Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 872 (17421. - 17440. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
17440. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-05-08 09:03:02
Üzenet elküldve: 2022-05-08 09:03:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Függőségek kötelékében //
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Megannyiszor lejátszotta már a fejében az elmúlt hatok alatt, milyen lenne egy esetleges újra találkozás a Velasco'rrával. Leginkább persze azt hangoztatná, hogy soha nem vágyott ilyesmire, sőt, az összes régi és új istenhez könyörgött, hogy elkerüljék egymást egy életre, de ez a legkevésbé sem volna igaz. Igenis viszont akarta látni, minden gyűlölködő, megvető gondolata ellenére, melyeket most egy időre sarokba állított a vágy.
Nem egyszer hitte már, hogy nem lesz erre többet alkalma. Kétségbeejtő érzés, melyet képtelenség elnyomni, minden érintését mohóvá teszi a félelem, a harag és a kívánalom különös elegye. Megfeledkezik a világról maga körül, mikor végre összeforrnak, markolva kapaszkodik a vállakba és mozdul együtt a férfival. Csupán akkor tűnnek fel a fájdalmai, mikor a másik szuszogva megtorpan, a wegtoreni pedig nagyokat kortyolva a levegőből simít ki aggódva néhány kíntól izzadt tincset a kikötői arcából, hogy ránézhessen.
Még ha a szócska nem is egy vallomás szándékával csendül, Daya mellkasát kellemes forróság önti el egy pillanatra, szája sarka is alig észrevehető diadalmas mosolykára rándul. Nem mintha nem lett volna egyértelmű, ordított volna Nolen minden egyes pillantásából, minden érintéséből, de mégis, a számtalan átlátszó tagadás után mámoros a beismerés. Ezek után engedelmesen kerekedik a férfi felé, némi mozgolódás után pedig elégedetten helyezi kényelembe magát újonnan szerzett trónusán. Féltőn cirógatva cikáznak végig ujjai a testet borító lila foltokon, egy kis rosszallás felfedezhető pillantásaiban, mely érintését követi.*
- Nagyon fogok igyekezni *suttogja egy csókért hajolva, miközben csípője finoman ringva mozdul egy sóhaj kíséretében. Bármennyire is hajtja a hév, óvatosan, lassan hullámzik, megkímélve a tengerészt az újabb kínoktól, zöldjei folyvást a tekintetét fürkészik elemzőn. Csak akkor mozdul határozottabban, ha a bosszantóan irányítani kívánó markok megkövetelik, készséges kurtizán módjára szolgálja ki szabadságának birtokosát. Egészen magával sodorja az ereiben vágtató vér lendülete és a súlytalanság szédítő érzése. Megrészegülve a mámortól titokban azt kívánja, sohase érjen véget az éjszaka.*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Megannyiszor lejátszotta már a fejében az elmúlt hatok alatt, milyen lenne egy esetleges újra találkozás a Velasco'rrával. Leginkább persze azt hangoztatná, hogy soha nem vágyott ilyesmire, sőt, az összes régi és új istenhez könyörgött, hogy elkerüljék egymást egy életre, de ez a legkevésbé sem volna igaz. Igenis viszont akarta látni, minden gyűlölködő, megvető gondolata ellenére, melyeket most egy időre sarokba állított a vágy.
Nem egyszer hitte már, hogy nem lesz erre többet alkalma. Kétségbeejtő érzés, melyet képtelenség elnyomni, minden érintését mohóvá teszi a félelem, a harag és a kívánalom különös elegye. Megfeledkezik a világról maga körül, mikor végre összeforrnak, markolva kapaszkodik a vállakba és mozdul együtt a férfival. Csupán akkor tűnnek fel a fájdalmai, mikor a másik szuszogva megtorpan, a wegtoreni pedig nagyokat kortyolva a levegőből simít ki aggódva néhány kíntól izzadt tincset a kikötői arcából, hogy ránézhessen.
Még ha a szócska nem is egy vallomás szándékával csendül, Daya mellkasát kellemes forróság önti el egy pillanatra, szája sarka is alig észrevehető diadalmas mosolykára rándul. Nem mintha nem lett volna egyértelmű, ordított volna Nolen minden egyes pillantásából, minden érintéséből, de mégis, a számtalan átlátszó tagadás után mámoros a beismerés. Ezek után engedelmesen kerekedik a férfi felé, némi mozgolódás után pedig elégedetten helyezi kényelembe magát újonnan szerzett trónusán. Féltőn cirógatva cikáznak végig ujjai a testet borító lila foltokon, egy kis rosszallás felfedezhető pillantásaiban, mely érintését követi.*
- Nagyon fogok igyekezni *suttogja egy csókért hajolva, miközben csípője finoman ringva mozdul egy sóhaj kíséretében. Bármennyire is hajtja a hév, óvatosan, lassan hullámzik, megkímélve a tengerészt az újabb kínoktól, zöldjei folyvást a tekintetét fürkészik elemzőn. Csak akkor mozdul határozottabban, ha a bosszantóan irányítani kívánó markok megkövetelik, készséges kurtizán módjára szolgálja ki szabadságának birtokosát. Egészen magával sodorja az ereiben vágtató vér lendülete és a súlytalanság szédítő érzése. Megrészegülve a mámortól titokban azt kívánja, sohase érjen véget az éjszaka.*
17439. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-05-07 20:06:03
Üzenet elküldve: 2022-05-07 20:06:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Előfeledések//
- Szerencsére nem voltak olyan ostobák, hogy beleszaladjanak egy értelmetlen hadakozásba. *Épp elég gondja volt Amonnak és Artheniornak anélkül is, hogy egymás torkának estek volna*
- Sőt, a Vashegy egyébként néhányszor még a város segítségére is volt *jut is eszébe így, hogy jobban elmereng a témán, noha könnyen lehet, ez már réges-régen nem érdekli Lorsant.* - A holtak háborúja és az egyenlőség napjának idején is számtalan menekültet fogadtak be. Utóbbi után jó néhány nemes le is telepedett a közeli földeken.
*Amennyire fel tudja idézni, az egykori Dwirinthalen és d'Aquista ház tagjai is arrafelé vetődtek, sőt, utóbbiak csaknem sikeresen be is házasodtak a Thargodarok közé.*
- Akkor már nem is vágyik a zsoldoslét után? *kíváncsiskodik finoman, egész ügyesen leplezve ellenérzéseit a bérkardokkal szemben. Nem bízik az olyanokban, akiknek a hűsége pénzen megvehető, de ezt most nem teszi szóvá. Legalább is egyelőre, aztán majd kiderül, kibukik-e végül belőle. Nem az a fajta, aki túl sokáig képes megtartani magának a véleményét.*
- Bocsásson meg, ha tolakodó vagyok *szól udvariasan, esze ágában sincs szándékosan kényes témába nyúlni, egyszerűen csak érdekli a hosszúéltű kusza kis élete. Ritkán van alkalma ilyesmiről beszélgetni* - De itt nevelkedett? Őszintén egyáltalán nem tűnik artheniorinak nekem.
*Szíve szerint rákérdezne persze a családi ügyekre is, de az még ennél is kevésbé tartozik rá.*
A hozzászólás írója (Mylael Bael'neor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.05.07 20:06:45
- Szerencsére nem voltak olyan ostobák, hogy beleszaladjanak egy értelmetlen hadakozásba. *Épp elég gondja volt Amonnak és Artheniornak anélkül is, hogy egymás torkának estek volna*
- Sőt, a Vashegy egyébként néhányszor még a város segítségére is volt *jut is eszébe így, hogy jobban elmereng a témán, noha könnyen lehet, ez már réges-régen nem érdekli Lorsant.* - A holtak háborúja és az egyenlőség napjának idején is számtalan menekültet fogadtak be. Utóbbi után jó néhány nemes le is telepedett a közeli földeken.
*Amennyire fel tudja idézni, az egykori Dwirinthalen és d'Aquista ház tagjai is arrafelé vetődtek, sőt, utóbbiak csaknem sikeresen be is házasodtak a Thargodarok közé.*
- Akkor már nem is vágyik a zsoldoslét után? *kíváncsiskodik finoman, egész ügyesen leplezve ellenérzéseit a bérkardokkal szemben. Nem bízik az olyanokban, akiknek a hűsége pénzen megvehető, de ezt most nem teszi szóvá. Legalább is egyelőre, aztán majd kiderül, kibukik-e végül belőle. Nem az a fajta, aki túl sokáig képes megtartani magának a véleményét.*
- Bocsásson meg, ha tolakodó vagyok *szól udvariasan, esze ágában sincs szándékosan kényes témába nyúlni, egyszerűen csak érdekli a hosszúéltű kusza kis élete. Ritkán van alkalma ilyesmiről beszélgetni* - De itt nevelkedett? Őszintén egyáltalán nem tűnik artheniorinak nekem.
*Szíve szerint rákérdezne persze a családi ügyekre is, de az még ennél is kevésbé tartozik rá.*
A hozzászólás írója (Mylael Bael'neor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.05.07 20:06:45
17438. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-05-06 20:35:33
Üzenet elküldve: 2022-05-06 20:35:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Mindenkinek jár //
*Elgondolkodik a lovag szavain, hogy mindkét hivatást ki lehet elégíteni. Végül is magában nem zárja ki ennek a lehetőségét, de a pontos módját nem tudja.*
-Lehet, hogy egyszerre lehet mind a kettő, talán érdemes lenne utána nézni* mondja ki a gondolatait.
Majd a kérdéshez kapcsolódva végiggondolja a papnők életét*
-Nagyon szépnek tartom, hogy valaki csak az úrnőnek szolgálja minden idejét. A nyugalom és a béke állapotában el tud merülni hosszabban az imádságban, de mindennapi cselekedetei sem igen zökkentik ki a békéből és a nyugalomból. Persze igaz, hogy engem más is vonz, de ennek papi életnek szépsége vitathatatlan.*mondja nagy átéléssel.
A beszélgetés közben ő is az utolsó falatokat eszi a tányérjáról. A lovag mondatára élénken reagál.*
-Igen, ez számomra is nagy dilemma, a családi kötelességek továbbvitele és a saját vágyaim kielégítése. Szerencsére ezekkel én egyelőre jól állok, az életemben ezek többnyire találkoznak, hiszen a folyamatos tanulás és új dolgok megismerése többnyire kielégít. Azonban az nem fér bele, hogy hosszabb időre elhagyjam a várost, pedig erre is van vágy bennem. Egyelőre ezt nem siettetem, meglátjuk mit hoz a sors.
*Végül az ő étele is elfogy, kezébe veszi a bort, és belekortyol.*
- Jól mondod, az a fontos, hogy érezzük, hogy megfelelően cselekszünk. Én is erre törekszem, és boldog is vagyok ezzel.* feleli meggyőződéssel.
Felemeli a poharát, és az utolsó kortyot is megissza belőle.*
- Ha jól látom, neked is elfogyott minden. Iszunk még valamit, vagy inkább menjünk a fürdőbe?* kérdezi.*
*Elgondolkodik a lovag szavain, hogy mindkét hivatást ki lehet elégíteni. Végül is magában nem zárja ki ennek a lehetőségét, de a pontos módját nem tudja.*
-Lehet, hogy egyszerre lehet mind a kettő, talán érdemes lenne utána nézni* mondja ki a gondolatait.
Majd a kérdéshez kapcsolódva végiggondolja a papnők életét*
-Nagyon szépnek tartom, hogy valaki csak az úrnőnek szolgálja minden idejét. A nyugalom és a béke állapotában el tud merülni hosszabban az imádságban, de mindennapi cselekedetei sem igen zökkentik ki a békéből és a nyugalomból. Persze igaz, hogy engem más is vonz, de ennek papi életnek szépsége vitathatatlan.*mondja nagy átéléssel.
A beszélgetés közben ő is az utolsó falatokat eszi a tányérjáról. A lovag mondatára élénken reagál.*
-Igen, ez számomra is nagy dilemma, a családi kötelességek továbbvitele és a saját vágyaim kielégítése. Szerencsére ezekkel én egyelőre jól állok, az életemben ezek többnyire találkoznak, hiszen a folyamatos tanulás és új dolgok megismerése többnyire kielégít. Azonban az nem fér bele, hogy hosszabb időre elhagyjam a várost, pedig erre is van vágy bennem. Egyelőre ezt nem siettetem, meglátjuk mit hoz a sors.
*Végül az ő étele is elfogy, kezébe veszi a bort, és belekortyol.*
- Jól mondod, az a fontos, hogy érezzük, hogy megfelelően cselekszünk. Én is erre törekszem, és boldog is vagyok ezzel.* feleli meggyőződéssel.
Felemeli a poharát, és az utolsó kortyot is megissza belőle.*
- Ha jól látom, neked is elfogyott minden. Iszunk még valamit, vagy inkább menjünk a fürdőbe?* kérdezi.*
17437. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-05-06 07:32:50
Üzenet elküldve: 2022-05-06 07:32:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Mindenkinek jár //
- Oh, szóval vannak azért elképzeléseid. Érdemes minél több dolgot elsajátítani az óvó kezektől.
* Teszi meg a megállapítást a lovag, csak feltételezheti a lány tényleges indíttatását. De szinte bizonyos benne, hogy van akkora vágya mint neki. Az már kevésbé biztos, hogy ki is meri nyilvánítani előtte. *
- Valahol igazad van benne, de remélem nekem mind kettő sikerülni fog, bármelyik hátra hagyása nélkül.
* Gondolkozik el ismételten, talán túl akarná vállalni magát? Túl nagy terhet szabadítana egy lovagra? Ezt már csak a jövő döntheti el, vagy maga az úrnő. Kupáját felemelve megissza a maradék bort, mosollyal fordul ismét a lány felé. *
- Milyen részeket tartasz belőlük vonzónak? Személy szerint pap nem szívesen lennék, az úrnő fényét lovagként jobban tudom érvényesíteni. * Egy pillanatra elgondolkozik, de aztán folytatja is. *
- Mindenki azzal foglalkozik, amihez tényleges ért. Jobban szívlelem a kalanddal teli életet. Sokkal vonzóbb számomra az emberek védelme, vagy éppen azoknak támogatása.
* Az otthoni helyzet csak még jobban megerősíti a megállapítását. Apja idővel vissza kívánja kapni fiát, hogy birtokai felett ő legyen az örökös, de ehhez nem igazán fülik a foga. Hírnévre vágyik, ahogyan sokan mások is. Szeretné önmagának ki kövezni útját, és ha ez sok göröngyös úton keresztül vezet, akkor hát legyen. Szíve valahol vissza húz családjához, de elhivatottsága erősebb annál, mint hogy feladja. *
- Nekem már születésemtől ki kövezték az utamat, de nem voltam odáig érte. Természetesen a kötelezettség mindig is elsőbbséget élvez, és ez vonatkozik a családom felé is. De bizonyosan tudom már, hogy nekem nem az otthoni család vezetése az elsődleges célom.
* Elgondolkozott már többszőr is azon, hogy talán túl nagyok a vágyai, de ezt mindig el legyezte mintha csak egy zavaró zümmögő légy kerülgetné. *
- Úgy érzem, hogy az úrnő itt veszi a legnagyobb hasznom.
- Oh, szóval vannak azért elképzeléseid. Érdemes minél több dolgot elsajátítani az óvó kezektől.
