Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 165 (3281. - 3281. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
3281. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-08-12 22:42:34
Üzenet elküldve: 2026-08-12 22:42:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hőhullám//
*Csak szeme sarkából vet egy pillantást a kis pillangóra, hogy aztán elmélyülten folytassa az ékszerek tanulmányozását.*
-Akad. Ugyanakkor ez esetben talán szívesen nyúlok az ismeretlenbe. Az ember új kapcsolatokra tehet szert. *Nem fejti ki indokait, meghagyja a találgatás lehetőségét Alissänának.*
-Szóval ritkán akad különleges vendég, hmm? *Egy csillogó, apró, finomra csiszolt ónix díszítette aranygyűrűt vesz közelebbről szemügyre.*
-A kisasszonyának tán nem akadnak vendégei? *A kérdés könnyed, mintha csak foghegyről vetné oda, mégis figyel, tapogatózik, ahogy a pillangó is teszi. Tisztában van vele, hogy kettejük közül Alissänának kell óvatosabbnak lennie, mégsem hagyhatja oly válasz nélkül, mely nem sejtet legalább valamit.*
-Ez esetben valóban szerencséd, hogy kegyed belém botlott. *Fűzi hozzá a lány beszámolójához selymesen. Felegyenesedik, majd hóna alá veti a sétapálcát és közelebb lép Alissänához. Kivárja, hogy a kupec végezzen az aktuális vevőjével, addig pedig diszkrét közelséget enged meg magának a kurtizánnal.*
-A teendői biztosan megszaporodnak majd, efelől nincs kétségem. *Ezúttal csak úgy a miheztartás végett, de végigsimít Alissäna hátán. Jelzésértékű a tett, s noha lehetne arra gondolni, hogy saját magára céloz, ő egészen másra utal, még ha ennek apropóját nem is dörgöli a lány orra alá.*
-Ugyan már. Mikor lenne szerencsésebb egy leánykérés, mint most? Az ember nem tudhatja, mire ébred másnap. *Színpadiasan csóválja meg fejét, miközben ellép a leánytól.*
-Árus! Ezt kérem. Ezt, ni. *Kesztyűs kezével int az ónix gyűrűre. Megvárja, míg az árus elcsomagolja, addig nem bajlódik erszényével.*
-Az orkok, a káosz, ez mind nem aggaszt. Aki tudja, hogyan merítse kanalát a zavarosba, az a legjobb falatokat képes kimerni magának. A vagyonos emberek mind így kerültek oda, ahol vannak. Vagy ha nem ők, hát az őseik. *A bölcselet értelmét ismét meghagyja Alissänának.*
-Összepakolt kegyed az útra? *A kurtizán nem úgy festett a fogadóban, mintha készen állna egy ekkora kirándulásra.*
A hozzászólás írója (Shorenai de Monteqieo) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.08.12 23:28:49
*Csak szeme sarkából vet egy pillantást a kis pillangóra, hogy aztán elmélyülten folytassa az ékszerek tanulmányozását.*
-Akad. Ugyanakkor ez esetben talán szívesen nyúlok az ismeretlenbe. Az ember új kapcsolatokra tehet szert. *Nem fejti ki indokait, meghagyja a találgatás lehetőségét Alissänának.*
-Szóval ritkán akad különleges vendég, hmm? *Egy csillogó, apró, finomra csiszolt ónix díszítette aranygyűrűt vesz közelebbről szemügyre.*
-A kisasszonyának tán nem akadnak vendégei? *A kérdés könnyed, mintha csak foghegyről vetné oda, mégis figyel, tapogatózik, ahogy a pillangó is teszi. Tisztában van vele, hogy kettejük közül Alissänának kell óvatosabbnak lennie, mégsem hagyhatja oly válasz nélkül, mely nem sejtet legalább valamit.*
-Ez esetben valóban szerencséd, hogy kegyed belém botlott. *Fűzi hozzá a lány beszámolójához selymesen. Felegyenesedik, majd hóna alá veti a sétapálcát és közelebb lép Alissänához. Kivárja, hogy a kupec végezzen az aktuális vevőjével, addig pedig diszkrét közelséget enged meg magának a kurtizánnal.*
-A teendői biztosan megszaporodnak majd, efelől nincs kétségem. *Ezúttal csak úgy a miheztartás végett, de végigsimít Alissäna hátán. Jelzésértékű a tett, s noha lehetne arra gondolni, hogy saját magára céloz, ő egészen másra utal, még ha ennek apropóját nem is dörgöli a lány orra alá.*
-Ugyan már. Mikor lenne szerencsésebb egy leánykérés, mint most? Az ember nem tudhatja, mire ébred másnap. *Színpadiasan csóválja meg fejét, miközben ellép a leánytól.*
-Árus! Ezt kérem. Ezt, ni. *Kesztyűs kezével int az ónix gyűrűre. Megvárja, míg az árus elcsomagolja, addig nem bajlódik erszényével.*
-Az orkok, a káosz, ez mind nem aggaszt. Aki tudja, hogyan merítse kanalát a zavarosba, az a legjobb falatokat képes kimerni magának. A vagyonos emberek mind így kerültek oda, ahol vannak. Vagy ha nem ők, hát az őseik. *A bölcselet értelmét ismét meghagyja Alissänának.*
-Összepakolt kegyed az útra? *A kurtizán nem úgy festett a fogadóban, mintha készen állna egy ekkora kirándulásra.*
A hozzászólás írója (Shorenai de Monteqieo) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.08.12 23:28:49
3280. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-08-09 22:11:59
Üzenet elküldve: 2026-08-09 22:11:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Hőhullám//
*Figyelemmel kíséri miként csomagolja el az ékszert az árus, de csak azért, mert valami szokatlan módon kielégítő számára ez a folyamat, még akkor is, ha nem magának vásárol mutatós kis portékákat. Alissäna is kedvet kap arra, hogy elköltögesse a nehezen megszerzett aranyait, de ha vásárlásról van szó örömmel tölt el közben hosszú időt, hogy az igazán különleges kincseket kutassa fel, Shorenait viszont nem sértené meg ezzel. Mindamellett futólag körbepillantott a közeli bódékon, s igazán semmi sem ragadta meg figyelmét. Úgy sejti a tényleg ritka darabokat a kikötői csempészeknél leli meg.
Ezúttal Shorenai a soros, s hagy időt a férfinek. Csendben szemléli, hogy min akad meg a tekintete, hiszen meggyőződése a választott darab sokat elárul viselőjéről. Ezt remek alkalomnak tartja arra is, hogy kicsit megpihenjen, saját csendjében komfortot találjon, mielőtt megint teljes erőbedobással veti bele magát feladatába.*
- Akad esetleg ilyen ismeretsége?
*Érdeklődik könnyedén, tekintetét szinte el sem szakítva az ékszerekről, holott érdekli a válasz. Nagyon is. Jó lenne finoman kitapogatni, hogy Shorenai kezei meddig érnek el.*
- Ó, ez igazán örömteli. Ritkán akad ilyen különleges vendég a fogadóban. Majd különös gondot viselünk arról, hogy jól érezze magát, amíg elül ez a vész.
*Már amennyiben valaha elül. Alissäna nem is optimista, ugyanakkor nem is aggódik túlzottan, ahhoz még nem látja át eléggé a történések körvonalát.*
- Még az orkok portyája előtt érkeztem kísérettel, de a társaságom már vélhetően visszatért a fogadóba. Nekem sem volna szerencsés ilyen sokáig távol lennem, hiszen sok a teendő odalent, de itt is akadt elég dolgom.
*Szándékosan nem tesz említést Agin haláláról, de még utalni sem szeretne rá. Ezt az információt a súlyosan kényes kategóriába sorolja, amiért igazán megégethetné magát.*
- Nem volna egyébként bölcsebb a leánykérést elhalasztani boldog békeidőkig, addig pedig meghúznia magát a birtoka biztonságában?
*Figyelemmel kíséri miként csomagolja el az ékszert az árus, de csak azért, mert valami szokatlan módon kielégítő számára ez a folyamat, még akkor is, ha nem magának vásárol mutatós kis portékákat. Alissäna is kedvet kap arra, hogy elköltögesse a nehezen megszerzett aranyait, de ha vásárlásról van szó örömmel tölt el közben hosszú időt, hogy az igazán különleges kincseket kutassa fel, Shorenait viszont nem sértené meg ezzel. Mindamellett futólag körbepillantott a közeli bódékon, s igazán semmi sem ragadta meg figyelmét. Úgy sejti a tényleg ritka darabokat a kikötői csempészeknél leli meg.
Ezúttal Shorenai a soros, s hagy időt a férfinek. Csendben szemléli, hogy min akad meg a tekintete, hiszen meggyőződése a választott darab sokat elárul viselőjéről. Ezt remek alkalomnak tartja arra is, hogy kicsit megpihenjen, saját csendjében komfortot találjon, mielőtt megint teljes erőbedobással veti bele magát feladatába.*
- Akad esetleg ilyen ismeretsége?
*Érdeklődik könnyedén, tekintetét szinte el sem szakítva az ékszerekről, holott érdekli a válasz. Nagyon is. Jó lenne finoman kitapogatni, hogy Shorenai kezei meddig érnek el.*
- Ó, ez igazán örömteli. Ritkán akad ilyen különleges vendég a fogadóban. Majd különös gondot viselünk arról, hogy jól érezze magát, amíg elül ez a vész.
*Már amennyiben valaha elül. Alissäna nem is optimista, ugyanakkor nem is aggódik túlzottan, ahhoz még nem látja át eléggé a történések körvonalát.*
- Még az orkok portyája előtt érkeztem kísérettel, de a társaságom már vélhetően visszatért a fogadóba. Nekem sem volna szerencsés ilyen sokáig távol lennem, hiszen sok a teendő odalent, de itt is akadt elég dolgom.
*Szándékosan nem tesz említést Agin haláláról, de még utalni sem szeretne rá. Ezt az információt a súlyosan kényes kategóriába sorolja, amiért igazán megégethetné magát.*
- Nem volna egyébként bölcsebb a leánykérést elhalasztani boldog békeidőkig, addig pedig meghúznia magát a birtoka biztonságában?
3279. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-07-30 22:40:36
Üzenet elküldve: 2026-07-30 22:40:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hőhullám//
-Ötvös úr! Ezt kérnénk. Kérem csomagolja be alaposan. *Int az árus felé kesztyűbe bújtatott jobbjával, mire az térül-fordul, hogy megjátszott mosoly kíséretében tegyen eleget a kérésnek és vegye át Alissäna tenyeréből az ékszert. Vet egy futó pillantást mindkettejükre, mielőtt átnyújtva a szépen csomagolt gyűrűt kezét nyújtaná az áráért.
Kimért mozdulattal veszi át szerzeményét és nem rest egy bíborszín selyemerszénykéből kiszámolni az érte járó aranyat.*
-Ne menjen túl messzire, jó ember, még nem végeztünk. Igen, nekem is szükségem lesz egyre. *Gondosan hordozza végig fakó tekintetét a portékákon, de nem sieti el a dolgot. Nem kerüli el figyelmét, hogy a pillangó nem nevezi meg társait. Adóznia kell az óvatosságának, de emellett arra az elhatározásra jut, hogy a kis kurtizánt is engedelmességre kell még törnie. Előbb azonban a fogadó úrnőjével van dolga.*
-Igen. Úgy hiszem, szükségünk lesz a vidéken jártas zsoldosokra. De legalább egyre. Egyébiránt nekivágnék magam az útnak, de a hírek arra engednek következtetni, hogy botorság lenne az országúton megtenni a távot. Szívfájdalom. *Szavait alátámasztandó jókorát koppant botjával a macskakövön. Valahol szórakoztató megjátszani a kényes uracskát, holott a legkevésbé sincs ellenére elhagyni a járt utat a járatlanért.*
-Jó eséllyel kénytelen leszek lent maradni egy darabig. Míg tart ez a hacacáré. *Ismét közelebb hajol, hogy szemügyre vehesse a készletet. Ezúttal egy egyszerűbb darabot keres, ám immáron nem kéri ki a kurtizán véleményét.*
-Hanem a kisasszony hogy érkezett? Csak nem egyedül? *Pillant szeme sarkából az elfre, majd elmélyülten folytatja tevékenységét.*
-Ötvös úr! Ezt kérnénk. Kérem csomagolja be alaposan. *Int az árus felé kesztyűbe bújtatott jobbjával, mire az térül-fordul, hogy megjátszott mosoly kíséretében tegyen eleget a kérésnek és vegye át Alissäna tenyeréből az ékszert. Vet egy futó pillantást mindkettejükre, mielőtt átnyújtva a szépen csomagolt gyűrűt kezét nyújtaná az áráért.
