Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 162 (3221. - 3230. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
3230. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-05-06 10:59:08
Üzenet elküldve: 2026-05-06 10:59:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vadnak készült//
* Nem érti miért nem lehetne olyan pehelykönnyűre csinálni az egész ketrecet, mint az oldalán pihenő kardja, de ha ennyire meg szeretné nehezíteni a munkáját, ő nem szól bele. Az már más kérdés, hogy Klentnek fogalma sincs arról, hogy mi, hol merre, így nem is fűz hozzá sokat. Bár alapjaiban egyetért a másikkal, miszerint nem kéne rács mögé zárni, őt mégsem érdekli a dolog. Valakik sok pénzt fizetnek néhány egzotikusan veszélyes állatért, amiért persze ő nem tehet. Ő csak engedelmeskedik a keresletnek. Ha ő nem tenné. bizonyára valaki más igen. *
- A szekérrel együtt felszerelve mennyi lenne?
* Kérdez rá gyorsan ha már témánál vannak. *
- Ritkítsuk. Nem nagy vad lett volna, csupán elővigyázatosság. De így jobban belegondolva a félelmem alaptalan. Jó lesz az ahogy azt alapból feltalálták.
* Mondja, s bár elsőre nem hazudik, valóban nem tervezi nagy vadakkal megtölteni a ketrecet, valahogy el tudja képzelni, hogy ezt adják ki neki, mint elvégzendő feladat. *
- Drágább lesz, tudom. A szekereket sem két tallérért osztogatják. Talán tudok valakit, akitől tudok szerezni egyet. Ideszállíttatom vele, ha az megfelel.
* Viszont, hogy miből fogja fedezni, arról még fogalma sincs. Talán eljött az ideje behajtani néhány tartozást, hogy abból fedezze a mester költségeit. *
- Néhány nap múlva visszajövök az előleggel. Addig nem kell elkezdeni a munkálatokat.
* Részéről mindent átbeszéltek. Addigra csak lesz annyival józanabb, hogy rájöjjön mit hagyott még ki. Ha más nincs, elköszön a gnómtól és dülöngélősen folytatja az útját a piacon. *
//Vadnak készült//
* Nem érti miért nem lehetne olyan pehelykönnyűre csinálni az egész ketrecet, mint az oldalán pihenő kardja, de ha ennyire meg szeretné nehezíteni a munkáját, ő nem szól bele. Az már más kérdés, hogy Klentnek fogalma sincs arról, hogy mi, hol merre, így nem is fűz hozzá sokat. Bár alapjaiban egyetért a másikkal, miszerint nem kéne rács mögé zárni, őt mégsem érdekli a dolog. Valakik sok pénzt fizetnek néhány egzotikusan veszélyes állatért, amiért persze ő nem tehet. Ő csak engedelmeskedik a keresletnek. Ha ő nem tenné. bizonyára valaki más igen. *
- A szekérrel együtt felszerelve mennyi lenne?
* Kérdez rá gyorsan ha már témánál vannak. *
- Ritkítsuk. Nem nagy vad lett volna, csupán elővigyázatosság. De így jobban belegondolva a félelmem alaptalan. Jó lesz az ahogy azt alapból feltalálták.
* Mondja, s bár elsőre nem hazudik, valóban nem tervezi nagy vadakkal megtölteni a ketrecet, valahogy el tudja képzelni, hogy ezt adják ki neki, mint elvégzendő feladat. *
- Drágább lesz, tudom. A szekereket sem két tallérért osztogatják. Talán tudok valakit, akitől tudok szerezni egyet. Ideszállíttatom vele, ha az megfelel.
* Viszont, hogy miből fogja fedezni, arról még fogalma sincs. Talán eljött az ideje behajtani néhány tartozást, hogy abból fedezze a mester költségeit. *
- Néhány nap múlva visszajövök az előleggel. Addig nem kell elkezdeni a munkálatokat.
* Részéről mindent átbeszéltek. Addigra csak lesz annyival józanabb, hogy rájöjjön mit hagyott még ki. Ha más nincs, elköszön a gnómtól és dülöngélősen folytatja az útját a piacon. *
3229. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-05-03 19:39:59
Üzenet elküldve: 2026-05-03 19:39:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 484
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 484
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
*Merchen éppen indulnq a dolgára egy újabb nap kalandjait keresve, mikor nem várt vendég érkezik. Meg is lepődik a modorosságon, ám mikor hátrafordul hogy üdvözölje Nestar cimboráját, az sehol sincs. Kikerekedett szemekkel kell rájönnie hogy az üzenet nem tréfált, és valóban valamiféle varázslatról lehet szó. ~ Ezt mindenképp el kell tanulnom tőle!~ Igen hasznos képesség lehet. Mivel tudja miféle körökben mozog a másik, nem késlekedik sokat, beszerzi a kért italokat és rögtön útnak is indul. Bár még sosem járt ott, ahová készül, biztosan megoldja majd.*
3228. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-05-01 11:07:32
Üzenet elküldve: 2026-05-01 11:07:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Csöbörből vödörbe//
*Remegő kezekkel, rettegve közelíti meg a piacteret, s mindez csak fokozódik azzal, hogy szíve is hevesen kezd verni, miközben torkában óriási gombócot érez, mikor az árusok közt megpillantja azt a férfit is, akitől ellopta a most rajta lévő ruhákat. Megtorpan. Nem tesz egy lépést se tovább, de előtte lepörögnek az elmúlt napok eseményei. Az út a kikötőből, Yvon, a segítsége és az összeveszésük minden pillanata és oka. Végül pedig Elireya, aki egy új életet ajánlott neki.*
- Tiszta lap… *Suttogja maga elé a sötételf szavait, miközben rápillant a kezében lévő pénzeszsákra, amit tőle kapott. Nyel egy nagyot, majd minden bátorságát összeszedve odalépked az árushoz. Igen, abban az öltözékben, ami tőle van, de nem fizetett érte.*
- Jó napot… *Köszön félénken az idősebb úrnak, aki persze azonnal felismeri, no nem a lányt, hanem az általa viselt portékáit. Arcán látszik, ahogy azonnal dühbe gurul, de még mielőtt bármit is mondhatna, Maavie újra megszólal.*
- Kérem, uram, ne bántson! Tudom, hogy mennyire rosszat tettem. Tudja, nekem nem volt semmim, még egy rendes ruhám sem. Ezért loptam el ezeket. Most viszont szeretnék bocsánatot kérni, és tiszta lappal kezdeni. Kifizetem a ruhákat. *Mutatja fel a zsákot, benne a pénzzel, mire az árus meglehetősen gyanakodva méri végig a lányt. A vallomása elismerésre méltó, de nem lehet biztos abban, hogy ez a pénz törvényes úton került a kis vadóchoz.*
- Mondd, lányom, honnan van ez a pénz? Ezt is loptad? *Kérdezi, mire Maavie összerezzen, kékjeiből pedig őszinte könnycseppek erednek meg.*
- Nem, nem, ezt kaptam. Egy kedves nőtől, aki munkát ajánlott nekem. Ez elég a ruhákra? *Nyújtja át a zsákot a férfinek, aki továbbra is ódzkodva, de megszámolja a pénzt.*
- Ez háromszáz arany. Amit elvittél, annak az értéke körülbelül ötszáz. *Maavie elvörösödik szégyenében, lehajtja a fejét, de nem hagyja annyiban a dolgot.*
- Kifizetem mindet! Idővel… Most már… most már van munkám. Umm, a pénzt azért kaptam, hogy fehér bájitalt vegyek belőle annak, aki adta. A maradékot odaadom most, aztán, ha kapok többet, akkor azt is elhozom. Ha… megengedi, hogy így jóvá tegyem a hibám. Csak kérem, ne adjon fel az őröknek! Azt ne tegye… *Maavie most már rendesen sírni kezd. Az árus felsóhajt, sokáig morfondírozik, míg végül egy isteni sugallat, a jósága vagy szimplán a további probléma elkerülése okán úgy dönt, hogy rábólint.*
- Rendben, lányom. Legyen így. Értékelem, hogy idejöttél hozzám, és elmondtad nekem, hogy mi történt. Remélem, hogy tanultál az esetből, és nem csinálsz többet ilyet. *Maavie szipogva bólogat, majd könnyes szemekkel felpillant az öreg úrra.*
- Köszönöm… *Azzal elsiet, hogy egy másik árustól megvegye az Elireya úrnő által kért bájitalt, amiből kettőt is kap. Nem ért hozzá, de azt mondták neki, hogy akkor hat igazán, ha a kettőt összekeverve issza meg valaki. Lehet, hogy átverték, de ő erre nem is gondol. Visszasiet a szabóhoz, és odaadja neki a maradék pénzt, így hát visszajáró és új ruha nélkül, de a kért varázsitalokkal indul vissza Elireyához a Dwirinthalen kúriába. Reméli, hogy ha őszintén elmondja majd, mi történt, nem fog rá nagyon haragudni, amiért csak félig teljesítette a rá bízott feladatot.*
*Remegő kezekkel, rettegve közelíti meg a piacteret, s mindez csak fokozódik azzal, hogy szíve is hevesen kezd verni, miközben torkában óriási gombócot érez, mikor az árusok közt megpillantja azt a férfit is, akitől ellopta a most rajta lévő ruhákat. Megtorpan. Nem tesz egy lépést se tovább, de előtte lepörögnek az elmúlt napok eseményei. Az út a kikötőből, Yvon, a segítsége és az összeveszésük minden pillanata és oka. Végül pedig Elireya, aki egy új életet ajánlott neki.*
- Tiszta lap… *Suttogja maga elé a sötételf szavait, miközben rápillant a kezében lévő pénzeszsákra, amit tőle kapott. Nyel egy nagyot, majd minden bátorságát összeszedve odalépked az árushoz. Igen, abban az öltözékben, ami tőle van, de nem fizetett érte.*
- Jó napot… *Köszön félénken az idősebb úrnak, aki persze azonnal felismeri, no nem a lányt, hanem az általa viselt portékáit. Arcán látszik, ahogy azonnal dühbe gurul, de még mielőtt bármit is mondhatna, Maavie újra megszólal.*
- Kérem, uram, ne bántson! Tudom, hogy mennyire rosszat tettem. Tudja, nekem nem volt semmim, még egy rendes ruhám sem. Ezért loptam el ezeket. Most viszont szeretnék bocsánatot kérni, és tiszta lappal kezdeni. Kifizetem a ruhákat. *Mutatja fel a zsákot, benne a pénzzel, mire az árus meglehetősen gyanakodva méri végig a lányt. A vallomása elismerésre méltó, de nem lehet biztos abban, hogy ez a pénz törvényes úton került a kis vadóchoz.*
