Arthenior - Templom
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Ezen a helyszínen lehetőséged van olvasni! Kattints ide, hogy olvashass!


Ezen a helyszínen lehetőséged van varázsolni tanulni! Kattints ide, hogy tanulhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 156 (3101. - 3114. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:

3114. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-08-19 17:53:59
 ÚJ
>Migramm Proclifox avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Proclifox a felfedező//

*Proclifox nyögdécsel, ahogy felemeli a lábát. Még az a pár lépcsőfok is sok. De nem fogja feladni. Ha már idáig eljutott.
~Levegő Templom! Eeyr Templom!~ dohog magába. Meg a városon mérgelődik, hogy hogy néz ki. Minden feldúlva. Mekkora fejetlenség van. Romos épületek.
~Micsoda népek laknak itt.~ morgolódik.
Bezzeg Ratraxurgban. Ott mindennek megvan a helye meg a rendje. Na de hát mindegy. Ha a fő Élé azt akarta hogy jöjjön el ide ebbe az Artheniorba meg a Templomba, hát rajta ne múljon.
Csak ne lett volna olyan fárasztó az út! Fentről északról ide jönni nem volt gnóm játék.
Proclifox el is fáradt a nagy utazásba. De most ideért és ez a lényeg. Be is jut végre ebbe a Levegő Templomba. Vagy most már Eeyr templomba. ~Eeyr.~ fújtat ahogy belép. ~Még hogy Eeyr.~ Még dohog egy kicsit az isteneken, mindegyiken, meg hogy hogy vehetik be mindezt a népek.
Odabent Proclifox körülnéz, alaposan megvizsgál mindent. A szobrokat, meg a zöld oltárt is körbejárja, méregeti, hümmög.
Végül elballag a Könyvtárba. Ott van a lényeg. Proclifox egy könyvet keres. Ami itt megvan ebben az artheniori könyvtárban. Meg kell lennie.*


3113. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-08-19 17:08:10
 ÚJ
>Rinald Isqeha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 378
OOC üzenetek: 21

Játékstílus: Vakmerő

//Kertész leszek, fát nevelek//

*A szellemek szerencsére békén hagyták a romváros széli ház padlását, így Isqeha se háborgatta a ház gazdáját éjnek évadján se rövid, se hosszú koppantásokkal, ehelyett egy jót aludt a vaskos kémény tövébe vonszolt, nemrégiben megtömhetett, jókora szalmazsákon.
Reggel korán kelt, ivott egy jót a kút hűvös vizéből, vállára vetette a tarisznyáját, és egy kenyérvéget rágcsálva elindult, hogy begyűjtsön néhány virágtövet a virágágyás kipofozásához, de előtte még megöntözte a frissen kihajtott futórózsát, és odatett egy frissen húzott vödör vizet Frankó elé.
Első útja a Templomkertbe vezet, ahol annak ellenére, hogy Lanawin már mélyen bent jár a Perzselő Homok havában, a nap tüze pedig tikkasztó és kegyetlen tud lenni, a terebélyes fák hűvös árnyékában mégis mindenfelé sötéten zöldell a fű a kaviccsal beszórt ösvény mellett.
Isqeha hátrakanyarodik, nem a Templomot akarja meglátogatni most, a Temetőbe igyekszik a buja bokrok takarásában.
Sok elvadult, gondozatlan sír található a Temető hátsó, alig látogatott részében, csodaszép virágok nyílnak arra elburjánozva, továbbsarjadva, arrafelé, ahol baglyok tanyáznak az ősöreg, korhadó fákon a megdőlt, mohos sírkövek felett.
A Templomkert kihalt, csak egy öreg szerzetespap üldögél a szélfújta csendben az egyik hátsó padon, nem messze a Templomkert vaskerítésétől és a kis kaputól, ami egyenesen a Temetőbe vezet.
Isqeha aprót biccent a fejével, ahogy elhalad a közelében, mégse tartsák őt tiszteletlennek, bár kétséges, hogy a pap bármi figyelmet szentelne a nem messze tőle elhaladó füvésznek, láthatóan annyira el van merülve istene felé szálló gondolataiban.
Így Isq csendben belöki a kis kaput, és elindul a Temető mély csendbe burkolózó hátsó végébe.*


3112. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-07-16 16:52:58
 ÚJ
>Wrexan Glunsz avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

* Harangozásra ébred fel. Lassan felkel a fűről és nyújtózik egyet. ~ Meg kéne néznem magamnak ezt a templomot. ~ Határozza el magát és ezzel el is indul. Könnyen odatalál a templomhoz. Belép a nyitott ajtón. Odabent egy jóval sötétebb van, mint kint. Fából készült padok mellett halad. Az oszlopok mellett szobrokat lát, de nem talál ismerőst köztük. Az oltár előtt megáll, hogy tiszteletét tegye az istennő előtt. Wrexan úgy van a vallási dolgokkal, hogy ő minden istennek és elemnek megadja a tiszteletet. Biztos ami biztos.*
– Kérlek Eeyr vigyázz rám! Segíts meg rögös utamon! * Fohászkodik az istennőhöz. Majd miután végzett még elidőzik egy kicsit a templomban. Vált pár szót az egyik szerzetessel, aztán távozik. Az épületből kilépve elégé meglepődik, mivel már esteledik. ~ Ilyen sokáig lettem volna bent? ~ Tűnődik el magában. A szegény negyed felé veszi az irányt, hogy helyet keressen magának éjszakára.*


3111. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-07-10 21:14:17
 ÚJ
>Gorvin La Sond avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

*Gorvin a romos utcákat átszellve megleli a templomot. Ámulva nézi a hatalmas épületet és óvatos léptekkel megy fel a lépcsőn. A csizmája enyhe viszhangot ver, a lovag mégse lassít a tempón. Az utolsó pár lépést gyors tempóval szeli és meghitt arccal lép az épület belső terébe.*
- Eeyr... *suttogja majd az egyik falnak vetve a hátát lehunyja a szemét és halk imába kezd.*
- Tekints le szolgádra és adj nyugalmat öcsémnek, Morv La Sondnak! Álld meg a családom és óvd őket míg távol vagyok, ne hagyd őket szenvedni! Hű szolgád maradok, míg e föld útjait járom...
*Mélyet sóhajt majd kinyitja a szemeit. Arcára nyugodt mosoly ül. Békében marad az istenével és a hitével.
Kifele menet egy csuhással összeakad a tekintete. Rövid ideig méregetik egymást, mígnem Gorvin elmosolyodik és egy biccentéssel tovább áll.*

A hozzászólás írója (Gorvin La Sond) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.10 21:31:54


