Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 518 (10341. - 10352. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
10352. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-02-11 20:34:11
Üzenet elküldve: 2025-02-11 20:34:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 137
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 137
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Az idő kellemes. Süt a nap, de pont erősen, hogy elviselhető maradjon és még egy enyhe szellő is fúj. Ezt hívják sétaidőnek. Lehet a piaci tömegben vannak akik csak ezért jöttek ki. Járni egyet ebben a színes, szagos emberkavalkádban ahol szinte bármit fel lehet lelni. Kellemes is lehetne ha egy mogorva gnóm bácsi nem taposna lábakra és csapkodná bokán a közelébe kerülőket, hogy utána még ő legyen felháborodva azon, hogy miért jönnek neki. Pimasz fiatalság! Így bánni Alakim Aherber-el, aki már akkor a városvezetéssel perlekedett mikor ezek még egy kósza gondolat se voltak. Jó pár fájó boka és elfojtott vagy kevésbé elfojtott káromkodás kíséretében megérkezik az öreg a paic azon részére amit keresett. A fajtársak részlege. Ahol nem kell a nyakát nyújtogatni és a minőségre nem lehet panasza. Csak az árakra.*
-Mennyi? Ez a papír még leírva se látta Lihanech-et nemhogy onnan származzon. Ismerem apádat, annak is én vertem a seggére mikor berúgta az ablakomat és te akarsz engem bolondnak nézni te kis taknyos. Azt, hittem nőtt már be a fejed lágya azóta, hogy folyton anyád szoknyája mögött bujkáltál. Vegyük már komolyan egymást! Fele annyiért elviszem és még azokat a krétákat is megkapom. Cserébe apád nem hall majd róla, hogy az öreg Aherber bácsit próbáltad átverni. Mi az, hogy ezt nem lehet? Miért ne lehetne? Azt, hittem te szabod az árakat. Ha nem akkor szóljál a főnöködnek és azzal beszélek. Na, akkor miért ne lehetne? Nem szoktam én otthonról kimozdulni. Fáj a lábam. Ne gyötörd már szegény öregembert. Apád mit szólna ehhez? Más úgy se vesz ilyeneket, ha meg a nyakadon marad ennyit se keresel vele. Na, mit szólsz? Jaj, ugyan már!
*Hosszas alkudozás árán, de az öreg csak beszerezte amire szüksége volt. Fránya fiatalság! Megpróbálták őt megkopasztani. Na, majd meglátják. Megmutatja nekik. Csak érne már haza mert tényleg kezd fájni a lába.*
-Mennyi? Ez a papír még leírva se látta Lihanech-et nemhogy onnan származzon. Ismerem apádat, annak is én vertem a seggére mikor berúgta az ablakomat és te akarsz engem bolondnak nézni te kis taknyos. Azt, hittem nőtt már be a fejed lágya azóta, hogy folyton anyád szoknyája mögött bujkáltál. Vegyük már komolyan egymást! Fele annyiért elviszem és még azokat a krétákat is megkapom. Cserébe apád nem hall majd róla, hogy az öreg Aherber bácsit próbáltad átverni. Mi az, hogy ezt nem lehet? Miért ne lehetne? Azt, hittem te szabod az árakat. Ha nem akkor szóljál a főnöködnek és azzal beszélek. Na, akkor miért ne lehetne? Nem szoktam én otthonról kimozdulni. Fáj a lábam. Ne gyötörd már szegény öregembert. Apád mit szólna ehhez? Más úgy se vesz ilyeneket, ha meg a nyakadon marad ennyit se keresel vele. Na, mit szólsz? Jaj, ugyan már!
*Hosszas alkudozás árán, de az öreg csak beszerezte amire szüksége volt. Fránya fiatalság! Megpróbálták őt megkopasztani. Na, majd meglátják. Megmutatja nekik. Csak érne már haza mert tényleg kezd fájni a lába.*
10351. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-01-28 21:38:15
Üzenet elküldve: 2025-01-28 21:38:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Árva angyal//
*Rellan azért magában beismeri, örül neki, hogy Mai nem húzza el a kezét, mikor megfogja. Általában a nénik addig rokonszenveznek vele, amíg a lelkiismeretük ráveszi őket, hogy dobjanak neki pár falatot, aztán nem foglalkoznak vele többé – és még akkor se engedik a szép ruhájuk közelébe. Az, hogy a kisfiú megfogja a lány kezét, egy ősi ösztön, nem teljesen tudatos döntés eredménye.*
- Jó, maj' szólok, ha van valami. *Mondja Mai magyarázatára reagálva. Egyelőre nem tűnik rossznak ez az új hely, de azért elképzelni se nagyon tudja, annyi baja volt az előzővel meg az itteni társasággal. Azt viszont nem árulja el Mainak, hogy gond nélkül bármikor hajlandó összepakolni és távozni, akár úgy is, hogy ne lássák. Nem ez lenne az első eset, hogy csak úgy lelécel a nagy kalandor.* De ha kapunk enni, az azér' jó. Mer' az a legfontosabb általában, és éhesen mindenki könnyebben lesz mérges meg jobban fázik.
*Úgy tűnik, gond nélkül keverednek a Kira csacsihoz, és Rellan nem mulasztja el bemutatni állatokról szerzett ismereteit. Amíg Mai a pénzt számolja, ő apróra elmutogat neki minden dolgot, amit tudni kell erről a csacsiról, beleértve, hogy két füle van, két szeme és egy farka, és hogy szereti a répát. Valószínűleg a lányt ezen információk egyike sem lepi meg, de a körítés nagyon tudományos.*
- Szóval ez itt így a csacsi. *Vonja le a végkonklúziót.* Csacsi, beszéljél!
*Azonban Kira nem nyilatkozik, nagyon békés (vagy jóllakott) hangulatában találják. Nem mondja sem azt, hogy i-ááá, sem, hogy i-óóó. Nem is nagyon csinál semmit, eléggé kezes állat, kissé bicegve megy arra, amerre vezetik a száron. Rellan simogatásaihoz azért lehajol, látszik, hogy őt kifejezetten kedveli.*
- Sokat etettem. *Magyarázza a kisfiú.* Azé' szeret. *És ebben lehet valami, mert ő is megkedvelte Mait, aki meg őt etette meg. Közben azért az árus is hozzászól a dologhoz, hogy ne csak a gyerek csiviteljen.*
- Elmegy az a lüke akárhova, naccsád, csak ne pakoljon rá nehezet. Azt meg rögtön tudni fogja, ha baja van, mer' akkor meg vernyog és lehasal.
*Miután megkapták a használati útmutatót az újdonsült háziállatukhoz, Rellan szinte szárnyal a boldogságtól, úgy ugrálja körbe a csacsit. És ha már az továbbra sem nyilatkozik, helyette a kisfiú értekezik szamárnyelven:*
- I-óóó, i-óóó!
A hozzászólás írója (Andorellan Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.01.28 21:40:04
*Rellan azért magában beismeri, örül neki, hogy Mai nem húzza el a kezét, mikor megfogja. Általában a nénik addig rokonszenveznek vele, amíg a lelkiismeretük ráveszi őket, hogy dobjanak neki pár falatot, aztán nem foglalkoznak vele többé – és még akkor se engedik a szép ruhájuk közelébe. Az, hogy a kisfiú megfogja a lány kezét, egy ősi ösztön, nem teljesen tudatos döntés eredménye.*
- Jó, maj' szólok, ha van valami. *Mondja Mai magyarázatára reagálva. Egyelőre nem tűnik rossznak ez az új hely, de azért elképzelni se nagyon tudja, annyi baja volt az előzővel meg az itteni társasággal. Azt viszont nem árulja el Mainak, hogy gond nélkül bármikor hajlandó összepakolni és távozni, akár úgy is, hogy ne lássák. Nem ez lenne az első eset, hogy csak úgy lelécel a nagy kalandor.* De ha kapunk enni, az azér' jó. Mer' az a legfontosabb általában, és éhesen mindenki könnyebben lesz mérges meg jobban fázik.
*Úgy tűnik, gond nélkül keverednek a Kira csacsihoz, és Rellan nem mulasztja el bemutatni állatokról szerzett ismereteit. Amíg Mai a pénzt számolja, ő apróra elmutogat neki minden dolgot, amit tudni kell erről a csacsiról, beleértve, hogy két füle van, két szeme és egy farka, és hogy szereti a répát. Valószínűleg a lányt ezen információk egyike sem lepi meg, de a körítés nagyon tudományos.*
- Szóval ez itt így a csacsi. *Vonja le a végkonklúziót.* Csacsi, beszéljél!
*Azonban Kira nem nyilatkozik, nagyon békés (vagy jóllakott) hangulatában találják. Nem mondja sem azt, hogy i-ááá, sem, hogy i-óóó. Nem is nagyon csinál semmit, eléggé kezes állat, kissé bicegve megy arra, amerre vezetik a száron. Rellan simogatásaihoz azért lehajol, látszik, hogy őt kifejezetten kedveli.*
- Sokat etettem. *Magyarázza a kisfiú.* Azé' szeret. *És ebben lehet valami, mert ő is megkedvelte Mait, aki meg őt etette meg. Közben azért az árus is hozzászól a dologhoz, hogy ne csak a gyerek csiviteljen.*
- Elmegy az a lüke akárhova, naccsád, csak ne pakoljon rá nehezet. Azt meg rögtön tudni fogja, ha baja van, mer' akkor meg vernyog és lehasal.
*Miután megkapták a használati útmutatót az újdonsült háziállatukhoz, Rellan szinte szárnyal a boldogságtól, úgy ugrálja körbe a csacsit. És ha már az továbbra sem nyilatkozik, helyette a kisfiú értekezik szamárnyelven:*
- I-óóó, i-óóó!
A hozzászólás írója (Andorellan Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.01.28 21:40:04
10350. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-01-28 17:19:46
Üzenet elküldve: 2025-01-28 17:19:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 819
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 819
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Árva angyal//
*Minden pillanatban szórakoztató a fiúcska. Több jelzést is lát arra vonatkozóan, hogy jól lakott és tetszett neki az étel; a felfelé mutató kis ujjacskát, a gyomorból cseppet sem panaszosan feltörő hangot, na meg a jóleső hümmentést. Ilyenkor Mai is rendkívül elégedett, mert sikerült néhány jó pillanatot okoznia. Nem kérdés, hogy megérdemli a másik. Csak azt tudná, miért szereti mindenki a ruhájába törölni a szaftot a kezéről, legyen az öt éves, vagy felnőtt férfi. A mosolya ettől még nem múlik, főleg, mert egy irányba tartanak, s bár lesz egy kitérő, sikerült elérnie azt, amit szeretett volna: ma már teljes biztonságban tölti Rellan az éjszakát. Az övébe csúszó koszos kis mancs meglepi, de a szíve ilyenkor csordultig telik. Természetes, hogy hagyja, sőt el sem ereszti egészen addig, amíg csak a gyerek igényli. Jól ismeri az utcákat, az egyszer biztos, de miért is ne ismerné, ha többet töltött a köveket taposva kint, mint bárhol kényelemben bent? Imád ebben a hangbuborékban sétálni, a fiú folyton csacsog, mindenre válaszolni szinte képtelenség, de a legfontosabbról azért beszélni kezd.*
- Van, aki idősebb, de az teljesen biztos, hogy ilyeneket nem fognak veled csinálni. Mindenkinek jut étel, nincs szükség elvenni a másikét. Nem is hagynám, de nem kell szóljak, mert rendes gyerekek. Megbecsülik, amijük van. Persze a játék hevében történhetnek kis balesetek, de könnyű különbséget tenni, hogy csak gonoszkodnak egyesek, vagy véletlen volt. Meg persze szeretnek tréfálkozni, de biztos téged sem kell félteni. *Kacag fel, mert igen jókedvű gyermekkel találkozott össze, nem kételkedik benne, hogy tud rosszcsont lenni, na de nem mindegy, hogy milyen töltettel. Nem félti Rellan-t, akik pedig jelenleg bent laknak, néhány heccen kívül nem ártanának igazán egymásnak. Persze Szikrával el kell beszélgetnie, hogy különös figyelmet fordítson arra, hogy ne essen bántódása a fiúnak. Vagy inkább Trylnor-nak szól… * - És igazad van, tényleg nem jó dolog. De majd meglátod, hogy milyen ott, aztán elmondod a véleményed. Nekem bármit elmondhatsz amúgy is.
*Teszi hozzá csak amolyan mellékesen. Bizalmat kiharcolni nem lehet, de nem árt tudatosítani néha, hogy szabad beszélni, sőt.
A beszélgetés miatt még gyorsabban telik el az út, ami amúgy sem volt hosszú, de ha az lenne sem bánná, legalább kicsit jobban megismeri a fiúcskát.
Nem kérdés, megérkeztek. A bajszos férfi talán el sem hiszi, hogy tényleg viszik azt a szamarat. Mai sem hitte volna, hogy egy sánta csacsival és egy gyerekkel tér haza néhány drága kelme helyett, de ez már csak ilyen. *
- Szép jó napot! Igen, tényleg érte jöttünk.
