Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 128 (2541. - 2560. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
2560. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-10-02 16:20:43
Üzenet elküldve: 2021-10-02 16:20:43
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A piszok rejtekében//
*Szerencséjére, vagy épp szerencsétlenségére, senki nem szól hozzá. Egykedvűen ül hát tovább a pultnál, ujjaival lassan dobolva egy olyan dallam ritmusát, amit talán csak ő ismer.
A percek lassan telnek tovább, az egyetlen ami v változik, az- az, hogy a dobolásról át tér a dübögésre. Ez kissé ingerültebb, feszesebb tempójú, mint a dobolás, de az ütem itt sem változott. Végül ezt is abbahagyja. Nincs értelme, hogy tovább maradjon. Nincs miért maradnia. Úgy látszik ennyi telik tőle. Első lépésnek persze nem rossz, de hiba lenne azt feltételezni, hogy kissé nem csalódott magában. Dehát ez van, ha nincs mit tenni, akkor nincs mit tenni.
Ekkor üti meg a fülét a halk csilingelés, jobbra tőle nem is olyan messze. Lassan oldalra fordítja a fejét, próbálva a lehető legártatlanabb mozdulat látszatát kelteni. Egy lány ült mellette. Egy apró, sovány lányka ült mellette, szinte egybeolvadva az őt körülvevő félhomállyal. *
~Alig néz ki többnek tizennégynél, vajon mit keres itt? És mégis, hogy engedhették be? Ki tudja milyen alakokkal futhat itt össze? Állj, állj, állj Davben, nem is gondolkozz ezen tovább. Nem a te dolgod és mindketten tudjuk, hogy nem is akarod, hogy az legyen. Mindketten? Igen mindketten. Te és az a feled, aki nem hagyja, hogy értelmetlen hülyeségeket csinálj. Tehát azt mondod, hogy értelmes hülyeségek léteznek? Látom sikerült leszűrnöd a lényeget... mindegy is, csak menj szépen haza és örülj, hogy neked van hova. ~
*Vitatkozik magában Davben. Nem ritkák az ilyen jelenetek nála, ez is a hosszú bezártság egyik hagyatéka. Külső jele ennek nincs, leszámítva talán azt, hogy kissé mozog eközben a szája. *
~Örülj hogy neked van hova. ~
*Igaz ránézésre a leány nem mostanában látott vize, a szeme alatti karikák alapján, pedig ágyat sem mostanában. Lassan vakargatni kezdi a szakállát a füle alatt. Újabb rossz szokás, de ez legalább a normálisabbak közé sorolható. Majd, mielőtt még meggondolhatná magát, magához inti a pultost. *
-Szeretnék kérni egy Gyümölcsteát ,olyan forrón, amilyen forrón csak el tudja készíteni. *Adja le a rendelését, miközben a kabátzsebében kezd matatni. Mikor megtalálja az erszényét, kivesz belőle 5aranyat és a csaposnak adja. *
-Tessék.
*Nyújtja a lány felé a gőzölgő italt, mikor az megérkezik, majd feláll. Tényleg nem áll szándékában beleütni az orrát más dolgába. Egy tea csak. Ennyit igazán megtehet. *
*Szerencséjére, vagy épp szerencsétlenségére, senki nem szól hozzá. Egykedvűen ül hát tovább a pultnál, ujjaival lassan dobolva egy olyan dallam ritmusát, amit talán csak ő ismer.
A percek lassan telnek tovább, az egyetlen ami v változik, az- az, hogy a dobolásról át tér a dübögésre. Ez kissé ingerültebb, feszesebb tempójú, mint a dobolás, de az ütem itt sem változott. Végül ezt is abbahagyja. Nincs értelme, hogy tovább maradjon. Nincs miért maradnia. Úgy látszik ennyi telik tőle. Első lépésnek persze nem rossz, de hiba lenne azt feltételezni, hogy kissé nem csalódott magában. Dehát ez van, ha nincs mit tenni, akkor nincs mit tenni.
Ekkor üti meg a fülét a halk csilingelés, jobbra tőle nem is olyan messze. Lassan oldalra fordítja a fejét, próbálva a lehető legártatlanabb mozdulat látszatát kelteni. Egy lány ült mellette. Egy apró, sovány lányka ült mellette, szinte egybeolvadva az őt körülvevő félhomállyal. *
~Alig néz ki többnek tizennégynél, vajon mit keres itt? És mégis, hogy engedhették be? Ki tudja milyen alakokkal futhat itt össze? Állj, állj, állj Davben, nem is gondolkozz ezen tovább. Nem a te dolgod és mindketten tudjuk, hogy nem is akarod, hogy az legyen. Mindketten? Igen mindketten. Te és az a feled, aki nem hagyja, hogy értelmetlen hülyeségeket csinálj. Tehát azt mondod, hogy értelmes hülyeségek léteznek? Látom sikerült leszűrnöd a lényeget... mindegy is, csak menj szépen haza és örülj, hogy neked van hova. ~
*Vitatkozik magában Davben. Nem ritkák az ilyen jelenetek nála, ez is a hosszú bezártság egyik hagyatéka. Külső jele ennek nincs, leszámítva talán azt, hogy kissé mozog eközben a szája. *
~Örülj hogy neked van hova. ~
*Igaz ránézésre a leány nem mostanában látott vize, a szeme alatti karikák alapján, pedig ágyat sem mostanában. Lassan vakargatni kezdi a szakállát a füle alatt. Újabb rossz szokás, de ez legalább a normálisabbak közé sorolható. Majd, mielőtt még meggondolhatná magát, magához inti a pultost. *
-Szeretnék kérni egy Gyümölcsteát ,olyan forrón, amilyen forrón csak el tudja készíteni. *Adja le a rendelését, miközben a kabátzsebében kezd matatni. Mikor megtalálja az erszényét, kivesz belőle 5aranyat és a csaposnak adja. *
-Tessék.
*Nyújtja a lány felé a gőzölgő italt, mikor az megérkezik, majd feláll. Tényleg nem áll szándékában beleütni az orrát más dolgába. Egy tea csak. Ennyit igazán megtehet. *
2559. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-10-02 09:55:34
Üzenet elküldve: 2021-10-02 09:55:34
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
// Iszunk vagy nem? //
*Leteszi a kiürített poharat az asztalra, aztán egy pillanatig csak figyeli a forgolódó Syndra öltözködését, majd ő maga is a készülődéshez lát. Kevés teendője van, csak meg kell igazítja a gúnyáját és magához kell vennie az íjat.*
~Miért is cipelem magammal a teljes fegyverzetet a városba? De így legalább mindig készen vagyok, ki tudja, mikor nem lehet majd hazamenni.~
– Szerencsétlen egy eset. Nekem a madarakhoz nincs türelmem, csak egy lovam van. Elég akaratos jószág, de mostanra már jól megvagyunk. *Feláll az asztaltól és betolja maga után a széket. A pult felé néz, hogy biccentsen a kocsmárosnak, ha esetleg elkapja a fickó tekintetét. Jóban kell lenni a személyzettel, úgy könnyebb az élet a kocsmában.*
– Aranyos? *Elneveti magát a dicséreten, aranyosnak már régen mondták.*
~Legalább egyikünk legyen az.~
– Dehogy, a többieket rögtön hazáig viszem. *Válaszolja tréfálkozva. Nem füllent egészen, valóban tett már így is. Miután elkészült követi Syndrát a főtérre, ahonnan meg sem állnak a piacig.*
*Leteszi a kiürített poharat az asztalra, aztán egy pillanatig csak figyeli a forgolódó Syndra öltözködését, majd ő maga is a készülődéshez lát. Kevés teendője van, csak meg kell igazítja a gúnyáját és magához kell vennie az íjat.*
~Miért is cipelem magammal a teljes fegyverzetet a városba? De így legalább mindig készen vagyok, ki tudja, mikor nem lehet majd hazamenni.~
– Szerencsétlen egy eset. Nekem a madarakhoz nincs türelmem, csak egy lovam van. Elég akaratos jószág, de mostanra már jól megvagyunk. *Feláll az asztaltól és betolja maga után a széket. A pult felé néz, hogy biccentsen a kocsmárosnak, ha esetleg elkapja a fickó tekintetét. Jóban kell lenni a személyzettel, úgy könnyebb az élet a kocsmában.*
– Aranyos? *Elneveti magát a dicséreten, aranyosnak már régen mondták.*
~Legalább egyikünk legyen az.~
– Dehogy, a többieket rögtön hazáig viszem. *Válaszolja tréfálkozva. Nem füllent egészen, valóban tett már így is. Miután elkészült követi Syndrát a főtérre, ahonnan meg sem állnak a piacig.*
2558. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-10-01 18:14:17
Üzenet elküldve: 2021-10-01 18:14:17
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Viszontlátások//
- Akkor ha te nyersz, előbb iszunk, aztán futunk, mert ezt a tétet máshogy nem tudom tartani... *válaszolja nevetve. Fogalma sincs, mennyi sört bírna egy ültő helyében meginni a szürkebőrű, de amekkora melák, egy fél hordó is beleférhet, ha nem több. Az érme felröppen, Nawanthiri elkapja a levegőben és lecsapja az asztal lapjára: fej.*
- Jobb kézzel! *Nagy garral bele is kapaszkodik Ukrom megfelelő mancsába. Szemébe néz, biccent, hogy a részéről mehet a döntő. Az ork indít, a karok pedig egymásnak feszülnek. Nem sok pihenő volt a menetek között, így aztán már nincs meg az a kirobbanó lendület egyikükben sem, mint a legelején. Nawanthiri eleinte egész jól tartja magát, de aztán megint az ő keze kezd hanyatlani. Összeharapja a fogait, a szemei lángot szórnak. Látványosan elhatározta, hogy márpedig nyerni fog, akkor is, ha utána egy hatig nem fekvőtámaszozik. Kidagadnak az erek a nyakán, és a feje megint téglavörös lesz. A keze azonban csak nem akar följebb araszolni. Peregnek a másodpercek. Tartja még. Elkezd remegni a bicepsze az erőlködéstől, majd ismét elindul a keze az asztal lapja felé. Megállítani nem tudja, de lelassítania - halk hörgés közepette - sikerül valamelyest. Már félarasznyira sincsenek a bütykei a levegőben, mégsem adja fel: ha Savanyú Ukrom nyerni óhajt, dolgozzon meg érte! Persze a lány is tudja, hogy ennyire mélyről nem fog már visszajönni. Így is történik.*
- Azért csak bajnok vagy te, Ukrom... *mondja egy megkönnyebbült mosoly kíséretében, miután a kiszabadította a kezét* ...ez kutyakemény volt! *ekkor óvatosan feláll, és kitárja a karját az ork felé, hogy megölelné, lezárva vele a küzdelmet.*
//Viszontlátások//
- Akkor ha te nyersz, előbb iszunk, aztán futunk, mert ezt a tétet máshogy nem tudom tartani... *válaszolja nevetve. Fogalma sincs, mennyi sört bírna egy ültő helyében meginni a szürkebőrű, de amekkora melák, egy fél hordó is beleférhet, ha nem több. Az érme felröppen, Nawanthiri elkapja a levegőben és lecsapja az asztal lapjára: fej.*
- Jobb kézzel! *Nagy garral bele is kapaszkodik Ukrom megfelelő mancsába. Szemébe néz, biccent, hogy a részéről mehet a döntő. Az ork indít, a karok pedig egymásnak feszülnek. Nem sok pihenő volt a menetek között, így aztán már nincs meg az a kirobbanó lendület egyikükben sem, mint a legelején. Nawanthiri eleinte egész jól tartja magát, de aztán megint az ő keze kezd hanyatlani. Összeharapja a fogait, a szemei lángot szórnak. Látványosan elhatározta, hogy márpedig nyerni fog, akkor is, ha utána egy hatig nem fekvőtámaszozik. Kidagadnak az erek a nyakán, és a feje megint téglavörös lesz. A keze azonban csak nem akar följebb araszolni. Peregnek a másodpercek. Tartja még. Elkezd remegni a bicepsze az erőlködéstől, majd ismét elindul a keze az asztal lapja felé. Megállítani nem tudja, de lelassítania - halk hörgés közepette - sikerül valamelyest. Már félarasznyira sincsenek a bütykei a levegőben, mégsem adja fel: ha Savanyú Ukrom nyerni óhajt, dolgozzon meg érte! Persze a lány is tudja, hogy ennyire mélyről nem fog már visszajönni. Így is történik.*
- Azért csak bajnok vagy te, Ukrom... *mondja egy megkönnyebbült mosoly kíséretében, miután a kiszabadította a kezét* ...ez kutyakemény volt! *ekkor óvatosan feláll, és kitárja a karját az ork felé, hogy megölelné, lezárva vele a küzdelmet.*
2557. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-10-01 15:52:52
Üzenet elküldve: 2021-10-01 15:52:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Második szál //
// Ejtőzős nap //
*Mivel elfogadták az ajánlatát így be is váltja az ígéretét. Eredetileg nem látott volna még ebbe semmit bele, de ha a másik ott van neki háttal, előre igazított hajjal meztelen háttal, érzi azért, hogy egy kis hatással van rá Astree teste. Főleg a fürdőbe szállásakor mutatott mis előadása miatt. Így, hogy a saját figyelmét elterelje csevegni kezd.*
-Amúgy télen, hogy szoktál öltözni? Én általában ha már jön a rosszabb idő felveszem a csuhámat mert az jó vastag. Otthon sálam és sapkám is volt, de ellopták mielőtt idekerültem. Szerencsére errefelé nincs is annyira hideg. Bár tavaly vagy tavaly előtt volt, hogy hatalmas hó esett. Akkor igyekeztem ki se mozdulni. Nálunk a hegyekben gyakoribb volt az ilyesmi. Itt nem érzem olyan szükségesnek, a sálat meg a sapkát. A kezem szokott fázni, de összefűzöm a kezem és melegítik egymást meg a csuhám ujja védi őket. Viszont ismertem olyat, aki mindegy milyen hideg volt sose vett volna fel sapkát. Te hogy vagy ezzel?
