Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 371 (7401. - 7420. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
7420. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-05-18 17:55:40
Üzenet elküldve: 2026-05-18 17:55:40
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Varjúlakoma//
*Shorenai korábbi trükközései ezidáig elkerülték Relael figyelmét, ám a legutolsó adagolásnál tetten éri a férfit.*
- Ugyan, nem kell ennyire előzékenynek lennie!
*Könnyed dorgálása és fakó mosolya arra enged következtetni, hogy nem sejt rossz szándékot Shorenaitól, vagy csak a már elfogyasztott szer kapcsolja ki óvatosságát.*
- Vagy talán szégyenlős?
*Az elf tekintete végig szalad Shorenaion, majd megrázza fejét.*
- Nem, nem szégyenlős típus, azt a vak is láthatja. Ellenben ismerem már becstelen természetét. Talán nem valami galád dologra készül? Figyelmeztetem kedves jövendőbelimet, hogy elég hangosan tudok sikítani.
*Mutatóujjával szórakozottan megkopogtatja Shorenai orrának búbját. Igyekszik komoly arcot vágni, de széles mosolya elárulja, s makacsul helyet követel magának.*
- Remek! Várni fogom a szállítmányt.
*Szívesen kezet rázna a férfival, helyette csak megpördül tengelye körül, s eszébe ötlik megint, hogy jó volna táncolni egyet, különösen ebben a ruhában, melynek olyan szép esése van mozgás közben.
Shorenai megközelíti őt, Relael pedig nagy szemekkel pislog fel a férfira. Pupillái úgyis hatalmasra vannak tágulva, hogy az utolsó adag bódító anyag még ott pihen a komód tetején.
Ellenkező esetben biztosan felismerné a bókok és közeledés valódi szándékát, de felpörgetett elméje most nem képes erre koncentrálni, így fontos részletek fölött siklik el. Nem csoda tehát, hogy Shorenai színjátéka meggyőzi a hosszúéletűt.*
- Máris oda van értem? Hízelgő. De aztán óvatosan, nehogy összetörjem a szívét!
*Kurta nevetése árulkodik továbbra is töretlen jókedvéről. Aligha komolyan vehető az elf játszadozása ebben az eufórikus állapotban.*
- Azt igazán egyikünk sem akarná.
*Búgja vészjóslóan. Csupán egy pillanatra zökken ki kitörően vidám pillanatából, de olyan könnyed természetességgel változik is vissza, ahogy az óra ingája leng egyik oldalról a másikra.
Shorenai érintése libabőrössé teszi, pedig még csak bőre sem ér az elféhez. Hogy a testén megjelenő pici pöttyök kellemes vagy kellemetlen érzésről árulkodnak, aligha lehetne megmondani, a férfi pedig azt szűri le ebből, amit óhajt.
Az elfnek nem szokása elutasítani az ilyesfajta közeledéseket, mert előszeretettel mutatja meg, hogy nem oly könnyű őt zavarba hozni. Ennek okán partnere kedve szerint rajzolhatja körbe az örökifjú kisasszony vonalait, amíg amaz végül úgy nem dönt, hogy elég volt a kóstolóból.*
- Úgy hiszem nincs.
*Miközben távolabb lép tőle, még búcsúzóul megpaskolgatja a férfi mellkasát. Ha hunyorogva nézné még akár Denjaarhoz hasonlónak is láthatná az idegent, mégsem váltja ki belőle azt a fajta izgatottságot, amit a wegtoreni. Egy józanabb pillanatában talán elmereng azon, hogy ez miért van így.
Egy darabig sután áll helyén, csendben, végül ráébred, hogy itt neki szükséges távoznia, elvégre ő tartózkodik Shorenai hálószobájában.*
- Oh, bocsánat! Megyek is.
*Mutatóujjával a bejárati ajtó felé bök, és egy újabb pördüléssel keresi meg lerakott kabátját. Ha nem tartóztatják, akkor rövidesen már az ajtófélfa közepén állva integet, közben búcsú csókokat szór és fúj Shorenai felé.*
- Vigyázzon magára!
//Varjúlakoma//
*Shorenai korábbi trükközései ezidáig elkerülték Relael figyelmét, ám a legutolsó adagolásnál tetten éri a férfit.*
- Ugyan, nem kell ennyire előzékenynek lennie!
*Könnyed dorgálása és fakó mosolya arra enged következtetni, hogy nem sejt rossz szándékot Shorenaitól, vagy csak a már elfogyasztott szer kapcsolja ki óvatosságát.*
- Vagy talán szégyenlős?
*Az elf tekintete végig szalad Shorenaion, majd megrázza fejét.*
- Nem, nem szégyenlős típus, azt a vak is láthatja. Ellenben ismerem már becstelen természetét. Talán nem valami galád dologra készül? Figyelmeztetem kedves jövendőbelimet, hogy elég hangosan tudok sikítani.
*Mutatóujjával szórakozottan megkopogtatja Shorenai orrának búbját. Igyekszik komoly arcot vágni, de széles mosolya elárulja, s makacsul helyet követel magának.*
- Remek! Várni fogom a szállítmányt.
*Szívesen kezet rázna a férfival, helyette csak megpördül tengelye körül, s eszébe ötlik megint, hogy jó volna táncolni egyet, különösen ebben a ruhában, melynek olyan szép esése van mozgás közben.
Shorenai megközelíti őt, Relael pedig nagy szemekkel pislog fel a férfira. Pupillái úgyis hatalmasra vannak tágulva, hogy az utolsó adag bódító anyag még ott pihen a komód tetején.
Ellenkező esetben biztosan felismerné a bókok és közeledés valódi szándékát, de felpörgetett elméje most nem képes erre koncentrálni, így fontos részletek fölött siklik el. Nem csoda tehát, hogy Shorenai színjátéka meggyőzi a hosszúéletűt.*
- Máris oda van értem? Hízelgő. De aztán óvatosan, nehogy összetörjem a szívét!
*Kurta nevetése árulkodik továbbra is töretlen jókedvéről. Aligha komolyan vehető az elf játszadozása ebben az eufórikus állapotban.*
- Azt igazán egyikünk sem akarná.
*Búgja vészjóslóan. Csupán egy pillanatra zökken ki kitörően vidám pillanatából, de olyan könnyed természetességgel változik is vissza, ahogy az óra ingája leng egyik oldalról a másikra.
Shorenai érintése libabőrössé teszi, pedig még csak bőre sem ér az elféhez. Hogy a testén megjelenő pici pöttyök kellemes vagy kellemetlen érzésről árulkodnak, aligha lehetne megmondani, a férfi pedig azt szűri le ebből, amit óhajt.
Az elfnek nem szokása elutasítani az ilyesfajta közeledéseket, mert előszeretettel mutatja meg, hogy nem oly könnyű őt zavarba hozni. Ennek okán partnere kedve szerint rajzolhatja körbe az örökifjú kisasszony vonalait, amíg amaz végül úgy nem dönt, hogy elég volt a kóstolóból.*
- Úgy hiszem nincs.
*Miközben távolabb lép tőle, még búcsúzóul megpaskolgatja a férfi mellkasát. Ha hunyorogva nézné még akár Denjaarhoz hasonlónak is láthatná az idegent, mégsem váltja ki belőle azt a fajta izgatottságot, amit a wegtoreni. Egy józanabb pillanatában talán elmereng azon, hogy ez miért van így.
Egy darabig sután áll helyén, csendben, végül ráébred, hogy itt neki szükséges távoznia, elvégre ő tartózkodik Shorenai hálószobájában.*
- Oh, bocsánat! Megyek is.
*Mutatóujjával a bejárati ajtó felé bök, és egy újabb pördüléssel keresi meg lerakott kabátját. Ha nem tartóztatják, akkor rövidesen már az ajtófélfa közepén állva integet, közben búcsú csókokat szór és fúj Shorenai felé.*
- Vigyázzon magára!
7419. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-05-17 22:14:02
Üzenet elküldve: 2026-05-17 22:14:02
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Varjúlakoma//
*Szokatlan, de ő maga nem tudja megállapítani, közelsége hatással van-e bármilyen formában az elfre. A simítás arcán arra engedi következtetni, hogy igen. E gondolat bőszen simogatja saját képességeibe vetett hitét, de ezúttal a szórakozásnál előrébb való az üzlet.
Miközben a nemest hallgatja, a mélyesszenciából megmaradt utolsó két csíkot is az asztalra húzza. Gondosan alakít ki egy hajszálvékony, és egy vastagabb csíkot, előbbire pedig gyorsan lecsap.*
-Ó, hogyne érteném meg. *Feleli mézesmázos mosoly kíséretében, ám szemei nem vigadnak mellé. Sejthető volt, hogy le kell tegyen valamit asztalra előbb, de ettől még nem kevésbé bosszantja a dolog. Magában természetesen az elf rátartiságát hibáztatja. Eszébe ötlik, hogy amennyiben amaz tényleg behappolja a harmadik testes adagot is, úgy nyugodt szívvel áldozhatna a kicsinyes bosszú oltárán. Ugyanakkor ha más nem is, egy-egy sajgó testnyílás bizton emlékeztetné a hosszúéletűt az éjjelre, így jobbnak látja az ilyen jellegű froclikat a házasságkötés utánra időzíteni, már ha módja lesz rá. Elvégre ha megvan a papír, az elf kezén pedig ott csillog a gyűrű, azt tehet, amit csak óhajt, legalábbis az ő elképzelésében.*
-Nem probléma. Leszállítom ebbe a Hét Varjú fogadóba a cikkeket. Hét Varjú fogadó... Elbűvölő név. *Érezte, hogy az elf másban is utazik, és lám, ismét igaza lett. Kikötő, fogadó... Rejlik ennél itt több is. Ugyan miért törné magát egy artheniori nemes, hogy az ellenszélben is vitorlát bontson?
Közelebb lép Relaelhez. Most, hogy ily sajátos megegyezés született közöttük, illő egyéb bizalmat is ébreszteni benne. Hogy sikerrel jár-e, netalán megmaradnak a hűvös illendőségben, jóformán mindegy. Előbbi szórakoztatóbb, és könnyebb utat jelöl számára a továbbiakban.*
-Meg kell mondjam, lenyűgöz kegyed. Párját ritkítja elhivatottsága. Na meg szépsége. ~Továbbá felfuvalkodottsága és önhittsége.~ *Olyan fajtának gondolja, akinek saját portréja díszeleg otthonában.
Kedélyesen a hosszúéletű vállára helyezi kesztyűs kezét, szabad ujjaival pedig feljebb szegi állát. Megkapó jelenség, nem vitás. Ugyanakkor az ő számító elméjében ez is csak egy olyan tényező, melyet igyekszik saját szája íze szerint kihasználni, ha eljön az ideje.*
-Bízom benne, hogy közös munkánk gyümölcsöző lesz. Mindkettőnk számára. *A hűvös bőrkesztyű elindul végig az elf álla vonalán, keresztül vékony nyakán, hogy aztán csípőjén állapodjon meg, már ha a lány hagyja. Kitartja a pillantást, majd elengedi Realelt. Az ilyen jellegű, halovány közjátékok valósággal leveszik a lábukról a szégyenlős nemeskisasszonyokat. Kétli, hogy a hosszúfülű is közébük tartozna, de kíváncsi a reakcióra.*
-Van még esetleg más is, amit kegyed megtárgyalna? *Búgja még a kérdést. Közben fejében számot vet az elfel. Igyekszik véka alá rejteni, mennyire bosszússá tenni annak habitusa. Asszonyául venni azonban öles lépés lesz számára, ehhez nem férhet kétség. Nem csupán a kúria okán, de rangban is.*
//Varjúlakoma//
*Szokatlan, de ő maga nem tudja megállapítani, közelsége hatással van-e bármilyen formában az elfre. A simítás arcán arra engedi következtetni, hogy igen. E gondolat bőszen simogatja saját képességeibe vetett hitét, de ezúttal a szórakozásnál előrébb való az üzlet.
Miközben a nemest hallgatja, a mélyesszenciából megmaradt utolsó két csíkot is az asztalra húzza. Gondosan alakít ki egy hajszálvékony, és egy vastagabb csíkot, előbbire pedig gyorsan lecsap.*
-Ó, hogyne érteném meg. *Feleli mézesmázos mosoly kíséretében, ám szemei nem vigadnak mellé. Sejthető volt, hogy le kell tegyen valamit asztalra előbb, de ettől még nem kevésbé bosszantja a dolog. Magában természetesen az elf rátartiságát hibáztatja. Eszébe ötlik, hogy amennyiben amaz tényleg behappolja a harmadik testes adagot is, úgy nyugodt szívvel áldozhatna a kicsinyes bosszú oltárán. Ugyanakkor ha más nem is, egy-egy sajgó testnyílás bizton emlékeztetné a hosszúéletűt az éjjelre, így jobbnak látja az ilyen jellegű froclikat a házasságkötés utánra időzíteni, már ha módja lesz rá. Elvégre ha megvan a papír, az elf kezén pedig ott csillog a gyűrű, azt tehet, amit csak óhajt, legalábbis az ő elképzelésében.*
-Nem probléma. Leszállítom ebbe a Hét Varjú fogadóba a cikkeket. Hét Varjú fogadó... Elbűvölő név. *Érezte, hogy az elf másban is utazik, és lám, ismét igaza lett. Kikötő, fogadó... Rejlik ennél itt több is. Ugyan miért törné magát egy artheniori nemes, hogy az ellenszélben is vitorlát bontson?
Közelebb lép Relaelhez. Most, hogy ily sajátos megegyezés született közöttük, illő egyéb bizalmat is ébreszteni benne. Hogy sikerrel jár-e, netalán megmaradnak a hűvös illendőségben, jóformán mindegy. Előbbi szórakoztatóbb, és könnyebb utat jelöl számára a továbbiakban.*
-Meg kell mondjam, lenyűgöz kegyed. Párját ritkítja elhivatottsága. Na meg szépsége. ~Továbbá felfuvalkodottsága és önhittsége.~ *Olyan fajtának gondolja, akinek saját portréja díszeleg otthonában.
Kedélyesen a hosszúéletű vállára helyezi kesztyűs kezét, szabad ujjaival pedig feljebb szegi állát. Megkapó jelenség, nem vitás. Ugyanakkor az ő számító elméjében ez is csak egy olyan tényező, melyet igyekszik saját szája íze szerint kihasználni, ha eljön az ideje.*
-Bízom benne, hogy közös munkánk gyümölcsöző lesz. Mindkettőnk számára. *A hűvös bőrkesztyű elindul végig az elf álla vonalán, keresztül vékony nyakán, hogy aztán csípőjén állapodjon meg, már ha a lány hagyja. Kitartja a pillantást, majd elengedi Realelt. Az ilyen jellegű, halovány közjátékok valósággal leveszik a lábukról a szégyenlős nemeskisasszonyokat. Kétli, hogy a hosszúfülű is közébük tartozna, de kíváncsi a reakcióra.*
-Van még esetleg más is, amit kegyed megtárgyalna? *Búgja még a kérdést. Közben fejében számot vet az elfel. Igyekszik véka alá rejteni, mennyire bosszússá tenni annak habitusa. Asszonyául venni azonban öles lépés lesz számára, ehhez nem férhet kétség. Nem csupán a kúria okán, de rangban is.*
7418. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-05-17 17:17:50
Üzenet elküldve: 2026-05-17 17:17:50
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Varjúlakoma//
*Nem száll vitába Shorenai kijelentésével, éppenséggel meg is tudja érteni azt. Számára, aki a kényelemben és gazdagságban nőtt fel, egészen mást jelent Selyemrév, s meg tudja érteni, hogy valaki aki mélyről kapaszkodik fel mindez egy remek lehetőség lépcsőfokokat átugrani.
Úgy tűnik kölcsönösen meglepték egymást és most Shorenai a soros, hogy hallgatásba burkolózva töprengjen. A válaszra várva Relael igyekszik nyugton maradni, a csendet viszont megtöri lába ütemes dobolása, melyet ő valójában nem is észlel. Kritikusan fürkészi a férfi minden megnyilvánulását esetleges hazugságot keresve, bár ehhez az aprólékos munkához aligha van most türelme.*
- Ez igen ígéretesnek hangzik.
*Meg persze rengeteg munkának, amit az elf örül, ha meg tudna spórolni magának. Persze eddigi tapasztalatai alapján ha valamit jól óhajt csinálni, akkor saját maga kell elintézze, de egy próbát megérhet eme egyezség. Shorenai elég elhivatottnak tűnik, hogy elérje célját, így vélhetően sok követ megmozgatna az eredmény érdekében, legrosszabb esetben pedig átveszi a gyeplőt félúton.
A férfi közelebb lép hozzá, s ezúttal ő lépi át láthatatlan határaikat. Tincsbe rendeződött hajszálai megcsiklandozzák bőrét, ahogy Shorenai lehelete is, ez pedig kuncogásra késztetik Relaelt.
Shorenai közelsége nem hozza különösebben lázba. Ellenkező esetben talán hatással volna rá, de sem ma esti hangulata nem alkalmas csillapíthatatlan étvágya felkorbácsolására, sem az a tény, hogy a férfi vonzó megjelenése ellenére ellenszenves a számára. Ez utóbbit nem is igazán tudná megmondani miért van így, de ez nem is a magvas gondolatok megfogalmazásának pillanata. Relael játszani viszont szeret, így ha már közelebb állnak egymáshoz gyengéden végig simít a sötét szőrzettel díszített arcvonalon.
"Elégedett lesz." Végig szalad testén a libabőr. Ha Denjaar duruzsolná ezt hosszú füleibe, akkor már tépné le magáról szépen hímzett ruháit, ehelyett valami óva inti koponyájának hátsó szegletében. Shorenai veszélyes, ez tagadhatatlan, mindez pedig még vonzóbbá is tehetné számára, ugyanakkor Relaelben körvonalazódik egy halovány felismerés. A férfi nincs oda érte, és vélhetően nem is tudná irányítani őt úgy, mint másokat környezetében. Feltehetően ez az ami annyira bosszantja és paranoiddá teszi az elfet, aki megszokta már, hogy mindenkire hatással van. Vélt feltételezésére megkeményednek arcán vonásai, s örül a kettejük között ismét megjelenő távolságnak, de ezek az érzések és gondolatok hamar elillannak.*
- Micsoda lánykérés! Levesz a lábamról!
*Töri meg a csendet egy könnyed kacagás kíséretében. Ha akarna sem tudna sokáig rossz érzéseivel törődni, mert az eufória makacsul nyomakodik előre a rivaldafénybe. Ha tehetné, akkor szaladna is le, hogy táncra perdüljön a Pegazus fogadó egyik asztalán.*
- Ugyanakkor komoly üzlet ez, és fontos előtte tudnom, hogy a szép szavak nem csupán üres ígéretek. Remélem megérti ezt, kedves Shorenai.
*Kezei megint útnak indulnak, hogy a legközelebbi bútor szélét babrálja. Hiányolja ujjai közül borospoharát.*
- Akad egy puritán kis fogadóm a Kikötőben, melynek Hét Varjú Taverna a neve. Amennyiben leszállít nekem oda egy rakomány Hodarilt és Ördögvigyort, akkor tudni fogom, hogy szándékai komolyak. Mit szól?
*Megint igyekszik visszakapaszkodni egy kényelmetlen intelem, de megnyugtatja önmagát. Ha esetleg a dolgok rossz irányt vennének, akkor csak megmérgezi a férfit, így igazából nincs is mi miatt aggódnia. Ellenkező esetben pedig olyan üzlet köttetik, ami mindkettejük számára előnyös feltételeket jelenthet.*
//Varjúlakoma//
*Nem száll vitába Shorenai kijelentésével, éppenséggel meg is tudja érteni azt. Számára, aki a kényelemben és gazdagságban nőtt fel, egészen mást jelent Selyemrév, s meg tudja érteni, hogy valaki aki mélyről kapaszkodik fel mindez egy remek lehetőség lépcsőfokokat átugrani.
