Arthenior - Tanácsháza
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 18 (341. - 356. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 337-356
356. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2025-12-10 00:28:55
Üzenet elküldve: 2025-12-10 00:28:55
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 550
OOC üzenetek: 80
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 550
OOC üzenetek: 80
Játékstílus: Szelíd
//A Szürke Légió – II. fejezet//
//Viszlát nyár//
*A parancsnoknak arcizma sem moccan, de Alrishul elképedve hallgatja Norennart.*
-Az őrszemek még rendben, de hogy... Körbevenni egy árvaházat! *Hápogja.*
-Sub Rosa panzió. Sorház. Árvaház. *Ismétli azért egy csekélyke szünetet követően, Nariuss Gorkraf pedig jól láthatóan bólint a hallottakra. Szemmel látható, hogy nincs ínyére a dolgok állása a tanácsnoknak.*
-Megszerezzük a szívet. Így vagy úgy. Ez a Pashtra. Hogyan fest? *Ezúttal a városőr kapitány ragadja magához a szót. Amennyiben Norennar válaszol, úgy ismét csak bólint.*
-És maga... Mihez kezd? Az ork sereg, a fegyver... Maga mozgásban van, Dwirinthalen úr és úgy hiszem, egy ügyet szolgálunk. Avasson be minket. *Alrishul az asztalra támaszkodik. Átható tekintetét a sötételfen nyugtatja, mintha igyekezne megfejteni önkéntes segítőjét és annak szándékait.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.12.10 00:30:17
//Viszlát nyár//
*A parancsnoknak arcizma sem moccan, de Alrishul elképedve hallgatja Norennart.*
-Az őrszemek még rendben, de hogy... Körbevenni egy árvaházat! *Hápogja.*
-Sub Rosa panzió. Sorház. Árvaház. *Ismétli azért egy csekélyke szünetet követően, Nariuss Gorkraf pedig jól láthatóan bólint a hallottakra. Szemmel látható, hogy nincs ínyére a dolgok állása a tanácsnoknak.*
-Megszerezzük a szívet. Így vagy úgy. Ez a Pashtra. Hogyan fest? *Ezúttal a városőr kapitány ragadja magához a szót. Amennyiben Norennar válaszol, úgy ismét csak bólint.*
-És maga... Mihez kezd? Az ork sereg, a fegyver... Maga mozgásban van, Dwirinthalen úr és úgy hiszem, egy ügyet szolgálunk. Avasson be minket. *Alrishul az asztalra támaszkodik. Átható tekintetét a sötételfen nyugtatja, mintha igyekezne megfejteni önkéntes segítőjét és annak szándékait.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.12.10 00:30:17
355. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2025-12-06 20:52:38
Üzenet elküldve: 2025-12-06 20:52:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió – II. fejezet//
//Viszlát nyár//
*Norennar állja a tanácsos tekintetét. Nem kapkod, de nem is élvezi, hogy vizslatják. A „bizalom erény” szavaknál állkapcsa megfeszül, mintha valami keserűt kellene lenyelnie. Végül mégis bólint, mintha saját döntését pecsételné meg magában, és kimondja.*
- Norennar… Norennar Dwirinthalen.
*Nem vár visszakérdezést, sem érdeklődést. Se ideje se szándéka családja múltjáról, vagy esetleges jövőjéről beszélgetni. Még levegőt sem vesz újra, egyszerűen folytatja.*
- Egy háromfős csapatról van szó. Mind a három ért a mágiához, szóval óvatosságra inteném az embereim maga helyett. *Biccent a főparancsnok felé.* - Mint azt mondtam a szív Pashthránál van… vagy legalábbis nála volt, amikor legutóbb láttam.
*Nyel egyet. A hangja végig tárgyilagos, mégis érezhető, hogy hiába az elhatározás, az árulás közel sem annyira könnyű mint gondolta.*
- Ha rá akarnak nyomást gyakorolni, akkor Mai Faensa a célpont, rá pedig az árvaházával lehet hatni.
*Itt először engedi el a tanácsos és a főparancsnok tekintetét. Nem azért, mert fél. Inkább valami szúrós, nehezen nyelhető érzet miatt. Végül mégis visszanéz rájuk, és hozzáteszi.*
- Remélem az önökbe vetett bizalmam meghálálják azzal, hogy az árváknak nem esik bántódása. Remélhetőleg bőven elég lesz velük fenyegetni a nőt. Ha ő beadja a derekát, a másik kettő is be fogja.
*Rövid szünetet tart, majd folytatja, immár újra száraz, tárgyilagos hangon.*
- Három helyre állítanék őrszemeket. Először is a Sub Rosa panzióhoz. Pashthra valószínűleg előbb vagy utóbb odamegy a holmijáért. Másodszor is egy sorházhoz. *Itt a mélységi Rövid, lényegre törő eligazítást is tart, hogy merre található ez a bizonyos sorház, ahol Nori is él.* - Illetve még az árvaházhoz. Ha egyik helyen sem találni őket, valószínűleg maguktól is felbukkannak, ha a városi őrség körbeveszi az árvaházat.
*Ezzel befejezi. Visszafogottan biccent, mintha jelezné: ami szükséges volt, átadta. A többi most már nem az ő kezében van.*
//Viszlát nyár//
*Norennar állja a tanácsos tekintetét. Nem kapkod, de nem is élvezi, hogy vizslatják. A „bizalom erény” szavaknál állkapcsa megfeszül, mintha valami keserűt kellene lenyelnie. Végül mégis bólint, mintha saját döntését pecsételné meg magában, és kimondja.*
- Norennar… Norennar Dwirinthalen.
*Nem vár visszakérdezést, sem érdeklődést. Se ideje se szándéka családja múltjáról, vagy esetleges jövőjéről beszélgetni. Még levegőt sem vesz újra, egyszerűen folytatja.*
- Egy háromfős csapatról van szó. Mind a három ért a mágiához, szóval óvatosságra inteném az embereim maga helyett. *Biccent a főparancsnok felé.* - Mint azt mondtam a szív Pashthránál van… vagy legalábbis nála volt, amikor legutóbb láttam.
*Nyel egyet. A hangja végig tárgyilagos, mégis érezhető, hogy hiába az elhatározás, az árulás közel sem annyira könnyű mint gondolta.*
- Ha rá akarnak nyomást gyakorolni, akkor Mai Faensa a célpont, rá pedig az árvaházával lehet hatni.
*Itt először engedi el a tanácsos és a főparancsnok tekintetét. Nem azért, mert fél. Inkább valami szúrós, nehezen nyelhető érzet miatt. Végül mégis visszanéz rájuk, és hozzáteszi.*
- Remélem az önökbe vetett bizalmam meghálálják azzal, hogy az árváknak nem esik bántódása. Remélhetőleg bőven elég lesz velük fenyegetni a nőt. Ha ő beadja a derekát, a másik kettő is be fogja.
*Rövid szünetet tart, majd folytatja, immár újra száraz, tárgyilagos hangon.*
- Három helyre állítanék őrszemeket. Először is a Sub Rosa panzióhoz. Pashthra valószínűleg előbb vagy utóbb odamegy a holmijáért. Másodszor is egy sorházhoz. *Itt a mélységi Rövid, lényegre törő eligazítást is tart, hogy merre található ez a bizonyos sorház, ahol Nori is él.* - Illetve még az árvaházhoz. Ha egyik helyen sem találni őket, valószínűleg maguktól is felbukkannak, ha a városi őrség körbeveszi az árvaházat.
*Ezzel befejezi. Visszafogottan biccent, mintha jelezné: ami szükséges volt, átadta. A többi most már nem az ő kezében van.*
354. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2025-12-06 19:19:12
Üzenet elküldve: 2025-12-06 19:19:12
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 550
OOC üzenetek: 80
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 550
OOC üzenetek: 80
Játékstílus: Szelíd
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Viszlát nyár//
*Az ablakon egy halovány fénysugár tör be, színeket hozva a helyiségbe, mintha csak reményt óhajtana ébreszteni a szobában tartózkodókban. Ahogy érkezett, olyan hamar távozik is, magukra hagyva őket a komor pillanatban.
A tanácsnok homlokráncolva, a főparancsnok türelmetlenül bámulja Norennart. A sötételf kimérten adagolja az információkat, ami bizony nekik is feltűnik.*
-Nos rendben. A békés megoldást... Preferálom magam is. De ha az nem működik... *Szólal meg végül a parancsnok, majd Alrishul felé fordul. A tanácsos nem erősíti meg szavaiban, de nem is mond ellent. Továbbra is Norennart fixírozza átható tekintetével.*
-Nos, hallgatunk, jó uram. Kétségtelen, hogy segítségére óhajtasz lenni a városnak. Azért a neved elárulhatnád, csak a miheztartás végett. Elvégre... Egy oldalon állunk, a bizalom pedig erény. *Szól Alrishul.*
//Viszlát nyár//
*Az ablakon egy halovány fénysugár tör be, színeket hozva a helyiségbe, mintha csak reményt óhajtana ébreszteni a szobában tartózkodókban. Ahogy érkezett, olyan hamar távozik is, magukra hagyva őket a komor pillanatban.
A tanácsnok homlokráncolva, a főparancsnok türelmetlenül bámulja Norennart. A sötételf kimérten adagolja az információkat, ami bizony nekik is feltűnik.*
-Nos rendben. A békés megoldást... Preferálom magam is. De ha az nem működik... *Szólal meg végül a parancsnok, majd Alrishul felé fordul. A tanácsos nem erősíti meg szavaiban, de nem is mond ellent. Továbbra is Norennart fixírozza átható tekintetével.*
-Nos, hallgatunk, jó uram. Kétségtelen, hogy segítségére óhajtasz lenni a városnak. Azért a neved elárulhatnád, csak a miheztartás végett. Elvégre... Egy oldalon állunk, a bizalom pedig erény. *Szól Alrishul.*
353. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2025-12-05 17:53:30
Üzenet elküldve: 2025-12-05 17:53:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Viszlát nyár//
*Norennar a kérdés hallatán ismét elhúzza a száját, mintha a válasz neki sem tetszene, mégis azonnal közli, amit tud.*
- Egy Pashthra Shungo'rol nevű harcosnál van. Volt warg-alakulat tag. Már bizonyára a városban van a társaival együtt.