*Ha befejezte a munkáját kicsit megmasszírozgatja ő is a lány vállait. Hogy a kis finom kezeit mennyire tartják majd alkalmasnak a feladatra jó kérdés, de ő megpróbálja. Aztán már tényleg mehetnek mielőtt szétáznak. Épp törölközik nehogy megfázzon mikor érdekes dolgot hall. Kérdőn néz a vörösre.*
-Miért ne gondolnám?
*Próbálja felidézni mikről is beszélgettek, de nem jut eszébe semmi olyasmi amiért meggondolta volna magát. Munkáról volt szó, a másik egyik vendégéről, Zeekx ágybéli teljesítőképességéről. Mondhatni hétköznapi dolgokról.*
~Esetleg arra gondol, hogy arcfesték nélkül meggondoltam-e magam?~
-Így fiatalabbnak látszol és talán kicsit természetesebbnek ha azért kérdezted. Így szerintem a virágnyaklánc még jobban illene hozzád. Kifestve csábító vagy.
*Közli szokásos őszinteségével a véleményét. Mivel az ő hajával tényleg nem kell annyit bíbelődni valóban hamarabb végez. Majd mivel megbeszélték, hogy hova tovább így meg is indul az említett szoba felé. Ismeri a járást úgyhogy könnyen feltalál és meg is jegyezte, hogy melyik volt az övék. Besétál majd az ablak mellé csüccsen, hogy kinézzen az éjszakába. A pegazus másik nagy előnye a kilátás a szobákból. A fogadó udvara remek látványt szokott nyújtani. Zeekx el is mosolyodik most is. Elképzelve ahogy az árnyak közt szerelmes párok bújnak meg, valaki lehet épp kedves ablaka alatt igyekszik szerenádot adni és egy férfi, aki jól mulatott este épp az egyik bokor előtt alszik. Utóbbi nem olyan titokzatos mert őt pontosan látja a fiú. Másoknak talán annyira szép látvány se lenne, de a kis pap szemében az egy olyan férfi aki él a vágyainak és ez becsülendő benne. Annyi tapasztalata van már a másik nemről, hogy ha rájuk várni kell valamiért akkor jobb ha leül mert különben biztos elfárad a lába. A kopogás hallatán kiszól.*
-Ki az?
*Mert természetesen nem a vörösre gondol, hogy ő kopog a saját ajtaján. A korábbi vendége nem ilyen finoman kopogott volna. Talán egy másik vagy a fogadós? Ha a másik belépett akkor egy széles vigyorral köszönti.*
-Nézd! Ma szépek a csillagok.
*Valóban tiszta egük van. És mivel az ablak az udvarra néz, ami után az erdő van és nagyon messze a kikötő amire nem lehet rálátni csak tudni, hogy ott van, így kizárólag a csillagok fénye világít rájuk onnan. A kapott kérdésre vállat ránt és egy rá jellemző választ ad.*
-Nem tudom. Miről szeretnél csevegni? Nekem nincs pizsamám.
// Ejtőzős nap //
*Mivel elfogadták az ajánlatát így be is váltja az ígéretét. Eredetileg nem látott volna még ebbe semmit bele, de ha a másik ott van neki háttal, előre igazított hajjal meztelen háttal, érzi azért, hogy egy kis hatással van rá Astree teste. Főleg a fürdőbe szállásakor mutatott mis előadása miatt. Így, hogy a saját figyelmét elterelje csevegni kezd.*
-Amúgy télen, hogy szoktál öltözni? Én általában ha már jön a rosszabb idő felveszem a csuhámat mert az jó vastag. Otthon sálam és sapkám is volt, de ellopták mielőtt idekerültem. Szerencsére errefelé nincs is annyira hideg. Bár tavaly vagy tavaly előtt volt, hogy hatalmas hó esett. Akkor igyekeztem ki se mozdulni. Nálunk a hegyekben gyakoribb volt az ilyesmi. Itt nem érzem olyan szükségesnek, a sálat meg a sapkát. A kezem szokott fázni, de összefűzöm a kezem és melegítik egymást meg a csuhám ujja védi őket. Viszont ismertem olyat, aki mindegy milyen hideg volt sose vett volna fel sapkát. Te hogy vagy ezzel?
*Ha befejezte a munkáját kicsit megmasszírozgatja ő is a lány vállait. Hogy a kis finom kezeit mennyire tartják majd alkalmasnak a feladatra jó kérdés, de ő megpróbálja. Aztán már tényleg mehetnek mielőtt szétáznak. Épp törölközik nehogy megfázzon mikor érdekes dolgot hall. Kérdőn néz a vörösre.*
-Miért ne gondolnám?
*Próbálja felidézni mikről is beszélgettek, de nem jut eszébe semmi olyasmi amiért meggondolta volna magát. Munkáról volt szó, a másik egyik vendégéről, Zeekx ágybéli teljesítőképességéről. Mondhatni hétköznapi dolgokról.*
~Esetleg arra gondol, hogy arcfesték nélkül meggondoltam-e magam?~
-Így fiatalabbnak látszol és talán kicsit természetesebbnek ha azért kérdezted. Így szerintem a virágnyaklánc még jobban illene hozzád. Kifestve csábító vagy.
*Közli szokásos őszinteségével a véleményét. Mivel az ő hajával tényleg nem kell annyit bíbelődni valóban hamarabb végez. Majd mivel megbeszélték, hogy hova tovább így meg is indul az említett szoba felé. Ismeri a járást úgyhogy könnyen feltalál és meg is jegyezte, hogy melyik volt az övék. Besétál majd az ablak mellé csüccsen, hogy kinézzen az éjszakába. A pegazus másik nagy előnye a kilátás a szobákból. A fogadó udvara remek látványt szokott nyújtani. Zeekx el is mosolyodik most is. Elképzelve ahogy az árnyak közt szerelmes párok bújnak meg, valaki lehet épp kedves ablaka alatt igyekszik szerenádot adni és egy férfi, aki jól mulatott este épp az egyik bokor előtt alszik. Utóbbi nem olyan titokzatos mert őt pontosan látja a fiú. Másoknak talán annyira szép látvány se lenne, de a kis pap szemében az egy olyan férfi aki él a vágyainak és ez becsülendő benne. Annyi tapasztalata van már a másik nemről, hogy ha rájuk várni kell valamiért akkor jobb ha leül mert különben biztos elfárad a lába. A kopogás hallatán kiszól.*
-Ki az?
*Mert természetesen nem a vörösre gondol, hogy ő kopog a saját ajtaján. A korábbi vendége nem ilyen finoman kopogott volna. Talán egy másik vagy a fogadós? Ha a másik belépett akkor egy széles vigyorral köszönti.*
-Nézd! Ma szépek a csillagok.
*Valóban tiszta egük van. És mivel az ablak az udvarra néz, ami után az erdő van és nagyon messze a kikötő amire nem lehet rálátni csak tudni, hogy ott van, így kizárólag a csillagok fénye világít rájuk onnan. A kapott kérdésre vállat ránt és egy rá jellemző választ ad.*
-Nem tudom. Miről szeretnél csevegni? Nekem nincs pizsamám.
