//Második szál//
//A művészet oltárán - Zárás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A legtöbb lihanechit egyszerűen vízvérű, semmirevaló népségnek tartja. Nem kifejezetten kedveli őket, de ez nem is csoda, hiszen az ellentét nem csak a két várost fémjelző elemek, de lakóik természete között is kiütközik. Elgroon Mesterben viszont van valami kedvére való. Talán a művészetek iránti szenvedélye az, ami szimpatikussá teszi számára a félvért. Nem tudná megmondani.
~Apró kortyintás a legfinomabb fűszeres borból.~ Elneveti magát a hasonlatra, mellyel a Mester szülővárosát igyekszik leírni. A dolog már az "apró kortyintás" résznél elvérzik. Wegtorenben a mértékletesség oly ritka madár, mint a jégszajkó.*
- Mesterien hízelegsz, Uram, s bár viszonozhatnám, de én még nem jártam a Tóvidéken. Viszont úgy hallottam, varázslatos, főleg ősz idején, mikor a lombok a legpompásabbak.
*A Pegazusba lépve azért gyorsan végigfuttatja pillantását a bent lévőkön. Régi beidegződés. Az egész úgy tűnhet, mintha csak kísérőjét várná be, hogy újra belé karolhasson.*
- Bálterem? *kérdez vissza meglepetten.* - Milyen nagyszabású. *Egy kicsit bajban van. Nem ismeri igazán ezt a világot. A wegtoreni mulatságok pedig mások, mint a kimért modorú hosszúéletűek palotáiban, erre nagy összegben fogadna.* - Valóban nem túloztál hát, Mester, mikor úgy fogalmaztál, különleges. *Most már tényleg kíváncsi az épületre. Nagyon reméli, hogy lesz alkalma bentről is megcsodálni majd. Viszont amilyen precíz a félvér, az építkezés valószínűleg még elhúzódik egy darabig.*
- Ó, mindenképp *bólint az italra hálásan.* - De ha nincs ellenedre, talán megihatnánk odaát *biccenti a fejét a Fürdőház felé.* - Úgy érzem, rád férne egy kellemes fürdő a dolgos nap után, Elgroon Mester. És egy masszázs, ha megengeded. Ez a legkevesebb viszonzás a kedves meghívásért.
*Ha a férfi nem bánja, akkor vele fürdik, s közben töretlen kíváncsisággal kérdezgeti. Kérdezgeti, hogy lihanechi stílusban tervezi-e az épületet vagy vegyesebb ihletésű lesz a kész mű? Kérdezgeti művészetről, színdarabokról, könyvekről, divatról és arról is, neki hogy sikerült beilleszkednie itt, Artheniorban. Ahogy két külhoninak nem nehéz, amidőn a nehéz bor is egyre jobba megoldja a nyelvüket, kibeszélhetik a Levegő Városának szépséghibáit, természetesen alaposan kisarkítva.
Talán fel is kíséri a Mestert a szobájába még egy ital erejéig, és talán hozzásegíti, hogy igazán mély és pihentető álma legyen az éjjel. Ujjai épp oly hozzáértéssel bírnak a gyönyör felszabadító praktikáiban, mint az elmacskásodott izmok kimasszírozásában. Baráti szívesség csupán, persze csak ha a félvér nem bánja, hiszen a tervei megvalósítása közben Elgroon Mester aligha gondol saját magára. Pedig egy ilyen nagyszabású vállalkozáshoz olykor nem árt, ha felfrissül a test és az elme is.
Összefeküdhetne vele, hiszen kevert vére miatt még a későbbi bonyodalmaktól se kellene tartania, bár Yeza amúgy is rendszeresen él a főzet fogyasztásával ezt megelőzendő. De nem akar ennél messzebb menni, hogy viszonyuk megmaradjon olyannak, amilyen. A Rőtnek nem sok őszinte ismeretsége van a városban. Ebben talán nincs sok tartalom, és ha úgy alakulnának a dolgok, Yeza igyekezne előnyére kihasználni, de egyelőre ez könnyed kikapcsolódás a számára is olyasvalakivel, akitől nem kell tartania.*