* Teszi meg a megállapítást a lovag, csak feltételezheti a lány tényleges indíttatását. De szinte bizonyos benne, hogy van akkora vágya mint neki. Az már kevésbé biztos, hogy ki is meri nyilvánítani előtte. *
- Valahol igazad van benne, de remélem nekem mind kettő sikerülni fog, bármelyik hátra hagyása nélkül.
* Gondolkozik el ismételten, talán túl akarná vállalni magát? Túl nagy terhet szabadítana egy lovagra? Ezt már csak a jövő döntheti el, vagy maga az úrnő. Kupáját felemelve megissza a maradék bort, mosollyal fordul ismét a lány felé. *
- Milyen részeket tartasz belőlük vonzónak? Személy szerint pap nem szívesen lennék, az úrnő fényét lovagként jobban tudom érvényesíteni. * Egy pillanatra elgondolkozik, de aztán folytatja is. *
- Mindenki azzal foglalkozik, amihez tényleges ért. Jobban szívlelem a kalanddal teli életet. Sokkal vonzóbb számomra az emberek védelme, vagy éppen azoknak támogatása.
* Az otthoni helyzet csak még jobban megerősíti a megállapítását. Apja idővel vissza kívánja kapni fiát, hogy birtokai felett ő legyen az örökös, de ehhez nem igazán fülik a foga. Hírnévre vágyik, ahogyan sokan mások is. Szeretné önmagának ki kövezni útját, és ha ez sok göröngyös úton keresztül vezet, akkor hát legyen. Szíve valahol vissza húz családjához, de elhivatottsága erősebb annál, mint hogy feladja. *
- Nekem már születésemtől ki kövezték az utamat, de nem voltam odáig érte. Természetesen a kötelezettség mindig is elsőbbséget élvez, és ez vonatkozik a családom felé is. De bizonyosan tudom már, hogy nekem nem az otthoni család vezetése az elsődleges célom.
* Elgondolkozott már többszőr is azon, hogy talán túl nagyok a vágyai, de ezt mindig el legyezte mintha csak egy zavaró zümmögő légy kerülgetné. *
- Úgy érzem, hogy az úrnő itt veszi a legnagyobb hasznom.
17436. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-05-05 21:58:48
Üzenet elküldve: 2022-05-05 21:58:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
// Függőségek kötelékében //
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Dayaneer határozottan kézben tartja az irányítást, még ha a kikötői tűnik is a döntéshozónak. ~Öreg?!~ rándul ránc a homlokára a méltatlan jelzőre. Van ugyan köztük néhány év korkülönbség, de annyi biztosan nem, hogy ezt a címkét kiérdemelje. Akárhogy is, nem sokáig háborog rajta. A kéj gyötrő hullámokban söpör rajta végig annak a szégyentelen kacsónak minden egyes apró mozdulására. Fogalma sincs, mikor kezdte el vetkőztetni a lányt, de nem is fontos. A lényeg, hogy mielőbb megszabaduljanak mindentől holmitól, ami testük közé ékelődhetne.
Amikor az ágyra dönti a wegtorenit, Nolen már éles fehér karikákat lát a szeme előtt cikázni a bordáiba nyilalló fájdalomtól, de a vágy oly égetőn hajtja, hogy ő bizony nem fog visszakozni, ha beledöglik sem!
Végigcsókolja az imádott, kreol kebleket, aztán a finom nyakacskát, míg a magát kérető simulás végül a kényére adja magát. A lány csípője odaadón mozdul, hogy a Velasco'rra végre teljesen elmerülhessen a test kínálta gyönyörökben. Néhány ütemnyi édes kárhozat után azonban egyre hangosabban kezd szólni a vészcsengő Nolennél, egyre azt harsogva, hogy ebbe tényleg bele fog dögleni. Hiába csikorgatja a fogát, hiába ragaszkodna a vágya által diktált telhetetlen ritmushoz, a teste meghúzza a határt. Kínlódó szuszogással áll meg. Homlokát az ágynemű hűvösébe szorítja.*
- Akarlak *szűri a fogai közt, de képtelen lenne most ezt így véghezvinni. Büszkeség ide vagy oda, megtámaszkodik a könyökén, aztán oldalra hemperedve magára húzza a lányt. Balja szorosan markolja azt a formás feneket, hogy még véletlenül se távolodhasson el tőle a másik.
Így azért már jobb, hogy a hátán fekszik és Daya csípőjére fogva igyekszik megtartani valamicskét az irányításból. Mindent összevetve, egészen kényelmes így. És a látvány se utolsó.*
- Kénytelen leszel megdolgozni a Kapitányod kegyéért *mondja, s egy igazi, Nolen-féle mosoly szökik az ajkára. Na igen. Ha már ennyit fizetett érte, ez a minimum, ami jár neki! Ha bírna parancsolni a vágyainak Dayaneer közelében, valószínűleg már korábban rákapott volna erre a felállásra.
Tekintete nem tud betelni a kívánatos idomok finom formáival. Talán nem tökéletes, de amióta megismerte, a számára a legigézőbb, bármily szépséget állítanának mellé etalonnak. Mert az ő formái, Dayaneeré, akit oly nagyon gyűlöl és akiért mindemellett sosem szűnt meg lángolni. Mentegeti és elátkozza minden pillanatban, de egy biztos: maga mellett akarja tudni. Akarja őt! Birtokolni, imádni, elemészteni, megfeszíteni a tetteiért. Ennél kevesebbel nem éri be.*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Dayaneer határozottan kézben tartja az irányítást, még ha a kikötői tűnik is a döntéshozónak. ~Öreg?!~ rándul ránc a homlokára a méltatlan jelzőre. Van ugyan köztük néhány év korkülönbség, de annyi biztosan nem, hogy ezt a címkét kiérdemelje. Akárhogy is, nem sokáig háborog rajta. A kéj gyötrő hullámokban söpör rajta végig annak a szégyentelen kacsónak minden egyes apró mozdulására. Fogalma sincs, mikor kezdte el vetkőztetni a lányt, de nem is fontos. A lényeg, hogy mielőbb megszabaduljanak mindentől holmitól, ami testük közé ékelődhetne.
Amikor az ágyra dönti a wegtorenit, Nolen már éles fehér karikákat lát a szeme előtt cikázni a bordáiba nyilalló fájdalomtól, de a vágy oly égetőn hajtja, hogy ő bizony nem fog visszakozni, ha beledöglik sem!
Végigcsókolja az imádott, kreol kebleket, aztán a finom nyakacskát, míg a magát kérető simulás végül a kényére adja magát. A lány csípője odaadón mozdul, hogy a Velasco'rra végre teljesen elmerülhessen a test kínálta gyönyörökben. Néhány ütemnyi édes kárhozat után azonban egyre hangosabban kezd szólni a vészcsengő Nolennél, egyre azt harsogva, hogy ebbe tényleg bele fog dögleni. Hiába csikorgatja a fogát, hiába ragaszkodna a vágya által diktált telhetetlen ritmushoz, a teste meghúzza a határt. Kínlódó szuszogással áll meg. Homlokát az ágynemű hűvösébe szorítja.*
- Akarlak *szűri a fogai közt, de képtelen lenne most ezt így véghezvinni. Büszkeség ide vagy oda, megtámaszkodik a könyökén, aztán oldalra hemperedve magára húzza a lányt. Balja szorosan markolja azt a formás feneket, hogy még véletlenül se távolodhasson el tőle a másik.
Így azért már jobb, hogy a hátán fekszik és Daya csípőjére fogva igyekszik megtartani valamicskét az irányításból. Mindent összevetve, egészen kényelmes így. És a látvány se utolsó.*
- Kénytelen leszel megdolgozni a Kapitányod kegyéért *mondja, s egy igazi, Nolen-féle mosoly szökik az ajkára. Na igen. Ha már ennyit fizetett érte, ez a minimum, ami jár neki! Ha bírna parancsolni a vágyainak Dayaneer közelében, valószínűleg már korábban rákapott volna erre a felállásra.
Tekintete nem tud betelni a kívánatos idomok finom formáival. Talán nem tökéletes, de amióta megismerte, a számára a legigézőbb, bármily szépséget állítanának mellé etalonnak. Mert az ő formái, Dayaneeré, akit oly nagyon gyűlöl és akiért mindemellett sosem szűnt meg lángolni. Mentegeti és elátkozza minden pillanatban, de egy biztos: maga mellett akarja tudni. Akarja őt! Birtokolni, imádni, elemészteni, megfeszíteni a tetteiért. Ennél kevesebbel nem éri be.*
17435. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-05-05 21:21:50
Üzenet elküldve: 2022-05-05 21:21:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Mindenkinek jár //
- Örülök, hogy ízlik a bor! * feleli kedvesen a lány.
Közben az ételről sem feledkezik el, minden falatját élvezi a finom sültnek. Örül, hogy jó társasága lett, és beszélgetés közben nyugodtan eszi az ételt.
Közben a wargról beszélgetnek. Bevallja magának egyszerre érzi ezt a történetet nagyon távolinak és nagyon ijesztőnek is. Örül, hogy a városban ilyen rémtörténetek nem fordulhat elő, legalábbis nagyon bízik benne. Látja, hogy a férfiben még nagyon élének él a vadállattal folytatott küzdelem. ~Ha egy ilyen edzett és bátor harcost így megfogott a történet, vajon az ott lakók hogy megrémülhettek?~ gondolja a lány.*
-Biztos vagyok benne, hogy minden tőled telhetőt megtettél a vadállat ellen, nyugi, legközelebb ha találkozol egy ilyen fenevaddal, még tapasztaltabb leszel.* biztatja a lovagot.
~ Három nap lóval azért nem olyan kevés ~ gondolja, de a férfi állítását nem akarja megkérdőjelezni.
A kérdéseken kicsit elgondolkozik. *
-Jelenleg a szüleim üzletében próbálok minél többet segíteni, megtanulni mindent, amit ehhez tudni kell. E mellett próbálok a póktrérákról is minél többet tudni. Sok különleges dolog van néhány kereskedőnél, de anélkül, hogy valamennyire nem ismerjük meg őket nem tudjuk eladni sem. Ezek tanulásával is sok időt töltök.* mondja, majd kicsit elgondolkodik, majd folytatja.*
-Igazából érzek valami hívást, hogy mással is foglalkozzak, de egyelőre nem találtam meg, hogy mi lehet az. Mindenesetre minden lehetőséget megragadok, hogy új dolgokat ismerjek meg, ezért örülök, hogy Veled is beszélhetek.* fejezi be a gondolatmenetet.
A papnő kérdésen kicsit meglepődik.*
- Szerintem „másodállásban” nem lehet valaki pap vagy papnő, de pontosan nem tudom, hogy ez mint működik. Szerintem Ők egész életüket a hivatásuknak szentelik, de bevallom, az Ő életmódjukat annyira nem ismerem. Bevallom, számomra is vannak vonzó részei az életüknek, nyugodt vallásosságnak szentelhetik minden idejüket.*
Látja, hogy a férfi befejezte az evést, úgy látszik, a lány sokkal lassabb, de nem bánja, látja a lovag sem siet.*
-Igen Eeyr mindig gazdag és mozgalmas életet ajándékoz híveinek.*helyesel.*
- Örülök, hogy ízlik a bor! * feleli kedvesen a lány.
Közben az ételről sem feledkezik el, minden falatját élvezi a finom sültnek. Örül, hogy jó társasága lett, és beszélgetés közben nyugodtan eszi az ételt.
Közben a wargról beszélgetnek. Bevallja magának egyszerre érzi ezt a történetet nagyon távolinak és nagyon ijesztőnek is. Örül, hogy a városban ilyen rémtörténetek nem fordulhat elő, legalábbis nagyon bízik benne. Látja, hogy a férfiben még nagyon élének él a vadállattal folytatott küzdelem. ~Ha egy ilyen edzett és bátor harcost így megfogott a történet, vajon az ott lakók hogy megrémülhettek?~ gondolja a lány.*
-Biztos vagyok benne, hogy minden tőled telhetőt megtettél a vadállat ellen, nyugi, legközelebb ha találkozol egy ilyen fenevaddal, még tapasztaltabb leszel.* biztatja a lovagot.
~ Három nap lóval azért nem olyan kevés ~ gondolja, de a férfi állítását nem akarja megkérdőjelezni.
A kérdéseken kicsit elgondolkozik. *
-Jelenleg a szüleim üzletében próbálok minél többet segíteni, megtanulni mindent, amit ehhez tudni kell. E mellett próbálok a póktrérákról is minél többet tudni. Sok különleges dolog van néhány kereskedőnél, de anélkül, hogy valamennyire nem ismerjük meg őket nem tudjuk eladni sem. Ezek tanulásával is sok időt töltök.* mondja, majd kicsit elgondolkodik, majd folytatja.*
-Igazából érzek valami hívást, hogy mással is foglalkozzak, de egyelőre nem találtam meg, hogy mi lehet az. Mindenesetre minden lehetőséget megragadok, hogy új dolgokat ismerjek meg, ezért örülök, hogy Veled is beszélhetek.* fejezi be a gondolatmenetet.
A papnő kérdésen kicsit meglepődik.*
- Szerintem „másodállásban” nem lehet valaki pap vagy papnő, de pontosan nem tudom, hogy ez mint működik. Szerintem Ők egész életüket a hivatásuknak szentelik, de bevallom, az Ő életmódjukat annyira nem ismerem. Bevallom, számomra is vannak vonzó részei az életüknek, nyugodt vallásosságnak szentelhetik minden idejüket.*
Látja, hogy a férfi befejezte az evést, úgy látszik, a lány sokkal lassabb, de nem bánja, látja a lovag sem siet.*
-Igen Eeyr mindig gazdag és mozgalmas életet ajándékoz híveinek.*helyesel.*
17434. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-05-05 08:39:04
Üzenet elküldve: 2022-05-05 08:39:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Betérés a fogadóba //
* Nagyjából megértette, úgy tűnik. *
- Hááát, igazából nem is kell szóban válaszolnod. * Vigyorog. * Abból hogy iszol-e vagy sem, tökéletesen egyértelmű lesz a válasz.
* Semleges arccal veszi tudomásul, hogy a férfi nem emeli szájához az italát. De azért megkönnyebbül. Fura dolog kerekedett volna ki az ügyből. A torka lassan kiszárad, szóval reméli Morganus valami izgalmas állítással készül. Jól láthatóan átgondolja, mit mondjon. Gyötrődése kis félmosolyt csal a szája sarkába. Pedig ez egy elég közismert játék, főleg szeszbarát körökben. A gyakorlottaknak mindig lapul néhány huncut mondat a tarsolyában. *
- Na?
* Végül kiböki végre. *
~ Hű, erős kezdés. ~
* Megrándul az ujja az asztal lapján, mintha az agya máris kiadta volna a parancsot a pohara felemelésére. Igyekszik néhány töredék másodperc alatt átgondolni mit tegyen. Pillanatnyi erkölcsi dilemmája, összeomlása, ha úgy tetszik, talán nem tűnik fel neki. *
~ Mi az, hogy ok nélkül? Mindenkinek mást jelent a „jó ok”. Valakinek elég hozzá, hogy véletlenül meglökjék a kocsmában. Nos, igen… ettől szép ez a játék. ~
* Átsuhannak a fején a nem is olyan távoli múlt képei. Alkonyodó Szántóföldek, sötétarcú útonállók, rengeteg zúzódás és végül a fröccsenő vörös vér… Megrázza a fejét. *
~ Aligha kell ennél több indok. ~
* Gyorsan pislog párat, nem is tudja elrejteni meglepetését, amikor az asztaltársa kortyol. *
- Komolyan? Ok nélkül? Az hogy lehet?
