*Végre ideérkezvén, elindul a lépcsőn felfelé.*
-Kérjük a fegyvereit, uram!
*Fordul hozzá az egyik díszes ruhákba öltöztetett őr, ellenvetést nem tűrő hangon. Ez persze nem éri meglepetésként, hisz ő is olyan helyről származik, ahol a protokoll és az etikett, az szent és sérthetetlen. Mindettől függetlenül, nehéz szívvel adja le csatabárdját, harci kalapácsát és pajzsát. További vizsgálódás után az őrök továbbengedik.
Beérve, ámulva csodálja az épület belső díszítését, ami mesébe illő. Áhítattal a szemében botorkál oda a pulpitushoz, ami előtt ilyen korai órában szerencsére nincs sor.*
-Miben segíthetek? *Mormolja a megszokott kérdést a Hivatalsegéd. De mivel válasz nem, érkezik folytatja.*
-KHM... Miben segíthetek? *Ismétli meg, most már hangosabban. Na erre már Dofeaën is felkapja a fejét.*
-Jajjj... Igen... Höhöhö... *Válaszolja kissé zavartan.*
-Csak elméláztam a hely szépségében. A nevem Dofeaën Blöödgingär a Röh... khm... Szóval Dofeaën Blöödfingär, LOVAG.
*Az utolsó szót olyan hangosan, és kissé sipákolósan ejtve, hogy a teremben mindenki a fülére kapta a kezét. Kivéve a Hivatalsegédet.*
-Iratok? *Papírjait átnyújtja, a szolgának, aki azt olyan mély hajbókolás közepette vette el, hogy hirtelen nemes úrnak érezte magát.*
-Hmmm... Látom Dofeaën uram, nem kis hírnévvel rendelkező mestere volt. Velem is sokszor, mondjuk úgy vitázott. Ha Ön fele annyi törp, és fele annyi lovag, mint a fele annak, ami ide le van írva, akkor vélhetően nem lesznek gondjaink egymással. Mit akar?
*Dörmögi színtelen hangon a Hivatalsegéd. A nyilvánvaló sértésnek álcázott próbatételen hamar átlátott hősünk, és mintha sem történt volna válaszol is.*
-Mélyen tisztelt uram, köszönöm megelőlegezett bizalmát. Két panasszal szeretnék élni. Az egyik csak formalitás, kellemetlenség, höhöhö... A Taverna a Három Baráthoz sajnos láthatólag évek óta zárva, mégis az útbaigazító táblák kint vannak. Szeretném kérni, azokat vegyék le, nehogy mások is, úgy mint jómagam, pórul járjanak, hogy azt hiszik végre pihenhetnek és melegedhetnek, és a végén jön az arculcsapás, höhöhö...
-Ezt nem is tudtam, köszönöm jelzésed! Felvetésed jogos, és természetesen utána járunk. Mi a Másik panaszod? *Feleli a kopaszodó öreg úr, a Hivatalsegéd. Kezével sürgetésre inti a törpe lovagot.*
-Höhöhö... Igen, a másik, hogy a városba beérve volt egy Paulusz, ja nem Paulo, nevű városőr, aki éjfél után nem sokkal, nem a főutakon irányított el, hanem a házak között javasolt nekem útvonalat. A szeme is úgy állt, hogy arra tippeltem rosszaságon töri a fejét, és aki vélhetően másokkal összedolgozik.
*Elkomorodik az arca a Hivatalsegédnek.*
-Sajnos több ilyen hírt kaptunk az elmúlt időben. Köszönöm, hogy jelezte, a nyomozás már folyik egy ideje, de ennek a Paulonak a neve még nem merült fel. Még egyszer köszönjük. Ha ennyi, távozhat!
*Már épp fordul a kijárat felé, mikor eszébe jut.*
-Jajjj... höhöhö... Majdnem elfejtettem! Van egy városőr a főtéren Fikus néven, ő nagyon segítőkész és barátságos volt. Szeretném, ha jegyzőkönyvbe vennék hivatalos elismerésem. Megérdemelne valami kis jutalmat, ezzel is bátorítva a hozzá hasonló városőröket.
-Rendben, utánanézünk, de ha ennyi volt, akkor most már tényleg távozhat.
*Néz rá komoran és szúrósan a Hivatalsegéd úgy, mintha ő ette volna meg az ebédjét.*
~Én kérek elnézést, mintha nem ez lenne a dolgod.~
*A lépcsőn lefele, miután visszakapta felszereléseit, már azon gondolkodott, miként és hol panaszolja be a Hivatalsegédet, de végül legyint egyet és és ismét halad tovább útján.*
~Á, biztos csak rossz napja van. Na de ha legközelebb is ilyen lesz akkor már más a tészta.~
-Höhöhö... Apropó, merre találom a Kaszárnyát? Úgy tudom, ott lehet kicsit gyakorolni a fegyverforgatást, és kicsit formába hozni magam.
*Kérdi a városőrtől, aki épp a fegyvereit és pajzsát adja vissza neki.*
-Természetesen. *Feleli az, és készségesen útbaigazítja őt.*