Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 333 (6641. - 6660. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
6660. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-30 21:04:01
Üzenet elküldve: 2025-08-30 21:04:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Új élethez új munka is dukál//
*Dayaneer szeme a szalonspiccből egy pillanatra ocsúdva villan, amikor a férfi egy korsó Ullamart rendel. Nem szól ugyan, csak megnedvesíti ajkát, s elismerően bólint magában, kevesen figyelnek fel ilyen apróságokra. Ő is az a fajta, aki észben tartja a részleteket, elengedhetetlen kereskedői fogás.
Kíváncsi pillantásokkal méregeti asztaltársát. Nem hinné, hogy a félvér kufár, de szinte biztos, hogy olyan mesterséget űz, ahol a figyelem éppolyan drága valuta, mint az arany. Dayaneer arcán egy röpke pillanatra átsuhan a gyanakvás árnyéka, ám mosolya ettől csak édesebbre vált.*
– Hogy mivel kereskedem? *ismétli a kérdést, miközben kissé félrebillenti a fejét, mintha szándékosan időzne el a válasszal. Az elnyúlt felelet pedig sejtet valami háttérben meghúzódó simlit.* – Jóformán bármivel, aminek hasznát látom. Most éppen egy kikötői fogadó megbízásában állok.
*Ennél többet nem tesz hozzá. Az alvilági köröket, a kikötő árnyasabb oldalát nem firtatja, nem puccos fogadók minőségi italai mellé való téma az, szeme azonban elárulja, hogy többet is tudna mesélni. Ahogy azonban a Kikötőre gondol, mintha egyre inkább lassacskán összeállna fejében, honnan is ismerheti a férfit.
az italok megérkeznek, Dayaneer ujjai finoman végigsimítják a hideg korsó oldalát, majd lassan emeli a szájához. Az első korty kesernyés íze végigfut a nyelvén, a jól ismert kesernyés zamata rögtön emlékezteti, miért is szereti. Nem sieti el – a lassú, apró kortyolgatás inkább csak amolyan rutinos pótcselekvés, mint valódi szomjoltás, bár kérlelhetetlenül kezd meleg lenni a fogadóban. Nagyot szív a pipából, majd figyelmét ismét a fattyú felé fordítja, várva, hogy mit is felel majd a származását illető kérdésre. A férfi szavaira a wegtoreni szeme enyhén összeszűkül, és lassan, sejtelmes mosoly kúszik az ajkára.*
- Csak nem a Kikötőből?
*Kérdése ragadozó pillantásai ellenére meglehetősen ártatlanul csendül, mintha csak a sötétben tapogatózna, találgatással próbálna kifacsarni valami egyenesebb választ. A valóság persze az, hogy nehézkesen ugyan, de sikerült felidéznie, hol látta már korábban a szőkeséget.
A bájolgásba csomagolt puhatolózásra kissé felgöcög, zöldjei zavarba ejtően kapaszkodnak a jégkék pillantásokban.*
- Maga tűnt a legszomorúbbnak, meg hát… lássuk be, nem is a legkellemetlenebb látvány a szemnek. *válaszol könnyed közvetlenséggel, de hangsúlyán érződik, hogy nem fejezte még be mondandóját. Ujjával közelebb inti asztaltársát, s maga is bizalmaskodva hajol az asztal fölött, hogy folytathassa halkabban, diszkréten duruzsolva.* - Illetve korábban már láttam magát.
*Talán felesleges is elmondania hol, az ibriszpillantások sokatmondóan siklanak végig a finom vonásokon, amiket talán most közelebbről is megszemlélhet. Néhány éve a Sellőházban járt üzleti ügyben, ott látta már, noha néhány tárgyalás közbeni unaloműző fantázián kívül semmi sem történt közöttük. Arra mindketten jobban emlékeznének, illetve a kufárnak egyébként nem szokása ilyesmiért fizetni. Fordult már elő a történelemben, de nem az ő stílusa.
Hogy mit hoz magával a kereskedő lét? Nehéz volna röviden összefoglalni, hisz szinte mindent: el se hinné talán a fattyúcska, ha Dayaneer csak néhány évét elmesélné. Életútja bizony a hallgatóság számára irigylésre méltóan kalandos, szinte balladákat ihlető, azonban megélni nem minden pillanatát oly varázslatos. Kegyetlen világ ez, amely hamar kiveti magából majd eltapossa a gyengéket.*
- Aki kufárnak áll, az sose unatkozik *mondja végül könnyed nevetéssel, miközben a pipát kényelmesen a szájához emeli.* – Főleg, ha évekig a tengeren kereskedett, mint én. Mondja csak kedves... *adja meg a lehetőséget pipaszárával hadonászva egy slukk után a férfinak a bemutatkozásra* - Milyen történetre lenne kíváncsi?
*Dayaneer szeme a szalonspiccből egy pillanatra ocsúdva villan, amikor a férfi egy korsó Ullamart rendel. Nem szól ugyan, csak megnedvesíti ajkát, s elismerően bólint magában, kevesen figyelnek fel ilyen apróságokra. Ő is az a fajta, aki észben tartja a részleteket, elengedhetetlen kereskedői fogás.
Kíváncsi pillantásokkal méregeti asztaltársát. Nem hinné, hogy a félvér kufár, de szinte biztos, hogy olyan mesterséget űz, ahol a figyelem éppolyan drága valuta, mint az arany. Dayaneer arcán egy röpke pillanatra átsuhan a gyanakvás árnyéka, ám mosolya ettől csak édesebbre vált.*
– Hogy mivel kereskedem? *ismétli a kérdést, miközben kissé félrebillenti a fejét, mintha szándékosan időzne el a válasszal. Az elnyúlt felelet pedig sejtet valami háttérben meghúzódó simlit.* – Jóformán bármivel, aminek hasznát látom. Most éppen egy kikötői fogadó megbízásában állok.
*Ennél többet nem tesz hozzá. Az alvilági köröket, a kikötő árnyasabb oldalát nem firtatja, nem puccos fogadók minőségi italai mellé való téma az, szeme azonban elárulja, hogy többet is tudna mesélni. Ahogy azonban a Kikötőre gondol, mintha egyre inkább lassacskán összeállna fejében, honnan is ismerheti a férfit.
az italok megérkeznek, Dayaneer ujjai finoman végigsimítják a hideg korsó oldalát, majd lassan emeli a szájához. Az első korty kesernyés íze végigfut a nyelvén, a jól ismert kesernyés zamata rögtön emlékezteti, miért is szereti. Nem sieti el – a lassú, apró kortyolgatás inkább csak amolyan rutinos pótcselekvés, mint valódi szomjoltás, bár kérlelhetetlenül kezd meleg lenni a fogadóban. Nagyot szív a pipából, majd figyelmét ismét a fattyú felé fordítja, várva, hogy mit is felel majd a származását illető kérdésre. A férfi szavaira a wegtoreni szeme enyhén összeszűkül, és lassan, sejtelmes mosoly kúszik az ajkára.*
- Csak nem a Kikötőből?
*Kérdése ragadozó pillantásai ellenére meglehetősen ártatlanul csendül, mintha csak a sötétben tapogatózna, találgatással próbálna kifacsarni valami egyenesebb választ. A valóság persze az, hogy nehézkesen ugyan, de sikerült felidéznie, hol látta már korábban a szőkeséget.
A bájolgásba csomagolt puhatolózásra kissé felgöcög, zöldjei zavarba ejtően kapaszkodnak a jégkék pillantásokban.*
- Maga tűnt a legszomorúbbnak, meg hát… lássuk be, nem is a legkellemetlenebb látvány a szemnek. *válaszol könnyed közvetlenséggel, de hangsúlyán érződik, hogy nem fejezte még be mondandóját. Ujjával közelebb inti asztaltársát, s maga is bizalmaskodva hajol az asztal fölött, hogy folytathassa halkabban, diszkréten duruzsolva.* - Illetve korábban már láttam magát.
*Talán felesleges is elmondania hol, az ibriszpillantások sokatmondóan siklanak végig a finom vonásokon, amiket talán most közelebbről is megszemlélhet. Néhány éve a Sellőházban járt üzleti ügyben, ott látta már, noha néhány tárgyalás közbeni unaloműző fantázián kívül semmi sem történt közöttük. Arra mindketten jobban emlékeznének, illetve a kufárnak egyébként nem szokása ilyesmiért fizetni. Fordult már elő a történelemben, de nem az ő stílusa.
Hogy mit hoz magával a kereskedő lét? Nehéz volna röviden összefoglalni, hisz szinte mindent: el se hinné talán a fattyúcska, ha Dayaneer csak néhány évét elmesélné. Életútja bizony a hallgatóság számára irigylésre méltóan kalandos, szinte balladákat ihlető, azonban megélni nem minden pillanatát oly varázslatos. Kegyetlen világ ez, amely hamar kiveti magából majd eltapossa a gyengéket.*
- Aki kufárnak áll, az sose unatkozik *mondja végül könnyed nevetéssel, miközben a pipát kényelmesen a szájához emeli.* – Főleg, ha évekig a tengeren kereskedett, mint én. Mondja csak kedves... *adja meg a lehetőséget pipaszárával hadonászva egy slukk után a férfinak a bemutatkozásra* - Milyen történetre lenne kíváncsi?
6659. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-30 20:41:23
Üzenet elküldve: 2025-08-30 20:41:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Gyakszi-harci, aztán iszi//
* Majdnem felnevet a felvetésre, de ahogy végig gondolja, be kell lássa, hogy már az ő fejében is többször megfordult. Már amikor a Varg alakulat tagja volt, akkor is érezte, hogy a vezetés nem tud és nem is akar minden ügyben döntést hozni, erőforrásokat vesztegetni. Az más kérdés, hogy ekkor még Pash se igazán törte magát, ha teljesen őszinte akar lenni, minden rá elvesztegetett pénz pazarlás volt. Talán ha kivehette volna a részét a Sárváros elleni akcióból, akkor jobban motivált lett volna, de ez már sosem fog kiderülni. Nagyot sóhajt végül, és bólint. *
- Nem lenne rossz, ha lenne egy banda, akik a Tanácstól és politikai céloktól függetlenül a város érdekében dolgoznak, viszont reálisan nézve erre kicsi az esély. Ha ténylegesen összeverődik annyi ember, aki képes változást elérni, azok egyből politikai szereplővé válnak. Onnantól kezdve kénytelenek a politikában részt venni, korruptálódnak, és igazából néhány éven belül ugyan ott lesznek, ahol most a Tanács van. * Fejti ki a véleményét, ami talán sokkal érettebb, mint amire a korából adódóan számítana a mélységi. *
- Jól tetted. Én egy nő miatt vásároltam be. Nem érdekel ha meghalok, amíg ő biztonságban van. * Válaszol, mert az őszinte szavakat illendő őszintével meghálálni. *
- Két sört és két pálinkát kérünk. * Mondja a Norren által leintett felszolgálónak, és Kifizet 24 aranyat az Ullamar sörért,
. Ezek után természetesen ad még 36 aranyat a Pálinka miatt. *
- Enni akarsz esetleg? * Teszi fel a kérdést, mert őt nem zavarja, ha még vacsorát is kell fizessen, bár személy szerint eléggé elment az étvágya az előző téma miatt. *
- Legalább nem az ork hordáké lesz. * Teszi még hozzá, nem szándékosan bosszantva a másikat, csak kicsúszik a száján amit gondol. Szerencsére a felszolgáló ebből semmit nem hall. *
//Gyakszi-harci, aztán iszi//
* Majdnem felnevet a felvetésre, de ahogy végig gondolja, be kell lássa, hogy már az ő fejében is többször megfordult. Már amikor a Varg alakulat tagja volt, akkor is érezte, hogy a vezetés nem tud és nem is akar minden ügyben döntést hozni, erőforrásokat vesztegetni. Az más kérdés, hogy ekkor még Pash se igazán törte magát, ha teljesen őszinte akar lenni, minden rá elvesztegetett pénz pazarlás volt. Talán ha kivehette volna a részét a Sárváros elleni akcióból, akkor jobban motivált lett volna, de ez már sosem fog kiderülni. Nagyot sóhajt végül, és bólint. *
- Nem lenne rossz, ha lenne egy banda, akik a Tanácstól és politikai céloktól függetlenül a város érdekében dolgoznak, viszont reálisan nézve erre kicsi az esély. Ha ténylegesen összeverődik annyi ember, aki képes változást elérni, azok egyből politikai szereplővé válnak. Onnantól kezdve kénytelenek a politikában részt venni, korruptálódnak, és igazából néhány éven belül ugyan ott lesznek, ahol most a Tanács van. * Fejti ki a véleményét, ami talán sokkal érettebb, mint amire a korából adódóan számítana a mélységi. *
- Jól tetted. Én egy nő miatt vásároltam be. Nem érdekel ha meghalok, amíg ő biztonságban van. * Válaszol, mert az őszinte szavakat illendő őszintével meghálálni. *
- Két sört és két pálinkát kérünk. * Mondja a Norren által leintett felszolgálónak, és Kifizet 24 aranyat az Ullamar sörért,
. Ezek után természetesen ad még 36 aranyat a Pálinka miatt. *- Enni akarsz esetleg? * Teszi fel a kérdést, mert őt nem zavarja, ha még vacsorát is kell fizessen, bár személy szerint eléggé elment az étvágya az előző téma miatt. *
- Legalább nem az ork hordáké lesz. * Teszi még hozzá, nem szándékosan bosszantva a másikat, csak kicsúszik a száján amit gondol. Szerencsére a felszolgáló ebből semmit nem hall. *
6658. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-30 20:19:13
Üzenet elküldve: 2025-08-30 20:19:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Gyakszi-harci, aztán iszi//
*Norennar lassan hátradől a székében. A korsó már üres előtte, az asztal széléhez tolja, hogy ne akadjon útban. A kocsmában közben egyre hangosabb a zsivaj; valaki kockázik, a sarokban két öreg civakodik valamin, és egy nő harsány kacaja üti meg a fülét a pult mellől. De ezek most tompán jutnak el hozzá. A másik szavai alatt mozdulatlan marad, csak a bal kezét emeli meg egyszer, ujjait apránként kinyújtva, mintha valamit számolna magában, majd megint ökölbe zárja. Aztán ismét az oldalához nyúl, rövid mozdulattal végigsimítva a bordái mentén. Nem néz oda, nem ellenőriz semmit, csak emlékezteti magát, hogy még mindig nem gyógyult meg teljesen.
A fiú hosszú fejtegetése alatt időnként rápillant, de nem szól közbe. Egyik szempillája alig észrevehetően megrebben, mikor szóba kerül, hogy valószínűleg már Arthenior összes nemese tud a közelgő veszélyről. Bár Norennar bízik abban, hogy ez nem így van, azért megfordul a fejében, hogy lehet, hogy mégis, és ez már őt is bosszantani kezdi. Pláne, hogy ha a város elpusztul valószínűleg a nagyon kevés megmaradt szerette is vele együtt veszne el. Egy ideig némán ülnek, míg odakint valaki végigvonul az utcán, bakancsa kopogása végighullámzik a padlón keresztül a talpáig.
