Arthenior - Tanácsháza
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 20 (381. - 391. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 372-391
391. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2026-02-10 13:57:37
Üzenet elküldve: 2026-02-10 13:57:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hírek és tények//
*Thara nem szívesen megy bele a bilincsbe, de ezek szerint tényleg nincs más választása.*
-Legyen.
*Morog kelletlenül, majd előre kinyújtja a karjait, hogy az őr rátehesse a bilincset.*
-Remélem boldoggá teszi, ha már az asszony nem megy bele.
*Gúnyos mosollyal mondja, miközben a bilincs a kezére kerül. A nézelődő tömeggel nem foglalkozik. Legalább izgalmasabbá tette néhány polgár napját. Majd tudnak miről pletykálkodni, miközben a szokásos korsó sörüket isszák.
~Míg az orkok meg nem érkeznek és el nem rontják ezeket a szép napokat.~
Thara készen áll, hogy az őrök elvezessék.*
*Thara nem szívesen megy bele a bilincsbe, de ezek szerint tényleg nincs más választása.*
-Legyen.
*Morog kelletlenül, majd előre kinyújtja a karjait, hogy az őr rátehesse a bilincset.*
-Remélem boldoggá teszi, ha már az asszony nem megy bele.
*Gúnyos mosollyal mondja, miközben a bilincs a kezére kerül. A nézelődő tömeggel nem foglalkozik. Legalább izgalmasabbá tette néhány polgár napját. Majd tudnak miről pletykálkodni, miközben a szokásos korsó sörüket isszák.
~Míg az orkok meg nem érkeznek és el nem rontják ezeket a szép napokat.~
Thara készen áll, hogy az őrök elvezessék.*
390. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2026-02-07 16:53:27
Üzenet elküldve: 2026-02-07 16:53:27
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Hírek és tények//
*Az őr tartása szemmel láthatóan megenyhül egy rövid pillanatra, amikor a mélységi elfogadja a büntetést. A vállai engednek valamennyit, az arca kisimul. A mozdulat azonban megtörik, amikor a mélységi a bilincsre mutat. A tekintete visszakeményedik.
A másik két strázsa testtartása is megváltozik. Az egyikük állkapcsa megfeszül, a másik ingerülten áthelyezi a súlyát egyik lábáról a másikra. Egyikük sem szól közbe, de a türelmük láthatóan fogy. A legközelebb álló őr lép egy fél lépéssel előrébb. A hangja nyugodt marad, hivatalos, kimért.*
- Polgár! Ez nem választás kérdése. A rendbontásból kifolyólag úgy ítéljük meg, hogy jelenleg nem beszámítható.
*A vasbilincs még mindig a kezében van.*
- A saját és a köz biztonsága érdekében kötelességünk megbilincselni. Amennyiben ennek nem hajlandó alávetni magát, felhatalmazást nyerünk arra, hogy erőszakosan járjunk el.
*A hátsó őrök közül az egyik féloldalasan elvigyorodik. A keze megmozdul a fegyvere markolatán, nem ráfogva, csak jelezve. Az elöl álló őr nem néz hátra, folytatja.*
- Javaslom, ne fenyegesse a városi őrség tagjait. Ez további retorziókkal járhat.
*Egy lépésnyi távolság marad köztük. A bilincs még nem csattan. A döntés továbbra is a nő kezében van.*
*Az őr tartása szemmel láthatóan megenyhül egy rövid pillanatra, amikor a mélységi elfogadja a büntetést. A vállai engednek valamennyit, az arca kisimul. A mozdulat azonban megtörik, amikor a mélységi a bilincsre mutat. A tekintete visszakeményedik.
A másik két strázsa testtartása is megváltozik. Az egyikük állkapcsa megfeszül, a másik ingerülten áthelyezi a súlyát egyik lábáról a másikra. Egyikük sem szól közbe, de a türelmük láthatóan fogy. A legközelebb álló őr lép egy fél lépéssel előrébb. A hangja nyugodt marad, hivatalos, kimért.*
- Polgár! Ez nem választás kérdése. A rendbontásból kifolyólag úgy ítéljük meg, hogy jelenleg nem beszámítható.
*A vasbilincs még mindig a kezében van.*
- A saját és a köz biztonsága érdekében kötelességünk megbilincselni. Amennyiben ennek nem hajlandó alávetni magát, felhatalmazást nyerünk arra, hogy erőszakosan járjunk el.
*A hátsó őrök közül az egyik féloldalasan elvigyorodik. A keze megmozdul a fegyvere markolatán, nem ráfogva, csak jelezve. Az elöl álló őr nem néz hátra, folytatja.*
- Javaslom, ne fenyegesse a városi őrség tagjait. Ez további retorziókkal járhat.
*Egy lépésnyi távolság marad köztük. A bilincs még nem csattan. A döntés továbbra is a nő kezében van.*
389. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2026-02-07 07:24:10
Üzenet elküldve: 2026-02-07 07:24:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hírek és tények//
*Bárki aki a Tanácsházán tartózkodik, az azt gondolhatja, hogy Thara megőrült. Vagy csak azt, hogy egy tipikus sötételf. Ezzel nem törődik. Az egyetlen személy aki érdekli az az őr. Pontosabban őrök. Sikerült meglepetést okoznia az őrben. Ezt látja is rajta. Tharát is ugyanúgy meglepte az alázatossága, mint az őrt.
~Vajon ha rögtön ezzel kezdek, akkor elkerülhettem volna ezt?~
A választ már nem fogja megtudni. Ahogy sajnos a tanácsoshoz sem tud bejutni. Viszont az, hogy egy hadnagynak kell elmesélnie a történteket, rögtön új reményt ad a nőnek.*
-Megértem és elfogadom a büntetést.
*Mondja megértően, habár bocsánatot nem kér.*
-Azt viszont tartsd távol tőlem.
*Mutat a bilincsre.*
-Önként megyek veled, nincs szükség rá. Vagy ha nagyon ragaszkodsz hozzá, akkor teszek róla, hogy a Kaszárnyáig ne legyen könnyű utunk.
*Mondja komoly ábrázattal.*
*Bárki aki a Tanácsházán tartózkodik, az azt gondolhatja, hogy Thara megőrült. Vagy csak azt, hogy egy tipikus sötételf. Ezzel nem törődik. Az egyetlen személy aki érdekli az az őr. Pontosabban őrök. Sikerült meglepetést okoznia az őrben. Ezt látja is rajta. Tharát is ugyanúgy meglepte az alázatossága, mint az őrt.
~Vajon ha rögtön ezzel kezdek, akkor elkerülhettem volna ezt?~
A választ már nem fogja megtudni. Ahogy sajnos a tanácsoshoz sem tud bejutni. Viszont az, hogy egy hadnagynak kell elmesélnie a történteket, rögtön új reményt ad a nőnek.*
-Megértem és elfogadom a büntetést.
*Mondja megértően, habár bocsánatot nem kér.*
-Azt viszont tartsd távol tőlem.
*Mutat a bilincsre.*
-Önként megyek veled, nincs szükség rá. Vagy ha nagyon ragaszkodsz hozzá, akkor teszek róla, hogy a Kaszárnyáig ne legyen könnyű utunk.
*Mondja komoly ábrázattal.*
388. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2026-02-04 20:14:37
Üzenet elküldve: 2026-02-04 20:14:37
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Hírek és tények//
*A nő hirtelen jött alázatossága láthatóan meglepi az őrt. A másik két strázsa eközben ösztönösen fél lépést hátrébb araszol, a testtartásuk lazul valamennyit, bár a figyelmük nem lankad.
A komolyabb ábrázatú őr hosszasan nézi a mélységit. Nem szól közbe, nem sieti el. A tekintete végigpásztázza Thara arcát, majd lassan körbepillant. A váróteremben kíváncsi szemek tapadnak rájuk, a suttogás újra fel-felerősödik. Az őr ajka ezt tudatosítva enyhén elhúzódik. Visszafordul Tharához. A tekintete most keményebb, acélosabb.*
- Polgár! *Szólal meg végül hivatalos hangon.* - A Tanácsházában rendbontást követett el. Bútor megrongálása, a közrend megzavarása.
Nem emeli fel a hangját s nem érződik az, hogy fenyegetné a nőt. Egyszerűen csak mintha a hivatalos protokollt mondaná fel.
- Ezért előállítjuk.
*Egy rövid szünetet tart. A pillantása nem ereszti a mélységit. Az övé alá nyúl, és előhúz egy vasbilincset.*
- Amennyiben békésen együttműködik, úgy elvezetjük a kaszárnyába és megúszhatja egy estével egy cellában. Bizonyára vallomást is kell tennie egy hadnagynak.
*Itt az őr bár alig láthatóan, de kacsint egyet. A bilincset továbbra is a kezében tartja, vár. A másik két őr figyelme érezhetően megfeszül, készen arra, hogy mozduljanak, ha kell.*
- Ha ellenkezik. *Teszi hozzá.* - Akkor kénytelenek leszünk erőszakot alkalmazni és a büntetés is súlyosbodik.
*A nő hirtelen jött alázatossága láthatóan meglepi az őrt. A másik két strázsa eközben ösztönösen fél lépést hátrébb araszol, a testtartásuk lazul valamennyit, bár a figyelmük nem lankad.
A komolyabb ábrázatú őr hosszasan nézi a mélységit. Nem szól közbe, nem sieti el. A tekintete végigpásztázza Thara arcát, majd lassan körbepillant. A váróteremben kíváncsi szemek tapadnak rájuk, a suttogás újra fel-felerősödik. Az őr ajka ezt tudatosítva enyhén elhúzódik. Visszafordul Tharához. A tekintete most keményebb, acélosabb.*
- Polgár! *Szólal meg végül hivatalos hangon.* - A Tanácsházában rendbontást követett el. Bútor megrongálása, a közrend megzavarása.
Nem emeli fel a hangját s nem érződik az, hogy fenyegetné a nőt. Egyszerűen csak mintha a hivatalos protokollt mondaná fel.
- Ezért előállítjuk.
*Egy rövid szünetet tart. A pillantása nem ereszti a mélységit. Az övé alá nyúl, és előhúz egy vasbilincset.*
- Amennyiben békésen együttműködik, úgy elvezetjük a kaszárnyába és megúszhatja egy estével egy cellában. Bizonyára vallomást is kell tennie egy hadnagynak.
*Itt az őr bár alig láthatóan, de kacsint egyet. A bilincset továbbra is a kezében tartja, vár. A másik két őr figyelme érezhetően megfeszül, készen arra, hogy mozduljanak, ha kell.*
- Ha ellenkezik. *Teszi hozzá.* - Akkor kénytelenek leszünk erőszakot alkalmazni és a büntetés is súlyosbodik.
387. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2026-02-02 18:42:43
Üzenet elküldve: 2026-02-02 18:42:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hírek és tények//
*Thara minden erejét beveti, hogy az asztal megmozduljon. Nagy erőfeszítéseket tesz és lehet semmi haszna sem lesz. De legalább megpróbálja. Sikeresen. Kisebb káosz keletkezik körülötte. Ahogy lihegve végignéz, merthogy az emelés és a dobás kifárasztotta, örömmel tölti el, hogy sikerül valamiféle reakciót kiváltani az őrökből. Thara hevesen liheg. A mai nap csatája és ez a kis mutatványa tényleg kifárasztották. Három őr veszi körül. Kettő a két oldalán és egy szemben.
A sértésre csak egy szúrós tekintettel válaszol. Megszokta már ő ezt. Tisztelettudóan végighallgatja a harmadik őrt, aki előtte áll. Ahogy végignéz rajta nem lát, vagyis inkább nem ismer fel, semmilyen rangjelzést. Nem is meglepő. Thara a városi őrséget és annak hierarchiáját nem ismeri. De szeme fel csillan egy ötlettől. Ha már a tanácstagok nem óhajtják meghallgatni, akkor talán az őrség parancsnoka, vagy magasabb rangú tisztje igen. Harcedzett katonák csak jobban megértik, felfogják a helyzetet. Már ha csak nem fulladnak ők is bele a bürokráciába.
