Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 926 (18501. - 18520. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
18520. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-08-24 06:49:27
Üzenet elküldve: 2023-08-24 06:49:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Fürdőházi mulatozás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
- Ne kísértsd a sorsot *sóhajt mosolyogva a fejcsóválás mellé.* - Jámbornak tűnnek, de tudod, mi történt a nemeseikkel. *Gyakran eszébe jut az eset, ami, őszintén, egész valószínűtlennek tűnik, ha a békés mindennapjaikat élő polgárokat figyeli az ember.*
- Szűk ketrecbe? Meztelenül? *Dorombolón visszhangzanak Yeza ajkán a férfi szavai.* - Talán máris a következő estélyed díszletét tervezed?
*Már egészen elszokott ettől. A nyughatatlan wegtoreni tűztől, ami gyakorta megbélyegzi hazája szülötteit. Ajkát beharapva adja magát a kéjelgő incselkedésnek. Nyoma fog maradni, ezt már most tudja. Igaz, még nem köszönt ma reggel tükörnek, úgyhogy talán máris őriz néhány emléket az estéről.*
- Annyi bódító szer után, ami a te szemedet fátylazta az éjjel, csoda, hogy a nevedre emlékszel *feleli pimasz éllel.* - Én jó leány vagyok. Én sosem... *morranó nyögésbe fúl a mondat vége, ahogy a gyönyör elragadja a máris igen pajkos wegtoreni karjában. Ez a követelőző érintés húzza magával. A figyelmes ápolás kellékeit hátrahagyva, végigszántanak a körmei Farsys hátán. Pedig mennie kéne... Nem szólt senkinek, mikor az este eljött. Csak körbe akart puhatolózni az eseményen, nem pedig... Nos, arra semmiképp sem számított, hogy ez lesz belőle.
A kérdésére persze nem kap választ. Fel is róná a terelést, ha nem fektetné két vállra az eszét az érzéki ostrom meg a még a vérében motoszkáló szerek. Pedig nagyon kimérten bánt ezekkel. De amikor a füst fűszeres ködként üli meg az izzadtságtól fénylő testek egymásba olvadó, élő szobrát, már nyaklóját veszti a mértékletesség. De az is lehet, hogy volt más turpisság is a dologban.
Minden porcikája azt kívánja, hogy hagyja magát bekebelezni a wegtoreni tüzének, de valami egyre inkább motoszkál benne, ami józanságra téríti. Hirtelen parancsol megálljt, és eltolja magát a férfitól, hogy a szemébe nézhessen.*
- Miért vagy itt,Lutah Farsys? *szegezi neki a kérdést, és látszik, hogy ez a felütés megannyi további kérdést és találgatást citál a rőt kobakba. Estély, helyi és külhoni kereskedők... A Báró nem valószínű, hogy örülne a konkurenciának.*
//Fürdőházi mulatozás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
- Ne kísértsd a sorsot *sóhajt mosolyogva a fejcsóválás mellé.* - Jámbornak tűnnek, de tudod, mi történt a nemeseikkel. *Gyakran eszébe jut az eset, ami, őszintén, egész valószínűtlennek tűnik, ha a békés mindennapjaikat élő polgárokat figyeli az ember.*
- Szűk ketrecbe? Meztelenül? *Dorombolón visszhangzanak Yeza ajkán a férfi szavai.* - Talán máris a következő estélyed díszletét tervezed?
*Már egészen elszokott ettől. A nyughatatlan wegtoreni tűztől, ami gyakorta megbélyegzi hazája szülötteit. Ajkát beharapva adja magát a kéjelgő incselkedésnek. Nyoma fog maradni, ezt már most tudja. Igaz, még nem köszönt ma reggel tükörnek, úgyhogy talán máris őriz néhány emléket az estéről.*
- Annyi bódító szer után, ami a te szemedet fátylazta az éjjel, csoda, hogy a nevedre emlékszel *feleli pimasz éllel.* - Én jó leány vagyok. Én sosem... *morranó nyögésbe fúl a mondat vége, ahogy a gyönyör elragadja a máris igen pajkos wegtoreni karjában. Ez a követelőző érintés húzza magával. A figyelmes ápolás kellékeit hátrahagyva, végigszántanak a körmei Farsys hátán. Pedig mennie kéne... Nem szólt senkinek, mikor az este eljött. Csak körbe akart puhatolózni az eseményen, nem pedig... Nos, arra semmiképp sem számított, hogy ez lesz belőle.
A kérdésére persze nem kap választ. Fel is róná a terelést, ha nem fektetné két vállra az eszét az érzéki ostrom meg a még a vérében motoszkáló szerek. Pedig nagyon kimérten bánt ezekkel. De amikor a füst fűszeres ködként üli meg az izzadtságtól fénylő testek egymásba olvadó, élő szobrát, már nyaklóját veszti a mértékletesség. De az is lehet, hogy volt más turpisság is a dologban.
Minden porcikája azt kívánja, hogy hagyja magát bekebelezni a wegtoreni tüzének, de valami egyre inkább motoszkál benne, ami józanságra téríti. Hirtelen parancsol megálljt, és eltolja magát a férfitól, hogy a szemébe nézhessen.*
- Miért vagy itt,Lutah Farsys? *szegezi neki a kérdést, és látszik, hogy ez a felütés megannyi további kérdést és találgatást citál a rőt kobakba. Estély, helyi és külhoni kereskedők... A Báró nem valószínű, hogy örülne a konkurenciának.*
18519. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-08-23 20:36:43
Üzenet elküldve: 2023-08-23 20:36:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
// Mint ághoz a levél //
*Nem haragszik az oldalkommentálás miatt, legalább az orknak kevesebbet szükséges beszélnie ekkor, mégis több információ kerül elő. Ráadásul Lilyenn nála lelkesebben is adja elő, mi történt, ezt a pluszt ezen estén most igazán kihasználhatják. Amikor a csata kerül elő, Ukrom ott ő maga is bőszen figyel a leányra: amaz szemszögét ő nem látta, valamint át se beszélték másnap, így jó tudnia, még így későn is, a fél-elfnél hogy alakult a helyzet. Elsőre jobban mint gondolta, abban a sötétben egy álló célpontot sem lehetett könnyű eltalálni. De persze, nem maradt ez így sokáig; Ukromnak nem volt kedve megnézni fiatal barátja most már valószínűleg jobban kinéző sebeit, egyszer már elég volt őket látnia.*
- Nem sokon múlt hogy mindketten ott maradjunk. Én még tudtam járni, de fel kellett varrniuk mindkettőnket, hogy el tudjunk indulni. *Fejezi be, ha már Lilyenn oly merészen csak nem siet vele.* - A Kikötő melletti erdőség szélén találtunk nyughelyet. A városban már üldöztek, de a vidékig már nem értek el. A lombkoronák alatt töltöttük az éjszakát, s másnapra tovább mentünk: addigra Lilyenn is feléledt, ha gyengén is. Az út Artheniorba veszélytelen volt, a városba érve pedig már nem volt semmi probléma. Kaptunk még egy orvosi kezelést, és átadtuk a fejeket a kaszárnyának. A harmadik ork sose lett meg. Talán jobb is. *Mindkét félnek, ahogy rágondol. Biztos nem tudott volna harcolni abban az állapotában, és az már tény volt hogy nagy erősítéssel kellett volna szembenézniük, mert a csendes munkát már elcseszték.
A leány kérdésére viszont furcsán megsértve néz rá. Illetlen! Mondanivalója első felét igazán kihagyhatta volna az ő szemszögéből. Nem is ő lesz hajlandó ezt megválaszolni, azt biztos. Lassan feltápászkodik az asztal mellől, és Nawanthiri mellől gyengéden kivéve magát "frissítő" után morog krákogó hangon, nem igazán összetett, sértődött szavakkal kísérve. Lassan odaslattyog a pultoshoz, és rövid fontolgatás után a Gyümölcstea mellet döntve rendel kettőt, s egy pillanatnyi duzzogás után egy harmadikat 15 aranyért.
Nem volt valami kívánatos Ukromnak, a szolidaritás kedvéért azért megissza. Ne érezze senki se egyedül magát ezen este.
Reméli, hogy mire visszaül a poharakkal, addigra Nawanthiri elégséges választ adott Lilyennek, mert tőle nem fog ezzel kapcsolatban sok szót hallani.*
*Nem haragszik az oldalkommentálás miatt, legalább az orknak kevesebbet szükséges beszélnie ekkor, mégis több információ kerül elő. Ráadásul Lilyenn nála lelkesebben is adja elő, mi történt, ezt a pluszt ezen estén most igazán kihasználhatják. Amikor a csata kerül elő, Ukrom ott ő maga is bőszen figyel a leányra: amaz szemszögét ő nem látta, valamint át se beszélték másnap, így jó tudnia, még így későn is, a fél-elfnél hogy alakult a helyzet. Elsőre jobban mint gondolta, abban a sötétben egy álló célpontot sem lehetett könnyű eltalálni. De persze, nem maradt ez így sokáig; Ukromnak nem volt kedve megnézni fiatal barátja most már valószínűleg jobban kinéző sebeit, egyszer már elég volt őket látnia.*
- Nem sokon múlt hogy mindketten ott maradjunk. Én még tudtam járni, de fel kellett varrniuk mindkettőnket, hogy el tudjunk indulni. *Fejezi be, ha már Lilyenn oly merészen csak nem siet vele.* - A Kikötő melletti erdőség szélén találtunk nyughelyet. A városban már üldöztek, de a vidékig már nem értek el. A lombkoronák alatt töltöttük az éjszakát, s másnapra tovább mentünk: addigra Lilyenn is feléledt, ha gyengén is. Az út Artheniorba veszélytelen volt, a városba érve pedig már nem volt semmi probléma. Kaptunk még egy orvosi kezelést, és átadtuk a fejeket a kaszárnyának. A harmadik ork sose lett meg. Talán jobb is. *Mindkét félnek, ahogy rágondol. Biztos nem tudott volna harcolni abban az állapotában, és az már tény volt hogy nagy erősítéssel kellett volna szembenézniük, mert a csendes munkát már elcseszték.
A leány kérdésére viszont furcsán megsértve néz rá. Illetlen! Mondanivalója első felét igazán kihagyhatta volna az ő szemszögéből. Nem is ő lesz hajlandó ezt megválaszolni, azt biztos. Lassan feltápászkodik az asztal mellől, és Nawanthiri mellől gyengéden kivéve magát "frissítő" után morog krákogó hangon, nem igazán összetett, sértődött szavakkal kísérve. Lassan odaslattyog a pultoshoz, és rövid fontolgatás után a Gyümölcstea mellet döntve rendel kettőt, s egy pillanatnyi duzzogás után egy harmadikat 15 aranyért.
Nem volt valami kívánatos Ukromnak, a szolidaritás kedvéért azért megissza. Ne érezze senki se egyedül magát ezen este.Reméli, hogy mire visszaül a poharakkal, addigra Nawanthiri elégséges választ adott Lilyennek, mert tőle nem fog ezzel kapcsolatban sok szót hallani.*
18518. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-08-23 16:06:02
Üzenet elküldve: 2023-08-23 16:06:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Mint ághoz a levél //
*Ukrom szerencsére érti a célzást. Így árvánk folytathatja a falatozást. Bár igyekszik gyorsabb tempóban bőrbe húzni a kolbászkákat, figyelme nem kerüli el az ork mondandóját. A lány már a második ízletes darabnál jár, amihez a szelet kenyér felét is sikerült elcsipegetni, mikor nem bírja tovább és belevág a szürke bőrű szavába. Két bőszre sikerült bólagatás között lenyel egy hatalmas falatot, majd kiegészíti a történetet.*
- Ahogy Ukrom mondja, a szörnyeteg ki is mászott abból a késdobálóból. Viszont nem jött egyedül. Hozta két cimboráját. Ők viszont már nem voltak olyan nagyok.
*Meséli olyan átéléssel, mintha élete legnagyobb kalandját adná vissza egy fogadóban. Ha a félvér eddigi életét és a helyszínt nézzük, ez az állítás nem is annyira kétes természetű.*
- Olyan hamar jöttek, hogy nekem már nem volt időm rejtekhelyet keresni. Ezért úgy tettem, mintha nem is tudnám, hogy kik ők. Azok pedig annak rendje és módja szerint elsétáltak mellettem. Szürke egér vagyok. Gyakran nem is vesznek észre és ezt megtanultam az előnyömre fordítani.
*Mondja ezt úgy, mintha valami erény lenne.*
- Szóval a rosszarcúak követték Ukromot a sikátorba. Én pedig őket. A nagy ork egyből a barátunkra rontott. Ahogy azt ő is mondta.
*Pillant a melák irányába.*
- Ekkor céloztam meg a ránézésre leggyengébbet egy dobótőrrel. Gondoltam, hulljon a férgese. El is találtam. A szemétnek meg volt képe elszelni a tulajdonommal a karjában.
*Kuncogni kezd, ám hamar lefagy a vigyor a lány arcáról. Hiszen a következők távolról sem jó emlékek.*
- Maradt a másik csatlós, akit az egyik társunknak sikerült combon nyilazni. Rárontottam, de még sérülten is ügyesebb harcosnak bizonyult nálam.
*Székével hangosan zörögve feláll, majd azzal a kezével, amiben eddig a kenyeret tartotta feljebb húzza az ingét. Megmutatva ezzel a már gyógyuló félben lévő vágást.*
- Ezt hagyta emlékül.
*Huppan vissza a székre.*
- Néhány pillanattal később egy brutálisan erős döfést éreztem a hátamban. És lényegében ez volt az utolsó tiszta emlékem. Elájultam, vagy ilyesmi. Így aztán nem is nagyon tudok többet hozzá tenni.
*Persze Lily is felismeri a kérést Ukrom pillantásában. Ennek negfelelve pedig egy ötlet születik meg a kobakjában. Ezúttal ő kérdez. Méghozzá a számára még ismeretlen nőtől. Ez több legyet jelent egy csapásra. Ukrom maradhat az általa úgy kedvelt némaságnál. Árvánk befejezheti a falatozást. És talán többet tudhat meg az orkról, na meg a barátjától is.*
- Most mesélj te!
*Pillant a mandula szemekbe.*
- Az szemmel látható, hogy erős kötelék van közted és Ukrom között. De mégis, hogyan fújta össze kettőtöket a szél?
*Ukrom szerencsére érti a célzást. Így árvánk folytathatja a falatozást. Bár igyekszik gyorsabb tempóban bőrbe húzni a kolbászkákat, figyelme nem kerüli el az ork mondandóját. A lány már a második ízletes darabnál jár, amihez a szelet kenyér felét is sikerült elcsipegetni, mikor nem bírja tovább és belevág a szürke bőrű szavába. Két bőszre sikerült bólagatás között lenyel egy hatalmas falatot, majd kiegészíti a történetet.*
- Ahogy Ukrom mondja, a szörnyeteg ki is mászott abból a késdobálóból. Viszont nem jött egyedül. Hozta két cimboráját. Ők viszont már nem voltak olyan nagyok.
*Meséli olyan átéléssel, mintha élete legnagyobb kalandját adná vissza egy fogadóban. Ha a félvér eddigi életét és a helyszínt nézzük, ez az állítás nem is annyira kétes természetű.*
- Olyan hamar jöttek, hogy nekem már nem volt időm rejtekhelyet keresni. Ezért úgy tettem, mintha nem is tudnám, hogy kik ők. Azok pedig annak rendje és módja szerint elsétáltak mellettem. Szürke egér vagyok. Gyakran nem is vesznek észre és ezt megtanultam az előnyömre fordítani.
*Mondja ezt úgy, mintha valami erény lenne.*
- Szóval a rosszarcúak követték Ukromot a sikátorba. Én pedig őket. A nagy ork egyből a barátunkra rontott. Ahogy azt ő is mondta.
*Pillant a melák irányába.*
- Ekkor céloztam meg a ránézésre leggyengébbet egy dobótőrrel. Gondoltam, hulljon a férgese. El is találtam. A szemétnek meg volt képe elszelni a tulajdonommal a karjában.
*Kuncogni kezd, ám hamar lefagy a vigyor a lány arcáról. Hiszen a következők távolról sem jó emlékek.*
- Maradt a másik csatlós, akit az egyik társunknak sikerült combon nyilazni. Rárontottam, de még sérülten is ügyesebb harcosnak bizonyult nálam.
*Székével hangosan zörögve feláll, majd azzal a kezével, amiben eddig a kenyeret tartotta feljebb húzza az ingét. Megmutatva ezzel a már gyógyuló félben lévő vágást.*
- Ezt hagyta emlékül.
*Huppan vissza a székre.*
- Néhány pillanattal később egy brutálisan erős döfést éreztem a hátamban. És lényegében ez volt az utolsó tiszta emlékem. Elájultam, vagy ilyesmi. Így aztán nem is nagyon tudok többet hozzá tenni.
*Persze Lily is felismeri a kérést Ukrom pillantásában. Ennek negfelelve pedig egy ötlet születik meg a kobakjában. Ezúttal ő kérdez. Méghozzá a számára még ismeretlen nőtől. Ez több legyet jelent egy csapásra. Ukrom maradhat az általa úgy kedvelt némaságnál. Árvánk befejezheti a falatozást. És talán többet tudhat meg az orkról, na meg a barátjától is.*
- Most mesélj te!
*Pillant a mandula szemekbe.*
- Az szemmel látható, hogy erős kötelék van közted és Ukrom között. De mégis, hogyan fújta össze kettőtöket a szél?
