Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 257 (5121. - 5140. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
5140. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-04 06:42:55
Üzenet elküldve: 2024-10-04 06:42:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Szeszélyes társaság//
*Monteqieo hazardírozása nem tölti el örömmel. Egyértelmű, hogy ilyen friss ismeretség alapján bevonni valakit, mindig kockázatos. De a fickónak van szeme a svindlihez, amit sajnos Merrin se tud elvitatni.
Megfeszül a mord kifejezés a félvér arcán, és hanyagul megvonja a vállát.*
- A gőgös felfuvalkodottsága megvan a nemességhez *biccent a sárgaszemű felé.* - Ha nem csinál hülyeséget, beválhat. De talán ne dobjuk mindjárt a mély vízbe. Lássuk, hogy muzsikál. *Pillantása közben a tükörnél támaszkodó szajha alakján is végigsiklik. Csak ösztön, semmi más. A nőben kevésbé lát veszélyességi faktort. Az ilyenek ismerik a határokat, és a szabályt, hogy akkor kapják meg a jussukat, ha ügyesen teljesítenek.* - Fussunk egy próbakört.
*Monteqieora néz. Nem bízik a kölyökben, de nem vitatja, hogy lehet benne potenciál. A dolgon az se segít, hogy nem tudja a terv részleteit, viszont előnytelen lenne ezt a két facsókoló orrára kötni, így egyelőre nem firtatja.*
*Monteqieo hazardírozása nem tölti el örömmel. Egyértelmű, hogy ilyen friss ismeretség alapján bevonni valakit, mindig kockázatos. De a fickónak van szeme a svindlihez, amit sajnos Merrin se tud elvitatni.
Megfeszül a mord kifejezés a félvér arcán, és hanyagul megvonja a vállát.*
- A gőgös felfuvalkodottsága megvan a nemességhez *biccent a sárgaszemű felé.* - Ha nem csinál hülyeséget, beválhat. De talán ne dobjuk mindjárt a mély vízbe. Lássuk, hogy muzsikál. *Pillantása közben a tükörnél támaszkodó szajha alakján is végigsiklik. Csak ösztön, semmi más. A nőben kevésbé lát veszélyességi faktort. Az ilyenek ismerik a határokat, és a szabályt, hogy akkor kapják meg a jussukat, ha ügyesen teljesítenek.* - Fussunk egy próbakört.
*Monteqieora néz. Nem bízik a kölyökben, de nem vitatja, hogy lehet benne potenciál. A dolgon az se segít, hogy nem tudja a terv részleteit, viszont előnytelen lenne ezt a két facsókoló orrára kötni, így egyelőre nem firtatja.*
5139. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-03 20:05:27
Üzenet elküldve: 2024-10-03 20:05:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
//Fürdőház//
*Komolyság és komolytalanság. Tudja egymást úgy váltogatni a két véglet, hogy még csak bele sem szédül. Ha kérdése van felteszi és bár ez talán nem az a tudományos téma, amiben érdekelt, miért is ne tanulhatna valamit. Tetszik neki, ahogy a másik egyszer falja őt, aztán megmutatja hogyan is vág az esze. Aztán azt is, hogy mennyire el tud menni az övé is. Bókok, amilyeneket még soha nem kapott. Igazából, ha szépeket mondtak sem érdekelte, talán meg sem hallotta, aztán már nem vesződtek vele. Persze, hogy belepirul, amikor ilyesféle újdonságokat hall. De azzal hosszasan elkalandozik, hogy milyen reakciót szült volna egy ilyen a szülői házban. Akkor talán eljönni sem kellett volna, repülhetett volna, hogy a lába sem éri a földet. Így ittasan tökéletes ötletnek tűnik, hogyan vegye el a kedvét annak a gonosz némbernek a látogatástól.*
- Ha ezt egyszer megteszed értem, azt kérsz amit csak akarsz. Bármit.
*Jól hangzik az a bármi, könnyű ilyenkor ígérgetni. Kissé elmélázik a tekintet, de hamar visszakerül a mosoly, újra csak a nevetés hallatszik, pimaszkodni sem szokása ugyan, de több mindent enged meg magának a másik közelében, annak ölében.*
- Szóval egy nyertes. Nem hivatalos *hangsúlyozza*, de nyertes. Ez lenyűgöző.
*Harap bele ajkába, elfojtva egy nagyobb vigyort, majd közel hajol, hogy egy igen akaratos csókkal mutassa meg, hogy mennyire is lenyűgöző. Mikor már eleget kóstolta az elfet, akkor szólal csak meg újra.* - De tényleg nem kell már ide az a bor... sajnálnám, ha az este úgy végződne, hogy nekem kellene ápolgatnom az orvost.
*Néz rajta végig, azokkal a kékekkel, mintha csak nagyzolásnak gondolná az egészet, amit nemrégiben hallott. Persze nem így van, valószínűleg az ő vége órákkal azelőtt jönne el, mint a másiknak. Abban pedig semmi jó nem volna. *
//Fürdőház//
*Komolyság és komolytalanság. Tudja egymást úgy váltogatni a két véglet, hogy még csak bele sem szédül. Ha kérdése van felteszi és bár ez talán nem az a tudományos téma, amiben érdekelt, miért is ne tanulhatna valamit. Tetszik neki, ahogy a másik egyszer falja őt, aztán megmutatja hogyan is vág az esze. Aztán azt is, hogy mennyire el tud menni az övé is. Bókok, amilyeneket még soha nem kapott. Igazából, ha szépeket mondtak sem érdekelte, talán meg sem hallotta, aztán már nem vesződtek vele. Persze, hogy belepirul, amikor ilyesféle újdonságokat hall. De azzal hosszasan elkalandozik, hogy milyen reakciót szült volna egy ilyen a szülői házban. Akkor talán eljönni sem kellett volna, repülhetett volna, hogy a lába sem éri a földet. Így ittasan tökéletes ötletnek tűnik, hogyan vegye el a kedvét annak a gonosz némbernek a látogatástól.*
- Ha ezt egyszer megteszed értem, azt kérsz amit csak akarsz. Bármit.
*Jól hangzik az a bármi, könnyű ilyenkor ígérgetni. Kissé elmélázik a tekintet, de hamar visszakerül a mosoly, újra csak a nevetés hallatszik, pimaszkodni sem szokása ugyan, de több mindent enged meg magának a másik közelében, annak ölében.*
- Szóval egy nyertes. Nem hivatalos *hangsúlyozza*, de nyertes. Ez lenyűgöző.
*Harap bele ajkába, elfojtva egy nagyobb vigyort, majd közel hajol, hogy egy igen akaratos csókkal mutassa meg, hogy mennyire is lenyűgöző. Mikor már eleget kóstolta az elfet, akkor szólal csak meg újra.* - De tényleg nem kell már ide az a bor... sajnálnám, ha az este úgy végződne, hogy nekem kellene ápolgatnom az orvost.
*Néz rajta végig, azokkal a kékekkel, mintha csak nagyzolásnak gondolná az egészet, amit nemrégiben hallott. Persze nem így van, valószínűleg az ő vége órákkal azelőtt jönne el, mint a másiknak. Abban pedig semmi jó nem volna. *
5138. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-03 19:09:14
Üzenet elküldve: 2024-10-03 19:09:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
//Fürdőház//
*A második természetesen. A doki amúgy sem kicsi egója szereti a bókokat. A vigyorán látszik is. Aztán a téma más dolgok felé terelődik és a kalóz kissé hátrébb húzódik, hogy átadja helyét az orvosnak.*
-Gondolom igen. A festékre fogalmam sincs milyen hatással van a természetellenes sebességgel begyógyuló seb. Változik-e a kép. De igen. Elméletben így működik.
*Majd ahogy feljöttek a tudományos témák úgy tűnnek el, kerül vissza a lány a doki ölébe és kezdik el ismét falni a egymást, amit a volt kalóz néhány szép bókkal is megfűszerez. Ilyeneket biztos nem mondtak még a kékszeműnek, aki bele is pirul a férfi udvarlásába. Aki, jót röhögcsél a lány szavain. Az anyját illetően a rá jellemző kivagyisággal válaszol.*
-Meg is ismételtem volna. Mondtam volna, hogy "Hé Mama, nem semmi nőcskét pottyantottál a világra.
*Markol a lány fenekébe ezzel is hangot adva a szavainak és röhög mellé. Jól érzi magát. Nem bánná ettől még, hogy folytassák az ivást, de talán nem itt kéne. Amit mikor kimond akkor a félvér nem rest pimaszkodni vele. Ezt nem is hagyja ám annyiban a doki.*
-Hé! A nyárközépi vedelőbajnokság nem hivatalos nyertesével beszélsz éppen. Óvatosan a cicázással aranyom, mert ha én megmutatom mit bírok kivezettetnek minket innen.
*Simít végig azon a csinos kis pofin szemtelen vigyorral a képén.*
//Fürdőház//
*A második természetesen. A doki amúgy sem kicsi egója szereti a bókokat. A vigyorán látszik is. Aztán a téma más dolgok felé terelődik és a kalóz kissé hátrébb húzódik, hogy átadja helyét az orvosnak.*
-Gondolom igen. A festékre fogalmam sincs milyen hatással van a természetellenes sebességgel begyógyuló seb. Változik-e a kép. De igen. Elméletben így működik.
*Majd ahogy feljöttek a tudományos témák úgy tűnnek el, kerül vissza a lány a doki ölébe és kezdik el ismét falni a egymást, amit a volt kalóz néhány szép bókkal is megfűszerez. Ilyeneket biztos nem mondtak még a kékszeműnek, aki bele is pirul a férfi udvarlásába. Aki, jót röhögcsél a lány szavain. Az anyját illetően a rá jellemző kivagyisággal válaszol.*
-Meg is ismételtem volna. Mondtam volna, hogy "Hé Mama, nem semmi nőcskét pottyantottál a világra.
*Markol a lány fenekébe ezzel is hangot adva a szavainak és röhög mellé. Jól érzi magát. Nem bánná ettől még, hogy folytassák az ivást, de talán nem itt kéne. Amit mikor kimond akkor a félvér nem rest pimaszkodni vele. Ezt nem is hagyja ám annyiban a doki.*
-Hé! A nyárközépi vedelőbajnokság nem hivatalos nyertesével beszélsz éppen. Óvatosan a cicázással aranyom, mert ha én megmutatom mit bírok kivezettetnek minket innen.
*Simít végig azon a csinos kis pofin szemtelen vigyorral a képén.*
5137. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-03 17:02:38
Üzenet elküldve: 2024-10-03 17:02:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
//Fürdőház//
*Még az alkohollal is csak akkor ismerkedett meg, amikor a városba jött. Nem érdekelte az ilyesmi sem, úgy gondolta többet tompít, mint kellene. Azt nem nézte volna ki néhány pohár borból, hogy majd olyat hoz ki belőle, amit semmi. Bár ez valószínű nem pusztán ennek köszönhető, az elf is jócskán kell hozzá. Pontosan ezt akarta. Valamit, ami más, mint minden. Ami kiszakítja őt a helyzetből, ahol csak a felelősség van. De most híján van az ésszerűségnek. Ez lehet veszélyes.
A sóhajok után a nevetésük tölti be a teret. Tényleg új oldalát látja a másiknak, s ha ez nem ő lenne, már lehet, hogy rég elvonult volna megszeppenve, persze kívülre csak azt mutatná, hogy mennyire nem érdekli, esetleg untatja, vagy egyéb esetben undorítja a helyzet. De most élvezet piócákról beszélgetni és elképzelni a szőkét úgy. Tényleg nem semmi. Ahogy a kérdései sem. Talán egy kissé bele is pirul, amikor tudatosul benne, hogy mire is gondol.*
- A második kedvencem. Azt akartam mondani.
*Nevet, de azért még ilyenkor is el tud kalandozni új ismeretek felé.*
- De akkor nem kell megvárni, még begyógyul az a seb, ha megiszod. És akkor baj sem lehet belőle. A kép pedig ott marad. Hmm.
*Tűnődik el, de nem tud sokáig értelmes és "tudományos" tényeken agyalni. Semmi szüksége rá, hogy ilyenekkel fárassza magát, megteszi azt a hat többi napján majd. Marad csak az, hogy abban az ölben foglal helyet és igen nehezen válik el az ajka a bőrétől. Na meg a bókok, amik nem tudja, hogyan nem törik össze azt a felállított képet a másikról. Tényleg mindegy lenne, hogy mit mond, most legalábbis biztosan. Az a pír többször költözik vissza az orcájára, de ettől még nem néz félre szemérmesen. Annak a képnek már úgyis mindegy. Még mielőtt egyáltalán megszólalhatna kap egy újabb csókot.*
- Ez gyönyörű volt. *Néz rá, s simítja tovább azt a hajzuhatagot, mintha tényleg a legszebbet hallotta volna. De csak visszafogja, hogy ne nevesen egy nagyot, játszadozik.* - Tudod, ha ilyesmiket hallottam volna azoktól, akiknek oda akartak adni, igent mondtam volna. *Neveti el magát végül, mert eszébe jut néhány arc.* - Biztosan kértem volna, hogy ezt az anyám előtt is ismételjék el.
*Tűnődik el egy egészen kicsit, nem bír a fejében pörgő képekkel, igen szeretett borsot törni a szülők orra alá a képtelenségeivel, de ez mindent vitt volna. Ha nem múlna el soha az ital varázsa, odavinné az elfet az anyja elé, hadd legyen "büszke". Nem mondja tovább a gondolatait, de látni, hogy valamin igen jól szórakozik amellett, amit hallott.*
- Attól tartasz, hogy megfulladunk, vagy már nem vagy olyan fiatal, hogy bírd az italt?