Kimért mozdulattal veszi át szerzeményét és nem rest egy bíborszín selyemerszénykéből kiszámolni az érte járó aranyat.*
-Ne menjen túl messzire, jó ember, még nem végeztünk. Igen, nekem is szükségem lesz egyre. *Gondosan hordozza végig fakó tekintetét a portékákon, de nem sieti el a dolgot. Nem kerüli el figyelmét, hogy a pillangó nem nevezi meg társait. Adóznia kell az óvatosságának, de emellett arra az elhatározásra jut, hogy a kis kurtizánt is engedelmességre kell még törnie. Előbb azonban a fogadó úrnőjével van dolga.*
-Igen. Úgy hiszem, szükségünk lesz a vidéken jártas zsoldosokra. De legalább egyre. Egyébiránt nekivágnék magam az útnak, de a hírek arra engednek következtetni, hogy botorság lenne az országúton megtenni a távot. Szívfájdalom. *Szavait alátámasztandó jókorát koppant botjával a macskakövön. Valahol szórakoztató megjátszani a kényes uracskát, holott a legkevésbé sincs ellenére elhagyni a járt utat a járatlanért.*
-Jó eséllyel kénytelen leszek lent maradni egy darabig. Míg tart ez a hacacáré. *Ismét közelebb hajol, hogy szemügyre vehesse a készletet. Ezúttal egy egyszerűbb darabot keres, ám immáron nem kéri ki a kurtizán véleményét.*
-Hanem a kisasszony hogy érkezett? Csak nem egyedül? *Pillant szeme sarkából az elfre, majd elmélyülten folytatja tevékenységét.*
3278. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-07-30 16:37:42
Üzenet elküldve: 2026-07-30 16:37:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Hőhullám//
- Erre már én is sokszor rácsodálkoztam.
~ Kisebb, mint szeretném. ~
*Igyekszik nem sokat keseregni ezen a felfedezésen, de a nagyok játszmáinak kelléke sem óhajt lenni, ezért jobbnak látja óvatosnak lenni Shorenai társaságában.*
- Ó, igazán nem szükséges, de tényleg!
*Kényelmetlenül érzi magát. Alissäna mindig törekszik elkerülni Relael figyelmét, nem úgy mint Haldrian, de a kurtizán számára nem okoz kéjes örömöt az, hogy fajtársa időnként beletörli lábát. Jobb neki az, hogy Relael megfeledkezik létezéséről, és nyugodtan teheti dolgát, vagy élvezheti pihenését.
Együtt nevet a férfivel, pedig megvan a véleménye arról, hogy mennyire bölcs dolog titkolózni friss hitves előtt. Persze Shorenai csupán viccelődik, legalábbis ezt igyekszik elhitetni vele, Alissäna viszont továbbra is óvatos marad.
Tekintetét abba az irányba fordítja, ahova Shorenai mutat. A korábban kézbe vett gyűrűt udvariasan visszaadja, és közelebb hajol, hogy szemügyre vehesse a másikat.*
- Mármint ez? Érdekes darab, igen.
*Megint engedélyt kér az árustól, hogy közelebbről is szemrevételezze az ékszert.*
- Tetszik, hogy a mélyedésekben sokkal sötétebbé válik az árnyalat. Szerintem a Kisasszonynak is tetszene. Remek választás, ha emelett döntene.
*Nyitott tenyerében tartja az aprócska tárgyat, s egészen addig ott nem pihen, míg valamelyik férfi úgy nem dönt, hogy másként rendelkezik vele.
Az árus emeli el az ékszert, hogy egy cégérrel hímzett finom kis erszénybe helyezze.*
- Ön is szeretne egyet?
*Görgeti tovább a beszédtémájukat, abban reménykedve, hogy végre elfelejthetik Relaelt. Fajtársa fizikailag sem kell megjelenjen ahhoz, hogy árnyékot vessen mindenre. Bosszantja ez Alissänat.*
- Ebben nem vagyok teljesen biztos. A Kikötőben nagyon kényesek az emberek az identitásukra.
*Talán valamelyest csalódást okoz, de a pillangó nem csupán Relaelnek nem akar kellemetlenséget okozni, hanem a fogadó többi tagjának sem.*
- Elég dinamikus mindenesetre a csapat. Gyakorta bukkannak fel új arcok, így sosem unalmas ott az élet. Mindenki a maga módján igyekszik hasznos lenni, ezért akad kufártól harcosig mindenféle szerzet. Szívesen elárulom a nevüket, ha odaértünk. Könnyebb úgy, ha egy névhez egy arc is párosítható.
*Futólag körbepillant a zsúfolt téren és roskadásig megrakott bódékon. Igyekszik magát közben kevésbé sebezhetően pozícionálni, mert semmiképpen sem szeretné, ha nehezen megszerzett aranyaitól megfosztanák.*
- Van esetleg terve, hogy miként fogunk biztonságosan lejutni délre?
- Erre már én is sokszor rácsodálkoztam.
~ Kisebb, mint szeretném. ~
*Igyekszik nem sokat keseregni ezen a felfedezésen, de a nagyok játszmáinak kelléke sem óhajt lenni, ezért jobbnak látja óvatosnak lenni Shorenai társaságában.*
- Ó, igazán nem szükséges, de tényleg!
*Kényelmetlenül érzi magát. Alissäna mindig törekszik elkerülni Relael figyelmét, nem úgy mint Haldrian, de a kurtizán számára nem okoz kéjes örömöt az, hogy fajtársa időnként beletörli lábát. Jobb neki az, hogy Relael megfeledkezik létezéséről, és nyugodtan teheti dolgát, vagy élvezheti pihenését.
Együtt nevet a férfivel, pedig megvan a véleménye arról, hogy mennyire bölcs dolog titkolózni friss hitves előtt. Persze Shorenai csupán viccelődik, legalábbis ezt igyekszik elhitetni vele, Alissäna viszont továbbra is óvatos marad.
Tekintetét abba az irányba fordítja, ahova Shorenai mutat. A korábban kézbe vett gyűrűt udvariasan visszaadja, és közelebb hajol, hogy szemügyre vehesse a másikat.*
- Mármint ez? Érdekes darab, igen.
*Megint engedélyt kér az árustól, hogy közelebbről is szemrevételezze az ékszert.*
- Tetszik, hogy a mélyedésekben sokkal sötétebbé válik az árnyalat. Szerintem a Kisasszonynak is tetszene. Remek választás, ha emelett döntene.
*Nyitott tenyerében tartja az aprócska tárgyat, s egészen addig ott nem pihen, míg valamelyik férfi úgy nem dönt, hogy másként rendelkezik vele.
Az árus emeli el az ékszert, hogy egy cégérrel hímzett finom kis erszénybe helyezze.*
- Ön is szeretne egyet?
*Görgeti tovább a beszédtémájukat, abban reménykedve, hogy végre elfelejthetik Relaelt. Fajtársa fizikailag sem kell megjelenjen ahhoz, hogy árnyékot vessen mindenre. Bosszantja ez Alissänat.*
- Ebben nem vagyok teljesen biztos. A Kikötőben nagyon kényesek az emberek az identitásukra.
*Talán valamelyest csalódást okoz, de a pillangó nem csupán Relaelnek nem akar kellemetlenséget okozni, hanem a fogadó többi tagjának sem.*
- Elég dinamikus mindenesetre a csapat. Gyakorta bukkannak fel új arcok, így sosem unalmas ott az élet. Mindenki a maga módján igyekszik hasznos lenni, ezért akad kufártól harcosig mindenféle szerzet. Szívesen elárulom a nevüket, ha odaértünk. Könnyebb úgy, ha egy névhez egy arc is párosítható.
*Futólag körbepillant a zsúfolt téren és roskadásig megrakott bódékon. Igyekszik magát közben kevésbé sebezhetően pozícionálni, mert semmiképpen sem szeretné, ha nehezen megszerzett aranyaitól megfosztanák.*
- Van esetleg terve, hogy miként fogunk biztonságosan lejutni délre?
3277. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-07-30 04:37:02
Üzenet elküldve: 2026-07-30 04:37:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hőhullám//
*A hír meglepi, de csak a pillanat töredékéig ül ki ez arcára. Végül mosolyogva csóválja meg fejét.*
-Nahát, milyen kicsi Lanawin földje. Hogy pont a jövendőbelim egy... Munkatársába botlom! *Játékosan paskolja meg az elf fenekét, miközben az ékszert szemlélik. Noha a gyűrűt fixírozza, gondolatainak malma vadul őröli, hogy mit is kezdjen ezzel a helyzettel.*
-Összetett személyiség. Úgy. *Igyekszik olyan hatást kelteni, mintha a legkevésbé sem ismerni a fogadó asszonyát. Persze jóformán így is van, ugyanakkor az elf épp eleget árult el akkor a Pegazus fogadóban, hogy ennél azért többet sejtsen.*
-Ugyan, drágám. Ne gondold, hogy bajban vagy. Sőt! Valójában roppant szerencsés találkozás ez. Vagy nem óhajtod, hogy egy-két jó szót ejtsek rólad Relaelnek? Mindamellett... Amiről nem tud, amiatt nem fáj a feje, nem igaz? *Utolsó mondatát megtoldja egy kurta kuncogással is, mint aki csak a bolondozik. Ugyanakkor a kacajt egy farkasmosoly követi, miközben felegyenesedik. Már most úgy tekint magára, mint a kis pillangó jövendőbeli munkaadója. Persze nem ostoba, nem kérkedik, de kettejük pozíciója sajátos irányt vett.*
-Ahhoz mit szólsz? *Nyúl egy Alissänához közel eső darabra a pillangó ötletelése után. Ez a darab jóformán ugyanaz, mint amit az elf mutatott az imént, ám a gyöngy szürke, már-már fekete színben pompázik.
Feltűnik neki, Alissäna mennyire visszafogottan fogalmaz. Olvas a sorok között. A véleménye nagyjából egybeesik saját tapasztalataival is. Nem riasztja a kihívás. Elvégre csak azt lehet megtörni, ami nehezen hajlik.*
-Meglátjuk. *Üti el a témát, majd felegyenesedik.*
-Nos? Megfelelne számára, mit gondolsz? *Erszényéért nyúl, majd egy intéssel jelez a kufár irányába. Már most nem kevés kiadásába van ez az egész hacacáré, de a jó befektetés alapismérve a költségesség.
Ami pedig Alissänát illeti; még nem szaglászta teljesen körbe a lányt. Egyelőre kellően szolgálatkésznek tűnik, a legkevésbé sem olyannak, ki bajt okoz.*
-Mesélj még a fogadóról, kedvesem. Kik szolgálnak ott, persze rajtad kívül. Biztosan tetszene a személyzetnek, ha már ismerném őket névről, nemde? Talán még valami ajándékot is szerzek nekik. *Duruzsolja. Továbbra is fenntartja a kedélyes férjjelölt szerepét, habár egy jó emberismerő talán szagot foghat vele kapcsolatban. Mindamellett szeretné kipuhatolni, vajon kik őrzik Relaelt, na meg a tavernát. Az ő mesterségében nem árt felkészültnek lenni.*
*A hír meglepi, de csak a pillanat töredékéig ül ki ez arcára. Végül mosolyogva csóválja meg fejét.*
-Nahát, milyen kicsi Lanawin földje. Hogy pont a jövendőbelim egy... Munkatársába botlom! *Játékosan paskolja meg az elf fenekét, miközben az ékszert szemlélik. Noha a gyűrűt fixírozza, gondolatainak malma vadul őröli, hogy mit is kezdjen ezzel a helyzettel.*
-Összetett személyiség. Úgy. *Igyekszik olyan hatást kelteni, mintha a legkevésbé sem ismerni a fogadó asszonyát. Persze jóformán így is van, ugyanakkor az elf épp eleget árult el akkor a Pegazus fogadóban, hogy ennél azért többet sejtsen.*
-Ugyan, drágám. Ne gondold, hogy bajban vagy. Sőt! Valójában roppant szerencsés találkozás ez. Vagy nem óhajtod, hogy egy-két jó szót ejtsek rólad Relaelnek? Mindamellett... Amiről nem tud, amiatt nem fáj a feje, nem igaz? *Utolsó mondatát megtoldja egy kurta kuncogással is, mint aki csak a bolondozik. Ugyanakkor a kacajt egy farkasmosoly követi, miközben felegyenesedik. Már most úgy tekint magára, mint a kis pillangó jövendőbeli munkaadója. Persze nem ostoba, nem kérkedik, de kettejük pozíciója sajátos irányt vett.*
-Ahhoz mit szólsz? *Nyúl egy Alissänához közel eső darabra a pillangó ötletelése után. Ez a darab jóformán ugyanaz, mint amit az elf mutatott az imént, ám a gyöngy szürke, már-már fekete színben pompázik.
