//Sylweran//
*Bumm kopp bumm kopp. Lassú egyenletes dübbenések és koppanások hangja zavarja meg Arthenior nyugalmát. Legalább is szereti ezt hinni Borli miközben átmasírozik a tömegen. Meg azt is, hogy könnyedén el tudja taposni az embereket, mert jóval túl van a 20 láb magasságon. Az igazság ettől nem is állhatna távolabb ugyanis törpünk nem büszkélkedhet többel, mint 4 láb, meg talán egy fél, de az is csak jóindulattal. Az egyetlen ami igaz az a bőr bakancs monoton dübögése, amit a kőhöz súrlódó fém érces koppanásai váltanak fel. Bumm kopp bumm kopp. Lassan halad előre, mivel elég sűrű a tömeg, ráadásul a látás is nehezére esik, részint mivel a valaha oly szép kék szemeiből, már csak egy van és az is inkább szürkébe boruló semmint olyan fenséges királykék, mint amilyen volt. Részint pedig nincs is igazán mit néznie, mivel nem látna mást csak ágyékokat és seggeket. És higyjétek el bőven látott már eleget. Persze nem állítja, hogy néha a szebbik nem szebbik testrészei nem indítják be az öreg kígyót, de régen túl van azon, hogy elveszítse a fejét, csak mert kiszáll a fejéből a vér. Tehát végül is nem is olyan rossz ez a lassú vánszorgás. Ha pedig, hozzá vesszük még azt is, hogy egyáltalán nem emlékszik arra, hogy miért is indult el reggel, akkor már egész kellemesnek mondható a kis délutáni séta. Nem ez nem igaz kellemes lenne, valószínűleg minden más előrehaladott korú törpnek, de nem Borlinak. Szegény ördög egy ráncos vén testbe száműzött férfiú, legalábbis ennek vallja magát, így esze ágában sincs a sokak által oly nagyra értékelt pihenést elfogadni. Ő nem ő még mindig olyan jó mint fénykorában rá nem hat az idő. Csak a memóriája... az a fránya memória. Az idő csúnyán eljárt felette, így tán még lyukasabb, mint a rajta lévő bőrköpeny, ami pedig nagy sző révén a patkányok inkább tekintik ételnek, mint egy öreg alkimista ruhájának. Tehát mindent egybevetve, aki messziről látja az öreget az agyon hálát az isteneknek, aki pedig közelről... hát az egy megsavanyodott rongyos vénembert láthat, akiben ugyan ott rejlik a vidámság és az erő aprócska szikrája, de rárakódott a hosszú évek bűze és mocska. És most itt áll lényegében az sem tudja, hogy hol és nem maradt más neki, mint a pipája( bár dohány is már csak elvétve van benne) és a megvetése a többi lény iránt. *
~A fene vinnél el há' nem el felejtettem, hogy hová indultam. Ámbátor biztos nem fontos ha elfelejtettem, a fontos dolgokra mind emlékszem. ~
*Tehát hogy hova is indult úgy tűnik tényleg nem fontos legalább is sikerrel el tudta ezt hitetni magával. Végül úgy dönt oda megy, ahová a hozzá hasonló magasan kvalifikált lények mennek hosszas és információban gazdag csevejt folytatni. A kocsmába. Mogorván vág át a piacon és köp mindig, ahányszor meglát egy fegyverárust, vagy egy zugalkimistát. *
~Hogy mivé lett ez a világ. Biz' az én időmben. Akkor még nézték valamibe a rendes munkásembert. Erre most mi van. Az alkimisták olyan számban tenyésznek már itt, hogy a jóravaló ember nem tud másra gondolni, mint hogy tenyésztik őket, mint a teheneket. A kovácsok meg... Régen még adtak a harcosok a fegyvereikre. Most a zöldfülű kis vakarékok többe nézik az árat, mint a minőséget. Hát tehet ő róla, hogy a normális munkának megvan az ára. De hát ki érti ezt. ~
*Egy újabb köpéssel jelzi gondolatait, de legalább már nincs messze a kocsma. Már messziről érzi a meleget és a fényt az arcán, pedig még be sem lépett. Mikor belép az előzőkhöz csatlakozik még az alkohol összetéveszthetetlen illata és a nevetgélő emberek moraja. Elindul a pult fele, de még oda sem ér már is rendelésre emeli a kezét. *
-Napot, kettőt a legjobból. Inkább hármat, meg egy sört. Ma szörnyű napom volt. -
*Letelepszik a pulthoz és már mondja is a magáét. Nem zavarja, hogy ki hallja, vagy hogy a legkevésbé sem érdekli a pultost az ő kínja. Ő pultos az a dolga, hogy figyeljen és sört töltsön. *
-Nem megy valami jól az üzlet. Mióta minden második ember alkimistának vallja magát. Hígult az üzlet nagyon. Bezzeg az én időmben még volt értéke annak, amit csinálok, de most... minden kuruzsló és boszorkány képes már valami löttyöt összeönteni, ráadásul az emberek is egyre hülyébbek, így még nekik egyre jobb a tisztességes munkásoknak, akik már évek óta ebből élnek, pedig egyre csak rosszabb és rosszabb lesz. Chh komolyan nem is tudod, meddig le kell süllyednem ahhoz, hogy valami munkát tudjak találni. -
*Panaszkodik, miközben fém lábát ütemesen kopogtatja a fapadlóhoz. *
-Nah figyelj. Emberek és más magasztos lények. Kinek van szüksége egy alkimistára. -
*Kiálltja nem is törődve a morgolódásokkal és az éles tekintetekkel. *
-Látod senkinek nincs szüksége. Az égvilágon senkinek. -