* Reméli, csak félreértette a játékot. Mert egyébként az lenne a lényege, hogy az iszik, aki megtette az adott állítást. Ha megtárgyalták a dolgot, akkor előhozakodik egy másik állítással. *
- Soha nem tartoztam vagyonos családhoz.
* Ha a sejtése beigazolódik, akkor a fickó most iszik. *
* Nagyjából megértette, úgy tűnik. *
- Hááát, igazából nem is kell szóban válaszolnod. * Vigyorog. * Abból hogy iszol-e vagy sem, tökéletesen egyértelmű lesz a válasz.
* Semleges arccal veszi tudomásul, hogy a férfi nem emeli szájához az italát. De azért megkönnyebbül. Fura dolog kerekedett volna ki az ügyből. A torka lassan kiszárad, szóval reméli Morganus valami izgalmas állítással készül. Jól láthatóan átgondolja, mit mondjon. Gyötrődése kis félmosolyt csal a szája sarkába. Pedig ez egy elég közismert játék, főleg szeszbarát körökben. A gyakorlottaknak mindig lapul néhány huncut mondat a tarsolyában. *
- Na?
* Végül kiböki végre. *
~ Hű, erős kezdés. ~
* Megrándul az ujja az asztal lapján, mintha az agya máris kiadta volna a parancsot a pohara felemelésére. Igyekszik néhány töredék másodperc alatt átgondolni mit tegyen. Pillanatnyi erkölcsi dilemmája, összeomlása, ha úgy tetszik, talán nem tűnik fel neki. *
~ Mi az, hogy ok nélkül? Mindenkinek mást jelent a „jó ok”. Valakinek elég hozzá, hogy véletlenül meglökjék a kocsmában. Nos, igen… ettől szép ez a játék. ~
* Átsuhannak a fején a nem is olyan távoli múlt képei. Alkonyodó Szántóföldek, sötétarcú útonállók, rengeteg zúzódás és végül a fröccsenő vörös vér… Megrázza a fejét. *
~ Aligha kell ennél több indok. ~
* Gyorsan pislog párat, nem is tudja elrejteni meglepetését, amikor az asztaltársa kortyol. *
- Komolyan? Ok nélkül? Az hogy lehet?
* Reméli, csak félreértette a játékot. Mert egyébként az lenne a lényege, hogy az iszik, aki megtette az adott állítást. Ha megtárgyalták a dolgot, akkor előhozakodik egy másik állítással. *
- Soha nem tartoztam vagyonos családhoz.
* Ha a sejtése beigazolódik, akkor a fickó most iszik. *
17433. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-05-04 22:20:48
Üzenet elküldve: 2022-05-04 22:20:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Engedjük ki a gőzt//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
* Csak egy szokásos mordulás hangzik el a mélységiből, nem szívleli ha kinevetik az örömét. Tudja jól, hogy hiába néz csúnyán rá, nem ér el vele semmit. Szó nélkül is hagyja a felesleges kinevetést, Alesian távozására felkapja a fejét. *
- Siess vissza!
* Int utána, hogy aztán az asztalra csapjon. *
- Hé! Hozzanak egy üveg pálinkát!
* Kiált oda a személyzetnek. Az egyik fehérnép vissza is indul egy üveg Pálinka(ával), hogy aztán az üveget elé le tegye, de tartja is a markát a 19 aranyért.
*
- Köszönöm szépségem!
* Számolja le neki a kezébe az árát. Oda is tolja a többi üveg közé. A pálinka szerencsére nem fogyott annyira, hogy két üveggel kelljen rendelni, az még talán őket is megdolgoztatta volna. Nővére szokásos szórakozását művelve indul vissza a pulttól. Szét is tárja a kezét. *
- Mindenki úgy intézi a pia rendelést, ahogyan akarja nem?
* Mosolyog rá, de mire vissza ér a tündér is vissza tér. *
- Bizony-bizony!
* Kacag fel újra, de a lendületét gyorsan vissza is fogja. ~ Ívó verseny előtt nem fogok inni! Hülye vagy te? ~ Morgolódik türelmetlenül. *
- Rendelj valamit, hogy aztán jól lakjunk ám!
* Morog rá a kis tündérre, egy kis bánat is rátőr, hogy nem fogyaszthatja tovább az italokat. Gyorsan összegzi a maradványokat. ~ Azzal a két üveg borral még van két üveg pálinka és valamennyi az egyik boros üvegben. Talán elég lesz. ~ Állapítja meg, de utána már türelmetlenül várja az ételt. *
- Alesian remélem nem hugyoztad körbe, mert szar lesz a saját pisádba hányni!
* Kacag fel újra gúnyosan, de most már az asztalt is csapkodja. *
//Engedjük ki a gőzt//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
* Csak egy szokásos mordulás hangzik el a mélységiből, nem szívleli ha kinevetik az örömét. Tudja jól, hogy hiába néz csúnyán rá, nem ér el vele semmit. Szó nélkül is hagyja a felesleges kinevetést, Alesian távozására felkapja a fejét. *
- Siess vissza!
* Int utána, hogy aztán az asztalra csapjon. *
- Hé! Hozzanak egy üveg pálinkát!
* Kiált oda a személyzetnek. Az egyik fehérnép vissza is indul egy üveg Pálinka(ával), hogy aztán az üveget elé le tegye, de tartja is a markát a 19 aranyért.
*- Köszönöm szépségem!
* Számolja le neki a kezébe az árát. Oda is tolja a többi üveg közé. A pálinka szerencsére nem fogyott annyira, hogy két üveggel kelljen rendelni, az még talán őket is megdolgoztatta volna. Nővére szokásos szórakozását művelve indul vissza a pulttól. Szét is tárja a kezét. *
- Mindenki úgy intézi a pia rendelést, ahogyan akarja nem?
* Mosolyog rá, de mire vissza ér a tündér is vissza tér. *
- Bizony-bizony!
* Kacag fel újra, de a lendületét gyorsan vissza is fogja. ~ Ívó verseny előtt nem fogok inni! Hülye vagy te? ~ Morgolódik türelmetlenül. *
- Rendelj valamit, hogy aztán jól lakjunk ám!
* Morog rá a kis tündérre, egy kis bánat is rátőr, hogy nem fogyaszthatja tovább az italokat. Gyorsan összegzi a maradványokat. ~ Azzal a két üveg borral még van két üveg pálinka és valamennyi az egyik boros üvegben. Talán elég lesz. ~ Állapítja meg, de utána már türelmetlenül várja az ételt. *
- Alesian remélem nem hugyoztad körbe, mert szar lesz a saját pisádba hányni!
* Kacag fel újra gúnyosan, de most már az asztalt is csapkodja. *
17432. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-05-04 19:32:22
Üzenet elküldve: 2022-05-04 19:32:22
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Betérés a fogadóba //
*Magánélete úgymond alig van, ami van, az említésre sem méltó. Ami pedig van, az maradjon titok. Kíváncsian várja a szabályokat és a kezdést, s mivel egy szemöldökrándításnál többet nem kap válaszul, várja a kérdéseket.*
- Játékra fel! Akkor, ha a válaszom igen, akkor iszom, ha nem, akkor nem iszom.
*Tisztázza még egyszer, csak hogy jól értett-e mindent. Az első kérdés lényeges, bár nem talál elevenébe. Nem iszik.*
- Oké, akkor most én jövök. Lássuk csak. Én még soha, soha, hmm.
*Mi a francot kérdezzen? Ez nem is olyan könnyű, a fenébe.*
- Én még soha nem öltem embert, ok nélkül.
*Na. Ez is egy lényeges kérdés, végül is lejöhet belőle, hogy holmi vadorzóval van-e dolga. Szóval, igenis fontos. Várja a lány válaszát, s persze az újabb kérdést és iszik is rá egy kortyot. Ok nélkül még nem ölt senkit. Ha jól érti a dolgot, akkor így megy ez a játék.*
*Magánélete úgymond alig van, ami van, az említésre sem méltó. Ami pedig van, az maradjon titok. Kíváncsian várja a szabályokat és a kezdést, s mivel egy szemöldökrándításnál többet nem kap válaszul, várja a kérdéseket.*
- Játékra fel! Akkor, ha a válaszom igen, akkor iszom, ha nem, akkor nem iszom.
*Tisztázza még egyszer, csak hogy jól értett-e mindent. Az első kérdés lényeges, bár nem talál elevenébe. Nem iszik.*
- Oké, akkor most én jövök. Lássuk csak. Én még soha, soha, hmm.
*Mi a francot kérdezzen? Ez nem is olyan könnyű, a fenébe.*
- Én még soha nem öltem embert, ok nélkül.
*Na. Ez is egy lényeges kérdés, végül is lejöhet belőle, hogy holmi vadorzóval van-e dolga. Szóval, igenis fontos. Várja a lány válaszát, s persze az újabb kérdést és iszik is rá egy kortyot. Ok nélkül még nem ölt senkit. Ha jól érti a dolgot, akkor így megy ez a játék.*
17431. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-05-04 15:10:15
Üzenet elküldve: 2022-05-04 15:10:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Mindenkinek jár //
- Igazán kellemes az íze attól még. Lehet, hogy nem minőségi, de én sem vagyok annyira válogatós.
* Állapítja meg, de az után ismét bele is kortyol. Nyugodt tempóban fogyasztja az étket, nem kell sehova sem ténylegesen sietnie. Kellemes társaságban pedig az étel-ital is jobban fogy. A warg témája továbbra is jelen van, nem okoz gondot számára vissza emlékezni. Nem feszélyezi a téma egyáltalán, de attól még számára továbbra is negatív emlék. *
- Elejteni, végül is azt tettük, de inkább örülök, hogy életben maradtunk. Ha nem lett volna ott a hadnagyom, már biztosan nem élnék. A kardommal nem tudtam átdőfni a bundáját.
* Az asztalra csap egy pillanatra, a lejátszódott képek újra elméjéből felszakadnak. Ahogy a pengével való döfés sem jut át a bundáján. Társa meg is sérült a harc alatt, de ahhoz képest még könnyen megúszták a helyzetet. *
- Nagyjából csak három nap lóval, szóval nem szükséges nagyon messze menni.
* Az ételt kivégezve elégedetten dől hátra székében, még a borból maradt egy kevés, ezért türelmesen megvárja míg a másik fél is végez, de megpróbálja szóval tartani. Ha ezzel legalább valamennyi időt nyer, már elégedett. *
- Mesélj magadról. * Mondja, de utána hamar észbe kap. * - Mi a célod az életben? Mit szeretnél elérni? Biztos vagyok benne, hogy nagyra törőek a vágyaid.
* Aki Eeyr úrnőt szolgálja, annak mindig nagy kihívásokkal kellett szembesülnie az életben. Ezt szem előtt tartva támadja tovább kérdésekkel. *
- Papnő hivatáson gondolkoztál már? Mert én szeretnék két helyen is szolgálni, ha egyáltalán lehetséges. Eeyr úrnő paplovagja szeretnék lenni, de az alakulatot sem szándékozom elhagyni.
* Nagy vágyak, és kihívással teli élet, mi kell még egy lovagnak? *
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2022.05.09 08:43:36, a következő indokkal:
Paladin világidegen kifejezés.
- Igazán kellemes az íze attól még. Lehet, hogy nem minőségi, de én sem vagyok annyira válogatós.
* Állapítja meg, de az után ismét bele is kortyol. Nyugodt tempóban fogyasztja az étket, nem kell sehova sem ténylegesen sietnie. Kellemes társaságban pedig az étel-ital is jobban fogy. A warg témája továbbra is jelen van, nem okoz gondot számára vissza emlékezni. Nem feszélyezi a téma egyáltalán, de attól még számára továbbra is negatív emlék. *
- Elejteni, végül is azt tettük, de inkább örülök, hogy életben maradtunk. Ha nem lett volna ott a hadnagyom, már biztosan nem élnék. A kardommal nem tudtam átdőfni a bundáját.
* Az asztalra csap egy pillanatra, a lejátszódott képek újra elméjéből felszakadnak. Ahogy a pengével való döfés sem jut át a bundáján. Társa meg is sérült a harc alatt, de ahhoz képest még könnyen megúszták a helyzetet. *
- Nagyjából csak három nap lóval, szóval nem szükséges nagyon messze menni.
* Az ételt kivégezve elégedetten dől hátra székében, még a borból maradt egy kevés, ezért türelmesen megvárja míg a másik fél is végez, de megpróbálja szóval tartani. Ha ezzel legalább valamennyi időt nyer, már elégedett. *
- Mesélj magadról. * Mondja, de utána hamar észbe kap. * - Mi a célod az életben? Mit szeretnél elérni? Biztos vagyok benne, hogy nagyra törőek a vágyaid.
* Aki Eeyr úrnőt szolgálja, annak mindig nagy kihívásokkal kellett szembesülnie az életben. Ezt szem előtt tartva támadja tovább kérdésekkel. *
- Papnő hivatáson gondolkoztál már? Mert én szeretnék két helyen is szolgálni, ha egyáltalán lehetséges. Eeyr úrnő paplovagja szeretnék lenni, de az alakulatot sem szándékozom elhagyni.
* Nagy vágyak, és kihívással teli élet, mi kell még egy lovagnak? *
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2022.05.09 08:43:36, a következő indokkal:
Paladin világidegen kifejezés.
17430. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-05-04 14:43:58
Üzenet elküldve: 2022-05-04 14:43:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Mindenkinek jár //
* A lány örül, hogy végül mégis a tegeződésnél maradtak, ~Sokkal könnyebb így~ gondolja.
Látja a lovagon, hogy nagyon feszélyezi a fürdős téma. ~Egyelőre nem folytatom erről a beszélgetést~ gondolja, majd ha odáig jutunk, majd egyeztetünk a részletekről. Igazából szereti a fürdőt, sokszor különböző társaságban vagy akár egyedül kellemes perceket töltött itt, de nem szeretné, ha emiatt a lovag zavarban érezze magát. Majd úgyis kialakul, ha odáig jutnak.*
-Ez almabor* válaszolja a kérdésre*Nekem az egyik kedvencem, persze lehet, hogy nem ez a legminőségibb bor, de szerintem nagyon zamatos és frissít. Habár nem iszom sokat, jobban szeretem a bort, mint a legtöbb sört…*teszi hozzá.
Közben ő is folytatja az evést, néha leöblíti a falatot egy korty borral. *
-Én is Eeyr úrnő követője vagyok, sokat imádkozok Hozzá…* vallja be, és örül, hogy ebben is hasonlóan gondolkoznak*
-Mi az a warg?*kérdezi.*
-Nem lehetett könnyű a warg-gal. Gratulálok, hogy sikerült elejtenetek!* mondja bátorítóan. Kicsi közben megdermed a történteken. Egy békés falut megtámad egy vadállat és csak a szerencsén múlik, hogy emberéletbe nem került. Sokszor nem így van vele, de most örül, hogy a városban lakik.*
- Hol van ez a falu, messze innen? *kérdezi.*
* A lány örül, hogy végül mégis a tegeződésnél maradtak, ~Sokkal könnyebb így~ gondolja.
