Nincs játékban - Temető
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Temető | Nincs "kisebb" helyszín |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 12 (221. - 223. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 204-223
223. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2026-01-04 10:28:58
Üzenet elküldve: 2026-01-04 10:28:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 933
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 933
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Hajnalhasadás – Temető//
*A kurta közjátékot követően elcsendesedik környezetük, s leginkább Relael szapora levegővételei, valamint a föld ritmusos dobbanása tölti meg az éjszakát. A kocsis meglehetősen ügyes, pedig egyedül bizonyosan nem lehet könnyű dolga, így az elf némi elismeréssel adózik irányába. Kár, hogy a férfi szörnyen kellemetlen természetéből fakadóan nem fog barátság formálódni kettejük között.
Muszáj valamelyest mozgásban tartania magát, hogy kevésbé fázzon, ezért topog egy helyben, mely persze feltűnik a munkáját végző kocsisnak is, s mint sok minden mást, ezt sem hagyhatja szó nélkül. Relael egy megbocsájtó mosollyal honorálja az előzékeny felajánlást.*
- Kedves Öntől, hogy gondol rám, de olyan jól megy magának, a világért sem óhajtanék lábatlankodni.
*A férfi feltételezése helytálló, s Relael egyáltalán nem óhajtja bemocskolni a kezeit, ha nem szükséges. Nem véletlenül tartja maga közelében hasznos kis embereit, akikre rábízhatja ügyes-bajos dolgait.
A föld végül teljesen ellepi Agin testét óvó koporsót, amitől megint olyan szokatlan érzés jelenik meg gyomrában. Szokatlan belegondolni, hogy néhány napja még beszéltek, a fiú szíve dobogott, most pedig nem több egy hús-vér tárgynál. Ugyanilyen szokatlanul érezte magát szülei elföldelése során, de borzongatóbb abba belegondolni, hogy egy napon őt magát is utoléri az eszényet.
Lerázza magáról a komorságot, mielőtt karmaival belekapaszkodva napokra leverné őt lábairól. Egy jó ital, meg a Pegazus forgataga majd feledteti vele halandóságát.*
- Köszönöm szépen!
*Bár nem volt elragadtatva a kocsis habitusától, ám a munkáját elvégezte, s a diszkréciót is honorálni szokás, ezért átnyújt számára 10 aranyérmét.
Ha kellemesebb természet lett volna bizonyosan bőkezűbben jutalmazza őt az elf, ám ezen már kár keseregni.*
- További szép és nyugodalmas éjszakát kívánok!
*Búcsúzik kenetteljesen, orcáján kiszélesedő mosollyal.*
*A kurta közjátékot követően elcsendesedik környezetük, s leginkább Relael szapora levegővételei, valamint a föld ritmusos dobbanása tölti meg az éjszakát. A kocsis meglehetősen ügyes, pedig egyedül bizonyosan nem lehet könnyű dolga, így az elf némi elismeréssel adózik irányába. Kár, hogy a férfi szörnyen kellemetlen természetéből fakadóan nem fog barátság formálódni kettejük között.
Muszáj valamelyest mozgásban tartania magát, hogy kevésbé fázzon, ezért topog egy helyben, mely persze feltűnik a munkáját végző kocsisnak is, s mint sok minden mást, ezt sem hagyhatja szó nélkül. Relael egy megbocsájtó mosollyal honorálja az előzékeny felajánlást.*
- Kedves Öntől, hogy gondol rám, de olyan jól megy magának, a világért sem óhajtanék lábatlankodni.
*A férfi feltételezése helytálló, s Relael egyáltalán nem óhajtja bemocskolni a kezeit, ha nem szükséges. Nem véletlenül tartja maga közelében hasznos kis embereit, akikre rábízhatja ügyes-bajos dolgait.
A föld végül teljesen ellepi Agin testét óvó koporsót, amitől megint olyan szokatlan érzés jelenik meg gyomrában. Szokatlan belegondolni, hogy néhány napja még beszéltek, a fiú szíve dobogott, most pedig nem több egy hús-vér tárgynál. Ugyanilyen szokatlanul érezte magát szülei elföldelése során, de borzongatóbb abba belegondolni, hogy egy napon őt magát is utoléri az eszényet.
Lerázza magáról a komorságot, mielőtt karmaival belekapaszkodva napokra leverné őt lábairól. Egy jó ital, meg a Pegazus forgataga majd feledteti vele halandóságát.*
- Köszönöm szépen!
*Bár nem volt elragadtatva a kocsis habitusától, ám a munkáját elvégezte, s a diszkréciót is honorálni szokás, ezért átnyújt számára 10 aranyérmét.
Ha kellemesebb természet lett volna bizonyosan bőkezűbben jutalmazza őt az elf, ám ezen már kár keseregni.* - További szép és nyugodalmas éjszakát kívánok!
*Búcsúzik kenetteljesen, orcáján kiszélesedő mosollyal.*
222. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2026-01-03 23:51:04
Üzenet elküldve: 2026-01-03 23:51:04
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Hajnalhasadás – Temető//
*A kocsis egy pillanatra felkapja a fejét, amikor Relael tekintete elidőzik a sírkő mögötti árnyon. A kalap alól hunyorogva méri végig Nimerilt, mintha mérlegelné, érdemes-e egyáltalán tudomást venni róla. Végül elég látványosan vállat von s a döntés ezzel megszületik.
A fadobozt lassan, rutinos mozdulatokkal csúsztatja le a gödör széléhez, majd óvatosan engedi a helyére. A deszkák megnyikordulnak, de a láda egyben marad, nem billen meg, a tartalma a helyén marad. Az öreg egy pillanatra még megáll, ellenőrzi, aztán elégedetten fúj egyet.
Nimeril ekkor már hátrébb húzódik, majd eltűnik a sírok között. Az öreg ezt fél szemmel észleli, de nem követi tekintettel. Számára a jelenet ezzel lezárult.
A lapát újra munkába lendül. Föld hull a gödörbe, tompán, egyenletes ritmusban. Relael türelmetlensége egyre nyilvánvalóbb, az öreg azonban nem siet. Akkor dolgozik gyorsabban, amikor jónak látja.
Egy idő után oldalra sandít, és vigyorogva szólal meg, a lapátra támaszkodva.*
- Ha nagyon siet, segíthet ám, nagysád. Ketten előbb végzünk.
*A hangjában ott a tréfa, a feltételezés magától értetődősége: eszébe sem jut, hogy az elf valóban lapátot ragadna.
Végül a gödör betelik. Az öreg elsimítja a felszínt, a lapát élével elegyengeti a földet, majd hátralép egyet. Tenyerével letörli a homlokát, majd kifújja magát.*
- Nos… ennyi lett volna. Legalábbis remélem.
*A kocsis egy pillanatra felkapja a fejét, amikor Relael tekintete elidőzik a sírkő mögötti árnyon. A kalap alól hunyorogva méri végig Nimerilt, mintha mérlegelné, érdemes-e egyáltalán tudomást venni róla. Végül elég látványosan vállat von s a döntés ezzel megszületik.
A fadobozt lassan, rutinos mozdulatokkal csúsztatja le a gödör széléhez, majd óvatosan engedi a helyére. A deszkák megnyikordulnak, de a láda egyben marad, nem billen meg, a tartalma a helyén marad. Az öreg egy pillanatra még megáll, ellenőrzi, aztán elégedetten fúj egyet.
Nimeril ekkor már hátrébb húzódik, majd eltűnik a sírok között. Az öreg ezt fél szemmel észleli, de nem követi tekintettel. Számára a jelenet ezzel lezárult.
A lapát újra munkába lendül. Föld hull a gödörbe, tompán, egyenletes ritmusban. Relael türelmetlensége egyre nyilvánvalóbb, az öreg azonban nem siet. Akkor dolgozik gyorsabban, amikor jónak látja.
Egy idő után oldalra sandít, és vigyorogva szólal meg, a lapátra támaszkodva.*
- Ha nagyon siet, segíthet ám, nagysád. Ketten előbb végzünk.
