Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 509 (10161. - 10180. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
10180. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-06-19 19:12:04
Üzenet elküldve: 2016-06-19 19:12:04
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Félig tiszta lappal//
*Még sohasem vezetett le senkit a fogadóba vagy akárhova egy hasonló este után. Sehova, nem hogy karon vezetve! Ez is új.
Pedig biztosan több lány is díjazta volna. Kár értük. Olykor kiváló társaságot tudtak biztosítani, ha a kétes árnyalatú hím valami különlegességre vágyott. Ezek a szűzi cédák azonban nem mindig adták magukat könnyen. Elszórakozgattak, sugdolóztak, pirulgattak, játszva a nagy nőt! De egyik sem bírta tovább egy vagy két hatnál. Vonzotta őket a vágy! Az ismeretlen! Könnyű nőcskékre meg ott vannak a bordély házak. Sose szerette őket igazán. Pénzért árulják a sóhajaikat, a szeretetüket, a könnyeiket!
Bellmyria mégis más. Nem... nem is tudja hova tenni.
Ez csak úgy megtörtént. De még hogyan! Ha pedig másnak meri szólítani, szinte látni a szeme villanásából, ahogy a képzeletbeli tőrét lassan és precízen megforgatja a mellkasában.
Van benne valami, valami veszélyes. Igen, veszélyes. Valami izgalom. Mintha tétje lenne!
A pult felé menet aztán néhány percre különválnak az útjaik. A szöszke helyet foglal, míg Reyf rendel maguknak valami reggelit. Most belegondolva jócskán megéhezett. Érdemes lenne valami finom, ropogós és fűszeres étket választani, persze a megfelelő öblítéssel. Ilyen korán azonban nem biztos, hogy a sült csirke a megfelelő választás. Némi latolgatás után (ami nem vesz sokkal több időt fél percnél), a pultra könyököl és halkan megkérdezi a fogadóst.*
- Az este folyamán itt maradt egy kabát. Most nem látom sehol. Lehet róla tudni valamit?
*A pultos egy kerek egész pillanatig csak bambán mered a mélységi hímre, mint aki nem érti a kérdés mibenlétét, de aztán okosan összekapcsolja Reyfet az elegáns szőke kisasszonnyal, így aztán somolyogva támasztja vissza a pult másik felét, miközben egy kockás ronggyal éppen tisztára törli a kezét.*
- Tudok én éppenséggel arról a kabátkáról, s milyen jó hogy csak én!
*Bizalmasan közel hajol a sötételfhez. Csaposként neki faj, nem, szemszín, maskara úgy is egyre megy!*
- Pedig ha a nejem meglátta volna ijjj! Akkor lennénk bizony most nagy bajban!
*Kacsint egyet ráadásképpen, majd az egyik hátsó kis pult felé bök a kezével.*
- Ottan ni. Ha kell, elviheti most is a Kisúrnő, de ha gondolják, maradhat is. A szálláshelyen van még hely, csak majd egy nevet mondjanak hozzá!
*Ilyesféle dolgok után telepszik le Bellmyria mellé az asztalhoz, ahova hamarosan ki is hozzák a két-két szelet pirítóst, meg egy bónusz csirkeszárnyat Reyfnek. Az asztalon megjelenik még egy kis vaj, egy kis eperlekvár, mint valami úri rezidencián. Szerencsére nem kellett sokat fizetnie azért a két Szelet kenyérért. Finom is, meleg is, megéri azt a 4aranyat.
A Csirkesült viszont rablás. 19 arnyért! Pff micsoda szemtelenség. De nem szól érte semmit. *
- Már is? Nem vagy valami türelmes típus.
*Néz fel egy villanás erejéig a lányra, majd neki lát a reggelinek. Enyhe nemtörődömsége ellenére azonban minden szavára tisztán figyel.*
~Naná hogy vissza fog még térni az óhajaira!~
*Most az ő tekintete is elkomorul. Végül is nem vehet mindent haknira. Főleg ha ezt nyomatékosítani is akarja a másikban. Még akkor is, ha soha nem hitt, bízott volna nőben.
Most nagyon komoly. Véresen! Finoman előre dől, egyenesen kedves társasága felé, hogy tudja a lány: most minden elhangzott szó jelentőségteljes.*
- Nem tudom miben vehetném hasznodat. Még nem.
*Tekintete fürkésző, szinte vadászik a másik reakcióira, arcrezdüléseire.*
- Nálam nem lehet olyan egyszerűen bizonyítani. Hozzám idő kell.
*Elgondolkodva hátra dől, könyökét unottan az asztallapon pihenteti, de ujjai folyamatosan járnak, dobolnak a falap szélén. Szemeit egy pillanatra sem veszi le a kihívő zöldekről.*
~Még is mire menjek veled te lány?~
- Van egy ajánlatom. Két hét. Kapsz két hetet. Ennyi idő alatt sok minden kiderülhet, s én is megígérem, hogy addig nem tűnök el csak úgy, nem szívódom fel. Két hét.
Van kikötésed?
*Utolsó mondatába már beleszövi azt a bizonyos félmosolyt is. Nem ígér túl sokat, de azt se mondhatja Bellmyria hogy semmit. Reyf szájából ez igen is nagyon sokat jelent.*
*Még sohasem vezetett le senkit a fogadóba vagy akárhova egy hasonló este után. Sehova, nem hogy karon vezetve! Ez is új.
Pedig biztosan több lány is díjazta volna. Kár értük. Olykor kiváló társaságot tudtak biztosítani, ha a kétes árnyalatú hím valami különlegességre vágyott. Ezek a szűzi cédák azonban nem mindig adták magukat könnyen. Elszórakozgattak, sugdolóztak, pirulgattak, játszva a nagy nőt! De egyik sem bírta tovább egy vagy két hatnál. Vonzotta őket a vágy! Az ismeretlen! Könnyű nőcskékre meg ott vannak a bordély házak. Sose szerette őket igazán. Pénzért árulják a sóhajaikat, a szeretetüket, a könnyeiket!
Bellmyria mégis más. Nem... nem is tudja hova tenni.
Ez csak úgy megtörtént. De még hogyan! Ha pedig másnak meri szólítani, szinte látni a szeme villanásából, ahogy a képzeletbeli tőrét lassan és precízen megforgatja a mellkasában.
Van benne valami, valami veszélyes. Igen, veszélyes. Valami izgalom. Mintha tétje lenne!
A pult felé menet aztán néhány percre különválnak az útjaik. A szöszke helyet foglal, míg Reyf rendel maguknak valami reggelit. Most belegondolva jócskán megéhezett. Érdemes lenne valami finom, ropogós és fűszeres étket választani, persze a megfelelő öblítéssel. Ilyen korán azonban nem biztos, hogy a sült csirke a megfelelő választás. Némi latolgatás után (ami nem vesz sokkal több időt fél percnél), a pultra könyököl és halkan megkérdezi a fogadóst.*
- Az este folyamán itt maradt egy kabát. Most nem látom sehol. Lehet róla tudni valamit?
*A pultos egy kerek egész pillanatig csak bambán mered a mélységi hímre, mint aki nem érti a kérdés mibenlétét, de aztán okosan összekapcsolja Reyfet az elegáns szőke kisasszonnyal, így aztán somolyogva támasztja vissza a pult másik felét, miközben egy kockás ronggyal éppen tisztára törli a kezét.*
- Tudok én éppenséggel arról a kabátkáról, s milyen jó hogy csak én!
*Bizalmasan közel hajol a sötételfhez. Csaposként neki faj, nem, szemszín, maskara úgy is egyre megy!*
- Pedig ha a nejem meglátta volna ijjj! Akkor lennénk bizony most nagy bajban!
*Kacsint egyet ráadásképpen, majd az egyik hátsó kis pult felé bök a kezével.*
- Ottan ni. Ha kell, elviheti most is a Kisúrnő, de ha gondolják, maradhat is. A szálláshelyen van még hely, csak majd egy nevet mondjanak hozzá!
*Ilyesféle dolgok után telepszik le Bellmyria mellé az asztalhoz, ahova hamarosan ki is hozzák a két-két szelet pirítóst, meg egy bónusz csirkeszárnyat Reyfnek. Az asztalon megjelenik még egy kis vaj, egy kis eperlekvár, mint valami úri rezidencián. Szerencsére nem kellett sokat fizetnie azért a két Szelet kenyérért. Finom is, meleg is, megéri azt a 4aranyat.
A Csirkesült viszont rablás. 19 arnyért! Pff micsoda szemtelenség. De nem szól érte semmit. *- Már is? Nem vagy valami türelmes típus.
*Néz fel egy villanás erejéig a lányra, majd neki lát a reggelinek. Enyhe nemtörődömsége ellenére azonban minden szavára tisztán figyel.*
~Naná hogy vissza fog még térni az óhajaira!~
*Most az ő tekintete is elkomorul. Végül is nem vehet mindent haknira. Főleg ha ezt nyomatékosítani is akarja a másikban. Még akkor is, ha soha nem hitt, bízott volna nőben.
Most nagyon komoly. Véresen! Finoman előre dől, egyenesen kedves társasága felé, hogy tudja a lány: most minden elhangzott szó jelentőségteljes.*
- Nem tudom miben vehetném hasznodat. Még nem.
*Tekintete fürkésző, szinte vadászik a másik reakcióira, arcrezdüléseire.*
- Nálam nem lehet olyan egyszerűen bizonyítani. Hozzám idő kell.
*Elgondolkodva hátra dől, könyökét unottan az asztallapon pihenteti, de ujjai folyamatosan járnak, dobolnak a falap szélén. Szemeit egy pillanatra sem veszi le a kihívő zöldekről.*
~Még is mire menjek veled te lány?~
- Van egy ajánlatom. Két hét. Kapsz két hetet. Ennyi idő alatt sok minden kiderülhet, s én is megígérem, hogy addig nem tűnök el csak úgy, nem szívódom fel. Két hét.
Van kikötésed?
*Utolsó mondatába már beleszövi azt a bizonyos félmosolyt is. Nem ígér túl sokat, de azt se mondhatja Bellmyria hogy semmit. Reyf szájából ez igen is nagyon sokat jelent.*
10179. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-06-19 19:04:07
Üzenet elküldve: 2016-06-19 19:04:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Félig tiszta lappal//
*Már a fogadóba érve, érett meg a fejében a gondolat.*
~Persze hogy vannak óhajaim. De még milyen óhajaim.~
*Lélekben dörzsölné a tenyerét, de most csak egy fondorlatos, sokat sejtető, pimasz félmosoly, és egy hátborzongató kacsintás célozza meg Reyfet. Betipegnek a fogadóba. Elvándorol lovagjától, ha az a pult felé megy. Megkeresi a kabátját. Nem találja sehol.*
~Biztos a tulajnál van. Ha magától nem ajánlja, kérdezi, akkor legyen boldog vele.~
*Leül egy neki tetsző asztalhoz. Karcsú, macskaszerű teste elkényelmesedik a széken. Nem néz körbe. Amíg a reggelit rendeli Reyf, addig a hátát nézi. Nem bír betelni a látvánnyal.*
~És ez a férfi az én ágyamban kelt, és az én ágyamba fekszik vissza, most pedig velem reggelizik, és nem akar elrohanni. Bátor fickó.~
*Mindezen gondolatokon, jót nevetgél magába. Tényleg tetszik neki amit lát. Oda van lovagjáért, és nem tud mit kezdeni az érzéssel. Nem veszi le róla a szemét. Kecsesen tartott karjait az asztalra teszi, mikor az asztalhoz ér Reyf. Egy legyintéssel, úriasan hellyel kínálja.*
-És most térjünk a lényegre!
*Mondja halkabban, és kissé elkomolyodva.*
-Reyf. Hogy mutassam be hogy hasznodra lehetek? Az én óhajaimról beszéltünk. De annak a helye és az ideje hibádzik. Szólok mikor térünk rá vissza.
*Itt kissé elkacagja magát. Kedélyesen folytatja tovább.*
-Most beszéljünk a te óhajaidról.
*Hátradől, és pimasz mosolyt villant. felhúzza fél szemöldökét. Hihetetlenül élvezi a játékot. Azt hitte kinőtt a gyermekdedségből, de úgy játszanak egymással mint két pajkos csikó a mezőn. És pont olyan boldog ettől a ténytől.*
~Kislány, ha veszni hagyod ezt a pasit, neked annyi. Magam fojtalak meg!~
*Azt hinné valaki ha hallaná, hogy komolyan gondolja az öngyilkosságot. Persze nem. Nem bolond. Csak szerelmes. És ezzel már ő is tisztában van.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.06.19 22:32:48, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
*Már a fogadóba érve, érett meg a fejében a gondolat.*
~Persze hogy vannak óhajaim. De még milyen óhajaim.~
*Lélekben dörzsölné a tenyerét, de most csak egy fondorlatos, sokat sejtető, pimasz félmosoly, és egy hátborzongató kacsintás célozza meg Reyfet. Betipegnek a fogadóba. Elvándorol lovagjától, ha az a pult felé megy. Megkeresi a kabátját. Nem találja sehol.*
~Biztos a tulajnál van. Ha magától nem ajánlja, kérdezi, akkor legyen boldog vele.~
*Leül egy neki tetsző asztalhoz. Karcsú, macskaszerű teste elkényelmesedik a széken. Nem néz körbe. Amíg a reggelit rendeli Reyf, addig a hátát nézi. Nem bír betelni a látvánnyal.*
~És ez a férfi az én ágyamban kelt, és az én ágyamba fekszik vissza, most pedig velem reggelizik, és nem akar elrohanni. Bátor fickó.~
*Mindezen gondolatokon, jót nevetgél magába. Tényleg tetszik neki amit lát. Oda van lovagjáért, és nem tud mit kezdeni az érzéssel. Nem veszi le róla a szemét. Kecsesen tartott karjait az asztalra teszi, mikor az asztalhoz ér Reyf. Egy legyintéssel, úriasan hellyel kínálja.*
-És most térjünk a lényegre!
*Mondja halkabban, és kissé elkomolyodva.*
-Reyf. Hogy mutassam be hogy hasznodra lehetek? Az én óhajaimról beszéltünk. De annak a helye és az ideje hibádzik. Szólok mikor térünk rá vissza.
*Itt kissé elkacagja magát. Kedélyesen folytatja tovább.*
-Most beszéljünk a te óhajaidról.
