóról mégis csak érdekes. *
- Tudom a nevét, de nem árulhatom el. Félek, hogy bajba sodornám ezzel.
* A törpe nem is attól fél, hogy Krestvir bántaná, de amit ketten tudnak az már nem titok többé. Ebben a városban pedig egy arctalanban hívő gyorsan bajba kerülhet, pusztán a hite miatt. Amikor a lány felnyitja a csapóajtót, bizony a törpe nem bír betelni a látvánnyal. Mint megtudja, Krestvirt még egy törpe horkolása sem zavarja. Erre már nem is szól semmit az öreg és mikor beljebb invitálják a jó modorról megfeledkezve indul is előre. Hát, bent sem ér véget a meglepetés, mikor rájön, hogy ez a valami nem csak szálláshelynek kitűnő, de még raktárnak is! *
- Ez bizony minden kincset megér, ez tényleg megfizethetetlen. Örülhetsz, hogy ilyen holmi van a birtokodban! Akkor, ha megengeded itt töltöm az éjszakát.
* Mondja miközben alaposan körülnéz. Na nem szenvtelenül, hanem inkább csodálkozva és ámuldozva. De talán most már tényleg itt az ideje a nyugalomnak és a csöndnek, ezért már nem kezd bele nagy monológokba, hanem hagyja, hogy a lány szóljon még valamit, ha akar. Aztán itt az alvás ideje, persze csak egy ima után.*
//Enyém a törpécske//
//Templom//
* Úgy látszik a lány már nagyon fáradt lehet. A törpe felvetéseire már nem sokat reagál. Miközben az öreg beszél a lány valószínűleg már arra gondolhat, hogy „de bezuhannék már az ágyba”. De ezúttal a manó nyeri az elalvási versenyt. Wertus is csendesebbre fogja a beszédét, mikor látja, hogy a lány épp azon igyekszik, hogy szunyókáló barátja le ne essék. Oda is nyúl, hogy finoman megtartsa Kilencediket, megkönnyítve ezzel Krestvir dolgát.
Ezek után úgy látszik, hogy a történet a fekete hajú, démonmacskás leányzóról mégis csak érdekes. *
- Tudom a nevét, de nem árulhatom el. Félek, hogy bajba sodornám ezzel.
* A törpe nem is attól fél, hogy Krestvir bántaná, de amit ketten tudnak az már nem titok többé. Ebben a városban pedig egy arctalanban hívő gyorsan bajba kerülhet, pusztán a hite miatt. Amikor a lány felnyitja a csapóajtót, bizony a törpe nem bír betelni a látvánnyal. Mint megtudja, Krestvirt még egy törpe horkolása sem zavarja. Erre már nem is szól semmit az öreg és mikor beljebb invitálják a jó modorról megfeledkezve indul is előre. Hát, bent sem ér véget a meglepetés, mikor rájön, hogy ez a valami nem csak szálláshelynek kitűnő, de még raktárnak is! *
- Ez bizony minden kincset megér, ez tényleg megfizethetetlen. Örülhetsz, hogy ilyen holmi van a birtokodban! Akkor, ha megengeded itt töltöm az éjszakát.
* Mondja miközben alaposan körülnéz. Na nem szenvtelenül, hanem inkább csodálkozva és ámuldozva. De talán most már tényleg itt az ideje a nyugalomnak és a csöndnek, ezért már nem kezd bele nagy monológokba, hanem hagyja, hogy a lány szóljon még valamit, ha akar. Aztán itt az alvás ideje, persze csak egy ima után.*
1246. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-03-05 22:12:15
Üzenet elküldve: 2026-03-05 22:12:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1029
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1029
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Enyém a törpécske//
//Templom//
*A törpe kérdése megmosolyogtatja, mert rávilágít számára, hogy hogyan is nézhet ki az ajánlata külső szemmel.*
- Hát elég aprók vagyunk, csak elférünk. - *Feleli, s most tűnne csak igazán komisznak az ábrázata, ha a sötétben jól látszana az ilyesmi, mert magával roppant elégedetten vigyorog sunnyogva.
Mondjuk, Wertus épp nem nevezhető aprónak zömök termetével, s magassága is olyan átlagon felüli, hogy az átlagon aluli Krestvirtől törpe létére is majd' egy fejjel magasabb, de a lány azért még viccesnek gondolja magát.
Míg pakolászik, s beszélgetnek, megérzi vállán és fején azt az ismerős, ernyedt súlyt, ami azt szokta jelezni, hogy Kilencedik elpilledt.
Óvatosan bedől, hogy a manó le ne bukjon a válláról, majd igyekszik őt úgy megfogni, hogy föl ne ébressze, és a karjára venni. Mintha egy icipici, furcsa kisbabája volna...
