Arthenior - Piactér
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Ezen a helyszínen lehetőséged van IC piacon vásárolni. A piacfelület eléréséhez kattints ide!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 169 (12097. - 12113. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:

12113. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-10-25 09:35:17
 ÚJ
>K'yorius Kent'tar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Ellátmány a szántóföldi menekülteknek//

- Tragikus.
*Ismétli el, s mivel korábban Orthus odaadta neki a napi ellátmányát, hát most, más dolog híjján, megbontja a csomagot. Kenyér, sajt, egy apró sülthús és némi zöldség mosolyog vissza rá. Tör egy darabot a kenyérből és sajtból, majd a többit visszacsomagolja. Néhány falat csupán, amit letört, de most nem is akarna többet enni. Teli hassal nem olyan jó rakodni. Már pedig még egy kör vár rá ezen a téren, hiszen ki is kell üríteni a szekeret.*
- Elég nagy terület. *Jegyzi meg az újjáépítés gondolatára.* Ha a város akarja csinálni, az sokba kerül. Lehet, jobb lenne a vezetésnek, ha inkább kiadnák haszonbérbe a földterületeket, és mindenki építsen rá maga. Persze, ez bevonzhatja a területvitákat. Nem tudom például, Nagyasszony anyám mit szólna ahhoz, ha a város kihúzná a zsebéből az egykori kúria megmaradt területét.
*Halkan elneveti magát, mert azért azt nem tagadhatja, nem kicsit élvezné a családvezető főpapnő méretes bosszúságát. Na persze, abban az esetben anyja biztosan ideküldené valamelyik papnő nővérét, és kezdődnének előröl az ő megpróbáltatásai. Szóval, akkor inkább ne tegyen ilyet a város. Jó neki ez így most, ahogy van.
Aztán persze Orthus felvet egy következő lehetőséget, melyre a mélységi lenyeli az épp aktuális falatot, majd sóhajt egyet.*
- Igen. A város védelme. *Elmereng egy pillanatra. Vajon, hogyan fogja Orthus értelmezni a következő szavait?* Megtehetném, hogy húzok egyet a vállamon, mert miért is érdekeljen ez engem. Hajnalban útnak indulhatnék vissza Pirtianesbe, magam mögött hagyva mindazt, ami erre a városra és a benne élőkre vár. Tudja Uram, nem vagyok éppen egy hős tipus. Hogy mégis miért maradok? Mert a családom feje ideküldött, és nagyon nem fűlik ahhoz a fogam, hogy behúzott farokkal sunnyogjak vissza. Büszkeség? Talán. Viszont, ha már maradok, magaménak kell érezzem az itteni helyzetet. Szóval igen. Mindenképpen terveztem azt, hogy beállok valahová. És nem a dicsőségért, nem azért, hogy utána majd a várostól számítsak valami jutalomra. Egyszerűen csak azért, mert így érzem helyesnek. Van ennek valami értelme?
*A félmosoly újra megszületik ajkai szegletében, ahogy a felszínire pillant megint. Nem igazán az efféle harc az erőssége, de azért meg fog tenni mindent, amire módja van. Aztán majd elválik mi lesz utána.
Ha lesz utána...*


12112. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-10-24 18:21:46
 ÚJ
>Orthus Morthimer avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 684
OOC üzenetek: 20

Játékstílus: Megfontolt

//Ellátmány a szántóföldi menekülteknek//

*Miután K'yorius döntött, Orthus még megalkuszik egy árussal egy tápláló porció élelemre, amit aztán át is ad a mélységinek, miután végeztek a rakodással és már úton vannak kifelé a Piactérről.
Nem mondhatná, hogy megnyugtató K'yorius mosolya, de végül csak elmondja a történetét, vagy legalábbis annak egy részét.*
- Értem. Tragikus, ami az egykori nemesi negyedünkkel történt. És még szomorúbb, hogy még mindig csak romok állnak ott. Már voltak tervek arra, hogy újraépítsük a negyedet, ha nem is kúriákkal. De ez az átkos ork veszedelem sajnos eléggé felülírja a számításokat.
*mondja, majd így folytatja.*
- Ugyanakkor remek lehetőség mindenkinek, hogy kitüntesse magát és érdemeket szerezzen. Ha véget ér a harc, a városi tanács bizonyosan nem feledkezik meg azokról, akik segítettek. Jól látom, hogy fegyverforgató? Nem tervez esetleg beállni a védők sorába?
*kérdezi, miközben a szekér lassan gördül tovább a macskaköves utakon.*


12111. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-10-24 10:48:26
 ÚJ
>K'yorius Kent'tar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Ellátmány a szántóföldi menekülteknek//

*Hát bizony, K'yorius nem igazán piactéri vagy esetleg kikötői rakodómunkás. Igazából, ha a ranglétrát nézzük - legalább is, ha az otthonát illeti - nem is azon a szinten van, de a szükség mindig törényt bont. Ez igaz a mostani esetre is.*
- Tökéletesen megfelel.
*Egyelőre nem részletezi a menű összetételét, meg fog elégedni azzal, amit elétesznek. Bár inkább zöldség párti, mint húsevő, de a hústól sem írtózik, ha az van csak.*
- K'yorius Kent'tar. K'yorius.
*Ismétli el a keresztnevét, ezzel jelezve, hogy Orthus szólíthatja így. Közben biccent Japher felé is, majd beáll a kocsis mellé rakodni. Némán, szavak nélkül dolgoznak, pillantásokból is megértik egymást. A mélységi soha nem esett kétségbe, ha meg kellett emelnie egy nagyobb súlyt, a folyamatos munka sem idegen tőle, még akkor sem, ha otthon kevés hasonló feladatot nyomtak a nyakába. De egyszer sem fordult elő, hogy emiatt akár egyetlen szót is emelt volna, hiszen minden ami erősíti, az csak a javára szolgál.
Jó néhány fertály óra alatt aztán fel is rakodják a holmit, amelyre Orthus megalkuszik. A végén csak összecsapkodja tenyereit, hogy leverje róluk az esetlegesen odatapadt port, piszkot. Végül felkapaszkodik a szekérre, ahová Orthus helyet mutat neki. A kérdésre hosszan szemléli meg a felszíni arcát, majd halványan elmosolyodik. Ha Orthus elcsípi ezt a fura félmosolyt, érezheti, hogy mögötte egy ragadozó vigyora bújik meg.*
- Pirthianestől néhány mérföldre északkeletre, a hegyek lábainál bújnak meg családom, kolóniám lakóbarlangjai. A Kent'tar-ház második kardja vagyok... hmm... voltam. Történt némi összetűzésem Nagyasszony anyámmal, aki cserébe büntetésből ideküldött, hogy nézzem meg az egykori családi kúria állapotát. Gondolom járt már Romvárosban. Nos... egyedül az egykori ebédlőnek maradt meg félig a teteje, a többi térdig-bokáig éri rom. Mivel nem láttak el bőséggel anyagiakkal, így... jelenleg alkalmi munkákat vállalok.
*Nem teszi, hozzá, hogy családjában ő volt az egyik orgyilkos, árnyvadász, mert ez önéletrajzában nem mutatna túl jól. Igen. Tapad a kezéhez vér. Bőven. De erről nem beszél most. És persze, gátlástalan is tudna lenni, ha erre fizetnék meg. Vagy... lehet még sem egészen. A gyilkosságoknak is van egy határa, nála pedig az adott személy kora határozza ezt meg.
Aztán persze, a hátát díszítő hegek eredetéről sem beszél, ahogy annyi minden másról sem. Talán majd egyszer lesz valaki, akinek kiönti a lelkét nyomó szennyet, de ez most nem az a pillanat.*


12110. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-10-23 10:39:04
 ÚJ
>Orthus Morthimer avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 684
OOC üzenetek: 20

