Arthenior - Tanácsháza
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 14 (261. - 264. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 245-264
264. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2024-06-18 21:17:25
Üzenet elküldve: 2024-06-18 21:17:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Telek-vevőben//
*Ő is értőn bólogat. Még akkor is, ha nem érti pontosan a tanácstag válaszát.*
- Természetesen megértem az álláspontjukat. Megtisztelő, hogy rám gondolt, és remélem, hogy a tárgyalások eredményesek lesznek.
*feleli, ezzel egyértelművé téve, hogy írás nélkül továbbra se vállalja a megbízást. Így nem marad más hátra, mint az udvarias búcsúzkodás. Hanem azért nem tudja megállni, hogy ne tegyen még egy utolsó javaslatot.*
- Ha megakadnak az egyeztetésben, kérem, fontolja meg az ötletemet elővezetni nekik: tegye érdekelté a bankot a kikötő sikerében. Én azt ajánlanám fel nekik, hogy két raktárházat a város felépít és a saját tulajdonában tart, de tíz, alkudozás esetén húsz esztendőre bérletmentesen a bank kizárólagos használatába ad. Hogy ők aztán bérbe adják vagy saját áruk tárolására használják, már mindegy. A lényeg, hogy a bank azonnali hasznot lásson a kikötőből, és így érdekében álljon az is, hogy felvirágozzon a folyami kereskedelmünk. Ezzel a város is sokat nyerhetne.
*mondja, majd még egyszer elbúcsúzik, és távozik Even irodájából.
Kifelé menet nehezére esik palástolni a bosszúságát. Tényleg nagyon jó lehetőség lett volna részt venni ezen a tárgyaláson. De a tény, hogy a tanácstag ennyire elzárkózott az írás kiadásától, nagyon is gyanús volt. Orthus nem szeret azon elmélkedni, mi lett volna, ha. Elkönyveli, hogy a tárgyalás nem zárult eredménnyel. Nem ez lenne az első eset.
Ugyanakkor azon is elgondolkodik, hogy talán nem ártana bővítenie az ismeretségi körét a tanácson belül. Alrishul volt az egyetlen, akivel eddig tárgyalt. Talán ideje lenne másokkal is felvenni a kapcsolatot. Például Isra Beremmel, aki a pénzügyek felelőseként bizonyára értőbb fülekkel figyel egy kalmárra.
Azért, ha mérlegre teszi a napot, egyáltalán nem lehet elégedetlen. Hiszen megszerezte a telkét, és nemesi rangját. Ideje dolgozni rajta, hogy mind a kettőnek az értékét alaposan megemelje...*
*Ő is értőn bólogat. Még akkor is, ha nem érti pontosan a tanácstag válaszát.*
- Természetesen megértem az álláspontjukat. Megtisztelő, hogy rám gondolt, és remélem, hogy a tárgyalások eredményesek lesznek.
*feleli, ezzel egyértelművé téve, hogy írás nélkül továbbra se vállalja a megbízást. Így nem marad más hátra, mint az udvarias búcsúzkodás. Hanem azért nem tudja megállni, hogy ne tegyen még egy utolsó javaslatot.*
- Ha megakadnak az egyeztetésben, kérem, fontolja meg az ötletemet elővezetni nekik: tegye érdekelté a bankot a kikötő sikerében. Én azt ajánlanám fel nekik, hogy két raktárházat a város felépít és a saját tulajdonában tart, de tíz, alkudozás esetén húsz esztendőre bérletmentesen a bank kizárólagos használatába ad. Hogy ők aztán bérbe adják vagy saját áruk tárolására használják, már mindegy. A lényeg, hogy a bank azonnali hasznot lásson a kikötőből, és így érdekében álljon az is, hogy felvirágozzon a folyami kereskedelmünk. Ezzel a város is sokat nyerhetne.
*mondja, majd még egyszer elbúcsúzik, és távozik Even irodájából.
Kifelé menet nehezére esik palástolni a bosszúságát. Tényleg nagyon jó lehetőség lett volna részt venni ezen a tárgyaláson. De a tény, hogy a tanácstag ennyire elzárkózott az írás kiadásától, nagyon is gyanús volt. Orthus nem szeret azon elmélkedni, mi lett volna, ha. Elkönyveli, hogy a tárgyalás nem zárult eredménnyel. Nem ez lenne az első eset.
Ugyanakkor azon is elgondolkodik, hogy talán nem ártana bővítenie az ismeretségi körét a tanácson belül. Alrishul volt az egyetlen, akivel eddig tárgyalt. Talán ideje lenne másokkal is felvenni a kapcsolatot. Például Isra Beremmel, aki a pénzügyek felelőseként bizonyára értőbb fülekkel figyel egy kalmárra.
Azért, ha mérlegre teszi a napot, egyáltalán nem lehet elégedetlen. Hiszen megszerezte a telkét, és nemesi rangját. Ideje dolgozni rajta, hogy mind a kettőnek az értékét alaposan megemelje...*
263. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2024-06-18 19:28:44
Üzenet elküldve: 2024-06-18 19:28:44
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Szelíd
//Telek-vevőben//
*A tanácsos csak értően bólogat, figyelmesen végighallgatja a kereskedőt.*
-Nos, Orthus, minden tiszteletem mellett: e tájékozatlanság nem az Ön bűne. A városok közötti diplomácia nem túl gyakori, ám annál bonyolultabb. *Ismét csak belekortyol a kezében szorongatott borospohárba, mielőtt folytatná.*
-A kultúrák és a törvények bizony gyökeresen eltérőek. Higgye el, az alkudozás az ilyen esetekben... Roppant bonyolult. Kérhetnek olyat, amit nem biztos, hogy érdemes papírra vetni itt, Artheniorban. Így pedig szerencsésebb, ha nem marad tinta az eljáró neve mellett sem. Mindenesetre az óvatossága megnyugtató. Ha nem kívánja így vállalni, megértem; találunk mást e feladatra. *Utolsó szavai hűvösebben csengenek már, de arcizma sem rezdül.
Amennyiben Orthus fenntartja követeléseit, úgy rövid búcsú után nyugodtan távozhat, senki sem tartóztatja.*
*A tanácsos csak értően bólogat, figyelmesen végighallgatja a kereskedőt.*
-Nos, Orthus, minden tiszteletem mellett: e tájékozatlanság nem az Ön bűne. A városok közötti diplomácia nem túl gyakori, ám annál bonyolultabb. *Ismét csak belekortyol a kezében szorongatott borospohárba, mielőtt folytatná.*
-A kultúrák és a törvények bizony gyökeresen eltérőek. Higgye el, az alkudozás az ilyen esetekben... Roppant bonyolult. Kérhetnek olyat, amit nem biztos, hogy érdemes papírra vetni itt, Artheniorban. Így pedig szerencsésebb, ha nem marad tinta az eljáró neve mellett sem. Mindenesetre az óvatossága megnyugtató. Ha nem kívánja így vállalni, megértem; találunk mást e feladatra. *Utolsó szavai hűvösebben csengenek már, de arcizma sem rezdül.
Amennyiben Orthus fenntartja követeléseit, úgy rövid búcsú után nyugodtan távozhat, senki sem tartóztatja.*
262. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2024-06-16 23:53:25
Üzenet elküldve: 2024-06-16 23:53:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Telek-vevőben//
*Orthus szeme is összeszűkül Even válaszára.*
- Tanácstag, minden tiszteletem mellett: arra kér fel, hogy vállalást tegyek a város nevében, holott nem képviselem azt. Megfelelő felhatalmazás híján a szavamnak nincsen súlya. Prefektusi kinevezésem nem efféle tárgyalások lebonyolítására vonatkozik.
Teljesen őszinte leszek Önnel: nem volt bennem igazi gyanú, amikor először kértem írásos felhatalmazást a tárgyalásra. Inkább csak berögzült óvatosság. Elvégre ne feledje: én kereskedő vagyok. A piacon pedig nagyon gyakori az ügyeskedés. Ösztönösen kértem írásos megerősítést, semmi rosszra se gondolva.
Ám a tény, hogy ilyen váratlan ellenkezésbe botlok, már óvatosságra int. Olyat kértem, amit jóhiszeműség mellett nincs ok nem megadni. Így most már aggódom, hogy van valami, amiről nem tudok, és esetleg hurokba dugom a fejem, még ha nem is értem, mifélébe.
*feleli, majd némi szünet után így folytatja.*
- Ezért a felkérést a tárgyalásra csak akkor tudom vállalni, ha erre írásos felhatalmazást kapok. Öntől, vagy a városi tanácstól. Ennek hiányában attól tartok, nem én vagyok az ön embere.
*zárja végül a mondandóját. Pedig mennyi lehetőséggel kecsegtet ez a tárgyalás! Ha sikerrel jár, növeli tekintélyét a városi tanácsban. Pénzt szerez a kikötőre. Értékes kapcsolatokat alakíthat ki az Acélbankkal. Akkora jutalmat ígér a siker, hogy szinte el is vakítaná. De ő ennél sokkal óvatosabb és gyanakvóbb természet. Meglehet, ez sokba fog neki kerülni. De jobban tart a láthatatlan huroktól, és hogy esetleg gyalogként elesik valamilyen, a tanácstagok között dúló hatalmi harcban.*
*Orthus szeme is összeszűkül Even válaszára.*
- Tanácstag, minden tiszteletem mellett: arra kér fel, hogy vállalást tegyek a város nevében, holott nem képviselem azt. Megfelelő felhatalmazás híján a szavamnak nincsen súlya. Prefektusi kinevezésem nem efféle tárgyalások lebonyolítására vonatkozik.
Teljesen őszinte leszek Önnel: nem volt bennem igazi gyanú, amikor először kértem írásos felhatalmazást a tárgyalásra. Inkább csak berögzült óvatosság. Elvégre ne feledje: én kereskedő vagyok. A piacon pedig nagyon gyakori az ügyeskedés. Ösztönösen kértem írásos megerősítést, semmi rosszra se gondolva.
Ám a tény, hogy ilyen váratlan ellenkezésbe botlok, már óvatosságra int. Olyat kértem, amit jóhiszeműség mellett nincs ok nem megadni. Így most már aggódom, hogy van valami, amiről nem tudok, és esetleg hurokba dugom a fejem, még ha nem is értem, mifélébe.
*feleli, majd némi szünet után így folytatja.*
- Ezért a felkérést a tárgyalásra csak akkor tudom vállalni, ha erre írásos felhatalmazást kapok. Öntől, vagy a városi tanácstól. Ennek hiányában attól tartok, nem én vagyok az ön embere.
