Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 292 (5821. - 5840. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
5840. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-05-26 09:29:05
Üzenet elküldve: 2025-05-26 09:29:05
Rang: Játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Nem sok érdekes egyedet vél felfedezni kereső szemeivel. Vagy a felhozatal szar, vagy az ő elvárásai vannak a plafonon! Bármelyik is legyen, ő nem adja fel a potenciális partnerek utáni keresést! Elvégre a nap, ahol cselekedniük kell, vészesen közeledik, míg erejük és ravaszságuk továbbra sem nő! Kritériáit félrerakva egy másodperc erejéig megpillant két egyedet, akikkel tudna mit kezdeni a közeljövőben. Az egyik néhány székkel arrébb ülő gnóm, kinek érdekes fegyver arzenálját kilométerekre előre észrevenné. Hogy ez jó, esetleg rossz, azt hirtelen nem tudná megmondani, azonban ha tudja őket használni, akkor bizony hasznos is lehetne a későbbiekben! A másik talán még inkább szemet szúró alkat. Az elfektől megörökölt szépség nem vicc. A nőből még azt is kinézné, hogy egyenest selyemrévből érkezett, vagy épp arrafelé tart. Bármelyik is, ha jól játssza ki a törp a lapjait, akkor bizony jól is kijöhet ebből!
Sok ideje nem marad a továbbgondolni, ugyanis kedves ivópajtásának van egy különleges ereje, mégpedig, hogy pont akkor toppanjon be, amint valaminek a közepén van! Sosem akkor, ha épp nincs semmi terve! *
- Volt már olyan, hogy nem várattál meg?
* Savanyú képpel tekint a közeledő elf irányába, de mielőtt visszaszólna, gyorsan folytatja. *
- Költői kérdés, ne válaszolj!
* Belekortyol italába, majd vár egy kicsit a válasz előtt, mintha visszaemlékezne a piacon történtekre. *
- Találkoztam egy igen érdekes gnómmal. Azt mondta ő ilyen picifista vagy mi, és nem tervez olyan fegyvereket, amik másoknak ártanak, de azért megélezte a kardom! Nem értem a mai lelkeket, mindenki ilyen puhapöcs manapság?
* Aprót sóhajt. Mintha egy ilyen beszélgetésen már túljutottak volna a kikötőben, de nem hitte volna, hogy a városban is ez a helyzet. Lehet csak nem találkozik alkalmas emberekkel. De az is lehet, hogy a mérce, amit meg kéne ütni a szemében nagyobb, mint a saját magassága. *
- Volt időd meglátogatni a tanácsházat? Remélem nem csak a nőddel voltál egész eddig!
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Nem sok érdekes egyedet vél felfedezni kereső szemeivel. Vagy a felhozatal szar, vagy az ő elvárásai vannak a plafonon! Bármelyik is legyen, ő nem adja fel a potenciális partnerek utáni keresést! Elvégre a nap, ahol cselekedniük kell, vészesen közeledik, míg erejük és ravaszságuk továbbra sem nő! Kritériáit félrerakva egy másodperc erejéig megpillant két egyedet, akikkel tudna mit kezdeni a közeljövőben. Az egyik néhány székkel arrébb ülő gnóm, kinek érdekes fegyver arzenálját kilométerekre előre észrevenné. Hogy ez jó, esetleg rossz, azt hirtelen nem tudná megmondani, azonban ha tudja őket használni, akkor bizony hasznos is lehetne a későbbiekben! A másik talán még inkább szemet szúró alkat. Az elfektől megörökölt szépség nem vicc. A nőből még azt is kinézné, hogy egyenest selyemrévből érkezett, vagy épp arrafelé tart. Bármelyik is, ha jól játssza ki a törp a lapjait, akkor bizony jól is kijöhet ebből!
Sok ideje nem marad a továbbgondolni, ugyanis kedves ivópajtásának van egy különleges ereje, mégpedig, hogy pont akkor toppanjon be, amint valaminek a közepén van! Sosem akkor, ha épp nincs semmi terve! *
- Volt már olyan, hogy nem várattál meg?
* Savanyú képpel tekint a közeledő elf irányába, de mielőtt visszaszólna, gyorsan folytatja. *
- Költői kérdés, ne válaszolj!
* Belekortyol italába, majd vár egy kicsit a válasz előtt, mintha visszaemlékezne a piacon történtekre. *
- Találkoztam egy igen érdekes gnómmal. Azt mondta ő ilyen picifista vagy mi, és nem tervez olyan fegyvereket, amik másoknak ártanak, de azért megélezte a kardom! Nem értem a mai lelkeket, mindenki ilyen puhapöcs manapság?
* Aprót sóhajt. Mintha egy ilyen beszélgetésen már túljutottak volna a kikötőben, de nem hitte volna, hogy a városban is ez a helyzet. Lehet csak nem találkozik alkalmas emberekkel. De az is lehet, hogy a mérce, amit meg kéne ütni a szemében nagyobb, mint a saját magassága. *
- Volt időd meglátogatni a tanácsházat? Remélem nem csak a nőddel voltál egész eddig!
5839. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-05-25 18:32:02
Üzenet elküldve: 2025-05-25 18:32:02
Rang: Játékos
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Lassú határozott léptekkel közelíti meg a fogadót. Mennyi idő telhetett el azóta mióta kis csapatuk külön vált, fogalma sincs. Annyi biztos nem siette el a dolgát. Bármi is történt a Glynmaris-lakban az az ő kis titka marad. Arcára nem is engedi kiülni azokat a gondolatokat amik most fejében keringenek mostohájáról. Annyit remél csupán, ha éjszakára visszatér házába, ott találja majd tékozló leányt.
A téren megállva, meglátva a hírhedt Pegazus fogadót, nagy levegőt vesz és felsóhajt. Ez is egy olyan találka, amin túl kell esni. A törpe határozottan már a szívéhez nőtt. Marcona viselkedése, és sötét humorát megkedvelte Wrojthnak. Nem bánta meg, eddig, azt, hogy összefutott fele a Sellőben. Azt az estét amit ott ketten átéltek egy ideig nem fogja elfelejteni az biztos. Legalább is azokra a részre gondolva, amit az ital nem felejtetett el vele.
Meg is indul hát a téren, egyenesen a fogadóhoz. Ajtaján belépve először körbe néz a népségen. Mintha keresne valakit, vagy valakiket. Nem is kell sokat keresnie, meg is találja azt akiért jött. Azonban nem siet rögtön hozzá. Még pár pillantást vet a maradék népségre. Jobb az elővigyázatosság, elvégre szerzett magának már ellenséget a városban, nem szeretne vele újra találkozni. Mert akkor lehet rájuk hívják az őrséget.
Miután megbizonyosodott arról, hogy a képét tömő gnómon, az elégedetten iszogató törpe barátján és mintha egy másik fajtársát vélné fel egy asztalnál hosszú fekete hajával, csupán néhány bent lévő vendég fogyasztja ételét és italát.
Nem húzza tovább az időt, lassú könnyed léptekkel közelíti meg a vörös szakállú barátját.*
-Remélem megvárattalak.
*Húzódik szája a szokásos önelégült félmosolyra, italt egyelőre nem rendel magának, az otthoni bor így is érződik leheletéből.*
-Találtál valami érdekeset a piactéren?
*Teszi fel a kérdését, majd hanyagul hatra dőlve a széken hintázik azon. Karját átvetve a háttámlán.*
*Lassú határozott léptekkel közelíti meg a fogadót. Mennyi idő telhetett el azóta mióta kis csapatuk külön vált, fogalma sincs. Annyi biztos nem siette el a dolgát. Bármi is történt a Glynmaris-lakban az az ő kis titka marad. Arcára nem is engedi kiülni azokat a gondolatokat amik most fejében keringenek mostohájáról. Annyit remél csupán, ha éjszakára visszatér házába, ott találja majd tékozló leányt.
A téren megállva, meglátva a hírhedt Pegazus fogadót, nagy levegőt vesz és felsóhajt. Ez is egy olyan találka, amin túl kell esni. A törpe határozottan már a szívéhez nőtt. Marcona viselkedése, és sötét humorát megkedvelte Wrojthnak. Nem bánta meg, eddig, azt, hogy összefutott fele a Sellőben. Azt az estét amit ott ketten átéltek egy ideig nem fogja elfelejteni az biztos. Legalább is azokra a részre gondolva, amit az ital nem felejtetett el vele.
Meg is indul hát a téren, egyenesen a fogadóhoz. Ajtaján belépve először körbe néz a népségen. Mintha keresne valakit, vagy valakiket. Nem is kell sokat keresnie, meg is találja azt akiért jött. Azonban nem siet rögtön hozzá. Még pár pillantást vet a maradék népségre. Jobb az elővigyázatosság, elvégre szerzett magának már ellenséget a városban, nem szeretne vele újra találkozni. Mert akkor lehet rájuk hívják az őrséget.
Miután megbizonyosodott arról, hogy a képét tömő gnómon, az elégedetten iszogató törpe barátján és mintha egy másik fajtársát vélné fel egy asztalnál hosszú fekete hajával, csupán néhány bent lévő vendég fogyasztja ételét és italát.
Nem húzza tovább az időt, lassú könnyed léptekkel közelíti meg a vörös szakállú barátját.*
-Remélem megvárattalak.
*Húzódik szája a szokásos önelégült félmosolyra, italt egyelőre nem rendel magának, az otthoni bor így is érződik leheletéből.*
-Találtál valami érdekeset a piactéren?
*Teszi fel a kérdését, majd hanyagul hatra dőlve a széken hintázik azon. Karját átvetve a háttámlán.*
5838. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-05-25 14:45:00
Üzenet elküldve: 2025-05-25 14:45:00
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Oosmik kényelmesen helyet foglal egy üres asztalnál a Pegazus fogadó éttermében. Röviden körülnéz, majd amikor a pincér odalép hozzá, nyugodtan leadja a rendelését.*
- Kérek még 1 Szelet húst. *Leteszi az asztalra mind a 9 aranyat. Folytatja.*
- Kérek még 1 pohár Gyümölcslevet. *Leteszi az asztalra mind a 7 aranyat. ~Még mindig folytatja.~ Gondolja magában a pincér.*
- Végére kérek még 1 tál Gyümölcstált. *Leteszi az asztalra mind az 5 aranyat*.
*Oosmik csendben ül, várja éhesen a pincért, ételét. Az első fogás megérkezett: egy szaftos hús szelet és egy pohár víz. A hús puha, ízletes – nem csalódás. Minden falat után vízzel öblít. Amint az utolsó morzsa is elfogyott, a pincér hozza a következő tálat: gyümölcstál és frissítő gyümölcslé, a tökéletes lezárás.*
A hozzászólást Elvtárs (Moderátor) módosította, ekkor: 2026.03.20 01:00:13, a következő indokkal:
Amennyiben jelentős mennyiségű idő nem telt el és köztük a karakter nem beszél vagy gondolkodik, a cselekvéseket egy bekezdésbe írjuk és csak az elején és a végén van csillag. Minden cselekvést csillagok közé teszünk.
- Kérek még 1 Szelet húst. *Leteszi az asztalra mind a 9 aranyat. Folytatja.*
- Kérek még 1 pohár Gyümölcslevet. *Leteszi az asztalra mind a 7 aranyat. ~Még mindig folytatja.~ Gondolja magában a pincér.*
- Végére kérek még 1 tál Gyümölcstált. *Leteszi az asztalra mind az 5 aranyat*.
*Oosmik csendben ül, várja éhesen a pincért, ételét. Az első fogás megérkezett: egy szaftos hús szelet és egy pohár víz. A hús puha, ízletes – nem csalódás. Minden falat után vízzel öblít. Amint az utolsó morzsa is elfogyott, a pincér hozza a következő tálat: gyümölcstál és frissítő gyümölcslé, a tökéletes lezárás.*
A hozzászólást Elvtárs (Moderátor) módosította, ekkor: 2026.03.20 01:00:13, a következő indokkal:
Amennyiben jelentős mennyiségű idő nem telt el és köztük a karakter nem beszél vagy gondolkodik, a cselekvéseket egy bekezdésbe írjuk és csak az elején és a végén van csillag. Minden cselekvést csillagok közé teszünk.
5837. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-05-24 14:38:13
Üzenet elküldve: 2025-05-24 14:38:13
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
* Fürgén siet a pulthoz, apró lábai szaporán kopognak a padlón. Alig magasabb a pultnál, így kissé fel kell nyújtóznia, hogy rendesen lássa az ott ülőt.* -Szeretném újra ugyanazt a Szobátkivenni, amit legutóbb használtam * Leteszi az asztalra a 48aranyat, gondosan eligazítva az érméket, hogy ne guruljanak szét.* ~ Remélem, még szabad az a szoba, és nem foglalta le más... ~
*A gnóm leül egy üres asztalhoz a Pegazus fogadó éttermében. *
* Körülnéz, hogy van-e étlap, majd kényelmesen helyet foglal. *
*Egy pincérnő odalép hozzá, és udvariasan megkérdezi, mit kérne.*
-EgyUllamar sörkérek, legyen szíves! *Leteszi az asztalra a13aranyat és folytatja a rendelést. A pincérnő vár, jegyzetel.*
-Kérek még 2 darab Sült kolbászt. *Leteszi az asztalra mind a 30 aranyat.* *A pincérnő távozik, miközben hallani lehet Oosmik gyomorkorgását
*Rövid idő múlva a sört megkapja, majd egy pillanattal később megérkezik a sült kolbász is.*
*Nem vacakol késsel vagy villával, kézbe veszi a kolbászt, és falatozni kezd. Kortyol a hideg sörből.*
*Előre odakészített tiszta ronggyal fogja majd letörölni a kezét az evés után.*
*A gnóm leül egy üres asztalhoz a Pegazus fogadó éttermében. *
* Körülnéz, hogy van-e étlap, majd kényelmesen helyet foglal. *
*Egy pincérnő odalép hozzá, és udvariasan megkérdezi, mit kérne.*
-EgyUllamar sörkérek, legyen szíves! *Leteszi az asztalra a13aranyat és folytatja a rendelést. A pincérnő vár, jegyzetel.*
-Kérek még 2 darab Sült kolbászt. *Leteszi az asztalra mind a 30 aranyat.* *A pincérnő távozik, miközben hallani lehet Oosmik gyomorkorgását
*Rövid idő múlva a sört megkapja, majd egy pillanattal később megérkezik a sült kolbász is.*
*Nem vacakol késsel vagy villával, kézbe veszi a kolbászt, és falatozni kezd. Kortyol a hideg sörből.*
*Előre odakészített tiszta ronggyal fogja majd letörölni a kezét az evés után.*
5836. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-05-24 07:13:25
Üzenet elküldve: 2025-05-24 07:13:25
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
*Minden fogadónak van istállója. Muszáj, hogy legyen. Nem mindenki jár gyalog az útján, vannak akik hátasokat vesznek igénybe, és van, akinek van valami kordéja, szekere, kocsija, amit nem is csak egy, hanem kettő, de akár olykor még több ló húz.
A Pegazus istállója ráadásul egész jól karban van tartva. Akárki is legyen az istállószolga, az odafigyel rá, hogy a szükségesnél több elkoszolódott széna ne legyen bent az állásokban. Így tehát bár van egy markáns, árulkodó aromája a levegőnek, az nem feltétlenül gyomorforgató, ha az ember nem valami érzékeny orrú nemes. A padlót viszonylag tiszta széna borítja, így bátran bemehet bárki - nem kell aggódnia amiatt, hogy mivel mocskolja össze a csizmáját, magával víve annak sarkán egy apró szuvenírt.
A kocsi kereke az utcáról beérve tompább hangon zörög a szétterített széna miatt. Nem csak úgy behúzza a kocsiját hogy ott hagyja középen mint kutya az aláírását, hanem szépen, ügyesen manőverezi azt egészen leghátra, ahol az üres állások és az istálló tűzfala van. A fal mellé parkírozza le a kocsiját, úgy, hogy tolatva állítja oda azt – így legközelebb elég lesz csak beállnia a kocsi szarvai közé, és nyílegyenesen már ki is húzhatja. Az évek meg a rutin, ugye.
Az istállószolgának kifizeti aznapi vacsoráját, ami igen jutányos ár azért, hogy a kocsin tartsa a fél szemét. Na nem mintha nem bízna az emberekben, de hát kérem, jobb a biztonság, nem igaz? Csak ne keljen lába semminek! A kocsiról magához vesz pár dolgot: vasalással megerősített kis ládáját amiben egyszemélyes vállalkozása aranyát tartja, illetve vaskos bőrköténye zsebeiben eltűntet még ezt-azt, amiről úgy gondolja hogy hasznára lehet, vagy csak nem szeretné kint hagyni.
Rendesen, a fogadó utcára nyíló bejárata felől lép be az intézmény falai közé. Könyökével hóna alá szorítja a ládikóját, így csupán egy kézzel nyitja-csukja az ajtót. Bár késztetést érez rá hogy belépve fennhangon bemutassa magát, és felajánlja szolgálatait a bent lévőknek, ettől végül eltekint. Nem akarja zavarni senki elmélkedését vagy társalgását. A pulthoz lépdel, odabiccent a törpének, akitől odakint, a Piacon megrendelést vett fel. Nem lepi meg hogy itt látja – ez a fogadó talán az egyik leghíresebb a városban.*
- Üdvözlöm! *Mosolya bajsza alatt udvarias és jóindulatú, ahogy a csaposhoz szól.* Egy szobát szeretnék kérni! Egyelőre, mondjuk.. négy éjszakára. Később még tudok további éjszakákat váltani, ha szükséges, ugye? Igen? Jó. Nem-nem, hagyja csak, egyelőre nem akarok enni! Ó, és jut eszembe.. az istállóba állítottam a kocsimat. Az istállószolga már segített elrendezni hogy hova állhatok vele, igen.