*A hangjában ott a tréfa, a feltételezés magától értetődősége: eszébe sem jut, hogy az elf valóban lapátot ragadna.
Végül a gödör betelik. Az öreg elsimítja a felszínt, a lapát élével elegyengeti a földet, majd hátralép egyet. Tenyerével letörli a homlokát, majd kifújja magát.*
- Nos… ennyi lett volna. Legalábbis remélem.
221. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2026-01-01 18:57:34
Üzenet elküldve: 2026-01-01 18:57:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 933
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 933
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Hajnalhasadás – Temető//
*Relaelt egyáltalán nem foglalkoztatja, hogy esetlegesen egy vadidegen lelkébe tipor szavaival, s talán kicsit ez is a célja durvaságával. Az ő olvasatában természetesen megérthetőek maró kifejezései, elvégre elsőként szép módszerrel próbálta elhessenteni Nimerilt, aki nem több számára egy szúnyognál, mely elrontja kellemes nyári estéjét. A leány esetleges sértettsége nem tűnik fel neki, mert nem törődik vele, de ha észlelné ezt a tényt sem változtatna valójában semmin.
Úgy tűnik arroganciájával kellőképpen lefegyverezte az ismeretlent, aki hosszú pillanatokig némaságba temetkezik. Az elf számára ez egy apró diadal, s már érezni is véli nyelve hegyén a siker mámorító édességét, de még kivár, elvégre ez az este jócskán tartogathat még váratlan fordulatokat.*
- További szép estét!
*Búcsúzik negédesen az idegen fattyútól, miközben teljes testével visszafordul a kocsishoz. Szeme sarkából természetesen leköveti az idegent, hiszen elég kellemetlen lenne ha bosszúból egy pengét a hátába mártanának, de semmiképpen sem volna meglepő számára.
Amennyiben a veszély elhárul, s végre kettesben maradnak a kelletlen férfival, akkor végre fókuszálhat a türelmetlenkedésére. Tenyereit összedörzsölve igyekszik átvészelni a hűvös éjszakát, meg a meglehetősen kellemetlen és körülményes rögtönzött temetést. Reményei szerint Agin végre hamarosan végleg nyugovóra térhet, ő maga pedig visszasétálhat a Pegazusba, hogy egy kellemes forraltbor társaságában megpihenjen szobája magányában.*
*Relaelt egyáltalán nem foglalkoztatja, hogy esetlegesen egy vadidegen lelkébe tipor szavaival, s talán kicsit ez is a célja durvaságával. Az ő olvasatában természetesen megérthetőek maró kifejezései, elvégre elsőként szép módszerrel próbálta elhessenteni Nimerilt, aki nem több számára egy szúnyognál, mely elrontja kellemes nyári estéjét. A leány esetleges sértettsége nem tűnik fel neki, mert nem törődik vele, de ha észlelné ezt a tényt sem változtatna valójában semmin.
Úgy tűnik arroganciájával kellőképpen lefegyverezte az ismeretlent, aki hosszú pillanatokig némaságba temetkezik. Az elf számára ez egy apró diadal, s már érezni is véli nyelve hegyén a siker mámorító édességét, de még kivár, elvégre ez az este jócskán tartogathat még váratlan fordulatokat.*
- További szép estét!
*Búcsúzik negédesen az idegen fattyútól, miközben teljes testével visszafordul a kocsishoz. Szeme sarkából természetesen leköveti az idegent, hiszen elég kellemetlen lenne ha bosszúból egy pengét a hátába mártanának, de semmiképpen sem volna meglepő számára.
Amennyiben a veszély elhárul, s végre kettesben maradnak a kelletlen férfival, akkor végre fókuszálhat a türelmetlenkedésére. Tenyereit összedörzsölve igyekszik átvészelni a hűvös éjszakát, meg a meglehetősen kellemetlen és körülményes rögtönzött temetést. Reményei szerint Agin végre hamarosan végleg nyugovóra térhet, ő maga pedig visszasétálhat a Pegazusba, hogy egy kellemes forraltbor társaságában megpihenjen szobája magányában.*
220. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2025-12-29 10:23:59
Üzenet elküldve: 2025-12-29 10:23:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 735
OOC üzenetek: 507
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 735
OOC üzenetek: 507
Játékstílus: Megfontolt
//Hajnalhasadás – Temető//
*Koldus. A szó szinte átvágja az éjszakai sötétséget. Hiába telt el annyi év, még mindig úgy tűnik, hogy a lenyomata rajta van. Mondjuk tett is érte ma este a lány, hogy annak tűnjön. A sötétben a vékony, kabátburkolt teste nem kölcsönöz neki nagy eleganciát, főleg az nem, hogy egy sír mögött kuksolt. Rendesen rosszul esik neki ezt most így hallani. A szája megrándul, de nem szól semmit. Még ki is nevetik szegényt, ebből is látszik, hogy nem veszik komolyan. De legalább a kérdésére válaszolnak. Eddig nem gondolta volna, hogy az elásása a cél a testnek. Azt már nem akarja mondani a nőnek, hogy ő vette meg korábban a testet és abban az esetben is eltemettek volna egy koporsót, csak éppen üresen. Nimerilnek persze még most is furcsa egy kicsit a történet, de a másik sarokba szorította a szavaival, ami ellen jobban jár, ha nem nyitja ki a száját, mert akkor fel kellene fednie a saját szándékait is. Eljátszik a gondolattal, hogy milyen jó lenne megölni a lányt és az ő testét felboncolni, de ennyire nem erőszakos fajta a lány. Meg a teste sem arra lett kitalálva, hogy dulakodjon másokkal. Egyelőre annyiban kénytelen hagyni a dolgot.*
- Ch! Mintha vesződni akarnék egy hulla kiásásával.* Morogja és nagy kerülőt téve a szemét a nőn tartva távozik inkább. Az élő férfiakkal sincs egyszerű dolga, de úgy tűnik, hogy még egy halott példányt sem tud megkaparintani.*
*Koldus. A szó szinte átvágja az éjszakai sötétséget. Hiába telt el annyi év, még mindig úgy tűnik, hogy a lenyomata rajta van. Mondjuk tett is érte ma este a lány, hogy annak tűnjön. A sötétben a vékony, kabátburkolt teste nem kölcsönöz neki nagy eleganciát, főleg az nem, hogy egy sír mögött kuksolt. Rendesen rosszul esik neki ezt most így hallani. A szája megrándul, de nem szól semmit. Még ki is nevetik szegényt, ebből is látszik, hogy nem veszik komolyan. De legalább a kérdésére válaszolnak. Eddig nem gondolta volna, hogy az elásása a cél a testnek. Azt már nem akarja mondani a nőnek, hogy ő vette meg korábban a testet és abban az esetben is eltemettek volna egy koporsót, csak éppen üresen. Nimerilnek persze még most is furcsa egy kicsit a történet, de a másik sarokba szorította a szavaival, ami ellen jobban jár, ha nem nyitja ki a száját, mert akkor fel kellene fednie a saját szándékait is. Eljátszik a gondolattal, hogy milyen jó lenne megölni a lányt és az ő testét felboncolni, de ennyire nem erőszakos fajta a lány. Meg a teste sem arra lett kitalálva, hogy dulakodjon másokkal. Egyelőre annyiban kénytelen hagyni a dolgot.*
- Ch! Mintha vesződni akarnék egy hulla kiásásával.* Morogja és nagy kerülőt téve a szemét a nőn tartva távozik inkább. Az élő férfiakkal sincs egyszerű dolga, de úgy tűnik, hogy még egy halott példányt sem tud megkaparintani.*
219. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2025-12-28 17:33:50
Üzenet elküldve: 2025-12-28 17:33:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 933
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 933
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Hajnalhasadás – Temető//
*Relael egyáltalán nem számít arra, hogy a leány - aki az éjszaka közepén a Temetőben rejtőzve leskelődött - a távozás helyett inkább őt óhajtja számon kérni, ezért az elf elsőként el is fordul tőle, hogy tovább mustrálja a holttesttel bajlódó férfit. Váratlanul éri, hogy a számára logikus döntés helyett Nimeril inkább marad és kérdésekkel áll elő. Az elf arcán őszinte meglepettség olvasható le, amikor visszafordul az ismeretlen felé. A megdöbbenést követően széles mosolyra húzódnak ajkai, még néhány foga is kivillan, olyan jót mulat az abszurd helyzeten.*
- Aranyom, nem hiszem, hogy bármiféle magyarázattal tartozom egy koszos koldosnak, aki az éjszaka közepén a Temetőben sírkövek között rejtőzve figyel meg másokat.