Végül Norennar előrehajol, egyik könyökét az asztal szélére támasztja. Jobb kezével lassan végighúz az asztallapra száradt sörgyűrű mentén. Ujjai kissé remegnek – a nap még érződik benne. De a hangja nyugodt, amikor megszólal.*
- Bárcsak lehetne a tanácstól független is tevékenykedni a városért.
*Nem néz rá a fiúra, csak a saját ujját figyeli. A mondat nem kijelentésként hangzik el, inkább, mint egy régi gondolat visszhangja. Nem vár rá választ. Aztán sóhajt egyet, és a pipa után nyúl, de végül csak forgatja az ujjai közt. A dohány már rég kihűlt benne.
A kérdés hallatán, amit a másik félig komolyan, félig provokálón vet fel, Norennar enyhén oldalra dönti a fejét. Először csak megrázza. Aztán felnéz rá.*
- Mikor a pusztában jártam, az egyik társam odaveszett, mert nem volt nálam egyetlen gyógyital se. Nem szeretném, hogy ez megismétlődjön. Valamint szegény Hathúros sorsára se szeretnék jutni.
*A név említése után rövid szünetet tart. A keze, amelyik eddig a pipát tartotta, most lassan visszacsúszik az asztallapra. A tenyere kissé megfeszül rajta, majd ellazul. Nem néz oldalra, nem tesz hozzá semmit, csak hagyja, hogy az utalás a levegőben maradjon. Közben egy, a pultnál kiömlött ital nyomán sörszag szűrődik el hozzá. Nem kellemetlen, csak ismerős.
Eszébe is juttatja az üres poharát így ismér leinti a felszolgálót, majd kérdőn a társára néz.*
- Gondolom jöhet még egy kör. Töménnyel ezúttal vagy anélkül?
//Gyakszi-harci, aztán iszi//
*Norennar lassan hátradől a székében. A korsó már üres előtte, az asztal széléhez tolja, hogy ne akadjon útban. A kocsmában közben egyre hangosabb a zsivaj; valaki kockázik, a sarokban két öreg civakodik valamin, és egy nő harsány kacaja üti meg a fülét a pult mellől. De ezek most tompán jutnak el hozzá. A másik szavai alatt mozdulatlan marad, csak a bal kezét emeli meg egyszer, ujjait apránként kinyújtva, mintha valamit számolna magában, majd megint ökölbe zárja. Aztán ismét az oldalához nyúl, rövid mozdulattal végigsimítva a bordái mentén. Nem néz oda, nem ellenőriz semmit, csak emlékezteti magát, hogy még mindig nem gyógyult meg teljesen.
A fiú hosszú fejtegetése alatt időnként rápillant, de nem szól közbe. Egyik szempillája alig észrevehetően megrebben, mikor szóba kerül, hogy valószínűleg már Arthenior összes nemese tud a közelgő veszélyről. Bár Norennar bízik abban, hogy ez nem így van, azért megfordul a fejében, hogy lehet, hogy mégis, és ez már őt is bosszantani kezdi. Pláne, hogy ha a város elpusztul valószínűleg a nagyon kevés megmaradt szerette is vele együtt veszne el. Egy ideig némán ülnek, míg odakint valaki végigvonul az utcán, bakancsa kopogása végighullámzik a padlón keresztül a talpáig.
Végül Norennar előrehajol, egyik könyökét az asztal szélére támasztja. Jobb kezével lassan végighúz az asztallapra száradt sörgyűrű mentén. Ujjai kissé remegnek – a nap még érződik benne. De a hangja nyugodt, amikor megszólal.*
- Bárcsak lehetne a tanácstól független is tevékenykedni a városért.
*Nem néz rá a fiúra, csak a saját ujját figyeli. A mondat nem kijelentésként hangzik el, inkább, mint egy régi gondolat visszhangja. Nem vár rá választ. Aztán sóhajt egyet, és a pipa után nyúl, de végül csak forgatja az ujjai közt. A dohány már rég kihűlt benne.
A kérdés hallatán, amit a másik félig komolyan, félig provokálón vet fel, Norennar enyhén oldalra dönti a fejét. Először csak megrázza. Aztán felnéz rá.*
- Mikor a pusztában jártam, az egyik társam odaveszett, mert nem volt nálam egyetlen gyógyital se. Nem szeretném, hogy ez megismétlődjön. Valamint szegény Hathúros sorsára se szeretnék jutni.
*A név említése után rövid szünetet tart. A keze, amelyik eddig a pipát tartotta, most lassan visszacsúszik az asztallapra. A tenyere kissé megfeszül rajta, majd ellazul. Nem néz oldalra, nem tesz hozzá semmit, csak hagyja, hogy az utalás a levegőben maradjon. Közben egy, a pultnál kiömlött ital nyomán sörszag szűrődik el hozzá. Nem kellemetlen, csak ismerős.
Eszébe is juttatja az üres poharát így ismér leinti a felszolgálót, majd kérdőn a társára néz.*
- Gondolom jöhet még egy kör. Töménnyel ezúttal vagy anélkül?
6657. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-30 20:12:42
Üzenet elküldve: 2025-08-30 20:12:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Csendesen lép be az ajtón. Nem akar magára vonni semmilyen figyelmet. Ahogy meglátja, hogy mennyien vannak bent, rögtön felsóhajt. Nincs telt ház. Néhány vándor, meg egy zenész a lantjával. Ennél több nem is kell neki. A pulthoz megy és ott rendel magának egy tál Főtt ételt, 12 aranyért. Amíg vár közben a lantos bárdot hallgatja. Csakhamar a művésznek is feltűnik, hogy Hena őt fürkészi tekintetével. Mindet belead, hogy lenyűgözze a nőt, persze Hena csak játszik vele. Amennyire fáradt örül, hogy nemsokára egy ágyon aludhat. Ahogy megkapja vacsoráját elfordul a bárdtól és nekilát az étkezéshez. Nagyon éhes volt már. Megpróbálja minél kulturáltabban elfogyasztani a vacsorát, hogy ne gondolják azt, hogy neveletlen. A vacsorát megköszöni a fogadóstól és kivesz egy Szobát, 15 aranyért. Jó éjt kíván a fogadósnak, majd felfelé veszi az irányt, egyenesen a szobájába. Magára zárja az ajtót, megmosakszik és lefekszik az ágyba, amely hamar álomba szenderíti.*
Amíg vár közben a lantos bárdot hallgatja. Csakhamar a művésznek is feltűnik, hogy Hena őt fürkészi tekintetével. Mindet belead, hogy lenyűgözze a nőt, persze Hena csak játszik vele. Amennyire fáradt örül, hogy nemsokára egy ágyon aludhat. Ahogy megkapja vacsoráját elfordul a bárdtól és nekilát az étkezéshez. Nagyon éhes volt már. Megpróbálja minél kulturáltabban elfogyasztani a vacsorát, hogy ne gondolják azt, hogy neveletlen. A vacsorát megköszöni a fogadóstól és kivesz egy Szobát, 15 aranyért. Jó éjt kíván a fogadósnak, majd felfelé veszi az irányt, egyenesen a szobájába. Magára zárja az ajtót, megmosakszik és lefekszik az ágyba, amely hamar álomba szenderíti.*
6656. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-30 19:27:04
Üzenet elküldve: 2025-08-30 19:27:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//A csapkodó hal//
* Ha bosszantják is a kérdések, ez nem látszik a férfin. Talán azért nem bosszantják annyira, mert éppen lefoglalja magát azzal, hogy feltérképezze, bebarangolja a meztelen női testet. Vagy csak ennyire jól játssza meg magát. Amaziana nem tudhatja, hogy mi az igazság, már ha eszébe jut ezen elgondolkodni. A kérdés után egy pillanatig gondolkodik, mielőtt felelne. *
- Az ágyon kívül egy nő vagy, egy szabad nő. Olyan, aki saját akaratából dolgozik, vagy nem dolgozik nekem. Olyan, aki maga dönthet, hogy az ágyamban köt ki, vagy anélkül. Ezt már elmondtam neked a tisztáson is. Szívemnek és szememnek kedves vagy, de nem tervezem, hogy különleges bánásmódban részesítselek csak azért, mert beengedsz a lábad közé. Az elvárásaim nem lesznek alacsonyabbak, és a fizetésed se lesz több, ezt jobb, ha már most tisztázzuk. * Válaszol végül, miután átgondolta a dolgot. *
- Igazából, engedd meg, hogy kijavítsam magam. A fizetésed több ugyan nem lesz, de attól még úgy gondolom illendő, ha én fizetem a rhéa félelmét. Szóval ennyivel szeretnélek támogatni, a fizetésen kívül, nem mint a főnököd, hanem mint a szeretőd. Már ha megengeded. * Teszi még hozzá, hiszen Drameiloten nem szeretné, ha házasságon kívül gyermeke születne. Tudja, hogy mivel járna, és azt is, hogy valószínűleg magához venné a fattyút.
A következő kérdés viszont egyértelműen mutatja a különbséget kettejük között, az átlagpolgár, és a nemesek között feszülő láthatatlan falon túlról érkezik, egy olyan dolog, amit kevesen értenek meg a gazdagokon kívül. A látszat az egyik legfontosabb dolog az életében, ami megvédi, ami bebiztosítja, hogy az maradjon, aki. Mégis, a kérdések feltüzelik, egy pillanatra felcsap benne a vágy, hogy mindezt levetkőzze. *
- Egyelőre téged akarlak. * Feleli egyszerűen, közelebb húzva szeretőjét, levetkőzve az álarcot, átengedve magát a vágynak. Vadul akarja magáévá tenni, lesöpörve a látszatot, magára akar gondolni, el akar veszni a másik ölelésében, jóleső sóhajokkal akar túlleni azon, ami miatt ide hívta, sőt, húzta fajtársát. Persze ha Amaziana beszélni akar közben, beszéljen. De ha azt akarja, hogy a nemes tényleg őszinte legyen, levetkőzve a gátlásait, eldobva az álarcát, akkor válaszokat nem fog hallani. Mert a Sayqueves utat enged a vágyainak, engedi őket felszínre csapódni. *
* Ha bosszantják is a kérdések, ez nem látszik a férfin. Talán azért nem bosszantják annyira, mert éppen lefoglalja magát azzal, hogy feltérképezze, bebarangolja a meztelen női testet. Vagy csak ennyire jól játssza meg magát. Amaziana nem tudhatja, hogy mi az igazság, már ha eszébe jut ezen elgondolkodni. A kérdés után egy pillanatig gondolkodik, mielőtt felelne. *
- Az ágyon kívül egy nő vagy, egy szabad nő. Olyan, aki saját akaratából dolgozik, vagy nem dolgozik nekem. Olyan, aki maga dönthet, hogy az ágyamban köt ki, vagy anélkül. Ezt már elmondtam neked a tisztáson is. Szívemnek és szememnek kedves vagy, de nem tervezem, hogy különleges bánásmódban részesítselek csak azért, mert beengedsz a lábad közé. Az elvárásaim nem lesznek alacsonyabbak, és a fizetésed se lesz több, ezt jobb, ha már most tisztázzuk. * Válaszol végül, miután átgondolta a dolgot. *
- Igazából, engedd meg, hogy kijavítsam magam. A fizetésed több ugyan nem lesz, de attól még úgy gondolom illendő, ha én fizetem a rhéa félelmét. Szóval ennyivel szeretnélek támogatni, a fizetésen kívül, nem mint a főnököd, hanem mint a szeretőd. Már ha megengeded. * Teszi még hozzá, hiszen Drameiloten nem szeretné, ha házasságon kívül gyermeke születne. Tudja, hogy mivel járna, és azt is, hogy valószínűleg magához venné a fattyút.
