Arthenior - Tanácsháza
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 21 (401. - 406. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 387-406
406. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2026-06-15 10:16:46
Üzenet elküldve: 2026-06-15 10:16:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Szürke légió//
//Az orkok nyomában//
* Hát nem lesznek sokkal okosabbak a búcsúzkodás után. Reményei az utolsó pillanatig kísérték, hátha elé dobnak egy jutalomfalatot és beavatják néhány piszkos kis titokba, amit a város elől is titokban tartanak. Ám egyetlen bizonyítéka, hogy valamivel gazdagabban távozik az épületből, az apró erszény az oldalán, minek minden lépte után apró összekoccanásai tölti ki a hosszú folyosón megpihenő csendet.
Odakinn nagylevegőt vesz, majd még azelőtt a jövőn kezd gondolkodni, mielőtt a tündér azt megkérdezné. Nem rosszkor, ugyanis zsákutcába futott, hacsak nem akar megint valami magánakciót szervezni. *
- Egyelőre semmit. Aggaszt a sereg mérete, de ezt nem azt jelenti, hogy fejvesztve fogok közéjük rohanni. Hadd jöjjenek ők, aztán majd a végén meghozom a döntést. Persze lesz nekem is egy-két menekülési utam, ha a helyzet megkívánná.
* Monológja után még a vállait is megrántja. A harc utáni szeretete sokszor valóban meghozza előtte a döntést, bár hazudna, ha azt mondaná, hogy mást nem szokott számításba venni. Egy egész haderő ellen, aligha fogja belevetni magát a közepébe annak reményében, hogy néhány ember emlékezzen az áldozatára. *
- Akkor egyelőre eljött a búcsú ideje. Aztán vigyázz magadra, ha mégis idő előtt lelépnél a városból.
* Egy apró karlendítést követve hátat fordít a tündérnek és elindul a maga útján. Bár biztos lenne még miről beszélniük, legyen szó az istenükbe vetett hitükről, akár az állatok további betanításáról, egyelőre úgy fest, hogy nagyon más képet látnak maguk előtt. *
//Az orkok nyomában//
* Hát nem lesznek sokkal okosabbak a búcsúzkodás után. Reményei az utolsó pillanatig kísérték, hátha elé dobnak egy jutalomfalatot és beavatják néhány piszkos kis titokba, amit a város elől is titokban tartanak. Ám egyetlen bizonyítéka, hogy valamivel gazdagabban távozik az épületből, az apró erszény az oldalán, minek minden lépte után apró összekoccanásai tölti ki a hosszú folyosón megpihenő csendet.
Odakinn nagylevegőt vesz, majd még azelőtt a jövőn kezd gondolkodni, mielőtt a tündér azt megkérdezné. Nem rosszkor, ugyanis zsákutcába futott, hacsak nem akar megint valami magánakciót szervezni. *
- Egyelőre semmit. Aggaszt a sereg mérete, de ezt nem azt jelenti, hogy fejvesztve fogok közéjük rohanni. Hadd jöjjenek ők, aztán majd a végén meghozom a döntést. Persze lesz nekem is egy-két menekülési utam, ha a helyzet megkívánná.
* Monológja után még a vállait is megrántja. A harc utáni szeretete sokszor valóban meghozza előtte a döntést, bár hazudna, ha azt mondaná, hogy mást nem szokott számításba venni. Egy egész haderő ellen, aligha fogja belevetni magát a közepébe annak reményében, hogy néhány ember emlékezzen az áldozatára. *
- Akkor egyelőre eljött a búcsú ideje. Aztán vigyázz magadra, ha mégis idő előtt lelépnél a városból.
* Egy apró karlendítést követve hátat fordít a tündérnek és elindul a maga útján. Bár biztos lenne még miről beszélniük, legyen szó az istenükbe vetett hitükről, akár az állatok további betanításáról, egyelőre úgy fest, hogy nagyon más képet látnak maguk előtt. *
405. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2026-06-10 18:40:46
Üzenet elküldve: 2026-06-10 18:40:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 314
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 314
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//A Szürke légió//
//Az orkok nyomában//
* Alesian követi a "lelkes" írnokot, aki elviszi őket a kincstárnak nem nevezhető kifizető helyre. A pompa elmarad, de még a megfűzhető szép lányok is. Viszont a ládikó láttán mohón megcsillan a szeme. Szívesen bele ásná magát abba a ládába, de sajnos nem teheti.*
- Szerény hely, kicsit fényűzőbbet várt volna az ember.* Add hangot a gondolatainak. Aztán a markában landolnak az aranyak. Szép súlya van, olyan kellemes, gömbölyded fogása van az erszények, mint egy hamvas tündér mell. Hamar el is süllyeszti a kis táskájában, miközben megregulázza az állatát.*
- Nem szabad Zápor! Gyere csak ide!* A mosómedve a pergamenek után érdeklődne, de még azelőtt megállítja a tündér, hogy odaérne.*
- Igazán nincsen mit, csak a kötelességünket tettük.* Ő mondjuk nem tett semmit és kapot ötszáz aranyat, ami esélyesen elmegy majd egy új varázsitalra, szóval nullára fog kijönni. Bár a három zsákmány az megérte.*
- Teysus áldja magukat!* Köszön el tőlük és indul ki még Ettvallderrel. Őt majd kint fogja kikérdezni.*
- Szóval? mit szándékozol tenni? Én szerintem feltöltöm a bájital készletem. Aztán meglátogatom Teysust és majd kiderül, hogy hova tovább, de lelépek, ha nagyon forró lesz a talaj. Te gondolom majd mész hadakozni. Kétlem, hogy sokáig nyugalom lesz itt. Azért ne ölesd meg magad. Teysusnak szüksége van a harcosaira.* Ha mondd valamit, azt meghallgatja és, ha a továbbiakban nem kíván vele tartani, akkor megy a dolgára.*
//Az orkok nyomában//
* Alesian követi a "lelkes" írnokot, aki elviszi őket a kincstárnak nem nevezhető kifizető helyre. A pompa elmarad, de még a megfűzhető szép lányok is. Viszont a ládikó láttán mohón megcsillan a szeme. Szívesen bele ásná magát abba a ládába, de sajnos nem teheti.*
- Szerény hely, kicsit fényűzőbbet várt volna az ember.* Add hangot a gondolatainak. Aztán a markában landolnak az aranyak. Szép súlya van, olyan kellemes, gömbölyded fogása van az erszények, mint egy hamvas tündér mell. Hamar el is süllyeszti a kis táskájában, miközben megregulázza az állatát.*
- Nem szabad Zápor! Gyere csak ide!* A mosómedve a pergamenek után érdeklődne, de még azelőtt megállítja a tündér, hogy odaérne.*
- Igazán nincsen mit, csak a kötelességünket tettük.* Ő mondjuk nem tett semmit és kapot ötszáz aranyat, ami esélyesen elmegy majd egy új varázsitalra, szóval nullára fog kijönni. Bár a három zsákmány az megérte.*
- Teysus áldja magukat!* Köszön el tőlük és indul ki még Ettvallderrel. Őt majd kint fogja kikérdezni.*
- Szóval? mit szándékozol tenni? Én szerintem feltöltöm a bájital készletem. Aztán meglátogatom Teysust és majd kiderül, hogy hova tovább, de lelépek, ha nagyon forró lesz a talaj. Te gondolom majd mész hadakozni. Kétlem, hogy sokáig nyugalom lesz itt. Azért ne ölesd meg magad. Teysusnak szüksége van a harcosaira.* Ha mondd valamit, azt meghallgatja és, ha a továbbiakban nem kíván vele tartani, akkor megy a dolgára.*
404. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2026-06-10 09:14:28
Üzenet elküldve: 2026-06-10 09:14:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke légió//
//Az orkok nyomában//
* Aprót bólint, de arcán látni, hogy nincs éppen kedvére a válasz. Erőlködni végképp nem szeretne az írnokok jelenlétében, így maga sem lát más utat. Feláll, majd némán követi az aggastyánt, majd amint beérnek a szobába, csalódottan néz körbe.
Mikor kinyílik a láda, akaratlanul is odasiklik a tekintete. Kíváncsi, hogy vajon mennyi aranyat rejthet, ám ha nem látja szabad szemmel, nem fog érte nyújtózkodni.
Amint átadásra kerül az arany, egy darabig eljátszadozik az erszénnyel. Méregeti és egyre jobban tetszik neki a dolog. Bár eleinte úgy vélte, az ígért arany aligha lesz említésre méltó, most mégis elégedett mosollyal fogadja. Egy pillanatra még vissza is néz az írnokra és a pénztárosra, mintha csak azt várná, hogy mikor vennék vissza. Amikor ez elmarad, az övére függeszti. *
- Nem semmi. Ha belegondolok, hogy Sárvárosban többet csináltam kevesebbért.
* Jegyzi meg gyorsan, és ha nincs egyéb dolguk úgy egy kurta biccentéssel búcsúzik a párostól. *
- Ha megtudunk valamit, tudjuk hol találjuk önöket.
* Ha tudta volna, hogy ilyen kifizetődő néhány ork lemészárlása, hamarabb is ellátogatott volna a szántóföldekre. Talán így is tesz. Most azonban a pénznél is csábítóbbnak tűnik egy kiadós koszt, és egy meleg fürdő. *
//Az orkok nyomában//
* Aprót bólint, de arcán látni, hogy nincs éppen kedvére a válasz. Erőlködni végképp nem szeretne az írnokok jelenlétében, így maga sem lát más utat. Feláll, majd némán követi az aggastyánt, majd amint beérnek a szobába, csalódottan néz körbe.
Mikor kinyílik a láda, akaratlanul is odasiklik a tekintete. Kíváncsi, hogy vajon mennyi aranyat rejthet, ám ha nem látja szabad szemmel, nem fog érte nyújtózkodni.
Amint átadásra kerül az arany, egy darabig eljátszadozik az erszénnyel. Méregeti és egyre jobban tetszik neki a dolog. Bár eleinte úgy vélte, az ígért arany aligha lesz említésre méltó, most mégis elégedett mosollyal fogadja. Egy pillanatra még vissza is néz az írnokra és a pénztárosra, mintha csak azt várná, hogy mikor vennék vissza. Amikor ez elmarad, az övére függeszti. *
- Nem semmi. Ha belegondolok, hogy Sárvárosban többet csináltam kevesebbért.
