Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 449 (8961. - 8980. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
8980. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2015-12-29 09:34:33
Üzenet elküldve: 2015-12-29 09:34:33
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hat nap, hat éjszaka//
*Ha nem is mindig, de elég sokszor meg tudja mondani, miféle reakciókat várhat az egyes szituációkban, mi motiválhatja a másikat, vagy mire készül. Ez azonban azon ritka pillanatok egyike, amikor fél karját odaadná, hogy beleláthasson mások fejébe, és kiolvashassa a gondolatait. Vagy sikerült felráznia a hímet, vagy pedig sikerült magára haragudnia, és nem ártana ezt minél előbb tisztába tennie.
Ugyanakkor nem tagadhatja, hogy a bizonytalanság, az esetlegesen lappangó veszély édes ízt ad. Hiszen mi volt a legutóbbi csapatfelállásuk is? Az ember, aki meg sem próbált szabadon élni, hanem rögvest eladta a szabadságát. A pici ork, aki leginkább olyan lett neki, mint egy aranyos házi kedvenc, egy engedelmes ölvéreb: parancsra neki megy annak, akire rámutat, de a nőstényt sosem fenyegetné. Aztán ott volt a nagyobb ork, akiben bár nem bízott, és biztosra venné, hogy az első adandó alkalommal ellenük fordult volna, ha nem lettek volna a biztos anyagiak, nem volt igazi fenyegetés. És ott volt a mélységi orgyilkos, aki bár fürge volt, nem az eszes fajta, és sem ébresztette fel a nőstényben a veszély érzetét, sem az ősi tüzet. Aztán ott volt a rajtaütés. Az ember legény rögtön el is hullott a nyilak és kések találataitól, utána pedig a lovag maradt, és a soha nem látott szerencsével megáldott ember nőstény. A harcos is hamar komoly sérüléseket kapott, a könnyű diadal pedig elvette az egész élvezetét.
Most azonban itt ez a hím, aki mintha végre kezdene magára találni, így pedig az a hat nap cseppet sem lesz az a könnyed sétagalopp, mint a minek indult. És ennek mégis képes örülni.
Kharasshi kérdése azonban elgondolkoztatja, a válasz pedig talán nem várt komolyságba lesz bújtatva.*
- Az attól függ. Ha a mélység régi törvényei nevelték, akkor sem a bosszúszomját, sem a hataloméhségét nem lehet kielégíteni. Ha el is éri azt a célját, még magasabbra akar majd törni. Vagy eléri, amit el lehet érni, vagy csúfos kudarcra van ítéltetve. *Kezd bele a fejtegetésbe némileg epésen, miközben az asztalra könyököl, és állát tenyerébe támasztja.*
- Ha pedig a felszín nevelte, ki tudja, miképp alkalmazkodott? Talán sokat akar, de nem telhetetlen, s lecsillapodik. Vagy a mélységet egészében akarja a felszínre hozni, mintha itt is úgy lehetne matróna, mint a régiek a Mélységben, mondanom se kell, meddig húzzák az ilyenek. Vagy lehetnek olyanok, mint egy jó cimborám rokona, egy fiatal kis felszíni matróna, ki igyekszik megtalálni a középutat. Beilleszkedni, nem félelemmel és erővel marva ki maguknak helyet, ugyanakkor mégis mélységinek maradni. Szóval, jobb ha vigyázol, melyik típust haragítod magadra, mert ki tudja, mi lesz a vége. *Húzódik ajka széles mosolyra, fogait is kivillantva, skarlát szemeiben azzal a félrevezető fénnyel, mely éppúgy lehet incselkedő, mint a ragadozó figyelmeztető villanása.*
*Ha nem is mindig, de elég sokszor meg tudja mondani, miféle reakciókat várhat az egyes szituációkban, mi motiválhatja a másikat, vagy mire készül. Ez azonban azon ritka pillanatok egyike, amikor fél karját odaadná, hogy beleláthasson mások fejébe, és kiolvashassa a gondolatait. Vagy sikerült felráznia a hímet, vagy pedig sikerült magára haragudnia, és nem ártana ezt minél előbb tisztába tennie.
Ugyanakkor nem tagadhatja, hogy a bizonytalanság, az esetlegesen lappangó veszély édes ízt ad. Hiszen mi volt a legutóbbi csapatfelállásuk is? Az ember, aki meg sem próbált szabadon élni, hanem rögvest eladta a szabadságát. A pici ork, aki leginkább olyan lett neki, mint egy aranyos házi kedvenc, egy engedelmes ölvéreb: parancsra neki megy annak, akire rámutat, de a nőstényt sosem fenyegetné. Aztán ott volt a nagyobb ork, akiben bár nem bízott, és biztosra venné, hogy az első adandó alkalommal ellenük fordult volna, ha nem lettek volna a biztos anyagiak, nem volt igazi fenyegetés. És ott volt a mélységi orgyilkos, aki bár fürge volt, nem az eszes fajta, és sem ébresztette fel a nőstényben a veszély érzetét, sem az ősi tüzet. Aztán ott volt a rajtaütés. Az ember legény rögtön el is hullott a nyilak és kések találataitól, utána pedig a lovag maradt, és a soha nem látott szerencsével megáldott ember nőstény. A harcos is hamar komoly sérüléseket kapott, a könnyű diadal pedig elvette az egész élvezetét.
Most azonban itt ez a hím, aki mintha végre kezdene magára találni, így pedig az a hat nap cseppet sem lesz az a könnyed sétagalopp, mint a minek indult. És ennek mégis képes örülni.
Kharasshi kérdése azonban elgondolkoztatja, a válasz pedig talán nem várt komolyságba lesz bújtatva.*
- Az attól függ. Ha a mélység régi törvényei nevelték, akkor sem a bosszúszomját, sem a hataloméhségét nem lehet kielégíteni. Ha el is éri azt a célját, még magasabbra akar majd törni. Vagy eléri, amit el lehet érni, vagy csúfos kudarcra van ítéltetve. *Kezd bele a fejtegetésbe némileg epésen, miközben az asztalra könyököl, és állát tenyerébe támasztja.*
- Ha pedig a felszín nevelte, ki tudja, miképp alkalmazkodott? Talán sokat akar, de nem telhetetlen, s lecsillapodik. Vagy a mélységet egészében akarja a felszínre hozni, mintha itt is úgy lehetne matróna, mint a régiek a Mélységben, mondanom se kell, meddig húzzák az ilyenek. Vagy lehetnek olyanok, mint egy jó cimborám rokona, egy fiatal kis felszíni matróna, ki igyekszik megtalálni a középutat. Beilleszkedni, nem félelemmel és erővel marva ki maguknak helyet, ugyanakkor mégis mélységinek maradni. Szóval, jobb ha vigyázol, melyik típust haragítod magadra, mert ki tudja, mi lesz a vége. *Húzódik ajka széles mosolyra, fogait is kivillantva, skarlát szemeiben azzal a félrevezető fénnyel, mely éppúgy lehet incselkedő, mint a ragadozó figyelmeztető villanása.*
8979. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2015-12-29 08:34:20
Üzenet elküldve: 2015-12-29 08:34:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Hat nap, hat éjszaka//
~Talán...~ *Súgja Kharasshi pillantása. Mintha valóban tervek rajzolódnának ki előtte. Épp itt az ideje, hogy kilépjen abból a mételyből, melynek ingoványos talaja egyre csak húzta lejjebb az elmúlt időkben. Tartozik ennyivel. Meglehet, hogy a nőstény szavai ébresztették fel. Elfogadta a száműzetést. Jogosságát a bűntudata egyértelművé tette. De ez most változni látszik. Talán bűn egy fakóvérűt szeretni az övéi előtt, de nem volt-e bűn elhagyni az Óvilágot a felszín kedvéért? Változnak az idők. S hogy kötelességét halogatta... Nem találhat rá mentséget, de épp a történtek igazolták kétségeit. Ha elfoglalja a helyét amellett a nőstény mellett, talán kényszerítették volna, hogy sajátjaira emeljen kardot. Persze nem fogja ezzel igazolni magát, hiszen az éppúgy lehetséges, hogy megakadályozhatta volna az egészet, ha nem ad alkalmat fivérének, hogy annak a szukának a közelébe férkőzzön.
Ahogy Iluse a bosszúról beszél, ő csak halványan elmosolyodik. Bár volna rá oka, hogy engedje lelkében felhorgadni ezt a fenevadat, sőt, hogy testvérgyilkosságig hajtsa, mégis higgadt marad. Most gondolkodik el először igazán Chaszmyr tettein és indítékain. A fivére nem ostoba. Törtető és kegyetlen, de nem ostoba. Nem kételkedik benne, hogy a matróna ravasz volt, de Chaszmyr nem engedte volna így kicsúszni a kezei közül a dolgokat. Egy gondolat kezdi megkörnyékezni, ami hátborzongatóan cseng össze a sebhelyes arcú nőstényke szavaiban suttogó alattomos türelemmel.*
- Mindig is érdekelt *mondja, s előre hajolva az asztalra könyököl.* - Ki lehet engesztelni egy mélységi nőstényt maradéktalanul? *A kérdésben helyet kap a kettejük játéka, de kétségtelenül komoly.* - Vagy a sérelmeitek csak a bosszún laknak jól?
~Talán...~ *Súgja Kharasshi pillantása. Mintha valóban tervek rajzolódnának ki előtte. Épp itt az ideje, hogy kilépjen abból a mételyből, melynek ingoványos talaja egyre csak húzta lejjebb az elmúlt időkben. Tartozik ennyivel. Meglehet, hogy a nőstény szavai ébresztették fel. Elfogadta a száműzetést. Jogosságát a bűntudata egyértelművé tette. De ez most változni látszik. Talán bűn egy fakóvérűt szeretni az övéi előtt, de nem volt-e bűn elhagyni az Óvilágot a felszín kedvéért? Változnak az idők. S hogy kötelességét halogatta... Nem találhat rá mentséget, de épp a történtek igazolták kétségeit. Ha elfoglalja a helyét amellett a nőstény mellett, talán kényszerítették volna, hogy sajátjaira emeljen kardot. Persze nem fogja ezzel igazolni magát, hiszen az éppúgy lehetséges, hogy megakadályozhatta volna az egészet, ha nem ad alkalmat fivérének, hogy annak a szukának a közelébe férkőzzön.
Ahogy Iluse a bosszúról beszél, ő csak halványan elmosolyodik. Bár volna rá oka, hogy engedje lelkében felhorgadni ezt a fenevadat, sőt, hogy testvérgyilkosságig hajtsa, mégis higgadt marad. Most gondolkodik el először igazán Chaszmyr tettein és indítékain. A fivére nem ostoba. Törtető és kegyetlen, de nem ostoba. Nem kételkedik benne, hogy a matróna ravasz volt, de Chaszmyr nem engedte volna így kicsúszni a kezei közül a dolgokat. Egy gondolat kezdi megkörnyékezni, ami hátborzongatóan cseng össze a sebhelyes arcú nőstényke szavaiban suttogó alattomos türelemmel.*
- Mindig is érdekelt *mondja, s előre hajolva az asztalra könyököl.* - Ki lehet engesztelni egy mélységi nőstényt maradéktalanul? *A kérdésben helyet kap a kettejük játéka, de kétségtelenül komoly.* - Vagy a sérelmeitek csak a bosszún laknak jól?
8978. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2015-12-28 21:04:39
Üzenet elküldve: 2015-12-28 21:04:39
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hat nap, hat éjszaka//
*Ha nem is a kezdetektől fogva, de a szolgaságról némiképp más véleménye volt. Aki gyenge, az arra ítéltetett, hogy mások prédája, tulajdona, vagy áldozata legyen. Aki erős, az azonban a hierarchia egy lépcsőjére rugaszkodhat, és ha megvan hozzá a kellő erő, elszántság, ravaszság, és gátlástalanság, feljebb léphet. Ehhez persze nem árt tisztában lenni a saját korlátokkal, hogy meddig mehet el a próbálkozások közben, mert aki túl magasra tör, az nagyot is bukhat, és kitörheti a nyakát.
Habár hogy a hím nevén szólítja, már eleve sejteti, hogy valami máris megváltozott, ám inkább a szavaiban, hangjában megmutatkozó valami az, ami éberségre inti. Egy halvány mosoly fut át egy pillanat alatt az arcán. Legyen, elfogadja a kihívást, ha a hím küzdeni akar.*
- Nocsak, talán valami más mozgatta meg a fantáziád? *Vonja fel kérdőn a szemöldökét. Ösztönei persze máris sutyorogják, legyen óvatos, mert bár eddig könnyű helyzete volt, ez most hamar megváltozhat.*
- Az attól függ, mit tartok érdemesnek rá, hogy sértésnek kezeljem. Szerencsés az, aki bár roppant merésznek és büszkének hiszi magát, csupán annak a porszemnek nézem, ami. Ha valaki azonban tényleg igazi sértéssel áll elő, az megtanulja, hogy ilyesmit elkövetni ballépés. Talán nem rögvest, talán nem másnap, de a megtorlás utol fogja érni. Gondosan, precízen eltervezve és kivitelezve.
*A dobópenge ismét előkerül, ám ezúttal csak azért, hogy játszadozzon vele gazdája, ujjai között forgassa. Ó igen, ha valaki kivívja a nőstény haragját, az súlyos ballépést követ el. Hiszen nem az a kérdés, hogy meglakol-e érte, hanem az, hogy mikor.*
*Ha nem is a kezdetektől fogva, de a szolgaságról némiképp más véleménye volt. Aki gyenge, az arra ítéltetett, hogy mások prédája, tulajdona, vagy áldozata legyen. Aki erős, az azonban a hierarchia egy lépcsőjére rugaszkodhat, és ha megvan hozzá a kellő erő, elszántság, ravaszság, és gátlástalanság, feljebb léphet. Ehhez persze nem árt tisztában lenni a saját korlátokkal, hogy meddig mehet el a próbálkozások közben, mert aki túl magasra tör, az nagyot is bukhat, és kitörheti a nyakát.
Habár hogy a hím nevén szólítja, már eleve sejteti, hogy valami máris megváltozott, ám inkább a szavaiban, hangjában megmutatkozó valami az, ami éberségre inti. Egy halvány mosoly fut át egy pillanat alatt az arcán. Legyen, elfogadja a kihívást, ha a hím küzdeni akar.*
- Nocsak, talán valami más mozgatta meg a fantáziád? *Vonja fel kérdőn a szemöldökét. Ösztönei persze máris sutyorogják, legyen óvatos, mert bár eddig könnyű helyzete volt, ez most hamar megváltozhat.*
- Az attól függ, mit tartok érdemesnek rá, hogy sértésnek kezeljem. Szerencsés az, aki bár roppant merésznek és büszkének hiszi magát, csupán annak a porszemnek nézem, ami. Ha valaki azonban tényleg igazi sértéssel áll elő, az megtanulja, hogy ilyesmit elkövetni ballépés. Talán nem rögvest, talán nem másnap, de a megtorlás utol fogja érni. Gondosan, precízen eltervezve és kivitelezve.
*A dobópenge ismét előkerül, ám ezúttal csak azért, hogy játszadozzon vele gazdája, ujjai között forgassa. Ó igen, ha valaki kivívja a nőstény haragját, az súlyos ballépést követ el. Hiszen nem az a kérdés, hogy meglakol-e érte, hanem az, hogy mikor.*
8977. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2015-12-28 20:46:31
Üzenet elküldve: 2015-12-28 20:46:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Hat nap, hat éjszaka//
*Kharasshi lobbanékony természetét elég sokan ismerik már. De azt sem szabad elfeledni, hogy atyja volt a népe vezére. Egy uralkodó árnyékában nőtt fel. Atyja pedig az a fajta hím volt, akinek az árnyéka kegyként borul a véreire. Nagysága az ősök komor bölcsességét idézte. Jó vezér volt. A legjobb, akit valaha ismert.
