Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 308 (6141. - 6160. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
6160. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-16 10:42:55
Üzenet elküldve: 2025-07-16 10:42:55
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 364
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 364
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A tőr törvénye//
* A halál a legjobb tanító. Ha a halál elől menekülsz, akkor vagy megtanulod jól a dolgokat, vagy meghalsz. Sokszor nem kell ennél jobb tanító. *
- Öreg róka nem tudsz új trükköt tanítani.
* Vágja rá egyből a bölcsességére. A sötételf is egészen addig ragaszkodott a pénzhez, amíg tudott. Csukott szemmel is lehet közlekedni, de utána ne lepődjön meg senki, ha neki megy a falnak.
Érdeklődve füttyent egyet a mágustornyot hallva. Nem tudta, hogy ilyen tehetős nővel van dolga. Máskülönben lehet máshogy alakultak volna a dolgok. *
- Mágustorony? Az szép és meglehetősen jó drága egy hely. Még egy kardforgató csatamágus lesz belőled.
* Valaki, aki pont ugyanolyan tehetséges karddal, mint mágiával, az igen veszélyes tud lenni. Még az a szerencse, hogy az ilyen egyedekből kevés található. Különben életének néhány része könnyebbé válna és természetesen nehezebbé is. *
- Nekem?
* Kérdez vissza, miközben egyik kezével megtámassza a fejét az asztalon. Mit is kéne csinálnia? Hirtelen elfelejtette. Mintha volna valami, amit el kéne intéznie. *
- Megkeresem a társaimat. Már egy ideje nem láttam őket, pedig mind ebbe a városba igyekezett.
* Megvonja vállait a gyors válaszra. Valóban kiment a fejéből, hogy mit is keres itt, de legalább igazat mondott, mert hát társait is keresi. *
- Bár valóban jobban örülnék, ha egy kicsit felpörögnének az események. Azt hittem a nemesek érkezése kivált valamit az emberekben, de tévedtem. Úgy tűnik mindenki elfelejtette azt a bizonyos napot, amikor porig rombolták a nemesek rezidenciáját.
//A tőr törvénye//
* A halál a legjobb tanító. Ha a halál elől menekülsz, akkor vagy megtanulod jól a dolgokat, vagy meghalsz. Sokszor nem kell ennél jobb tanító. *
- Öreg róka nem tudsz új trükköt tanítani.
* Vágja rá egyből a bölcsességére. A sötételf is egészen addig ragaszkodott a pénzhez, amíg tudott. Csukott szemmel is lehet közlekedni, de utána ne lepődjön meg senki, ha neki megy a falnak.
Érdeklődve füttyent egyet a mágustornyot hallva. Nem tudta, hogy ilyen tehetős nővel van dolga. Máskülönben lehet máshogy alakultak volna a dolgok. *
- Mágustorony? Az szép és meglehetősen jó drága egy hely. Még egy kardforgató csatamágus lesz belőled.
* Valaki, aki pont ugyanolyan tehetséges karddal, mint mágiával, az igen veszélyes tud lenni. Még az a szerencse, hogy az ilyen egyedekből kevés található. Különben életének néhány része könnyebbé válna és természetesen nehezebbé is. *
- Nekem?
* Kérdez vissza, miközben egyik kezével megtámassza a fejét az asztalon. Mit is kéne csinálnia? Hirtelen elfelejtette. Mintha volna valami, amit el kéne intéznie. *
- Megkeresem a társaimat. Már egy ideje nem láttam őket, pedig mind ebbe a városba igyekezett.
* Megvonja vállait a gyors válaszra. Valóban kiment a fejéből, hogy mit is keres itt, de legalább igazat mondott, mert hát társait is keresi. *
- Bár valóban jobban örülnék, ha egy kicsit felpörögnének az események. Azt hittem a nemesek érkezése kivált valamit az emberekben, de tévedtem. Úgy tűnik mindenki elfelejtette azt a bizonyos napot, amikor porig rombolták a nemesek rezidenciáját.
6159. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-16 09:19:14
Üzenet elküldve: 2025-07-16 09:19:14
Rang: Játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A kürt hívó szava//
//Nyílt//
*A mellette lévő párostól sokat nem hall. A férfi nem beszédes, habár tekintete annál fürgébb és kíváncsibb. A tál koppanására a pulton megfordul és megköszöni a fogadóstól az ételt. Italát leteszi a tál mellé, majd belekezd az evésbe. Közben tovább hallgatja a párost. A nő szószátyárabb a férfihez képest. Magában jót mosolyog. Kívülről a jelenetnek komikus hangulata van, még ha csak számára is. Humorérzéke igen egyedi. Halkan rágja az ebédjét, hátha megüti fülét valami és végül igen. Nagyon oda kell figyelni, de hallja, hogy miről beszélnek. Sokra nem jutottak a témában, annyit azért megtudott, hogy sok mindent nem tudnak. Mondjuk ki az aki sokat tudna? Szeme sarkából figyeli, hátha a mélységi még őt fürkészi.
Nem kell sokat várnia, mire egy újabb vendég érkezik. Ő már kevésbé csendesebb. Micarthara fülé mögé igazítja haját és lassan megfordul. Színpompás látványt nyújt a férfi. Már-már úgy látja, hogy nem is illik bele ebbe az egyszerű fogadóba. Ami még ennél is jobban meglepi az a férfi közvetlensége és céltudatossága. Még a mellette ülő páros még egymástól is csak enyhe puhatolózást mutattak, Strat azonnal a dolgok közepébe vág.
~Igazi vezér alkat.~
Máris sokat nőt a kis tündér a szemében. Bár majdnem félre nyelte a falatot ami a szájában volt a férfi merészségén. Lenyeli a falatot, majd elsőnek szólal meg.*
-Én is beszállok.
*Szólal meg mély, de nőies hangján, magára vonva egy rövid időre a figyelmet.*
//Nyílt//
*A mellette lévő párostól sokat nem hall. A férfi nem beszédes, habár tekintete annál fürgébb és kíváncsibb. A tál koppanására a pulton megfordul és megköszöni a fogadóstól az ételt. Italát leteszi a tál mellé, majd belekezd az evésbe. Közben tovább hallgatja a párost. A nő szószátyárabb a férfihez képest. Magában jót mosolyog. Kívülről a jelenetnek komikus hangulata van, még ha csak számára is. Humorérzéke igen egyedi. Halkan rágja az ebédjét, hátha megüti fülét valami és végül igen. Nagyon oda kell figyelni, de hallja, hogy miről beszélnek. Sokra nem jutottak a témában, annyit azért megtudott, hogy sok mindent nem tudnak. Mondjuk ki az aki sokat tudna? Szeme sarkából figyeli, hátha a mélységi még őt fürkészi.
Nem kell sokat várnia, mire egy újabb vendég érkezik. Ő már kevésbé csendesebb. Micarthara fülé mögé igazítja haját és lassan megfordul. Színpompás látványt nyújt a férfi. Már-már úgy látja, hogy nem is illik bele ebbe az egyszerű fogadóba. Ami még ennél is jobban meglepi az a férfi közvetlensége és céltudatossága. Még a mellette ülő páros még egymástól is csak enyhe puhatolózást mutattak, Strat azonnal a dolgok közepébe vág.
~Igazi vezér alkat.~
Máris sokat nőt a kis tündér a szemében. Bár majdnem félre nyelte a falatot ami a szájában volt a férfi merészségén. Lenyeli a falatot, majd elsőnek szólal meg.*
-Én is beszállok.
*Szólal meg mély, de nőies hangján, magára vonva egy rövid időre a figyelmet.*
6158. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-15 22:39:36
Üzenet elküldve: 2025-07-15 22:39:36
![>Hathúros Strat [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11495_1556715870_tunder_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Vakmerő
//A kürt hívó szava//
//Nyílt//
*Strat a főtéren történt roppant furcsa incidens után úgy dönt, tekintve, hogy egyéb dolga sincs, hogy mégis betér a Pegazus fogadóba elfogyasztani valamit. Abból baj nem igazán lehet. Ahogy betér, megáll egy pillanatra körülnézni, hátha lát valami ismerős arcot. Sajnos egy sincs, úgyhogy unalmasabb lesz ez a látogatás, mint gondolta. Pontosabban ez csak féligazság, egy ismerős arc mindig akad a fogadóban, neki pedig már a bejáratból jó hangosan köszön.*
-Adj' isten cimbora!
*A csapos láthatóan viszont üdvözli Stratot, jóllehet bejáratott vendég itt, nem egyszer fellépéseivel igencsak megdobta a forgalmat úgyhogy jó szívvel fogadják errefelé. Egyébként is nehéz nem észre venni a tündért, nagyon erős kisugárzása van. Vagy megcsodálják, vagy egyből gyűlölik de gyakran egyből észreveszik bárhová lép be. Főleg a nők.*
-Mondd csak hallottál valami érdekeset erről a furcsaságról? Mármint.. Gondolom minden félbolond erről beszél, de voltak hogy úgy mondjam komolyabb érdeklődők?
*A kocsmáros széles mosolyra húzza a száját, miközben elmeséli, hogy nem is olyan régen egy marcona sötét elf figura pont erről kérdezősködött. Meg is mutatja őket a tündérnek, ő pedig megnézni a bandát magának. Egy férfit lát, azt még ő is könnyen látja, hogy igencsak jártas fegyverforgató az illető, a felszerelése is biztosan megélt már ezt-azt. Komoly figura lehet. Mellette egy teljesen átlagos fattyú nőt, meg amott valahol még egy sötét elf nőt lát, aki igazán rosszarcúnak tűnik Stratnak. ~Mennyi sötét elf jár erre manapság, ma már hármat is láttam.~*
-Köszönöm. Majd még lehet rendelek is, ne aggódj.
*Odadob 5 aranyat.
Majd el is indul a társaság felé.*
-Üdvözlet, Hathúros Strat vagyok, akár halhattak is rólam.
*Színpadiasan meghajol.*
-De nem ezért zavarok, ne aggódjanak. Hallottam hogy komolyan érdeklődnek a kürtszó, meg az egész rejtély nyomán. Nos.
*Vezeti fel teátrálisan, és igyekszik úgy hangsúlyozni, hogy az felhívja magára a figyelmüket.*
-Történetesen azt hallottam, hogy a vándorok szerint a füves pusztai nomádok orkokról mesélnek, hol többről hol kevesebbről. Néhány muzsikus társam is hasonlókat hallott.
*Hagy időt, hogy mindenki felfoghassa, hogy miféle fenyegetés is lehet kilátásban, még ha csak pletyka is az egész. Bár a nomádok nem arról híresek, hogy mennyire pletykásak volnának.*
-Na már most én nem akarom azon kapni magam, hogy mindenféle mocskos orkok csak úgy idecsődülnek, szeretnék megtudni minél többet, mielőtt túl késő.
*Azzal pedig, hogy ne cifrázza túl a mondanivalóját, kecses kezét nyújtja.*
-Beszállnék.