*Közelít, fél szemmel Rellan-t is figyelve, de amikor meglátja az állatot, akkor egy kis ideig a teljes figyelmét elragadja. Bájos. A hegeivel, a sántaságával együtt. Fél talán, de hogyisne félne, majd náluk ő is megtanulja, hogy nincs rá oka; ott még a kutya is csak azzal barátságtalan, aki bántani próbálja a gazdáját.*
- Sánta, de azért eljut velem hazáig, ugye? Nem lakok túl messze. *Végig simít kicsit félszegen a bundán, majd egy halk sóhaj kíséretében a táskájához nyúl. Egy kisebb erszénnyi arannyal lesz szegényebb, de egy jobb kedvű fiúval és egy „megmentett” állattal gazdagabb. Nem akar a gyerek előtt hangosan pénzről beszélni, nem kell tudja, hogy mennyit áldoz érte, neki most csak az üzenet a fontos. Van, akit érdekel azok sorsa is, aki másét nem. Így kezdődik egy újabb fejezet. *
- Jó helyen lesz nálunk, majd mi gondoskodunk róla. Köszönjük, hogy eddig vigyázott rá.
*Vigyorog a férfire, persze csak kedveskedik, jól tudja, hogy milyen sorsra is juthatott volna. Egy kötéllel vezetve a bátortalan, lassú szamarat indulnak tovább a rezidencia felé.*
- Sajnálom, hogy nem bír el minket. Téged talán még igen, de majd inkább Borson tanulj meg lovagolni. *Mert természetesen, ha fél a lovaktól, ha nem, most már erre is lehetősége fog nyílni.*
*Minden pillanatban szórakoztató a fiúcska. Több jelzést is lát arra vonatkozóan, hogy jól lakott és tetszett neki az étel; a felfelé mutató kis ujjacskát, a gyomorból cseppet sem panaszosan feltörő hangot, na meg a jóleső hümmentést. Ilyenkor Mai is rendkívül elégedett, mert sikerült néhány jó pillanatot okoznia. Nem kérdés, hogy megérdemli a másik. Csak azt tudná, miért szereti mindenki a ruhájába törölni a szaftot a kezéről, legyen az öt éves, vagy felnőtt férfi. A mosolya ettől még nem múlik, főleg, mert egy irányba tartanak, s bár lesz egy kitérő, sikerült elérnie azt, amit szeretett volna: ma már teljes biztonságban tölti Rellan az éjszakát. Az övébe csúszó koszos kis mancs meglepi, de a szíve ilyenkor csordultig telik. Természetes, hogy hagyja, sőt el sem ereszti egészen addig, amíg csak a gyerek igényli. Jól ismeri az utcákat, az egyszer biztos, de miért is ne ismerné, ha többet töltött a köveket taposva kint, mint bárhol kényelemben bent? Imád ebben a hangbuborékban sétálni, a fiú folyton csacsog, mindenre válaszolni szinte képtelenség, de a legfontosabbról azért beszélni kezd.*
- Van, aki idősebb, de az teljesen biztos, hogy ilyeneket nem fognak veled csinálni. Mindenkinek jut étel, nincs szükség elvenni a másikét. Nem is hagynám, de nem kell szóljak, mert rendes gyerekek. Megbecsülik, amijük van. Persze a játék hevében történhetnek kis balesetek, de könnyű különbséget tenni, hogy csak gonoszkodnak egyesek, vagy véletlen volt. Meg persze szeretnek tréfálkozni, de biztos téged sem kell félteni. *Kacag fel, mert igen jókedvű gyermekkel találkozott össze, nem kételkedik benne, hogy tud rosszcsont lenni, na de nem mindegy, hogy milyen töltettel. Nem félti Rellan-t, akik pedig jelenleg bent laknak, néhány heccen kívül nem ártanának igazán egymásnak. Persze Szikrával el kell beszélgetnie, hogy különös figyelmet fordítson arra, hogy ne essen bántódása a fiúnak. Vagy inkább Trylnor-nak szól… * - És igazad van, tényleg nem jó dolog. De majd meglátod, hogy milyen ott, aztán elmondod a véleményed. Nekem bármit elmondhatsz amúgy is.
*Teszi hozzá csak amolyan mellékesen. Bizalmat kiharcolni nem lehet, de nem árt tudatosítani néha, hogy szabad beszélni, sőt.
A beszélgetés miatt még gyorsabban telik el az út, ami amúgy sem volt hosszú, de ha az lenne sem bánná, legalább kicsit jobban megismeri a fiúcskát.
Nem kérdés, megérkeztek. A bajszos férfi talán el sem hiszi, hogy tényleg viszik azt a szamarat. Mai sem hitte volna, hogy egy sánta csacsival és egy gyerekkel tér haza néhány drága kelme helyett, de ez már csak ilyen. *
- Szép jó napot! Igen, tényleg érte jöttünk.
*Közelít, fél szemmel Rellan-t is figyelve, de amikor meglátja az állatot, akkor egy kis ideig a teljes figyelmét elragadja. Bájos. A hegeivel, a sántaságával együtt. Fél talán, de hogyisne félne, majd náluk ő is megtanulja, hogy nincs rá oka; ott még a kutya is csak azzal barátságtalan, aki bántani próbálja a gazdáját.*
- Sánta, de azért eljut velem hazáig, ugye? Nem lakok túl messze. *Végig simít kicsit félszegen a bundán, majd egy halk sóhaj kíséretében a táskájához nyúl. Egy kisebb erszénnyi arannyal lesz szegényebb, de egy jobb kedvű fiúval és egy „megmentett” állattal gazdagabb. Nem akar a gyerek előtt hangosan pénzről beszélni, nem kell tudja, hogy mennyit áldoz érte, neki most csak az üzenet a fontos. Van, akit érdekel azok sorsa is, aki másét nem. Így kezdődik egy újabb fejezet. *
- Jó helyen lesz nálunk, majd mi gondoskodunk róla. Köszönjük, hogy eddig vigyázott rá.
*Vigyorog a férfire, persze csak kedveskedik, jól tudja, hogy milyen sorsra is juthatott volna. Egy kötéllel vezetve a bátortalan, lassú szamarat indulnak tovább a rezidencia felé.*
- Sajnálom, hogy nem bír el minket. Téged talán még igen, de majd inkább Borson tanulj meg lovagolni. *Mert természetesen, ha fél a lovaktól, ha nem, most már erre is lehetősége fog nyílni.*
10349. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-01-27 16:36:39
Üzenet elküldve: 2025-01-27 16:36:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Árva angyal//
*Rellan degeszre falja magát a sok finomsággal. Rég volt már ilyen lakomában része, utoljára akkor, mikor disznót vágtak a környéken, és sikerült csennie pár kis kolbászkát a tűzről, mielőtt lefülelték volna. Már nem is fázik úgy, részben a fűtött helyiségnek, részben magának az ennivalónak köszönhetően. Ujját a levegőbe böki, mintegy figyelmeztetve, hogy nemsokára válaszol a sok kíváncsi kérdésre, a másik kezével pedig pocakját lapogatja, beletörölve ingébe még némi szaftot. Száját elhagyja egy jóleső büfi.*
- Hmm! *Ad hangot az elégedettségének civilizáltabb módon is a kisfiú. Aztán gondol egyet, és hogy Mia ne tévedjen el a számára már annyira ismerős piaci kavalkádban, kis piszkos mancsát megpróbálja Mai kezébe csúsztatni. Ha hagyja neki, akkor így, kézen fogva mehetnek tovább együtt.* Gyere! Tudok egy nagyon rövid utat.
*Nem a forgalmas, kocsik járta főúton, hanem kisebb, párhuzamos utcán vezeti végig a lányt, de egyik sem olyan, ahol akár egy óvodás kisfiúnak, akár egy fiatal nőnek aggódnia kellene. Igazából ez az árusok bódéinak hátulja, ahol a sertepertélő családtagok rakják és pakolják az újabb adag árukat, tehát végig szem előtt vannak.*
- Erre szeretek menni, mer' itt nem kell félni a lovaktól. Mármint hogy nem félek *Teszi hozzá javításképp Rellan, mert most elköpte magát.* Csak oan nagyok, tudod. És akkor így nem látják, hogy ott vagy lent. Mármint hogy én. De maj' ha magasabb leszek, mint te, akkor mehetünk együtt, te Borson, én meg a sajátomon. *Elmélkedik. Most nem a kis varázsvilágában jár, hanem a pár évvel ezutáni jövőben, és tetszik neki a gondolat.*
- Hát szóval a fiúk, akikkel együtt lakom, nem túl jók. *Meséli tovább, kicsit lehalkítva a hangját.* Engem néha félrelöknek, legutóbb is beletaszajtottak egy pocsolyába. Meg nem akarják, hogy játsszak velük, mert szerintük béna vagyok. Úgyhogy csak nézem őket, próbálok úgy dobni követ, mint ők. *Megzörgeti a zsebét.* Meg ha van is valamim, elveszik. Ők akármit meg tudnak enni. Úgyhogy inkább elbújok addig, amíg meg nem ettem. A kolbász miatt is irigykednének, de nekik ne adjál! Őket nem kell elvinni egy ilyen szép házba, mert csak tönkreteszik, érted. Meg már olyan nagyok, mint te, így dolgozhatnának is, erre csak szórakozásból verekednek meg lopkodnak. Szerintem ez nem jó dolog. *Azért felpillant Maira, hogy a lány is megerősítse ebben, mert ez a saját elképzelése a dologról, és eleget csúfolták érte, hogy elbizonytalanodjon.* Szóval ha azok a gyerekek a nagy házban így egyidősek velem, az jó, mer' akkor nem fognak elverni. *Von vállat.
Alig száz lépést tesznek így, aztán letérnek a mellékutcáról, és elfordulnak egy kis viskó felé, ami mögött nagy istálló húzódik, előtte pedig egy nagy bajuszú öregember árulja a beketrecelt csirkéket, kacsákat, de van ott birka és ló is. Két ló fara mögül kikandikál egy bánatos csacsi.*
- Alyeras bácsi, jöttünk a szamáré'! *Kiabál már messziről az apónak, akinek felcsillan a szeme nagy bajusza alatt, de nem hagyja magát elragadtatni, azért inkább a felnőttre, nem pedig rá néz, révén ha valaki, Mai nagyobb valószínűséggel tud fizetni érte, mint Rellan.*
- A Sánta Kiráé'? *Kérdezi a bácsi gyanúsan Rellanéhoz hasonló akcentussal, még mindig Maira függesztve pillantását.*
- Azé', bácsi.
- Hát előbb azér' nézze meg a naccsága, mer' nem tréfálok, amikor azt mondom, hogy sánta. Ijedős, és nem bír túl nehezet. Megtépte a szomszéd kutya, a rohadt pofáját. Szóval azt ne várja, hogy elvigye, mer' leveti, és saras lesz a szép ruhája.
*Rellan ujjával szemléltetésképpen a csacsi lábára bök, amin egy jó nagy, bunda nélküli heg húzódik hosszan. Az állat közömbösen hegyezi a fülét.*
*Rellan degeszre falja magát a sok finomsággal. Rég volt már ilyen lakomában része, utoljára akkor, mikor disznót vágtak a környéken, és sikerült csennie pár kis kolbászkát a tűzről, mielőtt lefülelték volna. Már nem is fázik úgy, részben a fűtött helyiségnek, részben magának az ennivalónak köszönhetően. Ujját a levegőbe böki, mintegy figyelmeztetve, hogy nemsokára válaszol a sok kíváncsi kérdésre, a másik kezével pedig pocakját lapogatja, beletörölve ingébe még némi szaftot. Száját elhagyja egy jóleső büfi.*
- Hmm! *Ad hangot az elégedettségének civilizáltabb módon is a kisfiú. Aztán gondol egyet, és hogy Mia ne tévedjen el a számára már annyira ismerős piaci kavalkádban, kis piszkos mancsát megpróbálja Mai kezébe csúsztatni. Ha hagyja neki, akkor így, kézen fogva mehetnek tovább együtt.* Gyere! Tudok egy nagyon rövid utat.
*Nem a forgalmas, kocsik járta főúton, hanem kisebb, párhuzamos utcán vezeti végig a lányt, de egyik sem olyan, ahol akár egy óvodás kisfiúnak, akár egy fiatal nőnek aggódnia kellene. Igazából ez az árusok bódéinak hátulja, ahol a sertepertélő családtagok rakják és pakolják az újabb adag árukat, tehát végig szem előtt vannak.*
- Erre szeretek menni, mer' itt nem kell félni a lovaktól. Mármint hogy nem félek *Teszi hozzá javításképp Rellan, mert most elköpte magát.* Csak oan nagyok, tudod. És akkor így nem látják, hogy ott vagy lent. Mármint hogy én. De maj' ha magasabb leszek, mint te, akkor mehetünk együtt, te Borson, én meg a sajátomon. *Elmélkedik. Most nem a kis varázsvilágában jár, hanem a pár évvel ezutáni jövőben, és tetszik neki a gondolat.*
- Hát szóval a fiúk, akikkel együtt lakom, nem túl jók. *Meséli tovább, kicsit lehalkítva a hangját.* Engem néha félrelöknek, legutóbb is beletaszajtottak egy pocsolyába. Meg nem akarják, hogy játsszak velük, mert szerintük béna vagyok. Úgyhogy csak nézem őket, próbálok úgy dobni követ, mint ők. *Megzörgeti a zsebét.* Meg ha van is valamim, elveszik. Ők akármit meg tudnak enni. Úgyhogy inkább elbújok addig, amíg meg nem ettem. A kolbász miatt is irigykednének, de nekik ne adjál! Őket nem kell elvinni egy ilyen szép házba, mert csak tönkreteszik, érted. Meg már olyan nagyok, mint te, így dolgozhatnának is, erre csak szórakozásból verekednek meg lopkodnak. Szerintem ez nem jó dolog. *Azért felpillant Maira, hogy a lány is megerősítse ebben, mert ez a saját elképzelése a dologról, és eleget csúfolták érte, hogy elbizonytalanodjon.* Szóval ha azok a gyerekek a nagy házban így egyidősek velem, az jó, mer' akkor nem fognak elverni. *Von vállat.