3110. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-06-30 13:47:45
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 936
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Kitérő//

*A temetőből érkezik és egyenesen a templomba megy, ott is a hátsó traktus felé veszi az irányt. A járást ismeri, nem hiszi, hogy bárki meg akarná állítani. Keres egy akolitust vagy szerpapot, szerzetest, hogy átadja üzenetét Arenih atyának. Utána pedig Hanlorennek üzen élőszóban, ha a papnő erre járna, akkor tudhassa, hogy keresik is aggódnak érte. Ennél többet nem tehet.
Végezetül meghagyja, hogy őket hol lehet megtalálni, hisz letelepedésük óta nem tudott erről információt közölni, de most Mil'Ochass már pontos hellyel rendelkezik a folyóparton.
A templom elé visszatérve Éjviharhoz megy, hogy eloldozza a kipányvázott telivért. Egyszerre érzi sikeresnek és sikertelennek a látogatást. A templomba betérni mindig lelkesítő és elszomorító számára egyben. Itt értette meg a sorsát, annak minden előnyével és hátrányával együtt. Hanlorent sem találta meg, ami aggodalomra adhat okot, mert a faluból való eltűnése óta semmit sem tudnak a papnőről. Reméli, hogy nem esett baja, de fogalma sincs, hogy merre is keressék ezután.
Lyzendra talán már a Pegazusban várja őt, vagy neki kell majd a méltán híres fogadóban várni majd az elf íjászlányra. Őt igazán nem félti, Lyz tud vigyázni magára. Reméli, sikerrel járt a harangok ügyében, de ha nem, akkor egy hosszú út vár még rájuk a tharg piacig. Nem szívesen tér vissza a Vashegyre, bár Aenaet szívesen látná, annak ellenére is, hogy legutóbb szomorúan kellett elhagynia az erődöt.
Ruganyosan lendül a nyeregbe, majd még egy utolsó pillantást vet a templom tornyos épületére, majd a város felé fordítja Éjvihar orrát. Az Erdő Szívének útjai kifürkészhetetlenek, sajnos a látogatás több kérdést vetett fel, mint amennyit megválaszolt. De ezúttal is türelmesnek kell lennie és idővel minden kérdésére választ fog kapni. Lehet, hogy nem minden kérdésére lesz megnyugtató a válasz, de felkészült már az ilyenekre. Kellő komolysággal és hittel várja az előtte álló akadályokat.
Irány a Pegazus.*


3109. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-06-26 19:44:33
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 936
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Kitérő//
//Hanlorent keresve//

*Miután elbúcsúzott Lyzendrától egyenesen a templom felé veszi az irányt, igyekezvén a piac szélén haladni, hogy elkerülje a sokaságot. Éjvihar nyergében érkezik meg a templom kertjébe, ahol le is száll a nyeregből, hogy kantáron vezesse el a templomig a telivért.
Távolról látja az ablakot, amelyet betörve az eltorlaszolt ajtajú templomba bejutott. Akkor látta meg Hanlorent az oltárból kiömlő feketeségben vonaglani. Akkor merült maga is alá, mint a papnő. De végül győztek, de milyen áron?
A bejáratnál kipányvázza Éjvihart, majd lassan felsétál a lépcsőkön. A bejárat árnyékában megáll egy pillanatra, majd köpenyét hátradobva lépi át a templom bejáratát.
Odabent a megszokott hűvös fogadja, a padok között néma csend pihen, de az erdőmélyi elf tudja, hogy a szent épület nem elhagyatott. Lombzöld tekintete ismerős alakokat keres, csuhásokat, talán Arenih atyát, de legfőképp Hanlorent.
Lassan járja körbe a templomot, ismeri már belülről, hisz Xotarával kitakarították az egészet, sőt, laktak is itt pár napig az oltár megtisztítása után. Ha minden igaz, Hanlorent nem találja meg, s ha sikerül is beszélnie a főpappal, akkor talán ebben meg is erősíti őt.
Komor érzelmekkel lép ki a hátsó udvarba, hogy az ostrom alatt elesett Xotara sírjához menjen. Akkor nem tudta meglátogatni az egykori vadvédi nyughelyét, de most halk imával térdel le a sírbolt előtt. Azóta sem tudja, hogyan halt meg a sötételf lány.
Végezetül visszatér a templomba, hogy az oltár előtt féltérdre ereszkedve mondjon imát az Erdő Szívéhez, így Eeyrhez.*


3108. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-06-22 12:46:51
 ÚJ
>Dongnor Arsenor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 98

Játékstílus: Vakmerő

//Dongnor, Morwon//

*Végül csak eljutnak oda is, hogy foglalkoznak a sebeikkel. Az atya az oltárhoz vezeti őket és megmossák őket és valamilyen mágiával begyógyítják a sérüléseiket. Arsenor döbbenten nézi ahogy a hús szinte újra bejövi a mellkasán lévő csontot. Magában hálát is ad az istennőnek amiért ilyesmire képes. Morwon szavaira csak bólint.*
-Rendben menjünk.
*Még egyszer őszinte hálával köszönetet mondd a papoknak és a másik mellé zárkózik a saját mellkasát tapogatva.*
-Nem csodálatos mi mindenre képes Eeyr hatalma? Láttál már ilyet?


3107. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-06-21 21:59:09
 ÚJ
>Morwon Loree Dedion avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 766
OOC üzenetek: 1231

Játékstílus: Vakmerő

//Dongnor, Morwon//

* Az oltárnál végre lekerül róla a fekete massza, ami nem sokat változtat kezének irányíthatóságán, de ha mást nem is érnek el vele, esztétikailag jobban fest így. Persze kinek a pap, kinek más. Az öreg még beszél valamit a sötét időkről, amire Morwon csak magában nevet.
~ Mindég asszonnyák, rossz idő lesz, sötét idő lesz, élőhalók jőnek, meg nyavalyák pusztítanak! Oszt' nincsé' sehó' semmi se. ~ Most viszont nincs kedve hosszabb vitába keveredni, főleg nem egy mágussal, mert nem akarja békaként leélni hátralévő életét. És fáradt is. Nem volt könnyű napja, de a kalandorok élete már csak ilyen. Már a csontok eladása sem izgatja túlzottan, csak szeretne egy jót enni. És inni is. Úgyhogy amint végeztek a tisztogatással, felpattan és Dongnorra tekint. *
– Mennyünk a Pegába fele! Ottan adnak ám jó húst, csak siessünk, mer' még kizárnak! Azokat meg… * Mutat ép kezével a csontokra. *
– Hagyjuk itten, mer' én mán unom, ho' cipelni kő' ide, me' oda. Me' ide, me' oda. * Megvárja, míg társa is elkészül, esetleg ellenkezik a hadizsákmány otthagyása ellen, de lassan elindul a kijárat felé. *