~Vagy ti szállhattok be hozzám, nekem mindegy.~
//Nyílt//
*Strat a főtéren történt roppant furcsa incidens után úgy dönt, tekintve, hogy egyéb dolga sincs, hogy mégis betér a Pegazus fogadóba elfogyasztani valamit. Abból baj nem igazán lehet. Ahogy betér, megáll egy pillanatra körülnézni, hátha lát valami ismerős arcot. Sajnos egy sincs, úgyhogy unalmasabb lesz ez a látogatás, mint gondolta. Pontosabban ez csak féligazság, egy ismerős arc mindig akad a fogadóban, neki pedig már a bejáratból jó hangosan köszön.*
-Adj' isten cimbora!
*A csapos láthatóan viszont üdvözli Stratot, jóllehet bejáratott vendég itt, nem egyszer fellépéseivel igencsak megdobta a forgalmat úgyhogy jó szívvel fogadják errefelé. Egyébként is nehéz nem észre venni a tündért, nagyon erős kisugárzása van. Vagy megcsodálják, vagy egyből gyűlölik de gyakran egyből észreveszik bárhová lép be. Főleg a nők.*
-Mondd csak hallottál valami érdekeset erről a furcsaságról? Mármint.. Gondolom minden félbolond erről beszél, de voltak hogy úgy mondjam komolyabb érdeklődők?
*A kocsmáros széles mosolyra húzza a száját, miközben elmeséli, hogy nem is olyan régen egy marcona sötét elf figura pont erről kérdezősködött. Meg is mutatja őket a tündérnek, ő pedig megnézni a bandát magának. Egy férfit lát, azt még ő is könnyen látja, hogy igencsak jártas fegyverforgató az illető, a felszerelése is biztosan megélt már ezt-azt. Komoly figura lehet. Mellette egy teljesen átlagos fattyú nőt, meg amott valahol még egy sötét elf nőt lát, aki igazán rosszarcúnak tűnik Stratnak. ~Mennyi sötét elf jár erre manapság, ma már hármat is láttam.~*
-Köszönöm. Majd még lehet rendelek is, ne aggódj.
*Odadob 5 aranyat.
Majd el is indul a társaság felé.*-Üdvözlet, Hathúros Strat vagyok, akár halhattak is rólam.
*Színpadiasan meghajol.*
-De nem ezért zavarok, ne aggódjanak. Hallottam hogy komolyan érdeklődnek a kürtszó, meg az egész rejtély nyomán. Nos.
*Vezeti fel teátrálisan, és igyekszik úgy hangsúlyozni, hogy az felhívja magára a figyelmüket.*
-Történetesen azt hallottam, hogy a vándorok szerint a füves pusztai nomádok orkokról mesélnek, hol többről hol kevesebbről. Néhány muzsikus társam is hasonlókat hallott.
*Hagy időt, hogy mindenki felfoghassa, hogy miféle fenyegetés is lehet kilátásban, még ha csak pletyka is az egész. Bár a nomádok nem arról híresek, hogy mennyire pletykásak volnának.*
-Na már most én nem akarom azon kapni magam, hogy mindenféle mocskos orkok csak úgy idecsődülnek, szeretnék megtudni minél többet, mielőtt túl késő.
*Azzal pedig, hogy ne cifrázza túl a mondanivalóját, kecses kezét nyújtja.*
-Beszállnék.
~Vagy ti szállhattok be hozzám, nekem mindegy.~
6157. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-15 18:07:35
Üzenet elküldve: 2025-07-15 18:07:35
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
//A kürt hívó szava//
//Nyílt//
*Ha Norennar azt hiszi, ezzel a reakcióval elijeszti Ennát, vagy tudtára adja, nem látják szívesen, hát nagyon téved. Neki bőven elég visszacsatolás az egy szem felemelt szemöldök. A lány egyébként is ilyesmi, vagy hasonló reakcióra számított, pláne egy ilyen típusú illetőtől. Tehát az egész félrenézős cirkusz egyáltalán nem szegi kedvét. A pokróc is szúrós, este mégis betakar. Azt mondjuk nem sejti, éppen örömlánynak nézik emiatt a viselkedés miatt, de ha tudná, bizonyára felháborodottan, mégis játékosan odapirítana érte a másiknak.
Kisvártatva egy egész bólintást sikerül kicsalnia a sötételfből. Lágy mosolya még kivehetőbbé válik, és kezd átalakulni azzá a bizonyos pimasz félmosollyá, ami a fél-elf érzéseit tükrözi. Győzelem. Vidámságát azonban egyelőre igyekszik leplezni. A vad (barát) még nem sétált be teljesen a csapdába, így egyelőre muszáj meghagynia abban a tudatban, hogy teljes biztonságban van, és nem az előre kitervelt útvonalon halad az Ennával tartó hosszas beszélgetés felé. Így az a bizonyos mosoly ugyan féloldalas már, de nem túlságosan feltűnő - még.
Érkezik a fogadóba egy sötételf nőstény, akire Nor néha rápillant, és aki miatt a csapos diszkréten jelez, de ebből a félvér nem sokat vesz észre. Elvégre ez egy fogadó. Itt jönnek-mennek a népek, időnként koppan (vagy roppan) valami, és az sem túl meglepő, ha a férfi ezt szemmel igyekszik követni. A maga részéről inkább arra fókuszál, hogy egy kellemes beszélgetést faragjon ebből az unalmas pillanatból. Illetve az sem utolsó szempont, hogy végre átbeszélje valakivel a kürtszó dolgát. Van az egészben valami hátborzongató és különös.
A bemutatkozást biccentéssel fogadja. Kézfogást nem is várt. Belekortyol a teájába, majd fájdalmas fintor jelenik meg az orra alatt. Ez bizony még forró. Inkább visszatér a fújdosáshoz. A mélységi nyelve eközben megered, már amennyire az tőle elvárható.*
- Gondolod?
*Kérdez vissza Nor baljós előérzetére, de leginkább csak azért, hogy valami visszacsatolást adjon arról, éberen hallgatja a másikat. Szép lassan, óvatosan nekiáll elfogyasztani a teát. Még forró, de már épphogy iható.
Hirtelen jeges szempár kapaszkodik Ennáéba, de nem ezt érzi sem tolakodónak, sem rosszindulatúnak. Nem tudja, mit kereshet vajon rajta az a tekintet, azt pedig még kevésbé, vajon mit talál. Mindenesetre kissé meglepi, hogy a zárkózottságból farkasszemezés lett. Tudatosan nincs ötlete rá, mi lenne erre a megfelelő válasz, így csak azt teszi, ami ösztönösen jön belőle. A lány mosolya immár szeme sarkában is látszódik. Egy jó darabig pedig ott is marad.
Ezután végre egy kérdés is érkezik felé.*
- De, ezen. Az már nyilván más kérdés, hogy egyedül valóban lennék-e kellően balga, hogy elinduljak. De valakinek muszáj utánanéznie, mi történik. Az nem vezet semmi jóra, ha mindenki a nem létező városfalak mögé bújva várja, míg eljön értünk, aki a kürtöt fújja.
*Mostanra észleli, hogy a férfi tekintget valaki irányába. Valószínű mögötte lehet az illető. Majd megöli a kíváncsiság, mi történhet ott, ami ilyen veszett mód érdekes, de az még jobban kínozza, vajon erre mit felel majd beszélgetőpartnere. A lány figyelme továbbra is Norennaré.*
//Nyílt//
*Ha Norennar azt hiszi, ezzel a reakcióval elijeszti Ennát, vagy tudtára adja, nem látják szívesen, hát nagyon téved. Neki bőven elég visszacsatolás az egy szem felemelt szemöldök. A lány egyébként is ilyesmi, vagy hasonló reakcióra számított, pláne egy ilyen típusú illetőtől. Tehát az egész félrenézős cirkusz egyáltalán nem szegi kedvét. A pokróc is szúrós, este mégis betakar. Azt mondjuk nem sejti, éppen örömlánynak nézik emiatt a viselkedés miatt, de ha tudná, bizonyára felháborodottan, mégis játékosan odapirítana érte a másiknak.
Kisvártatva egy egész bólintást sikerül kicsalnia a sötételfből. Lágy mosolya még kivehetőbbé válik, és kezd átalakulni azzá a bizonyos pimasz félmosollyá, ami a fél-elf érzéseit tükrözi. Győzelem. Vidámságát azonban egyelőre igyekszik leplezni. A vad (barát) még nem sétált be teljesen a csapdába, így egyelőre muszáj meghagynia abban a tudatban, hogy teljes biztonságban van, és nem az előre kitervelt útvonalon halad az Ennával tartó hosszas beszélgetés felé. Így az a bizonyos mosoly ugyan féloldalas már, de nem túlságosan feltűnő - még.
Érkezik a fogadóba egy sötételf nőstény, akire Nor néha rápillant, és aki miatt a csapos diszkréten jelez, de ebből a félvér nem sokat vesz észre. Elvégre ez egy fogadó. Itt jönnek-mennek a népek, időnként koppan (vagy roppan) valami, és az sem túl meglepő, ha a férfi ezt szemmel igyekszik követni. A maga részéről inkább arra fókuszál, hogy egy kellemes beszélgetést faragjon ebből az unalmas pillanatból. Illetve az sem utolsó szempont, hogy végre átbeszélje valakivel a kürtszó dolgát. Van az egészben valami hátborzongató és különös.
A bemutatkozást biccentéssel fogadja. Kézfogást nem is várt. Belekortyol a teájába, majd fájdalmas fintor jelenik meg az orra alatt. Ez bizony még forró. Inkább visszatér a fújdosáshoz. A mélységi nyelve eközben megered, már amennyire az tőle elvárható.*
- Gondolod?
*Kérdez vissza Nor baljós előérzetére, de leginkább csak azért, hogy valami visszacsatolást adjon arról, éberen hallgatja a másikat. Szép lassan, óvatosan nekiáll elfogyasztani a teát. Még forró, de már épphogy iható.
Hirtelen jeges szempár kapaszkodik Ennáéba, de nem ezt érzi sem tolakodónak, sem rosszindulatúnak. Nem tudja, mit kereshet vajon rajta az a tekintet, azt pedig még kevésbé, vajon mit talál. Mindenesetre kissé meglepi, hogy a zárkózottságból farkasszemezés lett. Tudatosan nincs ötlete rá, mi lenne erre a megfelelő válasz, így csak azt teszi, ami ösztönösen jön belőle. A lány mosolya immár szeme sarkában is látszódik. Egy jó darabig pedig ott is marad.
Ezután végre egy kérdés is érkezik felé.*
- De, ezen. Az már nyilván más kérdés, hogy egyedül valóban lennék-e kellően balga, hogy elinduljak. De valakinek muszáj utánanéznie, mi történik. Az nem vezet semmi jóra, ha mindenki a nem létező városfalak mögé bújva várja, míg eljön értünk, aki a kürtöt fújja.
