//Második szál//
//Egy gyönyörű barátság kezdete//
*Hamar megérkezik az étel és a bor, és hamar társul hozzá az elmaradhatatlan hálálkodás is, amit csak a jól begyakorolt, udvarias mosolyával viszonoz, alig várva, hogy vége szakadjon az egésznek, hiszen sosem bírta az ilyesmit. Gyorsan igyekszik is terelni a témát kérdezősködéssel, a lány pedig, már amennyire ez lehetséges két falat között, jó partnernek bizonyul ebben*
- Ó, azt hittem, a tolvajokra céloztál. *somolyog magában, mielőtt a borába kortyol* De igazad van, ezt a várost már lassan teljesen ellepi az alja nép... Ne vedd magadra! *teszi még hozzá, bár az az érzése, a lányt nem fogja túlzottan zavarni a megjegyzés. ~Üdítő olyannal találkozni, aki tudja, hol van a helye~ gondolja magában elégedetten*
- Nocsak, nem gondoltam volna. *húzza fel kissé a szemöldökét, ahogy Lihanech kerül szóba. Ő is ott nőtt fel, ezért is lepi meg annyira, hogy onnan jőve hogy képes valaki idáig süllyedni, de persze ezen gondolatait inkább megtartja magának*
- Hm, mit kell tenni azért, hogy valakit kidobjon a mestere? *hajol kissé előre, ahogy feltámad az érdeklődése, hiszen nem szokás csak úgy megválni a tanoncoktól, valami szaftos dolgot sejt a háttérben, amiről reméli, hogy hamarosan megtud többet is. ~Lehet, mégse vagy olyan kis ártatlan kezdő, mint amilyennek tűnsz?~ méregeti a lányt, ahogy szép lassan az utolsó falatok is eltűnnek a tányérjáról. A nevét egyelőre szándékosan nem mondja meg, kíváncsivá tette a lány, vajon mennyit bír elviselni, mielőtt önérzete feltámadna. Érdekes játék ez, mely felettébb mulattatja, ám ugyanakkor mélységesen le is hangolja, hogy idáig fajultak itt a dolgok. ~Nem mintha ez olyan rossz lenne~ egészíti ki magát gondolatban*
- Ugye ittál már korábban alkoholt? *kérdez rá hirtelen, ahogy észreveszi a lányon, hogy a kelleténél talán kezdi kicsit jobban is érezni magát. ~Az előbb is láthattad, ha visszaköszön az őzike, én nem fogom fogni a hajadat, amíg végzel~ morog magában, hisz abban bízott, ha már az utcán tengeti valaki a szánalmas életét, akkor legalább az alkoholt bírja, hogy azzal tompítsa az érzékeit. ~Elvégre mi másért inna bárki is?~ teszi fel magában a kérdést, ahogy kiüríti a saját poharát.*