Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 156 (3101. - 3108. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
3108. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-02-06 20:58:54
Üzenet elküldve: 2026-02-06 20:58:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Sorsok, lapok //
- Szép napot!* Köszönti az ő hűvös, de nem barátságtalan hangján az érkező éppen csak férfit. Általában a hozzá intézet kérdések kimerülnek a mestersége utáni kíváncsiskodásban, vagy éppen annak megfedésében, de hogy iránymutatást kérjenek tőle? Ez még nem esett meg vele mostanáig. Ibolyaszín szemeivel gondosan végigméri a férfit a vidéki mivoltát nem tudná letagadni. Egyszerű öltözék egy egyszerű embernek. A mestersége is könnyedén kitalálható, nem kell hozzá túl nagy emberismeret.*
- Szállás után a Pegazus Fogadóban érdemes érdeklődni.* Mutat a piactér azon kijárata felé, ami fogadó irányába vezet.*
- Ami a munkát illeti *tart egy pillanatnyi szünetet* az akad itt is a magadfajta fegyveresnek.* Újabb lélegzetvételnyi hatásszünet után folytatja.*
- Vagy ott van a városi őrség is, ahol mindig elkél egy pár erős kéz.* Ezzel a hozzá intézet kérdéseket megválaszoltnak tekinti. Most, hogy közelebb van a férfi megérzi rajta a hosszú utazásnak az illatát. Egy pillanatra a város és vidék sajátos illatai közül mintha a tenger sós aromája csapná meg az orrát, de az is lehet, hogy téved. Majd kiderül ez is talán.*
- Mivel új vagy a városban talán másfajta iránymutatásnak is hasznát vennéd. Csupán tíz aranyért a kártyáimból kiolvashatnék neked valami, amire kíváncsi vagy. Szerelem, hivatás, vagy valami mélyebb kérdésre a válasz. A lapokban minden meg vagyon írva.* Int kezével a ládán pihenő mintás kártyapaklira, majd a fiú előtt lévő hordóra. Ezután vár, türelmesen, nem követelőzve. Lehetőséget kínál neki, de erőlteti, ahogyan a legtöbb közeli kofa. Zrammi portékája nem romlik meg és rajta se marad, így nincs rajta nyomás. A napi betevőre valót így is könnyedén összeszedi. Ha kérdeznének tőle valamit, akkor készségesen válaszolna persze, de amíg ilyen igény nincs, addig hallgat.*
- Szép napot!* Köszönti az ő hűvös, de nem barátságtalan hangján az érkező éppen csak férfit. Általában a hozzá intézet kérdések kimerülnek a mestersége utáni kíváncsiskodásban, vagy éppen annak megfedésében, de hogy iránymutatást kérjenek tőle? Ez még nem esett meg vele mostanáig. Ibolyaszín szemeivel gondosan végigméri a férfit a vidéki mivoltát nem tudná letagadni. Egyszerű öltözék egy egyszerű embernek. A mestersége is könnyedén kitalálható, nem kell hozzá túl nagy emberismeret.*
- Szállás után a Pegazus Fogadóban érdemes érdeklődni.* Mutat a piactér azon kijárata felé, ami fogadó irányába vezet.*
- Ami a munkát illeti *tart egy pillanatnyi szünetet* az akad itt is a magadfajta fegyveresnek.* Újabb lélegzetvételnyi hatásszünet után folytatja.*
- Vagy ott van a városi őrség is, ahol mindig elkél egy pár erős kéz.* Ezzel a hozzá intézet kérdéseket megválaszoltnak tekinti. Most, hogy közelebb van a férfi megérzi rajta a hosszú utazásnak az illatát. Egy pillanatra a város és vidék sajátos illatai közül mintha a tenger sós aromája csapná meg az orrát, de az is lehet, hogy téved. Majd kiderül ez is talán.*
- Mivel új vagy a városban talán másfajta iránymutatásnak is hasznát vennéd. Csupán tíz aranyért a kártyáimból kiolvashatnék neked valami, amire kíváncsi vagy. Szerelem, hivatás, vagy valami mélyebb kérdésre a válasz. A lapokban minden meg vagyon írva.* Int kezével a ládán pihenő mintás kártyapaklira, majd a fiú előtt lévő hordóra. Ezután vár, türelmesen, nem követelőzve. Lehetőséget kínál neki, de erőlteti, ahogyan a legtöbb közeli kofa. Zrammi portékája nem romlik meg és rajta se marad, így nincs rajta nyomás. A napi betevőre valót így is könnyedén összeszedi. Ha kérdeznének tőle valamit, akkor készségesen válaszolna persze, de amíg ilyen igény nincs, addig hallgat.*
3107. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-02-06 19:32:52
Üzenet elküldve: 2026-02-06 19:32:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Sorsok, lapok //
* Markondenten végül elér a városba. Ahogy sejtette az utcákon igen sokan vannak, nagy itt a sürgés-forgás. Sokféle kinézetű, rangú és fajú népek nyüzsögnek erre. Mindenki rohan a maga nagyon sürgős, fontos és sietős dolga után. Ha meg éppen nem, akkor sápítozva mesélik el másoknak, hogy mennyi sürgős, fontos és sietős dolguk van éppen. Furák. Valahogy a falujában minden csendesebb és békésebb volt. Volt idő ott mindig a másikra és nem kellett ennyire rohanni. Kivéve, mikor a farkasok megtámadták a nyájat. De, az nem sűrűn fordult elő.
A piac egy csendesebb zugában egy nyugodt nő van, aki látszólag nem siet sehova. Aki, talán pont olyan, mint a falubéliek. Mark bizalmat ad neki, így odamegy hozzá. *
- Szép napot! * Köszön barátságos hangon a vidéki zsoldos. A fura idegen nem csak abban tűnik ki, hogy ő nem siet sehova, vagy éppen nem fennhangon rikácsolja azt, hogy mit árul, hanem öltözéke, külseje és úgy mindene idegen az ember harcos számára. A sötét bőre és hegyes füle pedig erős gyanút ébreszt benne, hogy egy sötételffel van dolga, akiktől elméletileg szoktak tartani mások. Lehet, neki is kellene. De ezen a ponton, már nem táncol vissza. *
- Ha jól vettem észre itt te jó megfigyelő vagy. Talán, tudnál nekem segíteni. Szállást és munkát keresek. Merre érdemes elindulnom? * Tesz fel egy talán nem is annyira egyszerű kérdést a titokzatos sötételf nőnek. *
* Markondenten végül elér a városba. Ahogy sejtette az utcákon igen sokan vannak, nagy itt a sürgés-forgás. Sokféle kinézetű, rangú és fajú népek nyüzsögnek erre. Mindenki rohan a maga nagyon sürgős, fontos és sietős dolga után. Ha meg éppen nem, akkor sápítozva mesélik el másoknak, hogy mennyi sürgős, fontos és sietős dolguk van éppen. Furák. Valahogy a falujában minden csendesebb és békésebb volt. Volt idő ott mindig a másikra és nem kellett ennyire rohanni. Kivéve, mikor a farkasok megtámadták a nyájat. De, az nem sűrűn fordult elő.
A piac egy csendesebb zugában egy nyugodt nő van, aki látszólag nem siet sehova. Aki, talán pont olyan, mint a falubéliek. Mark bizalmat ad neki, így odamegy hozzá. *
- Szép napot! * Köszön barátságos hangon a vidéki zsoldos. A fura idegen nem csak abban tűnik ki, hogy ő nem siet sehova, vagy éppen nem fennhangon rikácsolja azt, hogy mit árul, hanem öltözéke, külseje és úgy mindene idegen az ember harcos számára. A sötét bőre és hegyes füle pedig erős gyanút ébreszt benne, hogy egy sötételffel van dolga, akiktől elméletileg szoktak tartani mások. Lehet, neki is kellene. De ezen a ponton, már nem táncol vissza. *
- Ha jól vettem észre itt te jó megfigyelő vagy. Talán, tudnál nekem segíteni. Szállást és munkát keresek. Merre érdemes elindulnom? * Tesz fel egy talán nem is annyira egyszerű kérdést a titokzatos sötételf nőnek. *
3106. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-02-06 19:24:35
Üzenet elküldve: 2026-02-06 19:24:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 485
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 485
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Vegyetek jót ha tudtok//
*Elégedetten szív mélyet a levegőből, minek tisztátalanságát sokkalta jobban tudja most értékelni, mint bármit. Elködösült a múlt, nem hiányzik semmi, csupán hevesebben ver a szíve a jövőképre, mikor ő maga is érezhet egy ismerős-ismeretlen aromát. Módfelett tetszetős, hogy ha a ház körüli dolgoknak tán soha nem is lesz vége, a nyugalom hosszú ideig vele lesz. Hol azért, mert próbára teheti az új szerzeményt, hol azért, mert maga nevelheti ki az örökkön csendességet adó növényzetet. Csupán biccent egyet, majd erszényért nyúl. Lassan bontja ki, mégsem fest úgy a kép, hogy az árral bármi problémája is lenne. Élesen csengenek össze az érmék, ahogy a pultra helyezi a kért 200 aranyat.
*
- Ha van még bármid, ami kedvemre lehet, elviszem.
*Kezébe veszi az üvegcsét, ha nincs ellenállás, ahogy a kis zsáknyi ördövigyor magot is, aztán óaranyaival kutatja a másik szemeit. Nem kíván maradni, de a lehetőségét nem venné el, ha birtokába kerülhetne még valami, mi mélyíti a vágyottat.*
- Vagy ha netán tudsz alkalmasabb pipát… *Villantja meg egy pillanatra a zsebében honoló egyszerűséget. Meg kívánja adni ugyanis a módját a fogyasztásnak.*
*Elégedetten szív mélyet a levegőből, minek tisztátalanságát sokkalta jobban tudja most értékelni, mint bármit. Elködösült a múlt, nem hiányzik semmi, csupán hevesebben ver a szíve a jövőképre, mikor ő maga is érezhet egy ismerős-ismeretlen aromát. Módfelett tetszetős, hogy ha a ház körüli dolgoknak tán soha nem is lesz vége, a nyugalom hosszú ideig vele lesz. Hol azért, mert próbára teheti az új szerzeményt, hol azért, mert maga nevelheti ki az örökkön csendességet adó növényzetet. Csupán biccent egyet, majd erszényért nyúl. Lassan bontja ki, mégsem fest úgy a kép, hogy az árral bármi problémája is lenne. Élesen csengenek össze az érmék, ahogy a pultra helyezi a kért 200 aranyat.
*- Ha van még bármid, ami kedvemre lehet, elviszem.
*Kezébe veszi az üvegcsét, ha nincs ellenállás, ahogy a kis zsáknyi ördövigyor magot is, aztán óaranyaival kutatja a másik szemeit. Nem kíván maradni, de a lehetőségét nem venné el, ha birtokába kerülhetne még valami, mi mélyíti a vágyottat.*
- Vagy ha netán tudsz alkalmasabb pipát… *Villantja meg egy pillanatra a zsebében honoló egyszerűséget. Meg kívánja adni ugyanis a módját a fogyasztásnak.*
3105. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-02-06 19:06:35
Üzenet elküldve: 2026-02-06 19:06:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Az ismerős idegen//
*Ugyan nem túl látványosan, kisgyerek módjára, de némi morcosság sejlik a tekintetében, mikor kikerülik a kérdését. Ebből mindössze két dolgot tud leszűrni: talán lényegi, kényes pontra tapinthatott a titokzatos kedves felemlegetésével vagy a kikötőinek esze ágába sincs bármiféle magánjellegű információt a félvér orrára kötni. Utóbbi mellett magabiztosabban tenné le a voksát, s jobban belegondolva, ebben a pillanatban sem tudna túl sokat elmondani a férfiról. Pedig tisztán emlékszik rá, hogy sokat járatták a szájukat az ivóban... de akkor mégis mi a fenéről tudtak ennyit beszélni?*
- Szakmai ártalom? *kérdi csípősen az ártatlannak beállított mosolyt szemlélve, de eztán - kínozza bármennyire is az az átkozott kíváncsiság - félreteszi a nőügyletek kérdéskörét. Egy időre legalább is mindenképpen.
A standok közötti gúnyolódó suttogást nem fogadja pironkodva, no nem is tűri csak úgy el. A derekára fogó kézre csap, nem erőből, de a határokat megszabó egyértelmű jelzéssel. Felesleges szemérmeskedésnek tűnhet, de nem szívbéli cimborák, még csak nem is szeretők, egyetlen kósza fülledt éjszakától nem menti fel az általános illem alól. Ugyan nem a morál és etikett felkent hercegnője, közel sem, de valamiért nem tetszik neki, hogy ennyire kényelmesen érzi magát a férfi a társaságában.*
- Viselkedjen Uram, ez nem a Kikötő! *bájos kis figyelmeztetés, még csak a hangját sem emeli fel. A szürkék azért óvatosságra intenek.