Alig száz lépést tesznek így, aztán letérnek a mellékutcáról, és elfordulnak egy kis viskó felé, ami mögött nagy istálló húzódik, előtte pedig egy nagy bajuszú öregember árulja a beketrecelt csirkéket, kacsákat, de van ott birka és ló is. Két ló fara mögül kikandikál egy bánatos csacsi.*
- Alyeras bácsi, jöttünk a szamáré'! *Kiabál már messziről az apónak, akinek felcsillan a szeme nagy bajusza alatt, de nem hagyja magát elragadtatni, azért inkább a felnőttre, nem pedig rá néz, révén ha valaki, Mai nagyobb valószínűséggel tud fizetni érte, mint Rellan.*
- A Sánta Kiráé'? *Kérdezi a bácsi gyanúsan Rellanéhoz hasonló akcentussal, még mindig Maira függesztve pillantását.*
- Azé', bácsi.
- Hát előbb azér' nézze meg a naccsága, mer' nem tréfálok, amikor azt mondom, hogy sánta. Ijedős, és nem bír túl nehezet. Megtépte a szomszéd kutya, a rohadt pofáját. Szóval azt ne várja, hogy elvigye, mer' leveti, és saras lesz a szép ruhája.
*Rellan ujjával szemléltetésképpen a csacsi lábára bök, amin egy jó nagy, bunda nélküli heg húzódik hosszan. Az állat közömbösen hegyezi a fülét.*
10348. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-01-26 10:15:01
Üzenet elküldve: 2025-01-26 10:15:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 352
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 352
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kirakatálmok//
*A nő jól látja, valóban a lelkébe lát, de ebben az esetben ez nem feltétlenül Merlana képességeinek köszönhető, hanem annak, hogy Anlyeska egyáltalán meg sem próbálja leplezni az érzéseit. Lerí róla, hogy vágyik a szépségre, a csillogásra, a fényűzésre. Mi sem bizonyítja ezt jobban annál, hogy most is a drága kelmék előtt sóvárogva talált rá.*
- Nem rossz? *kérdez vissza mosolyogva, ezt is ismeri. Ha valamit az ember nem képes megszerezni magának, akkor hajlamos degradálni annak értékét, hogy megnyugtassa a lelkét azzal, hogy valójában nem is felel meg az igényeinek.*
- Ön kifejezetten kritikus a minőséget illetően, jól sejtem? * Ami azt illeti, hiába fejtegeti a lelki okokat, az tény, hogy a piacon árult ruhák soha nem lesznek összemérhetők azokkal, melyeket képzett szabók, a megrendelő igényeit figyelembe véve, egyedileg készítenek el.*
- Nem, épp ellenkezőleg. Hálás vagyok érte. Tudod, Anlyeska, a túlzott udvariasság fárasztó, és minden esetben csupán egy színjáték. Úgyhogy örömmel fogadom, hogy megszabadítasz ettől a tehertől. *Nem tudja megállni, hogy ne kuncogjon ő is röviden a lánnyal együtt. Az illem egy álarc, melyet két ember egymás felé mutat úgy, hogy önmagukat elrejtik a másik elől, és egyiküknek sincs hozzá kedve igazán. Ez valahol egészen nevetséges.
A vörös ruhájának említése újabb mosolyt csal az arcára. Ezek szerint az akkori megjelenése valóban mély nyomot hagyhatott Anlyeská-ban.*
- A vörös ruha most pihen. Sajnos alkalmatlan ilyen hideg időben arra, hogy a szabadban viseljem *kuncogja.* Ahogy a Pegazusban már említettem, dalnok vagyok és színésznő. Rendszeresen szoktam fellépni a környéken, és szórakoztatni a vásárlókat. *Válaszol röviden a kérdésre, de igazából őt sokkal jobban érdekli az, hogy Anlyeska mi célból jött ide.*
- És te, ha szabad kérdeznem? Mi járatban, ha nem tervezel vásárolni? *érdeklődik.*
//Kirakatálmok//
*A nő jól látja, valóban a lelkébe lát, de ebben az esetben ez nem feltétlenül Merlana képességeinek köszönhető, hanem annak, hogy Anlyeska egyáltalán meg sem próbálja leplezni az érzéseit. Lerí róla, hogy vágyik a szépségre, a csillogásra, a fényűzésre. Mi sem bizonyítja ezt jobban annál, hogy most is a drága kelmék előtt sóvárogva talált rá.*
- Nem rossz? *kérdez vissza mosolyogva, ezt is ismeri. Ha valamit az ember nem képes megszerezni magának, akkor hajlamos degradálni annak értékét, hogy megnyugtassa a lelkét azzal, hogy valójában nem is felel meg az igényeinek.*
- Ön kifejezetten kritikus a minőséget illetően, jól sejtem? * Ami azt illeti, hiába fejtegeti a lelki okokat, az tény, hogy a piacon árult ruhák soha nem lesznek összemérhetők azokkal, melyeket képzett szabók, a megrendelő igényeit figyelembe véve, egyedileg készítenek el.*
- Nem, épp ellenkezőleg. Hálás vagyok érte. Tudod, Anlyeska, a túlzott udvariasság fárasztó, és minden esetben csupán egy színjáték. Úgyhogy örömmel fogadom, hogy megszabadítasz ettől a tehertől. *Nem tudja megállni, hogy ne kuncogjon ő is röviden a lánnyal együtt. Az illem egy álarc, melyet két ember egymás felé mutat úgy, hogy önmagukat elrejtik a másik elől, és egyiküknek sincs hozzá kedve igazán. Ez valahol egészen nevetséges.
A vörös ruhájának említése újabb mosolyt csal az arcára. Ezek szerint az akkori megjelenése valóban mély nyomot hagyhatott Anlyeská-ban.*
- A vörös ruha most pihen. Sajnos alkalmatlan ilyen hideg időben arra, hogy a szabadban viseljem *kuncogja.* Ahogy a Pegazusban már említettem, dalnok vagyok és színésznő. Rendszeresen szoktam fellépni a környéken, és szórakoztatni a vásárlókat. *Válaszol röviden a kérdésre, de igazából őt sokkal jobban érdekli az, hogy Anlyeska mi célból jött ide.*
- És te, ha szabad kérdeznem? Mi járatban, ha nem tervezel vásárolni? *érdeklődik.*
10347. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-01-26 07:18:34
Üzenet elküldve: 2025-01-26 07:18:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kirakatálmok//
*Az egyetlen dolog, ami most mosolyt csal az arcára, az valóban csak annak a gondolata, hogy Corad most hogy nézhetne rá, ha vele jött volna ki ide. Szinte élesen látja azt a duzzogó arcot, amivel akkor is szembesült, mikor a fogadóban megcsodálta azt a szép, vörös ruhát. Talán a vörös sem állna neki olyan rosszul, nem? Fordul vissza gondolatban a szép ruhák felé, de végül inkább csak a száját húzva hessegeti el a csipke és selyem gondolatát. Messze nincs még abban a helyzetben, hogy megérje fájdítania a szívét. Talán nem is lesz soha. Már épp fordulna és indulna is tovább, mikor megüti fülét a nem oly régről megismert hang. A zöldek nyomban fordulnak felé, meglepetésére pedig a hanghoz tartozó nő ugyan az, ám a viselt ruha jóval egyszerűbb. Röpke az idő, amit azzal tölt, hogy végig mérje a nőt, a zöldek hamar vissza is térnek az arcára.*
- Merlana kisasszony!
*Mosolyodik el, miközben aprót biccent felé. A kérdésre pedig vet még egy utolsó pillantást a kiszemelt ruha felé.*
- Annyira nem rossz.
*Vonja meg a vállait, mintha nem lenne különösebb érdeklődéssel a ruha iránt. Ám az újból arra kutakodó szemek és a rövid, de annál vágyakozóbb sóhaj bizonyosan elárulja, hogy nem lenne ellenére, ha máris birtokolhatná. De még mindig ott bújik benne az a zavaróan furcsa érzés, hogy Merlana a Pegazusban egyenesen látott bele a lelkébe, ami kérdéses, hogy mennyire jó dolog.*
- Dehogy. Csak nézelődöm.
*Inkább visszafordul a nőhöz, majd újra mosolyt varázsolva magára úgy fordul, hogy a látószögéből minél kintebb kerüljenek ezek a francos, szép ruhák.*
- Ha élhetek azzal, hogy tegeződjünk és ne kisasszonyozzon, ugye nem fog megsértődni?
*Kuncog fel halkan. Rég volt már, hogy bárki is kisasszonynak szólítsa. Nincs már rang hozzá, hogy ez elvárt legyen. Az idő elteltével pedig szinte idegennek is hat már. Amúgy sem szerette sosem a formalitásokat, csak kötelezően betartotta. Ám a helyzet már régen nem ugyan az, így inkább élne a tegeződés könnyedségével.*
- És mi járatban itt a szép vörös ruha nélkül?
*Billenti félre a fejét kíváncsian.*
//Kirakatálmok//
*Az egyetlen dolog, ami most mosolyt csal az arcára, az valóban csak annak a gondolata, hogy Corad most hogy nézhetne rá, ha vele jött volna ki ide. Szinte élesen látja azt a duzzogó arcot, amivel akkor is szembesült, mikor a fogadóban megcsodálta azt a szép, vörös ruhát. Talán a vörös sem állna neki olyan rosszul, nem? Fordul vissza gondolatban a szép ruhák felé, de végül inkább csak a száját húzva hessegeti el a csipke és selyem gondolatát. Messze nincs még abban a helyzetben, hogy megérje fájdítania a szívét. Talán nem is lesz soha. Már épp fordulna és indulna is tovább, mikor megüti fülét a nem oly régről megismert hang. A zöldek nyomban fordulnak felé, meglepetésére pedig a hanghoz tartozó nő ugyan az, ám a viselt ruha jóval egyszerűbb. Röpke az idő, amit azzal tölt, hogy végig mérje a nőt, a zöldek hamar vissza is térnek az arcára.*
- Merlana kisasszony!
*Mosolyodik el, miközben aprót biccent felé. A kérdésre pedig vet még egy utolsó pillantást a kiszemelt ruha felé.*
- Annyira nem rossz.
*Vonja meg a vállait, mintha nem lenne különösebb érdeklődéssel a ruha iránt. Ám az újból arra kutakodó szemek és a rövid, de annál vágyakozóbb sóhaj bizonyosan elárulja, hogy nem lenne ellenére, ha máris birtokolhatná. De még mindig ott bújik benne az a zavaróan furcsa érzés, hogy Merlana a Pegazusban egyenesen látott bele a lelkébe, ami kérdéses, hogy mennyire jó dolog.*
- Dehogy. Csak nézelődöm.
*Inkább visszafordul a nőhöz, majd újra mosolyt varázsolva magára úgy fordul, hogy a látószögéből minél kintebb kerüljenek ezek a francos, szép ruhák.*
- Ha élhetek azzal, hogy tegeződjünk és ne kisasszonyozzon, ugye nem fog megsértődni?
*Kuncog fel halkan. Rég volt már, hogy bárki is kisasszonynak szólítsa. Nincs már rang hozzá, hogy ez elvárt legyen. Az idő elteltével pedig szinte idegennek is hat már. Amúgy sem szerette sosem a formalitásokat, csak kötelezően betartotta. Ám a helyzet már régen nem ugyan az, így inkább élne a tegeződés könnyedségével.*
- És mi járatban itt a szép vörös ruha nélkül?
*Billenti félre a fejét kíváncsian.*
10346. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-01-25 16:58:18
Üzenet elküldve: 2025-01-25 16:58:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 352
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 352
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kirakatálmok//
*A Piactér továbbra is az egyik legalkalmasabb hely egy zenésznek, hogy munkát végezzen. Egyszerű utcazenészként kezdte a pályafutását itt, ezen a helyen, de mára már kitüntetett helye van, a vásár szervezői külön meg szokták hívni, hogy előadásával színesítse a piac hangulatát. Nem egy csillogó bálterem kényelme ez, főleg nem ebben a hideg időben, de egyelőre nincs abban a helyzetben, hogy nemet mondjon bármilyen felkérésre, már csak azért sem, mert valamiből vissza kell fizetnie a tartozását Nestar úr-nak, és van más is, ami miatt rengeteg pénzre lesz szüksége.
Ma már nem zenél tovább, épp az említett alkimistától kapott hegedűjét csomagolja vissza a tokjába, ami mellett a szintén a tulajdonát képező furulya is helyet kap. Miután végzett, úgy dönt, hogy mielőtt távozna, körbenéz egyet az árusok között. A mai fizetsége után talán megengedheti magának, hogy megvegyen egy-két csecsebecsét, ha megtetszik neki, legfeljebb Nestar úrnak még várnia kell egy kicsit a pénzére.