*Minden sima és gördülékeny. Nem ő az első vendég itt. Nem először jár fogadóban. Saját erszényéhez nyúl, nem a vasalt ládát nyitja ki, és aranyakat számol elő belőle fürge ujjakkal. Tizenhat aranyas oszlopokat csinál, szám szerint négyet; így összesen tehát 64 arany kerül a pultra maga előtt. Volt már olcsóbb szálláson is, de tudja, hogy itt a Szoba amit megkap, legalább tiszta lesz, és egyedül lesz benne. És ez többet számít neki, mint az a fránya hatvannégy arany.*
- Köszönöm! *Átveszi a kulcsot. Nem megy fel megnézni a szobát.* Viszlát!
*És vissza is fordul a bejárat felé, ami így kijárat lesz. Hiszen még van a városban elintéznivalója.*
A Pegazus istállója ráadásul egész jól karban van tartva. Akárki is legyen az istállószolga, az odafigyel rá, hogy a szükségesnél több elkoszolódott széna ne legyen bent az állásokban. Így tehát bár van egy markáns, árulkodó aromája a levegőnek, az nem feltétlenül gyomorforgató, ha az ember nem valami érzékeny orrú nemes. A padlót viszonylag tiszta széna borítja, így bátran bemehet bárki - nem kell aggódnia amiatt, hogy mivel mocskolja össze a csizmáját, magával víve annak sarkán egy apró szuvenírt.
A kocsi kereke az utcáról beérve tompább hangon zörög a szétterített széna miatt. Nem csak úgy behúzza a kocsiját hogy ott hagyja középen mint kutya az aláírását, hanem szépen, ügyesen manőverezi azt egészen leghátra, ahol az üres állások és az istálló tűzfala van. A fal mellé parkírozza le a kocsiját, úgy, hogy tolatva állítja oda azt – így legközelebb elég lesz csak beállnia a kocsi szarvai közé, és nyílegyenesen már ki is húzhatja. Az évek meg a rutin, ugye.
Az istállószolgának kifizeti aznapi vacsoráját, ami igen jutányos ár azért, hogy a kocsin tartsa a fél szemét. Na nem mintha nem bízna az emberekben, de hát kérem, jobb a biztonság, nem igaz? Csak ne keljen lába semminek! A kocsiról magához vesz pár dolgot: vasalással megerősített kis ládáját amiben egyszemélyes vállalkozása aranyát tartja, illetve vaskos bőrköténye zsebeiben eltűntet még ezt-azt, amiről úgy gondolja hogy hasznára lehet, vagy csak nem szeretné kint hagyni.
Rendesen, a fogadó utcára nyíló bejárata felől lép be az intézmény falai közé. Könyökével hóna alá szorítja a ládikóját, így csupán egy kézzel nyitja-csukja az ajtót. Bár késztetést érez rá hogy belépve fennhangon bemutassa magát, és felajánlja szolgálatait a bent lévőknek, ettől végül eltekint. Nem akarja zavarni senki elmélkedését vagy társalgását. A pulthoz lépdel, odabiccent a törpének, akitől odakint, a Piacon megrendelést vett fel. Nem lepi meg hogy itt látja – ez a fogadó talán az egyik leghíresebb a városban.*
- Üdvözlöm! *Mosolya bajsza alatt udvarias és jóindulatú, ahogy a csaposhoz szól.* Egy szobát szeretnék kérni! Egyelőre, mondjuk.. négy éjszakára. Később még tudok további éjszakákat váltani, ha szükséges, ugye? Igen? Jó. Nem-nem, hagyja csak, egyelőre nem akarok enni! Ó, és jut eszembe.. az istállóba állítottam a kocsimat. Az istállószolga már segített elrendezni hogy hova állhatok vele, igen.
*Minden sima és gördülékeny. Nem ő az első vendég itt. Nem először jár fogadóban. Saját erszényéhez nyúl, nem a vasalt ládát nyitja ki, és aranyakat számol elő belőle fürge ujjakkal. Tizenhat aranyas oszlopokat csinál, szám szerint négyet; így összesen tehát 64 arany kerül a pultra maga előtt. Volt már olcsóbb szálláson is, de tudja, hogy itt a Szoba amit megkap, legalább tiszta lesz, és egyedül lesz benne.
És ez többet számít neki, mint az a fránya hatvannégy arany.*- Köszönöm! *Átveszi a kulcsot. Nem megy fel megnézni a szobát.* Viszlát!
*És vissza is fordul a bejárat felé, ami így kijárat lesz. Hiszen még van a városban elintéznivalója.*
5835. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-05-23 10:22:42
Üzenet elküldve: 2025-05-23 10:22:42
Rang: Játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
* A piactér elhagyása után újfent egyedül maradt a nagyvárosban. Ez baj, nem feltétlen amiatt, mert a magány előbb vagy utóbb utolérné, hanem mert fogalma sincs, hogy merre kéne mennie. Eddigi rövid élete során nem tudta bejárni a város szebb részeit, még a kocsmáit, fogadóit sem tudta teljes mértékben bejárni, sőt, amikben volt, azokat egytől egyik vagy lerombolták, vagy csődbementek. Egyszerűen nagyszerű, hogy mire képes az idővasfoga. Sóhajtozva szeli az utcákat, szemeit nyitva tartva, hátha megragadja a tekintetét valami új, ismeretlen létesítmény, ami kiváló italokat szolgál a magafajtáknak. Mendegél egy darabig, míg meg nem pillant a pegazus fogadó tábláját, ami csakúgy leng a szélben. Megáll a táblától egy két méterre, hogy onnan megkísérelje elolvasni, hogy mi is van odaírva. *
- Pe… ga… zus… fo… g… ad… ó.
* A nehéz kiolvasás után, megörül magának, mivel megtalálta a gyülekező helyet, amiről az elf beszélt úgy, hogy nem is kereste igazán. Magabiztosan kap a kilincs felé, majd nagyot ránt rajta. Pofátlanul nagy mosollyal lép be, és áll meg a bejárati ajtó előtt, hogy körbenézhessen a bent egybegyűlteken. Termete ugyan kicsit, de sokan nem lennének képesek arrébb mozdítani a helyéről. Egészen addig áll ott, míg a mögötte lévő ajtó be nem záródik. Mintha ez lenne a végszó a megjelenését követve. A hang, ami azt jelzi, hogy megérkezett. Az égvilágon senki nem fordítja a tekintetét az ajtó irányába a csaposon kívül, aki nem mellesleg csak egyik szemöldökét felemelve figyeli, ahogy a törp mozdulatlanul áll az ajtóban. Lassú léptekkel indul meg a söntés irányába, ahol is talál egy szabad helyet magának. Rendel magának egy Pálinkát méghozzá barackosat! (20arany) Itt azonban nem áll meg! Rendel hozzá egy Mézsört. (15 arany) Megragadja a feles poharat, majd egy egyszerű mozdulattal leküldi a tartalmát, majd a végén már csak az üres üveg koppan a pulton. Megragadja a teli korsóját, majd háttal nekitámaszkodik a pultnak, hogy újfent körbenézhessen a társaságon, hátha talál magának egy játszópajtást! *
* A piactér elhagyása után újfent egyedül maradt a nagyvárosban. Ez baj, nem feltétlen amiatt, mert a magány előbb vagy utóbb utolérné, hanem mert fogalma sincs, hogy merre kéne mennie. Eddigi rövid élete során nem tudta bejárni a város szebb részeit, még a kocsmáit, fogadóit sem tudta teljes mértékben bejárni, sőt, amikben volt, azokat egytől egyik vagy lerombolták, vagy csődbementek. Egyszerűen nagyszerű, hogy mire képes az idővasfoga. Sóhajtozva szeli az utcákat, szemeit nyitva tartva, hátha megragadja a tekintetét valami új, ismeretlen létesítmény, ami kiváló italokat szolgál a magafajtáknak. Mendegél egy darabig, míg meg nem pillant a pegazus fogadó tábláját, ami csakúgy leng a szélben. Megáll a táblától egy két méterre, hogy onnan megkísérelje elolvasni, hogy mi is van odaírva. *
- Pe… ga… zus… fo… g… ad… ó.
* A nehéz kiolvasás után, megörül magának, mivel megtalálta a gyülekező helyet, amiről az elf beszélt úgy, hogy nem is kereste igazán. Magabiztosan kap a kilincs felé, majd nagyot ránt rajta. Pofátlanul nagy mosollyal lép be, és áll meg a bejárati ajtó előtt, hogy körbenézhessen a bent egybegyűlteken. Termete ugyan kicsit, de sokan nem lennének képesek arrébb mozdítani a helyéről. Egészen addig áll ott, míg a mögötte lévő ajtó be nem záródik. Mintha ez lenne a végszó a megjelenését követve. A hang, ami azt jelzi, hogy megérkezett. Az égvilágon senki nem fordítja a tekintetét az ajtó irányába a csaposon kívül, aki nem mellesleg csak egyik szemöldökét felemelve figyeli, ahogy a törp mozdulatlanul áll az ajtóban. Lassú léptekkel indul meg a söntés irányába, ahol is talál egy szabad helyet magának. Rendel magának egy Pálinkát méghozzá barackosat! (20arany)
Itt azonban nem áll meg! Rendel hozzá egy Mézsört. (15 arany) Megragadja a feles poharat, majd egy egyszerű mozdulattal leküldi a tartalmát, majd a végén már csak az üres üveg koppan a pulton. Megragadja a teli korsóját, majd háttal nekitámaszkodik a pultnak, hogy újfent körbenézhessen a társaságon, hátha talál magának egy játszópajtást! *
5834. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-05-22 10:27:33
Üzenet elküldve: 2025-05-22 10:27:33
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Holdacél és Smaragdfűz//
*A bizalom különösen nehéz fogalom. Sokáig azt hitte, hogy nincs szüksége rá. Nagy házban élt, szobalányokkal, szakáccsal, inassal, ott volt a lovászfiú. Nem gondolta sosem, hogy bízott volna bármelyikben is. Magától értetődő volt az, hogy ők vannak. Hogy a szolgálatukban állnak. Egy pillanatra sem jutott eszébe olyan, hogy ez a természetesnek hitt kis világ egyszer a darabjaira hullik. A bizalmat és főleg annak elveszítését akkor tapasztalta meg, amikor apja üzlete szerencsétlenül alakult. Akkor, amikor elveszítettek mindent. A szolgálókat, azt a szép házat, azt a tökéletesnek hitt életet. Akkor hirtelen bízott abban, hogy velük marad mindenki, hogy nem fog teljesen kifordulni az addig élt világa. De naivságából gyorsan felébredt, amikor ráeszméltették arra, hogy az érdek mindig felül fogja írni a bizalmat. Ez azóta szent meggyőződése. Hiszen mindenki elhagyta akkor, amikor maguk mögött hagyták azt a szép házat és Lihanechet. Azóta nem bízik, csak remél. Remélte, hogy itt Artheniorban lesz helyük, reméli azóta is, hogy annyi aranyuk azért lesz, hogy a kis bérház emeleti lakását fizetni tudják. Azt sem merné állítani, hogy Aeltharban bízni kezdett. Inkább most is csak reméli, hogy adatott egy kis idő számukra, hogy a hatköznapok szürkeségéből kicsit kiragadja őket valami, ami talán izgalmas, új és kedvükre való.
A félvér szavai elgondolkodtatják és egyben össze is fűzi előbbi gondolatmenetével. Hisz maga sem meri kimondani azt, hogy fáj az, ami akkor ott Lihanechben történt. Fájt elhagyni az otthont.
Ahogy kimondja egykori otthonának nevét kissé összefacsarodik a szíve. Akkor fel sem tűnik, hogy a férfi arca is újból komorrá válik, mert éppen saját feltörő búskomorságával készül megküzdeni.
Szerencsére fiatalabb korából eszébe ötlő emléke ebben nagy segítségére van. Noha azon a bálon borzasztó mérges volt és még inkább megalázott, de ennyi év után szerencsére már jót tud maga is derülni az eseten. Azért magában hálás, hogy a baleset elmesélése után Aelthar nem neveti ki.*
- Hatásos. És mellé még igen figyelemfelkeltő is volt.
*Végül zavartan elneveti magát, ahogy kissé izgatottan a füle mögé tűr egy kósza tincset is. Amolyan pótcselekvés, amivel zavarát kész leplezni, de az arcán erősödő pír úgy is elárulja.
A kérdés viszont hamar kizökkenti ebből, s kissé csücsörítve gondolkodik el.*
- Hát pontosan nem emlékszem. Apám tudná megmondani, mert ő foglalkozott mindig is azzal, hogy a nemesekkel jó viszonyt ápoljon.
*Von aprót a vállain.*
- V... Vel... Hm. Fogalmam sincs, ez is csak rémlik valahonnan, de nem biztos, hogy így kezdődött a nevük.
*Tanácstalanul pillant fel az arcára, majd egy apró legyintéssel inkább el is engedi a dolgot. Kívülre legalábbis ezt mutatja, de valahol piszkálja, hogy nem jut eszébe a név, ezért miközben az újabb történetet hallgatja és a bort kortyolgatja azért az emlékeiben óvatosan kutatgat a név után.
Mire az újabb csínyről szóló mesének is vége szakad az ajkai apró vigyorba húzódnak.*
- Milyen rafinált.
*Kuncogja el magát, majd kiüríti a borospoharát. Kissé már akadozott mozdulatokkal tolja el az útból, hogy könyökével megtámaszkodhasson a pulton.*
- Ezek a pillanatok a maguk kellemetlenségével mégis egész gondtalannak tűnnek.
*Szusszan egy nagyot, ahogy elpillant a fogadó asztalai felé és az azokat körbeülő vendégekre.*
- Akkor nem volt szórakoztató, hogy leszakadt a szoknyám, sőt, de már inkább választanám azt a kellemetlenséget, mint ezt itt.
*Akárhogy is, hiányzik neki Lihanech. Bármennyire is szép és érdekes város Arthenior, valahogy még mindig képtelen otthonának tekinteni. Hogyan is tehetné, ha egyszer még az a ház sem az övé, ahol jelenleg él.*
- Azon a bálon volt egy fiú. Hasonló volt a haja, mint neked. Gondolom nem meglepő, ha azon az estén inkább igyekeztem a társaságot kerülni. Szépen elücsörögtem az egyik asztal mellett, mikor odajött.
*Kissé elhúzza a száját, az arcán pedig kivehető az a lányos durca és sértettség, amit akkor is érzett. Persze valamelyest az évek alatt már fakult, de még mindig szívesen kitolna azzal a ficsúrral.*
- Egy rövid pillanat volt az egész. Megállt a székem mögött, lehajolt a fülemhez. A házigazdák nevére tényleg nem emlékszem, de arra a szemtelen megjegyzésre, amit odasúgott igen. "Nem mindenki tud úgy belépni egy bálterembe, hogy a ruhája marad utoljára. Elbűvölő stratégia, ha a figyelemfelkeltés volt a célod."
*Horkan fel sértetten a mondat végére.*
- Hát nem pimasz és gonosz? Pedig már senki sem foglalkozott vele, már senkit sem láttam sutyorogni, miközben engem néznek. Erre az a fajankó...
*Mormogja maga elé, majd egy hosszú sóhajjal megingatja a fejét, mintha csak a mérget akarná magából kiűzni.*
- Mire észbe kaptam már bele is veszett a tömegbe. Na akkor eldöntöttem, hogy ez bosszúért kiált, így kisiettem a kertbe. A terv az volt, hogy szerzek egy meztelencsigát és az italába csempészem. De se csiga nem volt, az este további részén pedig a fiút sem láttam. Egy azon bálon ért balszerencse és maradtam hoppon. Képzelheted, hogy a következő ilyen estét inkább kihagytam. Jól tudtam akkor betegséget szimulálni vagy túl hiszékeny az apám.
*Nevet fel halkan.*
*A bizalom különösen nehéz fogalom. Sokáig azt hitte, hogy nincs szüksége rá. Nagy házban élt, szobalányokkal, szakáccsal, inassal, ott volt a lovászfiú. Nem gondolta sosem, hogy bízott volna bármelyikben is. Magától értetődő volt az, hogy ők vannak. Hogy a szolgálatukban állnak. Egy pillanatra sem jutott eszébe olyan, hogy ez a természetesnek hitt kis világ egyszer a darabjaira hullik. A bizalmat és főleg annak elveszítését akkor tapasztalta meg, amikor apja üzlete szerencsétlenül alakult. Akkor, amikor elveszítettek mindent. A szolgálókat, azt a szép házat, azt a tökéletesnek hitt életet. Akkor hirtelen bízott abban, hogy velük marad mindenki, hogy nem fog teljesen kifordulni az addig élt világa. De naivságából gyorsan felébredt, amikor ráeszméltették arra, hogy az érdek mindig felül fogja írni a bizalmat. Ez azóta szent meggyőződése. Hiszen mindenki elhagyta akkor, amikor maguk mögött hagyták azt a szép házat és Lihanechet. Azóta nem bízik, csak remél. Remélte, hogy itt Artheniorban lesz helyük, reméli azóta is, hogy annyi aranyuk azért lesz, hogy a kis bérház emeleti lakását fizetni tudják. Azt sem merné állítani, hogy Aeltharban bízni kezdett. Inkább most is csak reméli, hogy adatott egy kis idő számukra, hogy a hatköznapok szürkeségéből kicsit kiragadja őket valami, ami talán izgalmas, új és kedvükre való.
