// Második szál //
// Egy zsáknyi édes álom //
// Fürdőház //
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*Arcának idegei morcosabbá rezzennek, amit egy olyan tapasztalt sötételf, mint Nimral, könnyűszerrel kiolvashat meghökkenésnek. Madvaarickot a legkevésbé sem izgatta sohasem, hogy milyen a teste. Maximum az az egynéhány dicséret tett jót neki, amit anno a Sellőházban kapott szerszáma teljesítményeként. De ez az időszak már lezárult az életében, nincs mit tennie, másra kell gondolnia. Nyugodtan kavarja fel a habokat, lassan úszkál, amint meghallja, hogy követik. Fejét vissza sem fordítja, nem igazán foglalkoztatja legelőször a mélységi maca. Aztán fordul a kocka: Madvaarick olyasmiket hall, amire sohasem gondolt még. Egyelőre vesz a gyümölcsök közül; s még az is érdeklődési körén kívül esik, hogy az orgyilkos csupaszon, egy epret szopogat előtte. Nehéz dió. Jómaga egy szőlőszemet vesz ki a tálból, azt rágcsálja el lassan. De régen jutott rendes élelemhez! Jól esik neki a finom, lédús, mosott gyümölcs, gyomra már epekedett hasonló étek után. De itt az ideje, hogy a Bor is leguruljon. Bólintással megköszöni saját pohárkáját, majd ízlelgetni kezdi. Finimnak találja, így a zamata kiélvezése után lenyeli. Most, hogy ezekkel is végzett, lehörpinti egyben az egészet. Na ez hat, így a nyelve is megered.*
-Sosem gondolkoztam még ezen. Egész életem arról szólt eddig, hogy valakinek az inasa, szolgája, segédje, munkása, vagy valami ehhez hasonlója vagyok. Talán ebből akarok kitörni. Talán azért szegődök át szolgálónak a Dwirinthalenekhez, hogy onnan könnyebben elrugaszkodhassak, ha megszedtem magamat pénzzel. Valljuk be, a viskómon kívül nem sok mindenem van, maximum az életem, az sem ér sokat. *A szórakozásról az érzelmekre asszociál, amire fintorgó arcot vágva, ironikusan szólal meg. Persze ezeket Nimral direktben is értelmezheti, de annyira nyilvánvalóak, hogy legfeljebb talán ingerlés miatt lehetne ezt tenni.*
-Ha annyira azt akarod, hogy szórakozzak, szórakoztass te el itt engem.