Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 146 (2901. - 2920. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
2920. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-01-23 17:45:37
Üzenet elküldve: 2022-01-23 17:45:37
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//May - Soreyl//
*Asztalhoz ülnek, és a virágkezdemény is átadásra kerül. Soreyl arcán egy folytonos izgatott mosoly ül, és ezt a később felvetett bányatörténet sem fogja letörölni. Az hogy vannak körülöttük teljesen hidegen hagyja a lovagot. Eljön az a pillanat amikor szeretne egy kis páros magányt, és négy fal között eltölteni némi időt, de addig csupán beszélgetni szeretne. Mind a kis kedvességet, mind a bókot természetesen fogadja Mady. A viszont dicséretre Soreyl csak finoman bólint a kérdésre adott válasz közben pedig le sem veszi a másikról a szemét.*
-Nekem nem szoktak mondani semmit.
*Hangzik el a mondat kedves mély hangon. Érződik rajta, hogy nem arra utal, hogy szerinte ne lenne fess, vagy hogy nem szokás férfira bókolni, csak finoman utal rá, hogy nincs, és nem is volt senkije azóta hogy találkoztak. Soha nem várna el ilyet a másiktól, több érthető okból is, mégis szeretné ha szíve hölgye tudná, hogy ő hányadán áll a dologgal. Viszont túl direkt sem akar lenni, hogy kellemetlen helyzetbe hozza másikat. A nemesi neveltetés ilyenkor mutatkozik meg, felesleges játszmákban.*
-Örülök hogy jól vagy.
*Mondja mély hangján, és kicsit előbbre biccenti a fejét. Nem egészen erre gondolt a kérdéssel, de erre majd még visszatér, ahogy a lányt elviszi a beszélgetés. Láthatóan nem a lovag rövid válaszaihoz van szokva.*
-Belecsöppentünk egy börtönlázadásba, és szítani kellett egy másikat, hogy ki tudjunk szabadulni.
*Summázza össze igazán röviden a lényeget.*
-De kár is rá több szót fecsérelni.
*Mondja kedvesen, és nem reagál a sebhelyekre. A legmélyebbet amit szerzett, azt lelkén, és büszkeségén hordja. Aztán mintha Mady egy simogatással biztosra akarna menni, hogy a lovagnak minden tagja megmaradt-e. Mikor a lány elhúzná a kezét, a lovag utána nyúl, és finoman megfogja azt, és az asztalra teszi, onnan el nem eresztve. Habár a keze ezzel azt jelzi, hogy nem tetszik neki a dolog, szeme, és arca másról árulkodik.*
-Megvan mindenem.
*Mondja egyértelműen belevéve magát Maydeleinet is.*
-De én arra gondoltam, hogy hogy vagy? Az életed, a napjaid? Mit keresel errefelé?
*Aztán még arra az eshetőségre is kitér a másik, hogyha esetleg mégis rendesen összevágnák a lovagot, akkor a Fény Úrnőjének templomában megtanult gyógyítani. Soreyl szemei meglepetten felemelkednek.*
-Gyógyító?
*Kérdez vissza érdeklődve, és hozzáteszi.*
-Hogy érted, hogy gyógyítani?
*Kérdezi kicsit higgadtabban, de továbbra is kíváncsian. Egyelőre nem meséli el, hogy Eeyr őt is megáldotta erejének morzsáival, azt meg pláne nem, hogy dunsztja sincs hogyan kell használni. Csak néz a másikra egy kedves mosollyal, elveszik a szemeiben, és az asztalon fogja a kezét finoman, miközben hallgatja válaszait.*
//May - Soreyl//
*Asztalhoz ülnek, és a virágkezdemény is átadásra kerül. Soreyl arcán egy folytonos izgatott mosoly ül, és ezt a később felvetett bányatörténet sem fogja letörölni. Az hogy vannak körülöttük teljesen hidegen hagyja a lovagot. Eljön az a pillanat amikor szeretne egy kis páros magányt, és négy fal között eltölteni némi időt, de addig csupán beszélgetni szeretne. Mind a kis kedvességet, mind a bókot természetesen fogadja Mady. A viszont dicséretre Soreyl csak finoman bólint a kérdésre adott válasz közben pedig le sem veszi a másikról a szemét.*
-Nekem nem szoktak mondani semmit.
*Hangzik el a mondat kedves mély hangon. Érződik rajta, hogy nem arra utal, hogy szerinte ne lenne fess, vagy hogy nem szokás férfira bókolni, csak finoman utal rá, hogy nincs, és nem is volt senkije azóta hogy találkoztak. Soha nem várna el ilyet a másiktól, több érthető okból is, mégis szeretné ha szíve hölgye tudná, hogy ő hányadán áll a dologgal. Viszont túl direkt sem akar lenni, hogy kellemetlen helyzetbe hozza másikat. A nemesi neveltetés ilyenkor mutatkozik meg, felesleges játszmákban.*
-Örülök hogy jól vagy.
*Mondja mély hangján, és kicsit előbbre biccenti a fejét. Nem egészen erre gondolt a kérdéssel, de erre majd még visszatér, ahogy a lányt elviszi a beszélgetés. Láthatóan nem a lovag rövid válaszaihoz van szokva.*
-Belecsöppentünk egy börtönlázadásba, és szítani kellett egy másikat, hogy ki tudjunk szabadulni.
*Summázza össze igazán röviden a lényeget.*
-De kár is rá több szót fecsérelni.
*Mondja kedvesen, és nem reagál a sebhelyekre. A legmélyebbet amit szerzett, azt lelkén, és büszkeségén hordja. Aztán mintha Mady egy simogatással biztosra akarna menni, hogy a lovagnak minden tagja megmaradt-e. Mikor a lány elhúzná a kezét, a lovag utána nyúl, és finoman megfogja azt, és az asztalra teszi, onnan el nem eresztve. Habár a keze ezzel azt jelzi, hogy nem tetszik neki a dolog, szeme, és arca másról árulkodik.*
-Megvan mindenem.
*Mondja egyértelműen belevéve magát Maydeleinet is.*
-De én arra gondoltam, hogy hogy vagy? Az életed, a napjaid? Mit keresel errefelé?
*Aztán még arra az eshetőségre is kitér a másik, hogyha esetleg mégis rendesen összevágnák a lovagot, akkor a Fény Úrnőjének templomában megtanult gyógyítani. Soreyl szemei meglepetten felemelkednek.*
-Gyógyító?
*Kérdez vissza érdeklődve, és hozzáteszi.*
-Hogy érted, hogy gyógyítani?
*Kérdezi kicsit higgadtabban, de továbbra is kíváncsian. Egyelőre nem meséli el, hogy Eeyr őt is megáldotta erejének morzsáival, azt meg pláne nem, hogy dunsztja sincs hogyan kell használni. Csak néz a másikra egy kedves mosollyal, elveszik a szemeiben, és az asztalon fogja a kezét finoman, miközben hallgatja válaszait.*
2919. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-01-23 17:18:46
Üzenet elküldve: 2022-01-23 17:18:46
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Veszélyes lépcsők//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*A kormos nőstény nyereséget summázhat a próbakarikára, és megkezdődik a második, s közben még beszélgetnek is. Habár egészen érdekli a másik, és annak élettörténete, hiszen azért is kérdezett rá, de meglepően jól esik neki, hogy közben kockáznak. Így olyan mintha unalmában beszélgetne, csak úgy mellékesen, és leplezni tudja kíváncsiságát. A kis történetre felszalad a szemöldöke.*
-Mi?
*Kérdezi meglepetten rekedtes hangján.*
-Mégis meddig él egy faszom holló?
*Fogalma sincs a kormos, hány éves, nem is akarja megsaccolni, azonban nem egy hatalmas madarász, ez talán abból is látszik, hogy azt is képtelen megjegyezni, hogy varjúról van szó, viszont személy szerint olyan legfeljebb két-három évre gondolna összesen. Nem hogy annyi van hátra.*
~Nem vagyok orlukológus.~
*Mondja magában, és mindenképpen ornitológusra gondolt. Aztán a másik gurít, és BUM, megint három ugyan olyan. Ugyan a kockákkal körültekintő volt, de azzal nem hogy ki kezd. Hiszen azzal hogy Vuyren felállítja a lécet amit meg kell ugrani, statisztikai előnyre segíti a másikat, mert így már tudja, ha csak egy párja van, akkor kockáztatni kell, és inkább a rizikósabb sorra hajt.*
~Kettő a hathoz. Rázósabb szekéren is ültem már, szóval gyere a papához.~
*Mondja magában, és gurít. Kicsit felfintorog, és közben már a kérdést hallgatja. Egy sóhajtás után az egyszavas kiigazítással tolja át a másiknak a kockának vesztesen.*
-Dezertőr.
*Mondja ő már kevésbé halkan hiszen megszokott stílusa szerint nem érdekli ki hallja, és ki nem.*
-Városőr voltam, abbahagytam, és nekik ez nem tetszett.
*Summázza össze röviden, és feltűnően egyszerűen.*
-Megtalálták az irataim, és felképeltek utólag is.
*Teszi hozzá, és egy intéssel jelzi, hogy a másik jön a dobálásban.*
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*A kormos nőstény nyereséget summázhat a próbakarikára, és megkezdődik a második, s közben még beszélgetnek is. Habár egészen érdekli a másik, és annak élettörténete, hiszen azért is kérdezett rá, de meglepően jól esik neki, hogy közben kockáznak. Így olyan mintha unalmában beszélgetne, csak úgy mellékesen, és leplezni tudja kíváncsiságát. A kis történetre felszalad a szemöldöke.*
-Mi?
*Kérdezi meglepetten rekedtes hangján.*
-Mégis meddig él egy faszom holló?
*Fogalma sincs a kormos, hány éves, nem is akarja megsaccolni, azonban nem egy hatalmas madarász, ez talán abból is látszik, hogy azt is képtelen megjegyezni, hogy varjúról van szó, viszont személy szerint olyan legfeljebb két-három évre gondolna összesen. Nem hogy annyi van hátra.*
~Nem vagyok orlukológus.~
*Mondja magában, és mindenképpen ornitológusra gondolt. Aztán a másik gurít, és BUM, megint három ugyan olyan. Ugyan a kockákkal körültekintő volt, de azzal nem hogy ki kezd. Hiszen azzal hogy Vuyren felállítja a lécet amit meg kell ugrani, statisztikai előnyre segíti a másikat, mert így már tudja, ha csak egy párja van, akkor kockáztatni kell, és inkább a rizikósabb sorra hajt.*
~Kettő a hathoz. Rázósabb szekéren is ültem már, szóval gyere a papához.~
*Mondja magában, és gurít. Kicsit felfintorog, és közben már a kérdést hallgatja. Egy sóhajtás után az egyszavas kiigazítással tolja át a másiknak a kockának vesztesen.*
-Dezertőr.
*Mondja ő már kevésbé halkan hiszen megszokott stílusa szerint nem érdekli ki hallja, és ki nem.*
-Városőr voltam, abbahagytam, és nekik ez nem tetszett.
*Summázza össze röviden, és feltűnően egyszerűen.*
-Megtalálták az irataim, és felképeltek utólag is.
*Teszi hozzá, és egy intéssel jelzi, hogy a másik jön a dobálásban.*
2918. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-01-23 16:04:37
Üzenet elküldve: 2022-01-23 16:04:37
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Az üzlet az üzlet//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Merchen itt nagy népszerűségnek örvend, Yath is észreveszi a néma biccentéseket és köszöntéseket, amellyel a tündér illeti néhány személy. Észrevételének hangot is ad, játékos csipkelődéssel.*
-Nocsak, milyen híres vagy itt. Csak nem minden hölgyet ide hozol elbűvölni?
*A félreeső, kicsi medencének örül, s miután Merchen elfoglalja királyi trónját, szemérmesen körül néz, s csak azután dobja le törölközőjét, hogy követhesse a férfit a habok közé.*
-Tökéletes hely.
*Ereszkedik a vízbe, egészen addig, hogy fehér melleit ellepjék a lágy hullámok. Közelebb úszik a tündérhez, s kacér mosollyal karolja át annak nyakát.*
- Remélem nem bánod, ha lopok tőled egy csókot.
