Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 879 (17561. - 17580. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
17580. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-06-18 06:58:17
Üzenet elküldve: 2022-06-18 06:58:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Találkozások egy fogadóban//
*A délibábra csak egy halk morranást ad válaszul. Nem kezdi el fejtegetni, hogy valószínűleg mindkettőjüknek az lenne a legkifizetődőbb, ha ez valóban fedné a valóságot. De sajnos az az egy pálinka közel sem okoz olyan illumináltságot, hogy ilyet képzelegjen. Arról nem is beszélve, hogy azért az esze sem mehetett el annyira, hogy éppen Zaejnről kezdjen fantáziálgatni. Az arcáról mindenesetre az tökéletesen leolvasható, hogy nem egészen felhőtlen számára ez a viszontlátás. Ilyen arcot nehéz megjátszani, ha pedig a szöszke jól tud olvasni a mimikákból, akkor ezzel hamar meg is tudja nyugtatni magát. Viszont a hangulata épp elég pocsék ahhoz, hogy ne akarja az új találkozást jobban beárnyékolni negatív aurájával, így jó kislányként viselkedve most nem fantáziálgat arról, hogy átharapja valakinek a torkát. Inkább a hosszúéletűre szegezi sárga szemeit, ahogy megkezdi a történetét. Személy szerint a zenész lét őt felvillanyozza, ami egy halovány mosoly kíséretében ki is ül az arcára. Legalább akad valami, ami megmosolyogtatja, de ennek sem tud sok időt fenntartani. Ahogy Zaejn hangja ismét felcsendül egy halk morranással forgatja meg a szemeit a számára elcsépelten hangzó megjegyzésen.
A kegyes felajánlást ő kihagyja, így csak legyintget, hogy nyugodtan vegye át Zaejn a gyeplőt és legyen ő a soros. A saját semmitmondó története ráér a végén is. Addig inkább önállósítja magát, a maradék két poharat teletölt, melyből az egyiket a szellőlány elé tolja, a másikból pedig ő maga kortyol pár nagyobbat. Már épp elismerőn biccentene a férfi bemutatkozására, hogy csodával határos módon nem merült el az undorító öntömjénezésben, de a végső megjegyzés olyan élesen szúr a bordái közé, hogy az egyik korty majdnem félre is siklik, így kénytelen azt visszaköhögni a pohárba. Ha úri hölgy lenne biztos kellemetlenül kéne magát éreznie, de szerencsére ettől elég távol áll, így csak a pohár alja érkezik a kelleténél hangosabban a pult lapjára. Szerencsére annak tartalma megmarad benne, pedig szíve szerint egyenesen a zsoldos képébe öntötte volna. De az már tényleg gyerekes lett volna még tőle is.*
- Mesedahy azért olyan fancsali, mert már látott ruha nélkül és azóta is rémképek gyötrik, amitől még az ital sem ad menekvést. Hagy ne kelljen felidéznem a szellőlány előtt, hogy hogyan is történt az az eset.
*Ereszt is meg egy bájosnak semmiképp sem mondható mosolyt, ahogy ismét emeli a poharat, hogy pár nagyobbat kortyoljon ki belőle. Zaejn hiába igyekszik félreérthetően otromba lenni, Mese tudja jól, hogy biztos lábakon áll az ellenkezése. Sosem volt férfival, mostani hangulatának oka pedig tökéletes intelem ahhoz, hogy egyhamar ezen ne is akarjon változtatni.*
- De még pár pohár és talán arra is sor kerül. Viszont azt hiszem most én következem.
*Pillant le futólag a csuklóin éktelenkedő karperecekre, amire csak egy újabb szájhúzás a reakció, de végül vállat vonva pillant fel Auhryenre.*
- Mesedahy Ightasho a nevem, de ki tudja mi lettem volna, ha nem így alakul az életem. Anyám szolga volt, az a korcs, aki megerőszakolta pedig a munkaadója. Fattyúként jöttem a világra, mivel apám nem vállalt fel gyermekeként. Anyámat nem ismerhettem meg, viszont egy kedves asszony, egy másik szolgáló vett magához és adta ezt a nevet.
*Végül tekintetét visszafordítja a pohárhoz, s ujjai között forgatva tűnődik el azon, mit is mondhatna még. Az ő életének egyetlen egy pontja sem különleges, nem boldog és felhőtlen. Az egyetlen boldogsága is nem oly rég árulta el, most meg még ez a fajankó is felbukkant, ami vegyes érzésekkel tölti el. Hisz egy idegen városban van, ahol azért nem olyan rossz, ha van egy ismerős arc. Csak hát az előzőre is elég csúnyán ráfaragott.*
- Szolgaként éltem én is hol itt, hol ott. Utolsó tőrdöfésként pedig visszavittek apám családjához, ahol nem sok maradásom volt. Megszöktem.
*Von egyszerűen vállat, majd egy húzással kiissza a maradék bort is.*
- Nos remélem ez kellően lerombolta ezt a remek hangulatot.
*Ereszt meg egy ügyetlen vigyort és tekintetével ismét a lányt keresi. Igencsak alul maradt az ő történetével szemben, sajnos még Zaejn is felülmúlja, de ez ő. Tetőtől talpig szökött rabszolga, akit lehet, hogy kerestetnek is.*
- Talán később mutathatnál valamit abból a remek zenei tudásodból.
*Igyekszik oldani inkább a hangulatot egy igen sarkos tématereléssel.*
*A délibábra csak egy halk morranást ad válaszul. Nem kezdi el fejtegetni, hogy valószínűleg mindkettőjüknek az lenne a legkifizetődőbb, ha ez valóban fedné a valóságot. De sajnos az az egy pálinka közel sem okoz olyan illumináltságot, hogy ilyet képzelegjen. Arról nem is beszélve, hogy azért az esze sem mehetett el annyira, hogy éppen Zaejnről kezdjen fantáziálgatni. Az arcáról mindenesetre az tökéletesen leolvasható, hogy nem egészen felhőtlen számára ez a viszontlátás. Ilyen arcot nehéz megjátszani, ha pedig a szöszke jól tud olvasni a mimikákból, akkor ezzel hamar meg is tudja nyugtatni magát. Viszont a hangulata épp elég pocsék ahhoz, hogy ne akarja az új találkozást jobban beárnyékolni negatív aurájával, így jó kislányként viselkedve most nem fantáziálgat arról, hogy átharapja valakinek a torkát. Inkább a hosszúéletűre szegezi sárga szemeit, ahogy megkezdi a történetét. Személy szerint a zenész lét őt felvillanyozza, ami egy halovány mosoly kíséretében ki is ül az arcára. Legalább akad valami, ami megmosolyogtatja, de ennek sem tud sok időt fenntartani. Ahogy Zaejn hangja ismét felcsendül egy halk morranással forgatja meg a szemeit a számára elcsépelten hangzó megjegyzésen.
A kegyes felajánlást ő kihagyja, így csak legyintget, hogy nyugodtan vegye át Zaejn a gyeplőt és legyen ő a soros. A saját semmitmondó története ráér a végén is. Addig inkább önállósítja magát, a maradék két poharat teletölt, melyből az egyiket a szellőlány elé tolja, a másikból pedig ő maga kortyol pár nagyobbat. Már épp elismerőn biccentene a férfi bemutatkozására, hogy csodával határos módon nem merült el az undorító öntömjénezésben, de a végső megjegyzés olyan élesen szúr a bordái közé, hogy az egyik korty majdnem félre is siklik, így kénytelen azt visszaköhögni a pohárba. Ha úri hölgy lenne biztos kellemetlenül kéne magát éreznie, de szerencsére ettől elég távol áll, így csak a pohár alja érkezik a kelleténél hangosabban a pult lapjára. Szerencsére annak tartalma megmarad benne, pedig szíve szerint egyenesen a zsoldos képébe öntötte volna. De az már tényleg gyerekes lett volna még tőle is.*
- Mesedahy azért olyan fancsali, mert már látott ruha nélkül és azóta is rémképek gyötrik, amitől még az ital sem ad menekvést. Hagy ne kelljen felidéznem a szellőlány előtt, hogy hogyan is történt az az eset.
*Ereszt is meg egy bájosnak semmiképp sem mondható mosolyt, ahogy ismét emeli a poharat, hogy pár nagyobbat kortyoljon ki belőle. Zaejn hiába igyekszik félreérthetően otromba lenni, Mese tudja jól, hogy biztos lábakon áll az ellenkezése. Sosem volt férfival, mostani hangulatának oka pedig tökéletes intelem ahhoz, hogy egyhamar ezen ne is akarjon változtatni.*
- De még pár pohár és talán arra is sor kerül. Viszont azt hiszem most én következem.
*Pillant le futólag a csuklóin éktelenkedő karperecekre, amire csak egy újabb szájhúzás a reakció, de végül vállat vonva pillant fel Auhryenre.*
- Mesedahy Ightasho a nevem, de ki tudja mi lettem volna, ha nem így alakul az életem. Anyám szolga volt, az a korcs, aki megerőszakolta pedig a munkaadója. Fattyúként jöttem a világra, mivel apám nem vállalt fel gyermekeként. Anyámat nem ismerhettem meg, viszont egy kedves asszony, egy másik szolgáló vett magához és adta ezt a nevet.
*Végül tekintetét visszafordítja a pohárhoz, s ujjai között forgatva tűnődik el azon, mit is mondhatna még. Az ő életének egyetlen egy pontja sem különleges, nem boldog és felhőtlen. Az egyetlen boldogsága is nem oly rég árulta el, most meg még ez a fajankó is felbukkant, ami vegyes érzésekkel tölti el. Hisz egy idegen városban van, ahol azért nem olyan rossz, ha van egy ismerős arc. Csak hát az előzőre is elég csúnyán ráfaragott.*
- Szolgaként éltem én is hol itt, hol ott. Utolsó tőrdöfésként pedig visszavittek apám családjához, ahol nem sok maradásom volt. Megszöktem.
*Von egyszerűen vállat, majd egy húzással kiissza a maradék bort is.*
- Nos remélem ez kellően lerombolta ezt a remek hangulatot.
*Ereszt meg egy ügyetlen vigyort és tekintetével ismét a lányt keresi. Igencsak alul maradt az ő történetével szemben, sajnos még Zaejn is felülmúlja, de ez ő. Tetőtől talpig szökött rabszolga, akit lehet, hogy kerestetnek is.*
- Talán később mutathatnál valamit abból a remek zenei tudásodból.
*Igyekszik oldani inkább a hangulatot egy igen sarkos tématereléssel.*
17579. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-06-17 21:47:46
Üzenet elküldve: 2022-06-17 21:47:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Indulás előtt, zárás//
*Ímóla meglepődik a férfi válaszán. ~Nem Ő az első férfi, aki nagyon siet valahová~ gondolja. ~Nem tudom mi hajtja, de nem szabad visszafogni~ folytatja a gondolatot.
Jól esik neki Agin felajánlása, de ezt most nem tudja elfogadni.*
-Kedves vagy, de inkább nem mennék. Nem szeretek sötétben mászkálni. Neked jó utat, ez a város azért nem olyan veszélyes mint Sárváros, de azért sötétedés után itt is óvatosnak kell lenni.* mondja. *
- Örülök, hogy találkoztunk, jó volt Veled beszélgetni!* idézi fel az emlékeket őszintén, de kicsit sajnálja, hogy megint el kell válnia egy jó beszélgetőpartnertől.*
- Remélem még találkozunk, vigyázz magadra, főleg Sárvárosban! * mondja búcsúzásként.*
*Ímóla meglepődik a férfi válaszán. ~Nem Ő az első férfi, aki nagyon siet valahová~ gondolja. ~Nem tudom mi hajtja, de nem szabad visszafogni~ folytatja a gondolatot.
Jól esik neki Agin felajánlása, de ezt most nem tudja elfogadni.*
-Kedves vagy, de inkább nem mennék. Nem szeretek sötétben mászkálni. Neked jó utat, ez a város azért nem olyan veszélyes mint Sárváros, de azért sötétedés után itt is óvatosnak kell lenni.* mondja. *
- Örülök, hogy találkoztunk, jó volt Veled beszélgetni!* idézi fel az emlékeket őszintén, de kicsit sajnálja, hogy megint el kell válnia egy jó beszélgetőpartnertől.*
- Remélem még találkozunk, vigyázz magadra, főleg Sárvárosban! * mondja búcsúzásként.*
17578. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-06-17 17:52:14
Üzenet elküldve: 2022-06-17 17:52:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 178
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 178
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Indulás előtt//
* Szeme felcsillan, mosolya füléig húzódik.*
- Nahát, ez aztán a visszautasíthatatlan javaslat. De sajnos vissza kell hogy utasítanom. Azt hiszem hogy itt az ideje annak, hogy menjek. Még ha nem is megyek le Sárvárosba, de a városba körbenéznék. Kíváncsi vagyok rá, hogy milyen is a híres Arthenior. Utána persze ihatunk egyet, már ha persze még mindig áll az ajánlatod.
