Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 234 (4661. - 4680. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4680. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-04-01 17:29:20
Üzenet elküldve: 2024-04-01 17:29:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Az út végén hazatalálsz//
*Van az a pillanat, amikor csak olyan elvárások tudnának segíteni, amit senki nem tud megugrani. Sajnos senki nem tudja neki azt mondani ugyanis, hogy ez csak egy ugratás volt és egyáltalán nem várja Mai-t senki a Mágustoronyban. Azt sem, hogy az anyja mindent megbánva csak szeretetéről akarja biztosítani, aztán hagyja tovább élni azzal a tudattal, hogy alkalomadtán hazalátogathat. Álomvilág ez.
Elfordul és ezen gondolkodik, s csak akkor ébred rá igazán, hogy most nagyon nagy terhet rótt ezzel a feketeségre, amikor az talán közös kalandjuk során először marad nagyjából csöndben és hagyná egyedül. Láthatóan nem tud mit kezdeni a helyzettel. Mai nagy levegőt vesz, nem csinálhatja ezt mással. Ez az ő élete, majd helyre teszi valahogy.*
- De, sajnálom, ne menj kérlek sehova. *Ül fel, bár arca még mindig sápadt és szomorú, ennyit engedélyezett magának az önsajnálatból. Ez ugyan úgy nem vezet semmi jóra, mintha őrjöngve akarná meghozni a döntéseit. Feltápászkodik ő is, de még nem látja mit művelt a lány.* - Dehogy szeded, én törtem össze, még ki is kell fizessem. *Sétál oda végül, s elkezdi ő is szedegetni a darabokat, szerencsére nem lesz olyan hatalmas munka, de így már oda tud tévedni a tekintete arra, amit éppen a feketeség művel. Csak a szorító mozdulatot látja, kiserkent vért még nem.*
- Nori, fejezd be kérlek. *Most már a kétségbeesés is ráhúzódott pillantására, majd a másik kezéért nyúl, hogy engedje el a darabokat.* - Nori, miért csinálod ezt, hmm? Nem elég, hogy magamért aggódok, most aggódhatok érted is? *Kissé bűntudatkeltőre sikeredett a mondata, de inkább magának volt egy újabb feljegyzés. Ráébredt, hogy egyszerűen nem teheti ki ilyen érzelmi hatásoknak a lányt tényleg, mert sokkal rosszabb vége is lehet, mint egy kis Mai-s sértődés. Csak tudná a pontos okát...* - Bántottalak ezzel? *Tudni akarja, hiszen akkor reformálni kell saját magán. Igen neki, mert tudja, hogy ilyen téren akárhogy is, de ő az okosabb. Fordult is a kocka, hogy ki kit is akar megvédeni, na meg az is, hogy kitől.*
*Van az a pillanat, amikor csak olyan elvárások tudnának segíteni, amit senki nem tud megugrani. Sajnos senki nem tudja neki azt mondani ugyanis, hogy ez csak egy ugratás volt és egyáltalán nem várja Mai-t senki a Mágustoronyban. Azt sem, hogy az anyja mindent megbánva csak szeretetéről akarja biztosítani, aztán hagyja tovább élni azzal a tudattal, hogy alkalomadtán hazalátogathat. Álomvilág ez.
Elfordul és ezen gondolkodik, s csak akkor ébred rá igazán, hogy most nagyon nagy terhet rótt ezzel a feketeségre, amikor az talán közös kalandjuk során először marad nagyjából csöndben és hagyná egyedül. Láthatóan nem tud mit kezdeni a helyzettel. Mai nagy levegőt vesz, nem csinálhatja ezt mással. Ez az ő élete, majd helyre teszi valahogy.*
- De, sajnálom, ne menj kérlek sehova. *Ül fel, bár arca még mindig sápadt és szomorú, ennyit engedélyezett magának az önsajnálatból. Ez ugyan úgy nem vezet semmi jóra, mintha őrjöngve akarná meghozni a döntéseit. Feltápászkodik ő is, de még nem látja mit művelt a lány.* - Dehogy szeded, én törtem össze, még ki is kell fizessem. *Sétál oda végül, s elkezdi ő is szedegetni a darabokat, szerencsére nem lesz olyan hatalmas munka, de így már oda tud tévedni a tekintete arra, amit éppen a feketeség művel. Csak a szorító mozdulatot látja, kiserkent vért még nem.*
- Nori, fejezd be kérlek. *Most már a kétségbeesés is ráhúzódott pillantására, majd a másik kezéért nyúl, hogy engedje el a darabokat.* - Nori, miért csinálod ezt, hmm? Nem elég, hogy magamért aggódok, most aggódhatok érted is? *Kissé bűntudatkeltőre sikeredett a mondata, de inkább magának volt egy újabb feljegyzés. Ráébredt, hogy egyszerűen nem teheti ki ilyen érzelmi hatásoknak a lányt tényleg, mert sokkal rosszabb vége is lehet, mint egy kis Mai-s sértődés. Csak tudná a pontos okát...* - Bántottalak ezzel? *Tudni akarja, hiszen akkor reformálni kell saját magán. Igen neki, mert tudja, hogy ilyen téren akárhogy is, de ő az okosabb. Fordult is a kocka, hogy ki kit is akar megvédeni, na meg az is, hogy kitől.*
4679. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-04-01 17:04:56
Üzenet elküldve: 2024-04-01 17:04:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Az út végén hazatalálsz//
*Mai ezúttal túl sokat vár a barátnőjétől. Nori egyszerűen nem alkalmas arra, hogy egy végtelenségig csavart mondatból minden apró részletet értelmezni tudjon. Nem azt akarta mondani, hogy Mai ne beszéljen annyit, csak azt, hogy szerinte teljesen mindegy, hány kötőszóval és utalással próbálja másnak láttatni a mondandóját, akkor is csak arról van szó, hogy fél az anyjától. Minden más csak mellébeszélés, vagy hárítás. Ha Mai arra számított, hogy Nori majd az ilyen pillanataiban kedvesen meg tudja vigasztalni, hát hatalmasat tévedett és rossz barátnőt választott erre a célra.
Illetve talán csak nem tudja, hogy Mai-val ilyenkor hogyan kell bánni, mert nem mondta el neki senki. A lány utasításnak hangzó szavai viszont most is helyre teszik egy kicsit a feketeséget.*
- Jó, oké, befejeztem!
*A másik dolog, amiben Nori nagyon rossz, az a hazugság. Még akkor sem tud mást mondani, mint amit a kacifántos kis agya diktál, ha azzal épp egy jó célt szolgálna. Nem tud kombinálni, nem tud ilyesfajta problémákat sem megoldani. Az egyetlen megoldásnak ő most csak azt látja, ha Mai szüleit tényleg eltüntetné valaki örökre, akkor talán visszakaphatná az ő kedvenc barátnőjét olyan állapotban, ahogy azon a padon találta nem messze innen jó pár hattal ezelőtt.
Nori hiú módon azt várja, hogy az egymásba fonódott póz majd ismét megold mindent, úgy, ahogy szokta, de ezúttal erre nem kerül sor.*
- Nem mondok már semmit, mert nem segít. *Ha arra nem is jött rá, hogy mit kellene most mondania, arra legalább igen, hogy mit nem. Vagyis részben. Azt tartja most a legjobbnak, ha inkább nem mond semmit, úgy legalább biztosan nem fogja semmi rossz sem elhagyni a száját. Csak feküdne csendben Mai-t ölelve, azonban ez sem tart sokáig. Barátnője kikecmereg az ölelésből, és Nori hamarosan már csak a hátát bámulhatja.*
- Umm, nem akarsz most engem? Menjek el egy kicsit, vagy mit szeretnél? *Itt azért már ő is rájön, hogy ha nem is ő rontotta el a dolgokat, kicsit sem segített abban, hogy javuljanak. Az pedig, hogy Mai hátat fordított neki, számára egyértelmű jelzés, hogy most nem akarja látni őt, hogy most rá itt egyáltalán nincs szükség. Elszomorodva ül fel az ágyban, átmászik Mai fölött és fel is kel onnan.*
- Feltakarítom az üveget. *Mondja, és le is guggol a szilánkokhoz, amiket teljesen hatékonytalan módon egyesével kezd összeszedegetni. Most háttal áll Mai-nak, így ő talán nem is láthatja, ahogy mikor néhány apró üvegszilánk már van a kezében, akkor jó erősen ökölbe szorítja a tenyerét, hogy fájjon és vérezzen. Még ha Mai nem is akar ehhez a módszerhez folyamodni, őt megnyugtatja.*
*Mai ezúttal túl sokat vár a barátnőjétől. Nori egyszerűen nem alkalmas arra, hogy egy végtelenségig csavart mondatból minden apró részletet értelmezni tudjon. Nem azt akarta mondani, hogy Mai ne beszéljen annyit, csak azt, hogy szerinte teljesen mindegy, hány kötőszóval és utalással próbálja másnak láttatni a mondandóját, akkor is csak arról van szó, hogy fél az anyjától. Minden más csak mellébeszélés, vagy hárítás. Ha Mai arra számított, hogy Nori majd az ilyen pillanataiban kedvesen meg tudja vigasztalni, hát hatalmasat tévedett és rossz barátnőt választott erre a célra.
Illetve talán csak nem tudja, hogy Mai-val ilyenkor hogyan kell bánni, mert nem mondta el neki senki. A lány utasításnak hangzó szavai viszont most is helyre teszik egy kicsit a feketeséget.*
- Jó, oké, befejeztem!
*A másik dolog, amiben Nori nagyon rossz, az a hazugság. Még akkor sem tud mást mondani, mint amit a kacifántos kis agya diktál, ha azzal épp egy jó célt szolgálna. Nem tud kombinálni, nem tud ilyesfajta problémákat sem megoldani. Az egyetlen megoldásnak ő most csak azt látja, ha Mai szüleit tényleg eltüntetné valaki örökre, akkor talán visszakaphatná az ő kedvenc barátnőjét olyan állapotban, ahogy azon a padon találta nem messze innen jó pár hattal ezelőtt.
Nori hiú módon azt várja, hogy az egymásba fonódott póz majd ismét megold mindent, úgy, ahogy szokta, de ezúttal erre nem kerül sor.*
- Nem mondok már semmit, mert nem segít. *Ha arra nem is jött rá, hogy mit kellene most mondania, arra legalább igen, hogy mit nem. Vagyis részben. Azt tartja most a legjobbnak, ha inkább nem mond semmit, úgy legalább biztosan nem fogja semmi rossz sem elhagyni a száját. Csak feküdne csendben Mai-t ölelve, azonban ez sem tart sokáig. Barátnője kikecmereg az ölelésből, és Nori hamarosan már csak a hátát bámulhatja.*
- Umm, nem akarsz most engem? Menjek el egy kicsit, vagy mit szeretnél? *Itt azért már ő is rájön, hogy ha nem is ő rontotta el a dolgokat, kicsit sem segített abban, hogy javuljanak. Az pedig, hogy Mai hátat fordított neki, számára egyértelmű jelzés, hogy most nem akarja látni őt, hogy most rá itt egyáltalán nincs szükség. Elszomorodva ül fel az ágyban, átmászik Mai fölött és fel is kel onnan.*
- Feltakarítom az üveget. *Mondja, és le is guggol a szilánkokhoz, amiket teljesen hatékonytalan módon egyesével kezd összeszedegetni. Most háttal áll Mai-nak, így ő talán nem is láthatja, ahogy mikor néhány apró üvegszilánk már van a kezében, akkor jó erősen ökölbe szorítja a tenyerét, hogy fájjon és vérezzen. Még ha Mai nem is akar ehhez a módszerhez folyamodni, őt megnyugtatja.*
4678. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-04-01 15:08:36
Üzenet elküldve: 2024-04-01 15:08:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Az út végén hazatalálsz//
*Hidegen villannak a kék szemek Nori-ra. Teljesen egyértelmű, hogy a lány bár a maga módján a segítségére akar lenni, cseppet sem kitartó és még csak át sem érez semmit abból, ami amin most Mai átmegy. Mit is várt? Ez az a maradék naivság, amit nem tud magából kiirtani. Elhiszi, hogy egyszer is valaki úgy fog cselekedni, hogy ő figyelembe van véve, de úgy igazán. Csakhogy ez nem tud megtörténni. Éppen úgy érzi, hogy romokban hever, de még akkor sincs aki össze próbálja illeszteni a darabkákat, hanem ehelyett csak rászólnak, hogy beszéljen kevesebbet. ~Hát jó.~*
- Ó, értem.
*Sértődöttség lesz úrrá rajta, ami nem hiányzott még ebből az érzelmi kavalkádból. Az sem segít, hogy meg sem próbálja megígérni, hogy nem tesz meggondolatlanságot, pedig ez az esemény az ő szabályai szerint kell történjen. Ráadásul még ő sem biztos mindenben, mert egy nézéssel meg tudja semmisíteni a kedves anyuka, akitől talán pont azért osont el az éj leple alatt, mert előtte nem mert akkor sem, amikor lehetőséget adott neki.*
- Neked nem az a dolgod, hogy bárkit is megbüntess, neked az a dolgod, hogy velem legyél.
*Bár utasításnak hangzik, ez most nem az. Ennyit érez mindösszesen. Van aminek nem Nori-ról és az ösztönei kiéléséről kelljen szólnia. Teljesen tudatában van annak, hogy nem mindig ő irányít, és Lil adott pillanatban előállhat, de szüksége lenne legalább egy kis baráti hazugságra.
Végül ledől az ágyra és a kis szokásukhoz híven egymásba fonódnak, de most nem tudja beleadni a lelkét. Olyan, mintha minden ellene esküdött volna össze és a szépen felépített vára, most homokká válik, amit a tengerparton játszadozó gyermekek újra laposra taposnak. Mintha ott sem lett volna. *
- Nori, ez nem marhaság, hidd el, hogy nem az.
*Nézi csak tovább azt az épp biztonságot nyújtó plafont, ami bár rászakadna és megoldana mindent. A semmiért volt talán ez az egész. Újra vissza kell mennie, bármit is mond és akkor csak nosztalgiázva emlékezhet vissza az itt történtekre, míg ő az etikettet gyakorolva társaloghat valami bájgúnárral. Minden ereje elhagyta. Valamiért nem tud hinni, akkor sem, ha minden szavával azt mondja, hogy nem fog visszamenni. Fogalma sincsen, hogy miből kéne erőt merítenie. Talán a nemrégiben tomboló harag tudná táplálni csak, de az sosem dönt jól.*
- Majd reggelre jobb lesz. *Kivonja magát az ölelésből és hátat fordít, de nem alszik el, csak mered előre.*
*Hidegen villannak a kék szemek Nori-ra. Teljesen egyértelmű, hogy a lány bár a maga módján a segítségére akar lenni, cseppet sem kitartó és még csak át sem érez semmit abból, ami amin most Mai átmegy. Mit is várt? Ez az a maradék naivság, amit nem tud magából kiirtani. Elhiszi, hogy egyszer is valaki úgy fog cselekedni, hogy ő figyelembe van véve, de úgy igazán. Csakhogy ez nem tud megtörténni. Éppen úgy érzi, hogy romokban hever, de még akkor sincs aki össze próbálja illeszteni a darabkákat, hanem ehelyett csak rászólnak, hogy beszéljen kevesebbet. ~Hát jó.~*
- Ó, értem.
*Sértődöttség lesz úrrá rajta, ami nem hiányzott még ebből az érzelmi kavalkádból. Az sem segít, hogy meg sem próbálja megígérni, hogy nem tesz meggondolatlanságot, pedig ez az esemény az ő szabályai szerint kell történjen. Ráadásul még ő sem biztos mindenben, mert egy nézéssel meg tudja semmisíteni a kedves anyuka, akitől talán pont azért osont el az éj leple alatt, mert előtte nem mert akkor sem, amikor lehetőséget adott neki.*
- Neked nem az a dolgod, hogy bárkit is megbüntess, neked az a dolgod, hogy velem legyél.
