Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 281 (5601. - 5620. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
5620. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-30 22:46:13
Üzenet elküldve: 2024-11-30 22:46:13
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Hattyúvágta//
*Akkor tehát pont elkerülték egymást, vonja le a következtetést Nestar. Valahogy a kereskedők felkeresése nem igazán jutott eszébe, valamint Merlana sokkal jobban ismert a városban, az alkimista elsőképp az érdeklődésre vehető kollégákat kereste fel, így nem jutott volna eszébe. De ha már érdeklődnek, akkor van hely bevonni még partnereket az operációba és Anlyeska apja megbízható személynek számított.*
- Wegtorenből bájitalokat, a Tenger partja mentén, egy kisebb folyami szállítóval, majd a folyón fel, a Kikötő megkerülésével. Értékes portéka, kevés helyet foglal és ami a fontosabb, szükségem lenne rá, nagy mennyiségben és olcsón, azonban az árai a lázadás óta a többszörösére emelkedtek, legalább is a magamfajta vevők számára. Amit fontos kiemelni, hogy a hajót meg tervezem vásárolni, az saját használatra megmaradna és így további kereskedelmi tevékenységre is alkalmas. Ezen kereskedelem mivoltja kevésbé érdekel, amíg a saját havi, párhavi szállítmányaim megérkeznek, mondhatni szabadkezet kapna azzal, hogy mit szeretne szállítani. Ez nyilván nem a teljes történet és nem teljesen költségmentes, de a részleteken elpepecselhetünk majd. A nagyja amúgy is Wegtorenben derül majd ki, milyen hajót találunk, milyen kapitány vezeti, ezek még ismerhetetlen tényezők. Ezért is megyünk hamarosan most egy karavánnal Wegtoren felé, amihez hasonmód kerestünk volna érdeklődőket, akik szállítanának arra, hogy az utazás költségei részben megtérüljenek. De ha nincs itt, akkor gondolom megrendelései sincsenek arrafele.
*Elbeszélt egy keveset, nem annyit, amennyit az alkímiáról szokott, ha más nem, magának bőven elnézi a monologizálást.*
*Akkor tehát pont elkerülték egymást, vonja le a következtetést Nestar. Valahogy a kereskedők felkeresése nem igazán jutott eszébe, valamint Merlana sokkal jobban ismert a városban, az alkimista elsőképp az érdeklődésre vehető kollégákat kereste fel, így nem jutott volna eszébe. De ha már érdeklődnek, akkor van hely bevonni még partnereket az operációba és Anlyeska apja megbízható személynek számított.*
- Wegtorenből bájitalokat, a Tenger partja mentén, egy kisebb folyami szállítóval, majd a folyón fel, a Kikötő megkerülésével. Értékes portéka, kevés helyet foglal és ami a fontosabb, szükségem lenne rá, nagy mennyiségben és olcsón, azonban az árai a lázadás óta a többszörösére emelkedtek, legalább is a magamfajta vevők számára. Amit fontos kiemelni, hogy a hajót meg tervezem vásárolni, az saját használatra megmaradna és így további kereskedelmi tevékenységre is alkalmas. Ezen kereskedelem mivoltja kevésbé érdekel, amíg a saját havi, párhavi szállítmányaim megérkeznek, mondhatni szabadkezet kapna azzal, hogy mit szeretne szállítani. Ez nyilván nem a teljes történet és nem teljesen költségmentes, de a részleteken elpepecselhetünk majd. A nagyja amúgy is Wegtorenben derül majd ki, milyen hajót találunk, milyen kapitány vezeti, ezek még ismerhetetlen tényezők. Ezért is megyünk hamarosan most egy karavánnal Wegtoren felé, amihez hasonmód kerestünk volna érdeklődőket, akik szállítanának arra, hogy az utazás költségei részben megtérüljenek. De ha nincs itt, akkor gondolom megrendelései sincsenek arrafele.
*Elbeszélt egy keveset, nem annyit, amennyit az alkímiáról szokott, ha más nem, magának bőven elnézi a monologizálást.*
5619. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-29 17:01:21
Üzenet elküldve: 2024-11-29 17:01:21
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Vér és magány//
*Nem gondolta volna, hogy a mai nap még kecsegtet meglepetésekkel, és azt főleg nem, hogy rámosolyog majd a szerencse. A visszaúton egy furcsa, talpig feketébe öltözött, csuklyás, köpönyeges, kétes alak szólította le. Először nem akart megállni neki, de végül úgy döntött, hogy legfeljebb a sajátján kívül más vérével is fizethet istenének, ha a dolgok rosszul alakulnának, de nem alakultak rosszul. Sőt, egészen jól alakultak. Fogalma sincs, hogy ki lehetett az illető, de Nori nem hitt a szemének, mikor meglátta, hogy mi az, amit megpróbál rásózni. Azt nem tudja, hogy a férfinek volt-e bármi fogalma arról, hogy mi van az üvegcsében, amit megpróbált jó drágán rátukmálni, de ő pontosan tudja. Éppen ezért nem is volt kérdés, hogy kifizeti az árát, mert ritka kincs az, ami most ott lapul hátizsákja legmélyén. Már régóta szerezni akart belőle, de eddig még nem sikerült. Úgyhogy most egy fokkal boldogabb, már nem olyan búvalbélelt képpel lép be a Pegazus fogadó ajtaján.
A pulthoz lép, ahol kibérel magának egy Szobát egyelőre három napra 45 ellenében,
a többi meg majd elválik. Nincs kedve most nagyon előre tervezgetni. Mielőtt az emeletre indulna, hogy elfoglalja új szállását, gondoskodik a vacsorájáról is. Rendel magának egySült kolbászt 14 aranyért, hozzá két Szelet kenyeret további 4 aranyérméért. Emellett kér még egy pohár Gyümölcslevet is, ha megszomjazna a vacsora után. Annak 7 arany az ára.
Miután mindent megkap, fellépked a nyikorgó lépcsőn az emeletre, és az első ajtó, amivel szembe találja magát, az pont az ő szobájának az ajtaja. Mivel mindkét keze tele van, egy kicsit ügyetlenkedve sikerül elfordítania a kulcsot a zárban, de szerencsére sem a gyümölcslevet nem öntötte ki, és a vacsorája sem végezte a földön.
Odabent végre megszabadul a nehéz hátizsáktól, az ételt és az italt az ággyal szemben elhelyezett kis asztalra pakolja, magát pedig ledobja az asztal előtt lévő székre. Elkezd megvacsorázni, és közben igyekszik átgondolni a történteket. Találnia kell valakit, aki információval szolgálhat Mardrei asszonyról, de a banya egyelőre még várhat. Először Mai-t akarja megtalálni. Ha máshogy nem, hát majd beállít arra a rezidenciára. Most már tudja, hol van.
Végül vacsora után kihámozza magát a vértjéből, megszabadul az övétől is, megmosakszik a mosdótálban, aztán nyugovóra tér. Elég volt ennyi a mai napból.*
*Nem gondolta volna, hogy a mai nap még kecsegtet meglepetésekkel, és azt főleg nem, hogy rámosolyog majd a szerencse. A visszaúton egy furcsa, talpig feketébe öltözött, csuklyás, köpönyeges, kétes alak szólította le. Először nem akart megállni neki, de végül úgy döntött, hogy legfeljebb a sajátján kívül más vérével is fizethet istenének, ha a dolgok rosszul alakulnának, de nem alakultak rosszul. Sőt, egészen jól alakultak. Fogalma sincs, hogy ki lehetett az illető, de Nori nem hitt a szemének, mikor meglátta, hogy mi az, amit megpróbál rásózni. Azt nem tudja, hogy a férfinek volt-e bármi fogalma arról, hogy mi van az üvegcsében, amit megpróbált jó drágán rátukmálni, de ő pontosan tudja. Éppen ezért nem is volt kérdés, hogy kifizeti az árát, mert ritka kincs az, ami most ott lapul hátizsákja legmélyén. Már régóta szerezni akart belőle, de eddig még nem sikerült. Úgyhogy most egy fokkal boldogabb, már nem olyan búvalbélelt képpel lép be a Pegazus fogadó ajtaján.
A pulthoz lép, ahol kibérel magának egy Szobát egyelőre három napra 45 ellenében,
a többi meg majd elválik. Nincs kedve most nagyon előre tervezgetni. Mielőtt az emeletre indulna, hogy elfoglalja új szállását, gondoskodik a vacsorájáról is. Rendel magának egySült kolbászt 14 aranyért, hozzá két Szelet kenyeret további 4 aranyérméért. Emellett kér még egy pohár Gyümölcslevet is, ha megszomjazna a vacsora után. Annak 7 arany az ára. Miután mindent megkap, fellépked a nyikorgó lépcsőn az emeletre, és az első ajtó, amivel szembe találja magát, az pont az ő szobájának az ajtaja. Mivel mindkét keze tele van, egy kicsit ügyetlenkedve sikerül elfordítania a kulcsot a zárban, de szerencsére sem a gyümölcslevet nem öntötte ki, és a vacsorája sem végezte a földön.
Odabent végre megszabadul a nehéz hátizsáktól, az ételt és az italt az ággyal szemben elhelyezett kis asztalra pakolja, magát pedig ledobja az asztal előtt lévő székre. Elkezd megvacsorázni, és közben igyekszik átgondolni a történteket. Találnia kell valakit, aki információval szolgálhat Mardrei asszonyról, de a banya egyelőre még várhat. Először Mai-t akarja megtalálni. Ha máshogy nem, hát majd beállít arra a rezidenciára. Most már tudja, hol van.
Végül vacsora után kihámozza magát a vértjéből, megszabadul az övétől is, megmosakszik a mosdótálban, aztán nyugovóra tér. Elég volt ennyi a mai napból.*
5618. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-28 08:28:36
Üzenet elküldve: 2024-11-28 08:28:36
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
*Ami azt illeti, azon ő maga is elgondolkozott már néhányszor, hogy Nestar Úrba talán annyi érzelem sem szorult, mint egy sirályba. Abszurdnak tartja, hogy még haragudni sem tudott rá, amiért gyakorlatilag azonnal eltapsolta a legendás italok ellenértékéül szolgáló aranyat. Mondjuk neki ez szerencse, de úgy általánosságban inkább furcsa.
Nade sebaj, pont azért van vele egy Merlana, hogy a dolgok érzelmi oldalának irányítását ő ragadja magához. Nem is rest belevetni magát a munkába. Figyel ugyan Anlyeska szavaira is, hisz továbbra is úgy tartja, az információ minden cseppje kincs, nem szabad elsiklani egy apró darabja felett sem.*
~Lihanech felé…~ *Éppen csak egy pillanatig rándul meg szája széle szomorúságot mutatva egykori otthona nevének hallatán. A lányt szóval tartja Nestar, így ő fontosabbnak érzi, hogy megpróbálja ledönteni a gondosan felépített, vastag, erős falakat, melyeket a másik férfi húzott fel maga köré már akkor, amikor látta, hogy barátnője érdeklődik a párosuk iránt, s ezek a falak csak még robusztusabbnak bizonyulnak, mióta csatlakoztak is a társaságukhoz.
Azt sejtette, hogy egy bemutatkozással és ösztönös közvetlenséggel nem fogja tudni áttörni őket, sőt, szinte biztos benne, hogy egyáltalán nem fog rést találni a védelmen, úgyhogy kénytelen lesz megmászni azokat a falakat. Az elegáns vörös ruha, a pörgős szoknya és az ékszerek a valóságban általában akadályozzák a falmászást, de egy lélek várába való bejutást a legtöbbször megkönnyíti a szemrevaló külső. Anlyeska tekintetében egyértelműen működött is, de Corad esetében egy fikarcnyit sem érez ebből az előnyből. Utóbbi úgy viselkedik vele, mintha egy cseppnyi érdeklődést sem mutatna az irányába. Így nehéz lesz.
Lehet, hogy megmászni is képtelenség a várfalat, így már csak egy lehetősége maradt. Találni valakit, aki bejuttatja őt a falak mögé, és az a valaki egy gyönyörű, vörös teremtés, aki ott ül vele szemben és a legendás alkimistával társalog. Rá is pillant a lányra, elmosolyodik, majd újra Corad-ra emeli a kékeket.*
- Fontosak vagytok egymásnak. Számomra mindig öröm látni, amikor két személy ennyire törődik egymással. Szép pár vagytok. *Tudja jól, hogy Anlyeska is hallhatja minden szavát, csak abban nem biztos, hogy oda is figyel rájuk. Mindenesetre kíváncsi rá, hogy Corad-tól cáfolatot vagy megerősítést kap a kijelentéseire.