Játékstílus: Megfontolt

//Ellátmány a szántóföldi menekülteknek//

*Felajánlására, ahogy arra számított is, hamar akad jelentkező. Ám meglepi, hogy kiféle-miféle az, aki a feladatra vállalkozik. Nagyon gyakran lebzselnek errefelé helyi suhancok, vagy kifejezetten piactéri napszámosok, őhozzá viszont egy sötételf hím lép oda. Abból is egy harcos fajta, ráadásul öltözete és tartása alapján nem szolga vagy közrendű. Orthus arra számított, hogy olyasvalaki lép majd oda hozzá, akin látszik, hogy nap nap után kemény fizikai munkát végez és hogy ennél többre nem is nagyon képes. Ehhez képest K'yorius teljesen más benyomást kelt. Mégse tiltakozik, hanem így szól.*
- Egy tál ételt nem ígérhetek, mert elkészíteni nem tudom itt. De egy napi hideg élelmet tudok keríteni magának itt, ha az is megfelel. Némi kenyér és sajt, na meg hús vagy zöldség aszerint, hogy melyikre van inkább gusztusa. Megfelel?
*kérdi aztán. Majd pedig így szól.*
- Az én nevem Orthus Morthimer, ez itt pedig a kocsisom, Japher Campa.
*mutat a háta mögött a szekérre rakodó emberre, aki ránézésre negyvenes éveihez közelít, jókötésű, szögletes arcú, gyérülő fekete hajjal. Bőrszíne és arcvonásai alapján wegtoreni származású lehet. Japher csak röviden odabiccent a mélységinek, majd folytatja a munkát.
Orthus komoly alkudozásba kezd ezt követően a kalmárokkal, láthatóan van ebben gyakorlata. A nap végén 60 kilónyi pikkely rizzsel és 40 kilónyi füstölt hússal lesz gazdagabb, azonban egy kisebb ház árát, 1520 aranyat hagy ott a kereskedőknél. Mire elég egyáltalán ennyi élelem? Biztosan nem elég arra, hogy megoldja a szántóföldi menekültek problémáit. De akkor is segítség. Egy kedves gesztus, amire talán emlékezni fognak később. Orthus csak remélni tudja, hogy erre majd csak később lesz szüksége, amikor segítenek a menekülteknek visszatérni a Szántóföldekre. Nem pedig az ostrom idején, amikor esetleg az összeszorult népek egymás torkának kezdenek esni.
K'yoriusnak tehát bőven akad tennivalója, hogy segédkezzen az egyébként nagyon hallgatag Japhernek. Később, mikor már teljesen felrakodtak a szekérre (amin még így is marad bőven hely, láthatóan sokkal nagyobb szállítmányok szállítására való), Japher és Orthus a szekér bakjára kapaszkodnak, de aztán Orthus int, hogy a mélységi szálljon fel a raktérre. Van ott elég hely, kényelmesen és koszolódás nélkül üldögélhet, vagy akár állhat is az út során. Ezzel a járművel nem fognak száguldani, az egyértelmű.*
- Mondja, mi hozta a városunkba? Mostanában érkezett, vagy már régóta itt él?
*kérdezi aztán Morthimer, hogy elüssék az időt az egyhangú utazás során.*


12109. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-10-23 08:53:06
 ÚJ
>K'yorius Kent'tar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Ellátmány a szántóföldi menekülteknek//

*A Kaszárnyában eltöltött éjszaka óta csak teng-leng a városban, nem igazán találja a helyét. Próbált bejutni a pirtianesi követhez, de elhessentették, mint valami szemtelen rovart.
~Az ízeltlábú anyádat.~
Káromkodott nem egyszer magában, és mi tagadás, éppen azt a léha életű pókkirálynőt káromolta minden egyes alkalommal. Szíve szerint jól hátsón billentette volna a vén hölgyet.
Mindenesetre éppen úgy tűnik, hogy az élet tökéletesen kibabrált vele.
Szóval lézengett a városban, hol itt, hol ott hajtotta álomra a fejét. Sok hely már nem akadt, minden talpalattnyi helyen sátorozott már valaki.
Ezen a reggelen éppen a piactérre vetette jó - vagy bal? - sorsa. Érdekes volt itt járkálni fel és alá. Sokan voltak, mégis nagyon kevesen vásároltak. Az emberek, és egyéb városlakók mintha ezerszer is átgondolnák mire költsék el kevéske vagyonukat. Mondjuk az élelmiszerek fogytak a legjobban. Na meg az italok. Serből sose volt elég.
Éppen egy stand tetővásznának árnyékában álldogált, azon gondolkodva hogyan is kéne valami rendes munkára szert tenni, mivel anyagi lehetőségei már erősen fogytán vannak, amikor éles kiáltás harsant a közelében.
Ötven arany nem nagy pénz, de jó néhány napig kihúzhatja belőle, ha ügyes. Aztán meg... akármi is történhet még.
Ellökte magát az oszloptól, melyhez támaszkodott éppen, és néhány lépéssel a felszíni mellett termett. K'yorius tipikus mélységi volt. Nem bírt akkora izomzattal, mint akár egy ember, de elég erős volt, hogy fel bírjon emelni egy zsákot. Harcosként az izmaira is szüksége volt, így azért nem lehetett rámondani, hogy nyeszlett lenne.*
- Ha kapnék még egy tányért ételt is, akkor áll az alku.
*Szólalt meg jellegzetes mély hangján. Kicsit oldalról állt a férfinek, annak jobb oldala felől. Ha Orthus oldalra pillant, hószín, tarkónál összefogott hajat láthat, használt, de gondosan megóvott, jellegzetesen mélységi bőrpáncélzatot, természetesen hozzátartozóan szablyát és hosszútőrt.
Nem akart ő alkudozni az emberrel, csak tett egy próbát, hátha az első napon még nem kell az ötven arany terhére ételt szereznie. Bíborjai pedig kíváncsian fürkészték a másik arcát.*


12108. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-10-22 20:23:23
 ÚJ
>Orthus Morthimer avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 684
OOC üzenetek: 20

Játékstílus: Megfontolt

//Ellátmány a szántóföldi menekülteknek//

*Az ostrom előkészületei idején egyre inkább érezhető valami idegesség a városban, és ez a Piactérre különösen igaz. Hiszen itt most még szép számmal akad mindenféle portéka, de a kalmárok, kereskedők már bizonytalanok az utánpótlás kérdése felől. És persze előbb-utóbb megkezdődik a felvásárlási láz is, nem beszélve a kötelező rekvirálásról.
Orthus Morthimer, aki saját teherhordó szekere bakján ülve érkezik a Piactérre, meg akarja előzni ezt a vásárlási hullámot. Mellette kocsisa, Japher Campa ül szokásos egykedvűségében. Orthus ezúttal elkerüli az érdekes, látványos portékákat. Egyenest az élelemárusokhoz tart azzal a határozott céllal, hogy egy nagyobb adag ellátmányt vegyen, amit a szántóföldi menekülteknek adományozhat.
Nem annyira a humánus emberi érzelmek vagy az empátia hajtja, mint inkább a számítás: most, hogy össze vannak kényszerítve, jó lesz jóban lenni sanyarú sorsú szomszédainkkal, és talán számíthat majd a hálájukra, ha sikeresen átvészelik az ostromot.
Így most szekerével olyan árusokhoz megy, akiktől alapvető élelmiszereket és esetleg alapszükségleteket kielégítő holmikat vásárolhat.
Már az első megállónál látja, hogy hiba volt csak Japhert magával hoznia erre az útra. Kocsisa jól bírja a munkát, de van az a szárított hús és pikkely rizs mennyiség, aminek a cipelésétől már elfárad. Ezért Orthus, némi tétovázás után felmászik a szekér rakterére, és fennhangon így szól.*
- 50 arany üti a markát annak, aki segít a kocsisomnak felrakodni itt némi árut, aztán lerakodni azt máshol. Akad jelentkező?
*kérdi, aztán vár.*


12107. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-10-11 14:19:12
 ÚJ
>Bhizra Zugrush avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Új viharok felé//