*Vigyorog, kissé incselkedik, de persze nem bánja. Lehetne tényleg bölcsebb a férfi, és akkor másnap nem lesz akkora a baj.*
//Fürdőház//
*Még az alkohollal is csak akkor ismerkedett meg, amikor a városba jött. Nem érdekelte az ilyesmi sem, úgy gondolta többet tompít, mint kellene. Azt nem nézte volna ki néhány pohár borból, hogy majd olyat hoz ki belőle, amit semmi. Bár ez valószínű nem pusztán ennek köszönhető, az elf is jócskán kell hozzá. Pontosan ezt akarta. Valamit, ami más, mint minden. Ami kiszakítja őt a helyzetből, ahol csak a felelősség van. De most híján van az ésszerűségnek. Ez lehet veszélyes.
A sóhajok után a nevetésük tölti be a teret. Tényleg új oldalát látja a másiknak, s ha ez nem ő lenne, már lehet, hogy rég elvonult volna megszeppenve, persze kívülre csak azt mutatná, hogy mennyire nem érdekli, esetleg untatja, vagy egyéb esetben undorítja a helyzet. De most élvezet piócákról beszélgetni és elképzelni a szőkét úgy. Tényleg nem semmi. Ahogy a kérdései sem. Talán egy kissé bele is pirul, amikor tudatosul benne, hogy mire is gondol.*
- A második kedvencem. Azt akartam mondani.
*Nevet, de azért még ilyenkor is el tud kalandozni új ismeretek felé.*
- De akkor nem kell megvárni, még begyógyul az a seb, ha megiszod. És akkor baj sem lehet belőle. A kép pedig ott marad. Hmm.
*Tűnődik el, de nem tud sokáig értelmes és "tudományos" tényeken agyalni. Semmi szüksége rá, hogy ilyenekkel fárassza magát, megteszi azt a hat többi napján majd. Marad csak az, hogy abban az ölben foglal helyet és igen nehezen válik el az ajka a bőrétől. Na meg a bókok, amik nem tudja, hogyan nem törik össze azt a felállított képet a másikról. Tényleg mindegy lenne, hogy mit mond, most legalábbis biztosan. Az a pír többször költözik vissza az orcájára, de ettől még nem néz félre szemérmesen. Annak a képnek már úgyis mindegy. Még mielőtt egyáltalán megszólalhatna kap egy újabb csókot.*
- Ez gyönyörű volt. *Néz rá, s simítja tovább azt a hajzuhatagot, mintha tényleg a legszebbet hallotta volna. De csak visszafogja, hogy ne nevesen egy nagyot, játszadozik.* - Tudod, ha ilyesmiket hallottam volna azoktól, akiknek oda akartak adni, igent mondtam volna. *Neveti el magát végül, mert eszébe jut néhány arc.* - Biztosan kértem volna, hogy ezt az anyám előtt is ismételjék el.
*Tűnődik el egy egészen kicsit, nem bír a fejében pörgő képekkel, igen szeretett borsot törni a szülők orra alá a képtelenségeivel, de ez mindent vitt volna. Ha nem múlna el soha az ital varázsa, odavinné az elfet az anyja elé, hadd legyen "büszke". Nem mondja tovább a gondolatait, de látni, hogy valamin igen jól szórakozik amellett, amit hallott.*
- Attól tartasz, hogy megfulladunk, vagy már nem vagy olyan fiatal, hogy bírd az italt?
*Vigyorog, kissé incselkedik, de persze nem bánja. Lehetne tényleg bölcsebb a férfi, és akkor másnap nem lesz akkora a baj.*
5136. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-02 20:05:35
Üzenet elküldve: 2024-10-02 20:05:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
//Fürdőház//
*Ők minden bizonnyal más okból isznak. A férfi pont fordítva van vele mint a lány. Ő a hatásért iszik és az ital íze nemhogy másodlagos, de nem is számít. Kalózkorában volt, hogy amit találtak összeöntötték és jobb híján, azt itták. Vagy, hogy olyan hangzatos piák csúsztak le a torkán amikről azóta se tudja miből lehettek, de a nevük cápafog, orkpálinka(ami lehet orkból volt)vagy erjesztett patkánytej volt. Utóbbiról, azért nem hiszi, hogy abból lenne mert, hogy fejnének meg egy patkányt? És hány patkányt kéne megfejni egy üveg szeszhez? Mindegy. Ezeket habár nem tudja, de jót nevet a lány. Annak szavaira meg mintha természetes lenne úgy bólint az elf.*
-Tudom.
*Majd a tetoválása jön szóba. Fáj-e és hogy mikor csinálták akkor fájt-e. Majd a doki kulcscsontjára terelődik a szó amin ebben az állapotában nem lepődik meg az elf. Csak válaszol a rá jellemző vidám szemtelenséggel.*
-Biztos, hogy pont az?
*Hallatszik a hangsúlyból, hogy mire gondolhat. A félvérnek kevésbé illetlen dolgok jutnak eszébe és mikor felteszi a kérdését akkor a doki gondolkodás nélkül megrázza a fejét.*
-Nem. Mármint maga a tűszúrás az seb, de ez nem csak seb. Bedörzsölték a festéket, ami ott van a bőröm alatt. Hiába iszok rá zöldet a festéket nem löki ki onnan. És mivel nem mérgező ezért a lila ital se hat rá. Így marad örökre.
*Már ha vállból nem vágják le, azt a kezét vagy nem nyúzzák le róla. Akkor nem marad ott. Ahogy a lány sem, aki hamar visszamászik az ölébe, hogy a nyakát falja. Pont olyan telhetetlen kékvérű kis némber amilyenek az elf kedvencei. Nem is bírja magában tartani a véleményét róla.*
-És még fogom.
*Biztosítja róla. A kérdés hallatán pedig azokba a kékekbe néz és már meg is lett ihletve.*
-Egyszerre tudsz úgy nézni, hogy megfagyjon a vér és hogy a faszba toluljon tőle. Jobb esetben egymás után és fordított sorrendben.
*Röhög fel és csókol a másik szájára. A bor fontos kérdését visszakapja amin mélyen elgondolkozik.*
-Ez most így jó.*Simít végig a lány hátán.*De talán nem kéne vízben többet inni.
*Ez a bölcsesség sokszor mentette már meg az életét.*
//Fürdőház//
*Ők minden bizonnyal más okból isznak. A férfi pont fordítva van vele mint a lány. Ő a hatásért iszik és az ital íze nemhogy másodlagos, de nem is számít. Kalózkorában volt, hogy amit találtak összeöntötték és jobb híján, azt itták. Vagy, hogy olyan hangzatos piák csúsztak le a torkán amikről azóta se tudja miből lehettek, de a nevük cápafog, orkpálinka(ami lehet orkból volt)vagy erjesztett patkánytej volt. Utóbbiról, azért nem hiszi, hogy abból lenne mert, hogy fejnének meg egy patkányt? És hány patkányt kéne megfejni egy üveg szeszhez? Mindegy. Ezeket habár nem tudja, de jót nevet a lány. Annak szavaira meg mintha természetes lenne úgy bólint az elf.*
-Tudom.
*Majd a tetoválása jön szóba. Fáj-e és hogy mikor csinálták akkor fájt-e. Majd a doki kulcscsontjára terelődik a szó amin ebben az állapotában nem lepődik meg az elf. Csak válaszol a rá jellemző vidám szemtelenséggel.*
-Biztos, hogy pont az?
*Hallatszik a hangsúlyból, hogy mire gondolhat. A félvérnek kevésbé illetlen dolgok jutnak eszébe és mikor felteszi a kérdését akkor a doki gondolkodás nélkül megrázza a fejét.*
-Nem. Mármint maga a tűszúrás az seb, de ez nem csak seb. Bedörzsölték a festéket, ami ott van a bőröm alatt. Hiába iszok rá zöldet a festéket nem löki ki onnan. És mivel nem mérgező ezért a lila ital se hat rá. Így marad örökre.
*Már ha vállból nem vágják le, azt a kezét vagy nem nyúzzák le róla. Akkor nem marad ott. Ahogy a lány sem, aki hamar visszamászik az ölébe, hogy a nyakát falja. Pont olyan telhetetlen kékvérű kis némber amilyenek az elf kedvencei. Nem is bírja magában tartani a véleményét róla.*
-És még fogom.
*Biztosítja róla. A kérdés hallatán pedig azokba a kékekbe néz és már meg is lett ihletve.*
-Egyszerre tudsz úgy nézni, hogy megfagyjon a vér és hogy a faszba toluljon tőle. Jobb esetben egymás után és fordított sorrendben.
*Röhög fel és csókol a másik szájára. A bor fontos kérdését visszakapja amin mélyen elgondolkozik.*
-Ez most így jó.*Simít végig a lány hátán.*De talán nem kéne vízben többet inni.
*Ez a bölcsesség sokszor mentette már meg az életét.*
5135. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-02 17:40:16
Üzenet elküldve: 2024-10-02 17:40:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
//Fürdőház//
*Volt már helyzet, hogy oldottabb volt az alkohol hatására, de még ilyenkor is képes úgy viselkedni, mintha senki nem tudná kihúzni azt a képzeletbeli karót belőle. Jobb a hűvösség, mert amögé igen nehéz belátni, senki nem nézegeti szívesen túl sokáig. De most mindent nélkülöz ebből, felszabadultan nevet és figyeli a másikat. Más így az elf, de szórakoztató.*
- Én ezt most elképzeltem.*Pislog még párat, nem tudja levenni a szemeit a férfiről.* - Te tényleg nem vagy semmi.
*Rázza meg a fejét vigyorogva. Nem próbálná ki, nem olyasmi, ami hozzá közel áll, mindenesetre jót mulat a dolgon. Ahogy a kalap kérdésen is, ha valamit, akkor azt még ma kivitelezni szeretné, már ha nem jön valami sokkal okosabb ötlet a semmiből. *
- A kulcscsont? Az a kedvencem rajtad.
*Néz rajta végig, elfeledve egy pillanatra, hogy miről is volt szó igazából. De hamar visszatér a kettejük kis valóságába, ahol az ő képzeletbeli rajzairól beszélnek, s tüzetesen mutogatja neki végig rajta a férfi. Igazán élvezi a helyzetet, bár arra nem vetemedne, hogy ilyesmivel tarkítsa a bőrét, még ha igen viccesnek is találja azt a nyomot a hátsóján. Talán eddig nem jutnak el az éjszaka folyamán, bár az a kéz sok mindenre rá tudná venni talán, ahogy végigsimít az öle közelében. Érthetetlen az egész. De rendkívül élvezi a társaságot.*
- És... *Néz fürkészően, igazán érdekes kérdés jut az eszébe. Fel is teszi.* - Ha elkészül egy ilyen, az is egy seb, ugye? Akkor ha megiszod azt a zöld italt, nem múlik el?
*Mai és a kérdései. De nem ismeri igazán a hatást, szerencsére van itt vele olyan, aki igen. Már ha ezt próbálta egyáltalán valaki az életben. Ha biztos lehetne benne, akkor talán egy tű alatt is kikötne az este mégis.
De újra a másik combjain ücsörög és tapad rá, nem bírja sokáig azt a kis távolságot sem. A megjegyzésre viszont egy pillanatra lefagy az a mosoly. Nem azért, mert kissé máshogy hangzott, mint amihez szokva van a hegyes kis füle, hanem mert ilyet aztán tényleg soha, senki nem mondott még.*
- Ó hát... Még hasonlót sem. De gondolom, azért tetted meg ma háromszor. *Neveti el magát végül, majd beletúr egy simítással a tincsek közé.* - Vannak még ilyen kifejező, szép bókjaid?
*Vajon tudna-e olyat mondani a másik, ami előidézi azt, nála, amit a legtöbbek? Amiért jár a nézés, ami egyszerűen csak el akar takarítani az útból? Kétli.
A kissé zavarosan rávetülő zöldeket nézi.*
- Ha maradnál még itt, akkor igen, de vissza is mehetünk a fogadóba.
*Neki édes mindegy már, hogy hol vannak, csak ne legyen egyhamar vége. Bár kalapot itt biztosan nem tudnak lopni.*
//Fürdőház//
*Volt már helyzet, hogy oldottabb volt az alkohol hatására, de még ilyenkor is képes úgy viselkedni, mintha senki nem tudná kihúzni azt a képzeletbeli karót belőle. Jobb a hűvösség, mert amögé igen nehéz belátni, senki nem nézegeti szívesen túl sokáig. De most mindent nélkülöz ebből, felszabadultan nevet és figyeli a másikat. Más így az elf, de szórakoztató.*
- Én ezt most elképzeltem.*Pislog még párat, nem tudja levenni a szemeit a férfiről.* - Te tényleg nem vagy semmi.
*Rázza meg a fejét vigyorogva. Nem próbálná ki, nem olyasmi, ami hozzá közel áll, mindenesetre jót mulat a dolgon. Ahogy a kalap kérdésen is, ha valamit, akkor azt még ma kivitelezni szeretné, már ha nem jön valami sokkal okosabb ötlet a semmiből. *
- A kulcscsont? Az a kedvencem rajtad.
*Néz rajta végig, elfeledve egy pillanatra, hogy miről is volt szó igazából. De hamar visszatér a kettejük kis valóságába, ahol az ő képzeletbeli rajzairól beszélnek, s tüzetesen mutogatja neki végig rajta a férfi. Igazán élvezi a helyzetet, bár arra nem vetemedne, hogy ilyesmivel tarkítsa a bőrét, még ha igen viccesnek is találja azt a nyomot a hátsóján. Talán eddig nem jutnak el az éjszaka folyamán, bár az a kéz sok mindenre rá tudná venni talán, ahogy végigsimít az öle közelében. Érthetetlen az egész. De rendkívül élvezi a társaságot.*
- És... *Néz fürkészően, igazán érdekes kérdés jut az eszébe. Fel is teszi.* - Ha elkészül egy ilyen, az is egy seb, ugye? Akkor ha megiszod azt a zöld italt, nem múlik el?
*Mai és a kérdései. De nem ismeri igazán a hatást, szerencsére van itt vele olyan, aki igen. Már ha ezt próbálta egyáltalán valaki az életben. Ha biztos lehetne benne, akkor talán egy tű alatt is kikötne az este mégis.