*Mostanra észleli, hogy a férfi tekintget valaki irányába. Valószínű mögötte lehet az illető. Majd megöli a kíváncsiság, mi történhet ott, ami ilyen veszett mód érdekes, de az még jobban kínozza, vajon erre mit felel majd beszélgetőpartnere. A lány figyelme továbbra is Norennaré.*
6156. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-15 15:19:36
Üzenet elküldve: 2025-07-15 15:19:36
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A kürt hívó szava//
//Nyílt//
*Norennar ül a megszokott helyén, némán, mozdulatlanul. A poharak hangja, a halk moraj, a tűz pattogása már-már elnyomnák a gondolatait, legalábbis, ha lenne mit elnyomjanak, ugyanis ezúttal nem sikerül elmerülnie bennük. Az ajtó nyikorgása, a hirtelen fénysáv, ami a fogadó meleg félhomályába hasít, új arcot hoz a Pegazusba. A jövevény fiatal, könnyed mozdulataiban van valami túlságosan eleven. A sötételf csak a szeme sarkából figyel. Nem néz oda, mégis érzékeli, ahogy az alak lassan közelít a pulthoz, megáll mellette, majd szóba elegyedik a fogadóssal. A hangja derűs, csilingelő, idegenül illik a Pegazus megfáradt, napvégi hangulatába.
Aztán megszólítja. Norennar először nem válaszol. Az arca rezzenéstelen, mégis egyetlen mozdulat elárulja: a bal szemöldöke alig észrevehetően megemelkedik. Egy másodpercre eljátszik a gondolattal, hogy a nő nem neki szól. Talán ül mellette valaki, akit hősünk eleddig nem vett észre. Vagy csak bolond. Vagy mindkettő.
Aztán jön a folytatás, valami bájos magyarázkodásféle, hogy milyen borúsnak tűnik. Norennar most már biztos benne: valóban ő lett kiszemelve. A szemöldöke még feljebb csusszan, ahogy a meglepődés lassan teljesen kiül az arcára. Nem válik egészen nyíltá, de az a mozdulatm az apró, felkúszó ív, elárulja, hogy nem erre számított. Végül, mintha egy gondolat súlya alól akarna szabadulni, megrándul a szája sarka. Nem mosoly ez, inkább csak egyfajta fáradt beletörődés.*
~Rámenős egy örömlány...~
*Jegyzi meg magában. Nem válaszol. Elfordítja a fejét, mint aki inkább nem is hallotta. A mozdulat nem nevezhető teátrálisnak, csupán épp elég ahhoz, hogy az üzenet világos legyen: nincs most kedve ehhez. Nincs szüksége arra, amit feltételez. Vagy nem akar beszélni. És ha ennyi elég is lenne bárki másnak, ez a nő nem úgy tűnik, mint aki feladja. Jön is a következő kérdés, ami ezúttal már magára vonja hősünk érdeklődését. A kürtszóról kérdez. A sötételf fejét lassan, óvatosan fordítja vissza. Nem teljesen a nő felé, de épp eléggé, hogy a szemével végigmérje. A lágy mosoly, a nyitott testtartás, a kíváncsiság: mind valódi, vagy legalábbis nem úgy tűnik, hogy néhány aranytallér reményében csinálná. Úgy tűnik, mégsem az, aminek elsőre hitte.
Norennar bólint. Egyetlen, alig észrevehető mozdulat. A szája már nyílna a válaszra, de ekkor megzörren mellette a pult. Az öreg fogadós egy poharat tesz a lány elé. Szándékos vagy véletlen? Nem lehet tudni. De a sötételf nem szól semmit. A csapos gyors pillantást vet rá, aztán már megy is tovább. Ez az apró szünet mégis elegendő időt ad arra, hogy Norennar megérezze a mozgást a háta mögött.
Nem fordul hátra. Csak a perifériáját használja. Egy másik mélységi. Ennek tudatában enyhe nyugtalanság lesz úrrá hősünkön. A nő katonás kiállású, sötét páncélzatban. Sosem jó előjel, viszont a sisakja lekerül, s azzal együtt tán a hangulat is kissé oldódik körülötte. A pult most már hármuké. Norennar tekintete rövid időre a pultra ejtett kosfejes sisakra téved. Egy másodpercig ott marad, aztán visszakanyarodik a fél-elfre, aki időközben átveszi a teáját, és már fújja is lelkesen. Még mindig nyitott. Még mindig vár.*
- Norennar.
*Csak ennyi. Semmi több. Se rang, se udvariasság, se kézfogás. Csak egy név, mint valami zárójeles megjegyzés. Aztán megint csend. Lassan fúj ki egy hosszú lélegzetet, és az ujjai visszatalálnak az állára. Dörzsöli egy ideig, gondolkodva, mintha keresné a legalkalmasabb szót, de aztán csak megrázza a fejét, és hagyja, hadd jöjjön magától.*
- Hogy mit gondolok? *A hangja mély és rekedtes, de nincs benne harag vagy fáradtság, inkább valami más gyanakvás.* - Semmi jót.
*Egy rövid szünetet hagy. A háttérben valaki felnevet, egy szék megnyikordul. De Norennar nem fordul oda.*
- Körülnézni, mi? Hazudnék, ha azt mondanám, nem fordult meg az én fejemben is.
*A tekintete ezúttal a nőébe kapaszkodik. Nem kihívóan, nem ítélkezve, csak megfigyeli, mit vált ki belőle ez a válasz.
Aztán mintha valami más is mocorogna benne. A háta mögötti mélységire pillant. Rövid, kimért nézés. Nem tart sokáig. A korsó sör s az étel már előtte. Norennar visszafordul a fél-elf felé, de mielőtt megszólalna, ujjai még egy pillanatra megállnak az állán. Mintha csak most tenné helyre magában, mit is akar mondani, vagy kinek.*
- Csaknem neked is ezen jár a fejed?
//Nyílt//
*Norennar ül a megszokott helyén, némán, mozdulatlanul. A poharak hangja, a halk moraj, a tűz pattogása már-már elnyomnák a gondolatait, legalábbis, ha lenne mit elnyomjanak, ugyanis ezúttal nem sikerül elmerülnie bennük. Az ajtó nyikorgása, a hirtelen fénysáv, ami a fogadó meleg félhomályába hasít, új arcot hoz a Pegazusba. A jövevény fiatal, könnyed mozdulataiban van valami túlságosan eleven. A sötételf csak a szeme sarkából figyel. Nem néz oda, mégis érzékeli, ahogy az alak lassan közelít a pulthoz, megáll mellette, majd szóba elegyedik a fogadóssal. A hangja derűs, csilingelő, idegenül illik a Pegazus megfáradt, napvégi hangulatába.
Aztán megszólítja. Norennar először nem válaszol. Az arca rezzenéstelen, mégis egyetlen mozdulat elárulja: a bal szemöldöke alig észrevehetően megemelkedik. Egy másodpercre eljátszik a gondolattal, hogy a nő nem neki szól. Talán ül mellette valaki, akit hősünk eleddig nem vett észre. Vagy csak bolond. Vagy mindkettő.
Aztán jön a folytatás, valami bájos magyarázkodásféle, hogy milyen borúsnak tűnik. Norennar most már biztos benne: valóban ő lett kiszemelve. A szemöldöke még feljebb csusszan, ahogy a meglepődés lassan teljesen kiül az arcára. Nem válik egészen nyíltá, de az a mozdulatm az apró, felkúszó ív, elárulja, hogy nem erre számított. Végül, mintha egy gondolat súlya alól akarna szabadulni, megrándul a szája sarka. Nem mosoly ez, inkább csak egyfajta fáradt beletörődés.*
~Rámenős egy örömlány...~
*Jegyzi meg magában. Nem válaszol. Elfordítja a fejét, mint aki inkább nem is hallotta. A mozdulat nem nevezhető teátrálisnak, csupán épp elég ahhoz, hogy az üzenet világos legyen: nincs most kedve ehhez. Nincs szüksége arra, amit feltételez. Vagy nem akar beszélni. És ha ennyi elég is lenne bárki másnak, ez a nő nem úgy tűnik, mint aki feladja. Jön is a következő kérdés, ami ezúttal már magára vonja hősünk érdeklődését. A kürtszóról kérdez. A sötételf fejét lassan, óvatosan fordítja vissza. Nem teljesen a nő felé, de épp eléggé, hogy a szemével végigmérje. A lágy mosoly, a nyitott testtartás, a kíváncsiság: mind valódi, vagy legalábbis nem úgy tűnik, hogy néhány aranytallér reményében csinálná. Úgy tűnik, mégsem az, aminek elsőre hitte.
Norennar bólint. Egyetlen, alig észrevehető mozdulat. A szája már nyílna a válaszra, de ekkor megzörren mellette a pult. Az öreg fogadós egy poharat tesz a lány elé. Szándékos vagy véletlen? Nem lehet tudni. De a sötételf nem szól semmit. A csapos gyors pillantást vet rá, aztán már megy is tovább. Ez az apró szünet mégis elegendő időt ad arra, hogy Norennar megérezze a mozgást a háta mögött.
Nem fordul hátra. Csak a perifériáját használja. Egy másik mélységi. Ennek tudatában enyhe nyugtalanság lesz úrrá hősünkön. A nő katonás kiállású, sötét páncélzatban. Sosem jó előjel, viszont a sisakja lekerül, s azzal együtt tán a hangulat is kissé oldódik körülötte. A pult most már hármuké. Norennar tekintete rövid időre a pultra ejtett kosfejes sisakra téved. Egy másodpercig ott marad, aztán visszakanyarodik a fél-elfre, aki időközben átveszi a teáját, és már fújja is lelkesen. Még mindig nyitott. Még mindig vár.*
- Norennar.
*Csak ennyi. Semmi több. Se rang, se udvariasság, se kézfogás. Csak egy név, mint valami zárójeles megjegyzés. Aztán megint csend. Lassan fúj ki egy hosszú lélegzetet, és az ujjai visszatalálnak az állára. Dörzsöli egy ideig, gondolkodva, mintha keresné a legalkalmasabb szót, de aztán csak megrázza a fejét, és hagyja, hadd jöjjön magától.*
- Hogy mit gondolok? *A hangja mély és rekedtes, de nincs benne harag vagy fáradtság, inkább valami más gyanakvás.* - Semmi jót.
*Egy rövid szünetet hagy. A háttérben valaki felnevet, egy szék megnyikordul. De Norennar nem fordul oda.*
- Körülnézni, mi? Hazudnék, ha azt mondanám, nem fordult meg az én fejemben is.
*A tekintete ezúttal a nőébe kapaszkodik. Nem kihívóan, nem ítélkezve, csak megfigyeli, mit vált ki belőle ez a válasz.
Aztán mintha valami más is mocorogna benne. A háta mögötti mélységire pillant. Rövid, kimért nézés. Nem tart sokáig. A korsó sör s az étel már előtte. Norennar visszafordul a fél-elf felé, de mielőtt megszólalna, ujjai még egy pillanatra megállnak az állán. Mintha csak most tenné helyre magában, mit is akar mondani, vagy kinek.*
- Csaknem neked is ezen jár a fejed?
6155. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-15 13:51:02
Üzenet elküldve: 2025-07-15 13:51:02
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A tőr törvénye//
*Még is kap még egy keveset a történetből. Így hogy nem volt ott tényleg viccesnek tűnik, bár ha belegondol a másiknak a helyzetébe már nem ez a helyzet. Sajnálja az a szegény flótást akinek ez jutott.*
-Az életben halálunkig tanulunk.