Megvárja még, hogy a beszélgetésük elérjen egy megfelelő pontot, s csak utána nyitja az ajtót, mert sejti, hogy a varázslatos hajlék eztán elragadhatja a figyelmet.
Az ő érdeklődése az emlegetett lány felé ismét visszatér, ahogy Wertus szól még vele kapcsolatban néhány szót. A beszélgetésből idézett mondat ugyanis mégis arra utal, hogy akár jelentős is lehet az az esemény, ami vele történt.
Emellett pedig megtudhatja azt is, ami amúgy is birizgálta a kíváncsiságát: hogy az erősen hívő Wertus hogyan viszonyult Sa'Tereth követőjéhez. Nem mondhatni, hogy meglepetésként éri, mikor kiderül, hogy a férfi igyekezett őt a jó útra téríteni. Bár akkor sem csodálkozott volna, ha arról szólt volna a történet, hogy Wertus részéről ért végéhez a beszélgetés rögtön, mikor kiderült, hogy kihez is kötődik a lány.*
- Esetleg a nevét tudja? Vagy el tudná mondani, hogyan néz ki? Hátha belé botlok a városban... - *Kérdi. Igaz, fogalma sincs, hogyan oldaná meg ezt a beszélgetést. Nem az a fajta ő, aki gond nélkül szólít meg idegeneket, s ráadásul a körülmények sem volnának épp kedvezőek.
Sajnos Wertus küldetése nem várhat, ennek ellenére a jó érzés benne megmarad, mert jól esik neki, hogy valahol szívesen látták volna, nem csak a képességei haszna, hanem állítólag személye miatt is.
Aztán, a hasonlattal alátámasztott vélekedésre a jól működő társadalmakról már csak egyetértő hümmentéssel válaszol. Egyrészt, mert elfáradt már, másrészt mert valóban egyetért: egy jó társadalom ilyen. Volna. Lehet.
De úgy érzi, valahol tiszteletlen, hogy nem ad rendes választ, viszont nem jut eszébe semmi, amit mondhatna, főleg, hogy nem érzi már magában az erőt egy elméleti vitához. Úgyhogy kis csönd után jobb híján megköszörüli a torkát, majd hátrafordul és fölnyitja azt a bizonyos csapóajtót. A várt reakció pedig nem marad el...*
- Ha most nem tudok átaludni egy kis horkolást, akkor soha. - *Somolyog, elütve az aggodalmat, mert őszintén szólva jelenleg is lebegni érzi magát, mintha félig aludna.*
- Kétlem, hogy megfizethető volna. - *Feleli rövid töprengés után, mert nem tudja elképzelni sem, hogy ilyesmit csak úgy vásárolni lehetne valahol. Főleg, hogy ez a holmi még annál is több, mint amit mutat.*
- Én ajándékba, vagy talán inkább jutalom gyanánt kaptam. És azt gondolnám, nincs is több belőle.
De kerüljön beljebb! - *Bátorítja Wertust, hogy másszon csak le. Mivel nem jut eszébe, hogy ez nagy bizalmat is igényelhet - hiszen ha a törpe megy elöl, azzal kockáztatja, hogy bezárják -, arra sem gondol, hogy előzékenyebb volna, ha ő menne elsőnek.
Persze, ha felhívják rá a figyelmét, vagy csak előre intik, nem tiltakozik.
Bárhogy is legyen, ha a törpe körülnézne odalent, úgy végül ő is le fog menni, a létrába fél kézzel kapaszkodva, mert a másik karján a manó már mélyebb álomba merült, így igazán nincs szíve őt felébreszteni. A csapóajtót lefelé jövet becsukja, de a létrát még nem hajtja föl.
Elég szűkös idelent, meg kicsit túlzsúfolt is, de talán nem lehet hibáztatni Krestvirt, hiszen ki ne használná ki, hogy magával hordozhat egy kisebb raktárt, anélkül, hogy cipekednie kellene? Azért már inkább lehetne hibáztatni, hogy nem tart tökéletes rendet, viszont ritkán fogad vendégeket, és a káosz amúgy is inkább a szoba "raktár" részén van.
Ez a kis helyiségnek a túlsó vége, a létra mögött, ahol ládák és zsákok vannak fölhalmozva. Többségében tábori kellékek és élelmiszer, néhány ruhadarab, takarók, valamint a fal mellé támasztva van egy második fekhelyül szolgáló szalmazsák is.
A szoba "lakórésze" már rendezettebb. Az ágyon, és a mellette lévő kicsi asztalon és széken kívül van néhány polc is. Ezeken írószerek, pergamenek, könyvek, kancsó, néhány edény és evőeszköz, és pár személyesebb holmi. Említésre méltó egy piciny fa szobrocska, ami egy varázslónőt ábrázol pálcával. Illetve az asztal fölött a falra rögzítve van egy kendő, amin egy színes, tenyérnyi méretű, mozgó festmény található. Ez egy otthonos szobát ábrázol, két egymásnak háttal ülő, takaróba burkolt alakkal és kandallóban lobogó tűzzel.
