//A Szürke Légió//
//Az orkok nyomában//
*A szolga nem váratja sokáig a társaságot. Néhány perc múlva visszatér, nyomában pedig egy hajlott hátú aggastyán lépked komótosan az írnokasztalok között. Hófehér haja ritkásan simul a fejére, egyik kezében vastag pergamenköteget, a másikban tintafoltos üvegcsét tart. Minden mozdulatából érződik a kor, de tekintete még mindig éles. Az előbbi írnok feláll, amikor odaérnek hozzá.*
- Vargan úr. Ők azok.
*Az öreg lassan végigméri a félvért és a tündért. Tekintete megáll a kirakott tárgyakon, majd egy pillanatra az őket figyelő kíváncsiskodókon is végigsiklik. Végül lassan biccent egyet.*
- Jöjjenek.
*Nem magyarázkodik, egyszerűen sarkon fordul és megindul a Tanácsháza belső folyosói felé. Az előbbi írnok gyors mozdulatokkal összeszedi a kirakott tárgyakat, majd a páros után siet. Néhány kíváncsi tekintet követi őket, de senki sem próbálja feltartóztatni a kis csoportot. Több ajtó mellett is elhaladnak. A folyosó egyre csendesebb, a zsibongó előcsarnok hangjai fokozatosan elhalnak mögöttük. Végül Vargan megáll egy egyszerű tölgyfaajtó előtt, elővesz egy kulcsot és kinyitja azt. A helyiség kicsi és puritán. Egyetlen ablak néz az udvarra. Középen masszív faasztal áll, körülötte néhány szék. A polcokon iratok és poros könyvek sorakoznak, a szobát enyhe tinta- és pergamenszag tölti be. Az aggastyán az asztalhoz sétál, helyet foglal, majd maga elé húz egy üres lapot. Elővesz egy tollat, megmártja a tintában és felpillant a két érkezőre.
- Beszéljenek.
*Hangja rekedt, de határozott. Nem kérdez többet. Csak írni kezd. Az első írnok ezzel szemben egyre kevésbé tudja leplezni kételyeit. Amikor elhangzik a horda mérete, hitetlenkedve felvonja szemöldökét.*
- Minden fekete volt tőlük? *Kérdőn pillant Alesianra.* - Ennyi ork nem csak úgy megjelenik a semmiből.
*Vargan nem emeli fel a fejét.*
- Folytassa.
*A toll tovább serceg a pergamenen.
Amikor szóba kerül a leégett falu, a kutakba dobált holttestek és a levágott testrészekből készített díszek, az írnok arcáról lassan eltűnik a kétkedés. Egyre gyakrabban pillant a kirakott tárgyakra. A faragott wargfejre. A jelvényre. A tőrre.*
- A vashegyiek vereségét maguk látták?
*Kérdezi végül. Vargan ismét csak ír. Egy rövid pillanatra áll meg a keze, amikor ez a rész elhangzik, de aztán tovább jegyzetel. Sor kerül a menekülő parasztokra, az összecsapásra és az elejtett orkokra is. Az öreg olykor egy-egy szót visszakérdez, egy helynevet pontosíttat vagy egy számot ismételtet meg, de láthatóan nem vitatkozni jött. Alesian zsákmányra vonatkozó megjegyzésére az első írnok akaratlanul is elmosolyodik.-
- Ha valóban egy ork hadjárat előőrseitől származnak, aligha fogja bárki elkobozni őket.
*Pillanatnyi szünet után hozzáteszi.*
- Bár lehet, hogy akadnak majd, akik szeretnék alaposabban megvizsgálni őket.
*Vargan végül leteszi a tollat. Lassan átfutja a jegyzeteit, majd egy apró pecsétet vesz elő köpenye belső zsebéből és a lap aljára nyomja.*
- A jelentést iktatni kell. *Ennyit mond csupán, aztán az első írnokra néz.* - Másolat a kaszárnyának. Azonnal.
*Az írnok erre már láthatóan megfeszül.*
- Azt gondolja, hogy...
- Nem gondolok semmit. *Vág közbe az öreg.* - Azért jegyzem fel, hogy mások gondolkodhassanak rajta.
*Lassan összerendezi a pergameneket, majd ismét a két utazóra emeli a tekintetét.*
- Ha a kaszárnyába érkezett jelentés megegyezik az önökével, a város vezetése hamarosan tudni fog erről.
*Az előcsarnok zaja továbbra is ugyanúgy hömpölyög körülöttük. A kereskedők panaszkodnak, az írnokok vitatkoznak, a futárok sietnek dolgukra. Mégsem tűnik már egészen ugyanolyannak a hely. Mintha valami lassan megmozdult volna a háttérben.*
- Van még bármi hozzáfűznivalójuk? Ha nincs akkor kérem várjanak itt. Akármmilyen rossz hír hozói is, valószínűleg nagyon fontos információval szolgáltak. Minden bizonnyal pénzjutalomban részesítik majd önöket.