A félvér szavai elgondolkodtatják és egyben össze is fűzi előbbi gondolatmenetével. Hisz maga sem meri kimondani azt, hogy fáj az, ami akkor ott Lihanechben történt. Fájt elhagyni az otthont.
Ahogy kimondja egykori otthonának nevét kissé összefacsarodik a szíve. Akkor fel sem tűnik, hogy a férfi arca is újból komorrá válik, mert éppen saját feltörő búskomorságával készül megküzdeni.
Szerencsére fiatalabb korából eszébe ötlő emléke ebben nagy segítségére van. Noha azon a bálon borzasztó mérges volt és még inkább megalázott, de ennyi év után szerencsére már jót tud maga is derülni az eseten. Azért magában hálás, hogy a baleset elmesélése után Aelthar nem neveti ki.*
- Hatásos. És mellé még igen figyelemfelkeltő is volt.
*Végül zavartan elneveti magát, ahogy kissé izgatottan a füle mögé tűr egy kósza tincset is. Amolyan pótcselekvés, amivel zavarát kész leplezni, de az arcán erősödő pír úgy is elárulja.
A kérdés viszont hamar kizökkenti ebből, s kissé csücsörítve gondolkodik el.*
- Hát pontosan nem emlékszem. Apám tudná megmondani, mert ő foglalkozott mindig is azzal, hogy a nemesekkel jó viszonyt ápoljon.
*Von aprót a vállain.*
- V... Vel... Hm. Fogalmam sincs, ez is csak rémlik valahonnan, de nem biztos, hogy így kezdődött a nevük.
*Tanácstalanul pillant fel az arcára, majd egy apró legyintéssel inkább el is engedi a dolgot. Kívülre legalábbis ezt mutatja, de valahol piszkálja, hogy nem jut eszébe a név, ezért miközben az újabb történetet hallgatja és a bort kortyolgatja azért az emlékeiben óvatosan kutatgat a név után.
Mire az újabb csínyről szóló mesének is vége szakad az ajkai apró vigyorba húzódnak.*
- Milyen rafinált.
*Kuncogja el magát, majd kiüríti a borospoharát. Kissé már akadozott mozdulatokkal tolja el az útból, hogy könyökével megtámaszkodhasson a pulton.*
- Ezek a pillanatok a maguk kellemetlenségével mégis egész gondtalannak tűnnek.
*Szusszan egy nagyot, ahogy elpillant a fogadó asztalai felé és az azokat körbeülő vendégekre.*
- Akkor nem volt szórakoztató, hogy leszakadt a szoknyám, sőt, de már inkább választanám azt a kellemetlenséget, mint ezt itt.
*Akárhogy is, hiányzik neki Lihanech. Bármennyire is szép és érdekes város Arthenior, valahogy még mindig képtelen otthonának tekinteni. Hogyan is tehetné, ha egyszer még az a ház sem az övé, ahol jelenleg él.*
- Azon a bálon volt egy fiú. Hasonló volt a haja, mint neked. Gondolom nem meglepő, ha azon az estén inkább igyekeztem a társaságot kerülni. Szépen elücsörögtem az egyik asztal mellett, mikor odajött.
*Kissé elhúzza a száját, az arcán pedig kivehető az a lányos durca és sértettség, amit akkor is érzett. Persze valamelyest az évek alatt már fakult, de még mindig szívesen kitolna azzal a ficsúrral.*
- Egy rövid pillanat volt az egész. Megállt a székem mögött, lehajolt a fülemhez. A házigazdák nevére tényleg nem emlékszem, de arra a szemtelen megjegyzésre, amit odasúgott igen. "Nem mindenki tud úgy belépni egy bálterembe, hogy a ruhája marad utoljára. Elbűvölő stratégia, ha a figyelemfelkeltés volt a célod."
*Horkan fel sértetten a mondat végére.*
- Hát nem pimasz és gonosz? Pedig már senki sem foglalkozott vele, már senkit sem láttam sutyorogni, miközben engem néznek. Erre az a fajankó...
*Mormogja maga elé, majd egy hosszú sóhajjal megingatja a fejét, mintha csak a mérget akarná magából kiűzni.*
- Mire észbe kaptam már bele is veszett a tömegbe. Na akkor eldöntöttem, hogy ez bosszúért kiált, így kisiettem a kertbe. A terv az volt, hogy szerzek egy meztelencsigát és az italába csempészem. De se csiga nem volt, az este további részén pedig a fiút sem láttam. Egy azon bálon ért balszerencse és maradtam hoppon. Képzelheted, hogy a következő ilyen estét inkább kihagytam. Jól tudtam akkor betegséget szimulálni vagy túl hiszékeny az apám.
*Nevet fel halkan.*
5833. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-05-20 12:07:23
Üzenet elküldve: 2025-05-20 12:07:23
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Holdacél és Smaragdfűz//
* Aelthar figyeli őt, és valahogy ismerősnek hat ez az enyhülő távolságtartás. Mintha ő is ugyanígy tanulta volna újra, hogyan legyen közel valakihez anélkül, hogy elfelejtené, mibe került egyszer megbízni. *
– Igazad van. Semmi sincs ingyen, és az ár ritkán pénz.
* Biccent, aztán halkabban folytatja. *
– De néha épp az veszít a legtöbbet, aki nem meri kimondani, hogy fájt.
* És néha megfogadhatná a saját tanácsait is.
Lihanech... A szó olyan, mint egy kés a bordái között. Mindig is az volt. Nem számít, ki mondja ki, mikor vagy milyen hangsúllyal, a város neve nyomot hagy benne. Ott született, ott nőtt fel, és ott veszített el mindent, ami addig értelmet adott az életének. Szeretni és gyűlölni egy helyet. Ez a legkifordultabb hűségformák egyike.
A lány szavai nyomán úgy érzi, mintha Lihanech saját kezeivel nyúlt volna utána. Artheniorban talán új ösvényeken jár, de a város mindig utoléri. Ha máshogy nem, egy mosoly mögül, egy ártatlan válaszból. Talán a világ minden városában ott lapul Lihanech egy darabja, de legfőképp benne. Ostoba volt. Azt hitte, elég csak elmenni. Azt hitte, egy név, egy múlt, egy emlék ledobható, mint egy véres köpeny.
Újra elkomorodik. A tekintete keményedik, a vonásai ismét rideggé válnak, bár igyekszik fenntartani a barátságos légkört. Ez nem jelent semmit... Végül is nem egy körben mozogtak.
Talán ismeri a nevemet. Talán hallotta már. Nem a becsületét, nem a kardját, hanem azt az egyetlen hazugságot, ami elég volt ahhoz, hogy kivessenek. Az „indokot”, amit apám súgott a tanács fülébe, miközben engem hátba döfött. Talán ő is úgy tudja, ahogy mások: hogy Aelthar Velyrien méltatlan volt a nevére. Egy fattyú, egy szégyenfolt. Egy árnyék, amit a saját családja takarított el a küszöbről.
Jól tette, hogy nem mutatkozott be teljes névvel. Nem most. Még nem.
Aelthar arcán nem jelenik meg a harsány nevetés, de a szája sarkában ott bujkál valami finom, együtt érző mosoly. A történet képe elevenen pereg le előtte, a fellépő, dacos lány, a reccsenés, a döbbent csend. Nem gúnyosan mulattatja, inkább a helyzet abszurditása, az ifjonti lendület tragikomédiája érinti meg. *
– Hatásos belépő.
* Jegyzi meg végül, kissé rekedtes hangon, de a mosoly elárulja, nem gúnyból. *
– Bár valószínűleg nem pont olyasmi, amit az ember szívesen írna meg a családi évkönyvbe.
* Aztán kis szünet után, mintha csak futólag dobná oda. *
– A vendéglátód neve nem rémlik véletlenül?
* Mintha csak a beszélgetést próbálná gördíteni, de valójában figyel: a legapróbb rezdülését is lesi. Talán tényleg tud valamit a lány. Talán többet is, mint mutat. *
- Akkor azt hiszem, én jövök. Volt egy idős, mogorva fegyvermester a birtokon. Mindig azt mondta, hogy „a kardnak nincsenek tréfái”. Sosem értettem igazán, de állandóan ezt szajkózta. Én pedig... hát, meg akartam mutatni, hogy dehogynem.
* Pillantása megvillan, ahogy visszaemlékszik. *
– Egyik hajnalban kicseréltem az edzőkardját egy színházi kellékre. Ugyanolyan súlyú volt, de amint csapásra lendült vele, darabokra tört. A mester előbb ledermedt, aztán úgy elátkozott, hogy a falak is vörösödtek. Én meg ott álltam, mély meghajlással, és azt mondtam: „Kardnak nincs tréfája, de nekem van.”
* Megrántja a vállát, és alattomos mosollyal belekortyol a serlegébe. *
* Aelthar figyeli őt, és valahogy ismerősnek hat ez az enyhülő távolságtartás. Mintha ő is ugyanígy tanulta volna újra, hogyan legyen közel valakihez anélkül, hogy elfelejtené, mibe került egyszer megbízni. *
– Igazad van. Semmi sincs ingyen, és az ár ritkán pénz.
* Biccent, aztán halkabban folytatja. *
– De néha épp az veszít a legtöbbet, aki nem meri kimondani, hogy fájt.
* És néha megfogadhatná a saját tanácsait is.
Lihanech... A szó olyan, mint egy kés a bordái között. Mindig is az volt. Nem számít, ki mondja ki, mikor vagy milyen hangsúllyal, a város neve nyomot hagy benne. Ott született, ott nőtt fel, és ott veszített el mindent, ami addig értelmet adott az életének. Szeretni és gyűlölni egy helyet. Ez a legkifordultabb hűségformák egyike.
A lány szavai nyomán úgy érzi, mintha Lihanech saját kezeivel nyúlt volna utána. Artheniorban talán új ösvényeken jár, de a város mindig utoléri. Ha máshogy nem, egy mosoly mögül, egy ártatlan válaszból. Talán a világ minden városában ott lapul Lihanech egy darabja, de legfőképp benne. Ostoba volt. Azt hitte, elég csak elmenni. Azt hitte, egy név, egy múlt, egy emlék ledobható, mint egy véres köpeny.
Újra elkomorodik. A tekintete keményedik, a vonásai ismét rideggé válnak, bár igyekszik fenntartani a barátságos légkört. Ez nem jelent semmit... Végül is nem egy körben mozogtak.
Talán ismeri a nevemet. Talán hallotta már. Nem a becsületét, nem a kardját, hanem azt az egyetlen hazugságot, ami elég volt ahhoz, hogy kivessenek. Az „indokot”, amit apám súgott a tanács fülébe, miközben engem hátba döfött. Talán ő is úgy tudja, ahogy mások: hogy Aelthar Velyrien méltatlan volt a nevére. Egy fattyú, egy szégyenfolt. Egy árnyék, amit a saját családja takarított el a küszöbről.
Jól tette, hogy nem mutatkozott be teljes névvel. Nem most. Még nem.
Aelthar arcán nem jelenik meg a harsány nevetés, de a szája sarkában ott bujkál valami finom, együtt érző mosoly. A történet képe elevenen pereg le előtte, a fellépő, dacos lány, a reccsenés, a döbbent csend. Nem gúnyosan mulattatja, inkább a helyzet abszurditása, az ifjonti lendület tragikomédiája érinti meg. *
– Hatásos belépő.
* Jegyzi meg végül, kissé rekedtes hangon, de a mosoly elárulja, nem gúnyból. *
– Bár valószínűleg nem pont olyasmi, amit az ember szívesen írna meg a családi évkönyvbe.
* Aztán kis szünet után, mintha csak futólag dobná oda. *
– A vendéglátód neve nem rémlik véletlenül?
* Mintha csak a beszélgetést próbálná gördíteni, de valójában figyel: a legapróbb rezdülését is lesi. Talán tényleg tud valamit a lány. Talán többet is, mint mutat. *
- Akkor azt hiszem, én jövök. Volt egy idős, mogorva fegyvermester a birtokon. Mindig azt mondta, hogy „a kardnak nincsenek tréfái”. Sosem értettem igazán, de állandóan ezt szajkózta. Én pedig... hát, meg akartam mutatni, hogy dehogynem.
* Pillantása megvillan, ahogy visszaemlékszik. *
– Egyik hajnalban kicseréltem az edzőkardját egy színházi kellékre. Ugyanolyan súlyú volt, de amint csapásra lendült vele, darabokra tört. A mester előbb ledermedt, aztán úgy elátkozott, hogy a falak is vörösödtek. Én meg ott álltam, mély meghajlással, és azt mondtam: „Kardnak nincs tréfája, de nekem van.”
* Megrántja a vállát, és alattomos mosollyal belekortyol a serlegébe. *
5832. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-05-18 16:10:19
Üzenet elküldve: 2025-05-18 16:10:19
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Holdacél és Smaragdfűz//
*Kettejük között, ha lassan is, kissé oldódik a hangulat. Ahogy a férfira pillant már nem teljesen a jéghideg lengi körbe. Persze továbbra sem olyanok, mintha hatok vagy hónapok ismertsége lenne már mögöttük. De Aelthar jelenlétét olyan idegennek sem érzi már.*
- Azt mondják a bosszú rossz tanácsadó.
*Ingatja meg a fejét. Persze akkor elégedettséget érzett magában. Leány volt még. Naiv és a pozíciója miatt sok mindent el is néztek neki. Pár év elteltével, ha ez az emlék eszébe jutott, akkor már azért érzett némi bűntudatot, ha megbánást azért nem is.*
- Az ár. Semmit sem adnak ingyen.
*Bólint, miközben újra a pohárra fog, hogy a maradék kortyokat kiigya belőle. Talán az alkohol hatása, talán a férfié, de hosszú idő óta először nem érez magában feszültséget. Egészen addig persze, míg egy szeletet fel nem tár ő is a maga múltjából. Számára ez valóban veszteség. Nagy. Akkor összedőlt a jól megszokott világa, kirángatták abból a közegből, ahova akkor úgy gondolta, hogy való. Most pedig egy olyanban él, ami számára ennyi év után is idegen.*
- Van, aki nálam sokkal többet is veszített már.
*Von aprót a vállain. Igyekszik ezzel nyugtatni magát, pedig olyan érzés még mindig, mintha mindkét karjától megfosztották volna, nem pedig egy rangtól. Örülhetne, hogy él, hisz hallotta történetét annak, ami Selyemrév előtt is volt. A romok, a végeláthatatlan meredély, a megannyi életet követelő lázadás. De ő nem veszített többet, így neki bizony ez az a fájó seb, ami kínozza minden áldott napon.*
- Nehogy azt hidd. Nem járok ki szívesen. Ha igen, arra megvannak a jól megszokott helyeim, mint a Pegazus is.
*Mosolyodik el végül újfent, mert nem terve benne ragadni sem önsajnáltatásban, sem pedig régi sebek marcangolásában. Ahhoz most túl jól érzi magát Aelthar társaságában.*
- Lihanechből.
*Feleli röviden, majd érdeklődve pillant a férfi további szavaira. Ahogy hallgatja ajkain ismét elkezd burjánzani az a játékos mosoly, s szinte kihívásnak veszi.*
- Legyen. De ne ragadjunk le a csínyeknél, mert ahogy mondtam én nem bővelkedek annyira a rosszaságban.
*Pillant futólag a fogadós után, végül a zöld pillantások ravaszabb csillogással fordulnak vissza a férfira.*
- Szívesen hallanék rólad olyan történetet is, ami kellemetlen volt, de vicces. Még, ha neked akkor nem is, de visszagondolva már vigyort kanyarít az arcodra.
*Ahogy az újabb italok megérkeznek az üres poharat el is tolja az útból.*
- Tudod, azok a történetek, ami után akkor inkább elástad volna magad. Na, nekem volt olyan.
*Kuncog fel halkan, ahogy kézbe veszi a teli poharat, majd pár nagyobbat kortyol belőle, hogy valóban összeszedje a bátorságát. Szerencse most vagy sem, az alkohol hamar megindítja a nyelvét, szabadabban beszél. Hiába, sosem volt egy nagy ivó.*
- És lásd a jólelkűségemet, kezdek én.
*Kuncog fel halkan, majd biztos, ami biztos még egy kortyot iszik, mielőtt belekezdene.*
- Hintóval egy bálba tartottunk apámmal, de az egész utat végig veszekedéssel töltöttük. Nem akartam menni, mert az egész arra volt, hogy megismertessenek az üzletfele fiával.
*Megborzongva húzza el a száját.*
- A hintó beállt az udvarra, apám nem engedett, így felpattantam, sietősen leszálltam. Hangosan becsaptam magam mögött az ajtót, hogy mindenkivel érzékeltessem, hogy az egészhez semmi kedvem sincs.
*Mivel ő maga tisztában van azzal, hogy mi a történet vége, az arcát el is borítja az erősebb pír. Érzi is, hogy bőre melegebb, így egy kis szünetet hagyva újabbat kortyol.*
- Nos elértem azt, hogy apám dühös lett, az érkező vendégek pedig rám figyeltek a hangoskodás miatt. Én pedig léptem is egy határozottat, hogy na most mogorván bedobbantok a terembe és mindenki tudja meg, hogy az egészhez nincsen semmi kedvem.