Látja a lovagon, hogy nagyon feszélyezi a fürdős téma. ~Egyelőre nem folytatom erről a beszélgetést~ gondolja, majd ha odáig jutunk, majd egyeztetünk a részletekről. Igazából szereti a fürdőt, sokszor különböző társaságban vagy akár egyedül kellemes perceket töltött itt, de nem szeretné, ha emiatt a lovag zavarban érezze magát. Majd úgyis kialakul, ha odáig jutnak.*
-Ez almabor* válaszolja a kérdésre*Nekem az egyik kedvencem, persze lehet, hogy nem ez a legminőségibb bor, de szerintem nagyon zamatos és frissít. Habár nem iszom sokat, jobban szeretem a bort, mint a legtöbb sört…*teszi hozzá.
Közben ő is folytatja az evést, néha leöblíti a falatot egy korty borral. *
-Én is Eeyr úrnő követője vagyok, sokat imádkozok Hozzá…* vallja be, és örül, hogy ebben is hasonlóan gondolkoznak*
-Mi az a warg?*kérdezi.*
-Nem lehetett könnyű a warg-gal. Gratulálok, hogy sikerült elejtenetek!* mondja bátorítóan. Kicsi közben megdermed a történteken. Egy békés falut megtámad egy vadállat és csak a szerencsén múlik, hogy emberéletbe nem került. Sokszor nem így van vele, de most örül, hogy a városban lakik.*
- Hol van ez a falu, messze innen? *kérdezi.*
17429. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-05-04 11:08:51
Üzenet elküldve: 2022-05-04 11:08:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Mindenkinek jár //
- Bocsáss meg, nehéz nem magázódnom. * Mosolyodik el a lovag. * - Mindig mindenkinek megszoktam adni az illemet, és néha már azt se tudom, hogy miképp nem kell tenni.
* Kacag fel a lovag, de utána ismét szóba kerül a fürdő. Arcát újra pír önti el. Mindig is zavarban volt a női nemtől, de ez nem jelenti azt, hogy nem szereti őket. Szimplán bizonytalan inkább saját magában. *
- Öhmm...
* Gondolkozik el a lovag az erősített ajánlaton, talán nem hangzik erőltetésnek, de szavaiból enyhe győzködést vesz ki. Hisz nem csalódhat benne, ha már más dicséri. *
- Rendben, nincs ellenemre a fürdő.
* Ha eddig nem kapott infarktust a női találkozóinál, akkor most lehetősége lesz bele halni a fürdőbe. Már hallja is a fejében zengeni. '' Egy warggal elboldogult, de egy fürdő kifogott rajta! '' ~ Még az kéne! ~ Rázza meg a fejét a lovag, de szerencsére ital érkezik, ami remélni tudja csak, hogy kicsit feloldja gátlásait. *
- A találkozásra!
* Emeli poharát a hölgy tósztjára, majd bele is kóstol az édes nedűbe. *
- Ez milyen bor? Ízletes bár kicsit az én ízlésemnek puritán.
* Kacag fel a lovag újfent. Az úrnővel kapcsolatos téma felvillanyozza, Eeyr úrnőről mindig örömmel beszélget. *
- Minden alkalommal megpróbálom meglátogatni a templomot, mikor a városban vagyok. Eeyr úrnőért fohászkodok és a védelméért.
* Nincs ellenére a kedvező társalgás, de közben étkét sem hagyja nagyon kihűlni, egy kis ideig csak fogyasztja az húst mikor új kérdés hangzik fel a lányból. *
- Nos van egy falu a füves pusztán túl, ahol igazán kedvesek az emberek. El látták lovainkat, mikor megmentettük a városukat egy wargtól.
* Ha felhangzik a kérdés akkor meg is adja a választ. *
- Nos a warg egy hatalmas farkas, ami nagyjából a legnagyobb lónál is nagyobb. Hatalmas fogai és karmai vannak. Szerencsénkre mire oda értünk csak a bárányokat ritkította. Ha később érkezünk, akkor talán emberi élet is oda vész.
* Az úrnő jelét mutatja fel, majd egy rövid fohász mellett behunyja a szemét és az égbe megköszöni. *
- Szerencsénkre sikerült elkapni, és még emléket is szereztünk tőle.
* Mutatja előre köpenyét. *
- Két hatalmas köpeny és egy kesztyű is kifért a bundájából.
- Bocsáss meg, nehéz nem magázódnom. * Mosolyodik el a lovag. * - Mindig mindenkinek megszoktam adni az illemet, és néha már azt se tudom, hogy miképp nem kell tenni.
* Kacag fel a lovag, de utána ismét szóba kerül a fürdő. Arcát újra pír önti el. Mindig is zavarban volt a női nemtől, de ez nem jelenti azt, hogy nem szereti őket. Szimplán bizonytalan inkább saját magában. *
- Öhmm...
* Gondolkozik el a lovag az erősített ajánlaton, talán nem hangzik erőltetésnek, de szavaiból enyhe győzködést vesz ki. Hisz nem csalódhat benne, ha már más dicséri. *
- Rendben, nincs ellenemre a fürdő.
* Ha eddig nem kapott infarktust a női találkozóinál, akkor most lehetősége lesz bele halni a fürdőbe. Már hallja is a fejében zengeni. '' Egy warggal elboldogult, de egy fürdő kifogott rajta! '' ~ Még az kéne! ~ Rázza meg a fejét a lovag, de szerencsére ital érkezik, ami remélni tudja csak, hogy kicsit feloldja gátlásait. *
- A találkozásra!
* Emeli poharát a hölgy tósztjára, majd bele is kóstol az édes nedűbe. *
- Ez milyen bor? Ízletes bár kicsit az én ízlésemnek puritán.
* Kacag fel a lovag újfent. Az úrnővel kapcsolatos téma felvillanyozza, Eeyr úrnőről mindig örömmel beszélget. *
- Minden alkalommal megpróbálom meglátogatni a templomot, mikor a városban vagyok. Eeyr úrnőért fohászkodok és a védelméért.
* Nincs ellenére a kedvező társalgás, de közben étkét sem hagyja nagyon kihűlni, egy kis ideig csak fogyasztja az húst mikor új kérdés hangzik fel a lányból. *
- Nos van egy falu a füves pusztán túl, ahol igazán kedvesek az emberek. El látták lovainkat, mikor megmentettük a városukat egy wargtól.
* Ha felhangzik a kérdés akkor meg is adja a választ. *
- Nos a warg egy hatalmas farkas, ami nagyjából a legnagyobb lónál is nagyobb. Hatalmas fogai és karmai vannak. Szerencsénkre mire oda értünk csak a bárányokat ritkította. Ha később érkezünk, akkor talán emberi élet is oda vész.
* Az úrnő jelét mutatja fel, majd egy rövid fohász mellett behunyja a szemét és az égbe megköszöni. *
- Szerencsénkre sikerült elkapni, és még emléket is szereztünk tőle.
* Mutatja előre köpenyét. *
- Két hatalmas köpeny és egy kesztyű is kifért a bundájából.
17428. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-05-04 10:17:11
Üzenet elküldve: 2022-05-04 10:17:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Mindenkinek jár //
*Meglepődik azon, hogy a férfi még mindig magázza őt, hiszen már összetegeződtek*
-Már megbeszéltünk, hogy tegeződünk, nyugodtan tegezz. *mondja mosolyogva* Persze, ha zavar, szólj, és én is átváltok magázódásra. *Gondolja, hogy ő egyelőre folytatja a tegeződés, reméli a férfi is átáll erre.
Látja, hogy a férfi legalább annyira zavarba jött a fürdő említésekor, mint a lány. *
-Természetese nem akarom magam rád erőltetni, de én nagyon szeretek itt fürdőzni, többször voltam már társaságban a fürdőben, és nemigen bántam meg.* magyarázza nevetve, és reméli, hogy tudja oldani a feszültséget.
Örül, hogy a lovag elfogadta az italt, rendel két pohár Almabor, és kifizeti érte a22 aranyat.
A falatozás közben hamarosan meg is kapják a két pohár bort, a lány fel is emeli, és megszólal.*
- Egészségedre, és a találkozásunkra!* mondja mosolyogva, majd iszik belőle egy kortyot.
Éppen egy falatot nyel le, mikor a férfi reakcióiból rájön, hogy az úrnővel kapcsolatban rosszul fogalmazott.*
- Igazad van, én is úgy gondoltam, hogy szolgáljuk Eeyr úrnőt, csak rosszul fogalmaztam. *mondja magyarázkodva.
Érdeklődve hallgatja a lovag beszámolóját a városon kívüli eseményekről. Érzi a férfin, hogy nem akarja őt megijeszteni, de valószínűleg látott olyanokat a város határain kívül, amely nyugtalanságra adhatnak okot. A lány nem szokott egyedül kimenni a városból, de már látja, hogy ez így helyes, és a jövőben is igyekszik ehhez tartani magát.
Nem nagyon akar a férfiből olyat kiszedni, amit ő nem akar elmondani, ezért hagyja a témát, inkább más kérdést tesz fel.*
-Melyik az a vidék vagy város, ahol a legjobban érezted magad?
*Meglepődik azon, hogy a férfi még mindig magázza őt, hiszen már összetegeződtek*
-Már megbeszéltünk, hogy tegeződünk, nyugodtan tegezz. *mondja mosolyogva* Persze, ha zavar, szólj, és én is átváltok magázódásra. *Gondolja, hogy ő egyelőre folytatja a tegeződés, reméli a férfi is átáll erre.
Látja, hogy a férfi legalább annyira zavarba jött a fürdő említésekor, mint a lány. *
-Természetese nem akarom magam rád erőltetni, de én nagyon szeretek itt fürdőzni, többször voltam már társaságban a fürdőben, és nemigen bántam meg.* magyarázza nevetve, és reméli, hogy tudja oldani a feszültséget.
Örül, hogy a lovag elfogadta az italt, rendel két pohár Almabor, és kifizeti érte a22 aranyat.
A falatozás közben hamarosan meg is kapják a két pohár bort, a lány fel is emeli, és megszólal.*
- Egészségedre, és a találkozásunkra!* mondja mosolyogva, majd iszik belőle egy kortyot.
Éppen egy falatot nyel le, mikor a férfi reakcióiból rájön, hogy az úrnővel kapcsolatban rosszul fogalmazott.*
- Igazad van, én is úgy gondoltam, hogy szolgáljuk Eeyr úrnőt, csak rosszul fogalmaztam. *mondja magyarázkodva.
Érdeklődve hallgatja a lovag beszámolóját a városon kívüli eseményekről. Érzi a férfin, hogy nem akarja őt megijeszteni, de valószínűleg látott olyanokat a város határain kívül, amely nyugtalanságra adhatnak okot. A lány nem szokott egyedül kimenni a városból, de már látja, hogy ez így helyes, és a jövőben is igyekszik ehhez tartani magát.
Nem nagyon akar a férfiből olyat kiszedni, amit ő nem akar elmondani, ezért hagyja a témát, inkább más kérdést tesz fel.*
-Melyik az a vidék vagy város, ahol a legjobban érezted magad?
17427. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-05-04 06:56:39
Üzenet elküldve: 2022-05-04 06:56:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Engedjük ki a gőzt//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
* Limmen lelkesedésére felkacag a mélységi, mindig örömteli dolognak tűnik ha a férfiakat le ihatja a sárgafőldig. Régen sokat ittak, öccse általában ellenfél volt számára, de ami késik az nem múlik. *
- Helyes! Helyes!
* Alesian a toalettet veszi igénybe amire csak mosolyogva bólint, van egy két tippje, hogy mégis miért, de csak sunyin nézi ahogy távolodik a kis tündér. ~ Milyen kis cuki. ~ Meglapogatja Limmen vállát mosolyogva. *
- Látom már jól érzed magad! * Kacag fel, miközben ölelgeti. * - Kezd fogyni a pia, rendeld le az ital egy részét a másik felét majd én, Alesian pedig majd az ételt.
* Úgy illik, hogy a fogyasztott italt és ételt megfelelően szét osztják, ez nincs is ellene a mélységinek. *
- Mindjárt jövök.
* Pattan fel formás kis fenekéről, szépen lassan lépdel mosolyogva a pulthoz, továbbra is szemrevételezi a férfiakat, mintha csak a zöldség kereskedésben válogatná a barackot. A pulthoz lépve le tesz 24 aranyat, hogy megkaphassa érte a két üveg Almabort. *
- Köszönöm!
* Mosolyog a pultos felé, de utána még egy kicsit csak álldogál és nézelődik. ~ Kezdek éhes lenni, ki fogom bírni a verseny végét? ~ Szenved a mélységi türelmetlenül. Mindig is nagy étvágyú volt, és az utóbbi időben eléggé kiéheztették. Természetesen a munka iránti lelkesedés is visszább vett neki belőle, de valamikor csak ki kell robbanjon nem de? Szépen lassan vissza megy az asztalukhoz mire már Alesian is megérkezik. A két bort le is teszi az asztal közepére, a többi üveg mellé. *
- Már kezdtünk aggódni, hogy az egyik ablakon keresztül meglógtál.
* Helyezkedik el szépen, de utána határozottan macska módjára nyújtózkodik. Már egy kicsit elgémberedett, de még csak most érezte meg. Kék íriszeit a kis tündérre mereszti, sunnyogó mosollyal fürkészi a fiút. *
- Alesian rendelj nekünk valami laktatót, Limmen a rövidet intézi.
* Mondja határozottan, csak remélni tudja, hogy a másik fél minőségi étket rak elé, az utazásai során mindig is jó minőségű ételhez jutott és meg is szokta a kényeztetést. *
//Engedjük ki a gőzt//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
* Limmen lelkesedésére felkacag a mélységi, mindig örömteli dolognak tűnik ha a férfiakat le ihatja a sárgafőldig. Régen sokat ittak, öccse általában ellenfél volt számára, de ami késik az nem múlik. *
- Helyes! Helyes!
* Alesian a toalettet veszi igénybe amire csak mosolyogva bólint, van egy két tippje, hogy mégis miért, de csak sunyin nézi ahogy távolodik a kis tündér. ~ Milyen kis cuki. ~ Meglapogatja Limmen vállát mosolyogva. *
- Látom már jól érzed magad! * Kacag fel, miközben ölelgeti. * - Kezd fogyni a pia, rendeld le az ital egy részét a másik felét majd én, Alesian pedig majd az ételt.
* Úgy illik, hogy a fogyasztott italt és ételt megfelelően szét osztják, ez nincs is ellene a mélységinek. *
- Mindjárt jövök.
* Pattan fel formás kis fenekéről, szépen lassan lépdel mosolyogva a pulthoz, továbbra is szemrevételezi a férfiakat, mintha csak a zöldség kereskedésben válogatná a barackot. A pulthoz lépve le tesz 24 aranyat, hogy megkaphassa érte a két üveg Almabort.
*- Köszönöm!
* Mosolyog a pultos felé, de utána még egy kicsit csak álldogál és nézelődik. ~ Kezdek éhes lenni, ki fogom bírni a verseny végét? ~ Szenved a mélységi türelmetlenül. Mindig is nagy étvágyú volt, és az utóbbi időben eléggé kiéheztették. Természetesen a munka iránti lelkesedés is visszább vett neki belőle, de valamikor csak ki kell robbanjon nem de? Szépen lassan vissza megy az asztalukhoz mire már Alesian is megérkezik. A két bort le is teszi az asztal közepére, a többi üveg mellé. *
- Már kezdtünk aggódni, hogy az egyik ablakon keresztül meglógtál.
* Helyezkedik el szépen, de utána határozottan macska módjára nyújtózkodik. Már egy kicsit elgémberedett, de még csak most érezte meg. Kék íriszeit a kis tündérre mereszti, sunnyogó mosollyal fürkészi a fiút. *
- Alesian rendelj nekünk valami laktatót, Limmen a rövidet intézi.