*Mondja nagy bölcsességgel, majd mosolyogva folytatja.*
-Igen, folytatom. Elnézek a Mágustoronyba és elkezdek mágiát tanulni.
*Tudja, hogy sok munkája lesz. Főleg amennyibe kerül. Azt a pénzmennyiséget megszerezni nem lesz egyszerű. Valahonnan nagy összeget kellene szereznie.*
-Az egyetlen probléma a pénz. Azt nehéz lesz összeszedni.
*Sajnálkozik a férfinak.*
-Utána meg lesz ami lesz. Lehet kovácsoltatok egy kardot. Jó hasznát fogom venni a jövőben az biztos.
*Ecseteli a terveit.*
-Te neked hogyan tovább? Megint keresel valami kaszabolni valót?
*Kérdezi, miközben állát a jobb kézfején pihenteti.*
-Szívesen megnézném, hogy hogyan csinálod.
*Mosolyog cinkosul Ettvallder felé.*
//A tőr törvénye//
*Még is kap még egy keveset a történetből. Így hogy nem volt ott tényleg viccesnek tűnik, bár ha belegondol a másiknak a helyzetébe már nem ez a helyzet. Sajnálja az a szegény flótást akinek ez jutott.*
-Az életben halálunkig tanulunk.
*Mondja nagy bölcsességgel, majd mosolyogva folytatja.*
-Igen, folytatom. Elnézek a Mágustoronyba és elkezdek mágiát tanulni.
*Tudja, hogy sok munkája lesz. Főleg amennyibe kerül. Azt a pénzmennyiséget megszerezni nem lesz egyszerű. Valahonnan nagy összeget kellene szereznie.*
-Az egyetlen probléma a pénz. Azt nehéz lesz összeszedni.
*Sajnálkozik a férfinak.*
-Utána meg lesz ami lesz. Lehet kovácsoltatok egy kardot. Jó hasznát fogom venni a jövőben az biztos.
*Ecseteli a terveit.*
-Te neked hogyan tovább? Megint keresel valami kaszabolni valót?
*Kérdezi, miközben állát a jobb kézfején pihenteti.*
-Szívesen megnézném, hogy hogyan csinálod.
*Mosolyog cinkosul Ettvallder felé.*
6154. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-15 11:37:43
Üzenet elküldve: 2025-07-15 11:37:43
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 364
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 364
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A tőr törvénye//
* Itt még nem ért véget a történet, csak szerette volna látni, hogy mennyire érdeklik az ilyesfajta történetek. Látszólag semennyire, de azért még néhány dolgot megoszt belőle. Szigorúan csak azokat a részeket, amiből nem lehet túl sok következtetést levonni. *
- Amikor érkeztél, épp azt meséltem, hogy a célpontom, milyen ajánlatokat próbált tenni az érdekében, hogy túlélje s segítsünk neki megmenekülni. Mert hát miután megvertük a bandát, aki védte, utána egyből nekünk szerette volna adni ezt a kiüresedett helyet. Jó sok pénzről volt szó, de végül a fejével fizetett.
* Megvonja vállait. Csábítónak csábító, de közel sem volt akkor helyes cselekedet. *
- És te? Hogyan tovább? Tovább folytatod a tanulást, esetleg saját kalandba kezdesz?
* Ha valóban karddal szeretne tovább tanulni, úgy a jövőben biztos találkozni fognak. Elvégre a legtöbben, kik kardot ragadnak akaratlanul is egymásba botlanak. Hogy ez azért, mert egymás torkának akarnak esni, vagy a puszta véletlennek köszönhető, azt majd a jövő eldönteni, mindenesetre az elé rakott levesből jóízűen kanalaz. *
//A tőr törvénye//
* Itt még nem ért véget a történet, csak szerette volna látni, hogy mennyire érdeklik az ilyesfajta történetek. Látszólag semennyire, de azért még néhány dolgot megoszt belőle. Szigorúan csak azokat a részeket, amiből nem lehet túl sok következtetést levonni. *
- Amikor érkeztél, épp azt meséltem, hogy a célpontom, milyen ajánlatokat próbált tenni az érdekében, hogy túlélje s segítsünk neki megmenekülni. Mert hát miután megvertük a bandát, aki védte, utána egyből nekünk szerette volna adni ezt a kiüresedett helyet. Jó sok pénzről volt szó, de végül a fejével fizetett.
* Megvonja vállait. Csábítónak csábító, de közel sem volt akkor helyes cselekedet. *
- És te? Hogyan tovább? Tovább folytatod a tanulást, esetleg saját kalandba kezdesz?
* Ha valóban karddal szeretne tovább tanulni, úgy a jövőben biztos találkozni fognak. Elvégre a legtöbben, kik kardot ragadnak akaratlanul is egymásba botlanak. Hogy ez azért, mert egymás torkának akarnak esni, vagy a puszta véletlennek köszönhető, azt majd a jövő eldönteni, mindenesetre az elé rakott levesből jóízűen kanalaz. *
6153. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-15 11:11:22
Üzenet elküldve: 2025-07-15 11:11:22
Rang: Játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A kürt hívó szava//
//Nyílt//
*Éhsége vezeti ide a fogadóba. Egy ideje már bóklászik a városban, ami éhessé teszi. Brigantinjának csörgése elfojtja a gyomrának korgását. Első dolga, mikor belép a fogadóba, hogy körül néz. Gyorsan végigfut tekintete a helyen. Néhány vannak az asztaloknál, ők is főleg együtt ülnek, amelynek folytán rengeteg szabad asztal közül lehet választani. Még a pultnál lát két személyt. Ha jól látja egy nő és egy férfi. Épp a nő beszél mikor Micarthara leül, kihagyva egy széket a férfi és közte. Szeme sarkából figyeli a párost. Így észreveszi, hogy a férfi is mélységi.
~Nocsak.~
Félmosolyra kúszik szája, miközben leveti kosfejes sisakját és a pultra helyezi. Vagy inkább ejti, amely halk, de hallható koppanással ér a pult felszínére. A fogadóstól rendel egy tál Főtt ételt, majd átadja annak árát, a 13 aranyat. Addig míg a rendelésére vár, úgy dönt hallgatózik. Megfordul a széken, hátát a pultnak dönti és könyökeivel tartja meg magát.
~Na, halljuk ki mire kíváncsi.~
Közben kér egy egy korsó Vajsört, majd átadja a 14 aranyat érte. Hamar megérkezik a rendelése, amellyel még érdekesebbé tudja tenni hallgatózását. Kíváncsi egy nőszemély, nem tehet róla. Hallott néhány érdekes pletykát, míg a városban járkált. És hol lehetne a legjobban érdeklődni mint a kocsmárosnál. Így két legyet üt egy csapásra. Megtöltheti hasát és még tájékozódhat is a történésekről. Néha-néha belekortyol italába, ízlelgetve annak ízét és hegyezve amúgy is hegyes füleit.*
//Nyílt//
*Éhsége vezeti ide a fogadóba. Egy ideje már bóklászik a városban, ami éhessé teszi. Brigantinjának csörgése elfojtja a gyomrának korgását. Első dolga, mikor belép a fogadóba, hogy körül néz. Gyorsan végigfut tekintete a helyen. Néhány vannak az asztaloknál, ők is főleg együtt ülnek, amelynek folytán rengeteg szabad asztal közül lehet választani. Még a pultnál lát két személyt. Ha jól látja egy nő és egy férfi. Épp a nő beszél mikor Micarthara leül, kihagyva egy széket a férfi és közte. Szeme sarkából figyeli a párost. Így észreveszi, hogy a férfi is mélységi.
~Nocsak.~
Félmosolyra kúszik szája, miközben leveti kosfejes sisakját és a pultra helyezi. Vagy inkább ejti, amely halk, de hallható koppanással ér a pult felszínére. A fogadóstól rendel egy tál Főtt ételt, majd átadja annak árát, a 13 aranyat.
Addig míg a rendelésére vár, úgy dönt hallgatózik. Megfordul a széken, hátát a pultnak dönti és könyökeivel tartja meg magát.~Na, halljuk ki mire kíváncsi.~
Közben kér egy egy korsó Vajsört, majd átadja a 14 aranyat érte.
Hamar megérkezik a rendelése, amellyel még érdekesebbé tudja tenni hallgatózását. Kíváncsi egy nőszemély, nem tehet róla. Hallott néhány érdekes pletykát, míg a városban járkált. És hol lehetne a legjobban érdeklődni mint a kocsmárosnál. Így két legyet üt egy csapásra. Megtöltheti hasát és még tájékozódhat is a történésekről. Néha-néha belekortyol italába, ízlelgetve annak ízét és hegyezve amúgy is hegyes füleit.*
6152. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-15 10:04:43
Üzenet elküldve: 2025-07-15 10:04:43
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
//A kürt hívó szava//
//Nyílt//
*Enna belép a Pegazus fogadóba, majd picit félreáll a bejárat mellé, el az útból, de időt adva magának, hogy szoktassa a szemét a kinti világosság után a benti fényviszonyokhoz. Közben végigfutja, kik ülnek idebenn, lát-e esetleg ismerős arcokat, vagy olyanokat, akiket szívesen tenne azzá. Úgy tűnik, egyelőre viszont csak ismeretlenek ücsörögnek itt. Vállat von hát, és megcélozza a pultot.
Jó kedélyűen köszönti a csapost, röviden kikérdezi az itteni kínálatot, majd dönt. Csak egy Gyümölcsteát kér 5 aranyért. Nem szeretne egyből a lecsóba csapni. Míg vár a teájára, háttal fordul a pultnak, és finoman rátámaszkodik. Úgy nézegeti tovább a fogadó népét. Most, hogy félig-meddig szembe kerül vele, ekkor tűnik fel neki úgy igazán a mellette álló sötételf, aki elmélyülten simítgatja állát, mintha a világ minden gondja az övé lenne. Nahát. Ezt meg mi lelte. Enna nem viseli jól, ha másokat szomorkodni lát, ezért ösztönösen beszélni kezd, hátha sikerül felvidítani ezt a csendbe burkolózó alakot. Aki ráadásul egy rejtélyes sötételf - de érdekesnek ígérkezik ez!*
- Szia, ne haragudj, Enna vagyok! *A köszöntés mellé picit sután, de kedvesen integet a közelében pultot támasztó Norra.* Csak olyan kis... komornak tűnsz. Gondoltam, jól jönne némi társaság.
*A végén még zavarában kuncog is egy halkat. Sem hátsó szándék, sem semmi ilyesmi nem érződik a fél-elf viselkedésén - ő egyszerűen ilyen nyílt, barátkozós típus. Ha nem Nor, akkor más vált volna "áldozatává" néhány percen belül. A mélységi viszont kellőképpen csendes alkatnak bizonyul ahhoz, hogy felkeltse a lány érdeklődését - az ilyen alakokat mindig olyan vicces beszédre bírni! De legalábbis érdekes.