*Hátradől, és pimasz mosolyt villant. felhúzza fél szemöldökét. Hihetetlenül élvezi a játékot. Azt hitte kinőtt a gyermekdedségből, de úgy játszanak egymással mint két pajkos csikó a mezőn. És pont olyan boldog ettől a ténytől.*
~Kislány, ha veszni hagyod ezt a pasit, neked annyi. Magam fojtalak meg!~
*Azt hinné valaki ha hallaná, hogy komolyan gondolja az öngyilkosságot. Persze nem. Nem bolond. Csak szerelmes. És ezzel már ő is tisztában van.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.06.19 22:32:48, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
10178. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-06-19 13:26:02
Üzenet elküldve: 2016-06-19 13:26:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Harcra fel! - Bárkinek//
//Q, Sunuko, Raeyan//
//+16 jeleneteket tartalmaz!//
*Q megadja a kegyelemdöfést, a társaság számára.* -Várj! Ha jól értem nem elég, hogy alakváltoztatók akik még tán beszélni is tudnak, képesek lemásolni az adott személy harcmodorát? Ez hogy lehet? Az alakváltoztatás során birtokukba kerül a jellemünk, megismerik a múltunkat? Bármit megtudhatnak rólunk? *Erősen az asztalra csap, többször is, a többiek azt hihetik, hogy idegösszeroppanást kapott, de hamar összeszedi magát. Nagyot sóhajt, és újra olyan, mint amilyen előtte volt.*
-Jó, megtudnád mondani, hogy milyen arányban vannak? Gondolom, hogy a sétálók vannak a legtöbben, hozzájuk képest jóval kevesebben vannak az alakváltók? Ami még érdekelne, az az, hogy mennyire nehéz észrevenni egy kísértetet?
*Raeyan is ontja magából a kérdéseket.* -Hölgyem, nem hallott még a mesterkardokról? Mind a négy város kifejlesztett egy mesterkardot, igen borsos áron kaphatóak. Nekem nincs, csak egy tőrt birtoklok, meg egy fúvócsövet, amit kölcsön adtam egy bajtársnak.
*Ekkor megjelenik egy csapzott hajú, látszólag részeges alak, aki elkezd kornyikálni.* ~Önelégült pojáca!~ *Az egyetlen mondhatni pozitív jellemvonása a férfinak, az, hogy nem büdös. A férfi mikor előadása végére kerül, pofátlan módon pénzt kunyerál a vendégektől. Ekkor Ingwében valami elpattan, amúgy is dühös, a részeges alak irritálja, ő lesz dühének áldozata. Amint a fickó a sötételf mellé ér, és kalapját felé nyújtja, egyik kezével kísérletet tesz az ember karjának lefogására, másik kezével pedig előkapja tőrjét, és a férfi nyaka felé irányítja. Nem fogja bántani, csak megfenyegeti.* -Ismerem a fajtádat, kornyikálsz egyet, aranyat kunyerálsz, ágyba viszed a leányzókat, és őket is meglopod. Kedves leszek, ha eltűnsz innen akkor nem öllek meg. *Elengedi a férfit, már ha sikerült egyáltalán lefognia, ezután Sunuko felé fordul.* -Tőlem indulhatunk, de nekem, és tudtommal Q-nak sincs lova. *A hölgy felé fordul.* -Önnek van paripája kisasszony?
//Q, Sunuko, Raeyan//
//+16 jeleneteket tartalmaz!//
*Q megadja a kegyelemdöfést, a társaság számára.* -Várj! Ha jól értem nem elég, hogy alakváltoztatók akik még tán beszélni is tudnak, képesek lemásolni az adott személy harcmodorát? Ez hogy lehet? Az alakváltoztatás során birtokukba kerül a jellemünk, megismerik a múltunkat? Bármit megtudhatnak rólunk? *Erősen az asztalra csap, többször is, a többiek azt hihetik, hogy idegösszeroppanást kapott, de hamar összeszedi magát. Nagyot sóhajt, és újra olyan, mint amilyen előtte volt.*
-Jó, megtudnád mondani, hogy milyen arányban vannak? Gondolom, hogy a sétálók vannak a legtöbben, hozzájuk képest jóval kevesebben vannak az alakváltók? Ami még érdekelne, az az, hogy mennyire nehéz észrevenni egy kísértetet?
*Raeyan is ontja magából a kérdéseket.* -Hölgyem, nem hallott még a mesterkardokról? Mind a négy város kifejlesztett egy mesterkardot, igen borsos áron kaphatóak. Nekem nincs, csak egy tőrt birtoklok, meg egy fúvócsövet, amit kölcsön adtam egy bajtársnak.
*Ekkor megjelenik egy csapzott hajú, látszólag részeges alak, aki elkezd kornyikálni.* ~Önelégült pojáca!~ *Az egyetlen mondhatni pozitív jellemvonása a férfinak, az, hogy nem büdös. A férfi mikor előadása végére kerül, pofátlan módon pénzt kunyerál a vendégektől. Ekkor Ingwében valami elpattan, amúgy is dühös, a részeges alak irritálja, ő lesz dühének áldozata. Amint a fickó a sötételf mellé ér, és kalapját felé nyújtja, egyik kezével kísérletet tesz az ember karjának lefogására, másik kezével pedig előkapja tőrjét, és a férfi nyaka felé irányítja. Nem fogja bántani, csak megfenyegeti.* -Ismerem a fajtádat, kornyikálsz egyet, aranyat kunyerálsz, ágyba viszed a leányzókat, és őket is meglopod. Kedves leszek, ha eltűnsz innen akkor nem öllek meg. *Elengedi a férfit, már ha sikerült egyáltalán lefognia, ezután Sunuko felé fordul.* -Tőlem indulhatunk, de nekem, és tudtommal Q-nak sincs lova. *A hölgy felé fordul.* -Önnek van paripája kisasszony?
10177. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-06-19 10:31:39
Üzenet elküldve: 2016-06-19 10:31:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Qu’yl, Sunuko, Ingwe//
*Sunuko a válaszok hallatán elégedetten bólint egyet. Az már csak búcsúdal, amikor meghallja a kobzos énekét. Sunukótól kap egy gyér tapsot jutalmul, pénzről viszont az inkább ne is álmodjon. Kettőjük közül Sunuko lenne az, akinek szüksége lenne összekaparni egy nagyobb összeget.*
- Remek! - *Visszateszi a "bögrét" a pultra, majd utoljára körülnéz a lassan tivornyává alakuló fogadóban. Utána ránéz társaira. Itt hangja lehalkul, mivel csak nekik kívánja a következőket megosztani:*
- Akkor induljunk. A lovammal a szegénynegyedbe vágtatok, kövessetek, ha van nektek is. Ha valakinek nincs - *Itt elgondolkodik egy darabig.* - remélhetőleg elférünk ketten rajta. Nagydarab jószág ő. Ha pedig csak én rendelkezem lóval, akkor inkább gyalog menjetek én pedig lassan kocogok Gesztenyével. Emlékszem az útra, még ha hosszabb ideig is fog tartani. - *Ezekkel a szavakkal elhagyja az épületet. A fogadó mellett megtalálja a kikötött Gesztenyét. Hatalmas jószág, a Sunukónál alacsonyabbaknak szinte kihívás felkapaszkodni rá. Rajta kívül marad még hely egy másik személynek is. Mogyorós és gesztenyés barna szín övezi bőrét, sörénye pedig szintén illik a nevéhez. Megpaskolja a fejét, súg valamit a fülébe, megeteti egy, még megőrzött almával, majd megvárja a többieket, oldalát simogatva. Attól függően hogy van e nekik is hátasuk, és mennyi, vágtázva, vagy lassabban indul lovával a szegénynegyed felé vezető úton, sokszor lassítva, hátranézve és megállva, hogy lássa, társai követik e. És persze, hogy kit vesz fel, ha valakinek nincs lova.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.06.19 11:43:51, a következő indokkal:
OOC megjegyzések törlése.
*Sunuko a válaszok hallatán elégedetten bólint egyet. Az már csak búcsúdal, amikor meghallja a kobzos énekét. Sunukótól kap egy gyér tapsot jutalmul, pénzről viszont az inkább ne is álmodjon. Kettőjük közül Sunuko lenne az, akinek szüksége lenne összekaparni egy nagyobb összeget.*
- Remek! - *Visszateszi a "bögrét" a pultra, majd utoljára körülnéz a lassan tivornyává alakuló fogadóban. Utána ránéz társaira. Itt hangja lehalkul, mivel csak nekik kívánja a következőket megosztani:*
- Akkor induljunk. A lovammal a szegénynegyedbe vágtatok, kövessetek, ha van nektek is. Ha valakinek nincs - *Itt elgondolkodik egy darabig.* - remélhetőleg elférünk ketten rajta. Nagydarab jószág ő. Ha pedig csak én rendelkezem lóval, akkor inkább gyalog menjetek én pedig lassan kocogok Gesztenyével. Emlékszem az útra, még ha hosszabb ideig is fog tartani. - *Ezekkel a szavakkal elhagyja az épületet. A fogadó mellett megtalálja a kikötött Gesztenyét. Hatalmas jószág, a Sunukónál alacsonyabbaknak szinte kihívás felkapaszkodni rá. Rajta kívül marad még hely egy másik személynek is. Mogyorós és gesztenyés barna szín övezi bőrét, sörénye pedig szintén illik a nevéhez. Megpaskolja a fejét, súg valamit a fülébe, megeteti egy, még megőrzött almával, majd megvárja a többieket, oldalát simogatva. Attól függően hogy van e nekik is hátasuk, és mennyi, vágtázva, vagy lassabban indul lovával a szegénynegyed felé vezető úton, sokszor lassítva, hátranézve és megállva, hogy lássa, társai követik e. És persze, hogy kit vesz fel, ha valakinek nincs lova.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.06.19 11:43:51, a következő indokkal:
OOC megjegyzések törlése.
10176. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-06-19 07:58:38
Üzenet elküldve: 2016-06-19 07:58:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
//Mofeta//
* Az életkorral kapcsolatos kérdést nem firtatja, nem tulajdonít neki nagy jelentőséget. Úgy gondolja, hogy a kor nem dicsőség, s az érett gondolkodást és hozzáállást, talpraesettséget nem feltétlenül a Lanawinon eltöltött évek száma határozza meg. Természetesen az időseknek (is) megadja a tiszteletet, de nem esik abba a hibába, hogy a gyermekeket meg sem hallgatja. A felnövekvő, új generáció lesz az, aki majd új ötletekkel jobbá teheti ezt a világot, továbbfejlesztheti mindazt, amit az ősök átadtak neki. Ők tehát azért kell, hogy becsüljék az öregebbeket.*
- Örömet szerezni jó dolog, de hidd el, rengeteg más módja is van ennek a mágián kívül. Aközött is van különbség, hogy egy igézést mutatványként adsz elő vagy olyan módon szerzel örömet, hogy például védelmezel, gyógyítasz általa.
* Magyarázza a tündérkének türelmesen.*
- Ez viszont egy szép gondolat.
* Bólint elismerően a lányka szavaira.*
- Viszont az ártó varázslatok és mérgek sem véletlen pattantak ki az emberek (vagy más lények) fejéből. Megtanultam, hogy van amikor nincs jó megoldás, csak kisebbik rossz. A világot sajnos nem lehet feketére és fehérre elkülöníteni.
* Mofeta büszkén mutatja meg kiskönyvét, mikor visszatér. *
- Akkor minden rendben lezajlott. Gratulálok!
* Mosolyog Assa.*
- S ne izgulj, valahol biztosan lehet szandált kapni ilyen apró lábakra is!
* Részeges bárd lép be a Pegazus fogadó ajtaján. Mikor feléjük pillant, Assa csak rosszallón a fejét csóválja.*
- Ezért kell ismerni a mértéket az ivászatban és tisztában lenni a saját határainkkal.
* Nála ez általában egy-két pohár vörösbor, semmi több.*
* Az életkorral kapcsolatos kérdést nem firtatja, nem tulajdonít neki nagy jelentőséget. Úgy gondolja, hogy a kor nem dicsőség, s az érett gondolkodást és hozzáállást, talpraesettséget nem feltétlenül a Lanawinon eltöltött évek száma határozza meg. Természetesen az időseknek (is) megadja a tiszteletet, de nem esik abba a hibába, hogy a gyermekeket meg sem hallgatja. A felnövekvő, új generáció lesz az, aki majd új ötletekkel jobbá teheti ezt a világot, továbbfejlesztheti mindazt, amit az ősök átadtak neki. Ők tehát azért kell, hogy becsüljék az öregebbeket.*
- Örömet szerezni jó dolog, de hidd el, rengeteg más módja is van ennek a mágián kívül. Aközött is van különbség, hogy egy igézést mutatványként adsz elő vagy olyan módon szerzel örömet, hogy például védelmezel, gyógyítasz általa.
* Magyarázza a tündérkének türelmesen.*
- Ez viszont egy szép gondolat.
* Bólint elismerően a lányka szavaira.*
- Viszont az ártó varázslatok és mérgek sem véletlen pattantak ki az emberek (vagy más lények) fejéből. Megtanultam, hogy van amikor nincs jó megoldás, csak kisebbik rossz. A világot sajnos nem lehet feketére és fehérre elkülöníteni.
* Mofeta büszkén mutatja meg kiskönyvét, mikor visszatér. *
- Akkor minden rendben lezajlott. Gratulálok!
* Mosolyog Assa.*
- S ne izgulj, valahol biztosan lehet szandált kapni ilyen apró lábakra is!
* Részeges bárd lép be a Pegazus fogadó ajtaján. Mikor feléjük pillant, Assa csak rosszallón a fejét csóválja.*
- Ezért kell ismerni a mértéket az ivászatban és tisztában lenni a saját határainkkal.
* Nála ez általában egy-két pohár vörösbor, semmi több.*
10175. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-06-18 21:38:39
Üzenet elküldve: 2016-06-18 21:38:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Megfontolt
//Qu’yl, Sunuko, Ingwe//
*Megnyugtatóak a válaszok, már amennyire jelen helyzetben képesek erre. Nem teljesen legyőzhetetlenek az ellenfelek... Épp csak kis híján azok.*
-Azt mondtad, mágikusz... bocsi, mágikus fegyverek kellenek ezekhez a szellemekhez. Miféle ilyen fegyverek vannak?
*Kérdezget tovább, mert még nem fogyott ki belőlük.*
- És nektek vannak ilyenek? *De ezután eszébe jut, hogy ez lehet akár bizalmas is.* Ó bocsi, nem azt akarom kérdezni, hogy kinek meg hol, csak tényleg, hogy van-e egyáltalán fegyverünk ellenük?
*Közben felvetül, hogy menni kell valahova.*
- Persze, szívesen megyek.
*Egyezik bele, és eközben éktelen ricsaj támad, ahogy egy kobzos kezd bele felettébb gyönyörű, és párját ritkító remekművébe.*
- Igen, azt hiszem, tényleg ideje indulnunk.
