Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 209 (4161. - 4180. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
4180. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-03-21 12:10:42
Üzenet elküldve: 2023-03-21 12:10:42
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Daioryn//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Szálláshely//
*Simán elrikkantaná magát akár a piac közepén is. Azzal az éllel a hangjában az Öreg úgy is nyomban tudni fogja, hogy neki kéne odafigyelnie. Így nem valószínű, hogy sokszor ki fogja ejteni a férfi nevét az ajkain. Valószínűleg a sajátját sem fogja tőle hallani. Nem is baj. Egészen megszokta már most.
A tiltakozás közben elégedettséggel tölti el. Mert tudja, hogy igaza van. Nőből van, így igaza kell, hogy legyen.*
- Miért ne veled törődnék, ha egyszer te vagy itt?
*Vonja fel a szemöldökeit, hisz meglepi, hogy ez nem elég egyértelmű a másik számára.*
- Az a baj, hogy mindig csak ígérgetsz. Pedig itt még szemtanuk sem lennének egy kis gyilkossághoz.
*Kalandoznak el ujjai a sötét tincsek közé, miközben igyekszik nem elvigyorodni az undortól átitatott arcon. Így már nem olyan édes, de annál csábítóbb.
Attól sem válik csalódottá, hogy nem most mennek inni. Sőt, a vére inkább felpezsdül a gondolattól, hogy mással ütik el az időt. Így józanul mondjuk nehezebb nekiállni. Részegen rá tudná mondani, hogy csak befolyásolta az alkohol. Most viszont ez szabad, józan döntése. Nem könnyű.*
- Nem iszunk.
*Ismétli, egyben bebiztosítja szavait, hogy valóban így fog történni. Inkább beleveszik az ölelésbe, vágyakozva sóhajt, majd forr bele a csókba, ujjait összefűzi a másikéval.*
- Nekem nem.
*Dörmögi az ajkakra. Odahaza hívták mindig így. Nagyurak, hölgyek előtt. Formális baromság, amit mindig is utált, még akkor is, ha jó a csengése.
Bár a férfi szájából hallva mégis más, sokkal nyugtatóbb és kielégítőbb érzés keríti hatalmába. Ennek az érzésnek kész is átadni magát, ahogy a pillanatnyi felejtést választva veszik el az ölelésekben. Megszűnik a világ, helyébe lépve a békés üresség és a csend. Csupán csak vágyakozó sóhajok, az elégedett női hang töri meg a nyugalmat. Vére úgy forr az ereiben, hogy tarthatna akár attól is, hogy széthasítja bőrét. De most nem fél semmitől. Minden porcikáját végig simítja a férfinak, ujjbegyeivel szinte issza magába a másik bőrének tapintását. Érezni magán, magában a volt harcos testét szinte földöntúli örömnek hat. Mire ráeszmélne a történtekre elméje végre kikapcsol, hogy csakis a gyönyör érvényesüljön.*
- Daioryn.
*Sóhajtja bele elégedetten a semmibe, ahogy szemeit lehunyva tartva piheg szaporán.*
- Hm?
*Hunyorog végül a smaragdokkal a férfira, ahogy kezéért nyúlva húzza magához, hogy a tenyerébe csókoljon.*
- Ez így működik?
*Tornássza magát ülésbe, majd hanyatt fekve visszanyomja a férfit az ágyra, hogy ő maga a mellkasán elterülve csukja vissza a szemeit.*
- És hol marad az a beígért nyaktekerés?
*Nyújtózik lustán, akár a jóllakott macska, hogy aztán állát a karjaira támasztva fürkéssze a Vénember arcát.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Szálláshely//
*Simán elrikkantaná magát akár a piac közepén is. Azzal az éllel a hangjában az Öreg úgy is nyomban tudni fogja, hogy neki kéne odafigyelnie. Így nem valószínű, hogy sokszor ki fogja ejteni a férfi nevét az ajkain. Valószínűleg a sajátját sem fogja tőle hallani. Nem is baj. Egészen megszokta már most.
A tiltakozás közben elégedettséggel tölti el. Mert tudja, hogy igaza van. Nőből van, így igaza kell, hogy legyen.*
- Miért ne veled törődnék, ha egyszer te vagy itt?
*Vonja fel a szemöldökeit, hisz meglepi, hogy ez nem elég egyértelmű a másik számára.*
- Az a baj, hogy mindig csak ígérgetsz. Pedig itt még szemtanuk sem lennének egy kis gyilkossághoz.
*Kalandoznak el ujjai a sötét tincsek közé, miközben igyekszik nem elvigyorodni az undortól átitatott arcon. Így már nem olyan édes, de annál csábítóbb.
Attól sem válik csalódottá, hogy nem most mennek inni. Sőt, a vére inkább felpezsdül a gondolattól, hogy mással ütik el az időt. Így józanul mondjuk nehezebb nekiállni. Részegen rá tudná mondani, hogy csak befolyásolta az alkohol. Most viszont ez szabad, józan döntése. Nem könnyű.*
- Nem iszunk.
*Ismétli, egyben bebiztosítja szavait, hogy valóban így fog történni. Inkább beleveszik az ölelésbe, vágyakozva sóhajt, majd forr bele a csókba, ujjait összefűzi a másikéval.*
- Nekem nem.
*Dörmögi az ajkakra. Odahaza hívták mindig így. Nagyurak, hölgyek előtt. Formális baromság, amit mindig is utált, még akkor is, ha jó a csengése.
Bár a férfi szájából hallva mégis más, sokkal nyugtatóbb és kielégítőbb érzés keríti hatalmába. Ennek az érzésnek kész is átadni magát, ahogy a pillanatnyi felejtést választva veszik el az ölelésekben. Megszűnik a világ, helyébe lépve a békés üresség és a csend. Csupán csak vágyakozó sóhajok, az elégedett női hang töri meg a nyugalmat. Vére úgy forr az ereiben, hogy tarthatna akár attól is, hogy széthasítja bőrét. De most nem fél semmitől. Minden porcikáját végig simítja a férfinak, ujjbegyeivel szinte issza magába a másik bőrének tapintását. Érezni magán, magában a volt harcos testét szinte földöntúli örömnek hat. Mire ráeszmélne a történtekre elméje végre kikapcsol, hogy csakis a gyönyör érvényesüljön.*
- Daioryn.
*Sóhajtja bele elégedetten a semmibe, ahogy szemeit lehunyva tartva piheg szaporán.*
- Hm?
*Hunyorog végül a smaragdokkal a férfira, ahogy kezéért nyúlva húzza magához, hogy a tenyerébe csókoljon.*
- Ez így működik?
*Tornássza magát ülésbe, majd hanyatt fekve visszanyomja a férfit az ágyra, hogy ő maga a mellkasán elterülve csukja vissza a szemeit.*
- És hol marad az a beígért nyaktekerés?
*Nyújtózik lustán, akár a jóllakott macska, hogy aztán állát a karjaira támasztva fürkéssze a Vénember arcát.*
4179. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-03-21 09:14:56
Üzenet elküldve: 2023-03-21 09:14:56
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Violettyne//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Szálláshely//
* Lesandít az említett területre, csak úgy, fél szemmel ellenőrizve a helyzetet. Hümment. *
- De.
* Ötször-hatszor újra ellenőrizve is hasonló eredményre jut. *
- Úgy szintén, tubica.
* A hivatalos bemutatkozáson túlestek, nagyszerű. Nem tulajdonít nagy jelentőséget az esetnek. Esetleg arra lehet jó, hogy ha nagy tömegben odalent a fogadóban utána kiáltana, hogy "vénember", ne tíz másik ugorjon. Most már nevezheti a nevén is, ha akarja.
Különben is, amíg vénembernek meg kölyökleánynak nevezik a másikat, mindketten kiélhetik a komplexusaikat és egyéb pervezióikat, ha véletlenül lennének.
Violëttyne-Violett-Letti a vállán billegve le-fel grasszál óvatlan ujjacskáival, amitől végigfut a hátán a borzongás. Meg máshol. Szitkokat dünnyögve leereszti. Nem felejti el a háta mögött a kulcsot sem elfordítani, nehogy hívatlan látogatójuk akadjon valami kellemes kis elfoglaltság közepette. Immár vízszintes helyzetben, igyekszik nem agyonnyomni a leányt. Lepillant rá. *
- Hogy érted?
* Sóhajtja és tűri a szakállas pofájának becézgetését. Hirtelen megmered. *
- Ne mondjad.
* Megmozdítja a csípőjét. *
- Aggódik érted a folyós kórság. A csattanó kelevény. Az ezeréves, sehányfogú öreganyám.
* Erősködik és hősiesen küzd a testét eluraló sorscsapás ellen. *
- Megpofozlak cinka! Miért mindig velem törődsz?
* Teszi hozzá a rend kedvéért. Vállat von, felsóhajt. *
- Na és? Utána még boldogan megölhetlek.
* Legyint. Daioryn előreejti a fejét. Rengeteg haja az arcába ömlik. Hátrasöpri tincseit, és felpillant a vörös arcába. *
- Édes.
* Ismétli fogcsikorgatva. Úgy dönt, nem veszti eszméletét az undortól. Elgondolkozva bólint az ajánlatra. *
- Fogd már be, dehogy iszunk. Esetleg később, nagyszájú.
* Könyörög aztán. Összeölelkeznek, egymásba fonódnak. Hátára fordul, magához vonja a lányt. Vállon csókolja. A harcos a kezére csúsztatja ujjait, majd megcsókolja a vöröslő ajkakat. *
- Violëttyne. Tetszik.
* Jegyzi meg. Porcikáról porcikára csókolja, cirógatja, végigportyázza a másikat, valamennyi érzékszerve részt vesz az élvezetben. És még annál is több történik, hiszen látnak a bőrükkel, belélegzik egymást, képesek úszni-röpülni saját ereikben és a másikéban, elvegyülnek egymás sejtjeiben, tűzviharba, villámlásba kerülnek; megsemmisülnek és újraélednek.
Miután megtalálja elveszettnek hitt lélegzetét, felkönyököl és kisimítja a vörös tincseket a saját és a leány arcából. Nem könnyne tér magához. Hosszas hallgatás után megjegyzi. *
- Megtartalak.
* Elégedetten bólint. Ráeszmél, hogy asszonyára akadt. *
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Szálláshely//
* Lesandít az említett területre, csak úgy, fél szemmel ellenőrizve a helyzetet. Hümment. *
- De.
* Ötször-hatszor újra ellenőrizve is hasonló eredményre jut. *
- Úgy szintén, tubica.
* A hivatalos bemutatkozáson túlestek, nagyszerű. Nem tulajdonít nagy jelentőséget az esetnek. Esetleg arra lehet jó, hogy ha nagy tömegben odalent a fogadóban utána kiáltana, hogy "vénember", ne tíz másik ugorjon. Most már nevezheti a nevén is, ha akarja.
Különben is, amíg vénembernek meg kölyökleánynak nevezik a másikat, mindketten kiélhetik a komplexusaikat és egyéb pervezióikat, ha véletlenül lennének.
Violëttyne-Violett-Letti a vállán billegve le-fel grasszál óvatlan ujjacskáival, amitől végigfut a hátán a borzongás. Meg máshol. Szitkokat dünnyögve leereszti. Nem felejti el a háta mögött a kulcsot sem elfordítani, nehogy hívatlan látogatójuk akadjon valami kellemes kis elfoglaltság közepette. Immár vízszintes helyzetben, igyekszik nem agyonnyomni a leányt. Lepillant rá. *
- Hogy érted?
* Sóhajtja és tűri a szakállas pofájának becézgetését. Hirtelen megmered. *
- Ne mondjad.
* Megmozdítja a csípőjét. *
- Aggódik érted a folyós kórság. A csattanó kelevény. Az ezeréves, sehányfogú öreganyám.
* Erősködik és hősiesen küzd a testét eluraló sorscsapás ellen. *
- Megpofozlak cinka! Miért mindig velem törődsz?
* Teszi hozzá a rend kedvéért. Vállat von, felsóhajt. *
- Na és? Utána még boldogan megölhetlek.
* Legyint. Daioryn előreejti a fejét. Rengeteg haja az arcába ömlik. Hátrasöpri tincseit, és felpillant a vörös arcába. *
- Édes.
* Ismétli fogcsikorgatva. Úgy dönt, nem veszti eszméletét az undortól. Elgondolkozva bólint az ajánlatra. *
- Fogd már be, dehogy iszunk. Esetleg később, nagyszájú.
* Könyörög aztán. Összeölelkeznek, egymásba fonódnak. Hátára fordul, magához vonja a lányt. Vállon csókolja. A harcos a kezére csúsztatja ujjait, majd megcsókolja a vöröslő ajkakat. *
- Violëttyne. Tetszik.