Mintha a tiszta víz hűvöse lehűtötte volna az ő fejét is, kezd magára találni. Még ő sem tudja, hogy ebből a zűrzavarból, ami ideérkezése óta dúlja a lelkét, mi fog kiemelkedni. Az viszont bizonyos, hogy az az út nem vezet sehová.
Hallgatja a nőstényt, de míg amaz nem kapott az alkalmon, hogy vér szavát kihasználva igazán fölébe kerekedjen, ezúttal rajta a sor. Népe körében a hímek megvívták a saját harcukat. A hierarchia élére emelkedtek, bár nővére példáját nézve ez az előny sosem volt számottevő, már századok óta nem volt rá példa, hogy nőstény állt volna az élen.
Ha uralkodni akar ez a nőstényke, hát megdolgozhat érte. Mert parancsolni, az csak egy dolog.
Kharasshi kényelmesen hátradőlve hallgatja a lányt. Alkarját hanyagul támasztja meg keresztbe vetett térdén. Már nem engedi olyan közel az incselkedő fricskákat, csupán egy-egy sejtelmes mosollyal adózik nekik.*
- Úgy gondolod *simít végig az asztal szélén, s aztán el is morzsolja ujjai közt a vélt vagy valós porszemcséket* -, a hat napomat gyermeteg bosszúra fordítom? *pillant fel a nőstényre. Határtalanul mély és nyomatékos ez a pillanat. Mintha valaki más szólt volna a hím nyelvén. Valaki, akit még nem igazán volt alkalma a világnak látni.*
- Nos, a poharak *kezd lendületesen új mondatba, mintha titokzatos függönyt húzna az előző elé.* - Benned talán nem hagy mély benyomást a sértés, Iluse? *teszi fel a kérdést, amire minden mélységi tudja a választ. Azzal, hogy kimondja a nőstény nevét, finom nyomatékot ad és jó érzékkel játszik a határokkal mostani helyzetük kapcsán. Mert míg az úr számára természetes, hogy szolgáját a nevén nevezze, visszafelé ez már nem szokás.*
*Kharasshi lobbanékony természetét elég sokan ismerik már. De azt sem szabad elfeledni, hogy atyja volt a népe vezére. Egy uralkodó árnyékában nőtt fel. Atyja pedig az a fajta hím volt, akinek az árnyéka kegyként borul a véreire. Nagysága az ősök komor bölcsességét idézte. Jó vezér volt. A legjobb, akit valaha ismert.
Mintha a tiszta víz hűvöse lehűtötte volna az ő fejét is, kezd magára találni. Még ő sem tudja, hogy ebből a zűrzavarból, ami ideérkezése óta dúlja a lelkét, mi fog kiemelkedni. Az viszont bizonyos, hogy az az út nem vezet sehová.
Hallgatja a nőstényt, de míg amaz nem kapott az alkalmon, hogy vér szavát kihasználva igazán fölébe kerekedjen, ezúttal rajta a sor. Népe körében a hímek megvívták a saját harcukat. A hierarchia élére emelkedtek, bár nővére példáját nézve ez az előny sosem volt számottevő, már századok óta nem volt rá példa, hogy nőstény állt volna az élen.
Ha uralkodni akar ez a nőstényke, hát megdolgozhat érte. Mert parancsolni, az csak egy dolog.
Kharasshi kényelmesen hátradőlve hallgatja a lányt. Alkarját hanyagul támasztja meg keresztbe vetett térdén. Már nem engedi olyan közel az incselkedő fricskákat, csupán egy-egy sejtelmes mosollyal adózik nekik.*
- Úgy gondolod *simít végig az asztal szélén, s aztán el is morzsolja ujjai közt a vélt vagy valós porszemcséket* -, a hat napomat gyermeteg bosszúra fordítom? *pillant fel a nőstényre. Határtalanul mély és nyomatékos ez a pillanat. Mintha valaki más szólt volna a hím nyelvén. Valaki, akit még nem igazán volt alkalma a világnak látni.*
- Nos, a poharak *kezd lendületesen új mondatba, mintha titokzatos függönyt húzna az előző elé.* - Benned talán nem hagy mély benyomást a sértés, Iluse? *teszi fel a kérdést, amire minden mélységi tudja a választ. Azzal, hogy kimondja a nőstény nevét, finom nyomatékot ad és jó érzékkel játszik a határokkal mostani helyzetük kapcsán. Mert míg az úr számára természetes, hogy szolgáját a nevén nevezze, visszafelé ez már nem szokás.*
8976. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2015-12-28 17:26:50
Üzenet elküldve: 2015-12-28 17:26:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Egy feltűnő szöszkének//
~Hogy kérek e valamit? Hogy van pofája ilyet kérdezni? Most mondtam: Védje meg az erkölcseim! Hihetetlen!~ *Ezen gondolatfutamok nem látszódnak az arcán. Lágy mosollyal issza minden szavát Reyf-nek. Kecsesen, lágyan helyet foglal. Közben végig mosolyog. Amint széket ér, rögtön nyúl a maradék boráért. Bordélyházakból, jól ellesett mozdulattal nyúl a korsóért, hogy az asztal lapjába biztosan belebotoljon a ruhája ujja, így abból előbukkan bársonyos karja, egészen a válláig. Magához veszi a borát, és innentől hetykén lóg a könyökén a zöld ruha ujja. Továbbra is lágy, egyben csintalan mosollyal dől hátra. Türelmesen várja hogy a lovagja leüljön. Mikor a kék kis jóképű leül, (~ Uram Isten! Van másik színben is?~ ) halkan felkuncog ezen a gondolaton. Hogy ezt rögtön palástolja bele is fog a mondandójába.* -Köszönöm az ajánlatot, de azt hiszem nem élek vele. úgy érzem eleget ittam, sőt lehet hogy egy kicsit sokat is. Habár egy vacsorát elfogadnék magával ha szabad az estéje. - *Megissza utolsó korty italát, majd fél szemmel, a pohár fenekére kacsint*- Jó látni hogy még vannak lovagias emberek, és nem csak pernahajderek vannak a környéken. Tudja mit? Ha már ilyen szép legény vesz a szárnyai alá, akkor nem is baj ha iszom még egy kicsit. * kaján mosollyal, fél szemöldöke kicsit feljebb csúszik, de nem kelt ezzel beteges hatást, csak egy kicsit bolondosat* -Reyf számlájára ugye? *Nem vár választ, azonnal kiabál, és hadonászik a karjával.* -Jó napot! Fizet ide a Jóképű egy kupa bort. - *Rá néz a asztal túl felén ülő szépfiúra. Kicsit ráhajol az asztalra hogy elérje Reyf kezét. Megfogja és kicsit közelebb húzza magához. Majdnem suttogó hangon folytatja, egészen közel az arcához.* - Tudja, szeretem megbotránkoztatni az embereket. Ne haragudjon érte, gondolom magát ez bosszanthatja, habár magából semmilyen reakciót nem vállt ki a bolondozásom. *Közelebb hajol, és még halkabban mondja.* -Szeretném megismerni magát! *Nem mozdul. Amíg gondolkozik, mélyen beleesik abba a kék-fekete szemgödörbe, és próbál belőle kimászni.* ~Hahó kislány! Vissza a tervhez! Csak úgy mint az imént. Eljátszod hogy részeg vagy, hazakísérteted magad. Közben hozzá simulsz, megkeresed a kis pénzét, és ha megvan amit akartál, kiáltasz: Fúj! Perverz disznó!. Majd csattan a pofon, és elviharzol a pénzével. Ne rettentsen meg hogy ennek ilyen szemei vannak, meg hogy udvarias! Csak ezt az estét sajnálom, hogy nem vele tölthetem... Hacsak?~ *Megérkezett a bor, és ő kimászik Reyf Szemének vonzás körzetéből. Kicsit megilletődve folytatja.* -Szóval itt szállt meg? Ráér ma este? *Olyan arccal várja választ mintha neki mindegy lenne. De testtartása az ellenkezőjére utal.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.12.28 18:07:43, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása (fojtat helyett folytat).
~Hogy kérek e valamit? Hogy van pofája ilyet kérdezni? Most mondtam: Védje meg az erkölcseim! Hihetetlen!~ *Ezen gondolatfutamok nem látszódnak az arcán. Lágy mosollyal issza minden szavát Reyf-nek. Kecsesen, lágyan helyet foglal. Közben végig mosolyog. Amint széket ér, rögtön nyúl a maradék boráért. Bordélyházakból, jól ellesett mozdulattal nyúl a korsóért, hogy az asztal lapjába biztosan belebotoljon a ruhája ujja, így abból előbukkan bársonyos karja, egészen a válláig. Magához veszi a borát, és innentől hetykén lóg a könyökén a zöld ruha ujja. Továbbra is lágy, egyben csintalan mosollyal dől hátra. Türelmesen várja hogy a lovagja leüljön. Mikor a kék kis jóképű leül, (~ Uram Isten! Van másik színben is?~ ) halkan felkuncog ezen a gondolaton. Hogy ezt rögtön palástolja bele is fog a mondandójába.* -Köszönöm az ajánlatot, de azt hiszem nem élek vele. úgy érzem eleget ittam, sőt lehet hogy egy kicsit sokat is. Habár egy vacsorát elfogadnék magával ha szabad az estéje. - *Megissza utolsó korty italát, majd fél szemmel, a pohár fenekére kacsint*- Jó látni hogy még vannak lovagias emberek, és nem csak pernahajderek vannak a környéken. Tudja mit? Ha már ilyen szép legény vesz a szárnyai alá, akkor nem is baj ha iszom még egy kicsit. * kaján mosollyal, fél szemöldöke kicsit feljebb csúszik, de nem kelt ezzel beteges hatást, csak egy kicsit bolondosat* -Reyf számlájára ugye? *Nem vár választ, azonnal kiabál, és hadonászik a karjával.* -Jó napot! Fizet ide a Jóképű egy kupa bort. - *Rá néz a asztal túl felén ülő szépfiúra. Kicsit ráhajol az asztalra hogy elérje Reyf kezét. Megfogja és kicsit közelebb húzza magához. Majdnem suttogó hangon folytatja, egészen közel az arcához.* - Tudja, szeretem megbotránkoztatni az embereket. Ne haragudjon érte, gondolom magát ez bosszanthatja, habár magából semmilyen reakciót nem vállt ki a bolondozásom. *Közelebb hajol, és még halkabban mondja.* -Szeretném megismerni magát! *Nem mozdul. Amíg gondolkozik, mélyen beleesik abba a kék-fekete szemgödörbe, és próbál belőle kimászni.* ~Hahó kislány! Vissza a tervhez! Csak úgy mint az imént. Eljátszod hogy részeg vagy, hazakísérteted magad. Közben hozzá simulsz, megkeresed a kis pénzét, és ha megvan amit akartál, kiáltasz: Fúj! Perverz disznó!. Majd csattan a pofon, és elviharzol a pénzével. Ne rettentsen meg hogy ennek ilyen szemei vannak, meg hogy udvarias! Csak ezt az estét sajnálom, hogy nem vele tölthetem... Hacsak?~ *Megérkezett a bor, és ő kimászik Reyf Szemének vonzás körzetéből. Kicsit megilletődve folytatja.* -Szóval itt szállt meg? Ráér ma este? *Olyan arccal várja választ mintha neki mindegy lenne. De testtartása az ellenkezőjére utal.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.12.28 18:07:43, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása (fojtat helyett folytat).
8975. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2015-12-28 08:56:33
Üzenet elküldve: 2015-12-28 08:56:33
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hat nap, hat éjszaka//
*Ha hasonló cipőben járna, mint Kharasshi, bizonyára neki sem lenne rózsás kedve, amitől persze előbb-utóbb a környezetének sem lenne. De most az a szerencsés eset áll fenn, hogy nem őt nyomasztja valami, a korábbi üzletelés keserű emléke, és az ahhoz tartozó események bosszantó láncolata sem árnyékolja már be a kedvét. Noha feltett szándéka, hogy móresre tanítja a fukar felszíni népeket, és olyan fricskákat fognak kapni, amit nem fognak elfeledni rövid, vagy épp hosszú életük során. De ez még a jövő zenéje, egy nagyon távlati és időigényes terv.*
- Hidd el, ha unatkoztam volna róla, arról már tudnál. *Húzódnak egészen ártatlan mosolyra ajkai meglepő, de még ilyenre is képes a kis nőstény.*
- Viszont nagyon rá vagy állva azokra a poharakra, ilyen mély benyomást tettek volna rád? *Pillantása még néhány pillanati a hímen időzik, majd lassan körbe vándorol a Pegazus földszinti helységében, mint aki épp a terepet méri fel egy rajtaütéshez, vagy fosztogatáshoz, vagy épp egy kocsmai balhéhoz.*
- Nos, engem még nem vertek ki a te drága Pintyedből de ha itt is magadra haragítod a személyzetet a törött poharakkal, hol fogsz mulatni. Vagy talán ennyire komolyan vennéd a szeszmentes fogadalmat?
*Húzódnak mosolyra ajkai, ám a további szavak sem hozzák igazán zavarba. Van, hogy visszafogja magát, és lenyeli a véleményét, de ez nem az a hely és nem az a helyzet, ahol így tenne.*
- Ne aggódj, ha panaszra van okom, hallhattad, a tudtodra hozom. Vagy talán szeretnél jegyzetelni, hogy minél több mindent viszonozhass a következő hat napon? *vonja fel szemöldökét, arcán derűs kifejezéssel. Semmi félelem, semmi aggály, hogy mit fog művelni vele a hím, vagy mit fog neki parancsba adni.*
- Nem kétlem, hogy az iménti kis beszélgetésünket is megfizetteted velem. *emeli ajkához a poharat, hogy az utolsó pár korty almabort is kiigya belőle. Hat napig neki is mindent el kell majd viselnie, szerencséjére, vagy szerencsétlenségére némi gyakorlata már van benne. Csakhogy a hat nap leteltével épp úgy ő is szabad lesz, akár a hím, és bár ugráltatni nem tudja majd a másikat, nem kétséges, hogy vezetni fogja ő is a számlát, és egy pillanatig sem lesz rest behajtani, ha túl nagyra duzzadna.*
*Ha hasonló cipőben járna, mint Kharasshi, bizonyára neki sem lenne rózsás kedve, amitől persze előbb-utóbb a környezetének sem lenne. De most az a szerencsés eset áll fenn, hogy nem őt nyomasztja valami, a korábbi üzletelés keserű emléke, és az ahhoz tartozó események bosszantó láncolata sem árnyékolja már be a kedvét. Noha feltett szándéka, hogy móresre tanítja a fukar felszíni népeket, és olyan fricskákat fognak kapni, amit nem fognak elfeledni rövid, vagy épp hosszú életük során. De ez még a jövő zenéje, egy nagyon távlati és időigényes terv.*
- Hidd el, ha unatkoztam volna róla, arról már tudnál. *Húzódnak egészen ártatlan mosolyra ajkai meglepő, de még ilyenre is képes a kis nőstény.*
- Viszont nagyon rá vagy állva azokra a poharakra, ilyen mély benyomást tettek volna rád? *Pillantása még néhány pillanati a hímen időzik, majd lassan körbe vándorol a Pegazus földszinti helységében, mint aki épp a terepet méri fel egy rajtaütéshez, vagy fosztogatáshoz, vagy épp egy kocsmai balhéhoz.*
- Nos, engem még nem vertek ki a te drága Pintyedből de ha itt is magadra haragítod a személyzetet a törött poharakkal, hol fogsz mulatni. Vagy talán ennyire komolyan vennéd a szeszmentes fogadalmat?