*Ha a Főteret és a Polgárnegyed utcáit szűkösnek érezte, akkor most lehet igazán kellemetlen számára a nyüzsgés. Szinte hömpölyög a tömeg a piacon. Kofák és árusok kiabálnak, mind a saját portékáját kínálja vételre. Vevők sokasága tolong, ki erre, ki arra kívánna menni.
Bhizrát még mindig az orra vezeti, ahogy törtet előre, s bizony akaratlanul is bajba tud keveredni. Felfelé figyel, hiszen az illatok onnan könnyebben jutnak el orrához, így nem figyel a lába elé. Egy alkalmatlan pillanatban elsodor egy gyermeket, aki talán ha öt éves forma lehet. A fiúcska fenékre csüccsen és hangos óbégatásba kezd. Ez megtorpanásra készteti a fiatal nőstényt. Lepillant. Csizmái orra előtt apró emberi lény, de máris több szem pillant felé, mint az kellemes lenne.
A legegyszerűbb módszert próbálja megvalósítani. Otthon, ha egy ghaugh bömböl, csak felkapják a vállukra, megcsiklandozzák az oldalát, és máris helyreáll a rend. Nos... ez annyira bevett módszer, hogy most sem tétovázik. Előrehajol, megmarkolja a kölyök hátán a ruhát, és a magasba emeli, majd a vállára fekteti a hasával. Míg ezzel a kézzel tartja le ne essen, addig a másikkal kicsit megcsiklandozza az oldalát.*
- Na elhallgat kölyök.
*Az ork nyelv furcsa kattogó ugatása teljességgel érthetetlen a fiúcska számára, és az egész tortúrától csak még hangosabban visít. Bhizra elemeli a válláról, és csodálkozva pillant rá. Nem érti, miért nem működik a bevált módszer. De ekkor már két férfi és egy asszony is kiabál előtte, ő pedig nem igazán érti, mi a bajuk.
Végül azt leszűri, hogy a kis ghaugh az asszonyé lehet, mert sírva hadonászik a kölyök felé. Így aztán a nőstény az ő kezébe nyomja a még mindig bömbölő porontyot. A két férfi viszont igazán fenyegetően áll vele szemben, s bár Bhizra nem egy alacsony nőstény fajtársai között, de ez a kettő elég megtermett ahhoz, hogy gondot okozzanak neki.*
- Emberhím mit akar Bhizrától? Na! Menj odébb.
*Természetesen szavai megint csak fajtájának nyelvén hangzik el, így aztán a beszélgetés megakad. Bár a másik kettő továbbra is elég hevesen karatyol a közös nyelven, amelyből Bhizra elég keveset tud. Majdnem semmit. Azért azt felfogja, hogy nem annyira örülnek itt neki. Végül rájuk mordul, és kitér előlük. Ha engedik, tovább megy.
Szerencsére már nincs messze a hely, ahonnan a kellemes illatok származnak. Sült hús aromája borítja be. Megáll a kérdéses stand előtt, erszényéből néhány aranyat szed elő. Az árus felé tartja, aki elvesz annyit, amennyibe az étel kerül. Aztán elveszi a húst, elteszi a maradék pénzét, majd tovább is áll. Most már csak egy nyugalmas helyet kell keresnie, hogy befalhassa a szerzett ételt.*


12106. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-10-05 12:28:40
 ÚJ
>Drameiloten Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 411
OOC üzenetek: 16

Játékstílus: Vakmerő

//Míg a halál…//

- Mi sem tenne boldogabbá. * Mosolyog az idősebb elf a jövendőbelijére, és jó hírének megőrzése érdekében nem fűz különösebb kommentárt hozzá, hiszen mi sem félreérthetőbb, mint a naiv úrhölgy szavai. Persze továbbra is izgatja a fantáziáját a lehetőség, hogy ellazuljanak egymás karjaiban,de szép lassan úrrá lesz ezeken a gondolatokon. Már rég kiverte volna a gondolatokat a fejéből, ha nem adná a lovat minduntalan a drága jövőbeli hitvese. Szerencsére gondolainak csapongásán segít, ahogy elképzeli, hogy az idős nevelőnő a sarokba állított széken ülve nézi, ahogy lovagolna tanítja a lihanechi szépséget. Rögtön el is megy a kedve mindenféle csalárdságtól, és illetlenségtől.
A piacon rutinos mozdulatokkal navigálja kedvesét és saját magát az árusok, és vásárlók között, senkinek nem ütődnek neki, és nem is akadályozzák mások útját, ennek hatására viszont minduntalan lassítaniuk kell. Persze ügyel rá, hogy hagyjon időt a kisasszonynak a nézelődésre, ha másért nem is, már ezért megéri a piacra látogatni. Számtalan portéka, szebbnél szebb kelmék, és mindenféle hasznos, vagy haszontalan tárgy várja, hogy valakinek felkeltse az érdeklődését. Drameiloten viszont nem ezeket figyeli, hanem Myranellet. Most nem úgy, mint korábban, amikor fényében tündöklött, és elveszett a szépségében, hanem azt próbálja felmérni, hogy mik azok, amiken megakad a tekintete, melyek azok a kelmék, amiken tovább időzik a kék tekintet. Az ízlésére kíváncsi, és arra, hogy ha a jövőben ajándékot tervez, akkor mivel okozhat neki örömet, és meglepődést. *
- Valóban. Legmerészebb álmaimban sem reméltem, hogy ilyen tökéletes párt alkotunk majd együtt. Kérem nézze el a merészségemet, de ismételten meg kell jegyezzem, hogy nagyon kellemesen érzem magam a társaságában. Alig várom, hogy sorsunkat egymásba fonjuk a templomban. * Mosolyog a nemes a tükörképet nézve, és képzeletben már látja is, ahogy derékig érő kis gyermekek lebzselnek körülöttük, a szülői figyelemért harcolva egymással, és arra várva, hogy ők is felnőttek legyenek már. *
- Érdekes, hogy ezt mondja, kedves. * Mosolyog a másikra, amikor amaz arról beszél, hogy milyen szörnyű lenne, ha szétszakadnának. *
- Ugyanis azért szerettem volna a piacra jönni, hogy átadjak önnek egy ajándékot. Mint kérő, nem fogadhatom üres kézzel, az esti vacsorán terveztem átadni, azonban így, hogy magunk is sétálunk, inkább átveszem én, mint hogy megvárjam, amíg Saevel érte küldet. Ha megengedi. * Irányítja magukat egy fafaragó irányába, és amíg oda tartanak, addig válaszol a feltett kérdésre. *
- Sajnos a Nagy Egyenlőség Napja alatt a családfám szégyenteljesen megritkult. A legtöbben eltűntek ugyan, de mind tudjuk, hogy megkerülésükre vajmi kevés az esély. Így van ez egyetlen húgommal is, szüleimről viszont biztosan tudom, hogy áldozatul estek a lázadásnak. Úgy gondolom, Alenia és én maradtunk az egyetlen túlélői a Sayqueves háznak, ezért is fontos számomra a házasság. A vérvonal fenntartása az én vállamat nyomja, és ha egybe kelünk, akkor az önét is. * Sóhajt szomorúan, ami nem pont azt a légkört teremti meg, amit eredetileg az ajándék átadásának szánt. Viszont odaérnek az árushoz, aki örömmel kapja fel a fejét. *
- Drága uram, drága úrnőm! A legjobb pillanatban érkeztek, épp most száradt meg a lakk. * Fogadja őket a széles vállú, de egyébként elég vékony alkatú férfi. Ruházata egyszerű, főleg pasztell zöld színű vászon, amit egy bőr kötény takar. Ujjain látszik, hogy munkához szokott, megannyi mély repedés, az egész egy nagy bőrkeményedés, de egyébként egész tiszta, még körmei alatt sem látszik a kosz. Ez is volt az egyik oka annak, hogy a nemes választása rá esett. Választ sem várva siet hátra, a mögötte lévő boltba, hogy onnan egy apró kis fadobozzal térjen vissza. *
- Remek mű lett. * Mosolyog rá Drameiloten, és elő is veszi a bekészített erszényt, amiben 200 arany csilingel. Ahogy átveszi, lehunyja a szemét, és egy rövid igét mormol, Teysus áldását kéri, és közben szabad kezének mutatóujjával megérinti saját homlokát. Ha sikeres a varázslat, akkor arcán joviális kifejezéssel nyújtja át a szépen faragott kis dobozt a neki elrendeltetettnek. *
- Kérem fogadja el házam ajándékát. Egy iránytű, amivel mindig a nyomomban lehet, és mindig tudhatja, hogy merre járok. Ha a közelgő ostrom során elszakadnánk egymástól, ezzel könnyedén megtalál. * Ha Myranelle elveszi, akkor egy igényesen faragott, és lakkozott kis dobozkát kap, aminek a tetején a Sayqueves és a Eldorwen ház címerei láthatóak egymás mellett. A doboz jobb és bal oldalán a víz hullámait idéző motívumok, elől és hátul pedig a szél ábrázolása látható rajta. *
- A széllel gondban voltam, hogy ne nézzen ki ugyan úgy, mint a hullámok. * Jegyzi meg büszkén az árus, aki láthatóan igen elégedett a művével. *

A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a varázslat komponenseként kezében tartott iránytű az általa elsőnek megérintett személy irányát fogja mutatni addig, amíg az iránytűt tönkre nem teszik. Egy fény pont felhasználásával az iránytű csak az azt létrehozó varázsló kezében működik így, egyébként sima iránytűként funkcionál. Egy sötétség pont felhasználásával a tárgy mágikus, tönkretenni csak mágikus fegyverrel lehet.