* Agin feláll, és felveszi a két, hüvelyében levő kardot. Felszereli azokat a hátára, majd elgondolkozik, és a lány fele fordul.*
-Nem akarsz velem jönni? * mosolygó fejével az ajtó felé int * Nem lenne rossz egy olyan idegenvezető, aki ismeri a várost. Új emberekkel is megismerkedhetnénk, vagy már általad ismertekkel is találkozhatunk. Na, mit mondasz? Velem jössz?
* Szeme felcsillan, mosolya füléig húzódik.*
- Nahát, ez aztán a visszautasíthatatlan javaslat. De sajnos vissza kell hogy utasítanom. Azt hiszem hogy itt az ideje annak, hogy menjek. Még ha nem is megyek le Sárvárosba, de a városba körbenéznék. Kíváncsi vagyok rá, hogy milyen is a híres Arthenior. Utána persze ihatunk egyet, már ha persze még mindig áll az ajánlatod.
* Agin feláll, és felveszi a két, hüvelyében levő kardot. Felszereli azokat a hátára, majd elgondolkozik, és a lány fele fordul.*
-Nem akarsz velem jönni? * mosolygó fejével az ajtó felé int * Nem lenne rossz egy olyan idegenvezető, aki ismeri a várost. Új emberekkel is megismerkedhetnénk, vagy már általad ismertekkel is találkozhatunk. Na, mit mondasz? Velem jössz?
17577. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-06-17 14:18:41
Üzenet elküldve: 2022-06-17 14:18:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss - Kharasshi//
//Az egyik szobában//
*Csak egy komisz mosollyal konstatálja, hogy a mélységi ismételten kifogta, hogy miféle fehérnépet fogott magának - megint. Ahogy azonban a kínos téma és a kényes helyzet kibontakozik, úgy küzd egyre jobban és jobban a feszült csend, hogy teret hódítson magának. És mintha sikerülne is.
Nem először vannak kettesben egy szobában, ám a helyzet megint más, más szabályokkal, amiket ráadásul most próbál kipuhatolni az elf. Hiába mondta az imént, hogy nem kell idegenekké válniuk, a gyakorlatban még gondban van vele a rőt hajó, hogy mi az a távolság, ami már túl közeli vagy távoli, és mi az, ami a jelenlegi viszonyokba belefér.
Így bár a hangok alapján nem megy zökkenő mentesen a fürdés, mégsem kel fel a helyéről, hogy közelebb menjen és segítsen. Bármennyire is próbáljon nyugodt maradni, vagy annak tűnni, feszélyezve érzi magát. Ismerős jelenetek, elemek, ám teljesen más szögből nézve.
Mikor a megtisztított kötés visszakerül a mélységi szemére, kicsit fellélegez a rőt hajú elf is. Nem azért, mert olyan kényelmetlen lett volna a sötét szobában, ám a kényelmetlen, feszült csendben ücsörgés kezdte kikezdeni a nyugalmát. Így már van valami tennivalója, ahelyett, hogy a határokon töprengene folyton, hogy átlépte-e vagy az óvatos távolságtartás túlzott-e. Elhúzza a függönyöket, és a spalettákat is kinyitja, majd visszalép a dézsához, amiben a ruhák áznak. Hagyja még őket a vízben, rájuk fér az alapos átmosás, csupán átmozgatja, keveri őket, mielőtt ő is leülne enni.
Az asztalhoz érve kissé félszegen ugyan, de próbál segíteni Kharasshinak. A kezébe adja az evőeszközöket, és a tányérhoz vezeti a kezét. Az meg sem fordul a fejében, hogy etetésre szánja rá magát, ez a kiszolgáltatottság épp elég csapás lehet a mélységinek, már csak az kellene, hogy megalázó helyzetet kerekítsen belőle. Ydriss csak ezután ül le szembe Kharasshival, és kezdi lassan lapátolni az ételt. Azonban csak hamar meglepett kifejezés telepedik az arcára. No nem amiatt, hogy meséljen, hanem mert családja kerül elő.*
- Nem mentem vissza a törzsemhez, és nem is tervezem. *rázza meg a fejét szavai mellé. Hangja higgadt, tele szilárd eltökéltséggel.* Nem vagyok odavaló, és sem gondot, sem fájdalmat nem akarok a fejükre idézni. Visszatérnem oda olyan lenne, mintha a mák közé pipacs keveredne. *Azzal már emeli is a következő falatot a szájához. Mák és pipacs. Rokonok, és olyan hasonlóak is, ám a megannyi, lila virág között azonnal és messziről kiviláglik az oda nem illő vörös társuk. Ennek ellenére a festést még mindig viseli arcán. Ahogyan ő is, a minta is változott, a vonalak vékonyabbak, a korábbi világos színnel ellentétben sötétek, a rajzolat pedig inkább keretet ad, minthogy központi elem lenne.*
- Mesélni sok mindenről nem tudok, attól tartok. Az időm nagyját az erdei kis vackomban töltöttem. Mindig akadt valami tennivaló, de persze mindent nem tudtam előteremteni, ami kellhet, hát olykor ellátogattam a környező falvakba. Néhány látogatás után már egyértelművé vált a lakók számára, hogy nem akarok bajt, akkor már könnyebben ráálltak a cserére és üzletelésre. És ezzel nagyjából mindent el is mondtam. És te? Hogyan... teltek a napjaid?
//Az egyik szobában//
*Csak egy komisz mosollyal konstatálja, hogy a mélységi ismételten kifogta, hogy miféle fehérnépet fogott magának - megint. Ahogy azonban a kínos téma és a kényes helyzet kibontakozik, úgy küzd egyre jobban és jobban a feszült csend, hogy teret hódítson magának. És mintha sikerülne is.
Nem először vannak kettesben egy szobában, ám a helyzet megint más, más szabályokkal, amiket ráadásul most próbál kipuhatolni az elf. Hiába mondta az imént, hogy nem kell idegenekké válniuk, a gyakorlatban még gondban van vele a rőt hajó, hogy mi az a távolság, ami már túl közeli vagy távoli, és mi az, ami a jelenlegi viszonyokba belefér.
Így bár a hangok alapján nem megy zökkenő mentesen a fürdés, mégsem kel fel a helyéről, hogy közelebb menjen és segítsen. Bármennyire is próbáljon nyugodt maradni, vagy annak tűnni, feszélyezve érzi magát. Ismerős jelenetek, elemek, ám teljesen más szögből nézve.
Mikor a megtisztított kötés visszakerül a mélységi szemére, kicsit fellélegez a rőt hajú elf is. Nem azért, mert olyan kényelmetlen lett volna a sötét szobában, ám a kényelmetlen, feszült csendben ücsörgés kezdte kikezdeni a nyugalmát. Így már van valami tennivalója, ahelyett, hogy a határokon töprengene folyton, hogy átlépte-e vagy az óvatos távolságtartás túlzott-e. Elhúzza a függönyöket, és a spalettákat is kinyitja, majd visszalép a dézsához, amiben a ruhák áznak. Hagyja még őket a vízben, rájuk fér az alapos átmosás, csupán átmozgatja, keveri őket, mielőtt ő is leülne enni.
Az asztalhoz érve kissé félszegen ugyan, de próbál segíteni Kharasshinak. A kezébe adja az evőeszközöket, és a tányérhoz vezeti a kezét. Az meg sem fordul a fejében, hogy etetésre szánja rá magát, ez a kiszolgáltatottság épp elég csapás lehet a mélységinek, már csak az kellene, hogy megalázó helyzetet kerekítsen belőle. Ydriss csak ezután ül le szembe Kharasshival, és kezdi lassan lapátolni az ételt. Azonban csak hamar meglepett kifejezés telepedik az arcára. No nem amiatt, hogy meséljen, hanem mert családja kerül elő.*
- Nem mentem vissza a törzsemhez, és nem is tervezem. *rázza meg a fejét szavai mellé. Hangja higgadt, tele szilárd eltökéltséggel.* Nem vagyok odavaló, és sem gondot, sem fájdalmat nem akarok a fejükre idézni. Visszatérnem oda olyan lenne, mintha a mák közé pipacs keveredne. *Azzal már emeli is a következő falatot a szájához. Mák és pipacs. Rokonok, és olyan hasonlóak is, ám a megannyi, lila virág között azonnal és messziről kiviláglik az oda nem illő vörös társuk. Ennek ellenére a festést még mindig viseli arcán. Ahogyan ő is, a minta is változott, a vonalak vékonyabbak, a korábbi világos színnel ellentétben sötétek, a rajzolat pedig inkább keretet ad, minthogy központi elem lenne.*
- Mesélni sok mindenről nem tudok, attól tartok. Az időm nagyját az erdei kis vackomban töltöttem. Mindig akadt valami tennivaló, de persze mindent nem tudtam előteremteni, ami kellhet, hát olykor ellátogattam a környező falvakba. Néhány látogatás után már egyértelművé vált a lakók számára, hogy nem akarok bajt, akkor már könnyebben ráálltak a cserére és üzletelésre. És ezzel nagyjából mindent el is mondtam. És te? Hogyan... teltek a napjaid?
17576. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-06-16 12:38:55
Üzenet elküldve: 2022-06-16 12:38:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss - Kharasshi//
//Az egyik szobában//
- Nem mondhatnám *jegyzi meg halkan morogva a "kevésbé csökönyös" jelzőre. Käli bizonyos tekintetben pont olyan megátalkodott nőstényke, mint a vörös hajú elf. Egy kicsit talán szeppentebb volt az elején, de végül magára talált. Az pedig eleve sántít, hogy választotta. Egyszerűen megragadta az alkalmat, amikor megpillantotta a temetőben egyedül lófráló lányt.
Most valahogy még a szokásosnál is jobban rágja annak a közös álomnak a fájó emléke. Ydrissel ellentétben ő sosem volt benne biztos, hogy ez az egész eleve kudarcra lett volna ítélve kettejük között. Az utolsó pillanatig hitte, hogy működhet, hogy belakják azt az otthonos kis mezsgyét a két világ között. Talán ezért nem bírta az ujján hordani a mithrill gyűrűt, miután Ydriss elment. Mindig nála van, de felvenni... az túl fájó emlékeket idéz.
A lány azt mondja, nem kell idegenekké válniuk, de egy kicsit mégis úgy érzi. Jól esne a gondoskodó segítség a mosdásnál, de az elf csak leül a fal tövébe húzódva, Kharasshi pedig biztos nem fog ilyesmit kérni. Furcsa, hogy azok után, amin átmentek együtt, most mintha feszengenének egymás közelében.
A nehézségek ellenére igyekszik hamar végezni, de lehetőleg úgy, hogy ne menjen az alaposság rovására. Megmossa a haját is, ami nem kis feladat az állapotát tekintve, de nem volna jó ötlet ezt a lépést kihagyni.
Talán ki is hűl az étel, mire végez, de ő nem bánja annyira. Artheniorban ilyenkor eléggé megreked a hőség, amit nem visel olyan jól.
Nem hagyja sötétben a lányt a kelleténél tovább. Ellötyköli szappanos vízzel a kötést is, aztán vissza is teszi a szemére, hogy Ydrissnek ne kelljen vakoskodnia tovább.
Kimászik a vízből és megtörölközik, de csak úgy tessék-lássék módon, aztán a dereka köré tekeri a törölközőt.
Az étkezéshez az elején kell neki egy kis segítség, de aztán boldogul vele egyedül is. Még csak az hiányozna, hogy úgy kelljen a szájába adogatni a falatot.*
- Mesélj *mondja.* - Annyi idő eltelt és én semmit nem tudok rólad. A családod megbékült azóta? ~Azóta, hogy kiadtad az utamat.~
//Az egyik szobában//
- Nem mondhatnám *jegyzi meg halkan morogva a "kevésbé csökönyös" jelzőre. Käli bizonyos tekintetben pont olyan megátalkodott nőstényke, mint a vörös hajú elf. Egy kicsit talán szeppentebb volt az elején, de végül magára talált. Az pedig eleve sántít, hogy választotta. Egyszerűen megragadta az alkalmat, amikor megpillantotta a temetőben egyedül lófráló lányt.
Most valahogy még a szokásosnál is jobban rágja annak a közös álomnak a fájó emléke. Ydrissel ellentétben ő sosem volt benne biztos, hogy ez az egész eleve kudarcra lett volna ítélve kettejük között. Az utolsó pillanatig hitte, hogy működhet, hogy belakják azt az otthonos kis mezsgyét a két világ között. Talán ezért nem bírta az ujján hordani a mithrill gyűrűt, miután Ydriss elment. Mindig nála van, de felvenni... az túl fájó emlékeket idéz.
A lány azt mondja, nem kell idegenekké válniuk, de egy kicsit mégis úgy érzi. Jól esne a gondoskodó segítség a mosdásnál, de az elf csak leül a fal tövébe húzódva, Kharasshi pedig biztos nem fog ilyesmit kérni. Furcsa, hogy azok után, amin átmentek együtt, most mintha feszengenének egymás közelében.
A nehézségek ellenére igyekszik hamar végezni, de lehetőleg úgy, hogy ne menjen az alaposság rovására. Megmossa a haját is, ami nem kis feladat az állapotát tekintve, de nem volna jó ötlet ezt a lépést kihagyni.
Talán ki is hűl az étel, mire végez, de ő nem bánja annyira. Artheniorban ilyenkor eléggé megreked a hőség, amit nem visel olyan jól.