*Húzódnak mosolyra ajkai, ám a további szavak sem hozzák igazán zavarba. Van, hogy visszafogja magát, és lenyeli a véleményét, de ez nem az a hely és nem az a helyzet, ahol így tenne.*
- Ne aggódj, ha panaszra van okom, hallhattad, a tudtodra hozom. Vagy talán szeretnél jegyzetelni, hogy minél több mindent viszonozhass a következő hat napon? *vonja fel szemöldökét, arcán derűs kifejezéssel. Semmi félelem, semmi aggály, hogy mit fog művelni vele a hím, vagy mit fog neki parancsba adni.*
- Nem kétlem, hogy az iménti kis beszélgetésünket is megfizetteted velem. *emeli ajkához a poharat, hogy az utolsó pár korty almabort is kiigya belőle. Hat napig neki is mindent el kell majd viselnie, szerencséjére, vagy szerencsétlenségére némi gyakorlata már van benne. Csakhogy a hat nap leteltével épp úgy ő is szabad lesz, akár a hím, és bár ugráltatni nem tudja majd a másikat, nem kétséges, hogy vezetni fogja ő is a számlát, és egy pillanatig sem lesz rest behajtani, ha túl nagyra duzzadna.*
8974. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2015-12-28 02:21:07
Üzenet elküldve: 2015-12-28 02:21:07
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Egy feltűnő szöszkének//
*Ő nem siet sehova. Ideje, mint a tenger, ő bizony kivárja míg a hölgyike döntésre jut, hogy melyikük a szimpatikusabb, esetleg a kevésbé ijesztőbb. Egy sötételf avagy a bejárati ajtó. Persze ha nagyon túl akarná komikálni, akkor belevehetné az ajtón túli világit is, de neki végül is mindegy. A lényeg egyes egyedül az, hogy a heves tekintetű szemek végeredményben neki szavaznak bizalmat, ami Reyfet általános elégedettséggel tölti el.
A szemlélődésnek azonban nem itt van még vége. A lány... mert hogy nő lenne? Nem egészen biztos, de úgy elvörösödik, mintha mesterek tanították volna a pirulás felső fokozatait. Ez... újfent hízelgő, csak ne tűnne olyan fiatalnak!
Nem szólal meg, nem köszön csupán szórakozott szemlélője az előtte kibontakozó látványnak, midőn a kabát eltűnik az útból.*
- Magácska aztán tud választani a javából!
*Emelkedik szájának csücske csintalan mosolyra. Még egy kis idő a hölgyikével és nem lesz több szüksége ego fényezésre! Vagy akár meg is tarthatná... és akkor időnkét előveszi a szekrényből, ha kéne egy kis többlet energia. A gondolat szórakoztató, de mivel a jóképű egyénekhez illik az illedelmesség is, ezért megadva a bemutatkozás kereteit, jómaga is feláll a székéről és kezet csókol a Szendelyánynak, ami kicsit megszakíthatja vehemenciáját.*
- Gyönyörű neved van Bellmirya.
*Reyf eközben titkon lesi Mirya minden apró mozdulatát, no meg a reakcióit. Elég régóta tartózkodik a felszínen ahhoz, hogy fújja kívülről az összes sablonos bókot.
Ezek után egyszerűen visszaül a helyére és kényelmesen hátradől, halvány mosolyát megtartva az arcán.*
- Szerencséje van, én teljesen más vagyok, bár ha jól hallottam odakint sem úszták meg. Egyébként hívj csak nyugodtan Reyfnek.
*Mutatkozik be a hirtelen szóáradat és a másodszori felszólítás után.*
- Persze ha óhajtja... a mai napra a vendégem lehet. Kér valamit?
*Mint a földreszállt jóság. Figyelmes, udvarias meg ilyenek. Azért reméli lesz ennek valami haszna. Kárba ne vesszen ennyi figyelmesség!*
A hozzászólás írója (Reyf Ashn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.12.28 02:23:14
*Ő nem siet sehova. Ideje, mint a tenger, ő bizony kivárja míg a hölgyike döntésre jut, hogy melyikük a szimpatikusabb, esetleg a kevésbé ijesztőbb. Egy sötételf avagy a bejárati ajtó. Persze ha nagyon túl akarná komikálni, akkor belevehetné az ajtón túli világit is, de neki végül is mindegy. A lényeg egyes egyedül az, hogy a heves tekintetű szemek végeredményben neki szavaznak bizalmat, ami Reyfet általános elégedettséggel tölti el.
A szemlélődésnek azonban nem itt van még vége. A lány... mert hogy nő lenne? Nem egészen biztos, de úgy elvörösödik, mintha mesterek tanították volna a pirulás felső fokozatait. Ez... újfent hízelgő, csak ne tűnne olyan fiatalnak!
Nem szólal meg, nem köszön csupán szórakozott szemlélője az előtte kibontakozó látványnak, midőn a kabát eltűnik az útból.*
- Magácska aztán tud választani a javából!
*Emelkedik szájának csücske csintalan mosolyra. Még egy kis idő a hölgyikével és nem lesz több szüksége ego fényezésre! Vagy akár meg is tarthatná... és akkor időnkét előveszi a szekrényből, ha kéne egy kis többlet energia. A gondolat szórakoztató, de mivel a jóképű egyénekhez illik az illedelmesség is, ezért megadva a bemutatkozás kereteit, jómaga is feláll a székéről és kezet csókol a Szendelyánynak, ami kicsit megszakíthatja vehemenciáját.*
- Gyönyörű neved van Bellmirya.
*Reyf eközben titkon lesi Mirya minden apró mozdulatát, no meg a reakcióit. Elég régóta tartózkodik a felszínen ahhoz, hogy fújja kívülről az összes sablonos bókot.
Ezek után egyszerűen visszaül a helyére és kényelmesen hátradől, halvány mosolyát megtartva az arcán.*
- Szerencséje van, én teljesen más vagyok, bár ha jól hallottam odakint sem úszták meg. Egyébként hívj csak nyugodtan Reyfnek.
*Mutatkozik be a hirtelen szóáradat és a másodszori felszólítás után.*
- Persze ha óhajtja... a mai napra a vendégem lehet. Kér valamit?
*Mint a földreszállt jóság. Figyelmes, udvarias meg ilyenek. Azért reméli lesz ennek valami haszna. Kárba ne vesszen ennyi figyelmesség!*
A hozzászólás írója (Reyf Ashn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.12.28 02:23:14
8973. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2015-12-28 01:23:35
Üzenet elküldve: 2015-12-28 01:23:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//egy feltűnő szöszkének//
* Bele telik egy két percbe mire rájön, hogy hova is tette le a kis fenekét. Egy két lopott pillantást vet, váltva az ajtóról az idegenre, és vica verza. Lassan már mikor eleget futkorászott a fókusza, megáll a kék jóképű szembogarának kellős közepén.*
~Megvan a neved barátocskám! Így foglak hívni: jóképű! Unottnak tűnsz bogaram. Na várj csak! Megnézem ki vagy!~
*Lassan ahogy a körülmények engedik végig mustrálja asztalpartnerét. Lassan. Már-már kínosan lassan, amikor is visszatér a térdremegtető pupillák bambulásához. Életében talán először fittyet hányva hajának rakoncátlanságára, nagyra tárt hatalmas zöld szemmel néz bele a másikéba... Ebbe a párbajba hamar beletörik a bicskája. Nem pislog, de zavarba kerül. Olyannyira elpirul hogy eltűnnek a szeplők az arcáról. Azaz egybeolvad. Mintha a borra fogná, zavarában elszopogat néhány kortyot.* ~Ez a kis kék jóképű kifogott rajtam. És láthatóan unatkozik. az is lehet magába mulat rajtam?! Tudod is te mi is az a vigadalom!~ *Borral a kezében hátradől. Éppen hogy megtudja tartani pici keze azt a kupát, de erre ügyet sem vetve, lágy mozdulattal hátradől, félkézzel kiköti kabátját, majd ledobja a válláról. A zöld merészen megvagdosott ruha előbukkan a szürke posztó alól. Szende szűzi ~ Szende? Szűzi? Hahaha! ~ félmosollyal közli:* -Maga az én emberem jóképű! Ha magába neveltek erkölcsöt akkor most igazán segíthetne nekem! Jajj! ne haragudjon be sem mutatkoztam.- * Feláll a székről, a bor már kicsit a fejében, a félsz már kicsit a lábában, így hát kicsit esetlennek sutának tetszik.* -Bellmirya vagyok. Szabad a becses nevét? Hol is tartottam? ja, igen. - *elmosolyodik, csalfa vigyor ül az arcára.* - Hallhatta imént a történetet. Ha csak magának sincsen rá kedve- * egy rövid cinikus kacaj után *- akkor felajánlom a lehetőséget hogy legyen lovagias, és védje meg ezen fiatal hölgy erkölcsét! Apropó!? Bemutatkozott már?
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.12.28 12:40:28, a következő indokkal:
Durva helyesírási hibák, elírások tömeges javítása.
* Bele telik egy két percbe mire rájön, hogy hova is tette le a kis fenekét. Egy két lopott pillantást vet, váltva az ajtóról az idegenre, és vica verza. Lassan már mikor eleget futkorászott a fókusza, megáll a kék jóképű szembogarának kellős közepén.*
~Megvan a neved barátocskám! Így foglak hívni: jóképű! Unottnak tűnsz bogaram. Na várj csak! Megnézem ki vagy!~
*Lassan ahogy a körülmények engedik végig mustrálja asztalpartnerét. Lassan. Már-már kínosan lassan, amikor is visszatér a térdremegtető pupillák bambulásához. Életében talán először fittyet hányva hajának rakoncátlanságára, nagyra tárt hatalmas zöld szemmel néz bele a másikéba... Ebbe a párbajba hamar beletörik a bicskája. Nem pislog, de zavarba kerül. Olyannyira elpirul hogy eltűnnek a szeplők az arcáról. Azaz egybeolvad. Mintha a borra fogná, zavarában elszopogat néhány kortyot.* ~Ez a kis kék jóképű kifogott rajtam. És láthatóan unatkozik. az is lehet magába mulat rajtam?! Tudod is te mi is az a vigadalom!~ *Borral a kezében hátradől. Éppen hogy megtudja tartani pici keze azt a kupát, de erre ügyet sem vetve, lágy mozdulattal hátradől, félkézzel kiköti kabátját, majd ledobja a válláról. A zöld merészen megvagdosott ruha előbukkan a szürke posztó alól. Szende szűzi ~ Szende? Szűzi? Hahaha! ~ félmosollyal közli:* -Maga az én emberem jóképű! Ha magába neveltek erkölcsöt akkor most igazán segíthetne nekem! Jajj! ne haragudjon be sem mutatkoztam.- * Feláll a székről, a bor már kicsit a fejében, a félsz már kicsit a lábában, így hát kicsit esetlennek sutának tetszik.* -Bellmirya vagyok. Szabad a becses nevét? Hol is tartottam? ja, igen. - *elmosolyodik, csalfa vigyor ül az arcára.* - Hallhatta imént a történetet. Ha csak magának sincsen rá kedve- * egy rövid cinikus kacaj után *- akkor felajánlom a lehetőséget hogy legyen lovagias, és védje meg ezen fiatal hölgy erkölcsét! Apropó!? Bemutatkozott már?
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.12.28 12:40:28, a következő indokkal:
Durva helyesírási hibák, elírások tömeges javítása.
8972. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2015-12-28 00:51:43
Üzenet elküldve: 2015-12-28 00:51:43
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Egy feltűnő szöszkének//
*A helyzet az... hogy unatkozik, de valami irdatlan módon! A téli megbízások mindig túl könnyűek, mert ebben a városban senkiben nincs még akkora bátorság sem, mint egy tetűben vagy mint egy apró pici pókban. Mindenki csak mosolyog meg illeg billeg és teszi a szépet, miközben másokra hagyják a piszkos munkát.
Neki ehhez most nincs kedve. Van elég pénze, csak nincs mire elköltenie.
Szinte a fél napot ennél az asztalnál töltötte. A kezdeti érdeklődése mostanra átment a többi vendék néma kritizálásába és elemzésébe. Csak támasztja a fejét és unja a világot.
Ekkor mintha hirtelen villám csapott volna a Pegazusba. A lendületes léptekre csak henye mód felvonja a szemöldökét, de a felháborodott kisasszony előadásnál már figyel. A fejét ugyan még nagyon kényelmesen támasztja, de a tekintete már felébredt.
Meg kell hagyni, szemrevaló kis szöszke, de lehet nem is ér meg ennyi figyelmet.
A hölgyike avagy a 'sors' viszont mégis máshogy dönt, ugyanis az szóban forgó egyén éppen az ő békés kis asztalához csücsül le. Persze ez a másikban nem feltétlen tudatosul elsőre... *
*A helyzet az... hogy unatkozik, de valami irdatlan módon! A téli megbízások mindig túl könnyűek, mert ebben a városban senkiben nincs még akkora bátorság sem, mint egy tetűben vagy mint egy apró pici pókban. Mindenki csak mosolyog meg illeg billeg és teszi a szépet, miközben másokra hagyják a piszkos munkát.
Neki ehhez most nincs kedve. Van elég pénze, csak nincs mire elköltenie.
Szinte a fél napot ennél az asztalnál töltötte. A kezdeti érdeklődése mostanra átment a többi vendék néma kritizálásába és elemzésébe. Csak támasztja a fejét és unja a világot.
Ekkor mintha hirtelen villám csapott volna a Pegazusba. A lendületes léptekre csak henye mód felvonja a szemöldökét, de a felháborodott kisasszony előadásnál már figyel. A fejét ugyan még nagyon kényelmesen támasztja, de a tekintete már felébredt.
Meg kell hagyni, szemrevaló kis szöszke, de lehet nem is ér meg ennyi figyelmet.
A hölgyike avagy a 'sors' viszont mégis máshogy dönt, ugyanis az szóban forgó egyén éppen az ő békés kis asztalához csücsül le. Persze ez a másikban nem feltétlen tudatosul elsőre... *
8971. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2015-12-28 00:17:55
Üzenet elküldve: 2015-12-28 00:17:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
~VALAKI ADJON EGY KUPA BORT DE RÖGVEST!~
*Ezen gondolatok kíséretében próbálja mérgében berúgni az ajtót a kislány. Hosszas civakodás után az ajtóval, bebirkózza magát a fogadóba. Rohamvást körülnéz, felméri a terepet. Hasonló szélvész gyorsasággal rendbe szedi magát, majd a pultoshoz vágtázik. Fennhangon rendel egy kupaBort majd leteszi a 10aranyat
. Ám a pultos sehol, hát megpróbálja hangosabban. Amint feltűnni látszik egy alak a pultnál rázendít, olyan hangos lágy hangon*
-Képzelje mi van odakinn! Idefele letaperoltak az utcán, és még arcon is nevetett a pimasz. Neki sem volt anyja az biztos. Hát ember az ilyen? Felképeltem. Fel én bizony!... Na? Mi lesz már azzal a borral?
*Elsőre talán hihetően adja elő a történetet, de ahogy körülpillant látni rajta, hogy csupán a reakciót szemléli, és számol minden rávetődő pillantást. Amikor a pillantási rátája eléri a számára kedves maximumot, neki lát a borának. Hosszan issza. Közben körbejárkál magasra szegett orrával mustrálja a berendezést. Majd többször is megnézve, hol is van, leül a lehető legközelebb közepére a teremnek, az ajtó felé, keresztbe tett lábbal mintha valakit várna. Szinte látni a szemén hogy nagyon gyűlölheti azt az ajtót... vagy ami túl van rajta.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.12.28 12:48:03, a következő indokkal:
Durva helyesírási hibák és elírások javítása. (A mondatokat nagy betűvel kezdjük!)