Úgy tűnik kölcsönösen meglepték egymást és most Shorenai a soros, hogy hallgatásba burkolózva töprengjen. A válaszra várva Relael igyekszik nyugton maradni, a csendet viszont megtöri lába ütemes dobolása, melyet ő valójában nem is észlel. Kritikusan fürkészi a férfi minden megnyilvánulását esetleges hazugságot keresve, bár ehhez az aprólékos munkához aligha van most türelme.*
- Ez igen ígéretesnek hangzik.
*Meg persze rengeteg munkának, amit az elf örül, ha meg tudna spórolni magának. Persze eddigi tapasztalatai alapján ha valamit jól óhajt csinálni, akkor saját maga kell elintézze, de egy próbát megérhet eme egyezség. Shorenai elég elhivatottnak tűnik, hogy elérje célját, így vélhetően sok követ megmozgatna az eredmény érdekében, legrosszabb esetben pedig átveszi a gyeplőt félúton.
A férfi közelebb lép hozzá, s ezúttal ő lépi át láthatatlan határaikat. Tincsbe rendeződött hajszálai megcsiklandozzák bőrét, ahogy Shorenai lehelete is, ez pedig kuncogásra késztetik Relaelt.
Shorenai közelsége nem hozza különösebben lázba. Ellenkező esetben talán hatással volna rá, de sem ma esti hangulata nem alkalmas csillapíthatatlan étvágya felkorbácsolására, sem az a tény, hogy a férfi vonzó megjelenése ellenére ellenszenves a számára. Ez utóbbit nem is igazán tudná megmondani miért van így, de ez nem is a magvas gondolatok megfogalmazásának pillanata. Relael játszani viszont szeret, így ha már közelebb állnak egymáshoz gyengéden végig simít a sötét szőrzettel díszített arcvonalon.
"Elégedett lesz." Végig szalad testén a libabőr. Ha Denjaar duruzsolná ezt hosszú füleibe, akkor már tépné le magáról szépen hímzett ruháit, ehelyett valami óva inti koponyájának hátsó szegletében. Shorenai veszélyes, ez tagadhatatlan, mindez pedig még vonzóbbá is tehetné számára, ugyanakkor Relaelben körvonalazódik egy halovány felismerés. A férfi nincs oda érte, és vélhetően nem is tudná irányítani őt úgy, mint másokat környezetében. Feltehetően ez az ami annyira bosszantja és paranoiddá teszi az elfet, aki megszokta már, hogy mindenkire hatással van. Vélt feltételezésére megkeményednek arcán vonásai, s örül a kettejük között ismét megjelenő távolságnak, de ezek az érzések és gondolatok hamar elillannak.*
- Micsoda lánykérés! Levesz a lábamról!
*Töri meg a csendet egy könnyed kacagás kíséretében. Ha akarna sem tudna sokáig rossz érzéseivel törődni, mert az eufória makacsul nyomakodik előre a rivaldafénybe. Ha tehetné, akkor szaladna is le, hogy táncra perdüljön a Pegazus fogadó egyik asztalán.*
- Ugyanakkor komoly üzlet ez, és fontos előtte tudnom, hogy a szép szavak nem csupán üres ígéretek. Remélem megérti ezt, kedves Shorenai.
*Kezei megint útnak indulnak, hogy a legközelebbi bútor szélét babrálja. Hiányolja ujjai közül borospoharát.*
- Akad egy puritán kis fogadóm a Kikötőben, melynek Hét Varjú Taverna a neve. Amennyiben leszállít nekem oda egy rakomány Hodarilt és Ördögvigyort, akkor tudni fogom, hogy szándékai komolyak. Mit szól?
*Megint igyekszik visszakapaszkodni egy kényelmetlen intelem, de megnyugtatja önmagát. Ha esetleg a dolgok rossz irányt vennének, akkor csak megmérgezi a férfit, így igazából nincs is mi miatt aggódnia. Ellenkező esetben pedig olyan üzlet köttetik, ami mindkettejük számára előnyös feltételeket jelenthet.*
7417. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-05-17 10:06:45
Üzenet elküldve: 2026-05-17 10:06:45
Rang: Játékos
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A vadászat szabályai//
*Ez a csipkelődő, provokáló közeg elég otthonos Nolen számára. A Kikötőben amúgy is dívik az ilyesmi. Fegyverként is, kompromisszumként is és a hétköznapi élet sava-borsaként is.*
- Az apám a Fekete Szhylla kapitánya. A hajósok nem szeretik az ennél kukacoskodóbb címkéket *mondja, utalva az itteni vizeken dívó "szürke"kereskedelem lényegére.
Az, hogy most itt heverészik a meztelenség urizáló kényelmében, valahogy a rég megérdemelt nyugalom ábrándját festi fel köré. A szer delíriumában átélt ölelkezés sok nyugtalanító dolog nyomasztása alól szabadította fel egy kis időre. De ezeket a dolgokat az ember nem vetheti le magáról, s hagyhatja hátra, mint egy ázott, büdös kabátot. Lassacskán visszakapaszkodnak rá az árnyak, de még azért van egy kis ideje ebben az édes, lihanechi parfümillatban ejtőzni.*
- A legjobb barátom *mosolyodik el szelíden a hasonszőrű hölgyismerőst felemlegetve, s a viharszín szemekbe annyi szeretetteljes érzés költözik hirtelen, hogy az még a szemlélő szívét is megfacsarhatja. A kérdésre viszont csak kibukik belőle a kacagás.*
- Jyzellie-t? Nem *csóválja a fejét, s már tenné is hozzá, hogy ő épp úgy a Kikötő szülötte, de ekkor belé is nyilall a tény, hogy tulajdonképpen fogalma sincs, hogy Jyzellie hol született. Mindig is elképesztő érzéke volt hozzá a lánynak, hogy inkább másokat beszéltessen. Lehet, hogy Nolen nála ezért nem szúrta ki sosem ezt az ügyeskedést úgy, mint a Hercegnő mézbe mártogatott kitérését a válaszok elől.
Magához veszi a már jócskán megvámolt palackot, és újabb korttyal csökkenti a nedű maradékát.*
- De aggódom miatta. Akkor is, ha tud magára vigyázni. *Mélyet sóhajt, s baljával a szőke tincsek sápadt aranyát cirógatja.*
- Tényleg azt szeretnéd, hogy menjek? *kérdi egy kis szünet után. Mostanra ülepedett le annyira az érzékiség csiklandozó eufóriája, hogy jóval tisztább fejjel tekintsen a helyzetre.
Kettejük közül valószínűleg a Velasco'rra az érzelgősebb. Nem tekintve a lélek legmélyén megbúvó dolgokat, melyeket látszólag Alymeidha hermetikusan elzár a külvilágtól. De azért jelzés értékkel sejlik fel benne első találkozásuk. Akkor arra lett felhívva, hogy másszon ki az ablakon... Bár kicsit jobban a részletekbe túrva, az még az összegabalyodásuk előtt történt. De arra pontosan emlékszik, hogy a titokzatos Hercegnő, bár kéjekkel nem fukarkodik, de más tekintetben akkor sem engedte közel magához. Élezte rajta a nyelvét, de fogást találni rajta nagyjából annyira lehet, mint puszta kézzel szivárványos csíkhalat fogni. Ha úgy érzed, elkaptad, a következő pillanatban már ki is csusszant az ujjaid közül.*
- Ne aggódj, tudom, hogy csak kihasználsz, Hercegnő *emeli meg a vállait cinikusan, s érezhetően igyekezvén elvágni a komolyság kellemetlen szálait.* - Nem mondom, hogy jól esik, de... *kaján vigyor terül el a képén* - kibírom.
*Kíváncsi lenne a félvér történetére. Arra, hogy miért egyedül akad mindig az útjába, hogy miért zárkózik így el, miközben olyan szabadon tudja megélni a vágyait közös légyottjaikon. Kíváncsi lenne, de azt érzi, ha erőltetné a dolgot, még ezt a bizalmat is elvesztené. Ezzel pedig talán nem is csak saját magát rabolná meg. Szóval ha a Hercegnőnek idő kell, akkor megkapja.
Újabbat kortyol a borba, s előzékenyen a félvér felé kínálja, aki már alaposan megtizedelte a kockás kendőn sorakozó katonácskák létszámát.*
//A vadászat szabályai//
*Ez a csipkelődő, provokáló közeg elég otthonos Nolen számára. A Kikötőben amúgy is dívik az ilyesmi. Fegyverként is, kompromisszumként is és a hétköznapi élet sava-borsaként is.*
- Az apám a Fekete Szhylla kapitánya. A hajósok nem szeretik az ennél kukacoskodóbb címkéket *mondja, utalva az itteni vizeken dívó "szürke"kereskedelem lényegére.
Az, hogy most itt heverészik a meztelenség urizáló kényelmében, valahogy a rég megérdemelt nyugalom ábrándját festi fel köré. A szer delíriumában átélt ölelkezés sok nyugtalanító dolog nyomasztása alól szabadította fel egy kis időre. De ezeket a dolgokat az ember nem vetheti le magáról, s hagyhatja hátra, mint egy ázott, büdös kabátot. Lassacskán visszakapaszkodnak rá az árnyak, de még azért van egy kis ideje ebben az édes, lihanechi parfümillatban ejtőzni.*
- A legjobb barátom *mosolyodik el szelíden a hasonszőrű hölgyismerőst felemlegetve, s a viharszín szemekbe annyi szeretetteljes érzés költözik hirtelen, hogy az még a szemlélő szívét is megfacsarhatja. A kérdésre viszont csak kibukik belőle a kacagás.*
- Jyzellie-t? Nem *csóválja a fejét, s már tenné is hozzá, hogy ő épp úgy a Kikötő szülötte, de ekkor belé is nyilall a tény, hogy tulajdonképpen fogalma sincs, hogy Jyzellie hol született. Mindig is elképesztő érzéke volt hozzá a lánynak, hogy inkább másokat beszéltessen. Lehet, hogy Nolen nála ezért nem szúrta ki sosem ezt az ügyeskedést úgy, mint a Hercegnő mézbe mártogatott kitérését a válaszok elől.
Magához veszi a már jócskán megvámolt palackot, és újabb korttyal csökkenti a nedű maradékát.*
- De aggódom miatta. Akkor is, ha tud magára vigyázni. *Mélyet sóhajt, s baljával a szőke tincsek sápadt aranyát cirógatja.*
- Tényleg azt szeretnéd, hogy menjek? *kérdi egy kis szünet után. Mostanra ülepedett le annyira az érzékiség csiklandozó eufóriája, hogy jóval tisztább fejjel tekintsen a helyzetre.
Kettejük közül valószínűleg a Velasco'rra az érzelgősebb. Nem tekintve a lélek legmélyén megbúvó dolgokat, melyeket látszólag Alymeidha hermetikusan elzár a külvilágtól. De azért jelzés értékkel sejlik fel benne első találkozásuk. Akkor arra lett felhívva, hogy másszon ki az ablakon... Bár kicsit jobban a részletekbe túrva, az még az összegabalyodásuk előtt történt. De arra pontosan emlékszik, hogy a titokzatos Hercegnő, bár kéjekkel nem fukarkodik, de más tekintetben akkor sem engedte közel magához. Élezte rajta a nyelvét, de fogást találni rajta nagyjából annyira lehet, mint puszta kézzel szivárványos csíkhalat fogni. Ha úgy érzed, elkaptad, a következő pillanatban már ki is csusszant az ujjaid közül.*
- Ne aggódj, tudom, hogy csak kihasználsz, Hercegnő *emeli meg a vállait cinikusan, s érezhetően igyekezvén elvágni a komolyság kellemetlen szálait.* - Nem mondom, hogy jól esik, de... *kaján vigyor terül el a képén* - kibírom.
*Kíváncsi lenne a félvér történetére. Arra, hogy miért egyedül akad mindig az útjába, hogy miért zárkózik így el, miközben olyan szabadon tudja megélni a vágyait közös légyottjaikon. Kíváncsi lenne, de azt érzi, ha erőltetné a dolgot, még ezt a bizalmat is elvesztené. Ezzel pedig talán nem is csak saját magát rabolná meg. Szóval ha a Hercegnőnek idő kell, akkor megkapja.
Újabbat kortyol a borba, s előzékenyen a félvér felé kínálja, aki már alaposan megtizedelte a kockás kendőn sorakozó katonácskák létszámát.*
7416. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-05-16 22:45:16
Üzenet elküldve: 2026-05-16 22:45:16
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Varjúlakoma//
-Ó, egészen másképp látom. A Selyemrév egy kiaknázatlan aranybánya a magamfajtának. *Valóban így gondolja. Persze, aki porcelánkanállal a fenekében született, az biztos nem osztja a nézeteit.
Csak remélni merte, hogy tervei szerint folynak majd az események, de emberismerete szerencsére nem hagyja cserben. Még akkor sem, ha az elf valójában párját ritkítja. Relael úgy túrja orrát ismét a felkínált mélyesszenciába, mint malac a moslékba, különösen bátorítani sem kell. Nem hibáztatja persze, elvégre maga is előszeretettel él szerekkel. Az évek során azonban megtanulta a kontrollt és azt, miből mennyit fogyasszon. Elégedetten szemléli, ahogy a lány ismét az asztal fölé hajol. Nem siet, hogy újabb adagot készítsen elő. Szüksége van rá, hogy a hosszúéletű feje egyelőre valamennyire még tiszta maradjon, különben semmit sem ér az egész.
Meglepődés, hitetlenkedés, majd merengés. Látszik, hogy valami beakadt az elf csavaros kis agyában. A kérdésre ezúttal viszont rajta a sor, hogy meghökkenjen. Nem is válaszol azonnal, kell némi idő, hogy vágtázó gondolataiba éket verjen az új információ.*
-Hogy mekkora készlettel? *Kezével jó alaposan megsercegteti arcszőrzetét, majd kaján mosolyra húzódnak ajkai.*
-Nos... Azt gondoltam, személyes célokra óhajtja kegyed a szereket, de ha ezen is túlmutatnak tervei, akkor úgy hiszem, jó ajtón kopogtattam. Havi több adag hodaril és ördögvigyor leszállítása nem jelent problémát jelenleg sem. De hogy kitárjam szárnyaim, szükségem van a kis egyességünk kiteljesedésére. Újabb források bevonása, a megfelelő kalmárok megnyerése, tanácsnokok zsebeinek megtömése, egy megfelelő rejtekhely... Onnantól kezdve ennél nagyobban is tudunk gondolkodni. *Ismét megpörgeti a botot kezében, majd a falnak dönti.*
-Terveim között szerepel egy megfelelő alkimista megtalálása is, hogy kiterjesszem... A palettát. Akár ezzel. *Megkocogtatja az immáron félig üres fiolát, majd merészen közelebb lép az elfhez, hogy kisöpörje a sötét tincseket annak nyakából.*
-És biztosíthatom kegyed, hogy ez csak a kezdet. *Suttogja a nemes nyakába. Érezni véli bőrének virágillatát, melyet csak a legvagyonosabb nemescafkákon, vagy a legdrágább, nyugati kurtizánokon érezni. Akaratlanul is megbuzogtatja az ember vérét, főleg a megfelelő szerekkel vérében.*
-Elégedett lesz. Fogadja az ajánlatom lánykérésnek. *Duruzsolja még, majd hátrébb lép. Az ajánlat nagy. Kellő mélységgel ismeri sajátos szakmáját hozzá, hogy tisztában legyen vele, mit áldoz az elf kezéért. Nem holmi szentimentális érvek mentén dolgozik. Immáron bizonyos benne, hogy Relael is nagyban gondolkodik. Mit számít az a néhány szekér arany, amivel az ő érdekeltségeit hizlalja, ha képes lesz befolyást szerezni felette? Persze hosszú az út odáig, de a hosszúéletű csillogó tekintetét, ambícióit, na meg fogyasztását látva egyáltalán nem lehetetlen feladat, hogy saját medrébe terelje az akaratát.*
//Varjúlakoma//
-Ó, egészen másképp látom. A Selyemrév egy kiaknázatlan aranybánya a magamfajtának. *Valóban így gondolja. Persze, aki porcelánkanállal a fenekében született, az biztos nem osztja a nézeteit.
Csak remélni merte, hogy tervei szerint folynak majd az események, de emberismerete szerencsére nem hagyja cserben. Még akkor sem, ha az elf valójában párját ritkítja. Relael úgy túrja orrát ismét a felkínált mélyesszenciába, mint malac a moslékba, különösen bátorítani sem kell. Nem hibáztatja persze, elvégre maga is előszeretettel él szerekkel. Az évek során azonban megtanulta a kontrollt és azt, miből mennyit fogyasszon. Elégedetten szemléli, ahogy a lány ismét az asztal fölé hajol. Nem siet, hogy újabb adagot készítsen elő. Szüksége van rá, hogy a hosszúéletű feje egyelőre valamennyire még tiszta maradjon, különben semmit sem ér az egész.
Meglepődés, hitetlenkedés, majd merengés. Látszik, hogy valami beakadt az elf csavaros kis agyában. A kérdésre ezúttal viszont rajta a sor, hogy meghökkenjen. Nem is válaszol azonnal, kell némi idő, hogy vágtázó gondolataiba éket verjen az új információ.*
-Hogy mekkora készlettel? *Kezével jó alaposan megsercegteti arcszőrzetét, majd kaján mosolyra húzódnak ajkai.*
-Nos... Azt gondoltam, személyes célokra óhajtja kegyed a szereket, de ha ezen is túlmutatnak tervei, akkor úgy hiszem, jó ajtón kopogtattam. Havi több adag hodaril és ördögvigyor leszállítása nem jelent problémát jelenleg sem. De hogy kitárjam szárnyaim, szükségem van a kis egyességünk kiteljesedésére. Újabb források bevonása, a megfelelő kalmárok megnyerése, tanácsnokok zsebeinek megtömése, egy megfelelő rejtekhely... Onnantól kezdve ennél nagyobban is tudunk gondolkodni. *Ismét megpörgeti a botot kezében, majd a falnak dönti.*
-Terveim között szerepel egy megfelelő alkimista megtalálása is, hogy kiterjesszem... A palettát. Akár ezzel. *Megkocogtatja az immáron félig üres fiolát, majd merészen közelebb lép az elfhez, hogy kisöpörje a sötét tincseket annak nyakából.*
-És biztosíthatom kegyed, hogy ez csak a kezdet. *Suttogja a nemes nyakába. Érezni véli bőrének virágillatát, melyet csak a legvagyonosabb nemescafkákon, vagy a legdrágább, nyugati kurtizánokon érezni. Akaratlanul is megbuzogtatja az ember vérét, főleg a megfelelő szerekkel vérében.*
-Elégedett lesz. Fogadja az ajánlatom lánykérésnek. *Duruzsolja még, majd hátrébb lép. Az ajánlat nagy. Kellő mélységgel ismeri sajátos szakmáját hozzá, hogy tisztában legyen vele, mit áldoz az elf kezéért. Nem holmi szentimentális érvek mentén dolgozik. Immáron bizonyos benne, hogy Relael is nagyban gondolkodik. Mit számít az a néhány szekér arany, amivel az ő érdekeltségeit hizlalja, ha képes lesz befolyást szerezni felette? Persze hosszú az út odáig, de a hosszúéletű csillogó tekintetét, ambícióit, na meg fogyasztását látva egyáltalán nem lehetetlen feladat, hogy saját medrébe terelje az akaratát.*
7415. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-05-16 20:26:10
Üzenet elküldve: 2026-05-16 20:26:10
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Varjúlakoma//
*Elképzelése sincs miért foglalkoztatja ennyire Shorenait az ő házas életének megléte, vagy hiánya, de érzékeli, hogy ez a téma további folytatásra vár. Legjobb tippe az volna, hogy kettesben, a férfi hálószobájában valami pajzán dologra készül a hamis wegtoreni, s azt óhajtja felmérni esetleg számíthat egy férj haragjára. Ez az elmélet persze ingatag lábakon áll, mert az elf egyáltalán nem érez semmiféle kémiát kettejük között, ezekben pedig nem igen szokott tévedni.