* Mondja határozottan, csak remélni tudja, hogy a másik fél minőségi étket rak elé, az utazásai során mindig is jó minőségű ételhez jutott és meg is szokta a kényeztetést. *
17426. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-05-03 22:56:06
Üzenet elküldve: 2022-05-03 22:56:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Függőségek kötelékében//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Más körülmények között minden bizonnyal alaposan felhúzná magát azon, milyen jól szórakozhat Nolen a durcás keresgélésén. Most azonban tökéletesen tisztában van vele, hogy a bicskanyitogató kedély hamarosan semmivé foszlik szándékosan eltévelyedett érintése nyomán. Aljasul túr az örömökbe, bármiféle szégyenérzet nélkül, rajta a sor, hogy a bosszantó elégedettség aprócska derűje elterüljön az arcán. Kiélvezi néhány pillanatnyi fölényét a mindig folyó hatalmi harcban, félmosollyal szívja magába a röpke diadalt a sóvárgó tekintetbe fúrva sajátját.
Hogy a kikötői félredobva büszkeségét és konokságát végül türelmetlenül ajkaira rabol, kétségkívül meglepi. Kedve volna ellenkezni a korábbi kínzás fényében, revansot véve rajta tartani leheletnyi távolságban a vágyakat, de az oly régóta áhított csók mámora rögvest magával ragadja. Épp olyan, mint amilyenre emlékezett, forró, birtokló, édes kelepce, amiből képtelenség szabadulni. Nem is akar valójában. Mégis kénytelen, mikor a férfi szóra nyitja száját, nyilvánvaló kelletlenséggel húzódik el, noha időközben követelőzően ingbe kapaszkodó balja továbbra sem ereszt. Mellkasa látványosan emelkedik és süllyed, ahogy nagyokat nyel a levegőből, pillantása nem szakad el a szavakat formáló szájtól. Csak a most végtelenül hosszúnak tűnő beszéd közepén néz fel újra a viharszín szemekbe, s csaknem óvatlanul kibukik ajkai között, hogy a tengerész azt tehet vele, amit csak szeretne. Leküzdi a torkán, megelőzve a bajt.*
- Ugyan *suttogja miközben továbbra is szorgalmasan kényeztet keze az ágy felé hátrálva* - Öreg vagy már az ilyen nagyzoló ígéretekhez Kapitány *rándul még pimasz mosolyra szája mielőtt újra elmerülne a kéjeket csalogató csókban. Máris kapkodva ráncigálja a hanyagul felkapott ruhadarabokat a kikötőiről, hajítja őket a padlóra, hogy aztán figyelmesen segédkezzen megszabadulni sajátjaitól, mire az ágy hűvöse a hátát éri. Mindennél jobban szeretné a férfi testének súlyát érezni a sajátján, elveszni az ölelésében, de még csak határozottan simulva a másikhoz mozdul lustává váló csókok között. Kínozza, hergeli még egy darabig mielőtt hagyná elmerülni őt az örömökben.*
- Annyira utállak *duruzsolja még egy vállat illető aprócska harapás elé, lábai kérlelőn fonódnak a csípő köré*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Más körülmények között minden bizonnyal alaposan felhúzná magát azon, milyen jól szórakozhat Nolen a durcás keresgélésén. Most azonban tökéletesen tisztában van vele, hogy a bicskanyitogató kedély hamarosan semmivé foszlik szándékosan eltévelyedett érintése nyomán. Aljasul túr az örömökbe, bármiféle szégyenérzet nélkül, rajta a sor, hogy a bosszantó elégedettség aprócska derűje elterüljön az arcán. Kiélvezi néhány pillanatnyi fölényét a mindig folyó hatalmi harcban, félmosollyal szívja magába a röpke diadalt a sóvárgó tekintetbe fúrva sajátját.
Hogy a kikötői félredobva büszkeségét és konokságát végül türelmetlenül ajkaira rabol, kétségkívül meglepi. Kedve volna ellenkezni a korábbi kínzás fényében, revansot véve rajta tartani leheletnyi távolságban a vágyakat, de az oly régóta áhított csók mámora rögvest magával ragadja. Épp olyan, mint amilyenre emlékezett, forró, birtokló, édes kelepce, amiből képtelenség szabadulni. Nem is akar valójában. Mégis kénytelen, mikor a férfi szóra nyitja száját, nyilvánvaló kelletlenséggel húzódik el, noha időközben követelőzően ingbe kapaszkodó balja továbbra sem ereszt. Mellkasa látványosan emelkedik és süllyed, ahogy nagyokat nyel a levegőből, pillantása nem szakad el a szavakat formáló szájtól. Csak a most végtelenül hosszúnak tűnő beszéd közepén néz fel újra a viharszín szemekbe, s csaknem óvatlanul kibukik ajkai között, hogy a tengerész azt tehet vele, amit csak szeretne. Leküzdi a torkán, megelőzve a bajt.*
- Ugyan *suttogja miközben továbbra is szorgalmasan kényeztet keze az ágy felé hátrálva* - Öreg vagy már az ilyen nagyzoló ígéretekhez Kapitány *rándul még pimasz mosolyra szája mielőtt újra elmerülne a kéjeket csalogató csókban. Máris kapkodva ráncigálja a hanyagul felkapott ruhadarabokat a kikötőiről, hajítja őket a padlóra, hogy aztán figyelmesen segédkezzen megszabadulni sajátjaitól, mire az ágy hűvöse a hátát éri. Mindennél jobban szeretné a férfi testének súlyát érezni a sajátján, elveszni az ölelésében, de még csak határozottan simulva a másikhoz mozdul lustává váló csókok között. Kínozza, hergeli még egy darabig mielőtt hagyná elmerülni őt az örömökben.*
- Annyira utállak *duruzsolja még egy vállat illető aprócska harapás elé, lábai kérlelőn fonódnak a csípő köré*
17425. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-05-03 20:34:18
Üzenet elküldve: 2022-05-03 20:34:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Mordokhai Elladur//
*Nem mondaná, hogy az este elrontója lett az, hogy mind a ketten kiadtak valami fájdalmasat, amit igyekeztek a világ és leginkább saját maguk előtt jól rejtve tartani. Az igazat megvallva most valahogy szabadabbnak érzi magát, mint valaha bármikor. Ezen felül, ami pedig jelen esetben a legfontosabb, hogy úgy érzi valaki most foglalkozik vele. Nem a szép félvért látja a Hóhajú, hanem egy lényt, akit minden elitélés nélkül hallgat végig. Ahogyan a lány is őt. Hiszen ez idáig soha senkinek nem mesélte el ő sem a történetét, nem is kérdezte még senki, hogy honnan jött. Így ez a beszélgetés szabadította fel igazán. Leszámítva persze a pálinka azon hatását, hogy alkoholtartalma amúgy is jobban megnyitja a száját. De ez ugye csak mellékes.
Amint történetével végez hosszan hallgat a gondolataiba és Mordokhai szavaiba merülve. Neki hála most úgy érzi, hogy tényleg nem rossz ő, hanem csak kiélvezi és haladni próbál azzal, amit az élet dobott neki. Időnként egy egy mosoly azért megvillan az arcán, de végül hamar tova is libben, hogy egy kicsit még szerepeljen a bájos arcon a borongás.
Inkább csendben babrál az üres pálinkás pohárkával, időnként felpillantva a férfira. Amikor tekintetük összeakad kissé hezitálva sandít le a kiürült poharakra, végül sóhajtva bólint egy aprót, kifejezve egyetértését, hogy rá bizony ráférne még egy kör.*
- Valami erőset.
*Válaszolja meg kurtán a fel sem tett kérdést. Végül pedig vállat vonva mosolyodik el újfent.*
- Azt hiszem, ha élnének tipikusan az a gyerek lennék, aki még most is borsot törne az orruk alá. Az izgága, dacos és nyughatatlan, akivel kölcsönösen imádnánk egymást mindenek felett.
*Kuncog halkan, majd ismét a csendbe bújik, ahogy újból a férfit hallgatja. Nem tagadja, hogy egy kalandor igazán izgató, de most valahogy annyira átlagosnak hat a férfi, amitől a lány szíve időnként hevesebben dobban. Nem is az átlagos a megfelelő szó. Sokan a kalandorokat elkönyvelik véreskezű, pénzéhes, erőszakos frátereknek, de az akivel most egy asztalnál ül olyannyira emberi, hogy azt is megkockáztatná, hogy kifeküdjön mellé a fűben egy tavaszi estén, hogy az eget bámulják egymás mellett némán.
A történetekre viszont már megenyhülve vigyorodik el időről-időre. A végére pedig felszabadult kacagásban tör ki, ahogy az egészet igyekszik maga elé képzelni.*
- Sejtettem, hogy nem fogok csalódni a történeteidben, de ez minden pénzt megért.
*Törölgeti nevetéstől bepárásodott szemeit, majd mikor enyhül a kacagás pihegve dől hátra a székében.*
- Tudod nem vagy semmi fickó egymagad sem. Viszont támadt egy remek ötletem.
*Csap is az asztalra sejtelmes mosollyal.*
- A fürdőről nem mondtam le teljesen, de fájdalom, egy kicsit még halogatnom kell a dolgot.
*Kel is fel a székről, majd az asztalt megkerülve áll meg a férfi mellett, s jobbját felé nyújtva szűkíti össze a szemeit egy ravasz mosoly kíséretével.*
- Hölgyem fáradjon utánam. Kilátogatunk a Holdudvarra. Sötét van már. Tetszeni fog, hidd el. Utána meg megisszuk azt a pálinkát, amire meg akartál hívni.
*Kacsint mosolyogva, majd ellentmondást nem tűrve nyúl le, hogy ráfogjon a férfi kezére és felhúzza a székéről. Azután pedig kissé tántorgó léptekkel indul meg a kis faajtó felé. Eddig nem érezte az alkoholt a fejében, de amint megindult azért a világ is igencsak zizeg körülötte. De ismerős már neki az érzés, így teljes nyugodalommal ballag maga mögött húzva partnerét.*
- Aztán kint majd elregélheted akkor azokat a szép és izgalmas dolgokat, amiket még mesélgetni tudnál.
*Vigyorog hátra, hiszen azért nem siklott ő át azon a labdán, amit kénytelen újból tovább passzolni, ha játékban akar maradni. A kis faajtó pedig tárul is fel előttük, hogy kiléphessenek a Holdudvarra. Valóban már magasan jár a hold, amire itt remek rálátásuk nyílik, ahogyan a pislákoló csillagokra is. Mélyet szippant a friss, hűvös levegőből, majd továbbra is szorongatva a kezet megindul az egyik padhoz, amiről elég jónak találja a kilátást.*
- Na csüccs.
*Adja is ki a parancsot, mikor végre felszabadítja Mordokhait kezének szorongatása alól.*
- A régi gyerekkorod emlékére és azért mert én is szeretem.
*Adja a magyarázatot váratlan döntésére, majd mellé telepedve húzza kissé össze magát a hűvöstől, hogy sárgás szemeit az égre emelve csodálhassa a csillagokat. Egy ideig csak némán, de boldog és könnyed mosollyal az ajkain.*
- Olyan gyönyörű és békés. Hülye, aki nem tudja élvezni.
*Sóhajtja végül halkan, majd kissé bocsánatkérő pofival sandít a férfira.*
- Ne haragudj, hogy a mai napodból kiveszik az igazi izgalom, de tőlem csak ennyire futja. Bennem csak ezt tudod élvezni.
*Kacsint végül kuncogva, majd ahogy ismét az égre pillant fejét a férfi vállára dönti.*
- Ha egy ideig még a városban maradsz van egy jó munkám a számodra. Gondolom a kalandoroknak sem árt egy kis arany.
*Vet fel valami egyszerűbb témát, mielőtt még a túlzott romantikus légkör és az alkohol keveréke teljesen elbódítja az elméjét.*
*Nem mondaná, hogy az este elrontója lett az, hogy mind a ketten kiadtak valami fájdalmasat, amit igyekeztek a világ és leginkább saját maguk előtt jól rejtve tartani. Az igazat megvallva most valahogy szabadabbnak érzi magát, mint valaha bármikor. Ezen felül, ami pedig jelen esetben a legfontosabb, hogy úgy érzi valaki most foglalkozik vele. Nem a szép félvért látja a Hóhajú, hanem egy lényt, akit minden elitélés nélkül hallgat végig. Ahogyan a lány is őt. Hiszen ez idáig soha senkinek nem mesélte el ő sem a történetét, nem is kérdezte még senki, hogy honnan jött. Így ez a beszélgetés szabadította fel igazán. Leszámítva persze a pálinka azon hatását, hogy alkoholtartalma amúgy is jobban megnyitja a száját. De ez ugye csak mellékes.
Amint történetével végez hosszan hallgat a gondolataiba és Mordokhai szavaiba merülve. Neki hála most úgy érzi, hogy tényleg nem rossz ő, hanem csak kiélvezi és haladni próbál azzal, amit az élet dobott neki. Időnként egy egy mosoly azért megvillan az arcán, de végül hamar tova is libben, hogy egy kicsit még szerepeljen a bájos arcon a borongás.
Inkább csendben babrál az üres pálinkás pohárkával, időnként felpillantva a férfira. Amikor tekintetük összeakad kissé hezitálva sandít le a kiürült poharakra, végül sóhajtva bólint egy aprót, kifejezve egyetértését, hogy rá bizony ráférne még egy kör.*
- Valami erőset.
*Válaszolja meg kurtán a fel sem tett kérdést. Végül pedig vállat vonva mosolyodik el újfent.*
- Azt hiszem, ha élnének tipikusan az a gyerek lennék, aki még most is borsot törne az orruk alá. Az izgága, dacos és nyughatatlan, akivel kölcsönösen imádnánk egymást mindenek felett.
*Kuncog halkan, majd ismét a csendbe bújik, ahogy újból a férfit hallgatja. Nem tagadja, hogy egy kalandor igazán izgató, de most valahogy annyira átlagosnak hat a férfi, amitől a lány szíve időnként hevesebben dobban. Nem is az átlagos a megfelelő szó. Sokan a kalandorokat elkönyvelik véreskezű, pénzéhes, erőszakos frátereknek, de az akivel most egy asztalnál ül olyannyira emberi, hogy azt is megkockáztatná, hogy kifeküdjön mellé a fűben egy tavaszi estén, hogy az eget bámulják egymás mellett némán.
A történetekre viszont már megenyhülve vigyorodik el időről-időre. A végére pedig felszabadult kacagásban tör ki, ahogy az egészet igyekszik maga elé képzelni.*
- Sejtettem, hogy nem fogok csalódni a történeteidben, de ez minden pénzt megért.
*Törölgeti nevetéstől bepárásodott szemeit, majd mikor enyhül a kacagás pihegve dől hátra a székében.*
- Tudod nem vagy semmi fickó egymagad sem. Viszont támadt egy remek ötletem.
*Csap is az asztalra sejtelmes mosollyal.*
- A fürdőről nem mondtam le teljesen, de fájdalom, egy kicsit még halogatnom kell a dolgot.
*Kel is fel a székről, majd az asztalt megkerülve áll meg a férfi mellett, s jobbját felé nyújtva szűkíti össze a szemeit egy ravasz mosoly kíséretével.*
- Hölgyem fáradjon utánam. Kilátogatunk a Holdudvarra. Sötét van már. Tetszeni fog, hidd el. Utána meg megisszuk azt a pálinkát, amire meg akartál hívni.