De újra a másik combjain ücsörög és tapad rá, nem bírja sokáig azt a kis távolságot sem. A megjegyzésre viszont egy pillanatra lefagy az a mosoly. Nem azért, mert kissé máshogy hangzott, mint amihez szokva van a hegyes kis füle, hanem mert ilyet aztán tényleg soha, senki nem mondott még.*
- Ó hát... Még hasonlót sem. De gondolom, azért tetted meg ma háromszor. *Neveti el magát végül, majd beletúr egy simítással a tincsek közé.* - Vannak még ilyen kifejező, szép bókjaid?
*Vajon tudna-e olyat mondani a másik, ami előidézi azt, nála, amit a legtöbbek? Amiért jár a nézés, ami egyszerűen csak el akar takarítani az útból? Kétli.
A kissé zavarosan rávetülő zöldeket nézi.*
- Ha maradnál még itt, akkor igen, de vissza is mehetünk a fogadóba.
*Neki édes mindegy már, hogy hol vannak, csak ne legyen egyhamar vége. Bár kalapot itt biztosan nem tudnak lopni.*
5134. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-02 10:26:45
Üzenet elküldve: 2024-10-02 10:26:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Szeszélyes társaság//
*Most az ő szemei sem Monteqieon akadnak meg. Bizony nyílt méregetéssel fürkészi először Merrint, ám később az alaposabb munkát már fajtársán végzi. Noha arcára nem ütközik ki gondolat, sem érzelem. Ugyan azzal a lomha mozdulattal fogyaszt jóízűen a gyümölcsökből. Ám a gondolatai hasonló vizekre evezhet el, ahol munkaadója is jár. A forrongó vér, a csapongás és önfejűség könnyű szerrel lehet gyilkosa bármilyen tervnek, legyen az bármennyikre jól megkomponálva. Éppen ezért szaladnak fel szemöldökei, ahogy Shorenai terve lassan formát ölt, s abban bizony ő maga ifjú fajtabelijével együtt szerepel. Ahogy a férfi az arcára simít kérdő tekintettel pillant fel rá. Szinte látszik a rideg kék szemekben az a helyén való kérdés, hogy ez biztos jó ötlet e. Ám szavakba már nem foglalja azt, hisz bízik abban, hogy munkaadójuk okosan készül játszani a szálakkal, valamint ezek szerint látja a potenciált az ifjúban is. Hiába vannak saját magának fenntartásai, megbízik a férfiban, s kész minden áron megdolgozni azért a vagyonért, amivel kecsegtették. Meg persze az sem hátrány, ha örömét is kiélheti egy-egy alkalommal.*
- Nem tervem csalódást okozni.
*Bólint végül, ahogy feljebb csúszik az ágyon, hátát a falnak veti, s karba tett kezekkel pillant most Merrin felé. Ő a másik ok, amiért nem igazán keríti hatalmába az aggodalom. Úgy néz ki, hogy egy működőképes tervhez sosem hátrányos, ha megvan a maguk verőlegénye is. Persze mindenki reménykedik abban, hogy nem kell bonyodalmakkal számolni, de jó, ha felkészülnek a rosszabb kimenetelekre is.*
- Részemről továbbra is benne vagyok.
*Feleli kurtán, ahogy lesiklik az ágyról, hogy lassú léptekkel járja körbe a szobát. Lassan simítva hol a szék háttámlájának tetejére, hol az asztal lapjára, végül megállapodik a fésülködőasztalka előtt, a haját kezdi igazgatni, utána pár gyűrődést simít ki a lenge ruhán míg a férfiak is eldöntik, hogyan tovább. Ám a kékek továbbra is a tükörből fürkészi a hármast. Az arcukat. Minden rezdülést, érzelmet igyekszik felkutatni rajtuk. Izgul, akár egy kisgyermek egy tál sütemény előtt. Tudja jól, hogy egyedül ő kevés Monteqieo tervében, viszont az ígért javakra rettenetesen fáj a foga.*
*Most az ő szemei sem Monteqieon akadnak meg. Bizony nyílt méregetéssel fürkészi először Merrint, ám később az alaposabb munkát már fajtársán végzi. Noha arcára nem ütközik ki gondolat, sem érzelem. Ugyan azzal a lomha mozdulattal fogyaszt jóízűen a gyümölcsökből. Ám a gondolatai hasonló vizekre evezhet el, ahol munkaadója is jár. A forrongó vér, a csapongás és önfejűség könnyű szerrel lehet gyilkosa bármilyen tervnek, legyen az bármennyikre jól megkomponálva. Éppen ezért szaladnak fel szemöldökei, ahogy Shorenai terve lassan formát ölt, s abban bizony ő maga ifjú fajtabelijével együtt szerepel. Ahogy a férfi az arcára simít kérdő tekintettel pillant fel rá. Szinte látszik a rideg kék szemekben az a helyén való kérdés, hogy ez biztos jó ötlet e. Ám szavakba már nem foglalja azt, hisz bízik abban, hogy munkaadójuk okosan készül játszani a szálakkal, valamint ezek szerint látja a potenciált az ifjúban is. Hiába vannak saját magának fenntartásai, megbízik a férfiban, s kész minden áron megdolgozni azért a vagyonért, amivel kecsegtették. Meg persze az sem hátrány, ha örömét is kiélheti egy-egy alkalommal.*
- Nem tervem csalódást okozni.
*Bólint végül, ahogy feljebb csúszik az ágyon, hátát a falnak veti, s karba tett kezekkel pillant most Merrin felé. Ő a másik ok, amiért nem igazán keríti hatalmába az aggodalom. Úgy néz ki, hogy egy működőképes tervhez sosem hátrányos, ha megvan a maguk verőlegénye is. Persze mindenki reménykedik abban, hogy nem kell bonyodalmakkal számolni, de jó, ha felkészülnek a rosszabb kimenetelekre is.*
- Részemről továbbra is benne vagyok.
*Feleli kurtán, ahogy lesiklik az ágyról, hogy lassú léptekkel járja körbe a szobát. Lassan simítva hol a szék háttámlájának tetejére, hol az asztal lapjára, végül megállapodik a fésülködőasztalka előtt, a haját kezdi igazgatni, utána pár gyűrődést simít ki a lenge ruhán míg a férfiak is eldöntik, hogyan tovább. Ám a kékek továbbra is a tükörből fürkészi a hármast. Az arcukat. Minden rezdülést, érzelmet igyekszik felkutatni rajtuk. Izgul, akár egy kisgyermek egy tál sütemény előtt. Tudja jól, hogy egyedül ő kevés Monteqieo tervében, viszont az ígért javakra rettenetesen fáj a foga.*
5133. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-01 21:08:33
Üzenet elküldve: 2024-10-01 21:08:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
//Fürdőház//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A doki a szesztől nem kicsit, bolond tud lenni. A hangulatváltásai még szélsőségesebbek, bújósabb és hamarabb barátkozik és kaphatóbb az ostoba ötletekre. Csapongásából pedig a lány egy elemet emel ki. Mégpedig a legegyértelműbbet.*
-Még szép.*Aztán a következő kérdésre kevésbé cizelláltan mint mikor józan, de ugyan olyan magabiztosan érkezik a válasz.*Mert gyorsabb ha kevesebb pohárral iszok mintha egy pohárral többet innék. Meg olcsóbb is.
*Most már mondjuk inkább előbbi, ami számít. Kalózéveiben a pénz lehet fontosabb volt. Bár akkor nem is ilyen szeszt ivott. A kalaplopásra pedig határozottan bólint.*
-Jól van.
*Az ilyesmiben benne van. A tetoválás kapcsán végre pontosabban kérdez a lány amiből már a férfi is érti miről van szó.*
-Jaaaa! Hát ja. Véresre szurkáltak egy tűvel. Mondjuk itt még nem is olyan rossz mint ahol kevesebb a hús. Kulcscsont vagy ilyesmi helyek.
*Ezek után az elf előadja, hogy ő milyen tetoválásokat tudna elképzelni a lányon. Közben nem rest végigtaperolni őt elölről és hátulról egyaránt. Abba a fenékbe még bele is harap egyet. A félvér ötletén fel is röhög.*
-Tényleg. Az is jó lenne.
*Az ezt követő kérdésen jót vigyorog.*
-Én gyorsabb voltam. Bár, ami igazán kellemetlen lehet az ez a rész.
*Simít végig a másik belsőcombján a kezét szinte a lány ölénél elvéve. A félvér kacérkodása hozza ezt ki belőle, de nincs célja vele. Mikor visszakerül a lány az ölébe akkor ehhez méltóan tapad annak a nyakára és búg a fülébe.*
-Mondták már, hogy basznivaló kis nőcske vagy?
*Kalózbók. Általában ilyenek szokták megelőzni, azt hogy a nő fel lesz vágva az asztalra. Náluk felcserélődött a sorrend. A bor említésére a férfi kissé zavaros tekintete keresi a másikét.*
-Hozzak?
//Fürdőház//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A doki a szesztől nem kicsit, bolond tud lenni. A hangulatváltásai még szélsőségesebbek, bújósabb és hamarabb barátkozik és kaphatóbb az ostoba ötletekre. Csapongásából pedig a lány egy elemet emel ki. Mégpedig a legegyértelműbbet.*
-Még szép.*Aztán a következő kérdésre kevésbé cizelláltan mint mikor józan, de ugyan olyan magabiztosan érkezik a válasz.*Mert gyorsabb ha kevesebb pohárral iszok mintha egy pohárral többet innék. Meg olcsóbb is.
*Most már mondjuk inkább előbbi, ami számít. Kalózéveiben a pénz lehet fontosabb volt. Bár akkor nem is ilyen szeszt ivott. A kalaplopásra pedig határozottan bólint.*
-Jól van.
*Az ilyesmiben benne van. A tetoválás kapcsán végre pontosabban kérdez a lány amiből már a férfi is érti miről van szó.*
-Jaaaa! Hát ja. Véresre szurkáltak egy tűvel. Mondjuk itt még nem is olyan rossz mint ahol kevesebb a hús. Kulcscsont vagy ilyesmi helyek.
*Ezek után az elf előadja, hogy ő milyen tetoválásokat tudna elképzelni a lányon. Közben nem rest végigtaperolni őt elölről és hátulról egyaránt. Abba a fenékbe még bele is harap egyet. A félvér ötletén fel is röhög.*
-Tényleg. Az is jó lenne.
*Az ezt követő kérdésen jót vigyorog.*
-Én gyorsabb voltam. Bár, ami igazán kellemetlen lehet az ez a rész.
*Simít végig a másik belsőcombján a kezét szinte a lány ölénél elvéve. A félvér kacérkodása hozza ezt ki belőle, de nincs célja vele. Mikor visszakerül a lány az ölébe akkor ehhez méltóan tapad annak a nyakára és búg a fülébe.*
-Mondták már, hogy basznivaló kis nőcske vagy?
*Kalózbók. Általában ilyenek szokták megelőzni, azt hogy a nő fel lesz vágva az asztalra. Náluk felcserélődött a sorrend. A bor említésére a férfi kissé zavaros tekintete keresi a másikét.*
-Hozzak?
5132. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-01 20:14:27
Üzenet elküldve: 2024-10-01 20:14:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
//Fürdőház//
*Nincs most egyedül semmivel. Sem azzal a békés állapottal, amibe beleereszkedett, miközben a férfihoz bújt, sem azzal, hogy talán azért is volt az olyan békés, mert az alkohol már jócskán dolgozott benne. A jobbik arcát mutatva felé, ami igen hamar tud átcsapni abszurd ötletekbe és felfokozott érzelmekbe. De ahhoz újra életet kell magába lehelni, kinyitni a száját, s nem csak egy csók reményében.
Tágra nyílt kékjeivel nézi az elfet és meglehetősen keveset pislog közben. Még most is csodálja, pedig nagyon kellene utálnia ezt a hosszúéletűt, mert minden szavát issza, még a lopás ötlete is tetszik neki, de ha a gondolatait mondta volna ki, úgy lehet azzal is meglenne. Csapong. Ő pedig megpróbálja felvenni a versenyt a gondolataival, ami kicsit nehézkesnek bizonyul. Az ösztön vezérelte mozdulataikon nem kellett annyit agyalni, mint azon, hogy miről beszél a másik. De hát ő kérdezett... *
- Na várj.
*Emeli fel a mutatóujját, amire a saját tekintete is rátéved, még egyet lát belőle, ami jó jel. Felkacag.*
- Te képes vagy magadra tenni piócákat, hogy hamarabb berúgjál? *Tátja el résnyire a száját. Nem szokott azért inni, hogy hamar érezze, az csak megtörténik. Velejárója a kedvenc ízeinek.* - De hát miért nem iszol egy pohárral többet? *Úgy nézi a másikat, mintha világmegváltásról beszélgetnének. Hagyja válaszolni, csak eztán fűzné tovább.*
- De lophatunk neked kalapot, ha nem kapok piócát.
*Már lelki szemei előtt lebeg, hogy lefoglalja valamelyik uraságot a Pegazusban, amíg a tolvajlás megtörténik. Nem tud nem nevetni, de aztán a kérdéseit csak nem tudja visszafogni, a másik szerencséjére legalább nem vájkál a múltjában, vagy az életében.*
- De nem úgy! Amikor csinálták. *Forgatja meg a szemeit játékosan, de hamar megharapja helyette az alsó ajkát, ahogy a kéz végigsimítja a testét, több helyütt is, s meséli mi állna jól szerinte rajta. A hallottak nem csigázzák fel, egy dolog áll ma jól neki és az a férfi. Az utolsó mondaton viszont elakad a lélegzete, majd kissé meg is feszül, amikor a támadás éri, ami egy újabb fognyommal gazdagítja testét. *
- Szerintem meg a fogsorod nyoma kéne, amit én most nem látok, de érzek. *Nevet fel újra, de nem mozdul még, csak válla felett néz a másik irányába, szemeivel letekintve rá.*
- Nem tudom melyik fájhat jobban. *Nem rest kissé közelebb tolni hozzá, hogy jobban láthassa, mit alkotott, de már fordul is meg, hogy még egy pár pillanatra annak ölébe üljön és végigcsókoljon a nyakán.*
- Szerintem elfogyott a borunk.