A következő kérdés viszont egyértelműen mutatja a különbséget kettejük között, az átlagpolgár, és a nemesek között feszülő láthatatlan falon túlról érkezik, egy olyan dolog, amit kevesen értenek meg a gazdagokon kívül. A látszat az egyik legfontosabb dolog az életében, ami megvédi, ami bebiztosítja, hogy az maradjon, aki. Mégis, a kérdések feltüzelik, egy pillanatra felcsap benne a vágy, hogy mindezt levetkőzze. *
- Egyelőre téged akarlak. * Feleli egyszerűen, közelebb húzva szeretőjét, levetkőzve az álarcot, átengedve magát a vágynak. Vadul akarja magáévá tenni, lesöpörve a látszatot, magára akar gondolni, el akar veszni a másik ölelésében, jóleső sóhajokkal akar túlleni azon, ami miatt ide hívta, sőt, húzta fajtársát. Persze ha Amaziana beszélni akar közben, beszéljen. De ha azt akarja, hogy a nemes tényleg őszinte legyen, levetkőzve a gátlásait, eldobva az álarcát, akkor válaszokat nem fog hallani. Mert a Sayqueves utat enged a vágyainak, engedi őket felszínre csapódni. *
6655. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-30 15:05:49
Üzenet elküldve: 2025-08-30 15:05:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A csapkodó hal//
*Amaziana volt már valaki szemében a "legszebb nő". Csodálatos, tényleg csodálatos dolog volt, de afféle hatalmas magaslatokba nem várná el, hogy a másik elf menjen érte. Sőt! Nem is volna fair. Dram sem a legvonzóbb férfi, akit Amaz valaha is látott. Így a másik szavai nem bántják meg. Felnőttek. Élvezhetik a másik társaságát. Lehet bennük egy afféle izgatottság a még új látvány felé, amit nemrég sikerült, csak megszerezniük. Kívánják egymást. Talán még jókat is beszélgetnek. Ott ez a jó alap, de nyilvánvalóan a veszítenivalók is*
- És mi van az ágyon kívül? Inkább vagyok szolgáló vagy inkább vagyok szerető megbecsülésében és szintjén? Csakhogy tudjam a jövőre nézve *A férfi válasza valószínűleg nagy kihatással lesz a jövőbeli kapcsolatukra. Ez egy egyszerű , magabiztosan feltett kérdés. Bármit is mond Dram... A nő nem fog megsértődni. Nem fog valószínűleg túl sokat reagálni, beszélgetésük halad tovább, akár csak a szél, egyenesen addig a dühítő érzésig, amit mindketten őszintén bevallanak maguknak. Közben az egymást érő simogatások, csókok, megszaporítják a lélegzetet, felperzselik a bőrt, talán még a körülöttük lévő vizet is. Annyira kettős lesz a pillanatuk. A tiszta vágy és az épkézláb beszélgetés áll egymással szemben, de mintha a szavakat így csak még könnyebb volna elhinni, hogy ilyen pillanatban hangoztak el. Vajon hazudnak egymásnak? Vagy igazat mond a Sayqueves? A vágy tagadhatatlan, de egy a gondolataival dolgozó személynek az sosem lesz elég. Sosem lesz egyedüli tényező. A másik óvatoskodása elő hívja Amaziana agyát.*
- Miért adsz ennyit a látszatra? *Suttogja, végül illetlen kérdését a nő, pontosan akkor amikor a szeretője végül a vállába harap, és saját ujjai a másikéba nyomódnak válaszul. Ajkán egy halk sóhaj szökik ki, a csókok folytatódnak... Hangja enyhén megremeg, de folytatja. Feleslegesnek látja a másik tetteit. Károsnak. * Nem tesz boldogtalanná? *A szavakat súgva, felemeli a másik fejét, hogy az ránézzen* Te magad mondtad, akár a templom közepére is pisálhatnál, annyi pénzed van. Mégis, állandóan nemesként próbálsz megfelelni és nem emberként. Nem vagy boldogtalan Drameiloten Sayqueves? Ha nem lennél nemes, milyen dolgokat engednél meg magadnak? Miért fogod vissza magadat? *A férfi, olyannak tűnik, mint aki mindig belekóstol valamibe, ami tetszik neki, aztán félúton megállítja magát. Elhozza ide a szolgálóját, nyilvánosan majdnem felfalja az előtérben, de a nyakán fél hagyni nyomokat. Szeret udvariatlan lenni, őszinte, vonzza őt ez a partnereiben is, de mégis még előttük is újra és újra előveszi azokat a válaszait, amik megfelelnének egy hivatalos közleményben. Mintha ide-oda rohangálna, hogy mivel is teheti magát boldoggá, de a valódi válaszokat, úgysem engedné meg magának. A bor hát ilyen pillanatokat teremt. Valamit, ami számon kér, de megnyílásra is ösztönöz, valamit ami bensőséges közelségből beszél*
*Amaziana volt már valaki szemében a "legszebb nő". Csodálatos, tényleg csodálatos dolog volt, de afféle hatalmas magaslatokba nem várná el, hogy a másik elf menjen érte. Sőt! Nem is volna fair. Dram sem a legvonzóbb férfi, akit Amaz valaha is látott. Így a másik szavai nem bántják meg. Felnőttek. Élvezhetik a másik társaságát. Lehet bennük egy afféle izgatottság a még új látvány felé, amit nemrég sikerült, csak megszerezniük. Kívánják egymást. Talán még jókat is beszélgetnek. Ott ez a jó alap, de nyilvánvalóan a veszítenivalók is*
- És mi van az ágyon kívül? Inkább vagyok szolgáló vagy inkább vagyok szerető megbecsülésében és szintjén? Csakhogy tudjam a jövőre nézve *A férfi válasza valószínűleg nagy kihatással lesz a jövőbeli kapcsolatukra. Ez egy egyszerű , magabiztosan feltett kérdés. Bármit is mond Dram... A nő nem fog megsértődni. Nem fog valószínűleg túl sokat reagálni, beszélgetésük halad tovább, akár csak a szél, egyenesen addig a dühítő érzésig, amit mindketten őszintén bevallanak maguknak. Közben az egymást érő simogatások, csókok, megszaporítják a lélegzetet, felperzselik a bőrt, talán még a körülöttük lévő vizet is. Annyira kettős lesz a pillanatuk. A tiszta vágy és az épkézláb beszélgetés áll egymással szemben, de mintha a szavakat így csak még könnyebb volna elhinni, hogy ilyen pillanatban hangoztak el. Vajon hazudnak egymásnak? Vagy igazat mond a Sayqueves? A vágy tagadhatatlan, de egy a gondolataival dolgozó személynek az sosem lesz elég. Sosem lesz egyedüli tényező. A másik óvatoskodása elő hívja Amaziana agyát.*
- Miért adsz ennyit a látszatra? *Suttogja, végül illetlen kérdését a nő, pontosan akkor amikor a szeretője végül a vállába harap, és saját ujjai a másikéba nyomódnak válaszul. Ajkán egy halk sóhaj szökik ki, a csókok folytatódnak... Hangja enyhén megremeg, de folytatja. Feleslegesnek látja a másik tetteit. Károsnak. * Nem tesz boldogtalanná? *A szavakat súgva, felemeli a másik fejét, hogy az ránézzen* Te magad mondtad, akár a templom közepére is pisálhatnál, annyi pénzed van. Mégis, állandóan nemesként próbálsz megfelelni és nem emberként. Nem vagy boldogtalan Drameiloten Sayqueves? Ha nem lennél nemes, milyen dolgokat engednél meg magadnak? Miért fogod vissza magadat? *A férfi, olyannak tűnik, mint aki mindig belekóstol valamibe, ami tetszik neki, aztán félúton megállítja magát. Elhozza ide a szolgálóját, nyilvánosan majdnem felfalja az előtérben, de a nyakán fél hagyni nyomokat. Szeret udvariatlan lenni, őszinte, vonzza őt ez a partnereiben is, de mégis még előttük is újra és újra előveszi azokat a válaszait, amik megfelelnének egy hivatalos közleményben. Mintha ide-oda rohangálna, hogy mivel is teheti magát boldoggá, de a valódi válaszokat, úgysem engedné meg magának. A bor hát ilyen pillanatokat teremt. Valamit, ami számon kér, de megnyílásra is ösztönöz, valamit ami bensőséges közelségből beszél*
6654. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-30 12:30:48
Üzenet elküldve: 2025-08-30 12:30:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Gyakszi-harci, aztán iszi//
* Pash nem mocorog annyit, mint a mélységi. Keveset mozog, legtöbbször olyan, mint egy sóbálvány. Nem is tapogatja magát, attól nem lesz jobb, a sérült izomrostokat nem lehet masszírozással gyógyítani. Persze ez nem jelenti azt, hogy az elkövetkező napokban nem fog nyújtásokkal, és különféle gyakorlatokkal segíteni azon, hogy mielőbb gyógyuljon. De jelenleg a fogadóban nem látja értelmét annak, hogy minél több felesleges mozzanattal, egyre csak fájdalmat okozzon magának. *
- A gyilkosság, a halál, a harc, ez a mi világunk. Ettől függetlenül zavarnak dolgok, döntések, amik oda vezetnek, hogy ártatlanok szenvedjenek. Ha rajtam múlna, felordítanám az egész várost, hogy készüljenek, mert igazságtalannak érzem azt, ami történik. De ahogy te is látod, itt ülök, és nem ordibálok. * Tárja szét a kezét, körbe mutatva a fogadóban. * De csak azért, mert tudom, hogy azonnal börtönbe vetnének, és talán még azt is elkezdenék terjeszteni, hogy rémhír az egész. És azzal csak azt érném el, hogy még kevesebb ember készülne fel, amikor már tényleg nem lehet tovább titkolni a dolgot.
* Sóhajt mélyet, és arra gondol, hogy legalább valamennyire terjed a szóbeszéd. Azok, akik hallják, elmondják azoknak, akik szívüknek kedves, és így megy tovább, futótűzként terjedve. Előbb utóbb mindenkihez el fog jutni a hír, csak az a kérdés, hogy mennyire lesz késő. *
- De ne félj, aki a tanácsházán hallotta, az rögtön elmondta a szövetségeinek. Azok tovább adták a szövetségeseiknek, és így ment tovább, és tovább. Hidd el, a nemesek közül már szinte mindegyik tudja. Ezért nem akarják, hogy kitudódjon a dolog, fel akarnak készülni. * Köti továbbra is az ebet a karóhoz az összeesküvés-elmélet kapcsán.
A megjegyzés halk, alig hallani, de Pashhoz persze eljut. Pont az előtt, hogy a szomszéd asztalnál rázendítenének egy dalra, ami elnyomhatta volna a megjegyzést, és akkor Norennar se látná, ahogy megrándul a szemöldöke. *
- Szóval nem csak én töltöttem fel zöld ital készleteimet? * Teszi fel a kérdést, bár nevet nem mond. Biztos benne, hogy számtalan alkimista van a városban, és nem tartja valószínűnek, hogy ugyan attól vásároltak, bár emlékszik, hogy Nestar azt mondta, a fiatal harcos által megvett készletet valaki másnak szánta. Lehet, hogy éppen a mélységi volt az. *
//Gyakszi-harci, aztán iszi//
* Pash nem mocorog annyit, mint a mélységi. Keveset mozog, legtöbbször olyan, mint egy sóbálvány. Nem is tapogatja magát, attól nem lesz jobb, a sérült izomrostokat nem lehet masszírozással gyógyítani. Persze ez nem jelenti azt, hogy az elkövetkező napokban nem fog nyújtásokkal, és különféle gyakorlatokkal segíteni azon, hogy mielőbb gyógyuljon. De jelenleg a fogadóban nem látja értelmét annak, hogy minél több felesleges mozzanattal, egyre csak fájdalmat okozzon magának. *
- A gyilkosság, a halál, a harc, ez a mi világunk. Ettől függetlenül zavarnak dolgok, döntések, amik oda vezetnek, hogy ártatlanok szenvedjenek. Ha rajtam múlna, felordítanám az egész várost, hogy készüljenek, mert igazságtalannak érzem azt, ami történik. De ahogy te is látod, itt ülök, és nem ordibálok. * Tárja szét a kezét, körbe mutatva a fogadóban. * De csak azért, mert tudom, hogy azonnal börtönbe vetnének, és talán még azt is elkezdenék terjeszteni, hogy rémhír az egész. És azzal csak azt érném el, hogy még kevesebb ember készülne fel, amikor már tényleg nem lehet tovább titkolni a dolgot.
* Sóhajt mélyet, és arra gondol, hogy legalább valamennyire terjed a szóbeszéd. Azok, akik hallják, elmondják azoknak, akik szívüknek kedves, és így megy tovább, futótűzként terjedve. Előbb utóbb mindenkihez el fog jutni a hír, csak az a kérdés, hogy mennyire lesz késő. *
- De ne félj, aki a tanácsházán hallotta, az rögtön elmondta a szövetségeinek. Azok tovább adták a szövetségeseiknek, és így ment tovább, és tovább. Hidd el, a nemesek közül már szinte mindegyik tudja. Ezért nem akarják, hogy kitudódjon a dolog, fel akarnak készülni. * Köti továbbra is az ebet a karóhoz az összeesküvés-elmélet kapcsán.
A megjegyzés halk, alig hallani, de Pashhoz persze eljut. Pont az előtt, hogy a szomszéd asztalnál rázendítenének egy dalra, ami elnyomhatta volna a megjegyzést, és akkor Norennar se látná, ahogy megrándul a szemöldöke. *
- Szóval nem csak én töltöttem fel zöld ital készleteimet? * Teszi fel a kérdést, bár nevet nem mond. Biztos benne, hogy számtalan alkimista van a városban, és nem tartja valószínűnek, hogy ugyan attól vásároltak, bár emlékszik, hogy Nestar azt mondta, a fiatal harcos által megvett készletet valaki másnak szánta. Lehet, hogy éppen a mélységi volt az. *
6653. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-30 10:05:23
Üzenet elküldve: 2025-08-30 10:05:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Gyakszi-harci, aztán iszi//
*Megrándítja bal vállát, kicsit hátrafelé húzza, majd visszaengedi. A mozdulat végén tompa fájdalom szúródik a bordái alá, ott, ahol a gyakorlókard korábban eltalálta. Nem szisszen fel, csak halkan fújja ki a levegőt az orrán át. Hüvelykujjával kitapintja a feszülést, végigsiklik a bordák között, ujjai apró köröket írnak le a sérülés körül, majd lassan megpihennek a csípőjén. A pálinka lassú meleget hagy a gyomrában, tompa derengéssel terjed szét, mintha ideiglenesen eltompítaná a fájdalom emlékét.
Könyökét az asztal szélére teszi, ujjai a halántékához érnek, megdörzsölik a bőrt, mielőtt a fejét enyhén oldalra billentené, úgy, hogy rálásson a fiú arcára. A másik dühös. A korsó mozdulása, a hangjában vibráló feszültség, a tekintet merevsége egyértelművé teszi. Norennar nem szól közbe. Türelmesen kivár. Csak akkor szólal meg, mikor a feszültség már elnehezedik, mikor elül a pillanat, és a levegő újra mozdulni kezd közöttük.*
- A politika nem az én világom... *Mondja végül, miközben jobb kezével egy kis, közömbös legyintést tesz az asztal fölött. Hangja csendes, visszafogott.* - Úgy sejtem, a tiéd sem. Ha az lenne, valószínűleg mi ülnénk a Tanácsházán.
*Vállat von, egy pillanatra elnéz a másik válla fölött, a csapszék belső zuga felé. Ahol néhány kereskedő halkan vitatkozik valamin, és egy elf takarítja épp a második asztalsort. Aztán visszafordul, és nyúl a korsó után. Elidőznek ujjai a repedezett fa oldalán, körme koppan rajta. A sör már meleg, de nem számít. Dönti, lassan üríti ki, kortyonként. A pohár az asztalra kerül, ujjai rajta maradnak, enyhén megfeszülnek a perem körül, majd ellazulnak.
A fiú hátradől, távolodik. Norennar észreveszi. Nem reagál közvetlenül, nem kérdez rá, csak bólint, mikor a másik kitér a válasz elől. Mozdulatában nincs vád, csak elfogadás.*
- Csupán kíváncsi voltam, kitől terjednek a hírek ilyen gyorsan. *Jegyzi meg, félig a korsónak, félig magának.* - Elvégre pár napja csupán, hogy én és három társam elvittük a hírt a Tanácsházára.
*Közben a pipát forgatja a kezében, de nem gyújtja meg újra. A dohány kiégett, pernyés a csésze. A fát lassan, háromszor koppintja az asztallaphoz, kis szünetekkel. Nem, mint figyelmeztetés, inkább csak gondolkodásból fakadó, ritmustalan mozdulat. A háttérben valaki hangosan nevet, de ők nem mozdulnak. A padló irányából halk nyikorgás hallatszik, talán valaki feláll, de Norennar nem figyel rá.
Aztán szinte észrevétlenül, bajsza alá mormolva kiszól belőle a gyanú:*
- Haszonleső egy alkimista...
//Gyakszi-harci, aztán iszi//
*Megrándítja bal vállát, kicsit hátrafelé húzza, majd visszaengedi. A mozdulat végén tompa fájdalom szúródik a bordái alá, ott, ahol a gyakorlókard korábban eltalálta. Nem szisszen fel, csak halkan fújja ki a levegőt az orrán át. Hüvelykujjával kitapintja a feszülést, végigsiklik a bordák között, ujjai apró köröket írnak le a sérülés körül, majd lassan megpihennek a csípőjén. A pálinka lassú meleget hagy a gyomrában, tompa derengéssel terjed szét, mintha ideiglenesen eltompítaná a fájdalom emlékét.
Könyökét az asztal szélére teszi, ujjai a halántékához érnek, megdörzsölik a bőrt, mielőtt a fejét enyhén oldalra billentené, úgy, hogy rálásson a fiú arcára. A másik dühös. A korsó mozdulása, a hangjában vibráló feszültség, a tekintet merevsége egyértelművé teszi. Norennar nem szól közbe. Türelmesen kivár. Csak akkor szólal meg, mikor a feszültség már elnehezedik, mikor elül a pillanat, és a levegő újra mozdulni kezd közöttük.*
- A politika nem az én világom... *Mondja végül, miközben jobb kezével egy kis, közömbös legyintést tesz az asztal fölött. Hangja csendes, visszafogott.* - Úgy sejtem, a tiéd sem. Ha az lenne, valószínűleg mi ülnénk a Tanácsházán.
