Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 176 (3501. - 3520. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
3520. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-08-22 21:33:03
Üzenet elküldve: 2022-08-22 21:33:03
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Álmodnak e a wargok bárányokkal?//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
~Van valami a levegőben.~
*Suhan át az elméjében háborgó tengernyi gondolaton az egyetlen épkézláb kifogás, melyet tán mint egy korhadó fapajzsot tarthat majd maga elé. A csók pillanatában nem járt semmi a fejében, s ha jóformán egy ösztönlénnyé is vedlett vissza, mégis jó érzés volt. Most azonban a gát átszakadt, s a fejét elárasztó gondolatokkal együtt a gátlásai s a szégyenérzete is visszatért. A csend, az az ezerszeresen is elátkozott csend. Minden egyes így töltött pillanat, ezer meg egy évnek tűnik, s mind csupán fokozza a gyülemlő kétségek kétségek így is számtalan sorát. Bátorsága végleg elillanni látszik, ahogy már lesütött szemeit sem képes mozgásra ostorozni.*
~Mind a három istenit! Mintha megint egy átkozott kamasz lennél.~
*Száját húzza a gondolattól, s annak igazától a szíve is összeszorul. Az igazságtól, de tán meg inkább önnön tehetetlenségétől. Enyhe túlzás tán, de az érzés olyan, mint az ítéletükre váró foglyok érezhetnek, s ha az analógia nem is egészen helytálló, egyetlen pontban teljes a hasonlóság. Az egyetlen, amit tehet az, hogy méltósággal várja, ami jön. Így történik hát, hogy időközben térdére tévedő ujjai összeszorulnak, s az azelőtt lesütött tekintet, egyenesen előre szegeződik, dacosan s a két határozott szempár összetalálkozik.
A csend végül megtörik, s bár hősünk értetlenül áll, az elhangzottak előtt, egy arcizma, annyi sem rándul. Tán csak a nő mosolyát látva enyhülnek meg kissé vonásai, pillantása pedig a sajátjára simuló puha kacsóra vándorol. Mire visszanézne, a finom ujjak hirtelen elvesznek hófehér tincsei közt, s legalább ugyan ilyen hirtelen ajkaik újból egybe forrnak, egy csókkal pecsételve meg valami kimondatlant. A férfi behunyja hát tágra nyílt szemeit, s átadja magát az élménynek, s akárcsak korábban, mind a gátlások mind a szégyenérez, úgy tűnnek el akár a gonosz szellemek a tömjénfüsttől, és azok még akkor sem térnek vissza mikor az ajkak, majd maguk a felek is eltávolodnak egymástól. Egy pillanatig csak némán, sóvárogva figyeli a lányt, majd ábrázaton ismét helyet kap a vigyor, hátát pedig a kád legközelebbi szélének dönti. A mámortól elteve nagyot szippant az illatos levegőbe, s egy hosszas szóhaj keretében adja azt vissza nagyvilágnak, egyaránt kilehelve ártó gondolatait is.*
- Bár a csillagos ég alatt elköltött vacsora, nagyon kecsegtetően hangzik, ezek után szégyellenélek száraz kenyérrel és hasonló állapotú hússal kínálni.
*Böki oda a másiknak, némi szarkazmust csepegtetve hangjába. Eztán elrugaszkodik a kád reá eső szélétől, s igyekszik partnere mellett teremni. Ha annak nincs ez ügyben semmi ellenvetése, hát hősünk helyet foglal mellette, majd átkarolva a lányt finoman magához húzza.*
- Maradjunk még egy kicsit.
*Búgja a másik fülébe.*
- Aztán, ha ennyire óhajtod megmutatom a táborhelyem.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
~Van valami a levegőben.~
*Suhan át az elméjében háborgó tengernyi gondolaton az egyetlen épkézláb kifogás, melyet tán mint egy korhadó fapajzsot tarthat majd maga elé. A csók pillanatában nem járt semmi a fejében, s ha jóformán egy ösztönlénnyé is vedlett vissza, mégis jó érzés volt. Most azonban a gát átszakadt, s a fejét elárasztó gondolatokkal együtt a gátlásai s a szégyenérzete is visszatért. A csend, az az ezerszeresen is elátkozott csend. Minden egyes így töltött pillanat, ezer meg egy évnek tűnik, s mind csupán fokozza a gyülemlő kétségek kétségek így is számtalan sorát. Bátorsága végleg elillanni látszik, ahogy már lesütött szemeit sem képes mozgásra ostorozni.*
~Mind a három istenit! Mintha megint egy átkozott kamasz lennél.~
*Száját húzza a gondolattól, s annak igazától a szíve is összeszorul. Az igazságtól, de tán meg inkább önnön tehetetlenségétől. Enyhe túlzás tán, de az érzés olyan, mint az ítéletükre váró foglyok érezhetnek, s ha az analógia nem is egészen helytálló, egyetlen pontban teljes a hasonlóság. Az egyetlen, amit tehet az, hogy méltósággal várja, ami jön. Így történik hát, hogy időközben térdére tévedő ujjai összeszorulnak, s az azelőtt lesütött tekintet, egyenesen előre szegeződik, dacosan s a két határozott szempár összetalálkozik.
A csend végül megtörik, s bár hősünk értetlenül áll, az elhangzottak előtt, egy arcizma, annyi sem rándul. Tán csak a nő mosolyát látva enyhülnek meg kissé vonásai, pillantása pedig a sajátjára simuló puha kacsóra vándorol. Mire visszanézne, a finom ujjak hirtelen elvesznek hófehér tincsei közt, s legalább ugyan ilyen hirtelen ajkaik újból egybe forrnak, egy csókkal pecsételve meg valami kimondatlant. A férfi behunyja hát tágra nyílt szemeit, s átadja magát az élménynek, s akárcsak korábban, mind a gátlások mind a szégyenérez, úgy tűnnek el akár a gonosz szellemek a tömjénfüsttől, és azok még akkor sem térnek vissza mikor az ajkak, majd maguk a felek is eltávolodnak egymástól. Egy pillanatig csak némán, sóvárogva figyeli a lányt, majd ábrázaton ismét helyet kap a vigyor, hátát pedig a kád legközelebbi szélének dönti. A mámortól elteve nagyot szippant az illatos levegőbe, s egy hosszas szóhaj keretében adja azt vissza nagyvilágnak, egyaránt kilehelve ártó gondolatait is.*
- Bár a csillagos ég alatt elköltött vacsora, nagyon kecsegtetően hangzik, ezek után szégyellenélek száraz kenyérrel és hasonló állapotú hússal kínálni.
*Böki oda a másiknak, némi szarkazmust csepegtetve hangjába. Eztán elrugaszkodik a kád reá eső szélétől, s igyekszik partnere mellett teremni. Ha annak nincs ez ügyben semmi ellenvetése, hát hősünk helyet foglal mellette, majd átkarolva a lányt finoman magához húzza.*
- Maradjunk még egy kicsit.
*Búgja a másik fülébe.*
- Aztán, ha ennyire óhajtod megmutatom a táborhelyem.
3519. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-08-22 19:32:32
Üzenet elküldve: 2022-08-22 19:32:32
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Álmodnak e a wargok bárányokkal?//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A férfi változó reakcióit sunyi mosollyal és mellé párosult, felvont szemöldökökkel figyeli. A jóleső sóhajok és nyögések elégedettséggel töltik el, viszont a halk morgásokra és megfeszülő izmokra minden alkalommal megtorpan a mozdulattal. Végül csak sóhajtva csóválja meg a fejét, ahogy halványan elmosolyodik.*
- Majd én hozzászoktatlak.
*Kacsint rá biztatóan, de végül a kínzásba forduló masszázst abbahagyja, hogy helyette jobban a másik testének simuljon. Amit szintén nem utasítanak el, így teljes biztonságérzettel élvezheti a fürdőzést. Már az ő elméje sem tiltakozik annyira a meghittség ellen. De továbbra sem szeretné, ha csak egy könnyű nőnek tartanák, mert nem az. Hiszen ivott ő már más férfiakkal, akiknek egy ujjal sem volt szabad hozzá érnie. De ez most más. Valami miatt Norennar társaságát sokkal jobban élvezi, sokkal többre tartja, mint az eddigieket. Amit nem is rest kimutatni a férfi felé, még ha burkoltan is. Már amennyire burkolt vonzalom lehet az, hogy mezítelen testtel simul a férfinak. Bár az visszavesz a bátorságából, hogy annak a vacsorának az ötletére nem kap semmi érdemi reakciót. Pedig reménykedett benne, hogy kicsit kiszakadhat a szürke városból. De mielőtt ezt szóvá tenné már simul is a tenyér az arcára, s ajkain megérzi a másikét. Szemei tágra nyílnak a hirtelen döbbenettől, minek hála addig sem jut el az agya, hogy viszonozza azt a csókot vagy inkább ellökje magától a férfit. A bocsánatkérés is oly távolinak tűnik, hogy idő kell, míg elér az elméjéig. Ott aztán megérik az elmúlt pillanat gyümölcse, de arcára még nem ül ki az általa okozott érzelem. Csak szemeit süti le egy pillanatra, majd határozottabban pillant vissza társára.*
- Miért kérsz bocsánatot? Hisz elvileg a fogadós sem ok nélkül hiszi azt, hogy ki akarok veled kezdeni, nem igaz?
*Igyekszik úgy beszélni, hogy színészi háborgás hallatszódjon a hangjában, de végül kedves mosollyal fog a férfi kézfejére.*
- Talán igaza van. Talán.
*Szabad kezével a férfi tarkójára fog, hogy ujjai a világos tincsekbe simítsanak, majd szemeit lehunyva tapad vissza a férfi ajkaira. Lassan teljesen kizárja a külvilágot, csupán csak a másikat érzékeli. De azt is haloványan ahogy fejében egyre jobban zakatol a vágy és a másik utáni sóvárgás. Végül a csókot lassan megtöri, noha érezni rajta, hogy ez a mozdulat igen nehezére esik. Az pedig már főleg vérlázító, hogy vontatott mozdulatokkal húzódik el lassan, hogy újból a kád szélénél találjon menedéket. Szégyenlős kislány módjára süti le újból a szemeit, ahogy a vizet fürkészi.*
- Szóval mi van azzal a vacsorával?
*Motyogja maga elé kissé zaklatottan. Ugyanis testének minden porcikája vágyja azt, hogy ismét a férfi közelében legyen, de az ő józan eszének halovány szikrája még kongatja a vészharangot. Ami így igen zavaró viselkedésre készteti. Visszabújna a másikhoz, de tart attól, hogy ez a nyugalom hamar elillanna. Pedig ő igyekszik minden pillanatnak átadni magát. Ezen felül pedig valamiért számít a férfi véleménye is, ami miatt nem akarja, hogy amaz egyszerű, mindenre kapható riherongynak bélyegezze. Emiatt a sokoldalú érzéskavalkádnak köszönhetően fúj inkább visszavonulót. Legalább addig, amíg ittas elméje kitisztul egy kissé.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A férfi változó reakcióit sunyi mosollyal és mellé párosult, felvont szemöldökökkel figyeli. A jóleső sóhajok és nyögések elégedettséggel töltik el, viszont a halk morgásokra és megfeszülő izmokra minden alkalommal megtorpan a mozdulattal. Végül csak sóhajtva csóválja meg a fejét, ahogy halványan elmosolyodik.*
- Majd én hozzászoktatlak.
*Kacsint rá biztatóan, de végül a kínzásba forduló masszázst abbahagyja, hogy helyette jobban a másik testének simuljon. Amit szintén nem utasítanak el, így teljes biztonságérzettel élvezheti a fürdőzést. Már az ő elméje sem tiltakozik annyira a meghittség ellen. De továbbra sem szeretné, ha csak egy könnyű nőnek tartanák, mert nem az. Hiszen ivott ő már más férfiakkal, akiknek egy ujjal sem volt szabad hozzá érnie. De ez most más. Valami miatt Norennar társaságát sokkal jobban élvezi, sokkal többre tartja, mint az eddigieket. Amit nem is rest kimutatni a férfi felé, még ha burkoltan is. Már amennyire burkolt vonzalom lehet az, hogy mezítelen testtel simul a férfinak. Bár az visszavesz a bátorságából, hogy annak a vacsorának az ötletére nem kap semmi érdemi reakciót. Pedig reménykedett benne, hogy kicsit kiszakadhat a szürke városból. De mielőtt ezt szóvá tenné már simul is a tenyér az arcára, s ajkain megérzi a másikét. Szemei tágra nyílnak a hirtelen döbbenettől, minek hála addig sem jut el az agya, hogy viszonozza azt a csókot vagy inkább ellökje magától a férfit. A bocsánatkérés is oly távolinak tűnik, hogy idő kell, míg elér az elméjéig. Ott aztán megérik az elmúlt pillanat gyümölcse, de arcára még nem ül ki az általa okozott érzelem. Csak szemeit süti le egy pillanatra, majd határozottabban pillant vissza társára.*
- Miért kérsz bocsánatot? Hisz elvileg a fogadós sem ok nélkül hiszi azt, hogy ki akarok veled kezdeni, nem igaz?
*Igyekszik úgy beszélni, hogy színészi háborgás hallatszódjon a hangjában, de végül kedves mosollyal fog a férfi kézfejére.*
- Talán igaza van. Talán.
*Szabad kezével a férfi tarkójára fog, hogy ujjai a világos tincsekbe simítsanak, majd szemeit lehunyva tapad vissza a férfi ajkaira. Lassan teljesen kizárja a külvilágot, csupán csak a másikat érzékeli. De azt is haloványan ahogy fejében egyre jobban zakatol a vágy és a másik utáni sóvárgás. Végül a csókot lassan megtöri, noha érezni rajta, hogy ez a mozdulat igen nehezére esik. Az pedig már főleg vérlázító, hogy vontatott mozdulatokkal húzódik el lassan, hogy újból a kád szélénél találjon menedéket. Szégyenlős kislány módjára süti le újból a szemeit, ahogy a vizet fürkészi.*
- Szóval mi van azzal a vacsorával?
*Motyogja maga elé kissé zaklatottan. Ugyanis testének minden porcikája vágyja azt, hogy ismét a férfi közelében legyen, de az ő józan eszének halovány szikrája még kongatja a vészharangot. Ami így igen zavaró viselkedésre készteti. Visszabújna a másikhoz, de tart attól, hogy ez a nyugalom hamar elillanna. Pedig ő igyekszik minden pillanatnak átadni magát. Ezen felül pedig valamiért számít a férfi véleménye is, ami miatt nem akarja, hogy amaz egyszerű, mindenre kapható riherongynak bélyegezze. Emiatt a sokoldalú érzéskavalkádnak köszönhetően fúj inkább visszavonulót. Legalább addig, amíg ittas elméje kitisztul egy kissé.*
3518. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-08-22 18:49:08
Üzenet elküldve: 2022-08-22 18:49:08
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
//Rocha Burcqar//
- Nehogy.
*Kuncog a lány megjegyzésének hallatán, mielőtt mindketten elvonulnának átöltözni, mert hát mi tagadás, valóban nincs tele kétellyel azt illetően, hogy melyiküknek kell majd a másikra várnia. Mindennek ellenére persze nem rohan, kiélvezi még az utolsó néhány másodpercnyi felszabadító ruhátlanságot, mielőtt újra magán tudja öltözékét. Utána visszaballag a helyre, ahol előzőleg várt a leányra - aki, minő meglepetés, ezúttal sem végez hamarabb. A Fürdőház folyosóin már egy lélek nem sok, annyit sem találni, ami legalább tudtára adja az időérzékét jelenleg elhagyó férfinak, hogy már alaposan benne járhatnak az estében. Aligha meglepő, hiszen mintha egy örökkévalóság telt volna el a Holdudvaron ücsörgés óta.
Várakozás közben rendíthetetlenül hallgatja az őt körülveő kísérteties csöndet, amibe csak néha-néha kúszik bele háttérzajként a fogadó töretlen zsibongása, na meg egy-egy kósza vízcsepp padlóra érkezése. Mérhetetlenül hálás, amikor Rocha végre megérkezik, noha a feltartott mutatóujj eszébe is juttatja, hogy hála helyett inkább néhány csípős kijelentést vágjon a leány fejéhez. A kimondott szavakkal azonban olyannyira egyetért, hogy végül inkább esze ágában sincs holmi csúfondáros megjegyzéseket tenni.*
- Ebben éppenséggel határozottan igazad van.
*Vigyorodik el, ahogy a leány próbál elkínzott arcot vágni, majd nyomába szegődik, hogy visszatérjenek a fogadóba. Hazudna, ha azt mondaná, hogy most jobban kedvére van a zaj és a füst, mint amikor kintről jöttek vissza, de a tény, miszerint végre tiszta, javít annyit a közérzetén, hogy túl tudjon ezen lendülni. Na meg aztán, testének emlékezetében még élénken él a kinti hideg, így hát a kályha kellemes melege úgyszintén nincs ellenére. Csendben vár, mit határoz Rocha, s túlságosan nincs is meglepve, amikor partnere leginkább semmit nem határoz.*
- Ó, nekem egy vacsora is elég volt.
*Nevet. Persze már jó pár órája lehet, hogy visszajöttek a fogadóba, s akkor még éppen csak besötétedett odakint, de a Hóhajú nem kimondottan az a nagyétkű fajta. Szemöldöke azért alig láthatóan felszalad a lány szavainak hallatán, őt magát illeti, erősen kételkedik benne, hogy az öltözékük akár csak közelébe került a szárazság állapotának, de azt is tudja, hogy ez csak puszta szőrszálhasogatás elméjének praktikusabb részéről.*
- Igazán kedves tőled, hogy ily' fontos számodra az álmom, noha a magamfajta semmirekellőnek mostanság a világon semmi oka nincs reggelente felkelni.
*Kuncog, s valóban, ha az ember kizárólag alkalmi munkákból szedi össze a napi betevőre valót, előfordul, hogy néha hosszabb időre kiüresednek a napjai.*
- Esti mesét, igazán?
*Csapja össze tenyerét, afféle gyermeki vigyort arcára varázsolva, s bizony meg van róla győződve, hogy még a szeme is csillog mellé.*
- Tudod, annyi mesébe illő történetben szerepeltem már életem során, hogy valami nagyon érdekessel, figyelmemet alaposan megragadóval kell előállnod. *Mondja intő hangnemben.* Nemhogy aztán elalszom a felében.