Közeledése csupán kíváncsiság vezérelte, de a kapott reakció miatt cseppet sem bánja. Tetszik az elfnek, hogy bátorságának hála egy újabb őszinte momentumnak lesz tanúja, mielőtt a valós érzések elrejtőznek a férfi ragadozó mosolya mögött.
Nem olyasfajta motívumra számított mely feltárul előtte, de ezeket a meglepetéseket értékeli a legjobban. Örömmel rákérdezne a miértekre, mégsem teszi. Szívesen spekulál magában a férfi testét díszítő rajz jelentőségén.
Az elf kezd kimelegedni, s ezen megállapítást követően ráeszmél, hogy milyen hevesen ver a szíve. Nem köti össze a tapasztalt tüneteket a gombákból készített porral, de azt is jól tudja, hogy nem a férfi van rá ilyen hatással. Kezével kezdi el legyezgetni magát, s most kicsit bánja, hogy nem hozott magával legyezőt, de fene sem gondolta, hogy ilyen időben szüksége lehet rá.
Nem megy repetázni, helyette ő maga is mozgásba lendül. Egyelőre lassan sétál hol az egyik bútortól a másikig, úgy tanulmányozgatja a falapok részleteit, mintha igazi mesterművek volnának, nem pedig egyszerű asztalos munkák.*
- Ühüm.
*Hümmenti, kifejezve ezzel azt, hogy figyel, annak ellenére is, hogy éppen háttal állva simít végig a fal érdes felületén. Untatja a puritán tér, fellobban benne a tenni akarás, de egyelőre az udvariasság érdekében csillapítja ezen késztetését.*
- Akad nemes, akiről beszélnek mostanság a városban?
*Szúrja közbe kérdését, de nem feltétlenül vár rá választ, így Shorenai akár ügyet sem vetve rá folytathatja hosszú felvezetőjét. Az elf nem erősíti és nem is cáfolja meg a férfi megállapítását.*
- Selyemrév?
*Felhorkant.*
- Annál unalmasabb helyet sem tudnék elképzelni.
*Ugyan nem járt még Selyemrévben, de ha megközelítőleg is olyan, mint egykoron a Gazdagnegyed volt, akkor magabiztosan kiáll kijelentése mellett. Persze az arisztokrata élet fényűző kényelmét kedveli, mégis a züllöttség és veszély az ami a lételeme, s ezeket képtelen volna nélkülözni. Éppen emiatt nem is törte még magát, hogy megtekintse a Tanács által neki megítélt kúriát.
Shorenai meglepő őszinteséggel fedi fel előtte ambícióit, ami némi homlokráncolást vált ki Relaelből. Az elf végre megtorpan egy kis időre és a szintén állandóan mozgásban lévő férfira szegezi zöldjeit.*
- Vagy úgy.
*Az elhangzottak csak további kérdéseket vetnek fel benne.
Nem tudja összerakni cikázó elméjében, hogy Shorenai mire akar kilyukadni. Nehezére esik a koncentráció, ezért nem is próbálkozik. Vet egy pillantást a kikészített következő adagra. Igyekszik felidézni, hogy a férfi mikor fogyasztotta el a második adagját, és bár emlékei nincsenek róla, de az ide-oda járkálás közepette könnyen elkerülhette figyelmét. Amíg hallgatja Shorenai értekezéseit bátorkodik kiszolgálni magát. Ismételten orrát dörzsölgetve távolodik el a szoba másik felébe, közben szipogva próbálja csillapítani az irritálóan csiklandozó érzést nyálkahártyájában.
A rászegeződő pálcát látva belé hasít a felismerés, hogy nem csupán egy őszinte pillanatot hallgatott végig, hanem Shorenainak tervei vannak vele. Valamiért elfogja a harag ahogy ez tudatosul benne, a hozomány kifejezéstől pedig majdnem meg is szédül.*
- Tessék?
*Szalad ki a száján. Röviden felnevet a képtelen elképzelésre, azután ráeszmél, hogy valójában nem viccelődni kíván a férfi.
Számtalan érzés fut át rajta, de egyiket sem tudná megragadni, vagy szavakba önteni. Elismeréssel vegyes csodálkozás jelenik meg szép arcán.*
- Hát ez...
*Elgondolkodik egy frappáns befejezésen, végül sosem folytatja félkész mondatát, közben az elf is ismételten sétálgatni kezd a most különösen szűkösnek érződő helyiségben. Ránézésre olyan kaotikusan cikázik ide-oda, ahogy gondolatai is elméjében. Szeretné a képtelen elképzelést még csírájában kigyomlálni, ám valami igencsak beindította fantáziáját.*
- Ez a hálozat, amit említett... *Kezdi el óvatosan. Megtörölgeti gyöngyöző homlokát, és tovább legyezgeti kipirosodott arcát, valamint csillogó nyakát, dekoltázsát.* mekkora készlettel rendelkezne?
//Varjúlakoma//
*Elképzelése sincs miért foglalkoztatja ennyire Shorenait az ő házas életének megléte, vagy hiánya, de érzékeli, hogy ez a téma további folytatásra vár. Legjobb tippe az volna, hogy kettesben, a férfi hálószobájában valami pajzán dologra készül a hamis wegtoreni, s azt óhajtja felmérni esetleg számíthat egy férj haragjára. Ez az elmélet persze ingatag lábakon áll, mert az elf egyáltalán nem érez semmiféle kémiát kettejük között, ezekben pedig nem igen szokott tévedni.
Közeledése csupán kíváncsiság vezérelte, de a kapott reakció miatt cseppet sem bánja. Tetszik az elfnek, hogy bátorságának hála egy újabb őszinte momentumnak lesz tanúja, mielőtt a valós érzések elrejtőznek a férfi ragadozó mosolya mögött.
Nem olyasfajta motívumra számított mely feltárul előtte, de ezeket a meglepetéseket értékeli a legjobban. Örömmel rákérdezne a miértekre, mégsem teszi. Szívesen spekulál magában a férfi testét díszítő rajz jelentőségén.
Az elf kezd kimelegedni, s ezen megállapítást követően ráeszmél, hogy milyen hevesen ver a szíve. Nem köti össze a tapasztalt tüneteket a gombákból készített porral, de azt is jól tudja, hogy nem a férfi van rá ilyen hatással. Kezével kezdi el legyezgetni magát, s most kicsit bánja, hogy nem hozott magával legyezőt, de fene sem gondolta, hogy ilyen időben szüksége lehet rá.
Nem megy repetázni, helyette ő maga is mozgásba lendül. Egyelőre lassan sétál hol az egyik bútortól a másikig, úgy tanulmányozgatja a falapok részleteit, mintha igazi mesterművek volnának, nem pedig egyszerű asztalos munkák.*
- Ühüm.
*Hümmenti, kifejezve ezzel azt, hogy figyel, annak ellenére is, hogy éppen háttal állva simít végig a fal érdes felületén. Untatja a puritán tér, fellobban benne a tenni akarás, de egyelőre az udvariasság érdekében csillapítja ezen késztetését.*
- Akad nemes, akiről beszélnek mostanság a városban?
*Szúrja közbe kérdését, de nem feltétlenül vár rá választ, így Shorenai akár ügyet sem vetve rá folytathatja hosszú felvezetőjét. Az elf nem erősíti és nem is cáfolja meg a férfi megállapítását.*
- Selyemrév?
*Felhorkant.*
- Annál unalmasabb helyet sem tudnék elképzelni.
*Ugyan nem járt még Selyemrévben, de ha megközelítőleg is olyan, mint egykoron a Gazdagnegyed volt, akkor magabiztosan kiáll kijelentése mellett. Persze az arisztokrata élet fényűző kényelmét kedveli, mégis a züllöttség és veszély az ami a lételeme, s ezeket képtelen volna nélkülözni. Éppen emiatt nem is törte még magát, hogy megtekintse a Tanács által neki megítélt kúriát.
Shorenai meglepő őszinteséggel fedi fel előtte ambícióit, ami némi homlokráncolást vált ki Relaelből. Az elf végre megtorpan egy kis időre és a szintén állandóan mozgásban lévő férfira szegezi zöldjeit.*
- Vagy úgy.
*Az elhangzottak csak további kérdéseket vetnek fel benne.
Nem tudja összerakni cikázó elméjében, hogy Shorenai mire akar kilyukadni. Nehezére esik a koncentráció, ezért nem is próbálkozik. Vet egy pillantást a kikészített következő adagra. Igyekszik felidézni, hogy a férfi mikor fogyasztotta el a második adagját, és bár emlékei nincsenek róla, de az ide-oda járkálás közepette könnyen elkerülhette figyelmét. Amíg hallgatja Shorenai értekezéseit bátorkodik kiszolgálni magát. Ismételten orrát dörzsölgetve távolodik el a szoba másik felébe, közben szipogva próbálja csillapítani az irritálóan csiklandozó érzést nyálkahártyájában.
A rászegeződő pálcát látva belé hasít a felismerés, hogy nem csupán egy őszinte pillanatot hallgatott végig, hanem Shorenainak tervei vannak vele. Valamiért elfogja a harag ahogy ez tudatosul benne, a hozomány kifejezéstől pedig majdnem meg is szédül.*
- Tessék?
*Szalad ki a száján. Röviden felnevet a képtelen elképzelésre, azután ráeszmél, hogy valójában nem viccelődni kíván a férfi.
Számtalan érzés fut át rajta, de egyiket sem tudná megragadni, vagy szavakba önteni. Elismeréssel vegyes csodálkozás jelenik meg szép arcán.*
- Hát ez...
*Elgondolkodik egy frappáns befejezésen, végül sosem folytatja félkész mondatát, közben az elf is ismételten sétálgatni kezd a most különösen szűkösnek érződő helyiségben. Ránézésre olyan kaotikusan cikázik ide-oda, ahogy gondolatai is elméjében. Szeretné a képtelen elképzelést még csírájában kigyomlálni, ám valami igencsak beindította fantáziáját.*
- Ez a hálozat, amit említett... *Kezdi el óvatosan. Megtörölgeti gyöngyöző homlokát, és tovább legyezgeti kipirosodott arcát, valamint csillogó nyakát, dekoltázsát.* mekkora készlettel rendelkezne?
7414. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-05-15 22:43:45
Üzenet elküldve: 2026-05-15 22:43:45
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Varjúlakoma//
*Nem lehetne azt állítani, hogy az elf szurkálódása ne érne célba. Ugyanakkor megtanulta az elmúlt évek alatt, hogyan viseljen vaskos álarcot és hogyan ne üljön ki bosszúsága ábrázatára. Igazán erős tudománnyal kell bírnia hozzá annak, aki jeleket óhajt elcsípni róla. Ha belelátna Relael fejébe, roppant elégedett lenne magával.*
-Érthető. *Hagyja helyben a hosszúéletű férjezési problémáit, ám a szokatlan szótlanságból amaz kitalálhatja, hogy korántsem itt a vége e témának. Ezúttal azonban nem következik folytatás, mert rövid úton mindketten kellemesebb elfoglaltságot találnak. Meglepi az elf, aki nem teketóriázik sokat és követi példáját. Érezhetően nem veti meg a bódító szereket, ami megint csak agytekervényeinek ad újabb lendületet.*
-Szokatlan. *Ismétli a szót, miközben a kimered a sötét ablakon. Csak néhány, ittas alak lófrál a Pegazus előtt, igen csak jól szórakozva valamin. Akkor ocsúdik, mikor Relael, talán a szer egyébként gyors hatása okán, de nyakát érinti. Összerezzenve fordul a lány felé, szeme pedig vészjóslóan megvillan. Végül széles rókamosoly terül szét arcán. Oly közel állnak most egymáshoz, hogy még a halovány szeplőket is ki tudja venni az elf arcán.
Végül elhúzza gallérját, hogy felfedhesse a bőszen rejtegetett tintát bőrén. Egy láncot mintáz körbe a nyakán, ám a vége nem ér össze, helyette sziszegő kígyófejben végződik.*
-A lázadás után a nyakamba vettem a világot. Nem mondom, hogy csak úri estélyeken fordultam meg. *Nincs mit titkolnia immáron. Valahol fölszabadító érzés, de egyébiránt nincs igénye rá, hogy bárkinek gyónjon.
Zsebre dugott kézzel sétál vissza az asztalkához, hogy ismét egy csíkot húzzon ki rá. Ezúttal nem szolgálja ki magát, otthagyja vendégének az újabb kört.*
-Egy ajánlattal, igen. *Kezd neki lassan.*
-Jó emberismerő vagyok. Van érzékem az ilyesmihez. *Fordul Realel felé.*
-Úgy hiszem, a kisasszonynak sajátos érdekeltségei vannak, méghozzá a városon kívül. Egy ideje már itt mozgok a Levegő Városában, de nemigen hallottam a nevét még. Ez elgondolkodtatott. *Szórakozottan veszi ismét kézbe sétapálcáját, csakhogy legyen valami a keze ügyében, miközben fel-alá sétál a helyiségben. A mélyesszencia folyton felpörgeti.*
-Miért nem a Selyemrévben tartózkodik, ha artheniori nemes? *Teszi fel a költői kérdést, majd hümmög is egy sort. Végül sarkon fordul és úgy dönt, lógva hagyja a témát, legalábbis egyelőre.*
-Tudja, kisasszony, én egy ambiciózus ember vagyok. Azért tértem vissza, hogy vezessem a nemességet. A saját szájízem szerint alakítsam őket. És ha már itt tartunk, a várost magát is. A város kulcsa ugyanis Selyemrév. *Megpörgeti a sétapálcát kezében, majd Relaelre sandít. Megtudja érteni, ha némely fickó megveszekedik érte. Szórakoztató gondolat ötlik fel benne: Ha nem lenne ennyire önérzetes, a lány degeszre tömhetné a zsebeit azzal is, ha csak széttárná combjait. Vagy akár az ő zsebét. Ha elég ideig tartaná szereken... Elmosolyodik, majd folytatja.*
-Szívfájdalom, de nincsenek előkelő felmenőim. Atyám nem ismertem, anyámat felfalták az ordasok. Így mondták. Na már most... Hogyan juthatnék be a Selyemrévbe? Egy magamfajta... Jöttment? *Megvárja, míg leülepedik a kérdés. Csak eztán int Relael felé a sétapálcával.*
-Kellő hálózattal bírok és megvannak a kapcsolataim a Romvárosban is. A hozományom azonban nem csak ennyi. El tudom látni... Szerekkel kegyed, amennyit a szükség úgy kíván. Bérmentve. *Kíváncsian pillant az elfre. Valójában szerencsésebb lett volna jobban kiismerni a kékvérűt, de később már jóval bódultabb állapota miatt aligha csikarhat ki épkézláb választ.*
-Nem kérek mást cserébe, csakhogy hadd húzzak az ujjára egy szép drága gyűrűt... És hogy befészkelhessem magam a selyemrévi kúriájába. *Oly magabiztosan ejti a szavakat, mintha csak negyvenes kártyákat cserélgetnének.*
-Persze a látszatra adni kell. Addig ér valamit egy efféle... Egyesség, míg a népek képesek elhinni azt. Szóval nem tudom, kegyed miben utazik, de egy forrás, és egy artheniori kapcsolat... Talán kecsegtető lehet. *Derekával az asztalka szélének dől, karjait összefonja maga előtt. Természetesen hagy helyet Relaelnek, ha magához kívánná venni a következő adagot. Elméjének malomkerekei vadul őrölnek közben. Vajon jól ismerte ki az elfet? Talán botorság ez az egész, mégis rengeteg lehetőséget lát a társulásban. Még akkor is, ha egyébként legszívesebben belemarkolna a szép arcba, hogy lerángathassa abból az igen csak magas nyeregből és a sárba tiporja. Szüksége van azonban rá, még ha e gondolat kellemetlen szájízt is hagy benne.*
//Varjúlakoma//
*Nem lehetne azt állítani, hogy az elf szurkálódása ne érne célba. Ugyanakkor megtanulta az elmúlt évek alatt, hogyan viseljen vaskos álarcot és hogyan ne üljön ki bosszúsága ábrázatára. Igazán erős tudománnyal kell bírnia hozzá annak, aki jeleket óhajt elcsípni róla. Ha belelátna Relael fejébe, roppant elégedett lenne magával.*
-Érthető. *Hagyja helyben a hosszúéletű férjezési problémáit, ám a szokatlan szótlanságból amaz kitalálhatja, hogy korántsem itt a vége e témának. Ezúttal azonban nem következik folytatás, mert rövid úton mindketten kellemesebb elfoglaltságot találnak. Meglepi az elf, aki nem teketóriázik sokat és követi példáját. Érezhetően nem veti meg a bódító szereket, ami megint csak agytekervényeinek ad újabb lendületet.*
-Szokatlan. *Ismétli a szót, miközben a kimered a sötét ablakon. Csak néhány, ittas alak lófrál a Pegazus előtt, igen csak jól szórakozva valamin. Akkor ocsúdik, mikor Relael, talán a szer egyébként gyors hatása okán, de nyakát érinti. Összerezzenve fordul a lány felé, szeme pedig vészjóslóan megvillan. Végül széles rókamosoly terül szét arcán. Oly közel állnak most egymáshoz, hogy még a halovány szeplőket is ki tudja venni az elf arcán.
Végül elhúzza gallérját, hogy felfedhesse a bőszen rejtegetett tintát bőrén. Egy láncot mintáz körbe a nyakán, ám a vége nem ér össze, helyette sziszegő kígyófejben végződik.*
-A lázadás után a nyakamba vettem a világot. Nem mondom, hogy csak úri estélyeken fordultam meg. *Nincs mit titkolnia immáron. Valahol fölszabadító érzés, de egyébiránt nincs igénye rá, hogy bárkinek gyónjon.