Köszöntése utána akár csend, akár csak néhány szó következik, már trillázza is tovább a magáét. Arra figyel, hogy ne beszéljen keresztbe másokon, de a maga részéről úgy tudja mindig a legjobban megtörni a jeget, ha a párbeszéd elején picit mindkét fél helyett dolgozik. Na meg persze ilyenkor mindig igzul egy kicsikét.*
- Mondd csak, mit gondolsz a kürtszóhoz? Elég sok véleményt hallottam már az úton, de nem igen mondanak semmi konkrétat. Van itt szó orkokról meg rémekről. Az embernek kedve támad... hát, magának is körülnézni. Nem?
*Néz várakozva a másikra, közben végig lágyan mosolyog. Ez idő alatt elkészül a gyümölcstea.*
- Ó, nagyon köszönöm!
*Szól a csaposnak, és visszafordul a pult felé, mint egy rendesen szocializálódott lény. Szép lassan fújkálni kezdi a teát, hogy hűljön, de testbeszéde továbbra is nyitott. Látszik rajta, szívesen venné, ha folytatná az általa kezdeményezett beszélgetés.*
//Nyílt//
*Enna belép a Pegazus fogadóba, majd picit félreáll a bejárat mellé, el az útból, de időt adva magának, hogy szoktassa a szemét a kinti világosság után a benti fényviszonyokhoz. Közben végigfutja, kik ülnek idebenn, lát-e esetleg ismerős arcokat, vagy olyanokat, akiket szívesen tenne azzá. Úgy tűnik, egyelőre viszont csak ismeretlenek ücsörögnek itt. Vállat von hát, és megcélozza a pultot.
Jó kedélyűen köszönti a csapost, röviden kikérdezi az itteni kínálatot, majd dönt. Csak egy Gyümölcsteát kér 5 aranyért.
Nem szeretne egyből a lecsóba csapni. Míg vár a teájára, háttal fordul a pultnak, és finoman rátámaszkodik. Úgy nézegeti tovább a fogadó népét. Most, hogy félig-meddig szembe kerül vele, ekkor tűnik fel neki úgy igazán a mellette álló sötételf, aki elmélyülten simítgatja állát, mintha a világ minden gondja az övé lenne. Nahát. Ezt meg mi lelte. Enna nem viseli jól, ha másokat szomorkodni lát, ezért ösztönösen beszélni kezd, hátha sikerül felvidítani ezt a csendbe burkolózó alakot. Aki ráadásul egy rejtélyes sötételf - de érdekesnek ígérkezik ez!*- Szia, ne haragudj, Enna vagyok! *A köszöntés mellé picit sután, de kedvesen integet a közelében pultot támasztó Norra.* Csak olyan kis... komornak tűnsz. Gondoltam, jól jönne némi társaság.
*A végén még zavarában kuncog is egy halkat. Sem hátsó szándék, sem semmi ilyesmi nem érződik a fél-elf viselkedésén - ő egyszerűen ilyen nyílt, barátkozós típus. Ha nem Nor, akkor más vált volna "áldozatává" néhány percen belül. A mélységi viszont kellőképpen csendes alkatnak bizonyul ahhoz, hogy felkeltse a lány érdeklődését - az ilyen alakokat mindig olyan vicces beszédre bírni! De legalábbis érdekes.
Köszöntése utána akár csend, akár csak néhány szó következik, már trillázza is tovább a magáét. Arra figyel, hogy ne beszéljen keresztbe másokon, de a maga részéről úgy tudja mindig a legjobban megtörni a jeget, ha a párbeszéd elején picit mindkét fél helyett dolgozik. Na meg persze ilyenkor mindig igzul egy kicsikét.*
- Mondd csak, mit gondolsz a kürtszóhoz? Elég sok véleményt hallottam már az úton, de nem igen mondanak semmi konkrétat. Van itt szó orkokról meg rémekről. Az embernek kedve támad... hát, magának is körülnézni. Nem?
*Néz várakozva a másikra, közben végig lágyan mosolyog. Ez idő alatt elkészül a gyümölcstea.*
- Ó, nagyon köszönöm!
*Szól a csaposnak, és visszafordul a pult felé, mint egy rendesen szocializálódott lény. Szép lassan fújkálni kezdi a teát, hogy hűljön, de testbeszéde továbbra is nyitott. Látszik rajta, szívesen venné, ha folytatná az általa kezdeményezett beszélgetés.*
6151. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-15 01:12:25
Üzenet elküldve: 2025-07-15 01:12:25
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A kürt hívó szava//
//Nyílt//
*A Pegazus fogadó előtt megáll, csak egy pillanatra. Az ajtó nyikkanva nyílik előtte, és az ismerős, meleg levegő arcon csapja. Belép. A beltér alig változott. Füstszag, sör, zsír, gyenge fűszerek keveréke ül meg benne. A kandallóban halvány tűz ég és a pult mögött ott áll az öreg fogadós, mint mindig. A hely félig üres. Néhány helyi és pár utazó ül az asztaloknál. Nem figyelnek rá.
A pulthoz sétál, miközben látványosan bólint az amögött ügyködő fogadósnak. Leül. Nem rendel. A könyökét a pult szélére teszi, ujjai egymásra fonódnak. A pultos törölget. Apró, gömbölyded poharakat, amiket láthatóan már megtisztított egyszer, talán kétszer is. Norennar egy ideig csak nézi, némán. Közben fejében fészket ver a gondolat miszerint az a pohár valószínűleg egy évtizede nem látott koszt s öreg barátja ezt a mozdulatot már csak a hangulat kedvéért ismétli ennyiszer. Valószínűleg az öregnek csak szüksége van valamire, ami ad egy kis ritmust a napnak. Amitől úgy tűnik, hogy nem állt meg semmi. Mondhatni a mozdulat inkább megszokás, semmint tényleges funkcionális tevékenység.
A pultosnál megáll a törlőkendő. Az öreg arca rezzenetlen marad, de a szemöldöke kissé megemelkedik. Régóta ismeri már Norennart. Az évek alatt megszokta a hallgatását, a félmondatokat, a szűkszavúságát és ami legfontosabb: A diszkréciót. Most valami más csendül ki a hangjából. Feszültség talán. Türelmetlenség.
Norennar ujja finoman koppan a pulton, aztán végül megszólal. Mélyebben, hangosabban, mint máskor. A csöndes fogadóban még ez az egyetlen mondat is élesebben csattan, mint kellene.*
- Az a kürtszó. Hallottál róla valamit?
*A fogadós megáll a mozdulat közepén. A kendő félúton marad a pohár és a pulcsa között. Az öreg arca rezzenetlen marad, de a szemöldöke kissé megemelkedik. Felpillant, majd lassan megrázza a fejét.*
- Csak, amit mindenki. Hogy zúgott. Hogy ijesztő volt. A többit már a nép rakta hozzá.
- És azóta? *Kérdezi a sötételf, de a hangja már halkabb, mintha észbe kapott volna, hogy feleslegesen hívja fel magára a figyelmet.* - Nem jött senki, aki biztosat mondott volna?
- Biztosat? *Mordul fel az öreg, elhúzva a száját.* - Manapság az is ritka, aki biztosan emlékszik, mit evett reggel. A kürt hangja meg... mint a vihar: nagy, zajos, aztán csak találgatunk, honnan jött. Ha engem kérdezel, bajt szagolok.
*Norennar bólint. Röviden, mintha csak magának tenne igazat.*
- Nem vagy egyedül vele.
*A fogadós elidőzik rajta egy pillanatra.*
- Régóta ismerlek. Nem vagy az az aggódós fajta. Ha téged is nyugtalanít, akkor lehet, hogy tényleg történik valami.
*Norennar nem felel azonnal. Tekintete a hátsó asztalok felé téved, majd visszatér a poharakra.*
- Azért reméltem, hogy hallottál valami többet.
- Ha hallok, szólok. *Igéri az öreg.* - De most csak susmorgás van. Az meg neked nem elég.
*Norennar féloldalas mosolyt ereszt meg.*
- Nekem már a csend is gyanús.
*Norennar tekintete a pulton túlra vándorol. Nem keres semmit, csak figyel. Egy közeli asztalnál mozdulás történik. A férfi, aki eddig hallgatott, lassan hátradől a székében, a könyökei a támlának feszülnek. Arcán hosszú, szél szárította vonások, tekintete mégis nyílt. Nem a városból való. A beszéde előtt még egy pillanatig mérlegel, aztán megszólal. Nem hangosan, de úgy, hogy Norennar biztosan hallja.
A hangja nyers, zöngéjében benne van az Alföld levegője. Nem árulja el magát, mégis világos: a Füves Puszták felől jött. Azt mondja, tud valamit. Nem sokat, de talán pont elég ahhoz, hogy egy hozzá hasonló embert érdekeljen. Egy feltétele van: egy ital. Nem kér sokat. Csak valamit, amitől könnyebben gördül a nyelv.
Norennar nem kérdez vissza. Zsebébe nyúl, és lassan húz elő 13 aranyérmét egy Ullamar sör árát. A pénz halk koppan a pulton. Az öreg egy biccentéssel veszi tudomásul, és leemel egy korsót a polcról, amit aztán annak rendje és módja szerint tele is csapol. Leteszi Norennar elé, aki nem tétovázik. Az ujjai közé veszi a korsót, és egyetlen elegáns mozdulattal a kereskedő elé tolja.
A férfi bólint. Előbb kortyol, csak utána beszél. A hangja halk marad, mintha tartana attól, hogy más is kihallja. A története nem világos. A pusztán mozgás van. Szokatlan. Egyes törzsek eltűntek, másoknak nyomát sem lelik. Néhány pásztor állatokat látott menekülni, mintha ösztönből kerülnének valamit, amit az emberi szem nem is lát. A hírek kuszák, és semmi sem biztos. Orkokról is suttognak. Mások valami sötétebb jelenlétről. Árnyakról, amik nem hagynak lábnyomot.
A férfi végül csak ennyit mond: a levegő más lett. Ez nem mese. Ezt azok is érzik, akik nem hisznek semmiben. Olyan csend van odakint, amit a természet sem magyaráz meg. Olyan, amit az ember csak egyszer tapasztal, és utána örökre megjegyzi.
Norennar nem válaszol azonnal. A tekintete hosszan időzik az idegenen. Mintha próbálná kiszűrni, hogy a hallott szavakból mi az igazság, s mi az, ami nem több puszta babonánál, vagy a történetet színesíteni kívánó kitalációnál. Aztán lassan bólint. Az információ nem túl hasznos, de legalább ad egy irányt, amin talán elindulhat.
Megköszöni. Halkabban, mint ahogy kérdezett. A hangja visszahúzódik a szokásos mélységbe. A kereskedő egy biccentéssel nyugtázza, aztán visszafordul az italához. Mintha soha nem is beszéltek volna.