*Kérdi pajkosan csillogó szemekkel. Természetesen nem hiszi, hogy vágya tiltakozásba ütközne, de most mégsem a szoba falai közt vannak, távol a világ szemeitől. Ki tudja, milyen nagybecsű ismerősei járkálnak itt Merchennek, akik előtt nem lenne kellemes egy idegen nővel mutatkoznia. Bár eddig sem úgy tűnt, mintha a férfi titokban művelné szabados életét, de mindig jobb elővigyázatosnak lenni, úgy kevesebb a csalódás is.
Ha valóban nem ütközik ellenállásba, úgy megízleli lágyan a férfi ajkait.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Merchen itt nagy népszerűségnek örvend, Yath is észreveszi a néma biccentéseket és köszöntéseket, amellyel a tündér illeti néhány személy. Észrevételének hangot is ad, játékos csipkelődéssel.*
-Nocsak, milyen híres vagy itt. Csak nem minden hölgyet ide hozol elbűvölni?
*A félreeső, kicsi medencének örül, s miután Merchen elfoglalja királyi trónját, szemérmesen körül néz, s csak azután dobja le törölközőjét, hogy követhesse a férfit a habok közé.*
-Tökéletes hely.
*Ereszkedik a vízbe, egészen addig, hogy fehér melleit ellepjék a lágy hullámok. Közelebb úszik a tündérhez, s kacér mosollyal karolja át annak nyakát.*
- Remélem nem bánod, ha lopok tőled egy csókot.
*Kérdi pajkosan csillogó szemekkel. Természetesen nem hiszi, hogy vágya tiltakozásba ütközne, de most mégsem a szoba falai közt vannak, távol a világ szemeitől. Ki tudja, milyen nagybecsű ismerősei járkálnak itt Merchennek, akik előtt nem lenne kellemes egy idegen nővel mutatkoznia. Bár eddig sem úgy tűnt, mintha a férfi titokban művelné szabados életét, de mindig jobb elővigyázatosnak lenni, úgy kevesebb a csalódás is.
Ha valóban nem ütközik ellenállásba, úgy megízleli lágyan a férfi ajkait.*
2917. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-01-22 19:28:48
Üzenet elküldve: 2022-01-22 19:28:48
Rang: Játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Merchen expedíció//
*Első benyomásra nem tud magával megállapodni, mégis hogyan érezzen a kis gnóm iránt, akinek első szavai után talán nem is sajnált volna levegőnek venni. Ez ugyan nem fogja gátolni hivatalos ügyeik elvégzésében, ígéri magának, miközben amaz megtöbbszöröződött méretű árnyékaként cammog az utcákon, továbbra is egy pillanatnyi időre szemügyre véve az összes személyt, akit a sors összehoz mogorva tekintetével. Senki nem mondhatja, hogy hanyagul dolgozik.
Így bukkannak elő egy rövid és eseménytelen portaposás után a Pegazus ajtaja előtt, ahol a változatosság kedvéért szavakat is intéz Xavynak hívott társához, megjegyzése után.*
- Ilyenkor teli van a pult. Ne siettesd el. *Tanácsa tapasztalata alapján szolgál, tekintve, hogy gyakorlatilag itt él már pár hete. Persze nem kételkedik amaz arcfelismerő képességeiben, de ha valahol el kell kezdenie méltó munkatársként viselkedni, aki nemcsak egy beképzett troll szerepét játsza, akkor illene pár szót is az asszonyhoz intéznie. Hát miért ne most, amikor kell? Száját elhúzza, mikor az ajtóval látja őt erőlködni, de egy szemhunyásnyi teketóriázás után úgy dönt, békén hagyja, hátha büszke típus.
Szélesre kitárja magának a bejáratot, miután Xavy is már az épület belsejébe tolta azt, s otthonosan néz körbe az asztalok között. Valóban sokan vannak, és ő sem lát rá azonnal egy "lehányt hajú", mellkasáig még talán elérő kliensre. Kérdően tekint is társára, finnyáskodására pedig kedve támad elmosolyodni. De nem fog. A kalapos vezet itt, tehát ő diktálja, hogyan tovább.
De hogy tisztes hangerővel kezdje ügyfelük nevét hangoztatni, arra nem számít, sőt, kis híján megijed a hirtelen zajtól, s vészjóslóan bosszús tekintettel néz is rá. Látszik gyorsan ráncosodó arcán és gyarapodó szemöldökein, hogy nem a zajhatárok kitolását tartja a legkiválóbb megoldásnak annak a bizonyos "Mercsennek" az előkerítésére, de vitanyitás helyett inkább javítgatni próbál a jelenlegi helyzeten azzal, hogy szorosan Xavy mögött maradva, egy felnyársaló pillantással elüldözi a feléjük forduló fejeket, valamint néha, vállakat kopogtatva megnézi magának a kartávolságokban ülő, esetleg fekvő vendégek arcát, hátha a tündér valóban nagyothalló.*
*Első benyomásra nem tud magával megállapodni, mégis hogyan érezzen a kis gnóm iránt, akinek első szavai után talán nem is sajnált volna levegőnek venni. Ez ugyan nem fogja gátolni hivatalos ügyeik elvégzésében, ígéri magának, miközben amaz megtöbbszöröződött méretű árnyékaként cammog az utcákon, továbbra is egy pillanatnyi időre szemügyre véve az összes személyt, akit a sors összehoz mogorva tekintetével. Senki nem mondhatja, hogy hanyagul dolgozik.
Így bukkannak elő egy rövid és eseménytelen portaposás után a Pegazus ajtaja előtt, ahol a változatosság kedvéért szavakat is intéz Xavynak hívott társához, megjegyzése után.*
- Ilyenkor teli van a pult. Ne siettesd el. *Tanácsa tapasztalata alapján szolgál, tekintve, hogy gyakorlatilag itt él már pár hete. Persze nem kételkedik amaz arcfelismerő képességeiben, de ha valahol el kell kezdenie méltó munkatársként viselkedni, aki nemcsak egy beképzett troll szerepét játsza, akkor illene pár szót is az asszonyhoz intéznie. Hát miért ne most, amikor kell? Száját elhúzza, mikor az ajtóval látja őt erőlködni, de egy szemhunyásnyi teketóriázás után úgy dönt, békén hagyja, hátha büszke típus.
Szélesre kitárja magának a bejáratot, miután Xavy is már az épület belsejébe tolta azt, s otthonosan néz körbe az asztalok között. Valóban sokan vannak, és ő sem lát rá azonnal egy "lehányt hajú", mellkasáig még talán elérő kliensre. Kérdően tekint is társára, finnyáskodására pedig kedve támad elmosolyodni. De nem fog. A kalapos vezet itt, tehát ő diktálja, hogyan tovább.
De hogy tisztes hangerővel kezdje ügyfelük nevét hangoztatni, arra nem számít, sőt, kis híján megijed a hirtelen zajtól, s vészjóslóan bosszús tekintettel néz is rá. Látszik gyorsan ráncosodó arcán és gyarapodó szemöldökein, hogy nem a zajhatárok kitolását tartja a legkiválóbb megoldásnak annak a bizonyos "Mercsennek" az előkerítésére, de vitanyitás helyett inkább javítgatni próbál a jelenlegi helyzeten azzal, hogy szorosan Xavy mögött maradva, egy felnyársaló pillantással elüldözi a feléjük forduló fejeket, valamint néha, vállakat kopogtatva megnézi magának a kartávolságokban ülő, esetleg fekvő vendégek arcát, hátha a tündér valóban nagyothalló.*
2916. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-01-22 16:22:52
Üzenet elküldve: 2022-01-22 16:22:52
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Merchen expedíció//
*Nem tudja pontosan megállapítani az ork mogorva arckifejezéséből, hogy pontosan mik kavarognak benne, talán ez okozhatja a furcsa tévképzeteit is. Túl csendes. ~Bizonyára azon gondolkodik, hogy melyik porcikám a finomabb.~ Vált gyorsabb sétára.*
-Bakker! *Üt a homlokára hirtelen.*
-Mintha említette volna a Pegazust, oda megyünk! *Mutat az irányba, a szándék kijelentése után, majd átvergődik a tömegen és keresztül az utcákon, nem is kell sokáig talpalni és máris az említett fogadó előtt állnak.*
-Remélem meg fogom ismerni úgy is, ha le van hányva a haja. *Motyogja mielőtt belépne. Jól nekifeszül az tömör fa ajtónak, esetlegesen megfordul a fejében, hogy az orktól kérjen segítséget a bejutáshoz, viszont ezt gyorsan el is veti. Nem igazán akar ezzel a feladattal sok időt elpocsékolni, azonban mikor már teljesen benn van, látja, hogy ez hosszabb keresés lesz, mint amire számított. Vannak bőven, bár ötlete sincsen miért akart inkább itt lenni a tündér a Kalmár helyett, ahol nyilván szállása és ellátása is lenne. ~Ez a hely még koszos is. ~ Húzza fel az orrát, mert bizony, mióta ott dolgozik nyilván az avanzsált a város legnívósabb helyévé. Itt még csak a fenekét se érintené egy székhez se. Azért pedig, hogy felgyorsítsák a keresés folyamatát, az asztalok között járkál és nézelődve hangosan szólongatja is a tündért, ha esetleg elmenne mellette óvatlanul. Bizonyára a neve akkor sem fogja hidegen hagyni, ha az egyik asztal alatt fekszik részegen.*
-Meeeercseeeen! Hol vagyn MEERCCCSEEEEN! Anyád már mindenfelé keres! Meeercseeeen! *Nyilván mindenkinek rá irányul a tekintete, őt viszont ez nem igazán zavarja.*
-Látta esetleg valamerre? Tündér és nagyjából ekkora, mindig olyan kinyalt ruhákba van csavarva... *Magyarázza egy épp felé nézőnek, akinek a körszakálláról még a sör is csepeg, szemei pedig már homályosan fénylenek.*
-Nem számít.... MEEEERCSEEEN! *Lép tovább, már lassan a fogadó közepén jár.*
*Nem tudja pontosan megállapítani az ork mogorva arckifejezéséből, hogy pontosan mik kavarognak benne, talán ez okozhatja a furcsa tévképzeteit is. Túl csendes. ~Bizonyára azon gondolkodik, hogy melyik porcikám a finomabb.~ Vált gyorsabb sétára.*
-Bakker! *Üt a homlokára hirtelen.*
-Mintha említette volna a Pegazust, oda megyünk! *Mutat az irányba, a szándék kijelentése után, majd átvergődik a tömegen és keresztül az utcákon, nem is kell sokáig talpalni és máris az említett fogadó előtt állnak.*
-Remélem meg fogom ismerni úgy is, ha le van hányva a haja. *Motyogja mielőtt belépne. Jól nekifeszül az tömör fa ajtónak, esetlegesen megfordul a fejében, hogy az orktól kérjen segítséget a bejutáshoz, viszont ezt gyorsan el is veti. Nem igazán akar ezzel a feladattal sok időt elpocsékolni, azonban mikor már teljesen benn van, látja, hogy ez hosszabb keresés lesz, mint amire számított. Vannak bőven, bár ötlete sincsen miért akart inkább itt lenni a tündér a Kalmár helyett, ahol nyilván szállása és ellátása is lenne. ~Ez a hely még koszos is. ~ Húzza fel az orrát, mert bizony, mióta ott dolgozik nyilván az avanzsált a város legnívósabb helyévé. Itt még csak a fenekét se érintené egy székhez se. Azért pedig, hogy felgyorsítsák a keresés folyamatát, az asztalok között járkál és nézelődve hangosan szólongatja is a tündért, ha esetleg elmenne mellette óvatlanul. Bizonyára a neve akkor sem fogja hidegen hagyni, ha az egyik asztal alatt fekszik részegen.*
-Meeeercseeeen! Hol vagyn MEERCCCSEEEEN! Anyád már mindenfelé keres! Meeercseeeen! *Nyilván mindenkinek rá irányul a tekintete, őt viszont ez nem igazán zavarja.*
-Látta esetleg valamerre? Tündér és nagyjából ekkora, mindig olyan kinyalt ruhákba van csavarva... *Magyarázza egy épp felé nézőnek, akinek a körszakálláról még a sör is csepeg, szemei pedig már homályosan fénylenek.*