*Érkezik meg a replikával, majd, ha már egyszer úgyis a karján csüngnek, kissé szorosabban magához húzza a leányt, majd amennyiben nem tiltakozik ellene, megindul az emeletre. A maga részéről némán szeli át a tompán megvilágított folyosó hideg csendjét, mígnem megérkeznek a hatos szoba ajtajához. Odabenn már csak a hold szolgáltat némi fényt, ő pedig fejével int Rochának, hogy, ha gondolja, ellenőrizze le a szekrényben lógó ruháját, miközben ő maga az ablakon kibámulva, lassú, kimért mozdulatokkal kezd el megszabadulni tunikájától...*
- Nehogy.
*Kuncog a lány megjegyzésének hallatán, mielőtt mindketten elvonulnának átöltözni, mert hát mi tagadás, valóban nincs tele kétellyel azt illetően, hogy melyiküknek kell majd a másikra várnia. Mindennek ellenére persze nem rohan, kiélvezi még az utolsó néhány másodpercnyi felszabadító ruhátlanságot, mielőtt újra magán tudja öltözékét. Utána visszaballag a helyre, ahol előzőleg várt a leányra - aki, minő meglepetés, ezúttal sem végez hamarabb. A Fürdőház folyosóin már egy lélek nem sok, annyit sem találni, ami legalább tudtára adja az időérzékét jelenleg elhagyó férfinak, hogy már alaposan benne járhatnak az estében. Aligha meglepő, hiszen mintha egy örökkévalóság telt volna el a Holdudvaron ücsörgés óta.
Várakozás közben rendíthetetlenül hallgatja az őt körülveő kísérteties csöndet, amibe csak néha-néha kúszik bele háttérzajként a fogadó töretlen zsibongása, na meg egy-egy kósza vízcsepp padlóra érkezése. Mérhetetlenül hálás, amikor Rocha végre megérkezik, noha a feltartott mutatóujj eszébe is juttatja, hogy hála helyett inkább néhány csípős kijelentést vágjon a leány fejéhez. A kimondott szavakkal azonban olyannyira egyetért, hogy végül inkább esze ágában sincs holmi csúfondáros megjegyzéseket tenni.*
- Ebben éppenséggel határozottan igazad van.
*Vigyorodik el, ahogy a leány próbál elkínzott arcot vágni, majd nyomába szegődik, hogy visszatérjenek a fogadóba. Hazudna, ha azt mondaná, hogy most jobban kedvére van a zaj és a füst, mint amikor kintről jöttek vissza, de a tény, miszerint végre tiszta, javít annyit a közérzetén, hogy túl tudjon ezen lendülni. Na meg aztán, testének emlékezetében még élénken él a kinti hideg, így hát a kályha kellemes melege úgyszintén nincs ellenére. Csendben vár, mit határoz Rocha, s túlságosan nincs is meglepve, amikor partnere leginkább semmit nem határoz.*
- Ó, nekem egy vacsora is elég volt.
*Nevet. Persze már jó pár órája lehet, hogy visszajöttek a fogadóba, s akkor még éppen csak besötétedett odakint, de a Hóhajú nem kimondottan az a nagyétkű fajta. Szemöldöke azért alig láthatóan felszalad a lány szavainak hallatán, őt magát illeti, erősen kételkedik benne, hogy az öltözékük akár csak közelébe került a szárazság állapotának, de azt is tudja, hogy ez csak puszta szőrszálhasogatás elméjének praktikusabb részéről.*
- Igazán kedves tőled, hogy ily' fontos számodra az álmom, noha a magamfajta semmirekellőnek mostanság a világon semmi oka nincs reggelente felkelni.
*Kuncog, s valóban, ha az ember kizárólag alkalmi munkákból szedi össze a napi betevőre valót, előfordul, hogy néha hosszabb időre kiüresednek a napjai.*
- Esti mesét, igazán?
*Csapja össze tenyerét, afféle gyermeki vigyort arcára varázsolva, s bizony meg van róla győződve, hogy még a szeme is csillog mellé.*
- Tudod, annyi mesébe illő történetben szerepeltem már életem során, hogy valami nagyon érdekessel, figyelmemet alaposan megragadóval kell előállnod. *Mondja intő hangnemben.* Nemhogy aztán elalszom a felében.
*Érkezik meg a replikával, majd, ha már egyszer úgyis a karján csüngnek, kissé szorosabban magához húzza a leányt, majd amennyiben nem tiltakozik ellene, megindul az emeletre. A maga részéről némán szeli át a tompán megvilágított folyosó hideg csendjét, mígnem megérkeznek a hatos szoba ajtajához. Odabenn már csak a hold szolgáltat némi fényt, ő pedig fejével int Rochának, hogy, ha gondolja, ellenőrizze le a szekrényben lógó ruháját, miközben ő maga az ablakon kibámulva, lassú, kimért mozdulatokkal kezd el megszabadulni tunikájától...*
3517. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-08-22 18:42:38
Üzenet elküldve: 2022-08-22 18:42:38
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Függőségek kötelékében//
*Idejét sem tudja már, mikor volt utoljára ilyen jókedvű. Eddig a néha-néha felbukkanó vígságot mindig beárnyékolta valami: a kötelesség, a bosszúvágy, régi sérelmek, vagy csupán a pillanat múlékonyságának ténye. Ezek a kedélyt mérgező tényezők azonban - ha talán csak egy kis időre is de - egyelőre tisztes távolságot tartanak.
Barátságos mosolyra húzza száját, mikor a kikötői megleli titokzatos körülmények között elhányt tárcáját, közben pedig egy jelen helyzetben igencsak komikusnak ható, megértő vállveregetéssel is megajándékozza.*
- Semmi gond, Velasco'rra *mintha csak nagylelkűen megbocsátaná a galád rágalmazást* - valószínűleg a korral jár.
*Meg is toldja még szavait egy pimasz kacsintással, felidézve az együtt töltött éjszakán is elhangzó fricskát.
Amint észreveszi, hogy a férfi nem követi, már a leplezett segítségkérésre magában forgatva szemeit lép vissza hozzá, hogy az megtámaszkodhasson kicsit rajta.*
- Édesem? Semmi wegtoreni szuka? Elkényeztet, Kapitányom. *búgja a füléhez hajolva vigyorogva, szemtelensége ellenére azonban nem kíván nyíltan provokálni. Készségesen segít lejuttatni Nolent a földszintre, még csak csípős megjegyzést sem tesz a fene nagy férfibüszkeségre, noha köztudottan előszeretettel teszi. A fájdalomra néha halványan megkeményedő vonások látványa most épp elég neki ahhoz, hogy megfékezze nyelvét.
Helyet foglalva az egyik nyikorgó széken elgondolkodva fürkészi asztaltársa arcát. Még most is átkozottul kíváncsi, hogyan sikerült valakinek így helybenhagynia, ennél azonban sokkalta jobban izgatja az a bizonyos dolog, amit nem szabadna tudnia. Amióta csak hebegve, lázálmok között elhangzott a mondat, irritáló módon visszhangzik néha kimerültségtől homályos emlékeiben, mostanra szinte pedig teljesen biztos benne, hogy nem értette félre. "Daya sosem tudhatja meg". Mégis hogyan lehetne rávenni valaki arra, hogy elmondja, amit nyilvánvalóan nem akar?
A kérdés zökkenti vissza a valóságba.*
- Tán kecskének nézel? *emeli meg szemöldökét tettetett felháborodással fűszerezve hangját, aztán engedély nélkül húzza maga elé a szalonnát. Ahogy az orrában kanyarog az étel sós illata, ráébred, lehet, hogy egy falatot se fog bírni letuszkolni a torkán. Az aggodalom nagyon hatékony az éhségcsillapító, tegnap is épp egy fél kenyeret sikerült magába erőltetnie. Azért persze próbálkozik. Vág egy aprócska falatnyit, ráérősen megrágja, aztán mint egy unott kisgyerek, ide-oda tologatja a tányérján a többit.*
- Nekem is szükségem lenne néhány dologra *szólal meg halkan, a tányérját fürkészve elgondolkodva, aztán némi csend után zöld pillantásait a másikra emeli.*
- És nem álmodtál nagyon furcsákat? *puhatolózását gyermeki kíváncsiság mögé rejti* - Emlékszem, mikor eltört a karom... *bele is kezdene a "baleset" körülményeinek részletezésébe, de nem akarja felemlegetni Cressyst, így csak megköszörüli torkát* - Szóval azt álmodtam, hogy néhány vén kalóz nassikyken lovagolva akarják ellopni a citromos lepényem. *Hogy az egyik fickó éppen az öreg Antorac volt, most ezt is megtartja magának a békesség érdekében.*
*Idejét sem tudja már, mikor volt utoljára ilyen jókedvű. Eddig a néha-néha felbukkanó vígságot mindig beárnyékolta valami: a kötelesség, a bosszúvágy, régi sérelmek, vagy csupán a pillanat múlékonyságának ténye. Ezek a kedélyt mérgező tényezők azonban - ha talán csak egy kis időre is de - egyelőre tisztes távolságot tartanak.
Barátságos mosolyra húzza száját, mikor a kikötői megleli titokzatos körülmények között elhányt tárcáját, közben pedig egy jelen helyzetben igencsak komikusnak ható, megértő vállveregetéssel is megajándékozza.*
- Semmi gond, Velasco'rra *mintha csak nagylelkűen megbocsátaná a galád rágalmazást* - valószínűleg a korral jár.
*Meg is toldja még szavait egy pimasz kacsintással, felidézve az együtt töltött éjszakán is elhangzó fricskát.
Amint észreveszi, hogy a férfi nem követi, már a leplezett segítségkérésre magában forgatva szemeit lép vissza hozzá, hogy az megtámaszkodhasson kicsit rajta.*
- Édesem? Semmi wegtoreni szuka? Elkényeztet, Kapitányom. *búgja a füléhez hajolva vigyorogva, szemtelensége ellenére azonban nem kíván nyíltan provokálni. Készségesen segít lejuttatni Nolent a földszintre, még csak csípős megjegyzést sem tesz a fene nagy férfibüszkeségre, noha köztudottan előszeretettel teszi. A fájdalomra néha halványan megkeményedő vonások látványa most épp elég neki ahhoz, hogy megfékezze nyelvét.
Helyet foglalva az egyik nyikorgó széken elgondolkodva fürkészi asztaltársa arcát. Még most is átkozottul kíváncsi, hogyan sikerült valakinek így helybenhagynia, ennél azonban sokkalta jobban izgatja az a bizonyos dolog, amit nem szabadna tudnia. Amióta csak hebegve, lázálmok között elhangzott a mondat, irritáló módon visszhangzik néha kimerültségtől homályos emlékeiben, mostanra szinte pedig teljesen biztos benne, hogy nem értette félre. "Daya sosem tudhatja meg". Mégis hogyan lehetne rávenni valaki arra, hogy elmondja, amit nyilvánvalóan nem akar?
A kérdés zökkenti vissza a valóságba.*
- Tán kecskének nézel? *emeli meg szemöldökét tettetett felháborodással fűszerezve hangját, aztán engedély nélkül húzza maga elé a szalonnát. Ahogy az orrában kanyarog az étel sós illata, ráébred, lehet, hogy egy falatot se fog bírni letuszkolni a torkán. Az aggodalom nagyon hatékony az éhségcsillapító, tegnap is épp egy fél kenyeret sikerült magába erőltetnie. Azért persze próbálkozik. Vág egy aprócska falatnyit, ráérősen megrágja, aztán mint egy unott kisgyerek, ide-oda tologatja a tányérján a többit.*
- Nekem is szükségem lenne néhány dologra *szólal meg halkan, a tányérját fürkészve elgondolkodva, aztán némi csend után zöld pillantásait a másikra emeli.*
- És nem álmodtál nagyon furcsákat? *puhatolózását gyermeki kíváncsiság mögé rejti* - Emlékszem, mikor eltört a karom... *bele is kezdene a "baleset" körülményeinek részletezésébe, de nem akarja felemlegetni Cressyst, így csak megköszörüli torkát* - Szóval azt álmodtam, hogy néhány vén kalóz nassikyken lovagolva akarják ellopni a citromos lepényem. *Hogy az egyik fickó éppen az öreg Antorac volt, most ezt is megtartja magának a békesség érdekében.*
3516. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-08-22 13:08:45
Üzenet elküldve: 2022-08-22 13:08:45
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Álmodnak e a wargok bárányokkal?//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Mind ilyenek vagyunk.
*Mondja vállait megvonva, mit egy halk mordulás követ, tekintve, hogy társa ismét egy fájó pontra tapint rá, ráadásul nem is az érzelmileg.*
- A jó tulajdonságainkkal próbáljuk leplezni azokat amiket nem szívesen tárunk a világ elé. Néha pedig ez az álca felfeslik. Ilyenek vagyunk.
*Egy újabb fáradt sóhaj hagyja hátra ajkait mit újból egyfajta isteni nyugalom követ, ahogy izmai szinte teljesen ellazulnak, s testét már-már egyfajta kéjes élvezet járja át, a vállát gyúró finom ujjak hatására. Ennek hála az elégedett sóhajok nem egy alkalommal valamifelé halk nyögésekké torzulnak, melyek mintegy önkívületi állapotban törnek fel a férfi torkából, így őt is meglepi. Ez az azonban ismételten csak nem tartós állapot, ugyanis elég egyetlen rossz érintés s a férfi izmai azonnal megfeszülnek ennek egy halk morgással hangot is adva, minek hála hősünk kezdi magát egyfajta billentyűs hangszernek érezni.*
- Nem vagyok hozzászokva ehhez.
*Mormogja el válaszát orra alatt, a meglepően kedvesre sikerült megjegyzésre, majd csendben tűri tovább a számára egyaránt kényeztető s kínzó masszázst, miközben teste egyre jobban idomul a nő érintéséhez, s hősünkben mondhatni kialakul valami amit már nagyon rég óta nem engedett meg magának. A bizalom. Éppen ezért kihallva a keserűséget a nő hangjából, őt magát is egyfajta rossz érzés keríti hatalmába. Némán maga elé bámulva keresi a szavakat, melyeknek sosem volt az embere, vagyis a pontosság kedvéért, a sötételfe.*
- Valahol el kell kezdnei.
*Jegyzi meg halkan, sokkan inkább hangosan gondolkodva semmint valamiféle épkézláb válaszként előadva, azonban a téma gyorsan tova terelődik, így nem is köti az ebet a karóhoz. Persze ha akarná se tudná ugyanis a gondolatai összeszedéséhez józan észre lenne szüksége, amitől a nő még ha csak egy kis időre is, nagyon hamar megfossza. Végül a zavarodottság helyét átveszi a meghittség, s az elf csinos arcát nézve, az őt óvatosságra intő hang egyre halkabbnak, egy távolibbnak hat.*
~Akárcsak a szirének.~
*Suhan át agyán az általa korábban használt hasonlat, mely most a vízben ülve tán még találóbbá vált, azonban ez az önmagában rémisztő gondolat már csupán csak egy pajkos mosolyt képes hősünk arcára csalni. Lassan már a mellkasát cirógató ujjak sem zavarják, mi több még távolabbra mossák a fejében vészcsengőt rázó hangok sokaságát, s helyüket átveszi a lány egyre lágyabban csengő hangja. Hősünk ismét megpróbál erőt venni magán, azonban egy idegen hang az elméjében felteszi a kérdést.*
~Miért is tennéd?~
*A férfi mélyen beleszippant a párás, kellemes illatú levegőbe, s lehunyja szemeit, sötétség helyett azonban továbbra is a jégkék szempárt látja maga előtt.*
~Eeyrre!~
*A mozdulat oly hirtelen, hogy még saját magát is képes meglepni vele nemhogy társát, így a vacsorameghívásra tett javaslatot félbe szakítva kerül egy kissé kitekert, ám célnak megfelelő pozícióba, miközben egyik tenyere gyengéden a lány arcához simul s végül érzéki csókot lehel ajkaira, hosszan, ám némileg visszafogottan.*
- Bocsánat.
*Bukik ki belőle a csókot követően, félig meddig realizálva tettét, s szemeit lesütve várja az ítéletet.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Mind ilyenek vagyunk.
*Mondja vállait megvonva, mit egy halk mordulás követ, tekintve, hogy társa ismét egy fájó pontra tapint rá, ráadásul nem is az érzelmileg.*
- A jó tulajdonságainkkal próbáljuk leplezni azokat amiket nem szívesen tárunk a világ elé. Néha pedig ez az álca felfeslik. Ilyenek vagyunk.
*Egy újabb fáradt sóhaj hagyja hátra ajkait mit újból egyfajta isteni nyugalom követ, ahogy izmai szinte teljesen ellazulnak, s testét már-már egyfajta kéjes élvezet járja át, a vállát gyúró finom ujjak hatására. Ennek hála az elégedett sóhajok nem egy alkalommal valamifelé halk nyögésekké torzulnak, melyek mintegy önkívületi állapotban törnek fel a férfi torkából, így őt is meglepi. Ez az azonban ismételten csak nem tartós állapot, ugyanis elég egyetlen rossz érintés s a férfi izmai azonnal megfeszülnek ennek egy halk morgással hangot is adva, minek hála hősünk kezdi magát egyfajta billentyűs hangszernek érezni.*
- Nem vagyok hozzászokva ehhez.
*Mormogja el válaszát orra alatt, a meglepően kedvesre sikerült megjegyzésre, majd csendben tűri tovább a számára egyaránt kényeztető s kínzó masszázst, miközben teste egyre jobban idomul a nő érintéséhez, s hősünkben mondhatni kialakul valami amit már nagyon rég óta nem engedett meg magának. A bizalom. Éppen ezért kihallva a keserűséget a nő hangjából, őt magát is egyfajta rossz érzés keríti hatalmába. Némán maga elé bámulva keresi a szavakat, melyeknek sosem volt az embere, vagyis a pontosság kedvéért, a sötételfe.*
- Valahol el kell kezdnei.
*Jegyzi meg halkan, sokkan inkább hangosan gondolkodva semmint valamiféle épkézláb válaszként előadva, azonban a téma gyorsan tova terelődik, így nem is köti az ebet a karóhoz. Persze ha akarná se tudná ugyanis a gondolatai összeszedéséhez józan észre lenne szüksége, amitől a nő még ha csak egy kis időre is, nagyon hamar megfossza. Végül a zavarodottság helyét átveszi a meghittség, s az elf csinos arcát nézve, az őt óvatosságra intő hang egyre halkabbnak, egy távolibbnak hat.*
~Akárcsak a szirének.~
*Suhan át agyán az általa korábban használt hasonlat, mely most a vízben ülve tán még találóbbá vált, azonban ez az önmagában rémisztő gondolat már csupán csak egy pajkos mosolyt képes hősünk arcára csalni. Lassan már a mellkasát cirógató ujjak sem zavarják, mi több még távolabbra mossák a fejében vészcsengőt rázó hangok sokaságát, s helyüket átveszi a lány egyre lágyabban csengő hangja. Hősünk ismét megpróbál erőt venni magán, azonban egy idegen hang az elméjében felteszi a kérdést.*
~Miért is tennéd?~
*A férfi mélyen beleszippant a párás, kellemes illatú levegőbe, s lehunyja szemeit, sötétség helyett azonban továbbra is a jégkék szempárt látja maga előtt.*
~Eeyrre!~
*A mozdulat oly hirtelen, hogy még saját magát is képes meglepni vele nemhogy társát, így a vacsorameghívásra tett javaslatot félbe szakítva kerül egy kissé kitekert, ám célnak megfelelő pozícióba, miközben egyik tenyere gyengéden a lány arcához simul s végül érzéki csókot lehel ajkaira, hosszan, ám némileg visszafogottan.*
- Bocsánat.