- Mondd, lányom, honnan van ez a pénz? Ezt is loptad? *Kérdezi, mire Maavie összerezzen, kékjeiből pedig őszinte könnycseppek erednek meg.*
- Nem, nem, ezt kaptam. Egy kedves nőtől, aki munkát ajánlott nekem. Ez elég a ruhákra? *Nyújtja át a zsákot a férfinek, aki továbbra is ódzkodva, de megszámolja a pénzt.*
- Ez háromszáz arany. Amit elvittél, annak az értéke körülbelül ötszáz. *Maavie elvörösödik szégyenében, lehajtja a fejét, de nem hagyja annyiban a dolgot.*
- Kifizetem mindet! Idővel… Most már… most már van munkám. Umm, a pénzt azért kaptam, hogy fehér bájitalt vegyek belőle annak, aki adta. A maradékot odaadom most, aztán, ha kapok többet, akkor azt is elhozom. Ha… megengedi, hogy így jóvá tegyem a hibám. Csak kérem, ne adjon fel az őröknek! Azt ne tegye… *Maavie most már rendesen sírni kezd. Az árus felsóhajt, sokáig morfondírozik, míg végül egy isteni sugallat, a jósága vagy szimplán a további probléma elkerülése okán úgy dönt, hogy rábólint.*
- Rendben, lányom. Legyen így. Értékelem, hogy idejöttél hozzám, és elmondtad nekem, hogy mi történt. Remélem, hogy tanultál az esetből, és nem csinálsz többet ilyet. *Maavie szipogva bólogat, majd könnyes szemekkel felpillant az öreg úrra.*
- Köszönöm… *Azzal elsiet, hogy egy másik árustól megvegye az Elireya úrnő által kért bájitalt, amiből kettőt is kap. Nem ért hozzá, de azt mondták neki, hogy akkor hat igazán, ha a kettőt összekeverve issza meg valaki. Lehet, hogy átverték, de ő erre nem is gondol. Visszasiet a szabóhoz, és odaadja neki a maradék pénzt, így hát visszajáró és új ruha nélkül, de a kért varázsitalokkal indul vissza Elireyához a Dwirinthalen kúriába. Reméli, hogy ha őszintén elmondja majd, mi történt, nem fog rá nagyon haragudni, amiért csak félig teljesítette a rá bízott feladatot.*
3227. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-05-01 05:58:37
Üzenet elküldve: 2026-05-01 05:58:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vadnak készült//
- Hát, annyi-amennyi. *Bólint a férfi meglepett visszakérdezésére. Az acél nehéz dolog. A papíros ugyan sokat elbír, de más kérdés, hogy a gyakorlatban valami mennyire praktikus. Véleménye szerint alapból az sem praktikus, ha valaki egy állatot ketrecbe kíván zárni, és ott akarja szállítani, etetni, eltartani és nevelni. De hát a véleményét -szerencsére?- nem kérték ki, így azt megtartja bajsza alatt.*
- Nos, stabilnak stabil marad. *Lesandít a vázlatra.* Nem véletlenül alakult ki úgy az átlagos távolság a rácsok között, ahogy, tudja, uram. Általában csak akkor sűrítik be a rácsozatot, ha kisebb állatról van szó. Akkor az nem fér át a rácsok között. Viszont egy kisebb állatnak nem is kell ilyen magas ketrec. Meg ilyen vastag rudazat.
*Újra felsandít, érzi a belső késztetést, és tudja, hogy nem fog bírni magával.*
- Ami állatot ennyire elzárva kell tartani, azt talán rács mögé sem érdemes dugni.
*Pláne azért, mert ha egyszer egy ilyen állat ki találna szabadulni valahogy a rácsok mögül.. nos.. nem lenne a környéken.
Szemöldökei előbb a homloka felé mozdulnak, majd összeborzolódnak ahogy mély árok kerül közéjük hallva a férfi áradozását a lupusfulgurról.*
- Én ugyan nem a lupusfulgur bundájára, vagy karmára, vagy akár a pöcsére gondoltam, jóuram. *Bajsza állása sejteti, hogy elhúzódik a szája.* Hanem a ketrecére! Az épp azért áll kerekekre szerelt vázon, mert amúgy annyira nehéz lenne, hogy csigákkal lehetne csak megemelni. Bár.. *Halk, vihogásszerű hangot hallat* ..annak a flótásnak sem lennék a helyében, aki épp egy lupusfulgur ketrecének a rácsát tapogatja. Igen hamar égnek meredhet a haja. Na, de..!
*Megdörgöli az orrát.*
- A ketrec. Ritkítsuk a rácsot akkor, uram?
A hozzászólás írója (Gilas Abac) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.05.01 06:00:19
//Vadnak készült//
- Hát, annyi-amennyi. *Bólint a férfi meglepett visszakérdezésére. Az acél nehéz dolog. A papíros ugyan sokat elbír, de más kérdés, hogy a gyakorlatban valami mennyire praktikus. Véleménye szerint alapból az sem praktikus, ha valaki egy állatot ketrecbe kíván zárni, és ott akarja szállítani, etetni, eltartani és nevelni. De hát a véleményét -szerencsére?- nem kérték ki, így azt megtartja bajsza alatt.*
- Nos, stabilnak stabil marad. *Lesandít a vázlatra.* Nem véletlenül alakult ki úgy az átlagos távolság a rácsok között, ahogy, tudja, uram. Általában csak akkor sűrítik be a rácsozatot, ha kisebb állatról van szó. Akkor az nem fér át a rácsok között. Viszont egy kisebb állatnak nem is kell ilyen magas ketrec. Meg ilyen vastag rudazat.
*Újra felsandít, érzi a belső késztetést, és tudja, hogy nem fog bírni magával.*
- Ami állatot ennyire elzárva kell tartani, azt talán rács mögé sem érdemes dugni.
*Pláne azért, mert ha egyszer egy ilyen állat ki találna szabadulni valahogy a rácsok mögül.. nos.. nem lenne a környéken.
Szemöldökei előbb a homloka felé mozdulnak, majd összeborzolódnak ahogy mély árok kerül közéjük hallva a férfi áradozását a lupusfulgurról.*
- Én ugyan nem a lupusfulgur bundájára, vagy karmára, vagy akár a pöcsére gondoltam, jóuram. *Bajsza állása sejteti, hogy elhúzódik a szája.* Hanem a ketrecére! Az épp azért áll kerekekre szerelt vázon, mert amúgy annyira nehéz lenne, hogy csigákkal lehetne csak megemelni. Bár.. *Halk, vihogásszerű hangot hallat* ..annak a flótásnak sem lennék a helyében, aki épp egy lupusfulgur ketrecének a rácsát tapogatja. Igen hamar égnek meredhet a haja. Na, de..!
*Megdörgöli az orrát.*
- A ketrec. Ritkítsuk a rácsot akkor, uram?
A hozzászólás írója (Gilas Abac) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.05.01 06:00:19
3226. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-04-28 09:39:43
Üzenet elküldve: 2026-04-28 09:39:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vadnak készült//
* Javaslatára egy apró hümmögéssel válaszol. Gondolkodik ezen az eshetőségen, és míg nem lát benne nagy fantáziát, amilyen egyszerű terv, olyannyira könnyen be is válhat. A fiatalabb tapasztalatlan példányok könnyen eshetnek áldozatául ennek a manővernek. Nem is tőluk tart fattyú, őt inkább azok a bestiák zavarják, amik már valamennyire tapasztaltak, ha vadászokról van szó. *
- Nem, nem csak csapda. Ebben lenne szállítva, etetve, eltartva és nevelve. Ha arra kerülne sor.
* Teszi hozzá a végéhez, még mielőtt jobban szárnyra kapna a képzelete. Ekkor maga is áttekint a a készülő rajzára és ő is valami ilyesmit lát maga előtt. Pontosan ilyen homályos paca lebeg lelki szemei előtt. Aztán, mint derült égből villámcsapás, olyan gyorsan fordítja fejét a gnóm irányába. Arca sokszor nyitott könyv az öt megfigyelők számára, de most kifejezetten leolvasható minden gondolata. *
- Mennyi?
* Amint meghallja a becsült mennyiséget, ami valószínűleg a valós súlya is lesz, fejen csapja magát, épp olyan erősen, mint aki csak most realizálta, hogy mégis mekkora fába készül vágni a fejszéjét. Elég kemény hónapok állnak előtte, talán jobb is, hogy eddig nem is gondolt rá. *
- Jó uram, még a végén kiderül, hogy a bestiát lesz a legkönnyebb beszerezni.
* Hirtelen bővülő szókincse és szóhasználata nem véletlen. *
- Nem tudjuk ezt valahogy könnyíteni? Ember, gnóm, de akár törpe legyen a talpán, aki ezt fogja hurcolászni. És mi lenne akkor, ha mégse építenénk kétszer annyi ráccsal? Stabilitásából nem fog annyit veszíteni, ha kicsit spórolunk az oldalán, ugye?
* Nem feltétlen aranyra gondol spórolás alatt. Ha a minőséget valahogy megtartják, az áron sem kell változtatniuk. *
- Láttam bizony. A bundája értékes a felsőbb körökben, de karmait még annál is többért láttam egy aukción. Nem semmi egy bestia. Mit megadnék, ha egy olyat tudnék idomítani. De, biztos sokan még annál is többért érdeklődnének.
* Kezeit mellkasánál összefonva kezd bólogatni saját szavaira. Szinte megálmodja ezt a világot és benne elképzeli milyen is lenne mellette egy ilyen fenevad. Kár, hogy a városőrség megölné abban a pillanatban, amint rájönnek a turpisságra. *
- Mindenképp.
* Vágja rá gyorsan a kérdésére, hogy még a visszalépés gondolata se tudjon megfordulni a két fél között. *
- Ez nem fog megtántorítani. Zavaró, valóban. De ha minden zavarótényezőnél megfordulnánk, sose érnénk célba.
//Vadnak készült//
* Javaslatára egy apró hümmögéssel válaszol. Gondolkodik ezen az eshetőségen, és míg nem lát benne nagy fantáziát, amilyen egyszerű terv, olyannyira könnyen be is válhat. A fiatalabb tapasztalatlan példányok könnyen eshetnek áldozatául ennek a manővernek. Nem is tőluk tart fattyú, őt inkább azok a bestiák zavarják, amik már valamennyire tapasztaltak, ha vadászokról van szó. *
- Nem, nem csak csapda. Ebben lenne szállítva, etetve, eltartva és nevelve. Ha arra kerülne sor.