Amíg a választ várja, addig reggelizik tovább. Szomorú lenne, ha kihűlne az étel.*
*Ami azt illeti, azon ő maga is elgondolkozott már néhányszor, hogy Nestar Úrba talán annyi érzelem sem szorult, mint egy sirályba. Abszurdnak tartja, hogy még haragudni sem tudott rá, amiért gyakorlatilag azonnal eltapsolta a legendás italok ellenértékéül szolgáló aranyat. Mondjuk neki ez szerencse, de úgy általánosságban inkább furcsa.
Nade sebaj, pont azért van vele egy Merlana, hogy a dolgok érzelmi oldalának irányítását ő ragadja magához. Nem is rest belevetni magát a munkába. Figyel ugyan Anlyeska szavaira is, hisz továbbra is úgy tartja, az információ minden cseppje kincs, nem szabad elsiklani egy apró darabja felett sem.*
~Lihanech felé…~ *Éppen csak egy pillanatig rándul meg szája széle szomorúságot mutatva egykori otthona nevének hallatán. A lányt szóval tartja Nestar, így ő fontosabbnak érzi, hogy megpróbálja ledönteni a gondosan felépített, vastag, erős falakat, melyeket a másik férfi húzott fel maga köré már akkor, amikor látta, hogy barátnője érdeklődik a párosuk iránt, s ezek a falak csak még robusztusabbnak bizonyulnak, mióta csatlakoztak is a társaságukhoz.
Azt sejtette, hogy egy bemutatkozással és ösztönös közvetlenséggel nem fogja tudni áttörni őket, sőt, szinte biztos benne, hogy egyáltalán nem fog rést találni a védelmen, úgyhogy kénytelen lesz megmászni azokat a falakat. Az elegáns vörös ruha, a pörgős szoknya és az ékszerek a valóságban általában akadályozzák a falmászást, de egy lélek várába való bejutást a legtöbbször megkönnyíti a szemrevaló külső. Anlyeska tekintetében egyértelműen működött is, de Corad esetében egy fikarcnyit sem érez ebből az előnyből. Utóbbi úgy viselkedik vele, mintha egy cseppnyi érdeklődést sem mutatna az irányába. Így nehéz lesz.
Lehet, hogy megmászni is képtelenség a várfalat, így már csak egy lehetősége maradt. Találni valakit, aki bejuttatja őt a falak mögé, és az a valaki egy gyönyörű, vörös teremtés, aki ott ül vele szemben és a legendás alkimistával társalog. Rá is pillant a lányra, elmosolyodik, majd újra Corad-ra emeli a kékeket.*
- Fontosak vagytok egymásnak. Számomra mindig öröm látni, amikor két személy ennyire törődik egymással. Szép pár vagytok. *Tudja jól, hogy Anlyeska is hallhatja minden szavát, csak abban nem biztos, hogy oda is figyel rájuk. Mindenesetre kíváncsi rá, hogy Corad-tól cáfolatot vagy megerősítést kap a kijelentéseire.
Amíg a választ várja, addig reggelizik tovább. Szomorú lenne, ha kihűlne az étel.*
5617. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-27 10:41:21
Üzenet elküldve: 2024-11-27 10:41:21
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szeszélyek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Cagon nem tartja magát olyan orknak, aki elveszi, amit megkíván. Nem az első és nem is az utolsó alkalma lenne! A puszta kíváncsiság vezérli, mikor felteszi a nőnek a nagy kérdést, és még egy kis szónoklással is kíséri. Nem mellesleg nincs olyan ember a világon ki vágyak nélkül élne. A különbség a sok-sok ember között, hogy valaki tesz azért, amit akar, valaki meg csak sodródik az árral. Azonban a sült galamb ritkán esik valakinek a szájába.
Cagonnak nem kell kétszer kérnie. Mili szinte azonnal megszabadul a felesleges ruhadaraboktól. Az ork nem rejti el elégedettségét. Nem is tudná! Férfiassága csak sugárzik a vágytól, hogy akcióba kezdhessen. Az előbbi játék igazán meghozta a kedvét, s alig várja már, hogy igazán megmutathassa, hogy mi is rejlik igazán benne. A válasza nem lepi meg, de csak azért mert ilyen helyzetbe vannak. Máskor máshol biztos jobban meglepné. Szabad keze végigsiklik a nő hátán egyenest a fenekéig, hogy míg a másik el van foglalva, addig ő újfent belemarkolhassanak a nő azon részébe, amit nemsokára maga fog kényeztetni. A rubinok keresik a kékeket, míg nem azok elrejtőznek, hogy az eddigieknél vadabban tapadjon rá az ajkaira. Finomkodásnak nincs helye, és az ork viszonozza a vágyait. Mili még szavakba is ölti a vágyait, arra az esetre, ha az ork nem kapcsolna időben. Bennük semmi elrejtett jelentés, semmi kéretlen kérés, csak színtiszta vágy. Az ork tovább csókolja azokat a puha ajkakat, majd megragadja a másikat. Felemeli úgy, ahogyan az előbb tette, de ezúttal nem megy el az ágyig. Ahhoz már nincs türelme. Egyik kezével elengedi azokat a karcsú vonalakat, majd egy határozott mozdulattal lesöpri az asztalon található dolgokat. Hogy ez most eltörik, vagy sem, az koránt sem érdekli a zöldbőrűt. Az egyetlen dolog, ami jelenleg érdekli, hogy egyesülhessen ezzel a szépséggel, akivel találkozott. Ráteszi az asztal tetejére, majd még csók közben keze lejjebb vándorol. Kezét végighúzza a nő combján egészen a szent helyeihez. Egyik ujját finoman dugja be, hogy a főjáték előtt a másik is jobban érezze magát, csakúgy, mint ahogyan az ork is néhány pillanattal ezelőtt. Végül a keze visszahúzódik saját szerszámára, hogy azt bevezethesse, mint egy faltörő kost a nő combjai között. Ha nem ütközik ellenállásba, akkor hamar becsúszik, ezzel egyé válva a másikkal. *
A hozzászólás írója (Targhed Cagon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.11.27 10:44:56
//Szeszélyek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Cagon nem tartja magát olyan orknak, aki elveszi, amit megkíván. Nem az első és nem is az utolsó alkalma lenne! A puszta kíváncsiság vezérli, mikor felteszi a nőnek a nagy kérdést, és még egy kis szónoklással is kíséri. Nem mellesleg nincs olyan ember a világon ki vágyak nélkül élne. A különbség a sok-sok ember között, hogy valaki tesz azért, amit akar, valaki meg csak sodródik az árral. Azonban a sült galamb ritkán esik valakinek a szájába.
Cagonnak nem kell kétszer kérnie. Mili szinte azonnal megszabadul a felesleges ruhadaraboktól. Az ork nem rejti el elégedettségét. Nem is tudná! Férfiassága csak sugárzik a vágytól, hogy akcióba kezdhessen. Az előbbi játék igazán meghozta a kedvét, s alig várja már, hogy igazán megmutathassa, hogy mi is rejlik igazán benne. A válasza nem lepi meg, de csak azért mert ilyen helyzetbe vannak. Máskor máshol biztos jobban meglepné. Szabad keze végigsiklik a nő hátán egyenest a fenekéig, hogy míg a másik el van foglalva, addig ő újfent belemarkolhassanak a nő azon részébe, amit nemsokára maga fog kényeztetni. A rubinok keresik a kékeket, míg nem azok elrejtőznek, hogy az eddigieknél vadabban tapadjon rá az ajkaira. Finomkodásnak nincs helye, és az ork viszonozza a vágyait. Mili még szavakba is ölti a vágyait, arra az esetre, ha az ork nem kapcsolna időben. Bennük semmi elrejtett jelentés, semmi kéretlen kérés, csak színtiszta vágy. Az ork tovább csókolja azokat a puha ajkakat, majd megragadja a másikat. Felemeli úgy, ahogyan az előbb tette, de ezúttal nem megy el az ágyig. Ahhoz már nincs türelme. Egyik kezével elengedi azokat a karcsú vonalakat, majd egy határozott mozdulattal lesöpri az asztalon található dolgokat. Hogy ez most eltörik, vagy sem, az koránt sem érdekli a zöldbőrűt. Az egyetlen dolog, ami jelenleg érdekli, hogy egyesülhessen ezzel a szépséggel, akivel találkozott. Ráteszi az asztal tetejére, majd még csók közben keze lejjebb vándorol. Kezét végighúzza a nő combján egészen a szent helyeihez. Egyik ujját finoman dugja be, hogy a főjáték előtt a másik is jobban érezze magát, csakúgy, mint ahogyan az ork is néhány pillanattal ezelőtt. Végül a keze visszahúzódik saját szerszámára, hogy azt bevezethesse, mint egy faltörő kost a nő combjai között. Ha nem ütközik ellenállásba, akkor hamar becsúszik, ezzel egyé válva a másikkal. *
A hozzászólás írója (Targhed Cagon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.11.27 10:44:56
5616. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-27 09:46:51
Üzenet elküldve: 2024-11-27 09:46:51
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
*Bár nagyon erre koncentrál, nem sikerül láthatatlanná válnia. Most nagyon sajnálja hogy suszter- és nem pedig varázslóinas; ez utóbbiak biztos ismernek valami varázsigét, vagy kézmozdulatot, vagy a jó-ég-tudja-mit, amivel el tudnak tűnni szem elől.
Szájába töm egy falat kenyeret, és csöndben figyel tovább. Mert persze attól, hogy nem ennek az Erefiz úrnak, vagy az asszonyának az arcát fürkészi, még figyel. L'szka kíváncsi kérdésére apró morzsákat kapnak a lehetséges üzlettel kapcsolatban. Ő ehhez nem sokat ért, nem sokat mondanak neki a szavak – fogalma sincs arról, hogy egy karavánnak milyen jelentősége van, vagy hogy mivel jár egy kisebb hajó. Persze tudja, hogy mik ezek, mert nem ostoba; de a maga részéről hamarabb tudna elbeszélgetni a csizmatalp cseréjéről, vagy a bőr puhaságának fontosságáról egy bakancs esetén.
Gondolatai közül a vörös ruhás nő rezzenti ki, ahogy az leül mellé. Nem húzódik arrébb és nem is bosszankodik – a Pegazus nyilvános hely, mindenki oda ülhet ahová akar. Persze nem bánná, ha nem pont mellé ülne le bárki, de.. Halk hümmentéssel és bólintással válaszol az étkezést illető jókívánságra, míg a maga részéről továbbra is a tányérját bámulja. Csak akkor pislant fel belőle, amikor a nő kisvártatra újra megszólal, és elárasztja őt a szavaival. Zavartan felvont fél-szemöldökkel pislant oldalra ahogy a nő csacsogni kezd, és akarva-akaratlanul is rengeteg dolgot elárul magáról. Pár cikázó pillantással felméri a nő arcát, nem ismerős neki. Még sosem látta vagy hallotta őt énekelni. Bár ez a ruháját tekintve talán nem is meglepő, aligha mozognak ugyanazokban a körökben.*
- Corad. Ymitt. *-válaszolja vissza az egyetlen feltett kérdésre, majd hogy ne tűnjön túl gorombának -nem mintha különösebben érdekelné, hogy ki mit gondol róla-, még annyit hozzáfűz: -* Úgyszintén örvendek.
*Megérzi a bokáján az apró érintést, és most hirtelen hálásnak érzi magát érte. Még mindig benne van a bosszankodás amiatt, hogy az imént egy pillanat alatt megfeledkezett róla L'szka, de most hirtelen rájön, hogy igazából számára a lány békét és biztonságot is jelent, még ha ez új felismerés is. Elkapja a zöld szemek pillantását, aprót mozdít a saját lábán, hogy viszonozza az érintést. „Itt vagyok”, üzeni a mozdulat, „figyelek”.*
A hozzászólás írója (Corad Ymitt) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.11.27 09:47:44
*Bár nagyon erre koncentrál, nem sikerül láthatatlanná válnia. Most nagyon sajnálja hogy suszter- és nem pedig varázslóinas; ez utóbbiak biztos ismernek valami varázsigét, vagy kézmozdulatot, vagy a jó-ég-tudja-mit, amivel el tudnak tűnni szem elől.