*Röviden fel is nevet, mert az ifjú leány vagy bolond vagy rendkívül jó humora van, bármelyikről is legyen szó, az elfet egy röpke pillanatig szórakoztatja a leány pimasz attitűdje.*
- Egyébként több sebből vérzik az elképzelésed.
*Kacaja elhal, arca is valamivel fegyelmezettebbé válik. Relael unottan piszkálgatja körmeit, miközben lassan, tagoltan beszél, mintha a hallgatóság ostoba vagy tébolyult lenne.*
- Mit gondolsz egy Sa'Tereth szekta tagja egy elhunyt kiásása helyett eltemetésén venne részt?
*Lassú magyarázatából csöpög a gúny, pont úgy, mint tanítójáéból, amikor háromszor kellett valamit elmagyaráznia számára.*
- Továbbá láthatóan nem veszek át semmiféle hullát, elvégre egy annak előkészített sírgödörben kerül elhelyezésre, ahogy az illendő.
*A számára nyilvánvaló folyamatra egy teátrális mozdulattal hívja fel a figyelmet, hiszen a vak is láthatja, hogy semmiféle holttestet nem vesz át, csupán ellenőrzi annak eltemetését.*
- Most pedig eredj a dolgodra! Ha pedig bárki hozzányúlna a sírhoz, akkor tudni fogom, hogy te voltál az, s ezt bizonyosan nem tolerálnák a rend éber őrei Eeyr városában.
A hozzászólás írója (Relael Ellerin lae'Natar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.12.28 17:34:36
*Relael egyáltalán nem számít arra, hogy a leány - aki az éjszaka közepén a Temetőben rejtőzve leskelődött - a távozás helyett inkább őt óhajtja számon kérni, ezért az elf elsőként el is fordul tőle, hogy tovább mustrálja a holttesttel bajlódó férfit. Váratlanul éri, hogy a számára logikus döntés helyett Nimeril inkább marad és kérdésekkel áll elő. Az elf arcán őszinte meglepettség olvasható le, amikor visszafordul az ismeretlen felé. A megdöbbenést követően széles mosolyra húzódnak ajkai, még néhány foga is kivillan, olyan jót mulat az abszurd helyzeten.*
- Aranyom, nem hiszem, hogy bármiféle magyarázattal tartozom egy koszos koldosnak, aki az éjszaka közepén a Temetőben sírkövek között rejtőzve figyel meg másokat.
*Röviden fel is nevet, mert az ifjú leány vagy bolond vagy rendkívül jó humora van, bármelyikről is legyen szó, az elfet egy röpke pillanatig szórakoztatja a leány pimasz attitűdje.*
- Egyébként több sebből vérzik az elképzelésed.
*Kacaja elhal, arca is valamivel fegyelmezettebbé válik. Relael unottan piszkálgatja körmeit, miközben lassan, tagoltan beszél, mintha a hallgatóság ostoba vagy tébolyult lenne.*
- Mit gondolsz egy Sa'Tereth szekta tagja egy elhunyt kiásása helyett eltemetésén venne részt?
*Lassú magyarázatából csöpög a gúny, pont úgy, mint tanítójáéból, amikor háromszor kellett valamit elmagyaráznia számára.*
- Továbbá láthatóan nem veszek át semmiféle hullát, elvégre egy annak előkészített sírgödörben kerül elhelyezésre, ahogy az illendő.
*A számára nyilvánvaló folyamatra egy teátrális mozdulattal hívja fel a figyelmet, hiszen a vak is láthatja, hogy semmiféle holttestet nem vesz át, csupán ellenőrzi annak eltemetését.*
- Most pedig eredj a dolgodra! Ha pedig bárki hozzányúlna a sírhoz, akkor tudni fogom, hogy te voltál az, s ezt bizonyosan nem tolerálnák a rend éber őrei Eeyr városában.
A hozzászólás írója (Relael Ellerin lae'Natar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.12.28 17:34:36
218. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2025-12-27 02:19:17
Üzenet elküldve: 2025-12-27 02:19:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1135
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1135
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
*Nem hitte volna, hogy a temetőbe vezet a sora ezen a télen, de fontos és sürgős fosztogatni valója akad. Szerencsére semmi komoly és ásót igénylő, a sírokról tervez elszáradt mohát szerezni, egy nagy, összefüggő tömbben. Az évszak nem éppen a megfelelőbb, sajnos halott mohával kell majd dolgozzon. Erről részben tehet, részben nem, az őszét felhasználhatta volna, hogy egy nap kitérjen idefele, de a rendelései és a dél eseményei lefoglalták. Ha jobb lelkületű vagy meghittebb személy lenne, még örülne is a jó formában tartott sírköveknek, a családtagoknak és szeretetteknek, akik meglátogatják és épen tartják. De ez számára inkább csak elszomorító, mert így nehezebb dolga van találni. A templomhoz közeliek a régebbi sírok, de azokat is valaki úgy tűnik, hogy jól kezeli, de a vége felé már a frissen temetettek helye van, náluk nem rághatta meg a köveket még az idő és a természet, hogy találjon. Lehet a legegyszerűbb az lesz, ha csak a romvárosban kutatna utána. Lehet az kevésbé néznék rossz szemmel, mintha még törődne az ilyesmivel.*
217. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2025-12-26 11:26:33
Üzenet elküldve: 2025-12-26 11:26:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 735
OOC üzenetek: 507
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 735
OOC üzenetek: 507
Játékstílus: Megfontolt
//Hajnalhasadás – Temető//
*Nem sok újat tudott meg az ismeretlen nőről. Nimeril fejben pörgeti a lehetőségeket. Relael a szemében egy hatalmas kérdőjel. Nem tudja, hogy Telbort mivel vette rá, hogy átadja neki a férfi testét. Nimeril maga is ötszáz aranyat fizetett volna, tehát ennél jelentősen nagyobb összegről lehet szó. Ha csak pénzről van szó, mert egyéb lehetőségek is megfordulnak a vörös fejében. Mit akarhat a testtel? Miért van egyedül? Valóban hagyná, hogy csak úgy elsétáljon? A kijárat pont a nő mellett vezetne el.*
- Azt várod, hogy elhiggyem, hogy csak úgy elengednél miután megláttam, hogy hullát veszel át az éj közepén? Valamiféle Sa'Tereth szekta tagja vagy?* Szórja meg a kérdéseivel a nőt. Az öreggel egyelőre nem foglalkozik, mert az csak Telbor kézbesítője. Valószínűleg az sem érdekelné, ha halomra ölnék itt egymást. A félvér vár és mérlegel, miközben le nem venné a szemét erről a nőről.*
*Nem sok újat tudott meg az ismeretlen nőről. Nimeril fejben pörgeti a lehetőségeket. Relael a szemében egy hatalmas kérdőjel. Nem tudja, hogy Telbort mivel vette rá, hogy átadja neki a férfi testét. Nimeril maga is ötszáz aranyat fizetett volna, tehát ennél jelentősen nagyobb összegről lehet szó. Ha csak pénzről van szó, mert egyéb lehetőségek is megfordulnak a vörös fejében. Mit akarhat a testtel? Miért van egyedül? Valóban hagyná, hogy csak úgy elsétáljon? A kijárat pont a nő mellett vezetne el.*
- Azt várod, hogy elhiggyem, hogy csak úgy elengednél miután megláttam, hogy hullát veszel át az éj közepén? Valamiféle Sa'Tereth szekta tagja vagy?* Szórja meg a kérdéseivel a nőt. Az öreggel egyelőre nem foglalkozik, mert az csak Telbor kézbesítője. Valószínűleg az sem érdekelné, ha halomra ölnék itt egymást. A félvér vár és mérlegel, miközben le nem venné a szemét erről a nőről.*
216. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2025-12-21 18:29:31
Üzenet elküldve: 2025-12-21 18:29:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 933
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 933
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Hajnalhasadás – Temető//
*Relael természetesen nem hiszi el a soványka leány gyönge hazugságát. Mosolya ellenére jól leolvasható a szigor, mellyel pásztázza a rejtekéből előlépő idegent.*
- Vagy úgy.