Zsebre dugott kézzel sétál vissza az asztalkához, hogy ismét egy csíkot húzzon ki rá. Ezúttal nem szolgálja ki magát, otthagyja vendégének az újabb kört.*
-Egy ajánlattal, igen. *Kezd neki lassan.*
-Jó emberismerő vagyok. Van érzékem az ilyesmihez. *Fordul Realel felé.*
-Úgy hiszem, a kisasszonynak sajátos érdekeltségei vannak, méghozzá a városon kívül. Egy ideje már itt mozgok a Levegő Városában, de nemigen hallottam a nevét még. Ez elgondolkodtatott. *Szórakozottan veszi ismét kézbe sétapálcáját, csakhogy legyen valami a keze ügyében, miközben fel-alá sétál a helyiségben. A mélyesszencia folyton felpörgeti.*
-Miért nem a Selyemrévben tartózkodik, ha artheniori nemes? *Teszi fel a költői kérdést, majd hümmög is egy sort. Végül sarkon fordul és úgy dönt, lógva hagyja a témát, legalábbis egyelőre.*
-Tudja, kisasszony, én egy ambiciózus ember vagyok. Azért tértem vissza, hogy vezessem a nemességet. A saját szájízem szerint alakítsam őket. És ha már itt tartunk, a várost magát is. A város kulcsa ugyanis Selyemrév. *Megpörgeti a sétapálcát kezében, majd Relaelre sandít. Megtudja érteni, ha némely fickó megveszekedik érte. Szórakoztató gondolat ötlik fel benne: Ha nem lenne ennyire önérzetes, a lány degeszre tömhetné a zsebeit azzal is, ha csak széttárná combjait. Vagy akár az ő zsebét. Ha elég ideig tartaná szereken... Elmosolyodik, majd folytatja.*
-Szívfájdalom, de nincsenek előkelő felmenőim. Atyám nem ismertem, anyámat felfalták az ordasok. Így mondták. Na már most... Hogyan juthatnék be a Selyemrévbe? Egy magamfajta... Jöttment? *Megvárja, míg leülepedik a kérdés. Csak eztán int Relael felé a sétapálcával.*
-Kellő hálózattal bírok és megvannak a kapcsolataim a Romvárosban is. A hozományom azonban nem csak ennyi. El tudom látni... Szerekkel kegyed, amennyit a szükség úgy kíván. Bérmentve. *Kíváncsian pillant az elfre. Valójában szerencsésebb lett volna jobban kiismerni a kékvérűt, de később már jóval bódultabb állapota miatt aligha csikarhat ki épkézláb választ.*
-Nem kérek mást cserébe, csakhogy hadd húzzak az ujjára egy szép drága gyűrűt... És hogy befészkelhessem magam a selyemrévi kúriájába. *Oly magabiztosan ejti a szavakat, mintha csak negyvenes kártyákat cserélgetnének.*
-Persze a látszatra adni kell. Addig ér valamit egy efféle... Egyesség, míg a népek képesek elhinni azt. Szóval nem tudom, kegyed miben utazik, de egy forrás, és egy artheniori kapcsolat... Talán kecsegtető lehet. *Derekával az asztalka szélének dől, karjait összefonja maga előtt. Természetesen hagy helyet Relaelnek, ha magához kívánná venni a következő adagot. Elméjének malomkerekei vadul őrölnek közben. Vajon jól ismerte ki az elfet? Talán botorság ez az egész, mégis rengeteg lehetőséget lát a társulásban. Még akkor is, ha egyébként legszívesebben belemarkolna a szép arcba, hogy lerángathassa abból az igen csak magas nyeregből és a sárba tiporja. Szüksége van azonban rá, még ha e gondolat kellemetlen szájízt is hagy benne.*
7413. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-05-15 21:25:30
Üzenet elküldve: 2026-05-15 21:25:30
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Varjúlakoma//
*Relael piszkálódó megjegyzései nem váltanak ki látványos reakciót Shorenaiból, mely valamelyest elkedvetleníti az elfet, elvégre remek szórakozás a férfit felbosszantani. Kicsit el is szontyolodik, de ennek különösebb jelét mégsem nem mutatja, leginkább azért sem, mert nem sok lehetősége van keseregni. A hozzá intézett kérdés őszintén meglepi, váratlannak tartja, mely érzést enged is megjelenni arcán. Nem hiszi, hogy valaha érdeklődtek volna hajadon státusza miatt, vagy ha igen, akkor bizonyosan igen régen volt, s akkor is inkább még életben lévő édesapját traktálták vele.*
- Nos, még a nemesség fénykorában sem dúskált a Levegő Városa ígéretes elf férfiakban. Édesapám pedig meglehetősen komoly igényekkel rendelkezett, és válogatós volt.
*Itt még valójában nem is füllent Relael, azt viszont gondosan elhallgatja, hogy ő sem igyekezett túlzottan a lehetséges kérőket megnyerni magának. Hiszen a rossz hírnevük ellenére dekoratív ifjú hölgy, ami a hormonoktól ködös elméjű fiatal férfiaknál kiegyenlítette a mérleg nyelvét, de szegény jelöltek zárt ajtón hiába kopogtattak kitartóan.
Relaelt azóta sem motiválta semmi a házasságra, hiszen minden amit egy frigy jelentene, annak a gondolata is fullasztóan unalmas és lekorlátozó számára. Ahhoz hogy meggondolja valaha magát igen meggyőző előnyökhöz kell jutnia a házasság által, s szabadságát bizonyosan akkor sem lenne hajlandó feláldozni ennek oltárán.*
- Azóta a lehetőségek még inkább megcsappantak. Mondanom sem kell, hogy emberekkel meg nem volna célravezető ez a szövetség egyik fél számára sem. Bár hamar megözvegyülni számomra még nem is olyan elrettentő, de a fattyak nem túl jó örökösök és a család hírnevének sem tesznek jót.
*Bő lére eresztett mondanivalója közben megérkeznek a szobákhoz, ahol előre engedi Shorenait. Rövidesen feltárul előtte az ismerős enteriőr, ami mit sem változott az utóbbi időben sem. Valahol megnyugtató, hogy a Pegazus fogadó végsősoron minden viszontagság ellenére ugyanolyan maradt.
Belépve kabátját gondosan az egyik bútorra teríti. A szobában kellemes meleg gondoskodik a kényelmükről, melyet a mindig fázós Relael igencsak értékel.*
- Nahát, micsoda faragatlan dolog ilyet mondani!
*Ugyan látszólag felháborodottan csattan fel, de széles mosolya elárulja őt. Nem vitatja a megállapítás valóságalapját, ellenben valahol becsüli Shorenai egyenességét.*
- Kérem...
*Örömmel konstatálja, hogy a férfi készségesen kezd neki a bemutatónak. Ellenkező esetben bizonyosan nem fogyasztott volna az ismeretlen porból, mely akár halálos méreg is lehetne. Így valamennyivel bátrabbá válik Relael is, hogy nem csupán ő készül bódult állapotba kerülni.
Kíváncsian fürkészi Shorenai minden mozdulatát, és nem leplezi meglepettségét. Eddig bármivel találkozott azt vagy el kellett fogyasztania, vagy füstölve a szervezetébe juttatnia, ez a módszer viszont újdonság a számára. Elsőre nem is tudja miként viszonyuljon hozzá.
Némi habozást követően közelebb lép a bútorhoz, és egy leheletnyi bizonytalansággal, de megkísérli lemásolni Shorenaitól látott lépéseket. Szüksége is van eltökéltségére, amely a gyors folytatásra ösztönzi különben könnyen lehet csak elpazarolná az értékes keveréket. Orrát dörzsölve egyenesedik fel. Felszisszen.*
- Nagyon... *Megköszörüli torkát.* szokatlan. *Vallja be. A kellemes és kényelmetlen határán táncol az előbbi tapasztalás, de hamar csillapodik az élénk érzés, melyet enyhe bizsergés vált fel. Megkönnyebbülten fellélegez és a férfi felé fordul. Most hogy valamivel közelebb vannak egymáshoz, bátorkodik karját kinyújtva ujjbegyével finoman megérinteni a Shorenai nyakán korábban megpillantott tetoválás egyik vonalát.*
- Mit ábrázol?
*Szakad ki belőle a kérdés, majd lassan elhúzza kézfejét. Hangulata szinte azonnal könnyedebbé válik, de ennyi idő még aligha elegendő ahhoz, hogy teljesen kifejtse hatását rá az ismeretlen szer.*
- Tehát egy ajánlatról volt szó.
*Tereli vissza a témát, miközben a helyiség egy távolabbi pontjára sétál, hogy ott helyet foglaljon egy alkalmas bútordarabon, közben azon kesereg, hogy miért nem hozatott fel egy kis bort, mert úgy érzi kezd kicsit kiszáradni a szája.*
//Varjúlakoma//
*Relael piszkálódó megjegyzései nem váltanak ki látványos reakciót Shorenaiból, mely valamelyest elkedvetleníti az elfet, elvégre remek szórakozás a férfit felbosszantani. Kicsit el is szontyolodik, de ennek különösebb jelét mégsem nem mutatja, leginkább azért sem, mert nem sok lehetősége van keseregni. A hozzá intézett kérdés őszintén meglepi, váratlannak tartja, mely érzést enged is megjelenni arcán. Nem hiszi, hogy valaha érdeklődtek volna hajadon státusza miatt, vagy ha igen, akkor bizonyosan igen régen volt, s akkor is inkább még életben lévő édesapját traktálták vele.*
- Nos, még a nemesség fénykorában sem dúskált a Levegő Városa ígéretes elf férfiakban. Édesapám pedig meglehetősen komoly igényekkel rendelkezett, és válogatós volt.
*Itt még valójában nem is füllent Relael, azt viszont gondosan elhallgatja, hogy ő sem igyekezett túlzottan a lehetséges kérőket megnyerni magának. Hiszen a rossz hírnevük ellenére dekoratív ifjú hölgy, ami a hormonoktól ködös elméjű fiatal férfiaknál kiegyenlítette a mérleg nyelvét, de szegény jelöltek zárt ajtón hiába kopogtattak kitartóan.
Relaelt azóta sem motiválta semmi a házasságra, hiszen minden amit egy frigy jelentene, annak a gondolata is fullasztóan unalmas és lekorlátozó számára. Ahhoz hogy meggondolja valaha magát igen meggyőző előnyökhöz kell jutnia a házasság által, s szabadságát bizonyosan akkor sem lenne hajlandó feláldozni ennek oltárán.*
- Azóta a lehetőségek még inkább megcsappantak. Mondanom sem kell, hogy emberekkel meg nem volna célravezető ez a szövetség egyik fél számára sem. Bár hamar megözvegyülni számomra még nem is olyan elrettentő, de a fattyak nem túl jó örökösök és a család hírnevének sem tesznek jót.
*Bő lére eresztett mondanivalója közben megérkeznek a szobákhoz, ahol előre engedi Shorenait. Rövidesen feltárul előtte az ismerős enteriőr, ami mit sem változott az utóbbi időben sem. Valahol megnyugtató, hogy a Pegazus fogadó végsősoron minden viszontagság ellenére ugyanolyan maradt.
Belépve kabátját gondosan az egyik bútorra teríti. A szobában kellemes meleg gondoskodik a kényelmükről, melyet a mindig fázós Relael igencsak értékel.*
- Nahát, micsoda faragatlan dolog ilyet mondani!
*Ugyan látszólag felháborodottan csattan fel, de széles mosolya elárulja őt. Nem vitatja a megállapítás valóságalapját, ellenben valahol becsüli Shorenai egyenességét.*
- Kérem...
*Örömmel konstatálja, hogy a férfi készségesen kezd neki a bemutatónak. Ellenkező esetben bizonyosan nem fogyasztott volna az ismeretlen porból, mely akár halálos méreg is lehetne. Így valamennyivel bátrabbá válik Relael is, hogy nem csupán ő készül bódult állapotba kerülni.
Kíváncsian fürkészi Shorenai minden mozdulatát, és nem leplezi meglepettségét. Eddig bármivel találkozott azt vagy el kellett fogyasztania, vagy füstölve a szervezetébe juttatnia, ez a módszer viszont újdonság a számára. Elsőre nem is tudja miként viszonyuljon hozzá.
Némi habozást követően közelebb lép a bútorhoz, és egy leheletnyi bizonytalansággal, de megkísérli lemásolni Shorenaitól látott lépéseket. Szüksége is van eltökéltségére, amely a gyors folytatásra ösztönzi különben könnyen lehet csak elpazarolná az értékes keveréket. Orrát dörzsölve egyenesedik fel. Felszisszen.*
- Nagyon... *Megköszörüli torkát.* szokatlan. *Vallja be. A kellemes és kényelmetlen határán táncol az előbbi tapasztalás, de hamar csillapodik az élénk érzés, melyet enyhe bizsergés vált fel. Megkönnyebbülten fellélegez és a férfi felé fordul. Most hogy valamivel közelebb vannak egymáshoz, bátorkodik karját kinyújtva ujjbegyével finoman megérinteni a Shorenai nyakán korábban megpillantott tetoválás egyik vonalát.*
- Mit ábrázol?
*Szakad ki belőle a kérdés, majd lassan elhúzza kézfejét. Hangulata szinte azonnal könnyedebbé válik, de ennyi idő még aligha elegendő ahhoz, hogy teljesen kifejtse hatását rá az ismeretlen szer.*
- Tehát egy ajánlatról volt szó.
*Tereli vissza a témát, miközben a helyiség egy távolabbi pontjára sétál, hogy ott helyet foglaljon egy alkalmas bútordarabon, közben azon kesereg, hogy miért nem hozatott fel egy kis bort, mert úgy érzi kezd kicsit kiszáradni a szája.*
7412. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-05-14 20:42:13
Üzenet elküldve: 2026-05-14 20:42:13
Rang: Játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Hallatlan//
* Cinikus megjegyzésére csak nyelvének csettintésével válaszol. Nem leli örömét abban, ha a másik vele ért egyet. Ha olyan véleményt akart volna hallani, ami egyezik a sajátjával, úgy beült volna valamelyik részeg társasághoz.
Az ital hallatán kétszer is ellenőriznie kell, hogy mit is tart a kezében. Na, nem azért, mert annyira ismerné a nevet, hanem mert olyan magabiztossággal mondja, hogy még a süket is hinne neki. Bele is szagol még egyszer hátha csak az ő szaglásával lenne valami, de nem. *
- Hát téged vagy átbasztak, vagy nincs valami jó ízlésed. De az is lehet, hogy csak valaki belehugyozott. Apád küldte?
* Teszi fel kérdést, mintha az egyben a válasz is lenne. Bár ez nem állítja meg abban, hogy újból belekortyoljon, bár már sokkal kevesebb kedvel teszi azt. Az üveg szája csak úgy kicuppan az ajkai közül mielőtt megszólalna. *
- Vicces is lenne, ha azzal hirdetnéd magad, hogy unalmadban belezősdit játszol. Talán még taníthatnád is őket.
* Feleli, bár őszintén nem figyel nagyon figyel arra, amit hall. Kötekedhet az elf egész nap, a lényeg nem változik. Húzza az időt és nem csinál semmit. *
- Mert te láttál már engem udvarolni?
* Teszi fel az költői kérdést, mert hát mindketten tudják, hogy a sivatag előbb fog felvirágozni és a végtelen tenger előbb fog befagyni, minthogy a törpe elkezdjen udvarolni. Míg ezen gondolkozik, pont ebben az óvatlan pillanatában ragadja ki a kezéből a hugymeleg bort, bár annyira nem sajnálja, hogy fel is pattanjon utána. Bezzeg, ha oda lent lennének, na, ott aztán lenne haddelhadd. Mondjuk ennyit a másik modoráról. Nem is kell hozzátennie a saját véleményét a nevetése épp elég ahhoz, hogy kinyilvánítsa a véleményét. Nem érti mire fel mondjuk. Csak meg kéne mosnia a haját, vennie jobb ruhákat és kész is. Hát igen. A törpe szemében ebből áll a nemesség. Nem csoda, hogy nem nőt fel a feladatra. *
- Csillagnézés?
* Kérdez vissza, mintha valami idegen szóba botlott volna, holott csak nem érti mire fel. Ez is csak azt erősíti meg a törpében, hogy a nemesek mindent elkövetnek annak érdekében, hogy a lehető legnehezebb legyen az életük. Nem sajnálja őket.
Kapcsolata ugyan van néhány, na de szabó? Ma még nem nézett tükörbe, de ha a megjelenése arra következteti a másikat, hogy szabóhoz jár, akkor vannak bajok. Nem is kevés. Meg is vakarja feje búbját kínjában mielőtt megszólalna. *
- Szabó... Az bazdmeg...
* Mondja haragosan, mégis úgy tűnik, hogy lett itt volna még valami, de inkább leharapta a mondat végét, mielőtt megint valami hosszú káromkodásba tört volna ki. Végül csak egy sóhajt követve túr bele az egyik zsebébe. *
- Ha szabót nem is valamit mégis csak össze tudok hozni neked.
* Mondata végeztével kisebb égkövetet húz elő a zsebéből. Egyik sem olyan eget rengető. A legdrágább darab lehet háromszáz arany. *
- Picsába. Az utolsó gyémántomat annak a rohadt kereskedőnek adtam bájitalokért.
* Mondja bosszúsan, majd vissza is teszi őket a zsebébe. *
- Viszont tudom hol lehet szerezni nagyobbat, de ha nem vigyázol drágább lesz, mint maga a gyűrű. Az sem lesz két tallér. Múltkor láttam valami méregdrágát több mint ezerötszáz aranyért. Na, azért bármelyik romvárosi helyben leszopna.
//Hallatlan//
* Cinikus megjegyzésére csak nyelvének csettintésével válaszol. Nem leli örömét abban, ha a másik vele ért egyet. Ha olyan véleményt akart volna hallani, ami egyezik a sajátjával, úgy beült volna valamelyik részeg társasághoz.
Az ital hallatán kétszer is ellenőriznie kell, hogy mit is tart a kezében. Na, nem azért, mert annyira ismerné a nevet, hanem mert olyan magabiztossággal mondja, hogy még a süket is hinne neki. Bele is szagol még egyszer hátha csak az ő szaglásával lenne valami, de nem. *
- Hát téged vagy átbasztak, vagy nincs valami jó ízlésed. De az is lehet, hogy csak valaki belehugyozott. Apád küldte?
* Teszi fel kérdést, mintha az egyben a válasz is lenne. Bár ez nem állítja meg abban, hogy újból belekortyoljon, bár már sokkal kevesebb kedvel teszi azt. Az üveg szája csak úgy kicuppan az ajkai közül mielőtt megszólalna. *
- Vicces is lenne, ha azzal hirdetnéd magad, hogy unalmadban belezősdit játszol. Talán még taníthatnád is őket.
* Feleli, bár őszintén nem figyel nagyon figyel arra, amit hall. Kötekedhet az elf egész nap, a lényeg nem változik. Húzza az időt és nem csinál semmit. *
- Mert te láttál már engem udvarolni?
* Teszi fel az költői kérdést, mert hát mindketten tudják, hogy a sivatag előbb fog felvirágozni és a végtelen tenger előbb fog befagyni, minthogy a törpe elkezdjen udvarolni. Míg ezen gondolkozik, pont ebben az óvatlan pillanatában ragadja ki a kezéből a hugymeleg bort, bár annyira nem sajnálja, hogy fel is pattanjon utána. Bezzeg, ha oda lent lennének, na, ott aztán lenne haddelhadd. Mondjuk ennyit a másik modoráról. Nem is kell hozzátennie a saját véleményét a nevetése épp elég ahhoz, hogy kinyilvánítsa a véleményét. Nem érti mire fel mondjuk. Csak meg kéne mosnia a haját, vennie jobb ruhákat és kész is. Hát igen. A törpe szemében ebből áll a nemesség. Nem csoda, hogy nem nőt fel a feladatra. *
- Csillagnézés?
* Kérdez vissza, mintha valami idegen szóba botlott volna, holott csak nem érti mire fel. Ez is csak azt erősíti meg a törpében, hogy a nemesek mindent elkövetnek annak érdekében, hogy a lehető legnehezebb legyen az életük. Nem sajnálja őket.
Kapcsolata ugyan van néhány, na de szabó? Ma még nem nézett tükörbe, de ha a megjelenése arra következteti a másikat, hogy szabóhoz jár, akkor vannak bajok. Nem is kevés. Meg is vakarja feje búbját kínjában mielőtt megszólalna. *
- Szabó... Az bazdmeg...
* Mondja haragosan, mégis úgy tűnik, hogy lett itt volna még valami, de inkább leharapta a mondat végét, mielőtt megint valami hosszú káromkodásba tört volna ki. Végül csak egy sóhajt követve túr bele az egyik zsebébe. *
- Ha szabót nem is valamit mégis csak össze tudok hozni neked.
* Mondata végeztével kisebb égkövetet húz elő a zsebéből. Egyik sem olyan eget rengető. A legdrágább darab lehet háromszáz arany. *
- Picsába. Az utolsó gyémántomat annak a rohadt kereskedőnek adtam bájitalokért.