*Erősíti meg, elszabadul a székétől, és felőle indulhatnak is. Közben folytatja, ha már olyan zajmentes környezetben vannak, ahol hallani lehet. amit mond.*
- Szóval, ezekre az alakváltókra nem tudunk kidolgozni egy módot, hogy felismerjük, ki a kakukktojás? Semmiképp nem szeretném, hogy a hátatokat védve hátba szúrjalak titeket, miközben nem is én vagyok az. Vagyis, ha én lennék, sem szeretnélek hátba szúrni titeket, de értitek ugye?
*Túl sokáig söpörte a szőnyeg alá a gondolatait, túl sokáig nem tett semmit ahhoz, hogy most ne akarjon megtudni minél többet egy olyan személytől, aki tudja, aki látta a veszedelmet, és aki a leginkább felkészítheti mindarra, ami várhat ott.*
*Megnyugtatóak a válaszok, már amennyire jelen helyzetben képesek erre. Nem teljesen legyőzhetetlenek az ellenfelek... Épp csak kis híján azok.*
-Azt mondtad, mágikusz... bocsi, mágikus fegyverek kellenek ezekhez a szellemekhez. Miféle ilyen fegyverek vannak?
*Kérdezget tovább, mert még nem fogyott ki belőlük.*
- És nektek vannak ilyenek? *De ezután eszébe jut, hogy ez lehet akár bizalmas is.* Ó bocsi, nem azt akarom kérdezni, hogy kinek meg hol, csak tényleg, hogy van-e egyáltalán fegyverünk ellenük?
*Közben felvetül, hogy menni kell valahova.*
- Persze, szívesen megyek.
*Egyezik bele, és eközben éktelen ricsaj támad, ahogy egy kobzos kezd bele felettébb gyönyörű, és párját ritkító remekművébe.*
- Igen, azt hiszem, tényleg ideje indulnunk.
*Erősíti meg, elszabadul a székétől, és felőle indulhatnak is. Közben folytatja, ha már olyan zajmentes környezetben vannak, ahol hallani lehet. amit mond.*
- Szóval, ezekre az alakváltókra nem tudunk kidolgozni egy módot, hogy felismerjük, ki a kakukktojás? Semmiképp nem szeretném, hogy a hátatokat védve hátba szúrjalak titeket, miközben nem is én vagyok az. Vagyis, ha én lennék, sem szeretnélek hátba szúrni titeket, de értitek ugye?
*Túl sokáig söpörte a szőnyeg alá a gondolatait, túl sokáig nem tett semmit ahhoz, hogy most ne akarjon megtudni minél többet egy olyan személytől, aki tudja, aki látta a veszedelmet, és aki a leginkább felkészítheti mindarra, ami várhat ott.*
10174. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-06-18 15:11:40
Üzenet elküldve: 2016-06-18 15:11:40
ÚJ
![>Shar' Khan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/8769_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Ellentétek rendje - Közös hajsza //
//Majdnem felcserek//
* Mágia hatása alatt nincsen már ugyan, de a lépcsőfokok elég kemény párnának bizonyultak, hogy ne sok kedve legyen utána mocorogni. Fegyvereitől megszabadítják, ráadásul az a félvér, akinek csak addig volt nagy a szája, amíg Khan majdnem nekiesett. Szerencséjére ott volt mögötte a mágusa. *
- R... rohadt... f... fattyú...
* Motyogja maga elé, miközben elkobozzák még viszonylag új íját, tőrét, tegeznyi vesszőjét.
Ennyire futja, arra már nem, hogy a nőstényeknek egy "hagyjátok őket, majd megoldom"-ot odanyögjön. Innentől az ellenállása egy zsákéval vetekszik csupán. Egy olykor-olykor szidalmazó zsákéval. *
//Majdnem felcserek//
* Mágia hatása alatt nincsen már ugyan, de a lépcsőfokok elég kemény párnának bizonyultak, hogy ne sok kedve legyen utána mocorogni. Fegyvereitől megszabadítják, ráadásul az a félvér, akinek csak addig volt nagy a szája, amíg Khan majdnem nekiesett. Szerencséjére ott volt mögötte a mágusa. *
- R... rohadt... f... fattyú...
* Motyogja maga elé, miközben elkobozzák még viszonylag új íját, tőrét, tegeznyi vesszőjét.
Ennyire futja, arra már nem, hogy a nőstényeknek egy "hagyjátok őket, majd megoldom"-ot odanyögjön. Innentől az ellenállása egy zsákéval vetekszik csupán. Egy olykor-olykor szidalmazó zsákéval. *
10173. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-06-17 14:53:40
Üzenet elküldve: 2016-06-17 14:53:40
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//MINDENKI A PEGAZUSBAN//
*Már van benne egy kevéske az otthoni muskotályosból, mikor belibeg a kocsma ajtaján.*
~Fogadó... Vagy kocsma? Tudom is én! Most kocsma lesz!~
*Noha kevésbé látható ez a ténfergés libegésnek, de bizony az. Ő legalábbis annak érzi. Betopog a terem közepére. Jól láthatóan állapotára tekintettel profin lavíroz ember, és asztalok között. Reflexszerűen. Mint aki hozzászokott már. A középső asztalnál megáll. Körbenéz. Alighanem feltűnően. Törzsével is körbe forog. Mit érdekli őt, ki ül épp az asztalnál, ledobja a fejéről, az igencsak nagy átmérőjű fekete kalapot, amivel még a fején érkezett. Körbekacsint a hölgyekre. Vannak szép szerivel. Majd hangos, érces hangján nekilát szónokolni.*
-Hölgyeim, és... Főleg hölgyeim!
*Mondja egy szívmelengető mosolynak szánt valamivel az arcán. Mindezt kackiás nemességgel.*
-Ma egy bordalt adok a népnek!
*És az eddig is kezében szorongatott lantra csap. Azaz a lantot a mellkasára, a lantra meg a kezét csapja. Mulattató látvány.*
-A kisasszonyokra való tekintettel, egy finomabb fajtát.
*Kacsint ezzel a tündérekre. Simán belefér, hogy valaki már most lecsapta az asztalra Rath fejét, de ha nem úgy érces hangján, egy jólesően hangulatos, pattogós, mulatóba fog.*
-Kék volt az ég bolt, s zöld volt a fű
A lány szeme meg olyan semmilyen színű
Tiszta volt, mint a holt a szívem szerelme
a lány ki nem volt egyszerű.
A dalnok, a parton mindjárt ott terem
A lánynak a keble, mint a két fejem
Tábortűzön, őzöm, űzöm: süldögél a hús.
A szűzzel esszük ki találkozott velem
Na Persze, a mersze gyorsan messze szállt
A partról, a várba rögtön futna már
De nem tehetem félre, eme remek vacsorát
A lány ki még egy picit várt.
S tettem, mert ettem, hogy tömve volt belém
Álltam, s vártam, nem volt még elég
A lánynak a lába megint meg nem áll
A szűz, ki nem sokára...
*Ide egy pillanatig nem talál rímet aztán csak ennyivel folytatja.*
-...Már egyáltalán nem az.
Át vág a völgyön a szép nagy sikollyal
S ágyam szélén reszket mint a nyúl,
S tudtam hogy itt már a kecmecnek annyi
Az érzelem ma végre lángra gyúl.
*Ha eleddig még nem verték agyon, akkor még egyszer rákezd az utolsó versszakra. Mind ez idő alatt kedélyesen körbejárta a kocsmát ha tehette. A hölgyeknek kacsintott, a férfiakkal tréfált. Bárki akinek van humora élvezhette a kis produkciót. Igazán atmoszferikus hatást keltett a pattogós, gyors, ritmusos muzsika. A pajzán kifejezésben is folt valami fennkölt. Nem kicsit jelezte mind e közben, hogy a kalapba várja a dalért a jutalmat. Ha végigdalolhatta zavartalanul ezt a pár percet akkor eztán a kalapja elé érve áll, és várja a pénzt. Meg a tapsot.*
*Már van benne egy kevéske az otthoni muskotályosból, mikor belibeg a kocsma ajtaján.*
~Fogadó... Vagy kocsma? Tudom is én! Most kocsma lesz!~
*Noha kevésbé látható ez a ténfergés libegésnek, de bizony az. Ő legalábbis annak érzi. Betopog a terem közepére. Jól láthatóan állapotára tekintettel profin lavíroz ember, és asztalok között. Reflexszerűen. Mint aki hozzászokott már. A középső asztalnál megáll. Körbenéz. Alighanem feltűnően. Törzsével is körbe forog. Mit érdekli őt, ki ül épp az asztalnál, ledobja a fejéről, az igencsak nagy átmérőjű fekete kalapot, amivel még a fején érkezett. Körbekacsint a hölgyekre. Vannak szép szerivel. Majd hangos, érces hangján nekilát szónokolni.*
-Hölgyeim, és... Főleg hölgyeim!
*Mondja egy szívmelengető mosolynak szánt valamivel az arcán. Mindezt kackiás nemességgel.*
-Ma egy bordalt adok a népnek!
*És az eddig is kezében szorongatott lantra csap. Azaz a lantot a mellkasára, a lantra meg a kezét csapja. Mulattató látvány.*
-A kisasszonyokra való tekintettel, egy finomabb fajtát.
*Kacsint ezzel a tündérekre. Simán belefér, hogy valaki már most lecsapta az asztalra Rath fejét, de ha nem úgy érces hangján, egy jólesően hangulatos, pattogós, mulatóba fog.*
-Kék volt az ég bolt, s zöld volt a fű
A lány szeme meg olyan semmilyen színű
Tiszta volt, mint a holt a szívem szerelme
a lány ki nem volt egyszerű.
A dalnok, a parton mindjárt ott terem
A lánynak a keble, mint a két fejem
Tábortűzön, őzöm, űzöm: süldögél a hús.
A szűzzel esszük ki találkozott velem
Na Persze, a mersze gyorsan messze szállt
A partról, a várba rögtön futna már
De nem tehetem félre, eme remek vacsorát
A lány ki még egy picit várt.
S tettem, mert ettem, hogy tömve volt belém
Álltam, s vártam, nem volt még elég
A lánynak a lába megint meg nem áll
A szűz, ki nem sokára...
*Ide egy pillanatig nem talál rímet aztán csak ennyivel folytatja.*
-...Már egyáltalán nem az.
Át vág a völgyön a szép nagy sikollyal
S ágyam szélén reszket mint a nyúl,
S tudtam hogy itt már a kecmecnek annyi
Az érzelem ma végre lángra gyúl.
*Ha eleddig még nem verték agyon, akkor még egyszer rákezd az utolsó versszakra. Mind ez idő alatt kedélyesen körbejárta a kocsmát ha tehette. A hölgyeknek kacsintott, a férfiakkal tréfált. Bárki akinek van humora élvezhette a kis produkciót. Igazán atmoszferikus hatást keltett a pattogós, gyors, ritmusos muzsika. A pajzán kifejezésben is folt valami fennkölt. Nem kicsit jelezte mind e közben, hogy a kalapba várja a dalért a jutalmat. Ha végigdalolhatta zavartalanul ezt a pár percet akkor eztán a kalapja elé érve áll, és várja a pénzt. Meg a tapsot.*
10172. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-06-17 12:27:09
Üzenet elküldve: 2016-06-17 12:27:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Assa//
*Tekintve, hogy a tündérkék húsz éves korig még igencsak gyerekkorban vannak, tehát emberi léptékkel az úgy tizenkettő-tizennégy éves kor lehet, Mofeta elégedetten húzza ki magát. Ezek szerint megint remekül sikeredett az álca, amiért tennie semmit nem kellett. Nem akar ő igazából ténylegesen becsapni senkit, azt azonban tisztán látja, hogy egy gyereknek több dolgot néznek el, kevesebb a felelőssége, és bár ezt talán nehéz elsőre elhinni, de jobban is tudja érvényesíteni az akaratát az üzleti életben, ugyanis a másik fél nem tekinti kompetens partnernek, a meglepődés pedig nagyon könnyen kizökkentheti őket. Ettől függetlenül azonban ő még valóban gyerek valahol, az álmai viszont már sokkal messzebbre vezették. Nem mond tehát sem igent, sem nemet, meghagyja a társát a tudatlanságban, bár a büszke mosoly miatt talán azt hiheti Assa, hogy jól tippelt, és Mofeta erre a korra ilyen büszke, és arra, hogy ilyen fiatalon ennyi mindent elért. A cirkuszi mutatvánnyal viszont nem tud mit kezdeni, mindössze megvonja a vállát.*
- Lehet, hogy nem az, de szerintem nem lenne baj, ha arra is használnánk. Ha én örömet tudnék vele okozni valakinek, akkor biztos nem utasítanám vissza senkitől, mert örömet szerezni a legjobb dolog a világon.
*Ha nem is fogja fel viccnek, de az biztos, hogy egyáltalán nem kezeli olyan komoly dolognak, mint mások, már csak azért sem, mert akkor sokkal jobban kéne irigykednie azokra a bizonyos másokra, akik tudnak varázsolni, míg neki nem megy. Az elhivatottság kérdésén viszont elgondolkodik, és rá is bólint.*
- Akkor én is elhivatott vagyok, de tuti soha nem leszek unalmasan elhivatott. Én boldog elhivatott leszek. És...
*Egy pillanatra elveszíti a magabiztosságát és a jókedvét, majd megrázza a fejét. Nem fog hazudni.*
- Se alkímia, se igemondás, se a harcolás nem az erősségem. És... és úgysem keresnék az ilyesmivel sok pénzt. Olyan dolgokat elvből nem csinálnék és adnék el, amivel bántani lehet másokat, azokért pedig, amivel megmenthetsz vagy meggyógyíthatsz valakit pedig nem lenne szívem pénzt kérni. Ezért is szeretnék például ékszereket árulni, vagy olyasmiket, amik nem létszükséges dolgok.
*Az üzlet valóban gyorsan lebonyolítódik, a magas, csuklyás úriember bemutatkozik, átveszi a levelet, ír két sort Mofeta könyvébe, mely szerint sértetlenül és időben leszállította az árut, aláírja, és már szökken is fel a lovára, hogy tovább álljék. A tündérke most már még büszkébben siet vissza, és ha már úgyis áll a társa, akkor az orra alá dugja a nyitott könyvet.*
- Látod? Mondtam én, hogy elhivatott vagyok, és máris sikeres! De... egy új szandált akkor is kellene szereznem.
