Arthenior - Templom
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Ezen a helyszínen lehetőséged van olvasni! Kattints ide, hogy olvashass!


Ezen a helyszínen lehetőséged van varázsolni tanulni! Kattints ide, hogy tanulhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 194 (3861. - 3876. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:

3876. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-05-01 20:03:26
 ÚJ
>Alenia Cirenhille Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Talán csak álmodom?//
//Zárás//

*Még egy apró mosollyal nyugtázza, hogy Luninari ugyanúgy köszönetet mond ezért az élményért, ahogy ő is tette, de a legnagyobb hálát mégiscsak Eeyr istennő érdemli, aki a sötét árnyak fedte múltat elsöpörte a fényével, hogy egy új, ragyogó jelent és reményekkel teli jövőt hozzon el nekik. Innentől már csak rajtuk múlik, és főleg Aleniá-n, hogy mit kezd ezzel az újonnan kapott eséllyel. Még maga sem tudja igazán, de szeretné minél hamarabb összeszedni az életét, a rezidenciát pedig egy olyan sors irányába terelgetni, amit érdemel a szebb napokat is látott, rokonoktól kapott épület.
Már fáradtan ugyan, de még türelmesen hallgatja végig Luninari újabb meséjét, ami ahogy halad előre, úgy húzódik Alenia mosolya is egyre szélesebbre.*
- Ha a háttérben szeretnél lenni, akkor ott leszel, ha előre lépnél, én abban sem foglak megakadályozni. Tedd azt, amit a szíved diktál, és én is ugyanannyira melletted leszek, mint te mellettem! Nem mellesleg, ahogy meséled is, egyszer már a lehetetlennek hitt célt is sikerült elérned, akkor most, hogy bízol is magadban, bennünk, semmi sem állhat az utunkba, igaz?
*Mondja lelkesen, biztatóan. Neki is jól esik Luninari pozitivitása és támogatása, amire biztosan sokszor fog támaszkodni a jövőben. Emellett megpróbál majd még több barátot, szövetségest szerezni, akikkel együtt dolgozhat majd a jövőben egy szebb, élhetőbb Arthenior reményében.
Most azonban már nem tud ilyesmire gondolni, annyira elfáradt. A piac nyüzsgését már biztosan nem bírná ki. Bizonyára megfájdulna a feje a tömegtől, a szürkületi félhomálytól és minden mástól, úgyhogy tényleg az lesz a legbölcsebb döntés, ha ezt most kihagyja.*
- Akkor én azt hiszem, hogy tényleg inkább haza megyek. Lehet, hogy már aludni fogok, mikor te hazaérsz, úgyhogy még egyszer köszönöm ezt a napot és minden mást. Otthon találkozunk.
*Ő is végigsimít még a kis fél-elf kézfején, aztán immáron egyedül indul vissza a rezidenciára, amit hosszú idő után újra az otthonának nevezhet.*


3875. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-04-30 20:09:50
 ÚJ
>Luninari Heiphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

//Talán csak álmodom?//
//Zárás//

- Persze, mehetünk. *mondja újra mosolyogva. Egy futó pillanatig sem tétovázik, ellenkezni pedig eszébe sem jut, amikor újra lehetősége van Alenia egyetlen kezének puha érintését érezni saját bőrén megint.*
- Én köszönöm, hogy elkísérhettelek ide.
*Még mindig szinte suttog, bár a suttogásnál kicsit azért hangosabb, szavakká összeálló hangok jönnek belőle elő. Néhány pillanat erejéig kicsit meglepi, hogy miközben édesanyja papnő, aki az új istenségek előtti már régen imádott szellemek, istenek és istennők híve, neki pont Eeyr oltára előtt sikerül átélnie az igazi áhítatot és hálát, de túl sokat nem kell gondolkodnia azon, hogy miért lehet ez.
Bármennyire is igyekszik racionálisan nézni egész eddigi életét, az még az ő örökké mindent elemző, szkeptikus énjét is megérinti, hogy Eeyr ma megmutatta a hatalmát, de nem csak a hatalmát, hanem a szeretetét is, és az is, hogy figyel és vigyáz rájuk. Őszinte hívére is, pontosabban érthető módon leginkább rá, de még arra a lányra is, aki sosem érezte őt közel magához, és sohasem akart imádkozni hozzá. Mit is várhatna ő egyszerű, életét az elemi mágia megismerésére feltett halandóként bári többet bármilyen istenségtől, mint törődést, figyelmet és szeretetet?
Éppen ezért egyáltalán nem bánta meg, hogy elkísérte ide Aleniát, igaz, hogy sírni lenne kedve, de mivel éppen az örömtől, ez nem igazán zavarja őt, éppen ellenkezőleg.
Miközben Nia korábban nála tovább imádkozott, tényleg csak hagyta, hogy az oltár szentsége és a templom erős nyugalma, az istennő feltételezett, de elég erősen valószínűsíthető, valamint Alenia teljesen konkrét közelsége által érzett boldogság teljesen átjárja őt, ugyanakkor most, hogy már távoznak, mindez az érzés nem hagyja őt magára, hanem vele marad, mint annyira erős álom, amit az ébredés utáni órákban sem lehet felejteni, sőt, akár egy egész napra is képesek meghatározni az álmodó hangulatát. Mintha maga Eeyr követné őket saját templomának a falain túlra.
Mindezek után igazából úgy érzi, hogy már nem nagyon lenne képes meglepődni semmin.
Jövője ugyan nem volt kőbe vésve, de, hogy Alenia visszatéréséhez hasonló boldog fordulat történjen, azt tényleg csak egy istennőnek tudja megköszönni, és tényleg csak arra tanítja, hogy igazából talán semmi sem lehetetlen.
Ha nem ragaszkodna ahhoz a tervéhez, hogy minden elemi ág minden varázslatát megtanulja és az eddig feljegyzett történelem, valamint a még ismeretlen jövő egyik, ha nem éppen a legnagyobb mágusává válik, akkor minden bizonnyal ma lett volna az a nap, hogy megtér Eeyrhez.
De több oka van annak, ami miatt nem teheti meg ezt, az egyik ő maga, a másik pedig Alenia.
Nia álmai a jövőt illetően meglehetősen ambíciózusak, de hát a maga módján Laué is azok voltak.*
- Szívesen jöttem veled, és boldog vagyok, hogy itt lehettem. Tudod... nem tudom, hogy miért van ez, de cseppet sem bánom, hogy így vagyok vele. Valamiért mindig sokkal jobban szerettem valaki mögött állni, és segíteni őt, inkább a háttérben dolgozni, mint előlépni és magam viselkedni úgy, mintha valamiféle vezér lennék. Éppen úgy, ahogyan Launak segítettem felépíteni és élettel megtölteni Szarvasligetet, most pont ugyanúgy szeretnék neked segíteni mindenben, amiben csak tudok. És a legjobb az egészben, hogy ezúttal teljesen biztos vagyok benne, hogy sikerülni is fog. Amikor Lauval kezdtük el, nem voltam, de nem miatta, sőt. Viszont tulajdonképpen szinte semmink sem volt, menekültek voltunk. Most kicsit hasonló a helyzet, mégis sokkal jobb, mint akkor volt, mert már nem menekülünk sehonnan sehová. Ha nem is lesz könnyű, de az akkorral ellentétben itt és most teljesen biztos vagyok benne, hogy együtt sikerülni fog. A piac egyszerű lesz és gyors. De nem kell velem jönnöd, ha fáradt vagy. Meg tudom venni ott, ami feltétlenül szükséges. Otthon találkozunk.
*Majdnem könnyekig meghatódik, de egy mindenen elérzékenyülő Luninari szintén annyira nem lenne Alenia hasznára, mint egy egy önbizalomhiányos Luni, ezért igyekszik tartani magát, miközben ideiglenes búcsúként még utoljára gyengéd szeretettel megszorítja, majd elengedi Alenia kezét.
Már attól, hogy ezt így és ilyen formában kimondhatta, és ezzel korábbi döntését egyben véglegessé is tette jobban érzi magát, és csak kicsit furcsán, de csak egy pillanatig.
Ahogyan korábban is beszélték, számára mindig Szarvasliget, Niának pedig Arthenior lesz az "igazi" otthon, de ettől még miért ne lehetne bárkinek is kettő otthona? Neki a mai naptól fogva kettő van és kész, egy itt, egy pedig ott, álmai tavának a partján, nem is olyan nagyon messze innen.
Határozott léptekkel indul meg a piac felé, annyira könnyűnek érezve a lépteit, mintha valaki más lépkedne éppen helyette.*