*Bár utasításnak hangzik, ez most nem az. Ennyit érez mindösszesen. Van aminek nem Nori-ról és az ösztönei kiéléséről kelljen szólnia. Teljesen tudatában van annak, hogy nem mindig ő irányít, és Lil adott pillanatban előállhat, de szüksége lenne legalább egy kis baráti hazugságra.
Végül ledől az ágyra és a kis szokásukhoz híven egymásba fonódnak, de most nem tudja beleadni a lelkét. Olyan, mintha minden ellene esküdött volna össze és a szépen felépített vára, most homokká válik, amit a tengerparton játszadozó gyermekek újra laposra taposnak. Mintha ott sem lett volna. *
- Nori, ez nem marhaság, hidd el, hogy nem az.
*Nézi csak tovább azt az épp biztonságot nyújtó plafont, ami bár rászakadna és megoldana mindent. A semmiért volt talán ez az egész. Újra vissza kell mennie, bármit is mond és akkor csak nosztalgiázva emlékezhet vissza az itt történtekre, míg ő az etikettet gyakorolva társaloghat valami bájgúnárral. Minden ereje elhagyta. Valamiért nem tud hinni, akkor sem, ha minden szavával azt mondja, hogy nem fog visszamenni. Fogalma sincsen, hogy miből kéne erőt merítenie. Talán a nemrégiben tomboló harag tudná táplálni csak, de az sosem dönt jól.*
- Majd reggelre jobb lesz. *Kivonja magát az ölelésből és hátat fordít, de nem alszik el, csak mered előre.*
4677. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-04-01 13:37:32
Üzenet elküldve: 2024-04-01 13:37:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Az út végén hazatalálsz//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nos, az már látszik, hogy Nori nem olyan jó ebben a szerepben, mint Mai, amikor neki kellett támogatnia a feketeséget a legsötétebb pillanataiban. Nori-t kezdi idegesíteni, hogy nem tud hatni a lányra, és nem sikerül két mondatnyi filozofikus igazsággal lezárnia ezt a témát. Őt az ilyesfajta konfliktushelyzetek idegesítik, rosszabb esetben addig, amíg már tökmindegy, hogy minek, de valaminek le akarja vágni a fejét feszültségcsökkentés címszó alatt.*
- Szóval félsz tőlük. Ezt ilyen röviden is el lehet ám mondani. *Azt már hozzá sem teszi még egyszer, hogy mellette igazán nem kéne félnie, mert bármitől meg tudja védeni. Nincs értelme. Mai hisztije most roppant zavaró, és lassan arra kell figyelnie, hogy ne vágja érte pofon, hátha észhez tér tőle. Nori sajnos nem tudja felfogni a helyzet súlyát. Ő eddig mindent fegyverrel intézett el, sosem kellett még komolyan azon gondolkodnia, hogy milyen következményei lehetnek bizonyos lépéseinek.
Nem szól többet, és nem próbálja meggyőzni őt tovább a saját igazáról. Arról sem, hogy nézzék meg Mai rémálmait. Inkább hagyja őt békében duzzogni. Sikeresen felidegesítik egymást, mégsem ad ennek hangot egyikük sem. Azt viszont Nori már nem tudja szó nélkül hagyni, hogy már megint azokat próbálja védeni, akik miatt ilyen ramaty állapotba került.*
- Nem is tudok úgy viselkedni. Azt meg nem tudom megígérni, hogy nem bántok senkit, ha magaddal viszel. Nem is akarom megígérni, de ha meg is akarnám, te is tudod, hogy nem feltétlenül én döntök erről. *Lil-t pedig felesleges is lenne győzködni. Ha ő ölni akar, akkor ölni is fog, hacsak nem zárják egy ketrecbe, mint valami kutyát, ahonnan biztosan nem fog tudni kitörni.
Mikor Mai lefeküdne, ő beljebb húzódik, hogy helyet hagyjon a lánynak, aztán mikor már mellette van, visszagurul hozzá. Nori most hason fekszik, egyik kezét pedig keresztbe fekteti Mai-n valami furcsa ölelést imitálva.*
- Hát akkor élvezzük. Felejtsd el ezt a marhaságot, aztán majd foglalkozunk vele, amikor kell! Oké? *Mai irányába fordítja a fejét, úgy motyogja neki ezeket a szavakat. Úgy látszik, ez a teátrális egymásba gabalyodott, tetszhalott póz lesz a védjegyük, ha valami hülyeség miatt épp maga alatt van valamelyikük.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nos, az már látszik, hogy Nori nem olyan jó ebben a szerepben, mint Mai, amikor neki kellett támogatnia a feketeséget a legsötétebb pillanataiban. Nori-t kezdi idegesíteni, hogy nem tud hatni a lányra, és nem sikerül két mondatnyi filozofikus igazsággal lezárnia ezt a témát. Őt az ilyesfajta konfliktushelyzetek idegesítik, rosszabb esetben addig, amíg már tökmindegy, hogy minek, de valaminek le akarja vágni a fejét feszültségcsökkentés címszó alatt.*
- Szóval félsz tőlük. Ezt ilyen röviden is el lehet ám mondani. *Azt már hozzá sem teszi még egyszer, hogy mellette igazán nem kéne félnie, mert bármitől meg tudja védeni. Nincs értelme. Mai hisztije most roppant zavaró, és lassan arra kell figyelnie, hogy ne vágja érte pofon, hátha észhez tér tőle. Nori sajnos nem tudja felfogni a helyzet súlyát. Ő eddig mindent fegyverrel intézett el, sosem kellett még komolyan azon gondolkodnia, hogy milyen következményei lehetnek bizonyos lépéseinek.
Nem szól többet, és nem próbálja meggyőzni őt tovább a saját igazáról. Arról sem, hogy nézzék meg Mai rémálmait. Inkább hagyja őt békében duzzogni. Sikeresen felidegesítik egymást, mégsem ad ennek hangot egyikük sem. Azt viszont Nori már nem tudja szó nélkül hagyni, hogy már megint azokat próbálja védeni, akik miatt ilyen ramaty állapotba került.*
- Nem is tudok úgy viselkedni. Azt meg nem tudom megígérni, hogy nem bántok senkit, ha magaddal viszel. Nem is akarom megígérni, de ha meg is akarnám, te is tudod, hogy nem feltétlenül én döntök erről. *Lil-t pedig felesleges is lenne győzködni. Ha ő ölni akar, akkor ölni is fog, hacsak nem zárják egy ketrecbe, mint valami kutyát, ahonnan biztosan nem fog tudni kitörni.
Mikor Mai lefeküdne, ő beljebb húzódik, hogy helyet hagyjon a lánynak, aztán mikor már mellette van, visszagurul hozzá. Nori most hason fekszik, egyik kezét pedig keresztbe fekteti Mai-n valami furcsa ölelést imitálva.*
- Hát akkor élvezzük. Felejtsd el ezt a marhaságot, aztán majd foglalkozunk vele, amikor kell! Oké? *Mai irányába fordítja a fejét, úgy motyogja neki ezeket a szavakat. Úgy látszik, ez a teátrális egymásba gabalyodott, tetszhalott póz lesz a védjegyük, ha valami hülyeség miatt épp maga alatt van valamelyikük.*
4676. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-04-01 13:12:47
Üzenet elküldve: 2024-04-01 13:12:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Az út végén hazatalálsz//
*Nori érvelései akár hathatnának is rá, de nem hatnak. Attól, mert itt olyan gyenge lábakon állhattak Arthenior hajdanvolt nemesei, hogy csak úgy össze tudták zúzni őket, attól még máshol ez nincs feltétlenül így. Vannak ahol ettől sokkal gyengébbek, de sokkal erősebbek is. Az ő családja rengeteget tud adni azért, hogy még többet kaphasson. De Mai mit sem tud igazán a világról, neki csak az a nyomasztó érzés marad mindig, amit anyja szavai után érzett, s jobban letörte őt, mint bármi, amit eddig tapasztalt. A bőre alá kúszott bántalmazás. A tudata alatt elültetett mag már rég kikelt és ezt szeretné gazolni, de egyből elfelejti hogyan is kell, ha mindennek a táplálója éppen őt akarja. Nem lesz könnyű.*
- Nos, az én mondva csinált hatalommal rendelkező szüleim még élnek és amíg nem zúzza porrá őket is az ami itt sikert aratott, addig bizony elég erőforrásuk van engem megkeseríteniük. Mint azt a mellékelt ábra mutatja.
*Csak legyint egyet arra, hogy úrnő. Ha valamikor, akkor most utálja a legjobban ezt a kifejezést. Éppen nem tud belőle viccet, vagy hasznot csinálni, mert ott lebeg előtte, hogy vissza kell mennie abba a fényűző börtönvilágba, amit családnak neveznek egyesek.*
- Ők, csak ők ne akarjanak. *Fordul mérgesen a másikhoz. Már-már úgy érzi, hogy direkt idegesíti efféle buta kérdésekkel. Aztán jön a mágia. Az hiányozna még igazán, a szenvedést megháromszorozni. Akkor biztosan véget érne fiatal kis élete. A tudományért mindent, de ahhoz hideg fej kell, nem ez az őrület.*
- De akarom, de most semmi értelme. *Végül úgy dönt nem ad hangot annak, hogy mennyire bosszantja most minden hozzászólás. Úgy tűnik kezd tényleg visszatérni.*
- A ruhák pedig... azt akarom. Úgyis ez volt a tervünk, most pedig lesz hol megjelenni benne. Viszont cseppet sem kell kisasszonyként viselkedned. De nem bánthatod az anyámat, rendben? Akármi történjék, akkor sem. Én pedig nem megyek vele vissza.
*Odasétál végül az ágyhoz, majd ő is lefekszik hanyatt, a szokásos kedvenc plafonbámulásába kezdve.* - Én ma csak élvezni szerettem volna a Pegazust. Semmi mást.
*Nori érvelései akár hathatnának is rá, de nem hatnak. Attól, mert itt olyan gyenge lábakon állhattak Arthenior hajdanvolt nemesei, hogy csak úgy össze tudták zúzni őket, attól még máshol ez nincs feltétlenül így. Vannak ahol ettől sokkal gyengébbek, de sokkal erősebbek is. Az ő családja rengeteget tud adni azért, hogy még többet kaphasson. De Mai mit sem tud igazán a világról, neki csak az a nyomasztó érzés marad mindig, amit anyja szavai után érzett, s jobban letörte őt, mint bármi, amit eddig tapasztalt. A bőre alá kúszott bántalmazás. A tudata alatt elültetett mag már rég kikelt és ezt szeretné gazolni, de egyből elfelejti hogyan is kell, ha mindennek a táplálója éppen őt akarja. Nem lesz könnyű.*
- Nos, az én mondva csinált hatalommal rendelkező szüleim még élnek és amíg nem zúzza porrá őket is az ami itt sikert aratott, addig bizony elég erőforrásuk van engem megkeseríteniük. Mint azt a mellékelt ábra mutatja.
*Csak legyint egyet arra, hogy úrnő. Ha valamikor, akkor most utálja a legjobban ezt a kifejezést. Éppen nem tud belőle viccet, vagy hasznot csinálni, mert ott lebeg előtte, hogy vissza kell mennie abba a fényűző börtönvilágba, amit családnak neveznek egyesek.*
- Ők, csak ők ne akarjanak. *Fordul mérgesen a másikhoz. Már-már úgy érzi, hogy direkt idegesíti efféle buta kérdésekkel. Aztán jön a mágia. Az hiányozna még igazán, a szenvedést megháromszorozni. Akkor biztosan véget érne fiatal kis élete. A tudományért mindent, de ahhoz hideg fej kell, nem ez az őrület.*
- De akarom, de most semmi értelme. *Végül úgy dönt nem ad hangot annak, hogy mennyire bosszantja most minden hozzászólás. Úgy tűnik kezd tényleg visszatérni.*
- A ruhák pedig... azt akarom. Úgyis ez volt a tervünk, most pedig lesz hol megjelenni benne. Viszont cseppet sem kell kisasszonyként viselkedned. De nem bánthatod az anyámat, rendben? Akármi történjék, akkor sem. Én pedig nem megyek vele vissza.
*Odasétál végül az ágyhoz, majd ő is lefekszik hanyatt, a szokásos kedvenc plafonbámulásába kezdve.* - Én ma csak élvezni szerettem volna a Pegazust. Semmi mást.
4675. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-04-01 12:45:38
Üzenet elküldve: 2024-04-01 12:45:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Az út végén hazatalálsz//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Inkább szerencsés, mint tudatos, de miért is szólt volna bele Mai őrjöngésébe? Leállítani úgysem tudta volna, és igazából nem is akarta. Jobb, ha ilyenkor kitombolja magát az ember vagy jelen esetben elf lánya. Úgy látszik, hogy erre maga Mai is rájön, hogy kiakadni, elveszíteni önmagunkat és tombolni néha jó, mert kitisztul tőle az elme és megnyugszik a lélek.*
- Ugyan, Mai. Én minden mondvacsinált hatalomban kételkedek, a nemeseké pedig nem több ennél. Ha nem hiszel ebben, akkor fényes nappal is megmutatom neked azt a romhalmazt, ami maradt az otthonaikból. Semmire nem mentek a befolyásukkal, mikor ki akarták őket nyírni. Én pedig most haragszom rájukn és itt van a kezeimben, a véremben és a testemben egy isten hatalma. Szerinted félek tőlük?
*Nori van annyira vakmerő, hogy minden további nélkül kikezdjen akár Mai anyjával, akár az őt körülvevő hadsereggel, már ha van ilyen. Hiába a Sellőházban történtek, ő továbbra is bízik a saját hatalmában, amit használni is fog, ha az ő kis barátnőjét, nem is, nővérét bántani akarják.*
- Oké, jól van, azt tesszük, amit te mondasz. Te vagy az úrnő. *Adja be végül a derekát a következő szavaira, végül is neki teljesen mindegy, hogy ők keresik a bajt vagy a baj találja meg őket. Mindkettőt nem fogják tudni elkerülni. Egyelőre viszont most csak meg szeretné nyugtatni Mai-t, aminek egy egészen különös módját választja. Felajánlja a lánynak az üvegszilánkot, amivel néhány kis vágás képes elvonni a figyelmet a lélek minden kínjáról, de bármennyire is tetszene neki Mai, ahogy ott áll a szoba közepén, miközben karjaiból folyik a karmazsinvörös nedű, szomorúan kell tudomásul vennie, hogy visszautasítást kap.*
- Nem kérem, tanácsolom. Tényleg segít. *Hiába a magyarázat, újabb elutasító szavak és fejcsóválás a jutalma. A kérdésre azért értetlenül billenti oldalra a fejét, ebben megint nem találja a logikát.*
- Nem pont azt akarod elérni, hogy ne akarjon téged senki? Na mindegy… *Ha nem, hát nem. Vissza is dobja a szilánkot a többi közé, de feltakarítani eszébe sem jut őket. Inkább visszadől az ágyra, onnan néz már fel Mai-ra.*
- Jól van, akkor holnap elmegyünk ruhákért. Azt akarod, hogy én is hercegnőként menjek veled? *Kérdez, és közben eszébe jut a korábbi témájuk is.* Na és a rémálmok? Már nem akarod tanulmányozni őket? *A váratlan levél érkezése a szőnyeg alá söpörte ezt a témát, de Nori nem felejtette el. Hogy is felejthetné el azon ritka lehetőségek egyikét, mikor Mai kifejezett kérésére használhat sötét mágiát?*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Inkább szerencsés, mint tudatos, de miért is szólt volna bele Mai őrjöngésébe? Leállítani úgysem tudta volna, és igazából nem is akarta. Jobb, ha ilyenkor kitombolja magát az ember vagy jelen esetben elf lánya. Úgy látszik, hogy erre maga Mai is rájön, hogy kiakadni, elveszíteni önmagunkat és tombolni néha jó, mert kitisztul tőle az elme és megnyugszik a lélek.*
- Ugyan, Mai. Én minden mondvacsinált hatalomban kételkedek, a nemeseké pedig nem több ennél. Ha nem hiszel ebben, akkor fényes nappal is megmutatom neked azt a romhalmazt, ami maradt az otthonaikból. Semmire nem mentek a befolyásukkal, mikor ki akarták őket nyírni. Én pedig most haragszom rájukn és itt van a kezeimben, a véremben és a testemben egy isten hatalma. Szerinted félek tőlük?