*Kacsint mosolyogva, majd ellentmondást nem tűrve nyúl le, hogy ráfogjon a férfi kezére és felhúzza a székéről. Azután pedig kissé tántorgó léptekkel indul meg a kis faajtó felé. Eddig nem érezte az alkoholt a fejében, de amint megindult azért a világ is igencsak zizeg körülötte. De ismerős már neki az érzés, így teljes nyugodalommal ballag maga mögött húzva partnerét.*
- Aztán kint majd elregélheted akkor azokat a szép és izgalmas dolgokat, amiket még mesélgetni tudnál.
*Vigyorog hátra, hiszen azért nem siklott ő át azon a labdán, amit kénytelen újból tovább passzolni, ha játékban akar maradni. A kis faajtó pedig tárul is fel előttük, hogy kiléphessenek a Holdudvarra. Valóban már magasan jár a hold, amire itt remek rálátásuk nyílik, ahogyan a pislákoló csillagokra is. Mélyet szippant a friss, hűvös levegőből, majd továbbra is szorongatva a kezet megindul az egyik padhoz, amiről elég jónak találja a kilátást.*
- Na csüccs.
*Adja is ki a parancsot, mikor végre felszabadítja Mordokhait kezének szorongatása alól.*
- A régi gyerekkorod emlékére és azért mert én is szeretem.
*Adja a magyarázatot váratlan döntésére, majd mellé telepedve húzza kissé össze magát a hűvöstől, hogy sárgás szemeit az égre emelve csodálhassa a csillagokat. Egy ideig csak némán, de boldog és könnyed mosollyal az ajkain.*
- Olyan gyönyörű és békés. Hülye, aki nem tudja élvezni.
*Sóhajtja végül halkan, majd kissé bocsánatkérő pofival sandít a férfira.*
- Ne haragudj, hogy a mai napodból kiveszik az igazi izgalom, de tőlem csak ennyire futja. Bennem csak ezt tudod élvezni.
*Kacsint végül kuncogva, majd ahogy ismét az égre pillant fejét a férfi vállára dönti.*
- Ha egy ideig még a városban maradsz van egy jó munkám a számodra. Gondolom a kalandoroknak sem árt egy kis arany.
*Vet fel valami egyszerűbb témát, mielőtt még a túlzott romantikus légkör és az alkohol keveréke teljesen elbódítja az elméjét.*
17424. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-05-03 08:46:41
Üzenet elküldve: 2022-05-03 08:46:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Mindenkinek jár //
* A lovag felkacag az idegenvezetés hallatán. *
- Köszönöm az ajánlatot, de egyenlőre nem szorulok rá. A város utcái nagy részét talán nem ismerem, de egyenlőre nem is szükségesek. A legtöbb esetben nem a városon belül vannak a megbízásaink.
* Jegyzi meg a férfi, de egyúttal a gondolkodó nőre mosolyog, mostanában egészen sokat gyakorolt, hogy ne okozzon akkora gondot már neki egy nővel való beszélgetés, amíg nem hozzák zavarba, addig nem igen lesz gondja vele. *
- Legalább negyvenezren élnek ebben a városban, ha minden igaz.
* Gondolkodik el saját szavain, de tekintetében egy pillanatra megfénylik valami. Egy mély sötétség, amely hatalmas fogaival és fekete pikkelyeivel belerondít az összképbe. *
- Ímola, Örvendek.
* Mosolyog rá a férfi, nem gondolta volna, hogy valakivel beszélgetni fog a fogadóban. A tervei eredetileg csak egy gyors fürdőről szóltak meg egy mézsőrről, de kellemes csalódásként evezett be a lány. Az ital hallatán felkacag, de vér szökik az arcába a fürdő miatt. *
- Öhm... khm.. * Köszörüli meg a torkát, de utána akarva-akaratlanul is beszökik a kép, ahogyan a fürdőházban mosdatja a férfit. Eddig csak vér, de most már intenzív kékülés is jelen van az arcán. Egy hosszabb köhögés rohamnak álcázva vissza nyeri arca színét. *
- Köhhöööm... Kheeh...
* Teszi szája elé kezét, hogy utána egy pillanatra elfordulva vissza nyerje erejét. Mire vissza fordul, már az arca újra csak pír lepte. *
- Elnézést, félre nyeltem.
* Kacag fel erőtlenül. *
- Öhm, ha szeretné örömmel látom a fürdőben, de egyáltalán nem lennék ily tolakodó, és merszem sem lett volna ilyet felajánlani.
* Kacag fel újfent, de már fél mosoly kíséretében, le rí az arcáról, hogy teljesen zavarban van. Az sörébe gyorsan bele is kortyol, hogy utána néhány falatot magához vegyen étkéből. *
- Nos ha gondolja, kérjen ki egy üveggel, nem szoktam sokat inni. Ha tehetem akkor inkább el is kerülöm, de néha el engedheti magát az ember.
* Tekintete továbbra is zavart, de már a pír kezd eltűnni. Az úrnő neve hallatán újra mosoly húzódik ajkaira. *
- Eeyr úrnőt szolgálni szeretném, nem szolgálatára áhítozom.
* Kacag fel a férfi, páncéljára mutat ahol Eeyr jelképe látható. *
- Az úrnő fényessége megvilágítja utamat, hogy több embernek nyújthassak segítőkezet.
* Jegyzi meg a férfi, hogy utána megpróbálja leolvasni a lány arcáról szándékait. ~ Az úrnőt szolgálja lehet? ~ A szülökről tartott rövid magyarázatra csak bólint. *
- Becsületre méltó munka a kereskedői lét, ahogyan a többi munka is.
* A kérdésre egy pillanatra a szemöldöke felszökik, de utána lágy mosolyt húz az arcára. *
- Nem vagyok városőr. A Warg alakulat tagja vagyok, mi speciális megbízásokra vagyunk kivezényelve, de természetesen feladatunk a város védelme is egyaránt.
* Egy pillanatra elgondolkozik a kérdésén, és nem rest közben száját krumplival és hússal megtömni. *
- Nos... Igazából van bőven veszély a városon kívül, de egyenlőre nincs akkora nagy baj.
* Minduntalan vissza tér a szeme elé a hatalmas bestia képe, amire csak még nagyobbat nyel. *
- Nos, azért nem ajánlanám nagyon az egyedüli sétákat a városon kívül.
* A lovag felkacag az idegenvezetés hallatán. *
- Köszönöm az ajánlatot, de egyenlőre nem szorulok rá. A város utcái nagy részét talán nem ismerem, de egyenlőre nem is szükségesek. A legtöbb esetben nem a városon belül vannak a megbízásaink.
* Jegyzi meg a férfi, de egyúttal a gondolkodó nőre mosolyog, mostanában egészen sokat gyakorolt, hogy ne okozzon akkora gondot már neki egy nővel való beszélgetés, amíg nem hozzák zavarba, addig nem igen lesz gondja vele. *
- Legalább negyvenezren élnek ebben a városban, ha minden igaz.
* Gondolkodik el saját szavain, de tekintetében egy pillanatra megfénylik valami. Egy mély sötétség, amely hatalmas fogaival és fekete pikkelyeivel belerondít az összképbe. *
- Ímola, Örvendek.
* Mosolyog rá a férfi, nem gondolta volna, hogy valakivel beszélgetni fog a fogadóban. A tervei eredetileg csak egy gyors fürdőről szóltak meg egy mézsőrről, de kellemes csalódásként evezett be a lány. Az ital hallatán felkacag, de vér szökik az arcába a fürdő miatt. *
- Öhm... khm.. * Köszörüli meg a torkát, de utána akarva-akaratlanul is beszökik a kép, ahogyan a fürdőházban mosdatja a férfit. Eddig csak vér, de most már intenzív kékülés is jelen van az arcán. Egy hosszabb köhögés rohamnak álcázva vissza nyeri arca színét. *
- Köhhöööm... Kheeh...
* Teszi szája elé kezét, hogy utána egy pillanatra elfordulva vissza nyerje erejét. Mire vissza fordul, már az arca újra csak pír lepte. *
- Elnézést, félre nyeltem.
* Kacag fel erőtlenül. *
- Öhm, ha szeretné örömmel látom a fürdőben, de egyáltalán nem lennék ily tolakodó, és merszem sem lett volna ilyet felajánlani.
* Kacag fel újfent, de már fél mosoly kíséretében, le rí az arcáról, hogy teljesen zavarban van. Az sörébe gyorsan bele is kortyol, hogy utána néhány falatot magához vegyen étkéből. *
- Nos ha gondolja, kérjen ki egy üveggel, nem szoktam sokat inni. Ha tehetem akkor inkább el is kerülöm, de néha el engedheti magát az ember.
* Tekintete továbbra is zavart, de már a pír kezd eltűnni. Az úrnő neve hallatán újra mosoly húzódik ajkaira. *
- Eeyr úrnőt szolgálni szeretném, nem szolgálatára áhítozom.
* Kacag fel a férfi, páncéljára mutat ahol Eeyr jelképe látható. *
- Az úrnő fényessége megvilágítja utamat, hogy több embernek nyújthassak segítőkezet.
* Jegyzi meg a férfi, hogy utána megpróbálja leolvasni a lány arcáról szándékait. ~ Az úrnőt szolgálja lehet? ~ A szülökről tartott rövid magyarázatra csak bólint. *
- Becsületre méltó munka a kereskedői lét, ahogyan a többi munka is.
* A kérdésre egy pillanatra a szemöldöke felszökik, de utána lágy mosolyt húz az arcára. *
- Nem vagyok városőr. A Warg alakulat tagja vagyok, mi speciális megbízásokra vagyunk kivezényelve, de természetesen feladatunk a város védelme is egyaránt.
* Egy pillanatra elgondolkozik a kérdésén, és nem rest közben száját krumplival és hússal megtömni. *
- Nos... Igazából van bőven veszély a városon kívül, de egyenlőre nincs akkora nagy baj.
* Minduntalan vissza tér a szeme elé a hatalmas bestia képe, amire csak még nagyobbat nyel. *
- Nos, azért nem ajánlanám nagyon az egyedüli sétákat a városon kívül.
17423. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-05-02 21:55:25
Üzenet elküldve: 2022-05-02 21:55:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Mindenkinek jár //
*A lánynak jól esik a lovag kedvessége, örömmel fogadja az érdeklődését*
- Igen, eléggé jól ismerem a várost, sok mindent láttam itt már* válaszolja mosolyogva majd folytatja. * Szívesen vállalok idegenvezetést * mondja, de a mosolyából kívülálló nem tudhatja, hogy ennek mekkora része vicc.
Örömmel veszi a lovag bemutatkozását, ~ Demingen család, mikor is hallottam róluk? ~ kérdezi magában. Csak távoli emlékei vannak a családnév felidézésekor, de biztos benne, hogy már hallotta ezt a nevet. *
-Sok embert ismerek a városban, de a város nagyon nagy, nyilván nem mindenkit. *
A magázódás tényleg zavarja, örül, hogy a lovag elfogadja a tegezést*
- Ímólati Mikálosa a becsületes nemem * mondja tetetett fennköltséggel a hangjában *, de szólíts csak „Ímola”-nak, a barátaim mind így szólítanak.
* A lány hallja, hogy mit rendel a lovag, és nagyra értékeli a nagyvonalúsága.*
- Köszönöm a meghívást, * mondja lelkesen * engedd meg, hogy az italra én hívjalak meg, legszívesebben mit innál?* kérdezi.* Ha jól látom mézsört iszol, akár folytathatjuk azzal is, de áttérhetünk a borra, szeretem az almaborukat is.*
Szokott alkoholt inni, de csak társaságban, és ott sem szereti túlzásba vinni. Egy pohár ital bőven belefér.*
- Szívesen megmutatom a fürdőt, szerintem is érdemes kipróbálni.* Mondja biztatóan, de aztán jobban belegondol ~ Nem voltam egy kicsit tolakodó? ~ kérdezi magában. Aztán hagyja, hogy másra terelődjön a szó.*
- Néha nem bűn meginni egy pohár sört.* Reagál a lány, majd a lovagot hallgatva a saját emlékei is előjönnek. ~ Csak véletlen, hogy én is Eeyr úrnőt szolgálom?~ gondolkozik el.*
- Örülök, hogy Te is Eayr úrnőt szolgálatát keresed!* feleli őszinte örömmel.
Figyeli, ahogy kihozzák az ételt, majd étkezés előtt még egyszer megköszöni.*
- Köszönöm a bőkezű meghívásodat, jó étvágyat!* mondja kedvesen.
Ahogy elkezdenek falatozni talán pillanatra elhallgat, de a kérdést örömmel veszi.*
- Nem, a szüleim kereskedők, mindig megtalálják a módját, hogy mit lehet gazdaságosan eladni. Nem a nagy nyereségért csinálják, csak megélhetésből, így a városban már nagy ügyfélkörük van, sok vevő keresi őket. Én is szoktam segíteni az üzletben.* Majd ő is feltesz egy kérdést.*
- Mostanában vannak komolyabb háborúk, melyben részt kell venned, vagy csak kisebb zavargásokra szoktak kivezényelni? * kérdezi érdeklődéssel, majd egy finom falatot vesz a szájába a húsból.*
*A lánynak jól esik a lovag kedvessége, örömmel fogadja az érdeklődését*
- Igen, eléggé jól ismerem a várost, sok mindent láttam itt már* válaszolja mosolyogva majd folytatja. * Szívesen vállalok idegenvezetést * mondja, de a mosolyából kívülálló nem tudhatja, hogy ennek mekkora része vicc.
Örömmel veszi a lovag bemutatkozását, ~ Demingen család, mikor is hallottam róluk? ~ kérdezi magában. Csak távoli emlékei vannak a családnév felidézésekor, de biztos benne, hogy már hallotta ezt a nevet. *
-Sok embert ismerek a városban, de a város nagyon nagy, nyilván nem mindenkit. *
A magázódás tényleg zavarja, örül, hogy a lovag elfogadja a tegezést*
- Ímólati Mikálosa a becsületes nemem * mondja tetetett fennköltséggel a hangjában *, de szólíts csak „Ímola”-nak, a barátaim mind így szólítanak.
* A lány hallja, hogy mit rendel a lovag, és nagyra értékeli a nagyvonalúsága.*
- Köszönöm a meghívást, * mondja lelkesen * engedd meg, hogy az italra én hívjalak meg, legszívesebben mit innál?* kérdezi.* Ha jól látom mézsört iszol, akár folytathatjuk azzal is, de áttérhetünk a borra, szeretem az almaborukat is.*
Szokott alkoholt inni, de csak társaságban, és ott sem szereti túlzásba vinni. Egy pohár ital bőven belefér.*
- Szívesen megmutatom a fürdőt, szerintem is érdemes kipróbálni.* Mondja biztatóan, de aztán jobban belegondol ~ Nem voltam egy kicsit tolakodó? ~ kérdezi magában. Aztán hagyja, hogy másra terelődjön a szó.*
- Néha nem bűn meginni egy pohár sört.* Reagál a lány, majd a lovagot hallgatva a saját emlékei is előjönnek. ~ Csak véletlen, hogy én is Eeyr úrnőt szolgálom?~ gondolkozik el.*
- Örülök, hogy Te is Eayr úrnőt szolgálatát keresed!* feleli őszinte örömmel.
Figyeli, ahogy kihozzák az ételt, majd étkezés előtt még egyszer megköszöni.*
- Köszönöm a bőkezű meghívásodat, jó étvágyat!* mondja kedvesen.