* Jegyzi meg gyorsan, és ha nincs egyéb dolguk úgy egy kurta biccentéssel búcsúzik a párostól. *
- Ha megtudunk valamit, tudjuk hol találjuk önöket.
* Ha tudta volna, hogy ilyen kifizetődő néhány ork lemészárlása, hamarabb is ellátogatott volna a szántóföldekre. Talán így is tesz. Most azonban a pénznél is csábítóbbnak tűnik egy kiadós koszt, és egy meleg fürdő. *
403. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2026-06-09 18:01:00
Üzenet elküldve: 2026-06-09 18:01:00
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//A Szürke Légió//
//Az orkok nyomában//
*Az első írnok egy pillanatra elgondolkodik Ettvallder szavain, aztán lassan megrázza a fejét.*
- Ha ilyen munka akad, arról nem mi fogunk dönteni.
*Röviden Vargan felé pillant, de az aggastyán már ismét az előtte fekvő iratokkal foglalkozik. Úgy tűnik, számára az ügy valóban lezárult. Legalábbis egyelőre.*
- A jelentést továbbítani fogják azoknak, akiknek szükséges. Ha a városnak szüksége lesz magukra, meg fogják találni önöket.
*Vargan erre csak egy halk hümmögéssel reagál, anélkül hogy felnézne. Az írnok ezután feláll, és az ajtó felé int.*
- Ami pedig a jutalmat illeti… Kár bevonni az őröket, épp ráérek. Kövessenek.
*Az aggastyán erre felnéz, felvonja szemöldökét, majd sokat mondóan megvonja vállait. Nem kell messzire menniük. Néhány folyosóval arrébb egy kisebb pénzügyi iroda működik, ahol a Tanácsháza kifizetéseit intézik. A helyiség jóval egyszerűbb, mint amire Alesian talán számított. Sem csinos kisasszonyok, sem fényűző kincstár nem várja őket. Mindössze egy köpcös, őszülő férfi ül egy magas pult mögött, körülvéve ládákkal, könyvelési kötetekkel és megszámlálhatatlan mennyiségű pergamennel.
Az írnok átadja a pecséttel ellátott lapot. A pénztáros végigfut rajta, morog valamit az orra alatt, majd előhúz egy kulcsot. A terem sarkában álló vaskos láda zárja kattan.*
- Ketten vannak?
*Kérdezi anélkül, hogy felnézne. Amikor megerősítést kap, kiméri a jutalmat. Ötszáz arany fejenként. Nem egy vagyon. Viszont tisztességes fizetség egy sikeres felderítésért és egy olyan jelentésért, amelyet a város láthatóan komolyan vesz. Az aranyak végül gazdát cserélnek. Az ügyintéző visszacsukja a ládát.*
- A Tanácsháza köszöni a szolgálatukat.
*Ennyi. Egyelőre. Odakint továbbra is nyüzsög a város. Kereskedők kiabálnak, kézművesek alkudoznak, valahol egy szekér kereke csikorog a macskakövön. Arthenior ugyanolyannak tűnik, mint tegnap volt.*
//Az orkok nyomában//
*Az első írnok egy pillanatra elgondolkodik Ettvallder szavain, aztán lassan megrázza a fejét.*
- Ha ilyen munka akad, arról nem mi fogunk dönteni.
*Röviden Vargan felé pillant, de az aggastyán már ismét az előtte fekvő iratokkal foglalkozik. Úgy tűnik, számára az ügy valóban lezárult. Legalábbis egyelőre.*
- A jelentést továbbítani fogják azoknak, akiknek szükséges. Ha a városnak szüksége lesz magukra, meg fogják találni önöket.
*Vargan erre csak egy halk hümmögéssel reagál, anélkül hogy felnézne. Az írnok ezután feláll, és az ajtó felé int.*
- Ami pedig a jutalmat illeti… Kár bevonni az őröket, épp ráérek. Kövessenek.
*Az aggastyán erre felnéz, felvonja szemöldökét, majd sokat mondóan megvonja vállait. Nem kell messzire menniük. Néhány folyosóval arrébb egy kisebb pénzügyi iroda működik, ahol a Tanácsháza kifizetéseit intézik. A helyiség jóval egyszerűbb, mint amire Alesian talán számított. Sem csinos kisasszonyok, sem fényűző kincstár nem várja őket. Mindössze egy köpcös, őszülő férfi ül egy magas pult mögött, körülvéve ládákkal, könyvelési kötetekkel és megszámlálhatatlan mennyiségű pergamennel.
Az írnok átadja a pecséttel ellátott lapot. A pénztáros végigfut rajta, morog valamit az orra alatt, majd előhúz egy kulcsot. A terem sarkában álló vaskos láda zárja kattan.*
- Ketten vannak?
*Kérdezi anélkül, hogy felnézne. Amikor megerősítést kap, kiméri a jutalmat. Ötszáz arany fejenként. Nem egy vagyon. Viszont tisztességes fizetség egy sikeres felderítésért és egy olyan jelentésért, amelyet a város láthatóan komolyan vesz. Az aranyak végül gazdát cserélnek. Az ügyintéző visszacsukja a ládát.*
- A Tanácsháza köszöni a szolgálatukat.
*Ennyi. Egyelőre. Odakint továbbra is nyüzsög a város. Kereskedők kiabálnak, kézművesek alkudoznak, valahol egy szekér kereke csikorog a macskakövön. Arthenior ugyanolyannak tűnik, mint tegnap volt.*
402. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2026-06-09 15:59:40
Üzenet elküldve: 2026-06-09 15:59:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 314
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 314
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//A Szürke Légió//
//Az orkok nyomában//
*Alesian, amint lehet begyűjti a tárgyait. Azok az övéi. Ha most itt lett volna a barack fenékkel rendelkező Naelsala, akkor az orra alá is dörgölné. Látod némber, hogy milyen jó volt guberálni? Persze sokkal finomabban szólna, mert valamiért van egy olyan sanda gyanúja, hogy az a nő kibelezné, ha csúnyán beszélne vele, vagy róla. Mivel viszont nincs itt egyelőre ilyen nem fenyegeti.*
- Rendben, ha tudunk majd valamit, akkor szólni fogunk mindenképpen.* Nem mintha még egyszer oda akarna menni, mert azt a helyet a háta közepére sem kívánja most. Alesian nem is ajánlkozik fel önként, de meghallgatja, ha valamit ajánlanak Ettvalldernek. A veszélyt nem szereti, de az előző munka is könnyű munka volt, mert neki nem sok dolgot kellett csinálnia. Az mondjuk igaz, hogy egy méregdrága italt kellett elhasználnia, de most kapni fog pénzt, szóval valahol jól járt.*
- Na hova kell menni ahhoz a kiutaláshoz? Ne várassuk meg a pénztárost. Remélem csinos egy szépség méri az aranyakat.* Kuncog fel, ha pedig nincs más, akkor ő indul is az őrökkel, hogy megkapja a jogos jussát. A pénz mindenek előtt. Ha le kell lépni a városból, akkor annak nagy hasznát fogja venni.*
//Az orkok nyomában//
*Alesian, amint lehet begyűjti a tárgyait. Azok az övéi. Ha most itt lett volna a barack fenékkel rendelkező Naelsala, akkor az orra alá is dörgölné. Látod némber, hogy milyen jó volt guberálni? Persze sokkal finomabban szólna, mert valamiért van egy olyan sanda gyanúja, hogy az a nő kibelezné, ha csúnyán beszélne vele, vagy róla. Mivel viszont nincs itt egyelőre ilyen nem fenyegeti.*
- Rendben, ha tudunk majd valamit, akkor szólni fogunk mindenképpen.* Nem mintha még egyszer oda akarna menni, mert azt a helyet a háta közepére sem kívánja most. Alesian nem is ajánlkozik fel önként, de meghallgatja, ha valamit ajánlanak Ettvalldernek. A veszélyt nem szereti, de az előző munka is könnyű munka volt, mert neki nem sok dolgot kellett csinálnia. Az mondjuk igaz, hogy egy méregdrága italt kellett elhasználnia, de most kapni fog pénzt, szóval valahol jól járt.*
- Na hova kell menni ahhoz a kiutaláshoz? Ne várassuk meg a pénztárost. Remélem csinos egy szépség méri az aranyakat.* Kuncog fel, ha pedig nincs más, akkor ő indul is az őrökkel, hogy megkapja a jogos jussát. A pénz mindenek előtt. Ha le kell lépni a városból, akkor annak nagy hasznát fogja venni.*
401. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2026-06-08 09:40:19
Üzenet elküldve: 2026-06-08 09:40:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió//
//Az orkok nyomában//
* Elsőre talán hihetetlennek is tűnhet az elmesélt történet. Ha város nem lenne tele menekültekkel, ő is a történet hitelességén agyalna. A körülményekhez képest, még ha hamis információval jöttek volna, sem engedhetnék meg maguknak, hogy félvállról vegyék őket.
A félvért egy aprót biccent, ezzel is tudatva, hogy érti a célzást. Bár örült volna neki, mégse gondolja, hogy az irodai szekrény fiókjában bármi értékes lapulna. Legalábbis nem olyasmi, aminek ő bármi hasznát venné. *
- Nem baj. Néha egy tollnak hosszabb a nyele és élesebb a hegye, mint bármely kardnak. Csupán arra kérhetem önöket, hogy vegyenek számításba, ha a helyzet megkívánja.
* Mondj, s bár tudja jól, hogy a feladat rájuk eső részét elvégezték, nyugtalanság öleli körbe. Talán mert nem tudja hova tovább, talán mert másra számított, de ha valamit megtanult az idők alatt, akkor az az, hogy a gyorsan rohanó világ nem vár azokra, akik túl sokáig haboznak. Ettvallder pedig kifejezetten addig szereti ütni a vasat, amíg meleg. *
- Ami pedig engem illet. Eléggé felszabadult a naptáram, szóval ha akad olyan munka, ami egy független kívülálló beavatkozását kívánná, nos, csupa fül vagyok.