A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.04.30 20:16:13


3874. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-04-27 12:10:48
 ÚJ
>Alenia Cirenhille Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Talán csak álmodom?//

*Mit sem sejt arról, hogy Luninari mennyire túlgondolja az imádkozás kérdését, és még olyanokon is agyalni kezd, hogy Aleniá-val egyszerre vagy utána kéne imádkoznia és hogy miként szólítsa meg az istennőt. Ha a lány nem lenne már belemerülve a saját imájába, és tudná olvasni mások gondolatait, akkor erre is egyszerűen csak annyit válaszolna: „Ahogy szeretnéd.” Szó sincs semmiféle kötelezettségről, nem tilos sem egyszerre, sem pedig külön imádkozni, és a megszólítás is olyan legyen, ahogy az imádkozó szeretné mindaddig, amíg tisztelettel szól Eeyr-hez.
Alenia már megszokta, hogy mindig az elfek saját nyelvén szól az istenséghez, így ez most sincs másképp. Nem veszi észre, mikor Luninari maga is elkezdi a saját imáját, mert ő tényleg annyira mélyen átadja magát a közte és Eeyr között létrejövő kapcsolatnak, hogy a világ minden más ingerét teljesen kizárja az elméjéből. Szinte még hallani is véli, ahogy a szeretet istennője válaszol neki, ez pedig biztonságérzetet, boldogságot és megnyugvást ad neki.
Imádsága hosszú, amolyan igazi rituálé, így nem meglepő, hogy fekete hajú kis barátnője sokkal előbb végez nála. Alenia szeme csukva van, halkan mormol és a száján kívül semmije nem mozdul, csak akkor, mikor végre körülbelül öt-tíz perccel később ő is felemeli a fejét, kinyitja a szemeit és hálával néz az oltárra. Ekkor már feláll, és mosolyogva Luninari-ra néz.*
- Mehetünk, ha gondolod. Köszönöm, hogy ezt megtetted velem. *Mondja, majd ismét a kezét nyújtja a lánynak, hogy ugyanúgy kézen fogva kísérje őt ki a templomból, ahogy befelé érkeztek. Nem kérdezi őt sem az élményeiről, sem semmi más részletről az imát illetően, mert tiszteletben tartja annak személyes jellegét. Udvariatlanság lenne faggatózni róla, meghagyja az élményt egyedül Luninari kis lelkének.
A templomból kilépve kicsit hunyorog a hirtelen rájuk zúduló fényáradat miatt, ami már nem sokáig örvendezteti őket, hiszen közeledik már az este.*
- Mit is akarunk még csinálni? Elmegyünk a piacra? Bevallom őszintén, én kezdek fáradt lenni. Ennyi történés túl sok volt erre a napra, és azt hiszem, hogy teljesen kimerítette az elmémet, de ha muszáj a piacra mennünk, akkor természetesen oda még elkísérlek, de utána tényleg induljunk haza!
*A keze úgy marad, Luninari tenyerébe fonódva, már ha a lány odabent elfogadta ezt a gesztust. Nem igyekszik elengedni, mert valamiért jól esik neki az efféle ragaszkodás. Olyan ez neki, mint egy jelkép, hogy most már soha nem akarja maga mellől elveszíteni a lányt.*
- Biztosan vár minket a cica is már. Meg a gyerekek. *Jegyzi meg csak úgy mellékesen séta közben. Megkedvelte azokat a gyerkőcöket, pedig nem is ismeri még őket igazán. Közben magában már azon gondolkodik, hogy vajon honnan szerezzen megfelelő nevelőt melléjük.
Emellett pedig nem tud másra gondolni, csak arra, hogy a házban, amit sikerült újra az otthonának neveznie, milyen nyugodtan hajthatja majd álomra a fejét. A rémálmoknak vége, a legjobb barátnője pedig itt van vele. Most már boldogan jelentheti ki, hogy igen, ő hazatért.*


3873. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-04-26 10:39:39
 ÚJ
>Luninari Heiphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

//Talán csak álmodom?//

*Próbálja elképzelni a gyerekbiztossá tett rezidenciát, de csak abban biztos teljesen, hogy minden veszélyt lehetetlen teljesen kiküszöbölni.
Ugyanakkor nem kételkedik benne, hogy Alenia, vagy akár ő képes lesz kitalálni valamit, amivel legalább képesek a kockázatokat a lehető legkisebbre csökkenteni. Lesz miről beszélniük, ha az égi szférákhoz kapcsolódó világból teljesen visszatérnek a valóságba, belátja mindenesetre, hogy sem a hely, sem az időpont nem alkalmas most hasonlók megvitatására.
Inkább csak hagyja, hogy Alenia tovább vezesse a kezénél fogva, és átjárja őt is a hely szelleme, a csend és a béke. Valóban olyan, mintha kicsit, vagy inkább teljesen el lennének vágva a kinti világtól, és ennyiből teljesen más ez a templom, mint egy az erdőbe és a környező tisztásba szinte teljesen beleolvadó, apró oltár, ami körül ott lüktet maga az élet.*
- Igazad van. *ért is egyet továbbra is halkan a templommal kapcsolatban, bár az érzéseit elég nehéz megfogalmaznia hirtelen.* Hasonlót érzek azt hiszem, bár az talán inkább a nyugalomhoz és a békéhez áll a legközelebb.
*Kicsit irigyli is Aleniát, bár persze nem sajnálja tőle ezt az érzést, mindenesetre ő talán még sohasem érzett hasonlóan erős áhítatot, ami egyben bizakodással és reménnyel is eltölti.
Talán a Mágustorony előtt állva juthatott volna el hasonló lelkiállapotba, de az azért kicsit más volt, bármennyire is hasonló maga a helyzet bizonyos értelemben véve, mert ha az elemi mágiát egyetlen istenségként fogná fel, akkor neki biztos, hogy a Mágustorony lenne a temploma, a főpapja pedig a torony nagymestere, de ott neki megnyugvással átitatott áhítat helyett inkább csak kétségei voltak. Bármennyire is akart hinni, félt kicsit, hogy kudarcot fog vallani, hogy akármennyire is akar, végül mégsem tárulnak fel előtte az elemi mágia titkai. Pedig hitt, akart, és remélt, mégis a lelke mélyén nem teljesen bízott önmagában, most pedig örül annak, hogy mindez már a múlt, mert bárhonnan is nézi, egy önbizalomhiányos Luninari nem lenne Alenia hasznára.
Erősnek kell lennie, és erős is lesz.*
- És persze a hála. *mosolyodik el végül, végtére is azért jött, hogy köszönetet mondjon az istennőnek, aki segített rajtuk.
Amikor aztán Alenia elengedi a kezét és az oltár elé térdel, hiába mondta neki korábban, hogy csak figyelje amit csinál, kicsit azért elbizonytalanodik, mivel nem biztos benne, hogy meg kellene-e várnia amíg Alenia végez, és utána követni a példáját, vagy pedig most kellene azt tennie, amit a másik lány.
Némi hezitálás után úgy dönt, hogy inkább ezekben a pillanatokban ereszkedik féltérdre az oltár előtt, aztán ösztönösen lehajtja előtte a fejét és szemeit is lehyunyja. Végtére is maga Eeyr vezette egymáshoz őket, és nem véletlenül jöttek együtt ide.
Némiképpen megkönnyebbülés számára, hogy először csak számára érthetetlen motyogást hall Alenia felől, és később sem érti, hogy mit mond az istennőnek, mert így sokkal személyesebbnek érzi az imát. Nem mintha lenne bármi olyasmi, amit Eerynek szán, és Alenia nem hallhat, ettől még könnyebb lesz neki is hasonlóképpen imádkoznia.
Inkább tart attól, hogy sajátjával megzavarja Alenia imáját, de kis gondolkodás után ezt a lehetőséget is eleveti, mivel Nia minden bizonnyal eléggé beleéli magát ahhoz, hogy az ő halk hangja megzavarja, arról nem is beszélve, hogy tud olyan hangerővel beszélni, ami halandó fülnek alig hallható, egy istennő azonban minden bizonnyal meg fogja hallani. Az ő imája ráadásul nyilván rövidebb is lesz, mint Niáé.
Attól sem fél, hogy egy istennő, akihez nyilván rengetegszer a világ minden pontjáról egyszerre imádkoznak sokan, most ne lenne képes kétfelé figyelni.
Kicsit ugyan rabja még az otthoni formuláknak, már ami az istenség megszólítását illeti, de a szertartásos bemutatkozást már kihagyja, mert biztos benne, hogyha Eeyr ismeri. Aztán pont, mint ahogyan Alenia kérte tőle, őszintén beszél a suttogás alatti hangtartományban, és nem mond semmi olyasmit, amit eredetileg nem akart mondani.*
- Hatalmas istennő! Köszönöm neked, hogy megmentetted és visszavezetted Aleniát hozzám és engem is hozzá. Olyan régi álmom vált ezzel valóra, aminek a megvalósulásában már nem igazán reménykedtem, pedig mindig nagyon szerettem volna, ha megtörténik. Nincsenek szavaim kifejezni azt, hogy mekkora örömöt és boldogságot okoztál nekem ezzel. Kérlek, fogadd el tőlem őszinte hálámat, a szeretetemet, és a köszönetemet! Kérlek, adj nekem elég erőt, hogy segíthessek neki elérni a céljait! Köszönöm gondoskodásodat és a szeretetedet! Ígérem, hogy legjobb tudásom szerint fogom segíteni a híveidet, bármikor is szükségük lesz valamiben az én segítségemre. Még egyszer nagyon köszönök mindent, amit tőled kaptam, de legfőképpen azt köszönöm, és azért érzek örök hálát, hogy megmentetted Alenia életét, és a sorsát éppen az enyémmel kötötted össze.
*Ezek után elhallgat, és talán a hely teszi, de nem csinál semmi mást, csak hagyja, hogy átjárja őt a szeretet, amit Alenia és az istennő iránt érez.
Az elemi mágia tanulmányozásának köszönhetően bármikor és egészen könnyen képes mély meditációba merülni, a mostani állapot azonban bár hasonló, kicsit mégis más, mert most nem ürességre és csendre hangolódik rá, hanem a lelkében áradó érzelmekre figyel.
Elmondta, amit szeretett volna, felemeli a fejét, kinyitja szemeit, és miközben nézi az oltárt hagyja, hogy Nia halk hangja is magával ragadja kicsit.
Nem siet sehová, sőt, igazság szerint jól is esik neki ez a kis, nyugalmas sziget az időben a már mögöttük álló életük, valamint a most még rájuk váró feladatok hosszú sora előtt.
Ennek ellenére, bár egyáltalán nem érzi itt rosszul magát, amint Alenia végez a maga imájával és bármi jelét adja annak, hogy indulni szeretne, természetesen követni fogja őt.*