Nem is róla lenne szó, ha egy idő után végül nem a selyem, csipke és drágakövek között kötne ki. Na, itt aztán tényleg nem szabad, hogy elragadja a vágy, mert még a végén megint azon kapja magát, hogy egyetlen aranyérméje sem maradt, Nestar-t pedig nem lehet kifizetni egy szép rakott szoknyával. Még szerencse, hogy a figyelmét elragadja néhány ismerős, tűzvörös hajtincs.*
- Anlyeska kisasszony! Micsoda meglepetés. *Széles mosollyal üdvözli ismerősét, megtartva az illedelmes hangnemet, hisz a fogadóban sem tegeződtek egymással, a felajánlás előjoga pedig a -valószínűleg- idősebb kora miatt Anyleská-t illeti. Na, valamire talán mégis csak jók azok az illemtanórák.*
- Gyönyörűek nem igaz? *Néz végig a csodásabbnál csodásabb ruhakölteményeken. Magában közben elégedetten vigyorog. Az a tény, hogy itt találta a nőt, a múltkori győzelmét igazolja. Úgy tűnik, valóban sikerült megfognia a szép ruhák ígéretével.*
- Netán tervezi megvásárolni valamelyiket? *Érdeklődik. Egyébként most ő sincs úgy kicsípve, mint a legutóbbi találkozásuk alkalmával. Az időjárás nem alkalmas a tetszelgésre, így csak egy egyszerű, szürke ruhát visel, rajta fűzővel, vastag harisnyával és kabáttal. Természetesen Poffriss asszony ezeket is rá szabta, de koránt sem annyira feltűnőek, mint az a bizonyos vörös darab.*
//Kirakatálmok//
*A Piactér továbbra is az egyik legalkalmasabb hely egy zenésznek, hogy munkát végezzen. Egyszerű utcazenészként kezdte a pályafutását itt, ezen a helyen, de mára már kitüntetett helye van, a vásár szervezői külön meg szokták hívni, hogy előadásával színesítse a piac hangulatát. Nem egy csillogó bálterem kényelme ez, főleg nem ebben a hideg időben, de egyelőre nincs abban a helyzetben, hogy nemet mondjon bármilyen felkérésre, már csak azért sem, mert valamiből vissza kell fizetnie a tartozását Nestar úr-nak, és van más is, ami miatt rengeteg pénzre lesz szüksége.
Ma már nem zenél tovább, épp az említett alkimistától kapott hegedűjét csomagolja vissza a tokjába, ami mellett a szintén a tulajdonát képező furulya is helyet kap. Miután végzett, úgy dönt, hogy mielőtt távozna, körbenéz egyet az árusok között. A mai fizetsége után talán megengedheti magának, hogy megvegyen egy-két csecsebecsét, ha megtetszik neki, legfeljebb Nestar úrnak még várnia kell egy kicsit a pénzére.
Nem is róla lenne szó, ha egy idő után végül nem a selyem, csipke és drágakövek között kötne ki. Na, itt aztán tényleg nem szabad, hogy elragadja a vágy, mert még a végén megint azon kapja magát, hogy egyetlen aranyérméje sem maradt, Nestar-t pedig nem lehet kifizetni egy szép rakott szoknyával. Még szerencse, hogy a figyelmét elragadja néhány ismerős, tűzvörös hajtincs.*
- Anlyeska kisasszony! Micsoda meglepetés. *Széles mosollyal üdvözli ismerősét, megtartva az illedelmes hangnemet, hisz a fogadóban sem tegeződtek egymással, a felajánlás előjoga pedig a -valószínűleg- idősebb kora miatt Anyleská-t illeti. Na, valamire talán mégis csak jók azok az illemtanórák.*
- Gyönyörűek nem igaz? *Néz végig a csodásabbnál csodásabb ruhakölteményeken. Magában közben elégedetten vigyorog. Az a tény, hogy itt találta a nőt, a múltkori győzelmét igazolja. Úgy tűnik, valóban sikerült megfognia a szép ruhák ígéretével.*
- Netán tervezi megvásárolni valamelyiket? *Érdeklődik. Egyébként most ő sincs úgy kicsípve, mint a legutóbbi találkozásuk alkalmával. Az időjárás nem alkalmas a tetszelgésre, így csak egy egyszerű, szürke ruhát visel, rajta fűzővel, vastag harisnyával és kabáttal. Természetesen Poffriss asszony ezeket is rá szabta, de koránt sem annyira feltűnőek, mint az a bizonyos vörös darab.*
10345. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-01-25 16:08:49
Üzenet elküldve: 2025-01-25 16:08:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kirakatálmok//
*Mélyen szívja magába a tömegben elvegyült illatokat. Na nem a frissen sült kenyérét vagy a zamatos gyümölcsökét. Nem azokat a sorokat kutatja fel, hogy a szívét fájdítsa.
Corad reggel a suszterhez ment, így egyedül maradt a viskóban, amihez most annyi kedve sem volt, mint általában a tömegbe kilépni nincs. Elmúltak azok az idők, hogy élvezze a társasági életet, viszont Corad hiányának köszönhetően a magányos szobát most nehezebben viselte. Noha az arcára időnként kiülő fintor pontosan jelzi, hogy mennyire van kedvére az, hogy idegeneket kerülgessen, mégis célirányosan halad a sorok között. Egészen addig, amíg az orra el nem vezeti a finom illóolajok, a drága kelmék és csillogó ékszerek közé. Oda, ahol semmi keresnivalója sincs, mert többet annál nem igazán tehet, minthogy a nyálát csorgatja a szép ruhákat látva. Mégis kimért, kényelmes tempóban halad az árusok között miközben a portékákat veszi alaposan szemügyre. Fájdítja a szívét, de most először úgy érzi, hogy talán nem lesz olyan lehetetlen azt a szép ruhát megvennie, amit éppen vizsgálgat. Vajon a sárga jól állna egyáltalán neki? Az árus előtt megállva méri végig a darabot, majd halk sóhajjal pillant le a saját, egyszerű ruhájára. Arra, ami szép zöld, de dísztelen, esetlen és elnyűtt. Ellenben azzal, amire most visszapillant. A selyemre, a csipkére. Annyira talán most nem is baj, hogy a félvér nélkül jött ki ide. Biztos megint bosszankodna, ha meglátná, hogy milyen reménykedő arccal méregeti azt a darabot. Ami igazából csak egy ruha. Valami, aminek nem kéne, hogy fontos legyen, mégis szinte bármit megadna azért, hogy birtokolhassa. Végül a száját húzva fintorodik el a gondolatra, hogy mennyivel egyszerűbb is lehetne az élete, ha ezt az anyagiasságot végre sikerülne teljesen kinőnie.*
//Kirakatálmok//
*Mélyen szívja magába a tömegben elvegyült illatokat. Na nem a frissen sült kenyérét vagy a zamatos gyümölcsökét. Nem azokat a sorokat kutatja fel, hogy a szívét fájdítsa.
Corad reggel a suszterhez ment, így egyedül maradt a viskóban, amihez most annyi kedve sem volt, mint általában a tömegbe kilépni nincs. Elmúltak azok az idők, hogy élvezze a társasági életet, viszont Corad hiányának köszönhetően a magányos szobát most nehezebben viselte. Noha az arcára időnként kiülő fintor pontosan jelzi, hogy mennyire van kedvére az, hogy idegeneket kerülgessen, mégis célirányosan halad a sorok között. Egészen addig, amíg az orra el nem vezeti a finom illóolajok, a drága kelmék és csillogó ékszerek közé. Oda, ahol semmi keresnivalója sincs, mert többet annál nem igazán tehet, minthogy a nyálát csorgatja a szép ruhákat látva. Mégis kimért, kényelmes tempóban halad az árusok között miközben a portékákat veszi alaposan szemügyre. Fájdítja a szívét, de most először úgy érzi, hogy talán nem lesz olyan lehetetlen azt a szép ruhát megvennie, amit éppen vizsgálgat. Vajon a sárga jól állna egyáltalán neki? Az árus előtt megállva méri végig a darabot, majd halk sóhajjal pillant le a saját, egyszerű ruhájára. Arra, ami szép zöld, de dísztelen, esetlen és elnyűtt. Ellenben azzal, amire most visszapillant. A selyemre, a csipkére. Annyira talán most nem is baj, hogy a félvér nélkül jött ki ide. Biztos megint bosszankodna, ha meglátná, hogy milyen reménykedő arccal méregeti azt a darabot. Ami igazából csak egy ruha. Valami, aminek nem kéne, hogy fontos legyen, mégis szinte bármit megadna azért, hogy birtokolhassa. Végül a száját húzva fintorodik el a gondolatra, hogy mennyivel egyszerűbb is lehetne az élete, ha ezt az anyagiasságot végre sikerülne teljesen kinőnie.*
10344. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-01-22 21:41:58
Üzenet elküldve: 2025-01-22 21:41:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Árva angyal//
*A lány nem hagyja annyiban ezt a villám dolgot. Talán Rellan értette félre, és nem is vonta kétségbe a képességeit. Nagy hiba volna. Nála tehetségesebb ötéves harcost még nem termett a világ, természetesen. Majd tart neki mindjárt egy bemutatót, és akkor megnézheti jobban magának, mit tud. Már rég találkozott olyan nénivel, aki ennyire kíváncsi volt rá. Az emberek többsége csak úgy elment mellette, átmenetileg kedveskedett valamit, hogy jobban aludjon éjjel, mert segített egy gyereknek. Nem igazán foglalkozott velük, nem várt sokat tőlük úgy általában. Ez a lány viszont furcsa, de kicsit jó értelemben, nem úgy, mint a gonosz emberek, akik bandában kapnak el másokat, és akiktől óva intette a sebes képű Izen. Bele is megy a játékba, bár nem vár sokat tőle, így nem is csalódhat. Szimat alapján elindul vele sült kolbászért, és visszadugja a zsebébe a tevét.*
- Hát egen, ilyen egy teve *nyugtázza méltósággal.* Neked van állatod? Szeretem őket. Mind máshogy néz ki, de olyan szépek. Ja, és... *Izgatottan ugrándozni kezd Mia körül, annyira belelovallja magát a beszédbe.* Mind más hangot ad ki. Például van a Kira csacsi, ott a piacon. *Mutat egy megfelelő irányba.* Azt nem veszi meg senki, me' aszondják, baja van. Pedig csak megtépte egy kutya a lábát, és csúnya neki. De tud ám rajta menni. Na, az így nem aszodja, hogy i-ááá, hanem hogy i-óóóó. Én hallottam, de nem hisz nekem senki. Pedig én értek hozzá, mer' már mindenféle állatot megsimogattam. Ja, tevét nem. Azt még egy bácsi adta nekem, de már nem tudom, ki volt. Nem emlékszem, mer' kicsi voltam. *Most nem az.*
- Hát lakni azt ott vagy a Mazne néni viskójában szoktunk, ahol főzi a ruhát, és jó meleg van, vagy az állatos bácsinál, mer' az szereti, ha valaki melegíti a csirkéket, dob nekik magot. De azt csak én! *Szögezi le.* A többi fiú piszkálja az állatokat, a bácsi akkor nagyon mérges lesz, és kipirosodik az orra. *Kuncog.
Végre egy olyan részre érnek, ahol nagyobb a hely, és nem sétál senki. Eljött az idő. Rellan két marokra fogja harci fegyverét.*
- Na most figyelj! *Kiáltja, és elkezdi suhogtatni a fegyvert. Nem túl célzott, nem is nagyon gyors, de átmelegíti a csöppséget, ami ilyen időben külön előny. Közben haladnak is, Rellan a szimata után. Egyre jobb illatokra lesz figyelmes, egyre jobban fellelkesül, de hirtelen megtorpan. Csalódott fejet vágva pillant fel a hatalmas kőépületre, a díszes fogadóra, amely kiemelkedik a többi ház közül.*
- Jajj, az ott nem jó. Oda nem lehet bemenni nekem. A fogadós aszondta nekünk a fiúkkal, hogy ha erre jövünk, ellátja a bajunk.
A hozzászólás írója (Andorellan Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.01.22 21:43:29
*A lány nem hagyja annyiban ezt a villám dolgot. Talán Rellan értette félre, és nem is vonta kétségbe a képességeit. Nagy hiba volna. Nála tehetségesebb ötéves harcost még nem termett a világ, természetesen. Majd tart neki mindjárt egy bemutatót, és akkor megnézheti jobban magának, mit tud. Már rég találkozott olyan nénivel, aki ennyire kíváncsi volt rá. Az emberek többsége csak úgy elment mellette, átmenetileg kedveskedett valamit, hogy jobban aludjon éjjel, mert segített egy gyereknek. Nem igazán foglalkozott velük, nem várt sokat tőlük úgy általában. Ez a lány viszont furcsa, de kicsit jó értelemben, nem úgy, mint a gonosz emberek, akik bandában kapnak el másokat, és akiktől óva intette a sebes képű Izen. Bele is megy a játékba, bár nem vár sokat tőle, így nem is csalódhat. Szimat alapján elindul vele sült kolbászért, és visszadugja a zsebébe a tevét.*
- Hát egen, ilyen egy teve *nyugtázza méltósággal.* Neked van állatod? Szeretem őket. Mind máshogy néz ki, de olyan szépek. Ja, és... *Izgatottan ugrándozni kezd Mia körül, annyira belelovallja magát a beszédbe.* Mind más hangot ad ki. Például van a Kira csacsi, ott a piacon. *Mutat egy megfelelő irányba.* Azt nem veszi meg senki, me' aszondják, baja van. Pedig csak megtépte egy kutya a lábát, és csúnya neki. De tud ám rajta menni. Na, az így nem aszodja, hogy i-ááá, hanem hogy i-óóóó. Én hallottam, de nem hisz nekem senki. Pedig én értek hozzá, mer' már mindenféle állatot megsimogattam. Ja, tevét nem. Azt még egy bácsi adta nekem, de már nem tudom, ki volt. Nem emlékszem, mer' kicsi voltam. *Most nem az.*
- Hát lakni azt ott vagy a Mazne néni viskójában szoktunk, ahol főzi a ruhát, és jó meleg van, vagy az állatos bácsinál, mer' az szereti, ha valaki melegíti a csirkéket, dob nekik magot. De azt csak én! *Szögezi le.* A többi fiú piszkálja az állatokat, a bácsi akkor nagyon mérges lesz, és kipirosodik az orra. *Kuncog.