*Szólal meg kisvártatva a hosszúéletű. Hangja akár a mézbe mártott penge. Nincs kedve egy kotnyeles koldussal bajlódni, különösen egy lehetséges tanú jelenlétében, ezért a történetet igyekszik minél előbb rövidre zárni.*
- Nos, most, hogy kielégítetted a kíváncsiságodat, akár távozhatsz is.
*Nem érzi szükségét annak, hogy elmagyarázza Aginnak ő semmiféle rokona, a holttest pedig nem került kiadásra, elvégre éppen most kotorják el. Helyette alaposan szemügyre veszi az ismeretlen leányt, akinek a nevét meg sem kérdezi, hiszen bizonyosan hazudna róla.*
- Hess-hess!
*Kezével intve zavarja el a leányt, ahogy a pimasz macskákat szokás.*
*Relael természetesen nem hiszi el a soványka leány gyönge hazugságát. Mosolya ellenére jól leolvasható a szigor, mellyel pásztázza a rejtekéből előlépő idegent.*
- Vagy úgy.
*Szólal meg kisvártatva a hosszúéletű. Hangja akár a mézbe mártott penge. Nincs kedve egy kotnyeles koldussal bajlódni, különösen egy lehetséges tanú jelenlétében, ezért a történetet igyekszik minél előbb rövidre zárni.*
- Nos, most, hogy kielégítetted a kíváncsiságodat, akár távozhatsz is.
*Nem érzi szükségét annak, hogy elmagyarázza Aginnak ő semmiféle rokona, a holttest pedig nem került kiadásra, elvégre éppen most kotorják el. Helyette alaposan szemügyre veszi az ismeretlen leányt, akinek a nevét meg sem kérdezi, hiszen bizonyosan hazudna róla.*
- Hess-hess!
*Kezével intve zavarja el a leányt, ahogy a pimasz macskákat szokás.*
215. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2025-12-21 00:58:46
Üzenet elküldve: 2025-12-21 00:58:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 680
OOC üzenetek: 122
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 680
OOC üzenetek: 122
Játékstílus: Vakmerő
// Forró nyomon //
* A temetőben a sírok között egy magányos, hóhajú harcos sétálgat. A keresgélés közben látta meg, és döntött úgy, hogy betér, hiszen még sosem járt a város temetőjében. Ahogy sorra lépdelt a sírkövek között, nem figyelte, hogy merre ment, így viszont sikerült egészen eltévedjen. Próbál kitalálni a végeláthatatlan márványforgatagból, ami arra utal, hogy tehetős városlakók maradványai felett lépdel. Az pedig úgy gondolja, hogy valahol középtájt lehet. Semmilyen logika nincs mögötte, hogy miből jutott erre a következtetésre, de egy biztos, ha elég ideig megy egy adott irányba, akkor el kell jusson a temető szélére. Ott aztán követheti a kerítést addig, amíg kijut onnan. És az irány, amit választ, történetesen pont az, ami a templom felé vezet, mivel közel, s távol az a legnagyobb épület, amit lát. A feltételezése még az is lehet, hogy kiváló volt, mert egy idő után egyszerű fakeresztek váltják a krenkataur barlangban kitermelt hófehér köveket, és ezekből ugyan sokkal több van, helyigényük jóval kevesebb. Jó pár percet eltölt így, mire kijut, és folytathatja keresgélését. Kicsit elszomorít a tény, hogy bár az elhunytak megemlékezésére szánt helyen járt, neki nem volt senkije, akit felkereshetett volna. Életében talán először fogja el a honvágy, és lesz rajta úrrá a sajnálat, hogy sosem kereste fel elhunyt édesanyja sírját. Tudja, hogy már sose fog hazamenni, így képtelen lesz ezt az elszalasztott alkalmat bepótolni. Ez egy kicsit a szívébe mar, amitől csak még jobban szeretné megtalálni végre a kedvesét, hogy együtt kiverhessék a fejéből a szomorú gondolatokat. *
* A temetőben a sírok között egy magányos, hóhajú harcos sétálgat. A keresgélés közben látta meg, és döntött úgy, hogy betér, hiszen még sosem járt a város temetőjében. Ahogy sorra lépdelt a sírkövek között, nem figyelte, hogy merre ment, így viszont sikerült egészen eltévedjen. Próbál kitalálni a végeláthatatlan márványforgatagból, ami arra utal, hogy tehetős városlakók maradványai felett lépdel. Az pedig úgy gondolja, hogy valahol középtájt lehet. Semmilyen logika nincs mögötte, hogy miből jutott erre a következtetésre, de egy biztos, ha elég ideig megy egy adott irányba, akkor el kell jusson a temető szélére. Ott aztán követheti a kerítést addig, amíg kijut onnan. És az irány, amit választ, történetesen pont az, ami a templom felé vezet, mivel közel, s távol az a legnagyobb épület, amit lát. A feltételezése még az is lehet, hogy kiváló volt, mert egy idő után egyszerű fakeresztek váltják a krenkataur barlangban kitermelt hófehér köveket, és ezekből ugyan sokkal több van, helyigényük jóval kevesebb. Jó pár percet eltölt így, mire kijut, és folytathatja keresgélését. Kicsit elszomorít a tény, hogy bár az elhunytak megemlékezésére szánt helyen járt, neki nem volt senkije, akit felkereshetett volna. Életében talán először fogja el a honvágy, és lesz rajta úrrá a sajnálat, hogy sosem kereste fel elhunyt édesanyja sírját. Tudja, hogy már sose fog hazamenni, így képtelen lesz ezt az elszalasztott alkalmat bepótolni. Ez egy kicsit a szívébe mar, amitől csak még jobban szeretné megtalálni végre a kedvesét, hogy együtt kiverhessék a fejéből a szomorú gondolatokat. *
214. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2025-12-15 05:38:34
Üzenet elküldve: 2025-12-15 05:38:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 735
OOC üzenetek: 507
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 735
OOC üzenetek: 507
Játékstílus: Megfontolt
//Hajnalhasadás – Temető//
*Nimeril nem is sejti, hogy már észre is vették, csak akkor lepődik meg, amikor hangosan megszólítják. Néhány pillanatig csak döbbenten mered maga elé, miközben agya lázasan dolgozik azon, hogy mi tévő legyen most. Végül arra a következtetésre jut, hogy, hogy talán érdemes lenne szembe néznie a nővel. Óvatosan feláll a sötétben, le nem véve a szemét a nőről.*
- Én nem követtem senkit, csupán itt várakoztam. Kíváncsi voltam azokra a "rokonokra", akiknek kiadták eme bűnöző férfi testét.* Felel Nimeril az idegen kérdésére, de azért ő sem fedd fel mindent. Az éjszaka közepén vannak a kietlen temetőben. Tisztességes szándékkal senki nem jár erre ezekben az órákban. A vörös kicsit sarokba szorítva érzi magát, hiszen lelepleződött. A távolságot meg fogja tartani a nővel szemben.*
*Nimeril nem is sejti, hogy már észre is vették, csak akkor lepődik meg, amikor hangosan megszólítják. Néhány pillanatig csak döbbenten mered maga elé, miközben agya lázasan dolgozik azon, hogy mi tévő legyen most. Végül arra a következtetésre jut, hogy, hogy talán érdemes lenne szembe néznie a nővel. Óvatosan feláll a sötétben, le nem véve a szemét a nőről.*
- Én nem követtem senkit, csupán itt várakoztam. Kíváncsi voltam azokra a "rokonokra", akiknek kiadták eme bűnöző férfi testét.* Felel Nimeril az idegen kérdésére, de azért ő sem fedd fel mindent. Az éjszaka közepén vannak a kietlen temetőben. Tisztességes szándékkal senki nem jár erre ezekben az órákban. A vörös kicsit sarokba szorítva érzi magát, hiszen lelepleződött. A távolságot meg fogja tartani a nővel szemben.*
213. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2025-12-14 19:51:50
Üzenet elküldve: 2025-12-14 19:51:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 933
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 933
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Hajnalhasadás – Temető//
*Relael elsőként azt hiszi, hogy káprázik a szeme. Előbb gondol arra, hogy egy kósza faág vet furcsa árnyékot, vagy egy cserjének van egészen emberszerű alakja a sötétben, de jobban megnézve bizony egy hús-vér alakot vél felfedezni a Temetőben bujkálva. Ez még annyira nem is volna furcsa, bár az elf megalapozott paranoiájának határozottan nem tesz jót, ugyanakkor az idegen leány arca nem oly ismeretlen számára.