*Nem magyarázkodik, nem próbálja szépíteni. Röviden, tömören adja át a lényeget. Ám amikor a főparancsnok közli a hírszerzők jelentését, a mélységi arca megtörik. A felismerés lassan ül ki vonásaira, szemei kikerekednek, majd nagyot nyel. Ingujja szélét ideges mozdulattal igazítja meg, mintha ezzel akarna kapaszkodni valamibe, ami biztos. Sejtette, hogy nincs már sok idejük hátra mielőtt a horda mozgásba lendülne, mégis hinni akart abban, hogy téved. Ahogy ennek reménye szertefoszlik benne szemeit lesüti, arca pedig lassan kifejezéstelenné válik mintha csak elfogadta volna a sorsát.
Amikor Alrishul ismét sürgeti a szív biztonságba helyezését, Norennar lassan bólint.*
- Ebben egyetértünk.
*Jegyzi meg szárazon. Ami a főparancsnok ajánlatát illeti, előbb finoman megrázza a fejét, mintegy kifejezve véleményét a tervről, majd rezignált hangon szóvá is teszi nemtetszését.*
- Kétlem, hogy a jelenlétem elősegítené a békés megoldást, és mivel tapasztalt mágusok, talán jobb is lenne elkerülni a vérontást. Rohadt nagy szükség lesz még a legjobbjaira az elkövetkezendő hatokban.
*Egy pillanatra megáll, mintha mérlegelné szavait, végül továbbra is tárgyilagosan folytatja.*
- Abban azonban segíthetek, hogy hogyan helyezzenek rájuk nyomást, illetve, hogy hol találják őket.
*Ezúttal tekintete nem rejt bizonytalanságot, az elhatározás megszületett benne, annak minden következményét felvállalva.*
A hozzászólás írója (Norennar Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.12.05 17:56:11
//Viszlát nyár//
*Norennar a kérdés hallatán ismét elhúzza a száját, mintha a válasz neki sem tetszene, mégis azonnal közli, amit tud.*
- Egy Pashthra Shungo'rol nevű harcosnál van. Volt warg-alakulat tag. Már bizonyára a városban van a társaival együtt.
*Nem magyarázkodik, nem próbálja szépíteni. Röviden, tömören adja át a lényeget. Ám amikor a főparancsnok közli a hírszerzők jelentését, a mélységi arca megtörik. A felismerés lassan ül ki vonásaira, szemei kikerekednek, majd nagyot nyel. Ingujja szélét ideges mozdulattal igazítja meg, mintha ezzel akarna kapaszkodni valamibe, ami biztos. Sejtette, hogy nincs már sok idejük hátra mielőtt a horda mozgásba lendülne, mégis hinni akart abban, hogy téved. Ahogy ennek reménye szertefoszlik benne szemeit lesüti, arca pedig lassan kifejezéstelenné válik mintha csak elfogadta volna a sorsát.
Amikor Alrishul ismét sürgeti a szív biztonságba helyezését, Norennar lassan bólint.*
- Ebben egyetértünk.
*Jegyzi meg szárazon. Ami a főparancsnok ajánlatát illeti, előbb finoman megrázza a fejét, mintegy kifejezve véleményét a tervről, majd rezignált hangon szóvá is teszi nemtetszését.*
- Kétlem, hogy a jelenlétem elősegítené a békés megoldást, és mivel tapasztalt mágusok, talán jobb is lenne elkerülni a vérontást. Rohadt nagy szükség lesz még a legjobbjaira az elkövetkezendő hatokban.
*Egy pillanatra megáll, mintha mérlegelné szavait, végül továbbra is tárgyilagosan folytatja.*
- Abban azonban segíthetek, hogy hogyan helyezzenek rájuk nyomást, illetve, hogy hol találják őket.
*Ezúttal tekintete nem rejt bizonytalanságot, az elhatározás megszületett benne, annak minden következményét felvállalva.*
A hozzászólás írója (Norennar Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.12.05 17:56:11
352. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2025-12-04 22:15:20
Üzenet elküldve: 2025-12-04 22:15:20
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 550
OOC üzenetek: 80
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 550
OOC üzenetek: 80
Játékstílus: Szelíd
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Viszlát nyár//
*Norennar ezúttal is kihagyja a bemutatkozást, talán fontosabbnak tartja mondanivalóját. Szavainak meg is van a hatása a két férfin. Előbb csak összenéznek, s nem is válaszol rögtön egyikük sem. Megfagyni látszik a levegő.*
-Egy szívet. *Alrishul egyik lábáról a másikra áll, de nem látszik rajta különösebb hitetlenkedés.*
-Hol van ez a szív? *Ezúttal a főparancsnok szólal meg. Hangja kissé rekedt, mintha az ordító vezényszavak kiosztása megterhelte volna torkát.*
-Ha igaz, amit mondasz, úgy mihamarább biztonságba kell tudnunk. Elzárva a Kaszárnyában. *Alrishulra pillant, ki jól láthatóan bólint.*
-Legalábbis addig, amíg nem jövünk rá, mivel van dolgunk. *Pontosítja némileg Nariusst.*
-Az orkok úton vannak. A hírszerzőink szerint hatalmas hadsereggel. A Vashegy szembeszállt velük. Megütköznek a Szántóföldeken. *Alighanem hírért hír a jutalom.*
-Míg mi meglátjuk, mire jutnak a barbárok, mihamarább biztonságba kell helyeznünk a szívet.
*Ismétli magát, miközben az asztalra támaszkodva, kérdőn pillant Norennarra.*
-Ha nem áll módodban megszerezni, melléd adhatok egy csapatot a legjobbjaim közül. *Szól ismét a parancsnok.*
-Ha csak egy kicsi esély is van rá, hogy ez az a "fegyver", nem kerülhet rossz kezekbe.
//Viszlát nyár//
*Norennar ezúttal is kihagyja a bemutatkozást, talán fontosabbnak tartja mondanivalóját. Szavainak meg is van a hatása a két férfin. Előbb csak összenéznek, s nem is válaszol rögtön egyikük sem. Megfagyni látszik a levegő.*
-Egy szívet. *Alrishul egyik lábáról a másikra áll, de nem látszik rajta különösebb hitetlenkedés.*
-Hol van ez a szív? *Ezúttal a főparancsnok szólal meg. Hangja kissé rekedt, mintha az ordító vezényszavak kiosztása megterhelte volna torkát.*
-Ha igaz, amit mondasz, úgy mihamarább biztonságba kell tudnunk. Elzárva a Kaszárnyában. *Alrishulra pillant, ki jól láthatóan bólint.*
-Legalábbis addig, amíg nem jövünk rá, mivel van dolgunk. *Pontosítja némileg Nariusst.*
-Az orkok úton vannak. A hírszerzőink szerint hatalmas hadsereggel. A Vashegy szembeszállt velük. Megütköznek a Szántóföldeken. *Alighanem hírért hír a jutalom.*
-Míg mi meglátjuk, mire jutnak a barbárok, mihamarább biztonságba kell helyeznünk a szívet.
*Ismétli magát, miközben az asztalra támaszkodva, kérdőn pillant Norennarra.*
-Ha nem áll módodban megszerezni, melléd adhatok egy csapatot a legjobbjaim közül. *Szól ismét a parancsnok.*
-Ha csak egy kicsi esély is van rá, hogy ez az a "fegyver", nem kerülhet rossz kezekbe.
351. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2025-12-04 12:56:27
Üzenet elküldve: 2025-12-04 12:56:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Viszlát nyár//
*Ahogy az őr odabiccent, Norennar belépésre jogosulttá válik, a mélységi halkan kifújja a levegőt. Épp csak annyira, hogy az eddig benne gyűlő feszültség egy pillanatra oldódni tudjon. Elvégre tisztában van azzal, hogy erősködésének könnyen lehetett volna a vége az is, hogy az éjszakát egy cellában tölti. Most viszont nyílt út áll előtte. Nem köszönget feleslegesen, egyszerűen belép az irodába.
Azonnal felismeri Even Alrishult, és vele szemben a főparancsnokot. Tekintete illedelmesen végigfut rajtuk, majd rövid biccentés kíséri a köszönést. Nariuss Gorkraf mozdulatára felfigyel: ahogy ideges sietséggel tekeri össze a pergament. Egy pillanatra elgondolkodik, vajon mi van rajta, de nem veszteget rá több figyelmet. Most másért jött. Tekintete végül a tanácsoson állapodik meg.
Ami a „fiam” megszólítást illeti... Norennar előbb szemöldökét vonja fel alig láthatóan, majd nem sokkal ez után a száját is kissé elhúzza, viszont úgy dönt, inkább nem kommentálja. Finoman megköszörüli torkát, s belekezd abba amiért ideette őt a fene.*
- Nos… nem mondanám sem jó, sem rossz hírnek. *Újabb halk sóhaj, tekintetét pedig egy pillanatra lesüti. A feszültség jegyei immáron apránként ütköznek ki rajta.* - Gondolom, a főparancsnok úr már hallott róla, mit találtunk a pusztában.
*Szeme sarkából a főparancsnokrapillant, majd folytatja.*
- Ismét kutattam. Ezúttal a városban. És megtaláltam, amit az orkok keresnek. Egy gyémántba zárt szívet. Minden jel arra utal, hogy egy ork hadúré.
