//Nyári forgatag//
//Nayle, Imyr//
*Lastar is érzi a szimpátiát, bár nem fogja fel, hogy ez most mitől is van. Mindegy, a lénye, hogy talán már nem úgy néz rá a lány mint a véres rongyra és ez a lényeg. Az ékszerekhez most már tényleg nincs sok köze, hisz ő fülkarikáin kívül semmit nem hord, és az is már csak egy emlék előző életének egyik kicsiny korszakából, amikor épp a vizeket járta. Ezután a lány is megerősíti abban, amit gondol. Mindenki azzal keres, ami van. Hát, kinek mi, ugyebár... Egyvalamivel azonban nem ért egyet. Hazugság. Lastar józanon sohasem hazudna, részegen meg nem is emlékszik sajnos. Neveltetéséből adódik ez, de mostanában, mióta iszik, nem tudja kordában tartani a nyelvét. Az jön ki rajta, amit épp jónak gondol. Furcsa dolog az alkohol. Ezután megkapja a helyes szót, amit még sosem hallott. Hímringyó? Talán, megjegyzi ezt a szót. Érdekesnek hangzik.*
-Olyan munkát akarok, amilyen van! *Jelenti ki, immáron kicsit lenyugodva, mikor már újra visszaült az asztalhoz és dühösen falatozik. Már nem törődik az illemmel, hangosan, csámcsogva beszél. Remélhetőleg ezzel nem riasztja el újdonsült társait, akik valami okból nem hagyták ott az első pillanatban. Ezután lehalkítja a hangját, hogy csak a két asztaltársa hallja.*
-Zsoldos nem leszek... megint. Elég volt nekem az a pár év, amit a hajón kihúztam.
*Mondja ezt úgy, mintha a nap elején még nem arról álmodozott volna, hogy újra visszatér kalózkodni, mint élete fénykorában. De valamiért most megváltozott a hozzáállása. Ez a pár "kedves" szó, amit ma hallott, visszaadta neki a reményt, hogy újra lehet valaki.*
-Higgye el, próbáltam! Kerestem a kikötőben, nem kevés ideig, de ahányszor próbálkoztam, mindig csak annyit kaptam, hogy ork vagyok, nem kérnek belőlem!
*Csattogtat egyet agyarán dühében, de inkább visszafogja magát. Ezután megkapja a bort. Belekortyol. Csak kicsit, hogy ne essen vissza azonnal a részegségbe.*
-Nagyon finom, rég ittam jó bort!
*Mosolyodik el, igazi hálával a szemében. Nayle igazán lehengerezte Lastart. Talán ért a férfiakhoz, vagy csupán az ork ilyen buta, ez lényegtelen végül is... Ezután kiderül, hogy Imyr céda. Ezen Lastar igazán meglepődik, szinte hátraesik a székkel, majd a tiszta düh árnyéka vetül át arcán egy pillanatra, és újat kortyol a borból, immáron nagyobbat az előzőnél.*
~Céda, he? Még egy fizetősnek se kellesz Lastar! Most aztán tényleg van okod inni!~
*Ezen hördül fel, és újra visszahangosodva kezd bele a beszédbe.*
-Úgy higgyék el, hogy én régen ugyanebben a szakmában utaztam! *Néz asztaltársai szemébe.*
-Lehet, hihetetlennek hangzik, de sokan szeretnének ork bikát az ágyukba!
*Vigyorodik el.*
-Szerettem azt a munkát! Csak úgy jöttek a bordélyba! De aztán otthagytam a munkát... bolond voltam! *Ekkor egy újabb nagy korty a borból, ami lassan el is fogy.*
-Most meg... Nézzenek meg! Nem, hogy fizetnének nekem, még akkor se kellek, ha fizetek!
*Néz bele hosszan Imyr szemébe, aki most vallotta be, hogy kurtizán, mégis menekült Lastar elöl, mikor az bepróbálkozott nála.*
-Érdekes az élet, nem de bár? *Dől hátra a székkel, karjait színpadiasan széttárva. Mutatva, értetlenségét.*
-Bort kérek a következő körben! *Teszi még hozzá Imyr kérdésére válaszolandó.*