Arthenior - Temető
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 11 (201. - 212. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 193-212
212. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2025-12-04 09:20:56
Üzenet elküldve: 2025-12-04 09:20:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 727
OOC üzenetek: 487
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 727
OOC üzenetek: 487
Játékstílus: Megfontolt
//Hajnalhasadás – Temető//
*Amíg Nimeril úgy hiszi, hogy biztonságban van, nem fog kereket oldani. Ő a testet akarja megszerezni magának. Arra nem is gondol, hogy talán a kukucskálása feltűnhet bárkinek is. Továbbra is ott kuporog a sírkő mögött és igyekszik néha kikukucskálni, hogy azért térben el tudja helyezni a másik két félt. Mozogni nem sokat mer, mert tart attól, hogy lesz még egy reccsenés. Igaz, hogy az éjszaka neszei sokszor a kis állatoknak is betudható, de azért nem kockáztatna. Ha tudná, hogy már felfedezték, akkor lehet másképpen cselekedne.*
*Amíg Nimeril úgy hiszi, hogy biztonságban van, nem fog kereket oldani. Ő a testet akarja megszerezni magának. Arra nem is gondol, hogy talán a kukucskálása feltűnhet bárkinek is. Továbbra is ott kuporog a sírkő mögött és igyekszik néha kikukucskálni, hogy azért térben el tudja helyezni a másik két félt. Mozogni nem sokat mer, mert tart attól, hogy lesz még egy reccsenés. Igaz, hogy az éjszaka neszei sokszor a kis állatoknak is betudható, de azért nem kockáztatna. Ha tudná, hogy már felfedezték, akkor lehet másképpen cselekedne.*
211. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2025-12-03 17:35:05
Üzenet elküldve: 2025-12-03 17:35:05
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Hajnalhasadás – Temető//
*A kocsis Relael félvállról odavetett szavaira csak nagyot fúj az orrán, majd látványosan forgatja a szemeit, mintha már az első mondattól kezdve tudná, hogy nem lesz könnyű éjszakája. A szamár fülét megpaskolja, és egy kurta „gyí” után lassan elindítja a szekeret arra, amerre az elf mutatja neki az utat. A kerekek tompán nyögnek a nedves földön, a temető bokrai között pedig újra felélénkül a szél.
Ahogy a parcella felé haladnak, Relael a sötétben megmozduló árnyat vesz észre az egyik mohos sírkő mögött. Sovány alak, vörösesbarna haj féloldalra billen, mintha valaki óvatosan próbálna rejtve maradni. A látvány furcsán ismerős. A nő emlékeiben felvillan a kaszárnya folyosója, a kora esti jelenet, mintha ugyanaz a fiatal, beesett arcú lány lenne. Nem biztos, de gyanúsan hasonlít. Hogy Relael mit kezd ezen felfedezéssel, az csak rajta áll, illetve a settenkedőn, ha az úgy dönt, hogy nyakába veszi a lábát és meg sem áll egyhamar. Ha az elf nem lép időben, akkor erre bizony bőven elég időt is hagy Nimerilnek.
Az öreg kocsis vagy nem vett észre semmit, vagy csak közömbös minden iránt, ami nem a fizetségéhez kötődik. A szekér lassan megáll. A szamár húz egy mély levegőt, majd megállapodik, mintha örülne, hogy végre nem kell tovább araszolnia a sírok között.*
- Na, akkor lássunk hozzá…
*Morogja az öreg. A bakról lelépve nekilát kibontani a vaskapcsokat, majd két kézzel feszíti meg a deszkákat, hogy leimádkozza a fadobozt a szekér oldaláról. A fa recsegve enged, a mozdulatok lassúak, rutinból fakadók.
Relael előtt ott a felismerés lehetősége. Az árny még mindig mozdulatlanul kuporog a sírkő mögött. A hangok, a szagok, a párás levegő – minden adott hozzá, hogy döntést hozzon: odanéz, megszólít, elfordul, vagy hagyja lappangani azt, aki a sötétben figyel.*
*A kocsis Relael félvállról odavetett szavaira csak nagyot fúj az orrán, majd látványosan forgatja a szemeit, mintha már az első mondattól kezdve tudná, hogy nem lesz könnyű éjszakája. A szamár fülét megpaskolja, és egy kurta „gyí” után lassan elindítja a szekeret arra, amerre az elf mutatja neki az utat. A kerekek tompán nyögnek a nedves földön, a temető bokrai között pedig újra felélénkül a szél.
Ahogy a parcella felé haladnak, Relael a sötétben megmozduló árnyat vesz észre az egyik mohos sírkő mögött. Sovány alak, vörösesbarna haj féloldalra billen, mintha valaki óvatosan próbálna rejtve maradni. A látvány furcsán ismerős. A nő emlékeiben felvillan a kaszárnya folyosója, a kora esti jelenet, mintha ugyanaz a fiatal, beesett arcú lány lenne. Nem biztos, de gyanúsan hasonlít. Hogy Relael mit kezd ezen felfedezéssel, az csak rajta áll, illetve a settenkedőn, ha az úgy dönt, hogy nyakába veszi a lábát és meg sem áll egyhamar. Ha az elf nem lép időben, akkor erre bizony bőven elég időt is hagy Nimerilnek.
Az öreg kocsis vagy nem vett észre semmit, vagy csak közömbös minden iránt, ami nem a fizetségéhez kötődik. A szekér lassan megáll. A szamár húz egy mély levegőt, majd megállapodik, mintha örülne, hogy végre nem kell tovább araszolnia a sírok között.*
- Na, akkor lássunk hozzá…
*Morogja az öreg. A bakról lelépve nekilát kibontani a vaskapcsokat, majd két kézzel feszíti meg a deszkákat, hogy leimádkozza a fadobozt a szekér oldaláról. A fa recsegve enged, a mozdulatok lassúak, rutinból fakadók.
Relael előtt ott a felismerés lehetősége. Az árny még mindig mozdulatlanul kuporog a sírkő mögött. A hangok, a szagok, a párás levegő – minden adott hozzá, hogy döntést hozzon: odanéz, megszólít, elfordul, vagy hagyja lappangani azt, aki a sötétben figyel.*
210. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2025-11-30 15:12:47
Üzenet elküldve: 2025-11-30 15:12:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 921
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 921
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Hajnalhasadás – Temető//
*Arcán megpihenő mosolya olyan, akár egy megrepeszthetetlen maszk, mely remekül leplezi érzéseit, s most sincs ez másként. Kifejezetten bosszantja és untatja a kocsis viselkedése, ezért örömmel képzeli el, hogy lerángatja ültéből a férfit, majd addig rúgja a fejét, amíg a szemgolyója is kiesik gödréből.
Mosolya kiszélesedik. Relael nyugodtan, édes hangon szólal meg.*
- Ez már nem az én problémám. Esetleges lopás esetén majd Ön felel Telbor őrmester előtt, kedves uram.
*Az elf úgy sejti a férfi nem tud arról, hogy az ajándék egy lebeszélt összeg, ez esetben pedig vélhetően magának ártana vele. Elvége ki hinné el, hogy Arthenior városának nemese, aki ilyen könnyedén vált meg jó sok száz aranytól, majd pont néhány érmével megrövidítené az őrmestert.
Egy teátrális sóhaj hagyja el szép ajkait, mely jelzi saját türelmének végét is. Nem szól semmit, de magában eldönti, hogy még egy ilyen és tényleg pengéjét belemártja a pimasz kis senkibe.
Némán indul meg a kiválasztott parcella felé, mely készen várja őket. Valami neszezésre figyel fel érzékeny füleire, de betudja a szeles éjszakának, vagy egy nyest motozásának. Céljukat elérve megtorpan, s igyekszik olyan helyre állni, ahol nem lesz útban, míg a férfi gondoskodik Agin hullájának leoldásában.*
*Arcán megpihenő mosolya olyan, akár egy megrepeszthetetlen maszk, mely remekül leplezi érzéseit, s most sincs ez másként. Kifejezetten bosszantja és untatja a kocsis viselkedése, ezért örömmel képzeli el, hogy lerángatja ültéből a férfit, majd addig rúgja a fejét, amíg a szemgolyója is kiesik gödréből.
Mosolya kiszélesedik. Relael nyugodtan, édes hangon szólal meg.*
- Ez már nem az én problémám. Esetleges lopás esetén majd Ön felel Telbor őrmester előtt, kedves uram.
*Az elf úgy sejti a férfi nem tud arról, hogy az ajándék egy lebeszélt összeg, ez esetben pedig vélhetően magának ártana vele. Elvége ki hinné el, hogy Arthenior városának nemese, aki ilyen könnyedén vált meg jó sok száz aranytól, majd pont néhány érmével megrövidítené az őrmestert.
Egy teátrális sóhaj hagyja el szép ajkait, mely jelzi saját türelmének végét is. Nem szól semmit, de magában eldönti, hogy még egy ilyen és tényleg pengéjét belemártja a pimasz kis senkibe.