A sötételf egyedül marad a pultnál. A könyöke ismét a pult lapján koppan, az ujjai az állkapcsára simulnak. A bőre alatt feszülnek az izmok, mintha gondolatok marcangolnák belülről. A szeme nem fókuszál, csak előre néz, valahová a pult fölé. Az ujjai lassan végigsimítanak az arcélén. Gondolkodás közben mindig ezt csinálja. Egyelőre csak ül, és hallgat. A külvilág halk, a gondolatai hangosabbak. A mozdulatok már ismerősek: egy új irány. Egy új cél. És ha más nem is, annyi már biztos, hogy a válaszok nem itt lesznek.*
//Nyílt//
*A Pegazus fogadó előtt megáll, csak egy pillanatra. Az ajtó nyikkanva nyílik előtte, és az ismerős, meleg levegő arcon csapja. Belép. A beltér alig változott. Füstszag, sör, zsír, gyenge fűszerek keveréke ül meg benne. A kandallóban halvány tűz ég és a pult mögött ott áll az öreg fogadós, mint mindig. A hely félig üres. Néhány helyi és pár utazó ül az asztaloknál. Nem figyelnek rá.
A pulthoz sétál, miközben látványosan bólint az amögött ügyködő fogadósnak. Leül. Nem rendel. A könyökét a pult szélére teszi, ujjai egymásra fonódnak. A pultos törölget. Apró, gömbölyded poharakat, amiket láthatóan már megtisztított egyszer, talán kétszer is. Norennar egy ideig csak nézi, némán. Közben fejében fészket ver a gondolat miszerint az a pohár valószínűleg egy évtizede nem látott koszt s öreg barátja ezt a mozdulatot már csak a hangulat kedvéért ismétli ennyiszer. Valószínűleg az öregnek csak szüksége van valamire, ami ad egy kis ritmust a napnak. Amitől úgy tűnik, hogy nem állt meg semmi. Mondhatni a mozdulat inkább megszokás, semmint tényleges funkcionális tevékenység.
A pultosnál megáll a törlőkendő. Az öreg arca rezzenetlen marad, de a szemöldöke kissé megemelkedik. Régóta ismeri már Norennart. Az évek alatt megszokta a hallgatását, a félmondatokat, a szűkszavúságát és ami legfontosabb: A diszkréciót. Most valami más csendül ki a hangjából. Feszültség talán. Türelmetlenség.
Norennar ujja finoman koppan a pulton, aztán végül megszólal. Mélyebben, hangosabban, mint máskor. A csöndes fogadóban még ez az egyetlen mondat is élesebben csattan, mint kellene.*
- Az a kürtszó. Hallottál róla valamit?
*A fogadós megáll a mozdulat közepén. A kendő félúton marad a pohár és a pulcsa között. Az öreg arca rezzenetlen marad, de a szemöldöke kissé megemelkedik. Felpillant, majd lassan megrázza a fejét.*
- Csak, amit mindenki. Hogy zúgott. Hogy ijesztő volt. A többit már a nép rakta hozzá.
- És azóta? *Kérdezi a sötételf, de a hangja már halkabb, mintha észbe kapott volna, hogy feleslegesen hívja fel magára a figyelmet.* - Nem jött senki, aki biztosat mondott volna?
- Biztosat? *Mordul fel az öreg, elhúzva a száját.* - Manapság az is ritka, aki biztosan emlékszik, mit evett reggel. A kürt hangja meg... mint a vihar: nagy, zajos, aztán csak találgatunk, honnan jött. Ha engem kérdezel, bajt szagolok.
*Norennar bólint. Röviden, mintha csak magának tenne igazat.*
- Nem vagy egyedül vele.
*A fogadós elidőzik rajta egy pillanatra.*
- Régóta ismerlek. Nem vagy az az aggódós fajta. Ha téged is nyugtalanít, akkor lehet, hogy tényleg történik valami.
*Norennar nem felel azonnal. Tekintete a hátsó asztalok felé téved, majd visszatér a poharakra.*
- Azért reméltem, hogy hallottál valami többet.
- Ha hallok, szólok. *Igéri az öreg.* - De most csak susmorgás van. Az meg neked nem elég.
*Norennar féloldalas mosolyt ereszt meg.*
- Nekem már a csend is gyanús.
*Norennar tekintete a pulton túlra vándorol. Nem keres semmit, csak figyel. Egy közeli asztalnál mozdulás történik. A férfi, aki eddig hallgatott, lassan hátradől a székében, a könyökei a támlának feszülnek. Arcán hosszú, szél szárította vonások, tekintete mégis nyílt. Nem a városból való. A beszéde előtt még egy pillanatig mérlegel, aztán megszólal. Nem hangosan, de úgy, hogy Norennar biztosan hallja.
A hangja nyers, zöngéjében benne van az Alföld levegője. Nem árulja el magát, mégis világos: a Füves Puszták felől jött. Azt mondja, tud valamit. Nem sokat, de talán pont elég ahhoz, hogy egy hozzá hasonló embert érdekeljen. Egy feltétele van: egy ital. Nem kér sokat. Csak valamit, amitől könnyebben gördül a nyelv.
Norennar nem kérdez vissza. Zsebébe nyúl, és lassan húz elő 13 aranyérmét egy Ullamar sör árát.
A pénz halk koppan a pulton. Az öreg egy biccentéssel veszi tudomásul, és leemel egy korsót a polcról, amit aztán annak rendje és módja szerint tele is csapol. Leteszi Norennar elé, aki nem tétovázik. Az ujjai közé veszi a korsót, és egyetlen elegáns mozdulattal a kereskedő elé tolja.A férfi bólint. Előbb kortyol, csak utána beszél. A hangja halk marad, mintha tartana attól, hogy más is kihallja. A története nem világos. A pusztán mozgás van. Szokatlan. Egyes törzsek eltűntek, másoknak nyomát sem lelik. Néhány pásztor állatokat látott menekülni, mintha ösztönből kerülnének valamit, amit az emberi szem nem is lát. A hírek kuszák, és semmi sem biztos. Orkokról is suttognak. Mások valami sötétebb jelenlétről. Árnyakról, amik nem hagynak lábnyomot.
A férfi végül csak ennyit mond: a levegő más lett. Ez nem mese. Ezt azok is érzik, akik nem hisznek semmiben. Olyan csend van odakint, amit a természet sem magyaráz meg. Olyan, amit az ember csak egyszer tapasztal, és utána örökre megjegyzi.
Norennar nem válaszol azonnal. A tekintete hosszan időzik az idegenen. Mintha próbálná kiszűrni, hogy a hallott szavakból mi az igazság, s mi az, ami nem több puszta babonánál, vagy a történetet színesíteni kívánó kitalációnál. Aztán lassan bólint. Az információ nem túl hasznos, de legalább ad egy irányt, amin talán elindulhat.
Megköszöni. Halkabban, mint ahogy kérdezett. A hangja visszahúzódik a szokásos mélységbe. A kereskedő egy biccentéssel nyugtázza, aztán visszafordul az italához. Mintha soha nem is beszéltek volna.
A sötételf egyedül marad a pultnál. A könyöke ismét a pult lapján koppan, az ujjai az állkapcsára simulnak. A bőre alatt feszülnek az izmok, mintha gondolatok marcangolnák belülről. A szeme nem fókuszál, csak előre néz, valahová a pult fölé. Az ujjai lassan végigsimítanak az arcélén. Gondolkodás közben mindig ezt csinálja. Egyelőre csak ül, és hallgat. A külvilág halk, a gondolatai hangosabbak. A mozdulatok már ismerősek: egy új irány. Egy új cél. És ha más nem is, annyi már biztos, hogy a válaszok nem itt lesznek.*
6150. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-14 21:47:45
Üzenet elküldve: 2025-07-14 21:47:45
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Gébicsmosoly//
//Zárás//
*Hogy hogyan jön ide a toborzás - ugyanúgy, mint a tűz, vagy az árvíz. Kithának ez volt az első asszociációja, ami szerinte sokkal helytállóbb, mint a férfi tippje, még ha ezt a másik nem is ismeri el. A fancsali ábrázatból legalábbis úgy tűnik, a gnóm valamiért nem díjazza ezt a tippet. Lelke rajta.
Ezt követi az egyre ridegebb válaszok sora asztaltársától. A sötételf szinte meg se rezzen. Inkább lemerevedni látszik. Közönyösnek tűnhet, de valójában jól ismert hideg zuhanyként éri az a rengeteg rosszindulat, ami most felé árad. Vagy inkább leforrázva érzi magát? Egy biztos, ez megalázó bánásmód. Felszegett állal, megfeszült állkapoccsal néz a gnómra. Ahhoz az egyhez kiválóan ért, hogyan nyomjon el minden érzelmet annyira, hogy ne tükröződjön semmi az arcán.
Gondolkodik rajta, fűzzön-e hozzá bármit az elhangzottakhoz, de egyre lassabban forognak a kerekek az agyában, és semmi érdemleges nem jut eszébe. Mit is mondhatna egyáltalán? Még józanul sem biztos, hogy találna megfelelő szavakat. Szó nélkül hagyja hát, hogy Gilas elsétáljon.
Magára marad. Ismét. Hogy ez nagyobb öröm, mint bánat, abban közel sem annyira biztos. Utálkozva magára húzza a csuklyát, hogy kitakarja a zavaró fényt, ami mindenhonnan árad hirtelen, és amit eddig észre sem vett, mennyire zavaró. Főleg ezen a fura rétegen keresztül, ami fodrozódni kezd a szemén. Könny azonban nem válik belőle, azt Kitha nem hagyja. Nagyot nyel. Ezzel a mozdulattal igyekszik eltüntetni a torkában érzett keserűséget.
Ennyi elég is volt a mai napból. Odabotrog a pulthoz, és kifizeti az utolsó tételt a mai számlán. 17 arany, egy szoba Szoba. . Azzal elvonul.*
//Zárás//
*Hogy hogyan jön ide a toborzás - ugyanúgy, mint a tűz, vagy az árvíz. Kithának ez volt az első asszociációja, ami szerinte sokkal helytállóbb, mint a férfi tippje, még ha ezt a másik nem is ismeri el. A fancsali ábrázatból legalábbis úgy tűnik, a gnóm valamiért nem díjazza ezt a tippet. Lelke rajta.
Ezt követi az egyre ridegebb válaszok sora asztaltársától. A sötételf szinte meg se rezzen. Inkább lemerevedni látszik. Közönyösnek tűnhet, de valójában jól ismert hideg zuhanyként éri az a rengeteg rosszindulat, ami most felé árad. Vagy inkább leforrázva érzi magát? Egy biztos, ez megalázó bánásmód. Felszegett állal, megfeszült állkapoccsal néz a gnómra. Ahhoz az egyhez kiválóan ért, hogyan nyomjon el minden érzelmet annyira, hogy ne tükröződjön semmi az arcán.
Gondolkodik rajta, fűzzön-e hozzá bármit az elhangzottakhoz, de egyre lassabban forognak a kerekek az agyában, és semmi érdemleges nem jut eszébe. Mit is mondhatna egyáltalán? Még józanul sem biztos, hogy találna megfelelő szavakat. Szó nélkül hagyja hát, hogy Gilas elsétáljon.
Magára marad. Ismét. Hogy ez nagyobb öröm, mint bánat, abban közel sem annyira biztos. Utálkozva magára húzza a csuklyát, hogy kitakarja a zavaró fényt, ami mindenhonnan árad hirtelen, és amit eddig észre sem vett, mennyire zavaró. Főleg ezen a fura rétegen keresztül, ami fodrozódni kezd a szemén. Könny azonban nem válik belőle, azt Kitha nem hagyja. Nagyot nyel. Ezzel a mozdulattal igyekszik eltüntetni a torkában érzett keserűséget.