* Jegyzi meg. Porcikáról porcikára csókolja, cirógatja, végigportyázza a másikat, valamennyi érzékszerve részt vesz az élvezetben. És még annál is több történik, hiszen látnak a bőrükkel, belélegzik egymást, képesek úszni-röpülni saját ereikben és a másikéban, elvegyülnek egymás sejtjeiben, tűzviharba, villámlásba kerülnek; megsemmisülnek és újraélednek.
Miután megtalálja elveszettnek hitt lélegzetét, felkönyököl és kisimítja a vörös tincseket a saját és a leány arcából. Nem könnyne tér magához. Hosszas hallgatás után megjegyzi. *
- Megtartalak.
* Elégedetten bólint. Ráeszmél, hogy asszonyára akadt. *
4178. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-03-20 16:05:49
Üzenet elküldve: 2023-03-20 16:05:49
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Daioryn//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Szálláshely//
*Nem a Sellőházban vannak, ahol a vörös egy fizetett szajha volna. Ott jó képet vágna a dologhoz, mert azért fizetik. Ellenben a mostani helyzettel, ahol pusztán saját szórakoztatásukra ismerkednek, s még mindig ismeretlen ismerősökként bújjanak ágyba egymással. Úgy, hogy a lánynak igencsak le kell küzdenie valami belülről marcangoló démont. Akármennyire is szeretne, így ezekkel az érzésekkel nem tud jó pofát vágni a dologhoz, akármennyire is szeretne. Hisz nehezen tudná letagadni, hogy vágyja a férfit. Úgy érzi, hogy még senkire sem vágyott ennyire. Bár valószínűleg ez a gyász miatti világutálat okozta életöröm mellőzés miatt lehet. Hisz ki az a megveszekedett, aki ne élvezne akár egy jó bort, egy finom ételt vagy egy jóképű férfi hálószobai társaságát? Egyszerűen csak nehéz kilépni abból a komfortzónából, amibe bezárta magát.*
- Megnyugtató. Kezdtem aggódni, hogy már teljesen kiment a vér a fejedből.
*Jegyzi ravasz mosollyal, miközben ajtót nyit. Ám a további piszkálódásra újfent nincs esélye, hisz mire pislogna egyet már ismét a férfi vállán hasal.
A kezdeti megszeppentséget követő sóhaj után végül csak elmosolyodik. Azon meglepő dolgok egyikeként pedig elég jókedvű mosolyt villant.*
- Hát Vénember, nagyon örvendek.
*Hiába, hogy tudja a férfi nevét már, nem szeretné megszakítani ezt a békés és "romantikus" becézgetést, amit ilyen módszeresen használnak egymásra. Még idegennek is érezné tán, ha az öreget a nevén szólítaná. Meg hát valószínűleg ő sem fogja a sajátját a férfi szájából hallani.
Besétálás közben valóban nem ellenkezik. Zsák krumpli módjára tesped a vállain, miközben a röpke csendben elmélázva, középső és mutatóujjával fel-alá lépked a férfi gerince mentén. Akár egy kisgyerek, aki jó szórakozásra talált.
Lassan végül megszakad a szórakozás, mikor meglepően figyelmes földet érésben lesz része. Készségesen tipeg el az ágyig, ahogy az ellen sem tiltakozik, hogy a botlás után az ágyba zuhanjon az öreggel együtt.
A kezek simítására lehunyja a szemeit, s szinte vágyakozó sóhajt hallat utána.
A kérdésre sem felel egyből, de testének megrezzenéséből érezheti a másik, a pillanatnyi dilemmát. Végül csak ráveszi a fene, hogy visszanézzen rá. Kezei közé fogja a másik arcát, amit hüvelykujjával cirógat meg gyengéden.*
- Ez... felettébb ijesztő.
*Sóhajtja drámaian, de szája széle megremeg a visszafojtott mosolytól.*
- Te aggódsz értem!
*Jelenti ki azon nyomban, mielőtt bármire is rákérdezne a másik.*
- Vízbe ölés, nyaktekerés, nyelvkitépés. Eddig ez volt a módi. Nem az, hogy elkezdesz az érzéseimmel törődni.
*Itt már nem bírja tovább, s muszáj nyomban megejtenie egy vigyort, ami végül egy kedvesebb mosollyá szelídül.*
- Igazán... édes.
*Kuncogja halkan, ahogy felnyújtózva nyom egy apró csókot a homlokára. Azután egy újabb sóhajjal zuhan vissza a párnára a férfi szemeit fürkészve.*
- Azt hiszem ideje, hogy megfogadjam a tanácsod. Ideje élnem és legalább egy kicsit elnyomni azt, ami fáj. Ha nem jön össze még mindig ott van az a nyaktekerős dolog.
*Fonja lassan a nyaka köré a karjait, majd a következő, apró csók már a férfi ajkait éri.*
- Szeretnéd még, hogy tovább magyarázzam, hogy fogalmam sincs, hogy mit akarok? Nőből vagyok.
*Vonja meg a vállait, majd lassan elhúzza a kezeit.*
- Ha te sem vagy olyan biztos a dolgodban még visszamehetünk. De akkor iszunk. Sokat.
*Nem fogja magát és a meggyötört kis lelkét a férfira erőltetni. Ám a társaság valamiért most jól esik neki. Vagyis Daioryn társasága, hogy pontosabb legyen. Jó, hogy végre nem pátyolgatják, senki sem sajnálja, így nem gyűlik benne még erősebben a pocsék érzés és hangulat. Ha kérdeznék nem tagadná le, hogy vágyja a férfit. Erről ő is hamar megbizonyosodhatna, hisz ha szavakkal nem is árulja el magát, a testét nem tudja némaságra ítélni. De ezek ellenére is, ha úgy döntenének, hogy visszavonulót fújnak, azért sem lenne dühös. Talán egy kicsit csalódott már igen, de amíg az Öreg mellett lehet, addig azt sem bánja, ha az este folyamán csak az asztal alá issza magát.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Szálláshely//
*Nem a Sellőházban vannak, ahol a vörös egy fizetett szajha volna. Ott jó képet vágna a dologhoz, mert azért fizetik. Ellenben a mostani helyzettel, ahol pusztán saját szórakoztatásukra ismerkednek, s még mindig ismeretlen ismerősökként bújjanak ágyba egymással. Úgy, hogy a lánynak igencsak le kell küzdenie valami belülről marcangoló démont. Akármennyire is szeretne, így ezekkel az érzésekkel nem tud jó pofát vágni a dologhoz, akármennyire is szeretne. Hisz nehezen tudná letagadni, hogy vágyja a férfit. Úgy érzi, hogy még senkire sem vágyott ennyire. Bár valószínűleg ez a gyász miatti világutálat okozta életöröm mellőzés miatt lehet. Hisz ki az a megveszekedett, aki ne élvezne akár egy jó bort, egy finom ételt vagy egy jóképű férfi hálószobai társaságát? Egyszerűen csak nehéz kilépni abból a komfortzónából, amibe bezárta magát.*
- Megnyugtató. Kezdtem aggódni, hogy már teljesen kiment a vér a fejedből.
*Jegyzi ravasz mosollyal, miközben ajtót nyit. Ám a további piszkálódásra újfent nincs esélye, hisz mire pislogna egyet már ismét a férfi vállán hasal.
A kezdeti megszeppentséget követő sóhaj után végül csak elmosolyodik. Azon meglepő dolgok egyikeként pedig elég jókedvű mosolyt villant.*
- Hát Vénember, nagyon örvendek.
*Hiába, hogy tudja a férfi nevét már, nem szeretné megszakítani ezt a békés és "romantikus" becézgetést, amit ilyen módszeresen használnak egymásra. Még idegennek is érezné tán, ha az öreget a nevén szólítaná. Meg hát valószínűleg ő sem fogja a sajátját a férfi szájából hallani.
Besétálás közben valóban nem ellenkezik. Zsák krumpli módjára tesped a vállain, miközben a röpke csendben elmélázva, középső és mutatóujjával fel-alá lépked a férfi gerince mentén. Akár egy kisgyerek, aki jó szórakozásra talált.
Lassan végül megszakad a szórakozás, mikor meglepően figyelmes földet érésben lesz része. Készségesen tipeg el az ágyig, ahogy az ellen sem tiltakozik, hogy a botlás után az ágyba zuhanjon az öreggel együtt.
A kezek simítására lehunyja a szemeit, s szinte vágyakozó sóhajt hallat utána.
A kérdésre sem felel egyből, de testének megrezzenéséből érezheti a másik, a pillanatnyi dilemmát. Végül csak ráveszi a fene, hogy visszanézzen rá. Kezei közé fogja a másik arcát, amit hüvelykujjával cirógat meg gyengéden.*
- Ez... felettébb ijesztő.
*Sóhajtja drámaian, de szája széle megremeg a visszafojtott mosolytól.*
- Te aggódsz értem!
*Jelenti ki azon nyomban, mielőtt bármire is rákérdezne a másik.*
- Vízbe ölés, nyaktekerés, nyelvkitépés. Eddig ez volt a módi. Nem az, hogy elkezdesz az érzéseimmel törődni.
*Itt már nem bírja tovább, s muszáj nyomban megejtenie egy vigyort, ami végül egy kedvesebb mosollyá szelídül.*
- Igazán... édes.
*Kuncogja halkan, ahogy felnyújtózva nyom egy apró csókot a homlokára. Azután egy újabb sóhajjal zuhan vissza a párnára a férfi szemeit fürkészve.*
- Azt hiszem ideje, hogy megfogadjam a tanácsod. Ideje élnem és legalább egy kicsit elnyomni azt, ami fáj. Ha nem jön össze még mindig ott van az a nyaktekerős dolog.
*Fonja lassan a nyaka köré a karjait, majd a következő, apró csók már a férfi ajkait éri.*
- Szeretnéd még, hogy tovább magyarázzam, hogy fogalmam sincs, hogy mit akarok? Nőből vagyok.
*Vonja meg a vállait, majd lassan elhúzza a kezeit.*
- Ha te sem vagy olyan biztos a dolgodban még visszamehetünk. De akkor iszunk. Sokat.
*Nem fogja magát és a meggyötört kis lelkét a férfira erőltetni. Ám a társaság valamiért most jól esik neki. Vagyis Daioryn társasága, hogy pontosabb legyen. Jó, hogy végre nem pátyolgatják, senki sem sajnálja, így nem gyűlik benne még erősebben a pocsék érzés és hangulat. Ha kérdeznék nem tagadná le, hogy vágyja a férfit. Erről ő is hamar megbizonyosodhatna, hisz ha szavakkal nem is árulja el magát, a testét nem tudja némaságra ítélni. De ezek ellenére is, ha úgy döntenének, hogy visszavonulót fújnak, azért sem lenne dühös. Talán egy kicsit csalódott már igen, de amíg az Öreg mellett lehet, addig azt sem bánja, ha az este folyamán csak az asztal alá issza magát.*
4177. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-03-18 20:35:02
Üzenet elküldve: 2023-03-18 20:35:02
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Egy apró hazugság//
-Bizonyosan így van, ezért is olyan nehéz valószínűleg megtalálni a párunkat. Valójában sokszor nem is ismerjük igazán a másikat.
*Aprót kortyol a borból, majd üres poharát az asztal szélére rakja, jelezve azt, hogy elviheti egy arra járó felszolgáló.*
-Nem terveztelek félteni vagy kímélni.
*Szándékos a mondandójában megbújó finom utalás. Amikor a férfit sikerül megnevettetnie azt apró sikerként könyveli el.*
-Ki mondta, hogy nem köröztet? *Xidrosra kacsint, majd közelebb hajol hozzá és halk hangon folytatja.* Hosszú bún listám van már náluk, a vérdíj pedig magas.
*Úgy beszél, hogy egyértelmű legyen a másik számára, csupán csak viccel. Kihasználja ezt az alkalmat arra is, hogy közelebbről szem ügyre vegye a másikat bagoly szín szemeivel.*
-A bátyám nem tudom hol van, az öcsém pedig remélhetőleg vigyáz otthon arra, amink még van.
*Nem szándékozik túl sokat megosztani az életéről, a sok rossz csak elrontaná a már oldott hangulatot.*
-Neked nincs olyan izgalmas történeted, melyet el mernél árulni? Tudod az a sebhely az arcodon…
*Szemeivel szinte kérleli a férfit, hogy bizalmába avassa ezen téren.*
-Bizonyosan így van, ezért is olyan nehéz valószínűleg megtalálni a párunkat. Valójában sokszor nem is ismerjük igazán a másikat.
*Aprót kortyol a borból, majd üres poharát az asztal szélére rakja, jelezve azt, hogy elviheti egy arra járó felszolgáló.*
-Nem terveztelek félteni vagy kímélni.
*Szándékos a mondandójában megbújó finom utalás. Amikor a férfit sikerül megnevettetnie azt apró sikerként könyveli el.*
-Ki mondta, hogy nem köröztet? *Xidrosra kacsint, majd közelebb hajol hozzá és halk hangon folytatja.* Hosszú bún listám van már náluk, a vérdíj pedig magas.