Újra már nem is karol a másikba, szorosan mellette halad egy darabig ugyan, de egy ponton egy leheletnyit lemarad. Csupán véletlenül, fürkésző tekintete túlságosan elidőz néhány portékán. Egy asztalon sorba rakott aprócska üvegcsék vonják magukra a figyelmét - balzsamok, kenőcsök, fanyar illatú főzetek -, egy másikon gondosan felcsévélt zsinórok és finoman munkált bőrszíjak. Ujjai néha megérintenek egy-egy tárgyat, de puszta kíváncsiságból, komoly szándék nélkül, aztán már tovább is lép. Kedvére való volna, ha találna árust, aki vadászathoz használható holmikat kínál, azonban akármennyire is szemléli a bódék sorát, nem igazán lel ilyesmit. Amikor végül továbbindul, már nem látja maga mellett a szőkésbarna fejet. A tengerész alakja elkallódott a tömegben, egyszerűen kisiklott a látóteréből. Csak egy bizonytalanul nézelődő pillanatra áll meg, fülét hamar megüti a ma már sokadszor hallott hangszín.
Aly csak akkor bukkan fel igazán a bódé szélénél, amikor a szóváltás már jó ideje zajlik. Nem siet oda, nem is tolakodik közelebb, kíváncsian megáll egy fél lépéssel hátrébb, a ponyva árnyékában, és hagyja, hogy a jelenet magától kibomoljon előtte. A férfi, aki az imént még indulatosan gesztikulált, most már inkább panaszkodik, mint támad, a kupec arca pedig hol védekező, hol számító vonásokba rendeződik. A félvér tekintete azonban újra és újra Nolenarra siklik vissza - mert hogy időközben nagy nehezen felsejlett előtte a neve is.
Figyeli, ahogy megszólal, ahogy kérdez, ahogy kézbe veszi az ezüstöt. Olyan természetességgel beszél a fémről, a patináról, a műhelyről, mintha ez volna a világ legkézenfekvőbb dolga. A lány akaratlanul is felvonja kissé a szemöldökét. Ő eddig meg volt győződve róla, hogy Nolen legfeljebb a tengerekhez, kötelekhez, viharvert fedélzetekhez ért és a hölgyek minduntalan bosszantásához. Afféle alávaló, de egyértelműen jólöltözött kalóznak vélte. Ehhez képest most inkább emlékeztet egy tapasztalt kupecre.
A panaszos férfi végül megkönnyebbülten somfordál arrébb, a félvér pedig végre közelebb merészkedik, hogy maga is vessen néhány pillantást azokra a holmikra, közben a kikötői össze-vissza fecsegését rezdüléstelen arccal tűri, holott néha szíve szerint emelné a szemöldökét. Bármennyire is előadta egy mondattal korábban a fogadóban, hogy milyen kegyetlenül kiforgatja pár drága ajándékkal Nolenart a vagyonából, a kupec minden ajánlatát egy udvarias mosoly kíséretében visszautasítja, ennél többet nem is nagyon szól. Sokkal inkább lefoglalja, hogy füleljen, és megpróbáljon rájönni, mi az oka valójában ennek a faggatózásnak. Mire készülhet vajon a kikötői?*
*Ugyan nem túl látványosan, kisgyerek módjára, de némi morcosság sejlik a tekintetében, mikor kikerülik a kérdését. Ebből mindössze két dolgot tud leszűrni: talán lényegi, kényes pontra tapinthatott a titokzatos kedves felemlegetésével vagy a kikötőinek esze ágába sincs bármiféle magánjellegű információt a félvér orrára kötni. Utóbbi mellett magabiztosabban tenné le a voksát, s jobban belegondolva, ebben a pillanatban sem tudna túl sokat elmondani a férfiról. Pedig tisztán emlékszik rá, hogy sokat járatták a szájukat az ivóban... de akkor mégis mi a fenéről tudtak ennyit beszélni?*
- Szakmai ártalom? *kérdi csípősen az ártatlannak beállított mosolyt szemlélve, de eztán - kínozza bármennyire is az az átkozott kíváncsiság - félreteszi a nőügyletek kérdéskörét. Egy időre legalább is mindenképpen.
A standok közötti gúnyolódó suttogást nem fogadja pironkodva, no nem is tűri csak úgy el. A derekára fogó kézre csap, nem erőből, de a határokat megszabó egyértelmű jelzéssel. Felesleges szemérmeskedésnek tűnhet, de nem szívbéli cimborák, még csak nem is szeretők, egyetlen kósza fülledt éjszakától nem menti fel az általános illem alól. Ugyan nem a morál és etikett felkent hercegnője, közel sem, de valamiért nem tetszik neki, hogy ennyire kényelmesen érzi magát a férfi a társaságában.*
- Viselkedjen Uram, ez nem a Kikötő! *bájos kis figyelmeztetés, még csak a hangját sem emeli fel. A szürkék azért óvatosságra intenek.
Újra már nem is karol a másikba, szorosan mellette halad egy darabig ugyan, de egy ponton egy leheletnyit lemarad. Csupán véletlenül, fürkésző tekintete túlságosan elidőz néhány portékán. Egy asztalon sorba rakott aprócska üvegcsék vonják magukra a figyelmét - balzsamok, kenőcsök, fanyar illatú főzetek -, egy másikon gondosan felcsévélt zsinórok és finoman munkált bőrszíjak. Ujjai néha megérintenek egy-egy tárgyat, de puszta kíváncsiságból, komoly szándék nélkül, aztán már tovább is lép. Kedvére való volna, ha találna árust, aki vadászathoz használható holmikat kínál, azonban akármennyire is szemléli a bódék sorát, nem igazán lel ilyesmit. Amikor végül továbbindul, már nem látja maga mellett a szőkésbarna fejet. A tengerész alakja elkallódott a tömegben, egyszerűen kisiklott a látóteréből. Csak egy bizonytalanul nézelődő pillanatra áll meg, fülét hamar megüti a ma már sokadszor hallott hangszín.
Aly csak akkor bukkan fel igazán a bódé szélénél, amikor a szóváltás már jó ideje zajlik. Nem siet oda, nem is tolakodik közelebb, kíváncsian megáll egy fél lépéssel hátrébb, a ponyva árnyékában, és hagyja, hogy a jelenet magától kibomoljon előtte. A férfi, aki az imént még indulatosan gesztikulált, most már inkább panaszkodik, mint támad, a kupec arca pedig hol védekező, hol számító vonásokba rendeződik. A félvér tekintete azonban újra és újra Nolenarra siklik vissza - mert hogy időközben nagy nehezen felsejlett előtte a neve is.
Figyeli, ahogy megszólal, ahogy kérdez, ahogy kézbe veszi az ezüstöt. Olyan természetességgel beszél a fémről, a patináról, a műhelyről, mintha ez volna a világ legkézenfekvőbb dolga. A lány akaratlanul is felvonja kissé a szemöldökét. Ő eddig meg volt győződve róla, hogy Nolen legfeljebb a tengerekhez, kötelekhez, viharvert fedélzetekhez ért és a hölgyek minduntalan bosszantásához. Afféle alávaló, de egyértelműen jólöltözött kalóznak vélte. Ehhez képest most inkább emlékeztet egy tapasztalt kupecre.
A panaszos férfi végül megkönnyebbülten somfordál arrébb, a félvér pedig végre közelebb merészkedik, hogy maga is vessen néhány pillantást azokra a holmikra, közben a kikötői össze-vissza fecsegését rezdüléstelen arccal tűri, holott néha szíve szerint emelné a szemöldökét. Bármennyire is előadta egy mondattal korábban a fogadóban, hogy milyen kegyetlenül kiforgatja pár drága ajándékkal Nolenart a vagyonából, a kupec minden ajánlatát egy udvarias mosoly kíséretében visszautasítja, ennél többet nem is nagyon szól. Sokkal inkább lefoglalja, hogy füleljen, és megpróbáljon rájönni, mi az oka valójában ennek a faggatózásnak. Mire készülhet vajon a kikötői?*
3104. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-02-06 11:03:24
Üzenet elküldve: 2026-02-06 11:03:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Sorsok, lapok //
*Zrammi ma is itt van a piactér egyik félreeső zugában, ülve a hordóján. Előtte egy faláda, amire a lapjait szokta kiteríteni. Pont annyira választott félreeső helyet, hogy ne bámulja meg mindenki, de mégis, aki akarja, észre vehesse különös tevékenységét. Nem állnak tömegek, hogy igénybe vegyék szolgáltatását, de szinte mindig akad egy kósza lélek, aki nem sajnálja azt a pár aranyat azért, hogy a lapok bölcsességét kérje. Most már elég régóta van itt ahhoz, hogy egyre többen megismerjék, így kuncsaftjai száma is kielégítő, pontosan elég a mindennapi élet fedezéséhez. Most is várja a következő bátor, vagy éppen ostoba, jelentkezőt, hogy jósolhasson neki.*
*Zrammi ma is itt van a piactér egyik félreeső zugában, ülve a hordóján. Előtte egy faláda, amire a lapjait szokta kiteríteni. Pont annyira választott félreeső helyet, hogy ne bámulja meg mindenki, de mégis, aki akarja, észre vehesse különös tevékenységét. Nem állnak tömegek, hogy igénybe vegyék szolgáltatását, de szinte mindig akad egy kósza lélek, aki nem sajnálja azt a pár aranyat azért, hogy a lapok bölcsességét kérje. Most már elég régóta van itt ahhoz, hogy egyre többen megismerjék, így kuncsaftjai száma is kielégítő, pontosan elég a mindennapi élet fedezéséhez. Most is várja a következő bátor, vagy éppen ostoba, jelentkezőt, hogy jósolhasson neki.*
3103. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-02-05 22:33:37
Üzenet elküldve: 2026-02-05 22:33:37
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 581
OOC üzenetek: 86
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 581
OOC üzenetek: 86
Játékstílus: Szelíd
//Az ismerős idegen//
*Az ég kitisztulni látszik Arthenior felett. Noha a napkorongot még takarják a szürke felhőfátylak, a szelek tovagörgetik a búcsúzóul még fenyegetően meg-megdörrenő vihart.
A piacon ennek köszönhetően nagy a nyüzsgés. Mindenféle és fajta szerzet kerülgeti a felhők által ottfelejtett pocsolyákat, az árusok és kofák pedig nagy elánnal bontogatják ki sátraikat.*
-Tessék, csak tessék! Friss a kalács, friss a cipó!
-Most két fűző egy áráért! A bolondnak is megéri, hát még a nejének!
*A zömök, kopaszodó kufár elégedetten számolja az aranyakat az ezüstkanalakért, mikor Nolenar és Alymeidha sorra kerül. Kék-zöld színes selyemtalárja majdhogynem földig ér, csizmája orra éppen, csak kikandikál alóla.*
-Á! *Ocsúdik fel Nolenar közeledtére, és oly sebességgel tünteti el valamelyik zsebében a pénzt, hogy azt még egy mestertolvaj is megirigyelné.
