//Zhorack//
~Egy kellemes éjszakát, hm?~ *Elgondolkodik a Kósza, mire érti a férfi, mit hagy ki. Bár persze, sejti, tipikus férfiú megszólalás az ilyen, de a konkrét gondolatot nem tudja. Talán érdekli.*
- Nem tudom, erényes-e vagy sem. Nem nemes vagyok. Néha nekem olyan, mintha tilos lenne jól éreznetek magatokat, csak mert nem nézik jó szemmel. ~Ami azt illeti, nézőpont kérdése. Egy nemesnek nincs sok ideje, így teszi a dolgát, de néha kiérdemel egy kis élményt egy-egy éjszakára. Ha pedig van pénze megfizetni azt, akkor kimondhatja, hogy teszi nemesi dolgát.~ *A pálinkára felcsillan a szeme, eszébe jut pár emléke róla.*
- Nálunk, odahaza milyen finom pálinkák voltak! *Megemeli az italt Zhorack felé, majd ő maga is lehúzza egyszerre. Bár egy kicsit megcsapja éhgyomorra az alkohol, arcára nem ül ki fintor, mindössze egy pillanattal tovább marad csukva szeme az akkori pislantásnál.*
~Hogy megszöktem-e?~
- Mondhatni. De nem éltem ott olyan jól, hogy sajnáljam. 5 éves koromtól férfiak boldogításával kellett keresnem a kenyerem. Ami azt jelenti, hogy aludhattam az árvaházban, napi kétszer ettem és ha beteg lettem minimális ellátást, de azért kaptam. *Kihúzva ül a széken, még mindig a kijárat felé fordulva testével. Onnan látni a csillagokat, így azokat kémleli.*
- Ami azt illeti, nem volt szörnyű. Hihetetlen elképzelni, de szabadnak éreztem magam. Főleg, amikor eljöttem. *Mosolyog, ahogy átjárják az emlékek, a kis csapat, akikkel mindennap kisebb-nagyobb ügyeket intézett, fájdítva ezzel az ott élők fejét. Nem voltak törvények, csak a szórakozás. Szabad kölykök lehettek, amíg nem jött az a mágus. És a Kósza nem vált Gyilkossá.
Megsimítja ujján a pók gyűrűt, mikor eszébe jut szerelme.*
- Na és, most mihez fog kezdeni, hogy az a nő elúszott? *Pillant a sötétségre, keresztbe tett lábakkal, kitárt karokkal támaszkodva. Fekete fűzőjéből szinte kibuggyan a keble, köpenye mindkét oldalt takarja őket, félig-félig.*