Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 144 (2861. - 2880. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
2880. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-01-16 23:39:09
Üzenet elküldve: 2022-01-16 23:39:09
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Mordokhai Elladur//
- Akkor kénytelen leszek meghívni téged az én rejtett palotámba, hogy ezen változtassunk.
*Kuncog fel halkan. Oldani akarja kissé a téma komolyságát, hiszen néha Mordokhai olyan arcot vág, mintha igen kellemetlen területet készülnének bejárni. Rocha pedig nem szívesen rontana a hangulaton. Élvezi a férfi társaságát. Rég tudott idegennel ennyire közvetlenül bohóckodni. Hiszen azt már megtapasztalta, hogy a marcona zsoldos kinézet ellenére egy igen vidám ficsúrba sikerült belebotlania. Kár lenne veszni hagyni a férfi ezen tehetségét. Így ennél mélyebben nem firtatja a témát.
Főleg azért sem, mert a téli mókák emlegetése azért számára is csal egy-egy mélyre ásott, kedves emléket. Kevés ilyen volt az életében, de azokat gondosan raktározta el, hogy valami jóra is emlékezhessen a falujából.*
- Hógolyócsata és forralt bor. De imádtam!
*Sóhajt is fel ábrándosan, miközben a pultra könyökölve mereng el mosolyogva.*
- Kint épp ideje lenne az ilyennek. A főtéren csatázni vagy a piacon inni a forralt bort, mi meg itt rohadunk a fogadóban, mint két kiöregedett falusi.
*Ingatja is meg a fejét kelletlenül, de bujkáló mosollyal. Nem is olyan hülyeség, amit Mordokhai mond. Talán kinézhetne a piacra. Ilyenkor télen mindig gyönyörű arrafelé, meg hát van a kínálatban is néhány különlegesség.*
- A magabiztosságod lenyűgöző.
*Vonja is fel őszinte csodálattal a szemöldökeit.*
- De hidd el nekem, hogy nem vagyok olyan könnyű eset, mint ahogy elsőre tűnök. Kinőttem már abból a korból, hogy egy hóhajú szépfiú pikk-pakk megoldja a nyelvem.
*Ölti is ki az említettet, akár egy kisgyerek. De természetesen ez is csak a színpadias játék része, ami lassan ismét komolyabb vizekre terelődik.*
- Tudod, irigyellek is emiatt. Te a pillanatnak élsz és kiélvezed mindet. Én meg a legtöbbször csak unottan ücsörgök egy pohár pia mellett és a falat bámulom, hogy mennyi mindent kezdhetnék magammal, ha a begyöpösödött mivoltom engedné.
*Ez idővel talán változik, talán nem. Az a baj, hogy egyedül már nem sok mindenhez van kedve. Viszont nehezen tudja magát elviseltetni másokkal huzamosabb ideig. Legalábbis eddig így tűnik neki. Hiszen előbb-utóbb mindenki eltűnik mellőle. Ennek pedig mi más lehet a magyarázata, mint az, hogy vele van a baj? Mint gyerekkorában. A magány a hű társa, meg talán most már a gróf, aki olybá tűnik meg is tette a hatását. Mordokhai végre komolyan veszi a fenyegetést, ami olyan komoly, akár a lány vigyora. Nem hiába érzi most magát ilyen jól. A férfi tökéletes színjátéka igencsak szórakoztató a számára.*
- Lásd mennyire kegyes vagyok. Meghagyom a köpenyed. Viszont lehet, hogy az egyik csizmádnak búcsút kell intened.
*Szegi is fel fejét teljes komolysággal, miközben a megszerzett tincset forgatja az ujjai között. Eszébe sem jut, hogy ezzel esetleg bajba is kerülhetne, így a színjátékot folytatva tartja a szálakat az ujjai között. A kérdésre, s az övébe fúródó szemekre azért felszaladnak szemöldökei. Az élet már kiölte belőle azt, hogy ettől megszeppenjen vagy kizökkenjen. Inkább felhívás keringőre, amitől csak komisz énje jobban felpezsdül, meg persze a cafka is a lelke mélyén.*
- Ha nem?
*Billenti félre a fejét kíváncsian, miközben még egy fél lépéssel közelebb lép. Áll elébe a revansnak, ha úgy adódik, s szinte pislogás nélkül állja a férfi tekintetét. De lássa, hogy mennyire kegyes, elereszti ujjai közül az elkobzott tincset. Ha most hű lenne önmagához biztos igyekezne inkább ujjaival belefésülni a hasonló szín hajzuhatagba. De most maga a megtestesült jóság és szűziesség. Mordokhai amúgy sem adott okot arra, hogy igyekezzen kikezdeni vele. Élvezi inkább ezt a néhol kissé gyerekes csevejt.*
- Megfürdetsz a hóban?
*Vigyorodik végül el szélesen.*
- Akkor kénytelen leszek meghívni téged az én rejtett palotámba, hogy ezen változtassunk.
*Kuncog fel halkan. Oldani akarja kissé a téma komolyságát, hiszen néha Mordokhai olyan arcot vág, mintha igen kellemetlen területet készülnének bejárni. Rocha pedig nem szívesen rontana a hangulaton. Élvezi a férfi társaságát. Rég tudott idegennel ennyire közvetlenül bohóckodni. Hiszen azt már megtapasztalta, hogy a marcona zsoldos kinézet ellenére egy igen vidám ficsúrba sikerült belebotlania. Kár lenne veszni hagyni a férfi ezen tehetségét. Így ennél mélyebben nem firtatja a témát.
Főleg azért sem, mert a téli mókák emlegetése azért számára is csal egy-egy mélyre ásott, kedves emléket. Kevés ilyen volt az életében, de azokat gondosan raktározta el, hogy valami jóra is emlékezhessen a falujából.*
- Hógolyócsata és forralt bor. De imádtam!
*Sóhajt is fel ábrándosan, miközben a pultra könyökölve mereng el mosolyogva.*
- Kint épp ideje lenne az ilyennek. A főtéren csatázni vagy a piacon inni a forralt bort, mi meg itt rohadunk a fogadóban, mint két kiöregedett falusi.
*Ingatja is meg a fejét kelletlenül, de bujkáló mosollyal. Nem is olyan hülyeség, amit Mordokhai mond. Talán kinézhetne a piacra. Ilyenkor télen mindig gyönyörű arrafelé, meg hát van a kínálatban is néhány különlegesség.*
- A magabiztosságod lenyűgöző.
*Vonja is fel őszinte csodálattal a szemöldökeit.*
- De hidd el nekem, hogy nem vagyok olyan könnyű eset, mint ahogy elsőre tűnök. Kinőttem már abból a korból, hogy egy hóhajú szépfiú pikk-pakk megoldja a nyelvem.
*Ölti is ki az említettet, akár egy kisgyerek. De természetesen ez is csak a színpadias játék része, ami lassan ismét komolyabb vizekre terelődik.*
- Tudod, irigyellek is emiatt. Te a pillanatnak élsz és kiélvezed mindet. Én meg a legtöbbször csak unottan ücsörgök egy pohár pia mellett és a falat bámulom, hogy mennyi mindent kezdhetnék magammal, ha a begyöpösödött mivoltom engedné.
*Ez idővel talán változik, talán nem. Az a baj, hogy egyedül már nem sok mindenhez van kedve. Viszont nehezen tudja magát elviseltetni másokkal huzamosabb ideig. Legalábbis eddig így tűnik neki. Hiszen előbb-utóbb mindenki eltűnik mellőle. Ennek pedig mi más lehet a magyarázata, mint az, hogy vele van a baj? Mint gyerekkorában. A magány a hű társa, meg talán most már a gróf, aki olybá tűnik meg is tette a hatását. Mordokhai végre komolyan veszi a fenyegetést, ami olyan komoly, akár a lány vigyora. Nem hiába érzi most magát ilyen jól. A férfi tökéletes színjátéka igencsak szórakoztató a számára.*
- Lásd mennyire kegyes vagyok. Meghagyom a köpenyed. Viszont lehet, hogy az egyik csizmádnak búcsút kell intened.
*Szegi is fel fejét teljes komolysággal, miközben a megszerzett tincset forgatja az ujjai között. Eszébe sem jut, hogy ezzel esetleg bajba is kerülhetne, így a színjátékot folytatva tartja a szálakat az ujjai között. A kérdésre, s az övébe fúródó szemekre azért felszaladnak szemöldökei. Az élet már kiölte belőle azt, hogy ettől megszeppenjen vagy kizökkenjen. Inkább felhívás keringőre, amitől csak komisz énje jobban felpezsdül, meg persze a cafka is a lelke mélyén.*
- Ha nem?
*Billenti félre a fejét kíváncsian, miközben még egy fél lépéssel közelebb lép. Áll elébe a revansnak, ha úgy adódik, s szinte pislogás nélkül állja a férfi tekintetét. De lássa, hogy mennyire kegyes, elereszti ujjai közül az elkobzott tincset. Ha most hű lenne önmagához biztos igyekezne inkább ujjaival belefésülni a hasonló szín hajzuhatagba. De most maga a megtestesült jóság és szűziesség. Mordokhai amúgy sem adott okot arra, hogy igyekezzen kikezdeni vele. Élvezi inkább ezt a néhol kissé gyerekes csevejt.*
- Megfürdetsz a hóban?
*Vigyorodik végül el szélesen.*
2879. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-01-16 22:37:08
Üzenet elküldve: 2022-01-16 22:37:08
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Veszélyes lépcsők//
//A hozzászólás 16+-os elemeket tartalmaz//
*Tulajdon képen nem hallja ahogy a másik a madarához beszél, és ha hallaná is, csak beírna két bolond-pontot a kormos mellé magának. Egyet magáért a tényért, hogy a madárhoz beszél, a másikat meg a mondanivalóért, egyébként teljesen jogosan. Mikor úgy érzi rendesen kiáztatta magát, nem túl szégyenlősen átblattyog a fürdőházon miközben gyenge menetszél szárítja mindenhol fedetlen, sebhelyes testét. Vuyren elkaphatja egy pillanatra ahogy elhalad a dézsája előtt, bár sok ismertetőjele nincs a zöld ital ellenére is látható bordákra kúszott kék foltokon kívül. Megkapja a nyirkos ruhákat, amibe visszabújik, és kicsit meg is mozgatja magát benne. Mire visszaér a fogadótérbe, a másik is éppen akkor léphetet ki az ajtón. Tőrén kívül ezúttal íját a szobában hagyta, ha úgy alakulna, mégse lyukasszon ki senkit, elég ha bever egy-két pofont.*
-Mandróm?
*Szólítja meg a másikat karcos hangján, és leveti magát a legközelebbi asztalhoz egy székbe.*
-Akarsz kockázni, vagy basszunk rá?
*Kérdezi, miközben már a kezébe vette azokat az egyszerű kis fakockákat a játékhoz, de még azért egy kérdést is feltesz.*
-Na meg mi a terv? Mert lovat nem vettél, és szarvast se lőttünk még.
*Mondja miközben egy kézzel ropogtatja az ujját, és kérdőn mereszti a szemét a másikra.*
//A hozzászólás 16+-os elemeket tartalmaz//
*Tulajdon képen nem hallja ahogy a másik a madarához beszél, és ha hallaná is, csak beírna két bolond-pontot a kormos mellé magának. Egyet magáért a tényért, hogy a madárhoz beszél, a másikat meg a mondanivalóért, egyébként teljesen jogosan. Mikor úgy érzi rendesen kiáztatta magát, nem túl szégyenlősen átblattyog a fürdőházon miközben gyenge menetszél szárítja mindenhol fedetlen, sebhelyes testét. Vuyren elkaphatja egy pillanatra ahogy elhalad a dézsája előtt, bár sok ismertetőjele nincs a zöld ital ellenére is látható bordákra kúszott kék foltokon kívül. Megkapja a nyirkos ruhákat, amibe visszabújik, és kicsit meg is mozgatja magát benne. Mire visszaér a fogadótérbe, a másik is éppen akkor léphetet ki az ajtón. Tőrén kívül ezúttal íját a szobában hagyta, ha úgy alakulna, mégse lyukasszon ki senkit, elég ha bever egy-két pofont.*
-Mandróm?
*Szólítja meg a másikat karcos hangján, és leveti magát a legközelebbi asztalhoz egy székbe.*
-Akarsz kockázni, vagy basszunk rá?
*Kérdezi, miközben már a kezébe vette azokat az egyszerű kis fakockákat a játékhoz, de még azért egy kérdést is feltesz.*
-Na meg mi a terv? Mert lovat nem vettél, és szarvast se lőttünk még.
*Mondja miközben egy kézzel ropogtatja az ujját, és kérdőn mereszti a szemét a másikra.*
2878. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-01-16 20:13:04
Üzenet elküldve: 2022-01-16 20:13:04
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Veszélyes lépcsők//
//A hozzászólás 16+-os elemeket tartalmaz//
-Az orromnak ugyan tök' mindegy, milyen szagod van, de a begyesebbje jobban értékeli azokat, akiknek a szakállában nincs többnapos alvadt vércsimbók. Már ha komolyan hághatnékod van, és nem csak a képed ismételt beveretése a cél.
*Újbóli akadékoskodása ellenére Flecser további noszogatás nélkül dézsába kerül. Vuyren a váltás ruha magára rángatása után a vállára hívja a varjút, és a fürdőház felé veszi útját.*
~Jó ideje már, hogy a hideg miatt nem tett rendet a tollai között. A szobából is jól eshet kiszabadulni kicsit. Holnap újra erdőben lehetünk. ~
*Kerít egy megfelelő tálat, és a dézsából vizet mer a varjúnak mosakodáshoz. Ahogy a madár gondosan vizet fröcsköl minden tollára és eligazgatja egymáson a rétegeket, Vuyren is átdörzsöli magát egy darab ronggyal. A mosakodás technikai része után ellazulva élvezi a falakról visszaverődő csobbanás hangokat, a mászkálás és beszélgetés fodagóból beszűrődő zajait, a szappan illatát. Csendben, mozdulatlanul, tölt hosszú perceket. Légzése nyugodt, izmai lazák, arcvonásai kisimultak. Újhold a vízből kilógó térdére telepszik, mikor gyengéd hangon megszólal.*
-Mondd csak, Újhold, szereted a fajtám húsát? Hogy ízlett az apám? Hány éve is fened rám a csőröd? Kis szerencsével te múlsz ki hamarabb ám. Mikor elmész, vidd majd magaddal őt is.