*Ezen gondolatok kíséretében próbálja mérgében berúgni az ajtót a kislány. Hosszas civakodás után az ajtóval, bebirkózza magát a fogadóba. Rohamvást körülnéz, felméri a terepet. Hasonló szélvész gyorsasággal rendbe szedi magát, majd a pultoshoz vágtázik. Fennhangon rendel egy kupaBort majd leteszi a 10aranyat
. Ám a pultos sehol, hát megpróbálja hangosabban. Amint feltűnni látszik egy alak a pultnál rázendít, olyan hangos lágy hangon*-Képzelje mi van odakinn! Idefele letaperoltak az utcán, és még arcon is nevetett a pimasz. Neki sem volt anyja az biztos. Hát ember az ilyen? Felképeltem. Fel én bizony!... Na? Mi lesz már azzal a borral?
*Elsőre talán hihetően adja elő a történetet, de ahogy körülpillant látni rajta, hogy csupán a reakciót szemléli, és számol minden rávetődő pillantást. Amikor a pillantási rátája eléri a számára kedves maximumot, neki lát a borának. Hosszan issza. Közben körbejárkál magasra szegett orrával mustrálja a berendezést. Majd többször is megnézve, hol is van, leül a lehető legközelebb közepére a teremnek, az ajtó felé, keresztbe tett lábbal mintha valakit várna. Szinte látni a szemén hogy nagyon gyűlölheti azt az ajtót... vagy ami túl van rajta.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.12.28 12:48:03, a következő indokkal:
Durva helyesírási hibák és elírások javítása. (A mondatokat nagy betűvel kezdjük!)
8970. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2015-12-27 23:52:07
Üzenet elküldve: 2015-12-27 23:52:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Hat nap, hat éjszaka//
*Egy ilyen macskajaj után azért megnézné, a kis nőstény mennyire lenne vidoran. Főleg, ha vizet kell innia és úgy forgatják ki a titkaiból, mint sütni való nyulat a bundájából.
A fruska válasza azonban elgondolkodtatja. Most először érzi úgy, hogy az első pillanattól kezdve az orránál fogva vezetik. Hogy minden színjáték volt és ügyesen forgatott szó meg egy igazán ravasz kis szuka praktikái. Talán az az elbicsakló lélegzet és az édes ajkak reszkető sóhaja is csak ügyes csalás, fenséges díszlet volt? Ezek a bíbor íriszek alattomosak. Játszanak és kecsegtetnek. Incselkedéssel altatják el a gyanakvást.
De lám, itt van ő, aki holmi röpke gyönyörért hat napot adott az életéből. Méghozzá úgy, hogy semmi biztosítéka rá, hogy aztán ugyanez az ár, mellyel a nőstény szintúgy tartozik, a számára is épp úgy ki lesz fizetve.
~Kharasshi, te barom!~ korholja magát. Ez a kis szuka kijátssza saját maga ellen, mert újfent bebizonyosodott, hogy nem tud uralkodni az ösztönein. Hideg fejjel, számítón gondolkodni, az mindig is Chaszmyr asztala volt.*
- Unatkozni? *kérdez vissza, s igyekszik egy kissé ő is visszakapaszkodni a pástra ehhez a csörtéhez.* - Törjek össze talán néhány kupicás poharat? *rebbenti meg kajánul a szemöldökét.* - Vagy másféle szórakozásra gondoltál, mint hogy egy újabb éjszakát tölts velem, jobb híján, a szabad ég alatt?
*Gazemberes mosolyféle éled a szája szegletében, ahogy ujjainak akkurátus letörölgetése után kényelmesen hátradől a széken, s a kendőt a csirkecsontok halmára veti hanyagul.*
- Ha jól emlékszem, legutóbb nem panaszkodtál unalomra. Vagy csak nem akartad felhozni? Elmondhatod *biccenti oldalt a fejét.* - Most aligha áll módomban megsértődni.
*A küldetés részleteit egyelőre hagyja ülepedni. Az orkkal kapcsolatban persze vannak fenntartásai és igazán kíváncsi lenne, hogy szervezte be ez a fúria, de inkább későbbre teszi a puhatolózást. Azt meg inkább meg sem említi, hogy furcsállja a három felé osztott zsákmányt. Elvégre a szolgálatban megegyeztek, nem volt feltétel semmiféle részesedés. Mindazonáltal erről a nőstény dönt. Ha úgy érzi, kifizeti Kharasshit a zsákmányból, viszont remélhetőleg nem olyan naiv, hogy ezt visszafelé is elvárná.*
*Egy ilyen macskajaj után azért megnézné, a kis nőstény mennyire lenne vidoran. Főleg, ha vizet kell innia és úgy forgatják ki a titkaiból, mint sütni való nyulat a bundájából.
A fruska válasza azonban elgondolkodtatja. Most először érzi úgy, hogy az első pillanattól kezdve az orránál fogva vezetik. Hogy minden színjáték volt és ügyesen forgatott szó meg egy igazán ravasz kis szuka praktikái. Talán az az elbicsakló lélegzet és az édes ajkak reszkető sóhaja is csak ügyes csalás, fenséges díszlet volt? Ezek a bíbor íriszek alattomosak. Játszanak és kecsegtetnek. Incselkedéssel altatják el a gyanakvást.
De lám, itt van ő, aki holmi röpke gyönyörért hat napot adott az életéből. Méghozzá úgy, hogy semmi biztosítéka rá, hogy aztán ugyanez az ár, mellyel a nőstény szintúgy tartozik, a számára is épp úgy ki lesz fizetve.
~Kharasshi, te barom!~ korholja magát. Ez a kis szuka kijátssza saját maga ellen, mert újfent bebizonyosodott, hogy nem tud uralkodni az ösztönein. Hideg fejjel, számítón gondolkodni, az mindig is Chaszmyr asztala volt.*
- Unatkozni? *kérdez vissza, s igyekszik egy kissé ő is visszakapaszkodni a pástra ehhez a csörtéhez.* - Törjek össze talán néhány kupicás poharat? *rebbenti meg kajánul a szemöldökét.* - Vagy másféle szórakozásra gondoltál, mint hogy egy újabb éjszakát tölts velem, jobb híján, a szabad ég alatt?
*Gazemberes mosolyféle éled a szája szegletében, ahogy ujjainak akkurátus letörölgetése után kényelmesen hátradől a széken, s a kendőt a csirkecsontok halmára veti hanyagul.*
- Ha jól emlékszem, legutóbb nem panaszkodtál unalomra. Vagy csak nem akartad felhozni? Elmondhatod *biccenti oldalt a fejét.* - Most aligha áll módomban megsértődni.
*A küldetés részleteit egyelőre hagyja ülepedni. Az orkkal kapcsolatban persze vannak fenntartásai és igazán kíváncsi lenne, hogy szervezte be ez a fúria, de inkább későbbre teszi a puhatolózást. Azt meg inkább meg sem említi, hogy furcsállja a három felé osztott zsákmányt. Elvégre a szolgálatban megegyeztek, nem volt feltétel semmiféle részesedés. Mindazonáltal erről a nőstény dönt. Ha úgy érzi, kifizeti Kharasshit a zsákmányból, viszont remélhetőleg nem olyan naiv, hogy ezt visszafelé is elvárná.*
8969. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2015-12-27 22:06:40
Üzenet elküldve: 2015-12-27 22:06:40
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hat nap, hat éjszaka//
*Az biztos, hogy a fiatal nőstény nem hazudtolja meg önmagát. Csipkelődik, szurkálódik élcelődik a legapróbb dolgokon is, ha valaki oly balga volt, hogy fogódzkodót adott hozzá. Természetesen azzal tisztában van, hogy a hetedik napon, és az azt követőeket mindent vissza fog kapni a hímtől, de hogyan is tagadhatná meg a természetét? Főleg, ha ilyen szórakoztató dolgokról van szó.*
- Jajj, ne legyél már ilyen mogorva, meg búval bélelt, jól fogunk szórakozni. *Néhány pillanat erejéig széles mosolyt villant a hímre, majd folytatja a falatozást. A kérdésre azonban felsandít Kharasshira, és újabb szünetet iktat be.*
- Hát nem egyértelmű? Egy mélységi hímet. Aki jó harcos, van esze, ami remélhetőleg a helyén van, és aki mellett nem unatkozom. *Utóbbi már kissé komolytalannak hat, és mégis, mintha ez is egy roppant komoly szempont lenne a kis nőstényél.
Azt viszont örömmel látja, hogy annyira már rendbe jött a hím, hogy rendel magának is ételt, és italt is. Víz. Nem mintha bármi baja lenne vele, de egy fogadóban természetesen nem ezt rendelte. Tehát az önkéntes szesztilalmat ennyire komolyan veszi a mélységi. Nagyon helyes, mert ha a hat nap alatt még egyszer részegen, vagy másnaposan találja, nem csak hátsón billenti, de súlyos napokat számol fel. Vagy von le sajátjaiból. Persze egy-egy pohár bor vagy korsó sör még bőven beleférne az ő szigorába is, de erről elég később felvilágosítania a hímet.*
- Talán jön még valaki. Egy előző emberem. Illetve orkom. A fél szemed jobb rajta tartani, érdek jószág ő is, de érti a dolgát, ha harcról van szó. No persze akkor a zsákmányt is három felé kell osztani.
*Az biztos, hogy a fiatal nőstény nem hazudtolja meg önmagát. Csipkelődik, szurkálódik élcelődik a legapróbb dolgokon is, ha valaki oly balga volt, hogy fogódzkodót adott hozzá. Természetesen azzal tisztában van, hogy a hetedik napon, és az azt követőeket mindent vissza fog kapni a hímtől, de hogyan is tagadhatná meg a természetét? Főleg, ha ilyen szórakoztató dolgokról van szó.*
- Jajj, ne legyél már ilyen mogorva, meg búval bélelt, jól fogunk szórakozni. *Néhány pillanat erejéig széles mosolyt villant a hímre, majd folytatja a falatozást. A kérdésre azonban felsandít Kharasshira, és újabb szünetet iktat be.*
- Hát nem egyértelmű? Egy mélységi hímet. Aki jó harcos, van esze, ami remélhetőleg a helyén van, és aki mellett nem unatkozom. *Utóbbi már kissé komolytalannak hat, és mégis, mintha ez is egy roppant komoly szempont lenne a kis nőstényél.
Azt viszont örömmel látja, hogy annyira már rendbe jött a hím, hogy rendel magának is ételt, és italt is. Víz. Nem mintha bármi baja lenne vele, de egy fogadóban természetesen nem ezt rendelte. Tehát az önkéntes szesztilalmat ennyire komolyan veszi a mélységi. Nagyon helyes, mert ha a hat nap alatt még egyszer részegen, vagy másnaposan találja, nem csak hátsón billenti, de súlyos napokat számol fel. Vagy von le sajátjaiból. Persze egy-egy pohár bor vagy korsó sör még bőven beleférne az ő szigorába is, de erről elég később felvilágosítania a hímet.*
- Talán jön még valaki. Egy előző emberem. Illetve orkom. A fél szemed jobb rajta tartani, érdek jószág ő is, de érti a dolgát, ha harcról van szó. No persze akkor a zsákmányt is három felé kell osztani.
8968. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2015-12-27 21:16:01
Üzenet elküldve: 2015-12-27 21:16:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Hat nap, hat éjszaka//
*Nem túl boldog, hogy holmi hátrahagyott csecsebecsék reményében olyan vidékre merészkedjenek, ahonnét nem csak a rémhírek, de a menekülők is szép számmal érkeznek. Ez utóbbi ritkán tudható be az előbbinek. A szegények foggal-körömmel ragaszkodnak a javaikhoz az utolsó pillanatig. A gazdagok pedig végképp csak a legvégső esetben hagynak hátra csapot-papot. Valami van ott. Ez a nőstényke túl vakmerő.
Viszont így talán szemtől szembe láthatja majd, mi fenyeget. Nem vall a fajtájára, hogy ilyet akarjon, de Ydriss miatt mégis megtenné. Hogy tudathassa vele, hogy rávegye, semmiképp se bocsátkozzon harcba, ha úgy alakul. Hogy keljen át a hegyeken és éljen! Legfeljebb ő veszik oda. Talán mindenkinek jobb lesz úgy. S emellett a sebhelyes nőstényke mellett egy utolsó harcban akár kivívhatja ősei megbocsátó kegyét, ha még figyelnek rá egyáltalán itt az árnyékvilágban.
Persze, egyértelmű, hogy begyűjt egy csípős megjegyzést. Mintha a nőstény máris bolondot csinálna belőle. Gúnyt űz belőle meg a tépelődéséből. Ha úgy vesszük, igaza van. Nevetséges. Érzéseken nyavalyog, mint egy fakóvérű csitri.*
- Nincs *mondja. Esze ágában sincs hazavinni a nőstényt. Egyrészt nem akarja felfedni a vacka hollétét, másrészt, ha esetleg Ydriss visszamenne... Bár miért menne? Mindegy is. Jobb ez így. Főleg, hogy a hallottakból úgy értelmezi, Iluse már belakott itt egy szobát.*
- Azt, hogy én mit akarok, majd hat nap múlva megmondom *morran kelletlenül, amiért a némber élcelődik az őszinteségén.* - A kérdés most az, hogy te mit kívánsz tőlem *szűkíti a tekintetét, ahogy Iluse az imént.
Muszáj lesz valamit ennie most már, így a lány példáját követve ő is rendel. Csirkesültre esik a választása, amiért bár sokallja a 18 aranyat, de muszáj lesz megbarátkoznia ezzel a kiadással. Nagyon szívesen legurítana egy kupa sört az étel mellé, de a bíbor szemű hárpia figyel. Kénytelen megelégedni a vízzel. Kiegészíti hát az előzőket 2 arannyal. ~ Vizet két aranyért? Ezt nyugodt szívvel lehetne rablásnak is hívni. ~
A sültet az asztal közepére tolja, mikor kiérkezik, hogy a nőstény is csipegethessen belőle, ha úgy tartja kedve. Bár amilyen madárcsontú, nem néz ki belőle túl nagy étvágyat egy tál vacsora után. Mindenesetre a hímnek kezd visszatérni a szín az arcára, ahogy az ételnek nekiáll. Második napja, hogy alig eszik valamit. Már épp ideje volt.*
- A holnapi portyára ketten megyünk? *kérdi.*
*Nem túl boldog, hogy holmi hátrahagyott csecsebecsék reményében olyan vidékre merészkedjenek, ahonnét nem csak a rémhírek, de a menekülők is szép számmal érkeznek. Ez utóbbi ritkán tudható be az előbbinek. A szegények foggal-körömmel ragaszkodnak a javaikhoz az utolsó pillanatig. A gazdagok pedig végképp csak a legvégső esetben hagynak hátra csapot-papot. Valami van ott. Ez a nőstényke túl vakmerő.
Viszont így talán szemtől szembe láthatja majd, mi fenyeget. Nem vall a fajtájára, hogy ilyet akarjon, de Ydriss miatt mégis megtenné. Hogy tudathassa vele, hogy rávegye, semmiképp se bocsátkozzon harcba, ha úgy alakul. Hogy keljen át a hegyeken és éljen! Legfeljebb ő veszik oda. Talán mindenkinek jobb lesz úgy. S emellett a sebhelyes nőstényke mellett egy utolsó harcban akár kivívhatja ősei megbocsátó kegyét, ha még figyelnek rá egyáltalán itt az árnyékvilágban.