* Teszi hozzá a végéhez, még mielőtt jobban szárnyra kapna a képzelete. Ekkor maga is áttekint a a készülő rajzára és ő is valami ilyesmit lát maga előtt. Pontosan ilyen homályos paca lebeg lelki szemei előtt. Aztán, mint derült égből villámcsapás, olyan gyorsan fordítja fejét a gnóm irányába. Arca sokszor nyitott könyv az öt megfigyelők számára, de most kifejezetten leolvasható minden gondolata. *
- Mennyi?
* Amint meghallja a becsült mennyiséget, ami valószínűleg a valós súlya is lesz, fejen csapja magát, épp olyan erősen, mint aki csak most realizálta, hogy mégis mekkora fába készül vágni a fejszéjét. Elég kemény hónapok állnak előtte, talán jobb is, hogy eddig nem is gondolt rá. *
- Jó uram, még a végén kiderül, hogy a bestiát lesz a legkönnyebb beszerezni.
* Hirtelen bővülő szókincse és szóhasználata nem véletlen. *
- Nem tudjuk ezt valahogy könnyíteni? Ember, gnóm, de akár törpe legyen a talpán, aki ezt fogja hurcolászni. És mi lenne akkor, ha mégse építenénk kétszer annyi ráccsal? Stabilitásából nem fog annyit veszíteni, ha kicsit spórolunk az oldalán, ugye?
* Nem feltétlen aranyra gondol spórolás alatt. Ha a minőséget valahogy megtartják, az áron sem kell változtatniuk. *
- Láttam bizony. A bundája értékes a felsőbb körökben, de karmait még annál is többért láttam egy aukción. Nem semmi egy bestia. Mit megadnék, ha egy olyat tudnék idomítani. De, biztos sokan még annál is többért érdeklődnének.
* Kezeit mellkasánál összefonva kezd bólogatni saját szavaira. Szinte megálmodja ezt a világot és benne elképzeli milyen is lenne mellette egy ilyen fenevad. Kár, hogy a városőrség megölné abban a pillanatban, amint rájönnek a turpisságra. *
- Mindenképp.
* Vágja rá gyorsan a kérdésére, hogy még a visszalépés gondolata se tudjon megfordulni a két fél között. *
- Ez nem fog megtántorítani. Zavaró, valóban. De ha minden zavarótényezőnél megfordulnánk, sose érnénk célba.
3225. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-04-27 14:34:22
Üzenet elküldve: 2026-04-27 14:34:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vadnak készült//
- Igazán nem tudom, hogy milyen állatot kíván elfogni, *Tűnődőn vakarja meg homlokát* de ha nem a legokosabb fajtát, akkor nem is kell elásni. Elég csak csalit tenni a közepébe, és önként belesétál. Épp mint az ivók, elég csak egy hordó sört felütni, és….
*A mondat befejezése szerencsére némi köhécselésbe fullad. Inkább gyorsan tovább is lép, mintha csak az utcán sétálva kerülne ki valamit.*
- Szóval ebben lenne etetve is? Akkor nem csak csapdáról van szó, hm? *Vaskos bőrköténye megannyi zsebe közül az egyikből kihúzza jegyzetelésre szolgáló kis könyvét, és kinyitja egy üres oldalnál. Szénirónt húz elő egy másik zsebből, és szempillantás se telik bele, máris skiccelni kezd. Ügyes munkája nyomán csakhamar felsejlik egy ládaforma képződmény rajza a lapon, mely láda oldalát rácsok alkotják. A zárszerkezet egyelőre csak elnagyolva kerül a rajzra. Szemöldökei alól pislant fel ahogy a méret is szóba kerül, és ezúttal csupán az orra alatt mormog valamit véleményül. Végül csak felírja a méretet is (bár precízebben, mint azt megadták neki), és lejjebb ereszti a könyvet.*
- A súlya? Jó kérdés. *Visszanéz a rajzra, hümmög.* Ennyire sűrű rácsozással, így hogy ilyen magas.. tudja, uram, milyen nehéz egy ekkora tömör acélcső?! Nos..
*Számokat firkál gyors szuccesszióban, végül csak úgy magának biccent.*
- Igen. Hm? *Felnéz.* A súlya? Másfél és két mázsa között. *Megemeli mutatóujját* Nettó! Erre még rájön a.. hümh.. megtermett patkánya súlya.
*Megelőlegezi a reakciót, szinte védekezve vonja meg a vállát.*
- Nehéz lenne, igen. Látott már karneváli kocsit, amiben a lupusfulgurt meg ezeket szállítják? Gondolhatja, hogy nem véletlenül van a ketrec maga a kocsi részeként megépítve. *Kissé megemeli a jegyzetelésre szolgáló könyvet.* Nos, hogy dönt az uraság? Megrendeli?
//Vadnak készült//
- Igazán nem tudom, hogy milyen állatot kíván elfogni, *Tűnődőn vakarja meg homlokát* de ha nem a legokosabb fajtát, akkor nem is kell elásni. Elég csak csalit tenni a közepébe, és önként belesétál. Épp mint az ivók, elég csak egy hordó sört felütni, és….
*A mondat befejezése szerencsére némi köhécselésbe fullad. Inkább gyorsan tovább is lép, mintha csak az utcán sétálva kerülne ki valamit.*
- Szóval ebben lenne etetve is? Akkor nem csak csapdáról van szó, hm? *Vaskos bőrköténye megannyi zsebe közül az egyikből kihúzza jegyzetelésre szolgáló kis könyvét, és kinyitja egy üres oldalnál. Szénirónt húz elő egy másik zsebből, és szempillantás se telik bele, máris skiccelni kezd. Ügyes munkája nyomán csakhamar felsejlik egy ládaforma képződmény rajza a lapon, mely láda oldalát rácsok alkotják. A zárszerkezet egyelőre csak elnagyolva kerül a rajzra. Szemöldökei alól pislant fel ahogy a méret is szóba kerül, és ezúttal csupán az orra alatt mormog valamit véleményül. Végül csak felírja a méretet is (bár precízebben, mint azt megadták neki), és lejjebb ereszti a könyvet.*
- A súlya? Jó kérdés. *Visszanéz a rajzra, hümmög.* Ennyire sűrű rácsozással, így hogy ilyen magas.. tudja, uram, milyen nehéz egy ekkora tömör acélcső?! Nos..
*Számokat firkál gyors szuccesszióban, végül csak úgy magának biccent.*
- Igen. Hm? *Felnéz.* A súlya? Másfél és két mázsa között. *Megemeli mutatóujját* Nettó! Erre még rájön a.. hümh.. megtermett patkánya súlya.
*Megelőlegezi a reakciót, szinte védekezve vonja meg a vállát.*
- Nehéz lenne, igen. Látott már karneváli kocsit, amiben a lupusfulgurt meg ezeket szállítják? Gondolhatja, hogy nem véletlenül van a ketrec maga a kocsi részeként megépítve. *Kissé megemeli a jegyzetelésre szolgáló könyvet.* Nos, hogy dönt az uraság? Megrendeli?
3224. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-04-25 00:26:30
Üzenet elküldve: 2026-04-25 00:26:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Borárus//
-Micsoda népségek!
*Egészen hitetlenkedik a dolgon. Ha neki lenne egy hordó bora, az már aligha lenne. De leginkább csak nem. Persze megtanulta már, hogy nem önmagából kell kiindulnia, hisz a világon csak egy olyan van mint ő. Csakis ő.*
-Dehogynem fiam. Ez a legkevesebb.
*Talán Natu mester nem a legélesebb kés a fiókban, de örül neki, hogy örömet tudott okozni ennek a kedves fiatalembernek, és csak néhány érmébe került. Hogy ez az öröm igaz-e vagy sem, az őt már egyáltalán nem érdekli. A birtoklevél dolgán azért megakadnak kerekek a fejében. ~Birtoklevél? De hát én nem akarok semmiféle birtokot venni! Csak egy jó bort meg egy szamarat!~ De úgy érzi, hogy biztosan nem verné át őt Babkár, úgyhogy nincs semmi gond. Aztán mikor elmagyarázza neki a tündér a dolgokat, így már meg is ért mindent.*
-Á dehogy. Jó lesz így. Megyek és keresek valami jó nagy szamarat aztán nem kell koptatnom a lábamat meg a hátamat mindenféle málhával.
*Ezt meg is ejti amint itt végez, azonban még van egy fontos dolog. Ahogy az aggbor hozzá kerül, csak néhány kósza másodpercig csodálja meg a üveget, majd ki is bontja az üveget. Hosszan szagol bele az illatfelhőbe, és csillogó szemekkel néz a tündérre. Ivókürtjébe önt néhány kortyot, hogy meg is kóstolhassa az italt, és nem úgy látszik, mint aki csalódott lenne.*
-Hű! Ez tényleg jó nedves év lehetett! Az anyámat!
*A mentegetőzésre csak legyint egyet.*
-Ne viccelj velem, ezt meg kell kóstolnod! Különben legközelebb csak hallomásból tudod hogy mit árulsz, így meg az ízét is tudni fogod, gondolj bele, hehheh!
*Akár elfogad egy kóstolót akár nem, Natu mester megköszöni a segítséget, elbúcsúzik és kezében azzal a bizonyos birtoklevéllel igyekszik elintézni a szamár dolgát is, mielőtt távozna a piacról.*
-Micsoda népségek!
*Egészen hitetlenkedik a dolgon. Ha neki lenne egy hordó bora, az már aligha lenne. De leginkább csak nem. Persze megtanulta már, hogy nem önmagából kell kiindulnia, hisz a világon csak egy olyan van mint ő. Csakis ő.*
-Dehogynem fiam. Ez a legkevesebb.
*Talán Natu mester nem a legélesebb kés a fiókban, de örül neki, hogy örömet tudott okozni ennek a kedves fiatalembernek, és csak néhány érmébe került. Hogy ez az öröm igaz-e vagy sem, az őt már egyáltalán nem érdekli. A birtoklevél dolgán azért megakadnak kerekek a fejében. ~Birtoklevél? De hát én nem akarok semmiféle birtokot venni! Csak egy jó bort meg egy szamarat!~ De úgy érzi, hogy biztosan nem verné át őt Babkár, úgyhogy nincs semmi gond. Aztán mikor elmagyarázza neki a tündér a dolgokat, így már meg is ért mindent.*
-Á dehogy. Jó lesz így. Megyek és keresek valami jó nagy szamarat aztán nem kell koptatnom a lábamat meg a hátamat mindenféle málhával.