*Mély sóhaj után kinyitja szemét, és a libabőrösre hűlt vízből kiszállva felöltözik, felölti övre fűzött dobótőreit, majd a fogadóba indul a madárral a vállán.*
//A hozzászólás 16+-os elemeket tartalmaz//
-Az orromnak ugyan tök' mindegy, milyen szagod van, de a begyesebbje jobban értékeli azokat, akiknek a szakállában nincs többnapos alvadt vércsimbók. Már ha komolyan hághatnékod van, és nem csak a képed ismételt beveretése a cél.
*Újbóli akadékoskodása ellenére Flecser további noszogatás nélkül dézsába kerül. Vuyren a váltás ruha magára rángatása után a vállára hívja a varjút, és a fürdőház felé veszi útját.*
~Jó ideje már, hogy a hideg miatt nem tett rendet a tollai között. A szobából is jól eshet kiszabadulni kicsit. Holnap újra erdőben lehetünk. ~
*Kerít egy megfelelő tálat, és a dézsából vizet mer a varjúnak mosakodáshoz. Ahogy a madár gondosan vizet fröcsköl minden tollára és eligazgatja egymáson a rétegeket, Vuyren is átdörzsöli magát egy darab ronggyal. A mosakodás technikai része után ellazulva élvezi a falakról visszaverődő csobbanás hangokat, a mászkálás és beszélgetés fodagóból beszűrődő zajait, a szappan illatát. Csendben, mozdulatlanul, tölt hosszú perceket. Légzése nyugodt, izmai lazák, arcvonásai kisimultak. Újhold a vízből kilógó térdére telepszik, mikor gyengéd hangon megszólal.*
-Mondd csak, Újhold, szereted a fajtám húsát? Hogy ízlett az apám? Hány éve is fened rám a csőröd? Kis szerencsével te múlsz ki hamarabb ám. Mikor elmész, vidd majd magaddal őt is.
*Mély sóhaj után kinyitja szemét, és a libabőrösre hűlt vízből kiszállva felöltözik, felölti övre fűzött dobótőreit, majd a fogadóba indul a madárral a vállán.*
2877. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-01-16 13:55:41
Üzenet elküldve: 2022-01-16 13:55:41
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Surranók//
*A tündér elég érdekesen néz ki és elég rokonszenves az ábrázata, hogy akár még az étel ígérete nélkül is közelebb merészkedjen hozzá a hívásra. Ruuno kíváncsi és figyelemre éhes, mint a legtöbb gyerek. Hogy Rava nem néz keresztül rajta, az már magában egy jó helyzetbe hozza őt a kölyök szemében.
Persze, Ruunonak is vannak már rossz tapasztalatai, hogy kellően óvatos legyen, de a kíváncsisága erősebb. Az érdekes küllem mögött kalandokat sejt, izgalmas történeteket. Azt ugyan nem tudja, ő mivel érdemelte ki a figyelmet, ám el nem szalasztaná a lehetőséget. Ahogy az ebédét sem...
Úgyhogy kicsit azért bizonytalankodva, de végül teljesen kibújik az asztal alól, majd fölmászik a másik kettőtől legtávolabb eső székre. Aminek amazok örülhetnek, mert a kölyök szaga amúgy nem éppen kellemes.
A tündér után Ruuno most az elfet is megnézi magának tágra nyílt szemekkel, s noha nem találja őt félelmetesnek, mégis látható izgalommal, vagy inkább idegességgel váltogatja pillantását a manószakértő meg a tündér között.
A kérdésre aztán hosszabban megállapodik tekintete Raván, hogy utána meg kissé kétségbeesetten nézzen körül a környező asztalok táján.*
- Olyat! - *Bök rá az első tányérra, amit meglát, valóban válogatás nélkül. Nem ismeri az ételek nevét és tart tőle, hogy még nem kap semmit, ha nem válaszol.
Na, de hogy válaszol! Kicsiny termetéhez képest meglehetősen nagy hangja van...
A fogadós föl is kapja rá a fejét és odafordul hozzájuk. Majd a tündér épp csak bemutatkozott, mikor a fogadós meg...*
- Ruuno! - *Hangzik el a kis törpe helytelenítő hangú "bemutatása", mire a megszólított nyakát behúzva kezd ficeregni a széken, mint aki kész elszaladni. De olyan könnyen azért nem hagyja magát.*
- Ők hívtak ide! Velük vagyok! - *Állítja teljes határozottsággal, még némileg föl is paprikázva magát, mint akit nagy igazságtalanság ért. Aztán a másik kettő felé pillant kétségbeesetten, remélve, hogy kiállnak mellette.*
- Ugye? - *Buzdítja is őket kérlelőn.
A fogadós közben karba font kézzel lassan az asztaluk felé sétál. Nem fenyegető, inkább csak bosszús, mint akinek okozott már kellemetlenséget a kis törpe és inkább látná őt kijjebb innen, semmint a vendégei nyugalmát zavarva.*
*A tündér elég érdekesen néz ki és elég rokonszenves az ábrázata, hogy akár még az étel ígérete nélkül is közelebb merészkedjen hozzá a hívásra. Ruuno kíváncsi és figyelemre éhes, mint a legtöbb gyerek. Hogy Rava nem néz keresztül rajta, az már magában egy jó helyzetbe hozza őt a kölyök szemében.
Persze, Ruunonak is vannak már rossz tapasztalatai, hogy kellően óvatos legyen, de a kíváncsisága erősebb. Az érdekes küllem mögött kalandokat sejt, izgalmas történeteket. Azt ugyan nem tudja, ő mivel érdemelte ki a figyelmet, ám el nem szalasztaná a lehetőséget. Ahogy az ebédét sem...
Úgyhogy kicsit azért bizonytalankodva, de végül teljesen kibújik az asztal alól, majd fölmászik a másik kettőtől legtávolabb eső székre. Aminek amazok örülhetnek, mert a kölyök szaga amúgy nem éppen kellemes.
A tündér után Ruuno most az elfet is megnézi magának tágra nyílt szemekkel, s noha nem találja őt félelmetesnek, mégis látható izgalommal, vagy inkább idegességgel váltogatja pillantását a manószakértő meg a tündér között.
A kérdésre aztán hosszabban megállapodik tekintete Raván, hogy utána meg kissé kétségbeesetten nézzen körül a környező asztalok táján.*
- Olyat! - *Bök rá az első tányérra, amit meglát, valóban válogatás nélkül. Nem ismeri az ételek nevét és tart tőle, hogy még nem kap semmit, ha nem válaszol.
Na, de hogy válaszol! Kicsiny termetéhez képest meglehetősen nagy hangja van...
A fogadós föl is kapja rá a fejét és odafordul hozzájuk. Majd a tündér épp csak bemutatkozott, mikor a fogadós meg...*
- Ruuno! - *Hangzik el a kis törpe helytelenítő hangú "bemutatása", mire a megszólított nyakát behúzva kezd ficeregni a széken, mint aki kész elszaladni. De olyan könnyen azért nem hagyja magát.*
- Ők hívtak ide! Velük vagyok! - *Állítja teljes határozottsággal, még némileg föl is paprikázva magát, mint akit nagy igazságtalanság ért. Aztán a másik kettő felé pillant kétségbeesetten, remélve, hogy kiállnak mellette.*
- Ugye? - *Buzdítja is őket kérlelőn.
A fogadós közben karba font kézzel lassan az asztaluk felé sétál. Nem fenyegető, inkább csak bosszús, mint akinek okozott már kellemetlenséget a kis törpe és inkább látná őt kijjebb innen, semmint a vendégei nyugalmát zavarva.*
2876. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-01-16 11:49:14
Üzenet elküldve: 2022-01-16 11:49:14
Rang: Játékos
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Surranók//
-Nem. Nem az.
*Mosolyog zavartan. Az előbb jó nagy butaságot mondott. Szerencsére nem úgy néz ki, hogy ettől még el akarnák zavarni vagy ami még rosszabb kiveretnék belőle a leves árát. Viszont még rosszabb dolog történik. A tekintetén is látszik a teljes kétségbeesés mikor az hangzik el, hogy ő valamit vegyen. Még a vér is kifut az az arcából pedig a forró leves jótékony hatással volt rá. Méghozzá ételt vagy gyertyát akarnak vele vetetni. Milyen világban élünk? Azt, gondolják róla, hogy ő ételért aranyat ad ki. Vagy gyertyáért miközben neki otthon van kandallója amiben lehet szemetet égetni. Mikor a dinnyét lopta, azt is elvette tőle a városőrség. Egy szóval sikerült az ő motivációját egy pillanat alatt lelombozni. Pedig ő tényleg hajlandó lett volna nézelődni meg ilyenek. Mármint ha megfizetik. És kap egy kabátot. Meg olyan ruhát amin nem fúj át a szél. Meg egy új cipőt. Szóval nem is kérne sokat ezért az emberfeletti fáradozásért. Mégis le akarják húzni. Manapság már senkiben nem lehet megbízni. Még a gyanús kinézetű tündérekben se akik ingyen ételt osztogatnak. A közben hozzájuk csatlakozó szőrös valamit is szánja amiért besétál a csapdába amibe ő is. Bár ez nem látszik rajta. Inkább az, hogy miután gyorsan beszürcsölte a levesét gyanakodva méregeti. Be se mutatkozik. Az se mutatkozott be. És lehet harap is. Mennyi veszély leselkedik szegény manószakértőre aki csak felmelegedni jött be. Meg a manóhagyományok tiszteletére kizsebelni pár vendéget.*
-Nem. Nem az.
*Mosolyog zavartan. Az előbb jó nagy butaságot mondott. Szerencsére nem úgy néz ki, hogy ettől még el akarnák zavarni vagy ami még rosszabb kiveretnék belőle a leves árát. Viszont még rosszabb dolog történik. A tekintetén is látszik a teljes kétségbeesés mikor az hangzik el, hogy ő valamit vegyen. Még a vér is kifut az az arcából pedig a forró leves jótékony hatással volt rá. Méghozzá ételt vagy gyertyát akarnak vele vetetni. Milyen világban élünk? Azt, gondolják róla, hogy ő ételért aranyat ad ki. Vagy gyertyáért miközben neki otthon van kandallója amiben lehet szemetet égetni. Mikor a dinnyét lopta, azt is elvette tőle a városőrség. Egy szóval sikerült az ő motivációját egy pillanat alatt lelombozni. Pedig ő tényleg hajlandó lett volna nézelődni meg ilyenek. Mármint ha megfizetik. És kap egy kabátot. Meg olyan ruhát amin nem fúj át a szél. Meg egy új cipőt. Szóval nem is kérne sokat ezért az emberfeletti fáradozásért. Mégis le akarják húzni. Manapság már senkiben nem lehet megbízni. Még a gyanús kinézetű tündérekben se akik ingyen ételt osztogatnak. A közben hozzájuk csatlakozó szőrös valamit is szánja amiért besétál a csapdába amibe ő is. Bár ez nem látszik rajta. Inkább az, hogy miután gyorsan beszürcsölte a levesét gyanakodva méregeti. Be se mutatkozik. Az se mutatkozott be. És lehet harap is. Mennyi veszély leselkedik szegény manószakértőre aki csak felmelegedni jött be. Meg a manóhagyományok tiszteletére kizsebelni pár vendéget.*
2875. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-01-16 10:00:34
Üzenet elküldve: 2022-01-16 10:00:34
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Veszélyes lépcsők//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
*Megérkeznek a Pegazusba, sőt még egy kis dicséretet is kap, mikor belépnek az ajtón, és ha minden igaz, a kis céllövészetük teljesítményére szól a dolog.*
-Öreg ember, nem vén ember.
*Mondja egy kaján mosollyal az arcán hangosan, ahogy egy teltebb fehérnépre kacsint az egyik asztalnál. A fogadóvendég nő, természetesen szemforgatással válaszol, a nem túl sármos férfi, hangos parasztkodására. Mindez a fickónak sem tetszik, aki asztaltársaságot nyújt a hölgynek, de mielőtt újabb balhét rittyentene a pegazusban, a kormos felráncigálja a szobába.*
-Hát ennyire nem bízol bennem, hogy tudom kezelni az ilyen helyzeteket?
*Azzal leveszi az íját, és kényelmesen ledobja magát az ágyra. Ám látni a másikon, hogy ő sem probléma elkerülés végett vetett véget az el sem kezdett beszélgetésnek, hanem mert pusztán ő fürdeni akar. Flecser megforgatja a szemeit, amit a másik nem lát, majd mielőtt mondhatna bármit feláll, és megindul az ajtón kifele.*
-Látom csak a csutakolás érdekel. Mintha nem felelnék meg a kibaszott orrodnak.
*Mondja egyébként düh, vagy különösebb kellemetlenség nélkül.*
-Én csak a piacra jöttem, nincs másik ruhám. Szóval a finom illatokra várnod kell egy kicsit.
*Azzal elhagyja a szobát, és lemegy a fürdőbe. Leadja a ruháit a mosodába, és a kis mosónőnek mondja karcos hangján.*
-Rázzátok ki rendesen, ahogy az uraknak szokás.
*Hogy most ruhára, vagy egyéb más dologra gondol, nem lehet tudni.*
-Ha már nem ömlik belőle a víz, kertesetek meg valami dézsába'.
*Azzal sarkon fordul, és beleül a valamilyen langyos vízbe. A kalandorok városa, bizonyára nem most lát először utazót, egy darab toalettel, bizonyára megoldják a mosást, szárítást is.*
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
*Megérkeznek a Pegazusba, sőt még egy kis dicséretet is kap, mikor belépnek az ajtón, és ha minden igaz, a kis céllövészetük teljesítményére szól a dolog.*
-Öreg ember, nem vén ember.
*Mondja egy kaján mosollyal az arcán hangosan, ahogy egy teltebb fehérnépre kacsint az egyik asztalnál. A fogadóvendég nő, természetesen szemforgatással válaszol, a nem túl sármos férfi, hangos parasztkodására. Mindez a fickónak sem tetszik, aki asztaltársaságot nyújt a hölgynek, de mielőtt újabb balhét rittyentene a pegazusban, a kormos felráncigálja a szobába.*
-Hát ennyire nem bízol bennem, hogy tudom kezelni az ilyen helyzeteket?