*Egy pillanatra elhallgat, mintha mérlegelné, mit mondjon még, aztán a hangja tárgyilagossá és magabiztosabbá válik.*
- Megszerezni nem állt módomban, de az orkok sem jutottak hozzá. Viszont keresik. És azt is tudják, merre keressék. Valamiféle vérmágiával követik a nyomát.
*A tekintete most már szilárdan a tanácsost figyeli, türelmesen várva, az hogyan reagál a hírre.*
//Viszlát nyár//
*Ahogy az őr odabiccent, Norennar belépésre jogosulttá válik, a mélységi halkan kifújja a levegőt. Épp csak annyira, hogy az eddig benne gyűlő feszültség egy pillanatra oldódni tudjon. Elvégre tisztában van azzal, hogy erősködésének könnyen lehetett volna a vége az is, hogy az éjszakát egy cellában tölti. Most viszont nyílt út áll előtte. Nem köszönget feleslegesen, egyszerűen belép az irodába.
Azonnal felismeri Even Alrishult, és vele szemben a főparancsnokot. Tekintete illedelmesen végigfut rajtuk, majd rövid biccentés kíséri a köszönést. Nariuss Gorkraf mozdulatára felfigyel: ahogy ideges sietséggel tekeri össze a pergament. Egy pillanatra elgondolkodik, vajon mi van rajta, de nem veszteget rá több figyelmet. Most másért jött. Tekintete végül a tanácsoson állapodik meg.
Ami a „fiam” megszólítást illeti... Norennar előbb szemöldökét vonja fel alig láthatóan, majd nem sokkal ez után a száját is kissé elhúzza, viszont úgy dönt, inkább nem kommentálja. Finoman megköszörüli torkát, s belekezd abba amiért ideette őt a fene.*
- Nos… nem mondanám sem jó, sem rossz hírnek. *Újabb halk sóhaj, tekintetét pedig egy pillanatra lesüti. A feszültség jegyei immáron apránként ütköznek ki rajta.* - Gondolom, a főparancsnok úr már hallott róla, mit találtunk a pusztában.
*Szeme sarkából a főparancsnokrapillant, majd folytatja.*
- Ismét kutattam. Ezúttal a városban. És megtaláltam, amit az orkok keresnek. Egy gyémántba zárt szívet. Minden jel arra utal, hogy egy ork hadúré.
*Egy pillanatra elhallgat, mintha mérlegelné, mit mondjon még, aztán a hangja tárgyilagossá és magabiztosabbá válik.*
- Megszerezni nem állt módomban, de az orkok sem jutottak hozzá. Viszont keresik. És azt is tudják, merre keressék. Valamiféle vérmágiával követik a nyomát.
*A tekintete most már szilárdan a tanácsost figyeli, türelmesen várva, az hogyan reagál a hírre.*
350. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2025-12-03 23:36:49
Üzenet elküldve: 2025-12-03 23:36:49
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 550
OOC üzenetek: 80
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 550
OOC üzenetek: 80
Játékstílus: Szelíd
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Viszlát nyár//
*Őrökkel csak az egyik folyosó végén, az ajtóban találkozik Norennar. Nem esik nehezére kitalálni, vajon miért. A két ajtónálló egyértelműen városőrnek tűnik, s annak rendje és módja szerint mérik is fel a hozzájuk beszélőt.
Az egyikük komoran bólint, majd résnyire nyitja az ajtót, s szól valamit. A következő pillanatban fejével jelzésértékűen biccent Norennar irányába. A sötételf beléphet.
A helyiség kellemesen tágas, a széles ablakokon pedig természetes fény szűrődik be. Körben polcok, rajtuk megannyi könyv, szobrocskák, díszek. Igényes szoba, vélhetően a tanácsnok saját irodája. A helyiség közepén egy asztalka, a két végében két férfi.*
-Á, a Hírhozó! *Rögtön látja, valóban megtalálta a tanácsnokot. És nincs is egyedül. Mellette ott áll a Városőrség Főparancsnoka, patyolattiszta, vöröslő köpenyben, fényes páncélban. Nariuss Gorkraf megtermett férfiember, ábrázatra nem a legmegnyerőbb fajtából. Roppant rövidre nyírt haja, s szőrtelen ábrázata jól láthatóvá teszi a megannyi heget. Roppant szigorúan méricskéli a vendéget, miközben egy pergament teker össze igen nagy sebbel-lobbal.*
-Ugyan, parancsnok! *Böki oldalba Alrishul.*
-Nincs mit titkolni! Ő itt a hírhozók egyike, akikről beszéltem! Mi is a neved, fiam? *A "fiam" megszólítás talán furcsán hathat, tekintettel rá, hogy Alrishul tanácsos sem élhetett meg több nyarat. Fiatal, jóképű férfi, ám jól látszik, nem katonaforma.*
-Ő itt Nariuss főparancsnok, a Városőrség kapitánya. *A parancsnok még csak nem is biccent, cserébe alaposan végigméri a sötételfet.*
-Remélem, ezúttal jó hírekkel szolgálsz. Ránk fér az most.
//Viszlát nyár//
*Őrökkel csak az egyik folyosó végén, az ajtóban találkozik Norennar. Nem esik nehezére kitalálni, vajon miért. A két ajtónálló egyértelműen városőrnek tűnik, s annak rendje és módja szerint mérik is fel a hozzájuk beszélőt.
Az egyikük komoran bólint, majd résnyire nyitja az ajtót, s szól valamit. A következő pillanatban fejével jelzésértékűen biccent Norennar irányába. A sötételf beléphet.
A helyiség kellemesen tágas, a széles ablakokon pedig természetes fény szűrődik be. Körben polcok, rajtuk megannyi könyv, szobrocskák, díszek. Igényes szoba, vélhetően a tanácsnok saját irodája. A helyiség közepén egy asztalka, a két végében két férfi.*
-Á, a Hírhozó! *Rögtön látja, valóban megtalálta a tanácsnokot. És nincs is egyedül. Mellette ott áll a Városőrség Főparancsnoka, patyolattiszta, vöröslő köpenyben, fényes páncélban. Nariuss Gorkraf megtermett férfiember, ábrázatra nem a legmegnyerőbb fajtából. Roppant rövidre nyírt haja, s szőrtelen ábrázata jól láthatóvá teszi a megannyi heget. Roppant szigorúan méricskéli a vendéget, miközben egy pergament teker össze igen nagy sebbel-lobbal.*
-Ugyan, parancsnok! *Böki oldalba Alrishul.*
-Nincs mit titkolni! Ő itt a hírhozók egyike, akikről beszéltem! Mi is a neved, fiam? *A "fiam" megszólítás talán furcsán hathat, tekintettel rá, hogy Alrishul tanácsos sem élhetett meg több nyarat. Fiatal, jóképű férfi, ám jól látszik, nem katonaforma.*
-Ő itt Nariuss főparancsnok, a Városőrség kapitánya. *A parancsnok még csak nem is biccent, cserébe alaposan végigméri a sötételfet.*
-Remélem, ezúttal jó hírekkel szolgálsz. Ránk fér az most.
349. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2025-12-03 20:14:53
Üzenet elküldve: 2025-12-03 20:14:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Viszlát nyár//
*Norennar a gnóm vontatott válaszára alig észrevehetően felsóhajt. Pont erre számított: amikor valóban sietne, természetesen mindenki elfoglalt. A tanácsos sem kivétel. A gnóm szemmel látható igyekezete, hogy minél előbb visszatérjen a pergamenjeihez, csak megerősíti benne, hogy itt hiába várna.
Mivel senki nem foglalkozik vele, Norennar nem is erőlteti. Egyetlen pillantást vet még a hivatalsegédre, majd úgy dönt, nem kér több engedélyt. Lép egyet oldalra, és megindul azon az útvonalon, amelyről a legutóbbi ittlétükkor a tanácsos is felbukkant. A szemközti lépcső. Amennyiben az őrök útját állják, a mélységi nyugodt hangon ismétli meg korábbi szavait.*
- Fontos híreket hoztam Even Alrishul tanácsosnak.
*S ha erre valóban szükség lenne, haloványan elmosolyodik és továbbra is nyugodt hangvétellel fűzi hozzá.*
- Az ügy halaszthatatlan. A kürtszóval kapcsolat.
*Norennar a gnóm vontatott válaszára alig észrevehetően felsóhajt. Pont erre számított: amikor valóban sietne, természetesen mindenki elfoglalt. A tanácsos sem kivétel. A gnóm szemmel látható igyekezete, hogy minél előbb visszatérjen a pergamenjeihez, csak megerősíti benne, hogy itt hiába várna.
Mivel senki nem foglalkozik vele, Norennar nem is erőlteti. Egyetlen pillantást vet még a hivatalsegédre, majd úgy dönt, nem kér több engedélyt. Lép egyet oldalra, és megindul azon az útvonalon, amelyről a legutóbbi ittlétükkor a tanácsos is felbukkant. A szemközti lépcső. Amennyiben az őrök útját állják, a mélységi nyugodt hangon ismétli meg korábbi szavait.*
- Fontos híreket hoztam Even Alrishul tanácsosnak.
*S ha erre valóban szükség lenne, haloványan elmosolyodik és továbbra is nyugodt hangvétellel fűzi hozzá.*
- Az ügy halaszthatatlan. A kürtszóval kapcsolat.
348. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2025-12-03 18:54:38
Üzenet elküldve: 2025-12-03 18:54:38
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 550
OOC üzenetek: 80
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 550
OOC üzenetek: 80
Játékstílus: Szelíd
//Viszlát nyár//
*A szokásostól eltérően most nem tolonganak oly sokan a Tanácsháza vendégterében. Talán az esős, hűvös idő az oka, talán az, hogy lecsengett a Selyemrévet illető huzavona. Bárhogy is, Norennar könnyedén kikerüli azt a néhány várakozót, még csak méltatlankodó szó sem illeti a kalandort.