Szájába töm egy falat kenyeret, és csöndben figyel tovább. Mert persze attól, hogy nem ennek az Erefiz úrnak, vagy az asszonyának az arcát fürkészi, még figyel. L'szka kíváncsi kérdésére apró morzsákat kapnak a lehetséges üzlettel kapcsolatban. Ő ehhez nem sokat ért, nem sokat mondanak neki a szavak – fogalma sincs arról, hogy egy karavánnak milyen jelentősége van, vagy hogy mivel jár egy kisebb hajó. Persze tudja, hogy mik ezek, mert nem ostoba; de a maga részéről hamarabb tudna elbeszélgetni a csizmatalp cseréjéről, vagy a bőr puhaságának fontosságáról egy bakancs esetén.
Gondolatai közül a vörös ruhás nő rezzenti ki, ahogy az leül mellé. Nem húzódik arrébb és nem is bosszankodik – a Pegazus nyilvános hely, mindenki oda ülhet ahová akar. Persze nem bánná, ha nem pont mellé ülne le bárki, de.. Halk hümmentéssel és bólintással válaszol az étkezést illető jókívánságra, míg a maga részéről továbbra is a tányérját bámulja. Csak akkor pislant fel belőle, amikor a nő kisvártatra újra megszólal, és elárasztja őt a szavaival. Zavartan felvont fél-szemöldökkel pislant oldalra ahogy a nő csacsogni kezd, és akarva-akaratlanul is rengeteg dolgot elárul magáról. Pár cikázó pillantással felméri a nő arcát, nem ismerős neki. Még sosem látta vagy hallotta őt énekelni. Bár ez a ruháját tekintve talán nem is meglepő, aligha mozognak ugyanazokban a körökben.*
- Corad. Ymitt. *-válaszolja vissza az egyetlen feltett kérdésre, majd hogy ne tűnjön túl gorombának -nem mintha különösebben érdekelné, hogy ki mit gondol róla-, még annyit hozzáfűz: -* Úgyszintén örvendek.
*Megérzi a bokáján az apró érintést, és most hirtelen hálásnak érzi magát érte. Még mindig benne van a bosszankodás amiatt, hogy az imént egy pillanat alatt megfeledkezett róla L'szka, de most hirtelen rájön, hogy igazából számára a lány békét és biztonságot is jelent, még ha ez új felismerés is. Elkapja a zöld szemek pillantását, aprót mozdít a saját lábán, hogy viszonozza az érintést. „Itt vagyok”, üzeni a mozdulat, „figyelek”.*
A hozzászólás írója (Corad Ymitt) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.11.27 09:47:44
5615. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-27 06:03:31
Üzenet elküldve: 2024-11-27 06:03:31
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Szeszélyek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hogy mik az ő vágyai? Érdekes, hogy ez idáig ezt senki sem kérdezte meg tőle. A férfi láthatja is a pillanatnyi zavartságot azokban a kék szemekben. Homlokát ráncolva fürkészi a másik arcát.*
- Szerezzem meg?
*Szusszan fel, ahogy Cagon után pillant. Maga egyelőre nem megy vízért. Noha érzi ajkain a szárazságot, a férfi szavai és kérdései hagynak maguk után emészteni valót. Az este folyamán most először érzi magát zavarban, mert fogalma sincs, hogy mit válaszoljon. Nem igazán volt lehetősége ilyen alkalmakkor önálló döntéseket hozni.
Mások igényei. Ez tarthatja vissza. Mert mások nem kíváncsiak egy ilyen nő véleményére. Nem érdekli őket, hogy mihez lenne kedve. Egyszerűen csak sodródnak az aranyért nyújtott élvezetekben, amit önzőn fogadnak el a nőtől, cserébe pedig ritkán nyújtanak viszonzást.
Lassan felkel az ágyról, hogy ruhájának utolsó darabjaitól is megszabaduljon. Ezzel már egyetlen részét sem fedve el a férfi előtt. Szemérmetlenül pillant végig a másik fedetlen testén, a kívánatos formákon és méreteken, miközben továbbra is saját vágyát igyekszik felkutatni.
Lassú léptekkel sétál a férfi mellé, hogy végül magának is töltsön egy pohárral a vízből, amit nagy kortyokkal ürít ki hamar.*
- Az élvezet az én vágyam.
*Emeli mega elé a megüresedett poharat, mintha azon talált volna valami érdekességet. Végül csak egy sóhajjal teszi vissza az asztalra, hogy pillantásait ismét a férfinak szentelje.
Lassan elé sétálva fonja karjait a nyaka köré, testével szorosan Cagonéhoz simul, ajkai pedig önzőn kutatják is fel a férfiét. Most elhagyja a finomkodást, a csókja önző és követelőző. Heves és vad, amiből a férfi már sejtheti, hogy a nő vágya olyan, mint a csókja. Hevességre és kielégülésre vágyik. Most erre a férfira vágyik, aki ezen az estén hajlandó törődni vele.*
- Arra vágyom, hogy a tested érezzem a sajátomon, téged a combjaim között. Hogy elmarjon a gyönyör.
*Suttogja, miközben ismét az ajkaira tapad. Egyik karja marad a férfi nyaka köré fonódva, de a másik már siklik is le a mellkasán, hogy ujjai ismét a tagja köré fonódjanak. Ezt akarja. Saját döntése által, saját akaratából kényeztetni el a férfit és most viszonzást akar érte. Valahogy érzi, hogy Cagon nem fogja parlagon hagyni, mint eddig megannyi kuncsaftja. Talán most inkább szeretőt talált magának, semmint egy kósza szórakozást, ami reményei szerint végre kielégítő fordulatot vesz az estén.*
//Szeszélyek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hogy mik az ő vágyai? Érdekes, hogy ez idáig ezt senki sem kérdezte meg tőle. A férfi láthatja is a pillanatnyi zavartságot azokban a kék szemekben. Homlokát ráncolva fürkészi a másik arcát.*
- Szerezzem meg?
*Szusszan fel, ahogy Cagon után pillant. Maga egyelőre nem megy vízért. Noha érzi ajkain a szárazságot, a férfi szavai és kérdései hagynak maguk után emészteni valót. Az este folyamán most először érzi magát zavarban, mert fogalma sincs, hogy mit válaszoljon. Nem igazán volt lehetősége ilyen alkalmakkor önálló döntéseket hozni.
Mások igényei. Ez tarthatja vissza. Mert mások nem kíváncsiak egy ilyen nő véleményére. Nem érdekli őket, hogy mihez lenne kedve. Egyszerűen csak sodródnak az aranyért nyújtott élvezetekben, amit önzőn fogadnak el a nőtől, cserébe pedig ritkán nyújtanak viszonzást.
Lassan felkel az ágyról, hogy ruhájának utolsó darabjaitól is megszabaduljon. Ezzel már egyetlen részét sem fedve el a férfi előtt. Szemérmetlenül pillant végig a másik fedetlen testén, a kívánatos formákon és méreteken, miközben továbbra is saját vágyát igyekszik felkutatni.
Lassú léptekkel sétál a férfi mellé, hogy végül magának is töltsön egy pohárral a vízből, amit nagy kortyokkal ürít ki hamar.*
- Az élvezet az én vágyam.
*Emeli mega elé a megüresedett poharat, mintha azon talált volna valami érdekességet. Végül csak egy sóhajjal teszi vissza az asztalra, hogy pillantásait ismét a férfinak szentelje.
Lassan elé sétálva fonja karjait a nyaka köré, testével szorosan Cagonéhoz simul, ajkai pedig önzőn kutatják is fel a férfiét. Most elhagyja a finomkodást, a csókja önző és követelőző. Heves és vad, amiből a férfi már sejtheti, hogy a nő vágya olyan, mint a csókja. Hevességre és kielégülésre vágyik. Most erre a férfira vágyik, aki ezen az estén hajlandó törődni vele.*
- Arra vágyom, hogy a tested érezzem a sajátomon, téged a combjaim között. Hogy elmarjon a gyönyör.
*Suttogja, miközben ismét az ajkaira tapad. Egyik karja marad a férfi nyaka köré fonódva, de a másik már siklik is le a mellkasán, hogy ujjai ismét a tagja köré fonódjanak. Ezt akarja. Saját döntése által, saját akaratából kényeztetni el a férfit és most viszonzást akar érte. Valahogy érzi, hogy Cagon nem fogja parlagon hagyni, mint eddig megannyi kuncsaftja. Talán most inkább szeretőt talált magának, semmint egy kósza szórakozást, ami reményei szerint végre kielégítő fordulatot vesz az estén.*
5614. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-27 05:42:33
Üzenet elküldve: 2024-11-27 05:42:33
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
*Felölti a régi szokásokat, igen. Mert régi ismertség bukkant most fel. Akkoriról, amikor még szép ruhája volt, gubancmentes haja és az a szép nagy ház, ahol felnőtt. Amikor megtanulta, mi az elvárt viselkedés, amikor nem lehetett olyan könnyelmű, mint tegnap óta Corad társaságában. Ami most hirtelen borzalmasan hiányzik neki. Azóta, amióta Corad megsértődött rá, amióta a szép vörösruhás lány mellé ült. Noha szemei Nestarra szegeződnek, nem esik ki látószögéből az egykori inas, aki ugyan olyan durcás képet vág, mint akkor, abban a szép házban is sokszor és a vörös ruha, ami most éppen mellé telepedett. Arcán fáradhatatlanul tartja azt a jól begyakorolt mosolyát, ezzel szemben a kezeit az asztal alá csúsztatja, hogy combja fölött kissé idegesen markoljon ruhája anyagába.*
- Talán egy hata kapott levelet egy régi ismerősétől.
*Eddig valahogy nem aggódott. Corad jelenléte elfeledtette vele, hogy az első pár nap után nem igen hallott semmit az apja felől. Jött egy pár levél, de azóta nagy a csend.*
- Az hiszem Lihanech felé indult.
*Ráncolja a homlokát, ahogy emlékeiben kutat. Persze apjának nem volt szokása komolyabban beavatni lányát a tervekbe, mert még mindig abban a hitben élt, hogy ez a vöröst egyáltalán nem érdekli. Pedig egyre inkább vágyta, hogy neki is legyen fogalma dolgokról. Most milyen jól jönne. Mennyit tudott volna segíteni apjának. Ketten, közös erővel talán már rég egy újabb szép házban lakhatnának.*
- Talán érdekelheti.
*Bólint helyeslőn a férfi szavaira. Talán még a lányt is érdekelheti, mint egy lehetőség, hogy kiszakadjon ebből az egészből. Talán ez lehetne egy lehetőség, hogy Coraddal együtt kiszakadjanak ebből az egészből. Lopva el is pillant a fiú felé, ahogy lábfeje újból felkeresi a fiú bokáját. Ha hajlandó felpillantani, akkor végre megenyhült vonásokat láthat a vörös arcán, a szemeiben pedig némi izgatottságot. Noha a pillantás sokatmondó, de rövid, mert hamarosan a lány vissza is fordul Nestarhoz.*
- Ha szabad érdeklődnöm mit terveznek szállítani?
*Nem rejti véka alá, hogy igencsak felpiszkálták a saját érdeklődését is. Talán elképzelhető, hogy nem kell oda feltétlenül egy kereskedő, hanem esetleg annak lánya is tudna elégséges segítséggel szolgálni. Persze buta ötletnek tűnik, de hirtelen most mégis kiutat érez ebből az egész nyomorból.*
*Felölti a régi szokásokat, igen. Mert régi ismertség bukkant most fel. Akkoriról, amikor még szép ruhája volt, gubancmentes haja és az a szép nagy ház, ahol felnőtt. Amikor megtanulta, mi az elvárt viselkedés, amikor nem lehetett olyan könnyelmű, mint tegnap óta Corad társaságában. Ami most hirtelen borzalmasan hiányzik neki. Azóta, amióta Corad megsértődött rá, amióta a szép vörösruhás lány mellé ült. Noha szemei Nestarra szegeződnek, nem esik ki látószögéből az egykori inas, aki ugyan olyan durcás képet vág, mint akkor, abban a szép házban is sokszor és a vörös ruha, ami most éppen mellé telepedett. Arcán fáradhatatlanul tartja azt a jól begyakorolt mosolyát, ezzel szemben a kezeit az asztal alá csúsztatja, hogy combja fölött kissé idegesen markoljon ruhája anyagába.*
- Talán egy hata kapott levelet egy régi ismerősétől.
*Eddig valahogy nem aggódott. Corad jelenléte elfeledtette vele, hogy az első pár nap után nem igen hallott semmit az apja felől. Jött egy pár levél, de azóta nagy a csend.*
- Az hiszem Lihanech felé indult.