3872. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-04-25 09:40:35
 ÚJ
>Alenia Cirenhille Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Talán csak álmodom?//

*Luninari szavain elmosolyodik, mert bár vannak apró jelek, amik azt mutatják, hogy Alenia lelke nincs teljesen jól, ő mégis úgy érzi, hogy most már inkább félig telinek látja azt a bizonyos poharat, pedig nem is olyan régen ez még koránt sem így volt.*
- Köszönöm, azt hiszem ez menni fog. Elég, ha csak arra gondolok, hogy nemrég még a halálom napját vártam, most pedig azt várhatom, hogy mikor kapom vissza a karomat. Mert vissza fogom, ez már biztos. Tudod, már csak attól, hogy közel vagyunk a templomhoz úgy érzem, hogy az istennő áldása máris sokkal jobban átjárja minden porcikámat. Tényleg, tényleg közel a cél.
*A lány édesapjáról szóló történetet odaadó figyelemmel hallgatja végig, de úgy érzi, hogy ez a történet akkor lesz kerek egész és lezárt, ha ő már nem szól bele, csak magában kéri meg Eeyr-t arra, hogy segítse a kis barátnőjét azon az úton, amin ő járni szeretne.*
- Kriza és Gab, értem. Aranyos nevek. Szerintem gyerekbiztosabbá kell tennünk a rezidenciát, mert nem fogunk tudni rájuk minden percben figyelni, és a nevelők sem. Majd valahogy megoldom *mondja, de talán a gyerekek sem olyan fontosak, hogy róluk kéne beszélniük Eeyr színe előtt. Ezt a kis időt most inkább szánják maguknak és az istennőnek, hogy köszönetet mondhassanak mindenért, amit kaptak. Megfogja hát Luninari kezét, és bekíséri őt a templomba.*
- De aranyos vagy, hogy ezt mondod *mosolyog hálásan.* Mondjuk volt már puhább is *mondja, majd miután meggyőződött róla, hogy Luninari jól érzi magát, és önmagát fogja adni, ugyanúgy kézen fogva keresztülvezeti őt a templomon egyenesen az oltárhoz. Lépteik halkan visszhangzanak a falak között, a síri csend pedig olyan megnyugtató érzés -legalábbis Alenia számára-, mintha egyszerűen elszigetelték volna őket a külvilág minden veszélye elől. Ahogy egyre közelebb érnek ahhoz a bizonyos oltárhoz, halkan, de kíváncsian kérdezi meg a fél-elf lányt, hogy mennyire tetszik neki a templom.*
- Máshogyan szép. Nekem olyan érzés, mintha itt elfelejthetnék mindent, és nem kell semmire sem gondolnom. Mintha a hely már önmagában is hófehérré mosná az elmémet. Ha az oltárhoz érünk, csak csináld, amit én. Nincs semmi kötelező dolog, amit mondanod kell. Azt mondd az Eeyr-nek, amit te szeretnél!
*Mosolyog, de nem folytatja a gondolatmenetet, mert odaérnek az oltárhoz, ott pedig már nem akar egy szót sem szólni, amit nem az istennőnek szán. Elengedi Luninari kezét, féltérdre ereszkedik, és csak az oltárt figyeli. Halkan kezd motyogni valamit, ami teljesen érthetetlen még a közvetlenül mellette álló lánynak is, de nem is számít. Igazából csak mesél az istennőnek arról, hogy mi történt vele, és, hogy mennyire hálás mindenért, amit kapott tőle. Azért, hogy megmentette az életét, hogy visszaadta az életben való hitét, az otthonát, a barátait. Cserébe megígéri, hogy ő mindig Eeyr pártján áll majd, és megtesz mindent azért, hogy az ő szeretetét közvetítse a világnak. Ő természetesen mindezt az elfek saját nyelvén mondja.
Az elkövetkezendő pár perc így telik el, a szőke lány nem mozdul, szinte meditatív állapotba kerül azzal, ahogy beleéli magát az imádságba.*


3871. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-04-24 14:48:38
 ÚJ
>Luninari Heiphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