3106. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-06-08 09:59:51
 ÚJ
>Pyr Lavand avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 329
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Vörös és szürke//

- Hát erdőszellem. A fákban, a növényekben, az állatokban lakik. Vigyázza a természetet. *Magyarázza nagy elánnal. Maga inkább csak természetkedvelő, de elismeri a felsőbb hatalmakat is.*
- Egyesek úgy gondolják, hogy az erdőszellem maga Eeyr, én nem gondolkodtam ezen, a természetre vigyázni kell, aztán kész. *Vonja meg a vállát.* Amúgy, ha az erdőben lennék egy csomó szuper patakot tudnék mutatni, amiben fürödni lehet. *Ragadja meg a lány kezét.*
- Deee... itt a városban a Pegazusból nyílik egy fürdőház, ott még úgy sem voltam, menjünk oda. *Bólint mosolyogva.* Utána majd eszünk egy jót. *Egész felcsigázza az ötlet, szeret új helyeket felfedezni és a fürdőház különösen jó ötletnek tűnik.*
- Hát nem voltál szabad? *Húzza fel szemöldökét, mikor fejével int a templomkerten keresztül a szegénynegyed irányába, s a lány kezét továbbra is fogva, ha engedi elindul. Nincs különösebb szándéka ezzel, teljesen véletlenül adódott így, nem tulajdonít neki túl nagy jelentőséget.*
- Imádom a szabadságot! Oda megyek ahová csak akarok és úgy, ahogy akarom. Persze sokszor nehéz pénz nélkül, de eddig mindig megéltem. Az erdő megadja, amit csak akarsz. *Magyarázza.* És hogy lenne jobb, hogy nem engednek utadra? *Kerekedik el szeme, miközben a templomkert kapuját megnyitva, immár közelednek a szegénynegyed felé.*
- Amúgy nem tudom, hogy nekem ez honnan jött... egyszer csak legyintgettem a kezemmel *Mutatja buzgón kaszálva a levegőben.* mondtam néhány hülyeséget és bumm! Rajtam lett egy varázsköpeny. Meg állatokat is tudok szelídíteni, bár az biztos az elbűvölő pofám miatt van! *Nevet fel, miközben már az újraépülő házak közé lépnek.*
- Majd megpróbállak tanítani és te meg mesélsz az életedről. *Mosolyog a lányra.* Nem olyan sokat kell mennünk, hamarosan odaérünk és lemoshatjuk az út porát. *Mutat előre, megpróbálva a lány arca mellett, közelebb hajolva megmutatni az irányt.*


3105. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-06-04 21:09:56
 ÚJ
>Rhoen Dan'rok avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Vörös és szürke//

*A büntetésre és a szellemes dologra felkapja fejét, úgy hunyorog Pyr-ra.*
- Milyen erdőszellem? *Rázza fejét kissé hitetlenül, arra gondolva, csak valami főnők, egy látható, kézzel fogható teremtmény, akit így hívnak. Lehet, hogy vallásos, bár nem éppen nézte ki ezt eddig a férfiból. Felül a fekvő helyzetéből, ujjait összekulcsolja és a magasba emelve nyújtózkodik, vállában a csontok külön-külön kattannak, ahogy kicsavarodnak kissé.*
- Én is éppen kérdezni akartam. *Mosolyodik el, felállva a fűből kezét nyújtja a másiknak, hogy felsegíthesse.*
- De nem kell, hogy meghívj. *Tudja, hogy sovány és hogy elég piszkos, de ez nem a pénz, inkább a hosszú út hibája.* De előtte... *Pillant körbe, mintha látna a kertben a városból bármit is.* Nincs itt valami fürdő? Igazán megejtenék már egy tisztálkodást, az utóbbi hetekben nem mondanám ezt rendszeres szokásomnak. *Vallja be, majd, ha Pyr is felkelt, megindul, remélve, hogy a másik mutatja az utat.*
- Félre érted. *Rázza hevesen a fejét.* Ezt nem külsőség miatt kaptam. Haza akartam menni. *Ecseteli vállát vonva, egyre kevésbé érzi, hogy ez tabu téma lenne. Pyr is mesél magáról, így Rhoen úgy érzi, kevesebb feszültséggel is kezelheti a helyzetet.Nem beszélve az előbbi jelenségtől, olyan nyugodtság öleli körbe, hogy azt érzi, legszívesebben csak mondaná és mondaná, de azért sikerül visszafognia magát.* De jobb is volt, hogy nem engedték. Így ismertem meg azt az elfet, akiről az imént meséltem. *Mosolyog, eleinte ragyogó, szinte szerelmes szemekkel, majd pár pillanatig sötét árnyalat burkolja el azt a tekintetet, mígnem ismét kitisztul, semlegessé válik.*
- Én is szívesen tanulnék ilyesmit, csak talán nincs hozzá tehetségem. *Konyul le a szája kissé.* Bár bevallom utána olvastam és létezik egy nagyon drága bájital, mely növeli az affinitást. Nem születtem mágusnak, nem folyik az eremben hasonló, így sokszor eszembe jut ez a dolog. De fogalmam sincs, honnan szerezhetnék be egy ilyet. *Vonja meg vállát, bár valójában érdekli a dolog csak nem tudja, hogyan kéne belekezdenie.*
- Biztosan képes lennél! *Löki meg oldalról nevetve, hangjában viszont nem gúny cseng, őszintén gondolja így.*


3104. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-06-02 16:06:37
 ÚJ
>Rinald Isqeha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 378
OOC üzenetek: 21

Játékstílus: Vakmerő

//Eeyr útján//

*Arra riad, hogy ott alszik el a könyv felett, a Könyvtár mély csendjében. Megrázza a fejét, mintha csak az álmosságot akarná kirázni belőle. Hátradől, úgy néz körül, igyekezve eltakarni a száját és a hatalmas ásítást, ami kikívánkozik rajta, több kevesebb sikerrel. Aztán a tarkójára fonja a két kezét, egy kicsit billegve a széken, de szerencsére nem esik el vele, hogy aztán azzal keltsen közfeltűnést az alig neszező könyvtár csendjében.
Hamarosan visszatér majd, biztos benne. De most kikívánkozik a szabad levegőre.
Gondosan visszapakolja a két vaskos kötetet oda, ahonnan elvette őket, egy kissé lábujjhegyre állva, a középen ülő csuhás Eeyr pap figyelő tekintetétől kísérve. Tiszteletteljesen biccent neki, ahogy elhagyja a termet, és elindul kifelé a Templom gyertyákkal megvilágított, hatalmas, oszlopos belső terén keresztül ki, a Templomkertbe.
Ahogy elhalad az oltár mellett, megérinti annak kisugárzása. A hatalmas kőoltár súlyos, nehéz zöldje szinte hívón szólítja. Pedig Isqnek, ha őszinte akar lenni magához, idegen egy kicsit a fölé és köré magasodó hűvös, sziklából kifaragott, égbe magasodó kőépítmény, a város Eeyr-temploma. ~Mégis, nem mondhatni hogy rideg lenne. Sőt.~
De most csupán elhalad az oltár mellett, ki, a Templom két oldalát körbeölelő tavaszi kertbe, és a kavicsokkal felszórt úton a hátsó, csendesebb részre sétál, gyönyörködve az üde zöld tavasz látványában.
Kényelmes padokat talál itt, amik pont megfelelnek a céljának: egy kis elmélkedésre.*