*Ráncolja a homlokát, ahogy emlékeiben kutat. Persze apjának nem volt szokása komolyabban beavatni lányát a tervekbe, mert még mindig abban a hitben élt, hogy ez a vöröst egyáltalán nem érdekli. Pedig egyre inkább vágyta, hogy neki is legyen fogalma dolgokról. Most milyen jól jönne. Mennyit tudott volna segíteni apjának. Ketten, közös erővel talán már rég egy újabb szép házban lakhatnának.*
- Talán érdekelheti.
*Bólint helyeslőn a férfi szavaira. Talán még a lányt is érdekelheti, mint egy lehetőség, hogy kiszakadjon ebből az egészből. Talán ez lehetne egy lehetőség, hogy Coraddal együtt kiszakadjanak ebből az egészből. Lopva el is pillant a fiú felé, ahogy lábfeje újból felkeresi a fiú bokáját. Ha hajlandó felpillantani, akkor végre megenyhült vonásokat láthat a vörös arcán, a szemeiben pedig némi izgatottságot. Noha a pillantás sokatmondó, de rövid, mert hamarosan a lány vissza is fordul Nestarhoz.*
- Ha szabad érdeklődnöm mit terveznek szállítani?
*Nem rejti véka alá, hogy igencsak felpiszkálták a saját érdeklődését is. Talán elképzelhető, hogy nem kell oda feltétlenül egy kereskedő, hanem esetleg annak lánya is tudna elégséges segítséggel szolgálni. Persze buta ötletnek tűnik, de hirtelen most mégis kiutat érez ebből az egész nyomorból.*
5613. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-25 17:55:00
Üzenet elküldve: 2024-11-25 17:55:00
Rang: Játékos
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Fürdőház//
//A nemes lovag esete a kóbor zsoldossal//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
// Zárás //
* Még elpihengetnek az aktus után. A férfi átlát a lovagnőn, így hiába lódított neki. Túl nyilvánvaló volt az igazság. Az első dolga úgyis az lesz visszatérve a szobába, hogy kortyol egy kicsit abból a Rhéha füves itókából. Látványosan a ruhái után kezd kajtatni. A kebleit elfedőt találja meg elsőnek a második magától talál el a lányhoz, mivel a zsoldos van olyan kedves, hogy elviszi neki. Cserébe még utoljára végig simít a lányon. Ez ellen nem ellenkezik, meg hát felesleges is volna. Felölti magára a nedves rongyokat, amiket hamarosan úgyis lecserél majd az öltözőben.*
- Talán még látjuk egymást Zsoldos.* Köszön el jól megnyomva a zsoldos szót. Mondjuk jobb híján úgy se tudna mit mondani neki, mert be nem mutatkoztak egymásnak, de jól is van ez így. Kilép a szobából, majd nemsokára az épületből is.*
//Fürdőház//
//A nemes lovag esete a kóbor zsoldossal//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
// Zárás //
* Még elpihengetnek az aktus után. A férfi átlát a lovagnőn, így hiába lódított neki. Túl nyilvánvaló volt az igazság. Az első dolga úgyis az lesz visszatérve a szobába, hogy kortyol egy kicsit abból a Rhéha füves itókából. Látványosan a ruhái után kezd kajtatni. A kebleit elfedőt találja meg elsőnek a második magától talál el a lányhoz, mivel a zsoldos van olyan kedves, hogy elviszi neki. Cserébe még utoljára végig simít a lányon. Ez ellen nem ellenkezik, meg hát felesleges is volna. Felölti magára a nedves rongyokat, amiket hamarosan úgyis lecserél majd az öltözőben.*
- Talán még látjuk egymást Zsoldos.* Köszön el jól megnyomva a zsoldos szót. Mondjuk jobb híján úgy se tudna mit mondani neki, mert be nem mutatkoztak egymásnak, de jól is van ez így. Kilép a szobából, majd nemsokára az épületből is.*
5612. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-24 19:16:06
Üzenet elküldve: 2024-11-24 19:16:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ünnepi vacsora//
*Ami azt illeti, azok az értékek, melyeket a kereskedő adhat, egy Aleniá-hoz hasonló nő számára legalább olyan fontosak, mint a külsőségek. A bizalom, a támasz, a biztonság és a támogatás megléte képes kompenzálni a külső adottságokat, de ha egy férfi ezeket képtelen megadni kedvese számára, azon nem segít semmiféle délceg dalia.
Örül, hogy végre sikerült olyan témára evezniük, amit láthatóan Orthus is élvez, így Alenia kedvesen mosolyogva hallgathatja, és elveszhet a képzeleteiben, ahogy megpróbálja maga elé képzelni Wegtoren-t a maga egzotikusságával, a különleges épületekkel, ruhákkal, a finom ételekkel és italokkal vagy épp Lihanech-et a végtelen eleganciájával és nemességével. Mindkét városról sokat olvasott már, de hallani róluk valakitől, aki már járt ott, egészen más élmény. Reméli, hogy egyszer neki is megadatik majd hasonló.*
- Elegancia és tartás. Illik Önhöz. Nem lep meg, hogy emiatt Lihanech volt a legszebb élménye. Faensa kisasszony ugye onnan származik, sokszor látszik is rajta mindez, főleg hivatalos környezetben. *Elmosolyodik lágyan, s közben kortyol egyet a teájából. Visszatérve a férfi esélyeire, igazából pont azért, mert az említett jólétet ő képes biztosítani, egyáltalán nem indul rossz helyzetből, ám Aleniá-t mégis leginkább a kereskedő azon szavai bizonytalanítják el, melyeket a rezidencia emeletén mondott neki. Épp itt az ideje beszélni róluk.*
- Morthimer úr, ha megengedi, hadd hozakodjak elő egy kissé kényesebb témával! A rezidencián mondta nekem, hogy a családja mindennél fontosabb az Ön számára. Hálás vagyok a kedvességéért és a közeledéséért, de muszáj megkérdeznem, hogy tisztában van-e azzal, hogy ha engem választ, a Morthimer név egész biztosan ki fog halni a következő generációval? Ha egyszer úgy alakulna, hogy lesznek is közös gyermekeink, ők már nem fogják tudni továbbadni az örökséget.
*Fejben már tovább is fűzi a gondolatait olyan irányba, hogy nem lehet biztos abban, hogy Orthus nem próbálja meg más nő segítségével biztosítani, hogy a családja a leszármazói révén is tovább ágazhasson. Ezt persze nem teszi hozzá a mondandójához, hisz felettébb illetlen lenne már akkor megkérdőjelezni a hűségét, mikor még nem is tartozik neki semmi ilyesmivel.*
//Ünnepi vacsora//
*Ami azt illeti, azok az értékek, melyeket a kereskedő adhat, egy Aleniá-hoz hasonló nő számára legalább olyan fontosak, mint a külsőségek. A bizalom, a támasz, a biztonság és a támogatás megléte képes kompenzálni a külső adottságokat, de ha egy férfi ezeket képtelen megadni kedvese számára, azon nem segít semmiféle délceg dalia.
Örül, hogy végre sikerült olyan témára evezniük, amit láthatóan Orthus is élvez, így Alenia kedvesen mosolyogva hallgathatja, és elveszhet a képzeleteiben, ahogy megpróbálja maga elé képzelni Wegtoren-t a maga egzotikusságával, a különleges épületekkel, ruhákkal, a finom ételekkel és italokkal vagy épp Lihanech-et a végtelen eleganciájával és nemességével. Mindkét városról sokat olvasott már, de hallani róluk valakitől, aki már járt ott, egészen más élmény. Reméli, hogy egyszer neki is megadatik majd hasonló.*
- Elegancia és tartás. Illik Önhöz. Nem lep meg, hogy emiatt Lihanech volt a legszebb élménye. Faensa kisasszony ugye onnan származik, sokszor látszik is rajta mindez, főleg hivatalos környezetben. *Elmosolyodik lágyan, s közben kortyol egyet a teájából. Visszatérve a férfi esélyeire, igazából pont azért, mert az említett jólétet ő képes biztosítani, egyáltalán nem indul rossz helyzetből, ám Aleniá-t mégis leginkább a kereskedő azon szavai bizonytalanítják el, melyeket a rezidencia emeletén mondott neki. Épp itt az ideje beszélni róluk.*
- Morthimer úr, ha megengedi, hadd hozakodjak elő egy kissé kényesebb témával! A rezidencián mondta nekem, hogy a családja mindennél fontosabb az Ön számára. Hálás vagyok a kedvességéért és a közeledéséért, de muszáj megkérdeznem, hogy tisztában van-e azzal, hogy ha engem választ, a Morthimer név egész biztosan ki fog halni a következő generációval? Ha egyszer úgy alakulna, hogy lesznek is közös gyermekeink, ők már nem fogják tudni továbbadni az örökséget.
*Fejben már tovább is fűzi a gondolatait olyan irányba, hogy nem lehet biztos abban, hogy Orthus nem próbálja meg más nő segítségével biztosítani, hogy a családja a leszármazói révén is tovább ágazhasson. Ezt persze nem teszi hozzá a mondandójához, hisz felettébb illetlen lenne már akkor megkérdőjelezni a hűségét, mikor még nem is tartozik neki semmi ilyesmivel.*
5611. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-24 16:23:08
Üzenet elküldve: 2024-11-24 16:23:08
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Hattyúvágta//
- Örvendek a találkozásnak. És egyáltalán nincs miért elnézést kérni, régen volt.
*Nestar csak egy sirály az érzelmek dúló tengere felett, fogalmatlan az áramlatokról és csak enyhe elképzelése a vizekről alatta. Örömmel veszi, hogy Merlana él a lehetőséggel, hogy bemutassa magát és megtalálja a helyét a társaságban. Ami az alkimistát illeti, sajnos számára rossz hírekkel kell megbarátkoznia.*
- Ezt szomorúan hallom, azonban szeretnék érdeklődni, hogy a városon kívül mit jelent. Hamarost egy szárazföldi karavánt indítanánk Wegtoren irányába, hogy egy kisebb hajót eszközöljünk magunknak, folyami és partmenti szállítás céljából. Talán érdekelheti.
*Végül nem sokáig tartotta meg a nosztalgiázásra való gondolatát és a lényegre tér, hasonmód száraz stílusában. De a részletekkel se fárasztaná Anlyeskát, nem tudja, mennyire változott meg az érdeklődésének volta az apja üzleti tevékenysége iránt.*
- Örvendek a találkozásnak. És egyáltalán nincs miért elnézést kérni, régen volt.
*Nestar csak egy sirály az érzelmek dúló tengere felett, fogalmatlan az áramlatokról és csak enyhe elképzelése a vizekről alatta. Örömmel veszi, hogy Merlana él a lehetőséggel, hogy bemutassa magát és megtalálja a helyét a társaságban. Ami az alkimistát illeti, sajnos számára rossz hírekkel kell megbarátkoznia.*
- Ezt szomorúan hallom, azonban szeretnék érdeklődni, hogy a városon kívül mit jelent. Hamarost egy szárazföldi karavánt indítanánk Wegtoren irányába, hogy egy kisebb hajót eszközöljünk magunknak, folyami és partmenti szállítás céljából. Talán érdekelheti.
*Végül nem sokáig tartotta meg a nosztalgiázásra való gondolatát és a lényegre tér, hasonmód száraz stílusában. De a részletekkel se fárasztaná Anlyeskát, nem tudja, mennyire változott meg az érdeklődésének volta az apja üzleti tevékenysége iránt.*
5610. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-24 11:31:57
Üzenet elküldve: 2024-11-24 11:31:57
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ünnepi vacsora//
*Orthus a maga csendes módján udvarol. Azzal tisztában van, hogy látványával nem fogja hevesebb dobogásra késztetni a nő szívét. Hiába nem csúnya, túl sok a kifejezetten szép és daliás ember, velük küllemre nem versenyezhet. Ő a megbízható támasz szerepét vállalja magára, aki tudja biztosítani a jólétet és a biztonságot a nőnek, miközben nem rest a céljaiban is támogatni és lelki támaszt is nyújtani. Ehhez tartja magát a továbbiakban is, ezzel együtt, amikor a hintó és paripák ügye szóba kerül, diplomatikusan kihúzódik a téma mögül. Még saját magának se szívesen venné meg ezeket a dolgokat - bár most már látja, hogy elkerülhetetlen lesz. Alenia pedig nem mutat még az irányába elég lelkesedést, felelőtlenség lenne hát ekkora ajándékkal meglepni. Pláne, amíg még Romváros az otthona.
Ugyanakkor egyetértőn bólogat, Alenia elmondja, hogy fél karral ha akarna, se tudna lovagolni. Ebben bizony igaza van.