Ennyi elég is volt a mai napból. Odabotrog a pulthoz, és kifizeti az utolsó tételt a mai számlán. 17 arany, egy szoba Szoba.
. Azzal elvonul.*
6149. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-14 14:31:59
Üzenet elküldve: 2025-07-14 14:31:59
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Gébicsmosoly//
- Szoktak. *Válasza egykedvűnek és közömbösnek hangzik rövidsége miatt, ám valójában kissé csupán megütközött. Fogalma sincs arról, hogy hogyan jön most ide a toborzás. A kinti kürtszó aligha verbunk, noha el kell ismernie, hogy zenei téren nem túl járatos.
Szemöldökei a homloka felé húzódnak, ahogy Kitha folytatja az egyre akadozóbb nyelvvel előadott mondanivalóját. Érzése szerint most bukik ki igazán, hogy a nő mennyire gnomofób és rosszindulatú. A kanál még mindig az ujjai között van, a tányér alján sárgállnak az utolsó zöldségkockák. Most már viszont nem nagyon lenne kedve kihalászni őket onnan. Kithát nézi, tekintetében a felvillanó sértett düh és megvetés szikráit felváltja a sajnálat.
Mert hát, úgy érzi, sajnálja a nőt. Kezdi kapisgálni, hogy a nő azért próbál minél gyorsabban eljutni a részegség azon szintjére, amikor már a padlón fogja számolni a sárdarabkákat, mert képtelen elviselni saját magát. Látott már ilyet. Ő a maga részéről nem szívesen süllyedne ilyen mélységbe, de mindenkinek megvan a maga mérge – ha a sötételfnek ez az, szíve rajta.*
- M-hm. *Dörmögése csupán halk torokhang.* Pont így. Ahogy mondod.
*Nem érzi úgy, hogy vitatkoznia kéne a nővel. Minek? Egy részegnek mindig igaza van. Legalábbis a saját szemszögéből – éppen ezért felesleges bármit is mondani neki. Kitha is szemlátomást az ön- és fajgyűlölet olyan szintjére itta magát, hogy még a korsóba is csak nehézkesen tud belekapaszkodni.
Eltolja maga elől a tányért, a vajsörhöz hozzá sem nyúl.*
- Te viszont talán többet ittál, mint jól esett volna. *Nem érti: minek iszik, aki nem bírja.* Menj, és pihenj. Vagy csinálj, amit akarsz.
*Nyelvén fura mód keserűnek érzi vacsorája utóízét, ám abban biztos, hogy ehhez nem sok köze van az ételnek.*
- Én, azt hiszem, megyek és keresek pár.. paradicsomkarót. Vagy hurkapálcát. *A székláb halkan nyikkan a padlón, ahogy arrébb tolja lábával az ülőalkalmatosságot felálltában.* Ha megbocsátasz..! Legyen.. hm.. további kellemes estéd.
*Bár abban biztosnak érzi magát, hogy a kellemes este valószínűleg enyhébb alkoholmérgezést fog jelenteni a nő számára.*
- Szoktak. *Válasza egykedvűnek és közömbösnek hangzik rövidsége miatt, ám valójában kissé csupán megütközött. Fogalma sincs arról, hogy hogyan jön most ide a toborzás. A kinti kürtszó aligha verbunk, noha el kell ismernie, hogy zenei téren nem túl járatos.
Szemöldökei a homloka felé húzódnak, ahogy Kitha folytatja az egyre akadozóbb nyelvvel előadott mondanivalóját. Érzése szerint most bukik ki igazán, hogy a nő mennyire gnomofób és rosszindulatú. A kanál még mindig az ujjai között van, a tányér alján sárgállnak az utolsó zöldségkockák. Most már viszont nem nagyon lenne kedve kihalászni őket onnan. Kithát nézi, tekintetében a felvillanó sértett düh és megvetés szikráit felváltja a sajnálat.
Mert hát, úgy érzi, sajnálja a nőt. Kezdi kapisgálni, hogy a nő azért próbál minél gyorsabban eljutni a részegség azon szintjére, amikor már a padlón fogja számolni a sárdarabkákat, mert képtelen elviselni saját magát. Látott már ilyet. Ő a maga részéről nem szívesen süllyedne ilyen mélységbe, de mindenkinek megvan a maga mérge – ha a sötételfnek ez az, szíve rajta.*
- M-hm. *Dörmögése csupán halk torokhang.* Pont így. Ahogy mondod.
*Nem érzi úgy, hogy vitatkoznia kéne a nővel. Minek? Egy részegnek mindig igaza van. Legalábbis a saját szemszögéből – éppen ezért felesleges bármit is mondani neki. Kitha is szemlátomást az ön- és fajgyűlölet olyan szintjére itta magát, hogy még a korsóba is csak nehézkesen tud belekapaszkodni.
Eltolja maga elől a tányért, a vajsörhöz hozzá sem nyúl.*
- Te viszont talán többet ittál, mint jól esett volna. *Nem érti: minek iszik, aki nem bírja.* Menj, és pihenj. Vagy csinálj, amit akarsz.
*Nyelvén fura mód keserűnek érzi vacsorája utóízét, ám abban biztos, hogy ehhez nem sok köze van az ételnek.*
- Én, azt hiszem, megyek és keresek pár.. paradicsomkarót. Vagy hurkapálcát. *A székláb halkan nyikkan a padlón, ahogy arrébb tolja lábával az ülőalkalmatosságot felálltában.* Ha megbocsátasz..! Legyen.. hm.. további kellemes estéd.
*Bár abban biztosnak érzi magát, hogy a kellemes este valószínűleg enyhébb alkoholmérgezést fog jelenteni a nő számára.*
6148. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-14 13:17:14
Üzenet elküldve: 2025-07-14 13:17:14
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 617
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 617
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
//Öreg barát nem vén barát//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Tény.
*Vallja be Bredoc, bár aligha él már bármelyik rokona. Nem mintha nem értené a szólás mondást, csak valahogy eszébe juttatja a régi családját. Ezer meg egy éve nem is járt atyja sírjánál, valamikor vihetne egy csokor virágot. Ha lesz ideje biztosan megejti azt az utat is. Állítólag valahol van egy féltestvér öccse is, de sosem hallott róla többet, mint hogy létezik.*
-Igaz, nem pontosan fejeztem ki magam. Arra gondoltam, hogy nekem személyesen ő adott munkát, lehetett volna egy kovácslegény is ha ott veszik igénybe szolgálataim, akkor neki lennék valamilyen szinten hálás.
*Kövéret szív a pipájába, az utolsókat rúghatja a parázs, de kisajtol belőle mindent, amit csak tud.*
-Néha elfelejtem, hogy tényleg öregebb vagy nálam. Milyen karcsú egy emberélet, mi?
*Mondja kissé komolyabb, halkabb hangvétellel. A múlandóság gondolata bizony őt sem kerüli el, hiába jól állja a sarat, néha-néha mégis utat tör magának.*
-Nocsak! Elutazol? Ne hagyd az öreget részletek nélkül, legalább ennyi izgalom jusson nekem! Érdekes tájakra mész? Ismeretlen vidékekre kalandozni?
*Hangja ismét tüzesebb, és kicsit pimasz is a kérdéseivel.*
-Talán nekem is el kéne mennem innét a francba. Elmenni valami karavánnal a hegyen túlra, vagy kitudja hová aztán lesz ami lesz.
*Eddig erre nem gondolt komoly szándékkal, de egész tetszetős neki az ötlet, hogy itt hagyjon mindent és mindenkit a faszba és csak úgy nekiinduljon a végtelennek.*
-Jó igaz, kár is volna szegény kutyát sértegetni az összehasonlítással.
*Öblösen kacag Naesala szavain.*
-Fent van a szobámban, vigyáz a dolgaimra, vagy csak visszavár, ki tudja. Garsinnal is találkoztam a minap, ha emlékszel rá. *Jut eszébe a kutyus dolgáról.* Szegény kicsit elveszettnek érzi magát, bár.. Nem mintha lehetne hibáztatni érte. Tanácsért jött, hogy mit kezdjen az életével, én meg úgy csináltam mintha én tudnám mit kellene kezdeni a sajátommal, hát még máséval.
*Megcsóválja a fejét, ezek a nagy filozofikus gondolatok nem mindig hasznosak, néha csak jobban bekavarják az embert mintha csak csinálná szépen a dolgát.*
-Remélem kicsit útba tudtam igazítani, nagy potenciál van benne. Egy napon még hatalmas mágus lehet és a szíve is a helyén van. Ritka kombináció.
-
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Tény.
*Vallja be Bredoc, bár aligha él már bármelyik rokona. Nem mintha nem értené a szólás mondást, csak valahogy eszébe juttatja a régi családját. Ezer meg egy éve nem is járt atyja sírjánál, valamikor vihetne egy csokor virágot. Ha lesz ideje biztosan megejti azt az utat is. Állítólag valahol van egy féltestvér öccse is, de sosem hallott róla többet, mint hogy létezik.*
-Igaz, nem pontosan fejeztem ki magam. Arra gondoltam, hogy nekem személyesen ő adott munkát, lehetett volna egy kovácslegény is ha ott veszik igénybe szolgálataim, akkor neki lennék valamilyen szinten hálás.
*Kövéret szív a pipájába, az utolsókat rúghatja a parázs, de kisajtol belőle mindent, amit csak tud.*
-Néha elfelejtem, hogy tényleg öregebb vagy nálam. Milyen karcsú egy emberélet, mi?
*Mondja kissé komolyabb, halkabb hangvétellel. A múlandóság gondolata bizony őt sem kerüli el, hiába jól állja a sarat, néha-néha mégis utat tör magának.*
-Nocsak! Elutazol? Ne hagyd az öreget részletek nélkül, legalább ennyi izgalom jusson nekem! Érdekes tájakra mész? Ismeretlen vidékekre kalandozni?
*Hangja ismét tüzesebb, és kicsit pimasz is a kérdéseivel.*
-Talán nekem is el kéne mennem innét a francba. Elmenni valami karavánnal a hegyen túlra, vagy kitudja hová aztán lesz ami lesz.
*Eddig erre nem gondolt komoly szándékkal, de egész tetszetős neki az ötlet, hogy itt hagyjon mindent és mindenkit a faszba és csak úgy nekiinduljon a végtelennek.*
-Jó igaz, kár is volna szegény kutyát sértegetni az összehasonlítással.
*Öblösen kacag Naesala szavain.*
-Fent van a szobámban, vigyáz a dolgaimra, vagy csak visszavár, ki tudja. Garsinnal is találkoztam a minap, ha emlékszel rá. *Jut eszébe a kutyus dolgáról.* Szegény kicsit elveszettnek érzi magát, bár.. Nem mintha lehetne hibáztatni érte. Tanácsért jött, hogy mit kezdjen az életével, én meg úgy csináltam mintha én tudnám mit kellene kezdeni a sajátommal, hát még máséval.