Az asztal alatt egy kicsi dézsa, és tál is van, amik feltehetően a tisztálkodást szolgálják. Illetve az ágy alá bedugva is van még ez-az. Az ágy felőli oldalon, két kilógó polc közé van rögzítve egy pici függőágy, Krestvir ebbe ügyeskedi bele a manót, aki nyammogva helyezi magát kényelembe. Miután ez megtörtént, gyengéden betakargatja, s csak ezután pillant kíváncsian Wertusra, hogy mit szól az otthonukhoz.
Szabad mozgásra voltaképpen jóformán tényleg csak egy akkora hely szolgál, amin valaki még kényelmesen elférhet aludni, s még el is lehet sétálni mellette, de táncolni idebent biztosan nem fognak.*
//Enyém a törpécske//
//Templom//
*A törpe kérdése megmosolyogtatja, mert rávilágít számára, hogy hogyan is nézhet ki az ajánlata külső szemmel.*
- Hát elég aprók vagyunk, csak elférünk. - *Feleli, s most tűnne csak igazán komisznak az ábrázata, ha a sötétben jól látszana az ilyesmi, mert magával roppant elégedetten vigyorog sunnyogva.
Mondjuk, Wertus épp nem nevezhető aprónak zömök termetével, s magassága is olyan átlagon felüli, hogy az átlagon aluli Krestvirtől törpe létére is majd' egy fejjel magasabb, de a lány azért még viccesnek gondolja magát.
Míg pakolászik, s beszélgetnek, megérzi vállán és fején azt az ismerős, ernyedt súlyt, ami azt szokta jelezni, hogy Kilencedik elpilledt.
Óvatosan bedől, hogy a manó le ne bukjon a válláról, majd igyekszik őt úgy megfogni, hogy föl ne ébressze, és a karjára venni. Mintha egy icipici, furcsa kisbabája volna...
Megvárja még, hogy a beszélgetésük elérjen egy megfelelő pontot, s csak utána nyitja az ajtót, mert sejti, hogy a varázslatos hajlék eztán elragadhatja a figyelmet.
Az ő érdeklődése az emlegetett lány felé ismét visszatér, ahogy Wertus szól még vele kapcsolatban néhány szót. A beszélgetésből idézett mondat ugyanis mégis arra utal, hogy akár jelentős is lehet az az esemény, ami vele történt.
Emellett pedig megtudhatja azt is, ami amúgy is birizgálta a kíváncsiságát: hogy az erősen hívő Wertus hogyan viszonyult Sa'Tereth követőjéhez. Nem mondhatni, hogy meglepetésként éri, mikor kiderül, hogy a férfi igyekezett őt a jó útra téríteni. Bár akkor sem csodálkozott volna, ha arról szólt volna a történet, hogy Wertus részéről ért végéhez a beszélgetés rögtön, mikor kiderült, hogy kihez is kötődik a lány.*
- Esetleg a nevét tudja? Vagy el tudná mondani, hogyan néz ki? Hátha belé botlok a városban... - *Kérdi. Igaz, fogalma sincs, hogyan oldaná meg ezt a beszélgetést. Nem az a fajta ő, aki gond nélkül szólít meg idegeneket, s ráadásul a körülmények sem volnának épp kedvezőek.
Sajnos Wertus küldetése nem várhat, ennek ellenére a jó érzés benne megmarad, mert jól esik neki, hogy valahol szívesen látták volna, nem csak a képességei haszna, hanem állítólag személye miatt is.
Aztán, a hasonlattal alátámasztott vélekedésre a jól működő társadalmakról már csak egyetértő hümmentéssel válaszol. Egyrészt, mert elfáradt már, másrészt mert valóban egyetért: egy jó társadalom ilyen. Volna. Lehet.
De úgy érzi, valahol tiszteletlen, hogy nem ad rendes választ, viszont nem jut eszébe semmi, amit mondhatna, főleg, hogy nem érzi már magában az erőt egy elméleti vitához. Úgyhogy kis csönd után jobb híján megköszörüli a torkát, majd hátrafordul és fölnyitja azt a bizonyos csapóajtót. A várt reakció pedig nem marad el...*
- Ha most nem tudok átaludni egy kis horkolást, akkor soha. - *Somolyog, elütve az aggodalmat, mert őszintén szólva jelenleg is lebegni érzi magát, mintha félig aludna.*
- Kétlem, hogy megfizethető volna. - *Feleli rövid töprengés után, mert nem tudja elképzelni sem, hogy ilyesmit csak úgy vásárolni lehetne valahol. Főleg, hogy ez a holmi még annál is több, mint amit mutat.*
- Én ajándékba, vagy talán inkább jutalom gyanánt kaptam. És azt gondolnám, nincs is több belőle.