//Talán csak álmodom?//

- Mindenképpen kipróbálom. *hagyja ennyiben a fűző kérését. Lehet, hogy csak a templom közelsége teszi optimistává hirtelen, de a mai nap történtek után sokkal inkább olyan most, mintha egy istennő tenyerén érezné Niát és magát, ez az érzés pedig minden bizonnyal olyanokat is képes lenne eltölteni a jövőbe vetett bizalommal és a jelenben érzett derűvel, akiknek nem egy papnő az édesanyjuk, mint neki.
Nyilván sok még a kérdés, a bizonytalanság és a megoldandó probléma, de elfogadja Alenia végkövetkeztetését, ami felé szerinte ő maga is vezette őt, hogy csak lépésről lépésre haladhatnak előre mindenben, a fűző viselésétől kezdve Alenia által a jövő Artheniorjáról szőtt álmokon át, egészen a gyerekeknek biztosított szebb jövőig.*
- Tudom, hogy nehéz lehet így, és, hogyha a helyedben lennék, akkor biztosan alig győzném kivárni a napot, húgy újra két karom legyen, de gondolj arra, hogy most már sokkal kevesebb idő van hátra addig, hogy mindez megtörténjen, mint amennyi attól kezdve mostanáig eltelt, hogy elvesztetted. *mondja még mielőtt a templomba belépnének.
Persze, az "elvesztetted" kifejezés kis szépítés, és talán furán is hangzik, minta Alenia tényleg csak úgy elhagyta volna véletlenül valahol, de most nincsen kedve máshogyan fogalmazni, és bár tisztában van azzal, hogy Niának nincs szüksége biztatásra, vagy vigasztalásra, valamiért mégis a szükségét érzi, hogy mindezt kimondja, mielőtt még Eeyr színe elé járulnának.*
- Amit pedig apámról mondtál, köszönöm, de ne sajnáld, nem sajnálom én sem. *mondja, és mostani mosolya talán a témához és a helyzethez nem illően vidám.*
- Igazából, még elég fiatal volt, amikor anya és ő egymásba szerettek, szóval, hacsak nem került nagy bajba, vagy nem lett nagyon beteg, akkor élnie kell valahol. Még nem adtam fel a reményt, hogy egyszer majd találkozom vele valahogy, akár úgy, hogy megkeresem, bár nem tudom, hogy mit mondhatnék neki, vagy ő nekem, vagy, hogy mit kezdhetnénk egymással, de ettől még kíváncsi lennék rá, hogy milyen ember lehet. Ugyanakkor ez most nem is lényeges. A jövő és ráér. Most mi vagyunk a lényeg és a gyerekek. Ha másképpen is, de azt hiszem eleget szenvedtünk mindannyian. Ha jól emlékszem akkor a kislány Kriza, a nagyobb fiú pedig az ő bátyja, Gab. A legkisebb srác neve egyáltalán nem rémlik. Persze lehet, hogy ezek is csak becenevek, majd megkérdezzük őket, de talán csak egyszer kerültek futólag szóba, amikor legutóbb Tanillával a házban laktam.
*Utólag visszagondolva a csendes, kicsit álmos reggeleket, és fáradt, de nyugodt estéket leszámítva eléggé rohanós időszak volt az az életében, amely számára nem szólt semmi másról, csak arról, amiről majd minden bizonnyal a következő napok is szólni fognak, annak a pénznek a megszerzéséről, amit aztán hasznos dolgok vásárlására fordíthat.
Meglehet, hogy voltak napok, amikor találkozhatott volna a gyerekekkel, ha később kel, vagy fekszik, de az is, hogy éppen akkor nem tartózkodtak a házban valamiért.
Mielőtt azonban lenne ideje elgondolkodni ezen, éppen azt az érintést érzi meg, amit a nap folyamán már ő is annyiszor keresett.
Nem mintha félne a templomtól, bármennyire is magasodjon fölé, ennek ellenére nagyra értékeli, hogy Alenia igyekszik megnyugtatni őt és felajánlja a segítségét is.
Utóbbiért mindenképpen hálás, akkor is, ha úgy véli, hogy édesanyjának köszönhetően van annyi érzéke a szakrális terekhez, hogy ne vétsen komoly hibát és semmivel se sértse meg az istennőt.
Az is nagyon kellemes érzésekkel tölti el, hogy foghatja Alenia kezét. Nem is tudja megállni, hogy ne tegye ezt szóvá.*
- Milyen finom, puha kezed van. Nagyon kellemes az érintésed. *mondja is újra mosolyogva, miközben egy hosszabb pillanatra gyengéd szeretettel megszorítja a másik lány kezét.
Hálás neki a tanácsaiért is, bár igazából egy percre sem merült fel benne, hogy félnie kellene bármitől is odabent, vagy, hogy Eeyr ne fogadná őket szívesen.*
- Nem félek, de köszönöm a segítséget. Én is úgy gondoltam, hogy az lesz a legjobb, ha önmagam leszek odabent.
*Ezek után természetesen engedelmesen hagyja vezetni magát át a templom félhomályán az oltár elé.
Valóban eltökélt szándéka, hogy figyelni fogja Aleniát, hogy ő hogyan kezd majd hozzá az imához, hangosan vajon, vagy csak magában?
Odahaza mind a kettő szokásban volt, ő pedig e templom falai között is el tudná képzelni mind a két fajta módszert.
Pontosan emlékszik még arra is, hogyan működött odahaza egy fohász. A tényleges, vagy pusztán jelképes megtisztulás volt az első lépés, aztán a szellem, vagy az istenség szó szerinti értelemben vett megszólítása, utána maga az ima, vagy kérés, nem egyszer felajánlással, vagy apró áldozattal kísérve. Utóbbit valahogyan nem tudja elképzelni a mostani helyzetben, főleg, hogy most leginkább hálát adni jöttek. Azt is kissé ide nem illőnek érezné, ha az ima kezdetén el kellene különíteni a szent teret a közönséges tértől, mivel úgy gondolja, hogy az egész templom, de, ha más nem akkor az oltár előtti rész mindenképpen eleve szent területnek számít.
Nia kérdésére aztán ismét elgondolkodik kicsit.
~ Hiányzik a madárdal, és a halk zúgása a szélnek, és furcsa a félhomály, mégis... szép.~*
- Máshogyan szép, mint az otthoni szent helyek voltak, de tetszik. Jó érzés itt lenni, főleg úgy, hogy veled vagyok. *mondja ösztönösen halkítva le a hangját, nem csak Aleniát utánozva.
Valahogyan ő sem tudna idebent elképzelni hangos szavakat, és hiába nem készül a végtelenségig alázatos lenni, eleve készteti egyfajta alázatra maga a templom, valamint az, hogy mindenképpen igyekszik megadni az Eeyrnek kijáró tiszteletet.*



3870. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-04-18 09:12:21
 ÚJ
>Alenia Cirenhille Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Talán csak álmodom?//