*Bukik ki belőle a csókot követően, félig meddig realizálva tettét, s szemeit lesütve várja az ítéletet.*
3515. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-08-22 09:39:06
Üzenet elküldve: 2022-08-22 09:39:06
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Álmodnak e a wargok bárányokkal?//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- A Föld és a Fák Őrzőjének gyermekeiként megtehetjük, hogy fölényesek vagyunk, nem?
*Kuncog fel halkan, talán kissé keserűbben a kelleténél. Számtalanszor hallotta már a mesét arról, hogy hogyan került faja Lanawin erdőségeibe. Hogy mennyire tisztelni kell ezáltal a világot, ami körbeveszi őket, otthont, vizet, ételt és védelmet ad. Természetesen eleget hallott a kapzsinak titulált mélységi rokonokról is. Arról, hogyan váltak külön későbbi mélységinek nevezett rokonaik a vak kapzsiságtól vezérelve. Az egészben pedig a legijesztőbb mindig az volt, ahogy sok más fajról szinte megvetéssel, néhol gyűlölettel beszéltek. Egy olyan faj, akiket műveltnek, szépnek és gondoskodónak titulálnak legtöbbször. Ettől pedig legtöbbször inkább a gyomra fordult fel, semmit áhítat uralkodott volna el rajta, hogy mekkora szerencse is, hogy ennyire tiszta családba születhetett bele.*
- Mint egy vastag porcukor réteg alatt bujkáló gané darab.
*Összegzi is, hogy mit gondol a hegesfülű rokonokról, legyen az saját faja vagy akár a mélységié. Persze minden bizonnyal akadnak tisztes kivételek, mint jelen esetében is annak tűnik a férfi, de tapasztalatai alapján ez igen csekély részben fordul elől.
Közben a masszírozással néha-néha megtorpan, mikor megérzi kezei alatt a megfeszülő izmokat. De pár rövid pillanatnyi várakozás után újból nekiesik a tagok kényeztetésének.*
- A sajtkukac nem ennyire izgága, mint te.
*Jegyzi meg a témától eltérően, de kivételes esetek egyike, hogy hangjában most a kedvesség uralkodik, mintsem élc vagy szarkazmus. Ezt megerősíti egy gyengéd mosollyal is, azután pedig már fejben igyekszik visszakoncentrálni az előbbi témához. Ahogy megmagyarázzák neki, hogy az a pótapa nem igazán tartozott mélységi körökbe, már jobban megérti a férfi fajához mérten állítólag szokatlan jellemét. Ez pedig csak megerősíti nem olyan régi gondolatait saját rokonságukat illetően.*
- Tovább tartott, mint szerettem volna. Ez a megnyerő bátorságom nem olyan régi, hidd el.
*Vigyorodik el, de a hangjából inkább újfent keserűség hallatszódik ki.*
- Az elfek sem olyan gyengédek, mint amennyire szeretnék elhitetni azt a világgal. Pofonok, szobafogság, megvető pillantások, mert máshogy próbálsz gondolkodni, mint az elfogadott volna.
*Vonja meg a vállait, majd inkább lelegyinti a témát, hogy tovább haladjanak a fogadósra. Pozíciójának változtatásában igyekszik természetes maradni, de ahogy hozzásimul a másik hátához az ő szíve is erősebb dübörgésre vált. Ami részben zavaró, másrészt pedig teljes testében melegséggel és nyugodtsággal tölti el. De az ismeretlen bizsergés, mely fejéből indul, keresztül a szívén, hogy azután ágyékában összpontosuljon már inkább zavarba hozza. Figyelme csak akkor terelődik el egy cseppnyit, mikor tekintetük újból találkozik. A kellemes hangon búgott szavakra először felszaladnak a szemöldökei, majd a masszázst abbahagyva sóhajt fel hosszan, s állát a férfi vállán támasztja meg. Hogy karjai se legyenek kényelmetlen helyzetben, a víz alá nyúlva kulcsolja át azokat a férfi mellkasán, ezzel teljes közelségbe vonva testét a másik hátához.*
- Valóban? Pedig meggyőződésem, hogy osztatlan sikerrel megyek végre az agyadra.
*Kuncog fel halkan, miközben lehunyja a szemeit, hogy újból pár pillanatnyi csendbe burkolódzon. Csak hallgatja ahogy a plafonra lecsapódó pára cseppjei a földön koppannak, a víz halk hullámzását, s a csendet. Így lassan a fülében dübörgő szívdobogás végre ismét halkulni látszik, ahogy újból úrrá lesz rajta a nyugalom. Csak ezután sandít fel újból a másik arcára, de ha amaz nem változtat idő közben kettejük helyzetén, akkor továbbra is karolja hátulról, míg fejét a vállán pihenteti.*
- Mert férfi vagy. Engem sem zavarna, ha egy bájos elf leány ölelgetne hátulról. Bár így, hogy nem vagyok férfi azért elsőnek bizonyára fenntartásokkal kezelném a dolgot.
*Kuncog fel ismét, miközben ujjai finom cirógatásba kezdenek a mellkason. Szavakkal továbbra is hárít, igyekszik magát ártatlan gondolatúnak beállítani, de testének reakciói, kezeinek érintései árulkodnak arról, hogy őt sem igazán aggasztja a kettejük között kialakult nyugodt meghittség.*
- Az én barátságom mindig plusz dolgokkal érkezik. Nem tehetek róla, hogy ilyen törődő és felettébb kedves vagyok.
*Noha igyekszik komolyan pillantani fel a férfira, most már jobban kiérződik hangjából, hogy ezt igencsak viccnek szánja. Hiszen hallomásból úgy tudja, hogy így leginkább a Sellők szoktak barátkozni. Ő pedig határozottan nem tartja magát annak. Meg valószínűleg ezért aranyat sem kap, szóval még nem is lenne jövedelmező a számára. Ellenben a férfi hatása alá került, ami ösztönös megmozdulásokra sarkallja. Hogy így vagy úgy, de a közelében lehessen. Ez az érzés pedig olyan bántóan ismeretlen, hogy most még igyekszik kissé ellene fordulni. De csak kissé, különben nem csimpaszkodna ennyire a férfiba.*
- Megengedem, hogy meghívj vacsorára abba a szép erdei otthonodba.
*Csap is fel gyorsan inkább egy semlegesebb témát, mert nem sok múlik azon, hogy kezeivel már sokkal lejjebb járjon, mint a férfi mellkasa.
Amit eddig megismert a férfiból nem lepődne meg azon, hogy a széppel igencsak túllőhetett annak az otthonnak a meghatározásában. De igazából nem is számít arany evőeszközökre és bársony borítású bútorokra. Csak jó lenne egy kicsit kiszakadni a hideg városi látképből. Éppen ezért tervezett is kilátogatni a fogadós által emlegetett tisztásra, de valahogy ez most jobb lehetőségnek tűnik. Bár azon sem rökönyödne meg, ha a másik közölné vele, hogy francokat fogja elcitálni magával a saját háza tájára.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- A Föld és a Fák Őrzőjének gyermekeiként megtehetjük, hogy fölényesek vagyunk, nem?
*Kuncog fel halkan, talán kissé keserűbben a kelleténél. Számtalanszor hallotta már a mesét arról, hogy hogyan került faja Lanawin erdőségeibe. Hogy mennyire tisztelni kell ezáltal a világot, ami körbeveszi őket, otthont, vizet, ételt és védelmet ad. Természetesen eleget hallott a kapzsinak titulált mélységi rokonokról is. Arról, hogyan váltak külön későbbi mélységinek nevezett rokonaik a vak kapzsiságtól vezérelve. Az egészben pedig a legijesztőbb mindig az volt, ahogy sok más fajról szinte megvetéssel, néhol gyűlölettel beszéltek. Egy olyan faj, akiket műveltnek, szépnek és gondoskodónak titulálnak legtöbbször. Ettől pedig legtöbbször inkább a gyomra fordult fel, semmit áhítat uralkodott volna el rajta, hogy mekkora szerencse is, hogy ennyire tiszta családba születhetett bele.*
- Mint egy vastag porcukor réteg alatt bujkáló gané darab.
*Összegzi is, hogy mit gondol a hegesfülű rokonokról, legyen az saját faja vagy akár a mélységié. Persze minden bizonnyal akadnak tisztes kivételek, mint jelen esetében is annak tűnik a férfi, de tapasztalatai alapján ez igen csekély részben fordul elől.
Közben a masszírozással néha-néha megtorpan, mikor megérzi kezei alatt a megfeszülő izmokat. De pár rövid pillanatnyi várakozás után újból nekiesik a tagok kényeztetésének.*
- A sajtkukac nem ennyire izgága, mint te.
*Jegyzi meg a témától eltérően, de kivételes esetek egyike, hogy hangjában most a kedvesség uralkodik, mintsem élc vagy szarkazmus. Ezt megerősíti egy gyengéd mosollyal is, azután pedig már fejben igyekszik visszakoncentrálni az előbbi témához. Ahogy megmagyarázzák neki, hogy az a pótapa nem igazán tartozott mélységi körökbe, már jobban megérti a férfi fajához mérten állítólag szokatlan jellemét. Ez pedig csak megerősíti nem olyan régi gondolatait saját rokonságukat illetően.*
- Tovább tartott, mint szerettem volna. Ez a megnyerő bátorságom nem olyan régi, hidd el.
*Vigyorodik el, de a hangjából inkább újfent keserűség hallatszódik ki.*
- Az elfek sem olyan gyengédek, mint amennyire szeretnék elhitetni azt a világgal. Pofonok, szobafogság, megvető pillantások, mert máshogy próbálsz gondolkodni, mint az elfogadott volna.
*Vonja meg a vállait, majd inkább lelegyinti a témát, hogy tovább haladjanak a fogadósra. Pozíciójának változtatásában igyekszik természetes maradni, de ahogy hozzásimul a másik hátához az ő szíve is erősebb dübörgésre vált. Ami részben zavaró, másrészt pedig teljes testében melegséggel és nyugodtsággal tölti el. De az ismeretlen bizsergés, mely fejéből indul, keresztül a szívén, hogy azután ágyékában összpontosuljon már inkább zavarba hozza. Figyelme csak akkor terelődik el egy cseppnyit, mikor tekintetük újból találkozik. A kellemes hangon búgott szavakra először felszaladnak a szemöldökei, majd a masszázst abbahagyva sóhajt fel hosszan, s állát a férfi vállán támasztja meg. Hogy karjai se legyenek kényelmetlen helyzetben, a víz alá nyúlva kulcsolja át azokat a férfi mellkasán, ezzel teljes közelségbe vonva testét a másik hátához.*
- Valóban? Pedig meggyőződésem, hogy osztatlan sikerrel megyek végre az agyadra.
*Kuncog fel halkan, miközben lehunyja a szemeit, hogy újból pár pillanatnyi csendbe burkolódzon. Csak hallgatja ahogy a plafonra lecsapódó pára cseppjei a földön koppannak, a víz halk hullámzását, s a csendet. Így lassan a fülében dübörgő szívdobogás végre ismét halkulni látszik, ahogy újból úrrá lesz rajta a nyugalom. Csak ezután sandít fel újból a másik arcára, de ha amaz nem változtat idő közben kettejük helyzetén, akkor továbbra is karolja hátulról, míg fejét a vállán pihenteti.*
- Mert férfi vagy. Engem sem zavarna, ha egy bájos elf leány ölelgetne hátulról. Bár így, hogy nem vagyok férfi azért elsőnek bizonyára fenntartásokkal kezelném a dolgot.
*Kuncog fel ismét, miközben ujjai finom cirógatásba kezdenek a mellkason. Szavakkal továbbra is hárít, igyekszik magát ártatlan gondolatúnak beállítani, de testének reakciói, kezeinek érintései árulkodnak arról, hogy őt sem igazán aggasztja a kettejük között kialakult nyugodt meghittség.*
- Az én barátságom mindig plusz dolgokkal érkezik. Nem tehetek róla, hogy ilyen törődő és felettébb kedves vagyok.
*Noha igyekszik komolyan pillantani fel a férfira, most már jobban kiérződik hangjából, hogy ezt igencsak viccnek szánja. Hiszen hallomásból úgy tudja, hogy így leginkább a Sellők szoktak barátkozni. Ő pedig határozottan nem tartja magát annak. Meg valószínűleg ezért aranyat sem kap, szóval még nem is lenne jövedelmező a számára. Ellenben a férfi hatása alá került, ami ösztönös megmozdulásokra sarkallja. Hogy így vagy úgy, de a közelében lehessen. Ez az érzés pedig olyan bántóan ismeretlen, hogy most még igyekszik kissé ellene fordulni. De csak kissé, különben nem csimpaszkodna ennyire a férfiba.*
- Megengedem, hogy meghívj vacsorára abba a szép erdei otthonodba.
*Csap is fel gyorsan inkább egy semlegesebb témát, mert nem sok múlik azon, hogy kezeivel már sokkal lejjebb járjon, mint a férfi mellkasa.
Amit eddig megismert a férfiból nem lepődne meg azon, hogy a széppel igencsak túllőhetett annak az otthonnak a meghatározásában. De igazából nem is számít arany evőeszközökre és bársony borítású bútorokra. Csak jó lenne egy kicsit kiszakadni a hideg városi látképből. Éppen ezért tervezett is kilátogatni a fogadós által emlegetett tisztásra, de valahogy ez most jobb lehetőségnek tűnik. Bár azon sem rökönyödne meg, ha a másik közölné vele, hogy francokat fogja elcitálni magával a saját háza tájára.*
3514. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-08-22 00:32:28
Üzenet elküldve: 2022-08-22 00:32:28
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Álmodnak e a wargok bárányokkal?//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az elhangzott parancsot követően kifejezéstelen ábrázatán megjelennek a meglepődöttség jelei, s vonakodva vizslatja partnerét tovább partnerét. Mikor legutóbb hallotta ezeket a szavak, ebben a sorrendben, s elegedet is tett a nem épp udvarias kérésnek, pillanatokon belül egy nyílheggyel találta szemben magát, amiről esküdni mert volna, hogy az ágyéka felé mutatott. Tekintve, hogy a fürdő eleve azért fordult meg fejében mert csupaszon már mindössze nem sok, cserébe nagyon meglepő zugokból lehet fegyvert rántani, így némileg kiküszöbölhette bizonytalanságát, s bár továbbra is vonakodva, de végül beadja derekát és hátat fordít a nőnek. Tekintve, hogy sokáig nem történik semmi így értetlenül bámul maga elé, majd közbe-közbe a válla fölött hátra is, bár nem sok mindent vél felfedezni abból, hogy társa mégis mire készülhet. Az őseik hasonlóságát értékelő konklúzió hallatán hősünk elvigyorodik, mely vigyor egy szempillantás alatt illan el képéről, amint megérzi a hátának simuló tenyeret. A hirtelen érintés hatására némileg megugrik s ahogy izmai megfeszülnek, előre görnyedt tartásából pillanatok alatt felegyenesedik.*
- Bocsánat… Folytasd!
*Morogja a nőnek némileg szégyenkezve válla fölött, majd többé kevésbé elengedve magát visszagörnyed a korábbi pozícióba.*
- Ó nekem is fölényeskedve kéne lenéznem rád. Na meg mindenki másra is.
*Jegyzi meg gúnyosan utalva ezzel családja egykori pozíciójára a város arisztokráciáján belül. Ahogy a finom ujjak a vállára kulcsolódnak, s masszírozni kezdik azt, egész testét átjárja a borzongás, minek hangot is ad egy hangos sóhajtással. Ezúttal csupán a nyakánál feszül meg az izom, azonban az rövid időn belül elernyed s fejét előre döntve, hol elégedetten sóhajtozva, hol kissé kevésbé elégedetten morogva tűri s egyben élvezi is a masszázst.
Tekintve, hogy az az apa, akire hősünk gondolt távolabb nem is álhatott volna egy mélységitől, a következő megjegyzés újból kuncogást vált ki a sötételfből, ami az izmainak s ízületeinek feszülő ujjakkal egy elég fájdalmas kombinációt alkotva ismét egy pillanatnyi izomfeszülést okoznak. Ezen ponton már kénytelen belátni, hogy valószínűleg többet ficánkol, mint egy gyermek hajvágás közben. A témához visszatérve, mindezek ellenére is figyelmesen hallgatja végig a nőt, s az elég nyilvánvaló utalást hallva szeme sarkából hátra is pillant, azonban úgy dönt inkább nem teszi szóvá.*
- Igazából inkább egy pótapa volt. Az igazi szüleimről hozzád hasonlóan nekem sincs túl jó véleményem. Sőt az igazat megvallva még hasonlítanak is a tieidhez. Ebből kifolyólag gondolom neked sem tartott sokáig, hogy világgá menj.
*A fogadósra vonatkozó témát illető megjegyzése kapcsán, nehezére esik eldönteni, hogy vajon túl ködösen fogalmazott-e vagy társa mindössze kezdi elsajátítani hősünk trükkjeit s szándékosan tesz úgy mintha félreértette volna. Mondjuk az újabb rándulást eredményező csípés határozottan az utóbbira enged következtetni. Egy pimasz kissé unott mosollyal s egy a csípésre vonatkozó megjegyzéssel fordítaná fejét hátra, azonban ahogy azonban az a bizonyos mosoly lefagy az arcáról úgy dermed meg ő is, ahogy a váratlanul hátához simuló női test hatására szíve akkorát dobban, hogy úgy érzi az majd kiugrik jól megszokott helyéről. Ennek ellenére, vagy tán pont ezért, azonban testét kellemes meleg érzés járja át, melyhez különös módon egyfajta biztonságérzet is társul. Ezt azonban már egy kissé kellemetlenebb hatás követ, ugyanis hősünknél újból a lokális vérbőség problémája jelentkezik aminek tudja jól, hogy addig kéne örülnie amíg még van, azonban egészen más fénytörésbe kerül a dolog ha arra a vérre az agyában nagyon szükség van.*
- Nekem ez annál kicsit többnek tűnik.