* Jelenti ki, és ha akad is valami a számára, úgy meghallgatja az ajánlatot. Ellenkező esetben találnia kell valami mást. *
//Az orkok nyomában//
* Elsőre talán hihetetlennek is tűnhet az elmesélt történet. Ha város nem lenne tele menekültekkel, ő is a történet hitelességén agyalna. A körülményekhez képest, még ha hamis információval jöttek volna, sem engedhetnék meg maguknak, hogy félvállról vegyék őket.
A félvért egy aprót biccent, ezzel is tudatva, hogy érti a célzást. Bár örült volna neki, mégse gondolja, hogy az irodai szekrény fiókjában bármi értékes lapulna. Legalábbis nem olyasmi, aminek ő bármi hasznát venné. *
- Nem baj. Néha egy tollnak hosszabb a nyele és élesebb a hegye, mint bármely kardnak. Csupán arra kérhetem önöket, hogy vegyenek számításba, ha a helyzet megkívánja.
* Mondj, s bár tudja jól, hogy a feladat rájuk eső részét elvégezték, nyugtalanság öleli körbe. Talán mert nem tudja hova tovább, talán mert másra számított, de ha valamit megtanult az idők alatt, akkor az az, hogy a gyorsan rohanó világ nem vár azokra, akik túl sokáig haboznak. Ettvallder pedig kifejezetten addig szereti ütni a vasat, amíg meleg. *
- Ami pedig engem illet. Eléggé felszabadult a naptáram, szóval ha akad olyan munka, ami egy független kívülálló beavatkozását kívánná, nos, csupa fül vagyok.
* Jelenti ki, és ha akad is valami a számára, úgy meghallgatja az ajánlatot. Ellenkező esetben találnia kell valami mást. *
400. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2026-06-06 13:31:34
Üzenet elküldve: 2026-06-06 13:31:34
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//A Szürke Légió//
//Az orkok nyomában//
*Az aggastyán néhány pillanatig még némán figyeli a két utazót. Az első írnok szintén hallgat, bár látszik rajta, hogy fejben még mindig a hallottakat rakosgatja össze. Végül Vargan összefogja a pergameneket, óvatos mozdulattal félretolja őket az asztalon, majd lassan feláll.*
- Rendben.
*Ennyit mond csupán. Nem hangzik különösebben ünnepélyesen, mégis érezni benne valami véglegességet. A jelentés elkészült. A történetük immár nem szóbeszéd, nem utazók rémtörténete, hanem a Tanácsháza egyik hivatalos irata. Az első írnok feláll a helyéről.*
- A tárgyaikat természetesen visszakapják.
*Az asztalra helyezi a faragott wargfejet, a jelvényt és a díszes tőrt. Mielőtt azonban elengedné őket, még egyszer végigméri a különös gyűjteményt.*
- Különös idők jönnek, ha az ilyesmi bizonyítéknak számít.
*Vargan erre csak halkan hümmög egyet.*
- A bizonyíték az bizonyíték.
*Az öreg ezután elővesz egy kisebb pecsétet, néhány rövid sort ír egy külön lapra, majd azt az írnok felé tolja. Az fiatalabb férfi rápillant, bólint, aztán a pároshoz fordul.*
- A város köszönetét fejezi ki a szolgálataikért. A jutalom összegét még ma kiutalják a pénztárból. Az őrök útba fogják igazítani önöket… Ami pedig praktikus jutalmat illeti… Ez itt a Tanácsháza. Egy hivatal. Mi nem diszponálunk mágikus ereklyék vagy fegyverek felett. Csak azzal szolgálhatunk, amink van.
*Hangja ismét hivatalossá válik, de már nyoma sincs a korábbi kétkedésnek. Az aggastyán közben visszaül a székébe. Keze már újabb pergamenek után nyúl. Láthatóan számára a munka nem ért véget, csupán egy újabb ügy került a sok száz közé. Mielőtt azonban teljesen visszatérne az irataihoz, még egyszer felpillant.*
- Ha újabb híreik lennének a földekről, a Tanácsháza tudni akar majd róluk.
*Nem kérésnek hangzik. Nem is parancsnak. Egyszerű megállapításnak.
Odakintről ismét beszűrődik az épület megszokott zaja. Tollak sercegése, hivatalnokok vitái, futárok léptei. Az élet ugyanúgy zajlik tovább, mint amikor beléptek az épületbe. Mégis nehéz szabadulni a gondolattól, hogy valahol odakint, a város határain túl, egy egész sereg van mozgásban.
Akárhogy is, a jelentést megtették. A döntés, hogy hova tovább most már hőseink kezében van.*
//Az orkok nyomában//
*Az aggastyán néhány pillanatig még némán figyeli a két utazót. Az első írnok szintén hallgat, bár látszik rajta, hogy fejben még mindig a hallottakat rakosgatja össze. Végül Vargan összefogja a pergameneket, óvatos mozdulattal félretolja őket az asztalon, majd lassan feláll.*
- Rendben.
*Ennyit mond csupán. Nem hangzik különösebben ünnepélyesen, mégis érezni benne valami véglegességet. A jelentés elkészült. A történetük immár nem szóbeszéd, nem utazók rémtörténete, hanem a Tanácsháza egyik hivatalos irata. Az első írnok feláll a helyéről.*
- A tárgyaikat természetesen visszakapják.
*Az asztalra helyezi a faragott wargfejet, a jelvényt és a díszes tőrt. Mielőtt azonban elengedné őket, még egyszer végigméri a különös gyűjteményt.*
- Különös idők jönnek, ha az ilyesmi bizonyítéknak számít.
*Vargan erre csak halkan hümmög egyet.*
- A bizonyíték az bizonyíték.
*Az öreg ezután elővesz egy kisebb pecsétet, néhány rövid sort ír egy külön lapra, majd azt az írnok felé tolja. Az fiatalabb férfi rápillant, bólint, aztán a pároshoz fordul.*
- A város köszönetét fejezi ki a szolgálataikért. A jutalom összegét még ma kiutalják a pénztárból. Az őrök útba fogják igazítani önöket… Ami pedig praktikus jutalmat illeti… Ez itt a Tanácsháza. Egy hivatal. Mi nem diszponálunk mágikus ereklyék vagy fegyverek felett. Csak azzal szolgálhatunk, amink van.
*Hangja ismét hivatalossá válik, de már nyoma sincs a korábbi kétkedésnek. Az aggastyán közben visszaül a székébe. Keze már újabb pergamenek után nyúl. Láthatóan számára a munka nem ért véget, csupán egy újabb ügy került a sok száz közé. Mielőtt azonban teljesen visszatérne az irataihoz, még egyszer felpillant.*
- Ha újabb híreik lennének a földekről, a Tanácsháza tudni akar majd róluk.
*Nem kérésnek hangzik. Nem is parancsnak. Egyszerű megállapításnak.
Odakintről ismét beszűrődik az épület megszokott zaja. Tollak sercegése, hivatalnokok vitái, futárok léptei. Az élet ugyanúgy zajlik tovább, mint amikor beléptek az épületbe. Mégis nehéz szabadulni a gondolattól, hogy valahol odakint, a város határain túl, egy egész sereg van mozgásban.
Akárhogy is, a jelentést megtették. A döntés, hogy hova tovább most már hőseink kezében van.*
399. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2026-06-04 19:51:31
Üzenet elküldve: 2026-06-04 19:51:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 314
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 314
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//A Szürke Légió//
//Az orkok nyomában//
* Hamarosan egy nem túl fényűző és hasonlóan kényelmes szobában találják magukat. A délutáni teát sem szolgálják fel, csak a száraz tényekre kíváncsiak. Alesian tesz róla, hogy színesebb legyen.*
- Teysusra mondom, hogy olyan volt, mint egy felbolydult hangyaboly, annyi ork gyűlt össze.* Ritka, hogy annyira nem kell túloznia, vagy kiszínezni a történetet. Ettvallder szavaira lelkesen bólogat.*
- Bizony, arra mentek. Meglehet, hogy most már ők is halottak lesznek, nem csak az istenük. Vagy az csak alszik? Fene tudja, de kár lenne azokért vadóc barbár szépségekért.* Mutat azért némi együttérzés, bár biztosan nagy történet lesz, szóval majd keresnie kell legalább egy túlélőt, hogy az mesélhessen neki. Ha meg nem akad, akkor kitalálja ő magának.*
- Kérem ezek azért értékesek. Hadizsákmány, ami sok combot megnyithat nekem. Tudja hogyan van ez, a nők szeretik a hőstörténeteket.* Vigyorog a az írnokra kajánul. Amikor viszont a jutalom jön szóba, akkor mohón felcsillan a szeme.*
- Én szeretem a pénzt, de mivel költő és dalnok is vagyok, ezért szívesen fogadok olyasmit kézzelfoghatóbb elismerést is.* Az arany jó, de ha kapna egy kitüntetést, vagy jelvényt, netán egy tekercset szép szavakkal és aláírással azt tudná értékelni, de a pénzzel is simán el van. Még Ettvallder részét is nagyon szívesen megtartja. Ha cudar világ jön, akkor nagyon is jó lesz pénz, amikor le kell innen lépnie. Szép dolog a hősiesség, meg az otthon védelme, de azt holtan nem élvezheti. Látta a falut, és hát nem akar ő olyan véget magának. Ahogy Teysus is mondja a tanaiban, az első te vagy, aztán mindenki más. Ez nagyon is passzol hozzá.*
//Az orkok nyomában//
* Hamarosan egy nem túl fényűző és hasonlóan kényelmes szobában találják magukat. A délutáni teát sem szolgálják fel, csak a száraz tényekre kíváncsiak. Alesian tesz róla, hogy színesebb legyen.*
- Teysusra mondom, hogy olyan volt, mint egy felbolydult hangyaboly, annyi ork gyűlt össze.* Ritka, hogy annyira nem kell túloznia, vagy kiszínezni a történetet. Ettvallder szavaira lelkesen bólogat.*
- Bizony, arra mentek. Meglehet, hogy most már ők is halottak lesznek, nem csak az istenük. Vagy az csak alszik? Fene tudja, de kár lenne azokért vadóc barbár szépségekért.* Mutat azért némi együttérzés, bár biztosan nagy történet lesz, szóval majd keresnie kell legalább egy túlélőt, hogy az mesélhessen neki. Ha meg nem akad, akkor kitalálja ő magának.*
- Kérem ezek azért értékesek. Hadizsákmány, ami sok combot megnyithat nekem. Tudja hogyan van ez, a nők szeretik a hőstörténeteket.* Vigyorog a az írnokra kajánul. Amikor viszont a jutalom jön szóba, akkor mohón felcsillan a szeme.*
- Én szeretem a pénzt, de mivel költő és dalnok is vagyok, ezért szívesen fogadok olyasmit kézzelfoghatóbb elismerést is.* Az arany jó, de ha kapna egy kitüntetést, vagy jelvényt, netán egy tekercset szép szavakkal és aláírással azt tudná értékelni, de a pénzzel is simán el van. Még Ettvallder részét is nagyon szívesen megtartja. Ha cudar világ jön, akkor nagyon is jó lesz pénz, amikor le kell innen lépnie. Szép dolog a hősiesség, meg az otthon védelme, de azt holtan nem élvezheti. Látta a falut, és hát nem akar ő olyan véget magának. Ahogy Teysus is mondja a tanaiban, az első te vagy, aztán mindenki más. Ez nagyon is passzol hozzá.*
398. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2026-06-04 08:36:09
Üzenet elküldve: 2026-06-04 08:36:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió//
//Az orkok nyomában//
* A helyenkénti visszakérdezésekre külön megerősítő válaszokkal szolgál. Vannak dolgok, amikre másodjára is kitér, csakhogy ne vesszen el a jelentésben. *
- Fekete bizony. És a legrosszabb az egészben, hogy a sereg, ami a Vashegy ellen vonult még csak nem is volt a fő seregük. Vagy legalábbis nem a teljes. A domb mögött egy másik harcra kész sereg várakozott.