Ahogy elkezdenek falatozni talán pillanatra elhallgat, de a kérdést örömmel veszi.*
- Nem, a szüleim kereskedők, mindig megtalálják a módját, hogy mit lehet gazdaságosan eladni. Nem a nagy nyereségért csinálják, csak megélhetésből, így a városban már nagy ügyfélkörük van, sok vevő keresi őket. Én is szoktam segíteni az üzletben.* Majd ő is feltesz egy kérdést.*
- Mostanában vannak komolyabb háborúk, melyben részt kell venned, vagy csak kisebb zavargásokra szoktak kivezényelni? * kérdezi érdeklődéssel, majd egy finom falatot vesz a szájába a húsból.*
17422. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-05-02 20:30:40
Üzenet elküldve: 2022-05-02 20:30:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
//Rocha Burcqar//
- Valóban igazad van, nem túl vigasztaló.
*Viszonozza a lány kínos mosolyát, melyet most a saját arca is idegennek érez, szeme pedig szomorú marad.*
- Nem bánd, hogy megkérdezted.
*Néz szelíden Rochára, látva, hogy nehézkesen birkózik meg története súlyával - amiért a férfi egyébként egyáltalán nem hibáztatja -, s tán azt is kívánja, bár ne hozta volna fel a témát.*
- Mit tagadjam, senkinek nem meséltem még el ezt a történetet, kivéve persze a szüleit.
*Annak az alkalomnak emlékétől sokkal inkább görcsbe rándul a gyomra, mint attól, amit az imént elmondott. Soha életében nem kívánta még annyira, hogy nyíljon meg alatta a föld, mint amikor a halálhírt vitte az otthonba, ahová befogadták, mikor semmije sem volt, és ahonnan az ő győzködésére szökött meg kedvese.*
- Ideje volt már, hogy valakinek elmondhassam, s örülhetek, amiért utamba hozott valakit az élet, aki tényleg meg is hallgatta.
*Mosolyog a leányra, ezúttal már tényleg őszintén, ahogy pedig szépen lassan átkanyarodik Rocha másik kérdésének megválaszolására, ezzel együtt pedig eszébe jutnak barátjával egykori közös kalandjaik, már sokkal könnyebbnek érzi magát.*
- Nos... *Nyújtózkodik egy nagyot, mielőtt folytatná.* Azt hiszem mindent elmond kettőnk barátságáról, hogy rögtön az első közös utunkon kénytelenek voltunk megküzdeni egy trollal. *Vigyorodik el az emléktől.* Ha egyedül vagyok, akkor is csőstül jön a baj, de ketten aztán igazán egyik kutyaszorítóból a másikba rohantunk, és ez csak néha-néha volt szándékos!
*Nevet most már teljesen felengedve. Persze motoszkál egy gondolat elméjének egy eldugott zugában, ami szerint szomorúnak kéne lennie, hiszen ki tudja látják-e még egymást, az igazat megvallva a Hóhajú ennyi év után már feladta a reménykedést. Azonban azt is tudja, hogy bárhol is legyen barátja, bizonyára jól van, képtelen őrültségek sorozatát hajtja végre, ez a gondolat pedig elég Mordokhainak.*
- Na és aztán, ha én vagyok a kalandor? *Válaszolja meg a költői kérdést.* Egész életemet ilyen emberek között töltöttem, akikkel elcseréltük az egyetlen dolgot, ami a miénk, a történeteinket. Ha tudnád mennyire frissítő néha csak ülni és hallgatni valamit, amiben nincsenek nagy hőstettek, kiszabadított királykisasszonyok, van viszont rutin és az egyszerűség szépsége, na meg a személy, aki elmeséli. *Elmosolyodik.* Nem mellesleg én azért még fel tudnék sorolni néhány dolgot, már ami a legszebb és legizgalmasabb dolgokat illeti.
*Fűzi hozzá, csak hogy tovább járjon az a bizonyos labda kettejük között, majd ő maga is a pálinkáért nyúl, a lányhoz hasonlóan pedig szintén nem teketóriázik vele, rövid úton a szervezetébe juttatja, majd megrázza a fejét, hogy egy kissé kitisztuljon.
Aztán hátradől és végtelen komolysággal arcán hallgatja a történetet, ami hamar átcsap sajnálatba, együttérzésbe, majd újfent szomorúságba. De ezen érzések mellé bekúszik még egy, ez pedig nem más, mint a csodálat. Az égeik a megmondhatói, hogy amikor a férfi alkalmasint visszatér a civilizációba, épp elég nehéz neki a napi betevőre valót megkeresni, végső lehetőségként pedig mindig árulhatja a kardját, elkísérhet egy karavánt az úton, védelmezhet valami tökkelütött nemes úrfit, az úton pedig néha akad egy-egy tanya, ahol mindig szívesen veszik az erős kezet és nem felejtik el meghálálni élelemmel és fedéllel. Azt el sem tudja képzelni lánynak mennyivel lehet nehezebb, mégis úgy tűnik, mint aki ügyesen lavíroz az akadályok között, amiket az élet állított számára.*
- Szerintem büszkék lennének rád.
*Mondja végül csendesen, majd ő is felhajtja a maradék sört és azzal a lendülettel kérdő tekintetet is vet Rochára, jelezvén, hogy a következő kört állja, amennyiben a lány kér még egyet.*
- És tüsszentsen patakot mindenki, aki ítélkezik feletted csak azért, mert igyekszel kiélvezni a földi örömök minél több formáját.
*Persze konkrétan semmi ilyesmit nem mondott partnere, de a férfi mintha kiérezne valami effélét is a szavaiból.*
- Ha csak tennéd a dolgodat nap-nap után, hogy végül belepusztulj a szürkeségbe, nos az egy olyan élet, amiért felesleges lett volna megszületni.
*Dől hátra lassan, miközben az újabb nekiszegezett kérdéseken kezd gondolkodni.*
- Döntse el a hölgy a fürdés kérdését, nekem igazán bárhogy megfelel.
*Mondja szórakozottan, mert gondolatai már a másik témánál járnak.*
- Nem olyasmi ez a kalandorkodás, amit csak úgy szüneteltet az ember. *Mosolyodik el.* Én vándorolni szeretek, világot járni, a többi csak úgy szembejön az úton. *Mondja, de közben töprengő tekintetet vág.* Szeretek feküdni a fűben és a csillagokat nézni. Régen, ha nem tudtam aludni és az időjárás engedte, édesanyám kivitt a kastély kertjeibe és ezt csináltuk. Azóta, ha az úton ér egy tiszta tavaszi vagy nyári este, mindig olyan helyen ütök tábort, ahol jól látni az eget.
*Vállat von, hiszen egészen közönséges dolognak hat ez, a férfi mégsem tudja megunni, ennyi év után sem. Azt már nem fűzi hozzá, hogy kizárólag ezen alkalmakkor hiányzik neki az élet, amit maga mögött hagyott, talán épp azért, mert ez az egyetlen dolog, ami megmaradt belőle.*
- Én is szeretek olvasni. Egy poros, ódon könyvtár végeláthatatlan polcai, tele több könyvvel, mint amit egy emberöltő alatt át lehet rágni, ez jelent nekem legalább ugyanannyit, mint megvívni a sárkánnyal a királykisasszonyért. *Kacsint a lányra.* Szeretem a zenét, nemkülönben a csendet, és a világ kifürkészhetetlen működését, amiért időről-időre megajándékoz olyan kellemes társasággal, amilyet meg sem érdemlek.
*Nevet s mivel történetet kérnek tőle, ráadásul kevésbé komorat, mint az eddigiek, alaposan elgondolkodik, hiszen szerencséjére azok közül is tud válogatni.*
- Egyszer még fegyverhordozó koromban kiművelhettünk néhány cimborámmal valami éktelen csínytevést, mert nem kaptunk vacsorát. Így hát, csak hogy tetőzzük a bajt, éjszaka kiszöktünk a kastélyból és bementünk a közeli erdőbe. Találtunk némi gombát, és hát nosza több se kellett, befaltuk mindet. Nos, mint az utólag kiderült ez távolról sem tartozott a legjobb ötleteink közé, ugyanis az a fajta gomba egészen boszorkányos dolgokat művelt az elménkkel, kis idő múltán pedig már meglehetősen furcsa hallucinációk közepette ölelgettük a fákat, vagy éppen egymást, már ha éppen fel tudtunk kászálódni a földről. Ebben az állapotban próbáltunk meg visszamenni a kastélyba, de csak a falig jutottunk és oda is már napfelkeltére. Atyám s tanáraink tekintete minden pénzt megért, bár a mai napig nem mosták meg úgy a fejemet, mint akkor.
*Mordokhainak ez volt az első ilyen jellegű tapasztalata, és ez bizony így is maradt volna, ha nem érkezik meg az életébe egy bizonyos rőt hajú fiatalember.*
- Egyszer a Vörössel eldöntöttük, hogy csinálunk egy túlélőtúrát. Elmegyünk egy szigetre, bármiféle felszerelés nélkül, abban ez egy, egyszerű ruhánkban, ami volt, meg egy tőrrel, na meg a két vállalkozó szellemű leányzóval, akik csatlakoztak hozzánk. Mint az kiderült, ő gyakorlott fogyasztója volt a különböző ilyen-olyan szereknek, amik az elmét bódítják, találtunk is a szigeten néhány ugyanilyen gombát, ő pedig nem átallott már az első este teát főzni belőle, kisvártatva pedig a hölgyek helyett már két jól megtermett sárkányt hagytunk ott a tábortűznél.
*Kacag. Sok minden történt azon a túrán, s bizony ismételten csak hajszál híján múlt, hogy ott hagyják a fogukat, azonban így is - vagy talán épp ezért - a számára legkedvesebb emlékek között foglal helyet.*
- Valóban igazad van, nem túl vigasztaló.
*Viszonozza a lány kínos mosolyát, melyet most a saját arca is idegennek érez, szeme pedig szomorú marad.*
- Nem bánd, hogy megkérdezted.
*Néz szelíden Rochára, látva, hogy nehézkesen birkózik meg története súlyával - amiért a férfi egyébként egyáltalán nem hibáztatja -, s tán azt is kívánja, bár ne hozta volna fel a témát.*
- Mit tagadjam, senkinek nem meséltem még el ezt a történetet, kivéve persze a szüleit.
*Annak az alkalomnak emlékétől sokkal inkább görcsbe rándul a gyomra, mint attól, amit az imént elmondott. Soha életében nem kívánta még annyira, hogy nyíljon meg alatta a föld, mint amikor a halálhírt vitte az otthonba, ahová befogadták, mikor semmije sem volt, és ahonnan az ő győzködésére szökött meg kedvese.*
- Ideje volt már, hogy valakinek elmondhassam, s örülhetek, amiért utamba hozott valakit az élet, aki tényleg meg is hallgatta.
*Mosolyog a leányra, ezúttal már tényleg őszintén, ahogy pedig szépen lassan átkanyarodik Rocha másik kérdésének megválaszolására, ezzel együtt pedig eszébe jutnak barátjával egykori közös kalandjaik, már sokkal könnyebbnek érzi magát.*
- Nos... *Nyújtózkodik egy nagyot, mielőtt folytatná.* Azt hiszem mindent elmond kettőnk barátságáról, hogy rögtön az első közös utunkon kénytelenek voltunk megküzdeni egy trollal. *Vigyorodik el az emléktől.* Ha egyedül vagyok, akkor is csőstül jön a baj, de ketten aztán igazán egyik kutyaszorítóból a másikba rohantunk, és ez csak néha-néha volt szándékos!
*Nevet most már teljesen felengedve. Persze motoszkál egy gondolat elméjének egy eldugott zugában, ami szerint szomorúnak kéne lennie, hiszen ki tudja látják-e még egymást, az igazat megvallva a Hóhajú ennyi év után már feladta a reménykedést. Azonban azt is tudja, hogy bárhol is legyen barátja, bizonyára jól van, képtelen őrültségek sorozatát hajtja végre, ez a gondolat pedig elég Mordokhainak.*
- Na és aztán, ha én vagyok a kalandor? *Válaszolja meg a költői kérdést.* Egész életemet ilyen emberek között töltöttem, akikkel elcseréltük az egyetlen dolgot, ami a miénk, a történeteinket. Ha tudnád mennyire frissítő néha csak ülni és hallgatni valamit, amiben nincsenek nagy hőstettek, kiszabadított királykisasszonyok, van viszont rutin és az egyszerűség szépsége, na meg a személy, aki elmeséli. *Elmosolyodik.* Nem mellesleg én azért még fel tudnék sorolni néhány dolgot, már ami a legszebb és legizgalmasabb dolgokat illeti.
*Fűzi hozzá, csak hogy tovább járjon az a bizonyos labda kettejük között, majd ő maga is a pálinkáért nyúl, a lányhoz hasonlóan pedig szintén nem teketóriázik vele, rövid úton a szervezetébe juttatja, majd megrázza a fejét, hogy egy kissé kitisztuljon.
Aztán hátradől és végtelen komolysággal arcán hallgatja a történetet, ami hamar átcsap sajnálatba, együttérzésbe, majd újfent szomorúságba. De ezen érzések mellé bekúszik még egy, ez pedig nem más, mint a csodálat. Az égeik a megmondhatói, hogy amikor a férfi alkalmasint visszatér a civilizációba, épp elég nehéz neki a napi betevőre valót megkeresni, végső lehetőségként pedig mindig árulhatja a kardját, elkísérhet egy karavánt az úton, védelmezhet valami tökkelütött nemes úrfit, az úton pedig néha akad egy-egy tanya, ahol mindig szívesen veszik az erős kezet és nem felejtik el meghálálni élelemmel és fedéllel. Azt el sem tudja képzelni lánynak mennyivel lehet nehezebb, mégis úgy tűnik, mint aki ügyesen lavíroz az akadályok között, amiket az élet állított számára.*
- Szerintem büszkék lennének rád.
*Mondja végül csendesen, majd ő is felhajtja a maradék sört és azzal a lendülettel kérdő tekintetet is vet Rochára, jelezvén, hogy a következő kört állja, amennyiben a lány kér még egyet.*
- És tüsszentsen patakot mindenki, aki ítélkezik feletted csak azért, mert igyekszel kiélvezni a földi örömök minél több formáját.
*Persze konkrétan semmi ilyesmit nem mondott partnere, de a férfi mintha kiérezne valami effélét is a szavaiból.*
- Ha csak tennéd a dolgodat nap-nap után, hogy végül belepusztulj a szürkeségbe, nos az egy olyan élet, amiért felesleges lett volna megszületni.
*Dől hátra lassan, miközben az újabb nekiszegezett kérdéseken kezd gondolkodni.*
- Döntse el a hölgy a fürdés kérdését, nekem igazán bárhogy megfelel.
*Mondja szórakozottan, mert gondolatai már a másik témánál járnak.*
- Nem olyasmi ez a kalandorkodás, amit csak úgy szüneteltet az ember. *Mosolyodik el.* Én vándorolni szeretek, világot járni, a többi csak úgy szembejön az úton. *Mondja, de közben töprengő tekintetet vág.* Szeretek feküdni a fűben és a csillagokat nézni. Régen, ha nem tudtam aludni és az időjárás engedte, édesanyám kivitt a kastély kertjeibe és ezt csináltuk. Azóta, ha az úton ér egy tiszta tavaszi vagy nyári este, mindig olyan helyen ütök tábort, ahol jól látni az eget.