12105. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-10-05 00:48:18
 ÚJ
>Myranelle Eldorwen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Míg a halál…//

-Avasson akkor be a mágiába, tanuljon velem esténként abban a kertben, amit mondott. A holdfény alatt, ahogy említette. Biztosan Felguna asszony sem neheztelne miatta, hiszen nemes és hálás dolog lenne ez, amit ő is felügyelhet, ha csak el nem nyomja az álom!
*A felajánlás ártatlan, nem cseng ki belőle csalárdság, hátsószándék. A kék tekintetek őszintén, lelkesen csillannak, így mélyednek el a férfiéban. *
-Osztozom a véleményen! Később is ráérünk a lovas leckékre, elvégre ki akarna a mennyegzőjén törött lábbal táncolni, igaz-e?
*A nélkülözőkkel kapcsolatos kijelentésre tovább nem reagál, ahogy arra sem, a férfi jobb szeretné, ha biztonságban, hátra maradna, de mégis a városban. Fölöslegesnek tartja a diskurzust egyelőre a témáról, mert őszintén reméli, sohasem kell ezt megejteniük a jövőben. Hiába is ígérné meg, nem tartja vissza a férfit kötelességének teljesítésétől, nem tudhatja, a legsötétebb órákban hogyan fog reagálni arra, ha az édes élet helyett amaz a keserű halált választja. Séta közben az embertömeg is sűrűsödik, környezetük lassan megtelik hangokkal, élettel. Messzire holdja a szél a kofák hangják, az árusok sültmandulájának illatát, a tímár portékájának félreismerhetetlen nyersségét. Hamarosan a piactérre vezető szűk utcák egyikén járnak, üzlethelyiségek és hatalmas üvegjeik tömkelege mellett elhaladva.
Egyik-másik mellett megáll az elf, hiheti Drameiloten, hogy csak az árut nézni, ám erről többről van szó. Persze, a portékát is megtekinti, de a vízkék szemek sokkal tovább időznek saját tükörképükön. Myranelle keze alig érezhetően feszül meg a felöltő burkolta alkaron, mintha csak magát igyekezne meggyőzni, nem álmodik, ez a valóság. Ajkai büszke mosolyra húzódnak, ha megkérdeznék mire gondol, mit láthatott nem rejti véka alá. Szemérmesen hajtja lentebb a fejét, de tekintetét nem veszi le a tükörképükről.*
-Jól állunk egymásnak.
*Az állításban nincs semmi fals, vagy ferdített igazság. Már csak magasságukkal is kiemelkednek a tömegből, megjelenésükben, tartásukban van valami felsőbbrendű, időtlen, kecses. Szebb pár nem is lehetnének, legalább is megjelenésre. A szülők jól választottak, bár hogy ezzel mennyire vannak tisztában, azt csak Eeyr tudhatja.
Lassú, andalgó léptekkel sétál tovább, az irányítást átadja a férfinek. Amaz érezheti, valamivel nehezebb a kéz ami az övén pihen, lentebb is csúszik, hogy kevésbé formálisan tarthassa, annak inkább már könyékhajlatába, felkarjába kapaszkodik, így a két test is közelebb simulhat egymáshoz. Myranelle kihasználja a praktikus helyzetet, Óvatosan a férfi karjának nyomja oldalát, így találva biztos pontot. Tökéletes lehetősége nyílik hát nézelődni, elveszni a piaci forgatagban.*
-Tudja, azért nem bánom, hogy magasra nőttünk. Úgy hiszem, ha alacsonyabbak lennénk és szétszakítanának minket meggyűlne a bajunk azzal, hogy megtaláljuk egymást! Mondja csak, az Ön családjában mindenki ilyen sudárra nőt? Vannak testvérei?
*Ha a családja sokat is tud a kérőről, ő maga keveset. Mindig úgy hitte, lihanechi nemes felesége lesz, s ez egészen addig úgy is volt, míg első jegyese a vízbe nem fulladt egy ostoba fogadás nyomán, a másodikat pedig rajta nem kapták saját lovászfiújával. Szerencsétlen véletlenek, ám mind-mind befolyásolták az Eldorwen ház döntését a városukon kívüli család választásában.
Talán jobban is járnak, ha lányuk nem tér haza, máshol ver gyökeret, a rossz szájak így kevésbé köszörülik rajta nyelvüket. Köztudott volt, nem igazán vágyott férjhez menni, így egyik-másik azt pletykálta, hamis, fals istenekhez kezdett imádkozni az elf, kérői ezért koptak ki mellőle.
Boszorkányság – suttogták ők.
Ám A középső Eldorwen lány inkább élte meg a történéseket átokként, súlytásként. Úgy dönt hát, ezért az egy férfiért ha kell véresre horzsolja a térdét a templomban, annyit fog imádkozni, nehogy eltűnjék mellőle. Mert ezt itt…ellentétben a többi kérőjével egyelőre úgy tűnik számára, talán még kedvelni is fogja. A látványát biztosan!*



12104. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-10-02 18:52:23
 ÚJ
>Itheriel Eanindith avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Növények és bájitalok//

*Itheriel némán figyeli a bájital adok-veszeket. Ahogy a két mester alkuszik egymással. Ahogy gazdát cserélnek a bájitalok, amiként megbeszélik fél szavakkal a legofntosabbakat. Az elf lány egy pillanatra elbizonytalanodik. Mikor lesz ő ekkora tudás birtokában? Csak kapkodja a fejét az elhangzottakra. A szemében még tovább nő az ork, mint alkimista-mester, és igazán kitüntetésnek érzi azt is, hogy megismerhette Nestart.*
- Részemről a szerencse Nestar mester.
*Köszön el ő is a férfitől, egy apró meghajlás kíséretében, és tekintete leköveti, amíg el nem tűnik a piac forgatagában. Sóhajt egyet.*
~Bárhová is tart, kísérje szerencse az útján.~
*Teszi hozzá gondolatban, aztán Cagonra pillant. Újabb feladat lép eléjük, valakit meg kell keresni, akitől további alapanyagokat szerezhetnek be. Ő pedig gondolatban már rendezgeti az információkat. Abban biztos, hogy ma éjszaka nem fog sokat aludni, mert sok lejegyeznivalója kerekedett.
A piacon végül egy ruhabolt előtt állnak meg, ahová Cagon bemegy. Itheriel követi őt, de az ajtó közelében megáll, míg az ork eltűnik a próbafülkében.*
- Óh! Nagyon elegáns.
*Dicséri meg az új öltözéket. Persze, nem csak szép, hanem hasznos is. Közben egy levelet is átad, hogy azt eljuttassák a címzetthez. Itheriel persze, nem ismeri a tartalmát, de elképzelni nem tudja, hogy ebben a fenyegetett állapotban ne tegyen meg valaki mindent és bármit, hogy megmenthessék a várost és a benne élőket.
Mindezek után kérdően pillant Cagonra, hogy mehetnek-e tovább, és merre? Sajnos ő nem tudja kit kéne figyelni kint a piaci sokaságban, így mindenben Cagonra kell támaszkodnia.*


12103. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-10-01 11:41:33
 ÚJ
>Targhed Cagon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 469
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Növények és bájitalok//