* Teszi hozzá, majd látványosan visszagondolkodik arra a pillanatra, amikor látta a két sereget összeütközni. *
- Annyit láttam, hogy tizedannyi sereggel mentek neki az orkoknak és mire végeztünk a saját problémánkkal, az orkok tovább meneteltek a Vashegy irányába. Ha ez nem annak a jele, hogy elvesztették ezt a csatát, akkor nem tudom mi lenne az.
* Teszi hozzá, majd fáradtan hátra dől a székben. Nem tervezett azonnal visszamenni a földekre, így az írnoknak nem kell attól félnie, hogy a félvér elszökne a várakozás idején. A pénzjutalom hallatán szeme se rebben. Békeidőben még ugrana az ajánlatra, de az arany aligha fogja megvédeni őt az orkok ellen. *
- Ha megengedi.
* Szól közbe a félvér. Tekintete komoly, hangja élesen vág közbe minden egyéb beszélgetésbe, ami körülöttük forog. *
- Az arany szép és jó, de aligha fogja megmenteni a bőrünk, ha a sereg a Vashegy után a várost célozná meg.
* Ekkor egy rövid pillantást vet a tündérre, majd vissza a többiekre. *
- Legalábbis itt csak a saját nevemben beszélhetek, de valami praktikusabb dolognak jobban örülnék. Valami olyannak, amivel könnyebben felvehetném a harcot az orkokkal.
//Az orkok nyomában//
* A helyenkénti visszakérdezésekre külön megerősítő válaszokkal szolgál. Vannak dolgok, amikre másodjára is kitér, csakhogy ne vesszen el a jelentésben. *
- Fekete bizony. És a legrosszabb az egészben, hogy a sereg, ami a Vashegy ellen vonult még csak nem is volt a fő seregük. Vagy legalábbis nem a teljes. A domb mögött egy másik harcra kész sereg várakozott.
* Teszi hozzá, majd látványosan visszagondolkodik arra a pillanatra, amikor látta a két sereget összeütközni. *
- Annyit láttam, hogy tizedannyi sereggel mentek neki az orkoknak és mire végeztünk a saját problémánkkal, az orkok tovább meneteltek a Vashegy irányába. Ha ez nem annak a jele, hogy elvesztették ezt a csatát, akkor nem tudom mi lenne az.
* Teszi hozzá, majd fáradtan hátra dől a székben. Nem tervezett azonnal visszamenni a földekre, így az írnoknak nem kell attól félnie, hogy a félvér elszökne a várakozás idején. A pénzjutalom hallatán szeme se rebben. Békeidőben még ugrana az ajánlatra, de az arany aligha fogja megvédeni őt az orkok ellen. *
- Ha megengedi.
* Szól közbe a félvér. Tekintete komoly, hangja élesen vág közbe minden egyéb beszélgetésbe, ami körülöttük forog. *
- Az arany szép és jó, de aligha fogja megmenteni a bőrünk, ha a sereg a Vashegy után a várost célozná meg.
* Ekkor egy rövid pillantást vet a tündérre, majd vissza a többiekre. *
- Legalábbis itt csak a saját nevemben beszélhetek, de valami praktikusabb dolognak jobban örülnék. Valami olyannak, amivel könnyebben felvehetném a harcot az orkokkal.
397. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2026-06-02 16:12:58
Üzenet elküldve: 2026-06-02 16:12:58
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//A Szürke Légió//
//Az orkok nyomában//
*A szolga nem váratja sokáig a társaságot. Néhány perc múlva visszatér, nyomában pedig egy hajlott hátú aggastyán lépked komótosan az írnokasztalok között. Hófehér haja ritkásan simul a fejére, egyik kezében vastag pergamenköteget, a másikban tintafoltos üvegcsét tart. Minden mozdulatából érződik a kor, de tekintete még mindig éles. Az előbbi írnok feláll, amikor odaérnek hozzá.*
- Vargan úr. Ők azok.
*Az öreg lassan végigméri a félvért és a tündért. Tekintete megáll a kirakott tárgyakon, majd egy pillanatra az őket figyelő kíváncsiskodókon is végigsiklik. Végül lassan biccent egyet.*
- Jöjjenek.
*Nem magyarázkodik, egyszerűen sarkon fordul és megindul a Tanácsháza belső folyosói felé. Az előbbi írnok gyors mozdulatokkal összeszedi a kirakott tárgyakat, majd a páros után siet. Néhány kíváncsi tekintet követi őket, de senki sem próbálja feltartóztatni a kis csoportot. Több ajtó mellett is elhaladnak. A folyosó egyre csendesebb, a zsibongó előcsarnok hangjai fokozatosan elhalnak mögöttük. Végül Vargan megáll egy egyszerű tölgyfaajtó előtt, elővesz egy kulcsot és kinyitja azt. A helyiség kicsi és puritán. Egyetlen ablak néz az udvarra. Középen masszív faasztal áll, körülötte néhány szék. A polcokon iratok és poros könyvek sorakoznak, a szobát enyhe tinta- és pergamenszag tölti be. Az aggastyán az asztalhoz sétál, helyet foglal, majd maga elé húz egy üres lapot. Elővesz egy tollat, megmártja a tintában és felpillant a két érkezőre.
- Beszéljenek.
*Hangja rekedt, de határozott. Nem kérdez többet. Csak írni kezd. Az első írnok ezzel szemben egyre kevésbé tudja leplezni kételyeit. Amikor elhangzik a horda mérete, hitetlenkedve felvonja szemöldökét.*
- Minden fekete volt tőlük? *Kérdőn pillant Alesianra.* - Ennyi ork nem csak úgy megjelenik a semmiből.
*Vargan nem emeli fel a fejét.*
- Folytassa.
*A toll tovább serceg a pergamenen.
Amikor szóba kerül a leégett falu, a kutakba dobált holttestek és a levágott testrészekből készített díszek, az írnok arcáról lassan eltűnik a kétkedés. Egyre gyakrabban pillant a kirakott tárgyakra. A faragott wargfejre. A jelvényre. A tőrre.*
- A vashegyiek vereségét maguk látták?
*Kérdezi végül. Vargan ismét csak ír. Egy rövid pillanatra áll meg a keze, amikor ez a rész elhangzik, de aztán tovább jegyzetel. Sor kerül a menekülő parasztokra, az összecsapásra és az elejtett orkokra is. Az öreg olykor egy-egy szót visszakérdez, egy helynevet pontosíttat vagy egy számot ismételtet meg, de láthatóan nem vitatkozni jött. Alesian zsákmányra vonatkozó megjegyzésére az első írnok akaratlanul is elmosolyodik.-
- Ha valóban egy ork hadjárat előőrseitől származnak, aligha fogja bárki elkobozni őket.
*Pillanatnyi szünet után hozzáteszi.*
- Bár lehet, hogy akadnak majd, akik szeretnék alaposabban megvizsgálni őket.
*Vargan végül leteszi a tollat. Lassan átfutja a jegyzeteit, majd egy apró pecsétet vesz elő köpenye belső zsebéből és a lap aljára nyomja.*
- A jelentést iktatni kell. *Ennyit mond csupán, aztán az első írnokra néz.* - Másolat a kaszárnyának. Azonnal.
*Az írnok erre már láthatóan megfeszül.*
- Azt gondolja, hogy...
- Nem gondolok semmit. *Vág közbe az öreg.* - Azért jegyzem fel, hogy mások gondolkodhassanak rajta.
*Lassan összerendezi a pergameneket, majd ismét a két utazóra emeli a tekintetét.*
- Ha a kaszárnyába érkezett jelentés megegyezik az önökével, a város vezetése hamarosan tudni fog erről.
*Az előcsarnok zaja továbbra is ugyanúgy hömpölyög körülöttük. A kereskedők panaszkodnak, az írnokok vitatkoznak, a futárok sietnek dolgukra. Mégsem tűnik már egészen ugyanolyannak a hely. Mintha valami lassan megmozdult volna a háttérben.*
- Van még bármi hozzáfűznivalójuk? Ha nincs akkor kérem várjanak itt. Akármmilyen rossz hír hozói is, valószínűleg nagyon fontos információval szolgáltak. Minden bizonnyal pénzjutalomban részesítik majd önöket.