Végre egy olyan részre érnek, ahol nagyobb a hely, és nem sétál senki. Eljött az idő. Rellan két marokra fogja harci fegyverét.*
- Na most figyelj! *Kiáltja, és elkezdi suhogtatni a fegyvert. Nem túl célzott, nem is nagyon gyors, de átmelegíti a csöppséget, ami ilyen időben külön előny. Közben haladnak is, Rellan a szimata után. Egyre jobb illatokra lesz figyelmes, egyre jobban fellelkesül, de hirtelen megtorpan. Csalódott fejet vágva pillant fel a hatalmas kőépületre, a díszes fogadóra, amely kiemelkedik a többi ház közül.*
- Jajj, az ott nem jó. Oda nem lehet bemenni nekem. A fogadós aszondta nekünk a fiúkkal, hogy ha erre jövünk, ellátja a bajunk.
A hozzászólás írója (Andorellan Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.01.22 21:43:29
10343. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-01-22 18:22:49
Üzenet elküldve: 2025-01-22 18:22:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 819
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 819
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Árva angyal//
*Ha neki egy gyerek a szörnyekről kíván mesélni, akkor ő meg fogja hallgatni. És még látszódni is fog az olykor igen hideg vonásokon, hogy mennyire érdekli, hogyan is igázta le őket a hős lovag. Hogy egy labirintuson át futva, vagy netán felhők között repülve, az édes mindegy, hiszen a hölgyek megmentésére siet az, akivel most éppen beszélget. Ami becsülendő dolog. Mai mégis olyan gonosz dolgot talált mondani, hogy csak majdnem villámgyors az a csapás, amit rájuk tud mérni a fiú.*
- Ó, akkor annyira, mint a villám? Talán látnom kellene még egyszer. Mert aki fél a denevérszörnyektől, az nem tud arra is odafigyelni, hogy milyen gyorsan sújt le a kard. Csak sejtheti.
*Ha mentenie kell a helyzetet, hát megteszi. Igazándiból beszállt a játékba és most nagyon szeretne tudni minden egyes részletet, ami abban a kis világban van, ami a gyermeké. De nem csak a képzeletbelit… hanem azt is, amiben tényleg él. Hogyan küzd meg a téllel, hol alszik és a sok kedves piactéri kofa, városi jótevő mellett ki az, aki bántja, vagy esetleg rosszra kényszeríti, becsomagolva valami kedvességbe. Nem tudja levenni róla a kékeket.
A nevét végre megtudja. Andorellan. Milyen szépen cseng. Biztos kapott már valami becenevet is, de erre nem tud kitérni, merthogy egy nagyon fontos lépést tesznek a kapcsolatuk elmélyítéséért: megmutatja neki a fiú a tevéjét. Illetve, nem mutat semmit. Ahogy látja az üres tenyeret, legörbül még az ajka is, főleg, hogy észreveszi az elfojtott kis kuncogást. *
- Azt hittem ma látok végre tevét… Ó! *Csillan fel az a lélektükör, ahogy meglátja a másik marokból kikandikáló lábakat. Aztán felnyílnak a piciny ujjak, az ajka íve pedig immáron felfelé gördül. Méregeti egy kis ideig, közben pedig végig hallgat minden egyes szót. * - Kettő, mh. *Bólogat, mert ugyebár nagyon érdekli, hogy hány púpja van egy tevének, amit egyébként lát. De az ujjak sem hagyják, hogy megtévessze őt bármi: kettő. Most már teljes bizonyosságot nyert az ügy. Bár válaszolna arra, hogy a homokban kíván kincset keresni nagyobb korában a másik, felfigyel a halkuló szavakra. Az ilyen mindig jelent valamit, a kissé szégyenlősebbé váló tekintet szintén. Mai nem ismeri ezt a világot, csak annyira, ahogy mások mesélték. Ettől függetlenül próbálja megérteni, ha sokszor nem is olyan könnyű. Ő is halkít a hangján, majd szétnéz, mintha csak azt szeretné, hogy senki ne hallhassa az ő kis tervüket.*
- Homokhoz nem tudlak elvinni, de kolbászt még tudok szerezni. Biztos, hogy jó meleg lesz. Csak azt mutasd meg, hogy hol érezted a legfinomabbnak az illatát. Egy ilyen hős megérdemli azt a lakomát. Mit szólsz, mehetünk? *Cinkos mosollyal nyújtja a fiú felé a kezét. Bár aztán rájön, hogy talán már túl nagy ahhoz, hogy elfogadja a kacsót.*
- És közben mesélhetnél még a kalandjaidról. Hol szokott aludni ez a lovag? *Böki meg a másik mellkasát, de csak játékosan, miközben a fiúcska irányításával elindulna a vágyott kifőzdéhez.*
*Ha neki egy gyerek a szörnyekről kíván mesélni, akkor ő meg fogja hallgatni. És még látszódni is fog az olykor igen hideg vonásokon, hogy mennyire érdekli, hogyan is igázta le őket a hős lovag. Hogy egy labirintuson át futva, vagy netán felhők között repülve, az édes mindegy, hiszen a hölgyek megmentésére siet az, akivel most éppen beszélget. Ami becsülendő dolog. Mai mégis olyan gonosz dolgot talált mondani, hogy csak majdnem villámgyors az a csapás, amit rájuk tud mérni a fiú.*
- Ó, akkor annyira, mint a villám? Talán látnom kellene még egyszer. Mert aki fél a denevérszörnyektől, az nem tud arra is odafigyelni, hogy milyen gyorsan sújt le a kard. Csak sejtheti.
*Ha mentenie kell a helyzetet, hát megteszi. Igazándiból beszállt a játékba és most nagyon szeretne tudni minden egyes részletet, ami abban a kis világban van, ami a gyermeké. De nem csak a képzeletbelit… hanem azt is, amiben tényleg él. Hogyan küzd meg a téllel, hol alszik és a sok kedves piactéri kofa, városi jótevő mellett ki az, aki bántja, vagy esetleg rosszra kényszeríti, becsomagolva valami kedvességbe. Nem tudja levenni róla a kékeket.
A nevét végre megtudja. Andorellan. Milyen szépen cseng. Biztos kapott már valami becenevet is, de erre nem tud kitérni, merthogy egy nagyon fontos lépést tesznek a kapcsolatuk elmélyítéséért: megmutatja neki a fiú a tevéjét. Illetve, nem mutat semmit. Ahogy látja az üres tenyeret, legörbül még az ajka is, főleg, hogy észreveszi az elfojtott kis kuncogást. *
- Azt hittem ma látok végre tevét… Ó! *Csillan fel az a lélektükör, ahogy meglátja a másik marokból kikandikáló lábakat. Aztán felnyílnak a piciny ujjak, az ajka íve pedig immáron felfelé gördül. Méregeti egy kis ideig, közben pedig végig hallgat minden egyes szót. * - Kettő, mh. *Bólogat, mert ugyebár nagyon érdekli, hogy hány púpja van egy tevének, amit egyébként lát. De az ujjak sem hagyják, hogy megtévessze őt bármi: kettő. Most már teljes bizonyosságot nyert az ügy. Bár válaszolna arra, hogy a homokban kíván kincset keresni nagyobb korában a másik, felfigyel a halkuló szavakra. Az ilyen mindig jelent valamit, a kissé szégyenlősebbé váló tekintet szintén. Mai nem ismeri ezt a világot, csak annyira, ahogy mások mesélték. Ettől függetlenül próbálja megérteni, ha sokszor nem is olyan könnyű. Ő is halkít a hangján, majd szétnéz, mintha csak azt szeretné, hogy senki ne hallhassa az ő kis tervüket.*
- Homokhoz nem tudlak elvinni, de kolbászt még tudok szerezni. Biztos, hogy jó meleg lesz. Csak azt mutasd meg, hogy hol érezted a legfinomabbnak az illatát. Egy ilyen hős megérdemli azt a lakomát. Mit szólsz, mehetünk? *Cinkos mosollyal nyújtja a fiú felé a kezét. Bár aztán rájön, hogy talán már túl nagy ahhoz, hogy elfogadja a kacsót.*
- És közben mesélhetnél még a kalandjaidról. Hol szokott aludni ez a lovag? *Böki meg a másik mellkasát, de csak játékosan, miközben a fiúcska irányításával elindulna a vágyott kifőzdéhez.*
10342. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-01-22 17:43:09
Üzenet elküldve: 2025-01-22 17:43:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Árva angyal//
*Rellan egyáltalán nem bánja, hogy végre valaki előtt a szörnyszakértő szerepében tündökölhet. A városban folyton megszólják, hogy csak rosszalkodással tölti az idejét, és soha senkiben nem merül fel, hogy valójában minden egyes kardcsapással csak felkészül arra a sok veszedelemre, ami majd felnőttként várja. Persze nem egy félős típus, tudja ő, mire vállalkozik. Majd meglátják, amikor hős páncélos lovag lesz, egyszer belovagol a piactérre, és annyi mindent fog venni, de annyit! Mint azok a gazdag emberek, akik szép ruhában járnak és mindenféle finomságot vesznek, meg szép szál kolbászt.
Hirtelen megkordul a gyomra. Kellett itt pogácsáról beszélni, mindig ez történik ilyenkor.
Persze azért egy kicsit fel is húzza az orrát, mikor a kardvívási képességeit kritizálja ez a Mai.*
- Majdnem úgy, mint a villám? *kérdezi fennhéjazón, megnyomva az első szót. Na tessék, ez a néni olyan, hogy megmentik, erre még csak nem is értékeli a mögötte lévő erőfeszítést. Na, nem mintha Rellan megvédte volna, igazából a labirintus kincsét keresi, aztán majd felnőttként még van ideje bőven gondolkodni a lányokon, meg mentegetni azokat. Addig meg hadd álmodozzanak ők róla. A Yosta bá, aki mindig az ivó oldalát támasztja, úgyis azt tanította neki, hogy a feleséggel csak a baj van. Vállalja el az, aki nagyon szeretne tiszta ruhában lenni. Ő elvan a vacak gatyájában is, a Yosta bá is elvolt benne egyedül, miután valami más nénivel ment el főzőcskézni. Mert hogy így mondták a többiek, hogy „összeszűrte a szomszédasszonnyal a levet”. Hát most meg nem főzőcskéz senkivel, igaza van. A pogácsa finomabb.*
- Há' tudod mit, én meg Andorellan vagyok, és neked megmutatom a tevét *mondja rendkívül nagylelkűen. Érzi ő, érzi, hogy eljátszhat Mai figyelmével. Először benyúl az egyik zörgő zsebébe, kihúzza belőle a markát, és Mai elé emelve szétnyitja a tenyerét. Hát nézzenek oda, nincs rajta semmi! Kíváncsi, mit fog szólni, és próbálja megállni kuncogás nélkül. De mielőtt még azt hinné a nő, hogy nincs is teve, csak bemesélte, a másik zsebébe is mélyen nyúl, és most tényleg van valami a kis gyerekmarokban, kikandikálnak a fa lábacskái. És lám, mikor széttárja a kezét, ott csücsül rajta egy fából faragott kis teve két jókora púppal a hátán.*
- Pupuja van. Két pupu. *Magyarázza, és még az ujjával is mutatja, hogy kettő.* Megy a homokba', de itt errefelé nincs teve. Majd ha nagy leszek, lesz olyanom, és a homokba' fogok kincsesládát keresni. Arrafelé senki se jár, mer' éhes lesz meg szomjas. Én bírom. De azér' egy kis kolbászt ennék most, mer' az jó meleg. Mint a homok. *Ismeri be egy kissé halkabban, szégyellősebben. Azt csak a gazdag emberek szoktak enni, ezért igyekszik nagyon bizalmasan fogalmazni, nehogy a környékbeliek megszólják, vagy elgyepálják érte.*
*Rellan egyáltalán nem bánja, hogy végre valaki előtt a szörnyszakértő szerepében tündökölhet. A városban folyton megszólják, hogy csak rosszalkodással tölti az idejét, és soha senkiben nem merül fel, hogy valójában minden egyes kardcsapással csak felkészül arra a sok veszedelemre, ami majd felnőttként várja. Persze nem egy félős típus, tudja ő, mire vállalkozik. Majd meglátják, amikor hős páncélos lovag lesz, egyszer belovagol a piactérre, és annyi mindent fog venni, de annyit! Mint azok a gazdag emberek, akik szép ruhában járnak és mindenféle finomságot vesznek, meg szép szál kolbászt.
Hirtelen megkordul a gyomra. Kellett itt pogácsáról beszélni, mindig ez történik ilyenkor.