*Az emlék elég régi, mégis élesen látja maga előtt a kíváncsiskodó arcokat, és ugyan olyan élesen hallja azt az átkozott reccsenést.*
- Amit viszont én nem vettem észre, hogy a ruhámat odacsuktam a hintóhoz. Annak meg több sem kellett, mikor lendületesen elindultam. Csak egy reccsenés, ahogy pedig hátra kaptam a fejem a szoknya bizony ottmaradt a hintónál én pedig a vékonyka kis alsószoknyában ácsorogtam megannyi szem előtt.
*Neveti el magát zavartan, de a végére ismét csak aprót von a vállain.*
- A vendéglátónk kedves volt, mert kaptam az estére egy másik ruhát. De életem egyik legmegalázóbb pillanata volt, amikor az egész udvartartás és megannyi vendég előtt kullogtam be egy köpenybe csavarva.
*A poharat zavartan forgatja meg az ujjai között, majd egy újabbat korty után ismét a férfira pillant.*
- Nos? Te jössz.
*Kettejük között, ha lassan is, kissé oldódik a hangulat. Ahogy a férfira pillant már nem teljesen a jéghideg lengi körbe. Persze továbbra sem olyanok, mintha hatok vagy hónapok ismertsége lenne már mögöttük. De Aelthar jelenlétét olyan idegennek sem érzi már.*
- Azt mondják a bosszú rossz tanácsadó.
*Ingatja meg a fejét. Persze akkor elégedettséget érzett magában. Leány volt még. Naiv és a pozíciója miatt sok mindent el is néztek neki. Pár év elteltével, ha ez az emlék eszébe jutott, akkor már azért érzett némi bűntudatot, ha megbánást azért nem is.*
- Az ár. Semmit sem adnak ingyen.
*Bólint, miközben újra a pohárra fog, hogy a maradék kortyokat kiigya belőle. Talán az alkohol hatása, talán a férfié, de hosszú idő óta először nem érez magában feszültséget. Egészen addig persze, míg egy szeletet fel nem tár ő is a maga múltjából. Számára ez valóban veszteség. Nagy. Akkor összedőlt a jól megszokott világa, kirángatták abból a közegből, ahova akkor úgy gondolta, hogy való. Most pedig egy olyanban él, ami számára ennyi év után is idegen.*
- Van, aki nálam sokkal többet is veszített már.
*Von aprót a vállain. Igyekszik ezzel nyugtatni magát, pedig olyan érzés még mindig, mintha mindkét karjától megfosztották volna, nem pedig egy rangtól. Örülhetne, hogy él, hisz hallotta történetét annak, ami Selyemrév előtt is volt. A romok, a végeláthatatlan meredély, a megannyi életet követelő lázadás. De ő nem veszített többet, így neki bizony ez az a fájó seb, ami kínozza minden áldott napon.*
- Nehogy azt hidd. Nem járok ki szívesen. Ha igen, arra megvannak a jól megszokott helyeim, mint a Pegazus is.
*Mosolyodik el végül újfent, mert nem terve benne ragadni sem önsajnáltatásban, sem pedig régi sebek marcangolásában. Ahhoz most túl jól érzi magát Aelthar társaságában.*
- Lihanechből.
*Feleli röviden, majd érdeklődve pillant a férfi további szavaira. Ahogy hallgatja ajkain ismét elkezd burjánzani az a játékos mosoly, s szinte kihívásnak veszi.*
- Legyen. De ne ragadjunk le a csínyeknél, mert ahogy mondtam én nem bővelkedek annyira a rosszaságban.
*Pillant futólag a fogadós után, végül a zöld pillantások ravaszabb csillogással fordulnak vissza a férfira.*
- Szívesen hallanék rólad olyan történetet is, ami kellemetlen volt, de vicces. Még, ha neked akkor nem is, de visszagondolva már vigyort kanyarít az arcodra.
*Ahogy az újabb italok megérkeznek az üres poharat el is tolja az útból.*
- Tudod, azok a történetek, ami után akkor inkább elástad volna magad. Na, nekem volt olyan.
*Kuncog fel halkan, ahogy kézbe veszi a teli poharat, majd pár nagyobbat kortyol belőle, hogy valóban összeszedje a bátorságát. Szerencse most vagy sem, az alkohol hamar megindítja a nyelvét, szabadabban beszél. Hiába, sosem volt egy nagy ivó.*
- És lásd a jólelkűségemet, kezdek én.
*Kuncog fel halkan, majd biztos, ami biztos még egy kortyot iszik, mielőtt belekezdene.*
- Hintóval egy bálba tartottunk apámmal, de az egész utat végig veszekedéssel töltöttük. Nem akartam menni, mert az egész arra volt, hogy megismertessenek az üzletfele fiával.
*Megborzongva húzza el a száját.*
- A hintó beállt az udvarra, apám nem engedett, így felpattantam, sietősen leszálltam. Hangosan becsaptam magam mögött az ajtót, hogy mindenkivel érzékeltessem, hogy az egészhez semmi kedvem sincs.
*Mivel ő maga tisztában van azzal, hogy mi a történet vége, az arcát el is borítja az erősebb pír. Érzi is, hogy bőre melegebb, így egy kis szünetet hagyva újabbat kortyol.*
- Nos elértem azt, hogy apám dühös lett, az érkező vendégek pedig rám figyeltek a hangoskodás miatt. Én pedig léptem is egy határozottat, hogy na most mogorván bedobbantok a terembe és mindenki tudja meg, hogy az egészhez nincsen semmi kedvem.
*Az emlék elég régi, mégis élesen látja maga előtt a kíváncsiskodó arcokat, és ugyan olyan élesen hallja azt az átkozott reccsenést.*
- Amit viszont én nem vettem észre, hogy a ruhámat odacsuktam a hintóhoz. Annak meg több sem kellett, mikor lendületesen elindultam. Csak egy reccsenés, ahogy pedig hátra kaptam a fejem a szoknya bizony ottmaradt a hintónál én pedig a vékonyka kis alsószoknyában ácsorogtam megannyi szem előtt.
*Neveti el magát zavartan, de a végére ismét csak aprót von a vállain.*
- A vendéglátónk kedves volt, mert kaptam az estére egy másik ruhát. De életem egyik legmegalázóbb pillanata volt, amikor az egész udvartartás és megannyi vendég előtt kullogtam be egy köpenybe csavarva.
*A poharat zavartan forgatja meg az ujjai között, majd egy újabbat korty után ismét a férfira pillant.*
- Nos? Te jössz.
5831. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-05-17 11:27:37
Üzenet elküldve: 2025-05-17 11:27:37
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Holdacél és Smaragdfűz//
* Elmosolyodik, szórakozott fény villan a tekintetében, miközben ujjaival lassan dobolni kezd a korsó szélén. *
- Édes a bosszú... De legalább megtanulta, hogy a hölgyeket nem bántjuk büntetlenül.
Aelthar szemöldöke alig észrevehetően rándul meg, miközben a nő szavai visszhangzanak benne. Másik idők, másik mosolyok, másik arcok villannak be. A játék könnyednek tűnik, de ő jól tudja, hová vezethetnek az efféle szavak. Mégis... Vonzza. *
– Az ár?
* Gondolkodó arcot vág. A régi időkben táncot kért volna, vagy egy lopott csókot. Magaban megrázza a fejét. Tánc, Teysus térdkalácsára... Legfeljebb ha senki sem látja. Bár maga sem tudja, hogy kinek lenne ez nagyobb büntetés. Mélyen néz a nő szemébe, de belül már feddi magát, amiért egyáltalán efféle gondolatot megengedett. Az ilyen játszmákba könnyű belecsúszni, és még könnyebb elfelejteni, hol a határ.
Tekintete egy pillanatra megpihen a lány arcán. A szavai nemcsak múltat rejtenek, hanem veszteséget is, amit ő is túl jól ismer. Nemesi cím vagy vagyonos kereskedői ház… talán közelebb állnak egymáshoz, mint eddig hittem. Egy apró biccentéssel válaszol végül. *
- Így már világos. Sajnálom a veszteséged.
Aelthar csendesen hallgatja, közben arca rezzenéstelen, de figyelmes. Egy város, ami nem rejti el magát falak mögé. Mintha kérkedne a sebezhetőségével, vagy az erejével. A nevek nem mondanak neki sokat, de a nő lelkesedése magával ragadja. *
– Úgy fest, te már igazán otthon vagy itt. Talán idővel nekem is ismerősebb lesz ez a sok furcsaság.
* Kicsit félrebillenti a fejét, kíváncsian méri végig őt.*
- Honnan származol?
* Hátradől és összefonja a karjait maga előtt. *
- Visszatérve a csínyekre... Legyen egy-egy felállás.
* Gúnyosan elvigyorodik és int a fogadósnak egy újabb körért. *
- Egy történet ára, egy másik. Mit szólsz? De ehhez...
* Közben megérkeznek az italok. Kiszámolja a 11 aranyat a Borért, majd további 13at az Ullamar sörért. *
- Köszönjük. Ehhez szükségeltetik némi folyékony bátorság, úgy gondolom.
* Áttolja az asztalon a boros serlegety majd fél szemöldökét gonoszkodva felhúzza. *
- Ki kezd?
* Elmosolyodik, szórakozott fény villan a tekintetében, miközben ujjaival lassan dobolni kezd a korsó szélén. *
- Édes a bosszú... De legalább megtanulta, hogy a hölgyeket nem bántjuk büntetlenül.
Aelthar szemöldöke alig észrevehetően rándul meg, miközben a nő szavai visszhangzanak benne. Másik idők, másik mosolyok, másik arcok villannak be. A játék könnyednek tűnik, de ő jól tudja, hová vezethetnek az efféle szavak. Mégis... Vonzza. *
– Az ár?
* Gondolkodó arcot vág. A régi időkben táncot kért volna, vagy egy lopott csókot. Magaban megrázza a fejét. Tánc, Teysus térdkalácsára... Legfeljebb ha senki sem látja. Bár maga sem tudja, hogy kinek lenne ez nagyobb büntetés. Mélyen néz a nő szemébe, de belül már feddi magát, amiért egyáltalán efféle gondolatot megengedett. Az ilyen játszmákba könnyű belecsúszni, és még könnyebb elfelejteni, hol a határ.
Tekintete egy pillanatra megpihen a lány arcán. A szavai nemcsak múltat rejtenek, hanem veszteséget is, amit ő is túl jól ismer. Nemesi cím vagy vagyonos kereskedői ház… talán közelebb állnak egymáshoz, mint eddig hittem. Egy apró biccentéssel válaszol végül. *
- Így már világos. Sajnálom a veszteséged.
Aelthar csendesen hallgatja, közben arca rezzenéstelen, de figyelmes. Egy város, ami nem rejti el magát falak mögé. Mintha kérkedne a sebezhetőségével, vagy az erejével. A nevek nem mondanak neki sokat, de a nő lelkesedése magával ragadja. *
– Úgy fest, te már igazán otthon vagy itt. Talán idővel nekem is ismerősebb lesz ez a sok furcsaság.
* Kicsit félrebillenti a fejét, kíváncsian méri végig őt.*
- Honnan származol?
* Hátradől és összefonja a karjait maga előtt. *
- Visszatérve a csínyekre... Legyen egy-egy felállás.
* Gúnyosan elvigyorodik és int a fogadósnak egy újabb körért. *
- Egy történet ára, egy másik. Mit szólsz? De ehhez...
* Közben megérkeznek az italok. Kiszámolja a 11 aranyat a Borért,
majd további 13at az Ullamar sörért. *- Köszönjük. Ehhez szükségeltetik némi folyékony bátorság, úgy gondolom.
* Áttolja az asztalon a boros serlegety majd fél szemöldökét gonoszkodva felhúzza. *
- Ki kezd?
5830. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-05-16 20:52:51
Üzenet elküldve: 2025-05-16 20:52:51
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Holdacél és Smaragdfűz//
*Halvány, de annál zavartabb mosollyal bújik egy korty kíséretében a borospohara mögé. Különös és kissé riasztó érzés az, hogy egy kicsit ismét úgy érzi, hogy zavarba jött. A következő kérdés érkezése éppen ezért is szerencsés, mert hamar másfelé tereli a gondolatait.*
- Az én legnagyobb bűnöm?
*Hümmögve pillant át a pohár fölött a férfira, majd komisz mosollyal rándít aprót vállain.*
- Ugyan kérlek, én jól nevelt lány voltam mindig is.
*Mondja ezt a szájával, ám a smaragdok csibészes csillogása másról árulkodik.*
- Hát nagy bűnnek talán nem nevezném. Inkább gonosz kis csínynek. De mentségemre szóljon, hogy csak revansot vettem.
*Pillant szórakozottan a mostanra már lepakolt poharára.*
- Volt egy lovász, akinek volt egy fia. Alig idősebb, mint én. Segített a ház körül, rendezgetett, segített az apjának, liszteszsákokat cipelt.
*Húzódik egy élveteg, csibészes mosoly az ajkaira.*
- Lehet, hogy valaki megvágta a zsák alját, amit a fiú hirtelen felkapott, a súlytól a vágás tovább szakadt, a kamra pedig úgy nézett ki, mint a messzi téli tájak.
*Kuncogja végül el magát.*
- Jól megszidták, onnantól pedig már nem húzgálta meg a hajam.
*Mutatóujja hegyével a pohár szélén kezd körözgetni, ahogy kutakodik az emlékeiben, hátha szolgálhat valami izgalmasabbal is. De a napjai nagy része igencsak zsúfolt volt ahhoz, hogy túl sok ideje a komiszkodásra már ne maradjon.*
- Meg egyszer kiszöktem éjszaka. Megsértődtem az apámra és világgá akartam menni. Szépen összepakoltam és a lugas alatt kisurrantam. Az apám sajnos gyakran sétált éjszaka a kertben így messzire nem jutottam. Két napig nem jöhettem ki a szobából, azután pedig egy egész hónapon át a konyhán kellett segédkeznem.
*Igazából ez sem hangzik olyan katasztrofálisan, ám az akkori igencsak elkényeztetett leányzónak bizony kínszenvedés volt a krumplihámozás és a hagymaszeletelés.*
- Látod ez egy igazán bölcs gondolat. Ahogy eddig észrevettem benned akad bőven felfedezni való.
*Nevet fel halkan. Mondjuk bőséggel megkönnyítené a dolgát, ha egyszerűen Aelthar csak mesélne, ám való igaz, hogy abban ugyan hol lenne az izgalom?*
- Másnak soha?
*Vonja fel a szemöldökeit, majd szemeit hamar sunyi mód össze is húzza, miközben egy lépést közelebb tesz a férfi felé.*
- Ha így folytatom? Mondjuk még egy sörért cserébe? Vagy egy bor? Mi lenne az ára?
*Billenti félre a fejét. Már éppen bele is kezdene a játszadozásba, hogy kicsaljon újra valamit a férfiból, mikor végre amaz is faggatózni kezd. A mosoly hirtelen foszlik el az arcáról. A smaragd szemek el is pillantanak a félvérről.*
- Ha nemesi nem is, panaszkodni nem panaszkodhattam.
*Húzza el a száját, ahogy egy kicsit megint kínozni kezdi életének azon része, ahol megszűnt az a pompa és gondtalanság, amiben felnőtt.*
- Apám alkimista és kereskedett is. Jó üzletember volt, legalábbis sokáig azt gondolta magáról.
*Vonja meg a vállait, ahogy ismét a pohárért nyúl és pár korty borral igyekszik elűzni a hirtelen eluralkodó keserű ízt a szájában. Mintha Aelthar megérezte volna érkezik az újabb kíváncsiskodás, amire szemmel láthatóan már szívesebben válaszol.*
- Nyugodt. Néha túlságosan is. Legalábbis mostanában.
*Vonja meg egyszerűen a vállait.*
- Veszélyek mindenhol akadnak. Zsebtolvajok, vagy a lázadás. Bár az nem most volt.
*Szerencsére, akkor még a közelében sem voltak annak, hogy itt éljenek a városban. A szerencsétlenségben talán ez az egyetlen szerencse, hogy jó időben érkeztek Artheniorba.*
- Furcsaságok pedig akadnak bőven. Hisz ez egy város védfalak nélkül. Akkor ott van az a kút. Az álomfűz a tisztáson, vagy Marcus Marra nyughelye a holdudvaron. Attól függ mire vagy kíváncsi.
*Pillant végül fel, ismét felkutatva a kékeket. Mintha azt igyekezne kiolvasni, hogy pontosan mi érdekelheti a férfit. De egy újonnan érkezőnél igazából teljesen természetes, ha kíváncsi a város minden szegletére.*
- De nem volt olyan nagy csalódás ide költözni. Folyton változik és alakul át a város. Például ott van Selyemrév és a vízzel feltöltött meredély. A maga módján akár izgalmasnak is nevezhető.
*Halvány, de annál zavartabb mosollyal bújik egy korty kíséretében a borospohara mögé. Különös és kissé riasztó érzés az, hogy egy kicsit ismét úgy érzi, hogy zavarba jött. A következő kérdés érkezése éppen ezért is szerencsés, mert hamar másfelé tereli a gondolatait.*
- Az én legnagyobb bűnöm?
*Hümmögve pillant át a pohár fölött a férfira, majd komisz mosollyal rándít aprót vállain.*
- Ugyan kérlek, én jól nevelt lány voltam mindig is.
*Mondja ezt a szájával, ám a smaragdok csibészes csillogása másról árulkodik.*
- Hát nagy bűnnek talán nem nevezném. Inkább gonosz kis csínynek. De mentségemre szóljon, hogy csak revansot vettem.