18517. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-08-23 11:24:43
Üzenet elküldve: 2023-08-23 11:24:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
// Mint ághoz a levél //
*Lily visszatér az asztalukhoz, és egészpályás kolbászolás közepette mesélni kezd. A szerzetes mandulaszemei felcsillannak, mikor kiderül, hogy Ukrom megint a helyi bajnokkal mérkőzött. Vidáman hallgatja a beszámolót, és épp csak megcsóválja a fejét azon, hogy a szürkebőrű nem egészen szabályos keretek között nyert. Valószínűleg magának a rendezvénynek se voltak szabályos keretei.
A történet további alakulásán azonban már meg-megrándul a szemöldöke, a harapásoktól kezdve pedig összeráncolva marad. Még hümment is egy rosszallót, ahogy az ork sebhelyein végigtekint, aztán meg Lilyn. A félelf lányka nem tűnik keménykötésűnek. Talán csak a szerencsének - meg a társainak - köszönheti, hogy itt ül velük.
A történet azonban nem ér véget a mészárszékkel, amibe a bokszmeccs torkollott. Ukrommal együtt Nawanthiri is a félvérre pillant: mi történt azután…?*
*Lily visszatér az asztalukhoz, és egészpályás kolbászolás közepette mesélni kezd. A szerzetes mandulaszemei felcsillannak, mikor kiderül, hogy Ukrom megint a helyi bajnokkal mérkőzött. Vidáman hallgatja a beszámolót, és épp csak megcsóválja a fejét azon, hogy a szürkebőrű nem egészen szabályos keretek között nyert. Valószínűleg magának a rendezvénynek se voltak szabályos keretei.
A történet további alakulásán azonban már meg-megrándul a szemöldöke, a harapásoktól kezdve pedig összeráncolva marad. Még hümment is egy rosszallót, ahogy az ork sebhelyein végigtekint, aztán meg Lilyn. A félelf lányka nem tűnik keménykötésűnek. Talán csak a szerencsének - meg a társainak - köszönheti, hogy itt ül velük.
A történet azonban nem ér véget a mészárszékkel, amibe a bokszmeccs torkollott. Ukrommal együtt Nawanthiri is a félvérre pillant: mi történt azután…?*
18516. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-08-22 11:20:04
Üzenet elküldve: 2023-08-22 11:20:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
// Mint ághoz a levél //
*Jó jelként veszi, hogy Nawanthiri maga hívja át az újonnan jött leányt asztaltársként és történetmondóként, ami külön azért is jó neki, mert a természetellenesen sok szájalás már kikezdi az ork torkát; többször is meg kell köszörülnie magát, miközben egy pillanatra egyedül marad, olyan hangokat hallatva, mintha saját hangszálai maradékát próbálná megkeresni. Kezdi megbánni, hogy mégsem kért semmit a fél-elftől. Egy csuklós intéssel fogadja is Lillyent, aki az ork meglazult testtartásából kiveheti, hogy most már nincs oka feszesnek lenni.
És bár azt elvárta volna, hogy nem fog csámcsogást hallani az előadás közben (ebbe egyszer bele fog fulladni a kölyök), attól még elfogultsággal figyel, és a majd' azonnali bólintás után ködösen emlékszik vissza a történet egyes részleteire. Na igen, nem éppen a saját súlycsoportjával fogott ki. Ami még hagyján, de nemcsak hogy ennek ellenére még gyorsabb volt nála, de kezeit is hátmeresztő hatékonysággal tudta használni, nem csak vakon osztva a pofonokat, mint ahogy ő elsőre gondolta. Orra hirtelen viszketni kezd az emlékre, egész biztos volt benne hogy be lett az törve első az másodpercben. És bár nem éppen érzi magát büszkén, hogy egy ilyen olcsó trükkel tudta csak leteríteni a hústornyot, a meló fontossága felülírta a harctéren gyakorolandó etikettet. Különben is, bizonyított magának azzal, amit később tett.
Lilly szemét elkapva hamar lefordítja magának az üzenetet, és kapcsol. Ez volt azon rusnya este legjobb része, ezután viszont minden lefelé megy. Hadd tömje addig amaz lyukas hasát.*
- Mindeközben a két másik társunk tették a dolgukat. Sikeresen kicsalták az egyik orkot a kocsmából, és az éjszaka leple alatt végeztek vele. *Ugyan a folyamat részleteit azt ő nem tudja, tekintve hogy valószínűleg épp akkor kezdték takonnyá verni bent, de az árulkodó vérnyomokra, és egy sérült hollómaszkos társa visszaemlékezve már az sem mehetett zökkenőmentesen.* -...El ne aludj még. *Ekkorra már elkapja figyelmét barátja bágyadtsága, és bár ezt mondja, nem tesz az ellen, hogy támasztékként legyen használva. De hogy hogyan találhatják őt kényelmesnek, azt ő nem tudja.* - A harmadikat nem találtuk meg. Miután "győztem", utasítottam az orkot hogy találkozzon velem kint. Kifőztem hogy más ok miatt nem vonszolná ki magát ezután az épületből. Lilyenn talpra állított egy löttyel, utána eredtünk is kifelé. Ekkorra már az első ork teste az utcakövön hűlt.* Komorrá kezd válni a szürkebőrű hangja, fiatalabb barátja tudhatja, miért, ahogy Nawanthiri is mihamarabb meg fogja:* - Miután elrejtettük a testet, kiterveltük, hogyan tovább: Elhívom a nagyfiút a sikátorba, miközben mindenki más elrejtőzik. Egyik a tetőkön nyugszik íjjal, a többiek a sikátorban bújnak meg, ahogy tudnak. A sötétség segít. Rábeszélem, hogy adja föl magát, létszámos megfélemlítéssel vagy anélkül. Nem akartam megölni.* - Sima feladatnak hangzott, csakhogy itt kezdődtek a problémák, ahogy az ork tervének az átgondolatlansága is itt jön be.* - Jött is ő. De fegyverrel. És nem egyedül.* Ukrom vakhittsége itt sugárzott a legjobban.* - Hárman voltak, azonnal nekem rontottak. A maradék távolságot kihasználva befutottam a sikátorba, és miután követtek engem, előhívtam Lilyennéket. *Talán az sem volt a legjobb megoldás, hogy nem hagyta hogy saját maguktól lepjék meg őket.* - Harcba keveredtünk: a sötétség, a sikátor szűkössége és a nagy létszám senkinek nem kedvezett. Miközben az ork célponttal harcoltam, csak árnyékokat láttam magunk előtt, és nyilak és penge sikolyát a hallottam a levegőben. *Valamint az esetenkénti nyögéseket és egy bizonyos fél-elf aranyköpéseit, de azt inkább kihagyja.* - Nehéz volt, de felülkerekedtem rajta: a behemótnak a fejszéjétől elhajolva levágtam a karját. *Nehéz elfelejteni azt az ordítást, ami azt kísérte. De ami azután jött, azt nehezebb.* - Azt hittem, győztem. De az ork még állt, és nem hagyta abba a harcot: belenyomta az arcát az enyémbe, és megharapott. Kétszer. *Ezzel a volt szerzetes számára remélhetőleg meg is magyarázta külsejének megváltozásának az oka.* - Életének utolsó pillanataiban megvadult állatként harcolt, és én majdnem megfizettem a figyelmetlenségemért; épp hogy le tudtam vágni a fejét. de nem én voltam az egyetlen, aki vérzett ezalatt: Lilyenn hasán lett vágva, és valahogy kapott egy tőrt a hátába. *Irgalmatlanul szoros helyzetbe kerültek ezzel.* Az ork halálával a két kisebb kocsmatöltelékek szedték a lábukat erősítésért, mi pedig már nem voltunk abban az állapotban, hogy tovább harcoljunk. Valahogy kimásztunk a sikátorból, és lovakkal elhagytuk a Kikötőt. *Hogy közel volt, az egy enyhe állítás. Valószínűleg nem tesz jót a történet ezen része Nawanthiri vérnyomásának, de nem akar titkolni előle túl sok mindent. Különben is, az, hogy most itt látja őket, az azt bizonyítja hogy a történetnek valóban jó vége lett. Vajon Lilly befejezte e vacsoráját, hogy a kaland végét megadja, mielőtt Ukromnak valóban felhagy a hangja? Az ork nézése ezt kérdezi tőle.*
*Jó jelként veszi, hogy Nawanthiri maga hívja át az újonnan jött leányt asztaltársként és történetmondóként, ami külön azért is jó neki, mert a természetellenesen sok szájalás már kikezdi az ork torkát; többször is meg kell köszörülnie magát, miközben egy pillanatra egyedül marad, olyan hangokat hallatva, mintha saját hangszálai maradékát próbálná megkeresni. Kezdi megbánni, hogy mégsem kért semmit a fél-elftől. Egy csuklós intéssel fogadja is Lillyent, aki az ork meglazult testtartásából kiveheti, hogy most már nincs oka feszesnek lenni.
És bár azt elvárta volna, hogy nem fog csámcsogást hallani az előadás közben (ebbe egyszer bele fog fulladni a kölyök), attól még elfogultsággal figyel, és a majd' azonnali bólintás után ködösen emlékszik vissza a történet egyes részleteire. Na igen, nem éppen a saját súlycsoportjával fogott ki. Ami még hagyján, de nemcsak hogy ennek ellenére még gyorsabb volt nála, de kezeit is hátmeresztő hatékonysággal tudta használni, nem csak vakon osztva a pofonokat, mint ahogy ő elsőre gondolta. Orra hirtelen viszketni kezd az emlékre, egész biztos volt benne hogy be lett az törve első az másodpercben. És bár nem éppen érzi magát büszkén, hogy egy ilyen olcsó trükkel tudta csak leteríteni a hústornyot, a meló fontossága felülírta a harctéren gyakorolandó etikettet. Különben is, bizonyított magának azzal, amit később tett.
Lilly szemét elkapva hamar lefordítja magának az üzenetet, és kapcsol. Ez volt azon rusnya este legjobb része, ezután viszont minden lefelé megy. Hadd tömje addig amaz lyukas hasát.*
- Mindeközben a két másik társunk tették a dolgukat. Sikeresen kicsalták az egyik orkot a kocsmából, és az éjszaka leple alatt végeztek vele. *Ugyan a folyamat részleteit azt ő nem tudja, tekintve hogy valószínűleg épp akkor kezdték takonnyá verni bent, de az árulkodó vérnyomokra, és egy sérült hollómaszkos társa visszaemlékezve már az sem mehetett zökkenőmentesen.* -...El ne aludj még. *Ekkorra már elkapja figyelmét barátja bágyadtsága, és bár ezt mondja, nem tesz az ellen, hogy támasztékként legyen használva. De hogy hogyan találhatják őt kényelmesnek, azt ő nem tudja.* - A harmadikat nem találtuk meg. Miután "győztem", utasítottam az orkot hogy találkozzon velem kint. Kifőztem hogy más ok miatt nem vonszolná ki magát ezután az épületből. Lilyenn talpra állított egy löttyel, utána eredtünk is kifelé. Ekkorra már az első ork teste az utcakövön hűlt.* Komorrá kezd válni a szürkebőrű hangja, fiatalabb barátja tudhatja, miért, ahogy Nawanthiri is mihamarabb meg fogja:* - Miután elrejtettük a testet, kiterveltük, hogyan tovább: Elhívom a nagyfiút a sikátorba, miközben mindenki más elrejtőzik. Egyik a tetőkön nyugszik íjjal, a többiek a sikátorban bújnak meg, ahogy tudnak. A sötétség segít. Rábeszélem, hogy adja föl magát, létszámos megfélemlítéssel vagy anélkül. Nem akartam megölni.* - Sima feladatnak hangzott, csakhogy itt kezdődtek a problémák, ahogy az ork tervének az átgondolatlansága is itt jön be.* - Jött is ő. De fegyverrel. És nem egyedül.* Ukrom vakhittsége itt sugárzott a legjobban.* - Hárman voltak, azonnal nekem rontottak. A maradék távolságot kihasználva befutottam a sikátorba, és miután követtek engem, előhívtam Lilyennéket. *Talán az sem volt a legjobb megoldás, hogy nem hagyta hogy saját maguktól lepjék meg őket.* - Harcba keveredtünk: a sötétség, a sikátor szűkössége és a nagy létszám senkinek nem kedvezett. Miközben az ork célponttal harcoltam, csak árnyékokat láttam magunk előtt, és nyilak és penge sikolyát a hallottam a levegőben. *Valamint az esetenkénti nyögéseket és egy bizonyos fél-elf aranyköpéseit, de azt inkább kihagyja.* - Nehéz volt, de felülkerekedtem rajta: a behemótnak a fejszéjétől elhajolva levágtam a karját. *Nehéz elfelejteni azt az ordítást, ami azt kísérte. De ami azután jött, azt nehezebb.* - Azt hittem, győztem. De az ork még állt, és nem hagyta abba a harcot: belenyomta az arcát az enyémbe, és megharapott. Kétszer. *Ezzel a volt szerzetes számára remélhetőleg meg is magyarázta külsejének megváltozásának az oka.* - Életének utolsó pillanataiban megvadult állatként harcolt, és én majdnem megfizettem a figyelmetlenségemért; épp hogy le tudtam vágni a fejét. de nem én voltam az egyetlen, aki vérzett ezalatt: Lilyenn hasán lett vágva, és valahogy kapott egy tőrt a hátába. *Irgalmatlanul szoros helyzetbe kerültek ezzel.* Az ork halálával a két kisebb kocsmatöltelékek szedték a lábukat erősítésért, mi pedig már nem voltunk abban az állapotban, hogy tovább harcoljunk. Valahogy kimásztunk a sikátorból, és lovakkal elhagytuk a Kikötőt. *Hogy közel volt, az egy enyhe állítás. Valószínűleg nem tesz jót a történet ezen része Nawanthiri vérnyomásának, de nem akar titkolni előle túl sok mindent. Különben is, az, hogy most itt látja őket, az azt bizonyítja hogy a történetnek valóban jó vége lett. Vajon Lilly befejezte e vacsoráját, hogy a kaland végét megadja, mielőtt Ukromnak valóban felhagy a hangja? Az ork nézése ezt kérdezi tőle.*
18515. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-08-22 10:17:39
Üzenet elküldve: 2023-08-22 10:17:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Fürdőházi mulatozás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
* Yeza érdekes módon hallgatag. Átfutna a fején a beképzelt gondolat, hogy talán némára kefélték egymást az éjjel, ha nem hallotta volna az imént bájosan csacsogni a többivel.
Jóleső nyújtózkodását mindenféle jöttment szakítja félbe, mire csábosan leinteget nekik és kikönyökölve röviden ajánlatot tesz az iruló-piruló szüzeknek, nem törődve a háborgó apjukkal. *
- Meghívtam.
* Megvonja a vállát. *
- Bizonyára sürgős és halaszthatatlan ügyei tarthatták csak távol.
* Lassan beugrik neki a másik férfi kiléte és más egyéb tartalmak is az elmúlt órákból. Lustán szétterül az arcán egy szemérmetlen vigyor. Most már biztos benne, hogy mindkettejüknek megvolt.
Lehunyja szemeit az apró csókok puha érintésére és ujjait a lángvörös tincsek közé csúsztatja. Felnevet. *
- Dőreség? Ezt így hívják? Ha tehetném, inkább az álságos papokat és papnőket záratnám be, hogy így elfordulnak testi vágyaiktól... Egy szűk ketrecbe, például. Meztelenül.
* A kis társaságuk távoztával feltornássza magát és szófogadóan mozdul, iszik, ahogy a felséges asszony kívánja. Csak közben a szemtelen vigyort nem tudja letörölni a képéről. Lesütött aranyszín szemeivel a kecses vonalakat pásztázza, miközben szakszerű ellátást kap. Ismét.
Önuralma nem tud kitartani sokáig, így belemarkol a nő gömbölyűjébe hátul, hogy közelebb húzza, majd fejét lehajtva apró harapásokkal illeti Yeza nyakát és kulcscsontját. Játékosan felszisszen a fülcimpáját érő égető érzésre. Homlokát a nő vállának támasztja. *
- Szégyentelen? Ha jól emlékszem, igencsak tevékenyen vettél részt ezekben a szégyentelen eseményekben.
* Fél kezével hátrahúzza a hajánál fogva a fejét és gátlástalanul beleharap a nyakába. *
//Fürdőházi mulatozás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
* Yeza érdekes módon hallgatag. Átfutna a fején a beképzelt gondolat, hogy talán némára kefélték egymást az éjjel, ha nem hallotta volna az imént bájosan csacsogni a többivel.
Jóleső nyújtózkodását mindenféle jöttment szakítja félbe, mire csábosan leinteget nekik és kikönyökölve röviden ajánlatot tesz az iruló-piruló szüzeknek, nem törődve a háborgó apjukkal. *
- Meghívtam.
* Megvonja a vállát. *
- Bizonyára sürgős és halaszthatatlan ügyei tarthatták csak távol.
* Lassan beugrik neki a másik férfi kiléte és más egyéb tartalmak is az elmúlt órákból. Lustán szétterül az arcán egy szemérmetlen vigyor. Most már biztos benne, hogy mindkettejüknek megvolt.
Lehunyja szemeit az apró csókok puha érintésére és ujjait a lángvörös tincsek közé csúsztatja. Felnevet. *
- Dőreség? Ezt így hívják? Ha tehetném, inkább az álságos papokat és papnőket záratnám be, hogy így elfordulnak testi vágyaiktól... Egy szűk ketrecbe, például. Meztelenül.
* A kis társaságuk távoztával feltornássza magát és szófogadóan mozdul, iszik, ahogy a felséges asszony kívánja. Csak közben a szemtelen vigyort nem tudja letörölni a képéről. Lesütött aranyszín szemeivel a kecses vonalakat pásztázza, miközben szakszerű ellátást kap. Ismét.