Nem hagyja sötétben a lányt a kelleténél tovább. Ellötyköli szappanos vízzel a kötést is, aztán vissza is teszi a szemére, hogy Ydrissnek ne kelljen vakoskodnia tovább.
Kimászik a vízből és megtörölközik, de csak úgy tessék-lássék módon, aztán a dereka köré tekeri a törölközőt.
Az étkezéshez az elején kell neki egy kis segítség, de aztán boldogul vele egyedül is. Még csak az hiányozna, hogy úgy kelljen a szájába adogatni a falatot.*
- Mesélj *mondja.* - Annyi idő eltelt és én semmit nem tudok rólad. A családod megbékült azóta? ~Azóta, hogy kiadtad az utamat.~
17575. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-06-16 10:06:45
Üzenet elküldve: 2022-06-16 10:06:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss - Kharasshi//
//Az egyik szobában//
*Egy aprócska bólintással fogadja a kétesélyes végkimenetelt. A sötétben talán nem is látnia a kis mozdulatot, szavakat azonban nem akar hozzáfűzni ehhez. Nem akarja sem hitegetni, sem áltatni a mélységit, hiszen ha mégis a legrosszabb válna valóra, annál rosszabb lenne elfogadni azt.
A vallomást követően ha nem is viharos gyorsasággal, de lassú, erőteljes áramlatként örvénylenek benne az érzelmek. Egyfelől tényleg örül és megkönnyebbült, hogy Kharasshi megpróbált tovább lépni. Másfelől valahol valahogy mégis ott az a tompán lüktető fájdalom. Nem azért, mert árulásnak érezné a helyzetet, erről szó sincs. Ám egy újabb kézzel fogható, erőteljes jel arra, hogy egy időszak lezárult, egy próbálkozás, ami kudarcra volt ítélve, és akként is fejeződött be. Néhány hosszú pillanatra becsukja a szemét, majd mikor újra kinyitja, már próbál valamiféle mosolyt ültetni az arcára.*
- Nos, legalább tanultál valamit a velem töltött időből, és másodszorra egy kevésbé csökönyös elfet választottál. *Nem akarja, hogy a nyomott, nyomasztó hangulat a szobára telepedjen emiatt is, épp elég nehézséggel kell még megküzdeniük az elkövetkezendő napokban. Így hát az egyetlen módon próbálja elűzni azt, amit jelen esetben képes bevetni és még esetleg működhet is: a kis öniróniával fűszerezett humor.
A csend azonban lassan beáll, hiszen a víz csobogása sem hallatszik az idő után. Helyette halk, óvatos léptek apró neszei törik meg a némaságot, míg az elf végre eljut kiszemelt helyére, és a dézsától nem messze leül a földre. A jól ismert szavak egyszerre boldog és szomorkás mosolyt csalnak a lány arcára. A jelent, a kettesben töltött idő lassan tényleg olyannak tűnik, mint egy távoli álom.*
- De előbb-utóbb felébredünk, nemde? *teszi hozzá keserédes hangon. Kellemetlen, keserű, kétségbeejtő, de fel kellett ébredni, mindkettejük érdekében. A csend már próbálná magát megint befészkelni magát a fogadóbeli szobába, mire a rőt hajú elf ismét meg tud szólalni.*
- Őszintén szólva én se tudtam. Ahogy azt se tudtam, hogy elhagyom-e valaha az erdőt. Vagy el kellene-e hagynom az erdőt. *Egy pillanatnál valamivel hosszabb szünetet tart, ahogy réveteg tekintete a múltba néz vissza. Hamar lerázza magáról az emlékeket, mielőtt túl messzire csalogatnák őt.* A világ azonban nem olyan nagy, és bár külön utakon megyünk tovább, nem kell idegenekké válnunk.
//Az egyik szobában//
*Egy aprócska bólintással fogadja a kétesélyes végkimenetelt. A sötétben talán nem is látnia a kis mozdulatot, szavakat azonban nem akar hozzáfűzni ehhez. Nem akarja sem hitegetni, sem áltatni a mélységit, hiszen ha mégis a legrosszabb válna valóra, annál rosszabb lenne elfogadni azt.
A vallomást követően ha nem is viharos gyorsasággal, de lassú, erőteljes áramlatként örvénylenek benne az érzelmek. Egyfelől tényleg örül és megkönnyebbült, hogy Kharasshi megpróbált tovább lépni. Másfelől valahol valahogy mégis ott az a tompán lüktető fájdalom. Nem azért, mert árulásnak érezné a helyzetet, erről szó sincs. Ám egy újabb kézzel fogható, erőteljes jel arra, hogy egy időszak lezárult, egy próbálkozás, ami kudarcra volt ítélve, és akként is fejeződött be. Néhány hosszú pillanatra becsukja a szemét, majd mikor újra kinyitja, már próbál valamiféle mosolyt ültetni az arcára.*
- Nos, legalább tanultál valamit a velem töltött időből, és másodszorra egy kevésbé csökönyös elfet választottál. *Nem akarja, hogy a nyomott, nyomasztó hangulat a szobára telepedjen emiatt is, épp elég nehézséggel kell még megküzdeniük az elkövetkezendő napokban. Így hát az egyetlen módon próbálja elűzni azt, amit jelen esetben képes bevetni és még esetleg működhet is: a kis öniróniával fűszerezett humor.
A csend azonban lassan beáll, hiszen a víz csobogása sem hallatszik az idő után. Helyette halk, óvatos léptek apró neszei törik meg a némaságot, míg az elf végre eljut kiszemelt helyére, és a dézsától nem messze leül a földre. A jól ismert szavak egyszerre boldog és szomorkás mosolyt csalnak a lány arcára. A jelent, a kettesben töltött idő lassan tényleg olyannak tűnik, mint egy távoli álom.*
- De előbb-utóbb felébredünk, nemde? *teszi hozzá keserédes hangon. Kellemetlen, keserű, kétségbeejtő, de fel kellett ébredni, mindkettejük érdekében. A csend már próbálná magát megint befészkelni magát a fogadóbeli szobába, mire a rőt hajú elf ismét meg tud szólalni.*
- Őszintén szólva én se tudtam. Ahogy azt se tudtam, hogy elhagyom-e valaha az erdőt. Vagy el kellene-e hagynom az erdőt. *Egy pillanatnál valamivel hosszabb szünetet tart, ahogy réveteg tekintete a múltba néz vissza. Hamar lerázza magáról az emlékeket, mielőtt túl messzire csalogatnák őt.* A világ azonban nem olyan nagy, és bár külön utakon megyünk tovább, nem kell idegenekké válnunk.
17574. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-06-16 08:59:07
Üzenet elküldve: 2022-06-16 08:59:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Fürdőház //
* A férfi eleget tesz a kérésének, így körülményesen elfordul és letekeri magáról a leplet. Hanyagul a földre dobja, majd nagy sóhajjal beleereszkedik a gőzölgő vízbe. Bár odakint sincs az a farkasordító hideg, mégis jól tud esni a meleg fürdő. *
- Hú de hiányzott ez nekem!
* Hangot is ad a gondolatainak. Odasiklik a medence széléhez és lekuporodik annak fala mellé. A csempe elég sötét, és a víz elég mély ahhoz, hogy csak halványan legyenek kivehetők a körvonalai. *
- Most már megfordulhatsz.
* Morganus nem vesztegeti az idejét, lekapja a törölközőt és merül is. Katlaelle-nek ideje sem marad hogy a tekintetét udvariasabb tájakra kalauzolja. *
- Ehemm. Valóban.
* Megköszörüli a torkát egy kicsit, mert kiszáradt a nagy bámészkodástól. Kedvtelve locspocsolgat a vízben, majd a medence szélén lévő szappanmaradék után nyúl és lendületesen sikálni kezdi magát a víz alatt. Eszébe jut a legutóbbi kedvenc alpári dalocskája, azt fütyörészi mellé, kihasználva a fürdőház remek akusztikáját. *
- Szóóóóóval... mivel foglalatoskodsz mostanság?
* Egy ideje csendben vannak, hát ideje megtörni azt. Míg a férdi válaszát hallgatja áttér a hajának megmosására, de előbb kipiszkálgatja belőle az arany díszeket. Apró csengéssel egyenként a medence széléhez pakolgatja őket, majd alaposan átsikálja a loboncát. *
* A férfi eleget tesz a kérésének, így körülményesen elfordul és letekeri magáról a leplet. Hanyagul a földre dobja, majd nagy sóhajjal beleereszkedik a gőzölgő vízbe. Bár odakint sincs az a farkasordító hideg, mégis jól tud esni a meleg fürdő. *
- Hú de hiányzott ez nekem!
* Hangot is ad a gondolatainak. Odasiklik a medence széléhez és lekuporodik annak fala mellé. A csempe elég sötét, és a víz elég mély ahhoz, hogy csak halványan legyenek kivehetők a körvonalai. *
- Most már megfordulhatsz.
* Morganus nem vesztegeti az idejét, lekapja a törölközőt és merül is. Katlaelle-nek ideje sem marad hogy a tekintetét udvariasabb tájakra kalauzolja. *
- Ehemm. Valóban.
* Megköszörüli a torkát egy kicsit, mert kiszáradt a nagy bámészkodástól. Kedvtelve locspocsolgat a vízben, majd a medence szélén lévő szappanmaradék után nyúl és lendületesen sikálni kezdi magát a víz alatt. Eszébe jut a legutóbbi kedvenc alpári dalocskája, azt fütyörészi mellé, kihasználva a fürdőház remek akusztikáját. *
- Szóóóóóval... mivel foglalatoskodsz mostanság?
* Egy ideje csendben vannak, hát ideje megtörni azt. Míg a férdi válaszát hallgatja áttér a hajának megmosására, de előbb kipiszkálgatja belőle az arany díszeket. Apró csengéssel egyenként a medence széléhez pakolgatja őket, majd alaposan átsikálja a loboncát. *
17573. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-06-15 20:43:38
Üzenet elküldve: 2022-06-15 20:43:38
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Fürdőház //
* Idővel majd nála is elmúlik ez a bűntudat, talán, de addig még rágódik a múlton. Viszont a fürdő kicsit eltereli legalább a gondolatait és az is valami. A levetkőzés nem nagy kunszt, így a lepedővel takartan hamarabb visszatér, hogy aztán együtt választhassanak fürdőalkalmatosságot. *
- A harapástól nem félek.
* Mástól sem, most még. Így illendően elfordul, amíg Kat megválik törülközőjétől és elmerül a vízben. Ez mondjuk valahogy fölöslegesnek tűnik, mert a vízben úgy is látják egymást, amennyire csak lehet ugye. Erre nem gondol inkább és nem is kéri a lányt, hogy forduljon el, vagy takarja el a szemét. Ledobva a törülközőt belép ő is és elmerül a vízben. *
- Kellemesen meleg a víz, lazítani épp megfelelő.
* Ez megint csak nyilvánvaló. Azért mondja, hogy szóljon valamit, mert attól tart, újra hülyét csinál magából. Vagy mi. *
* Idővel majd nála is elmúlik ez a bűntudat, talán, de addig még rágódik a múlton. Viszont a fürdő kicsit eltereli legalább a gondolatait és az is valami. A levetkőzés nem nagy kunszt, így a lepedővel takartan hamarabb visszatér, hogy aztán együtt választhassanak fürdőalkalmatosságot. *
- A harapástól nem félek.
* Mástól sem, most még. Így illendően elfordul, amíg Kat megválik törülközőjétől és elmerül a vízben. Ez mondjuk valahogy fölöslegesnek tűnik, mert a vízben úgy is látják egymást, amennyire csak lehet ugye. Erre nem gondol inkább és nem is kéri a lányt, hogy forduljon el, vagy takarja el a szemét. Ledobva a törülközőt belép ő is és elmerül a vízben. *
- Kellemesen meleg a víz, lazítani épp megfelelő.
* Ez megint csak nyilvánvaló. Azért mondja, hogy szóljon valamit, mert attól tart, újra hülyét csinál magából. Vagy mi. *
17572. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-06-15 19:29:29
Üzenet elküldve: 2022-06-15 19:29:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss - Kharasshi//
//Az egyik szobában//
- Ha minden igaz *válaszol a látása visszanyerését illetően.* - De nincs rá garancia. *Ez sajnos hozzátartozik a teljes igazsághoz.
A folytatással kapcsolatban ismét kiviláglik, hogy Ydriss mennyire gyakorlatias, no meg az, hogy egy pillanatig se hezitál. Ez utóbbit Kharasshi remélni se merte igazán, de ettől csak még nehezebb lesz a kikívánkozó vallomás.
A találó élctől sem érzi magát kevéssé nyomorultul. A zsigereiben érzi, hogy minden körülmény ellenére is rosszul eshetnek a hallottak a másiknak.*
- Elküldtem *válaszolja.* - Tudod, ő más volt, mint te. Nem állt ellen nekem. Félt tőlem, persze, eleinte, de idővel egyre közelebb sodródott ehhez a sötétséghez. De egyedül így később engem ragadott el.