*zárja végül a mondandóját. Pedig mennyi lehetőséggel kecsegtet ez a tárgyalás! Ha sikerrel jár, növeli tekintélyét a városi tanácsban. Pénzt szerez a kikötőre. Értékes kapcsolatokat alakíthat ki az Acélbankkal. Akkora jutalmat ígér a siker, hogy szinte el is vakítaná. De ő ennél sokkal óvatosabb és gyanakvóbb természet. Meglehet, ez sokba fog neki kerülni. De jobban tart a láthatatlan huroktól, és hogy esetleg gyalogként elesik valamilyen, a tanácstagok között dúló hatalmi harcban.*
261. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2024-06-16 19:17:33
Üzenet elküldve: 2024-06-16 19:17:33
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Szelíd
//Telek-vevőben//
- Nem lesz félreértés. Hisz az okirat önmaga... A prefektus! Vagy talán nem bízik a szavamban? *Kérdőn pillant a férfire némi homlokráncolás közepette. Szemmel láthatóan neki sincs ínyére, hogy Orthus köti az ebet a karóhoz. Amennyiben a kereskedő elfogadja a tanácstag válaszát, nyugodt szívvel távozhat. Amennyiben továbbra is ágál az írásos meghatalmazás okán, úgy a tanácstag arcára van írva, hogy a folytatás nem kecsegtet sok reménnyel. Természetesen módjában áll visszautasítani a felkérést is - ez csakis az ő döntése.*
- Nem lesz félreértés. Hisz az okirat önmaga... A prefektus! Vagy talán nem bízik a szavamban? *Kérdőn pillant a férfire némi homlokráncolás közepette. Szemmel láthatóan neki sincs ínyére, hogy Orthus köti az ebet a karóhoz. Amennyiben a kereskedő elfogadja a tanácstag válaszát, nyugodt szívvel távozhat. Amennyiben továbbra is ágál az írásos meghatalmazás okán, úgy a tanácstag arcára van írva, hogy a folytatás nem kecsegtet sok reménnyel. Természetesen módjában áll visszautasítani a felkérést is - ez csakis az ő döntése.*
260. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2024-06-12 21:52:22
Üzenet elküldve: 2024-06-12 21:52:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Telek-vevőben//
*Even válaszát hallva Orthus tekintete kissé összeszűkül, jelezve, hogy a tanácstag válasza nem igazán van az ínyére.*
- Természetesen. De azért csak oszlassunk el minden esetleges félreértést annak érdekében, hogy a tárgyalásokat semmiféle aggály ne hátráltassa.
*feleli már-már nyájas hangon, de kimondatlanul is feltételként támasztja, hogy vállalja a megbizatást. Meglehet, csak paranoiás, de az, hogy Alrishul eltréfálta a kérdését, nem oszlatta el, inkább csak felerősítette ezt a paranoiás félelmet.
A könyvet viszont már hálás biccentéssel veszi át.*
- Hálásan köszönöm, ígérem, mihamarabb visszajuttatom!
*feleli. Ezt, és bármi egyebet, amit még fel tud lelni, át fog tanulmányozni. Néha kevésen is sok múlik. Hogy kit szólít meg először. Az öltözete színe. Hogy keresi vagy inkább kerüli a szemkontaktust. Oly sok körülmény van. Orthus simulékony, ezért is tudott eredményesen tárgyalni korábban is, más városokban. De ennek a mostani tárgyalásnak kissé nagyobb a tétje.
Így - amennyiben megkapja az írásos meghatalmazását - szívélyesen elbúcsúzik a tanácstagtól.
Kifele menet pedig vélhetően átvesz valamilyen tulajdonlevelet újonnan megvásárolt házáról.
Nem így tervezte a nap folytatását. Valamilyen módon meg kívánta volna ünnepelni a házvásárlást, és ezzel együtt a nemesi rangot. Azonban nem ér rá most efféle dolgokra. Fel kell készülnie a tárgyalásra, ami holnap várja.*
*Even válaszát hallva Orthus tekintete kissé összeszűkül, jelezve, hogy a tanácstag válasza nem igazán van az ínyére.*
- Természetesen. De azért csak oszlassunk el minden esetleges félreértést annak érdekében, hogy a tárgyalásokat semmiféle aggály ne hátráltassa.
*feleli már-már nyájas hangon, de kimondatlanul is feltételként támasztja, hogy vállalja a megbizatást. Meglehet, csak paranoiás, de az, hogy Alrishul eltréfálta a kérdését, nem oszlatta el, inkább csak felerősítette ezt a paranoiás félelmet.
A könyvet viszont már hálás biccentéssel veszi át.*
- Hálásan köszönöm, ígérem, mihamarabb visszajuttatom!
*feleli. Ezt, és bármi egyebet, amit még fel tud lelni, át fog tanulmányozni. Néha kevésen is sok múlik. Hogy kit szólít meg először. Az öltözete színe. Hogy keresi vagy inkább kerüli a szemkontaktust. Oly sok körülmény van. Orthus simulékony, ezért is tudott eredményesen tárgyalni korábban is, más városokban. De ennek a mostani tárgyalásnak kissé nagyobb a tétje.
Így - amennyiben megkapja az írásos meghatalmazását - szívélyesen elbúcsúzik a tanácstagtól.
Kifele menet pedig vélhetően átvesz valamilyen tulajdonlevelet újonnan megvásárolt házáról.
Nem így tervezte a nap folytatását. Valamilyen módon meg kívánta volna ünnepelni a házvásárlást, és ezzel együtt a nemesi rangot. Azonban nem ér rá most efféle dolgokra. Fel kell készülnie a tárgyalásra, ami holnap várja.*
259. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2024-06-11 20:12:23
Üzenet elküldve: 2024-06-11 20:12:23
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Szelíd
//Telek-vevőben//
-Ugyan, Orthus úr, csak nem gondolja, hogy bárki betévedhet éjnek évadján a Tanácsterembe? Tudni fogják, kivel van dolguk. Ráadásul nem sok prefektusunk akad. *Feleli a Tanácsos a szakállát simítgatva.*
-Nagyszerű! Holnap este. *Alrishul felugrik a karosszékből. Szemmel láthatóan megkönnyebbült.*
-Ó! Amiatt ne fájjon a feje. Van a saját gyűjteményemben is valami... *Némi nézelődés után csak kihúz a foghíjas könyvespolcról egy vékonyabb kötetet.*
-A Mélység Hierarchiája, Kragogran Molvar tollából... Készültem én is! *A bíborszín kötetet Orthus felé nyújtja. Ha a kereskedő kinyitja azt, találhat érdekességeket, néhol girbe-gurba, színes ábrákkal kiegészítve a szöveget.*
-De ne bízzon benne túlságosan. A mélységiek rejtélyes kultúrájáról kevés írott szó akad. Roppant sokrétűek. Az egyik család így, a másik család úgy... És a jó Kragogran Molvar aligha ott nőtt fel. De nem szánom érte.
*Vállat von. Részéről mindent megbeszéltek.*
-Ugyan, Orthus úr, csak nem gondolja, hogy bárki betévedhet éjnek évadján a Tanácsterembe? Tudni fogják, kivel van dolguk. Ráadásul nem sok prefektusunk akad. *Feleli a Tanácsos a szakállát simítgatva.*
-Nagyszerű! Holnap este. *Alrishul felugrik a karosszékből. Szemmel láthatóan megkönnyebbült.*
-Ó! Amiatt ne fájjon a feje. Van a saját gyűjteményemben is valami... *Némi nézelődés után csak kihúz a foghíjas könyvespolcról egy vékonyabb kötetet.*
-A Mélység Hierarchiája, Kragogran Molvar tollából... Készültem én is! *A bíborszín kötetet Orthus felé nyújtja. Ha a kereskedő kinyitja azt, találhat érdekességeket, néhol girbe-gurba, színes ábrákkal kiegészítve a szöveget.*
-De ne bízzon benne túlságosan. A mélységiek rejtélyes kultúrájáról kevés írott szó akad. Roppant sokrétűek. Az egyik család így, a másik család úgy... És a jó Kragogran Molvar aligha ott nőtt fel. De nem szánom érte.
*Vállat von. Részéről mindent megbeszéltek.*
258. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2024-06-10 23:03:24
Üzenet elküldve: 2024-06-10 23:03:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Telek-vevőben//
*Csendben hallgatja végig a tanácstag válaszát. Nem nyugtatja meg túlzottan a gondolat, hogy a felelősséget ráhagyják a döntésért. Elvégre akkor válhat ő a bűnbakká, akinek vállalnia kell a következményeket. Kivéve...*
- Bizonyára a küldöttségnek szüksége lenne valamilyen igazolásra, hogy a város nevében és a tanács áldásával tárgyalok. Máskülönben egyszerűen elküldenek azzal, hogy küldjek magam helyett valakit, akinek joga van ajánlatot tenni, és üzletet kötni. Valamilyen írásos meghatalmazásra lenne szükségem a tanácstól, amit bemutathatok nekik.
*kezd bele végül. Amit elmondott, az valóban igaz. És hogy mellesleg ezzel saját magát is fedezi, az se hátrány.*
- A holnap este a részemről megfelelő lehet. Egyelőre úgy hiszem, ebbe a tárgyalásba nem vonnék be senki mást.
*Ahember Alakim volna talán a legalkalmasabb rá, hogy elkísérje, azonban a gnóm mester stílusa kissé nyers. Orthus sokkal simulékonyabb, és nem kívánja rontani az esélyeit azzal, hogy esetleg valaki megsértődik.*
- Ezen felül, ha a tanácsházán fellelhető bármiféle leírás a pirtianesiek szokásairól, protokolljáról, vagy akár a sötételfek szokásairól, igazán hálás lennék, ha kölcsönkérhetném. Szeretek a tárgyalásaimon jó benyomást kelteni.
*teszi még hozzá. Ezért is állnak a dolgozószobájában halmokban a tekercsek és papíruszok. Nagyapja megszállottan jegyzetelt le mindent, kezdve a liszt árának változásaitól a nagyobb kereskedők nevéig, apjába is belesulykolta ezt, és Orthus is átvette a szokást. Tudást, infomációt gyűjteni, és a lehető legfelkészültebbnek lenni minden helyzetben. Ezzel együtt nem hiszi, hogy otthon bármit is találna a sötételfekről. Amennyire tudta, ősei sose egyeztettek a mélységiekkel. Bizonyosan fel fog lapozni mindent, amire a következő napon rá tudja tenni a kezét, ami hozzásegíti némi plusz értesüléshez.*
*Csendben hallgatja végig a tanácstag válaszát. Nem nyugtatja meg túlzottan a gondolat, hogy a felelősséget ráhagyják a döntésért. Elvégre akkor válhat ő a bűnbakká, akinek vállalnia kell a következményeket. Kivéve...*
- Bizonyára a küldöttségnek szüksége lenne valamilyen igazolásra, hogy a város nevében és a tanács áldásával tárgyalok. Máskülönben egyszerűen elküldenek azzal, hogy küldjek magam helyett valakit, akinek joga van ajánlatot tenni, és üzletet kötni. Valamilyen írásos meghatalmazásra lenne szükségem a tanácstól, amit bemutathatok nekik.