Tenyereit gondosan egymásba fektetve maga előtt, figyelmesen hallgatja a kuncsaftot. Vizenyős tekintete hol Nolenaron, hol Alymeidhán jár, mintha az előadástól függetlenül igyekezné felmérni, kikkel van dolga.*
-A legjobb helyen jár jó uram! Na és persze kiskegyed! Teysus áldja mindkettejüket! *Bemutat egy kackiás meghajlást. Hangja rekedten cseng a kitartó rikoltozástól.*
-Dorren Ahbat sátrában mindent megtalálnak! *Úgy oldalaz el Nolenar mellett, mintha a felé intézett kérdést meg sem hallotta volna.*
-Hmm. Hmm. *Kelmék között kutat, majd előkotor egy kimondottan kihívó, zöldszín estélyit.*
-Kegyedhez illő! Mit gondol? *Utolsó kérdését természetesen már Nolenarhoz intézi. Bizonyosan üzletet remél a párostól.*
-Nemigen jut be az artheniori karaván a Kikötőbe. Úgy vámolnak arra, mintha nem lenne holnap! Ha csak el nem viszik az egész szekeret... Hmm... Talán ez... *Egy halom ruhakelme közé nyúl, hogy ezúttal egy vaskos, szürke prémet húzzon elő.*
-Nyakmelegítő... Rókabunda! Nem sok hasonlót látni Artheniorban, igaz-e? *Csillogó szemmel pislog Alymeidha irányába, mintha csak a porcelánbőrű félvér lelkesedése ragadna őrá is.*
-Kapcsolatok nélkül nem könnyű bejutni se. A Kiszáradt-Hágón átkelni, na meg nyugatról kerülni a hegyláncot, az valóságos öngyilkosság népesebb kíséret nélkül! Így mondják, én nemigen járok arra! Dorren Ahbat nem ostoba, nem! De ha jó uramnak szüksége van valamire... *Nem lehet kétsége Nolenarnak, hogy ismét őt célozzák a kalmár szavai. Már csak azért is, mert a bőbeszédű köpcös ezúttal tompít hangján, nehogy mások is meghallják.*
-Nem olcsó a Kikötőből beszerezni semmit manapság, főleg, mióta egyesek furcsa szerzeteket emlegetnek messze délről... Mesebeszéd, de az árat felhajtja! Ahbat viszont megoldhatja. *Tovalibben, hogy ezúttal egy giccses, zafírköves gyűrűt nyomjon Alymeidha orra alá.*
-Kisasszony, ez a drágakő igazán kiemeli szépségét. Krenkataur legsötétebb tárnáiból hozták felszínre, úgy-úgy! Mondhatni, csak az Ön kedvéért! Kedves kísérője biztosan nem sajnálná magácskától. *Széles mosollyal kivár, majd ismét a jó kiállású, fiatal férfi felé fordul.*
-A wegtoreni, igen-igen! Az be! *Helyesel, de egyebet nem tesz hozzá. Helyette gondosan visszahelyezve a gyűrűt dobozkájába, portékái rendezgetésébe kezd. Csak tekintetét emeli olykor-olykor a párosra. Mintha várna valamit, mielőtt ismét válaszra nyitná száját.*
*Az ég kitisztulni látszik Arthenior felett. Noha a napkorongot még takarják a szürke felhőfátylak, a szelek tovagörgetik a búcsúzóul még fenyegetően meg-megdörrenő vihart.
A piacon ennek köszönhetően nagy a nyüzsgés. Mindenféle és fajta szerzet kerülgeti a felhők által ottfelejtett pocsolyákat, az árusok és kofák pedig nagy elánnal bontogatják ki sátraikat.*
-Tessék, csak tessék! Friss a kalács, friss a cipó!
-Most két fűző egy áráért! A bolondnak is megéri, hát még a nejének!
*A zömök, kopaszodó kufár elégedetten számolja az aranyakat az ezüstkanalakért, mikor Nolenar és Alymeidha sorra kerül. Kék-zöld színes selyemtalárja majdhogynem földig ér, csizmája orra éppen, csak kikandikál alóla.*
-Á! *Ocsúdik fel Nolenar közeledtére, és oly sebességgel tünteti el valamelyik zsebében a pénzt, hogy azt még egy mestertolvaj is megirigyelné.
Tenyereit gondosan egymásba fektetve maga előtt, figyelmesen hallgatja a kuncsaftot. Vizenyős tekintete hol Nolenaron, hol Alymeidhán jár, mintha az előadástól függetlenül igyekezné felmérni, kikkel van dolga.*
-A legjobb helyen jár jó uram! Na és persze kiskegyed! Teysus áldja mindkettejüket! *Bemutat egy kackiás meghajlást. Hangja rekedten cseng a kitartó rikoltozástól.*
-Dorren Ahbat sátrában mindent megtalálnak! *Úgy oldalaz el Nolenar mellett, mintha a felé intézett kérdést meg sem hallotta volna.*
-Hmm. Hmm. *Kelmék között kutat, majd előkotor egy kimondottan kihívó, zöldszín estélyit.*
-Kegyedhez illő! Mit gondol? *Utolsó kérdését természetesen már Nolenarhoz intézi. Bizonyosan üzletet remél a párostól.*
-Nemigen jut be az artheniori karaván a Kikötőbe. Úgy vámolnak arra, mintha nem lenne holnap! Ha csak el nem viszik az egész szekeret... Hmm... Talán ez... *Egy halom ruhakelme közé nyúl, hogy ezúttal egy vaskos, szürke prémet húzzon elő.*
-Nyakmelegítő... Rókabunda! Nem sok hasonlót látni Artheniorban, igaz-e? *Csillogó szemmel pislog Alymeidha irányába, mintha csak a porcelánbőrű félvér lelkesedése ragadna őrá is.*
-Kapcsolatok nélkül nem könnyű bejutni se. A Kiszáradt-Hágón átkelni, na meg nyugatról kerülni a hegyláncot, az valóságos öngyilkosság népesebb kíséret nélkül! Így mondják, én nemigen járok arra! Dorren Ahbat nem ostoba, nem! De ha jó uramnak szüksége van valamire... *Nem lehet kétsége Nolenarnak, hogy ismét őt célozzák a kalmár szavai. Már csak azért is, mert a bőbeszédű köpcös ezúttal tompít hangján, nehogy mások is meghallják.*
-Nem olcsó a Kikötőből beszerezni semmit manapság, főleg, mióta egyesek furcsa szerzeteket emlegetnek messze délről... Mesebeszéd, de az árat felhajtja! Ahbat viszont megoldhatja. *Tovalibben, hogy ezúttal egy giccses, zafírköves gyűrűt nyomjon Alymeidha orra alá.*
-Kisasszony, ez a drágakő igazán kiemeli szépségét. Krenkataur legsötétebb tárnáiból hozták felszínre, úgy-úgy! Mondhatni, csak az Ön kedvéért! Kedves kísérője biztosan nem sajnálná magácskától. *Széles mosollyal kivár, majd ismét a jó kiállású, fiatal férfi felé fordul.*
-A wegtoreni, igen-igen! Az be! *Helyesel, de egyebet nem tesz hozzá. Helyette gondosan visszahelyezve a gyűrűt dobozkájába, portékái rendezgetésébe kezd. Csak tekintetét emeli olykor-olykor a párosra. Mintha várna valamit, mielőtt ismét válaszra nyitná száját.*
3102. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-02-05 19:53:23
Üzenet elküldve: 2026-02-05 19:53:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A nap lement, s felkelt újra//
*Míg Yvon a kováccsal diskurál a kardjáról, neki van ideje egy kicsikét nézelődni a boltban. Kíváncsiságának nem szab határt, végig is lépked az üzletben, megérint és megfogdos mindent, amiben biztos, hogy nem vágja el az ujját, de aztán végül társával együtt távozóra fogja, kisvártatva pedig már újra a nyüzsgő Piactéren sétálnak, ahol meglepő módon sokkal kellemesebben érzi magát, mint eddig. Nem kell már bujkálnia, nincs, aki csúnyán nézne rá a bilincsei miatt, és senki sem tudja megállapítani a múltját pusztán abból, hogy látja az árulkodó billogokat. Egy új élet ez, egy újrakezdés, egy új lehetőség, de talán mégis van, ami nem változik.
Ahogy lépked, eszébe jut a takarója, ami talán kissé hiányzik is már neki, legalábbis úgy tűnhet. Yvon azonban egy másik ötlettel áll elő a napjuk további részét illetően. Maavie megtorpan.*
- Ó, nem felejtetted el… *Válasza bizonytalan, elsőre talán úgy tűnhet, mintha nem is örülne neki, pedig nem erről van szó. Nagyon is szeretne a Fürdőházba menni, ételt és italt rendelni, élvezni az életet és nagyhölgy lenne, mégis tétovázik.*
- I-Igen, még mindig szeretnék… Menjünk oda, dee… előtte lehetne, hogy mégis megnézzük a szobánkat? Én… meg akarok győződni róla, hogy tényleg megvan még a takaróm. Mert tudod, tőled kaptam, és ha elveszett, akkor nem csak én, hanem te is szomorú leszel. *Rakja össze kicsikét akadozva az érvrendszerét, kékjeivel közben ártatlanul pislogva Yvonra. Úgy látszik, valamiért ez most nagyon fontossá vált a számára.*
*Míg Yvon a kováccsal diskurál a kardjáról, neki van ideje egy kicsikét nézelődni a boltban. Kíváncsiságának nem szab határt, végig is lépked az üzletben, megérint és megfogdos mindent, amiben biztos, hogy nem vágja el az ujját, de aztán végül társával együtt távozóra fogja, kisvártatva pedig már újra a nyüzsgő Piactéren sétálnak, ahol meglepő módon sokkal kellemesebben érzi magát, mint eddig. Nem kell már bujkálnia, nincs, aki csúnyán nézne rá a bilincsei miatt, és senki sem tudja megállapítani a múltját pusztán abból, hogy látja az árulkodó billogokat. Egy új élet ez, egy újrakezdés, egy új lehetőség, de talán mégis van, ami nem változik.
Ahogy lépked, eszébe jut a takarója, ami talán kissé hiányzik is már neki, legalábbis úgy tűnhet. Yvon azonban egy másik ötlettel áll elő a napjuk további részét illetően. Maavie megtorpan.*
- Ó, nem felejtetted el… *Válasza bizonytalan, elsőre talán úgy tűnhet, mintha nem is örülne neki, pedig nem erről van szó. Nagyon is szeretne a Fürdőházba menni, ételt és italt rendelni, élvezni az életet és nagyhölgy lenne, mégis tétovázik.*
- I-Igen, még mindig szeretnék… Menjünk oda, dee… előtte lehetne, hogy mégis megnézzük a szobánkat? Én… meg akarok győződni róla, hogy tényleg megvan még a takaróm. Mert tudod, tőled kaptam, és ha elveszett, akkor nem csak én, hanem te is szomorú leszel. *Rakja össze kicsikét akadozva az érvrendszerét, kékjeivel közben ártatlanul pislogva Yvonra. Úgy látszik, valamiért ez most nagyon fontossá vált a számára.*
3101. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-02-05 13:51:26
Üzenet elküldve: 2026-02-05 13:51:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A nap lement, s felkelt újra//
* Viccén csak ő szórakozik jól, de amikor Maavie megkapja a varázsitalt és magyarázatot várva néz rá, akkor arca megkomolyodik, és szemeivel jelez, hogy ez már tényleg komolyan vehető. *
– Furcsa színe van, de szinte íztelen és nagyon haszns. * Annyira azért nem vicces ember ő, hogy valami hatástalan löttyel itassa a lányt, egyből azután, hogy lekapták róla a vasbilincseket. Maavie hisz neki, és nekilát a dugóhúzásnak. Hagyja, hadd szerencsétlenkedjen vele, hadd legyen sikerélménye.
Nem kell csalódnia, a varázsszer pontosan úgy hat, ahogyan a nagykönyvben meg van írva, és Maavie is úgy reagál, ahogyan azt elvárná. Ezen persze mosolyog egyet, aztán hogy ne legyenek tovább láb alatt, elindul a kijárat felé. Ám kifelé menet eszébe jut az arany, amit a kardért adott a kovácsnak. Visszafordul, és arról kezdi faggatni, hogy mikor jöjjön vissza és mennyi pénzt hozzon magával, ám a kovács végül morogva előhúz egy frissen csiszolt vívókardot, és Yvon kezébe nyomja, hogy eszébe se jusson a közeljövőben visszatérni ide. *
– Hát jó… * Mondja maga elé, és oldalára akasztja a kardot, és tovább indul kifelé. Az egész nem tart tovább fél percnél. Hamarosan ismét a kovácsműhelyen kívül találják magukat. Előttük a nagy tér, mögöttük a gőzölgő műhely. Yvon oldalán pedig ott lóg az új kardja. Fogalma sincs, mit fog vele kezdeni, hiszen vívni nem tud. De úgy gondolja, most, hogy egy lányra is vigyáznia kell, nem csak magára, nem elég egy harminc centis penge. A kard már egy fokkal többet segíthetne, ha megtámadná őket valaki. Feltéve persze, ha Yvon megtanulná használni. Talán majd annak is eljön az ideje egyszer.