*Éppen csak egy enyhe célzás, és egy hatalmas butaság, tekintve az eddig elhangzottakat. De jelenleg semmi nem érdekli, csak az a jókedv, ami ilyen formában ritkán van vele.*
//Fürdőház//
*Nincs most egyedül semmivel. Sem azzal a békés állapottal, amibe beleereszkedett, miközben a férfihoz bújt, sem azzal, hogy talán azért is volt az olyan békés, mert az alkohol már jócskán dolgozott benne. A jobbik arcát mutatva felé, ami igen hamar tud átcsapni abszurd ötletekbe és felfokozott érzelmekbe. De ahhoz újra életet kell magába lehelni, kinyitni a száját, s nem csak egy csók reményében.
Tágra nyílt kékjeivel nézi az elfet és meglehetősen keveset pislog közben. Még most is csodálja, pedig nagyon kellene utálnia ezt a hosszúéletűt, mert minden szavát issza, még a lopás ötlete is tetszik neki, de ha a gondolatait mondta volna ki, úgy lehet azzal is meglenne. Csapong. Ő pedig megpróbálja felvenni a versenyt a gondolataival, ami kicsit nehézkesnek bizonyul. Az ösztön vezérelte mozdulataikon nem kellett annyit agyalni, mint azon, hogy miről beszél a másik. De hát ő kérdezett... *
- Na várj.
*Emeli fel a mutatóujját, amire a saját tekintete is rátéved, még egyet lát belőle, ami jó jel. Felkacag.*
- Te képes vagy magadra tenni piócákat, hogy hamarabb berúgjál? *Tátja el résnyire a száját. Nem szokott azért inni, hogy hamar érezze, az csak megtörténik. Velejárója a kedvenc ízeinek.* - De hát miért nem iszol egy pohárral többet? *Úgy nézi a másikat, mintha világmegváltásról beszélgetnének. Hagyja válaszolni, csak eztán fűzné tovább.*
- De lophatunk neked kalapot, ha nem kapok piócát.
*Már lelki szemei előtt lebeg, hogy lefoglalja valamelyik uraságot a Pegazusban, amíg a tolvajlás megtörténik. Nem tud nem nevetni, de aztán a kérdéseit csak nem tudja visszafogni, a másik szerencséjére legalább nem vájkál a múltjában, vagy az életében.*
- De nem úgy! Amikor csinálták. *Forgatja meg a szemeit játékosan, de hamar megharapja helyette az alsó ajkát, ahogy a kéz végigsimítja a testét, több helyütt is, s meséli mi állna jól szerinte rajta. A hallottak nem csigázzák fel, egy dolog áll ma jól neki és az a férfi. Az utolsó mondaton viszont elakad a lélegzete, majd kissé meg is feszül, amikor a támadás éri, ami egy újabb fognyommal gazdagítja testét. *
- Szerintem meg a fogsorod nyoma kéne, amit én most nem látok, de érzek. *Nevet fel újra, de nem mozdul még, csak válla felett néz a másik irányába, szemeivel letekintve rá.*
- Nem tudom melyik fájhat jobban. *Nem rest kissé közelebb tolni hozzá, hogy jobban láthassa, mit alkotott, de már fordul is meg, hogy még egy pár pillanatra annak ölébe üljön és végigcsókoljon a nyakán.*
- Szerintem elfogyott a borunk.
*Éppen csak egy enyhe célzás, és egy hatalmas butaság, tekintve az eddig elhangzottakat. De jelenleg semmi nem érdekli, csak az a jókedv, ami ilyen formában ritkán van vele.*
5131. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-01 19:38:03
Üzenet elküldve: 2024-10-01 19:38:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
//Fürdőház//
*Elégedett a lánnyal. Élvezi ezt az estét. Ahogy megnézi az enyhén kipirult pofit nem bírja megállni, hogy ne kóstolja meg azokat az a ma már többször is megkóstolt ajkakat. Amiket utána egy kis borral ízesít meg. Most már erősen az a helyzet kezd fennállni amitől tartott és amit tudja, hogy tanácsos lett volna elkerülni egy okos nő társaságában. Beivott. A kapott kérdést már nem megfelelő állapotában kapta. Nem azért gondolkozik, hogy mit is hazudjon hanem, hogy megértse mi is volt mondva.*
-Ha nem veled?~Keresnék egy pinát.~Öhm...Szívesen... Ez jó kérdés. Szeretek elveszni a pillanatban. Van, hogy alkohollal úgy magában. Vagy csináltam már olyat, hogy piócáztam mert akkor hamarabb beüt a szesz. Azt, mondjuk nem nézném ki belőled. Sikongatnál, hogy nyálkás meg hideg.*Röhög a dolgon.*Aztán mindent is megtennék és nem érdekelne semmi. Belekötni valakibe, ellopni egy vénember kalapját... Szerinted is jól állna nekem a kalap? Gondolkozom eggyen mert nem vicces leégni mikor gyógynövényt gyűjtök.
*Gondolkozik el a dolgon. De nem csak ő van ilyen hangulatban. A lánynak is ide nem kapcsolódó gondolatai támadnak amit fel is tesz. Az elf pedig mikor odanéz megrázza a fejét.*
-Ez már régi. Nem fáj kicsit sem.
*Érti félre a kérdést. Ami természetesen Mai hibája. Pontosabban kell kérdezni. Amit meg is tesz. Felegyenesedik és végigvezeti magán a férfi kezét. Aki, először meglepődik, ami nem akadályozza benne, hogy végigsimítson a nedves bőrön, aztán értve az ötletet elmosolyodjon és ennek megfelelően nézzen végig újra a másikon. Látszólag komolyan vette a kérdést.*
-Szeretem az egyébként takart képeket amik meglepetést okozhatnak. Egy olyan jól állna neked. Például*A lány alhasán végigsimít.*ide valami futónövények. Esetleg*A comb külső oldala is meg lesz simítva.*Ide valami madarat. Kis énekesmadarat. Hogy kivillanjon a szoknya alól. Vaaagy*Fordít egyet a lányon, hogy következőnek a csípőjére tegye a kezét.*ide egy rózsát. Egy szép piros rózsát. Vagy*Felröhög és a szinte felkínált fenékbe beleharapna egyet.*Ide, hogy itt járt Int.
*Röhög hangosan.*
//Fürdőház//
*Elégedett a lánnyal. Élvezi ezt az estét. Ahogy megnézi az enyhén kipirult pofit nem bírja megállni, hogy ne kóstolja meg azokat az a ma már többször is megkóstolt ajkakat. Amiket utána egy kis borral ízesít meg. Most már erősen az a helyzet kezd fennállni amitől tartott és amit tudja, hogy tanácsos lett volna elkerülni egy okos nő társaságában. Beivott. A kapott kérdést már nem megfelelő állapotában kapta. Nem azért gondolkozik, hogy mit is hazudjon hanem, hogy megértse mi is volt mondva.*
-Ha nem veled?~Keresnék egy pinát.~Öhm...Szívesen... Ez jó kérdés. Szeretek elveszni a pillanatban. Van, hogy alkohollal úgy magában. Vagy csináltam már olyat, hogy piócáztam mert akkor hamarabb beüt a szesz. Azt, mondjuk nem nézném ki belőled. Sikongatnál, hogy nyálkás meg hideg.*Röhög a dolgon.*Aztán mindent is megtennék és nem érdekelne semmi. Belekötni valakibe, ellopni egy vénember kalapját... Szerinted is jól állna nekem a kalap? Gondolkozom eggyen mert nem vicces leégni mikor gyógynövényt gyűjtök.
*Gondolkozik el a dolgon. De nem csak ő van ilyen hangulatban. A lánynak is ide nem kapcsolódó gondolatai támadnak amit fel is tesz. Az elf pedig mikor odanéz megrázza a fejét.*
-Ez már régi. Nem fáj kicsit sem.
*Érti félre a kérdést. Ami természetesen Mai hibája. Pontosabban kell kérdezni. Amit meg is tesz. Felegyenesedik és végigvezeti magán a férfi kezét. Aki, először meglepődik, ami nem akadályozza benne, hogy végigsimítson a nedves bőrön, aztán értve az ötletet elmosolyodjon és ennek megfelelően nézzen végig újra a másikon. Látszólag komolyan vette a kérdést.*
-Szeretem az egyébként takart képeket amik meglepetést okozhatnak. Egy olyan jól állna neked. Például*A lány alhasán végigsimít.*ide valami futónövények. Esetleg*A comb külső oldala is meg lesz simítva.*Ide valami madarat. Kis énekesmadarat. Hogy kivillanjon a szoknya alól. Vaaagy*Fordít egyet a lányon, hogy következőnek a csípőjére tegye a kezét.*ide egy rózsát. Egy szép piros rózsát. Vagy*Felröhög és a szinte felkínált fenékbe beleharapna egyet.*Ide, hogy itt járt Int.
*Röhög hangosan.*
5130. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-01 18:06:36
Üzenet elküldve: 2024-10-01 18:06:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Politika//
*Dedhor egyetértően bólint, amikor Morthimer a lázadás okozta sebekről beszél. Bár ő is tisztában van vele, hogy a múlt eseményei még élénken élnek az emberek emlékezetében, arcán halvány remény mosolyodik el.*
- Talán ez a generáció bölcsebben kezeli majd a helyzetet. *Szólal meg elmélázva, miközben ujjaival finoman megérinti állát, elmerengve a múlt és jövő lehetőségein.*
- Igaz, nem telt el sok idő, de hiszem, hogy tanultunk a hibáinkból. Remélhetőleg előre visznek minket. *Mikor Morthimer kifejezi érdeklődését az újítások iránt, Dedhor arcán még szélesebb, elismerő mosoly jelenik meg. A gnóm örömét nem rejti véka alá, szemében izgalom és elismerés csillog.*
- Nagyra értékelem a megelőlegezett támogatását. *Mondja lelkesen, és egy röpke pillanatra színpadiasan megemeli a kalapját, mintegy tiszteletadásként. Egy támogató aláírás, vagy pusztán egy támogató szó most sokat jelenthet a tervei számára, és Morthimer ígérete reménységgel tölti el. Bár Dedhor általában céltudatos és határozott személyiség, Morthimer politikai semlegessége rávilágít arra, hogy van, amikor az óvatosság előnyösebb lehet. A gnóm kissé felvonja a szemöldökét, majd elismerően biccent.*
- Bölcs dolog így megközelíteni a politikai helyzetet, Morthimer. Én viszont hajlamos vagyok beleállni abba, amiben hiszek, néha talán túlzottan is. *Vallja be őszintén, egy kissé önironikus mosollyal az ajkán.*
- Elismerem, ez a hozzáállás néha hátrányos lehet. De úgy vélem, hogy még ha néha különbözik is a véleményünk, kölcsönösen támogathatjuk egymást. Egy jó tanács, egy őszinte beszélgetés mindig hasznos lehet, még akkor is, ha eltérőek a nézeteink. *Ekkor egy pillanatra elhallgat, és egy korty teát vesz magához, érezve a frissítő ízt. Később mosolyogva folytatja, barátságosabb hangon.*
- Természetesen a támogatásom kölcsönös, Morthimer. Ha bármiben segítségére lehetek, akár aláírással, akár más formában, állok rendelkezésére. Mindig is hittem abban, hogy a város javát szolgáló ügyek mellett ki kell állnunk. *A szavak után egy röpke pillanatnyi csend telepszik az asztalra, mintha Dedhor valami mélyebb gondolatot fontolgatna. Végül előáll egy javaslattal, szemében kíváncsiság csillan.*
- Valójában lenne egy üzleti ajánlatom is. Az alkímia a második nagy szenvedélyem, így időnként szükségem van minőségi alapanyagokra. Önnek mint tapasztalt kereskedőnek biztosan vannak kapcsolatai. Talán érdekelheti egy üzleti partnerség. Mit érez kereskedő vénája? *Dedhor enyhén előrehajol, ujjai lazán összekulcsolódnak az asztalon. Szemeivel egyenesen Morthimer arcát fürkészi, várakozással telve, és ajkain egy halvány, huncut mosoly játszik, mintha csak egy új lehetőséget kínálna, amitől mindkét fél sokat remélhet. Persze addig nem fejti ki bővebben, amíg legalább egy halvány érdeklődést nem érez a másik szemében.*
//Politika//
*Dedhor egyetértően bólint, amikor Morthimer a lázadás okozta sebekről beszél. Bár ő is tisztában van vele, hogy a múlt eseményei még élénken élnek az emberek emlékezetében, arcán halvány remény mosolyodik el.*
- Talán ez a generáció bölcsebben kezeli majd a helyzetet. *Szólal meg elmélázva, miközben ujjaival finoman megérinti állát, elmerengve a múlt és jövő lehetőségein.*
- Igaz, nem telt el sok idő, de hiszem, hogy tanultunk a hibáinkból. Remélhetőleg előre visznek minket. *Mikor Morthimer kifejezi érdeklődését az újítások iránt, Dedhor arcán még szélesebb, elismerő mosoly jelenik meg. A gnóm örömét nem rejti véka alá, szemében izgalom és elismerés csillog.*
- Nagyra értékelem a megelőlegezett támogatását. *Mondja lelkesen, és egy röpke pillanatra színpadiasan megemeli a kalapját, mintegy tiszteletadásként. Egy támogató aláírás, vagy pusztán egy támogató szó most sokat jelenthet a tervei számára, és Morthimer ígérete reménységgel tölti el. Bár Dedhor általában céltudatos és határozott személyiség, Morthimer politikai semlegessége rávilágít arra, hogy van, amikor az óvatosság előnyösebb lehet. A gnóm kissé felvonja a szemöldökét, majd elismerően biccent.*
- Bölcs dolog így megközelíteni a politikai helyzetet, Morthimer. Én viszont hajlamos vagyok beleállni abba, amiben hiszek, néha talán túlzottan is. *Vallja be őszintén, egy kissé önironikus mosollyal az ajkán.*
- Elismerem, ez a hozzáállás néha hátrányos lehet. De úgy vélem, hogy még ha néha különbözik is a véleményünk, kölcsönösen támogathatjuk egymást. Egy jó tanács, egy őszinte beszélgetés mindig hasznos lehet, még akkor is, ha eltérőek a nézeteink. *Ekkor egy pillanatra elhallgat, és egy korty teát vesz magához, érezve a frissítő ízt. Később mosolyogva folytatja, barátságosabb hangon.*
- Természetesen a támogatásom kölcsönös, Morthimer. Ha bármiben segítségére lehetek, akár aláírással, akár más formában, állok rendelkezésére. Mindig is hittem abban, hogy a város javát szolgáló ügyek mellett ki kell állnunk. *A szavak után egy röpke pillanatnyi csend telepszik az asztalra, mintha Dedhor valami mélyebb gondolatot fontolgatna. Végül előáll egy javaslattal, szemében kíváncsiság csillan.*
- Valójában lenne egy üzleti ajánlatom is. Az alkímia a második nagy szenvedélyem, így időnként szükségem van minőségi alapanyagokra. Önnek mint tapasztalt kereskedőnek biztosan vannak kapcsolatai. Talán érdekelheti egy üzleti partnerség. Mit érez kereskedő vénája? *Dedhor enyhén előrehajol, ujjai lazán összekulcsolódnak az asztalon. Szemeivel egyenesen Morthimer arcát fürkészi, várakozással telve, és ajkain egy halvány, huncut mosoly játszik, mintha csak egy új lehetőséget kínálna, amitől mindkét fél sokat remélhet. Persze addig nem fejti ki bővebben, amíg legalább egy halvány érdeklődést nem érez a másik szemében.*
5129. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-01 16:22:57
Üzenet elküldve: 2024-10-01 16:22:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
//Fürdőház//
*Nem is tudta, hogy erre egyáltalán szüksége van. A másikba bújva hallgatni a szívdobbanásokat, aminek üteme lassan kopik, s válik egyre halkabbá, nyugodtabbá. Érzi saját magán, ahogy emelkedik a mellkas, és mögötte rendeződik. Egybeolvad az övével, az is hasonlóan kezd megpihenni. A vállát ért harapás helye egyszerre fáj és kellemes. Mindig utálta, ha bármi tarkítja a testét, aminek kötelezően porcelánnak kell lennie, minden hiba nélkül. Most ez is olyasmi, amit nem bán egy pillanatig sem, addig biztosan nem, amíg itt van mellette. Hogy másnap az emlékeivel megküzdve hogyan hat majd a tükörben a kép, azt nem tudja, de nem is érdekli. Ködös a feje a bortól, a mozgásuk nem űzte ki belőle. Mégis nyugodt, ahogy a férfi mellkasán pihen, néha apró csókot lehelve a bőrére. Beleolvadna hosszasabban is, de a másik kezének érintése nyomán be kell fogadnia újra, hogy van külvilág is. Csak nézi a zöldeket és viszonozza az ajkak érintését, majd kíváncsian nézi, ahogy amaz poharakkal nem vesződve egyenest a kancsót emeli a szájához, ahogy végigfutnak a cseppek az állán, majd közelít és vele is megkóstoltatja. Minden egyszerre újszerű és izgalmas. Nem tudja mit lát a másikban, hogy mitől olyan oldott mellette. De kell az, ami most van. Még van idejük.