*Pillant szórakozottan a mostanra már lepakolt poharára.*
- Volt egy lovász, akinek volt egy fia. Alig idősebb, mint én. Segített a ház körül, rendezgetett, segített az apjának, liszteszsákokat cipelt.
*Húzódik egy élveteg, csibészes mosoly az ajkaira.*
- Lehet, hogy valaki megvágta a zsák alját, amit a fiú hirtelen felkapott, a súlytól a vágás tovább szakadt, a kamra pedig úgy nézett ki, mint a messzi téli tájak.
*Kuncogja végül el magát.*
- Jól megszidták, onnantól pedig már nem húzgálta meg a hajam.
*Mutatóujja hegyével a pohár szélén kezd körözgetni, ahogy kutakodik az emlékeiben, hátha szolgálhat valami izgalmasabbal is. De a napjai nagy része igencsak zsúfolt volt ahhoz, hogy túl sok ideje a komiszkodásra már ne maradjon.*
- Meg egyszer kiszöktem éjszaka. Megsértődtem az apámra és világgá akartam menni. Szépen összepakoltam és a lugas alatt kisurrantam. Az apám sajnos gyakran sétált éjszaka a kertben így messzire nem jutottam. Két napig nem jöhettem ki a szobából, azután pedig egy egész hónapon át a konyhán kellett segédkeznem.
*Igazából ez sem hangzik olyan katasztrofálisan, ám az akkori igencsak elkényeztetett leányzónak bizony kínszenvedés volt a krumplihámozás és a hagymaszeletelés.*
- Látod ez egy igazán bölcs gondolat. Ahogy eddig észrevettem benned akad bőven felfedezni való.
*Nevet fel halkan. Mondjuk bőséggel megkönnyítené a dolgát, ha egyszerűen Aelthar csak mesélne, ám való igaz, hogy abban ugyan hol lenne az izgalom?*
- Másnak soha?
*Vonja fel a szemöldökeit, majd szemeit hamar sunyi mód össze is húzza, miközben egy lépést közelebb tesz a férfi felé.*
- Ha így folytatom? Mondjuk még egy sörért cserébe? Vagy egy bor? Mi lenne az ára?
*Billenti félre a fejét. Már éppen bele is kezdene a játszadozásba, hogy kicsaljon újra valamit a férfiból, mikor végre amaz is faggatózni kezd. A mosoly hirtelen foszlik el az arcáról. A smaragd szemek el is pillantanak a félvérről.*
- Ha nemesi nem is, panaszkodni nem panaszkodhattam.
*Húzza el a száját, ahogy egy kicsit megint kínozni kezdi életének azon része, ahol megszűnt az a pompa és gondtalanság, amiben felnőtt.*
- Apám alkimista és kereskedett is. Jó üzletember volt, legalábbis sokáig azt gondolta magáról.
*Vonja meg a vállait, ahogy ismét a pohárért nyúl és pár korty borral igyekszik elűzni a hirtelen eluralkodó keserű ízt a szájában. Mintha Aelthar megérezte volna érkezik az újabb kíváncsiskodás, amire szemmel láthatóan már szívesebben válaszol.*
- Nyugodt. Néha túlságosan is. Legalábbis mostanában.
*Vonja meg egyszerűen a vállait.*
- Veszélyek mindenhol akadnak. Zsebtolvajok, vagy a lázadás. Bár az nem most volt.
*Szerencsére, akkor még a közelében sem voltak annak, hogy itt éljenek a városban. A szerencsétlenségben talán ez az egyetlen szerencse, hogy jó időben érkeztek Artheniorba.*
- Furcsaságok pedig akadnak bőven. Hisz ez egy város védfalak nélkül. Akkor ott van az a kút. Az álomfűz a tisztáson, vagy Marcus Marra nyughelye a holdudvaron. Attól függ mire vagy kíváncsi.
*Pillant végül fel, ismét felkutatva a kékeket. Mintha azt igyekezne kiolvasni, hogy pontosan mi érdekelheti a férfit. De egy újonnan érkezőnél igazából teljesen természetes, ha kíváncsi a város minden szegletére.*
- De nem volt olyan nagy csalódás ide költözni. Folyton változik és alakul át a város. Például ott van Selyemrév és a vízzel feltöltött meredély. A maga módján akár izgalmasnak is nevezhető.
5829. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-05-13 15:45:40
Üzenet elküldve: 2025-05-13 15:45:40
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Holdacél és Smaragdfűz//
* Aelthar kacsintva emeli a korsóját, mintha ünnepélyesen megköszönné a figyelmet. *
– Megérte, ha most mosolyt csalt az arcodra. * Mondja rekedtes nevetéssel. *
– De te jössz, kisasszony. Mi a te legnagyobb bűnöd? Talán te is eladtad a lovaidat babokért?
* Játékos vigyorral emeli fel a korsót. *
– Köszönöm. A sör tehát beváltotta az árát, ezt jó hallani.
* Mondja, majd belekortyol, mintha ezzel is pontot tenne a történet végére. *
– Ami meg a képességeimet illeti… Hadd maradjon némi titokzatosság. Jobban esik felfedezni, mint tudni.
* Biccent a borospohár felé. *
– De ha így folytatod, a végén még olyat is elmesélek, amit másnak soha. Na, de. Mi a helyzet kegyeddel, Anavelyssa Vaediwer? Hadd viszonozzam a faggatózást.
* Számítóan mosolyog és ujjai között megforhatja a korsót, nem nézve a lányra. *
– Az illem, a tartás...
* Tekintete visszatér a kellemes archoz. *
– Az ember azt hinné, hogy nemesi vér csordogál benned. Vagy legalábbis nem áll túl messze tőled.
* A hangja könnyed, de a szeme élesen kutat, hátha egy apró rezdülés is elárul valamit.
Enyhítőleg eltereli a témát végül. *
- Sok mindent meséltél a fogadóról, de magáról a városról alig esett szó.
* Jegyzi meg, miközben finoman körbefuttatja tekintetét a Pegazus bensőséges terén. *
– Milyen itt élni? Vannak veszélyei, furcsaságai?
*A kérdés komolyabb hangot üt meg, mintha már nemcsak társalgás lenne, hanem céltudatos kíváncsiság. Nem felejti, miért is jött. Az információ mindenkinél ott lapulhat, csak jól kell kérdezni. *
* Aelthar kacsintva emeli a korsóját, mintha ünnepélyesen megköszönné a figyelmet. *
– Megérte, ha most mosolyt csalt az arcodra. * Mondja rekedtes nevetéssel. *
– De te jössz, kisasszony. Mi a te legnagyobb bűnöd? Talán te is eladtad a lovaidat babokért?
* Játékos vigyorral emeli fel a korsót. *
– Köszönöm. A sör tehát beváltotta az árát, ezt jó hallani.
* Mondja, majd belekortyol, mintha ezzel is pontot tenne a történet végére. *
– Ami meg a képességeimet illeti… Hadd maradjon némi titokzatosság. Jobban esik felfedezni, mint tudni.
* Biccent a borospohár felé. *
– De ha így folytatod, a végén még olyat is elmesélek, amit másnak soha. Na, de. Mi a helyzet kegyeddel, Anavelyssa Vaediwer? Hadd viszonozzam a faggatózást.
* Számítóan mosolyog és ujjai között megforhatja a korsót, nem nézve a lányra. *
– Az illem, a tartás...
* Tekintete visszatér a kellemes archoz. *
– Az ember azt hinné, hogy nemesi vér csordogál benned. Vagy legalábbis nem áll túl messze tőled.
* A hangja könnyed, de a szeme élesen kutat, hátha egy apró rezdülés is elárul valamit.
Enyhítőleg eltereli a témát végül. *
- Sok mindent meséltél a fogadóról, de magáról a városról alig esett szó.
* Jegyzi meg, miközben finoman körbefuttatja tekintetét a Pegazus bensőséges terén. *
– Milyen itt élni? Vannak veszélyei, furcsaságai?
*A kérdés komolyabb hangot üt meg, mintha már nemcsak társalgás lenne, hanem céltudatos kíváncsiság. Nem felejti, miért is jött. Az információ mindenkinél ott lapulhat, csak jól kell kérdezni. *
5828. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-05-13 09:14:55
Üzenet elküldve: 2025-05-13 09:14:55
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Holdacél és Smaragdfűz//
*Sejtése csakhamar beigazolódik és az újabb ötlet sem bizonyult nyerőnek. Valahol kicsit azért szerencsésnek érzi, mert az eddig megismertekből úgy érzi, hogy a hősszerelmes nem igazán illik a férfihoz. De aztán meg ki tudja?*
- A végén kiderül, hogy mégiscsak te vagy a kocsis. Csak nem volt elég jó a pénz, ezért eladtad a lovakat egy szütyőnyi varázsbabért és inkább kereket oldottál.
*Neveti el magát az újabb képtelen ötletre. Szórakoztató ez a találgatás, de most egy kicsit hagyja pihenni a dolgot, mielőtt a férfi számára zavaró lenne a folytonos kíváncsiság. Az pedig való igaz, hogy eddig ő sem ejtett el igazán semmit magáról, hát miért is várná el ezt Aelthartól?
A pulthoz érve csak figyel és hallgatja a történetet. Ha már azt ígérte a férfi, hogy szórakoztató lesz.*
- Úgy gondolod, hogy megér majd annyit? Hát legyen.
*A félvér ajkára szökő mosolyt azonnal viszonozza, ami hamarosan kuncogásba torkollik. Nem lesz adósa senkinek, a történet végére pedig kíváncsi.
Így egyelőre elszakad a hideg szemektől, hogy helyette a fogadóst keresse fel.
Először egy korsó Ullamar sört kér ki, amiért leszámolja a 13 aranyat. A maga részéről ő nem annyira sörös. Azt mindig is a férfiak italának tartotta. Meg amúgy is túl keserű az ő szájízének. A választása egyszerűen csak egy pohár Borra esik, amiért még előszed 11 aranyat. A két ital ára hamarosan a fogadós előtt pihen a pulton, sokáig pedig nem is kell várni arra, hogy azok megérkezzenek.*
- Akkor a folytatásra.
*Tolja a sört a férfi elé, az ő vékony ujjai pedig a borospohár köré fonódnak. Szerencsére az ital után hamar érkezik a történet folytatása is, amit először magasra szökő szemöldökökkel hallgat, a vége felé viszont komisz mosoly szökik az ajkaira. Szemei előtt szinte az egész lejátszódik. Bár nincs nehéz dolga azzal, hogy elképzelje az egészet. A múltkor látott komisz fiúcska tyúkos akciója nagyban hozzájárul, hogy maga elé tudja képzelni az egészet.*
- Ahogyan a sör is megérte ezt a történetet.
*Nevet fel halkan. Abba bele sem gondol, hogy milyen büntetés várhatott a komisz gyerekre, ha végül fülön is csípték. Pár apró korty után elgondolkodva forgatja kezében a poharat.*
- Szóval többet tudsz te annál, minthogy csak rosszul használod a villákat. Egyre kíváncsibb vagyok, hogy mire lehetsz még képes.
*Pár újabb korty után elégedetten nyalja le ajkairól a cseppeket, majd a poharat egyelőre félretéve dől oldalával a pultnak.*
*Sejtése csakhamar beigazolódik és az újabb ötlet sem bizonyult nyerőnek. Valahol kicsit azért szerencsésnek érzi, mert az eddig megismertekből úgy érzi, hogy a hősszerelmes nem igazán illik a férfihoz. De aztán meg ki tudja?*
- A végén kiderül, hogy mégiscsak te vagy a kocsis. Csak nem volt elég jó a pénz, ezért eladtad a lovakat egy szütyőnyi varázsbabért és inkább kereket oldottál.
*Neveti el magát az újabb képtelen ötletre. Szórakoztató ez a találgatás, de most egy kicsit hagyja pihenni a dolgot, mielőtt a férfi számára zavaró lenne a folytonos kíváncsiság. Az pedig való igaz, hogy eddig ő sem ejtett el igazán semmit magáról, hát miért is várná el ezt Aelthartól?
A pulthoz érve csak figyel és hallgatja a történetet. Ha már azt ígérte a férfi, hogy szórakoztató lesz.*
- Úgy gondolod, hogy megér majd annyit? Hát legyen.
*A félvér ajkára szökő mosolyt azonnal viszonozza, ami hamarosan kuncogásba torkollik. Nem lesz adósa senkinek, a történet végére pedig kíváncsi.
Így egyelőre elszakad a hideg szemektől, hogy helyette a fogadóst keresse fel.
Először egy korsó Ullamar sört kér ki, amiért leszámolja a 13 aranyat.
A maga részéről ő nem annyira sörös. Azt mindig is a férfiak italának tartotta. Meg amúgy is túl keserű az ő szájízének. A választása egyszerűen csak egy pohár Borra esik, amiért még előszed 11 aranyat. A két ital ára hamarosan a fogadós előtt pihen a pulton, sokáig pedig nem is kell várni arra, hogy azok megérkezzenek.*- Akkor a folytatásra.
*Tolja a sört a férfi elé, az ő vékony ujjai pedig a borospohár köré fonódnak. Szerencsére az ital után hamar érkezik a történet folytatása is, amit először magasra szökő szemöldökökkel hallgat, a vége felé viszont komisz mosoly szökik az ajkaira. Szemei előtt szinte az egész lejátszódik. Bár nincs nehéz dolga azzal, hogy elképzelje az egészet. A múltkor látott komisz fiúcska tyúkos akciója nagyban hozzájárul, hogy maga elé tudja képzelni az egészet.*
- Ahogyan a sör is megérte ezt a történetet.
*Nevet fel halkan. Abba bele sem gondol, hogy milyen büntetés várhatott a komisz gyerekre, ha végül fülön is csípték. Pár apró korty után elgondolkodva forgatja kezében a poharat.*
- Szóval többet tudsz te annál, minthogy csak rosszul használod a villákat. Egyre kíváncsibb vagyok, hogy mire lehetsz még képes.
*Pár újabb korty után elégedetten nyalja le ajkairól a cseppeket, majd a poharat egyelőre félretéve dől oldalával a pultnak.*
5827. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-05-13 08:47:11
Üzenet elküldve: 2025-05-13 08:47:11
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Holdacél és Smaragdfűz//
* Aelthar felhorkan egy halk, szórakozott nevetéssel, aztán fejét csóválva pillant rá oldalról. *
– Ha ezt valami olcsó ponyvaregényben olvasnád, valószínűleg én is felvonnám a szemöldököm. De tetszik, ahogy próbálkozol. Csak így tovább.
* A férfi félrebiccentett fejjel fürkészi a lány arcát, észreveszi a pírt, de nem teszi szóvá. Inkább csak elmosolyodik magában. Talán most először sikerült egy repedést ejtenie a magabiztos felszínen, és ezt valamiért győzelemnek érzi.
A kérdésre egy pillanatra elhallgat, majd vállat von, mintha a válasz nem számítana igazán.
Anavelyssa szavaiból sem következtetne egyszerű szolgálólányra, vagy hasonlóra. Talán kereskedő leánya? Nos, ő maga sem siet a hovatartozását megvitatni, így nem kérdezősködik. *
– Elég régóta. Néha nem is tudom, hogy magam mögött hagytam-e valamit, vagy csak céltalanul léptem le.
* Apró félmosoly, de a szeme nem mosolyog vele. A ravasz ügyeskedésre viszont halvány, de elismerő teljes mosoly jelenik meg az ajkán. *
– Te aztán tudsz alkudozni. Rendben, legyen. Egy ital a történetért cserébe… De vigyázz, könnyen lehet, hogy a végén még egy egész korsóval tartozol.
* Aelthar elmosolyodik, és végre megcsillan benne valami játékos, ahogy csatlakozik a lányhoz a pultnál.*
– Szóval, csirkés történet… Egyszer, még kölyökként, elloptam egy egész sült csirkét a konyháról. Azt hittem, senkinek sem fog feltűnni. Nem vagyok válogatós, azt kérsz, amit akarsz.
* Vigyorog gúnyosan, jelezve, hogy csak akkor folytatja, ha a másik betartja az alku rá eső részét. Ha megvan, kortyol egyet, majd csak aztán folytatja. *
– Csakhogy az a vacsora az uraságé volt. Mikor rájöttek, ki volt a tettes, a szakácsnő sodrófával kergetett végig a birtokon, a kutyák meg utánam. A csirkéből persze semmi sem maradt. Egy részét én ettem meg útközben, a többit a kutyák, mert odadobtam eléjük, hogy elmenekülhessek.
* Arról már nem tesz említést, hogy az uraság a történetben a tulajdon apja. Vagy hogy hány botütést kapott ezért utána. *
- Megérte? Határozottan.
* Főleg, mert ezzel az incidenssel ügyesen el tudta terelni a figyelmet az öccse egy másik ballépéséről. *
* Aelthar felhorkan egy halk, szórakozott nevetéssel, aztán fejét csóválva pillant rá oldalról. *
– Ha ezt valami olcsó ponyvaregényben olvasnád, valószínűleg én is felvonnám a szemöldököm. De tetszik, ahogy próbálkozol. Csak így tovább.
* A férfi félrebiccentett fejjel fürkészi a lány arcát, észreveszi a pírt, de nem teszi szóvá. Inkább csak elmosolyodik magában. Talán most először sikerült egy repedést ejtenie a magabiztos felszínen, és ezt valamiért győzelemnek érzi.
A kérdésre egy pillanatra elhallgat, majd vállat von, mintha a válasz nem számítana igazán.