Ő is szabadabbnak érzi, bár nem érti, miért, hiszen nem az ő kezéről kerültek le a bilincsek. Talán, mert végre nem kell attól félnie, hogy egy városőr kiszúrja a lányt és visszarángatja a börtönbe, csak most már Yvont is mellé hajítja, mint tettestársat. Illetve ez még most sem kizárt, de lényegesen csökkent az esélye. Beszívja a szabadság illatát, majd Maavie kérdésére oldalra fordul, és megvonja vállát. *
– Nem is rossz ötlet. * Már szinte el is felejtette a takarójukat, viszont a Pegazusról eszébe jut egy másik korábbi tervük is. *
– Még mindig szeretnél a fürdőbe menni? * Elvigyorodik, ahogy ezt kérdezi. *
– Az ugye ott van közvetlenül a fogadó mellett. Tudunk ételt-italt is rendelni, élvezhetjük az életet, mintha nagyurak lennénk! Khm, illetve nagyhölgyek. Azt hiszem, ezek után megérdemeljük a lazítást. * Erről meg is van győződve. Kicsit kezd sok lenni a költekezés, de az is igaz, hogy az elmúlt pár hatban nem volt sok lehetősége kikapcsolódni, és úgy hiszi, Maavienek sem. Még csak tegnap este értek a városba, és ma máris a kovácshoz igyekeztek, és jól leizzadtak ott.
Nem tudja, a lánynak milyen más tervei vannak, de szinte akárhová mennek is, a piactéren kell előbb végighaladniuk. Már egészen természetes módon nyújtja kezét a lánynak, hogy vezesse. *
* Viccén csak ő szórakozik jól, de amikor Maavie megkapja a varázsitalt és magyarázatot várva néz rá, akkor arca megkomolyodik, és szemeivel jelez, hogy ez már tényleg komolyan vehető. *
– Furcsa színe van, de szinte íztelen és nagyon haszns. * Annyira azért nem vicces ember ő, hogy valami hatástalan löttyel itassa a lányt, egyből azután, hogy lekapták róla a vasbilincseket. Maavie hisz neki, és nekilát a dugóhúzásnak. Hagyja, hadd szerencsétlenkedjen vele, hadd legyen sikerélménye.
Nem kell csalódnia, a varázsszer pontosan úgy hat, ahogyan a nagykönyvben meg van írva, és Maavie is úgy reagál, ahogyan azt elvárná. Ezen persze mosolyog egyet, aztán hogy ne legyenek tovább láb alatt, elindul a kijárat felé. Ám kifelé menet eszébe jut az arany, amit a kardért adott a kovácsnak. Visszafordul, és arról kezdi faggatni, hogy mikor jöjjön vissza és mennyi pénzt hozzon magával, ám a kovács végül morogva előhúz egy frissen csiszolt vívókardot, és Yvon kezébe nyomja, hogy eszébe se jusson a közeljövőben visszatérni ide. *
– Hát jó… * Mondja maga elé, és oldalára akasztja a kardot, és tovább indul kifelé. Az egész nem tart tovább fél percnél. Hamarosan ismét a kovácsműhelyen kívül találják magukat. Előttük a nagy tér, mögöttük a gőzölgő műhely. Yvon oldalán pedig ott lóg az új kardja. Fogalma sincs, mit fog vele kezdeni, hiszen vívni nem tud. De úgy gondolja, most, hogy egy lányra is vigyáznia kell, nem csak magára, nem elég egy harminc centis penge. A kard már egy fokkal többet segíthetne, ha megtámadná őket valaki. Feltéve persze, ha Yvon megtanulná használni. Talán majd annak is eljön az ideje egyszer.
Ő is szabadabbnak érzi, bár nem érti, miért, hiszen nem az ő kezéről kerültek le a bilincsek. Talán, mert végre nem kell attól félnie, hogy egy városőr kiszúrja a lányt és visszarángatja a börtönbe, csak most már Yvont is mellé hajítja, mint tettestársat. Illetve ez még most sem kizárt, de lényegesen csökkent az esélye. Beszívja a szabadság illatát, majd Maavie kérdésére oldalra fordul, és megvonja vállát. *
– Nem is rossz ötlet. * Már szinte el is felejtette a takarójukat, viszont a Pegazusról eszébe jut egy másik korábbi tervük is. *
– Még mindig szeretnél a fürdőbe menni? * Elvigyorodik, ahogy ezt kérdezi. *
– Az ugye ott van közvetlenül a fogadó mellett. Tudunk ételt-italt is rendelni, élvezhetjük az életet, mintha nagyurak lennénk! Khm, illetve nagyhölgyek. Azt hiszem, ezek után megérdemeljük a lazítást. * Erről meg is van győződve. Kicsit kezd sok lenni a költekezés, de az is igaz, hogy az elmúlt pár hatban nem volt sok lehetősége kikapcsolódni, és úgy hiszi, Maavienek sem. Még csak tegnap este értek a városba, és ma máris a kovácshoz igyekeztek, és jól leizzadtak ott.
Nem tudja, a lánynak milyen más tervei vannak, de szinte akárhová mennek is, a piactéren kell előbb végighaladniuk. Már egészen természetes módon nyújtja kezét a lánynak, hogy vezesse. *
3100. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-02-05 13:26:31
Üzenet elküldve: 2026-02-05 13:26:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Az ismerős idegen//
*A kikötőinek mosolyoghatnékja van a főrendi etikettben meghúzott karolástól. Azután a fülledt éjszaka (és hajnal) után egészen abszurd ez a finomkodó távolságtartás. De legyen így. Lesz ő az erkölcs bajnoka a szűzi, makulátlan hölgy oldalán. Bármilyen nonszensz színdarab is ez.*
- Ó, az én szívemnek minden hölgy kedves *pillant ki oldalra egy álságosan ártatlan mosollyal, s egyúttal dühítő természetességgel lép át ismét a kérdés megválaszolásán.
Ráérős andalgással haladnak az árusok standjai előtt. A Velasco'rra úgy nézelődik, mint aki még azt se döntötte el igazán, hogy venne-e egyáltalán bármit is. Úgy tűnik, talán nincs is konkrét elképzelése. De amikor a félvér felemlegeti a levelet, már kibuggyan belőle a nevetés.*
- Hercegnő, ha ennyire kíváncsi *egy lépéssel a lány mögé sorol, ráfog a derekára, és úgy súg a fülébe* -, megtanulhatna rendesen leskelődni. Így, a váll fölött, látja? Kegyednek szép, kecses nyaka van, épp csak egy kicsit kell nyújtogatni, hogy rálásson, amire szeretne.
*Nem feszíti túl a húrt. A kis közjáték után hamar visszarendeződik a kimért erkölcsi tartással feszítő kísérő szerepébe.
Olyan árusokat keres, ahol a többi város portékái is jócskán bővítik a kínálatot. Nem az olcsó vásárfiára utazik, csak a minőségi portékánál áll meg.
Az egyik ilyen standnál épp egy férfi pöröl az árussal. Drága, prémgalléros kabátot és szattyánbőr csizmát visel, de a beszéde egyszerű. Talán egy mesterember lehet, aki jó érzékkel nőtte ki a szakmáját. Úgy tippelné, a felesége ragaszkodik a nagypolgárhoz illő öltözethez. Nolen legalábbis nem nézné ki belőle, hogy az a kabát meg a csizma az ő ízlését tükrözné.
A nagy perlekedés egy pontján aztán szolidan megköszörüli a torkát, mint a sorban következő vevőjelölt. Érdeklődő hangon akaszt botot az egyre nagyobb lendülettel indulatokba forgó szóváltás-kerék küllői közé.*
- Bocsánat, van valami probléma? *kérdi, s a kérdésére, a paprikás hangulatú vásárló mindjárt rá is harap. Minthogy az árus felé az érvei meddő sajnálkozásba torkollanak csupán, valószínűleg azt reméli, hogy Nolen személyében talán a vita is kitalál majd a nem jó irányba vivő, mély nyomvályúból.*
- Vettem négy ezüst kiskanalat, hogy meglepem vele az asszonyt *kezd neki nagy lendülettel.* - Erre majd' leharapja a fejem, hogy mekkora egy tulok vagyok, és hogy addig vissza se menjek, amíg nem szerzek még kettő ugyanilyet, mert hogy a készlet az hat darab! Mondom neki, de hát, ketten vagyunk, asszony! Még ha a gyerekek hazagyünek, akkor is megvagyunk kanállal! *tárja szét teljes megrökönyödéssel a kezét.* - De csak pörölt velem, hogy a készlet az akkor is hat darab, annak meg kell lenni! Úgy kikelt magából, hogy nem volt otthon maradásom. Azóta ilyen kiállhatatlan, mióta a gyerekek összeadták magukat. A fiú wegtoreni árva volt. Kölyökként fogadtuk be. Aztán ahogy felcseperedtek, a leányunkkal megtalálták egymást. Aztán az esküvő után az ura el is vitte a lányt a hegyen túlra. Az asszony azóta szidja, mit a kereplő *morogja.* - De most meg sehol nem találom azt az árust, akinél vettem a portékát. Egyedül emennél találtam ugyanilyen kanalat. De ez meg azt mondja, hogy nem tud két darabot adni, mert csak készletben eladó a lihanechi ezüstnemű. De ha nekem csak két darab kell! *csikordul meg az idegállapot a férfi fogai között, és már az ábrázatát is kezdi elfutni a vörösség.*
- Itt van az a négy darab, amit a másik árustól vett? *kérdi Nolen segítőkészen.*
- Itt.
- Megnézhetem? *biccent a Velasco'rra a holmi felé.* - Lássuk csak! Ühümm. Valódi elyari ezüst. Itt a beütés, látja? *Az elyari ezüst jele minőségbiztosítás. Az ötvözet 92,5% ezüstöt és 7,5% rezet tartalmaz, ami rendkívüli finomságú ezüstöt jelent, biztosítva az ékszerek és egyéb ezüstneműk tartósságát.* - Szép munka, és igen, ahogy nézem, ugyanabból a műhelyből való, mint ez az egész készlet. Hagyatékból lehet. Régebbi darabok. Ha venne is ezekből hozzá, színre elütnének. S bár fel lehet polírozni hozzá, ha jól csinálja az ember, de kár lenne ezért a szép patináért.
*Visszaadja a vászonszütyőbe bugyolált kanálkákat, aztán megvonja a vállát.*
- Ha rám hallgat, megveszi a készletet. Szép, holdselyem béléses fadobozban adják. A felesége odáig lesz érte. A négy darabot pedig, amit korábban vett, adja oda a lányának. Ha az ura wegtoreni, nem árt, ha van mit pénzzé tennie, ha úgy alakul. És amint bejelentik az első unokát, megbékél majd az asszony is, ne féljen *kacsint.* - Vagy jöjjön ki holnap, hátha akkor megtalálja azt a másik árust, és szerencséje lesz nála. De kétlem, hogy ne próbálta volna eladni magának, ha lett volna még abból a kanálból nála.
*Ennél többel nem tud szolgálni, de reméli, hogy a férfi a készlet mellett dönt, így a közbenjárással talán a kereskedőnél is jó ponttal indíthat. S ha nem ennél, hát egy másiknál.*
- Wegtoreni portékát néznék. Kelmét, fűszert, dohányt, rumot, csecsebecséket *szólal meg, mikor rá kerül a sor.* - A kisasszony jegyese bolondul az ilyesmiért, s épp új befektetést keres. Talán egy Tóvárosi kis szatócsboltot. Arrafelé a hegyen túli portéka kész egzotikum. *Végigsimít az állán és egy kicsit megingatja a fejét.* - De az úr előrelátón tájékozódna, mielőtt nagyobb tételben forgatná bele a pénzét bármibe. S talán Ön kellő rálátással bírhat ilyesmiről. *A szakma iránti respektusból még egy kis meghajlást is prezentál.* - Mennyire lehet manapság biztos az ember, hogy nem lesz fennakadás a szállításban? Sajnos jómagam se jártam már egy ideje itt délen. Mi a helyzet mostanság a Kikötő felé?
*Aztán hirtelen visszafordul a félvér felé, mintha nem szeretne udvariatlan lenni, hogy így elveszik az üzleti kérdésekben.*
- Esetleg van valami, ami kedvedre volna, hölgyem? Rosszul érezném magam, ha méltó jegyajándék nélkül hagynálak. *Végigmutat a portékán, jelezvén, hogy nem kell szégyellősködni a válogatásban, ha valami megtetszik.
A tekintete egy pillanatra elkalandozik a kovácsműhely felé. S ha már a témánál vannak, rákérdez arra is az árusnál.*
- Láttam, hogy a wegtoreni fogadó bezárt. És a kereskedésük is zárva van a műhely mellett. Lehet tudni az okát? Csak nem mentek csődbe?