~Egy próbát megérhet.~*
-Orkokról hozok híreket. Szeretném egy feljebbvalódat beavatni a részletekbe. Nagyon szépen kérlek, segíts ebben!
*Magát is meglepi ez az alázatosság. Hogy honnan jöhet és miért nem alkalmazta még az elején, nem tudja, de hátha eredményre vezet.*
*Thara minden erejét beveti, hogy az asztal megmozduljon. Nagy erőfeszítéseket tesz és lehet semmi haszna sem lesz. De legalább megpróbálja. Sikeresen. Kisebb káosz keletkezik körülötte. Ahogy lihegve végignéz, merthogy az emelés és a dobás kifárasztotta, örömmel tölti el, hogy sikerül valamiféle reakciót kiváltani az őrökből. Thara hevesen liheg. A mai nap csatája és ez a kis mutatványa tényleg kifárasztották. Három őr veszi körül. Kettő a két oldalán és egy szemben.
A sértésre csak egy szúrós tekintettel válaszol. Megszokta már ő ezt. Tisztelettudóan végighallgatja a harmadik őrt, aki előtte áll. Ahogy végignéz rajta nem lát, vagyis inkább nem ismer fel, semmilyen rangjelzést. Nem is meglepő. Thara a városi őrséget és annak hierarchiáját nem ismeri. De szeme fel csillan egy ötlettől. Ha már a tanácstagok nem óhajtják meghallgatni, akkor talán az őrség parancsnoka, vagy magasabb rangú tisztje igen. Harcedzett katonák csak jobban megértik, felfogják a helyzetet. Már ha csak nem fulladnak ők is bele a bürokráciába.
~Egy próbát megérhet.~*
-Orkokról hozok híreket. Szeretném egy feljebbvalódat beavatni a részletekbe. Nagyon szépen kérlek, segíts ebben!
*Magát is meglepi ez az alázatosság. Hogy honnan jöhet és miért nem alkalmazta még az elején, nem tudja, de hátha eredményre vezet.*
386. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2026-02-02 17:26:51
Üzenet elküldve: 2026-02-02 17:26:51
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Hírek és tények//
*Az asztal megmozdul. Nem könnyen, nem elegánsan. A lába felcsúszik a kövezeten, majd a bútor oldalával tompán a falnak csapódik. A hang élesen visszaverődik a váróteremben.
Egy pillanatra minden megáll.
Beszélgetések szakadnak félbe, székek nyikordulnak, fejek fordulnak Thara felé. Valaki felkiált, máshol csak suttogás fut végig a termen. Az egyik írnok sietve húzza közelebb magához a pergameneket.
A következő pillanatban fémcsizmák koppanása hallatszik.
Az ajtónállók közül az egyik lép be elsőként, már mozgásban van, ahogy felméri a helyzetet. Mögötte két másik őr érkezik. Gyorsan, határozottan szétválnak, közrefogják a mélységit. Nem rántanak fegyvert, de a kezeik közel vannak hozzájuk.
Az egyikük bajszos, mogorva arcú férfi. Megáll Thara előtt, vállait kihúzza, és lenéz rá.*
- Mégis mi a fenét képzel, polgár?
*Az ajtónálló fél lépéssel mögötte áll meg. A tekintete kemény, az ajka elhúzódik.*
- Rohadt mélységiek
*Morogja félhangosan. A harmadik őr előrébb lép. Komolyabb ábrázatú, a hangja higgadt, de érezhetően parancsoló. Nem emeli fel.*
- Polgár! *Szól Tharához.* - Ez itt a Tanács épülete. A rend megzavarását nem tűrjük. És a törvény is tiltja a rendbontást.
*Egy rövid szünet. A tekintete az asztalra siklik, majd vissza Tharára.*
- Most azonnal elhagyja a Tanácsházát. Ha tovább folytatja, előállítjuk és az estét egy cellában töltheti.
*Az asztal megmozdul. Nem könnyen, nem elegánsan. A lába felcsúszik a kövezeten, majd a bútor oldalával tompán a falnak csapódik. A hang élesen visszaverődik a váróteremben.
Egy pillanatra minden megáll.
Beszélgetések szakadnak félbe, székek nyikordulnak, fejek fordulnak Thara felé. Valaki felkiált, máshol csak suttogás fut végig a termen. Az egyik írnok sietve húzza közelebb magához a pergameneket.
A következő pillanatban fémcsizmák koppanása hallatszik.
Az ajtónállók közül az egyik lép be elsőként, már mozgásban van, ahogy felméri a helyzetet. Mögötte két másik őr érkezik. Gyorsan, határozottan szétválnak, közrefogják a mélységit. Nem rántanak fegyvert, de a kezeik közel vannak hozzájuk.
Az egyikük bajszos, mogorva arcú férfi. Megáll Thara előtt, vállait kihúzza, és lenéz rá.*
- Mégis mi a fenét képzel, polgár?
*Az ajtónálló fél lépéssel mögötte áll meg. A tekintete kemény, az ajka elhúzódik.*
- Rohadt mélységiek
*Morogja félhangosan. A harmadik őr előrébb lép. Komolyabb ábrázatú, a hangja higgadt, de érezhetően parancsoló. Nem emeli fel.*
- Polgár! *Szól Tharához.* - Ez itt a Tanács épülete. A rend megzavarását nem tűrjük. És a törvény is tiltja a rendbontást.
*Egy rövid szünet. A tekintete az asztalra siklik, majd vissza Tharára.*
- Most azonnal elhagyja a Tanácsházát. Ha tovább folytatja, előállítjuk és az estét egy cellában töltheti.
385. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2026-02-01 17:44:21
Üzenet elküldve: 2026-02-01 17:44:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hírek és tények//
*Csalódottan kell konstatálnia, hogy még most sem sikerül bejutnia. Az viszont felkelti az érdeklődését, hogy mások is voltak itt ork ügyben.
~Hány ilyen hírt kaphatott már a tanács? Lehet épp ezért nem elérhető a tanácsnok?~
Rákérdezne az őröktől, hogy menyit tudnak, de ok választ nem vár tőlük. Érzi, hogy nem bíznának benne annyira, hogy pletykálkodásra adják a fejüket. Bármiről is van szó, azt valamelyik tanácstagtól kell megtudnia. A kérdés, hogy hogy jusson be hozzájuk? Egyértelmű, hogy csak a radikálisabb megoldást kell választania. Okozhatna pánikot az orkok említésével, hogy milyen közel is jár a légió Artheniorhoz. Az hogy mennyien hinnének neki, jó kérdés. Ezért is mond le róla. Csak bolondot csinálna magából. Nem mintha a következő ötlete annyira épelméjű személyre utalna.
Megadja magát. Tovább nem is próbálkozik az őröknél. Veszélyes játékot akar űzni, nagyon is veszélyeset. Ork ellenségei mellé már csak a városi őrségre van szüksége.
Megfogadva a tanácsot a sorok felé veszi az irányt. A váróteremben találja meg a legjobb módját annak, hogy felhívja magára a figyelmet. A díszítés szerény, ellenben bútort már talál.
~Nem hiszem el, hogy erre készülök.~
Izzadó tenyérrel, hevesen verő szívvel közelít egy olyan asztalkához, amely körül nem ül senki, vagy a legkevesebben ülnek. Nagy lebegőt vesz, összeszedi minden erejét és megpróbálja megemelni a bútordarabot. Ha csak nem túl nehéz, vagy nincs a padlóhoz erősítve, akkor az asztal hamar a fallal találkozik. Már ha nem állítják meg még a dobás előtt.
Ha az asztalos trükk nem válik be, akkor a legegyszerűbb ötlet mellett marad. A legközelebbi ablakhoz megy. Kíváncsian néz ki rajta. Majd egy gyors mozdulattal, alkarvédőjével töri be azt.
Bármelyik is sikerüljön, nagy kockázatot vállal azért, hogy kevés információt osszon meg a tanáccsal. Viszont bízik benne, hogy megéri. Ha meg nem, akkor ki kell találnia valamit, hogy hogyan húzza ki magát a bajból.*
*Csalódottan kell konstatálnia, hogy még most sem sikerül bejutnia. Az viszont felkelti az érdeklődését, hogy mások is voltak itt ork ügyben.
~Hány ilyen hírt kaphatott már a tanács? Lehet épp ezért nem elérhető a tanácsnok?~
Rákérdezne az őröktől, hogy menyit tudnak, de ok választ nem vár tőlük. Érzi, hogy nem bíznának benne annyira, hogy pletykálkodásra adják a fejüket. Bármiről is van szó, azt valamelyik tanácstagtól kell megtudnia. A kérdés, hogy hogy jusson be hozzájuk? Egyértelmű, hogy csak a radikálisabb megoldást kell választania. Okozhatna pánikot az orkok említésével, hogy milyen közel is jár a légió Artheniorhoz. Az hogy mennyien hinnének neki, jó kérdés. Ezért is mond le róla. Csak bolondot csinálna magából. Nem mintha a következő ötlete annyira épelméjű személyre utalna.
Megadja magát. Tovább nem is próbálkozik az őröknél. Veszélyes játékot akar űzni, nagyon is veszélyeset. Ork ellenségei mellé már csak a városi őrségre van szüksége.
Megfogadva a tanácsot a sorok felé veszi az irányt. A váróteremben találja meg a legjobb módját annak, hogy felhívja magára a figyelmet. A díszítés szerény, ellenben bútort már talál.
~Nem hiszem el, hogy erre készülök.~
Izzadó tenyérrel, hevesen verő szívvel közelít egy olyan asztalkához, amely körül nem ül senki, vagy a legkevesebben ülnek. Nagy lebegőt vesz, összeszedi minden erejét és megpróbálja megemelni a bútordarabot. Ha csak nem túl nehéz, vagy nincs a padlóhoz erősítve, akkor az asztal hamar a fallal találkozik. Már ha nem állítják meg még a dobás előtt.
Ha az asztalos trükk nem válik be, akkor a legegyszerűbb ötlet mellett marad. A legközelebbi ablakhoz megy. Kíváncsian néz ki rajta. Majd egy gyors mozdulattal, alkarvédőjével töri be azt.
Bármelyik is sikerüljön, nagy kockázatot vállal azért, hogy kevés információt osszon meg a tanáccsal. Viszont bízik benne, hogy megéri. Ha meg nem, akkor ki kell találnia valamit, hogy hogyan húzza ki magát a bajból.*
384. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2026-02-01 15:59:32
Üzenet elküldve: 2026-02-01 15:59:32
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Hírek és tények//
*Az ork szó hallatán az egyik őr szemöldöke enyhén megemelkedik, bár az arckifejezése kifejezetten árulkodó. Unott, közömbös tekintete egyértelműen elárulja, hogy a héten nem ez az első eset, hogy valaki ezzel jön és láthatóan úgy sejti, hogy nem is az utolsó.*
- Orkok? *Kérdez vissza a tekintetét letükröző unottsággal, majd féloldalasan a társára pillant.* - A héten ez már a hányadik?
*A másik őr lassan, de látványosan megvonja a vállát. Ahogy megmozdítja a vállát, a páncéllemezek egymáson csúszva csikordulnak meg.*
- Ki számolja…
*A tekintetük visszatér a mélységire. Nem méricskélik mindenesetre ahogy a nő közelebb hajol már feszültebben figyelik minden mozdulatát. Egyikük sem lép vagy hajol hátrébb. Az állkapcsuk megfeszül, az arcukon eddig ülő fintor eltorzul. Az egyik őr ujjai lassan rásimulnak az alabárd nyelére, nem emelve fel, csak biztosabban tartva.*
- Mondtuk, hogy jelenleg nem fogad senkit. *Szólal meg az első strázsa, a hangja már keményebb, parancsolóbb.* - A tanács elfoglalt.