*Vállat von, egy pillanatra elnéz a másik válla fölött, a csapszék belső zuga felé. Ahol néhány kereskedő halkan vitatkozik valamin, és egy elf takarítja épp a második asztalsort. Aztán visszafordul, és nyúl a korsó után. Elidőznek ujjai a repedezett fa oldalán, körme koppan rajta. A sör már meleg, de nem számít. Dönti, lassan üríti ki, kortyonként. A pohár az asztalra kerül, ujjai rajta maradnak, enyhén megfeszülnek a perem körül, majd ellazulnak.
A fiú hátradől, távolodik. Norennar észreveszi. Nem reagál közvetlenül, nem kérdez rá, csak bólint, mikor a másik kitér a válasz elől. Mozdulatában nincs vád, csak elfogadás.*
- Csupán kíváncsi voltam, kitől terjednek a hírek ilyen gyorsan. *Jegyzi meg, félig a korsónak, félig magának.* - Elvégre pár napja csupán, hogy én és három társam elvittük a hírt a Tanácsházára.
*Közben a pipát forgatja a kezében, de nem gyújtja meg újra. A dohány kiégett, pernyés a csésze. A fát lassan, háromszor koppintja az asztallaphoz, kis szünetekkel. Nem, mint figyelmeztetés, inkább csak gondolkodásból fakadó, ritmustalan mozdulat. A háttérben valaki hangosan nevet, de ők nem mozdulnak. A padló irányából halk nyikorgás hallatszik, talán valaki feláll, de Norennar nem figyel rá.
Aztán szinte észrevétlenül, bajsza alá mormolva kiszól belőle a gyanú:*
- Haszonleső egy alkimista...
6652. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-30 01:38:23
Üzenet elküldve: 2025-08-30 01:38:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//A csapkodó hal//
* Talán jól teszi, hogy kevesebbet, lassabban iszik, mint szeretője. Eddig is a nő volt a józan ész kettejük között, és talán így, hogy leissza magát, végre egyenrangúak lesznek, legalább ebben, ha másban nem is. *
- Téged még nem láttalak eleget. Minden szép nő más a maga módján. Mindegyik szép nő megérdemli, hogy megbámulják őket, ha feltárulkoznak a férfi szeme előtt. Ha nem bámulnálak, kár lenne levetkőznöd. Mint egy műalkotás, amit senki sem csodál. * Feleli Drameiloten, és nem tudja, hogy szavaival tovább tüzeli, vagy éppen megbántja Amazt. Pedig nem bántóan, nem lekezelőnek szánja a szavakat.
Természetesen szavainak híven, hűen bámulja meg szeretőjét a fürdő szélén is. Érdeklődve siklik végig pillantása a feszes, fiatal bőrön. Ha teljesen őszinte akarna lenni, Amaziana nem a legszebb nő, akit életében látott, mégis szemének kedves, amit lát. Kívánja őt, kínzóan. Ezért is nézi el neki a fenyegetést, az őszinte szavakat, amiket akár intelemként is fel lehet fogni. De Drameiloten inkább élvezi a csókot, és nem gondolkodik azon, hogy hogyan értelmezze az elhangzó szavakat. Inkább a szolgáló felé nyúl, végigsimít a combján a víz alatt, simogatni kezdi. *
- Valóban, de a munka még várhat. Egyelőre felesleges ilyesmiről beszélnünk. Egyelőre inkább élvezzük egymás társaságát. * Feleli inkább szabadulva a csókból, és leteszi a fürdő szélére a poharát, hogy másik kezét is felszabadítsa. Azzal is a nő testét kezdi felfedezni, mintha már el is felejtette volna mindazt, amit a tisztáson tapasztalt. Újra végig kell simítson rajta, újra be kell járja. *
- Amaziana, van egy régi mondás. Az ágyban nem számít, hogy ki milyen magas. Az én ágyamban az se számít, hogy kinek mennyi pénze, címe, rangja van. Ha velem vagy, akkor egyenlők vagyunk. Ezt valóban nem tisztáztuk, de fontos, hogy tisztázzuk. * Suttogja a nőnek, és igencsak pimasz tájakra téved ujjaival közben, ahol hosszasan időzik, ha nem hessegetik el. *
- És jobb ha tudod, hogy te is dühítő vagy. Felkorbácsolsz az éles nyelveddel, feltüzelsz a szemeiddel. Talán ezért is vonzódok hozzád annyira. Még nem beszéltek velem úgy, mint te. Akarom ezeket a szavakat, legalább annyira, mint téged akarlak. * Hangzik el az őszinte vallomás, miközben igyekszik szolgáló tekintetét keresni, mélyen belefúrni sajátját. *
- És vannak dolgok, amiket a külvilágnak mutatunk. A bőr, ami kilóg a ruha alól, mindig makulátlan kell legyen. Az arc, amit mindenki lát, állandóan maszkot visel. De azokkal a részekkel, amiket a ruha eltakar, azt csinálsz, amit akarsz. Ha meg akarsz harapni, harapj. De csak ott, ahol a mi titkunk marad. Ahol csak te tudod, hogy ott van, és én. * Teszi még hozzá, és közben közelebb hajol, megpróbálja elkezdeni csókolgatni fajtársának nyakát, kulcscsontját, és ha nem állítják meg, akkor játékosan megharapja a nő vállát, jelezve, hogy mire is gondolt. Ha Amaziának tetszik, akkor ajkait rátapasztva szívni is kezdi a bőrt, csókjának lenyomatát hagyva rajta. Ott, ahol a ruha elfedi. Ahol csak ketten tudják, hogy ott hagyja a nyomát. *
* Talán jól teszi, hogy kevesebbet, lassabban iszik, mint szeretője. Eddig is a nő volt a józan ész kettejük között, és talán így, hogy leissza magát, végre egyenrangúak lesznek, legalább ebben, ha másban nem is. *
- Téged még nem láttalak eleget. Minden szép nő más a maga módján. Mindegyik szép nő megérdemli, hogy megbámulják őket, ha feltárulkoznak a férfi szeme előtt. Ha nem bámulnálak, kár lenne levetkőznöd. Mint egy műalkotás, amit senki sem csodál. * Feleli Drameiloten, és nem tudja, hogy szavaival tovább tüzeli, vagy éppen megbántja Amazt. Pedig nem bántóan, nem lekezelőnek szánja a szavakat.
Természetesen szavainak híven, hűen bámulja meg szeretőjét a fürdő szélén is. Érdeklődve siklik végig pillantása a feszes, fiatal bőrön. Ha teljesen őszinte akarna lenni, Amaziana nem a legszebb nő, akit életében látott, mégis szemének kedves, amit lát. Kívánja őt, kínzóan. Ezért is nézi el neki a fenyegetést, az őszinte szavakat, amiket akár intelemként is fel lehet fogni. De Drameiloten inkább élvezi a csókot, és nem gondolkodik azon, hogy hogyan értelmezze az elhangzó szavakat. Inkább a szolgáló felé nyúl, végigsimít a combján a víz alatt, simogatni kezdi. *
- Valóban, de a munka még várhat. Egyelőre felesleges ilyesmiről beszélnünk. Egyelőre inkább élvezzük egymás társaságát. * Feleli inkább szabadulva a csókból, és leteszi a fürdő szélére a poharát, hogy másik kezét is felszabadítsa. Azzal is a nő testét kezdi felfedezni, mintha már el is felejtette volna mindazt, amit a tisztáson tapasztalt. Újra végig kell simítson rajta, újra be kell járja. *
- Amaziana, van egy régi mondás. Az ágyban nem számít, hogy ki milyen magas. Az én ágyamban az se számít, hogy kinek mennyi pénze, címe, rangja van. Ha velem vagy, akkor egyenlők vagyunk. Ezt valóban nem tisztáztuk, de fontos, hogy tisztázzuk. * Suttogja a nőnek, és igencsak pimasz tájakra téved ujjaival közben, ahol hosszasan időzik, ha nem hessegetik el. *
- És jobb ha tudod, hogy te is dühítő vagy. Felkorbácsolsz az éles nyelveddel, feltüzelsz a szemeiddel. Talán ezért is vonzódok hozzád annyira. Még nem beszéltek velem úgy, mint te. Akarom ezeket a szavakat, legalább annyira, mint téged akarlak. * Hangzik el az őszinte vallomás, miközben igyekszik szolgáló tekintetét keresni, mélyen belefúrni sajátját. *
- És vannak dolgok, amiket a külvilágnak mutatunk. A bőr, ami kilóg a ruha alól, mindig makulátlan kell legyen. Az arc, amit mindenki lát, állandóan maszkot visel. De azokkal a részekkel, amiket a ruha eltakar, azt csinálsz, amit akarsz. Ha meg akarsz harapni, harapj. De csak ott, ahol a mi titkunk marad. Ahol csak te tudod, hogy ott van, és én. * Teszi még hozzá, és közben közelebb hajol, megpróbálja elkezdeni csókolgatni fajtársának nyakát, kulcscsontját, és ha nem állítják meg, akkor játékosan megharapja a nő vállát, jelezve, hogy mire is gondolt. Ha Amaziának tetszik, akkor ajkait rátapasztva szívni is kezdi a bőrt, csókjának lenyomatát hagyva rajta. Ott, ahol a ruha elfedi. Ahol csak ketten tudják, hogy ott hagyja a nyomát. *
6651. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-30 01:11:59
Üzenet elküldve: 2025-08-30 01:11:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A csapkodó hal//
*A bor tökéletes, pont az amire Amaziana vágyott. Félt valahol, hogy a másik inkább sört fog akarni férfi létére, de úgy néz ki a nemesi származás egyszer még a hasznukra is válik, és tényleg van ott némi valódi jó ízlés is. Nem, csak az állandó színlelés. Amaziana általában egyébként nem iszik sokat, de most könnyen mennek lefelé a kölyök, mígnem eléri azt a kellemes, éppenhogy csak becsiccsentett állapotot. Semmi visszataszító, csak az ideget nyugtatja és elhomályosítja az agyat. Direkt csinálta? Igen. Ám ezt már az elején közölte is. Csak aztán nehogy eljárjon a szája a férfiról, hiszen ilyenkor a szokásosnál is szókimondóbbá válhat. A dolgaikat letették, a vetkőzést elintézték, már tényleg csak a szavak maradnak. Meg a meztelen testek*
- Úgy nézel engem, mintha sosem láttál volna még szép nőt. Jót tesz igazán az egomnak *A nyelve már most megérted, de kuncogása csak bájossá teszi. Még nem is feltétlenül látszik rajta, hogy megártott volna az ital, inkább olyan, mint egy nagyon magabiztos, nagyon vidám és nagyon pajkos verziója önmagának. És pontosan ezt akarja a másik. Nem igaz?*
*Amaziana lassan bemászik a vízbe. Megáll a fürdő szélén, büszkén, kihúzva magát, még nem foglal sehol sem helyet, mintha csak azt akarná nézzék, vagy talán, mintha még nem dőlt volna el mit érdemel meg a férfi. Hiába az a szép haj, a vággyal telt arc... Még nem gyengül el a nő térde. Helyette tovább beszél*
- Tudod... Jobban teszed, ha sosem sérted meg a büszkeségemet, mert akkor mindez eltűnik. És borzalmas személy vagyok, ha megsértenek. *Lassan közelebb lép a dézsában. Szinte már majdnem a férfi combjaira ül. Ott guggol közvetlenül előtte. Meztelenül. Gondolatai hangosak. Ujjai ismét abba a hosszú hajba tévednek. Megcsókolja a férfit. Úgy, mintha mindenét beleadná abba csókba. Egy, amolyan "tudd kivel játszadozol" gesztusként*
- A tisztáson nem volt lehetőségünk átbeszélni a munka... minden részletét. De úgy érzem nem is ez lesz rá a megfelelő alkalom. Csak gondolj arra, hogy nem fogok neked többet megbocsátani, mint egy szegénynek tenném. Zavart, hogy nem tisztáztuk le. Dühítő vagy *az utolsó mondatot suttogja, mélyen a másik lelkébe nézve. Hüvelykujjával végigsimít Dram alsó ajkán* Az első pillanatban nagyon dühített, hogy okosabbnak hitted magadat nálam. És tudom, hogy valószínűleg soha életedben senki nem kért téged számon vagy beszélt hozzád őszintén. És ez még jobban dühít. Frusztrál. Nem bízok benned. Mégis akarlak. És tetszik mennyire vetélytársnak látlak. Mintha égnél az én tüzemért, amikor rám nézel, de ugyanakkor égetnéd is bennem ezt a nagyobbá lenni akarást. *Mondandója egy idő után erotikus súrlódással keveredik, ha csak még nem állítják. Úgy nyílik meg a férfinak, hogy közben végre ölébe ül és még nem rá, de... Igencsak kimondhatatlan dolgokat tesz vele már most is. Olyan, mintha mindketten rohanták volna ide, hogy végre kiadják magukból, ami bennük vannak, de a nőben több óvatosság van, mint a férfiban. Vagy jobban veszélyeztetve érzi büszkeségét. Ő nem akar, olyan szerető lenni, akivel eljátsszák az egyenrangúságot, de egyébként nem gondolnak rá. Ő akkor is fent akar lenni a férfi szemében, amikor az nincs vele. Már, csak az erő játék végett is, vagy sokkal inkább, hogy később meg ne bántsák vagy alázzák* Arra késztetsz, hogy beléd akarjam vájni a fogaimat, egyenesen a nyakadba, hogy elrejteni se tudd. Aztán érdekel filozófiailag mit gondolsz ez miért lehet bennünk, mint ösztön, de biztosan úgy gondolnám, hogy nincs igazad és kijavítanám a válaszodat. Erre gondoltam egész nap.