Feltűnik neki, Alissäna mennyire visszafogottan fogalmaz. Olvas a sorok között. A véleménye nagyjából egybeesik saját tapasztalataival is. Nem riasztja a kihívás. Elvégre csak azt lehet megtörni, ami nehezen hajlik.*
-Meglátjuk. *Üti el a témát, majd felegyenesedik.*
-Nos? Megfelelne számára, mit gondolsz? *Erszényéért nyúl, majd egy intéssel jelez a kufár irányába. Már most nem kevés kiadásába van ez az egész hacacáré, de a jó befektetés alapismérve a költségesség.
Ami pedig Alissänát illeti; még nem szaglászta teljesen körbe a lányt. Egyelőre kellően szolgálatkésznek tűnik, a legkevésbé sem olyannak, ki bajt okoz.*
-Mesélj még a fogadóról, kedvesem. Kik szolgálnak ott, persze rajtad kívül. Biztosan tetszene a személyzetnek, ha már ismerném őket névről, nemde? Talán még valami ajándékot is szerzek nekik. *Duruzsolja. Továbbra is fenntartja a kedélyes férjjelölt szerepét, habár egy jó emberismerő talán szagot foghat vele kapcsolatban. Mindamellett szeretné kipuhatolni, vajon kik őrzik Relaelt, na meg a tavernát. Az ő mesterségében nem árt felkészültnek lenni.*
3276. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-07-29 20:52:33
Üzenet elküldve: 2026-07-29 20:52:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Hőhullám//
*Vissza varázsolja arcára kifogástalan mosolyát, de belül átkozódik egy kicsit.*
- Szokták mondani, hogy minden út Wegtorenbe vezet, és úgy tűnik ez a Kisasszonnyal is hasonlóképpen van. Igen, ismerem őt, ugyanis az ő fogadójában dolgozom.
*Észrevétlenül bánkódik azon, hogy minden szépet el kell rontania fajtársának, de igyekszik nem sokat keseregni az ígéretes ügyfél álomképének elvesztése miatt.
A férfi talál egy ékszert, amit érdemesnek vél megmutatni, Alissäna pedig gyorsan visszazökken a megfelelni vágyó kurtizán szerepébe.*
- Ó ez igazán gyönyörű, nőies darab, de úgy hiszem a Kisasszony ennél különlegesebbre vágyna. Valami ami jobban visszatükrözi az ő... összetett személyiségét.
*Alaposan szemügyre veszi a portékát, s láthatóan komolyan veszi feladatát, mely nem könnyű. Többször volt lehetősége a színfalak mögé bepillantani, de még mindig nem ismeri igazán fajtársát, s az ő speciális igényeinek nem könnyű megfelelni.
Közben Shorenai folytatja a társalgást, de a kurtizán nem szakítja el tekintetét a gyűrűkről. Libabőr jelenik meg karján, így most örül annak, hogy köpenye alá rejtheti őket. Nem feltételez Shorenai érdeklődésében semmi rosszat, de ennek ellenére nyugtalanító érzés fogja el. Úgy érzi csapdába akarják csalni, s mintha már kezdene is szorulni a hurok a nyakán. Jól tudja, hogy meg kell válogatnia szavait, hogy ne áruljon el semmi kényeset, de mégis adjon valamit a férfi számára.*
- Én sem ismerem olyan jól a Kisasszonyt. Azt tudom, hogy igencsak birtokló természet, ezért kicsit aggaszt is, hogy most beszélgetünk.
*Egy nevetéssel igyekszik elütni szavai súlyát. Kicsit felhagy az ékszerek mustrálásával, hogy ezúttal Shorenai íriszeit vizsgálgassa a szándékot keresve mögöttük.*
- Az ott! Mit gondol róla?
*Alissäna rámutat egy első ránézésre egyszerűbb gyűrűre. Az árus engedélyével kézbe veszi, hogy közelebbről is szemügyre vehessék. A gyűrű közepén egy nagyobb, faragott gyöngy található, mely egy rózsát ábrázol, két oldalán pedig apró arany levelek ölelik körbe.*
~ A tüskék jobban illenének hozzá. ~
- A lihanechi faragott gyöngy elég ritka más városokban, ezért ragadta meg a figyelmemet, de megértem ha inkább mást választana. Ha köveset szeretne, akkor viszont sötétebb tónusokat választanék. Mostanság a Kisasszony inkább sötétebb ruhákban jár.
*Hagy időt arra, hogy Shorenai fontolóra vehesse a mutatott ékszer dolgát, addig pedig neki is van lehetősége arra, hogy átgondolja mit osszon meg még Relaelről. Törekszik arra, hogy rendkívül óvatosan járjon el, hiszen könnyen megütheti bokáját egy meggondolatlan megjegyzéssel.*
- A Kisasszony egyébként rendkívül törtető és ambíciózus, illetve elég jól tud helyezkedni, így ha üzleti a kapcsolatuk, akkor szerintem ígéretes jelöltet választott. Viszont a fent említetteken magyarázzák is, hogy milyen erős személyiség, ezért jobb a kedvében járni, ha a társasága előnyeit szeretné élvezni.
*Vissza varázsolja arcára kifogástalan mosolyát, de belül átkozódik egy kicsit.*
- Szokták mondani, hogy minden út Wegtorenbe vezet, és úgy tűnik ez a Kisasszonnyal is hasonlóképpen van. Igen, ismerem őt, ugyanis az ő fogadójában dolgozom.
*Észrevétlenül bánkódik azon, hogy minden szépet el kell rontania fajtársának, de igyekszik nem sokat keseregni az ígéretes ügyfél álomképének elvesztése miatt.
A férfi talál egy ékszert, amit érdemesnek vél megmutatni, Alissäna pedig gyorsan visszazökken a megfelelni vágyó kurtizán szerepébe.*
- Ó ez igazán gyönyörű, nőies darab, de úgy hiszem a Kisasszony ennél különlegesebbre vágyna. Valami ami jobban visszatükrözi az ő... összetett személyiségét.
*Alaposan szemügyre veszi a portékát, s láthatóan komolyan veszi feladatát, mely nem könnyű. Többször volt lehetősége a színfalak mögé bepillantani, de még mindig nem ismeri igazán fajtársát, s az ő speciális igényeinek nem könnyű megfelelni.
Közben Shorenai folytatja a társalgást, de a kurtizán nem szakítja el tekintetét a gyűrűkről. Libabőr jelenik meg karján, így most örül annak, hogy köpenye alá rejtheti őket. Nem feltételez Shorenai érdeklődésében semmi rosszat, de ennek ellenére nyugtalanító érzés fogja el. Úgy érzi csapdába akarják csalni, s mintha már kezdene is szorulni a hurok a nyakán. Jól tudja, hogy meg kell válogatnia szavait, hogy ne áruljon el semmi kényeset, de mégis adjon valamit a férfi számára.*
- Én sem ismerem olyan jól a Kisasszonyt. Azt tudom, hogy igencsak birtokló természet, ezért kicsit aggaszt is, hogy most beszélgetünk.
*Egy nevetéssel igyekszik elütni szavai súlyát. Kicsit felhagy az ékszerek mustrálásával, hogy ezúttal Shorenai íriszeit vizsgálgassa a szándékot keresve mögöttük.*
- Az ott! Mit gondol róla?
*Alissäna rámutat egy első ránézésre egyszerűbb gyűrűre. Az árus engedélyével kézbe veszi, hogy közelebbről is szemügyre vehessék. A gyűrű közepén egy nagyobb, faragott gyöngy található, mely egy rózsát ábrázol, két oldalán pedig apró arany levelek ölelik körbe.*
~ A tüskék jobban illenének hozzá. ~
- A lihanechi faragott gyöngy elég ritka más városokban, ezért ragadta meg a figyelmemet, de megértem ha inkább mást választana. Ha köveset szeretne, akkor viszont sötétebb tónusokat választanék. Mostanság a Kisasszony inkább sötétebb ruhákban jár.
*Hagy időt arra, hogy Shorenai fontolóra vehesse a mutatott ékszer dolgát, addig pedig neki is van lehetősége arra, hogy átgondolja mit osszon meg még Relaelről. Törekszik arra, hogy rendkívül óvatosan járjon el, hiszen könnyen megütheti bokáját egy meggondolatlan megjegyzéssel.*
- A Kisasszony egyébként rendkívül törtető és ambíciózus, illetve elég jól tud helyezkedni, így ha üzleti a kapcsolatuk, akkor szerintem ígéretes jelöltet választott. Viszont a fent említetteken magyarázzák is, hogy milyen erős személyiség, ezért jobb a kedvében járni, ha a társasága előnyeit szeretné élvezni.
3275. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-07-29 03:03:56
Üzenet elküldve: 2026-07-29 03:03:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hőhullám//
*Ahogy az lenni szokott, keveset mutat, ám igyekszik megnyerő lenni. Úgy érzi, valamiféle bizalmat ébresztett a pillangóban, ami arra ösztökéli, hogy tovább terelgesse a kis szépséget, a szó szoros értelmében is.
Nem kerüli el figyelmét a népesebb piactérre érve, hogy Alissäna immáron gondosan rejti portékáját. Nem csodálkozik rajta különösebben, hisz így senki tekintetének nem kínál a leány lakomát bérmentve. Ráadásul számára is jelentőséggel bír ez az aprócska tett. Bár eddig is tudta, de most afelől is bizonyosságot szerezhetett, hogy a pillangó nem közemberek között mozog.
Szeme sarkából vet csak egy pillantást a lányra, egyéb jelét nem adja, hogy az elharapott mondat feltűnt volna számára. Pedig így van, de míg nem állt össze a kirakós, felesleges lenne foglalkoznia a meggondolatlan felütéssel.*
-Úgy bizony, Relael. Esetleg ismeri kegyed? *A kérdés félig költői csupán. Alissäna tudhatja, hogy valójában afelől érdeklődik, honnan ismeri a fajtársát. Igaz, ami igaz, a Kikötő nem mérhető Artheniorhoz. Talán a Sellőházban is híre ment, hogy ki nyitott tavernát nem is oly messze.*
-Mit gondol erről? *Homlokráncolva vizslat meg közelebbről is egy míves, virágmintás aranygyűrűt. Egész közel hajol, mintha onnan képes lenne kiszúrni egy aprócska rejtett hibát vagy karcolást.*
-Tudja kisasszony, a magamfajta tapasztalatlan kurafit könnyen meglepheti a nász. *Színpadiasan megcsóválja fejét.*
-Egy kisebb vagyont tennék rá, hogy kegyed jobban ismeri jövendőbelim, mint én. *Megenged egy mesterkélt kuncogást.*
-Talán többet is elárulhatna róla, már ha valóban ismeri. Érdemes visszakoznom? *Aggodalmat erőltet arcára, de Alissäna talán van annyira jó emberismerő, hogy átlát a szitán. Kíváncsi, a pillangó mit tud jövendőbelijéről, és persze hogy hogyan viszonyul hozzá.*
*Ahogy az lenni szokott, keveset mutat, ám igyekszik megnyerő lenni. Úgy érzi, valamiféle bizalmat ébresztett a pillangóban, ami arra ösztökéli, hogy tovább terelgesse a kis szépséget, a szó szoros értelmében is.
Nem kerüli el figyelmét a népesebb piactérre érve, hogy Alissäna immáron gondosan rejti portékáját. Nem csodálkozik rajta különösebben, hisz így senki tekintetének nem kínál a leány lakomát bérmentve. Ráadásul számára is jelentőséggel bír ez az aprócska tett. Bár eddig is tudta, de most afelől is bizonyosságot szerezhetett, hogy a pillangó nem közemberek között mozog.