De kerüljön beljebb! - *Bátorítja Wertust, hogy másszon csak le. Mivel nem jut eszébe, hogy ez nagy bizalmat is igényelhet - hiszen ha a törpe megy elöl, azzal kockáztatja, hogy bezárják -, arra sem gondol, hogy előzékenyebb volna, ha ő menne elsőnek.
Persze, ha felhívják rá a figyelmét, vagy csak előre intik, nem tiltakozik.
Bárhogy is legyen, ha a törpe körülnézne odalent, úgy végül ő is le fog menni, a létrába fél kézzel kapaszkodva, mert a másik karján a manó már mélyebb álomba merült, így igazán nincs szíve őt felébreszteni. A csapóajtót lefelé jövet becsukja, de a létrát még nem hajtja föl.
Elég szűkös idelent, meg kicsit túlzsúfolt is, de talán nem lehet hibáztatni Krestvirt, hiszen ki ne használná ki, hogy magával hordozhat egy kisebb raktárt, anélkül, hogy cipekednie kellene? Azért már inkább lehetne hibáztatni, hogy nem tart tökéletes rendet, viszont ritkán fogad vendégeket, és a káosz amúgy is inkább a szoba "raktár" részén van.
Ez a kis helyiségnek a túlsó vége, a létra mögött, ahol ládák és zsákok vannak fölhalmozva. Többségében tábori kellékek és élelmiszer, néhány ruhadarab, takarók, valamint a fal mellé támasztva van egy második fekhelyül szolgáló szalmazsák is.
A szoba "lakórésze" már rendezettebb. Az ágyon, és a mellette lévő kicsi asztalon és széken kívül van néhány polc is. Ezeken írószerek, pergamenek, könyvek, kancsó, néhány edény és evőeszköz, és pár személyesebb holmi. Említésre méltó egy piciny fa szobrocska, ami egy varázslónőt ábrázol pálcával. Illetve az asztal fölött a falra rögzítve van egy kendő, amin egy színes, tenyérnyi méretű, mozgó festmény található. Ez egy otthonos szobát ábrázol, két egymásnak háttal ülő, takaróba burkolt alakkal és kandallóban lobogó tűzzel.
Az asztal alatt egy kicsi dézsa, és tál is van, amik feltehetően a tisztálkodást szolgálják. Illetve az ágy alá bedugva is van még ez-az. Az ágy felőli oldalon, két kilógó polc közé van rögzítve egy pici függőágy, Krestvir ebbe ügyeskedi bele a manót, aki nyammogva helyezi magát kényelembe. Miután ez megtörtént, gyengéden betakargatja, s csak ezután pillant kíváncsian Wertusra, hogy mit szól az otthonukhoz.
Szabad mozgásra voltaképpen jóformán tényleg csak egy akkora hely szolgál, amin valaki még kényelmesen elférhet aludni, s még el is lehet sétálni mellette, de táncolni idebent biztosan nem fognak.*
1245. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-03-05 08:00:55
Üzenet elküldve: 2026-03-05 08:00:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Enyém a törpécske//
//Templom//
* A törpe büszkén kihúzza magát, mikor a lány arról beszél, hogy nagyobb biztonságban érzi magát jelenléte miatt. Attól viszont kicsit zavarba jön, hogy Krestvir felajánlja neki, hogy éjszakázzanak együtt. Még mindig nem világos számára, hogy hol a fenében fognak aludni, pláne, hogy a lány az otthonáról beszél. Úgy látszik, talán hajléktalan. Mikor a lány leteríti a szőnyeget az öreg kérdőn néz rá, így nem láthatja, amint az ajtóvá változik és ahelyett, hogy oda nézne rögtön kérdez.*
- Ezt komolyan mondod? Ezen a falás szőnyegen aludnánk hárman?
*A lány közben pakolászik, ezzel lekötve az öreg figyelmét, aki, ha iménti kérdéseire nem kap választ továbbra sem néz a szőnyegre, ami mostanra csapóajtóvá változott. Azon a lehetőségen, amit Kilencedik mond, az öreg is elgondolkodik. Próbál visszaemlékezni a fogadóra, hogy ott látta-e a macskát. Ekkor eszébe jut néhány mondatfoszlány, ami ezzel kapcsolatban elhagyta a feketeség száját.*
- Még azt is mondta, hogy maga sem tudja mit szabadított onnét a világra! Mármint az ork sírjából. A macska, pedig már csak egyszerű macska, mert a démon kiszabadult belőle. A démon a macska testébe volt zárva, vagy mi. Most már sajnálom, hogy nem faggattam többet erről, de igyekezetemben, hogy jobb útra térítsem, sikerült magamra haragítanom, így a fogadóban a beszélgetésünk ezen a ponton megszakadt, aztán ide loholtunk a temetőbe. Mutatni akart nekem valamit. De erről már nem kérdeztem többet. Kár!