*Azzal leveszi az íját, és kényelmesen ledobja magát az ágyra. Ám látni a másikon, hogy ő sem probléma elkerülés végett vetett véget az el sem kezdett beszélgetésnek, hanem mert pusztán ő fürdeni akar. Flecser megforgatja a szemeit, amit a másik nem lát, majd mielőtt mondhatna bármit feláll, és megindul az ajtón kifele.*
-Látom csak a csutakolás érdekel. Mintha nem felelnék meg a kibaszott orrodnak.
*Mondja egyébként düh, vagy különösebb kellemetlenség nélkül.*
-Én csak a piacra jöttem, nincs másik ruhám. Szóval a finom illatokra várnod kell egy kicsit.
*Azzal elhagyja a szobát, és lemegy a fürdőbe. Leadja a ruháit a mosodába, és a kis mosónőnek mondja karcos hangján.*
-Rázzátok ki rendesen, ahogy az uraknak szokás.
*Hogy most ruhára, vagy egyéb más dologra gondol, nem lehet tudni.*
-Ha már nem ömlik belőle a víz, kertesetek meg valami dézsába'.
*Azzal sarkon fordul, és beleül a valamilyen langyos vízbe. A kalandorok városa, bizonyára nem most lát először utazót, egy darab toalettel, bizonyára megoldják a mosást, szárítást is.*
2874. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-01-14 22:23:30
Üzenet elküldve: 2022-01-14 22:23:30
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Surranók//
*Rava szerencsére, vagy hát legalábbis Dren úgynevezett szerencséjére annyira nagyon nem ismeri a várost, mint amennyire talán azt hihetné az átlagos külső szemlélő, és közel sem olyan jó emberismerő, hogy bármit is megsejtsen abból amit az elf gondol, vagy éppen nem gondol, úgyhogy nagyjából el is engedi ezt a kis félreértést. Inkább csak az látszik rajta, hogy örül, hogy végre közös nevezőn vannak.*
-Akkor nem teljesen őrültség.
*Vigyorog szélesen miközben két kezével az asztalra könyököl.*
-Remek!
*Böki is rá, már a terv részre, és közben kicsit gyakorlatiasabban fűzi tovább pár apró részlettel.*
-Arra gondoltam, hogy vehetnénk *Persze ezt nagyrészt ő tervezte fedezni.* pár napra elegendő élelmet meg ilyesmit, pár gyertyát esetleg és egy kereshetnénk egy jó leshelyet, ahonnan álcázva rászánnánk az időt, hogy kifürkésszük a rendszerüket, már ha van olyanjuk. Ki mikor hová megy, vagy honnan jön, hány őr van satöbbi.
*Azért ezt a részt igyekszik igencsak finoman és kényesen úgy közölni, hogy csak Dren hallhassa.*
-De a többit majd később.
*Zárja is le a dolgot, ez igazán nem a fogadóba való beszéd, még a végén valami túlbuzgó városőr meghallaná a kis tervüket. Közben pedig Rava úgy látja, hogy az aprócska termet kissé bátortalankodva ugyan, de előbújni látszik, úgyhogy a sármját bevetve szólítja meg ismét.*
-No gyere csak, ülj le ide. Mindjárt hozatok neked valami finomat. Mit kérsz?
*Kérdezi, hisz mégiscsak így illik ugyebár, bár nem hinné, hogy nagyon válogatna az étlapról, de szíve rajta. Ennyit igazán megér a tündérnek az esetleges haszon, amire később szert tehet, még ha ezt most sem Dren sem Törpi nem tudja.*
-Én Sylvar vagyok, szervusz.
*Rava szerencsére, vagy hát legalábbis Dren úgynevezett szerencséjére annyira nagyon nem ismeri a várost, mint amennyire talán azt hihetné az átlagos külső szemlélő, és közel sem olyan jó emberismerő, hogy bármit is megsejtsen abból amit az elf gondol, vagy éppen nem gondol, úgyhogy nagyjából el is engedi ezt a kis félreértést. Inkább csak az látszik rajta, hogy örül, hogy végre közös nevezőn vannak.*
-Akkor nem teljesen őrültség.
*Vigyorog szélesen miközben két kezével az asztalra könyököl.*
-Remek!
*Böki is rá, már a terv részre, és közben kicsit gyakorlatiasabban fűzi tovább pár apró részlettel.*
-Arra gondoltam, hogy vehetnénk *Persze ezt nagyrészt ő tervezte fedezni.* pár napra elegendő élelmet meg ilyesmit, pár gyertyát esetleg és egy kereshetnénk egy jó leshelyet, ahonnan álcázva rászánnánk az időt, hogy kifürkésszük a rendszerüket, már ha van olyanjuk. Ki mikor hová megy, vagy honnan jön, hány őr van satöbbi.
*Azért ezt a részt igyekszik igencsak finoman és kényesen úgy közölni, hogy csak Dren hallhassa.*
-De a többit majd később.
*Zárja is le a dolgot, ez igazán nem a fogadóba való beszéd, még a végén valami túlbuzgó városőr meghallaná a kis tervüket. Közben pedig Rava úgy látja, hogy az aprócska termet kissé bátortalankodva ugyan, de előbújni látszik, úgyhogy a sármját bevetve szólítja meg ismét.*
-No gyere csak, ülj le ide. Mindjárt hozatok neked valami finomat. Mit kérsz?
*Kérdezi, hisz mégiscsak így illik ugyebár, bár nem hinné, hogy nagyon válogatna az étlapról, de szíve rajta. Ennyit igazán megér a tündérnek az esetleges haszon, amire később szert tehet, még ha ezt most sem Dren sem Törpi nem tudja.*
-Én Sylvar vagyok, szervusz.
2873. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-01-14 13:07:13
Üzenet elküldve: 2022-01-14 13:07:13
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// Nyílt//
// Onyawantha//
*Igen! Ezaz! Sikerült eltalálnia, hogy mit enne szívesen a lány! Ez a tény kissé meglegyezgeti Rion hiúságát, mintha valóban a saját érdeme lenne.*
- Csupán egyetlen percre szaladnék fel, tényleg csak addig, amíg ledobom a tarisznyám. Kivéve persze, ha szeretnél felkísérni, mert akkor maradhatunk akár három percet is! * Széles vigyor telepszik az amúgy is vidám arcára. Sűrűn reméli, hogy Onya is poénnak fogja fel a viccet, mert még nem találkozott valóban három perc alatt végző férfival. Hiszen aki találkozott, annak nem lenne vicces, ebben teljesen biztos…
A kezdeti nehézségek ellenére a leves rekordidő alatt az asztalukon gőzölög. A szolgálólány mindkettőjük elé leteszi a tányért, jobbra a kanalat, Rionnak pedig -rá sem pillantva- a bilétával ellátott kulcsot is.
Jó étvágyat kíván, rámosolyog ismét a lányra és leeresztve maga mellé az üressé vált tálcáját, hangos szoknyasuhogással elmegy sűrű dolgai után nézni.
Amint újra kettesben maradtak fél-elfünk kelletlenül elvonja a puha kis kacsók öleléséből a kezét, kibontja a nyakánál összefogott köpenyt és fel sem állva, a saját székének támlájára kanyarítja. Alatta csupán egy laza, fehér inget és bőrnadrágot visel, de itt a tűz mellett nem érzi kevésnek. Egészen más foglalkoztatja jelenleg: kihasználva ezt a kis időt el tud gondolkodni, mit válaszoljon a szépség legutóbbi kérdésére. Ugyanis igazából bármerre indulhatnak majd, főleg ha annyi a szép hely itt, hiszen semmit nem ismer.*
- Jól hangzik a tisztás, a templom és a piac is. Nekem ez a sorrend megfelelő lesz, persze, ha még sötétedés előtt visszaérünk. Nem tudom mennyire biztonságos a tisztás vagy a város utána.
*Elkalandozik a tekintete, egy ablakot keres, hogy hátha a kinti szürke időt meglátja, pontosabban azt, hogy a páráiktól terhes hófelhők elvonultak-e, de hamar visszatér figyelme egy sokkal kellemesebb látványhoz, Onyawantha gyönyörű szemeihez.*
- Jó étvágyat Hópihém! * Aztán enni kezd maga is.*
// Onyawantha//
*Igen! Ezaz! Sikerült eltalálnia, hogy mit enne szívesen a lány! Ez a tény kissé meglegyezgeti Rion hiúságát, mintha valóban a saját érdeme lenne.*
- Csupán egyetlen percre szaladnék fel, tényleg csak addig, amíg ledobom a tarisznyám. Kivéve persze, ha szeretnél felkísérni, mert akkor maradhatunk akár három percet is! * Széles vigyor telepszik az amúgy is vidám arcára. Sűrűn reméli, hogy Onya is poénnak fogja fel a viccet, mert még nem találkozott valóban három perc alatt végző férfival. Hiszen aki találkozott, annak nem lenne vicces, ebben teljesen biztos…
A kezdeti nehézségek ellenére a leves rekordidő alatt az asztalukon gőzölög. A szolgálólány mindkettőjük elé leteszi a tányért, jobbra a kanalat, Rionnak pedig -rá sem pillantva- a bilétával ellátott kulcsot is.
Jó étvágyat kíván, rámosolyog ismét a lányra és leeresztve maga mellé az üressé vált tálcáját, hangos szoknyasuhogással elmegy sűrű dolgai után nézni.
Amint újra kettesben maradtak fél-elfünk kelletlenül elvonja a puha kis kacsók öleléséből a kezét, kibontja a nyakánál összefogott köpenyt és fel sem állva, a saját székének támlájára kanyarítja. Alatta csupán egy laza, fehér inget és bőrnadrágot visel, de itt a tűz mellett nem érzi kevésnek. Egészen más foglalkoztatja jelenleg: kihasználva ezt a kis időt el tud gondolkodni, mit válaszoljon a szépség legutóbbi kérdésére. Ugyanis igazából bármerre indulhatnak majd, főleg ha annyi a szép hely itt, hiszen semmit nem ismer.*
- Jól hangzik a tisztás, a templom és a piac is. Nekem ez a sorrend megfelelő lesz, persze, ha még sötétedés előtt visszaérünk. Nem tudom mennyire biztonságos a tisztás vagy a város utána.
*Elkalandozik a tekintete, egy ablakot keres, hogy hátha a kinti szürke időt meglátja, pontosabban azt, hogy a páráiktól terhes hófelhők elvonultak-e, de hamar visszatér figyelme egy sokkal kellemesebb látványhoz, Onyawantha gyönyörű szemeihez.*
- Jó étvágyat Hópihém! * Aztán enni kezd maga is.*
2872. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-01-14 11:43:26
Üzenet elküldve: 2022-01-14 11:43:26
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Visszaút előtti pihenés//
*Már bőven sötétedik, mikor végre eltalál a főtérre. Bár járt már a városban azonban sötétben teljesen más képet mutat, mint világosban. Még az a szerencséje, hogy az ilyen fogadók körül bizony szoktak ácsorogni és a forgalom is nagyobb, esetleg még ki is van valamelyes világítva, nehogy a részegen kitántorgó egyedeik pont az ajtóban essenek pofára. Inkább kicsit arrébb. Amint odaér megvárja míg nyílik az ajtó és besurran rajta. Nehézkesen lép, a pult mellé pedig le is dobja a cuccát. Mivel az, hogy fel is másszon abba a magasságba, ahonnan látni is fogja a pultos, most szinte lehetetlen így egy ott, egyedül vacsorázó férfit kér meg, hogy ezt az apró szívességet tegye meg helyette. Egészen nagy a zsivaj is, általában ha kiabál el szokta érni a kérése a pult mögött ácsorgó fülét, ám ilyenkor jobb, ha inkább más utat választ.*
-Igen, egy szoba lenne csak! *Teszi oda még a kezét is a szája mellé, hogy célzottabban terjedjen a hangja. Le is számolja a Szoba árát, 14 aranyat a segítőkész férfi kezébe, aki pedig felteszi a pultra, hogy az a kasszába kerülhessen.
*
-Ezer hálám! *Emeli fel a kezét, mert a pultos már lógatja is lefelé a kulcsot, ami az aranyakért jár cserébe. Ezt követően már csak a szobájába kell felhurcolja a zsákját, ami már ráér, így nem igazán sietős léptekkel indul meg. Felemeli a kulcsot a feje magasságába és kinyitja majd belülről be is zárja az ajtót. Felhúzza magát az ágyra és magára csavarja a takarót, így alszik el. Már nagyon ráfért a dolog. Másnap korán reggel már fenn van, kipihenten és újult erővel vághat így majd neki a visszaútnak. Elhatározza, hogy ugyan azt az utat fogja megjárni, mint idefelé, majd a szántóföldön fog magának egy szekeret, ha szerencséje lesz, talán már az első meg is látja a csillanó aranytallért a kezében, ahogy lobogtatja majd.*
*Már bőven sötétedik, mikor végre eltalál a főtérre. Bár járt már a városban azonban sötétben teljesen más képet mutat, mint világosban. Még az a szerencséje, hogy az ilyen fogadók körül bizony szoktak ácsorogni és a forgalom is nagyobb, esetleg még ki is van valamelyes világítva, nehogy a részegen kitántorgó egyedeik pont az ajtóban essenek pofára. Inkább kicsit arrébb. Amint odaér megvárja míg nyílik az ajtó és besurran rajta. Nehézkesen lép, a pult mellé pedig le is dobja a cuccát. Mivel az, hogy fel is másszon abba a magasságba, ahonnan látni is fogja a pultos, most szinte lehetetlen így egy ott, egyedül vacsorázó férfit kér meg, hogy ezt az apró szívességet tegye meg helyette. Egészen nagy a zsivaj is, általában ha kiabál el szokta érni a kérése a pult mögött ácsorgó fülét, ám ilyenkor jobb, ha inkább más utat választ.*
-Igen, egy szoba lenne csak! *Teszi oda még a kezét is a szája mellé, hogy célzottabban terjedjen a hangja. Le is számolja a Szoba árát, 14 aranyat a segítőkész férfi kezébe, aki pedig felteszi a pultra, hogy az a kasszába kerülhessen.