3103. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-05-30 17:59:15
 ÚJ
>Rinald Isqeha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 378
OOC üzenetek: 21

Játékstílus: Vakmerő

//Vissza a városba//

*Először a Könyvtárat látogatja meg. Az elmúlt időkben, miután akkor régen a Namos-házban ráérzett az olvasás ízére, nagyon sokat olvasott, Kimmeri legnagyobb örömére. Aki régen, amikor még Isqeha gyerek volt, minden igyekezete és rábeszélő képessége mellett sem tudta rávenni őt az olvasásra.
A félelf fiú ezerszer inkább csavargott és csatangolt, sokszor napokra, hetekre eltűnve a vadonban, egyre mélyebbre és mélyebbre merészkedve az apró elf falut körülölelő hatalmas erdőségben. Hosszú órákon át tanulmányozta a növények életét, vissza-visszatérve ugyanazokra az eldugott helyekre, ősöreg tisztásokra és messzire ellátó hegyormokra, az évszakok váltakozásától újra és újra megbűvölten.
Így jutott el először egy medve elől menekülve Artheniorba is.
Aztán visszatért, többször is. Szerencsére Vadvédben is volt könyvtár, na meg persze ott volt a labor.
Hazatérve, az unalmas téli napokon Isq Kimmeri összes könyvét elolvasta, volt amelyiket többször is.
Meg vég nélkül hallgatta az öreg gyógyító mester fejtegetéseit mágiáról, a régi időkről, az új istenekről, a növények gyógyító erejéről, a különféle gyógyító eljárások hasznáról és káráról, a kóklerekről és szélhámosokról, akik csak kicsalják a pénzt a hiszékeny emberektől és még ki tudja mi mindenről, vég nélkül is hosszasan, de most már egyáltalán nem tartotta olyan unalmasnak, mint régebben. Rádöbbent, micsoda tudás rejtőzik az idős elf fejében, és igyekezett minél többet, még többet tanulni tőle. Kimmeri meg persze boldog volt, és végre beigazolódni látta, hogy mennyire érdemes volt magához vennie az elárvult kis félelfet.
Mert Isq ráébredt, hogy egy reggelen elérkezik majd a nap, amikor már nem lesz majd kit hallgasson, és egyedül marad. És annak a napnak a fényében más megvilágításba kerül majd minden.
Így aztán nagyon jól megvoltak ők ketten az öreggel a télen. De tavasszal Kimmeri maga kezdte el nyaggatni, hogy térjen vissza a városba. Hát végül, igazat adva neki, elindult.
És most eljut végre az artheniori Könyvtárba!
Megilletődve lép be a Templomba, körbejárja a gyertyákkal megvilágított, hatalmas, lenyűgöző kőoltárt középen, azután elindul a kis ajtó felé, hogy belépjen a Könyvtárba.
Odabent, a kör alakú teremben közel egy egész óra hosszáig csak mászkál, miután belépéskor szinte félénken biccent az asztalnál ülő, láttára felnéző Eeyr papnak. Igyekszik persze senkit nem zavarni, de nem nyugszik, amíg végig nem böngészi a hatalmas, plafonig nyúló polcok kínálatát.
Egyszerűen nem tudja, mivel kezdje, amikor végre rászánja magát, hogy leüljön az egyik asztalhoz. Végül kiválaszt egy könyvet, ami a ritka állatokról és az alkímiában felhasználható, belőlük kinyerhető alapanyagokról szól, és egy másikat, ami a Nap és a Hold hatását ismerteti a mágiára, és hamarosan mély olvasásba merül.*


3102. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-05-29 12:59:08
 ÚJ
>Pyr Lavand avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 329
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Vörös és szürke//

*Már a lánnyal együtt kacag az emlékek feltörése kapcsán, bár árnyékolja jó kedvét, azért már koránt sincs rá olyan hatással, mint korábban. Sőt, tulajdonképpen egész viccesnek is találja, hogy annak idején emiatt még verekedni is hajlandó volt.*
- Nem... neeeem... semmi baj! *Nevet ő is rázkódva a földön kissé.* Amúgy még neki is ugrottam az illetőnek, utána kaptam Pyctától, meg az Erdőszellemtől a büntetést, a némaságot. *Vállát vonja a kérdésre.* Kedvesnek tűnt, igazából az is volt. Csak így alakult. *Csendesedik el, nem akar Zsengéről sem rosszat, sem jót mondani, az emlékeiben a lány azért inkább pozitív színben tűnik fel, mint negatívban. Segít a témaváltás, bár nem a megfelelő módon, ez természetesen nem Rhoen hibája. Pyr az igazságtalan megbélyegzést, s az ezzel, illetve következményeivel okozott fájdalmat nehezen viseli el, dühíti. Életének volt egy része, mely élénken él benne, s mely miatt tulajdonképpen a szülőföldjét is elhagyta, ez is egy lányhoz, megalázásához és kivégzéséhez kötődik, nem csoda hát, hogy ilyen érzékenyen reagál. Nem veszi le Rhoenről tekintetét, bár megérzi az ökölbe szorított kezére simuló langyos másikat. Igyekszik úrrá lenni magán, az nyilvánvaló, hogy nem fog magából kikelve kiabálni, hiszen a célpontok egyébként is valószínűleg máshol járnak. Az azért feltűnik számára, hogy Rhoennek nem esik jól dühe, sőt, talán érzékenyen is érinti, a fürkésző, lágy tekintetek, az apró simítás lassan eléri célját és a tündér enged, persze véleménye attól még megvan a dologról.*
- Szokás, vagy sem. Nem szép dolog másokat megmérni külső jellemzőik alapján, én nem tenném sohasem. *Sóhajt fel, majd megpaskolja a lány kezét köszönetképpen és rákacsint.* Nem az én dolgom, nem firtatom. *Mosolyodik el, s immár teljes nyugalomban fekszik tovább, jól érzi magát. Mindkettejüknek megvannak az életük sötét és világos oldalai, ahogy a butaság is, legalábbis Pyr részéről. Ezek immár csak apró történések múltjukban, melyeket el lehet mesélni, de a jelenre talán csak tanulságképpen hatnak. Szándékosan tereli el Rhoen figyelmét, értve itt akár a a felrepülést, vagy kezének lágy mozdulatait, melyek akaratlanul is érintik olykor a lány vállát. Az elkerekedő szemekre immár vigyorog, tetszik neki, hogy lenyűgözte a lányt, ráadásul, ha eddig volt is bármi problémájuk az emlékek felhánytorgatásától, az most megszűnt.*
- Nem olyan régen fedeztem fel magamban a képességet, talán mindig bennem volt... nem tudom... a természetből merítek erőt, olykor a különböző elemekből, nem tudom igazán. *Csóválja meg fejét, aztán csillanó tekintettel néz a lányra:*
- Király, mi?! *Nevet fel.* Csomó ilyesmit tudok még, a legtöbbnek még a funkcióját sem ismerem. De úgy érzem ettől sokkal nagyobb dolgokat is tudnék véghezvinni, gyógyítani, meg ilyenek. *Gondolkodik el.*
- Amúgy... nem lenne kedved enni egyet? *Süti le szemét zavartan.* Talán már elcsendesült a Pegazus, elmehetnénk... meghívlak! *Bólogat hevesen.* Persze... maradhatunk is, ha szeretnél, kellemes itt a kertben. *Nyújtózkodik el a fűben.*