Egyelőre nem szólítja meg az idegent, helyette emlékeiben túrkál. Szeretne bizonyosságot szerezni, mielőtt bárkit is megvádolna. Elérkeznek az előkészített parcellához, ahol megtorpanva töpreng további néhány másodpercig, végül Nimeril irányába fordul és a sötétség felé intézi szavait.*
- Mióta követsz engem, titokzatos idegen?
*Arcán tőle megszokott mosoly pihen, mint egy felfestett porcelánmaszk. Hangja mosolya ellenére kicsit sem derűs, inkább hideg és tárgyilagos, s talán enyhén gyanakvó, de ellenérzéseit még nem óhajtja felfedni az ismeretlen előtt.*
*Relael elsőként azt hiszi, hogy káprázik a szeme. Előbb gondol arra, hogy egy kósza faág vet furcsa árnyékot, vagy egy cserjének van egészen emberszerű alakja a sötétben, de jobban megnézve bizony egy hús-vér alakot vél felfedezni a Temetőben bujkálva. Ez még annyira nem is volna furcsa, bár az elf megalapozott paranoiájának határozottan nem tesz jót, ugyanakkor az idegen leány arca nem oly ismeretlen számára.
Egyelőre nem szólítja meg az idegent, helyette emlékeiben túrkál. Szeretne bizonyosságot szerezni, mielőtt bárkit is megvádolna. Elérkeznek az előkészített parcellához, ahol megtorpanva töpreng további néhány másodpercig, végül Nimeril irányába fordul és a sötétség felé intézi szavait.*
- Mióta követsz engem, titokzatos idegen?
*Arcán tőle megszokott mosoly pihen, mint egy felfestett porcelánmaszk. Hangja mosolya ellenére kicsit sem derűs, inkább hideg és tárgyilagos, s talán enyhén gyanakvó, de ellenérzéseit még nem óhajtja felfedni az ismeretlen előtt.*
212. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2025-12-04 09:20:56
Üzenet elküldve: 2025-12-04 09:20:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 735
OOC üzenetek: 507
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 735
OOC üzenetek: 507
Játékstílus: Megfontolt
//Hajnalhasadás – Temető//
*Amíg Nimeril úgy hiszi, hogy biztonságban van, nem fog kereket oldani. Ő a testet akarja megszerezni magának. Arra nem is gondol, hogy talán a kukucskálása feltűnhet bárkinek is. Továbbra is ott kuporog a sírkő mögött és igyekszik néha kikukucskálni, hogy azért térben el tudja helyezni a másik két félt. Mozogni nem sokat mer, mert tart attól, hogy lesz még egy reccsenés. Igaz, hogy az éjszaka neszei sokszor a kis állatoknak is betudható, de azért nem kockáztatna. Ha tudná, hogy már felfedezték, akkor lehet másképpen cselekedne.*
*Amíg Nimeril úgy hiszi, hogy biztonságban van, nem fog kereket oldani. Ő a testet akarja megszerezni magának. Arra nem is gondol, hogy talán a kukucskálása feltűnhet bárkinek is. Továbbra is ott kuporog a sírkő mögött és igyekszik néha kikukucskálni, hogy azért térben el tudja helyezni a másik két félt. Mozogni nem sokat mer, mert tart attól, hogy lesz még egy reccsenés. Igaz, hogy az éjszaka neszei sokszor a kis állatoknak is betudható, de azért nem kockáztatna. Ha tudná, hogy már felfedezték, akkor lehet másképpen cselekedne.*
211. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2025-12-03 17:35:05
Üzenet elküldve: 2025-12-03 17:35:05
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Hajnalhasadás – Temető//
*A kocsis Relael félvállról odavetett szavaira csak nagyot fúj az orrán, majd látványosan forgatja a szemeit, mintha már az első mondattól kezdve tudná, hogy nem lesz könnyű éjszakája. A szamár fülét megpaskolja, és egy kurta „gyí” után lassan elindítja a szekeret arra, amerre az elf mutatja neki az utat. A kerekek tompán nyögnek a nedves földön, a temető bokrai között pedig újra felélénkül a szél.
Ahogy a parcella felé haladnak, Relael a sötétben megmozduló árnyat vesz észre az egyik mohos sírkő mögött. Sovány alak, vörösesbarna haj féloldalra billen, mintha valaki óvatosan próbálna rejtve maradni. A látvány furcsán ismerős. A nő emlékeiben felvillan a kaszárnya folyosója, a kora esti jelenet, mintha ugyanaz a fiatal, beesett arcú lány lenne. Nem biztos, de gyanúsan hasonlít. Hogy Relael mit kezd ezen felfedezéssel, az csak rajta áll, illetve a settenkedőn, ha az úgy dönt, hogy nyakába veszi a lábát és meg sem áll egyhamar. Ha az elf nem lép időben, akkor erre bizony bőven elég időt is hagy Nimerilnek.
Az öreg kocsis vagy nem vett észre semmit, vagy csak közömbös minden iránt, ami nem a fizetségéhez kötődik. A szekér lassan megáll. A szamár húz egy mély levegőt, majd megállapodik, mintha örülne, hogy végre nem kell tovább araszolnia a sírok között.*
- Na, akkor lássunk hozzá…
*Morogja az öreg. A bakról lelépve nekilát kibontani a vaskapcsokat, majd két kézzel feszíti meg a deszkákat, hogy leimádkozza a fadobozt a szekér oldaláról. A fa recsegve enged, a mozdulatok lassúak, rutinból fakadók.
Relael előtt ott a felismerés lehetősége. Az árny még mindig mozdulatlanul kuporog a sírkő mögött. A hangok, a szagok, a párás levegő – minden adott hozzá, hogy döntést hozzon: odanéz, megszólít, elfordul, vagy hagyja lappangani azt, aki a sötétben figyel.*
*A kocsis Relael félvállról odavetett szavaira csak nagyot fúj az orrán, majd látványosan forgatja a szemeit, mintha már az első mondattól kezdve tudná, hogy nem lesz könnyű éjszakája. A szamár fülét megpaskolja, és egy kurta „gyí” után lassan elindítja a szekeret arra, amerre az elf mutatja neki az utat. A kerekek tompán nyögnek a nedves földön, a temető bokrai között pedig újra felélénkül a szél.
Ahogy a parcella felé haladnak, Relael a sötétben megmozduló árnyat vesz észre az egyik mohos sírkő mögött. Sovány alak, vörösesbarna haj féloldalra billen, mintha valaki óvatosan próbálna rejtve maradni. A látvány furcsán ismerős. A nő emlékeiben felvillan a kaszárnya folyosója, a kora esti jelenet, mintha ugyanaz a fiatal, beesett arcú lány lenne. Nem biztos, de gyanúsan hasonlít. Hogy Relael mit kezd ezen felfedezéssel, az csak rajta áll, illetve a settenkedőn, ha az úgy dönt, hogy nyakába veszi a lábát és meg sem áll egyhamar. Ha az elf nem lép időben, akkor erre bizony bőven elég időt is hagy Nimerilnek.