*Nori van annyira vakmerő, hogy minden további nélkül kikezdjen akár Mai anyjával, akár az őt körülvevő hadsereggel, már ha van ilyen. Hiába a Sellőházban történtek, ő továbbra is bízik a saját hatalmában, amit használni is fog, ha az ő kis barátnőjét, nem is, nővérét bántani akarják.*
- Oké, jól van, azt tesszük, amit te mondasz. Te vagy az úrnő. *Adja be végül a derekát a következő szavaira, végül is neki teljesen mindegy, hogy ők keresik a bajt vagy a baj találja meg őket. Mindkettőt nem fogják tudni elkerülni. Egyelőre viszont most csak meg szeretné nyugtatni Mai-t, aminek egy egészen különös módját választja. Felajánlja a lánynak az üvegszilánkot, amivel néhány kis vágás képes elvonni a figyelmet a lélek minden kínjáról, de bármennyire is tetszene neki Mai, ahogy ott áll a szoba közepén, miközben karjaiból folyik a karmazsinvörös nedű, szomorúan kell tudomásul vennie, hogy visszautasítást kap.*
- Nem kérem, tanácsolom. Tényleg segít. *Hiába a magyarázat, újabb elutasító szavak és fejcsóválás a jutalma. A kérdésre azért értetlenül billenti oldalra a fejét, ebben megint nem találja a logikát.*
- Nem pont azt akarod elérni, hogy ne akarjon téged senki? Na mindegy… *Ha nem, hát nem. Vissza is dobja a szilánkot a többi közé, de feltakarítani eszébe sem jut őket. Inkább visszadől az ágyra, onnan néz már fel Mai-ra.*
- Jól van, akkor holnap elmegyünk ruhákért. Azt akarod, hogy én is hercegnőként menjek veled? *Kérdez, és közben eszébe jut a korábbi témájuk is.* Na és a rémálmok? Már nem akarod tanulmányozni őket? *A váratlan levél érkezése a szőnyeg alá söpörte ezt a témát, de Nori nem felejtette el. Hogy is felejthetné el azon ritka lehetőségek egyikét, mikor Mai kifejezett kérésére használhat sötét mágiát?*
4674. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-04-01 10:54:01
Üzenet elküldve: 2024-04-01 10:54:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Az út végén hazatalálsz//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nagyon szerencsés lépés volt Nori részéről, hogy hagyta őt őrjöngeni. Ha közbeszólt volna, minden kérés ellenére, miszerint mellette kell maradnia, a pohár még őt találja el. A káromkodó szavak hatalmát csak most ismeri fel igazán. Micsoda feszültségoldás! Mily káprázatos kivetülése a lélekben tomboló haragnak! Már érti miért használja ezt mindenki olyan gyakorta, amikor valami problémája van. A félvér ugyan nem fog rászokni, de itt a négy fal között, a kedvenc barátnője társaságában megengedhető. Büszkén ki is húzza magát, hogy neki ezt is szabad. Megteheti. Azt csinál, amit csak akar. Gőgös tekintettel fordul Nori felé, persze nem neki szól az arckifejezés. Muszáj visszaszereznie tulajdon erejét.*
- Te tényleg kételkedsz egy gazdag család befolyásában? Talán nem az ő tulajdon keze fog értem elnyúlni, de ha nem megyek el, akkor addig fognak máson keresztül gyötörni, amíg magam nem írok könyörgő levelet. *Hangja megnyugvásnak indul, latolgatja a lehetőségeket, mert ő sem szívesen menne az első szóra, de itt még Nori is veszélyben lehet. Nekik aztán van pénzük orgyilkosokat felbérelni, annyit, amennyi csak létezik. Nem, talán ennyire még ők sem lennének gonoszak.*
- Mennem kell és be kell bizonyítanom, hogy nem akarnak engem. Tényleg. Nincs jobb ötletem. Még. *Nem kíséri figyelemmel a lány kincsvadászatát, csak gondolkodik, hogy mi is lehet a legjobb lépés. Nem dönthet haragból, az sosem szül jót. Tesz pár kört a szobában, majd megáll, behunyja a szemét, hogy tisztuljon már ki végre elméje, de amikor kinyitja a kékeket Nori áll előtte egy jókora üvegdarabbal. Letekint rá. Pislog párat, s csak azért nem kezd bele az aggódásba a másik irányába, hogy ő ilyen módon enyhíti a saját fájdalmait, mert most nem lát túl saját szenvedésén. De a tudomány már felül is írja ezt egy darabig.*
- Te most azt kéred tőlem, hogy bántsam magam, mert attól elmúlik a fájdalom? *Egy újabb feljegyzés a láthatatlan jegyzettömbjébe, amit ki kell dolgoznia. * - Remek tanács. *Rázza meg a fejét, talán megbántva a másikat, ami elég abszurd, de nem érdekli. Most nem.* - Ennyit még ők sem érnek. Na meg ki akarna egy szétvágott bőrű nőt magának? *Lép is arrébb, hogy teste jelzésével is levesse a másik halva született ötletét.*
- Ma pihenünk, hosszú volt az út. De holnap el kell mennünk ruhákért. Aztán a mágustoronyhoz. Eltelt egy hat, mióta itt hagyták a levelet.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nagyon szerencsés lépés volt Nori részéről, hogy hagyta őt őrjöngeni. Ha közbeszólt volna, minden kérés ellenére, miszerint mellette kell maradnia, a pohár még őt találja el. A káromkodó szavak hatalmát csak most ismeri fel igazán. Micsoda feszültségoldás! Mily káprázatos kivetülése a lélekben tomboló haragnak! Már érti miért használja ezt mindenki olyan gyakorta, amikor valami problémája van. A félvér ugyan nem fog rászokni, de itt a négy fal között, a kedvenc barátnője társaságában megengedhető. Büszkén ki is húzza magát, hogy neki ezt is szabad. Megteheti. Azt csinál, amit csak akar. Gőgös tekintettel fordul Nori felé, persze nem neki szól az arckifejezés. Muszáj visszaszereznie tulajdon erejét.*
- Te tényleg kételkedsz egy gazdag család befolyásában? Talán nem az ő tulajdon keze fog értem elnyúlni, de ha nem megyek el, akkor addig fognak máson keresztül gyötörni, amíg magam nem írok könyörgő levelet. *Hangja megnyugvásnak indul, latolgatja a lehetőségeket, mert ő sem szívesen menne az első szóra, de itt még Nori is veszélyben lehet. Nekik aztán van pénzük orgyilkosokat felbérelni, annyit, amennyi csak létezik. Nem, talán ennyire még ők sem lennének gonoszak.*
- Mennem kell és be kell bizonyítanom, hogy nem akarnak engem. Tényleg. Nincs jobb ötletem. Még. *Nem kíséri figyelemmel a lány kincsvadászatát, csak gondolkodik, hogy mi is lehet a legjobb lépés. Nem dönthet haragból, az sosem szül jót. Tesz pár kört a szobában, majd megáll, behunyja a szemét, hogy tisztuljon már ki végre elméje, de amikor kinyitja a kékeket Nori áll előtte egy jókora üvegdarabbal. Letekint rá. Pislog párat, s csak azért nem kezd bele az aggódásba a másik irányába, hogy ő ilyen módon enyhíti a saját fájdalmait, mert most nem lát túl saját szenvedésén. De a tudomány már felül is írja ezt egy darabig.*
- Te most azt kéred tőlem, hogy bántsam magam, mert attól elmúlik a fájdalom? *Egy újabb feljegyzés a láthatatlan jegyzettömbjébe, amit ki kell dolgoznia. * - Remek tanács. *Rázza meg a fejét, talán megbántva a másikat, ami elég abszurd, de nem érdekli. Most nem.* - Ennyit még ők sem érnek. Na meg ki akarna egy szétvágott bőrű nőt magának? *Lép is arrébb, hogy teste jelzésével is levesse a másik halva született ötletét.*
- Ma pihenünk, hosszú volt az út. De holnap el kell mennünk ruhákért. Aztán a mágustoronyhoz. Eltelt egy hat, mióta itt hagyták a levelet.
4673. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-04-01 09:53:25
Üzenet elküldve: 2024-04-01 09:53:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Az út végén hazatalálsz//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Mikor látszólag végre sikerül rávennie Mai-t, hogy olvassa már el azt a levelet, Nori leül mellé, kezeibe helyezi az állát, hogy utána a könyökén támaszthassa meg a fejét, és úgy hallgatja, ahogy Mai olvasni kezd. Nem szól közbe, csak próbálja értelmezni a leírtakat, de mivel sem ezt a nőt, sem a történet másik oldalát nem ismeri, -bár az utóbbi nem is érdekli-, nem tud messzemenő következtetéseket levonni a hallottakból. Számára ez csak egy kétségbeesett nő hisztis toporzékolásának tűnik, aki azért akarja visszaszerezni a lányát, hogy végül csak neki lehessen igaza. Többet nem lát bele. Se jobbat, se rosszabbat.
Mikor tekintetük az olvasás után találkozik, Nori már épp kezdene is bele a válasza megfogalmazásába, mikor először szerencsétlen levél bűnhődik meg azért, amiért Mai kezébe került, aztán a bor ürül ki rekordgyorsasággal, végül az egészről semmit sem sejtő üvegpohár leli végzetét a falon csattanva, ami úgy törik szilánkosra, ahogy minden bizonnyal Mai újrakezdett életének idilli képe is megsemmisül.*
- Hümm… *Ez annyira váratlan az ő kis barátnőjétől, hogy végül minden szót beléfojt, és csak egy rövid hümmögésre telik tőle. Mai mérgének agresszív kivetülése után Nori lassan a kezébe veszi a saját poharát, és kortyolgatni kezdi a sörét, mintha kettejük közül most ő lenne a végtelen nyugodtság, Mai pedig az őrület szimbóluma. Figyelme újra az ő kis társáé, mikor a kirohanása után végre megszólal.*
- Elmegyünk? Komolyan? Hmpf… *Már az első reakciójából látszik, hogy Nori-nak nem tetszik az ötlet, de még folytatja.* Miért ugrasz anyád első szavára? Mi van, ha egyszerűen nem mész el? Talán félsz tőle, hogy mi történik, ha ellenkezel? *Nem úgy tűnik jelenleg, de Nori-nak is tudnia kéne, hogy a félelem képes efféle agressziót szülni, ami most Mai-ra nyomta a bélyegét.*
- Arthenior-ban nem tűrik meg a nemeseket, főleg, ha hisztizni kezdenek az előjogaikért, amit anyád most megpróbál kihasználni azért, mert a lánya vagy. Ha itt maradunk, nem bánthat téged, amúgy meg dugja fel magának a szeretetét.
*Azért azon kellemesen virulva mosolyodik el, mikor Mai az ő csókjával akarja majd meggyőzni a tulajdon szüleit arról, hogy neki már semmi keresnivalója mellettük. Ő biztosan élvezné a helyzetet.*
- Bármikor, édes. *Vigyorog, majd végül feláll az ágyról, és a fal mellett csillogó üvegszilánkokhoz lép, leguggol és az egyik nagyobb, most akár éles pengeként funkcionáló darabot magához veszi, és visszafordul vele Mai-hoz.*
- Tudod, nem csak az istenem örömére szoktam a saját kezem vagdosni. A fizikai fájdalom képes elnyomni a lelki sebek okozta kínt. *Nori továbbra sem túl elővigyázatos, így gondolkodás nélkül nyújtja barátnője felé a szilánkot, hogy próbálja ki ő is ezt a módszert. Nem gondol arra, hogy egy instabil elme akár önveszélyes is lehet ilyenkor egy éles tárggyal a kezében. Csak nézi azokat a kék szemeket, miközben tenyerében ott csillog a veszélyes darabka.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Mikor látszólag végre sikerül rávennie Mai-t, hogy olvassa már el azt a levelet, Nori leül mellé, kezeibe helyezi az állát, hogy utána a könyökén támaszthassa meg a fejét, és úgy hallgatja, ahogy Mai olvasni kezd. Nem szól közbe, csak próbálja értelmezni a leírtakat, de mivel sem ezt a nőt, sem a történet másik oldalát nem ismeri, -bár az utóbbi nem is érdekli-, nem tud messzemenő következtetéseket levonni a hallottakból. Számára ez csak egy kétségbeesett nő hisztis toporzékolásának tűnik, aki azért akarja visszaszerezni a lányát, hogy végül csak neki lehessen igaza. Többet nem lát bele. Se jobbat, se rosszabbat.
Mikor tekintetük az olvasás után találkozik, Nori már épp kezdene is bele a válasza megfogalmazásába, mikor először szerencsétlen levél bűnhődik meg azért, amiért Mai kezébe került, aztán a bor ürül ki rekordgyorsasággal, végül az egészről semmit sem sejtő üvegpohár leli végzetét a falon csattanva, ami úgy törik szilánkosra, ahogy minden bizonnyal Mai újrakezdett életének idilli képe is megsemmisül.*
- Hümm… *Ez annyira váratlan az ő kis barátnőjétől, hogy végül minden szót beléfojt, és csak egy rövid hümmögésre telik tőle. Mai mérgének agresszív kivetülése után Nori lassan a kezébe veszi a saját poharát, és kortyolgatni kezdi a sörét, mintha kettejük közül most ő lenne a végtelen nyugodtság, Mai pedig az őrület szimbóluma. Figyelme újra az ő kis társáé, mikor a kirohanása után végre megszólal.*
- Elmegyünk? Komolyan? Hmpf… *Már az első reakciójából látszik, hogy Nori-nak nem tetszik az ötlet, de még folytatja.* Miért ugrasz anyád első szavára? Mi van, ha egyszerűen nem mész el? Talán félsz tőle, hogy mi történik, ha ellenkezel? *Nem úgy tűnik jelenleg, de Nori-nak is tudnia kéne, hogy a félelem képes efféle agressziót szülni, ami most Mai-ra nyomta a bélyegét.*
- Arthenior-ban nem tűrik meg a nemeseket, főleg, ha hisztizni kezdenek az előjogaikért, amit anyád most megpróbál kihasználni azért, mert a lánya vagy. Ha itt maradunk, nem bánthat téged, amúgy meg dugja fel magának a szeretetét.