*Búgja maga elé, a korábban már hallott kellemes hangján, majd fejét kissé hátra dönti, hogy ő is megpillanthassa a másik arcát.*
- De egyáltalán nem zavar.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az elhangzott parancsot követően kifejezéstelen ábrázatán megjelennek a meglepődöttség jelei, s vonakodva vizslatja partnerét tovább partnerét. Mikor legutóbb hallotta ezeket a szavak, ebben a sorrendben, s elegedet is tett a nem épp udvarias kérésnek, pillanatokon belül egy nyílheggyel találta szemben magát, amiről esküdni mert volna, hogy az ágyéka felé mutatott. Tekintve, hogy a fürdő eleve azért fordult meg fejében mert csupaszon már mindössze nem sok, cserébe nagyon meglepő zugokból lehet fegyvert rántani, így némileg kiküszöbölhette bizonytalanságát, s bár továbbra is vonakodva, de végül beadja derekát és hátat fordít a nőnek. Tekintve, hogy sokáig nem történik semmi így értetlenül bámul maga elé, majd közbe-közbe a válla fölött hátra is, bár nem sok mindent vél felfedezni abból, hogy társa mégis mire készülhet. Az őseik hasonlóságát értékelő konklúzió hallatán hősünk elvigyorodik, mely vigyor egy szempillantás alatt illan el képéről, amint megérzi a hátának simuló tenyeret. A hirtelen érintés hatására némileg megugrik s ahogy izmai megfeszülnek, előre görnyedt tartásából pillanatok alatt felegyenesedik.*
- Bocsánat… Folytasd!
*Morogja a nőnek némileg szégyenkezve válla fölött, majd többé kevésbé elengedve magát visszagörnyed a korábbi pozícióba.*
- Ó nekem is fölényeskedve kéne lenéznem rád. Na meg mindenki másra is.
*Jegyzi meg gúnyosan utalva ezzel családja egykori pozíciójára a város arisztokráciáján belül. Ahogy a finom ujjak a vállára kulcsolódnak, s masszírozni kezdik azt, egész testét átjárja a borzongás, minek hangot is ad egy hangos sóhajtással. Ezúttal csupán a nyakánál feszül meg az izom, azonban az rövid időn belül elernyed s fejét előre döntve, hol elégedetten sóhajtozva, hol kissé kevésbé elégedetten morogva tűri s egyben élvezi is a masszázst.
Tekintve, hogy az az apa, akire hősünk gondolt távolabb nem is álhatott volna egy mélységitől, a következő megjegyzés újból kuncogást vált ki a sötételfből, ami az izmainak s ízületeinek feszülő ujjakkal egy elég fájdalmas kombinációt alkotva ismét egy pillanatnyi izomfeszülést okoznak. Ezen ponton már kénytelen belátni, hogy valószínűleg többet ficánkol, mint egy gyermek hajvágás közben. A témához visszatérve, mindezek ellenére is figyelmesen hallgatja végig a nőt, s az elég nyilvánvaló utalást hallva szeme sarkából hátra is pillant, azonban úgy dönt inkább nem teszi szóvá.*
- Igazából inkább egy pótapa volt. Az igazi szüleimről hozzád hasonlóan nekem sincs túl jó véleményem. Sőt az igazat megvallva még hasonlítanak is a tieidhez. Ebből kifolyólag gondolom neked sem tartott sokáig, hogy világgá menj.
*A fogadósra vonatkozó témát illető megjegyzése kapcsán, nehezére esik eldönteni, hogy vajon túl ködösen fogalmazott-e vagy társa mindössze kezdi elsajátítani hősünk trükkjeit s szándékosan tesz úgy mintha félreértette volna. Mondjuk az újabb rándulást eredményező csípés határozottan az utóbbira enged következtetni. Egy pimasz kissé unott mosollyal s egy a csípésre vonatkozó megjegyzéssel fordítaná fejét hátra, azonban ahogy azonban az a bizonyos mosoly lefagy az arcáról úgy dermed meg ő is, ahogy a váratlanul hátához simuló női test hatására szíve akkorát dobban, hogy úgy érzi az majd kiugrik jól megszokott helyéről. Ennek ellenére, vagy tán pont ezért, azonban testét kellemes meleg érzés járja át, melyhez különös módon egyfajta biztonságérzet is társul. Ezt azonban már egy kissé kellemetlenebb hatás követ, ugyanis hősünknél újból a lokális vérbőség problémája jelentkezik aminek tudja jól, hogy addig kéne örülnie amíg még van, azonban egészen más fénytörésbe kerül a dolog ha arra a vérre az agyában nagyon szükség van.*
- Nekem ez annál kicsit többnek tűnik.
*Búgja maga elé, a korábban már hallott kellemes hangján, majd fejét kissé hátra dönti, hogy ő is megpillanthassa a másik arcát.*
- De egyáltalán nem zavar.
3513. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-08-21 23:12:23
Üzenet elküldve: 2022-08-21 23:12:23
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Álmodnak e a wargok bárányokkal?//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A hepehupás érzelmi útba most elég felelőtlenül belecsapott a sör és a pálinka után. De valahogy jól esik nem olyannak lenni, mint... úgy általában. Hisz egy idegen társaságában ül, aki ha ítélkezik is a szavai vagy a tettei felett, nem kellene, hogy érdekelje. És ez most jó. Az egyik pillanatban fesztelenül lehet kötekedő csitri, magát megjátszó vadmacska vagy egy világban csalódott vándor is. Amit éppen a szíve megkíván. Partnerét pedig akaratlanul csábítja is magával, hogy ha ezen az úton pofára esik, hát legyen akit magával ránthat vagy éppen belé kapaszkodhat. Legalábbis így gondolja, mert azért a sötétbőrűvel nincs könnyű dolga. Ha mosolyog, ha bosszankodik azt elég szűkszavúan és visszafogottan teszi. Ennek pedig igen erős ellentéte a nő, aki vagy telibe vigyorog, vagy igen komoly fizimiskát ölt magára. Valójában lehet, hogy van egy másik személyisége, aki most készül a felszínre törni? Mert nem épp a legjobb alkalmat választotta akkor hozzá. Mert most igenis ki akarja élvezni a békét, a társaságot.
Ezen gondolattól pedig az ő fejében sem ártatlan képzetek keringenek, minek hála a hideg szemek csak fürkészik időnként a fedetlen mellkast, amit a víz sem akar eltakarni előle. Csak hallgatja a férfi szavait, közben igyekszik csitítani forrongó vérét, amin nem segít sem az illatos pára, sem a víz, a vérében fellelhető alkohol mennyisége pedig végképp nem. Ahogy a vele szemben ülő, minden pillanattal vonzóbb férfit figyeli tompa elméje már lökné előrébb, cselekvésre buzdítaná, de sarokba szorított józansága még utolsó levegővételeivel sikítja, hogy nyughasson. Ő pedig jó és engedelmes kislányként meg is marad a helyén. Csupán csak egy fájdalmas sóhaj szakad fel belőle, ahogy tekintetük ismét találkozik. Amikor pedig a világos íriszekbe fúrja kékjeit hirtelen, mintha a tavaszi nagytakarítás után kisöpörték volna az utolsó szemétkupacot, alászáll a jótékony üresség és csend. A jóleső érzéstől szinte már zsibbadt végtagokkal merül állig a vízbe, továbbra is csak szótlanul hallgatva, figyelmesen. Az utolsó válasz előtt érkező kuncogásra már kissé kipirulva süti inkább le a szemeit, ahogy a víz alatt a térdeit kezdi bökdösni a mutatóujjaival. Majd, mint akit álomból riasztottak volna fel megdermed, s teljességgel komoly, szinte ellentmondást nem tűrő arccal hunyorog fel a másikra.*
- Fordulj meg!
*Hangjából érezni, hogy ebben kérésnek nyoma sincs. Ez egy egyszerű kívánalomba csomagolt parancs. Amint pedig a férfi engedelmeskedik neki, már pedig miért ne tenné, már mögé is csúszik, s az elhangzottak feldolgozása után először csak sóhajt egyet, míg meredten bámulja a férfi hátát.*
- Talán egy kicsit vigasztal. Legalább így már tudom, hogy nem csak az én őseim marhák.
*Vonja meg a vállait, majd kissé tétován simít tenyereivel a hátára, majd felfelé haladva állapodik meg partnere vállain.*
- De elég maradi felfogásnak tartom. Amúgy igen rossz fiú vagy, mert ebből kiindulva nekünk határozottan gyűlölnünk kéne egymást. Illetve neked engem. Én elég, ha csak fölényeskedve nézlek le.
*Ejt meg egy halovány vigyort magának, majd gyengéd mozdulatokkal kezdi masszírozni a vállait a nyaktöve felé haladva, majd onnan lassan vissza, időnként le a gerince mentén, s majdan szintén vissza a vállakra. Közben pedig a hátának beszélve folytatja:*
- Viszont az apád igen bölcs mélységinek tűnik.
*Bólogat rá a saját szavaira, majd kezeinek mozdulatai egy pillanatra abba is maradnak, ahogy újabb sóhaj szakad fel belőle.*
- Ezt megmagyarázhatná az enyémnek is. Tudod ő olyan... meg anyám is...
*A száját elhúzva merül vissza a nem oly régi emlékekbe, amiből az előbb már ki akarta rángatni magát. Az érzés pedig egy keserű fintorral vegyített szájhúzással ül ki az arcára, de végül aprót ráz magán és folytatja is azt, amit előbb kezeivel elkezdett.*
- Fene erkölcsösek, fene gazdagok, fene gőgösek és kibaszottul mindent jobban tudnak nálam, még azt is, hogy mi jó nekem. Kompromisszumra képtelen seggfejek.
*Mormogja utálattal fűszerezett szavait.*
- Ha én orkkal akarok kocsmázni, akkor azzal fogok. Ha egy félvérrel táncolni valamelyik nyári ünnepen, akkor meg azt fogom tenni. Ha szeretkezni akarok egy mélységivel, akkor szeretkezni fogok. *Horkan fel oly sértettséggel, mintha épp szüleivel estek volna egymásnak egy újabb vitában, aztán észbe kapva préseli össze az ajkait.* Vagy egy tündérrel. Mindegy.
*Kezd is legyintgetni a férfi arca mellett, hogy tovább haladjon a témák között, de a saját maga által felhozott fogadós témája igencsak zsákutcának tűnik jelen helyzetében.*
- Nem ok nélkül, persze. Biztos ő is meghúzta a pálinkás üveget a pult alatt.
*Nyúl be a víz alá, hogy finoman a férfi oldalába csípjen, majd kis helyezkedés után a lábait kinyújtja az oldalai mellett, hogy kényelmesebben hozzáférjen a vállakhoz és lehetőleg minél később kezdjen elzsibbadni.*
- Vagy neked mi sugdolózik?
*Gyanakvó pillantásokkal húzza össze a szemeit, ahogy hátulról hozzásimulva hajol előrébb, hogy nagyjából az arcára pillanthasson.*
- Az ilyen dolgaim? Csak nagyon barátságos vagyok.
*Dünnyögi tettetett felháborodással, de most nem húzza mosolyra az ajkait, ami azt sejtetné, hogy csak viccelne. Hiszen még maga sem tudja, hogy valóban mik kavarognak abban az ostoba kis fejében.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A hepehupás érzelmi útba most elég felelőtlenül belecsapott a sör és a pálinka után. De valahogy jól esik nem olyannak lenni, mint... úgy általában. Hisz egy idegen társaságában ül, aki ha ítélkezik is a szavai vagy a tettei felett, nem kellene, hogy érdekelje. És ez most jó. Az egyik pillanatban fesztelenül lehet kötekedő csitri, magát megjátszó vadmacska vagy egy világban csalódott vándor is. Amit éppen a szíve megkíván. Partnerét pedig akaratlanul csábítja is magával, hogy ha ezen az úton pofára esik, hát legyen akit magával ránthat vagy éppen belé kapaszkodhat. Legalábbis így gondolja, mert azért a sötétbőrűvel nincs könnyű dolga. Ha mosolyog, ha bosszankodik azt elég szűkszavúan és visszafogottan teszi. Ennek pedig igen erős ellentéte a nő, aki vagy telibe vigyorog, vagy igen komoly fizimiskát ölt magára. Valójában lehet, hogy van egy másik személyisége, aki most készül a felszínre törni? Mert nem épp a legjobb alkalmat választotta akkor hozzá. Mert most igenis ki akarja élvezni a békét, a társaságot.
Ezen gondolattól pedig az ő fejében sem ártatlan képzetek keringenek, minek hála a hideg szemek csak fürkészik időnként a fedetlen mellkast, amit a víz sem akar eltakarni előle. Csak hallgatja a férfi szavait, közben igyekszik csitítani forrongó vérét, amin nem segít sem az illatos pára, sem a víz, a vérében fellelhető alkohol mennyisége pedig végképp nem. Ahogy a vele szemben ülő, minden pillanattal vonzóbb férfit figyeli tompa elméje már lökné előrébb, cselekvésre buzdítaná, de sarokba szorított józansága még utolsó levegővételeivel sikítja, hogy nyughasson. Ő pedig jó és engedelmes kislányként meg is marad a helyén. Csupán csak egy fájdalmas sóhaj szakad fel belőle, ahogy tekintetük ismét találkozik. Amikor pedig a világos íriszekbe fúrja kékjeit hirtelen, mintha a tavaszi nagytakarítás után kisöpörték volna az utolsó szemétkupacot, alászáll a jótékony üresség és csend. A jóleső érzéstől szinte már zsibbadt végtagokkal merül állig a vízbe, továbbra is csak szótlanul hallgatva, figyelmesen. Az utolsó válasz előtt érkező kuncogásra már kissé kipirulva süti inkább le a szemeit, ahogy a víz alatt a térdeit kezdi bökdösni a mutatóujjaival. Majd, mint akit álomból riasztottak volna fel megdermed, s teljességgel komoly, szinte ellentmondást nem tűrő arccal hunyorog fel a másikra.*
- Fordulj meg!
*Hangjából érezni, hogy ebben kérésnek nyoma sincs. Ez egy egyszerű kívánalomba csomagolt parancs. Amint pedig a férfi engedelmeskedik neki, már pedig miért ne tenné, már mögé is csúszik, s az elhangzottak feldolgozása után először csak sóhajt egyet, míg meredten bámulja a férfi hátát.*
- Talán egy kicsit vigasztal. Legalább így már tudom, hogy nem csak az én őseim marhák.
*Vonja meg a vállait, majd kissé tétován simít tenyereivel a hátára, majd felfelé haladva állapodik meg partnere vállain.*
- De elég maradi felfogásnak tartom. Amúgy igen rossz fiú vagy, mert ebből kiindulva nekünk határozottan gyűlölnünk kéne egymást. Illetve neked engem. Én elég, ha csak fölényeskedve nézlek le.
*Ejt meg egy halovány vigyort magának, majd gyengéd mozdulatokkal kezdi masszírozni a vállait a nyaktöve felé haladva, majd onnan lassan vissza, időnként le a gerince mentén, s majdan szintén vissza a vállakra. Közben pedig a hátának beszélve folytatja:*
- Viszont az apád igen bölcs mélységinek tűnik.
*Bólogat rá a saját szavaira, majd kezeinek mozdulatai egy pillanatra abba is maradnak, ahogy újabb sóhaj szakad fel belőle.*
- Ezt megmagyarázhatná az enyémnek is. Tudod ő olyan... meg anyám is...
*A száját elhúzva merül vissza a nem oly régi emlékekbe, amiből az előbb már ki akarta rángatni magát. Az érzés pedig egy keserű fintorral vegyített szájhúzással ül ki az arcára, de végül aprót ráz magán és folytatja is azt, amit előbb kezeivel elkezdett.*
- Fene erkölcsösek, fene gazdagok, fene gőgösek és kibaszottul mindent jobban tudnak nálam, még azt is, hogy mi jó nekem. Kompromisszumra képtelen seggfejek.
*Mormogja utálattal fűszerezett szavait.*
- Ha én orkkal akarok kocsmázni, akkor azzal fogok. Ha egy félvérrel táncolni valamelyik nyári ünnepen, akkor meg azt fogom tenni. Ha szeretkezni akarok egy mélységivel, akkor szeretkezni fogok. *Horkan fel oly sértettséggel, mintha épp szüleivel estek volna egymásnak egy újabb vitában, aztán észbe kapva préseli össze az ajkait.* Vagy egy tündérrel. Mindegy.
*Kezd is legyintgetni a férfi arca mellett, hogy tovább haladjon a témák között, de a saját maga által felhozott fogadós témája igencsak zsákutcának tűnik jelen helyzetében.*
- Nem ok nélkül, persze. Biztos ő is meghúzta a pálinkás üveget a pult alatt.
*Nyúl be a víz alá, hogy finoman a férfi oldalába csípjen, majd kis helyezkedés után a lábait kinyújtja az oldalai mellett, hogy kényelmesebben hozzáférjen a vállakhoz és lehetőleg minél később kezdjen elzsibbadni.*
- Vagy neked mi sugdolózik?
*Gyanakvó pillantásokkal húzza össze a szemeit, ahogy hátulról hozzásimulva hajol előrébb, hogy nagyjából az arcára pillanthasson.*
- Az ilyen dolgaim? Csak nagyon barátságos vagyok.
*Dünnyögi tettetett felháborodással, de most nem húzza mosolyra az ajkait, ami azt sejtetné, hogy csak viccelne. Hiszen még maga sem tudja, hogy valóban mik kavarognak abban az ostoba kis fejében.*
3512. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-08-21 21:52:01
Üzenet elküldve: 2022-08-21 21:52:01
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Álmodnak e a wargok bárányokkal?//
*Az átlagos férfiről általánosságban elmondható, hogy nem, vagy csupán nagyon nehezen lát át az efféle női visszakérdezés mögé rejtett feltehetőleg számtalan további kérdésen. Hősünk pedig pont egy ilyen átlagos férfi, legalábbis ennek látszatát fenntartva, válasz gyanánt mindössze egy egyszerű bólintással szolgál na meg egyfajta igenlő hümmögéssel szolgál.
Ezt követően csatlakozik ő is a fürdőhöz, s bár, ha ő maga nem is, teste igencsak meglepődik azon, hogy a víz érintését követően izmai ellazulnak s nem megfeszülnek, ugyanis a sötételfet újból valamiféle szokatlanul kellemes érzés járja át tetőtől talpig. Ennek hangot is ad nem egy örömteli sóhaj na meg egy megjegyzés formájában is, melyre érkezik is egyfajta szellemes válasz társától, minek okán hősünk egyik szemöldökét felvonva pillant vissza a nőre. A jégkék tekintet helyett mindössze csukott szemekkel találja szembe magát így kapva az alkalmon még egyszer végig pillant partnerén, minekutána arcán újból helyet kap egy elégedett félmosoly, majd hátát a kád támlájának vetve, fejét pedig hátra billentve vesz fel egy kényelmes pozitúrát.*
- Ázni a saját levemben még kellemes. Főni már tán nem annyira.