* Ami a többiek részét jelenti, nem kétli, hogy míg ő a felszerelésekkel lesz elfoglalva, addig a többiek az út piszkosabb részeit fogják magukra vállalni. Ahogy azt illik. Elvégre ha csak feleannyira olyan veszélyes helyre mennek, mint amire gondol, úgy egymás nélkül már az elején halálra vannak ítélve. *
- Semmiség.
* Feleli, és bár hazudik, ha a helyzeten képesek javítani, úgy a végén mindenképp megéri. Csak éljék túl mindannyian.
Bár az ork nem panaszkodna, ha egyedüli alkimistaként lehetne a városban. Sose lenne üres az erszénye, valahogy mégse tudna elképzelni egy olyan világot, ahol egyedül ő ért a szakmához. Talán ezért sem fordítja el az olyanokat, mint Itheriel. Minél többen vannak, annál jobban megfordíthatják a következő összecsapáshoz hasonló harcokat. Csak éljék túl, hogy mesélni tudjanak.
Nem telik sok időbe, hogy ismét egyedül legyenek az elfel. Egy darabig még nézi az egyre jobban tömegbeolvadó alkimista körvonalát, mígnem végleg el nem veszti. *
- Reméltem, hogy velünk fog küzdeni, de mint látom neki fontosabb küldetése akadt. Gyere, van még itt a piacon egy megállónk, ha addig nem látjuk a az elfet, akitől eddig vettem a növényeket, egy másik barátomhoz kell forduljunk.
* Mondja és azzal el is indul, ám nem egy növényárushoz tart, sem bájital szakértőhöz. Cagon egy ruhabolt előtt áll meg, majd lép be rajta. *
- Jó napot. Elkészült?
* Hamarosan pedig kézhez kapja a vadonatúj felszerelését és a hozzá szabott ruháját. Eddig hordott öltönyét és ingeit leveti, hogy helyükre egy sokkal mozgékonyabb, de hasonlóan feltűnő öltözet kerülhessen. Szeret kirívóan öltözködni, és ezt az ilyen nehéz időkben is felvállalja. Felülre egy, a régihez hasonló rubinvörös köpeny kerül, ami nagyjából a sípcsontjáig érhet. Selymes tapintással rendelkezik, leköveti az ork vonalait, és épp annyira szorul a testére, hogy abban kényelmesen lehessen mozogni. Derekánál gombokkal lehet összekapcsolni egy elegánsabb megjelenésért, ám ameddig a helyzet nem kívánja, addig kigombolva hagyja. Alatta a közelgő hideg ellen felkészülve egy barna mellényt, alatta pedig egy hófehér inget visel. Egy hatalmas öv kerül a derekára, amin megannyi kisebb és nagyobb tartó található. Jobbján néhány üvegcsét csúsztat a kijelölt tárolókba, amik mindenki számára láthatóak. Emellett egy kisebb bőrtáska található, amiben a fájdalom csillapítására alkalmas füveket tárolja. Balján pedig a táskája lóg az övére hímezve. abban Hordja a maradék felszerelését. Az éppen nem használatos italai, illetve füvei mind itt találhatóak. Amint kész, kilép a próbafülkéből, majd még egyszer utoljára hátrasöpri haját, majd a tükörben nézi az összképet. *
- Tökéletes. Van nálam itt egy levél. Azt kérlek juttatások el minél hamarabb a ráírt címre. A város jövője múlhat rajta.
* A könnyű levelet átnyújtja, benne néhány rövid sor és üdvözlés. Sajnos viszonylag rögtön a lényegre tér vele, ugyanis minden perc számít.

"Tisztelt Wrexan,
Remélem kitűnő egészségnek örvend és nem köti le minden figyelmét szerény kis boltja. Sajnos ez nem egy baráti levél, ezért rögtön a tárgyra is térnék. Bizonyára ön előtt sem rejtély a mostani szituáció. Sajnos úgy fest, az egész világ ellenünk van. Előbb az orkok kezdenek rosszalkodni, és szorosan ezt követve az alkimistamester, Vradna Rolka is kijelentette, hogy többet nem áll módjában ellátni a piacon található kereskedőket. Rosszabbkor ez nem is történhetne. Tudom, nincs éppen a legjobb fénybe tűntetve az ork faj, de arra szeretném kérni, segítsem kiküszöbölni a készletemben lévő hiányokat. Volt esetleg mostanság a városon kívül gyűjtögetni? Esetleg az előző készlet maradványai még mindig megtalálhatóak magánál? Amennyiben igen, mihamarabb szeretnék magam is meggyőződni róla és átvenni, hogy ezzel is növelhessem az éppen harcoló erők felerősítését, illetve gyógyítását. Természetesen ezt nem ingyen tenném, a hozzávalókat saját zsebből finanszíroznám és a segítségért cserébe a későbbiekben meghálálom a nemes feláldozást. A következő napokban tervezem meglátogatni ott, ahol legutóbb is találkoztunk. Ha megjelenik, előre is köszönöm, ha nem szándékozik megjelenni, nos, az is egy válasz.
Minden jót,

Targhed Cagon
A városi őrség beszállítója."

A levelet két pecsét zárja. Az egyik, saját családi címere a két fiolával, mellette pedig az őrségtől kapott pecsétje. Valamint a levelet lezáró viaszba is saját címerének lenyomata látható. *



12102. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-09-30 21:46:38
 ÚJ
>Nestar Erefiz avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1302
OOC üzenetek: 120

Játékstílus: Megfontolt

//Növények és bájitalok//
//Zárás//

- Ők is kiveszik a részük, de van, amit nem bízhatok másra.
*De elismeri magában, hogy inkább az utóbbi. Nem csak amiatt, mert nem akarja, hogy színes vízzel jelenjenek meg vagy ha hasznos dolgot is szereznek, elfogadhatatlan áron. Cagon kedves szavaival nem fog vitatkozni, azonban ő negatívabban látja a helyzetet. A régi dicsőségének fénye kitart egy ideig, de azzal csak magát vakítaná, hogy lesz a világnak türelme megvárni az utazása után még pepecseljen a tanulással. Ha tisztes kollégája nem is, más bizonyosan várja a lehetőséget, hogy letapossa heveny első helyéről. Amit üresen is hagy, ha nincs szerencséje, még az ostrom utánig is.*
- Köszönöm a segítségét. És remélhetőleg találok egyet és mást, amit érdemes elhozni és mindannyiunknak megvizsgálni.
*A kék mentás kísérleteket se felejtette és lehet ez lesz ami miatt inkább elfogadja a lemaradását a kitaposott úton, hogy az ismeretlent vizsgálja. Már, ha megéli.*
- Addig is, még egyszer elnézést a zavarásért, és hogy tovább nem maradhatok. További békés napot mindkettejüknek!
*Utolsó találkozásnak elég csekély, de úgy tűnik, másoktól csak nem lehetősége elköszönni. Így beéri azzal, amivel lehet. Itheriellel nem volt sok ideje beszélni, de a sejtése az, hogy majd ő is becsatlakozhat a kutatásaikba, ha érdekli. Nem feltétlenül csak alkimistáknak, de ők fogják a leginkább értékelni.*


12101. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-09-30 09:53:44
 ÚJ
>Targhed Cagon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 469
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Növények és bájitalok//

* Hízelgése természetesen nem alaptalan, elvégre az ork mindenkit tisztel, aki ebben a szakmában kimagasló eredményeket képes felmutatni. Ha meg ebből presztízst is képes kovácsolni, még jobb. *
- Mindent az alkimistákra hagynak, mi?
* Nem látszik meglepettnek, hogy az útravaló holmik leszervezésére és szállítására Nestart jelölték ki. Elvégre ha valakik, akkor ők számításba veszik a legtöbb lehetőséget és azzal mérlegelve ügyelnek a többiek épségére. *
- Ugyan már! Az eddig elért teljesítményeket pár új recept nem fogja semmisé tenni. Köszönöm a bátorító szavait, azokra szükség lesz az elkövetkezendő napokban, ha az orkok szálkának néznének minket a terveik folyamán.
* Tudja, ám mivel jár az alkimistamester cím. A legtöbb ember nála fogja keresni a megoldást a legtöbb bájitallal megoldható problémára. Az őrség ellátása után elég nagy lépés lenne, de minden bizonnyal idővel belenőne a feladat adta cipőbe.
Amint meghallja a végső megrendelést, szemei kikerekednek. Tudta, hogy veszélyes küldetésre vállalkoztak, de nem hitte volna, hogy ennyire. Csak remélni tudja, hogy ezek az italok valóban a segítségükre lesznek. Láthatólag szeme se rebben Nestarnak az árat hallva. Elvégre ahova megy, ott az zsebében lévő arany csak gátolni fogja az előrehaladásban. *
- Rendben.
* Mondja rövid komor tekintettel, majd átveszi az aranyat és a felkínált alapanyagokat. Az aranyat egy röpke pillanatig mérlegeli, majd elrakja. Az alapanyagokon viszont hosszasabban elgondolkodik. *
~ Ezekkel elég sokoldalú dolgokra lehetne felhasználni. ~
- Szerintem menni fog, de nem azonnal. Gondoskodok róla, hogy az indulás napjának reggelén az oldala mellett legyen.
* Mondja, majd azzal el is rakja az alapanyagokat is. *
- Vigyázzon magára! Aztán ha netalántán talál valami érdekeset, nyugodtan hozzon szuvenírnek.
* Nem szívesen tartja fel a másikat, elvégre most kapott a kezére munkát rendesen. Még tesz néhány megállót és el kell kezdenie keverni, hogy mind Nestar, mind a város megfelelő italokkal bővüljön. *