Végül aztán Orthus utazásaira terelődik a szó, és ő erről már sokkal szívesebben beszél.*
- Sokféle módon utaztam, mert rengetegszer kellett. Ifjabb koromban még kerestem a határaimat és meg akartam tapasztalni a vándoréletet. Így olyankor nem egyszer vállaltam az egyszerűbb sártat, és többször töltöttem az estét a tábortűz mellett.
Idővel aztán már kevésbé akartam viselni a viszontagságokat, a pihenést próbáltam fogadókban megoldani. Az út során is mind gyakrabban kerestem helyet egy szekéren, vagy valamelyik kereskedő hintaján. De legtöbbször a mai napig lóháton utazom.
*fejti ki.*
- A legcsodásabb hely? Ez igazán személyiség függő. Wegtoren egzotikussága hatalmas élmény. Az idő is más, az épületek, az emberek, a ruhák, az ékszerek, az ételek és italok, na meg persze az erkölcsök. Aligha találna annál izgalmasabb helyet. Ám én mégis inkább Lichanechet tartom csodásnak. Annak a helynek van valami eleganciája és... tartása. Talán ez a legmegfelelőbb szó. Mintha maga a város is nemes lenne. Persze, ott is megvannak a sötét zugok, a szegények és a veszélyes alakok. Mégis, általánosságban nyugodtabb, szebb, mint akár Arthenior hajdanán.
//Ünnepi vacsora//
*Orthus a maga csendes módján udvarol. Azzal tisztában van, hogy látványával nem fogja hevesebb dobogásra késztetni a nő szívét. Hiába nem csúnya, túl sok a kifejezetten szép és daliás ember, velük küllemre nem versenyezhet. Ő a megbízható támasz szerepét vállalja magára, aki tudja biztosítani a jólétet és a biztonságot a nőnek, miközben nem rest a céljaiban is támogatni és lelki támaszt is nyújtani. Ehhez tartja magát a továbbiakban is, ezzel együtt, amikor a hintó és paripák ügye szóba kerül, diplomatikusan kihúzódik a téma mögül. Még saját magának se szívesen venné meg ezeket a dolgokat - bár most már látja, hogy elkerülhetetlen lesz. Alenia pedig nem mutat még az irányába elég lelkesedést, felelőtlenség lenne hát ekkora ajándékkal meglepni. Pláne, amíg még Romváros az otthona.
Ugyanakkor egyetértőn bólogat, Alenia elmondja, hogy fél karral ha akarna, se tudna lovagolni. Ebben bizony igaza van.
Végül aztán Orthus utazásaira terelődik a szó, és ő erről már sokkal szívesebben beszél.*
- Sokféle módon utaztam, mert rengetegszer kellett. Ifjabb koromban még kerestem a határaimat és meg akartam tapasztalni a vándoréletet. Így olyankor nem egyszer vállaltam az egyszerűbb sártat, és többször töltöttem az estét a tábortűz mellett.
Idővel aztán már kevésbé akartam viselni a viszontagságokat, a pihenést próbáltam fogadókban megoldani. Az út során is mind gyakrabban kerestem helyet egy szekéren, vagy valamelyik kereskedő hintaján. De legtöbbször a mai napig lóháton utazom.
*fejti ki.*
- A legcsodásabb hely? Ez igazán személyiség függő. Wegtoren egzotikussága hatalmas élmény. Az idő is más, az épületek, az emberek, a ruhák, az ékszerek, az ételek és italok, na meg persze az erkölcsök. Aligha találna annál izgalmasabb helyet. Ám én mégis inkább Lichanechet tartom csodásnak. Annak a helynek van valami eleganciája és... tartása. Talán ez a legmegfelelőbb szó. Mintha maga a város is nemes lenne. Persze, ott is megvannak a sötét zugok, a szegények és a veszélyes alakok. Mégis, általánosságban nyugodtabb, szebb, mint akár Arthenior hajdanán.
5609. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-22 12:18:55
Üzenet elküldve: 2024-11-22 12:18:55
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
*Anlyeska, akiről bebizonyosodik, hogy valóban az, akinek Nestar gondolja, le sem tagadhatná a származását. A vörös hajú tünemény játszi könnyedséggel szorítja háttérbe a mérgét, aminek következtében pár perccel ezelőtt még olyan pukkancs módon viselkedett a társaságában reggeliző férfivel. Amint észreveszi, hogy fontos lehet az első vagy épp sokadik jó benyomás, máris a bájos udvariasságé és a kedvességé a főszerep. Színjáték. Tökéletesen kivitelezett színjáték, ahol a színész még maga is elhiszi magáról, hogy ő olyan belül, mint amit a környezete felé mutat. Határozottan magára ismer, emiatt is csúszik egy fokkal még szélesebb mosoly az arcára.
Udvariatlanság volna, ha belepofátlankodna a két ismerős beszélgetésébe, így helyette a hosszúfülűt kezdi el mustrálni, aki úgy emeli a szájához a villát, mintha háborúra készülne, és az a falatnyi, fokhagymás vajon megsütött tojás volna az ellensége. Az is udvariatlanság, hogy nem mutatkozik be, de nem ítélkezik, helyette inkább az okokat keresi. Ő nem olyan jó színész, mint a barátosnéja. Kiül az arcára, hogy mennyire kényelmetlen neki a helyzet, hogy mennyire nincs ínyére a tény, hogy a hercegnője számára az első feltűnőbb jelenség érdekesebb a számára, mint ő. Talán igényelné, hogy valaki foglalkozzon vele is. Merlana elvigyorodik magában, de nem hagyja, hogy arcán látszódjanak a gondolatai. Már épp megszólalna, mikor a felszólgálólány odalép hozzá az elkészült reggelijével.*
- Ó, köszönöm! Kérlek, tedd csak le az úr mellé! *Nem kérdezi meg, hogy egyáltalán szabad-e csatlakoznia az asztaltársasághoz. Nestar és Anlyeska beszélgetése látszólag eltart majd egy darabig, akkor miért ne szabadna? Merlana helyet is foglal az asztalnál, a férfihez egészen közel. A kakaós bögrét leteszi a tányérja mellé, kezébe veszi az evőeszközöket, majd felnéz a mellette ülőre.*
- Akkor hát jó étvágyat kívánok! *Szól a férfinek és magának is. Eszik néhány falatot, aztán újra megszólal.*
- Hagyjuk, hogy a kisasszony és Nestar úr megbeszéljék egymással az ügyeiket! Azt hiszem, hölgy létemre bátran felajánlhatom, hogy tegeződjünk. Megkérdezhetem a neved? Az enyém Merlana Naerice. Énekesnő, színésznő, Nestar úr leendő üzlettársa volnék. Örvendek a szerencsének! *Az alapoktól kezdi, a formális dolgokkal, amiket muszáj megejteni egy ismeretség kezdetén, de a terve az, hogy valahogy mosolyt csaljon a férfi arcára, és közben megfigyelje, hogyan reagál erre Anlyeska. Vajon az ő részéről is jelen van az a féltékenység, ami az elf részéről kétségtelenül igen?*
*Anlyeska, akiről bebizonyosodik, hogy valóban az, akinek Nestar gondolja, le sem tagadhatná a származását. A vörös hajú tünemény játszi könnyedséggel szorítja háttérbe a mérgét, aminek következtében pár perccel ezelőtt még olyan pukkancs módon viselkedett a társaságában reggeliző férfivel. Amint észreveszi, hogy fontos lehet az első vagy épp sokadik jó benyomás, máris a bájos udvariasságé és a kedvességé a főszerep. Színjáték. Tökéletesen kivitelezett színjáték, ahol a színész még maga is elhiszi magáról, hogy ő olyan belül, mint amit a környezete felé mutat. Határozottan magára ismer, emiatt is csúszik egy fokkal még szélesebb mosoly az arcára.
Udvariatlanság volna, ha belepofátlankodna a két ismerős beszélgetésébe, így helyette a hosszúfülűt kezdi el mustrálni, aki úgy emeli a szájához a villát, mintha háborúra készülne, és az a falatnyi, fokhagymás vajon megsütött tojás volna az ellensége. Az is udvariatlanság, hogy nem mutatkozik be, de nem ítélkezik, helyette inkább az okokat keresi. Ő nem olyan jó színész, mint a barátosnéja. Kiül az arcára, hogy mennyire kényelmetlen neki a helyzet, hogy mennyire nincs ínyére a tény, hogy a hercegnője számára az első feltűnőbb jelenség érdekesebb a számára, mint ő. Talán igényelné, hogy valaki foglalkozzon vele is. Merlana elvigyorodik magában, de nem hagyja, hogy arcán látszódjanak a gondolatai. Már épp megszólalna, mikor a felszólgálólány odalép hozzá az elkészült reggelijével.*
- Ó, köszönöm! Kérlek, tedd csak le az úr mellé! *Nem kérdezi meg, hogy egyáltalán szabad-e csatlakoznia az asztaltársasághoz. Nestar és Anlyeska beszélgetése látszólag eltart majd egy darabig, akkor miért ne szabadna? Merlana helyet is foglal az asztalnál, a férfihez egészen közel. A kakaós bögrét leteszi a tányérja mellé, kezébe veszi az evőeszközöket, majd felnéz a mellette ülőre.*
- Akkor hát jó étvágyat kívánok! *Szól a férfinek és magának is. Eszik néhány falatot, aztán újra megszólal.*
- Hagyjuk, hogy a kisasszony és Nestar úr megbeszéljék egymással az ügyeiket! Azt hiszem, hölgy létemre bátran felajánlhatom, hogy tegeződjünk. Megkérdezhetem a neved? Az enyém Merlana Naerice. Énekesnő, színésznő, Nestar úr leendő üzlettársa volnék. Örvendek a szerencsének! *Az alapoktól kezdi, a formális dolgokkal, amiket muszáj megejteni egy ismeretség kezdetén, de a terve az, hogy valahogy mosolyt csaljon a férfi arcára, és közben megfigyelje, hogyan reagál erre Anlyeska. Vajon az ő részéről is jelen van az a féltékenység, ami az elf részéről kétségtelenül igen?*
5608. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-22 09:31:38
Üzenet elküldve: 2024-11-22 09:31:38
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
*Úgy emeli a szájához a villát mintha háborúra készülne, és az ellensége egy falatnyi, fokhagymás vajon remegősre sütött tojás lenne. Bár sok étvágya már nincs hozzá, de szájába veszi az ételt; úgy rág, mintha bűbáj alatt állna, nem foglalkozik az ízekkel, nem foglalkozik azzal, hogy a tojás süti a nyelvét, nem foglalkozik ő most már semmivel. Azzal se, hogy L'szka pupillái szinte kitágulnak az ő saját dühétől. Viszonozza a pillantást, de nem szól semmit. A lány azt csinál, amit akar. A lány a saját maga ura. Ha nézelődni óhajt, nézelődjön. Ha sóhajtozni ruhák után, hát sóhajtozzon. Ő a maga részéről már megszokta, hogy nem is hogy másodlagos, de ugyancsak sokadlagos elem az életben. Kár is volt azt hinnie, hogy ez talán változhat.
Úgy emeli a szájához a villát mintha háborúra készülne, és az ellensége egy falatnyi, fokhagymás vajon remegősre sütött tojás lenne. Monoton módon rág, szinte unottan. A tányér peremét nézi, mert már inkább kedve sincs felnézni. De a tekintetét csak felkapja akkor, amikor megállnak az asztaluk mellett. Gyors, söprő pillantással fogja fel hogy kik léptek oda hozzájuk, és tekintete a vöröshajú arcára villan. ~Edd csak meg, amit főztél,~ gondolja, ~kellett neked bámulni.~
Tekintete visszafordul a tányérja felé, újabb falatot szúr a villára, amíg a feje fölötti beszélgetést hallgatja. Régi vevő, régi ismerős. Igen, ez eddig is sejthető volt. A nőről nem tudja hogy kicsoda, de olyan kenetteljesen köszönt, hogy nem kétséges hogy ő is hasonló körökből származik. Talán a fickó asszonya? Talán kereskedő vagy nemes maga is? Nem tudja. Nem is érdekli.
Ahogy L'szka felölti a régi szokások és beidegződések köntösét, úgy bújik vissza maga is a saját jól megszokott, komfortos inaskötényébe. És egy inas: láthatatlan. Egy inas neve: kuss. A tányérjába pislant; legszívesebben itt hagyná a tojásokat, a vöröshajút és a vöröshajú régi-új ismerőseit, hogy visszamenjen saját kis bérelt szobájába, leüljön a háromlábú, vacak székére a kissé lyukas oldalú, vacak vaskályhája mellé, és hogy babráljon valami fadarabbal, amiből valami vacak formát próbál kifaragni. Mert ott, abban a vacak környezetben legalább otthon van, oda való, oda illő. Nem díszes kaftánok, vörös ruhák közé.