*A kirügyező kis fa Alenia szerint tényleg gyönyörű zárása a tisztáson töltött perceknek és a múlt történéseinek egyaránt. Az elszáradt, korhadt kis fadarab tökéletesen jelképezi a régi Alenia halálát, de a növekedésnek induló, zöldellő rügy azt mutatja, hogy lénye egésze nem halt meg teljesen. Továbbra is él benne valami szép, valami szerethető, csak időt kell neki adni, hogy kirügyezhessen. Talán több időt, mint amennyit Alenia maga hajlandó lenne várni, de a folyamat már elindult, és mindez nagy részben Luninari-nak köszönhető.
Elhagyják hát a tisztást, maguk mögött hagyva a múltat, következő úti céljuk pedig Eeyr szentélyébe vezet, hogy megköszönjék neki mindazt, ami az istennő oltalmazó szárnyai nélkül lehetetlen volna. Azt, hogy Alenia tényleg él, azt, hogy nem csak él, de alkalmas is az életre mind testileg, mind szellemileg, azt, hogy Luninari pont a legjobbkor volt a legjobb helyen és minden más apróságot, aminek meg kellett történnie ahhoz, hogy most egymás mellett sétálhassanak.
Út közben fél-elf barátnője felszabadultabbnak tűnik most, mint a tisztásra menet, ő pedig halvány mosollyal fejezi ki, hogy mennyire örül ennek, és érdeklődve hallgatja, hogyan is döntött végül Luninari a fűző viselésével kapcsolatban.*
- Ezek szerint úgy döntöttél, hogy kipróbálod? *kérdezi mosolyogva, mert nem hall egy egyértelmű kijelentést, de a lány szavaiból mindez kikövetkeztethető.*
- Rendben, akkor szerzünk neked egyet és kipróbálhatod, meg egyúttal meg is tanulhatod felvenni. Segítek majd, amennyire tudok, de így nehéz lesz *nevetgél halkan természetesen a karja hiányára gondolva. Reménykedik abban, hogy Eeyr áldása tényleg képes visszaadni neki. Félreértés ne essék, nem az istennő erejében, hanem a saját képességeiben kételkedik egy kicsit, de az akarata erősebb, mint a kétely, ezért nem is fogja feladni soha, hogy újra a régi lehessen. Csupán néha… a felszínre törnek olyan érzések, melyek azt súgják neki, hogy nem fog sikerülni, hogy nincs semmi értelme annak, hogy ő egyáltalán még él, de ezért talán nem lehet hibáztatni őt. A múlt, még ha le is zárták, begyógyíthatatlan sebeket hagyott a lelkén.
Figyelmesen hallgatja végig Luninari-t közben a gyerekekről is, néha kicsit bólogat, de csak akkor válaszol, mikor a lány befejezte a mondandóját.*
- Sajnálom, hogy nem ismerhetted édesapádat, szomorú lehet. Azonban látod, minden rosszban van valami jó, mert a tapasztalataiddal te csak még több szeretetet adhatsz a gyerekeknek. Ó, tényleg, te tudod a nevüket? *Nem emlékszik rá, hogy a házban Luninari a nevükön szólította volna őket, de ha mégis, akkor valószínűleg épp máson járt az esze.
Végül megérkeznek a templomhoz, ahol Alenia Luninari jobbján megállva felnéz a föléjük magasodó épületre.*
- Neked köszönhetem, hogy itt lehetek… *szánja ezeket a szavakat már Eeyr-nek, majd gyengéden megfogja Luninari kezét és rápillant.*
- Nem kell félned. Nem kell szerepet sem játszanod. Odabent viselkedj úgy, ahogy helyesnek érzed. Eeyr szentélye mindenkinek nyitva áll, aki szeretetre vágyik. Szóval most bemegyünk, odasétálunk az oltárhoz, a többit pedig majd ott mutatom, ha tényleg szeretnél te is imádkozni.
*Így, ha Luninari nem tartja vissza magukat, úgy kézen fogva indulnak be a templomba, ahol a kis fél-elfnek nem kell tovább a képzeleteire hagyatkozni, saját szemeivel nézheti meg magának Eeyr gyönyörű templomát.*
- Hogy tetszik? *Kérdezi a korábbinál sokkal halkabban, ugyanis az egyetlen dolog, amire viszont oda kell figyelniük Alenia szerint, az az, hogy itt nem szabad hangoskodni.*


3869. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-04-14 09:35:17
 ÚJ
>Luninari Heiphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

//Talán csak álmodom?//

- Nincs mit, örülök, hogyha tetszik! *mosolyodik el, örülve annak, hogy Nia tetszését elnyerte a varázslata, vagy inkább az, amit általa kifejezni szeretett volna, amikor pedig Aleina hátat fordít a tisztásnak a gesztust úgy értelmezi, hogy ideje indulni.
Nem nagyon tiltakozik ez ellen, sőt ő maga indul el először, de aztán amint elhagyják egykori megpróbáltatásaik helyszínét, a vezetést ösztönösen engedi át a másik lánynak.
Igaz, hogy most már ő is elég jó kiismeri magát a városban, nem felejti el mindenesetre, hogy Niával ellentétben ő mégsem született artheniori, sőt hozzá képest alig töltött el itt időt, szóval elég természetes, hogy ezúttal azon az úton mennek, amit a más lány gondol a legcélszerűbbnek a tisztásról a templom felé, és nem pedig azon, amit ő.
Mindenesetre azt már az út elején elhatározza, hogy ezúttal figyelni fog minden apró részletre, sokkal élénkebben keres jellegzetes és tájékozódási pontokat, mint tette azt eddig, vagyis tulajdonképpen új szemmel nézi meg magának a várost, ahol hamarosan élni fog újra, még akkor is, ha nem is tölti itt majd minden napját.
Milyen különös, hogy éppen az után dőlt el, hogy Arthenior az ő otthona is lesz, miután hasonlót már egyáltalán nem forgatott a fejében, a mai nap azonban felül írt mindent.
A jövő tervezhetősége, na igen, érintették is ezt a témát.
Most mindenesetre nem burkolódzik majdnem teljes csendbe, mint amikor a tisztás felé mentek, és erre jó oka van. Már nem nyomasztja a rájuk váró kihívás. Szembenéztek a múltjukkal, visszatértek oda, ahová eddig leginkább csak rémálmaiban tért vissza, és ezúttal nem történt ott semmi rossz, éppen ellenkezőleg. Mindezek ellenére, hazudna magának, ha azt gondolná, hogy nem örül annak, hogy a tisztást maguk mögött hagyták, és bár már kellemes emlékek is kötik oda, azért a kedvenc helyei listájára nyilván nem fog feliratkozni soha, hiába nem tehet maga a tisztás semmiről, arról főleg nem, hogy az ő gondolataiban kezdődő csapások sorozatával kapcsolódott össze egykor.
Most azonban inkább mosolyog. Örül neki éppen, hogy az igazán fontos dolgokat megbeszélték, most pedig már csak olyan apróságokról kell döntenie, hogy kipróbálja-e a fűzőt, vagy, hogy mi legyen a vacsora este.*
- Tudod, *szólal meg ezúttal nem hosszú hallgatás után* ez hasonlat, hogy a fűzőt viselni olyan, mint egy szoros ölelés, tetszik, de igazából nem emiatt döntöttem úgy, hogy ki fogom próbálni. Viszont egyrészt ez régen is megtörtént volna, másrészt kíváncsi is vagyok, és hát pont úgy, ahogyan a jövőt is csak bizonyos határok között lehet megtervezni, és néha tényleg hagyni kell, hogy a szél sodorjon valamerre minket, úgy nem szabad belemerevedni a régi szokásokba sem. Szóval meggyőztél igazából. Semmi bajom nem lesz attól, ha kipróbálom.
*Azt már ki se mondja, hogy továbbra is szeretne minél több időt tölteni Aleniával, hiszen bőven van mit bepótolniuk, mindez pedig újabb lehetőség a számára erre.
Az sem utolsó szempont, hogyha Nia taníthat neki valamit, az nyilván jó érzéssel fogja eltölteni majd.*
- A gyerekekkel kapcsolatban is igazad van, igyekszem majd a lehető legkedvesebb és legtürelmesebb lenni a fiúkkal is. Igazság szerint valamennyire át tudom érezni a helyzetüket. *ismeri el.* Ugyan én nem vagyok árva, viszont az apámat nem láttam soha, így félig tulajdonképpen igen, ezen kívül nem voltak barátaim soha, és mivel anya szeretete és két plüss nyúl nem tudott pótolni mindent, nekem sem volt éppen a legboldogabb gyerekkorom.
*Persze Alenia már tudja ezt minden bizonnyal, pontosabban nem felejtette el, mégis a szomorú tartalom ellenére neki valahogy jól esik kimondani mindezt. Megkönnyebbül tőle, akkor is, ha úgy gondolja, hogy múltjának ezt a részét már tényleg régen lezárta.*
- Így, amit róluk mondtál, rám is igaz valamennyire. Amikor először kerültem Artheniorba szintén nagyon ki voltam éhezve a szeretetre, vagy akár csak pár kedves szóra. Örülök, hogy ilyen téren végre minden rendben, és előre is boldoggá tesz, hogyha tényleg tudok, illetve tudunk majd a gyerekeken segíteni. *fűzi tovább saját gondolatait.* Főleg, ha ezzel egyben Eeyr kedvére is teszünk. *mosolyodik el végül, és egy darabig nem beszél, csak hallgatja Alenia válaszát, amennyiben valamit mondani szeretne neki.
Közben néha kicsit elkalandozva azon gondolkodik, hogy vajon milyen lehet belülről egy nagyvárosi templom?
Erdő mélyén, apró tisztásokon, vékony patakok partján felállított kőoltárokhoz van szokva, biztos benne, hogy kinézetre és hangulatban ez valahogy teljesen más lesz, bár utóbbiban nem teljesen, hiszen, ha érzi a szent tér és az istenség jelenlétét, akkor tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy súlyos kövekből épített, csend által ellepett templom mélyén, vagy pedig egy apró tisztáson térdel le egy oltár elé, madárdal által kísérve.
Otthon persze ismerte a szertartásrendet, az istenségek illő és hagyományos megszólítását, itt viszont semmilyen hasonló ismerete nincs, mégis biztos benne, hogy nem fog elkövetni semmilyen hibát.
Hiszi, hogyha szívében őszinte szeretettel és hálával lép Eeyr oltára elé, márpedig már csak a mai nap eseményei miatt is mindenképpen így fog, akkor az istennő szívesen fogja fogadni őt.*