Az öreg kocsis vagy nem vett észre semmit, vagy csak közömbös minden iránt, ami nem a fizetségéhez kötődik. A szekér lassan megáll. A szamár húz egy mély levegőt, majd megállapodik, mintha örülne, hogy végre nem kell tovább araszolnia a sírok között.*
- Na, akkor lássunk hozzá…
*Morogja az öreg. A bakról lelépve nekilát kibontani a vaskapcsokat, majd két kézzel feszíti meg a deszkákat, hogy leimádkozza a fadobozt a szekér oldaláról. A fa recsegve enged, a mozdulatok lassúak, rutinból fakadók.
Relael előtt ott a felismerés lehetősége. Az árny még mindig mozdulatlanul kuporog a sírkő mögött. A hangok, a szagok, a párás levegő – minden adott hozzá, hogy döntést hozzon: odanéz, megszólít, elfordul, vagy hagyja lappangani azt, aki a sötétben figyel.*
210. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2025-11-30 15:12:47
Üzenet elküldve: 2025-11-30 15:12:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 933
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 933
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Hajnalhasadás – Temető//
*Arcán megpihenő mosolya olyan, akár egy megrepeszthetetlen maszk, mely remekül leplezi érzéseit, s most sincs ez másként. Kifejezetten bosszantja és untatja a kocsis viselkedése, ezért örömmel képzeli el, hogy lerángatja ültéből a férfit, majd addig rúgja a fejét, amíg a szemgolyója is kiesik gödréből.
Mosolya kiszélesedik. Relael nyugodtan, édes hangon szólal meg.*
- Ez már nem az én problémám. Esetleges lopás esetén majd Ön felel Telbor őrmester előtt, kedves uram.
*Az elf úgy sejti a férfi nem tud arról, hogy az ajándék egy lebeszélt összeg, ez esetben pedig vélhetően magának ártana vele. Elvége ki hinné el, hogy Arthenior városának nemese, aki ilyen könnyedén vált meg jó sok száz aranytól, majd pont néhány érmével megrövidítené az őrmestert.
Egy teátrális sóhaj hagyja el szép ajkait, mely jelzi saját türelmének végét is. Nem szól semmit, de magában eldönti, hogy még egy ilyen és tényleg pengéjét belemártja a pimasz kis senkibe.
Némán indul meg a kiválasztott parcella felé, mely készen várja őket. Valami neszezésre figyel fel érzékeny füleire, de betudja a szeles éjszakának, vagy egy nyest motozásának. Céljukat elérve megtorpan, s igyekszik olyan helyre állni, ahol nem lesz útban, míg a férfi gondoskodik Agin hullájának leoldásában.*
*Arcán megpihenő mosolya olyan, akár egy megrepeszthetetlen maszk, mely remekül leplezi érzéseit, s most sincs ez másként. Kifejezetten bosszantja és untatja a kocsis viselkedése, ezért örömmel képzeli el, hogy lerángatja ültéből a férfit, majd addig rúgja a fejét, amíg a szemgolyója is kiesik gödréből.
Mosolya kiszélesedik. Relael nyugodtan, édes hangon szólal meg.*
- Ez már nem az én problémám. Esetleges lopás esetén majd Ön felel Telbor őrmester előtt, kedves uram.
*Az elf úgy sejti a férfi nem tud arról, hogy az ajándék egy lebeszélt összeg, ez esetben pedig vélhetően magának ártana vele. Elvége ki hinné el, hogy Arthenior városának nemese, aki ilyen könnyedén vált meg jó sok száz aranytól, majd pont néhány érmével megrövidítené az őrmestert.
Egy teátrális sóhaj hagyja el szép ajkait, mely jelzi saját türelmének végét is. Nem szól semmit, de magában eldönti, hogy még egy ilyen és tényleg pengéjét belemártja a pimasz kis senkibe.
Némán indul meg a kiválasztott parcella felé, mely készen várja őket. Valami neszezésre figyel fel érzékeny füleire, de betudja a szeles éjszakának, vagy egy nyest motozásának. Céljukat elérve megtorpan, s igyekszik olyan helyre állni, ahol nem lesz útban, míg a férfi gondoskodik Agin hullájának leoldásában.*
209. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2025-11-24 21:32:35
Üzenet elküldve: 2025-11-24 21:32:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 735
OOC üzenetek: 507
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 735
OOC üzenetek: 507
Játékstílus: Megfontolt
//Hajnalhasadás – Temető//
* A városőrök lassan a sötétbe vesznek. Még éppen lehet őket hallani a sötétből, de már nem aggódik miattuk a lány. Jobban izgatja a maradék kettő. Ilyen sötétben nem igazán látja őket, hogy miféle alakok. Hallani se hal sokat, mivel nem kiabálnak. Csak annyit tehet, hogy figyeli az árnyakat a sírkő mögül, hogy mit csinálnak. Egyelőre ez elegendő. Persze óvatlanul leskelődik a lány, mert egy száraz gallyra rákönyököl, amikor helyezkedik, de a sötét és az árnyak elrejtik. Egyelőre biztosan, de azért a vér megfagy az ereiben egy pillanatra. Szeretne már mihamarabb túllesni ezen az egész és hazamenni. Átkozza Telbort meg "rokonokat" is, amiért a simán menő üzletét tönkre tették. Ez az város mindent megtesz, hogy folyamatosa akadályokat görgessen Nimeril elé, pedig ő igazán nem kért sokat, csak egy friss hullát, saját felhasználásra. Erre itt gubbaszt egy temetőben éjnek idején és arra vár, hogy mit csinálnak majd azok ketten.*
* A városőrök lassan a sötétbe vesznek. Még éppen lehet őket hallani a sötétből, de már nem aggódik miattuk a lány. Jobban izgatja a maradék kettő. Ilyen sötétben nem igazán látja őket, hogy miféle alakok. Hallani se hal sokat, mivel nem kiabálnak. Csak annyit tehet, hogy figyeli az árnyakat a sírkő mögül, hogy mit csinálnak. Egyelőre ez elegendő. Persze óvatlanul leskelődik a lány, mert egy száraz gallyra rákönyököl, amikor helyezkedik, de a sötét és az árnyak elrejtik. Egyelőre biztosan, de azért a vér megfagy az ereiben egy pillanatra. Szeretne már mihamarabb túllesni ezen az egész és hazamenni. Átkozza Telbort meg "rokonokat" is, amiért a simán menő üzletét tönkre tették. Ez az város mindent megtesz, hogy folyamatosa akadályokat görgessen Nimeril elé, pedig ő igazán nem kért sokat, csak egy friss hullát, saját felhasználásra. Erre itt gubbaszt egy temetőben éjnek idején és arra vár, hogy mit csinálnak majd azok ketten.*
208. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2025-11-20 18:42:05
Üzenet elküldve: 2025-11-20 18:42:05
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Hajnalhasadás – Temető//
*A kocsis az ujjai között forgatja az erszényt, mérlegeli a súlyát, majd széles, kissé pimasz vigyor jelenik meg az arcán. Kivesz egyetlen érmét, ráharap, és elégedetten dünnyög valamit az orra alatt, miközben a pénzt visszacsúsztatja az erszénybe.*
- Tudja, kisasszony… az őröknek kellett volna adni a pénzt. Bennük jobban megbízik az őrmester. Én hajlamos vagyok elcsaklizni néhány érmét, aztán a jótékony adakozóra fogni a hiányt. *Megzörgeti az erszényt, majd elteszi.* - De ez esetben talán kivételt teszek.
*Egy pillanatig még Relaelt figyeli, mintha méregetné, aztán visszateszi a pipát a fogai közé, és megpaskolja a szamár törzséhez kötött kötőféket. A két őr már jó ideje eltűnt a sötétben, csupán a páncéljuk távoli és tompa csörgése árulkodik arról, hogy még a környéken járhatnak. A temető körül lassan teljes lesz a csönd.
A kocsis közelebb hajol a ládához, nekiáll kibiztosítani az egyik vaskapcsot, bár még nem emeli le: vár Relael jelzésére.