//Az orkok nyomában//
*A szolga nem váratja sokáig a társaságot. Néhány perc múlva visszatér, nyomában pedig egy hajlott hátú aggastyán lépked komótosan az írnokasztalok között. Hófehér haja ritkásan simul a fejére, egyik kezében vastag pergamenköteget, a másikban tintafoltos üvegcsét tart. Minden mozdulatából érződik a kor, de tekintete még mindig éles. Az előbbi írnok feláll, amikor odaérnek hozzá.*
- Vargan úr. Ők azok.
*Az öreg lassan végigméri a félvért és a tündért. Tekintete megáll a kirakott tárgyakon, majd egy pillanatra az őket figyelő kíváncsiskodókon is végigsiklik. Végül lassan biccent egyet.*
- Jöjjenek.
*Nem magyarázkodik, egyszerűen sarkon fordul és megindul a Tanácsháza belső folyosói felé. Az előbbi írnok gyors mozdulatokkal összeszedi a kirakott tárgyakat, majd a páros után siet. Néhány kíváncsi tekintet követi őket, de senki sem próbálja feltartóztatni a kis csoportot. Több ajtó mellett is elhaladnak. A folyosó egyre csendesebb, a zsibongó előcsarnok hangjai fokozatosan elhalnak mögöttük. Végül Vargan megáll egy egyszerű tölgyfaajtó előtt, elővesz egy kulcsot és kinyitja azt. A helyiség kicsi és puritán. Egyetlen ablak néz az udvarra. Középen masszív faasztal áll, körülötte néhány szék. A polcokon iratok és poros könyvek sorakoznak, a szobát enyhe tinta- és pergamenszag tölti be. Az aggastyán az asztalhoz sétál, helyet foglal, majd maga elé húz egy üres lapot. Elővesz egy tollat, megmártja a tintában és felpillant a két érkezőre.
- Beszéljenek.
*Hangja rekedt, de határozott. Nem kérdez többet. Csak írni kezd. Az első írnok ezzel szemben egyre kevésbé tudja leplezni kételyeit. Amikor elhangzik a horda mérete, hitetlenkedve felvonja szemöldökét.*
- Minden fekete volt tőlük? *Kérdőn pillant Alesianra.* - Ennyi ork nem csak úgy megjelenik a semmiből.
*Vargan nem emeli fel a fejét.*
- Folytassa.
*A toll tovább serceg a pergamenen.
Amikor szóba kerül a leégett falu, a kutakba dobált holttestek és a levágott testrészekből készített díszek, az írnok arcáról lassan eltűnik a kétkedés. Egyre gyakrabban pillant a kirakott tárgyakra. A faragott wargfejre. A jelvényre. A tőrre.*
- A vashegyiek vereségét maguk látták?
*Kérdezi végül. Vargan ismét csak ír. Egy rövid pillanatra áll meg a keze, amikor ez a rész elhangzik, de aztán tovább jegyzetel. Sor kerül a menekülő parasztokra, az összecsapásra és az elejtett orkokra is. Az öreg olykor egy-egy szót visszakérdez, egy helynevet pontosíttat vagy egy számot ismételtet meg, de láthatóan nem vitatkozni jött. Alesian zsákmányra vonatkozó megjegyzésére az első írnok akaratlanul is elmosolyodik.-
- Ha valóban egy ork hadjárat előőrseitől származnak, aligha fogja bárki elkobozni őket.
*Pillanatnyi szünet után hozzáteszi.*
- Bár lehet, hogy akadnak majd, akik szeretnék alaposabban megvizsgálni őket.
*Vargan végül leteszi a tollat. Lassan átfutja a jegyzeteit, majd egy apró pecsétet vesz elő köpenye belső zsebéből és a lap aljára nyomja.*
- A jelentést iktatni kell. *Ennyit mond csupán, aztán az első írnokra néz.* - Másolat a kaszárnyának. Azonnal.
*Az írnok erre már láthatóan megfeszül.*
- Azt gondolja, hogy...
- Nem gondolok semmit. *Vág közbe az öreg.* - Azért jegyzem fel, hogy mások gondolkodhassanak rajta.
*Lassan összerendezi a pergameneket, majd ismét a két utazóra emeli a tekintetét.*
- Ha a kaszárnyába érkezett jelentés megegyezik az önökével, a város vezetése hamarosan tudni fog erről.
*Az előcsarnok zaja továbbra is ugyanúgy hömpölyög körülöttük. A kereskedők panaszkodnak, az írnokok vitatkoznak, a futárok sietnek dolgukra. Mégsem tűnik már egészen ugyanolyannak a hely. Mintha valami lassan megmozdult volna a háttérben.*
- Van még bármi hozzáfűznivalójuk? Ha nincs akkor kérem várjanak itt. Akármmilyen rossz hír hozói is, valószínűleg nagyon fontos információval szolgáltak. Minden bizonnyal pénzjutalomban részesítik majd önöket.
396. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2026-06-01 16:01:05
Üzenet elküldve: 2026-06-01 16:01:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 314
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 314
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//A Szürke Légió//
//Az orkok nyomában//
* Alesian kirakja, amit ki kell rakni, csak azt bánja, hogy nincs itt egy szép hölgy, akit még szédíthetne, meg esetleg mást is kirakhatna neki később. Most viszont be kell érje a hivatalnokokkal. Ha mesélésről van szó, akkor ő annak a mestere, de előbb az ölébe veszi Záport mielőtt az mindenfelé elcsavarognak.*
- Olyan sokan voltak, hogy minden fekete volt ott tőlük. Naagyon sok, naagyon.* Nyújtja el a szavakat.*
- Hé! A cuccokat kölcsön adom, de utána kérem vissza, mert ezek az én zsákmányaim.* Dülleszti ki a mellkasát. Később reméli több combot is megnyitnak majd ezek neki.*
- Nagy gyilkosok ezek Teysusra mondom. Levágott kezeket és fejeket használtak talizmánnak. Halottakat dobáltak a kútba, nem kímélve se nőt, se gyereket. Én mondom az összes isten kevés lenne, ha most ide jönnének ezek az agyaras szörnyek.* Egyébként komolyan fontolóra vette a gondolatot, hogy lelépjen ő is a városból. Kezd túlságosan is forró lenni a talaj a lába alatt. Most viszont itt vannak és várnak. Ettvallder úgyis beszél helyette, szóval neki csak bólogatnia, meg ráerősítenie kell. Mondjuk éppenséggel, ha ki tudna csikarni egy kis pénzt vagy elismerést a városvezetéstől, annak nagyon tudna örülni. Teysusnak is kedvére való lenne, ha tudna valamit ügyeskedni.*
//Az orkok nyomában//
* Alesian kirakja, amit ki kell rakni, csak azt bánja, hogy nincs itt egy szép hölgy, akit még szédíthetne, meg esetleg mást is kirakhatna neki később. Most viszont be kell érje a hivatalnokokkal. Ha mesélésről van szó, akkor ő annak a mestere, de előbb az ölébe veszi Záport mielőtt az mindenfelé elcsavarognak.*
- Olyan sokan voltak, hogy minden fekete volt ott tőlük. Naagyon sok, naagyon.* Nyújtja el a szavakat.*
- Hé! A cuccokat kölcsön adom, de utána kérem vissza, mert ezek az én zsákmányaim.* Dülleszti ki a mellkasát. Később reméli több combot is megnyitnak majd ezek neki.*
- Nagy gyilkosok ezek Teysusra mondom. Levágott kezeket és fejeket használtak talizmánnak. Halottakat dobáltak a kútba, nem kímélve se nőt, se gyereket. Én mondom az összes isten kevés lenne, ha most ide jönnének ezek az agyaras szörnyek.* Egyébként komolyan fontolóra vette a gondolatot, hogy lelépjen ő is a városból. Kezd túlságosan is forró lenni a talaj a lába alatt. Most viszont itt vannak és várnak. Ettvallder úgyis beszél helyette, szóval neki csak bólogatnia, meg ráerősítenie kell. Mondjuk éppenséggel, ha ki tudna csikarni egy kis pénzt vagy elismerést a városvezetéstől, annak nagyon tudna örülni. Teysusnak is kedvére való lenne, ha tudna valamit ügyeskedni.*
395. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2026-06-01 10:16:22
Üzenet elküldve: 2026-06-01 10:16:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió//
//Az orkok nyomában//
- Sereg.
* Erősíti meg, hogy bizony jól hallotta annak a bizonyos mondatnak a végét. *
-Ork sereg.
* Nem szükséges tovább győzködnie a tagot. Ha az előbb említett tárgyak előkerülnek, úgy a félvér csak rájuk mutat. A feléjük irányított mondatra csupán ennyit felel. *
- Itt?
* Őt nem zavarja mások kíváncsiskodó viselkedése. Ha akarják, nyugodtan vegyék körbe, míg ők ketten előadják a történetet. Amennyiben nem vezetik őket másik szobába, úgy kardját oldalra támasztva foglal helyet. *
- Hol is kezdjük? Egy bizonyos alkimistától, Nestar Erefiztől kaptunk néhány érdekes hírt a hordáról. Állítása szerint valami mágikus tárgyat keresnek e széles földön, hogy mennyire megbízható a forrás, akitől hallotta, azt nem tudom. Egy hosszú és unalmas készülődést követően én és társam * Mutat a tündérre. * Elhatároztuk, hogy utánajárunk a dolgoknak. Hozzánk szegődtek még néhányan. Többek között néhány ex városőr. Ha jól emlékszem az egyikük neve Bredoc volt. Vagy valami hasonlóan csengő. Hatan indultunk útnak. Találtunk egy falut, aminek a lakói nem nagyon szerettek volna menekülni, kisebb győzködés után meggondolták magukat még épp időben, ugyanis a következő faluban megtapasztaltuk az ork horda rosszabbik felét. Leégetett falu, kivégzett családok, a szokásos kép, mint amit háborúban szokás látni. És itt kezdődik az érdekes rész.