A bejárat melletti pulpituson ücsörgő, szarukeretes szemüveges viselő gnóm összeráncolt homlokkal pislog Norennarra. Alaposan végigméri a vaskos lencse mögül, mielőtt vontatottan megszólalna.*
-Even Alrishul úr az irodájában van. De szörnyen elfoglalt, épp a főparancsnok úr van nála. Jöjjön vissza máskor. *Szól szárazon, azzal vissza is tér a pergamenjei közé, igyekezvén tudomást sem venni Norennarról a továbbiakban. A mélységi vagy megfogadja a gnóm tanácsát, vagy a maga kezébe veszi a továbbiakat és kísérletet tesz rá, hogy maga kutassa fel a tanácsost.*
*A szokásostól eltérően most nem tolonganak oly sokan a Tanácsháza vendégterében. Talán az esős, hűvös idő az oka, talán az, hogy lecsengett a Selyemrévet illető huzavona. Bárhogy is, Norennar könnyedén kikerüli azt a néhány várakozót, még csak méltatlankodó szó sem illeti a kalandort.
A bejárat melletti pulpituson ücsörgő, szarukeretes szemüveges viselő gnóm összeráncolt homlokkal pislog Norennarra. Alaposan végigméri a vaskos lencse mögül, mielőtt vontatottan megszólalna.*
-Even Alrishul úr az irodájában van. De szörnyen elfoglalt, épp a főparancsnok úr van nála. Jöjjön vissza máskor. *Szól szárazon, azzal vissza is tér a pergamenjei közé, igyekezvén tudomást sem venni Norennarról a továbbiakban. A mélységi vagy megfogadja a gnóm tanácsát, vagy a maga kezébe veszi a továbbiakat és kísérletet tesz rá, hogy maga kutassa fel a tanácsost.*
347. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2025-12-03 16:56:00
Üzenet elküldve: 2025-12-03 16:56:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Viszlát nyár//
*Hősünk a Tanácsháza lépcsősora előtt lassít, majd megáll az egyik őrbódénál. Szótlanul, rezzenéstelen arccal adja át fegyvereit: a hosszúkardot, a számszeríjat és az övre erősített tegezt. Az őr mindent gondosan feljegyez, Norennar pedig egyetlen bólintással tudomásul veszi, majd tovább indul, a lépcső felé. Nem zavartatja magát az esetleges sorban állássál, belép az ominózus épületbe.
Odabent a fehér falak, a diófa szegélyek és a márványpadló visszaverik a lépte hangját. A folyosó végén a hivatali pulpitus magasodik, előtte néhány polgár toporog sorban, ki iratokkal, ki kérvényekkel a kezében. Norennar továbbra sem áll be közéjük: határozott mozdulattal félrelép, és tovább sétál, míg valaki fel nem tartja.
Ha bárki felemelné a hangját, ránézne, és ugyanazzal a nyugodt tekintettel közölné, miért jött, bár amíg erre nem talál megfelelő személyt a mondóka ugyan olyan rövid és lényegre törő lenne: „Fontos híreket hoztam a tanácsnak.” Ha csak ez a bizonyos megfelelő pozícióban lévő személy nem lép oda hozzá, akkor maga keres egyet. Az egyik kabinhoz sétál, ahol egy hivatalnok épp a pergameneket rendezi.*
- Fontos híreket hoztam Even Alrishul tanácsosnak. *Hangja halk, mégis határozott. Közelebb hajol kissé, hogy a következő mondat ne hallatsszon messzire.* - Egy bizonyos fegyver ügyében. Az ügy nem tűr halasztást.
A hozzászólás írója (Norennar Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.12.03 17:02:18
*Hősünk a Tanácsháza lépcsősora előtt lassít, majd megáll az egyik őrbódénál. Szótlanul, rezzenéstelen arccal adja át fegyvereit: a hosszúkardot, a számszeríjat és az övre erősített tegezt. Az őr mindent gondosan feljegyez, Norennar pedig egyetlen bólintással tudomásul veszi, majd tovább indul, a lépcső felé. Nem zavartatja magát az esetleges sorban állássál, belép az ominózus épületbe.
Odabent a fehér falak, a diófa szegélyek és a márványpadló visszaverik a lépte hangját. A folyosó végén a hivatali pulpitus magasodik, előtte néhány polgár toporog sorban, ki iratokkal, ki kérvényekkel a kezében. Norennar továbbra sem áll be közéjük: határozott mozdulattal félrelép, és tovább sétál, míg valaki fel nem tartja.
Ha bárki felemelné a hangját, ránézne, és ugyanazzal a nyugodt tekintettel közölné, miért jött, bár amíg erre nem talál megfelelő személyt a mondóka ugyan olyan rövid és lényegre törő lenne: „Fontos híreket hoztam a tanácsnak.” Ha csak ez a bizonyos megfelelő pozícióban lévő személy nem lép oda hozzá, akkor maga keres egyet. Az egyik kabinhoz sétál, ahol egy hivatalnok épp a pergameneket rendezi.*
- Fontos híreket hoztam Even Alrishul tanácsosnak. *Hangja halk, mégis határozott. Közelebb hajol kissé, hogy a következő mondat ne hallatsszon messzire.* - Egy bizonyos fegyver ügyében. Az ügy nem tűr halasztást.
A hozzászólás írója (Norennar Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.12.03 17:02:18
346. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2025-11-26 19:29:09
Üzenet elküldve: 2025-11-26 19:29:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A hamis igazság pillanata//
*Egy gondolat jár két fejben. Valahol megnyugtató, hogy nem a szolgálók véleményét tartják fontosnak a hivatalnokok, de ettől még nekik jól jöhetne egynéhány közülük, netán az ékszerész, aki medáljukat mívelte. Nem veti el a lehetőségeket pusztán azért, mert a táanácsra nem való a hangjuk. Nekik nagyon sokat fecseghetnek még, ami bármikor jól jöhet, ha olyasmi információk birtokában szeretnének lenni, amit csak is az tudhat, ki ama házban élt a lázadás előtt.*
- Eeyr áldja lépéseit, Uram! *Biccenti meg a fejét. Nem meghajol, mégis gesztus, hogy nem csupán sarkon fordul. Valójában kecsegtető dolgokkal távoznak.
Sokáig nem veszi még olyan ütemben a levegőt, mint szeretné. Mintha bárki kiszúrhatná a megkönnyebbülésüket, vagy esetleges zavarukat. Persze senki nem figyel rájuk jobban annál, mint amennyire két csinos fiatal leányra lehet, bár ebből a röpke útból a Tanácsháza folyosóin kiderül számára, hogy gyűlöli a tudatot, hogy nézik. De ez is csak azt fogja erősíteni benne, hogy egyetlen pillanatra sem vetheti le az álcáját, ami meg kell hagyni, igen kényelmes. Nem lesz itt gond, csupán hozzá kell szoknia az új életükhöz, hiszen már nem a templom hideg belseje és a csend az, ami köröttük van.
Lassan fordítja fejét Corillette felé, s néhány pillanatig csak csendben figyeli annak vonásait.*
- A könnyű és gyors megoldás nem biztos, hogy hosszútávon kifizetődő. *Mond csak ennyit, majd már csak mindenki szemétől és fülétől távol szólal meg újra.*
- Szövetségesekre van szükség, nem csak olyanokra, akiknek tartozunk. *Jelenti ki, talán hűvösebben is, mint kellene. Talán a Prefektus személye előkelőbb szerepet foglal el benne, mintsem valaki, akinek kuncsorog. Persze nem csupán kellemes tárasága miatt van ez. Lyssira folyton tervez, s az újnemes sokkal többre lehet még jó számukra, mint egy aláírás.*
*Egy gondolat jár két fejben. Valahol megnyugtató, hogy nem a szolgálók véleményét tartják fontosnak a hivatalnokok, de ettől még nekik jól jöhetne egynéhány közülük, netán az ékszerész, aki medáljukat mívelte. Nem veti el a lehetőségeket pusztán azért, mert a táanácsra nem való a hangjuk. Nekik nagyon sokat fecseghetnek még, ami bármikor jól jöhet, ha olyasmi információk birtokában szeretnének lenni, amit csak is az tudhat, ki ama házban élt a lázadás előtt.*
- Eeyr áldja lépéseit, Uram! *Biccenti meg a fejét. Nem meghajol, mégis gesztus, hogy nem csupán sarkon fordul. Valójában kecsegtető dolgokkal távoznak.
Sokáig nem veszi még olyan ütemben a levegőt, mint szeretné. Mintha bárki kiszúrhatná a megkönnyebbülésüket, vagy esetleges zavarukat. Persze senki nem figyel rájuk jobban annál, mint amennyire két csinos fiatal leányra lehet, bár ebből a röpke útból a Tanácsháza folyosóin kiderül számára, hogy gyűlöli a tudatot, hogy nézik. De ez is csak azt fogja erősíteni benne, hogy egyetlen pillanatra sem vetheti le az álcáját, ami meg kell hagyni, igen kényelmes. Nem lesz itt gond, csupán hozzá kell szoknia az új életükhöz, hiszen már nem a templom hideg belseje és a csend az, ami köröttük van.
Lassan fordítja fejét Corillette felé, s néhány pillanatig csak csendben figyeli annak vonásait.*
- A könnyű és gyors megoldás nem biztos, hogy hosszútávon kifizetődő. *Mond csak ennyit, majd már csak mindenki szemétől és fülétől távol szólal meg újra.*
- Szövetségesekre van szükség, nem csak olyanokra, akiknek tartozunk. *Jelenti ki, talán hűvösebben is, mint kellene. Talán a Prefektus személye előkelőbb szerepet foglal el benne, mintsem valaki, akinek kuncsorog. Persze nem csupán kellemes tárasága miatt van ez. Lyssira folyton tervez, s az újnemes sokkal többre lehet még jó számukra, mint egy aláírás.*
345. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2025-11-26 18:13:07
Üzenet elküldve: 2025-11-26 18:13:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A hamis igazság pillanata//
*Az ékszerek kérdésében ezúttal őszinte magabiztossággal fordulhatnak a hivatalnok felé, hisz azok valóban a két Tharisse lány tulajdonát képezték, de hogy kitől kapták és mit jelentett nekik, arról sajnos nem tudnak többet, ahogy Lyssira ezt elegánsan meg is fogalmazza úgy, hogy az megfeleljen az álcájuknak.