*Úgy beszél, hogy egyértelmű legyen a másik számára, csupán csak viccel. Kihasználja ezt az alkalmat arra is, hogy közelebbről szem ügyre vegye a másikat bagoly szín szemeivel.*
-A bátyám nem tudom hol van, az öcsém pedig remélhetőleg vigyáz otthon arra, amink még van.
*Nem szándékozik túl sokat megosztani az életéről, a sok rossz csak elrontaná a már oldott hangulatot.*
-Neked nincs olyan izgalmas történeted, melyet el mernél árulni? Tudod az a sebhely az arcodon…
*Szemeivel szinte kérleli a férfit, hogy bizalmába avassa ezen téren.*
4176. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-03-18 15:28:49
Üzenet elküldve: 2023-03-18 15:28:49
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Fürdőház//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Igen, ezt én is hallottam. Hogy a csillagok formákat adnak ki, és mozognak, és a tengerészek ebből jönnek rá valahogy, hogy merre is vannak. Hát, fogalmam sincs, hogyan képesek rá, de hát muszáj működnie, ha már egyszer célba érnek meg vissza is találnak.
*feleli elmerengve és némileg rosszul magyarázva a dolgokat, de a tengeri navigáció nem olyasmi, amit egyhamar a fejébe lehetne verni. Egy ideig azért el is tűnődik rajta, majdnem egy percnyi szokatlan csönddel ajándékozva meg a művésznőt, mielőtt újra eszébe nem jutna valami téma, amivel leköthetni magát.
De hát más egyebet nem is igazán tehet, mint hogy beszél, amíg modellt kell állnia.*
-Még azt nem bírom elképzelni, milyen egy tengeri ütközet. Tudom, hogy vannak hadihajók, vannak tengeri rablók, de nehéz elhinni, hogy harcolni kell ott is. Ha olyan végtelen a tenger, a gyengébb egyszerűen csak kitér, nem? Persze vannak ostoba hadvezérek, akik nekimennek a túlerőnek, de nem hiszem, hogy minden tengeri harcos idióta lenne.
*folytatja tovább a merengést, mit sem tudva a tengeri harcászat csínjáról-bínjáról. Valószínűleg a kikötőben egy tengerészt vagy az őrületbe kerget majd, vagy alkoholmérgezésbe hajszol a fizetett italokkal, mire meg nem érti, miként is kell ezt elképzelni.*
//Fürdőház//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Igen, ezt én is hallottam. Hogy a csillagok formákat adnak ki, és mozognak, és a tengerészek ebből jönnek rá valahogy, hogy merre is vannak. Hát, fogalmam sincs, hogyan képesek rá, de hát muszáj működnie, ha már egyszer célba érnek meg vissza is találnak.
*feleli elmerengve és némileg rosszul magyarázva a dolgokat, de a tengeri navigáció nem olyasmi, amit egyhamar a fejébe lehetne verni. Egy ideig azért el is tűnődik rajta, majdnem egy percnyi szokatlan csönddel ajándékozva meg a művésznőt, mielőtt újra eszébe nem jutna valami téma, amivel leköthetni magát.
De hát más egyebet nem is igazán tehet, mint hogy beszél, amíg modellt kell állnia.*
-Még azt nem bírom elképzelni, milyen egy tengeri ütközet. Tudom, hogy vannak hadihajók, vannak tengeri rablók, de nehéz elhinni, hogy harcolni kell ott is. Ha olyan végtelen a tenger, a gyengébb egyszerűen csak kitér, nem? Persze vannak ostoba hadvezérek, akik nekimennek a túlerőnek, de nem hiszem, hogy minden tengeri harcos idióta lenne.
*folytatja tovább a merengést, mit sem tudva a tengeri harcászat csínjáról-bínjáról. Valószínűleg a kikötőben egy tengerészt vagy az őrületbe kerget majd, vagy alkoholmérgezésbe hajszol a fizetett italokkal, mire meg nem érti, miként is kell ezt elképzelni.*
4175. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-03-18 13:28:43
Üzenet elküldve: 2023-03-18 13:28:43
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Egy apró hazugság//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Végre kicsit oldottabb a hangulat közöttük, legalábbis Nimivensa nevetéséből erre következtet. *
- Hát látod, a férfiúi lélek törékenyebb, mint ti hölgyek hinnétek.
*Némi túlzással ugyan, de valójában nem hazudik. Utóbbi időben, mióta nem kell minden alávaló munkát elvállalnia aranyért és általában javultak az életkörülményei, azóta hiúbbá vált s valóban zavarja a tény, hogy nem lesz már fiatalabb. Ezért is igyekszik kiélvezni azt, amíg még ereje teljében van.*
- Áh remekül érzem magamat a bőrömben, engem aztán nem kell félteni.
*Nimivensa ellentmondásos kijelentésére kérdőn megemelkednek szemöldökei, hiszen a leány meg is cáfolta és meg is erősítette a wegtoreni hiedelmeket.*
- Nos, halljuk halljuk!
*Ösztökéli a vöröskét, közben az utolsó falatokat fogyasztja el. Még csak nem is pislog a rövid történet hallatán, aminek végén igen széle mosoly kerekedik arcára. Borához kell nyúlnia, és nyer magának pár pillanatot amíg kortyolgat, de aztán nevetése utat tör magának. Nem hangosan hahotázik, de egyértelműen jót derül.*
- Ez igen, ezt nevezem gaztettnek, belátom tévedtem, valóban vérmes egy nőszemély lehetsz. Csodálom, hogy a Városi Őrség nem köröztet emiatt.
*Most már egyértelműen világos számára, hogy kijelentése igaz volt és Nimivensa egy igen védett közegből származik, aligha ismeri az élet rút oldalát. Dühíthetné őt ez, elvégre ő a wegtoreni nyomorba született, ahol minden az erősebb kutya baszik elven működik, ám Xidros beéri azzal az elégtétellel, hogy artheniori nemes kisasszonyokat gyűr maga alá a fentebb említett célzattal.*
- Na és a fivérek most hol vannak? Remélhetőleg nem szemérmes Eeyr paplovagok.
*Jobban belegondolva ez sem tántorítaná el semmitől, ám jobb tudni milyen kockázatokat vállal ha Nimivensával kekeckedik.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Végre kicsit oldottabb a hangulat közöttük, legalábbis Nimivensa nevetéséből erre következtet. *
- Hát látod, a férfiúi lélek törékenyebb, mint ti hölgyek hinnétek.
*Némi túlzással ugyan, de valójában nem hazudik. Utóbbi időben, mióta nem kell minden alávaló munkát elvállalnia aranyért és általában javultak az életkörülményei, azóta hiúbbá vált s valóban zavarja a tény, hogy nem lesz már fiatalabb. Ezért is igyekszik kiélvezni azt, amíg még ereje teljében van.*
- Áh remekül érzem magamat a bőrömben, engem aztán nem kell félteni.
*Nimivensa ellentmondásos kijelentésére kérdőn megemelkednek szemöldökei, hiszen a leány meg is cáfolta és meg is erősítette a wegtoreni hiedelmeket.*
- Nos, halljuk halljuk!
*Ösztökéli a vöröskét, közben az utolsó falatokat fogyasztja el. Még csak nem is pislog a rövid történet hallatán, aminek végén igen széle mosoly kerekedik arcára. Borához kell nyúlnia, és nyer magának pár pillanatot amíg kortyolgat, de aztán nevetése utat tör magának. Nem hangosan hahotázik, de egyértelműen jót derül.*
- Ez igen, ezt nevezem gaztettnek, belátom tévedtem, valóban vérmes egy nőszemély lehetsz. Csodálom, hogy a Városi Őrség nem köröztet emiatt.
*Most már egyértelműen világos számára, hogy kijelentése igaz volt és Nimivensa egy igen védett közegből származik, aligha ismeri az élet rút oldalát. Dühíthetné őt ez, elvégre ő a wegtoreni nyomorba született, ahol minden az erősebb kutya baszik elven működik, ám Xidros beéri azzal az elégtétellel, hogy artheniori nemes kisasszonyokat gyűr maga alá a fentebb említett célzattal.*
- Na és a fivérek most hol vannak? Remélhetőleg nem szemérmes Eeyr paplovagok.
*Jobban belegondolva ez sem tántorítaná el semmitől, ám jobb tudni milyen kockázatokat vállal ha Nimivensával kekeckedik.*
4174. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-03-17 23:03:26
Üzenet elküldve: 2023-03-17 23:03:26
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Egy apró hazugság//
*A lánynak az az érzése támad, hogy a férfi nem szeretne vele bizonyos témákat firtatni, így úgy dönt hagyja is. Az, hogy Xidros magára veszi amit mondott, holott ő csak egy egyszerű megállapítást tett, megerősíti benne első feltételezését. Vélhetően ki szeretné csak használni Nimit, majd ahogyan eddigi partnerei nagy részét, őt is felejtené. A lány azt még nem teljesen döntötte el, hogy ínyére lenne a dolog vagy sem.*
-Nem ért semmilyen vád. Csupán a tapasztalataimat osztottam meg.
~Bár akinek nem inge, nem veszi magára…~
*Xidros humoros megjegyzése hallatán nagyot nevet, ahogyan megelevenedik szemei előtt a jelenet.*
-Soha nem hittem volna, hogy egy szemöldökszőr ilyen hatással lehet egy férfi lelkére. *Eltúlzott mozdulatokkal a szívéhez kap, majd folytatja.* Remélem azért ezen szörnyű eset nem szegte kedvedet annyira, hogy ne tudnád jól érezni többé magadat a bőrödben.
*Szája szélen megbújik egy mosoly és ismét nevetnie kell a vörös hajat övező legenda hallatán.*
-Annyira lehet ez a feltételezés helytálló, mint az, hogy aki ló trágyábalép az szerencsés lesz. Bár igaz, ami igaz két fivérem van, mégis én voltam hármunk közül a legrosszabb.
*Újabbat kortyol a borból közben hallgatja a másikat.*
-Alma lopás pont nem szerepelt gaztetteim számláján. Az egyik legemlékezetesebb csíny tevésem az volt amikor egy tea délutánt hiúsítottam meg, kicserélve a cukrot, sóra. Talán úgy gondolod ez nem is olyan nagy gond, de apám nem így gondolta, tekintettel arra, hogy egy fontos személlyel lett volna diskurzusa. Az illetőnek nem volt olyan jó humora mint nekem…
*Szélesen mosolyog ahogyan vissza gondol a régi szép időkre.*
-Sok ilyen történetet lehetne még a nevemre írni. Beláthatod talán, hogy mégsem vagyok annyira szelíd, mint gondoltad.
*A lánynak az az érzése támad, hogy a férfi nem szeretne vele bizonyos témákat firtatni, így úgy dönt hagyja is. Az, hogy Xidros magára veszi amit mondott, holott ő csak egy egyszerű megállapítást tett, megerősíti benne első feltételezését. Vélhetően ki szeretné csak használni Nimit, majd ahogyan eddigi partnerei nagy részét, őt is felejtené. A lány azt még nem teljesen döntötte el, hogy ínyére lenne a dolog vagy sem.*
-Nem ért semmilyen vád. Csupán a tapasztalataimat osztottam meg.
~Bár akinek nem inge, nem veszi magára…~
*Xidros humoros megjegyzése hallatán nagyot nevet, ahogyan megelevenedik szemei előtt a jelenet.*
-Soha nem hittem volna, hogy egy szemöldökszőr ilyen hatással lehet egy férfi lelkére. *Eltúlzott mozdulatokkal a szívéhez kap, majd folytatja.* Remélem azért ezen szörnyű eset nem szegte kedvedet annyira, hogy ne tudnád jól érezni többé magadat a bőrödben.
*Szája szélen megbújik egy mosoly és ismét nevetnie kell a vörös hajat övező legenda hallatán.*
-Annyira lehet ez a feltételezés helytálló, mint az, hogy aki ló trágyábalép az szerencsés lesz. Bár igaz, ami igaz két fivérem van, mégis én voltam hármunk közül a legrosszabb.
*Újabbat kortyol a borból közben hallgatja a másikat.*
-Alma lopás pont nem szerepelt gaztetteim számláján. Az egyik legemlékezetesebb csíny tevésem az volt amikor egy tea délutánt hiúsítottam meg, kicserélve a cukrot, sóra. Talán úgy gondolod ez nem is olyan nagy gond, de apám nem így gondolta, tekintettel arra, hogy egy fontos személlyel lett volna diskurzusa. Az illetőnek nem volt olyan jó humora mint nekem…
*Szélesen mosolyog ahogyan vissza gondol a régi szép időkre.*
-Sok ilyen történetet lehetne még a nevemre írni. Beláthatod talán, hogy mégsem vagyok annyira szelíd, mint gondoltad.