3101. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-05-27 21:56:39
 ÚJ
>Rhoen Dan'rok avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Vörös és szürke//

- Micsoda? *Fakad ki magából, nevetését próbálja vissza tartani, kevés sikerrel.* Negyed óra múlva testvérévé fogadta? *Itt vége, kezét a szája elé emeli és hangos nevetés tör elő belőle.* Bocs... Bocsi. *Rázza meg fejét, oldalvást fekve apró teste rázkódik a kacarászástól.* Ez elég abszurd. Egyáltalán miért állsz le ilyenekkel? Ennél okosabbnak tűnsz. *Mosolyog és nem sértésnek, sőt inkább bóknak szánja előző szavait. Felül lévő kezét feje alá támasztja, úgy pillant hol az égre, hol a férfire.*
- Persze, nézőpont kérdése. Csak amíg téged lecsirkéznek, engem leköpnek. *Vonja meg a vállát.* A te szárnyaid pedig meseszépek, míg én nyálas vagyok. *Ismét nevet, de a férfi hamar elkomorul előző szavait hallva. Mikor Pyr szeme összeszűkül és keze ökölbe szorul, Rhoenben egy pillanatra emlékek robbannak fel, reflexszerűen nyúl utána, kezét egy pár pillanatra pihenteti Pyr kifehéredő ujjain. Óvatos érintés ez csupán, a lány apró, hideg ujjai próbálják a dühöt csillapítani. Nem tudja, sikeresen, vagy sikertelenül, de hamar el is emeli onnan egy halk szisszenés mellett. Nem tudja, hagyná-e a másik, ahogy azt sem, mégis mire gondolt, amikor odanyúlt. Semmi nem járt a fejében, csak megtette és most nem tudja, bánnia kellene-e.*
- Más környék, más szokások. *Megcsuklik egy hangyányit hangja, ahogy alsó ajkába harap, kissé szégyelli magát, hogy végül ezt megosztotta Pyr-ral, nem akarta őt feldühíteni. Valahol jól esett neki, hogy rá kérdeztek, de továbbra sem szeret másokat ingerültnek látni ezek miatt a dolgok miatt. Azt meg, hogy ennyi ismeretség után ilyen látványosan feldűhítette Pyr-t, végképp nem tudja hová tenni. Fogalma sincs, most mit kéne tennie vagy mondania, de csillagos szemű ekkor más dologról kezd mesélni.*
- Hát igen, elég nagy marhaság volt! *Nevet halkan, amikor Pyr is az oldalára fordul.*
- De szerencsére megmentettek és most felhőket bámulhatunk. Asszem' jövök egy sörrel nekik. *Bólogat haloványan, mintha csak egyet értene saját magával.*
- Ezt meg hogy érted? *Ráncolja homlokát, hirtelen arra tud gondolni, hogy az eső alatt sírást ért a másik, aminek nem nagyon örülne. Rhoen az utolsó, aki bárki előtt, vagy akár egymagában is sírdogálni kezdene. Szemével követi az ujj ívét, elmosolyodik a gondolattól.*
- Igen, az szuper lehetne. De így is biztosan egy élmény repülni, még ha nem is a felhőkig. *Mire ezt kimondja, valami fura mozdulatot tesznek előtte, minek következtében apró fényszerű szemcsék jelennek meg a templom kertjében. Rhoen sötét szemei visszatükrözik a látványt, szája tátva marad.*
- Láttam már mágust... *Suttogja.* De ez gyönyörű. *Ujjával az egyiket meg akarja érinteni, mint valami kisgyermek, de amikor hozzáérne, a kis fényszem eltűnik, mintha egy hópihe volna.*
- Ezt hogy csinálod? *Suttog továbbra is, mintha csak attól tartana, ha hangoskodik mindez eltűnik. Pyr szemeibe néz, ahogy az övében is tükröződnek a kis szemcsék és csak csendben fekszik, elveszve azokban az íriszekben, totál sokk és gyönyör alatt.*


3100. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-05-24 11:50:06
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Hádész)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 217
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Szelíd