*Válaszolja végül a nő megjegyzésére, majd megérezve magán annak tekintetét felveszi a szemkontaktust. Elméje sarkában még mindig ott ólálkodnak a „bűnös” gondolatok, melyek tettre sarkalnák, ám a víznek hála olyan mértékű nyugodtság száll reá, teljesen más perspektívákat tár hősünk elé, így a testi vonzalmon átlátva tán magát a lelket pillantja meg, annak jeges színű tükreiben. Az érzés olyan mintha egy más személy ülne mellette, mit némileg alá is támaszt társa további viselkedése. Figyelmesen hallgatja végig az elf mondandóját, közben látszólag tudomást sem véve a vállát ostromló apró hullámoktól. Végül csend száll kettejük közé. A férfi tekintete újból a plafonra terelődik, s kifejezéstelen arca egyértelműen árulkodik a gondolataiba történő elmerülősről.*
- Gondolom nem vigasztal a tudat, hogy az én családom sem venné jó néven ezt az egészet.
*Végül a férfi mindössze ennyivel töri meg a csendet, azonban erős hiányérzet válik úrrá rajta, így egy fáradt sóhajt követően, továbbra is a plafont lesve, újból szólásra nyitja ajkait.*
- Apám… *Hangja kissé megbicsaklik ahogy a szó elhagyja száját, azonban gyorsan folytatja.* - Azt mondta, hogy soha semmi nem lesz már olyan mint régen. Szóval ahelyett, hogy mindazt sírnánk vissza, ami már rég a múlt martalékává vált, inkább élvezzük ki azt, ami még most is jó.
*Természetesen egy pillanatra sem hiszi el azt, hogy rövid monológja akárcsak egy cseppnyi vigaszt is nyújthat társa számára, mindenesetre különös módon, jólesőnek bizonyult felidézni megboldogult mentora szavait. Az újabb kérdés hallatán a hallottak némi ízlelgetését követően hősünk újból kuncogásba kezd.*
- Minden bizonnyal így gondolkodja.
*Ekkor tekintete a plafonról visszavándorol a jégkék íriszekre.*
- S valami azt súgja nem ok nélkül teszi.
*Az átlagos férfiről általánosságban elmondható, hogy nem, vagy csupán nagyon nehezen lát át az efféle női visszakérdezés mögé rejtett feltehetőleg számtalan további kérdésen. Hősünk pedig pont egy ilyen átlagos férfi, legalábbis ennek látszatát fenntartva, válasz gyanánt mindössze egy egyszerű bólintással szolgál na meg egyfajta igenlő hümmögéssel szolgál.
Ezt követően csatlakozik ő is a fürdőhöz, s bár, ha ő maga nem is, teste igencsak meglepődik azon, hogy a víz érintését követően izmai ellazulnak s nem megfeszülnek, ugyanis a sötételfet újból valamiféle szokatlanul kellemes érzés járja át tetőtől talpig. Ennek hangot is ad nem egy örömteli sóhaj na meg egy megjegyzés formájában is, melyre érkezik is egyfajta szellemes válasz társától, minek okán hősünk egyik szemöldökét felvonva pillant vissza a nőre. A jégkék tekintet helyett mindössze csukott szemekkel találja szembe magát így kapva az alkalmon még egyszer végig pillant partnerén, minekutána arcán újból helyet kap egy elégedett félmosoly, majd hátát a kád támlájának vetve, fejét pedig hátra billentve vesz fel egy kényelmes pozitúrát.*
- Ázni a saját levemben még kellemes. Főni már tán nem annyira.
*Válaszolja végül a nő megjegyzésére, majd megérezve magán annak tekintetét felveszi a szemkontaktust. Elméje sarkában még mindig ott ólálkodnak a „bűnös” gondolatok, melyek tettre sarkalnák, ám a víznek hála olyan mértékű nyugodtság száll reá, teljesen más perspektívákat tár hősünk elé, így a testi vonzalmon átlátva tán magát a lelket pillantja meg, annak jeges színű tükreiben. Az érzés olyan mintha egy más személy ülne mellette, mit némileg alá is támaszt társa további viselkedése. Figyelmesen hallgatja végig az elf mondandóját, közben látszólag tudomást sem véve a vállát ostromló apró hullámoktól. Végül csend száll kettejük közé. A férfi tekintete újból a plafonra terelődik, s kifejezéstelen arca egyértelműen árulkodik a gondolataiba történő elmerülősről.*
- Gondolom nem vigasztal a tudat, hogy az én családom sem venné jó néven ezt az egészet.
*Végül a férfi mindössze ennyivel töri meg a csendet, azonban erős hiányérzet válik úrrá rajta, így egy fáradt sóhajt követően, továbbra is a plafont lesve, újból szólásra nyitja ajkait.*
- Apám… *Hangja kissé megbicsaklik ahogy a szó elhagyja száját, azonban gyorsan folytatja.* - Azt mondta, hogy soha semmi nem lesz már olyan mint régen. Szóval ahelyett, hogy mindazt sírnánk vissza, ami már rég a múlt martalékává vált, inkább élvezzük ki azt, ami még most is jó.
*Természetesen egy pillanatra sem hiszi el azt, hogy rövid monológja akárcsak egy cseppnyi vigaszt is nyújthat társa számára, mindenesetre különös módon, jólesőnek bizonyult felidézni megboldogult mentora szavait. Az újabb kérdés hallatán a hallottak némi ízlelgetését követően hősünk újból kuncogásba kezd.*
- Minden bizonnyal így gondolkodja.
*Ekkor tekintete a plafonról visszavándorol a jégkék íriszekre.*
- S valami azt súgja nem ok nélkül teszi.
3511. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-08-21 20:47:45
Üzenet elküldve: 2022-08-21 20:47:45
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Mirthemnor Knili//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tapasztalatai szerint az artheniori polgárok többnyire barátságosak, most sincs ez másképp. Persze az sem törte volna össze, ha a törpe durván elzavarja, azért az még Jenari számára is kellemes, hogy másként történt.*
- Igazán nagyra értékelem.
*Feleli modorosan, még egy fakó mosolyt is sikerül megejtenie a törpe felé, de kék íriszei cseppet sem veszítenek érzelemmentes ridegségükből.*
- A mi...
*Mi tagadás meglepi őt a barátságos idegen, ami meg is mutatkozik arcán. Nem nagyon tud mit felelni, általában szívesen sérteget másokat, ám itt léte során valamelyest elpuhult ilyen téren, s ezért nem szívesen közölné a másikkal, hogy legkevésbé sem érdekli ez. Szerencséjére Mirthemnornak válasz sem szükséges, ezért inkább a felszolgáló felé fordul, aki meghozta sörét.*
- Köszönöm.
*Rebegi el őszintén hálásan, és a korsó mögé menekül, így valamelyest elrejtheti véleményét, ami továbbra is megmutatkozik arcán.
~ Jenari, már megint mi a faszba keveredtél? ~
A lényeg hogy kapott sört, amiért hálás, egyelőre ez bírja maradásra. Megint elfordul, amíg a törpe zenél, addig a szomszédos asztaltársasághoz fordul dohányt kérni. Szemérmetlenül kihasználva minden felé irányuló előzékeny kedvességet újabb zsákmánnyal tér vissza a kényelmes közegébe. Ennél már csak az lenne jobb, ha csend lenne és senki sem volna körülötte.
Az előadást különösebb megjegyzés nélkül hallgatja, helyette inkább iszik és a pipáját töltögeti felváltva. Sajnos a sör gyors ütembe fogy el, és még csak meg sem érzi, ez feltehetően rövidesen felbosszantja, s türelmetlenné válik.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tapasztalatai szerint az artheniori polgárok többnyire barátságosak, most sincs ez másképp. Persze az sem törte volna össze, ha a törpe durván elzavarja, azért az még Jenari számára is kellemes, hogy másként történt.*
- Igazán nagyra értékelem.
*Feleli modorosan, még egy fakó mosolyt is sikerül megejtenie a törpe felé, de kék íriszei cseppet sem veszítenek érzelemmentes ridegségükből.*
- A mi...
*Mi tagadás meglepi őt a barátságos idegen, ami meg is mutatkozik arcán. Nem nagyon tud mit felelni, általában szívesen sérteget másokat, ám itt léte során valamelyest elpuhult ilyen téren, s ezért nem szívesen közölné a másikkal, hogy legkevésbé sem érdekli ez. Szerencséjére Mirthemnornak válasz sem szükséges, ezért inkább a felszolgáló felé fordul, aki meghozta sörét.*
- Köszönöm.
*Rebegi el őszintén hálásan, és a korsó mögé menekül, így valamelyest elrejtheti véleményét, ami továbbra is megmutatkozik arcán.
~ Jenari, már megint mi a faszba keveredtél? ~
A lényeg hogy kapott sört, amiért hálás, egyelőre ez bírja maradásra. Megint elfordul, amíg a törpe zenél, addig a szomszédos asztaltársasághoz fordul dohányt kérni. Szemérmetlenül kihasználva minden felé irányuló előzékeny kedvességet újabb zsákmánnyal tér vissza a kényelmes közegébe. Ennél már csak az lenne jobb, ha csend lenne és senki sem volna körülötte.
Az előadást különösebb megjegyzés nélkül hallgatja, helyette inkább iszik és a pipáját töltögeti felváltva. Sajnos a sör gyors ütembe fogy el, és még csak meg sem érzi, ez feltehetően rövidesen felbosszantja, s türelmetlenné válik.*
3510. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-08-21 20:03:40
Üzenet elküldve: 2022-08-21 20:03:40
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Álmodnak e a wargok bárányokkal?//
*Az asztalnál sok minden másképp tűnt, mint ahogy most gondolja a helyzetet. A komoly farkasszemnézés közepette mélyen meg volt győződve arról, hogy ellentétjeik ellenére is izzik közöttük valami. Aztán egyszer csak huss, aztán már nem volt semmi csak egy marék bűntudat, amit azóta is a batyujában tárol. Mert hogy továbbra is az az érzése, hogy kicsit messzire ment a piszkálódással. Bár az elismerendő, hogy a férfi továbbra is elviseli a társaságát. Attól azért egy picit felvidul, hogy a törölközős bakival ki tud csalni egy halk kuncogást, de utána megint csak egy morgós medve mögött lépeget tovább. Így a száját inkább tüntetőlegesen be is fogja, mígnem talál rá a megfelelő szobára, ahol elbújhatnak kicsit kettecskén.
A hangulat kellemes, a víz pedig tökéletes hőfokú. Nem is érti, hogy tegnap miért nem látogatott be ide. Pedig a kis fogadós barátja nagyon ajánlgatta a dolgot. De akkor csak enni akart és aludni egy jót. Viszont a mai városlátogatása után határozottan pihentetőnek tűnik, hogy idelátogatott.
A férfi válasza megerősíti abban, hogy nem kell visszabújnia a törölközőbe, hanem mászhat is végre a vízbe. Így amíg hallgatja be is tessékeli magát, hogy azután nyakig elmerülve karolja át felhúzott lábait.*
- Az erdőben?
*Vonja is fel a szemöldökét azon információra, ami a legjobban megragadta. Azon nem lepődik meg, hogy itt egy újabb férfi, aki csak akkor fürdik meg, ha már nagyon muszáj. A kérdéséből pedig nem azért süt a meglepettség, mert valaki az erdőt választja lakhelyéül. Pusztán csak furcsa a gondolat, hogy egy mélységi a természet lágy ölében éli az életét. Annak idején az otthoniak nem így meséltek a sötétbőrű rokonokról. Mindamellett a miértet megérti. Hiába hagyta ott a természetimádóknak titulált hazaiakat, azért az ő szíve is jobban vágyja a fák takarásában élhető magányt, mintsem a szürkeséggel burkolt zsúfoltságot a városokban.*
- Csak egy tűzhely és otthon is tudsz ilyet csinálni.
*Hunyja le a szemeit miközben élvezi, ahogy a kellemes víz ellazítja a tagjait. Így lassan a begubózott pozícióból enged. A lábait kinyújtja, s fejét hátra döntve veti a kád falának a hátát.*
- Az kellemesebb is, mint ez.
*Pillant végül vissza a férfira, miközben igyekszik a szemeire fókuszálni ahelyett, hogy a víz alá próbálna tekintgetni. De meg kell vallani, hogy nincs egyszerű dolga, ugyanis akár mennyire is próbálja tagadni magában, azért igencsak vonzó partnerre tett ma szert. Jól is esik neki a sok fogatlan, gebe kocsmatöltelék után.
De eddig sem sikerült elcsavartatnia a fejét, hát nem most fogja elkezdeni. Nem? Hát az biztos, hogy a dolga nem egyszerű, de már így is sok bosszúságot okozott a férfinak, nem szeretné végérvényesen elijeszteni. Így inkább lesüti a szemeit, s a karjait kinyújtva lebegteti azokat a víz felszínén, hogy az ujjainak erős bámulásával terelje el azon gondolatait, ami szapora légzést és a szokottnál hevesebb szívdobogást eredményez.*
- Szeretnék én is oda visszamenni.
*Sóhajt végül halkan, ha már elvileg felajánlották az ismerkedés eshetőségét. Ha unalmas is lesz, azért ő is megejt pár dolgot magáról. Olyan hétköznapi féléket.*
- Ez az egyetlen, ami hiányzik otthonról. Gyerekként jó is volt, csak aztán jött a fejlődés és már semmi nem volt ugyanolyan. Azt hittem tisztelettudó, elfogadó társadalom a miénk. De tudod mit kapnék azért, ha most meglátnának veled?
*Mosolyodik el kissé keserűen, ahogy a férfi felé kezdi lögybölni a vizet. Persze csak gyenge hullámokat eredményezve a víz felszínén.*
- Mindamellett, hogy nem igazán érdekelne, ha most belépne valami fajbéli és látnám a meghökkent pofáját.
*Vigyorodik végül el halványan, ahogy a kis játékot abbahagyva emeli meg karjait, hogy fáradt tagjait megnyújtóztathassa.
Ellepik az emlékek a megannyi vitáról és pofonról, amit azért kapott, mert nem olyan, mint amilyennek lennie kéne. Ettől pedig veszélyesen nagy büszkeség önti el. De nem szeretné sem a másikat untatni ezekkel a dolgokkal, sem saját magát hergelni, így visszapunnyadva, a szemöldökeit összevonva hunyorog ismét partnerére.*
- Szerinted a fogadós azt hiszi, hogy ki akarok veled kezdeni?
*Billenti félre a fejét kíváncsian. Még akkor is, ha megeshet, hogy igaza lenne annak a fajankónak. De a további komolyabb bosszantások elkerülése végett meghúzott egy határt, amit nem szeretne átlépni, mert most már nem szeretne egyedül maradni.*
- Tudod úúúúgy nézett, mikor a pálinkáért mentem.
*Igyekszik megmagyarázni eme hirtelen lobbant gondolat miértjét. Bár azt nehezen tudná elmagyarázni, hogy mit is takar pontosan az az "úgy". De reméli, hogy a férfi őt is megérti úgy, ahogy neki is szerencséje volt azzal, hogy szavak nélkül is megértette a másikat.*
*Az asztalnál sok minden másképp tűnt, mint ahogy most gondolja a helyzetet. A komoly farkasszemnézés közepette mélyen meg volt győződve arról, hogy ellentétjeik ellenére is izzik közöttük valami. Aztán egyszer csak huss, aztán már nem volt semmi csak egy marék bűntudat, amit azóta is a batyujában tárol. Mert hogy továbbra is az az érzése, hogy kicsit messzire ment a piszkálódással. Bár az elismerendő, hogy a férfi továbbra is elviseli a társaságát. Attól azért egy picit felvidul, hogy a törölközős bakival ki tud csalni egy halk kuncogást, de utána megint csak egy morgós medve mögött lépeget tovább. Így a száját inkább tüntetőlegesen be is fogja, mígnem talál rá a megfelelő szobára, ahol elbújhatnak kicsit kettecskén.
A hangulat kellemes, a víz pedig tökéletes hőfokú. Nem is érti, hogy tegnap miért nem látogatott be ide. Pedig a kis fogadós barátja nagyon ajánlgatta a dolgot. De akkor csak enni akart és aludni egy jót. Viszont a mai városlátogatása után határozottan pihentetőnek tűnik, hogy idelátogatott.
A férfi válasza megerősíti abban, hogy nem kell visszabújnia a törölközőbe, hanem mászhat is végre a vízbe. Így amíg hallgatja be is tessékeli magát, hogy azután nyakig elmerülve karolja át felhúzott lábait.*
- Az erdőben?
*Vonja is fel a szemöldökét azon információra, ami a legjobban megragadta. Azon nem lepődik meg, hogy itt egy újabb férfi, aki csak akkor fürdik meg, ha már nagyon muszáj. A kérdéséből pedig nem azért süt a meglepettség, mert valaki az erdőt választja lakhelyéül. Pusztán csak furcsa a gondolat, hogy egy mélységi a természet lágy ölében éli az életét. Annak idején az otthoniak nem így meséltek a sötétbőrű rokonokról. Mindamellett a miértet megérti. Hiába hagyta ott a természetimádóknak titulált hazaiakat, azért az ő szíve is jobban vágyja a fák takarásában élhető magányt, mintsem a szürkeséggel burkolt zsúfoltságot a városokban.*
- Csak egy tűzhely és otthon is tudsz ilyet csinálni.
*Hunyja le a szemeit miközben élvezi, ahogy a kellemes víz ellazítja a tagjait. Így lassan a begubózott pozícióból enged. A lábait kinyújtja, s fejét hátra döntve veti a kád falának a hátát.*
- Az kellemesebb is, mint ez.
*Pillant végül vissza a férfira, miközben igyekszik a szemeire fókuszálni ahelyett, hogy a víz alá próbálna tekintgetni. De meg kell vallani, hogy nincs egyszerű dolga, ugyanis akár mennyire is próbálja tagadni magában, azért igencsak vonzó partnerre tett ma szert. Jól is esik neki a sok fogatlan, gebe kocsmatöltelék után.
De eddig sem sikerült elcsavartatnia a fejét, hát nem most fogja elkezdeni. Nem? Hát az biztos, hogy a dolga nem egyszerű, de már így is sok bosszúságot okozott a férfinak, nem szeretné végérvényesen elijeszteni. Így inkább lesüti a szemeit, s a karjait kinyújtva lebegteti azokat a víz felszínén, hogy az ujjainak erős bámulásával terelje el azon gondolatait, ami szapora légzést és a szokottnál hevesebb szívdobogást eredményez.*
- Szeretnék én is oda visszamenni.