Önuralma nem tud kitartani sokáig, így belemarkol a nő gömbölyűjébe hátul, hogy közelebb húzza, majd fejét lehajtva apró harapásokkal illeti Yeza nyakát és kulcscsontját. Játékosan felszisszen a fülcimpáját érő égető érzésre. Homlokát a nő vállának támasztja. *
- Szégyentelen? Ha jól emlékszem, igencsak tevékenyen vettél részt ezekben a szégyentelen eseményekben.
* Fél kezével hátrahúzza a hajánál fogva a fejét és gátlástalanul beleharap a nyakába. *
18514. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-08-21 17:51:15
Üzenet elküldve: 2023-08-21 17:51:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Mint ághoz a levél //
*Árvánk nemleges választ kap a kérdésére. Mondjuk ez nem igazán lepi meg. Érezte a feszültséget, ami az asztalnál honolt. Ilyen hangulatban talán még ő sem lenne képes legyűrni egy falatot a torkán. Erős talán, mivel Lilyről van szó. Ellenben hallotta már, hogy a feszültséget könnyedén oldják az erős italok. Ha viszont a többiek vágya a semmi, nem a félvér lesz, aki fellép a döntésük ellen. Bár szívesen hívná meg barátját, és barátja barátját is, bármire. A dolog jó oldala mégis, hogy így több marad az erszényében. Ezen gondolaton elmosolyodva egyetlen, illetve két céllal közelíti meg a pultot. Az egyik, hogy hagyja kibontakozni a másik kettőt. Hiszen nem igazán tartozik a lányra ami épp kettejük között zajlik. A másik pedig, ha már a Pegazusban rontja a levegőt, hódolnia kell a már szertartássá vált szokásának. Oda is slattyog a pulthoz és rendel magának Sült kolbászt, ahogy mindig, amikor itt jár. Jóelőre le is csengeti az érte járó 42 aranyat. Amíg ez elkészül, vagy netán be is falja, Ukroméknak lesz ideje rendezni a dolgaikat. Míg a rendelését várja, gyakran pillant át a válla fölött az ominózus asztal felé.*
~ Nawanthi... Izé... Istenek! Megjegyezni sem lehet ezt a nevet. Vajon, miképpen becézik? Mert, hogy nem mondják végig minden alkalommal, amikor kellene, az tuti. ~
*Vajon hol ismerte meg Ukrom ezt a nőt? Vajon miért tűnik ilyen szorosnak a kapcsolatuk? Ilyen és hasonló kérdések suhannak át árvánk elméjén, amíg el nem jut egy felismerésig. Igazából nem sokat tud az orkról. Leszámítva a jellemét, ami már magában tiszteletre méltó. Viszont azt csupán remélni tudja, hogy ez idővel változni fog. Mert kénytelen bevallani, még önmagának is, hogy szívesebben ismerkedne meg jobban a melákkal, mint mondjuk Syndrával. Vagy azzal a kísérteties Sharannal. Amíg ezen morfondírozgat, meg is érkezik a rendelése. Már neki is látna a kolbászoknak, mikor egy hang, mintha hozzá szólna a háta mögül. A forrása felé pillantva a nagyon hosszú nevű nőt pillantja meg, aki az asztalhoz invitálja őt vissza.*
- Még szép, hogy van kedvem.
*Azzal egy szelet kenyeret dob a kolbászok tetejére, magához vesz jón éhány szalvétát, majd fordul is az említett irányba. Minden evőeszközt érintetlenül a pulton, nem is annyira felejtve, mint hanyagolva.*
- Hümm... Ez még a történet... Hát... Majdnem viccesebb része. Az asztalhoz érve mesélek is.
*A tányérját felkapja, igyekszik is visszatérni Ukrom társaságába. A legközelebbi székre ledobva magát folytatja a történetet.*
- Szóval. Ukrom ellenfele egy hegy méretű ork volt. Aki nem mellesleg az egyik célpontunk is.
*Itt a félvér picit összezavarodik. Gyorsan az orkra is pillant.*
- Gondolom, hogy lehetek teljesen őszinte.
*Amint a szürke rábólint, már folytatja is a szájalást.*
- Mint kiderült, ő volt a helyi bajnok. Most képzeld el! Addig veretlen volt. Nem beszélve arról, még Ukromnál is nagyobb. Egy igazi óriásork. Vagy mi...
*Félvérünk itt ragadja meg a lehetőséget, hogy mancsába vegye az első kolbászt és egy hatalmasat harapjon bele. Persze továbbra is beszél, csak ezúttal teli szájjal.*
- Az a rohadék pedig nem hazudtolta meg a hírnevét. A termete ellenére macskaként mozgott. Minden támadás elől kitért. Ami nem mindegy, hogy közben pedig sikerült bevinnie néhány támadást. Igazam van?
*Pillant az árva Ukromra. Bár ezzel csupán időt szeretne nyerni egy méretes falat lenyeléséhez.*
- Ekkor döntöttem úgy, hogy tennem kell valamit. Még nem tudtam, mit fogok, de segíteni akartam Ukromnak. Tudod, valamivel elterelni a hatalmas bajnok figyelmét. Így aztán kivettem egy almát a tatyómból és teljes erőmből hátba dobtam vele a hegyomlást.
*Kuncog fel kissé. Hiszen ezek a percek tényleg az akció kellemesebb részét töltik ki.*
- Az pedig volt olyan ostoba, hogy a merénylőt keresse. Addig pedig Ukrom a földbe döngölte őt.
*Ezen a ponton könyörgő kékkel pillant az említett orkra. Talán neki kéne elmondani, hogy mi is történt ezek után. Nem csak az események alakulása miatt, hanem mert árvánkra még vár két és fél kolbászka.*
*Árvánk nemleges választ kap a kérdésére. Mondjuk ez nem igazán lepi meg. Érezte a feszültséget, ami az asztalnál honolt. Ilyen hangulatban talán még ő sem lenne képes legyűrni egy falatot a torkán. Erős talán, mivel Lilyről van szó. Ellenben hallotta már, hogy a feszültséget könnyedén oldják az erős italok. Ha viszont a többiek vágya a semmi, nem a félvér lesz, aki fellép a döntésük ellen. Bár szívesen hívná meg barátját, és barátja barátját is, bármire. A dolog jó oldala mégis, hogy így több marad az erszényében. Ezen gondolaton elmosolyodva egyetlen, illetve két céllal közelíti meg a pultot. Az egyik, hogy hagyja kibontakozni a másik kettőt. Hiszen nem igazán tartozik a lányra ami épp kettejük között zajlik. A másik pedig, ha már a Pegazusban rontja a levegőt, hódolnia kell a már szertartássá vált szokásának. Oda is slattyog a pulthoz és rendel magának Sült kolbászt, ahogy mindig, amikor itt jár. Jóelőre le is csengeti az érte járó 42 aranyat.
Amíg ez elkészül, vagy netán be is falja, Ukroméknak lesz ideje rendezni a dolgaikat. Míg a rendelését várja, gyakran pillant át a válla fölött az ominózus asztal felé.*~ Nawanthi... Izé... Istenek! Megjegyezni sem lehet ezt a nevet. Vajon, miképpen becézik? Mert, hogy nem mondják végig minden alkalommal, amikor kellene, az tuti. ~
*Vajon hol ismerte meg Ukrom ezt a nőt? Vajon miért tűnik ilyen szorosnak a kapcsolatuk? Ilyen és hasonló kérdések suhannak át árvánk elméjén, amíg el nem jut egy felismerésig. Igazából nem sokat tud az orkról. Leszámítva a jellemét, ami már magában tiszteletre méltó. Viszont azt csupán remélni tudja, hogy ez idővel változni fog. Mert kénytelen bevallani, még önmagának is, hogy szívesebben ismerkedne meg jobban a melákkal, mint mondjuk Syndrával. Vagy azzal a kísérteties Sharannal. Amíg ezen morfondírozgat, meg is érkezik a rendelése. Már neki is látna a kolbászoknak, mikor egy hang, mintha hozzá szólna a háta mögül. A forrása felé pillantva a nagyon hosszú nevű nőt pillantja meg, aki az asztalhoz invitálja őt vissza.*
- Még szép, hogy van kedvem.
*Azzal egy szelet kenyeret dob a kolbászok tetejére, magához vesz jón éhány szalvétát, majd fordul is az említett irányba. Minden evőeszközt érintetlenül a pulton, nem is annyira felejtve, mint hanyagolva.*
- Hümm... Ez még a történet... Hát... Majdnem viccesebb része. Az asztalhoz érve mesélek is.
*A tányérját felkapja, igyekszik is visszatérni Ukrom társaságába. A legközelebbi székre ledobva magát folytatja a történetet.*
- Szóval. Ukrom ellenfele egy hegy méretű ork volt. Aki nem mellesleg az egyik célpontunk is.
*Itt a félvér picit összezavarodik. Gyorsan az orkra is pillant.*
- Gondolom, hogy lehetek teljesen őszinte.
*Amint a szürke rábólint, már folytatja is a szájalást.*
- Mint kiderült, ő volt a helyi bajnok. Most képzeld el! Addig veretlen volt. Nem beszélve arról, még Ukromnál is nagyobb. Egy igazi óriásork. Vagy mi...
*Félvérünk itt ragadja meg a lehetőséget, hogy mancsába vegye az első kolbászt és egy hatalmasat harapjon bele. Persze továbbra is beszél, csak ezúttal teli szájjal.*
- Az a rohadék pedig nem hazudtolta meg a hírnevét. A termete ellenére macskaként mozgott. Minden támadás elől kitért. Ami nem mindegy, hogy közben pedig sikerült bevinnie néhány támadást. Igazam van?
*Pillant az árva Ukromra. Bár ezzel csupán időt szeretne nyerni egy méretes falat lenyeléséhez.*
- Ekkor döntöttem úgy, hogy tennem kell valamit. Még nem tudtam, mit fogok, de segíteni akartam Ukromnak. Tudod, valamivel elterelni a hatalmas bajnok figyelmét. Így aztán kivettem egy almát a tatyómból és teljes erőmből hátba dobtam vele a hegyomlást.
*Kuncog fel kissé. Hiszen ezek a percek tényleg az akció kellemesebb részét töltik ki.*
- Az pedig volt olyan ostoba, hogy a merénylőt keresse. Addig pedig Ukrom a földbe döngölte őt.
*Ezen a ponton könyörgő kékkel pillant az említett orkra. Talán neki kéne elmondani, hogy mi is történt ezek után. Nem csak az események alakulása miatt, hanem mert árvánkra még vár két és fél kolbászka.*
18513. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-08-21 10:00:07
Üzenet elküldve: 2023-08-21 10:00:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
// Mint ághoz a levél //
*Cseppről cseppre, fokról fokra tűnik el az arcáról az űzöttség, miközben a szürkebőrűt hallgatja. Olyan görcsök oldódnak ki benne, amiket eddig nem is vett észre. Az ilyen nagy megnyugvásokat nagy fáradtság szokta követni: mire Ukrom a bordélyházhoz ér a történettel, a szerzetes gond nélkül el tudna aludni a vállán. Persze nem teszi, csak jó nagyokat pislog. Meg gyengéden megkocogtatja az ork csonka fülét az ujjaival.*
- Mindig éri valami a fejed, mikor fejvadászni mégy. *emlékszik rá: a múltkor csak a sisakon múlott, hogy egyben maradt* Növesztened kéne egyet tartalékba. Szólok Lilynek…
*...mielőtt tényleg elbóbiskol a szürkebőrű vállán. Meg hát ő kérte, hogy hagyja kettesben a zsoldossal, szóval neki illik visszainvitálni az asztalukhoz. Puha léptekkel a pulthoz sétál.*
- Ukrom elkezdte mesélni a kikötői kalandotokat, de azt mondta, neked kell befejezned. *Szólítja meg a lánykát. A hangján érezni a kimerültséget, de a szája szélén mosoly bujkál.* Ott tartunk, hogy jelentkezett a bokszmeccsre. Van kedved visszajönni hozzánk?
*Cseppről cseppre, fokról fokra tűnik el az arcáról az űzöttség, miközben a szürkebőrűt hallgatja. Olyan görcsök oldódnak ki benne, amiket eddig nem is vett észre. Az ilyen nagy megnyugvásokat nagy fáradtság szokta követni: mire Ukrom a bordélyházhoz ér a történettel, a szerzetes gond nélkül el tudna aludni a vállán. Persze nem teszi, csak jó nagyokat pislog. Meg gyengéden megkocogtatja az ork csonka fülét az ujjaival.*
- Mindig éri valami a fejed, mikor fejvadászni mégy. *emlékszik rá: a múltkor csak a sisakon múlott, hogy egyben maradt* Növesztened kéne egyet tartalékba. Szólok Lilynek…
*...mielőtt tényleg elbóbiskol a szürkebőrű vállán. Meg hát ő kérte, hogy hagyja kettesben a zsoldossal, szóval neki illik visszainvitálni az asztalukhoz. Puha léptekkel a pulthoz sétál.*
- Ukrom elkezdte mesélni a kikötői kalandotokat, de azt mondta, neked kell befejezned. *Szólítja meg a lánykát. A hangján érezni a kimerültséget, de a szája szélén mosoly bujkál.* Ott tartunk, hogy jelentkezett a bokszmeccsre. Van kedved visszajönni hozzánk?
18512. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-08-19 22:23:35
Üzenet elküldve: 2023-08-19 22:23:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
// Mint ághoz a levél //
*Hatalmas malomkő esik le az ork szívéről mikor látja barátját mosolyogni - ha mást nem is, hát a jókedvét egy időre vissza tudta szerezni. Olyannyira szokatlan volt Nawanthirit még a Pegazusban is anélkül látni, hogy tényleg elkezdett aggódni, hogy a "probléma" (ami körül még egy jó ideig próbálni fogja forgatni a fejét) megoldásáig így marad ez.
Nem rosszalja Nawanthiri közelségét, ezek után mindkettejüknek ráférhet; ennyi idő után már szinte terápiai módon hat az elméjére. Jó tudni, hogy ez a személy nem csak nem fogja megdöfni, hanem ugyanannyira jót akar neki, mint visszafele. A kérdésre viszont nem válaszol azonnal, el kell gondolkodnia, hogy mit mondjon, és ami fontosabb, hogy mit nem.*
- Egy kis üzlet-család tagja, akikkel összefogtam egy fejvadászat miatt. Nagy a szája, a mersze, és a szíve. Fiatal; van egy stílusa, de... ártalmatlan? *Tekintve, kikkel van és mit csinálnak, hezitál, mielőtt kimondja.* - Hogy mit csináltunk, arról ő... hmmm... színesebben mesélne. De röviden elmondom az első felét. A Kikötőben jártunk, valószínűleg még előtted. *Általában nem olvas valami jól se az arcokból, könyvekből, vagy a levegőből, de azt le tudja vonni mindezek után, hogy Nawanthiri még tudna használni egy kis négyszemköztet. Az ork pedig, habár nem a legjobb vagy legdedikáltabb benne, ad neki valamennyi időt azzal, hogy maga beszél; ha azzal jobb állapotba tudja terelni régi barátját, ha többet dumál mint általában, akkor azt az áldozatot elvállalja. Hadd pihenjen addig.* - Három ork után vadásztunk, testvérek, akik a főtérből induló, és oda visszajövő karavánokat fosztogatták valószínűleg a mocsár és a szántóföldek között. Jól végezték a dolgukat, és jelentősen fel voltak szerelve, A vérdíjas listából két helyre kaptunk tippet; vagy az ingovány szélén aludhattak éppen, ahol tanyát vertek, vagy a Kikötőben költhették el a zsákmányukat, egy Rumos Rókalyuk nevű kocsmában. *Kiissza maradék italát gyorsan, mielőtt a szárazság kihatna torkára.* - A csapat vezetőjével a tengerszéli települést választottuk első helyként, így oda utaztunk. Egy... őőőh... bordélyházban ültünk össze a csapat többi tagjával, és onnan kezdtük el kikémlelni az itatót, és információért vadászni. Szerencsénk volt a pultos kolyogott; egy nyitott körű ökölharcot szerveztek ott aznap estére, tippet kaptunk hogy ott találhatjuk a célpontokat. Az egyik ráadásul a versenyre jelentkezik. A következőt terveztük el: szétválasztjuk az orkokat azáltal, hogy én részt veszek a versenyen, Lillyenn ebben segít hogy egy párosnak tűnjünk ki, és ha esélyem van rá, elvonom az első testvér figyelmét, miközben a csapat két másik tagja kicsalogatja a két másikat az épületből, ahol az éjszaka leple alatt elbánnak velük. Kíváncsi lehetsz, ez hogy végződött. *Egy fogas, de agyarmentes félvigyort megvillant Nawanthiri felé, valamelyest megélvezve mesélői szerepét. Nem tervezi az "egész" kalandot egymaga felszolgálni neki, hangja azt nem bírná ki.* - De hadd meséljen a kölyök is, nem fog ő zavarni annyit, mint elsőre gondolod.
*Hatalmas malomkő esik le az ork szívéről mikor látja barátját mosolyogni - ha mást nem is, hát a jókedvét egy időre vissza tudta szerezni. Olyannyira szokatlan volt Nawanthirit még a Pegazusban is anélkül látni, hogy tényleg elkezdett aggódni, hogy a "probléma" (ami körül még egy jó ideig próbálni fogja forgatni a fejét) megoldásáig így marad ez.