A kérdésre csak enyhén biccenti oldalra a fejét és nézi a férfit. Halvány mosolyból indul egy sejtelmesebb, csak aztán szólal meg.*
- Mit csinálnál, ha nem velem lennél? Vagy... mit csinálnál szívesen, amit szerinted én biztosan nem?
*Ismerni akarja. A kép, amit lát tetszik és tudja, hogy van még mögötte ezer dolog. Ha ez a nap az övék, akkor a legtöbbet akarja belőle kihozni. És magából is. Majd holnap visszatér ahhoz az önmagához, ami megszokott.
A tekintete elkalandozik, a Sellőben már nézte az elf balján található motívumot, végigsimít rajta, a jön az újabb kérdés. Talán a jelentése is érdekelné, de annyit már tud a másikról, hogy hol töltötte az idejét. Hathat butának is, de elképzelése sincs milyen érzés lehet, amikor készül. Az is fájdalmas, ha a fogait szántja végig a vékony bőrén, de ez biztosan más.*
- Ez nagyon fáj? Nori-n is van és el sem tudom képzelni.
*Hirtelen ötlettől vezérelve áll fel a medencében, hogy a másik fel tudjon rá nézni, a pőre testére, s kérné azt a kezet, lehetőleg kancsó nélkül, hogy végighúzhassa a felületen.*
- Rajtam mit tudnál elképzelni?
*Nevet fel halkan. Kétség sem férhet hozzá, nem józan. De ezt nem bánja. Minden zokszó nélkül folytatná tovább.*
//Fürdőház//
*Nem is tudta, hogy erre egyáltalán szüksége van. A másikba bújva hallgatni a szívdobbanásokat, aminek üteme lassan kopik, s válik egyre halkabbá, nyugodtabbá. Érzi saját magán, ahogy emelkedik a mellkas, és mögötte rendeződik. Egybeolvad az övével, az is hasonlóan kezd megpihenni. A vállát ért harapás helye egyszerre fáj és kellemes. Mindig utálta, ha bármi tarkítja a testét, aminek kötelezően porcelánnak kell lennie, minden hiba nélkül. Most ez is olyasmi, amit nem bán egy pillanatig sem, addig biztosan nem, amíg itt van mellette. Hogy másnap az emlékeivel megküzdve hogyan hat majd a tükörben a kép, azt nem tudja, de nem is érdekli. Ködös a feje a bortól, a mozgásuk nem űzte ki belőle. Mégis nyugodt, ahogy a férfi mellkasán pihen, néha apró csókot lehelve a bőrére. Beleolvadna hosszasabban is, de a másik kezének érintése nyomán be kell fogadnia újra, hogy van külvilág is. Csak nézi a zöldeket és viszonozza az ajkak érintését, majd kíváncsian nézi, ahogy amaz poharakkal nem vesződve egyenest a kancsót emeli a szájához, ahogy végigfutnak a cseppek az állán, majd közelít és vele is megkóstoltatja. Minden egyszerre újszerű és izgalmas. Nem tudja mit lát a másikban, hogy mitől olyan oldott mellette. De kell az, ami most van. Még van idejük.
A kérdésre csak enyhén biccenti oldalra a fejét és nézi a férfit. Halvány mosolyból indul egy sejtelmesebb, csak aztán szólal meg.*
- Mit csinálnál, ha nem velem lennél? Vagy... mit csinálnál szívesen, amit szerinted én biztosan nem?
*Ismerni akarja. A kép, amit lát tetszik és tudja, hogy van még mögötte ezer dolog. Ha ez a nap az övék, akkor a legtöbbet akarja belőle kihozni. És magából is. Majd holnap visszatér ahhoz az önmagához, ami megszokott.
A tekintete elkalandozik, a Sellőben már nézte az elf balján található motívumot, végigsimít rajta, a jön az újabb kérdés. Talán a jelentése is érdekelné, de annyit már tud a másikról, hogy hol töltötte az idejét. Hathat butának is, de elképzelése sincs milyen érzés lehet, amikor készül. Az is fájdalmas, ha a fogait szántja végig a vékony bőrén, de ez biztosan más.*
- Ez nagyon fáj? Nori-n is van és el sem tudom képzelni.
*Hirtelen ötlettől vezérelve áll fel a medencében, hogy a másik fel tudjon rá nézni, a pőre testére, s kérné azt a kezet, lehetőleg kancsó nélkül, hogy végighúzhassa a felületen.*
- Rajtam mit tudnál elképzelni?
*Nevet fel halkan. Kétség sem férhet hozzá, nem józan. De ezt nem bánja. Minden zokszó nélkül folytatná tovább.*
5128. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-01 15:10:08
Üzenet elküldve: 2024-10-01 15:10:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
// Napváltás //
* Az ágyba csak teljesen felszáradva bújik be. A hosszú utazás véget viszonylag hamar elnyomja az álom, de mégsem képes jól aludni. Már kora hajnalban felébred, az izgalomtól. Innentől már csak forgolódik, és csak rövidebb időkre szunnyad el. Alig várja, hogy megvirradjon. Amint a nap első sugarai bevilágítják szobáját ő már el is kezd készülődni. Mivel ideje még mint a tenger, ezért inkább hasznos időtöltésbe kezd. Poros lovagi vértezetét lát neki fényesre suvickolni. Nagy gonddal tisztítja meg nedves ruha és kefe segítségével a durva szennyeződésektől. Ezt követi a finom zsír felvitele, ami védi a fémet a rozsdásodástól, bár a mithrilnek nem kellene rozsdásodnia, viszont úgyis kell a zsír, hogy szép fényesre ki tudja polírozni a rideg fémet. A legjobb formáját szeretné mutatni a külvilág felé. Ezért viszont keményen meg kell dolgoznia. Egy páncél rengeteg darabból áll és ezeket mind neki kell megcsinálnia. Jó sok időbe bele is telik, mire ezt véghez viszi. Már javában reggel van, de az eredménnyel elégedett és csak ez számít. A következő lépés, saját maga rendbetétele. Az éjszaka megviselte szőke tincseit. Fésűt ragad és kemény, hajszaggató küzdelem után végre katonás rendben áll a haja. Fel is tűzi hátul egy hajtűvel, egyedül két kis tincset hagy meg elől, mind a két oldalra lelógni. Arcát se felejti el finom, illatos szappannal megmosni. Most már csak a páncélt kell felölteni, ami kicsit hosszadalmasabb. Egyedül rögzíteni a szíjakat és csatokat, nagyon sok türelmet és rutint igényel, még olyan személynek is, mint ő, pedig nem ma kezdte a lovagi szakmát. Ezt követően a holmiját összepakolja és lecipeli magával a fogadóba. Most többen vannak, mint az este. A reggeli incselkedő illata betölti a levegőt. Megéhezik a lány rögvest, főleg, hogy ma már elég sokat koncentrált, ami köztudottan meghozza az étvágyat. A kulcsát leadva egyből meg is rendel egy adag Rántottát. Pontosan 6 aranyért
. Az egyik asztal mellé telepedik le és éppen csak tudja leplezni türelmetlenségét. Már nagyon mehetnékje van, de enni mégiscsak muszáj lesz. Amint kiérkezik az étel megköszöni és nekilát befalni azt, sajnos ezt már úgy kell tennie, hogy illő legyen a megjelenéséhez. Ezután rögvest távozik az istálló irányába.*
* Az ágyba csak teljesen felszáradva bújik be. A hosszú utazás véget viszonylag hamar elnyomja az álom, de mégsem képes jól aludni. Már kora hajnalban felébred, az izgalomtól. Innentől már csak forgolódik, és csak rövidebb időkre szunnyad el. Alig várja, hogy megvirradjon. Amint a nap első sugarai bevilágítják szobáját ő már el is kezd készülődni. Mivel ideje még mint a tenger, ezért inkább hasznos időtöltésbe kezd. Poros lovagi vértezetét lát neki fényesre suvickolni. Nagy gonddal tisztítja meg nedves ruha és kefe segítségével a durva szennyeződésektől. Ezt követi a finom zsír felvitele, ami védi a fémet a rozsdásodástól, bár a mithrilnek nem kellene rozsdásodnia, viszont úgyis kell a zsír, hogy szép fényesre ki tudja polírozni a rideg fémet. A legjobb formáját szeretné mutatni a külvilág felé. Ezért viszont keményen meg kell dolgoznia. Egy páncél rengeteg darabból áll és ezeket mind neki kell megcsinálnia. Jó sok időbe bele is telik, mire ezt véghez viszi. Már javában reggel van, de az eredménnyel elégedett és csak ez számít. A következő lépés, saját maga rendbetétele. Az éjszaka megviselte szőke tincseit. Fésűt ragad és kemény, hajszaggató küzdelem után végre katonás rendben áll a haja. Fel is tűzi hátul egy hajtűvel, egyedül két kis tincset hagy meg elől, mind a két oldalra lelógni. Arcát se felejti el finom, illatos szappannal megmosni. Most már csak a páncélt kell felölteni, ami kicsit hosszadalmasabb. Egyedül rögzíteni a szíjakat és csatokat, nagyon sok türelmet és rutint igényel, még olyan személynek is, mint ő, pedig nem ma kezdte a lovagi szakmát. Ezt követően a holmiját összepakolja és lecipeli magával a fogadóba. Most többen vannak, mint az este. A reggeli incselkedő illata betölti a levegőt. Megéhezik a lány rögvest, főleg, hogy ma már elég sokat koncentrált, ami köztudottan meghozza az étvágyat. A kulcsát leadva egyből meg is rendel egy adag Rántottát. Pontosan 6 aranyért
. Az egyik asztal mellé telepedik le és éppen csak tudja leplezni türelmetlenségét. Már nagyon mehetnékje van, de enni mégiscsak muszáj lesz. Amint kiérkezik az étel megköszöni és nekilát befalni azt, sajnos ezt már úgy kell tennie, hogy illő legyen a megjelenéséhez. Ezután rögvest távozik az istálló irányába.*
5127. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-01 05:31:17
Üzenet elküldve: 2024-10-01 05:31:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
//Fürdőház//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Akaratos és telhetetlen. Ezek egyszerre pozitív és negatív tulajdonságai a félvérnek. A doki egy ígéretnél többet nem tervez adni neki és annak megtartatását is majd a jövőben vívja meg vele a lány. Most mással vannak elfoglalva. A férfi zöldjei is szinte felfalják ahogy gazdájuk is teszi. Az elf ajkai és fogai végigszántják, azt a hófehér bőrt és ahogy belelendülnek, mint az öltözőben is történt, megszűnik minden körülöttük és csak ők maradnak. A sóhajok hangosabbak lesznek, a hullámok amiket keltenek a vízben egyre vadabbak és így a saját kis világukban elmerülve haladnak a végpont felé. Amit, a lány nagyon is jól sejtett, a férfi egy újabb ajándékkal kíván megkoronázni. Ez egy harapás a félvér vállába egy hosszan kitartott morgással társítva. Aztán ahogy körülöttük a víz is úgy lassabban, de ők maguk is lehiggadnak. A szorító ölelés enyhül, de maradnak összebújva. A doki mellkasa fel-le jár, a kapott kérésre pedig szavakkal nem válaszol, de marad, fejét a lány vállára hajtva. Szereti az ilyen pillanatokat. Számára talán ezek a legfontosabbak. Úgy érzi szüksége is van erre. Csak hosszú percek után mozdul. Akkor is először, hogy finoman feljebb emelje a lány arcát, végignézzen rajta majd egy lágy csókot leheljen azokra az ajkakra. Aztán, hogy kinyúljon a kancsóért és közvetlenül, azt emelje a szájához. Inna pár kortyot, valamennyi ki is folyna közben a szája szélén, de az utolsót nem nyelné le hanem visszatérne a lány ajkaihoz vele. Az önzőség csúnya dolog. Búcsúzóul még egy finoman megharapná a félvér alsó ajkát.*
-Hogyan tovább édes?