Némán indul meg a kiválasztott parcella felé, mely készen várja őket. Valami neszezésre figyel fel érzékeny füleire, de betudja a szeles éjszakának, vagy egy nyest motozásának. Céljukat elérve megtorpan, s igyekszik olyan helyre állni, ahol nem lesz útban, míg a férfi gondoskodik Agin hullájának leoldásában.*
209. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2025-11-24 21:32:35
Üzenet elküldve: 2025-11-24 21:32:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 727
OOC üzenetek: 487
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 727
OOC üzenetek: 487
Játékstílus: Megfontolt
//Hajnalhasadás – Temető//
* A városőrök lassan a sötétbe vesznek. Még éppen lehet őket hallani a sötétből, de már nem aggódik miattuk a lány. Jobban izgatja a maradék kettő. Ilyen sötétben nem igazán látja őket, hogy miféle alakok. Hallani se hal sokat, mivel nem kiabálnak. Csak annyit tehet, hogy figyeli az árnyakat a sírkő mögül, hogy mit csinálnak. Egyelőre ez elegendő. Persze óvatlanul leskelődik a lány, mert egy száraz gallyra rákönyököl, amikor helyezkedik, de a sötét és az árnyak elrejtik. Egyelőre biztosan, de azért a vér megfagy az ereiben egy pillanatra. Szeretne már mihamarabb túllesni ezen az egész és hazamenni. Átkozza Telbort meg "rokonokat" is, amiért a simán menő üzletét tönkre tették. Ez az város mindent megtesz, hogy folyamatosa akadályokat görgessen Nimeril elé, pedig ő igazán nem kért sokat, csak egy friss hullát, saját felhasználásra. Erre itt gubbaszt egy temetőben éjnek idején és arra vár, hogy mit csinálnak majd azok ketten.*
* A városőrök lassan a sötétbe vesznek. Még éppen lehet őket hallani a sötétből, de már nem aggódik miattuk a lány. Jobban izgatja a maradék kettő. Ilyen sötétben nem igazán látja őket, hogy miféle alakok. Hallani se hal sokat, mivel nem kiabálnak. Csak annyit tehet, hogy figyeli az árnyakat a sírkő mögül, hogy mit csinálnak. Egyelőre ez elegendő. Persze óvatlanul leskelődik a lány, mert egy száraz gallyra rákönyököl, amikor helyezkedik, de a sötét és az árnyak elrejtik. Egyelőre biztosan, de azért a vér megfagy az ereiben egy pillanatra. Szeretne már mihamarabb túllesni ezen az egész és hazamenni. Átkozza Telbort meg "rokonokat" is, amiért a simán menő üzletét tönkre tették. Ez az város mindent megtesz, hogy folyamatosa akadályokat görgessen Nimeril elé, pedig ő igazán nem kért sokat, csak egy friss hullát, saját felhasználásra. Erre itt gubbaszt egy temetőben éjnek idején és arra vár, hogy mit csinálnak majd azok ketten.*
208. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2025-11-20 18:42:05
Üzenet elküldve: 2025-11-20 18:42:05
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Hajnalhasadás – Temető//
*A kocsis az ujjai között forgatja az erszényt, mérlegeli a súlyát, majd széles, kissé pimasz vigyor jelenik meg az arcán. Kivesz egyetlen érmét, ráharap, és elégedetten dünnyög valamit az orra alatt, miközben a pénzt visszacsúsztatja az erszénybe.*
- Tudja, kisasszony… az őröknek kellett volna adni a pénzt. Bennük jobban megbízik az őrmester. Én hajlamos vagyok elcsaklizni néhány érmét, aztán a jótékony adakozóra fogni a hiányt. *Megzörgeti az erszényt, majd elteszi.* - De ez esetben talán kivételt teszek.
*Egy pillanatig még Relaelt figyeli, mintha méregetné, aztán visszateszi a pipát a fogai közé, és megpaskolja a szamár törzséhez kötött kötőféket. A két őr már jó ideje eltűnt a sötétben, csupán a páncéljuk távoli és tompa csörgése árulkodik arról, hogy még a környéken járhatnak. A temető körül lassan teljes lesz a csönd.
A kocsis közelebb hajol a ládához, nekiáll kibiztosítani az egyik vaskapcsot, bár még nem emeli le: vár Relael jelzésére.
Félvállról odaszól.*
- Na akkor még egyszer megkérdezem. Hová visszük ezt a szerencsétlen hullát? Én sem érek ám rá egész éjjel.
*A hangja eleinte könnyed, már-már jókedvű, de az utolsó mondatnál elnehezedik, érezhető benne egy adag türelmetlenség is.
A fák között, az elhanyagolt sírkert irányából mindeközben reccsen egy száraz ág. Az öreg a sötétbe kémlel, de csak a szél mozdítja meg a bokrokat. Nimeril észrevétlen marad, egyelőre a kocsis semmit sem sejt abból, hogy figyelik őket.*
*A kocsis az ujjai között forgatja az erszényt, mérlegeli a súlyát, majd széles, kissé pimasz vigyor jelenik meg az arcán. Kivesz egyetlen érmét, ráharap, és elégedetten dünnyög valamit az orra alatt, miközben a pénzt visszacsúsztatja az erszénybe.*
- Tudja, kisasszony… az őröknek kellett volna adni a pénzt. Bennük jobban megbízik az őrmester. Én hajlamos vagyok elcsaklizni néhány érmét, aztán a jótékony adakozóra fogni a hiányt. *Megzörgeti az erszényt, majd elteszi.* - De ez esetben talán kivételt teszek.
*Egy pillanatig még Relaelt figyeli, mintha méregetné, aztán visszateszi a pipát a fogai közé, és megpaskolja a szamár törzséhez kötött kötőféket. A két őr már jó ideje eltűnt a sötétben, csupán a páncéljuk távoli és tompa csörgése árulkodik arról, hogy még a környéken járhatnak. A temető körül lassan teljes lesz a csönd.
A kocsis közelebb hajol a ládához, nekiáll kibiztosítani az egyik vaskapcsot, bár még nem emeli le: vár Relael jelzésére.
Félvállról odaszól.*
- Na akkor még egyszer megkérdezem. Hová visszük ezt a szerencsétlen hullát? Én sem érek ám rá egész éjjel.
*A hangja eleinte könnyed, már-már jókedvű, de az utolsó mondatnál elnehezedik, érezhető benne egy adag türelmetlenség is.
A fák között, az elhanyagolt sírkert irányából mindeközben reccsen egy száraz ág. Az öreg a sötétbe kémlel, de csak a szél mozdítja meg a bokrokat. Nimeril észrevétlen marad, egyelőre a kocsis semmit sem sejt abból, hogy figyelik őket.*
207. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2025-11-16 21:07:58
Üzenet elküldve: 2025-11-16 21:07:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 921
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 921
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Hajnalhasadás – Temető//
*Tűri a mustrálást, melyet ellenkező esetben bizonyosan szépségének méltatásaként tudna be, jelenleg viszont személyes beazonosítását véli felfedezni az óvatos mozdulatban.
Megkönnyebbül amikor felismeréssel nyugtázódik rövid közjátékuk. Nem ütközik további akadályokba, melytől láthatóan felszabadul. Egy mosollyal arcán láthatatlanul nyúl kabátja alá, mely összefont karjai miatt aligha tűnik fel bárkinek. Az őrök eközben minden további nélkül távoznak, mely meglepi az elfet, hiszen valamiért úgy hitte nekik kell átadnia a maradék aranyat.*
- Öhm...
*Válasza még elmarad, mert erszényét ellenőrzi. Indulás előtt már átszámolta és elkülínetette a szükséges összeget, de még súlyát ízlelgetve igyekszik megbizonyosodni arról, hogy a megfelelő mennyiségű arany lapul a kis vászonzsákban.*
- Előtte kérem engedje meg, hogy ezt átadjam hálám jeleként. Telbor őrmester számára ajándék kedveségéért és szolgálatáért.
*Ezzel gazdát is cserél a fennmaradó 300 arany.
Azt sem venné zokon, hogyha a kocsis megszámolná az átadott összeget, bár nem tudja mennyire lett beavatva a részletekbe, mindenesetre vár jelzésre, hogy rendben vannak-e mielőtt a Temető felé tesz egy jelentőségteljes lépést. Nimeril jelenléte fel sem tűnik számára, mert Relael minden figyelmét az ügy lezárására fordítja. Szeretné minél előbb elhantolni Agint, az ostoba kölyköt, aki ilyen meggondolatlanul rohant a vesztébe.*
*Tűri a mustrálást, melyet ellenkező esetben bizonyosan szépségének méltatásaként tudna be, jelenleg viszont személyes beazonosítását véli felfedezni az óvatos mozdulatban.
Megkönnyebbül amikor felismeréssel nyugtázódik rövid közjátékuk. Nem ütközik további akadályokba, melytől láthatóan felszabadul. Egy mosollyal arcán láthatatlanul nyúl kabátja alá, mely összefont karjai miatt aligha tűnik fel bárkinek. Az őrök eközben minden további nélkül távoznak, mely meglepi az elfet, hiszen valamiért úgy hitte nekik kell átadnia a maradék aranyat.*
- Öhm...
*Válasza még elmarad, mert erszényét ellenőrzi. Indulás előtt már átszámolta és elkülínetette a szükséges összeget, de még súlyát ízlelgetve igyekszik megbizonyosodni arról, hogy a megfelelő mennyiségű arany lapul a kis vászonzsákban.*
- Előtte kérem engedje meg, hogy ezt átadjam hálám jeleként. Telbor őrmester számára ajándék kedveségéért és szolgálatáért.
*Ezzel gazdát is cserél a fennmaradó 300 arany.
Azt sem venné zokon, hogyha a kocsis megszámolná az átadott összeget, bár nem tudja mennyire lett beavatva a részletekbe, mindenesetre vár jelzésre, hogy rendben vannak-e mielőtt a Temető felé tesz egy jelentőségteljes lépést. Nimeril jelenléte fel sem tűnik számára, mert Relael minden figyelmét az ügy lezárására fordítja. Szeretné minél előbb elhantolni Agint, az ostoba kölyköt, aki ilyen meggondolatlanul rohant a vesztébe.*
206. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2025-11-11 21:04:48
Üzenet elküldve: 2025-11-11 21:04:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 727
OOC üzenetek: 487
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 727
OOC üzenetek: 487
Játékstílus: Megfontolt
//Hajnalhasadás – Temető//
* Végül minden úgy történik, ahogyan nála kellett volna. Jönnek a hullával és utána ő megy vele, de itt most az a bökkenő, hogy nem ő áll ott az öreggel szemben, hanem valaki más. Ez a valaki más pedig egy olyan "hozzátartozó", aki pont éjszaka akarja elvinni a testet egyenesen a temetőből. Nagy kár, hogy nem hal sokat a beszélgetésből, de ez még nem is baj. A sötétben csak annyit lát, hogy az őrök lelépnek és így csak az idegen meg a kocsis marad. A lány kíváncsi, hogy most mi lesz. A test a temetőben marad, vagy elviszik valahova máshova. Ha elindulnak, akkor majd követi őket, ha viszont itt helyezik örök nyugalomra Agint, akkor marad a kis őrhelyén és várakozik. Majd eldönti, hogy mi lesz. Bele se mer gondolni, hogy ki lehet ez az egyén, aki megvette előle a hullát. Valaki olyan lehet csak, aki rálicitált az ő ötszáz aranyára, vagy rendesen megszorongatta az öreg városőrt. Bárhogy is legyen ez már önmagában is óvatosságra inti.*
* Végül minden úgy történik, ahogyan nála kellett volna. Jönnek a hullával és utána ő megy vele, de itt most az a bökkenő, hogy nem ő áll ott az öreggel szemben, hanem valaki más. Ez a valaki más pedig egy olyan "hozzátartozó", aki pont éjszaka akarja elvinni a testet egyenesen a temetőből. Nagy kár, hogy nem hal sokat a beszélgetésből, de ez még nem is baj. A sötétben csak annyit lát, hogy az őrök lelépnek és így csak az idegen meg a kocsis marad. A lány kíváncsi, hogy most mi lesz. A test a temetőben marad, vagy elviszik valahova máshova. Ha elindulnak, akkor majd követi őket, ha viszont itt helyezik örök nyugalomra Agint, akkor marad a kis őrhelyén és várakozik. Majd eldönti, hogy mi lesz. Bele se mer gondolni, hogy ki lehet ez az egyén, aki megvette előle a hullát. Valaki olyan lehet csak, aki rálicitált az ő ötszáz aranyára, vagy rendesen megszorongatta az öreg városőrt. Bárhogy is legyen ez már önmagában is óvatosságra inti.*
205. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2025-11-11 17:51:01
Üzenet elküldve: 2025-11-11 17:51:01
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Hajnalhasadás – Temető//
*A két városőr némán méri végig Relaelt. Tekintetük lassan jár végig rajta, mint akik ellenőrzik, minden egyezik-e azzal, amit hallottak, vagy csak egyszerűen élvezik látványt. Egyikük enyhén oldalra fordul, és halkan mondja a társának.*
- Stimmel. Pont így írta le az őrmester.