Félvállról odaszól.*
- Na akkor még egyszer megkérdezem. Hová visszük ezt a szerencsétlen hullát? Én sem érek ám rá egész éjjel.
*A hangja eleinte könnyed, már-már jókedvű, de az utolsó mondatnál elnehezedik, érezhető benne egy adag türelmetlenség is.
A fák között, az elhanyagolt sírkert irányából mindeközben reccsen egy száraz ág. Az öreg a sötétbe kémlel, de csak a szél mozdítja meg a bokrokat. Nimeril észrevétlen marad, egyelőre a kocsis semmit sem sejt abból, hogy figyelik őket.*
*A kocsis az ujjai között forgatja az erszényt, mérlegeli a súlyát, majd széles, kissé pimasz vigyor jelenik meg az arcán. Kivesz egyetlen érmét, ráharap, és elégedetten dünnyög valamit az orra alatt, miközben a pénzt visszacsúsztatja az erszénybe.*
- Tudja, kisasszony… az őröknek kellett volna adni a pénzt. Bennük jobban megbízik az őrmester. Én hajlamos vagyok elcsaklizni néhány érmét, aztán a jótékony adakozóra fogni a hiányt. *Megzörgeti az erszényt, majd elteszi.* - De ez esetben talán kivételt teszek.
*Egy pillanatig még Relaelt figyeli, mintha méregetné, aztán visszateszi a pipát a fogai közé, és megpaskolja a szamár törzséhez kötött kötőféket. A két őr már jó ideje eltűnt a sötétben, csupán a páncéljuk távoli és tompa csörgése árulkodik arról, hogy még a környéken járhatnak. A temető körül lassan teljes lesz a csönd.
A kocsis közelebb hajol a ládához, nekiáll kibiztosítani az egyik vaskapcsot, bár még nem emeli le: vár Relael jelzésére.
Félvállról odaszól.*
- Na akkor még egyszer megkérdezem. Hová visszük ezt a szerencsétlen hullát? Én sem érek ám rá egész éjjel.
*A hangja eleinte könnyed, már-már jókedvű, de az utolsó mondatnál elnehezedik, érezhető benne egy adag türelmetlenség is.
A fák között, az elhanyagolt sírkert irányából mindeközben reccsen egy száraz ág. Az öreg a sötétbe kémlel, de csak a szél mozdítja meg a bokrokat. Nimeril észrevétlen marad, egyelőre a kocsis semmit sem sejt abból, hogy figyelik őket.*
207. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2025-11-16 21:07:58
Üzenet elküldve: 2025-11-16 21:07:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 933
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 933
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Hajnalhasadás – Temető//
*Tűri a mustrálást, melyet ellenkező esetben bizonyosan szépségének méltatásaként tudna be, jelenleg viszont személyes beazonosítását véli felfedezni az óvatos mozdulatban.
Megkönnyebbül amikor felismeréssel nyugtázódik rövid közjátékuk. Nem ütközik további akadályokba, melytől láthatóan felszabadul. Egy mosollyal arcán láthatatlanul nyúl kabátja alá, mely összefont karjai miatt aligha tűnik fel bárkinek. Az őrök eközben minden további nélkül távoznak, mely meglepi az elfet, hiszen valamiért úgy hitte nekik kell átadnia a maradék aranyat.*
- Öhm...
*Válasza még elmarad, mert erszényét ellenőrzi. Indulás előtt már átszámolta és elkülínetette a szükséges összeget, de még súlyát ízlelgetve igyekszik megbizonyosodni arról, hogy a megfelelő mennyiségű arany lapul a kis vászonzsákban.*
- Előtte kérem engedje meg, hogy ezt átadjam hálám jeleként. Telbor őrmester számára ajándék kedveségéért és szolgálatáért.
*Ezzel gazdát is cserél a fennmaradó 300 arany. Azt sem venné zokon, hogyha a kocsis megszámolná az átadott összeget, bár nem tudja mennyire lett beavatva a részletekbe, mindenesetre vár jelzésre, hogy rendben vannak-e mielőtt a Temető felé tesz egy jelentőségteljes lépést. Nimeril jelenléte fel sem tűnik számára, mert Relael minden figyelmét az ügy lezárására fordítja. Szeretné minél előbb elhantolni Agint, az ostoba kölyköt, aki ilyen meggondolatlanul rohant a vesztébe.*
*Tűri a mustrálást, melyet ellenkező esetben bizonyosan szépségének méltatásaként tudna be, jelenleg viszont személyes beazonosítását véli felfedezni az óvatos mozdulatban.
Megkönnyebbül amikor felismeréssel nyugtázódik rövid közjátékuk. Nem ütközik további akadályokba, melytől láthatóan felszabadul. Egy mosollyal arcán láthatatlanul nyúl kabátja alá, mely összefont karjai miatt aligha tűnik fel bárkinek. Az őrök eközben minden további nélkül távoznak, mely meglepi az elfet, hiszen valamiért úgy hitte nekik kell átadnia a maradék aranyat.*
- Öhm...
*Válasza még elmarad, mert erszényét ellenőrzi. Indulás előtt már átszámolta és elkülínetette a szükséges összeget, de még súlyát ízlelgetve igyekszik megbizonyosodni arról, hogy a megfelelő mennyiségű arany lapul a kis vászonzsákban.*
- Előtte kérem engedje meg, hogy ezt átadjam hálám jeleként. Telbor őrmester számára ajándék kedveségéért és szolgálatáért.
*Ezzel gazdát is cserél a fennmaradó 300 arany.
Azt sem venné zokon, hogyha a kocsis megszámolná az átadott összeget, bár nem tudja mennyire lett beavatva a részletekbe, mindenesetre vár jelzésre, hogy rendben vannak-e mielőtt a Temető felé tesz egy jelentőségteljes lépést. Nimeril jelenléte fel sem tűnik számára, mert Relael minden figyelmét az ügy lezárására fordítja. Szeretné minél előbb elhantolni Agint, az ostoba kölyköt, aki ilyen meggondolatlanul rohant a vesztébe.*
206. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2025-11-11 21:04:48
Üzenet elküldve: 2025-11-11 21:04:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 735
OOC üzenetek: 507
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 735
OOC üzenetek: 507
Játékstílus: Megfontolt
//Hajnalhasadás – Temető//
* Végül minden úgy történik, ahogyan nála kellett volna. Jönnek a hullával és utána ő megy vele, de itt most az a bökkenő, hogy nem ő áll ott az öreggel szemben, hanem valaki más. Ez a valaki más pedig egy olyan "hozzátartozó", aki pont éjszaka akarja elvinni a testet egyenesen a temetőből. Nagy kár, hogy nem hal sokat a beszélgetésből, de ez még nem is baj. A sötétben csak annyit lát, hogy az őrök lelépnek és így csak az idegen meg a kocsis marad. A lány kíváncsi, hogy most mi lesz. A test a temetőben marad, vagy elviszik valahova máshova. Ha elindulnak, akkor majd követi őket, ha viszont itt helyezik örök nyugalomra Agint, akkor marad a kis őrhelyén és várakozik. Majd eldönti, hogy mi lesz. Bele se mer gondolni, hogy ki lehet ez az egyén, aki megvette előle a hullát. Valaki olyan lehet csak, aki rálicitált az ő ötszáz aranyára, vagy rendesen megszorongatta az öreg városőrt. Bárhogy is legyen ez már önmagában is óvatosságra inti.*
* Végül minden úgy történik, ahogyan nála kellett volna. Jönnek a hullával és utána ő megy vele, de itt most az a bökkenő, hogy nem ő áll ott az öreggel szemben, hanem valaki más. Ez a valaki más pedig egy olyan "hozzátartozó", aki pont éjszaka akarja elvinni a testet egyenesen a temetőből. Nagy kár, hogy nem hal sokat a beszélgetésből, de ez még nem is baj. A sötétben csak annyit lát, hogy az őrök lelépnek és így csak az idegen meg a kocsis marad. A lány kíváncsi, hogy most mi lesz. A test a temetőben marad, vagy elviszik valahova máshova. Ha elindulnak, akkor majd követi őket, ha viszont itt helyezik örök nyugalomra Agint, akkor marad a kis őrhelyén és várakozik. Majd eldönti, hogy mi lesz. Bele se mer gondolni, hogy ki lehet ez az egyén, aki megvette előle a hullát. Valaki olyan lehet csak, aki rálicitált az ő ötszáz aranyára, vagy rendesen megszorongatta az öreg városőrt. Bárhogy is legyen ez már önmagában is óvatosságra inti.*
205. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2025-11-11 17:51:01
Üzenet elküldve: 2025-11-11 17:51:01
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Hajnalhasadás – Temető//
*A két városőr némán méri végig Relaelt. Tekintetük lassan jár végig rajta, mint akik ellenőrzik, minden egyezik-e azzal, amit hallottak, vagy csak egyszerűen élvezik látványt. Egyikük enyhén oldalra fordul, és halkan mondja a társának.*
- Stimmel. Pont így írta le az őrmester.