Persze azért egy kicsit fel is húzza az orrát, mikor a kardvívási képességeit kritizálja ez a Mai.*
- Majdnem úgy, mint a villám? *kérdezi fennhéjazón, megnyomva az első szót. Na tessék, ez a néni olyan, hogy megmentik, erre még csak nem is értékeli a mögötte lévő erőfeszítést. Na, nem mintha Rellan megvédte volna, igazából a labirintus kincsét keresi, aztán majd felnőttként még van ideje bőven gondolkodni a lányokon, meg mentegetni azokat. Addig meg hadd álmodozzanak ők róla. A Yosta bá, aki mindig az ivó oldalát támasztja, úgyis azt tanította neki, hogy a feleséggel csak a baj van. Vállalja el az, aki nagyon szeretne tiszta ruhában lenni. Ő elvan a vacak gatyájában is, a Yosta bá is elvolt benne egyedül, miután valami más nénivel ment el főzőcskézni. Mert hogy így mondták a többiek, hogy „összeszűrte a szomszédasszonnyal a levet”. Hát most meg nem főzőcskéz senkivel, igaza van. A pogácsa finomabb.*
- Há' tudod mit, én meg Andorellan vagyok, és neked megmutatom a tevét *mondja rendkívül nagylelkűen. Érzi ő, érzi, hogy eljátszhat Mai figyelmével. Először benyúl az egyik zörgő zsebébe, kihúzza belőle a markát, és Mai elé emelve szétnyitja a tenyerét. Hát nézzenek oda, nincs rajta semmi! Kíváncsi, mit fog szólni, és próbálja megállni kuncogás nélkül. De mielőtt még azt hinné a nő, hogy nincs is teve, csak bemesélte, a másik zsebébe is mélyen nyúl, és most tényleg van valami a kis gyerekmarokban, kikandikálnak a fa lábacskái. És lám, mikor széttárja a kezét, ott csücsül rajta egy fából faragott kis teve két jókora púppal a hátán.*
- Pupuja van. Két pupu. *Magyarázza, és még az ujjával is mutatja, hogy kettő.* Megy a homokba', de itt errefelé nincs teve. Majd ha nagy leszek, lesz olyanom, és a homokba' fogok kincsesládát keresni. Arrafelé senki se jár, mer' éhes lesz meg szomjas. Én bírom. De azér' egy kis kolbászt ennék most, mer' az jó meleg. Mint a homok. *Ismeri be egy kissé halkabban, szégyellősebben. Azt csak a gazdag emberek szoktak enni, ezért igyekszik nagyon bizalmasan fogalmazni, nehogy a környékbeliek megszólják, vagy elgyepálják érte.*
10341. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-01-22 13:06:56
Üzenet elküldve: 2025-01-22 13:06:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 819
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 819
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Árva angyal//
*Szereti nézni, amikor a gyerekek játszanak. Ő maga nem is emlékszik, hogy volt-e úgy igazán gyerek, éppen ezért nem venné el az élményt senkitől. Csak figyeli a kékekkel a folyamatot, meg sem rezdül, mikor a tartórúdra kapaszkodik fel a fiú; nem félt túl senkit. Nagy esésekből lehet igazán tanulni. Persze ez nem jelenti azt, hogy bármit megengedne az árvaház lakóinak, sőt. De attól még nem venné el ezt az örömöt, főleg, mert igenis jár nekik. Jár azoknak, akik annyit nélkülöznek, hogy egy képzelt világban legalább ne kelljen. Hadd higgye el néhány pillanatra, hogy ő bizony egy lovag, aki bárkit legyőz a kardnak használatos botjával. Eljön még az az idő, amikor nem lehet elfutni a valóság elől.
Nézi azokat a számára különleges kis szemeket és úgy tűnik emberére akadt. Egy igazi hős, aki éppen azokat védi, akiket kell, kérés, kérdés nélkül. A köszönésen elmosolyodik, soha nem fogja ezt megszokni, de a néni-t sem. Olyan fiatal még ő maga is, hogy borsódzik a háta a szótól, de a gondolatokat ki nem hallja, így most nem kell belül rosszallnia egy efféle megszólítást.*
- Villám? Majdnem úgy sújtottál le vele, mint a villám. Hm. *Néz rá kissé gondolkodóba esve.* - Szerencsések vagyunk, mi hölgyek, hogy van, aki vigyáz ránk. Na de, ha a kardodnak van neve, biztosan neked is. Elárulod? Én Mai vagyok.
*A fiú már most igen leleményes. Mondhatni, okos. Mai-t nem könnyű ám csőbe húzni, próbálkoztak már néhányan, de a legtöbben elbuktak. Aki pedig nem, hát az meg is érdemli a nyereségét, hiszen az valamit tényleg tud. *
- Ó, a világért sem szeretnélek feltartani, ha ennyi dolgod van. *Méri végig a fiút, majd felsóhajt.* - De nem láttam még tevét soha. Tényleg tudsz nekem mutatni? *Szemei csillognak az érdeklődéstől, majd a zsebek felé vetülnek. Vajon miféle teve fér el ott?* - Nekem megér két pogácsát… sőt. Választhatsz mást is helyette. Mondjuk valami olyat, amit még nem kóstoltál, de szeretnél. Persze csak miután megmutattad a tevéd. *Köszörüli meg a torkát.*
*Szereti nézni, amikor a gyerekek játszanak. Ő maga nem is emlékszik, hogy volt-e úgy igazán gyerek, éppen ezért nem venné el az élményt senkitől. Csak figyeli a kékekkel a folyamatot, meg sem rezdül, mikor a tartórúdra kapaszkodik fel a fiú; nem félt túl senkit. Nagy esésekből lehet igazán tanulni. Persze ez nem jelenti azt, hogy bármit megengedne az árvaház lakóinak, sőt. De attól még nem venné el ezt az örömöt, főleg, mert igenis jár nekik. Jár azoknak, akik annyit nélkülöznek, hogy egy képzelt világban legalább ne kelljen. Hadd higgye el néhány pillanatra, hogy ő bizony egy lovag, aki bárkit legyőz a kardnak használatos botjával. Eljön még az az idő, amikor nem lehet elfutni a valóság elől.
Nézi azokat a számára különleges kis szemeket és úgy tűnik emberére akadt. Egy igazi hős, aki éppen azokat védi, akiket kell, kérés, kérdés nélkül. A köszönésen elmosolyodik, soha nem fogja ezt megszokni, de a néni-t sem. Olyan fiatal még ő maga is, hogy borsódzik a háta a szótól, de a gondolatokat ki nem hallja, így most nem kell belül rosszallnia egy efféle megszólítást.*
- Villám? Majdnem úgy sújtottál le vele, mint a villám. Hm. *Néz rá kissé gondolkodóba esve.* - Szerencsések vagyunk, mi hölgyek, hogy van, aki vigyáz ránk. Na de, ha a kardodnak van neve, biztosan neked is. Elárulod? Én Mai vagyok.
*A fiú már most igen leleményes. Mondhatni, okos. Mai-t nem könnyű ám csőbe húzni, próbálkoztak már néhányan, de a legtöbben elbuktak. Aki pedig nem, hát az meg is érdemli a nyereségét, hiszen az valamit tényleg tud. *
- Ó, a világért sem szeretnélek feltartani, ha ennyi dolgod van. *Méri végig a fiút, majd felsóhajt.* - De nem láttam még tevét soha. Tényleg tudsz nekem mutatni? *Szemei csillognak az érdeklődéstől, majd a zsebek felé vetülnek. Vajon miféle teve fér el ott?* - Nekem megér két pogácsát… sőt. Választhatsz mást is helyette. Mondjuk valami olyat, amit még nem kóstoltál, de szeretnél. Persze csak miután megmutattad a tevéd. *Köszörüli meg a torkát.*
10340. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-01-21 19:25:12
Üzenet elküldve: 2025-01-21 19:25:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Árva angyal//
*Rellan labirintusa pont olyan kusza, mint amilyen maga az óvodások képzelete. Van ott minden, szörnyek, barátok, lovak (utóbbiból nagyon sok, mindenféle színben), és a kisfiúnak számos ellenséggel kell megküzdenie. Most például nem akármilyen ellenfelére akad, mivel egy denevérszörny tör rá elképzelt lovagjára, ami ellen nem elég kardozni. Ügyeskedni kell. Az ifjú harcos úgy logikázik, hogy ha az egyik bódé tartórúdjába csimpaszkodik, akkor TALÁN fel tudja magát húzni ahhoz, hogy orrba gyűrje a gaz denevért. Mert hát ki szereti, ha orrba gyűrik?*
- Ezt neked! *kiabálja izgatottan, és bökdös vadul, bár eléggé ügyetlenül. Orcája kipirosodik az izgalomtól. Először észre sem veszi, hogy társasága van, pontosabban, hogy leleplezték küldetését. Egészen megrezzen, amikor előkerül a seprűs néne, aki elől bujkálni szokott, meg egy szép lány, aki egyenesen őt nézi, ki tudja, mióta. Van már annyi tapasztalata, hogy egyből megállapítsa a ruháiból, a tartásából, hogy gazdag lehet, és mint olyan, vagy van a zsebében pénz, amit ellophat, vagy talán ő készül arra, hogy adjon neki valamit. Valószínűleg az utóbbiról lehet szó, mert egyszer csak, ki tudja, miért, le is hajol hozzá. A kisfiú értetlenül bámulja meg a szép, mégis kissé rideg alakot, aki bökdösni kezdi a kardja végét. Egészen rácsodálkozik, hogy mindketten ugyanazt látják a fegyverben.*
~ Gondolatolvasó a néni? ~
*Hallott már olyat, hogy valaki tudott varázsolni, bár látni még nem volt szerencséje. Mindent összevetve a tények tények, az úrihölgy pénzes, na meg amúgy is tudja, hogy ki az öreg Mazne. Biztosan jóban vannak. Rellan megembereli magát, hogy jól jöjjön ki a dologból. A legártatlanabb kisfiús pillantását veszi elő, az mindig hatásos.*
- Csóko'om! *kezdi kemény akcentussal.* Én egy lovag vagyok, és megvédem a hölgyeket. Ez itt a kardom, a Villám. *Rácsap a kicsit viseltes fegyverre, amit annak idején egy rövid nyelű seprűből szerkesztett össze, és arról nevezte el, mikor egyszer a szeme láttára csapott a villám a templomtoronyba. Az a dörrenés aztán ijesztő volt! De neki főleg a gyorsasága tetszett, egy villanás, és már meg is történt. Bár ő forgatná ilyen gyorsan a pallosát. Lehet, hogy még a szelet is kettévágná.*
- Az előbb legyőztem a nagy bagolyszörnyet *teszi hozzá, de aztán rájött, hogy rosszul mondta.* Nem, denevérszörnyet. A bagolyszörnyet még később fogom *tudományoskodik, mint egy igazi szakember, akár igaz, akár nem.* De a kedvenc állatom a teve. Láttál má' tevét? Szerintem még nem. Mutatok neked, ha adsz még egy pogácsát.
*Egy üzletember tehetségével zörgeti a zsebét, amiben ott lapul a teve.*
A hozzászólás írója (Andorellan Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.01.21 19:26:33
*Rellan labirintusa pont olyan kusza, mint amilyen maga az óvodások képzelete. Van ott minden, szörnyek, barátok, lovak (utóbbiból nagyon sok, mindenféle színben), és a kisfiúnak számos ellenséggel kell megküzdenie. Most például nem akármilyen ellenfelére akad, mivel egy denevérszörny tör rá elképzelt lovagjára, ami ellen nem elég kardozni. Ügyeskedni kell. Az ifjú harcos úgy logikázik, hogy ha az egyik bódé tartórúdjába csimpaszkodik, akkor TALÁN fel tudja magát húzni ahhoz, hogy orrba gyűrje a gaz denevért. Mert hát ki szereti, ha orrba gyűrik?*
- Ezt neked! *kiabálja izgatottan, és bökdös vadul, bár eléggé ügyetlenül. Orcája kipirosodik az izgalomtól. Először észre sem veszi, hogy társasága van, pontosabban, hogy leleplezték küldetését. Egészen megrezzen, amikor előkerül a seprűs néne, aki elől bujkálni szokott, meg egy szép lány, aki egyenesen őt nézi, ki tudja, mióta. Van már annyi tapasztalata, hogy egyből megállapítsa a ruháiból, a tartásából, hogy gazdag lehet, és mint olyan, vagy van a zsebében pénz, amit ellophat, vagy talán ő készül arra, hogy adjon neki valamit. Valószínűleg az utóbbiról lehet szó, mert egyszer csak, ki tudja, miért, le is hajol hozzá. A kisfiú értetlenül bámulja meg a szép, mégis kissé rideg alakot, aki bökdösni kezdi a kardja végét. Egészen rácsodálkozik, hogy mindketten ugyanazt látják a fegyverben.*
~ Gondolatolvasó a néni? ~
*Hallott már olyat, hogy valaki tudott varázsolni, bár látni még nem volt szerencséje. Mindent összevetve a tények tények, az úrihölgy pénzes, na meg amúgy is tudja, hogy ki az öreg Mazne. Biztosan jóban vannak. Rellan megembereli magát, hogy jól jöjjön ki a dologból. A legártatlanabb kisfiús pillantását veszi elő, az mindig hatásos.*
- Csóko'om! *kezdi kemény akcentussal.* Én egy lovag vagyok, és megvédem a hölgyeket. Ez itt a kardom, a Villám. *Rácsap a kicsit viseltes fegyverre, amit annak idején egy rövid nyelű seprűből szerkesztett össze, és arról nevezte el, mikor egyszer a szeme láttára csapott a villám a templomtoronyba. Az a dörrenés aztán ijesztő volt! De neki főleg a gyorsasága tetszett, egy villanás, és már meg is történt. Bár ő forgatná ilyen gyorsan a pallosát. Lehet, hogy még a szelet is kettévágná.*
- Az előbb legyőztem a nagy bagolyszörnyet *teszi hozzá, de aztán rájött, hogy rosszul mondta.* Nem, denevérszörnyet. A bagolyszörnyet még később fogom *tudományoskodik, mint egy igazi szakember, akár igaz, akár nem.* De a kedvenc állatom a teve. Láttál má' tevét? Szerintem még nem. Mutatok neked, ha adsz még egy pogácsát.