* Jelenti ki, mielőtt még bealudna bárki is, majd közelebb hajol. *
- A falu mellett volt egy kis domb, mikor annak a tetejére értünk első sorból néztük végig az orkok és a thargok összecsapását. Bizonyára már értesültek, de ha nem, jobb ha tudják, a thargok teljes vereséget szenvedtek. Sokáig nem volt időnk nézni az előadást, ugyanis egy csapat paraszt és két tucat ork kezdett felénk rohanni. A parasztoknak sikerült elmenekülni, míg mi összeverekedtünk az orkokkal. Eredetileg túszokat akartunk ejteni, de a csata hevében erre nem került sor. Egy se élte túl, aki karddal rontott ránk. Talán néhány íjász, de ők túl messze voltak ahhoz, hogy elkapjuk őket. Nem akartuk megkockáztatni, hogy a sereg a vashegy helyett minket vegyen célba. Nem tudom mit csinálnak a többiek, de tekintve a múltjukra, biztos a kaszárnyába tartanak jelenteni.
* Előadja a történetet. Hol részletesen, hol csak felületesen. *
//Az orkok nyomában//
- Sereg.
* Erősíti meg, hogy bizony jól hallotta annak a bizonyos mondatnak a végét. *
-Ork sereg.
* Nem szükséges tovább győzködnie a tagot. Ha az előbb említett tárgyak előkerülnek, úgy a félvér csak rájuk mutat. A feléjük irányított mondatra csupán ennyit felel. *
- Itt?
* Őt nem zavarja mások kíváncsiskodó viselkedése. Ha akarják, nyugodtan vegyék körbe, míg ők ketten előadják a történetet. Amennyiben nem vezetik őket másik szobába, úgy kardját oldalra támasztva foglal helyet. *
- Hol is kezdjük? Egy bizonyos alkimistától, Nestar Erefiztől kaptunk néhány érdekes hírt a hordáról. Állítása szerint valami mágikus tárgyat keresnek e széles földön, hogy mennyire megbízható a forrás, akitől hallotta, azt nem tudom. Egy hosszú és unalmas készülődést követően én és társam * Mutat a tündérre. * Elhatároztuk, hogy utánajárunk a dolgoknak. Hozzánk szegődtek még néhányan. Többek között néhány ex városőr. Ha jól emlékszem az egyikük neve Bredoc volt. Vagy valami hasonlóan csengő. Hatan indultunk útnak. Találtunk egy falut, aminek a lakói nem nagyon szerettek volna menekülni, kisebb győzködés után meggondolták magukat még épp időben, ugyanis a következő faluban megtapasztaltuk az ork horda rosszabbik felét. Leégetett falu, kivégzett családok, a szokásos kép, mint amit háborúban szokás látni. És itt kezdődik az érdekes rész.
* Jelenti ki, mielőtt még bealudna bárki is, majd közelebb hajol. *
- A falu mellett volt egy kis domb, mikor annak a tetejére értünk első sorból néztük végig az orkok és a thargok összecsapását. Bizonyára már értesültek, de ha nem, jobb ha tudják, a thargok teljes vereséget szenvedtek. Sokáig nem volt időnk nézni az előadást, ugyanis egy csapat paraszt és két tucat ork kezdett felénk rohanni. A parasztoknak sikerült elmenekülni, míg mi összeverekedtünk az orkokkal. Eredetileg túszokat akartunk ejteni, de a csata hevében erre nem került sor. Egy se élte túl, aki karddal rontott ránk. Talán néhány íjász, de ők túl messze voltak ahhoz, hogy elkapjuk őket. Nem akartuk megkockáztatni, hogy a sereg a vashegy helyett minket vegyen célba. Nem tudom mit csinálnak a többiek, de tekintve a múltjukra, biztos a kaszárnyába tartanak jelenteni.
* Előadja a történetet. Hol részletesen, hol csak felületesen. *
394. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2026-05-30 10:06:32
Üzenet elküldve: 2026-05-30 10:06:32
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//A Szürke Légió//
//Az orkok nyomában//
*A Tanácsháza Arthenior egyik legforgalmasabb épülete. Már a bejárat előtt kisebb sor várakozik. Kereskedők, földbirtokosok, kézművesek, adószedők és néhány olyan alak is, aki szemmel láthatóan maga sem tudja pontosan, miért küldték ide. Az ajtó két oldalán városőrök állnak, bent pedig állandó morajlás tölti meg a hatalmas előcsarnokot.
Az épület belseje távol áll a nemesi paloták fényűzésétől. A falakat polcok, irattartók és hirdetmények borítják. Mindenütt írnokok sürögnek-forognak. Tollak sercegnek pergameneken, futárok érkeznek és távoznak, hivatalnokok vitatkoznak valamin, amit rajtuk kívül valószínűleg senki sem ért.
Amikor Ettvallder említi az ork sereget, az előtte ülő, kopaszodó írnok először csak fáradtan emeli fel a fejét. Látszik rajta, hogy ma már legalább ötven különböző problémát hallgatott végig. Az érdektelenség azonban gyorsan eltűnik az arcáról.*
- Az ork... mit mondott? *Az öreg férfi leteszi a tollát.* - Ismételje meg.
*Körülöttük ugyan tovább folyik az ügyintézés, de az írnok már nem foglalkozik mással. Tekintete végigfut a két érkezőn. A sáros ruházaton. A fegyvereken. Az utazás nyomain. Alesian által említett tárgyak hallatán az írnok szemöldöke is megemelkedik.*
- Mutassák.
*Hangja továbbra sem hangos, de már nyoma sincs benne az unott hivatalnoki közönynek. Ha elé kerül a faragott wargfej, a jelvény és a díszes tőr, hosszú másodpercekig vizsgálgatja őket. Nem ér hozzájuk rögtön. Előbb csak nézi. Aztán egy szolgát int közelebb.*
- Menjen Vargan úrért. Azonnal.
*A szolga kérdés nélkül siet el. Az írnok ezután ismét a páros felé fordul.*
- Foglaljanak helyet. Részletesen el fogják mondani, mit láttak. Senki másnak. Egyelőre.
*Közben a környező hivatalnokok közül néhányan már kíváncsian pillantanak fel munkájukból. Egyelőre még nem tört ki pánik. De valami érezhetően megváltozott a levegőben. Úgy tűnik, ezúttal nem fogják egyszerűen hazaküldeni őket.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.05.30 10:06:58
//Az orkok nyomában//
*A Tanácsháza Arthenior egyik legforgalmasabb épülete. Már a bejárat előtt kisebb sor várakozik. Kereskedők, földbirtokosok, kézművesek, adószedők és néhány olyan alak is, aki szemmel láthatóan maga sem tudja pontosan, miért küldték ide. Az ajtó két oldalán városőrök állnak, bent pedig állandó morajlás tölti meg a hatalmas előcsarnokot.
Az épület belseje távol áll a nemesi paloták fényűzésétől. A falakat polcok, irattartók és hirdetmények borítják. Mindenütt írnokok sürögnek-forognak. Tollak sercegnek pergameneken, futárok érkeznek és távoznak, hivatalnokok vitatkoznak valamin, amit rajtuk kívül valószínűleg senki sem ért.
Amikor Ettvallder említi az ork sereget, az előtte ülő, kopaszodó írnok először csak fáradtan emeli fel a fejét. Látszik rajta, hogy ma már legalább ötven különböző problémát hallgatott végig. Az érdektelenség azonban gyorsan eltűnik az arcáról.*
- Az ork... mit mondott? *Az öreg férfi leteszi a tollát.* - Ismételje meg.
*Körülöttük ugyan tovább folyik az ügyintézés, de az írnok már nem foglalkozik mással. Tekintete végigfut a két érkezőn. A sáros ruházaton. A fegyvereken. Az utazás nyomain. Alesian által említett tárgyak hallatán az írnok szemöldöke is megemelkedik.*
- Mutassák.
*Hangja továbbra sem hangos, de már nyoma sincs benne az unott hivatalnoki közönynek. Ha elé kerül a faragott wargfej, a jelvény és a díszes tőr, hosszú másodpercekig vizsgálgatja őket. Nem ér hozzájuk rögtön. Előbb csak nézi. Aztán egy szolgát int közelebb.*
- Menjen Vargan úrért. Azonnal.
*A szolga kérdés nélkül siet el. Az írnok ezután ismét a páros felé fordul.*
- Foglaljanak helyet. Részletesen el fogják mondani, mit láttak. Senki másnak. Egyelőre.
*Közben a környező hivatalnokok közül néhányan már kíváncsian pillantanak fel munkájukból. Egyelőre még nem tört ki pánik. De valami érezhetően megváltozott a levegőben. Úgy tűnik, ezúttal nem fogják egyszerűen hazaküldeni őket.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.05.30 10:06:58
393. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2026-05-27 15:16:43
Üzenet elküldve: 2026-05-27 15:16:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 314
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 314
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//A Szürke Légió//
//Az orkok nyomában//
* A mogorva mágus persze, nem hagyja, hogy megnézze a levél tartalmát. Attól meg nem kell aggódnia, hogy a csepp termetével majd mögé áll és leskelődik. Végül hát annyiban is hagyja, úgyis szét válik a banda. Neki marad a cimbije Ettvallder és a tanácsháza, de kétli, hogy bármi érdekesete tudnának ott mondani, de megy. Legalább látja élőben a nagykutyákat, ha eljutnak odáig.*
- Egy csicsás tőrt, egy ilyen vaslemezekből eszkábált csákányos jelvényt és egy faragot warg fejet. Lehet a levágott kezet meg az esőben ázott fejet kellett volna elhoznom, az biztosan elég hihető lett volna.* Kuncog a vacak viccén, majd leadja azt a kevés fegyvert is, amije van, ha belépnének az épületbe. Szkeptikus a tündér, módfelett, ő tényleg csak azért van ott, hogy itt legyen. Talán még hasznára válhat az ittlét, ha másban nem hát magas rangú egyéneket láthat, akiket később a pórnép előtt kiparodizálhat majd. Az ilyesmit kedveli a legjobban. Teysushoz méltó cselekedettnek tűnik.*
//Az orkok nyomában//
* A mogorva mágus persze, nem hagyja, hogy megnézze a levél tartalmát. Attól meg nem kell aggódnia, hogy a csepp termetével majd mögé áll és leskelődik. Végül hát annyiban is hagyja, úgyis szét válik a banda. Neki marad a cimbije Ettvallder és a tanácsháza, de kétli, hogy bármi érdekesete tudnának ott mondani, de megy. Legalább látja élőben a nagykutyákat, ha eljutnak odáig.*
- Egy csicsás tőrt, egy ilyen vaslemezekből eszkábált csákányos jelvényt és egy faragot warg fejet. Lehet a levágott kezet meg az esőben ázott fejet kellett volna elhoznom, az biztosan elég hihető lett volna.* Kuncog a vacak viccén, majd leadja azt a kevés fegyvert is, amije van, ha belépnének az épületbe. Szkeptikus a tündér, módfelett, ő tényleg csak azért van ott, hogy itt legyen. Talán még hasznára válhat az ittlét, ha másban nem hát magas rangú egyéneket láthat, akiket később a pórnép előtt kiparodizálhat majd. Az ilyesmit kedveli a legjobban. Teysushoz méltó cselekedettnek tűnik.*
392. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2026-05-27 08:44:37
Üzenet elküldve: 2026-05-27 08:44:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió//
//Az orkok nyomában//
* Összehúzott szemöldökkel figyeli a közeledő kutyát. Bár legbelül maga is kíváncsi, a legkisebb jelét sem adja annak, hogy érdeklődne a dolog iránt. A magánügy, az magánügy, bár meg kell hagynia, elég érdekes módot talált ez a bizonyos „kapcsolat”, hogy elérje a félkarú varázslót.