*kezd bele végül. Amit elmondott, az valóban igaz. És hogy mellesleg ezzel saját magát is fedezi, az se hátrány.*
- A holnap este a részemről megfelelő lehet. Egyelőre úgy hiszem, ebbe a tárgyalásba nem vonnék be senki mást.
*Ahember Alakim volna talán a legalkalmasabb rá, hogy elkísérje, azonban a gnóm mester stílusa kissé nyers. Orthus sokkal simulékonyabb, és nem kívánja rontani az esélyeit azzal, hogy esetleg valaki megsértődik.*
- Ezen felül, ha a tanácsházán fellelhető bármiféle leírás a pirtianesiek szokásairól, protokolljáról, vagy akár a sötételfek szokásairól, igazán hálás lennék, ha kölcsönkérhetném. Szeretek a tárgyalásaimon jó benyomást kelteni.
*teszi még hozzá. Ezért is állnak a dolgozószobájában halmokban a tekercsek és papíruszok. Nagyapja megszállottan jegyzetelt le mindent, kezdve a liszt árának változásaitól a nagyobb kereskedők nevéig, apjába is belesulykolta ezt, és Orthus is átvette a szokást. Tudást, infomációt gyűjteni, és a lehető legfelkészültebbnek lenni minden helyzetben. Ezzel együtt nem hiszi, hogy otthon bármit is találna a sötételfekről. Amennyire tudta, ősei sose egyeztettek a mélységiekkel. Bizonyosan fel fog lapozni mindent, amire a következő napon rá tudja tenni a kezét, ami hozzásegíti némi plusz értesüléshez.*
257. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2024-06-10 18:46:00
Üzenet elküldve: 2024-06-10 18:46:00
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Szelíd
//Telek-vevőben//
-Nos, vannak dolgok, amikkel nem sáfárkodhatunk. Ilyenek az újabb beruházások és az arany dolga. *A tanácsos csak szeme sarkából pillant a kereskedőre. Már így is a lehetőségeiket feszegetik a kikötővel.*
-Legyen óvatos ezekkel, Orthus. Sötételfek. Érdemes az ő fejükkel gondolkodni... Nekünk nem sikerült. És elég távolságtartóak is voltak, hisz pontosan tudják, kik vagyunk. Ezért gondoltam Önre. De nem várok csodát sem magától. Csak nyerjünk egy kis időt és egy kis... Aranyat. Maga a bizalmam élvezi. Alighanem döntést kell majd hoznia ott rögtön. Nem húzhatjuk tovább az idejüket, mert a végén hoppon maradunk. De hiszem, hogy találni fog velük közös megoldást. Lehet, hogy a megszokott kereteken kívül. *Jelzésértékűen homlokráncol.*
-Elvégre ki tudja, ők miben látnak üzletet? Aztán maximum ha nincs ínyére a Tanácsnak a kialkudott bolt, akkor ugrik az egész. Keresünk mást, aki hitelez. *Könnyeden hangzanak szavai, habár köztudottan kevés olyan akad Lanawin földjén, aki képes ekkora összeget hitelezni.*
-Vagy belemegyünk a borsos árba. Ne aggódjon! *Igyekszik egy mosolyt erőltetni arcára, habár tekintetén látszik, mennyire is őszinte ez.*
-Mit szól a holnap estéhez? Nyélbe tudom ütni a találkát. Addig pedig eldönti, hoz-e magával valami kísérőt, ügyintézőt, vagy amit akar.
-Nos, vannak dolgok, amikkel nem sáfárkodhatunk. Ilyenek az újabb beruházások és az arany dolga. *A tanácsos csak szeme sarkából pillant a kereskedőre. Már így is a lehetőségeiket feszegetik a kikötővel.*
-Legyen óvatos ezekkel, Orthus. Sötételfek. Érdemes az ő fejükkel gondolkodni... Nekünk nem sikerült. És elég távolságtartóak is voltak, hisz pontosan tudják, kik vagyunk. Ezért gondoltam Önre. De nem várok csodát sem magától. Csak nyerjünk egy kis időt és egy kis... Aranyat. Maga a bizalmam élvezi. Alighanem döntést kell majd hoznia ott rögtön. Nem húzhatjuk tovább az idejüket, mert a végén hoppon maradunk. De hiszem, hogy találni fog velük közös megoldást. Lehet, hogy a megszokott kereteken kívül. *Jelzésértékűen homlokráncol.*
-Elvégre ki tudja, ők miben látnak üzletet? Aztán maximum ha nincs ínyére a Tanácsnak a kialkudott bolt, akkor ugrik az egész. Keresünk mást, aki hitelez. *Könnyeden hangzanak szavai, habár köztudottan kevés olyan akad Lanawin földjén, aki képes ekkora összeget hitelezni.*
-Vagy belemegyünk a borsos árba. Ne aggódjon! *Igyekszik egy mosolyt erőltetni arcára, habár tekintetén látszik, mennyire is őszinte ez.*
-Mit szól a holnap estéhez? Nyélbe tudom ütni a találkát. Addig pedig eldönti, hoz-e magával valami kísérőt, ügyintézőt, vagy amit akar.
256. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2024-06-10 17:45:05
Üzenet elküldve: 2024-06-10 17:45:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Telek-vevőben//
*Kíváncsian hallgatja Alrishul beszámolóit. Először a gazdag negyed ügye kerül szóba. Ismerve a parcellák számát és hogy milyen áron értékesítik őket, úgy véli, a városi tanács jó üzletet csinált. Még a házak, utak, közterek építésével együtt is.
Ami viszont a kikötőre kapott ajánlatot illeti, ott már kissé elkomorul.*
- Attól tartok, ez nagyon rossz alku. Hatalmas munkáról van szó, maga a kikötő átadása is évekbe telhet. Ráadásul ahhoz is újabb évek kellenek, hogy teljesen ki tudjuk aknázni a kereskedelemben rejlő potenciált. Három esztendő... még ha az átadástól számítanák, akkor talán. De csak zavartalan és nagy kereskedelmi forgalom mellett. Bármilyen vész, tragédia keresztbe tehet ennek, legyen az egy ínséges év a gazdaságban, egy járvány vagy a folyó túlzott áradása.
*kicsit elgondolkodik, majd így folytatja.*
- Talán, ha a kikötő melletti területeket is ugyanúgy áruba bocsátanák, ahogy most a gazdagnegyedet. Azzal a különbséggel, hogy oda csak kereskedelmi célú építkezést engednek meg. Raktárházakat, például.
*láthatóan töri a fejét, nem is Evenre néz, a tekintete inkább elréved.*
- És talán az is hasznos lenne, ha valamiképpen érdekeltté tennénk őket az üzletben. Itt megint csak a raktárházakra tudok gondolni. Egyet-kettőt azért építhetnénk fel, hogy aztán az ő használatukba adjuk, pár évig díjmentesen. Hatalmas profitra számíthatnának a befolyó kereskedelemből, raktárbérletből.
Ha rám bízza, én megpróbálnám kipuhatolni, milyen üzleti lehetőségben látnának fantáziát, és ha azt fel tudjuk ajánlani nekik, akkor tegyük meg. Kérjünk érte több időt, esetleg több pénzt. A pirtianesi banknak sok ügyfele van, igazán gazdag népek, köztük megannyi kereskedő. Ha az Acélbank érdekelt lenne a kikötőnk felvirágoztatásában, ezeket mind idevonzaná...
*gondolkodik tovább hangosan, majd kizökkenti magát az elmélkedésből és a tanácstag felé fordul.*
- Ha valóban csak három napot szánnak ránk, akkor azt szorgalmaznám, hogy minél hamarabb kerítsünk sort a találkozóra. Hátha olyan javaslatot sikerül kidolgozni, amelyre egyedül nem bólinthatok rá, hanem az Önök, a tanács hozzájárulása is kell hozzá.
*Kíváncsian hallgatja Alrishul beszámolóit. Először a gazdag negyed ügye kerül szóba. Ismerve a parcellák számát és hogy milyen áron értékesítik őket, úgy véli, a városi tanács jó üzletet csinált. Még a házak, utak, közterek építésével együtt is.
Ami viszont a kikötőre kapott ajánlatot illeti, ott már kissé elkomorul.*
- Attól tartok, ez nagyon rossz alku. Hatalmas munkáról van szó, maga a kikötő átadása is évekbe telhet. Ráadásul ahhoz is újabb évek kellenek, hogy teljesen ki tudjuk aknázni a kereskedelemben rejlő potenciált. Három esztendő... még ha az átadástól számítanák, akkor talán. De csak zavartalan és nagy kereskedelmi forgalom mellett. Bármilyen vész, tragédia keresztbe tehet ennek, legyen az egy ínséges év a gazdaságban, egy járvány vagy a folyó túlzott áradása.
*kicsit elgondolkodik, majd így folytatja.*
- Talán, ha a kikötő melletti területeket is ugyanúgy áruba bocsátanák, ahogy most a gazdagnegyedet. Azzal a különbséggel, hogy oda csak kereskedelmi célú építkezést engednek meg. Raktárházakat, például.
*láthatóan töri a fejét, nem is Evenre néz, a tekintete inkább elréved.*
- És talán az is hasznos lenne, ha valamiképpen érdekeltté tennénk őket az üzletben. Itt megint csak a raktárházakra tudok gondolni. Egyet-kettőt azért építhetnénk fel, hogy aztán az ő használatukba adjuk, pár évig díjmentesen. Hatalmas profitra számíthatnának a befolyó kereskedelemből, raktárbérletből.
Ha rám bízza, én megpróbálnám kipuhatolni, milyen üzleti lehetőségben látnának fantáziát, és ha azt fel tudjuk ajánlani nekik, akkor tegyük meg. Kérjünk érte több időt, esetleg több pénzt. A pirtianesi banknak sok ügyfele van, igazán gazdag népek, köztük megannyi kereskedő. Ha az Acélbank érdekelt lenne a kikötőnk felvirágoztatásában, ezeket mind idevonzaná...
*gondolkodik tovább hangosan, majd kizökkenti magát az elmélkedésből és a tanácstag felé fordul.*
- Ha valóban csak három napot szánnak ránk, akkor azt szorgalmaznám, hogy minél hamarabb kerítsünk sort a találkozóra. Hátha olyan javaslatot sikerül kidolgozni, amelyre egyedül nem bólinthatok rá, hanem az Önök, a tanács hozzájárulása is kell hozzá.
255. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2024-06-09 19:59:44
Üzenet elküldve: 2024-06-09 19:59:44
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Szelíd
//Telek-vevőben//
*Ahogy a hivatalnok magukra hagyja őket, Alrishul nem rest egy apró mosoly kíséretében hozzáfűzni Orthus megjegyzéséhez véleményét.*
-Biztos vagyok benne Morthimer úr, hogy Ön megszámolta azokat az aranyakat. És ki számol jobban egy valamirevaló kereskedőnél?
*Hamar az Acélbank dolgára terelődik a szó, a tanácsos pedig nagyot bólint a kalmár kérdéseire.*
-Kíváncsi voltam, kapható-e egy efféle feladatra, mielőtt beavatom mindenbe. *Elmerengve körbelögyböli kezében a poharat, mielőtt folytatná.*
-Nos, saját forrásaink mellett hatvanezer arany hitelt vettünk fel a munkálatokra, ők pedig harminc százalék hasznot várnak tőlünk. Ha jól számolnak odalenn, ennek jó része megtérül majd, hisz nemeseink szép számmal szállingóznak vissza... Ez kalkulált. Amiről most szót kell ejtenünk, az a kikötő dolga.
*Fürkészően pillant a kereskedőre a karosszékből.*
-Egy kisebb kikötőre gondoltunk. Ugyanakkor a munkálatok így is huszonötezer aranyra rúgnak. A Tanács elhivatott, de az anyagiak... *Színpadiasan felsóhajt.*
-Tudja, elég bizalmatlan népség ez a pirtianesi. Három esztendőt várnak tőlünk és ötven százalékos hasznot! Hajthatatlanok. Nekünk viszont sokfelé kell ám költekeznünk. Még három napig tartózkodnak a városban, így nincs túl sok vesztegetni való időnk. Azt nem tudom, mennyit tudna velük alkudni a haszonból, de legalább dupla ennyi esztendőre lenne szükség, hogy kényelmes legyen Artheniornak is. A városaink között háttéralku kevés húzódik, ha csak nem vesszük ide azt a csekélyke drágakövet, amit borsos áron adunk tovább nekik a krenkatauri büntetőtelepről. De ezzel aligha sáfárkodhatunk. És igen, jól mondja... A diszkréció itt igen csak fontos, Morthimer úr. Sokan nem rajonganának az ötletért, hogy pont velük üzletelünk. *Komoly ábrázattal pillant a kereskedőre. Valóban; ahogy a vallási, úgy a kulturális miliő is igen távol áll egymástól.*
-Nem tudom, mennyire jártas a pirtianesi diplomáciában. Ugyanakkor nehezen lenyűgözhető népség. Vihet magával kísérőt is, ha gondolja... Ez magán áll. Ó, és mondanom sem kell, hogy csakis éjjel tudjuk velük megejteni a találkozót. Még az ablakon beszűrődő napfényt sem kedvelik. Itt, a Tanácsteremben ejtenénk meg az alkalmat... Azt pedig Ön mondja meg, hogy mikor. *Kivárva fürkészi Orthust. Kíváncsi, rejlik-e még kérdés a férfiban.*
*Ahogy a hivatalnok magukra hagyja őket, Alrishul nem rest egy apró mosoly kíséretében hozzáfűzni Orthus megjegyzéséhez véleményét.*
-Biztos vagyok benne Morthimer úr, hogy Ön megszámolta azokat az aranyakat. És ki számol jobban egy valamirevaló kereskedőnél?
*Hamar az Acélbank dolgára terelődik a szó, a tanácsos pedig nagyot bólint a kalmár kérdéseire.*
-Kíváncsi voltam, kapható-e egy efféle feladatra, mielőtt beavatom mindenbe. *Elmerengve körbelögyböli kezében a poharat, mielőtt folytatná.*
-Nos, saját forrásaink mellett hatvanezer arany hitelt vettünk fel a munkálatokra, ők pedig harminc százalék hasznot várnak tőlünk. Ha jól számolnak odalenn, ennek jó része megtérül majd, hisz nemeseink szép számmal szállingóznak vissza... Ez kalkulált. Amiről most szót kell ejtenünk, az a kikötő dolga.
*Fürkészően pillant a kereskedőre a karosszékből.*
-Egy kisebb kikötőre gondoltunk. Ugyanakkor a munkálatok így is huszonötezer aranyra rúgnak. A Tanács elhivatott, de az anyagiak... *Színpadiasan felsóhajt.*
-Tudja, elég bizalmatlan népség ez a pirtianesi. Három esztendőt várnak tőlünk és ötven százalékos hasznot! Hajthatatlanok. Nekünk viszont sokfelé kell ám költekeznünk. Még három napig tartózkodnak a városban, így nincs túl sok vesztegetni való időnk. Azt nem tudom, mennyit tudna velük alkudni a haszonból, de legalább dupla ennyi esztendőre lenne szükség, hogy kényelmes legyen Artheniornak is. A városaink között háttéralku kevés húzódik, ha csak nem vesszük ide azt a csekélyke drágakövet, amit borsos áron adunk tovább nekik a krenkatauri büntetőtelepről. De ezzel aligha sáfárkodhatunk. És igen, jól mondja... A diszkréció itt igen csak fontos, Morthimer úr. Sokan nem rajonganának az ötletért, hogy pont velük üzletelünk. *Komoly ábrázattal pillant a kereskedőre. Valóban; ahogy a vallási, úgy a kulturális miliő is igen távol áll egymástól.*
-Nem tudom, mennyire jártas a pirtianesi diplomáciában. Ugyanakkor nehezen lenyűgözhető népség. Vihet magával kísérőt is, ha gondolja... Ez magán áll. Ó, és mondanom sem kell, hogy csakis éjjel tudjuk velük megejteni a találkozót. Még az ablakon beszűrődő napfényt sem kedvelik. Itt, a Tanácsteremben ejtenénk meg az alkalmat... Azt pedig Ön mondja meg, hogy mikor. *Kivárva fürkészi Orthust. Kíváncsi, rejlik-e még kérdés a férfiban.*
254. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2024-06-09 10:50:33
Üzenet elküldve: 2024-06-09 10:50:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kárpótlás és örökség//
*Minden feszültsége és izgalma szertefoszlik, s helyét végtelen nyugalom veszi át, mikor a gnóm kimondja azokat a bizonyos szavakat, ami bizonyítja, hogy pont került a visszatérésével kapcsolatos legtöbb kérdésre. A rezidencia ügyére, a nemesi rangját és az új otthonát illetően is.*
- Természetesen.
*Bólint a kérésre, és a tőle megszokott, az újratanult balkezesség miatt kissé kusza gyöngybetűkkel firkantja oda a teljes nevét a dokumentum mindkét példányának aljára.*
- Köszönöm szépen, jó Uram! További jó munkát és egészséget kívánok Önnek! Eeyr áldja!
*Azzal a pergament a kezében szorongatva hátat fordít és távozik a teremből. Ez az egész látogatás a tanácsházán túl jól alakult ahhoz, hogy igaz legyen, márpedig igaz. Talán csak Alenia volt egy kicsit szkeptikus azután, hogy az első dolog, amit a valóságból tapasztalt, az az elrablása volt. Talán mégis van remény arra, hogy világunkat jó emberek lakják.
Egyetlen kérdés maradt csak nyitott, bátyja, Aleimord holléte. Azt már tudja, hogy a város eltűntként tartja nyilván, amit csak egyetlen lépés választ el a halottként számon tartott polgártól.*
*Minden feszültsége és izgalma szertefoszlik, s helyét végtelen nyugalom veszi át, mikor a gnóm kimondja azokat a bizonyos szavakat, ami bizonyítja, hogy pont került a visszatérésével kapcsolatos legtöbb kérdésre. A rezidencia ügyére, a nemesi rangját és az új otthonát illetően is.*
- Természetesen.
*Bólint a kérésre, és a tőle megszokott, az újratanult balkezesség miatt kissé kusza gyöngybetűkkel firkantja oda a teljes nevét a dokumentum mindkét példányának aljára.*
- Köszönöm szépen, jó Uram! További jó munkát és egészséget kívánok Önnek! Eeyr áldja!
*Azzal a pergament a kezében szorongatva hátat fordít és távozik a teremből. Ez az egész látogatás a tanácsházán túl jól alakult ahhoz, hogy igaz legyen, márpedig igaz. Talán csak Alenia volt egy kicsit szkeptikus azután, hogy az első dolog, amit a valóságból tapasztalt, az az elrablása volt. Talán mégis van remény arra, hogy világunkat jó emberek lakják.
Egyetlen kérdés maradt csak nyitott, bátyja, Aleimord holléte. Azt már tudja, hogy a város eltűntként tartja nyilván, amit csak egyetlen lépés választ el a halottként számon tartott polgártól.*
253. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2024-06-09 01:50:03
Üzenet elküldve: 2024-06-09 01:50:03
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Szelíd
//Kárpótlás és örökség//
*A gnóm figyelmesen hallgatja végig a lányt, az pedig láthatja rajta, hogy sokkal kevésbé monoton és unott, mint mikor belépett hozzá először. Csak bólogat a válaszokra, túl sok hozzáfűznivalója nem is lehetne, elvégre a szőkeség mindenre kitér.*
-Mindent megbeszéltünk, bízza csak rám. Csak még egy dolog...
*Miután átvette az aranyat, az ósdi faasztal fiókját kihúzva előhúz két, előkészített, a város pecsétjével ellátott szerződést.*
-Csupán az aláírása hibádzik róla... és a telek pontos címe. E dokumentum nem csak a nemesi címet bizonyítja, de a majdani ingatlan tulajdonjogát is. *Amennyiben a leány az asztalon talált penna és tinta segítségéve aláfirkantja a pergament, úgy egyet átnyújt belőle Aleniának.*
-Mindent megbeszéltünk, nemes úrnő. *Biccent a gnóm tiszteletteljesen a lány pedig ha úgy óhajtja, dolga végeztével távozhat.*
*A gnóm figyelmesen hallgatja végig a lányt, az pedig láthatja rajta, hogy sokkal kevésbé monoton és unott, mint mikor belépett hozzá először. Csak bólogat a válaszokra, túl sok hozzáfűznivalója nem is lehetne, elvégre a szőkeség mindenre kitér.*
-Mindent megbeszéltünk, bízza csak rám. Csak még egy dolog...