3868. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-04-09 11:24:33
 ÚJ
>Targhed Cagon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

// Második szál //
// A tudás hatalom //

- Hát hogyne.
* Csak ennyit felel Nelirának, amikor a csodálatosságáról beszél. Mi tagadás, szereti húzni az agyát. Kíváncsi milyen reakciókat tud neki mutatni, persze csak addig, míg kést nem ránt, utána már akarva, akaratlanul, de abba hagyja. *
- Azt meghiszem! Első találkozásunk lenne itt a könyvtárban, mit gondolnál rólam? Egy ork a könyvtárban, világvége közeleg?
* Az utolsó mondatra rájátszik, teljesen szarkasztikus hangon mondja. Hasonló reakció talán akkor történhetne, ha meglátnak egy tündért szkander versenyen, vagy törpét vizet inni. *
- Csak kezdjek el üvöltözni, akkor lesz ám igazán világvége. Régi szokásokhoz könnyű visszaesni. Néha elered a szám, de figyelek rá.
* Teszi hozzá. Bár látta volna a piacon, hangja a piac minden résén hallhatóvá vált mikor elküldte a fenébe a másikat. Közben a mérges feje nem kerüli ki Cagon figyelmét. Egy percre még azon is elgondolkodik, hogy messzire ment e, de még szeretné a szerencséjét próbálgatni. Mintha egy kicsit túl nagy érdeklődést mutatna Nelira ami meglepi az orkot. *
- Hát... Tudod… Nagy!
~ Tervek? Túl késő eljátszani a buta ork szerepet? ~
* Hát még szép, hogy van neki! Ugye? Hát ne igyon előre a medve bőrére. Cagon nem csak, hogy terv nélküli, de még szegényebb egyelőre, mint ahogy a városba ért. *
- Ez azért nem olyan egyszerű! Kaptam egy két ajánlatot, amire én visszajeleztem. Jelenleg várom a véglegesítést. Nekem ez elég ok, hogy ünnepeljek. Ha meglesz a pénz, * kezét dörzsöli * akkor végre elkezdhetem a saját kísérleteimet.
* Még, hogy fényes nappal nem lehet szórakozni? Simán! Csak meg kéne találni a jó helyet hozzá. A Válaszból ítélve nem tud ilyen helyet, legalább nincs egyedül az ork ezzel. *
- Csak találni kell. Nocsak, újdonsült barátnőd énekes, vagy hangszeren játszik?
* Nem gondolta volna, hogy ilyen irányba terelődik a beszélgetés. Kíváncsian hallgatja Nelirát. Hátha megtud valami érdekes információt még.*



3867. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-04-09 10:07:10
 ÚJ
>Nelira Dykai avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//A tudás hatalom//
//Második szál//


*Felfelé néz, mintha csak az eget bámulná, ami nincs is felettük. Pislog párat, megpróbálva elképzelni, hogy mit is tett volna, ha valaki meglátja őket. Talán csak nevetett volna egy jót, de ha ízléstelen megjegyzést tettek volna az ő ízléses viselkedésükre, akkor bizony van rá esély, hogy úgy, nagyjából pőrén ered utána és küldi át a másvilágba. Valaki ilyen végzetről álmodik pont.*
- Tényleg nem zavart volna. Láttak már meztelenül, kit érdekel, csodásan festek úgy. Bár, talán nem a piacra való látványosság. *Vállat rándít, majd a plafon bámulásából visszatér az ork vörös szemeit keresve.* - Még velem sem kiabáltál, pedig állandóan bosszantalak. *Neveti el magát, tényleg idegesítő lehet az orknak, de nem bánja. Ő nem bántásból teszi, amit tesz, vagy szól, csak jól érzi magát a másik társaságában, így jogot adott magának, hogy megtehesse. *
- El sem tudom képzelni, milyen, amikor agresszív vagy. Még jó, hogy te le tudod magad állítani, mert különben tényleg nem lehetnél most itt. *Neli nagyon szeretné, ha lenne olyan kontroll benne, ami megállítja akkor, amikor arra szükség van. Sokkal kevesebb baj érte volna az életében és talán sokkal több barátja is lenne. Most is vékony jégen táncol, hogy így közel enged magához lelkeket, de nem árul zsákbamacskát, nem csak ő választ, őt is választják. Magukra vessenek.
Cseppet sem tetszik neki, hogy így kikerüli. Mégis mi az, hogy egy egészen egyszerű kérdésre, amire még emlékeztette is, hogy válaszolnia kéne nem teszi? Már-már kezd összetörni a kis világa. Kiül az arcára, hogy most rettenetesen utálja Cagon-t. De persze nem fogja itt és most szíven szúrni.*
- Nagy hal? Mesélj! Vannak terveid, ugye? Milyen hamar sikerül feltörnöd. Én meg itt szenvedek, egy oldalt olvastam el, pedig itt vagyunk már egy ideje. *Löki arrébb a könyvet, mintha csak megsértődött volna a lapokra. De nem rájuk sértődött meg, hanem a mellette ülőre. Melle előtt keresztbe fonja a karját és csak méregeti a smaragdokkal az orkot. Meg kéne büntetnie, csak még nem tudja hogyan. Szerencséjére ez nem az azonnal robbanó Nelira, hanem a fortyogó.*
- Itt nem lehet szórakozni, főleg nem fényes nappal. De az új barátnőm, majd tesz róla, hogy tudjunk hol muzsikát hallgatni. *A gondolatra enyhül egy kicsit, hogy ott van neki Merlana, akinek szintén vannak tervei. Úgy tűnik mindenkinek vannak, csak ő veszett el éppen.*


3866. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-04-08 15:00:01
 ÚJ
>Targhed Cagon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

// Második szál //
// A tudás hatalom //

- Ezt csak úgy mondod. Bezzeg, ha valaki látott volna, már látom is magam előtt, ahogy leszúrjátok.
* Felnevet. Bár nem tudja hova tenni. Mit jelentsen ez a ruha csere? Talán ez is egy olyan emberek közötti szokás lehet, amiről fogalma sincs. Bólint, mikor nyugtára adja, hogy a kedveli a piacot. *
- Nagyon helyes. Mondjuk nemrég én is majdnem szétvertem valakit a piacon. Valami használhatatlan kacatot adott nekem. Majdnem megetettem vele az áruit, mondjuk akkor vittek is volna a dutyiba.
* Hát igen, ha nem lett volna a másik kereskedő, lehetséges, hogy most nem itt töltené az idejét, hanem a többi rab mellett, akit sárvárosból hoztak. Amilyen nagy a feszültség, amiatt talán válogatás és kérdezgetés nélkül küldték volna őt a bitóra. Pusztán szemeivel átnéz Nelirára, mikor megvádolja az orkot, hogy kihagyott egy választ. Elkezd mosolyogni, majd visszaemeli tekintetét a könyvre. Hát persze, hogy nem válaszolt, mégis, hogy kéne? Úgy tesz inkább mintha meg sem hallotta volna. Na meg persze kíváncsi milyen reakciót fog ez kiváltani. *
- Okom? Egyesek úgy tartják minden nap egy nap az ünneplésre, nem? De viccet félretéve pont azért, mert sikerült jó kuncsaftokat szereznem. Ha így haladok, nemsokára nagy hal lehetek, csak ne rontsam el. Keressünk egy okot neked?
* Az utolsó mondat előtt összecsapja a kezében lévő könyvet, csak úgy visszhangzik. Közben a vörös szemeivel Nelirára összpontosít. *
- Jut is eszembe. Amióta itt vagyok, még nem volt alkalmam muzsikát hallgatni. Még a kalmárban sem volt semmi.
* Pedig ott aztán lennie kellett volna. Sokan azt mondják a legjobb fogadó a városban. Eddig nem nyűgözte le. Annyira tele van pakolva a napirendje, hogy még ideje sem volt ellátogatni máshova. Talán épp az égiek küldték Nelirát, hogy kiszakítsák Cagont ezekből az unalmas dolgokkal zsúfolt napokból. *