Anavelyssa szavaiból sem következtetne egyszerű szolgálólányra, vagy hasonlóra. Talán kereskedő leánya? Nos, ő maga sem siet a hovatartozását megvitatni, így nem kérdezősködik. *
– Elég régóta. Néha nem is tudom, hogy magam mögött hagytam-e valamit, vagy csak céltalanul léptem le.
* Apró félmosoly, de a szeme nem mosolyog vele. A ravasz ügyeskedésre viszont halvány, de elismerő teljes mosoly jelenik meg az ajkán. *
– Te aztán tudsz alkudozni. Rendben, legyen. Egy ital a történetért cserébe… De vigyázz, könnyen lehet, hogy a végén még egy egész korsóval tartozol.
* Aelthar elmosolyodik, és végre megcsillan benne valami játékos, ahogy csatlakozik a lányhoz a pultnál.*
– Szóval, csirkés történet… Egyszer, még kölyökként, elloptam egy egész sült csirkét a konyháról. Azt hittem, senkinek sem fog feltűnni. Nem vagyok válogatós, azt kérsz, amit akarsz.
* Vigyorog gúnyosan, jelezve, hogy csak akkor folytatja, ha a másik betartja az alku rá eső részét. Ha megvan, kortyol egyet, majd csak aztán folytatja. *
– Csakhogy az a vacsora az uraságé volt. Mikor rájöttek, ki volt a tettes, a szakácsnő sodrófával kergetett végig a birtokon, a kutyák meg utánam. A csirkéből persze semmi sem maradt. Egy részét én ettem meg útközben, a többit a kutyák, mert odadobtam eléjük, hogy elmenekülhessek.
* Arról már nem tesz említést, hogy az uraság a történetben a tulajdon apja. Vagy hogy hány botütést kapott ezért utána. *
- Megérte? Határozottan.
* Főleg, mert ezzel az incidenssel ügyesen el tudta terelni a figyelmet az öccse egy másik ballépéséről. *
5826. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-05-13 04:34:56
Üzenet elküldve: 2025-05-13 04:34:56
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Holdacél és Smaragdfűz//
*Az újabb rejtélyesnek hangzó és kicsit akár nyugtalanítónak is mondható válaszra eltűnődve vonja össze a szemöldökeit. Találgat, mert nem hagynak neki más választást. Bosszantó egy kicsit, hogy igen kanyargós az út, amin keresztül járva igyekszik kideríteni, hogy kivel is van dolga. De, ha igazán őszinte akar lenni ezt élvezi. Kötelezettség elől vagy alól sétált el, azt mondta. Hát biztos nem ő a kocsis, aki az elől lépett meg, hogy urát kelljen ide-oda furikáztatnia a díszes hintóval. Aelthar rendezett, jóvágású és igen jóképű férfi. A viselt páncélja sem tűnik kopott darabnak. Múltbéli árnyakról beszél, a hangjából pedig kicsendül a keserűség. Bosszantóan nem tudja összerakni a képet.*
- Akkor valami nemes család testőre vagy.
*Pillant maga elé eltűnődve, miközben egyik kezét elszakítja a könyv szorongatásából és az állára vakargat mutatóujjával.*
- Talán...
*Hümmög pár pillanatig, amíg igyekszik kitalálni a következő tippet, ami valószínűleg ugyan úgy zsákutcába vezeti majd.*
- Egymásba szerettetek a nemes úr lányával, de mivel nincsen címed nem lehettek egymáséi. Ám a románc kiderült, így magad mögött kellett hagyni a birtokot. Igaz?
*Szinte tökéletes ez a történet. Romantika, dráma, megmagyarázná a férfin uralkodó keserűséget, hisz elveszítette szíve hölgyét és a biztos munkáját, amivel a közelében lehetett. Hát erről könyvet lehetne írni.*
- Ó, ne aggódj láttam én a töpszli Kerranon, hogy a csirkelopás is tud móka lenni.
*Vigyorodik el halványan, ahogy eszébe jut a pár hattal ezelőtt látott incidens, mikor az egyik utcán végig kergették a fiút, aki a sipítozó tyúkot tartotta a hóna alatt. Nyomában meg iszkolt a nagydarab asszonyság a sodrófával hadonászva. Ő volt az állat gazdája, bizony.
A Pegazusba érve hamar túl is esik az ismertetésen. Röviden, de lényegre törően igyekszik bemutatni a helyet, hogy Aeltharnak minél kevesebb baja legyen az eligazodással.*
- Mi?
*Sandít szeme sarkából a férfira, majd halovány pírral aprót ráz a fején. Szerencsére a bőre magától is képes arra, hogy a hófehéren megjelenjen a halvány rózsás árnyalat, így valamelyest burkolható, hogy egy kissé talán zavarba jött. Ő. Na éppen ő, akit férfi még nem volt képes zavarba hozni.*
- Csak sokat járok ide. Apám gyakran van távol, én pedig jobb, ha nem veszem kézügybe a konyhai dolgokat.
*Ahogy ismét összetalálkozik a kékekkel a pillantását inkább hamar el is kapja róla, hogy az újfent említett fürdőház ajtajára pillantson.*
- Kellemes hely, de igazán élvezni csak akkor lehet, ha valahol szereted a nyugalmat, a csendet és legfőképpen a semmittevést. Egyszerű fürdésre elég egy dézsa is.
*A fürdőház is gyakori program a számára, mert bizony ő élvezi az előbb említett dolgokat. Noha az élete igencsak megváltozott, valamennyire a fürdőház emlékezteti a gondtalan, fényűző életére. Hát szokása meg is adni a módját, hogy kiélvezze azt.*
- Mióta vagy úton? A vándorok általában mire ideérnek másra sem vágynak, mint telerakni a gyomrukat, lecsutakolni a koszt és megpihenni odafent.
*Végül rászánja magát, hogy újból a férfira tekintsen. Az ital említésére alig bírja ki, hogy ne szakadjon fel belőle egy megkönnyebbült sóhaj. Az a nő, aki az esetek nagy részében inkább kerüli a társaságot, most éppen kezd ragaszkodni egyhez. Egy olyanhoz, aki más, aki izgalmasnak tűnik, aki felkeltette az érdeklődését és minden egyes szavával képes azt fent is tartani.*
- Végül is egy ital még akár beleférhet.
*Válaszolja végül egyszerűen, ám a szíve kicsit jobban meglódul. Izgatott és ez különös. Nem érzi a másikat tehernek, nyűgnek. Inkább úgy érzi kár, hogy nem talált már rá hamarabb. Akkor talán az elmúlt időszak nem lett volna olyan sivár és száraz.*
- Egyszerű. Csak egy nő, aki szívesen segít.
*Füllenti, mert bárki, aki egy kicsit is jobban ismeri azt mondaná, hogy önző és érdektelen mások iránt. De azok az emberek valójában nem ismerik igazán, mert nem hagyja, hogy megismerjék. Noha Aeltharral szemben is igyekszik azért tartani magát, de mellette e röpke idő elteltével felszabadultabbnak érzi magát. Valami olyan kerítette hatalmába, amit életében először érez úgy, hogy jó, nem pedig zavaró. Valahol az érzés riasztóan idegen, ez pedig óvatosságra inti, de mégsem készül visszautasítani azt az italt.*
- Szörnyű vagy.
*Neveti el magát, ahogy inkább megindítja lépteit tovább a pult felé, mielőtt túlzottan belesüpped a rá törő ismeretlen érzések kutatásába.*
- Pedig lehetnél olyan kegyes, hogy elmeséled nekem a történetet. Akkor leszek olyan kegyes és az első italodat hálából fizetem.
*Válla fölött hátra pillantva játékos vigyorral kacsint a férfira, majd kuncogva sétál tovább egészen a pultig.*
*Az újabb rejtélyesnek hangzó és kicsit akár nyugtalanítónak is mondható válaszra eltűnődve vonja össze a szemöldökeit. Találgat, mert nem hagynak neki más választást. Bosszantó egy kicsit, hogy igen kanyargós az út, amin keresztül járva igyekszik kideríteni, hogy kivel is van dolga. De, ha igazán őszinte akar lenni ezt élvezi. Kötelezettség elől vagy alól sétált el, azt mondta. Hát biztos nem ő a kocsis, aki az elől lépett meg, hogy urát kelljen ide-oda furikáztatnia a díszes hintóval. Aelthar rendezett, jóvágású és igen jóképű férfi. A viselt páncélja sem tűnik kopott darabnak. Múltbéli árnyakról beszél, a hangjából pedig kicsendül a keserűség. Bosszantóan nem tudja összerakni a képet.*
- Akkor valami nemes család testőre vagy.
*Pillant maga elé eltűnődve, miközben egyik kezét elszakítja a könyv szorongatásából és az állára vakargat mutatóujjával.*
- Talán...
*Hümmög pár pillanatig, amíg igyekszik kitalálni a következő tippet, ami valószínűleg ugyan úgy zsákutcába vezeti majd.*
- Egymásba szerettetek a nemes úr lányával, de mivel nincsen címed nem lehettek egymáséi. Ám a románc kiderült, így magad mögött kellett hagyni a birtokot. Igaz?
*Szinte tökéletes ez a történet. Romantika, dráma, megmagyarázná a férfin uralkodó keserűséget, hisz elveszítette szíve hölgyét és a biztos munkáját, amivel a közelében lehetett. Hát erről könyvet lehetne írni.*
- Ó, ne aggódj láttam én a töpszli Kerranon, hogy a csirkelopás is tud móka lenni.
*Vigyorodik el halványan, ahogy eszébe jut a pár hattal ezelőtt látott incidens, mikor az egyik utcán végig kergették a fiút, aki a sipítozó tyúkot tartotta a hóna alatt. Nyomában meg iszkolt a nagydarab asszonyság a sodrófával hadonászva. Ő volt az állat gazdája, bizony.
A Pegazusba érve hamar túl is esik az ismertetésen. Röviden, de lényegre törően igyekszik bemutatni a helyet, hogy Aeltharnak minél kevesebb baja legyen az eligazodással.*
- Mi?
*Sandít szeme sarkából a férfira, majd halovány pírral aprót ráz a fején. Szerencsére a bőre magától is képes arra, hogy a hófehéren megjelenjen a halvány rózsás árnyalat, így valamelyest burkolható, hogy egy kissé talán zavarba jött. Ő. Na éppen ő, akit férfi még nem volt képes zavarba hozni.*
- Csak sokat járok ide. Apám gyakran van távol, én pedig jobb, ha nem veszem kézügybe a konyhai dolgokat.
*Ahogy ismét összetalálkozik a kékekkel a pillantását inkább hamar el is kapja róla, hogy az újfent említett fürdőház ajtajára pillantson.*
- Kellemes hely, de igazán élvezni csak akkor lehet, ha valahol szereted a nyugalmat, a csendet és legfőképpen a semmittevést. Egyszerű fürdésre elég egy dézsa is.
*A fürdőház is gyakori program a számára, mert bizony ő élvezi az előbb említett dolgokat. Noha az élete igencsak megváltozott, valamennyire a fürdőház emlékezteti a gondtalan, fényűző életére. Hát szokása meg is adni a módját, hogy kiélvezze azt.*
- Mióta vagy úton? A vándorok általában mire ideérnek másra sem vágynak, mint telerakni a gyomrukat, lecsutakolni a koszt és megpihenni odafent.
*Végül rászánja magát, hogy újból a férfira tekintsen. Az ital említésére alig bírja ki, hogy ne szakadjon fel belőle egy megkönnyebbült sóhaj. Az a nő, aki az esetek nagy részében inkább kerüli a társaságot, most éppen kezd ragaszkodni egyhez. Egy olyanhoz, aki más, aki izgalmasnak tűnik, aki felkeltette az érdeklődését és minden egyes szavával képes azt fent is tartani.*
- Végül is egy ital még akár beleférhet.
*Válaszolja végül egyszerűen, ám a szíve kicsit jobban meglódul. Izgatott és ez különös. Nem érzi a másikat tehernek, nyűgnek. Inkább úgy érzi kár, hogy nem talált már rá hamarabb. Akkor talán az elmúlt időszak nem lett volna olyan sivár és száraz.*
- Egyszerű. Csak egy nő, aki szívesen segít.
*Füllenti, mert bárki, aki egy kicsit is jobban ismeri azt mondaná, hogy önző és érdektelen mások iránt. De azok az emberek valójában nem ismerik igazán, mert nem hagyja, hogy megismerjék. Noha Aeltharral szemben is igyekszik azért tartani magát, de mellette e röpke idő elteltével felszabadultabbnak érzi magát. Valami olyan kerítette hatalmába, amit életében először érez úgy, hogy jó, nem pedig zavaró. Valahol az érzés riasztóan idegen, ez pedig óvatosságra inti, de mégsem készül visszautasítani azt az italt.*
- Szörnyű vagy.
*Neveti el magát, ahogy inkább megindítja lépteit tovább a pult felé, mielőtt túlzottan belesüpped a rá törő ismeretlen érzések kutatásába.*
- Pedig lehetnél olyan kegyes, hogy elmeséled nekem a történetet. Akkor leszek olyan kegyes és az első italodat hálából fizetem.
*Válla fölött hátra pillantva játékos vigyorral kacsint a férfira, majd kuncogva sétál tovább egészen a pultig.*
5825. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-05-12 21:43:26
Üzenet elküldve: 2025-05-12 21:43:26
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Holdacél és Smaragdfűz//
* Aelthar ajka ismét félmosolyra húzódik, ahogy kissé oldalra biccenti a fejét, mintha mérlegelné a kérdést. Hangja mély, de játékos éllel feleli. *
– Ha valóban az lennék, és az udvari etikett elől szöktem volna meg, az azt jelentené, hogy most lebuktattál. Márpedig az ilyen felfedezések után rendszerint két választás marad. Vagy szövetségesnek állsz... Vagy árulónak.
* Szavai után kis szünetet tart, mintha a hatást figyelné, aztán nevetve legyint egyet. *
- De ne aggódj, nincs nálam semmilyen hangzatos cím, amit meg kéne védenem. Csak néhány múltbéli árny, amit nem lehet olyan könnyen lerázni.
* Hangjába egy árnyalatnyi keserűség vegyül. Aelthar oldalra pillant a lökésre, aztán szélesebbre húzza a mosolyát. *
– Csirkelopás? Megbántasz, ha azt hiszed, ilyen apróságokkal bíbelődnék. Az én bűneim… Nos, azok sokkal nagyobb szabásúak. És sokkal szórakoztatóbbak.
* Észrevétlenül figyeli a lányt, miközben az beszél. Vajon mennyit mutasson meg magából? A szavai könnyedek, de a tekintete kérdez. Mennyit bírna el abból, ami mögötte van? És akarja-e egyáltalán, hogy bárki is igazán lássa?
Ahogy átlép a Pegazus küszöbén, a kinti világ zaja és a téren kavargó emlékfoszlányok lassan lecsillapodnak benne. A bent terjengő sör, fűszer és ódon fa keveredő illata már-már megnyugtatóan ismerős számára, még ha nem is járt itt soha. Az egykori otthon túl tökéletes rendjétől eltérő, de itt minden életre kelt. És most, itt áll előtte ez a nő, aki a maga módján idegenebb, mint bármelyik város, mégis egyre ismerősebb minden szavával. *
– Meglehetősen részletes ismertetőt kaptam .
* Jegyzi meg félig mosolyogva, ahogy követi a tekintetét az egyes ajtók irányába. Vállát enyhén a falnak veti, nem úgy tűnik, mintha sietne bárhova. *
- Már-már azt hinné az ember, hogy itt dolgozol.
* A tekintetét újra a nőre emeli. A csipkelődő tónus mögött azonban nem gúny vagy fölény lakozik. Inkább valamiféle kíváncsisággal vegyes elismerés. Akaratlanul is elidőzik a mozdulatain, a hangjában bujkáló játékosságon. A férfi arcán azonban mindebből alig tükröződik valami. Csak a szeme alatt rándul egy vonás, mintha egy gondolatot űzne el. *
– Talán nem is bánnám a fürdőházat.
* Jegyzi meg aztán tűnődve, mintha épp mérlegelne valamit. De hamar visszakanyarodik hozzá. *
– De az igazat megvallva, úgy sejtem, még mindig nem vagyok eléggé fáradt ahhoz, hogy egyedül maradjak a gondolataimmal.
* Szinte észrevétlenül, de mintha a hangja enyhülne, miközben a másik arca felé fordul. A rideg pillantások mögött ott lapul valami más. Talán kíváncsiság. Talán egy kínosan ismerős érzés. Annak a felismerése, hogy az ember olyasvalakit enged közel, akitől nem tudja, miben reménykedhet. És miben fog csalódni. *
– Ha még nem untattalak agyon, talán... Maradhatnál egy ital erejéig. Vagy addig, amíg rá nem jövök, milyen fajta nő az, aki mindenféle fenntartás nélkül elkísér egy ismeretlen férfit a Pegazushoz, és közben még az irányítást is képes a kezében tartani.
* Megint az a halvány félmosoly. Nem a szokásos, udvarias és távolságtartó. Inkább olyasféle, amit ritkán mutat meg bárkinek. És bár ott a lehetőség, hogy visszautasítják, nem tűnik olyannak, aki megijedne tőle. Legalábbis nem úgy, hogy látszana rajta. *
– Aztán majd eldöntöm, elmeséljem-e a csirkelopásos történetet. Mert... lehet, hogy volt ilyen. Talán. Esetleg.