*Tekintve, hogy a tündérkék húsz éves korig még igencsak gyerekkorban vannak, tehát emberi léptékkel az úgy tizenkettő-tizennégy éves kor lehet, Mofeta elégedetten húzza ki magát. Ezek szerint megint remekül sikeredett az álca, amiért tennie semmit nem kellett. Nem akar ő igazából ténylegesen becsapni senkit, azt azonban tisztán látja, hogy egy gyereknek több dolgot néznek el, kevesebb a felelőssége, és bár ezt talán nehéz elsőre elhinni, de jobban is tudja érvényesíteni az akaratát az üzleti életben, ugyanis a másik fél nem tekinti kompetens partnernek, a meglepődés pedig nagyon könnyen kizökkentheti őket. Ettől függetlenül azonban ő még valóban gyerek valahol, az álmai viszont már sokkal messzebbre vezették. Nem mond tehát sem igent, sem nemet, meghagyja a társát a tudatlanságban, bár a büszke mosoly miatt talán azt hiheti Assa, hogy jól tippelt, és Mofeta erre a korra ilyen büszke, és arra, hogy ilyen fiatalon ennyi mindent elért. A cirkuszi mutatvánnyal viszont nem tud mit kezdeni, mindössze megvonja a vállát.*
- Lehet, hogy nem az, de szerintem nem lenne baj, ha arra is használnánk. Ha én örömet tudnék vele okozni valakinek, akkor biztos nem utasítanám vissza senkitől, mert örömet szerezni a legjobb dolog a világon.
*Ha nem is fogja fel viccnek, de az biztos, hogy egyáltalán nem kezeli olyan komoly dolognak, mint mások, már csak azért sem, mert akkor sokkal jobban kéne irigykednie azokra a bizonyos másokra, akik tudnak varázsolni, míg neki nem megy. Az elhivatottság kérdésén viszont elgondolkodik, és rá is bólint.*
- Akkor én is elhivatott vagyok, de tuti soha nem leszek unalmasan elhivatott. Én boldog elhivatott leszek. És...
*Egy pillanatra elveszíti a magabiztosságát és a jókedvét, majd megrázza a fejét. Nem fog hazudni.*
- Se alkímia, se igemondás, se a harcolás nem az erősségem. És... és úgysem keresnék az ilyesmivel sok pénzt. Olyan dolgokat elvből nem csinálnék és adnék el, amivel bántani lehet másokat, azokért pedig, amivel megmenthetsz vagy meggyógyíthatsz valakit pedig nem lenne szívem pénzt kérni. Ezért is szeretnék például ékszereket árulni, vagy olyasmiket, amik nem létszükséges dolgok.
*Az üzlet valóban gyorsan lebonyolítódik, a magas, csuklyás úriember bemutatkozik, átveszi a levelet, ír két sort Mofeta könyvébe, mely szerint sértetlenül és időben leszállította az árut, aláírja, és már szökken is fel a lovára, hogy tovább álljék. A tündérke most már még büszkébben siet vissza, és ha már úgyis áll a társa, akkor az orra alá dugja a nyitott könyvet.*
- Látod? Mondtam én, hogy elhivatott vagyok, és máris sikeres! De... egy új szandált akkor is kellene szereznem.
10171. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-06-17 11:20:26
Üzenet elküldve: 2016-06-17 11:20:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
//Mofeta//
* Assa fejcsóválva reagál, mikor a tündérke forgatni kezdi a szemét. Ő úgy gondolta ugyanis, hogy évek telhettek már el a nagynénivel való találkozás óta, s tekintve, hogy Mofeta még most sincs igazán benne a korban, akkoriban még tényleg gyerek lehetett. *
- 18-20 évesnek saccolnálak így elsőre ránézésre.
* Nevet fel. Assa saját éveivel emberi korban nagyjából 20-22 esztendős, azonban maga mögött tudhat vagy 45-50 nyarat. Emberek életében ez jóval nagyobb időnek hangzik, de a virágbólszületettek elélnek 100-140 éves korukig is.*
- Mások szórakoztatásának annyi más módja van! A mágia nem cirkuszi mutatvány.
* Húzza föl egy kicsit az orrát. Nem vár istenítést azért, hogy mágus, de mintha a tündérke viccnek fogná föl ezt a számára oly nemes hivatást.*
- Elhivatottnak pedig az hiszem, hogy igenis elhivatott vagyok, máshogy nem megy. Ez nem hobbi, hanem életforma. Én nem Templomba vonulok, hanem aktívan élem a hétköznapjaimat akárcsak mások, de a varázslás már elválaszthatatlan tőlem.
* Mondja komolyan.*
- Nem tudom, a bájitalkeverés nehéz tudomány, s lényegében a kereskedelemmel függ össze. Talán neked kéne megpróbálkoznod vele, hiszen az igazán erős főzetekért sok aranyat fizetnek.
* Tér vissza arcára a barátságos mosoly.*
- Menj csak nyugodtan, én itt leszek!
* Int a távolodó lányka után, majd annak távollétében teljes figyelmét az ízletes ételnek szenteli, s mire Mofeta visszatér (már ha visszatér) már el is viszi a pincér az üres tányért. Assa indulásra készen áll, ha a csöppség szeretné, akkor vele tarthat.*
* Assa fejcsóválva reagál, mikor a tündérke forgatni kezdi a szemét. Ő úgy gondolta ugyanis, hogy évek telhettek már el a nagynénivel való találkozás óta, s tekintve, hogy Mofeta még most sincs igazán benne a korban, akkoriban még tényleg gyerek lehetett. *
- 18-20 évesnek saccolnálak így elsőre ránézésre.
* Nevet fel. Assa saját éveivel emberi korban nagyjából 20-22 esztendős, azonban maga mögött tudhat vagy 45-50 nyarat. Emberek életében ez jóval nagyobb időnek hangzik, de a virágbólszületettek elélnek 100-140 éves korukig is.*
- Mások szórakoztatásának annyi más módja van! A mágia nem cirkuszi mutatvány.
* Húzza föl egy kicsit az orrát. Nem vár istenítést azért, hogy mágus, de mintha a tündérke viccnek fogná föl ezt a számára oly nemes hivatást.*
- Elhivatottnak pedig az hiszem, hogy igenis elhivatott vagyok, máshogy nem megy. Ez nem hobbi, hanem életforma. Én nem Templomba vonulok, hanem aktívan élem a hétköznapjaimat akárcsak mások, de a varázslás már elválaszthatatlan tőlem.
* Mondja komolyan.*
- Nem tudom, a bájitalkeverés nehéz tudomány, s lényegében a kereskedelemmel függ össze. Talán neked kéne megpróbálkoznod vele, hiszen az igazán erős főzetekért sok aranyat fizetnek.
* Tér vissza arcára a barátságos mosoly.*
- Menj csak nyugodtan, én itt leszek!
* Int a távolodó lányka után, majd annak távollétében teljes figyelmét az ízletes ételnek szenteli, s mire Mofeta visszatér (már ha visszatér) már el is viszi a pincér az üres tányért. Assa indulásra készen áll, ha a csöppség szeretné, akkor vele tarthat.*
10170. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-06-17 07:02:55
Üzenet elküldve: 2016-06-17 07:02:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Assa//
*Mofeta jól láthatóan forgatja meg a szemeit, és azt sem rejti véka alá, hogy bizony nem ért egyet az elhangzottakkal. Igazán elvárta volna, hogy egy korban hozzá közelebb álló tündérke vele értsen egyet, de úgy látszik Assa már eljutott abba a fázisba, hogy beálljék a sorba követve a többieket. Először azonban azt kellett tisztázni, hogy mennyinek is nézi a fiatalos tündérkét. Szóval Mofeta hátradől a székében, és kissé kihívóan, de láthatóan játékosan kihívóan teszi fel a kérdést.*
- Miért, mit gondolsz, most hány éves vagyok? Kicsinek sem azt szerettem volna, hogy hurrikánokat csináljon, de szerintem mások szórakoztatása eléggé fontos dolog, és a természet energiái is biztosan örülnének annak, ha megnevettetünk valakit. Abban is biztos vagyok, hogy vannak olyan varázslók, akik nem mufurc öregemberek, és szeretnek mókázni, és használják is ilyesmire a tudományukat.
*Ekkorra már annyira hátradől a széken, hogy már át kell kulcsolnia a lábait a szék lábain, hiszen a magasított ülőkének nincs háttámlája, enélkül pedig leesne róla.*
- Szerintem még van remény. Például te is tanulsz mágiát, és te nagyon kedves és barátságos vagy, egyáltalán nem unalmas... vagyis... nem túlzottan elhivatott. És ha te lehetsz ilyen rendes velem, akkor szerintem bárki lehetne, nem követelmény az, hogy ha mágiát tanulsz, akkor feltétlenül uncsinak kelljen lenned.
*Az elhunyt lelkek említésére kissé megborzong. Nem nagyon jártak ilyen erős mágusok feléjük, és bár hallott róluk, mindig csak felesleges nagyzolásként gondolt az ilyesmire. Az alkímia említésére azonban újfent közelebb húzódik, és még fel is könyököl az asztalra, állát pedig a tenyerébe támasztva figyel úgy, mintha tényleg valami tanórán lenne.*
- Húú! Az nagyon érdekes lehetett! Engem apu csak olvasni meg számolni tanított, ilyesmikre nem. Használtunk persze gyógyitalokat, amiket hazahozott, vagy amiket vettünk a városban, de azok betegségek ellen voltak. Mérgeket maximum a kártevők ellen vetettünk be, nem egymásra. Viszont... az ilyen mágikus képességes bigyuszt is szeretnéd megtanulni?
*A bölcs szavakra szélesen elmosolyodva bólogat, és végignéz önmagán, még picit meg is igazgatva a ruháit.*
- Szerintem ez már nekem sikerült. Persze az elfogadósdi az nem azt jelenti, hogy nem szeretnék már fejlődni, mert biztosan van még hova. De... én jól érzem magam így, ahogy vagyok. És... és mindjárt visszajövök.
*Szökken le a székről, majd újra megigazítja a ruháját, a haját, és a szandálban is igyekszik úgy lépkedni, hogy ne látszódjék a szakadtsága, majd előveszi a levelet, amit hozott.*
- Lassan már meg kellene érkeznie az úrnak, és nem szeretném megváratni. Pár perc és visszajövök, ne haragudj
A hozzászólás írója (Mofeta Wirfall) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.17 10:34:53
*Mofeta jól láthatóan forgatja meg a szemeit, és azt sem rejti véka alá, hogy bizony nem ért egyet az elhangzottakkal. Igazán elvárta volna, hogy egy korban hozzá közelebb álló tündérke vele értsen egyet, de úgy látszik Assa már eljutott abba a fázisba, hogy beálljék a sorba követve a többieket. Először azonban azt kellett tisztázni, hogy mennyinek is nézi a fiatalos tündérkét. Szóval Mofeta hátradől a székében, és kissé kihívóan, de láthatóan játékosan kihívóan teszi fel a kérdést.*
- Miért, mit gondolsz, most hány éves vagyok? Kicsinek sem azt szerettem volna, hogy hurrikánokat csináljon, de szerintem mások szórakoztatása eléggé fontos dolog, és a természet energiái is biztosan örülnének annak, ha megnevettetünk valakit. Abban is biztos vagyok, hogy vannak olyan varázslók, akik nem mufurc öregemberek, és szeretnek mókázni, és használják is ilyesmire a tudományukat.
*Ekkorra már annyira hátradől a széken, hogy már át kell kulcsolnia a lábait a szék lábain, hiszen a magasított ülőkének nincs háttámlája, enélkül pedig leesne róla.*
- Szerintem még van remény. Például te is tanulsz mágiát, és te nagyon kedves és barátságos vagy, egyáltalán nem unalmas... vagyis... nem túlzottan elhivatott. És ha te lehetsz ilyen rendes velem, akkor szerintem bárki lehetne, nem követelmény az, hogy ha mágiát tanulsz, akkor feltétlenül uncsinak kelljen lenned.
*Az elhunyt lelkek említésére kissé megborzong. Nem nagyon jártak ilyen erős mágusok feléjük, és bár hallott róluk, mindig csak felesleges nagyzolásként gondolt az ilyesmire. Az alkímia említésére azonban újfent közelebb húzódik, és még fel is könyököl az asztalra, állát pedig a tenyerébe támasztva figyel úgy, mintha tényleg valami tanórán lenne.*
- Húú! Az nagyon érdekes lehetett! Engem apu csak olvasni meg számolni tanított, ilyesmikre nem. Használtunk persze gyógyitalokat, amiket hazahozott, vagy amiket vettünk a városban, de azok betegségek ellen voltak. Mérgeket maximum a kártevők ellen vetettünk be, nem egymásra. Viszont... az ilyen mágikus képességes bigyuszt is szeretnéd megtanulni?
*A bölcs szavakra szélesen elmosolyodva bólogat, és végignéz önmagán, még picit meg is igazgatva a ruháit.*
- Szerintem ez már nekem sikerült. Persze az elfogadósdi az nem azt jelenti, hogy nem szeretnék már fejlődni, mert biztosan van még hova. De... én jól érzem magam így, ahogy vagyok. És... és mindjárt visszajövök.
*Szökken le a székről, majd újra megigazítja a ruháját, a haját, és a szandálban is igyekszik úgy lépkedni, hogy ne látszódjék a szakadtsága, majd előveszi a levelet, amit hozott.*
- Lassan már meg kellene érkeznie az úrnak, és nem szeretném megváratni. Pár perc és visszajövök, ne haragudj
A hozzászólás írója (Mofeta Wirfall) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.17 10:34:53
10169. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-06-16 18:04:01
Üzenet elküldve: 2016-06-16 18:04:01
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Betoppanva//
*Már majdnem sikerült feldolgoznia, hogyan képes ennyi különböző fajú, nemű és társadalmi réteghez tartozó lény együtt étkezni, mikor újabb meglepetés éri Sera képében. Önkéntelenül is megbámulja a nőt, pontosabban leplezetlenül méri végig tetőtől talpig. Nem udvariatlanságból -mintha tudná, mi az- és nem is azért, mert annyira kilógna a tömegből, a kis maszatosnak mindenki különös, aki nem hasított bőrruhákban és vastag festékkel a szeme körül járja a világot. Az is nehezen fér a fejébe, hogy a kisasszony hogyan bírja viselni azokat a rettenetes ruhákat, amik nem csak bántják a szemét, de kifejezetten kényelmetlennek tűnnek.
Kissé kellemetlenül érinti, ahogy az idegen végigméri, egyik lábáról a másikra hintázik, de a tekintetét nem fordítja félre. Úgy tűnik, a kisasszony jóban van vele, úgyhogy nem lehet rossz ember. habár idegen neki a világ, próbál nem megijedni mindentől és mindenkitől, hiszen itt is léteznek ugyanolyan kedves emberek, mint a hegyekben. Csak meg kell találnia őket.