3865. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-04-07 18:15:05
 ÚJ
>Nelira Dykai avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//A tudás hatalom//

- Engem nem zavart volna az sem, ha mindenki lát. *Kuncog, hiszen most elképzelte, hogy milyen arcot vágtak volna az éppen arra járók. Két csinos lány a piactéren jóformán ruha nélkül. Hogy is juthatott eszébe ekkora bolondság az éjszaka kellős közepén? Még mindig jobb, mint a vérfürdő, az már igaz.*
- Nem tenném, végtére is én kedvelem azt a piacot. *Rándítja meg a vállát, majd el kezd a másik könyve felé nézelődni. Nem, még mindig nem fogja odaadni a sajátját, de azért megpróbál átkukucskálni, hogy nincs-e a másik lapjai között valami olyan, ami jobban érdekelheti őt. *
- Hé, a legfontosabbra nem is válaszoltál! *Hunyorog az orkra és méregeti sértődötten. Valaki őt akarja kikerülni? Legalább hazudott volna, hogy persze, hogy eszébe jutott. Neli-t pontosan az táplálja, hogy nem lehet elfelejteni. Még a végén tesz róla, hogy Cagon se tudja. Csak a miheztartás végett. De nem, nem akar kiborulni egy könyvtár közepén. Elhúzza a száját, majd enyhül a szúrósságból a smaragd szempár. * - Na jó mindegy, mit ünnepeltél? A pénzszerzést értem, de az ünneplésre is okod volt? Olyan rég ünnepeltem bármit is. Most ehelyett kéne egy indok. *Mutat a könyvére.* - De semmi okom nincs rá, így hát folytatom... *Mélyed bele kicsit az olvasmányba, s hagyja, hogy akár csendben is elteljen egy kis idő, pedig szíve szerint csak csacsogna megállás nélkül. Sokkal fókuszáltabb tud lenni, nem érti mi zajlik most körülötte, hogy ennyire ne érdekelje a tudás. Ma még az sem motiválja, hogy ezzel igazából a kedvesének is segít és hosszútávon a legjobb befektetés, ha szélesedik a látóköre.*


3864. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-04-07 16:06:35
 ÚJ
>Targhed Cagon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

// Második szál //
// A tudás hatalom //

* A sors egy furcsa dolog. Egyik pillanatban még menekül az ember másik pillanatban meg a fellegekben járkál. Nelira esetében ez nagyjából átfogalmazódig. *
- Vagy senki sem látta, vagy mindenki és jól titkolják. Mindenesetre jó hallani, hogy nem rendeztél vérfürdőt a piacon. Hát honnan szereznék több bájitalt, ha bezáratod a piacot?
* Az árak csak úgy ugranának a magasba, ha megszűnne a hely, ahol árulni lehet őket, így is problémás már a fekete ital beszerzése. Megemeli egyik szemöldökét, amikor Nelira a szépségéről beszél, hogy ezt azért, mert kételkedik vagy mert ellenzi, senki sem tudja biztosra az orkon kívül. *
- Kereskedtem. Ünnepeltem. Próbálom növelni a kuncsaftjaimat. Muszáj, a pénzük tart életben.




3863. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-04-05 18:48:47
 ÚJ
>Nelira Dykai avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//A tudás hatalom//

*Ha ott lett volna mellettük a kalmárban, valószínű megérezte volna. Mert az lehetetlen, hogy ne érezze meg.*
- Ó, az valóban az lett volna. *Mereng el egy kicsit, aztán kuncogni kezd. Merlaná-t valóban megfenyegette, és milyen furcsa is az, hogy nem lett belőle vérre menő küzdelem. * - Meg, persze. Senki nem gázolhat át rajtam. De aztán valahogy túljutottunk ezen. Még ruhát is cseréltünk. A piactéren. Mondjuk sokan nem láthattak minket, pedig elhiheted, szép látvány volt. Ő is majdnem olyan jól néz ki, mint én. De csak majdnem. *Húzza ki magát, és a haját is hátradobja, megmutatva, hogy ki is ő. Ez az ork nem olyan, amit bármivel meg lehet lepni, pedig szeretné. Túl sok érzelmet még nem látott az arcán, vajon milyen színe lehet, ha elpirul?*
- Biztosan figyelnék rá. Meg másra is. *Húzódik ajka széles vigyorra, sokat sejtetően. De aztán elmúlik, mert rájön, hogy mennyi olvasás vár még rá. Inkább szóval tartja a másikat, az jobb móka.*
- Biztosan nem csak itt töltötted a napjaid. Mit csináltál még? Eszedbe jutottam legalább?


3862. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-04-05 14:10:03
 ÚJ
>Targhed Cagon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

// Második szál //
// A tudás hatalom //

* Nem lepi meg a másik válasza, sőt el is rejti fejét a könyv mögött. Most ilyen “gondoltam” arckifejezése van, de figyel arra, hogy ezt ne szúrja ki. Közben el el is olvas néhány oldalt, viszont ezekben a lapokban csak olyanok vannak, amiket eddig magától is kitudott találni. Közben fél füllel Nelirára is figyel ám. *
- Milyen para lett volna, ha végig mellettünk ült volna. Átgázolt? Gondolom őt is megfenyegetted, mint az előbb engem, ugye?
* Enyhe kacagásba kezd. De azért jó tudni, hogy nem kezdett el verekedni. Ez legalább bizonyítja, hogy nem csak vele ilyen, hanem mindenki mással is. Néha. Hiába próbálta a meséje alatt elcsenni a könyvet, az akció meghiúsult. Kezeit a magasba emeli, ezzel imitálva, hogy megadja magát. Többet nem próbálkozik, csak ne mennyen el a könyvel. *
- Csak te lennél így. Ahogy látom így is elkalandozol. Lemerem fogadni, ha a szerelmed magyarázna, tartana neked külön órát jobban figyelnél, vagy pont, hogy nem?
* Jobban belegondolva lehet, hogy akkor még jobban el lenne terelődve a gondolatai, de az már mindegy. *


3861. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-04-04 15:33:15
 ÚJ
>Nelira Dykai avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//A tudás hatalom//

*Elnézve a fáradtságot biztos is volt a válaszban. De csodák történhetnek, viszont ez most nem az a pillanat. Bár az ital sok mindenen segít, az álmosságon biztosan nem, ha nem szórakozni megy valaki, hanem olvasni próbál. De hát ő tudja.*
- Mit? A Kalmárban pihentem. *Biggyeszti ajkát, mert erre a részre nem büszke. A pihenést lehetne másképp is jellemezni, mint például dagonyázás az önsajnálatban, unatkozás, terveket szövögetni, hogy miképpen végez önmagával, persze csak úgy, hogy túlélje, megkeresni Tian sírját és keríteni valaki újat, aki majd gondoskodik róla és nem veri át. Ezek nagyjából meghiúsultak, lévén Tian él és még barátnőt is szerzett magának a lány.* - Na de utána megjelent a szerelmem, igen, ott volt a Kalmárban. És aztán találkoztam egy lánnyal, aki szó szerint átgázolt rajtam, de aztán jóban lettünk. Na jó, kerestem bájitalokat is, szóval annyira tétlen azért nem voltam, de sokat nem haladtam az biztos.
*Miért is jobb fecsegni, mint olvasni? Mert akkor nem kell olvasni. Pedig muszáj lesz rávennie magát. Ahogy el akarja húzni a könyvet előle, egyszer csak ráteszi azt a puha kis kezét, hogy megállítsa a folyamatot.*
-Mondtam, hogy az enyém.
*Szúrósan villannak a smaragdok, ezt a harcot már egyszer megnyerte, az ork sem gondolhatja komolyan, hogy majd most szem elől téveszti a zsákmányt.*
- Van ott neked annyi. *Most már úgy tesz, mintha elkezdené bújni és egész érdekesnek hatnak az irományok, csak nem annyira, mint a szabad levegő ígérete.*
- Akkor mindenfelé elkalandozna a figyelem. Az enyém legalábbis biztosan. Ahj, de még itt sem tudok koncentrálni, mi a baj velem? *Színpadiasan emeli föl a kezeit, majd teszi vissza az asztalra és nyomja homlokát a lapok közé, mintha úgy bele tudna mászni a tudás az elméjébe. Mindenhol szívesebben lenne.*