Szeme sarkából vet csak egy pillantást a lányra, egyéb jelét nem adja, hogy az elharapott mondat feltűnt volna számára. Pedig így van, de míg nem állt össze a kirakós, felesleges lenne foglalkoznia a meggondolatlan felütéssel.*
-Úgy bizony, Relael. Esetleg ismeri kegyed? *A kérdés félig költői csupán. Alissäna tudhatja, hogy valójában afelől érdeklődik, honnan ismeri a fajtársát. Igaz, ami igaz, a Kikötő nem mérhető Artheniorhoz. Talán a Sellőházban is híre ment, hogy ki nyitott tavernát nem is oly messze.*
-Mit gondol erről? *Homlokráncolva vizslat meg közelebbről is egy míves, virágmintás aranygyűrűt. Egész közel hajol, mintha onnan képes lenne kiszúrni egy aprócska rejtett hibát vagy karcolást.*
-Tudja kisasszony, a magamfajta tapasztalatlan kurafit könnyen meglepheti a nász. *Színpadiasan megcsóválja fejét.*
-Egy kisebb vagyont tennék rá, hogy kegyed jobban ismeri jövendőbelim, mint én. *Megenged egy mesterkélt kuncogást.*
-Talán többet is elárulhatna róla, már ha valóban ismeri. Érdemes visszakoznom? *Aggodalmat erőltet arcára, de Alissäna talán van annyira jó emberismerő, hogy átlát a szitán. Kíváncsi, a pillangó mit tud jövendőbelijéről, és persze hogy hogyan viszonyul hozzá.*
3274. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-07-28 18:18:05
Üzenet elküldve: 2026-07-28 18:18:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Hőhullám//
*Kuncogva biccent Shorenai megállapítására. Bizony a férfi meglátásai helyénvalóak. Alissäna előtt egy tapasztalt, világlátott uraság képét festi le az idegen, aki látható vagyona ellenére földhöz ragadt maradt. Egészen szimpatikus a kis pillangó számára amit lát, de jól tudja, hogy még nem ismeri a teljes képet, csupán egy apró részlet villant fel előtte a függönyök mögül, ő pedig örömmel fedezi fel az egész alkotás minden ecsetvonását.*
- Nos, ezt nem kétlem. Csak a létra alsó fokáról lehet igazán nagy utat megtenni.
*A pillangó mindjárt meg is jegyzi magában, hogy Shorenai látszólag erénynek tartja az ambíciót, vélhetően a férfi maga is nem kevéssel rendelkezik belőle.
Beszélgetésük közben ugyan lassan, ráérősen haladnak, de a Piactér sincs mesze, így hamar megérkeznek az embertömeg közé. Alissäna nem kedveli ezt a fajta kiszolgáltatottságot, jobb szereti ha nem minden oldalról veszik körbe emberek, de talán Shorenai jelenlétében nagyobb biztonságban van. Az óvatosságot mégis előnyben részesíti, ezért vállaira teríti finom anyagú, hímzett utazóköpenyét, majd elől összegombolva rejti el kihívó megjelenése és ékszerei egyrészét.
Shorenai elkezdi felfedni előtte jövendőbeli hitvese kilétét. Ahogy pontról pontra halad, úgy fogja el Alissänát egy egyre kellemetlenebb érzés. Lassan szorul a hurok a nyakára. Megtorpan. Arcán döbbenet, s némi félelem mutatkozik.*
- Ugye nem...
*Ráébred, hogy talán nem szerencsés a szóhasználat addig, míg nem tudja Shorenai milyen kapcsolatot ápol Relaellel, de már nem tudja visszaszívni mondata első felét.*
- Az említett hölgy esetleg Relael névre hallgat?
*Egyelőre nem is törődik az ötvös széles kínálatával, elsőként erre a kérdésre szeretne választ kapni. Reménykedik, hogy csupán téved, de nem sok fogadó akad a Kikötőben, s főleg nem olyan, ami egy nemes elf tulajdonában van.*
*Kuncogva biccent Shorenai megállapítására. Bizony a férfi meglátásai helyénvalóak. Alissäna előtt egy tapasztalt, világlátott uraság képét festi le az idegen, aki látható vagyona ellenére földhöz ragadt maradt. Egészen szimpatikus a kis pillangó számára amit lát, de jól tudja, hogy még nem ismeri a teljes képet, csupán egy apró részlet villant fel előtte a függönyök mögül, ő pedig örömmel fedezi fel az egész alkotás minden ecsetvonását.*
- Nos, ezt nem kétlem. Csak a létra alsó fokáról lehet igazán nagy utat megtenni.
*A pillangó mindjárt meg is jegyzi magában, hogy Shorenai látszólag erénynek tartja az ambíciót, vélhetően a férfi maga is nem kevéssel rendelkezik belőle.
Beszélgetésük közben ugyan lassan, ráérősen haladnak, de a Piactér sincs mesze, így hamar megérkeznek az embertömeg közé. Alissäna nem kedveli ezt a fajta kiszolgáltatottságot, jobb szereti ha nem minden oldalról veszik körbe emberek, de talán Shorenai jelenlétében nagyobb biztonságban van. Az óvatosságot mégis előnyben részesíti, ezért vállaira teríti finom anyagú, hímzett utazóköpenyét, majd elől összegombolva rejti el kihívó megjelenése és ékszerei egyrészét.
Shorenai elkezdi felfedni előtte jövendőbeli hitvese kilétét. Ahogy pontról pontra halad, úgy fogja el Alissänát egy egyre kellemetlenebb érzés. Lassan szorul a hurok a nyakára. Megtorpan. Arcán döbbenet, s némi félelem mutatkozik.*
- Ugye nem...
*Ráébred, hogy talán nem szerencsés a szóhasználat addig, míg nem tudja Shorenai milyen kapcsolatot ápol Relaellel, de már nem tudja visszaszívni mondata első felét.*
- Az említett hölgy esetleg Relael névre hallgat?
*Egyelőre nem is törődik az ötvös széles kínálatával, elsőként erre a kérdésre szeretne választ kapni. Reménykedik, hogy csupán téved, de nem sok fogadó akad a Kikötőben, s főleg nem olyan, ami egy nemes elf tulajdonában van.*
3273. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-07-18 18:07:10
Üzenet elküldve: 2026-07-18 18:07:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 555
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 555
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Tündérre találva//
- Ez így igaz. *Helyesel mosolyogva a tündér szavaira. Bizony, nem kötelező szakértőjének lenni valaminek ahhoz, hogy az ember, elf, tündér és más egyéb szerzet jól szórakozzon és elüsse vele az idejét. Hogy a gyerkőcök kreatív rajzai talán az árvaház falát festenék, röviden, de jóízűen kacag fel, persze hasonlóan elegánsan, kezét a szája elé tartva. Egyszerű, mókás megjegyzésként fogja fel ő is a dolgot.
Merchen választása végezetül egy meseszép furulyára esik, melyre egy őszinte bólintással adja ő maga is beleegyezését. Szerinte is jó ajándék lesz ez a piciknek, hisz kevés hangszert láttak még. Biztosan körbeveszik majd, hogy kíváncsian találgassák, mi lehet az, ha pedig valaki még meg is szólaltatja őket, akkor egész biztosan el lesznek ámulva.*
- Remélem, tudja Feiy úr, most, hogy ezt elárulta, nem fog megmenekülni attól, hogy elő kelljen adnia azokat a nótákat a csemetéknek. *Lágy mosollyal pislog társaságára, miközben tovább lépked a pultok között, amolyan céltalan nézelődés gyanánt. Eközben érkezik a kérdés a festőkről.*
- Ami azt illeti, fiatal koromban sokat olvastam, köztük művészekről is, úgyhogy igen, ismerek néhányat. Olyssar DeVain, Drauvell Nym és még sokan mások. Bevallom, felkeltette az érdeklődésem a képpel. Ha nem is ismerem a szerzőjét, szeretek különleges alkotásokat nézegetni. Tudja, a rezidencia és a szülői ház falait is megannyi hasonló kép díszítette fénykorában. Ezek szerint Ön is kedveli őket, igaz? *Kérdez vissza, miközben, miután Merchen hazafelé veszi az irányt, készségesen, mellette lépkedve követi őt.*
- Egyébként… a gyermekneveléshez magam sem értek igazán *szólal meg talán némileg váratlanul.* Az árvaház gondolata sem az én ötletem volt, hanem a barátnőmé és azoké, akik a rezidenciát igazgatták, míg mindenki azt hitte, hogy meghaltam… Nem akartam, hogy a visszatérésemmel ne valósulhasson meg az álmuk… *Szomorú fény csillan meg a szemeiben, hisz az jut eszébe, hogy az önzetlenségét mégsem mindenki értékelte.*
- Ez így igaz. *Helyesel mosolyogva a tündér szavaira. Bizony, nem kötelező szakértőjének lenni valaminek ahhoz, hogy az ember, elf, tündér és más egyéb szerzet jól szórakozzon és elüsse vele az idejét. Hogy a gyerkőcök kreatív rajzai talán az árvaház falát festenék, röviden, de jóízűen kacag fel, persze hasonlóan elegánsan, kezét a szája elé tartva. Egyszerű, mókás megjegyzésként fogja fel ő is a dolgot.
Merchen választása végezetül egy meseszép furulyára esik, melyre egy őszinte bólintással adja ő maga is beleegyezését. Szerinte is jó ajándék lesz ez a piciknek, hisz kevés hangszert láttak még. Biztosan körbeveszik majd, hogy kíváncsian találgassák, mi lehet az, ha pedig valaki még meg is szólaltatja őket, akkor egész biztosan el lesznek ámulva.*
- Remélem, tudja Feiy úr, most, hogy ezt elárulta, nem fog megmenekülni attól, hogy elő kelljen adnia azokat a nótákat a csemetéknek. *Lágy mosollyal pislog társaságára, miközben tovább lépked a pultok között, amolyan céltalan nézelődés gyanánt. Eközben érkezik a kérdés a festőkről.*
- Ami azt illeti, fiatal koromban sokat olvastam, köztük művészekről is, úgyhogy igen, ismerek néhányat. Olyssar DeVain, Drauvell Nym és még sokan mások. Bevallom, felkeltette az érdeklődésem a képpel. Ha nem is ismerem a szerzőjét, szeretek különleges alkotásokat nézegetni. Tudja, a rezidencia és a szülői ház falait is megannyi hasonló kép díszítette fénykorában. Ezek szerint Ön is kedveli őket, igaz? *Kérdez vissza, miközben, miután Merchen hazafelé veszi az irányt, készségesen, mellette lépkedve követi őt.*
- Egyébként… a gyermekneveléshez magam sem értek igazán *szólal meg talán némileg váratlanul.* Az árvaház gondolata sem az én ötletem volt, hanem a barátnőmé és azoké, akik a rezidenciát igazgatták, míg mindenki azt hitte, hogy meghaltam… Nem akartam, hogy a visszatérésemmel ne valósulhasson meg az álmuk… *Szomorú fény csillan meg a szemeiben, hisz az jut eszébe, hogy az önzetlenségét mégsem mindenki értékelte.*
3272. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-07-18 12:51:13
Üzenet elküldve: 2026-07-18 12:51:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Egészen addig szorítja homlokát a falhoz, míg jobb kezének reszketése el nem múlik. Nem tudja, hogy ez mennyi idő. Talán egy perc, talán öt; de lehet, hogy időközben az évszakok is helyet cseréltek a feje felett, vagy épp az elmúló eónok rágták finom homokká a Lanawin földjén húzódó hatalmas hegyet.
Újra hátat fordít a falnak. Nem engedi le kezét, azt továbbra is magához szorítja. Mélyeket lélegez, a piactér szaga eltölti az orrát, és ettől a szagtól érzi, hogy az őt körülölelő zaj csak még erősebb lesz. Becsukja hát a szemeit, a világa egészen kicsivé válik: csak a háta mögötti fal keménységét érzi, az arcán lüktető heget, és saját ujjait, amiket tenyerében szorongat. Ez utóbbira koncentrál. Újra mélyet lélegez, ám nem hagyja, hogy a tenyerébe szorított ujjak érzetén túl más is magának követelje figyelmét.
Tizennégy.
Egészen pontosan tizennégy lassú, kényszerítetten elnyújtott légvétel kell hozzá, hogy újra ki merje nyitni szemeit, és lássa a körülötte zajló dolgokat, amiknek hangja a tizennegyedik légvétel végére csodálatosan normális erejűvé válik. Megkönnyebbülten, szinte zihálva kap a levegő után. Jó! Ezzel már tud mit kezdeni.
Nem nagyon akaródzik neki otthagyni azt, de ellöki magát az eddig őt oly hűen védő faltól, és tétova léptekkel elindul. Úgy nagyjából valamerre. Nem is számít. A lényeg az, hogy minél kevesebben legyenek körülötte, minél kevesebben lássák az arcára mart szégyen-billogot, minél kevesebb kar és láb mozogjon a közelében.
~..kifelé, kifelé, kifelé...~
Nagyjából emlékszik a városra, homályos képei vannak arról, hogy melyik utca merre visz, merre forduljon rajtuk. Ezeken az idegen, kopott, most zsúfoltnak tűnő utcákon volt egyszer maga is rohangáló gyermek, mikor még nem tudott a világról semmit.
De jó is volt az!