* Aelthar ajka ismét félmosolyra húzódik, ahogy kissé oldalra biccenti a fejét, mintha mérlegelné a kérdést. Hangja mély, de játékos éllel feleli. *
– Ha valóban az lennék, és az udvari etikett elől szöktem volna meg, az azt jelentené, hogy most lebuktattál. Márpedig az ilyen felfedezések után rendszerint két választás marad. Vagy szövetségesnek állsz... Vagy árulónak.
* Szavai után kis szünetet tart, mintha a hatást figyelné, aztán nevetve legyint egyet. *
- De ne aggódj, nincs nálam semmilyen hangzatos cím, amit meg kéne védenem. Csak néhány múltbéli árny, amit nem lehet olyan könnyen lerázni.
* Hangjába egy árnyalatnyi keserűség vegyül. Aelthar oldalra pillant a lökésre, aztán szélesebbre húzza a mosolyát. *
– Csirkelopás? Megbántasz, ha azt hiszed, ilyen apróságokkal bíbelődnék. Az én bűneim… Nos, azok sokkal nagyobb szabásúak. És sokkal szórakoztatóbbak.
* Észrevétlenül figyeli a lányt, miközben az beszél. Vajon mennyit mutasson meg magából? A szavai könnyedek, de a tekintete kérdez. Mennyit bírna el abból, ami mögötte van? És akarja-e egyáltalán, hogy bárki is igazán lássa?
Ahogy átlép a Pegazus küszöbén, a kinti világ zaja és a téren kavargó emlékfoszlányok lassan lecsillapodnak benne. A bent terjengő sör, fűszer és ódon fa keveredő illata már-már megnyugtatóan ismerős számára, még ha nem is járt itt soha. Az egykori otthon túl tökéletes rendjétől eltérő, de itt minden életre kelt. És most, itt áll előtte ez a nő, aki a maga módján idegenebb, mint bármelyik város, mégis egyre ismerősebb minden szavával. *
– Meglehetősen részletes ismertetőt kaptam .
* Jegyzi meg félig mosolyogva, ahogy követi a tekintetét az egyes ajtók irányába. Vállát enyhén a falnak veti, nem úgy tűnik, mintha sietne bárhova. *
- Már-már azt hinné az ember, hogy itt dolgozol.
* A tekintetét újra a nőre emeli. A csipkelődő tónus mögött azonban nem gúny vagy fölény lakozik. Inkább valamiféle kíváncsisággal vegyes elismerés. Akaratlanul is elidőzik a mozdulatain, a hangjában bujkáló játékosságon. A férfi arcán azonban mindebből alig tükröződik valami. Csak a szeme alatt rándul egy vonás, mintha egy gondolatot űzne el. *
– Talán nem is bánnám a fürdőházat.
* Jegyzi meg aztán tűnődve, mintha épp mérlegelne valamit. De hamar visszakanyarodik hozzá. *
– De az igazat megvallva, úgy sejtem, még mindig nem vagyok eléggé fáradt ahhoz, hogy egyedül maradjak a gondolataimmal.
* Szinte észrevétlenül, de mintha a hangja enyhülne, miközben a másik arca felé fordul. A rideg pillantások mögött ott lapul valami más. Talán kíváncsiság. Talán egy kínosan ismerős érzés. Annak a felismerése, hogy az ember olyasvalakit enged közel, akitől nem tudja, miben reménykedhet. És miben fog csalódni. *
– Ha még nem untattalak agyon, talán... Maradhatnál egy ital erejéig. Vagy addig, amíg rá nem jövök, milyen fajta nő az, aki mindenféle fenntartás nélkül elkísér egy ismeretlen férfit a Pegazushoz, és közben még az irányítást is képes a kezében tartani.
* Megint az a halvány félmosoly. Nem a szokásos, udvarias és távolságtartó. Inkább olyasféle, amit ritkán mutat meg bárkinek. És bár ott a lehetőség, hogy visszautasítják, nem tűnik olyannak, aki megijedne tőle. Legalábbis nem úgy, hogy látszana rajta. *
– Aztán majd eldöntöm, elmeséljem-e a csirkelopásos történetet. Mert... lehet, hogy volt ilyen. Talán. Esetleg.
5824. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-05-12 20:46:49
Üzenet elküldve: 2025-05-12 20:46:49
Rang: Játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Sok a zöld, mégse tájkép//
*Ki lesz nevetve. Nem sértődik meg csak mosolyog a másik reakcióján. El sem tudja képzelni a lány, azt amiről beszél.*
-Pedig van ilyen.
*Bólint. Van akit nem érdekelnek az ízek, mert az evés önmagában csak egy kényszer amin mielőbb túl kell lenni és olyan is, akit nem hajt a testi vágy. Tőle is akinek a gondolatai jelentős részét ez teszi ki is, távol áll az ilyesmi, de tudja, hogy van ilyen. És nem arra gondol mikor valaki egyszerűen csak szégyenlős. A lány pedig jól látja. A fiú vallása szinte mindent elfogad. Nem véletlen, hogy sok helyen nem tűrik meg a fajtájukat.*
-Mert mindenki tökéletesnek született úgy ahogy van.
*Idézi mosolyogva a hite egyik alapkövének számító igazságot. Persze a sok egyet nem értés nem szül haragot köztük mert van más, ami fontos és amiben egyként gondolkoznak és éreznek. Meg amúgy se könnyű a kis papot felbosszantani. A lány olyan pózt vesz fel amit a fiú kért tőle ő pedig leül az ágy elé a könyvével és az szénnel, hogy alaposabban megnézze magának. Határozottan úgy érzi jól kitalálta.*
-Hú ez így... Jó lesz. Esetleg ha kicsit előre dőlnél még. Meg esetleg a lábaidat ne zárd így össze. Így még jobb!
*Csillognak a kis pap szemei is az izgatottságtól. Amin a lány látványa se javít. Az egykori ork hercegnő nem panaszkodhat. A kis papocska figyelme és az őt faló tekintet kellően legyezgetheti a hiúságát. A hajához viszont nem nyúlna a fiú.*
-Igen így jó.
*Nem kéne kifésülni vagy bármiképp művé tenni ezt. Ahogy Zeekx is mondta így, hogy az előző esti tevékenységük nyoma még felfedezhető, így a legjobb. Az összedúrt ágy is tökéletes hátteret ad a leendő rajznak.*
-A színét? Ez nem színes lesz. Olyan mint a másik.
*Nem festmény készül a lányról. A szénrúddal árnyalatokat lehet csinálni maximum. Egyelőre még csak vázlatosan neki is kezd a rajznak. Alakzatok kerülnek a papírra amik, majd később nyerik el a végső formájukat.*
*Ki lesz nevetve. Nem sértődik meg csak mosolyog a másik reakcióján. El sem tudja képzelni a lány, azt amiről beszél.*
-Pedig van ilyen.
*Bólint. Van akit nem érdekelnek az ízek, mert az evés önmagában csak egy kényszer amin mielőbb túl kell lenni és olyan is, akit nem hajt a testi vágy. Tőle is akinek a gondolatai jelentős részét ez teszi ki is, távol áll az ilyesmi, de tudja, hogy van ilyen. És nem arra gondol mikor valaki egyszerűen csak szégyenlős. A lány pedig jól látja. A fiú vallása szinte mindent elfogad. Nem véletlen, hogy sok helyen nem tűrik meg a fajtájukat.*
-Mert mindenki tökéletesnek született úgy ahogy van.
*Idézi mosolyogva a hite egyik alapkövének számító igazságot. Persze a sok egyet nem értés nem szül haragot köztük mert van más, ami fontos és amiben egyként gondolkoznak és éreznek. Meg amúgy se könnyű a kis papot felbosszantani. A lány olyan pózt vesz fel amit a fiú kért tőle ő pedig leül az ágy elé a könyvével és az szénnel, hogy alaposabban megnézze magának. Határozottan úgy érzi jól kitalálta.*
-Hú ez így... Jó lesz. Esetleg ha kicsit előre dőlnél még. Meg esetleg a lábaidat ne zárd így össze. Így még jobb!
*Csillognak a kis pap szemei is az izgatottságtól. Amin a lány látványa se javít. Az egykori ork hercegnő nem panaszkodhat. A kis papocska figyelme és az őt faló tekintet kellően legyezgetheti a hiúságát. A hajához viszont nem nyúlna a fiú.*
-Igen így jó.
*Nem kéne kifésülni vagy bármiképp művé tenni ezt. Ahogy Zeekx is mondta így, hogy az előző esti tevékenységük nyoma még felfedezhető, így a legjobb. Az összedúrt ágy is tökéletes hátteret ad a leendő rajznak.*
-A színét? Ez nem színes lesz. Olyan mint a másik.
*Nem festmény készül a lányról. A szénrúddal árnyalatokat lehet csinálni maximum. Egyelőre még csak vázlatosan neki is kezd a rajznak. Alakzatok kerülnek a papírra amik, majd később nyerik el a végső formájukat.*
5823. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-05-12 15:56:01
Üzenet elküldve: 2025-05-12 15:56:01
Rang: Játékos
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Sok a zöld, mégse tájkép//
*Általában komolyan szokta venni Zeekxet, annak ellenére is, hogy a vele töltött idő a legtöbbször vagy vidám, vagy élvezetes, vagy egyszerre mind a kettő. Most azonban az egyik mondata után nem bírja megállni, hogy ne nevesse el magát, és nem éppen úgy, mint aki éppen egy jó viccen nevet. Inkább talán bántó nevetés ez, annak ellenére is, hogy egyáltalán nem célja megbántania a fiút, akinek annyi mindent köszönhet, ha más nem azt, hogy, amikor a városba érkezett, ő volt, aki segített neki itt megtalálni a helyét.*
- Na ne mondd! Van, aki nem szereti a testi élvezeteket? Na, ilyenről még nem hallottam! Azt elhiszem, hogy nem mindenkinek az jár állandóan a fejében, hogy kit tudna a sátrába, vagy az ágyába vinni. De enni és inni is élvezet, és nem hogy nem találkoztam olyannal, de elképzelni sem tudok senkit, aki ne tudna élvezni egy finom kaját, vagy jó piát. Vagy akár a hideg és tiszta vizet. Még tyúkom is van aki jobban szereti az egyik magot, mint a másikat, amit elé vetek.
*Nevetséges gondolat. Kicsit sokáig kell a megfelelő szón gondolkodnia, de nem jut eszébe, pedig tudja, hogy a városban valamikor hallotta már, de abban marad magában, hogy az elképzelhetetlen és az értelmetlen, nagyjából egész jól kifejezik azt, amire gondol.*
- Az a baj veled, hogy túlságosan sok mindent el tudsz fogadni. *rázza meg a fejét.* Ez sok esetben persze jó, de még lehet belőle bajod. Egyszerűen nem lehetsz mindenkivel egyformán megértő. Mondjuk velem, aki szeret veled lenni, vagy valakivel, aki meg akar verni, mert idegesíti a képed.
*Tudja persze, hogy ez két szélsőséges példa, de, ami azt illeti Zeekx világnézete is eléggé szélsőséges, és bármennyire is vonzó sokszor, valahogy nem e világra való.*
- De nyugi, nem akarom megmondani neked, hogy élj. Nincs közöm hozzá. Abban pedig igazad van, hogy tényleg változik, hogy mikor mi tesz boldoggá. Csak saját magamból kiindulva is ebben teljesen biztos vagyok.
*Iszik még egy fél pohár vizet, aztán pedig megpróbálja felvenni a Zeekx által javasolt pózt.*
- Igazíts meg, ha nem csinálom jól! *javasolja vigyorogva és kicsit izgatottan is. Az az igazság, hogy bármennyire is szeret önmaga és a saját úrnője lenni, most határozottan izgatja, - és ez talán látszik is rajta, - hogy legalább olyan apróságokban, mint, hogy hogyan álljon, merre mozduljon, nézzen, és a többi, Zeekx parancsol neki, mint valami rabszolgának.*
- Biztos jó lesz így a hajam? *kérdi, szándékai szerint annyira hiú és kényes hangsúllyal, ami amúgy nem jellemző rá.*
- Remélem vissza tudod adni a színét a rajzon.
*Ugyanezzel a hangsúllyal mondja ezt is, viszont ezt a kérdést már teljesen komolyan gondolja. Ha már fáradtságot vállal, igaz nem csak Zeekx, hanem a maga kedvéért is, legalább legyen szép a jövőnek szánt rajzon is, ne csak a jelenben.*
*Általában komolyan szokta venni Zeekxet, annak ellenére is, hogy a vele töltött idő a legtöbbször vagy vidám, vagy élvezetes, vagy egyszerre mind a kettő. Most azonban az egyik mondata után nem bírja megállni, hogy ne nevesse el magát, és nem éppen úgy, mint aki éppen egy jó viccen nevet. Inkább talán bántó nevetés ez, annak ellenére is, hogy egyáltalán nem célja megbántania a fiút, akinek annyi mindent köszönhet, ha más nem azt, hogy, amikor a városba érkezett, ő volt, aki segített neki itt megtalálni a helyét.*
- Na ne mondd! Van, aki nem szereti a testi élvezeteket? Na, ilyenről még nem hallottam! Azt elhiszem, hogy nem mindenkinek az jár állandóan a fejében, hogy kit tudna a sátrába, vagy az ágyába vinni. De enni és inni is élvezet, és nem hogy nem találkoztam olyannal, de elképzelni sem tudok senkit, aki ne tudna élvezni egy finom kaját, vagy jó piát. Vagy akár a hideg és tiszta vizet. Még tyúkom is van aki jobban szereti az egyik magot, mint a másikat, amit elé vetek.
*Nevetséges gondolat. Kicsit sokáig kell a megfelelő szón gondolkodnia, de nem jut eszébe, pedig tudja, hogy a városban valamikor hallotta már, de abban marad magában, hogy az elképzelhetetlen és az értelmetlen, nagyjából egész jól kifejezik azt, amire gondol.*
- Az a baj veled, hogy túlságosan sok mindent el tudsz fogadni. *rázza meg a fejét.* Ez sok esetben persze jó, de még lehet belőle bajod. Egyszerűen nem lehetsz mindenkivel egyformán megértő. Mondjuk velem, aki szeret veled lenni, vagy valakivel, aki meg akar verni, mert idegesíti a képed.
*Tudja persze, hogy ez két szélsőséges példa, de, ami azt illeti Zeekx világnézete is eléggé szélsőséges, és bármennyire is vonzó sokszor, valahogy nem e világra való.*
- De nyugi, nem akarom megmondani neked, hogy élj. Nincs közöm hozzá. Abban pedig igazad van, hogy tényleg változik, hogy mikor mi tesz boldoggá. Csak saját magamból kiindulva is ebben teljesen biztos vagyok.
*Iszik még egy fél pohár vizet, aztán pedig megpróbálja felvenni a Zeekx által javasolt pózt.*
- Igazíts meg, ha nem csinálom jól! *javasolja vigyorogva és kicsit izgatottan is. Az az igazság, hogy bármennyire is szeret önmaga és a saját úrnője lenni, most határozottan izgatja, - és ez talán látszik is rajta, - hogy legalább olyan apróságokban, mint, hogy hogyan álljon, merre mozduljon, nézzen, és a többi, Zeekx parancsol neki, mint valami rabszolgának.*
- Biztos jó lesz így a hajam? *kérdi, szándékai szerint annyira hiú és kényes hangsúllyal, ami amúgy nem jellemző rá.*
- Remélem vissza tudod adni a színét a rajzon.
*Ugyanezzel a hangsúllyal mondja ezt is, viszont ezt a kérdést már teljesen komolyan gondolja. Ha már fáradtságot vállal, igaz nem csak Zeekx, hanem a maga kedvéért is, legalább legyen szép a jövőnek szánt rajzon is, ne csak a jelenben.*
5822. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-05-12 14:28:30
Üzenet elküldve: 2025-05-12 14:28:30
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Holdacél és Smaragdfűz//
*Szeme sarkából a férfi arcára pillant, majd egy újabb mosoly kíséretében csak vállat ránt a Pegazus elnevezésének lehetséges okaira.*
- Biztos így vagy.
*Feleli határozottan, majd a szökőkút után ismét Aelthar felé sandítgat. Az arcát kémleli, hogy nem-e értette félre a kósza kis megjegyzését, mert ő ugyan valóban nem bántó szándékkal mondta. Hisz minél inkább telik az idő és minél régebb óta vannak egymás társaságában, az ember azt gondolná, hogy egy kicsit elkezdik egymást megismerni, kiismerni. De a férfi esetében minden egyes válasz után csak a kérdések száma sokszorozódik meg. Az egykoron belé nevelt illem miatt pedig olyan határra sodródik, ahol igazán meg kell gondolnia, hogy illő-e még kérdéseket nekiszegeznie. Bár szent meggyőződése, hogy aki nem akarja, hogy a dolgaiban kíváncsiskodjanak, az egyszerű módon tesz arról, hogy ne kapjon több kérdést. Szerencséjére Aeltharon még eddig nem fedezte fel, hogy zavarná a kíváncsiskodás.
Az a sunyi félmosoly, ami a kérdése után érkezik egy kicsit elhinti benne a gyanakvást. Az érkező válasz pedig még inkább, ugyanis kezdi lassan azt hinni, hogy a férfi játszik vele és direkt fogalmaz ilyen ködösen, ami csak táplálja a benne lobogó kíváncsiskodást.*
- Udvari? *Szaladnak is fel a szemöldökei.* Csak nem valami Úrfi vagy te, aki meglógott otthonról, hogy kicsit a pórnép közé vegyüljön?