Persze, egyértelmű, hogy begyűjt egy csípős megjegyzést. Mintha a nőstény máris bolondot csinálna belőle. Gúnyt űz belőle meg a tépelődéséből. Ha úgy vesszük, igaza van. Nevetséges. Érzéseken nyavalyog, mint egy fakóvérű csitri.*
- Nincs *mondja. Esze ágában sincs hazavinni a nőstényt. Egyrészt nem akarja felfedni a vacka hollétét, másrészt, ha esetleg Ydriss visszamenne... Bár miért menne? Mindegy is. Jobb ez így. Főleg, hogy a hallottakból úgy értelmezi, Iluse már belakott itt egy szobát.*
- Azt, hogy én mit akarok, majd hat nap múlva megmondom *morran kelletlenül, amiért a némber élcelődik az őszinteségén.* - A kérdés most az, hogy te mit kívánsz tőlem *szűkíti a tekintetét, ahogy Iluse az imént.
Muszáj lesz valamit ennie most már, így a lány példáját követve ő is rendel. Csirkesültre esik a választása, amiért bár sokallja a 18 aranyat, de muszáj lesz megbarátkoznia ezzel a kiadással.
Nagyon szívesen legurítana egy kupa sört az étel mellé, de a bíbor szemű hárpia figyel. Kénytelen megelégedni a vízzel. Kiegészíti hát az előzőket 2 arannyal. ~ Vizet két aranyért? Ezt nyugodt szívvel lehetne rablásnak is hívni. ~ A sültet az asztal közepére tolja, mikor kiérkezik, hogy a nőstény is csipegethessen belőle, ha úgy tartja kedve. Bár amilyen madárcsontú, nem néz ki belőle túl nagy étvágyat egy tál vacsora után. Mindenesetre a hímnek kezd visszatérni a szín az arcára, ahogy az ételnek nekiáll. Második napja, hogy alig eszik valamit. Már épp ideje volt.*
- A holnapi portyára ketten megyünk? *kérdi.*
8967. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2015-12-27 20:16:10
Üzenet elküldve: 2015-12-27 20:16:10
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hat nap, hat éjszaka//
*Egyértelműen nem ilyen válaszra számított, az értetlen kifejezés ennek egyértelmű jele. A hangnemet be tudja azonosítani, a féltést talán még ismeri is, érintette élete során valamicskét, de a szeretet ilyetén formái teljesen ismeretlenek és idegenek tőle, ahogy a lemondás, és az önfeláldozás, és bármi, ami ezekhez köthető. Őszámító, minden tette és döntés mögött érdekek, érvek és ellenérvek szövevényes hálója húzódik. Érzelmek alapján ritkán hoz döntést, akkor is harag, bosszúvágy, vagy valami sötét motiváció van a háttérben. A kérdést azonban nem feszegeti tovább, és úgy tűnik, megelégszik ennyivel. Legalábbis egyelőre.
A kihozott étel és almabor elégedett mosolyt csalnak a nőstény vonásaira, s rögvest neki is lát az étkezésnek. A kérdésre csak azután felel, hogy a felszolgáló már egy másik, távolabbi asztal rendelésével van elfoglalva.*
- Akár. Már ha maradt egyáltalán valami préda. Sokan menekülnek, és ha szerencsénk van, néhány vidéki kúria is ideiglenesen gazdátlanul maradt.
*Ecseteli a lehetséges kilátásokat, kis szüntet tartva a főtt étel fogyasztása közben.*
- Csakhogy, mint már mondottam, könnyen lehet, ellenségbe botlunk. Elvégre okkal menekülnek a tehetetlenek.
*Torkát néhány korty almaborral nedvesíti meg, majd résnyire szűkült szemekkel méregeti a hímet, mielőtt galád mosoly kúszna a nőstény ajkára.*
- Talán máris menekülnél? Hisz az előbb még azt ecsetelted, mennyire kívánsz. *Ámde lassan komolyabb kifejezést ölt arca.*
- A városban itt van a szállásom, ezen kívül csak az általad oly annyira imádott Kósza Pintybe tudnék menni. Vagy talán van egy jobb ötleted? *Pillant kérdőn a hímre, addig is tovább nyújtva az újabb rövidke szünetet az étek eltüntetésében.*
*Egyértelműen nem ilyen válaszra számított, az értetlen kifejezés ennek egyértelmű jele. A hangnemet be tudja azonosítani, a féltést talán még ismeri is, érintette élete során valamicskét, de a szeretet ilyetén formái teljesen ismeretlenek és idegenek tőle, ahogy a lemondás, és az önfeláldozás, és bármi, ami ezekhez köthető. Őszámító, minden tette és döntés mögött érdekek, érvek és ellenérvek szövevényes hálója húzódik. Érzelmek alapján ritkán hoz döntést, akkor is harag, bosszúvágy, vagy valami sötét motiváció van a háttérben. A kérdést azonban nem feszegeti tovább, és úgy tűnik, megelégszik ennyivel. Legalábbis egyelőre.
A kihozott étel és almabor elégedett mosolyt csalnak a nőstény vonásaira, s rögvest neki is lát az étkezésnek. A kérdésre csak azután felel, hogy a felszolgáló már egy másik, távolabbi asztal rendelésével van elfoglalva.*
- Akár. Már ha maradt egyáltalán valami préda. Sokan menekülnek, és ha szerencsénk van, néhány vidéki kúria is ideiglenesen gazdátlanul maradt.
*Ecseteli a lehetséges kilátásokat, kis szüntet tartva a főtt étel fogyasztása közben.*
- Csakhogy, mint már mondottam, könnyen lehet, ellenségbe botlunk. Elvégre okkal menekülnek a tehetetlenek.
*Torkát néhány korty almaborral nedvesíti meg, majd résnyire szűkült szemekkel méregeti a hímet, mielőtt galád mosoly kúszna a nőstény ajkára.*
- Talán máris menekülnél? Hisz az előbb még azt ecsetelted, mennyire kívánsz. *Ámde lassan komolyabb kifejezést ölt arca.*
- A városban itt van a szállásom, ezen kívül csak az általad oly annyira imádott Kósza Pintybe tudnék menni. Vagy talán van egy jobb ötleted? *Pillant kérdőn a hímre, addig is tovább nyújtva az újabb rövidke szünetet az étek eltüntetésében.*
8966. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2015-12-27 19:45:02
Üzenet elküldve: 2015-12-27 19:45:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Hat nap, hat éjszaka//
~Amelyiket nem érintette meg a sötétség és a romlás.~
*A mondat egyre csak felhánytorgatja benne a kérdést: vajon ő okozhatott ilyesmit? Amikor Ydrisst először látta, olyan makulátlan volt, félelem nélkül való. Kíváncsiság ragyogott a szemében és valamiféle áhítat az idegen iránt. S milyen volt a tekintete legutóbb? Megkopott az az ártatlan fény. Keserűség és kétségek vették át a helyét. De az is biztos, hogy egy elsuttogott szó ünnepi díszbe öltöztethetné azokat az íriszeket. Ismeri a szót, tudja a módját is. Mégis hallgatna inkább. Mert addig még őrizheti a reményt, hogy nem vett el minden lehetőséget a lánytól. Még ott pislákol az esély, hogy jó és teljes élete legyen. Ne pedig olyan, amilyet ő adni tudna neki.
A kérdésre komor szomorúság telepszik Kharasshi képére, de a válasza valahogy mégis szeretetteljes féltésről árulkodik.*
- Akkor hálát adok az égnek, hogy ez egyszer végre jól döntött.
*A rendelés hallatán megfordul a fejében, hogy talán neki is ennie kellene valamit, de a gyomra egyelőre még nem igazán tudja eldönteni, hogy ez mennyire jó ötlet. Kivár egy kicsit, hogy szemügyre vehesse, amit a nőstény elé kihoznak, hogy barátkozhasson egy kicsit az illatával, aztán majd ráér utána is dönteni.
A következő nap summázott teendőit hallva ő is az asztalra könyököl és kicsit közelebb húzódva kérdez rá.*
- Fosztogatni megyünk? Mint a sakálok?
*Míg a kiérkező rendelés az asztalra kerül, természetesen elhallgat, de a lépcső környékén támadt mozgolódás egy másik kérdést is felpiszkál benne mindjárt.*
- És addig? *kérdi.* - Itt szállunk meg? Vagy elbocsátasz éjszakára?
~Amelyiket nem érintette meg a sötétség és a romlás.~
*A mondat egyre csak felhánytorgatja benne a kérdést: vajon ő okozhatott ilyesmit? Amikor Ydrisst először látta, olyan makulátlan volt, félelem nélkül való. Kíváncsiság ragyogott a szemében és valamiféle áhítat az idegen iránt. S milyen volt a tekintete legutóbb? Megkopott az az ártatlan fény. Keserűség és kétségek vették át a helyét. De az is biztos, hogy egy elsuttogott szó ünnepi díszbe öltöztethetné azokat az íriszeket. Ismeri a szót, tudja a módját is. Mégis hallgatna inkább. Mert addig még őrizheti a reményt, hogy nem vett el minden lehetőséget a lánytól. Még ott pislákol az esély, hogy jó és teljes élete legyen. Ne pedig olyan, amilyet ő adni tudna neki.
A kérdésre komor szomorúság telepszik Kharasshi képére, de a válasza valahogy mégis szeretetteljes féltésről árulkodik.*
- Akkor hálát adok az égnek, hogy ez egyszer végre jól döntött.
*A rendelés hallatán megfordul a fejében, hogy talán neki is ennie kellene valamit, de a gyomra egyelőre még nem igazán tudja eldönteni, hogy ez mennyire jó ötlet. Kivár egy kicsit, hogy szemügyre vehesse, amit a nőstény elé kihoznak, hogy barátkozhasson egy kicsit az illatával, aztán majd ráér utána is dönteni.
A következő nap summázott teendőit hallva ő is az asztalra könyököl és kicsit közelebb húzódva kérdez rá.*
- Fosztogatni megyünk? Mint a sakálok?
*Míg a kiérkező rendelés az asztalra kerül, természetesen elhallgat, de a lépcső környékén támadt mozgolódás egy másik kérdést is felpiszkál benne mindjárt.*
- És addig? *kérdi.* - Itt szállunk meg? Vagy elbocsátasz éjszakára?
8965. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2015-12-27 17:34:58
Üzenet elküldve: 2015-12-27 17:34:58
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hat nap, hat éjszaka//
- Ilyen a természetük. *Von vállat.* Már amelyiket nem érintette meg a sötétség, és a romlás. Mert hidd el, azok tudnak csúnya meglepetéseket is okozni. *Jegyzi meg tűnődve. Nagybátyjai emberei között bizony akadt egy-két elf is. Nem sok, nem számos, de voltak. És azok bizony alattomos kis jószágok voltak. Nem vehették fel a versenyt a mélységiekkel, de jobb, ha a fél szemét rajtuk tartotta.
Ő felsorolta azokat az eshetőségeket, amiket alapos, de aligha teljes ismeretekkel elsőre meglátott. Ha órákon át boncolgatnák még a témát, bizonyára egyéb, kreatív lehetőségekkel is szolgálhatna, de annyira azért nem érdeklik a dolgok, és a hím sem lenne ebben partner. Valószínűleg így is a pokolba kívánja már őt, amiért kikényszerítette ezeket belőle.
A kísértő szavak azonban pontosan célt találnak. Látja, miként csillan fel Kharasshi szeme a lehetőségre, hogy mindent megkapjon. Ám nagy sajnálatára hamar le is gyűri azt a bestét, ám a feddő pillantásra csupán egy csalafinta mosoly a válasz a sebhelyes képű nősténytől. Eljátszik a gondolattal, hogy megkeresi azt az elfet, és ezüst tálcán kínálja a hímnek, ám az eddigiek alapján van egy erős sejtése, mi lenne annak az incselkedésnek a vége. Ott bizony ő húzná a rövidebbet.
Egyelőre azonban megelégszik azzal, hogy mind a gondok, mind az ital hanyagolva lesz, míg a nőstényke uralma tart.*
- Egy valamit árulj még el, azután rá is térhetünk a holnapra. Mi lesz, ha a szolgálat után már nem fog várni az a nőstényke? Ha eddig bírta? *Néz kíváncsian, ezúttal mindenféle szurkálódás és incselkedés nélkül.
A választ követően int a személyzet egy tagjának. Magához inti, majd leadja rögvest rendelését ami áll egy adag Főtt ételből, amiért 11 aranyat csenget ki, és egy pohár Almaborból, melyért 10 aranyat ad át. *
- Nos, ami a holnapot, és az elkövetkezendő napokat illeti. Kis időre búcsút intünk a városnak, és a felégetett Szántóföldek felé vesszük az irányt. *Kezd bele, némileg halkabbra fogva a hangját. Így a kocsma zsivajában kifejezetten hegyeznie kellene a fülét egy kívülállónak, ha tudni akarná, miről diskurál a két mélységi.*
- Kicsit körülnézünk ott, és meglátjuk, mit érdemes ott tenni. Persze az esély meg van rá, hogy valamilyen fertelembe is belebotoljunk, de kockázat nélkül nincs jutalom.
- Ilyen a természetük. *Von vállat.* Már amelyiket nem érintette meg a sötétség, és a romlás. Mert hidd el, azok tudnak csúnya meglepetéseket is okozni. *Jegyzi meg tűnődve. Nagybátyjai emberei között bizony akadt egy-két elf is. Nem sok, nem számos, de voltak. És azok bizony alattomos kis jószágok voltak. Nem vehették fel a versenyt a mélységiekkel, de jobb, ha a fél szemét rajtuk tartotta.
Ő felsorolta azokat az eshetőségeket, amiket alapos, de aligha teljes ismeretekkel elsőre meglátott. Ha órákon át boncolgatnák még a témát, bizonyára egyéb, kreatív lehetőségekkel is szolgálhatna, de annyira azért nem érdeklik a dolgok, és a hím sem lenne ebben partner. Valószínűleg így is a pokolba kívánja már őt, amiért kikényszerítette ezeket belőle.
A kísértő szavak azonban pontosan célt találnak. Látja, miként csillan fel Kharasshi szeme a lehetőségre, hogy mindent megkapjon. Ám nagy sajnálatára hamar le is gyűri azt a bestét, ám a feddő pillantásra csupán egy csalafinta mosoly a válasz a sebhelyes képű nősténytől. Eljátszik a gondolattal, hogy megkeresi azt az elfet, és ezüst tálcán kínálja a hímnek, ám az eddigiek alapján van egy erős sejtése, mi lenne annak az incselkedésnek a vége. Ott bizony ő húzná a rövidebbet.
Egyelőre azonban megelégszik azzal, hogy mind a gondok, mind az ital hanyagolva lesz, míg a nőstényke uralma tart.*
- Egy valamit árulj még el, azután rá is térhetünk a holnapra. Mi lesz, ha a szolgálat után már nem fog várni az a nőstényke? Ha eddig bírta? *Néz kíváncsian, ezúttal mindenféle szurkálódás és incselkedés nélkül.
A választ követően int a személyzet egy tagjának. Magához inti, majd leadja rögvest rendelését ami áll egy adag Főtt ételből, amiért 11 aranyat csenget ki,
és egy pohár Almaborból, melyért 10 aranyat ad át. *- Nos, ami a holnapot, és az elkövetkezendő napokat illeti. Kis időre búcsút intünk a városnak, és a felégetett Szántóföldek felé vesszük az irányt. *Kezd bele, némileg halkabbra fogva a hangját. Így a kocsma zsivajában kifejezetten hegyeznie kellene a fülét egy kívülállónak, ha tudni akarná, miről diskurál a két mélységi.*
- Kicsit körülnézünk ott, és meglátjuk, mit érdemes ott tenni. Persze az esély meg van rá, hogy valamilyen fertelembe is belebotoljunk, de kockázat nélkül nincs jutalom.
