//Pacsirták//
*Őt valamiféle gonosz elégedettséggel tölti el a férfi szomorú tekintete. Ugyan nem minden áron elkötelezett Sa'Tereth iránt, de azért élvezi, ha játszadozhat mások érzéseivel, türelmével, kedvességével, de ezt Zeekx-nek nem kell tudnia.
A két kérdést közben felteszi, és hamar érkezik rá is a válasz.*
- Valami hasonlóra számítottam. *Halványan mosolyog, egy kicsit vár, mielőtt megmondja, hogy jól válaszolt-e a papocska.* A hajszín nem vesz el és nem is tesz hozzá ahhoz, hogy tetszik-e egy férfi, tehát nem az a helyes válasz, így viszont te eltaláltad, nyertél.
*Most már őszinte a mosolya, fel is áll az ágyról, és először még a szoba kis ablakához sétál, amin amolyan vágyakozóan bámul kifelé.*
- Nem szokták szeretni a dalaimat. Mindig azt hiszik, hogy átkot, rontást, pusztulást hozok velük azokra, akik meghallják. Gondolom ezért volt, hogy a kevésbé kellemetlen esetben csak zöldségekkel, máskor kővel dobáltak meg. Akkor azt hittem, tényleg agyonütnek.
*Meséli mindezt őszintén szomorúan, fájdalmasan. Szerinte a művészetet nem szabadna így elítélni csak azért, mert másról szól, mint amit a nép hallani akar, de hát megszokta már, hogy utálják. Emiatt is nem kezdett maga is éneklésbe Zeekx-el a főtéren. Ritkán meri már csak megszólaltatni az amúgy csodálatos énekhangját.*
- Helyesen válaszoltál, szóval betartom a szabályokat. *Ismét apró mosollyal az arcán fordul vissza az ablaktól, és foglal helyet a férfi mellett, akihez gyengéden hozzásimul. Kezei lassan a vékony, fehér ing alá vándorolnak, így Zeekx akadálymentesen élvezheti, ahogy a kosztól és a kiszáradástól ugyan nem a legpuhább kezecskék kényeztetni kezdik őt.*
- Te jössz! *teszi hozzá közben.* Hadd halljam a két állítást!