// Egy kis kontraszt //
*Bár utólag sokkalta biztonságosabb lett volna, ha mindössze kiböki magából, hogy mágus, nem tudta megállni, hogy ne dicsekedjen képességével. És ha dicsőséget nem is, hát egy nagyon különösnek hangzó választ azért aratott. Szemöldökei fölemelkednek zavarában, magyarázatot várva is néz Sylvarra. Kik nem haltak ki? A mágusok, a linahechi mágusok, vagy mások? Megkomolyodik tekintete, ahogy értelmezi a szavakat, és bögréjét lassan félretéve, teljes figyelmet fordít az elf cselekedeteinek, mintha azokban találhatja meg a válaszokat. A pipát a méretes levével látva, hamar összerakja magában a kettő okát, de nem kommentál rájuk, jelenleg van fontosabb dolga is, egészen pontosan a figyelés. Székével kissé félrefordul az asztalról, hogy ne kapja telibe a füstöt, ő nem éppen dohányzós típus, vagy akár az erősebb tüdőjű. A szagot persze így sem ússza meg, de azt legalább túléli.*
- Nem lehetett olcsó... *Jegyzi meg, a levélre célozva, mivel azt gondolja, az is lenne az a szükséges dolog, ami miatt Artheniorba hozhatta amaz lába. Hanem a továbbitól elhalkul, látszik rajta, hogy erősen töri a fején valamin. Végül csöndben marad; ez a beszélgetés fontosabb annál, minthogy az első eszébe jutó badarsággal elveszítse asztaltársa bizalmát.
Adoaver testbeszédje kiválóan megüzenheti Sylvarnak, milyen érzelmek tehetik urukká az ifjút felvilágosításai hallatán: Ajkai elválnak egymástól és szemei tányér méretűre kerekednek, mikor meghallja amaz származását, és hogy gyakorlatilag mi is ő.* ~ Ilyen nincs. ~ *Fejét hirtelen, gyorsan megrázva viszont egyhamar összeszedi magát, sejti, hogy van még neki fontos mondanivalója, ha ez szerepelt a lista tetején. Az elf testén lévő jelek magyarázatára összeszűkül tekintete, és egy rövid, sztoikus bólintással jelzi, hogy eddig világos. A köpcös, már amennyire el tud képzelni egy nagydarabot pont "abból" az egy fajból, tündérke zaklatására morog egyet a különös eseten, és segítségként hozzáteszi saját tudását:* - Nem, dehogy. De ebben a városban mindenféle fajnak az összes arculatú példánya megfordul, hiszen Arthenior Lanawinnak az idegcsomója, ha a népeket nézzük. De a templom egy szabadon betérhető hely, vajon miért próbálta akkor elüldözni? *Az utolsó megfigyelésre pedig csak vállát tudja vonni. Faji történelemmel kapcsolatban van tudása, de viselkedésükkel nem. Talán csak egy halhatatlan, ősi szellem tudja látni a változásuk okát ebben a pöcegödörben. Vagy csak meg kéne látogatnia a kint élő törzseket, és meglátni a különbséget a sok kultúra közt.*
- Uramatyám, nem is tudom, hol kezdjem. *Kezét homlokára téve jár az esze, hogy a legjobb tudása szerint elégítse ki a druida tudáshiányát. Habár elsőre elég egyszerűnek tűnik ezeket elmagyarázni, egy felületes válasz csak több kérdést vonhat maga után, tehát nem éri meg csak egyszerűen hozzávágni. Teája már a piacos megjegyzés alatt magára lett hagyva az asztal szélén, egy ideje már a frissesség alá hűlve. De nem fog finnyáskodni, miután végez.*
- Artheniorban, Lanawinban és még sok más helyen e földön túl, számos és számtalan varázsló éldegél. *Kezdi végül, magától kifele gesztikulálva. Ideje kihasználni beszélőkészségét.* - Sokan örökletesen szerzik affinitásukat, de még többen véletlenül, a sorstól, mint például jómagam. *Indul tüzet mutató ujja magához.* - Egy elf házaspár befogadottjaként nőttem fel, és úgy jöttem rá varázstudásomra, hogy magamra gyújtottam egy könyvtárat. *Emésztési szünet.* - Minden varázstudó vagy csak szimplán varázslásra képes azt csinál magával, amire csak kedve tartja, de ez persze nem azt jelenti, hogy a törvények nem hatnak rá. Ismerek varázslókat a városőrségben is, sőt, az egyikkel barátságban is vagyok. Bár merem állítani a számunk továbbra sem haladja meg az átlagos polgárokét, szerintem egy egész szép kis tömeget alkotnánk meg, ha mind összegyűlnénk. Ez persze kis híján lehetetlen, mivel nem kötelező egymással bármilyen kapcsolatot fönntartanunk, mindenki a maga ura, ahogy mondtam. Természetesen ez azt is jelenti, hogy vannak egészen gonosz mágusok is, akik mind a maga erdejét, Artheniort, Lihanechet, és a három között lévő összes földet égve akarják látni, és nem csak azért, mert szeretik a tüzet. A bot másik végén pedig vannak olyan nagymester mágusok, mint Abogr nagymester: miután elhagyta Artheniort, a Lihanechi tó fölé lebegtetett egy hatalmas mágustornyot, ahol a tudásra szomjasaknak van lehetőségük mágiájukat fejleszteni, bár horribilis árért. *Húzza el a száját az önemlékeztetőre. Nem tudja, Garsin mégis hogy tudta magának megengedni azokat a könyveket.* - Nyílt leszek önnel, amikor azt mondom, hogy én még nem vagyok mesterszinten, és amilyen rendszertelen és kaotikus e telep népességének a gyülekezése, egyhamar nem hiszem, hogy ez másnapra megváltozna. De azt garantálhatom önnek, hogy ezekben a változatos tégla-odvakban kellő mennyiségű, hogy is mondjam "kollégát" fog találni. *Ekkor körbenéz asztaluk körül, szemöldöke elégedetlenül felhúzódik, mikor észleli, hogy a zsúfosság alig változott körülöttük.* - Már ha elviseli ezt az embertömeget. Amit én biztos nem. *Fejezi be, kiszáradt ajkával és kiszáradt torkával csak elvéve a már hideg, de még valamennyire édes italt, amit egy pár maradék korttyal kiiszik.* - ...És a családnevem Droverson, tehát Adoaver Droverson. Köszönöm, hogy őszinte volt velem, Sylvar