Hálás mosollyal az arcán veszi át a felé nyújtott poharat.*
-Köszönöm, mote! *Ami csak annyit tesz, nagyon, de ezt Linna is sejtheti a lány mosolyából. A pohár már nem új neki, bár a közösségben csak birkabőrből készített tömlőkből ittak, abban hordták a vizet magukkal. Egy darabig csak figyeli a fodrozódó hullámokat a kis tavacskában, melyek újra és újra életre kelnek, mikor a keze megremeg, majd az ajkaihoz emeli és nagyot kortyol belőle. Egész kellemes. Jobbjában a pohárral, baljával a kisasszonyba kapaszkodva követi a párost egy asztal felé, közben érdeklődve hallgatja a beszélgetésüket.*
*Már majdnem sikerült feldolgoznia, hogyan képes ennyi különböző fajú, nemű és társadalmi réteghez tartozó lény együtt étkezni, mikor újabb meglepetés éri Sera képében. Önkéntelenül is megbámulja a nőt, pontosabban leplezetlenül méri végig tetőtől talpig. Nem udvariatlanságból -mintha tudná, mi az- és nem is azért, mert annyira kilógna a tömegből, a kis maszatosnak mindenki különös, aki nem hasított bőrruhákban és vastag festékkel a szeme körül járja a világot. Az is nehezen fér a fejébe, hogy a kisasszony hogyan bírja viselni azokat a rettenetes ruhákat, amik nem csak bántják a szemét, de kifejezetten kényelmetlennek tűnnek.
Kissé kellemetlenül érinti, ahogy az idegen végigméri, egyik lábáról a másikra hintázik, de a tekintetét nem fordítja félre. Úgy tűnik, a kisasszony jóban van vele, úgyhogy nem lehet rossz ember. habár idegen neki a világ, próbál nem megijedni mindentől és mindenkitől, hiszen itt is léteznek ugyanolyan kedves emberek, mint a hegyekben. Csak meg kell találnia őket.
Hálás mosollyal az arcán veszi át a felé nyújtott poharat.*
-Köszönöm, mote! *Ami csak annyit tesz, nagyon, de ezt Linna is sejtheti a lány mosolyából. A pohár már nem új neki, bár a közösségben csak birkabőrből készített tömlőkből ittak, abban hordták a vizet magukkal. Egy darabig csak figyeli a fodrozódó hullámokat a kis tavacskában, melyek újra és újra életre kelnek, mikor a keze megremeg, majd az ajkaihoz emeli és nagyot kortyol belőle. Egész kellemes. Jobbjában a pohárral, baljával a kisasszonyba kapaszkodva követi a párost egy asztal felé, közben érdeklődve hallgatja a beszélgetésüket.*
10168. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-06-16 16:54:13
Üzenet elküldve: 2016-06-16 16:54:13
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Betoppanva//
- Tökéletes választás!
*Villannak csinos mosolyra ajkai. Ilyen körülményes út után nem csoda, ha a többi lőre helyett a vizet kívánja az ember. Már éppen fordulna is a csaposhoz, hogy kielégítse szomjas torkukat, mikor megpillantja Serat. Tekintete most még inkább felderül. Mi tagadás? Régóta kedveli a fekete pillantású, sokat tudó, s talán még többet sejtető nőt.
Persze nem viselkedhet úgy, mint egy közönséges asszony. Mit asszony! Hiszen épp hogy csak betöltötte a húszat! Marad hát a derült mosoly, no meg az ide illő üdvözlő fejbiccentés.*
- Üdvözöllek Sera!
*Hozzá intézett kérdéseit azonban megelőzik, így elégedetten bólint egy újabbat, bár nem kerüli el a figyelmét Sera semmitmondó pillantása a kissé vadóc lány felé.*
- Köszönöm... *Őszintén szólva megtudja érteni az egész társaság furcsállását. Valóban nem szokványos dolog egy kisasszonynál, hogy maga mellé vesz egy idegen lányt, akiről nem sokat tud a világ, ráadásul furcsa öltözetű, de kinek sajnos, kinek nem, Sellyweln Linnasill D' Vanderen nem egy olyan hölgy, aki minden illendőségnek eleget kíván tenni.*
... és igen, hálás lennék neki.
*Enniük sem árthat. Seranak is bizonyára jól esne valami finom fogás, nem szólván Liyrenről.*
~Ó a víz! Majdhogynem elfelejtettem.~
*Néha kissé szétszórt tud lenni, kivéve, ha komoly ügyekről van szó. Akkor valahogyan mindig rátalál a megfelelő hangra és lendületre.
Elnézést kérő tekintettel néz a kissé talán megilletődött fiatal lányra, majd gyorsan rendel maguknak két pohár vizet. Sera poharát látva őt most nem kérdezi meg. Könyökét elegánsan a pultra fekteti, kedves tekintetét egyenesen a fogadóséra szegezi miközben rendel. Két pohár Víz igazán nem nagy dolog, s a pult másik oldalán álldogáló férfi sem lehet szőrős szívű, ugyanis a hölgytől nem kér el többet 2 aranynál. Linna mosolya nem tűnik kárörvendőnek, pusztán kedvesnek és hálásnak. Az ajkak mögött húzódó ki nem mondott véleményről csupán csak Seranak lehet némi fogalma.*
- Tessék.
*Nyújtja át az innivalót Liyrennek, hogy aztán zöldes barnás veszedelmei ülőhely után kutassanak.*
- Milyen volt az utad? Nem volt semmi fennakadás idefele? *Pillant érdeklődve Serara, majd figyelmesen újra odanyújtja a karját a félénkebb lánynak, saját poharát pedig egyszerűen felhörpinti még a pultnál. Nem tudná még azt is odacipelni a kezében.*
- Tökéletes választás!
*Villannak csinos mosolyra ajkai. Ilyen körülményes út után nem csoda, ha a többi lőre helyett a vizet kívánja az ember. Már éppen fordulna is a csaposhoz, hogy kielégítse szomjas torkukat, mikor megpillantja Serat. Tekintete most még inkább felderül. Mi tagadás? Régóta kedveli a fekete pillantású, sokat tudó, s talán még többet sejtető nőt.
Persze nem viselkedhet úgy, mint egy közönséges asszony. Mit asszony! Hiszen épp hogy csak betöltötte a húszat! Marad hát a derült mosoly, no meg az ide illő üdvözlő fejbiccentés.*
- Üdvözöllek Sera!
*Hozzá intézett kérdéseit azonban megelőzik, így elégedetten bólint egy újabbat, bár nem kerüli el a figyelmét Sera semmitmondó pillantása a kissé vadóc lány felé.*
- Köszönöm... *Őszintén szólva megtudja érteni az egész társaság furcsállását. Valóban nem szokványos dolog egy kisasszonynál, hogy maga mellé vesz egy idegen lányt, akiről nem sokat tud a világ, ráadásul furcsa öltözetű, de kinek sajnos, kinek nem, Sellyweln Linnasill D' Vanderen nem egy olyan hölgy, aki minden illendőségnek eleget kíván tenni.*
... és igen, hálás lennék neki.
*Enniük sem árthat. Seranak is bizonyára jól esne valami finom fogás, nem szólván Liyrenről.*
~Ó a víz! Majdhogynem elfelejtettem.~
*Néha kissé szétszórt tud lenni, kivéve, ha komoly ügyekről van szó. Akkor valahogyan mindig rátalál a megfelelő hangra és lendületre.
Elnézést kérő tekintettel néz a kissé talán megilletődött fiatal lányra, majd gyorsan rendel maguknak két pohár vizet. Sera poharát látva őt most nem kérdezi meg. Könyökét elegánsan a pultra fekteti, kedves tekintetét egyenesen a fogadóséra szegezi miközben rendel. Két pohár Víz igazán nem nagy dolog, s a pult másik oldalán álldogáló férfi sem lehet szőrős szívű, ugyanis a hölgytől nem kér el többet 2 aranynál.
Linna mosolya nem tűnik kárörvendőnek, pusztán kedvesnek és hálásnak. Az ajkak mögött húzódó ki nem mondott véleményről csupán csak Seranak lehet némi fogalma.*- Tessék.
*Nyújtja át az innivalót Liyrennek, hogy aztán zöldes barnás veszedelmei ülőhely után kutassanak.*
- Milyen volt az utad? Nem volt semmi fennakadás idefele? *Pillant érdeklődve Serara, majd figyelmesen újra odanyújtja a karját a félénkebb lánynak, saját poharát pedig egyszerűen felhörpinti még a pultnál. Nem tudná még azt is odacipelni a kezében.*
10167. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-06-16 15:32:53
Üzenet elküldve: 2016-06-16 15:32:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
//Mofeta//
- Igazat kell adnom a nagynénédnek még így ismeretlenül is. Akkoriban még fiatalabb voltál, s tényleg meg kell érni a mágiatanulásra, nem gyerekjáték. A természet energiáit mozgatjuk lényegében, s ezzel nagyon nagy károkat is lehet okozni, ha valami félresikerül.
* Mondja komolyan. Olvasott már olyan levegőmágusról például, aki óriási hurrikánt idézett, de a varázslat olyan erősre sikeredett, hogy képelen volt visszafogni, így ő is áldozatává vált saját idézésének.*
- A Templom tanítóit nem nevezném unalmasnak, csak mások mint mi. Ritkán szórakoznak, a mágiaoktatásra és kutatásra tették föl az életüket, sokan ezt nevezik a túlzott elhivatottságnak. Mint egy vallás. Még papoknak is szokták őket nevezni, hiszen elég megfoghatatlan, hogy egyszerű halandók szertartásokat végezzenek, netán elhunyt lelket szellemeit idézzék meg.
- Szerencsés vagy, hogy iskolába járhattál. Nekem nem volt lehetőségem efféle intézménybe iratkozni, az írást-olvasást és a számolást a szüleimtől tanultam. Ők ismert alkimisták a mi környékünkön, nekik hála ismerek néhány gyógyfőzeteket és egyszerűbb mérgek receptjeit, de a mágikus képességeket adó italok keverése már nem az én asztalom.
* Emlékszik vissza egy kicsit ő is otthonára, édesanyjára, édesapjára, lelki szemei előtt testvérei arcára.*
- Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy először magadon segíts, hogy segíthess másokon. Először fogadd el és szeresd önmagad, hogy másokat is a szívedbe tudj fogadni. Úgy hiszem, ez nagy igazság, tőled pedig igazán szép gondolat, hogy majd megsegíted a hátrányos helyzetű lényeket, ha módod lesz rá.
* Mosolyog Mofetára, majd ő is nekilát az imént kiszervírozott ebédnek.*
A hozzászólás írója (Assa Nides) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.16 15:37:45
- Igazat kell adnom a nagynénédnek még így ismeretlenül is. Akkoriban még fiatalabb voltál, s tényleg meg kell érni a mágiatanulásra, nem gyerekjáték. A természet energiáit mozgatjuk lényegében, s ezzel nagyon nagy károkat is lehet okozni, ha valami félresikerül.
* Mondja komolyan. Olvasott már olyan levegőmágusról például, aki óriási hurrikánt idézett, de a varázslat olyan erősre sikeredett, hogy képelen volt visszafogni, így ő is áldozatává vált saját idézésének.*
- A Templom tanítóit nem nevezném unalmasnak, csak mások mint mi. Ritkán szórakoznak, a mágiaoktatásra és kutatásra tették föl az életüket, sokan ezt nevezik a túlzott elhivatottságnak. Mint egy vallás. Még papoknak is szokták őket nevezni, hiszen elég megfoghatatlan, hogy egyszerű halandók szertartásokat végezzenek, netán elhunyt lelket szellemeit idézzék meg.
- Szerencsés vagy, hogy iskolába járhattál. Nekem nem volt lehetőségem efféle intézménybe iratkozni, az írást-olvasást és a számolást a szüleimtől tanultam. Ők ismert alkimisták a mi környékünkön, nekik hála ismerek néhány gyógyfőzeteket és egyszerűbb mérgek receptjeit, de a mágikus képességeket adó italok keverése már nem az én asztalom.
* Emlékszik vissza egy kicsit ő is otthonára, édesanyjára, édesapjára, lelki szemei előtt testvérei arcára.*
- Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy először magadon segíts, hogy segíthess másokon. Először fogadd el és szeresd önmagad, hogy másokat is a szívedbe tudj fogadni. Úgy hiszem, ez nagy igazság, tőled pedig igazán szép gondolat, hogy majd megsegíted a hátrányos helyzetű lényeket, ha módod lesz rá.
* Mosolyog Mofetára, majd ő is nekilát az imént kiszervírozott ebédnek.*
A hozzászólás írója (Assa Nides) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.16 15:37:45
10166. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-06-16 13:19:36
Üzenet elküldve: 2016-06-16 13:19:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Tűz és Víz//
//Morfiusz//
*A Morfiusz szája sarkában feltűnő félmosolyt jó jelként könyveli el. Talán mégsem olyan súlyos a helyzet, mint az elsőre látta, és talán az étel és némi beszélgetés ugyanúgy enyhítenek majd a bajokon, mint pár hónappal korábban a Borászatban. A férfi mélybarna szemeinek pillantása azt üzeni számára, hogy ő is emlékszik.*
~Bizony annak idején nagyon gyanakvóan méregetett. Hatok és hónapok kellettek, hogy ne arra gondoljon rögtön, hogy ezért fizetnie kell majd.~
*Shyahar pontosan tisztában van a kedvese gyanakvó természetével, és bár néha nehéznek érzi a dolgokat emiatt, de már kezdi megérteni, Morf miért lett ilyen, amilyen.*
~Sok dologról nem is ő tehet. na jó, párról meg igen. Például a könyvtári könyvről. Vajon hova tudta eldugni?~
*A lány kedvtelve legelteti a szemét a férfin, több okból is, kezdve azon, hogy igencsak jóképű, bezárva azzal, hogy próbálja felmérni mégis hol a csudában rejtegeti azt a könyvet.
A mókás válaszra aztán elmosolyodik.*
- Ó, ez igazán semmiség, lovagom! Mivel a fürdőházat mostanság jobb kihagynunk, a történteket ismerve ugye, így gondoltam egy vacsora méltó ünneplése lehet a mai napnak! *válaszol a hercegnő kissé dagályos stílusában, de aztán elmosolyodik, a saját huncut mosolyával.* Ha teli a hasad mindig nyugodtabb vagy, erre jöttem rá.
*Bár most úgy látja, hogy a tényleg kitűnő csirkesült is csak részben használ Morfiusz borongós hangulata ellen.*
- Ezt beszéltük meg. És nem nyalogattam, mert nem volt miért, egyedül csak iszogattam az italomat a pultnál, és két nyelven ismételgettem azt a mondatot, hogy: nem tud nekem maga annyit fizetni.
*Ártatlan szemekkel néz Morfra, várva erre mit reagál. Bár igaz, nem egészen ezt ismételgette, sőt minden fertályórában más-más válaszokat adott, de a lényege mindegyiknek ugyanaz volt.*
- Hm. De ezek szerint nyalogatni nem szabad? pedig nem adtak asztalkendőt. Se villát.
*Igyekszik még cseppet mókával oldani a feszültséget, bár sejti ez csak ideiglenes megoldás lehet.