8964. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2015-12-27 16:49:42
Üzenet elküldve: 2015-12-27 16:49:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Hat nap, hat éjszaka//
- Azért hibáztatom, mert soha nem szállt szembe velem *vágja rá a tudálékos válaszra.* - Sosem kételkedett bennem. *Megcsóválja a fejét, ahogy a múlt emlékei elé sorakoznak.* - Ha közel engedtem, hozzám simult. Ha bántottam, áldozattá lett. Még akkor sem hitte, amit lát, amikor a vállába sütöttem a billogomat.
*Azon csak magában morgolódik, amikor a nőstényke a tényeket kezdi el sorolni, s hogy mennyire nem érdemes halogatni a döntést.
A hat nap királyiszékében trónoló bestia azonban sok dologban téved is. Úgy képzelheti el az ő kis fakóvérű nősténykéjét, mint védtelen, törékeny madárkát. Ydriss talán naiv, sebezhető is ebből kifolyólag, de az igazat megvallva az előző este Kharasshi ösztönei azt súgták, szemtől szemben nem biztos, hogy még mindig felülkerekedne vele szemben.
A kép pedig, amit magáról fest, igen, egy mélységi matróna portréja. Már önmagában is csak álnok csalás. Semmi kétsége, hogy ravasz és álnok kis szuka ez a nőstény, hogy boszorkányosan forgatja a hízelkedés, az intrika és az erő fegyvereit is. Annak ellenére, hogy fegyverforgatóként valószínűleg a hím jobb nála, nem szívesen engedné a háta mögé. S míg Arixu fenyegetése lepereg róla, ezt a némbert nem szívesen tudná az ellenségei közt. Ám mindezek ellenére látja a fiatalságát is, látja, hogy a tapasztalat még sokat fog keményíteni rajta. Tehetséges. De koránt sem mondható még késznek.
Iluse aztán a lehetőségeket kezdi sorolni, melyek közül mindegyik hibádzana valahol. Nyíltan felajánlja, hogy Kharasshi maradjon mellette. Nagyon is vonzó ajánlat, de hogy őt válassza Ydriss helyett? Olyan döntés ez, amit képtelen lenne meghozni. A fordított eshetőséggel ugyanez a helyzet. Hogy szerezze vissza a becsületét az övéi közt? Valószínűleg abban igaza van a nősténynek, hogy a fakóvérű feláldozása nélkül aligha bizonyíthatna. Talán valóban az lenne a legjobb megoldás, ha hátrahagyna mindent, s megpróbálna valahol új lappal kezdeni. Talán Ydriss is elfelejtené idővel, ezt a sebhelyes nősténykét meg nem félti. De az eshetőségre, ami utolsónak elhangzik, Kharasshi felkapja a fejét. A fakó tekintetben egy pillanatra mohó "IGEN" parázslik fel, de a hím hamar nyakát szegi a megingásnak. Összeszűkített szemeiben feddés villan az aljas kísértés miatt. A nősténynek igaza van. Ydriss sok mindent sosem fog megérteni, a mélységi természet része. De hogy is róhatná fel neki? Ő sem tudna rá soha úgy nézni, mint egy fajtájából való nőstényre. Talán emiatt is dúl benne ennyire a féltékenység, ha a vörösről van szó. Ha Iluse egy másik hím kegyeit keresné, azt nem állítaná, hogy nem tépné belül a féltékenység, de kénytelen volna elfogadni a döntését, és persze igyekezni, hogy visszaszerezze az előnyökben részesített hím pozícióját. A fajtájuknál ha egy nőstény (a felszíniek szavával élve) félrelép, csupán annyit tesz, hogy a hímje nem tudta megtartani, ami egyértelműen szégyen az ő fejére. Persze van, hogy az egész nem több egyszerű passziónál, s nem is kerítenek neki nagy feneket. Náluk az ösztönök sokkal szabadabb utat kapnak. Hisz lám csak, ezzel a nősténykével is milyen hamar egymás húsába kóstoltak. Miért? Miért ne? Ha nem mentek volna bele abba a légből kapott játékba, talán egy éji pásztorórában ki is merült volna az ismeretségük. Hajnalban elköszönnek egymástól és sosem látják többé a másikat.
De ha arra gondol, hogy Ydrisst valaki más érintené, máris forr a vére az indulattól. A fakóvérűek korántsem olyan szabadelvűek, mint az övéi, ezért az ilyesminek merőben más a mögöttes tartalma is.*
- A másnaposságomat tehát kitárgyaltuk *mondja jobb híján.* - Az italt és a gondjaimat pedig igyekszem félretenni, amíg kell. Nem lesznek a kívánságaid útjában, ígérem. Így megfelel?
- Azért hibáztatom, mert soha nem szállt szembe velem *vágja rá a tudálékos válaszra.* - Sosem kételkedett bennem. *Megcsóválja a fejét, ahogy a múlt emlékei elé sorakoznak.* - Ha közel engedtem, hozzám simult. Ha bántottam, áldozattá lett. Még akkor sem hitte, amit lát, amikor a vállába sütöttem a billogomat.
*Azon csak magában morgolódik, amikor a nőstényke a tényeket kezdi el sorolni, s hogy mennyire nem érdemes halogatni a döntést.
A hat nap királyiszékében trónoló bestia azonban sok dologban téved is. Úgy képzelheti el az ő kis fakóvérű nősténykéjét, mint védtelen, törékeny madárkát. Ydriss talán naiv, sebezhető is ebből kifolyólag, de az igazat megvallva az előző este Kharasshi ösztönei azt súgták, szemtől szemben nem biztos, hogy még mindig felülkerekedne vele szemben.
A kép pedig, amit magáról fest, igen, egy mélységi matróna portréja. Már önmagában is csak álnok csalás. Semmi kétsége, hogy ravasz és álnok kis szuka ez a nőstény, hogy boszorkányosan forgatja a hízelkedés, az intrika és az erő fegyvereit is. Annak ellenére, hogy fegyverforgatóként valószínűleg a hím jobb nála, nem szívesen engedné a háta mögé. S míg Arixu fenyegetése lepereg róla, ezt a némbert nem szívesen tudná az ellenségei közt. Ám mindezek ellenére látja a fiatalságát is, látja, hogy a tapasztalat még sokat fog keményíteni rajta. Tehetséges. De koránt sem mondható még késznek.
Iluse aztán a lehetőségeket kezdi sorolni, melyek közül mindegyik hibádzana valahol. Nyíltan felajánlja, hogy Kharasshi maradjon mellette. Nagyon is vonzó ajánlat, de hogy őt válassza Ydriss helyett? Olyan döntés ez, amit képtelen lenne meghozni. A fordított eshetőséggel ugyanez a helyzet. Hogy szerezze vissza a becsületét az övéi közt? Valószínűleg abban igaza van a nősténynek, hogy a fakóvérű feláldozása nélkül aligha bizonyíthatna. Talán valóban az lenne a legjobb megoldás, ha hátrahagyna mindent, s megpróbálna valahol új lappal kezdeni. Talán Ydriss is elfelejtené idővel, ezt a sebhelyes nősténykét meg nem félti. De az eshetőségre, ami utolsónak elhangzik, Kharasshi felkapja a fejét. A fakó tekintetben egy pillanatra mohó "IGEN" parázslik fel, de a hím hamar nyakát szegi a megingásnak. Összeszűkített szemeiben feddés villan az aljas kísértés miatt. A nősténynek igaza van. Ydriss sok mindent sosem fog megérteni, a mélységi természet része. De hogy is róhatná fel neki? Ő sem tudna rá soha úgy nézni, mint egy fajtájából való nőstényre. Talán emiatt is dúl benne ennyire a féltékenység, ha a vörösről van szó. Ha Iluse egy másik hím kegyeit keresné, azt nem állítaná, hogy nem tépné belül a féltékenység, de kénytelen volna elfogadni a döntését, és persze igyekezni, hogy visszaszerezze az előnyökben részesített hím pozícióját. A fajtájuknál ha egy nőstény (a felszíniek szavával élve) félrelép, csupán annyit tesz, hogy a hímje nem tudta megtartani, ami egyértelműen szégyen az ő fejére. Persze van, hogy az egész nem több egyszerű passziónál, s nem is kerítenek neki nagy feneket. Náluk az ösztönök sokkal szabadabb utat kapnak. Hisz lám csak, ezzel a nősténykével is milyen hamar egymás húsába kóstoltak. Miért? Miért ne? Ha nem mentek volna bele abba a légből kapott játékba, talán egy éji pásztorórában ki is merült volna az ismeretségük. Hajnalban elköszönnek egymástól és sosem látják többé a másikat.
De ha arra gondol, hogy Ydrisst valaki más érintené, máris forr a vére az indulattól. A fakóvérűek korántsem olyan szabadelvűek, mint az övéi, ezért az ilyesminek merőben más a mögöttes tartalma is.*
- A másnaposságomat tehát kitárgyaltuk *mondja jobb híján.* - Az italt és a gondjaimat pedig igyekszem félretenni, amíg kell. Nem lesznek a kívánságaid útjában, ígérem. Így megfelel?
8963. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2015-12-27 15:09:44
Üzenet elküldve: 2015-12-27 15:09:44
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hat nap, hat éjszaka//
*Bizony a Pegazus vendégei nem mindennapi látványban részesülhetnek, már akinek van annyi mersze, hogy a két mélységi felé nézzen. Hiába tűnik a hím a tapasztaltabb, erősebb harcosnak, a sebhelyes arcú nőstényt mintha nem lehetne megrendíteni, mintha jogosan uralna mindent és mindenkit, akire ráteszi a mancsát, és jajj annak, aki ezt megkérdőjelezi.
Csalódott volna, ha Kharasshi egyszerűen meghunyászkodik, így azért akad valami, ami a mentségére szóljon. Amellett, hogy azért tudja, ebben a jelenetben hol van a helye. Mert kár lenne tagadni, a nőstényt a kíváncsiság is hajtja, ám nem ez az, ami miatt nem enged. Nagyon is logikus érvek sorakoznak fel a vallatás mellett, és ha kicsit olyan érzést kelt is, aki mindezek végén ítéletet mond, az nem téved. Az elhangzó szavakon nagyon is sok minden fog múlni. A penge ugyan még az asztallapba mélyedve pihen, a mélységi szuka pedig kényelmesen hátradőlve hallgat, testtartása figyelemről árulkodik. Mint a falkavezér, ki vagy egyenesen egy léha tartású, ám nagyon is szigorú uralkodó, ki alattvalóját hallgatja éppen.
Mikor szembesül, hogy a felszíni rokon életben van, nem mondhatni, hogy meglepettség ülne ki vonásaira - igaz, más érzelmet sem nagyon látni rajta. Ez (is) bosszantó a nőstényben, nem fedi fel a kártyáit, a hallgatás közben nem látni érzelmeket a sebhelyes arcon, nem látni gondolatait megcsillanni a skarlát szemekben.
Nem vág közbe a hím mondandója alatt, csupán előre hajol, és az asztalon könyökölve figyel tovább a viszontlátás pillanatától kezdve. Azonban vonásai, tekintete akkor sem változik, mikor ő maga kerül szóba. Csakis miután az utolsó szó is elhangzik, és ő is hosszúnak tűnő pillanatokig csendben marad, míg emészti hallottakat, azután szólal meg.*
- Hibáztatod, hogy a rabszolgaság elől inkább a folyóba vetette magát? Ennyi tartás még a legtöbb felszíniben is van, kivéve, akik leve torz, sérült lélekkel érkeznek a világba. *Ujjait a dobópenge markolatára fonódnak, és egy gyors, erős rántással szabadítja ki a fából, majd csúsztatja vissza a helyére.*
- Tehát ha jól értelmezem, van egy felszíni rokon, aki teljesen megbabonázott, akárcsak a nimfa Dwynthet. Erről pedig tudomást szerzett a drága bátyád, aki kapva kapott az alkalmon, hogy bemártson a tieid előtt. Tipikus. *Csóválja a fejét. Ez egy nagyon ismerős közeg a számára. Hogy túlélte a kölyökkorát, annak köszönhette, hogy anyja éberen figyelt, és mindig résen volt, és őt is erre nevelte. Nem egy unokatestvérei által kiötlött mesterkedést sikerült meghiúsítania, elvégre még a gyerekek is egymás vérére szomjaztak, nem csak a felnőttek. Aztán a felszínre került. Ugyan nagybátyja bandájában a családon belüli mesterkedéshez képest apró csetlés-botlásnak tűnt, amit a nem mélységben születettek műveltek, ám mivel ott más szabályokhoz kellett alkalmazkodnia, ott is belefutott pár hajmeresztő dologba.*
- Ezek mind épp elég fejfájást okoznak, és erre belép a képbe egy sebhelyes arcú kis nőstény, hogy még csavarjon egyet az egészen. *Kúszik elégedett, de alattomos mosoly az arcán. Akarva-akaratlanul is a kis rőt elfecske vetélytársa lett, és mivel a hím most itt ül vele szemben, és még hat napig rendelkezhet felette, nem is elhanyagolandó veszélyt jelent. És persze ott van, amit a hím szemebin látott a szavak társaként. Csoda, hogy belül elégedetten dorombol sötét kis lelke.*
- Sajnos van egy rossz hírem. Előbb utóbb tényleg döntened kell, mert a szíved, meg a véred két ellentétes irányba húz. És minél tovább halogatod, annál jobban megsínyled, talán az elméd is beadja a kulcsot. *Csóválja a fejét rosszallóan, azonban látni rajta, hogy roppant jól szórakozik a kis beszélgetésük során.*
- Adott a felszíni, aki az eddig hallottak alapján sokban hasonlít arra a nősténykére, akit én találtam. *És akit nyomban el is adott, mint azt még a kastélynál említette.* Bizonyára ragaszkodó, olyan, akiben megbízhatsz, aki nem fog hátba szúrni, és aki sok mindent nem fog soha megérteni abból, ami egy mélységit mélységivé tesz. És itt vagyok én, az alattomos, gyilkos haramia. A szívtelen, a kegyetlen, a vasmarokkal irányít, aki ha talál is társat, mindig az én áll az első helyen. Aki tudja, miképp szövik az ármány hálóit, és nem rest elárulni másokat, ha az érdek azt kívánja. Amíg viszont nem, nagyra tudja értékelni az erőt.