*Azért azon kellemesen virulva mosolyodik el, mikor Mai az ő csókjával akarja majd meggyőzni a tulajdon szüleit arról, hogy neki már semmi keresnivalója mellettük. Ő biztosan élvezné a helyzetet.*
- Bármikor, édes. *Vigyorog, majd végül feláll az ágyról, és a fal mellett csillogó üvegszilánkokhoz lép, leguggol és az egyik nagyobb, most akár éles pengeként funkcionáló darabot magához veszi, és visszafordul vele Mai-hoz.*
- Tudod, nem csak az istenem örömére szoktam a saját kezem vagdosni. A fizikai fájdalom képes elnyomni a lelki sebek okozta kínt. *Nori továbbra sem túl elővigyázatos, így gondolkodás nélkül nyújtja barátnője felé a szilánkot, hogy próbálja ki ő is ezt a módszert. Nem gondol arra, hogy egy instabil elme akár önveszélyes is lehet ilyenkor egy éles tárggyal a kezében. Csak nézi azokat a kék szemeket, miközben tenyerében ott csillog a veszélyes darabka.*
4672. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-03-31 20:28:50
Üzenet elküldve: 2024-03-31 20:28:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Az út végén hazatalálsz//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Egészen addig nem nagyon figyel semmire, amíg a másik nem mondja neki, hogy ott lesz vele. Már minden végigfutott az agyán, a halálhírtől elkezdve a körözésén át, a férjhez kell menned ahhoz, akivel lefeküdtél-ig. Az utóbbi gondolatán még fel is nevet, pontosan tudja, hogy ha tényleg akarják, akkor bármit tudni fognak róla. Csak azt hitte, nem akarják.*
- Köszönöm. *Mond csak ennyit, most az sem tűnik fel, hogy elragadtatta magát Nori. Kibontódik végül a levél és elkezdi hangosan felolvasni.*
- „Drága lányom,
Hosszú hatok teltek már el azóta, hogy egy hirtelen döntés következtében elmentél tőlünk. Az idő elmos mindent, a sebek begyógyulnak, de az emlékek fájdalmasan élnek tovább mindannyiunkban. Nem volt alkalmunk megvitatni, mi volna a helyes, csak szomorú, sötét fellegek gyűltek körénk, mikor elindultál, és én máig ugyanezt a szomorúságot érzem, mióta elhagytál minket." - Nem a faszt nem *Teszi hozzá, minden zaklatottságot még nélkülözve.*
- "Te magad is tudod, hogy nem hoztál jó döntést. A te helyed itt van mellettünk, itt, ahol mindig is otthon lehettél. Hiányzol nekünk, és jól tudom, hogy mi is hiányzunk neked, még ha nem is gondolsz rá." *Ezen a ponton hangja megremeg, minden egyes mondatot hazugnak és manipulatívnak gondol.*
- "Mi mindig bölcsességre tanítottunk téged, arra, hogy szembe kell néznünk a hibáinkkal. Ezért most arra kérlek, hogy minél hamarabb utazz a Linanechi-tó felett magasodó mágustoronyba! Ha megérkeztél, keresd fel Abogr mestert, ő majd elkísér hozzám.
Ne hagyj minket tovább szenvedni! Minden egyes pillanatban kísért a hiányod. Gyere haza!
Szerető édesanyád,
Shaerrya”
*Először néz fel a levélből, egyenesen Nori szemeibe és látni, ahogy ébred fel benne a harag. Persze a levél maga kedvesnek is hathat, de ki ne ismerné jobban a tulajdon anyját, mint ő. Minden szó hangsúlyát hallja, minden mögöttes tartalmat ismer és főleg azt, hogy ez az egész arra megy ki, hogy véletlenül se hozhasson szégyent arra a nemesi névre. Talán le kéne vetnie magáról. Egyszer csak összegyűri a levelet és ledobja a földre, s feláll, hogy az asztalon lévő pohár boráért kapjon, amit egyhuzamban iszik meg. A nőiessége immáron tova szállt, pont olyan távol, mint az anyja szeretete, amit ebbe a levélbe beleszőtt hazugság gyanánt. A kiüresedett pohár a falon landol. Majd kifizeti.*
- Mintha halvány fogalma nem lenne arról, hogy miért is tűntem el az életükből. Ők mondták először, ők mondták, hogy ha nem tetszik amit kínálnak, akkor menjek el. *Szinte forrong, olyan méreg kerítette hatalmába, amilyet Nori még biztosan nem látott tőle.* - Elmegyünk, megvesszük azokat a ruhákat és egy kibaszott gyönyörű hercegnő fogja neki azt mondani, hogy takarodjon a picsába. *Mondata végén egy nagy levegőt vesz, megpróbálja összeszedni magát.* - Ott előtte fogsz megcsókolni, majd megnézzük, hogy utána akarja-e, hogy haza menjek.
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.03.31 20:29:16
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Egészen addig nem nagyon figyel semmire, amíg a másik nem mondja neki, hogy ott lesz vele. Már minden végigfutott az agyán, a halálhírtől elkezdve a körözésén át, a férjhez kell menned ahhoz, akivel lefeküdtél-ig. Az utóbbi gondolatán még fel is nevet, pontosan tudja, hogy ha tényleg akarják, akkor bármit tudni fognak róla. Csak azt hitte, nem akarják.*
- Köszönöm. *Mond csak ennyit, most az sem tűnik fel, hogy elragadtatta magát Nori. Kibontódik végül a levél és elkezdi hangosan felolvasni.*
- „Drága lányom,
Hosszú hatok teltek már el azóta, hogy egy hirtelen döntés következtében elmentél tőlünk. Az idő elmos mindent, a sebek begyógyulnak, de az emlékek fájdalmasan élnek tovább mindannyiunkban. Nem volt alkalmunk megvitatni, mi volna a helyes, csak szomorú, sötét fellegek gyűltek körénk, mikor elindultál, és én máig ugyanezt a szomorúságot érzem, mióta elhagytál minket." - Nem a faszt nem *Teszi hozzá, minden zaklatottságot még nélkülözve.*
- "Te magad is tudod, hogy nem hoztál jó döntést. A te helyed itt van mellettünk, itt, ahol mindig is otthon lehettél. Hiányzol nekünk, és jól tudom, hogy mi is hiányzunk neked, még ha nem is gondolsz rá." *Ezen a ponton hangja megremeg, minden egyes mondatot hazugnak és manipulatívnak gondol.*
- "Mi mindig bölcsességre tanítottunk téged, arra, hogy szembe kell néznünk a hibáinkkal. Ezért most arra kérlek, hogy minél hamarabb utazz a Linanechi-tó felett magasodó mágustoronyba! Ha megérkeztél, keresd fel Abogr mestert, ő majd elkísér hozzám.
Ne hagyj minket tovább szenvedni! Minden egyes pillanatban kísért a hiányod. Gyere haza!
Szerető édesanyád,
Shaerrya”
*Először néz fel a levélből, egyenesen Nori szemeibe és látni, ahogy ébred fel benne a harag. Persze a levél maga kedvesnek is hathat, de ki ne ismerné jobban a tulajdon anyját, mint ő. Minden szó hangsúlyát hallja, minden mögöttes tartalmat ismer és főleg azt, hogy ez az egész arra megy ki, hogy véletlenül se hozhasson szégyent arra a nemesi névre. Talán le kéne vetnie magáról. Egyszer csak összegyűri a levelet és ledobja a földre, s feláll, hogy az asztalon lévő pohár boráért kapjon, amit egyhuzamban iszik meg. A nőiessége immáron tova szállt, pont olyan távol, mint az anyja szeretete, amit ebbe a levélbe beleszőtt hazugság gyanánt. A kiüresedett pohár a falon landol. Majd kifizeti.*
- Mintha halvány fogalma nem lenne arról, hogy miért is tűntem el az életükből. Ők mondták először, ők mondták, hogy ha nem tetszik amit kínálnak, akkor menjek el. *Szinte forrong, olyan méreg kerítette hatalmába, amilyet Nori még biztosan nem látott tőle.* - Elmegyünk, megvesszük azokat a ruhákat és egy kibaszott gyönyörű hercegnő fogja neki azt mondani, hogy takarodjon a picsába. *Mondata végén egy nagy levegőt vesz, megpróbálja összeszedni magát.* - Ott előtte fogsz megcsókolni, majd megnézzük, hogy utána akarja-e, hogy haza menjek.
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.03.31 20:29:16
4671. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-03-31 20:03:55
Üzenet elküldve: 2024-03-31 20:03:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Az út végén hazatalálsz//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Még az öleléssel és a fülébe suttogással sem sikerül visszahozni Mai-t az álomvilágból a valóságba. Nem ért az emberi testhez, ezért kezdi úgy érezni, hogy valami nagyon rossz történt vele, akár agyvérzés vagy ilyesmi. Bár, annál, hogy ekkora baj legyen azért élőbbnek tűnik, de mégis teljesen halottnak. A szobába azért sikerül felkísérnie őt. Bezárja az ajtót, és a két pohár ital is helyet kap a kis asztalon. Mai-t az ágyra ülteti, és vár addig, míg végül végre újra az élet halvány jelei mutatkoznak a félvéren, mikor kinyög néhány szót.*
- Egy micsoda? Oh! Ehm… *Félrehúzza a száját, mikor ő is felfogja, hogy miről van szó.* Nos, várható volt. A nemeseknek a befolyásuk miatt szinte földöntúli hatalom van a kezükben. Bárhol megtalálnak, ha akarnak, és ezek szerint téged meg akartak találni, de vajon miért? Muszáj kinyitnod! *Csak így derülhet ki, hogy ki és mit akar tőle.* Nem lehet, hogy csak hamisítvány? Mármint a címer. *Megfordul ez is a fejében, és talán Mai ennek örülne a legjobban. Nori nem tudja, hogyan kell meghamisítani egy nemesi címert, de biztos benne, hogy vannak rá módszerek. Ennek ellenére azt is el kell fogadnia, hogy Mai valószínűleg hamisítványok között is könnyen felismerné a valódi címerüket.*
- Miért hagynálak itt? Én akartam a vérköteléket is. Ha sikerült, ha nem, az eskünk számomra él. Nem kell félned, én most már sosem hagylak el. Legfeljebb akkor, ha valami hülyeség miatt kinyírom magam… *Leül a lány mellé, és fél kézzel átkarolja őt, fejét a vállára dönti, hogy a másik érezze a közelségét és támogatását. Figyeli, ahogy Mai végül elhatározza magát és a kis pecsét darabokban hullik le a borítékról.*
- Ha meghívtak egy bálba, akkor megyek veled. Megtanítasz táncolni, aztán, ha rosszat akarnak neked, akkor majd részt veszek a haláltáncban. Én komolyan mondtam neked, hogy megbüntetem őket, ha bántanak téged. Kivéreztetem mindet, amelyik miatt a könnyeidet látom. Sikítani fognak. *Megint elragadtatja magát egy kicsit, de most sikerül egyedül is lenyugodnia.*
- Oké! Mély levegő, nyugodj meg, aztán nyisd ki és olvasd! Hangosan, hogy én is tudjam, mi van benne. *A diszkréció számára nem jelent semmit, így meg sem fordul a fejében az, hogy semmi joga arra kérni Mai-t, hogy neki is olvassa el annak a levélnek a tartalmát, amihez egyáltalán semmi köze. Tudni akarja, mi áll abban a levélben és kész.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Még az öleléssel és a fülébe suttogással sem sikerül visszahozni Mai-t az álomvilágból a valóságba. Nem ért az emberi testhez, ezért kezdi úgy érezni, hogy valami nagyon rossz történt vele, akár agyvérzés vagy ilyesmi. Bár, annál, hogy ekkora baj legyen azért élőbbnek tűnik, de mégis teljesen halottnak. A szobába azért sikerül felkísérnie őt. Bezárja az ajtót, és a két pohár ital is helyet kap a kis asztalon. Mai-t az ágyra ülteti, és vár addig, míg végül végre újra az élet halvány jelei mutatkoznak a félvéren, mikor kinyög néhány szót.*
- Egy micsoda? Oh! Ehm… *Félrehúzza a száját, mikor ő is felfogja, hogy miről van szó.* Nos, várható volt. A nemeseknek a befolyásuk miatt szinte földöntúli hatalom van a kezükben. Bárhol megtalálnak, ha akarnak, és ezek szerint téged meg akartak találni, de vajon miért? Muszáj kinyitnod! *Csak így derülhet ki, hogy ki és mit akar tőle.* Nem lehet, hogy csak hamisítvány? Mármint a címer. *Megfordul ez is a fejében, és talán Mai ennek örülne a legjobban. Nori nem tudja, hogyan kell meghamisítani egy nemesi címert, de biztos benne, hogy vannak rá módszerek. Ennek ellenére azt is el kell fogadnia, hogy Mai valószínűleg hamisítványok között is könnyen felismerné a valódi címerüket.*
- Miért hagynálak itt? Én akartam a vérköteléket is. Ha sikerült, ha nem, az eskünk számomra él. Nem kell félned, én most már sosem hagylak el. Legfeljebb akkor, ha valami hülyeség miatt kinyírom magam… *Leül a lány mellé, és fél kézzel átkarolja őt, fejét a vállára dönti, hogy a másik érezze a közelségét és támogatását. Figyeli, ahogy Mai végül elhatározza magát és a kis pecsét darabokban hullik le a borítékról.*
- Ha meghívtak egy bálba, akkor megyek veled. Megtanítasz táncolni, aztán, ha rosszat akarnak neked, akkor majd részt veszek a haláltáncban. Én komolyan mondtam neked, hogy megbüntetem őket, ha bántanak téged. Kivéreztetem mindet, amelyik miatt a könnyeidet látom. Sikítani fognak. *Megint elragadtatja magát egy kicsit, de most sikerül egyedül is lenyugodnia.*
- Oké! Mély levegő, nyugodj meg, aztán nyisd ki és olvasd! Hangosan, hogy én is tudjam, mi van benne. *A diszkréció számára nem jelent semmit, így meg sem fordul a fejében az, hogy semmi joga arra kérni Mai-t, hogy neki is olvassa el annak a levélnek a tartalmát, amihez egyáltalán semmi köze. Tudni akarja, mi áll abban a levélben és kész.*
4670. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-03-31 19:22:32
Üzenet elküldve: 2024-03-31 19:22:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Az út végén hazatalálsz//
*Még hallja az első hozzá intézett mondatot, de reagálni már nem tud rá. Csak nézi óráknak tűnő ideig a pecsétet, persze annyi idő nem telt el, de súlyos percekig ül ott, mint valami márványból faragott dísz. Egész csinos kis dísz, de tekintetében ott van minden, talán több is, mint amit el tud mondani, csak éppen ráfagyott. Nem tudja hányszor szólíthatta meg Nori, csak akkor eszmél fel valamelyest, amikor odalép hozzá és hátulról megöleli. Úgy retten meg az érintés hatására, mint ahogy akkor sem sikerült, amikor ugyan így, a másik karjai ölelése közepette fogta torkához az éles pengét, ami most minden bizonnyal a hátán van, de arról sincs fogalma, csak mered előre és nagyon nehezen tud egyáltalán visszatérni a valóságba, már amennyire az sikerül. Megemeli végül vontatottan az arcát és Nori-ra néz, amikor fel akarja őt segíteni. Még csak könny sem szökik a szemeibe, pedig tényleg mindenen képes sírni, ha olyan a helyzet. Csak a letisztult rettegés látszik, s talán ettől az is jobb lenne, ha ezzel felszakítaná Nori éppen egészen rendben lévő lelkét, hogy kijöhessen belőle Lil és azonnal megszüntesse ezt az állapotot. Feláll, de még nem szól egy szót sem. Nem tudja hogyan jutott fel a lépcsőn, azt sem, hogy a szobába hogy jutott be, egyszerűen csak az ágyon ülve találja magát, amikor végre hajlandó megszólalni.*
- Ez egy Faensa címer.
*Hangjában nincs jelen érzelem, mintha nem is ő beszélne. Talán ilyen, amikor egy szellem megszólal, ami éppen azért ilyen ijesztő, mert már nyoma sincs benne semminek, ami élő.
Végre belenéz a másik szemeibe, s talán csak az nyugtatja meg egy egészen kicsit, hogy pont ő van ott vele.* -Nori, ezek tudják, hogy itt vagyok. Nem merem kinyitni.
*Ha kap valami választ sem érdekli, csak forgatja a levelet egy darabig, majd úgy dönt végül, az eddigi merevségéből feltépi a viaszt, ami kettétört formában hullik az ölébe, mintha csak ő hullott volna alá.*
- Nem hagyhatsz itt, Nori, megígéred, hogy bármi van benne, te nem hagysz itt? Szükségem lesz rád, most tényleg.