*A másik bólint, majd egy lépéssel előrébb áll.*
- Mi csak eddig kísértük a szekeret, nagysád. Innentől csak az öreg tart magával.
*Szavai egyszerűek, a hangja fáradt, de udvarias. Nincs benne sem érdeklődés, sem gyanakvás, a feladat véget ért, és ezzel ők is készen vannak.
A kocsis lassan kiveszi a pipát a szájából, halkan morog valamit az orra alatt, majd megpaskolja a szamár oldalát. Felnéz Relaelre. Kalapját lejjebb tolja a homlokán, és kurtán biccent.*
- Akkor hová is visszük nem túl eleven barátunkat?
*A városőrök ezzel hátat fordítanak, és a kavicsos úton elindulnak vissza a kaszárnya felé.
Ha Relael eleddig nem rendezte volna Telbor felé fennálló tartozását, most észreveheti, ahogy a kocsis sokatmondóan megköszörüli a torkát, tekintete egy pillanatra megáll rajta. Nem szól, de a nézésében ott van a figyelmeztetés.
Eközben Nimeril kiváló búvóhelyet talál, ugyanis látszólag senki sem veszi észre az átadás során. Igaz a rövid beszélgetésből sokat nem hall, de hamar azon kapja magát, hogy a két őr elkullog s nem marad ott más, csak az öreg kocsis, illetve az a bizonyos hozzátartozó amelyik elhappolta a kísérleti „patkányát”.*
*A két városőr némán méri végig Relaelt. Tekintetük lassan jár végig rajta, mint akik ellenőrzik, minden egyezik-e azzal, amit hallottak, vagy csak egyszerűen élvezik látványt. Egyikük enyhén oldalra fordul, és halkan mondja a társának.*
- Stimmel. Pont így írta le az őrmester.
*A másik bólint, majd egy lépéssel előrébb áll.*
- Mi csak eddig kísértük a szekeret, nagysád. Innentől csak az öreg tart magával.
*Szavai egyszerűek, a hangja fáradt, de udvarias. Nincs benne sem érdeklődés, sem gyanakvás, a feladat véget ért, és ezzel ők is készen vannak.
A kocsis lassan kiveszi a pipát a szájából, halkan morog valamit az orra alatt, majd megpaskolja a szamár oldalát. Felnéz Relaelre. Kalapját lejjebb tolja a homlokán, és kurtán biccent.*
- Akkor hová is visszük nem túl eleven barátunkat?
*A városőrök ezzel hátat fordítanak, és a kavicsos úton elindulnak vissza a kaszárnya felé.
Ha Relael eleddig nem rendezte volna Telbor felé fennálló tartozását, most észreveheti, ahogy a kocsis sokatmondóan megköszörüli a torkát, tekintete egy pillanatra megáll rajta. Nem szól, de a nézésében ott van a figyelmeztetés.
Eközben Nimeril kiváló búvóhelyet talál, ugyanis látszólag senki sem veszi észre az átadás során. Igaz a rövid beszélgetésből sokat nem hall, de hamar azon kapja magát, hogy a két őr elkullog s nem marad ott más, csak az öreg kocsis, illetve az a bizonyos hozzátartozó amelyik elhappolta a kísérleti „patkányát”.*
204. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2025-11-09 19:18:16
Üzenet elküldve: 2025-11-09 19:18:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 921
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 921
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
*Megérti, hogy Mykaelnek jobb dolga akad és inkább izgalom után kutatna, ezért nem is tartóztatja.*
- Köszönöm szépen a felajánlást, de feltalálom magamat. Sok sikert a ~ halálkereséshez ~ bármihez is!
*Megkíméli magukat attól, hogy mindenféle kedves útravaló jókívánsággal húzza idejüket. Mykael előtt már aligha tudná előadni a jóságos nemes kisasszony látszatát, így felesleges is próbálkoznia.*
//Hajnalhasadás – Temető//
*A sötétség egyáltalán nem zavarja, valahol még meg is nyugtatja, bár elméjében ilyenkor élénkebben tombolnak a hangok, mégis a hideg jobban gyötri. Prémkabátját még inkább összehúzza magán miközben fürge, de ráérős léptekkel halad a Temető felé. Nem aggódik, hogy elkésne, azt viszont kicsit már bánja, hogy elutasította Mykael segítségét, melyért átkozza is magát gondolatban. Elhessenti fellobbanó aggodalmát, s megnyugtatja magát, hogy majd megoldja. Improvizál, mint mindig.
A Temető kapujánál férfiakat pillant meg. A sötétben csupán a sziluettjüket látja, de ez elegendő Relael számára ahhoz, hogy megszaporázza lépteit. Fejét fedő csuklyát lehúzza, a hűvös éjszakai levegő meg is csapja orcáját, de nem akar ellenségesnek látszani.
Közelebb érve már szinte teljesen biztos abban, hogy ezeket a férfiakat említette Telbor őrmester, ezért nem rest néhány lépésre megállni tőlük. Arcán szelíd mosollyal fogadja az idegeneket.*
- Szép estét! Úgy hiszem reám vártak.
*A reakciókat lesve vár, elvégre előfordulhat hogy mégis téved. Szokatlan egybeesés volna ugyan, ám sosem zárja ki ennek lehetőségét.*
- Köszönöm szépen a felajánlást, de feltalálom magamat. Sok sikert a ~ halálkereséshez ~ bármihez is!
*Megkíméli magukat attól, hogy mindenféle kedves útravaló jókívánsággal húzza idejüket. Mykael előtt már aligha tudná előadni a jóságos nemes kisasszony látszatát, így felesleges is próbálkoznia.*
//Hajnalhasadás – Temető//
*A sötétség egyáltalán nem zavarja, valahol még meg is nyugtatja, bár elméjében ilyenkor élénkebben tombolnak a hangok, mégis a hideg jobban gyötri. Prémkabátját még inkább összehúzza magán miközben fürge, de ráérős léptekkel halad a Temető felé. Nem aggódik, hogy elkésne, azt viszont kicsit már bánja, hogy elutasította Mykael segítségét, melyért átkozza is magát gondolatban. Elhessenti fellobbanó aggodalmát, s megnyugtatja magát, hogy majd megoldja. Improvizál, mint mindig.
A Temető kapujánál férfiakat pillant meg. A sötétben csupán a sziluettjüket látja, de ez elegendő Relael számára ahhoz, hogy megszaporázza lépteit. Fejét fedő csuklyát lehúzza, a hűvös éjszakai levegő meg is csapja orcáját, de nem akar ellenségesnek látszani.
Közelebb érve már szinte teljesen biztos abban, hogy ezeket a férfiakat említette Telbor őrmester, ezért nem rest néhány lépésre megállni tőlük. Arcán szelíd mosollyal fogadja az idegeneket.*
- Szép estét! Úgy hiszem reám vártak.
*A reakciókat lesve vár, elvégre előfordulhat hogy mégis téved. Szokatlan egybeesés volna ugyan, ám sosem zárja ki ennek lehetőségét.*
203. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2025-11-07 07:08:05
Üzenet elküldve: 2025-11-07 07:08:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 727
OOC üzenetek: 487
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 727
OOC üzenetek: 487
Játékstílus: Megfontolt
//Hajnalhasadás – Temető//
* Nimerilnek azt mondta Telbor, hogy napszállta után legyen itt. A lány még hamarabb is jön. Az öreg sírkövek között keres egy csendes zugot, ahonnan majd figyelhet. Persze éjszaka látni nem lehet majd túl sokat, talán hallani is éppen csak. Akkor szívja meg, ha a rokonok tényleg kikérték a testet és még napvilágnál vitték el. Akkor ülhet itt a sötétben. Amíg vár elüti az időt azzal, hogy a helyi élővilágot fürkészi. Apró rágcsálók és éjszaka aktív madarak repkednek. Ezután jobb híján a mellette lévő sírokon keres neveket, motívumokat. Alkalmanként felpillant a holdra, hogy lássa merre jár már az égen. Aztán meghallja a szekeret és a sötétből kikukucskál. A lándzsa alakját ki tudja venni a sötétben is, ami figyelmeztető jelzés számára is. Nem lenne jó, ha őt itt valaki meglátná. Most már csak az a kérdés, hogy mi lesz, mert a hulla itt van.*
* Nimerilnek azt mondta Telbor, hogy napszállta után legyen itt. A lány még hamarabb is jön. Az öreg sírkövek között keres egy csendes zugot, ahonnan majd figyelhet. Persze éjszaka látni nem lehet majd túl sokat, talán hallani is éppen csak. Akkor szívja meg, ha a rokonok tényleg kikérték a testet és még napvilágnál vitték el. Akkor ülhet itt a sötétben. Amíg vár elüti az időt azzal, hogy a helyi élővilágot fürkészi. Apró rágcsálók és éjszaka aktív madarak repkednek. Ezután jobb híján a mellette lévő sírokon keres neveket, motívumokat. Alkalmanként felpillant a holdra, hogy lássa merre jár már az égen. Aztán meghallja a szekeret és a sötétből kikukucskál. A lándzsa alakját ki tudja venni a sötétben is, ami figyelmeztető jelzés számára is. Nem lenne jó, ha őt itt valaki meglátná. Most már csak az a kérdés, hogy mi lesz, mert a hulla itt van.*
202. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2025-11-06 18:23:32
Üzenet elküldve: 2025-11-06 18:23:32
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Hajnalhasadás – Temető//
*A város szélén, a templom mögötti úton lassan halad előre a szekér. A kerekek minden fordulatnál tompán döccennek. A szürkésbarna szamár komótosan húzza a terhet, fülét időnként megrezegteti, ahogy a hideg esti szél átfúj rajta. A szekéren egy alacsony, kalapos öreg ül, vállán kopott posztókabát, ujjai közt egy vékony pipát szorongat. Halk, rekedt hangon dudorászik valami régi katonadalt.