Nem rosszalja Nawanthiri közelségét, ezek után mindkettejüknek ráférhet; ennyi idő után már szinte terápiai módon hat az elméjére. Jó tudni, hogy ez a személy nem csak nem fogja megdöfni, hanem ugyanannyira jót akar neki, mint visszafele. A kérdésre viszont nem válaszol azonnal, el kell gondolkodnia, hogy mit mondjon, és ami fontosabb, hogy mit nem.*
- Egy kis üzlet-család tagja, akikkel összefogtam egy fejvadászat miatt. Nagy a szája, a mersze, és a szíve. Fiatal; van egy stílusa, de... ártalmatlan? *Tekintve, kikkel van és mit csinálnak, hezitál, mielőtt kimondja.* - Hogy mit csináltunk, arról ő... hmmm... színesebben mesélne. De röviden elmondom az első felét. A Kikötőben jártunk, valószínűleg még előtted. *Általában nem olvas valami jól se az arcokból, könyvekből, vagy a levegőből, de azt le tudja vonni mindezek után, hogy Nawanthiri még tudna használni egy kis négyszemköztet. Az ork pedig, habár nem a legjobb vagy legdedikáltabb benne, ad neki valamennyi időt azzal, hogy maga beszél; ha azzal jobb állapotba tudja terelni régi barátját, ha többet dumál mint általában, akkor azt az áldozatot elvállalja. Hadd pihenjen addig.* - Három ork után vadásztunk, testvérek, akik a főtérből induló, és oda visszajövő karavánokat fosztogatták valószínűleg a mocsár és a szántóföldek között. Jól végezték a dolgukat, és jelentősen fel voltak szerelve, A vérdíjas listából két helyre kaptunk tippet; vagy az ingovány szélén aludhattak éppen, ahol tanyát vertek, vagy a Kikötőben költhették el a zsákmányukat, egy Rumos Rókalyuk nevű kocsmában. *Kiissza maradék italát gyorsan, mielőtt a szárazság kihatna torkára.* - A csapat vezetőjével a tengerszéli települést választottuk első helyként, így oda utaztunk. Egy... őőőh... bordélyházban ültünk össze a csapat többi tagjával, és onnan kezdtük el kikémlelni az itatót, és információért vadászni. Szerencsénk volt a pultos kolyogott; egy nyitott körű ökölharcot szerveztek ott aznap estére, tippet kaptunk hogy ott találhatjuk a célpontokat. Az egyik ráadásul a versenyre jelentkezik. A következőt terveztük el: szétválasztjuk az orkokat azáltal, hogy én részt veszek a versenyen, Lillyenn ebben segít hogy egy párosnak tűnjünk ki, és ha esélyem van rá, elvonom az első testvér figyelmét, miközben a csapat két másik tagja kicsalogatja a két másikat az épületből, ahol az éjszaka leple alatt elbánnak velük. Kíváncsi lehetsz, ez hogy végződött. *Egy fogas, de agyarmentes félvigyort megvillant Nawanthiri felé, valamelyest megélvezve mesélői szerepét. Nem tervezi az "egész" kalandot egymaga felszolgálni neki, hangja azt nem bírná ki.* - De hadd meséljen a kölyök is, nem fog ő zavarni annyit, mint elsőre gondolod.
18511. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-08-19 20:11:59
Üzenet elküldve: 2023-08-19 20:11:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
// Mint ághoz a levél //
*Nagyon szereti Ukromnak azt a tulajdonságát, hogy firtatás helyett sok mindent elfogad adottnak. A tenger szívében lakó mestertől mandulaszem senkitől nem hallott, csak addig nézte a végtelen vizet, amíg meg nem született benn a gondolat, hogy lennie kell. Utóbb derült ki, hogy tényleg létezik, és hogy egy nomád csontvető. Annak számára viszont, akinek az álom és a valóság sosem válik el egymástól élesen, a tények csak indoklások, nem okok, az idő síkjai pedig egybemosódnak. Nawanthiri már akkor útban volt ehhez a titokzatos csontvetőhöz, amikor hazafelé tartott a Kikötőből, csupán tett egy hosszabb kitérőt. Az idő folyói és tavai, a búvópatakok a térben végül mind oda vezetik a szerzetest, ahova kell, legyen az pusztulás vagy új beavatás. A józan orkkal viszont aligha fogja megetetni mindezt.*
- Jó, nem kell még ma elindulni. *Nem állja meg, hogy el ne mosolyodjon. Ez olyan régi fajta, kedves mosoly, amilyet Ukrom már Erdőmélyén is láthatott.* Ki ez a pici lány? *Kérdi, miközben visszatelepszik a szürkebőrű mellé. A könyöke valahogy megint összeér az övével. Nem siet az asztalukhoz hívni a félelfet. Nincs vele semmi baja, csak hát az előbb borult ki belőle több havi feszültség - még nem áll készen a társaságára.*
*Nagyon szereti Ukromnak azt a tulajdonságát, hogy firtatás helyett sok mindent elfogad adottnak. A tenger szívében lakó mestertől mandulaszem senkitől nem hallott, csak addig nézte a végtelen vizet, amíg meg nem született benn a gondolat, hogy lennie kell. Utóbb derült ki, hogy tényleg létezik, és hogy egy nomád csontvető. Annak számára viszont, akinek az álom és a valóság sosem válik el egymástól élesen, a tények csak indoklások, nem okok, az idő síkjai pedig egybemosódnak. Nawanthiri már akkor útban volt ehhez a titokzatos csontvetőhöz, amikor hazafelé tartott a Kikötőből, csupán tett egy hosszabb kitérőt. Az idő folyói és tavai, a búvópatakok a térben végül mind oda vezetik a szerzetest, ahova kell, legyen az pusztulás vagy új beavatás. A józan orkkal viszont aligha fogja megetetni mindezt.*
- Jó, nem kell még ma elindulni. *Nem állja meg, hogy el ne mosolyodjon. Ez olyan régi fajta, kedves mosoly, amilyet Ukrom már Erdőmélyén is láthatott.* Ki ez a pici lány? *Kérdi, miközben visszatelepszik a szürkebőrű mellé. A könyöke valahogy megint összeér az övével. Nem siet az asztalukhoz hívni a félelfet. Nincs vele semmi baja, csak hát az előbb borult ki belőle több havi feszültség - még nem áll készen a társaságára.*
18510. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-08-19 16:57:13
Üzenet elküldve: 2023-08-19 16:57:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
// Mint ágtól a levél //
*Az elmúlt hosszú időben nem húzta föl magát még ennyire, még a Kikötői kalandja alkalmával se, így nem tudja, hogy nyugodjon le. Lélegzetvételei hosszabbak, de több idő is telik el közöttük, miközben Nawanthiri válaszát hallgatja. Gyomra alattomos görcsbe szorul szavaira, mivel lassan, de biztosan józan esze kellő-kelletlen egyetért vele: ha még az ork sem tudja megmondani, milyen fajta segítség kellhet a nőnek, akkor mit tudnának kezdeni vele, Ha egyenesen neki nem hinnének? Nem szimplán egy akut betegsége van neki, és mind ő és a városiak túl materialistán állnának hozzá barátjához, szimpátia nélkül. Látta már ő, hidegebb helyeken hogyan kezelték az őrülteket... nem akarja, hogy Nawanthiri is arra a sorsa jusson.
Nyel egyet.
Természetellenesen úgy érzi, a szerzetes súlya lenyomja őt az asztalra, mikor amaz karja a vállán van. Nem is érez magában erőt ahhoz, hogy ismét felálljon. Reményveszetten nézi az azonos színű szemeket, amikben több fájdalom sugárzik, mint amennyivel Ukromnak ezalatt az év alatt szembe kellett néznie. Felmorog.*
- Legyen. *Hajt fejet fáradtan mindkét kérésre, illetve kérdésre.* - De ne itt, és ne azonnal. Mindkettőnknek pihenésre lesz szüksége az útra, testben és észben. Ha nem sietsz, ülj le... kérlek. *Lassan szétnéz jobbra, majd balra. A nemkellő figyelem kevésbé zavarja, fővendégként az ő jelenléte már megszokott, és mint személyt őt orkossága miatt kevés bátor lélek szokott megpróbálni zavarni, ezáltal esetleges asztaltársakat is. Pillanat alatt visszatérnek eddigi tevékenységükhöz, a Pegazus látott már ennél furcsábbat is, többször is, mint kéne. No de nem akárkit keres most.* - Tudok mesélni, miért nézek ki így, Lillyennel, együtt voltunk amikor megtörtént. Tetszenél neki. *Próbálja megfűzni amazt, ha más gondolatai vannak.* - Ha összeszedted magad, ideül, ha nem zavar. *Az italához kapott, de valamilyen csoda folytán még nem használt szalvétát megviselt barátjának nyújtja, hátha meg tudja magát szárítani vele. Azt majdnem hozzáteszi, hogy többet akar hallani a Füves Pusztáról, valamint Limnenről, de az a sejtése, azon emlékek az utolsók amikre Nawanthiri vissza akarna most emlékezni.* - Ezt a napot most már szánd a pihenésre, Nawanthiri. Holnap teszünk róla, hogy ne maradj sokáig azzal a szörnnyel.
*Az elmúlt hosszú időben nem húzta föl magát még ennyire, még a Kikötői kalandja alkalmával se, így nem tudja, hogy nyugodjon le. Lélegzetvételei hosszabbak, de több idő is telik el közöttük, miközben Nawanthiri válaszát hallgatja. Gyomra alattomos görcsbe szorul szavaira, mivel lassan, de biztosan józan esze kellő-kelletlen egyetért vele: ha még az ork sem tudja megmondani, milyen fajta segítség kellhet a nőnek, akkor mit tudnának kezdeni vele, Ha egyenesen neki nem hinnének? Nem szimplán egy akut betegsége van neki, és mind ő és a városiak túl materialistán állnának hozzá barátjához, szimpátia nélkül. Látta már ő, hidegebb helyeken hogyan kezelték az őrülteket... nem akarja, hogy Nawanthiri is arra a sorsa jusson.
Nyel egyet.
Természetellenesen úgy érzi, a szerzetes súlya lenyomja őt az asztalra, mikor amaz karja a vállán van. Nem is érez magában erőt ahhoz, hogy ismét felálljon. Reményveszetten nézi az azonos színű szemeket, amikben több fájdalom sugárzik, mint amennyivel Ukromnak ezalatt az év alatt szembe kellett néznie. Felmorog.*
- Legyen. *Hajt fejet fáradtan mindkét kérésre, illetve kérdésre.* - De ne itt, és ne azonnal. Mindkettőnknek pihenésre lesz szüksége az útra, testben és észben. Ha nem sietsz, ülj le... kérlek. *Lassan szétnéz jobbra, majd balra. A nemkellő figyelem kevésbé zavarja, fővendégként az ő jelenléte már megszokott, és mint személyt őt orkossága miatt kevés bátor lélek szokott megpróbálni zavarni, ezáltal esetleges asztaltársakat is. Pillanat alatt visszatérnek eddigi tevékenységükhöz, a Pegazus látott már ennél furcsábbat is, többször is, mint kéne. No de nem akárkit keres most.* - Tudok mesélni, miért nézek ki így, Lillyennel, együtt voltunk amikor megtörtént. Tetszenél neki. *Próbálja megfűzni amazt, ha más gondolatai vannak.* - Ha összeszedted magad, ideül, ha nem zavar. *Az italához kapott, de valamilyen csoda folytán még nem használt szalvétát megviselt barátjának nyújtja, hátha meg tudja magát szárítani vele. Azt majdnem hozzáteszi, hogy többet akar hallani a Füves Pusztáról, valamint Limnenről, de az a sejtése, azon emlékek az utolsók amikre Nawanthiri vissza akarna most emlékezni.* - Ezt a napot most már szánd a pihenésre, Nawanthiri. Holnap teszünk róla, hogy ne maradj sokáig azzal a szörnnyel.
18509. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-08-19 11:51:38
Üzenet elküldve: 2023-08-19 11:51:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
// Mint ágtól a levél //
*A szerzetesnév nem múlik el, míg meg nem fejtik a benne rejlő talányt. Akkor is kísérteni fogja a viselőjét, ha megtagadja a tanokat. Wegtorenben zahírnak mondják az ilyet: akinek a fejében elültették, soha többé nem tudja száműzni onnan.
Ukrom megdühödik a hallottakon. Úgy dörög-villámlik, mintha nem volna elég, hogy a szörny lassan maga alá gyűri a Nawanthirit. A lány biztos benne, hogy a tehetetlenség fűti ezt a haragot, de attól még fáj neki minden szó, mert már a legjobb barátja is kétségbe vonja az ítélőképességét. Letörli a könnyeit, és velük visszatér az arcára az a szoborszerű éberség, amivel az ilyenfajta viharokkal szokott szembenézni.*
- Az itteni doktorok mind nagyon okosak, Ukrom. *mondja csendesen* Bolondnak fognak nézni, mert az a legegyszerűbb. Rendelnek nyugtatót, vagy elvitetnek a városőrökkel, mielőtt valakiben kárt teszek. Nem lesz többet baj velem. Csak… *elszorul a torka, de erőt vesz magán* csak megöl a démon.
*Mostanra valószínűleg az egész ivó őket bámulja. Megnyikordul alatta a szék, ahogy feláll. Majdnem akkora, mint az ork. Finoman megfogja a társa egyik felkarját.* Évek óta mászkálok egyedül ezzel az "izével". Helyettem nem tudod legyőzni *a keze fölvándorol Ukrom vállára* de gyere el velem a tenger szívébe. *szemlesütve leereszti a kezét* Már attól jobb, hogy velem vagy. *fölpillant az ork tintafekete szemeire* Megmutathatom a szörnyet?
*A szerzetesnév nem múlik el, míg meg nem fejtik a benne rejlő talányt. Akkor is kísérteni fogja a viselőjét, ha megtagadja a tanokat. Wegtorenben zahírnak mondják az ilyet: akinek a fejében elültették, soha többé nem tudja száműzni onnan.
Ukrom megdühödik a hallottakon. Úgy dörög-villámlik, mintha nem volna elég, hogy a szörny lassan maga alá gyűri a Nawanthirit. A lány biztos benne, hogy a tehetetlenség fűti ezt a haragot, de attól még fáj neki minden szó, mert már a legjobb barátja is kétségbe vonja az ítélőképességét. Letörli a könnyeit, és velük visszatér az arcára az a szoborszerű éberség, amivel az ilyenfajta viharokkal szokott szembenézni.*
- Az itteni doktorok mind nagyon okosak, Ukrom. *mondja csendesen* Bolondnak fognak nézni, mert az a legegyszerűbb. Rendelnek nyugtatót, vagy elvitetnek a városőrökkel, mielőtt valakiben kárt teszek. Nem lesz többet baj velem. Csak… *elszorul a torka, de erőt vesz magán* csak megöl a démon.
*Mostanra valószínűleg az egész ivó őket bámulja. Megnyikordul alatta a szék, ahogy feláll. Majdnem akkora, mint az ork. Finoman megfogja a társa egyik felkarját.* Évek óta mászkálok egyedül ezzel az "izével". Helyettem nem tudod legyőzni *a keze fölvándorol Ukrom vállára* de gyere el velem a tenger szívébe. *szemlesütve leereszti a kezét* Már attól jobb, hogy velem vagy. *fölpillant az ork tintafekete szemeire* Megmutathatom a szörnyet?
18508. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-08-19 08:19:03
Üzenet elküldve: 2023-08-19 08:19:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Fürdőházi mulatozás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Kérdések. Karcos hangú, csacsi kérdések, amik az estély bódult homályba burkolózó végakkordjait puhatolják. Farsys jelentőségtelen részleteken botlik meg a maga gyűrött másnapos-bájával. Yeza csak mosolyog rajta, ahogy teszi akkor is, mikor a rumosüveggel érkező újabb talányra megvonja a vállát.
Bár elveszi az üveget, nem iszik bele. Egy porcikája se kívánja most a szeszt. Így a palack végül az ágy másik oldalán álló éjjeli szekrényre kerül anélkül, hogy tartalmával bármi érdemleges történne egy kis lötykölődésen kívül.
Yeza hasra fordulva nézi formás férfihátsót, mialatt Farsys épp új fülönfüggőjével szembesül. Történt egy s más, bizony. De ez kevésbé izgatja a Pegazus előtt sétáló apát, aki a nyújtózását közkinccsé tévő wegtorenit illeti ezirányú, meglehetősen felháborodott aggályaival. A két, kamaszkor felé érő leány guvadó szemű, szájtátott arcára polipként tapadnak atyjuk tenyerei, miközben fennhangon háborog azon, hogy a züllött wegtoreni népség rákfeneként rontja Artheniort, és hogy ennek már következménye lesz, meg hogy a Kaszárnyáig meg se áll.*
- Ha így kilógatod, fiú, még elviszi valami nagy madár! *jön a következő kommentár a szökőútnál támaszkodó szakállas fickóktól, akik valószínűleg szekérkaravánt kísértek a Kikötő felől.* - Krá... Krááááá... Kráá! *Kezd rá az egyik, a többi röhögésétől kísérve.
Jön még valahonnan pár elismerő füttyentés meg egyéb kurjongatás. Wegtorenben ilyesmin aligha akadnának fenn, de a Levegő Városa sok dologban nagyon más.*
- Remélem, hogy a városőr parancsnokot is meghívtad *mondja, aztán bizakodón felszökik a szemöldöke és feltámaszkodik az ágyon, hogy mellé lessen, de a padlón alvó férfi nem a marcona Bredoc Droyn. Pedig egy pillanatig meg mert volna esküdni, de nem tudná megmondani, hogy miért. Talán csak szóba került az éjjel. Azért a két párnát ölelve szendergő Essannal se jártak rosszul, ez biztos.
az alkalmi hímSellő szeme apró fáziskéséssel, de úgy pattan fel a "városőr" szóra, mintha az oldalába csíptek volna. Bár nagy gazember a maga módján, azért nincs túl sok vaj a füle mögött. Csak a kártyaügyei... meg a kocka... Hát azokkal nem szívesen számolna el. Lassan feltápászkodik, kiropogtatja elmacskásodott tagjait és az ágy szélére könyököl. Félresimítja a félvér lány arcából a göndör tincseket és finoman keltegetni kezdi őt is.