*Nolenar, ha kell, akkor bepróbálkozik több árusnál is a kérdéseivel, s ha úgy van, nem rest költeni se, hogy megnyissa a szájakat. Ebben valószínűleg a kisasszony igen jó alapot fog biztosítani. Legalábbis van egy ilyen érzése*
*A kikötőinek mosolyoghatnékja van a főrendi etikettben meghúzott karolástól. Azután a fülledt éjszaka (és hajnal) után egészen abszurd ez a finomkodó távolságtartás. De legyen így. Lesz ő az erkölcs bajnoka a szűzi, makulátlan hölgy oldalán. Bármilyen nonszensz színdarab is ez.*
- Ó, az én szívemnek minden hölgy kedves *pillant ki oldalra egy álságosan ártatlan mosollyal, s egyúttal dühítő természetességgel lép át ismét a kérdés megválaszolásán.
Ráérős andalgással haladnak az árusok standjai előtt. A Velasco'rra úgy nézelődik, mint aki még azt se döntötte el igazán, hogy venne-e egyáltalán bármit is. Úgy tűnik, talán nincs is konkrét elképzelése. De amikor a félvér felemlegeti a levelet, már kibuggyan belőle a nevetés.*
- Hercegnő, ha ennyire kíváncsi *egy lépéssel a lány mögé sorol, ráfog a derekára, és úgy súg a fülébe* -, megtanulhatna rendesen leskelődni. Így, a váll fölött, látja? Kegyednek szép, kecses nyaka van, épp csak egy kicsit kell nyújtogatni, hogy rálásson, amire szeretne.
*Nem feszíti túl a húrt. A kis közjáték után hamar visszarendeződik a kimért erkölcsi tartással feszítő kísérő szerepébe.
Olyan árusokat keres, ahol a többi város portékái is jócskán bővítik a kínálatot. Nem az olcsó vásárfiára utazik, csak a minőségi portékánál áll meg.
Az egyik ilyen standnál épp egy férfi pöröl az árussal. Drága, prémgalléros kabátot és szattyánbőr csizmát visel, de a beszéde egyszerű. Talán egy mesterember lehet, aki jó érzékkel nőtte ki a szakmáját. Úgy tippelné, a felesége ragaszkodik a nagypolgárhoz illő öltözethez. Nolen legalábbis nem nézné ki belőle, hogy az a kabát meg a csizma az ő ízlését tükrözné.
A nagy perlekedés egy pontján aztán szolidan megköszörüli a torkát, mint a sorban következő vevőjelölt. Érdeklődő hangon akaszt botot az egyre nagyobb lendülettel indulatokba forgó szóváltás-kerék küllői közé.*
- Bocsánat, van valami probléma? *kérdi, s a kérdésére, a paprikás hangulatú vásárló mindjárt rá is harap. Minthogy az árus felé az érvei meddő sajnálkozásba torkollanak csupán, valószínűleg azt reméli, hogy Nolen személyében talán a vita is kitalál majd a nem jó irányba vivő, mély nyomvályúból.*
- Vettem négy ezüst kiskanalat, hogy meglepem vele az asszonyt *kezd neki nagy lendülettel.* - Erre majd' leharapja a fejem, hogy mekkora egy tulok vagyok, és hogy addig vissza se menjek, amíg nem szerzek még kettő ugyanilyet, mert hogy a készlet az hat darab! Mondom neki, de hát, ketten vagyunk, asszony! Még ha a gyerekek hazagyünek, akkor is megvagyunk kanállal! *tárja szét teljes megrökönyödéssel a kezét.* - De csak pörölt velem, hogy a készlet az akkor is hat darab, annak meg kell lenni! Úgy kikelt magából, hogy nem volt otthon maradásom. Azóta ilyen kiállhatatlan, mióta a gyerekek összeadták magukat. A fiú wegtoreni árva volt. Kölyökként fogadtuk be. Aztán ahogy felcseperedtek, a leányunkkal megtalálták egymást. Aztán az esküvő után az ura el is vitte a lányt a hegyen túlra. Az asszony azóta szidja, mit a kereplő *morogja.* - De most meg sehol nem találom azt az árust, akinél vettem a portékát. Egyedül emennél találtam ugyanilyen kanalat. De ez meg azt mondja, hogy nem tud két darabot adni, mert csak készletben eladó a lihanechi ezüstnemű. De ha nekem csak két darab kell! *csikordul meg az idegállapot a férfi fogai között, és már az ábrázatát is kezdi elfutni a vörösség.*
- Itt van az a négy darab, amit a másik árustól vett? *kérdi Nolen segítőkészen.*
- Itt.
- Megnézhetem? *biccent a Velasco'rra a holmi felé.* - Lássuk csak! Ühümm. Valódi elyari ezüst. Itt a beütés, látja? *Az elyari ezüst jele minőségbiztosítás. Az ötvözet 92,5% ezüstöt és 7,5% rezet tartalmaz, ami rendkívüli finomságú ezüstöt jelent, biztosítva az ékszerek és egyéb ezüstneműk tartósságát.* - Szép munka, és igen, ahogy nézem, ugyanabból a műhelyből való, mint ez az egész készlet. Hagyatékból lehet. Régebbi darabok. Ha venne is ezekből hozzá, színre elütnének. S bár fel lehet polírozni hozzá, ha jól csinálja az ember, de kár lenne ezért a szép patináért.
*Visszaadja a vászonszütyőbe bugyolált kanálkákat, aztán megvonja a vállát.*
- Ha rám hallgat, megveszi a készletet. Szép, holdselyem béléses fadobozban adják. A felesége odáig lesz érte. A négy darabot pedig, amit korábban vett, adja oda a lányának. Ha az ura wegtoreni, nem árt, ha van mit pénzzé tennie, ha úgy alakul. És amint bejelentik az első unokát, megbékél majd az asszony is, ne féljen *kacsint.* - Vagy jöjjön ki holnap, hátha akkor megtalálja azt a másik árust, és szerencséje lesz nála. De kétlem, hogy ne próbálta volna eladni magának, ha lett volna még abból a kanálból nála.
*Ennél többel nem tud szolgálni, de reméli, hogy a férfi a készlet mellett dönt, így a közbenjárással talán a kereskedőnél is jó ponttal indíthat. S ha nem ennél, hát egy másiknál.*
- Wegtoreni portékát néznék. Kelmét, fűszert, dohányt, rumot, csecsebecséket *szólal meg, mikor rá kerül a sor.* - A kisasszony jegyese bolondul az ilyesmiért, s épp új befektetést keres. Talán egy Tóvárosi kis szatócsboltot. Arrafelé a hegyen túli portéka kész egzotikum. *Végigsimít az állán és egy kicsit megingatja a fejét.* - De az úr előrelátón tájékozódna, mielőtt nagyobb tételben forgatná bele a pénzét bármibe. S talán Ön kellő rálátással bírhat ilyesmiről. *A szakma iránti respektusból még egy kis meghajlást is prezentál.* - Mennyire lehet manapság biztos az ember, hogy nem lesz fennakadás a szállításban? Sajnos jómagam se jártam már egy ideje itt délen. Mi a helyzet mostanság a Kikötő felé?
*Aztán hirtelen visszafordul a félvér felé, mintha nem szeretne udvariatlan lenni, hogy így elveszik az üzleti kérdésekben.*
- Esetleg van valami, ami kedvedre volna, hölgyem? Rosszul érezném magam, ha méltó jegyajándék nélkül hagynálak. *Végigmutat a portékán, jelezvén, hogy nem kell szégyellősködni a válogatásban, ha valami megtetszik.
A tekintete egy pillanatra elkalandozik a kovácsműhely felé. S ha már a témánál vannak, rákérdez arra is az árusnál.*
- Láttam, hogy a wegtoreni fogadó bezárt. És a kereskedésük is zárva van a műhely mellett. Lehet tudni az okát? Csak nem mentek csődbe?
*Nolenar, ha kell, akkor bepróbálkozik több árusnál is a kérdéseivel, s ha úgy van, nem rest költeni se, hogy megnyissa a szájakat. Ebben valószínűleg a kisasszony igen jó alapot fog biztosítani. Legalábbis van egy ilyen érzése*
3099. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-02-04 21:08:44
Üzenet elküldve: 2026-02-04 21:08:44
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Vegyetek jót ha tudtok//
*Az árus nem kapja el az üvegcsét, amikor Caelril újra rákérdez. Helyette csak figyeli a nő mozdulatát, ahogy ujjai végigsiklanak az üveg hűvös felületén. A vigyor az arcán nem változik, legfeljebb egy árnyalatnyit válik nyugodtabbá. A pipát még egyszer megemeli ajkaihoz, mélyet szív bele, majd oldalra billentett fejjel fújja ki a füstöt.*
- Kétszáz arany.
*Ennyi, nem fűz hozzá különösebb magyarázatot, nem indokolja az árat. Mintha magától mindez értetődő volna. Közben a spirálos zsákocskára teszi a kezét, finoman jelezve, hogy az már marad nála, az üvegcséért azonban már nem nyúl.*
- A magok és az üveg együtt. *Egy rövid szünet.* - A többi… *Vállat von.* - Már rajtad múlik.
*Az árus nem kapja el az üvegcsét, amikor Caelril újra rákérdez. Helyette csak figyeli a nő mozdulatát, ahogy ujjai végigsiklanak az üveg hűvös felületén. A vigyor az arcán nem változik, legfeljebb egy árnyalatnyit válik nyugodtabbá. A pipát még egyszer megemeli ajkaihoz, mélyet szív bele, majd oldalra billentett fejjel fújja ki a füstöt.*
- Kétszáz arany.
*Ennyi, nem fűz hozzá különösebb magyarázatot, nem indokolja az árat. Mintha magától mindez értetődő volna. Közben a spirálos zsákocskára teszi a kezét, finoman jelezve, hogy az már marad nála, az üvegcséért azonban már nem nyúl.*
- A magok és az üveg együtt. *Egy rövid szünet.* - A többi… *Vállat von.* - Már rajtad múlik.
3098. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-02-03 20:36:58
Üzenet elküldve: 2026-02-03 20:36:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Az ismerős idegen//
- Egy hölgy mindig kegyes *jegyzi meg ártatlanul, noha, hogy magát vajon ama hölgyek homályos klasszisába sorolja-e, az nem igazán derül ki mindebből. Csupán kinézetet tekintve ugyan kétség sem merülne fel bárkiben, de az a néha megvillanó hetvenkedő modor...
Bármennyire is merésznek mutatkozott azzal a fülledt kis hazugsággal, a férfi gáláns karnyújtását csak némi habozás után fogadja el. Nem simul hozzá, s nem is akar olyannak tűnni, mint aki menekül, annyi közelséget enged csupán, amennyit a legszigorúbb illem megkíván. Amint kilépnek a térre, a téli levegő azonnal megcsípi az arcát. Száraz, metsző hideg, amely pirosra festi az orrot és az ujjbegyeket, hamarosan kutatni is kezd prémkabátja zsebében, hogy felvehesse a néhány éve még Drameilotentól kapott kesztyűjét. A kövezet foltokban jeges és sáros, a járkáló népek lépései felcsapják a latyakot, ezért Aly kabátjára kényesen tart némi távolságot az emberektől, már ameddig lehetősége van rá.
A piactér élénken él a hideg idő ellenér is. A sátrak vásznai fáradt színekben feszülnek a tompa fény alatt, mégis tarkán szabdalják most az egységes téli szürkeséget. A bódék között kofák hangos szóváltása, szekerek nyikorgása és nézelődők érdeklődő csevelye morajlik. A maga részéről jobban kedveli a tisztás csendjét, de meg kell hagyni, a piaci forgatagnak is megvan a maga bája. Megtorpanva a tér egy pontján szürkéit szőkésbarna kísérőjére emeli.*
- Na és mit vásárlunk? *siklik tekintete az árusokra. Akadnak persze feltételezései, miben szokása kikérni egy férfi egy nőnek a véleményét: bájos, fölösleges apróságokban, finom kelmékben, netán ékszerekben. A félvérnek sokkal hasznosabb dolgokhoz is jó a szeme, de mindezekről a kikötői aligha tud. Talán halvány sejtelemmel derenghet valami a jó minőségű íjból és nyilakból, de valahogy kétli, hogy egy kellemes téli vadászathoz szándékozna bevásárolni.*
- Csak nem valami szívének kedves hölgynek választunk ajándékot? *újra a borostás arcot kutatja, kivételesen mintha nem pimaszkodni szándékozna. Féltékenység nyoma sem látszódik, amolyan csitrikre jellemző visszafoghatatlan kotnyelesség dereng a pillantásaiban. Hangja halkabbá válik, némi izgalommal szorít rá egy mosoly kíséretében a felkarra.*
- Talán azt a levelet is neki írta... *gyanakvóan húzza össze szemeit, s ezzel egyben a másik értésére is adja, bizony figyelte a kis műveletet odabent a fogadóban.*
- Egy hölgy mindig kegyes *jegyzi meg ártatlanul, noha, hogy magát vajon ama hölgyek homályos klasszisába sorolja-e, az nem igazán derül ki mindebből. Csupán kinézetet tekintve ugyan kétség sem merülne fel bárkiben, de az a néha megvillanó hetvenkedő modor...