*Két teljesen ellentétes alak, s cseppet sem zavartatja magát amiatt, hogy egy felszíni nősténnyel kellett párhuzamba állítania magát. Jó néhány nem mélységben született egyénnel kellett már dolgoznia, az előítéletek így jócskán csitultak benne, és más nézet alakult ki benne. Ha a hím egy felszíni után is vágyakozik, hát az ő dolga, ezzel nincsen baja, túl tudja magát tenni. A teszetosza tétlenség, az, ami a sírba tudja kergetni.*
- Persze tiszta szemmel nézve a dolgokat, megannyi lehetőség áll előtted nyitva Kharasshi. A hat nap szolgálatom után maradhatunk együtt, ütőképes kis csapatot alkothatnánk. Vagy megkeresed a nőstényed, hátha nem lett elege már az egészből, és megóvod, vagy elég erőssé neveled ahhoz, hogy ne kelljen árnyékként követned. Mert hát így, hogy a kedves bátyád kiteregette a szennyest, megeshet, elég sokan szeretnék a földön látni a csinos kis vörös fejet. Vagy a magukénak tudni a rőt nimfát. Vagy ha már az ismerősökről van szó, akár visszatérhetsz a tieidhez, hogy titkon bosszút állj, vagy kiengesztelni őket valamivel, hogy fogadjanak vissza. Ehhez persze kell egy jó mese, és alighanem megint csak a vöröske feje a teste nélkül. Vagy magad mögött hagysz mindent, száműzöl minden gondolatot és emléket a fejedből, és elég messzire mész, ahol már nem kísérthetnek, és ott próbálkozol új életet kezdeni. Vagy pedig, kapzsi leszel, és viszel mindent. *Sunyi mosoly és alattomos fény csillan a nőstény skarlát szemeiben. Nem kérdéses, ő mit talál a legvonzóbbnak. Ha már egyszer úgyis a rabszolga sorsot szánta neki, hát vessen ismét láncot a nyakába, térjen vissza a mélységihez (őt aztán nem zavarja, ha valaki kiskedvencet akar tartani mellette), és persze a kedves áruló fivérről sem feledkezne meg. Végül is, az eredeti terve is ez lett volna, részben mélységi szukának. Megerősödni, csapatot verbuválni, visszalátogatni egy kis nosztalgiázásra és rendcsinálásra Lichanechbe, majd elégedetten hátradőlni új kis birodalmában, akárhol is legyen az. A probléma csak annyit, hogyha az egész romlást és pusztulást nem árulás, még csak nem is egy személy indította el, hanem maga a Balsors, az Élet egy óriási fricskája, akkor mégis kinek a fejét nyisszantaná le a helyéről? Számít ez? A helyzet függvényében biztos találna bűnbakot, vagy valakit akin elégtételt vehetne. Akin elégtételt akarna venni a nőstény.*
*Bizony a Pegazus vendégei nem mindennapi látványban részesülhetnek, már akinek van annyi mersze, hogy a két mélységi felé nézzen. Hiába tűnik a hím a tapasztaltabb, erősebb harcosnak, a sebhelyes arcú nőstényt mintha nem lehetne megrendíteni, mintha jogosan uralna mindent és mindenkit, akire ráteszi a mancsát, és jajj annak, aki ezt megkérdőjelezi.
Csalódott volna, ha Kharasshi egyszerűen meghunyászkodik, így azért akad valami, ami a mentségére szóljon. Amellett, hogy azért tudja, ebben a jelenetben hol van a helye. Mert kár lenne tagadni, a nőstényt a kíváncsiság is hajtja, ám nem ez az, ami miatt nem enged. Nagyon is logikus érvek sorakoznak fel a vallatás mellett, és ha kicsit olyan érzést kelt is, aki mindezek végén ítéletet mond, az nem téved. Az elhangzó szavakon nagyon is sok minden fog múlni. A penge ugyan még az asztallapba mélyedve pihen, a mélységi szuka pedig kényelmesen hátradőlve hallgat, testtartása figyelemről árulkodik. Mint a falkavezér, ki vagy egyenesen egy léha tartású, ám nagyon is szigorú uralkodó, ki alattvalóját hallgatja éppen.
Mikor szembesül, hogy a felszíni rokon életben van, nem mondhatni, hogy meglepettség ülne ki vonásaira - igaz, más érzelmet sem nagyon látni rajta. Ez (is) bosszantó a nőstényben, nem fedi fel a kártyáit, a hallgatás közben nem látni érzelmeket a sebhelyes arcon, nem látni gondolatait megcsillanni a skarlát szemekben.
Nem vág közbe a hím mondandója alatt, csupán előre hajol, és az asztalon könyökölve figyel tovább a viszontlátás pillanatától kezdve. Azonban vonásai, tekintete akkor sem változik, mikor ő maga kerül szóba. Csakis miután az utolsó szó is elhangzik, és ő is hosszúnak tűnő pillanatokig csendben marad, míg emészti hallottakat, azután szólal meg.*
- Hibáztatod, hogy a rabszolgaság elől inkább a folyóba vetette magát? Ennyi tartás még a legtöbb felszíniben is van, kivéve, akik leve torz, sérült lélekkel érkeznek a világba. *Ujjait a dobópenge markolatára fonódnak, és egy gyors, erős rántással szabadítja ki a fából, majd csúsztatja vissza a helyére.*
- Tehát ha jól értelmezem, van egy felszíni rokon, aki teljesen megbabonázott, akárcsak a nimfa Dwynthet. Erről pedig tudomást szerzett a drága bátyád, aki kapva kapott az alkalmon, hogy bemártson a tieid előtt. Tipikus. *Csóválja a fejét. Ez egy nagyon ismerős közeg a számára. Hogy túlélte a kölyökkorát, annak köszönhette, hogy anyja éberen figyelt, és mindig résen volt, és őt is erre nevelte. Nem egy unokatestvérei által kiötlött mesterkedést sikerült meghiúsítania, elvégre még a gyerekek is egymás vérére szomjaztak, nem csak a felnőttek. Aztán a felszínre került. Ugyan nagybátyja bandájában a családon belüli mesterkedéshez képest apró csetlés-botlásnak tűnt, amit a nem mélységben születettek műveltek, ám mivel ott más szabályokhoz kellett alkalmazkodnia, ott is belefutott pár hajmeresztő dologba.*
- Ezek mind épp elég fejfájást okoznak, és erre belép a képbe egy sebhelyes arcú kis nőstény, hogy még csavarjon egyet az egészen. *Kúszik elégedett, de alattomos mosoly az arcán. Akarva-akaratlanul is a kis rőt elfecske vetélytársa lett, és mivel a hím most itt ül vele szemben, és még hat napig rendelkezhet felette, nem is elhanyagolandó veszélyt jelent. És persze ott van, amit a hím szemebin látott a szavak társaként. Csoda, hogy belül elégedetten dorombol sötét kis lelke.*
- Sajnos van egy rossz hírem. Előbb utóbb tényleg döntened kell, mert a szíved, meg a véred két ellentétes irányba húz. És minél tovább halogatod, annál jobban megsínyled, talán az elméd is beadja a kulcsot. *Csóválja a fejét rosszallóan, azonban látni rajta, hogy roppant jól szórakozik a kis beszélgetésük során.*
- Adott a felszíni, aki az eddig hallottak alapján sokban hasonlít arra a nősténykére, akit én találtam. *És akit nyomban el is adott, mint azt még a kastélynál említette.* Bizonyára ragaszkodó, olyan, akiben megbízhatsz, aki nem fog hátba szúrni, és aki sok mindent nem fog soha megérteni abból, ami egy mélységit mélységivé tesz. És itt vagyok én, az alattomos, gyilkos haramia. A szívtelen, a kegyetlen, a vasmarokkal irányít, aki ha talál is társat, mindig az én áll az első helyen. Aki tudja, miképp szövik az ármány hálóit, és nem rest elárulni másokat, ha az érdek azt kívánja. Amíg viszont nem, nagyra tudja értékelni az erőt.
*Két teljesen ellentétes alak, s cseppet sem zavartatja magát amiatt, hogy egy felszíni nősténnyel kellett párhuzamba állítania magát. Jó néhány nem mélységben született egyénnel kellett már dolgoznia, az előítéletek így jócskán csitultak benne, és más nézet alakult ki benne. Ha a hím egy felszíni után is vágyakozik, hát az ő dolga, ezzel nincsen baja, túl tudja magát tenni. A teszetosza tétlenség, az, ami a sírba tudja kergetni.*
- Persze tiszta szemmel nézve a dolgokat, megannyi lehetőség áll előtted nyitva Kharasshi. A hat nap szolgálatom után maradhatunk együtt, ütőképes kis csapatot alkothatnánk. Vagy megkeresed a nőstényed, hátha nem lett elege már az egészből, és megóvod, vagy elég erőssé neveled ahhoz, hogy ne kelljen árnyékként követned. Mert hát így, hogy a kedves bátyád kiteregette a szennyest, megeshet, elég sokan szeretnék a földön látni a csinos kis vörös fejet. Vagy a magukénak tudni a rőt nimfát. Vagy ha már az ismerősökről van szó, akár visszatérhetsz a tieidhez, hogy titkon bosszút állj, vagy kiengesztelni őket valamivel, hogy fogadjanak vissza. Ehhez persze kell egy jó mese, és alighanem megint csak a vöröske feje a teste nélkül. Vagy magad mögött hagysz mindent, száműzöl minden gondolatot és emléket a fejedből, és elég messzire mész, ahol már nem kísérthetnek, és ott próbálkozol új életet kezdeni. Vagy pedig, kapzsi leszel, és viszel mindent. *Sunyi mosoly és alattomos fény csillan a nőstény skarlát szemeiben. Nem kérdéses, ő mit talál a legvonzóbbnak. Ha már egyszer úgyis a rabszolga sorsot szánta neki, hát vessen ismét láncot a nyakába, térjen vissza a mélységihez (őt aztán nem zavarja, ha valaki kiskedvencet akar tartani mellette), és persze a kedves áruló fivérről sem feledkezne meg. Végül is, az eredeti terve is ez lett volna, részben mélységi szukának. Megerősödni, csapatot verbuválni, visszalátogatni egy kis nosztalgiázásra és rendcsinálásra Lichanechbe, majd elégedetten hátradőlni új kis birodalmában, akárhol is legyen az. A probléma csak annyit, hogyha az egész romlást és pusztulást nem árulás, még csak nem is egy személy indította el, hanem maga a Balsors, az Élet egy óriási fricskája, akkor mégis kinek a fejét nyisszantaná le a helyéről? Számít ez? A helyzet függvényében biztos találna bűnbakot, vagy valakit akin elégtételt vehetne. Akin elégtételt akarna venni a nőstény.*
8962. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2015-12-27 14:11:54
Üzenet elküldve: 2015-12-27 14:11:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Vakmerő
*Reggelije befejeztével, azonnal feláll az asztaltól, odaint a pultosnak búcsúzásképp és azonnal kilép a hidegbe. Az ébredése óta hófelhők gyűlnek össze Arthenior felett és most csendesen hull alá a hó. Mélyet szív a havas levegőből, összehúzza magát, kezeit összedörzsöli és megindul emlékei alapján a szegénynegyed felé közel húzódva az épületek falaihoz. A főtéren a mágikus kút ugyanúgy ontja magából a vizet, mintha csak a vulkánok havában lenne. Nem érdeklődik maga köré, csak megy, mert Lillt próbálja megtalálni a cím alapján. Ez mindennél jobban lefoglalja gondolatait.
~Még most is emlékszem arra a mosolyra a fogadóban.~
Így halad a szegénynegyed irányába, félkört tesz meg a főtéren az épületek mellett, enyhe nyomokat hagyva a hóban. Csakhamar elér a szegénynegyed legelső viskójához.*
A hozzászólás írója (Va Ximmand) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.12.27 14:16:16
~Még most is emlékszem arra a mosolyra a fogadóban.~
Így halad a szegénynegyed irányába, félkört tesz meg a főtéren az épületek mellett, enyhe nyomokat hagyva a hóban. Csakhamar elér a szegénynegyed legelső viskójához.*
A hozzászólás írója (Va Ximmand) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.12.27 14:16:16
8961. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2015-12-27 10:32:27
Üzenet elküldve: 2015-12-27 10:32:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Hat nap, hat éjszaka//
*Kharasshi nem emeli fel a tekintetét, s ez már magában árulkodó egy mélységitől. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne érezné a zsigereiben a másik felől felkelő vihart. Az ő tartása is feszültebbé válik, de nem úgy, mint mikor veszélyt sejtve ugrásra kész. Inkább úgy, mint ahogy egy kölyök megáll az atyai pofon előtt, amiről tudja, hogy jogos, amit el kell szenvedni.
Csak az asztalba vágódó penge hangjára kapja fel a pillantását, ami mindjárt egy vicsorral találja szembe magát. Azt utólag se tudná megmondani, hogy a nőstény reakcióját készen kapta vagy az ő kifejezéseire volt válasz. Mert bizony Kharasshi is csak úgy fest, mint egy másikra ínyét emelgető, hátrasunyt fülű farkas. Még talán a morgását is hallani. Egy külső szemlélő számára különös jelenet lehet ez, főleg, ha nem mélységi az illető.
Kharasshi fenyegető gesztusai valahogy egyértelműen a nőstényé alá hunyászkodnak. Abszurd kis jelenet. Ami azt illeti, Kharasshi sem érti teljesen, de a sebhelyes arcú bestia közelében olyan ősi húrok pendülnek a belsőjében, melyekről mit sem tud. Ez a törékeny kis fruska egyszerűen felülkerekedik rajta. Másképp talán már rég fel is rúgta volna ezt a francos egyezséget. Az előző este delíriuma is olybá tűnik, mintha csak vinnyogva rágta volna a nyakára szoruló szíjat.
A kis szuka nagyon is ésszerű okok miatt akarja tudni a titkolt tényezőket és ez valahol még megalázóbb. Igaza van. Kharasshi megbízhatatlan és kiszámíthatatlan a lelkét dúló dolgok miatt. Nem csoda, ha Iluse nem akarja vállalni az ezzel járó kockázatot. A hímnek nem sok választása marad. S azzal együtt, hogy ki kell beszélnie a magánügyeit, az se sokat javít a hangulatán, hogy úgy érzi magát, mint valami selejtes áru, amit mustra alá fognak, hogy vajon használható-e még valamire vagy szemétre való vacak.
Néhány pillanatnyi csend ereszkedik közéjük, míg a hím haragvó pillantása kelletlen morcossággá szelídül vissza. Nem akaródzik, de egy beletörődő sóhaj után csak belekezd.*
- Az a rőt fakóvérű *erőlteti ki az első szavakat.* - Nem halt meg. *Ösztönösen megdörzsöli a mellkasán a tetovált jelet.* - Hiába próbáltam eltemetni magamban. Nem megy.
*Ott a kastélynál már nagy vonalakban elmesélte a nősténynek a történetet, így azokra a részekre már nem tér vissza.*
- Megszökött tőlem és a folyóba vetette magát. Inkább választotta volna a halált, mint azt a sorsot, amit szántam neki. Utánaugrottam és a partra vonszoltam. De... Engem elsodort a víz.
- Nem tért vissza az övéihez. Először azt gondoltam, azért, mert attól tart, a nyomukra vezet, hiszen nem tudhatta, a folyó végzett-e velem. Így amikor lehetőség kínálkozott, tettem róla, hogy halálhírem költsék előtte.
*Azt a számlát biztos nem ússza meg olcsón a félszeműnél, ha egyszer újra arra veti a sors.*
- Tegnap este viszont meglátott. Épp itt *biccent a Holdudvar irányába.* - A Mélységre mondom, megpróbáltam elüldözni magamtól. *Kharasshi fáradtan masszírozza meg a halántékát egy újabb sóhaj kíséretében.* - De amikor azt mondta, északra megy, a vész elé, amiről mostanság mindenki beszél, megállítottam. Rávettem, hogy küldjön inkább csak küldöncöt a népéhez a figyelmeztetéssel és maradjon velem. Hogy bízzon bennem, hogy engedje, hogy megvédjem. *Kharasshi lehorgasztja a fejét és elhallgat egy kis időre.*
- Így viszont *szólal meg újra, ha lehet, nyomorultabb tónusban, mint eddig* - be kellett számolnom neki az egyezségünkről. Elmondtam neki azt is, hogy mi ketten *felpillant a nőstényre, de nem fejezi be a mondatot, csak megköszörüli a torkát.*
- Mondanom se kell, hogy nem fogadta túl jól.