..nem tudni semmit!*
Újra hátat fordít a falnak. Nem engedi le kezét, azt továbbra is magához szorítja. Mélyeket lélegez, a piactér szaga eltölti az orrát, és ettől a szagtól érzi, hogy az őt körülölelő zaj csak még erősebb lesz. Becsukja hát a szemeit, a világa egészen kicsivé válik: csak a háta mögötti fal keménységét érzi, az arcán lüktető heget, és saját ujjait, amiket tenyerében szorongat. Ez utóbbira koncentrál. Újra mélyet lélegez, ám nem hagyja, hogy a tenyerébe szorított ujjak érzetén túl más is magának követelje figyelmét.
Tizennégy.
Egészen pontosan tizennégy lassú, kényszerítetten elnyújtott légvétel kell hozzá, hogy újra ki merje nyitni szemeit, és lássa a körülötte zajló dolgokat, amiknek hangja a tizennegyedik légvétel végére csodálatosan normális erejűvé válik. Megkönnyebbülten, szinte zihálva kap a levegő után. Jó! Ezzel már tud mit kezdeni.
Nem nagyon akaródzik neki otthagyni azt, de ellöki magát az eddig őt oly hűen védő faltól, és tétova léptekkel elindul. Úgy nagyjából valamerre. Nem is számít. A lényeg az, hogy minél kevesebben legyenek körülötte, minél kevesebben lássák az arcára mart szégyen-billogot, minél kevesebb kar és láb mozogjon a közelében.
~..kifelé, kifelé, kifelé...~
Nagyjából emlékszik a városra, homályos képei vannak arról, hogy melyik utca merre visz, merre forduljon rajtuk. Ezeken az idegen, kopott, most zsúfoltnak tűnő utcákon volt egyszer maga is rohangáló gyermek, mikor még nem tudott a világról semmit.
De jó is volt az!
..nem tudni semmit!*
3271. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-07-16 22:04:54
Üzenet elküldve: 2026-07-16 22:04:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 177
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 177
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
* Gyorsan szedi kurta lábait a törpe, hogy mielőbb a piacra érjen. Még korán van, mikor eléri a piacteret a polgárnegyed felől, de már nagy a nyüzsgés. Igaz még nem az úri nép lepte el ily korán a teret, azok még az igazak álmát alusszák. Nem úgy a szolganép. Ők bizony már korán fenn vannak és igyekeznek beszerezni az ebédhez valót.
Wertus gyorsan átvág közöttük és az élelmiszert kínálgató kofák között, mit sem törődve velük. Szemei egyre csak a Merlana által említett Gilast keresik. Gnóm, gnóm, de hisz van itt gnóm bőven! Szinte minden második árus az. Így hát a személyleírás alapján próbálja megtalálni azt a híres mestert. Oda is lép az egyikhez, akire illik a leírás, majd megszólítja.*
- Üdvözlöm! Egy bizonyos Gilas mestert keresek. Ön volna az?
* A gnóm egy pillanatra meglepődik, majd hangosan felnevet.*
- Gilas? Nem az nem én vagyok, de ismerem őt. Ilyen korán reggel ő még nincs kinn a piacon. Próbálkozzon a törpe uraság később, pár óra múlva. Talán akkor több szerencsével jár majd.
* Wertusnak nincs kedve órákat várakozni. Ekkor eszébe jutnak a tekercsek és Quantall, aki talán segíthet az írások megfejtésében. Tehát megköszöni a kapott információt és rögvest a templom felé veszi az irányt. Ott talán több szerencsével jár majd...*
Wertus gyorsan átvág közöttük és az élelmiszert kínálgató kofák között, mit sem törődve velük. Szemei egyre csak a Merlana által említett Gilast keresik. Gnóm, gnóm, de hisz van itt gnóm bőven! Szinte minden második árus az. Így hát a személyleírás alapján próbálja megtalálni azt a híres mestert. Oda is lép az egyikhez, akire illik a leírás, majd megszólítja.*
- Üdvözlöm! Egy bizonyos Gilas mestert keresek. Ön volna az?
* A gnóm egy pillanatra meglepődik, majd hangosan felnevet.*
- Gilas? Nem az nem én vagyok, de ismerem őt. Ilyen korán reggel ő még nincs kinn a piacon. Próbálkozzon a törpe uraság később, pár óra múlva. Talán akkor több szerencsével jár majd.
* Wertusnak nincs kedve órákat várakozni. Ekkor eszébe jutnak a tekercsek és Quantall, aki talán segíthet az írások megfejtésében. Tehát megköszöni a kapott információt és rögvest a templom felé veszi az irányt. Ott talán több szerencsével jár majd...*
3270. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-07-16 21:56:42
Üzenet elküldve: 2026-07-16 21:56:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Tündérre találva//
*Merchen amennyire otthon érzi magát a piactéren, olykor éppen annyira bosszantja is a közeg. Ahogy öregszik, egyre gyakrabban billen a mérleg nyelve az utóbbi irányába. Különös tréfája ez a sorsnak. Most azonban jobb kedvében fogadja őt Teysus. Miközben pedig Alenia tanácsait hallgatja, szemével már keresi is a megfelelő tárgyat. Sokáig nem is felel, csak halkan hümment néha, jelezve, hogy figyel ám ő. Csak közben szemével másfelé kutat.*
-Értem. Köszönöm a hasznos információkat, és egyetértek önnel. Meg aztán, bocsássa meg, nem vagyok igazán tanult ember a gyermekek nevelését illetően, de talán ha nem tanítja őket senki sem festeni, akkor is jól tudnak majd szórakozni vele. Még ha csak pacákat és fura vonalakat is rajzolnak a vászonra, vagy netán a falakra.
*Mondja kezét szája elé tartott kuncogással. Bizonyára nem örülne neki Alenia, hogyha az árvaház össze falát telemaszatolnák mindenfélével, bár ebben Merchen nem is annyira biztos.*
-Akkor legyen ez.
*Azzal egy szép furulyát fog meg, amit hamar gyorsan ki is fizet.*
-Valamennyire ezt még én is tudom használni, igaz csak néhány egyszerű gyermeknótát ismerek.
*Ez éppen az a hangszer, amit csak fújni kell, és elrontani is nagyon nehéz. Elégedett a választásával.*
-Mondja csak ismer nevesebb festőket? Mikor az új városrész megnyílt, vásároltam egy wegtoreni hölgyet ábrázoló alkotást. Igazán kedvelem, de megmondom őszintén nem értek annyira a művészet eme ágához, így csak a szememnek hihettem. Talán mestermunka lehet. Alkalomadtán megmutatom majd önnek, ha arra jár.
*Mondja kedvesen, és kopogó botjával visszafelé, az árvaház felé veszi az irányt.*
*Merchen amennyire otthon érzi magát a piactéren, olykor éppen annyira bosszantja is a közeg. Ahogy öregszik, egyre gyakrabban billen a mérleg nyelve az utóbbi irányába. Különös tréfája ez a sorsnak. Most azonban jobb kedvében fogadja őt Teysus. Miközben pedig Alenia tanácsait hallgatja, szemével már keresi is a megfelelő tárgyat. Sokáig nem is felel, csak halkan hümment néha, jelezve, hogy figyel ám ő. Csak közben szemével másfelé kutat.*
-Értem. Köszönöm a hasznos információkat, és egyetértek önnel. Meg aztán, bocsássa meg, nem vagyok igazán tanult ember a gyermekek nevelését illetően, de talán ha nem tanítja őket senki sem festeni, akkor is jól tudnak majd szórakozni vele. Még ha csak pacákat és fura vonalakat is rajzolnak a vászonra, vagy netán a falakra.
*Mondja kezét szája elé tartott kuncogással. Bizonyára nem örülne neki Alenia, hogyha az árvaház össze falát telemaszatolnák mindenfélével, bár ebben Merchen nem is annyira biztos.*
-Akkor legyen ez.
*Azzal egy szép furulyát fog meg, amit hamar gyorsan ki is fizet.*
-Valamennyire ezt még én is tudom használni, igaz csak néhány egyszerű gyermeknótát ismerek.
*Ez éppen az a hangszer, amit csak fújni kell, és elrontani is nagyon nehéz. Elégedett a választásával.*
-Mondja csak ismer nevesebb festőket? Mikor az új városrész megnyílt, vásároltam egy wegtoreni hölgyet ábrázoló alkotást. Igazán kedvelem, de megmondom őszintén nem értek annyira a művészet eme ágához, így csak a szememnek hihettem. Talán mestermunka lehet. Alkalomadtán megmutatom majd önnek, ha arra jár.
*Mondja kedvesen, és kopogó botjával visszafelé, az árvaház felé veszi az irányt.*
3269. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-07-07 22:16:01
Üzenet elküldve: 2026-07-07 22:16:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nincs pardon//
//Boltolgatás//
*Szinte berobban a piac utolsó percet alkonyati miliőjébe. A többség már rég elpakolt, el is ment, de nem az ő embere!
Alig hallhatóan zihál, térdeire támaszkodik, úgy görnyed meg kissé, fejét lentebb szegi. Utat ad a különös érzésnek, ahogy ujjbegyeiben érzi lüktetni a szívét, torkában verni a ritmust. Ég az arca, égnek az izmai is, megerőltette magát.
A füle sípolni kezd, az orrában nyers, erdei szag kúszik. A lány felkapja a fejét, először jobbra, majd balra pillant, utat enged a mellkasába kúszó hideg, szúrós érzésnek.
A hideg verejték végigvág a tarkóján, a gerincén, vasmarokkal szorítja össze a gyomrát. Szemei vakul pislognak előre, keze tanácstalanul vándorol a mellette feszülő kőfalra, ám a rücskös faragott kő helyett most fatörzset tapint. Érzi az istene jelenlétét. Érzi, hogy figyelik.
A kép lassan tisztul, a száját fémes íz tölti meg, akárcsak az orrát. Önkéntelenül nyammog egyet, ajkai elnyílnak, arca enyhen fintorba szalad, ahogy képét magasba emeli. Nyers hasítottbőr szagát érzi, valami egészen forrót és fémeset a levegőben, s az olajok és festékek jellegzetes illatát, melyet áldozáshoz használnak. Elégedettség feszíti a mellkasát. Feszült várakozás, vágyakozás. Boldogság, extázis. Katarzis. Ujjai között most csontot érez, Rúnázott csontmarkolatot. Lepillant, ám nem lát mást, csak vöröset. Vöröset és feketét, tengernyit, ködszerűt.
Már biztosan tudja, ismét éber álmot lát, ám kontrollálni nem tudja azt.
Megtanulta, el kell engednie, hagyni, hogy sodródjon.
Átengedi az irányítást az ő agancsos istenének, hagyja, hogy útmutatást adjon számára.*
-Mutasd meg...hagyd, hogy lássam-*súgja szárazon, karcos hangon.*
*Szemeit összeszorítja, szemöldöke egészen összeugrik, ahogy kutat. Hirtelen ordítást hall a távolból, egészen messziről. Acélcsattogást. Sírást. Féktelen zokogást... Majd hirtelen, nem várt mód belényilall a fájdalom. Kontrollálatlanul sikít fel, bal szeméhez kap, úgy érzi, mintha valaki azt próbálná kitépni.
Az éber álmának pontosan olyan hirtelen szakad vége, mint ahogy az jött, s rá kell jönnie, ő maga sír. A delídiumból megébredve, zihálva görnyed, az épület tövében guggol, felrúnázott tenyerét makacsul, elszántan szorítja bal szemére. Reszkető ujjakkal tapogat a látószervre, hogy aztán zaklatott elégedettséggel konstatálja, nem fosztották meg szeme világától.
Jó pár pillanatba beletelik, míg összegyűjti az erejét és lélekjelenlétét, hogy folytassa az útját.
Gyors léptekkel indul el, ám az éber álomtól még mindig zaklatott, így a szépítkezés elmarad. Ahogy a fal mentén halad, hirtelen összeugrik a gyomra, bukfencezik egyet, úgy érzi, mintha valami zsigereiben markolna belé. Önkéntelenül is félrefordítja a fejét, ám nem lát semmit, mely eddig sem lett volna ott. Egy anya és gyermeke, pár koldussorsja jutott szántóföldi menekült, néhány hátramaradt kofa, pár siheder, egy andalgó pár s egy sötét alak, aki a fal felé fordul, arcát a kőnek szorítja. Talán részeg, talán delíriumos, esetleg más baja van. Nem Thalyssa tiszte, hogy eldöntse.
Tekintete önkéntelenül is elidőzik a falhoz lapuló alakon, kiszáradt alsóajkán végigfuttatja nyelvét, végül mélyet szusszant, élesen fújja ki a levegőt.