*Néz kíváncsin azokba a kékekbe.*
//Fürdőház//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Akaratos és telhetetlen. Ezek egyszerre pozitív és negatív tulajdonságai a félvérnek. A doki egy ígéretnél többet nem tervez adni neki és annak megtartatását is majd a jövőben vívja meg vele a lány. Most mással vannak elfoglalva. A férfi zöldjei is szinte felfalják ahogy gazdájuk is teszi. Az elf ajkai és fogai végigszántják, azt a hófehér bőrt és ahogy belelendülnek, mint az öltözőben is történt, megszűnik minden körülöttük és csak ők maradnak. A sóhajok hangosabbak lesznek, a hullámok amiket keltenek a vízben egyre vadabbak és így a saját kis világukban elmerülve haladnak a végpont felé. Amit, a lány nagyon is jól sejtett, a férfi egy újabb ajándékkal kíván megkoronázni. Ez egy harapás a félvér vállába egy hosszan kitartott morgással társítva. Aztán ahogy körülöttük a víz is úgy lassabban, de ők maguk is lehiggadnak. A szorító ölelés enyhül, de maradnak összebújva. A doki mellkasa fel-le jár, a kapott kérésre pedig szavakkal nem válaszol, de marad, fejét a lány vállára hajtva. Szereti az ilyen pillanatokat. Számára talán ezek a legfontosabbak. Úgy érzi szüksége is van erre. Csak hosszú percek után mozdul. Akkor is először, hogy finoman feljebb emelje a lány arcát, végignézzen rajta majd egy lágy csókot leheljen azokra az ajkakra. Aztán, hogy kinyúljon a kancsóért és közvetlenül, azt emelje a szájához. Inna pár kortyot, valamennyi ki is folyna közben a szája szélén, de az utolsót nem nyelné le hanem visszatérne a lány ajkaihoz vele. Az önzőség csúnya dolog. Búcsúzóul még egy finoman megharapná a félvér alsó ajkát.*
-Hogyan tovább édes?
*Néz kíváncsin azokba a kékekbe.*
5126. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-09-30 22:49:25
Üzenet elküldve: 2024-09-30 22:49:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Politika//
- Magam is így látom.
*feleli Diynomit Dedhor N'athor megállapítására, miszerint szerencsés időpontot választott a letelepedésre. Azt viszont kommentár nélkül hagyja, hogy az új nemesi cím érdekes fejlemény. Diplomatikusan fogalmazva maga is így gondolja. Hanem amikor a gnóm felveti, hogy a nemességgel járó előjogokat is vissza kéne adni, már megszólal.*
- Jó magam semmiféle ráhatással nem bírok ez ügyben. Mindazonáltal nem tartanám szerencsésnek, és biztos vagyok abban, hogy jelentősen elapasztaná az érdeklődést a lehetőség iránt. Túlzottan is elevenen él még a városi népek emlékezetében a lázadás.
*fejti ki. Ő maga is némi viszolygással fogadta, amikor nemesként köszöntötték, holott fiatalabb korában ez volt az ő és apja elsődleges célkitűzése. De azok más idők voltak. Másfajta nemesség. Mondhatni, egy másik élet. Ebben a megváltozott világban Orthusnak nem áll érdekében, hogy a közrangúakat elidegenítse magától. Márpedig a "közrangú" kifejezés ismét értelmet nyert most, hogy újra van nemes is.
Dedhor véleményére arról, hogy kinek jó lehetőség ez, megvonja a vállát.*
- Nos, így is lehet nézni. Ugyanakkor a régi nemességből sokan félnek még visszatérni. Mások pedig úgy vélik, ehhez a nemességhez már rangjukon aluli tartozni. A másik oldalon viszont ott vannak a város vagyonos polgárai, akik mindeddig nem tudtak semmivel se igazán kitűnni a tömegből. Számukra ennél kiválóbb alkalom nem is adódhatna.
*mutat rá, habár ő maga elég távol áll ettől. Nem szereti, ha sokan tudják róla, ki ő, és mennyi vagyona van. Mindig úgy gondolta, bőven elég, ha ezt csak egy szűk réteg tudja. Azok, akik számítanak. Régen nemesnek hívták őket. Manapság már (és még) nem, de attól még ugyanúgy vannak.
Ezután vezeti elő asztaltársasága a találkozó talán valódi célját, Orthus pedig figyelmesen hallgatja végig.*
- Mindig is lenyűgöztek az érdekes újítások és találmányok. Különösen, ha hasznosnak bizonyulnak. Remélem, egyszer alkalmam lesz látni az újításait. És akár szívesen támogatom is abban, hogy ezeket megvalósítsa és a gyakorlatban hasznosítsa, a város üdvéért persze.
*feleli, majd rövid szünetet tart, amíg kortyol almaborából, aztán folytatja.*
- És ha szándékai valóban nemesek, akkor úgy hiszem, másban is tudom majd támogatni. Azonban előre kell jeleznem, hogy nem szeretnék elköteleződni egyik politikai frakció mellett sem. Függetlenül attól, hogy mit gondolok a dolgok rendjéről és mit tartok helyes útnak, úgy vélem, néha könnyebb kívülállóként mozogni. Így mindenki előítéletek, előfeltevések nélkül hallgat meg.
//Politika//
- Magam is így látom.
*feleli Diynomit Dedhor N'athor megállapítására, miszerint szerencsés időpontot választott a letelepedésre. Azt viszont kommentár nélkül hagyja, hogy az új nemesi cím érdekes fejlemény. Diplomatikusan fogalmazva maga is így gondolja. Hanem amikor a gnóm felveti, hogy a nemességgel járó előjogokat is vissza kéne adni, már megszólal.*
- Jó magam semmiféle ráhatással nem bírok ez ügyben. Mindazonáltal nem tartanám szerencsésnek, és biztos vagyok abban, hogy jelentősen elapasztaná az érdeklődést a lehetőség iránt. Túlzottan is elevenen él még a városi népek emlékezetében a lázadás.
*fejti ki. Ő maga is némi viszolygással fogadta, amikor nemesként köszöntötték, holott fiatalabb korában ez volt az ő és apja elsődleges célkitűzése. De azok más idők voltak. Másfajta nemesség. Mondhatni, egy másik élet. Ebben a megváltozott világban Orthusnak nem áll érdekében, hogy a közrangúakat elidegenítse magától. Márpedig a "közrangú" kifejezés ismét értelmet nyert most, hogy újra van nemes is.
Dedhor véleményére arról, hogy kinek jó lehetőség ez, megvonja a vállát.*
- Nos, így is lehet nézni. Ugyanakkor a régi nemességből sokan félnek még visszatérni. Mások pedig úgy vélik, ehhez a nemességhez már rangjukon aluli tartozni. A másik oldalon viszont ott vannak a város vagyonos polgárai, akik mindeddig nem tudtak semmivel se igazán kitűnni a tömegből. Számukra ennél kiválóbb alkalom nem is adódhatna.
*mutat rá, habár ő maga elég távol áll ettől. Nem szereti, ha sokan tudják róla, ki ő, és mennyi vagyona van. Mindig úgy gondolta, bőven elég, ha ezt csak egy szűk réteg tudja. Azok, akik számítanak. Régen nemesnek hívták őket. Manapság már (és még) nem, de attól még ugyanúgy vannak.
Ezután vezeti elő asztaltársasága a találkozó talán valódi célját, Orthus pedig figyelmesen hallgatja végig.*
- Mindig is lenyűgöztek az érdekes újítások és találmányok. Különösen, ha hasznosnak bizonyulnak. Remélem, egyszer alkalmam lesz látni az újításait. És akár szívesen támogatom is abban, hogy ezeket megvalósítsa és a gyakorlatban hasznosítsa, a város üdvéért persze.
*feleli, majd rövid szünetet tart, amíg kortyol almaborából, aztán folytatja.*
- És ha szándékai valóban nemesek, akkor úgy hiszem, másban is tudom majd támogatni. Azonban előre kell jeleznem, hogy nem szeretnék elköteleződni egyik politikai frakció mellett sem. Függetlenül attól, hogy mit gondolok a dolgok rendjéről és mit tartok helyes útnak, úgy vélem, néha könnyebb kívülállóként mozogni. Így mindenki előítéletek, előfeltevések nélkül hallgat meg.
5125. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-09-30 21:14:39
Üzenet elküldve: 2024-09-30 21:14:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Fürdőház//
* Kényelmes tempóban leballag a fürdőház épületéig. Volt már itt néhányszor, és mivel elégedett a hellyel, ezért szívesen tér mindig vissza ide. A fogadó étel, ital és "polgár" szaga után igazán nagy felüdülést jelent a a párától és bódító illóolajoktól nehéz fülledt levegő. Van benne valami nyugtató, szinte rátelepedik a hely a fáradt vándor tagjaira, és húzza befelé a meleg vízbe, ahol földöntúli élményeket ígér a sajgó porcikák számára. A ha fel kéne sorolnia a fürdőház negatívumait, akkor az a közös öltöző lenne, ahol külön fizetni kell a zárható tárolókért. A jó "polgárok" ugyanis hajlamosak meglovasítani a számukra kelendő holmikat. Pont ezért nem hozott le magával semmit, ami elvihetnének tőle. A kulcsokat is leadta a söntésnél, így a szobájában maradt értékeket is biztonságban tudhatja. Nem lenne őszinte a mosolya, ha bármelyiknek is lába kélne, amíg oda van. Felesleges ruháitól megszabadulva, egy törölközőbe burkolva hagyja maga mögött az öltözőt. Az esti óráknak köszönhetően, kevesebb már a fürdőző, aki ezen a kései órán mégis itt tanyázik, az már vélhetően nem a legalja. A látszat néha, azért csalhat, pont emiatt keresi fel inkább a kisebb meleg vizes kádak egyikét. Jóleső, szinte már kéjes sóhaj hagyja el ajkait, amikor végre belemerül a meleg vízbe. Mint egy jó szerető, úgy körbe öleli fáradt testét, és mint mázsás vasmacska, úgy szegeződik a kád fenekére. Nem harcol az érzés ellen, csak élvezi, amíg még lehet, mert a meleg fáradhatatlan vándorként hagyja el a vizet. Kintről tompán, néha beszűrődik némi beszéd zaja, de olyan jelentéktelen, hogy egyszerűen csak beleolvad a csendbe. Az egyetlen, ami néha érdemlegesen is képes megtörni az a lovagnő mozdulatai által keltet víz hangja. Holnaptól már nemcsak sima lovag, hanem igazi nemes lovag válik belőle. Egy lépés fentebb a társadalmi ranglétrán, ez az ami igazán kielégítheti ambiciózus vágyát. Ezen vágyálmaiból a kihűlő félben lévő víz zökkenti ki. Illatos szappant vesz a kezébe és halkan dúdolva kezd el mosakodni. Szőke tincseire különös figyelmet fordít, hogy szépen ki legyen mosva, ezért kétszer is kimossa. Miután elégedett a tisztaságával, kilép a vízből és törölközővel kezdi el megszabadítani magát a nedvességtől. A hátramaradt szürkés víz még háborog egy darabig, mintha csak követelné vissza az elvesztett leányt. Nixomia mit sem törődve vele a törölközőbe csavarodva hagyja el a szobát. Visszatérve az öltözőbe visszaveszi a ruháit és visszasétál a fogadóba. A melegtől már teljesen elálmosodott.*
* Kényelmes tempóban leballag a fürdőház épületéig. Volt már itt néhányszor, és mivel elégedett a hellyel, ezért szívesen tér mindig vissza ide. A fogadó étel, ital és "polgár" szaga után igazán nagy felüdülést jelent a a párától és bódító illóolajoktól nehéz fülledt levegő. Van benne valami nyugtató, szinte rátelepedik a hely a fáradt vándor tagjaira, és húzza befelé a meleg vízbe, ahol földöntúli élményeket ígér a sajgó porcikák számára. A ha fel kéne sorolnia a fürdőház negatívumait, akkor az a közös öltöző lenne, ahol külön fizetni kell a zárható tárolókért. A jó "polgárok" ugyanis hajlamosak meglovasítani a számukra kelendő holmikat. Pont ezért nem hozott le magával semmit, ami elvihetnének tőle. A kulcsokat is leadta a söntésnél, így a szobájában maradt értékeket is biztonságban tudhatja. Nem lenne őszinte a mosolya, ha bármelyiknek is lába kélne, amíg oda van. Felesleges ruháitól megszabadulva, egy törölközőbe burkolva hagyja maga mögött az öltözőt. Az esti óráknak köszönhetően, kevesebb már a fürdőző, aki ezen a kései órán mégis itt tanyázik, az már vélhetően nem a legalja. A látszat néha, azért csalhat, pont emiatt keresi fel inkább a kisebb meleg vizes kádak egyikét. Jóleső, szinte már kéjes sóhaj hagyja el ajkait, amikor végre belemerül a meleg vízbe. Mint egy jó szerető, úgy körbe öleli fáradt testét, és mint mázsás vasmacska, úgy szegeződik a kád fenekére. Nem harcol az érzés ellen, csak élvezi, amíg még lehet, mert a meleg fáradhatatlan vándorként hagyja el a vizet. Kintről tompán, néha beszűrődik némi beszéd zaja, de olyan jelentéktelen, hogy egyszerűen csak beleolvad a csendbe. Az egyetlen, ami néha érdemlegesen is képes megtörni az a lovagnő mozdulatai által keltet víz hangja. Holnaptól már nemcsak sima lovag, hanem igazi nemes lovag válik belőle. Egy lépés fentebb a társadalmi ranglétrán, ez az ami igazán kielégítheti ambiciózus vágyát. Ezen vágyálmaiból a kihűlő félben lévő víz zökkenti ki. Illatos szappant vesz a kezébe és halkan dúdolva kezd el mosakodni. Szőke tincseire különös figyelmet fordít, hogy szépen ki legyen mosva, ezért kétszer is kimossa. Miután elégedett a tisztaságával, kilép a vízből és törölközővel kezdi el megszabadítani magát a nedvességtől. A hátramaradt szürkés víz még háborog egy darabig, mintha csak követelné vissza az elvesztett leányt. Nixomia mit sem törődve vele a törölközőbe csavarodva hagyja el a szobát. Visszatérve az öltözőbe visszaveszi a ruháit és visszasétál a fogadóba. A melegtől már teljesen elálmosodott.*