-Nem számít.... MEEEERCSEEEN! *Lép tovább, már lassan a fogadó közepén jár.*
2915. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-01-21 19:31:59
Üzenet elküldve: 2022-01-21 19:31:59
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Csontig meztelen//
*Persze könnyű azt mondani, hogy nem nagy dolog bármit is kérni a fogadóstól, de egy ilyen világban inkább jobb, ha semmilyen lény nem akar önként olyasvalakire támaszkodni, aki a dolgok felárazásából él. Na meg aztán, ha lett volna náluk madzag a nő, már most megkaphatta volna a ruhákat. A nőnek bizony igaza van, nem sokat kell menniük és meg is pillantják már lábaik előtt a kőből készült épületet. Egységes erővel előre is engedik Valeat, Bonternos pedig ezúttal még inkább hősi állapotába kapcsol. Az ilyen helyzetek során annyira nem is bánja, hogy félnek tőle a népek, elvégre jót tehet legalább. Ő pedig mit sem szeret jobban, mint vigyázni másokra és megváltoztatni bennük azt a mérhetetlen gonoszságot már, ha csak egy kis mértékben is sikerül. *
- Hölgyem! Szeretne majd felöltözni mielőtt eszünk? *Ha választ kap a kérdésére ő maga biztosan a pulthoz sétál, de előbb a többieket is arra intené*
- Jöjjenek, hölgyem maga válasszon ennivalót! Kifizetem. Én kérek tűt meg cérnát először is. *Láthatóan az elf fajzat nemigen tud mit kezdeni a másik férfival, így láthatóan főként a nőhöz beszél. Kitudja lehet az is közre játszik, hogy a szebbik nem, már igencsak hiányzott neki, de erről egy úriember nem beszél. Tényleg élvezi simán a társaságot, még ha az utóbbi időben oly rideg is magához képest *
- Elnézést! *szólítja meg a pultost, amaz pedig feléje is fordul egy tétova mosollyal az arcán. Fiatal, ember leány, nem csoda a reakció*
- Jó napot! Érdeklődni szeretnék tudnának e kölcsön adni tűt meg cérnát egy pár perc erejéig. *A kiszolgáló a fekete hajú felé pillant és szemei elkerekednek. Sietősen kezd kotorászni a pult alatt és bizony meg is találja a kért kis varrós dobozkát. ~Hála az égnek ~*
- Jól van kisasszony? *Kérdez a dologra, míg átnyújtja a tárgyat. Azért hihetetlen, nem? Ennyi izgalom és még a szobákig sem jutottak!*
*Persze könnyű azt mondani, hogy nem nagy dolog bármit is kérni a fogadóstól, de egy ilyen világban inkább jobb, ha semmilyen lény nem akar önként olyasvalakire támaszkodni, aki a dolgok felárazásából él. Na meg aztán, ha lett volna náluk madzag a nő, már most megkaphatta volna a ruhákat. A nőnek bizony igaza van, nem sokat kell menniük és meg is pillantják már lábaik előtt a kőből készült épületet. Egységes erővel előre is engedik Valeat, Bonternos pedig ezúttal még inkább hősi állapotába kapcsol. Az ilyen helyzetek során annyira nem is bánja, hogy félnek tőle a népek, elvégre jót tehet legalább. Ő pedig mit sem szeret jobban, mint vigyázni másokra és megváltoztatni bennük azt a mérhetetlen gonoszságot már, ha csak egy kis mértékben is sikerül. *
- Hölgyem! Szeretne majd felöltözni mielőtt eszünk? *Ha választ kap a kérdésére ő maga biztosan a pulthoz sétál, de előbb a többieket is arra intené*
- Jöjjenek, hölgyem maga válasszon ennivalót! Kifizetem. Én kérek tűt meg cérnát először is. *Láthatóan az elf fajzat nemigen tud mit kezdeni a másik férfival, így láthatóan főként a nőhöz beszél. Kitudja lehet az is közre játszik, hogy a szebbik nem, már igencsak hiányzott neki, de erről egy úriember nem beszél. Tényleg élvezi simán a társaságot, még ha az utóbbi időben oly rideg is magához képest *
- Elnézést! *szólítja meg a pultost, amaz pedig feléje is fordul egy tétova mosollyal az arcán. Fiatal, ember leány, nem csoda a reakció*
- Jó napot! Érdeklődni szeretnék tudnának e kölcsön adni tűt meg cérnát egy pár perc erejéig. *A kiszolgáló a fekete hajú felé pillant és szemei elkerekednek. Sietősen kezd kotorászni a pult alatt és bizony meg is találja a kért kis varrós dobozkát. ~Hála az égnek ~*
- Jól van kisasszony? *Kérdez a dologra, míg átnyújtja a tárgyat. Azért hihetetlen, nem? Ennyi izgalom és még a szobákig sem jutottak!*
2914. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-01-21 18:40:39
Üzenet elküldve: 2022-01-21 18:40:39
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Veszélyes lépcsők//
*Vuyren lelkesedése a kockázás iránt megugrik valamelyest, mikor egyértelművé válik, hogy ő nyeri az első kört. A kockákat valószínűleg akkor is ellenőrizte volna, ha a sajátjaival játszanak. Ebben nem logika van, hanem paranoia. Elvégre a vadásznak volt lehetősége megbuherálni, míg Vuyren aludt. Ennyi elég ahhoz, hogy a lány a saját holmiját is enyhe gyanakvással vegye kézbe. Miközben a két tenyere közé szedegeti a kockákat egyesével, válaszol a kérdésre, amire tulajdonképpen két napja vár a vadász, csak mindig megzavarták őket eddig.*
-Ha az érdekel, miért vagyok a felszínen, arra nehezen tudok válaszolni. Nincs sok emlékem azelőttről, hogy itt vagyok valahol fent egy erdőben szál egyedül. Lehettem olyan öt, legfeljebb hat éves. Valamiért Újhold a szárnya alá vett, életben tartott. Artheniorba azért jöttem, mert a varjúnak már csak pár éve lehet hátra. Bár kétlábú társra nem vágytam, nem szerettem volna teljesen egyedül maradni sem, miután elmegy. Egy fiatal, útitársnak alkalmas állat beszerzése hozott a városba. Eredetileg.
*Mondókák végén elgurítja mind az öt kockát. Az eredmény láttán elhagyja száját egy önelégült kuncogás. Míg két kockát újra a markába vesz, Flecserhez közelebb hajolva, halakra fogott hangon megkérdezi.*
-Aztán te hogy lettél desszert őr? És miért verik meg az ilyeneket a városőrök?
*Ez is egy olyan kérdés, amire az események sodrása miatt végül is nem érkezett válasz. Annyit azonban sejt Vuyren, hogy ez olyasvalami, ami miatt Flecser bajba kerülhet, így diszkrét módon kérdezi. Közben újra dob, és bár az eredmény nem változik, elégedettsége nem csökken. Szinte részvétteli kifejezéssel az arcán tolja a szettet a férfi felé.*
-Na mutasd, hogy kell triósnál jobbat virítani.
*Vuyren lelkesedése a kockázás iránt megugrik valamelyest, mikor egyértelművé válik, hogy ő nyeri az első kört. A kockákat valószínűleg akkor is ellenőrizte volna, ha a sajátjaival játszanak. Ebben nem logika van, hanem paranoia. Elvégre a vadásznak volt lehetősége megbuherálni, míg Vuyren aludt. Ennyi elég ahhoz, hogy a lány a saját holmiját is enyhe gyanakvással vegye kézbe. Miközben a két tenyere közé szedegeti a kockákat egyesével, válaszol a kérdésre, amire tulajdonképpen két napja vár a vadász, csak mindig megzavarták őket eddig.*
-Ha az érdekel, miért vagyok a felszínen, arra nehezen tudok válaszolni. Nincs sok emlékem azelőttről, hogy itt vagyok valahol fent egy erdőben szál egyedül. Lehettem olyan öt, legfeljebb hat éves. Valamiért Újhold a szárnya alá vett, életben tartott. Artheniorba azért jöttem, mert a varjúnak már csak pár éve lehet hátra. Bár kétlábú társra nem vágytam, nem szerettem volna teljesen egyedül maradni sem, miután elmegy. Egy fiatal, útitársnak alkalmas állat beszerzése hozott a városba. Eredetileg.
*Mondókák végén elgurítja mind az öt kockát. Az eredmény láttán elhagyja száját egy önelégült kuncogás. Míg két kockát újra a markába vesz, Flecserhez közelebb hajolva, halakra fogott hangon megkérdezi.*
-Aztán te hogy lettél desszert őr? És miért verik meg az ilyeneket a városőrök?
*Ez is egy olyan kérdés, amire az események sodrása miatt végül is nem érkezett válasz. Annyit azonban sejt Vuyren, hogy ez olyasvalami, ami miatt Flecser bajba kerülhet, így diszkrét módon kérdezi. Közben újra dob, és bár az eredmény nem változik, elégedettsége nem csökken. Szinte részvétteli kifejezéssel az arcán tolja a szettet a férfi felé.*
-Na mutasd, hogy kell triósnál jobbat virítani.
2913. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-01-21 13:31:10
Üzenet elküldve: 2022-01-21 13:31:10
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Surranók//
*Az elf nem úgy néz ki, mint aki a pártját tervezne fogni, csak bizonytalankodva válaszol, úgyhogy a kis törpe egyből ideges is lesz, és utolsó reményként a tündér felé fordul, hogy ő mit felel.
A Rava arcán fölfedezett szúrós pillantás pedig igazán lenyűgözi. Egyből másolja is és hasonlóképp néz a fogadósra, mire az megadón fölemeli a kezeit, ezzel jelezve, hogy ő ugyan nem zavarog, ha az asztaltársaság nem bánja a törpe kölyök jelenlétét, sőt, ragaszkodnak hozzá, akkor ő sem penderíti kijjebb.
Valójában Ruunonak nem ez az első besurranása ide. Néhányszor zavarta is a vendégeket, kinézte az ételt a szájukból, beleszólt a beszélgetésekbe, meg minden... Ezért ez a hozzáállás a fogadós részéről, már ha egyáltalán magában a kölyök kóbor kinézete és szaga nem volna elég.
A megadó jelzést követően aztán fölveszi a rendelést és mielőtt elmenne az ételért, egy sanda pillantással még oda is mosolyog Ruunora, mintha azt mondaná: "Szerencséd van, kölyök!"
Úgyhogy a kis törpe sem néz tovább csúnyán rá, inkább igencsak boldogan és diadalmasan fordul vissza a két férfi felé. Teljesen odáig van, meg vissza, hogy foglalkoznak vele, enni fog kapni csak úgy és még meg is védték! Mármint a tündér... De Ruuno olyan jó kedvű, hogy az elfnek el is felejti a bizonytalankodását. Inkább nagyon kíváncsi a két férfira. Ritkán esik meg vele, hogy nem csak keresztülnéznek rajta.
A tálnyi leves aztán hamar elébe kerül és ez magához ragadja a figyelme egy jelentős részét. Kanál helyett magát a tálat fogja meg és húzza közelebb magához, majd megdönti és közelebb hajolva hagyja, hogy a leves egy része a szájába csorogjon. Lenyeli, majd újabb "falat" és újabb. Csak néhány korty után kezdi kanalazni már a leves velejét is. Az könnyen megállapítható csillogó szemeiről, hogy nagyon ízlik neki az étel. A másik kettő szerencséjére pedig elég ügyes már, hogy viszonylag szépen egyen, még a sietség ellenére is.*
- Köszönöm! - *Mondja aztán rajtakapottan, mikor Rava jó étvágyat kíván, mert eszébe jut, hogy el is felejtette megköszönni az ételt.*
- Nagyon szépen köszönöm! - *Cifrázza még, mert azt megtanították neki, hogy így illik, és hogy ha így tesz, akkor nagyobb eséllyel lesznek vele ismét bőkezűek.
Ezután már igyekszik is ismét figyelni a másik kettőre, bár inkább csak a tündér beszél. Vagyis kérdez...