* Mondja bosszúsan, majd vissza is teszi őket a zsebébe. *
- Viszont tudom hol lehet szerezni nagyobbat, de ha nem vigyázol drágább lesz, mint maga a gyűrű. Az sem lesz két tallér. Múltkor láttam valami méregdrágát több mint ezerötszáz aranyért. Na, azért bármelyik romvárosi helyben leszopna.
7411. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-05-14 17:35:29
Üzenet elküldve: 2026-05-14 17:35:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Hallatlan//
*Persze, hogy eltart egy ideig amíg feltápászkodik. Elvégre is ő az akit "édes" álmából ébresztettek fel. És amíg úgy tudja nem a katonaságban van. Addig akkor kel fel amikor éppen úgy érzi és látja jónak. Jelen pillanatban ez pont nincs így. De mit tehet arról, hogy a törpének épp most viszket a lyuka. Mert éppen most akarja őt kioktatni arról, hogy milyen könnyű őt megtalálni. Ha valaki tudja kit kell keresni, még szép. Attól még ő pont úgy fog kinézni mint az összes többi tébláboló részeg. Meg ha meg is találják, legalább olyan találná meg aki véget vet a szenvedésének. Mert olybá tűnik ő maga erre képtelen. Az alkohol pedig lassú méreg. Neki pedig még sok éve van hátra.*
- Há.. Érdekes, pont úgy is érzem magam.
*Válaszolja félvállról amíg az ablakkal bajlódik és az arcmosással. Addig a másik kényelmesen érzi magát. És rákezd a harmadik üveg borára amit magával hozott a szobába. Tudta jól nem kell megkínálni a törpét kiszolgálja az saját magát. Ennyire ő maga is tudja jó viszonyban vannak. Már ha ezt lehet annak nevezni.*
- Nana! Az egy hét éves Lihanechi Pinot noir! Több tiszteletet érdemel mint mi ketten együtt.
*Emeli fel kezét legyintve egyik ujját a magasban tartva, mondhatni okításképpen. Talán ennyi szorul a törpébe mellette. Legalább nemesként tudja milyen bort iszik. Ez is hozzátartozik az általuk nagyra tartott asztali etiketthez. De mit is vár el Worjthtol aki a hordót emelné a szakállas pofájához.*
- Ez benne a lényeg. Higgyék azt, hogy egy könnyed életvitelű nemesi úrfi vagyok mintsem egy alvilági torokmetsző.
*Persze ez inkább csak kifogás, de valóban úgy hiszi, jobb ha iszik őt egy dorbézoló alaknak mintsem bűnözőnek.*
- Oh drága barátom. Mit is értesz te az udvarláshoz.
*Rázza meg a fejét és ezzel a törpe irányába lép, szemeit szúrósan a másikon de inkább az utolsó borán tartva. Amikor is ha elé ér, kikapja azt a borosüveget a kezéből. Meghúzva azt egy két kortya, majd visszaadva neki. Lássa ő, nem irigy. Annyira. A bor majdnem a torkán is akad, amikor is a törpe megjegyzi neki kellett volna Selyemrévbe menni. Hangosan fel is köhög röhögve egy nagyot. Végig néz a törpén, megtörli a száján lévő kicsurgott cseppeket amik a köhögéstől folytak ki. Ám nem szól semmit. Korán van a kötözködéshez. Ezért inkább csak tényt közöl.*
- Éppen onnan jövök. Megtörtént a nagy bemutatkozás, éjjeli séta és csillagnézés.
*Adja elő az egészet teátrálisan. Kezeit ide oda lebegtetve mint valami színész.*
- Idő kell, meg egy kurva gyűrű majd a kéréshez és a ceremóniához. Ja meg egy kurva szabó. Akartam is kérdezni, te biztos tudsz egyet.
*Gonosz vigyor húzódik persze arcára, elnézve a törpét, bizony az eleganciát valami egzotikus ételnek hiszi mintsem stílusnak.*
//Hallatlan//
*Persze, hogy eltart egy ideig amíg feltápászkodik. Elvégre is ő az akit "édes" álmából ébresztettek fel. És amíg úgy tudja nem a katonaságban van. Addig akkor kel fel amikor éppen úgy érzi és látja jónak. Jelen pillanatban ez pont nincs így. De mit tehet arról, hogy a törpének épp most viszket a lyuka. Mert éppen most akarja őt kioktatni arról, hogy milyen könnyű őt megtalálni. Ha valaki tudja kit kell keresni, még szép. Attól még ő pont úgy fog kinézni mint az összes többi tébláboló részeg. Meg ha meg is találják, legalább olyan találná meg aki véget vet a szenvedésének. Mert olybá tűnik ő maga erre képtelen. Az alkohol pedig lassú méreg. Neki pedig még sok éve van hátra.*
- Há.. Érdekes, pont úgy is érzem magam.
*Válaszolja félvállról amíg az ablakkal bajlódik és az arcmosással. Addig a másik kényelmesen érzi magát. És rákezd a harmadik üveg borára amit magával hozott a szobába. Tudta jól nem kell megkínálni a törpét kiszolgálja az saját magát. Ennyire ő maga is tudja jó viszonyban vannak. Már ha ezt lehet annak nevezni.*
- Nana! Az egy hét éves Lihanechi Pinot noir! Több tiszteletet érdemel mint mi ketten együtt.
*Emeli fel kezét legyintve egyik ujját a magasban tartva, mondhatni okításképpen. Talán ennyi szorul a törpébe mellette. Legalább nemesként tudja milyen bort iszik. Ez is hozzátartozik az általuk nagyra tartott asztali etiketthez. De mit is vár el Worjthtol aki a hordót emelné a szakállas pofájához.*
- Ez benne a lényeg. Higgyék azt, hogy egy könnyed életvitelű nemesi úrfi vagyok mintsem egy alvilági torokmetsző.
*Persze ez inkább csak kifogás, de valóban úgy hiszi, jobb ha iszik őt egy dorbézoló alaknak mintsem bűnözőnek.*
- Oh drága barátom. Mit is értesz te az udvarláshoz.
*Rázza meg a fejét és ezzel a törpe irányába lép, szemeit szúrósan a másikon de inkább az utolsó borán tartva. Amikor is ha elé ér, kikapja azt a borosüveget a kezéből. Meghúzva azt egy két kortya, majd visszaadva neki. Lássa ő, nem irigy. Annyira. A bor majdnem a torkán is akad, amikor is a törpe megjegyzi neki kellett volna Selyemrévbe menni. Hangosan fel is köhög röhögve egy nagyot. Végig néz a törpén, megtörli a száján lévő kicsurgott cseppeket amik a köhögéstől folytak ki. Ám nem szól semmit. Korán van a kötözködéshez. Ezért inkább csak tényt közöl.*
- Éppen onnan jövök. Megtörtént a nagy bemutatkozás, éjjeli séta és csillagnézés.
*Adja elő az egészet teátrálisan. Kezeit ide oda lebegtetve mint valami színész.*
- Idő kell, meg egy kurva gyűrű majd a kéréshez és a ceremóniához. Ja meg egy kurva szabó. Akartam is kérdezni, te biztos tudsz egyet.
*Gonosz vigyor húzódik persze arcára, elnézve a törpét, bizony az eleganciát valami egzotikus ételnek hiszi mintsem stílusnak.*
7410. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-05-14 16:36:30
Üzenet elküldve: 2026-05-14 16:36:30
Rang: Játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Hallatlan//
* Eltart egy ideig, míg a hegyesfülű az ajtóhoz nem tolja a képét. Ha meglátná pengével a kezében biztos jót nevetne, de még azt is el tudja képzelni, hogy a nevetéstől fetrengene a hasát fogva. De erre nem kerül sor. Hegyes füle hasznosnak bizonyul és csak kiszűri, hogy kivel van dolga. Az ajtó kinyílik, a törpe pedig úgy száguld be a résre nyitott ajtón, mintha csak attól félne, hogy pár másodperccel később be is csukódna. Nem figyel fel arra, hogy neki lökné az ajtót, igaz, nem is érdekelné a dolog, csak a mögötte becsapódó ajtó hangjára fordul meg. Ekkor jól meg is nézi magának az elfet. *
- Úgy nézel ki mint valami rossz kurva egy forgalmas nap után.
* Mondja, majd ösztönösen körbenéz a szobában. Nem válaszol azonnal a kérdésére, előbb azokat a borosüveget célozza meg, amik ártatlanul pihennek az asztalon. Ha már ilyen mocsokban várja, legalább jó úrfi módra kínálja is meg valamivel. Elvégre nemes akar lenni, közben úgy elengedi magát, mintha csak a szomszédjában született volna. A borosüveget elkapva fogával húzza ki a dugót, majd beleszagol, mintha attól félne, hogy valami szart iszik, és igaza is lesz. *
- Hát ilyet kell innia valakinek, akiből nemsokára előkelő nemest csinálunk. Szégyen.
* Jelenti ki, ám ez nem állítja meg abban, hogy ne kortyoljon bele ő maga. Ő nem lesz nemes, senki sem hinné el róla, így ő azt iszik, amit akar, avagy, ami van. Undorodó grimasszal fordul az elf irányába, majd az üveg fejével kezd mutogatni felé. *
- Túl könnyű téged megtalálni. Bárhol jársz, annyi nyomot hagysz magad után, mintha csak könyörögnél a figyelemért.
* Szól oda szúrósan a másikhoz, majd a szobában lévő széket kifordítja és leül rá. *
- Mégis mi az anyádat keresel te itt? Hát nem úgy volt, hogy selyemrévben fűzöd a kurvádat? Azt ne mond, hogy kiszagolta a véredet és kitiltottak a negyedből.
* A mondat végére eléggé bosszús tekintettel tekint az elfre. Bár viccel mikor ez az állítás elhagyja a száját, tudatalatt bosszantja, hogy ez is egy esély, amit nem tudnak kiköszörülni. *
- Lehet nekem kellett volna mennem. Azon kívül, hogy kisnövésű vagyok talán jobb benyomást keltettem volna. Csak rám kell nézni.
* Mutat elégedetten saját arcára miközben egy újabb kortyot erőltet le abból a szarból, amit bornak csúfolnak. *
//Hallatlan//
* Eltart egy ideig, míg a hegyesfülű az ajtóhoz nem tolja a képét. Ha meglátná pengével a kezében biztos jót nevetne, de még azt is el tudja képzelni, hogy a nevetéstől fetrengene a hasát fogva. De erre nem kerül sor. Hegyes füle hasznosnak bizonyul és csak kiszűri, hogy kivel van dolga. Az ajtó kinyílik, a törpe pedig úgy száguld be a résre nyitott ajtón, mintha csak attól félne, hogy pár másodperccel később be is csukódna. Nem figyel fel arra, hogy neki lökné az ajtót, igaz, nem is érdekelné a dolog, csak a mögötte becsapódó ajtó hangjára fordul meg. Ekkor jól meg is nézi magának az elfet. *
- Úgy nézel ki mint valami rossz kurva egy forgalmas nap után.
* Mondja, majd ösztönösen körbenéz a szobában. Nem válaszol azonnal a kérdésére, előbb azokat a borosüveget célozza meg, amik ártatlanul pihennek az asztalon. Ha már ilyen mocsokban várja, legalább jó úrfi módra kínálja is meg valamivel. Elvégre nemes akar lenni, közben úgy elengedi magát, mintha csak a szomszédjában született volna. A borosüveget elkapva fogával húzza ki a dugót, majd beleszagol, mintha attól félne, hogy valami szart iszik, és igaza is lesz. *
- Hát ilyet kell innia valakinek, akiből nemsokára előkelő nemest csinálunk. Szégyen.
* Jelenti ki, ám ez nem állítja meg abban, hogy ne kortyoljon bele ő maga. Ő nem lesz nemes, senki sem hinné el róla, így ő azt iszik, amit akar, avagy, ami van. Undorodó grimasszal fordul az elf irányába, majd az üveg fejével kezd mutogatni felé. *
- Túl könnyű téged megtalálni. Bárhol jársz, annyi nyomot hagysz magad után, mintha csak könyörögnél a figyelemért.
* Szól oda szúrósan a másikhoz, majd a szobában lévő széket kifordítja és leül rá. *
- Mégis mi az anyádat keresel te itt? Hát nem úgy volt, hogy selyemrévben fűzöd a kurvádat? Azt ne mond, hogy kiszagolta a véredet és kitiltottak a negyedből.
* A mondat végére eléggé bosszús tekintettel tekint az elfre. Bár viccel mikor ez az állítás elhagyja a száját, tudatalatt bosszantja, hogy ez is egy esély, amit nem tudnak kiköszörülni. *
- Lehet nekem kellett volna mennem. Azon kívül, hogy kisnövésű vagyok talán jobb benyomást keltettem volna. Csak rám kell nézni.
* Mutat elégedetten saját arcára miközben egy újabb kortyot erőltet le abból a szarból, amit bornak csúfolnak. *
7409. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-05-14 15:50:23
Üzenet elküldve: 2026-05-14 15:50:23
Rang: Játékos
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Hallatlan//
*Már egy két éjszaka. Haza sem mert menni. Édesapja által kapott levél, Rine reményvesztett tekintete. Egy szó mint száz. Kezdi úgy érezni, szorul a hurok a nyaka körül. Kilátástalan a helyzete. Nem igazán tudja mit is akar jelen helyzetben. Elmenekülni élete szerelmével? Valamelyik másik városban újra kezdeni a semmiből? Ahhoz talán túl gyáva. Még a megszokott nyomor is barátságosabbnak tűnik mint az ismeretlen. Ez egy örök csapda, amiben most Lazziar is szenved.
Ezért is jött a Pegazusba. Ahol ki tud magának venni egy szobát. És talán a csend és nyugalom meghozza majd a jó döntést, amire most annyira vágyakozik.
Persze örök és hű társa. Egy jó üveg bor, vagy kettő elfogyott az éjszaka alatt. Különben most is csak a plafont nézve fükedne csak az ágyon.
A bornak köszönhetően legalább képes volt elaludni. Ám éjszakája álmatlan volt, és az eredmény sem fogalmazódott meg a fejében. Ennek tetejébe mire is kell ébrednie? Üvöltözésre. Rögvest ki is pattan a szeme, és keze azonnal fegyveréhez nyúl ami övén pihen. Mert ahhoz is lusta volt, hogy le vetkőzőn az éjszakai alváshoz. Amikor is végre felismeri az ordibáló hangját. Csak fáradtan sóhajt egyet. Fel ül az ágy szélére. Megdörzsöli enyhén vöröslő szemeit. Majd kezeit térdeire helyezve rugaszkodik el az ágyból, hogy végre eltámolyogjon az ajtóhoz. Amit alighogy ki nyit. Worjth lép be rajta olyan lendülettel, hogy a bal vállát elkapva löki az elfet egy lépésnyi távolságra. Lazziar csak felmorog az orra alatt. A törpének mozdulatát meg sem várva vágja be ő az ajtót, hangos csattanással.*
- Neked is jó reggelt, paraszt.
*Morogja, majd ellépve a vöröstől indul meg az ablak irányába, hogy kinyissa azt. Annyi tisztelet még szorult bele, hogy az éjjel felgyülemlett pézsmaszagot legalább kiengedje az ablakon.*
- Mit akarsz?
*Kérdezi tömören, ahogy is az éjjeli szekrényen lévő mosdótálban mossa meg fáradt képét. Majd a mellette lévő ronggyal törli ki a maradék csipát is a szeméből ami esetleg ott maradt volna. Majd hátsófelét megvetve az éjjeli szekrényen szemléli társát. Mit is tett, hogy kiérdemelte ezt a hatalmas szerencsét a társaságára ilyen kora reggel. Már ha reggel van egyáltalán.*
//Hallatlan//
*Már egy két éjszaka. Haza sem mert menni. Édesapja által kapott levél, Rine reményvesztett tekintete. Egy szó mint száz. Kezdi úgy érezni, szorul a hurok a nyaka körül. Kilátástalan a helyzete. Nem igazán tudja mit is akar jelen helyzetben. Elmenekülni élete szerelmével? Valamelyik másik városban újra kezdeni a semmiből? Ahhoz talán túl gyáva. Még a megszokott nyomor is barátságosabbnak tűnik mint az ismeretlen. Ez egy örök csapda, amiben most Lazziar is szenved.
Ezért is jött a Pegazusba. Ahol ki tud magának venni egy szobát. És talán a csend és nyugalom meghozza majd a jó döntést, amire most annyira vágyakozik.
Persze örök és hű társa. Egy jó üveg bor, vagy kettő elfogyott az éjszaka alatt. Különben most is csak a plafont nézve fükedne csak az ágyon.
A bornak köszönhetően legalább képes volt elaludni. Ám éjszakája álmatlan volt, és az eredmény sem fogalmazódott meg a fejében. Ennek tetejébe mire is kell ébrednie? Üvöltözésre. Rögvest ki is pattan a szeme, és keze azonnal fegyveréhez nyúl ami övén pihen. Mert ahhoz is lusta volt, hogy le vetkőzőn az éjszakai alváshoz. Amikor is végre felismeri az ordibáló hangját. Csak fáradtan sóhajt egyet. Fel ül az ágy szélére. Megdörzsöli enyhén vöröslő szemeit. Majd kezeit térdeire helyezve rugaszkodik el az ágyból, hogy végre eltámolyogjon az ajtóhoz. Amit alighogy ki nyit. Worjth lép be rajta olyan lendülettel, hogy a bal vállát elkapva löki az elfet egy lépésnyi távolságra. Lazziar csak felmorog az orra alatt. A törpének mozdulatát meg sem várva vágja be ő az ajtót, hangos csattanással.*
- Neked is jó reggelt, paraszt.
*Morogja, majd ellépve a vöröstől indul meg az ablak irányába, hogy kinyissa azt. Annyi tisztelet még szorult bele, hogy az éjjel felgyülemlett pézsmaszagot legalább kiengedje az ablakon.*
- Mit akarsz?
*Kérdezi tömören, ahogy is az éjjeli szekrényen lévő mosdótálban mossa meg fáradt képét. Majd a mellette lévő ronggyal törli ki a maradék csipát is a szeméből ami esetleg ott maradt volna. Majd hátsófelét megvetve az éjjeli szekrényen szemléli társát. Mit is tett, hogy kiérdemelte ezt a hatalmas szerencsét a társaságára ilyen kora reggel. Már ha reggel van egyáltalán.*
7408. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-05-14 10:08:29
Üzenet elküldve: 2026-05-14 10:08:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Hallatlan//
* Amióta az orkmizéria felütötte a fejét, olyan problémákba ütközött, amivel legvadabb álmaiban sem számított volna. A nemesek szokásukhoz híven biztos most is elbarikádozzák magukat a problémák elől, és hagyják, hogy a pórnép végezze el a piszkos munkát. Csak meg ne hallja a végén, hogy ezt mind nekik köszönhetik, mert akkor lesz nemulass. Akárhogy is Romváros nem bizonyul megfelelő találkozóhelynek a közeljövőben. Legalábbis addig, amíg meg nem találja régi ismerősét, akiről annyit hall az utcákon. A keresést megnehezíti barátjának makulátlan természete, amitől képtelen nyomára bukkanni. Csak lássa meg egyszer az utcán, biztos megüti a kellemetlenségekért. Na, de nem is miatta jár ezeken a vizeken. Fülébe jutott, hogy egy bizonyos ismerős, épp errefelé vetett horgonyt. Csak reméli, nem valami szajhával fekszik épp össze, mert akkor lesz nemulass.
A pegazusba betérve hanyagul pillant végig a vele egy térben lévőkre, hátha megpillantja az elfet. Amennyiben nem a fogadósnál kért útbaigazítást a szobájáról, és amint legyűrte ősellenségeit, a lépcsőfokokat, hamarosan az ajtaja előtt találja magát. Körbenéz, és amint megbizonyosodik azon, hogy senki sem követte elkezdi öklével dörömbölni az ajtón. *
- Édes istenem, hát mi tart eddig te tökkelütött?