5124. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-09-30 19:14:58
Üzenet elküldve: 2024-09-30 19:14:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Politika//
*Diynomit hálásan biccent, ahogy Orthus nem veszi zokon a Morthimer megszólítást. Egy huncut mosoly jelenik meg ajkain, miközben elegánsan megigazítja bordó kabátjának hajtókáját.*
- Az alapján, amiket elmesélt, úgy érzem, hogy igazán jókor készülünk megtelepedni a városban *Jegyzi meg lelkesen. Szemei kíváncsian csillannak, ahogy tovább fűzi gondolatait.*
- Érdekes, hogy a telekkel együtt jár a nemesi cím. *Egy pillanatra el is mereng ezen és tekintete végig siklik az asztal fényesre csiszolt felületén.*
- Vajon a törvényeket is visszahozzák, amelyek a nemesek előjogait biztosították? *Kérdezi enyhe aggodalommal a hangjában. Persze sejti a választ, de reméli, hogy talán új információt tud meg a város jövőjéről.*
- Mindenesetre ez igazán érdekes fejlemény. *Folytatja, miközben előrehajol a székében.*
- Jó lehetőség a korábbi, megmaradt nemességnek, azonban talán fölösleges pazarlás egy jómódú polgárnak, aki kifizeti. Legalábbis az összegek ezt diktálják, amiket hallottam. *Fejét enyhén félrebiccenti, tekintetét Orthusra szegezi.*
- Persze eszem ágában sincs megfosztani valakit attól, hogy ilyen módon szerezzen címet, ha ez a vágya. *Teszi hozzá egy sokatmondó mosollyal. Egy pillanatra elgondolkodik ismét, majd ujjait összekulcsolja az asztalon.*
- Talán majd én is élek ezzel a lehetőséggel. Még nem döntöttem el. *Vallja be őszintén.*
- Elsődlegesen most igyekszem visszatérni a politikai életbe és áldozni némi időt az alkímiára is. Több beadvány vázlatán dolgozom jelenleg is, és remélem, hogy sikerül hasonlóan gondolkodó személyekkel közösen előre gördíteni sorsunkat a Tanácsházán. *Szemeiben eltökéltség és lelkesedés csillan, ahogy Orthusra néz.*
- Ön hogy vélekedne egy ilyen kölcsönös támogatásról, Morthimer? *Kérdezi komoly, mégis barátságos hangon, miközben enyhén előrehajol, jelezve érdeklődését és a téma fontosságát. Várakozóan figyeli a férfi reakcióját, remélve, hogy szövetségesre talál tervei megvalósításához. Ujjai közben finoman simítják végig a kabátja szélét, mintha csak a gondolatai rendezéséhez keresne kapaszkodót.*
- Úgy hiszem, közös erővel sokat tehetnénk a város fejlődéséért és jólétéért. *Teszi még hozzá bizakodó mosollyal.*
//Politika//
*Diynomit hálásan biccent, ahogy Orthus nem veszi zokon a Morthimer megszólítást. Egy huncut mosoly jelenik meg ajkain, miközben elegánsan megigazítja bordó kabátjának hajtókáját.*
- Az alapján, amiket elmesélt, úgy érzem, hogy igazán jókor készülünk megtelepedni a városban *Jegyzi meg lelkesen. Szemei kíváncsian csillannak, ahogy tovább fűzi gondolatait.*
- Érdekes, hogy a telekkel együtt jár a nemesi cím. *Egy pillanatra el is mereng ezen és tekintete végig siklik az asztal fényesre csiszolt felületén.*
- Vajon a törvényeket is visszahozzák, amelyek a nemesek előjogait biztosították? *Kérdezi enyhe aggodalommal a hangjában. Persze sejti a választ, de reméli, hogy talán új információt tud meg a város jövőjéről.*
- Mindenesetre ez igazán érdekes fejlemény. *Folytatja, miközben előrehajol a székében.*
- Jó lehetőség a korábbi, megmaradt nemességnek, azonban talán fölösleges pazarlás egy jómódú polgárnak, aki kifizeti. Legalábbis az összegek ezt diktálják, amiket hallottam. *Fejét enyhén félrebiccenti, tekintetét Orthusra szegezi.*
- Persze eszem ágában sincs megfosztani valakit attól, hogy ilyen módon szerezzen címet, ha ez a vágya. *Teszi hozzá egy sokatmondó mosollyal. Egy pillanatra elgondolkodik ismét, majd ujjait összekulcsolja az asztalon.*
- Talán majd én is élek ezzel a lehetőséggel. Még nem döntöttem el. *Vallja be őszintén.*
- Elsődlegesen most igyekszem visszatérni a politikai életbe és áldozni némi időt az alkímiára is. Több beadvány vázlatán dolgozom jelenleg is, és remélem, hogy sikerül hasonlóan gondolkodó személyekkel közösen előre gördíteni sorsunkat a Tanácsházán. *Szemeiben eltökéltség és lelkesedés csillan, ahogy Orthusra néz.*
- Ön hogy vélekedne egy ilyen kölcsönös támogatásról, Morthimer? *Kérdezi komoly, mégis barátságos hangon, miközben enyhén előrehajol, jelezve érdeklődését és a téma fontosságát. Várakozóan figyeli a férfi reakcióját, remélve, hogy szövetségesre talál tervei megvalósításához. Ujjai közben finoman simítják végig a kabátja szélét, mintha csak a gondolatai rendezéséhez keresne kapaszkodót.*
- Úgy hiszem, közös erővel sokat tehetnénk a város fejlődéséért és jólétéért. *Teszi még hozzá bizakodó mosollyal.*
5123. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-09-29 20:46:32
Üzenet elküldve: 2024-09-29 20:46:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Szeszélyes társaság//
*Hátrébb dől ültében, amit az ülőalkalmatosság némi nyikorgással hálál. Most, hogy Mili mibenléte a férfiú előtt is tudott és olybá tűnik, nyitott fülekre talál, tovább is haladhatnak.*
-Hisz épp a lényegről beszéltem. *Csendesen feleli meg az instrukciót, ezúttal már nem is mosolyog hozzá.*
-Az engedelmességet megfelelően honorálom. De nem bízhatok - már megbocsáss - "vadcsikók" szeleburdiságában. Lazz! *Fejcsóválva emelkedik fel, hogy begyűjtve sétapálcáját az ablakhoz sétáljon. Merengve bámul ki rajta egy darabig, ujjait a pálca nyelén csavargatva. Valóban morfondírozik, méghozzá újdonsült kompániájuk dolgán. Zavarja az önelégültség az ábrázatán és a tisztelet hiánya. Nagyon úgy fest számára, hogy az ifjonc nincs tisztában vele, kikkel van dolga. És nem elsősorban magára gondol.*
-A terv egyszerűbb, mint gondolnád. Ti ketten Milivel megfelelő külcsínnel rendelkeztek hozzá, hogy némi ráncba szedés után lihanechi nemesnek adhassátok ki magatokat. *Megfordul, hogy végigmérje mindkettejük. Közelebb lép az ágyhoz, s ha a lány hagyja, kesztyűs kezét finoman végighúzza annak arcélén.*
-Hasonlítotok. Ez segít. Így a nevetek innentől kezdve Caelithen grófnő és Caelithen gróf. A részleteket később. Én bemutatlak Titeket a megfelelő embereknek. Nektek pedig annyi a dolgotok, hogy a kegyükbe férkőztök és mindent megtudtok róluk. Így vagy úgy. Képes vagy rá, igaz Mili? *Utolsó szavai negédesen cseppennek, ahogy a kurtizánra pillant.*
-Amennyiben az ügymenet közben nehézségetek akad, nos... Arra is megvan a megfelelő emberünk, hogy elhárítsuk az ilyen jellegű problémákat. *Sajátos mosollyal pillant Merrinre.*
-Ez a terv első fázisa. Nem óhajtok feleslegesen előre szaladni. A mi szakmánkban sok a változó. Ugyanakkor... Ha bent vagy, nincs kiszállás. Ezt a játékot csak így lehet játszani. Amennyiben pedig bárkinek eljár a szája... *Szeme villan, kesztyűs keze pedig megfeszül a sétapálcán. Így is közel áll hozzá, hogy letörölje az ifjú elf képéről azt a megvető ábrázatot, valószínűleg Merrin hathatós közreműködése mellett. Ugyanakkor nem óhajtja egy effajta, öncélú tettlegesség miatt szögre akasztani esetleges együttműködésük. A tisztelet viszont más kérdés. Ha az hibádzik, úgy mi gátolja meg az ifjút, hogy valóban eljárjon a szája? Abban biztos, hogy az ajtófélfának támaszkodó Merrint nem kell túlzottan biztatni, ha erőszakról van szó. És arról is megvan győződve, hogy az ágyon üldögélő fekete hattyú szemrebbenés nélkül kísérné figyelemmel az ifjonc okulását. Talán még a gyümölcsöstál is kiürülne közben. Egyelőre azonban kivár a következő megjegyzésig, mielőtt rendszabályozásra kerülne sor.*
-Nos? *Végül csak elmosolyodik.*
-Nyélbe üthetem a találkát? *Tekintete körbejár mindhárom ábrázaton. Még Merrinén is, hátha akad ellenvéleménye. Bármennyire is tartja a férfit mogorva fráternek, elismerésre méltó tapasztalata akad a simlis dolgok terén. Még ha azok nem is ilyen körmönfontak.*
-Persze előtte lesz min dolgozni. *Elhúzza ajkait, főleg, ahogy Lazzt méri. Úgy véli, mindenkire testhezálló szerep jut a feladat során.*
A hozzászólás írója (Shorenai de Monteqieo) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.09.29 21:14:48
*Hátrébb dől ültében, amit az ülőalkalmatosság némi nyikorgással hálál. Most, hogy Mili mibenléte a férfiú előtt is tudott és olybá tűnik, nyitott fülekre talál, tovább is haladhatnak.*
-Hisz épp a lényegről beszéltem. *Csendesen feleli meg az instrukciót, ezúttal már nem is mosolyog hozzá.*
-Az engedelmességet megfelelően honorálom. De nem bízhatok - már megbocsáss - "vadcsikók" szeleburdiságában. Lazz! *Fejcsóválva emelkedik fel, hogy begyűjtve sétapálcáját az ablakhoz sétáljon. Merengve bámul ki rajta egy darabig, ujjait a pálca nyelén csavargatva. Valóban morfondírozik, méghozzá újdonsült kompániájuk dolgán. Zavarja az önelégültség az ábrázatán és a tisztelet hiánya. Nagyon úgy fest számára, hogy az ifjonc nincs tisztában vele, kikkel van dolga. És nem elsősorban magára gondol.*
-A terv egyszerűbb, mint gondolnád. Ti ketten Milivel megfelelő külcsínnel rendelkeztek hozzá, hogy némi ráncba szedés után lihanechi nemesnek adhassátok ki magatokat. *Megfordul, hogy végigmérje mindkettejük. Közelebb lép az ágyhoz, s ha a lány hagyja, kesztyűs kezét finoman végighúzza annak arcélén.*
-Hasonlítotok. Ez segít. Így a nevetek innentől kezdve Caelithen grófnő és Caelithen gróf. A részleteket később. Én bemutatlak Titeket a megfelelő embereknek. Nektek pedig annyi a dolgotok, hogy a kegyükbe férkőztök és mindent megtudtok róluk. Így vagy úgy. Képes vagy rá, igaz Mili? *Utolsó szavai negédesen cseppennek, ahogy a kurtizánra pillant.*
-Amennyiben az ügymenet közben nehézségetek akad, nos... Arra is megvan a megfelelő emberünk, hogy elhárítsuk az ilyen jellegű problémákat. *Sajátos mosollyal pillant Merrinre.*
-Ez a terv első fázisa. Nem óhajtok feleslegesen előre szaladni. A mi szakmánkban sok a változó. Ugyanakkor... Ha bent vagy, nincs kiszállás. Ezt a játékot csak így lehet játszani. Amennyiben pedig bárkinek eljár a szája... *Szeme villan, kesztyűs keze pedig megfeszül a sétapálcán. Így is közel áll hozzá, hogy letörölje az ifjú elf képéről azt a megvető ábrázatot, valószínűleg Merrin hathatós közreműködése mellett. Ugyanakkor nem óhajtja egy effajta, öncélú tettlegesség miatt szögre akasztani esetleges együttműködésük. A tisztelet viszont más kérdés. Ha az hibádzik, úgy mi gátolja meg az ifjút, hogy valóban eljárjon a szája? Abban biztos, hogy az ajtófélfának támaszkodó Merrint nem kell túlzottan biztatni, ha erőszakról van szó. És arról is megvan győződve, hogy az ágyon üldögélő fekete hattyú szemrebbenés nélkül kísérné figyelemmel az ifjonc okulását. Talán még a gyümölcsöstál is kiürülne közben. Egyelőre azonban kivár a következő megjegyzésig, mielőtt rendszabályozásra kerülne sor.*
-Nos? *Végül csak elmosolyodik.*
-Nyélbe üthetem a találkát? *Tekintete körbejár mindhárom ábrázaton. Még Merrinén is, hátha akad ellenvéleménye. Bármennyire is tartja a férfit mogorva fráternek, elismerésre méltó tapasztalata akad a simlis dolgok terén. Még ha azok nem is ilyen körmönfontak.*
-Persze előtte lesz min dolgozni. *Elhúzza ajkait, főleg, ahogy Lazzt méri. Úgy véli, mindenkire testhezálló szerep jut a feladat során.*
A hozzászólás írója (Shorenai de Monteqieo) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.09.29 21:14:48
5122. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-09-29 19:21:58
Üzenet elküldve: 2024-09-29 19:21:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Politika//
*Egy bólintással veszi tudomásul, hogy milyen néven szólíthatja a másikat. Amikor viszont Dedhor megkérdezi, hogy szólíthatja-e Morthimernek, kicsit meglepődik. A gnóm épp az imént kérdezte meg, hogy szólíthatja-e Orthusnak. De végül is ez még nem olyasmi, amin fenn kell akadni, így ennyit felel.*
- Nyugodtan.