*Egy rövid szünet. A férfi tekintete végigsiklik Thara vállán, a páncél peremén, majd visszatér az arcára.*
- Maga pedig most hátrébb lép! Esetleg beállhat a sor végére.
*Az út továbbra is zárva áll a mélységi előtt, az őrök pedig mozdulatlanok maradnak, bár a feszültségük nem oszlik el.*
*Az ork szó hallatán az egyik őr szemöldöke enyhén megemelkedik, bár az arckifejezése kifejezetten árulkodó. Unott, közömbös tekintete egyértelműen elárulja, hogy a héten nem ez az első eset, hogy valaki ezzel jön és láthatóan úgy sejti, hogy nem is az utolsó.*
- Orkok? *Kérdez vissza a tekintetét letükröző unottsággal, majd féloldalasan a társára pillant.* - A héten ez már a hányadik?
*A másik őr lassan, de látványosan megvonja a vállát. Ahogy megmozdítja a vállát, a páncéllemezek egymáson csúszva csikordulnak meg.*
- Ki számolja…
*A tekintetük visszatér a mélységire. Nem méricskélik mindenesetre ahogy a nő közelebb hajol már feszültebben figyelik minden mozdulatát. Egyikük sem lép vagy hajol hátrébb. Az állkapcsuk megfeszül, az arcukon eddig ülő fintor eltorzul. Az egyik őr ujjai lassan rásimulnak az alabárd nyelére, nem emelve fel, csak biztosabban tartva.*
- Mondtuk, hogy jelenleg nem fogad senkit. *Szólal meg az első strázsa, a hangja már keményebb, parancsolóbb.* - A tanács elfoglalt.
*Egy rövid szünet. A férfi tekintete végigsiklik Thara vállán, a páncél peremén, majd visszatér az arcára.*
- Maga pedig most hátrébb lép! Esetleg beállhat a sor végére.
*Az út továbbra is zárva áll a mélységi előtt, az őrök pedig mozdulatlanok maradnak, bár a feszültségük nem oszlik el.*
383. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2026-02-01 06:55:30
Üzenet elküldve: 2026-02-01 06:55:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hírek és tények//
*Thara türelmetlenül vár. Választ nem kap rögtön és ahol kap is, az sem kielégítő. Két őr áll vele, nehezen, szóba. A válaszon meg sem lepődik.
~Miért is menne valami egyszerűen?~
A két őr fennkölt stílusával nem is foglalkozik, habár arcán azért látszik a nem tetszés, amit nem is rejt véka alá. Nagyon jól tudja, hogyan is bánnak a magafajtákkal. Ő ennek tulajdonítja be a z őrök viselkedését, habár a másik őr szimatolása is sokat mond.
Thara nem akarna hasonló jelenetet csinálni, mint a múltkor, de lehet megint ehhez kell folyamodnia. Csak mi is legyen az?
A csábítás és ágyékon rúgást ki kell húznia a listáról. Nincs olyan helyzetben, hogy azt kihasználja.
Megint kiáltozzon? Az már elcsépelt.
Károkozás? Sokkal hatékonyabb és még nem is csinálta. Elsőnek megpróbál még szavakkal tovább jutni. Csak aztán fordulna radikálisabb megoldásokhoz.
Nagyot sóhajt és a legkedvesebb módon, ahogy tőle telik, próbálkozik újra.*
-A tanácsnoknak hoztam híreket... az orkokról.
*A szünet után közelebb hajol az őrhöz. Elsőnek is, hogy halkabban tudja mondani, hogy elkerülje a pánik keltést. A másik, hogy bosszantsa őket a szagával. Hátha rájönnek, hogy ha minél hamarabb továbbengedik, akkor hamarabb megszabadulnak tőle. Meg a szagától.*
*Thara türelmetlenül vár. Választ nem kap rögtön és ahol kap is, az sem kielégítő. Két őr áll vele, nehezen, szóba. A válaszon meg sem lepődik.
~Miért is menne valami egyszerűen?~
A két őr fennkölt stílusával nem is foglalkozik, habár arcán azért látszik a nem tetszés, amit nem is rejt véka alá. Nagyon jól tudja, hogyan is bánnak a magafajtákkal. Ő ennek tulajdonítja be a z őrök viselkedését, habár a másik őr szimatolása is sokat mond.
Thara nem akarna hasonló jelenetet csinálni, mint a múltkor, de lehet megint ehhez kell folyamodnia. Csak mi is legyen az?
A csábítás és ágyékon rúgást ki kell húznia a listáról. Nincs olyan helyzetben, hogy azt kihasználja.
Megint kiáltozzon? Az már elcsépelt.
Károkozás? Sokkal hatékonyabb és még nem is csinálta. Elsőnek megpróbál még szavakkal tovább jutni. Csak aztán fordulna radikálisabb megoldásokhoz.
Nagyot sóhajt és a legkedvesebb módon, ahogy tőle telik, próbálkozik újra.*
-A tanácsnoknak hoztam híreket... az orkokról.
*A szünet után közelebb hajol az őrhöz. Elsőnek is, hogy halkabban tudja mondani, hogy elkerülje a pánik keltést. A másik, hogy bosszantsa őket a szagával. Hátha rájönnek, hogy ha minél hamarabb továbbengedik, akkor hamarabb megszabadulnak tőle. Meg a szagától.*
382. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2026-01-30 17:23:11
Üzenet elküldve: 2026-01-30 17:23:11
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Hírek és tények//
*Ami a derék ajtónállóinkat illeti, nos nem sietik el a választ.
Az egyikük végigméri Tharát tetőtől talpig. Nem tolakodóan, cserébe igencsak gyanakvóan. Hosszan és kelletlenül. Végül az őr fintorogva húzza el a száját. Hogy ezt a nő szaga vagy mélységi mivolta váltja-e ki belőle azt már Thara fantáziájára bízza, mindenesetre egyértelmű, hogy a csatából megtért hős nem tett túl jó benyomást a strázsára.
A másik őr közben oldalra billenti a fejét, mintha mérlegelné, érdemes-e egyáltalán válaszolni. Ennek ellenére végül ő az, aki szóra nyitja száját kettejük közül.*
- A tanácsos elfoglalt. *Mondja túlzottan is tárgyilagos hangon. Mintha csak egy betanult panelt ismételne.* - Nem fogad látogatókat.
*A hangsúly nem durva, sokkal inkább unott és egyértelműen zárójelbe tesz minden további próbálkozást. A férfi keresztbe fonja a karját, a mellvértje halkan megcsikordul ahogy az acél alkarvédő végigsúrolja.*
- Még ha tudja is, ki maga. *Teszi hozzá rövid szünet után.* - Most nincs ideje hírekre. Különösen nem… terepjelentésekre.
*A szóválasztás finoman, de félreérthetetlenül odaszúr. A másik őr halkan felszusszan, orrán keresztül, mintha valami kellemetlent érezne. Ennyit arról, hogy a nő fantáziája bízza mi is zavarja igazán.*
- Ha valóban fontos, adja le írásban. *Szólal fel végül az első.* - Vagy várjon. Talán holnap. Talán holnapután. Előbb utóbb csak sor kerül magára is.
*Ami a derék ajtónállóinkat illeti, nos nem sietik el a választ.
Az egyikük végigméri Tharát tetőtől talpig. Nem tolakodóan, cserébe igencsak gyanakvóan. Hosszan és kelletlenül. Végül az őr fintorogva húzza el a száját. Hogy ezt a nő szaga vagy mélységi mivolta váltja-e ki belőle azt már Thara fantáziájára bízza, mindenesetre egyértelmű, hogy a csatából megtért hős nem tett túl jó benyomást a strázsára.
A másik őr közben oldalra billenti a fejét, mintha mérlegelné, érdemes-e egyáltalán válaszolni. Ennek ellenére végül ő az, aki szóra nyitja száját kettejük közül.*
- A tanácsos elfoglalt. *Mondja túlzottan is tárgyilagos hangon. Mintha csak egy betanult panelt ismételne.* - Nem fogad látogatókat.
*A hangsúly nem durva, sokkal inkább unott és egyértelműen zárójelbe tesz minden további próbálkozást. A férfi keresztbe fonja a karját, a mellvértje halkan megcsikordul ahogy az acél alkarvédő végigsúrolja.*
- Még ha tudja is, ki maga. *Teszi hozzá rövid szünet után.* - Most nincs ideje hírekre. Különösen nem… terepjelentésekre.
*A szóválasztás finoman, de félreérthetetlenül odaszúr. A másik őr halkan felszusszan, orrán keresztül, mintha valami kellemetlent érezne. Ennyit arról, hogy a nő fantáziája bízza mi is zavarja igazán.*
- Ha valóban fontos, adja le írásban. *Szólal fel végül az első.* - Vagy várjon. Talán holnap. Talán holnapután. Előbb utóbb csak sor kerül magára is.
381. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2026-01-30 14:19:22
Üzenet elküldve: 2026-01-30 14:19:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hírek és tények//
-Újra itt.
*Sóhajt nagyot Thara, ahogy az épület előtt áll, félig készen arra, hogy újra szembe nézzen a tanács valamelyik tagjával, csak most egyedül. Nincs itt az a csapat akikkel elsőnek járt itt.
Kiköti Szürkét.*
-Légy jó!
*Utasítja, miközben megeteti. Utána nagy levegőt vesz és elindul. Ismeri már a menetet. Fegyvereit engedelmesen leadja. Bent körülnéz. Most nem akar a múltkori mutatványához fordulni. Egy mert fáradt, kettő mert nincs kinek produkálnia magát. Helyette inkább a sorban tör előre. Ha hagyják. Mondjuk az ingovány szaga lehet sokakat elriaszt. Viszont Thara nem ügyet akar intézni, hanem annál fontosabb dolog miatt érkezett. Ha sikerül egy dolgozó hivatalnokhoz jutnia, vagy egy olyan őrhöz, aki tud szólni egy tanácstagnak.*
-Even Alrishullal akarok beszélni. Mond hogy Micarthara keresi. Tudja ki vagyok.
*Ezek után már csak várnia kell. Már ha még egyáltalán itt tartózkodik még a tanácsos.*
-Újra itt.
*Sóhajt nagyot Thara, ahogy az épület előtt áll, félig készen arra, hogy újra szembe nézzen a tanács valamelyik tagjával, csak most egyedül. Nincs itt az a csapat akikkel elsőnek járt itt.
Kiköti Szürkét.*
-Légy jó!
*Utasítja, miközben megeteti. Utána nagy levegőt vesz és elindul. Ismeri már a menetet. Fegyvereit engedelmesen leadja. Bent körülnéz. Most nem akar a múltkori mutatványához fordulni. Egy mert fáradt, kettő mert nincs kinek produkálnia magát. Helyette inkább a sorban tör előre. Ha hagyják. Mondjuk az ingovány szaga lehet sokakat elriaszt. Viszont Thara nem ügyet akar intézni, hanem annál fontosabb dolog miatt érkezett. Ha sikerül egy dolgozó hivatalnokhoz jutnia, vagy egy olyan őrhöz, aki tud szólni egy tanácstagnak.*
-Even Alrishullal akarok beszélni. Mond hogy Micarthara keresi. Tudja ki vagyok.
*Ezek után már csak várnia kell. Már ha még egyáltalán itt tartózkodik még a tanácsos.*
380. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2026-01-14 23:59:43
Üzenet elküldve: 2026-01-14 23:59:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Nemesek hangja//
//Zárás//
*Orthus némileg megfáradtan ballag kifelé a Tanácsházáról. Azért az, hogy órákat kellett várnia, eléggé megviselte. Főleg, mert az ő napjai ritkán telnek tétlenül. Az idő, ami itt most kiesett, hiányzik máshonnan. Szolgálójának ezért a hibáért sokáig kell majd törlesztenie. De már csak azért is maradt, és várakozott csendesen, türelmesen, hogy ezzel is jó benyomást keltsen. Lehet, hogy senki se értékelte, de sose lehet tudni.