Fura érzése van az ismeretlennel kapcsolatban, de nem ad teret a rosszallásnak, s kérdezni sem kérdez tőle, dolga van, igen fontos.
Megpróbálva behozni a tétovázást, sietősen vág át a piactéren, hogy megtalálja a kétes külsejű kereskedőt. Korábban is üzletelgetett már vele ha erre-arra volt szüksége, így egyikük sem jelent a másiknak újdonságot.
Az arany és az áru rutinosan cserél gazdát, majd ahogy jött a lány, úgy távozik.
Sietősen, vissza a polgárnegyed irányába -lehetőleg egy matrózzene alatt-, a lehető legmesszebre elkerülve a sötét alakot s minden zsigeri rosszullétet, melyet amannak már csak a gondolata is előidéz benne.*
//Boltolgatás//
*Szinte berobban a piac utolsó percet alkonyati miliőjébe. A többség már rég elpakolt, el is ment, de nem az ő embere!
Alig hallhatóan zihál, térdeire támaszkodik, úgy görnyed meg kissé, fejét lentebb szegi. Utat ad a különös érzésnek, ahogy ujjbegyeiben érzi lüktetni a szívét, torkában verni a ritmust. Ég az arca, égnek az izmai is, megerőltette magát.
A füle sípolni kezd, az orrában nyers, erdei szag kúszik. A lány felkapja a fejét, először jobbra, majd balra pillant, utat enged a mellkasába kúszó hideg, szúrós érzésnek.
A hideg verejték végigvág a tarkóján, a gerincén, vasmarokkal szorítja össze a gyomrát. Szemei vakul pislognak előre, keze tanácstalanul vándorol a mellette feszülő kőfalra, ám a rücskös faragott kő helyett most fatörzset tapint. Érzi az istene jelenlétét. Érzi, hogy figyelik.
A kép lassan tisztul, a száját fémes íz tölti meg, akárcsak az orrát. Önkéntelenül nyammog egyet, ajkai elnyílnak, arca enyhen fintorba szalad, ahogy képét magasba emeli. Nyers hasítottbőr szagát érzi, valami egészen forrót és fémeset a levegőben, s az olajok és festékek jellegzetes illatát, melyet áldozáshoz használnak. Elégedettség feszíti a mellkasát. Feszült várakozás, vágyakozás. Boldogság, extázis. Katarzis. Ujjai között most csontot érez, Rúnázott csontmarkolatot. Lepillant, ám nem lát mást, csak vöröset. Vöröset és feketét, tengernyit, ködszerűt.
Már biztosan tudja, ismét éber álmot lát, ám kontrollálni nem tudja azt.
Megtanulta, el kell engednie, hagyni, hogy sodródjon.
Átengedi az irányítást az ő agancsos istenének, hagyja, hogy útmutatást adjon számára.*
-Mutasd meg...hagyd, hogy lássam-*súgja szárazon, karcos hangon.*
*Szemeit összeszorítja, szemöldöke egészen összeugrik, ahogy kutat. Hirtelen ordítást hall a távolból, egészen messziről. Acélcsattogást. Sírást. Féktelen zokogást... Majd hirtelen, nem várt mód belényilall a fájdalom. Kontrollálatlanul sikít fel, bal szeméhez kap, úgy érzi, mintha valaki azt próbálná kitépni.
Az éber álmának pontosan olyan hirtelen szakad vége, mint ahogy az jött, s rá kell jönnie, ő maga sír. A delídiumból megébredve, zihálva görnyed, az épület tövében guggol, felrúnázott tenyerét makacsul, elszántan szorítja bal szemére. Reszkető ujjakkal tapogat a látószervre, hogy aztán zaklatott elégedettséggel konstatálja, nem fosztották meg szeme világától.
Jó pár pillanatba beletelik, míg összegyűjti az erejét és lélekjelenlétét, hogy folytassa az útját.
Gyors léptekkel indul el, ám az éber álomtól még mindig zaklatott, így a szépítkezés elmarad. Ahogy a fal mentén halad, hirtelen összeugrik a gyomra, bukfencezik egyet, úgy érzi, mintha valami zsigereiben markolna belé. Önkéntelenül is félrefordítja a fejét, ám nem lát semmit, mely eddig sem lett volna ott. Egy anya és gyermeke, pár koldussorsja jutott szántóföldi menekült, néhány hátramaradt kofa, pár siheder, egy andalgó pár s egy sötét alak, aki a fal felé fordul, arcát a kőnek szorítja. Talán részeg, talán delíriumos, esetleg más baja van. Nem Thalyssa tiszte, hogy eldöntse.
Tekintete önkéntelenül is elidőzik a falhoz lapuló alakon, kiszáradt alsóajkán végigfuttatja nyelvét, végül mélyet szusszant, élesen fújja ki a levegőt.
Fura érzése van az ismeretlennel kapcsolatban, de nem ad teret a rosszallásnak, s kérdezni sem kérdez tőle, dolga van, igen fontos.
Megpróbálva behozni a tétovázást, sietősen vág át a piactéren, hogy megtalálja a kétes külsejű kereskedőt. Korábban is üzletelgetett már vele ha erre-arra volt szüksége, így egyikük sem jelent a másiknak újdonságot.
Az arany és az áru rutinosan cserél gazdát, majd ahogy jött a lány, úgy távozik.
Sietősen, vissza a polgárnegyed irányába -lehetőleg egy matrózzene alatt-, a lehető legmesszebre elkerülve a sötét alakot s minden zsigeri rosszullétet, melyet amannak már csak a gondolata is előidéz benne.*
3268. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-06-28 12:37:40
Üzenet elküldve: 2026-06-28 12:37:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 555
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 555
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Tündérre találva//
*Merchen úr nyugtató szavai valamelyest segítenek, de még így is óvatos léptekkel közelíti meg a piacteret, ha teheti, akkor kerülve azt, hogy túl közel kerüljön idegenekhez. A tündér ügyesen oldja meg ezt a problémát is, mert a sétapálca ütemesen kopogó hangjára egytől-egyig utat engednek nekik még a legzsúfoltabb részeken is. Hogy valóban a sétapálcának van efféle varázsereje, vagy inkább a nemes rangja, ismeretsége vagy személye a csoda oka, azt nem tudja, de örül neki, hogy nem most kell megküzdenie a saját elméjével csak azért, mert sokan vannak a piacon.
Merchen úr közben már ötletel, hogy mi volna a megfelelő ajándék a gyermekeknek, melyről kikéri az ő véleményét is. Ez csak természetes, gondolja, majd megejtve egy kedves mosolyt, el is kezdi először magában, majd hangosan összevetni a két lehetőséget.*
- Nos, a zene és a festés esetében is az a legfontosabb kérdés, hogy ki tudja majd megtanítani nekik, hogy miképp használják őket. Oriver úr lovag, és szépen szaval verseket, talán a hangszerekhez is ért valamennyire, festeni pedig ritkán ugyan, és nem is mesterként, de én is szoktam… még a lázadás előtt. *Ezen hobbijával is felhagyott, mióta kénytelen volt az ügyesebbik keze nélkül élni.* Ami azt illeti, egyikkel sem próbálkoztak eddig a gyerekek, így mindkettő jó választás lehet. Nincs ellenemre egyik sem. A kicsik érdeklődése egyébként nagyon szerteágazó, egész nyugodtan lehet számítani arra, hogy bármit is kapnak, lesz köztük olyan, aki nagyon fog örülni neki. Közös tulajdonságuk, hogy nagyon kíváncsiak a világra, és szeretik, ha olyat láthatnak vagy használhatnak, amit azelőtt soha. Hangszerük még nem volt, egy ecsettel pedig nagyon könnyű megmutatni valakinek a világot. Egyetért, Merchen úr? *Dönteni ő sem tud a kettő között, de talán nem is akar, hisz ez mégsem az ő ajándéka lesz, hanem a nemes úré, de azért szerette volna hamar megnyugtatni Merchent, hogy rossz választás nem igazán van.*
- Könyvünk rengeteg van, így azt az egyet talán hanyagolnám… *teszi hozzá még halkan kuncogva, de talán nem mond vele újdonságot. Egy árvaházban, iskolában, olyan személyek között, kiknek fontos a tudás, persze, hogy sok könyv van.*
*Merchen úr nyugtató szavai valamelyest segítenek, de még így is óvatos léptekkel közelíti meg a piacteret, ha teheti, akkor kerülve azt, hogy túl közel kerüljön idegenekhez. A tündér ügyesen oldja meg ezt a problémát is, mert a sétapálca ütemesen kopogó hangjára egytől-egyig utat engednek nekik még a legzsúfoltabb részeken is. Hogy valóban a sétapálcának van efféle varázsereje, vagy inkább a nemes rangja, ismeretsége vagy személye a csoda oka, azt nem tudja, de örül neki, hogy nem most kell megküzdenie a saját elméjével csak azért, mert sokan vannak a piacon.
Merchen úr közben már ötletel, hogy mi volna a megfelelő ajándék a gyermekeknek, melyről kikéri az ő véleményét is. Ez csak természetes, gondolja, majd megejtve egy kedves mosolyt, el is kezdi először magában, majd hangosan összevetni a két lehetőséget.*
- Nos, a zene és a festés esetében is az a legfontosabb kérdés, hogy ki tudja majd megtanítani nekik, hogy miképp használják őket. Oriver úr lovag, és szépen szaval verseket, talán a hangszerekhez is ért valamennyire, festeni pedig ritkán ugyan, és nem is mesterként, de én is szoktam… még a lázadás előtt. *Ezen hobbijával is felhagyott, mióta kénytelen volt az ügyesebbik keze nélkül élni.* Ami azt illeti, egyikkel sem próbálkoztak eddig a gyerekek, így mindkettő jó választás lehet. Nincs ellenemre egyik sem. A kicsik érdeklődése egyébként nagyon szerteágazó, egész nyugodtan lehet számítani arra, hogy bármit is kapnak, lesz köztük olyan, aki nagyon fog örülni neki. Közös tulajdonságuk, hogy nagyon kíváncsiak a világra, és szeretik, ha olyat láthatnak vagy használhatnak, amit azelőtt soha. Hangszerük még nem volt, egy ecsettel pedig nagyon könnyű megmutatni valakinek a világot. Egyetért, Merchen úr? *Dönteni ő sem tud a kettő között, de talán nem is akar, hisz ez mégsem az ő ajándéka lesz, hanem a nemes úré, de azért szerette volna hamar megnyugtatni Merchent, hogy rossz választás nem igazán van.*
- Könyvünk rengeteg van, így azt az egyet talán hanyagolnám… *teszi hozzá még halkan kuncogva, de talán nem mond vele újdonságot. Egy árvaházban, iskolában, olyan személyek között, kiknek fontos a tudás, persze, hogy sok könyv van.*
3267. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-06-28 07:00:46
Üzenet elküldve: 2026-06-28 07:00:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Ahogy egy darázsfészek folyamatos, szűnni nem akaró zümmögése fájdalmat és veszélyt jelent bárki számára, aki megközelíti azt, úgy a város saját zaja is egészen biztosan jelent valamit. Kiáltások: figyelmeztető, bosszús, nevető, néha ijedt hangok rétege. Alatta moraj: szavak és mondattöredékek; emitt egy fél-elf és egy törpe, amott pár összedugott fejű nő hangja keveredik bele a lüktetőnek tűnő hangzavarba. És mindez alatt lépések csosszanása, leejtett vackok zörgése, elhaladó szekerek csörgése.
Kakofónia.
Az egész világ másból sem áll, csak hangból és zajból.
A tér oldalához húzódva áll, fel sem fogja, hogy hátát ösztönösen nekiveti valami épület falának, mintha csak a kőből sugárzó biztonságra vágyna. Tekintete ide-oda ugrál a körülötte elhaladók arcán, mintha csak keresne valakit. De nem látja az arcokat. Nem látja az arcokat. Torkát vasmarokkal szorítja a légszomj, mellkasára valami démon telepedett rá már egy ideje mázsás súllyal, és csak nyomja, nyomja, hogy feje is egészen belesajdul.
Valaki nekiütközik oldalról, csak egy egészen kicsit, nevetve szabadkozik, majd már tovább is áll. Igazán semmiség az eset. Mégis úgy rándul össze, mintha korbáccsal vertek volna végig rajta. A fal felé fordul, homlokát és arcát keményen a hideg kőnek nyomja hogy szinte már fáj.
~..ne most, ne most, ne most, ne most..~
Bal arcán forrón lüktetnek a gyógyulófélben lévő sebek, homloka csillogni kezd a hideg, ragacsos izzadtságtól.