* Mondja nem sokkal később, hogy kopogni kezdett. Amint az ajtó kinyílik, maga is rásegít egy csöppet és belöki, majd amint bent van, diszkréten bezárja azt. *
//Hallatlan//
* Amióta az orkmizéria felütötte a fejét, olyan problémákba ütközött, amivel legvadabb álmaiban sem számított volna. A nemesek szokásukhoz híven biztos most is elbarikádozzák magukat a problémák elől, és hagyják, hogy a pórnép végezze el a piszkos munkát. Csak meg ne hallja a végén, hogy ezt mind nekik köszönhetik, mert akkor lesz nemulass. Akárhogy is Romváros nem bizonyul megfelelő találkozóhelynek a közeljövőben. Legalábbis addig, amíg meg nem találja régi ismerősét, akiről annyit hall az utcákon. A keresést megnehezíti barátjának makulátlan természete, amitől képtelen nyomára bukkanni. Csak lássa meg egyszer az utcán, biztos megüti a kellemetlenségekért. Na, de nem is miatta jár ezeken a vizeken. Fülébe jutott, hogy egy bizonyos ismerős, épp errefelé vetett horgonyt. Csak reméli, nem valami szajhával fekszik épp össze, mert akkor lesz nemulass.
A pegazusba betérve hanyagul pillant végig a vele egy térben lévőkre, hátha megpillantja az elfet. Amennyiben nem a fogadósnál kért útbaigazítást a szobájáról, és amint legyűrte ősellenségeit, a lépcsőfokokat, hamarosan az ajtaja előtt találja magát. Körbenéz, és amint megbizonyosodik azon, hogy senki sem követte elkezdi öklével dörömbölni az ajtón. *
- Édes istenem, hát mi tart eddig te tökkelütött?
* Mondja nem sokkal később, hogy kopogni kezdett. Amint az ajtó kinyílik, maga is rásegít egy csöppet és belöki, majd amint bent van, diszkréten bezárja azt. *
7407. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-05-13 22:55:51
Üzenet elküldve: 2026-05-13 22:55:51
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Varjúlakoma//
*A pórt ért megjegyzésre csak somolyog szakálla alatt, pedig egy másik Shorenai a múltból bizonyosan arcon térdelte volna kompániáját. Persze tisztában van vele, hogy a bosszantó bájolgás neki szól. Ő pedig tesztnek fogja fel.*
-Biztosan jobban érdekelte volna, miképp gondol kegyedre a pór, mikor kitört a haddelhadd a városban. *Jegyzi meg kellően kenetteljes hangsúllyal. Nem látja szükségét, hogy tovább ecsetelje a dolgot. A rókamosolyban ott rejlik minden mögöttes sötét gondolat, mivel viszont froclizni kívánja a nemest.
Baljában a sétapálcával, jobbjában Relael karjával indul át a fogadótéren, hogy a lépcső irányába vegye az irányt. Általában biztos a dolgában, ám ezúttal nem mert volna nagyobb összeget tenni sikerére. Nagyjából annyi esélyt adott rá, hogy az elf vele tart, mintha egy érmét dobott volna fel a levegőbe.*
-Igazán nem vall rám a szerfelett kíváncsiskodás... *Egyértelmű, hogy rá vall.*
-Kegyed, ha jól értem, nem vett maga mellé férjet. Miért? *Fürkésző pillantást vet szeme sarkából az örökifjú arcra. Természetesen nem csak a szavai engedik erre következtetni. Gondosan megnézte a kis kacsót is, mikor először a hosszúfülű asztalához lépett és nem lelt rajta olyan ékszert, mi férjezésre utalt volna. Akkor még az a szándék vezérelte, hogy lehetőség szerint megkopassza Relaelt, férjes asszonnyal pedig hatványozott a rizikó. E tervéről ugyan már letett, a lehetőségek azonban körvonalazódnak már a horizonton.
A lépcsőn természetesen gondosan maga elé engedi az elfet. Noha jól palástolja valódi énjét, azért tekintete megállapodik a formás hátsó fertályon és a ringó csípőn. Egyéb esetben bizonyosan kellemes képzeteket társítana a látványhoz, ezúttal azonban leginkább agyának tekervényeit indítja be. Tökéletes egyed a tervéhez. Már csak az a kérdés, hogy a roppant kellemetlen habitussal megáldott hosszúéletű kötélnek áll-e. Feltörő kíváncsisága mindenképp jó jel, és abba az irányba mutat, hogy jó lóra tett a mélyesszenciával.
Ahogy a szobájához érnek, ismét hóna alá kapja a sétapálcát, majd előrefurakodik, hogy kitárja az ajtót. Aki ismeri a Pegazus fogadót és annak kínálatát, azt különösebben nem lepi meg az egyszerű, de takaros szobácska.
Előreengedi az elfet, majd maga is belép. Gondosan becsukja maga mögött az ajtót, be viszont nem zárja.*
-Bevallom, kegyed nem egyszerű természet. *Kibújik kabátjából, majd azt kalapjával egyetemben a közeli asztalra dobja. Sétapálcáját a falnak támasztja, majd derekával megtámaszkodik az kredencen és felgyűri ingujjait.*
-De az ajánlatom ugyanúgy áll. Még mielőtt azonban meghallgatná... *Előhúzza zsebéből a fiolát, melyben szürkéslila, finom por pereg, ahogy forgatja. Nem kertel.*
-Megengedi? *Azzal a lendülettel szórja ki az asztalra annak tartalmának egy részét, gondosan összegereblyézik egy vékonyka csíkot, majd Relaelre pillant. Ha nem volt még dolga hasonlóval, úgy jobb, ha megmutatja a hogyanokat. Előredől, és orrával felszippantja a kiszórt, finom port. Egy pillanatra összeszorítja szemeit, majd felegyenesedik. Érzi orrában azt az ismerős, csiklandós érzést. Nem olyan fajta, mint amitől tüsszögnie kell az embernek, egészen másféle.*
-Különböző gombák elegyének darálmánya. Ne kérdezze kegyed, mifélék. A hegymélyben tenyésznek. *Kihúz még egy csíkot a mélyesszenciából, ám ez vaskosabbra sikeredik. Természetesen nem óhajt túlfogyasztani, Relealt viszont nem kímélné e lehetőségtől. Hátralép, karjait pedig összefonva maga előtt vizslatja az elfet. Kíváncsi, vajon mennyire ugrik az ilyesmire.*
-Az emberem azt állította, fellógatták a szolgát, aki ezt a fiolát kicsempészte neki. *Hangjában nem rejlik különösebb együttérzés. Úgy cseveg, mintha csak érdekesség gyanánt osztotta volna meg ezt az apró kis színest.*
//Varjúlakoma//
*A pórt ért megjegyzésre csak somolyog szakálla alatt, pedig egy másik Shorenai a múltból bizonyosan arcon térdelte volna kompániáját. Persze tisztában van vele, hogy a bosszantó bájolgás neki szól. Ő pedig tesztnek fogja fel.*
-Biztosan jobban érdekelte volna, miképp gondol kegyedre a pór, mikor kitört a haddelhadd a városban. *Jegyzi meg kellően kenetteljes hangsúllyal. Nem látja szükségét, hogy tovább ecsetelje a dolgot. A rókamosolyban ott rejlik minden mögöttes sötét gondolat, mivel viszont froclizni kívánja a nemest.
Baljában a sétapálcával, jobbjában Relael karjával indul át a fogadótéren, hogy a lépcső irányába vegye az irányt. Általában biztos a dolgában, ám ezúttal nem mert volna nagyobb összeget tenni sikerére. Nagyjából annyi esélyt adott rá, hogy az elf vele tart, mintha egy érmét dobott volna fel a levegőbe.*
-Igazán nem vall rám a szerfelett kíváncsiskodás... *Egyértelmű, hogy rá vall.*
-Kegyed, ha jól értem, nem vett maga mellé férjet. Miért? *Fürkésző pillantást vet szeme sarkából az örökifjú arcra. Természetesen nem csak a szavai engedik erre következtetni. Gondosan megnézte a kis kacsót is, mikor először a hosszúfülű asztalához lépett és nem lelt rajta olyan ékszert, mi férjezésre utalt volna. Akkor még az a szándék vezérelte, hogy lehetőség szerint megkopassza Relaelt, férjes asszonnyal pedig hatványozott a rizikó. E tervéről ugyan már letett, a lehetőségek azonban körvonalazódnak már a horizonton.
A lépcsőn természetesen gondosan maga elé engedi az elfet. Noha jól palástolja valódi énjét, azért tekintete megállapodik a formás hátsó fertályon és a ringó csípőn. Egyéb esetben bizonyosan kellemes képzeteket társítana a látványhoz, ezúttal azonban leginkább agyának tekervényeit indítja be. Tökéletes egyed a tervéhez. Már csak az a kérdés, hogy a roppant kellemetlen habitussal megáldott hosszúéletű kötélnek áll-e. Feltörő kíváncsisága mindenképp jó jel, és abba az irányba mutat, hogy jó lóra tett a mélyesszenciával.
Ahogy a szobájához érnek, ismét hóna alá kapja a sétapálcát, majd előrefurakodik, hogy kitárja az ajtót. Aki ismeri a Pegazus fogadót és annak kínálatát, azt különösebben nem lepi meg az egyszerű, de takaros szobácska.
Előreengedi az elfet, majd maga is belép. Gondosan becsukja maga mögött az ajtót, be viszont nem zárja.*
-Bevallom, kegyed nem egyszerű természet. *Kibújik kabátjából, majd azt kalapjával egyetemben a közeli asztalra dobja. Sétapálcáját a falnak támasztja, majd derekával megtámaszkodik az kredencen és felgyűri ingujjait.*
-De az ajánlatom ugyanúgy áll. Még mielőtt azonban meghallgatná... *Előhúzza zsebéből a fiolát, melyben szürkéslila, finom por pereg, ahogy forgatja. Nem kertel.*
-Megengedi? *Azzal a lendülettel szórja ki az asztalra annak tartalmának egy részét, gondosan összegereblyézik egy vékonyka csíkot, majd Relaelre pillant. Ha nem volt még dolga hasonlóval, úgy jobb, ha megmutatja a hogyanokat. Előredől, és orrával felszippantja a kiszórt, finom port. Egy pillanatra összeszorítja szemeit, majd felegyenesedik. Érzi orrában azt az ismerős, csiklandós érzést. Nem olyan fajta, mint amitől tüsszögnie kell az embernek, egészen másféle.*
-Különböző gombák elegyének darálmánya. Ne kérdezze kegyed, mifélék. A hegymélyben tenyésznek. *Kihúz még egy csíkot a mélyesszenciából, ám ez vaskosabbra sikeredik. Természetesen nem óhajt túlfogyasztani, Relealt viszont nem kímélné e lehetőségtől. Hátralép, karjait pedig összefonva maga előtt vizslatja az elfet. Kíváncsi, vajon mennyire ugrik az ilyesmire.*
-Az emberem azt állította, fellógatták a szolgát, aki ezt a fiolát kicsempészte neki. *Hangjában nem rejlik különösebb együttérzés. Úgy cseveg, mintha csak érdekesség gyanánt osztotta volna meg ezt az apró kis színest.*
7406. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-05-13 22:07:48
Üzenet elküldve: 2026-05-13 22:07:48
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Varjúlakoma//
*Relael megmosolyogja Shorenai válaszát és reakcióját, melyben az elf úgy véli látja megnyilvánulni a férfi egyszerű származását. Egyfelől a hosszúéletű bizonyosan nem alkalmazná mutatóujjának feltartását türelem kérésre, másrészt sosem ismerné el, hogy választott társasága csupán második a sorban. Természetesen betudhatja mindezt annak is, hogy az ál-nemesnek aligha maradt bármi takargatnivalója, így a színjáték is feleslegessé vált. Elméletet úgy érzi, hogy megerősíti a férfi ételrendelése is. Relael bizonyosan kerülné ezt a választást, ha társaságban van, s nem csupán azért, mert a kalóriáit főleg folyékony formában szereti fogyasztani.
A hozzá intézett kérdésre röviden felkuncog. Ugyan nem óhajtotta félbeszakítani Shorenai érvelését, ám egy levegővételnyi szünet lehetőségével élve közbeszúrja a következőt.*
- Úgy hiszem erre a kérdésre sejti mi volna a válaszom.
*Fejét oldalra billentve pásztázza a férfi arcát. Jól ismeri a téboly rejtett formáit, elég csupán a tükörbe néznie hozzá. Egy sugallat azt sejteti vele, hogy talán ezért sem kedveli a hamis idegent, mert túlzottan hasonlítanak módszerei az övéihez, mely gondolatot Relael elhessenteni és hevesen tiltakozik ellene. Hiszen ő sokkal ügyesebb és elegánsabb ennél a suta színjátéknál.
Érzékeny füleit zavarja a csörömpölés, amit egy-egy apró grimasz is jelez. Ennél már csupán azt utálná jobban, ha Shorenai szürcsölne is.
Kapkodósnak érzékeli a férfit. A napnál is világosabb, hogy fogy a türelme, mely szintén amatőrségre utal Relael számára, de valahol megérti. Ő maga sem szeret meghajolni mások előtt. Elég csak felidéznie mennyire bosszantotta Yagnar pökhendi ellenállása.*
- Nem különösebben foglalkoztat az, hogy a pór miként lát engem.
*Fontosnak érzi mindezt megjegyezni, hogy véletlenül se legyenek téves elképzelései Shorenainak.*
- S nem mellesleg melyikünk számára is volna előnyösebb a látványos távozás?
*Nem állhatja meg, hogy némán nevessen saját csípkelődésén. Persze Shorenai sem panaszkodhat, bizonyosan akad számtalan fiatal nő, akik elolvadnak tőle, Relael mégis úgy érzi, hogy a duójuk karizmájához nagyobb részt ő adna hozzá.
Tekintete elkalandozik az idegen arcáról a ruházatának széléhez. Csupán a pillanat tört részéig vél felfedezni egy érdekes apróságot, mégpedig egy tetoválást, ami a férfi fehér ingje alól kukucskált ki. Megjegyzi magának ezt a részletet.
A felkínált lehetőséget látva egy pillanatig habozik, végül feláll helyéről és belekarol Shorenaiba. Valahol tudja, hogy hibát követ el, de azzal nyugtatja magát, hogy idő közben is bármikor meggondolhatja magát.
~ A kíváncsiság ölte meg a macskát. ~
Egy sóhajjal űzi el ezt a gondolatot is, bár nehezen, de el kell ismernie, hogy a túlzott kíváncsisága valóban sok fejfájással járt már számára, s egy napon még talán vesztés is okozza.*
//Varjúlakoma//
*Relael megmosolyogja Shorenai válaszát és reakcióját, melyben az elf úgy véli látja megnyilvánulni a férfi egyszerű származását. Egyfelől a hosszúéletű bizonyosan nem alkalmazná mutatóujjának feltartását türelem kérésre, másrészt sosem ismerné el, hogy választott társasága csupán második a sorban. Természetesen betudhatja mindezt annak is, hogy az ál-nemesnek aligha maradt bármi takargatnivalója, így a színjáték is feleslegessé vált. Elméletet úgy érzi, hogy megerősíti a férfi ételrendelése is. Relael bizonyosan kerülné ezt a választást, ha társaságban van, s nem csupán azért, mert a kalóriáit főleg folyékony formában szereti fogyasztani.
A hozzá intézett kérdésre röviden felkuncog. Ugyan nem óhajtotta félbeszakítani Shorenai érvelését, ám egy levegővételnyi szünet lehetőségével élve közbeszúrja a következőt.*
- Úgy hiszem erre a kérdésre sejti mi volna a válaszom.
*Fejét oldalra billentve pásztázza a férfi arcát. Jól ismeri a téboly rejtett formáit, elég csupán a tükörbe néznie hozzá. Egy sugallat azt sejteti vele, hogy talán ezért sem kedveli a hamis idegent, mert túlzottan hasonlítanak módszerei az övéihez, mely gondolatot Relael elhessenteni és hevesen tiltakozik ellene. Hiszen ő sokkal ügyesebb és elegánsabb ennél a suta színjátéknál.
Érzékeny füleit zavarja a csörömpölés, amit egy-egy apró grimasz is jelez. Ennél már csupán azt utálná jobban, ha Shorenai szürcsölne is.
Kapkodósnak érzékeli a férfit. A napnál is világosabb, hogy fogy a türelme, mely szintén amatőrségre utal Relael számára, de valahol megérti. Ő maga sem szeret meghajolni mások előtt. Elég csak felidéznie mennyire bosszantotta Yagnar pökhendi ellenállása.*
- Nem különösebben foglalkoztat az, hogy a pór miként lát engem.
*Fontosnak érzi mindezt megjegyezni, hogy véletlenül se legyenek téves elképzelései Shorenainak.*
- S nem mellesleg melyikünk számára is volna előnyösebb a látványos távozás?
*Nem állhatja meg, hogy némán nevessen saját csípkelődésén. Persze Shorenai sem panaszkodhat, bizonyosan akad számtalan fiatal nő, akik elolvadnak tőle, Relael mégis úgy érzi, hogy a duójuk karizmájához nagyobb részt ő adna hozzá.
Tekintete elkalandozik az idegen arcáról a ruházatának széléhez. Csupán a pillanat tört részéig vél felfedezni egy érdekes apróságot, mégpedig egy tetoválást, ami a férfi fehér ingje alól kukucskált ki. Megjegyzi magának ezt a részletet.
A felkínált lehetőséget látva egy pillanatig habozik, végül feláll helyéről és belekarol Shorenaiba. Valahol tudja, hogy hibát követ el, de azzal nyugtatja magát, hogy idő közben is bármikor meggondolhatja magát.
~ A kíváncsiság ölte meg a macskát. ~
Egy sóhajjal űzi el ezt a gondolatot is, bár nehezen, de el kell ismernie, hogy a túlzott kíváncsisága valóban sok fejfájással járt már számára, s egy napon még talán vesztés is okozza.*
7405. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-05-12 21:45:27
Üzenet elküldve: 2026-05-12 21:45:27
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Varjúlakoma//
*Mielőtt válaszolhatna az egyértelműen élcelődő kérdésre, kesztyűs mutatóujját felemelve inti némi türelemre asztaltársaságát, míg begyűjti szerzeményét.*
-Véletlen? Aligha. *Feleli sejtelmesen. Bizonyára Relael is kitalálhatta, hogy nem őmiatta érkezett a Pegazus fogadóba, a nemes pedig szemtanúja lehetett eredeti programtervének.
Míg a nemest hallgatja, nem rest megszólítani a mellettük elhaladó szolgálóleányt és rendelni 9 aranyért egy szép nagy tál Babfőzeléket.
*
-Nos, kedves kisasszony, a két ajánlatom valahol összeér. *Feleli sokat sejtetően. Agyának fogaskerekei vadul őrölnek. Felsejlik benne egy igen csak elvadult ötlet, ám ehhez jobban az ütőerére kell tapintania a nemesnek.
Nem válaszol azonnal. Helyette merengve húz elő valamelyik belső zsebéből egy aprócska fésűt, hogy gondosan hátratűrje vele a szertelen tincseket. Végül összehajtja a szerkezetet, és gondosan visszatolja azt helyére.*
-Kedves... Hölgyem. *Rándul egyet a bajusz. Ki nem állhatja, ha bizonyítania kell. Roppant mód idegesíti a nemes.* ~Mocskos kis szuka. Azt hiszi, betáncol ide ringó keblekkel és mindenki az asztalra borul.~ *Természetesen arcára semmi sem ül ki gondolataiból. Ugyan fortyog elméje, de határozottan egyre inkább alkalmasnak találja a társulásra az elfet. Megvan hozzá mindene, hogy az legyen.