Úgy emeli a szájához a villát mintha háborúra készülne, és az ellensége egy falatnyi, fokhagymás vajon remegősre sütött tojás lenne.*
*Úgy emeli a szájához a villát mintha háborúra készülne, és az ellensége egy falatnyi, fokhagymás vajon remegősre sütött tojás lenne. Bár sok étvágya már nincs hozzá, de szájába veszi az ételt; úgy rág, mintha bűbáj alatt állna, nem foglalkozik az ízekkel, nem foglalkozik azzal, hogy a tojás süti a nyelvét, nem foglalkozik ő most már semmivel. Azzal se, hogy L'szka pupillái szinte kitágulnak az ő saját dühétől. Viszonozza a pillantást, de nem szól semmit. A lány azt csinál, amit akar. A lány a saját maga ura. Ha nézelődni óhajt, nézelődjön. Ha sóhajtozni ruhák után, hát sóhajtozzon. Ő a maga részéről már megszokta, hogy nem is hogy másodlagos, de ugyancsak sokadlagos elem az életben. Kár is volt azt hinnie, hogy ez talán változhat.
Úgy emeli a szájához a villát mintha háborúra készülne, és az ellensége egy falatnyi, fokhagymás vajon remegősre sütött tojás lenne. Monoton módon rág, szinte unottan. A tányér peremét nézi, mert már inkább kedve sincs felnézni. De a tekintetét csak felkapja akkor, amikor megállnak az asztaluk mellett. Gyors, söprő pillantással fogja fel hogy kik léptek oda hozzájuk, és tekintete a vöröshajú arcára villan. ~Edd csak meg, amit főztél,~ gondolja, ~kellett neked bámulni.~
Tekintete visszafordul a tányérja felé, újabb falatot szúr a villára, amíg a feje fölötti beszélgetést hallgatja. Régi vevő, régi ismerős. Igen, ez eddig is sejthető volt. A nőről nem tudja hogy kicsoda, de olyan kenetteljesen köszönt, hogy nem kétséges hogy ő is hasonló körökből származik. Talán a fickó asszonya? Talán kereskedő vagy nemes maga is? Nem tudja. Nem is érdekli.
Ahogy L'szka felölti a régi szokások és beidegződések köntösét, úgy bújik vissza maga is a saját jól megszokott, komfortos inaskötényébe. És egy inas: láthatatlan. Egy inas neve: kuss. A tányérjába pislant; legszívesebben itt hagyná a tojásokat, a vöröshajút és a vöröshajú régi-új ismerőseit, hogy visszamenjen saját kis bérelt szobájába, leüljön a háromlábú, vacak székére a kissé lyukas oldalú, vacak vaskályhája mellé, és hogy babráljon valami fadarabbal, amiből valami vacak formát próbál kifaragni. Mert ott, abban a vacak környezetben legalább otthon van, oda való, oda illő. Nem díszes kaftánok, vörös ruhák közé.
Úgy emeli a szájához a villát mintha háborúra készülne, és az ellensége egy falatnyi, fokhagymás vajon remegősre sütött tojás lenne.*
5607. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-22 09:04:40
Üzenet elküldve: 2024-11-22 09:04:40
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szeszélyek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Mili engedelmessége a kedvére tesz. Bár megnézné magának a másik énjét is. Talán eljön az az idő, mikor a másik szeretné, hogy a saját önző vágyai kerüljenek az asztalra. Egyelőre az orké a főszerep. Meg is tapasztalja egy néhány másodperc erejéig, hogy mit is jelent ez belsőbb körökben. Tudja jól, hogy saját „fegyvere” nagyobb lehet, mint az átlagos emberi, de erre valahogy nem gondol, miközben saját vágyait elégíti ki. Jelenleg a pillanatnak él, ami mellesleg elég kellemes melegséggel tölti el odalent. Ahogy eléri a szájának határait néz csak le a nőre. Bár nem képes teljes férfiasságát befogadni, nem okoz csalódást. Ahogy kikerül a szájából hallgatja egy darabig a másik levegővételét, s csak azután szól, hogy akad egy kis ideje pihenni. Később finoman megragadja az állait és felemeli a tekintetét, hogy rubinjai összetalálkozzanak azokkal a kékekkel, amik a lehető legkisebb erőfeszítés nélkül ejtették a rabjaiba. *
- Ez itt nem a próbák ideje! Ha valamit meg akarsz csinálni, csináld! Ha valamire vágysz, szerezd meg! Mondd meg nekem kedvesem. *Végigsimít a nő arcán. * Mik a TE vágyaid?
* Hallgatja meg a másikat. Közben elszakad tőle, hogy az asztalon megpihenő vízből tölthessen magának egy pohárral. Ha Mili is szeretne neki is tölt. Majd néz vissza a nőre. *
- Ha valamit meg akarsz szerezni, szerezd meg. Mi tarthat vissza?
* Mondja ezt, miközben nekitámaszkodik az asztalnak, közben kezével mutatva, hogy szabaduljon meg minden ruhájától. Ha még van rajta. Fel akarja kelteni a nőben szunnyadó vágyat. Azt akarja, hogy a puszta kudarc gondolatai ne gátolják meg a cselekedeteiben. Ez az est csak a kettejüké. Itt nincs mit elrontani, itt nincs mit visszafogni. Itt a kettejük vágyainak beteljesedése a legfőbb cél. *
//Szeszélyek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Mili engedelmessége a kedvére tesz. Bár megnézné magának a másik énjét is. Talán eljön az az idő, mikor a másik szeretné, hogy a saját önző vágyai kerüljenek az asztalra. Egyelőre az orké a főszerep. Meg is tapasztalja egy néhány másodperc erejéig, hogy mit is jelent ez belsőbb körökben. Tudja jól, hogy saját „fegyvere” nagyobb lehet, mint az átlagos emberi, de erre valahogy nem gondol, miközben saját vágyait elégíti ki. Jelenleg a pillanatnak él, ami mellesleg elég kellemes melegséggel tölti el odalent. Ahogy eléri a szájának határait néz csak le a nőre. Bár nem képes teljes férfiasságát befogadni, nem okoz csalódást. Ahogy kikerül a szájából hallgatja egy darabig a másik levegővételét, s csak azután szól, hogy akad egy kis ideje pihenni. Később finoman megragadja az állait és felemeli a tekintetét, hogy rubinjai összetalálkozzanak azokkal a kékekkel, amik a lehető legkisebb erőfeszítés nélkül ejtették a rabjaiba. *
- Ez itt nem a próbák ideje! Ha valamit meg akarsz csinálni, csináld! Ha valamire vágysz, szerezd meg! Mondd meg nekem kedvesem. *Végigsimít a nő arcán. * Mik a TE vágyaid?
* Hallgatja meg a másikat. Közben elszakad tőle, hogy az asztalon megpihenő vízből tölthessen magának egy pohárral. Ha Mili is szeretne neki is tölt. Majd néz vissza a nőre. *
- Ha valamit meg akarsz szerezni, szerezd meg. Mi tarthat vissza?
* Mondja ezt, miközben nekitámaszkodik az asztalnak, közben kezével mutatva, hogy szabaduljon meg minden ruhájától. Ha még van rajta. Fel akarja kelteni a nőben szunnyadó vágyat. Azt akarja, hogy a puszta kudarc gondolatai ne gátolják meg a cselekedeteiben. Ez az est csak a kettejüké. Itt nincs mit elrontani, itt nincs mit visszafogni. Itt a kettejük vágyainak beteljesedése a legfőbb cél. *
5606. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-21 19:30:59
Üzenet elküldve: 2024-11-21 19:30:59
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ünnepi vacsora//
*Ahhoz, hogy az a bizonyos vonzalom esetleg kialakuljon az elf lányban, még nagyon sokat kell dolgoznia a kereskedőnek. Egyelőre valóban csak egy udvarlója, amiből mostanában nincs olyan sok, mint annakidején, de a hozzáállása mit sem változott. Udvarias, egyáltalán nem elutasító, de ha Morthimer úr valóban fel akarja kelteni a nemeskisasszony érdeklődését, akkor ahhoz néhány ajándéknál többre van szükség. Például érzelmi szintű támogatásra, biztonságérzetre és arra, hogy érezze az igazi szeretetet az irányából.
Ennek ellenére az ajándékokat sem veti meg természetesen, így jutnak el a hintó és a két ló témájához, aminek az árából már egy egész szép házat is lehet vásárolni, de hát Alenia meghazudtolni nem fogja önmagát, még mindig vágyik a fényűzésre.*
- Luninari-val is beszélgettünk már a ló ötletéről, már csak azért is, hogy Szarvasligetbe el tudjak utazni, de elvetettem az ötletet, mert egy karral nem tudnék biztonságosan ülni a nyeregben. *Persze, még mindig ott lebeg a szeme előtt, hogy ennek az állapotnak hamarosan vége. Ha a teste újra teljesen egészséges lesz, akkor majd visszatérhetnek a lovaglás kérdésére akár barátnőjével, akár a vele szemben ülő férfivel.*
- Tábortűznél? Én valahogy nem tudom elképzelni, hogy a szabad ég alatt vagy egy sátorban aludjak. Az nem nekem való. Ön sokat utazott ilyen módon? Kereskedőként biztos sok helyen megfordult már. Meséljen! Milyen volt a legcsodásabb hely, ahol járt? *Érdeklődik kíváncsian. A tábortűz és a karavánpihenők gondolata nem nyűgözi le, de egészen biztos benne, hogy Orthus járt már olyan helyeken, amiben ő is szívesen gyönyörködne majd egy szép napon.*
//Ünnepi vacsora//
*Ahhoz, hogy az a bizonyos vonzalom esetleg kialakuljon az elf lányban, még nagyon sokat kell dolgoznia a kereskedőnek. Egyelőre valóban csak egy udvarlója, amiből mostanában nincs olyan sok, mint annakidején, de a hozzáállása mit sem változott. Udvarias, egyáltalán nem elutasító, de ha Morthimer úr valóban fel akarja kelteni a nemeskisasszony érdeklődését, akkor ahhoz néhány ajándéknál többre van szükség. Például érzelmi szintű támogatásra, biztonságérzetre és arra, hogy érezze az igazi szeretetet az irányából.
Ennek ellenére az ajándékokat sem veti meg természetesen, így jutnak el a hintó és a két ló témájához, aminek az árából már egy egész szép házat is lehet vásárolni, de hát Alenia meghazudtolni nem fogja önmagát, még mindig vágyik a fényűzésre.*
- Luninari-val is beszélgettünk már a ló ötletéről, már csak azért is, hogy Szarvasligetbe el tudjak utazni, de elvetettem az ötletet, mert egy karral nem tudnék biztonságosan ülni a nyeregben. *Persze, még mindig ott lebeg a szeme előtt, hogy ennek az állapotnak hamarosan vége. Ha a teste újra teljesen egészséges lesz, akkor majd visszatérhetnek a lovaglás kérdésére akár barátnőjével, akár a vele szemben ülő férfivel.*
- Tábortűznél? Én valahogy nem tudom elképzelni, hogy a szabad ég alatt vagy egy sátorban aludjak. Az nem nekem való. Ön sokat utazott ilyen módon? Kereskedőként biztos sok helyen megfordult már. Meséljen! Milyen volt a legcsodásabb hely, ahol járt? *Érdeklődik kíváncsian. A tábortűz és a karavánpihenők gondolata nem nyűgözi le, de egészen biztos benne, hogy Orthus járt már olyan helyeken, amiben ő is szívesen gyönyörködne majd egy szép napon.*
5605. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-21 15:33:28
Üzenet elküldve: 2024-11-21 15:33:28
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
*Nem érti. Egész egyszerűen fogalma sincs, hogy mi ütött a fiúba. Alig pár perce még felhőtlenül szórakoztak, most meg mintha élete legkeserűbb ételét nyelették volna le vele. Mégis mi a fene olyan nagy ügy abban, hogy észrevett valakit, aki ismerősnek tűnik? Még abban, hogy megcsodált egy gyönyörű ruhát, amit egy gyönyörű nő visel? A bökdösése sem zárult sikerrel. A szemöldökei felszaladnak, még az eléjük érkező ételre sem pillant. Értetlenül fürkészi a másik arcát, miközben borzalmasan dühíti, hogy fogalma sincs arról, hogy most mégis mi olyan rosszat tett.