A rakomány egy nyersdeszkákból összefogott láda. A tetejét vaskapcsok rögzítik, a fa résein még látszik a durván fűrészelt minta, az illesztéseknél kiszáradt gyanta szivárgott ki. Jóindulattal nevezhető koporsónak. A fából áradó nehéz szag keveredik a gyertyaviasszal és a hideg föld illatával, amit a temető falai közé sodor a szél.
A szekér két oldalán egy-egy városőr halad. Mindkettőjükön egyszerű páncél, sisakjuk alól a leheletük páraként gomolyog a hűvös levegőben. Egyikük vállán lándzsa, a másik derekán kard, mozdulataik fáradtak, de fegyelmezettek.
Amikor a vaskaput elérik, az öreg megállítja a szamarat, leszáll a bakról, és leporolja a kabátját. A dal abbamarad. Egy darabig csak néz a kapu irányába, aztán a két őrre pillant.*
- Na, itt vagyunk… *Morogja halkan, szinte magának, majd a szamár hátát megveregetve hozzáteszi.* - Most már csak várunk, fiúk.
*A férfiak bólintanak. Az egyik a kapuhoz lép, de nem nyitja ki. Csak körbepillant, majd a város felé fordul, mintha keresne valakit az éjszaka sötétjében. A másik az útfélen áll, lándzsáját a földbe támasztva, karját összefonva. A szamár halkan fújtat, aztán az egész temetőt újra csend borítja.*
*A város szélén, a templom mögötti úton lassan halad előre a szekér. A kerekek minden fordulatnál tompán döccennek. A szürkésbarna szamár komótosan húzza a terhet, fülét időnként megrezegteti, ahogy a hideg esti szél átfúj rajta. A szekéren egy alacsony, kalapos öreg ül, vállán kopott posztókabát, ujjai közt egy vékony pipát szorongat. Halk, rekedt hangon dudorászik valami régi katonadalt.
A rakomány egy nyersdeszkákból összefogott láda. A tetejét vaskapcsok rögzítik, a fa résein még látszik a durván fűrészelt minta, az illesztéseknél kiszáradt gyanta szivárgott ki. Jóindulattal nevezhető koporsónak. A fából áradó nehéz szag keveredik a gyertyaviasszal és a hideg föld illatával, amit a temető falai közé sodor a szél.
A szekér két oldalán egy-egy városőr halad. Mindkettőjükön egyszerű páncél, sisakjuk alól a leheletük páraként gomolyog a hűvös levegőben. Egyikük vállán lándzsa, a másik derekán kard, mozdulataik fáradtak, de fegyelmezettek.
Amikor a vaskaput elérik, az öreg megállítja a szamarat, leszáll a bakról, és leporolja a kabátját. A dal abbamarad. Egy darabig csak néz a kapu irányába, aztán a két őrre pillant.*
- Na, itt vagyunk… *Morogja halkan, szinte magának, majd a szamár hátát megveregetve hozzáteszi.* - Most már csak várunk, fiúk.
*A férfiak bólintanak. Az egyik a kapuhoz lép, de nem nyitja ki. Csak körbepillant, majd a város felé fordul, mintha keresne valakit az éjszaka sötétjében. A másik az útfélen áll, lándzsáját a földbe támasztva, karját összefonva. A szamár halkan fújtat, aztán az egész temetőt újra csend borítja.*
201. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2025-04-17 11:32:51
Üzenet elküldve: 2025-04-17 11:32:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
// Mosómedve szelídítés: 12/20 //
* A mai napon a temetőt látogatják meg Záporral. Több előnye is van a helynek. Csendes, érdekes és módfelet mókás. Lehet ugrálni meg felmászni a sírokra, vagy éppen kriptákba kutakodni értékek után. Zápor is szereti ezt a helyet, mivel sok érdekes dolgot talál ő is, amik jó része kimerül a csontokban és az áldozati maradékokban.*
- Gyere Zápor!* Húzza magával a tündér, miközben egy családi sír tetejére kapaszkodik fel. A mosómedvének ez sokkal könnyebben megy, igaz húzni kell a pórázt, hogy hajlandó legyen követni gazdáját. Ezután egy kriptába pillantanak be, szűrődik be elég fény, de azért örül, ha sikerül az apró lángocska megidézése. Mint, ahogy az várható nincs bent semmi különleges, ha volt is valamikor, azt már elvitték a fosztogatók rég. Zápor azért fog egy nagy bogarat, amit örömmel rágcsál el.*
- Fúj, te neked aztán fura ízlésed van.* Neveti ki, majd aztán elhagyják a kriptát. Leül az egyik sír szélére a fiú és kapatja az állatkáját. A legjobban kajával lehet hatni a kis mocsokra, ezért hát most is hozott egy darabka sonkát. Ezt egy bot végére szúrja fel, és azzal piszkálja. Ha el akarja venni róla, akkor kicsit magasabbra emeli. Mozgatja a jószágot, miközben neveti. Az meg próbálkozik, elég idétlen módon, de aztán végül megkönyörül rajta Alesian és kezébe véve a sonkadarabot, magához hívja, ha pedig odajön, akkor neki ajándékozza a sós húsdarabot. Lassan, összebarátkoznak azért. A kemény munka meg fogja hozni a gyümölcsét.*
* A mai napon a temetőt látogatják meg Záporral. Több előnye is van a helynek. Csendes, érdekes és módfelet mókás. Lehet ugrálni meg felmászni a sírokra, vagy éppen kriptákba kutakodni értékek után. Zápor is szereti ezt a helyet, mivel sok érdekes dolgot talál ő is, amik jó része kimerül a csontokban és az áldozati maradékokban.*
- Gyere Zápor!* Húzza magával a tündér, miközben egy családi sír tetejére kapaszkodik fel. A mosómedvének ez sokkal könnyebben megy, igaz húzni kell a pórázt, hogy hajlandó legyen követni gazdáját. Ezután egy kriptába pillantanak be, szűrődik be elég fény, de azért örül, ha sikerül az apró lángocska megidézése. Mint, ahogy az várható nincs bent semmi különleges, ha volt is valamikor, azt már elvitték a fosztogatók rég. Zápor azért fog egy nagy bogarat, amit örömmel rágcsál el.*
- Fúj, te neked aztán fura ízlésed van.* Neveti ki, majd aztán elhagyják a kriptát. Leül az egyik sír szélére a fiú és kapatja az állatkáját. A legjobban kajával lehet hatni a kis mocsokra, ezért hát most is hozott egy darabka sonkát. Ezt egy bot végére szúrja fel, és azzal piszkálja. Ha el akarja venni róla, akkor kicsit magasabbra emeli. Mozgatja a jószágot, miközben neveti. Az meg próbálkozik, elég idétlen módon, de aztán végül megkönyörül rajta Alesian és kezébe véve a sonkadarabot, magához hívja, ha pedig odajön, akkor neki ajándékozza a sós húsdarabot. Lassan, összebarátkoznak azért. A kemény munka meg fogja hozni a gyümölcsét.*
200. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2024-08-25 18:15:02
Üzenet elküldve: 2024-08-25 18:15:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1091
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1091
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Világok határán//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Csend és béke. Mit meg nem adna ezért a kettőért. Olykor elképesztő módon tud szenvedni attól, hogy ez a kettő hiányzik a fejéből szilánkjainak folyamatos háborújának köszönhetően.
A két édesapáról szóló magyarázatot felvont szemöldökkel hallgatja, majd egy rövidke gondolkozás után a fejét kezdi rázni válaszképp.*
- Nem. Te sem érted. Nem lenne jó. Nem akarom, hogy éljen, mert amikor élt, nem kellettem neki. Elhagyott engem. Ha élne, gyűlölném. Így, hogy itt van a temetőben, és nem tud elmenni innen, így viszont jó. Így nem bánt többet, és nem hagy el. Mindig meghallgat.
*Magyarázza az épeszű logikát teljesen nélkülöző véleményét a dologról. El tudja ezt mondani kevésbé szépen is, mint például „dögöljön meg az apja ott abban a szaros lyukban, ahova dobták, amiért hagyta, hogy így elbaszódjon az élete”, de ilyet most nem mond. Most kedves, aranyos, és ártatlan. Egy ideig… ki tudja, meddig.*
- Amúgy… ha nem akarod, hogy a tiéd éljen, abban Lil biztosan tud segíteni neked. Engem is ő véd meg mindenkitől, akit nem szeretek. Akarod, hogy megkérdezzem, segít-e neked is?
*Említ meg egy nevet talán váratlanul, de magabiztosan, mintha egyértelműen lenne egy védelmezője, aki lehet, hogy csupán egy kitalált őrangyal, aki a fejében létezik… vagy… nos, nem egészen…
Közben játékosan táncikáló léptekkel lépked át a kapu rácsai között, és hallgatja Lazz-t a tisztásról, amit bizony ő is jól ismer már. Nem annyira kellemes hely, mint a világítótorony a kikötőben, de itt a város környékén szerinte is ott a legjobb lenni.*
- Mmm… arra a tisztásra gondolsz, ahol az a varázsfűzfa is van? Az egy nagyon jó hely. Tudtad, hogy a fényes kis gömbök álmokról mesélnek? Biztos tudtad, ha ismered a helyet.
*Ő nem részeg, sőt, tele van energiával, így sokszor meg kell állnia, hogy bevárja a férfit, és egy idő után el is kezdi zavarni, hogy mindig lemarad.*
- Jajj, ne legyél már olyan tetű lassú! Csak egy kis rumot ittál, nem üthet az ki ennyire.