*Sóhajt végül halkan, ha már elvileg felajánlották az ismerkedés eshetőségét. Ha unalmas is lesz, azért ő is megejt pár dolgot magáról. Olyan hétköznapi féléket.*
- Ez az egyetlen, ami hiányzik otthonról. Gyerekként jó is volt, csak aztán jött a fejlődés és már semmi nem volt ugyanolyan. Azt hittem tisztelettudó, elfogadó társadalom a miénk. De tudod mit kapnék azért, ha most meglátnának veled?
*Mosolyodik el kissé keserűen, ahogy a férfi felé kezdi lögybölni a vizet. Persze csak gyenge hullámokat eredményezve a víz felszínén.*
- Mindamellett, hogy nem igazán érdekelne, ha most belépne valami fajbéli és látnám a meghökkent pofáját.
*Vigyorodik végül el halványan, ahogy a kis játékot abbahagyva emeli meg karjait, hogy fáradt tagjait megnyújtóztathassa.
Ellepik az emlékek a megannyi vitáról és pofonról, amit azért kapott, mert nem olyan, mint amilyennek lennie kéne. Ettől pedig veszélyesen nagy büszkeség önti el. De nem szeretné sem a másikat untatni ezekkel a dolgokkal, sem saját magát hergelni, így visszapunnyadva, a szemöldökeit összevonva hunyorog ismét partnerére.*
- Szerinted a fogadós azt hiszi, hogy ki akarok veled kezdeni?
*Billenti félre a fejét kíváncsian. Még akkor is, ha megeshet, hogy igaza lenne annak a fajankónak. De a további komolyabb bosszantások elkerülése végett meghúzott egy határt, amit nem szeretne átlépni, mert most már nem szeretne egyedül maradni.*
- Tudod úúúúgy nézett, mikor a pálinkáért mentem.
*Igyekszik megmagyarázni eme hirtelen lobbant gondolat miértjét. Bár azt nehezen tudná elmagyarázni, hogy mit is takar pontosan az az "úgy". De reméli, hogy a férfi őt is megérti úgy, ahogy neki is szerencséje volt azzal, hogy szavak nélkül is megértette a másikat.*
3509. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-08-21 19:47:31
Üzenet elküldve: 2022-08-21 19:47:31
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Jenari Krultos //
* Ahogy meglátja a katona nőt a törpe már tudja, hogy nem átlagos nővel van dolga. Ami meg a pipázást illeti hát Mirthemnor nem szokott olyat csinálni, ezért érthető módon dohány sincs nála. *
- Bocsáss meg kedves, de nálam nincs dohány. Helyette meghívlak egy italra.* A törpe rendel egy korsó Vajsört a katona nőnek, amiért fizet 14 aranyat.
. A rendelkés után monológba kezd az öreg *
- Az én egyetlen szenvedélyem a pánsípon való zenélés. Csak elkezdek fújni egy ismerős dallamot, és már jobb is a kedvem, és még le is kötöm magam. Akarod, hogy játszak neked?
* Amint megkapja a nő az italt, elkezd pánsípon játszani. *
* Ahogy meglátja a katona nőt a törpe már tudja, hogy nem átlagos nővel van dolga. Ami meg a pipázást illeti hát Mirthemnor nem szokott olyat csinálni, ezért érthető módon dohány sincs nála. *
- Bocsáss meg kedves, de nálam nincs dohány. Helyette meghívlak egy italra.* A törpe rendel egy korsó Vajsört a katona nőnek, amiért fizet 14 aranyat.
. A rendelkés után monológba kezd az öreg *- Az én egyetlen szenvedélyem a pánsípon való zenélés. Csak elkezdek fújni egy ismerős dallamot, és már jobb is a kedvem, és még le is kötöm magam. Akarod, hogy játszak neked?
* Amint megkapja a nő az italt, elkezd pánsípon játszani. *
3508. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-08-21 19:09:55
Üzenet elküldve: 2022-08-21 19:09:55
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
*Mikor az épület tömör faajtajához ér Hojuw először elolvassa a táblát az ajtó felett. Miután elolvasta a táblát tudatosult benne, hogy jó helyre érkezett a Pegazus fogadó előtt áll. Megragadta bal kezével az ajtó vaskilincsét, majd elforgatta. Ahogy nyitotta ki azt ajtót szépen tárult elé az épület tartalma. Először a fogadó jobbra lévő nagy kályhát látja ez utána az asztalokat, majd a tőle balra a pultot és magát fogadóst veszi észre. Miután teljesen kinyitotta ajtót magabiztosan be is lép és maga után becsukja az ajtót. Ahogy ajtó becsukódott fogadóban jelen lévő vendégek az új vendégek kezdték bámulni. Pár ember arcán a csodálkozás látszott, mások megvetően tekintettek Hojuwra. A kalandor nem foglalkozót vele. Az ajtótól elindul a pult irányába. Asztalok nem voltak sorosan a fal mellett így el tudott menni mellettük. Pulthoz érve a leadja rendelését. Egy adag Sült szalonnát rendel 12 aranyért. Rendelése leadása után az egyik asztalhoz leül. Miután helyet foglal két perc várakozás után egy pincér jelenik meg az általa kért étellel. Az étel asztalra kerülése után vidáman fog bele elfogyasztásába.*
Rendelése leadása után az egyik asztalhoz leül. Miután helyet foglal két perc várakozás után egy pincér jelenik meg az általa kért étellel. Az étel asztalra kerülése után vidáman fog bele elfogyasztásába.*
3507. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-08-21 18:31:24
Üzenet elküldve: 2022-08-21 18:31:24
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Mirthemnor Knili//
*A Pegazusba érve a korábban elrejtett amulettjét ismét ruhája fölé helyezi. Persze nem azért, mert valóban büszke lenne arra, hogy az alakulat tagja, sokkal inkább örülne ha élhetne az azzal járó előnyökkel. Tapasztalatai szerint mindig akad pár túlbuzgó alak, aki örömmel hívja meg őket egy-egy sörre, most is hasonlót remél. Szigorú tekintete és határozott fellépése talán sugallhatja is azt másoknak, hogy mennyire komolyan veszi szerepét, holott szó sincs ilyenről. Ez csak a jól bevált arrogancia, amit az apjukat lenyűgözni kívánó komplexusos lányok alkalmaznak előszeretettel.
Nem gondolkodik, nem hezitál, pipáját elővéve a közeli törpe asztalához sétál. Tapasztalatai szerint a törpék nagy dohányosok, így szerinte elég jó esélye van a sikerre.*
- Szép napot törpe uram! Nem akadna némi dohánya a számomra? Kifogytam a hosszú út alatt.
*Engedélyt sem kérve lehuppan az asztal egyik székéhez, elvégre egy fogadóban aligha van bármi oka szégyenlősködni. Közben magához int egy serény felszolgáló lányt, hogy őt is vegye számításba, amikor italokért megy a pulthoz.*
*A Pegazusba érve a korábban elrejtett amulettjét ismét ruhája fölé helyezi. Persze nem azért, mert valóban büszke lenne arra, hogy az alakulat tagja, sokkal inkább örülne ha élhetne az azzal járó előnyökkel. Tapasztalatai szerint mindig akad pár túlbuzgó alak, aki örömmel hívja meg őket egy-egy sörre, most is hasonlót remél. Szigorú tekintete és határozott fellépése talán sugallhatja is azt másoknak, hogy mennyire komolyan veszi szerepét, holott szó sincs ilyenről. Ez csak a jól bevált arrogancia, amit az apjukat lenyűgözni kívánó komplexusos lányok alkalmaznak előszeretettel.
Nem gondolkodik, nem hezitál, pipáját elővéve a közeli törpe asztalához sétál. Tapasztalatai szerint a törpék nagy dohányosok, így szerinte elég jó esélye van a sikerre.*
- Szép napot törpe uram! Nem akadna némi dohánya a számomra? Kifogytam a hosszú út alatt.
*Engedélyt sem kérve lehuppan az asztal egyik székéhez, elvégre egy fogadóban aligha van bármi oka szégyenlősködni. Közben magához int egy serény felszolgáló lányt, hogy őt is vegye számításba, amikor italokért megy a pulthoz.*
3506. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-08-20 22:27:35
Üzenet elküldve: 2022-08-20 22:27:35
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Álmodnak e a wargok bárányokkal?//
*Az újabb gúnyos megjegyzés hallatán, válla felett már pillant is vissza a nőre, a gondosan előkészített verbális válaszcsapással, az azonban valahogy mégis a torkán reked. Feltehetően ennek oka a kishíján mélybe hulló törölközőt, de sokkal inkább az, ami kis híján előbukkant a lazán tartó szövetdarab takarásából. Enyhe zavarát visszanyelve, s ezzel némileg megtisztítva elméjét a káros gondolatoktól, hamar felfogja a helyzet komikumát, így megenged magának egy halk kuncogást.*
- Az asztalnál nem úgy tűnt.
*Morogja válaszát nem kis élccel gazdagítva szavait, majd követve a lány példáját szintén a nyugodtabb körülményeket biztosító elkülönített szobákat kezdi mustrálni, be-bekopogva esetleg válasz híján bepillantva a helységekbe. Ezzel azonban nagyon hamar felhagy amint az egyik ilyen szobában fel nem tűnik számára egy kifejezetten jókedélyű s valószínűleg jómódú matuzsálem, lábai a kád szélén, különösen kicsavart pozícióban, valamint az, hogy az ágyékánál a víz különös módon pezseg, s bármi is történjék abban a teremben, hősünk mintha csak rémet látott volna szökken odébb az ajtótól, s tovább követve társát, igyekszik minél előbb eltűntetni az emlékezetébe gravírozott látképet.
Mint a megváltás úgy érkezik a kérdés, s bár a korábbi tapasztalatoknak hála csupán félve pillant be a terembe, végül egy elégedett sóhajjal konstatálja, hogy az bizony üres. Az újabb érintés hatására teste megfeszül, majd ismét egy nehezen kategorizálható borzongás járja át, ennek feldolgozására azonban felettébb csekély idő áll rendelkezésére, ugyanis a nő már rángatja is be az üres szobába, míg ő ismét haladva a könnyebb ellenállás irányába, mindezt csendben hagyja. Azt ahogy a finom ujjak végig csusszannak karján s végül összekulcsolódnak a sajátjaival már némileg jobban tűri, vagy legalábbis nem lepi meg annyira, mint a korábbi. A rángatásnak hála messze nem olyan könnyű szinkronba hozni kettejük mozgását így ezúttal hősünkön lazul meg az őt fedő szövetdarab s kap elkeseredetten utána, némileg mentve a menthetőt bár, ha a dolgok ilyen ütemben haladnak tovább erős agyanúja, hogy nem lesz szüksége a kezére ahhoz, hogy megtartsa. Bizony, azok a fránya dolgok pontosan ilyen ütemben haladnak tovább s a férfi érzi, hogy lassan nem lesz képes tovább titokban tartani társa iránti vonzalmát. Az utolsó koporsószög beverésére nem kell sokat várni, ugyanis mindig van feljebb, vagy épp lejjebb, és hát ezen alkalom sem kivétel ez alól. Az elé tárul kép nagyon hamar beleég vizuális rövid távú memóriájába, s még mielőtt hasonlóképp történne a hosszútávúval is, hősünk elfordítja tekintetét. Bár az agya már részben feldolgozta a grafikus információt, azonban az annyira el van foglalva ennek folyamatával, hogy más helyekre nem tud még koncentrálni, így a túlterhelődés következtében még nem képes önmagát bármi érdemi tettre ostorozni, így sajna épp azon bizonyos hátra pillantást követően, kétségbeesetten emeli a laza törölközőt ágyéka elé, közben mindössze annyival vigasztalva magát, hogy a függőleges tengelyen történő takarással már legalább felesleges törődnie.
Végül egy kínos torokköszörülést követően, erőt vesz magán, legyűri zavarodottságát, visszanyeri a teljes kontrolt tettei felett, s ennek hála sikerül higgadtságot erőltetnie magára.*
- Ha már felajánlottam az ismerkedés lehetőségét, kezdeném is azzal, hogy az erdőben élek. Ha fürdök is egyáltalán azt is a jéghideg folyóvízben, szóval biztosíthatlak afelől, hogy jó lesz.
*Ezzel illetve azzal, hogy hagyja a nőt, hadd másszon be elsőként a kádba, nyer magának némi időt, s végül már kevésbé látványos harci kedvvel dobja félre a törölközőt s követve társa példáját vállig elmerül a kellemesen meleg vízben.*
- Franc essen belé! - *Morogja halkan maga elé.* - Meg tudnám ezt szokni.
*Az újabb gúnyos megjegyzés hallatán, válla felett már pillant is vissza a nőre, a gondosan előkészített verbális válaszcsapással, az azonban valahogy mégis a torkán reked. Feltehetően ennek oka a kishíján mélybe hulló törölközőt, de sokkal inkább az, ami kis híján előbukkant a lazán tartó szövetdarab takarásából. Enyhe zavarát visszanyelve, s ezzel némileg megtisztítva elméjét a káros gondolatoktól, hamar felfogja a helyzet komikumát, így megenged magának egy halk kuncogást.*
- Az asztalnál nem úgy tűnt.
*Morogja válaszát nem kis élccel gazdagítva szavait, majd követve a lány példáját szintén a nyugodtabb körülményeket biztosító elkülönített szobákat kezdi mustrálni, be-bekopogva esetleg válasz híján bepillantva a helységekbe. Ezzel azonban nagyon hamar felhagy amint az egyik ilyen szobában fel nem tűnik számára egy kifejezetten jókedélyű s valószínűleg jómódú matuzsálem, lábai a kád szélén, különösen kicsavart pozícióban, valamint az, hogy az ágyékánál a víz különös módon pezseg, s bármi is történjék abban a teremben, hősünk mintha csak rémet látott volna szökken odébb az ajtótól, s tovább követve társát, igyekszik minél előbb eltűntetni az emlékezetébe gravírozott látképet.
Mint a megváltás úgy érkezik a kérdés, s bár a korábbi tapasztalatoknak hála csupán félve pillant be a terembe, végül egy elégedett sóhajjal konstatálja, hogy az bizony üres. Az újabb érintés hatására teste megfeszül, majd ismét egy nehezen kategorizálható borzongás járja át, ennek feldolgozására azonban felettébb csekély idő áll rendelkezésére, ugyanis a nő már rángatja is be az üres szobába, míg ő ismét haladva a könnyebb ellenállás irányába, mindezt csendben hagyja. Azt ahogy a finom ujjak végig csusszannak karján s végül összekulcsolódnak a sajátjaival már némileg jobban tűri, vagy legalábbis nem lepi meg annyira, mint a korábbi. A rángatásnak hála messze nem olyan könnyű szinkronba hozni kettejük mozgását így ezúttal hősünkön lazul meg az őt fedő szövetdarab s kap elkeseredetten utána, némileg mentve a menthetőt bár, ha a dolgok ilyen ütemben haladnak tovább erős agyanúja, hogy nem lesz szüksége a kezére ahhoz, hogy megtartsa. Bizony, azok a fránya dolgok pontosan ilyen ütemben haladnak tovább s a férfi érzi, hogy lassan nem lesz képes tovább titokban tartani társa iránti vonzalmát. Az utolsó koporsószög beverésére nem kell sokat várni, ugyanis mindig van feljebb, vagy épp lejjebb, és hát ezen alkalom sem kivétel ez alól. Az elé tárul kép nagyon hamar beleég vizuális rövid távú memóriájába, s még mielőtt hasonlóképp történne a hosszútávúval is, hősünk elfordítja tekintetét. Bár az agya már részben feldolgozta a grafikus információt, azonban az annyira el van foglalva ennek folyamatával, hogy más helyekre nem tud még koncentrálni, így a túlterhelődés következtében még nem képes önmagát bármi érdemi tettre ostorozni, így sajna épp azon bizonyos hátra pillantást követően, kétségbeesetten emeli a laza törölközőt ágyéka elé, közben mindössze annyival vigasztalva magát, hogy a függőleges tengelyen történő takarással már legalább felesleges törődnie.
Végül egy kínos torokköszörülést követően, erőt vesz magán, legyűri zavarodottságát, visszanyeri a teljes kontrolt tettei felett, s ennek hála sikerül higgadtságot erőltetnie magára.*
- Ha már felajánlottam az ismerkedés lehetőségét, kezdeném is azzal, hogy az erdőben élek. Ha fürdök is egyáltalán azt is a jéghideg folyóvízben, szóval biztosíthatlak afelől, hogy jó lesz.
*Ezzel illetve azzal, hogy hagyja a nőt, hadd másszon be elsőként a kádba, nyer magának némi időt, s végül már kevésbé látványos harci kedvvel dobja félre a törölközőt s követve társa példáját vállig elmerül a kellemesen meleg vízben.*
- Franc essen belé! - *Morogja halkan maga elé.* - Meg tudnám ezt szokni.
3505. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-08-20 20:09:40
Üzenet elküldve: 2022-08-20 20:09:40
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Álmodnak e a wargok bárányokkal?//
*A fürdő felé menet túlságosan nagy koncentrációjába kerül az, hogy ne bukjon orra minden vélt és valós akadályba, ami a lába elé kerül. Ugyanis az asztal mellől felállni, főleg olyan hirtelen nem volt valami egészséges. Így hiába igyekszik józanságot színlelni, azért a támolygó léptei hamar elárulhatják azt, hogy fejét igencsak összekuszálta már az ital. De régi jó öreg megállapítás az, miszerint minek iszik az, ki nem bírja. Ennek köszönhető az, hogy nem igazán tűnik fel neki az ahogy a férfi szemügyre veszi kerek formáit. Elég azzal foglalatoskodnia, hogy a férfit majdan pedig a fürdő ajtaját szem előtt tudja tartani.
Ezek ellenére azért felüdülés most ez az alkoholmámoros állapot, főleg a remek társaságban, amit megszerzett magának. Még akkor is, ha ismerkedésük kissé göröngyös utakon halad időnként.
Aztán meg jöhet a várva éppenséggel nem várt vetkőzés. Ugyanis szédelegve igen nehezére esik lefejtegetnie magáról a darabokat, annak ellenére, hogy azért nem borítja őt bonyolult vagy nagy mennyiségű ruhahalom.