4173. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-03-17 22:18:15
Üzenet elküldve: 2023-03-17 22:18:15
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Egy apró hazugság//
- Ugyan, dehogy, csak nem illendő ezeket firtatni.
*Feleli könnyedén, de továbbra is kíváncsian fürkészi a vöröske reakcióit, akinél még mindig nem érti miért olya fontos ez. El is kezd kissé gyanakodni, hogy véletlenül nem-e Cylia egyik barátnője, akiből akadhat néhány a városban. Kockázatos, nem szeretné megint magára haragítani a lányt, főleg mert tervei között szerepel, hogy megkéri a kezét. Illetve kitartóan teszi mindezt addig, amíg végre igent nem mond.*
- Igaz, igaz.
*Nem egészen érti továbbra sem, hogy Nimi mire kíván utalni, de úgy dönt, hogy csupán elengedi füle mellett.*
- Tény? Áh mindegy, én azért bóknak veszem.
*Újabb ködös kijelentést kap, már egészen kezdi elveszteni a fonalat, aminek nem örül. Szereti a játszadozást, sőt kifejezetten ez élteti és lelkesíti, ugyanakkor nehezen engedi el a gyeplőt.*
- Csak nem az a rút vád ért, hogy külsőm romlott jellemet rejt?
*Lerakja az evőeszközeit, és kifelé tartott tenyerekkel emeli fel kezeit.*
- Nem gondolom, hogy rászolgáltam erre.
*Jegyzi meg pimasz méregetése közben, majd komótosan visszatér a falatozáshoz. Tény ami tény, hogy modora kifogástalan, csupán szándékai igen önzőek, de ezeknek még nem adta különösebb jelét.*
- Hát a java azért talán nem.
*Elgondolkodva megsimogatja állát és szakállát.*
- Bár ezt csak az istenek tudják, hogy mennyit osztanak ki még nekem. A lelkem pedig hamvas mint pelyhesképű koromban, csupán láttam egy ősz szálat a szemöldökömben és ez mélyen megrendített.
*Teátrálisan beszél, hogy egyértelmű legyen viccelődése. Mi tagadás valóban nem olyan eleven, mint mondjuk tizenöt esztendővel ezelőtt, amivel aligha tudna az elf azonosulni, akivel feltehetően ugyanannyi nyarat és telet éltek meg, mégis kettejük közül Xidros az aki már ráncosodik és időnként fáj a háta, Nimi viszont üde mint a frissen hullott hó.*
- Azt nem kétlem. Wegtorenben úgy tartják a vörösek a nap gyermekei, és a bennük élő láng miatt igen hevesek, meg persze veszélyesek.
*Jól tudja, hogy ez csak egy mese, ami inkább a vörös haj ritkasága miatt alakulhatott ki. A tűz városában minden a barnától vagy feketétől eltérő hajszín, szemszín vagy a fehér bőr igazi ínyencség volt a szemnek.*
- Ebből fakadóan pedig szeretnek felfordulást okozni. De le merem fogadni egy alma ellopásánál nagyobb csínyben nem volt részed, hölgyem.
- Ugyan, dehogy, csak nem illendő ezeket firtatni.
*Feleli könnyedén, de továbbra is kíváncsian fürkészi a vöröske reakcióit, akinél még mindig nem érti miért olya fontos ez. El is kezd kissé gyanakodni, hogy véletlenül nem-e Cylia egyik barátnője, akiből akadhat néhány a városban. Kockázatos, nem szeretné megint magára haragítani a lányt, főleg mert tervei között szerepel, hogy megkéri a kezét. Illetve kitartóan teszi mindezt addig, amíg végre igent nem mond.*
- Igaz, igaz.
*Nem egészen érti továbbra sem, hogy Nimi mire kíván utalni, de úgy dönt, hogy csupán elengedi füle mellett.*
- Tény? Áh mindegy, én azért bóknak veszem.
*Újabb ködös kijelentést kap, már egészen kezdi elveszteni a fonalat, aminek nem örül. Szereti a játszadozást, sőt kifejezetten ez élteti és lelkesíti, ugyanakkor nehezen engedi el a gyeplőt.*
- Csak nem az a rút vád ért, hogy külsőm romlott jellemet rejt?
*Lerakja az evőeszközeit, és kifelé tartott tenyerekkel emeli fel kezeit.*
- Nem gondolom, hogy rászolgáltam erre.
*Jegyzi meg pimasz méregetése közben, majd komótosan visszatér a falatozáshoz. Tény ami tény, hogy modora kifogástalan, csupán szándékai igen önzőek, de ezeknek még nem adta különösebb jelét.*
- Hát a java azért talán nem.
*Elgondolkodva megsimogatja állát és szakállát.*
- Bár ezt csak az istenek tudják, hogy mennyit osztanak ki még nekem. A lelkem pedig hamvas mint pelyhesképű koromban, csupán láttam egy ősz szálat a szemöldökömben és ez mélyen megrendített.
*Teátrálisan beszél, hogy egyértelmű legyen viccelődése. Mi tagadás valóban nem olyan eleven, mint mondjuk tizenöt esztendővel ezelőtt, amivel aligha tudna az elf azonosulni, akivel feltehetően ugyanannyi nyarat és telet éltek meg, mégis kettejük közül Xidros az aki már ráncosodik és időnként fáj a háta, Nimi viszont üde mint a frissen hullott hó.*
- Azt nem kétlem. Wegtorenben úgy tartják a vörösek a nap gyermekei, és a bennük élő láng miatt igen hevesek, meg persze veszélyesek.
*Jól tudja, hogy ez csak egy mese, ami inkább a vörös haj ritkasága miatt alakulhatott ki. A tűz városában minden a barnától vagy feketétől eltérő hajszín, szemszín vagy a fehér bőr igazi ínyencség volt a szemnek.*
- Ebből fakadóan pedig szeretnek felfordulást okozni. De le merem fogadni egy alma ellopásánál nagyobb csínyben nem volt részed, hölgyem.
4172. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-03-17 12:04:28
Üzenet elküldve: 2023-03-17 12:04:28
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Egy apró hazugság//
*Nimi úgy érzi az elhangzott szavak mögött több rejlik.*
-Kellemetlen tán a téma? *Kérdezi a másik felsejlő grimasza láttán.* Az ember tettei sok mindent elárulnak annak jelleméről.
*Ismét kortyol a borból. Az önelégült mosolyra láttán, ő is elmosolyodik.*
-Áh, bókot? Ugyan, csak egy tényt állapítottam meg. *A másikra kacsint, majd folytatja.* A rosszat épp ugyan úgy el kell ismerni, mint a szépet. Sokszor egyik fedheti a másikat.
*Nem gondolkodott el még Xidros életkorán. Tekintettel arra, hogy eddigi élete nagy részét elfek között töltötte, nem is biztos, hogy pontos megállapítást tudna tenni. Számukra az évek és az idő múlása egészen máshogyan érzékelhető.*
-Tehát úgy érzed, hogy életed gyertyájának java már leégett? Nekem nem tűnsz olyan vénnek. Vagy tán a lelked öregedett meg az évek alatt?
*A kapott kérdésen elgondolkozik egy kicsit.*
-Összességében helytálló lehet a felvetésed, bár én inkább azt mondanám, hogy mivel hosszabb az életünk így több tapasztalatot tudunk gyűjteni. Ezért sok helyzetben hidegebb fejjel vagyunk képesek dönteni. Én például gyermekkoromban nem éppen az óvatos és meggondolt jelzőkkel voltam illetve.
*Felnevet ahogyan visszagondol a sok csíny tevésre melyeket elkövetett, majd ismét kortyol italából.*
*Nimi úgy érzi az elhangzott szavak mögött több rejlik.*
-Kellemetlen tán a téma? *Kérdezi a másik felsejlő grimasza láttán.* Az ember tettei sok mindent elárulnak annak jelleméről.
*Ismét kortyol a borból. Az önelégült mosolyra láttán, ő is elmosolyodik.*
-Áh, bókot? Ugyan, csak egy tényt állapítottam meg. *A másikra kacsint, majd folytatja.* A rosszat épp ugyan úgy el kell ismerni, mint a szépet. Sokszor egyik fedheti a másikat.
*Nem gondolkodott el még Xidros életkorán. Tekintettel arra, hogy eddigi élete nagy részét elfek között töltötte, nem is biztos, hogy pontos megállapítást tudna tenni. Számukra az évek és az idő múlása egészen máshogyan érzékelhető.*
-Tehát úgy érzed, hogy életed gyertyájának java már leégett? Nekem nem tűnsz olyan vénnek. Vagy tán a lelked öregedett meg az évek alatt?
*A kapott kérdésen elgondolkozik egy kicsit.*
-Összességében helytálló lehet a felvetésed, bár én inkább azt mondanám, hogy mivel hosszabb az életünk így több tapasztalatot tudunk gyűjteni. Ezért sok helyzetben hidegebb fejjel vagyunk képesek dönteni. Én például gyermekkoromban nem éppen az óvatos és meggondolt jelzőkkel voltam illetve.
*Felnevet ahogyan visszagondol a sok csíny tevésre melyeket elkövetett, majd ismét kortyol italából.*
4171. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-03-17 08:44:57
Üzenet elküldve: 2023-03-17 08:44:57
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Violettyne//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Fürdőház//
* Daioryn sem egészen így képzelte az esetet. Általában fizetett szajhák, vagy lelkes felszolgálók, kocsmárosnék az ágytársai. Sem őt, sem azokat nem kell sokat noszogatni. Most mégis, első körben egy darabig eltartott míg túltette magát a süvölvény leányságán, most meg mintha amaz tétovázna. Ezen töpreng, míg fölfelé indul a rozogásan nyikorgó lépcsősoron. Megtorpan a lépcső tetején. *
- Ez nem történhet meg, vakarcs.
* Somolyog a bajsza alatt, a különbség csupán annyi, hogy már nem szándékozik levakarni magáról a koloncát.
A névre biccent csak, nem mondja hogy szépnek, s kellemesnek találja a csengését. Arra gondol, amennyit ezidáig megtapasztalt, igazán kevesen lehetnek azok, kik Lettinek hívják a lányt. Mivel kissé feszélyezettnek érzi a hangulatot, és kevésbé oylanmód, mint amit kedvelni szokott, úgy dönt, ideje egy kis oldódásnak. Na, nem a szeszformájút, most nem. Most a női szívekre, kedélyállapotra kellene hatnia. Ha be kellene vallania önmagának, ezen a téren kissé berozsdásodott. Emiatt lehet, hogy módszere sem túl kifinomult.
Ahogy korábban is, lehajol és egy mozdulattal a vállára dobja a leányt, miután az kimatatta magát a kulccsal. *
- Daioryn. Valahol itt tartottunk legutóbb.
* Morran és megelégszik ennyivel, már ami a bemutatkozást illeti. Átlép a küszöbön, és úgy fordul, hogy a vállán lógó leány lengedező végtagjai ne ütközzenek az ajtófélfába. A sarkával rúgja be az ajtót maga mögött. Ilyesféle módon hurcibálja be magával frissen "szerzett" asszonyát, hogy odabent a magáévá tegye. Valamivel kevesebb ellenkezést remél, mint a fürdőházban. Megpaskolja fél kézzel a tomporát és óvatosan lesiklatja a válláról.
Daioryn, amennyiben együttműködnek vele, szótlanul derékon kapja a lányt, az ágyhoz táncol vele. Mikor a nyoszolya szélében elbotolva végignyúlnak a takarón, lassan, figyelmesen, vágyakozón simít végig a rengeteg vörös haj alól előbukkanó arcon. Tenyerében lévő idegvégződések mindegyikével érezni kívánja annak selymes puhaságát. *
- Ezt akarod?
~ Mert ha nem, még elfuthatsz. ~
* Sóhajtja gondolatban, és valószínűleg tényleg hagyná is. *
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Fürdőház//
* Daioryn sem egészen így képzelte az esetet. Általában fizetett szajhák, vagy lelkes felszolgálók, kocsmárosnék az ágytársai. Sem őt, sem azokat nem kell sokat noszogatni. Most mégis, első körben egy darabig eltartott míg túltette magát a süvölvény leányságán, most meg mintha amaz tétovázna. Ezen töpreng, míg fölfelé indul a rozogásan nyikorgó lépcsősoron. Megtorpan a lépcső tetején. *
- Ez nem történhet meg, vakarcs.
* Somolyog a bajsza alatt, a különbség csupán annyi, hogy már nem szándékozik levakarni magáról a koloncát.
A névre biccent csak, nem mondja hogy szépnek, s kellemesnek találja a csengését. Arra gondol, amennyit ezidáig megtapasztalt, igazán kevesen lehetnek azok, kik Lettinek hívják a lányt. Mivel kissé feszélyezettnek érzi a hangulatot, és kevésbé oylanmód, mint amit kedvelni szokott, úgy dönt, ideje egy kis oldódásnak. Na, nem a szeszformájút, most nem. Most a női szívekre, kedélyállapotra kellene hatnia. Ha be kellene vallania önmagának, ezen a téren kissé berozsdásodott. Emiatt lehet, hogy módszere sem túl kifinomult.