//Alázatosság//

- Ahelyett, hogy belátnád, hogy hibáztál, még mindig szajkózod a magadét. *Csóválja meg a fejét az atya fáradtan. Úgy tűnik, nem tudnak közös nevezőre jutni, de szerencsére Arenihnek nem is kell.*
- Te magad mondtad, hogy rászolgáltál, ha én úgy érzem. *Teszi hozzá, hisz korábban tényleg Asheelaxa mondta ezt neki. Ő pedig úgy érzi, a lány rászolgált a hangnemre a viselkedésével és fafejűségével.
Arenih nem ért semmit félre, egyszerűen nem hagyja, hogy az orránál fogva vezesse bárki. Sok mindent megélt, jót, rosszat és szörnyűt a templomban, látott már egy s mást, nem olyan könnyű már az orránál vezetni. Nem is azt akarja, hogy tessen neki, vannak szabályok és törvények, amelyeket be kell tartani.
A földre hulló papírdarab nem érdekli, a kissé zagyva magyarázatot pedig igyekszik megérteni de nehezen megy.*
- Miről beszél, te lány? *Kérdi értetlen képpel. Nem érti, hogy miféle két személy és mit tart lezártnak és fogad el. Miféle béke. Az egész mondat értelmetlen.*
- Ha szépen kérted volna az elején és nem pörölsz itt velem perceket, talán el is meséltem volna neked, de a viselkedésed függvényében nem vagyok hajlandó a követeléseidre válaszolni. *A "kell" szavak helyett, jobban hallgatott volna a "kérem"-re, de Asheelaxa a viselkedésével sok kaput bezárt maga előtt.*
- Most már ideje indulnod. *Mutat az ajtó felé Arenih a lány kérdésére halovány mosollyal.
Asheelaxa túl sokat képzel magáról, szó sincs "ütleg" szerzetesekről, de aki ennyire tiszteletlen a főpappal, ne számítson sok jóra. A csuhások egyáltalán nem lépnek fel támadólag, egyszerű megjelenésük inkább csak a perpatvarnak szól. Semmiféle fenyegetést nem látnak a zavart lányban, de örülnek, hogy távozik végre.*

A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.05.24 11:50:37


3099. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-05-23 18:31:00
 ÚJ
>Pyr Lavand avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 329
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Vörös és szürke//

*Akaratlanul is a felhőket fürkészi, bár pillantása olykor a még mellette üldögélő lány alakján pihen meg. Mikor Rhoen melléfekszik, elégedetten mosolyodik el, hogy a kellemes beszélgetés immár kényelmesebb berkekben folytatódjon. A föld nem hideg ugyan, de a szárnyai puhák, s ettől nagyobb súlyt is kibírnának, nem érez e kapcsán problémát.*
- Persze! *Dobja át az egyik lábát a másikon.* Az például egészen kacsalakú, úszkál az égen. *Mutat előre ujjával és amorf felhőalakra, ami valóban hasonlíthat egy apró szárnyasra.*
- Áh, gyerekes volt, meg nem is illettünk össze, komolyodni akartam, meg aztán egy másik fiú után is érdeklődött, bár állítólag testvérének fogadta. Úgy tizenöt perc után. *Húzza el a száját, majd vállát vonja meg.* Régen volt. *Lábat is vált, hogy kényelmesebben helyezkedjen el, emez már kissé zsibbadt, s a lány meséje közben tovább fürkészi a tiszta eget. Meglepődik, hallhatóan Rhoen nem büszke származására, melyre Pyr csak legyint egyet lágyan.*
- Ugyan! Hiszen megtalálható benned két faj értéke is. Szerintem ez márpedig jó, de úgyis az a lényeg, hogy te fogadd el magad. Most, ha én sértődnék meg minden csirkézésen, én sem lennék előrébb, hát nem teszem. *Okoskodik egy picit, bár nem szándékosan, próbálja biztatni a lányt. A szemeiből sok minden nem olvasható ki, talán vidámság, jó kedv, tisztaság és az ég felhő nélküli kékje, persze ezek a szemek azonnal összehúzódnak, amint a seb keletkezése körülményeiről szó esik.*
- Hooogy? De hát miféle büntetés ez? Én csak némaságot kaptam! *Háborodik fel azonnal, még keze is ökölbe szorul. Nem tudja elképzelni, hogy mi sarkalhat valakit hasonló tettre, csak méltatlankodva csóválja fejét.*
- A pucérság butaság volt, egész jól tűröm a viszontagságokat, azt hittem, hogy nem lesz gond. Erdőmélyben végig így éltem. Itt nem sikerült. *Csóválja meg fejét.*
- Az elfek már csak ilyenek! *Sóhajt fel, felidézve Pycta és Lyz jóságát, az őt befogadó csapat kedvességét, majd felnevetve nézi a sütkérező lányt, az emlékek bár távoliak, de kellemesek. Maga is odafordul, kezét feje alá fúrja, egészen vízszintesbe dől, s a szemeket kezdi fürkészni.*
- Felhő? *Nevet fel.* De remélem belőled nem jön eső! Bárcsak azok lennénk, akkor egész magasra tudnánk repülni! *Mutat félkört másik, felül lévő szabad kezével.*
- Én is magasra tudok, de azért nem annyira. *Pillant fel, próbálva bemérni a felhők távolságát.*
- Deeeee... tudok például ilyet! *Kacsint a lányra, majd kezével a lány válla felett közvetlen lágy táncmozdulatokba kezd, így az még akkor is látványos, ha éppen nem történne semmi. Persze azért reménykedik, hogy sikerül a varázs, hiszen az apró ezüstcsillagok tánca általában elkápráztató, maga legalábbis nagyon kedveli.*

A varázsló táncszerű mozdulatokat tesz, melynek hatására ezüstös fényű jelenségek manifesztálódnak a varázsló húsz lépéses körzetében. Ezek táncjátéka békét és nyugalmat szül még a legforrongóbb hangulat közepette is. Hatása az elmondást követő körben érvényesül és azt követően már nincs közvetlen befolyása a dolgok további alakulásában.

3098. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-05-23 03:10:47
 ÚJ
 avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Alázatosság//