Ruuno előbb csak bólogat, aztán ha lenyelte a szájában lévő falatot, akkor válaszol is.*
- Én törpe vagyok... Nekem nincsenek szüleim. - *Kezdi teljes meggyőződéssel, magyarázón, mintha a fajának ténye elkerülte volna a férfi figyelmét.*
- És barátaim nincsenek. Csak Felhő! - *Teszi hozzá, s mintha némi dacosság volna ebben a válaszban. Közben tovább kanalaz, de talán meglepő lehet, hogy válogat az ételben. A húsból épp csak szemezget és mintha igyekezne a tálban kettéosztani az ételt, egy részét az egyik oldalra hirgálja.
Majd ahogy "Sylvar" belekezd abba, hogy segíthetne nekik valamiben, és elhangzik a kaland szó, láthatóan még hatalmas étvágyát is sikerül felülmúlni a hírrel.
Nagy barna szemei a tündéren ragadnak. Kaland... Egy igazi kaland! És ő kalandor... és fizetnek érte!*
- Milyen kaland? Hova megyünk? Mit fogunk csinálni? - *Kérdi fennhangon, igen-igen izgatottan. Mintha a fizetség nem is annyira érdekelné, mint maga a rejtélyes, s feltehetően izgalmas kaland.*
*Az elf nem úgy néz ki, mint aki a pártját tervezne fogni, csak bizonytalankodva válaszol, úgyhogy a kis törpe egyből ideges is lesz, és utolsó reményként a tündér felé fordul, hogy ő mit felel.
A Rava arcán fölfedezett szúrós pillantás pedig igazán lenyűgözi. Egyből másolja is és hasonlóképp néz a fogadósra, mire az megadón fölemeli a kezeit, ezzel jelezve, hogy ő ugyan nem zavarog, ha az asztaltársaság nem bánja a törpe kölyök jelenlétét, sőt, ragaszkodnak hozzá, akkor ő sem penderíti kijjebb.
Valójában Ruunonak nem ez az első besurranása ide. Néhányszor zavarta is a vendégeket, kinézte az ételt a szájukból, beleszólt a beszélgetésekbe, meg minden... Ezért ez a hozzáállás a fogadós részéről, már ha egyáltalán magában a kölyök kóbor kinézete és szaga nem volna elég.
A megadó jelzést követően aztán fölveszi a rendelést és mielőtt elmenne az ételért, egy sanda pillantással még oda is mosolyog Ruunora, mintha azt mondaná: "Szerencséd van, kölyök!"
Úgyhogy a kis törpe sem néz tovább csúnyán rá, inkább igencsak boldogan és diadalmasan fordul vissza a két férfi felé. Teljesen odáig van, meg vissza, hogy foglalkoznak vele, enni fog kapni csak úgy és még meg is védték! Mármint a tündér... De Ruuno olyan jó kedvű, hogy az elfnek el is felejti a bizonytalankodását. Inkább nagyon kíváncsi a két férfira. Ritkán esik meg vele, hogy nem csak keresztülnéznek rajta.
A tálnyi leves aztán hamar elébe kerül és ez magához ragadja a figyelme egy jelentős részét. Kanál helyett magát a tálat fogja meg és húzza közelebb magához, majd megdönti és közelebb hajolva hagyja, hogy a leves egy része a szájába csorogjon. Lenyeli, majd újabb "falat" és újabb. Csak néhány korty után kezdi kanalazni már a leves velejét is. Az könnyen megállapítható csillogó szemeiről, hogy nagyon ízlik neki az étel. A másik kettő szerencséjére pedig elég ügyes már, hogy viszonylag szépen egyen, még a sietség ellenére is.*
- Köszönöm! - *Mondja aztán rajtakapottan, mikor Rava jó étvágyat kíván, mert eszébe jut, hogy el is felejtette megköszönni az ételt.*
- Nagyon szépen köszönöm! - *Cifrázza még, mert azt megtanították neki, hogy így illik, és hogy ha így tesz, akkor nagyobb eséllyel lesznek vele ismét bőkezűek.
Ezután már igyekszik is ismét figyelni a másik kettőre, bár inkább csak a tündér beszél. Vagyis kérdez...
Ruuno előbb csak bólogat, aztán ha lenyelte a szájában lévő falatot, akkor válaszol is.*
- Én törpe vagyok... Nekem nincsenek szüleim. - *Kezdi teljes meggyőződéssel, magyarázón, mintha a fajának ténye elkerülte volna a férfi figyelmét.*
- És barátaim nincsenek. Csak Felhő! - *Teszi hozzá, s mintha némi dacosság volna ebben a válaszban. Közben tovább kanalaz, de talán meglepő lehet, hogy válogat az ételben. A húsból épp csak szemezget és mintha igyekezne a tálban kettéosztani az ételt, egy részét az egyik oldalra hirgálja.
Majd ahogy "Sylvar" belekezd abba, hogy segíthetne nekik valamiben, és elhangzik a kaland szó, láthatóan még hatalmas étvágyát is sikerül felülmúlni a hírrel.
Nagy barna szemei a tündéren ragadnak. Kaland... Egy igazi kaland! És ő kalandor... és fizetnek érte!*
- Milyen kaland? Hova megyünk? Mit fogunk csinálni? - *Kérdi fennhangon, igen-igen izgatottan. Mintha a fizetség nem is annyira érdekelné, mint maga a rejtélyes, s feltehetően izgalmas kaland.*
2912. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-01-21 12:43:54
Üzenet elküldve: 2022-01-21 12:43:54
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//May - Soreyl//
*Mint minden nő, szereti érezni, ha egy férfi érdesnek tűnő, határozott kezei lágyan próbálják körbe fonni a derekát. Az már csak hab a tetején, hogy ez a férfi még kellemes illatot is áraszt magából, így még inkább vágyik a közelségre. Bizony, nála ez is nagyon fontos, ezért mosakodott meg ő maga is, bár egyre inkább azt tapasztalja, lehet jobb lenne, ha Soreyl úgy bűzlene, mint a disznóól.*
~Hogy képes bárki is türtőztetni magát ilyen helyzetben? ~
*Már szinte az is alig nyom valamit a latban, hogy több idegen is van körülöttük, ám ugyan ezt a semmibevételt, mintha a másik részéről is érezné. Mikor egyetértésben elindulnak egy asztal felé, akkor nyújtja át a férfi, amit neki hozott. Apró de tüneményes virágkezdemény, bimbó, a virágzás előtt.*
-Milyen figyelmes vagy, köszönöm. *Veszi el, majd tűzi a hajfonatba, hogy nehogy az asztalnál hagyja, mikor felállnak majd. Majd érkezik a gyengéd hangú bók is, ahogy azt egy nő ilyenkor szinte el is várja, bár nem fog szabadkozni, a miatt, hogy a véleményeik jelenleg nem egyeznek.*
-Te is kitettél magadért meg kell mondjam. Mit szokás egy férfira mondani ilyenkor? *Kérdez rá, bár nő lévén nyilván több jelző is eszébe jut, ám inkább az érdekli Soreyl mit hallana szívesen. Ezt követően érkezik az első udvariassági kör, amire csak elmosolyodik. Helyezkedni kezd a széken, úgy, hogy a két térde ne az asztal közepe felé, inkább a férfi irányába mutasson, a háttámlán meg is támasztja az ott lévő alkarját.*
-Jó az egészségem és sebesülés sem ért az elmúlt időben, de ránk aztán vigyáznak, így ez nem meglepő. Viszont te… úgy sejtem gyűjtöttél mutogatni való hegeket, ha akartál, ha nem. Mi történt a fogságban? *Húzódik közelebb aggódó tekintettel, kicsit le is halkítja a hangját, nem kell ezt ám mindenkinek hallani.*
-Mikor írtad úgy megijedtem, de szerencsére mindened megvan, ha jól látom. *Emeli a szabad karját, hogy az ujjait végig tudja futtatni a férfi nyakától az inge aljáig. Bizony csak addig, hisz nagyjából az öv magasságához érve belehasít, hogy ez talán nem lenne valami illő. El is húzza egy zavart torokköszörülés kíséretében.*
-Mostanában elég sokat jártam a könyvtárba és a templomba, néhány gyógyító isteni ima rám ragadt, ha szükség lenne rá. *Említi meg, hiszen ez is nagyjából azóta történt.*
//May - Soreyl//
*Mint minden nő, szereti érezni, ha egy férfi érdesnek tűnő, határozott kezei lágyan próbálják körbe fonni a derekát. Az már csak hab a tetején, hogy ez a férfi még kellemes illatot is áraszt magából, így még inkább vágyik a közelségre. Bizony, nála ez is nagyon fontos, ezért mosakodott meg ő maga is, bár egyre inkább azt tapasztalja, lehet jobb lenne, ha Soreyl úgy bűzlene, mint a disznóól.*
~Hogy képes bárki is türtőztetni magát ilyen helyzetben? ~
*Már szinte az is alig nyom valamit a latban, hogy több idegen is van körülöttük, ám ugyan ezt a semmibevételt, mintha a másik részéről is érezné. Mikor egyetértésben elindulnak egy asztal felé, akkor nyújtja át a férfi, amit neki hozott. Apró de tüneményes virágkezdemény, bimbó, a virágzás előtt.*
-Milyen figyelmes vagy, köszönöm. *Veszi el, majd tűzi a hajfonatba, hogy nehogy az asztalnál hagyja, mikor felállnak majd. Majd érkezik a gyengéd hangú bók is, ahogy azt egy nő ilyenkor szinte el is várja, bár nem fog szabadkozni, a miatt, hogy a véleményeik jelenleg nem egyeznek.*
-Te is kitettél magadért meg kell mondjam. Mit szokás egy férfira mondani ilyenkor? *Kérdez rá, bár nő lévén nyilván több jelző is eszébe jut, ám inkább az érdekli Soreyl mit hallana szívesen. Ezt követően érkezik az első udvariassági kör, amire csak elmosolyodik. Helyezkedni kezd a széken, úgy, hogy a két térde ne az asztal közepe felé, inkább a férfi irányába mutasson, a háttámlán meg is támasztja az ott lévő alkarját.*
-Jó az egészségem és sebesülés sem ért az elmúlt időben, de ránk aztán vigyáznak, így ez nem meglepő. Viszont te… úgy sejtem gyűjtöttél mutogatni való hegeket, ha akartál, ha nem. Mi történt a fogságban? *Húzódik közelebb aggódó tekintettel, kicsit le is halkítja a hangját, nem kell ezt ám mindenkinek hallani.*
-Mikor írtad úgy megijedtem, de szerencsére mindened megvan, ha jól látom. *Emeli a szabad karját, hogy az ujjait végig tudja futtatni a férfi nyakától az inge aljáig. Bizony csak addig, hisz nagyjából az öv magasságához érve belehasít, hogy ez talán nem lenne valami illő. El is húzza egy zavart torokköszörülés kíséretében.*
-Mostanában elég sokat jártam a könyvtárba és a templomba, néhány gyógyító isteni ima rám ragadt, ha szükség lenne rá. *Említi meg, hiszen ez is nagyjából azóta történt.*
2911. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-01-21 11:42:48
Üzenet elküldve: 2022-01-21 11:42:48
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Veszélyes lépcsők//
//A hozzászólás 16+-os elemeket tartalmaz//
*Szájalás helyett a másik a játékot választja, és első körre egy egészen jót sikerül neki összehoznia. Még meg is vizsgálja a kockákat, hogy nem-e akar csalni a vadász, de mi értelme is lenne, ha mind a ketten ugyan azokkal a kockákkal játszanak. Ám a tét kérdése felmerül két dobás között, amire Flecser felröhög.*
-Csöves vagyok mint a kukorica.
*Mondja karcos hangján. Nem sok mindene van, ami a másikat érdekelheti, mondhatni semmi.*
-Se madaram, se kincsem. Fasznak?
*Kérdezi, és valóban így van vele. Persze jó az, szép az, ha az embernek van valami vagyona, de a rosszarcúnak sokkal többet ér egy kikötői kiruccanás, mint holmi csecse-becse.*
-Látod?
*Kezdi, mikor a másik összegzi az eredményét.*
-Megy ez.
*Azzal átveszi a kockákat, és gyorsan dob kétszer. Nincs akkora szerencséje mint a másiknak, rá is csap az asztalra egy kaján vigyorral.*
-Hah! Szűz kéz.