*Ezt meg is ejti amint itt végez, azonban még van egy fontos dolog. Ahogy az aggbor hozzá kerül, csak néhány kósza másodpercig csodálja meg a üveget, majd ki is bontja az üveget. Hosszan szagol bele az illatfelhőbe, és csillogó szemekkel néz a tündérre. Ivókürtjébe önt néhány kortyot, hogy meg is kóstolhassa az italt, és nem úgy látszik, mint aki csalódott lenne.*
-Hű! Ez tényleg jó nedves év lehetett! Az anyámat!
*A mentegetőzésre csak legyint egyet.*
-Ne viccelj velem, ezt meg kell kóstolnod! Különben legközelebb csak hallomásból tudod hogy mit árulsz, így meg az ízét is tudni fogod, gondolj bele, hehheh!
*Akár elfogad egy kóstolót akár nem, Natu mester megköszöni a segítséget, elbúcsúzik és kezében azzal a bizonyos birtoklevéllel igyekszik elintézni a szamár dolgát is, mielőtt távozna a piacról.*
3223. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-04-24 23:27:17
Üzenet elküldve: 2026-04-24 23:27:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Borárus//
- Hát, gondolom elzárták a pincét. * Gondolkodik félhangosan, ráérezve arra, hogy hiába beszélne profitról, és értékállóságról, az öregnél mindezzel nem menne sokra. Helyette inkább próbál valami egyszerűbb magyarázattal szolgálni. *
- Drága apó, nem kellett volna. * Legyint nagylelkűen, de azért az aranyat gyorsan elrakja. Elő is vesz egy papirost, mielőtt átadná a bort, és körmölni kezd rá. Bár kétli, hogy az öreg tudna olvasni, úgyhogy ahogy végzett, el is magyarázza a dolgot. *
- Ez egy birtoklevél. * Mutat a papírra, jobb szó híján. *
- Ha ezt felmutatja ott, a lókupecnél, akkor feljogosítja arra, hogy kiválasszon magának egy szamarat, olyat, amilyet csak szeretne. Fontos, hogy szamár legyen, és ne ló, hiszen abban állapodtunk meg, és az van a papíron is. * Magyarázkodik a kereskedő, és ha nem ellenkezik a vén iszákos, akkor a kezébe is nyomja, at ötvenest formázó palackkal együtt. *
- Persze ha nem bízik meg bennem, akkor el is kísérhetem, de talán így egyszerűbb. * Teszi hozzá még kedvesen mosolyogva, és a vásárlóra bízza, hogyan dönt. Bárhogy is alakul, az már cáfolhatatlan tény, hogy a tulajdonába került egy szamár, és az agg bor, még ha erről nem is tud még. *
- Egyébiránt én nem iszok, de egy ilyen jóféle bort vétek lenne visszautasítani. * Teszi hozzá, óvatosan bújva ki a felajánlás elől, de meghagyva az esélyt arra, hogy ha az elutasítás megsértené a vásárlót, akkor rákényszeríthesse az italt. *
- Hát, gondolom elzárták a pincét. * Gondolkodik félhangosan, ráérezve arra, hogy hiába beszélne profitról, és értékállóságról, az öregnél mindezzel nem menne sokra. Helyette inkább próbál valami egyszerűbb magyarázattal szolgálni. *
- Drága apó, nem kellett volna. * Legyint nagylelkűen, de azért az aranyat gyorsan elrakja. Elő is vesz egy papirost, mielőtt átadná a bort, és körmölni kezd rá. Bár kétli, hogy az öreg tudna olvasni, úgyhogy ahogy végzett, el is magyarázza a dolgot. *
- Ez egy birtoklevél. * Mutat a papírra, jobb szó híján. *
- Ha ezt felmutatja ott, a lókupecnél, akkor feljogosítja arra, hogy kiválasszon magának egy szamarat, olyat, amilyet csak szeretne. Fontos, hogy szamár legyen, és ne ló, hiszen abban állapodtunk meg, és az van a papíron is. * Magyarázkodik a kereskedő, és ha nem ellenkezik a vén iszákos, akkor a kezébe is nyomja, at ötvenest formázó palackkal együtt. *
- Persze ha nem bízik meg bennem, akkor el is kísérhetem, de talán így egyszerűbb. * Teszi hozzá még kedvesen mosolyogva, és a vásárlóra bízza, hogyan dönt. Bárhogy is alakul, az már cáfolhatatlan tény, hogy a tulajdonába került egy szamár, és az agg bor, még ha erről nem is tud még. *
- Egyébiránt én nem iszok, de egy ilyen jóféle bort vétek lenne visszautasítani. * Teszi hozzá, óvatosan bújva ki a felajánlás elől, de meghagyva az esélyt arra, hogy ha az elutasítás megsértené a vásárlót, akkor rákényszeríthesse az italt. *
3222. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-04-23 09:21:34
Üzenet elküldve: 2026-04-23 09:21:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vadnak készült//
* Zseni, természetesen csak a fattyú után. Elvégre neki jutott eszébe előbb a ketrec. A gnóm csak feljavította. Rafinált megoldás ide vagy oda, néha az egyszerű megoldások bizonyulnak a legjobbnak. Aki tűzzel játszik, az tűz által vész, ezért is szentel annyi időt az énekléssel és a kardforgatással. Inkább olyan halál üldözze, mintsem az élve égés. De ez csak személyes preferencia, igazán nem szeretne beleszólni mások szeszélyeibe. Csinálja csak. *
- Patkányfogó. Nem is rossz ötlet. Áh. Nem lesz az jó. Egy ekkora ketrecet el kéne ásni, hogy belesétáljon a bestia. Azzal nem lenne gond, na, de kiszedni?
* Rosszallóan rázza meg a fejét. Nem tetszik neki az ötlet. Kevesebb ideje lenne piálni, de főként az ő seggét rúgnák laposra, ha a hülyesége miatt kétszereződne a kint töltött idő. Sokatmondó mosollyal karöltve bólint a gnóm irányába. *
- Bizony ám. Elől lenne etetve, míg az én felelősségem alatt van. Okosak ezek. Házimacskát is láttam már ajtót nyitni. Ezekkel nem kockáztatnám meg.
* A kovács újbóli említésére kezének legyintésével válaszol. Olcsó? Valóban. Ám fél attól, hogy sokkal több kérdést tennének fel. Nem tenne jót a fattyú egészségének, ha rossz fülekbe jutna minden, amit csinál. Inkább át is tereli a témát valami sokkal kecsegtetőbbre. *
- Valóban. De én nem szeretem, ha egy üzletnek nincs konkurenciája. Ha ehhez az kell, hogy kicsivel többet fizessek a munkádért, ám legyen. Ami pedig a pontos méretet illeti…
* Lassacskán ugyan, de rájött, hogy enyhén szédülő énje nemigen fogja megmutatni. Hacsak nem a saját testével demonstrálja. Kezét feje tetejére helyezi, és onnan motyogva kezdi betájolni a ketrec magasságát. *
- Hogy is volt… Én vagyok ennyi… Akkor ez ennyi. Olyan másfél két méter közötti magasságra gondoltam. Szélességre és hosszra pedig férjen fel egy szekér hátuljára. Ember legyen a talpán, aki ezt kézzel vinné el. Mennyire lesz nehéz? Jól jönne az oldalaira olyan fogantyú, ami megkönnyíti a cipelését.
* Kezével mutatja is, hogy mire gondol emeléssel kapcsolatban. Ha üresen még épphogy elcipelné egyedül, úgy megtömve egy állattal képtelenség. *
//Vadnak készült//
* Zseni, természetesen csak a fattyú után. Elvégre neki jutott eszébe előbb a ketrec. A gnóm csak feljavította. Rafinált megoldás ide vagy oda, néha az egyszerű megoldások bizonyulnak a legjobbnak. Aki tűzzel játszik, az tűz által vész, ezért is szentel annyi időt az énekléssel és a kardforgatással. Inkább olyan halál üldözze, mintsem az élve égés. De ez csak személyes preferencia, igazán nem szeretne beleszólni mások szeszélyeibe. Csinálja csak. *
- Patkányfogó. Nem is rossz ötlet. Áh. Nem lesz az jó. Egy ekkora ketrecet el kéne ásni, hogy belesétáljon a bestia. Azzal nem lenne gond, na, de kiszedni?
* Rosszallóan rázza meg a fejét. Nem tetszik neki az ötlet. Kevesebb ideje lenne piálni, de főként az ő seggét rúgnák laposra, ha a hülyesége miatt kétszereződne a kint töltött idő. Sokatmondó mosollyal karöltve bólint a gnóm irányába. *
- Bizony ám. Elől lenne etetve, míg az én felelősségem alatt van. Okosak ezek. Házimacskát is láttam már ajtót nyitni. Ezekkel nem kockáztatnám meg.
* A kovács újbóli említésére kezének legyintésével válaszol. Olcsó? Valóban. Ám fél attól, hogy sokkal több kérdést tennének fel. Nem tenne jót a fattyú egészségének, ha rossz fülekbe jutna minden, amit csinál. Inkább át is tereli a témát valami sokkal kecsegtetőbbre. *
- Valóban. De én nem szeretem, ha egy üzletnek nincs konkurenciája. Ha ehhez az kell, hogy kicsivel többet fizessek a munkádért, ám legyen. Ami pedig a pontos méretet illeti…
* Lassacskán ugyan, de rájött, hogy enyhén szédülő énje nemigen fogja megmutatni. Hacsak nem a saját testével demonstrálja. Kezét feje tetejére helyezi, és onnan motyogva kezdi betájolni a ketrec magasságát. *
- Hogy is volt… Én vagyok ennyi… Akkor ez ennyi. Olyan másfél két méter közötti magasságra gondoltam. Szélességre és hosszra pedig férjen fel egy szekér hátuljára. Ember legyen a talpán, aki ezt kézzel vinné el. Mennyire lesz nehéz? Jól jönne az oldalaira olyan fogantyú, ami megkönnyíti a cipelését.
* Kezével mutatja is, hogy mire gondol emeléssel kapcsolatban. Ha üresen még épphogy elcipelné egyedül, úgy megtömve egy állattal képtelenség. *
3221. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-04-22 20:15:06
Üzenet elküldve: 2026-04-22 20:15:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vadnak készült//
*Magától értetődő tényt közöl vele az ember, és mint minden magától értetődő tényre, erre is csak bólintani tud.
Így van.
Zseni.
Viszont dacára az ingyen is odaadott ötleteknek, a férfi nem különösebben vevő a rafináltabb megoldásokra, hanem határozottan egyszerű konstrukciót szeretne a magáénak tudni. Ezek után már tényleg nem érti, hogy miért nem inkább egy kovácsot keresett meg a kérésével?! Bár meglehet, hogy jelen állapotában azt sem tudja szegény pára, hogy merre van a kovács. Eltűnődik, hogy mennyire lenne helyénvaló bármilyen áruról megegyeznie így. Hiszen mi van akkor, ha másnap emlékezni sem fog az ember minderre?*
- Persze, egyszerű szerkezet. *Vállat von.* Kicsiben már rég létezik. Patkányfogónak hívják.