Valahogy sejtette, hogy az egykori őrség tagjai a kaszárnyát válasszák. Második legjobb döntés, amit ma meghoztak, elvégre őket biztos nem veszik egy kalap alá a menekültekkel. Talán még el is tudnak valamit érni. Ami viszont félvért és a tündért illeti, nekik valamivel nehezebb dolguk lesz a tanácsházán. Zavarja a gondolat, de itt és most ezeket a gondolatokat elhessegeti, majd a tündér felé fordul. *
- Akkor miénk a tanácsháza. Valami azt súgja nehezebb dolgunk lesz, de remélem tévedek.
* Mondja, majd ha nem éri ellenérv, úgy el is indul a tanácsháza irányába. Megfelelő tempóval seperc alatt az ajtóban találják magukat, ám még mielőtt bemennének megfordul. *
- Szereztél valamit, amit felmutathatunk bizonyítékként? Nálam csak fegyverek vannak, azok meg nem éppen tekinthetők bizonyítéknak.
* Mondja röviden, ám itt próbál visszaemlékezni, hogy a szerzett fegyverek valamennyién látott e valami ork díszítést. Amennyiben igen, úgy talán mégis akad valami a tarsolyában. Az már más kérdés, hogy a tanács, vagy valamelyik fontos alak előtt előrántaná. Még a végén zárkába találná magát.
A beszélgetés végén pedig kitárja az épület ajtaját és betér rajta. *
- Keressünk valami fontosabbnak tűnő személyt.
* Szemével alaposan körbenéz. Minden írnokon, minden mögötte feltűnő és eltűnő alakon megakad a szeme, majd amint megtalálta azt, akit keres, úgy meg is közelíti. *
- Fontos híreket hozunk a földekről. És az ork seregről.
* Az utolsó mondatnál visszavesz a hangjából, és egy kicsit közelebb is hajol az illetékeshez. Nem szeretne itt és most pánikot kelteni, de a helyzet súlyosságát látva, nem hallgattathatja el mindenki elől. Főleg nem azok elől, akik pontosan tudják, hogy kihez kell mennie egy ilyen hírrel. *
//Az orkok nyomában//
* Összehúzott szemöldökkel figyeli a közeledő kutyát. Bár legbelül maga is kíváncsi, a legkisebb jelét sem adja annak, hogy érdeklődne a dolog iránt. A magánügy, az magánügy, bár meg kell hagynia, elég érdekes módot talált ez a bizonyos „kapcsolat”, hogy elérje a félkarú varázslót.
Valahogy sejtette, hogy az egykori őrség tagjai a kaszárnyát válasszák. Második legjobb döntés, amit ma meghoztak, elvégre őket biztos nem veszik egy kalap alá a menekültekkel. Talán még el is tudnak valamit érni. Ami viszont félvért és a tündért illeti, nekik valamivel nehezebb dolguk lesz a tanácsházán. Zavarja a gondolat, de itt és most ezeket a gondolatokat elhessegeti, majd a tündér felé fordul. *
- Akkor miénk a tanácsháza. Valami azt súgja nehezebb dolgunk lesz, de remélem tévedek.
* Mondja, majd ha nem éri ellenérv, úgy el is indul a tanácsháza irányába. Megfelelő tempóval seperc alatt az ajtóban találják magukat, ám még mielőtt bemennének megfordul. *
- Szereztél valamit, amit felmutathatunk bizonyítékként? Nálam csak fegyverek vannak, azok meg nem éppen tekinthetők bizonyítéknak.
* Mondja röviden, ám itt próbál visszaemlékezni, hogy a szerzett fegyverek valamennyién látott e valami ork díszítést. Amennyiben igen, úgy talán mégis akad valami a tarsolyában. Az már más kérdés, hogy a tanács, vagy valamelyik fontos alak előtt előrántaná. Még a végén zárkába találná magát.
A beszélgetés végén pedig kitárja az épület ajtaját és betér rajta. *
- Keressünk valami fontosabbnak tűnő személyt.
* Szemével alaposan körbenéz. Minden írnokon, minden mögötte feltűnő és eltűnő alakon megakad a szeme, majd amint megtalálta azt, akit keres, úgy meg is közelíti. *
- Fontos híreket hozunk a földekről. És az ork seregről.
* Az utolsó mondatnál visszavesz a hangjából, és egy kicsit közelebb is hajol az illetékeshez. Nem szeretne itt és most pánikot kelteni, de a helyzet súlyosságát látva, nem hallgattathatja el mindenki elől. Főleg nem azok elől, akik pontosan tudják, hogy kihez kell mennie egy ilyen hírrel. *
391. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2026-02-10 13:57:37
Üzenet elküldve: 2026-02-10 13:57:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hírek és tények//
*Thara nem szívesen megy bele a bilincsbe, de ezek szerint tényleg nincs más választása.*
-Legyen.
*Morog kelletlenül, majd előre kinyújtja a karjait, hogy az őr rátehesse a bilincset.*
-Remélem boldoggá teszi, ha már az asszony nem megy bele.
*Gúnyos mosollyal mondja, miközben a bilincs a kezére kerül. A nézelődő tömeggel nem foglalkozik. Legalább izgalmasabbá tette néhány polgár napját. Majd tudnak miről pletykálkodni, miközben a szokásos korsó sörüket isszák.
~Míg az orkok meg nem érkeznek és el nem rontják ezeket a szép napokat.~
Thara készen áll, hogy az őrök elvezessék.*
*Thara nem szívesen megy bele a bilincsbe, de ezek szerint tényleg nincs más választása.*
-Legyen.
*Morog kelletlenül, majd előre kinyújtja a karjait, hogy az őr rátehesse a bilincset.*
-Remélem boldoggá teszi, ha már az asszony nem megy bele.
*Gúnyos mosollyal mondja, miközben a bilincs a kezére kerül. A nézelődő tömeggel nem foglalkozik. Legalább izgalmasabbá tette néhány polgár napját. Majd tudnak miről pletykálkodni, miközben a szokásos korsó sörüket isszák.
~Míg az orkok meg nem érkeznek és el nem rontják ezeket a szép napokat.~
Thara készen áll, hogy az őrök elvezessék.*
390. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2026-02-07 16:53:27
Üzenet elküldve: 2026-02-07 16:53:27
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Hírek és tények//
*Az őr tartása szemmel láthatóan megenyhül egy rövid pillanatra, amikor a mélységi elfogadja a büntetést. A vállai engednek valamennyit, az arca kisimul. A mozdulat azonban megtörik, amikor a mélységi a bilincsre mutat. A tekintete visszakeményedik.
A másik két strázsa testtartása is megváltozik. Az egyikük állkapcsa megfeszül, a másik ingerülten áthelyezi a súlyát egyik lábáról a másikra. Egyikük sem szól közbe, de a türelmük láthatóan fogy. A legközelebb álló őr lép egy fél lépéssel előrébb. A hangja nyugodt marad, hivatalos, kimért.*
- Polgár! Ez nem választás kérdése. A rendbontásból kifolyólag úgy ítéljük meg, hogy jelenleg nem beszámítható.
*A vasbilincs még mindig a kezében van.*
- A saját és a köz biztonsága érdekében kötelességünk megbilincselni. Amennyiben ennek nem hajlandó alávetni magát, felhatalmazást nyerünk arra, hogy erőszakosan járjunk el.
*A hátsó őrök közül az egyik féloldalasan elvigyorodik. A keze megmozdul a fegyvere markolatán, nem ráfogva, csak jelezve. Az elöl álló őr nem néz hátra, folytatja.*
- Javaslom, ne fenyegesse a városi őrség tagjait. Ez további retorziókkal járhat.
*Egy lépésnyi távolság marad köztük. A bilincs még nem csattan. A döntés továbbra is a nő kezében van.*
*Az őr tartása szemmel láthatóan megenyhül egy rövid pillanatra, amikor a mélységi elfogadja a büntetést. A vállai engednek valamennyit, az arca kisimul. A mozdulat azonban megtörik, amikor a mélységi a bilincsre mutat. A tekintete visszakeményedik.
A másik két strázsa testtartása is megváltozik. Az egyikük állkapcsa megfeszül, a másik ingerülten áthelyezi a súlyát egyik lábáról a másikra. Egyikük sem szól közbe, de a türelmük láthatóan fogy. A legközelebb álló őr lép egy fél lépéssel előrébb. A hangja nyugodt marad, hivatalos, kimért.*
- Polgár! Ez nem választás kérdése. A rendbontásból kifolyólag úgy ítéljük meg, hogy jelenleg nem beszámítható.