*A bor tökéletes, pont az amire Amaziana vágyott. Félt valahol, hogy a másik inkább sört fog akarni férfi létére, de úgy néz ki a nemesi származás egyszer még a hasznukra is válik, és tényleg van ott némi valódi jó ízlés is. Nem, csak az állandó színlelés. Amaziana általában egyébként nem iszik sokat, de most könnyen mennek lefelé a kölyök, mígnem eléri azt a kellemes, éppenhogy csak becsiccsentett állapotot. Semmi visszataszító, csak az ideget nyugtatja és elhomályosítja az agyat. Direkt csinálta? Igen. Ám ezt már az elején közölte is. Csak aztán nehogy eljárjon a szája a férfiról, hiszen ilyenkor a szokásosnál is szókimondóbbá válhat. A dolgaikat letették, a vetkőzést elintézték, már tényleg csak a szavak maradnak. Meg a meztelen testek*
- Úgy nézel engem, mintha sosem láttál volna még szép nőt. Jót tesz igazán az egomnak *A nyelve már most megérted, de kuncogása csak bájossá teszi. Még nem is feltétlenül látszik rajta, hogy megártott volna az ital, inkább olyan, mint egy nagyon magabiztos, nagyon vidám és nagyon pajkos verziója önmagának. És pontosan ezt akarja a másik. Nem igaz?*
*Amaziana lassan bemászik a vízbe. Megáll a fürdő szélén, büszkén, kihúzva magát, még nem foglal sehol sem helyet, mintha csak azt akarná nézzék, vagy talán, mintha még nem dőlt volna el mit érdemel meg a férfi. Hiába az a szép haj, a vággyal telt arc... Még nem gyengül el a nő térde. Helyette tovább beszél*
- Tudod... Jobban teszed, ha sosem sérted meg a büszkeségemet, mert akkor mindez eltűnik. És borzalmas személy vagyok, ha megsértenek. *Lassan közelebb lép a dézsában. Szinte már majdnem a férfi combjaira ül. Ott guggol közvetlenül előtte. Meztelenül. Gondolatai hangosak. Ujjai ismét abba a hosszú hajba tévednek. Megcsókolja a férfit. Úgy, mintha mindenét beleadná abba csókba. Egy, amolyan "tudd kivel játszadozol" gesztusként*
- A tisztáson nem volt lehetőségünk átbeszélni a munka... minden részletét. De úgy érzem nem is ez lesz rá a megfelelő alkalom. Csak gondolj arra, hogy nem fogok neked többet megbocsátani, mint egy szegénynek tenném. Zavart, hogy nem tisztáztuk le. Dühítő vagy *az utolsó mondatot suttogja, mélyen a másik lelkébe nézve. Hüvelykujjával végigsimít Dram alsó ajkán* Az első pillanatban nagyon dühített, hogy okosabbnak hitted magadat nálam. És tudom, hogy valószínűleg soha életedben senki nem kért téged számon vagy beszélt hozzád őszintén. És ez még jobban dühít. Frusztrál. Nem bízok benned. Mégis akarlak. És tetszik mennyire vetélytársnak látlak. Mintha égnél az én tüzemért, amikor rám nézel, de ugyanakkor égetnéd is bennem ezt a nagyobbá lenni akarást. *Mondandója egy idő után erotikus súrlódással keveredik, ha csak még nem állítják. Úgy nyílik meg a férfinak, hogy közben végre ölébe ül és még nem rá, de... Igencsak kimondhatatlan dolgokat tesz vele már most is. Olyan, mintha mindketten rohanták volna ide, hogy végre kiadják magukból, ami bennük vannak, de a nőben több óvatosság van, mint a férfiban. Vagy jobban veszélyeztetve érzi büszkeségét. Ő nem akar, olyan szerető lenni, akivel eljátsszák az egyenrangúságot, de egyébként nem gondolnak rá. Ő akkor is fent akar lenni a férfi szemében, amikor az nincs vele. Már, csak az erő játék végett is, vagy sokkal inkább, hogy később meg ne bántsák vagy alázzák* Arra késztetsz, hogy beléd akarjam vájni a fogaimat, egyenesen a nyakadba, hogy elrejteni se tudd. Aztán érdekel filozófiailag mit gondolsz ez miért lehet bennünk, mint ösztön, de biztosan úgy gondolnám, hogy nincs igazad és kijavítanám a válaszodat. Erre gondoltam egész nap.
6650. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-30 00:22:17
Üzenet elküldve: 2025-08-30 00:22:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//A csapkodó hal//
* A férfi Amaziana derekára teszi a kezét, miközben a nő fordulni kezd, így szinte már öleli magához a szolgálót, amikor ágaskodni kezd felfelé. Mármint a nő, természetesen, hogy elérje a fülét. Mert másnak nem lenne való ágaskodnia a fogadó közepén, az rendkívül illetlen volna. Ahogy az is az lenne, ha lentebb csúsznának azok a kezek, egészen a fenékre. *
- Mit szólnál a borhoz? * Teszi fel a kérdést, hiszen sört nem szeretne, a pálinkát pedig túl erősnek gondolja. Ha a nőnek nincs ellenére, akkor ahogy kézen fogja, elindul vele a fürdő felé, útba ejtve a söntést. Ott kifizet 20 aranyat a Borért., és talán megjelenésének, talán szerencséjének köszönhető, de szinte várakozás nélkül meg is kapják. Boldogan fordul vissza újdonsült szeretőjéhez. *
- Egészségedre, kedvesem. * Nyújtja felé a poharat, és ő is jóleső érzéssel kortyol bele az italba. A sok igemondás a templomban, és a vágy, ami kezd fellángolni benne, bizony kiszárították a száját. *
- Gyere kérlek. Beszéljük át a munkaügyeket. * Hajol ismét közel, egészen halkan suttogva a nő fülébe a szavakat, miközben ha Amaziana nem tépte ki magát karjaiból, akkor még mindig fogja a kezét, és úgy vezeti őt hátra. Ha Amaziana vele tart, akkor hamar megismerheti a fürdőnek azon részeit, amik általában nyitva vannak azok előtt, akik nem gazdag patrónák, vagy Arthenior tehetősebb közegéből származnak. A zárható értékmegőrzőbe a nő is betehet bármit, amit csak szeretne, hiszen Drameilotenen keresztül ez számára is biztosított. A férfi főleg ékszereit, és drágább ruháit adja be. Szemérmetlen módon vetkőzik az öltözőben, és nem rest kihasználni minden pillanatot, hogy minél jobban felmérje szolgálója testét, amennyiben ő is így tesz. És bár igyekszik türtőztetni magát, azért ha megvan rá az esélye, bizony ellop egy csókot, vagy kettőt. Természetesen törülközőket is biztosít, amiben átmehetnek a privát fürdők egyikébe, ahol immáron kettesben maradhatnak. Itt bizony lekerül a lepel a nemesről, bár eddig sem takart rajta sokat, hiszen egyértelmű nyomát viselte annak, hogy fajtársa milyen hatással van rá. Sátrazni ugyan nem lehetett volna az anyag alatt, azért szégyenkezésre se adott okot a látszat. Érezhetően türelmetlen az elf, és szeretne már tényleg elvonulni a világ elől, és kettesben lenni. *
- Remélem, hogy valahogy így képzelted el. * Néz körbe a privát kis helyen, miközben jóleső érzéssel ereszkedik a vízbe, borospoharát továbbra is kézben tartva. Láthatóan nehezen tartja vissza magát, hogy ne vesse máris rá magát Amazianára. *
* A férfi Amaziana derekára teszi a kezét, miközben a nő fordulni kezd, így szinte már öleli magához a szolgálót, amikor ágaskodni kezd felfelé. Mármint a nő, természetesen, hogy elérje a fülét. Mert másnak nem lenne való ágaskodnia a fogadó közepén, az rendkívül illetlen volna. Ahogy az is az lenne, ha lentebb csúsznának azok a kezek, egészen a fenékre. *
- Mit szólnál a borhoz? * Teszi fel a kérdést, hiszen sört nem szeretne, a pálinkát pedig túl erősnek gondolja. Ha a nőnek nincs ellenére, akkor ahogy kézen fogja, elindul vele a fürdő felé, útba ejtve a söntést. Ott kifizet 20 aranyat a Borért.
, és talán megjelenésének, talán szerencséjének köszönhető, de szinte várakozás nélkül meg is kapják. Boldogan fordul vissza újdonsült szeretőjéhez. *- Egészségedre, kedvesem. * Nyújtja felé a poharat, és ő is jóleső érzéssel kortyol bele az italba. A sok igemondás a templomban, és a vágy, ami kezd fellángolni benne, bizony kiszárították a száját. *
- Gyere kérlek. Beszéljük át a munkaügyeket. * Hajol ismét közel, egészen halkan suttogva a nő fülébe a szavakat, miközben ha Amaziana nem tépte ki magát karjaiból, akkor még mindig fogja a kezét, és úgy vezeti őt hátra. Ha Amaziana vele tart, akkor hamar megismerheti a fürdőnek azon részeit, amik általában nyitva vannak azok előtt, akik nem gazdag patrónák, vagy Arthenior tehetősebb közegéből származnak. A zárható értékmegőrzőbe a nő is betehet bármit, amit csak szeretne, hiszen Drameilotenen keresztül ez számára is biztosított. A férfi főleg ékszereit, és drágább ruháit adja be. Szemérmetlen módon vetkőzik az öltözőben, és nem rest kihasználni minden pillanatot, hogy minél jobban felmérje szolgálója testét, amennyiben ő is így tesz. És bár igyekszik türtőztetni magát, azért ha megvan rá az esélye, bizony ellop egy csókot, vagy kettőt. Természetesen törülközőket is biztosít, amiben átmehetnek a privát fürdők egyikébe, ahol immáron kettesben maradhatnak. Itt bizony lekerül a lepel a nemesről, bár eddig sem takart rajta sokat, hiszen egyértelmű nyomát viselte annak, hogy fajtársa milyen hatással van rá. Sátrazni ugyan nem lehetett volna az anyag alatt, azért szégyenkezésre se adott okot a látszat. Érezhetően türelmetlen az elf, és szeretne már tényleg elvonulni a világ elől, és kettesben lenni. *
- Remélem, hogy valahogy így képzelted el. * Néz körbe a privát kis helyen, miközben jóleső érzéssel ereszkedik a vízbe, borospoharát továbbra is kézben tartva. Láthatóan nehezen tartja vissza magát, hogy ne vesse máris rá magát Amazianára. *
6649. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-29 23:51:38
Üzenet elküldve: 2025-08-29 23:51:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A csapkodó hal//
*Szinte biztosan nem lesz hosszú életű a fellángolásuk. Hiába, hogy a férfi szinte már egyenrangúnak kezeli Amazianát, nem lesz vele sohasem teljesen egyenrangú. Legalábbis az igazán botrányos meglepetés lenne, ha mégis megtörténne. Okosabb volna mindkettejüknek, ha még az elején megállnának, mielőtt megkedvelik jobban egymást, de a szív buta része az elfnek, ami nem akar egyedül lenni. Még akkor sem, ha a biztonsága csupán csak egy gyenge szellőn múlik, és mindennek vége lehet. Amikor Dram mögé settenkedik a fogadóban, Amaziana lehunyja szemeit és hátra nyúl megsimogatni a csuklyátlan haját a másiknak. Beledől az érintésbe. Mintha senkik sem lennének ebben a pillanatban, csak valami szépet próbálnának teremteni. Még akkor is, ha kérdéses tisztelik-e valójában egymást. Amaziana valahogy nem tudja teljesen kiverni a fejéből ezt a gondolatot. Buta dolog, de még mindig továbbra is logikus ennyi bizonytalanság után valami legalább félig biztosat keresni*
- Igyunk valamit. Úgy érzem rám férne. *Ezzel elengedi a finoman simogatott tincseket. Abban reménykedik, hogy az ital majd kissé elfelejtteti vele melankóliáját vagy bármi is ez, amit most megél, egyszer a magasban érzi magát aztán pedig a legalján. A férfi alatt. Megtaposhatóan. Mégis megy ez a báj után. Megfordul a férfi karjai között, testük szemtől szembe összepasszírozódik. Lábujjhegyre áll és a lehelete végig cirógatja a másik nyakát. Talán még az ottani illatot is beszívja egy pillanatra. Aztán tovább ágaskodik, míg a másik fülébe nem suttoghat. Szavai játékosak, szinte ártatlant játszva válaszol*
- Egyedül nem tudom átmasszírozni a nyakamat. Meg ott vannak a nagyon sürgető munkaügyek, uram. Amint már mondtam a tisztáson is, jó szolgálóként az ön kedvére vagyok a legnagyobb alázattal *arcán a mosoly természetesen mást sugall, de szavai ebben az engedelmes játékban annyira erotikusak, hogy ezek után lehet sarat rendel a férfi sör vagy bor helyett*
*Szinte biztosan nem lesz hosszú életű a fellángolásuk. Hiába, hogy a férfi szinte már egyenrangúnak kezeli Amazianát, nem lesz vele sohasem teljesen egyenrangú. Legalábbis az igazán botrányos meglepetés lenne, ha mégis megtörténne. Okosabb volna mindkettejüknek, ha még az elején megállnának, mielőtt megkedvelik jobban egymást, de a szív buta része az elfnek, ami nem akar egyedül lenni. Még akkor sem, ha a biztonsága csupán csak egy gyenge szellőn múlik, és mindennek vége lehet. Amikor Dram mögé settenkedik a fogadóban, Amaziana lehunyja szemeit és hátra nyúl megsimogatni a csuklyátlan haját a másiknak. Beledől az érintésbe. Mintha senkik sem lennének ebben a pillanatban, csak valami szépet próbálnának teremteni. Még akkor is, ha kérdéses tisztelik-e valójában egymást. Amaziana valahogy nem tudja teljesen kiverni a fejéből ezt a gondolatot. Buta dolog, de még mindig továbbra is logikus ennyi bizonytalanság után valami legalább félig biztosat keresni*
- Igyunk valamit. Úgy érzem rám férne. *Ezzel elengedi a finoman simogatott tincseket. Abban reménykedik, hogy az ital majd kissé elfelejtteti vele melankóliáját vagy bármi is ez, amit most megél, egyszer a magasban érzi magát aztán pedig a legalján. A férfi alatt. Megtaposhatóan. Mégis megy ez a báj után. Megfordul a férfi karjai között, testük szemtől szembe összepasszírozódik. Lábujjhegyre áll és a lehelete végig cirógatja a másik nyakát. Talán még az ottani illatot is beszívja egy pillanatra. Aztán tovább ágaskodik, míg a másik fülébe nem suttoghat. Szavai játékosak, szinte ártatlant játszva válaszol*
- Egyedül nem tudom átmasszírozni a nyakamat. Meg ott vannak a nagyon sürgető munkaügyek, uram. Amint már mondtam a tisztáson is, jó szolgálóként az ön kedvére vagyok a legnagyobb alázattal *arcán a mosoly természetesen mást sugall, de szavai ebben az engedelmes játékban annyira erotikusak, hogy ezek után lehet sarat rendel a férfi sör vagy bor helyett*
6648. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-29 21:50:09
Üzenet elküldve: 2025-08-29 21:50:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//A csapkodó hal//
* Bár a gombolkodás közben nehezére esett a gondolkodás, szerencsére Amazianának volt annyi lélekjelenléte, hogy semmi illetlent nem műveltek a templomnál. Ellenben a Pegazusban már nem kell majd visszafogják magukat, ha végre beérnek. És ez Drameilotenen nem múlik, aki előzékenyen mutatja az utat, hiszen nem tudja, hogy szolgálója mennyire ismeri a járást a városban. Az ostorozás egyébként sem az a fajta büntetés, ami az elf fejében járt, de hát nem állt le veszekedni azon, hogy ki, és milyen bánásmódot érdemelne szerinte.