2556. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-10-01 15:13:54
Üzenet elküldve: 2021-10-01 15:13:54
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Iszunk vagy nem? //
* Gyorsan le is hörpinti a maradék bort az üvegből, majd le is teszi az asztalra, hogy a táskáját ismételten magára vehesse. A holló maszkja elkezd lifegni a derekán, miközben az öveket a csizmáján megigazítja és meghúzza. Természetesen hátat fordítva szükséges meghúzni azokat az öveket, hogy a másik félt a gyors reakcióért megjutalmazza. De természetesen ha csak észre veszi. *
- Igen, társat. Volt egy hollóm, Sangriz. De szegénykém egy eltévedt vessző által elpusztult. Természetesen nem az enyém volt. * Gyorsan mentegetőzik amikor a táskáját megigazítva az íja jobban szemügyre vehető lesz. *
- Mindenféleképp madár kell és ha lehet ragadozó. * Teszi gondolkozás közben a szájához az egyik ujját mint aki nagyon mélyen elvan a gondolataiban. *
- Rendben, aranyos vagy mehetünk is. * Mosolyodik el egy védtelen pillanatába, majd az ajtó felé veszi az irányt. Ahogy nyílik az ajtó elkezdi szedni a lábát, mert általában az élő állatokat ritkán tudják az emberek beszerezni, és ha van esélye egy hollóra vagy valami hasonlóra, akkor azt minél hamarabb meg kell ragadnia. ~ Még valami paraszt el happol valami szép példányt, azt várhatok hónapokat talán. ~ *
- Minden ismeretlen nővel csak úgy el mész vásárolgatni? Vagy csak nálam teszel kivételt. * Dorombolja a háta mögé a férfinek. Nem minden esetbe szokása ez a kapkodás, de a hír nem biztos, hogy valós. De az is lehet, hogy a sürgető kezek hamar minden friss árút eltüntettek már. Ahogy megérkezik a piacra, azonnal elkezd vizslató szemekkel tekingetni az áruk felé. *
A hozzászólás írója (Syndra Pernelis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.10.01 15:18:41
* Gyorsan le is hörpinti a maradék bort az üvegből, majd le is teszi az asztalra, hogy a táskáját ismételten magára vehesse. A holló maszkja elkezd lifegni a derekán, miközben az öveket a csizmáján megigazítja és meghúzza. Természetesen hátat fordítva szükséges meghúzni azokat az öveket, hogy a másik félt a gyors reakcióért megjutalmazza. De természetesen ha csak észre veszi. *
- Igen, társat. Volt egy hollóm, Sangriz. De szegénykém egy eltévedt vessző által elpusztult. Természetesen nem az enyém volt. * Gyorsan mentegetőzik amikor a táskáját megigazítva az íja jobban szemügyre vehető lesz. *
- Mindenféleképp madár kell és ha lehet ragadozó. * Teszi gondolkozás közben a szájához az egyik ujját mint aki nagyon mélyen elvan a gondolataiban. *
- Rendben, aranyos vagy mehetünk is. * Mosolyodik el egy védtelen pillanatába, majd az ajtó felé veszi az irányt. Ahogy nyílik az ajtó elkezdi szedni a lábát, mert általában az élő állatokat ritkán tudják az emberek beszerezni, és ha van esélye egy hollóra vagy valami hasonlóra, akkor azt minél hamarabb meg kell ragadnia. ~ Még valami paraszt el happol valami szép példányt, azt várhatok hónapokat talán. ~ *
- Minden ismeretlen nővel csak úgy el mész vásárolgatni? Vagy csak nálam teszel kivételt. * Dorombolja a háta mögé a férfinek. Nem minden esetbe szokása ez a kapkodás, de a hír nem biztos, hogy valós. De az is lehet, hogy a sürgető kezek hamar minden friss árút eltüntettek már. Ahogy megérkezik a piacra, azonnal elkezd vizslató szemekkel tekingetni az áruk felé. *
A hozzászólás írója (Syndra Pernelis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.10.01 15:18:41
2555. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-10-01 14:21:42
Üzenet elküldve: 2021-10-01 14:21:42
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
// Iszunk vagy nem? //
– Vagy úgy, szóval egyenesen jót tesz a hírverés. *Próbálja egészében felfogni a helyzetet. Ugyan tisztult már valamennyit a kép, de még mindig vannak homályos foltok. Vagy jobban kellett volna figyelnie? Nehéz, amikor a sok hajcsavargatás és szemezés leköti az embert.*
– Nyugodt lehetsz, nem fogom erőltetni a titkokat. Olyankor könnyen megüthetjük a bokánkat. *Épp elég titkos társasággal volt már dolga ahhoz, hogy tisztes távolságot akarjon tartani tőlük. Minél több a titok, annál nagyobb a baj, ha valami mégis kiderül.
A borzasztóan lelkes földművesek természetesen az ő érdeklődését is felkeltik, bár az új portékák említése már annyira nem mozgatja meg. Kevésre vágyik és ennek a nagy részét már régen birtokolja.*
– Társat? Mármint valami állatot, ugye? *Puhatolózik Syndranál. A nő ajánlatán elgondolkodik, aztán végül rábólint.*
– Egye fene, nézzünk szét a piacon. *A válasza után megfogja és a szájához emeli a poharát, hogy kiigya belőle a maradék bort. Ha ezzel kész, akkor akár indulhatnak is.*
– Vagy úgy, szóval egyenesen jót tesz a hírverés. *Próbálja egészében felfogni a helyzetet. Ugyan tisztult már valamennyit a kép, de még mindig vannak homályos foltok. Vagy jobban kellett volna figyelnie? Nehéz, amikor a sok hajcsavargatás és szemezés leköti az embert.*
– Nyugodt lehetsz, nem fogom erőltetni a titkokat. Olyankor könnyen megüthetjük a bokánkat. *Épp elég titkos társasággal volt már dolga ahhoz, hogy tisztes távolságot akarjon tartani tőlük. Minél több a titok, annál nagyobb a baj, ha valami mégis kiderül.
A borzasztóan lelkes földművesek természetesen az ő érdeklődését is felkeltik, bár az új portékák említése már annyira nem mozgatja meg. Kevésre vágyik és ennek a nagy részét már régen birtokolja.*
– Társat? Mármint valami állatot, ugye? *Puhatolózik Syndranál. A nő ajánlatán elgondolkodik, aztán végül rábólint.*
– Egye fene, nézzünk szét a piacon. *A válasza után megfogja és a szájához emeli a poharát, hogy kiigya belőle a maradék bort. Ha ezzel kész, akkor akár indulhatnak is.*
2554. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-10-01 12:35:32
Üzenet elküldve: 2021-10-01 12:35:32
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Iszunk vagy nem? //
* Syndra a férfi reakcióját látva felnevet. *
- Jaj nehogy félre érts. * Kuncog bele a mondatába. * - Semmi bizalmas nincs ebben. Ez egy kereskedelemmel foglalkozó céh. Itt pont a hírnév a fontos, hogy minél többen tisztában legyenek vele. Több ágba is szakosodott, de a kapcsolatokat fenn kell tartani. * Egyik kezével elkezdi birizgálni a haját míg a másikkal rá könyököl az asztalra. Természetesen előre is dől, hogy továbbra is figyelemmel kísérhesse a másikat. * - Bár igaz, hogy annyira sokat mégse beszélhetek róla, mert teli van mindenféle ostoba titoktartási szerződéssel meg egyéb bla-blah baromságokkal.
* Egy gyors svunggal ki csapódik az ajtó és egy lelkes paraszt jön be a fogadóba. *
- Srácok! Srácok megjött az új árú a piacra! * Jelzi az asztalnál ülő barátainak, akik egy mosoly keretébe fel is pattannak, hogy mellé szegülve elinduljanak a piac felé. Az elf hátra is kapja a fejét. Új áruk? ~ Talán tudnék magamnak egy új társat venni. Szegényem elvesztése óta egyedül vagyok. ~ A partnere felé fordul. *
- Tudom, hogy még friss az ismeretség, és egészen érdekes lett az eddigi beszélgetés. Személy szerint szívesen folytatnám ha gondolod. * Dorombolja a férfi felé. * - De ahogy hallottam, új áruk jöttek a piacra, és lehet el kellene néznem oda. Sajnos az út alatt el vesztettem egy társat. Akit pótolnom kellene mihamarabb. Talán lehetőségem is lenne rá. De nem szívesen szakítanám meg a beszélgetést se.
* Egy kis hezitálás után rákérdez. *
- Lenne kedved velem eljönni a piacra szét nézni? Utána természetesen ha van kedved folytathatjuk itt. Természetesen ha csak nincs ellenedre. * Nem veszi le a férfiről a szemét, egy látszólagos kikapcsolódás kezd kialakulni a helyzetből, amivel talán élne is. De még nem teljesen tiszták a fejébe a szándékok. Az egyik pillanatba még csak egy dühös pillanatnak volt a részese, de utána hamar elterelte a figyelmét a férfi. ~ Ahhoz képest, hogy nem egy szószátyár egészen kellemes társaság. ~ Tekergeti a haját ismételten közben a másik kezével továbbra is könyököl az asztalon. *
* Syndra a férfi reakcióját látva felnevet. *
- Jaj nehogy félre érts. * Kuncog bele a mondatába. * - Semmi bizalmas nincs ebben. Ez egy kereskedelemmel foglalkozó céh. Itt pont a hírnév a fontos, hogy minél többen tisztában legyenek vele. Több ágba is szakosodott, de a kapcsolatokat fenn kell tartani. * Egyik kezével elkezdi birizgálni a haját míg a másikkal rá könyököl az asztalra. Természetesen előre is dől, hogy továbbra is figyelemmel kísérhesse a másikat. * - Bár igaz, hogy annyira sokat mégse beszélhetek róla, mert teli van mindenféle ostoba titoktartási szerződéssel meg egyéb bla-blah baromságokkal.
* Egy gyors svunggal ki csapódik az ajtó és egy lelkes paraszt jön be a fogadóba. *
- Srácok! Srácok megjött az új árú a piacra! * Jelzi az asztalnál ülő barátainak, akik egy mosoly keretébe fel is pattannak, hogy mellé szegülve elinduljanak a piac felé. Az elf hátra is kapja a fejét. Új áruk? ~ Talán tudnék magamnak egy új társat venni. Szegényem elvesztése óta egyedül vagyok. ~ A partnere felé fordul. *
- Tudom, hogy még friss az ismeretség, és egészen érdekes lett az eddigi beszélgetés. Személy szerint szívesen folytatnám ha gondolod. * Dorombolja a férfi felé. * - De ahogy hallottam, új áruk jöttek a piacra, és lehet el kellene néznem oda. Sajnos az út alatt el vesztettem egy társat. Akit pótolnom kellene mihamarabb. Talán lehetőségem is lenne rá. De nem szívesen szakítanám meg a beszélgetést se.
* Egy kis hezitálás után rákérdez. *
- Lenne kedved velem eljönni a piacra szét nézni? Utána természetesen ha van kedved folytathatjuk itt. Természetesen ha csak nincs ellenedre. * Nem veszi le a férfiről a szemét, egy látszólagos kikapcsolódás kezd kialakulni a helyzetből, amivel talán élne is. De még nem teljesen tiszták a fejébe a szándékok. Az egyik pillanatba még csak egy dühös pillanatnak volt a részese, de utána hamar elterelte a figyelmét a férfi. ~ Ahhoz képest, hogy nem egy szószátyár egészen kellemes társaság. ~ Tekergeti a haját ismételten közben a másik kezével továbbra is könyököl az asztalon. *
2553. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-10-01 12:11:38
Üzenet elküldve: 2021-10-01 12:11:38
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
// Iszunk vagy nem? //
*Svir állja Syndra fürkészését. Akárkinek persze nem engedné, hogy így méregesse, de a kedves hölgytől ez már egy visszafogott módja az érdeklődésnek az előbbiekhez képest. A kézfogáshoz ülve marad, épp csak egy kicsit emelkedik fel, hogy viszonozza a gesztust.*
– Örvendek, Syndra. *Elismétli a nő nevét, hogy könnyebben megjegyezze. Utólag kellemetlen, ha kimegy a fejéből a név, így inkább előre fárad azzal, hogy az eszébe vésse. Syndra munkaköri leírását érdekesnek tartja, valami azt súgja neki, hogy a nő munkatársai sokszor az árnyékban működnek és nem bízzák a helyi erőkre a problémák megoldását.*
– Sokrétű feladat. Felteszem, akárki nem is tudná jól elvégezni. *Válasza közben a nézelődést is viszonozza, figyeli Syndra helyezkedését a széken.*
– A peremvidéken még nem jártam, hosszú lehetett az út. Hosszú és veszélyes.