Bármennyire is merésznek mutatkozott azzal a fülledt kis hazugsággal, a férfi gáláns karnyújtását csak némi habozás után fogadja el. Nem simul hozzá, s nem is akar olyannak tűnni, mint aki menekül, annyi közelséget enged csupán, amennyit a legszigorúbb illem megkíván. Amint kilépnek a térre, a téli levegő azonnal megcsípi az arcát. Száraz, metsző hideg, amely pirosra festi az orrot és az ujjbegyeket, hamarosan kutatni is kezd prémkabátja zsebében, hogy felvehesse a néhány éve még Drameilotentól kapott kesztyűjét. A kövezet foltokban jeges és sáros, a járkáló népek lépései felcsapják a latyakot, ezért Aly kabátjára kényesen tart némi távolságot az emberektől, már ameddig lehetősége van rá.
A piactér élénken él a hideg idő ellenér is. A sátrak vásznai fáradt színekben feszülnek a tompa fény alatt, mégis tarkán szabdalják most az egységes téli szürkeséget. A bódék között kofák hangos szóváltása, szekerek nyikorgása és nézelődők érdeklődő csevelye morajlik. A maga részéről jobban kedveli a tisztás csendjét, de meg kell hagyni, a piaci forgatagnak is megvan a maga bája. Megtorpanva a tér egy pontján szürkéit szőkésbarna kísérőjére emeli.*
- Na és mit vásárlunk? *siklik tekintete az árusokra. Akadnak persze feltételezései, miben szokása kikérni egy férfi egy nőnek a véleményét: bájos, fölösleges apróságokban, finom kelmékben, netán ékszerekben. A félvérnek sokkal hasznosabb dolgokhoz is jó a szeme, de mindezekről a kikötői aligha tud. Talán halvány sejtelemmel derenghet valami a jó minőségű íjból és nyilakból, de valahogy kétli, hogy egy kellemes téli vadászathoz szándékozna bevásárolni.*
- Csak nem valami szívének kedves hölgynek választunk ajándékot? *újra a borostás arcot kutatja, kivételesen mintha nem pimaszkodni szándékozna. Féltékenység nyoma sem látszódik, amolyan csitrikre jellemző visszafoghatatlan kotnyelesség dereng a pillantásaiban. Hangja halkabbá válik, némi izgalommal szorít rá egy mosoly kíséretében a felkarra.*
- Talán azt a levelet is neki írta... *gyanakvóan húzza össze szemeit, s ezzel egyben a másik értésére is adja, bizony figyelte a kis műveletet odabent a fogadóban.*
3097. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-02-03 14:00:11
Üzenet elküldve: 2026-02-03 14:00:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1135
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1135
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
*Komolyan át kellett gondolnia, hogy mitévő legyen, de más utat nem igazán lát maga előtt. A napsók, amikért Merchen annyit dolgozott, hogy meglegyen, érintetlenül várnak már rá, hogy foglalkozzon velük, már hónapok óta. Első körben, a vizitációt el kell halasztania, így azzal is kezdte a levelét, hogy sajnos nem tudja, mikor lenne ideje meglátogatni a rezidenciát, de ha lesz ideje, akkor meglátogatja. Erős feltételes mód, ugyanis nem fog úgy tenni, mintha realisztikus esélyük lenne összefutni ebben a hónapban legalább is. Elgondolkodik, hogy említse-e az orkokat, de végül is Mai tud róla és ha nem avatta be Nimerilt, akkor annak oka van. Azonban a rengeteg dolgáról panaszolgatás nem csak arra van, hogy kihúzza magát a látogatás alól, hanem a vége felé egy komoly kérést is szeretne Nimeriltől. Tekintve, hogy már kollégája és az alkímiában jártas és alkalmas személy, így egy érdekes matériával és kéréssel járul feléje. A levél mellé egy csomag is jár Nimeril Drimanow számára 8 Napsóval. Valamint 2 Enyhe aktivátort is küld mellé Nimeril Drimanownak. A komoly csomag átadásáért 50 aranyat is lecsenget a futárának. Egy hosszabb magyarázat és pár jegyzet a végére, hogy mit tud az anyagról és, hogy miként állította belőle elő az italokat, amiket melléje küldött, viszont visszatérve a kérésére, jelenleg elakadt azon, hogy miként lehetne tovább haladnia, mely mélyebb vizsgálatokat igényelne a Napsóról és a készült szerről. Olyan kutatást, ami az idejébe jelenleg nem fér bele. A kérése természetesen nem kötelezi Nimerilt, hiszen már egy komoly tudományos személy, egy nemes ház szolgálatában, így teljesen megérti, ha fontosabb dolga akad vagy csak érdektelen eziránt. De ha érdekli, akkor az anyagot nyugodtan használja fel a kutatásaihoz, Nestarnál még van elegendő és jelentéktelen költséggel járt, amit kifejezetten nem kér vissza. Gömböc jól van, változatlan állapotban, mint amióta legutóbb látta.*
Valamint 2 Enyhe aktivátort is küld mellé Nimeril Drimanownak. A komoly csomag átadásáért 50 aranyat is lecsenget a futárának. Egy hosszabb magyarázat és pár jegyzet a végére, hogy mit tud az anyagról és, hogy miként állította belőle elő az italokat, amiket melléje küldött, viszont visszatérve a kérésére, jelenleg elakadt azon, hogy miként lehetne tovább haladnia, mely mélyebb vizsgálatokat igényelne a Napsóról és a készült szerről. Olyan kutatást, ami az idejébe jelenleg nem fér bele. A kérése természetesen nem kötelezi Nimerilt, hiszen már egy komoly tudományos személy, egy nemes ház szolgálatában, így teljesen megérti, ha fontosabb dolga akad vagy csak érdektelen eziránt. De ha érdekli, akkor az anyagot nyugodtan használja fel a kutatásaihoz, Nestarnál még van elegendő és jelentéktelen költséggel járt, amit kifejezetten nem kér vissza. Gömböc jól van, változatlan állapotban, mint amióta legutóbb látta.*
3096. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-02-03 11:29:49
Üzenet elküldve: 2026-02-03 11:29:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//A közös üzlet//
*Átveszi a leveleket a Prefektustól, futólag megnézi a rájuk írt neveket. Bizony majdnem mind ismerős a számára, még ha nem is találkozott velük. Előbb-utóbb bizonyos neveket megismer az ember -vagy gnóm-, ha szerepet vállal a piacon vagy a kereskedelemben. A papirosokat óvatosan becsúsztatja megannyi zsebbel ellátott, vaskos bőrkötényének egy nagyobb méretű zsebébe, és visszafordul a férfihez.*
- Rendben, köszönöm, Morthimer úr! *Apró biccentéssel is nyugtázza az elhangzott szavakat. Az intés nyomán ismét a szekérre néz, és most valóban fel is fedezi az M-betűs címerszerűséget. Magában megállapítja, hogy az leginkább valami állat metszőfogaira emlékezteti. Érdekes formának tartja, felmerül benne a kérdés, hogy mennyire lehetett szándéka a készítőnek ezt felidézni vele. Persze minderről nagyon bölcsen és nagyon mélyen hallgat.*
- Nem, Morthimer úr, nem tartanám fel a szükségesnél tovább. *Megrázza a fejét, és a Prefektusra pislant.* Köszönöm, uram! Remélem, elégedett lesz majd az elkészült munkával!
*Elfogadja a felé nyújtott kezet, röviden és határozottan megszorítja azt, majd fejét hátraszegve figyeli ahogy a férfi felül arra a szép hátasára, és távozik. Ezután fordul a kocsihoz, ami mellé oda is lép, és kissé küszködve bár, de felkászálódik a bakra, Japher mellé.*
- No, Campa uram! *Szólítja meg az idős és meglehetősen unottnak látszó férfiút derűsen, miközben előhúzza a csupán nemrégiben eltett ajánlóleveleket, hogy újra átfussa a neveket.* Induljon, kérem! A maga napját sem szeretném elrabolni. Az első hely, ahova megyünk..
*Lesandít a kezében tartott papírosra, majd a rajta látható nevet felolvassa a férfinak. Az tényleg tudhatja hogy kiről van szó; a kocsi kissé rándulva indul meg alattuk, és kanyarodik az első felkeresendő kereskedő felé.*
*Átveszi a leveleket a Prefektustól, futólag megnézi a rájuk írt neveket. Bizony majdnem mind ismerős a számára, még ha nem is találkozott velük. Előbb-utóbb bizonyos neveket megismer az ember -vagy gnóm-, ha szerepet vállal a piacon vagy a kereskedelemben. A papirosokat óvatosan becsúsztatja megannyi zsebbel ellátott, vaskos bőrkötényének egy nagyobb méretű zsebébe, és visszafordul a férfihez.*
- Rendben, köszönöm, Morthimer úr! *Apró biccentéssel is nyugtázza az elhangzott szavakat. Az intés nyomán ismét a szekérre néz, és most valóban fel is fedezi az M-betűs címerszerűséget. Magában megállapítja, hogy az leginkább valami állat metszőfogaira emlékezteti. Érdekes formának tartja, felmerül benne a kérdés, hogy mennyire lehetett szándéka a készítőnek ezt felidézni vele. Persze minderről nagyon bölcsen és nagyon mélyen hallgat.*
- Nem, Morthimer úr, nem tartanám fel a szükségesnél tovább. *Megrázza a fejét, és a Prefektusra pislant.* Köszönöm, uram! Remélem, elégedett lesz majd az elkészült munkával!
*Elfogadja a felé nyújtott kezet, röviden és határozottan megszorítja azt, majd fejét hátraszegve figyeli ahogy a férfi felül arra a szép hátasára, és távozik. Ezután fordul a kocsihoz, ami mellé oda is lép, és kissé küszködve bár, de felkászálódik a bakra, Japher mellé.*
- No, Campa uram! *Szólítja meg az idős és meglehetősen unottnak látszó férfiút derűsen, miközben előhúzza a csupán nemrégiben eltett ajánlóleveleket, hogy újra átfussa a neveket.* Induljon, kérem! A maga napját sem szeretném elrabolni. Az első hely, ahova megyünk..
*Lesandít a kezében tartott papírosra, majd a rajta látható nevet felolvassa a férfinak. Az tényleg tudhatja hogy kiről van szó; a kocsi kissé rándulva indul meg alattuk, és kanyarodik az első felkeresendő kereskedő felé.*
3095. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-02-02 22:30:22
Üzenet elküldve: 2026-02-02 22:30:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1135
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1135
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
*Lassan és nehezen találta meg őt Nimeril levele és sajnos, ami rosszabb, szerencsétlen időben. Nem mintha sok nyugta lenne, bármennyire is szeretné, hogy semmi ne történjen, valami mindig közbejön és sokfelé húzzák az események. A megnövekedett rendelések, a különleges relikvia és az, hogy miként került Maitól Quantall kezére... ezeknek a töredékével sem foglalkozhat. De ha Nimeril volt kedves írni neki, akkor kollégája segítségét is kérheti akár, miközben kénytelen elhalasztani a kedélyes meghívást. Viszont ahhoz találnia kell egy helyet, ahol ezt legalább egy minimális kényelemmel és nyugodalmas körülmények között megfogalmazhatja.*
3094. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-02-02 20:55:34
Üzenet elküldve: 2026-02-02 20:55:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 485
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 485
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Vegyetek jót ha tudtok//
*Az elé zuttyant zsákocska láttán, már tudvalevő, hogy a birtokába kerül hamarost, de nem nyúl még felé. Az ár ugyan szemernyit sem érdekli, sokkal inkább a csend, s a hosszúra nyúlt szemkontaktus az, mi birtokba veszi őt is. Türelmesen kivár, ha eddig sietett is új otthonába, most nem zavarja a tény, hogy a Piactéren tölti idejét. Észrevétlen biccen oldalra feje, jelét adva annak, hogy érdekli, mi van a szótlanság mögött, s csakhamar előkúszik a szó, mi gyanút ébresztene, ha nem volna oly kellemes a bódulat.