*-Ezer hálám! *Emeli fel a kezét, mert a pultos már lógatja is lefelé a kulcsot, ami az aranyakért jár cserébe. Ezt követően már csak a szobájába kell felhurcolja a zsákját, ami már ráér, így nem igazán sietős léptekkel indul meg. Felemeli a kulcsot a feje magasságába és kinyitja majd belülről be is zárja az ajtót. Felhúzza magát az ágyra és magára csavarja a takarót, így alszik el. Már nagyon ráfért a dolog. Másnap korán reggel már fenn van, kipihenten és újult erővel vághat így majd neki a visszaútnak. Elhatározza, hogy ugyan azt az utat fogja megjárni, mint idefelé, majd a szántóföldön fog magának egy szekeret, ha szerencséje lesz, talán már az első meg is látja a csillanó aranytallért a kezében, ahogy lobogtatja majd.*
2871. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-01-13 19:22:31
Üzenet elküldve: 2022-01-13 19:22:31
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Keresgélés - Nysity Shyinau//
* Örömmel konstatálja, hogy a Pegazus még a helyén van. Átszelve az utcákat látta ám, hogy valami igencsak megváltozott a városban. Évek teltek el, végül is nem meglepő, hogy változik a város arcképe is. Szeretne erről majd többet tudni. Hátha akad egy olyan ispotály a környéken, ahol munkába tudna állni és tanulhatna is. Első sorban viszont egy ágyra lenne szüksége, fürdőre, na meg egy kiadós tál főtt ételre. Szekerétől, kutyájától és lovától is megválik eme időre, de azért harapnivalóról gondoskodik nekik. A fogadóban pár lépés után megtorpan, élvezi a benti meleget. Majd táskáját a vállán hurcolván a pulthoz siet, hogy rendelhessen. Kis tűnődés után választása egy Őzragu levest rendel, 11 aranyért. . S kér még hozzá egy korsó Mézsört is, 15 aranyért. . A kifizetett finomságokkal egy asztalhoz telepszik le, hogy jóízűen kezdjen el enni. *
* Örömmel konstatálja, hogy a Pegazus még a helyén van. Átszelve az utcákat látta ám, hogy valami igencsak megváltozott a városban. Évek teltek el, végül is nem meglepő, hogy változik a város arcképe is. Szeretne erről majd többet tudni. Hátha akad egy olyan ispotály a környéken, ahol munkába tudna állni és tanulhatna is. Első sorban viszont egy ágyra lenne szüksége, fürdőre, na meg egy kiadós tál főtt ételre. Szekerétől, kutyájától és lovától is megválik eme időre, de azért harapnivalóról gondoskodik nekik. A fogadóban pár lépés után megtorpan, élvezi a benti meleget. Majd táskáját a vállán hurcolván a pulthoz siet, hogy rendelhessen. Kis tűnődés után választása egy Őzragu levest rendel, 11 aranyért.
. S kér még hozzá egy korsó Mézsört is, 15 aranyért. . A kifizetett finomságokkal egy asztalhoz telepszik le, hogy jóízűen kezdjen el enni. *
2870. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-01-12 19:50:31
Üzenet elküldve: 2022-01-12 19:50:31
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
//Rocha Burcqar//
- A legtöbb ember így van ezzel, ameddig tényleg nem látnak egyet belülről, aztán rájönnek, hogy odabenn csak folyosók végeérhetetlen labirintusa és karót nyelt uracsok várják őket. Persze aligha én vagyok a legmegfelelőbb ember ennek a megítélésére, tekintve, hogy az elmúlt tizenöt évben egy kúria volt a legnagyobb épület, amihez belülről szerencsém volt...
*Tekintete egy pillanatra vészesen elsötétül az emlék hatására. A mai napig nem kapott válaszokat arra a bizonyos alkalomra, amikor is tucatnyi sorstársával összezárva ébredt abban a vén, setét házban és bizony elméjének legocsmányabb zugában terveket szövögetett, hogy mit tenne azzal a fattyúval, aki ezért felelős volt...*
- Így hát tudásom alighanem idejétmúlt. *Engednek ki végül az izmai, ahogy befejezi a gondolatmenetet.*
- Ezt is meg tudom érteni. *Derül fel egy kissé.* A tavasz maga az élet, mindenbe visszatér a lélek és a levegő is oly' friss, semmihez sem hasonlítható!
*Vált hirtelen egy kicsit filozofikusabb hangnemre.*
- Ugyanakkor a hófödte táj, egy jó kupa forralt bor vagy rumos tea, egy kellemes vágta a hidegben, hógolyócsata! Ezek ugyancsak szívemnek kedves dolgok. *Mondja most már széles mosollyal, és egy pillanatra inkább hasonlít egy kölyökre, mint a sokat látott, fiatal vándorra. Pedig nem csak suhanc korában vett részt efféle szórakozásban, aki közelebbről is megismeri a Hóhajút, hamar rájöhet, hogy a komor álarc alatt egy a leggyermetegebb piszkálódástól kezdve a legnagyobb hülyeségekig mindenre rávehető illető bújik meg, elvégre mégiscsak a kalandvágy miatt mondott le az életről, ami megadatott neki. A Vörössel kétszer is majdnem a halálba vitték egymást, tették mindezt egy idióta vigyorral a képükön és a megbánás legcsekélyebb jele nélkül. Ékes bizonyítéka ez annak, hogy új barátok, új család máshol is várhat valakire, de élete csak egy van, hát vétek lenne elpazarolni.
Szeme sem rebben, amikor a leány közelebb lép hozzá, fakó zöld íriszei állják a csintalan tekintetet, miközben szája sarkában rejtélyes, afféle mindentudó mosoly bujkál.*
- Utazásaim során alaposan kitanultam a titkát miképp is kell valakiből kiszedni vágyunk tárgyát. Oly' meggyőző tudok lenni, másra sem vágysz majd, minthogy beavass mindenbe, amit tudsz.
*Replikázik játékosan, teste azonban mozdulatlan marad közben, nem tesz semmilyen gesztust, elvégre hol van az megírva, hogy ő nem kelletheti magát egy kicsit, pusztán a pillanatnyi szórakozás kedvéért. A pillanat azonban hamarosan szertefoszlik, ők pedig egymástól immáron ismét elfogadható távolságban eveznek komolyabb vizekre.*
- Ebben is van igazság, de nincs mindenki olyan szerencsés helyzetben, mint én, a legtöbben nem engedhetik meg maguknak, hogy vakon, a másodperc hevében hozzák meg a döntéseiket. Én mindig árulhatom a kardomat, hiszen gyermekként is erre képeztek, és mindig lesz, aki megfizesse. Elalszom a földön az erdőben vagy megszállok egy fogadóban. *Mondja és mély szomorúság költözik a szemébe.* Máma itt vagyok, holnap ott, és senki más épségéért nem felelek. Könnyű innen azt mondani valakinek, hogy ne tervezzen előre.
*Fejezi be csendesen. Túl sok sajátjánál sanyarúbb sorsot látott ahhoz, hogy orrát fennhordva ossza az észt, hogy hogyan is élje valaki más az életét. Neki szűkösebb időkben is jut majd egy karaván, ami kísérőket keres, vagy piperkőc uracs, egy elkényeztetett nemes kisasszony, akinek testőr kell. A földműves három kölyökkel, akinek elveri a jég a termést, már nincs ilyen szerencsés helyzetben.*
- Nem is vagyok több, mint egyszerű zsoldos, bár inkább a vándor, aki a kardjával is keresi a kenyerét áll közelebb a valósághoz.
*Álmában sem gondolta volna, hogy a rögtönzött előadása ekkora siker lesz, s mivel a nevetés ragadós, rögvest csatlakozik is a leányzóhoz egy jóízű hahota erejéig. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy nem ő itt az egyetlen, aki talán vándorszínészként is megkeresné a napi betevőre valót, elvégre Mordokhainak volt már szerencséje néhány úri kisasszonyhoz és teljes bizonyossággal állíthatja, hogy Rocha gond nélkül el tudna vegyülni közöttük. Nagy nehezen komolyságot erőltet az arcára, miközben a lesújtó szónoklatot hallgatja.*
- Ó, legvadabb álmaimban sem vinne rá a lélek, hogy kiálljak a gróf ellen! *Elkezdi kétségbeesetten tördelni a kezeit.* Sarokba szorított úrnőm, kénytelen leszek setét praktikáit állni, de kérem, csak a köpenyemet ne! Ősi családi örökség, jó atyám szíjat hasítana a hátamból, ha nélküle térnék vissza!
*Mondja kérlelően, miközben a lány ráfog az egyik tincsére. Ha bárki más csinálná, alighanem vérontásban végződne a dolog, a férfit ugyanis ki lehet kergetni a világból pusztán azzal, hogy hozzáérnek a hajához, jelenleg azonban csak visszatér arcára titokzatos mosolya.*
- Most már visszakaphatom?*Pillant célzóan Rocha kezére, majd a közelségre való tekintettel mélyen a leány szemébe néz, pusztán szórakozásból, hátha ezzel kibillenti a szerepéből.*
- A legtöbb ember így van ezzel, ameddig tényleg nem látnak egyet belülről, aztán rájönnek, hogy odabenn csak folyosók végeérhetetlen labirintusa és karót nyelt uracsok várják őket. Persze aligha én vagyok a legmegfelelőbb ember ennek a megítélésére, tekintve, hogy az elmúlt tizenöt évben egy kúria volt a legnagyobb épület, amihez belülről szerencsém volt...
*Tekintete egy pillanatra vészesen elsötétül az emlék hatására. A mai napig nem kapott válaszokat arra a bizonyos alkalomra, amikor is tucatnyi sorstársával összezárva ébredt abban a vén, setét házban és bizony elméjének legocsmányabb zugában terveket szövögetett, hogy mit tenne azzal a fattyúval, aki ezért felelős volt...*
- Így hát tudásom alighanem idejétmúlt. *Engednek ki végül az izmai, ahogy befejezi a gondolatmenetet.*
- Ezt is meg tudom érteni. *Derül fel egy kissé.* A tavasz maga az élet, mindenbe visszatér a lélek és a levegő is oly' friss, semmihez sem hasonlítható!
*Vált hirtelen egy kicsit filozofikusabb hangnemre.*
- Ugyanakkor a hófödte táj, egy jó kupa forralt bor vagy rumos tea, egy kellemes vágta a hidegben, hógolyócsata! Ezek ugyancsak szívemnek kedves dolgok. *Mondja most már széles mosollyal, és egy pillanatra inkább hasonlít egy kölyökre, mint a sokat látott, fiatal vándorra. Pedig nem csak suhanc korában vett részt efféle szórakozásban, aki közelebbről is megismeri a Hóhajút, hamar rájöhet, hogy a komor álarc alatt egy a leggyermetegebb piszkálódástól kezdve a legnagyobb hülyeségekig mindenre rávehető illető bújik meg, elvégre mégiscsak a kalandvágy miatt mondott le az életről, ami megadatott neki. A Vörössel kétszer is majdnem a halálba vitték egymást, tették mindezt egy idióta vigyorral a képükön és a megbánás legcsekélyebb jele nélkül. Ékes bizonyítéka ez annak, hogy új barátok, új család máshol is várhat valakire, de élete csak egy van, hát vétek lenne elpazarolni.
Szeme sem rebben, amikor a leány közelebb lép hozzá, fakó zöld íriszei állják a csintalan tekintetet, miközben szája sarkában rejtélyes, afféle mindentudó mosoly bujkál.*
- Utazásaim során alaposan kitanultam a titkát miképp is kell valakiből kiszedni vágyunk tárgyát. Oly' meggyőző tudok lenni, másra sem vágysz majd, minthogy beavass mindenbe, amit tudsz.
*Replikázik játékosan, teste azonban mozdulatlan marad közben, nem tesz semmilyen gesztust, elvégre hol van az megírva, hogy ő nem kelletheti magát egy kicsit, pusztán a pillanatnyi szórakozás kedvéért. A pillanat azonban hamarosan szertefoszlik, ők pedig egymástól immáron ismét elfogadható távolságban eveznek komolyabb vizekre.*
- Ebben is van igazság, de nincs mindenki olyan szerencsés helyzetben, mint én, a legtöbben nem engedhetik meg maguknak, hogy vakon, a másodperc hevében hozzák meg a döntéseiket. Én mindig árulhatom a kardomat, hiszen gyermekként is erre képeztek, és mindig lesz, aki megfizesse. Elalszom a földön az erdőben vagy megszállok egy fogadóban. *Mondja és mély szomorúság költözik a szemébe.* Máma itt vagyok, holnap ott, és senki más épségéért nem felelek. Könnyű innen azt mondani valakinek, hogy ne tervezzen előre.
*Fejezi be csendesen. Túl sok sajátjánál sanyarúbb sorsot látott ahhoz, hogy orrát fennhordva ossza az észt, hogy hogyan is élje valaki más az életét. Neki szűkösebb időkben is jut majd egy karaván, ami kísérőket keres, vagy piperkőc uracs, egy elkényeztetett nemes kisasszony, akinek testőr kell. A földműves három kölyökkel, akinek elveri a jég a termést, már nincs ilyen szerencsés helyzetben.*
- Nem is vagyok több, mint egyszerű zsoldos, bár inkább a vándor, aki a kardjával is keresi a kenyerét áll közelebb a valósághoz.
*Álmában sem gondolta volna, hogy a rögtönzött előadása ekkora siker lesz, s mivel a nevetés ragadós, rögvest csatlakozik is a leányzóhoz egy jóízű hahota erejéig. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy nem ő itt az egyetlen, aki talán vándorszínészként is megkeresné a napi betevőre valót, elvégre Mordokhainak volt már szerencséje néhány úri kisasszonyhoz és teljes bizonyossággal állíthatja, hogy Rocha gond nélkül el tudna vegyülni közöttük. Nagy nehezen komolyságot erőltet az arcára, miközben a lesújtó szónoklatot hallgatja.*
- Ó, legvadabb álmaimban sem vinne rá a lélek, hogy kiálljak a gróf ellen! *Elkezdi kétségbeesetten tördelni a kezeit.* Sarokba szorított úrnőm, kénytelen leszek setét praktikáit állni, de kérem, csak a köpenyemet ne! Ősi családi örökség, jó atyám szíjat hasítana a hátamból, ha nélküle térnék vissza!