*Ha most lenne előtte egy korsó sör, biztos öblös kortyok mögé temetkezne. Így viszont csak hallgat egy sort.*
- Én... Dwynth gyűrűjét húztam annak a nősténynek az ujjára *mondja keserűen. Nincs kétsége, hogy Iluse ismeri a mélységi és a nimfa mondáját.* - A fivérem pedig tett róla, hogy emiatt kiátkozzanak az enyéim. *A szomorúság és a harag mellett beletörődés érződik a hím hangjában. Nem nehéz kilogikázni, hogy haragja valószínűleg inkább fivérének szól, de valahol jogosnak érzi a rá mért számkivetett sorsot.*
- Ydriss elment. Miután a fejemhez vágta, hogy döntsem el, mit akarok.
*Ismét csak lehorgasztja a fejét és az ajkába harapva igyekszik legyűrni azt a tehetetlen indulatot, ami a mellkasában csak gyűlik és gyűlik.*
- Minden egyes alkalommal *szűri a fogai között* -, amikor megérzem a körmeid nyomát a hátamon, mintha korbáccsal verne végig rajtam a vérem szava. Azok a hegek becsesebbek nekem, mint bármelyik, harcban szerzett forradás. *A savószín szemek parázsló fénye a nőstényre emelkedik.* - Mert tudom, hogy akkor az enyém voltál. Éreztem a megbicsakló lélegzeteden, az ajkad remegésén. Láttam a tekinteted fátyolos derengésén. Akarlak téged *mondja, de a kijelentésből nem birtokló felsőbbség árad, hanem egy kívánság pátosza, mely egy egyenrangúhoz szól.
~ Akarlak téged. Követni, harcolni érted, az oldaladon lovagolni, a társad lenni...~ súgja Kharasshi pillantása, és ezúttal semmit nem akar elrejteni.*
- Hogy a fenébe dönthetnék?! A szívem és a vérem között?
- Időt ígért nekem *mondja.* - De mindig csak az jár a fejemben, hogy enged annak az átkozott makacsságának és veszélybe sodorja magát. Ha baja esne, én... Bolond nőstény! *csap az asztalra tehetetlen dühében és ismét csak elfordítja tekintetét, mintha szégyellné mennyire gyengévé teszik a rőt fakóvérű iránti érzelmei.*
*Kharasshi nem emeli fel a tekintetét, s ez már magában árulkodó egy mélységitől. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne érezné a zsigereiben a másik felől felkelő vihart. Az ő tartása is feszültebbé válik, de nem úgy, mint mikor veszélyt sejtve ugrásra kész. Inkább úgy, mint ahogy egy kölyök megáll az atyai pofon előtt, amiről tudja, hogy jogos, amit el kell szenvedni.
Csak az asztalba vágódó penge hangjára kapja fel a pillantását, ami mindjárt egy vicsorral találja szembe magát. Azt utólag se tudná megmondani, hogy a nőstény reakcióját készen kapta vagy az ő kifejezéseire volt válasz. Mert bizony Kharasshi is csak úgy fest, mint egy másikra ínyét emelgető, hátrasunyt fülű farkas. Még talán a morgását is hallani. Egy külső szemlélő számára különös jelenet lehet ez, főleg, ha nem mélységi az illető.
Kharasshi fenyegető gesztusai valahogy egyértelműen a nőstényé alá hunyászkodnak. Abszurd kis jelenet. Ami azt illeti, Kharasshi sem érti teljesen, de a sebhelyes arcú bestia közelében olyan ősi húrok pendülnek a belsőjében, melyekről mit sem tud. Ez a törékeny kis fruska egyszerűen felülkerekedik rajta. Másképp talán már rég fel is rúgta volna ezt a francos egyezséget. Az előző este delíriuma is olybá tűnik, mintha csak vinnyogva rágta volna a nyakára szoruló szíjat.
A kis szuka nagyon is ésszerű okok miatt akarja tudni a titkolt tényezőket és ez valahol még megalázóbb. Igaza van. Kharasshi megbízhatatlan és kiszámíthatatlan a lelkét dúló dolgok miatt. Nem csoda, ha Iluse nem akarja vállalni az ezzel járó kockázatot. A hímnek nem sok választása marad. S azzal együtt, hogy ki kell beszélnie a magánügyeit, az se sokat javít a hangulatán, hogy úgy érzi magát, mint valami selejtes áru, amit mustra alá fognak, hogy vajon használható-e még valamire vagy szemétre való vacak.
Néhány pillanatnyi csend ereszkedik közéjük, míg a hím haragvó pillantása kelletlen morcossággá szelídül vissza. Nem akaródzik, de egy beletörődő sóhaj után csak belekezd.*
- Az a rőt fakóvérű *erőlteti ki az első szavakat.* - Nem halt meg. *Ösztönösen megdörzsöli a mellkasán a tetovált jelet.* - Hiába próbáltam eltemetni magamban. Nem megy.
*Ott a kastélynál már nagy vonalakban elmesélte a nősténynek a történetet, így azokra a részekre már nem tér vissza.*
- Megszökött tőlem és a folyóba vetette magát. Inkább választotta volna a halált, mint azt a sorsot, amit szántam neki. Utánaugrottam és a partra vonszoltam. De... Engem elsodort a víz.
- Nem tért vissza az övéihez. Először azt gondoltam, azért, mert attól tart, a nyomukra vezet, hiszen nem tudhatta, a folyó végzett-e velem. Így amikor lehetőség kínálkozott, tettem róla, hogy halálhírem költsék előtte.
*Azt a számlát biztos nem ússza meg olcsón a félszeműnél, ha egyszer újra arra veti a sors.*
- Tegnap este viszont meglátott. Épp itt *biccent a Holdudvar irányába.* - A Mélységre mondom, megpróbáltam elüldözni magamtól. *Kharasshi fáradtan masszírozza meg a halántékát egy újabb sóhaj kíséretében.* - De amikor azt mondta, északra megy, a vész elé, amiről mostanság mindenki beszél, megállítottam. Rávettem, hogy küldjön inkább csak küldöncöt a népéhez a figyelmeztetéssel és maradjon velem. Hogy bízzon bennem, hogy engedje, hogy megvédjem. *Kharasshi lehorgasztja a fejét és elhallgat egy kis időre.*
- Így viszont *szólal meg újra, ha lehet, nyomorultabb tónusban, mint eddig* - be kellett számolnom neki az egyezségünkről. Elmondtam neki azt is, hogy mi ketten *felpillant a nőstényre, de nem fejezi be a mondatot, csak megköszörüli a torkát.*
- Mondanom se kell, hogy nem fogadta túl jól.
*Ha most lenne előtte egy korsó sör, biztos öblös kortyok mögé temetkezne. Így viszont csak hallgat egy sort.*
- Én... Dwynth gyűrűjét húztam annak a nősténynek az ujjára *mondja keserűen. Nincs kétsége, hogy Iluse ismeri a mélységi és a nimfa mondáját.* - A fivérem pedig tett róla, hogy emiatt kiátkozzanak az enyéim. *A szomorúság és a harag mellett beletörődés érződik a hím hangjában. Nem nehéz kilogikázni, hogy haragja valószínűleg inkább fivérének szól, de valahol jogosnak érzi a rá mért számkivetett sorsot.*
- Ydriss elment. Miután a fejemhez vágta, hogy döntsem el, mit akarok.
*Ismét csak lehorgasztja a fejét és az ajkába harapva igyekszik legyűrni azt a tehetetlen indulatot, ami a mellkasában csak gyűlik és gyűlik.*
- Minden egyes alkalommal *szűri a fogai között* -, amikor megérzem a körmeid nyomát a hátamon, mintha korbáccsal verne végig rajtam a vérem szava. Azok a hegek becsesebbek nekem, mint bármelyik, harcban szerzett forradás. *A savószín szemek parázsló fénye a nőstényre emelkedik.* - Mert tudom, hogy akkor az enyém voltál. Éreztem a megbicsakló lélegzeteden, az ajkad remegésén. Láttam a tekinteted fátyolos derengésén. Akarlak téged *mondja, de a kijelentésből nem birtokló felsőbbség árad, hanem egy kívánság pátosza, mely egy egyenrangúhoz szól.
~ Akarlak téged. Követni, harcolni érted, az oldaladon lovagolni, a társad lenni...~ súgja Kharasshi pillantása, és ezúttal semmit nem akar elrejteni.*
- Hogy a fenébe dönthetnék?! A szívem és a vérem között?
- Időt ígért nekem *mondja.* - De mindig csak az jár a fejemben, hogy enged annak az átkozott makacsságának és veszélybe sodorja magát. Ha baja esne, én... Bolond nőstény! *csap az asztalra tehetetlen dühében és ismét csak elfordítja tekintetét, mintha szégyellné mennyire gyengévé teszik a rőt fakóvérű iránti érzelmei.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11721-11740 , 11741-11760 , 11761-11780 , 11781-11800 , 11801-11820 , 11821-11840 , 11841-11860 , 11861-11880 , 11881-11900 , 11901-11920 , 11921-11940 , 11941-11960 , 11961-11980 , 11981-12000 , 12001-12020 , 12021-12040 , 12041-12060 , 12061-12080 , 12081-12100 , 12101-12120 , 12121-12140 , 12141-12160 , 12161-12180 , 12181-12200 , 12201-12220 , 12221-12240 , 12241-12260 , 12261-12280 , 12281-12300 , 12301-12320 , 12321-12340 , 12341-12360 , 12361-12380 , 12381-12400 , 12401-12420 , 12421-12440 , 12441-12460 , 12461-12480 , 12481-12500 , 12501-12520 , 12521-12540 , 12541-12560 , 12561-12580 , 12581-12600 , 12601-12620 , 12621-12640 , 12641-12660 , 12661-12680 , 12681-12700 , 12701-12720 , 12721-12740 , 12741-12760 , 12761-12780 , 12781-12800 , 12801-12820 , 12821-12840 , 12841-12860 , 12861-12880 , 12881-12900 , 12901-12920 , 12921-12940 , 12941-12960 , 12961-12980 , 12981-13000 , 13001-13020 , 13021-13040 , 13041-13060 , 13061-13080 , 13081-13100 , 13101-13120 , 13121-13140 , 13141-13160 , 13161-13180 , 13181-13200 , 13201-13220 , 13221-13240 , 13241-13260 , 13261-13280 , 13281-13300 , 13301-13320 , 13321-13340 , 13341-13360 , 13361-13380 , 13381-13400 , 13401-13420 , 13421-13440 , 13441-13460 , 13461-13480 , 13481-13500 , 13501-13520 , 13521-13540 , 13541-13560 , 13561-13580 , 13581-13600 , 13601-13620 , 13621-13640 , 13641-13660 , 13661-13680 , 13681-13700 , 13701-13720 , 13721-13740 , 13741-13760 , 13761-13780 , 13781-13800 , 13801-13820 , 13821-13840 , 13841-13860 , 13861-13880 , 13881-13900 , 13901-13920 , 13921-13940 , 13941-13960 , 13961-13980 , 13981-14000 , 14001-14020 , 14021-14040 , 14041-14060 , 14061-14080 , 14081-14100 , 14101-14120 , 14121-14140 , 14141-14160 , 14161-14180 , 14181-14200 , 14201-14220 , 14221-14240 , 14241-14260 , 14261-14280 , 14281-14300 , 14301-14320 , 14321-14340 , 14341-14360 , 14361-14380 , 14381-14400 , 14401-14420 , 14421-14440 , 14441-14460 , 14461-14480 , 14481-14500 , 14501-14520 , 14521-14540 , 14541-14560 , 14561-14580 , 14581-14600 , 14601-14620 , 14621-14640 , 14641-14660 , 14661-14680 , 14681-14700 , 14701-14720 , 14721-14740 , 14741-14760 , 14761-14780 , 14781-14800 , 14801-14820 , 14821-14840 , 14841-14860 , 14861-14880 , 14881-14900 , 14901-14920 , 14921-14940 , 14941-14960 , 14961-14980 , 14981-15000 , 15001-15020 , 15021-15040 , 15041-15060 , 15061-15080 , 15081-15100 , 15101-15120 , 15121-15140 , 15141-15160 , 15161-15180 , 15181-15200 , 15201-15220 , 15221-15240 , 15241-15260 , 15261-15280 , 15281-15300 , 15301-15320 , 15321-15340 , 15341-15360 , 15361-15380 , 15381-15400 , 15401-15420 , 15421-15440 , 15441-15460 , 15461-15480 , 15481-15500 , 15501-15520 , 15521-15540 , 15541-15560 , 15561-15580 , 15581-15600 , 15601-15620 , 15621-15640 , 15641-15660 , 15661-15680 , 15681-15700 , 15701-15720 , 15721-15740 , 15741-15760 , 15761-15780 , 15781-15800 , 15801-15820 , 15821-15840 , 15841-15860 , 15861-15880 , 15881-15900 , 15901-15920 , 15921-15940 , 15941-15960 , 15961-15980 , 15981-16000 , 16001-16020 , 16021-16040 , 16041-16060 , 16061-16080 , 16081-16100 , 16101-16120 , 16121-16140 , 16141-16160 , 16161-16180 , 16181-16200 , 16201-16220 , 16221-16240 , 16241-16260 , 16261-16280 , 16281-16300 , 16301-16320 , 16321-16340 , 16341-16360 , 16361-16380 , 16381-16400 , 16401-16420 , 16421-16440 , 16441-16460 , 16461-16480 , 16481-16500 , 16501-16520 , 16521-16540 , 16541-16560 , 16561-16580 , 16581-16600 , 16601-16620 , 16621-16640 , 16641-16660 , 16661-16680 , 16681-16700 , 16701-16720 , 16721-16740 , 16741-16760 , 16761-16780 , 16781-16800 , 16801-16820 , 16821-16840 , 16841-16860 , 16861-16880 , 16881-16900 , 16901-16920 , 16921-16940 , 16941-16960 , 16961-16980 , 16981-17000 , 17001-17020 , 17021-17040 , 17041-17060 , 17061-17080 , 17081-17100 , 17101-17120 , 17121-17140 , 17141-17160 , 17161-17180 , 17181-17200 , 17201-17220 , 17221-17240 , 17241-17260 , 17261-17280 , 17281-17300 , 17301-17320 , 17321-17340 , 17341-17360 , 17361-17380 , 17381-17400 , 17401-17420 , 17421-17440 , 17441-17460 , 17461-17480 , 17481-17500 , 17501-17520 , 17521-17540 , 17541-17560 , 17561-17580 , 17581-17600 , 17601-17620 , 17621-17640 , 17641-17660 , 17661-17680 , 17681-17700 , 17701-17720 , 17721-17740 , 17741-17760 , 17761-17780 , 17781-17800 , 17801-17820 , 17821-17840 , 17841-17860 , 17861-17880 , 17881-17900 , 17901-17920 , 17921-17940 , 17941-17960 , 17961-17980 , 17981-18000 , 18001-18020 , 18021-18040 , 18041-18060 , 18061-18080 , 18081-18100 , 18101-18120 , 18121-18140 , 18141-18160 , 18161-18180 , 18181-18200 , 18201-18220 , 18221-18240 , 18241-18260 , 18261-18280 , 18281-18300 , 18301-18320 , 18321-18340 , 18341-18360 , 18361-18380 , 18381-18400 , 18401-18420 , 18421-18440 , 18441-18460 , 18461-18480 , 18481-18500 , 18501-18520 , 18521-18540 , 18541-18560 , 18561-18580 , 18581-18600 , 18601-18620 , 18621-18640 , 18641-18660 , 18661-18680 , 18681-18700 , 18701-18720 , 18721-18740 , 18741-18760 , 18761-18780 , 18781-18800 , 18801-18820 , 18821-18840 , 18841-18860 , 18861-18880 , 18867-18886