*Nem várja a halálos ítéletet, de semmi jó nem származhat abból, ha pontosan tudják, hogy hol keressék. Mindvégig azt hitte, hogy ez nem fog megtörténni, mert örültek, hogy végre eltűnt az életükből.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.03.31 19:22:46
*Még hallja az első hozzá intézett mondatot, de reagálni már nem tud rá. Csak nézi óráknak tűnő ideig a pecsétet, persze annyi idő nem telt el, de súlyos percekig ül ott, mint valami márványból faragott dísz. Egész csinos kis dísz, de tekintetében ott van minden, talán több is, mint amit el tud mondani, csak éppen ráfagyott. Nem tudja hányszor szólíthatta meg Nori, csak akkor eszmél fel valamelyest, amikor odalép hozzá és hátulról megöleli. Úgy retten meg az érintés hatására, mint ahogy akkor sem sikerült, amikor ugyan így, a másik karjai ölelése közepette fogta torkához az éles pengét, ami most minden bizonnyal a hátán van, de arról sincs fogalma, csak mered előre és nagyon nehezen tud egyáltalán visszatérni a valóságba, már amennyire az sikerül. Megemeli végül vontatottan az arcát és Nori-ra néz, amikor fel akarja őt segíteni. Még csak könny sem szökik a szemeibe, pedig tényleg mindenen képes sírni, ha olyan a helyzet. Csak a letisztult rettegés látszik, s talán ettől az is jobb lenne, ha ezzel felszakítaná Nori éppen egészen rendben lévő lelkét, hogy kijöhessen belőle Lil és azonnal megszüntesse ezt az állapotot. Feláll, de még nem szól egy szót sem. Nem tudja hogyan jutott fel a lépcsőn, azt sem, hogy a szobába hogy jutott be, egyszerűen csak az ágyon ülve találja magát, amikor végre hajlandó megszólalni.*
- Ez egy Faensa címer.
*Hangjában nincs jelen érzelem, mintha nem is ő beszélne. Talán ilyen, amikor egy szellem megszólal, ami éppen azért ilyen ijesztő, mert már nyoma sincs benne semminek, ami élő.
Végre belenéz a másik szemeibe, s talán csak az nyugtatja meg egy egészen kicsit, hogy pont ő van ott vele.* -Nori, ezek tudják, hogy itt vagyok. Nem merem kinyitni.
*Ha kap valami választ sem érdekli, csak forgatja a levelet egy darabig, majd úgy dönt végül, az eddigi merevségéből feltépi a viaszt, ami kettétört formában hullik az ölébe, mintha csak ő hullott volna alá.*
- Nem hagyhatsz itt, Nori, megígéred, hogy bármi van benne, te nem hagysz itt? Szükségem lesz rád, most tényleg.
*Nem várja a halálos ítéletet, de semmi jó nem származhat abból, ha pontosan tudják, hogy hol keressék. Mindvégig azt hitte, hogy ez nem fog megtörténni, mert örültek, hogy végre eltűnt az életükből.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.03.31 19:22:46
4669. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-03-31 19:01:29
Üzenet elküldve: 2024-03-31 19:01:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Az út végén hazatalálsz//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Te aztán nagyon rákaptál a borra, pedig Haldrian felettébb készségesen megmutatta nekünk, hogy milyen a szar bor. *Ivott ő már eleget ahhoz, hogy meg tudja állapítani róla, melyik a jó és rossz bor. Na meg az alkohol művészete is az alkímiához kapcsolódik, amihez ő annyira ért. Már a színéről vagy a szagáról is meg tudja állapítani, hogy melyik a jó, nemhogy az ízéről. Mondjuk legalább berúgni azt be lehetett a Haldrian-féle nedűtől, ez tény.
Tekintete követi Mai-t, ahogy a pulthoz sétál, ő meg közben jobb híján az előbb a kezei közé akadó itallapot forgatja. Végignéz a többi vendégen is, itt aztán van minden a gnómtól az elfig, épp csak óriás nem akad, de ők talán be sem férnének az ajtón. Figyelmét végül az ragadja meg, hogy Mai szokatlanul sokat cseveg a pultossal, de aztán azért csak megérkezik az asztalhoz a rendelésekkel. Elfogadja a sört, közben kíváncsian hallgatja a lányt.*
- Mi van Yvon-nal? *Megint nem érti őt, de a lány kezei közt szorongatott borítékból rájön, hogy miről van szó.* Ó, levelet küldött neked? Hát ez vicces, pont akkor, amikor kiszúrtál vele. *Nevet is kicsit kárörvendően szegény Yvon-on, a mosoly viszont lefagy az arcáról, mikor Mai olyannyira elcsendesül, mintha csak meg is szűnt volna létezni.*
- Mai? *Billenti oldalra a fejét, szólongatva barátnőjét, de csak nem érkezik válasz.* Hahó, Mai! ~Már megint mi ütött belé?~ *Ez ma már legalább a harmadik alkalom, hogy Mai teljesen kifordul önmagából, és a pillanat tört része alatt fordul a hangulata pozitívból a béka segge alá. Látja, ahogy szegényen a rettegés lesz úrrá, még csak nem is pislog.*
- Mai? Mai! *Szólongatja még párszor, majd mikor ez nem hoz eredményt, feláll a székéről, Mai mögé sétál, és hátulról átöleli őt úgy, hogy az ajkai a kis hegyes fülek közelébe kerüljenek.*
- Hé, nem tudom, hogy most hallasz-e engem egyáltalán, de megígértem neked, hogy vigyázok rád. Szóval kérlek, ne csináld ezt, mert én is kurvára meg fogok ijedni. Mi történt már megint? Ehhez a levélhez van köze? Mai, kérlek, mondj valamit! Csak úgy tudok segíteni, ha beszélsz.
*Kezd ő is kétségbeesni. Sokszor fordul elő, hogy átveszi a társasága hangulatát, és ez most nagyon nem jön jól, mert ha Mai fél, akkor ő is félni fog, ami a részéről agresszivitást szül, annak pedig beláthatatlan következményei lehetnek. Nori persze közben nem is sejti, hogy mekkora jelentőséggel bír az a bizonyos boríték.*
- Akarod, hogy felmenjünk a szobába? Gyere, segítek! *Meg is próbálja felsegíteni a lányt a székről, hogy aztán a lépcsőn felkísérve inkább a szobájukban beszéljék meg a problémát. Persze, ha Mai valóban úgy dönt, hogy menjenek fel, akkor Nori nem hagyja itt az italokat sem, azokat viszi magával az emeletre.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Te aztán nagyon rákaptál a borra, pedig Haldrian felettébb készségesen megmutatta nekünk, hogy milyen a szar bor. *Ivott ő már eleget ahhoz, hogy meg tudja állapítani róla, melyik a jó és rossz bor. Na meg az alkohol művészete is az alkímiához kapcsolódik, amihez ő annyira ért. Már a színéről vagy a szagáról is meg tudja állapítani, hogy melyik a jó, nemhogy az ízéről. Mondjuk legalább berúgni azt be lehetett a Haldrian-féle nedűtől, ez tény.
Tekintete követi Mai-t, ahogy a pulthoz sétál, ő meg közben jobb híján az előbb a kezei közé akadó itallapot forgatja. Végignéz a többi vendégen is, itt aztán van minden a gnómtól az elfig, épp csak óriás nem akad, de ők talán be sem férnének az ajtón. Figyelmét végül az ragadja meg, hogy Mai szokatlanul sokat cseveg a pultossal, de aztán azért csak megérkezik az asztalhoz a rendelésekkel. Elfogadja a sört, közben kíváncsian hallgatja a lányt.*
- Mi van Yvon-nal? *Megint nem érti őt, de a lány kezei közt szorongatott borítékból rájön, hogy miről van szó.* Ó, levelet küldött neked? Hát ez vicces, pont akkor, amikor kiszúrtál vele. *Nevet is kicsit kárörvendően szegény Yvon-on, a mosoly viszont lefagy az arcáról, mikor Mai olyannyira elcsendesül, mintha csak meg is szűnt volna létezni.*
- Mai? *Billenti oldalra a fejét, szólongatva barátnőjét, de csak nem érkezik válasz.* Hahó, Mai! ~Már megint mi ütött belé?~ *Ez ma már legalább a harmadik alkalom, hogy Mai teljesen kifordul önmagából, és a pillanat tört része alatt fordul a hangulata pozitívból a béka segge alá. Látja, ahogy szegényen a rettegés lesz úrrá, még csak nem is pislog.*
- Mai? Mai! *Szólongatja még párszor, majd mikor ez nem hoz eredményt, feláll a székéről, Mai mögé sétál, és hátulról átöleli őt úgy, hogy az ajkai a kis hegyes fülek közelébe kerüljenek.*
- Hé, nem tudom, hogy most hallasz-e engem egyáltalán, de megígértem neked, hogy vigyázok rád. Szóval kérlek, ne csináld ezt, mert én is kurvára meg fogok ijedni. Mi történt már megint? Ehhez a levélhez van köze? Mai, kérlek, mondj valamit! Csak úgy tudok segíteni, ha beszélsz.
*Kezd ő is kétségbeesni. Sokszor fordul elő, hogy átveszi a társasága hangulatát, és ez most nagyon nem jön jól, mert ha Mai fél, akkor ő is félni fog, ami a részéről agresszivitást szül, annak pedig beláthatatlan következményei lehetnek. Nori persze közben nem is sejti, hogy mekkora jelentőséggel bír az a bizonyos boríték.*
- Akarod, hogy felmenjünk a szobába? Gyere, segítek! *Meg is próbálja felsegíteni a lányt a székről, hogy aztán a lépcsőn felkísérve inkább a szobájukban beszéljék meg a problémát. Persze, ha Mai valóban úgy dönt, hogy menjenek fel, akkor Nori nem hagyja itt az italokat sem, azokat viszi magával az emeletre.*
4668. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-03-31 18:26:42
Üzenet elküldve: 2024-03-31 18:26:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Az út végén hazatalálsz//
*Az biztos, hogy fenekestül felfordult az élete és ezzel együtt az egész lelkivilága. Ha fel kéne sorolni a vele történteket, mióta elhagyta az otthonát, biztosan senki nem lenne rá büszke, de ő magára rettenetesen az. Végre kezd erősebbé válni, az a gúzsba kötő daca múlandóban van, fiatalos naivitását az uralma alá hajtotta, s csak lágy szellőként lebeg körülötte. Ehelyett átélt megannyi félelmet, örömöt, szerelmet, ami után azonnal csalódás fullasztotta, s most kicsit zilált úrnőként lép be a fogadóba, ahová anno hosszú útja után először, s talán emiatt is jelent neki olyan sokat. Emlékek törnek be elméjébe, talán egy szemernyit megbánta, hogy milyen helyzetbe kerülhet Yvon miatta, aki épp ott annál az asztalnál csókolta meg először, ahol egy díszes társaság foglal helyet. Elhessegeti, Norira tekint, aki minden szeszélyével együtt életének teljes körű restaurálásába fogott. Akarva, vagy akaratlanul lekapargatta róla a felszínt, így bárki csodájára járhat az új műnek. Ugyanaz maradt, de sokkal elevenebb fényében pompázik. Láthatóvá vált az is, amit megkoptatott a poros szobában töltött idő, elrejtve őt az igazán műértő szemek elől.*
- Rossz kislányoknak pedig bor. *Kacsint egyet, majd odalép a pulthoz. Először 15 aranyat fizet ki a megszokott Szoba kedvelt falaiért.
Eztán 13 érmét számol ki a Nori által vágyott Vajsöréért, majd jöhet az ő újdonsült kedvenc itala a Bor , amiért még előkészít 10 aranyat. *
- Mai Kedves, ezt önnek hagyták itt. Azt hittem, már nem látjuk viszont, de azért eltettem. Egy hattal ezelőtt érkezett.
*Nyújt át neki a csapos egy borítékot, amit mosolyogva fogad el, talán abban reménykedik, hogy Yvon kereste, hogy még nagyobb bűntudata legyen, amiért ráküldött egy idegent. Legalább lesz miről beszélni. Még nem nézi meg, mert fordítva adta neki oda a pultos uraság, így vígan lépked vissza asztalukhoz, ahová le is pakolja az imént vásárolt italokat.*
- Na lám, előre tudta, hogy bajba kerül, ha nem keres? Yvon... Yvon... *Csóválja a fejét, másnak fogalma sem lehet arról, hogy hol is száll meg. Nori pedig mellette ül, s az íráskészsége is hagy némi kivetnivalót, így rá miért gondolna?
Helyet foglal ő is, majd amikor kis kezeiben megforgatja a lezárt borítékot, egyszeriben megfagy a levegő. Minden elmúlik körülötte, a háttérben zajosan fecsegők hangja semmivé foszlik és hegyes füleiben csak saját szívének zakatolását érzékeli, mintha csak olyan erővel tombolna, hogy menten felrobbanhatna a mellkasa zárjában. Kezei megremegnek, alabástrom bőrének fehérsége egy mélységiéhez hasonlított inkább a mostani sápadtságához képest, ami egyszeriben elöntötte a szépen sminkelt arcot. Szemeiből kiolvasható még a vakoknak is, hogy a rettegés elvette belőle az életet, kiüresedett kőszoborként mered előre, mikor meglátja a Faensa címert. Éjkék viaszba pecsételt pajzs, melynek közepéről egy mágikus szem néz rá vissza, előrevetítve mindent, amitől valaha félt. Megtalálták.*
*Az biztos, hogy fenekestül felfordult az élete és ezzel együtt az egész lelkivilága. Ha fel kéne sorolni a vele történteket, mióta elhagyta az otthonát, biztosan senki nem lenne rá büszke, de ő magára rettenetesen az. Végre kezd erősebbé válni, az a gúzsba kötő daca múlandóban van, fiatalos naivitását az uralma alá hajtotta, s csak lágy szellőként lebeg körülötte. Ehelyett átélt megannyi félelmet, örömöt, szerelmet, ami után azonnal csalódás fullasztotta, s most kicsit zilált úrnőként lép be a fogadóba, ahová anno hosszú útja után először, s talán emiatt is jelent neki olyan sokat. Emlékek törnek be elméjébe, talán egy szemernyit megbánta, hogy milyen helyzetbe kerülhet Yvon miatta, aki épp ott annál az asztalnál csókolta meg először, ahol egy díszes társaság foglal helyet. Elhessegeti, Norira tekint, aki minden szeszélyével együtt életének teljes körű restaurálásába fogott. Akarva, vagy akaratlanul lekapargatta róla a felszínt, így bárki csodájára járhat az új műnek. Ugyanaz maradt, de sokkal elevenebb fényében pompázik. Láthatóvá vált az is, amit megkoptatott a poros szobában töltött idő, elrejtve őt az igazán műértő szemek elől.*
- Rossz kislányoknak pedig bor. *Kacsint egyet, majd odalép a pulthoz. Először 15 aranyat fizet ki a megszokott Szoba kedvelt falaiért.
Eztán 13 érmét számol ki a Nori által vágyott Vajsöréért, majd jöhet az ő újdonsült kedvenc itala a Bor , amiért még előkészít 10 aranyat. *- Mai Kedves, ezt önnek hagyták itt. Azt hittem, már nem látjuk viszont, de azért eltettem. Egy hattal ezelőtt érkezett.
*Nyújt át neki a csapos egy borítékot, amit mosolyogva fogad el, talán abban reménykedik, hogy Yvon kereste, hogy még nagyobb bűntudata legyen, amiért ráküldött egy idegent. Legalább lesz miről beszélni. Még nem nézi meg, mert fordítva adta neki oda a pultos uraság, így vígan lépked vissza asztalukhoz, ahová le is pakolja az imént vásárolt italokat.*
- Na lám, előre tudta, hogy bajba kerül, ha nem keres? Yvon... Yvon... *Csóválja a fejét, másnak fogalma sem lehet arról, hogy hol is száll meg. Nori pedig mellette ül, s az íráskészsége is hagy némi kivetnivalót, így rá miért gondolna?