*Mondja kérlelően, miközben a lány ráfog az egyik tincsére. Ha bárki más csinálná, alighanem vérontásban végződne a dolog, a férfit ugyanis ki lehet kergetni a világból pusztán azzal, hogy hozzáérnek a hajához, jelenleg azonban csak visszatér arcára titokzatos mosolya.*
- Most már visszakaphatom?*Pillant célzóan Rocha kezére, majd a közelségre való tekintettel mélyen a leány szemébe néz, pusztán szórakozásból, hátha ezzel kibillenti a szerepéből.*
2869. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-01-12 17:21:45
Üzenet elküldve: 2022-01-12 17:21:45
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Surranók//
*A megszólításra azonnal fölkapja a fejét és visszafordul a tündérhez. A férfi pedig rá néz, így pedig meg is győződik róla, hogy amaz tényleg hozzá beszél.
Meglepetten szemez a fickóval a szék támlája és az asztal lapja között lesve fölfelé. Bár az arc mosolygós, az ajánlat pedig hívogató, ő azért egy kissé bizalmatlan.
Egy kicsit lehajol aztán és hátrafordul, a pult felé néz, a fogadóst keresve tekintetével. De épp csak egy pillanatig mérlegel, aztán már dugja is ki fejét valamivel jobban a szék mögül, s miután mindkét alakot alaposan megnézte, pillantása végül megállapodik a tündéren és csak bólogat.
Látszik rajta, hogy kész kimászni az asztal alól, de talán még vár valami megerősítésre, vagy hívásra, hogy komoly volt a szándék, vagy valami jelzést, hogy egyáltalán mit várnak most tőle...*
*A megszólításra azonnal fölkapja a fejét és visszafordul a tündérhez. A férfi pedig rá néz, így pedig meg is győződik róla, hogy amaz tényleg hozzá beszél.
Meglepetten szemez a fickóval a szék támlája és az asztal lapja között lesve fölfelé. Bár az arc mosolygós, az ajánlat pedig hívogató, ő azért egy kissé bizalmatlan.
Egy kicsit lehajol aztán és hátrafordul, a pult felé néz, a fogadóst keresve tekintetével. De épp csak egy pillanatig mérlegel, aztán már dugja is ki fejét valamivel jobban a szék mögül, s miután mindkét alakot alaposan megnézte, pillantása végül megállapodik a tündéren és csak bólogat.
Látszik rajta, hogy kész kimászni az asztal alól, de talán még vár valami megerősítésre, vagy hívásra, hogy komoly volt a szándék, vagy valami jelzést, hogy egyáltalán mit várnak most tőle...*
2868. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-01-12 07:08:25
Üzenet elküldve: 2022-01-12 07:08:25
Rang: Játékos
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Surranók//
*Dren levese is hűlt már annyira a beszélgetésük közben, hogy a tempón gyorsíthasson. Most csak a beszéd akadályozza az evésben, de miután befejezte már hajol is a tányérja fölé. Közben persze figyeli a másik ujjait mit rajzolnak az asztalra. Egy pillanatra az is felmerül benne, hogy ez egy jel és most támadnak majd rá és verik ki belőle a leves árát. Szerencsére nem történik ilyesmi csak el lesz magyarázva, hogy a romváros amiről beszélnek azzal a romvárosra utal a tündér. Magától honnan tudhatta volna ezt a manószakértő? A fejekbe azért nem tud belelátni. Dren zavartan elkezd vigyorogni és igyekszik menteni a menthetőt.*
-Ja, hogy azok! Hát igen. Sok megsérült. Volt amit veszélyesnek nyilvánítottak és lebontottak és nem keveset újra eladott az új városvezetőség.
*Többet ő se tud azokról a házakról. Ezt is csak onnan, hogy hallotta. Szerencséjére az ő házát nem adták el mert egyrészt nem ott van, másrészt benne lakik és nem kérdezték meg, hogy honnan szerezte.*
-Ez egy jó terv.
*Bólogat arra amit a másik már elmondott csak most már a romvárosba képzeli el Dren megcsinálni. A belépő nagyobb társaság az ő gyanakvó pillantásait se kerülik el. Sokan vannak és ha bajt akarnának csinálni akkor biztos tudnának. Addig követi őket a szemével míg le nem ülnek. A kis kíváncsiskodóra addig nem is figyel fel míg, az úgy néz ki jelenlegi főnök meg nem szólítja. Jól meg is nézi.*
~Jó szőrös.~
*És gyorsan még kiszürcsöli a levese maradékát nehogy, azt adják oda a másiknak.*
*Dren levese is hűlt már annyira a beszélgetésük közben, hogy a tempón gyorsíthasson. Most csak a beszéd akadályozza az evésben, de miután befejezte már hajol is a tányérja fölé. Közben persze figyeli a másik ujjait mit rajzolnak az asztalra. Egy pillanatra az is felmerül benne, hogy ez egy jel és most támadnak majd rá és verik ki belőle a leves árát. Szerencsére nem történik ilyesmi csak el lesz magyarázva, hogy a romváros amiről beszélnek azzal a romvárosra utal a tündér. Magától honnan tudhatta volna ezt a manószakértő? A fejekbe azért nem tud belelátni. Dren zavartan elkezd vigyorogni és igyekszik menteni a menthetőt.*
-Ja, hogy azok! Hát igen. Sok megsérült. Volt amit veszélyesnek nyilvánítottak és lebontottak és nem keveset újra eladott az új városvezetőség.
*Többet ő se tud azokról a házakról. Ezt is csak onnan, hogy hallotta. Szerencséjére az ő házát nem adták el mert egyrészt nem ott van, másrészt benne lakik és nem kérdezték meg, hogy honnan szerezte.*
-Ez egy jó terv.
*Bólogat arra amit a másik már elmondott csak most már a romvárosba képzeli el Dren megcsinálni. A belépő nagyobb társaság az ő gyanakvó pillantásait se kerülik el. Sokan vannak és ha bajt akarnának csinálni akkor biztos tudnának. Addig követi őket a szemével míg le nem ülnek. A kis kíváncsiskodóra addig nem is figyel fel míg, az úgy néz ki jelenlegi főnök meg nem szólítja. Jól meg is nézi.*
~Jó szőrös.~
*És gyorsan még kiszürcsöli a levese maradékát nehogy, azt adják oda a másiknak.*
2867. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-01-11 19:37:12
Üzenet elküldve: 2022-01-11 19:37:12
Rang: Játékos
IC üzenetek: 485
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 485
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Az üzlet az üzlet//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Valóban.
*Mosolyog kedvesen, és valóban az egyik kedvenc helye a városban, főleg hogy gyakrabban ide a tehetősebbje jár, és nincs tele részeges munkakerülőkkel és tolvajokkal a kocsma.*
-Gyors voltál kedvesem.
*Persze füllent, legalábbis Merchen valószínűleg gyorsabban tudná vetkőztetni a nőt, de biztosan nem is bíbelődne a hajtogatással, vagy egyéb egyébként fontosnak is nevezhető művelettel. Igazán megörül a látványnak, hiába rejti a törölköző a finom bájakat, a tündérnek volt szerencséje már látni őket, és így a lelki szemei szinte el is tüntetik a zavaró anyagot. Férfi szokás ez.*
-Akkor keressünk valami helyet!
*Mondja izgatottan és el is indul. Közben találkozik egy-egy alkalmazottal, akik ha névről nem is, látomásból biztosan ismerik Merchent, hisz tetemes mennyiségű aranyat szokott itt elkölteni, sűrűbben mint azt most be merné vallani, úgyhogy hol egy biccentést, hol egy halk köszönést lehet hallani, ahogy haladnak a céljuk felé. Nem telik sok időbe, hogy egy viszonylag eldugottabb medencét találjanak, amolyan két-három személyest, de szerencsére üres. Ez igazából a tündér "saját helye", mindig ide jön amikor fürdőzni szánja magát.*
-Ez megfelel?
*Bízva az igenlő válaszban szégyentelenül dobja le magáról a törölközőt, ezzel újfent teret adva szárnyainak, hogy kiteljesedhessen, és egy kacér pillantás után be lassan be is sétál a vízbe és kényelembe helyezi magát. Ha sikerül Yath előtt beérnie, úgy lehetősége lehet királyi páholyból figyelnie, ahogy kedvese megszabadul a fránya törölközőtől és elkápráztatja Merchent.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Valóban.
*Mosolyog kedvesen, és valóban az egyik kedvenc helye a városban, főleg hogy gyakrabban ide a tehetősebbje jár, és nincs tele részeges munkakerülőkkel és tolvajokkal a kocsma.*
-Gyors voltál kedvesem.
*Persze füllent, legalábbis Merchen valószínűleg gyorsabban tudná vetkőztetni a nőt, de biztosan nem is bíbelődne a hajtogatással, vagy egyéb egyébként fontosnak is nevezhető művelettel. Igazán megörül a látványnak, hiába rejti a törölköző a finom bájakat, a tündérnek volt szerencséje már látni őket, és így a lelki szemei szinte el is tüntetik a zavaró anyagot. Férfi szokás ez.*
-Akkor keressünk valami helyet!
*Mondja izgatottan és el is indul. Közben találkozik egy-egy alkalmazottal, akik ha névről nem is, látomásból biztosan ismerik Merchent, hisz tetemes mennyiségű aranyat szokott itt elkölteni, sűrűbben mint azt most be merné vallani, úgyhogy hol egy biccentést, hol egy halk köszönést lehet hallani, ahogy haladnak a céljuk felé. Nem telik sok időbe, hogy egy viszonylag eldugottabb medencét találjanak, amolyan két-három személyest, de szerencsére üres. Ez igazából a tündér "saját helye", mindig ide jön amikor fürdőzni szánja magát.*
-Ez megfelel?
*Bízva az igenlő válaszban szégyentelenül dobja le magáról a törölközőt, ezzel újfent teret adva szárnyainak, hogy kiteljesedhessen, és egy kacér pillantás után be lassan be is sétál a vízbe és kényelembe helyezi magát. Ha sikerül Yath előtt beérnie, úgy lehetősége lehet királyi páholyból figyelnie, ahogy kedvese megszabadul a fránya törölközőtől és elkápráztatja Merchent.*
2866. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-01-11 17:01:15
Üzenet elküldve: 2022-01-11 17:01:15
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Veszélyes lépcsők//
*A tisztásról visszafele sétálva Vuyren lassan feloldódik. A metszően hideg szél mondhatni a hangulatát is lehűti, hamar felhagy a mérgelődéssel. Ráadásul pont annyit vesztett a mellélövéssel, mint amennyit nyert a hibátlan hárommal, szóval végeredményben nem lett szegényebb. Ezen még az esti zsugázás bőven változtathat, de egyelőre csak a forró fürdőre tud gondolni.*
-A végén még kiderül, hogy nem is vagy olyan öreg, mint amilyennek a ráncaidban ülő kosz sejtet.
*Gúnyolódik a fruska Flecserrel, amint benyit a Pegazus ajtaján. Nem vesztegel sokáig a küszöbön, azonnal a pulthoz nyomul. Ott megállva megrázkódik, ahogy a kocsma melege lassacskán a ruhái alá férkőzik.*
-A szobám kulcsát szeretném.
*Mielőtt Flecser levethetné magát bárhova vedelni, csuklón ragadja a férfit, és maga után vonszolja a szobába.*
~Ha hagyom elkóborolni, holnap is szagolhatom a száradt vért, meg ki tudja mit a ruháján, haján. Ha kell, magam borítom bele egy dézsába cuhástul.~
*Nem teketóriázik sokáig, óvatos, de gyors mozdulatokkal leajzza az íját, lehámozza magáról a hátára szíjazott tegezt. Utóbbit az ágyra veti a köpenyével egyetemben, hamarjában az ingéből is kibújik. Kezébe vesz a korábban vásárolt váltás ruhákból egy nadrág-ing párost, előkotorja a táskájából a szappanját, meg egy elöl fűzős bőrmellényt. Ezeket szintén az ágy szélére halmozva elkezdi kibontani az ing alatt levő ruha dekoltázsán a fűzőt, mikor alig odafigyelve megkérdezi a félelfet, hátat fordítva neki.*
-Te nem pakolsz le? A dézsába is íjjal mész?
*A tisztásról visszafele sétálva Vuyren lassan feloldódik. A metszően hideg szél mondhatni a hangulatát is lehűti, hamar felhagy a mérgelődéssel. Ráadásul pont annyit vesztett a mellélövéssel, mint amennyit nyert a hibátlan hárommal, szóval végeredményben nem lett szegényebb. Ezen még az esti zsugázás bőven változtathat, de egyelőre csak a forró fürdőre tud gondolni.*
-A végén még kiderül, hogy nem is vagy olyan öreg, mint amilyennek a ráncaidban ülő kosz sejtet.
*Gúnyolódik a fruska Flecserrel, amint benyit a Pegazus ajtaján. Nem vesztegel sokáig a küszöbön, azonnal a pulthoz nyomul. Ott megállva megrázkódik, ahogy a kocsma melege lassacskán a ruhái alá férkőzik.*
-A szobám kulcsát szeretném.
*Mielőtt Flecser levethetné magát bárhova vedelni, csuklón ragadja a férfit, és maga után vonszolja a szobába.*
~Ha hagyom elkóborolni, holnap is szagolhatom a száradt vért, meg ki tudja mit a ruháján, haján. Ha kell, magam borítom bele egy dézsába cuhástul.~
*Nem teketóriázik sokáig, óvatos, de gyors mozdulatokkal leajzza az íját, lehámozza magáról a hátára szíjazott tegezt. Utóbbit az ágyra veti a köpenyével egyetemben, hamarjában az ingéből is kibújik. Kezébe vesz a korábban vásárolt váltás ruhákból egy nadrág-ing párost, előkotorja a táskájából a szappanját, meg egy elöl fűzős bőrmellényt. Ezeket szintén az ágy szélére halmozva elkezdi kibontani az ing alatt levő ruha dekoltázsán a fűzőt, mikor alig odafigyelve megkérdezi a félelfet, hátat fordítva neki.*
-Te nem pakolsz le? A dézsába is íjjal mész?
2865. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-01-11 11:04:46
Üzenet elküldve: 2022-01-11 11:04:46
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nyílt//
//Rion//
*Mintha kissé bűntudatot kezdene érezni azért, hogy így átvágja a fiút. De már megtanulta, hogy az arany miatt hamar ítélkezni tudnak felette. Ha valakinek nem szimpatikus, az hamar megváltozik, amint a vagyonáról hallanak. Ezek pedig ugyan úgy nem őszinte dolgok, így inkább belefojtja magát egy hazugságba, amitől talán azért fogja kedvelni a fiú is, aki valójában ő. Nem pedig az aranyért.*
- Ennek örülök. Igyekszem, hogy az is legyek!