Azon meg sem lepődik, hogy a sötételf után ér ki, de ez egyáltalán nem zavarja. Azt mondják a nőknek több szükségük van a készülődésre. Nos ezt ő a vetkőzésre is rámondja. Az udvarias előre engedés után kiegyenesedve indul meg maga is, pár lépésnyire még lemaradva. Hisz neki is kijár már egy alapos fürkészés, főleg most, hogy a férfi testet csak egy átokverte törölköző fedi. De azért így is van épp elég látnivaló, mit igencsak látványosan mustrál végig. A megjegyzést hallva viszont felvont szemöldökkel siet előre a férfi mellé. De a gyorsan érkező magyarázat el is oltja gyanakvását, még mielőtt az felszínre készülne bukkanni.*
- Tudtam, hogy szégyenlős vagy.
*Csapja is össze a tenyerei, mintha egy ezt megelőző vitáról derült volna ki, hogy igaza van. Az esetlen támolygásnak és a hirtelen mozdulatnak hála a törölköző igencsak megsértődhetett, ugyanis készül jelenlegi gazdáját elhagyni, kinek csak az utolsó pillanatban sikerül érte kapni, hogy keblei ne bújjanak elő idő előtt. Ahogy a kezdeti ijedtség tovaszáll egy bárgyú vigyorral igyekszik menteni a helyzetét, majd a torkát megköszörülve bólint végül rá a gondolatra.*
- Én sem rajongok érte.
*Szusszan fel, s így már a nagyobb medencés helységekkel nem is igazán foglalkozik. Inkább az elkülönített szobákba pillantgat be, hogy ráakadjon egy szabadra, amiben elbújhatnak a mocsok világ elől.*
- Ilyenre gondoltál?
*Fékez is le nemsokára, miközben a férfi karjába kapaszkodik, hogy őt is megállásra késztesse.*
- Biztos ilyenre gondoltál.
*Csúszik le a keze, hogy ráfogjon a férfiéra, majd beleegyezést továbbra sem várva be is húzza maga után. Hisz mi másra gondolhatott volna? Üres, csak ők ketten vannak, kellemes illatos pára tölti meg a helységet a halovány fényben. És ott van a kád. Az a várva várt kád, aminek remélhetőleg olyan kellemes í vize, mint a látványa. Így már csak az következik, hogy ne hazudtolja meg önnön magát. A férfi kezét eleresztve indul meg a vízhez, léptei közben pedig szinte gyerekes mosollyal az arcán bogozza ki magán a törölközőt, az lehullik a földre, ő sietsége közben csak odébb rúgja az útból, s már hajol is a kádba, hogy a víz hőfokát leellenőrizhesse azzal, hogy szinte könyékig beledugja a kezét.*
- Maga a tökély.
*Vigyorodik el elégedetten, majd mint aki édes álomból riasztottak fel kapcsol is, hogy nem igazán egymaga jött ide. Így bocsánatkérő mosollyal pillant hátra a válla fölött.*
- Te is meg akarod nézni, hogy jó-e? Mielőtt bemásznék és másikat kéne keresni, mert nem leszel elégedett.
*A fürdő felé menet túlságosan nagy koncentrációjába kerül az, hogy ne bukjon orra minden vélt és valós akadályba, ami a lába elé kerül. Ugyanis az asztal mellől felállni, főleg olyan hirtelen nem volt valami egészséges. Így hiába igyekszik józanságot színlelni, azért a támolygó léptei hamar elárulhatják azt, hogy fejét igencsak összekuszálta már az ital. De régi jó öreg megállapítás az, miszerint minek iszik az, ki nem bírja. Ennek köszönhető az, hogy nem igazán tűnik fel neki az ahogy a férfi szemügyre veszi kerek formáit. Elég azzal foglalatoskodnia, hogy a férfit majdan pedig a fürdő ajtaját szem előtt tudja tartani.
Ezek ellenére azért felüdülés most ez az alkoholmámoros állapot, főleg a remek társaságban, amit megszerzett magának. Még akkor is, ha ismerkedésük kissé göröngyös utakon halad időnként.
Aztán meg jöhet a várva éppenséggel nem várt vetkőzés. Ugyanis szédelegve igen nehezére esik lefejtegetnie magáról a darabokat, annak ellenére, hogy azért nem borítja őt bonyolult vagy nagy mennyiségű ruhahalom.
Azon meg sem lepődik, hogy a sötételf után ér ki, de ez egyáltalán nem zavarja. Azt mondják a nőknek több szükségük van a készülődésre. Nos ezt ő a vetkőzésre is rámondja. Az udvarias előre engedés után kiegyenesedve indul meg maga is, pár lépésnyire még lemaradva. Hisz neki is kijár már egy alapos fürkészés, főleg most, hogy a férfi testet csak egy átokverte törölköző fedi. De azért így is van épp elég látnivaló, mit igencsak látványosan mustrál végig. A megjegyzést hallva viszont felvont szemöldökkel siet előre a férfi mellé. De a gyorsan érkező magyarázat el is oltja gyanakvását, még mielőtt az felszínre készülne bukkanni.*
- Tudtam, hogy szégyenlős vagy.
*Csapja is össze a tenyerei, mintha egy ezt megelőző vitáról derült volna ki, hogy igaza van. Az esetlen támolygásnak és a hirtelen mozdulatnak hála a törölköző igencsak megsértődhetett, ugyanis készül jelenlegi gazdáját elhagyni, kinek csak az utolsó pillanatban sikerül érte kapni, hogy keblei ne bújjanak elő idő előtt. Ahogy a kezdeti ijedtség tovaszáll egy bárgyú vigyorral igyekszik menteni a helyzetét, majd a torkát megköszörülve bólint végül rá a gondolatra.*
- Én sem rajongok érte.
*Szusszan fel, s így már a nagyobb medencés helységekkel nem is igazán foglalkozik. Inkább az elkülönített szobákba pillantgat be, hogy ráakadjon egy szabadra, amiben elbújhatnak a mocsok világ elől.*
- Ilyenre gondoltál?
*Fékez is le nemsokára, miközben a férfi karjába kapaszkodik, hogy őt is megállásra késztesse.*
- Biztos ilyenre gondoltál.
*Csúszik le a keze, hogy ráfogjon a férfiéra, majd beleegyezést továbbra sem várva be is húzza maga után. Hisz mi másra gondolhatott volna? Üres, csak ők ketten vannak, kellemes illatos pára tölti meg a helységet a halovány fényben. És ott van a kád. Az a várva várt kád, aminek remélhetőleg olyan kellemes í vize, mint a látványa. Így már csak az következik, hogy ne hazudtolja meg önnön magát. A férfi kezét eleresztve indul meg a vízhez, léptei közben pedig szinte gyerekes mosollyal az arcán bogozza ki magán a törölközőt, az lehullik a földre, ő sietsége közben csak odébb rúgja az útból, s már hajol is a kádba, hogy a víz hőfokát leellenőrizhesse azzal, hogy szinte könyékig beledugja a kezét.*
- Maga a tökély.
*Vigyorodik el elégedetten, majd mint aki édes álomból riasztottak fel kapcsol is, hogy nem igazán egymaga jött ide. Így bocsánatkérő mosollyal pillant hátra a válla fölött.*
- Te is meg akarod nézni, hogy jó-e? Mielőtt bemásznék és másikat kéne keresni, mert nem leszel elégedett.
3504. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-08-20 17:21:49
Üzenet elküldve: 2022-08-20 17:21:49
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Éjszirom a rengetegben//
* Int szavai azért megnyugtatóak. S ha valami mégis balul sülne el, akkor majd azt megbeszélik. Főleg ő és Rel. A nő tisztánlátásában bizalma van. Puhatolózó beszélgetésük alatt kiderül, hogy a szöszi ismeri a kikötőt és a sellőket is persze. Nincs ezzel semmi gond. *
- Áh, én nem vagyok sellő. Csak egy napot töltöttem a fent említett helyen. Igazából nem sok minden maradt meg emlékként, érzések maradtak. Azok kellemesek.
* Kicsit szorosabban karolja a hím karját, holmi érzelmek miatt, ha lennének is, sem lenne baj. De ez inkább az üzletről szól, sem mint másról. *
- Egy kisebb társasággal múlattam az időt, kettő kivételével alig-alig ismerem őket; s azok is inkább új barátok. A fürdő is nagyon kellemes volt, ebben a melegben jobban is esik a hosszú pancsolás.
* Nem mintha a rajta lévő ruha olyan sokat takarna és annyira melegíteni. De levetve azt mégis csak kényelmesebb lesz. Idő közben úgy tűnik, elérik a Pegazust. Mégis csak Int nyomán jutottak el ide, ő még nem ismeri a helyet, így inkább a hím vezetésére bízza magát. *
//Éjszirom a rengetegben//
* Int szavai azért megnyugtatóak. S ha valami mégis balul sülne el, akkor majd azt megbeszélik. Főleg ő és Rel. A nő tisztánlátásában bizalma van. Puhatolózó beszélgetésük alatt kiderül, hogy a szöszi ismeri a kikötőt és a sellőket is persze. Nincs ezzel semmi gond. *
- Áh, én nem vagyok sellő. Csak egy napot töltöttem a fent említett helyen. Igazából nem sok minden maradt meg emlékként, érzések maradtak. Azok kellemesek.
* Kicsit szorosabban karolja a hím karját, holmi érzelmek miatt, ha lennének is, sem lenne baj. De ez inkább az üzletről szól, sem mint másról. *
- Egy kisebb társasággal múlattam az időt, kettő kivételével alig-alig ismerem őket; s azok is inkább új barátok. A fürdő is nagyon kellemes volt, ebben a melegben jobban is esik a hosszú pancsolás.
* Nem mintha a rajta lévő ruha olyan sokat takarna és annyira melegíteni. De levetve azt mégis csak kényelmesebb lesz. Idő közben úgy tűnik, elérik a Pegazust. Mégis csak Int nyomán jutottak el ide, ő még nem ismeri a helyet, így inkább a hím vezetésére bízza magát. *
3503. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-08-19 21:58:16
Üzenet elküldve: 2022-08-19 21:58:16
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Álmodnak e a wargok bárányokkal?//
*Bár az ezen folyékony borzalomnak köszönhetően előcsalt hörgés elnyomja a halk kuncogást, hősünk figyelmét még könnyeivel küszködve sem kerüli el a másik fél ebből fakadó enyhe rázkódása. Emiatt nyelve hegyén már készenlétbe is kerül egy rosszalló megjegyzés, miközben a homlokán gyöngyözni kezdő izzadtságcseppeket igyekszik felitatni köpenye szélével, azonban még mielőtt szóra nyithatná ajkát, az élet kárpótolja a becsületét ért sérelem miatt, mintegy hasonló grimaszt idézve a nő képére is, mely látványt a sötételf nem átall szintén némi kuncogással, na meg egy meglehetőst önelégültre sikerült vigyorral lereagálni.*
- Időnként nekem is.
*Helyesel heves fejbólintások közepette.*
- Nehogy elfelejtsem miért nem iszom pálinkát.
*Fűzi hozzá a témához, miközben ezúttal a szeme sarkából törli ki a lassacskán felgyülemlő vékony vízréteget.
Nonverbális kommunikációjuk újabb sikere, ismételten felveti a férfiban a gondolatolvasás lehetőségét, persze végeredményben a konklúzió pontosan ugyan az, mint a korábbi alkalom esetén. Mindenesetre valahol legbelül kifejezetten kellemesen éli meg, hogy nem szükséges a száját jártatnia ahhoz, hogy megértsék. A pálinka hatásaira vonatkozó megjegyzésre, mindössze egy az egyetértését kifejező, szolid negyvenötfokos dőlésszögben, a padló irányába történő, bólintással reagálja le, ezzel, valamint az ehhez társuló arckifejezéssel mintegy jelezve, hogy már az ő mozgáskoordinációja sem üzemel úgy, ahogy annak üzemelnie kellene. Tenyerét az asztallapnak feszítve már támaszkodna is fel, hogy ha kell akkor saját állapotától független kisegítse partnerét, az azonban látszólag játszi könnyedséggel indul meg a fürdőház ajtaja felé. Ennek örömére kissé bizonytalanul ám, de fegyvereiért nyúl, miközben tekintete a sűrű hátrapillantások ellenére is újból a lány hátsó fejtájára összpontosul. Legfőképp ez az oka annak, hogy két alkalommal is a kardját rejtő hüvely szíja mellé nyúl, így kénytelen figyelmét átcsoportosítani.*
~Ezért is utálom a pálinkát.~
*Holmiját, valamint az asztalnál felgyűlt poharakat és tányért, megragadva előbb a pult irányába indul, ahol mindezt régi cimborájára bízza, mire az már-már undorítóan kaján vigyorral fogadja a férfit.*
- Egy szót se.
*Morogja oda neki, s utolsóként átnyújtja még égő pipáját is, hogy a humorosnak szánt megjegyzések helyett inkább azzal kösse le lepcses száját. Ezt követően ő is megindul, fürge léptekkel, s még épp sikerül az ajtóban elcsípnie a nőt, ahol úriemberhez méltóan (még ha hősünk nem is aposztrofálja magát akképp) előre engedi a hölgyet. Az öltözőkhöz érvén, a megjegyzés hallatán, mindössze unott arckifejezéssel vonja fel egyik szemöldökét, majd követve az elf példáját ő is eltűnik az egyik öltözőfülkében, s nekilát lehámozni magáról ruházatát. Eleinte nehezebben boldogul a páncélzatát szorosan tartó szíjaknak hála, amely folyamatot a közelben lévők figyelmesen követhetnek is a sötételf által szórt halk szitkok által. Ahogy azok a fránya bőrszíjak engednek, úgy hullanak sorra a földre a bőr és acéllemezek, az adott anyaghoz illő halk vagy épp nagyon nem halk koppanással s némileg megkönnyebbülve, jóval könnyebben búj ki megmaradt ruháiból, szabaddá téve ezzel sebhelyekkel s szürkés félhold szerű tetoválásokkal tarkított testét. Ruháit egyetlen nagy fekete halomba gyűjti, majd végül rájuk teríti az úgynevezett „lélektani széfet”, azaz a köpenyét. Végül pedig törölközőt, vagy legalábbis valami hasonló célra szánt szövetdarabot ragad, amelyet csípője körül köt meg. Egy hatalmas sóhaj kíséretében kilépve az öltözőből fintorogva pillant le a testét minimálisan, de cserébe épp megfelelően elfedő fehér ruhadarabra. Olyannyira szokatlannak érzi magán a világos ruhaanyagot, hogy őszintén elgondolkodik annak hátra hagyásán, ezt azonban felteszi nem sokan honorálnák a jelenlévő vendégek. Ekkor libben elő hősünk partnere is az egyik öltözőből, s végig pillantva az alig fedett formás testen, a sötételf ajkai akaratlanul is félmosolyba görbülnek. Haladva a könnyebb ellenállás felé, meg is indul a nő által mutatott irányba, azonban két lépést követően megtorpan, s egy nem egészen átgondolt ötlettel áll elő, mely valahogy így szól:*
- Adhatnánk egy esélyt az egyik elkülönített szobának is, hátha éppen üres valamelyik.
*Jegyzi meg a tarkóját vakargatva, majd egyrészt csorbítva a megjegyzése mögötti hátsó szándékot, másrészt pedig teljes szívéből igazat szólva fűzi hozzá.*
- Nem szívlelem a tömeget.
*Bár az ezen folyékony borzalomnak köszönhetően előcsalt hörgés elnyomja a halk kuncogást, hősünk figyelmét még könnyeivel küszködve sem kerüli el a másik fél ebből fakadó enyhe rázkódása. Emiatt nyelve hegyén már készenlétbe is kerül egy rosszalló megjegyzés, miközben a homlokán gyöngyözni kezdő izzadtságcseppeket igyekszik felitatni köpenye szélével, azonban még mielőtt szóra nyithatná ajkát, az élet kárpótolja a becsületét ért sérelem miatt, mintegy hasonló grimaszt idézve a nő képére is, mely látványt a sötételf nem átall szintén némi kuncogással, na meg egy meglehetőst önelégültre sikerült vigyorral lereagálni.*
- Időnként nekem is.
*Helyesel heves fejbólintások közepette.*
- Nehogy elfelejtsem miért nem iszom pálinkát.
*Fűzi hozzá a témához, miközben ezúttal a szeme sarkából törli ki a lassacskán felgyülemlő vékony vízréteget.
Nonverbális kommunikációjuk újabb sikere, ismételten felveti a férfiban a gondolatolvasás lehetőségét, persze végeredményben a konklúzió pontosan ugyan az, mint a korábbi alkalom esetén. Mindenesetre valahol legbelül kifejezetten kellemesen éli meg, hogy nem szükséges a száját jártatnia ahhoz, hogy megértsék. A pálinka hatásaira vonatkozó megjegyzésre, mindössze egy az egyetértését kifejező, szolid negyvenötfokos dőlésszögben, a padló irányába történő, bólintással reagálja le, ezzel, valamint az ehhez társuló arckifejezéssel mintegy jelezve, hogy már az ő mozgáskoordinációja sem üzemel úgy, ahogy annak üzemelnie kellene. Tenyerét az asztallapnak feszítve már támaszkodna is fel, hogy ha kell akkor saját állapotától független kisegítse partnerét, az azonban látszólag játszi könnyedséggel indul meg a fürdőház ajtaja felé. Ennek örömére kissé bizonytalanul ám, de fegyvereiért nyúl, miközben tekintete a sűrű hátrapillantások ellenére is újból a lány hátsó fejtájára összpontosul. Legfőképp ez az oka annak, hogy két alkalommal is a kardját rejtő hüvely szíja mellé nyúl, így kénytelen figyelmét átcsoportosítani.*
~Ezért is utálom a pálinkát.~
*Holmiját, valamint az asztalnál felgyűlt poharakat és tányért, megragadva előbb a pult irányába indul, ahol mindezt régi cimborájára bízza, mire az már-már undorítóan kaján vigyorral fogadja a férfit.*
- Egy szót se.
