//Igyunk hát pajtások, jo-hó//
//Fürdőház//
*Hatalmas belső harcot vív magával, hogy ne forduljon sarkon Eden szavait hallgatva. A Kalmárban, még józanul is igen zavarba ejtő volt a viselkedése, de most a fürdőben, úgy, hogy csak egy szerencsétlen törölköző van mindkettőjükön... Nos valószínűleg a pár órával ezelőtti énje sikítva rohanna a kijárat felé. De az amelyik bizonyítani akarja, hogy nem egy koravén leányzó, az marad és készségesen, ha nem is túl magabiztosan, ballag a fiú után.*
- Tudod mondani szokták, hogy mindig van rosszabb. A te hátad nem szőrös, így rád esett a választásom.
*Szúrja vissza bájmosollyal.*
- Ó, ne aggódj. Nem lesz az kísérlet. Annál ügyesebb vagyok.
*Forgatja meg a szemeit, de Eden újabb akciójára, amivel valószínűleg megnyugtatni akarja, hát kénytelen elmosolyodni.*
- Ha ennél lazább lennék a végén kicsúszna a karó.
*Enged meg magának most egy kis heccelést, ami igazából saját maga ellen irányul. De tisztában van azzal, hogy sajnos nem áll távol a valóságtól. Szigorú szabályokat követve nőtt fel, amit megszokásból most is igyekszik tartani. Ő elhitte Lihanechben, hogy az ilyen kicsapongás rossz és csak hátráltatja a céljaiban, a fejlődésében. De visszagondolva arra, hogy az öreg mennyire megkeseredett lett vénségére... Hát azért az is egy intő példa arra, hogy teljesen ne járja azt a kitaposott utat. Talán idővel talál magának egy kedvező, köztes utat. Ami miért ne lehetne az, amire éppen most tekint ki? Hisz Eden nem erőltet semmit. Na jó, ügyesen lehet, hogy befolyásolja, de aztán csak ennyi. Mi baj lehet abból, ha hagyja magát sodródni az árral és egy kicsit kikapcsolódik?
Ami nehezen megy, tekintve azt is, ahogy végül a vízbe merészkedik.*
- Csak óvatos voltam, hogy nem-e túl meleg a víz.
*Húzza el a száját sóhajtva, majd apránként erőt vesz magán, hogy a begubózott pozícióból kissé kényelmesebben helyezkedjen el. A térdeit felhúzva tartja, de karjaival már elengedi őket, hogy kényelmesen hátra dőlve fürkéssze a fiút.
A fürdő kellemes csendje, az illatos levegő apránként nyugtatni kezdi zaklatott kis lelkivilágát, ami egészen a hirtelen jött és egyáltalán nem várt kérdésig tart ki.
A szemei tágra nyílnak, a nyakát is behúzza, miközben némán tátogva igyekszik valami értelmessel reagálni.*
- Hogy mi?
*Természetesen nem sikerül, amire nyögve hunyja le a szemeit és dörzsöl a homlokára. Olyan hangos dübörgésbe kezd a szíve, hogy meg sem hallja tőle a víz zúgolódását, mikor a fiú lebukik alá.*
- Talán... viszonoznám.
*Motyogja halkan, miközben óvatosan kipillant a keze alól. Akkor realizálja a vízből feltűnő fiút, így csak egy meggyötört nyögéssel dönti hátra a fejét, hogy a plafont bámulja inkább. Pedig most magához képest milyen bátor volt. Teljesen feleslegesen, mert az amilyen hamar feltűnt, olyan hamar tova is illant.*
~ Remek. Meg sem hallotta.~
*Így muszáj a legegyszerűbb eszközhöz hozzányúlnia. Hazudni fog.*
- Semmit nem mondtam.
*Csúszik lejjebb a vízben, hogy az az álláig ellepje, majd a felszínén kezd körözni az ujjaival.*
- Elmenekülni talán nem. Itt meleg van, ott kint meg hideg.
*Válaszolja végül kurtán és teljes megsemmisülésében sandít fel a fiúra. Képzeletben pedig olyan hatalmas nyaklevessel díjazza betoji működését, hogy még a valóságban is érzi ahogy a tarkója belesajdul. Szimpatikus neki a fiú. Túlságosan is. De Edennek igen jól megközelítette a lány működését azokkal a hátulról susogó, intő szavakkal. Amit tényleg igyekszik elnyomni valahol mélyen. Szorongatja a nyakát, nyomja le a fejét a víz alá, de túlságosan kitartó intelmek ahhoz, hogy könnyen megbirkózzon vele. Inkább ez az, ami miatt sikítva ki tudna rohanni a világból. Eddig ez az értékrend volt számára a normális, de most inkább különc furabogárnak érzi magát tőle.*