* Krestvir viszonozza a törpe rokonszenvét. Erre az öreg szintén meghajol és elmosolyodik. Nem gondolta volna, hogy egy nap alatt két embert is meg fog kedvelni. Ezután Avalurydda és a közösségek jönnek szóba. A törpék szeretik, ha övék az utolsó szó, így természetesen a lány nem marad megfelelő válasz nélkül.*
- A csillagok. A csillagok együttállása most lesz a legkedvezőbb. Nem tudom meddig fog tartani az út oda, így inkább a hegyekben várok, mintsem lekéssek róla és várnom kelljen még egy évet.
Tudod a társadalom sosem működik tökéletesen. Mindig vannak egyének, kik visszahúznák a többit, hol akarva, hol akaratlanul.
*Ekkor megáll egy pillanatra, megvakarja szakállát, miközben a megfelelő hasonlatot keresi.*
- Egy folyóhoz tudnám talán hasonlítani. Ha közel hajolsz hozzá, láthatod, hogy zavaros a víz, de, ha messziről szemléled ugyanazt egy gyönyörű folyamot látsz. Vagy, ha kimersz belőle egy vödör vizet, annak ura lehetsz és oda öntheted, ahová akarod, de az egész folyamot nem tudod megzabolázni, mert hiába akarnád gátak közé szorítani, ha a víznek megvan az akarata hozzá arra megy, amerre szeretne. Ilyen egy jó társadalom is.
* A lány szereti a vizet, így talán a vizes hasonlat közelebb áll hozzá, gondolja a törpe. Mikor Krestvir odasétál a csapóajtóhoz a törpének tátva marad a szája, még a szemeit is megdörzsöli. Benéz ő is a nyitott ajtón és csak ámul. Ennél hasznosabb dolgot még nem látott, meg is jegyzi.*
- Ezt biztosan törpék készítették. Csak mi szoktunk ilyen hasznos dolgokat készíteni! Szívesen itt aludnék, de horkolok ám! A törpék a horkoláshoz is nagyon értenek, de, ha zavar, akkor nem maradhatok, legalábbis nem bent.
* Majd újra, sóvárgóan tekint a csapóajtó rejtette kis világra. Hogy mit meg nem adna egy ilyenért!*
- Gondolom ezt nem a helyi piacon vetted? Drága dolog az ilyen holmi?
//Enyém a törpécske//
//Templom//
* A törpe büszkén kihúzza magát, mikor a lány arról beszél, hogy nagyobb biztonságban érzi magát jelenléte miatt. Attól viszont kicsit zavarba jön, hogy Krestvir felajánlja neki, hogy éjszakázzanak együtt. Még mindig nem világos számára, hogy hol a fenében fognak aludni, pláne, hogy a lány az otthonáról beszél. Úgy látszik, talán hajléktalan. Mikor a lány leteríti a szőnyeget az öreg kérdőn néz rá, így nem láthatja, amint az ajtóvá változik és ahelyett, hogy oda nézne rögtön kérdez.*
- Ezt komolyan mondod? Ezen a falás szőnyegen aludnánk hárman?
*A lány közben pakolászik, ezzel lekötve az öreg figyelmét, aki, ha iménti kérdéseire nem kap választ továbbra sem néz a szőnyegre, ami mostanra csapóajtóvá változott. Azon a lehetőségen, amit Kilencedik mond, az öreg is elgondolkodik. Próbál visszaemlékezni a fogadóra, hogy ott látta-e a macskát. Ekkor eszébe jut néhány mondatfoszlány, ami ezzel kapcsolatban elhagyta a feketeség száját.*
- Még azt is mondta, hogy maga sem tudja mit szabadított onnét a világra! Mármint az ork sírjából. A macska, pedig már csak egyszerű macska, mert a démon kiszabadult belőle. A démon a macska testébe volt zárva, vagy mi. Most már sajnálom, hogy nem faggattam többet erről, de igyekezetemben, hogy jobb útra térítsem, sikerült magamra haragítanom, így a fogadóban a beszélgetésünk ezen a ponton megszakadt, aztán ide loholtunk a temetőbe. Mutatni akart nekem valamit. De erről már nem kérdeztem többet. Kár!