~Akkor melyikünk is a vándor?~ *kérdi magától. A Kikötőnél sokkal messzebbre még nem merészkedett, így a Syndra által bemondott távot figyelembe véve elvitatható lehet a cím, amit magára szeret aggatni. A nő következő szavait értő bólogatással fogadja be. Megfordul a fejében, hogy esetleg túl sokat hall, ha már egyszer ilyen titkos társaságról van szó, de erre nem hívja fel a szószátyár asztaltárs figyelmét.*
– Jó kis feladat, sok szerencsét hozzá. *Syndra felé emeli a poharát.*
– Hogy a többi mit csinál, arról fogalmam sincs. Én leginkább nézelődöm és a városban őgyelgek valami vagy valaki érdekes után kutatva. Ma például szerencsém volt egy távoli céh fontos követéhez. *Természetesen a vele szemben ülő nőre utal.*
*Svir állja Syndra fürkészését. Akárkinek persze nem engedné, hogy így méregesse, de a kedves hölgytől ez már egy visszafogott módja az érdeklődésnek az előbbiekhez képest. A kézfogáshoz ülve marad, épp csak egy kicsit emelkedik fel, hogy viszonozza a gesztust.*
– Örvendek, Syndra. *Elismétli a nő nevét, hogy könnyebben megjegyezze. Utólag kellemetlen, ha kimegy a fejéből a név, így inkább előre fárad azzal, hogy az eszébe vésse. Syndra munkaköri leírását érdekesnek tartja, valami azt súgja neki, hogy a nő munkatársai sokszor az árnyékban működnek és nem bízzák a helyi erőkre a problémák megoldását.*
– Sokrétű feladat. Felteszem, akárki nem is tudná jól elvégezni. *Válasza közben a nézelődést is viszonozza, figyeli Syndra helyezkedését a széken.*
– A peremvidéken még nem jártam, hosszú lehetett az út. Hosszú és veszélyes.
~Akkor melyikünk is a vándor?~ *kérdi magától. A Kikötőnél sokkal messzebbre még nem merészkedett, így a Syndra által bemondott távot figyelembe véve elvitatható lehet a cím, amit magára szeret aggatni. A nő következő szavait értő bólogatással fogadja be. Megfordul a fejében, hogy esetleg túl sokat hall, ha már egyszer ilyen titkos társaságról van szó, de erre nem hívja fel a szószátyár asztaltárs figyelmét.*
– Jó kis feladat, sok szerencsét hozzá. *Syndra felé emeli a poharát.*
– Hogy a többi mit csinál, arról fogalmam sincs. Én leginkább nézelődöm és a városban őgyelgek valami vagy valaki érdekes után kutatva. Ma például szerencsém volt egy távoli céh fontos követéhez. *Természetesen a vele szemben ülő nőre utal.*
2552. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-10-01 11:48:17
Üzenet elküldve: 2021-10-01 11:48:17
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 137
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 137
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Ejtőzős nap //
-Persze, miért ne.
*Bólint rá az ajánlatra. Ha meg is vannak a procedúrával, akkor megköszöni. Miután mindketten kimásztak a vízből, szárazra dörgöli magát a törölközővel és egy kisebbet is magához vesz, amivel turbánt készít a fejére. *
- A szobában találkozunk, ha még most is úgy gondolod, maradnál.
*Int egyet, majd visszaballag az öltözőbe a ruháiért. Halkan dudorászva, énekelgetve szárítgatja a haját a fehér anyaggal, kihasználva a hely jó akusztikáját. Egészen jó hangja van, a férfi vendégek is szeretni szokták, ahogy énekel nekik. Felveszi a ruháit, majd félig vizes hajából kontyot teker a tarkójára. Még mindig dúdolgatva átvág a fogadón és felsiet a lépcsőn, közben körbetekintgetve, hátha még itt van az az idióta.
A szoba előtt bekopog az ajtón, bár a sajátja, azért próbál udvarias lenni a vendégével és nem rátörni egyből. Valószínű, hogy a fiú már bent van, mivel az ő hosszú hajának szárítása beletelt némi időbe.*
- Na, mi legyen kölyök? Csevegős pizsiparti vagy fekvés, alvás?
* A választól függetlenül ő még egy picit fésülgeti a haját. *
// Ejtőzős nap //
-Persze, miért ne.
*Bólint rá az ajánlatra. Ha meg is vannak a procedúrával, akkor megköszöni. Miután mindketten kimásztak a vízből, szárazra dörgöli magát a törölközővel és egy kisebbet is magához vesz, amivel turbánt készít a fejére. *
- A szobában találkozunk, ha még most is úgy gondolod, maradnál.
*Int egyet, majd visszaballag az öltözőbe a ruháiért. Halkan dudorászva, énekelgetve szárítgatja a haját a fehér anyaggal, kihasználva a hely jó akusztikáját. Egészen jó hangja van, a férfi vendégek is szeretni szokták, ahogy énekel nekik. Felveszi a ruháit, majd félig vizes hajából kontyot teker a tarkójára. Még mindig dúdolgatva átvág a fogadón és felsiet a lépcsőn, közben körbetekintgetve, hátha még itt van az az idióta.
A szoba előtt bekopog az ajtón, bár a sajátja, azért próbál udvarias lenni a vendégével és nem rátörni egyből. Valószínű, hogy a fiú már bent van, mivel az ő hosszú hajának szárítása beletelt némi időbe.*
- Na, mi legyen kölyök? Csevegős pizsiparti vagy fekvés, alvás?
* A választól függetlenül ő még egy picit fésülgeti a haját. *
2551. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-10-01 10:56:29
Üzenet elküldve: 2021-10-01 10:56:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Viszontlátások//
*Ezúttal hosszabb ideig tart ez a kör, mint az első. Mindkettőjükön látszik, hogy apait-anyait beleadnak ebbe a kis barátinak szánt mérkőzésbe, szinte fel lehetne melegedni az általuk kiadott hőtől, ahogy már arcuk is versenyt tart, miszerint melyikük tudja befogadni a legtöbb vért. Ukrom annyira koncentrál, hogy stírölni sem tudja ellenfele erősen megváltozott tekintetét.
De egy végtelenségnek érződő idő elteltével végül csak felülkerekedik Nawanthiri vasfogónak érződő kezén, és miután sikerül az asztal másik felét éreztetnie vele, egy diadalittas, kis híján ordításba átcsapó morgással engedi el azt. Rögtön azután úgy rázogatja balját, mintha lávába nyúlt volna vele. Iszonyúan fáj.
Persze a kis győzelem enyhíti azt, ahogy most széles mosollyal vizslatja kifáradt barátját. De ahogy ő is mondja, még valóban nincs vége. Filozofáló tekintettel méregeti az árva aranyat, majd úgy dönt, rábólint, és tesz is hozzá valamit.*
- Ha nyersz, meghívlak annyi italra, amennyit le bírsz nyomni. *Ígéri a lánynak. Saját győzelmére nem tesz semmit, örül annak, ha nem kell a következő jó pár napot karedzéssel töltenie. Kézfejét csavargatva előkészíti jobbját, ahogy várakozik az érme eredményére. Talán egész életében erre a pillanatra készült föl. Legalábbis olyan izgatott.*
~ De régen csináltam már ilyesmit. Örök hálám, Nawanthiri ~
//Viszontlátások//
*Ezúttal hosszabb ideig tart ez a kör, mint az első. Mindkettőjükön látszik, hogy apait-anyait beleadnak ebbe a kis barátinak szánt mérkőzésbe, szinte fel lehetne melegedni az általuk kiadott hőtől, ahogy már arcuk is versenyt tart, miszerint melyikük tudja befogadni a legtöbb vért. Ukrom annyira koncentrál, hogy stírölni sem tudja ellenfele erősen megváltozott tekintetét.
De egy végtelenségnek érződő idő elteltével végül csak felülkerekedik Nawanthiri vasfogónak érződő kezén, és miután sikerül az asztal másik felét éreztetnie vele, egy diadalittas, kis híján ordításba átcsapó morgással engedi el azt. Rögtön azután úgy rázogatja balját, mintha lávába nyúlt volna vele. Iszonyúan fáj.
Persze a kis győzelem enyhíti azt, ahogy most széles mosollyal vizslatja kifáradt barátját. De ahogy ő is mondja, még valóban nincs vége. Filozofáló tekintettel méregeti az árva aranyat, majd úgy dönt, rábólint, és tesz is hozzá valamit.*
- Ha nyersz, meghívlak annyi italra, amennyit le bírsz nyomni. *Ígéri a lánynak. Saját győzelmére nem tesz semmit, örül annak, ha nem kell a következő jó pár napot karedzéssel töltenie. Kézfejét csavargatva előkészíti jobbját, ahogy várakozik az érme eredményére. Talán egész életében erre a pillanatra készült föl. Legalábbis olyan izgatott.*
~ De régen csináltam már ilyesmit. Örök hálám, Nawanthiri ~
2550. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-10-01 08:27:30
Üzenet elküldve: 2021-10-01 08:27:30
Rang: Játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Reggeli felkészülés //
* Út vonal módosítással az irányt teljesen megváltoztatva indul el a nővére után. Ez gyakran előfordul nálunk, hisz ő követ és figyel. Nem fog belőle ügyet csinálni, hogy nem így volt megbeszélve. Jobb bízni a partnerébe, hogy meglegyen az összhang. Ha a főnök azt mondja, hogy ez jobb akkor ott pontot teszünk a dologra. Követjük az utasítást és akkor remélhetjük, hogy az lesz a jó megoldás. Végül is ő volt az aki felvetette a félvért, így végképp panaszra nem adhat okot. *
- Akkor a főtér felé ugye? Már felesleges a piacon át menni a polgár negyedbe. De amúgy milyen ötleted támadt, hogy ennyire be lelkesültél a dologgal kapcsolatba? Ezt akkor szoktad csinálni ha van valami terved.