Yeza az újra vízszintesbe helyezkedő wegtorenihez húzódik. Átöleli a csípőjét és hint pár lágy csókocskát a hasa alá, meg a harapásnyom mellé.*
- A végén még perbe fognak dőreségért. *A csipkelődő mondat egy wegtoreni számára szörnyen abszurdnak hangzik.
Essan meg a félvér lassan szedelőzködnek, bár a lány ruháját sehol nem találják, így ő végül férfiingben távozik. Mikor ketten maradnak, Yeza fölkel és a kancsóból vizet tölt magának. Le sem teszi a poharat, míg ki nem itta az egészet. Eztán újratölti és egy tálcára rakja egy tiszta kendő és a rumosüveg kíséretében. Ezekkel felszerelkezve telepszik vissza az ágyra, ahol addig noszogatja az elcsigázott házigazdát, míg hajlandó felülni.*
- Igyál *emeli a szájához a vízzel teli poharat, és minimum a felét bele is diktálja a vörösbe. Párnákat dúcol a háta mögé, hogy kényelmesen nekitámaszkodhasson. Az ölébe helyezkedik, és maga mellé húzza a tálcát. Óvatosan kiveszi a férfi füléből a méretes fülönfüggőket, hogy kitisztíthassa a sebet. A kócos, rőt tincsek azonban mindig útban vannak, úgyhogy amikor megakad a szeme a támla mellé szorult hosszú szárú, rézfejű sudárpipán, gyakorlott mozdulatokkal tűzi vele hevenyészett kontyba a férfi haját a feje tetején.
Rumot önt a kendőre és finoman áttörli vele Farsys cimpáját, utána pedig a harapásnyom környékét is.*
- Nos, elmondod végre, hogy miért csavarodott ilyen szégyentelen torba az estélyed? *Mosolygása a kíváncsiság mellett elárulja, hogy egyáltalán nincs panasza az Artheniorban rendhagyó, ám Wegtorenben nem példa nélküli gyászszertartásra.*
//Fürdőházi mulatozás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Kérdések. Karcos hangú, csacsi kérdések, amik az estély bódult homályba burkolózó végakkordjait puhatolják. Farsys jelentőségtelen részleteken botlik meg a maga gyűrött másnapos-bájával. Yeza csak mosolyog rajta, ahogy teszi akkor is, mikor a rumosüveggel érkező újabb talányra megvonja a vállát.
Bár elveszi az üveget, nem iszik bele. Egy porcikája se kívánja most a szeszt. Így a palack végül az ágy másik oldalán álló éjjeli szekrényre kerül anélkül, hogy tartalmával bármi érdemleges történne egy kis lötykölődésen kívül.
Yeza hasra fordulva nézi formás férfihátsót, mialatt Farsys épp új fülönfüggőjével szembesül. Történt egy s más, bizony. De ez kevésbé izgatja a Pegazus előtt sétáló apát, aki a nyújtózását közkinccsé tévő wegtorenit illeti ezirányú, meglehetősen felháborodott aggályaival. A két, kamaszkor felé érő leány guvadó szemű, szájtátott arcára polipként tapadnak atyjuk tenyerei, miközben fennhangon háborog azon, hogy a züllött wegtoreni népség rákfeneként rontja Artheniort, és hogy ennek már következménye lesz, meg hogy a Kaszárnyáig meg se áll.*
- Ha így kilógatod, fiú, még elviszi valami nagy madár! *jön a következő kommentár a szökőútnál támaszkodó szakállas fickóktól, akik valószínűleg szekérkaravánt kísértek a Kikötő felől.* - Krá... Krááááá... Kráá! *Kezd rá az egyik, a többi röhögésétől kísérve.
Jön még valahonnan pár elismerő füttyentés meg egyéb kurjongatás. Wegtorenben ilyesmin aligha akadnának fenn, de a Levegő Városa sok dologban nagyon más.*
- Remélem, hogy a városőr parancsnokot is meghívtad *mondja, aztán bizakodón felszökik a szemöldöke és feltámaszkodik az ágyon, hogy mellé lessen, de a padlón alvó férfi nem a marcona Bredoc Droyn. Pedig egy pillanatig meg mert volna esküdni, de nem tudná megmondani, hogy miért. Talán csak szóba került az éjjel. Azért a két párnát ölelve szendergő Essannal se jártak rosszul, ez biztos.
az alkalmi hímSellő szeme apró fáziskéséssel, de úgy pattan fel a "városőr" szóra, mintha az oldalába csíptek volna. Bár nagy gazember a maga módján, azért nincs túl sok vaj a füle mögött. Csak a kártyaügyei... meg a kocka... Hát azokkal nem szívesen számolna el. Lassan feltápászkodik, kiropogtatja elmacskásodott tagjait és az ágy szélére könyököl. Félresimítja a félvér lány arcából a göndör tincseket és finoman keltegetni kezdi őt is.
Yeza az újra vízszintesbe helyezkedő wegtorenihez húzódik. Átöleli a csípőjét és hint pár lágy csókocskát a hasa alá, meg a harapásnyom mellé.*
- A végén még perbe fognak dőreségért. *A csipkelődő mondat egy wegtoreni számára szörnyen abszurdnak hangzik.
Essan meg a félvér lassan szedelőzködnek, bár a lány ruháját sehol nem találják, így ő végül férfiingben távozik. Mikor ketten maradnak, Yeza fölkel és a kancsóból vizet tölt magának. Le sem teszi a poharat, míg ki nem itta az egészet. Eztán újratölti és egy tálcára rakja egy tiszta kendő és a rumosüveg kíséretében. Ezekkel felszerelkezve telepszik vissza az ágyra, ahol addig noszogatja az elcsigázott házigazdát, míg hajlandó felülni.*
- Igyál *emeli a szájához a vízzel teli poharat, és minimum a felét bele is diktálja a vörösbe. Párnákat dúcol a háta mögé, hogy kényelmesen nekitámaszkodhasson. Az ölébe helyezkedik, és maga mellé húzza a tálcát. Óvatosan kiveszi a férfi füléből a méretes fülönfüggőket, hogy kitisztíthassa a sebet. A kócos, rőt tincsek azonban mindig útban vannak, úgyhogy amikor megakad a szeme a támla mellé szorult hosszú szárú, rézfejű sudárpipán, gyakorlott mozdulatokkal tűzi vele hevenyészett kontyba a férfi haját a feje tetején.
Rumot önt a kendőre és finoman áttörli vele Farsys cimpáját, utána pedig a harapásnyom környékét is.*
- Nos, elmondod végre, hogy miért csavarodott ilyen szégyentelen torba az estélyed? *Mosolygása a kíváncsiság mellett elárulja, hogy egyáltalán nincs panasza az Artheniorban rendhagyó, ám Wegtorenben nem példa nélküli gyászszertartásra.*
18507. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-08-17 22:33:27
Üzenet elküldve: 2023-08-17 22:33:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Fürdőházi mulatozás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
- Én inkább kellemetlenül kellemesnek gondolnám magam.
* Táncolnak, esznek, isznak és ördögvigyort, meg más, távoli vidékek portékait veszik magukhoz, míg a reggeli napfény be nem űzi a vendégeket szobáikba és otthonaikba.
Hason fekve, pucér fenékkel éri az eszmélet. Korán van, vagy inkább későn? A napszak ismeretlennek nyilvánítva.
Rengeteg vörös haja kitakarja a világot, így odébb kotorja. Kár volt, kellemes félhomályt adott meggyötört szemeinek eddig.
Felemeli a fejét és félkönyékre támaszkodva félrehengeredik. Az oldalán nyugvó lány azonmód kényelmesen bekucorodik a vállgödrébe, majd elégedetten felsóhajt.
Lisadorah távozóban, így dob felé egy csókot. Ezek ketten valamikor az éjszaka folyamán kibékültek és igazán leleményes hajlékonyságukat más téren is igazolták. *
- Ez még az a nap, vagy másik?
* Érdeklődik, és megdörgöli sajgó csuklóit. Hangja kicsit rekedtes és füstös. Valószínűleg közrejátszik benne az is, hogy emlékei szerint egy bizonyos ponton egyszerre több csikket is elszívott.
Félig lehunyt szemhéjjal tapogatózik az éjjeliszekrényen várakozó, félig megivott rumos üveg után. Rámarkol, közben lesodorva egy gyűrött férfiinget. Ajkához emeli az üveg száját, majd megtorpan.
Férfiing? Férfiing, de nem az övé.
Kihajol az ágy mellé és szemrevetelezi az ott alvó hím egyedet, majd visszahajolva a vörösnek kínálja az üveget. *
- A tiéd volt, vagy az enyém?
* Firtatja, hozzá képest szokatlanul szelíd mosollyal az ajkán.
Elnézve a szoba állapotát, gyanítja, itt minden és mindenki közös volt. Egy beteg teve sebességével feltápászkodik, félretolva a másik nő fejét. Felvont szemöldökkel, halkan nevetve megvakargatja a csípőjén éktelkedő harapásnyomot. *
- Ez biztosan te voltál, boszorkány.
* Az ablakhoz lép és jólesően megropogtatja tagjait a napfényben. Nyújtózás közben elakad egy tekintélyes méretű fülön függőben, ami egészen biztosan nem saját. Ahogy megtapogatja az új ékszert, felfedez egy másikat is mellette, pedig emlékei szerint csak egy lyuk volt ott eddig. Letörli az alvadt vért a füle mögül. *
- Teysusra, a végére kifogytunk a lyukakból, vagy mi?
* Felmarkol némi gyümölcsöt és visszatelepszik az ágy végébe. A fejének sajnos már nem jut elég hely, így az félig hanyatt lefelé lóg a padló felé. *
//Fürdőházi mulatozás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
- Én inkább kellemetlenül kellemesnek gondolnám magam.
* Táncolnak, esznek, isznak és ördögvigyort, meg más, távoli vidékek portékait veszik magukhoz, míg a reggeli napfény be nem űzi a vendégeket szobáikba és otthonaikba.
Hason fekve, pucér fenékkel éri az eszmélet. Korán van, vagy inkább későn? A napszak ismeretlennek nyilvánítva.
Rengeteg vörös haja kitakarja a világot, így odébb kotorja. Kár volt, kellemes félhomályt adott meggyötört szemeinek eddig.
Felemeli a fejét és félkönyékre támaszkodva félrehengeredik. Az oldalán nyugvó lány azonmód kényelmesen bekucorodik a vállgödrébe, majd elégedetten felsóhajt.
Lisadorah távozóban, így dob felé egy csókot. Ezek ketten valamikor az éjszaka folyamán kibékültek és igazán leleményes hajlékonyságukat más téren is igazolták. *
- Ez még az a nap, vagy másik?
* Érdeklődik, és megdörgöli sajgó csuklóit. Hangja kicsit rekedtes és füstös. Valószínűleg közrejátszik benne az is, hogy emlékei szerint egy bizonyos ponton egyszerre több csikket is elszívott.
Félig lehunyt szemhéjjal tapogatózik az éjjeliszekrényen várakozó, félig megivott rumos üveg után. Rámarkol, közben lesodorva egy gyűrött férfiinget. Ajkához emeli az üveg száját, majd megtorpan.
Férfiing? Férfiing, de nem az övé.
Kihajol az ágy mellé és szemrevetelezi az ott alvó hím egyedet, majd visszahajolva a vörösnek kínálja az üveget. *
- A tiéd volt, vagy az enyém?
* Firtatja, hozzá képest szokatlanul szelíd mosollyal az ajkán.
Elnézve a szoba állapotát, gyanítja, itt minden és mindenki közös volt. Egy beteg teve sebességével feltápászkodik, félretolva a másik nő fejét. Felvont szemöldökkel, halkan nevetve megvakargatja a csípőjén éktelkedő harapásnyomot. *
- Ez biztosan te voltál, boszorkány.
* Az ablakhoz lép és jólesően megropogtatja tagjait a napfényben. Nyújtózás közben elakad egy tekintélyes méretű fülön függőben, ami egészen biztosan nem saját. Ahogy megtapogatja az új ékszert, felfedez egy másikat is mellette, pedig emlékei szerint csak egy lyuk volt ott eddig. Letörli az alvadt vért a füle mögül. *
- Teysusra, a végére kifogytunk a lyukakból, vagy mi?
* Felmarkol némi gyümölcsöt és visszatelepszik az ágy végébe. A fejének sajnos már nem jut elég hely, így az félig hanyatt lefelé lóg a padló felé. *
18506. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-08-17 18:48:50
Üzenet elküldve: 2023-08-17 18:48:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Fürdőházi mulatozás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Nem igazán akad fenn a zagyvaságokon. Úgy sejti, az átgondolatlanul és mérték nélkül vegyített bódító szerek most gáncsolhatták ki egymást a józanság utolsó kavicsán átesve.
Pördül a wegtoreni karján, aki bizonyára remek táncos lehet, amikor épp teljesen ura a tagjainak.*
- Kellemesen kellemetlen? *vonja fel a szemöldökét.* - Édesem, ez a jelző inkább Téged fest le.
*Ha mulatásról van szó, akkor Yeza igazán kitűnő választás. Tartja a lépést, míg a világ lassan átbukdácsol a homályos pacaként imbolybó horizonton a holnapba.
A kreolbőrű wegtoreni lány lustán nyúlik el az ágyneműn. A kelő nap spaletták közt beszűrődő fénye arany csíkokat fest a hátára. Megcsillan a két nyakláncon, melyek most a vékony derekat ékítik, s ahogy fordul, előkerül a harmadik is, ami Farsys mellkasa helyett ezúttal Yeza keblei közt hempereg. Nyújtózik, mint Lanawin legelégedettebb macskája, majd a férfira mosolyog.*
- Jó reggelt *búgja. Ujjai a köztük szendergő félvér szolgálólány meztelen bőrét cirógatják, eljátszanak a mézbarnán göndörödő fürtökkel, aztán felnéz az épp öltözködő Lisadorah felé. Letört grimaszra görbül a szája.*
- Máris mész?
- Muszáj *fordul vissza az ágy felé az elf. Keserédes mosoly bomlik az ajkain, miközben feltűzi szőke fürtjeit a hajtűjével.* - Ha lehetne, maradnék.
- A legérzékibb lihanechi dívának nincs lehetetlen *nyújtózik, s elcsípve az ezüstszállal szőtt ruha szegélyét, közel húzza a nőt, hogy csókot válthassanak.* - Maradj.
*Finoman válnak el az ajkaik, s a karcsú ujjak végigsimítanak Yeza arcán.*
- Legközelebb *súgja Lisadorah, aztán az ajtó felé veszi az irányt.* - Csodás estély volt, Lutah. Igazán páratlan *mosolyodik a férfira, aztán zárul is mögötte az ajtó.
A szobában még halványan érezni az ital és az ördögvigyor aromáját, de hála a másik oldalon tárva hagyott ablaknak, a mindig friss artheniori levegő kellemes, reggeli hűvösével a nagyját már kitessékelte.
Az asztalon tálca, félig vagy egészen kiürült poharak és palackok garmadája. Megdézsmált gyümölcstálak, földön szétszóródott diófélék és ruhakupacok. Az égkék selyemöv az ágytámlához kötve lóg megviselten. Farsys talán még érzi a nyomát a csuklóin, de ha tippelnie kéne, a férfi jóval kevesebb dologra emlékszik az est későbbi szakaszából, mint szeretne.*
//Fürdőházi mulatozás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Nem igazán akad fenn a zagyvaságokon. Úgy sejti, az átgondolatlanul és mérték nélkül vegyített bódító szerek most gáncsolhatták ki egymást a józanság utolsó kavicsán átesve.
Pördül a wegtoreni karján, aki bizonyára remek táncos lehet, amikor épp teljesen ura a tagjainak.*
- Kellemesen kellemetlen? *vonja fel a szemöldökét.* - Édesem, ez a jelző inkább Téged fest le.
*Ha mulatásról van szó, akkor Yeza igazán kitűnő választás. Tartja a lépést, míg a világ lassan átbukdácsol a homályos pacaként imbolybó horizonton a holnapba.
A kreolbőrű wegtoreni lány lustán nyúlik el az ágyneműn. A kelő nap spaletták közt beszűrődő fénye arany csíkokat fest a hátára. Megcsillan a két nyakláncon, melyek most a vékony derekat ékítik, s ahogy fordul, előkerül a harmadik is, ami Farsys mellkasa helyett ezúttal Yeza keblei közt hempereg. Nyújtózik, mint Lanawin legelégedettebb macskája, majd a férfira mosolyog.*
- Jó reggelt *búgja. Ujjai a köztük szendergő félvér szolgálólány meztelen bőrét cirógatják, eljátszanak a mézbarnán göndörödő fürtökkel, aztán felnéz az épp öltözködő Lisadorah felé. Letört grimaszra görbül a szája.*
- Máris mész?
- Muszáj *fordul vissza az ágy felé az elf. Keserédes mosoly bomlik az ajkain, miközben feltűzi szőke fürtjeit a hajtűjével.* - Ha lehetne, maradnék.