*Miután átvette az aranyat, az ósdi faasztal fiókját kihúzva előhúz két, előkészített, a város pecsétjével ellátott szerződést.*
-Csupán az aláírása hibádzik róla... és a telek pontos címe. E dokumentum nem csak a nemesi címet bizonyítja, de a majdani ingatlan tulajdonjogát is. *Amennyiben a leány az asztalon talált penna és tinta segítségéve aláfirkantja a pergament, úgy egyet átnyújt belőle Aleniának.*
-Mindent megbeszéltünk, nemes úrnő. *Biccent a gnóm tiszteletteljesen a lány pedig ha úgy óhajtja, dolga végeztével távozhat.*
252. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2024-06-05 21:57:54
Üzenet elküldve: 2024-06-05 21:57:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Telek-vevőben//
- Igazán lekötelez.
*feleli, majd ahogy Even elkezdi arra terelni a szót, amiért magához kérette, egyre éberebben figyel. Már az is nagy hír, hogy kikötő-tervét a városi tanács elfogadta. Persze ő tudja jól hogy ez fontos és hasznos dolog, de hogy a tanács is támogatásra érdemesnek találta, azzal a megvalósítás kézzelfogható közelségbe kerül.
Közbeszólás nélkül hallgatja hát a tanácsnok mondandóját, és amikor a Pirtianesi Acélbank is szóba kerül, akkor lesz csak igazán érdeklődő. Kíváncsi is volt, vajh miből akarja mindezen kiadását fedezni a város. Nem lát bele Arthenior pénzügyeibe, de abban biztos, hogy nincsenek a legjobb állapotban. Túl sokat veszítettek az elmúlt években és túl sok volt a helyrehozandó dolog. Még mindig sok.
Szinte már-már bosszantónak találja, hogy megzavarják őket, holott éppen neki a legfontosabb az, ami most történik.*
- Hálás köszönetem!
*veszi át a hivatalnoktól az iratokat, gyorsan átolvassa, majd aláírásával szentesíti, ezután pedig a ládikó felé int:*
- Kérem, győződjön meg róla, hogy az összeg hiánytalan, és ha nem bánja, kifele menet majd érdeklődöm.
*mondja még a hivatalnoknak, mielőtt az távozna a 4000 aranyat tartalmazó ládikával
, amihez Orthus előzőleg átadja a kulcsot is.
Hatalmas vagyon távozik most az ajtón át, és kerül ki a birtokából. Ám a vagyon arra való, hogy értelmesen költsék, és ennél értelmesebb befektetés most nem akad a városban.
Bár általában Orthus kimért, és érzelemmentes, Even tósztjára mégis megremeg kissé a szája széle. Ha a halott ősök szelleme visszajár, hogy leszármazottaik sorsát figyelje, akkor az atyja szelleme most talán kicsit békésebben nyugszik. Három generáció megfeszített munkája ért most be, még ha nem is pont úgy, ahogy azt eredetileg elképzelték.*
- Igazán... köszönöm!
*feleli, már-már megilletődötten, majd iszik is. Mindezek után meg az jelent gondot, hogy az örömnek ebből a ritka állapotából feleszméljen, és újra a feladatra koncentráljon.*
- Nagyon megtisztelő a bizalmuk. És tekintettel arra, milyen fontos az ügy, szívesen segítek, ha tudok. Ehhez azonban több információra lenne szükségem. Említette, hogy az Acélbank már most is hitelez a városnak. Amennyiben eredményesen akarok tárgyalni velük, tisztában kell lennem a pontos adatokkal. A tartozás mértékével, az elvárásokkal, határidőkkel, és bármilyen háttéralkuval, amit esetleg felemlegethetnek. Magától értetődően minden értesülést a legnagyobb diszkrécióval kezelnék, és ha szükséges, ezt írásba is adom.
*teszi hozzá. Hatalmas lehetőség lenne ez az ő számára jobban betekintést nyerni a város működésébe, de maga a fő cél - az Acélbank meggyőzése - még ennél is sokkal fontosabb. Arról nem is beszélve, mennyire emelné a tekintélyét, ha sikerrel járna.
Nem igazán rettenti hát meg a feladat nagyságának gondolata.*
- Igazán lekötelez.
*feleli, majd ahogy Even elkezdi arra terelni a szót, amiért magához kérette, egyre éberebben figyel. Már az is nagy hír, hogy kikötő-tervét a városi tanács elfogadta. Persze ő tudja jól hogy ez fontos és hasznos dolog, de hogy a tanács is támogatásra érdemesnek találta, azzal a megvalósítás kézzelfogható közelségbe kerül.
Közbeszólás nélkül hallgatja hát a tanácsnok mondandóját, és amikor a Pirtianesi Acélbank is szóba kerül, akkor lesz csak igazán érdeklődő. Kíváncsi is volt, vajh miből akarja mindezen kiadását fedezni a város. Nem lát bele Arthenior pénzügyeibe, de abban biztos, hogy nincsenek a legjobb állapotban. Túl sokat veszítettek az elmúlt években és túl sok volt a helyrehozandó dolog. Még mindig sok.
Szinte már-már bosszantónak találja, hogy megzavarják őket, holott éppen neki a legfontosabb az, ami most történik.*
- Hálás köszönetem!
*veszi át a hivatalnoktól az iratokat, gyorsan átolvassa, majd aláírásával szentesíti, ezután pedig a ládikó felé int:*
- Kérem, győződjön meg róla, hogy az összeg hiánytalan, és ha nem bánja, kifele menet majd érdeklődöm.
*mondja még a hivatalnoknak, mielőtt az távozna a 4000 aranyat tartalmazó ládikával
, amihez Orthus előzőleg átadja a kulcsot is.Hatalmas vagyon távozik most az ajtón át, és kerül ki a birtokából. Ám a vagyon arra való, hogy értelmesen költsék, és ennél értelmesebb befektetés most nem akad a városban.
Bár általában Orthus kimért, és érzelemmentes, Even tósztjára mégis megremeg kissé a szája széle. Ha a halott ősök szelleme visszajár, hogy leszármazottaik sorsát figyelje, akkor az atyja szelleme most talán kicsit békésebben nyugszik. Három generáció megfeszített munkája ért most be, még ha nem is pont úgy, ahogy azt eredetileg elképzelték.*
- Igazán... köszönöm!
*feleli, már-már megilletődötten, majd iszik is. Mindezek után meg az jelent gondot, hogy az örömnek ebből a ritka állapotából feleszméljen, és újra a feladatra koncentráljon.*
- Nagyon megtisztelő a bizalmuk. És tekintettel arra, milyen fontos az ügy, szívesen segítek, ha tudok. Ehhez azonban több információra lenne szükségem. Említette, hogy az Acélbank már most is hitelez a városnak. Amennyiben eredményesen akarok tárgyalni velük, tisztában kell lennem a pontos adatokkal. A tartozás mértékével, az elvárásokkal, határidőkkel, és bármilyen háttéralkuval, amit esetleg felemlegethetnek. Magától értetődően minden értesülést a legnagyobb diszkrécióval kezelnék, és ha szükséges, ezt írásba is adom.
*teszi hozzá. Hatalmas lehetőség lenne ez az ő számára jobban betekintést nyerni a város működésébe, de maga a fő cél - az Acélbank meggyőzése - még ennél is sokkal fontosabb. Arról nem is beszélve, mennyire emelné a tekintélyét, ha sikerrel járna.
Nem igazán rettenti hát meg a feladat nagyságának gondolata.*
251. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2024-06-05 20:35:15
Üzenet elküldve: 2024-06-05 20:35:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kárpótlás és örökség//
*Mosolya egyre szélesebbé válik, mikor konstatálja, hogy a felajánlása tetszik a gnómnak, és rajta keresztül valószínűleg a városnak is. Nem gondolta volna, hogy ez a kezdeményezés valóban ennyire hatékony lesz, mint amilyennek most tűnik. Morthimer úr tényleg érti a dolgát.
Csel nincs a dologban, legfeljebb annyi, hogy a prefektussal előre megbeszélt tervet tálal most a városvezetés elé, és nem titkolt céljuk újra megkedveltetni a nemeseket Arthenior polgáraival, de ettől függetlenül az árvaház és iskola felépítését valódi szívügyének tekinti. A segítségnyújtás iránti vágy legalább annyira hajtja, mint a mögötte meghúzódó önös érdekek.
Végig hallgatja a férfi mondandóját, néhol bólogat, de szóban csak azután reagál, miután a másik befejezte a beszédet.*
- Értem. Akkor arra kérem, hogy vitassák meg a Tanáccsal az ajánlatot, és mielőbb jelezzék számomra az eredményt! A munkaerőt örömmel fogadjuk, az anyagiak miatt pedig nem kell aggódniuk. Származásom és kapcsolataim lévén azt hiszem, meg fogom tudni oldani a problémát. Boldogan fordítom a vagyonomat olyan célokra, melyek segítik a várost, de legfőképp a gyermekeket és a tanulni vágyókat. Tudja, a tudás a legnagyobb kincs a világon. Úgyhogy igen, vállaljuk. Teljesen rendben lesz, ha levélben értesítenek majd a rezidencián a döntésről.
*Mondja ki végül egyértelműen a döntését. Az igazgató kérdésén elgondolkozik, tart is néhány másodpercnyi hatásszünetet, végül elmosolyodik magában, majd folytatja.*
- Nos, ami az igazgató kérdését illeti, azt hiszem, hogy nem én vagyok a megfelelő személy erre a tisztségre. Mint tulajdonos, természetesen a folyamatok élén tervezek maradni, de az árvaház igazgatójaként Mai Faensa kisasszonyt szeretném megnevezni. A hölgy nemrég érkezett hozzánk, egy linanech-i nemesi családból származik, mély és átfogó tudással rendelkezik. Ő a legalkalmasabb erre a feladatra. *Az ő mosolya is őszinte, visszatérte óta először érzi magát igazán boldognak és hasznosnak, szinte madarakat lehetne fogatni vele, annyira örül.
Ezt követően előkerül egy kis dobozka is, benne az 1000 arannyal, melyet az asztalra csúztatva át is ad Mesélő (Atlasz) részére.*
- Ez pedig az ezer arany. Engedje meg, hogy ezúttal én fejezzem ki a hálámat ezért a lehetőségért. Kérem, hogy a hivatalos ügyeket intézze el nekem ezzel kapcsolatban is, de a telek kiválasztásának ügyében magam fogok egyeztetni a Prefektus Úrral!
*Ezzel Alenia a mondandója végére is ért, de egyelőre még nem fordít hátat a gnómnak, és nem készülődik távozni, illedelmesen megvárja, hogy van-e még bármi teendő vagy kérdés, amit meg kell válaszolnia.*
*Mosolya egyre szélesebbé válik, mikor konstatálja, hogy a felajánlása tetszik a gnómnak, és rajta keresztül valószínűleg a városnak is. Nem gondolta volna, hogy ez a kezdeményezés valóban ennyire hatékony lesz, mint amilyennek most tűnik. Morthimer úr tényleg érti a dolgát.