*Visszasiet Lazz-hez, és hirtelen megragadja a kezét.*
- Na, gyere, segítek! *Azzal elkezdi húzni őt a tisztás irányába, nem törődve azzal, hogy mennyire mehet csodaszámba az, hogy a férfi egyáltalán képes a két lábán folyamatosan haladni.*
//Világok határán//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Csend és béke. Mit meg nem adna ezért a kettőért. Olykor elképesztő módon tud szenvedni attól, hogy ez a kettő hiányzik a fejéből szilánkjainak folyamatos háborújának köszönhetően.
A két édesapáról szóló magyarázatot felvont szemöldökkel hallgatja, majd egy rövidke gondolkozás után a fejét kezdi rázni válaszképp.*
- Nem. Te sem érted. Nem lenne jó. Nem akarom, hogy éljen, mert amikor élt, nem kellettem neki. Elhagyott engem. Ha élne, gyűlölném. Így, hogy itt van a temetőben, és nem tud elmenni innen, így viszont jó. Így nem bánt többet, és nem hagy el. Mindig meghallgat.
*Magyarázza az épeszű logikát teljesen nélkülöző véleményét a dologról. El tudja ezt mondani kevésbé szépen is, mint például „dögöljön meg az apja ott abban a szaros lyukban, ahova dobták, amiért hagyta, hogy így elbaszódjon az élete”, de ilyet most nem mond. Most kedves, aranyos, és ártatlan. Egy ideig… ki tudja, meddig.*
- Amúgy… ha nem akarod, hogy a tiéd éljen, abban Lil biztosan tud segíteni neked. Engem is ő véd meg mindenkitől, akit nem szeretek. Akarod, hogy megkérdezzem, segít-e neked is?
*Említ meg egy nevet talán váratlanul, de magabiztosan, mintha egyértelműen lenne egy védelmezője, aki lehet, hogy csupán egy kitalált őrangyal, aki a fejében létezik… vagy… nos, nem egészen…
Közben játékosan táncikáló léptekkel lépked át a kapu rácsai között, és hallgatja Lazz-t a tisztásról, amit bizony ő is jól ismer már. Nem annyira kellemes hely, mint a világítótorony a kikötőben, de itt a város környékén szerinte is ott a legjobb lenni.*
- Mmm… arra a tisztásra gondolsz, ahol az a varázsfűzfa is van? Az egy nagyon jó hely. Tudtad, hogy a fényes kis gömbök álmokról mesélnek? Biztos tudtad, ha ismered a helyet.
*Ő nem részeg, sőt, tele van energiával, így sokszor meg kell állnia, hogy bevárja a férfit, és egy idő után el is kezdi zavarni, hogy mindig lemarad.*
- Jajj, ne legyél már olyan tetű lassú! Csak egy kis rumot ittál, nem üthet az ki ennyire.
*Visszasiet Lazz-hez, és hirtelen megragadja a kezét.*
- Na, gyere, segítek! *Azzal elkezdi húzni őt a tisztás irányába, nem törődve azzal, hogy mennyire mehet csodaszámba az, hogy a férfi egyáltalán képes a két lábán folyamatosan haladni.*
199. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2024-08-25 14:50:36
Üzenet elküldve: 2024-08-25 14:50:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Világok határán//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Pontosan ahogy gondolta, egy érme, aminek hol az egyik, hol a másik oldala van felül, épp hogyan dobálják a fentiek. Vagy pont, hogy a kocka, hisz amennyi arca lehet a nőnek, ki tudja melyik pillanatban vágná el a torkát, vagy ölelné azt gyengéden féltve. Jobb nem megvárni a kocka következő gurítását, le kell foglalni az isteneket, vagy Nori fejében lévő démonokat egészen addig, amíg képes kijózanodni, és majd tovább lépni anélkül, hogy a nőnek ismét valami dühromtól fakadt ötletének ő legyen az áldozata. Az fránya rum, és az apja amiért idekerült. Ő csak csendet és békét akart. Erre tessék.
A másik felszólalására csak hangosan felnevet, mivel szegényke teljesen félreértette azt amit ő valójában értett a csere alatt.*
-Nem nem nem... Már mint az én apám életét a tiédért, az enyém kerül a föld alá, a tiéd pedig boldogan sétálhat melletted ismét. Jó lenne nem igaz?
*Mondja részeges tekintettel, és mintha valami negédes nektárt érezne szájában, élvezi ki azt a gondolatot, hogy édesapja sírján táncol. Hátrahagyva minden rosszat amit az elkövetett utána, hogy övé legyen végre az utolsó kacaj lehetősége, amazt pedig fogyasszák egészséggel a férgek.*
-Ohhh... Remek... Persze menjünk...
*Mondja egy hatalmas sóhajjal a száján, az a szerep amit felvállalt most nincs igazán az ínyére, de hát legyen, ő maga ajánlotta fel, akkor távozzanak innen. Ezzel legyint is a kapu irányába, és enyhén dülöngélve megindul felé.*
-Hmm azt mondtad nem szereted a bezártságot... Van egy tisztás a város mellett. Annál szabadabb helyet csak a kinti erdőségben találsz, de oda menjen a rosseb... Mit gondolsz?
*Vakarja meg állát gondolkozva, lehet nem ártana neki is végre kiszellőztetni valami kellemesebb helyen a fejét, és erre az a füves tisztás, és a csillagos ég látványa pont megfelelne. Békés és elég csendes elhaladt mellette, lehet nem ártana egy jobb pillantást vetni rá.*
//Világok határán//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Pontosan ahogy gondolta, egy érme, aminek hol az egyik, hol a másik oldala van felül, épp hogyan dobálják a fentiek. Vagy pont, hogy a kocka, hisz amennyi arca lehet a nőnek, ki tudja melyik pillanatban vágná el a torkát, vagy ölelné azt gyengéden féltve. Jobb nem megvárni a kocka következő gurítását, le kell foglalni az isteneket, vagy Nori fejében lévő démonokat egészen addig, amíg képes kijózanodni, és majd tovább lépni anélkül, hogy a nőnek ismét valami dühromtól fakadt ötletének ő legyen az áldozata. Az fránya rum, és az apja amiért idekerült. Ő csak csendet és békét akart. Erre tessék.
A másik felszólalására csak hangosan felnevet, mivel szegényke teljesen félreértette azt amit ő valójában értett a csere alatt.*
-Nem nem nem... Már mint az én apám életét a tiédért, az enyém kerül a föld alá, a tiéd pedig boldogan sétálhat melletted ismét. Jó lenne nem igaz?
*Mondja részeges tekintettel, és mintha valami negédes nektárt érezne szájában, élvezi ki azt a gondolatot, hogy édesapja sírján táncol. Hátrahagyva minden rosszat amit az elkövetett utána, hogy övé legyen végre az utolsó kacaj lehetősége, amazt pedig fogyasszák egészséggel a férgek.*
-Ohhh... Remek... Persze menjünk...
*Mondja egy hatalmas sóhajjal a száján, az a szerep amit felvállalt most nincs igazán az ínyére, de hát legyen, ő maga ajánlotta fel, akkor távozzanak innen. Ezzel legyint is a kapu irányába, és enyhén dülöngélve megindul felé.*
-Hmm azt mondtad nem szereted a bezártságot... Van egy tisztás a város mellett. Annál szabadabb helyet csak a kinti erdőségben találsz, de oda menjen a rosseb... Mit gondolsz?
*Vakarja meg állát gondolkozva, lehet nem ártana neki is végre kiszellőztetni valami kellemesebb helyen a fejét, és erre az a füves tisztás, és a csillagos ég látványa pont megfelelne. Békés és elég csendes elhaladt mellette, lehet nem ártana egy jobb pillantást vetni rá.*
198. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2024-08-25 14:14:31
Üzenet elküldve: 2024-08-25 14:14:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1091
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1091
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Világok határán//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Arra a kérdésre a válasz, hogy a fekete hajú kis boszorka valóban veszélyes-e vagy sem, nem olyan egyszerű egyértelmű választ adni. Igen és nem. Nem és igen. Egyszerre az, és közben ártalmatlan. Minden attól függ, hogy a sors épp egyest vagy hatost dob azzal a bizonyos dobókockával, mellyel játszadozik az élőkkel. Folyamatosan dobálja, ezért is ilyen szeszélyes a lány, hogy az egyik pillanatban még ölni akar, a következőben pedig a saját árnyékától is úgy fél, mint a tűztől.
Igen, tele van aggatva fegyverekkel, és használni is tudja őket, de nem akarja. Most nem akarja. Azt akarja, hogy szeressék, hogy ne hagyják egyedül, és semmiképp se engedjék a démonoknak, hogy elragadják őt. Ugyan teljesen véletlen egybeesések nem várt következménye mindez, de úgy tűnik, a nemes vagy épp kellemetlen feladat, hogy megvédje őt, ezúttal Lazz-t illeti.
Ami pedig a temetői látogatást illeti, neki volt, van és mindig is lesz indoka kijárni ide, de az még mindig talány, hogy a másik miért pont erre botorkált, miután megitta azt a fél vagy talán már háromnegyed üveg rumot. Rá azonban egyelőre nem kérdez, inkább nagyokat pislog a férfi furcsa kijelentéseire.*
- Nem adom neked az apámat. Ő az enyém, és abból, amit mondasz, úgy hangzik, hogy a tiéd nagyon nem kedves. Én nem akarom többet, hogy engem bántsanak, szóval tartsd meg magadnak.
*A gyerekek hihetetlenül, fájdalmasan őszinték tudnak lenni. Rien is pontosan ilyen. Inkább egy halott apa, aki nem mond rosszakat akár annak az árán, hogy egyáltalán nem mond semmit, mint egy élő, aki annyira bántja a tulajdon gyermekét, hogy az az alkoholba menekül miatta.*
- Nem, szerintem ma már nincsen. Elrontották a találkozást a démonok. Elmehetünk, és akkor közben lesz időd elmesélni azt a hosszú történetet.
*Lehet, hogy semmi problémát nem szülne az, ha egyikük most balra, másikuk pedig jobbra indulna el, és soha többé nem látnák egymást, de ha már Lazz ilyen kedvesen felajánlotta a társaságát, Rien nem fogja azt visszautasítani. Főleg akkor nem, ha izgalmas, hosszú történeteket hallgathat közben.*
- De ha innen elmegyünk, akkor hová? Te tudod? *Pislog fel rá kíváncsian, mielőtt kilépne annak a bizonyos rácsos kapunak a nyitott részén, amit most már meg is talál.*
//Világok határán//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Arra a kérdésre a válasz, hogy a fekete hajú kis boszorka valóban veszélyes-e vagy sem, nem olyan egyszerű egyértelmű választ adni. Igen és nem. Nem és igen. Egyszerre az, és közben ártalmatlan. Minden attól függ, hogy a sors épp egyest vagy hatost dob azzal a bizonyos dobókockával, mellyel játszadozik az élőkkel. Folyamatosan dobálja, ezért is ilyen szeszélyes a lány, hogy az egyik pillanatban még ölni akar, a következőben pedig a saját árnyékától is úgy fél, mint a tűztől.