*Jegyzi meg széles mosollyal. S ez igazából az igazság egy részét képezi. Önálló és független akar lenni, akit saját maga és a tettei határoznak meg, nem pedig a név és az arany.*
- Köszönöm a meghívást!
*Fogadja is biccentve. Most hagyja érvényesülni Riont. Nem akar ismét a lelkébe taposni a tudatlanságával. hiába jó szívvel tette, amit tett. Nem ismeri a férfiak szokásait, már aki az ő ismeretségi körén kívül esnek. Azok a férfiak örülnek, ha a nő fizet, addig sem az ő aranyuk fogy.
Amíg Rion intézi a rendelést, addig az ölébe pakolt kézzel folyamatosan a fiút fürkészi. Az ajkain egyre szélesedő mosoly tündököl, minél inkább beleássa magát a vonásainak feltérképezésébe. Közben a kezek visszakerülnek az asztalra, majd kisvártatva a fiú cirógatása alá, ami ismét elégedett tekintete varázsol az arcára.*
- Tökéletes. Nagyon szeretem a leveseket.
*Valóban ráhibázott a fiú. Nem egy nagy étkű leány, de a levesekből szinte határtalan a mennyiség, amit képes elfogyasztani. Ahogy a lány rámosolyogva távozik, a szemeit le is süti. Reméli, hogy a városiaknak köszönhetően nem fog megbukni a kis színjátéka. A mai napot szeretné névtelenül, rangmentesen kiélvezni egy kedves fiú társaságában. Sosem kívánt semmit az élettől, így legalább ennyit megadhatnának neki.*
- Akkor a leves után indulhatunk vagy előbb még lepakolnál a szobádban?
*Pillant fel végül kíváncsian a fiúra. Bizonyára nem a csomagjaival, ha van akkora mennyiség, szeretné bejárni a várost, szóval még annyi bőven belefér, hogy a pakolást megvárja. Azután pedig indulhat a városnézés.*
- Van valami, amit először meglátogatnál?
*Mosolyodik el kedvesen, ahogy finoman kezeibe veszi Rion cirógató kezét.*
//Rion//
*Mintha kissé bűntudatot kezdene érezni azért, hogy így átvágja a fiút. De már megtanulta, hogy az arany miatt hamar ítélkezni tudnak felette. Ha valakinek nem szimpatikus, az hamar megváltozik, amint a vagyonáról hallanak. Ezek pedig ugyan úgy nem őszinte dolgok, így inkább belefojtja magát egy hazugságba, amitől talán azért fogja kedvelni a fiú is, aki valójában ő. Nem pedig az aranyért.*
- Ennek örülök. Igyekszem, hogy az is legyek!
*Jegyzi meg széles mosollyal. S ez igazából az igazság egy részét képezi. Önálló és független akar lenni, akit saját maga és a tettei határoznak meg, nem pedig a név és az arany.*
- Köszönöm a meghívást!
*Fogadja is biccentve. Most hagyja érvényesülni Riont. Nem akar ismét a lelkébe taposni a tudatlanságával. hiába jó szívvel tette, amit tett. Nem ismeri a férfiak szokásait, már aki az ő ismeretségi körén kívül esnek. Azok a férfiak örülnek, ha a nő fizet, addig sem az ő aranyuk fogy.
Amíg Rion intézi a rendelést, addig az ölébe pakolt kézzel folyamatosan a fiút fürkészi. Az ajkain egyre szélesedő mosoly tündököl, minél inkább beleássa magát a vonásainak feltérképezésébe. Közben a kezek visszakerülnek az asztalra, majd kisvártatva a fiú cirógatása alá, ami ismét elégedett tekintete varázsol az arcára.*
- Tökéletes. Nagyon szeretem a leveseket.
*Valóban ráhibázott a fiú. Nem egy nagy étkű leány, de a levesekből szinte határtalan a mennyiség, amit képes elfogyasztani. Ahogy a lány rámosolyogva távozik, a szemeit le is süti. Reméli, hogy a városiaknak köszönhetően nem fog megbukni a kis színjátéka. A mai napot szeretné névtelenül, rangmentesen kiélvezni egy kedves fiú társaságában. Sosem kívánt semmit az élettől, így legalább ennyit megadhatnának neki.*
- Akkor a leves után indulhatunk vagy előbb még lepakolnál a szobádban?
*Pillant fel végül kíváncsian a fiúra. Bizonyára nem a csomagjaival, ha van akkora mennyiség, szeretné bejárni a várost, szóval még annyi bőven belefér, hogy a pakolást megvárja. Azután pedig indulhat a városnézés.*
- Van valami, amit először meglátogatnál?
*Mosolyodik el kedvesen, ahogy finoman kezeibe veszi Rion cirógató kezét.*
2864. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-01-11 10:37:00
Üzenet elküldve: 2022-01-11 10:37:00
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Mordokhai Elladur//
- Szemtelenül fiatal?
*Vet oda kuncogva egy semmitmondó kérdést, amire igazából választ sem vár. Inkább csak hallgatja a férfit és továbbra is próbálja elképzelni azt a rideg kastélyt és benne a mindennapi életet. Ami nem könnyű a számára, mert még sosem látott kastélyt, főleg nem belülről, ez pedig vonzza magával azt, hogy a benne élést sem egyszerű maga elé képzelnie. Nem azt mondja, hogy világ életében nélkülöznie kellett, de a fényűzés pont nem volt az, ami pecsétet nyomott volna rá. A középosztály alatt egy arasznyival őneki még ez a komor és hideg kastélyi élet képe is csábítóan hangzik. Persze megérti a férfi álláspontját is. Akinek kevés van az sokszor vágyik többre, ahogyan akinek sok van, az időnként a nyugodt egyszerűségre vágyik. A világban élők legtöbbször pont azzal elégedetlenek, amilyük megadatott. Jó az, ha képesek úgy változtatni, hogy az számukra kielégítő legyen. Ahogyan ezek szerint Mordokhai is tette.*
- Azért megnéznék egyszer egy kastélyt belülről.
*Sóhajt fel kissé ábrándosan, majd hamar tovább is evez a gondolattól.*
- Ha vígasztal, akkor én palotai ridegség nélkül is jobban szeretem a hűvösebb időt. Bár, az igazat megvallva, inkább az enyhe tavasz az én világom. Amikor még csak ébredezik a természet. Amikor küzd, hogy feléledjen a zord tél fogságából.
*Jegyzi meg olyan mellékesen, ahogy ismét a férfit fürkészve tűnődik el. Annyi mindenbe belekérdezne most. Olyan sok dologba, amihez semmi köze nincs. A fejébe fészkeli magát a gondolat, hogy az új élet megérte e, hogy feláldozza a családját. Ebben sem biztos, de senkit sem lát a férfi oldalán, így valószínűleg egyedül utazik. Rocha ellenkezőleg él. Világ életében egyedül volt, senki sem állt meg mellette huzamosabb ideig, ami lassan felébresztette benne a magányt. Valószínűleg nem véletlen, hogy ágyról ágyra jár, hogy akármilyen alakkal képes szót váltani. Addig sincs egyedül. De ezzel persze nem dicsekszik, mert óriási gyengeségnek tartja a társaság utáni vágyát. Ha már félvérének köszönhetően családja nem lehet, legalább szórakozva élheti a nyomorúságos társasági életét, aminek hála az időnkénti fanyar hangulata. Hisz nem árasztja el optimizmussal egy olyan élet, amiben olyan vágyak vannak jelen, melyek sosem valósulnak meg. De talán valamelyest változik majd, hogy a bolhazsák legalább mindig vele van. Bele is komorodik a gondolatba. Már éppen keresni kezdené a fogadóst, hogy csak kikérjen magának egy pohár búfelejtőt, mikor a férfi kizökkenti a mélaságból a visszadobott labdával. Egy halovány mosolyt fest az arcára, ahogy szemeit csintalanul összehúzva lép közelebb. Az ágymelegítő nő kissé felszínre bukkan, hogy játszadozzon egy kicsit. Ennyit még józanul is megengedhet magának. Csak egy apró lépés a férfi felé, de a rövidke távolságban ez elég közel viszi a másik hóhajúhoz. Szinte csak egy fél arasznyi távolság marad az orruk között, ahogy borostyán szemeit a férfiéba fúrja. Jobbjának mutatóujjával finoman a mellkasába bök, s szemöldökeit felvonva billenti félre a fejét, mint aki kihívásnak veszi az elhangzottakat.*
- Ahhoz azért komolyan fel kell kötnöd a bőrnadrágod. Minden tudományomat nem olyan könnyű kiszedni belőlem. Komoly erőfeszítésekbe, óriási fizikai és lelki megpróbáltatásokba telik. Csak a legbátrabbak, a legedzettebbek képesek, hogy megküzdjenek vele.
*Veszi maga is komolyra a fizimiskát, ami nála sem tart sokáig. A gyakorlatlan színésznő bőre gyorsan lefoszlik róla, hogy ő maga is kuncogással adjon hangot komolytalanságának. Amikor a színjátékkal végzett vissza is lép a pohara mellé, ismét a pultra könyökölve.*
- Nem is baj, ha az embernek nincsenek tervei. Akkor nincs csalódás, hanem csak pusztán örül annak, amit elér.
*Jön az újabb bölcselet. Ő maga tervezett. De még mennyit. S most, amit elért az az, hogy van végre egy apró háza és egy szőrös kis családtagja. Ami nem rossz az eddigiekhez képest, de fele annyit sem valósított meg, mint amit elképzelt magának. Ez pedig ismét nem egy olyan fejezet az életében, ami engedi, hogy büszkén tekintsen magára.*
- Hát tudod elég könnyű kikövetkeztetni ezt a jómódot, ha az előbb hintetted el, hogy: "Azt hiszem mondható, hogy jómódú családba születtem." *Vigyorodik el kissé.* Ilyenkor nem kell tudósnak lenni, hogy sejtsek egy-két dolgot a származásoddal kapcsolatban. De foghatjuk arra is, hogy profi emberismerő vagy, ami igazából óriási hazugság lenne. De az igaz, hogy, ha ezt nem említetted volna, akkor egyszerű zsoldosnál nem gondolnálak többnek így elsőre.
*Dörgöli is meg az állát eltűnődve.*
- De ismétlem, nem igazán vagyok nagy emberismerő.
*Olyannyira nem az, hogy eszébe sem jutott volna, hogy egy ilyen mesteri színjátékot fog kapni az elemzése után. Amire először csak bambán pislog párat, de végül a parasztlány játékára muszáj elnevetnie magát. Végre jólesőn és hosszú idő óta őszintén kacag.*
- Most már az udvaribolondot is meg merném kockáztatni.
*Törölgeti kissé bekönnyesedő szemeit, amelyet a jóízű kacagás idézett elő, majd figyelmét ismét a férfinak, s annak elemzésének szenteli. Ahogy hallgatja az ítéletet, igyekszik olyan arcot vágni, mint akit valóban tökéletesen leírtak. A kérdés elhangzottával pedig kiegyenesedik, de olyan úrias tartással, amit hercegnők irigyelnének el tőle. Fejét is felszegi, úgy pillázik a férfi felé. Nem is érti, hogy ebből a díszmadár pozícióból a nagyasszonyok hogy a fenében tudnak rendesen társalogni.*
- Lebuktam.
*Sóhajt fel őszinte gondterlhetséggel, ahogy mellkasához kap jobbjával, bal kézfejét pedig homlokához nyomja, mint aki készül elalélni. De végül erőt vesz magán, kissé becsücsörít az ajkaival és az eb felé mutat a kezével.*
- Ő itt gróf Rumli, a harmadik. Családja hosszú évek óta szolgálja az enyémet. A Burcquar királyságot, kik messzi földön híresek a fényűzésről és hatalmas vagyonukról. Én Rocha királykisasszony vagyok, akit most csúnyán lebuktattál. Hiszen családom hírhedt arról, hogy gyönyörű leányait ereszti a nagyvilágba, hogy a figyelmetlen férfiak fejét elcsavarva orozzák el vagyonukat, s ebből táplálják tovább a királyi kincstárat. Te lettél volna ebben a hatban a negyedik áldozatom, de így... két választásod maradt.
*Szinte olyan profizmussal éli át a kegyetlen, gaz csábító királylány szerepét, hogy ha kívülről látná magát, még talán ő is elhinné a színjátékot.*
- Az egyik, hogy önként megadod magad, mielőtt gróf Rumli támadásba lendülne, hogy szétrágja a cipőd orrát. A másik pedig az, hogy kénytelen leszel állni a királylány kegyetlen praktikáit, amivel nemhogy kifosztalak, de hidd el nekem, hogy önként adod át a vagyonodat.
*Játékosan fenyegető tekintettel tesz ismét egy közeledő lépést, ahogy kezével felnyúlva fog Mordokhai egyik tincsére, amit finoman meg is húz, hogy érezze a férfi mekkora fenyegetéssel is van dolga, így a kora reggeli órákban. Közben azért ajkai már meg-meg remegnek a visszafojtott nevetéstől.*
- Szemtelenül fiatal?
*Vet oda kuncogva egy semmitmondó kérdést, amire igazából választ sem vár. Inkább csak hallgatja a férfit és továbbra is próbálja elképzelni azt a rideg kastélyt és benne a mindennapi életet. Ami nem könnyű a számára, mert még sosem látott kastélyt, főleg nem belülről, ez pedig vonzza magával azt, hogy a benne élést sem egyszerű maga elé képzelnie. Nem azt mondja, hogy világ életében nélkülöznie kellett, de a fényűzés pont nem volt az, ami pecsétet nyomott volna rá. A középosztály alatt egy arasznyival őneki még ez a komor és hideg kastélyi élet képe is csábítóan hangzik. Persze megérti a férfi álláspontját is. Akinek kevés van az sokszor vágyik többre, ahogyan akinek sok van, az időnként a nyugodt egyszerűségre vágyik. A világban élők legtöbbször pont azzal elégedetlenek, amilyük megadatott. Jó az, ha képesek úgy változtatni, hogy az számukra kielégítő legyen. Ahogyan ezek szerint Mordokhai is tette.*
- Azért megnéznék egyszer egy kastélyt belülről.