Morfiusz láthatóan nincs a legjobb kedvében, és Shya még nem tudja, hogyan segíthetne.*
~Előbb meg kell tudnom, mi bántja. De vajon elmondja-e?~
- A folyónál *ismétli meg, majd bólint.* Az jó hely *teszi hozzá.*
~Hiszen ott napoztunk korábban, elvittél oda engem is, és... És ott is volt egy rohamod, pedig szeretsz oda járni és a víz látványa, meg a hullámok hangja általában megnyugtat. Sőt, nem is csak egy rohamodat láttam ott. Mi lehet ez?~
*Türelmesen várja, hogy Morfiusz folytassa az elbeszélést a saját tempójában, fél, ha sürgetné, a férfi bezárkózna, és nem mondana semmi mást.
A barna szempárba néz, nem szól, az arcán ott az érdeklődés természetesen, látni rajta, hogy szeretné tudni, miről van szó, mégis megállja, nem sürgeti a férfit, és ad neki időt, hogy végiggondolja, elmondhatja-e neki a titkát.
talán pont ennek lesz az eredménye, hogy Morf megszólal.
Shya pedig leesett állal ámul rá majd egy bő percig. Aztán becsukja a száját és lassan bólint.*
- Az édesanyád.
*Úgy véli ennél többet nem fog megtudni, de a kedvese meglepi, mert még egy rövid mondatot hozzátesz.*
- Neked is sötét hajad van *feleli halkan, már csak azért, mert nem kell, hogy más asztaloktól hallják őket, vagy a fogadó személyzete kagylózzon.* Talán tőle örökölted *teszi hozzá, arra gondolva, hogy bár Morfiusz a merész fickó ki nem mondaná, de azért a benne mélyen ott élő érző szívű férfi talán örül, hogy mégis van valami kapocs az édesanyjához. Ha a külső hasonlóság, hát az. Elsőre ez is valami.*
~Gyökerek. Senkije se volt a világon. Valami apró kapcsolat csak jó lehet, hogy ő is tartozott valakihez, hogy szerették gyermekként, hogy igenis bármit is tapasztalt eddig a világban, megérdemli, hogy szeressék, hogy van erre mód. Mindig is volt.~
*Morf újra enni kezd és a lány is utánozza. Látja rajta a feszültséget, de eszébe sincs azt várni, hogy hirtelen vidám legyen, meg nyugodt, hiszen amire rájött az felkavaró és szinte alig felfogható.*
- Értem. Még az is lehet, hogy az, hogy naponta látsz, az kicsit jobban felszínre hozta a kisgyerekkori emlékeidet.
*Shyahar elgondolkodva harap még egyet a csirkéből, megrágja, lenyeli, csak utána folytatja tovább.*
- Azt mondják úgy két-hároméves korunkig tudunk visszaemlékezni. A legrégebbi dolgokra csak töredékesen, főleg a nagyon fontos és jelentős történésekre. Aztán egyre több és több emlékképünk van, és egyre összetettebbek. Én arra emlékszem, hogy egyszer egy nagy fehér kutya rám támadt, apa még élt, ő zavarta el, megdobta kővel, mert a kutya biztos megmart volna. Valami gazdag úr szabadon engedte az erdei tábora körül. Apa favágó volt, és vele mentem egyszer, talán csak sétálni, erre már nem emlékszem. Három éves voltam. Később is mesélték nekem mi történt, de a kutyára emlékszem is, ahogy vadul ugatva felém rohan, nagyon nagy volt. Én meg kicsi *mesél, maga sem tudja miért, talán csak hogy kicsit elterelje Morf gondolatait, talán hogy oldja a feszültséget.* Ugyanakkor apa arcát olyan nehezen idézem magam elé. meg kell néznem a képét otthon.
*Shya mélyet sóhajt.*
- Néha furcsa dolgok hoznak elő emlékeket, egy kép, egy hang, egy illat.
~Vagy a hajunk hasonlósága. Morf mindig is szerette, ha lebontom a hajam, vagy ha ő bonthatja le, ha beletúrhat.~
*A lány óvatosan elmosolyodik.*
- Nagyon kicsi lehettél. Eszedbe jutott más is az anyukád külsejéről, vagy csak a haja? *kedves hangon kérdezi, igazság szerint már azt is jónak tartja, hogy Morfiusz erre emlékszik.
Aztán hirtelen eszébe jut valami.*
- Ha akarod felmehetünk, ott is befejezhetjük a vacsorát ~és beszélgethetünk úgy, hogy véletlen sem les senki~ *veti fel.
Lehetőség csak, Morfiusz dönt, neki hogyan jobb.*
//Morfiusz//
*A Morfiusz szája sarkában feltűnő félmosolyt jó jelként könyveli el. Talán mégsem olyan súlyos a helyzet, mint az elsőre látta, és talán az étel és némi beszélgetés ugyanúgy enyhítenek majd a bajokon, mint pár hónappal korábban a Borászatban. A férfi mélybarna szemeinek pillantása azt üzeni számára, hogy ő is emlékszik.*
~Bizony annak idején nagyon gyanakvóan méregetett. Hatok és hónapok kellettek, hogy ne arra gondoljon rögtön, hogy ezért fizetnie kell majd.~
*Shyahar pontosan tisztában van a kedvese gyanakvó természetével, és bár néha nehéznek érzi a dolgokat emiatt, de már kezdi megérteni, Morf miért lett ilyen, amilyen.*
~Sok dologról nem is ő tehet. na jó, párról meg igen. Például a könyvtári könyvről. Vajon hova tudta eldugni?~
*A lány kedvtelve legelteti a szemét a férfin, több okból is, kezdve azon, hogy igencsak jóképű, bezárva azzal, hogy próbálja felmérni mégis hol a csudában rejtegeti azt a könyvet.
A mókás válaszra aztán elmosolyodik.*
- Ó, ez igazán semmiség, lovagom! Mivel a fürdőházat mostanság jobb kihagynunk, a történteket ismerve ugye, így gondoltam egy vacsora méltó ünneplése lehet a mai napnak! *válaszol a hercegnő kissé dagályos stílusában, de aztán elmosolyodik, a saját huncut mosolyával.* Ha teli a hasad mindig nyugodtabb vagy, erre jöttem rá.
*Bár most úgy látja, hogy a tényleg kitűnő csirkesült is csak részben használ Morfiusz borongós hangulata ellen.*
- Ezt beszéltük meg. És nem nyalogattam, mert nem volt miért, egyedül csak iszogattam az italomat a pultnál, és két nyelven ismételgettem azt a mondatot, hogy: nem tud nekem maga annyit fizetni.
*Ártatlan szemekkel néz Morfra, várva erre mit reagál. Bár igaz, nem egészen ezt ismételgette, sőt minden fertályórában más-más válaszokat adott, de a lényege mindegyiknek ugyanaz volt.*
- Hm. De ezek szerint nyalogatni nem szabad? pedig nem adtak asztalkendőt. Se villát.
*Igyekszik még cseppet mókával oldani a feszültséget, bár sejti ez csak ideiglenes megoldás lehet.
Morfiusz láthatóan nincs a legjobb kedvében, és Shya még nem tudja, hogyan segíthetne.*
~Előbb meg kell tudnom, mi bántja. De vajon elmondja-e?~
- A folyónál *ismétli meg, majd bólint.* Az jó hely *teszi hozzá.*
~Hiszen ott napoztunk korábban, elvittél oda engem is, és... És ott is volt egy rohamod, pedig szeretsz oda járni és a víz látványa, meg a hullámok hangja általában megnyugtat. Sőt, nem is csak egy rohamodat láttam ott. Mi lehet ez?~
*Türelmesen várja, hogy Morfiusz folytassa az elbeszélést a saját tempójában, fél, ha sürgetné, a férfi bezárkózna, és nem mondana semmi mást.
A barna szempárba néz, nem szól, az arcán ott az érdeklődés természetesen, látni rajta, hogy szeretné tudni, miről van szó, mégis megállja, nem sürgeti a férfit, és ad neki időt, hogy végiggondolja, elmondhatja-e neki a titkát.
talán pont ennek lesz az eredménye, hogy Morf megszólal.
Shya pedig leesett állal ámul rá majd egy bő percig. Aztán becsukja a száját és lassan bólint.*
- Az édesanyád.
*Úgy véli ennél többet nem fog megtudni, de a kedvese meglepi, mert még egy rövid mondatot hozzátesz.*
- Neked is sötét hajad van *feleli halkan, már csak azért, mert nem kell, hogy más asztaloktól hallják őket, vagy a fogadó személyzete kagylózzon.* Talán tőle örökölted *teszi hozzá, arra gondolva, hogy bár Morfiusz a merész fickó ki nem mondaná, de azért a benne mélyen ott élő érző szívű férfi talán örül, hogy mégis van valami kapocs az édesanyjához. Ha a külső hasonlóság, hát az. Elsőre ez is valami.*
~Gyökerek. Senkije se volt a világon. Valami apró kapcsolat csak jó lehet, hogy ő is tartozott valakihez, hogy szerették gyermekként, hogy igenis bármit is tapasztalt eddig a világban, megérdemli, hogy szeressék, hogy van erre mód. Mindig is volt.~
*Morf újra enni kezd és a lány is utánozza. Látja rajta a feszültséget, de eszébe sincs azt várni, hogy hirtelen vidám legyen, meg nyugodt, hiszen amire rájött az felkavaró és szinte alig felfogható.*
- Értem. Még az is lehet, hogy az, hogy naponta látsz, az kicsit jobban felszínre hozta a kisgyerekkori emlékeidet.
*Shyahar elgondolkodva harap még egyet a csirkéből, megrágja, lenyeli, csak utána folytatja tovább.*
- Azt mondják úgy két-hároméves korunkig tudunk visszaemlékezni. A legrégebbi dolgokra csak töredékesen, főleg a nagyon fontos és jelentős történésekre. Aztán egyre több és több emlékképünk van, és egyre összetettebbek. Én arra emlékszem, hogy egyszer egy nagy fehér kutya rám támadt, apa még élt, ő zavarta el, megdobta kővel, mert a kutya biztos megmart volna. Valami gazdag úr szabadon engedte az erdei tábora körül. Apa favágó volt, és vele mentem egyszer, talán csak sétálni, erre már nem emlékszem. Három éves voltam. Később is mesélték nekem mi történt, de a kutyára emlékszem is, ahogy vadul ugatva felém rohan, nagyon nagy volt. Én meg kicsi *mesél, maga sem tudja miért, talán csak hogy kicsit elterelje Morf gondolatait, talán hogy oldja a feszültséget.* Ugyanakkor apa arcát olyan nehezen idézem magam elé. meg kell néznem a képét otthon.
*Shya mélyet sóhajt.*
- Néha furcsa dolgok hoznak elő emlékeket, egy kép, egy hang, egy illat.
~Vagy a hajunk hasonlósága. Morf mindig is szerette, ha lebontom a hajam, vagy ha ő bonthatja le, ha beletúrhat.~
*A lány óvatosan elmosolyodik.*
- Nagyon kicsi lehettél. Eszedbe jutott más is az anyukád külsejéről, vagy csak a haja? *kedves hangon kérdezi, igazság szerint már azt is jónak tartja, hogy Morfiusz erre emlékszik.
Aztán hirtelen eszébe jut valami.*
- Ha akarod felmehetünk, ott is befejezhetjük a vacsorát ~és beszélgethetünk úgy, hogy véletlen sem les senki~ *veti fel.
Lehetőség csak, Morfiusz dönt, neki hogyan jobb.*
10165. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-06-16 13:17:28
Üzenet elküldve: 2016-06-16 13:17:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Harcra fel! Bárkinek//
*Mindenki arcán megjelenik némi rémület és aggódás, vagy csüggedés. Ez teljesen természetes, hiszen amit így pár mondatba összefoglalt az valóban az. Ő maga, aki egész életét vagyis a többségét a sötétségben a földalatt töltötte már nem annyira ijed meg az árnyaktól, vagy a csúnya nagy gonosz ellenségtől. Bízik a gyorsaságában, a rejtőző képességében és a felderítő technikáiban tehát mind abban, hogy sokkalta előbb veszi észre az ellenséget, mint az őt. Vagyis képes megbújni az árnyékban és észrevétlenként szemlélni a történéseket úgy, hogy kilétére ne derüljön fény. Tulajdonképpen nem történt ez másként a grombarnal sem, hiszen a thargok is csak akkor vették észre a jelenlétét, amikor ő már húsz méterre megközelítette a táborukat. Egyszóval Q éjszaka szinte teljesen láthatatlan és most, hogy még az alakváltó bőre is nála van még inkább.*
- Asssz alakváltó a legjobb harcossszok alakját vette fel ésssz legalább olyan jól isssz kűssszdött. Sssszóval félelmetesssz ellensszég lesssz, ha majd össszetalálkossszunk velük. *A sötételf társa idevonatkozó megjegyzésére bólint, hiszen ő sem hiszi, hogy mindenféle alakot fel tudnának ölteni, de ki tudja.* - Igassszad van én ssszem hissszem. Ami a fekete lovassszt illeti, asssz ő képesszége isssz csak rövidtávra lehet érvényesssz. Nem gondolnám, hogy hossszabb távra tudna helyet váltosssztatni. *Majd amikor a lánynak adott válaszokkal végez ismét a sötételfhez fordul, hogy számára is feleljen.*
- Nem hallottam őket besszélni, de el tudom képssszelni. Így még ssszokoldalúbbak isssz lehetnek ésssz esssz adná meg nekik asssz igasszi erejüket. *Majd kapnak egy invitálást, valami házat kéne megnézni. Q természetesen örömmel tart velük.*
- Igen és ssszívesszen megyek. *Flelel egy bólintás társaságában.*
*Mindenki arcán megjelenik némi rémület és aggódás, vagy csüggedés. Ez teljesen természetes, hiszen amit így pár mondatba összefoglalt az valóban az. Ő maga, aki egész életét vagyis a többségét a sötétségben a földalatt töltötte már nem annyira ijed meg az árnyaktól, vagy a csúnya nagy gonosz ellenségtől. Bízik a gyorsaságában, a rejtőző képességében és a felderítő technikáiban tehát mind abban, hogy sokkalta előbb veszi észre az ellenséget, mint az őt. Vagyis képes megbújni az árnyékban és észrevétlenként szemlélni a történéseket úgy, hogy kilétére ne derüljön fény. Tulajdonképpen nem történt ez másként a grombarnal sem, hiszen a thargok is csak akkor vették észre a jelenlétét, amikor ő már húsz méterre megközelítette a táborukat. Egyszóval Q éjszaka szinte teljesen láthatatlan és most, hogy még az alakváltó bőre is nála van még inkább.*
- Asssz alakváltó a legjobb harcossszok alakját vette fel ésssz legalább olyan jól isssz kűssszdött. Sssszóval félelmetesssz ellensszég lesssz, ha majd össszetalálkossszunk velük. *A sötételf társa idevonatkozó megjegyzésére bólint, hiszen ő sem hiszi, hogy mindenféle alakot fel tudnának ölteni, de ki tudja.* - Igassszad van én ssszem hissszem. Ami a fekete lovassszt illeti, asssz ő képesszége isssz csak rövidtávra lehet érvényesssz. Nem gondolnám, hogy hossszabb távra tudna helyet váltosssztatni. *Majd amikor a lánynak adott válaszokkal végez ismét a sötételfhez fordul, hogy számára is feleljen.*
- Nem hallottam őket besszélni, de el tudom képssszelni. Így még ssszokoldalúbbak isssz lehetnek ésssz esssz adná meg nekik asssz igasszi erejüket. *Majd kapnak egy invitálást, valami házat kéne megnézni. Q természetesen örömmel tart velük.*
- Igen és ssszívesszen megyek. *Flelel egy bólintás társaságában.*
10164. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-06-15 23:50:56
Üzenet elküldve: 2016-06-15 23:50:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Betoppanva//
*Már egy ideje a pult tőszomszédságában múlatja az idejét: ő előbb érkezett az úrnőnél a Pegazusba, és engedelmesen előkészített mindent, amire az itt tartózkodásuk alatt szükség lehet. A Szobaárat 14 aranyban határozták meg, amit Sera a maga részéről akár pofátlanságnak is nevezhetne, tekintve a nevezett hálóhelyiség meglehetősen semmilyen mivoltát. Már nagyjából elrendezte a D'Vanderen lány dolgait, gondoskodott arról, hogy a lovakra is gondot viseljenek, valamint hogy a lehetőségekhez mérten olyan szobákat kapjanak, amelyek távolabb esnek a lépcsőfeljárótól, hogy ne kelljen egész álló éjjel a fel-alá csörtető félrészeg fogadóvendégeket hallgatniuk, ha pihennének.