*Vállat von, hiszen egészen közönséges dolognak hat ez, a férfi mégsem tudja megunni, ennyi év után sem. Azt már nem fűzi hozzá, hogy kizárólag ezen alkalmakkor hiányzik neki az élet, amit maga mögött hagyott, talán épp azért, mert ez az egyetlen dolog, ami megmaradt belőle.*
- Én is szeretek olvasni. Egy poros, ódon könyvtár végeláthatatlan polcai, tele több könyvvel, mint amit egy emberöltő alatt át lehet rágni, ez jelent nekem legalább ugyanannyit, mint megvívni a sárkánnyal a királykisasszonyért. *Kacsint a lányra.* Szeretem a zenét, nemkülönben a csendet, és a világ kifürkészhetetlen működését, amiért időről-időre megajándékoz olyan kellemes társasággal, amilyet meg sem érdemlek.
*Nevet s mivel történetet kérnek tőle, ráadásul kevésbé komorat, mint az eddigiek, alaposan elgondolkodik, hiszen szerencséjére azok közül is tud válogatni.*
- Egyszer még fegyverhordozó koromban kiművelhettünk néhány cimborámmal valami éktelen csínytevést, mert nem kaptunk vacsorát. Így hát, csak hogy tetőzzük a bajt, éjszaka kiszöktünk a kastélyból és bementünk a közeli erdőbe. Találtunk némi gombát, és hát nosza több se kellett, befaltuk mindet. Nos, mint az utólag kiderült ez távolról sem tartozott a legjobb ötleteink közé, ugyanis az a fajta gomba egészen boszorkányos dolgokat művelt az elménkkel, kis idő múltán pedig már meglehetősen furcsa hallucinációk közepette ölelgettük a fákat, vagy éppen egymást, már ha éppen fel tudtunk kászálódni a földről. Ebben az állapotban próbáltunk meg visszamenni a kastélyba, de csak a falig jutottunk és oda is már napfelkeltére. Atyám s tanáraink tekintete minden pénzt megért, bár a mai napig nem mosták meg úgy a fejemet, mint akkor.
*Mordokhainak ez volt az első ilyen jellegű tapasztalata, és ez bizony így is maradt volna, ha nem érkezik meg az életébe egy bizonyos rőt hajú fiatalember.*
- Egyszer a Vörössel eldöntöttük, hogy csinálunk egy túlélőtúrát. Elmegyünk egy szigetre, bármiféle felszerelés nélkül, abban ez egy, egyszerű ruhánkban, ami volt, meg egy tőrrel, na meg a két vállalkozó szellemű leányzóval, akik csatlakoztak hozzánk. Mint az kiderült, ő gyakorlott fogyasztója volt a különböző ilyen-olyan szereknek, amik az elmét bódítják, találtunk is a szigeten néhány ugyanilyen gombát, ő pedig nem átallott már az első este teát főzni belőle, kisvártatva pedig a hölgyek helyett már két jól megtermett sárkányt hagytunk ott a tábortűznél.
*Kacag. Sok minden történt azon a túrán, s bizony ismételten csak hajszál híján múlt, hogy ott hagyják a fogukat, azonban így is - vagy talán épp ezért - a számára legkedvesebb emlékek között foglal helyet.*
17421. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-05-02 12:14:33
Üzenet elküldve: 2022-05-02 12:14:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Engedjük ki a gőzt//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
* Kitáncolta magát, amibe rendesen ki is melegedett. Nem az első és nem is a második körön van már túl, aminek áldásos hatása meg is látszik rajta. Érzésre pedig mintha már kissé össze is melegedtek volna ezzel a vadmacskával. Még friss az emlék benne, ahogy a feszes fenék arrébb lökte. Fent is szépen gömbölyödnek azok a halmok, csak az a barom össze húzza az inget. Amíg azok egymást heccelik ő közben tervet igyekszik kovácsolni kótyagos fejében, ami nem éppen úgy sül el, mint kigondolta. Ez a némber inkább versenyt tartana, aminek megnyerésére mintha bármi esélye is volna. Pedig a nyeremény elég kecsegtető.*
~ Ezt a behemótot kéne leinnom? Ketten se tudnánk, nem, hogy egyedül. Teysusra ostobák, csak egy tündér vagyok! ~* Pedig ez a kormos ceca nagyon incselkedik vele. Csak úgy feszíti neki tőgyikéjét, meg nyalogatja szájacskáját. A combjai meg, hajaj, még a fogása is első osztályú.*
- Ki kell mennem a budira, mindjárt jövök.* tápászkodik fel az asztaltól, majd a bort lehúzza, vagyis úgy tűnik, de le már nem nyeli, hanem így támolyog ki az árnyákszékig. Ott aztán bele köpi az egészet a trágya közzé, amit egy újabb produkció követ majd. Két ujját használva lenyúl a torkán, hogy a felnyakalt italt most kiürítse gyomrából. Nem a legkellemesebb, de erre mindenképpen szüksége van. Ki is jön belőle minden, aminek ki kell, de meg is gyötri szegényt.*
- Pfee! Az anyát!* Hűvös vízzel megtisztálkodik mielőtt visszatérne az asztalhoz.*
- Itt is vagyok. Mit eszünk?* Pislog rájuk ártatlanul. Még szép, hogy igyekszik a fizetés részét kibekkelni, de ha úgy van fizet ő is. Az evés része a dolgoknak enged egy kis időt neki, hogy gondolkodjék. Valahogy el kell érnie, hogy a benga állat előtte vagy legalábbis cicus előtt dőljön ki, mert anélkül esélye sincs fekete csöcsök markolászására, ami jelenleg az első számú prioritás. Látszólag már az ital kezdi kifejteni hatását annál a nagydarabnál is, mert ölelgetni kezdi nővérét.*
~ Keres más nőt magadnak! Nyomi! ~* Morgolódik az orra alatt, mert így ittasan már féltékenyen a másik testvérére, pedig ha valakinek, hát annak nem kéne riválisának lennie.*
//Engedjük ki a gőzt//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
* Kitáncolta magát, amibe rendesen ki is melegedett. Nem az első és nem is a második körön van már túl, aminek áldásos hatása meg is látszik rajta. Érzésre pedig mintha már kissé össze is melegedtek volna ezzel a vadmacskával. Még friss az emlék benne, ahogy a feszes fenék arrébb lökte. Fent is szépen gömbölyödnek azok a halmok, csak az a barom össze húzza az inget. Amíg azok egymást heccelik ő közben tervet igyekszik kovácsolni kótyagos fejében, ami nem éppen úgy sül el, mint kigondolta. Ez a némber inkább versenyt tartana, aminek megnyerésére mintha bármi esélye is volna. Pedig a nyeremény elég kecsegtető.*
~ Ezt a behemótot kéne leinnom? Ketten se tudnánk, nem, hogy egyedül. Teysusra ostobák, csak egy tündér vagyok! ~* Pedig ez a kormos ceca nagyon incselkedik vele. Csak úgy feszíti neki tőgyikéjét, meg nyalogatja szájacskáját. A combjai meg, hajaj, még a fogása is első osztályú.*
- Ki kell mennem a budira, mindjárt jövök.* tápászkodik fel az asztaltól, majd a bort lehúzza, vagyis úgy tűnik, de le már nem nyeli, hanem így támolyog ki az árnyákszékig. Ott aztán bele köpi az egészet a trágya közzé, amit egy újabb produkció követ majd. Két ujját használva lenyúl a torkán, hogy a felnyakalt italt most kiürítse gyomrából. Nem a legkellemesebb, de erre mindenképpen szüksége van. Ki is jön belőle minden, aminek ki kell, de meg is gyötri szegényt.*
- Pfee! Az anyát!* Hűvös vízzel megtisztálkodik mielőtt visszatérne az asztalhoz.*
- Itt is vagyok. Mit eszünk?* Pislog rájuk ártatlanul. Még szép, hogy igyekszik a fizetés részét kibekkelni, de ha úgy van fizet ő is. Az evés része a dolgoknak enged egy kis időt neki, hogy gondolkodjék. Valahogy el kell érnie, hogy a benga állat előtte vagy legalábbis cicus előtt dőljön ki, mert anélkül esélye sincs fekete csöcsök markolászására, ami jelenleg az első számú prioritás. Látszólag már az ital kezdi kifejteni hatását annál a nagydarabnál is, mert ölelgetni kezdi nővérét.*
~ Keres más nőt magadnak! Nyomi! ~* Morgolódik az orra alatt, mert így ittasan már féltékenyen a másik testvérére, pedig ha valakinek, hát annak nem kéne riválisának lennie.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11721-11740 , 11741-11760 , 11761-11780 , 11781-11800 , 11801-11820 , 11821-11840 , 11841-11860 , 11861-11880 , 11881-11900 , 11901-11920 , 11921-11940 , 11941-11960 , 11961-11980 , 11981-12000 , 12001-12020 , 12021-12040 , 12041-12060 , 12061-12080 , 12081-12100 , 12101-12120 , 12121-12140 , 12141-12160 , 12161-12180 , 12181-12200 , 12201-12220 , 12221-12240 , 12241-12260 , 12261-12280 , 12281-12300 , 12301-12320 , 12321-12340 , 12341-12360 , 12361-12380 , 12381-12400 , 12401-12420 , 12421-12440 , 12441-12460 , 12461-12480 , 12481-12500 , 12501-12520 , 12521-12540 , 12541-12560 , 12561-12580 , 12581-12600 , 12601-12620 , 12621-12640 , 12641-12660 , 12661-12680 , 12681-12700 , 12701-12720 , 12721-12740 , 12741-12760 , 12761-12780 , 12781-12800 , 12801-12820 , 12821-12840 , 12841-12860 , 12861-12880 , 12881-12900 , 12901-12920 , 12921-12940 , 12941-12960 , 12961-12980 , 12981-13000 , 13001-13020 , 13021-13040 , 13041-13060 , 13061-13080 , 13081-13100 , 13101-13120 , 13121-13140 , 13141-13160 , 13161-13180 , 13181-13200 , 13201-13220 , 13221-13240 , 13241-13260 , 13261-13280 , 13281-13300 , 13301-13320 , 13321-13340 , 13341-13360 , 13361-13380 , 13381-13400 , 13401-13420 , 13421-13440 , 13441-13460 , 13461-13480 , 13481-13500 , 13501-13520 , 13521-13540 , 13541-13560 , 13561-13580 , 13581-13600 , 13601-13620 , 13621-13640 , 13641-13660 , 13661-13680 , 13681-13700 , 13701-13720 , 13721-13740 , 13741-13760 , 13761-13780 , 13781-13800 , 13801-13820 , 13821-13840 , 13841-13860 , 13861-13880 , 13881-13900 , 13901-13920 , 13921-13940 , 13941-13960 , 13961-13980 , 13981-14000 , 14001-14020 , 14021-14040 , 14041-14060 , 14061-14080 , 14081-14100 , 14101-14120 , 14121-14140 , 14141-14160 , 14161-14180 , 14181-14200 , 14201-14220 , 14221-14240 , 14241-14260 , 14261-14280 , 14281-14300 , 14301-14320 , 14321-14340 , 14341-14360 , 14361-14380 , 14381-14400 , 14401-14420 , 14421-14440 , 14441-14460 , 14461-14480 , 14481-14500 , 14501-14520 , 14521-14540 , 14541-14560 , 14561-14580 , 14581-14600 , 14601-14620 , 14621-14640 , 14641-14660 , 14661-14680 , 14681-14700 , 14701-14720 , 14721-14740 , 14741-14760 , 14761-14780 , 14781-14800 , 14801-14820 , 14821-14840 , 14841-14860 , 14861-14880 , 14881-14900 , 14901-14920 , 14921-14940 , 14941-14960 , 14961-14980 , 14981-15000 , 15001-15020 , 15021-15040 , 15041-15060 , 15061-15080 , 15081-15100 , 15101-15120 , 15121-15140 , 15141-15160 , 15161-15180 , 15181-15200 , 15201-15220 , 15221-15240 , 15241-15260 , 15261-15280 , 15281-15300 , 15301-15320 , 15321-15340 , 15341-15360 , 15361-15380 , 15381-15400 , 15401-15420 , 15421-15440 , 15441-15460 , 15461-15480 , 15481-15500 , 15501-15520 , 15521-15540 , 15541-15560 , 15561-15580 , 15581-15600 , 15601-15620 , 15621-15640 , 15641-15660 , 15661-15680 , 15681-15700 , 15701-15720 , 15721-15740 , 15741-15760 , 15761-15780 , 15781-15800 , 15801-15820 , 15821-15840 , 15841-15860 , 15861-15880 , 15881-15900 , 15901-15920 , 15921-15940 , 15941-15960 , 15961-15980 , 15981-16000 , 16001-16020 , 16021-16040 , 16041-16060 , 16061-16080 , 16081-16100 , 16101-16120 , 16121-16140 , 16141-16160 , 16161-16180 , 16181-16200 , 16201-16220 , 16221-16240 , 16241-16260 , 16261-16280 , 16281-16300 , 16301-16320 , 16321-16340 , 16341-16360 , 16361-16380 , 16381-16400 , 16401-16420 , 16421-16440 , 16441-16460 , 16461-16480 , 16481-16500 , 16501-16520 , 16521-16540 , 16541-16560 , 16561-16580 , 16581-16600 , 16601-16620 , 16621-16640 , 16641-16660 , 16661-16680 , 16681-16700 , 16701-16720 , 16721-16740 , 16741-16760 , 16761-16780 , 16781-16800 , 16801-16820 , 16821-16840 , 16841-16860 , 16861-16880 , 16881-16900 , 16901-16920 , 16921-16940 , 16941-16960 , 16961-16980 , 16981-17000 , 17001-17020 , 17021-17040 , 17041-17060 , 17061-17080 , 17081-17100 , 17101-17120 , 17121-17140 , 17141-17160 , 17161-17180 , 17181-17200 , 17201-17220 , 17221-17240 , 17241-17260 , 17261-17280 , 17281-17300 , 17301-17320 , 17321-17340 , 17341-17360 , 17361-17380 , 17381-17400 , 17401-17420 , 17421-17440 , 17441-17460 , 17461-17480 , 17481-17500 , 17501-17520 , 17521-17540 , 17541-17560 , 17561-17580 , 17581-17600 , 17601-17620 , 17621-17640 , 17641-17660 , 17661-17680 , 17681-17700 , 17701-17720 , 17721-17740 , 17741-17760 , 17761-17780 , 17781-17800 , 17801-17820 , 17821-17840 , 17841-17860 , 17861-17880 , 17881-17900 , 17901-17920 , 17921-17940 , 17941-17960 , 17961-17980 , 17981-18000 , 18001-18020 , 18021-18040 , 18041-18060 , 18061-18080 , 18081-18100 , 18101-18120 , 18121-18140 , 18141-18160 , 18161-18180 , 18181-18200 , 18201-18220 , 18221-18240 , 18241-18260 , 18261-18280 , 18281-18300 , 18301-18320 , 18321-18340 , 18341-18360 , 18361-18380 , 18381-18400 , 18401-18420 , 18421-18440 , 18441-18460 , 18461-18480 , 18481-18500 , 18501-18520 , 18521-18540 , 18541-18560 , 18561-18580 , 18581-18600 , 18601-18620 , 18621-18640 , 18641-18660 , 18661-18680 , 18681-18700 , 18701-18720 , 18721-18740 , 18741-18760 , 18761-18780 , 18781-18800 , 18801-18820 , 18821-18840 , 18841-18860 , 18861-18880