*Sóhajt fel kissé ábrándosan, majd hamar tovább is evez a gondolattól.*
- Ha vígasztal, akkor én palotai ridegség nélkül is jobban szeretem a hűvösebb időt. Bár, az igazat megvallva, inkább az enyhe tavasz az én világom. Amikor még csak ébredezik a természet. Amikor küzd, hogy feléledjen a zord tél fogságából.
*Jegyzi meg olyan mellékesen, ahogy ismét a férfit fürkészve tűnődik el. Annyi mindenbe belekérdezne most. Olyan sok dologba, amihez semmi köze nincs. A fejébe fészkeli magát a gondolat, hogy az új élet megérte e, hogy feláldozza a családját. Ebben sem biztos, de senkit sem lát a férfi oldalán, így valószínűleg egyedül utazik. Rocha ellenkezőleg él. Világ életében egyedül volt, senki sem állt meg mellette huzamosabb ideig, ami lassan felébresztette benne a magányt. Valószínűleg nem véletlen, hogy ágyról ágyra jár, hogy akármilyen alakkal képes szót váltani. Addig sincs egyedül. De ezzel persze nem dicsekszik, mert óriási gyengeségnek tartja a társaság utáni vágyát. Ha már félvérének köszönhetően családja nem lehet, legalább szórakozva élheti a nyomorúságos társasági életét, aminek hála az időnkénti fanyar hangulata. Hisz nem árasztja el optimizmussal egy olyan élet, amiben olyan vágyak vannak jelen, melyek sosem valósulnak meg. De talán valamelyest változik majd, hogy a bolhazsák legalább mindig vele van. Bele is komorodik a gondolatba. Már éppen keresni kezdené a fogadóst, hogy csak kikérjen magának egy pohár búfelejtőt, mikor a férfi kizökkenti a mélaságból a visszadobott labdával. Egy halovány mosolyt fest az arcára, ahogy szemeit csintalanul összehúzva lép közelebb. Az ágymelegítő nő kissé felszínre bukkan, hogy játszadozzon egy kicsit. Ennyit még józanul is megengedhet magának. Csak egy apró lépés a férfi felé, de a rövidke távolságban ez elég közel viszi a másik hóhajúhoz. Szinte csak egy fél arasznyi távolság marad az orruk között, ahogy borostyán szemeit a férfiéba fúrja. Jobbjának mutatóujjával finoman a mellkasába bök, s szemöldökeit felvonva billenti félre a fejét, mint aki kihívásnak veszi az elhangzottakat.*
- Ahhoz azért komolyan fel kell kötnöd a bőrnadrágod. Minden tudományomat nem olyan könnyű kiszedni belőlem. Komoly erőfeszítésekbe, óriási fizikai és lelki megpróbáltatásokba telik. Csak a legbátrabbak, a legedzettebbek képesek, hogy megküzdjenek vele.
*Veszi maga is komolyra a fizimiskát, ami nála sem tart sokáig. A gyakorlatlan színésznő bőre gyorsan lefoszlik róla, hogy ő maga is kuncogással adjon hangot komolytalanságának. Amikor a színjátékkal végzett vissza is lép a pohara mellé, ismét a pultra könyökölve.*
- Nem is baj, ha az embernek nincsenek tervei. Akkor nincs csalódás, hanem csak pusztán örül annak, amit elér.
*Jön az újabb bölcselet. Ő maga tervezett. De még mennyit. S most, amit elért az az, hogy van végre egy apró háza és egy szőrös kis családtagja. Ami nem rossz az eddigiekhez képest, de fele annyit sem valósított meg, mint amit elképzelt magának. Ez pedig ismét nem egy olyan fejezet az életében, ami engedi, hogy büszkén tekintsen magára.*
- Hát tudod elég könnyű kikövetkeztetni ezt a jómódot, ha az előbb hintetted el, hogy: "Azt hiszem mondható, hogy jómódú családba születtem." *Vigyorodik el kissé.* Ilyenkor nem kell tudósnak lenni, hogy sejtsek egy-két dolgot a származásoddal kapcsolatban. De foghatjuk arra is, hogy profi emberismerő vagy, ami igazából óriási hazugság lenne. De az igaz, hogy, ha ezt nem említetted volna, akkor egyszerű zsoldosnál nem gondolnálak többnek így elsőre.
*Dörgöli is meg az állát eltűnődve.*
- De ismétlem, nem igazán vagyok nagy emberismerő.
*Olyannyira nem az, hogy eszébe sem jutott volna, hogy egy ilyen mesteri színjátékot fog kapni az elemzése után. Amire először csak bambán pislog párat, de végül a parasztlány játékára muszáj elnevetnie magát. Végre jólesőn és hosszú idő óta őszintén kacag.*
- Most már az udvaribolondot is meg merném kockáztatni.
*Törölgeti kissé bekönnyesedő szemeit, amelyet a jóízű kacagás idézett elő, majd figyelmét ismét a férfinak, s annak elemzésének szenteli. Ahogy hallgatja az ítéletet, igyekszik olyan arcot vágni, mint akit valóban tökéletesen leírtak. A kérdés elhangzottával pedig kiegyenesedik, de olyan úrias tartással, amit hercegnők irigyelnének el tőle. Fejét is felszegi, úgy pillázik a férfi felé. Nem is érti, hogy ebből a díszmadár pozícióból a nagyasszonyok hogy a fenében tudnak rendesen társalogni.*
- Lebuktam.
*Sóhajt fel őszinte gondterlhetséggel, ahogy mellkasához kap jobbjával, bal kézfejét pedig homlokához nyomja, mint aki készül elalélni. De végül erőt vesz magán, kissé becsücsörít az ajkaival és az eb felé mutat a kezével.*
- Ő itt gróf Rumli, a harmadik. Családja hosszú évek óta szolgálja az enyémet. A Burcquar királyságot, kik messzi földön híresek a fényűzésről és hatalmas vagyonukról. Én Rocha királykisasszony vagyok, akit most csúnyán lebuktattál. Hiszen családom hírhedt arról, hogy gyönyörű leányait ereszti a nagyvilágba, hogy a figyelmetlen férfiak fejét elcsavarva orozzák el vagyonukat, s ebből táplálják tovább a királyi kincstárat. Te lettél volna ebben a hatban a negyedik áldozatom, de így... két választásod maradt.
*Szinte olyan profizmussal éli át a kegyetlen, gaz csábító királylány szerepét, hogy ha kívülről látná magát, még talán ő is elhinné a színjátékot.*
- Az egyik, hogy önként megadod magad, mielőtt gróf Rumli támadásba lendülne, hogy szétrágja a cipőd orrát. A másik pedig az, hogy kénytelen leszel állni a királylány kegyetlen praktikáit, amivel nemhogy kifosztalak, de hidd el nekem, hogy önként adod át a vagyonodat.
*Játékosan fenyegető tekintettel tesz ismét egy közeledő lépést, ahogy kezével felnyúlva fog Mordokhai egyik tincsére, amit finoman meg is húz, hogy érezze a férfi mekkora fenyegetéssel is van dolga, így a kora reggeli órákban. Közben azért ajkai már meg-meg remegnek a visszafojtott nevetéstől.*
2863. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-01-10 22:32:57
Üzenet elküldve: 2022-01-10 22:32:57
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Surranók//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Rava egy darabig szürcsölgeti még a raguját, mielőtt bármit is reagálna arra, amit a manószakértő felel neki azokra, amiket ő kérdezett tőle. Persze már amennyit kanalaz belőle túl sok nem-igen marad, az utolsó cseppeket is kinyalja, mielőtt tekintetét a másikéra szegezné. Szemében valami furcsa csillogást lehet látni, az egyik kezével az asztalra mutat, mintha csak egy képzeletbeli térképet mutatna Arthenior városáról.*
-A meredélyen _innen_, drága barátom, a meredélyen inenn!
*Hangosabban nevetni kezd, és kissé félre is fordítja a fejét , mintha csak kérdőn nézne a másikra.*
-Tudod, a régi gazdagnegyed, ami a hídon innen terül el, romos épületek és néhány még álló nagyobb ház és kúria.
*Igazából könnyen lehet, hogy amiket Dren mond, az még így is igaz, de ezt már csak a saját szemének hinné el.*
-Szóval hogy azokat a házakat elhagyták-e, vagy sem, hogy kik élnek benne, őrzik-e és mennyire őrzik, miket találni ott, azt fejből én sem tudom, és így nyilván nem is ugranék neki.
*Bár egy pillanatig elkacérkodik a gondolattal miszerint ő nem épeszű, mert valójában tényleg nem az, de ezt egyelőre nem hangoztatja.*
-Szóval először is fel kell deríteni, kósza utcaembereként elmenni és óvatosan kifigyelni, hogy mi a választék, és csak utána tervezni tovább.
*Ez egész logikusnak tűnik neki, korábban mindig így dolgozott, úgyhogy ami már működik azt kár megjavítani alapon nem is változtatna ezen feltétlen. Ekkortájt jöhet be egy nagyobb társaság az ajtón, amire a tündér nem áldoz túl sok figyelmet, csak amennyit az ösztönei megkövetelnek. Aztán hamar valami egészen más kezdi szúrni a szemét, csak úgy éppen csak oldalról, mintha egy aprócska tű lenne. Ez az az érzés, mikor figyeli valaki. Körbepillant és meg is látja a rövid rőthajú törpit. Nem mérges rá, nem néz csúnyán rá, sőt, egészen kedvesen mosolyog. Ismerős neki az ábrázata, mintha csak saját magát látná egy jó pár évvel korábbról.*
-No mi az fiam? Te is kérsz egy tányérral?
*Mutat kezével az őzragura. Ha szerencséje van, akkor maga mellé tud fogni egy ártatlan utcakölyköt, hogy később kedvére használhassa, ha ügyesen manipulálja majd őt.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Rava egy darabig szürcsölgeti még a raguját, mielőtt bármit is reagálna arra, amit a manószakértő felel neki azokra, amiket ő kérdezett tőle. Persze már amennyit kanalaz belőle túl sok nem-igen marad, az utolsó cseppeket is kinyalja, mielőtt tekintetét a másikéra szegezné. Szemében valami furcsa csillogást lehet látni, az egyik kezével az asztalra mutat, mintha csak egy képzeletbeli térképet mutatna Arthenior városáról.*
-A meredélyen _innen_, drága barátom, a meredélyen inenn!
*Hangosabban nevetni kezd, és kissé félre is fordítja a fejét , mintha csak kérdőn nézne a másikra.*
-Tudod, a régi gazdagnegyed, ami a hídon innen terül el, romos épületek és néhány még álló nagyobb ház és kúria.
*Igazából könnyen lehet, hogy amiket Dren mond, az még így is igaz, de ezt már csak a saját szemének hinné el.*
-Szóval hogy azokat a házakat elhagyták-e, vagy sem, hogy kik élnek benne, őrzik-e és mennyire őrzik, miket találni ott, azt fejből én sem tudom, és így nyilván nem is ugranék neki.
*Bár egy pillanatig elkacérkodik a gondolattal miszerint ő nem épeszű, mert valójában tényleg nem az, de ezt egyelőre nem hangoztatja.*
-Szóval először is fel kell deríteni, kósza utcaembereként elmenni és óvatosan kifigyelni, hogy mi a választék, és csak utána tervezni tovább.
*Ez egész logikusnak tűnik neki, korábban mindig így dolgozott, úgyhogy ami már működik azt kár megjavítani alapon nem is változtatna ezen feltétlen. Ekkortájt jöhet be egy nagyobb társaság az ajtón, amire a tündér nem áldoz túl sok figyelmet, csak amennyit az ösztönei megkövetelnek. Aztán hamar valami egészen más kezdi szúrni a szemét, csak úgy éppen csak oldalról, mintha egy aprócska tű lenne. Ez az az érzés, mikor figyeli valaki. Körbepillant és meg is látja a rövid rőthajú törpit. Nem mérges rá, nem néz csúnyán rá, sőt, egészen kedvesen mosolyog. Ismerős neki az ábrázata, mintha csak saját magát látná egy jó pár évvel korábbról.*
-No mi az fiam? Te is kérsz egy tányérral?
*Mutat kezével az őzragura. Ha szerencséje van, akkor maga mellé tud fogni egy ártatlan utcakölyköt, hogy később kedvére használhassa, ha ügyesen manipulálja majd őt.*
2862. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-01-09 23:37:42
Üzenet elküldve: 2022-01-09 23:37:42
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Surranók//
*Egy nagyobb, hangosabb társaság tér be a fogadóba. Az öt férfi vidám beszélgetés közepette épp csak int a fogadósnak, egyébként töretlenül harsognak tovább, valami pórul járt részegesről beszélve, aki váltig állította, hogy az éjszaka látta a megboldogult asszonyát a kertben pucéran mászkálni, és hogy most nem mer hazamenni a szerencsétlen, inkább alszik a távolabbi szomszéd istállójában. Kitérnek arra is, hogy az öreg helyében nem is attól ijednének meg, hogy az asszony visszatért, hanem a látványtól, merthogy a vénlány már éltében is a bokájánál hordta a tőgyeit és rusnya volt mint a pestis, hát még holtában milyen lehet!
Azt alighanem észre sem veszik - vagy csak nem törődnek vele-, hogy velük együtt érkezik egy hatodik, sokkal apróbb alak, s mire az ajtót csukják, már ügyesen beljebb is került. Egy vörös hajú, rongyos kis törpe gyerek az, aki igyekszik elvegyülni a társaságban. Nem is előlük bujkál, inkább csak a fogadós szeme elől igyekszik rejtve maradni.
Egy darabig a férfiak takarásában halad, majd mikor elérik az első üres asztalt, akkor gyorsan leválik tőlük és beiszkol az asztal mögé. Nagyon lebuknia sem kell, hogy ne látszódjon, alig magasabb az asztal lapjánál. A kályha felőli oldalon lévő két szék közé bemászik, hogy részben oldalról is el legyen takarva, majd hátát az asztal lábának döntve egyszerűen csak üldögél. Némi megszeppentség és idegesség azért látszódhat rajta, de nem tűnik úgy, hogy igazából félne, vagy menekülne. Sőt, ahogy az asztal alól néha megpróbál a pult, vagyis a fogadós felé lesni, abból sejthető, hogy alighanem inkább csak tőle tart.