* Néha úgy tűnhet, hogy a párosba nincs ész, de ha jobban megnézed a nővére mindig tudja, hogy miképp lehet megúszni vagy éppen megoldani egy problémát. Nem mindenképp hibátlanul, de ki az aki tökéletes? A terv Elan lesz, és utána pedig jön a következő, vagy éppen valami bravúrral kapcsolatba léphetnek mással? Ez majd kiderül ha megakarja egyáltalán osztani testvére az elképzeléseit. Nem csak úgy a levegőbe dobálva jelezni. De a nagy melákot semelyik nem zavarja, míg az elképzelés megállja a helyét és működik. *
* Út vonal módosítással az irányt teljesen megváltoztatva indul el a nővére után. Ez gyakran előfordul nálunk, hisz ő követ és figyel. Nem fog belőle ügyet csinálni, hogy nem így volt megbeszélve. Jobb bízni a partnerébe, hogy meglegyen az összhang. Ha a főnök azt mondja, hogy ez jobb akkor ott pontot teszünk a dologra. Követjük az utasítást és akkor remélhetjük, hogy az lesz a jó megoldás. Végül is ő volt az aki felvetette a félvért, így végképp panaszra nem adhat okot. *
- Akkor a főtér felé ugye? Már felesleges a piacon át menni a polgár negyedbe. De amúgy milyen ötleted támadt, hogy ennyire be lelkesültél a dologgal kapcsolatba? Ezt akkor szoktad csinálni ha van valami terved.
* Néha úgy tűnhet, hogy a párosba nincs ész, de ha jobban megnézed a nővére mindig tudja, hogy miképp lehet megúszni vagy éppen megoldani egy problémát. Nem mindenképp hibátlanul, de ki az aki tökéletes? A terv Elan lesz, és utána pedig jön a következő, vagy éppen valami bravúrral kapcsolatba léphetnek mással? Ez majd kiderül ha megakarja egyáltalán osztani testvére az elképzeléseit. Nem csak úgy a levegőbe dobálva jelezni. De a nagy melákot semelyik nem zavarja, míg az elképzelés megállja a helyét és működik. *
2549. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-09-30 23:15:31
Üzenet elküldve: 2021-09-30 23:15:31
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A piszok rejtekében//
*A hideg, nyirkos és kegyetlen utcához képest a fogadó nagyobb bizalmat gerjeszt benne az élet iránt. A fogadó egy olyan pont, ami megmutatja azt neki, hogy a nincsnél azért még van feljebb is az élet létráján. Bár igaz, ami igaz, hogy erről már máshol is meggyőződhetett, de a fogadó ezt a maga békés nyugalmával teszi. Odakint szinte belefagy minden egyes csepp vér az ereiben, de itt bent érzi, hogy a fagyos tagok lassan felélénkülnek. Az itteni zsivaj is másabb, mint ami odakint várja. Itt a halk duruzsolás, a részeges énekelgetések, még talán az ittas viták is kellemesebb érzéssel töltik el, mint a kinti utca zaja, főleg estidőben. Amikor az egész város sötétbe borul, csak a fáklyák világa nyújt némi fényt a riasztó homályban. Az ottani zajok riasztók és gyakran vészjóslók, hiszen a napközben szinte teljesen biztonságos város ilyenkor kifordul önmagából. Ahol zaj van, ott gyakran veszély is, de ez egy pillanatra sem jelenti azt, hogy a csend biztonsággal járna.
Így van hát, hogy gyakran válik a Pegazus vendégévé. Még akkor is, ha venni nem sokszor tud semmit. Ha ügyes, akkor úgy is megbújik egy félreeső sarokban, ahol a kutyának sem tűnik fel. Akkor nagyobb az esélye, hogy nem rakják ki a szűrét.
Ma viszont úgy választott, hogy a kevéske megtakarított pénzét felhasználja egy kis vacsorához. Ezért is maradt a pultnál. Noha időbe telik, hogy rávegye magát az üzletre, de keze már a zsebében jár, ahonnan ki is veszi azt a jelentéktelen mennyiségű aranyat, ami olyan kevés, hogy csilingelni is elfelejt. Csontos kis ujjai között morzsolgatja a tallérokat, miközben a szeme továbbra is ide-oda cikázik. Hol a fogadóst kutatja, hol a közelében lévő vendégeket figyeli. Mint aki attól tart, hogy hamarosan valaki grabancon ragadja és a vaskos fogadói ajtó elé pakolja, hogy ismét a hideget élvezhesse inkább. De egyelőre olybá tűnik még senkit sem zavar a jelenléte. Pedig mi tagadás nem éppen lehet olyan vendég, akit szívesen itt tartanának huzamosabb ideig. A haja gubancos és mocskos, akár a bőre és a ruhája is. Ennek köszönhetően pedig körbe lengheti valami kellemetlennek ható buké, de ugye a megszokás miatt ő nem érzi magán, még akkor sem, ha valóban így is van. De azért jobb a biztonság, így felügyelet alatt tartja a bentieket. Legalábbis aki a látószögébe akad. Talán akkor hamarabb kiszúrja, ha valaki kézre kerítené. Ezen mustrája alkalmával akad is meg a szeme az új érkezőn, aki mellette foglal helyet. Kissé bizalmatlanul húzódik egy aprócskát távolabb, majd jégszín szemeit összehúzva kezdi is fürkészni az idegent. Már amit az arcába lógó sötét haj enged látni. Ebben a nagy városban az sem kizárt, hogy már összefutottak, de a memóriája mindig is hagyott némi kívánnivalót maga után.*
*A hideg, nyirkos és kegyetlen utcához képest a fogadó nagyobb bizalmat gerjeszt benne az élet iránt. A fogadó egy olyan pont, ami megmutatja azt neki, hogy a nincsnél azért még van feljebb is az élet létráján. Bár igaz, ami igaz, hogy erről már máshol is meggyőződhetett, de a fogadó ezt a maga békés nyugalmával teszi. Odakint szinte belefagy minden egyes csepp vér az ereiben, de itt bent érzi, hogy a fagyos tagok lassan felélénkülnek. Az itteni zsivaj is másabb, mint ami odakint várja. Itt a halk duruzsolás, a részeges énekelgetések, még talán az ittas viták is kellemesebb érzéssel töltik el, mint a kinti utca zaja, főleg estidőben. Amikor az egész város sötétbe borul, csak a fáklyák világa nyújt némi fényt a riasztó homályban. Az ottani zajok riasztók és gyakran vészjóslók, hiszen a napközben szinte teljesen biztonságos város ilyenkor kifordul önmagából. Ahol zaj van, ott gyakran veszély is, de ez egy pillanatra sem jelenti azt, hogy a csend biztonsággal járna.
Így van hát, hogy gyakran válik a Pegazus vendégévé. Még akkor is, ha venni nem sokszor tud semmit. Ha ügyes, akkor úgy is megbújik egy félreeső sarokban, ahol a kutyának sem tűnik fel. Akkor nagyobb az esélye, hogy nem rakják ki a szűrét.
Ma viszont úgy választott, hogy a kevéske megtakarított pénzét felhasználja egy kis vacsorához. Ezért is maradt a pultnál. Noha időbe telik, hogy rávegye magát az üzletre, de keze már a zsebében jár, ahonnan ki is veszi azt a jelentéktelen mennyiségű aranyat, ami olyan kevés, hogy csilingelni is elfelejt. Csontos kis ujjai között morzsolgatja a tallérokat, miközben a szeme továbbra is ide-oda cikázik. Hol a fogadóst kutatja, hol a közelében lévő vendégeket figyeli. Mint aki attól tart, hogy hamarosan valaki grabancon ragadja és a vaskos fogadói ajtó elé pakolja, hogy ismét a hideget élvezhesse inkább. De egyelőre olybá tűnik még senkit sem zavar a jelenléte. Pedig mi tagadás nem éppen lehet olyan vendég, akit szívesen itt tartanának huzamosabb ideig. A haja gubancos és mocskos, akár a bőre és a ruhája is. Ennek köszönhetően pedig körbe lengheti valami kellemetlennek ható buké, de ugye a megszokás miatt ő nem érzi magán, még akkor sem, ha valóban így is van. De azért jobb a biztonság, így felügyelet alatt tartja a bentieket. Legalábbis aki a látószögébe akad. Talán akkor hamarabb kiszúrja, ha valaki kézre kerítené. Ezen mustrája alkalmával akad is meg a szeme az új érkezőn, aki mellette foglal helyet. Kissé bizalmatlanul húzódik egy aprócskát távolabb, majd jégszín szemeit összehúzva kezdi is fürkészni az idegent. Már amit az arcába lógó sötét haj enged látni. Ebben a nagy városban az sem kizárt, hogy már összefutottak, de a memóriája mindig is hagyott némi kívánnivalót maga után.*
2548. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-09-30 20:21:25
Üzenet elküldve: 2021-09-30 20:21:25
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A piszok rejtekében//
*A késő délutáni nap vörös fénye még éppen átnyúlt Arthenior magas fala felett, de erejét már elveszítette, az árnyékok elkezdek egyre hosszabbra nyúlni, hogy aztán teljesen elvesszenek a lassan terebélyesedő sötétségben. A kora őszi hideg már elkezdte magát beinni a város falai közzé, minden egyes lehelettel sejtelmes pára glóriát emelve a siető emberek feje köré.
Itt ült csendben figyelve Davben, ahogy itt ült már reggel is, amikor mindez újból lejátszódik, csak a csata nyertese lesz más. Ahogyan itt ült az ezelőtti és az azt megelőző napon is és sorolni lehetne még hosszan, de egy biztos, olyan régóta jár ide, hogy néha már egynek érzi magát a várost tarkító szobrokkal. A hasonlat igencsak helytálló, főleg ha figyelembe vesszük azt, hogy Davben is csak annyival érzi magát élőbbnek tőlük, hogy dobog a szíve. Lassan ütemesen, de kérlelhetetlenül. Ide ül le minden nap és figyeli az emberi tömeget, ami valahova siet. Azóta a nap óta nem tesz mást, mint kijár ide és figyel, holott ki nem álhatja az embereket. Nem bírja elviselni a közelségüket, azt ahogy beszélnek, amit csinálnak, sem azt ahogy lélegeznek. Ahogyan túl vidámak, vagy éppen túl szomorúak. Túl hangosak, zajosak, büdösek és erőszakosak. Nem figyelnek egymásra és másra, vagy éppen túl sok figyelmet mímelnek, későbbi haszon reményében. Szeretik, vagy gyűlölik a másikat, ahogy megvédik, vagy hátba szúrják egymást, ahogy együtt nevetnek, vagy sírnak. És közben Davben csak ott ül és figyeli mindezt, szinte mozdulatlanul, kifejezéstelen arccal, mint egy hús-vér lélegző szobor.
Persze tudja, hogy nincs ez rendben, nem hülye ő. Csak elveszett belőle valami. Helyesebben inkább elvették tőle. Ahogy elvettek tőle minden mást is, az életét leszámítva, de mit is ér az már? Mit számít, ha kettővel többet dobban a szív, ami már nem érez semmit? Pontosan annyit.