Az idefelé vezető úton igyekszik tartani a nő érdeklődését, elejtett megjegyzésekkel, félreérthető kifejezésekkel, és azzal, hogy olyan szenvtelenül tegeződő módon beszél a nővel, még mások mellett elhaladva is, hacsak Amaziana nem parancsol megálljt ezeknek a dolgoknak.
Ahogy megérkeznek, természetesen kiköti a lovát, mielőtt bemennének. Úriemberhez való módon ő megy előre, hiszen ivókba és fogadókba mindig a férfi lép be először, de ahogy bent van, tartja az ajtót, hogy szolgálója is bejöhessen. Szinte már egyenrangú félként kezeli, szája sarkában bujkáló mosollyal. Az egészet a korábbi szolgás megjegyzés miatt csinálja, pimasz természete nem hagyja annyiban a dolgot. *
- Ha gondolod, én először lemosnám magunkról az út porát, és csak utána vacsoráznék. Viszont inni kérhetünk magunknak, azt engedik bevinni a fürdőbe. * Lép Amaziana mögé, és súgja a fülébe, amikor már bent vannak. Azt pedig senki sem tudja, hogy miért fújta le az idefelé vezető úton a csuklyát a férfi fejéről a szél, de lehet, hogy csak így próbálja a tudós türelmét próbára tenni a sors. A szél, ami már lovaglás közben is bosszantotta őt, idefelé is bele-belekapott a férfi hajába. *
- Már csak az a kérdés, hogy közös fürdőt szeretnénk bérelni, vagy magányra vágysz.
* Bár a gombolkodás közben nehezére esett a gondolkodás, szerencsére Amazianának volt annyi lélekjelenléte, hogy semmi illetlent nem műveltek a templomnál. Ellenben a Pegazusban már nem kell majd visszafogják magukat, ha végre beérnek. És ez Drameilotenen nem múlik, aki előzékenyen mutatja az utat, hiszen nem tudja, hogy szolgálója mennyire ismeri a járást a városban. Az ostorozás egyébként sem az a fajta büntetés, ami az elf fejében járt, de hát nem állt le veszekedni azon, hogy ki, és milyen bánásmódot érdemelne szerinte.
Az idefelé vezető úton igyekszik tartani a nő érdeklődését, elejtett megjegyzésekkel, félreérthető kifejezésekkel, és azzal, hogy olyan szenvtelenül tegeződő módon beszél a nővel, még mások mellett elhaladva is, hacsak Amaziana nem parancsol megálljt ezeknek a dolgoknak.
Ahogy megérkeznek, természetesen kiköti a lovát, mielőtt bemennének. Úriemberhez való módon ő megy előre, hiszen ivókba és fogadókba mindig a férfi lép be először, de ahogy bent van, tartja az ajtót, hogy szolgálója is bejöhessen. Szinte már egyenrangú félként kezeli, szája sarkában bujkáló mosollyal. Az egészet a korábbi szolgás megjegyzés miatt csinálja, pimasz természete nem hagyja annyiban a dolgot. *
- Ha gondolod, én először lemosnám magunkról az út porát, és csak utána vacsoráznék. Viszont inni kérhetünk magunknak, azt engedik bevinni a fürdőbe. * Lép Amaziana mögé, és súgja a fülébe, amikor már bent vannak. Azt pedig senki sem tudja, hogy miért fújta le az idefelé vezető úton a csuklyát a férfi fejéről a szél, de lehet, hogy csak így próbálja a tudós türelmét próbára tenni a sors. A szél, ami már lovaglás közben is bosszantotta őt, idefelé is bele-belekapott a férfi hajába. *
- Már csak az a kérdés, hogy közös fürdőt szeretnénk bérelni, vagy magányra vágysz.
6647. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-29 21:37:51
Üzenet elküldve: 2025-08-29 21:37:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Gyakszi-harci, aztán iszi//
* Úgy tűnik, valamelyest osztják egymás véleményét, csak a korkülönbség hoz ki belőlük eltérő reakciót, legalábbis az ifjú harcos így éli meg a pillanatot. Nem is a mélységire dühös, nem neki szól az indulat, hanem a tehetetlen düh szólalkozik ki belőle. Bármennyire is hidegen hagyja a halál, ha szemtől szemben kell találkozzon vele, teljesen mást gondol arról, ha ártatlanok, nem harcosok kerülnek veszélybe. Ezért is mentette meg olyan régen a Vaskorsóban azt a szegény csapos lányt. Ezért sodorta magát megannyi alkalommal veszélybe, és ezért ígérte meg Merlanának, hogy megvédi. Egy dolog, ha egy harcos hal meg, és teljesen más, ha valaki, aki nem ennek szentelte életét, sose ölt még, és nem szolgált rá a halálra. Láthatóan forr benne az indulat, keze remeg, alig tudja visszafojtani hangját, szinte már sziszegő hangon beszél. *
- Szerintem jobban féltik azt a maroknyi hatalmat, amit még élvezhetnek, mint a városlakók életét. Gyávábbak, mint egy hároméves kisfiú. Jobban félnek attól, hogy mi lehet a bokorban, mint attól, hogy a hátuk mögött már ég az erdő. * Csóválja a fejét mérgesen, és megállja, hogy indulatosan az asztalra csapjon. Inkább kiissza sörének maradékát, de ettől se lesz nyugodtabb. *
- Mivel úgy látom, hogy ez egy olyan dolog, amiről jobb nem beszélni, ezért nem szívesen mondanám meg, hogy kitől hallottam. * Felel a kérdésre, és hátrébb dől a székben, ezzel is akaratlanul távolságot teremtve közte, és Norennar között. *
- Nem akarom, hogy kár érjen bárkit azért, mert néhány alja nemes úgy döntött, hogy előbb ő akar bevásárolni mindenféle védő és gyógyító italból, az előtt, hogy a nép megrohamozhatná az árusokat, és felvásárolhatná a készletüket. Én azt mondom, hogy terjedjen csak a pletyka, szájról szájra. Minél többen tudják, annál jobb. Aztán egyék meg amit főztek azok, akik titkolóztak.
//Gyakszi-harci, aztán iszi//
* Úgy tűnik, valamelyest osztják egymás véleményét, csak a korkülönbség hoz ki belőlük eltérő reakciót, legalábbis az ifjú harcos így éli meg a pillanatot. Nem is a mélységire dühös, nem neki szól az indulat, hanem a tehetetlen düh szólalkozik ki belőle. Bármennyire is hidegen hagyja a halál, ha szemtől szemben kell találkozzon vele, teljesen mást gondol arról, ha ártatlanok, nem harcosok kerülnek veszélybe. Ezért is mentette meg olyan régen a Vaskorsóban azt a szegény csapos lányt. Ezért sodorta magát megannyi alkalommal veszélybe, és ezért ígérte meg Merlanának, hogy megvédi. Egy dolog, ha egy harcos hal meg, és teljesen más, ha valaki, aki nem ennek szentelte életét, sose ölt még, és nem szolgált rá a halálra. Láthatóan forr benne az indulat, keze remeg, alig tudja visszafojtani hangját, szinte már sziszegő hangon beszél. *
- Szerintem jobban féltik azt a maroknyi hatalmat, amit még élvezhetnek, mint a városlakók életét. Gyávábbak, mint egy hároméves kisfiú. Jobban félnek attól, hogy mi lehet a bokorban, mint attól, hogy a hátuk mögött már ég az erdő. * Csóválja a fejét mérgesen, és megállja, hogy indulatosan az asztalra csapjon. Inkább kiissza sörének maradékát, de ettől se lesz nyugodtabb. *
- Mivel úgy látom, hogy ez egy olyan dolog, amiről jobb nem beszélni, ezért nem szívesen mondanám meg, hogy kitől hallottam. * Felel a kérdésre, és hátrébb dől a székben, ezzel is akaratlanul távolságot teremtve közte, és Norennar között. *
- Nem akarom, hogy kár érjen bárkit azért, mert néhány alja nemes úgy döntött, hogy előbb ő akar bevásárolni mindenféle védő és gyógyító italból, az előtt, hogy a nép megrohamozhatná az árusokat, és felvásárolhatná a készletüket. Én azt mondom, hogy terjedjen csak a pletyka, szájról szájra. Minél többen tudják, annál jobb. Aztán egyék meg amit főztek azok, akik titkolóztak.
6646. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-29 21:14:06
Üzenet elküldve: 2025-08-29 21:14:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Gyakszi-harci, aztán iszi//
*Norennar a pipa szárát forgatja a fogai közt, bal keze a korsó fülén pihen. Már nem sok van az italból, de nem siet vele. A másik hangja most élesebb, határozottabb, mint az imént. Mintha valami mélyebbről jövő indulat szűrődne át rajta, és a mélységi egy ideig nem is reagál. Csak hallgatja, a szemei lejjebb siklanak, a korsó alján megülő habgyűrűre, mintha ott próbálná feldolgozni az elhangzottakat.
Vállat von, lassan, megfontolt mozdulattal, mintha egy páncél vállvassal nehezedne rá, amit nem szívesen mozdítana.*
- Szerintem is jobb volna felkészülni. *Szólal meg végül, csendes hangon, közben leemeli a pipát, és az asztal szélére fekteti.* - De a tanács meghagyta, hogy ne keltsünk pánikot. Szóval én magam részéről nem szeretném emiatt egy cellában végezni.
*Hangjában nincs különösebb él, sem harag. Inkább egyfajta távolságtartó rezignáció. Olyasvalakié, aki már túl sokszor látta, hova vezet, ha a józan szót keresztezi a politika.
A fiú végszavára nem felel azonnal. A korsója peremén megpihen az ujja, aztán megemeli, kortyol egyet, és csak ezután bólint. Egyszerűen.*
- Szintén.
*Mondja röviden, s közben ujjával megkocogtatja a pipát, hogy a kihűlt hamu leüljön a fenekére. Majd széttekint a fogadóban: a félhomályban a mécsesek melegebb fényt vetnek a fapadlóra, a kocsmáros valakivel egyezkedik a pultnál, egy öregasszony alszik a sarokban a saját köpönyege alá bújva. A külvilág itt most távolinak tűnik, de ez a távolság nem biztonság.
Visszafordul a fiúhoz, hangja újra halkabb.*
- Egyébként kitől hallottál erről?
*A kérdés nem bizalmatlan, inkább óvatos. Mint amikor az ember tapogatja a sötétben a talajt, mielőtt lép. Az ujja újra a pipát érinti, de nem gyújt rá. Csak figyel.*
//Gyakszi-harci, aztán iszi//
*Norennar a pipa szárát forgatja a fogai közt, bal keze a korsó fülén pihen. Már nem sok van az italból, de nem siet vele. A másik hangja most élesebb, határozottabb, mint az imént. Mintha valami mélyebbről jövő indulat szűrődne át rajta, és a mélységi egy ideig nem is reagál. Csak hallgatja, a szemei lejjebb siklanak, a korsó alján megülő habgyűrűre, mintha ott próbálná feldolgozni az elhangzottakat.
Vállat von, lassan, megfontolt mozdulattal, mintha egy páncél vállvassal nehezedne rá, amit nem szívesen mozdítana.*
- Szerintem is jobb volna felkészülni. *Szólal meg végül, csendes hangon, közben leemeli a pipát, és az asztal szélére fekteti.* - De a tanács meghagyta, hogy ne keltsünk pánikot. Szóval én magam részéről nem szeretném emiatt egy cellában végezni.
*Hangjában nincs különösebb él, sem harag. Inkább egyfajta távolságtartó rezignáció. Olyasvalakié, aki már túl sokszor látta, hova vezet, ha a józan szót keresztezi a politika.
A fiú végszavára nem felel azonnal. A korsója peremén megpihen az ujja, aztán megemeli, kortyol egyet, és csak ezután bólint. Egyszerűen.*
- Szintén.
*Mondja röviden, s közben ujjával megkocogtatja a pipát, hogy a kihűlt hamu leüljön a fenekére. Majd széttekint a fogadóban: a félhomályban a mécsesek melegebb fényt vetnek a fapadlóra, a kocsmáros valakivel egyezkedik a pultnál, egy öregasszony alszik a sarokban a saját köpönyege alá bújva. A külvilág itt most távolinak tűnik, de ez a távolság nem biztonság.
Visszafordul a fiúhoz, hangja újra halkabb.*
- Egyébként kitől hallottál erről?
*A kérdés nem bizalmatlan, inkább óvatos. Mint amikor az ember tapogatja a sötétben a talajt, mielőtt lép. Az ujja újra a pipát érinti, de nem gyújt rá. Csak figyel.*
6645. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-29 20:22:41
Üzenet elküldve: 2025-08-29 20:22:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Gyakszi-harci, aztán iszi//
* Amíg a másik a dohánnyal rombolja túlélési esélyeit, Pashthra jóleső érzéssel pihen a székben. Sose értette, hogy a füstnek, amit egyesek kedvtelésből lélegeznek be, mi az értelme, azon kívül, hogy mindenki aki ilyet szív, mocsok módon köhög. Bár az élettani hatásait nem ismeri, nem gondolná, hogy egészséges dolog, de persze nem szól bele, mert mindenki olyan hóbortoknak hódol, amilyeneknek szeretne. *
- Remélem, bár ha minden igaz, azóta levették. Szóval először el kell kövessen valami újabb gaztettet, ami a természetét ismerve nem lesz nehéz, és utána kell hagynom, hogy utol érjen. Egyébként nem tartom rossz üzleti fogásnak a házhoz jövő fejpénzt. * Gondolkodik az ifjú harcos, akit láthatóan nem zavar a gondolat, hogy Meronnan újra és újra felbukkanhat. Van épp elég ellensége, az, hogy egyel több vagy kevesebb, már mit számít. Még izgatottsággal is tölti el egy élet gondolata, ahol folyton újabb és újabb kihívók teszik próbára a képességeit, minden nap egy küzdelem, ahol bizonyíthatja, hogy ő a jobb. Ha pedig belehal, hát belehal, könnyeket nem fog érte hullatni senki. Talán Merlanának fog hiányozni, esetleg Naesala megemlékszik rá egy sörrel, mielőtt végleg elfelejtené. Az álmodozásból viszont az orkok története szakítja ki, amire egészen megváltozik asztaltársaságának a viselkedése. A kérésre bólint, és megvonja a vállát. *
- Nem gondolom, hogy rosszabb lenne tőle a helyzet, mintha váratlanul érintené a lakosokat egy támadás. * Jegyzi meg élesen, belegondolva, hogy Nestartól hányan vehettek már italt, a kiváltságosak, akik tudják, hogy mi készül. *
- Minden egyes nap, ami eltelik anélkül, hogy a Tanács beszélne a fenyegetésről, csak újabb és újabb életeket sodor veszélybe, teljesen feleslegesen. De nem az én tisztem ebben megkövezni őket. * Teszi hozzá, mielőtt újra visszahangosítaná a hangját. *
- Én csak egy egyszerű bérkard vagyok, aki túl kicsi a hatalmasok játékaihoz.