*Halovány vigyorral löki meg finoman a vállával a piszkálódását kicsit erősítve ezzel is. A piszkálódás ellenére a kérdés viszont komoly. Azt igazából eddig is sejtette, hogy nem egyszerű vándorral van dolga, ahhoz túl rendezett. De az valóban nem jutott eszébe, hogy talán valami nemesebb sarjba sikerült belebotlania.
A nevetése először meglepi. Őszintén és nagyon, de a végére szélesebb mosollyal maga is felkuncog.*
- Úgy érzem van itt pár izgalmasnak vagy mókásnak hangzó történet, amit feltétlenül el kell mesélned. Udvari bemutatkozások, rosszul elsült találkozók. Jól hangzik.
*Vigyorodik el szélesebben.*
- Szóval kötelezettségek.
*Bólint rá, mintha tudná is, hogy egy fiatal férfinak miféle kötelezettségei lehetnek. Akikkel régebben találkozott apja egy-egy üzleti megbeszélése alkalmával, azok elkényeztetett kis ficsúrok voltak, akiknek annyi kötelezettségük volt, hogy megnyerően próbáljanak meg kinézni, hátha felkeltik a fiatal elf érdeklődését. Akkor pedig a két apa nem csak egy, de rögvest két remek üzletet is nyélbe üthetett volna. Sajnos azok a fajankók nem igazán végezték jól a dolgukat, mert a lány ugyan egyiknek sem adta be sosem a derekát.*
- Nem tehetek róla, de nem tudlak elképzelni csirkelopás közben.
*Kuncogva fordul előre, menet közben pedig az egyre közeledő Pegazus épületére pillant.*
- Engem untatni? *Legyint.* Lehetetlen, főleg listákkal és fiatal férfiak bűneivel. Ez nemhogy unalmasan hangzik, inkább igazán kíváncsivá tesz.
*És nem csak általánosságban, hanem valóban kíváncsi. A férfira. Hogy ki lehet, mi lehet. Mert úgy fest, hogy Aeltharnak sikerült elérnie valami olyat, amit eddig másnak sosem. Érdekli egy férfi. Meg akar ismerni valakit. Talán nagyban az is hozzátesz, hogy ez nem egy találkozó, amit az apja erőltet rá, hanem valami, amit a saját kezével és saját akaratából irányít. Az új élete teher volt idáig, de most először érez a nyomorult kis életében egy cseppnyi szabadságot. Ki hitte volna, hogy az önálló akarat ilyen kielégítő tud lenni.
Újból a férfira pillant mielőtt az utolsó lépésekkel megérkeznének a Pegazushoz. Ahogy ismét találkozik a hideg pillantásokkal újból mosoly húzódik az ajkaira, de egyelőre a felbukkanó gondolatait megtartja magának, mert azok a gondolatok a mellé érkező érzésekkel újak még a számára is.*
- Igazán udvarias.
*Kacsint rá játékosan, majd szusszanva be is lép a fogadóba. Az ajtóból félre állva várja meg a másikat miközben igyekszik komolyságot erőltetni az arcára.*
- Nos hát bemutatom a híres neves Pegazus fogadót, Arthenior ékességét.
*Lódítja, mert a fene sem tudja, hogy valóban olyan nagy dolognak számít-e itt ez a fogadó. De a Kalmárra ellentétben ez legalább üzemel. És ez az egyik hely a kevésből, ahová szeret járni annak ellenére, hogy a legszívesebben bizony kerüli a társaságot.*
- Ott arra a pult.
*Mutat is el az irányába, mint valami szakképzett idegenevezető.*
- Azon az ajtón a Holdudvarra lehet kijutni. Igazán impozáns látványban lehet részed ott este. Ám, ha inkább a fáradt tagjaidat áztatnád kellemes és illatos vízben, miközben lengén öltözött hölgyek szolgálnak ki, akkor azt az ajtót ajánlom figyelmedbe. A mögött bújik meg a fürdőház.
*Mutatóujja egymás utánban siklik a két ajtóra, majd ismét a könyvre fog és fejével csak egyszerűen a lépcsők irányába bök.*
- Ha pedig végre megpihennél a kibérelt szobák ott találhatóak az emeleten.
*Egyik irányba sem mozdul meg, ugyanis az ő dolga annyi volt, hogy elkísérje a félvért a fogadóig. Noha nem igazán akaródzik menni, de ha terhes már a társasága, hát kész arra, hogy távozóra fogja és hagyja az újonnan érkezőt, hogy kiélvezze a valószínűleg megérdemelt piehnését.*
*Szeme sarkából a férfi arcára pillant, majd egy újabb mosoly kíséretében csak vállat ránt a Pegazus elnevezésének lehetséges okaira.*
- Biztos így vagy.
*Feleli határozottan, majd a szökőkút után ismét Aelthar felé sandítgat. Az arcát kémleli, hogy nem-e értette félre a kósza kis megjegyzését, mert ő ugyan valóban nem bántó szándékkal mondta. Hisz minél inkább telik az idő és minél régebb óta vannak egymás társaságában, az ember azt gondolná, hogy egy kicsit elkezdik egymást megismerni, kiismerni. De a férfi esetében minden egyes válasz után csak a kérdések száma sokszorozódik meg. Az egykoron belé nevelt illem miatt pedig olyan határra sodródik, ahol igazán meg kell gondolnia, hogy illő-e még kérdéseket nekiszegeznie. Bár szent meggyőződése, hogy aki nem akarja, hogy a dolgaiban kíváncsiskodjanak, az egyszerű módon tesz arról, hogy ne kapjon több kérdést. Szerencséjére Aeltharon még eddig nem fedezte fel, hogy zavarná a kíváncsiskodás.
Az a sunyi félmosoly, ami a kérdése után érkezik egy kicsit elhinti benne a gyanakvást. Az érkező válasz pedig még inkább, ugyanis kezdi lassan azt hinni, hogy a férfi játszik vele és direkt fogalmaz ilyen ködösen, ami csak táplálja a benne lobogó kíváncsiskodást.*
- Udvari? *Szaladnak is fel a szemöldökei.* Csak nem valami Úrfi vagy te, aki meglógott otthonról, hogy kicsit a pórnép közé vegyüljön?
*Halovány vigyorral löki meg finoman a vállával a piszkálódását kicsit erősítve ezzel is. A piszkálódás ellenére a kérdés viszont komoly. Azt igazából eddig is sejtette, hogy nem egyszerű vándorral van dolga, ahhoz túl rendezett. De az valóban nem jutott eszébe, hogy talán valami nemesebb sarjba sikerült belebotlania.
A nevetése először meglepi. Őszintén és nagyon, de a végére szélesebb mosollyal maga is felkuncog.*
- Úgy érzem van itt pár izgalmasnak vagy mókásnak hangzó történet, amit feltétlenül el kell mesélned. Udvari bemutatkozások, rosszul elsült találkozók. Jól hangzik.
*Vigyorodik el szélesebben.*
- Szóval kötelezettségek.
*Bólint rá, mintha tudná is, hogy egy fiatal férfinak miféle kötelezettségei lehetnek. Akikkel régebben találkozott apja egy-egy üzleti megbeszélése alkalmával, azok elkényeztetett kis ficsúrok voltak, akiknek annyi kötelezettségük volt, hogy megnyerően próbáljanak meg kinézni, hátha felkeltik a fiatal elf érdeklődését. Akkor pedig a két apa nem csak egy, de rögvest két remek üzletet is nyélbe üthetett volna. Sajnos azok a fajankók nem igazán végezték jól a dolgukat, mert a lány ugyan egyiknek sem adta be sosem a derekát.*
- Nem tehetek róla, de nem tudlak elképzelni csirkelopás közben.
*Kuncogva fordul előre, menet közben pedig az egyre közeledő Pegazus épületére pillant.*
- Engem untatni? *Legyint.* Lehetetlen, főleg listákkal és fiatal férfiak bűneivel. Ez nemhogy unalmasan hangzik, inkább igazán kíváncsivá tesz.
*És nem csak általánosságban, hanem valóban kíváncsi. A férfira. Hogy ki lehet, mi lehet. Mert úgy fest, hogy Aeltharnak sikerült elérnie valami olyat, amit eddig másnak sosem. Érdekli egy férfi. Meg akar ismerni valakit. Talán nagyban az is hozzátesz, hogy ez nem egy találkozó, amit az apja erőltet rá, hanem valami, amit a saját kezével és saját akaratából irányít. Az új élete teher volt idáig, de most először érez a nyomorult kis életében egy cseppnyi szabadságot. Ki hitte volna, hogy az önálló akarat ilyen kielégítő tud lenni.
Újból a férfira pillant mielőtt az utolsó lépésekkel megérkeznének a Pegazushoz. Ahogy ismét találkozik a hideg pillantásokkal újból mosoly húzódik az ajkaira, de egyelőre a felbukkanó gondolatait megtartja magának, mert azok a gondolatok a mellé érkező érzésekkel újak még a számára is.*
- Igazán udvarias.
*Kacsint rá játékosan, majd szusszanva be is lép a fogadóba. Az ajtóból félre állva várja meg a másikat miközben igyekszik komolyságot erőltetni az arcára.*
- Nos hát bemutatom a híres neves Pegazus fogadót, Arthenior ékességét.
*Lódítja, mert a fene sem tudja, hogy valóban olyan nagy dolognak számít-e itt ez a fogadó. De a Kalmárra ellentétben ez legalább üzemel. És ez az egyik hely a kevésből, ahová szeret járni annak ellenére, hogy a legszívesebben bizony kerüli a társaságot.*
- Ott arra a pult.
*Mutat is el az irányába, mint valami szakképzett idegenevezető.*
- Azon az ajtón a Holdudvarra lehet kijutni. Igazán impozáns látványban lehet részed ott este. Ám, ha inkább a fáradt tagjaidat áztatnád kellemes és illatos vízben, miközben lengén öltözött hölgyek szolgálnak ki, akkor azt az ajtót ajánlom figyelmedbe. A mögött bújik meg a fürdőház.
*Mutatóujja egymás utánban siklik a két ajtóra, majd ismét a könyvre fog és fejével csak egyszerűen a lépcsők irányába bök.*
- Ha pedig végre megpihennél a kibérelt szobák ott találhatóak az emeleten.
*Egyik irányba sem mozdul meg, ugyanis az ő dolga annyi volt, hogy elkísérje a félvért a fogadóig. Noha nem igazán akaródzik menni, de ha terhes már a társasága, hát kész arra, hogy távozóra fogja és hagyja az újonnan érkezőt, hogy kiélvezze a valószínűleg megérdemelt piehnését.*
5821. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-05-09 21:07:47
Üzenet elküldve: 2025-05-09 21:07:47
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Holdacél és Smaragdfűz//
* A mosoly, ami a fogadó neve hallatán fut át a nő arcán, megakasztja egy pillanatra a gondolatait. Nem kérdez rá, de látja, hogy ez nem egyszerű derültség. Van mögötte valami. Talán egy emlék, egy álom, vagy mindkettő. Szokatlan, mennyire más ez a lány, mint akikkel dolga volt eddig. Nemcsak kíváncsibb, de élénkebb is. *
- Meglehet. Talán. Fogalmam sincs.
* A tér közepén haladva tekintete egy pillanatra megakad a szökőkúton, a víz csendes játékán, majd visszatalál a lányra. Különösnek nevezi, nem először hallja ezt, és alighanem nem is utoljára. De így, ebben a formában… most először tűnik úgy, hogy ez talán nem vád, hanem inkább valami más. Talán egy elismerés, talán egyfajta rokonság keresése egy másik lélekben.
A következő kérdésre oldalra pillant, egy futó, sunyi félmosollyal, ami mintha épp csak a szeme sarkában derengene fel. *
– Lehet. Talán találkozóm van. Talán csak menekülök egy újabb udvari bemutatkozás elől. Mindkettőre volt már példa. És egyik sem végződött jól.
* Az utolsó megjegyzésére elneveti magát. Röviden, rekedtesen, de nevet. És ez az első alkalom, hogy ilyesmit hallani tőle. *
– Szerencsére nincs találkozóm. Épp egy kötelezettség elől sétáltam el, vagy alóla, az attól függ, mennyire veszik majd zokon.
* De ha holnapig nem tér vissza a félvér, legalább lesz mit pletykálni. Mintha valóban könnyedebb lenne a hangja, és bár a gondok még mindig ott vannak, mintha legalább erre a sétára hátrahagyta volna őket. Egy rövid időre megengedve magának a gondtalan jelenlét luxusát.
Aelthar féloldalas pillantással méri végig a lányt, majd ajkai szegletében egészen halvány, szinte észrevétlen mosoly bujkál.*
– Hát… Biztosan akad néhány nevelőnő, aki most is felhúzott szemöldökkel jegyzetelne, ha hallaná, mennyire alábecsülöd a férfiak leleményességét a bűnök terén. Előfordul. Sőt, olykor még a kis villák sorrendjét is összekeverem. Forradalmi egy lélek vagyok.
* A hangja száraz, szinte már faarcú, de a hangsúlyban bujkáló él elárulja, hogy nem veszi halálosan komolyan a saját szavait. *
– És hogy miféle? Túl hosszú lista, nem akarlak vele untatni. De ígérem, ha valaha olyan helyzetbe kerülünk, majd mutatok egyet-kettőt.
* És bármilyen mereven, bármilyen hűvösen mondja is, a szavak mögött mégis ott bujkál valami, ami nem 1fenyegetés, inkább egy kihívás. Vagy játék.
Aztán, ahogy a fogadó egyre közeledik, a pillantása még egyszer visszasiklik Anavelyssára. Különös gondolat kísért a fejében, egy, amit már-már el is hessegetne. Hogy a lány… talán túlságosan is jó hozzá. Túl tiszta, túl kíváncsi, túl élő. Nem való egy olyan ember mellé, mint ő. De nem is azért, mert nem érdemli meg. Hanem mert nem akarja, hogy az ő kezei nyomot hagyjanak rajta. Mégis, ha már így adódott, talán néha kell egy kis ágy... szóval agytorna. Hogy az ember ne rozsdásodjon be. *
- Csak utánad.
* Int maga elé, és kitárja a híres-neves Pegazus ajtaját a másik előtt. *
* A mosoly, ami a fogadó neve hallatán fut át a nő arcán, megakasztja egy pillanatra a gondolatait. Nem kérdez rá, de látja, hogy ez nem egyszerű derültség. Van mögötte valami. Talán egy emlék, egy álom, vagy mindkettő. Szokatlan, mennyire más ez a lány, mint akikkel dolga volt eddig. Nemcsak kíváncsibb, de élénkebb is. *
- Meglehet. Talán. Fogalmam sincs.
* A tér közepén haladva tekintete egy pillanatra megakad a szökőkúton, a víz csendes játékán, majd visszatalál a lányra. Különösnek nevezi, nem először hallja ezt, és alighanem nem is utoljára. De így, ebben a formában… most először tűnik úgy, hogy ez talán nem vád, hanem inkább valami más. Talán egy elismerés, talán egyfajta rokonság keresése egy másik lélekben.
A következő kérdésre oldalra pillant, egy futó, sunyi félmosollyal, ami mintha épp csak a szeme sarkában derengene fel. *
– Lehet. Talán találkozóm van. Talán csak menekülök egy újabb udvari bemutatkozás elől. Mindkettőre volt már példa. És egyik sem végződött jól.
* Az utolsó megjegyzésére elneveti magát. Röviden, rekedtesen, de nevet. És ez az első alkalom, hogy ilyesmit hallani tőle. *
– Szerencsére nincs találkozóm. Épp egy kötelezettség elől sétáltam el, vagy alóla, az attól függ, mennyire veszik majd zokon.
* De ha holnapig nem tér vissza a félvér, legalább lesz mit pletykálni. Mintha valóban könnyedebb lenne a hangja, és bár a gondok még mindig ott vannak, mintha legalább erre a sétára hátrahagyta volna őket. Egy rövid időre megengedve magának a gondtalan jelenlét luxusát.
Aelthar féloldalas pillantással méri végig a lányt, majd ajkai szegletében egészen halvány, szinte észrevétlen mosoly bujkál.*
– Hát… Biztosan akad néhány nevelőnő, aki most is felhúzott szemöldökkel jegyzetelne, ha hallaná, mennyire alábecsülöd a férfiak leleményességét a bűnök terén. Előfordul. Sőt, olykor még a kis villák sorrendjét is összekeverem. Forradalmi egy lélek vagyok.
* A hangja száraz, szinte már faarcú, de a hangsúlyban bujkáló él elárulja, hogy nem veszi halálosan komolyan a saját szavait. *
– És hogy miféle? Túl hosszú lista, nem akarlak vele untatni. De ígérem, ha valaha olyan helyzetbe kerülünk, majd mutatok egyet-kettőt.
* És bármilyen mereven, bármilyen hűvösen mondja is, a szavak mögött mégis ott bujkál valami, ami nem 1fenyegetés, inkább egy kihívás. Vagy játék.
Aztán, ahogy a fogadó egyre közeledik, a pillantása még egyszer visszasiklik Anavelyssára. Különös gondolat kísért a fejében, egy, amit már-már el is hessegetne. Hogy a lány… talán túlságosan is jó hozzá. Túl tiszta, túl kíváncsi, túl élő. Nem való egy olyan ember mellé, mint ő. De nem is azért, mert nem érdemli meg. Hanem mert nem akarja, hogy az ő kezei nyomot hagyjanak rajta. Mégis, ha már így adódott, talán néha kell egy kis ágy... szóval agytorna. Hogy az ember ne rozsdásodjon be. *
- Csak utánad.
* Int maga elé, és kitárja a híres-neves Pegazus ajtaját a másik előtt. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436