- A legérzékibb lihanechi dívának nincs lehetetlen *nyújtózik, s elcsípve az ezüstszállal szőtt ruha szegélyét, közel húzza a nőt, hogy csókot válthassanak.* - Maradj.
*Finoman válnak el az ajkaik, s a karcsú ujjak végigsimítanak Yeza arcán.*
- Legközelebb *súgja Lisadorah, aztán az ajtó felé veszi az irányt.* - Csodás estély volt, Lutah. Igazán páratlan *mosolyodik a férfira, aztán zárul is mögötte az ajtó.
A szobában még halványan érezni az ital és az ördögvigyor aromáját, de hála a másik oldalon tárva hagyott ablaknak, a mindig friss artheniori levegő kellemes, reggeli hűvösével a nagyját már kitessékelte.
Az asztalon tálca, félig vagy egészen kiürült poharak és palackok garmadája. Megdézsmált gyümölcstálak, földön szétszóródott diófélék és ruhakupacok. Az égkék selyemöv az ágytámlához kötve lóg megviselten. Farsys talán még érzi a nyomát a csuklóin, de ha tippelnie kéne, a férfi jóval kevesebb dologra emlékszik az est későbbi szakaszából, mint szeretne.*
18505. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-08-16 21:59:04
Üzenet elküldve: 2023-08-16 21:59:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Fürdőházi mulatozás//
* Tulajdonképpen élvezi, hogy kézzelfogható, tényleges tény alig hangzik el közöttük a másikról. Megmarad egyfajta titokzatos légkör. A szokásos háttérsallangok feleslegesek. Hol nevelkedtél és miként? Ki volt apád, anyád? Ki törte össze a szíved? Mik az indítattásaid? Öltél már embert? Mivel keresed a kenyered?
Ezek az információk csak azt segítenék elő, hogy kialakuljon valami vélt kép egymásról. Így viszont tényleg csak egymás elméjére koncentrálnak, amit nem ferdít el semmiféle múltbéli ügy.
Figyelmét végre visszafordíthatja a nő felé, amikor a sivatagi figyelmét is felkelti a hirtelen hangzás-változás. Épp azon tűnődik, melyik pokolból rántotta valaki elő ezt a csinos fiút, akire Yeza olyan hálás pillantásokat áldoz éppen.
Mihelyst előkerülnek az odahaza olyan jól ismert kiegészítők, Lutah gyomra táján megmozdul valamiféle érzés.
Aksil is megbabonázottan ácsorog mellette, félbeszakítva a kitartó győzködését. Megannyi párás férfiszem és irigy női bámulja a tüzes vörös leány táncát.
A férfi jól sejti, a kecses elf alulmaradt. Senki, egy nép sem tudja ilyen érzékletesen átadni azt az életörömöt és bujaságot, ami a wegtoreniek sajátossága.
A zene erős befejezéssel zárul. A vendégek akárha kábulatból szabadulnának, izgatott taps és füttyögés hangzik fel mindenhonnan.
Lutah vállába markol még utoljára a sivatagi, miután elmorogja a végső figyelmeztetését. *
- Igyekszem észben tartani, Aksil.
* Kényeskedő mozdulatokkal lesöpri a válláról a gyűrűs mancsot. Semmi kétsége afelől, hogy hamarosan valaki, vagy több valakik látogatást fognak tenni nála.
Várja, hogy elöntse valami rossz érzés, önsajnálat, netán félelem. Semmi. Csak ingerülten hajítja el a sörényét tartó hajtűket.
Viszont az aranyszín tekintete továbbra sem engedi el a vörös alakját. *
- Játék az élet, Farsys. Ha nyersz, akkor játszhatsz még egy kicsit. Ha veszítesz, meghalsz.
* Biztatja magát fennhangon, majd az előző muzsika dallamát dúdolva kinyújtja a kezét Yeza felé, hogy felsegítse. Folytatja az előbbi, megkezdett gondolatmenetét, bár a nőnek valószínűleg fogalma sincs miről hadovál. *
- Még egy keveset játszhatok, hisz élek. És szándékomban is áll.
* Ha azt hiszik, csak úgy szétcsaphatják az öklükkel az eddigi munkáját, nagyot tévednek.
Begörbített ujjal inti maga után a nőt, majd megfordulva utat vág magának a távozóban lévő tömegben. Az egész vendégsereg látni akarta a táncot és most igyekeznek leöblíteni valamivel a látottakat. Későre jár, a hajnal első fényei talán nemsokára felbukkannak a város szélén.
A kacajok harsányabbak, a mozdulatok sutábbak. Aki csak az üzlet és a kereskedelem miatt érkezett, az mostanra hazament. Minden jóízlésű vendéglátó befejezné az estélyt ezen a ponton.
Jó ízlés? Teysusra, hiszen királykék selyemköntöst visel a csípőjén!
Így hát a szilajabb vendégek maradnak és ő is. Felhajt egy tele poharat, majd elhajítja. A felcsendülő dobok ritmusara lendületesen megperdíti a vöröst maga előtt. *
- Jó esély van rá, hogy hamarosan a nyakamba küldenek pár kellemesen kellemetlen alakot. * Közelebb lép, hogy újra pörgethessen egyet, egészen közel rántva magához Yezát. *
- Mit szólsz? Volna kedved együtt mulatni egy haldoklóval?
* Kérdezi legalább olyan csillogó szemekkel, mintha a világ minden kincsét tárták volna elé. *
//Fürdőházi mulatozás//
* Tulajdonképpen élvezi, hogy kézzelfogható, tényleges tény alig hangzik el közöttük a másikról. Megmarad egyfajta titokzatos légkör. A szokásos háttérsallangok feleslegesek. Hol nevelkedtél és miként? Ki volt apád, anyád? Ki törte össze a szíved? Mik az indítattásaid? Öltél már embert? Mivel keresed a kenyered?
Ezek az információk csak azt segítenék elő, hogy kialakuljon valami vélt kép egymásról. Így viszont tényleg csak egymás elméjére koncentrálnak, amit nem ferdít el semmiféle múltbéli ügy.
Figyelmét végre visszafordíthatja a nő felé, amikor a sivatagi figyelmét is felkelti a hirtelen hangzás-változás. Épp azon tűnődik, melyik pokolból rántotta valaki elő ezt a csinos fiút, akire Yeza olyan hálás pillantásokat áldoz éppen.
Mihelyst előkerülnek az odahaza olyan jól ismert kiegészítők, Lutah gyomra táján megmozdul valamiféle érzés.
Aksil is megbabonázottan ácsorog mellette, félbeszakítva a kitartó győzködését. Megannyi párás férfiszem és irigy női bámulja a tüzes vörös leány táncát.
A férfi jól sejti, a kecses elf alulmaradt. Senki, egy nép sem tudja ilyen érzékletesen átadni azt az életörömöt és bujaságot, ami a wegtoreniek sajátossága.
A zene erős befejezéssel zárul. A vendégek akárha kábulatból szabadulnának, izgatott taps és füttyögés hangzik fel mindenhonnan.
Lutah vállába markol még utoljára a sivatagi, miután elmorogja a végső figyelmeztetését. *
- Igyekszem észben tartani, Aksil.
* Kényeskedő mozdulatokkal lesöpri a válláról a gyűrűs mancsot. Semmi kétsége afelől, hogy hamarosan valaki, vagy több valakik látogatást fognak tenni nála.
Várja, hogy elöntse valami rossz érzés, önsajnálat, netán félelem. Semmi. Csak ingerülten hajítja el a sörényét tartó hajtűket.
Viszont az aranyszín tekintete továbbra sem engedi el a vörös alakját. *
- Játék az élet, Farsys. Ha nyersz, akkor játszhatsz még egy kicsit. Ha veszítesz, meghalsz.
* Biztatja magát fennhangon, majd az előző muzsika dallamát dúdolva kinyújtja a kezét Yeza felé, hogy felsegítse. Folytatja az előbbi, megkezdett gondolatmenetét, bár a nőnek valószínűleg fogalma sincs miről hadovál. *
- Még egy keveset játszhatok, hisz élek. És szándékomban is áll.
* Ha azt hiszik, csak úgy szétcsaphatják az öklükkel az eddigi munkáját, nagyot tévednek.
Begörbített ujjal inti maga után a nőt, majd megfordulva utat vág magának a távozóban lévő tömegben. Az egész vendégsereg látni akarta a táncot és most igyekeznek leöblíteni valamivel a látottakat. Későre jár, a hajnal első fényei talán nemsokára felbukkannak a város szélén.
A kacajok harsányabbak, a mozdulatok sutábbak. Aki csak az üzlet és a kereskedelem miatt érkezett, az mostanra hazament. Minden jóízlésű vendéglátó befejezné az estélyt ezen a ponton.
Jó ízlés? Teysusra, hiszen királykék selyemköntöst visel a csípőjén!
Így hát a szilajabb vendégek maradnak és ő is. Felhajt egy tele poharat, majd elhajítja. A felcsendülő dobok ritmusara lendületesen megperdíti a vöröst maga előtt. *
- Jó esély van rá, hogy hamarosan a nyakamba küldenek pár kellemesen kellemetlen alakot. * Közelebb lép, hogy újra pörgethessen egyet, egészen közel rántva magához Yezát. *
- Mit szólsz? Volna kedved együtt mulatni egy haldoklóval?
* Kérdezi legalább olyan csillogó szemekkel, mintha a világ minden kincsét tárták volna elé. *
18504. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-08-16 20:59:45
Üzenet elküldve: 2023-08-16 20:59:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Fürdőházi mulatozás//
*Farsys szerencséjére az orrpöckölés túl váratlanul éri a vöröst, hogy méltóképp reagáljon rá. Még megvoltak a tejfogai, amikor utoljára ilyen gyerekes húzás elszenvedője volt.
Nagyot sóhajt, amint hirtelen exponenciálisan megnő a kettejük közt bizalmasan borítékolt titkok száma. Csak az a baj hogy ezek a borítékok mind Farsys mellényzsebébe vándorolnak, és bárminemű súlyuk is van, az Yezára vonatkoztatva nyom a latba, méghozzá a mérleg rosszabbik oldalán.
A masszázs ígéretétől egy határozott mozdulattal rántja meg a szőnyeget a kettős, akiknek a beszélgetésébe volt balszerencséje belehallgatni.
Ha nem lenne elég rémes a helyzete, hát megkoronázza, hogy Farsys van oly' kedves, és fel is konferálja. Igen, miután ennyi időn keresztül bujkált és kerülte a feltűnést, ez most egy pillanatra elsápasztja. Nem mintha ennyiből máris felismerés csillanna minden wegtoreni szemben. Senki volt, ha úgy vesszük. A Céhmester üdvöskéje a Főnix Házában, aki ügyesen bánt a karddal. És egyes szóbeszédek alapján mással is. De mindez mintha egy másik életben történt volna, oly távolinak hat.
Különös, hogy most, hogy a Báró megszerezte neki a Fekete Váltót, pont ugyanúgy gombóc van a torkában, ahogy ennyi ember előtt kiejtik a nevét.
Még rendes meghajlás se futja tőle, csak zavartan mosolyog és bólint a produkció beharangozására. Gyűrögeti a kezében a selyemövet, mintha abból akarná kifejteni a menekülőútját. A házigazda ezúttal nem valószínű, hogy segítségére lesz. Mintha őt is kissé sakkban tartaná az őszintétlen mosoly sarkában folytatott társalgás.
Yeza nagyot nyel. Ha most megpróbálná leutánozni a hosszúéletű delejesen kígyózó mozdulatait, valószínűleg két pillanat alatt nevetség tárgyává tenné magát. A lágy dallam hátán mintha csak csorogna el minden reménye, hogy ezt megszégyenülés nélkül ússza meg. Már-már beletörődik, amikor hirtelen elnyekken a zene és tompa puffanásba bicsaklik. Yeza arra kapja a fejét.
Mélyen kigombolt ing, szívtipró kék tekintet; rövid, dús, fekete haj és férfias borosta. Meg egy határ kikötői gazemberség, amivel kihúzta a széket a lantos alól, hogy maga zökkenjen le rá: ~Essan!~ A férfi ölében tartott hangszer korpusza arányos csepp-forma, a vele egy síkban lévő nyak bundolatlan keményfa, hogy a wegtoreni zene bonyolult hangrendszereinek megfelelő pozíciók is lefoghatók legyenek. A jellegzetes hangolófej kettős ívben hátrahajló, fa hangolókulcsokkal. Ami mégis a legjellegzetesebb ismérve az údnak, az az egy nagyobb és két kisebb, áttört mintával díszített hangnyílás.
Az alkalmi hímSellő megtámasztja a lábát az elnyúlt ábrázattal pislogó fuvolás zsámolyán, aztán kurtát füttyent. A másik kobzos fordít a hangszerén és ütemes ritmust kezd dobolni a hátulján. Essan pedig lenyúl a széke mellé ejtett iszákba, és odahajít belőle Yezának valamit. Csörren a holmi, ahogy a vörös elkapja. Csodálkozó tekintetét visszakapja a kékekre, mire Essan csak kacsint, s már szólaltatja is pálcaszerű, hosszúkás pengetőjével a hagyományos lanténál sokkal teltebb hangzású húrpárokat.
Yezának sosem mutatkozott különösebb tehetsége a zenéléshez, de a táncok kellékeként használt egyszerű hangszereket minden wegtoreni lány ismeri. A sagat, a csörgődodob, a bokára szíjazható csengettyűs pánt... Leginkább csak ritmusérzéket kíván, aminek a vörös szerencsére nincs híján.
Leteszi a selyemövet és felköti a csörgős szíjat a bokájára. Essan és a másik kobzos máris igazodnak hozzá. Elhallgat a zene, ahogy Yeza elfoglalja a helyét. Megvárja, míg a vendégsereg susmorgása is elül. Csengettyűk hangja. Érzékien úsztatott, gyorsuló ritmus, amire mozdul a csípő. Ütemes ringásába bekapcsolódik a zene is. A jól követhető taktusokra cifráz rá pergőn, mire Yeza mozdulatai is egyre rafináltabbra váltanak. Mellkasa és csípője mintha egész külön mozdulna. Mindig csak épp amelyiket akarja. A tánc jóval inkább túr az ösztönök mélyen búvó mordulásába, minthogy művészi pátoszból építsen tökéletes kristálypalotát. Egészen más világ, mint amit a hosszúéletűtől láthattak. Lebben a lenge ruhácska, pergő ritmusra csattannak a Rőt tenyerei; pördül, végig a sorfalat álló vendégek gyűrűje mentén, a hajába túr, aztán ismét középre helyezkedve egészen hátra dől, vagy épp pimasz mosolygással rázza a csípőjét anélkül, hogy más porcikája igazán megmozdulna. Egészen magával ragadja a ritmus. Elemi szálakat pendít, szilaj tüzet gyújt a lélekben. A végakkordra térdre ereszkedve ringatja a vállait, majd ívbe feszülő derékkal veti szét két karját, ahogy az utolsó ütemre egészen hátra hajlik a sarkára.*
- Vigyázz, Farsys *szólal meg újra a sivatagi, miután a szőke félvér valamit bizalmasan a fülébe súgott.* - Még a végén... Hogy is mondják errefelé? Korpa közé keveredsz. *Már fordul is, de egy pillanatra még megtorpan.* - Ha meggondolnád magad... legközelebb az ajánlatom már nem lesz ilyen nagyvonalú. Jobb, ha az eszedbe vésed!
//Fürdőházi mulatozás//
*Farsys szerencséjére az orrpöckölés túl váratlanul éri a vöröst, hogy méltóképp reagáljon rá. Még megvoltak a tejfogai, amikor utoljára ilyen gyerekes húzás elszenvedője volt.
Nagyot sóhajt, amint hirtelen exponenciálisan megnő a kettejük közt bizalmasan borítékolt titkok száma. Csak az a baj hogy ezek a borítékok mind Farsys mellényzsebébe vándorolnak, és bárminemű súlyuk is van, az Yezára vonatkoztatva nyom a latba, méghozzá a mérleg rosszabbik oldalán.
A masszázs ígéretétől egy határozott mozdulattal rántja meg a szőnyeget a kettős, akiknek a beszélgetésébe volt balszerencséje belehallgatni.
Ha nem lenne elég rémes a helyzete, hát megkoronázza, hogy Farsys van oly' kedves, és fel is konferálja. Igen, miután ennyi időn keresztül bujkált és kerülte a feltűnést, ez most egy pillanatra elsápasztja. Nem mintha ennyiből máris felismerés csillanna minden wegtoreni szemben. Senki volt, ha úgy vesszük. A Céhmester üdvöskéje a Főnix Házában, aki ügyesen bánt a karddal. És egyes szóbeszédek alapján mással is. De mindez mintha egy másik életben történt volna, oly távolinak hat.
Különös, hogy most, hogy a Báró megszerezte neki a Fekete Váltót, pont ugyanúgy gombóc van a torkában, ahogy ennyi ember előtt kiejtik a nevét.
Még rendes meghajlás se futja tőle, csak zavartan mosolyog és bólint a produkció beharangozására. Gyűrögeti a kezében a selyemövet, mintha abból akarná kifejteni a menekülőútját. A házigazda ezúttal nem valószínű, hogy segítségére lesz. Mintha őt is kissé sakkban tartaná az őszintétlen mosoly sarkában folytatott társalgás.
Yeza nagyot nyel. Ha most megpróbálná leutánozni a hosszúéletű delejesen kígyózó mozdulatait, valószínűleg két pillanat alatt nevetség tárgyává tenné magát. A lágy dallam hátán mintha csak csorogna el minden reménye, hogy ezt megszégyenülés nélkül ússza meg. Már-már beletörődik, amikor hirtelen elnyekken a zene és tompa puffanásba bicsaklik. Yeza arra kapja a fejét.