~..ne most, ne most, ne most, ne most..~
Szeme sarkából saját jobb kezére kancsalít, fejét el se mozdítja a fal kemény és érdes és stabil biztonságától. Látja, ahogy ujjai reszketnek; vitustáncot járók lábaihoz hasonlít. Érzi, ahogy gyomra bukfencet vet, torka hátsó részébe gyűlik az epe íze. Bal kezének ujjaival görcsösen mar rá jobbjára, keményen zárja tenyerébe azokat a reszkető ujjakat, majd kezeit úgy szorítja mellkasához, mintha csak el akarná rejteni azokat a világ elől.
Összeszorítja szemeit, nem akarja látni a mellette elhaladó alakokat. Nem akarja látni arc nélküli arcukat. De a füleivel nem tud mit kezdeni: koponyáját belülről pörölyként veri a folyamatos, mindent átmosó zaj.*
Kakofónia.
Az egész világ másból sem áll, csak hangból és zajból.
A tér oldalához húzódva áll, fel sem fogja, hogy hátát ösztönösen nekiveti valami épület falának, mintha csak a kőből sugárzó biztonságra vágyna. Tekintete ide-oda ugrál a körülötte elhaladók arcán, mintha csak keresne valakit. De nem látja az arcokat. Nem látja az arcokat. Torkát vasmarokkal szorítja a légszomj, mellkasára valami démon telepedett rá már egy ideje mázsás súllyal, és csak nyomja, nyomja, hogy feje is egészen belesajdul.
Valaki nekiütközik oldalról, csak egy egészen kicsit, nevetve szabadkozik, majd már tovább is áll. Igazán semmiség az eset. Mégis úgy rándul össze, mintha korbáccsal vertek volna végig rajta. A fal felé fordul, homlokát és arcát keményen a hideg kőnek nyomja hogy szinte már fáj.
~..ne most, ne most, ne most, ne most..~
Bal arcán forrón lüktetnek a gyógyulófélben lévő sebek, homloka csillogni kezd a hideg, ragacsos izzadtságtól.
~..ne most, ne most, ne most, ne most..~
Szeme sarkából saját jobb kezére kancsalít, fejét el se mozdítja a fal kemény és érdes és stabil biztonságától. Látja, ahogy ujjai reszketnek; vitustáncot járók lábaihoz hasonlít. Érzi, ahogy gyomra bukfencet vet, torka hátsó részébe gyűlik az epe íze. Bal kezének ujjaival görcsösen mar rá jobbjára, keményen zárja tenyerébe azokat a reszkető ujjakat, majd kezeit úgy szorítja mellkasához, mintha csak el akarná rejteni azokat a világ elől.
Összeszorítja szemeit, nem akarja látni a mellette elhaladó alakokat. Nem akarja látni arc nélküli arcukat. De a füleivel nem tud mit kezdeni: koponyáját belülről pörölyként veri a folyamatos, mindent átmosó zaj.*
3266. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-06-26 03:02:23
Üzenet elküldve: 2026-06-26 03:02:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Tündérre találva//
-Egyet se féljken kedves, ismerem a járást. Gyorsan végzünk.
*Feleli mosolyogva, s így, hogy végeztek a templomban, el is indul a piactérre. Igyekszik vezetni az utat, sétapálcájával ütemesen koppantva a köveket, hogy biztosan tudja mindenki, hogy érkezik. Azok is akik, esetleg háttal állnak, vagy nem igazán figyelnek a környezetükre, így nem kell senkibe sem belebotlania. A piactéren egyébként valóban járatos, hisz mindennapjai nagyrészét itt tölti, rengetegen ismerik és biccentenek, vagy intenek neki. A legtöbbjüknek válaszol is valamilyen formában a tündér, hisz a jó kapcsolatokat, akár egy szép kertet, ápolni kell. Ahogy pedig a standok között nézelődik, elkezd azon is gondolkodni, hogy vajon mivel ajándékozhatná meg a gyermekeket, aminek örülnének is, nem is okozna kárt, és Alenia sem nézné rossz szemmel a dolgot.*
-Mit szólna valami szép hangszerhez az árváknak? Egy furulya esetleg, vagy ilyesmi. Amivel kedvükre megtanulhatnának játszani.
*Ez egész jó ötletnek tűnik, hisz a zenével még egymást is szórakoztathatják.*
-Vagy egy szép ecsetkészletet, amivel kiélhetik az alkotói vágyat magukból, és mindenfélét festhetnek?
*Ez még akár ahhoz is hasznos lehet, ha később esetleg ebből akarnának megélni.*
-Mit gondol? Szeretném, ha nem olyasmit vinnék, amit mondjuk kifejezetten ellenez, vagy nincs rá szükség mert már eleve van belőle rengeteg.
-Egyet se féljken kedves, ismerem a járást. Gyorsan végzünk.
*Feleli mosolyogva, s így, hogy végeztek a templomban, el is indul a piactérre. Igyekszik vezetni az utat, sétapálcájával ütemesen koppantva a köveket, hogy biztosan tudja mindenki, hogy érkezik. Azok is akik, esetleg háttal állnak, vagy nem igazán figyelnek a környezetükre, így nem kell senkibe sem belebotlania. A piactéren egyébként valóban járatos, hisz mindennapjai nagyrészét itt tölti, rengetegen ismerik és biccentenek, vagy intenek neki. A legtöbbjüknek válaszol is valamilyen formában a tündér, hisz a jó kapcsolatokat, akár egy szép kertet, ápolni kell. Ahogy pedig a standok között nézelődik, elkezd azon is gondolkodni, hogy vajon mivel ajándékozhatná meg a gyermekeket, aminek örülnének is, nem is okozna kárt, és Alenia sem nézné rossz szemmel a dolgot.*
-Mit szólna valami szép hangszerhez az árváknak? Egy furulya esetleg, vagy ilyesmi. Amivel kedvükre megtanulhatnának játszani.
*Ez egész jó ötletnek tűnik, hisz a zenével még egymást is szórakoztathatják.*
-Vagy egy szép ecsetkészletet, amivel kiélhetik az alkotói vágyat magukból, és mindenfélét festhetnek?
*Ez még akár ahhoz is hasznos lehet, ha később esetleg ebből akarnának megélni.*
-Mit gondol? Szeretném, ha nem olyasmit vinnék, amit mondjuk kifejezetten ellenez, vagy nincs rá szükség mert már eleve van belőle rengeteg.
3265. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-06-25 19:35:38
Üzenet elküldve: 2026-06-25 19:35:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 765
OOC üzenetek: 528
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 765
OOC üzenetek: 528
Játékstílus: Megfontolt
// Kótyagosan //
* Nimeril kidübörög a piacra és ekkor szembesül azzal a szomorú ténnyel, hogy tele a város parasztokkal. Úgy tűnik, hogy a burok nagyon is valós volt. Sikeresen elzárta magát a külvilágtól. Most igyekszik a híreket bepótolni. Kell egy kis idő mire összegyűjti ezt a sok információt. Persze nehéz neki kiválogatnia, hogy mi a nagyot mondás és mi az igazán igaz, de egy viszonylagosan tiszta képet össze tud rakni. Most áldja magát csak igazán, hogy előre összepakolta a kis motyóját. Az orkok itt vannak a nyakukon máris. A vásárlást is kihagyja végül is inkább rögtön hazaindul. A város teli pácienssel, ami azt jelenti, hogy valós tapasztalatot gyűjthet. Arra mindenképpen szüksége is van. Nem örül a helyzetnek, de szakmabeli szemnek ez egy igazi svédasztal. Pont erre van szüksége most. Minden egyéb kutatása várhat.*
* Nimeril kidübörög a piacra és ekkor szembesül azzal a szomorú ténnyel, hogy tele a város parasztokkal. Úgy tűnik, hogy a burok nagyon is valós volt. Sikeresen elzárta magát a külvilágtól. Most igyekszik a híreket bepótolni. Kell egy kis idő mire összegyűjti ezt a sok információt. Persze nehéz neki kiválogatnia, hogy mi a nagyot mondás és mi az igazán igaz, de egy viszonylagosan tiszta képet össze tud rakni. Most áldja magát csak igazán, hogy előre összepakolta a kis motyóját. Az orkok itt vannak a nyakukon máris. A vásárlást is kihagyja végül is inkább rögtön hazaindul. A város teli pácienssel, ami azt jelenti, hogy valós tapasztalatot gyűjthet. Arra mindenképpen szüksége is van. Nem örül a helyzetnek, de szakmabeli szemnek ez egy igazi svédasztal. Pont erre van szüksége most. Minden egyéb kutatása várhat.*
3264. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-06-17 21:15:28
Üzenet elküldve: 2026-06-17 21:15:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 207
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 207
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Halvány Felhőszín//
//Tündérek és orkok//
*Felvonja az egyik szemöldökét. Szinte már túlságosan is jól hangzik ahhoz, hogy igaz legyen.*
- Hiszem ha látom.
*Amit az életből megtanult, hogy semmi sincs ingyen. Bár igaz. Alesian említette, hogy sok feltétele van annak a mágiának. Csak azt nem, hogy konkrétan mi. Ettől függetlenül nem huppan rá a szakrális mágia szekerére, hogy azzal robogjon tova.*
- Hiszem, hogy mind a három létezik. Sok könyv és történet szól róluk. Bolond is lenne bárki megtagadni a létüket.
*Feleli a tudományos alapokra helyezett megfontolt válaszát. Pusztán csak azt nem döntötte el, hogy melyikben lenne érdemes hinni? Ha egyáltalán érdemes. Amiben ő hisz, az az ami a papírra van írva és be is van bizonyítva.*
- Úgy sem fogod. Lefogadom, hogy azt hiszed a tojáshéjat tegnap dobtam le, és valamelyik sarkon majd a nevelőm kap majd a nyakába.
*Kuncog fel saját botorságán. Bár nemrég pont ebben az élményben volt része Zhaemira által. Lehet tényleg nem áll annyira messze a valóságtól. A látszat legalább is.
A találkozás és rövid bemutatkozás után már mind a hárman a szekéren ülnek. Ő maga szélén kapott helyett. Sebaj, túlságosan nagy helyre úgy sincs szüksége. Így is kényelmesen hátra tud dölni.
Ám sok nyugta nem igazán marad. Alesian és Cagon között csak úgy szikrázik a feszültség. Mintha a tündér fogást próbálna rajta találni. Kérdez, mesél és a másik arcát fürkészi.*
~ Csak nem bírod ki mi? ~
*Nézi bosszankodón a másik tündért, amíg az az orkot firtatja. Ám ha bármilyen mozgást is látna arra, hogy őt nézik. Hamar elfordítaná tekintetét. Hogy ő itt sincsen. Jobb is most a hallgatás. Hiába állt ki az ork védelméért, még ha az csak egy gyenge próbálkozás is volt. Nem hallgatta meg, vagy nem akarta meghallgatni Alesian. Nimonak is meg van a maga gondolat menete. Hogy vajon a kedves elf nő hova tűnhetett a tündér életéből? Mert ott a mágustoronyban bizony nagyon össze voltak nőve.
Gondolat menetét csak Alesian zsebében való kotorászása zavarja meg. Ekkor a szürkés tekintete ismét a másik kettő felé fordul. Kíváncsian végig fut a szeme a relikvián. De ő olyat még életében nem látott. Látja a durva éleket, a baltával faragott kinézetet. De ő semmit nem tud belőle kivenni ami hasznos információ lenne bárki számára.*
//Tündérek és orkok//
*Felvonja az egyik szemöldökét. Szinte már túlságosan is jól hangzik ahhoz, hogy igaz legyen.*
- Hiszem ha látom.
*Amit az életből megtanult, hogy semmi sincs ingyen. Bár igaz. Alesian említette, hogy sok feltétele van annak a mágiának. Csak azt nem, hogy konkrétan mi. Ettől függetlenül nem huppan rá a szakrális mágia szekerére, hogy azzal robogjon tova.*
- Hiszem, hogy mind a három létezik. Sok könyv és történet szól róluk. Bolond is lenne bárki megtagadni a létüket.
*Feleli a tudományos alapokra helyezett megfontolt válaszát. Pusztán csak azt nem döntötte el, hogy melyikben lenne érdemes hinni? Ha egyáltalán érdemes. Amiben ő hisz, az az ami a papírra van írva és be is van bizonyítva.*
- Úgy sem fogod. Lefogadom, hogy azt hiszed a tojáshéjat tegnap dobtam le, és valamelyik sarkon majd a nevelőm kap majd a nyakába.
*Kuncog fel saját botorságán. Bár nemrég pont ebben az élményben volt része Zhaemira által. Lehet tényleg nem áll annyira messze a valóságtól. A látszat legalább is.