Távoztában ismét találkozik a hivatalnokkal, akivel korábban elbeszélgetett.*
- Bizakodó vagyok.
*feleli diplomatikusan, de udvariasan a veterán irodistának, majd érdeklődve hallgatja.*
- Köszönöm a szíves invitálást, feltétlenül sort kerítünk rá!
*ígéri.
Távoztában elgondolkodik. Ha hosszú várakozásának az lesz az eredménye, hogy sikerül végre egy jó hírforráshoz jutnia a Tanácsházán, akkor lehet, hogy egyáltalán nem volt ez se felesleges.
Bár az is tény, hogy most már jócskán sötétedik, és neki a Romvároson keresztül vezet az útja otthonába, amit a közeli béristállóból kiváltott lova, Luxius hátán kell megtennie. Így valószínűleg keresni fog néhány este járőröző városőrt, és némi pénzjutalom fejében felkéri őket, hogy kísérjék el a Csonthídig.*
//Zárás//
*Orthus némileg megfáradtan ballag kifelé a Tanácsházáról. Azért az, hogy órákat kellett várnia, eléggé megviselte. Főleg, mert az ő napjai ritkán telnek tétlenül. Az idő, ami itt most kiesett, hiányzik máshonnan. Szolgálójának ezért a hibáért sokáig kell majd törlesztenie. De már csak azért is maradt, és várakozott csendesen, türelmesen, hogy ezzel is jó benyomást keltsen. Lehet, hogy senki se értékelte, de sose lehet tudni.
Távoztában ismét találkozik a hivatalnokkal, akivel korábban elbeszélgetett.*
- Bizakodó vagyok.
*feleli diplomatikusan, de udvariasan a veterán irodistának, majd érdeklődve hallgatja.*
- Köszönöm a szíves invitálást, feltétlenül sort kerítünk rá!
*ígéri.
Távoztában elgondolkodik. Ha hosszú várakozásának az lesz az eredménye, hogy sikerül végre egy jó hírforráshoz jutnia a Tanácsházán, akkor lehet, hogy egyáltalán nem volt ez se felesleges.
Bár az is tény, hogy most már jócskán sötétedik, és neki a Romvároson keresztül vezet az útja otthonába, amit a közeli béristállóból kiváltott lova, Luxius hátán kell megtennie. Így valószínűleg keresni fog néhány este járőröző városőrt, és némi pénzjutalom fejében felkéri őket, hogy kísérjék el a Csonthídig.*
379. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2026-01-14 20:01:34
Üzenet elküldve: 2026-01-14 20:01:34
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nemesek hangja//
//Zárás//
*A Népek Tanácsának Elnöke néma bólintással fogadja Orthus szavait, kezet ráz vele, majd hagyja hogy távozzon. Ahogy a férfi pedig távozik a furcsán csendes épületből észreveheti, hogy az egyik koporsó nagyságú helységben az öreg, fáradt tekintetű de szigorú tartású intéző is befejezi a napját. Jóllehet Sfarimon kívül ő marad mindig utolsónak, s elsőként is ő ér be a Tanácsházára. Felcsillan a szeme, ahogy meglátja Orthust, és kurta léptekkel meg is közelíti őt.*
-Uram!
*Enyhén meghajol.*
-Remélem sikeres volt a tárgyalás.
*Közben pedig a saját kabátját, iratait és holmijait rendezgeti a kezében, látszik hogy épp indulóban van ő maga is.*
-Fitzerrgal Tobbleweddle vagyok, de gyakran csak Fitzként emlegetnek. Kérem, ha segítségére lehetek, látogasson meg a Polgárnegyedben. Könnyű felismerni a házat, aprócska liliomok vannak az ablakban, tudja a lányom kedvence.
*Mondja szinte alig észrevehető mosollyal az arcán.*
-A viszontlátásra!
*Azzal gyorsan el is siet, mielőtt még túlságosan elragadtatná magát. Közben biztosra megy, hogy senki sem hallotta őt, mintha gyanakodna hogy figyelik, úgy siet ki a bejáraton. Orthus pedig immáron egyedül marad, feltartóztatás nélkül mehet amerre kívánja.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.01.14 20:01:46
//Zárás//
*A Népek Tanácsának Elnöke néma bólintással fogadja Orthus szavait, kezet ráz vele, majd hagyja hogy távozzon. Ahogy a férfi pedig távozik a furcsán csendes épületből észreveheti, hogy az egyik koporsó nagyságú helységben az öreg, fáradt tekintetű de szigorú tartású intéző is befejezi a napját. Jóllehet Sfarimon kívül ő marad mindig utolsónak, s elsőként is ő ér be a Tanácsházára. Felcsillan a szeme, ahogy meglátja Orthust, és kurta léptekkel meg is közelíti őt.*
-Uram!
*Enyhén meghajol.*
-Remélem sikeres volt a tárgyalás.
*Közben pedig a saját kabátját, iratait és holmijait rendezgeti a kezében, látszik hogy épp indulóban van ő maga is.*
-Fitzerrgal Tobbleweddle vagyok, de gyakran csak Fitzként emlegetnek. Kérem, ha segítségére lehetek, látogasson meg a Polgárnegyedben. Könnyű felismerni a házat, aprócska liliomok vannak az ablakban, tudja a lányom kedvence.
*Mondja szinte alig észrevehető mosollyal az arcán.*
-A viszontlátásra!
*Azzal gyorsan el is siet, mielőtt még túlságosan elragadtatná magát. Közben biztosra megy, hogy senki sem hallotta őt, mintha gyanakodna hogy figyelik, úgy siet ki a bejáraton. Orthus pedig immáron egyedül marad, feltartóztatás nélkül mehet amerre kívánja.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.01.14 20:01:46
378. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2026-01-11 18:15:44
Üzenet elküldve: 2026-01-11 18:15:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Nemesek hangja//
*Bólint, majd így felel.*
- Igen, tudom, hogy volt szerepe a lázadásban. De azt is tudom, remélem jól, hogy nem kívánta azt a vérontást, ami bekövetkezett. Én magam pedig nem voltam nemes akkor, így ez a fajta végzet elkerült. Bár nyilván nem kell Önnek bizonygatnom, hogy attól még korántsem érezhettük magunkat biztonságban akkor sem. Úgy vélem, mind a ketten a magunk szemszögéből emlékezünk vissza a lázadásra, de egyetértünk abban, hogy rengeteg vér szennyezte be és tette dicstelenné. Így jobb lenne elkerülni, megelőzni, hogy valaha újra megtörténjen. Ennek pedig a legjobb módja a város felvirágoztatása egy minél igazságosabb módon.
*Amikor szóba kerül, hogy milyen szerepet vállal fel és milyen felelősséget ró ez rá, kényszeredett mosoly jelenik meg az arcán.*
- Bevallom, sokkal jobban örültem volna, ha semmiféle tisztséget nem kellene vállalnom. Nem szeretem a feltűnősködést. Jobb lett volna beállni valaki mögé. De nem találkoztam senkivel, aki osztaná az aggodalmaimat és hajlandó lenne nyíltan tenni ellenük.
*feleli. S mivel megkapja Sfarim áldását - legalábbis arra, hogy támogatókat gyűjtsön -, úgy véli, elérte a célját.*
- Köszönöm a lehetőséget, Elnök úr. És a tanácsát is. Azon leszek, hogy mihamarabb előrehaladást érjek el az ügyben.
*Azzal kezet fog Sfarim Brock-kal, és elindul kifelé a Tanácsházáról. Szokatlanul kihalt az épület ebben a kései órában. Talán sose járt még itt olyan napszakban, amikor nem ostromolták tömegek az ügyeikkel a népes hivatalnokhadat.*
*Bólint, majd így felel.*
- Igen, tudom, hogy volt szerepe a lázadásban. De azt is tudom, remélem jól, hogy nem kívánta azt a vérontást, ami bekövetkezett. Én magam pedig nem voltam nemes akkor, így ez a fajta végzet elkerült. Bár nyilván nem kell Önnek bizonygatnom, hogy attól még korántsem érezhettük magunkat biztonságban akkor sem. Úgy vélem, mind a ketten a magunk szemszögéből emlékezünk vissza a lázadásra, de egyetértünk abban, hogy rengeteg vér szennyezte be és tette dicstelenné. Így jobb lenne elkerülni, megelőzni, hogy valaha újra megtörténjen. Ennek pedig a legjobb módja a város felvirágoztatása egy minél igazságosabb módon.
*Amikor szóba kerül, hogy milyen szerepet vállal fel és milyen felelősséget ró ez rá, kényszeredett mosoly jelenik meg az arcán.*
- Bevallom, sokkal jobban örültem volna, ha semmiféle tisztséget nem kellene vállalnom. Nem szeretem a feltűnősködést. Jobb lett volna beállni valaki mögé. De nem találkoztam senkivel, aki osztaná az aggodalmaimat és hajlandó lenne nyíltan tenni ellenük.
*feleli. S mivel megkapja Sfarim áldását - legalábbis arra, hogy támogatókat gyűjtsön -, úgy véli, elérte a célját.*
- Köszönöm a lehetőséget, Elnök úr. És a tanácsát is. Azon leszek, hogy mihamarabb előrehaladást érjek el az ügyben.
*Azzal kezet fog Sfarim Brock-kal, és elindul kifelé a Tanácsházáról. Szokatlanul kihalt az épület ebben a kései órában. Talán sose járt még itt olyan napszakban, amikor nem ostromolták tömegek az ügyeikkel a népes hivatalnokhadat.*
377. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2026-01-11 14:04:23
Üzenet elküldve: 2026-01-11 14:04:23
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nemesek hangja//
*Lassan a Tanácsháza is elhakul, ahogy a dolgos népek hazatérnek, egyre csendesebb körülöttük minden. Az utca is nyugovóra tér, vacsoraidőre járhat az óra. Sfarim is igyekezne haza a családjához, ám másféle fából faragták őt. Hisz vállalta a találkozót, s bár Orthus kissé másféle nyelvet beszél mint ő, vagy amit remélt volna, most úgy látszik végre felel az elnök kérdéseire. Az első válaszra csak finoman bólint, jelezve, hogy folytassa nyugodtan a mondanivalóját a férfi. Aztán mikor az szünetet tart ismét csak bólint, és finoman elmosolyodik. Végre sikerült előhúznia a kereskedőből valamit, valami igazit, valami őszintét ami nem csak a címekről és hatalomról szól. Hogy ez végig ott volt benne, és sikerült előcsalogatni, vagy ez csak egy ügyes előadás azt csak Eeyr és Orthus maga tudhatja, mindenesetre látszólag sikerült felemelkednie ehhez a politikai beszélgetéshez. Ennek pedig Sfarim is örül.*
-Lám lám lám. Csak vannak itt válaszok prefektus uram.
*Feleli még mindig finoman mosolyogva, amit hamar le is erőltet az arcáról. Elvégre ő nem az a csupavigyor ember, még a végén rossz hírneve keletkezik. De aztán Orthus folytatja, s ezekre a szavakra már bizony erőltetnie sem kell, hogy eltűnjön Sfarim arcáról a mosoly.*
-Ugye tudja ki vagyok én, prefektus úr? Tisztában van vele kivel beszél? Úgy gondolja éppen nekem kell, hogy előadja ezt?
*Már a feltételezés is sértő, hisz ő maga volt a felkelés egyik központi alakja. Tekintete és hangja is arról árulkodik, hogy nem a legjobb ajtón kopogtat a kereskedő. Szerencséjére Sfarim kiváló politikus, de ezek után aligha fognak bájcsevegni egymással.*
-Mindazonáltal.