Ezért is választotta ezt a helyet, a fogadó előtti apró rozoga padot, ami ugyan látott már szebb napokat, de így legalább olyan, mint a bitorlója. Három hónapja próbálja magát rávenni, hogy bemenjen. Három hónapja álmodik arról, hogy feláll, besétál és rendel magának valamit, ami vagy felejteni segít neki, vagy a felszínre hozza azokat az érzéseket, amiket oly régóta nyom el magában. Eddig viszont még egyszer sem tette meg. Undorodott az emberektől? Talán, de nem biztos, hogy ez az igazság. Az igazság, amit talán még magának sem akar bevallani, hogy irigyli ezeket az embereket és tart is tőlük. Félt... talán ez a helyes diagnózis. Ma mégis, a lenyugvó nap utolsó sugarát, még éppen látni vélte, miközben kinyitotta a Pegazus fogadó nehéz fa ajtaját. Hogy ez a nap miért más, mint a többi? Lehet, hogy összeszedte a bátorságát? Megjött az esze? Talán. Ámbár valószínűbb, hogy annak a döglött kutyának a képe hajszolta be, amit reggel látott. A kihűlt, összeroncsolt test látványa, még most is a benti melegben is összerázza. Nem akarta így végezni. Nem akart csak egy végül lassan kihűlő tetem lenni, amivel senki nem foglalkozik, csak mikor már a bűz elviselhetetlen, kaparják el valami gyorsan ásott kis lyukba. Félt attól, hogy végül egyedül végzi. Úgy látszik még mindig a félelem az emberek fő motiváló ereje. Lassan átverekszi magát a tömegen, ügyelve arra, hogy a lehető legkevesebb emberhez érjen hozzá. Majd leül az egyik italtól csatakos bárszékre, egy apró lány mellé. A csapos felé fordul, de ő csak megrázza a fejét, nincs még arra felkészülve, hogy rendeljen. Csak kis lépések. Lassan körbe néz a helyiségben, próbál mindent megjegyezni. A színeket, a szagokat, a zajokat. Az enyhén düledező falakat. A recsegő padlódeszkákat, a kurjongató, vagy épp magukba forduló embereket. Az étel, ital és izzadság tömény egyvelegét, a zenét. Ha nem szólnak hozzá, ő sem teszi, de most először hosszú idő óta, mintha valami apró mosolyféleség motoszkálna a dús szakál rejtekében. *
*A késő délutáni nap vörös fénye még éppen átnyúlt Arthenior magas fala felett, de erejét már elveszítette, az árnyékok elkezdek egyre hosszabbra nyúlni, hogy aztán teljesen elvesszenek a lassan terebélyesedő sötétségben. A kora őszi hideg már elkezdte magát beinni a város falai közzé, minden egyes lehelettel sejtelmes pára glóriát emelve a siető emberek feje köré.
Itt ült csendben figyelve Davben, ahogy itt ült már reggel is, amikor mindez újból lejátszódik, csak a csata nyertese lesz más. Ahogyan itt ült az ezelőtti és az azt megelőző napon is és sorolni lehetne még hosszan, de egy biztos, olyan régóta jár ide, hogy néha már egynek érzi magát a várost tarkító szobrokkal. A hasonlat igencsak helytálló, főleg ha figyelembe vesszük azt, hogy Davben is csak annyival érzi magát élőbbnek tőlük, hogy dobog a szíve. Lassan ütemesen, de kérlelhetetlenül. Ide ül le minden nap és figyeli az emberi tömeget, ami valahova siet. Azóta a nap óta nem tesz mást, mint kijár ide és figyel, holott ki nem álhatja az embereket. Nem bírja elviselni a közelségüket, azt ahogy beszélnek, amit csinálnak, sem azt ahogy lélegeznek. Ahogyan túl vidámak, vagy éppen túl szomorúak. Túl hangosak, zajosak, büdösek és erőszakosak. Nem figyelnek egymásra és másra, vagy éppen túl sok figyelmet mímelnek, későbbi haszon reményében. Szeretik, vagy gyűlölik a másikat, ahogy megvédik, vagy hátba szúrják egymást, ahogy együtt nevetnek, vagy sírnak. És közben Davben csak ott ül és figyeli mindezt, szinte mozdulatlanul, kifejezéstelen arccal, mint egy hús-vér lélegző szobor.
Persze tudja, hogy nincs ez rendben, nem hülye ő. Csak elveszett belőle valami. Helyesebben inkább elvették tőle. Ahogy elvettek tőle minden mást is, az életét leszámítva, de mit is ér az már? Mit számít, ha kettővel többet dobban a szív, ami már nem érez semmit? Pontosan annyit.
Ezért is választotta ezt a helyet, a fogadó előtti apró rozoga padot, ami ugyan látott már szebb napokat, de így legalább olyan, mint a bitorlója. Három hónapja próbálja magát rávenni, hogy bemenjen. Három hónapja álmodik arról, hogy feláll, besétál és rendel magának valamit, ami vagy felejteni segít neki, vagy a felszínre hozza azokat az érzéseket, amiket oly régóta nyom el magában. Eddig viszont még egyszer sem tette meg. Undorodott az emberektől? Talán, de nem biztos, hogy ez az igazság. Az igazság, amit talán még magának sem akar bevallani, hogy irigyli ezeket az embereket és tart is tőlük. Félt... talán ez a helyes diagnózis. Ma mégis, a lenyugvó nap utolsó sugarát, még éppen látni vélte, miközben kinyitotta a Pegazus fogadó nehéz fa ajtaját. Hogy ez a nap miért más, mint a többi? Lehet, hogy összeszedte a bátorságát? Megjött az esze? Talán. Ámbár valószínűbb, hogy annak a döglött kutyának a képe hajszolta be, amit reggel látott. A kihűlt, összeroncsolt test látványa, még most is a benti melegben is összerázza. Nem akarta így végezni. Nem akart csak egy végül lassan kihűlő tetem lenni, amivel senki nem foglalkozik, csak mikor már a bűz elviselhetetlen, kaparják el valami gyorsan ásott kis lyukba. Félt attól, hogy végül egyedül végzi. Úgy látszik még mindig a félelem az emberek fő motiváló ereje. Lassan átverekszi magát a tömegen, ügyelve arra, hogy a lehető legkevesebb emberhez érjen hozzá. Majd leül az egyik italtól csatakos bárszékre, egy apró lány mellé. A csapos felé fordul, de ő csak megrázza a fejét, nincs még arra felkészülve, hogy rendeljen. Csak kis lépések. Lassan körbe néz a helyiségben, próbál mindent megjegyezni. A színeket, a szagokat, a zajokat. Az enyhén düledező falakat. A recsegő padlódeszkákat, a kurjongató, vagy épp magukba forduló embereket. Az étel, ital és izzadság tömény egyvelegét, a zenét. Ha nem szólnak hozzá, ő sem teszi, de most először hosszú idő óta, mintha valami apró mosolyféleség motoszkálna a dús szakál rejtekében. *
2547. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-09-30 19:52:34
Üzenet elküldve: 2021-09-30 19:52:34
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Reggeli felkészülés //
* Fejébe a remény felcsillanni látszik, hogy ezt az elmélkedést hátra hagyva még egy próbát tehessen Elannál. ~ Hmm nem is hangzik egyáltalán rosszul. Meglátogatjuk és még valami kisülhet is belőle. ~ *
- Rendben, akkor kezdjünk a wargokkal, biztos érdekes látvány lesz a dologból. * Pattan fel a mélységi, el is indul az ajtó felé. * - Limmen, akkor gyere menjünk. Talán igazad lesz és tőle plusz infót tudunk szerezni. Ha már most ő az egyetlen ismerősünk a környékről. Egy próbát mindenképp megér.
* Az ajtón kilép és elindul a macskaköves úton a tér felé. Nem éppen gyorsan, de nem is lassan. Próbálja testvérét nem hátra hagyni, ha már van kedve követni egyáltalán. *
- Szedd a lábadat! Ma még sok dolgunk lesz úgy néz ki. * Bele gondolva a helyzetükbe, már csak egy olyan helyre lenne szükségük ahol nyugodt vagy akár veszélyes környezetbe lehetnek és végezhetik a rájuk bízott munkát. Nem éppen a nyugodt élet a kenyerük, de az nem azt jelenti, hogy ha nem lenne rá lehetőség nem épp csapnának le rá. Az úton a tér fel már eléggé nagy tömeg gyűlt. Piacra indultak volna, de a mélységi új elképzelést eszelt ki. Nem is válaszolva testvére ajtóba való álldogálására. Teljesen ellenkező irányba indult el, hogy minél hamarabb a kaszárnyába juthassanak. *
* Fejébe a remény felcsillanni látszik, hogy ezt az elmélkedést hátra hagyva még egy próbát tehessen Elannál. ~ Hmm nem is hangzik egyáltalán rosszul. Meglátogatjuk és még valami kisülhet is belőle. ~ *
- Rendben, akkor kezdjünk a wargokkal, biztos érdekes látvány lesz a dologból. * Pattan fel a mélységi, el is indul az ajtó felé. * - Limmen, akkor gyere menjünk. Talán igazad lesz és tőle plusz infót tudunk szerezni. Ha már most ő az egyetlen ismerősünk a környékről. Egy próbát mindenképp megér.
* Az ajtón kilép és elindul a macskaköves úton a tér felé. Nem éppen gyorsan, de nem is lassan. Próbálja testvérét nem hátra hagyni, ha már van kedve követni egyáltalán. *
- Szedd a lábadat! Ma még sok dolgunk lesz úgy néz ki. * Bele gondolva a helyzetükbe, már csak egy olyan helyre lenne szükségük ahol nyugodt vagy akár veszélyes környezetbe lehetnek és végezhetik a rájuk bízott munkát. Nem éppen a nyugodt élet a kenyerük, de az nem azt jelenti, hogy ha nem lenne rá lehetőség nem épp csapnának le rá. Az úton a tér fel már eléggé nagy tömeg gyűlt. Piacra indultak volna, de a mélységi új elképzelést eszelt ki. Nem is válaszolva testvére ajtóba való álldogálására. Teljesen ellenkező irányba indult el, hogy minél hamarabb a kaszárnyába juthassanak. *
2546. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-09-30 19:36:45
Üzenet elküldve: 2021-09-30 19:36:45
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Iszunk vagy nem? //
* A férfinek szavai, megnyugvást hoznak a gyanakvó nőre. Kezét az asztal alól vissza helyezi a pultra, és az üveget megfogja vele, egy gyors kortyot iszik belőle, de nem veszi le Svirről a szemét közben. Borostyán színű szemével ki szemelte, és ha tekintete valahol leragad nem éppen szereti elengedni. ~ Egy vándor? Érdekes... Az már félig fejvadász. ~ Gondolja miközben még egy kortyot iszik. Amikor a férfi bemutatkozik és kezet nyújt, ő csak könnyedén fel áll, hogy megadja azért a tiszteletet. *
- Syndra, Egy kereskedelmi céhnek dolgozok. Változó a területem, a tárgyalástól, a pénzbehajtásig vagy akár a menekülő levadászása is az én ágamba tartozik. * Vissza helyezi a formás kis fenekét a székre, és a lábait keresztbe teszi. Tekintetéből egy gyors mozdulattal a hajat ki rántja a szeméből és ezzel hátra is dobja a hajzuhatagát, hogy ne kelljen le vennie a szemét Svirről. *
- A peremvidékről jöttem ide. Ami nagyon-nagyon messze van innen. * Egy sóhajt is belevisz a mondata közepébe. * - Mondhatni egy teljesen más égtájról. * Közben a kezéről a kesztyűket le húzza és le teszi az asztal szélére. * - A céhem, akar ide is egy kirendeltséget, és engem is elküldtek ide, hogy támogassam a vezetőt. De egyenlőre még meg se találtam. Tegnap érkeztem csak a városba. Már reggel tárgyalással kezdtem. * Az üveget ismét megfogja de csak játszik az üveg borral aminek a fele hiányzik. * - És természetesen bele is buktam első kőrbe. * A szemébe az eddigi harag eltűnni látszik és valami más veszi át a tekintetébe a szerepet. Egy kicsit oldalra billenti a fejét, hogy ezzel is a haj zuhatagát kordába tartva folytathassa a mondandóját. * - De nem lesz gond mert idővel kötélnek állnak, csak idő kérdése. Csak nem éppen szeretek veszíteni. * Az üveget felemelve meg is húzza a tartalmát majd vissza is teszi oda ahonnan el vette. *
- És egy vándor mit csinál erre felé? * A kezét leveszi az üvegről és elkezd gesztikulálni a férfi felé. * - Nem éppen vándorolnod kellene valamerre? Vagy le akarsz telepedni Artheniorba?