*Szinte csalódottságot érez. Patkányfogó..! Még ha annál nagyobb és erősebb is. Azért kíváncsi lenne, hogy mekkora patkányt akar elkapni a férfi.*
- Hogy ne tudjon kinyúlni? *Hümmög.* És ne tudja kitanulni..?
*Tényleg kíváncsi ezek után.*
- Persze, ez nem jelent gondot. Egyszerű csapózár, ami csak a megfelelő kulccsal nyílik.. anélkül meg se moccan. *Aprót legyint. Végiggondolja hogy mennyi mindenre lenne szüksége -elsősorban: rengeteg vasra, a megfelelő formában-, majd bajsza alatt kissé csücsörítve gondolkozik.*
- Háromszáz arany. *Böki ki végül. Egy kovács ennél olcsóbban csinálna ketrecet, de hát pontosan ezt közölte már a férfival.* Sűrű rácsozatú ketrec, önzáró reteszes csapó-ajtóval. A mutatott méretben.
*A „mutatott méret” persze nem csak úgy tessék-lássék dolgot jelent, szemmérték alapján meglehetősen pontos elképzelései vannak már.*
- Ritka ércek..? Hmm..! Azokkal mindig lehet mit kezdeni!
//Vadnak készült//
*Magától értetődő tényt közöl vele az ember, és mint minden magától értetődő tényre, erre is csak bólintani tud.
Így van.
Zseni.
Viszont dacára az ingyen is odaadott ötleteknek, a férfi nem különösebben vevő a rafináltabb megoldásokra, hanem határozottan egyszerű konstrukciót szeretne a magáénak tudni. Ezek után már tényleg nem érti, hogy miért nem inkább egy kovácsot keresett meg a kérésével?! Bár meglehet, hogy jelen állapotában azt sem tudja szegény pára, hogy merre van a kovács. Eltűnődik, hogy mennyire lenne helyénvaló bármilyen áruról megegyeznie így. Hiszen mi van akkor, ha másnap emlékezni sem fog az ember minderre?*
- Persze, egyszerű szerkezet. *Vállat von.* Kicsiben már rég létezik. Patkányfogónak hívják.
*Szinte csalódottságot érez. Patkányfogó..! Még ha annál nagyobb és erősebb is. Azért kíváncsi lenne, hogy mekkora patkányt akar elkapni a férfi.*
- Hogy ne tudjon kinyúlni? *Hümmög.* És ne tudja kitanulni..?
*Tényleg kíváncsi ezek után.*
- Persze, ez nem jelent gondot. Egyszerű csapózár, ami csak a megfelelő kulccsal nyílik.. anélkül meg se moccan. *Aprót legyint. Végiggondolja hogy mennyi mindenre lenne szüksége -elsősorban: rengeteg vasra, a megfelelő formában-, majd bajsza alatt kissé csücsörítve gondolkozik.*
- Háromszáz arany. *Böki ki végül. Egy kovács ennél olcsóbban csinálna ketrecet, de hát pontosan ezt közölte már a férfival.* Sűrű rácsozatú ketrec, önzáró reteszes csapó-ajtóval. A mutatott méretben.
*A „mutatott méret” persze nem csak úgy tessék-lássék dolgot jelent, szemmérték alapján meglehetősen pontos elképzelései vannak már.*
- Ritka ércek..? Hmm..! Azokkal mindig lehet mit kezdeni!
3220. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-04-22 19:48:48
Üzenet elküldve: 2026-04-22 19:48:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Borárus//
-Áh. Vagy úgy! Jó sokáig vártak vele, hogy bírták ki, hogy ne igyák meg?!
*Erősen ráncolja a szemöldökét, és próbál rájönni a turpisságra, de sehogysem sikerül neki. Bár emlékszik rá, hogy voltak olyan szerzetes társai a hegyen, akik kifejezetten tartóztatták magukat az italtól, meg is lett az eredménye. Natu mesteré lett mind. Aztán kiderül, hogy mégsem az ő nedvéről van szó, ami azért kicsit megnyugtatja az öreget, az azonban, hogy nem tetszik a fiatal tündérnek az ár. Igaz ő aztán vajmi keveset ért a kereskedéshez, így biztos túl keveset mondott, ez lehet a gond. Már kérdezné is, hogy akkor mibe fájna neki még egy szamár is, de a megkönnyebbülés úgy éri, akár egy forró napon a hideg szellő. Erre szélesen vigyorogni kezd.*
-Na!
*Át is ad 400 aranyat Babkár Threbucheynak.
. Aztán persze jól kezet ráz vele.*
-Babkár a legolcsóbb, ezt megjegyzem. De itt egy kis borravaló is, én úgyse viszem magammal a túlvilágra az aranyat, csak annyi kell ami elég. Főleg ha azok a nyavalyás orkok megint előtolják a képüket, ki tudja meddig ihatom ezt a finom bort! Tényleg, te kóstoltad már ezt az ötvenest?
-Áh. Vagy úgy! Jó sokáig vártak vele, hogy bírták ki, hogy ne igyák meg?!
*Erősen ráncolja a szemöldökét, és próbál rájönni a turpisságra, de sehogysem sikerül neki. Bár emlékszik rá, hogy voltak olyan szerzetes társai a hegyen, akik kifejezetten tartóztatták magukat az italtól, meg is lett az eredménye. Natu mesteré lett mind. Aztán kiderül, hogy mégsem az ő nedvéről van szó, ami azért kicsit megnyugtatja az öreget, az azonban, hogy nem tetszik a fiatal tündérnek az ár. Igaz ő aztán vajmi keveset ért a kereskedéshez, így biztos túl keveset mondott, ez lehet a gond. Már kérdezné is, hogy akkor mibe fájna neki még egy szamár is, de a megkönnyebbülés úgy éri, akár egy forró napon a hideg szellő. Erre szélesen vigyorogni kezd.*
-Na!
*Át is ad 400 aranyat Babkár Threbucheynak.
. Aztán persze jól kezet ráz vele.*-Babkár a legolcsóbb, ezt megjegyzem. De itt egy kis borravaló is, én úgyse viszem magammal a túlvilágra az aranyat, csak annyi kell ami elég. Főleg ha azok a nyavalyás orkok megint előtolják a képüket, ki tudja meddig ihatom ezt a finom bort! Tényleg, te kóstoltad már ezt az ötvenest?
3219. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-04-22 19:16:30
Üzenet elküldve: 2026-04-22 19:16:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Borárus//
- Ötven évesen palackozták a borokat, bár annak már több éve. * Csóválja a fejét mosolyogva a kérdésre, amit akár el is engedhetne a füle mellett, de távol áll tőle a vásárlók megtévesztése, ezért mindig pontosan, és egyértelműen válaszol az érdeklődésekre. *
- A szőlő nedve, apó. * Csóválja a fejét joviális mosollyal az arcán, láthatóan nincs zavarban attól, hogy az öreg félreérti őt, hiszen mindegy neki, hogy valaki féleszű, ha az aranya egész. *
- Szó sem lehet róla. * Jelenti ki a felvetésre, hogy négyszáz aranyért odaadja a bort, és egy szamarat hozzá. Arckifejezésén is látszik az elszántság, ahogy ellenkezik. Ha az öreg megijedne, nincs oka sokáig szomorkodni, hiszen hamar folytatja is a dolgot a kis tündér. *
- Háromszázhetven, a szamár és a bor együtt. Mondtam én, hogy Babkár mindenkinél olcsóbb. Háromszázhetven, egy arannyal se több. * Teszi még hozzá kedvesen mosolyogva, és még a kezét is nyújtja, hogy ha a vén alkoholistának is tetszik az ár, akkor egy kézfogással szentesítsék a dolgot. *
- Ötven évesen palackozták a borokat, bár annak már több éve. * Csóválja a fejét mosolyogva a kérdésre, amit akár el is engedhetne a füle mellett, de távol áll tőle a vásárlók megtévesztése, ezért mindig pontosan, és egyértelműen válaszol az érdeklődésekre. *
- A szőlő nedve, apó. * Csóválja a fejét joviális mosollyal az arcán, láthatóan nincs zavarban attól, hogy az öreg félreérti őt, hiszen mindegy neki, hogy valaki féleszű, ha az aranya egész. *
- Szó sem lehet róla. * Jelenti ki a felvetésre, hogy négyszáz aranyért odaadja a bort, és egy szamarat hozzá. Arckifejezésén is látszik az elszántság, ahogy ellenkezik. Ha az öreg megijedne, nincs oka sokáig szomorkodni, hiszen hamar folytatja is a dolgot a kis tündér. *
- Háromszázhetven, a szamár és a bor együtt. Mondtam én, hogy Babkár mindenkinél olcsóbb. Háromszázhetven, egy arannyal se több. * Teszi még hozzá kedvesen mosolyogva, és még a kezét is nyújtja, hogy ha a vén alkoholistának is tetszik az ár, akkor egy kézfogással szentesítsék a dolgot. *
3218. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-04-22 13:08:18
Üzenet elküldve: 2026-04-22 13:08:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vadnak készült//
* Csodálatos bemutatkozása után nem lepődne meg, ha egy olyan pofonban lenne része, hogy csak a fal adja a másikat. Erre nem kerül sor. Feje továbbra is a nyakán marad és folytathatják a a társalgásukat. A kovács említésére fejét finoman elfordítja. Ha kovácsra lenne szüksége, bizony már annak az ajtaját próbálná felfeszíteni. Már válaszra nyitná száját, de továbbfejlesztés gondolata mégis belefojt minden szót. Elképedve hallgatja a fejlesztéseket, a tűz említésére vág közbe. Drágán hangzik. Ha meg valamiért tejelnie kell, akkor inkább legyen strapabíró, mintsem multifunkciós. *
- Ezért vagy te a zseni.
* Mondja, miközben mutatóujjával a gnóm felé mutogat. *
- De nem vékonyítanám le a rácsok vastagságát egy ilyen varázslatra. Maradjon vastag és strapabíró. Ám a többi… Meg tudod oldani, hogy az egyik irányból könnyen beleessen valami és magára zárja a szerkezet?