*A vasbilincs még mindig a kezében van.*
- A saját és a köz biztonsága érdekében kötelességünk megbilincselni. Amennyiben ennek nem hajlandó alávetni magát, felhatalmazást nyerünk arra, hogy erőszakosan járjunk el.
*A hátsó őrök közül az egyik féloldalasan elvigyorodik. A keze megmozdul a fegyvere markolatán, nem ráfogva, csak jelezve. Az elöl álló őr nem néz hátra, folytatja.*
- Javaslom, ne fenyegesse a városi őrség tagjait. Ez további retorziókkal járhat.
*Egy lépésnyi távolság marad köztük. A bilincs még nem csattan. A döntés továbbra is a nő kezében van.*
389. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2026-02-07 07:24:10
Üzenet elküldve: 2026-02-07 07:24:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hírek és tények//
*Bárki aki a Tanácsházán tartózkodik, az azt gondolhatja, hogy Thara megőrült. Vagy csak azt, hogy egy tipikus sötételf. Ezzel nem törődik. Az egyetlen személy aki érdekli az az őr. Pontosabban őrök. Sikerült meglepetést okoznia az őrben. Ezt látja is rajta. Tharát is ugyanúgy meglepte az alázatossága, mint az őrt.
~Vajon ha rögtön ezzel kezdek, akkor elkerülhettem volna ezt?~
A választ már nem fogja megtudni. Ahogy sajnos a tanácsoshoz sem tud bejutni. Viszont az, hogy egy hadnagynak kell elmesélnie a történteket, rögtön új reményt ad a nőnek.*
-Megértem és elfogadom a büntetést.
*Mondja megértően, habár bocsánatot nem kér.*
-Azt viszont tartsd távol tőlem.
*Mutat a bilincsre.*
-Önként megyek veled, nincs szükség rá. Vagy ha nagyon ragaszkodsz hozzá, akkor teszek róla, hogy a Kaszárnyáig ne legyen könnyű utunk.
*Mondja komoly ábrázattal.*
*Bárki aki a Tanácsházán tartózkodik, az azt gondolhatja, hogy Thara megőrült. Vagy csak azt, hogy egy tipikus sötételf. Ezzel nem törődik. Az egyetlen személy aki érdekli az az őr. Pontosabban őrök. Sikerült meglepetést okoznia az őrben. Ezt látja is rajta. Tharát is ugyanúgy meglepte az alázatossága, mint az őrt.
~Vajon ha rögtön ezzel kezdek, akkor elkerülhettem volna ezt?~
A választ már nem fogja megtudni. Ahogy sajnos a tanácsoshoz sem tud bejutni. Viszont az, hogy egy hadnagynak kell elmesélnie a történteket, rögtön új reményt ad a nőnek.*
-Megértem és elfogadom a büntetést.
*Mondja megértően, habár bocsánatot nem kér.*
-Azt viszont tartsd távol tőlem.
*Mutat a bilincsre.*
-Önként megyek veled, nincs szükség rá. Vagy ha nagyon ragaszkodsz hozzá, akkor teszek róla, hogy a Kaszárnyáig ne legyen könnyű utunk.
*Mondja komoly ábrázattal.*
388. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2026-02-04 20:14:37
Üzenet elküldve: 2026-02-04 20:14:37
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Hírek és tények//
*A nő hirtelen jött alázatossága láthatóan meglepi az őrt. A másik két strázsa eközben ösztönösen fél lépést hátrébb araszol, a testtartásuk lazul valamennyit, bár a figyelmük nem lankad.
A komolyabb ábrázatú őr hosszasan nézi a mélységit. Nem szól közbe, nem sieti el. A tekintete végigpásztázza Thara arcát, majd lassan körbepillant. A váróteremben kíváncsi szemek tapadnak rájuk, a suttogás újra fel-felerősödik. Az őr ajka ezt tudatosítva enyhén elhúzódik. Visszafordul Tharához. A tekintete most keményebb, acélosabb.*
- Polgár! *Szólal meg végül hivatalos hangon.* - A Tanácsházában rendbontást követett el. Bútor megrongálása, a közrend megzavarása.
Nem emeli fel a hangját s nem érződik az, hogy fenyegetné a nőt. Egyszerűen csak mintha a hivatalos protokollt mondaná fel.
- Ezért előállítjuk.
*Egy rövid szünetet tart. A pillantása nem ereszti a mélységit. Az övé alá nyúl, és előhúz egy vasbilincset.*
- Amennyiben békésen együttműködik, úgy elvezetjük a kaszárnyába és megúszhatja egy estével egy cellában. Bizonyára vallomást is kell tennie egy hadnagynak.
*Itt az őr bár alig láthatóan, de kacsint egyet. A bilincset továbbra is a kezében tartja, vár. A másik két őr figyelme érezhetően megfeszül, készen arra, hogy mozduljanak, ha kell.*
- Ha ellenkezik. *Teszi hozzá.* - Akkor kénytelenek leszünk erőszakot alkalmazni és a büntetés is súlyosbodik.
*A nő hirtelen jött alázatossága láthatóan meglepi az őrt. A másik két strázsa eközben ösztönösen fél lépést hátrébb araszol, a testtartásuk lazul valamennyit, bár a figyelmük nem lankad.
A komolyabb ábrázatú őr hosszasan nézi a mélységit. Nem szól közbe, nem sieti el. A tekintete végigpásztázza Thara arcát, majd lassan körbepillant. A váróteremben kíváncsi szemek tapadnak rájuk, a suttogás újra fel-felerősödik. Az őr ajka ezt tudatosítva enyhén elhúzódik. Visszafordul Tharához. A tekintete most keményebb, acélosabb.*
- Polgár! *Szólal meg végül hivatalos hangon.* - A Tanácsházában rendbontást követett el. Bútor megrongálása, a közrend megzavarása.
Nem emeli fel a hangját s nem érződik az, hogy fenyegetné a nőt. Egyszerűen csak mintha a hivatalos protokollt mondaná fel.
- Ezért előállítjuk.
*Egy rövid szünetet tart. A pillantása nem ereszti a mélységit. Az övé alá nyúl, és előhúz egy vasbilincset.*
- Amennyiben békésen együttműködik, úgy elvezetjük a kaszárnyába és megúszhatja egy estével egy cellában. Bizonyára vallomást is kell tennie egy hadnagynak.
*Itt az őr bár alig láthatóan, de kacsint egyet. A bilincset továbbra is a kezében tartja, vár. A másik két őr figyelme érezhetően megfeszül, készen arra, hogy mozduljanak, ha kell.*
- Ha ellenkezik. *Teszi hozzá.* - Akkor kénytelenek leszünk erőszakot alkalmazni és a büntetés is súlyosbodik.
387. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2026-02-02 18:42:43
Üzenet elküldve: 2026-02-02 18:42:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hírek és tények//
*Thara minden erejét beveti, hogy az asztal megmozduljon. Nagy erőfeszítéseket tesz és lehet semmi haszna sem lesz. De legalább megpróbálja. Sikeresen. Kisebb káosz keletkezik körülötte. Ahogy lihegve végignéz, merthogy az emelés és a dobás kifárasztotta, örömmel tölti el, hogy sikerül valamiféle reakciót kiváltani az őrökből. Thara hevesen liheg. A mai nap csatája és ez a kis mutatványa tényleg kifárasztották. Három őr veszi körül. Kettő a két oldalán és egy szemben.
A sértésre csak egy szúrós tekintettel válaszol. Megszokta már ő ezt. Tisztelettudóan végighallgatja a harmadik őrt, aki előtte áll. Ahogy végignéz rajta nem lát, vagyis inkább nem ismer fel, semmilyen rangjelzést. Nem is meglepő. Thara a városi őrséget és annak hierarchiáját nem ismeri. De szeme fel csillan egy ötlettől. Ha már a tanácstagok nem óhajtják meghallgatni, akkor talán az őrség parancsnoka, vagy magasabb rangú tisztje igen. Harcedzett katonák csak jobban megértik, felfogják a helyzetet. Már ha csak nem fulladnak ők is bele a bürokráciába.
~Egy próbát megérhet.~*
-Orkokról hozok híreket. Szeretném egy feljebbvalódat beavatni a részletekbe. Nagyon szépen kérlek, segíts ebben!
*Magát is meglepi ez az alázatosság. Hogy honnan jöhet és miért nem alkalmazta még az elején, nem tudja, de hátha eredményre vezet.*
*Thara minden erejét beveti, hogy az asztal megmozduljon. Nagy erőfeszítéseket tesz és lehet semmi haszna sem lesz. De legalább megpróbálja. Sikeresen. Kisebb káosz keletkezik körülötte. Ahogy lihegve végignéz, merthogy az emelés és a dobás kifárasztotta, örömmel tölti el, hogy sikerül valamiféle reakciót kiváltani az őrökből. Thara hevesen liheg. A mai nap csatája és ez a kis mutatványa tényleg kifárasztották. Három őr veszi körül. Kettő a két oldalán és egy szemben.
A sértésre csak egy szúrós tekintettel válaszol. Megszokta már ő ezt. Tisztelettudóan végighallgatja a harmadik őrt, aki előtte áll. Ahogy végignéz rajta nem lát, vagyis inkább nem ismer fel, semmilyen rangjelzést. Nem is meglepő. Thara a városi őrséget és annak hierarchiáját nem ismeri. De szeme fel csillan egy ötlettől. Ha már a tanácstagok nem óhajtják meghallgatni, akkor talán az őrség parancsnoka, vagy magasabb rangú tisztje igen. Harcedzett katonák csak jobban megértik, felfogják a helyzetet. Már ha csak nem fulladnak ők is bele a bürokráciába.
~Egy próbát megérhet.~*
-Orkokról hozok híreket. Szeretném egy feljebbvalódat beavatni a részletekbe. Nagyon szépen kérlek, segíts ebben!
*Magát is meglepi ez az alázatosság. Hogy honnan jöhet és miért nem alkalmazta még az elején, nem tudja, de hátha eredményre vezet.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 387-406