* A férfinek szavai, megnyugvást hoznak a gyanakvó nőre. Kezét az asztal alól vissza helyezi a pultra, és az üveget megfogja vele, egy gyors kortyot iszik belőle, de nem veszi le Svirről a szemét közben. Borostyán színű szemével ki szemelte, és ha tekintete valahol leragad nem éppen szereti elengedni. ~ Egy vándor? Érdekes... Az már félig fejvadász. ~ Gondolja miközben még egy kortyot iszik. Amikor a férfi bemutatkozik és kezet nyújt, ő csak könnyedén fel áll, hogy megadja azért a tiszteletet. *
- Syndra, Egy kereskedelmi céhnek dolgozok. Változó a területem, a tárgyalástól, a pénzbehajtásig vagy akár a menekülő levadászása is az én ágamba tartozik. * Vissza helyezi a formás kis fenekét a székre, és a lábait keresztbe teszi. Tekintetéből egy gyors mozdulattal a hajat ki rántja a szeméből és ezzel hátra is dobja a hajzuhatagát, hogy ne kelljen le vennie a szemét Svirről. *
- A peremvidékről jöttem ide. Ami nagyon-nagyon messze van innen. * Egy sóhajt is belevisz a mondata közepébe. * - Mondhatni egy teljesen más égtájról. * Közben a kezéről a kesztyűket le húzza és le teszi az asztal szélére. * - A céhem, akar ide is egy kirendeltséget, és engem is elküldtek ide, hogy támogassam a vezetőt. De egyenlőre még meg se találtam. Tegnap érkeztem csak a városba. Már reggel tárgyalással kezdtem. * Az üveget ismét megfogja de csak játszik az üveg borral aminek a fele hiányzik. * - És természetesen bele is buktam első kőrbe. * A szemébe az eddigi harag eltűnni látszik és valami más veszi át a tekintetébe a szerepet. Egy kicsit oldalra billenti a fejét, hogy ezzel is a haj zuhatagát kordába tartva folytathassa a mondandóját. * - De nem lesz gond mert idővel kötélnek állnak, csak idő kérdése. Csak nem éppen szeretek veszíteni. * Az üveget felemelve meg is húzza a tartalmát majd vissza is teszi oda ahonnan el vette. *
- És egy vándor mit csinál erre felé? * A kezét leveszi az üvegről és elkezd gesztikulálni a férfi felé. * - Nem éppen vándorolnod kellene valamerre? Vagy le akarsz telepedni Artheniorba?
2545. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-09-30 13:09:54
Üzenet elküldve: 2021-09-30 13:09:54
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
// Iszunk vagy nem? //
*Általában remek hallgatóságnak tartja magát, a Syndra felől érkező szóáradat viszont sok neki. Elhatározza, hogy megpróbálja kezelhetőbb irányba terelni a találkozást. Úgy talán tovább tart majd a beszélgetés, még ha kisebb intenzitással is. Felvonja a szemöldökét, amikor Syndra a munkáját említi. Rögtön kíváncsi lesz arra, hogy mivel foglalkozik a nő. Az eddigiek alapján mindössze abban biztos, hogy bármi is a feladat, ma nem járt sikerrel vele a nő.*
– Nem is tudom, lehet. Időnként szükség van a pihenésre, az biztos. *Egyelőre igen óvatosan válaszol, mintha még puhatolózna. A nő ajánlata egyelőre nem győzi meg, sokat kéne adnia, hogy keveset kapjon, ha mindössze a panaszaikat cserélnék ki.*
– Mostanában nincs okom panaszra. Többnyire békén hagynak, étel és ágy pedig mindig akad. Sőt, most már társaságom is van. *Syndra felé biccent a fejével. Ezután egy pillanatra megemeli a kalapját, hogy a nő láthassa, nincs alatta semmi különös.*
– Csak egy egyszerű vándor vagyok, most éppen a városban. Egy ideje már a Romvárosban élek. Amúgy Svirnek hívnak. *Kézfogásra nyújtja a kezét az asztal fölött.*
– Most te jössz! Ki vagy, mivel foglalkozol, és mi ez a nagy bánat? *Döntött: ha Syndra hajlandó bemutatkozni, akkor meghallgatja.*
*Általában remek hallgatóságnak tartja magát, a Syndra felől érkező szóáradat viszont sok neki. Elhatározza, hogy megpróbálja kezelhetőbb irányba terelni a találkozást. Úgy talán tovább tart majd a beszélgetés, még ha kisebb intenzitással is. Felvonja a szemöldökét, amikor Syndra a munkáját említi. Rögtön kíváncsi lesz arra, hogy mivel foglalkozik a nő. Az eddigiek alapján mindössze abban biztos, hogy bármi is a feladat, ma nem járt sikerrel vele a nő.*
– Nem is tudom, lehet. Időnként szükség van a pihenésre, az biztos. *Egyelőre igen óvatosan válaszol, mintha még puhatolózna. A nő ajánlata egyelőre nem győzi meg, sokat kéne adnia, hogy keveset kapjon, ha mindössze a panaszaikat cserélnék ki.*
– Mostanában nincs okom panaszra. Többnyire békén hagynak, étel és ágy pedig mindig akad. Sőt, most már társaságom is van. *Syndra felé biccent a fejével. Ezután egy pillanatra megemeli a kalapját, hogy a nő láthassa, nincs alatta semmi különös.*
– Csak egy egyszerű vándor vagyok, most éppen a városban. Egy ideje már a Romvárosban élek. Amúgy Svirnek hívnak. *Kézfogásra nyújtja a kezét az asztal fölött.*
– Most te jössz! Ki vagy, mivel foglalkozol, és mi ez a nagy bánat? *Döntött: ha Syndra hajlandó bemutatkozni, akkor meghallgatja.*
2544. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-09-30 11:55:49
Üzenet elküldve: 2021-09-30 11:55:49
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Iszunk vagy nem? //
* A férfi szavaiból hamar ki is veszi az utalást amit egy széles és sunyi mosollyal jutalmaz. *
- Szemtelen vagyok ez igaz, de ha mindig túlságosan komoly vagy akkor nem nevezhetnéd életnek nem? Túl sokszor túlságosan is komolyan kell vennem az életem, a munkámból kifolyólag. Ha pedig ugyanazt az állapotot tartom fenn akkor az nem én vagyok, hanem egy idióta maskara nem?
* Néz rá a kalapos dráma hercegre egy ismételt gúnyos mosollyal. A férfi szavaira ismételten egy pillanatra az íjra tekint, majd vissza helyezi a tekintetét. Kezeit tárgyilagosan össze kulcsolja és lábát is keresztbe rakja az asztal alatt. *
- Nem sok mindent tudok ajánlani a feszültségért cserébe. Nem vagyok most abba a bájolgós pillanatomba. Jó pofizást nem épp várhatsz tőlem. De ha te is kiadod a feszültséget és én is akkor egymáson levezethetjük. * Hátra dől a székébe. * - Az alatt a nagy kalap alatt biztos van miért.* Dől ismét előre és mutat rá az egyik újával a kalapra. A másik kezét az asztal alá teszi lassan, hogy megfigyelje a férfi reakcióját. Ártani senkinek nem akar, de a férfibe talál valami gyanúst, valami megmagyarázhatatlanul óvatosat. ~ Szavai erősen kimértek, talán fejvadász lenne? ~ pillant le egy másodpercre az övén logó maszkra. *
- Mivel is foglalkozol ha szabad ilyet kérdeznem? * Tesz hozzá még egy gúnyos mosolyt. Hasonló felszerelése van a férfinak, mint neki. De nem láthat mindent szabadon, pedig szeretné. *
- Idevalósi vagy esetleg? Vagy nem rég jöttél a városba? * A kezei már a bor közelébe nem mennek. A hangja is az eddigi flegma és lekezelő stílus helyett valami egészen másra váltott. Egy határozott és rideg oldala felé, majd eldönti, hogy esetleg a balszerencséje folytatódott a férfivel vagy éppen meg könnyebbülhet e. *
* A férfi szavaiból hamar ki is veszi az utalást amit egy széles és sunyi mosollyal jutalmaz. *
- Szemtelen vagyok ez igaz, de ha mindig túlságosan komoly vagy akkor nem nevezhetnéd életnek nem? Túl sokszor túlságosan is komolyan kell vennem az életem, a munkámból kifolyólag. Ha pedig ugyanazt az állapotot tartom fenn akkor az nem én vagyok, hanem egy idióta maskara nem?