Helyet foglal ő is, majd amikor kis kezeiben megforgatja a lezárt borítékot, egyszeriben megfagy a levegő. Minden elmúlik körülötte, a háttérben zajosan fecsegők hangja semmivé foszlik és hegyes füleiben csak saját szívének zakatolását érzékeli, mintha csak olyan erővel tombolna, hogy menten felrobbanhatna a mellkasa zárjában. Kezei megremegnek, alabástrom bőrének fehérsége egy mélységiéhez hasonlított inkább a mostani sápadtságához képest, ami egyszeriben elöntötte a szépen sminkelt arcot. Szemeiből kiolvasható még a vakoknak is, hogy a rettegés elvette belőle az életet, kiüresedett kőszoborként mered előre, mikor meglátja a Faensa címert. Éjkék viaszba pecsételt pajzs, melynek közepéről egy mágikus szem néz rá vissza, előrevetítve mindent, amitől valaha félt. Megtalálták.*
4667. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-03-31 17:58:46
Üzenet elküldve: 2024-03-31 17:58:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Az út végén hazatalálsz//
*Mai ma igazából egész nap meglepetéseket okoz. Olyan sokat, hogy Nori még követni sem tudja. Szellemeket lát a Sellőházban, menekülni akar, engedi magát kisminkelni, bosszút áll Yvon-on, mellette meg mégsem tudja igazán azt az úrnőt hozni, akit Nori az elmúlt napokban megszokott. Arról meg nem is beszélve, hogy az eddig olyannyira gyűlölt sötét mágiájáért úgy könyörög neki, mintha az élete múlna rajta.*
- Egy két lábon járó meglepetés vagy. *Kuncog ismét játékosan. Na de ő is tud azért meglepetéseket okozni, és biztos benne, hogy Mai már nem lesz olyan lelkes, ha végre megtudhatja, mivel is jár az a bizonyos varázslat, amit használni akar. Kivételesen Nori ennek pontosan ismeri a mellékhatásait, ami nem csak magára, de még rá is veszélyes lesz. Illetve Mai lesz az, amíg tart majd a hatás.
A fogadóba ő lép be először, mert még mindig könnyebben venné az akadályt, ha egy csetepaté közepébe pottyannának, de szerencsére semmi ilyesmivel nem találkoznak, csak boldogan vígadó hatalmas tömeggel.*
- Ehh, eléggé zsúfolt most a hely. *Fintorog röviden. Nincs oda a tömegért. A kérdésre közben az egyik üres asztalhoz lép, aminek a szélén az itallap található. Meg is próbálja elolvasni, de mivel olvasás terén hiányosságai vannak a feketeségnek, így sokkal tovább tart neki összerakni a betűkből a szavakat, szóval ácsoroghatnak ott egy pár percet, amíg Nori megfejti ezt a felettébb bonyolult jelnyelvet, amit írásnak hívnak.*
- Kakaót. Jó kislányoknak az való, nem? Nehogy! *Tiltakozik, még mielőtt Mai komolyan is venné a viccet.* Legyen inkább egy vajsör, az tök jól hangzik, és drága is, márpedig a csókom egyáltalán nem olcsó. Én pedig addig be is foglalom ezt az asztalt, ha már üres. Másikat, ahogy látom nem nagyon találnánk. *Le is teszi a hátsóját az egyik székre, és kisasszony módra várja, hogy kiszolgálják.*
*Mai ma igazából egész nap meglepetéseket okoz. Olyan sokat, hogy Nori még követni sem tudja. Szellemeket lát a Sellőházban, menekülni akar, engedi magát kisminkelni, bosszút áll Yvon-on, mellette meg mégsem tudja igazán azt az úrnőt hozni, akit Nori az elmúlt napokban megszokott. Arról meg nem is beszélve, hogy az eddig olyannyira gyűlölt sötét mágiájáért úgy könyörög neki, mintha az élete múlna rajta.*
- Egy két lábon járó meglepetés vagy. *Kuncog ismét játékosan. Na de ő is tud azért meglepetéseket okozni, és biztos benne, hogy Mai már nem lesz olyan lelkes, ha végre megtudhatja, mivel is jár az a bizonyos varázslat, amit használni akar. Kivételesen Nori ennek pontosan ismeri a mellékhatásait, ami nem csak magára, de még rá is veszélyes lesz. Illetve Mai lesz az, amíg tart majd a hatás.
A fogadóba ő lép be először, mert még mindig könnyebben venné az akadályt, ha egy csetepaté közepébe pottyannának, de szerencsére semmi ilyesmivel nem találkoznak, csak boldogan vígadó hatalmas tömeggel.*
- Ehh, eléggé zsúfolt most a hely. *Fintorog röviden. Nincs oda a tömegért. A kérdésre közben az egyik üres asztalhoz lép, aminek a szélén az itallap található. Meg is próbálja elolvasni, de mivel olvasás terén hiányosságai vannak a feketeségnek, így sokkal tovább tart neki összerakni a betűkből a szavakat, szóval ácsoroghatnak ott egy pár percet, amíg Nori megfejti ezt a felettébb bonyolult jelnyelvet, amit írásnak hívnak.*
- Kakaót. Jó kislányoknak az való, nem? Nehogy! *Tiltakozik, még mielőtt Mai komolyan is venné a viccet.* Legyen inkább egy vajsör, az tök jól hangzik, és drága is, márpedig a csókom egyáltalán nem olcsó. Én pedig addig be is foglalom ezt az asztalt, ha már üres. Másikat, ahogy látom nem nagyon találnánk. *Le is teszi a hátsóját az egyik székre, és kisasszony módra várja, hogy kiszolgálják.*
4666. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-03-31 17:00:48
Üzenet elküldve: 2024-03-31 17:00:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Az út végén hazatalálsz//
*Ó, már hogy is felejtette volna el a második büntetést? A a fontos csak igazán, s ugyan a reggeli kis zavar nem ezt mutatta, de Mai ezt olyan időre tartogatja, ami ettől sokkal, de sokkal hasznosabb lesz számára. Viszont most annyiban hagyja a kérlelést, mert tényleg nem itt van a helye. Lesznek ők még kettesben. A kis csók is kizökkentette, amit egy kis viccel próbál elütni, a másik válasza pedig tökéletes riposztnak bizonyul, ha nem kéne nagyon turkálnia, már adná is neki az aranyakat.*
- Érted, bármennyit.
*Nevet, de végül elérkeztek a tisztásra, ahol búcsút vesznek egymástól útitársukkal, a kis gonoszkodása pedig még jobban kielégíti, mint a hazatérésének az öröme. Nem egy bosszúálló típus, de ez kijárt neki. Ártatlanságáért cserébe ez igen csekély ár még így is. Hajdanvolt otthonában ezért új udvartartás járt volna és töménytelen mennyiségű hozomány.*
- A férjem, szóval nagyon hálás lesz. További jó utat, Drága Uram! *Azzal már indulnak is a várva várt Pegazusba.*
- Jajj, de jó, végre megérkeztünk! *Kuncog most már ő is.* - Hosszú volt ez az út még így is, de gyalog még sehol sem tartanánk.
*Jól esik a séta, nem szeret sokáig egy helyben ülni. A szekér pedig nem egy hintó volt ugyan, de a szolgálatát megtette a maga kényelmetlenségével együtt.*
- Meglepni? Azt hittem, már nem tudok neked meglepetést okozni. *De, persze, hogy tud. Fog is még, abban biztos lehet, de most nem lát semmi mást, mint a várva várt szobát, amit remél, hogy nem más bérelt ki éppen.*
- Végre. *Egy kis gyaloglás után meg is pillantja a hőn áhított bejáratot és semennyit nem hezitálva lép a pulthoz közel, de még nem kér semmit, előbb a kis barátnőjéhez fordul.* - Mit kérsz, ki kell fizessem a csókod. *Biccenti oldalra a fejét vigyorogva. Nagyon örül neki, hogy végre újra itt lehet, pedig ez aztán nem a saját lakása, az még várat magára. De minden méterrel, amit ma megtettek egyre közelebb érzi magát a vágyai beteljesüléséhez.
Ameddig válaszol a másik, szétnéz a fogadó belsejében, elég szép számmal gyűltek most össze a népek, mintha senkinek semmi dolga nem lenne. Jó látni, hogy a legtöbb asztalnál beszélgetés folyik, mielőtt elfoglalnák a szobát, szívesen elvegyülne.*
*Ó, már hogy is felejtette volna el a második büntetést? A a fontos csak igazán, s ugyan a reggeli kis zavar nem ezt mutatta, de Mai ezt olyan időre tartogatja, ami ettől sokkal, de sokkal hasznosabb lesz számára. Viszont most annyiban hagyja a kérlelést, mert tényleg nem itt van a helye. Lesznek ők még kettesben. A kis csók is kizökkentette, amit egy kis viccel próbál elütni, a másik válasza pedig tökéletes riposztnak bizonyul, ha nem kéne nagyon turkálnia, már adná is neki az aranyakat.*
- Érted, bármennyit.
*Nevet, de végül elérkeztek a tisztásra, ahol búcsút vesznek egymástól útitársukkal, a kis gonoszkodása pedig még jobban kielégíti, mint a hazatérésének az öröme. Nem egy bosszúálló típus, de ez kijárt neki. Ártatlanságáért cserébe ez igen csekély ár még így is. Hajdanvolt otthonában ezért új udvartartás járt volna és töménytelen mennyiségű hozomány.*
- A férjem, szóval nagyon hálás lesz. További jó utat, Drága Uram! *Azzal már indulnak is a várva várt Pegazusba.*
- Jajj, de jó, végre megérkeztünk! *Kuncog most már ő is.* - Hosszú volt ez az út még így is, de gyalog még sehol sem tartanánk.
*Jól esik a séta, nem szeret sokáig egy helyben ülni. A szekér pedig nem egy hintó volt ugyan, de a szolgálatát megtette a maga kényelmetlenségével együtt.*
- Meglepni? Azt hittem, már nem tudok neked meglepetést okozni. *De, persze, hogy tud. Fog is még, abban biztos lehet, de most nem lát semmi mást, mint a várva várt szobát, amit remél, hogy nem más bérelt ki éppen.*
- Végre. *Egy kis gyaloglás után meg is pillantja a hőn áhított bejáratot és semennyit nem hezitálva lép a pulthoz közel, de még nem kér semmit, előbb a kis barátnőjéhez fordul.* - Mit kérsz, ki kell fizessem a csókod. *Biccenti oldalra a fejét vigyorogva. Nagyon örül neki, hogy végre újra itt lehet, pedig ez aztán nem a saját lakása, az még várat magára. De minden méterrel, amit ma megtettek egyre közelebb érzi magát a vágyai beteljesüléséhez.
Ameddig válaszol a másik, szétnéz a fogadó belsejében, elég szép számmal gyűltek most össze a népek, mintha senkinek semmi dolga nem lenne. Jó látni, hogy a legtöbb asztalnál beszélgetés folyik, mielőtt elfoglalnák a szobát, szívesen elvegyülne.*
4665. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-03-31 16:09:15
Üzenet elküldve: 2024-03-31 16:09:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Szokatlan csoport //
*Zeekx memóriáját bármelyik tudós meg tudná irigyelni. Meg amúgy is. Nehéz lenne elfelejteni, azt a találkozást. Nem is véletlen, hogy a fiú szinte első dolga az egyelőre még névtelen csuhás megkérdezése nélkül meghívni őt az asztalukhoz. Hogy annak terhére lenne a lány jelenléte az közben meg se fordul a fejében. De ki ne kedvelné meg elsőre Ari-t? Ezek után jönnek a bemutatkozások is ahol Zeekx szokásához híven alkot.*
-Adoaver? Ilyen nevet még nem hallottam. Érdekes. Nem jön az ember szájára, de egész különleges. Hogy lehet becézni? Adi?
*Ebből leszűrhető, hogy a lány kitől kapta a becenevét. Ari emeli a kupáját akkor Zeekx se akar kimaradni a dologból.*
-Egészség!
*Bár ő nem olyan hévvel kortyol a maradék italába, mint korábban mert főleg éhgyomorra nem volna tanácsos. Mikor a lány ledobja a bundát azon az ő tekintete is megakad. Csak az övé nem azon, hogy mi lett levéve hanem, hogy miről. A fiú kimondottan szimpatizál az ork divattal. Hogy ne csak a szeme faljon tép magának a sült csirkéből és eszik kicsit, míg hallgatja a lány beszámolóját arról, hogy van. A legtöbben nem állnának neki tényleg kifejteni mert úgy vennék, hogy csak udvariasságból lett megkérdezve, de mikor Ari mesél akkor a kis pap tényleg odafigyel rá.*
-Túl egyszerű?
*Kérdez vissza, de kap is egy példát, hogy mire gondol a lány. Ezen Zeekx el is gondolkozik.*
-A vadászat hiányzik vagy csak úgy unatkozol?
*Valamennyit mesélt a múltjáról. Voltak vadászatok meg harcok. Ha nem is mindben vett részt mert a nőket nem vitték mindenre, de kalandosabb lehetett mint itt a városban a tyúkokkal. A jóslás során felvázolja az elképzelését az egerekkel kapcsolatban amin megint csak felnevet a lány. Zeekx ezt megvigyorogja. Jó újra hallani az Ari-s nevetést.*
-Igen. Mintha láttam volna már olyanokat.
*Ő se tudja mire kellhet valakinek egér. Talán megetetni a macskájával vagy madarával? A madarak... Igen a madarak szoktak egeret enni. Azon is csak vigyorog, hogy nekik nincs érzékük a jósláshoz. Ezt is mondta már a lány, hogy feléjük az ilyesmi női munka. Lehet tényleg van benne valami. Aztán megkapják a magyarázatukat. Zeekx nyammogva gondolkozik rajta.*
-Tényleg nem értem. Az egér betegségeket is terjeszt és szapora is? Vagy azok nem számítanak ilyenkor?
*Számára úgy hangzott mintha véletlenszerű tulajdonságokat mondott volna a másik az egerekről és mivel legalább annyi jó volt mint rossz ezért most nem jelent ez bajt. Vagy a szellemeknél ezeknek megvan a jelentősége? Ők nem tudnak betegek lenni vagy szaporodni és azért nem számít? Tudnak a szellemek bujálkodni? Meddig élnek a szellemek? Nagyon sok kérdés kezd kavarogni a fiúban. Mikor Adi szólal meg akkor Zeekx felé néz. Olyan sokáig volt csendben, hogy szinte el is lehet felejteni, hogy itt van. Vagy csak a farkasbőr levétele terelje el a kis pap figyelmét.*
-Ari aranyos nem kell tőle félni.
*Szúrja közbe. Hát igen. Mások a zöld bőrt, csontékszereket és állatbundát látják. Zeekx az egzotikus zöld bőrt, aranyos copfokat és morgósan kedves barátját.*
-Én Piritanes-ből jöttem, de egy ideje már itt vagyok a városban. Egy ligetben laksz? Hallottam már ilyesmit. Egyszer beszéltem egy elf lánnyal akinek tetoválásai voltak és ő az erdőben lakott. Ligetben lakni olyan mint az erdőben lakni? Az elfek úgy hallottam a fákon laknak. Akik ligetben élnek azok min laknak? A liget olyan mit a rét nem? Én néha van, hogy kimegyek a tisztásra ide a város mellé ha jó az idő és ott szundítok egyet vagy oda megyek reggelizni vagy ebédelni. Én is szeretem a ligeteket, de kényelmetlen lenne mindig ott élni. Télen nincs hideg?
*Zeekx memóriáját bármelyik tudós meg tudná irigyelni. Meg amúgy is. Nehéz lenne elfelejteni, azt a találkozást. Nem is véletlen, hogy a fiú szinte első dolga az egyelőre még névtelen csuhás megkérdezése nélkül meghívni őt az asztalukhoz. Hogy annak terhére lenne a lány jelenléte az közben meg se fordul a fejében. De ki ne kedvelné meg elsőre Ari-t? Ezek után jönnek a bemutatkozások is ahol Zeekx szokásához híven alkot.*
-Adoaver? Ilyen nevet még nem hallottam. Érdekes. Nem jön az ember szájára, de egész különleges. Hogy lehet becézni? Adi?