*Mondja, ezzel legitimálva a másik sikerét, és újra átnyújtja a kockákat.*
-Most, hogy tudom, hogy ismered a szabályokat mehet egy rendes kör.
*Mosolyodik el egy cinkos vigyorral, természetesen átlátszó kis trükk, de nem is akarja palástolni. Ha a másik benne van, még egy körben, akkor kényelmesen hátradől. Úgy sincs még megbeszélve tét, addig meg felesleges kihátrálni a dologból, viszont, hogy legyen értelme a kis asztaltársaságnak, csak feltesz egy kérdést.*
-Tudod csak az bassza a csőröm...
*Kezdi szokásos stílusában, miközben nyújtózik egyet.*
-Hogy mit keresel errefelé?
//Kockadobó//
//A hozzászólás 16+-os elemeket tartalmaz//
*Szájalás helyett a másik a játékot választja, és első körre egy egészen jót sikerül neki összehoznia. Még meg is vizsgálja a kockákat, hogy nem-e akar csalni a vadász, de mi értelme is lenne, ha mind a ketten ugyan azokkal a kockákkal játszanak. Ám a tét kérdése felmerül két dobás között, amire Flecser felröhög.*
-Csöves vagyok mint a kukorica.
*Mondja karcos hangján. Nem sok mindene van, ami a másikat érdekelheti, mondhatni semmi.*
-Se madaram, se kincsem. Fasznak?
*Kérdezi, és valóban így van vele. Persze jó az, szép az, ha az embernek van valami vagyona, de a rosszarcúnak sokkal többet ér egy kikötői kiruccanás, mint holmi csecse-becse.*
-Látod?
*Kezdi, mikor a másik összegzi az eredményét.*
-Megy ez.
*Azzal átveszi a kockákat, és gyorsan dob kétszer. Nincs akkora szerencséje mint a másiknak, rá is csap az asztalra egy kaján vigyorral.*
-Hah! Szűz kéz.
*Mondja, ezzel legitimálva a másik sikerét, és újra átnyújtja a kockákat.*
-Most, hogy tudom, hogy ismered a szabályokat mehet egy rendes kör.
*Mosolyodik el egy cinkos vigyorral, természetesen átlátszó kis trükk, de nem is akarja palástolni. Ha a másik benne van, még egy körben, akkor kényelmesen hátradől. Úgy sincs még megbeszélve tét, addig meg felesleges kihátrálni a dologból, viszont, hogy legyen értelme a kis asztaltársaságnak, csak feltesz egy kérdést.*
-Tudod csak az bassza a csőröm...
*Kezdi szokásos stílusában, miközben nyújtózik egyet.*
-Hogy mit keresel errefelé?
//Kockadobó//
2910. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-01-21 00:11:49
Üzenet elküldve: 2022-01-21 00:11:49
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Veszélyes lépcsők//
//A hozzászólás 16+-os elemeket tartalmaz//
-Játszunk, játszunk. Hölgyeké az elsőbbség, ha nem haragszol.
*Markolja ki a kockákat Flecser kezéből. Neki ugyanis nincs.*
~Gondolom egy szettel is lehet nyomulni, még ha kicsivel hosszabb idő is így minden kör. Na lássuk.~
*Azért a miheztartás végett közelebbről is megszemléli a kockákat egyesével. Nem teketóriázik sokat, de annyit azért ellenőriz, hogy minden oldalon más számú pötty van-e az összesen, legalább. Aztán nem húzza tovább Flecser idegeit, gurít. Miközben az 5 kockából hármat újra a markába vesz, csak úgy mellesleg megjegyzi.*
-A finom falatokon és az ékszereimen kívül, amivel bíbelődni szoktam, nem sok minden érdekel különösebben. Játszhatunk aranyban, de nem hoz lázba, hogy pénzt nyerjek. Van esetleg ritkábbnak számító ínyencség a birtokodban? Akár otthon? Vagy itt a városban olyan étek, ami nem terem minden második bokron?
*Ebből a dobásból bizony egy kocka ugyanazzal az oldallal felfele állt meg, mint amiből kettő már pihent az asztalon.*
-Hatos triós a vége az első körömnek.
*Mosolyodik el elégedetten, és Flecser felé tolja a kockákat az asztalon.*
//Dobások Zsuga jeligére a gurítóban ellenőrizhetők.//
A hozzászólás írója (Kas'ya Vuyren) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.01.21 00:13:23
//A hozzászólás 16+-os elemeket tartalmaz//
-Játszunk, játszunk. Hölgyeké az elsőbbség, ha nem haragszol.
*Markolja ki a kockákat Flecser kezéből. Neki ugyanis nincs.*
~Gondolom egy szettel is lehet nyomulni, még ha kicsivel hosszabb idő is így minden kör. Na lássuk.~
*Azért a miheztartás végett közelebbről is megszemléli a kockákat egyesével. Nem teketóriázik sokat, de annyit azért ellenőriz, hogy minden oldalon más számú pötty van-e az összesen, legalább. Aztán nem húzza tovább Flecser idegeit, gurít. Miközben az 5 kockából hármat újra a markába vesz, csak úgy mellesleg megjegyzi.*
-A finom falatokon és az ékszereimen kívül, amivel bíbelődni szoktam, nem sok minden érdekel különösebben. Játszhatunk aranyban, de nem hoz lázba, hogy pénzt nyerjek. Van esetleg ritkábbnak számító ínyencség a birtokodban? Akár otthon? Vagy itt a városban olyan étek, ami nem terem minden második bokron?
*Ebből a dobásból bizony egy kocka ugyanazzal az oldallal felfele állt meg, mint amiből kettő már pihent az asztalon.*
-Hatos triós a vége az első körömnek.
*Mosolyodik el elégedetten, és Flecser felé tolja a kockákat az asztalon.*
//Dobások Zsuga jeligére a gurítóban ellenőrizhetők.//
A hozzászólás írója (Kas'ya Vuyren) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.01.21 00:13:23
2909. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-01-20 22:49:19
Üzenet elküldve: 2022-01-20 22:49:19
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//May - Soreyl//
*Úgy látszik ő érkezett elsőnek, ami nem is nagy csoda, hiszen korábban jött ha csak egy perccel is. Leül, és vesz egy mély levegőt. Nemrég megmászta az általa ismert legnagyobb hegyet, és a tetején egy sárkánnyal beszélgetett. Ott se volt annyira izgatott mint most. Perchipfell aggódó sóhajt enged el a rövid várakozás alatt.*
~Mi van?~
*Kérdez rá a lovag gyanúval telve, mire a kard igen csak lassacskán válaszol magához képest.*
~Csak... Szóval én csak nem akarom, hogy rinyáljál.~
*Kezd bele, ami eléggé felbosszantja a lovagot, mert sejti mire akarhat a másik fele kilyukadni.*
~Arra gondolsz, hogy nem jön el, én összetörök, és idegesítő leszek?~
*Kérdez vissza közepes sértettséggel, amire Perchi is felkészült egy frappáns válasszal.*
~A leveledre se válaszolt.~
*Soreyl keze maga mellett dühben ökölbe szorul.*
~Ha tudnálak képen vernélek.~
*Mondja haragosan a fejében, mire a kard túlfeszíteni készül a húrt.*
~Lesz mit verekedned ha nem jön a fruska.~
*Hallja a lovag a karcos hangot, aki nem egészen úgy viselkedik Mayel kapcsolatban mint akkor. Bizonyára a távolság, és a levél a kard kis lelkét jobban megszilárdította mint a lovagét, aki továbbra is szinte forrong a dühtől.*
~Fogd be a szád te kis...~
*A dühös mondatot vanília illat kergeti el a levegőben. Egy lila folt a periférián. Soreyl arca fellágyul, mintha mi sem történt volna. Egyszerre elhalkul számára a kocsma, mintha minden lélek eltűnne a fogadóból. Ketten vannak. Megint. Végre. Perchipfell is elhallgat. Egy kis rohadék, de fontos neki annyira a lovag, hogy ilyen pillanatokban ne háborgassa. Elmosolyodik.*
-Én is örülök.
*Mondja egy biccentéssel és feláll a bárszékből. A másik közeledik, és üdvözlésként megcsókolja. A kemény kezek finoman fonódnak a nő derekára, és mikor az visszább húzódik, akkor sem veszi le róla a kezét, csak lazán ott tartja. Nem veszi észre a helyzetet, de az történik, hogy a másik zavara olyannyira imponál neki, hogy az ő szégyenlőssége egy egész pillanatra mintha gyengülni látszódna. Az asztalra való invitálásra, csak egy kézzel egy közeli üres asztal felé mutat, és mielőtt odakísérné a hölgyet visszanyúl a székre a rózsáért.*
-Ezt neked hoztam.
*Mondja, gyenge arcpírral, de mély szemkontaktussal miközben leülnek. Egy darabig csak nézi, majd mély hangján megszólal.*
-Gyönyörű vagy.
*Mondja egy markánsan gyengéd mosollyal, és érezhetően nem udvariasságból. Neki nem a ruha, vagy a kencék teszik csinossá, és széppé. Minden nap ilyennek látta a szemei előtt. Nyel egyet hogy elfojtsa az izgatottságát, és ugyan neki is sok minden kavarog a fejében inggombok körül, de elsőre visszafogottan indít.*
-Hogy vagy?
//May - Soreyl//
*Úgy látszik ő érkezett elsőnek, ami nem is nagy csoda, hiszen korábban jött ha csak egy perccel is. Leül, és vesz egy mély levegőt. Nemrég megmászta az általa ismert legnagyobb hegyet, és a tetején egy sárkánnyal beszélgetett. Ott se volt annyira izgatott mint most. Perchipfell aggódó sóhajt enged el a rövid várakozás alatt.*
~Mi van?~
*Kérdez rá a lovag gyanúval telve, mire a kard igen csak lassacskán válaszol magához képest.*
~Csak... Szóval én csak nem akarom, hogy rinyáljál.~
*Kezd bele, ami eléggé felbosszantja a lovagot, mert sejti mire akarhat a másik fele kilyukadni.*
~Arra gondolsz, hogy nem jön el, én összetörök, és idegesítő leszek?~
*Kérdez vissza közepes sértettséggel, amire Perchi is felkészült egy frappáns válasszal.*
~A leveledre se válaszolt.~
*Soreyl keze maga mellett dühben ökölbe szorul.*
~Ha tudnálak képen vernélek.~
*Mondja haragosan a fejében, mire a kard túlfeszíteni készül a húrt.*
~Lesz mit verekedned ha nem jön a fruska.~
*Hallja a lovag a karcos hangot, aki nem egészen úgy viselkedik Mayel kapcsolatban mint akkor. Bizonyára a távolság, és a levél a kard kis lelkét jobban megszilárdította mint a lovagét, aki továbbra is szinte forrong a dühtől.*
~Fogd be a szád te kis...~
*A dühös mondatot vanília illat kergeti el a levegőben. Egy lila folt a periférián. Soreyl arca fellágyul, mintha mi sem történt volna. Egyszerre elhalkul számára a kocsma, mintha minden lélek eltűnne a fogadóból. Ketten vannak. Megint. Végre. Perchipfell is elhallgat. Egy kis rohadék, de fontos neki annyira a lovag, hogy ilyen pillanatokban ne háborgassa. Elmosolyodik.*
-Én is örülök.
*Mondja egy biccentéssel és feláll a bárszékből. A másik közeledik, és üdvözlésként megcsókolja. A kemény kezek finoman fonódnak a nő derekára, és mikor az visszább húzódik, akkor sem veszi le róla a kezét, csak lazán ott tartja. Nem veszi észre a helyzetet, de az történik, hogy a másik zavara olyannyira imponál neki, hogy az ő szégyenlőssége egy egész pillanatra mintha gyengülni látszódna. Az asztalra való invitálásra, csak egy kézzel egy közeli üres asztal felé mutat, és mielőtt odakísérné a hölgyet visszanyúl a székre a rózsáért.*
-Ezt neked hoztam.
*Mondja, gyenge arcpírral, de mély szemkontaktussal miközben leülnek. Egy darabig csak nézi, majd mély hangján megszólal.*
-Gyönyörű vagy.