Ahogy korábban is, lehajol és egy mozdulattal a vállára dobja a leányt, miután az kimatatta magát a kulccsal. *
- Daioryn. Valahol itt tartottunk legutóbb.
* Morran és megelégszik ennyivel, már ami a bemutatkozást illeti. Átlép a küszöbön, és úgy fordul, hogy a vállán lógó leány lengedező végtagjai ne ütközzenek az ajtófélfába. A sarkával rúgja be az ajtót maga mögött. Ilyesféle módon hurcibálja be magával frissen "szerzett" asszonyát, hogy odabent a magáévá tegye. Valamivel kevesebb ellenkezést remél, mint a fürdőházban. Megpaskolja fél kézzel a tomporát és óvatosan lesiklatja a válláról.
Daioryn, amennyiben együttműködnek vele, szótlanul derékon kapja a lányt, az ágyhoz táncol vele. Mikor a nyoszolya szélében elbotolva végignyúlnak a takarón, lassan, figyelmesen, vágyakozón simít végig a rengeteg vörös haj alól előbukkanó arcon. Tenyerében lévő idegvégződések mindegyikével érezni kívánja annak selymes puhaságát. *
- Ezt akarod?
~ Mert ha nem, még elfuthatsz. ~
* Sóhajtja gondolatban, és valószínűleg tényleg hagyná is. *
4170. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-03-17 02:00:59
Üzenet elküldve: 2023-03-17 02:00:59
![>Pmirsh Pmirshorn [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12740_1756324897_elf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Király visszatér a Sárvár-bálba//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Unottan issza a Borát, amit néhány perce kért ki és amiért természetesen kifizette a 11 aranyat.
Azon tűnődik, hogy a mai nap mennyivel szörnyűbb, mint a többi. Ma ugyanis, ha csak néhány pillanatig is, de jól érezte magát, amikor egy csinos elf hölggyel diskurált néhány utcával lejjebb. Nem emlékszik, miről beszéltek. Nem is lényeges. Fél percig úgy érezte, él, mintha lenne bármi értelme az életének. Ez a kellemes élmény az egész napjára rányomta a bélyegét, ezért is sietett a kocsmába, hogy hamar elfeledje a történteket. Habár a tény, hogy az elmúlt két hat minden napját legalább részben itt töltötte arra enged következtetni, hogy nem tett volna másképp akkor sem, ha nem találkozik össze a csinos elf hölggyel és nem elegyedik vele beszélgetésbe. Az eredmény ugyanaz lenne, de más úton jutott volna idáig. Talán egy fokkal könnyebben viselné azt a mérhetetlen magányt és önutálatot, amit maga sem tudja, milyen régóta érez. Emlékszik, hogy valamikor régen – hónapokkal, esetleg évekkel ezelőtt – normális életet élt, mostanában mégis az szokott lenni a benyomása, hogy mindig ilyen volt. Amióta az eszét tudja, tehát már közel kétszáz éve.
A rendszeres kocsmalátogatás mellékhatásaként erőteljes alkoholszag árad belőle. Egy kis tündér, aki nem jól bírja az alkoholt talán már attól berúgna, ha egy mély levegőt venne a közelében. Ő is érzi a szagot, de már rég átlépett azon a ponton, hogy tenni akarna ellene. Néha eszébe jut, amit egy aprónép mondott róla néhány napja.
~ Valahogy úgy hangzott, hogy olyan büdös vagyok, hogy az oroszlán is csak sírva enne meg. A törpék már csak tudják. ~
Elmélkedésében egy hangosan beérkező társaság zavarja meg. *
– Nocsak. * Morogja felvont szemöldökkel, miközben a főszólót hallgatja. Alighanem az elmúlt hatok legérdekesebb történésének lehet szem- és fültanúja. Legalábbis ami a szónoklatot és a követeléseket illeti, ilyet még nem volt szerencséje megtapasztalni. A legmeglepőbb számára, hogy a jól megtermett, csatabárddal hadonászó férfi valamiféle királyt emleget. El is kezdi keresni a szemével, hogy melyik lehet az.
~ Egyik sem tűnik nemes vérűnek. Talán a királyuk kint vár, amíg ők elintézik a piszkos munkát. Vagy önmagáról beszél ez a húgyagyú? ~
A csapat tele van óriásokkal és félóriásokkal, így nem látja értelmét az ellenkezésnek. Meg amúgy sem, de ez mellékes. A törvény megszegése egyszerű mulatságnak tűnik ezeknek az alakoknak, és az a sejtése, hogy az életet is olcsón mérik náluk. Az ő élete meg aztán már számára sem ér sokat; ez azonban nem azt jelenti, hogy épp ma akarna meghalni, épp egy ilyen szutykos helyen, épp ezek a hataloméhes férgek által. Kiteszi az asztalára a kerek száz aranyat, mely csakugyan az utolsó el nem költött pénze. Maga is meglepődik, hiszen nemrég még a sokszorosa lapult zsebeiben. Viszont gondolatban vállat von, és még örül is egy kicsit, hogy most jöttek az adószedők, nem pár hata, hiszen ha úgy vesszük, mostanáig ingyen ihatott. Ugyanakkor részben az elfogyasztott bor, részben közömbössége miatt nem tesz lakatot a szájára, a terem másik végéből is jól hallhatóan megszólal. *
– Melyik hülye találta ki ezt a Királyos dumát? Mondhatnátok, hogy ti is a szegények megsegítésére és a város fejlesztésére gyűjtitek, mint azok a háborodottak a Népek Tanácsában. * Röhög egyet, majd röhögése hamar köhögésbe csap át, de hamar el is múlik, miután megveregeti mellkasát. Ha még mindig a helyén van a feje – a nyakán –, megenged magának még egy kérdést. *
– Melyikőtök az a nagy Király?
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Unottan issza a Borát, amit néhány perce kért ki és amiért természetesen kifizette a 11 aranyat.
Azon tűnődik, hogy a mai nap mennyivel szörnyűbb, mint a többi. Ma ugyanis, ha csak néhány pillanatig is, de jól érezte magát, amikor egy csinos elf hölggyel diskurált néhány utcával lejjebb. Nem emlékszik, miről beszéltek. Nem is lényeges. Fél percig úgy érezte, él, mintha lenne bármi értelme az életének. Ez a kellemes élmény az egész napjára rányomta a bélyegét, ezért is sietett a kocsmába, hogy hamar elfeledje a történteket. Habár a tény, hogy az elmúlt két hat minden napját legalább részben itt töltötte arra enged következtetni, hogy nem tett volna másképp akkor sem, ha nem találkozik össze a csinos elf hölggyel és nem elegyedik vele beszélgetésbe. Az eredmény ugyanaz lenne, de más úton jutott volna idáig. Talán egy fokkal könnyebben viselné azt a mérhetetlen magányt és önutálatot, amit maga sem tudja, milyen régóta érez. Emlékszik, hogy valamikor régen – hónapokkal, esetleg évekkel ezelőtt – normális életet élt, mostanában mégis az szokott lenni a benyomása, hogy mindig ilyen volt. Amióta az eszét tudja, tehát már közel kétszáz éve. A rendszeres kocsmalátogatás mellékhatásaként erőteljes alkoholszag árad belőle. Egy kis tündér, aki nem jól bírja az alkoholt talán már attól berúgna, ha egy mély levegőt venne a közelében. Ő is érzi a szagot, de már rég átlépett azon a ponton, hogy tenni akarna ellene. Néha eszébe jut, amit egy aprónép mondott róla néhány napja.
~ Valahogy úgy hangzott, hogy olyan büdös vagyok, hogy az oroszlán is csak sírva enne meg. A törpék már csak tudják. ~
Elmélkedésében egy hangosan beérkező társaság zavarja meg. *
– Nocsak. * Morogja felvont szemöldökkel, miközben a főszólót hallgatja. Alighanem az elmúlt hatok legérdekesebb történésének lehet szem- és fültanúja. Legalábbis ami a szónoklatot és a követeléseket illeti, ilyet még nem volt szerencséje megtapasztalni. A legmeglepőbb számára, hogy a jól megtermett, csatabárddal hadonászó férfi valamiféle királyt emleget. El is kezdi keresni a szemével, hogy melyik lehet az.
~ Egyik sem tűnik nemes vérűnek. Talán a királyuk kint vár, amíg ők elintézik a piszkos munkát. Vagy önmagáról beszél ez a húgyagyú? ~
A csapat tele van óriásokkal és félóriásokkal, így nem látja értelmét az ellenkezésnek. Meg amúgy sem, de ez mellékes. A törvény megszegése egyszerű mulatságnak tűnik ezeknek az alakoknak, és az a sejtése, hogy az életet is olcsón mérik náluk. Az ő élete meg aztán már számára sem ér sokat; ez azonban nem azt jelenti, hogy épp ma akarna meghalni, épp egy ilyen szutykos helyen, épp ezek a hataloméhes férgek által. Kiteszi az asztalára a kerek száz aranyat, mely csakugyan az utolsó el nem költött pénze. Maga is meglepődik, hiszen nemrég még a sokszorosa lapult zsebeiben. Viszont gondolatban vállat von, és még örül is egy kicsit, hogy most jöttek az adószedők, nem pár hata, hiszen ha úgy vesszük, mostanáig ingyen ihatott. Ugyanakkor részben az elfogyasztott bor, részben közömbössége miatt nem tesz lakatot a szájára, a terem másik végéből is jól hallhatóan megszólal. *
– Melyik hülye találta ki ezt a Királyos dumát? Mondhatnátok, hogy ti is a szegények megsegítésére és a város fejlesztésére gyűjtitek, mint azok a háborodottak a Népek Tanácsában. * Röhög egyet, majd röhögése hamar köhögésbe csap át, de hamar el is múlik, miután megveregeti mellkasát. Ha még mindig a helyén van a feje – a nyakán –, megenged magának még egy kérdést. *
– Melyikőtök az a nagy Király?
4169. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-03-16 22:55:52
Üzenet elküldve: 2023-03-16 22:55:52
![>Meronnan Rhaavos [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11404_1548621482_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 279
OOC üzenetek: 41
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 279
OOC üzenetek: 41
Játékstílus: Vakmerő
//A Király visszatér a Sárvár-bálba//
-Törött orrú halottakat akarok látni. *Feleli vidoran a hozzá intézett kérdésre, miközben célba veszik a Pegazus fogadót.
Az ajtóban a tisztes társaság felé fordul, majd vigyorogva körbebiccentget.*
-Megjöttünk. *Szuszogja.*
-100 arany városőrönként. Vigyétek, amit lehet, aztán találkozunk a Sá... *Egy jókora, ormótlan alak bontakozik ki mögöttük, majd utat kér magának, s be is tér. Nem kell különösebben megerőltetnie magát hozzá, hogy tudja, ki a mamlasz.*
-Az óriást ne bántsátok. *Jegyzi meg egykedvűen. Na nem Eeyr szállta meg hirtelen, de abban a hitben van még mindig, hogy Fhrenkyt Sa'Tereth támasztotta fel... Csak úgy, mint őt.*
-Na, akkor hadd szóljon!
*Bárgyú vigyorral arcán rúgja be az ajtót, amin az előbb még az óriás lépett be, majd a csatabárdját a vállára kapva elbődül.*
-A KIRÁLY VAN ITT, MEG A.. *Eszébe jut, hogy nem választottak bandanevet.*
-TÖBBIEK! Mindenki ürítse ki a zsebeit az asztalra! Akinél egy rohadt aranyat is találok, annak egyesével nyeszem le az ujjait! HE?! *Pillant körbe vérmes tekintettel, majd ha csak nem mozdul senki, a pulthoz siet.*
-Te! Te ott! *Mutat a csatabárddal a csapos felé.*
-Add ide az aranyadat, meg tölts egy kört a barátaimnak is itt! Szomjasak! *Közben a csapatra pillant válla felett.*
-Gyűjtsétek be az jussot a derék néptől! A Király vámot szed! És ne kíméljétek azt, amelyik nem adja önszántából!
-Törött orrú halottakat akarok látni. *Feleli vidoran a hozzá intézett kérdésre, miközben célba veszik a Pegazus fogadót.
Az ajtóban a tisztes társaság felé fordul, majd vigyorogva körbebiccentget.*
-Megjöttünk. *Szuszogja.*
-100 arany városőrönként. Vigyétek, amit lehet, aztán találkozunk a Sá... *Egy jókora, ormótlan alak bontakozik ki mögöttük, majd utat kér magának, s be is tér. Nem kell különösebben megerőltetnie magát hozzá, hogy tudja, ki a mamlasz.*
-Az óriást ne bántsátok. *Jegyzi meg egykedvűen. Na nem Eeyr szállta meg hirtelen, de abban a hitben van még mindig, hogy Fhrenkyt Sa'Tereth támasztotta fel... Csak úgy, mint őt.*
-Na, akkor hadd szóljon!