* Néz rá a kalapos dráma hercegre egy ismételt gúnyos mosollyal. A férfi szavaira ismételten egy pillanatra az íjra tekint, majd vissza helyezi a tekintetét. Kezeit tárgyilagosan össze kulcsolja és lábát is keresztbe rakja az asztal alatt. *
- Nem sok mindent tudok ajánlani a feszültségért cserébe. Nem vagyok most abba a bájolgós pillanatomba. Jó pofizást nem épp várhatsz tőlem. De ha te is kiadod a feszültséget és én is akkor egymáson levezethetjük. * Hátra dől a székébe. * - Az alatt a nagy kalap alatt biztos van miért.* Dől ismét előre és mutat rá az egyik újával a kalapra. A másik kezét az asztal alá teszi lassan, hogy megfigyelje a férfi reakcióját. Ártani senkinek nem akar, de a férfibe talál valami gyanúst, valami megmagyarázhatatlanul óvatosat. ~ Szavai erősen kimértek, talán fejvadász lenne? ~ pillant le egy másodpercre az övén logó maszkra. *
- Mivel is foglalkozol ha szabad ilyet kérdeznem? * Tesz hozzá még egy gúnyos mosolyt. Hasonló felszerelése van a férfinak, mint neki. De nem láthat mindent szabadon, pedig szeretné. *
- Idevalósi vagy esetleg? Vagy nem rég jöttél a városba? * A kezei már a bor közelébe nem mennek. A hangja is az eddigi flegma és lekezelő stílus helyett valami egészen másra váltott. Egy határozott és rideg oldala felé, majd eldönti, hogy esetleg a balszerencséje folytatódott a férfivel vagy éppen meg könnyebbülhet e. *
2543. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-09-30 10:52:37
Üzenet elküldve: 2021-09-30 10:52:37
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
// Iszunk vagy nem? //
*Jogosnak ítéli a nőből felszakadó sóhajt, mivel a helyében tartott volna tőle, hogy Svir azon nyomban elkergeti az asztaltól. Svir gondolt is rá, de a kíváncsisága ma is erősebb a rend iránti vágyánál. Csak attól tart valamicskét, hogy ez a szédelgő szélvész végül ön- vagy közveszélyesnek bizonyul és bajt hoz rá. Érdeklődve figyeli Syndra mozgását és grimaszait. A nő első megállapítására szívből rábólint.*
– Nos valóban, egyesek azt hiszik, hogy bárhová betáncolhatnak és ott akármi megtehetnek. Az ilyenek ritkán veszik észre magukat. *Kevés ész is elég annak felfogásához, hogy ő itt Syndra viselkedésére utal, és inkább megrója a nőt mintsem együtt érez vele. Azt közben örömmel látja, hogy kedves asztaltársasága tesz némi erőfeszítést a helyzet konszolidálására. A bocsánatkérést egy biccentéssel elfogadja. A sok kérdés ostromát nehéz állnia, végül az almaborból merít erőt a harchoz.*
– Vadászat? Csak leültem ide egy pohárra magamban. *Meglögyböli az almabort, aztán leteszi a poharat az asztalra.*
– Na már most, ha meghallgatom, ahogy levezeted a feszültséget, akkor én bevezetem a feszültséget. Abban nekem mi a jó? * kérdi somolyogva.*
*Jogosnak ítéli a nőből felszakadó sóhajt, mivel a helyében tartott volna tőle, hogy Svir azon nyomban elkergeti az asztaltól. Svir gondolt is rá, de a kíváncsisága ma is erősebb a rend iránti vágyánál. Csak attól tart valamicskét, hogy ez a szédelgő szélvész végül ön- vagy közveszélyesnek bizonyul és bajt hoz rá. Érdeklődve figyeli Syndra mozgását és grimaszait. A nő első megállapítására szívből rábólint.*
– Nos valóban, egyesek azt hiszik, hogy bárhová betáncolhatnak és ott akármi megtehetnek. Az ilyenek ritkán veszik észre magukat. *Kevés ész is elég annak felfogásához, hogy ő itt Syndra viselkedésére utal, és inkább megrója a nőt mintsem együtt érez vele. Azt közben örömmel látja, hogy kedves asztaltársasága tesz némi erőfeszítést a helyzet konszolidálására. A bocsánatkérést egy biccentéssel elfogadja. A sok kérdés ostromát nehéz állnia, végül az almaborból merít erőt a harchoz.*
– Vadászat? Csak leültem ide egy pohárra magamban. *Meglögyböli az almabort, aztán leteszi a poharat az asztalra.*
– Na már most, ha meghallgatom, ahogy levezeted a feszültséget, akkor én bevezetem a feszültséget. Abban nekem mi a jó? * kérdi somolyogva.*
2542. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-09-30 08:18:58
Üzenet elküldve: 2021-09-30 08:18:58
Rang: Játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Reggeli felkészülés //
* A kutatásra és megfigyelésre, felpattan a székből. Vissza teszi a nő elé a fegyvereit és az övéit pedig a helyére teszi. *
- Akkor induljunk, azzal, hogy itt üldögélünk nem oldunk meg semmit.
* Elindul az ajtó felé és reméli, hogy a partnere követi, mert különben ha beszél eléggé furcsán fog kinézni. *
- Szerintem menjünk akkor el a piacra, szét nézünk és ha találunk valami érdekeset akkor folytatjuk ennek a megtárgyalását.
* Az ajtót ki nyitva ki is lép rajta, az emberek már korán reggel tódulnak a piac felé, szeretnék nagy valószínűséggel a legpirosabb vagy éppen a legszínesebb zöldségeket vagy gyümölcsöket. Az is lehet, hogy a húst áruló árus ilyenkor friss hússal szolgál a nagy közönség számára. A friss hús pedig elengedhetetlen egy leveshez, vagy akár egy laktató étkezéshez. Bárki bármit mond, a hús fontos és erőt ad. *
- Amúgy nem rég voltunk a piacon. Mi kellene onnan? Mert nekem nem sok minden. Főleg, hogy most minden pénz a páncélra kell majd. Meg a kardra. * Nem mintha nem lenne pénzük. A mélységi mindig is jól takarékoskodott, de a legfőképp ezt a testvérének köszönheti aki a hülyéket elcsábította és az italaikat mind fizették. Elannal is ez volt. ~ Mi lehet Elannal? Sikerült neki amiért oda ment? Nagyon titkolózott. Talán meglátogathatnánk. Csak nem szégyell minket. ~ *
- Hé Lyz nem akarjuk meglátogatni Elant? Azokkal az alakokkal volt, lehet csatlakozott a wargokhoz, akkor pedig egy kis infót tudna adni nekünk. Tudom, hogy őket akartuk tenni utoljára, de ez egy nyom mondhatni nem?
* A kutatásra és megfigyelésre, felpattan a székből. Vissza teszi a nő elé a fegyvereit és az övéit pedig a helyére teszi. *
- Akkor induljunk, azzal, hogy itt üldögélünk nem oldunk meg semmit.
* Elindul az ajtó felé és reméli, hogy a partnere követi, mert különben ha beszél eléggé furcsán fog kinézni. *
- Szerintem menjünk akkor el a piacra, szét nézünk és ha találunk valami érdekeset akkor folytatjuk ennek a megtárgyalását.
* Az ajtót ki nyitva ki is lép rajta, az emberek már korán reggel tódulnak a piac felé, szeretnék nagy valószínűséggel a legpirosabb vagy éppen a legszínesebb zöldségeket vagy gyümölcsöket. Az is lehet, hogy a húst áruló árus ilyenkor friss hússal szolgál a nagy közönség számára. A friss hús pedig elengedhetetlen egy leveshez, vagy akár egy laktató étkezéshez. Bárki bármit mond, a hús fontos és erőt ad. *
- Amúgy nem rég voltunk a piacon. Mi kellene onnan? Mert nekem nem sok minden. Főleg, hogy most minden pénz a páncélra kell majd. Meg a kardra. * Nem mintha nem lenne pénzük. A mélységi mindig is jól takarékoskodott, de a legfőképp ezt a testvérének köszönheti aki a hülyéket elcsábította és az italaikat mind fizették. Elannal is ez volt. ~ Mi lehet Elannal? Sikerült neki amiért oda ment? Nagyon titkolózott. Talán meglátogathatnánk. Csak nem szégyell minket. ~ *
- Hé Lyz nem akarjuk meglátogatni Elant? Azokkal az alakokkal volt, lehet csatlakozott a wargokhoz, akkor pedig egy kis infót tudna adni nekünk. Tudom, hogy őket akartuk tenni utoljára, de ez egy nyom mondhatni nem?
2541. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-09-30 07:09:23
Üzenet elküldve: 2021-09-30 07:09:23
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Reggeli felkészülés //
* Nevet fel bájosan a mélységi. *
- Hogy van az, hogy a normális életet úgy kerülöd mint a tüzet? Lehet, hogy csak vicceltem, de azért ez is hülyén néz ki. Jó tudom nem éppen párnák közt képzeled a halálod, de azért a nyugi néha nem árt. Amióta itt vagyok ebben a városba azóta pedig teljes nyugalmunk van. És az eddig félre tett összegekből lesz egy jó menő páncélunk. Fiatalok vagyunk nyugdíjba menni, de attól még az sem éppen elvetendő dolog, hogy békés életbe legyen részünk. Személy szerint ha vannak dögös pasik egy városba én ott is boldogan eléldegélek míg fizetik az ételem italom. * Rántja meg a vállát. * - Ha rájuk unok akkor meg szépen váltok és jön a következő. * Kacsint hozzá egyet. * - Egy ilyen városba kifogyhatatlan a forrás. * Gyorsan kezét az asztalra teszi, majd végig csúsztatja őket. Végül lekönyököl a mélységi és testvérére néz. * - Mit szólnál ahhoz, hogy félre tennénk a hülyéskedést és tényleg utána érdeklődnénk kicsit a városba ennek? A madaras barátainknak, illetve a kereskedő céhnek is meg másoknak is?
* Ha az élet nyugalmat hoz, akkor azt hamar fel kell borítani, nehogy egy nagyobb nyugalmi faktora legyen a mélységieknek. Mindenük egyenlőre megvan, már csak egy nyugodt környéken egy ház. De természetesen ez csak egy álom csupán egyenlőre számukra. De bizonyára már unatkozik Lillyss ha már ilyen szinten belemerül a béna elképzelésekbe. *
* Nevet fel bájosan a mélységi. *
- Hogy van az, hogy a normális életet úgy kerülöd mint a tüzet? Lehet, hogy csak vicceltem, de azért ez is hülyén néz ki. Jó tudom nem éppen párnák közt képzeled a halálod, de azért a nyugi néha nem árt. Amióta itt vagyok ebben a városba azóta pedig teljes nyugalmunk van. És az eddig félre tett összegekből lesz egy jó menő páncélunk. Fiatalok vagyunk nyugdíjba menni, de attól még az sem éppen elvetendő dolog, hogy békés életbe legyen részünk. Személy szerint ha vannak dögös pasik egy városba én ott is boldogan eléldegélek míg fizetik az ételem italom. * Rántja meg a vállát. * - Ha rájuk unok akkor meg szépen váltok és jön a következő. * Kacsint hozzá egyet. * - Egy ilyen városba kifogyhatatlan a forrás. * Gyorsan kezét az asztalra teszi, majd végig csúsztatja őket. Végül lekönyököl a mélységi és testvérére néz. * - Mit szólnál ahhoz, hogy félre tennénk a hülyéskedést és tényleg utána érdeklődnénk kicsit a városba ennek? A madaras barátainknak, illetve a kereskedő céhnek is meg másoknak is?
* Ha az élet nyugalmat hoz, akkor azt hamar fel kell borítani, nehogy egy nagyobb nyugalmi faktora legyen a mélységieknek. Mindenük egyenlőre megvan, már csak egy nyugodt környéken egy ház. De természetesen ez csak egy álom csupán egyenlőre számukra. De bizonyára már unatkozik Lillyss ha már ilyen szinten belemerül a béna elképzelésekbe. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436