*Kezd bele, majd nagy levegőt vesz, és folytatja.*
-Értem hogy mire akar kilyukadni. Arra, hogy korábban milyen tervek voltak, és ki mit hallgatott meg, és milyen megfontolásból ki mit döntött nincs teljes rálátásom, de talán ez most nem is igazán fontos.
*Elvégre lehet, hogy Orthus egyszerűen csak hazudik, de akár igazat is mondhat. Kár lenne most ezen fennakadnia, hisz ennek a tárgyalásnak nem ez a fő pontja, de azért elraktározza az információkat a jövőre nézve.*
-Valóban nemes dolog az, amiről most szólott, s nem tisztem kétkedni abban, hogy mi az, mi szívét lángra lobbantja. Szép célok. De korábban egyáltalán nem erről beszélt, ha jól rémlik a nemesség és a tanács közötti kapocs szerepét hivatott betölteni. Ne értsen félre, nincs ezzel gond. Lehet, hogy ez a fajta szerepvállalás jobban illene önhöz, és talán többet is tehetne ezekért a célokért. De ne feledje, a felelősség is hatalmas lesz, hisz mások nevében, mások terheit cipelni igencsak nehéz kő.
*Ő már csak tudja milyen az, mikor valaki vezéralakja lesz egy mozgalomnak, s hogy az miféle terhekkel jár. Így Orthusnak ez csak amolyan jó tanács. Egy darabig még elgondolkozik, az előtte lévő szerteszét heverő lapok közül egyet maga elé vesz, és az asztalon pihenő tollal néhány sornyi szöveget jegyzetel magának, majd visszateszi a tollat a helyére.*
-Legyen így. Szerezze meg azokat a támogatásokat, s a pontos részletekről beszéljünk utána. Hisz akkor fogja látni, hogy pontosan mire van szüksége ahhoz, hogy ezen célok felé lépjen egyet előre, miután a nemesekkel tárgyalt. Ó és ha elfogad egy tanácsot.
*Kicsit közelebb hajol a férfihoz.*
-Én az ön helyében ezt adnám elő nekik is.
*Utalva Orthus korábbi kérdésére, hogy hogyan győzze meg a nemeseket arról, hogy támogassák őt.*
-Köszönöm, hogy eljött hozzám prefektus úr. Remélem átgondolja majd azt, amiről ma itt szó esett, én is azt teszem. Dolgozzunk együtt városunk szebb jövőjéért.
*Ezzel Sfarim a maga részéről egyértelműen úgy veszi, hogy már nincs miről beszélniük, ha Orthus távozik úgy illedelmesen kezet ráz vele, s visszaül az asztalához rendezkedni. Nem szeret úgy hazamenni, hogy nincs minden rendben hagyva.*
*Lassan a Tanácsháza is elhakul, ahogy a dolgos népek hazatérnek, egyre csendesebb körülöttük minden. Az utca is nyugovóra tér, vacsoraidőre járhat az óra. Sfarim is igyekezne haza a családjához, ám másféle fából faragták őt. Hisz vállalta a találkozót, s bár Orthus kissé másféle nyelvet beszél mint ő, vagy amit remélt volna, most úgy látszik végre felel az elnök kérdéseire. Az első válaszra csak finoman bólint, jelezve, hogy folytassa nyugodtan a mondanivalóját a férfi. Aztán mikor az szünetet tart ismét csak bólint, és finoman elmosolyodik. Végre sikerült előhúznia a kereskedőből valamit, valami igazit, valami őszintét ami nem csak a címekről és hatalomról szól. Hogy ez végig ott volt benne, és sikerült előcsalogatni, vagy ez csak egy ügyes előadás azt csak Eeyr és Orthus maga tudhatja, mindenesetre látszólag sikerült felemelkednie ehhez a politikai beszélgetéshez. Ennek pedig Sfarim is örül.*
-Lám lám lám. Csak vannak itt válaszok prefektus uram.
*Feleli még mindig finoman mosolyogva, amit hamar le is erőltet az arcáról. Elvégre ő nem az a csupavigyor ember, még a végén rossz hírneve keletkezik. De aztán Orthus folytatja, s ezekre a szavakra már bizony erőltetnie sem kell, hogy eltűnjön Sfarim arcáról a mosoly.*
-Ugye tudja ki vagyok én, prefektus úr? Tisztában van vele kivel beszél? Úgy gondolja éppen nekem kell, hogy előadja ezt?
*Már a feltételezés is sértő, hisz ő maga volt a felkelés egyik központi alakja. Tekintete és hangja is arról árulkodik, hogy nem a legjobb ajtón kopogtat a kereskedő. Szerencséjére Sfarim kiváló politikus, de ezek után aligha fognak bájcsevegni egymással.*
-Mindazonáltal.
*Kezd bele, majd nagy levegőt vesz, és folytatja.*
-Értem hogy mire akar kilyukadni. Arra, hogy korábban milyen tervek voltak, és ki mit hallgatott meg, és milyen megfontolásból ki mit döntött nincs teljes rálátásom, de talán ez most nem is igazán fontos.
*Elvégre lehet, hogy Orthus egyszerűen csak hazudik, de akár igazat is mondhat. Kár lenne most ezen fennakadnia, hisz ennek a tárgyalásnak nem ez a fő pontja, de azért elraktározza az információkat a jövőre nézve.*
-Valóban nemes dolog az, amiről most szólott, s nem tisztem kétkedni abban, hogy mi az, mi szívét lángra lobbantja. Szép célok. De korábban egyáltalán nem erről beszélt, ha jól rémlik a nemesség és a tanács közötti kapocs szerepét hivatott betölteni. Ne értsen félre, nincs ezzel gond. Lehet, hogy ez a fajta szerepvállalás jobban illene önhöz, és talán többet is tehetne ezekért a célokért. De ne feledje, a felelősség is hatalmas lesz, hisz mások nevében, mások terheit cipelni igencsak nehéz kő.
*Ő már csak tudja milyen az, mikor valaki vezéralakja lesz egy mozgalomnak, s hogy az miféle terhekkel jár. Így Orthusnak ez csak amolyan jó tanács. Egy darabig még elgondolkozik, az előtte lévő szerteszét heverő lapok közül egyet maga elé vesz, és az asztalon pihenő tollal néhány sornyi szöveget jegyzetel magának, majd visszateszi a tollat a helyére.*
-Legyen így. Szerezze meg azokat a támogatásokat, s a pontos részletekről beszéljünk utána. Hisz akkor fogja látni, hogy pontosan mire van szüksége ahhoz, hogy ezen célok felé lépjen egyet előre, miután a nemesekkel tárgyalt. Ó és ha elfogad egy tanácsot.
*Kicsit közelebb hajol a férfihoz.*
-Én az ön helyében ezt adnám elő nekik is.
*Utalva Orthus korábbi kérdésére, hogy hogyan győzze meg a nemeseket arról, hogy támogassák őt.*
-Köszönöm, hogy eljött hozzám prefektus úr. Remélem átgondolja majd azt, amiről ma itt szó esett, én is azt teszem. Dolgozzunk együtt városunk szebb jövőjéért.
*Ezzel Sfarim a maga részéről egyértelműen úgy veszi, hogy már nincs miről beszélniük, ha Orthus távozik úgy illedelmesen kezet ráz vele, s visszaül az asztalához rendezkedni. Nem szeret úgy hazamenni, hogy nincs minden rendben hagyva.*
376. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2026-01-10 11:55:27
Üzenet elküldve: 2026-01-10 11:55:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Nemesek hangja//
*Csendben hallgatja végig Sfarim válaszát, legfeljebb bólogat, vagy közbeszúrt "Értem"-ekkel jelzi hogy figyel. Csak amikor az Elnök befejezte mondandóját és felteszi a kérdéseit, akkor szólal meg.*
- Értem az álláspontját és azt is, hogy miért fogadta értetlenkedéssel a kérdéseimet. Hogy a kérdéseire válaszoljak:
Azt akarom elérni, hogy Arthenior minél befolyásosabb, gazdagabb és biztonságosabb legyen, és ebben az Artheniorban én és leszármazottaim is biztonságban és jómódban élhessünk. Nem akarok azért munkálkodni, akár csak a saját érdekemben, akár másokért, hogy aztán 10-20 év múlva egy újabb lázadás engem vagy az utódaimat koncoljon fel. Látok egy utat, ami elvezethet minket egy újabb lázadáshoz. Hibákkal, figyelmetlenséggel, elszalasztott lehetőségekkel van szegélyezve. Ezeket akarom elhárítani. Látok egy másik utat: biztonsághoz, elfogadható hangulathoz, általánosan nagyobb jóléthez, nagyobb befolyáshoz vezet. A város számára, és benne a családom számára is. Az én célom az, hogy a városunk a második utat járja.
*tart egy kis szünetet, hogy Sfarim ezeket megemészthesse, mielőtt folytatná.*
- Hogy jön ehhez a nemesség: a hatalmával, a vagyonával, és a magatartásával. Mi, új artheniori nemesek törődhetünk csak magunkkal, a saját érdekeinkkel. Borzolhatjuk a kedélyeket fényűzéssel, hedonizmussal. Elbarikázodhatjuk magunkat a szép új szigetünkön, testőröket fogadhatunk és városőröket fizethetünk le azért, hogy távol tartson minket a csőcseléktől.
Vagy: elkezdjük közösen építeni a várost. Segítünk Romváros népének adományokkal, felújított épületekkel, oktatással, munkalehetőséggel. Építhetjük a gazdaságot és erősíthetjük a kereskedelmet úgy, hogy csak a mi kincstárunkban álljanak a pénzhalmok és úgy is, hogy mi is gazdagodjunk, de mások is jól járjanak. Csinálhatunk mindent a saját szakállunkra, vagy kereshetünk együttműködést a városi tanáccsal, ami nekünk csökkentheti a ráfordításainkat, és garantálja, hogy a mi törekvéseink a város céljaival összhangban legyenek.
A harmadik kérdést pedig úgy hiszem, már megválaszoltam. Nem akarom magamat valamilyen önzetlen mártírnak beállítani. Mindent, amit teszek, első sorban egy olyan Morthimer dinasztiáért teszem, ami a halálom után is biztonságban és jómódban él. De ehhez az út a város üdvén keresztül vezet.
Új nemességünk a viselkedésével kiprovokálhatja a következő lázadást, vagy elhozhatja Arthenior új aranykorát. Én csak azért akarok munkálkodni, hogy a jó irányba menjünk. Ha eközben én magam is gyarapodhatok, nem fogom kihagyni a lehetőséget. De nem az igazi cél rovására. Én, a nemes, a kereskedő, akkor is jól járok, ha Arthenior egésze fellendül. És nekem az elég is.
*tart még egy kis szünetet, mielőtt hozzátenné.*
- Hogy megítélhesse a személyemet, hadd mondjak el még valamit. Amikor először ajánlkoztam Even Alrishul tanácsnoknál, felkért engem arra, hogy osszam meg vele ötleteimet a város fellendítése kapcsán. Én pedig gnóm mérnökök és építészek bevonásával egy komplett városfejlesztési tervvel álltam elő, amit bemutattam neki. Ebben a tervben az szerepelt, hogy Sárváros felszámolása után oda a város szegényebb polgárai számára egy lakóházakból álló negyed épül. Szerény, de otthonos és minőségi lakásokkal, külön városőr kaszárnyával, iskolával, ispotállyal. Ez lett volna a legelső dolog, amit megcsináltam volna, az első ütem. Az akkori sárvárosi lakosság és a romvárosiak kerülhettek volna ide. Ezáltal Romváros kiürült volna, és ide térhettek volna vissza a régi és új nemesek. Ez lett volna számomra a másodlagos, a második ütem. És végezetül nagy kereskedelmi kikötőt építtettem volna a várostól Északra, ami városunk gazdasági erejét és befolyását növelte volna. Ez lett volna a harmadik ütem. Az én eredeti elképzeléseimből valójában egyetlen egy dolog valósult meg: a Meredély elárasztása, a csónakázó tó kialakítása.