*Bárgyú vigyorral arcán rúgja be az ajtót, amin az előbb még az óriás lépett be, majd a csatabárdját a vállára kapva elbődül.*
-A KIRÁLY VAN ITT, MEG A.. *Eszébe jut, hogy nem választottak bandanevet.*
-TÖBBIEK! Mindenki ürítse ki a zsebeit az asztalra! Akinél egy rohadt aranyat is találok, annak egyesével nyeszem le az ujjait! HE?! *Pillant körbe vérmes tekintettel, majd ha csak nem mozdul senki, a pulthoz siet.*
-Te! Te ott! *Mutat a csatabárddal a csapos felé.*
-Add ide az aranyadat, meg tölts egy kört a barátaimnak is itt! Szomjasak! *Közben a csapatra pillant válla felett.*
-Gyűjtsétek be az jussot a derék néptől! A Király vámot szed! És ne kíméljétek azt, amelyik nem adja önszántából!
4168. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-03-16 22:45:20
Üzenet elküldve: 2023-03-16 22:45:20
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Király visszatér a Sárvár-bálba//
*Ez a hosszú séta nem neki való, ez már nyilvánvaló a számára. Fájdalmat ugyan nem érez, de tagjai merevebbek, nehezen mozdulnak már. De már látja a fogadót, s ez ösztökéli tovább, hiszen bent meleg van, van finom étel és ágy amin megpihenhet.
Persze emberek mindig állnak az ajtónál, csak most éppen az ajtóban is van egy. Fhrenky meg is áll mögötte, vár egy darabig, ha árnyéka nem is kelti fel Ksierék figyelmét, de mély egyenletes szuszogása biztosan.*
- Kicsi ember arrébb. Fhrenky akar menni be.
*Mondja mindezt türelmesen, elvégre figyelmetlenségről lehet szó csupán, semmi többről.*
*Ez a hosszú séta nem neki való, ez már nyilvánvaló a számára. Fájdalmat ugyan nem érez, de tagjai merevebbek, nehezen mozdulnak már. De már látja a fogadót, s ez ösztökéli tovább, hiszen bent meleg van, van finom étel és ágy amin megpihenhet.
Persze emberek mindig állnak az ajtónál, csak most éppen az ajtóban is van egy. Fhrenky meg is áll mögötte, vár egy darabig, ha árnyéka nem is kelti fel Ksierék figyelmét, de mély egyenletes szuszogása biztosan.*
- Kicsi ember arrébb. Fhrenky akar menni be.
*Mondja mindezt türelmesen, elvégre figyelmetlenségről lehet szó csupán, semmi többről.*
4167. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-03-16 21:38:34
Üzenet elküldve: 2023-03-16 21:38:34
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Egy apró hazugság//
*Xidros persze nem ismeri az elf leányt, így könnyen lehet, hogy téved, ebből igazából nem csinálna komolyabb ügyet. Tévedését illetően viszont nem homályosítja fel senki, sőt, Nimivensa csak tovább táplálja benne a hazugságot, amit a férfi egy diadalként él meg. Magában elkönyveli, hogy a kor előrehaladtával csak ragadt rá némi bölcsesség vagy emberismeret féleség is, ami elengedhetetlen, hiszen így a negyedik évtizedében már nem mozog olyan fürgén mint egykoron.
~ Valamit valamiért. ~
A lány tovább faggatja őt az állítólagos hódításairól, ami most már igazán szemet szúr a wegtoreninek.*
- Igen, kalandos életem volt.
*Elnyom egy grimaszt. Nem tetszik neki, hogy már múlt időben beszél, de szó mi szó érzi tagjain az idő vasfogát, ám a lelke nem kíván ilyen ütemben öregedni. Még sok mindent szeretne megtapasztalni.*
- De ezt aligha az ágyamban megforduló nők száma határozza meg.
*Megvonja vállait.*
- Egyébként is mit számít az, kedves hölgyem.
*Viszonozza a kacsintást, majd egy apró falatot helyez szájába, hogy néhány harapást követően gyomrában landoljon.
Az italt nem utasítják el, ez örömére szolgál, lelkesen nyúl is erszényéért, hogy ismételten kifizesse a 20 aranyat az újabb két pohár Almaborért. Gyorsan meg is szabadul a maradéktól és koszos kupáját átadja a felszolgálónak, hogy utána újra becses társaságához forduljon.*
- Ooh!
*Nem képes elnyomni önelégült félmosolyát, ezért csak hagyja arcára telepedni.*
- Csak nem egy bókot kaptam?
*Kicsit ízlelgeti a falatot, s egyben a leány látványát is fantáziájában megjelenő szituációkban.*
- Nos, biztosíthatlak, hogy kölcsönös a vonzalom.
*Jegyzi meg pimasz módon, majd egy újabb apró falat rágcsálásába kezd miközben a következő választ emésztgeti.*
- Akadt néhány, főleg mikor még ifjabb voltam és meggondolatlanabb.
*Persze hódításait sosem küllemének köszönhette, ami nem kifejezetten különleges vagy nem mondható kiemelkedően jóképűnek, megvan talán a rosszfiús bája, de ezt is inkább fellépésének köszönheti.*
- Gondolom meggondolatlanság aligha jellemzi bölcs népedet és téged. Feltételezem gyermekként is több óvatosság szorult belétek hosszú életűekbe, mint belénk, egyszerű halandókba.
~ Bár azok a tincsek, azok heves jellemről árulkodnak nekem. ~
*Xidros persze nem ismeri az elf leányt, így könnyen lehet, hogy téved, ebből igazából nem csinálna komolyabb ügyet. Tévedését illetően viszont nem homályosítja fel senki, sőt, Nimivensa csak tovább táplálja benne a hazugságot, amit a férfi egy diadalként él meg. Magában elkönyveli, hogy a kor előrehaladtával csak ragadt rá némi bölcsesség vagy emberismeret féleség is, ami elengedhetetlen, hiszen így a negyedik évtizedében már nem mozog olyan fürgén mint egykoron.
~ Valamit valamiért. ~
A lány tovább faggatja őt az állítólagos hódításairól, ami most már igazán szemet szúr a wegtoreninek.*
- Igen, kalandos életem volt.
*Elnyom egy grimaszt. Nem tetszik neki, hogy már múlt időben beszél, de szó mi szó érzi tagjain az idő vasfogát, ám a lelke nem kíván ilyen ütemben öregedni. Még sok mindent szeretne megtapasztalni.*
- De ezt aligha az ágyamban megforduló nők száma határozza meg.
*Megvonja vállait.*
- Egyébként is mit számít az, kedves hölgyem.
*Viszonozza a kacsintást, majd egy apró falatot helyez szájába, hogy néhány harapást követően gyomrában landoljon.
Az italt nem utasítják el, ez örömére szolgál, lelkesen nyúl is erszényéért, hogy ismételten kifizesse a 20 aranyat az újabb két pohár Almaborért.
Gyorsan meg is szabadul a maradéktól és koszos kupáját átadja a felszolgálónak, hogy utána újra becses társaságához forduljon.* - Ooh!
*Nem képes elnyomni önelégült félmosolyát, ezért csak hagyja arcára telepedni.*
- Csak nem egy bókot kaptam?
*Kicsit ízlelgeti a falatot, s egyben a leány látványát is fantáziájában megjelenő szituációkban.*
- Nos, biztosíthatlak, hogy kölcsönös a vonzalom.
*Jegyzi meg pimasz módon, majd egy újabb apró falat rágcsálásába kezd miközben a következő választ emésztgeti.*
- Akadt néhány, főleg mikor még ifjabb voltam és meggondolatlanabb.
*Persze hódításait sosem küllemének köszönhette, ami nem kifejezetten különleges vagy nem mondható kiemelkedően jóképűnek, megvan talán a rosszfiús bája, de ezt is inkább fellépésének köszönheti.*
- Gondolom meggondolatlanság aligha jellemzi bölcs népedet és téged. Feltételezem gyermekként is több óvatosság szorult belétek hosszú életűekbe, mint belénk, egyszerű halandókba.
~ Bár azok a tincsek, azok heves jellemről árulkodnak nekem. ~
4166. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-03-16 17:22:27
Üzenet elküldve: 2023-03-16 17:22:27
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Mordokhai Elladur//
*Hosszú ideje először érzi úgy, hogy a sötét szoba csendje békével tölti el. Nem érzi a magány nyomorúságát. Biztonságot érez. Meg valami keserédes boldogságot. Ám a keserűség hamar tova száll, mikor megérzi testén az ölelő karokat. Apró mosoly kúszik arcára, de szemeit még nem hajlandó kinyitni. Nem mintha attól félne, hogy ez a békesség azonnal elillanna. Pusztán kiélvezi a jótékony semmittevés utolsó szikráját.*
- Milyen szomorú, hogy ilyen hamar szárad ki belőle a víz. Ráért volna pár napot.
*Bújik arcával a férfiéhoz, más különösebb mozgásra viszont nem hajlandó. Való igaz, hogy felesleges azonnal kirohanni azon az ajtón.*
- Hát, ha kalandnak lehet nevezni valószínűleg a piacra megyek.
*Pillant ki az ablakon az említett hely irányába. Arcán tükröződik, hogy helyét jobban el tudná képzelni idebent, mintsem kimenjen a zsibongó városiak közé.*
- Azután haza. Tudod van nekem komolyabb dolgom is annál, mintsem hogy egy zsoldosnak mondjak estimesét.
*Kuncog fel, ahogy az ölelésből kibontakozva fordul át, hogy szemben lehessen az említettel.*
- Főzni, rendet tenni. Közeledik a jó idő, a viskóm pedig csőd.
*Húzza el a száját nyúzottan. Élvezi azt, hogy tud olyat mondani, hogy "haza". De néha azért hiányzik a kalandos élet. Bár azt meg kell hagyni, hogy a tetőjavítás is okoz bőséggel kalandot a számára.*
- És te kalandorok gyöngye?
*Kel fel végül, hogy elé lépve öleljen a derekára, kényelmesen és ráérősen bújva a mellkasához.*
*Hosszú ideje először érzi úgy, hogy a sötét szoba csendje békével tölti el. Nem érzi a magány nyomorúságát. Biztonságot érez. Meg valami keserédes boldogságot. Ám a keserűség hamar tova száll, mikor megérzi testén az ölelő karokat. Apró mosoly kúszik arcára, de szemeit még nem hajlandó kinyitni. Nem mintha attól félne, hogy ez a békesség azonnal elillanna. Pusztán kiélvezi a jótékony semmittevés utolsó szikráját.*
- Milyen szomorú, hogy ilyen hamar szárad ki belőle a víz. Ráért volna pár napot.
*Bújik arcával a férfiéhoz, más különösebb mozgásra viszont nem hajlandó. Való igaz, hogy felesleges azonnal kirohanni azon az ajtón.*
- Hát, ha kalandnak lehet nevezni valószínűleg a piacra megyek.
*Pillant ki az ablakon az említett hely irányába. Arcán tükröződik, hogy helyét jobban el tudná képzelni idebent, mintsem kimenjen a zsibongó városiak közé.*
- Azután haza. Tudod van nekem komolyabb dolgom is annál, mintsem hogy egy zsoldosnak mondjak estimesét.
*Kuncog fel, ahogy az ölelésből kibontakozva fordul át, hogy szemben lehessen az említettel.*
- Főzni, rendet tenni. Közeledik a jó idő, a viskóm pedig csőd.
*Húzza el a száját nyúzottan. Élvezi azt, hogy tud olyat mondani, hogy "haza". De néha azért hiányzik a kalandos élet. Bár azt meg kell hagyni, hogy a tetőjavítás is okoz bőséggel kalandot a számára.*
- És te kalandorok gyöngye?
*Kel fel végül, hogy elé lépve öleljen a derekára, kényelmesen és ráérősen bújva a mellkasához.*
4165. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-03-16 15:43:38
Üzenet elküldve: 2023-03-16 15:43:38
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Daioryn//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Fürdőház//
*Különös dolog egy idegentől remélni a "megváltást". Főleg ilyen formában. De most több életkedv bújik meg a Vörösben, még akkor is, ha kettejük között színtiszta ellenkezés és piszkálódás áll csak fent. Talán egy kósza hetyegés, ami nem számít, csak megtörténik ír lesz a sebekre. Ha nem, akkor pedig lesz egy röpke ideje arra, hogy egyszer végre ne gondolkozzon. Pár éve olyan üresnek érzi magát, akár a kiszáradt folyó aszály idején. Talán ez a légyott egy kevéskét megtölti élettel. Bármin képes lenne csüngeni, ha újra megtapasztalhatná milyen az, amikor nem fürdőzik az önutálat, a gyász és kétségbeesés forrásában.