* Átad 25 db Világoszöld varázsitalt Nestar Erefiznek
Átad 1 Agyagburok varázsitalt Nestar Erefiznek
Átad1 Képességkatalizátort Nestar Erefiznek *



12100. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-09-29 18:19:23
 ÚJ
>Nestar Erefiz avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1302
OOC üzenetek: 120

Játékstílus: Megfontolt

//Növények és bájitalok//

- Nos, igen, egy kicsit kénytelenek is várni, túlvállaltam egy kicsit magam. De ez már az utolsó városi estéim között lesz.
*Értékeli, hogy Cagon még kiemeli a már elavult tudását. Mint a legjobb kézzel fonó nő a rokkák között, még ékeskedhet ezzel egy ideig, azután pedig vagy behozza a súlyos lemaradását, vagy csak szakmát vált. A következő hatokban mondjuk a túlélésre felügyel, hátha a kalandorlét megtetszik neki közben. Erősen kétli.*
- Ám végül az ön előrelátásának köszönhetem, hogy nem teljesen reménytelen a helyzetünk. Mire visszaérek, szerintem már kettőnk közül nem én leszek, akit a szakma mesterének nevezhetünk. Ehhez a távollétemben is rengeteg sikert kívánok!
*Nem a hízelgős fajta, igazából ez figyelmeztetésnek is szánja. A város alkimistamestereként az ezzel járó felelősség is Cagon vállára kerül és minél előbb ébred rá a szerepre, amibe kerül, annál esélytelenebb, hogy betemeti az ezzel járó munka. Nestar nem lesz itt és ha lenne is, a receptek nagyját nem ismeri és nincs is szabad ideje megtanulni. Ha az útjuk pedig nem zárul gyorsan és szerencsésen, akkor vissza se ér az ostromig, így mindenképpen Cagont fogja említeni azoknak, akiknek alkimista kell a távollétében. A reakcióból rosszabbra számított, ahogy a válaszoknál is, amikor szóba kerül, hogy drágán lesz csak megoldható, füle a megoldható részt hallja csak. Jelenleg a költség a legkisebb problémája. Így a zöldeknél nyugalommal hallja a helyzetet. Az ötven arany még jutányos is. Egy agyagburok is elegendő és úgy tűnik, hogy Cagon is anyaghiányban van, bár ebben lehet találnak egy középutat.*
- Értem. Akkor elvinnék huszonötöt a világoszöldből, ha megoldható és az agyagburokból egyet. Három enyhe aktivátort, egy napsót fel tudok ajánlani, ezen kívül, miután az utamon sok kotyvasztani már nem fogok, elküldetem a laborom tartalmát, amit tud, használja fel a város védelmére, a többit őrizze meg esetleges visszatértemig. Gondolom jobb hasznát veszi, minthogy porosodjék.
*Ha ezt megfelelőnek látja, akkor átad 1250 aranyat Targhed Cagon számára. És Targhed Cagonhoz kerül még 6 Enyhe aktivátor is amivel készült még. A többit csak később küldeti el hozzá. *

* Átad 1 Napsót Targhed Cagonnak
Átad 5 Kísértetharangot Targhed Cagonnak.
Átad 11 Egyszerű intelligenciaitalt Targhed Cagonnak.
Átad 5 Egyszerű erőitalt Targhed Cagonnak.
Átad 10 Egyszerű gyorsaságitalt Targhed Cagonnak.
Átad 1 Egyszerű karizmaitalt Targhed Cagonnak.
Átad 6 Ezüstcsörgőt Targhed Cagonnak.
Átad 2 Kompozit ásványokat Targhed Cagonnak. *


12099. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-09-29 15:57:54
 ÚJ
>Itheriel Eanindith avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Növények és bájitalok//

*Igazából elég nehéz megsaccolni, hogy mekkora ork sereg közelít a város felé, hogy mekkora az a létszám, aki sebesültként szóba jöhet. Lehet, hogy ez Cagonnak könnyebben megy, mivek tapasztaltabb, hiszen Itheriel éppen csak a tanulmányai elején van. Így igazából nem sok segítséget jelent a mesternek.
Az, hogy végül még nekik is bele kell szállniuk a harcokba, eléggé az utolsó lépés, hiszen az elf nem harcos, nem tud kardot forgatni. Erre sak sóhajt egyet, s bár lehet Cagon várna valamiféle választ, de az érkező ismerős megmenti a helyzetet.*
- Üdvözlet. *Válaszol a köszönésre.* Itheriel Eanindith.
~Óh!~
*A magában elsóhajtott meglepett hang a mesterfokozatnak szól, és a lány mély tisztelettel pillant most a férfire. Igen nagy tudású lehet a másik, ha még Cagon is ekkora elismeréssel tekint a félelfre.
Itheriel természetesen nem szól bele a beszélgetésbe, de nagyon figyel, ha lehet egyetlen szót sem mulaszt el belőle, még akkor sem, ha esetleg nem ért mindent tökéletesen. Ha jól veszi ki, akkor Nestar úr valami nagy varázslásra készül a bájitalokkal, ami esetleg megállíthatja az ork sereget, vagy legalbb is lelassíthatja, esetleg elveheti a kedvüket attól, hogy rátámadjanak a városra.
Persze figyeli Cagon válaszát is, amitől túlságosan okosabb nem lesz, ismeretek hiányában eléggé le van maradva.*


12098. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-09-29 10:50:55
 ÚJ
>Targhed Cagon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 469
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Növények és bájitalok//

* A füzetét meglepődve veszi vissza. Jó gyorsan átolvasta, s bár lenyűgözőnek találja a képességet, azért nem szeretné, ha valami kritikus ponton átsiklana, ami egy potenciális beteg életébe is kerülhet. *
- Jó lenne tudni, de nélküle a hitünk kitart az utolsó emberekig.
* Mondja röviden, majd a hosszúra nőt dialógot hallgatva elgondolkodik. *
- Annyit biztos nem. Sőt, ha képtelenek vagyunk megállítani őket a város szélénél, attól tartok előbb vagy utóbb nekünk is szembe kell szállnunk a támadókkal.
* Ha ezt az utat válassza, úgy végképp elvész az átállására tartogatott menekülőút. Nem mintha az lenne a b terve, de az agy elég szeszélyes. Minél kétségtelenebb a kilátás, annál tetszetősebbek a radikálisabb megoldások. Reméli erre nem fog sor kerülni.
Már nyílna a szája, hogy folytassa, ám ekkor egy ismerős alak köszönti a piacon bóklászó párost. Nem is akárki, maga Nestar közelít feléjük. Meglepődik az ork, ez pedig meg is látszódik az arcán, ugyanis a legutóbbi levelében pont egy igen fontos küldetésről beszélt. Azt hitte már rég elindultak, ám látszólag tévedett. *
- Á, Nestar, minő meglepetés! Abban a tudatban voltam, hogy már azon a rettentően fontos küldetésen közepében járhatnak. De akkor erre még nem került sor, ha jól tippelek.
* A meglepett tekintetét hamar egy lágy mosoly váltja, ahogy beszélgetésbe elegyedik egy kollegájával. Rövid bemutatkozáshoz az ork is hozzátesz egy rövid mondatot, hogy teljes legyen a kép. *
- Mélyen tisztelt Mestere a régi alkímiának.
* Ha volt is kettejük között bármilyenjellegű szakadék a tudásukat nézve, mostanra már minden visszakerültek a startvonalhoz. Végighallgatja a másik kérését, eleinte csak komoly tekintettel bólogat, majd egyre jobban lepődik meg a hallottakon. Elég nagy kérés az ork irányába, tekintve, hogy jelenleg nem egyedülálló kereskedőként dolgozik, hanem hivatalosan az őrséget kell ellátnia. Ebben a krízisben nem biztos, hogy jó szemmel néznék, ha a nekik szánt készletet mindenféle véletlenszerű akcióra kivenné a már leadott készletből. Még a végén azt feltételeznék róla, hogy olyanoknak lát el bájitallal, akiknek esze ágában sincs maradni.
Egyik kezét a szájához emeli, hogy eltakarja arcának azon felét, ami éppen fájdalma grimaszt öltött. *
- Nem kis kérés, mit ne mondjak.
*Csak ennyi csúszik ki, majd ismét elnémul. Az őrségtől már nem irányíthat át a szállítmányból, de talán nincs is rá szüksége. Fájó szívvel ugyan, de tud segíteni az elkövetkezendő akciójukban. Csak érje még mindkettejüknek. *
- Talán tudok segíteni, de nem lesz olcsó!
* Mondja és közben egy rongyot elővéve letörli a kiült verejtékeket a homlokáról. Majd amint végzett kezd csak bele a kis történetébe. *
- Ami azt illeti, kicsit előrelátó voltam, és még akkor felvásároltam egy rakás boltot, mielőtt tudtuk volna, mi közelít. Félreértés elkerülése végett, közel sincs már annyi italom, hogy csodákra legyen képes. De húsz italt még képes vagyok leszállítani, talán még harmincat is, de az már tényleg feszegeti a készletem határait. Gondoltam a város védelmére fogom fordítani, de ha tényleg képesek vagytok megállítani a további pusztítást, akkor még egy kivalló befektetés is lehet ebből.
* Hagy egy kis szünetet gondolkodásra, majd egyik ujját megemelve folytatja. *
- Legyen. Odaadom a zöldeket az egy hónappal ezelőtti piaci áron. 50 arany darabjáért. Ami pedig az agyagburkot illeti… Van nálam egy, de csakis egy darab. A további keverésekhez szükségem lenne napsóra, vagy az abból kikevert katalizátorra, hogy többet állíthassak elő. Anélkül képtelen vagyok előállítani.