* Érdeklődve teszi fel a kérdést, ám ennél a projektnél nem tartja létfontosságúnak. Elvégre a ketrecet nem csapdaként akarja hasznosítani, pedig jó ötlet lenne. *
- A legfontosabb szempont, hogy bárminek ellenálljon. Mindenhol olyan közel kell legyenek a rácsok, hogy ne tudjon teljesen kinyúlni, kivéve az elején, ahol maradhat a szabványméret. Ott lenne az ajtó is, amire egy olyan zár kéne, amit egy bestia nem tud kitanulni. És persze ügyelni kell arra is, hogy szekéren szállítható legyen.
* Gondolkodik a részleteken. Nem olyan éles az esze, mint józanabb pillanataiban, de a lényeget csak sikerül átadnia. Mindenesetre olyan érzés veszi körül, mintha valami elfelejtett volna. Biztos rájön, csak idő kérdése. *
- Nem jó alábecsülni ezeket az állatokat. Némelyik a kisujjával képes felülkerekedni, akár a legerősebb harcosokon is. Nem várok csodákat. Nem kell, hogy tűzgolyókat hatástalanítson, de bírjon az emberfeletti erővel megáldott állatokkal. Ahogy a főnököm szokta mondani, a jó munkához sok idő és még annál is több pénzre van szükség. Mondjon nekem egy árat.
* Ettől a sok beszédtől kiszáradt a szája. Szívesen megöntözné egy kis borral, de aligha fog egy üres üveg segíteni rajta. Ez azonban nem gátolja meg abba, hogy ne próbálkozzon. Szájához emeli az üres üveget, de érzékelve annak ürességét arca egy pillanatra eltorzul. El is tereli a témát, ne kelljen ilyen szörnyűségekre gondolnia. *
- A kiváló munkát a főnököm külön jutalmazza. Magas minőségű nyersanyagok az elhullott bestiákból. Esetleg ritka ércek a bányák mélyéről. Ami éppen van raktáron.
//Vadnak készült//
* Csodálatos bemutatkozása után nem lepődne meg, ha egy olyan pofonban lenne része, hogy csak a fal adja a másikat. Erre nem kerül sor. Feje továbbra is a nyakán marad és folytathatják a a társalgásukat. A kovács említésére fejét finoman elfordítja. Ha kovácsra lenne szüksége, bizony már annak az ajtaját próbálná felfeszíteni. Már válaszra nyitná száját, de továbbfejlesztés gondolata mégis belefojt minden szót. Elképedve hallgatja a fejlesztéseket, a tűz említésére vág közbe. Drágán hangzik. Ha meg valamiért tejelnie kell, akkor inkább legyen strapabíró, mintsem multifunkciós. *
- Ezért vagy te a zseni.
* Mondja, miközben mutatóujjával a gnóm felé mutogat. *
- De nem vékonyítanám le a rácsok vastagságát egy ilyen varázslatra. Maradjon vastag és strapabíró. Ám a többi… Meg tudod oldani, hogy az egyik irányból könnyen beleessen valami és magára zárja a szerkezet?
* Érdeklődve teszi fel a kérdést, ám ennél a projektnél nem tartja létfontosságúnak. Elvégre a ketrecet nem csapdaként akarja hasznosítani, pedig jó ötlet lenne. *
- A legfontosabb szempont, hogy bárminek ellenálljon. Mindenhol olyan közel kell legyenek a rácsok, hogy ne tudjon teljesen kinyúlni, kivéve az elején, ahol maradhat a szabványméret. Ott lenne az ajtó is, amire egy olyan zár kéne, amit egy bestia nem tud kitanulni. És persze ügyelni kell arra is, hogy szekéren szállítható legyen.
* Gondolkodik a részleteken. Nem olyan éles az esze, mint józanabb pillanataiban, de a lényeget csak sikerül átadnia. Mindenesetre olyan érzés veszi körül, mintha valami elfelejtett volna. Biztos rájön, csak idő kérdése. *
- Nem jó alábecsülni ezeket az állatokat. Némelyik a kisujjával képes felülkerekedni, akár a legerősebb harcosokon is. Nem várok csodákat. Nem kell, hogy tűzgolyókat hatástalanítson, de bírjon az emberfeletti erővel megáldott állatokkal. Ahogy a főnököm szokta mondani, a jó munkához sok idő és még annál is több pénzre van szükség. Mondjon nekem egy árat.
* Ettől a sok beszédtől kiszáradt a szája. Szívesen megöntözné egy kis borral, de aligha fog egy üres üveg segíteni rajta. Ez azonban nem gátolja meg abba, hogy ne próbálkozzon. Szájához emeli az üres üveget, de érzékelve annak ürességét arca egy pillanatra eltorzul. El is tereli a témát, ne kelljen ilyen szörnyűségekre gondolnia. *
- A kiváló munkát a főnököm külön jutalmazza. Magas minőségű nyersanyagok az elhullott bestiákból. Esetleg ritka ércek a bányák mélyéről. Ami éppen van raktáron.
3217. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-04-22 11:46:20
Üzenet elküldve: 2026-04-22 11:46:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vadnak készült//
*Kocsija mellett áll. Azon most nincsenek úgy kipakolva az áruk, és maga sem kínálgatja fennhangon szolgáltatásait; most csupán korábban kapott megrendeléseit jött átadni a megrendelőknek. Most nem tervez új megrendeléseket felvenni, a Sub Rosa-féle munka minden idejét leköti -még álmában is azokkal az ablaktáblákkal vacakol szinte-, és valahol meglehetősen kényelmesnek is találja ezt: rendelkezni egy zsírosabb munkával, ami mellett szépen sorjáznak az apróbb, köznapi morzsa-munkák is.
Gyakorlatilag már végez is ezzel a feladatával, és épp kocsija oldalát hajtja vissza a helyére, mikor megszólítják. Szemöldökei meg- majd összerándulnak a szavak hallatán, és fejét lassan fordítja az őt megszólító felé. Bár nem most először találkozik azzal, hogy egy ember fitymálón szól egy másfajúhoz -és így hozzá is akár-, a dolog azért bántja fülét és sérti önérzetét is. Felméri a kocsija oldalának dőlő férfiút, és felfogva annak állapotát bosszúsan szipákol egyet.*
- Ketrec? *Úgy kérdez vissza, mint aki nem hallott jól elsőre. Pedig csak nem érti.* De hát ketrecet egy kovács hamarabb megcsinál, jóuram.
*Megingatja a fejét.*
- Hacsak nem kell, hogy a ketrec magától záródjon mint egy csapda, vagy hogy a ketrecen valami rafináltabb legyen, mint egy tolózár, *Maga elé réved, ahogy tűnődik* vagy esetleg hogy a ketrec rácsozata üreges legyen és gyúlékony folyadékkal töltött, hogy ne is akarja semmi élezni rajta a karmát, mert féljen tőle, mint a.. hát érti, uram? Mint a tűztől!
*Újra a férfiúra sandít. Nem, gondolja, valószínűleg semmi ilyenre nincs szüksége az embernek. Valószínűleg arra a borosüvegre sincs már szüksége, de mégis szorongatja.*
- Bár ha csak sima ketrec kell, éppen az is elkészíthető. Mondjuk drágább lesz, mint ha a kovács csinálná.. *Utolsó mondatát csak úgy a szakállába dörmögi.*
//Vadnak készült//
*Kocsija mellett áll. Azon most nincsenek úgy kipakolva az áruk, és maga sem kínálgatja fennhangon szolgáltatásait; most csupán korábban kapott megrendeléseit jött átadni a megrendelőknek. Most nem tervez új megrendeléseket felvenni, a Sub Rosa-féle munka minden idejét leköti -még álmában is azokkal az ablaktáblákkal vacakol szinte-, és valahol meglehetősen kényelmesnek is találja ezt: rendelkezni egy zsírosabb munkával, ami mellett szépen sorjáznak az apróbb, köznapi morzsa-munkák is.
Gyakorlatilag már végez is ezzel a feladatával, és épp kocsija oldalát hajtja vissza a helyére, mikor megszólítják. Szemöldökei meg- majd összerándulnak a szavak hallatán, és fejét lassan fordítja az őt megszólító felé. Bár nem most először találkozik azzal, hogy egy ember fitymálón szól egy másfajúhoz -és így hozzá is akár-, a dolog azért bántja fülét és sérti önérzetét is. Felméri a kocsija oldalának dőlő férfiút, és felfogva annak állapotát bosszúsan szipákol egyet.*
- Ketrec? *Úgy kérdez vissza, mint aki nem hallott jól elsőre. Pedig csak nem érti.* De hát ketrecet egy kovács hamarabb megcsinál, jóuram.
*Megingatja a fejét.*
- Hacsak nem kell, hogy a ketrec magától záródjon mint egy csapda, vagy hogy a ketrecen valami rafináltabb legyen, mint egy tolózár, *Maga elé réved, ahogy tűnődik* vagy esetleg hogy a ketrec rácsozata üreges legyen és gyúlékony folyadékkal töltött, hogy ne is akarja semmi élezni rajta a karmát, mert féljen tőle, mint a.. hát érti, uram? Mint a tűztől!
*Újra a férfiúra sandít. Nem, gondolja, valószínűleg semmi ilyenre nincs szüksége az embernek. Valószínűleg arra a borosüvegre sincs már szüksége, de mégis szorongatja.*
- Bár ha csak sima ketrec kell, éppen az is elkészíthető. Mondjuk drágább lesz, mint ha a kovács csinálná.. *Utolsó mondatát csak úgy a szakállába dörmögi.*
3216. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-04-21 11:58:58
Üzenet elküldve: 2026-04-21 11:58:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vadnak készült//
* Hát ma is megcsinálta. Szájánál csupán egy dolog volt nagyobb, a szeme. Csupán néhány szó, néhány üveg elég volt ahhoz, hogy páros lábbal rúgják ki az utcára, hogy „lesétálja”. Szerencsére kimentett egy üveg bort, így nem kell az egyik sikátor hideg padlóján megvárnia a következő balekot, aki kifosztaná. Nem mintha sok arany lógna az oldaláról, nem ott tartja a pénzét. Kezét zsebre teszi, míg másik kezében borral vág át a piaci tömegen. Nem egy konkrét ötlet hozta a piacra, ha már erre mosta partra az élet, úgy megmártózik a kínáltban. A legtöbb kínálat mellett csak lazán, néhol dülöngélve kerüli el, miközben valami dalt motyog a közvetlen közelében lévőknek. *
- Mindenem a bor, érte bármit megadok. Töltsd tele, ne várj, hadd folyjon, mint a szó! Mert ahol van még bor, ott élni kurva jó!