3860. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-04-03 18:41:22
 ÚJ
>Targhed Cagon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

// Második szál //
// A tudás hatalom //

* Nelira jól gondolja. Az orknak nincs semmilyen olyan tudása, ami az ébrentartást segítené. Csak nézzen rá még egyszer, ha kételkedne, az ork szinte horkant egyet a lapozások között indikálva, hogy tényleg el bóbiskol két lap között. *
- Nem kéne. * morogja magában * De biztos megkapja majd a magáét. Amúgy. *teszi le maga előtt a könyvét * Olyan varázslatról már hallottam, ami ideiglenesen álmatlanít. De annak a mellékhatása meg, hogy egybe kapod vissza később.
*Biztos nem ezt várta, de ennyi futja az orktól. Az utóbbi megszólalására kérdően pillant. *
- Hát mégis mit csináltál az elmúlt hatban? * Felnevet* Csak nem úsztál az árral? A lelkesítő beszéded után a kalmárban nem erre számítottam! Vagy saját jó tanácsaidat nem szoktad betartani?
* Közben az előtte lévő könyvet leváltja egy másikra, ha Nelira elbambulna vagy belefeledkezne a mesébe, akkor a könyvet, amit elcsent előle kicseréli egy másikkal, hogy eltudja olvasni. *
- Miért nem lehet egy könyvtár a szabadban? Pont egy ilyen föld alatti poshadt helyen kell tartani a könyveket. Idegesítő.


3859. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-04-03 17:49:59
 ÚJ
>Nelira Dykai avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//A tudás hatalom//

*Azért Nelira szívesen letesztelné azt a tőrt, ami olyan gondosan harisnyatartóként van a lábához erősítve, de nem egy templomban, és nem egy kedves ismerősön. Bár nála ezt sem lehet kijelenteni, csak bosszantsák fel eléggé. Szerencsére Cagon ettől messze van. Nagyon nyugodt az ork társaságában.*
- Ne rontsd a saját üzleted, a hír hamar elterjed, ha jó vagy valamiben, de az is, ha átvered.
*Jó tanácsok a szőkeségtől. Nem mintha ezt ne tudná a másik is, de a felesleges fecsegés is nagy szerepet játszik az életében, amikor épp jó epizódjában van.*
- Olyan receptúrát keresek ami segít az ébren maradásban. Azt hiszem ilyet nem ismersz, elnézve a képed. *Nevet fel halkan, nem akar ő bántani, de ha már a tőrével nem is, a szavaival szurkálódhat. A másik pedig ismeri annyira, hogy ne vegye magára.*
- De jól jönne bármi, amit nem ismerek, tényleg muszáj tanulnom, elhanyagoltam mindent az elmúlt haton... hatokon. *Húzza el a száját. Milyen hamar meg lehet szokni a semmittevést, pedig sosem volt az asztala. Bár akkor másféle ármánykodás, vagy éppen túlélés foglalta le, esetleg a kedvenc játéka: a túlgondolás. Rettentően furcsa ilyen csendben és békességben létezni, már-már vágyik valami rosszaságra, vagy drámára. Még újdonsült barátnőjével is jóra fordultak a dolgok, pedig majdnem sikerült őt magára haragítani, vagy eltenni láb alól. Ehelyett új kincset talált. Furcsa fintora ez a sorsnak, hogy olyanokat küld az útjába, akik egyensúlyt teremtenek benne, nem pedig szítják a tüzet. Ha ezt is elkezdené túlgondolni, tán rájönne arra, hogy ki kell élvezni minden percét, mert bármikor széttörhet ez az idilli állapot.*


3858. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-04-02 18:35:56
 ÚJ
>Targhed Cagon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

// Második szál //
// A tudás hatalom //

* Kell is neki a pénz, ezért is fogadta el annak kisembernek a felkérést. Azt gondolta hamar meglesz. Na mindegy, ez a saját problémája, nem akarja ezzel untatni Nelirát. *
- Az biztos. Na meg az is, hogy akkor talán már kést is rántottál volna rám az előbb.
* Kisebb kuncogás kíséri a szavait. Ugyan valóban képtelennek tartja, hogy a kés egy enyhe felületi vágáson kívül bármit csinálhatna vele, de azért nem tesztelné. Nelira szavai visszhangoznak a fejében. *
- Lehet én is így teszek. Adok neki valami színes valamit, aztán szevaszt intek. Kutatás? Fogjuk rá. Mondjuk nem ebben, de a többi keverésen belül már áttörést értem el. És te?
* Nem hencegni próbál, de azért mégis csak hallatszik a büszkeség a hangján, ahogy magyarázza. Mikor elutasítja az italt vállát vonja, majd leteszi az asztalra. *
- És keresel valami speciális dolgot vagy bármi jól jönne?
* Érdeklődik hátha tud neki segíteni valamit. Mást nem legalább ő menyen innen valami hasznos információval. A kiolvasott halomból kiindulva biztos tud neki mutatni valamit, ha kifejti mi kell neki. *


3857. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-04-02 17:17:10
 ÚJ
>Nelira Dykai avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//A tudás hatalom//

*Nincs szüksége megerősítésre, sajnos túl magabiztos, hiszen, ha nem lenne az, nem fenyegetett volna egy okrot. Persze túlzásokba nem esett volna, de rájött, hogy kivel is van dolga, így egy kicsit szítani játékosan a tüzet, még lehet is. Sőt, kifejezetten élvezi, hogy úgy teheti meg, hogy nem lesz következménye.*
- Ő, de mint kiderült, nem kellett volna tőle tartanom. Mindegy, nem ismernélek, ha akkor nem félek, szóval volt értelme.
*Ez bizony így van, biztosan nem szólította volna le az utcán és akkor most nem lenne kivel olvasgatnia.
Kicsit elképed, amikor megtudja, hogy a másik a templomban éjszakázik, de igazából nem veszi teljesen komolyan. Sokan kutatnak éjt nappallá téve, hiszen jócskán vannak, akik fejlődni akarnak. Kedvese jut eszébe, aki ugyan ezt tenné. Ha tudna keverni valamit, ami ébren tartja őt a kérése szerint, talán megosztaná Cagon-nal is. Vagy nem. Majd kiderül, ha sikerül neki.*
- És te nekiálltál kutatni a semmit? *Pislog értetlenül. A szín sokat tud jelenteni, na de ha nem tudja milyen hatása kell legyen, akkor mit vár eredményül? Kékes-lilás-pirosas parfümöt is látott már, mégsem történik tőle semmi kirívó, esetleg utánafordulnak, mert illatozik.* - Merész vállalkozás. Jutottál már valamire? *Már azért is érdeklődik, mert tényleg nem tudja, hogy ennyi információból mégis mire lehet jutni.*
- Ó nem kösz. Ha abba beleiszok meg sem állok a kalmárig, márpedig nekem tényleg illene frissíteni az elmém. *Közben fellapozza a könyvet, de még a másikon marad egy kis ideig a figyelme.*

A hozzászólás írója (Nelira Dykai) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.04.02 17:18:05


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3857-3876