Mélyen kigombolt ing, szívtipró kék tekintet; rövid, dús, fekete haj és férfias borosta. Meg egy határ kikötői gazemberség, amivel kihúzta a széket a lantos alól, hogy maga zökkenjen le rá: ~Essan!~ A férfi ölében tartott hangszer korpusza arányos csepp-forma, a vele egy síkban lévő nyak bundolatlan keményfa, hogy a wegtoreni zene bonyolult hangrendszereinek megfelelő pozíciók is lefoghatók legyenek. A jellegzetes hangolófej kettős ívben hátrahajló, fa hangolókulcsokkal. Ami mégis a legjellegzetesebb ismérve az údnak, az az egy nagyobb és két kisebb, áttört mintával díszített hangnyílás.
Az alkalmi hímSellő megtámasztja a lábát az elnyúlt ábrázattal pislogó fuvolás zsámolyán, aztán kurtát füttyent. A másik kobzos fordít a hangszerén és ütemes ritmust kezd dobolni a hátulján. Essan pedig lenyúl a széke mellé ejtett iszákba, és odahajít belőle Yezának valamit. Csörren a holmi, ahogy a vörös elkapja. Csodálkozó tekintetét visszakapja a kékekre, mire Essan csak kacsint, s már szólaltatja is pálcaszerű, hosszúkás pengetőjével a hagyományos lanténál sokkal teltebb hangzású húrpárokat.
Yezának sosem mutatkozott különösebb tehetsége a zenéléshez, de a táncok kellékeként használt egyszerű hangszereket minden wegtoreni lány ismeri. A sagat, a csörgődodob, a bokára szíjazható csengettyűs pánt... Leginkább csak ritmusérzéket kíván, aminek a vörös szerencsére nincs híján.
Leteszi a selyemövet és felköti a csörgős szíjat a bokájára. Essan és a másik kobzos máris igazodnak hozzá. Elhallgat a zene, ahogy Yeza elfoglalja a helyét. Megvárja, míg a vendégsereg susmorgása is elül. Csengettyűk hangja. Érzékien úsztatott, gyorsuló ritmus, amire mozdul a csípő. Ütemes ringásába bekapcsolódik a zene is. A jól követhető taktusokra cifráz rá pergőn, mire Yeza mozdulatai is egyre rafináltabbra váltanak. Mellkasa és csípője mintha egész külön mozdulna. Mindig csak épp amelyiket akarja. A tánc jóval inkább túr az ösztönök mélyen búvó mordulásába, minthogy művészi pátoszból építsen tökéletes kristálypalotát. Egészen más világ, mint amit a hosszúéletűtől láthattak. Lebben a lenge ruhácska, pergő ritmusra csattannak a Rőt tenyerei; pördül, végig a sorfalat álló vendégek gyűrűje mentén, a hajába túr, aztán ismét középre helyezkedve egészen hátra dől, vagy épp pimasz mosolygással rázza a csípőjét anélkül, hogy más porcikája igazán megmozdulna. Egészen magával ragadja a ritmus. Elemi szálakat pendít, szilaj tüzet gyújt a lélekben. A végakkordra térdre ereszkedve ringatja a vállait, majd ívbe feszülő derékkal veti szét két karját, ahogy az utolsó ütemre egészen hátra hajlik a sarkára.*
- Vigyázz, Farsys *szólal meg újra a sivatagi, miután a szőke félvér valamit bizalmasan a fülébe súgott.* - Még a végén... Hogy is mondják errefelé? Korpa közé keveredsz. *Már fordul is, de egy pillanatra még megtorpan.* - Ha meggondolnád magad... legközelebb az ajánlatom már nem lesz ilyen nagyvonalú. Jobb, ha az eszedbe vésed!
18503. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-08-16 18:08:53
Üzenet elküldve: 2023-08-16 18:08:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
// Mint ágtól a levél //
//16+-os szavak!//
*Örül, hogy a fél-elf lány gyorsan kapcsol, és határozottan rázza a fejét étel és ital ajánlatára. Nem, azok nélkül most ellesznek. Feszülten fordul figyelme Nawanthiri felé.
Amaz elbeszélésébe nem kottyant bele, kezei önnön felkarján nyugodnak és ujjai időnként ritmus nélkül kopogni kezdenek rajta. Régóta esett szó az állapotáról, remélte is már hogy magától megoldódott a probléma. De nem, úgy néz ki, hogy ezek a rendszertelen időnként előjövő "megszállások" egyre rosszabbak, és ami rosszabb, egyre inkább kihathatnak a pszichéjére. És hogy majdnem vízbe fulladt? Ez nem mehet tovább, ha másnak nem akkor neki segítenie kell ezen. De hogyan tudna? Hagyja, hogy a volt szerzetes az ork érintgetésével nyugtassa magát. Mit tud tenni? Úgy érzi, mélyvízbe ugrik, felidegesíti önnön haszontalansága. Miközben ül, úgy száll ki belőle az energia és a magabiztosság, jobbját kiteszi az asztalra, de ennél többet nem érzi, hogy tud nyújtani támogatás terén.*
- Egy vajákos? Sámán? *Kapja fel a fejét a hírre. Nem tetszik ez neki. Ha ebben az egész városban, ahol értesülései szerint mind orvostudományi, és mágiai szempontból kivételes figurákat lehet találni padlástól tetőtérig, nem tudott segítségre lelni, akkor miért egy arca-sincs, világvégi remete tudná neki megtenni a csodát? A tenger alatt, ráadásul!
De a távolság aggasztja most Ukromot a legkevésbé, vagy az ismeretlen.*
- ...Nem, Nawanthiri. *Húzza vissza kezét, és kiegyenesedik ültében.* - Nem mehetsz. Se így, se egyedül, se most, a francba is! *Úgy érzi, szédül, forog a feje és benne az elutasítás. De tudja, mit jelent ez az utazás, ráadásul mondja is.* - Egy vén sarlatán kezébe nem fogod adni az életed, annyi biztos! *Feláll indulatában, és az asztaltól elfele fel-alá kezd lépéseket tenni.* - Miért mondasz ilyet? Hogy mondhatsz ilyet?! Nincs az az isten, hogy valaki ebben a szarhalomban ne tudna neked segíteni. Elegen ülnek a seggükön és nyalják a hajukat kopaszra hogy egy egész hadsereget ellássanak. Csak mondanak valamit! *Mikor már a hányinger kerülgeti, visszaül az asztalra, és egyenesen barátja íriszébe vési zabos tekintetét.* - Magam húzom ki azt a démont a torkodból ha kell, de így NEM öleted meg magad. *Már maga is kezdi hallani, ahogy zihál. Mélyet lélegzik, hogy valahogy megnyugodjon, sikertelenül.* - És ha még tényleg nincs más választás, akkor veled tartok. Nem ez lesz az első vándorlásom, te pedig ezzel az izével már nem mászkálhatsz egyedül.
//16+-os szavak!//
*Örül, hogy a fél-elf lány gyorsan kapcsol, és határozottan rázza a fejét étel és ital ajánlatára. Nem, azok nélkül most ellesznek. Feszülten fordul figyelme Nawanthiri felé.
Amaz elbeszélésébe nem kottyant bele, kezei önnön felkarján nyugodnak és ujjai időnként ritmus nélkül kopogni kezdenek rajta. Régóta esett szó az állapotáról, remélte is már hogy magától megoldódott a probléma. De nem, úgy néz ki, hogy ezek a rendszertelen időnként előjövő "megszállások" egyre rosszabbak, és ami rosszabb, egyre inkább kihathatnak a pszichéjére. És hogy majdnem vízbe fulladt? Ez nem mehet tovább, ha másnak nem akkor neki segítenie kell ezen. De hogyan tudna? Hagyja, hogy a volt szerzetes az ork érintgetésével nyugtassa magát. Mit tud tenni? Úgy érzi, mélyvízbe ugrik, felidegesíti önnön haszontalansága. Miközben ül, úgy száll ki belőle az energia és a magabiztosság, jobbját kiteszi az asztalra, de ennél többet nem érzi, hogy tud nyújtani támogatás terén.*
- Egy vajákos? Sámán? *Kapja fel a fejét a hírre. Nem tetszik ez neki. Ha ebben az egész városban, ahol értesülései szerint mind orvostudományi, és mágiai szempontból kivételes figurákat lehet találni padlástól tetőtérig, nem tudott segítségre lelni, akkor miért egy arca-sincs, világvégi remete tudná neki megtenni a csodát? A tenger alatt, ráadásul!
De a távolság aggasztja most Ukromot a legkevésbé, vagy az ismeretlen.*
- ...Nem, Nawanthiri. *Húzza vissza kezét, és kiegyenesedik ültében.* - Nem mehetsz. Se így, se egyedül, se most, a francba is! *Úgy érzi, szédül, forog a feje és benne az elutasítás. De tudja, mit jelent ez az utazás, ráadásul mondja is.* - Egy vén sarlatán kezébe nem fogod adni az életed, annyi biztos! *Feláll indulatában, és az asztaltól elfele fel-alá kezd lépéseket tenni.* - Miért mondasz ilyet? Hogy mondhatsz ilyet?! Nincs az az isten, hogy valaki ebben a szarhalomban ne tudna neked segíteni. Elegen ülnek a seggükön és nyalják a hajukat kopaszra hogy egy egész hadsereget ellássanak. Csak mondanak valamit! *Mikor már a hányinger kerülgeti, visszaül az asztalra, és egyenesen barátja íriszébe vési zabos tekintetét.* - Magam húzom ki azt a démont a torkodból ha kell, de így NEM öleted meg magad. *Már maga is kezdi hallani, ahogy zihál. Mélyet lélegzik, hogy valahogy megnyugodjon, sikertelenül.* - És ha még tényleg nincs más választás, akkor veled tartok. Nem ez lesz az első vándorlásom, te pedig ezzel az izével már nem mászkálhatsz egyedül.
18502. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-08-16 14:24:14
Üzenet elküldve: 2023-08-16 14:24:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Fürdőházi mulatozás//
- Magam is épp elég fura szerzet volnék, azt hiszem. Talán igen, talán nem. Ki tudja?
* Somolyog sejtelmesen. Talán hamarabb és gyakrabban összefuthatnak, mint ahogy azt Yeza sejtené. -
- Igen, igen, igen?
* Kicsit se segít, ezt jól tudja, de szórakoztató a nő hebegése. Nem gondolná, hogy túl gyakori eset. Játékosan megpöccinti az orra hegyét, majd rögtön hátra is lép egyet, hátha egy lendületes pofont kap jutalmul. Eddigi tapasztalatai alapján, a vörös keze a legfurcsább pillanatokban is képes eljárni. *
- A mi titkunk marad.
* Nem ilyesfajta izgalmas akcióra vágyna az összejövetelén, mint a gazdag sivatagi és Yeza összeakaszkodása, így inkább diplomatikusan továbbnavigálja a nőt.
Bármi is volt az idejövetele eredeti célja, nem akarja tudni. *
- Aligha.
* A masszázs jó ötletnek tűnik, még ha első nekifutásra téves következtetést is von le a párocska kiléte felől. Megrántja a vállát. *
- Ez Arthenior. Itt a népek sokkal prűdebbek és gátlásosabbak. Vagy téged még senki nem kategorizált be "lusta, kéjsóvár wegtoreni disznóként"?
* Töprengve megvakargatja a tarkóját, majd csibészesen elvigyorodik. *
- Lehet, hogy ezt csak az én szokásom begyűjteni a szigorú artheniori apáktól...
* Lelkesen felparázsló szemmel lép közelebb a vöröshöz, hiszen ha jól sejti, ő szeretné átvenni a puhakezű személyzet munkáját. Libben a függöny és megzavarja őket valaki, mire egy pillanat tört részéig olyan mélységes utálat fogja el a félvér iránt, hogy az már szinte kézzel foghatóvá válik a párás levegőben. *
- Valóban?
* Csikorogja és a következő pillanatban máris a szokásos semlegesen szívélyes mosolya ül a képén. *
- Szerintem...
* Lép egyet felé, majd kérdőn lepillant az alkarját satuként átfogó gyűrűs mancsra. Nincs más választása, mint hogy szívélyesen mosolyának sugarában megfürössze a sivatagit is. Bár, összevillanó tekintetük hidegségéből mindenki számára egyértelművé válhat, hogy ez a kettő bizony korántsem szívleli egymást. *
- Aksil. A hölgy vendégként van itt, nem előadóművészként.
* Gyenge próbálkozás, ezt ő is tudja, főleg hogy az alkalmazottakhoz ennyire hasonló ruhát visel. Nem reagál a továbbiakban elhangzó szavakra. *
- Farsys. Rég volt.
- Nem eléggé.
* Továbbra is fülig érő szájjal szorongatják egymás alkarját, amolyan csontropogtató, farokméregető módon.
Végül eleresztik egymást és igyekszik ellenállni az erős késztetésnek, hogy megdörzsölje a karját, illetve hogy egy dinnyét csapjon ketté Aderfi fején. Tehetetlen pillantást vet Yeza felé, majd torkát megköszörülve igyekszik túlharsogni a zenét. Ha már ő a házigazda, nem hagyja, hogy átvegyék az irányítást. *
- Kedves barátaim! A bájos Lisadorah már elkápráztatott benneteket elképesztő hajlékonyságával. A fülembe jutott a hír, hogy egy másik nagyszerű tehetség is szívesen megmutatná hihetetlen tudományát.
* Szemtelen vigyorát elrejti a mély meghajlással, majd kinyújtott karral pár lépést hátrál, hogy átadja a terepet. *
- A páratlan és megismételhetetlen, a gyö-nyö-rű-sé-ges Yeza!
* Csatlakozik a tapsolókhoz, majd visszaáll Aksil mellé, miközben a muzsika ismét felhangosodik. *
- Amiről a legutóbb beszéltünk... Azon tűnődtem, talán átgondolhatnád.
* Hangzik mellette a monoton beszéd. Odafordítja a fejét, miközben fél szemmel a nőre figyel. *
- Egyértelmű volt a válaszom, úgy hiszem.
- Talán nem voltam elég világos.
- Kristálytisztán értettem minden szavad, Aksil. A Jáde Oroszlán makulátlan marad. Nem keveredem a fajtátokkal. *
- Nem?
- Már nem.
* Igyekszik a kezdődő előadásra figyelni, de homloka gondterhelt ráncba szalad közben. *
//Fürdőházi mulatozás//
- Magam is épp elég fura szerzet volnék, azt hiszem. Talán igen, talán nem. Ki tudja?
* Somolyog sejtelmesen. Talán hamarabb és gyakrabban összefuthatnak, mint ahogy azt Yeza sejtené. -
- Igen, igen, igen?
* Kicsit se segít, ezt jól tudja, de szórakoztató a nő hebegése. Nem gondolná, hogy túl gyakori eset. Játékosan megpöccinti az orra hegyét, majd rögtön hátra is lép egyet, hátha egy lendületes pofont kap jutalmul. Eddigi tapasztalatai alapján, a vörös keze a legfurcsább pillanatokban is képes eljárni. *
- A mi titkunk marad.
* Nem ilyesfajta izgalmas akcióra vágyna az összejövetelén, mint a gazdag sivatagi és Yeza összeakaszkodása, így inkább diplomatikusan továbbnavigálja a nőt.
Bármi is volt az idejövetele eredeti célja, nem akarja tudni. *
- Aligha.
* A masszázs jó ötletnek tűnik, még ha első nekifutásra téves következtetést is von le a párocska kiléte felől. Megrántja a vállát. *
- Ez Arthenior. Itt a népek sokkal prűdebbek és gátlásosabbak. Vagy téged még senki nem kategorizált be "lusta, kéjsóvár wegtoreni disznóként"?
* Töprengve megvakargatja a tarkóját, majd csibészesen elvigyorodik. *
- Lehet, hogy ezt csak az én szokásom begyűjteni a szigorú artheniori apáktól...
* Lelkesen felparázsló szemmel lép közelebb a vöröshöz, hiszen ha jól sejti, ő szeretné átvenni a puhakezű személyzet munkáját. Libben a függöny és megzavarja őket valaki, mire egy pillanat tört részéig olyan mélységes utálat fogja el a félvér iránt, hogy az már szinte kézzel foghatóvá válik a párás levegőben. *
- Valóban?
* Csikorogja és a következő pillanatban máris a szokásos semlegesen szívélyes mosolya ül a képén. *
- Szerintem...
* Lép egyet felé, majd kérdőn lepillant az alkarját satuként átfogó gyűrűs mancsra. Nincs más választása, mint hogy szívélyesen mosolyának sugarában megfürössze a sivatagit is. Bár, összevillanó tekintetük hidegségéből mindenki számára egyértelművé válhat, hogy ez a kettő bizony korántsem szívleli egymást. *
- Aksil. A hölgy vendégként van itt, nem előadóművészként.
* Gyenge próbálkozás, ezt ő is tudja, főleg hogy az alkalmazottakhoz ennyire hasonló ruhát visel. Nem reagál a továbbiakban elhangzó szavakra. *
- Farsys. Rég volt.
- Nem eléggé.
* Továbbra is fülig érő szájjal szorongatják egymás alkarját, amolyan csontropogtató, farokméregető módon.
Végül eleresztik egymást és igyekszik ellenállni az erős késztetésnek, hogy megdörzsölje a karját, illetve hogy egy dinnyét csapjon ketté Aderfi fején. Tehetetlen pillantást vet Yeza felé, majd torkát megköszörülve igyekszik túlharsogni a zenét. Ha már ő a házigazda, nem hagyja, hogy átvegyék az irányítást. *
- Kedves barátaim! A bájos Lisadorah már elkápráztatott benneteket elképesztő hajlékonyságával. A fülembe jutott a hír, hogy egy másik nagyszerű tehetség is szívesen megmutatná hihetetlen tudományát.