//Gyakszi-harci, aztán iszi//
* Amíg a másik a dohánnyal rombolja túlélési esélyeit, Pashthra jóleső érzéssel pihen a székben. Sose értette, hogy a füstnek, amit egyesek kedvtelésből lélegeznek be, mi az értelme, azon kívül, hogy mindenki aki ilyet szív, mocsok módon köhög. Bár az élettani hatásait nem ismeri, nem gondolná, hogy egészséges dolog, de persze nem szól bele, mert mindenki olyan hóbortoknak hódol, amilyeneknek szeretne. *
- Remélem, bár ha minden igaz, azóta levették. Szóval először el kell kövessen valami újabb gaztettet, ami a természetét ismerve nem lesz nehéz, és utána kell hagynom, hogy utol érjen. Egyébként nem tartom rossz üzleti fogásnak a házhoz jövő fejpénzt. * Gondolkodik az ifjú harcos, akit láthatóan nem zavar a gondolat, hogy Meronnan újra és újra felbukkanhat. Van épp elég ellensége, az, hogy egyel több vagy kevesebb, már mit számít. Még izgatottsággal is tölti el egy élet gondolata, ahol folyton újabb és újabb kihívók teszik próbára a képességeit, minden nap egy küzdelem, ahol bizonyíthatja, hogy ő a jobb. Ha pedig belehal, hát belehal, könnyeket nem fog érte hullatni senki. Talán Merlanának fog hiányozni, esetleg Naesala megemlékszik rá egy sörrel, mielőtt végleg elfelejtené. Az álmodozásból viszont az orkok története szakítja ki, amire egészen megváltozik asztaltársaságának a viselkedése. A kérésre bólint, és megvonja a vállát. *
- Nem gondolom, hogy rosszabb lenne tőle a helyzet, mintha váratlanul érintené a lakosokat egy támadás. * Jegyzi meg élesen, belegondolva, hogy Nestartól hányan vehettek már italt, a kiváltságosak, akik tudják, hogy mi készül. *
- Minden egyes nap, ami eltelik anélkül, hogy a Tanács beszélne a fenyegetésről, csak újabb és újabb életeket sodor veszélybe, teljesen feleslegesen. De nem az én tisztem ebben megkövezni őket. * Teszi hozzá, mielőtt újra visszahangosítaná a hangját. *
- Én csak egy egyszerű bérkard vagyok, aki túl kicsi a hatalmasok játékaihoz.
6644. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-29 18:32:31
Üzenet elküldve: 2025-08-29 18:32:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Gyakszi-harci, aztán iszi//
*Norennar az ujjai közé csippenti a pipát, és lassan megdörzsöli a hideg agyagnyakat. A parázs ismételten felizzik. A sör már nem hideg, de legalább még keserű. Pash szavaira nem szakítja félbe a fiút, hagyja beszélni. Csak a korsóját forgatja meg az asztalon, egyik pillanatban lassan, a másikban egy hirtelen mozdulattal, mintha a hab alatt valami választ keresne.
Mikor a feltámadt vad története szóba kerül, megemelkedik a szemöldöke. Nem is a kétkedés miatt, a történetnek még mindig több értelme van, mint sok másnak, amit hallott már fogadókban, inkább mert eszébe juttat valamit. Valakit. Valakiket. Egy régi helyet, egy arcot, amit már rég nem látott. Ujjai kissé erősebben szorítják a pipáját.*
- Mintha hallottam volna róla.
*Jegyzi meg halkan, inkább magának, mint Pashnak. A tekintete néhány pillanatig üresen kószál, aztán visszatér a fiatal harcosra. Nem kérdez rá többre, nem mondja ki, hogy neki senki nem jött vissza. Talán jobb is így.
A történet folytatása, a fokos, a bordák között elakadt penge, az újra feltámadó ellenfél... ahogy a fiú mondja, valóban hihetetlen. Norennar nem nevet, de az arca egyik sarka megrándul. Nem gúnyosan, inkább valami fáradt, elismerő fény csillan a szürkében. A pipa megint az ajkához emelkedik, a füst röviden megremeg a fogadó meleg levegőjében. A mélységi benntartja, aztán kifújja oldalra, el a fiú arca elől, majd rekedten megszólal:*
- Ha a pozitív oldalát nézem a dolognak, ahányszor visszajön, valószínűleg annyiszor hajtható be a fejére a vérdíj. *Halk szusszanás kíséri a mondat végét.* - Ugyanakkor meg nem vagyok benne biztos, hogy nyugodtan élném az életem, ha egy halott ember mindig a sarkamban járna, keresve az alkalmat, amikor én húzom a rövidebbet.
*Az utolsó szóra koccantja a korsó peremét az asztallaphoz, majd megemeli, és kortyol belőle.
A sör keserűbb, mint az előbb volt, vagy csak a történet íze ül meg rajta. Visszateszi a korsót, aztán egy ujjmozdulattal ellöki magától pár centit az asztalon, mintha ezzel is eltolná magától a gondolatot.
Pash következő mondata közben nem szól közbe, de az „orkok” szó elhangzására Norennar tekintete megkeményedik. A szeme szűkebbre húzódik, az állkapcsa finoman megfeszül. Lassan, de határozottan hajol közelebb a fiúhoz, úgy, hogy közben a háta nem mozdul el a széktámlától. A hangja nem ellenséges, de súlya van.*
- Kérlek, halkabban említsd a zöldbőrűeket. *Szinte suttogás, de éles.* - Nem hiányzik a városnak a felesleges pánik.
*Visszadől, megemeli az egyik kezét, és ujjai közt forgatja a már kihűlt pipát. Az arca megint zártabb lesz, kevesebb rezdüléssel, csak a korsóját nézi, ahogy az utolsó kortyait lötyögteti. Nem tudja, hogy a fiú csak viccel, vagy komolyan beszél. Talán mindkettő. Ebben a világban az ilyesmi már nem zárja ki egymást.*
A hozzászólás írója (Norennar Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.29 19:25:45
//Gyakszi-harci, aztán iszi//
*Norennar az ujjai közé csippenti a pipát, és lassan megdörzsöli a hideg agyagnyakat. A parázs ismételten felizzik. A sör már nem hideg, de legalább még keserű. Pash szavaira nem szakítja félbe a fiút, hagyja beszélni. Csak a korsóját forgatja meg az asztalon, egyik pillanatban lassan, a másikban egy hirtelen mozdulattal, mintha a hab alatt valami választ keresne.
Mikor a feltámadt vad története szóba kerül, megemelkedik a szemöldöke. Nem is a kétkedés miatt, a történetnek még mindig több értelme van, mint sok másnak, amit hallott már fogadókban, inkább mert eszébe juttat valamit. Valakit. Valakiket. Egy régi helyet, egy arcot, amit már rég nem látott. Ujjai kissé erősebben szorítják a pipáját.*
- Mintha hallottam volna róla.
*Jegyzi meg halkan, inkább magának, mint Pashnak. A tekintete néhány pillanatig üresen kószál, aztán visszatér a fiatal harcosra. Nem kérdez rá többre, nem mondja ki, hogy neki senki nem jött vissza. Talán jobb is így.
A történet folytatása, a fokos, a bordák között elakadt penge, az újra feltámadó ellenfél... ahogy a fiú mondja, valóban hihetetlen. Norennar nem nevet, de az arca egyik sarka megrándul. Nem gúnyosan, inkább valami fáradt, elismerő fény csillan a szürkében. A pipa megint az ajkához emelkedik, a füst röviden megremeg a fogadó meleg levegőjében. A mélységi benntartja, aztán kifújja oldalra, el a fiú arca elől, majd rekedten megszólal:*
- Ha a pozitív oldalát nézem a dolognak, ahányszor visszajön, valószínűleg annyiszor hajtható be a fejére a vérdíj. *Halk szusszanás kíséri a mondat végét.* - Ugyanakkor meg nem vagyok benne biztos, hogy nyugodtan élném az életem, ha egy halott ember mindig a sarkamban járna, keresve az alkalmat, amikor én húzom a rövidebbet.
*Az utolsó szóra koccantja a korsó peremét az asztallaphoz, majd megemeli, és kortyol belőle.
A sör keserűbb, mint az előbb volt, vagy csak a történet íze ül meg rajta. Visszateszi a korsót, aztán egy ujjmozdulattal ellöki magától pár centit az asztalon, mintha ezzel is eltolná magától a gondolatot.
Pash következő mondata közben nem szól közbe, de az „orkok” szó elhangzására Norennar tekintete megkeményedik. A szeme szűkebbre húzódik, az állkapcsa finoman megfeszül. Lassan, de határozottan hajol közelebb a fiúhoz, úgy, hogy közben a háta nem mozdul el a széktámlától. A hangja nem ellenséges, de súlya van.*
- Kérlek, halkabban említsd a zöldbőrűeket. *Szinte suttogás, de éles.* - Nem hiányzik a városnak a felesleges pánik.
*Visszadől, megemeli az egyik kezét, és ujjai közt forgatja a már kihűlt pipát. Az arca megint zártabb lesz, kevesebb rezdüléssel, csak a korsóját nézi, ahogy az utolsó kortyait lötyögteti. Nem tudja, hogy a fiú csak viccel, vagy komolyan beszél. Talán mindkettő. Ebben a világban az ilyesmi már nem zárja ki egymást.*
A hozzászólás írója (Norennar Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.29 19:25:45
6643. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-29 15:47:50
Üzenet elküldve: 2025-08-29 15:47:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Gyakszi-harci, aztán iszi//
* Emberemlékezet óta nem beszélt ennyit egyhuzamban a harcos, legalábbis férfinak. Úgy tűnik, hogy a harc, az ital, és a korábbi találkozás Merlanával jó hatással van rá, és megeredt a nyelve. Még bólogat is Norennar szavaira. *
- Úgy bizony, elvégzem a munkát, amit nekik kellene, aztán az a legnagyobb problémájuk, hogy átlovagolok a városon egy levágott fejjel az oldalamon. Eközben az akasztást nézheti bárki, pedig az se kevésbé groteszk látvány. * Vonja meg a vállát, bár elképzelhető, hogy rosszul emlékszik, és összemossa a hadnagyot és a nőt, aki kioktatta őt a hadnagy irodájában. De ez egy fogadóban nem bűn, főleg nem iszogatás közben. *
- Áh, ez benne a legérdekesebb, koma! * Mondja Pash, és újra a sörhöz nyúl, boldogan kortyolva bele ismét, mielőtt hangos csattanással letenné az asztalra. *
- Emlékszel, pár éve feltámadtak néhányan? Volt nagy riadalom belőle. Na, hát ezt a fickót én még azelőtt földeltem el a Vaskorsó mögött. Ez a fokos, az ő fokosa. * Mutat a fegyverre az oldalán, majd szomorúan megcsóválja a fejét. Nem lenne illendő kinevetni valakit, aki már halott. Főleg olyat, aki tisztes küzdelemben adta az életét. *
- És egyébként ez volt az a fokos, ami átvágta magát a páncélján, mélyen be a bordái között. Szerencsétlent a saját fegyverével győztem le, ez benne a leghihetetlenebb. Szóval, megígértette velem még az utolsó erejével, hogy ha újra visszajön, akkor megint megbízunk. Nem tudom micsoda sötét mágiát űz, vagy milyen képességei vannak, hogy egyszerűen nem képes döglött maradni, de várom, hogy megint összecsapjunk, nem fogok elfutni előle. Ha kell, addig vágom a hulláit, amíg bele nem un. * Teszi még hozzá, és komoly arckifejezését látva talán el is hiszi neki a hallottakat az orgyilkos, persze a kételkedésre mindig megvan az ok. *
- Úgyhogy én mondom neked, már a fejvadászat sem a régi. Egyik nap beviszel valakit, másik nap meg a szántón ront rád kiront kardokkal. Nem tudom, hogy mivé lett a világ, de valami nem jól van vele. * Teszi még hozzá fejét csóválva. *
- Ki tudja, lehet, hogy az orkok is ilyenek lesznek. Levágunk egyet, és kettő jön helyette. Az is lehet, hogy a te Kígyóvállúd ott van valahol a kikötőben, hiába kaptad meg érte a fejpénzt, bár ez esetben célszerű lenne újra elkapni, ha azt mondod, hogy jól fizettek érte.
//Gyakszi-harci, aztán iszi//
* Emberemlékezet óta nem beszélt ennyit egyhuzamban a harcos, legalábbis férfinak. Úgy tűnik, hogy a harc, az ital, és a korábbi találkozás Merlanával jó hatással van rá, és megeredt a nyelve. Még bólogat is Norennar szavaira. *
- Úgy bizony, elvégzem a munkát, amit nekik kellene, aztán az a legnagyobb problémájuk, hogy átlovagolok a városon egy levágott fejjel az oldalamon. Eközben az akasztást nézheti bárki, pedig az se kevésbé groteszk látvány. * Vonja meg a vállát, bár elképzelhető, hogy rosszul emlékszik, és összemossa a hadnagyot és a nőt, aki kioktatta őt a hadnagy irodájában. De ez egy fogadóban nem bűn, főleg nem iszogatás közben. *
- Áh, ez benne a legérdekesebb, koma! * Mondja Pash, és újra a sörhöz nyúl, boldogan kortyolva bele ismét, mielőtt hangos csattanással letenné az asztalra. *
- Emlékszel, pár éve feltámadtak néhányan? Volt nagy riadalom belőle. Na, hát ezt a fickót én még azelőtt földeltem el a Vaskorsó mögött. Ez a fokos, az ő fokosa. * Mutat a fegyverre az oldalán, majd szomorúan megcsóválja a fejét. Nem lenne illendő kinevetni valakit, aki már halott. Főleg olyat, aki tisztes küzdelemben adta az életét. *
- És egyébként ez volt az a fokos, ami átvágta magát a páncélján, mélyen be a bordái között. Szerencsétlent a saját fegyverével győztem le, ez benne a leghihetetlenebb. Szóval, megígértette velem még az utolsó erejével, hogy ha újra visszajön, akkor megint megbízunk. Nem tudom micsoda sötét mágiát űz, vagy milyen képességei vannak, hogy egyszerűen nem képes döglött maradni, de várom, hogy megint összecsapjunk, nem fogok elfutni előle. Ha kell, addig vágom a hulláit, amíg bele nem un. * Teszi még hozzá, és komoly arckifejezését látva talán el is hiszi neki a hallottakat az orgyilkos, persze a kételkedésre mindig megvan az ok. *
- Úgyhogy én mondom neked, már a fejvadászat sem a régi. Egyik nap beviszel valakit, másik nap meg a szántón ront rád kiront kardokkal. Nem tudom, hogy mivé lett a világ, de valami nem jól van vele. * Teszi még hozzá fejét csóválva. *
- Ki tudja, lehet, hogy az orkok is ilyenek lesznek. Levágunk egyet, és kettő jön helyette. Az is lehet, hogy a te Kígyóvállúd ott van valahol a kikötőben, hiába kaptad meg érte a fejpénzt, bár ez esetben célszerű lenne újra elkapni, ha azt mondod, hogy jól fizettek érte.