Egyébként nem különösebben csinál semmit, pusztán nézelődik, melegedik. Könnyen ki lehet találni, hogy vagy nagyon szegény családból való, vagy éppenséggel utcakölyök, mert eléggé elvadult és piszkos, főleg a ruhái. Más fajúak szemének talán kicsit furcsán festhet, vagy nehezen mondanák meg a korát, mert a fején lévő tömött, vöröses hajzat mellett a teste is olyan szőrös, hogy azt bármely ember férfi megirigyelhetné... - vagy épp nem, ízléstől függően. Az arcán is akad egy kis pelyhes szakállféle mutatóba, mint a serdülő ifjakén. De a zömök kis fickó még gyermek, érettségében úgy egy hat éves embergyermeknek felelhet meg.
Azért látszik, hogy egy kissé nehezére esik nyugton maradni, elég sokat zizeg ott az asztal alatt. Egy kis idő után meg, mintha fölbátorodna, elkezdi kidugdosni a fejét a székek mögül és a vendégeket lesni, hogy elüsse az időt.
A tündér és az elf asztala épp az övé mellett van, s ha bárki figyelné, láthatná, hogy milyen elképedve és lelkesen bámulja meg a tündér tetoválásait, meg azt a heget az arcán. Még a szája is elnyílik.
Aztán, mintha rajtakapná magát, gyorsan visszahúzódik a székek közé és padlón lévő repedéseket kezdi matatni tömzsi ujjaival játék gyanánt.*
*Egy nagyobb, hangosabb társaság tér be a fogadóba. Az öt férfi vidám beszélgetés közepette épp csak int a fogadósnak, egyébként töretlenül harsognak tovább, valami pórul járt részegesről beszélve, aki váltig állította, hogy az éjszaka látta a megboldogult asszonyát a kertben pucéran mászkálni, és hogy most nem mer hazamenni a szerencsétlen, inkább alszik a távolabbi szomszéd istállójában. Kitérnek arra is, hogy az öreg helyében nem is attól ijednének meg, hogy az asszony visszatért, hanem a látványtól, merthogy a vénlány már éltében is a bokájánál hordta a tőgyeit és rusnya volt mint a pestis, hát még holtában milyen lehet!
Azt alighanem észre sem veszik - vagy csak nem törődnek vele-, hogy velük együtt érkezik egy hatodik, sokkal apróbb alak, s mire az ajtót csukják, már ügyesen beljebb is került. Egy vörös hajú, rongyos kis törpe gyerek az, aki igyekszik elvegyülni a társaságban. Nem is előlük bujkál, inkább csak a fogadós szeme elől igyekszik rejtve maradni.
Egy darabig a férfiak takarásában halad, majd mikor elérik az első üres asztalt, akkor gyorsan leválik tőlük és beiszkol az asztal mögé. Nagyon lebuknia sem kell, hogy ne látszódjon, alig magasabb az asztal lapjánál. A kályha felőli oldalon lévő két szék közé bemászik, hogy részben oldalról is el legyen takarva, majd hátát az asztal lábának döntve egyszerűen csak üldögél. Némi megszeppentség és idegesség azért látszódhat rajta, de nem tűnik úgy, hogy igazából félne, vagy menekülne. Sőt, ahogy az asztal alól néha megpróbál a pult, vagyis a fogadós felé lesni, abból sejthető, hogy alighanem inkább csak tőle tart.
Egyébként nem különösebben csinál semmit, pusztán nézelődik, melegedik. Könnyen ki lehet találni, hogy vagy nagyon szegény családból való, vagy éppenséggel utcakölyök, mert eléggé elvadult és piszkos, főleg a ruhái. Más fajúak szemének talán kicsit furcsán festhet, vagy nehezen mondanák meg a korát, mert a fején lévő tömött, vöröses hajzat mellett a teste is olyan szőrös, hogy azt bármely ember férfi megirigyelhetné... - vagy épp nem, ízléstől függően. Az arcán is akad egy kis pelyhes szakállféle mutatóba, mint a serdülő ifjakén. De a zömök kis fickó még gyermek, érettségében úgy egy hat éves embergyermeknek felelhet meg.
Azért látszik, hogy egy kissé nehezére esik nyugton maradni, elég sokat zizeg ott az asztal alatt. Egy kis idő után meg, mintha fölbátorodna, elkezdi kidugdosni a fejét a székek mögül és a vendégeket lesni, hogy elüsse az időt.
A tündér és az elf asztala épp az övé mellett van, s ha bárki figyelné, láthatná, hogy milyen elképedve és lelkesen bámulja meg a tündér tetoválásait, meg azt a heget az arcán. Még a szája is elnyílik.
Aztán, mintha rajtakapná magát, gyorsan visszahúzódik a székek közé és padlón lévő repedéseket kezdi matatni tömzsi ujjaival játék gyanánt.*
2861. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-01-09 18:49:26
Üzenet elküldve: 2022-01-09 18:49:26
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
//Rocha Burcqar//
- Valahogy úgy, bár ettől most pont olyan fiatalnak tűnök, mint amilyen valójában vagyok.*Biccent arra, ahogy a lány leírja őt, arcára pedig ismét kósza mosoly kúszik.*
~Jómódú családból származó fiú...~
*Az elmúlt évek káoszában néha már egyenesen vénséges vénemberként tekintett magára, hajlamos elfelejteni, hogy volt valaha suhanc, aki egy nagyon más életet élt. Holott húszas éveit még csak nemrégiben hagyta maga mögött, így hát a megőszüléstől még néhány évtizedig alighanem biztonságban van, habár jó oka van feltételezni, hogy nem fogja észrevenni a különbséget.*
- Kétségkívül, amennyiben valaki ott születik, és az az egyetlen dolog, amit életében megtapasztal.
*Helyesel, ami a fagyos kősziklát illeti.*
- Azt hiszem joggal tulajdonítható ennek, hogy inkább a hidegebb évszakok kedvelője vagyok és nyáron legszívesebben kivetkőznék a bőrömből. *Kuncog.* Ugyanakkor innen jött a kalandvágy és a kíváncsiság is. Ha mindennap kinézel az ablakon és minden nap a fagy, a hó, a jég és az eső különböző kombinációi néznek vissza rád, akkor nem nehéz arra vágyni, hogy többet is láss a világból.
*Saját magára mutat, hiszen abban amit mondott, rendkívül lecsupaszítva bár, de ott van a miértje annak, hogy mit keres most itt. Egészen fiatal korától kezdve hajtotta a vére és a mai napig képtelen letelepedni a világban. Hogy ez szerető családjába került, már régóta nem okoz neki álmatlan éjszakákat, változatlanul hiszi, hogy helyes döntést hozott és megmenekült attól, hogy egy kevésbé értékes életet éljen.*
- Igazán? *Húzza fel szemöldökét, komolyságot tettetve a leányzó pajkos megjegyzésének hallatán.* Égek a vágytól, hogy kiderítsem. *Dobja vissza a labdát szemrebbenés nélkül, s végül álarca is lehull, ahogy elmosolyodik.*
- Hogy merre visz az utam? *Ismétli meg a neki címzett kérdést.* Ha hiszed, ha nem, én magam is ezen gondolkodom egy ideje. Igazad van, nem vagyok idevalósi, mégis ez az egyetlen hely a világon, amit valamelyest otthonomnak tekintek, a stabil pont, ahova mindig visszatérhetek. Így hát most is így tettem, mert szükségét éreztem, de bevallom, ennél távolabbra nem jutottam a tervezésben. Javarészt csak sodródom az árral.
*Iszik egy kortyot, miközben még valami eszébe jut.*
- Mellesleg, úgy emlegeted ezt a jómódból valót, mintha bármiből lehetne erre következtetni.
*Cinikus vigyor kíséretében mutat ismét magára, pofonegyszerű ruhájára, köpenyére, ránézésre is sokat látott csizmájára. Még az övére csatolt mesterkardról sem lehet megmondani milyen különleges fegyver, ha az ember nem látja az acélt, hiszen a markolat és a kardhüvely szintén minden díszítést nélkülöz. Első, második, és sokszázadik benyomásra is aligha több egy vándornál, esetleg egy zsoldosnál, és hát miért is látszana többnek, amikor ő pontosan így gondol magára, egyszerű közemberként.
Mindeközben persze azért a leányzó is kielemzi őt, a végkövetkeztetés hallatán pedig mellkasára szorítja a kezét és szemérmesen pillog mellé, mintha valóban parasztlány lenne, akit épp rendkívül megdicsért a nagyvárosi fehérnép.*
- Ne mondja mán naccsága, hogy ilyen egyértelmű...*Int egyet bal kezével, és ha képes lenne szabad akaratából elpirulni, bizony még azt is bedobná. Híján ennek néhány másodpercig még játssza magát, állva a lány fürkésző tekintetét, végül szélesen elvigyorodik és befejezi a kiselőadást.*
- Én jövök. *Iszik egy kortyot.* Sápadt bőr, dús, hullámos hajkorona. Ruházat, ami inkább illik az útra, mint bálterembe, mai első utad pedig eme nemes, fényűző intézménybe vezetett, a kis ördögfajzattal egyetemben. *Kacsint egyet, miközben fejével az eb irányába biccent, bárhol is tartózkodjon éppen. Aztán komoly töprengést mímel, végül kérdőn pillant a leányra.* Elkényeztetett királykisasszony vagy, aki világéletében mások pénzét költötte és most egy újabb áldozatot készülsz kifosztani?
*Kérdezi nem kevés ijedtséggel a hangjában, miközben épp csak megállja, hogy ne öltse ki a nyelvét, mint valami piszkálódó kamasz.*
- Valahogy úgy, bár ettől most pont olyan fiatalnak tűnök, mint amilyen valójában vagyok.*Biccent arra, ahogy a lány leírja őt, arcára pedig ismét kósza mosoly kúszik.*
~Jómódú családból származó fiú...~
*Az elmúlt évek káoszában néha már egyenesen vénséges vénemberként tekintett magára, hajlamos elfelejteni, hogy volt valaha suhanc, aki egy nagyon más életet élt. Holott húszas éveit még csak nemrégiben hagyta maga mögött, így hát a megőszüléstől még néhány évtizedig alighanem biztonságban van, habár jó oka van feltételezni, hogy nem fogja észrevenni a különbséget.*
- Kétségkívül, amennyiben valaki ott születik, és az az egyetlen dolog, amit életében megtapasztal.
*Helyesel, ami a fagyos kősziklát illeti.*
- Azt hiszem joggal tulajdonítható ennek, hogy inkább a hidegebb évszakok kedvelője vagyok és nyáron legszívesebben kivetkőznék a bőrömből. *Kuncog.* Ugyanakkor innen jött a kalandvágy és a kíváncsiság is. Ha mindennap kinézel az ablakon és minden nap a fagy, a hó, a jég és az eső különböző kombinációi néznek vissza rád, akkor nem nehéz arra vágyni, hogy többet is láss a világból.
*Saját magára mutat, hiszen abban amit mondott, rendkívül lecsupaszítva bár, de ott van a miértje annak, hogy mit keres most itt. Egészen fiatal korától kezdve hajtotta a vére és a mai napig képtelen letelepedni a világban. Hogy ez szerető családjába került, már régóta nem okoz neki álmatlan éjszakákat, változatlanul hiszi, hogy helyes döntést hozott és megmenekült attól, hogy egy kevésbé értékes életet éljen.*
- Igazán? *Húzza fel szemöldökét, komolyságot tettetve a leányzó pajkos megjegyzésének hallatán.* Égek a vágytól, hogy kiderítsem. *Dobja vissza a labdát szemrebbenés nélkül, s végül álarca is lehull, ahogy elmosolyodik.*
- Hogy merre visz az utam? *Ismétli meg a neki címzett kérdést.* Ha hiszed, ha nem, én magam is ezen gondolkodom egy ideje. Igazad van, nem vagyok idevalósi, mégis ez az egyetlen hely a világon, amit valamelyest otthonomnak tekintek, a stabil pont, ahova mindig visszatérhetek. Így hát most is így tettem, mert szükségét éreztem, de bevallom, ennél távolabbra nem jutottam a tervezésben. Javarészt csak sodródom az árral.
*Iszik egy kortyot, miközben még valami eszébe jut.*
- Mellesleg, úgy emlegeted ezt a jómódból valót, mintha bármiből lehetne erre következtetni.
*Cinikus vigyor kíséretében mutat ismét magára, pofonegyszerű ruhájára, köpenyére, ránézésre is sokat látott csizmájára. Még az övére csatolt mesterkardról sem lehet megmondani milyen különleges fegyver, ha az ember nem látja az acélt, hiszen a markolat és a kardhüvely szintén minden díszítést nélkülöz. Első, második, és sokszázadik benyomásra is aligha több egy vándornál, esetleg egy zsoldosnál, és hát miért is látszana többnek, amikor ő pontosan így gondol magára, egyszerű közemberként.
Mindeközben persze azért a leányzó is kielemzi őt, a végkövetkeztetés hallatán pedig mellkasára szorítja a kezét és szemérmesen pillog mellé, mintha valóban parasztlány lenne, akit épp rendkívül megdicsért a nagyvárosi fehérnép.*
- Ne mondja mán naccsága, hogy ilyen egyértelmű...*Int egyet bal kezével, és ha képes lenne szabad akaratából elpirulni, bizony még azt is bedobná. Híján ennek néhány másodpercig még játssza magát, állva a lány fürkésző tekintetét, végül szélesen elvigyorodik és befejezi a kiselőadást.*
- Én jövök. *Iszik egy kortyot.* Sápadt bőr, dús, hullámos hajkorona. Ruházat, ami inkább illik az útra, mint bálterembe, mai első utad pedig eme nemes, fényűző intézménybe vezetett, a kis ördögfajzattal egyetemben. *Kacsint egyet, miközben fejével az eb irányába biccent, bárhol is tartózkodjon éppen. Aztán komoly töprengést mímel, végül kérdőn pillant a leányra.* Elkényeztetett királykisasszony vagy, aki világéletében mások pénzét költötte és most egy újabb áldozatot készülsz kifosztani?
*Kérdezi nem kevés ijedtséggel a hangjában, miközben épp csak megállja, hogy ne öltse ki a nyelvét, mint valami piszkálódó kamasz.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436