A találkozás és rövid bemutatkozás után már mind a hárman a szekéren ülnek. Ő maga szélén kapott helyett. Sebaj, túlságosan nagy helyre úgy sincs szüksége. Így is kényelmesen hátra tud dölni.
Ám sok nyugta nem igazán marad. Alesian és Cagon között csak úgy szikrázik a feszültség. Mintha a tündér fogást próbálna rajta találni. Kérdez, mesél és a másik arcát fürkészi.*
~ Csak nem bírod ki mi? ~
*Nézi bosszankodón a másik tündért, amíg az az orkot firtatja. Ám ha bármilyen mozgást is látna arra, hogy őt nézik. Hamar elfordítaná tekintetét. Hogy ő itt sincsen. Jobb is most a hallgatás. Hiába állt ki az ork védelméért, még ha az csak egy gyenge próbálkozás is volt. Nem hallgatta meg, vagy nem akarta meghallgatni Alesian. Nimonak is meg van a maga gondolat menete. Hogy vajon a kedves elf nő hova tűnhetett a tündér életéből? Mert ott a mágustoronyban bizony nagyon össze voltak nőve.
Gondolat menetét csak Alesian zsebében való kotorászása zavarja meg. Ekkor a szürkés tekintete ismét a másik kettő felé fordul. Kíváncsian végig fut a szeme a relikvián. De ő olyat még életében nem látott. Látja a durva éleket, a baltával faragott kinézetet. De ő semmit nem tud belőle kivenni ami hasznos információ lenne bárki számára.*
3263. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-06-17 20:43:55
Üzenet elküldve: 2026-06-17 20:43:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 290
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 290
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Halvány Felhőszín//
//Tündérek és orkok//
* Alesian elmosolyodik Annimon szavaira.*
- Nos, hát Teysusnak pontosan van egy ilyen varázslata, ami aranyat képes teremteni. Nem is keveset, de azért elég sok kritériuma van. Teysus a kereskedők, ügyeskedők, tolvajok és mindenféle szerencsevadászok istene. Igazi különc, aki megfér mind a két másik isten mellett.* Ez nem is lódítás, sőt még büszkeség is van a hangjában.*
- Hiszel valamelyik istenben?* Kérdez még vissza és nagyon reméli, hogy nem. Azt már látja, hogy Teysus nem nyerő neki. Az öreg Sa'tareth az nem éppen a tündérek barátja, csak Eeyr marad, amit éppenséggel ki is nézne az ártatlan kis tündérlányból. A randevút is sikerül véglegesíteni, ami eléggé megdobja a jókedvét. Még az sem tudja elvenni, hogy nem árulja el a korát.*
- Ez igaz, nem illik, de azért ennyire könnyedén nem adom fel. Majd valahogy kitalálom, mert nagyon fúrja az oldalam.* Magában máris tippelgetni kezd el. Nem hiszi, hogy sokkal öregebb lenne, de mire elkezdne kérdezősködni, már meg is érkeznek. Ez már elveszi egy kicsit a kedvét. A lány próbálja menteni a helyzetet, de Alesian most csak egy agyaras bestiát lát maga előtt. Ellenségesnek nem ellenséges, de a hangulat egyértelműen fagyos.*
- Meglehet igen. Sokat látott egyén vagyok.* Feleli miközben felmászik a szekérre, majd a mosómedvéjét felhúzva elindulnak.*
- Biztosan nagy tudású alkimista lehet Cagon uram, ha a városi őrség a kegyei közzé fogadta.* Fejében korrupció és egyéb kétes mesterkedések futnak le azzal kapcsolatban, hogyan lett az ork a város őreinek ellátója. Záport, amikor közelebbről is megnézné, akkor óvóan közelebb hajol hozzá. Nem fél tőle, túlságosan sokan vannak itt, hogy árthasson neki.*
- Valóban szomorú, de nem tudom hibáztatni őket. Láttam pár dolgot a szántókon, amit csak azért nem részletezek, mert Annimon itt van.* Feleli szárazon, mintha egy pillanatra érezné a megperzselt hús szagát az orrában. Matat is a zsebében, hogy aztán az egyik relikviáját megmutassa az orknak.*
- Ismerős?* A vaslemezekből eszkábált csákányt formázó jelvényről lerí, hogy barbár orkok kezének munkája. Ez jó alkalom arra is, hogy tanulmányozza a férfi reakcióit. Ha ismerős a jelvény neki, akkor azt nehéz eltitkolni, mondjuk nem lehetettlen. Ha jól sejti a tündér, akkor valamelyik klánnak lehet a jelvénye. Ez egyben őt is hitelesíti, hogy nem egy kitalált történetről van szó. Valóban kint járt a szántón és látta, amit látnia kellett.*
//Tündérek és orkok//
* Alesian elmosolyodik Annimon szavaira.*
- Nos, hát Teysusnak pontosan van egy ilyen varázslata, ami aranyat képes teremteni. Nem is keveset, de azért elég sok kritériuma van. Teysus a kereskedők, ügyeskedők, tolvajok és mindenféle szerencsevadászok istene. Igazi különc, aki megfér mind a két másik isten mellett.* Ez nem is lódítás, sőt még büszkeség is van a hangjában.*
- Hiszel valamelyik istenben?* Kérdez még vissza és nagyon reméli, hogy nem. Azt már látja, hogy Teysus nem nyerő neki. Az öreg Sa'tareth az nem éppen a tündérek barátja, csak Eeyr marad, amit éppenséggel ki is nézne az ártatlan kis tündérlányból. A randevút is sikerül véglegesíteni, ami eléggé megdobja a jókedvét. Még az sem tudja elvenni, hogy nem árulja el a korát.*
- Ez igaz, nem illik, de azért ennyire könnyedén nem adom fel. Majd valahogy kitalálom, mert nagyon fúrja az oldalam.* Magában máris tippelgetni kezd el. Nem hiszi, hogy sokkal öregebb lenne, de mire elkezdne kérdezősködni, már meg is érkeznek. Ez már elveszi egy kicsit a kedvét. A lány próbálja menteni a helyzetet, de Alesian most csak egy agyaras bestiát lát maga előtt. Ellenségesnek nem ellenséges, de a hangulat egyértelműen fagyos.*
- Meglehet igen. Sokat látott egyén vagyok.* Feleli miközben felmászik a szekérre, majd a mosómedvéjét felhúzva elindulnak.*
- Biztosan nagy tudású alkimista lehet Cagon uram, ha a városi őrség a kegyei közzé fogadta.* Fejében korrupció és egyéb kétes mesterkedések futnak le azzal kapcsolatban, hogyan lett az ork a város őreinek ellátója. Záport, amikor közelebbről is megnézné, akkor óvóan közelebb hajol hozzá. Nem fél tőle, túlságosan sokan vannak itt, hogy árthasson neki.*
- Valóban szomorú, de nem tudom hibáztatni őket. Láttam pár dolgot a szántókon, amit csak azért nem részletezek, mert Annimon itt van.* Feleli szárazon, mintha egy pillanatra érezné a megperzselt hús szagát az orrában. Matat is a zsebében, hogy aztán az egyik relikviáját megmutassa az orknak.*
- Ismerős?* A vaslemezekből eszkábált csákányt formázó jelvényről lerí, hogy barbár orkok kezének munkája. Ez jó alkalom arra is, hogy tanulmányozza a férfi reakcióit. Ha ismerős a jelvény neki, akkor azt nehéz eltitkolni, mondjuk nem lehetettlen. Ha jól sejti a tündér, akkor valamelyik klánnak lehet a jelvénye. Ez egyben őt is hitelesíti, hogy nem egy kitalált történetről van szó. Valóban kint járt a szántón és látta, amit látnia kellett.*
3262. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-06-17 19:56:03
Üzenet elküldve: 2026-06-17 19:56:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 435
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 435
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Halvány Felhőszín//
//Tündérek és orkok//
* Nem kis meglepetést okoz az újonnan megismert tündér. Az orkok hallatán nem képes visszafogni kíváncsiságát és ez még az arcán is meglátszik. Rég hallott híreket onnan is, és talán ez most egy kiváló pillanat, hogy megtudjon néhány dolgot, akár valami hasznosat, akár nem. *
- Orkok. Akkor mindjárt más a helyzet, nem egy sima bájital vásárlásról van szó, hanem egy hős visszajöveteléről.
* Mondja hízelegve a tündérnek, és bár ért a célzásból, ez nem azt jelenti, hogy nem játszhatják ketten ezt a játékot. A szekérre felülve nagyon ránt a gyeplőn, és mivel ilyen közel vannak a pegazushoz, szinte seperc alatt oda is érnek. Azért közben szóval tartja az érdekes tündért. Gondolta, hogy nem a szárnyait jött eladományozni a tudomány nevében, ugyanis pénze nem lenne rá. Ha már a bemutatkozás rá eső részét elvégezték, illőnek tartja magát is normálisan bemutatni. Már a helyzethez képest. *
- Targhed Cagon, alkimista, és jelenleg városőrség hivatalos beszállítója.
* A tündértől nem kap semmi olyasmit, amit már ne kapott volna másoktól. Talán kissé titokzatosabb, mint más, de jó látni, hogy legalább neki van vér a pucájában orkokkal társalogni ilyen időkben. A mellette lévő mosómedvén is megakad a szeme. Kicsit még közelebb is hajol, hogy megnézhesse, bár külső szemekkel úgy festhet, mintha éppen egy prédával szemezne, közben persze csak szeretné közelebbről is látni az állatot. *
- Azt talán még a vak is látja, hogy nem éppen a fajtám nevelte belém ezt az életmódot. Igazán elszomorító, ami most történik, de mit is vár az ember?
* Megvonja a vállait is miközben előadja magát. Nimo kérdésére pedig csak bólogatni tud. *
- Régóta, de még milyen régóta. Voltak kudarcok az úton, de minden szenvedés kifizette magát.
* Tudna ő magáról mesélni, nem zavarja a dolog, ám sokkal jobban érdekli a másik története. Azt mondja orkokkal harcolt, aminek a részletei sokkal jobban érdeklik. *
- Hallottam ezt azt a kaszárnyában, mikor bájitalokat szállítottam, de sokkal jobban érdekelne, valaki olyannak a története, aki a saját szemeivel látta a dolgokat.
//Tündérek és orkok//
* Nem kis meglepetést okoz az újonnan megismert tündér. Az orkok hallatán nem képes visszafogni kíváncsiságát és ez még az arcán is meglátszik. Rég hallott híreket onnan is, és talán ez most egy kiváló pillanat, hogy megtudjon néhány dolgot, akár valami hasznosat, akár nem. *
- Orkok. Akkor mindjárt más a helyzet, nem egy sima bájital vásárlásról van szó, hanem egy hős visszajöveteléről.
* Mondja hízelegve a tündérnek, és bár ért a célzásból, ez nem azt jelenti, hogy nem játszhatják ketten ezt a játékot. A szekérre felülve nagyon ránt a gyeplőn, és mivel ilyen közel vannak a pegazushoz, szinte seperc alatt oda is érnek. Azért közben szóval tartja az érdekes tündért. Gondolta, hogy nem a szárnyait jött eladományozni a tudomány nevében, ugyanis pénze nem lenne rá. Ha már a bemutatkozás rá eső részét elvégezték, illőnek tartja magát is normálisan bemutatni. Már a helyzethez képest. *
- Targhed Cagon, alkimista, és jelenleg városőrség hivatalos beszállítója.
* A tündértől nem kap semmi olyasmit, amit már ne kapott volna másoktól. Talán kissé titokzatosabb, mint más, de jó látni, hogy legalább neki van vér a pucájában orkokkal társalogni ilyen időkben. A mellette lévő mosómedvén is megakad a szeme. Kicsit még közelebb is hajol, hogy megnézhesse, bár külső szemekkel úgy festhet, mintha éppen egy prédával szemezne, közben persze csak szeretné közelebbről is látni az állatot. *
- Azt talán még a vak is látja, hogy nem éppen a fajtám nevelte belém ezt az életmódot. Igazán elszomorító, ami most történik, de mit is vár az ember?
* Megvonja a vállait is miközben előadja magát. Nimo kérdésére pedig csak bólogatni tud. *
- Régóta, de még milyen régóta. Voltak kudarcok az úton, de minden szenvedés kifizette magát.
* Tudna ő magáról mesélni, nem zavarja a dolog, ám sokkal jobban érdekli a másik története. Azt mondja orkokkal harcolt, aminek a részletei sokkal jobban érdeklik. *
- Hallottam ezt azt a kaszárnyában, mikor bájitalokat szállítottam, de sokkal jobban érdekelne, valaki olyannak a története, aki a saját szemeivel látta a dolgokat.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3262-3281