12097. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-09-28 23:56:21
 ÚJ
>Nestar Erefiz avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1302
OOC üzenetek: 120

Játékstílus: Megfontolt

//Növények és bájitalok//

*Kollégái közül Cagont még úgy is a legkönnyebb dolga megtalálni, hogy a Pegazusban és a Kaszárnyában sikertelenül járt. Nem hitegeti magát, hogy miért, de még közel sem kell annyira pontosnak lennie a tudóstársa leírásával, hogy elég direkt és megbízható útirányokat kapjon. Ellenben úgy tűnik, hogy nem is magában közelíti meg.*
- Békés napot mindkettejüknek!
*Egy lélegzetnyi szünetet tart, igazából szüksége is van rá. Forgalmas napjai vannak és rá is fér egy kis pihenés, amikor egy újabb állomásához ér. Persze, még azt sem tudja, hogy egyáltalán szerencséje lesz az alkimistával, vagy Cagont is pont olyan hirtelen érintették a varázsitalos hírek, mint őt. De először, ha ez eddig nem történt meg más által, maga veszi rá a lehetőséget és mutatkozik be az ismeretlen hölgynek.*
- Nestar Erefiz, örvendek a találkozásnak.
*Sajnos most elég önző okból van jelen, így ezzel nem is fog sokáig köntörfalazni, így Cagon felé is fordul.*
- Elnézést a zavarásért, de egy nagyobb szívességet szeretnék kérni, amennyiben lehetséges. A napokban indulok egy kifejezetten veszélyes kutatásra, laza összefüggésben a kísérlettel, amit említettem és az átkozott varázstárgy megsemmisítésével, ami hatással lehet a város jövőjére. Ehhez gyógyitalokat terveztem készíteni, azonban ahogy ön is találkozott a borzasztó hírekkel, a komponensük készítése megszűnt, és ami rosszabb is ennél, a kereskedőktől is eltűntek az eddig porosodó készletek. Bár gondolom a város védelmére bizonyosan félre kell tennie nem keveset, érdeklődnék aziránt, hogy nagyobb szerencséje volt-e a kereskedőknél és ha esetleges tizenöt-húsz darabnyi világoszöld fölöslege akad, akkor jutányos áron átvenném. Valamint az új praktikákkal sem volt még időm foglalkozni, kivéve a tombolás varázsitalával, így ha van lehetősége az agyagburok vagy a Képességkatalizátor elkészítésére, akkor azt is megfizetem, az utóbbihoz tudok komponenseket is adni.
*Nem állítja, hogy nem rohamozta le hirtelen kollégáját a kéréseivel és indokolhatóan pofátlanul sokat, rövid idő alatt. Ezt röstelli is, ha pedig Cagonnál sem található, akkor van egy kevés zaklatható személy, de realisztikusan csak el kell fogadnia, hogy ezek nélkül indul. Ha csak valami csoda nem történik, most vagy a kevés maradék idejében.*


12096. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-09-28 13:29:04
 ÚJ
>Cilia Miritar Faensa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 76

Játékstílus: Vakmerő

//Föl, vigyázz//

*Némán ballag a káplár mellett. Nem csak Cilián de Deresen is érezhető a feszültség. A kutya gyakran emeli fel nagy fejét gazdájára nézve. Mely barna szemei aggodalmat sugallnak.
Mikor Pashthra felszólal. Cilia láthatóan megrezzen.
Gondolkodik legalább is próbálna. Bár a hangos ének bántja hosszú fülét. Legalább nem jut eszébe valami butaság. Mert hazudna a fejében nem fordult volna meg a menekülés ötlete. De azzal csak nagyob bajt hozna fejére.
Pashthra kérdőre vonja és segítő kezet is nyújt. Amennyire erejéből telik. Háláját is kifejezi segítsége miatt. Ami jól esik Ciliának. De így is gyenge vigasz lelkiismeretének. Mert pontosan tudja, az a lány a plakáton bizony Ő.
Ennek ellenére bólint, hogy megértette a hallottakat. Elég hangosan szólal fel, hogy a hangos ének szó ne nyomja el őt. De még így is halovány és szomorú.*
- Az igazat?
*Kérdezi fejét előre tartva és néma csendben gondolkodik néhány másodpercig. Mit mondana Mai? Ő is arra tanította, hogy igazat mondjon. Neki főleg. Viszont anyjára is jellemző a ravaszság, hogy kellő helyzetben meglepő simulékonysággal ferdítse az igazságot a maga javára. Ami viszont rosszabb. Mi lesz így Graellel. Aki akkoriban ilyesmire tanította. Apját pedig nem akarja bajba sodorni. És most már anyja nevére szégyent hozni. Végül nem szól semmit még. Nem vall be semmit. Visszakérdez ismét.*
- Mit tennének velem?
*Tekint fel szánakozva a hóhajúra. Milyen érdekes, hogy még hajuk árnyalata is hasonlít. De az ilyen hasonlóságok aligha segitenék meg őt. Így csak várja a választ. Mi lesz a sorsa?.*


12095. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-09-28 10:44:28
 ÚJ
>Pashthra Shungo'rol avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 137

Játékstílus: Vakmerő

//Föl, vigyázz//

* Végül megindulnak hát, és hamar maguk mögött hagyják a csatatérré változott tisztást. Pashthra maga mellett vezeti Koloszt, nem ül fel a hátára, mint idefelé menet, és igyekszik Cilia mellett lépdelni. A Lictorok lemaradnak mögöttük, de így is hallótávolságon belül vannak, és ezen a hóhajú változtatni tervez. Menet közben hátra fordul, és szigorú pillantással néz az újoncokra. *
- Jól esne valami kis ének. Kasrinof, te vezényled. * Ad parancsot, és megvárja, hogy valami kezdetleges, szólamnak nevezhető zengés felzúgjon, és ha így történik, akkor visszafordul a lány felé. Látja rajta a félelem jeleit, ezért is szeretne vele beszélgetni. *
- Ne félj, nem lesz baj. Felteszünk néhány kérdést, a papírmunka miatt, de aztán elengedünk. Ha minden vádat tagadsz, akkor nem nagyon tudunk mit csinálni, még akkor sem, ha illik rád a leírás. Ahogy a tisztáson is mondtam, nem te vagy az egyetlen, aki hasonlít a plakátra. És te egy nemes lánya vagy, még ha nem is Arthenior nemese. A meghurcolásod nem vetne jó fényt a városra most, hogy minden segítségre szükségünk van. * Próbál lelket önteni az elfbe, halkan beszél, úgy, hogy Cilia hallhassa, de a mögöttük lépdelők már elnyomják a saját éneklésükkel azt, amit mond. *
- Viszont segítened kell, hogy segíthessek. Egyszer kérdezem csak meg, és bármit mondasz, elfogadom. De tudnom kell az igazat, hogy te voltál-e. Mindenki látja, hogy a segítséged milyen sokat ért a tisztáson, és bármi is a bűnöd, szerintem felülírta az most, hogy életeket mentettél meg. * Próbálja tovább bátorítani, és ezzel el is mondja, hogy számára mindegy, hogy Cilia bűnös, vagy ártatlan, akkor is védeni fogja. Csak az nem mindegy, hogy ebben mennyire lesz sikeres. *