Csel nincs a dologban, legfeljebb annyi, hogy a prefektussal előre megbeszélt tervet tálal most a városvezetés elé, és nem titkolt céljuk újra megkedveltetni a nemeseket Arthenior polgáraival, de ettől függetlenül az árvaház és iskola felépítését valódi szívügyének tekinti. A segítségnyújtás iránti vágy legalább annyira hajtja, mint a mögötte meghúzódó önös érdekek.
Végig hallgatja a férfi mondandóját, néhol bólogat, de szóban csak azután reagál, miután a másik befejezte a beszédet.*
- Értem. Akkor arra kérem, hogy vitassák meg a Tanáccsal az ajánlatot, és mielőbb jelezzék számomra az eredményt! A munkaerőt örömmel fogadjuk, az anyagiak miatt pedig nem kell aggódniuk. Származásom és kapcsolataim lévén azt hiszem, meg fogom tudni oldani a problémát. Boldogan fordítom a vagyonomat olyan célokra, melyek segítik a várost, de legfőképp a gyermekeket és a tanulni vágyókat. Tudja, a tudás a legnagyobb kincs a világon. Úgyhogy igen, vállaljuk. Teljesen rendben lesz, ha levélben értesítenek majd a rezidencián a döntésről.
*Mondja ki végül egyértelműen a döntését. Az igazgató kérdésén elgondolkozik, tart is néhány másodpercnyi hatásszünetet, végül elmosolyodik magában, majd folytatja.*
- Nos, ami az igazgató kérdését illeti, azt hiszem, hogy nem én vagyok a megfelelő személy erre a tisztségre. Mint tulajdonos, természetesen a folyamatok élén tervezek maradni, de az árvaház igazgatójaként Mai Faensa kisasszonyt szeretném megnevezni. A hölgy nemrég érkezett hozzánk, egy linanech-i nemesi családból származik, mély és átfogó tudással rendelkezik. Ő a legalkalmasabb erre a feladatra. *Az ő mosolya is őszinte, visszatérte óta először érzi magát igazán boldognak és hasznosnak, szinte madarakat lehetne fogatni vele, annyira örül.
Ezt követően előkerül egy kis dobozka is, benne az 1000 arannyal, melyet az asztalra csúztatva át is ad Mesélő (Atlasz) részére.
*- Ez pedig az ezer arany. Engedje meg, hogy ezúttal én fejezzem ki a hálámat ezért a lehetőségért. Kérem, hogy a hivatalos ügyeket intézze el nekem ezzel kapcsolatban is, de a telek kiválasztásának ügyében magam fogok egyeztetni a Prefektus Úrral!
*Ezzel Alenia a mondandója végére is ért, de egyelőre még nem fordít hátat a gnómnak, és nem készülődik távozni, illedelmesen megvárja, hogy van-e még bármi teendő vagy kérdés, amit meg kell válaszolnia.*
250. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2024-06-05 19:57:48
Üzenet elküldve: 2024-06-05 19:57:48
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Szelíd
//Kárpótlás és örökség//
*Noha eddig kimondottan kifejezéstelen volt a ábrázata, az ellenajánlatra most kikerekedett szemekkel mered Aleniára a monoklija mögül. Némi homlokráncolás közepette fürkészi egy darabig a lányt, mintha csak cselt sejtene. Végül felsóhajt, majd nagyot bólint.*
-Nos, ez igazán önzetlen és érdemes tett. *A szőkeség hallhatja, hogy a vén gnóm hangja jóval lágyabban cseng, mint eddig.*
-Én nem dönthetek ez ügyben, de úgy hiszem, a Tanács biztosan jóváhagyja majd e tervezetet. Viszont... *Előredől ültében, némileg tompítva hangján.*
-Abban is biztos vagyok, hogy jelen körülmények között nem sok segítségre számíthatnak az Árvaházat illetően a várostól. Egy-két nevelőt talán tudnak majd biztosítani. De az anyagiak... *Megcsóválja a fejét.*
-De ha vállalják mindezt, úgy hiszem, megfogják kapni az engedélyt. Kifogjuk küldeni a rezidenciára, ha úgy tetszik. Én magam járok el náluk. Ó, és szükségem lesz egy névre is, akit Önök az árvaház igazgatójaként jelölnének ki. *Aleniára sandít.*
-Feltételezem, kisasszonyt kellene megnevezzem. Ó, jaj, majd elfelejtettem. Az ezer arany dolga természetesen még fennáll az új negyedbeli rezidenciát illetően. *Immáron őszintének tűnik a mosoly, amit megereszt a lány felé.*
*Noha eddig kimondottan kifejezéstelen volt a ábrázata, az ellenajánlatra most kikerekedett szemekkel mered Aleniára a monoklija mögül. Némi homlokráncolás közepette fürkészi egy darabig a lányt, mintha csak cselt sejtene. Végül felsóhajt, majd nagyot bólint.*
-Nos, ez igazán önzetlen és érdemes tett. *A szőkeség hallhatja, hogy a vén gnóm hangja jóval lágyabban cseng, mint eddig.*
-Én nem dönthetek ez ügyben, de úgy hiszem, a Tanács biztosan jóváhagyja majd e tervezetet. Viszont... *Előredől ültében, némileg tompítva hangján.*
-Abban is biztos vagyok, hogy jelen körülmények között nem sok segítségre számíthatnak az Árvaházat illetően a várostól. Egy-két nevelőt talán tudnak majd biztosítani. De az anyagiak... *Megcsóválja a fejét.*
-De ha vállalják mindezt, úgy hiszem, megfogják kapni az engedélyt. Kifogjuk küldeni a rezidenciára, ha úgy tetszik. Én magam járok el náluk. Ó, és szükségem lesz egy névre is, akit Önök az árvaház igazgatójaként jelölnének ki. *Aleniára sandít.*
-Feltételezem, kisasszonyt kellene megnevezzem. Ó, jaj, majd elfelejtettem. Az ezer arany dolga természetesen még fennáll az új negyedbeli rezidenciát illetően. *Immáron őszintének tűnik a mosoly, amit megereszt a lány felé.*
249. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2024-06-05 19:49:36
Üzenet elküldve: 2024-06-05 19:49:36
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Szelíd
//Telek-vevőben//
*Egy furcsa, valahol önelégült mosoly kúszik a tanácsos arcára, ahogy a kereskedő előáll, miért is érkezett. Hátrakulcsolja kezeit maga mögött, s megállapodik az egyik karosszék mellett.*
-Nos, Morthimer úr, már minden el van intézve. Küldettem az ügyintézőért, ahogy Ön megérkezett. Bizonyára hamarosan itt lesz. *A többihez nem fűz semmit, valószínűleg nem érdekli vagy máshol jár gondolatban. Orthus ezt akár néma beleegyezésnek is veheti. Ezt bizonyítandó, némi szünet után hamar témát is vált.*
-Lenne itt még valami... Igazából ezért küldettem Önért. *Helyet foglal a karosszékben és a kandallóba mered. Abban tűz ugyan nem lobog, de nem nehéz odaképzelni a szén nyalta, téglákból rakott falfelület elé.*
-Tudja, a városban komoly építkezések zajlanak. Hogyne tudná. *Megenged egy aprócska kuncogást magának, habár túl sok öröm nem hallatszik hangjában.*
-Elvittem az ötletét a Tanács elé. A Kikötőét. Elfogadhatónak találták. Ugyanakkor... *Megköszörüli torkát.*
-Tudja, a városnak van némi adóssága a Pirtianesi Acélbank felé. A tereprendezés, miegymás... És ez most kiegészülne egy kisebb Kikötővel is. Mondanom sem kell, hogy a Pirtianesi Acélbank igazán keményen alkuszik. *Megereszt egy szomorkás mosolyt, miközben kezével hellyel kínálja maga mellett Orthust. Mielőtt folytatná azonban, óvatos kopogás kíséretében nyílik az ajtó. Egy idősebb gnóm hölgy lép be, kezében egy pergamentekercset szorongatva.*
-Alrishul úr, Orthus Morthimer szerződése.
-Á, igen! Helyezze az asztalra. Kérem, vegye át Morthimer úrtól... Nemesúrtól azt a ládikát és számolja meg. Valahol máshol persze. *Feláll ültéből, hogy a borosüveghez lépjen. Kitölt a vörös nedűből két kristálypohárba, azokból egyet pedig Orthus felé kínál.*
-Nincs más dolog, mint aláírni. Egyet a Tanácsházának, egyet pedig Önnek... *Az aprócska asztalra került szerződések szemmel láthatóan ki vannak már töltve, csupán az aláírás és érthető okokból a pontos címe hibádzik róla. A gnóm nem habozik egy darutollas pennával és megfelelő tintával is ellátni az asztalt.
A tanácsos nem is folytatja addig mondandóját, míg a hivatalnok körükben tartózkodik. Csak akkor fog neki újra, ha megvannak mindennel és a ládikát a hóna alá csapva kitotyogott az apró hivatalnok. Persze ha Orthus bármilyen részletre kíváncsi, nyugodtan kérdezhet, bizonyára választ kap. Amint ketten maradnak, Alrishul kedélyesen emeli magasba a poharat.*
-A város legújabb nemesére! *Ha Orthus is magához veszi a sajátját, még koccinthatnak is. Ugyanakkor az ünneplés nem tart soká, mert a tanácsos ismét magához ragadja a szót.*
-Szóval ahol tartottam... A Pirtianesi Acélbank. Itt vannak a városban. Isra Berem kisasszony nem igazán boldogult velük elsőre. De talán Önben van elég türelem és diplomáciai érzék hozzá, hogy megfelelő hitelt alkudjon ki. Mit szól? *A részletekben nem bocsátkozik bele egyelőre, kíváncsi, elvállalja-e a kereskedő.*
*Egy furcsa, valahol önelégült mosoly kúszik a tanácsos arcára, ahogy a kereskedő előáll, miért is érkezett. Hátrakulcsolja kezeit maga mögött, s megállapodik az egyik karosszék mellett.*
-Nos, Morthimer úr, már minden el van intézve. Küldettem az ügyintézőért, ahogy Ön megérkezett. Bizonyára hamarosan itt lesz. *A többihez nem fűz semmit, valószínűleg nem érdekli vagy máshol jár gondolatban. Orthus ezt akár néma beleegyezésnek is veheti. Ezt bizonyítandó, némi szünet után hamar témát is vált.*
-Lenne itt még valami... Igazából ezért küldettem Önért. *Helyet foglal a karosszékben és a kandallóba mered. Abban tűz ugyan nem lobog, de nem nehéz odaképzelni a szén nyalta, téglákból rakott falfelület elé.*
-Tudja, a városban komoly építkezések zajlanak. Hogyne tudná. *Megenged egy aprócska kuncogást magának, habár túl sok öröm nem hallatszik hangjában.*
-Elvittem az ötletét a Tanács elé. A Kikötőét. Elfogadhatónak találták. Ugyanakkor... *Megköszörüli torkát.*
-Tudja, a városnak van némi adóssága a Pirtianesi Acélbank felé. A tereprendezés, miegymás... És ez most kiegészülne egy kisebb Kikötővel is. Mondanom sem kell, hogy a Pirtianesi Acélbank igazán keményen alkuszik. *Megereszt egy szomorkás mosolyt, miközben kezével hellyel kínálja maga mellett Orthust. Mielőtt folytatná azonban, óvatos kopogás kíséretében nyílik az ajtó. Egy idősebb gnóm hölgy lép be, kezében egy pergamentekercset szorongatva.*
-Alrishul úr, Orthus Morthimer szerződése.