* Végezetül, mint aki megérdemli, húzza meg a borosüveget jutalmául. Pohár nélkül úgy érzi magát, mint egy vadállat. A gondolatba olyannyira bele is borzong, hogy a közeli standba kell kapaszkodnia, hogy ne essen pofára. Egy pillanatra, mintha kettőt látna, de hamar összeszedi magát, már amennyire lehet. Keze ekkor akad meg egy kisebb ketrecben. *
- Mi a…
* Nézi, még meg is löki, mintha az ugrott volna neki. Aztán mintha az évszázad ötlete jutna eszébe, olyan felismerés követi a fattyút. *
- Ketrec! Hát tényleg!
* Mondja, kicsit sem ügyelve arra, hogy mások figyelik. *
- Zseni vagyok. Egy zseni. Mondd öreg, van ennél nagyobb? Mi az, hogy nincs?
* Morogja a válaszra, majd hátat fordítva ott is hagyja a kereskedőt. Ha nála nincs, majd talál valakit, akinél igenis van. Ha más nincs, akkor keres egy olyan törpefajtát, akinek a kezük alatt csavarhúzó dominál. Lát is valami hasonlót a távolban. Legalábbis apró népségnek nézi. Kocsival sem nyúlik olyan magasra, mint a fattyú, így bepróbálkozik. Legrosszabb esetben elzavarják. Amint megközelíti a gnómot, mint ezeréves barát, úgy köszönti. *
- Öreg barátom! Vagy fiatal… mindegy a méreted úgyse változik. Hogy ityeg?
* Miután kellően bemutatkozott, mint a helyi hülye, nem várja meg, míg a másik felfogja a történteket. Nekidől a legközelebbi stabil dologhoz, ami elbírja, és kezeit mellkasánál összefonja. A borosüveget, mint valami sétapálca, úgy szorítja, nehogy elveszítse és összeessen. Hamar szól újra, nehogy valamivel lekoptassa. Például, hogy most nem érek rá. Ennél úgy tesz, mintha meg se hallotta volna. *
- Figyelj, Kéne nekem egy apróság. Egy bazinagy ketrec. Olyan erős kell legyen, hogy az állatok még a karmaik élezésére se tudják használni. Ekkora, ni, és asszem' ilyen széles?
* Próbálja üres kezével imitálni, de jelen állapotában nincs annyira tisztában a méretekkel. Azt viszont külön ki kell emelni, hogy állapotához képest elég stabilan tartja a kinyújtott kezét. *
//Vadnak készült//
* Hát ma is megcsinálta. Szájánál csupán egy dolog volt nagyobb, a szeme. Csupán néhány szó, néhány üveg elég volt ahhoz, hogy páros lábbal rúgják ki az utcára, hogy „lesétálja”. Szerencsére kimentett egy üveg bort, így nem kell az egyik sikátor hideg padlóján megvárnia a következő balekot, aki kifosztaná. Nem mintha sok arany lógna az oldaláról, nem ott tartja a pénzét. Kezét zsebre teszi, míg másik kezében borral vág át a piaci tömegen. Nem egy konkrét ötlet hozta a piacra, ha már erre mosta partra az élet, úgy megmártózik a kínáltban. A legtöbb kínálat mellett csak lazán, néhol dülöngélve kerüli el, miközben valami dalt motyog a közvetlen közelében lévőknek. *
- Mindenem a bor, érte bármit megadok. Töltsd tele, ne várj, hadd folyjon, mint a szó! Mert ahol van még bor, ott élni kurva jó!
* Végezetül, mint aki megérdemli, húzza meg a borosüveget jutalmául. Pohár nélkül úgy érzi magát, mint egy vadállat. A gondolatba olyannyira bele is borzong, hogy a közeli standba kell kapaszkodnia, hogy ne essen pofára. Egy pillanatra, mintha kettőt látna, de hamar összeszedi magát, már amennyire lehet. Keze ekkor akad meg egy kisebb ketrecben. *
- Mi a…
* Nézi, még meg is löki, mintha az ugrott volna neki. Aztán mintha az évszázad ötlete jutna eszébe, olyan felismerés követi a fattyút. *
- Ketrec! Hát tényleg!
* Mondja, kicsit sem ügyelve arra, hogy mások figyelik. *
- Zseni vagyok. Egy zseni. Mondd öreg, van ennél nagyobb? Mi az, hogy nincs?
* Morogja a válaszra, majd hátat fordítva ott is hagyja a kereskedőt. Ha nála nincs, majd talál valakit, akinél igenis van. Ha más nincs, akkor keres egy olyan törpefajtát, akinek a kezük alatt csavarhúzó dominál. Lát is valami hasonlót a távolban. Legalábbis apró népségnek nézi. Kocsival sem nyúlik olyan magasra, mint a fattyú, így bepróbálkozik. Legrosszabb esetben elzavarják. Amint megközelíti a gnómot, mint ezeréves barát, úgy köszönti. *
- Öreg barátom! Vagy fiatal… mindegy a méreted úgyse változik. Hogy ityeg?
* Miután kellően bemutatkozott, mint a helyi hülye, nem várja meg, míg a másik felfogja a történteket. Nekidől a legközelebbi stabil dologhoz, ami elbírja, és kezeit mellkasánál összefonja. A borosüveget, mint valami sétapálca, úgy szorítja, nehogy elveszítse és összeessen. Hamar szól újra, nehogy valamivel lekoptassa. Például, hogy most nem érek rá. Ennél úgy tesz, mintha meg se hallotta volna. *
- Figyelj, Kéne nekem egy apróság. Egy bazinagy ketrec. Olyan erős kell legyen, hogy az állatok még a karmaik élezésére se tudják használni. Ekkora, ni, és asszem' ilyen széles?
* Próbálja üres kezével imitálni, de jelen állapotában nincs annyira tisztában a méretekkel. Azt viszont külön ki kell emelni, hogy állapotához képest elég stabilan tartja a kinyújtott kezét. *
3215. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-04-20 23:08:42
Üzenet elküldve: 2026-04-20 23:08:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Borárus//
*Elég meggyőzőnek tűnik ez a tündér kereskedő neki, meg hát még kezet is fogott vele, és a szavaira is úgy figyel mint akit tényleg érdekel a mondandója. Neki meg aztán ennyi bőven elég, hogy megbízzon benne. Ahogy előkerül a díszes üveg, a mester szemei igencsak csillogni kezdenek. Azt látja, hogy rá van írva, hogy ötven.*
-Biztos nem azért ötven, mert ennyibe kerül, ugye?
*Teszi fel rögtön az első kérdést, ami az eszébe jut, és hát úgy van vele, hogy ez a megbízható, karizmatikus kereskedő bizonyára nem verné át ilyesmivel. Csak a kíváncsiság hajtja.*
-Az én nedvem?
*Még talán bele is pironkodik a gondolatba, aztán jól felröhög a dolgon. Öblösen, hogy a közelben állók a mellkasukban érezhetik a zöngést ahogy az óriás hahotázni kezd.*
-Télen nyáron édes, höhhö! Száz meg hetven arany. Hmm.
*Úgy tesz, mint aki erősen gondolkodna azon, hogy kifizessen-e ennyi aranyat, de igazából már rég meggyőzte őt a tündér.*
-Egy szamarat tudsz szerezni nekem? Mondjuk akkor tudnék adni vagy négyszáz aranyat. Meg egy pohárral a borból!
*Fel is mutatja négy nagy göcsörtös ujját.*
-Mit szólsz?
*Elég meggyőzőnek tűnik ez a tündér kereskedő neki, meg hát még kezet is fogott vele, és a szavaira is úgy figyel mint akit tényleg érdekel a mondandója. Neki meg aztán ennyi bőven elég, hogy megbízzon benne. Ahogy előkerül a díszes üveg, a mester szemei igencsak csillogni kezdenek. Azt látja, hogy rá van írva, hogy ötven.*
-Biztos nem azért ötven, mert ennyibe kerül, ugye?
*Teszi fel rögtön az első kérdést, ami az eszébe jut, és hát úgy van vele, hogy ez a megbízható, karizmatikus kereskedő bizonyára nem verné át ilyesmivel. Csak a kíváncsiság hajtja.*
-Az én nedvem?
*Még talán bele is pironkodik a gondolatba, aztán jól felröhög a dolgon. Öblösen, hogy a közelben állók a mellkasukban érezhetik a zöngést ahogy az óriás hahotázni kezd.*
-Télen nyáron édes, höhhö! Száz meg hetven arany. Hmm.
*Úgy tesz, mint aki erősen gondolkodna azon, hogy kifizessen-e ennyi aranyat, de igazából már rég meggyőzte őt a tündér.*
-Egy szamarat tudsz szerezni nekem? Mondjuk akkor tudnék adni vagy négyszáz aranyat. Meg egy pohárral a borból!
*Fel is mutatja négy nagy göcsörtös ujját.*
-Mit szólsz?
3214. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-04-20 22:43:29
Üzenet elküldve: 2026-04-20 22:43:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Borárus//
* A felé nyújtott jobbot természetesen elfogadja, hiszen illetlenség lenne elutasítani. Vézna, gyenge kis kezével azért megpróbálja a határozott kézfogás látszatát kelteni, ami annyira sikerül, amennyire egy nyolc éves gyereknek sikerülne. *
- Csak a legjobbak. Amit el tud képzelni. * Bólogat hevesen, felmérve az öreget, már veszi is a levegőt, hogy elkezdje mondani milyen remek borokat árul, de megelőzi őt ebben a vén részeges. Úgyhogy összezárja apró kis ajkait, és joviális mosollyal az arcán hallgatja, hiszen a világért sem vágna egy potenciális ügyfél szavába. Még bólogat is hozzá, hogy több módon is jelezze, figyelmez, és odaadóan csüng a másik minden szaván. *
- Abban nem kételkedem, hogy az úr felismeri a kitűnő italokat. * Füllenti kedvesen, és hamar kutatni is kezd a bódé alatt, ahol a finom holmikat tartja. Ahol télen a fűtés, úgy ott most a hűtés az, amiről gondoskodnia kell, az árnyékban leledző térkő bizony hidegen tartja azt is, amit a nagy nyári meleg felmelegítene, ha nem volna még csak tavasz. *
- Tessék kérem, itt is van. * Veszi elő a díszes üveget, ami egy ötvenest formáz, amit könnyen felismerhet az, aki tud olvasni. Ha nem, akkor sincs semmi probléma, hiszen itt van Babkár, hogy segítsen. *
- A Harsogó ünnepi bora. Több, mint ötven éves, a legkiválóbb tölgyfa hordókban érlelték, olyan nyáron szüretelték a bort, amikor a nedve édes volt, mint a méz, a húsa pedig roppant, akár csak a sült malacbőr. Azóta se volt olyan remek nyarunk, mint akkor, nem véletlenül tartogatják ünnepi alkalmakra, nemesek pompás báljaira. Persze az ára is ehhez fogható. * Teszi hozzá, ahogy az üveg a bódéra kerül, egyelőre még karnyújtásnál távolabb a vén iszákostól. *
- Kettőszáz aranyért szokták adni, a legolcsóbb helyeken. Én viszont még annál is olcsóbb vagyok! * Rikkantja boldogan, ahogy fülig ér a szája. *
- Nálam csak százhetven.