*Ebből leszűrhető, hogy a lány kitől kapta a becenevét. Ari emeli a kupáját akkor Zeekx se akar kimaradni a dologból.*
-Egészség!
*Bár ő nem olyan hévvel kortyol a maradék italába, mint korábban mert főleg éhgyomorra nem volna tanácsos. Mikor a lány ledobja a bundát azon az ő tekintete is megakad. Csak az övé nem azon, hogy mi lett levéve hanem, hogy miről. A fiú kimondottan szimpatizál az ork divattal. Hogy ne csak a szeme faljon tép magának a sült csirkéből és eszik kicsit, míg hallgatja a lány beszámolóját arról, hogy van. A legtöbben nem állnának neki tényleg kifejteni mert úgy vennék, hogy csak udvariasságból lett megkérdezve, de mikor Ari mesél akkor a kis pap tényleg odafigyel rá.*
-Túl egyszerű?
*Kérdez vissza, de kap is egy példát, hogy mire gondol a lány. Ezen Zeekx el is gondolkozik.*
-A vadászat hiányzik vagy csak úgy unatkozol?
*Valamennyit mesélt a múltjáról. Voltak vadászatok meg harcok. Ha nem is mindben vett részt mert a nőket nem vitték mindenre, de kalandosabb lehetett mint itt a városban a tyúkokkal. A jóslás során felvázolja az elképzelését az egerekkel kapcsolatban amin megint csak felnevet a lány. Zeekx ezt megvigyorogja. Jó újra hallani az Ari-s nevetést.*
-Igen. Mintha láttam volna már olyanokat.
*Ő se tudja mire kellhet valakinek egér. Talán megetetni a macskájával vagy madarával? A madarak... Igen a madarak szoktak egeret enni. Azon is csak vigyorog, hogy nekik nincs érzékük a jósláshoz. Ezt is mondta már a lány, hogy feléjük az ilyesmi női munka. Lehet tényleg van benne valami. Aztán megkapják a magyarázatukat. Zeekx nyammogva gondolkozik rajta.*
-Tényleg nem értem. Az egér betegségeket is terjeszt és szapora is? Vagy azok nem számítanak ilyenkor?
*Számára úgy hangzott mintha véletlenszerű tulajdonságokat mondott volna a másik az egerekről és mivel legalább annyi jó volt mint rossz ezért most nem jelent ez bajt. Vagy a szellemeknél ezeknek megvan a jelentősége? Ők nem tudnak betegek lenni vagy szaporodni és azért nem számít? Tudnak a szellemek bujálkodni? Meddig élnek a szellemek? Nagyon sok kérdés kezd kavarogni a fiúban. Mikor Adi szólal meg akkor Zeekx felé néz. Olyan sokáig volt csendben, hogy szinte el is lehet felejteni, hogy itt van. Vagy csak a farkasbőr levétele terelje el a kis pap figyelmét.*
-Ari aranyos nem kell tőle félni.
*Szúrja közbe. Hát igen. Mások a zöld bőrt, csontékszereket és állatbundát látják. Zeekx az egzotikus zöld bőrt, aranyos copfokat és morgósan kedves barátját.*
-Én Piritanes-ből jöttem, de egy ideje már itt vagyok a városban. Egy ligetben laksz? Hallottam már ilyesmit. Egyszer beszéltem egy elf lánnyal akinek tetoválásai voltak és ő az erdőben lakott. Ligetben lakni olyan mint az erdőben lakni? Az elfek úgy hallottam a fákon laknak. Akik ligetben élnek azok min laknak? A liget olyan mit a rét nem? Én néha van, hogy kimegyek a tisztásra ide a város mellé ha jó az idő és ott szundítok egyet vagy oda megyek reggelizni vagy ebédelni. Én is szeretem a ligeteket, de kényelmetlen lenne mindig ott élni. Télen nincs hideg?
4664. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-03-31 12:50:03
Üzenet elküldve: 2024-03-31 12:50:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
// Szokatlan csoport //
//Érintve – Felhívás keringőre//
*Ahogy igyekszik a kultúrás sokkon túltenni magát, tovább hallva a kettő társalgását, kigondolja hogy nem csak jött-s-látott ismerősök lehetnek, elvégre akkor már csak az ork hátát látná. Csak vad teóriákkal tud előjönni, hogyan ismerkedhetett össze ez a két, egymástól évekkel elütő személy; egyik sem volt szándékos találkozás, abban szinte biztos. De még minden rendben, ugye? Igaz, a kis uraság a lehető legvastagabb szöget ütötte bele a koporsóba azzal, hogy székre invitálta őt, de legalább elsősoros, gyakorlati tanulmányi megfigyelésben lesz része azzal, hogyan kell egy orkkal viselkedni.*
~ Ari? Zeekx? ~ *A két nevet első hallásra biztos az ellenkező félhez csatolta volna, de ki ő, elfnevelte gyerek hogy ebbe belekössön.*
- Adoaver vagyok, ö-örvendek a találkozásnak. *Mutatja be magát a szőke kortárs kezének megrázása közepette. A korsóemelést szolidaritásból is ős végrehajtja, még ha hideg sör helyett langyos teát hajt le mindössze torkán. Ugyan majdnem meg is akad az, mikor realizálja mi is van, vagyis volt zöldebb asztaltársán felsőbb ruhaként. Akkor valóban nem volt túl szűk látókorú, amikor nem itteninek hitte. Köpenye ingujját lehúzva gyorsan enni is kezd, mielőtt észre venné amaz hogy bámul, nincs kedve megtalálni türelmének a végét. Nem tetszik neki, hogy a csontok miatt csökkentett hely végett nem tud olyan széles mozdulatokkal tevékenykedni, mint hosszú végtagjaival szokott általában, de alkalmazkodóképessége kifejezetten sokat javult az utóbbi évben, szóval átvészeli.
Lopva-lesve hallgatja a kettő közötti beszélgetést rágás közben, azt nem mondhatja hogy egyáltalán nem kíváncsi, még ha tartózkodik még megszólalni. Ugyan csak félig meg van neki a kontextus, az állatok (nagyon reméli hogy csak állatok) földi maradványaiból kinézett egér(?) ábrán kívül, tehát sokat nem ért meg. Emlékszik, mikor egy hosszú ideje még egy druidával ültek itt és volt egy hasonlóan zavaros tapasztalata; fura, hogyan ismétlődik meg ez most szeme előtt.
Hogy ne süllyedjen azért teljes tétlenségbe az evésen kívül, mert az előtte zajló párbeszéd azért készteti némi aktivitásra, kíváncsiskodást tettetve kezdi megnézni kékeivel a fogadó többi asztalait. Mikor pillantása megakad egy éppen feléjük néző, nála biztos idősebbnek és morcosabbnak kinéző asszonyában, villámgyorsan visszafordítja buksiját rántottájához; az kell még, hogy több figyelmet kapjanak.*
~ Fel kéne hoznom valamit ~ *Jön az egyértelmű ötlet. És hogy mit, annak kitalálásához éppen jól jön Ari érdeklődő szemlélése; most hogy nincs más választása, mint több mint egy másodpercig szemkontaktust fenntartani, a lány nem éppen úgy néz ki, mint az eddig fejében elképzelt tipikus ork. Nem íródik le róla kifejezetten erős ellenszenv, nem olyan magas, sem taszító, és... miért barna a szája? Mindegy, nem beszélhet ő amikor egész nap fekete táskák vannak az ő szemei alatt.*
- Öhm... Tudja, most először van lehetőségem egy orkkal együtt ülni. És beszélgetni. *Kezdi a tisztázást, hogy ne egy vérző orral kelljen később távoznia. Meg kell állítania magát, hogy ne kezdje el kezét tördellni.* - Ahogy hallom, önök *tekint Zeekxre* - ismerősök. Egy ideje már egy, a várostól nem messze fekvő kis erdei ligetben élek, úgyhogy kicsit elszoktam a... véletlenszerű ismerkedésektől.* És jöhet a faggatózás.* - Honnan származnak? Egy piaci túrára hozott csak ide a lábam, részemről. Lakosok, vagy hasonló cipőben járnak?
//Érintve – Felhívás keringőre//
*Ahogy igyekszik a kultúrás sokkon túltenni magát, tovább hallva a kettő társalgását, kigondolja hogy nem csak jött-s-látott ismerősök lehetnek, elvégre akkor már csak az ork hátát látná. Csak vad teóriákkal tud előjönni, hogyan ismerkedhetett össze ez a két, egymástól évekkel elütő személy; egyik sem volt szándékos találkozás, abban szinte biztos. De még minden rendben, ugye? Igaz, a kis uraság a lehető legvastagabb szöget ütötte bele a koporsóba azzal, hogy székre invitálta őt, de legalább elsősoros, gyakorlati tanulmányi megfigyelésben lesz része azzal, hogyan kell egy orkkal viselkedni.*
~ Ari? Zeekx? ~ *A két nevet első hallásra biztos az ellenkező félhez csatolta volna, de ki ő, elfnevelte gyerek hogy ebbe belekössön.*
- Adoaver vagyok, ö-örvendek a találkozásnak. *Mutatja be magát a szőke kortárs kezének megrázása közepette. A korsóemelést szolidaritásból is ős végrehajtja, még ha hideg sör helyett langyos teát hajt le mindössze torkán. Ugyan majdnem meg is akad az, mikor realizálja mi is van, vagyis volt zöldebb asztaltársán felsőbb ruhaként. Akkor valóban nem volt túl szűk látókorú, amikor nem itteninek hitte. Köpenye ingujját lehúzva gyorsan enni is kezd, mielőtt észre venné amaz hogy bámul, nincs kedve megtalálni türelmének a végét. Nem tetszik neki, hogy a csontok miatt csökkentett hely végett nem tud olyan széles mozdulatokkal tevékenykedni, mint hosszú végtagjaival szokott általában, de alkalmazkodóképessége kifejezetten sokat javult az utóbbi évben, szóval átvészeli.
Lopva-lesve hallgatja a kettő közötti beszélgetést rágás közben, azt nem mondhatja hogy egyáltalán nem kíváncsi, még ha tartózkodik még megszólalni. Ugyan csak félig meg van neki a kontextus, az állatok (nagyon reméli hogy csak állatok) földi maradványaiból kinézett egér(?) ábrán kívül, tehát sokat nem ért meg. Emlékszik, mikor egy hosszú ideje még egy druidával ültek itt és volt egy hasonlóan zavaros tapasztalata; fura, hogyan ismétlődik meg ez most szeme előtt.
Hogy ne süllyedjen azért teljes tétlenségbe az evésen kívül, mert az előtte zajló párbeszéd azért készteti némi aktivitásra, kíváncsiskodást tettetve kezdi megnézni kékeivel a fogadó többi asztalait. Mikor pillantása megakad egy éppen feléjük néző, nála biztos idősebbnek és morcosabbnak kinéző asszonyában, villámgyorsan visszafordítja buksiját rántottájához; az kell még, hogy több figyelmet kapjanak.*
~ Fel kéne hoznom valamit ~ *Jön az egyértelmű ötlet. És hogy mit, annak kitalálásához éppen jól jön Ari érdeklődő szemlélése; most hogy nincs más választása, mint több mint egy másodpercig szemkontaktust fenntartani, a lány nem éppen úgy néz ki, mint az eddig fejében elképzelt tipikus ork. Nem íródik le róla kifejezetten erős ellenszenv, nem olyan magas, sem taszító, és... miért barna a szája? Mindegy, nem beszélhet ő amikor egész nap fekete táskák vannak az ő szemei alatt.*
- Öhm... Tudja, most először van lehetőségem egy orkkal együtt ülni. És beszélgetni. *Kezdi a tisztázást, hogy ne egy vérző orral kelljen később távoznia. Meg kell állítania magát, hogy ne kezdje el kezét tördellni.* - Ahogy hallom, önök *tekint Zeekxre* - ismerősök. Egy ideje már egy, a várostól nem messze fekvő kis erdei ligetben élek, úgyhogy kicsit elszoktam a... véletlenszerű ismerkedésektől.* És jöhet a faggatózás.* - Honnan származnak? Egy piaci túrára hozott csak ide a lábam, részemről. Lakosok, vagy hasonló cipőben járnak?
4663. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-03-29 11:40:36
Üzenet elküldve: 2024-03-29 11:40:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Szokatlan csoport //
- A tisztáson, igaz. *ismeri el, jelezve ezzel is Zeekxnek, hogy nem felejtette el hol találkoztak először. Igaz, hogyan is felejthette volna el? Eddigi rövid élete talán legkülönösebb beszélgetésével kezdődött, aztán pedig olyan finom reggelivel folytatódott, hogyha erősen visszagondol rá, szinte még most is érzi annak a szalonnának az ízét a szájában, amit akkor a szőke fiútól kért és kapott, és ez még csak a kezdete volt annak a napnak.
Aztán a szívélyes invitálásnak örülve azonnal helyet is foglal. Egyedül is jól elszórakoztatta volna magát néhány kör sörrel és pálinkával, így azonban csak érdekesebb lesz minden bizonnyal.
Az idegen is tetszik neki, bár annyiból eleve előnyből indul nála ezért a tetszésért, hogy őt valamiért mindig is vonzotta az ember fiúk és férfiak szerinte kissé lányos szépsége és törékenysége. Persze, látott már nagy, izmos, marcona, szögletes arcú embert is, de ők nem is voltak szépek, ellentétben mostani két asztaltársával, akiket annak talál.
A másik fiú mosolya ugyan furcsa, hölgynek sem szólította még talán senki, tekintete is kicsit talán ijedtnek tűnik így elsőre, viszont barátságtalannak semmiképp nem, ami mindenképpen jó kezdet.
Aztán meg Zeekxnek köszönhetően már a bemutatkozással sem kell bajlódnia, noha az Arit nyugodtan kijavíthatná a teljes nevére, ami egykori törzse főnökének lányaként mindenképpen megilletné őt, vagy akár a Vivrire, ahogyan gyakran odahaza szólították, azok, akik vele bizalmasabb viszonyban voltak, de végül is ezzel a megszólítással sincsen semmi baja a világon.*
- Egészségetekre! *mondja is a fiúknak, megemeli feléjük a korsóját, mivel pedig szomjas, a pálinkára pedig mindig még annál is jobban esik a sör, mint általában szokott, meg hát egyébként sem az a sört kortyonként élvező, ízharmóniákon gondolkodó fajta, korsója tartalmának a felét hamar el is tünteti magában. Csak arra vigyáz, amikor visszarakja az asztalra a korsót, hogy ne pont az oda kiszórt csontok közé rakja le.
Most már mindenesetre talán látszik rajta, hogy sem a korábbi hátba veregetést, sem pedig szavait egyáltalán nem kötekedésnek szánta, láthatóan tényleg örül a szőke fiúnak.
Mivel pedig nem egy sörnyi időt tervezett itt tölteni, le is veszi a farkasbundát, ami még a végén rámelegedne idebent. Az bőr felsőrész, ami rajta van, ha nem is mutat meg belőle mindent, túl sokat azért nem is bíz mások fantáziájára, ebben pedig máris jobban érzi magát.*
- Jól vagyok. Csak néha unatkozom. Túl egyszerű itt nálatok a városban az élet. *válaszol aztán Zeekx kérdésére, mintha teljesen biztos lenne benne, hogy mind a ketten itt élnek, pedig a kis papról tudja, hogy nyughatatlan, jön és megy, talán egyszer még szent hegyét is megtalálja, a másik emberről pedig semmit nem tud, akár egy tanyáról városba tévedt ifjú is lehet, akire veszélyes lehet egy egér, mint jel.*
- Az előtt, ha őzet akartam enni, lőnöm kellett egyet. Most elég elsétálni érte ide. *mondja.*
- Hát még egeret is lehet venni valahol itt? Na, pont erről beszéltem!