Most a tisztára suvickolt pulton könyököl kissé unott ábrázattal, és lötyköl maga előtt egy pohár Vizet. 2aranyat lecsengetett ezért is, mondhatjuk, hogy szívesebben, mint hogy többet kifizessen valami ócska lőréért, amit itt mérhetnek. Tekintetében az érdeklődés legkisebb szikrája sem mutatkozik, ahogy aprólékosan körbepásztázza a helyiséget, azonban figyel, miként mindig: ajkát elnyitva szinte nyelve hegyén érzi a benti zsibongó embernépek mindenféle érzületeit: jókedvet, érdeklődést, egykedvűséget, szóval semmi extrát. Talán a legérdekesebbnek a keresztülviharzó sötételf nőstény bizonyul, mármint Xanameru. Ő legalább dühös, de minimum összezavart. Fincsi.
Aztán már épp elunná a csendes szemlélődést, már meg is érkezik, akikre várt. Ruganyosan lehuppan a pult melletti magas székek egyikéről, gyors mozdulattal lesimítja ölében az összegyűrődött selymet.*
- Úrnőm - *Hajtja meg fejét Linna érkeztére, aztán szeme a kisasszony sarkában toporgó kreol embernőre villan. Még mindig nem árul el nagyon semmit az arckifejezése, pedig kevés disszonánsabb dolgot tud elképzelni, mint hogy egy úrihölgy ezzel a küllemre is vadóc, maszatos képű vadleánnyal múlassa az idejét.*
- A szobát már előkészítettem. Intézzem a vacsorád most, vagy... - *Doromboló hangját a mondat közepén egy pillanatra szándékosan elakasztja, hogy ismét Liyrenre emelje tekintetét, ezúttal egy kicsit furcsállón.* - inkább hármunknak terítsenek?
*Már egy ideje a pult tőszomszédságában múlatja az idejét: ő előbb érkezett az úrnőnél a Pegazusba, és engedelmesen előkészített mindent, amire az itt tartózkodásuk alatt szükség lehet. A Szobaárat 14 aranyban határozták meg, amit Sera a maga részéről akár pofátlanságnak is nevezhetne, tekintve a nevezett hálóhelyiség meglehetősen semmilyen mivoltát.
Már nagyjából elrendezte a D'Vanderen lány dolgait, gondoskodott arról, hogy a lovakra is gondot viseljenek, valamint hogy a lehetőségekhez mérten olyan szobákat kapjanak, amelyek távolabb esnek a lépcsőfeljárótól, hogy ne kelljen egész álló éjjel a fel-alá csörtető félrészeg fogadóvendégeket hallgatniuk, ha pihennének. Most a tisztára suvickolt pulton könyököl kissé unott ábrázattal, és lötyköl maga előtt egy pohár Vizet. 2aranyat lecsengetett ezért is, mondhatjuk, hogy szívesebben, mint hogy többet kifizessen valami ócska lőréért, amit itt mérhetnek.
Tekintetében az érdeklődés legkisebb szikrája sem mutatkozik, ahogy aprólékosan körbepásztázza a helyiséget, azonban figyel, miként mindig: ajkát elnyitva szinte nyelve hegyén érzi a benti zsibongó embernépek mindenféle érzületeit: jókedvet, érdeklődést, egykedvűséget, szóval semmi extrát. Talán a legérdekesebbnek a keresztülviharzó sötételf nőstény bizonyul, mármint Xanameru. Ő legalább dühös, de minimum összezavart. Fincsi. Aztán már épp elunná a csendes szemlélődést, már meg is érkezik, akikre várt. Ruganyosan lehuppan a pult melletti magas székek egyikéről, gyors mozdulattal lesimítja ölében az összegyűrődött selymet.*
- Úrnőm - *Hajtja meg fejét Linna érkeztére, aztán szeme a kisasszony sarkában toporgó kreol embernőre villan. Még mindig nem árul el nagyon semmit az arckifejezése, pedig kevés disszonánsabb dolgot tud elképzelni, mint hogy egy úrihölgy ezzel a küllemre is vadóc, maszatos képű vadleánnyal múlassa az idejét.*
- A szobát már előkészítettem. Intézzem a vacsorád most, vagy... - *Doromboló hangját a mondat közepén egy pillanatra szándékosan elakasztja, hogy ismét Liyrenre emelje tekintetét, ezúttal egy kicsit furcsállón.* - inkább hármunknak terítsenek?
10163. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-06-15 19:42:11
Üzenet elküldve: 2016-06-15 19:42:11
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Tűz és Víz//
//Shyahar//
*Talán, ha nem lett volna, akkor az a sajt és kenyér, amit a kis veréb kéretlenül az orra alá tol most nem ülnének itt egymással a fogadóban. Száját félmosolyra vonja, amikor eszébe jutnak a borászatban történtek. Már akkor nem tudta hova tenni ezt a nagylelkűséget. Később persze rájött, hogy ez Shya természetének a sajátja, de eltelt jó idő, mire gyanakvás nélkül tudta fogadni a kedvességét. Azt szokta, ha kap, azért adnia is kell valamit, hogy mit az csak idő kérdése. Nem mindig derül ki azonnal, de néha nagy ára van a látszólag semmibe sem kerülő kedvességnek. Shya viszont nem kért eddig semmit, most is egy megpakolt tálcával érkezik hogy elűzze a rosszkedvét és eleinte nem kérdez rá hol volt, pedig Morf pontosan tudja, hogy kíváncsi. Fél mosollyal nézi, ahogy szed, mind a kettőjüknek adagolva a tálról.*
-Köszönöm hercegnő, nagylelkűséged páratlan, mint mindig.
*Felvesz egy húst a tányérról és beleharap, aztán kedvtelenül rágni kezdi.*
-Jól tetted, hogy itt vártál, remélem nem környékezett meg senki. Amilyen kedves vagy és gyanútlan, hamar bajba kerülhetsz. Pláne, ha így nyalogatod az ujjaidat.
*Két falat között osztja Shyának az észt. Amilyen látványt nyújt nyalogatás közben eltereli a nyomasztó gondolatoktól. Elvigyorodik és direkt kivárja a kérdést, ami arra vonatkozik merre járt. Elégedetten vigyorog, mert az sem sokat várat magára. A lány végül nem bírja ki és rákérdez.*
~Tudtam, hogy nem sokáig bírod kérdés nélkül.~
*Nem töltötte túl kellemesen az idejét. Rémképek, sikolyok és emlékek között lassan tisztult a kép. A tűzben állt a nő, lángba borult hajjal, sikított, de mostanra kiderült számára, hogy kicsoda.*
~Nem kéne elmondanom neked.~
-A folyónál voltam.
*Szólal meg mégis, aztán a tányérba dobja a félig megevett húst és a vidámság álarca nélkül néz Shyára, latolgatva vajon mennyire bízhat meg benne. Senkiben nem bízott meg soha, de a lány arcát kutatva, arra jut, hogy neki beszélni fog.*
-Tudom ki a nő. A nő aki sikított a fejemben.
*Jelenti ki komolyan nézve a lányra, aztán egy lélegzetvételnyi szünet után hozzáteszi.*
-Az anyám volt.
*A haja, olyan színű volt, mint Shya haja. Nem foglalkozott sohasem a lélek és az álom bugyraival, minek is tette volna, annak nem sok értelmét látta, de az álmok akkor kezdték el ébren is gyötörni, amikor Shyával a város felé indult és ebben mindenképpen felfedez valami összefüggést.*
-A haja olyan volt, mint a tied, legalábbis nagyon hasonlított.
*Az asztalra bámul, aztán visszaveszi a húsdarabot és nyugodtan enni kezdi tovább, az arckifejezésén viszont elfelejt változtatni. Legyen bármilyen nyugodt, ahogy eszik, feszültsége rá van rajzolva.*
A hozzászólás írója (Morfiusz Rarrkon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.15 19:51:35
//Shyahar//
*Talán, ha nem lett volna, akkor az a sajt és kenyér, amit a kis veréb kéretlenül az orra alá tol most nem ülnének itt egymással a fogadóban. Száját félmosolyra vonja, amikor eszébe jutnak a borászatban történtek. Már akkor nem tudta hova tenni ezt a nagylelkűséget. Később persze rájött, hogy ez Shya természetének a sajátja, de eltelt jó idő, mire gyanakvás nélkül tudta fogadni a kedvességét. Azt szokta, ha kap, azért adnia is kell valamit, hogy mit az csak idő kérdése. Nem mindig derül ki azonnal, de néha nagy ára van a látszólag semmibe sem kerülő kedvességnek. Shya viszont nem kért eddig semmit, most is egy megpakolt tálcával érkezik hogy elűzze a rosszkedvét és eleinte nem kérdez rá hol volt, pedig Morf pontosan tudja, hogy kíváncsi. Fél mosollyal nézi, ahogy szed, mind a kettőjüknek adagolva a tálról.*
-Köszönöm hercegnő, nagylelkűséged páratlan, mint mindig.
*Felvesz egy húst a tányérról és beleharap, aztán kedvtelenül rágni kezdi.*
-Jól tetted, hogy itt vártál, remélem nem környékezett meg senki. Amilyen kedves vagy és gyanútlan, hamar bajba kerülhetsz. Pláne, ha így nyalogatod az ujjaidat.
*Két falat között osztja Shyának az észt. Amilyen látványt nyújt nyalogatás közben eltereli a nyomasztó gondolatoktól. Elvigyorodik és direkt kivárja a kérdést, ami arra vonatkozik merre járt. Elégedetten vigyorog, mert az sem sokat várat magára. A lány végül nem bírja ki és rákérdez.*
~Tudtam, hogy nem sokáig bírod kérdés nélkül.~
*Nem töltötte túl kellemesen az idejét. Rémképek, sikolyok és emlékek között lassan tisztult a kép. A tűzben állt a nő, lángba borult hajjal, sikított, de mostanra kiderült számára, hogy kicsoda.*
~Nem kéne elmondanom neked.~
-A folyónál voltam.
*Szólal meg mégis, aztán a tányérba dobja a félig megevett húst és a vidámság álarca nélkül néz Shyára, latolgatva vajon mennyire bízhat meg benne. Senkiben nem bízott meg soha, de a lány arcát kutatva, arra jut, hogy neki beszélni fog.*
-Tudom ki a nő. A nő aki sikított a fejemben.
*Jelenti ki komolyan nézve a lányra, aztán egy lélegzetvételnyi szünet után hozzáteszi.*
-Az anyám volt.
*A haja, olyan színű volt, mint Shya haja. Nem foglalkozott sohasem a lélek és az álom bugyraival, minek is tette volna, annak nem sok értelmét látta, de az álmok akkor kezdték el ébren is gyötörni, amikor Shyával a város felé indult és ebben mindenképpen felfedez valami összefüggést.*
-A haja olyan volt, mint a tied, legalábbis nagyon hasonlított.
*Az asztalra bámul, aztán visszaveszi a húsdarabot és nyugodtan enni kezdi tovább, az arckifejezésén viszont elfelejt változtatni. Legyen bármilyen nyugodt, ahogy eszik, feszültsége rá van rajzolva.*
A hozzászólás írója (Morfiusz Rarrkon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.15 19:51:35
10162. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-06-15 17:29:34
Üzenet elküldve: 2016-06-15 17:29:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Assa//
- Igen... de nem kell semmi komolyra gondolni. Nem csinált hurikánokat, meg semmi ilyesmi. Azt nem tudom, hogy ha akart volna, akkor tudott volna csinálni, de ő azt mondta, hogy jobban szereti tanítani.
*Itt átsuhan egy pici sértettség az arcán, de látszik rajta, hogy már régi ügy, nem is valódi harag táplálja, inkább csak a makacs emlékek, aminek az okát hamar el is mondja.*
- Csak párszor találkoztam vele, messze lakott tőlünk, de akkor sem volt hajlandó, csak pár trükköt megmutatni. Azt mondta, hogy nem szabad a mágiát felelőtlenül használni. Eléggé unalmas volt tündér létére, de gondolom azért, mert tanított. Mármint nem minden tanító unalmas, de... szóval érted.
*Kuncog egy picit maga elé, de csak szolidan, nehogy azt hihesse a beszélgetőpartnere, hogy neki eszébe jutna bárkit is megsérteni. A biztonság kedvéért még gyorsan hozzá is teszi.*
- A városkában, ahol laktam, például volt egy nagyon kedves tanító, aki még ősi, kihalt civilizációk nyelveit is megmutatta nekünk, pedig az nem is volt a tananyagban. Mindig, amikor valamelyik faj nyelvét vettük át, akkor be lehetett öltözni az adott fajnak, és sokkal mókásabb volt. Mondjuk pár szülő nem nézte jó szemmel, amikor orkoknak öltöztünk, meg az egyik elf anyuka azt mondta, hogy viccet csinálunk belőlük, pedig nem is. Nagyon sokat tanultunk attól a tanítótól.
