*Az apró kis befejezetlen, félénk mondatok mindig egy halovány mosolyt csalnak a férfi arcára. Megjelenése és közvetlenebb stílusa már nem egyszer okozott zavart pillanatot egy hölgy számára, hiszen a Vörös stílusára bármit lehet mondani, csak azt nem, hogy félénk, vagy éppen visszafogott. Ám ez utóbbi tulajdonságok ha ott lapulnak egy hölgyben, akkor azok bizony felerősödnek! Azonban szerencsére mindig sikerül feloldania a hangulatot, bár tény és való, hogy az utóbbi 'röpke' háromnegyed évben nem sokat kommunikált másokkal, így még vissza kell zökkennie Arthenior kusza kis világába.*
- Sosem követett el oly bűnt, mellyel kiérdemelte volna e 'körözést'? Avagy sosem támadta még le egy idegen óvó szándékkal? Esetleg távol áll Kegyedtől az effajta kocsmai hangulat, s frusztrálva érzi magát?
*Teszi fel szép sorjában a félig-meddig költői kérdéseket, hangszíne mindeközben teljesen megértő és segítőkész. Mordach meg tudja érteni a lányka helyzetét s azokat a zavart, ám bájos mosolyokat - egyes hölgyek nincsenek hozzászokva a kiéhezett, alkoholtól homályos tekintetekhez, ahogy ehhez a nagy nyüzsgéshez sem. Márpedig ez csak 'rosszabbodni' fog, hiszen a nap leszállt, most kezdődnek meg igazán csak a kártyajátékok, s az ivászat!*
- Ha jól sejtem, akkor nem sok időt szokott ilyen helyen tölteni. Inkább Kegyedből egy nyugodt, csendes, erdei falucskát néznék ki, ahol a leghangosabb zaj is talán a méh zümmögése lehetne.
*Próbál fejtegetni a férfi, s az sem véletlen, hogy épp ez jutott eszébe, hiszen az elmúlt hónapokban nem egy távoli elf falucskában húzta már meg magát, melynek varázslatos hangulata örök nyomott hagyott a Vörös tudatában.*
- Nem veszi tolakodásnak, ha megkérdem a nevét? *vonja fel szemöldökét* Ígérem, nem rontom itt már sokáig a levegőt, ezt az almabort még megiszogatom lassacskán, aztán meglátogatom a jó öreg szálláshelyet! A fáradtságtól lassacskán már a székről is lefordulok, csak még meg kell várnom, hogy a szolgálók előkészítsék a régi szobám. Tudja, ahhoz mindig ragaszkodok.. Mindig is abban szálltam meg, s ez ezután sem fog változni!
*Bólint határozottan, remélve, hogy a kis beszédétől enyhül majd a hölgy zavartsága, s talán el tudja feledtetni vele egy kis időre azt, hogy bizony a ruhája csak úgy árasztja magából a finom bor illatát! Közben olykor azért a fogadós felé is pillant, mert ha jelez neki, akkor azonnal fel is pattan, s már viszi is a szálláshelyre a holmijait, melyet a pult mögött hagyott.*
- S mi járatban erre? Tán átutazóban van, vagy esetleg megpróbál belecsöppenni a nagyvilági életbe?
*Mosolyodik el rögtön, majd felemeli a poharát, s az elf lányzó felé emeli.*
- Ha megengedi, én Önre innék, s arra, hogy hála nekem az az almabor nem valami részeg gyomrában landolt, hanem egy szép ruhán!
*Ezt a mondatot talán jobban át kellett volna gondolnia, mielőtt kimondja, de hát most már mindegy, Mordach nagyot kortyol az itókából, melynek a negyede már csúszik is le a torkán.*