12094. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-09-26 22:11:44
 ÚJ
>Maelgek Werennos avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Palánta//

*Így is olyan óvatosággal és félsszel áll a nő mellett. Ha ráförmedne csak még kisebbre húzná magát. Tőle sem állna távol a pofonok állása. Az ében bőr pedig különösen jó a véraláfutások eltakarásában. Lehet ők ketten nem is állnak egymástól olyan távol. Csak míg egyik a régmúltban élte át. A másikban egészen friss az élmény. Innentől csak Amselen múlik mit fog követni? Hajtja a fiút hasonló módon és úti vágja, hogy parancsait kövesse? Vagy valóban egy épkézlább tanítvány akar belőle? Az majd kiderül.
Maelgek egyelőre megszokott módon fejét lehajtva és kissé lemaradva követi a nőt ki a házból és az úton is. Amikor is halk szavakkal förmed rá új mestere. Ösztönösen megremeg felkészülve egy olyan pofonra, hogy a fal adja a másikat. Ám nem következik be. Egy figyelmeztetés és semmi más. Értetlenül is áll hozzá. Hiszen őt nem vették még ember számba sem. Most pedig fölényeskedni kellene rajtuk? Hogyan? Minek? Egyszerűen nem érti mit akar tőle Amsel. De a parancs az parancs. Nagyot nyel és enyhe arc pírral szégyenkezve húzza ki magát. Szemét így képtelen a földön tartani. Viszont az emberek tekintetét nem akarja látni. Így az eget nézi. És mire ráébred rájön. Csodálja. Sosem volt esélye megcsodálni őt a banya sötét erdei kunyhójában. De itt a városban a lemenő nap fénye, az eget enyhén vörösbe festi. Mindig is ilyen csodás volt? Eddig miért nem volt képes megcsodálni? Bár erre a választ könnyű kitalálni.
Viszont a megaláztatás csak nem ér véget. Mert amikor a piactérre érkeznek. Amsel ismét felméri őt. Undorral és megvetéssel. Maelgek magára veszi, hiszen miért is ne tenné. Ő az oka annak, hogy úgy néz ki, ahogy. Mindenért mindig ő volt a hibás. Most miért lenne másképp?
Ismét a kioktatás. Húzza ki magát? Álljon büszkén? Mi a fenét akar tőle? Egyszerűen nem érti. Ez valami parádé? Arca fájdalmasan grimaszol a puszta ötletre is. Egyszerűbb kicsinek és jelentéktelennek tűnni. Az miért nem elég a másiknak? Ismét nagyot nyel és behódol. Pontosabban az ellenkezője. A követelt pózt hajtja végre. De minden porcikájáról visít nem illik hozzá. Mint egy cirkuszi majom érzi magát, és szeme egyre jobban téved vissza a saját csonttőrére, ami a nő övén pihen. Ameddig ő üzletel Mael azon gondolkodik mikor tudná azt visszaszerezni. Mert ha ennek parádénak nem lesz vége, ennek az új fajta kínzásnak, amiben még nem volt része. Lehet olyat fog cselekedni, amit maga is meg fog bánni.
A vásárlás hamar végbe megy. Egy újabb intés és ismét tovább indulnak. A kérdésre röviden felel. De a megelégelés kibukik szájából érezhetően. Nagy hiba hamarabb elárulnia magát. De Amsel mellett nem érzi azt a feszélyezettséget mint a banya mellett. Az már három taslit osztott volna ki pusztán azért mert éppen olyan kedve volt. Vagy mert nem úgy hajtotta végre a feladatot, ahogy az kérte. Gyanús. Lehet mégsem olyan veszélyes ez a nő mint azt az elején gondolta?*
- Maelgek Werennos. Meddig kell még így járnom?
*Hangja továbbra is halk, és rekedtes mint eddig. Azonban van benne egy apró él. Ami még mérete miatt is egészen jól hallható lehet a nőnek. Maelnek nem esik jól a parádéztatás. Mert annak érzi nem leckének amit követnie kellene.*


8737-8756 , 8757-8776 , 8777-8796 , 8797-8816 , 8817-8836 , 8837-8856 , 8857-8876 , 8877-8896 , 8897-8916 , 8917-8936 , 8937-8956 , 8957-8976 , 8977-8996 , 8997-9016 , 9017-9036 , 9037-9056 , 9057-9076 , 9077-9096 , 9097-9116 , 9117-9136 , 9137-9156 , 9157-9176 , 9177-9196 , 9197-9216 , 9217-9236 , 9237-9256 , 9257-9276 , 9277-9296 , 9297-9316 , 9317-9336 , 9337-9356 , 9357-9376 , 9377-9396 , 9397-9416 , 9417-9436 , 9437-9456 , 9457-9476 , 9477-9496 , 9497-9516 , 9517-9536 , 9537-9556 , 9557-9576 , 9577-9596 , 9597-9616 , 9617-9636 , 9637-9656 , 9657-9676 , 9677-9696 , 9697-9716 , 9717-9736 , 9737-9756 , 9757-9776 , 9777-9796 , 9797-9816 , 9817-9836 , 9837-9856 , 9857-9876 , 9877-9896 , 9897-9916 , 9917-9936 , 9937-9956 , 9957-9976 , 9977-9996 , 9997-10016 , 10017-10036 , 10037-10056 , 10057-10076 , 10077-10096 , 10097-10116 , 10117-10136 , 10137-10156 , 10157-10176 , 10177-10196 , 10197-10216 , 10217-10236 , 10237-10256 , 10257-10276 , 10277-10296 , 10297-10316 , 10317-10336 , 10337-10356 , 10357-10376 , 10377-10396 , 10397-10416 , 10417-10436 , 10437-10456 , 10457-10476 , 10477-10496 , 10497-10516 , 10517-10536 , 10537-10556 , 10557-10576 , 10577-10596 , 10597-10616 , 10617-10636 , 10637-10656 , 10657-10676 , 10677-10696 , 10697-10716 , 10717-10736 , 10737-10756 , 10757-10776 , 10777-10796 , 10797-10816 , 10817-10836 , 10837-10856 , 10857-10876 , 10877-10896 , 10897-10916 , 10917-10936 , 10937-10956 , 10957-10976 , 10977-10996 , 10997-11016 , 11017-11036 , 11037-11056 , 11057-11076 , 11077-11096 , 11097-11116 , 11117-11136 , 11137-11156 , 11157-11176 , 11177-11196 , 11197-11216 , 11217-11236 , 11237-11256 , 11257-11276 , 11277-11296 , 11297-11316 , 11317-11336 , 11337-11356 , 11357-11376 , 11377-11396 , 11397-11416 , 11417-11436 , 11437-11456 , 11457-11476 , 11477-11496 , 11497-11516 , 11517-11536 , 11537-11556 , 11557-11576 , 11577-11596 , 11597-11616 , 11617-11636 , 11637-11656 , 11657-11676 , 11677-11696 , 11697-11716 , 11717-11736 , 11737-11756 , 11757-11776 , 11777-11796 , 11797-11816 , 11817-11836 , 11837-11856 , 11857-11876 , 11877-11896 , 11897-11916 , 11917-11936 , 11937-11956 , 11957-11976 , 11977-11996 , 11997-12016 , 12017-12036 , 12037-12056 , 12057-12076 , 12077-12096 , 12094-12113