*Egy üzletember tehetségével zörgeti a zsebét, amiben ott lapul a teve.*
A hozzászólás írója (Andorellan Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.01.21 19:26:33
10339. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-01-21 18:16:57
Üzenet elküldve: 2025-01-21 18:16:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 819
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 819
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Árva angyal//
*Hogy ez az egyik kedvenc helye a városban, azt már igen sokan tudják. A pénzét, ha nem a gyerekekre költi, vagy a kedves húgára, akkor muszáj saját magára, mert bár igen felelősségteljes nő, a drága kelméknek nehezen tud ellenállni. Mindenkinek kell egy gyenge pont. Éppen egy ilyen gyenge pontot nézeget: hosszú, varratok mentén ezüst hímzéssel díszített ruha, amit már el is képzel magán, csakhogy ebben a fene nagy bámészkodásban megállítja a kofa, aki most kivételesen nem csak az erszényéből akar magáénak tudni néhány súlyos érmét, hanem kihasználná Mai másik gyenge pontját: a gyerekek iránt érzett szeretetét, na meg a tudást, hogy egy árvaházat igazgat. Van, ami felülírja, hogy miért is érkezett és az nem más, mint egy kisfiú, akiről az idősebb asszonyság meséje szól. Hosszú idő óta él az utcán, s bár mindenkitől kap egy kevéske szeretetet, a beállt tél nem igazán barátságos hozzá, még ha amaz nem is érzi a heves játéka közben. A drága anyagot elengedi a finom kis keze, s mintha soha ott sem lett volna követi a hölgyet, hogy néhány lépés távlatból megfigyelhesse az éppen képzelt világában szórakozót.
Mai jégkék szemei ritkán olvadnak meg, ritkán válik olyan meleggé és barátságossá, mint amikor egy kis lélekről van szó. Percekig csak nézi, s már rakja össze a tervet. Eztán az asszonyság kezét fogja meg és bólint, egyértelmű jelzését adva, hogy nála lesz a legjobb helyen. Na de ez nem úgy működik, hogy fülön fogja és elráncigálja a rezidenciáig. Szeretné, ha nem kényszernek tűnne, hanem saját választásnak, még ha nem is olyan nagy az a csemete, hogy ilyesmiben egymaga döntsön. Bizalmat ébreszteni kíván, nem pedig elijeszteni.
Halvány mosolya kíséri azt a jó pár lépést, amivel odafurakszik a gyermekhez, majd mikor az hajlandó és megáll, kissé lejjebb guggol, hogy egy szintben lehessen az arcuk.*
- Ilyen harcosokra van szükség, mint te. *Bök mutatóujjával a fa bot felé, ami kard lenne, ha a képzelet szülné ezt a világot.* - Ugye elkergetted, akitől félnem kell?
*Szélesedik a mosoly, majd felegyenesedik.*
- Mit szólnál, ha ezért cserébe kapnál tőlem egy pogácsát? *Az asszony felé néz, hogy a gyerek is érezhesse, hogy nem egy idegennel diskurál, hanem olyannal, akit ismernek az őt istápolók.* - Mazne néni azt mondta, hogy azt szereted.
*Hogy ez az egyik kedvenc helye a városban, azt már igen sokan tudják. A pénzét, ha nem a gyerekekre költi, vagy a kedves húgára, akkor muszáj saját magára, mert bár igen felelősségteljes nő, a drága kelméknek nehezen tud ellenállni. Mindenkinek kell egy gyenge pont. Éppen egy ilyen gyenge pontot nézeget: hosszú, varratok mentén ezüst hímzéssel díszített ruha, amit már el is képzel magán, csakhogy ebben a fene nagy bámészkodásban megállítja a kofa, aki most kivételesen nem csak az erszényéből akar magáénak tudni néhány súlyos érmét, hanem kihasználná Mai másik gyenge pontját: a gyerekek iránt érzett szeretetét, na meg a tudást, hogy egy árvaházat igazgat. Van, ami felülírja, hogy miért is érkezett és az nem más, mint egy kisfiú, akiről az idősebb asszonyság meséje szól. Hosszú idő óta él az utcán, s bár mindenkitől kap egy kevéske szeretetet, a beállt tél nem igazán barátságos hozzá, még ha amaz nem is érzi a heves játéka közben. A drága anyagot elengedi a finom kis keze, s mintha soha ott sem lett volna követi a hölgyet, hogy néhány lépés távlatból megfigyelhesse az éppen képzelt világában szórakozót.
Mai jégkék szemei ritkán olvadnak meg, ritkán válik olyan meleggé és barátságossá, mint amikor egy kis lélekről van szó. Percekig csak nézi, s már rakja össze a tervet. Eztán az asszonyság kezét fogja meg és bólint, egyértelmű jelzését adva, hogy nála lesz a legjobb helyen. Na de ez nem úgy működik, hogy fülön fogja és elráncigálja a rezidenciáig. Szeretné, ha nem kényszernek tűnne, hanem saját választásnak, még ha nem is olyan nagy az a csemete, hogy ilyesmiben egymaga döntsön. Bizalmat ébreszteni kíván, nem pedig elijeszteni.
Halvány mosolya kíséri azt a jó pár lépést, amivel odafurakszik a gyermekhez, majd mikor az hajlandó és megáll, kissé lejjebb guggol, hogy egy szintben lehessen az arcuk.*
- Ilyen harcosokra van szükség, mint te. *Bök mutatóujjával a fa bot felé, ami kard lenne, ha a képzelet szülné ezt a világot.* - Ugye elkergetted, akitől félnem kell?
*Szélesedik a mosoly, majd felegyenesedik.*
- Mit szólnál, ha ezért cserébe kapnál tőlem egy pogácsát? *Az asszony felé néz, hogy a gyerek is érezhesse, hogy nem egy idegennel diskurál, hanem olyannal, akit ismernek az őt istápolók.* - Mazne néni azt mondta, hogy azt szereted.
10338. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-01-21 17:34:11
Üzenet elküldve: 2025-01-21 17:34:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Árva angyal//
*Mint általában, a hűvös szél most is kergetőzött a Piactér szélesebb utcáin, és belekapott az árusok portékáiba, mintha a sok ruhadarab táncot lejtene. Andorellan éppen azt a szórakozást űzte, amit minden csellengő gyerek a környéken, bármennyire is haragudtak rájuk érte a felnőttek: az anyagok között szaladgált, és néha véletlenül le is rántott egyet-egyet. A fiúk errefelé többnyire fogócskáztak, de ő soha nem tartozott igazán a csapathoz, mert mindnek hosszabb volt a lába, és így nehezére esett őket nem hogy elkapni, hanem utolérni is. Pedig nem erőltették meg magukat, ők se futottak igazán, csak hergelték egymást – az egyetlen alkalom, amikor igazán nekifutottak, az volt, amikor valamelyik kofa előkapta a seprűt, azzal a nem burkolt szándékkal, hogy elverje a feneküket, amiért rendetlenkednek.
Andorellan hamar rájött, hogy az igazi képessége nem a gyorsaságban rejlik, hanem abban, hogy ügyesen el tud bújni. Ha rá akart rásomni a néne, elég volt bekúsznia az asztalka alá, vagy elbújni a szőttes mögött, és hopp, mintha már ott se lenne. Senki nem kereste, nem érdeklődött a holléte felől. Senki fia volt ő, habár tudta, hogy ő is apától és anyától lett, bárkik is azok. Valami halvány emlékei derengtek még egy nagy kúriáról, de mióta elkeveredett az utcán, annak a népe nevelte. Egy ilyen kicsi gyereknek mindig jutott egy falat kenyér, egy korty tej, ha neki is kellett elcsórni. A többi meg adta magát. Még munkája is volt, akadt, hogy igazi lovagemberek jöttek oda hozzá nagy páncélban, hatalmas kardokkal, és súgták meg neki, hogy mit kell elcsaklizni. Megvolt, megcsinálta, kapott érte halat, kenyeret, és ha úgy volt kedve, megette magában, elbújva, ha pedig úgy, adott másnak, szívességekért cserébe. Volt néhány asszonyka is, akiknek kifejezetten szimpatikus volt a fiú, ők, amikor a férjük nem figyelt, cukrot is nyomtak a kezébe, habár annak nem sok értelmét látta, a kenyérrel többet ért volna.
Egyetlen vágya volt, amitől nem tudott szabadulni: szeretett volna ő maga is harcos lenni, vagy valami hasonló. Szerette a lovakat, de neki nem lehetett, ezért csak a másét simogatta, amikor nem látták, és minden kardot, pajzsot, sisakot ámulva csodált meg. De hát kalandornak vagy minek lenni hiába izgalmas, nagyon költséges mulatság is egyben. A kenyeret nem adhatta el pénzért, hogy elrakja, és vegyen magának belőle felszerelést, ahhoz pedig túl kicsi volt, hogy dolgozni kezdjen. Nem maradt hát más, mint a botokkal kardozás és a képzelete. Most is, ahogy a finom ruhaanyagok között kanyargott, azt képzelte, hogy egy ősi labirintusban keresi a kincset, ami majd mindent megváltoztat.*
A hozzászólás írója (Andorellan Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.01.21 17:36:07
*Mint általában, a hűvös szél most is kergetőzött a Piactér szélesebb utcáin, és belekapott az árusok portékáiba, mintha a sok ruhadarab táncot lejtene. Andorellan éppen azt a szórakozást űzte, amit minden csellengő gyerek a környéken, bármennyire is haragudtak rájuk érte a felnőttek: az anyagok között szaladgált, és néha véletlenül le is rántott egyet-egyet. A fiúk errefelé többnyire fogócskáztak, de ő soha nem tartozott igazán a csapathoz, mert mindnek hosszabb volt a lába, és így nehezére esett őket nem hogy elkapni, hanem utolérni is. Pedig nem erőltették meg magukat, ők se futottak igazán, csak hergelték egymást – az egyetlen alkalom, amikor igazán nekifutottak, az volt, amikor valamelyik kofa előkapta a seprűt, azzal a nem burkolt szándékkal, hogy elverje a feneküket, amiért rendetlenkednek.
Andorellan hamar rájött, hogy az igazi képessége nem a gyorsaságban rejlik, hanem abban, hogy ügyesen el tud bújni. Ha rá akart rásomni a néne, elég volt bekúsznia az asztalka alá, vagy elbújni a szőttes mögött, és hopp, mintha már ott se lenne. Senki nem kereste, nem érdeklődött a holléte felől. Senki fia volt ő, habár tudta, hogy ő is apától és anyától lett, bárkik is azok. Valami halvány emlékei derengtek még egy nagy kúriáról, de mióta elkeveredett az utcán, annak a népe nevelte. Egy ilyen kicsi gyereknek mindig jutott egy falat kenyér, egy korty tej, ha neki is kellett elcsórni. A többi meg adta magát. Még munkája is volt, akadt, hogy igazi lovagemberek jöttek oda hozzá nagy páncélban, hatalmas kardokkal, és súgták meg neki, hogy mit kell elcsaklizni. Megvolt, megcsinálta, kapott érte halat, kenyeret, és ha úgy volt kedve, megette magában, elbújva, ha pedig úgy, adott másnak, szívességekért cserébe. Volt néhány asszonyka is, akiknek kifejezetten szimpatikus volt a fiú, ők, amikor a férjük nem figyelt, cukrot is nyomtak a kezébe, habár annak nem sok értelmét látta, a kenyérrel többet ért volna.
Egyetlen vágya volt, amitől nem tudott szabadulni: szeretett volna ő maga is harcos lenni, vagy valami hasonló. Szerette a lovakat, de neki nem lehetett, ezért csak a másét simogatta, amikor nem látták, és minden kardot, pajzsot, sisakot ámulva csodált meg. De hát kalandornak vagy minek lenni hiába izgalmas, nagyon költséges mulatság is egyben. A kenyeret nem adhatta el pénzért, hogy elrakja, és vegyen magának belőle felszerelést, ahhoz pedig túl kicsi volt, hogy dolgozni kezdjen. Nem maradt hát más, mint a botokkal kardozás és a képzelete. Most is, ahogy a finom ruhaanyagok között kanyargott, azt képzelte, hogy egy ősi labirintusban keresi a kincset, ami majd mindent megváltoztat.*
A hozzászólás írója (Andorellan Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.01.21 17:36:07
10337. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-01-13 16:56:51
Üzenet elküldve: 2025-01-13 16:56:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Egy egyszerű nap//
*Gyors léptekkel halad a piactér felé, egy előre elhatározott lista van a fejében, amit minél hamarabb megszeretné szerezni. Alkudozós hangulatában sincsen most, szóval az a kofa, akire ő rátalál, lehet szerencsésnek mondhatja magát.
Csuklyával a fején halad végig a sorok között, fürkészi azokat az asztalokat, portékákat, amíg rátalál arra amit keres. Felméri magának a kereskedőt, majd az erőt. Szó nélkül nézi, hiába is mosolyog rá azzal a megnyerő betanult vigyorral a kofa, nem jár neki a viszonzás. Kiválasztja a dolgait, elsősorban takarításhoz szükséges eszközök. De lehet némi ruha sem ártana, mert már kezdi őket, "elhasználni", egy kettőn már csúnya vágások vannak, meg nem ártana ha csak lenne egy váltás. Megy is addig az asztalok között még mindent meg nem talál. Na de ha már itt van, akkor nem felejtheti el, hogy borból is kifogyott otthon, abból is beszerez egy keveset. Kifizeti a kereskedőket illető aranyat, és gyorsan letudva végre a vásárlást sietősen távozik.*
A hozzászólás írója (Lazziar Glynmaris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.01.13 16:58:18
*Gyors léptekkel halad a piactér felé, egy előre elhatározott lista van a fejében, amit minél hamarabb megszeretné szerezni. Alkudozós hangulatában sincsen most, szóval az a kofa, akire ő rátalál, lehet szerencsésnek mondhatja magát.