Nem szívesen mondom ezt, de úgy gondolom: a város hibázott, amikor nem a szegényekkel foglalkozott először, hanem a leggazdagabbakkal. Selyemrév egy sértés, egy fricska városunk legszegényebbjei számára. Ők most a városunk kellős közepén, régi kúriák romjai között élnek. Nap mint nap gőgös nemesek kelnek át az ő romos földjükön hintókkal, délceg paripák hátán, hogy hazatérjenek a puccos villáikba, a kis magánszigetükre. Azt hiszem, városunk szegényei így tekintenek ránk, új nemesekre. És ezért gondolom mindennél fontosabbnak azt, hogy mi nemesek most a vagyonunkkal tegyünk értük, és meggyőzzük őket ennek az ellenkezőjéről. Én velük foglalkoztam volna először. Hogy ne tegyem őket az ellenségemmé azzal, ha én magam később nemessé, gazdaggá válok. De fordítva történt. Úgyhogy most nemesként gazdagként bizonyítanom kell, hogy nem vagyok az ellenségük. De ha csak én teszek így, miközben a többi nemes dőzsöl, akkor az egész nem ér semmit.
*ezzel zárja a mondandóját és várja, mit gondol Sfarim minderről.*
*Csendben hallgatja végig Sfarim válaszát, legfeljebb bólogat, vagy közbeszúrt "Értem"-ekkel jelzi hogy figyel. Csak amikor az Elnök befejezte mondandóját és felteszi a kérdéseit, akkor szólal meg.*
- Értem az álláspontját és azt is, hogy miért fogadta értetlenkedéssel a kérdéseimet. Hogy a kérdéseire válaszoljak:
Azt akarom elérni, hogy Arthenior minél befolyásosabb, gazdagabb és biztonságosabb legyen, és ebben az Artheniorban én és leszármazottaim is biztonságban és jómódban élhessünk. Nem akarok azért munkálkodni, akár csak a saját érdekemben, akár másokért, hogy aztán 10-20 év múlva egy újabb lázadás engem vagy az utódaimat koncoljon fel. Látok egy utat, ami elvezethet minket egy újabb lázadáshoz. Hibákkal, figyelmetlenséggel, elszalasztott lehetőségekkel van szegélyezve. Ezeket akarom elhárítani. Látok egy másik utat: biztonsághoz, elfogadható hangulathoz, általánosan nagyobb jóléthez, nagyobb befolyáshoz vezet. A város számára, és benne a családom számára is. Az én célom az, hogy a városunk a második utat járja.
*tart egy kis szünetet, hogy Sfarim ezeket megemészthesse, mielőtt folytatná.*
- Hogy jön ehhez a nemesség: a hatalmával, a vagyonával, és a magatartásával. Mi, új artheniori nemesek törődhetünk csak magunkkal, a saját érdekeinkkel. Borzolhatjuk a kedélyeket fényűzéssel, hedonizmussal. Elbarikázodhatjuk magunkat a szép új szigetünkön, testőröket fogadhatunk és városőröket fizethetünk le azért, hogy távol tartson minket a csőcseléktől.
Vagy: elkezdjük közösen építeni a várost. Segítünk Romváros népének adományokkal, felújított épületekkel, oktatással, munkalehetőséggel. Építhetjük a gazdaságot és erősíthetjük a kereskedelmet úgy, hogy csak a mi kincstárunkban álljanak a pénzhalmok és úgy is, hogy mi is gazdagodjunk, de mások is jól járjanak. Csinálhatunk mindent a saját szakállunkra, vagy kereshetünk együttműködést a városi tanáccsal, ami nekünk csökkentheti a ráfordításainkat, és garantálja, hogy a mi törekvéseink a város céljaival összhangban legyenek.
A harmadik kérdést pedig úgy hiszem, már megválaszoltam. Nem akarom magamat valamilyen önzetlen mártírnak beállítani. Mindent, amit teszek, első sorban egy olyan Morthimer dinasztiáért teszem, ami a halálom után is biztonságban és jómódban él. De ehhez az út a város üdvén keresztül vezet.
Új nemességünk a viselkedésével kiprovokálhatja a következő lázadást, vagy elhozhatja Arthenior új aranykorát. Én csak azért akarok munkálkodni, hogy a jó irányba menjünk. Ha eközben én magam is gyarapodhatok, nem fogom kihagyni a lehetőséget. De nem az igazi cél rovására. Én, a nemes, a kereskedő, akkor is jól járok, ha Arthenior egésze fellendül. És nekem az elég is.
*tart még egy kis szünetet, mielőtt hozzátenné.*
- Hogy megítélhesse a személyemet, hadd mondjak el még valamit. Amikor először ajánlkoztam Even Alrishul tanácsnoknál, felkért engem arra, hogy osszam meg vele ötleteimet a város fellendítése kapcsán. Én pedig gnóm mérnökök és építészek bevonásával egy komplett városfejlesztési tervvel álltam elő, amit bemutattam neki. Ebben a tervben az szerepelt, hogy Sárváros felszámolása után oda a város szegényebb polgárai számára egy lakóházakból álló negyed épül. Szerény, de otthonos és minőségi lakásokkal, külön városőr kaszárnyával, iskolával, ispotállyal. Ez lett volna a legelső dolog, amit megcsináltam volna, az első ütem. Az akkori sárvárosi lakosság és a romvárosiak kerülhettek volna ide. Ezáltal Romváros kiürült volna, és ide térhettek volna vissza a régi és új nemesek. Ez lett volna számomra a másodlagos, a második ütem. És végezetül nagy kereskedelmi kikötőt építtettem volna a várostól Északra, ami városunk gazdasági erejét és befolyását növelte volna. Ez lett volna a harmadik ütem. Az én eredeti elképzeléseimből valójában egyetlen egy dolog valósult meg: a Meredély elárasztása, a csónakázó tó kialakítása.
Nem szívesen mondom ezt, de úgy gondolom: a város hibázott, amikor nem a szegényekkel foglalkozott először, hanem a leggazdagabbakkal. Selyemrév egy sértés, egy fricska városunk legszegényebbjei számára. Ők most a városunk kellős közepén, régi kúriák romjai között élnek. Nap mint nap gőgös nemesek kelnek át az ő romos földjükön hintókkal, délceg paripák hátán, hogy hazatérjenek a puccos villáikba, a kis magánszigetükre. Azt hiszem, városunk szegényei így tekintenek ránk, új nemesekre. És ezért gondolom mindennél fontosabbnak azt, hogy mi nemesek most a vagyonunkkal tegyünk értük, és meggyőzzük őket ennek az ellenkezőjéről. Én velük foglalkoztam volna először. Hogy ne tegyem őket az ellenségemmé azzal, ha én magam később nemessé, gazdaggá válok. De fordítva történt. Úgyhogy most nemesként gazdagként bizonyítanom kell, hogy nem vagyok az ellenségük. De ha csak én teszek így, miközben a többi nemes dőzsöl, akkor az egész nem ér semmit.
*ezzel zárja a mondandóját és várja, mit gondol Sfarim minderről.*
375. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2026-01-07 10:35:52
Üzenet elküldve: 2026-01-07 10:35:52
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nemesek hangja//
*A szobában egyre inkább átveszi a szerepet a gyertyák és az egyetlen lámpás fénye, odakint a nap kezd nyugodni és szürkés félhomály borul a városra. A tárgyalás elhúzódik, és eleve későn is tudták összehozni a találkozót, de a politika már csak ilyen. Sfarim erősen gondolkozik Orthuson, próbálja megfejteni őt, de egyelőre nem igazán jut vele dűlőre. Egy ponton azon is elgondolkozik, hogy vajon alkalmas-e egyáltalán egy efféle pozícióra, de egyelőre úgy tűnik, hogy sikerül karizmájával elhitetnie az elnökkel, hogy talán mégis lehet benne valami. A szavait csupán aprócska, alig észrevehető szemöldökemeléssel fogadja.*
-Tudja prefektus úr sajnos rengeteget tárgyalok kereskedőkkel.
*Kezd a válaszába, ám azt nem fejti ki, hogy a tárgyalások sokasága terhes számára, vagy maguk a kereskedők a sajátos jellemvonásaikkal.*
-Azt hiszem látom már, hogy miért fut körbe-körbe ez a beszélgetés, köszönöm. Szeretném, ha megértené, hogy a tanács nem ajánlott és nem is kínált fel semmit. Nem kerestünk szóvivőt a nemesek képviseletére. Tehát nincs egy ilyen igény, melyet ön most szeretne betölteni. Ezt az igényt prefektus uram ön teremti meg, vagy legalábbis kellene megteremtenie. De hadd fordítsam le egy példára magam is, rendben?
*Nyilvánvalóan költői kérdés, de szeretné, hogyha Orthus értené, hogy Sfarim mire kíváncsi, mert így aligha tudnak továbblépni.*
-Képzelje el, hogy a komornyikja megkeresi önt, hogy szeretne a szolgálók képviselője lenni. Ön látja azt, hogy ezzel önnek könnyebb dolga lenne, ezért alapvetően támogatja a törekvést, de kéri tőle a szolgálók támogatását is, elvégre őket akarja képviselni. Majd a komornyik mielőtt elindulna megáll, és visszakérdez széttárt karokkal, hogy: rendben, de ez miért lesz jó a szolgálóknak, mit mondjak nekik? Érzi, hogy mennyire fordított a szerep? Hiszen nem ön kereste fel a komornyikot, hogy megbízza valamivel, éppen ellenkezőleg.
*Bár talán nehéz pontosan jó példát kitalálnia, úgy érzi ennyit igazán megtehet végső próbálkozásként. Talán így sikerül közös ágra terelni a beszélgetést.*
-Tehát, hogy világos legyek és önnek is könnyebb dolga legyen. Szeretném, ha felelne erre a három kérdésre.
*Előre dől az asztalon, és ökölbe szorított kezét szemmagasságba emeli, hogy azon tudjon számolni, minden kérdésnél egy-egy ujját kinyújtva.*
-Mit kíván elérni? Miért gondolja, hogy a nemességnek szüksége van képviseletre? És a tanácsot, vagy a nemességet szeretné képviselni, netán egyszerűen csak pozíciót, feladatot és hatalmat akar?
*Itt csak egy nagyon rövid szünetet tart, mielőtt Orthus válaszolhatna még hozzátesz valamit.*
-Nincsenek rossz válaszok, de szeretném látni, hogy miféle ambíciói vannak. Nyugodtan gondolja át a kérdéseim, és kérem feleljen őszintén.
*Majd feláll, és a korábban is használt borosüveget az asztalra helyezi, helyet foglalt és tölt magának az aprócska poharába, kezével pedig jelzi vendégének, hogy ő is nyugodtan tölthet, ha szeretné megnedvesíteni a torkát. Orthus pedig azt láthatja Sfarimon, hogy kezd a türelme végére érni, és meg kell őt győznie róla, hogy valóban felkészülten érkezett és átgondolta ezeket a dolgokat.*
*A szobában egyre inkább átveszi a szerepet a gyertyák és az egyetlen lámpás fénye, odakint a nap kezd nyugodni és szürkés félhomály borul a városra. A tárgyalás elhúzódik, és eleve későn is tudták összehozni a találkozót, de a politika már csak ilyen. Sfarim erősen gondolkozik Orthuson, próbálja megfejteni őt, de egyelőre nem igazán jut vele dűlőre. Egy ponton azon is elgondolkozik, hogy vajon alkalmas-e egyáltalán egy efféle pozícióra, de egyelőre úgy tűnik, hogy sikerül karizmájával elhitetnie az elnökkel, hogy talán mégis lehet benne valami. A szavait csupán aprócska, alig észrevehető szemöldökemeléssel fogadja.*
-Tudja prefektus úr sajnos rengeteget tárgyalok kereskedőkkel.