-Á, igen! Helyezze az asztalra. Kérem, vegye át Morthimer úrtól... Nemesúrtól azt a ládikát és számolja meg. Valahol máshol persze. *Feláll ültéből, hogy a borosüveghez lépjen. Kitölt a vörös nedűből két kristálypohárba, azokból egyet pedig Orthus felé kínál.*
-Nincs más dolog, mint aláírni. Egyet a Tanácsházának, egyet pedig Önnek... *Az aprócska asztalra került szerződések szemmel láthatóan ki vannak már töltve, csupán az aláírás és érthető okokból a pontos címe hibádzik róla. A gnóm nem habozik egy darutollas pennával és megfelelő tintával is ellátni az asztalt.
A tanácsos nem is folytatja addig mondandóját, míg a hivatalnok körükben tartózkodik. Csak akkor fog neki újra, ha megvannak mindennel és a ládikát a hóna alá csapva kitotyogott az apró hivatalnok. Persze ha Orthus bármilyen részletre kíváncsi, nyugodtan kérdezhet, bizonyára választ kap. Amint ketten maradnak, Alrishul kedélyesen emeli magasba a poharat.*
-A város legújabb nemesére! *Ha Orthus is magához veszi a sajátját, még koccinthatnak is. Ugyanakkor az ünneplés nem tart soká, mert a tanácsos ismét magához ragadja a szót.*
-Szóval ahol tartottam... A Pirtianesi Acélbank. Itt vannak a városban. Isra Berem kisasszony nem igazán boldogult velük elsőre. De talán Önben van elég türelem és diplomáciai érzék hozzá, hogy megfelelő hitelt alkudjon ki. Mit szól? *A részletekben nem bocsátkozik bele egyelőre, kíváncsi, elvállalja-e a kereskedő.*
248. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2024-06-03 20:13:32
Üzenet elküldve: 2024-06-03 20:13:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kárpótlás és örökség//
*Még szép, hogy senkinek nincs oka kételkedni a kilétében. Ő az egyetlen, igazi és megmásíthatatlan Alenia Cirenhille Sayqueves, még ha jelenlegi állapotában rengeteget is veszített egykori karizmatikus megjelenéséből. Éppen ezért a kissé csalódott tekintete nem az előbbi, hanem az utóbbi mondatnak szól. Rengeteg viszály volt közte és Aleimord között, ezt nem is tagadná, de a legnagyobb bajban mindig ott voltak egymásnak, és most a szíve mélyén nagyon fájdalmasan érzi a hiányát.*
- Értem, köszönöm *válaszol csak ennyit a tényállásra. Ha a városi tanács sem tud semmit testvéréről, akkor talán jobb lesz, ha feladja a keresést, és reménykedik, hogy egy szép napon ő is újra betoppan ugyanúgy, ahogy ő maga is tette.*
- Így van. *Nem mond semmi konkrétumot, csak helyesel. A nemesi címét taglaló megjegyzés halvány reményt ébreszt benne az iránt, hogy talán mégis megmaradt még valami régi előjogaiból, és abból a tiszteletből, amit származása miatt érdemel. Úgy látszik, hogy valóban, ugyanis erősen kétli, hogy bárki más ilyen kedvező ajánlatot kapna a várostól, mint amit most neki ajánlott fel a gnóm, és a tulajdonjog iránti igénye sem intéződött volna ilyen gördülékenyen.
A régi Alenia valószínűleg habozás nélkül igent mondana, de ahogy azt már többször és többeknek kifejtette, a régi Alenia már nincs többé. Sok minden változott benne, és nem tervez keresztbe tenni az Orthus Morthimer-rel közösen dédelgetett terveiknek sem, hogy megmutassák, a nemesek a városért vannak és nem fordítva.*
- Igazán nagylelkű ajánlat ez, jó uram, hálás is vagyok érte, de engedje meg, hogy felvázoljak egy ötletet, aminek talán maga a város is jobban fog örülni! Eeyr lássa lelkemet, az én célom az, hogy Arthenior számára is pozitív legyen a visszatérésem. A Sayqueves Rezidenciát a lázadás óta árva gyermekek lakják. Az épület talán már soha nem fog a régi fényében tündökölni, de úgy gondolom, ha elég energiát és pénzt ölünk bele, akkor a ház fenntartható maradna árvaházként és iskolaként. Ez az én nagy álmom. Engedjék meg, hogy a vezetésemmel megpróbálkozzunk ezzel, és ha sikerül, akkor biztosíthatom a várost arról, hogy a kapacitásainkhoz mérten az árvák megfelelő lakhatásban, és mindazok, akik rászorulnak vagy igénylik, korrekt tanításban részesülnek majd a rezidencián! *Fejti ki végül röviden a tervet, melyhez a rezidencia felújításával és nevelők felvételével már tulajdonképpen hozzá is láttak.*
- Szóval szeretném, ha a rezidencia ezentúl is Sayqueves név alatt működne. Természetesen emellett továbbra is igényt tartok a nemesi címem és az ezer arany fejében felajánlott új telekre és ingatlanra, de nem szükséges, hogy nagyobb legyen, mint a többi. Morthimer Prefektus Úrral már egyeztettem a korábbiakban, és rá bíztam, hogy válassza ki a számomra ideális telket, így ezzel már nem kell bajlódnunk. *Pár perc beszéd után most tart egy hosszabb szünetet a mondandójában, jelezve, hogy talán mindent elmondott, amit szeretett volna.*
*Még szép, hogy senkinek nincs oka kételkedni a kilétében. Ő az egyetlen, igazi és megmásíthatatlan Alenia Cirenhille Sayqueves, még ha jelenlegi állapotában rengeteget is veszített egykori karizmatikus megjelenéséből. Éppen ezért a kissé csalódott tekintete nem az előbbi, hanem az utóbbi mondatnak szól. Rengeteg viszály volt közte és Aleimord között, ezt nem is tagadná, de a legnagyobb bajban mindig ott voltak egymásnak, és most a szíve mélyén nagyon fájdalmasan érzi a hiányát.*
- Értem, köszönöm *válaszol csak ennyit a tényállásra. Ha a városi tanács sem tud semmit testvéréről, akkor talán jobb lesz, ha feladja a keresést, és reménykedik, hogy egy szép napon ő is újra betoppan ugyanúgy, ahogy ő maga is tette.*
- Így van. *Nem mond semmi konkrétumot, csak helyesel. A nemesi címét taglaló megjegyzés halvány reményt ébreszt benne az iránt, hogy talán mégis megmaradt még valami régi előjogaiból, és abból a tiszteletből, amit származása miatt érdemel. Úgy látszik, hogy valóban, ugyanis erősen kétli, hogy bárki más ilyen kedvező ajánlatot kapna a várostól, mint amit most neki ajánlott fel a gnóm, és a tulajdonjog iránti igénye sem intéződött volna ilyen gördülékenyen.
A régi Alenia valószínűleg habozás nélkül igent mondana, de ahogy azt már többször és többeknek kifejtette, a régi Alenia már nincs többé. Sok minden változott benne, és nem tervez keresztbe tenni az Orthus Morthimer-rel közösen dédelgetett terveiknek sem, hogy megmutassák, a nemesek a városért vannak és nem fordítva.*
- Igazán nagylelkű ajánlat ez, jó uram, hálás is vagyok érte, de engedje meg, hogy felvázoljak egy ötletet, aminek talán maga a város is jobban fog örülni! Eeyr lássa lelkemet, az én célom az, hogy Arthenior számára is pozitív legyen a visszatérésem. A Sayqueves Rezidenciát a lázadás óta árva gyermekek lakják. Az épület talán már soha nem fog a régi fényében tündökölni, de úgy gondolom, ha elég energiát és pénzt ölünk bele, akkor a ház fenntartható maradna árvaházként és iskolaként. Ez az én nagy álmom. Engedjék meg, hogy a vezetésemmel megpróbálkozzunk ezzel, és ha sikerül, akkor biztosíthatom a várost arról, hogy a kapacitásainkhoz mérten az árvák megfelelő lakhatásban, és mindazok, akik rászorulnak vagy igénylik, korrekt tanításban részesülnek majd a rezidencián! *Fejti ki végül röviden a tervet, melyhez a rezidencia felújításával és nevelők felvételével már tulajdonképpen hozzá is láttak.*
- Szóval szeretném, ha a rezidencia ezentúl is Sayqueves név alatt működne. Természetesen emellett továbbra is igényt tartok a nemesi címem és az ezer arany fejében felajánlott új telekre és ingatlanra, de nem szükséges, hogy nagyobb legyen, mint a többi. Morthimer Prefektus Úrral már egyeztettem a korábbiakban, és rá bíztam, hogy válassza ki a számomra ideális telket, így ezzel már nem kell bajlódnunk. *Pár perc beszéd után most tart egy hosszabb szünetet a mondandójában, jelezve, hogy talán mindent elmondott, amit szeretett volna.*
247. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2024-06-03 17:20:44
Üzenet elküldve: 2024-06-03 17:20:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Telek-vevőben//
*Kissé nehézkesen mozog a súlyos ládikával, de ha választani kell két imázs között, ahol az egyik a ládáját maga cipelő és emiatt verítékező polgár, míg a másik a ládáját szolgával cipeltető, fennhéjázó újnemes, akkor már inkább az előbbit választja.
A ládát rögtön le is teszi az ajtó mellett a fal mellé, majd bezárja az ajtót maga mögött, úgy fordul meg és fogadja Even köszöntését.*
- Megtisztelő, hogy újra időt szán rám, tanácsnok. Nem kívántam volna ilyen adminisztratív üggyel az ön idejét rabolni, de hálás vagyok érte, hogy foglalkozik az ügyemmel.