*Morogja oda neki, s utolsóként átnyújtja még égő pipáját is, hogy a humorosnak szánt megjegyzések helyett inkább azzal kösse le lepcses száját. Ezt követően ő is megindul, fürge léptekkel, s még épp sikerül az ajtóban elcsípnie a nőt, ahol úriemberhez méltóan (még ha hősünk nem is aposztrofálja magát akképp) előre engedi a hölgyet. Az öltözőkhöz érvén, a megjegyzés hallatán, mindössze unott arckifejezéssel vonja fel egyik szemöldökét, majd követve az elf példáját ő is eltűnik az egyik öltözőfülkében, s nekilát lehámozni magáról ruházatát. Eleinte nehezebben boldogul a páncélzatát szorosan tartó szíjaknak hála, amely folyamatot a közelben lévők figyelmesen követhetnek is a sötételf által szórt halk szitkok által. Ahogy azok a fránya bőrszíjak engednek, úgy hullanak sorra a földre a bőr és acéllemezek, az adott anyaghoz illő halk vagy épp nagyon nem halk koppanással s némileg megkönnyebbülve, jóval könnyebben búj ki megmaradt ruháiból, szabaddá téve ezzel sebhelyekkel s szürkés félhold szerű tetoválásokkal tarkított testét. Ruháit egyetlen nagy fekete halomba gyűjti, majd végül rájuk teríti az úgynevezett „lélektani széfet”, azaz a köpenyét. Végül pedig törölközőt, vagy legalábbis valami hasonló célra szánt szövetdarabot ragad, amelyet csípője körül köt meg. Egy hatalmas sóhaj kíséretében kilépve az öltözőből fintorogva pillant le a testét minimálisan, de cserébe épp megfelelően elfedő fehér ruhadarabra. Olyannyira szokatlannak érzi magán a világos ruhaanyagot, hogy őszintén elgondolkodik annak hátra hagyásán, ezt azonban felteszi nem sokan honorálnák a jelenlévő vendégek. Ekkor libben elő hősünk partnere is az egyik öltözőből, s végig pillantva az alig fedett formás testen, a sötételf ajkai akaratlanul is félmosolyba görbülnek. Haladva a könnyebb ellenállás felé, meg is indul a nő által mutatott irányba, azonban két lépést követően megtorpan, s egy nem egészen átgondolt ötlettel áll elő, mely valahogy így szól:*
- Adhatnánk egy esélyt az egyik elkülönített szobának is, hátha éppen üres valamelyik.
*Jegyzi meg a tarkóját vakargatva, majd egyrészt csorbítva a megjegyzése mögötti hátsó szándékot, másrészt pedig teljes szívéből igazat szólva fűzi hozzá.*
- Nem szívlelem a tömeget.
3502. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-08-19 20:23:11
Üzenet elküldve: 2022-08-19 20:23:11
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Álmodnak e a wargok bárányokkal?//
*A meghökkent arcot látva nehezen tudja megállni, hogy ne eresszen meg egy sokat sejtető vigyort. Ha azért nem bujkálná benne valami kis gonosz még azt is elárulná, hogy a lopott pillantásokból mert arra következtetni, hogy a férfi is megmártózna az egyik medencében. De ha esetlegesen ezen következtetése félreértelmezett volt ő már akkor is eldöntötte, hogy fürdeni megy.
De a sorrendet tiszteletben tartja, így meg is ejti a kis kitérőt a pálinkákért, amivel nyomban vissza is tér. Noha ő is jobban szereti a kevésbé erős italokat, a pálinka épp azok közé tartozik, melyek hamar képesek kiütni, ellenben még ízlik neki. Bár, hogy mi olyan jó abban az égető italban, ami szinte végig forrázza az utat a gyomráig, azt már nem tudná megmondani. Viszont a férfi arcáról nem egészen azt olvassa le, hogy ezen az italkultiváláson ő is osztozik vele.*
- Hát megtudnék már mártózni valamiben.
*Vonja meg a vállait, miközben hátsóját visszahelyezi a székre és emeli a poharat.*
- De, ha nem jó, akkor visszamegyek neked sörért. Én szeretem, ez nem jelenti azt, hogy neked is meg kell innod.
*Vakar zavartan a tarkójára, s már kész is lenne felkelni, de addigra partnere már a pohárra fog. Mire pedig észbe kapna már el is torzul a másik arca az égető italtól. Akarva-akaratlanul is felkuncog, majd a jó példát követve ő maga is lehajtja a pohara tartalmát. A várt hatás nem marad el, miszerint az ő arca is fintorba torzul, mely mellé még szemeit is összeszorítja. De mikor az égetés enyhülni látszik már egy elégedett sóhajjal dől hátra a székén. Annak ellenére kellemesen nyammog az utóízen, hogy a kortyolás utáni pár pillanat elteltével azért már igencsak érzi fejében a szédelgést. De van amiben nem tudja meghazudtolni ősei vérét. Ha nem valami nemes borról van szó, akkor az ilyen kotyvalékok hamar képesek elsodorni a józanságát.*
- Szörnyű, de valamiért időnként mégis innom kell egyet-egyet.
*Pillant végül vissza a férfira. A kérdő tekintetet látván értetlenül szaladnak a magasba a szemöldökei. De azért lassacskán leesik neki, hogy valószínűleg meg kéne indulnia, ha már az italozást is így elakarta kapkodni. Így nem várat már meg senkit, főleg nem önnön magát. Az asztalba kapaszkodva kel fel, s pár pillanatnyi tétova totyogás és kiegyenesedés után a homlokára fogva sóhajt fel.*
- Csak rohadt gyorsan a fejembe száll.
*Dünnyögi, de azért ügyeskedve kerüli meg az asztalt, hogy lassú tempóval induljon meg a fürdőház ajtaja felé. Természetesen sűrűn hátrapillantgat, hogy partnere továbbra is élvezni akarja-e a remek társaságát. Azért a mai napra azt nem bánná, ha ellenének így kettesben. Vagy legalábbis a férfi társaságában is. Bár a fogadói felhozatalból kételkedik, hogy kis csapatuk száma növekedni fog az elkövetkezendő időkben. Igaz továbbra is csak azon jár az esze, hogy odahaza most milyen polgárpukkasztó látvány lenne ő egy sötétbőrű rokona társaságában. Többek között ezért is ilyen kellemes ez a mai nap, meg hát az sem utolsó szempont, hogy igencsak élvezi a másik társaságát. Pedig még nem is töltöttek együtt olyan megszámlálhatatlan időt.*
- Remélem nem vagy azért szégyenlős.
*Sandít hátra mikor megáll végül a fürdőben, az öltözők mellett. Ezt az ártatlan kis piszkálódást pedig meg is toldja egy bájos szempillarebegtetéssel. Az esetleges választ viszont nem várja már meg, hanem inkább kuncogva veszik bele az egyik fülkébe, ahol helyzetéhez mérten sietősen kapkodja le magáról a ruháit. Mivel nem igazán félti a holmiját nem is kért zárható szekrényt. Csak összehajtogatva teszi félre a ruháit. Magára pőre testére csavar egy törölközőt és már libben is ki, valószínűleg igencsak a férfi után érkezve.*
- Csak ön után.
*Hajol is meg mélyen, miközben egyik karját a medencék irányába nyújtja.*
*A meghökkent arcot látva nehezen tudja megállni, hogy ne eresszen meg egy sokat sejtető vigyort. Ha azért nem bujkálná benne valami kis gonosz még azt is elárulná, hogy a lopott pillantásokból mert arra következtetni, hogy a férfi is megmártózna az egyik medencében. De ha esetlegesen ezen következtetése félreértelmezett volt ő már akkor is eldöntötte, hogy fürdeni megy.
De a sorrendet tiszteletben tartja, így meg is ejti a kis kitérőt a pálinkákért, amivel nyomban vissza is tér. Noha ő is jobban szereti a kevésbé erős italokat, a pálinka épp azok közé tartozik, melyek hamar képesek kiütni, ellenben még ízlik neki. Bár, hogy mi olyan jó abban az égető italban, ami szinte végig forrázza az utat a gyomráig, azt már nem tudná megmondani. Viszont a férfi arcáról nem egészen azt olvassa le, hogy ezen az italkultiváláson ő is osztozik vele.*
- Hát megtudnék már mártózni valamiben.
*Vonja meg a vállait, miközben hátsóját visszahelyezi a székre és emeli a poharat.*
- De, ha nem jó, akkor visszamegyek neked sörért. Én szeretem, ez nem jelenti azt, hogy neked is meg kell innod.
*Vakar zavartan a tarkójára, s már kész is lenne felkelni, de addigra partnere már a pohárra fog. Mire pedig észbe kapna már el is torzul a másik arca az égető italtól. Akarva-akaratlanul is felkuncog, majd a jó példát követve ő maga is lehajtja a pohara tartalmát. A várt hatás nem marad el, miszerint az ő arca is fintorba torzul, mely mellé még szemeit is összeszorítja. De mikor az égetés enyhülni látszik már egy elégedett sóhajjal dől hátra a székén. Annak ellenére kellemesen nyammog az utóízen, hogy a kortyolás utáni pár pillanat elteltével azért már igencsak érzi fejében a szédelgést. De van amiben nem tudja meghazudtolni ősei vérét. Ha nem valami nemes borról van szó, akkor az ilyen kotyvalékok hamar képesek elsodorni a józanságát.*
- Szörnyű, de valamiért időnként mégis innom kell egyet-egyet.
*Pillant végül vissza a férfira. A kérdő tekintetet látván értetlenül szaladnak a magasba a szemöldökei. De azért lassacskán leesik neki, hogy valószínűleg meg kéne indulnia, ha már az italozást is így elakarta kapkodni. Így nem várat már meg senkit, főleg nem önnön magát. Az asztalba kapaszkodva kel fel, s pár pillanatnyi tétova totyogás és kiegyenesedés után a homlokára fogva sóhajt fel.*
- Csak rohadt gyorsan a fejembe száll.
*Dünnyögi, de azért ügyeskedve kerüli meg az asztalt, hogy lassú tempóval induljon meg a fürdőház ajtaja felé. Természetesen sűrűn hátrapillantgat, hogy partnere továbbra is élvezni akarja-e a remek társaságát. Azért a mai napra azt nem bánná, ha ellenének így kettesben. Vagy legalábbis a férfi társaságában is. Bár a fogadói felhozatalból kételkedik, hogy kis csapatuk száma növekedni fog az elkövetkezendő időkben. Igaz továbbra is csak azon jár az esze, hogy odahaza most milyen polgárpukkasztó látvány lenne ő egy sötétbőrű rokona társaságában. Többek között ezért is ilyen kellemes ez a mai nap, meg hát az sem utolsó szempont, hogy igencsak élvezi a másik társaságát. Pedig még nem is töltöttek együtt olyan megszámlálhatatlan időt.*
- Remélem nem vagy azért szégyenlős.
*Sandít hátra mikor megáll végül a fürdőben, az öltözők mellett. Ezt az ártatlan kis piszkálódást pedig meg is toldja egy bájos szempillarebegtetéssel. Az esetleges választ viszont nem várja már meg, hanem inkább kuncogva veszik bele az egyik fülkébe, ahol helyzetéhez mérten sietősen kapkodja le magáról a ruháit. Mivel nem igazán félti a holmiját nem is kért zárható szekrényt. Csak összehajtogatva teszi félre a ruháit. Magára pőre testére csavar egy törölközőt és már libben is ki, valószínűleg igencsak a férfi után érkezve.*
- Csak ön után.
*Hajol is meg mélyen, miközben egyik karját a medencék irányába nyújtja.*
3501. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-08-19 19:09:14
Üzenet elküldve: 2022-08-19 19:09:14
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Álmodnak e a wargok bárányokkal?//
*Ahogy a pipa füstje mögül ismét megpillantja a jégkék íriszeket s azokat körülölelő csinos, ám mégis csalódott arcot egyfajta nosztalgikus érzés válik úrrá hősünkön. Asztaltársa ezúttal leginkább egy szomorú kislányra emlékezteti, akitől épp az imént vették el a legbecsesebb játékát. Mintha csak kishúgát látná maga előtt. Ettől valami bűntudathoz hasonlatos érzés keríti hatalmába a férfit, így tán részben ezért, részben pedig az emlékek újbóli lefojtásának okán, átnyújtja a békepipát, melytől bár nem lát az ember pegazuson vágtató szárnyas disznókat, cserébe az idegeket nyugtató hatás már nem marad el. Legalábbis ami a sötételfet illeti, aki ilyen téren ezen hatásokat sokkal inkább a pipázással járó gesztusokban, s a füst kellemes látványában éli meg, semmint magában a dohányban. Visszatérve a korábbi békés szándékra, a nő él vele, hősünk pedig elismerően biccent a másik irányába amiért az nem kezd el úgy köhögni mintha a tüdeje éppen ki akarna szakadni a helyéről.
Ahogy pillantása a fürdőház ajtajáról visszatér, a felé nyújtott pipájával találja szembe magát, melyet jámbor mosollyal vesz vissza, s szippant bele ismét. Tekintve, hogy a szemben ülőt talpon találja így sejti, hogy nemsokára újabb erősítést kap az elméjét már így is ostromló alkohol, s sejtése rövidesen be is igazolódik, azonban a fürdőház emlegetését hallva némileg meghökken. Első gondolat gyanánt felmerül a lány lappangó gondolatolvasási képessége, azonban ezt hamar elveti s kiegyezik magában annyival, hogy mindössze bántóan kiszámítható. Ennek nem épp örömére elereszt egy fáradt sóhajt, s a pipaszárat újból ajkai közé véve, gyilkos pillantást vet azokra, akik továbbra is hatalmas érdeklődéssel figyelik, ezzel némileg enyhítve kíváncsiságuk, majd bár csak lopva, szemei partnere épp a pult felé ringó csípőjére tévednek. Ezen kellemes látvány, valamint a fürdő gondolatának kombinációja arra készteti hősünk, hogy ismét poharáért nyúljon, reménykedve akárcsak egyetlen korty hűsítő sörért is, azonban a történet vége az amire nagyon is számított. Farkasszem nézés a pohár aljával. Orra alatt mormogva elereszt egy káromkodást belefoglalva egy adott istent, illetve annak görbe dárdáját is, azonban sok ideje nem marad a szitkozódásra hisz asztaltársa már vissza is tér. A sötételf világos szemei felcsillannak ahogy ismét megpillantja a lányt, azonban mikor tekintete a kelleténél jóval apróbb poharakra terelődnek, szemöldökei ismét egy kevésbé szimmetrikus pozícióba húzódnak. Szó mi szó, a meglepődöttség akkora, hogy a férfinak szinte fel sem tűnik a másik fancsali mosolya.*
- Netán ennyire sietős?
*Teszi fel a kérdést, pimaszabbik hangnemén, mintegy túllendülve a korábbi problematikán, s bár továbbra is kissé félszegen, de átveszi a felé nyújtott poharat, enyhe undorral szagolva az italból kiáramló áttetsző gőzökbe, s követve a lány példáját szintén megemeli azt.*
- Sosem voltam jó a tósztokban, szóval igyuk meg!
*Hősünknek több se kell, s lehúzza az apró pohárka tartalmát. Ahogy a tömény ital legördül torkán végig marva azt, a sötételf arca grimaszba torzul s fájó sóhajt hallat, mely rövid időn belül egyfajta hörgéssé torzul.*
- Teysusra ez valami borzalmas…
*Morogja maga elé, az üres poharat szemlélve, majd az apró edényt fejjel lefelé az asztallapra állítja, s tekintete kérdőn s felettébb meggondolatlanul a szemben ülőre terelődik mintegy szavak nélkül feltéve a kérdést:*
~Mire várunk?~
*Ahogy a pipa füstje mögül ismét megpillantja a jégkék íriszeket s azokat körülölelő csinos, ám mégis csalódott arcot egyfajta nosztalgikus érzés válik úrrá hősünkön. Asztaltársa ezúttal leginkább egy szomorú kislányra emlékezteti, akitől épp az imént vették el a legbecsesebb játékát. Mintha csak kishúgát látná maga előtt. Ettől valami bűntudathoz hasonlatos érzés keríti hatalmába a férfit, így tán részben ezért, részben pedig az emlékek újbóli lefojtásának okán, átnyújtja a békepipát, melytől bár nem lát az ember pegazuson vágtató szárnyas disznókat, cserébe az idegeket nyugtató hatás már nem marad el. Legalábbis ami a sötételfet illeti, aki ilyen téren ezen hatásokat sokkal inkább a pipázással járó gesztusokban, s a füst kellemes látványában éli meg, semmint magában a dohányban. Visszatérve a korábbi békés szándékra, a nő él vele, hősünk pedig elismerően biccent a másik irányába amiért az nem kezd el úgy köhögni mintha a tüdeje éppen ki akarna szakadni a helyéről.
Ahogy pillantása a fürdőház ajtajáról visszatér, a felé nyújtott pipájával találja szembe magát, melyet jámbor mosollyal vesz vissza, s szippant bele ismét. Tekintve, hogy a szemben ülőt talpon találja így sejti, hogy nemsokára újabb erősítést kap az elméjét már így is ostromló alkohol, s sejtése rövidesen be is igazolódik, azonban a fürdőház emlegetését hallva némileg meghökken. Első gondolat gyanánt felmerül a lány lappangó gondolatolvasási képessége, azonban ezt hamar elveti s kiegyezik magában annyival, hogy mindössze bántóan kiszámítható. Ennek nem épp örömére elereszt egy fáradt sóhajt, s a pipaszárat újból ajkai közé véve, gyilkos pillantást vet azokra, akik továbbra is hatalmas érdeklődéssel figyelik, ezzel némileg enyhítve kíváncsiságuk, majd bár csak lopva, szemei partnere épp a pult felé ringó csípőjére tévednek. Ezen kellemes látvány, valamint a fürdő gondolatának kombinációja arra készteti hősünk, hogy ismét poharáért nyúljon, reménykedve akárcsak egyetlen korty hűsítő sörért is, azonban a történet vége az amire nagyon is számított. Farkasszem nézés a pohár aljával. Orra alatt mormogva elereszt egy káromkodást belefoglalva egy adott istent, illetve annak görbe dárdáját is, azonban sok ideje nem marad a szitkozódásra hisz asztaltársa már vissza is tér. A sötételf világos szemei felcsillannak ahogy ismét megpillantja a lányt, azonban mikor tekintete a kelleténél jóval apróbb poharakra terelődnek, szemöldökei ismét egy kevésbé szimmetrikus pozícióba húzódnak. Szó mi szó, a meglepődöttség akkora, hogy a férfinak szinte fel sem tűnik a másik fancsali mosolya.*
- Netán ennyire sietős?
*Teszi fel a kérdést, pimaszabbik hangnemén, mintegy túllendülve a korábbi problematikán, s bár továbbra is kissé félszegen, de átveszi a felé nyújtott poharat, enyhe undorral szagolva az italból kiáramló áttetsző gőzökbe, s követve a lány példáját szintén megemeli azt.*
- Sosem voltam jó a tósztokban, szóval igyuk meg!
*Hősünknek több se kell, s lehúzza az apró pohárka tartalmát. Ahogy a tömény ital legördül torkán végig marva azt, a sötételf arca grimaszba torzul s fájó sóhajt hallat, mely rövid időn belül egyfajta hörgéssé torzul.*
- Teysusra ez valami borzalmas…
*Morogja maga elé, az üres poharat szemlélve, majd az apró edényt fejjel lefelé az asztallapra állítja, s tekintete kérdőn s felettébb meggondolatlanul a szemben ülőre terelődik mintegy szavak nélkül feltéve a kérdést:*
~Mire várunk?~
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436