*Ahseelaxa az atya leteremtő szavaira elhallgat. Először csalódás és bánat elegye önti el. Lehunyja szemeit, mert érzi, ahogy ismét felhorgadó dühe söpör el benne mindent, amit aztán a bizalmatlanság, bizonytalanság érzései követnek. Mély levegőt véve úrrá lesz kusza, bonyolult érzésein. Hosszú pillanatok telnek el így, míg kiegyensúlyozza lelki mérlegét. Mikor kinyitja felemás szemeit, így szól nyugodt és fáradtan csengő hangon.*
- Nem tettem semmit és nem értünk egyet sok mindenben. – *Feleli Arenih kétkedésére.*
- Főleg, abban, hogy mire szolgáltam rá. – *Az atyával folyamatosan félreértik egymást, ahogy szinte senkivel nem találja már hosszú ideje a közös nevezőt. Biztos benne, hogy sokszor nem is egyazon dologról vagy személyről beszélnek, mintha mindenkivel folyamatosan elbeszélnének egymás mellett, vagy olyan akadályok gördülnek elé, hogy se tettekben, se szóban nem tudta magát kifejezni. Ahogy őt, úgy ő sem ért már sok mindent. Bonyolult és rengeteg dolgot másképpen lát, lehet annyira eltávolodott mindenkitől, hogy már nem is fogja tudni magát megértetni senkivel és vice versa. Sose tartotta magát hibátlannak, sem tökéletesnek, sőt szeret fejlődni, tanulni, de már ahhoz is sokszor fáradtnak érzi magát. Mostanában megfordult a fejében, lehet előröl kéne mindent kezdenie, egy tiszta lappal, magához hűen, de úgy, hogy közben valami új dologba is belefog, de előbb még egyszer megpróbál harmóniát találni és beilleszkedni.
Az atyát, gondolatai közben is figyelmesen hallgatja, ha nem is tetszik Ahseelaxának, amiket a fejéhez vág, nem haragszik a főpapra, amire nem válaszol az nem a beleegyezés, nemtörődömség, tiszteletlenség jele, csupán már hiábavalónak vagy még nagyobb kuszaságot okozónak véli, ha belefolyna eme részletekbe. Igyekszik egyértelműen fogalmazni.*
- A levelet magának szántam, a Fény Úrnője főpapjának, azért adtam, hogy egyértelműen jelezzem, hogy a két személyt, akikről zömében szól, lezártnak tekintem és elfogadom, ami volt elmúlt. Béke. Nem bolygatom többé. – *A pergamen a földre hull, Ahseelaxa otthagyja.*
~ Egy farkas egyszer választ párt, ha társa elpusztul, akkor maga marad. ~
*A druida lány itt egyfajta párhuzamot lát, Xonar falkátlansága és valahol a fogadott cölibátusa között. A korábbi szemvillanó fellépését sem fenyegetésnek szánta, csupán nyomatékos beleegyezésnek, hogy megértette állataira vonatkozóan az elhangzottakat, hogy ezért is engedi el az erdőben farkasát és verebét, hogy senkit se zavarjanak többét.*
- Hogy miért kellene elmesélnie? – *Bántja fülét az él, az atya kérdésében. Főleg, hogy a saját száját annyi kérdés és kérés hagyta el, amikre sokszor nem kapott választ vagy segítséget. Düh nem, de enyhe dacosság fogja el egy röpke pillanatra, de aztán ez is hamar elillan. Bár felötlik benne, az ötlet, hogy használhatná kifejezett meggyőző képességét, hogy szóra bírja az atyát, de elveti, mint egy nyamvadt kiskaput, mert csak a baj lenne belőle, szóval őszintén felel.*
- Mert szépen kértem, mert vannak történések, amikről többet kell tudnom, de nem kell elmesélnie. – *Válaszolja az atyának és ebből talán kiérezhető, hogy ha az elf lány is tudna, arról, hogy mi történt itt, és hogy kihalt meg, talán jobban átérezné, mint azt Arenih felindultságában először gondolta.*
- Hadd kérdezek egyet atyám, de ne vegye arcátlanságnak. Hozta már ki más is ennyire a sodrából, mint én? – *Fanyar mosoly jelenik meg arcán, ami kérdést egyszerre szán olyannak, amire nagyon is érdekli a válasz és költőinek, de majd a főpap eldönti, hogy felel-e rá vagy sem. Ekkor jelennek meg az ütleg szerzetesek, de Ahseelaxa nem reagál támadólag, bántja a dolog persze, nem ismeretlen számára a testi fenyítés. Félreértések és a korábbi puskaporos levegő miatt fenyegetést látnak benne és az állataiban.*
- Megyek, megyek már. Viszlát, a jobb sors áldja! – *Arenih, ha a fentiekre várt válaszokon, véleményeken kívül, nem fűz hozzá egyebet, az elf lány kimegy a templomból és indul a város közeli erdőbe, annak szellemében, hogy megpróbálja jószágai társaságában egy tisztább mederbe terelni a dolgokat, a folyó parti táborban, szemtől szemben mindenkivel, bizakodva a legjobbakban. A templom ajtóban még meg is áll, nem siet, sehová, már csak azért is, nehogy úgy érezze az atya, hogy a druida lány otthagy csapot-papot. Csak a válasza után indul el, meg fáradt is hozzá, hogy futkorászón, mint valami pók a falon.*


3097. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-05-22 21:38:17
 ÚJ
>Rhoen Dan'rok avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Vörös és szürke//

*Pyr szövegelésén jókat mosolyog, néhol felnevet, iszonyat jól érzi magát a beszélgetésben és a férfi társaságában. Mikor Pyr a fűbe fekszik, a lány száját húzva töpreng pár pillanatig, majd ő maga is leheveredik, egész óvatosan, a szárnyakhoz a lehető legkevesebb kellemetlenséggel hozzáérve. A hátán fekszik és az eget bámulja, felhők százai hömpölyögnek felettük.*
- Tudtad, hogy azok ott vízből vannak? *Kérdi, ujjával az egyikre mutatva.* Egyszer olvastam egy könyvben. Persze, lehet, hogy csak valami mese. *Mondjuk abba gondolva, hogy onnan fentről víz szokott jönni, annyira nem tűnik nagy butaságnak. ~De akkor ott fent miért fehér, ha itt lent átlátszik?~ Hunyorog gondolataiba merülve, majd ismét Pyr szavai zökkentik ki.*
- Egy lányt? *Továbbra is az eget nézi, kezét hasán pihenteti összekulcsolva.* Mi történt? Nem jött be neki a humorod? *Fintorog, jelentsen ez bármit is.*
- Királyság? Hah! *Nevet fel, ismét valami újat hallott a saját fajáról.* Sok mindennek nevezném, de királyságnak nem. Sem ember, sem elf, sem sötételf nem vagyok. Nem tartozok sehova sem. *Ecseteli, de nem szánakozva. Ezt a tényt már elég régen feldolgozta, könnyedén átsiklik már felette.*
- Jaz? Jaaa, igen, a főnököd. *Veszi hirtelen a levegőt, részben, mert eszébe jutott, részben mert röstelli, hogy egy pillanatra már is elfelejtette. Mondjuk mellette szóljon, hogy Pyr elég sok mindent mesélt neki.* Mit csináltatok? *A következő kérdésre a férfi felé fordul fejével, ahogy azt Pyr is megteszi. Most egymásra néznek, Rhoen pedig ismét csak kutakodni próbál azoknak a villódzó szemekben.*
- Hogy elhalkultál. *Jegyzi meg félmosollyal.* Tettem valamit, amit nem kellett volna. *Vonja meg ismét a vállát, bár ő maga is tudja, ez nem épp kielégítő válasz. Szóra nyitja a száját, de aztán csak visszacsukja és ismét az eget kezdi bámulni. Maga sem tudja eldönteni, vajon ő nem akar beszélni erről, vagy fél, hogy Pyrt valójában nem érdekli.*
- Megfáztál? *Pillant most ő azzal a tekintettel amivel előbb őrá néztek.* Miért voltál fél pucér hidegben? *A szituációt csak úgy tudja elképzelni, hogy szakadó esőben tántorog az erdő felől egy fénylő szemű tündér, mint az kiderült. ~Pont, mint egy bukott istenség.~ Jut eszébe, mert, bár nem vallásos, szórakozás céljából ilyen témákban is olvasgatott néha. A gondolattól a hideg is kirázza és valamiért szomorúság fogja el egy pár lélegzetvételnyire.*
- Az enyémet? Hmmm, igen. Kétszer is. Mikor megszülettem, meg mielőtt eljöttem onnan. Az elfek nagyon jóságosak. *Mondja és ezt tényleg így is gondolja.*
- Évekig éltem együtt egy elffel. Ha ő akkor nem lett volna, talán úgy járok, mint te azon a napon az elfek nélkül. *A nap, ami eddig a templom felől sütött, most egy fa tetejénél jár, kissé elhagyva az égbolt közepét, Rhoen pedig sütteti magát benne, Pyr puha szárnyainak kényelmében.*
- Olyan, mintha én magam is egy felhő lennék. *Nevet, nyakát behúzva, mert az egyik tollszem egy fura ponton csikizi a hátát és az egész gerince zsibbadni kezdett tőle egy kicsit. Nem akar felemelkedni, hogy megint visszadőljön, véletlenül sem akarja, hogy kárt tegyen Pyr szárnyaiban, főleg, hogy kiderült, érzi, ha hozzáér. Így csak az oldalára fordul, Pyr felé, egy fél karnyi távolsággal tőle.*