*Hogy minek egeret venni, inkább nem is firtatja, de igazából elgondolkodik rajta. Még nem evett húst, ami ne ízlett volna neki, inkább az a gond, hogy egy rendes vacsorához sok egér kellene, aztán meg nyilván elég körülményes és fárasztó lenne az elkészítésük is.
Ez az első dolog, amire jó lehet egy egér. A másik, hogy háziállat, de nem tud elképzelni olyan kis nyakörvet és pórázt, ami jó egy egérre, vagy inkább olyan erős pórázt, amit ne rágna szét, ha csak nem apró kis vaslánc, de ebben sem lát több értelmet, mint első ötletében.*
- Nem hinném, hogy az lenne az üzenet, hogy vegyünk egyet. Vagy többet. Nektek tényleg semmi érzéketek nincsen ehhez. *rázza meg kissé rosszallóan a fejét, "nektek" alatt pedig konkrétan az összes hímet érti általában.
Pedig izgalmasabb, ha többen próbálnak értelmezni egy jelet, nem csak saját belső sugallatára támaszkodik.*
- Az egér kicsi, gyenge és gyáva, de gyors, szorgos, ravasz és okos, ha pedig kell nagyot harap. Igazi túlélő. Ezért ez nem feltétlenül rossz jel. *magyarázza, mintha türelmes tanító tenné azt értetlen diákoknak. Aztán megvonja a vállát.*
- A lényeg, hogy rosszat semmiképpen nem jelent itt és most. *kezdi is elpakolni a csontokat, mert tulajdonképpen elégedett a szellemektől kapott üzenettel, és lehet jobb is, ha Zeekx és az idegen nem kontárkodnak bele az általa felismert szimbólum értelmezésébe. Egy próbát mindenesetre megért.
Mivel Zeekxet már jól ismeri, most kíváncsian nézi meg magának a másik fiút, jobban, mint az előbb, amikor csak futó benyomásokat szerzett róla.
Alakulhatott volna úgy, hogy nem együtt ér a pappal ehhez az asztalhoz, ő pedig nem hiszi róluk azt, hogy eleve együtt vannak.
Abban nem hisz, hogy hasonló találkozások csak úgy véletlenül történnek, így azon kívül, hogy mi történt Zeekxel amióta nem látta, és hogyan érzi magát most, leginkább az foglalkoztatja, hogy vajon ki lehet ő, és hogy miért vezették éppen ma őt Zeekxel együtt útjába a szellemek.*
- A tisztáson, igaz. *ismeri el, jelezve ezzel is Zeekxnek, hogy nem felejtette el hol találkoztak először. Igaz, hogyan is felejthette volna el? Eddigi rövid élete talán legkülönösebb beszélgetésével kezdődött, aztán pedig olyan finom reggelivel folytatódott, hogyha erősen visszagondol rá, szinte még most is érzi annak a szalonnának az ízét a szájában, amit akkor a szőke fiútól kért és kapott, és ez még csak a kezdete volt annak a napnak.
Aztán a szívélyes invitálásnak örülve azonnal helyet is foglal. Egyedül is jól elszórakoztatta volna magát néhány kör sörrel és pálinkával, így azonban csak érdekesebb lesz minden bizonnyal.
Az idegen is tetszik neki, bár annyiból eleve előnyből indul nála ezért a tetszésért, hogy őt valamiért mindig is vonzotta az ember fiúk és férfiak szerinte kissé lányos szépsége és törékenysége. Persze, látott már nagy, izmos, marcona, szögletes arcú embert is, de ők nem is voltak szépek, ellentétben mostani két asztaltársával, akiket annak talál.
A másik fiú mosolya ugyan furcsa, hölgynek sem szólította még talán senki, tekintete is kicsit talán ijedtnek tűnik így elsőre, viszont barátságtalannak semmiképp nem, ami mindenképpen jó kezdet.
Aztán meg Zeekxnek köszönhetően már a bemutatkozással sem kell bajlódnia, noha az Arit nyugodtan kijavíthatná a teljes nevére, ami egykori törzse főnökének lányaként mindenképpen megilletné őt, vagy akár a Vivrire, ahogyan gyakran odahaza szólították, azok, akik vele bizalmasabb viszonyban voltak, de végül is ezzel a megszólítással sincsen semmi baja a világon.*
- Egészségetekre! *mondja is a fiúknak, megemeli feléjük a korsóját, mivel pedig szomjas, a pálinkára pedig mindig még annál is jobban esik a sör, mint általában szokott, meg hát egyébként sem az a sört kortyonként élvező, ízharmóniákon gondolkodó fajta, korsója tartalmának a felét hamar el is tünteti magában. Csak arra vigyáz, amikor visszarakja az asztalra a korsót, hogy ne pont az oda kiszórt csontok közé rakja le.
Most már mindenesetre talán látszik rajta, hogy sem a korábbi hátba veregetést, sem pedig szavait egyáltalán nem kötekedésnek szánta, láthatóan tényleg örül a szőke fiúnak.
Mivel pedig nem egy sörnyi időt tervezett itt tölteni, le is veszi a farkasbundát, ami még a végén rámelegedne idebent. Az bőr felsőrész, ami rajta van, ha nem is mutat meg belőle mindent, túl sokat azért nem is bíz mások fantáziájára, ebben pedig máris jobban érzi magát.*
- Jól vagyok. Csak néha unatkozom. Túl egyszerű itt nálatok a városban az élet. *válaszol aztán Zeekx kérdésére, mintha teljesen biztos lenne benne, hogy mind a ketten itt élnek, pedig a kis papról tudja, hogy nyughatatlan, jön és megy, talán egyszer még szent hegyét is megtalálja, a másik emberről pedig semmit nem tud, akár egy tanyáról városba tévedt ifjú is lehet, akire veszélyes lehet egy egér, mint jel.*
- Az előtt, ha őzet akartam enni, lőnöm kellett egyet. Most elég elsétálni érte ide. *mondja.*
- Hát még egeret is lehet venni valahol itt? Na, pont erről beszéltem!
*Hogy minek egeret venni, inkább nem is firtatja, de igazából elgondolkodik rajta. Még nem evett húst, ami ne ízlett volna neki, inkább az a gond, hogy egy rendes vacsorához sok egér kellene, aztán meg nyilván elég körülményes és fárasztó lenne az elkészítésük is.
Ez az első dolog, amire jó lehet egy egér. A másik, hogy háziállat, de nem tud elképzelni olyan kis nyakörvet és pórázt, ami jó egy egérre, vagy inkább olyan erős pórázt, amit ne rágna szét, ha csak nem apró kis vaslánc, de ebben sem lát több értelmet, mint első ötletében.*
- Nem hinném, hogy az lenne az üzenet, hogy vegyünk egyet. Vagy többet. Nektek tényleg semmi érzéketek nincsen ehhez. *rázza meg kissé rosszallóan a fejét, "nektek" alatt pedig konkrétan az összes hímet érti általában.
Pedig izgalmasabb, ha többen próbálnak értelmezni egy jelet, nem csak saját belső sugallatára támaszkodik.*
- Az egér kicsi, gyenge és gyáva, de gyors, szorgos, ravasz és okos, ha pedig kell nagyot harap. Igazi túlélő. Ezért ez nem feltétlenül rossz jel. *magyarázza, mintha türelmes tanító tenné azt értetlen diákoknak. Aztán megvonja a vállát.*
- A lényeg, hogy rosszat semmiképpen nem jelent itt és most. *kezdi is elpakolni a csontokat, mert tulajdonképpen elégedett a szellemektől kapott üzenettel, és lehet jobb is, ha Zeekx és az idegen nem kontárkodnak bele az általa felismert szimbólum értelmezésébe. Egy próbát mindenesetre megért.
Mivel Zeekxet már jól ismeri, most kíváncsian nézi meg magának a másik fiút, jobban, mint az előbb, amikor csak futó benyomásokat szerzett róla.
Alakulhatott volna úgy, hogy nem együtt ér a pappal ehhez az asztalhoz, ő pedig nem hiszi róluk azt, hogy eleve együtt vannak.
Abban nem hisz, hogy hasonló találkozások csak úgy véletlenül történnek, így azon kívül, hogy mi történt Zeekxel amióta nem látta, és hogyan érzi magát most, leginkább az foglalkoztatja, hogy vajon ki lehet ő, és hogy miért vezették éppen ma őt Zeekxel együtt útjába a szellemek.*
4662. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-03-27 23:35:10
Üzenet elküldve: 2024-03-27 23:35:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kóborlás egy idegen városban//
* Fogalma sincs, hogy mire gondolhat éppen a lány, de ez nem is zavarja. Épp ezt szereti, a kiszámíthatlanságot. Persze veszélyre éppen nem számít, de azért bármire képes, hogy elnyerje kinézettjének a szívét.
A beleegyezésre jobb kedve lesz, hiába hogy a lány híján van a lelkesedésnek. Agin csak annyit vesz észre, hogy a lány vele akar menni, így jókedve töretlen marad. *
- Pompás.
* Örül, hogy kapása van. Tudja, hogy ha most nem követ el valami végzetes hibát, akkor együtt lehet a lánnyal. A lány mondandójára felnevet. *
- Ugyan, sosem lennék képes rá.
* Jó úton halad, legalábbis reméli, hogy elnyeri a hölgy tetszését. *
- Ó, a hölgyek fontosak, nem szabad bántani őket. A szerelem a legértékesebb dolog a világon, tudtad? Legalábbis ezt mondták nekem.
* Mikor észreveszi a Pegazus fogadót, az épület felé mutat. *
- Ez lesz az.
* Kinyitja az ajtót, és előre engedi Avysát a fogadóban. *
- Nyugodtan ülj le az egyi asztalhoz, én kérek innivalót.
* Odalép a pulthoz, és kikér két pohár Bort. Kifizeti a 22 aranyat, majd csatlakozik a lányhoz, márha ő leült egy asztalhoz. *
- Egészségedre. * Koccint és iszik egyet a borból. * És mondd csak, Artheniorban laksz?
* Fogalma sincs, hogy mire gondolhat éppen a lány, de ez nem is zavarja. Épp ezt szereti, a kiszámíthatlanságot. Persze veszélyre éppen nem számít, de azért bármire képes, hogy elnyerje kinézettjének a szívét.
A beleegyezésre jobb kedve lesz, hiába hogy a lány híján van a lelkesedésnek. Agin csak annyit vesz észre, hogy a lány vele akar menni, így jókedve töretlen marad. *
- Pompás.
* Örül, hogy kapása van. Tudja, hogy ha most nem követ el valami végzetes hibát, akkor együtt lehet a lánnyal. A lány mondandójára felnevet. *
- Ugyan, sosem lennék képes rá.
* Jó úton halad, legalábbis reméli, hogy elnyeri a hölgy tetszését. *
- Ó, a hölgyek fontosak, nem szabad bántani őket. A szerelem a legértékesebb dolog a világon, tudtad? Legalábbis ezt mondták nekem.
* Mikor észreveszi a Pegazus fogadót, az épület felé mutat. *
- Ez lesz az.
* Kinyitja az ajtót, és előre engedi Avysát a fogadóban. *
- Nyugodtan ülj le az egyi asztalhoz, én kérek innivalót.
* Odalép a pulthoz, és kikér két pohár Bort. Kifizeti a 22 aranyat, majd csatlakozik a lányhoz, márha ő leült egy asztalhoz.
*- Egészségedre. * Koccint és iszik egyet a borból. * És mondd csak, Artheniorban laksz?
4661. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-03-27 17:50:31
Üzenet elküldve: 2024-03-27 17:50:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Felhívás keringőre//
//Érintve – Szokatlan csoport//
- Tökéletesen megfelel, uram. *Bólogat elégedetten az ideiglenes otthonával kapcsolatban. Ennél jobbra egyelőre valóban nincs is szükség. A további utasításokra is engedelmesen bólint.*
- Érdeklődni a csaposnál, figyelni az üzeneteket, rendelkezésre állni. Rendben! *Ismétli is el a férfi mondandójának lényegét, hogy amaz tudja, mindent megértett és meg is jegyzett.
Most már csak az maradt hátra, hogy végre tényleg felöltözhessen, amihez Orthus készségesen oda is adja neki a ruháját.*
- Én is örülök. Sok mindent el fogunk érni együtt. *Javítja ki a feltételes módot a kereskedő után nézve, aztán miután egyedül maradt, eldől az ágyon, és egy jó óra hosszát csak fekszik és próbálja rendszerezni az agyában a történteket. Ez élete lehetősége, nem szúrhatja el.
Miután összeszedte magát, első dolga kérni magának egy mosdótálat, hogy a történtek után rendesen megfürödhessen. Most már soha többé nem csinálhatja azt, hogy koszosan, csimbókos hajjal mászkáljon az utcán. Ő most már nem egy koldus, hanem egy díva. Akkor is, ha még csak elméletben az. Lecsutakolja magát, szépen felöltözik, megigazgatja magán a fűzőt és a szoknyát, majd lemegy a fogadótérbe. Ott meglepő módon ismerős arcba fut bele, Zeekx-et pillantja meg. Sokkal jobban fest, mint reggel, és most társasága is akad egy köpönyeges alak és egy… egész dekoratív ork csitri személyében. Legalábbis ő dekoratívnak próbál tűnni, de attól még Merlana szerint ugyanolyan rusnya, mint a többi, csupán abból adódóan, hogy ork. Érdekes társaság, és ha nem lenne hullafáradt, talán még meg is környékezné őket, de nem teszi.*
~Erről majd még kikérdezlek Zeekx, hogy kik ezek a jómadarak…~ *Gondolja egy halvány mosoly kíséretében, majd feltűnésmentesen, a többi vendég között elvegyülve, a társaság figyelmét -remélhetőleg- nem felkeltve oldalog el az asztalok között és távozik a fogadóból.*
//Érintve – Szokatlan csoport//
- Tökéletesen megfelel, uram. *Bólogat elégedetten az ideiglenes otthonával kapcsolatban. Ennél jobbra egyelőre valóban nincs is szükség. A további utasításokra is engedelmesen bólint.*
- Érdeklődni a csaposnál, figyelni az üzeneteket, rendelkezésre állni. Rendben! *Ismétli is el a férfi mondandójának lényegét, hogy amaz tudja, mindent megértett és meg is jegyzett.
Most már csak az maradt hátra, hogy végre tényleg felöltözhessen, amihez Orthus készségesen oda is adja neki a ruháját.*
- Én is örülök. Sok mindent el fogunk érni együtt. *Javítja ki a feltételes módot a kereskedő után nézve, aztán miután egyedül maradt, eldől az ágyon, és egy jó óra hosszát csak fekszik és próbálja rendszerezni az agyában a történteket. Ez élete lehetősége, nem szúrhatja el.
Miután összeszedte magát, első dolga kérni magának egy mosdótálat, hogy a történtek után rendesen megfürödhessen. Most már soha többé nem csinálhatja azt, hogy koszosan, csimbókos hajjal mászkáljon az utcán. Ő most már nem egy koldus, hanem egy díva. Akkor is, ha még csak elméletben az. Lecsutakolja magát, szépen felöltözik, megigazgatja magán a fűzőt és a szoknyát, majd lemegy a fogadótérbe. Ott meglepő módon ismerős arcba fut bele, Zeekx-et pillantja meg. Sokkal jobban fest, mint reggel, és most társasága is akad egy köpönyeges alak és egy… egész dekoratív ork csitri személyében. Legalábbis ő dekoratívnak próbál tűnni, de attól még Merlana szerint ugyanolyan rusnya, mint a többi, csupán abból adódóan, hogy ork. Érdekes társaság, és ha nem lenne hullafáradt, talán még meg is környékezné őket, de nem teszi.*
~Erről majd még kikérdezlek Zeekx, hogy kik ezek a jómadarak…~ *Gondolja egy halvány mosoly kíséretében, majd feltűnésmentesen, a többi vendég között elvegyülve, a társaság figyelmét -remélhetőleg- nem felkeltve oldalog el az asztalok között és távozik a fogadóból.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436