*Meghallgatván Brudo útmutatását végül elérkezik a búcsú ideje. Felemeli kezét és int az Öregnek. ~ Szerintem sem olyan egyszerű ám, de belehalni nem fogok, ha egy szempillantást vetek oda! ~
Megissza hát a maradék borát, s eltűnődik, miként tovább. Ötlete kevés. Végül úgy dönt, keres egy helyet, ahol edzhet egy keveset.
~ De hol találnék olyan helyet, ahol elfoglalhatnám magam e nap hátralevő részében? ~ Töpreng és töpreng, de az eszében nem találja e helyet. Rácsap az asztalra, majd így szól.*
- Nincs min gondolkodni, majd lesz, ahogy lesz! -
*Felemeli elült seggét a széktől, int a csaposnak - aki eddig tisztes távolból nézett -, megfordul, majd egyenest az ajtó felé indul. De még mielőtt kinyitná, visszafordul.
~ Jó volt ez a hely, minden bizonnyal visszanézek. ~
Kinyitja az ajtót, majd kimegy rajta. Látszódhat rajta a boldogság, mert végre először érzi életében, hogy élete legjobb és legnagyobb fejezete csak most kezdődik igazán.*
A hozzászólást Lámpás (Moderátor) módosította, ekkor: 2020.08.13 22:35:05, a következő indokkal:
A reagban jelen idő használatos, visszaemlékezésektől, visszautalásoktól eltekintve. Figyelj a helyesírásra és az írásjelekre, használj vesszőt és pontot!