*Mondja egy markánsan gyengéd mosollyal, és érezhetően nem udvariasságból. Neki nem a ruha, vagy a kencék teszik csinossá, és széppé. Minden nap ilyennek látta a szemei előtt. Nyel egyet hogy elfojtsa az izgatottságát, és ugyan neki is sok minden kavarog a fejében inggombok körül, de elsőre visszafogottan indít.*
-Hogy vagy?
2908. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-01-20 20:33:02
Üzenet elküldve: 2022-01-20 20:33:02
Rang: Játékos
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Surranók//
*Dren képéről könnyű érzelmeket lelesni ugyanis legtöbbször riadtság és behízelgés jelenik meg rajta. Most riadtság arra a kegyetlen, igazságtalan és mindenképp lelketlen gondolatra, hogy ő pénzt adjon ki valamiért. Főleg ételért. Lehet rémálmai is lesznek. Meg is érdemelne valami kárpótlást a tündértől azért mert az veszélyeztette az ő testi és lelki épségét az ilyen mondataival. Mi van ha megáll a szíve a hirtelen sokktól? Felháborító. Szerencse, hogy Dren olyan jószívű, hogy kibírja az ilyesmit és még megbocsájtani is van ereje mikor a másik magára vállalja a költségeket.*
-Oh, értem.
*Vigyorodik el. Mély sértettsége nem látszik rajta vagy, hogy az imént még élet és halál peremén táncolt a tündér meggondolatlan megjegyzésének köszönhetően. Arra, hogy elkísérje-e a másikat a piacra a válasz egyértelmű.*
-Rendben. Mehetünk.
*Így ha valami nála marad és számon kérik ketten tudnak elmenekülni. Nem esett azért Dren a fejére. Tervét viszont a kis szőrös valaminek a megjelenése halasztja. Gyanakodva méregeti a lényt és nem szól semmit. Úgy néz ki meg is etetik. És hogy jó hangos.
És, hogy az egy Ruuno. Azokhoz Dren nem ért csak a manókhoz. Az viszont biztos, hogy a Ruuno egyből rájuk is hozza a bajt. A manószakértő amilyen kicsire tudja, össze is húzza magát és motyog maga elé.*
-Én...ne ne ne nem is tudom.
*Szerencsére a tündér megmenti őket. Így nem kell erőszakkal kihajítódniuk innen. Hisz nem is a fogadós a veszélyes hanem azok a legények akiket ide tud hívni. Dren már csak tudja. Viszont most nem hívja. Talán azért mert fizető vendégek. Ki tudja? Mindenesetre a tündér ezek után nemhogy nem zavarja el, azt a kis bajkeverőt de még elkezdi kérdezgetni is. Sőt, még a kalandjukba is bevonná. Már ha nem egy másik kalandról van szó. Ki tudja hány kalandot űz a tündér egyidejűleg. Bár neki nem tetszik, de Dren, nem szól. Mégiscsak a másiknak van elég pénze, hogy főnök legyen. Csak ezért. Meg mert talán hasznos lehet az a kis szőrgombóc ha menekülni kell és lassabb náluk. Okos ez a tündér. Ezért is ő a főnök.*
*Dren képéről könnyű érzelmeket lelesni ugyanis legtöbbször riadtság és behízelgés jelenik meg rajta. Most riadtság arra a kegyetlen, igazságtalan és mindenképp lelketlen gondolatra, hogy ő pénzt adjon ki valamiért. Főleg ételért. Lehet rémálmai is lesznek. Meg is érdemelne valami kárpótlást a tündértől azért mert az veszélyeztette az ő testi és lelki épségét az ilyen mondataival. Mi van ha megáll a szíve a hirtelen sokktól? Felháborító. Szerencse, hogy Dren olyan jószívű, hogy kibírja az ilyesmit és még megbocsájtani is van ereje mikor a másik magára vállalja a költségeket.*
-Oh, értem.
*Vigyorodik el. Mély sértettsége nem látszik rajta vagy, hogy az imént még élet és halál peremén táncolt a tündér meggondolatlan megjegyzésének köszönhetően. Arra, hogy elkísérje-e a másikat a piacra a válasz egyértelmű.*
-Rendben. Mehetünk.
*Így ha valami nála marad és számon kérik ketten tudnak elmenekülni. Nem esett azért Dren a fejére. Tervét viszont a kis szőrös valaminek a megjelenése halasztja. Gyanakodva méregeti a lényt és nem szól semmit. Úgy néz ki meg is etetik. És hogy jó hangos.
És, hogy az egy Ruuno. Azokhoz Dren nem ért csak a manókhoz. Az viszont biztos, hogy a Ruuno egyből rájuk is hozza a bajt. A manószakértő amilyen kicsire tudja, össze is húzza magát és motyog maga elé.*
-Én...ne ne ne nem is tudom.
*Szerencsére a tündér megmenti őket. Így nem kell erőszakkal kihajítódniuk innen. Hisz nem is a fogadós a veszélyes hanem azok a legények akiket ide tud hívni. Dren már csak tudja. Viszont most nem hívja. Talán azért mert fizető vendégek. Ki tudja? Mindenesetre a tündér ezek után nemhogy nem zavarja el, azt a kis bajkeverőt de még elkezdi kérdezgetni is. Sőt, még a kalandjukba is bevonná. Már ha nem egy másik kalandról van szó. Ki tudja hány kalandot űz a tündér egyidejűleg. Bár neki nem tetszik, de Dren, nem szól. Mégiscsak a másiknak van elég pénze, hogy főnök legyen. Csak ezért. Meg mert talán hasznos lehet az a kis szőrgombóc ha menekülni kell és lassabb náluk. Okos ez a tündér. Ezért is ő a főnök.*
2907. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-01-20 13:35:46
Üzenet elküldve: 2022-01-20 13:35:46
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//May - Soreyl//
*A fogadó bár biztosít arra lehetőséget, hogy megmosakodjon, ám azt már nem tudja orvosolni, hogy mit tud felvenni, erre az eshetőségre nem gondolt, mikor a ruháit pakolta. Egy váltás ruhát hozott azért, hiszen bármikor történhet olyan baleset, ami miatt hordhatatlanná válik jelenlegi öltözéke. Így kerül elő a világoslila ing a táskából és az apróra hajtott barna lovaglónadrág. Megmosakszik vaníliás illatú szappannal, mert azt viszi magával mindenhova, felveszi a kikészített ruhákat, majd átfésüli a haját és befonja a tarkójától, hogy az ne legyen legalább útban. Letakarítja a fekete csizmát, mert abból csak azt hozta és visszaveszi. Kencét nem igazán hozott magával, szégyelli a dolgot, de már ez is jobb, mint, ahogy kinn összefutottak a tisztáson. A napfény még a városon kívül megmutatja magát, de a szürkület már egyértelmű, sőt a városban talán már lámpás nélkül közlekedni se lehet. Még becsúsztatja az ing alá az aranynyakláncot, amit a lovagtól kapott, hát nem kell azt mindenkinek látni, és felteszi a jégfüggőket a fülébe. Rajta fegyvert nem látni, csak az erszénye van az oldalára kötve, a méretéből ítélve, csak némi költőpénz lapulhat benne. ~A fegyverek úgyis csak elrettentésnek lennének, használni nem tudnám őket. ~ Ez valóban így is van, csak azért hord tőrt magánál, hogy ha almát kellene szelnie, legyen mivel. Ezúttal elrettentésnek egy egész lovagja lesz! Szélesre húzódik a szája széle, mikor rágondol. Megpaskolja az orcáit, már így is eléggé ki van pirulva az izgatottságtól, ami azóta furcsa dolgokat sugdos a fülébe, mióta ma találkoztak. Úgy hagyja el a szobát, hogy még szépen megágyaz, elpakol, hogy úgy nézzen ki, mintha nem egy rendetlen mihaszna szállt volna meg benne. Becsukja az ajtót és bezárja, majd a kulcsot hirtelen gondolattól vezérelve belegyűri a hajfonata egyik, szélesebb szárába. Amilyen sűrű a fonás, onnan nem fog kiesni az biztos, ám megtalálni is kihívás lesz. A fonatot a bal válla mentén engedi le a mellkasára, így szem előtt lesz. ~Ez vicces lesz az biztos. ~ Hiszen első alkalommal is emlékezetes volt a kulcsos trükkje, ezúttal miért ne tenne rá még egy lapáttal? Szinte már magában mosolyog a dolgon, miközben kisétál a fogadótérbe. Egyelőre megáll és körbe tekint, hiszen egy nőnek késni illik, ám a lovag széles válla már ott fogadja a pult előtt. Nagy léptekkel lopja a távolságot, mikor pedig odaér szégyenlős kislány módjára kezdi el piszkálni az egyik kezével a fonat végét.*
-Örülök, hogy itt vagy. *Mondja majd azért csak közelebb hajol, ha a másik is engedi, nem maradhat el az ajkak üdvözlő érintése. Csak egy apró csókot nyom rájuk, hiszen velük később lesz még alkalom hosszabb foglalkozást tartani.*
-Ne üljünk át egy asztalhoz? *Néz körbe, nem igazán érti magát se, hiszen az fut át az agyán, hogy bizalmasabb beszélgetést talán jobb lenne egy eldugottabb sarokban végezni, ám ekkor már az villan be lelki szemei előtt, ahogy az ujjai bontogatják a férfi ingét. Csak nem most kezd szégyellős lenni, ilyen korban? Kétségtelen, hogy a lovagnak igen előnyösen áll a fehér ing és a jólfésült kinézet, az kéne még, hogy valaki elcsavarja a fejét. Eddig nem is igazán tudta, hogy benne is van birtoklás iránti vágy, de hát van. Egyelőre a virág nem tűnik fel neki a széken.*
//May - Soreyl//
*A fogadó bár biztosít arra lehetőséget, hogy megmosakodjon, ám azt már nem tudja orvosolni, hogy mit tud felvenni, erre az eshetőségre nem gondolt, mikor a ruháit pakolta. Egy váltás ruhát hozott azért, hiszen bármikor történhet olyan baleset, ami miatt hordhatatlanná válik jelenlegi öltözéke. Így kerül elő a világoslila ing a táskából és az apróra hajtott barna lovaglónadrág. Megmosakszik vaníliás illatú szappannal, mert azt viszi magával mindenhova, felveszi a kikészített ruhákat, majd átfésüli a haját és befonja a tarkójától, hogy az ne legyen legalább útban. Letakarítja a fekete csizmát, mert abból csak azt hozta és visszaveszi. Kencét nem igazán hozott magával, szégyelli a dolgot, de már ez is jobb, mint, ahogy kinn összefutottak a tisztáson. A napfény még a városon kívül megmutatja magát, de a szürkület már egyértelmű, sőt a városban talán már lámpás nélkül közlekedni se lehet. Még becsúsztatja az ing alá az aranynyakláncot, amit a lovagtól kapott, hát nem kell azt mindenkinek látni, és felteszi a jégfüggőket a fülébe. Rajta fegyvert nem látni, csak az erszénye van az oldalára kötve, a méretéből ítélve, csak némi költőpénz lapulhat benne. ~A fegyverek úgyis csak elrettentésnek lennének, használni nem tudnám őket. ~ Ez valóban így is van, csak azért hord tőrt magánál, hogy ha almát kellene szelnie, legyen mivel. Ezúttal elrettentésnek egy egész lovagja lesz! Szélesre húzódik a szája széle, mikor rágondol. Megpaskolja az orcáit, már így is eléggé ki van pirulva az izgatottságtól, ami azóta furcsa dolgokat sugdos a fülébe, mióta ma találkoztak. Úgy hagyja el a szobát, hogy még szépen megágyaz, elpakol, hogy úgy nézzen ki, mintha nem egy rendetlen mihaszna szállt volna meg benne. Becsukja az ajtót és bezárja, majd a kulcsot hirtelen gondolattól vezérelve belegyűri a hajfonata egyik, szélesebb szárába. Amilyen sűrű a fonás, onnan nem fog kiesni az biztos, ám megtalálni is kihívás lesz. A fonatot a bal válla mentén engedi le a mellkasára, így szem előtt lesz. ~Ez vicces lesz az biztos. ~ Hiszen első alkalommal is emlékezetes volt a kulcsos trükkje, ezúttal miért ne tenne rá még egy lapáttal? Szinte már magában mosolyog a dolgon, miközben kisétál a fogadótérbe. Egyelőre megáll és körbe tekint, hiszen egy nőnek késni illik, ám a lovag széles válla már ott fogadja a pult előtt. Nagy léptekkel lopja a távolságot, mikor pedig odaér szégyenlős kislány módjára kezdi el piszkálni az egyik kezével a fonat végét.*