*Eléggé ügyetlen a mosdással. A tagjai el vannak gémberedve, az izmai és az ízületei merevek és csökönyösek. A haja pedig kócos ég gubancos. Talán még menthetők a fonatok, de még néhány hat és végérvényesen összerasztásodtak volna a fehér tincsek.
Csend telepszik közéjük egy időre. Csak a lomha mosakodás hangja zavarja meg. Aztán már az sem.*
- Árnyékból fűzök rád gyűrűt, fakóvérű Ydriss, erdő hölgye. Atyád, a rengeteg így már nem vitathat el tőlem... *mormolja bele a sötétbe a mélységi szavakat.* - Néha olyan, mintha álom lett volna az egész. *Mindenki tudja, hogy az álmokból előbb-utóbb fel kell ébredni, és hogy ébredés után hamar elkezdenek homályosodni, de mégsem tudta igazán soha elfogadni, hogy így lett.*
- Nem hittem, hogy viszont látlak még.
17571. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-06-15 06:50:44
Üzenet elküldve: 2022-06-15 06:50:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Engedjük ki a gőzt//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
* Az élet mindig is kihívásokkal volt telítve, a legtöbbször nem úgy alakul a helyzet, ahogyan arra a legtöbben vágynak.
Lillyss gonosz és egyben undok mosolya hamar fakul a látottakra, Limmenen látványosan urrá lesz az alkohol mámora, ahogyan a kis tündéren is. Alesian az elején csak feladja a küzdelmet, de utána mint egy kölyök macska, úgy szorítja a mélységi bal lábát, mintha az élete múlna rajta.
~ Puhány idióták! ~ Egy pillanatra a méregtől elvörösödik, de hamar lenyugtatja magát. ~ És az én mulatságommal mi a helyzet? Az bakfitty? Mondjuk biztosan lenne még néhány jelentkező... Talán még többen is szórakoztatnának. ~ Egy pillanatra a gondolatba is belepirul, ahogyan egyszerre több férfi test közé szorul, akárcsak az intenzív hullámzó tenger, úgy vonaglana közöttük. Bele is harap az ajkába, tekintete el is kezd cikázni a tömegek között. *
- Ennyi?! Nincs itt egy igazi férfi sehol? Mik vagytok ti puhányok?!
* Emeli fel a hangját, hogy mások is hallhassák felháborodását, több tekintetet is vonz, de egyenlőre kerüli a szempárokat, még nem adta fel a reményt. LImment magához húzva átkarolja. *
- Drága testvérkém! Elég volt! Ne igyál többet, mert már te is alig bírod. A piát nem szabad keverni tudod jól!
* Förmed rá a nagyobbikra, de a szándékai továbbra sem átláthatók. ~ Régen gondolkoztam azon, hogy kielégíthetném magamat ennek a mamlasznak a dorongján, de biztos megsínylené a kapcsolatunk. ~ Állapítja meg, de akarva-akaratlanul feltűnik előtte a kép. ~ És még a férfiak próbálják megmagyarázni, hogy nem a méret számít. ~ *
- Ha lehányod a lábamat, kardra tűzlek Alesian!
* Meg is lapogatja hátára fel szíjazott mesterkardját *
//Engedjük ki a gőzt//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
* Az élet mindig is kihívásokkal volt telítve, a legtöbbször nem úgy alakul a helyzet, ahogyan arra a legtöbben vágynak.
Lillyss gonosz és egyben undok mosolya hamar fakul a látottakra, Limmenen látványosan urrá lesz az alkohol mámora, ahogyan a kis tündéren is. Alesian az elején csak feladja a küzdelmet, de utána mint egy kölyök macska, úgy szorítja a mélységi bal lábát, mintha az élete múlna rajta.
~ Puhány idióták! ~ Egy pillanatra a méregtől elvörösödik, de hamar lenyugtatja magát. ~ És az én mulatságommal mi a helyzet? Az bakfitty? Mondjuk biztosan lenne még néhány jelentkező... Talán még többen is szórakoztatnának. ~ Egy pillanatra a gondolatba is belepirul, ahogyan egyszerre több férfi test közé szorul, akárcsak az intenzív hullámzó tenger, úgy vonaglana közöttük. Bele is harap az ajkába, tekintete el is kezd cikázni a tömegek között. *
- Ennyi?! Nincs itt egy igazi férfi sehol? Mik vagytok ti puhányok?!
* Emeli fel a hangját, hogy mások is hallhassák felháborodását, több tekintetet is vonz, de egyenlőre kerüli a szempárokat, még nem adta fel a reményt. LImment magához húzva átkarolja. *
- Drága testvérkém! Elég volt! Ne igyál többet, mert már te is alig bírod. A piát nem szabad keverni tudod jól!
* Förmed rá a nagyobbikra, de a szándékai továbbra sem átláthatók. ~ Régen gondolkoztam azon, hogy kielégíthetném magamat ennek a mamlasznak a dorongján, de biztos megsínylené a kapcsolatunk. ~ Állapítja meg, de akarva-akaratlanul feltűnik előtte a kép. ~ És még a férfiak próbálják megmagyarázni, hogy nem a méret számít. ~ *
- Ha lehányod a lábamat, kardra tűzlek Alesian!
* Meg is lapogatja hátára fel szíjazott mesterkardját *
17570. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-06-14 21:49:30
Üzenet elküldve: 2022-06-14 21:49:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss - Kharasshi//
//Az egyik szobában//
- Hogyne, egy pillanat. *Befejezi, amit éppen csinál, majd az ablakhoz lép, és behajtja a spalettákat, majd szorosan összehúzza a függönyöket is. Ugyan ettől még nem lesz vak sötét, ám a körvonalakon kívül nem sok részletet tudna kivenni semmiből a szobában. Így hát megelőzendő, hogy keresztül essen valamin, ott marad a falnál, az ablak mellet, és annak döntve a hátát vár.
A bók nem süket fülekre talál, a rőt hajú elf ajka félszeg, de mégis ragyogó mosolyra görbül, az arcára kiülő pírt talán rejti a szoba több mint félhomálya.*
- Nem kell kapkodni, ennyi időt kibírok tapogatózva. *Nem éppen otthonos közeg számára a fény hiánya, ám amíg az erődben élt, és az éjszakák hosszabbak voltak a nappaloknál, megesett, hogy csekély, vagy annál is kevesebb fénynél kellett boldogulnia. Vagy mert takarékoskodnia kellett fogyóeszközeivel, vagy mert biztonságosabb volt, nem felhívni a figyelmet jelenlétére. Hogy egy szoba biztonságával kell kis ideig botorkálnia, könnyen elviselhető nehezítés.*
- Ha kiürült belőled a szer... a szemed is gyógyulásnak indul? *Ezt még nem árt tisztázni. Ugyan a nemleges válasz nem változtatna azon, hogy jelenléte a mélységi mellett ideiglenes marad, ám akkor próbálkozna még valami enyhítő megoldást találni a problémára.
Ezen a probléma kör körül forognak már gondolatai, mikor Kharasshi belekezd az ötlete kifejtésébe, ami aztán vallomás tételbe megy át.*
- Rendben, menjünk oda. Viszont akkor el kell mennem Zivatarért is, és elegendő élelemről is gondoskodni kell. A biztonság kedvéért gyógynövényekből sem árt feltölteni a készleteim. *Teljesen természetesnek veszi, hogy elkíséri oda a mélységit, és vigyáz rá, gondoskodik róla, amíg ezen átesik és talpra tud állni. Nem szívleli a gondolatot, hogy ki kell majd láncolnia, de legalább mindketten biztonságban lesznek. A folytatás azonban kissé akadozva akar érkezni, s bár eddig is az elf figyelmét élvezhette a hím, Ydriss tekintete immár rajta, illetve a sziluettjén függ.*
- Hallgatlak. *Az az egy szó halk, türelmes hangon hallatszik. Nem elvárás, ám meghallgatja, bármit is akar elmondani a hím, anélkül, hogy abból baja származna a mélységinek. A vallomás pedig érkezik. Érzelmek kusza hálója szövődik egy pillanat alatt a lányban. Tompa sajgást érez legbelül, hiszen ezzel valami ténylegesen el lett vágva, ugyanakkor kicsit meg is könnyebbül, hogy így talán egyikük sem ragadt bele a múltba.*
- Te és a mélységi udvarlási szokások... *csóválja a fejét egy színpadias sóhajtás kíséretében. A könnyed, ártalmatlan élcelődéssel nyer magának egy kis időt, amíg leülepednek a dolgok, és értelmesen meg tudja fogalmazni gondolatait.*
-Elváltak az útjaink. Elmentem. Nem tartoztál már semmivel nekem, Kharasshi, hűséggel sem. Próbáltál tovább lépni, ezért sem haragudni nem fogok, sem hibáztatni. Ha pedig melletted maradt az a lány, akkor a furcsa kezdés ellenére vele se tettél rosszat. *csóválja a fejét lesütött tekintettel. Már a mozdulatok elején rátör a somolygás, ahogy felidéződnek az emlékek, ők miként találkoztak. Nem tűnt akkor sem felhőtlennek, sem veszedelmektől mentesnek az újdonsült ismeretség, és mégis... akadtak azért boldog, felhőtlen pillanatok is.*
- Most mégis egyedül találtalak. Mi történt? Elment, vagy elengedted? *Az óvatos kérdést követve kíváncsi pillantása ismét a mélységin függ. Vajon ismét sötét örvények felé sodródott a kapcsolata egy elffel? Talán az is rádobott néhány lapáttal a tragédiák sorára, amik végül ebbe a sanyarú állapotba hajszolták?*
//Az egyik szobában//
- Hogyne, egy pillanat. *Befejezi, amit éppen csinál, majd az ablakhoz lép, és behajtja a spalettákat, majd szorosan összehúzza a függönyöket is. Ugyan ettől még nem lesz vak sötét, ám a körvonalakon kívül nem sok részletet tudna kivenni semmiből a szobában. Így hát megelőzendő, hogy keresztül essen valamin, ott marad a falnál, az ablak mellet, és annak döntve a hátát vár.
A bók nem süket fülekre talál, a rőt hajú elf ajka félszeg, de mégis ragyogó mosolyra görbül, az arcára kiülő pírt talán rejti a szoba több mint félhomálya.*
- Nem kell kapkodni, ennyi időt kibírok tapogatózva. *Nem éppen otthonos közeg számára a fény hiánya, ám amíg az erődben élt, és az éjszakák hosszabbak voltak a nappaloknál, megesett, hogy csekély, vagy annál is kevesebb fénynél kellett boldogulnia. Vagy mert takarékoskodnia kellett fogyóeszközeivel, vagy mert biztonságosabb volt, nem felhívni a figyelmet jelenlétére. Hogy egy szoba biztonságával kell kis ideig botorkálnia, könnyen elviselhető nehezítés.*
- Ha kiürült belőled a szer... a szemed is gyógyulásnak indul? *Ezt még nem árt tisztázni. Ugyan a nemleges válasz nem változtatna azon, hogy jelenléte a mélységi mellett ideiglenes marad, ám akkor próbálkozna még valami enyhítő megoldást találni a problémára.
Ezen a probléma kör körül forognak már gondolatai, mikor Kharasshi belekezd az ötlete kifejtésébe, ami aztán vallomás tételbe megy át.*
- Rendben, menjünk oda. Viszont akkor el kell mennem Zivatarért is, és elegendő élelemről is gondoskodni kell. A biztonság kedvéért gyógynövényekből sem árt feltölteni a készleteim. *Teljesen természetesnek veszi, hogy elkíséri oda a mélységit, és vigyáz rá, gondoskodik róla, amíg ezen átesik és talpra tud állni. Nem szívleli a gondolatot, hogy ki kell majd láncolnia, de legalább mindketten biztonságban lesznek. A folytatás azonban kissé akadozva akar érkezni, s bár eddig is az elf figyelmét élvezhette a hím, Ydriss tekintete immár rajta, illetve a sziluettjén függ.*
- Hallgatlak. *Az az egy szó halk, türelmes hangon hallatszik. Nem elvárás, ám meghallgatja, bármit is akar elmondani a hím, anélkül, hogy abból baja származna a mélységinek. A vallomás pedig érkezik. Érzelmek kusza hálója szövődik egy pillanat alatt a lányban. Tompa sajgást érez legbelül, hiszen ezzel valami ténylegesen el lett vágva, ugyanakkor kicsit meg is könnyebbül, hogy így talán egyikük sem ragadt bele a múltba.*
- Te és a mélységi udvarlási szokások... *csóválja a fejét egy színpadias sóhajtás kíséretében. A könnyed, ártalmatlan élcelődéssel nyer magának egy kis időt, amíg leülepednek a dolgok, és értelmesen meg tudja fogalmazni gondolatait.*
-Elváltak az útjaink. Elmentem. Nem tartoztál már semmivel nekem, Kharasshi, hűséggel sem. Próbáltál tovább lépni, ezért sem haragudni nem fogok, sem hibáztatni. Ha pedig melletted maradt az a lány, akkor a furcsa kezdés ellenére vele se tettél rosszat. *csóválja a fejét lesütött tekintettel. Már a mozdulatok elején rátör a somolygás, ahogy felidéződnek az emlékek, ők miként találkoztak. Nem tűnt akkor sem felhőtlennek, sem veszedelmektől mentesnek az újdonsült ismeretség, és mégis... akadtak azért boldog, felhőtlen pillanatok is.*
- Most mégis egyedül találtalak. Mi történt? Elment, vagy elengedted? *Az óvatos kérdést követve kíváncsi pillantása ismét a mélységin függ. Vajon ismét sötét örvények felé sodródott a kapcsolata egy elffel? Talán az is rádobott néhány lapáttal a tragédiák sorára, amik végül ebbe a sanyarú állapotba hajszolták?*
17569. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-06-14 19:20:46
Üzenet elküldve: 2022-06-14 19:20:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss - Kharasshi//
//az egyik szobában//
- Igen *bólint egy nagy szusszanással.* - Valószínűleg a magamfajtát ritkán viszi el éhhalál. *Sokkal-sokkal gyakoribb, hogy erőszakos, véres véget érnek, de őszintén szólva Kharasshi ezzel már rég kiegyezett.*
- Megtennéd, hogy behajtod a spalettákat? *Úgy érzi, hogy még összeszorított szemhéján át is égeti a fény.* - És behúzod a függönyt is?