*Kezd a válaszába, ám azt nem fejti ki, hogy a tárgyalások sokasága terhes számára, vagy maguk a kereskedők a sajátos jellemvonásaikkal.*
-Azt hiszem látom már, hogy miért fut körbe-körbe ez a beszélgetés, köszönöm. Szeretném, ha megértené, hogy a tanács nem ajánlott és nem is kínált fel semmit. Nem kerestünk szóvivőt a nemesek képviseletére. Tehát nincs egy ilyen igény, melyet ön most szeretne betölteni. Ezt az igényt prefektus uram ön teremti meg, vagy legalábbis kellene megteremtenie. De hadd fordítsam le egy példára magam is, rendben?
*Nyilvánvalóan költői kérdés, de szeretné, hogyha Orthus értené, hogy Sfarim mire kíváncsi, mert így aligha tudnak továbblépni.*
-Képzelje el, hogy a komornyikja megkeresi önt, hogy szeretne a szolgálók képviselője lenni. Ön látja azt, hogy ezzel önnek könnyebb dolga lenne, ezért alapvetően támogatja a törekvést, de kéri tőle a szolgálók támogatását is, elvégre őket akarja képviselni. Majd a komornyik mielőtt elindulna megáll, és visszakérdez széttárt karokkal, hogy: rendben, de ez miért lesz jó a szolgálóknak, mit mondjak nekik? Érzi, hogy mennyire fordított a szerep? Hiszen nem ön kereste fel a komornyikot, hogy megbízza valamivel, éppen ellenkezőleg.
*Bár talán nehéz pontosan jó példát kitalálnia, úgy érzi ennyit igazán megtehet végső próbálkozásként. Talán így sikerül közös ágra terelni a beszélgetést.*
-Tehát, hogy világos legyek és önnek is könnyebb dolga legyen. Szeretném, ha felelne erre a három kérdésre.
*Előre dől az asztalon, és ökölbe szorított kezét szemmagasságba emeli, hogy azon tudjon számolni, minden kérdésnél egy-egy ujját kinyújtva.*
-Mit kíván elérni? Miért gondolja, hogy a nemességnek szüksége van képviseletre? És a tanácsot, vagy a nemességet szeretné képviselni, netán egyszerűen csak pozíciót, feladatot és hatalmat akar?
*Itt csak egy nagyon rövid szünetet tart, mielőtt Orthus válaszolhatna még hozzátesz valamit.*
-Nincsenek rossz válaszok, de szeretném látni, hogy miféle ambíciói vannak. Nyugodtan gondolja át a kérdéseim, és kérem feleljen őszintén.
*Majd feláll, és a korábban is használt borosüveget az asztalra helyezi, helyet foglalt és tölt magának az aprócska poharába, kezével pedig jelzi vendégének, hogy ő is nyugodtan tölthet, ha szeretné megnedvesíteni a torkát. Orthus pedig azt láthatja Sfarimon, hogy kezd a türelme végére érni, és meg kell őt győznie róla, hogy valóban felkészülten érkezett és átgondolta ezeket a dolgokat.*
374. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2026-01-05 21:29:00
Üzenet elküldve: 2026-01-05 21:29:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Nemesek hangja//
*Hallgatja az elnök válaszát, és elsőre - még ha nem is mutatja - bosszús azért, hogy nem kap tőle egyértelmű választ. Utána azonban arra gondol: arról lehet szó, hogy nem egyformán közelítik meg a kérdést. Ezért végül így felel egy szívélyes mosoly kíséretében.*
- Azt hiszem értem, hogyan gondolkozik erről. Nem akarom bosszantani a kérdéseimmel. Talán csak azért van, hogy nem egyformán közelítünk a dologhoz, mert én kereskedő vagyok, és kereskedőként is gondolkodom.
Amikor azt kérdi, milyen hatáskört remélnék egy ilyen kinevezéssel, én visszakérdezek: mi fér bele? Természetemből fakad, hogy alkudozzak, ahogy az is, hogy ne mondjam ki, mit akarok, hanem hagyjam, hogy a tárgyalófelem mondja ki, mit ajánl. Hátha többet is, mint amit kérnék, mert akkor elfogadom azt is, amit az én igényem fölött ajánl.
Másrészről pedig óhatatlanul úgy tekintek erre a kinevezésre is, mint egy portékára. Tudni szeretném, mit ér, hogy el tudjam adni a vevőknek: vagyis azoknak a nemeseknek, akik a támogatásukat adják hozzá.
Talán idegen önnek, ahogyan én látom a dolgokat, talán még ellenszenvesnek is találja, de kérem értse meg: az a kereskedő, aki nem is tudja, mi a portékája, csak mindenképpen próbálja eladni, az becstelen. Én szeretném hinni magamról, hogy becsületes és egyenes kereskedő vagyok. Tudni szeretném, mim van, mielőtt "házalni" kezdek vele a nemeseknél. Így nem ígérek nekik olyat, amit aztán nem tudok megtartani.
*kis szünetet tart, bízva benne, hogy Sfarim Brock valamennyire megérti az ő szemléletét, még ha nem is értékeli, de talán meglátja benne a jót is.
Aztán azonban Orthus nem erőlteti tovább ezt, helyette így szól.*
- Legyen azonban így: beszélek a nemességgel. Elmondom mindenkinek, hogy mit szeretnék elérni. De azt is megmondom nekik nyíltan: nem tudom, mire lesz elég a kinevezés. Hogy mit tudok elintézni majd a negyednek, és lakóinak. És ennek tudatában, hogy támogatják-e a törekvéseimet, vagy sem. Megfelel így Önnek?
*kérdi.*
*Hallgatja az elnök válaszát, és elsőre - még ha nem is mutatja - bosszús azért, hogy nem kap tőle egyértelmű választ. Utána azonban arra gondol: arról lehet szó, hogy nem egyformán közelítik meg a kérdést. Ezért végül így felel egy szívélyes mosoly kíséretében.*
- Azt hiszem értem, hogyan gondolkozik erről. Nem akarom bosszantani a kérdéseimmel. Talán csak azért van, hogy nem egyformán közelítünk a dologhoz, mert én kereskedő vagyok, és kereskedőként is gondolkodom.
Amikor azt kérdi, milyen hatáskört remélnék egy ilyen kinevezéssel, én visszakérdezek: mi fér bele? Természetemből fakad, hogy alkudozzak, ahogy az is, hogy ne mondjam ki, mit akarok, hanem hagyjam, hogy a tárgyalófelem mondja ki, mit ajánl. Hátha többet is, mint amit kérnék, mert akkor elfogadom azt is, amit az én igényem fölött ajánl.
Másrészről pedig óhatatlanul úgy tekintek erre a kinevezésre is, mint egy portékára. Tudni szeretném, mit ér, hogy el tudjam adni a vevőknek: vagyis azoknak a nemeseknek, akik a támogatásukat adják hozzá.
Talán idegen önnek, ahogyan én látom a dolgokat, talán még ellenszenvesnek is találja, de kérem értse meg: az a kereskedő, aki nem is tudja, mi a portékája, csak mindenképpen próbálja eladni, az becstelen. Én szeretném hinni magamról, hogy becsületes és egyenes kereskedő vagyok. Tudni szeretném, mim van, mielőtt "házalni" kezdek vele a nemeseknél. Így nem ígérek nekik olyat, amit aztán nem tudok megtartani.
*kis szünetet tart, bízva benne, hogy Sfarim Brock valamennyire megérti az ő szemléletét, még ha nem is értékeli, de talán meglátja benne a jót is.
Aztán azonban Orthus nem erőlteti tovább ezt, helyette így szól.*
- Legyen azonban így: beszélek a nemességgel. Elmondom mindenkinek, hogy mit szeretnék elérni. De azt is megmondom nekik nyíltan: nem tudom, mire lesz elég a kinevezés. Hogy mit tudok elintézni majd a negyednek, és lakóinak. És ennek tudatában, hogy támogatják-e a törekvéseimet, vagy sem. Megfelel így Önnek?
*kérdi.*
373. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2026-01-03 20:52:36
Üzenet elküldve: 2026-01-03 20:52:36
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nemesek hangja//
*Sfarim egy szigorú ember, ezt sokan tudják róla, azonban azt is tudják hogy mit tett a lázadás idején, és hogy hogyan és miért lett éppen ő a Népek Tanácsának Elnöke. Mindig is a várost tartotta szem előtt, és nincs ez másképpen ma sem. Ez is közrejátszik abban, hogy bizony kemény tárgyalófél, no meg az a rettenetes politikai tapasztalat amivel rendelkezik. Türelmesen hallgatja Orthus válaszát a kérdésekre, amiket feltett, és hagyja is beszélni, közben pedig erősen gondolkozik. Jobb kezével akaratlanul is dörzsölni kezdi halántékát, meglehet a napja eleve hosszú volt, és nem számított a prefektus érkezésére. Ám annak szavai sem jutnak el hozzá, legalábbis nem úgy ahogy valószínűleg a férfi szeretné. Nagyot sóhajt, hagy egy kis szünetet mielőtt belekezdene.*
-Nézze prefektus úr. Én megértem önt, ön azonban sajnos nem értett meg engem.
*Kezd bele és egészen kihúzza magát a székében, hogy könyökével az asztalra támaszkodhasson.*
-Olyan kérdésekre várja tőlem a választ, melyeket talán még maga sem tud. Azt, hogy a nemeseknek mi szükségük egy szószólóra, hogy ez miért jó nekik, mivel érnek többet mintha egyenként igyekeznének az érdekeiket képviselni nem a Tanács, és nem is az én dolgom megítélni. Ön keresett meg, hogy szeretne egy tisztséget, s ehhez a pozícióhoz a támogatásunkat kérje. Azt feltételeztem, hogy ezeket a kérdéseket már fölvetette magának és megtalálta a megfelelő válaszokat, mielőtt megtette volna ezt a lépést.
*Kezével kettejükre mutat, jelezve, hogy erre a személyes találkozóra gondol.*
-A Tanács részéről egyértelműen hasznos szolgálatot tudna tenni azzal, hogyha a mi kéréseinket, döntéseinket továbbítaná a nemesek felé, hisz mégiscsak ön tudja milyenek, mire hogyan reagálnak, miképpen nyelik le a keserű pirulát, ha éppen arra lenne szükség. Ezért is biztosítottam korábban a Tanács támogatásáról.
*Folytatja a dolgot, hisz korábban valóban ő maga mondta, hogy jó ötlet egy összekötő, afféle szóvivő a tanács és a nemesség között.*
-A nemesek nem egyszerű polgárok, hanem nemesek. Ahogy ismerem a többséget, sokan karakánok, szeretik a saját ügyeiket intézni. Emiatt fontos, hogy lássuk azt, hogy ténylegesen támogatják önt abban, hogy helyettük szóljon.
*Mást nem igazán tud hozzáfűzni, úgy érzi, hogy minden fontos dolgot érintett, égszínkék szemeivel Orthust fürkészi, mintha csak azt remélné, hogy ki tudja olvasni mi járhat annak gondolataiban.*
-A szerep értelme számomra egyértelmű, szolgálat a város jövőjéért. Az pedig, hogy ez a nemesek érdekeit miképp szolgálja, vagy az ön saját céljait hogyan tudja magába foglalni, csakis önön múlik.