-Örülök, hogy itt vagy. *Mondja majd azért csak közelebb hajol, ha a másik is engedi, nem maradhat el az ajkak üdvözlő érintése. Csak egy apró csókot nyom rájuk, hiszen velük később lesz még alkalom hosszabb foglalkozást tartani.*
-Ne üljünk át egy asztalhoz? *Néz körbe, nem igazán érti magát se, hiszen az fut át az agyán, hogy bizalmasabb beszélgetést talán jobb lenne egy eldugottabb sarokban végezni, ám ekkor már az villan be lelki szemei előtt, ahogy az ujjai bontogatják a férfi ingét. Csak nem most kezd szégyellős lenni, ilyen korban? Kétségtelen, hogy a lovagnak igen előnyösen áll a fehér ing és a jólfésült kinézet, az kéne még, hogy valaki elcsavarja a fejét. Eddig nem is igazán tudta, hogy benne is van birtoklás iránti vágy, de hát van. Egyelőre a virág nem tűnik fel neki a széken.*
2906. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-01-20 11:19:22
Üzenet elküldve: 2022-01-20 11:19:22
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//May - Soreyl//
*Nagyjából rendbe is szedte magát. Nem hoz páncélt, és kardjai közül is csak Perchipfellt hozza el, érthető okokból, és a kardmellényt is a régi jó oldalhüvelyre cseréli. Haja megfésülve, borostája rendbe szedve, és és édes, mentolos illat lengi körbe a lovagot. Megszokásával ellentétben csinosabb fehér ing, fekete lovaglónadrág, mélybarna magas szárú csizma. Láthatóan ékszereknek nincs híján mert a wargfejes medált, és a Kilencfejű Hydrát is elhozta. Egyiket az övén, másikat a nyakában. A kis utazókabátot amiben jött azonnal leveszi, szóval azt nem kell számba venni. Anatómiailag pedig teljesen felborult a lovag. Gyomrában pillangók, torkában szíve, térde kocsonya, szeme pedig szikrázik. Persze ez csak az érzet. Van olyan karizmatikus a hős szerelmes, hogyha egy sármőrnek nem is, de legalább magabiztosnak tűnjön első látásra. A Pegazus felé, még beugrott a templomba, és remekül tette. Jár imádkozni rendszeresen, illetve a varázslás tudományát is próbálja kiolvasni a könyvekből, ha már a semmiből képes lett rá. Ám ezúttal mikor ment a templomkertben a Fény Úrnőjének egy papnője próbált nyári virágokat nevelni imával, és szeretettel. Minden bizonnyal Eeyr meghallgathatta imáit. Még a Lovagnak is megengedte, hogy elhozzon onnan egy szál, gyönge rózsát, éppen csak bimbója nyílt. Benyomja az ajtót, és mélybarna szemeivel egyből a pultnál keresi Maydeleinet. Az időpontválasztásbán igazán izgatott lehetett, mert éppen hogy a napocska lebukott a horizonton. Ha a nő megérkezett már akkor katonásan gyors léptekkel mellé siet, és udvariasan megkérdezi szabad-e a hely, miközben az alig arasznyi szál, piros végű kis zöld valamit fogdossa. Ha a lovag érkezett előbb akkor is a pulthoz ül, és finoman leskelődik, hogy melyik irányból érkezhet kedvese. Ebben az esetben a kis virágot maga mellé teszi a székre.*
//May - Soreyl//
*Nagyjából rendbe is szedte magát. Nem hoz páncélt, és kardjai közül is csak Perchipfellt hozza el, érthető okokból, és a kardmellényt is a régi jó oldalhüvelyre cseréli. Haja megfésülve, borostája rendbe szedve, és és édes, mentolos illat lengi körbe a lovagot. Megszokásával ellentétben csinosabb fehér ing, fekete lovaglónadrág, mélybarna magas szárú csizma. Láthatóan ékszereknek nincs híján mert a wargfejes medált, és a Kilencfejű Hydrát is elhozta. Egyiket az övén, másikat a nyakában. A kis utazókabátot amiben jött azonnal leveszi, szóval azt nem kell számba venni. Anatómiailag pedig teljesen felborult a lovag. Gyomrában pillangók, torkában szíve, térde kocsonya, szeme pedig szikrázik. Persze ez csak az érzet. Van olyan karizmatikus a hős szerelmes, hogyha egy sármőrnek nem is, de legalább magabiztosnak tűnjön első látásra. A Pegazus felé, még beugrott a templomba, és remekül tette. Jár imádkozni rendszeresen, illetve a varázslás tudományát is próbálja kiolvasni a könyvekből, ha már a semmiből képes lett rá. Ám ezúttal mikor ment a templomkertben a Fény Úrnőjének egy papnője próbált nyári virágokat nevelni imával, és szeretettel. Minden bizonnyal Eeyr meghallgathatta imáit. Még a Lovagnak is megengedte, hogy elhozzon onnan egy szál, gyönge rózsát, éppen csak bimbója nyílt. Benyomja az ajtót, és mélybarna szemeivel egyből a pultnál keresi Maydeleinet. Az időpontválasztásbán igazán izgatott lehetett, mert éppen hogy a napocska lebukott a horizonton. Ha a nő megérkezett már akkor katonásan gyors léptekkel mellé siet, és udvariasan megkérdezi szabad-e a hely, miközben az alig arasznyi szál, piros végű kis zöld valamit fogdossa. Ha a lovag érkezett előbb akkor is a pulthoz ül, és finoman leskelődik, hogy melyik irányból érkezhet kedvese. Ebben az esetben a kis virágot maga mellé teszi a székre.*
2905. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-01-20 07:56:29
Üzenet elküldve: 2022-01-20 07:56:29
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Surranók//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Rava ugyan nem az a tipikus nagyon jó emberismerő, mint akikről pletykákat hallani, hogy még a hazugságot is képesek egy szempillantás alatt kiszúrni, azonban azt könnyen észreveszi, hogy Drenen valami furcsa érzés futhat át, és gyorsan hozzáköti a vásárláshoz, amit ő maga említett. Erre szélesen elvigyorodik, és meleg hangján szólal is fel rögtön.*
-Ne aggódj cibmora! Én állom az eszközöket, amik kellenek, végtére is én kerestelek fel és nem fordítva.
*Kacsint is egyet, és reméli, hogy sikerül eloszlatnia az elf kétségeit, furcsa fickónak látszik, biztos neki sem könnyebb mint Ravának, úgyhogy igyekszik saját magából kiindulni.*
-Ma meg is járhatnánk a piacot, aztán uccu neki, vagy ha úgy kényelmesebb megjárom egyedül és találkozunk a romvárosban valahol.
*Neki aztán édes mindegy, hogy vele tart-e, vagy sem. Az új vendégük azonban már teljesen más tészta ugyebár. A tündér látja rajta a zavarodottságot, talán nem is gyakran jár ide, talán be sem szokták engedni a kinézete miatt, talán nem is tud olvasni, hisz még a meglett emberek java része sem tud. Így kedvesen megcsóválja a fejét.*
-Hát persze. Akkor egy olyat!
*Vigyorog a Törpire. Egy újabb Őzragu levest kér, nem ezen a 10 aranyon fog múlni semmi.
*
-Akkor jó étvágyat Ruuno!
*Mondja rögtön ahogy kihozzák az ételt, a fogadós furcsa, gyanakvó tekintetére pedig a tündér híres szúrós-villámnézése a válasz, úgyhogy elmehet a kurva anyjába, legalábbis ezt lehet kiolvasni belőle, valószínűleg nyugtuk lesz, amíg végeznek itt.*
-Egyedül vagy? Szüleid, barátaid vannak?
*Inkább arra következtet, hogy az utca neveli őt, de jobb inkább tiszta lappal indulni.*
-Tudod segíthetnél nekünk egy kicsit egy nagy kalandban! És meg is fizetnélek érte mint az igazi kalandorokat, vehetnél magadnak új cipőt meg meleg ruhát. Nagyon hideg szelek fújnak odakint...
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Rava ugyan nem az a tipikus nagyon jó emberismerő, mint akikről pletykákat hallani, hogy még a hazugságot is képesek egy szempillantás alatt kiszúrni, azonban azt könnyen észreveszi, hogy Drenen valami furcsa érzés futhat át, és gyorsan hozzáköti a vásárláshoz, amit ő maga említett. Erre szélesen elvigyorodik, és meleg hangján szólal is fel rögtön.*
-Ne aggódj cibmora! Én állom az eszközöket, amik kellenek, végtére is én kerestelek fel és nem fordítva.
*Kacsint is egyet, és reméli, hogy sikerül eloszlatnia az elf kétségeit, furcsa fickónak látszik, biztos neki sem könnyebb mint Ravának, úgyhogy igyekszik saját magából kiindulni.*
-Ma meg is járhatnánk a piacot, aztán uccu neki, vagy ha úgy kényelmesebb megjárom egyedül és találkozunk a romvárosban valahol.
*Neki aztán édes mindegy, hogy vele tart-e, vagy sem. Az új vendégük azonban már teljesen más tészta ugyebár. A tündér látja rajta a zavarodottságot, talán nem is gyakran jár ide, talán be sem szokták engedni a kinézete miatt, talán nem is tud olvasni, hisz még a meglett emberek java része sem tud. Így kedvesen megcsóválja a fejét.*
-Hát persze. Akkor egy olyat!
*Vigyorog a Törpire. Egy újabb Őzragu levest kér, nem ezen a 10 aranyon fog múlni semmi.
*-Akkor jó étvágyat Ruuno!
*Mondja rögtön ahogy kihozzák az ételt, a fogadós furcsa, gyanakvó tekintetére pedig a tündér híres szúrós-villámnézése a válasz, úgyhogy elmehet a kurva anyjába, legalábbis ezt lehet kiolvasni belőle, valószínűleg nyugtuk lesz, amíg végeznek itt.*
-Egyedül vagy? Szüleid, barátaid vannak?
*Inkább arra következtet, hogy az utca neveli őt, de jobb inkább tiszta lappal indulni.*
-Tudod segíthetnél nekünk egy kicsit egy nagy kalandban! És meg is fizetnélek érte mint az igazi kalandorokat, vehetnél magadnak új cipőt meg meleg ruhát. Nagyon hideg szelek fújnak odakint...
2904. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-01-19 14:00:53
Üzenet elküldve: 2022-01-19 14:00:53
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Veszélyes lépcsők//
//A hozzászólás 16+-os elemeket tartalmaz//
-Királyi élet az nem tengetés bazdmeg!
*Emeli ki boldogan, ahogy a viskóra terelődik a szó, és kényelmesen elnyújtózik a székében. Már a kezében is van az öt darab hat oldalú fakocka, ami a zsugázáshoz szükségeltetik, és tapasztaltan forgatja őket az ujjai között. A mester megszólításra széles vigyor kúszik a pofájára.*
~Ha egyszer valami nagyseggű rosszarcú leszek, biztos így fogom magam hivatni baszki.~
*Gondolja magában, aztán csettint egyet a nyelvével.*
-Na!
*Kezd bele a játék hosszabb magyarázatába.*
-Szerencse játék, meg kockázat.
*Mondja, és miközben magyaráz, mutogatja példákkal az asztalon.*
-Lebaszod az asztalra az öt kockád, és amelyik tetszik megtartod, a többivel meg újra dobsz. A kérdés az melyik tetszik ugye. Két dobás után meg kell elégedj az eredménnyel, lehet az egyes, kettős, triós, teli, sor, vadász, vagy LanaWIN. Ebből a sorrendből akinek nagyobbja van az nyer. Játszhatunk pénzre, italra, fingra. Leszarom.