*Ha Ydriss megteszi ezt neki, némileg felcserélődnek a szerepek. Ahogy mélyül a sötét, Kharasshi szemei úgy nyugszanak meg és a látása is jócskán visszatér. Fajtájának sajátja, hogy jobban boldogul kevesebb fény mellett, így valószínűleg most ő kerül előnybe az erdei elffel szemben.*
- Még mindig gyönyörű vagy, fakóvérű *mondja csendesen. Ydriss alakja olyan, mint egy éteri jelenés, ahogy lassan kibontakozik a megnyugtató homályból.*
- Ülj le kicsit. Hamar végzek a mosdással, aztán visszateszem a kötést. *Nem szeretné. Nézni akarja őt. Őt, akit megtalált és elveszített. De nem kárhoztatná sötétben tapogatózásra túl sokáig.*
- Talán... *Megtorpan a mondatban, de kénytelen lesz kiteregetni a visszatetsző tetteket, melyekkel az elmúlt időszakban gyarapította vétkei sorát.* - Van egy kunyhó. Mélyen az erdőben a kikötő felé. Csempészek használhatták régen. Vagy... *megköszörüli a torkát.* - Vasalatok és láncok. Szilárdan lerögzítve. Biztonságban lennél, míg átesek rajta. És biztonságban lennék ha ott lennél velem. *Megbízik Ydrissben, hogy ilyesmire merjen vállalkozni a társaságában. De azért előbb jobbnak látja tiszta vizet önteni a pohárba.*
- Ydriss, én... *kezd bele darabos őszinteséggel.* - Néhány téllel ezelőtt raboltam magamnak egy fajtádbélit. Úgy éreztem, én akkor... Azt gondoltam, vagy távol tartja a démonjaimat, vagy jóllaknak vele.
*Gyakran eszébe jut az a nőstényke. Hogy mi lehet vele, hogyan boldogul azóta.*
- Odavittem, mielőtt leesett a hó. Azt mondtam neki, tavasszal elengedem. De még jó darabig velem maradt azután is. *Rövid, békés időszak volt az életét ostromló viharok közt.* - Háltam vele. Sokszor. *Nyel egyet a vallomás után. Volt még azután néhány szajha is, de azokat említeni valahogy fel sem merül benne. Mélységi. Másképp veszi az ilyesmit, mint az elfek vagy akár az emberek. Mindemellett mégis bűntudata van és árulásnak érzi, pedig a normák, amik közt felnőtt, egész mást diktálnának.*
//az egyik szobában//
- Igen *bólint egy nagy szusszanással.* - Valószínűleg a magamfajtát ritkán viszi el éhhalál. *Sokkal-sokkal gyakoribb, hogy erőszakos, véres véget érnek, de őszintén szólva Kharasshi ezzel már rég kiegyezett.*
- Megtennéd, hogy behajtod a spalettákat? *Úgy érzi, hogy még összeszorított szemhéján át is égeti a fény.* - És behúzod a függönyt is?
*Ha Ydriss megteszi ezt neki, némileg felcserélődnek a szerepek. Ahogy mélyül a sötét, Kharasshi szemei úgy nyugszanak meg és a látása is jócskán visszatér. Fajtájának sajátja, hogy jobban boldogul kevesebb fény mellett, így valószínűleg most ő kerül előnybe az erdei elffel szemben.*
- Még mindig gyönyörű vagy, fakóvérű *mondja csendesen. Ydriss alakja olyan, mint egy éteri jelenés, ahogy lassan kibontakozik a megnyugtató homályból.*
- Ülj le kicsit. Hamar végzek a mosdással, aztán visszateszem a kötést. *Nem szeretné. Nézni akarja őt. Őt, akit megtalált és elveszített. De nem kárhoztatná sötétben tapogatózásra túl sokáig.*
- Talán... *Megtorpan a mondatban, de kénytelen lesz kiteregetni a visszatetsző tetteket, melyekkel az elmúlt időszakban gyarapította vétkei sorát.* - Van egy kunyhó. Mélyen az erdőben a kikötő felé. Csempészek használhatták régen. Vagy... *megköszörüli a torkát.* - Vasalatok és láncok. Szilárdan lerögzítve. Biztonságban lennél, míg átesek rajta. És biztonságban lennék ha ott lennél velem. *Megbízik Ydrissben, hogy ilyesmire merjen vállalkozni a társaságában. De azért előbb jobbnak látja tiszta vizet önteni a pohárba.*
- Ydriss, én... *kezd bele darabos őszinteséggel.* - Néhány téllel ezelőtt raboltam magamnak egy fajtádbélit. Úgy éreztem, én akkor... Azt gondoltam, vagy távol tartja a démonjaimat, vagy jóllaknak vele.
*Gyakran eszébe jut az a nőstényke. Hogy mi lehet vele, hogyan boldogul azóta.*
- Odavittem, mielőtt leesett a hó. Azt mondtam neki, tavasszal elengedem. De még jó darabig velem maradt azután is. *Rövid, békés időszak volt az életét ostromló viharok közt.* - Háltam vele. Sokszor. *Nyel egyet a vallomás után. Volt még azután néhány szajha is, de azokat említeni valahogy fel sem merül benne. Mélységi. Másképp veszi az ilyesmit, mint az elfek vagy akár az emberek. Mindemellett mégis bűntudata van és árulásnak érzi, pedig a normák, amik közt felnőtt, egész mást diktálnának.*
17568. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-06-14 14:24:13
Üzenet elküldve: 2022-06-14 14:24:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Indulás előtt//
*Végre úgy érzi, hogy Agin megértette őt, reméli nem fog odamenni felelőtlenül.*
- Tényleg vigyázz magadra, legyél óvatos. – *mondja, de már a lány is nevet.*
- Több ember van, akikkel szoros kapcsolatom van. Sokat vagyunk együtt, megbízunk egymásban. Szerintem nagyon fontos, hogy olyan emberek vegyenek körül, aki jóindulattal vesznek körül. * mondja, majd folytatja.*
- Nem hiszem, hogy gond lesz* mondja meggyőződéssel. Közben Ímóla is kiissza a poharát.*
- Látom elfogyott az italod, az enyém is, meghívhatlak valamire? * kérdezi, közben reméli, hogy a férfi nem veszi ezt tolakodásnak. Ha a beszélgetőtársától igenlő választ kap, megkérdezi:*
-Mit lenne kedved most inni?
*Végre úgy érzi, hogy Agin megértette őt, reméli nem fog odamenni felelőtlenül.*
- Tényleg vigyázz magadra, legyél óvatos. – *mondja, de már a lány is nevet.*
- Több ember van, akikkel szoros kapcsolatom van. Sokat vagyunk együtt, megbízunk egymásban. Szerintem nagyon fontos, hogy olyan emberek vegyenek körül, aki jóindulattal vesznek körül. * mondja, majd folytatja.*
- Nem hiszem, hogy gond lesz* mondja meggyőződéssel. Közben Ímóla is kiissza a poharát.*
- Látom elfogyott az italod, az enyém is, meghívhatlak valamire? * kérdezi, közben reméli, hogy a férfi nem veszi ezt tolakodásnak. Ha a beszélgetőtársától igenlő választ kap, megkérdezi:*
-Mit lenne kedved most inni?
17567. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-06-14 09:14:57
Üzenet elküldve: 2022-06-14 09:14:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Mordokhai Elladur//
//Fürdőház//
*Azt mondják, hogy a jó dolgok megvárattatják az embert. Hát miért éppen a hóhajú nőszemély sietné el a készülődést? Nem tart attól, hogy Mordokhai félidőben inkább faképnél hagyja, meg amúgy sem órákat van távol. Azzal meg azért nem dicsekszik, hogy az a tunika felfele egyszerűbbnek tűnt, mint lefelé. Amikor kiér és azonnal szembesítés áldozatává válik azért a férfi is kap pár lesújtó pillantást. Aztán még ki is húzza magát, mint aki komoly kiokításra készül.*
- Hát pont ennyi. Nekem.
*Vált végül egy kósza mosolyra, amit egy pajkos kacsintással is megtold a végén. Most még az ő szervezete is élvezi a nyugalmat, így nem töri meg gyermekes piszkálódással. Van még idejük rá. Legalább is bízik benne.
De ezen nem kezd el aggódni, inkább lefoglalja magát a tökéletes hely megtalálásával, ami igencsak várat magára. De végül szerencséjük beköszön és apránként már a meleg vízben pihentethetik átfázott tagjaikat. Pár röpke pillanatig átadja magát a víz jótékony hatásának, de utána nem felejt el reagálni a férfi szavaira sem.*
- Ne aggódj, hagyok én neked időt az alvásra is.
*Legyintget, majd partneréről példát véve ismét a csendbe merül el. Ám ő maga inkább Mordokhait fürkészi, hisz most zavartalanul megteheti, hogy a másik lehunyt szemekkel merül el a gondolataiban. A megannyi heg hamar felkelti az érdeklődését. Igazából ismételten, hiszen nem olyan rég volt már alkalma megpillantani őket. De ahogy akkor is, most is igyekszik elkerülni a kérdezősködést. De az a fránya kíváncsiság úgy furkálja az oldalát, hogy muszáj miatta egy kicsit ficeregni a vízben, hogy kényelmesebb legyen az ücsörgés. Mert a megannyi seb emlékeztetője közül főleg egy van, aminek történetére igazán kíváncsi. Csak fogalma sincs, hogyan is hozhatná szóba, mert nem akar újabb kényelmetlen dolgokról faggatózni. Már egyszer megtette és azóta sem tölti el jó érzéssel a kíváncsiskodására kapott válasz. Alsó ajkát beharapva járnak a kerekek a fejében, mikoris végre a férfi hangja kizökkenti a merengésből. Olyan arccal kapja vissza rá a tekintetét, mint a rossz gyerek, aki valami csíny miatt fülön lett csípve.*
- Mi?
*Pislog párat értetlenül, majd ahogy feldolgoz minden szót csak mosolyogva ráz aprót a fején.*
- Ugyan. Pihenni jöttünk a város eme csodájába. Hát pihenj.
*Tárja is szét nagy kegyesen a karjait, akár engedékeny rabszolgatartó a tulajdonának, de az arcára kiülő vigyor ismét elárulja, hogy ez a nagy magabiztosság ismét csak színjáték.*
- Ó, nem lettem volna egyedül. Te, mint lovagias kísérőm ott fürödtél volna velem, hogy ne csak engem nézzenek félnótásnak.
*Villant meg egy szarkasztikus félmosolyt, majd egy röpke szemforgatás után csak kényelmesen támasztja meg karjait a dézsa peremén. Minden illemet vagy prűdséget maga mögött hagyva választja ő maga is a kényelmet. Közben agya vadul dolgozik valami elmésebb replikán, de a végső odaszúrt megjegyzés hamar belé is fojtja a ki sem mondott szavakat. Csak némán tátog pár magánhangzónyit, hogy azután egy elnyújtott sóhajjal előre dőljön, bizalmasabb közelséget kreálva kettejük között.*
- Valószínűleg még sikítani is elkezdenék.
*Jegyzi meg egyszerűen, majd a kettejük között lecsökkent távolságot kihasználva teszi a férfi fejére mindkét kezét, hogy azután a súlyát bevetve nyomja is a fejét a vízbe. Természetesen ahogy lenyomja már ereszti is el, de a remélhető meglepettséget, s talán az időt, amíg Mordokhai kiprüszköli a vizet, kihasználva csúszik gyorsan hátrébb, hogy azután a vízből kiemelkedve huppanjon fel a dézsa szélére. Valószínűleg egy esetleges revans elől ez nem elég biztonságos távolság, de biztonságosabb, mint közvetlenül a férfi előtt ücsörögni. Meg kellemetlenebb is, mert hiába, hogy nincs hideg a fürdőben a levegő csak hűvösebb, mint a víz, így megborzongva libabőrösödik végig. De az összes vélt és valós istenre, most biztos nem mászik vissza. Még az sem érdekli, hogy előbb megjátszotta a szégyenlős kis szűzikét, most meg pucéran trónól a dézsa peremén. Még azt is megkockáztatja, hogy ha menekülésre kényszerül, akkor így ki tud borulni a kádból, hogy azután felhúzza a nyúlcipőt valami biztonságosabb távolságba. De hiába az óvatosság, azt nem tudja megállni, hogy ne kacagja el magát ezen a felettébb undok kis tettén.*
- Látod milyen rendes asszonyt fogtál magadnak? Még a hajad is segít megmosni.
