// Nellara Han //
- Jó étvágyat neked is.
*Viszonozza a mosolygást, bár jóval kevesebb lelkesedéssel és életvidámsággal. De annak örül, hogy ehet. Ezek szerint messze még a vég, van étele, itala.
Mikor kihozzák az ő ételét is, udvariasan és etikett szerint nekilát, pedig legszívesebben úgy enné, ahogy csak a szájába bírja gyömöszölni - nagyon éhes. De még ilyen helyzetben sem feledkezik el az illemről, bár a szokásosnál gyorsabban eszik.
"Egek, de finom... Olyan rég ettem ilyet."
Otthon is ez volt a nagy kedvence, és bár ez kellemetlen emlékeket ébreszt benne, azért jóízűen falatozik.
Ismét meglepődik Nellara felszólításán, hogy meséljen magáról, de, gondolván, hogy baj úgysem lehet belőle...*
- Ugyan, miért lenne baj? *Most már senkinek nem árthat vele...* Hát.. Rólam annyit kell tudni, hogy egy elf településen éltünk, a családommal. Nagy családunk volt. Volt egy bátyám és egy húgom. Apa vadászni járt, minket is megtanított íjjal lőni, egész jól megy. A húgom, ő meg nagyon szépen tudott rajzolni, és... Én is szerettem rajzolni. Anyukám alkimista volt. Tudod, értett a gyógynövényekhez meg ilyesmikhez. A bátyámmal sokszor kijártunk az erdőbe, és... Azon a napon is így volt. *Kissé elszomorodik a hangja.* Kimentünk, de akkor nem vadászni akartunk, csak megfigyelni néhány madarat. Kiértünk egy tisztásra, én felmásztam egy fára, mert szoktam, és akkor vettem észre a füstöt. Jó, nagy füst szállt föl a város irányából. *Halkan beszél, hogy éppen csak Nellara hallja.* Azonnal sejtettem, hogy baj van, ezért hazaszaladtunk, de már késő volt. Szinte az egész város lángokban állt. A mi házunk is. Apa ott állt, anya meg a kishúgom bent voltak a házban. A bátyám beszaladt, hátha meg tuja menteni őket. A ház aztán lassan összedőlt, engem apa karon fogott, el akart vinni valahová... de... *jobb kezével letöröl egy könnycseppet*... nem sikerült. Azt hiszem, elájultam, csak arra emlékszem, hogy mikor fölkeltem... Minden csupa korom vot, meg füst. Aztán elindultam. És végül kilyukadtam itt.
*Mutatóujjával koppint egyet az asztalon az utolsó szónál, aztán egy percig arra koncentrál, hogy ne tűnjön úgy, mint aki sírt.
ezek után Nellara kérés nélkül is elkezd beszélni, amiért Sery most nagyon hálás, legalább csak hallgatnia kell.*
- Azt hallottam, hogy a tündéreknek nagyon nagy affinitásuk van a mágiához. *Jegyzi meg a történet befejeztével.* Biztos találsz valami jó tanítómestert itt. Hm... Azt hiszem, láttam is kiplakátolva egy helyen egy hirdetést. Haladó tűzmágia-ág oktatás. Érdekes lehet. Szerintem megnézhetnéd.
*Ajánlja fel.*
- Hogy ez? Ar...thenior. *Elvörösödik, hogy nem jutott eszébe elsőre a város neve. Hiába, olyan furán kell kimondani.*