*A másik bólint, majd egy lépéssel előrébb áll.*
- Mi csak eddig kísértük a szekeret, nagysád. Innentől csak az öreg tart magával.
*Szavai egyszerűek, a hangja fáradt, de udvarias. Nincs benne sem érdeklődés, sem gyanakvás, a feladat véget ért, és ezzel ők is készen vannak.
A kocsis lassan kiveszi a pipát a szájából, halkan morog valamit az orra alatt, majd megpaskolja a szamár oldalát. Felnéz Relaelre. Kalapját lejjebb tolja a homlokán, és kurtán biccent.*
- Akkor hová is visszük nem túl eleven barátunkat?
*A városőrök ezzel hátat fordítanak, és a kavicsos úton elindulnak vissza a kaszárnya felé.
Ha Relael eleddig nem rendezte volna Telbor felé fennálló tartozását, most észreveheti, ahogy a kocsis sokatmondóan megköszörüli a torkát, tekintete egy pillanatra megáll rajta. Nem szól, de a nézésében ott van a figyelmeztetés.
Eközben Nimeril kiváló búvóhelyet talál, ugyanis látszólag senki sem veszi észre az átadás során. Igaz a rövid beszélgetésből sokat nem hall, de hamar azon kapja magát, hogy a két őr elkullog s nem marad ott más, csak az öreg kocsis, illetve az a bizonyos hozzátartozó amelyik elhappolta a kísérleti „patkányát”.*
*A két városőr némán méri végig Relaelt. Tekintetük lassan jár végig rajta, mint akik ellenőrzik, minden egyezik-e azzal, amit hallottak, vagy csak egyszerűen élvezik látványt. Egyikük enyhén oldalra fordul, és halkan mondja a társának.*
- Stimmel. Pont így írta le az őrmester.
*A másik bólint, majd egy lépéssel előrébb áll.*
- Mi csak eddig kísértük a szekeret, nagysád. Innentől csak az öreg tart magával.
*Szavai egyszerűek, a hangja fáradt, de udvarias. Nincs benne sem érdeklődés, sem gyanakvás, a feladat véget ért, és ezzel ők is készen vannak.
A kocsis lassan kiveszi a pipát a szájából, halkan morog valamit az orra alatt, majd megpaskolja a szamár oldalát. Felnéz Relaelre. Kalapját lejjebb tolja a homlokán, és kurtán biccent.*
- Akkor hová is visszük nem túl eleven barátunkat?
*A városőrök ezzel hátat fordítanak, és a kavicsos úton elindulnak vissza a kaszárnya felé.
Ha Relael eleddig nem rendezte volna Telbor felé fennálló tartozását, most észreveheti, ahogy a kocsis sokatmondóan megköszörüli a torkát, tekintete egy pillanatra megáll rajta. Nem szól, de a nézésében ott van a figyelmeztetés.
Eközben Nimeril kiváló búvóhelyet talál, ugyanis látszólag senki sem veszi észre az átadás során. Igaz a rövid beszélgetésből sokat nem hall, de hamar azon kapja magát, hogy a két őr elkullog s nem marad ott más, csak az öreg kocsis, illetve az a bizonyos hozzátartozó amelyik elhappolta a kísérleti „patkányát”.*
204. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2025-11-09 19:18:16
Üzenet elküldve: 2025-11-09 19:18:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 933
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 933
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
*Megérti, hogy Mykaelnek jobb dolga akad és inkább izgalom után kutatna, ezért nem is tartóztatja.*
- Köszönöm szépen a felajánlást, de feltalálom magamat. Sok sikert a ~ halálkereséshez ~ bármihez is!
*Megkíméli magukat attól, hogy mindenféle kedves útravaló jókívánsággal húzza idejüket. Mykael előtt már aligha tudná előadni a jóságos nemes kisasszony látszatát, így felesleges is próbálkoznia.*
//Hajnalhasadás – Temető//
*A sötétség egyáltalán nem zavarja, valahol még meg is nyugtatja, bár elméjében ilyenkor élénkebben tombolnak a hangok, mégis a hideg jobban gyötri. Prémkabátját még inkább összehúzza magán miközben fürge, de ráérős léptekkel halad a Temető felé. Nem aggódik, hogy elkésne, azt viszont kicsit már bánja, hogy elutasította Mykael segítségét, melyért átkozza is magát gondolatban. Elhessenti fellobbanó aggodalmát, s megnyugtatja magát, hogy majd megoldja. Improvizál, mint mindig.
A Temető kapujánál férfiakat pillant meg. A sötétben csupán a sziluettjüket látja, de ez elegendő Relael számára ahhoz, hogy megszaporázza lépteit. Fejét fedő csuklyát lehúzza, a hűvös éjszakai levegő meg is csapja orcáját, de nem akar ellenségesnek látszani.
Közelebb érve már szinte teljesen biztos abban, hogy ezeket a férfiakat említette Telbor őrmester, ezért nem rest néhány lépésre megállni tőlük. Arcán szelíd mosollyal fogadja az idegeneket.*
- Szép estét! Úgy hiszem reám vártak.
*A reakciókat lesve vár, elvégre előfordulhat hogy mégis téved. Szokatlan egybeesés volna ugyan, ám sosem zárja ki ennek lehetőségét.*
- Köszönöm szépen a felajánlást, de feltalálom magamat. Sok sikert a ~ halálkereséshez ~ bármihez is!
*Megkíméli magukat attól, hogy mindenféle kedves útravaló jókívánsággal húzza idejüket. Mykael előtt már aligha tudná előadni a jóságos nemes kisasszony látszatát, így felesleges is próbálkoznia.*
//Hajnalhasadás – Temető//
*A sötétség egyáltalán nem zavarja, valahol még meg is nyugtatja, bár elméjében ilyenkor élénkebben tombolnak a hangok, mégis a hideg jobban gyötri. Prémkabátját még inkább összehúzza magán miközben fürge, de ráérős léptekkel halad a Temető felé. Nem aggódik, hogy elkésne, azt viszont kicsit már bánja, hogy elutasította Mykael segítségét, melyért átkozza is magát gondolatban. Elhessenti fellobbanó aggodalmát, s megnyugtatja magát, hogy majd megoldja. Improvizál, mint mindig.
A Temető kapujánál férfiakat pillant meg. A sötétben csupán a sziluettjüket látja, de ez elegendő Relael számára ahhoz, hogy megszaporázza lépteit. Fejét fedő csuklyát lehúzza, a hűvös éjszakai levegő meg is csapja orcáját, de nem akar ellenségesnek látszani.
Közelebb érve már szinte teljesen biztos abban, hogy ezeket a férfiakat említette Telbor őrmester, ezért nem rest néhány lépésre megállni tőlük. Arcán szelíd mosollyal fogadja az idegeneket.*
- Szép estét! Úgy hiszem reám vártak.
*A reakciókat lesve vár, elvégre előfordulhat hogy mégis téved. Szokatlan egybeesés volna ugyan, ám sosem zárja ki ennek lehetőségét.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 204-223