Csuklyával a fején halad végig a sorok között, fürkészi azokat az asztalokat, portékákat, amíg rátalál arra amit keres. Felméri magának a kereskedőt, majd az erőt. Szó nélkül nézi, hiába is mosolyog rá azzal a megnyerő betanult vigyorral a kofa, nem jár neki a viszonzás. Kiválasztja a dolgait, elsősorban takarításhoz szükséges eszközök. De lehet némi ruha sem ártana, mert már kezdi őket, "elhasználni", egy kettőn már csúnya vágások vannak, meg nem ártana ha csak lenne egy váltás. Megy is addig az asztalok között még mindent meg nem talál. Na de ha már itt van, akkor nem felejtheti el, hogy borból is kifogyott otthon, abból is beszerez egy keveset. Kifizeti a kereskedőket illető aranyat, és gyorsan letudva végre a vásárlást sietősen távozik.*
A hozzászólás írója (Lazziar Glynmaris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.01.13 16:58:18
10336. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-01-13 13:23:54
Üzenet elküldve: 2025-01-13 13:23:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Azt túlzás lenne állítani, hogy megúszta minden fejmosás nélkül, hogy nem egészen szürkületkor ért vissza, de az egyszer biztos, hogy sokkal kevesebbet kapott érte, mint azt érdemelte volna. Senkinek nem árulta el, hogy meddig merészkedett, azt pedig főleg, hogy miért. Szikra ugyan igen szemfüles, de neki is akad a rezidencia kertjében rejtekhelye, így másnapig el tudja dugni a dolgokat, amiket talált. Könnyebb így, hogy kevesen lakják, fogalma sincs mi lesz akkor, ha tényleg sok lesz ott a gyerek.
Csakhamar ráköszönt a másnap és újra feladata van: végre meglepni a kis szőkeséget valamivel, amivel megköszöni, hogy a rezidenciára vitte. Nem ért ő az eladáshoz, a csereberéléshez annál inkább, de az ikrek segítségére vannak, akik sokkal jobbak és leleményesebbek ebben, így némi aranyhoz jut a közbenjárásukkal. Igen csekély összeg, de ennyi sem lapult még nála soha. Majd évek múlva biztos megkeresi magának, de most még ez van. Nem szenved hiányt semmiben, bár azon elgondolkodott, hogy új cipellőt kellene vennie inkább, mint ékszert a lánynak, de a fontossági sorrend más. Jó ez még.
Sokáig kutat a megfelelő csecsebecse után. Az a kis csilingelő holdas karperec olyan pici, hogy biztosan nem esik majd le a lány csuklójáról. Nem tudja, miért kell ékszert venni a lányoknak, de jól emlékszik még, hogy mekkora meglepetés volt otthon, ha az atyja ilyesmi csodával lepte meg néhanapján az anyját. Volt is veszekedés, hogy miért erre költött, de aztán a csillogás nyert. Talán ő is betalál majd egy ilyen ajándékkal. Kipengeti érte az aranyakat, s már indulna is vissza, amikor meglát valamit. Maradt még nála pár tallér, nem akarta ő elherdálni, de az a menyét olyan szépen pislog rá, neki pedig sosem volt még állata, és ha ott van Deres, akkor biztos neki is megengedik. Nos, ha nem, majd a kabátja alatt tartja titokban. Legalábbis télen. Nyárig meg majdcsak kiötli, hogy hová bújtatja.
Szép nap. Szegényebb lett hát 25 Barna Gubissal,
és 2 Napos Tymkollal, de gazdagabb egy ékszerrel és egy új kis baráttal.*
Csakhamar ráköszönt a másnap és újra feladata van: végre meglepni a kis szőkeséget valamivel, amivel megköszöni, hogy a rezidenciára vitte. Nem ért ő az eladáshoz, a csereberéléshez annál inkább, de az ikrek segítségére vannak, akik sokkal jobbak és leleményesebbek ebben, így némi aranyhoz jut a közbenjárásukkal. Igen csekély összeg, de ennyi sem lapult még nála soha. Majd évek múlva biztos megkeresi magának, de most még ez van. Nem szenved hiányt semmiben, bár azon elgondolkodott, hogy új cipellőt kellene vennie inkább, mint ékszert a lánynak, de a fontossági sorrend más. Jó ez még.
Sokáig kutat a megfelelő csecsebecse után. Az a kis csilingelő holdas karperec olyan pici, hogy biztosan nem esik majd le a lány csuklójáról. Nem tudja, miért kell ékszert venni a lányoknak, de jól emlékszik még, hogy mekkora meglepetés volt otthon, ha az atyja ilyesmi csodával lepte meg néhanapján az anyját. Volt is veszekedés, hogy miért erre költött, de aztán a csillogás nyert. Talán ő is betalál majd egy ilyen ajándékkal. Kipengeti érte az aranyakat, s már indulna is vissza, amikor meglát valamit. Maradt még nála pár tallér, nem akarta ő elherdálni, de az a menyét olyan szépen pislog rá, neki pedig sosem volt még állata, és ha ott van Deres, akkor biztos neki is megengedik. Nos, ha nem, majd a kabátja alatt tartja titokban. Legalábbis télen. Nyárig meg majdcsak kiötli, hogy hová bújtatja.
Szép nap. Szegényebb lett hát 25 Barna Gubissal,
és 2 Napos Tymkollal, de gazdagabb egy ékszerrel és egy új kis baráttal.*
10335. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-01-07 13:32:13
Üzenet elküldve: 2025-01-07 13:32:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ármányok//
* Gyanús vagy sem, ami történt megtörtént. Derk elrakja az imént vett ruhákat. Mit ne mondjon elég jó fogása van a ruháknak. Bár lehet, hogy csak ő nincs hozzászokva az ilyen dolgokhoz. Bár ezeket sem lehet minőségi dolgoknak nevezni, mégis tetszik neki. Miután kész, csak akkor fordul a Hena irányába. *
- Fogadó? Legyen. Úgy is hosszú napon vagyunk túl.
* Azzal sarkon fordul, s elindul a pegazus irányába. Más fogadót nem is ismer, szóval csak reméli, hogy arra gondolt. Legszívesebben a mágustoronyba menne el, de mire oda érne, már jöhetne is vissza. Amilyen messze van, nem is csoda! *
- És? Mikor kezdjük?
* Teszi fel a kérdést, ami már egy ideje gondolkoztatja. Elvégre erről még nem beszéltek. Vagy csak szimplán nem emlékszik ilyenre. Bár Derk még türelmes, de egyre jobban várja a lehetőséget. Mondhatni, minden órával egyre türelmetlenebb. Bár ez csak néha mutatkozik meg, talán néhány pillanatra, amit nehéz elcsípni, de nem lehetetlen. *
- Remélem, készen állsz! Vess be minden tőled telhetőt, hogy leved a lábaikról ezeket a tehetős senkiházikat.
* Nem kis izgalommal várja már a percet, ahol már csak a tettek fognak számítani. Bár elég nagy kockázatot vállalnak, mégsem tántorítja el Derket. *
* Gyanús vagy sem, ami történt megtörtént. Derk elrakja az imént vett ruhákat. Mit ne mondjon elég jó fogása van a ruháknak. Bár lehet, hogy csak ő nincs hozzászokva az ilyen dolgokhoz. Bár ezeket sem lehet minőségi dolgoknak nevezni, mégis tetszik neki. Miután kész, csak akkor fordul a Hena irányába. *
- Fogadó? Legyen. Úgy is hosszú napon vagyunk túl.
* Azzal sarkon fordul, s elindul a pegazus irányába. Más fogadót nem is ismer, szóval csak reméli, hogy arra gondolt. Legszívesebben a mágustoronyba menne el, de mire oda érne, már jöhetne is vissza. Amilyen messze van, nem is csoda! *
- És? Mikor kezdjük?
* Teszi fel a kérdést, ami már egy ideje gondolkoztatja. Elvégre erről még nem beszéltek. Vagy csak szimplán nem emlékszik ilyenre. Bár Derk még türelmes, de egyre jobban várja a lehetőséget. Mondhatni, minden órával egyre türelmetlenebb. Bár ez csak néha mutatkozik meg, talán néhány pillanatra, amit nehéz elcsípni, de nem lehetetlen. *
- Remélem, készen állsz! Vess be minden tőled telhetőt, hogy leved a lábaikról ezeket a tehetős senkiházikat.
* Nem kis izgalommal várja már a percet, ahol már csak a tettek fognak számítani. Bár elég nagy kockázatot vállalnak, mégsem tántorítja el Derket. *
10334. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-01-07 12:38:39
Üzenet elküldve: 2025-01-07 12:38:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Ármányok//
*Azzal hogy Derk kifizette a ruhák árát, már végeztek is az első feladatukkal, az előkészülettel. Mind Hena és Derk is rendelkeznek a szükséges ruhadarabokkal. A legjobban az altató készítésétől félt. Persze ráment a délelőttjük, még a délután egy része is. Végül azért csak szert tettek egy erős altatóra is, még ha csak egy flaska is az. Amilyen erős, csak pár cseppre lesz szükségük.*
-Jól van. Akkor mindennel megvagyunk.
*Simítja össze a tenyereit. Furcsán néz a férfira, aki elejt néhány megjegyzést a vásárlással kapcsolatban. Forgatja is a szemén Hena. Senkit nem érdekel, hogy ki mit vásárol. Ezzel inkább csak felhívja a figyelmet magára. A boltot elhagyva azon gondolkozik merre menjenek? A legszívesebben a Pegazusban várná meg az estét.*
-Én elmegyek a fogadóba. Jössz velem vagy majd este találkozzunk?
*Néz kérdőn a férfira.*
*Azzal hogy Derk kifizette a ruhák árát, már végeztek is az első feladatukkal, az előkészülettel. Mind Hena és Derk is rendelkeznek a szükséges ruhadarabokkal. A legjobban az altató készítésétől félt. Persze ráment a délelőttjük, még a délután egy része is. Végül azért csak szert tettek egy erős altatóra is, még ha csak egy flaska is az. Amilyen erős, csak pár cseppre lesz szükségük.*
-Jól van. Akkor mindennel megvagyunk.
*Simítja össze a tenyereit. Furcsán néz a férfira, aki elejt néhány megjegyzést a vásárlással kapcsolatban. Forgatja is a szemén Hena. Senkit nem érdekel, hogy ki mit vásárol. Ezzel inkább csak felhívja a figyelmet magára. A boltot elhagyva azon gondolkozik merre menjenek? A legszívesebben a Pegazusban várná meg az estét.*
-Én elmegyek a fogadóba. Jössz velem vagy majd este találkozzunk?
*Néz kérdőn a férfira.*
10333. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-01-06 11:41:01
Üzenet elküldve: 2025-01-06 11:41:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ármányok//
* Ha tudna a nő gondolataiban olvasni, akkor most biztos nagyot nézne. Hogy mégis miért ne árulja el Derket, vagy miért ne hagyja a porban az egy elég jó kérdés. Egy kicsit még agyalnia is kéne, hogy előrukkoljon valamivel. Hirtelen csak annyit tudna mondani, hogy egymás átverése, csak felesleges és szűnni nem akaró bosszút szítana.
Nem bánja, hogy a másik hosszas véleményét a ruhákról. Elvégre ő maga kérte ki a véleményét. Nem titok, hogy a nők átlagosan jobbak ruhák terén, mint a férfiak. Kár, hogy most nem valami divatosabb ruhát néznek, hanem valamit rabláshoz. *
- Hát én mindkettőhöz ragaszkodom! Akkor legyen mindkettő. Legvégső esetben megválok tőle. Hé öreg. Mondjon egy árat!
* Szólítja meg férfit, miközben megközelíti a pultot. Természetesen a vak is látja, hogy mit vesz és kap is egy két kéretlen pillantást az egybegyűltektől. Derk azzal magyarázza e két tétel vásárlását, hogy az egyik ajándékba lesz, a másik meg a melegebb időkre. Ha elhiszik, ha nem, ő kifizeti az árat, amit kapott, és jó gyorsan elhagyja az üzletet. Egészen a piac széléig megy. Kivéve, ha Hena még nézelődne. *
* Ha tudna a nő gondolataiban olvasni, akkor most biztos nagyot nézne. Hogy mégis miért ne árulja el Derket, vagy miért ne hagyja a porban az egy elég jó kérdés. Egy kicsit még agyalnia is kéne, hogy előrukkoljon valamivel. Hirtelen csak annyit tudna mondani, hogy egymás átverése, csak felesleges és szűnni nem akaró bosszút szítana.
Nem bánja, hogy a másik hosszas véleményét a ruhákról. Elvégre ő maga kérte ki a véleményét. Nem titok, hogy a nők átlagosan jobbak ruhák terén, mint a férfiak. Kár, hogy most nem valami divatosabb ruhát néznek, hanem valamit rabláshoz. *
- Hát én mindkettőhöz ragaszkodom! Akkor legyen mindkettő. Legvégső esetben megválok tőle. Hé öreg. Mondjon egy árat!
* Szólítja meg férfit, miközben megközelíti a pultot. Természetesen a vak is látja, hogy mit vesz és kap is egy két kéretlen pillantást az egybegyűltektől. Derk azzal magyarázza e két tétel vásárlását, hogy az egyik ajándékba lesz, a másik meg a melegebb időkre. Ha elhiszik, ha nem, ő kifizeti az árat, amit kapott, és jó gyorsan elhagyja az üzletet. Egészen a piac széléig megy. Kivéve, ha Hena még nézelődne. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10333-10352