*Hát ez biza eltűnt... nem egyszerűen elsétált, vagy elfutott, egyszerűen eltűnt. Waia egyszer elfordul, és mire visszafordult, már nem volt sehol, pedig alig néhány percig volt elfoglalva a templom csodáinak bámulásával. Ez bizonyára valami nagyhatalmú szörnyeteg démon izé műve lehetett, a szerzetes így tudná legpontosabban megfogalmazni. Én végiggondolva hova is vihet egy ilyen démon valakit? Hát persze, hogy az erdőbe. Csakhogy ott senkit nem talált. Sem a folyóparton, a temetőben, a városban, vagy éppen abban a kovácsműhelyben, ahová beesett (szó szerint, mert megbotlott egy kalapácsban).
~ Igazán furfangos démon vagy te, de Waián nem fogsz ki! Én okosabb vagyok nálad... na lássuk, ha nem oda vinné a démon, ahová a démon vinné, akkor biztosan olyan helyre vinné, ahová talán magától is menne, és így senki nem gyanakodna a démonra. És hova menne egy pici, sötét, ijesztő tündér? Hát persze, hogy az istállóba! ~
Nem, ez sem volt sikeres, az istállóban sem találta, így pedig két lehetőség maradt (vagy inkább három): az első, hogy a fogadóban van, a másik, hogy már nincs a városban, a harmadik meg az, hogy a démon már teljesen elemésztette szegény csöpp kislány testét, és ezáltal eltűnt az élők és létezők közül. És mivel a három lehetőség közül a legkényelmesebben a Pegazus hangzik, hát oda esik be (ezúttal képletesen) eléggé kifulladva. Gyakorlatilag egész délután a városban rohangászott a kislányt keresve. Elfáradt. Elgyengült. Még enyhén liheg is, de meg nem állhat. Odasétál a pulthoz, azonban ahelyett, hogy mondjuk érne egy pohár vizet, inkább csak rátámaszkodik, és szusszan egyet. Legszívesebben le is ülne, mivel esteledik, alig fél óra múlva teljes lesz a sötétség a várost övező területeken, és itt is csak a gyertyák és fáklyák fényével lesz több az utakon, de Waia úgy érzi, sötétben nagyobb eséllyel fog démont, így ahelyett, hogy inkább kipihenné magát, igyekszik összeszedni a maradék erejét is, hogy hamarosan továbbinduljon. Előtte azonban még szeretne pár embert megkérdezni a dologról, bár akiket eddig megkérdezett, azok eléggé változatos módon reagáltak, de válaszolni igazából még egyikük sem válaszolt. a piacon például a csirkés néni megütötte egy bottal, és olyan szavakat mondott, amiket a szerzetes nem ismert. Valami olyasmi is volt benne, ami az elméjével meg a háborodottsággal állt kapcsolatban, de persze azt, hogy hol a démon, nem tudta. Körbetekint, és a legközelebbi személyhez megy, aki pedig történetesen egy világosszőke hajú hölgyemény fekete ruhában, nem mintha ilyen komplikált dolgok eljutnának Waia agyáig az egész napos futkosás után, jelenleg megelégszik annyival: ember, nőnemű, és él. Ez pedig minden esélyt megad rá, hogy normális válasz kapjon a kérdésére.*
- Bocsáss meg kérlek... *itt egy kis szünetet kell tartson, mert gyorsan elfogyott a levegő, ami még maradt a tüdejében* Waia Syunddar... vagyok. Egy nagyon... nagyon gonosz démont keresek. Elrabolt egy... kislányt *lihegi, majd felemeli a mutatóujját jelezvén, hogy azonnal folytatja, csak kicsit összeszedi a gondolatait.*
- Szóval a templomból eltűnt egy kislány, én pedig szerzetesi mivoltomnál fogva tudom, hogy egy démon tette. És gyanítom, hogy mivel esteledik, a sötétben elő fog bújni, én pedig ekkor akarok lecsapni rá. Nincs ötleted véletlenül, hogy merre keressem? *mondjuk az említett kislány egyszerűen csak kisétált akkor a templomból, aztán nyilván azóta is vidáman él, de aki Waiát ismeri (például Medve) az bizonyosan meg sem lepődne azon, amit a szerzetes feltételez. Kár, hogy az öreg hajós most nincs itt, hogy elmagyarázza neki: baromságokat képzel.*