A szolgálók kérdését illetően talán egyeseknek meglepő lehetne, de valójában örül annak a válasznak, mellyel a félvér szolgál a számukra. A Tanács ezek szerint nem számol a Tharisse ház egykori dolgozóinak véleményével, ami egyfajta biztonságérzetet adhat nekik, miután így biztosan nem fog kiderülni semmi olyasmi, ami keresztbe húzhatná a számításaikat, és a szépen felépített hazugságukat.*
- Értem uram, hálásan köszönjük, hogy fogadott minket! Eeyr áldja jóságát! *A szavakból már tudja, hogy itt az ideje távozniuk, így a búcsúzás után hamarosan már maguk mögött is hagyhatják a Tanácsháza épületét. Reményei szerint drága húga sem óhajt tovább időzni az épületben, s akkor mostanra már odakint, a friss levegőn élvezhetik egymás társaságát, és vethetnek számot arról, ami most történt.*
- Azt hiszem, hogy… jobb a helyzetünk, mint amire számítottam. *Jegyzi meg, amint megbizonyosodott arról, hogy senki más nem hallja őket, bár még így is ügyel arra, hogy semmi olyat ne mondjon ki hangosan, ami elárulhatná őket.*
- Két nemes támogatására van szükségünk. Én máris tudok két nevet, az egyiket te is… *Néz jelentőségteljesen ikertestvérére, majd elhallgat. Kíváncsi az ő véleményére is, mielőtt kifejtené a saját ötletét.*
*Az ékszerek kérdésében ezúttal őszinte magabiztossággal fordulhatnak a hivatalnok felé, hisz azok valóban a két Tharisse lány tulajdonát képezték, de hogy kitől kapták és mit jelentett nekik, arról sajnos nem tudnak többet, ahogy Lyssira ezt elegánsan meg is fogalmazza úgy, hogy az megfeleljen az álcájuknak.
A szolgálók kérdését illetően talán egyeseknek meglepő lehetne, de valójában örül annak a válasznak, mellyel a félvér szolgál a számukra. A Tanács ezek szerint nem számol a Tharisse ház egykori dolgozóinak véleményével, ami egyfajta biztonságérzetet adhat nekik, miután így biztosan nem fog kiderülni semmi olyasmi, ami keresztbe húzhatná a számításaikat, és a szépen felépített hazugságukat.*
- Értem uram, hálásan köszönjük, hogy fogadott minket! Eeyr áldja jóságát! *A szavakból már tudja, hogy itt az ideje távozniuk, így a búcsúzás után hamarosan már maguk mögött is hagyhatják a Tanácsháza épületét. Reményei szerint drága húga sem óhajt tovább időzni az épületben, s akkor mostanra már odakint, a friss levegőn élvezhetik egymás társaságát, és vethetnek számot arról, ami most történt.*
- Azt hiszem, hogy… jobb a helyzetünk, mint amire számítottam. *Jegyzi meg, amint megbizonyosodott arról, hogy senki más nem hallja őket, bár még így is ügyel arra, hogy semmi olyat ne mondjon ki hangosan, ami elárulhatná őket.*
- Két nemes támogatására van szükségünk. Én máris tudok két nevet, az egyiket te is… *Néz jelentőségteljesen ikertestvérére, majd elhallgat. Kíváncsi az ő véleményére is, mielőtt kifejtené a saját ötletét.*
344. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2025-11-24 22:14:40
Üzenet elküldve: 2025-11-24 22:14:40
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A hamis igazság pillanata//
*Érdeklődve tanulmányozza az ékszert, amit a Tharisse hölgy elé tesz. Gyorsan fel is skicceli a vázlatát, és leírja, hogy milyen fém, milyen ékkő alkotja. Nem tűnik kifejezetten ritka példánynak. Valódinak viszont igen, ami alátámasztja a hölgyek igényét.
Végül Corillette tesz fel még egy szokatlan kérdést, amin el kell gondolkodnia. Végül így szól.*
- Nem hiszem, hogy ez sokat segítene az ügyükön. Hacsak nem úgy, hogy ezek a régi szolgálók esetleg útba igazítják más nemesekhez. Vagy talán hírt tudnak adni a családjuk sorsáról. De a hivatal sose vette nyilvántartásba a szolgálókat a régi nemesség idején. Ami azt illeti, most sem. Vagyis hiába jönne ide hozzánk valaki azzal, hogy ő volt a komornyik az Önök házában, ez nem bizonyítana semmit. Nemeseket kell találniuk, erre összpontosítsanak most, hogy mihamarabb visszakapják az elveszített javaikat, ha javasolhatom.
*mondja végül, s ha nincs más, elbúcsúzik a Tharisse testvérektől.*
*Érdeklődve tanulmányozza az ékszert, amit a Tharisse hölgy elé tesz. Gyorsan fel is skicceli a vázlatát, és leírja, hogy milyen fém, milyen ékkő alkotja. Nem tűnik kifejezetten ritka példánynak. Valódinak viszont igen, ami alátámasztja a hölgyek igényét.
Végül Corillette tesz fel még egy szokatlan kérdést, amin el kell gondolkodnia. Végül így szól.*
- Nem hiszem, hogy ez sokat segítene az ügyükön. Hacsak nem úgy, hogy ezek a régi szolgálók esetleg útba igazítják más nemesekhez. Vagy talán hírt tudnak adni a családjuk sorsáról. De a hivatal sose vette nyilvántartásba a szolgálókat a régi nemesség idején. Ami azt illeti, most sem. Vagyis hiába jönne ide hozzánk valaki azzal, hogy ő volt a komornyik az Önök házában, ez nem bizonyítana semmit. Nemeseket kell találniuk, erre összpontosítsanak most, hogy mihamarabb visszakapják az elveszített javaikat, ha javasolhatom.
*mondja végül, s ha nincs más, elbúcsúzik a Tharisse testvérektől.*
343. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2025-11-24 16:28:53
Üzenet elküldve: 2025-11-24 16:28:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A hamis igazság pillanata//
*Az ékszert finom mozdulattal húzza elő dekoltázsa rejtekéből, majd mutatóujjára fekteti fel a medált, hogy jobban láthassa az ügyükben eljáró félvér. *
- Van olyan szépen munkált, hogy már az egy ékszerész kézjegye, de sajnos mit sem tudok a készítőjéről, vagy az eredetéről. *Valójában ez egy újabb út lehet, amire ráléphetnek, minél több „ismerősük” van, annál jobb.
Hogy szavai mekkora hatást gyakorolnak, arról fogalma vajmi kevés lehet, főleg, ha egy viszonylag rezzenéstelen arc tekint vissza rá. A hivatalnok végzi a dolgát, s meg kell hagyni, úgy végzi, ahogyan azt kell. Nem várt ettől Lyssira sem többet. Belegondolva igen szerencsések, hogy csupán ennyi, amit kérnek tőlük. Máris veszettül forognak a kerekek, amik megannyi képet vetítenek ki lelki szemei elé. Természetesen neki is a Prefektus, aki először eszébe jut, de sosem állna elé, markát tartva egy pergamennel, hogy lesz szíves aláírni. Ámbár kézenfekvő lenne használni bimbódzó „barátságukat” erre, de az ál-nemesnek hosszabbtávú tervei vannak, mintsem belebukni egy efféle kérésbe. Talán mást fog helyette keresni, hacsak nem önként ajánlja fel segítségét a férfi. Lesz mit megvitatnia vérével, s immáron van miért találkoznia Morthimer úrral is.
Ha nem gyászolna éppen látszólag, elégedetten terülne szét a vigyor az ábrázatán, noha nem megszokott tőle az ilyesfajta érzelemnyilvánítás. Ettől még jól esne. Ehelyett kimérten, mégis szelíd tekintettel bólint egyet, majd Corillette felé tekint.*
- Köszönjük, Uram. *Nem tesz hozzá semmit már ahhoz, amit a testvére mond, mert elsősorban a válaszra kíváncsi. Hogy mennyire veszélyes küldetés az ilyen, azzal törődni kell, de aggódni kevésbé. Pontosan tudják ezek a hajdani alkalmazottak, hogy gyermekek voltak, s a Lázadás traumája okán bizonyosan nem emlékezhetnek mindenre a régmúltból. Okosan fognak játszani. Ahogy most is.*
*Az ékszert finom mozdulattal húzza elő dekoltázsa rejtekéből, majd mutatóujjára fekteti fel a medált, hogy jobban láthassa az ügyükben eljáró félvér. *
- Van olyan szépen munkált, hogy már az egy ékszerész kézjegye, de sajnos mit sem tudok a készítőjéről, vagy az eredetéről. *Valójában ez egy újabb út lehet, amire ráléphetnek, minél több „ismerősük” van, annál jobb.
Hogy szavai mekkora hatást gyakorolnak, arról fogalma vajmi kevés lehet, főleg, ha egy viszonylag rezzenéstelen arc tekint vissza rá. A hivatalnok végzi a dolgát, s meg kell hagyni, úgy végzi, ahogyan azt kell. Nem várt ettől Lyssira sem többet. Belegondolva igen szerencsések, hogy csupán ennyi, amit kérnek tőlük. Máris veszettül forognak a kerekek, amik megannyi képet vetítenek ki lelki szemei elé. Természetesen neki is a Prefektus, aki először eszébe jut, de sosem állna elé, markát tartva egy pergamennel, hogy lesz szíves aláírni. Ámbár kézenfekvő lenne használni bimbódzó „barátságukat” erre, de az ál-nemesnek hosszabbtávú tervei vannak, mintsem belebukni egy efféle kérésbe. Talán mást fog helyette keresni, hacsak nem önként ajánlja fel segítségét a férfi. Lesz mit megvitatnia vérével, s immáron van miért találkoznia Morthimer úrral is.