* Krestvir viszonozza a törpe rokonszenvét. Erre az öreg szintén meghajol és elmosolyodik. Nem gondolta volna, hogy egy nap alatt két embert is meg fog kedvelni. Ezután Avalurydda és a közösségek jönnek szóba. A törpék szeretik, ha övék az utolsó szó, így természetesen a lány nem marad megfelelő válasz nélkül.*
- A csillagok. A csillagok együttállása most lesz a legkedvezőbb. Nem tudom meddig fog tartani az út oda, így inkább a hegyekben várok, mintsem lekéssek róla és várnom kelljen még egy évet.
Tudod a társadalom sosem működik tökéletesen. Mindig vannak egyének, kik visszahúznák a többit, hol akarva, hol akaratlanul.
*Ekkor megáll egy pillanatra, megvakarja szakállát, miközben a megfelelő hasonlatot keresi.*
- Egy folyóhoz tudnám talán hasonlítani. Ha közel hajolsz hozzá, láthatod, hogy zavaros a víz, de, ha messziről szemléled ugyanazt egy gyönyörű folyamot látsz. Vagy, ha kimersz belőle egy vödör vizet, annak ura lehetsz és oda öntheted, ahová akarod, de az egész folyamot nem tudod megzabolázni, mert hiába akarnád gátak közé szorítani, ha a víznek megvan az akarata hozzá arra megy, amerre szeretne. Ilyen egy jó társadalom is.
* A lány szereti a vizet, így talán a vizes hasonlat közelebb áll hozzá, gondolja a törpe. Mikor Krestvir odasétál a csapóajtóhoz a törpének tátva marad a szája, még a szemeit is megdörzsöli. Benéz ő is a nyitott ajtón és csak ámul. Ennél hasznosabb dolgot még nem látott, meg is jegyzi.*
- Ezt biztosan törpék készítették. Csak mi szoktunk ilyen hasznos dolgokat készíteni! Szívesen itt aludnék, de horkolok ám! A törpék a horkoláshoz is nagyon értenek, de, ha zavar, akkor nem maradhatok, legalábbis nem bent.
* Majd újra, sóvárgóan tekint a csapóajtó rejtette kis világra. Hogy mit meg nem adna egy ilyenért!*
- Gondolom ezt nem a helyi piacon vetted? Drága dolog az ilyen holmi?
1244. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-03-04 23:59:09
Üzenet elküldve: 2026-03-04 23:59:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1029
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1029
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Enyém a törpécske//
//Templom//
*Mivel ellenvetései látszólag nem szülnek konfliktust, a benne lévő feszültség is gyorsan oldódik, s ezzel csuklói összeütögetését is fokozatosan abbahagyja.
Ahogy pedig Wertus részletezi a körülményeiket, s legfőképp, hogy a csapatban lesz olyan is, aki kiismeri magát az erdőben, már egy fokkal kedvezőbb képet festenek előtte a törpék kilátásai.*
- Ez így már jobban hangzik. A helyismeret sokat számít. - *Mondja, mintha bárkinek is szüksége lett volna az ő megerősítésére.
Aggodalma így sem múlik, de valószínűnek tartja, hogy az ilyen küldetések egyébként sem megoldhatóak anélkül, hogy veszélynek tennék ki magukat, ebben egyet tud érteni Wertus-al. Azért egy kicsit nagyobb és színesebb csapatról szívesebben hallana, ami jobb esélyt hagyna arra, hogy náluk legyen a túlerő, de ez nem az ő hatásköre. Hacsak nem kíván ugye csatlakozni...*
- Egy kicsit. De csak mint néhány áttanult éjszaka után, vagy mintha temérdek gyakorlás után kimerült volna a manám... - *Feleli a szédülés kérdésére, nem tudatosítva, hogy a másiknak ez utóbbi hasonlat valószínűleg nem sokat mond. Ellenben miután kimondta, ráeszmél, hogy ez az állapot valóban ahhoz hasonlít leginkább, mikor túlzásba viszi a varázslást és minden mana elhagyja a testét. Csak ez tartósabb, és végtelen álmosság kíséri.*
- Úgyhogy köszönöm a kíséretét, biztonságot ad. - *Nem csak hogy varázsolni nem tud, valószínű a fegyvereinek sem venné sok hasznát ebben az állapotban, úgyhogy Kilencedik apró tőrei szolgálhatnának csak védelmükül.*
- Viszont itt már rendben leszünk. De ha szeretne, velünk éjszakázhat az otthonunkban. Sok hely nincs, de aludni elég, ha úgysincs még szállása. - *Veti föl, persze a férfi számára nyilván nem világos, miket is beszél itt össze. Ám hamarosan már láthatja, ha kivárja...
Krestvir megkockáztatja, hogy Wertus előtt fölfedje a Hajlékot, így most nekilát az előkészítésének. Legelőbb leveszi a zsákját, majd a tetejére szíjazott takarószerű holmit oldja le.