Ennek ellenére, hogy reményekkel telve indul az öltözőbe, mégis rohadt pocsékul érzi magát. Való igaz, hogy ha ránéz a férfira valami furcsa melegség járja át a testét, érzi, ahogy combjai között szinte sajog a kívánalom. És épp ezért érzi magát iszonyatosan szar alaknak.
De vigasztaló az egészben az az egyszerű kis tény, hogy a mai napját már senki sincs, aki a szemére vetné. Egyedül csak önnön magával kell megbirkóznia, az pedig eddig is sikerült úgy ahogy.
Így talán valamivel magabiztosabban, de még mindig elég kedvetlenül tér vissza a férfihoz, s ugyan ezzel a "lelkesedéssel" indul meg a szobák felé is. Ő maga sem siet sehová, hisz nem meglepetés sem a céljuk helye, sem pedig tevékenységük mibenléte. Tudja hová és minek. Értőn egymás tudtára adták már odalent a fürdőben.
A kérdésre megtorpan az egyik lépcsőfokon, s hosszú percek óta először megenged magának egy kósza mosolyt.*
- Kifogytál már a frappáns becézésekből?
*Várja meg míg mellé ér a férfi, azután pedig az ő tempóját követve halad tovább komótosan.
Kedve lenne megint játszadozni. Gyerekesen csak akkor árulni el a nevét, ha ő is megtudja a férfiét. Azután meg csak azért sem árulná el először a sajátját. De most a célja kiölte belőle a gyermekded viselkedést, így csak egy halk sóhajjal sandít vissza a szakállas pofázmányra.*
- Violëttyne. *Motyogja halkan.* Normális körökben pedig a vakarék, gyereklány, meg ilyen finomságok előtt álltalában Violettnek hívnak. Vagy Lettinek, de azt csak azoknak szabad, akiket kedvelek.
*Vigyorodik el, közben fikarcnyi reményt se fűz hozzá, hogy valaha is hallani fogja a Vénségtől bármelyik opciót. Hogy minek akarja tudni a nevét, nos azt sem érti. De már beletörődött, hogy az Öregnek ő marad cinka vagy vakarcs, ahogy a Vörös is valószínűleg megragad a vénségnél.
Ő nem firtatja megint a férfi nevét. Ha szorult belé annyi illem úgy is megmondja. Inkább azzal foglalkozik, hogy az ajtó elé érve helyezze a lyukba a kulcsot. Pár pillanatot vár, mielőtt elfordítaná, hisz tudja, hogy az ajtón túl már nincs tovább választási lehetőség. Most még csak játszik a gondolattal, hogy egy hancúr talán visszasodorja hozzá az életkedvét. Viszont odabent valószínűleg tényleg akarni fogja a férfit. Hisz a fürdőben ölelkezve is ezt érezte. Aprót nyel, mintha először csinálna ilyet (mely egy részben igaz is), de végül elfordul a kulcs, s benyit a sötétbe burkolódzott, hűvös levegőjű szobába.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Fürdőház//
*Különös dolog egy idegentől remélni a "megváltást". Főleg ilyen formában. De most több életkedv bújik meg a Vörösben, még akkor is, ha kettejük között színtiszta ellenkezés és piszkálódás áll csak fent. Talán egy kósza hetyegés, ami nem számít, csak megtörténik ír lesz a sebekre. Ha nem, akkor pedig lesz egy röpke ideje arra, hogy egyszer végre ne gondolkozzon. Pár éve olyan üresnek érzi magát, akár a kiszáradt folyó aszály idején. Talán ez a légyott egy kevéskét megtölti élettel. Bármin képes lenne csüngeni, ha újra megtapasztalhatná milyen az, amikor nem fürdőzik az önutálat, a gyász és kétségbeesés forrásában.
Ennek ellenére, hogy reményekkel telve indul az öltözőbe, mégis rohadt pocsékul érzi magát. Való igaz, hogy ha ránéz a férfira valami furcsa melegség járja át a testét, érzi, ahogy combjai között szinte sajog a kívánalom. És épp ezért érzi magát iszonyatosan szar alaknak.
De vigasztaló az egészben az az egyszerű kis tény, hogy a mai napját már senki sincs, aki a szemére vetné. Egyedül csak önnön magával kell megbirkóznia, az pedig eddig is sikerült úgy ahogy.
Így talán valamivel magabiztosabban, de még mindig elég kedvetlenül tér vissza a férfihoz, s ugyan ezzel a "lelkesedéssel" indul meg a szobák felé is. Ő maga sem siet sehová, hisz nem meglepetés sem a céljuk helye, sem pedig tevékenységük mibenléte. Tudja hová és minek. Értőn egymás tudtára adták már odalent a fürdőben.
A kérdésre megtorpan az egyik lépcsőfokon, s hosszú percek óta először megenged magának egy kósza mosolyt.*
- Kifogytál már a frappáns becézésekből?
*Várja meg míg mellé ér a férfi, azután pedig az ő tempóját követve halad tovább komótosan.
Kedve lenne megint játszadozni. Gyerekesen csak akkor árulni el a nevét, ha ő is megtudja a férfiét. Azután meg csak azért sem árulná el először a sajátját. De most a célja kiölte belőle a gyermekded viselkedést, így csak egy halk sóhajjal sandít vissza a szakállas pofázmányra.*
- Violëttyne. *Motyogja halkan.* Normális körökben pedig a vakarék, gyereklány, meg ilyen finomságok előtt álltalában Violettnek hívnak. Vagy Lettinek, de azt csak azoknak szabad, akiket kedvelek.
*Vigyorodik el, közben fikarcnyi reményt se fűz hozzá, hogy valaha is hallani fogja a Vénségtől bármelyik opciót. Hogy minek akarja tudni a nevét, nos azt sem érti. De már beletörődött, hogy az Öregnek ő marad cinka vagy vakarcs, ahogy a Vörös is valószínűleg megragad a vénségnél.
Ő nem firtatja megint a férfi nevét. Ha szorult belé annyi illem úgy is megmondja. Inkább azzal foglalkozik, hogy az ajtó elé érve helyezze a lyukba a kulcsot. Pár pillanatot vár, mielőtt elfordítaná, hisz tudja, hogy az ajtón túl már nincs tovább választási lehetőség. Most még csak játszik a gondolattal, hogy egy hancúr talán visszasodorja hozzá az életkedvét. Viszont odabent valószínűleg tényleg akarni fogja a férfit. Hisz a fürdőben ölelkezve is ezt érezte. Aprót nyel, mintha először csinálna ilyet (mely egy részben igaz is), de végül elfordul a kulcs, s benyit a sötétbe burkolódzott, hűvös levegőjű szobába.*
4164. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-03-16 15:15:12
Üzenet elküldve: 2023-03-16 15:15:12
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Violettyne//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Fürdőház//
- Mondjuk úgy, hatodik érzék. Meg mert nem nézel ide.
* Bök két ujjával a saját szempárja felé. A leány szavai bátorságról, nyegleségről árulkodnak, de a testbeszéde egészen mást mutat. Egy jó harcos képes olvasni a másik legapróbb rezdüléséből is, kikövetkeztetve annak szándékait. Azok az idők elmúltak, de az ösztönök megmaradnak.
Ha csak sejtené Daioryn, mi megy végbe a vörösben, megnyugtathatná, megveregethetné a vállát is, hogy ne féljen, még pár év a gyász rettentő kínjai közepette és félreteszi ezen aggályait. Hisz neki is sikerült, pedig látnia kellett volna, amikor lelkének legmélyebb önsajnálatában és fájdalmában dagonyázott. Alig volt józanul megélt pillanata és bizony, erősen rászokott a wegtoreni bódítószerekre is. Mindent kipróbált, bármit, ami enyhíthetné kínjait. *
- Persze.
* Férfi ő, az a legtisztább ha egyenesen, nylítan tásalognak hozzá, mert különben nem biztos hogy felfogja.
Ha az ex-harcos kell hozzá, hogy átbillentse fenntartásain, már ami a másokkal való gondűző paráználkodást illeti, hát szíves-örömest áll a dolog elébe. Ki tudja, lehet csak ez a szó szerinti lökés kell neki és már el is indul a lejtőn. Nem mondhatná, hogy az út végén teljes lelki gyógyulás vár reá, hisz szemlátomást ő sem látja az alagút végét. De ideiglenes enyhülést adhat. *
- Hess, hess.
* Legyezgeti el a bosszantó csitrit az öltözők felé és maga is elindul. Füstölgést ugyan ne várjon a cinka, a férfinak ugyanis édes-mindegy, kivel hetyeg, a lényeg hogy legyen kivel. Persze, a gyerekleány valamivel csinosabb és ropogósabb, mint amihez szokott mostanság.
Némán bólint, örül hogy nem kell kerülőutakra pazarolnia a szavakat. Mindketten tudják, mit akarnak a másiktól. A vörös meglobogtatja a kulcsát, indulnak is felfelé. Lassú léptekkel követi, hogy közben alaposan szemügyre vehesse. *
- Most sem árulod el a neved?
* Súgja mély hangján. Bár igaz, sok jelentősége nincs, de mégis szeretné tudni. *
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Fürdőház//
- Mondjuk úgy, hatodik érzék. Meg mert nem nézel ide.
* Bök két ujjával a saját szempárja felé. A leány szavai bátorságról, nyegleségről árulkodnak, de a testbeszéde egészen mást mutat. Egy jó harcos képes olvasni a másik legapróbb rezdüléséből is, kikövetkeztetve annak szándékait. Azok az idők elmúltak, de az ösztönök megmaradnak.
Ha csak sejtené Daioryn, mi megy végbe a vörösben, megnyugtathatná, megveregethetné a vállát is, hogy ne féljen, még pár év a gyász rettentő kínjai közepette és félreteszi ezen aggályait. Hisz neki is sikerült, pedig látnia kellett volna, amikor lelkének legmélyebb önsajnálatában és fájdalmában dagonyázott. Alig volt józanul megélt pillanata és bizony, erősen rászokott a wegtoreni bódítószerekre is. Mindent kipróbált, bármit, ami enyhíthetné kínjait. *
- Persze.
* Férfi ő, az a legtisztább ha egyenesen, nylítan tásalognak hozzá, mert különben nem biztos hogy felfogja.
Ha az ex-harcos kell hozzá, hogy átbillentse fenntartásain, már ami a másokkal való gondűző paráználkodást illeti, hát szíves-örömest áll a dolog elébe. Ki tudja, lehet csak ez a szó szerinti lökés kell neki és már el is indul a lejtőn. Nem mondhatná, hogy az út végén teljes lelki gyógyulás vár reá, hisz szemlátomást ő sem látja az alagút végét. De ideiglenes enyhülést adhat. *
- Hess, hess.
* Legyezgeti el a bosszantó csitrit az öltözők felé és maga is elindul. Füstölgést ugyan ne várjon a cinka, a férfinak ugyanis édes-mindegy, kivel hetyeg, a lényeg hogy legyen kivel. Persze, a gyerekleány valamivel csinosabb és ropogósabb, mint amihez szokott mostanság.
Némán bólint, örül hogy nem kell kerülőutakra pazarolnia a szavakat. Mindketten tudják, mit akarnak a másiktól. A vörös meglobogtatja a kulcsát, indulnak is felfelé. Lassú léptekkel követi, hogy közben alaposan szemügyre vehesse. *
- Most sem árulod el a neved?
* Súgja mély hangján. Bár igaz, sok jelentősége nincs, de mégis szeretné tudni. *
4163. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-03-16 14:23:55
Üzenet elküldve: 2023-03-16 14:23:55
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Daioryn//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Fürdőház//
- Miből jutottál erre a következtetésre?
*Vonja fel a szemöldökeit őszinte kíváncsisággal. Most szívesen letörné az önbizalmát olyan apróságokkal, hogy elkezdené kifejteni azt az aprócska tényt, hogy nem feltétlenül az Öreg "megnyerő" jelleme és fizikuma, az a nem bizonyítottan, de állítólagosan igen hasznos férfi szerszám csábította erre az útra. Hanem egyszerűen a szükség. Hosszú idő van már mögötte, mióta nem ért hozzá férfi. A gyász teljesen eluszította mindenféle emberi interakciótól. Már attól bűntudata volt, mikor visszamosolygott otthon a lovászfiúra. Ezt a bűntudatot igyekszik magában leküzdeni, de az állandó visszakérdésektől csak újra és újra elbizonytalanodik.*
- Tényleg szeretnéd, hogy erre őszintén válaszoljak?
~ Nem valószínű. ~
*Így nem is válaszol, csak egyszerűen felkel, hogy maga mögött hagyja a fürdőt. Ő sem bajlódik rongyokkal. Minek? Ismételten csak az jut eszébe, hogy gyerekkora óta inkább fiúkkal volt körbevéve, mintsem úri kislányokkal. Ami nagyban hozzásegítette ahhoz, hogy gyakorta megfeledkezzen az illedelmes szégyenlősségről.