Igen, tele van aggatva fegyverekkel, és használni is tudja őket, de nem akarja. Most nem akarja. Azt akarja, hogy szeressék, hogy ne hagyják egyedül, és semmiképp se engedjék a démonoknak, hogy elragadják őt. Ugyan teljesen véletlen egybeesések nem várt következménye mindez, de úgy tűnik, a nemes vagy épp kellemetlen feladat, hogy megvédje őt, ezúttal Lazz-t illeti.
Ami pedig a temetői látogatást illeti, neki volt, van és mindig is lesz indoka kijárni ide, de az még mindig talány, hogy a másik miért pont erre botorkált, miután megitta azt a fél vagy talán már háromnegyed üveg rumot. Rá azonban egyelőre nem kérdez, inkább nagyokat pislog a férfi furcsa kijelentéseire.*
- Nem adom neked az apámat. Ő az enyém, és abból, amit mondasz, úgy hangzik, hogy a tiéd nagyon nem kedves. Én nem akarom többet, hogy engem bántsanak, szóval tartsd meg magadnak.
*A gyerekek hihetetlenül, fájdalmasan őszinték tudnak lenni. Rien is pontosan ilyen. Inkább egy halott apa, aki nem mond rosszakat akár annak az árán, hogy egyáltalán nem mond semmit, mint egy élő, aki annyira bántja a tulajdon gyermekét, hogy az az alkoholba menekül miatta.*
- Nem, szerintem ma már nincsen. Elrontották a találkozást a démonok. Elmehetünk, és akkor közben lesz időd elmesélni azt a hosszú történetet.
*Lehet, hogy semmi problémát nem szülne az, ha egyikük most balra, másikuk pedig jobbra indulna el, és soha többé nem látnák egymást, de ha már Lazz ilyen kedvesen felajánlotta a társaságát, Rien nem fogja azt visszautasítani. Főleg akkor nem, ha izgalmas, hosszú történeteket hallgathat közben.*
- De ha innen elmegyünk, akkor hová? Te tudod? *Pislog fel rá kíváncsian, mielőtt kilépne annak a bizonyos rácsos kapunak a nyitott részén, amit most már meg is talál.*
197. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2024-08-25 11:28:34
Üzenet elküldve: 2024-08-25 11:28:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Világok határán//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Enyhén kikerekednek szemei, amikor ráeszmél, egy kisebb csapatnak elegendő fegyver szorult a nőre. Ki hitte volna, amilyen apró, mennyi vérszomj lehet benne, és tény és való, foga fehérjét már egyszer megvillantotta, jobb ha nem provokál még egyet, mert lehet tényleg az egyik gödörben végzi. Kétli ezeket csupán dekorációként hordja magával, valószínűleg forgatni is jól tudja, és kettőjük közül nem a nő az aki részeg, így ha ne adják az istenek harcba keverednének biztosan Lazz húzná a rövidebbet. Rossz szokásából fakadóan azonban nem csak a fegyvereken akad meg a szeme, azokból az ékszerekből szép kis summát összetudna hozni magának amivel egy ideig el tudna evickélni az élet vizén békésen. Vagy egyetlen egy éjszakát úgy elmulatozni, mintha a másnap nem érkezne meg. De talán majd máskor, majd ha kijózanodik, most túlságosan kockázatos lenne. Egy bárgyúbb vigyort erőltet fejére ezek után, ahogy a hölgyemény magyarázatát hallgatja, mégis mit kereshetett itt, a boszorkányok órájának idején. Egy fáradtabb bólintással kíséri a másik kuncogását nevének hallatán. Majd amint meghallja a másik miért is van itt, egy megvetető arckifejezés ül arcára, meglehetős gúnnyal egyetemben. Hiszen látja magukon kívül senki más nincs, így gondolja a leány állapotából egy sírt látogatott meg.*
-Irigyellek... Bár én tudnám ilyen helyen látogatni apámat... Cserélünk?
*húzódik szájára egy gonoszabb mosoly, egy hasonló hangzatú kacajjal együtt.*
-Nem tudtommal nem vagyok az... Talán apámnak esetleg, de ez egy hosszúrtörténet...
*Legyinti el hanyagul.*
-Mit gondolsz, van édesapádnak valami mondanivalója? Vagy szeretnél innen távozni?
*Tárja szét karjait hanyagul kérdése közben, mert ezek szerint nem fog szabadulni a lánytól amíg az ilyen kedvében van, viszont felhergelni sem akarja azzal, hogy csak faképnél hagyja, mert jelen pillanatában harcképtelen. Így hát jobb ha felveszi a "jó" szerepet és eljátssza a törődő kedves fiatalembert, ahogy apja akarta azt. Bármennyire is kavarog a gyomra a gondolattól... Bár ez lehet csak az alkohol...*
//Világok határán//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Enyhén kikerekednek szemei, amikor ráeszmél, egy kisebb csapatnak elegendő fegyver szorult a nőre. Ki hitte volna, amilyen apró, mennyi vérszomj lehet benne, és tény és való, foga fehérjét már egyszer megvillantotta, jobb ha nem provokál még egyet, mert lehet tényleg az egyik gödörben végzi. Kétli ezeket csupán dekorációként hordja magával, valószínűleg forgatni is jól tudja, és kettőjük közül nem a nő az aki részeg, így ha ne adják az istenek harcba keverednének biztosan Lazz húzná a rövidebbet. Rossz szokásából fakadóan azonban nem csak a fegyvereken akad meg a szeme, azokból az ékszerekből szép kis summát összetudna hozni magának amivel egy ideig el tudna evickélni az élet vizén békésen. Vagy egyetlen egy éjszakát úgy elmulatozni, mintha a másnap nem érkezne meg. De talán majd máskor, majd ha kijózanodik, most túlságosan kockázatos lenne. Egy bárgyúbb vigyort erőltet fejére ezek után, ahogy a hölgyemény magyarázatát hallgatja, mégis mit kereshetett itt, a boszorkányok órájának idején. Egy fáradtabb bólintással kíséri a másik kuncogását nevének hallatán. Majd amint meghallja a másik miért is van itt, egy megvetető arckifejezés ül arcára, meglehetős gúnnyal egyetemben. Hiszen látja magukon kívül senki más nincs, így gondolja a leány állapotából egy sírt látogatott meg.*
-Irigyellek... Bár én tudnám ilyen helyen látogatni apámat... Cserélünk?
*húzódik szájára egy gonoszabb mosoly, egy hasonló hangzatú kacajjal együtt.*
-Nem tudtommal nem vagyok az... Talán apámnak esetleg, de ez egy hosszúrtörténet...
*Legyinti el hanyagul.*
-Mit gondolsz, van édesapádnak valami mondanivalója? Vagy szeretnél innen távozni?
*Tárja szét karjait hanyagul kérdése közben, mert ezek szerint nem fog szabadulni a lánytól amíg az ilyen kedvében van, viszont felhergelni sem akarja azzal, hogy csak faképnél hagyja, mert jelen pillanatában harcképtelen. Így hát jobb ha felveszi a "jó" szerepet és eljátssza a törődő kedves fiatalembert, ahogy apja akarta azt. Bármennyire is kavarog a gyomra a gondolattól... Bár ez lehet csak az alkohol...*
196. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2024-08-25 10:35:14
Üzenet elküldve: 2024-08-25 10:35:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1091
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1091
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Világok határán//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*S ahogy minden vihar is véget ér egyszer, lám, eljön az a pillanat is, mikor ők ketten viszonylag nyugodtan állnak egymással szemben. Egyikük sem őrjöng, egyikük sem menekül, nem a földön fetrengve keresik önmagukat, hanem csak rácsodálkoznak, hogy milyen elbaszott ez az egész világ, és milyen elbaszottak benne ők maguk is.
Ha a másik fegyvereket keres a feketeségnél, abból találhat eleget, lévén teljes díszben érkezett egy ártalmatlan temetői látogatásra. Nem fegyver ugyan, de fekete, csipkés blúza fölött kopottas, barna, fűzőszerű bőrvértjét viseli. Pengével bőven el van látva, abból a legfeltűnőbb a hátán díszelgő hosszúkard, amit csak azért rögzített a hátára, mert az kis túlzással majdnem akkora, mint az egész lány. Az övére csatolva két tőr is megfigyelhető, az egyik erős csontból készült, a másik pedig egy talán túlzottan is csicsás, díszes darab, ami nem feltétlenül illik az összképbe. Mindezek mellett még egy karikába összetekert ostor is függeszkedik a derekán a tőrök mellett. Feketére festett körmei hosszúra vannak hagyva, bizonyos értelemben még azok is tekinthetők fegyvernek. Na és persze ott van az, ami szemnek nem látható, Sa'Tereth hatalma.
Ami az ékszereket illeti, azokból sem szenved hiányt. Nyakában egy kígyófejet ábrázoló amulett látszik, füleiben ezüstből készült fülbevalók lengedeznek, tíz ujján összesen három darab ezüstgyűrű figyelhető meg. A legérdekesebb mind közül azonban mégis a bal karján ékeskedő karkötő lehet, melyről első ránézésre azt is lehetne mondani, hogy értéktelen vacak, de azt is, hogy felbecsülhetetlen értékkel bír. A karkötő fekete, erős anyagból készülhetett, körben vésett kígyómotívumok tarkítják.
Saját nevének ismétlését hallva csak bólint, a férfiét megtudva pedig egész kedveskén mosolyog.*
- Lazz. Szia Lazz! *kuncog játékosan, majd a következő kérdést hallva a sírkövek irányába fordul, és a temető túlsó vége felé mutat.*
- De igen, vártak. Apám itt van, ő mindig itt vár rám, sosem megy el innen. Vele jöttem beszélgetni, de most nem sikerült, mert a démonok megzavartak minket. Te nem is vagy démon. Az előbb hazudtál, igaz?