*Kicsit sokat beszélt, és a kakaó is hűlni kezd, szóval gyorsan belekortyol, és hagyja a fajtársát is szóhoz jutni, kérdezni, majd igyekszik válaszolni is, bár kissé elszontyolodik.*
- Hát... nagyon nehéz úgy lelkesnek lenni, ha azt mondják, hogy tehetségtelen vagy... de majd igyekezni fogok. Ha viszont nem megy, akkor nem megy, akkor még mindig csinálhatom azt, amiben tuti ügyes vagyok. Az viszont nekem is fontos, hogy segítsek másoknak, szóval majd ha gazdag leszek, akkor alapítok ilyen segítő dolgokat, meg adok pénzt a szegényeknek, meg ilyenek. Csak ahhoz előtte még gazdagnak kell lennem.
*És úgy tűnik, hogy jelenleg még nem az. Ez nem töri le, eddig is így sejtette, bár ez idáig valódi pénzt nem igazán kellett kezelnie a saját kis gyermeki üzletelésein kívül, hiszen a tanítói csak elméleti pénzeket kértek rajta számon, de úgy véli, hogy nem sok különbség lehet a kettő között. Az elrablós történet megemlítésére nagyot néz, és bár látszik rajta, hogy szeretne kérdezni, tekintettel arra, hogy te le is zárod a sztorit anélkül, hogy elkezdenéd, inkább ő sem kérdez rá, inkább a másik kifejezést mormolgatja.*
- Becsületes kereskedő... csak egyszerre kell becsületesnek is lenni, meg ügyesnek is. Csak nem lehet annyira nehéz. A tippet pedig köszönöm. Soha többé nem mondom el senkinek, hogy mennyi pénzem van.
- Igen... de nem kell semmi komolyra gondolni. Nem csinált hurikánokat, meg semmi ilyesmi. Azt nem tudom, hogy ha akart volna, akkor tudott volna csinálni, de ő azt mondta, hogy jobban szereti tanítani.
*Itt átsuhan egy pici sértettség az arcán, de látszik rajta, hogy már régi ügy, nem is valódi harag táplálja, inkább csak a makacs emlékek, aminek az okát hamar el is mondja.*
- Csak párszor találkoztam vele, messze lakott tőlünk, de akkor sem volt hajlandó, csak pár trükköt megmutatni. Azt mondta, hogy nem szabad a mágiát felelőtlenül használni. Eléggé unalmas volt tündér létére, de gondolom azért, mert tanított. Mármint nem minden tanító unalmas, de... szóval érted.
*Kuncog egy picit maga elé, de csak szolidan, nehogy azt hihesse a beszélgetőpartnere, hogy neki eszébe jutna bárkit is megsérteni. A biztonság kedvéért még gyorsan hozzá is teszi.*
- A városkában, ahol laktam, például volt egy nagyon kedves tanító, aki még ősi, kihalt civilizációk nyelveit is megmutatta nekünk, pedig az nem is volt a tananyagban. Mindig, amikor valamelyik faj nyelvét vettük át, akkor be lehetett öltözni az adott fajnak, és sokkal mókásabb volt. Mondjuk pár szülő nem nézte jó szemmel, amikor orkoknak öltöztünk, meg az egyik elf anyuka azt mondta, hogy viccet csinálunk belőlük, pedig nem is. Nagyon sokat tanultunk attól a tanítótól.
*Kicsit sokat beszélt, és a kakaó is hűlni kezd, szóval gyorsan belekortyol, és hagyja a fajtársát is szóhoz jutni, kérdezni, majd igyekszik válaszolni is, bár kissé elszontyolodik.*
- Hát... nagyon nehéz úgy lelkesnek lenni, ha azt mondják, hogy tehetségtelen vagy... de majd igyekezni fogok. Ha viszont nem megy, akkor nem megy, akkor még mindig csinálhatom azt, amiben tuti ügyes vagyok. Az viszont nekem is fontos, hogy segítsek másoknak, szóval majd ha gazdag leszek, akkor alapítok ilyen segítő dolgokat, meg adok pénzt a szegényeknek, meg ilyenek. Csak ahhoz előtte még gazdagnak kell lennem.
*És úgy tűnik, hogy jelenleg még nem az. Ez nem töri le, eddig is így sejtette, bár ez idáig valódi pénzt nem igazán kellett kezelnie a saját kis gyermeki üzletelésein kívül, hiszen a tanítói csak elméleti pénzeket kértek rajta számon, de úgy véli, hogy nem sok különbség lehet a kettő között. Az elrablós történet megemlítésére nagyot néz, és bár látszik rajta, hogy szeretne kérdezni, tekintettel arra, hogy te le is zárod a sztorit anélkül, hogy elkezdenéd, inkább ő sem kérdez rá, inkább a másik kifejezést mormolgatja.*
- Becsületes kereskedő... csak egyszerre kell becsületesnek is lenni, meg ügyesnek is. Csak nem lehet annyira nehéz. A tippet pedig köszönöm. Soha többé nem mondom el senkinek, hogy mennyi pénzem van.
10161. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-06-15 16:56:17
Üzenet elküldve: 2016-06-15 16:56:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Harcra fel! - Bárkinek//
//Q, Sunuko, Raeyan//
*Ingwe már így is sok aggasztó dolgot hallott a halottakról, de az alakváltoztatás híre az eddigi legrosszabb. Orgyilkosként tisztában van eme képesség hasznosságával, ő maga is szívesen birtokolná, de egy ezzel rendelkezővel szemben harcolni, maga a rémálom. Az még a legkevesebb ha a harcmezőn alkalmazzák, de ha van eszük, márpedig ha nekik nem is, a vezetőjüknek biztosan van, akkor ezt a képességet beszivárgásra fogják használni, és felveszik a gerilla harcmodort, aminek beláthatatlan következményei lennének, ezt ő, és valószínűleg Q is jól tudja.*
-Beszélni is tudnak? Ha igen, képesek utánozni a felvett személy hangját? *Nem csak kérdez, megpróbál válaszolni is a hölgyemény pár kérdésére.*
-Kétlem, hogy feltudnák venni a farkasok alakját, abban pedig biztos vagyok, hogy ezek nem eredarok, még azoknak a fajzatoknak sem érné meg, hogy a dögökkel összefogjanak, bár tévedhetek.
A város körül van véve, egy védőmezővel, szerintem nem tudnak csak úgy beteleportálni. *Sunuko felé fordul.*
-Igen, szívesen megnézném a házat, induljunk. Ti velünk tartotok? *Ezen szavait természetesen már a többiekhez intézi.*
//Q, Sunuko, Raeyan//
*Ingwe már így is sok aggasztó dolgot hallott a halottakról, de az alakváltoztatás híre az eddigi legrosszabb. Orgyilkosként tisztában van eme képesség hasznosságával, ő maga is szívesen birtokolná, de egy ezzel rendelkezővel szemben harcolni, maga a rémálom. Az még a legkevesebb ha a harcmezőn alkalmazzák, de ha van eszük, márpedig ha nekik nem is, a vezetőjüknek biztosan van, akkor ezt a képességet beszivárgásra fogják használni, és felveszik a gerilla harcmodort, aminek beláthatatlan következményei lennének, ezt ő, és valószínűleg Q is jól tudja.*
-Beszélni is tudnak? Ha igen, képesek utánozni a felvett személy hangját? *Nem csak kérdez, megpróbál válaszolni is a hölgyemény pár kérdésére.*
-Kétlem, hogy feltudnák venni a farkasok alakját, abban pedig biztos vagyok, hogy ezek nem eredarok, még azoknak a fajzatoknak sem érné meg, hogy a dögökkel összefogjanak, bár tévedhetek.
A város körül van véve, egy védőmezővel, szerintem nem tudnak csak úgy beteleportálni. *Sunuko felé fordul.*
-Igen, szívesen megnézném a házat, induljunk. Ti velünk tartotok? *Ezen szavait természetesen már a többiekhez intézi.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11721-11740 , 11741-11760 , 11761-11780 , 11781-11800 , 11801-11820 , 11821-11840 , 11841-11860 , 11861-11880 , 11881-11900 , 11901-11920 , 11921-11940 , 11941-11960 , 11961-11980 , 11981-12000 , 12001-12020 , 12021-12040 , 12041-12060 , 12061-12080 , 12081-12100 , 12101-12120 , 12121-12140 , 12141-12160 , 12161-12180 , 12181-12200 , 12201-12220 , 12221-12240 , 12241-12260 , 12261-12280 , 12281-12300 , 12301-12320 , 12321-12340 , 12341-12360 , 12361-12380 , 12381-12400 , 12401-12420 , 12421-12440 , 12441-12460 , 12461-12480 , 12481-12500 , 12501-12520 , 12521-12540 , 12541-12560 , 12561-12580 , 12581-12600 , 12601-12620 , 12621-12640 , 12641-12660 , 12661-12680 , 12681-12700 , 12701-12720 , 12721-12740 , 12741-12760 , 12761-12780 , 12781-12800 , 12801-12820 , 12821-12840 , 12841-12860 , 12861-12880 , 12881-12900 , 12901-12920 , 12921-12940 , 12941-12960 , 12961-12980 , 12981-13000 , 13001-13020 , 13021-13040 , 13041-13060 , 13061-13080 , 13081-13100 , 13101-13120 , 13121-13140 , 13141-13160 , 13161-13180 , 13181-13200 , 13201-13220 , 13221-13240 , 13241-13260 , 13261-13280 , 13281-13300 , 13301-13320 , 13321-13340 , 13341-13360 , 13361-13380 , 13381-13400 , 13401-13420 , 13421-13440 , 13441-13460 , 13461-13480 , 13481-13500 , 13501-13520 , 13521-13540 , 13541-13560 , 13561-13580 , 13581-13600 , 13601-13620 , 13621-13640 , 13641-13660 , 13661-13680 , 13681-13700 , 13701-13720 , 13721-13740 , 13741-13760 , 13761-13780 , 13781-13800 , 13801-13820 , 13821-13840 , 13841-13860 , 13861-13880 , 13881-13900 , 13901-13920 , 13921-13940 , 13941-13960 , 13961-13980 , 13981-14000 , 14001-14020 , 14021-14040 , 14041-14060 , 14061-14080 , 14081-14100 , 14101-14120 , 14121-14140 , 14141-14160 , 14161-14180 , 14181-14200 , 14201-14220 , 14221-14240 , 14241-14260 , 14261-14280 , 14281-14300 , 14301-14320 , 14321-14340 , 14341-14360 , 14361-14380 , 14381-14400 , 14401-14420 , 14421-14440 , 14441-14460 , 14461-14480 , 14481-14500 , 14501-14520 , 14521-14540 , 14541-14560 , 14561-14580 , 14581-14600 , 14601-14620 , 14621-14640 , 14641-14660 , 14661-14680 , 14681-14700 , 14701-14720 , 14721-14740 , 14741-14760 , 14761-14780 , 14781-14800 , 14801-14820 , 14821-14840 , 14841-14860 , 14861-14880 , 14881-14900 , 14901-14920 , 14921-14940 , 14941-14960 , 14961-14980 , 14981-15000 , 15001-15020 , 15021-15040 , 15041-15060 , 15061-15080 , 15081-15100 , 15101-15120 , 15121-15140 , 15141-15160 , 15161-15180 , 15181-15200 , 15201-15220 , 15221-15240 , 15241-15260 , 15261-15280 , 15281-15300 , 15301-15320 , 15321-15340 , 15341-15360 , 15361-15380 , 15381-15400 , 15401-15420 , 15421-15440 , 15441-15460 , 15461-15480 , 15481-15500 , 15501-15520 , 15521-15540 , 15541-15560 , 15561-15580 , 15581-15600 , 15601-15620 , 15621-15640 , 15641-15660 , 15661-15680 , 15681-15700 , 15701-15720 , 15721-15740 , 15741-15760 , 15761-15780 , 15781-15800 , 15801-15820 , 15821-15840 , 15841-15860 , 15861-15880 , 15881-15900 , 15901-15920 , 15921-15940 , 15941-15960 , 15961-15980 , 15981-16000 , 16001-16020 , 16021-16040 , 16041-16060 , 16061-16080 , 16081-16100 , 16101-16120 , 16121-16140 , 16141-16160 , 16161-16180 , 16181-16200 , 16201-16220 , 16221-16240 , 16241-16260 , 16261-16280 , 16281-16300 , 16301-16320 , 16321-16340 , 16341-16360 , 16361-16380 , 16381-16400 , 16401-16420 , 16421-16440 , 16441-16460 , 16461-16480 , 16481-16500 , 16501-16520 , 16521-16540 , 16541-16560 , 16561-16580 , 16581-16600 , 16601-16620 , 16621-16640 , 16641-16660 , 16661-16680 , 16681-16700 , 16701-16720 , 16721-16740 , 16741-16760 , 16761-16780 , 16781-16800 , 16801-16820 , 16821-16840 , 16841-16860 , 16861-16880 , 16881-16900 , 16901-16920 , 16921-16940 , 16941-16960 , 16961-16980 , 16981-17000 , 17001-17020 , 17021-17040 , 17041-17060 , 17061-17080 , 17081-17100 , 17101-17120 , 17121-17140 , 17141-17160 , 17161-17180 , 17181-17200 , 17201-17220 , 17221-17240 , 17241-17260 , 17261-17280 , 17281-17300 , 17301-17320 , 17321-17340 , 17341-17360 , 17361-17380 , 17381-17400 , 17401-17420 , 17421-17440 , 17441-17460 , 17461-17480 , 17481-17500 , 17501-17520 , 17521-17540 , 17541-17560 , 17561-17580 , 17581-17600 , 17601-17620 , 17621-17640 , 17641-17660 , 17661-17680 , 17681-17700 , 17701-17720 , 17721-17740 , 17741-17760 , 17761-17780 , 17781-17800 , 17801-17820 , 17821-17840 , 17841-17860 , 17861-17880 , 17881-17900 , 17901-17920 , 17921-17940 , 17941-17960 , 17961-17980 , 17981-18000 , 18001-18020 , 18021-18040 , 18041-18060 , 18061-18080 , 18081-18100 , 18101-18120 , 18121-18140 , 18141-18160 , 18161-18180 , 18181-18200 , 18201-18220 , 18221-18240 , 18241-18260 , 18261-18280 , 18281-18300 , 18301-18320 , 18321-18340 , 18341-18360 , 18361-18380 , 18381-18400 , 18401-18420 , 18421-18440 , 18441-18460 , 18461-18480 , 18481-18500 , 18501-18520 , 18521-18540 , 18541-18560 , 18561-18580 , 18581-18600 , 18601-18620 , 18621-18640 , 18641-18660 , 18661-18680 , 18681-18700 , 18701-18720 , 18721-18740 , 18741-18760 , 18761-18780 , 18781-18800 , 18801-18820 , 18821-18840 , 18841-18860 , 18861-18880