Keres egy egyenesebb részt a fák között a talajon, majd erre terít rá előbb egy lepedőszerű anyagot, majd pedig ráteríti azt a kis vörös szőnyeget, ami ebbe a lepedőbe volt csavarva korábban.
A következő pillanatban pedig, mintha a gyönyörűen szőtt szőnyeg csak káprázat lett volna, már egy csapóajtó van a helyén.
Míg Krestvir pakol és rendezkedik, tovább beszélgetnek. Vagy Kilencedik esetében: háborognak...*
- Vagy azért nem volt vele, mert velem volt elfoglalva! - *Köti az ebet a karóhoz a manó, és hordozója szerint akár még igaza is lehet, de ezt valószínűleg már nem fogják megtudni.
Azért nyugtalanságra ad okot, hogy ilyen lények járnak a városban, ártatlan álca alatt, ahogy az említett lány személye is aggasztó, de nem ő az első Sa'Tereth hívő, s bizonyára nem is az utolsó.
Atehaner által volt alkalma betekintést nyerni a vérmágia világába, s nem lát benne mást, mint borzalmas csapdát és börtönt. A férfi sorsa pedig csak megerősíti ezt. Valójában nagyon szán mindenkit, akit valahogyan sikerül magához vonzania a gonosz istenségnek.
Így elmondva azonban ez a történet a lányról és az ork sírról egyrészt nagyon hézagos, másrészt nehéz benne felfedezni bármi kapcsolatot a mostani eseményekhez, úgyhogy nagyjából el is veszíti iránta az érdeklődését. Hogy igazából lényegesebb nem is lehetne az a lány és az a sír az orkok gyülekezése szempontjából, arról sejtése sincs...
Mikor Wertus sajnálatát fejezi ki, hogy nem tartanak vele, majd megjegyzi, hogy megkedvelte őket, Krestvir zavarba jön, de a kellemes módon.*
- Az érzés kölcsönös. - *Mondja őszintén, s mellé fejet hajt.*
- Esetleg ha Avalurydda várhat még, míg ez a helyzet elül... - *Veti föl, hogy késleltetés esetén akár számolhatnak vele is. De a választ sejti.
A vallási közösségekkel kapcsolatos fejtegetést aztán végighallgatja, de sokat már nem tud hozzáfűzni.*
- Jó volna, ha a közösségek mindig ilyen tisztán és kiválóan működnének. - *Jegyez meg csupán ennyit. Hogy ez egy reményteljes kívánság, vagy kételkedés az elképzelés realitásában, azt nehéz volna megmondani.
Bárhogy is, egyelőre egy közösség ígérete sem tudná rávinni, hogy bármely istenségnek elköteleződjön. De nem is találkozott még ilyen közösséggel.
Mire ideáig érnek a beszélgetésben, addigra pedig már a csapóajtóval szemezhetnek, amit Krestvir föl is nyit.*
- Üdvözlöm szerény hajlékunkban! - *Él a mesebeli szófordulattal, s hagyja Wertust letekinteni, ha a törpe jól fogadja a varázslatos jelenséget.
Amennyiben pedig így történik, a férfi azt már innen is láthatja, hogy valóban elég szerények a körülmények odalent.
Lefelé egy létra vezet egy kicsiny, kétszer háromméteres alapterületű, ablaktalan szobába. Innen nézve van ágy, egy kisebb asztal és szék, valamint ládák, zsákok... Ami érdekes lehet még, hogy odalent halvány, ezüstös fény dereng, de nem látni annak forrását, valamint kellemes melegség árad fölfelé, de annak sincs forrása.*
//Enyém a törpécske//
//Templom//
*Mivel ellenvetései látszólag nem szülnek konfliktust, a benne lévő feszültség is gyorsan oldódik, s ezzel csuklói összeütögetését is fokozatosan abbahagyja.
Ahogy pedig Wertus részletezi a körülményeiket, s legfőképp, hogy a csapatban lesz olyan is, aki kiismeri magát az erdőben, már egy fokkal kedvezőbb képet festenek előtte a törpék kilátásai.*
- Ez így már jobban hangzik. A helyismeret sokat számít. - *Mondja, mintha bárkinek is szüksége lett volna az ő megerősítésére.