*Mondja végül, és miközben a szakszavak tárházát sorakoztatta fel, körülbelül érthetően mutogatta a kockákon melyik eset, mit jelent kockákban.*
-Nem túl bonyolult, idiótábbakat is láttam már játszani vele.
*Mondja a másikra vicsorogva, és felszegi az állát, kérdőn nézve a másikra.*
-Játszunk már, vagy még pofázunk?
//A hozzászólás 16+-os elemeket tartalmaz//
-Királyi élet az nem tengetés bazdmeg!
*Emeli ki boldogan, ahogy a viskóra terelődik a szó, és kényelmesen elnyújtózik a székében. Már a kezében is van az öt darab hat oldalú fakocka, ami a zsugázáshoz szükségeltetik, és tapasztaltan forgatja őket az ujjai között. A mester megszólításra széles vigyor kúszik a pofájára.*
~Ha egyszer valami nagyseggű rosszarcú leszek, biztos így fogom magam hivatni baszki.~
*Gondolja magában, aztán csettint egyet a nyelvével.*
-Na!
*Kezd bele a játék hosszabb magyarázatába.*
-Szerencse játék, meg kockázat.
*Mondja, és miközben magyaráz, mutogatja példákkal az asztalon.*
-Lebaszod az asztalra az öt kockád, és amelyik tetszik megtartod, a többivel meg újra dobsz. A kérdés az melyik tetszik ugye. Két dobás után meg kell elégedj az eredménnyel, lehet az egyes, kettős, triós, teli, sor, vadász, vagy LanaWIN. Ebből a sorrendből akinek nagyobbja van az nyer. Játszhatunk pénzre, italra, fingra. Leszarom.
*Mondja végül, és miközben a szakszavak tárházát sorakoztatta fel, körülbelül érthetően mutogatta a kockákon melyik eset, mit jelent kockákban.*
-Nem túl bonyolult, idiótábbakat is láttam már játszani vele.
*Mondja a másikra vicsorogva, és felszegi az állát, kérdőn nézve a másikra.*
-Játszunk már, vagy még pofázunk?
2903. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-01-19 11:03:46
Üzenet elküldve: 2022-01-19 11:03:46
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 137
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 137
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A fogadó lovagja//
//Holdudvar//
//Zárás//
*Úgy tűnik mélyen sérti az ifjú önérzetét, ha egy örömlány szolgáltatásait kell igénybe vennie. *
~ Pedig ha tudná, hány nemesi sarj fordult meg az utóbbi időben a Sellőházban... ~
*Nem igazán lát különbséget azok között a nők között, akik számtalan férfit fogadnak az ágyukba, illetve azok között akik számtalan férfit fogadtak az ágyukba ÉS még pénzt is kértek érte. Talán az utóbbinak kicsit jobb az üzleti érzéke. A férfiak száma ettől még nem változik. Nyilván a lánynak kicsit csorba a morális értékrendje, de hát ez van.
Halk hangon dudorászik, valószínűleg a gyors tempóban megivott bornak köszönhetően.
Ha hallaná az ifjú gondolatait, bizonyára kikérné magának a dolgot, hiszen ő határozottan ügyel a tisztaságra, egyéb nyavalyákra, ahogy az a Sellőktől elvárható. Nem holmi sötét sikátorbéli bordélyház az, csak is minőségi, exkluzív szogláltatást nyújtanak azoknak, akik mélyen a zsebükbe tudnak nyúlni. *
~ Pedig milyen szép szeme volt. ~
* Ez az utolsó gondolata a lovag felé, több eszmefuttatást nem pazarol az eseményekre. *
//A fogadó lovagja//
//Holdudvar//
//Zárás//
*Úgy tűnik mélyen sérti az ifjú önérzetét, ha egy örömlány szolgáltatásait kell igénybe vennie. *
~ Pedig ha tudná, hány nemesi sarj fordult meg az utóbbi időben a Sellőházban... ~
*Nem igazán lát különbséget azok között a nők között, akik számtalan férfit fogadnak az ágyukba, illetve azok között akik számtalan férfit fogadtak az ágyukba ÉS még pénzt is kértek érte. Talán az utóbbinak kicsit jobb az üzleti érzéke. A férfiak száma ettől még nem változik. Nyilván a lánynak kicsit csorba a morális értékrendje, de hát ez van.
Halk hangon dudorászik, valószínűleg a gyors tempóban megivott bornak köszönhetően.
Ha hallaná az ifjú gondolatait, bizonyára kikérné magának a dolgot, hiszen ő határozottan ügyel a tisztaságra, egyéb nyavalyákra, ahogy az a Sellőktől elvárható. Nem holmi sötét sikátorbéli bordélyház az, csak is minőségi, exkluzív szogláltatást nyújtanak azoknak, akik mélyen a zsebükbe tudnak nyúlni. *
~ Pedig milyen szép szeme volt. ~
* Ez az utolsó gondolata a lovag felé, több eszmefuttatást nem pazarol az eseményekre. *
2902. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-01-19 10:42:42
Üzenet elküldve: 2022-01-19 10:42:42
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A fogadó lovagja//
//Holdudvar//
//Zárás//
* Az ifjú harcos örül neki, hogy látszólag nem sértette meg a másikat. Gondolja, többször kapott már ilyen elutasítást. Kicsit dühíti az eset, de nem látszik rajta harag. Pedig jogosnak érzi, nem gondolja, hogy szép dolog csak így játszadozni a másikkal. A kérdésre nem felel, csak megcsóválja a fejét. Felesleges lenne bármit mondjon, és nem akarja megsérteni a vöröst. *
- Hah. * Felhorkant, amikor az erkölcsről van szó. Nem ilyen dolgok tartják vissza, csak nem szívesen tenné oda nyelvét, vagy egyéb szervét, ahová előtte vélhetően számtalan férfi tette már. És az se érdekli, hogy milyen ügyesen tudja megjátszani magát a másik. Ettől csak még szomorúbb lesz, Daesys hiánya mardossa a mellkasát, úgy, ahogy eddig még soha. Könnyek nem csordulnak le arcán, de közel áll hozzá, érzi, hogy szúrni kezd mindkét szeme. *
- Le fogom. * Válaszol kiszáradt szájjal, kissé berekedve, és továbbra sem néz a másikra. Ahogy a hideg csontjaiba mar, mély sóhaj keretében felveszi a földről a borospoharakat, és elindul visszafelé. Csak arra tud gondolni, hogy szüksége lesz egy meleg fürdőre, nem csak a hideg miatt. Le kell mossa magáról az odaképzelt férfiak bűzét, és mocskát. *
//A fogadó lovagja//
//Holdudvar//
//Zárás//
* Az ifjú harcos örül neki, hogy látszólag nem sértette meg a másikat. Gondolja, többször kapott már ilyen elutasítást. Kicsit dühíti az eset, de nem látszik rajta harag. Pedig jogosnak érzi, nem gondolja, hogy szép dolog csak így játszadozni a másikkal. A kérdésre nem felel, csak megcsóválja a fejét. Felesleges lenne bármit mondjon, és nem akarja megsérteni a vöröst. *
- Hah. * Felhorkant, amikor az erkölcsről van szó. Nem ilyen dolgok tartják vissza, csak nem szívesen tenné oda nyelvét, vagy egyéb szervét, ahová előtte vélhetően számtalan férfi tette már. És az se érdekli, hogy milyen ügyesen tudja megjátszani magát a másik. Ettől csak még szomorúbb lesz, Daesys hiánya mardossa a mellkasát, úgy, ahogy eddig még soha. Könnyek nem csordulnak le arcán, de közel áll hozzá, érzi, hogy szúrni kezd mindkét szeme. *
- Le fogom. * Válaszol kiszáradt szájjal, kissé berekedve, és továbbra sem néz a másikra. Ahogy a hideg csontjaiba mar, mély sóhaj keretében felveszi a földről a borospoharakat, és elindul visszafelé. Csak arra tud gondolni, hogy szüksége lesz egy meleg fürdőre, nem csak a hideg miatt. Le kell mossa magáról az odaképzelt férfiak bűzét, és mocskát. *
2901. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-01-19 09:49:22
Üzenet elküldve: 2022-01-19 09:49:22
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 137
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 137
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A fogadó lovagja//
//Holdudvar//
*A lendület szavai nyomán gyorsan alábbhagy. Mélyet sóhajt és beszünteti az ostromot a lovag ellen. Arcán semmilyen érzelem nem látszik, ez a munkájával jár, viszonylag gyakran megesik. *
~ Na, azért nem túl gyakran. ~
*Miután felismeri, hogy itt bizony nem lesz üzlet, hátradobja rőt haját a válla mögé és elegánsan felkászálódik a fiú öléből. Komótosan lesöpör pár ruhájára tapadt fűszálat. *
- Miben csalódtál, kedves? Azt hittem eddig egész jól éreztük magunkat. -
* Hangja semleges. *
- Biztos nem gondolod meg magad? -
*Aztán nehogy miatta maradjon le egy gyors menetről, csak mert nem kérdezte meg még egyszer. Ha nemleges a válasz, akkor kecsesen megvonja a vállát. *
- Hát jó. -
* Elrendezi a ruháját, megigazgatja ami félrecsúszott. Sajnálkozó hangon felsóhajt. *
- Ahh, az erkölcs egyik mintaképe. Nos... kár érte, igazán jól szórakoztunk volna, nekem elhiheted. -
*Felkapja a poharát és felhörpinti annak tartalmát egy hajtásra. Lepiszkál egy kis fakéreg darabkát a lovag öltözékéről. *
- Ha esetleg meggondolnád magad, a Sellőházban megtalálsz! -
*Felkuncog, rákoppint a fiú orra hegyére és egy futó csókot is biggyeszt a szájára. Elfordul és indulni készül, ha vissza nem tartják.*
-Ó, a festéket majd törölgesd le. -
*A lány szájáról időközben átvándorolt egy jelentős festékmennyiség a lovag arcára. Integet és köpönyegét felkapva átsuhan a harmatos füvön a Piactér irányába. Még távoztában hallható, ahogy azt motyogja maga elé: *
- Francba, tiszta víz lett a ruhám... -
A hozzászólás írója (Astreeah Ieonah) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.01.19 10:24:42
//A fogadó lovagja//
//Holdudvar//
*A lendület szavai nyomán gyorsan alábbhagy. Mélyet sóhajt és beszünteti az ostromot a lovag ellen. Arcán semmilyen érzelem nem látszik, ez a munkájával jár, viszonylag gyakran megesik. *
~ Na, azért nem túl gyakran. ~
*Miután felismeri, hogy itt bizony nem lesz üzlet, hátradobja rőt haját a válla mögé és elegánsan felkászálódik a fiú öléből. Komótosan lesöpör pár ruhájára tapadt fűszálat. *
- Miben csalódtál, kedves? Azt hittem eddig egész jól éreztük magunkat. -
* Hangja semleges. *
- Biztos nem gondolod meg magad? -
*Aztán nehogy miatta maradjon le egy gyors menetről, csak mert nem kérdezte meg még egyszer. Ha nemleges a válasz, akkor kecsesen megvonja a vállát. *
- Hát jó. -
* Elrendezi a ruháját, megigazgatja ami félrecsúszott. Sajnálkozó hangon felsóhajt. *
- Ahh, az erkölcs egyik mintaképe. Nos... kár érte, igazán jól szórakoztunk volna, nekem elhiheted. -
*Felkapja a poharát és felhörpinti annak tartalmát egy hajtásra. Lepiszkál egy kis fakéreg darabkát a lovag öltözékéről. *
- Ha esetleg meggondolnád magad, a Sellőházban megtalálsz! -
*Felkuncog, rákoppint a fiú orra hegyére és egy futó csókot is biggyeszt a szájára. Elfordul és indulni készül, ha vissza nem tartják.*
-Ó, a festéket majd törölgesd le. -
*A lány szájáról időközben átvándorolt egy jelentős festékmennyiség a lovag arcára. Integet és köpönyegét felkapva átsuhan a harmatos füvön a Piactér irányába. Még távoztában hallható, ahogy azt motyogja maga elé: *
- Francba, tiszta víz lett a ruhám... -
A hozzászólás írója (Astreeah Ieonah) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.01.19 10:24:42
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436