Mihelyst megérkezik az étek, kanalára csavar néhány babot, hogy most az evőeszközt rászegezve fenyegesse meg a hosszúfülűt.*
-Megértem, ha tart tőlem. *Kezd neki negédes megértéssel.*
-De ez már rég történt. Úgy nézek én ki, mint egy őrült? *Rosszallóan ráncolja össze homlokát, mintha a gondolat is sértené.*
-Asztalszolga! *Fordul ki székén.*
-Egy Szobát is szeretnék. Hogy? Nos igen, írja a többihez azt a 15 aranyat.
*Halkan felsóhajt, majd ismét Relaelt veszi célba pillantásával.*
-Visszatérve arra, amit korábban ecseteltem... *Kezd neki, kanalának erőteljes csapásaival pedig hamar eltünteti a babfőzeléket maga elől. Fogy a türelme.*
-Az ajándékom összefügg a szívességgel is. Mindkettő becses, mindkettő értékelendő. Kár lenne, ha holmi... Aggályoskodó rettegés elejét venni a jó üzletnek. Mindamellett az egész fogadónép látna kettőnket távozni. *Mutat rá az egyértelműre. Lenyeli a falatot, majd a tányért félretolva hóna alá kapja a sétapálcát. Valójában vízválasztó pillanat ez. Egyértelmű, mire próbál hatni. Az elf egójára, mit oly derekasan csillogtatott eddig. Mindamellett ha egy picit is kíváncsivá tette a hosszúéletűt, úgyis vele tart. Ha nem, akkor sem pazarolta az idejét, elvégre alaposan megjegyezte magának Relaelt. Bárhogy is, szabad karját tartja a lány felé, hogy az belekarolhasson. Amennyiben elutasítja, úgy röviden eljátszik a gondolattal, hogy a sétapálcával orrba nyomja, miközben udvariasnak aligha mondható biccentéssel távozik szobája felé.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2026.05.12 21:52:30, a következő indokkal:
kérésre
//Varjúlakoma//
*Mielőtt válaszolhatna az egyértelműen élcelődő kérdésre, kesztyűs mutatóujját felemelve inti némi türelemre asztaltársaságát, míg begyűjti szerzeményét.*
-Véletlen? Aligha. *Feleli sejtelmesen. Bizonyára Relael is kitalálhatta, hogy nem őmiatta érkezett a Pegazus fogadóba, a nemes pedig szemtanúja lehetett eredeti programtervének.
Míg a nemest hallgatja, nem rest megszólítani a mellettük elhaladó szolgálóleányt és rendelni 9 aranyért egy szép nagy tál Babfőzeléket.
*-Nos, kedves kisasszony, a két ajánlatom valahol összeér. *Feleli sokat sejtetően. Agyának fogaskerekei vadul őrölnek. Felsejlik benne egy igen csak elvadult ötlet, ám ehhez jobban az ütőerére kell tapintania a nemesnek.
Nem válaszol azonnal. Helyette merengve húz elő valamelyik belső zsebéből egy aprócska fésűt, hogy gondosan hátratűrje vele a szertelen tincseket. Végül összehajtja a szerkezetet, és gondosan visszatolja azt helyére.*
-Kedves... Hölgyem. *Rándul egyet a bajusz. Ki nem állhatja, ha bizonyítania kell. Roppant mód idegesíti a nemes.* ~Mocskos kis szuka. Azt hiszi, betáncol ide ringó keblekkel és mindenki az asztalra borul.~ *Természetesen arcára semmi sem ül ki gondolataiból. Ugyan fortyog elméje, de határozottan egyre inkább alkalmasnak találja a társulásra az elfet. Megvan hozzá mindene, hogy az legyen.
Mihelyst megérkezik az étek, kanalára csavar néhány babot, hogy most az evőeszközt rászegezve fenyegesse meg a hosszúfülűt.*
-Megértem, ha tart tőlem. *Kezd neki negédes megértéssel.*
-De ez már rég történt. Úgy nézek én ki, mint egy őrült? *Rosszallóan ráncolja össze homlokát, mintha a gondolat is sértené.*
-Asztalszolga! *Fordul ki székén.*
-Egy Szobát is szeretnék. Hogy? Nos igen, írja a többihez azt a 15 aranyat.
*Halkan felsóhajt, majd ismét Relaelt veszi célba pillantásával.*
-Visszatérve arra, amit korábban ecseteltem... *Kezd neki, kanalának erőteljes csapásaival pedig hamar eltünteti a babfőzeléket maga elől. Fogy a türelme.*
-Az ajándékom összefügg a szívességgel is. Mindkettő becses, mindkettő értékelendő. Kár lenne, ha holmi... Aggályoskodó rettegés elejét venni a jó üzletnek. Mindamellett az egész fogadónép látna kettőnket távozni. *Mutat rá az egyértelműre. Lenyeli a falatot, majd a tányért félretolva hóna alá kapja a sétapálcát. Valójában vízválasztó pillanat ez. Egyértelmű, mire próbál hatni. Az elf egójára, mit oly derekasan csillogtatott eddig. Mindamellett ha egy picit is kíváncsivá tette a hosszúéletűt, úgyis vele tart. Ha nem, akkor sem pazarolta az idejét, elvégre alaposan megjegyezte magának Relaelt. Bárhogy is, szabad karját tartja a lány felé, hogy az belekarolhasson. Amennyiben elutasítja, úgy röviden eljátszik a gondolattal, hogy a sétapálcával orrba nyomja, miközben udvariasnak aligha mondható biccentéssel távozik szobája felé.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2026.05.12 21:52:30, a következő indokkal:
kérésre
7404. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-05-12 20:44:51
Üzenet elküldve: 2026-05-12 20:44:51
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Varjúlakoma//
*Arra számít, hogy felajánlását kritika éri nem túl kreatív mivolta miatt, de úgy tűnik Shorenainak ezen feltételek is megfelelnek. Az elf ezt elégedetten nyugtázza. Jól tudja, hogy ezzel akár csőbe is húzhatta magát, elvégre egy szívesség lehet apró segítség, vagy átkos adósság, de ezen aggodalmát elteszi későbbre. No meg bízik a saját szerencséjében.
Ha keverhetne, bizonyosan bevetne egy-két jól ismert trükköt, így viszont nagyobb a kockázat, mely egyben élvezetesebbé is teszi játszmájukat. Mindezek ellenére zöldjeit a lapokokra szegezi, melyre ha asztaltársasága felfigyel, akkor kikövetkeztetheti, hogy a hosszúéletű nem szeretne veszteni, s ezzel az irányítást kiadni finom kacsói közül.*
- Ráhibáztam volna? Szerencse.
*Dünnyögi önelégült mosollyal arcán. Piszkálódása során nem is sejti, hogy hamarosan ismét neki kedvez a lapjárás.
Az állítólagos szer leírását némán, megdermedt arckifejezéssel hallgatja, s csupán magában jegyzi meg, hogy Arthneiorban valójában senkit sem érdekel a bódító növények használata, ellenkező esetben sokszor igen nagy bajban lett volna.
Shorenai felajánlására nem reagál, gyakorlatilag nem fogadja el, de nem is utasítja el a férfi tétjét, ennek ellenére az események mégis a szokásos medükben folynak tovább.*
- Ne vegye zokon, kedves Shorenai, de miféle szívességet tudna nyújtani számomra?
*Negédes hangja egy hétköznapi hallgató számára talán enyhíti szavai élét, ám nemesi beszédhez szokott Shorenai sejtheti, hogy Relael élcelődik rajta. Nem is akárhogy, mindezt olyan elégedettséggel teszi az ifjú hölgy, melyből az is könnyen kikövetkeztethető, hogy örömére esik felbosszantani kompániáját.
A neki osztott lapokért nyúl, csupán néhány másodperc erejéig emeli fel őket, hogy futólag szemügyre vehesse, majd finoman visszahelyezze azokat a fogadó ragacsos asztallapjára. Kellemes meglepetését még nem fedi fel, helyette rákészül a győzelem mámoros pillanatára, hogy remélhetőleg akkor is képes legyen megőrizni hidegvérét.
Shorenai rövid időre távozik az asztalról, amit egy darabig figyelemmel kísér Relael. Az őket feltűnő merevséggel pásztázó idegen észrevétlen maradt számára, tekintettel arra, hogy a magát nemesnek kiadó férfi érkezése óta teljesen kizárta a külvilágot. Óvatlan hiba. Bár joggal hiheti azt a leány, hogy a Pegazus fogadóban biztonságban van, ám legutóbbi alkalommal a Piactéren támadtak rá, melynek tanulságaként azt vonta le, hogy jobb mindig ébernek maradnia. Ez utóbbit Shorenai korábbi kijelentése is valamelyest alátámasztja.
Társasága rövidesen visszatér, az elf pedig érdeklődve várja kitérőjére a magyarázatot, azután összerakja a képet.*
- Oh, nahát! Micsoda véletlen, hogy pont akadt itt megfelelő embere a célra.
*Ez még gyanúsabbá teszi számára az egészet, de egyelőre nem hagyja faképnél a férfit. Lapjaiért nyúl, amiket felfordítva középre dob.*
- Nos, azt hiszem megint én nyertem. De kérem ne búslakodjon kedves Shorenai! Biztosan csak megfelelően álltak a csillagaim.
*Hagyja megemészteni a történteket, és hallottakat, ez idő közben elfogyasztja poharának tartalmát, majd az asztal széle felé tolja.*
- Kérem ne vegye zokon, de nem tudom jó szívvel teljesíteni a kiszabott feltételt. Aligha lenne bölcs dolog bármi lazító szert kipróbálnom egy olyan személy társaságában, aki örömmel kérkedett el munkaadójának agyonverésével.
*Relael merev tekintetét Shorenai arcára szegezi, s mindeközben nem is pislog. Pupillája apróra zsugorodik koncentrációja közben, ami még metszőbbé teszi világoszöld íriszeit. Mozdulatlanságba dermedt mosollyal, feszült figyelemmel várja a férfi következő lépését.*
//Varjúlakoma//
*Arra számít, hogy felajánlását kritika éri nem túl kreatív mivolta miatt, de úgy tűnik Shorenainak ezen feltételek is megfelelnek. Az elf ezt elégedetten nyugtázza. Jól tudja, hogy ezzel akár csőbe is húzhatta magát, elvégre egy szívesség lehet apró segítség, vagy átkos adósság, de ezen aggodalmát elteszi későbbre. No meg bízik a saját szerencséjében.
Ha keverhetne, bizonyosan bevetne egy-két jól ismert trükköt, így viszont nagyobb a kockázat, mely egyben élvezetesebbé is teszi játszmájukat. Mindezek ellenére zöldjeit a lapokokra szegezi, melyre ha asztaltársasága felfigyel, akkor kikövetkeztetheti, hogy a hosszúéletű nem szeretne veszteni, s ezzel az irányítást kiadni finom kacsói közül.*
- Ráhibáztam volna? Szerencse.
*Dünnyögi önelégült mosollyal arcán. Piszkálódása során nem is sejti, hogy hamarosan ismét neki kedvez a lapjárás.
Az állítólagos szer leírását némán, megdermedt arckifejezéssel hallgatja, s csupán magában jegyzi meg, hogy Arthneiorban valójában senkit sem érdekel a bódító növények használata, ellenkező esetben sokszor igen nagy bajban lett volna.
Shorenai felajánlására nem reagál, gyakorlatilag nem fogadja el, de nem is utasítja el a férfi tétjét, ennek ellenére az események mégis a szokásos medükben folynak tovább.*
- Ne vegye zokon, kedves Shorenai, de miféle szívességet tudna nyújtani számomra?
*Negédes hangja egy hétköznapi hallgató számára talán enyhíti szavai élét, ám nemesi beszédhez szokott Shorenai sejtheti, hogy Relael élcelődik rajta. Nem is akárhogy, mindezt olyan elégedettséggel teszi az ifjú hölgy, melyből az is könnyen kikövetkeztethető, hogy örömére esik felbosszantani kompániáját.
A neki osztott lapokért nyúl, csupán néhány másodperc erejéig emeli fel őket, hogy futólag szemügyre vehesse, majd finoman visszahelyezze azokat a fogadó ragacsos asztallapjára. Kellemes meglepetését még nem fedi fel, helyette rákészül a győzelem mámoros pillanatára, hogy remélhetőleg akkor is képes legyen megőrizni hidegvérét.
Shorenai rövid időre távozik az asztalról, amit egy darabig figyelemmel kísér Relael. Az őket feltűnő merevséggel pásztázó idegen észrevétlen maradt számára, tekintettel arra, hogy a magát nemesnek kiadó férfi érkezése óta teljesen kizárta a külvilágot. Óvatlan hiba. Bár joggal hiheti azt a leány, hogy a Pegazus fogadóban biztonságban van, ám legutóbbi alkalommal a Piactéren támadtak rá, melynek tanulságaként azt vonta le, hogy jobb mindig ébernek maradnia. Ez utóbbit Shorenai korábbi kijelentése is valamelyest alátámasztja.
Társasága rövidesen visszatér, az elf pedig érdeklődve várja kitérőjére a magyarázatot, azután összerakja a képet.*
- Oh, nahát! Micsoda véletlen, hogy pont akadt itt megfelelő embere a célra.
*Ez még gyanúsabbá teszi számára az egészet, de egyelőre nem hagyja faképnél a férfit. Lapjaiért nyúl, amiket felfordítva középre dob.*
- Nos, azt hiszem megint én nyertem. De kérem ne búslakodjon kedves Shorenai! Biztosan csak megfelelően álltak a csillagaim.
*Hagyja megemészteni a történteket, és hallottakat, ez idő közben elfogyasztja poharának tartalmát, majd az asztal széle felé tolja.*
- Kérem ne vegye zokon, de nem tudom jó szívvel teljesíteni a kiszabott feltételt. Aligha lenne bölcs dolog bármi lazító szert kipróbálnom egy olyan személy társaságában, aki örömmel kérkedett el munkaadójának agyonverésével.
*Relael merev tekintetét Shorenai arcára szegezi, s mindeközben nem is pislog. Pupillája apróra zsugorodik koncentrációja közben, ami még metszőbbé teszi világoszöld íriszeit. Mozdulatlanságba dermedt mosollyal, feszült figyelemmel várja a férfi következő lépését.*
7403. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-05-11 22:14:20
Üzenet elküldve: 2026-05-11 22:14:20
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A vadászat szabályai//
- Uram, fékezze magát! *érkezik az erélyesség legkisebb jelét sem mutatva a suttogás a gaz harapásra, s bár némi inger dolgozik benne egy hasonló megtorlásra, azt most végül kihagyja. Tartogatja még valami szemtelenebb húzásra. Ismerje bármennyire rövid ideje a kikötőit, azt pontosan tudja, hogy akad még a tarsolyában ilyesmi, pimasz egy fickó.
Gondosan komponált elterelő hadművelete célt érni látszik, legalább is a mosoly, mely a csókocskákat fogadja, megadásról árulkodik, de nem kerüli el a figyelmét, ahogy a komorság árnya átsuhan a kedélyes arcon az utolsó pillanatban. Egyértelmű, hogy kényes pontra tapintott, az ébredő kíváncsiság ott villan a tekintetében, ahogy együtt mozdul a felkászálódó férfival, noha ő éppen csak felül, talán felesleges szemérmességgel húzva mellkasa elé a lepedőt.*
- Akkor nem rá ütöttél? *fordítja oldalra a fejét egy huncut kis mosollyal. Az, hogy a férfi jártas a kereskedelemben, már a piactéren kiderült számára a minap. Sejthette volna korábban is, hogy Nolenar nem egy egyszerű tengerész: a Rumos felhozatalához képest sokkalta igényesebb, jól öltözöttebb volt, látszólag az összes foga megvan, ráadásul nem lengte körbe az a szúrós tenger és izzadtságszag, ami a többi helyi matrózt. Na meg az a mogorva, hirtelen természet is hiányzik belőle.
Feltör belőle egy aprócska ásítás, kissé elgémberedett nyakát megjáratja, vállát jobb kezével megnyomkodja. Olyannyira elmerül műveleteiben, épp csak az utolsó pillanatban kapja rajta a nézelődő szürkéket, némi értetlenséggel meg is emeli szemöldökét, mintha csak azt kérdezné "Na mi van?". Ahogy a kupec visszaérkezik némi maradékkal, rögvest közelebb is húzódik, hogy megvámolja a kendő tartalmát. Törökülésben helyezkedik el a másik mellett miközben rágcsál, nem is törődik különösebben azzal, hogy a sok mozgolódástól már nem is takar olyan alaposan az a lepedő.*
- Atyád szigorú embernek tűnik *jegyzi meg egy megbarnult almadarabot szemlélve* - Netán valami hírhedt kalóz? *már a kérdésből hallatszik, mennyire fogalma sincs a kikötői dolgokról, minden tudomása róla meséken és mendemondákon alapszik.
Épp egy fonnyadtabb gyümölcsért nyúl még, mikor a mozdulat egy észrevétlen pillanat erejéig megakad. Nocsak-nocsak, nem gondolta volna, hogy a tengerész készen áll ilyen vizekre evezni, nem is csoda, hogy kénytelen elfojtani egy elégedetten elnyúlni kívánó mosolyt.*
- Körmönfont, független... perszóna? *minden egyes szót elgondolkodva ízlelget végül egy darab sajttal ujjai között. Nem úgy tűnik, hogy bármelyiket a felsoroltak közül különösebben magáénak érezne, az utolsó szócskán kicsit még grimaszol is. Beleköthetne a szerinte teljesen alaptalanul kiosztott jelzőkbe, de sokkal jobban érdekli a történet, így végül ledörzsölve a morzsácskákat a tenyeréről függeszti kíváncsi szürkéit Nolenar tekintetére.*
- Őt is ki kellett menekítened abból a csúnya, rossz késdobálóból? *puhatol finom játékossággal, szeme sarkából pedig a boros palackra sandít. Szíve szerint belekortyolna, de a korábbiak fényében talán nem volna túl jó ötlet. A tengerész így is több jót kapott, mint érdemelt.*
//A vadászat szabályai//
- Uram, fékezze magát! *érkezik az erélyesség legkisebb jelét sem mutatva a suttogás a gaz harapásra, s bár némi inger dolgozik benne egy hasonló megtorlásra, azt most végül kihagyja. Tartogatja még valami szemtelenebb húzásra. Ismerje bármennyire rövid ideje a kikötőit, azt pontosan tudja, hogy akad még a tarsolyában ilyesmi, pimasz egy fickó.
Gondosan komponált elterelő hadművelete célt érni látszik, legalább is a mosoly, mely a csókocskákat fogadja, megadásról árulkodik, de nem kerüli el a figyelmét, ahogy a komorság árnya átsuhan a kedélyes arcon az utolsó pillanatban. Egyértelmű, hogy kényes pontra tapintott, az ébredő kíváncsiság ott villan a tekintetében, ahogy együtt mozdul a felkászálódó férfival, noha ő éppen csak felül, talán felesleges szemérmességgel húzva mellkasa elé a lepedőt.*
- Akkor nem rá ütöttél? *fordítja oldalra a fejét egy huncut kis mosollyal. Az, hogy a férfi jártas a kereskedelemben, már a piactéren kiderült számára a minap. Sejthette volna korábban is, hogy Nolenar nem egy egyszerű tengerész: a Rumos felhozatalához képest sokkalta igényesebb, jól öltözöttebb volt, látszólag az összes foga megvan, ráadásul nem lengte körbe az a szúrós tenger és izzadtságszag, ami a többi helyi matrózt. Na meg az a mogorva, hirtelen természet is hiányzik belőle.