*Nevet is fel határozottabban és lassan fékezhetetlenül, aminek köszönhetően a figyelmetlensége is növésnek indul. Természetesen szeretné ő is élvezni a csendet, a nyugalmat és a pihenést, de betoji nyúl legyen, ha ezt a lehetőséget most kihagyja.*
//Fürdőház//
*Azt mondják, hogy a jó dolgok megvárattatják az embert. Hát miért éppen a hóhajú nőszemély sietné el a készülődést? Nem tart attól, hogy Mordokhai félidőben inkább faképnél hagyja, meg amúgy sem órákat van távol. Azzal meg azért nem dicsekszik, hogy az a tunika felfele egyszerűbbnek tűnt, mint lefelé. Amikor kiér és azonnal szembesítés áldozatává válik azért a férfi is kap pár lesújtó pillantást. Aztán még ki is húzza magát, mint aki komoly kiokításra készül.*
- Hát pont ennyi. Nekem.
*Vált végül egy kósza mosolyra, amit egy pajkos kacsintással is megtold a végén. Most még az ő szervezete is élvezi a nyugalmat, így nem töri meg gyermekes piszkálódással. Van még idejük rá. Legalább is bízik benne.
De ezen nem kezd el aggódni, inkább lefoglalja magát a tökéletes hely megtalálásával, ami igencsak várat magára. De végül szerencséjük beköszön és apránként már a meleg vízben pihentethetik átfázott tagjaikat. Pár röpke pillanatig átadja magát a víz jótékony hatásának, de utána nem felejt el reagálni a férfi szavaira sem.*
- Ne aggódj, hagyok én neked időt az alvásra is.
*Legyintget, majd partneréről példát véve ismét a csendbe merül el. Ám ő maga inkább Mordokhait fürkészi, hisz most zavartalanul megteheti, hogy a másik lehunyt szemekkel merül el a gondolataiban. A megannyi heg hamar felkelti az érdeklődését. Igazából ismételten, hiszen nem olyan rég volt már alkalma megpillantani őket. De ahogy akkor is, most is igyekszik elkerülni a kérdezősködést. De az a fránya kíváncsiság úgy furkálja az oldalát, hogy muszáj miatta egy kicsit ficeregni a vízben, hogy kényelmesebb legyen az ücsörgés. Mert a megannyi seb emlékeztetője közül főleg egy van, aminek történetére igazán kíváncsi. Csak fogalma sincs, hogyan is hozhatná szóba, mert nem akar újabb kényelmetlen dolgokról faggatózni. Már egyszer megtette és azóta sem tölti el jó érzéssel a kíváncsiskodására kapott válasz. Alsó ajkát beharapva járnak a kerekek a fejében, mikoris végre a férfi hangja kizökkenti a merengésből. Olyan arccal kapja vissza rá a tekintetét, mint a rossz gyerek, aki valami csíny miatt fülön lett csípve.*
- Mi?
*Pislog párat értetlenül, majd ahogy feldolgoz minden szót csak mosolyogva ráz aprót a fején.*
- Ugyan. Pihenni jöttünk a város eme csodájába. Hát pihenj.
*Tárja is szét nagy kegyesen a karjait, akár engedékeny rabszolgatartó a tulajdonának, de az arcára kiülő vigyor ismét elárulja, hogy ez a nagy magabiztosság ismét csak színjáték.*
- Ó, nem lettem volna egyedül. Te, mint lovagias kísérőm ott fürödtél volna velem, hogy ne csak engem nézzenek félnótásnak.
*Villant meg egy szarkasztikus félmosolyt, majd egy röpke szemforgatás után csak kényelmesen támasztja meg karjait a dézsa peremén. Minden illemet vagy prűdséget maga mögött hagyva választja ő maga is a kényelmet. Közben agya vadul dolgozik valami elmésebb replikán, de a végső odaszúrt megjegyzés hamar belé is fojtja a ki sem mondott szavakat. Csak némán tátog pár magánhangzónyit, hogy azután egy elnyújtott sóhajjal előre dőljön, bizalmasabb közelséget kreálva kettejük között.*
- Valószínűleg még sikítani is elkezdenék.
*Jegyzi meg egyszerűen, majd a kettejük között lecsökkent távolságot kihasználva teszi a férfi fejére mindkét kezét, hogy azután a súlyát bevetve nyomja is a fejét a vízbe. Természetesen ahogy lenyomja már ereszti is el, de a remélhető meglepettséget, s talán az időt, amíg Mordokhai kiprüszköli a vizet, kihasználva csúszik gyorsan hátrébb, hogy azután a vízből kiemelkedve huppanjon fel a dézsa szélére. Valószínűleg egy esetleges revans elől ez nem elég biztonságos távolság, de biztonságosabb, mint közvetlenül a férfi előtt ücsörögni. Meg kellemetlenebb is, mert hiába, hogy nincs hideg a fürdőben a levegő csak hűvösebb, mint a víz, így megborzongva libabőrösödik végig. De az összes vélt és valós istenre, most biztos nem mászik vissza. Még az sem érdekli, hogy előbb megjátszotta a szégyenlős kis szűzikét, most meg pucéran trónól a dézsa peremén. Még azt is megkockáztatja, hogy ha menekülésre kényszerül, akkor így ki tud borulni a kádból, hogy azután felhúzza a nyúlcipőt valami biztonságosabb távolságba. De hiába az óvatosság, azt nem tudja megállni, hogy ne kacagja el magát ezen a felettébb undok kis tettén.*
- Látod milyen rendes asszonyt fogtál magadnak? Még a hajad is segít megmosni.
*Nevet is fel határozottabban és lassan fékezhetetlenül, aminek köszönhetően a figyelmetlensége is növésnek indul. Természetesen szeretné ő is élvezni a csendet, a nyugalmat és a pihenést, de betoji nyúl legyen, ha ezt a lehetőséget most kihagyja.*
17566. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-06-14 08:19:37
Üzenet elküldve: 2022-06-14 08:19:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Engedjük ki a gőzt//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
* Ha a nagy melák kezdi megérezni a piát. Hát akkor a tündér mit mondjon? Már a sokadik feles van benne, így alig bír megülni. Lyllis a szemébe nézve is már azt láthatja, hogy kissé tompa a szeme. Feje egyre nehezebb, míg végül enged a csábításnak és az asztalra teszi le.*
- Eléééég! Nem bírom.* Adja fel motyogva. Ezt a játékot nem neki találták ki. Az asztalon fetrengve ellenállhatatlan vágyat érez, hogy szundítson egyet. Jó lett volna szórakozni ezzel a nősténnyel, de úgy tűnik a mai napon nem fog ez megesni. Megpróbál feltápászkodni, de csak annyit ér el, hogy leesik a földre, hogy ott kapálózzék, mint valami bogár. Szárnyai azok éppen vannak hozzá.*
- Rosszul vagyok.* Mi tagadás, úgy néz ki, mint aki hányni is fog. A kormos nőstény szerencsétlenségére a padlón megtalálja az ő szépséges lábait. Az egyiket jól át is öleli, mintha egy játék maci volna. Ha itt szalad ki a róka, akkor félő, hogy jut a csizmára, de még akár bele is.*
//Engedjük ki a gőzt//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
* Ha a nagy melák kezdi megérezni a piát. Hát akkor a tündér mit mondjon? Már a sokadik feles van benne, így alig bír megülni. Lyllis a szemébe nézve is már azt láthatja, hogy kissé tompa a szeme. Feje egyre nehezebb, míg végül enged a csábításnak és az asztalra teszi le.*
- Eléééég! Nem bírom.* Adja fel motyogva. Ezt a játékot nem neki találták ki. Az asztalon fetrengve ellenállhatatlan vágyat érez, hogy szundítson egyet. Jó lett volna szórakozni ezzel a nősténnyel, de úgy tűnik a mai napon nem fog ez megesni. Megpróbál feltápászkodni, de csak annyit ér el, hogy leesik a földre, hogy ott kapálózzék, mint valami bogár. Szárnyai azok éppen vannak hozzá.*
- Rosszul vagyok.* Mi tagadás, úgy néz ki, mint aki hányni is fog. A kormos nőstény szerencsétlenségére a padlón megtalálja az ő szépséges lábait. Az egyiket jól át is öleli, mintha egy játék maci volna. Ha itt szalad ki a róka, akkor félő, hogy jut a csizmára, de még akár bele is.*
17565. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-06-13 22:37:36
Üzenet elküldve: 2022-06-13 22:37:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss - Kharasshi//
*A szoba atmoszférája egy csapásra komorrá válik. Mint amikor vihar előtt kezd elsötétülni az ég és a levegő nehézzé válni, miközben a szél egyre erősödő lökésekkel kezd feltámadni. A lány vonásai egyre aggodalmasabbá és komorabbá válik, válasza azonban egyelőre a hallgatás. Mérlegel.
Kharasshinak igaza van, néha akkor is nehéz eset volt, amikor semmilyen szer hatása alatt nem volt. Ha viszont a szer, vagy annak hiánya miatt kell szembenéznie vele, akkor ott a mélységi nem fogja visszafogni magát. Már pedig volt hitvese félelmetes harcos, akivel mágiával felvértezve sem feltétlenül tudná felvenni a versenyt. Tekintete lassan körbevándorol a helységen. Kis zárt tér. Nem éppen kedvező sem az íjnak, sem a lándzsának.
Közben a különféle vizek is megérkeznek, a fürdőnek szánt jó meleg, és egy hasonló, amit a mosáshoz akar használni, valamint egy kancsónyi a hűsebb fajtából, két pohárral egyetemben. Az étel is készül már, azt is fel fogják hozni majd, ám hagynak időt előbb a dézsa használatnak.
Ydriss előbb a ruhákat veszi kézbe, és dobja őket a még szabad fürdővízbe -meglehetős gyorsasággal. Utána lép Kharasshihoz, hogy segítsen levenni a kötést a szeméről.*
- A nyugtató vagy altató hatású gyógyfüvek segíthetnek átvészelni ezt az időszakot? Olyanok, amiket kifejezetten gyógyításra használnak, esetleg kicsit felhígítva, hogy ne okozzon bajt. *Kordában tartani egy feldühödött Kharasshit... meglehetősen ijesztő gondolat. Azonban egyedül szembenézni az egésszel sem egy sétagalopp lenne, így tesz egy próbát. Hátha tud valamiképp segíteni annak az átvészelésében, amíg a bódító szer kiürül a mélységi szervezetéből.
Amikor a hímnek már nincs szüksége segítségre, és az esőcseppek is ütemesen kopognak már az ablakon, nekilát a ruhák kimosásának. Alaposan átdörgöli őket, és a szappanból is jócskán mosni fog, közben az állapotukat is igyekszik felmérni, kell-e valamit varrni, azt mennyire és hol.*
- Ugyan kérlek! Téged még akkor se kell majd félteni az éhhaláltól, amikor fél lábbal már a sírban kellene lenned. *csóválja a fejét somolyogva, miközben reménykedik benne, hogy a komisz hangnem enyhít kicsit a felgyülemlett feszültségen.*
*A szoba atmoszférája egy csapásra komorrá válik. Mint amikor vihar előtt kezd elsötétülni az ég és a levegő nehézzé válni, miközben a szél egyre erősödő lökésekkel kezd feltámadni. A lány vonásai egyre aggodalmasabbá és komorabbá válik, válasza azonban egyelőre a hallgatás. Mérlegel.
Kharasshinak igaza van, néha akkor is nehéz eset volt, amikor semmilyen szer hatása alatt nem volt. Ha viszont a szer, vagy annak hiánya miatt kell szembenéznie vele, akkor ott a mélységi nem fogja visszafogni magát. Már pedig volt hitvese félelmetes harcos, akivel mágiával felvértezve sem feltétlenül tudná felvenni a versenyt. Tekintete lassan körbevándorol a helységen. Kis zárt tér. Nem éppen kedvező sem az íjnak, sem a lándzsának.
Közben a különféle vizek is megérkeznek, a fürdőnek szánt jó meleg, és egy hasonló, amit a mosáshoz akar használni, valamint egy kancsónyi a hűsebb fajtából, két pohárral egyetemben. Az étel is készül már, azt is fel fogják hozni majd, ám hagynak időt előbb a dézsa használatnak.
Ydriss előbb a ruhákat veszi kézbe, és dobja őket a még szabad fürdővízbe -meglehetős gyorsasággal. Utána lép Kharasshihoz, hogy segítsen levenni a kötést a szeméről.*
- A nyugtató vagy altató hatású gyógyfüvek segíthetnek átvészelni ezt az időszakot? Olyanok, amiket kifejezetten gyógyításra használnak, esetleg kicsit felhígítva, hogy ne okozzon bajt. *Kordában tartani egy feldühödött Kharasshit... meglehetősen ijesztő gondolat. Azonban egyedül szembenézni az egésszel sem egy sétagalopp lenne, így tesz egy próbát. Hátha tud valamiképp segíteni annak az átvészelésében, amíg a bódító szer kiürül a mélységi szervezetéből.