Csupán résnyire nyílik kissé száraz ajka, de elhal az el sem kezdett mondandó, miközben figyeli, hogyan telítődik meg az üvegcse a vágyott keverékkel. Hogy tennie sem kell érte, még mindig nem billenti ki nyugalmából, noha máskor már vészharang kongana hegyes füleiben. Olyan nincs, hogy valamiért ne kérnék el az árat. A szemei tovább szűkülnek, de végül megcsillan az óarany írisz. Ha nem is zaklatta fel, mégis megkönnyebbülés, hogy nem kívánják tőle a tartozás-érzet terhét.*
- Felkeltette. *Lassan nyúl végül ujjbegyével az előkészített üvegcse irányába, s mintha képes volna érezni a növények texturáját a hűvös érintésű anyag alatt, úgy simítja végig.*
- Szeretném. *Felpillant a pultról, egyenesen a másik szemeibe. A szó, ha idegen is tőle, úgy hat mintha már rabigába hajtotta volna a szer vélt hatása, pedig koránt sincs így. Nincs a világon más, mi jobban érdekelné annál, hogy növényeket tanulmányozzon, még ha az a kellemes is jár mellé, amit minden bizonnyal ad majd.*
- Mennyit kérsz értük? *Ismétli meg újfent kérdését.*
*Az elé zuttyant zsákocska láttán, már tudvalevő, hogy a birtokába kerül hamarost, de nem nyúl még felé. Az ár ugyan szemernyit sem érdekli, sokkal inkább a csend, s a hosszúra nyúlt szemkontaktus az, mi birtokba veszi őt is. Türelmesen kivár, ha eddig sietett is új otthonába, most nem zavarja a tény, hogy a Piactéren tölti idejét. Észrevétlen biccen oldalra feje, jelét adva annak, hogy érdekli, mi van a szótlanság mögött, s csakhamar előkúszik a szó, mi gyanút ébresztene, ha nem volna oly kellemes a bódulat.
Csupán résnyire nyílik kissé száraz ajka, de elhal az el sem kezdett mondandó, miközben figyeli, hogyan telítődik meg az üvegcse a vágyott keverékkel. Hogy tennie sem kell érte, még mindig nem billenti ki nyugalmából, noha máskor már vészharang kongana hegyes füleiben. Olyan nincs, hogy valamiért ne kérnék el az árat. A szemei tovább szűkülnek, de végül megcsillan az óarany írisz. Ha nem is zaklatta fel, mégis megkönnyebbülés, hogy nem kívánják tőle a tartozás-érzet terhét.*
- Felkeltette. *Lassan nyúl végül ujjbegyével az előkészített üvegcse irányába, s mintha képes volna érezni a növények texturáját a hűvös érintésű anyag alatt, úgy simítja végig.*
- Szeretném. *Felpillant a pultról, egyenesen a másik szemeibe. A szó, ha idegen is tőle, úgy hat mintha már rabigába hajtotta volna a szer vélt hatása, pedig koránt sincs így. Nincs a világon más, mi jobban érdekelné annál, hogy növényeket tanulmányozzon, még ha az a kellemes is jár mellé, amit minden bizonnyal ad majd.*
- Mennyit kérsz értük? *Ismétli meg újfent kérdését.*
3093. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-02-02 20:17:05
Üzenet elküldve: 2026-02-02 20:17:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 602
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 602
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//A közös üzlet//
- Helyes, helyes.
*feleli azt hallva, hogy Gilas idejét nem vesztegette a késedelemmel.
Miután átbeszélik a dolgokat, Orthus átnyújt néhány papírost Gilasnak.*
- Ezekkel a papírosokkal keresse fel a levelek címzettjeit, egytől egyig elismert kereskedők, és megvan náluk minden szükséges alapanyag, amire szüksége van. Campa úr tisztában van vele, hogy kik ezek, és oda tudja vinni a szekérrel.
*Int a háta mögé, és Gilas megfigyelheti, hogy a szekérnek mindkét oldalán ott van a Morthimer ház címere: a befelé forduló szárú nagy M betű. Ez is segíthet meggyőzni a kereskedőket, hogy ne kételkedjenek a levél valódiságában.
Miután mindezt átadta a gnóm mesternek így szól.*
- Nos, amennyiben nincs más, sok sikert kívánok a beszerzésekhez, és jó munkát a Panziómnál!
*búcsúzik el Abactól, és hacsak a gnóm nem tartja még szóval valamilyen ügyben, akkor kezet ráznak, és Orthus lóhátra szállva a dolgára megy. Japher Campa pedig - aki meglehetősen egykedvűen ül a szekér bakján - várja Gilas utasításait, hogy segítsen beszerezni, amit kell.*
- Helyes, helyes.
*feleli azt hallva, hogy Gilas idejét nem vesztegette a késedelemmel.
Miután átbeszélik a dolgokat, Orthus átnyújt néhány papírost Gilasnak.*
- Ezekkel a papírosokkal keresse fel a levelek címzettjeit, egytől egyig elismert kereskedők, és megvan náluk minden szükséges alapanyag, amire szüksége van. Campa úr tisztában van vele, hogy kik ezek, és oda tudja vinni a szekérrel.
*Int a háta mögé, és Gilas megfigyelheti, hogy a szekérnek mindkét oldalán ott van a Morthimer ház címere: a befelé forduló szárú nagy M betű. Ez is segíthet meggyőzni a kereskedőket, hogy ne kételkedjenek a levél valódiságában.
Miután mindezt átadta a gnóm mesternek így szól.*
- Nos, amennyiben nincs más, sok sikert kívánok a beszerzésekhez, és jó munkát a Panziómnál!
*búcsúzik el Abactól, és hacsak a gnóm nem tartja még szóval valamilyen ügyben, akkor kezet ráznak, és Orthus lóhátra szállva a dolgára megy. Japher Campa pedig - aki meglehetősen egykedvűen ül a szekér bakján - várja Gilas utasításait, hogy segítsen beszerezni, amit kell.*
3092. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-02-02 15:12:42
Üzenet elküldve: 2026-02-02 15:12:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Babkár//
* Hallgatja, mit mond a tündér. Neki tetszik. Mármint, amit mond. Az már nem annyira, hogy utána majd még neki kell alkimista után is rohannia, de talán Samonyr ismer valakit, aki elvállalja. Vagy, ha ő nem, talán valamelyik másik barátja. Nem különösebben érdekli az ár, de azt gondolja, hogy az ő kapcsolataival nemcsak olcsóbban, hanem gyorsabban is ki tudná kevertetni azokat a varázsitalokat. Legyint végül egyet és így szól. *
– Legyen akkor. Adok most ötszáz aranyat. * Most ad 500 aranyat Babkár Threbucheynek. *
– Elég lesz a világosabb zöld színű ital is, majd megkérek valakit, hogy vigye el egy alkimistához. Az otthonom, bizonyára már kitalálta, Selyemrévben van, és a Samonyr Rezidencia névre hallgat. * Ezután röviden azt is elmagyarázza a tündérnek, hogy hogyan lehet a legegyszerűbben odajutni. *
– A visszajárót tartsa meg, Drága Babkár uram. Tekintse szállítási díjnak. Ha pedig mégsem lenne elegendő az ötszáz arany, Sha'phranek, a komornyik kifizeti a többit. * Nem akarja túlbonyolítani az üzletkötést. Egyik árucikkre sincs szüksége sürgősen, így az se zavarná, ha Babkár csak egy hat múlva tudná kihozni az árukat. Habár minél tovább tart a kiszállítás, annál valószínűbb, hogy addigra Norgen újra megéhezik, és szomorú lenne, ha pont az ő drága Babkárját kéne szétcincálnia a pincében… *
– Tehát mindent el tud intézni innentől? * Szegi fel állát, és lenéz a nála nem is sokkal kisebb tündérre. *
– További szép napot, Babkár uram! * Azzal sarkon is fordul, és hacsak a tündér nem marasztalja gyorsan még valamiért, akkor Norra el is tűnik a piac forgatagában. Hányingere támadt ettől a sok szép beszédtől, és mivel már így is igen tartalmas nap áll mögötte, nem akar tovább a városban császkálni. Egyenesen hazaindul Selyemrévbe, és reméli, hogy ezzel a nap le is zárulhat. *
* Hallgatja, mit mond a tündér. Neki tetszik. Mármint, amit mond. Az már nem annyira, hogy utána majd még neki kell alkimista után is rohannia, de talán Samonyr ismer valakit, aki elvállalja. Vagy, ha ő nem, talán valamelyik másik barátja. Nem különösebben érdekli az ár, de azt gondolja, hogy az ő kapcsolataival nemcsak olcsóbban, hanem gyorsabban is ki tudná kevertetni azokat a varázsitalokat. Legyint végül egyet és így szól. *
– Legyen akkor. Adok most ötszáz aranyat. * Most ad 500 aranyat Babkár Threbucheynek.
*– Elég lesz a világosabb zöld színű ital is, majd megkérek valakit, hogy vigye el egy alkimistához. Az otthonom, bizonyára már kitalálta, Selyemrévben van, és a Samonyr Rezidencia névre hallgat. * Ezután röviden azt is elmagyarázza a tündérnek, hogy hogyan lehet a legegyszerűbben odajutni. *
– A visszajárót tartsa meg, Drága Babkár uram. Tekintse szállítási díjnak. Ha pedig mégsem lenne elegendő az ötszáz arany, Sha'phranek, a komornyik kifizeti a többit. * Nem akarja túlbonyolítani az üzletkötést. Egyik árucikkre sincs szüksége sürgősen, így az se zavarná, ha Babkár csak egy hat múlva tudná kihozni az árukat. Habár minél tovább tart a kiszállítás, annál valószínűbb, hogy addigra Norgen újra megéhezik, és szomorú lenne, ha pont az ő drága Babkárját kéne szétcincálnia a pincében… *
– Tehát mindent el tud intézni innentől? * Szegi fel állát, és lenéz a nála nem is sokkal kisebb tündérre. *
– További szép napot, Babkár uram! * Azzal sarkon is fordul, és hacsak a tündér nem marasztalja gyorsan még valamiért, akkor Norra el is tűnik a piac forgatagában. Hányingere támadt ettől a sok szép beszédtől, és mivel már így is igen tartalmas nap áll mögötte, nem akar tovább a városban császkálni. Egyenesen hazaindul Selyemrévbe, és reméli, hogy ezzel a nap le is zárulhat. *
3091. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-02-02 10:49:35
Üzenet elküldve: 2026-02-02 10:49:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//A közös üzlet//
*Nem szégyelli, de igen hátra kell hajtania a fejét, ahogy a közeledőkre néz. Egészen pontosan a lóra, mert azt figyeli meg magának éppen. Elismerően csücsörít bajsza alatt; szépnek találja a hátast, és bár igazán nem ért hozzájuk, úgy gondolja, hogy az a Prefektus jó ízlését tükrözi. Bár illetlen dolog ilyesféle párhuzamot vonni, de úgy fest, hogy a férfi jó ízlése másra is kiterjed - elég, ha csak Merlana Naerice kisasszonyra gondol. Hozzá kell tenni: nem feltételezné, hogy a nőt a külcsín alapján választották a Sub Rosa Panzió vezetőjének, vagy hogy az a tudásán és hozzáértésén kívül mással is hatást tett volna a férfira.
Elfogadja, és rövid-határozott kézfogással megszorítja a felé nyújtott jobbot; nem ismétli meg hangosan a köszöntést, helyette egy pillanatra meghajtja a fejét.*
- Nem, dehogy is, Morthimer úr! Ráadásul haszontalan sem volt a várakozással töltött idő. *Megpaskolja a jegyzetelésre szolgáló könyvétől duzzadó zsebet vaskos bőrkötényén. Tekintetét a kocsis felé fordítja, gyors pillantásokkal méri fel őt is.* Üdvözlöm, Campa úr!
*Saját maga barátságosan köszön. Ha észre is vette a férfi mozdulatában rejlő flegmaságot, nem adja jelét.*
- Ó, az nagyszerű, nagyszerű! *Elégedetten bólogat a Prefektus által elmondottak hallatán.* Valóban hasznos lesz Campa úr segítsége.
*Saját kocsija -inkább riksának lehetne nevezni- sokkal kisebb mint ez a szekér; és az ebben remélhetőleg szakértő férfi bizonyára jobban tudja, hogy miképp lesz célszerű felpakolni a holmit a jóval nagyobb kocsi rakodó-terére.*
- Még egyszer köszönöm a támogatását, Morthimer úr! *Fordul vissza a ló mellett álló férfihoz.* Valóban nagy segítséget jelent.