Ha nem gyászolna éppen látszólag, elégedetten terülne szét a vigyor az ábrázatán, noha nem megszokott tőle az ilyesfajta érzelemnyilvánítás. Ettől még jól esne. Ehelyett kimérten, mégis szelíd tekintettel bólint egyet, majd Corillette felé tekint.*
- Köszönjük, Uram. *Nem tesz hozzá semmit már ahhoz, amit a testvére mond, mert elsősorban a válaszra kíváncsi. Hogy mennyire veszélyes küldetés az ilyen, azzal törődni kell, de aggódni kevésbé. Pontosan tudják ezek a hajdani alkalmazottak, hogy gyermekek voltak, s a Lázadás traumája okán bizonyosan nem emlékezhetnek mindenre a régmúltból. Okosan fognak játszani. Ahogy most is.*
342. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2025-11-23 11:12:03
Üzenet elküldve: 2025-11-23 11:12:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A hamis igazság pillanata//
*Fél szemmel pillant csupán húga felé, aki olyannyira hitelesen, őszintének ható érzéseket láttatva meséli el a meg nem született fiúgyermek történetét, hogy lassan még ő is elhiszi, hogy ez az igazság. Valójában az is, csupán nem a kettejük igazsága, de Lyssira elbeszélésének hála egy kicsit most mégis a magukénak érzi. Tisztán látja maga előtt a halál okozta sötétséget, érzi a szívében a gyászt… Hátborzongató, de pont erre van most szükségük. Reméli, hogy a hivatalnok is pontosan ugyanazt érzi, amit most ő.
Mondandójuk után a félvér férfi először az ékszerekről érdeklődik tovább, melyre Corillette gyengén megrázza a fejét.*
- Semmi másunk nincs, csak ez a pár ékszer. Nem tudom, hogy miért pont egy szemet ábrázol, soha nem mondták el nekem. A húgomén egy spirál amulett van. Megmutatod, Lyssi? *Fordul testvére felé a kérdéssel.
Az ezt követő konklúzió a hivatalnok részéről várható volt, így nem szomorodik el túlzottan azon, hogy nem hullik erőfeszítés nélkül az ölükbe a nemesi cím és a Tharisse vagyon. Valós reményekkel kecsegtetnek azonban a szavak, melyeket a férfi is a megnyugtatásukra szán. Megfelelő kapcsolatok segítségével bármi lehetséges, még az is, hogy hamarosan már egy szép szobában, puha ágyban alhassanak. Jelentőségteljesen pillant ezúttal rövid ideig Lyssirára, ugyanis máris van két név, aki szóba jöhet. Samonyr Talwakr és Orthus Morthimer. A bökkenő csupán az, hogy még egyik nemest sem sikerült egyértelműen rávenniük arra, hogy álljanak ki az ügyük mellett.
Visszafordul végül a hivatalnok felé, hogy kérdezzen.*
- Köszönjük, hogy időt szakít az ügyünkre, uram! Engedje meg, hadd tegyek fel még egy kérdést! Szeretnénk felkeresni a családunk egykori szolgálóit. Tudja, ők sokan születésünk óta ismertek minket. Senki más nem bizonyíthatja jobban az igazunkat, mint ők, de sajnos nekünk semmiféle tudomásunk nincs arról, hogy mi történt velük a lázadás után és hol vannak most. Esetleg egy hírdetmény vagy hasonló formájában van lehetőség tudatni a városiakkal, hogy Lyssira és Corillette Tharisse keresik a ház egykori alkalmazottait? *Érdeklődik, s bár tudja, hogy veszélyes vizekre evez azzal, ha a valódi Tharisse lányokat ismerő személyeket vonnak bele a történetbe, de mégis, ha jól sül el a dolog, azzal könnyedén meggyőzhetik a két említett nemest, hogy támogassák őket.*
*Fél szemmel pillant csupán húga felé, aki olyannyira hitelesen, őszintének ható érzéseket láttatva meséli el a meg nem született fiúgyermek történetét, hogy lassan még ő is elhiszi, hogy ez az igazság. Valójában az is, csupán nem a kettejük igazsága, de Lyssira elbeszélésének hála egy kicsit most mégis a magukénak érzi. Tisztán látja maga előtt a halál okozta sötétséget, érzi a szívében a gyászt… Hátborzongató, de pont erre van most szükségük. Reméli, hogy a hivatalnok is pontosan ugyanazt érzi, amit most ő.
Mondandójuk után a félvér férfi először az ékszerekről érdeklődik tovább, melyre Corillette gyengén megrázza a fejét.*
- Semmi másunk nincs, csak ez a pár ékszer. Nem tudom, hogy miért pont egy szemet ábrázol, soha nem mondták el nekem. A húgomén egy spirál amulett van. Megmutatod, Lyssi? *Fordul testvére felé a kérdéssel.
Az ezt követő konklúzió a hivatalnok részéről várható volt, így nem szomorodik el túlzottan azon, hogy nem hullik erőfeszítés nélkül az ölükbe a nemesi cím és a Tharisse vagyon. Valós reményekkel kecsegtetnek azonban a szavak, melyeket a férfi is a megnyugtatásukra szán. Megfelelő kapcsolatok segítségével bármi lehetséges, még az is, hogy hamarosan már egy szép szobában, puha ágyban alhassanak. Jelentőségteljesen pillant ezúttal rövid ideig Lyssirára, ugyanis máris van két név, aki szóba jöhet. Samonyr Talwakr és Orthus Morthimer. A bökkenő csupán az, hogy még egyik nemest sem sikerült egyértelműen rávenniük arra, hogy álljanak ki az ügyük mellett.
Visszafordul végül a hivatalnok felé, hogy kérdezzen.*
- Köszönjük, hogy időt szakít az ügyünkre, uram! Engedje meg, hadd tegyek fel még egy kérdést! Szeretnénk felkeresni a családunk egykori szolgálóit. Tudja, ők sokan születésünk óta ismertek minket. Senki más nem bizonyíthatja jobban az igazunkat, mint ők, de sajnos nekünk semmiféle tudomásunk nincs arról, hogy mi történt velük a lázadás után és hol vannak most. Esetleg egy hírdetmény vagy hasonló formájában van lehetőség tudatni a városiakkal, hogy Lyssira és Corillette Tharisse keresik a ház egykori alkalmazottait? *Érdeklődik, s bár tudja, hogy veszélyes vizekre evez azzal, ha a valódi Tharisse lányokat ismerő személyeket vonnak bele a történetbe, de mégis, ha jól sül el a dolog, azzal könnyedén meggyőzhetik a két említett nemest, hogy támogassák őket.*
341. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2025-11-22 19:41:07
Üzenet elküldve: 2025-11-22 19:41:07
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A hamis igazság pillanata//
*Corillette Ysevelle Tharisse nehéz szívvel bár, de felsorolja az ismert rokonság nevét és hogy ki mi volt a hölgyeknek. A hivatalnok pedig csendben, de precízen jegyzetel. Nem érzi szükségét, hogy bármivel is közbevágjon. Tudja, hogy ez nehéz téma az egykori nemeseknek.
Meg aztán: fogalma sincs, hogy a nevek valódiak-e. Nem ismerte a Tharisse nemeseket korábban, nem is nagyon hallott róluk egyénenként, csak magáról a családról. De vannak feljegyzések, amelyekkel össze lehet majd vetni a leírtakat.
Akkor kapja fel a fejét, amikor a családi ékszerek szóba kerülnek.*
- Esetleg van azok között az ékszerek között különlegesebb, jellegzetesebb példány. Esetleg olyan, ami közismert, esetleg nevet is kapott?
*kérdi. Előfordul, hogy egy ritka tárgy, egy igazán különleges ékszer sokkal ismertebb, mint egy ember. Ki tudja, ha lenne a Tharisse lányoknak valami olyan ingósága, amiről a régi időkben mindenki tudta, hogy a Tharisse-ok birtokában van, az segítség lenne.
Miután mindennel megvannak, félreteszi a papírost és így szól.*
- Nos, kisasszonyok, a helyzet úgy áll, hogy ha nem tudják megfelelő okirattal igazolni a kilétüket, akkor sajnos itt most nem áll módomban kezdeményezni a nemesi rangjuk visszaadását.
*rögtön fel is emeli a kezét, mielőtt a hölgyek tiltakozni kezdenének.*
- Természetesen megértem, hogy nincs ilyen iratuk. Az alapján, ahogy elbeszélték a menekülésüket, nyilván ezzel törődtek akkor a szüleik a legkevésbé. És higgyék el, hogy nincsenek egyedül ezzel a problémával. De azt is tudniuk kell, hogy próbálkozókból, ügyeskedőkből is akad szép számmal. Így a városi tanács nem teheti meg, hogy mindenki szavának hitelt ad.
*mondja, majd hozzáteszi.*
- Ám azért még ne csüggedjenek: a Tharisse névre sokan emlékezünk. És sokan vannak az egykori nemességből, akik Önökhöz hasonlóan túlélték a lázadást és visszatértek. Közülük többen is megkapták már a nemesi címüket. És bizonyára akad közöttük, aki ismerhette az önök családját. Netán önöket is személyesen! Ha találnak két régi-új nemest, akik igazolják az önök személyazonosságát, akkor kiadhatom a nemesi levelüket.