Amikor a hímnek már nincs szüksége segítségre, és az esőcseppek is ütemesen kopognak már az ablakon, nekilát a ruhák kimosásának. Alaposan átdörgöli őket, és a szappanból is jócskán mosni fog, közben az állapotukat is igyekszik felmérni, kell-e valamit varrni, azt mennyire és hol.*
- Ugyan kérlek! Téged még akkor se kell majd félteni az éhhaláltól, amikor fél lábbal már a sírban kellene lenned. *csóválja a fejét somolyogva, miközben reménykedik benne, hogy a komisz hangnem enyhít kicsit a felgyülemlett feszültségen.*
17564. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-06-13 22:13:54
Üzenet elküldve: 2022-06-13 22:13:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Találkozások egy fogadóban//
- Mint láthatod nem. De lehet csak egy délibáb volnék?
*Megrántja vállait, s ügyet sem vet a nő riasztó viselkedésével. Egyrészt nagyon jól tudja, hogy amelyik kutya ilyen hangosan ugat, az nem harapp, másfelől egyébként sincs semmi oka félni egy fehérnéptől. Elsősorban azt igyekszik felmérni, hogy ez a kissé kellemetlen közjáték milyen hatással van a szőke szépségre, de azért Mesedahy szándékainak kipuhatolózására is szán néhány pillanatot.
Auhryen nem okoz neki csalódást Zaejnnek, bemutatkozása egészen elragadó, azt leszámítva, hogy valami borzalmas "vándor zenész" titulust aggat magára, de ellenérzéseit kegyesen megtartja magának. A bukott lovag jól tudja, hogy a némberek nem viselik jól, ha szabadidős tevékenységeiket kritika illeti, s ő nagyon előzékenyen hajlandó alkalmazkodni ezekhez az igényekhez némi összebújás reményében.*
- Lenyűgöző. Máris beléd szerettem.
*Jegyzi meg szórakozottan egy nevetés kíséretében, majd illendően átadja a szót Mesedahy számára, hogy ő is érvényesülhessen, ha már oly sok évig elnyomásban élt.*
- Jómagam a Rhozzar család egykori örököse vagyok, s Zaejn nevet választották nekem kedves felmenőim. Bár hasonlóan kegyedhez vándorló életmódot folytatok én is éppen, de kellemes hangom hallatása helyet torkok elvágásával keresem a kenyeremet.
*A borba nagyot kortyolva elégedett kifejezés ül ki arcára. Jobbat is ivott már, ez tény, de nem ihatatlan még az ő vagyonos családba született elkényeztetett sarj mércéjével sem.*
- Mint az látható lég megbízható bevétel forrás. Mindig akad valaki, akinek elkél egy ügyes zsoldos.
*Közben aranytól duzzadó erszényét zörögteti meg, majd a pultra dobja. Feltett szándéka, hogy annak a tartalmát elkölti ma este, ha pedig a hölgyek asszisztálnak hozzá, akkor jó eséllyel rájuk fogja.*
- Szegény Mesedahy pedig azért olyan fancsali, mert már látott ruha nélkül, s most biztosan frusztrálja őt az ellekezője.
*Szavait Auhryenhez intézi, aki kegyesen csitítani kívánta a helyzetet, ám Zaejn kedveli a drámai helyzeteket és a dühös asszonyokat, így kihívóan pimasz pillantását sem fogja vissza Mesével szemben.*
- Mint láthatod nem. De lehet csak egy délibáb volnék?
*Megrántja vállait, s ügyet sem vet a nő riasztó viselkedésével. Egyrészt nagyon jól tudja, hogy amelyik kutya ilyen hangosan ugat, az nem harapp, másfelől egyébként sincs semmi oka félni egy fehérnéptől. Elsősorban azt igyekszik felmérni, hogy ez a kissé kellemetlen közjáték milyen hatással van a szőke szépségre, de azért Mesedahy szándékainak kipuhatolózására is szán néhány pillanatot.
Auhryen nem okoz neki csalódást Zaejnnek, bemutatkozása egészen elragadó, azt leszámítva, hogy valami borzalmas "vándor zenész" titulust aggat magára, de ellenérzéseit kegyesen megtartja magának. A bukott lovag jól tudja, hogy a némberek nem viselik jól, ha szabadidős tevékenységeiket kritika illeti, s ő nagyon előzékenyen hajlandó alkalmazkodni ezekhez az igényekhez némi összebújás reményében.*
- Lenyűgöző. Máris beléd szerettem.
*Jegyzi meg szórakozottan egy nevetés kíséretében, majd illendően átadja a szót Mesedahy számára, hogy ő is érvényesülhessen, ha már oly sok évig elnyomásban élt.*
- Jómagam a Rhozzar család egykori örököse vagyok, s Zaejn nevet választották nekem kedves felmenőim. Bár hasonlóan kegyedhez vándorló életmódot folytatok én is éppen, de kellemes hangom hallatása helyet torkok elvágásával keresem a kenyeremet.
*A borba nagyot kortyolva elégedett kifejezés ül ki arcára. Jobbat is ivott már, ez tény, de nem ihatatlan még az ő vagyonos családba született elkényeztetett sarj mércéjével sem.*
- Mint az látható lég megbízható bevétel forrás. Mindig akad valaki, akinek elkél egy ügyes zsoldos.
*Közben aranytól duzzadó erszényét zörögteti meg, majd a pultra dobja. Feltett szándéka, hogy annak a tartalmát elkölti ma este, ha pedig a hölgyek asszisztálnak hozzá, akkor jó eséllyel rájuk fogja.*
- Szegény Mesedahy pedig azért olyan fancsali, mert már látott ruha nélkül, s most biztosan frusztrálja őt az ellekezője.
*Szavait Auhryenhez intézi, aki kegyesen csitítani kívánta a helyzetet, ám Zaejn kedveli a drámai helyzeteket és a dühös asszonyokat, így kihívóan pimasz pillantását sem fogja vissza Mesével szemben.*
17563. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-06-13 21:14:17
Üzenet elküldve: 2022-06-13 21:14:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss - Kharasshi//
*Majd' kettétépi a válasz súlya. A könnyebb út lehetősége kicsúszni látszik a markából, a nehezebb viszont még őt magát is megrémíti.*
- Ydriss *túr zaklatottan az elvadult borostába az állán.* - A bódító füst, amibe egy ideje temetkezem, nem fog könnyen elengedni. És, ha valaki, hát te tudod, hogy még józanul se vagyok könnyű eset olykor.
*Dörgöli a szemét, igazgatja a kötést és csóválja a fejét.*
- Pár nap és talán nem is leszek önmagam, amíg teljesen ki nem tisztul a véremből.
*Ebbe csak most gondol bele igazán. Most már félti a lányt, pedig tudja, hogy már korábban se kellett őt félteni. Most meg, ki tudja mire képes a praktikáival.
Közben meghozzák a vizet és a dézsa nemsokára készen áll, hogy Kharasshi újra mélységihez méltó külsőt nyerjen általa. Kitapogatja a szélét és csak ezután veti le maradék ruháit. Lassan ereszkedik bele a vízbe. Túlságosan forrónak érzi. A városi népek bolondériája az ennyire forró fürdő. Mindegy most már, nem fog ezen panaszkodni. A kötést csak vonakodva engedi levenni. A fény úgy bántja a szemét, mintha tűket döfnének belé, amelyek hegye csak úgy csikorog a szemgödrei alján.
Alig helyezkedik el rendesen a dézsában, a párkányon elkezdenek kopogni az első kövér esőcseppek. Nem az a nagy dérrel-dúrral érkező nyári zivatar, a szél is épp csak feltámadt vele valamicskét, de úgy néz ki, egy kicsit megitatja a szomjas földet.
Kharasshi csak elvigyorodik nagy büszkén.*
- Öreg napjaimra talán megment az éhhaláltól az időjóslás *mondja cinikus, sötét humorral.*
*Majd' kettétépi a válasz súlya. A könnyebb út lehetősége kicsúszni látszik a markából, a nehezebb viszont még őt magát is megrémíti.*
- Ydriss *túr zaklatottan az elvadult borostába az állán.* - A bódító füst, amibe egy ideje temetkezem, nem fog könnyen elengedni. És, ha valaki, hát te tudod, hogy még józanul se vagyok könnyű eset olykor.
*Dörgöli a szemét, igazgatja a kötést és csóválja a fejét.*
- Pár nap és talán nem is leszek önmagam, amíg teljesen ki nem tisztul a véremből.
*Ebbe csak most gondol bele igazán. Most már félti a lányt, pedig tudja, hogy már korábban se kellett őt félteni. Most meg, ki tudja mire képes a praktikáival.
Közben meghozzák a vizet és a dézsa nemsokára készen áll, hogy Kharasshi újra mélységihez méltó külsőt nyerjen általa. Kitapogatja a szélét és csak ezután veti le maradék ruháit. Lassan ereszkedik bele a vízbe. Túlságosan forrónak érzi. A városi népek bolondériája az ennyire forró fürdő. Mindegy most már, nem fog ezen panaszkodni. A kötést csak vonakodva engedi levenni. A fény úgy bántja a szemét, mintha tűket döfnének belé, amelyek hegye csak úgy csikorog a szemgödrei alján.
Alig helyezkedik el rendesen a dézsában, a párkányon elkezdenek kopogni az első kövér esőcseppek. Nem az a nagy dérrel-dúrral érkező nyári zivatar, a szél is épp csak feltámadt vele valamicskét, de úgy néz ki, egy kicsit megitatja a szomjas földet.
Kharasshi csak elvigyorodik nagy büszkén.*
- Öreg napjaimra talán megment az éhhaláltól az időjóslás *mondja cinikus, sötét humorral.*
17562. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-06-13 20:30:17
Üzenet elküldve: 2022-06-13 20:30:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss - Kharasshi//
*Egy meglepett kifejezés azért átsuhan az arcán az erszény súlya nyomán, de nem kérdez rá. Kharasshi mindig is jó kardforgató volt, Ydriss pedig hajlamos csere gyanánt is dolgozni vagy holmit adni, kinek mire van épp szüksége. Azonban nem feledkezik meg róla, miért is kapta az erszényt. 30 aranyat kotor elő belőle első körben, hogy két napra kivegyen egy Szobát.
Hozzá teszi nyomban, hogy egy dézsányi vízre is szükség lesz fürdéshez, de az sem baj, ha kettővel visznek fel, elvégre a ruhákra is ráfér majd egy nagyon alapos mosás. Ezután újabb 24 arany kerül kifizetésre, melyért cserébe 2 adag Főtt étel rendel. Jobban örülne, ha mindkettőt a nyúzott mélységi enné meg, de amilyen nyakas, ebbe úgyse menne bele, de majd megpróbálja elosztani úgy, hogy neki több jusson. Végül potom 2 aranyért egy kancsóVizet is hozzá csap még. Alkoholt semmiképp sem fog rendelni, magának sem, és talán az a legjobb, ha az itallal semmit nem variál, és megmarad a legegyszerűbb lehetőségnél.
Ezt letudva elindulhatnak hát az emeletre, ahol becsukja maguk mögött az ajtót, amint beérnek a szobába. Táskáját az asztalra teszi, és gondolatban már azon töpreng, hogyan tovább, ám a tétova kezdést hallva rögtön Kharasshi felé fordul. Halvány, melegséggel meghintett mosoly kúszik ajkára, ami hangjában is visszhangra lel.*
- Nem várod el, tudom. Én viszont szeretném felajánlani, ha elfogadod. Egyszer-egyszer mindenki megbicsaklik az életben, és nem mindig könnyű talpra állni utána. Erős mélységi vagy, Kharasshi D'Rake, csak néha megfeledkezel erről. És a csökönyösségedről.
*Kutakodni kezd a táskájában, átnézi, miket hozott magával városi látogatására. Hát igen, gyógynövényekből alig akad már, viszont ha van foltozni való a ruhákon, azt meg tudja varrni. Részben még a rögtönzött leltár alatt válaszol a folytatásra, ám amint azzal végzett, tekintete is a mélységin állapodik meg.*
- Külön utakon járunk, és bár ez valamennyi távolságot állít, nem törli el a múltat, és nem ír át teljesen mindent. Elváltunk egymástól, de attól még fontos vagy számomra, és segítek, ha szeretnéd. De ha a társaságom a terhedre van... azt is megértem, és nem zavarlak. De csak ha te mondod ezt, nem pedig a démonok, amikkel küzdesz. *Ez utóbbit egészen szigorú felhanggal teszi még hozzá.*
*Egy meglepett kifejezés azért átsuhan az arcán az erszény súlya nyomán, de nem kérdez rá. Kharasshi mindig is jó kardforgató volt, Ydriss pedig hajlamos csere gyanánt is dolgozni vagy holmit adni, kinek mire van épp szüksége. Azonban nem feledkezik meg róla, miért is kapta az erszényt. 30 aranyat kotor elő belőle első körben, hogy két napra kivegyen egy Szobát.