* A felé nyújtott jobbot természetesen elfogadja, hiszen illetlenség lenne elutasítani. Vézna, gyenge kis kezével azért megpróbálja a határozott kézfogás látszatát kelteni, ami annyira sikerül, amennyire egy nyolc éves gyereknek sikerülne. *
- Csak a legjobbak. Amit el tud képzelni. * Bólogat hevesen, felmérve az öreget, már veszi is a levegőt, hogy elkezdje mondani milyen remek borokat árul, de megelőzi őt ebben a vén részeges. Úgyhogy összezárja apró kis ajkait, és joviális mosollyal az arcán hallgatja, hiszen a világért sem vágna egy potenciális ügyfél szavába. Még bólogat is hozzá, hogy több módon is jelezze, figyelmez, és odaadóan csüng a másik minden szaván. *
- Abban nem kételkedem, hogy az úr felismeri a kitűnő italokat. * Füllenti kedvesen, és hamar kutatni is kezd a bódé alatt, ahol a finom holmikat tartja. Ahol télen a fűtés, úgy ott most a hűtés az, amiről gondoskodnia kell, az árnyékban leledző térkő bizony hidegen tartja azt is, amit a nagy nyári meleg felmelegítene, ha nem volna még csak tavasz. *
- Tessék kérem, itt is van. * Veszi elő a díszes üveget, ami egy ötvenest formáz, amit könnyen felismerhet az, aki tud olvasni. Ha nem, akkor sincs semmi probléma, hiszen itt van Babkár, hogy segítsen. *
- A Harsogó ünnepi bora. Több, mint ötven éves, a legkiválóbb tölgyfa hordókban érlelték, olyan nyáron szüretelték a bort, amikor a nedve édes volt, mint a méz, a húsa pedig roppant, akár csak a sült malacbőr. Azóta se volt olyan remek nyarunk, mint akkor, nem véletlenül tartogatják ünnepi alkalmakra, nemesek pompás báljaira. Persze az ára is ehhez fogható. * Teszi hozzá, ahogy az üveg a bódéra kerül, egyelőre még karnyújtásnál távolabb a vén iszákostól. *
- Kettőszáz aranyért szokták adni, a legolcsóbb helyeken. Én viszont még annál is olcsóbb vagyok! * Rikkantja boldogan, ahogy fülig ér a szája. *
- Nálam csak százhetven.
3213. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-04-19 01:05:55
Üzenet elküldve: 2026-04-19 01:05:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Borárus//
*A mesternek a tündér hangja úgy kellett, akár éhezőnek egy falat kenyér. Lomha, hosszú léptekkel meg is közelíti őt.*
-Adjon isten pajtás!
*Köszönti széles vigyorral a borvirágos arcán, és csontos jobbját nyújtja Babkár felé.*
-Azt mondod a legjobb áruk, mi?
*Teszi fel a költői kérdést, majd rögtön folytatja is.*
-A legjobb italt keresem amit csak kapni lehet. Ritkaságot, ínyenc holmit. Nem valami szart amibe a gazda belefőzte a macskát is!
*Harsányan felröhög, de úgy, hogy egész teste belezökken. Majd a nevetés néhány nagyobb köhögésbe fullad, miután kénytelen megtörölni az öreg a száját ruhája egy darabkájával.*
-Szóval igen. Jóféle nedűt keresek. Van-e ilyesmid eladó? Csak hogy tudd, jó orrom van az italhoz.
*Megpöccinti vaskos orrát, közben pedig mosolya közül elkerülhetetlenül is kiárad az a jellegzetes cefre aura, ami általában körbelengi a mestert. A szúnyogok is csak módjával repülnek el mellette, ha tehetik inkább kikerülik. Ha Babkárnak azonban az ő aranya is van olyan jó, mint bárki másé, akkor ez igazán nem okozhat gondot.*
*A mesternek a tündér hangja úgy kellett, akár éhezőnek egy falat kenyér. Lomha, hosszú léptekkel meg is közelíti őt.*
-Adjon isten pajtás!
*Köszönti széles vigyorral a borvirágos arcán, és csontos jobbját nyújtja Babkár felé.*
-Azt mondod a legjobb áruk, mi?
*Teszi fel a költői kérdést, majd rögtön folytatja is.*
-A legjobb italt keresem amit csak kapni lehet. Ritkaságot, ínyenc holmit. Nem valami szart amibe a gazda belefőzte a macskát is!
*Harsányan felröhög, de úgy, hogy egész teste belezökken. Majd a nevetés néhány nagyobb köhögésbe fullad, miután kénytelen megtörölni az öreg a száját ruhája egy darabkájával.*
-Szóval igen. Jóféle nedűt keresek. Van-e ilyesmid eladó? Csak hogy tudd, jó orrom van az italhoz.
*Megpöccinti vaskos orrát, közben pedig mosolya közül elkerülhetetlenül is kiárad az a jellegzetes cefre aura, ami általában körbelengi a mestert. A szúnyogok is csak módjával repülnek el mellette, ha tehetik inkább kikerülik. Ha Babkárnak azonban az ő aranya is van olyan jó, mint bárki másé, akkor ez igazán nem okozhat gondot.*
3212. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-04-17 21:06:29
Üzenet elküldve: 2026-04-17 21:06:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
*A piacon érdeklődve pillant végig az árukon, azonban be kell lássa, hogy ínséges idők ezek. Látszik a hirtelen támadt kereslet a különféle alapvető élelmiszerek, és tárgyak iránt, amiket egyesek gyorsan, az előtt kívánnak beszerezni, hogy mások rátennék mocskos kis kezüket. Samonyr is elgondolkodik azon, hogy talán jó ötlet lenne felhalmozni egy kis lisztet, és bort, hogy átvészeljék az orkok fenyegetését, de végül letesz erről az ötletről. Na nem azért, mert meggondolja magát, hanem sokkal inkább a vásárolt holmik cipelésének gondolata rémiszti meg. Úgy dönt, hogy inkább megissza a másik italt is, hiszen jobb túlesni a dolgokon, és ha már itt van, lehet lehetősége is lesz újkeletű tudásával kiszúrni valamit, ami egyébként elkerülné a figyelmét. *
Megivott egy varázsitalt, ami megváltoztatja a karakter kasztját. Elfogyasztója leadhat vele egy tetszőleges foglalkozás vagy életmód kasztot VAGY felvehet vele egy tetszőleges foglalkozás vagy életmód kasztot VAGY egy meglévő foglalkozás vagy életmód kasztot változtathat meg egy tetszőleges foglalkozás vagy életmód kasztra.
Megivott egy varázsitalt, ami megváltoztatja a karakter kasztját. Elfogyasztója leadhat vele egy tetszőleges foglalkozás vagy életmód kasztot VAGY felvehet vele egy tetszőleges foglalkozás vagy életmód kasztot VAGY egy meglévő foglalkozás vagy életmód kasztot változtathat meg egy tetszőleges foglalkozás vagy életmód kasztra.
3211. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-04-15 23:38:20
Üzenet elküldve: 2026-04-15 23:38:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Borárus//
* Igazán kellemes mosollyal az arcán várakozik a piacon, hiszen a minap tett szert egy új beszerzőre, és sikerült tovább mélyíteni a bizalmat az alkimista, és önmaga között. Ezzel már elég magabiztos benne, hogy ha Nestarnak a jövőben bármire lesz szüksége, őt fogja először keresni, és ez elégedettséggel tölti el. Viszont már nem foglalkozhat a tegnappal, újabb nap, és újabb vevők, akik a figyelmére méltók. Ilyen egy iszákosnak tűnő vén férfi, aki éppen a bódéja felé halad, és már messziről utat mutat neki az áporodott bor szaga. Mégis, van valami a vénségben, ami felkelti az érdeklődését. Talán a wargbőr páncélzat, talán a remény, hogy információval szolgálhat az orkokról, vagy éppen a vak szerencse, ha nem a balsors vezérli rá a fiatal Babkárt, hogy épp akkor kezdjen kiabálásba, amikor az alkoholizmus kellemetlen csípős szaga megcsapja orrát. *
- Erre tessék kérem, a legjobb áruk, a legolcsóbban, nálam. Amit nem tudok beszerezni, az nem létezik, amit pedig olcsóbban adnak nálam, azt vagy lopták, vagy hamisítvány. Babkár bódéja mindenkit szívesen lát, ad és vesz egyaránt, csak erre tessék kérem, szépen sorban, rendezetten. * Engedi ki vékony hangocskáját, ami úgy metszi a kora délelőtti csípős párát, hogy csak az nem hallja meg, aki nem akarja. *
* Igazán kellemes mosollyal az arcán várakozik a piacon, hiszen a minap tett szert egy új beszerzőre, és sikerült tovább mélyíteni a bizalmat az alkimista, és önmaga között. Ezzel már elég magabiztos benne, hogy ha Nestarnak a jövőben bármire lesz szüksége, őt fogja először keresni, és ez elégedettséggel tölti el. Viszont már nem foglalkozhat a tegnappal, újabb nap, és újabb vevők, akik a figyelmére méltók. Ilyen egy iszákosnak tűnő vén férfi, aki éppen a bódéja felé halad, és már messziről utat mutat neki az áporodott bor szaga. Mégis, van valami a vénségben, ami felkelti az érdeklődését. Talán a wargbőr páncélzat, talán a remény, hogy információval szolgálhat az orkokról, vagy éppen a vak szerencse, ha nem a balsors vezérli rá a fiatal Babkárt, hogy épp akkor kezdjen kiabálásba, amikor az alkoholizmus kellemetlen csípős szaga megcsapja orrát. *
- Erre tessék kérem, a legjobb áruk, a legolcsóbban, nálam. Amit nem tudok beszerezni, az nem létezik, amit pedig olcsóbban adnak nálam, azt vagy lopták, vagy hamisítvány. Babkár bódéja mindenkit szívesen lát, ad és vesz egyaránt, csak erre tessék kérem, szépen sorban, rendezetten. * Engedi ki vékony hangocskáját, ami úgy metszi a kora délelőtti csípős párát, hogy csak az nem hallja meg, aki nem akarja. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3211-3230