Újdonsült társaságuk is csak akkor tűnik fel, mikor a pultnál bámult férfi az asztalukhoz ér. A hangjára összerezzen, ahogy rákapja a tekintetét. Akkor látja meg, hogy bájos, vörös ruhás társasága is vele tartott. Hiába a veszett vagyon, a régen tanult illem még ott csírázik benne, így a mérgét háttérbe száműzve ölti fel azt a régről begyakorolt bájos mosolyt. Igyekszik a meglepettségét nem mutatni, ahogy meghallja a férfitől a saját nevét. Ezek szerint nem tévedett, mikor ismerősnek ítélte meg. Már csak emlékeiből kéne kihalásznia a férfi nevét.*
- Ha nevezhető szerencsének. *Kuncog fel halkan, de rábólint.* Nestar úr? Rég volt már, elnézést, ha megkopott az emlékezetem.
*Mit foglalkozott ő amúgy is azzal, hogy az apja üzlettársainak nevét megjegyezgesse. Legtöbbször csak azért volt jelen, mert éppen arra sertepertélt, Coradot kereste, hogy bosszantsa vagy kellett egy bájos pofi, hogy az esetleges ifjoncoknak tetszelegjen.*
- Jó reggelt és önnek is Kisasszony!
*Pillant át a nőre ugyan azzal a mosollyal, ami akkor sem olvad le az arcáról, amikor a kék pillantások Corad felé vándorolnak. Corad bemutatkozik, ha akar. Valószínűleg úgy is baj lenne az is most, ha ő mutatná be a párosnak. Aztán meg lehet, hogy ez lesz a baja, hogy illetlenül őt kihagyta. Most nehezen tudja eldönteni, hogy mi lenne a megfelelő, így a sértettségének adózva inkább nem foglalkozik vele. Helyette újból Nestarra pillant őszinte kíváncsisággal.*
- Miben segíthetek? Ha apámat keresné, ő sajnos egy ideig nem tartózkodik a városban.
*Nem érti. Egész egyszerűen fogalma sincs, hogy mi ütött a fiúba. Alig pár perce még felhőtlenül szórakoztak, most meg mintha élete legkeserűbb ételét nyelették volna le vele. Mégis mi a fene olyan nagy ügy abban, hogy észrevett valakit, aki ismerősnek tűnik? Még abban, hogy megcsodált egy gyönyörű ruhát, amit egy gyönyörű nő visel? A bökdösése sem zárult sikerrel. A szemöldökei felszaladnak, még az eléjük érkező ételre sem pillant. Értetlenül fürkészi a másik arcát, miközben borzalmasan dühíti, hogy fogalma sincs arról, hogy most mégis mi olyan rosszat tett.
Újdonsült társaságuk is csak akkor tűnik fel, mikor a pultnál bámult férfi az asztalukhoz ér. A hangjára összerezzen, ahogy rákapja a tekintetét. Akkor látja meg, hogy bájos, vörös ruhás társasága is vele tartott. Hiába a veszett vagyon, a régen tanult illem még ott csírázik benne, így a mérgét háttérbe száműzve ölti fel azt a régről begyakorolt bájos mosolyt. Igyekszik a meglepettségét nem mutatni, ahogy meghallja a férfitől a saját nevét. Ezek szerint nem tévedett, mikor ismerősnek ítélte meg. Már csak emlékeiből kéne kihalásznia a férfi nevét.*
- Ha nevezhető szerencsének. *Kuncog fel halkan, de rábólint.* Nestar úr? Rég volt már, elnézést, ha megkopott az emlékezetem.
*Mit foglalkozott ő amúgy is azzal, hogy az apja üzlettársainak nevét megjegyezgesse. Legtöbbször csak azért volt jelen, mert éppen arra sertepertélt, Coradot kereste, hogy bosszantsa vagy kellett egy bájos pofi, hogy az esetleges ifjoncoknak tetszelegjen.*
- Jó reggelt és önnek is Kisasszony!
*Pillant át a nőre ugyan azzal a mosollyal, ami akkor sem olvad le az arcáról, amikor a kék pillantások Corad felé vándorolnak. Corad bemutatkozik, ha akar. Valószínűleg úgy is baj lenne az is most, ha ő mutatná be a párosnak. Aztán meg lehet, hogy ez lesz a baja, hogy illetlenül őt kihagyta. Most nehezen tudja eldönteni, hogy mi lenne a megfelelő, így a sértettségének adózva inkább nem foglalkozik vele. Helyette újból Nestarra pillant őszinte kíváncsisággal.*
- Miben segíthetek? Ha apámat keresné, ő sajnos egy ideig nem tartózkodik a városban.
5604. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-21 15:10:23
Üzenet elküldve: 2024-11-21 15:10:23
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Szeszélyek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A hegek történetét későbbre kell halasztania, bármennyire is kíváncsi rá. Szerencsére nem kíváncsibb, mint amennyire a férfit kívánja. Noha érzi, hogy önnön vágya is sürgető, most a cél akkor is az, hogy a férfi kedvére tegyen. Hisz ha jól alakul az estéjük talán lehetne többszöri alkalom is. Úgy sem volt szeretője sosem. Milyen izgató gondolat is az, hogy szeretője legyen. Valaki olyan, akinek a képességeiben bízik és elégedett is vele. Persze ehhez még a férfinak is bizonyítania kell, de azzal még ráérnek egy kicsit.
Ajkai gyengéd munkába kezdenek, miközben ujjai finoman cirógatnak a csípőre és a combokra. Az ork válaszára megtorpan egy pillanatra, miközben a kék pillantások felkeresik a férfi arcát. Sok mindenre képes, sok mindent tettek már vele. Hajlandóságot mutat mindent megtapasztalni. Mégis a megannyi lehetőségből hogyan válassza ki azt, ami ínyére lehet a férfinak. Hisz mindegyikőjük más és mást preferál jobban. Hamarosan viszont érkezik az útmutatás, ahogy közelebb vonja magához. Innen már nem nehéz a dolog mélyére látni, viszont megküzdeni vele nagyobb feladat. Az ork faj berkein belül nem tudhatja, hogy mégis mi az, ami náluk kicsi, átlagos vagy éppen hatalmasabb darab. Az ő helyzetében viszont akár egyre is mehetne mind. De próba nélkül nem riad el ettől az újdonságtól. Igyekszik mélyen befogadni, miközben kezei a csípőt markolják. Érzi, ahogy megfeszülnek arcizmai, ahogy a férfiasság a toka hátuljának feszül. Nem ez az egyik legkellemesebb dolog, amihez köze volt, viszont a finomkodás hiánya tovább szítja benne vágyát. Egyébként is megtanulta már, hogy mindig a partner igényei az elsők, magát pedig helyezze szépen a háttérbe.
Minden igyekezetével azon ügyködik, hogy az ork kedvét szolgálja, de pár hosszú pillanatnál tovább elsőre nem jár osztatlan sikerrel. A fejét lassan hátra húzva engedi el, majd a levegőt szaporán véve nyeldekel aprókat.*
- Megpróbálom még, ha azt kívánod. De ezt a méretet szoknom kell.
*Szusszan fel, miközben szinte bűnbánóan pillant a férfi arcára. Ám, hogy addig se maradjon gondoskodás nélkül, ajkai szerepét, most jobbja veszi át. Először gyengéden fonódnak köré a finom ujjak, hogy a végén már határozott kézben tartsa. Azt már tudja, hogy szükségtelen finomkodni, így a mozdulat, amivel kényeztetni kezd cseppet sem óvatos, de attól is távol áll, hogy idő előtt érje a férfit a vágyott beteljesülés. Ki akarja élvezni az orkot és most saját vágyait sem készül háttérbe szorítani.*
//Szeszélyek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A hegek történetét későbbre kell halasztania, bármennyire is kíváncsi rá. Szerencsére nem kíváncsibb, mint amennyire a férfit kívánja. Noha érzi, hogy önnön vágya is sürgető, most a cél akkor is az, hogy a férfi kedvére tegyen. Hisz ha jól alakul az estéjük talán lehetne többszöri alkalom is. Úgy sem volt szeretője sosem. Milyen izgató gondolat is az, hogy szeretője legyen. Valaki olyan, akinek a képességeiben bízik és elégedett is vele. Persze ehhez még a férfinak is bizonyítania kell, de azzal még ráérnek egy kicsit.
Ajkai gyengéd munkába kezdenek, miközben ujjai finoman cirógatnak a csípőre és a combokra. Az ork válaszára megtorpan egy pillanatra, miközben a kék pillantások felkeresik a férfi arcát. Sok mindenre képes, sok mindent tettek már vele. Hajlandóságot mutat mindent megtapasztalni. Mégis a megannyi lehetőségből hogyan válassza ki azt, ami ínyére lehet a férfinak. Hisz mindegyikőjük más és mást preferál jobban. Hamarosan viszont érkezik az útmutatás, ahogy közelebb vonja magához. Innen már nem nehéz a dolog mélyére látni, viszont megküzdeni vele nagyobb feladat. Az ork faj berkein belül nem tudhatja, hogy mégis mi az, ami náluk kicsi, átlagos vagy éppen hatalmasabb darab. Az ő helyzetében viszont akár egyre is mehetne mind. De próba nélkül nem riad el ettől az újdonságtól. Igyekszik mélyen befogadni, miközben kezei a csípőt markolják. Érzi, ahogy megfeszülnek arcizmai, ahogy a férfiasság a toka hátuljának feszül. Nem ez az egyik legkellemesebb dolog, amihez köze volt, viszont a finomkodás hiánya tovább szítja benne vágyát. Egyébként is megtanulta már, hogy mindig a partner igényei az elsők, magát pedig helyezze szépen a háttérbe.
Minden igyekezetével azon ügyködik, hogy az ork kedvét szolgálja, de pár hosszú pillanatnál tovább elsőre nem jár osztatlan sikerrel. A fejét lassan hátra húzva engedi el, majd a levegőt szaporán véve nyeldekel aprókat.*
- Megpróbálom még, ha azt kívánod. De ezt a méretet szoknom kell.
*Szusszan fel, miközben szinte bűnbánóan pillant a férfi arcára. Ám, hogy addig se maradjon gondoskodás nélkül, ajkai szerepét, most jobbja veszi át. Először gyengéden fonódnak köré a finom ujjak, hogy a végén már határozott kézben tartsa. Azt már tudja, hogy szükségtelen finomkodni, így a mozdulat, amivel kényeztetni kezd cseppet sem óvatos, de attól is távol áll, hogy idő előtt érje a férfit a vágyott beteljesülés. Ki akarja élvezni az orkot és most saját vágyait sem készül háttérbe szorítani.*
5603. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-21 13:02:44
Üzenet elküldve: 2024-11-21 13:02:44
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szeszélyek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Az élet tele meglepetésekkel. Ezért is szeret élni! Mindennap valami újat képes felfedezni a városban. Ha reggeli énjét megkérdeznék, hogy mégis mire számít az éj bekövetkeztében, akkor biztos nem azt mondaná, hogy egy gyönyörű nővel az egyik oldalán. Bár ez az est egy nagy meglepetés, kész kiélvezni minden egyes pillanatát. Olykor kapkodva, mintha kielégíthetetlen vágyait próbálná a lehető leggyorsabban csillapítani, máskor meg finoman, mint aki kiélvezi minden egyes percét a másik társaságának. *
- Hogy ezek?
* Kérdezi miután befejezte a nő feltérképezését. *
- Szuvenír egy kis kiruccanásomból. Egy nálam kétszer akkor dögtől, mint én! De erről majd később. Egyelőre ez az est, csakis kizárólag rólunk szól!
* Mondja, miközben közelebb lép az ágyhoz. Egyrészt mert közelebb húzza, másrészt mert már az ork is szeretné, ha egy kicsit kezelésbe lenne véve Mili által. Miközben a másik lassacskán közelít férfiasságához, addig az ork kicsit türelmetlenül néz. Na, nem mintha ő nem húzta volna az időt feleslegesen. Valahogy türtőzteti magát, hogy ne ragadja meg a nő csinos pofiját és vezesse oda, ahol annak lennie kéne. A kérdésre még ideje sincs se gondolkodni, se válaszolni. Elégedetten sóhajt fel, miközben szájával munkához lát. Egyik kezét ráteszi a nő fejére, hogy gyengéden simítson egyet rajta. A nyelvének a játéka csak hergeli az orkot, akinek nincs ellenére ez a fajta előjáték, de úgy érzi, hogy most nem erre van szüksége. *
- A vágyaim? Szeretném, ha megmutatnád, hogy mégis mire vagy képes!