*Nem szégyelli, de igen hátra kell hajtania a fejét, ahogy a közeledőkre néz. Egészen pontosan a lóra, mert azt figyeli meg magának éppen. Elismerően csücsörít bajsza alatt; szépnek találja a hátast, és bár igazán nem ért hozzájuk, úgy gondolja, hogy az a Prefektus jó ízlését tükrözi. Bár illetlen dolog ilyesféle párhuzamot vonni, de úgy fest, hogy a férfi jó ízlése másra is kiterjed - elég, ha csak Merlana Naerice kisasszonyra gondol. Hozzá kell tenni: nem feltételezné, hogy a nőt a külcsín alapján választották a Sub Rosa Panzió vezetőjének, vagy hogy az a tudásán és hozzáértésén kívül mással is hatást tett volna a férfira.
Elfogadja, és rövid-határozott kézfogással megszorítja a felé nyújtott jobbot; nem ismétli meg hangosan a köszöntést, helyette egy pillanatra meghajtja a fejét.*
- Nem, dehogy is, Morthimer úr! Ráadásul haszontalan sem volt a várakozással töltött idő. *Megpaskolja a jegyzetelésre szolgáló könyvétől duzzadó zsebet vaskos bőrkötényén. Tekintetét a kocsis felé fordítja, gyors pillantásokkal méri fel őt is.* Üdvözlöm, Campa úr!
*Saját maga barátságosan köszön. Ha észre is vette a férfi mozdulatában rejlő flegmaságot, nem adja jelét.*
- Ó, az nagyszerű, nagyszerű! *Elégedetten bólogat a Prefektus által elmondottak hallatán.* Valóban hasznos lesz Campa úr segítsége.
*Saját kocsija -inkább riksának lehetne nevezni- sokkal kisebb mint ez a szekér; és az ebben remélhetőleg szakértő férfi bizonyára jobban tudja, hogy miképp lesz célszerű felpakolni a holmit a jóval nagyobb kocsi rakodó-terére.*
- Még egyszer köszönöm a támogatását, Morthimer úr! *Fordul vissza a ló mellett álló férfihoz.* Valóban nagy segítséget jelent.
3090. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-02-01 20:36:39
Üzenet elküldve: 2026-02-01 20:36:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 381
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 381
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Megrendelés//
* Bizony jól esne már, nem csupán szívének egy kupa bor, de még teste is erőre kapna, ha csupán egy korttyal ihatna. Igaz a mondás, hogy a kemény munkát követve a legfinomabb az ital, de sosem beszél senki arról, hogy amellett milyen jó a munka. A felhajtott vászon mellé helyezi az imént lerakott ládát, majd a szekéren megtámaszkodva felrántja magát. Fent egy darabig nézi a körülötte sétáló embereket és egyéb teremtményeket. Magasságban eddig is maga alá parancsolta a legtöbb élőlényt, de így sokkal messzebbre lát el. Mások tekintetét fürkészi, érdekli, hogy vajon mit gondolhatnak. Na, nem pont magáról, inkább a jelenlegi helyzetről, ami körbeveszi őket. Ha tudnák, hogy a veszély már a küszöbön, kíváncsi lenne, hogy mennyi embernek változna meg az arckifejezése. Lassan fel is hagy pórnép bámulásával, s végre helyére teszi azt a makacs dobozt. Pontosan a másik mellé illeszti be, majd erősíti oda a szekérhez. Végezetül leugrik, s annak vásznával újfent elrejti a vett portékákat. Kezei a csípőire csúsznak, közben egy darabig még nézi a fedett csomagteret.
Reflexszerűén nyúl az egyik zsebébe. Onnan nem is akármi kerül elő. Kisebb üveg, benne klasszikus orkpálinka pihen. Meglötyögteti a sötét üveget, mielőtt megszabadítaná annak kupakjától. Részben azt nézi, hogy mennyire van tele az üveg, ám ez már amolyan szokásává is vált az elmúlt időkben. A kupakjától megfosztott üvegbe először beleszagol. Nem a legjobb ital, amit valaha ivott, de egy biztos; megfelelő löketet kínál az a nap bármelyik pontján. Nem csak íze szúrós, de még az áldozat orrát sem hagyja büntetlenül. Kezei már mozgásba is lendülnek, hogy néhány korttyal enyhítse szomját, s kedvét, és pont ekkor érkezik a vendége. A hirtelen érkezett ember felé eleinte csak fejét fordítja. Azon végignézve elsőre nem leli a választ, hogy amaz mégis miért keresné őt. Pontosabban egy orkot. Tippelni persze képes, de hagyja, hogy a másik mondja ki nyíltan, hogy mit is szeretne. Amikor neve is előkerül, onnan egyértelművé válik, hogy valóban nem tévesztett személy az apró leányzó. Bár nehezen tudná elképzelni, hogy valakivel összelehetne téveszteni. Pálinkásüvegébe visszacsúsztatja kupakját, majd elsüllyeszti azt zsebébe. Ez még talán érdekes is lehet. *
- Cifra?
* Ennél a szónál megakad, mert hát ezt nem tudja hova tenni, vissza is kérdez rögvest, aztán majd kiderül, hogy ez valami furcsa becenév, esetleg egy eddig még nem hallott sértés. Azt viszont, hogy miért keresné a nőt, az őt is érdekli, de egyelőre még a nevét sem tudja. *
- Bájitalok, mi? Nos, ebben nem tévedsz, de ismerlek téged? Szerintem eddig nem találkoztunk.
* Legalábbis, ha emlékei nem hagyják cserben, úgy biztos emlékezne egy apróságra, kin rőt korona díszeleg. *
- Esetleg bájital kéne? Van nálam néhány, de ha valami bonyolultabbra van szükséged, arra várnod kell. Egyelőre tele a kezem és az se biztos, hogy rendelkezem a hozzájuk szükséges nyersanyaggal.
* Fejti ki a másiknak, s ha nem szakítja félbe, akkor nem is fog másra gondolni az ork. Elvégre sok mindennel nem keresik. Talán ez is egy újabb üzleti lehetőség. *
* Bizony jól esne már, nem csupán szívének egy kupa bor, de még teste is erőre kapna, ha csupán egy korttyal ihatna. Igaz a mondás, hogy a kemény munkát követve a legfinomabb az ital, de sosem beszél senki arról, hogy amellett milyen jó a munka. A felhajtott vászon mellé helyezi az imént lerakott ládát, majd a szekéren megtámaszkodva felrántja magát. Fent egy darabig nézi a körülötte sétáló embereket és egyéb teremtményeket. Magasságban eddig is maga alá parancsolta a legtöbb élőlényt, de így sokkal messzebbre lát el. Mások tekintetét fürkészi, érdekli, hogy vajon mit gondolhatnak. Na, nem pont magáról, inkább a jelenlegi helyzetről, ami körbeveszi őket. Ha tudnák, hogy a veszély már a küszöbön, kíváncsi lenne, hogy mennyi embernek változna meg az arckifejezése. Lassan fel is hagy pórnép bámulásával, s végre helyére teszi azt a makacs dobozt. Pontosan a másik mellé illeszti be, majd erősíti oda a szekérhez. Végezetül leugrik, s annak vásznával újfent elrejti a vett portékákat. Kezei a csípőire csúsznak, közben egy darabig még nézi a fedett csomagteret.
Reflexszerűén nyúl az egyik zsebébe. Onnan nem is akármi kerül elő. Kisebb üveg, benne klasszikus orkpálinka pihen. Meglötyögteti a sötét üveget, mielőtt megszabadítaná annak kupakjától. Részben azt nézi, hogy mennyire van tele az üveg, ám ez már amolyan szokásává is vált az elmúlt időkben. A kupakjától megfosztott üvegbe először beleszagol. Nem a legjobb ital, amit valaha ivott, de egy biztos; megfelelő löketet kínál az a nap bármelyik pontján. Nem csak íze szúrós, de még az áldozat orrát sem hagyja büntetlenül. Kezei már mozgásba is lendülnek, hogy néhány korttyal enyhítse szomját, s kedvét, és pont ekkor érkezik a vendége. A hirtelen érkezett ember felé eleinte csak fejét fordítja. Azon végignézve elsőre nem leli a választ, hogy amaz mégis miért keresné őt. Pontosabban egy orkot. Tippelni persze képes, de hagyja, hogy a másik mondja ki nyíltan, hogy mit is szeretne. Amikor neve is előkerül, onnan egyértelművé válik, hogy valóban nem tévesztett személy az apró leányzó. Bár nehezen tudná elképzelni, hogy valakivel összelehetne téveszteni. Pálinkásüvegébe visszacsúsztatja kupakját, majd elsüllyeszti azt zsebébe. Ez még talán érdekes is lehet. *
- Cifra?
* Ennél a szónál megakad, mert hát ezt nem tudja hova tenni, vissza is kérdez rögvest, aztán majd kiderül, hogy ez valami furcsa becenév, esetleg egy eddig még nem hallott sértés. Azt viszont, hogy miért keresné a nőt, az őt is érdekli, de egyelőre még a nevét sem tudja. *
- Bájitalok, mi? Nos, ebben nem tévedsz, de ismerlek téged? Szerintem eddig nem találkoztunk.
* Legalábbis, ha emlékei nem hagyják cserben, úgy biztos emlékezne egy apróságra, kin rőt korona díszeleg. *
- Esetleg bájital kéne? Van nálam néhány, de ha valami bonyolultabbra van szükséged, arra várnod kell. Egyelőre tele a kezem és az se biztos, hogy rendelkezem a hozzájuk szükséges nyersanyaggal.
* Fejti ki a másiknak, s ha nem szakítja félbe, akkor nem is fog másra gondolni az ork. Elvégre sok mindennel nem keresik. Talán ez is egy újabb üzleti lehetőség. *
3089. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-02-01 14:45:50
Üzenet elküldve: 2026-02-01 14:45:50
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Vegyetek jót ha tudtok//
*A nő kihívása hallatán az árus vigyora lassan, szélesebbre húzódik. Ezúttal sem sieti el a választ. Még kétszer feldobja a zsákocskát, elkapja, majd egy utolsó, könnyed mozdulattal Caelril elé ejti a pultra. A magok tompán koppannak a fa felületén.
Amikor a nő az árra kérdez, a férfi hosszasan nézi őt. Nem méregetően, inkább elgondolkodva, mintha mérlegelné, mit lát maga előtt. Végül nyugodt mosoly ül ki az arcára.*
- Semmit.
*Nem sokáig hagyja ott ezt a szót az éterben lebegni. A spirállal jelölt zsákocskát veszi kézbe, majd az ölébe fekteti. Meglepően gyors, és gyakorlott mozdulatok követik egymást. A pult alól egy apró üvegcsét húz elő, kinyitja, s a zsák tartalmával tölti fel úgy, hogy egy szem sem megy kárba. Amikor elégnek ítéli, dugót nyom az üveg szájába, majd néhányszor összerázza, hogy a belsejében lévő szárított növényrészek egyenletesen osztódjanak el.
Az üvegcsét végül a nő elé csúsztatja a pultra. A spirálos zsák marad nála.*
- Semmit… *Ismétli meg újra vigyorogva.* - Ha ezt is megveszed. Látom kellően felkeltette az érdeklődésed.
*A füst újra lassan kanyarog felfelé a pipából, amit időközben ismét ajkaihoz emel.*
*A nő kihívása hallatán az árus vigyora lassan, szélesebbre húzódik. Ezúttal sem sieti el a választ. Még kétszer feldobja a zsákocskát, elkapja, majd egy utolsó, könnyed mozdulattal Caelril elé ejti a pultra. A magok tompán koppannak a fa felületén.
Amikor a nő az árra kérdez, a férfi hosszasan nézi őt. Nem méregetően, inkább elgondolkodva, mintha mérlegelné, mit lát maga előtt. Végül nyugodt mosoly ül ki az arcára.*
- Semmit.
*Nem sokáig hagyja ott ezt a szót az éterben lebegni. A spirállal jelölt zsákocskát veszi kézbe, majd az ölébe fekteti. Meglepően gyors, és gyakorlott mozdulatok követik egymást. A pult alól egy apró üvegcsét húz elő, kinyitja, s a zsák tartalmával tölti fel úgy, hogy egy szem sem megy kárba. Amikor elégnek ítéli, dugót nyom az üveg szájába, majd néhányszor összerázza, hogy a belsejében lévő szárított növényrészek egyenletesen osztódjanak el.
Az üvegcsét végül a nő elé csúsztatja a pultra. A spirálos zsák marad nála.*
- Semmit… *Ismétli meg újra vigyorogva.* - Ha ezt is megveszed. Látom kellően felkeltette az érdeklődésed.
*A füst újra lassan kanyarog felfelé a pipából, amit időközben ismét ajkaihoz emel.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3089-3108