Aggodalma így sem múlik, de valószínűnek tartja, hogy az ilyen küldetések egyébként sem megoldhatóak anélkül, hogy veszélynek tennék ki magukat, ebben egyet tud érteni Wertus-al. Azért egy kicsit nagyobb és színesebb csapatról szívesebben hallana, ami jobb esélyt hagyna arra, hogy náluk legyen a túlerő, de ez nem az ő hatásköre. Hacsak nem kíván ugye csatlakozni...*
- Egy kicsit. De csak mint néhány áttanult éjszaka után, vagy mintha temérdek gyakorlás után kimerült volna a manám... - *Feleli a szédülés kérdésére, nem tudatosítva, hogy a másiknak ez utóbbi hasonlat valószínűleg nem sokat mond. Ellenben miután kimondta, ráeszmél, hogy ez az állapot valóban ahhoz hasonlít leginkább, mikor túlzásba viszi a varázslást és minden mana elhagyja a testét. Csak ez tartósabb, és végtelen álmosság kíséri.*
- Úgyhogy köszönöm a kíséretét, biztonságot ad. - *Nem csak hogy varázsolni nem tud, valószínű a fegyvereinek sem venné sok hasznát ebben az állapotban, úgyhogy Kilencedik apró tőrei szolgálhatnának csak védelmükül.*
- Viszont itt már rendben leszünk. De ha szeretne, velünk éjszakázhat az otthonunkban. Sok hely nincs, de aludni elég, ha úgysincs még szállása. - *Veti föl, persze a férfi számára nyilván nem világos, miket is beszél itt össze. Ám hamarosan már láthatja, ha kivárja...
Krestvir megkockáztatja, hogy Wertus előtt fölfedje a Hajlékot, így most nekilát az előkészítésének. Legelőbb leveszi a zsákját, majd a tetejére szíjazott takarószerű holmit oldja le.
Keres egy egyenesebb részt a fák között a talajon, majd erre terít rá előbb egy lepedőszerű anyagot, majd pedig ráteríti azt a kis vörös szőnyeget, ami ebbe a lepedőbe volt csavarva korábban.
A következő pillanatban pedig, mintha a gyönyörűen szőtt szőnyeg csak káprázat lett volna, már egy csapóajtó van a helyén.
Míg Krestvir pakol és rendezkedik, tovább beszélgetnek. Vagy Kilencedik esetében: háborognak...*
- Vagy azért nem volt vele, mert velem volt elfoglalva! - *Köti az ebet a karóhoz a manó, és hordozója szerint akár még igaza is lehet, de ezt valószínűleg már nem fogják megtudni.
Azért nyugtalanságra ad okot, hogy ilyen lények járnak a városban, ártatlan álca alatt, ahogy az említett lány személye is aggasztó, de nem ő az első Sa'Tereth hívő, s bizonyára nem is az utolsó.
Atehaner által volt alkalma betekintést nyerni a vérmágia világába, s nem lát benne mást, mint borzalmas csapdát és börtönt. A férfi sorsa pedig csak megerősíti ezt. Valójában nagyon szán mindenkit, akit valahogyan sikerül magához vonzania a gonosz istenségnek.
Így elmondva azonban ez a történet a lányról és az ork sírról egyrészt nagyon hézagos, másrészt nehéz benne felfedezni bármi kapcsolatot a mostani eseményekhez, úgyhogy nagyjából el is veszíti iránta az érdeklődését. Hogy igazából lényegesebb nem is lehetne az a lány és az a sír az orkok gyülekezése szempontjából, arról sejtése sincs...
Mikor Wertus sajnálatát fejezi ki, hogy nem tartanak vele, majd megjegyzi, hogy megkedvelte őket, Krestvir zavarba jön, de a kellemes módon.*
- Az érzés kölcsönös. - *Mondja őszintén, s mellé fejet hajt.*
- Esetleg ha Avalurydda várhat még, míg ez a helyzet elül... - *Veti föl, hogy késleltetés esetén akár számolhatnak vele is. De a választ sejti.
A vallási közösségekkel kapcsolatos fejtegetést aztán végighallgatja, de sokat már nem tud hozzáfűzni.*
- Jó volna, ha a közösségek mindig ilyen tisztán és kiválóan működnének. - *Jegyez meg csupán ennyit. Hogy ez egy reményteljes kívánság, vagy kételkedés az elképzelés realitásában, azt nehéz volna megmondani.
Bárhogy is, egyelőre egy közösség ígérete sem tudná rávinni, hogy bármely istenségnek elköteleződjön. De nem is találkozott még ilyen közösséggel.
Mire ideáig érnek a beszélgetésben, addigra pedig már a csapóajtóval szemezhetnek, amit Krestvir föl is nyit.*
- Üdvözlöm szerény hajlékunkban! - *Él a mesebeli szófordulattal, s hagyja Wertust letekinteni, ha a törpe jól fogadja a varázslatos jelenséget.
Amennyiben pedig így történik, a férfi azt már innen is láthatja, hogy valóban elég szerények a körülmények odalent.
Lefelé egy létra vezet egy kicsiny, kétszer háromméteres alapterületű, ablaktalan szobába. Innen nézve van ágy, egy kisebb asztal és szék, valamint ládák, zsákok... Ami érdekes lehet még, hogy odalent halvány, ezüstös fény dereng, de nem látni annak forrását, valamint kellemes melegség árad fölfelé, de annak sincs forrása.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1244-1263