*feleli, majd csak egy beismerő-cinkos bólintással fogadja Alrishul megjegyzését arról a bizonyos tortáról.
Valóban, fura is lenne, ha ő maga ne akarna telket, és főleg nem most, amikor még relatíve olcsó. Eljöhet még az idő, hogy ezek a telkek a többszörösét is megérik majd a jelenlegi áruknak. Gondolkodik is rajta bőszen, miképpen tudna többet is felvásárolni valamiképpen. De ezt a gondolatot végképp nem kívánja megosztani a tanácstaggal, legalábbis egyelőre.*
- Szívesen segítek, bármiről is legyen szó.
*feleli, és valóban kíváncsi, miért kérette be magához Even.*
- Tudjuk le gyorsan a formaságokat az én ügyemmel, és utána szívesen állok a rendelkezésére. Amint látja, nem üres kézzel érkeztem. A ládikában 4000 arany van, amelyből meg kívánom venni a saját telkemet. Már ki is néztem, hogy hova kívánok települni. Persze, mivel rám bízták a telkek kiosztását, nem aggódom azon, hogy valaki elhappolja előlem.
*teszi hozzá cinkos mosollyal.*
- Már ha elnéznek nekem ennyi részre hajlást. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy némi példamutatással is tartozom az ügyben a város módosai számára. Sokunk kellemesen és szép körülmények között él a polgárnegyedben. Meg kell hozni a kedvüket ahhoz, hogy ezt a kényelmesnek tűnő életet feladják egy még kellemesebb reményében.
*teszi hozzá.*
- Amennyiben egy hivatalnok átveszi a ládikát, gyorsan meg is tudják számolni az összeget.
*teszi hozzá. Magától értetődőnek tartja, hogy ellenőrizni kell egy ilyen vagyon átadását.*
*Kissé nehézkesen mozog a súlyos ládikával, de ha választani kell két imázs között, ahol az egyik a ládáját maga cipelő és emiatt verítékező polgár, míg a másik a ládáját szolgával cipeltető, fennhéjázó újnemes, akkor már inkább az előbbit választja.
A ládát rögtön le is teszi az ajtó mellett a fal mellé, majd bezárja az ajtót maga mögött, úgy fordul meg és fogadja Even köszöntését.*
- Megtisztelő, hogy újra időt szán rám, tanácsnok. Nem kívántam volna ilyen adminisztratív üggyel az ön idejét rabolni, de hálás vagyok érte, hogy foglalkozik az ügyemmel.
*feleli, majd csak egy beismerő-cinkos bólintással fogadja Alrishul megjegyzését arról a bizonyos tortáról.
Valóban, fura is lenne, ha ő maga ne akarna telket, és főleg nem most, amikor még relatíve olcsó. Eljöhet még az idő, hogy ezek a telkek a többszörösét is megérik majd a jelenlegi áruknak. Gondolkodik is rajta bőszen, miképpen tudna többet is felvásárolni valamiképpen. De ezt a gondolatot végképp nem kívánja megosztani a tanácstaggal, legalábbis egyelőre.*
- Szívesen segítek, bármiről is legyen szó.
*feleli, és valóban kíváncsi, miért kérette be magához Even.*
- Tudjuk le gyorsan a formaságokat az én ügyemmel, és utána szívesen állok a rendelkezésére. Amint látja, nem üres kézzel érkeztem. A ládikában 4000 arany van, amelyből meg kívánom venni a saját telkemet. Már ki is néztem, hogy hova kívánok települni. Persze, mivel rám bízták a telkek kiosztását, nem aggódom azon, hogy valaki elhappolja előlem.
*teszi hozzá cinkos mosollyal.*
- Már ha elnéznek nekem ennyi részre hajlást. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy némi példamutatással is tartozom az ügyben a város módosai számára. Sokunk kellemesen és szép körülmények között él a polgárnegyedben. Meg kell hozni a kedvüket ahhoz, hogy ezt a kényelmesnek tűnő életet feladják egy még kellemesebb reményében.
*teszi hozzá.*
- Amennyiben egy hivatalnok átveszi a ládikát, gyorsan meg is tudják számolni az összeget.
*teszi hozzá. Magától értetődőnek tartja, hogy ellenőrizni kell egy ilyen vagyon átadását.*
246. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2024-06-02 23:44:38
Üzenet elküldve: 2024-06-02 23:44:38
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Szelíd
//Telek-vevőben//
-Szabad! *Hallatszik az ajtó túloldaláról és ha Orthus benyit, a már jól ismert iroda tárulhat a szeme elé. Igaz, nem sok irodaimázs társul e helyiséghez, inkább amolyan nappalira hajaz a kényelmes karosszékekkel, a kandallóval és az aprócska tálalóasztallal.*
-Morthimer úr! Milyen váratlan meglepetés! *A kereskedő persze sejtheti, hogy nincs itt semmiféle váratlan meglepetéstől szó, elvégre bizonyosan szóltak a férfinak az érkezéséről, ha már ide irányították. Even Alrishul ezúttal egy csillogó, kék talárt visel, ami aranyozott gombok egész armadájával van ellátva. Haja szépen kifésülve és olajjal hátrakenve; szemmel láthatóan a megszokottnál is nagyobb gondot fordított most a megjelenésre.*
-Persze nem teszek úgy, mintha nem tudnám, miért van itt. Csalódtam volna, ha nem óhajt magának is egy szeletet a tortából. Értse jól persze. Süteményt? *Bök az aprócska tálca felé az asztalon, amin valamiféle cukrozott-mézes puszedlik foglalnak helyet szép piramisformába halmozva. Orthusnak feltűnhet, hogy a férfi ideges, vagy legalábbis zaklatott; fel s alá jár-kel a szobában, habár arcára továbbra sem ül ki érzelem.*
-Lenne mondandóm... Illetve kérésem Önhoz, mint prefektus. De előbb... *Összecsapja maga előtt kezeit, miközben a férfi felé fordul.*
-Az Ön ügye. Halljuk hát!
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.06.02 23:47:30
-Szabad! *Hallatszik az ajtó túloldaláról és ha Orthus benyit, a már jól ismert iroda tárulhat a szeme elé. Igaz, nem sok irodaimázs társul e helyiséghez, inkább amolyan nappalira hajaz a kényelmes karosszékekkel, a kandallóval és az aprócska tálalóasztallal.*
-Morthimer úr! Milyen váratlan meglepetés! *A kereskedő persze sejtheti, hogy nincs itt semmiféle váratlan meglepetéstől szó, elvégre bizonyosan szóltak a férfinak az érkezéséről, ha már ide irányították. Even Alrishul ezúttal egy csillogó, kék talárt visel, ami aranyozott gombok egész armadájával van ellátva. Haja szépen kifésülve és olajjal hátrakenve; szemmel láthatóan a megszokottnál is nagyobb gondot fordított most a megjelenésre.*
-Persze nem teszek úgy, mintha nem tudnám, miért van itt. Csalódtam volna, ha nem óhajt magának is egy szeletet a tortából. Értse jól persze. Süteményt? *Bök az aprócska tálca felé az asztalon, amin valamiféle cukrozott-mézes puszedlik foglalnak helyet szép piramisformába halmozva. Orthusnak feltűnhet, hogy a férfi ideges, vagy legalábbis zaklatott; fel s alá jár-kel a szobában, habár arcára továbbra sem ül ki érzelem.*
-Lenne mondandóm... Illetve kérésem Önhoz, mint prefektus. De előbb... *Összecsapja maga előtt kezeit, miközben a férfi felé fordul.*
-Az Ön ügye. Halljuk hát!
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.06.02 23:47:30
245. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2024-06-02 23:14:26
Üzenet elküldve: 2024-06-02 23:14:26
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Szelíd
//Kárpótlás és örökség//
*Az aprócska széken álló aprócska gnóm érdeklődő homlokráncolás közepette hallgatja Aleinát, majd a lány válasza után értően bólint.*
-Nos, kisasszony, nincs okom kételkedni kilétében... Sajnos a fivére felől nekünk sincs több információnk. *Felsóhajt ugyan, de hangjában egyébként együttérzésnek nincs jele. Végül visszaereszkedik ülő pozícióba, hogy onnan szemlélje a lányt.*
-Feltételezem, a rezidencia dolga miatt érkezett. A nemesi címétől természetesen nem fosztottuk meg... *Hagy némi szünetet, hátha közbe óhajt valamit szúrni a lány.*
-És tekintettel rá, hogy nincs semmiféle okiratunk a kúria hovatartozását illetően, boldogan visszaszolgáltatjuk azt az Ön nevére. Ugyanakkor... *Megköszörüli torkát, majd hátrébb dől székében.*
-A negyed, ahol a kúria áll, már nem az a biztonságos környék, mi egykoron volt. Bizonyára nem is örvend egykori pompájának a rezidencia. Talán fel tudunk kínálni egy jóval nagyobb ingatlant is a Gazdagnegyedben az ezer arany fejében... és persze a romvárosi kúria ellenében. Az Ön és a családja iránti tisztelet jeleként. Persze előtte ki kell kérjem a tanácsnokok véleményét is. *Jókora hümmentéssel toldja meg szavait, kíváncsian sandítva a a lányra monoklija mögül.*
*Az aprócska széken álló aprócska gnóm érdeklődő homlokráncolás közepette hallgatja Aleinát, majd a lány válasza után értően bólint.*
-Nos, kisasszony, nincs okom kételkedni kilétében... Sajnos a fivére felől nekünk sincs több információnk. *Felsóhajt ugyan, de hangjában egyébként együttérzésnek nincs jele. Végül visszaereszkedik ülő pozícióba, hogy onnan szemlélje a lányt.*
-Feltételezem, a rezidencia dolga miatt érkezett. A nemesi címétől természetesen nem fosztottuk meg... *Hagy némi szünetet, hátha közbe óhajt valamit szúrni a lány.*
-És tekintettel rá, hogy nincs semmiféle okiratunk a kúria hovatartozását illetően, boldogan visszaszolgáltatjuk azt az Ön nevére. Ugyanakkor... *Megköszörüli torkát, majd hátrébb dől székében.*
-A negyed, ahol a kúria áll, már nem az a biztonságos környék, mi egykoron volt. Bizonyára nem is örvend egykori pompájának a rezidencia. Talán fel tudunk kínálni egy jóval nagyobb ingatlant is a Gazdagnegyedben az ezer arany fejében... és persze a romvárosi kúria ellenében. Az Ön és a családja iránti tisztelet jeleként. Persze előtte ki kell kérjem a tanácsnokok véleményét is. *Jókora hümmentéssel toldja meg szavait, kíváncsian sandítva a a lányra monoklija mögül.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 245-264