* A mondat után vár egy kicsit és ha Mili nem cselekszik, akkor maga tesz a vágyai érdekében és a fején megpihenő kezével próbálja közelebb húzni a nőt. Az ork vágyai erősek, de vajon a másik képes arra, hogy ezt be is fogadja? Cagon ösztönei lassan átveszik az uralmat a teste felett, ami akár már a mostani viselkedésén is látható. Talán még arra is fény derül, hogy milyen egy kiéhezett és elszabadult ork az ágyban. *
//Szeszélyek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Az élet tele meglepetésekkel. Ezért is szeret élni! Mindennap valami újat képes felfedezni a városban. Ha reggeli énjét megkérdeznék, hogy mégis mire számít az éj bekövetkeztében, akkor biztos nem azt mondaná, hogy egy gyönyörű nővel az egyik oldalán. Bár ez az est egy nagy meglepetés, kész kiélvezni minden egyes pillanatát. Olykor kapkodva, mintha kielégíthetetlen vágyait próbálná a lehető leggyorsabban csillapítani, máskor meg finoman, mint aki kiélvezi minden egyes percét a másik társaságának. *
- Hogy ezek?
* Kérdezi miután befejezte a nő feltérképezését. *
- Szuvenír egy kis kiruccanásomból. Egy nálam kétszer akkor dögtől, mint én! De erről majd később. Egyelőre ez az est, csakis kizárólag rólunk szól!
* Mondja, miközben közelebb lép az ágyhoz. Egyrészt mert közelebb húzza, másrészt mert már az ork is szeretné, ha egy kicsit kezelésbe lenne véve Mili által. Miközben a másik lassacskán közelít férfiasságához, addig az ork kicsit türelmetlenül néz. Na, nem mintha ő nem húzta volna az időt feleslegesen. Valahogy türtőzteti magát, hogy ne ragadja meg a nő csinos pofiját és vezesse oda, ahol annak lennie kéne. A kérdésre még ideje sincs se gondolkodni, se válaszolni. Elégedetten sóhajt fel, miközben szájával munkához lát. Egyik kezét ráteszi a nő fejére, hogy gyengéden simítson egyet rajta. A nyelvének a játéka csak hergeli az orkot, akinek nincs ellenére ez a fajta előjáték, de úgy érzi, hogy most nem erre van szüksége. *
- A vágyaim? Szeretném, ha megmutatnád, hogy mégis mire vagy képes!
* A mondat után vár egy kicsit és ha Mili nem cselekszik, akkor maga tesz a vágyai érdekében és a fején megpihenő kezével próbálja közelebb húzni a nőt. Az ork vágyai erősek, de vajon a másik képes arra, hogy ezt be is fogadja? Cagon ösztönei lassan átveszik az uralmat a teste felett, ami akár már a mostani viselkedésén is látható. Talán még arra is fény derül, hogy milyen egy kiéhezett és elszabadult ork az ágyban. *
5602. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-20 17:11:16
Üzenet elküldve: 2024-11-20 17:11:16
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Szeszélyek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ő sem siet sehová. Szereti kiélvezni a pillanatot. Szerencsére teste sem olyan követelődző, mint fiatalabb korában. Az érett gyümölcs kívánatosabb már a számára, így, ha lehetősége adódik rá és kellemes, amivel találkozik, akkor szereti megadni a módját. Persze nem számít gyengédségre, főleg nem egy ork társaságában. De éppen erre játszik, hogy a közös, lassú tánccal a végletekig szítsa a bennük pislákoló tüzet, hogy a végén hevesen legyenek az enyészeté.
Elégedett azzal, ami a keze közé került a mai estén. Hogy nem szálkás izmokat érinthet ajkaival az sem érdekli. A helyzete általában amúgy sem engedi meg, hogy finnyáskodjon. De itt, most minden egyes felfedezett részlettel meg van elégedve. Ajkai gyengéden járják be a vállon éktelenkedő harapásnyomot, miközben ujja az oldalán húzódó hegekre cirógat. Addig kész csak elhúzódni, míg az a zavaró ruha lekerül róla. Ahogy az az ing mellett végzi a földön készül, hogy ajkai újra a zöld bőrt falják, ám Cagon szavaira megtorpanva mosolyodik el játékosan, ahogy elnyúlik az ágyon.*
- Ha már ismét lapokról beszélünk, ezekről mesélhetnél.
*Ujjaival jelzés értékűen cirógat a harapásnyomra, majd a hegekre, de hamar belé fojtják a szót, ahogy a férfi keze megindul domborulatai felé. Vágyakozó sóhajjal hunyja le egy pillanatra a szemeit, érzi, hogy ölének lángolása egyre sürgetőbb. Mégsem törekszik továbbra sem arra, hogy bármit is elkapkodjon.
Ahogy a kékek lassan visszatérnek a férfira egyenesen az övet bontogató kéz felé pillant. Ajkába harapva figyeli vágyakozva, várja, hogy az öv már ne tartsa vissza azt, ami a nadrág rejt. Lassan ül fel az ágyon, elhelyezkedve annak szélén, a látvány, ami elé tárul ismét nem okoz neki csalódást. Szemeiben jól láthatóan izzik a vágy, miközben mindkét kezével a csípőjére cirógat. Hiába az előbbi intelem, nem állja meg, hogy újból ne a saját lapjait terítse ki. Finoman húzza közelebb magához, ajkai pedig azonnal indulnak, hogy újból megízleljék a másik bőrét. Gyengéd csókokat hint a hasára, ágyékára, hogy végül a puha ajkakkal simítson végig a tagon. Érezhető, hogy játszik. Hogy minden mozdulata és cselekedete arra szolgál, hogy a végletekig feltüzelje a férfit. Kész kiszolgálni, hisz ez a dolga, de most hosszú idő óta először ő maga is erre vágyik.*
- Mi a vágyad Cagon?
*A kékek a férfi arcára pillantanak, miközben ajkait elnyitva fogadja közéjük a férfiasságot. Sejtette, hogy méretekben egy ork társasága egy fokkal körülményesebb lesz, mint akikkel eddig dolga volt, de továbbra is kedvére való a férfi. Nyelve gyengéd játékba kezd, nem célja ezzel kielégíteni minden igényt, de kellemes emléket akar magáról hagyni. Ahogyan reméli, hogy ő sem fog ma csalódottan távozni a Pegazusból.*
//Szeszélyek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ő sem siet sehová. Szereti kiélvezni a pillanatot. Szerencsére teste sem olyan követelődző, mint fiatalabb korában. Az érett gyümölcs kívánatosabb már a számára, így, ha lehetősége adódik rá és kellemes, amivel találkozik, akkor szereti megadni a módját. Persze nem számít gyengédségre, főleg nem egy ork társaságában. De éppen erre játszik, hogy a közös, lassú tánccal a végletekig szítsa a bennük pislákoló tüzet, hogy a végén hevesen legyenek az enyészeté.
Elégedett azzal, ami a keze közé került a mai estén. Hogy nem szálkás izmokat érinthet ajkaival az sem érdekli. A helyzete általában amúgy sem engedi meg, hogy finnyáskodjon. De itt, most minden egyes felfedezett részlettel meg van elégedve. Ajkai gyengéden járják be a vállon éktelenkedő harapásnyomot, miközben ujja az oldalán húzódó hegekre cirógat. Addig kész csak elhúzódni, míg az a zavaró ruha lekerül róla. Ahogy az az ing mellett végzi a földön készül, hogy ajkai újra a zöld bőrt falják, ám Cagon szavaira megtorpanva mosolyodik el játékosan, ahogy elnyúlik az ágyon.*
- Ha már ismét lapokról beszélünk, ezekről mesélhetnél.
*Ujjaival jelzés értékűen cirógat a harapásnyomra, majd a hegekre, de hamar belé fojtják a szót, ahogy a férfi keze megindul domborulatai felé. Vágyakozó sóhajjal hunyja le egy pillanatra a szemeit, érzi, hogy ölének lángolása egyre sürgetőbb. Mégsem törekszik továbbra sem arra, hogy bármit is elkapkodjon.
Ahogy a kékek lassan visszatérnek a férfira egyenesen az övet bontogató kéz felé pillant. Ajkába harapva figyeli vágyakozva, várja, hogy az öv már ne tartsa vissza azt, ami a nadrág rejt. Lassan ül fel az ágyon, elhelyezkedve annak szélén, a látvány, ami elé tárul ismét nem okoz neki csalódást. Szemeiben jól láthatóan izzik a vágy, miközben mindkét kezével a csípőjére cirógat. Hiába az előbbi intelem, nem állja meg, hogy újból ne a saját lapjait terítse ki. Finoman húzza közelebb magához, ajkai pedig azonnal indulnak, hogy újból megízleljék a másik bőrét. Gyengéd csókokat hint a hasára, ágyékára, hogy végül a puha ajkakkal simítson végig a tagon. Érezhető, hogy játszik. Hogy minden mozdulata és cselekedete arra szolgál, hogy a végletekig feltüzelje a férfit. Kész kiszolgálni, hisz ez a dolga, de most hosszú idő óta először ő maga is erre vágyik.*
- Mi a vágyad Cagon?
*A kékek a férfi arcára pillantanak, miközben ajkait elnyitva fogadja közéjük a férfiasságot. Sejtette, hogy méretekben egy ork társasága egy fokkal körülményesebb lesz, mint akikkel eddig dolga volt, de továbbra is kedvére való a férfi. Nyelve gyengéd játékba kezd, nem célja ezzel kielégíteni minden igényt, de kellemes emléket akar magáról hagyni. Ahogyan reméli, hogy ő sem fog ma csalódottan távozni a Pegazusból.*
5601. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-18 22:22:51
Üzenet elküldve: 2024-11-18 22:22:51
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ünnepi vacsora//
*Elnéző mosollyal fogadja Alenia szabadkozását. Nem tudja, hogy akadnak-e a nőnek rajta kívül is hódolói. Éppenséggel lehetnek, de valószínűleg ő keresi a kegyeit leginkább. Persze ez önmagában kevés. Az ilyesmit a hölgyek gyakran nem veszik észre, ha nincs meg bennük a vonzalom a férfi iránt.
Később aztán Alenia csak kimondja a vágyát. Orthus gyors fejszámolással megállapítja, hogy csak megvenni egy ház árából lehetne egy hintót és hozzá lovakat, és akkor a fenntartásukról még nem is esett szó. De Alenia valami mást is megoszt vele.*
- Utazni valóban nagy élmény. De nem való hozzá a hintó. Utazást bíró, erős paripára van hozzá szükség. Lehetőleg mindjárt kettőre, hogy felváltva tudja használni őket. Már ha igazán messzire menne, mondjuk Wegtorenbe. És nem csak a távoli városok izgalmasabb. Az út, ami odavezet. A karavánpihenők... nagy kár, hogy leromobolták őket. A kereskedő karavánoknak izgalmas hangulata van, a tábortűznél összegyűl mindenki, akiket a sors összehozott az út erejéig. Többnyire kereskedők, karavánkísérők, de olykor néhány utas is. Csoportban utazni biztonságosabb, sok szempontból.
*meséli.*
//Ünnepi vacsora//
*Elnéző mosollyal fogadja Alenia szabadkozását. Nem tudja, hogy akadnak-e a nőnek rajta kívül is hódolói. Éppenséggel lehetnek, de valószínűleg ő keresi a kegyeit leginkább. Persze ez önmagában kevés. Az ilyesmit a hölgyek gyakran nem veszik észre, ha nincs meg bennük a vonzalom a férfi iránt.
Később aztán Alenia csak kimondja a vágyát. Orthus gyors fejszámolással megállapítja, hogy csak megvenni egy ház árából lehetne egy hintót és hozzá lovakat, és akkor a fenntartásukról még nem is esett szó. De Alenia valami mást is megoszt vele.*
- Utazni valóban nagy élmény. De nem való hozzá a hintó. Utazást bíró, erős paripára van hozzá szükség. Lehetőleg mindjárt kettőre, hogy felváltva tudja használni őket. Már ha igazán messzire menne, mondjuk Wegtorenbe. És nem csak a távoli városok izgalmasabb. Az út, ami odavezet. A karavánpihenők... nagy kár, hogy leromobolták őket. A kereskedő karavánoknak izgalmas hangulata van, a tábortűznél összegyűl mindenki, akiket a sors összehozott az út erejéig. Többnyire kereskedők, karavánkísérők, de olykor néhány utas is. Csoportban utazni biztonságosabb, sok szempontból.
*meséli.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436