3096. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-05-22 20:41:19
 ÚJ
>Pyr Lavand avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 329
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Vörös és szürke//

*Kellemesen elkuncorászik, elgöcög a lány mellett, láthatóan kijönnek, tulajdonképpen gondolkodásuk és viselkedésük is hasonló, talán még a koruk is, bár fajukban másképp mérik az eltelt éveket. Csak felnevet azon, hogy visszakapja, persze, ha már alaposabban ismernék egymást minden bizonnyal a birkózás következne, azért erre most még nem kerül sor.*
- Érdekes filozófia.
*Gondolkodik el a hallottakon, valójában teljesen logikusnak, de némi ellentmondásosnak is tartja amit Rhoen mond. Azonban, mint a legtöbb sokat mondott kifejezésnek, nyilvánvalóan ennek is van kivétele, amivel teljes mértékben egyetért.*
- Auccs! *Dörzsöli meg orrát nagy látványosan, hogy aztán képét felfújva hasonlóan háborodjon fel.* Hééj! Az az orrom volt!
*Mintha Rhoen nem tudná. Azonban ezúttal is széles vigyort kap, a duzzogó sértődés helyett.*
- Jah... senkit... egy lányt akartam, de hát nem igazán jött össze. *Vonja meg a vállát, majd inkább Rhoen kezeit nézi szárnyain. Engedelmesen tűri, ahogyan tollaival bánnak, valójában, ha a kezek a tollak tövéhez érnek, ott az érzékenyebb, de tekintve, hogy a kérdés hangosan nem hangzik fel, így előzetesen nem válaszol rá, persze a véletlen mindig érdekes szituációkat szül. Így Rhoen hamarosan kacagással szembesülhet.*
- Igen, tündér vagyok... de ez csikiz! *Kacarászik tovább, majd elgurul, s miután megnyugszik veszi szemügyre az értékesnek tűnő ékszereket.*
- Félelf! Azta! Szerintem még nem is találkoztam eggyel sem! *Kiált fel elcsodálkozva, s a hegyes füleket alaposabban simítja át, tekintve, hogy első élménye hasonló szerzettel.* Királyság.
*Bólogat aztán, majd vállát megvonva, csapja tarkójára kezét és vágódik hátra a fűben, hátán fekve, egyik lábát a másikon lógázva. Szárnyát nyitva hagyja szándékosan a lány mögött, így, ha kedve támadna elterülni, puhára dőlhet ő is.*
- Felőlem! Nekem itt is nagyon jó. Végre nem csinálok semmit, fú, Jaz szétdolgoztatott.
*Fújtat, persze ez nem igaz. Valójában ittak és káromkodtak, előtte meg apjával veszekedtek egy sort, ha a pakolást nem számolja, sok mindent nem csinált, mégis úgy érzi.*
- A tarkódon... *Mondja csendesen oldalra fordított fejjel.* mi az a vonal? Láttam, mikor a hajad félresöpörted. *Jegyzi meg csendesen.*
- De nem akarok tolakodó lenni, jó hosszúnak tűnik, a hajadtól eddig nem láttam. *Fűzi hozzá.* Nekem nincs sérülésem szerintem... bár folton összekarcolgatom magam... viszont mikor a városba érkeztem alaposan megfáztam. Mondjuk fél pucéran jöttem a hidegben... teljesen érthető. *Motyogja.* Ami azt illeti, akkor is elfek mentették meg az életem, elég ramatyul voltam már. *Sóhajt fel.*
- Neked mentették meg már az életed? *Kérdezi hirtelen felcsillanó szemekkel.*


3095. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-05-22 19:21:51
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Elvtárs)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120

Játékstílus: Szelíd

//Dongnor, Morwon//

*Az atya meghallgatja őket és lassan sikerül összekaparnia, hogy mekkora is a gond.*
-Sötét idők jönnek... de, most nem ez a lényeg, segítenünk kell rajtatok.
*Majd meg is indul az oltár felé, ahol mindkettejük sebeit elláthatják. A kezdeti figyelem után megnyugtatóan lankad az érdeklődés feléjük, még ha buzgó papnövendékek érdeklődnek is az istennő megnyilvánulásának számító rítus után. Nem mindennap lehet látni ilyesmit Morwon kezéről letörölgetik a fekete masszát, a kristálytiszta víz miatt azonban el is veszti az uralmat a végtagja felett, ideiglenesen. Most érezheti először, hogy nincs meg a karja. Arsenornak könnyebb a dolga, még ha a tisztogatás ugyanúgy fájdalmas a számára, számára komolyabb bajokat nem jelent ez. Az atya kinézete és hangja, még ha a szavakat nem is tudják kiérteni, megnyugtatóan fenséges és amint ráteríti a kezét a sebesült részre egy kellemes derengés kezdi átjárni azt és láthatják, ahogy lassan visszahúzódik az izom a csontra, a bőr a húsra és sebeik bezáródnak. Még ha pénzben nem is jutalmazódtak meg, de legalább jót cselekedtek és az épségük rendben van.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3095-3114