*Most ő tárja szét a kezeit, hasonlóan mint ahogy korábban Orthus tette.*
*Sfarim egy szigorú ember, ezt sokan tudják róla, azonban azt is tudják hogy mit tett a lázadás idején, és hogy hogyan és miért lett éppen ő a Népek Tanácsának Elnöke. Mindig is a várost tartotta szem előtt, és nincs ez másképpen ma sem. Ez is közrejátszik abban, hogy bizony kemény tárgyalófél, no meg az a rettenetes politikai tapasztalat amivel rendelkezik. Türelmesen hallgatja Orthus válaszát a kérdésekre, amiket feltett, és hagyja is beszélni, közben pedig erősen gondolkozik. Jobb kezével akaratlanul is dörzsölni kezdi halántékát, meglehet a napja eleve hosszú volt, és nem számított a prefektus érkezésére. Ám annak szavai sem jutnak el hozzá, legalábbis nem úgy ahogy valószínűleg a férfi szeretné. Nagyot sóhajt, hagy egy kis szünetet mielőtt belekezdene.*
-Nézze prefektus úr. Én megértem önt, ön azonban sajnos nem értett meg engem.
*Kezd bele és egészen kihúzza magát a székében, hogy könyökével az asztalra támaszkodhasson.*
-Olyan kérdésekre várja tőlem a választ, melyeket talán még maga sem tud. Azt, hogy a nemeseknek mi szükségük egy szószólóra, hogy ez miért jó nekik, mivel érnek többet mintha egyenként igyekeznének az érdekeiket képviselni nem a Tanács, és nem is az én dolgom megítélni. Ön keresett meg, hogy szeretne egy tisztséget, s ehhez a pozícióhoz a támogatásunkat kérje. Azt feltételeztem, hogy ezeket a kérdéseket már fölvetette magának és megtalálta a megfelelő válaszokat, mielőtt megtette volna ezt a lépést.
*Kezével kettejükre mutat, jelezve, hogy erre a személyes találkozóra gondol.*
-A Tanács részéről egyértelműen hasznos szolgálatot tudna tenni azzal, hogyha a mi kéréseinket, döntéseinket továbbítaná a nemesek felé, hisz mégiscsak ön tudja milyenek, mire hogyan reagálnak, miképpen nyelik le a keserű pirulát, ha éppen arra lenne szükség. Ezért is biztosítottam korábban a Tanács támogatásáról.
*Folytatja a dolgot, hisz korábban valóban ő maga mondta, hogy jó ötlet egy összekötő, afféle szóvivő a tanács és a nemesség között.*
-A nemesek nem egyszerű polgárok, hanem nemesek. Ahogy ismerem a többséget, sokan karakánok, szeretik a saját ügyeiket intézni. Emiatt fontos, hogy lássuk azt, hogy ténylegesen támogatják önt abban, hogy helyettük szóljon.
*Mást nem igazán tud hozzáfűzni, úgy érzi, hogy minden fontos dolgot érintett, égszínkék szemeivel Orthust fürkészi, mintha csak azt remélné, hogy ki tudja olvasni mi járhat annak gondolataiban.*
-A szerep értelme számomra egyértelmű, szolgálat a város jövőjéért. Az pedig, hogy ez a nemesek érdekeit miképp szolgálja, vagy az ön saját céljait hogyan tudja magába foglalni, csakis önön múlik.
*Most ő tárja szét a kezeit, hasonlóan mint ahogy korábban Orthus tette.*
372. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2025-12-31 11:20:29
Üzenet elküldve: 2025-12-31 11:20:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Nemesek hangja//
*Sfarim kérdését hallva elgondolkozik, majd így felel.*
- Selyemrév még "fiatal", hogy úgy mondjam, lakóinak még meg kell szokni új környezetüket, mielőtt azok a problémák, amik minden városnegyedben megjelennek valamiképpen, itt is felszínre törnek. De biztosak lehetünk abban, hogy hamarosan itt is felmerülnek majd igények.
E pillanatban a Selyemrévvel kapcsolatos legfőbb kérdés az, hogy ki tud még nemessé válni. Engem ez ügyben keresnek meg legtöbben. Hajdanvolt artheniori nemesek leszármazottai, akik nem tudják, miként szerezzék vissza régi címüket. Nos, nem állítom, hogy prefektusként az én dolgom lenne segíteni nekik, csak elmondom önnek, hogy ez fordul elő a legtöbbször.
Egy másik fontos kérdés, ami okkal foglalkoztat minden artheniori nemest, az a szegények helyzete. Egy lázadást már átéltünk, nem szeretnénk egy újabbat megtapasztalni, de ehhez a város legkiszolgáltatottabb népeinek helyzetén javítani kell. Volt alkalmam több nemessel beszélni erről, és megvan bennük a szándék, hogy segítsenek ebben.
Tudok olyanról, akit jobban érdekel a selyemrévi biztonság és szerepet vállalna az aranyköpenyes városőrök felkészítésében. Mások további adakozással, segítséggel próbálnák elnyerni a szegények rokonszenvét és enyhíteni nehézségeiken. Természetesen olyanról is tudok, aki nagyobb erővel akarna fegyelmet tartani a Romvárosban. Romvárosról sokat beszélek, de meg kell értenie: Selyemrévbe a szegénynegyeden keresztül vezet az út. És ne feledjük, hogy minek a romjai ezek: az egykori nemességé. Örök emlékeztető, hogy mi volt, és mi lehet újra. Én hiszem, hogy a nemesek együtt és összefogva többet tehetnek, mint egy-egy jó szándékú nemes egymagában. Ilyen ügyek összefogását és közvetítését tudnám jelenleg elsődleges feladatomnak elképzelni.
És ahogy mondtam: hamarosan elő fognak jönni Selyemrév egyedi problémái, ahogy az természetszerű. Amikor ez megtörténik, valakinek az egész negyed nevében képesnek kell lennie jeleznie ezeket a Városi Tanács felé, hogy segítséget kérjünk a problémák elhárításában.
*Sfarim kérdéseit hallva így felel.*
- Engedje meg, hogy egy példával próbáljam elmagyarázni. Tegyük fel, hogy innen első utam egy új selyemrévi nemeshez vezet. Előadom, hogy a támogatását kérem. Mihez? Hogy prefektusi címem Selyemrév szószólójává tegyen. És az mire jó? Hogy legyen, aki a negyedet képviseli. És mit tud elérni a szószóló ezzel?
*tart egy kis szünetet, széttárja a karját, érzékeltetve, hogy megérkeztek a lényeghez.*
- Na ez az a kérdés, amire tudnom kell valamilyen megfelelő választ adni. Ahhoz, hogy igazoljam: nem a magam számára kérek egy szépen csengő titulust vagy hatalmat, meg kell tudnom mondani, mit ér ez a támogatás. És a legfontosabbat: hogy mit tudok majd tenni ezzel a hatalommal őérte, aki támogat.
Az úgy kevés, hogy azt mondom: hadd legyen én a szószólónk, mert az sose árt, ha van. Minden nemes legelső kérdése az lesz, miért lesz az jó őneki, ha van egy szószólónk. Mit tud elérni a szószóló, amit ő maga nem tudna? Mennyivel ér többet a szószóló szava, mint az egyes városi polgároké.
*újabb kis szünetet tart, majd így folytatja.*
- Nos ezért szeretném tudni, milyen tartalommal bírna a kinevezésem, ha elnyerném a kellő mennyiségű támogatást. Mert azok, akiknek a támogatásában bizakodom, tudni akarják majd, mire lesz ez jó őnekik. Én pedig nem akarok a levegőbe beszélni, megígérni hogy el tudok intézni majd olyasmit, amit nem. Ha e rang nem jelent majd sokat, akkor ne jelentsen sokat. De tudni szeretném, és minden lehetséges támogatóm is tudni szeretné majd, hogy mi az a kevés, amit jelenthet.
*zárja mondandóját.*
*Sfarim kérdését hallva elgondolkozik, majd így felel.*
- Selyemrév még "fiatal", hogy úgy mondjam, lakóinak még meg kell szokni új környezetüket, mielőtt azok a problémák, amik minden városnegyedben megjelennek valamiképpen, itt is felszínre törnek. De biztosak lehetünk abban, hogy hamarosan itt is felmerülnek majd igények.
E pillanatban a Selyemrévvel kapcsolatos legfőbb kérdés az, hogy ki tud még nemessé válni. Engem ez ügyben keresnek meg legtöbben. Hajdanvolt artheniori nemesek leszármazottai, akik nem tudják, miként szerezzék vissza régi címüket. Nos, nem állítom, hogy prefektusként az én dolgom lenne segíteni nekik, csak elmondom önnek, hogy ez fordul elő a legtöbbször.
Egy másik fontos kérdés, ami okkal foglalkoztat minden artheniori nemest, az a szegények helyzete. Egy lázadást már átéltünk, nem szeretnénk egy újabbat megtapasztalni, de ehhez a város legkiszolgáltatottabb népeinek helyzetén javítani kell. Volt alkalmam több nemessel beszélni erről, és megvan bennük a szándék, hogy segítsenek ebben.
Tudok olyanról, akit jobban érdekel a selyemrévi biztonság és szerepet vállalna az aranyköpenyes városőrök felkészítésében. Mások további adakozással, segítséggel próbálnák elnyerni a szegények rokonszenvét és enyhíteni nehézségeiken. Természetesen olyanról is tudok, aki nagyobb erővel akarna fegyelmet tartani a Romvárosban. Romvárosról sokat beszélek, de meg kell értenie: Selyemrévbe a szegénynegyeden keresztül vezet az út. És ne feledjük, hogy minek a romjai ezek: az egykori nemességé. Örök emlékeztető, hogy mi volt, és mi lehet újra. Én hiszem, hogy a nemesek együtt és összefogva többet tehetnek, mint egy-egy jó szándékú nemes egymagában. Ilyen ügyek összefogását és közvetítését tudnám jelenleg elsődleges feladatomnak elképzelni.
És ahogy mondtam: hamarosan elő fognak jönni Selyemrév egyedi problémái, ahogy az természetszerű. Amikor ez megtörténik, valakinek az egész negyed nevében képesnek kell lennie jeleznie ezeket a Városi Tanács felé, hogy segítséget kérjünk a problémák elhárításában.
*Sfarim kérdéseit hallva így felel.*
- Engedje meg, hogy egy példával próbáljam elmagyarázni. Tegyük fel, hogy innen első utam egy új selyemrévi nemeshez vezet. Előadom, hogy a támogatását kérem. Mihez? Hogy prefektusi címem Selyemrév szószólójává tegyen. És az mire jó? Hogy legyen, aki a negyedet képviseli. És mit tud elérni a szószóló ezzel?
*tart egy kis szünetet, széttárja a karját, érzékeltetve, hogy megérkeztek a lényeghez.*
- Na ez az a kérdés, amire tudnom kell valamilyen megfelelő választ adni. Ahhoz, hogy igazoljam: nem a magam számára kérek egy szépen csengő titulust vagy hatalmat, meg kell tudnom mondani, mit ér ez a támogatás. És a legfontosabbat: hogy mit tudok majd tenni ezzel a hatalommal őérte, aki támogat.
Az úgy kevés, hogy azt mondom: hadd legyen én a szószólónk, mert az sose árt, ha van. Minden nemes legelső kérdése az lesz, miért lesz az jó őneki, ha van egy szószólónk. Mit tud elérni a szószóló, amit ő maga nem tudna? Mennyivel ér többet a szószóló szava, mint az egyes városi polgároké.
*újabb kis szünetet tart, majd így folytatja.*
- Nos ezért szeretném tudni, milyen tartalommal bírna a kinevezésem, ha elnyerném a kellő mennyiségű támogatást. Mert azok, akiknek a támogatásában bizakodom, tudni akarják majd, mire lesz ez jó őnekik. Én pedig nem akarok a levegőbe beszélni, megígérni hogy el tudok intézni majd olyasmit, amit nem. Ha e rang nem jelent majd sokat, akkor ne jelentsen sokat. De tudni szeretném, és minden lehetséges támogatóm is tudni szeretné majd, hogy mi az a kevés, amit jelenthet.
*zárja mondandóját.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 372-391