*Rögtön számonkéri Lazz-t most, hogy már tisztábban látja a dolgokat maga körül. Bűzlik ugyan az alkoholtól szerencsétlen férfi, de egyáltalán nem tűnik sem démonnak, sem lidércnek és semmiféle más ijesztő szörnyetegnek sem.*
//Világok határán//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*S ahogy minden vihar is véget ér egyszer, lám, eljön az a pillanat is, mikor ők ketten viszonylag nyugodtan állnak egymással szemben. Egyikük sem őrjöng, egyikük sem menekül, nem a földön fetrengve keresik önmagukat, hanem csak rácsodálkoznak, hogy milyen elbaszott ez az egész világ, és milyen elbaszottak benne ők maguk is.
Ha a másik fegyvereket keres a feketeségnél, abból találhat eleget, lévén teljes díszben érkezett egy ártalmatlan temetői látogatásra. Nem fegyver ugyan, de fekete, csipkés blúza fölött kopottas, barna, fűzőszerű bőrvértjét viseli. Pengével bőven el van látva, abból a legfeltűnőbb a hátán díszelgő hosszúkard, amit csak azért rögzített a hátára, mert az kis túlzással majdnem akkora, mint az egész lány. Az övére csatolva két tőr is megfigyelhető, az egyik erős csontból készült, a másik pedig egy talán túlzottan is csicsás, díszes darab, ami nem feltétlenül illik az összképbe. Mindezek mellett még egy karikába összetekert ostor is függeszkedik a derekán a tőrök mellett. Feketére festett körmei hosszúra vannak hagyva, bizonyos értelemben még azok is tekinthetők fegyvernek. Na és persze ott van az, ami szemnek nem látható, Sa'Tereth hatalma.
Ami az ékszereket illeti, azokból sem szenved hiányt. Nyakában egy kígyófejet ábrázoló amulett látszik, füleiben ezüstből készült fülbevalók lengedeznek, tíz ujján összesen három darab ezüstgyűrű figyelhető meg. A legérdekesebb mind közül azonban mégis a bal karján ékeskedő karkötő lehet, melyről első ránézésre azt is lehetne mondani, hogy értéktelen vacak, de azt is, hogy felbecsülhetetlen értékkel bír. A karkötő fekete, erős anyagból készülhetett, körben vésett kígyómotívumok tarkítják.
Saját nevének ismétlését hallva csak bólint, a férfiét megtudva pedig egész kedveskén mosolyog.*
- Lazz. Szia Lazz! *kuncog játékosan, majd a következő kérdést hallva a sírkövek irányába fordul, és a temető túlsó vége felé mutat.*
- De igen, vártak. Apám itt van, ő mindig itt vár rám, sosem megy el innen. Vele jöttem beszélgetni, de most nem sikerült, mert a démonok megzavartak minket. Te nem is vagy démon. Az előbb hazudtál, igaz?
*Rögtön számonkéri Lazz-t most, hogy már tisztábban látja a dolgokat maga körül. Bűzlik ugyan az alkoholtól szerencsétlen férfi, de egyáltalán nem tűnik sem démonnak, sem lidércnek és semmiféle más ijesztő szörnyetegnek sem.*
195. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2024-08-24 20:00:17
Üzenet elküldve: 2024-08-24 20:00:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Világok határán//
*Ezeket a viharok ő maga is jól ismeri, az a rengeteg harag ami benne felgyűlt az évei alatt, amit apja, mostohaanyja és annak lánya okozott benne. Az a sok fájdalom, és gyötrődés neki is hagyott bőven elég sebet amit valószínűleg sem idő, sem törődés nem fog már begyógyítani soha sem. Ezt a felgyülemlett haragot pont, hogy alkoholba folytatta, vagy épp egy kiadós kocsmai verekedésben engedte szabadjára, így megtartva józan eszét amennyire csak lehetett.
No de ha amaz nem is színjáték, attól függetlenül egy érdekes darab amit lát, számára teljesen felfoghatatlan szerepek egymás utáni furcsa keveréke.
A segítő kézre a nő rámarkol, Lazziar pedig egy határozott mozdulattal felsegíti végül, újra felméri a nőt tetőtől talpig, leginkább fegyvereket kutatva illetve a ruházatát. Vagyonos-e vagy sem, mert sajnos a rosszabbik énje már azt nézné mennyire vaskos a nőnek az erszénye már ha ez látszik bárhol is. De az ötletet el is veti, ahogy a fejébe érkezett, mert túlságosan részeg ahhoz, hogy egy zsebmetszést ilyen részegen véghez vigyen. Hagyja is a fenébe. Tántorogva ellép a nőtől ismét körbe tekint, de csak a vihar felhők gyűlnek feléjük, egy árva lélek sincs se közel se távol.*
-Értem, egy fogadó, hmm nem is lenne rossz ötlet de rendben nem erőszak a disznótor nem viszlek oda.
~A fene verje meg, a nyakamon marad ez a picsa...~
*Emeli fel kezét mentegetőzve. És már megbánta nem slisszant odébb amíg annak a gyengébbik fele átvette az uralmat rajta.*
-Rien?
*Kerekedik ki a szeme hirtelen egy pillanatra, a név ismerősnek hat számára, még ha egy picit más is. Emlékezteti őt húgára, arra kis fehér átkozott cafkára. Arcára egy pillanatra fintor húzódik a másik neve hallatára, de úgy van vele csak legyint egyet, a fene egye meg legyen Rien.*
-Lazz. Hívhatsz Lazznek.
*Böki ki röviden, a biztonság kedvéért, lehet nem lenne okos ötlet a teljes nevét egy félőrültnek, mert valljuk be lehet igazából a nőnek ez lesz a baja. Arcán egy valamelyest erőltetett mosoly van, amit még részegsége fed leginkább.*
-Akkor azt mondd meg, mit keresel itt ilyen későn? Nem akartál egyedül lenni, de nem úgy tűnik itt várt volna bárki is.
*Emeli fel karjait körbe mutatva, hogy itt biza rajtuk kívül csak az elhunytak vannak jó mélyen a föld alatt, de nem tud róla azokkal bárki is beszélgetni tudna. Ugye?*
//Világok határán//
*Ezeket a viharok ő maga is jól ismeri, az a rengeteg harag ami benne felgyűlt az évei alatt, amit apja, mostohaanyja és annak lánya okozott benne. Az a sok fájdalom, és gyötrődés neki is hagyott bőven elég sebet amit valószínűleg sem idő, sem törődés nem fog már begyógyítani soha sem. Ezt a felgyülemlett haragot pont, hogy alkoholba folytatta, vagy épp egy kiadós kocsmai verekedésben engedte szabadjára, így megtartva józan eszét amennyire csak lehetett.
No de ha amaz nem is színjáték, attól függetlenül egy érdekes darab amit lát, számára teljesen felfoghatatlan szerepek egymás utáni furcsa keveréke.
A segítő kézre a nő rámarkol, Lazziar pedig egy határozott mozdulattal felsegíti végül, újra felméri a nőt tetőtől talpig, leginkább fegyvereket kutatva illetve a ruházatát. Vagyonos-e vagy sem, mert sajnos a rosszabbik énje már azt nézné mennyire vaskos a nőnek az erszénye már ha ez látszik bárhol is. De az ötletet el is veti, ahogy a fejébe érkezett, mert túlságosan részeg ahhoz, hogy egy zsebmetszést ilyen részegen véghez vigyen. Hagyja is a fenébe. Tántorogva ellép a nőtől ismét körbe tekint, de csak a vihar felhők gyűlnek feléjük, egy árva lélek sincs se közel se távol.*
-Értem, egy fogadó, hmm nem is lenne rossz ötlet de rendben nem erőszak a disznótor nem viszlek oda.
~A fene verje meg, a nyakamon marad ez a picsa...~
*Emeli fel kezét mentegetőzve. És már megbánta nem slisszant odébb amíg annak a gyengébbik fele átvette az uralmat rajta.*
-Rien?
*Kerekedik ki a szeme hirtelen egy pillanatra, a név ismerősnek hat számára, még ha egy picit más is. Emlékezteti őt húgára, arra kis fehér átkozott cafkára. Arcára egy pillanatra fintor húzódik a másik neve hallatára, de úgy van vele csak legyint egyet, a fene egye meg legyen Rien.*
-Lazz. Hívhatsz Lazznek.
*Böki ki röviden, a biztonság kedvéért, lehet nem lenne okos ötlet a teljes nevét egy félőrültnek, mert valljuk be lehet igazából a nőnek ez lesz a baja. Arcán egy valamelyest erőltetett mosoly van, amit még részegsége fed leginkább.*
-Akkor azt mondd meg, mit keresel itt ilyen későn? Nem akartál egyedül lenni, de nem úgy tűnik itt várt volna bárki is.
*Emeli fel karjait körbe mutatva, hogy itt biza rajtuk kívül csak az elhunytak vannak jó mélyen a föld alatt, de nem tud róla azokkal bárki is beszélgetni tudna. Ugye?*
194. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2024-08-24 19:05:34
Üzenet elküldve: 2024-08-24 19:05:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1091
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1091
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Világok határán//
*A vihar. A legtöbben utálják, a legtöbben félnek tőle, de ha jobban belegondolunk, a viharok mindig felfrissülést hoznak a kibírhatatlan hőség után. A lélek vihara is hasonló elven működik. Van, mikor legbelül már úgy szétfeszíti azt valami, hogy ha nem engedjük ki, akkor robban. Annál, ha robban, sokkal jobb, ha szabadjára engedjük azt a valamit és hagyjuk, hogy kitombolja magát úgy, mint ahogy egy kiadós vihar söpör végig a térségen. Utána általában a nap is ki szokott sütni, és ugyanígy nyugszik meg a lélek is.
Nori most még nincs túl a viharon, még a lelkében is ugyanúgy csapkod időközönként a villám, és dörren fel az ég, ahogy a hegyes és tompafülű páros mögött a horizonton is látszik. De legalább már nem tombol.
A férfi nem egy színjátékot láthat, ó nem, de bárcsak az volna. Akkor könnyű lenne felébrednie a rémálmokból egy szerető család körében, és nem csupán halott apja sírjával beszélgethetne, ha épp magányos óráiban semmi más nem adatik meg neki. Nem más ő, mint egy védtelen kislány, aki soha nem nőhetett fel, mert elvették a gyermekkorát. Erőszakkal vették el. Ilyenkor pedig nem csoda, ha az elme azért, hogy megvédje magát, önmagát darabokra törve igyekszik tovább élni, s túlélni.