Eközben természetesen nekünk ellenőriznünk kell mindazt, amit elmondtak, de nyilván ezzel nem lesz gond. Ha mellé megszerzik két régi-új nemestől az igazolást, akkor a rang és a jog egy selyemrévi kúriához az önöké.
*rövid szünetet tart, hogy a Tharisse-lányok megemészthessék az elhangzottakat, majd így folytatja.*
- Ha pedig ez megvan, akkor utánanézhetnek a családi javaknak. Fel kell rá készülniük, hogy sok minden odaveszhetett: széthordták, elbirtokolták, ez már bizony így volt mindenkivel. De talán önök szerencséesebbek lesznek.
*Corillette Ysevelle Tharisse nehéz szívvel bár, de felsorolja az ismert rokonság nevét és hogy ki mi volt a hölgyeknek. A hivatalnok pedig csendben, de precízen jegyzetel. Nem érzi szükségét, hogy bármivel is közbevágjon. Tudja, hogy ez nehéz téma az egykori nemeseknek.
Meg aztán: fogalma sincs, hogy a nevek valódiak-e. Nem ismerte a Tharisse nemeseket korábban, nem is nagyon hallott róluk egyénenként, csak magáról a családról. De vannak feljegyzések, amelyekkel össze lehet majd vetni a leírtakat.
Akkor kapja fel a fejét, amikor a családi ékszerek szóba kerülnek.*
- Esetleg van azok között az ékszerek között különlegesebb, jellegzetesebb példány. Esetleg olyan, ami közismert, esetleg nevet is kapott?
*kérdi. Előfordul, hogy egy ritka tárgy, egy igazán különleges ékszer sokkal ismertebb, mint egy ember. Ki tudja, ha lenne a Tharisse lányoknak valami olyan ingósága, amiről a régi időkben mindenki tudta, hogy a Tharisse-ok birtokában van, az segítség lenne.
Miután mindennel megvannak, félreteszi a papírost és így szól.*
- Nos, kisasszonyok, a helyzet úgy áll, hogy ha nem tudják megfelelő okirattal igazolni a kilétüket, akkor sajnos itt most nem áll módomban kezdeményezni a nemesi rangjuk visszaadását.
*rögtön fel is emeli a kezét, mielőtt a hölgyek tiltakozni kezdenének.*
- Természetesen megértem, hogy nincs ilyen iratuk. Az alapján, ahogy elbeszélték a menekülésüket, nyilván ezzel törődtek akkor a szüleik a legkevésbé. És higgyék el, hogy nincsenek egyedül ezzel a problémával. De azt is tudniuk kell, hogy próbálkozókból, ügyeskedőkből is akad szép számmal. Így a városi tanács nem teheti meg, hogy mindenki szavának hitelt ad.
*mondja, majd hozzáteszi.*
- Ám azért még ne csüggedjenek: a Tharisse névre sokan emlékezünk. És sokan vannak az egykori nemességből, akik Önökhöz hasonlóan túlélték a lázadást és visszatértek. Közülük többen is megkapták már a nemesi címüket. És bizonyára akad közöttük, aki ismerhette az önök családját. Netán önöket is személyesen! Ha találnak két régi-új nemest, akik igazolják az önök személyazonosságát, akkor kiadhatom a nemesi levelüket.
Eközben természetesen nekünk ellenőriznünk kell mindazt, amit elmondtak, de nyilván ezzel nem lesz gond. Ha mellé megszerzik két régi-új nemestől az igazolást, akkor a rang és a jog egy selyemrévi kúriához az önöké.
*rövid szünetet tart, hogy a Tharisse-lányok megemészthessék az elhangzottakat, majd így folytatja.*
- Ha pedig ez megvan, akkor utánanézhetnek a családi javaknak. Fel kell rá készülniük, hogy sok minden odaveszhetett: széthordták, elbirtokolták, ez már bizony így volt mindenkivel. De talán önök szerencséesebbek lesznek.
340. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2025-11-22 08:11:56
Üzenet elküldve: 2025-11-22 08:11:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A hamis igazság pillanata//
*Miközben ikre beszél, arra gondol, hogy mindez hogyan hatna rá, ha valóban megtörtént volna, s most újra el kellene mesélnie. Sejtelmei szerint nem csak most, hanem még rengetegszer kell valamelyikük ajkait elhagyni a szavaknak, amiknek érzelmeket, hatást kell másokban kiváltani, de neki pont úgy kell tennie, mintha ezen érzelmeken úrrá próbálna lenni. Megfelelő szerep a számára, hiszen amúgy sem okoz gondot a rejtegetés, na de most éppen egy keveset láttatnia kell abból, ami nincs. Muszáj hát a két igazi leányzó halálára gondolnia, arra, amit akkor érzett, s látott, így hát végigfut testén a borzongás, amit a karfára fonódó keze erős szorításával fojt le ismét. Nem is olyan nehéz ez, főleg, ha van miből merítenie. Sok egyebet nem kíván hozzátenni a történethez, mindent elmondott vére, de azért néhány mondatra még futja.*
- A lázadás elvette a szüleinket és a reményt, hogy a házunk nevét könnyedén adja tovább a születendő öcsénk. Mert hittük, hogy fiúgyermek lát majd napvilágot. De ő nem látta meg a fényt végül, anyánkkal távozott. *Megremeg a szája széle, de aztán nyel egyet, s kijjebb húzza magát.*
- Eeyr így hát ránk bízta, hogy újra felvirágoztassuk a Tharisse nevet. Nincs egyebünk, mint a gyermekkorunkban kapott ékszereink, de ha javainkhoz jutunk, nem csupán önkényesen használnánk azt, hanem a várost is szolgálnánk. Minden fájdalom ellenére, csak a jószándék és a szeretet az, ami vezérelheti az utunkat, így ennek fényében ténykednénk Artheniorban, Uram. *Eeyr tanait is beleszövi mondandójába, csak a miheztartás végett. Eztán lélektükrei a hivatalnok szemeiben keresnek egy pillanatnyi megnyugvást, majd enyhén le is süti, annak papírjaira, de nem azt olvasgatva.*
*Miközben ikre beszél, arra gondol, hogy mindez hogyan hatna rá, ha valóban megtörtént volna, s most újra el kellene mesélnie. Sejtelmei szerint nem csak most, hanem még rengetegszer kell valamelyikük ajkait elhagyni a szavaknak, amiknek érzelmeket, hatást kell másokban kiváltani, de neki pont úgy kell tennie, mintha ezen érzelmeken úrrá próbálna lenni. Megfelelő szerep a számára, hiszen amúgy sem okoz gondot a rejtegetés, na de most éppen egy keveset láttatnia kell abból, ami nincs. Muszáj hát a két igazi leányzó halálára gondolnia, arra, amit akkor érzett, s látott, így hát végigfut testén a borzongás, amit a karfára fonódó keze erős szorításával fojt le ismét. Nem is olyan nehéz ez, főleg, ha van miből merítenie. Sok egyebet nem kíván hozzátenni a történethez, mindent elmondott vére, de azért néhány mondatra még futja.*
- A lázadás elvette a szüleinket és a reményt, hogy a házunk nevét könnyedén adja tovább a születendő öcsénk. Mert hittük, hogy fiúgyermek lát majd napvilágot. De ő nem látta meg a fényt végül, anyánkkal távozott. *Megremeg a szája széle, de aztán nyel egyet, s kijjebb húzza magát.*
- Eeyr így hát ránk bízta, hogy újra felvirágoztassuk a Tharisse nevet. Nincs egyebünk, mint a gyermekkorunkban kapott ékszereink, de ha javainkhoz jutunk, nem csupán önkényesen használnánk azt, hanem a várost is szolgálnánk. Minden fájdalom ellenére, csak a jószándék és a szeretet az, ami vezérelheti az utunkat, így ennek fényében ténykednénk Artheniorban, Uram. *Eeyr tanait is beleszövi mondandójába, csak a miheztartás végett. Eztán lélektükrei a hivatalnok szemeiben keresnek egy pillanatnyi megnyugvást, majd enyhén le is süti, annak papírjaira, de nem azt olvasgatva.*
339. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2025-11-17 22:06:10
Üzenet elküldve: 2025-11-17 22:06:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A hamis igazság pillanata//
*Húga színpadiasan és hatásosan zárja a történetüket, mely úgy tűnik, hogy meg is győzi az urat. Legalábbis továbbra sem látja kételkedésnek semmi jelét. Azonban, mikor elhangzik az újabb kérés a hivatalnok részéről, Corillette nem szólal meg azonnal. Nehéz, fájdalmas és nyomasztó csend ül a kis szobára, mintha minden jelenlévőnek át kellene élnie, hogy mennyire nehéz is a két lánynak most a családjáról beszélni, de mind tudják, hogy muszáj. Ez egy szükséges rossz, amin át kell esni ahhoz, hogy a legjobbat remélhessék.*
- A szüleink nevét már hallhatta, uram. *Kezd végül bele ezzel a feleletébe, majd folytatja.* A nagyszüleink már akkor sem éltek, mikor egészen fiatalok voltunk. Nem tudjuk, miben haltak meg, a szüleink soha nem akartak ezzel terhelni minket. A nevelőnket, aki kimenekített minket a városból, mi csak Merdaen néniként ismertük, nem tudtuk a teljes nevét. Artheniorban éltek még édesanyánk testvérei is, sokszor látogattuk őket, de már nagyon idősek voltak, az istennő újabb csodája lenne, ha túlélték volna a lázadást. Jóanyánk volt a legfiatalabb testvér közülük. Édesapánk testvére messze lakott tőlünk, és nem is voltak jóban, tudja, a megszokott hatalmi harcok okán, így a családnak azt az ágát nem igazán ismertük. *Elbeszéléséhez természetesen neveket is társít a Tharisse családfáról, hisz sejti, hogy nem a hozzájuk kapcsolódó történet, hanem az a fontos, hogy mennyire ismeri a családját.*