Hozzá teszi nyomban, hogy egy dézsányi vízre is szükség lesz fürdéshez, de az sem baj, ha kettővel visznek fel, elvégre a ruhákra is ráfér majd egy nagyon alapos mosás. Ezután újabb 24 arany kerül kifizetésre, melyért cserébe 2 adag Főtt étel rendel. Jobban örülne, ha mindkettőt a nyúzott mélységi enné meg, de amilyen nyakas, ebbe úgyse menne bele, de majd megpróbálja elosztani úgy, hogy neki több jusson. Végül potom 2 aranyért egy kancsóVizet is hozzá csap még. Alkoholt semmiképp sem fog rendelni, magának sem, és talán az a legjobb, ha az itallal semmit nem variál, és megmarad a legegyszerűbb lehetőségnél.Ezt letudva elindulhatnak hát az emeletre, ahol becsukja maguk mögött az ajtót, amint beérnek a szobába. Táskáját az asztalra teszi, és gondolatban már azon töpreng, hogyan tovább, ám a tétova kezdést hallva rögtön Kharasshi felé fordul. Halvány, melegséggel meghintett mosoly kúszik ajkára, ami hangjában is visszhangra lel.*
- Nem várod el, tudom. Én viszont szeretném felajánlani, ha elfogadod. Egyszer-egyszer mindenki megbicsaklik az életben, és nem mindig könnyű talpra állni utána. Erős mélységi vagy, Kharasshi D'Rake, csak néha megfeledkezel erről. És a csökönyösségedről.
*Kutakodni kezd a táskájában, átnézi, miket hozott magával városi látogatására. Hát igen, gyógynövényekből alig akad már, viszont ha van foltozni való a ruhákon, azt meg tudja varrni. Részben még a rögtönzött leltár alatt válaszol a folytatásra, ám amint azzal végzett, tekintete is a mélységin állapodik meg.*
- Külön utakon járunk, és bár ez valamennyi távolságot állít, nem törli el a múltat, és nem ír át teljesen mindent. Elváltunk egymástól, de attól még fontos vagy számomra, és segítek, ha szeretnéd. De ha a társaságom a terhedre van... azt is megértem, és nem zavarlak. De csak ha te mondod ezt, nem pedig a démonok, amikkel küzdesz. *Ez utóbbit egészen szigorú felhanggal teszi még hozzá.*
17561. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-06-13 19:50:09
Üzenet elküldve: 2022-06-13 19:50:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss - Kharasshi//
*Szóval az az erszény meglepően szépen gömbölyödik. Lehet benne vagy 800 arany. Ydriss, a Kóbor ezennel előlépett mindenesnek, aki a vakságra kárhoztatott mélységi számára ételt és fürdőt meg szállást intézhet. Igen, az intézést átengedi a hím, de az anyagiak tekintetében hajthatatlan. Így is épp elég, hogy a rőt fakóvérűt feltartja teendőiben.
Mikor felérnek a szobába, igyekszik megszabadulni a mocskos göncök javától. Megmossa a kezét és az arcát is elöljáróban, míg a vizet meghozzák a fürdéshez.*
- Én... hálás vagyok, hogy segítesz *mondja a kis törülközőt gyűrögetve a kezében.* - De... Nem várom el. Ugye tudod? Nem miattam jöttél, tudom jól, és pláne nem a szánalmas roncs miatt, akivé lettem.
*Nagyot, reszelőset sóhajt és próbál úgy megtámaszkodni, hogy lehetőleg ne verjen le semmit.*
- Megvan a magad élete. És é... én nem akarok újra teher lenni benne. Szóval menj. Intézd a dolgaid. Én... Én boldogulok. *Rágja a szavakat, mint a főttelen kását. Tisztában van vele, hogy ezt nem fogja tudni egyedül végigcsinálni. Megfürdik, igen. Eszik. Úgy van. De mire leszáll az este, már szalajt valakit ahhoz a lélekkufárhoz, hogy szerezzen néhány adagot a bódító füvekből. No meg persze pár üveg italt is mellé. Igen, már most motoszkál benne az undok sugallat, hogy mindehhez Ydriss csak útban lenne. Korholás és még látnia se kéne hozzá, a megvető pillantás. Igen, egy része már most vissza akar süppedni a sikátormélyi, koszlott rongyok alá, amik egy éjjel véglegesen maguk alá temetik majd.*
*Szóval az az erszény meglepően szépen gömbölyödik. Lehet benne vagy 800 arany. Ydriss, a Kóbor ezennel előlépett mindenesnek, aki a vakságra kárhoztatott mélységi számára ételt és fürdőt meg szállást intézhet
. Igen, az intézést átengedi a hím, de az anyagiak tekintetében hajthatatlan. Így is épp elég, hogy a rőt fakóvérűt feltartja teendőiben.Mikor felérnek a szobába, igyekszik megszabadulni a mocskos göncök javától. Megmossa a kezét és az arcát is elöljáróban, míg a vizet meghozzák a fürdéshez.*
- Én... hálás vagyok, hogy segítesz *mondja a kis törülközőt gyűrögetve a kezében.* - De... Nem várom el. Ugye tudod? Nem miattam jöttél, tudom jól, és pláne nem a szánalmas roncs miatt, akivé lettem.
*Nagyot, reszelőset sóhajt és próbál úgy megtámaszkodni, hogy lehetőleg ne verjen le semmit.*
- Megvan a magad élete. És é... én nem akarok újra teher lenni benne. Szóval menj. Intézd a dolgaid. Én... Én boldogulok. *Rágja a szavakat, mint a főttelen kását. Tisztában van vele, hogy ezt nem fogja tudni egyedül végigcsinálni. Megfürdik, igen. Eszik. Úgy van. De mire leszáll az este, már szalajt valakit ahhoz a lélekkufárhoz, hogy szerezzen néhány adagot a bódító füvekből. No meg persze pár üveg italt is mellé. Igen, már most motoszkál benne az undok sugallat, hogy mindehhez Ydriss csak útban lenne. Korholás és még látnia se kéne hozzá, a megvető pillantás. Igen, egy része már most vissza akar süppedni a sikátormélyi, koszlott rongyok alá, amik egy éjjel véglegesen maguk alá temetik majd.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11721-11740 , 11741-11760 , 11761-11780 , 11781-11800 , 11801-11820 , 11821-11840 , 11841-11860 , 11861-11880 , 11881-11900 , 11901-11920 , 11921-11940 , 11941-11960 , 11961-11980 , 11981-12000 , 12001-12020 , 12021-12040 , 12041-12060 , 12061-12080 , 12081-12100 , 12101-12120 , 12121-12140 , 12141-12160 , 12161-12180 , 12181-12200 , 12201-12220 , 12221-12240 , 12241-12260 , 12261-12280 , 12281-12300 , 12301-12320 , 12321-12340 , 12341-12360 , 12361-12380 , 12381-12400 , 12401-12420 , 12421-12440 , 12441-12460 , 12461-12480 , 12481-12500 , 12501-12520 , 12521-12540 , 12541-12560 , 12561-12580 , 12581-12600 , 12601-12620 , 12621-12640 , 12641-12660 , 12661-12680 , 12681-12700 , 12701-12720 , 12721-12740 , 12741-12760 , 12761-12780 , 12781-12800 , 12801-12820 , 12821-12840 , 12841-12860 , 12861-12880 , 12881-12900 , 12901-12920 , 12921-12940 , 12941-12960 , 12961-12980 , 12981-13000 , 13001-13020 , 13021-13040 , 13041-13060 , 13061-13080 , 13081-13100 , 13101-13120 , 13121-13140 , 13141-13160 , 13161-13180 , 13181-13200 , 13201-13220 , 13221-13240 , 13241-13260 , 13261-13280 , 13281-13300 , 13301-13320 , 13321-13340 , 13341-13360 , 13361-13380 , 13381-13400 , 13401-13420 , 13421-13440 , 13441-13460 , 13461-13480 , 13481-13500 , 13501-13520 , 13521-13540 , 13541-13560 , 13561-13580 , 13581-13600 , 13601-13620 , 13621-13640 , 13641-13660 , 13661-13680 , 13681-13700 , 13701-13720 , 13721-13740 , 13741-13760 , 13761-13780 , 13781-13800 , 13801-13820 , 13821-13840 , 13841-13860 , 13861-13880 , 13881-13900 , 13901-13920 , 13921-13940 , 13941-13960 , 13961-13980 , 13981-14000 , 14001-14020 , 14021-14040 , 14041-14060 , 14061-14080 , 14081-14100 , 14101-14120 , 14121-14140 , 14141-14160 , 14161-14180 , 14181-14200 , 14201-14220 , 14221-14240 , 14241-14260 , 14261-14280 , 14281-14300 , 14301-14320 , 14321-14340 , 14341-14360 , 14361-14380 , 14381-14400 , 14401-14420 , 14421-14440 , 14441-14460 , 14461-14480 , 14481-14500 , 14501-14520 , 14521-14540 , 14541-14560 , 14561-14580 , 14581-14600 , 14601-14620 , 14621-14640 , 14641-14660 , 14661-14680 , 14681-14700 , 14701-14720 , 14721-14740 , 14741-14760 , 14761-14780 , 14781-14800 , 14801-14820 , 14821-14840 , 14841-14860 , 14861-14880 , 14881-14900 , 14901-14920 , 14921-14940 , 14941-14960 , 14961-14980 , 14981-15000 , 15001-15020 , 15021-15040 , 15041-15060 , 15061-15080 , 15081-15100 , 15101-15120 , 15121-15140 , 15141-15160 , 15161-15180 , 15181-15200 , 15201-15220 , 15221-15240 , 15241-15260 , 15261-15280 , 15281-15300 , 15301-15320 , 15321-15340 , 15341-15360 , 15361-15380 , 15381-15400 , 15401-15420 , 15421-15440 , 15441-15460 , 15461-15480 , 15481-15500 , 15501-15520 , 15521-15540 , 15541-15560 , 15561-15580 , 15581-15600 , 15601-15620 , 15621-15640 , 15641-15660 , 15661-15680 , 15681-15700 , 15701-15720 , 15721-15740 , 15741-15760 , 15761-15780 , 15781-15800 , 15801-15820 , 15821-15840 , 15841-15860 , 15861-15880 , 15881-15900 , 15901-15920 , 15921-15940 , 15941-15960 , 15961-15980 , 15981-16000 , 16001-16020 , 16021-16040 , 16041-16060 , 16061-16080 , 16081-16100 , 16101-16120 , 16121-16140 , 16141-16160 , 16161-16180 , 16181-16200 , 16201-16220 , 16221-16240 , 16241-16260 , 16261-16280 , 16281-16300 , 16301-16320 , 16321-16340 , 16341-16360 , 16361-16380 , 16381-16400 , 16401-16420 , 16421-16440 , 16441-16460 , 16461-16480 , 16481-16500 , 16501-16520 , 16521-16540 , 16541-16560 , 16561-16580 , 16581-16600 , 16601-16620 , 16621-16640 , 16641-16660 , 16661-16680 , 16681-16700 , 16701-16720 , 16721-16740 , 16741-16760 , 16761-16780 , 16781-16800 , 16801-16820 , 16821-16840 , 16841-16860 , 16861-16880 , 16881-16900 , 16901-16920 , 16921-16940 , 16941-16960 , 16961-16980 , 16981-17000 , 17001-17020 , 17021-17040 , 17041-17060 , 17061-17080 , 17081-17100 , 17101-17120 , 17121-17140 , 17141-17160 , 17161-17180 , 17181-17200 , 17201-17220 , 17221-17240 , 17241-17260 , 17261-17280 , 17281-17300 , 17301-17320 , 17321-17340 , 17341-17360 , 17361-17380 , 17381-17400 , 17401-17420 , 17421-17440 , 17441-17460 , 17461-17480 , 17481-17500 , 17501-17520 , 17521-17540 , 17541-17560 , 17561-17580 , 17581-17600 , 17601-17620 , 17621-17640 , 17641-17660 , 17661-17680 , 17681-17700 , 17701-17720 , 17721-17740 , 17741-17760 , 17761-17780 , 17781-17800 , 17801-17820 , 17821-17840 , 17841-17860 , 17861-17880 , 17881-17900 , 17901-17920 , 17921-17940 , 17941-17960 , 17961-17980 , 17981-18000 , 18001-18020 , 18021-18040 , 18041-18060 , 18061-18080 , 18081-18100 , 18101-18120 , 18121-18140 , 18141-18160 , 18161-18180 , 18181-18200 , 18201-18220 , 18221-18240 , 18241-18260 , 18261-18280 , 18281-18300 , 18301-18320 , 18321-18340 , 18341-18360 , 18361-18380 , 18381-18400 , 18401-18420 , 18421-18440 , 18441-18460 , 18461-18480 , 18481-18500 , 18501-18520 , 18521-18540 , 18541-18560 , 18561-18580 , 18581-18600 , 18601-18620 , 18621-18640 , 18641-18660 , 18661-18680 , 18681-18700 , 18701-18720 , 18721-18740 , 18741-18760 , 18761-18780 , 18781-18800 , 18801-18820 , 18821-18840 , 18841-18860 , 18861-18880 , 18867-18886