Bizonytalanul néz fel a felé nyújtott kézre, de ezúttal semmi ellenséges nincs a tekintetében. Egy rövid ideig vár, majd elfogadja a neki nyújtott segítő kezet. Az emeli őt fel a sárból, akit az előbb még csak egy áldozatnak tekintett, akit védelmezője a fenyegetés forrásának nézett. Néha jó dolog tévedni, és még jobb, ha az ember rá is jön a tévedésére.
A segítségnek hála felemelkedik a földről, és sikerül megtartania magát álló helyzetben. Légzése még egyenletlen, de jól van. Most épp jól van.*
- Nem lakok sehol, nincs otthonom. Csak egy… szobám van az egyik fogadóban. Ne vigyél oda vissza! Nem akarok a négy fal közé bezárva lenni, mert megőrülök ott egyedül. Itt jobb… mert… mert te itt vagy.
*Mindegy most neki, csak legyen társasága, aki nem négy unalmas fal. Barna íriszeivel ismét kíváncsian vizslatja a csapzott alakot, majd a korábbi baljós vigyorok helyett most egész kedvesen mosolyodik el.*
- Te ki vagy? Engem hívj csak Rien-nek. *Furcsa lehet, hogy a korábbi arc helyett, mintha egy teljesen másik személy állna most a férfi előtt, de minden bizonnyal ezt is az alkoholra lehet fogni, még akkor is, ha nagyon is valóságos, amit lát.*
//Világok határán//
*A vihar. A legtöbben utálják, a legtöbben félnek tőle, de ha jobban belegondolunk, a viharok mindig felfrissülést hoznak a kibírhatatlan hőség után. A lélek vihara is hasonló elven működik. Van, mikor legbelül már úgy szétfeszíti azt valami, hogy ha nem engedjük ki, akkor robban. Annál, ha robban, sokkal jobb, ha szabadjára engedjük azt a valamit és hagyjuk, hogy kitombolja magát úgy, mint ahogy egy kiadós vihar söpör végig a térségen. Utána általában a nap is ki szokott sütni, és ugyanígy nyugszik meg a lélek is.
Nori most még nincs túl a viharon, még a lelkében is ugyanúgy csapkod időközönként a villám, és dörren fel az ég, ahogy a hegyes és tompafülű páros mögött a horizonton is látszik. De legalább már nem tombol.
A férfi nem egy színjátékot láthat, ó nem, de bárcsak az volna. Akkor könnyű lenne felébrednie a rémálmokból egy szerető család körében, és nem csupán halott apja sírjával beszélgethetne, ha épp magányos óráiban semmi más nem adatik meg neki. Nem más ő, mint egy védtelen kislány, aki soha nem nőhetett fel, mert elvették a gyermekkorát. Erőszakkal vették el. Ilyenkor pedig nem csoda, ha az elme azért, hogy megvédje magát, önmagát darabokra törve igyekszik tovább élni, s túlélni.
Bizonytalanul néz fel a felé nyújtott kézre, de ezúttal semmi ellenséges nincs a tekintetében. Egy rövid ideig vár, majd elfogadja a neki nyújtott segítő kezet. Az emeli őt fel a sárból, akit az előbb még csak egy áldozatnak tekintett, akit védelmezője a fenyegetés forrásának nézett. Néha jó dolog tévedni, és még jobb, ha az ember rá is jön a tévedésére.
A segítségnek hála felemelkedik a földről, és sikerül megtartania magát álló helyzetben. Légzése még egyenletlen, de jól van. Most épp jól van.*
- Nem lakok sehol, nincs otthonom. Csak egy… szobám van az egyik fogadóban. Ne vigyél oda vissza! Nem akarok a négy fal közé bezárva lenni, mert megőrülök ott egyedül. Itt jobb… mert… mert te itt vagy.
*Mindegy most neki, csak legyen társasága, aki nem négy unalmas fal. Barna íriszeivel ismét kíváncsian vizslatja a csapzott alakot, majd a korábbi baljós vigyorok helyett most egész kedvesen mosolyodik el.*
- Te ki vagy? Engem hívj csak Rien-nek. *Furcsa lehet, hogy a korábbi arc helyett, mintha egy teljesen másik személy állna most a férfi előtt, de minden bizonnyal ezt is az alkoholra lehet fogni, még akkor is, ha nagyon is valóságos, amit lát.*
193. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2024-08-24 16:15:12
Üzenet elküldve: 2024-08-24 16:15:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Világok határán//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A vihar, és a villámok robaja. Mindig is csodálta a természet ezen részét, ahogy minden és mindenki az első villanást látva megáll, megdermed nem mozdul. Mintha megállna a világ arra az öt, hat másodpercre, és az a néma csend, amit megtör a villám hatalmas robaja. Most is, felkapja tekintetét és élvezettel hallgatja a villámok dalát, ha eljött a végítélet, hát jöjjön, de amíg egy fekete hajú kis csitri fenyegeti, menjen a végítélet és minden aspektusa melegebb éghajlatra mert abban viszont nem vesz részt.
Látja, nincs értelme a nővel kötekedni, annak elméje legalább annyira zavaros mint az övé, mindig magáról hitte nem egyszerű eset, de a sors most rendesen meglepte. Annak szenvedését, kapálózásait, rángatózásait nem tudja hova tenni, kevés dolog gerjesztett benne sajnálatot, vagy szánalmat, de ennek a nőnek valahogy sikerült. Végül csak nem lesz ebből az áldozásból semmi, de lehet jobb is lesz így mindkettőjüknek, ki tudja Sa'tereth még le is sújtana a nőre, hogy ilyen satnya áldozatot mutat be neki.
Kis játéka amit ő maga csak bolondozásnak szánt, meglepetésére megrémíti a nőt, amire értetlenül összeráncolja szemöldökét ajkai pedig egy bárgyú mosolyra húzódnak.
Feltápászkodik a fal tövéből, próbál kiegyenesedni, tőrjét már rég elengedte, félelme most kicsit alább hagyott, de most már óvatosabb lesz a nővel, ki tudja meddig fogja ezt a játékot játszani. Ki tudja ebből mi valós és mi nem. Bár ha ez egy színjáték, el kell ismernie a nő végtelenül tehetséges. Lassan közelebb lép a nőhöz, legalább is tántorog az irányába, értetlenül néz jobbra és balra, de a sötétségben nem lát senki mást, csak saját magukat, a két félőrültet akit a sors kifacsart terve sodort össze, valami oknál fogva.*
-Öhm... Gyere, fog meg a kezem.
*Mondja hangjában egy unott hangon, és egyik kezét lenyújtja a nő irányába, még másikkal térdén támaszkodva görnyed a másik fölé, arcán továbbra is a tompa alkohol mámoros tekintet látható, sárga szemei viszont rikítanak a sötétben akár a macskának. Ha a másik elfogadja a segítséget, felhúzza őt a földről, majd hátrébb is lép egy lépést tőle, hogy az ne érezze fenyegetve magát, és saját maga sem akarja a nő megint elveszítse az épp eszét, már ha valaha is volt neki és kikapja tőrét amit az előbb oly bátran mutogatott.*
-Hol laksz?
*Fogalmazódik meg részeges ajkain a következő kérdés, ki tudja, ha legalább hazakíséri talál egy lehetséges férjet, testvér, nagymamát, nagybácsit akárkit akire rásózhatná, csak ne az ő nyakán kössön ki, mert a végén ki tudja melyik fogja feláldozni a másikat.*
//Világok határán//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A vihar, és a villámok robaja. Mindig is csodálta a természet ezen részét, ahogy minden és mindenki az első villanást látva megáll, megdermed nem mozdul. Mintha megállna a világ arra az öt, hat másodpercre, és az a néma csend, amit megtör a villám hatalmas robaja. Most is, felkapja tekintetét és élvezettel hallgatja a villámok dalát, ha eljött a végítélet, hát jöjjön, de amíg egy fekete hajú kis csitri fenyegeti, menjen a végítélet és minden aspektusa melegebb éghajlatra mert abban viszont nem vesz részt.
Látja, nincs értelme a nővel kötekedni, annak elméje legalább annyira zavaros mint az övé, mindig magáról hitte nem egyszerű eset, de a sors most rendesen meglepte. Annak szenvedését, kapálózásait, rángatózásait nem tudja hova tenni, kevés dolog gerjesztett benne sajnálatot, vagy szánalmat, de ennek a nőnek valahogy sikerült. Végül csak nem lesz ebből az áldozásból semmi, de lehet jobb is lesz így mindkettőjüknek, ki tudja Sa'tereth még le is sújtana a nőre, hogy ilyen satnya áldozatot mutat be neki.
Kis játéka amit ő maga csak bolondozásnak szánt, meglepetésére megrémíti a nőt, amire értetlenül összeráncolja szemöldökét ajkai pedig egy bárgyú mosolyra húzódnak.
Feltápászkodik a fal tövéből, próbál kiegyenesedni, tőrjét már rég elengedte, félelme most kicsit alább hagyott, de most már óvatosabb lesz a nővel, ki tudja meddig fogja ezt a játékot játszani. Ki tudja ebből mi valós és mi nem. Bár ha ez egy színjáték, el kell ismernie a nő végtelenül tehetséges. Lassan közelebb lép a nőhöz, legalább is tántorog az irányába, értetlenül néz jobbra és balra, de a sötétségben nem lát senki mást, csak saját magukat, a két félőrültet akit a sors kifacsart terve sodort össze, valami oknál fogva.*
-Öhm... Gyere, fog meg a kezem.
*Mondja hangjában egy unott hangon, és egyik kezét lenyújtja a nő irányába, még másikkal térdén támaszkodva görnyed a másik fölé, arcán továbbra is a tompa alkohol mámoros tekintet látható, sárga szemei viszont rikítanak a sötétben akár a macskának. Ha a másik elfogadja a segítséget, felhúzza őt a földről, majd hátrébb is lép egy lépést tőle, hogy az ne érezze fenyegetve magát, és saját maga sem akarja a nő megint elveszítse az épp eszét, már ha valaha is volt neki és kikapja tőrét amit az előbb oly bátran mutogatott.*
-Hol laksz?
*Fogalmazódik meg részeges ajkain a következő kérdés, ki tudja, ha legalább hazakíséri talál egy lehetséges férjet, testvér, nagymamát, nagybácsit akárkit akire rásózhatná, csak ne az ő nyakán kössön ki, mert a végén ki tudja melyik fogja feláldozni a másikat.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 193-212