* Szemtelen vigyorát elrejti a mély meghajlással, majd kinyújtott karral pár lépést hátrál, hogy átadja a terepet. *
- A páratlan és megismételhetetlen, a gyö-nyö-rű-sé-ges Yeza!
* Csatlakozik a tapsolókhoz, majd visszaáll Aksil mellé, miközben a muzsika ismét felhangosodik. *
- Amiről a legutóbb beszéltünk... Azon tűnődtem, talán átgondolhatnád.
* Hangzik mellette a monoton beszéd. Odafordítja a fejét, miközben fél szemmel a nőre figyel. *
- Egyértelmű volt a válaszom, úgy hiszem.
- Talán nem voltam elég világos.
- Kristálytisztán értettem minden szavad, Aksil. A Jáde Oroszlán makulátlan marad. Nem keveredem a fajtátokkal. *
- Nem?
- Már nem.
* Igyekszik a kezdődő előadásra figyelni, de homloka gondterhelt ráncba szalad közben. *
18501. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-08-16 13:03:14
Üzenet elküldve: 2023-08-16 13:03:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Fürdőházi mulatozás//
- Tán a kegyeibe pályázol, Farsys Uram? *csíp vissza a megjegyzésre, amely vélhetőleg őt magát is "furcsa szerzet"ként aposztrofálja. Yeza legalábbis hajlamos az ilyesmit magára venni.*
- Ő nem ~...is tud róla, hogy itt vagyok~ *hárít kissé meggondolatlanul. A megkezdett mondat folytatását az ajkára harapja.* - A Bárómnak nem szokása ~engem küldeni.~ - Ő nem... ~engedne üzleti ügyek közelébe.~ *Sajnos többszöri nekifutásra se talál megfelelő kiutat a Báróra vonatkozóan megkezdett mondatból, így végül csak megvonja a vállát.* - Csak kíváncsi voltam. Arthenior hatalmas város, de olyan, mint az állott pocsolyavíz *súgja egy apró fintorral.* - Vagy a tóvidéki macskazene *pillant a muzsikusok felé, ahol a bájos Lisadorah is produkálja magát, ezzel kicsalva Yeza megjegyzését.
Csak szusszan egyet a mondatra, elvégre nem igaz. Egyrészt ő itt csupán imposztor, nem vendég, másrészt pedig ha még a vendégek közé is sorolná magát, akkor se mondaná, hogy nem tetszik, amit lát. Épp ellenkezőleg. A nőkből olykor épp ez váltja ki a legepésebb kommentárokat. A szemében a hosszúéletűek természetadta kecsessége, finom vonásai, könnyed mozgása igazságtalan előny, de ugyanakkor tagadhatatlan is. Talán ez a legbosszantóbb bennük.
A szeme sarkából ő is kiszúrja a fixírozó sivatagit, aki ezek szerint felfigyelt a hallgatózására.*
~Remélem, hogy nem.~ *Yeza sok helyen megfordult odahaza, de a nagyobb eseményekre inkább a tapasztaltabb (és kevésbé forrófejű) húgocskáit küldte a céh. Nem emlékszik rá, hogy személyesen találkoztak volna, de felsejlik benne egy név. Egy sivatagié, akinek a csillaga épp akkoriban kezdett meredeken felfelé ívelni, amikor ő elkerült a városból: Aderfi Aksil.*
- Talán csak sózott bort ivott. *Igyekszik úgy tenni, mintha tényleg csak semmiségről lenne szó, az intő szavak ellenére is. A házigazda azonban biztosra megy, és határozottan navigálja el a vöröst a szúrós tekintet útjából.
A masszázsra fenntartott helyiség paravánjai és függönyei mögött fehér törölközőkkel leterített padok várják a szakavatott ujjak üdítő munkájára vágyókat. Yezának is megüti a fülét az élvezet kissé más halmazába tartozó hang, de ő csak elmosolyodik rajta. Odahaza a fürdőházak rabszolgáinak az ilyesmi épp úgy a munkájához tartozott. Mire visszafordul a nézelődésből, Farsys már épp visszafelé rántja a függönyt a megzavart párocska előtt.*
- Sóher *csücsörít feddőn a férfi felé.* - Talán rossz hírét akarod kelteni a híres (hírhedt) wegtoreni vendégszeretetnek? *Már küldi is el egy csettintéssel a paraván mellett lesütütt szemmel várakozó lányt, hiszen miért bízná másra a masszázst, ha ő is begyűjtheti érte az elismerést? De a terveit keresztülhúzza a betoppanó szőke félvér.*
- Hát itt vagy! *emeli a kezeit szívéjes mozdulattal Yeza felé.* - Már mindenki epedve vár. A kihívás mindig feldobja a mulatságot! Lisadorah Yll'Lirrinn-nek pedig ritkán akad kihívója.
~Mi?~ *kerekedik el a Rőt szeme. Ezek szerint a megjegyzése nem maradt kettejük között.*
- Jöjj, kedvesem, ne szégyellősködj! *karol belé a félvér, és már vonja is magával. Ha a házigazda próbálná is kimenteni, fennakad a szintén betoppanó sivatagin, aki széles mosollyal, és a Tűz Városában szokásos, alkarra fogó üdvözléssel lép elé.*
- Lutah Farsys! Még nem is volt alkalmam megköszönni a meghívást erre a pazar fogadásra. Mondd csak, ki a szemrevaló lányka? Új szerzemény talán? Mindig volt szemed a fehérnéphez, azt meg kell hagyni. *Közben persze ő is fordul, s lassú sétában csorog kifelé a másikkal, hogy véletlenül se maradjanak le a vörös megérdemelt megaláztatásáról. A lantos már végig is pendíti hangszere lágy szólamokra hangolt húrjait, majd finom dallamba kezd felvezetésként, mire Yezát a produkcióhoz felszabadított hely közepére penderítik.*
//Fürdőházi mulatozás//
- Tán a kegyeibe pályázol, Farsys Uram? *csíp vissza a megjegyzésre, amely vélhetőleg őt magát is "furcsa szerzet"ként aposztrofálja. Yeza legalábbis hajlamos az ilyesmit magára venni.*
- Ő nem ~...is tud róla, hogy itt vagyok~ *hárít kissé meggondolatlanul. A megkezdett mondat folytatását az ajkára harapja.* - A Bárómnak nem szokása ~engem küldeni.~ - Ő nem... ~engedne üzleti ügyek közelébe.~ *Sajnos többszöri nekifutásra se talál megfelelő kiutat a Báróra vonatkozóan megkezdett mondatból, így végül csak megvonja a vállát.* - Csak kíváncsi voltam. Arthenior hatalmas város, de olyan, mint az állott pocsolyavíz *súgja egy apró fintorral.* - Vagy a tóvidéki macskazene *pillant a muzsikusok felé, ahol a bájos Lisadorah is produkálja magát, ezzel kicsalva Yeza megjegyzését.
Csak szusszan egyet a mondatra, elvégre nem igaz. Egyrészt ő itt csupán imposztor, nem vendég, másrészt pedig ha még a vendégek közé is sorolná magát, akkor se mondaná, hogy nem tetszik, amit lát. Épp ellenkezőleg. A nőkből olykor épp ez váltja ki a legepésebb kommentárokat. A szemében a hosszúéletűek természetadta kecsessége, finom vonásai, könnyed mozgása igazságtalan előny, de ugyanakkor tagadhatatlan is. Talán ez a legbosszantóbb bennük.
A szeme sarkából ő is kiszúrja a fixírozó sivatagit, aki ezek szerint felfigyelt a hallgatózására.*
~Remélem, hogy nem.~ *Yeza sok helyen megfordult odahaza, de a nagyobb eseményekre inkább a tapasztaltabb (és kevésbé forrófejű) húgocskáit küldte a céh. Nem emlékszik rá, hogy személyesen találkoztak volna, de felsejlik benne egy név. Egy sivatagié, akinek a csillaga épp akkoriban kezdett meredeken felfelé ívelni, amikor ő elkerült a városból: Aderfi Aksil.*
- Talán csak sózott bort ivott. *Igyekszik úgy tenni, mintha tényleg csak semmiségről lenne szó, az intő szavak ellenére is. A házigazda azonban biztosra megy, és határozottan navigálja el a vöröst a szúrós tekintet útjából.
A masszázsra fenntartott helyiség paravánjai és függönyei mögött fehér törölközőkkel leterített padok várják a szakavatott ujjak üdítő munkájára vágyókat. Yezának is megüti a fülét az élvezet kissé más halmazába tartozó hang, de ő csak elmosolyodik rajta. Odahaza a fürdőházak rabszolgáinak az ilyesmi épp úgy a munkájához tartozott. Mire visszafordul a nézelődésből, Farsys már épp visszafelé rántja a függönyt a megzavart párocska előtt.*
- Sóher *csücsörít feddőn a férfi felé.* - Talán rossz hírét akarod kelteni a híres (hírhedt) wegtoreni vendégszeretetnek? *Már küldi is el egy csettintéssel a paraván mellett lesütütt szemmel várakozó lányt, hiszen miért bízná másra a masszázst, ha ő is begyűjtheti érte az elismerést? De a terveit keresztülhúzza a betoppanó szőke félvér.*
- Hát itt vagy! *emeli a kezeit szívéjes mozdulattal Yeza felé.* - Már mindenki epedve vár. A kihívás mindig feldobja a mulatságot! Lisadorah Yll'Lirrinn-nek pedig ritkán akad kihívója.
~Mi?~ *kerekedik el a Rőt szeme. Ezek szerint a megjegyzése nem maradt kettejük között.*
- Jöjj, kedvesem, ne szégyellősködj! *karol belé a félvér, és már vonja is magával. Ha a házigazda próbálná is kimenteni, fennakad a szintén betoppanó sivatagin, aki széles mosollyal, és a Tűz Városában szokásos, alkarra fogó üdvözléssel lép elé.*
- Lutah Farsys! Még nem is volt alkalmam megköszönni a meghívást erre a pazar fogadásra. Mondd csak, ki a szemrevaló lányka? Új szerzemény talán? Mindig volt szemed a fehérnéphez, azt meg kell hagyni. *Közben persze ő is fordul, s lassú sétában csorog kifelé a másikkal, hogy véletlenül se maradjanak le a vörös megérdemelt megaláztatásáról. A lantos már végig is pendíti hangszere lágy szólamokra hangolt húrjait, majd finom dallamba kezd felvezetésként, mire Yezát a produkcióhoz felszabadított hely közepére penderítik.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11721-11740 , 11741-11760 , 11761-11780 , 11781-11800 , 11801-11820 , 11821-11840 , 11841-11860 , 11861-11880 , 11881-11900 , 11901-11920 , 11921-11940 , 11941-11960 , 11961-11980 , 11981-12000 , 12001-12020 , 12021-12040 , 12041-12060 , 12061-12080 , 12081-12100 , 12101-12120 , 12121-12140 , 12141-12160 , 12161-12180 , 12181-12200 , 12201-12220 , 12221-12240 , 12241-12260 , 12261-12280 , 12281-12300 , 12301-12320 , 12321-12340 , 12341-12360 , 12361-12380 , 12381-12400 , 12401-12420 , 12421-12440 , 12441-12460 , 12461-12480 , 12481-12500 , 12501-12520 , 12521-12540 , 12541-12560 , 12561-12580 , 12581-12600 , 12601-12620 , 12621-12640 , 12641-12660 , 12661-12680 , 12681-12700 , 12701-12720 , 12721-12740 , 12741-12760 , 12761-12780 , 12781-12800 , 12801-12820 , 12821-12840 , 12841-12860 , 12861-12880 , 12881-12900 , 12901-12920 , 12921-12940 , 12941-12960 , 12961-12980 , 12981-13000 , 13001-13020 , 13021-13040 , 13041-13060 , 13061-13080 , 13081-13100 , 13101-13120 , 13121-13140 , 13141-13160 , 13161-13180 , 13181-13200 , 13201-13220 , 13221-13240 , 13241-13260 , 13261-13280 , 13281-13300 , 13301-13320 , 13321-13340 , 13341-13360 , 13361-13380 , 13381-13400 , 13401-13420 , 13421-13440 , 13441-13460 , 13461-13480 , 13481-13500 , 13501-13520 , 13521-13540 , 13541-13560 , 13561-13580 , 13581-13600 , 13601-13620 , 13621-13640 , 13641-13660 , 13661-13680 , 13681-13700 , 13701-13720 , 13721-13740 , 13741-13760 , 13761-13780 , 13781-13800 , 13801-13820 , 13821-13840 , 13841-13860 , 13861-13880 , 13881-13900 , 13901-13920 , 13921-13940 , 13941-13960 , 13961-13980 , 13981-14000 , 14001-14020 , 14021-14040 , 14041-14060 , 14061-14080 , 14081-14100 , 14101-14120 , 14121-14140 , 14141-14160 , 14161-14180 , 14181-14200 , 14201-14220 , 14221-14240 , 14241-14260 , 14261-14280 , 14281-14300 , 14301-14320 , 14321-14340 , 14341-14360 , 14361-14380 , 14381-14400 , 14401-14420 , 14421-14440 , 14441-14460 , 14461-14480 , 14481-14500 , 14501-14520 , 14521-14540 , 14541-14560 , 14561-14580 , 14581-14600 , 14601-14620 , 14621-14640 , 14641-14660 , 14661-14680 , 14681-14700 , 14701-14720 , 14721-14740 , 14741-14760 , 14761-14780 , 14781-14800 , 14801-14820 , 14821-14840 , 14841-14860 , 14861-14880 , 14881-14900 , 14901-14920 , 14921-14940 , 14941-14960 , 14961-14980 , 14981-15000 , 15001-15020 , 15021-15040 , 15041-15060 , 15061-15080 , 15081-15100 , 15101-15120 , 15121-15140 , 15141-15160 , 15161-15180 , 15181-15200 , 15201-15220 , 15221-15240 , 15241-15260 , 15261-15280 , 15281-15300 , 15301-15320 , 15321-15340 , 15341-15360 , 15361-15380 , 15381-15400 , 15401-15420 , 15421-15440 , 15441-15460 , 15461-15480 , 15481-15500 , 15501-15520 , 15521-15540 , 15541-15560 , 15561-15580 , 15581-15600 , 15601-15620 , 15621-15640 , 15641-15660 , 15661-15680 , 15681-15700 , 15701-15720 , 15721-15740 , 15741-15760 , 15761-15780 , 15781-15800 , 15801-15820 , 15821-15840 , 15841-15860 , 15861-15880 , 15881-15900 , 15901-15920 , 15921-15940 , 15941-15960 , 15961-15980 , 15981-16000 , 16001-16020 , 16021-16040 , 16041-16060 , 16061-16080 , 16081-16100 , 16101-16120 , 16121-16140 , 16141-16160 , 16161-16180 , 16181-16200 , 16201-16220 , 16221-16240 , 16241-16260 , 16261-16280 , 16281-16300 , 16301-16320 , 16321-16340 , 16341-16360 , 16361-16380 , 16381-16400 , 16401-16420 , 16421-16440 , 16441-16460 , 16461-16480 , 16481-16500 , 16501-16520 , 16521-16540 , 16541-16560 , 16561-16580 , 16581-16600 , 16601-16620 , 16621-16640 , 16641-16660 , 16661-16680 , 16681-16700 , 16701-16720 , 16721-16740 , 16741-16760 , 16761-16780 , 16781-16800 , 16801-16820 , 16821-16840 , 16841-16860 , 16861-16880 , 16881-16900 , 16901-16920 , 16921-16940 , 16941-16960 , 16961-16980 , 16981-17000 , 17001-17020 , 17021-17040 , 17041-17060 , 17061-17080 , 17081-17100 , 17101-17120 , 17121-17140 , 17141-17160 , 17161-17180 , 17181-17200 , 17201-17220 , 17221-17240 , 17241-17260 , 17261-17280 , 17281-17300 , 17301-17320 , 17321-17340 , 17341-17360 , 17361-17380 , 17381-17400 , 17401-17420 , 17421-17440 , 17441-17460 , 17461-17480 , 17481-17500 , 17501-17520 , 17521-17540 , 17541-17560 , 17561-17580 , 17581-17600 , 17601-17620 , 17621-17640 , 17641-17660 , 17661-17680 , 17681-17700 , 17701-17720 , 17721-17740 , 17741-17760 , 17761-17780 , 17781-17800 , 17801-17820 , 17821-17840 , 17841-17860 , 17861-17880 , 17881-17900 , 17901-17920 , 17921-17940 , 17941-17960 , 17961-17980 , 17981-18000 , 18001-18020 , 18021-18040 , 18041-18060 , 18061-18080 , 18081-18100 , 18101-18120 , 18121-18140 , 18141-18160 , 18161-18180 , 18181-18200 , 18201-18220 , 18221-18240 , 18241-18260 , 18261-18280 , 18281-18300 , 18301-18320 , 18321-18340 , 18341-18360 , 18361-18380 , 18381-18400 , 18401-18420 , 18421-18440 , 18441-18460 , 18461-18480 , 18481-18500 , 18501-18520 , 18521-18540 , 18541-18560 , 18561-18580 , 18581-18600 , 18601-18620 , 18621-18640 , 18641-18660 , 18661-18680 , 18681-18700 , 18701-18720 , 18721-18740 , 18741-18760 , 18761-18780 , 18781-18800 , 18801-18820 , 18821-18840 , 18841-18860 , 18861-18880 , 18875-18894