- Sajnálom uram, de semmilyen hivatalos okiratunk nincs. Nekem csak ez maradt meg drága húgom mellett, ami a családunkra emlékeztethet. *A ruhája alól előhúzza a nyakláncát, melyen egy jellegzetes szem amulett található. Hogy miért pont az, azt nem tudja, de magabiztosan mutatja meg a hivatalnoknak, hisz erről pontosan tudja, hogy valóban Corillette gyerekkori ajándéka volt a szüleitől, hisz személyesen ő árulta ezt el. Ezek után elhallgat, és fél szemmel Lyssira felé pillant. Ő maga már nem kíván mást mondani.*
*Húga színpadiasan és hatásosan zárja a történetüket, mely úgy tűnik, hogy meg is győzi az urat. Legalábbis továbbra sem látja kételkedésnek semmi jelét. Azonban, mikor elhangzik az újabb kérés a hivatalnok részéről, Corillette nem szólal meg azonnal. Nehéz, fájdalmas és nyomasztó csend ül a kis szobára, mintha minden jelenlévőnek át kellene élnie, hogy mennyire nehéz is a két lánynak most a családjáról beszélni, de mind tudják, hogy muszáj. Ez egy szükséges rossz, amin át kell esni ahhoz, hogy a legjobbat remélhessék.*
- A szüleink nevét már hallhatta, uram. *Kezd végül bele ezzel a feleletébe, majd folytatja.* A nagyszüleink már akkor sem éltek, mikor egészen fiatalok voltunk. Nem tudjuk, miben haltak meg, a szüleink soha nem akartak ezzel terhelni minket. A nevelőnket, aki kimenekített minket a városból, mi csak Merdaen néniként ismertük, nem tudtuk a teljes nevét. Artheniorban éltek még édesanyánk testvérei is, sokszor látogattuk őket, de már nagyon idősek voltak, az istennő újabb csodája lenne, ha túlélték volna a lázadást. Jóanyánk volt a legfiatalabb testvér közülük. Édesapánk testvére messze lakott tőlünk, és nem is voltak jóban, tudja, a megszokott hatalmi harcok okán, így a családnak azt az ágát nem igazán ismertük. *Elbeszéléséhez természetesen neveket is társít a Tharisse családfáról, hisz sejti, hogy nem a hozzájuk kapcsolódó történet, hanem az a fontos, hogy mennyire ismeri a családját.*
- Sajnálom uram, de semmilyen hivatalos okiratunk nincs. Nekem csak ez maradt meg drága húgom mellett, ami a családunkra emlékeztethet. *A ruhája alól előhúzza a nyakláncát, melyen egy jellegzetes szem amulett található. Hogy miért pont az, azt nem tudja, de magabiztosan mutatja meg a hivatalnoknak, hisz erről pontosan tudja, hogy valóban Corillette gyerekkori ajándéka volt a szüleitől, hisz személyesen ő árulta ezt el. Ezek után elhallgat, és fél szemmel Lyssira felé pillant. Ő maga már nem kíván mást mondani.*
338. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2025-11-15 19:51:08
Üzenet elküldve: 2025-11-15 19:51:08
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A hamis igazság pillanata//
*A hivatalnok csendben hallgatja végig a hölgyek elbeszélését. Bólogat, közben jegyzetel, és próbál részvétet mutatni a hölgyek felé. Olykor őszinte is a részvét, máskor csak udvariasságból teszi. Nem mintha ne lenne neki szíve, de hát a munkája az, hogy alapos legyen, elemző, megfelelő mértékben bizalmatlan, és hosszú évtizedek óta eszerint dolgozza végig mindennapjait.*
- Értem, értem. Nos, bizonyára kellemetlen a kérés, de kérem, hogy ejtsenek most pár szót a rokonaikról. Mindenkiről, akit fel tudnak idézni, és hogy bárkinek a sorsáról van-e tényleges értesülésük.
*kéri aztán. Ez nem is annyira a testvérpár vizsgáztatásáról szól, sokkal inkább azért kell, mert maga a városvezetés is vajmi keveset tud az egykori nemesek sorsának alakulásáról. Nyilván valamennyire itt is tudják, hogy egyik-másik nemesi családnak kik voltak az ismertebb tagjai. Azt azonban csak hiányosan, hogy ezek közül kivel mi lett.
Miután a Tharisse ikrek ezzel végeztek, a hivatalnok befejezi a jegyzetelést. Ha kell, hagy egy kis időt a hölgyeknek, hogy összeszedjék magukat, ha az emlékek felhánytorgatása meggyötri az érzelmeiket. Majd így folytatja.*
- Kaptak-e a menekülésük előtt bármilyen tárgyat, ami személyazonosságukat igazolni tudná? Nemesi okmány, vagy bármilyen egyéb okmány? Jellegzetes családi ékszer, pecsétgyűrű, efféle?
*kérdi aztán.*
*A hivatalnok csendben hallgatja végig a hölgyek elbeszélését. Bólogat, közben jegyzetel, és próbál részvétet mutatni a hölgyek felé. Olykor őszinte is a részvét, máskor csak udvariasságból teszi. Nem mintha ne lenne neki szíve, de hát a munkája az, hogy alapos legyen, elemző, megfelelő mértékben bizalmatlan, és hosszú évtizedek óta eszerint dolgozza végig mindennapjait.*
- Értem, értem. Nos, bizonyára kellemetlen a kérés, de kérem, hogy ejtsenek most pár szót a rokonaikról. Mindenkiről, akit fel tudnak idézni, és hogy bárkinek a sorsáról van-e tényleges értesülésük.
*kéri aztán. Ez nem is annyira a testvérpár vizsgáztatásáról szól, sokkal inkább azért kell, mert maga a városvezetés is vajmi keveset tud az egykori nemesek sorsának alakulásáról. Nyilván valamennyire itt is tudják, hogy egyik-másik nemesi családnak kik voltak az ismertebb tagjai. Azt azonban csak hiányosan, hogy ezek közül kivel mi lett.
Miután a Tharisse ikrek ezzel végeztek, a hivatalnok befejezi a jegyzetelést. Ha kell, hagy egy kis időt a hölgyeknek, hogy összeszedjék magukat, ha az emlékek felhánytorgatása meggyötri az érzelmeiket. Majd így folytatja.*
- Kaptak-e a menekülésük előtt bármilyen tárgyat, ami személyazonosságukat igazolni tudná? Nemesi okmány, vagy bármilyen egyéb okmány? Jellegzetes családi ékszer, pecsétgyűrű, efféle?
*kérdi aztán.*
337. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2025-11-13 21:43:18
Üzenet elküldve: 2025-11-13 21:43:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A hamis igazság pillanata//
*Eddig nem ütköztek falakba, ámbár igen kevés idejük volt még bármiféle következtetést levonni. De nem esik rájuk gyanakvó pillantás, így magabiztossága még tovább fokozódik, noha most jön a neheze. Rögvest kérdést kapnak, de erre már fel voltak készülve. Hagyja, hogy most ikre ajkai meséljék el azt, amit ő maga már volt, kinek elmondott. Vére részletesebb, mint ő volt, de ide talán ez szükséges is. Lyssira tekintete elkomorul, láthatóan újraéli a történéseket, s erősen szorít a karfára, majd elernyeszti kezét, mintha jól tudná, nem adhatja gyengeségnek jelét. Játék csupán, némi érzelem kimutatása, hogy az apró jeleket is figyelhesse a hivatalnok. Mikor Corillette a mondandójának végére ér szólal csak meg.*
- Hosszú ideig reménykedtünk, hogy szüleink, Darethion Tharisse és Selaira Montrisse Tharisse is túlélték a lázadást, de miután sem a nevelőnk, sem ők nem jöttek értünk, rá kellett jönnünk, hogy minden odaveszett. A családunk széthullott, a házunk romokban, s a bányáink ki tudja ki kezében vannak most, de… Eeyr, mindvégig velünk volt. Anyánknak hála már amióta beszélni tudunk, hozzá imádkoztunk, s most visszavezetett minket Artheniorba.
*Mély levegőt vesz, s lassan fújja ki, majd tekintete elréved, hogy aztán újra erőre kapva a hivatalnokra tekintsen.*
- Ez hát a történetünk, Uram.
*Eddig nem ütköztek falakba, ámbár igen kevés idejük volt még bármiféle következtetést levonni. De nem esik rájuk gyanakvó pillantás, így magabiztossága még tovább fokozódik, noha most jön a neheze. Rögvest kérdést kapnak, de erre már fel voltak készülve. Hagyja, hogy most ikre ajkai meséljék el azt, amit ő maga már volt, kinek elmondott. Vére részletesebb, mint ő volt, de ide talán ez szükséges is. Lyssira tekintete elkomorul, láthatóan újraéli a történéseket, s erősen szorít a karfára, majd elernyeszti kezét, mintha jól tudná, nem adhatja gyengeségnek jelét. Játék csupán, némi érzelem kimutatása, hogy az apró jeleket is figyelhesse a hivatalnok. Mikor Corillette a mondandójának végére ér szólal csak meg.*
- Hosszú ideig reménykedtünk, hogy szüleink, Darethion Tharisse és Selaira Montrisse Tharisse is túlélték a lázadást, de miután sem a nevelőnk, sem ők nem jöttek értünk, rá kellett jönnünk, hogy minden odaveszett. A családunk széthullott, a házunk romokban, s a bányáink ki tudja ki kezében vannak most, de… Eeyr, mindvégig velünk volt. Anyánknak hála már amióta beszélni tudunk, hozzá imádkoztunk, s most visszavezetett minket Artheniorba.
*Mély levegőt vesz, s lassan fújja ki, majd tekintete elréved, hogy aztán újra erőre kapva a hivatalnokra tekintsen.*
- Ez hát a történetünk, Uram.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 337-356