Feltör belőle egy aprócska ásítás, kissé elgémberedett nyakát megjáratja, vállát jobb kezével megnyomkodja. Olyannyira elmerül műveleteiben, épp csak az utolsó pillanatban kapja rajta a nézelődő szürkéket, némi értetlenséggel meg is emeli szemöldökét, mintha csak azt kérdezné "Na mi van?". Ahogy a kupec visszaérkezik némi maradékkal, rögvest közelebb is húzódik, hogy megvámolja a kendő tartalmát. Törökülésben helyezkedik el a másik mellett miközben rágcsál, nem is törődik különösebben azzal, hogy a sok mozgolódástól már nem is takar olyan alaposan az a lepedő.*
- Atyád szigorú embernek tűnik *jegyzi meg egy megbarnult almadarabot szemlélve* - Netán valami hírhedt kalóz? *már a kérdésből hallatszik, mennyire fogalma sincs a kikötői dolgokról, minden tudomása róla meséken és mendemondákon alapszik.
Épp egy fonnyadtabb gyümölcsért nyúl még, mikor a mozdulat egy észrevétlen pillanat erejéig megakad. Nocsak-nocsak, nem gondolta volna, hogy a tengerész készen áll ilyen vizekre evezni, nem is csoda, hogy kénytelen elfojtani egy elégedetten elnyúlni kívánó mosolyt.*
- Körmönfont, független... perszóna? *minden egyes szót elgondolkodva ízlelget végül egy darab sajttal ujjai között. Nem úgy tűnik, hogy bármelyiket a felsoroltak közül különösebben magáénak érezne, az utolsó szócskán kicsit még grimaszol is. Beleköthetne a szerinte teljesen alaptalanul kiosztott jelzőkbe, de sokkal jobban érdekli a történet, így végül ledörzsölve a morzsácskákat a tenyeréről függeszti kíváncsi szürkéit Nolenar tekintetére.*
- Őt is ki kellett menekítened abból a csúnya, rossz késdobálóból? *puhatol finom játékossággal, szeme sarkából pedig a boros palackra sandít. Szíve szerint belekortyolna, de a korábbiak fényében talán nem volna túl jó ötlet. A tengerész így is több jót kapott, mint érdemelt.*
7402. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-05-10 07:37:06
Üzenet elküldve: 2026-05-10 07:37:06
Rang: Játékos
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A vadászat szabályai//
*Ha nem süppedős iszapban vánszorognának a gondolatai, nagyobb figyelme irányulna rá, hogy a lány mily kevéssé bír megmaradni az ölelésében. Pedig Dorren Ahbat fiolányi elixírjében volt erő bőven. De talán pont e késztetés rótta rá a gyönyör napszámosi munkájának javát. Nem igazán tudná megmondani. Álomszerű kavalkádként hömpölyög az emlékeiben az egész.
A szőkeség nem szánja meg a szomjhalálról sóhajtozó kikötőit. Csak csipkelődő szavakat kap. Megint.*
- Rumosbéli tapasztalataim alapján... *veszi fel a szúrka-piszka fonalát* - a bor inkább csak meghozza a szomjat. S gyakorta az étvágyat is. *A pőre vállacskába harap játékosan, aztán egy még mindig elcsigázott mosollyal dől vissza az ágyneműre.
A szomjoltásra vonatkozó célzása után a puhatolózása épp úgy hoppon marad. A csókocskák, az édes duruzsolás és a simulás... mind-mind olyan női praktika, amit már igen jól ismer. Válasz helyett hát így óhajtják kifizetni, hogy félrenézzen, hogy hagyja magát eltéríteni. Bele is törődne, hogy ilyen arcátlan csalás áldozati szerepét osszák rá, de efeletti mosolygása az utolsó szónál megdöccen. Elkomorodik az arca, de ahogy ezt észreveszi, inkább felül az ágyon, s kikászálódik a takaró alól.*
- Egy jóképű tengerészé bizonyára. *Megropogtatja a nyakát meg a vállait, ahogy kiegyenesedik.* - Az apámé mondjuk *fordul hátra immáron egy képére öltött vigyorral.* - Azt beszélik, ifjúkorában igazi szívtipró volt. Én inkább vagyok kufár, mint tengerész.
*Odalép a kovácsoltvas lábazaton álló mosdótálhoz, s a mellé készített kancsóból el előbb jócskán leiszik, aztán löttyint a képére is egy kicsit, hogy megmossa az arcát meg a tarkóját. Nem törölközik. Csak kicsit megrázza magát, mint a lusta ebek, aztán hagyja, hogy a hűvös víz maradéka végigcsorogjon rajta. Egy hosszú pillanatig csak nézi az ágyban nyújtózó szépséget. A kissé kócos, fakóarany tincsek egyedi bájt kölcsönöznek a nemesi vonásoknak. Különös. Hiába érzi magán az illatát, hiába cseng élénken fülébe a sóhajai, nyögései édes hangja, hiába csókolta pár pillanattal ezelőtt... valahogy valószínűtlennek tűnik, hogy a Hercegnő valaha is ilyen intimitásra vetemedett volna. Ráadásul épp ővele. Mintha az egész csak túlfűtött, kamaszos képzelgés lett volna a fejében egy utcán megpillantott nemes kisasszonyról.
Az asztalhoz lépve a kockás kendőre gyűjti a tálcáról a megmaradt aszalt fügét és diót, az összeszáradt sajtkockákat, a megbarnult almacikkeket arrébb tessékeli, mint sajnálatos veszteséget. Felnyalábolja a palackot is, és szerzeményét a lány gondjaira bízza, míg ő visszamászik az ágyba, s hátát a támlának vetve elhelyezkedik.*
- Tudod *kezdi, s közben megpaskolja maga mellett lepedőt, hogy oda invitálja a félvért* - a Kikötőben felnőni nem egyszerű menet. Zsiványok és iszákosok között. Én még szerencsés voltam, de a fivéreimmel így is majdnem beálltunk egy helyi bandába, mert akkor *vonja meg a vállát elnéző fintorral, ahogy visszamenőlegesen egy kölyök logikáját lehet firtatni* - jó ötletnek tűnt. Olyan verést kaptunk az apánktól, hogy még a legénység is csak a sapkáját gyűrögette a gyászos menet láttán, mikor másnap az öreg felterelt bennünket a fedélzetre. *Most már csak mosolyog a dolgon, de akkor nagyon kemény és határozott vonással lett vége a gyerekkornak mindhármuk számára.*
- Pelyhedző állú suhanc voltam, mikor a lábam újra a Kikötő dokkját érte. Emlékeztetsz valakire, akit abban az évben ismertem meg. Körmönfont és a végletekig független perszóna, mint te, Hercegnő.
//A vadászat szabályai//
*Ha nem süppedős iszapban vánszorognának a gondolatai, nagyobb figyelme irányulna rá, hogy a lány mily kevéssé bír megmaradni az ölelésében. Pedig Dorren Ahbat fiolányi elixírjében volt erő bőven. De talán pont e késztetés rótta rá a gyönyör napszámosi munkájának javát. Nem igazán tudná megmondani. Álomszerű kavalkádként hömpölyög az emlékeiben az egész.
A szőkeség nem szánja meg a szomjhalálról sóhajtozó kikötőit. Csak csipkelődő szavakat kap. Megint.*
- Rumosbéli tapasztalataim alapján... *veszi fel a szúrka-piszka fonalát* - a bor inkább csak meghozza a szomjat. S gyakorta az étvágyat is. *A pőre vállacskába harap játékosan, aztán egy még mindig elcsigázott mosollyal dől vissza az ágyneműre.
A szomjoltásra vonatkozó célzása után a puhatolózása épp úgy hoppon marad. A csókocskák, az édes duruzsolás és a simulás... mind-mind olyan női praktika, amit már igen jól ismer. Válasz helyett hát így óhajtják kifizetni, hogy félrenézzen, hogy hagyja magát eltéríteni. Bele is törődne, hogy ilyen arcátlan csalás áldozati szerepét osszák rá, de efeletti mosolygása az utolsó szónál megdöccen. Elkomorodik az arca, de ahogy ezt észreveszi, inkább felül az ágyon, s kikászálódik a takaró alól.*
- Egy jóképű tengerészé bizonyára. *Megropogtatja a nyakát meg a vállait, ahogy kiegyenesedik.* - Az apámé mondjuk *fordul hátra immáron egy képére öltött vigyorral.* - Azt beszélik, ifjúkorában igazi szívtipró volt. Én inkább vagyok kufár, mint tengerész.
*Odalép a kovácsoltvas lábazaton álló mosdótálhoz, s a mellé készített kancsóból el előbb jócskán leiszik, aztán löttyint a képére is egy kicsit, hogy megmossa az arcát meg a tarkóját. Nem törölközik. Csak kicsit megrázza magát, mint a lusta ebek, aztán hagyja, hogy a hűvös víz maradéka végigcsorogjon rajta. Egy hosszú pillanatig csak nézi az ágyban nyújtózó szépséget. A kissé kócos, fakóarany tincsek egyedi bájt kölcsönöznek a nemesi vonásoknak. Különös. Hiába érzi magán az illatát, hiába cseng élénken fülébe a sóhajai, nyögései édes hangja, hiába csókolta pár pillanattal ezelőtt... valahogy valószínűtlennek tűnik, hogy a Hercegnő valaha is ilyen intimitásra vetemedett volna. Ráadásul épp ővele. Mintha az egész csak túlfűtött, kamaszos képzelgés lett volna a fejében egy utcán megpillantott nemes kisasszonyról.
Az asztalhoz lépve a kockás kendőre gyűjti a tálcáról a megmaradt aszalt fügét és diót, az összeszáradt sajtkockákat, a megbarnult almacikkeket arrébb tessékeli, mint sajnálatos veszteséget. Felnyalábolja a palackot is, és szerzeményét a lány gondjaira bízza, míg ő visszamászik az ágyba, s hátát a támlának vetve elhelyezkedik.*
- Tudod *kezdi, s közben megpaskolja maga mellett lepedőt, hogy oda invitálja a félvért* - a Kikötőben felnőni nem egyszerű menet. Zsiványok és iszákosok között. Én még szerencsés voltam, de a fivéreimmel így is majdnem beálltunk egy helyi bandába, mert akkor *vonja meg a vállát elnéző fintorral, ahogy visszamenőlegesen egy kölyök logikáját lehet firtatni* - jó ötletnek tűnt. Olyan verést kaptunk az apánktól, hogy még a legénység is csak a sapkáját gyűrögette a gyászos menet láttán, mikor másnap az öreg felterelt bennünket a fedélzetre. *Most már csak mosolyog a dolgon, de akkor nagyon kemény és határozott vonással lett vége a gyerekkornak mindhármuk számára.*
- Pelyhedző állú suhanc voltam, mikor a lábam újra a Kikötő dokkját érte. Emlékeztetsz valakire, akit abban az évben ismertem meg. Körmönfont és a végletekig független perszóna, mint te, Hercegnő.
7401. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-05-07 19:40:29
Üzenet elküldve: 2026-05-07 19:40:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Varjúlakoma//
*Szinte biztos benne, hogy a vele szemben helyet foglaló hosszúéletű nem volt jelen a lázadás során, vagy roppant hamar háta mögött hagyta a várost. Csak a mosoly fagy arcára, egyéb jelét nem adja, hogy lelke mélyén bizony dühíti a replika. Néhány esztendővel korábban, mikor a széljárás szerencsésebb volt, bizonyosan a hajánál fogva rángatta volna át a szájaló nemest az asztalon. Azokból a vitorlákból azonban hamar kifogyott a szufla, neki pedig immáron máshogy kell befognia a szelet.
Attól függetlenül, hogy szívesen helyre pofozná az arrogáns kékvérűt, csiklandozza érdeklődését a rovott elf. Van egy olyan sejtése, hogy a kihívó szólamok csupán reakciók a szavaira. Nincs a lányban sem félsz, sem visszafogottság, ami általában a nemeskisasszonyok velejárója. Élmény lesz a jobbját nyújtani felé. Egyrészt azzal a szándékkal, hogy körbeszaglássza, vajon mit nyújthat és mily madzagokat rángat a másik, másrészt azért, hogy megtudja, hogyan tudja felhasználni saját céljaihoz. A hegyesfülű bizonyította már, hogy képességes. Pontosan ezért igyekszik megkaparintani.*
-Egy szívesség, hmm? *Szakálla alatt mosolyogva dől hátra ültében. Ennél jobb ajánlatot valójában nem is kaphatott volna. Egy beváltható lehetőség... Soha jobb nyereményt!
Ujjai ügyesen veszik birtokukba a kártyákat. Egy rövid pillanatig nem hallatszik más, csak a lapok pergése, ahogy villámgyorsan keveri őket*
-Pontosan! Ahogy kegyed mondja. *Az udvarias mosoly most széles farkasvigyorba húzódik, Relael pedig felfigyelhet sajátságosan, ha nem is párját ritkítóan hegyes szemfogaira.*
-A mélyesszencia valójában a Föld Városában is tiltott holmi. Ott nemigen nézik jó szemmel az ilyesmit. Bár itt sem. *Hagyja leülepedni szavait, közben kíváncsian pillant fel az elf ábrázatára, és csak eztán el a válla felett. Az egyik sarokban ugyanis egy vészjóslóan a nyilvánosságot kerülni vágyó, fedett arcú alak gubbaszt, feszengve igyekezve felhívni magára a figyelmét. Eredeti találkája a vártnak megfelelően megérkezett.*
-Eufória, impulzivitás, fokozott energia...*Tekintete hamar visszakúszik az elfére.*
-Ám ésszel kell bánni vele. Túl sok használat mellett könnyen kiüti az embert. Reggel pedig arra sem emlékszik, hol hajtotta álomra a fejét. Én ezt teszem fel tétként. Feltéve, ha itt helyben megkóstolja. Olyan, akár az édesség. Illik megosztani.
*Lapot oszt. Sokáig szolgált nemeseket. Pontosan tudja, hogy egyik sem szentéletű. Ez itt főleg nem az. A bódító szereknek jóformán nagyobb piaca volt a Gazdagnegyedben, mint a szegényebb körökben.*
-Persze... Ha nem él ilyesmivel kegyed, úgy szívességet én is tudok nyújtani. Bizonyos vagyok benne, hogy ezzel is képes lesz élni. *Átható tekintete egy ideig Relaelen pihen, de nem rest aztán kártyáit szemügyre venni. Fájó, de roppant kellemetlen a lapjárás... Valószínűsíti az eredményt.*
-Megbocsát egy pillanatra, kisasszony? *Felkel az asztaltól, hogy botját hóna alá kapva, és kalapját jó mélyen arcába tolva az idegenhez lépjen. Persze nem távozni kíván az asztaltól, ezt pedig otthagyott kabátja jól prezentálja.
Némi sutyorgás az idegennel, egy gyors kézfogás, 100 arannyal könnyebb erszény, , és már vissza is tér jól szituált asztaltársaságához. A bot ismét a szék lábához kerül, a kalap pedig az asztal szélére.*
-Ritkán veszítek a kártyában. *Összeszűkülnek szemei, mint aki csaláson igyekszik kapni a másikat. Mivel ő kevert, aligha érheti szó a ház elejét. Bosszantó. Szívesen begyűjtötte volna azt a felkínált szívességet. Nem bánkódik azért túlságosan. Tétjei közül mindkettőt képes lehet a megfelelő módon... Használni, hogy a maga számára is kellemes eredményt kanyarítson belőle.*
//Varjúlakoma//
*Szinte biztos benne, hogy a vele szemben helyet foglaló hosszúéletű nem volt jelen a lázadás során, vagy roppant hamar háta mögött hagyta a várost. Csak a mosoly fagy arcára, egyéb jelét nem adja, hogy lelke mélyén bizony dühíti a replika. Néhány esztendővel korábban, mikor a széljárás szerencsésebb volt, bizonyosan a hajánál fogva rángatta volna át a szájaló nemest az asztalon. Azokból a vitorlákból azonban hamar kifogyott a szufla, neki pedig immáron máshogy kell befognia a szelet.
Attól függetlenül, hogy szívesen helyre pofozná az arrogáns kékvérűt, csiklandozza érdeklődését a rovott elf. Van egy olyan sejtése, hogy a kihívó szólamok csupán reakciók a szavaira. Nincs a lányban sem félsz, sem visszafogottság, ami általában a nemeskisasszonyok velejárója. Élmény lesz a jobbját nyújtani felé. Egyrészt azzal a szándékkal, hogy körbeszaglássza, vajon mit nyújthat és mily madzagokat rángat a másik, másrészt azért, hogy megtudja, hogyan tudja felhasználni saját céljaihoz. A hegyesfülű bizonyította már, hogy képességes. Pontosan ezért igyekszik megkaparintani.*
-Egy szívesség, hmm? *Szakálla alatt mosolyogva dől hátra ültében. Ennél jobb ajánlatot valójában nem is kaphatott volna. Egy beváltható lehetőség... Soha jobb nyereményt!
Ujjai ügyesen veszik birtokukba a kártyákat. Egy rövid pillanatig nem hallatszik más, csak a lapok pergése, ahogy villámgyorsan keveri őket*
-Pontosan! Ahogy kegyed mondja. *Az udvarias mosoly most széles farkasvigyorba húzódik, Relael pedig felfigyelhet sajátságosan, ha nem is párját ritkítóan hegyes szemfogaira.*
-A mélyesszencia valójában a Föld Városában is tiltott holmi. Ott nemigen nézik jó szemmel az ilyesmit. Bár itt sem. *Hagyja leülepedni szavait, közben kíváncsian pillant fel az elf ábrázatára, és csak eztán el a válla felett. Az egyik sarokban ugyanis egy vészjóslóan a nyilvánosságot kerülni vágyó, fedett arcú alak gubbaszt, feszengve igyekezve felhívni magára a figyelmét. Eredeti találkája a vártnak megfelelően megérkezett.*
-Eufória, impulzivitás, fokozott energia...*Tekintete hamar visszakúszik az elfére.*
-Ám ésszel kell bánni vele. Túl sok használat mellett könnyen kiüti az embert. Reggel pedig arra sem emlékszik, hol hajtotta álomra a fejét. Én ezt teszem fel tétként. Feltéve, ha itt helyben megkóstolja. Olyan, akár az édesség. Illik megosztani.
*Lapot oszt. Sokáig szolgált nemeseket. Pontosan tudja, hogy egyik sem szentéletű. Ez itt főleg nem az. A bódító szereknek jóformán nagyobb piaca volt a Gazdagnegyedben, mint a szegényebb körökben.*
-Persze... Ha nem él ilyesmivel kegyed, úgy szívességet én is tudok nyújtani. Bizonyos vagyok benne, hogy ezzel is képes lesz élni. *Átható tekintete egy ideig Relaelen pihen, de nem rest aztán kártyáit szemügyre venni. Fájó, de roppant kellemetlen a lapjárás... Valószínűsíti az eredményt.*
-Megbocsát egy pillanatra, kisasszony? *Felkel az asztaltól, hogy botját hóna alá kapva, és kalapját jó mélyen arcába tolva az idegenhez lépjen. Persze nem távozni kíván az asztaltól, ezt pedig otthagyott kabátja jól prezentálja.
Némi sutyorgás az idegennel, egy gyors kézfogás, 100 arannyal könnyebb erszény,
, és már vissza is tér jól szituált asztaltársaságához. A bot ismét a szék lábához kerül, a kalap pedig az asztal szélére.*-Ritkán veszítek a kártyában. *Összeszűkülnek szemei, mint aki csaláson igyekszik kapni a másikat. Mivel ő kevert, aligha érheti szó a ház elejét. Bosszantó. Szívesen begyűjtötte volna azt a felkínált szívességet. Nem bánkódik azért túlságosan. Tétjei közül mindkettőt képes lehet a megfelelő módon... Használni, hogy a maga számára is kellemes eredményt kanyarítson belőle.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436