6642. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-29 14:25:03
Üzenet elküldve: 2025-08-29 14:25:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Gyakszi-harci, aztán iszi//
*Norennar szája sarkában kis rándulás jelenik meg, ahogy a zsákos történetet hallgatja. Nem nevet fel, de az arckifejezése árulkodik a szórakozottságáról. Közben megemeli a korsót, kortyol belőle, a sör habja kicsit megtapad a felső ajkán, de nem törli le. Csak leteszi az italt, majd fejét oldalra billentve, félhangosan mondja:*
- Ejj, ez a fránya őrség. Az ember szívességet tesz nekik, aztán ilyesmiken akadnak fenn.
*A fiú panasza közben lassan, egyenletesen bólogat, mintha ezzel is jelezné: ismeri az érzést, túlságosan is jól. A zsák árát hallva még fel is húzza az egyik szemöldökét. Nem mintha ő maga bármikor zsákban vitte volna a prédáit. Volt, hogy nyakánál fogva húzta be a célpontját a kaszárnyába. De nem szól erről. Elég, ha megérti a másik indulatait.
Mikor Pash a Vaskorsóról beszél, Norennar bólint. Nem járt ott – a tharg vidéken nem szívesen mutatkozik –, de tudja, mi az. Még a nevéből is érződik a szag: sötét ivó, szűk terek, vastag füst, egyetlen ajtó, amin bemenni könnyebb, mint kijönni. Jobb nem túlságosan belegabalyodni az ottani történetekbe.
A fiú beszél tovább, Norennar közben újra szív a pipából. A dohány mostanra kellemesen izzik, mély parázs ül a szívében. Figyeli a másikat, ahogy mesél, és bár nem vág közbe, arcán látszik, hogy értékeli az őszinteséget. Amikor azonban Pash a szerencsére hivatkozik, a mélységi felvonja a szemöldökét. Csak egy pillanatra, de elég ahhoz, hogy árulkodjon.*
- Ha már ott legyőzted, miért nem végezted be őt ott helyben? – *Kérdezi csendesen, mintha csak egy tényt közölne, nem számonkérést.* - Megspóroltál volna magadnak egy halálközeli élményt.
*A hangja nem vádaskodó. Inkább gyakorlatias. Norennar nem híve a felesleges kockázatnak. Akit egyszer leterítenek, azt nem szabad másodszor talpra állni hagyni. Nem az elv miatt, hanem mert a világban túl sok a véletlen, túl kevés a biztos.
A következő kérdésnél lassan hátradől. Szív a pipából, megtartja a füstöt, majd kifújja oldalra, el a másik arca elől. A felszálló füst karikáiban nézi a mécsesek remegő fényét, mielőtt válaszolna.*
- Ha hiszed, ha nem, de ténylegesen egy vadkan. *Mondja végül, és mintha a szája szélén ott játszana egy apró mosoly.* - Legalábbis ami a fizikai nagyságot illeti.
*Előrébb dől, könyökét az asztalra támasztja, pipája a másik kezében, ujjai közt finoman mozgatja.*
- Ami hírnevet illeti, egy haramia volt. Wegtoren mellett dolgozott... Vagy inkább uralkodott. Hogy is hívták... *Bal keze az állát vakarja, a szemöldöke összevonódik.* - Elég idétlen neve volt…
*Egy pillanatra elhallgat, majd ujjai közt egy csettintés.*
- Megvan. Kígyóvállú Sharjtantsi. *Megcsóválja a fejét, ahogy kimondja a nevet.* - Kis híján kibökte a szemem a lándzsája hegyével.
*Kortyol a söréből. A korsó lassan ürül, de nem siet vele. Az ital íze már tompább, az első korty frissessége helyét átvette a megszokott komló kesernyéssége, ami most valahogy mégis jól esik. A pipa csendben parázslik az ujjai közt, a füst vékony szálakban száll fel, és szétolvad a fáklyák meleg fényében. Norennar a korsó peremét nézi, aztán az asztal erezetét. Egy karcolás fut végig az egyik deszkán, valaki régen egy tőrrel vagy késsel faraghatta bele. Lehetett unalom, düh, vagy csak az ital hatása. A mélységi elidőzik a nyom felett, aztán lassan leteszi a pipát, és hátradől. A háta mögött beszűrődik az ivó zaja: egy szék nyikorog, valaki kártyalapot csap le, odébb egy kupát ejtenek a padlóra. A mindennapi zajok úgy keringenek körülötte, mint az állandó, szürkés por az erdei utak fölött.*
//Gyakszi-harci, aztán iszi//
*Norennar szája sarkában kis rándulás jelenik meg, ahogy a zsákos történetet hallgatja. Nem nevet fel, de az arckifejezése árulkodik a szórakozottságáról. Közben megemeli a korsót, kortyol belőle, a sör habja kicsit megtapad a felső ajkán, de nem törli le. Csak leteszi az italt, majd fejét oldalra billentve, félhangosan mondja:*
- Ejj, ez a fránya őrség. Az ember szívességet tesz nekik, aztán ilyesmiken akadnak fenn.
*A fiú panasza közben lassan, egyenletesen bólogat, mintha ezzel is jelezné: ismeri az érzést, túlságosan is jól. A zsák árát hallva még fel is húzza az egyik szemöldökét. Nem mintha ő maga bármikor zsákban vitte volna a prédáit. Volt, hogy nyakánál fogva húzta be a célpontját a kaszárnyába. De nem szól erről. Elég, ha megérti a másik indulatait.
Mikor Pash a Vaskorsóról beszél, Norennar bólint. Nem járt ott – a tharg vidéken nem szívesen mutatkozik –, de tudja, mi az. Még a nevéből is érződik a szag: sötét ivó, szűk terek, vastag füst, egyetlen ajtó, amin bemenni könnyebb, mint kijönni. Jobb nem túlságosan belegabalyodni az ottani történetekbe.
A fiú beszél tovább, Norennar közben újra szív a pipából. A dohány mostanra kellemesen izzik, mély parázs ül a szívében. Figyeli a másikat, ahogy mesél, és bár nem vág közbe, arcán látszik, hogy értékeli az őszinteséget. Amikor azonban Pash a szerencsére hivatkozik, a mélységi felvonja a szemöldökét. Csak egy pillanatra, de elég ahhoz, hogy árulkodjon.*
- Ha már ott legyőzted, miért nem végezted be őt ott helyben? – *Kérdezi csendesen, mintha csak egy tényt közölne, nem számonkérést.* - Megspóroltál volna magadnak egy halálközeli élményt.
*A hangja nem vádaskodó. Inkább gyakorlatias. Norennar nem híve a felesleges kockázatnak. Akit egyszer leterítenek, azt nem szabad másodszor talpra állni hagyni. Nem az elv miatt, hanem mert a világban túl sok a véletlen, túl kevés a biztos.
A következő kérdésnél lassan hátradől. Szív a pipából, megtartja a füstöt, majd kifújja oldalra, el a másik arca elől. A felszálló füst karikáiban nézi a mécsesek remegő fényét, mielőtt válaszolna.*
- Ha hiszed, ha nem, de ténylegesen egy vadkan. *Mondja végül, és mintha a szája szélén ott játszana egy apró mosoly.* - Legalábbis ami a fizikai nagyságot illeti.
*Előrébb dől, könyökét az asztalra támasztja, pipája a másik kezében, ujjai közt finoman mozgatja.*
- Ami hírnevet illeti, egy haramia volt. Wegtoren mellett dolgozott... Vagy inkább uralkodott. Hogy is hívták... *Bal keze az állát vakarja, a szemöldöke összevonódik.* - Elég idétlen neve volt…
*Egy pillanatra elhallgat, majd ujjai közt egy csettintés.*
- Megvan. Kígyóvállú Sharjtantsi. *Megcsóválja a fejét, ahogy kimondja a nevet.* - Kis híján kibökte a szemem a lándzsája hegyével.
*Kortyol a söréből. A korsó lassan ürül, de nem siet vele. Az ital íze már tompább, az első korty frissessége helyét átvette a megszokott komló kesernyéssége, ami most valahogy mégis jól esik. A pipa csendben parázslik az ujjai közt, a füst vékony szálakban száll fel, és szétolvad a fáklyák meleg fényében. Norennar a korsó peremét nézi, aztán az asztal erezetét. Egy karcolás fut végig az egyik deszkán, valaki régen egy tőrrel vagy késsel faraghatta bele. Lehetett unalom, düh, vagy csak az ital hatása. A mélységi elidőzik a nyom felett, aztán lassan leteszi a pipát, és hátradől. A háta mögött beszűrődik az ivó zaja: egy szék nyikorog, valaki kártyalapot csap le, odébb egy kupát ejtenek a padlóra. A mindennapi zajok úgy keringenek körülötte, mint az állandó, szürkés por az erdei utak fölött.*
6641. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-29 12:09:16
Üzenet elküldve: 2025-08-29 12:09:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Gyakszi-harci, aztán iszi//
* Úgy tűnik, mégse annyira savanyú az a mélységi, mint először el akarja hitetni. Sikerül rávegye a pálinka ivásra, és tudja, hogy ahol egy pálinkát megisznak, ott általában többet is szoktak. Kétkedve hallgatja azt, hogy a férfi valóban állatokra vadászna. Bár Pash nem egy rutinos erdőjáró, a számszeríjat nem arra szokták használni, hogy szarvast lőjenek át vele. Az egyszerű íj praktikusabb, és jobban is jön, hogyha több lövést kell leadni. A számszeríj felhúzása lassú, és nehéz feladat, amit csak azért tesz meg valaki, mert számít rá, hogy páncélt kell átszakítson vele. Látszik is az arcán, ha akarná se tudná titkolni, hogy nem hiszi el a dolgot, és ha Norennar követi a pillantását, akkor láthatja is, ahogy az a fegyverre téved. De végül a mélységi csak kimondja, hogy mi a fő prédája, amire a harcos elismerően bólint. Nem szereti, ha hazudnak neki, az igazságot viszont tiszteli. *
- Nálam nem igazán örültek a fejnek. * Jegyzi meg, visszagondolva a történtekre. * Legalábbis a hadnagy aki átvette eléggé szörnyülködött miatta. Megkaptam azt is, hogy zsákban kellett volna hozzam. Zsákban! * Szinte köpi a szavakat. * Tudják mennyibe kerül egy zsák a piacon? Kész rablás. Legutóbb harminc aranyért akarták rám beszélni. És szerinted kifizetik a fejpénzzel együtt a zsákot? A lófaszt.
* Csóválja a fejét, láthatóan érzékenyen érinti őt a zsák kérdése. Persze elenyésző összeg a felszerelése mellett, de nem képes nem felesleges pazarlásnak érezni, hogy méregdrága vászonban hurcoljon levágott fejeket. *
- Ő támadt rám. * Ismeri el, mert nem látja okát annak, hogy tagadja, nem saját képességeivel kapta el. A pálinka miatt kicsit karcos a hangja, de még ettől se lesz férfias. * Már korábban összefutottam vele, még a Vaskorsóban. Az egy ivó a tharg hegy lábánál.
* Azért teszi a pontosítást, mert nem tudhatja, a mélységi mennyire ismeri a tharg területeket, ahol fajtája kevésbé megtűrt, mint a civilizált városban. *
- Már ott is legyőztem. Nem gondoltam, hogy valaha újra találkozom vele, de ő úgy tűnt, mintha várta volna. Azt hitte, hogy ezúttal ő öl meg engem, de nagyot tévedett. Pedig jól küzdött. Egy hajszálon múlt, hogy én adtam neki az első sérülést, ami el is döntötte a harcunkat. Nem mondanám, hogy jobb voltam nála, inkább a szerencse az én oldalamra állt. * Teljesen őszintén beszél, nem szereti felfújni a történteket, és nagyzolni se akar. Az egész végén végül ő is beleiszik végre a hideg sörbe. Elégedetten sóhajt, és egy újabbat kortyol. Jól esik neki az ital. *
- Na és neked ki volt a legnagyobb fogásod?
//Gyakszi-harci, aztán iszi//
* Úgy tűnik, mégse annyira savanyú az a mélységi, mint először el akarja hitetni. Sikerül rávegye a pálinka ivásra, és tudja, hogy ahol egy pálinkát megisznak, ott általában többet is szoktak. Kétkedve hallgatja azt, hogy a férfi valóban állatokra vadászna. Bár Pash nem egy rutinos erdőjáró, a számszeríjat nem arra szokták használni, hogy szarvast lőjenek át vele. Az egyszerű íj praktikusabb, és jobban is jön, hogyha több lövést kell leadni. A számszeríj felhúzása lassú, és nehéz feladat, amit csak azért tesz meg valaki, mert számít rá, hogy páncélt kell átszakítson vele. Látszik is az arcán, ha akarná se tudná titkolni, hogy nem hiszi el a dolgot, és ha Norennar követi a pillantását, akkor láthatja is, ahogy az a fegyverre téved. De végül a mélységi csak kimondja, hogy mi a fő prédája, amire a harcos elismerően bólint. Nem szereti, ha hazudnak neki, az igazságot viszont tiszteli. *
- Nálam nem igazán örültek a fejnek. * Jegyzi meg, visszagondolva a történtekre. * Legalábbis a hadnagy aki átvette eléggé szörnyülködött miatta. Megkaptam azt is, hogy zsákban kellett volna hozzam. Zsákban! * Szinte köpi a szavakat. * Tudják mennyibe kerül egy zsák a piacon? Kész rablás. Legutóbb harminc aranyért akarták rám beszélni. És szerinted kifizetik a fejpénzzel együtt a zsákot? A lófaszt.
* Csóválja a fejét, láthatóan érzékenyen érinti őt a zsák kérdése. Persze elenyésző összeg a felszerelése mellett, de nem képes nem felesleges pazarlásnak érezni, hogy méregdrága vászonban hurcoljon levágott fejeket. *
- Ő támadt rám. * Ismeri el, mert nem látja okát annak, hogy tagadja, nem saját képességeivel kapta el. A pálinka miatt kicsit karcos a hangja, de még ettől se lesz férfias. * Már korábban összefutottam vele, még a Vaskorsóban. Az egy ivó a tharg hegy lábánál.
* Azért teszi a pontosítást, mert nem tudhatja, a mélységi mennyire ismeri a tharg területeket, ahol fajtája kevésbé megtűrt, mint a civilizált városban. *
- Már ott is legyőztem. Nem gondoltam, hogy valaha újra találkozom vele, de ő úgy tűnt, mintha várta volna. Azt hitte, hogy ezúttal ő öl meg engem, de nagyot tévedett. Pedig jól küzdött. Egy hajszálon múlt, hogy én adtam neki az első sérülést, ami el is döntötte a harcunkat. Nem mondanám, hogy jobb voltam nála, inkább a szerencse az én oldalamra állt. * Teljesen őszintén beszél, nem szereti felfújni a történteket, és nagyzolni se akar. Az egész végén végül ő is beleiszik végre a hideg sörbe. Elégedetten sóhajt, és egy újabbat kortyol. Jól esik neki az ital. *
- Na és neked ki volt a legnagyobb fogásod?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436