*kereskedői múljta említésére csak bólint.*
- Valóban, volt szerencsém bejárni Lanawint, annak minden városát. Magam is csak alig másfél éve döntöttem el, hogy visszatérek a szülővárosomba ezúttal maradok is.
*Miután pedig elmondta, amit tudni érdemes a gazdagnegyedről, nem meglepő, hogy az ifjú gnómnak épp a nemesi rang kelti fel az érdeklődését.*
- Lényegében a telekkel jár. A városi tanács döntése, hogy mindenki, aki megengedheti magának, hogy a leendő gazdagnegyeben házat vegyen, azoknak nemesi címet adományoz.
Egyelőre ez nem jelent többet egy szépen csengő titulusnál.
*teszi hozzá, habár a "szépen csengő" relatív. Még tíz esztendeje sincs, hogy pont ezért a titulusért koncolták fel az embereket a vérbe és tűzbe borult utcákon. Orthus a maga részéről nem is ért egyet ezzel a döntéssel, sokkal óvatosabban kezelné a nemesi rangot abban a városban, ami még nagyon is emlékszik a régi nemesekre és arra, mennyire halandónak is bizonyultak.*
- De szépen cseng és talán ez is kedvet ad a polgároknak arra, hogy rááldozzák a vagyonukat.
//Politika//
*Egy bólintással veszi tudomásul, hogy milyen néven szólíthatja a másikat. Amikor viszont Dedhor megkérdezi, hogy szólíthatja-e Morthimernek, kicsit meglepődik. A gnóm épp az imént kérdezte meg, hogy szólíthatja-e Orthusnak. De végül is ez még nem olyasmi, amin fenn kell akadni, így ennyit felel.*
- Nyugodtan.
*kereskedői múljta említésére csak bólint.*
- Valóban, volt szerencsém bejárni Lanawint, annak minden városát. Magam is csak alig másfél éve döntöttem el, hogy visszatérek a szülővárosomba ezúttal maradok is.
*Miután pedig elmondta, amit tudni érdemes a gazdagnegyedről, nem meglepő, hogy az ifjú gnómnak épp a nemesi rang kelti fel az érdeklődését.*
- Lényegében a telekkel jár. A városi tanács döntése, hogy mindenki, aki megengedheti magának, hogy a leendő gazdagnegyeben házat vegyen, azoknak nemesi címet adományoz.
Egyelőre ez nem jelent többet egy szépen csengő titulusnál.
*teszi hozzá, habár a "szépen csengő" relatív. Még tíz esztendeje sincs, hogy pont ezért a titulusért koncolták fel az embereket a vérbe és tűzbe borult utcákon. Orthus a maga részéről nem is ért egyet ezzel a döntéssel, sokkal óvatosabban kezelné a nemesi rangot abban a városban, ami még nagyon is emlékszik a régi nemesekre és arra, mennyire halandónak is bizonyultak.*
- De szépen cseng és talán ez is kedvet ad a polgároknak arra, hogy rááldozzák a vagyonukat.
5121. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-09-29 18:32:28
Üzenet elküldve: 2024-09-29 18:32:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Politika//
*Amint konstatálja, hogy az Orthus megszólítás megfelelő a másiknak, Dedhor finoman bólint egyet. Huncut mosoly kúszik az arcára, vörös haja könnyedén libben a vállán, ahogy közelebb hajol az asztal fölött.*
- Szólítson nyugodtan a második nevemen. Javarészt itt azt használom. Dedhor. *Hangja barátságosan cseng, miközben tekintete kíváncsian fürkészi a másik arcát. Bár mindkettőre hallgat, errefelé mostanában a Dedhort részesítette előnyben. Pillanatokon belül megkapja a gőzölgő teáját, illata kellemesen tölti be a levegőt. Orthus almabora is hamarosan az asztalra kerül. Dedhor hálásan biccent a pincér felé, majd finoman megemeli a csészét, élvezve a melegséget, ami átjárja kesztyűs ujjait. Egy gondolat azonban nem hagyja nyugodni. Szemöldöke alig észrevehetően összeráncolódik, majd egy pillanatra elmereng. Végül ismét felnéz a férfira, szemeiben érdeklődés csillan.*
- Ugye nem bánja, ha Morthimernek szólítom? *Kérdezi óvatosan.*
- Ahogy Önre nézek, valahogy ez jobban illik a karakteréhez, már amennyiben nem sértem meg. *Esze ágában sincs megbántani a másikat, de ez a név valahogy jobban passzol hozzá. Figyeli a férfi reakcióját, miközben huncut mosolya továbbra is az arcán játszik. Amikor Orthus vagy inkább Morthimer elmeséli, hogy kereskedőként Lihanechben is megfordult, Dedhor szemei izgatottan felcsillannak.*
- Oh, Ön kereskedőként? Akkor bizonyára sok helyen megfordult! *Jegyzi meg lelkesen.*
- Így már értem a jó tárgyalási és szervezési képességeit. *Ez a kis információ sok mindent megmagyaráz a férfival kapcsolatban. Dedhor elméjében új tervek és ötletek születnek, de egyelőre megtartja őket magának. Finoman kortyol a teájából, élvezve annak gazdag ízét.*
- Nos igen, szeretnék Archeniorban letelepedni. *Válaszolja őszintén, tekintetét Morthimerre szegezve. Érzi, hogy a másik jól látja szándékait. Figyelmesen hallgatja végig a férfit, ahogy a város jelenlegi helyzetéről mesél, különösen az egykori Gazdagnegyed állapotáról. Ahogy Morthimer részletesen ecseteli az épülő város látképét, Dedhor szinte maga előtt látja a fejlődést és a lehetőségeket. Szíve gyorsabban ver az izgalomtól, ujjai türelmetlenül dobolnak az asztal lapján.*
- Nemesi ranggal egybekötve? *Emeli fel szemöldökét meglepetten.*
- Ez igazán érdekesen hangzik. Pontosan hogy működne ez? *Kíváncsian dől előre, minden részletre odafigyelve. Vörös haja finoman keretezi arcát, ahogy fejét enyhén oldalra billenti. Lelkesen várja Morthimer válaszát, remélve, hogy újabb lehetőségek nyílnak meg előtte ebben az izgalmas városban. E közben megkapja a gőzölgő főételt is. Eközben a pincér visszatér az asztalukhoz, kezében egy ínycsiklandóan illatozó tálcával. Leteszi elé a gőzölgő főételt, amelyből friss fűszerek és zamatos húsok illata árad. Dedhor hálásan pillant fel rá, egy elegáns mozdulattal megköszöni a kiszolgálást.*
- Köszönöm szépen. *Mondja udvariasan, majd tekintete visszatér az ételre. Szemei felcsillannak az ínycsiklandó látványtól, gyomra elégedetten morajlik egyet. Az étel művészi elrendezése és a gondosan válogatott hozzávalók lenyűgözik. Röviden rápillant Morthimerre, mosolya bocsánatkérő.*
- Ha megbocsát, nem tudom tovább halogatni. *Jegyzi meg játékosan, majd finoman felemeli az evőeszközöket. Először csak egy kis falatot vesz, hogy megízlelje az ételt. Ahogy az ízek szétáradnak a szájában, elégedetten hunyja le egy pillanatra a szemét. Egyre nagyobb lelkesedéssel lát neki az ételnek, de közben figyelme nem lankad. Fülei továbbra is Morthimer felé irányulnak, minden szavát figyelemmel kíséri. Közben időnként kortyol a teájából, amely tökéletesen kiegészíti a fogást.*
//Politika//
*Amint konstatálja, hogy az Orthus megszólítás megfelelő a másiknak, Dedhor finoman bólint egyet. Huncut mosoly kúszik az arcára, vörös haja könnyedén libben a vállán, ahogy közelebb hajol az asztal fölött.*
- Szólítson nyugodtan a második nevemen. Javarészt itt azt használom. Dedhor. *Hangja barátságosan cseng, miközben tekintete kíváncsian fürkészi a másik arcát. Bár mindkettőre hallgat, errefelé mostanában a Dedhort részesítette előnyben. Pillanatokon belül megkapja a gőzölgő teáját, illata kellemesen tölti be a levegőt. Orthus almabora is hamarosan az asztalra kerül. Dedhor hálásan biccent a pincér felé, majd finoman megemeli a csészét, élvezve a melegséget, ami átjárja kesztyűs ujjait. Egy gondolat azonban nem hagyja nyugodni. Szemöldöke alig észrevehetően összeráncolódik, majd egy pillanatra elmereng. Végül ismét felnéz a férfira, szemeiben érdeklődés csillan.*
- Ugye nem bánja, ha Morthimernek szólítom? *Kérdezi óvatosan.*
- Ahogy Önre nézek, valahogy ez jobban illik a karakteréhez, már amennyiben nem sértem meg. *Esze ágában sincs megbántani a másikat, de ez a név valahogy jobban passzol hozzá. Figyeli a férfi reakcióját, miközben huncut mosolya továbbra is az arcán játszik. Amikor Orthus vagy inkább Morthimer elmeséli, hogy kereskedőként Lihanechben is megfordult, Dedhor szemei izgatottan felcsillannak.*
- Oh, Ön kereskedőként? Akkor bizonyára sok helyen megfordult! *Jegyzi meg lelkesen.*
- Így már értem a jó tárgyalási és szervezési képességeit. *Ez a kis információ sok mindent megmagyaráz a férfival kapcsolatban. Dedhor elméjében új tervek és ötletek születnek, de egyelőre megtartja őket magának. Finoman kortyol a teájából, élvezve annak gazdag ízét.*
- Nos igen, szeretnék Archeniorban letelepedni. *Válaszolja őszintén, tekintetét Morthimerre szegezve. Érzi, hogy a másik jól látja szándékait. Figyelmesen hallgatja végig a férfit, ahogy a város jelenlegi helyzetéről mesél, különösen az egykori Gazdagnegyed állapotáról. Ahogy Morthimer részletesen ecseteli az épülő város látképét, Dedhor szinte maga előtt látja a fejlődést és a lehetőségeket. Szíve gyorsabban ver az izgalomtól, ujjai türelmetlenül dobolnak az asztal lapján.*
- Nemesi ranggal egybekötve? *Emeli fel szemöldökét meglepetten.*
- Ez igazán érdekesen hangzik. Pontosan hogy működne ez? *Kíváncsian dől előre, minden részletre odafigyelve. Vörös haja finoman keretezi arcát, ahogy fejét enyhén oldalra billenti. Lelkesen várja Morthimer válaszát, remélve, hogy újabb lehetőségek nyílnak meg előtte ebben az izgalmas városban. E közben megkapja a gőzölgő főételt is. Eközben a pincér visszatér az asztalukhoz, kezében egy ínycsiklandóan illatozó tálcával. Leteszi elé a gőzölgő főételt, amelyből friss fűszerek és zamatos húsok illata árad. Dedhor hálásan pillant fel rá, egy elegáns mozdulattal megköszöni a kiszolgálást.*
- Köszönöm szépen. *Mondja udvariasan, majd tekintete visszatér az ételre. Szemei felcsillannak az ínycsiklandó látványtól, gyomra elégedetten morajlik egyet. Az étel művészi elrendezése és a gondosan válogatott hozzávalók lenyűgözik. Röviden rápillant Morthimerre, mosolya bocsánatkérő.*
- Ha megbocsát, nem tudom tovább halogatni. *Jegyzi meg játékosan, majd finoman felemeli az evőeszközöket. Először csak egy kis falatot vesz, hogy megízlelje az ételt. Ahogy az ízek szétáradnak a szájában, elégedetten hunyja le egy pillanatra a szemét. Egyre nagyobb lelkesedéssel lát neki az ételnek, de közben figyelme nem lankad. Fülei továbbra is Morthimer felé irányulnak, minden szavát figyelemmel kíséri. Közben időnként kortyol a teájából, amely tökéletesen kiegészíti a fogást.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436