A kaján megjegyzésre szigorú szemekkel pilant a férfira, ahogy a sétában is megtorpan. Arcán most nincs jele semmilyen játékos csipkelődésre való hajlandóságra. Komoly és merev arccal billenti félre a fejét, ahogy szóra nyitja ajkait.*
- Most vicceskedsz. De ne csodálkozz, ha nem találkozunk kint.
*Vonja meg a vállait, ahogy tovább indul. Hisz mi gátolná meg a lányt, hogy elszökjön a férfi kezei elől. Hagy füstölögjön a Vénség, hogy visszamegy e hozzá a Vörös vagy ma be kell érnie a leharcolt felszolgálólányok egyikével.
Ahogy elválnak be is bújik az öltözőbe. Komótosan, ráérősen szedve magára a gönceit. A nadrággal igencsak meg kell küzdenie, de végül már csak a kinyúlt, nagyméretű felsője marad, ami jól elrejti minden porcikáját. Így a férfihoz érkezve amaz nem sok tetszetős látványból veheti ki a részét. Hisz amit nem akar megmutatni a lány, azt tökéletesen jól fedi is öltözéke.*
- Mehetünk.
*Lép el komótosan a másik mellett, ahogy megérkezik hozzá. A fogadótérbe visszanyitva sóhajt fel, ahogy az illatos fürdő után megcsapja a Pegazus füstös, alkoholgőzös, nehéz levegője. Menet közben a táskájába nyúl, hogy kivegye a szobája kulcsát, majd az Öregre pillant.*
- Akkor ide menjünk?
*Mutat a kulcsra. Igazából azt sem bánná, ha a fogadón kívül találnának maguknak valami helyet. De mivel olyan csekélységet sem tud róla, hogy mi a neve, így arról sincs fogalma, hogy ide valósi e, van e valami viskója, ahol elbújhatnának a világ elől.*
~ Milyen romantikus... ~
*Vág magában egy kósza fintort, s igazából a válasz előtt már megindul a díszes szőnyeggel fedett lépcső irányába.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Fürdőház//
- Miből jutottál erre a következtetésre?
*Vonja fel a szemöldökeit őszinte kíváncsisággal. Most szívesen letörné az önbizalmát olyan apróságokkal, hogy elkezdené kifejteni azt az aprócska tényt, hogy nem feltétlenül az Öreg "megnyerő" jelleme és fizikuma, az a nem bizonyítottan, de állítólagosan igen hasznos férfi szerszám csábította erre az útra. Hanem egyszerűen a szükség. Hosszú idő van már mögötte, mióta nem ért hozzá férfi. A gyász teljesen eluszította mindenféle emberi interakciótól. Már attól bűntudata volt, mikor visszamosolygott otthon a lovászfiúra. Ezt a bűntudatot igyekszik magában leküzdeni, de az állandó visszakérdésektől csak újra és újra elbizonytalanodik.*
- Tényleg szeretnéd, hogy erre őszintén válaszoljak?
~ Nem valószínű. ~
*Így nem is válaszol, csak egyszerűen felkel, hogy maga mögött hagyja a fürdőt. Ő sem bajlódik rongyokkal. Minek? Ismételten csak az jut eszébe, hogy gyerekkora óta inkább fiúkkal volt körbevéve, mintsem úri kislányokkal. Ami nagyban hozzásegítette ahhoz, hogy gyakorta megfeledkezzen az illedelmes szégyenlősségről.
A kaján megjegyzésre szigorú szemekkel pilant a férfira, ahogy a sétában is megtorpan. Arcán most nincs jele semmilyen játékos csipkelődésre való hajlandóságra. Komoly és merev arccal billenti félre a fejét, ahogy szóra nyitja ajkait.*
- Most vicceskedsz. De ne csodálkozz, ha nem találkozunk kint.
*Vonja meg a vállait, ahogy tovább indul. Hisz mi gátolná meg a lányt, hogy elszökjön a férfi kezei elől. Hagy füstölögjön a Vénség, hogy visszamegy e hozzá a Vörös vagy ma be kell érnie a leharcolt felszolgálólányok egyikével.
Ahogy elválnak be is bújik az öltözőbe. Komótosan, ráérősen szedve magára a gönceit. A nadrággal igencsak meg kell küzdenie, de végül már csak a kinyúlt, nagyméretű felsője marad, ami jól elrejti minden porcikáját. Így a férfihoz érkezve amaz nem sok tetszetős látványból veheti ki a részét. Hisz amit nem akar megmutatni a lány, azt tökéletesen jól fedi is öltözéke.*
- Mehetünk.
*Lép el komótosan a másik mellett, ahogy megérkezik hozzá. A fogadótérbe visszanyitva sóhajt fel, ahogy az illatos fürdő után megcsapja a Pegazus füstös, alkoholgőzös, nehéz levegője. Menet közben a táskájába nyúl, hogy kivegye a szobája kulcsát, majd az Öregre pillant.*
- Akkor ide menjünk?
*Mutat a kulcsra. Igazából azt sem bánná, ha a fogadón kívül találnának maguknak valami helyet. De mivel olyan csekélységet sem tud róla, hogy mi a neve, így arról sincs fogalma, hogy ide valósi e, van e valami viskója, ahol elbújhatnának a világ elől.*
~ Milyen romantikus... ~
*Vág magában egy kósza fintort, s igazából a válasz előtt már megindul a díszes szőnyeggel fedett lépcső irányába.*
4162. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-03-16 13:26:01
Üzenet elküldve: 2023-03-16 13:26:01
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Fürdőház//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Hidd el, hogy így van.
*Olyan mosollyal mondja ezt, mintha amúgy mindent tökéletesen tudna a szerelemről, meg a hűségről, vagy akár a kötelességről. Olyan dolgok ezek, különösen az utóbbi kettő, amik nagyon könnyen csapdába ejthetik az embert. Ezért olyan boldog a hirtelen, gyors és vendégektől mentes esküvőtől, ha nagy dobra verték volna, akkor biztos, hogy kötelezettségként éli meg, mint egy elvégzendő feladatot, attól pedig bizonyosan megkeseredett volna az amúgy édes hitvesi csók.*
- Egyszer voltam a kikötőben, egy perc sem telt bele és máris megsarcoltak valami haramiák az áthaladásért cserébe, úgyhogy nem láttam egy olyan nagy hajót sem.
*Nosztalgikusan elmosolyodik. A régi szép idők. Most is csupán a húszas évei elején jár, de akkor még tényleg kislány volt. És valóban nem látott semmit a kikötőből, de legalább szegényebb lett egy csomó arannyal. Azóta sem merészkedett oda és nem is vonzza különösebben.*
- Úgy tudom, hogy a csillagok alapján tudják, hogy merre kell menniük.
*Aenae sok mindenről olvasott, sok minden érdekli. A könyv (vagy kódex?) biztosan részletezte is, hogy hogyan csinálták, de ő nem igazán értette. Viszont nem is kell értenie, amíg úgy nem dönt, hogy hajóskapitánynak áll, nem mintha el tudna képzelni olyan körülményt, hogy annak álljon. Az viszont nagyon aranyosnak találja Mykael lelkesedését, még az sem zavarja, hogy szinte folyamatosan beszél.*
//Fürdőház//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Hidd el, hogy így van.
*Olyan mosollyal mondja ezt, mintha amúgy mindent tökéletesen tudna a szerelemről, meg a hűségről, vagy akár a kötelességről. Olyan dolgok ezek, különösen az utóbbi kettő, amik nagyon könnyen csapdába ejthetik az embert. Ezért olyan boldog a hirtelen, gyors és vendégektől mentes esküvőtől, ha nagy dobra verték volna, akkor biztos, hogy kötelezettségként éli meg, mint egy elvégzendő feladatot, attól pedig bizonyosan megkeseredett volna az amúgy édes hitvesi csók.*
- Egyszer voltam a kikötőben, egy perc sem telt bele és máris megsarcoltak valami haramiák az áthaladásért cserébe, úgyhogy nem láttam egy olyan nagy hajót sem.
*Nosztalgikusan elmosolyodik. A régi szép idők. Most is csupán a húszas évei elején jár, de akkor még tényleg kislány volt. És valóban nem látott semmit a kikötőből, de legalább szegényebb lett egy csomó arannyal. Azóta sem merészkedett oda és nem is vonzza különösebben.*
- Úgy tudom, hogy a csillagok alapján tudják, hogy merre kell menniük.
*Aenae sok mindenről olvasott, sok minden érdekli. A könyv (vagy kódex?) biztosan részletezte is, hogy hogyan csinálták, de ő nem igazán értette. Viszont nem is kell értenie, amíg úgy nem dönt, hogy hajóskapitánynak áll, nem mintha el tudna képzelni olyan körülményt, hogy annak álljon. Az viszont nagyon aranyosnak találja Mykael lelkesedését, még az sem zavarja, hogy szinte folyamatosan beszél.*
4161. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-03-16 12:07:38
Üzenet elküldve: 2023-03-16 12:07:38
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Egy apró hazugság//
*A férfi válasza kérdésére, egyértelművé teszi számára, hogy jobb lesz vigyázni Xidrossal. Aki hagyná, hogy egy ártatlan lányt miatta hurcoljanak meg, az bizonyosan más galádságokra is képes. A férfi találgatása a származását illetően megmosolyog tatja.*
~Oh, szóval erre megy ki a játék.~
*Nimi eddigi élete félig sem volt olyan jó, mint ahogyan azt a férfi gondolhatja. Nagy gazdagságból, hirtelen szegénység, és ami a társaságot illeti, legjobb barátja a mai napig egy bagoly. Amennyiben életben akart maradni testvéreivel, meg kellett tanulniuk boldogulni ebben az igazságtalan világban. Eleinte szeretné is helyreigazítani a másikat, azonban végül máshogyan dönt. A vele szemben ülő embert sem feltétlen őszinteségéről ismerte meg pár pillanattal ezelőtt és hogyha a másik nem tiszteli meg az igazsággal ő sem fog máshogyan viselkedni. Belemegy a játékba hát és egy megfelelő válaszon töri a fejét.*
-Nem tévedsz. Izgalmasan szép az élet. *A férfira kacsint, majd folytatja.* Úgy érzékelem, hogy te sem panaszkodhatsz ilyen téren. Talán meg sem merem kérdezni, hogy hódításaid listája milyen hosszúra nyúlik eddig.
*Ahogyan megérkezik a másik étele, bátorítóan a felszolgáló lányra mosolyog. A felkínált újabb italt elfogadja, bár még meglévő poharában is pár kortynyi bor. Nem is késlekedik inni egy keveset belőle, majd figyelmét visszafordítja Xidrosra.*
-Meglepő számomra, hogy ilyen külsővel is cselhez kell folyamodnod, ha egy nő törődésére vágysz. A hozzád hasonló férfiak tán az urak rém álmai. Bizonyosra veszem, hogy nem egy féltékeny férj, vagy féltő apa keresztezte már utadat.
*A férfi válasza kérdésére, egyértelművé teszi számára, hogy jobb lesz vigyázni Xidrossal. Aki hagyná, hogy egy ártatlan lányt miatta hurcoljanak meg, az bizonyosan más galádságokra is képes. A férfi találgatása a származását illetően megmosolyog tatja.*
~Oh, szóval erre megy ki a játék.~
*Nimi eddigi élete félig sem volt olyan jó, mint ahogyan azt a férfi gondolhatja. Nagy gazdagságból, hirtelen szegénység, és ami a társaságot illeti, legjobb barátja a mai napig egy bagoly. Amennyiben életben akart maradni testvéreivel, meg kellett tanulniuk boldogulni ebben az igazságtalan világban. Eleinte szeretné is helyreigazítani a másikat, azonban végül máshogyan dönt. A vele szemben ülő embert sem feltétlen őszinteségéről ismerte meg pár pillanattal ezelőtt és hogyha a másik nem tiszteli meg az igazsággal ő sem fog máshogyan viselkedni. Belemegy a játékba hát és egy megfelelő válaszon töri a fejét.*
-Nem tévedsz. Izgalmasan szép az élet. *A férfira kacsint, majd folytatja.* Úgy érzékelem, hogy te sem panaszkodhatsz ilyen téren. Talán meg sem merem kérdezni, hogy hódításaid listája milyen hosszúra nyúlik eddig.
*Ahogyan megérkezik a másik étele, bátorítóan a felszolgáló lányra mosolyog. A felkínált újabb italt elfogadja, bár még meglévő poharában is pár kortynyi bor. Nem is késlekedik inni egy keveset belőle, majd figyelmét visszafordítja Xidrosra.*
-Meglepő számomra, hogy ilyen külsővel is cselhez kell folyamodnod, ha egy nő törődésére vágysz. A hozzád hasonló férfiak tán az urak rém álmai. Bizonyosra veszem, hogy nem egy féltékeny férj, vagy féltő apa keresztezte már utadat.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436