*Megcsóválja a fejét, ezek a nagy filozofikus gondolatok nem mindig hasznosak, néha csak jobban bekavarják az embert mintha csak csinálná szépen a dolgát.*
-Remélem kicsit útba tudtam igazítani, nagy potenciál van benne. Egy napon még hatalmas mágus lehet és a szíve is a helyén van. Ritka kombináció.
-
6147. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-14 12:13:27
Üzenet elküldve: 2025-07-14 12:13:27
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Gébicsmosoly//
*Ha Gilas sejtené, Kithának nem az itallal vannak gondjai, hanem csak úgy általában, talán elnézőbb lenne vele. Így viszont a maradék jó szándék és vidámság is leolvad a férfi arcáról, és a nő ajkára keserű, halovány mosoly ül, mintha megérezné, épp most szalajtott el egy lehetőséget. Valójában ezt csak homályosan érzékeli, de mintha már derengene neki, nem kötelezi őt semmi arra, hogy ne viszonozza mások kedvességét. Egyelőre még azért annyira nem kétségbeesett, hogy mindezt egy gnómmal való fraternizálásban élje ki. Mindenesetre a pillanat, amiben ők ketten osztoznak, múlni látszik. Hacsak a hirtelen felharsant kürtszó rejtélye újból össze nem kovácsolja őket.
A mélységi érzékeli, ahogy asztaltársa összerezzen hirtelen kifakadásától, és laposan odasandít, mintegy bocsánatkérésként. A mozdulat hitelességét némiképp tompítja a sötételf szemében csillogó káröröm.
Tehát nem mindennapi ez a hangzavar. Nocsak. ~ Csak nehogy ez is "az én hibám" legyen a végén. ~ élcelődik magában. Meghallgatja a feltaláló felvetéseit, majd hozzáteszi a magáét.*
- Szoktak felétek toborozni? Háborúba. A seregbe.
*Kissé akadozva beszél már. Ha inna egy kis vizet, vagy enne valami szilárdat, talán még visszafordítható lenne az állapot, de nincs annyi tapasztalata, hogy erre rájöjjön. Gilasra pedig már csak azért sem fog hallgatni.*
- Elvisznek... téged. *Mondja komótosan, és közben mutatóujjával megcélozza a gnómot.* Ha-hha! Az hogy tetszene, mi? Mivel küzdenél? Paradicsomkaróval? Hurkapálcával? Vagy agyonuntatnád az ellenséget?
*Sorolja, hangja pedig fel és alá bucskázik, mintha játéknak élné meg a gúnyolódást. Eközben felemelt keze ismét megtalálja a korsót. Nem elsőre, de sikerül neki. Ebből azért már ő is érzi, baj van. De a világért sem ismerné el. ~ Franc essen bele. ~ rázza meg magát kissé, és ledönti a maradék sört. Azután, mintha csak a férfit tükrözné, letörli a szájáról az odatévedt habot.
Hogy most mi lesz, azt ő sem tudja. Lehet, a legjobb volna, ha bérelne egy szobát, és lefeküdne aludni. Szervezete legalábbis ezt súgja. A mozgó tereptárgyak pedig egy lavórt ajánlanak mellé.*
*Ha Gilas sejtené, Kithának nem az itallal vannak gondjai, hanem csak úgy általában, talán elnézőbb lenne vele. Így viszont a maradék jó szándék és vidámság is leolvad a férfi arcáról, és a nő ajkára keserű, halovány mosoly ül, mintha megérezné, épp most szalajtott el egy lehetőséget. Valójában ezt csak homályosan érzékeli, de mintha már derengene neki, nem kötelezi őt semmi arra, hogy ne viszonozza mások kedvességét. Egyelőre még azért annyira nem kétségbeesett, hogy mindezt egy gnómmal való fraternizálásban élje ki. Mindenesetre a pillanat, amiben ők ketten osztoznak, múlni látszik. Hacsak a hirtelen felharsant kürtszó rejtélye újból össze nem kovácsolja őket.
A mélységi érzékeli, ahogy asztaltársa összerezzen hirtelen kifakadásától, és laposan odasandít, mintegy bocsánatkérésként. A mozdulat hitelességét némiképp tompítja a sötételf szemében csillogó káröröm.
Tehát nem mindennapi ez a hangzavar. Nocsak. ~ Csak nehogy ez is "az én hibám" legyen a végén. ~ élcelődik magában. Meghallgatja a feltaláló felvetéseit, majd hozzáteszi a magáét.*
- Szoktak felétek toborozni? Háborúba. A seregbe.
*Kissé akadozva beszél már. Ha inna egy kis vizet, vagy enne valami szilárdat, talán még visszafordítható lenne az állapot, de nincs annyi tapasztalata, hogy erre rájöjjön. Gilasra pedig már csak azért sem fog hallgatni.*
- Elvisznek... téged. *Mondja komótosan, és közben mutatóujjával megcélozza a gnómot.* Ha-hha! Az hogy tetszene, mi? Mivel küzdenél? Paradicsomkaróval? Hurkapálcával? Vagy agyonuntatnád az ellenséget?
*Sorolja, hangja pedig fel és alá bucskázik, mintha játéknak élné meg a gúnyolódást. Eközben felemelt keze ismét megtalálja a korsót. Nem elsőre, de sikerül neki. Ebből azért már ő is érzi, baj van. De a világért sem ismerné el. ~ Franc essen bele. ~ rázza meg magát kissé, és ledönti a maradék sört. Azután, mintha csak a férfit tükrözné, letörli a szájáról az odatévedt habot.
Hogy most mi lesz, azt ő sem tudja. Lehet, a legjobb volna, ha bérelne egy szobát, és lefeküdne aludni. Szervezete legalábbis ezt súgja. A mozgó tereptárgyak pedig egy lavórt ajánlanak mellé.*
6146. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-14 08:18:51
Üzenet elküldve: 2025-07-14 08:18:51
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Gébicsmosoly//
*Az ég lássa a lelkét: már meg sem lepődik azon, hogy ismét csupán egy fitymáló pillantás jut osztályrészéül a tanácsáért cserébe. Hát tényleg lehetetlen olyat mondani, ami Kitha számára is megfelel? Vagy ezen az egész Világon nincs olyan, ami megfelelne neki? Ha ez tényleg így van, az szomorú. Nagyon, nagyon szomorú.
Valahol, egy egészen kicsit már bánni kezdi, hogy egyáltalán megszólalt. Végtére is, neki nem kötelessége és felelőssége istápolni egy italgondokkal küzdő, besavanyodott mélységi nőt. Sőt, talán tényleg azzal járna a legjobban, ha békén hagyná őt: hadd' igya le magát a sárga földig -vagy az alá, ha ott jobban érzi magát-, s csináljon, amit akar. Hiszen neki magának is megvannak a saját tervei, amikről még nem mondott le.
További szavak helyett inkább csak egy biccentéssel nyugtázza Kitha odaköpött tőmondatát. Mosolyát és hunyorgását elteszi későbbre. Felesleges a fémreszelőt grániton koptatni. Inkább visszafordul a tányérja felé, annak alján már igazán nincs sok leves. Ha elfogy -dönti el ebben a pillanatban-, akkor feláll és megy saját dolgára. Még a vajsört se fejezi be. Bár, úgy sejti, lesz rá jelentkező.
A kintről felharsanó kürtszó rezzenti össze először, másodjára pedig az asztalra csapódó kéz. Kanala halkan és méltatlankodva csörömpöl a tányér szélén. Bár maga máshogy fogalmazott volna, de lényegében a sötételf nő a gondolatait tükrözi. Kissé félrehajtott fejjel fülel a kürtszóra, próbál rájönni hogy az merről is jön és mit jelenthet.*
- Azt aligha. *Kissé megrázza a fejét, ahogy szemöldökei alól a mélységire pislant.* Hiszen az ebédidő már rég eltelt. De nem is a vacsorát jelzi, és imára sem hív. Ez valami más.
*Más. De nem tudná megmondani, hogy mi. Katonai gyakorlat a város határában? Valami suhanc ökörködik? Eeyr szárnyas kis teremtményei ereszkednek alá az égből, lángoló pallossal kezeik között? Nem tudja. Finoman megvonja a vállát. A kanál egyelőre a tányérban marad, ujjháttal törli meg bajszát, ez utóbbin elgondolkodva pödör is.*
- Nem egy és nem kettő napot töltöttem már ebben a városban, de ilyen kürtöt még sosem hallottam megszólalni. Talán.. talán bajt jelez? Tüzet? Árvizet? Vihart? Vagy csak maszkos felvonulás lesz? Nem tudom.
*Az ég lássa a lelkét: már meg sem lepődik azon, hogy ismét csupán egy fitymáló pillantás jut osztályrészéül a tanácsáért cserébe. Hát tényleg lehetetlen olyat mondani, ami Kitha számára is megfelel? Vagy ezen az egész Világon nincs olyan, ami megfelelne neki? Ha ez tényleg így van, az szomorú. Nagyon, nagyon szomorú.
Valahol, egy egészen kicsit már bánni kezdi, hogy egyáltalán megszólalt. Végtére is, neki nem kötelessége és felelőssége istápolni egy italgondokkal küzdő, besavanyodott mélységi nőt. Sőt, talán tényleg azzal járna a legjobban, ha békén hagyná őt: hadd' igya le magát a sárga földig -vagy az alá, ha ott jobban érzi magát-, s csináljon, amit akar. Hiszen neki magának is megvannak a saját tervei, amikről még nem mondott le.
További szavak helyett inkább csak egy biccentéssel nyugtázza Kitha odaköpött tőmondatát. Mosolyát és hunyorgását elteszi későbbre. Felesleges a fémreszelőt grániton koptatni. Inkább visszafordul a tányérja felé, annak alján már igazán nincs sok leves. Ha elfogy -dönti el ebben a pillanatban-, akkor feláll és megy saját dolgára. Még a vajsört se fejezi be. Bár, úgy sejti, lesz rá jelentkező.
A kintről felharsanó kürtszó rezzenti össze először, másodjára pedig az asztalra csapódó kéz. Kanala halkan és méltatlankodva csörömpöl a tányér szélén. Bár maga máshogy fogalmazott volna, de lényegében a sötételf nő a gondolatait tükrözi. Kissé félrehajtott fejjel fülel a kürtszóra, próbál rájönni hogy az merről is jön és mit jelenthet.*
- Azt aligha. *Kissé megrázza a fejét, ahogy szemöldökei alól a mélységire pislant.* Hiszen az ebédidő már rég eltelt. De nem is a vacsorát jelzi, és imára sem hív. Ez valami más.
*Más. De nem tudná megmondani, hogy mi. Katonai gyakorlat a város határában? Valami suhanc ökörködik? Eeyr szárnyas kis teremtményei ereszkednek alá az égből, lángoló pallossal kezeik között? Nem tudja. Finoman megvonja a vállát. A kanál egyelőre a tányérban marad, ujjháttal törli meg bajszát, ez utóbbin elgondolkodva pödör is.*
- Nem egy és nem kettő napot töltöttem már ebben a városban, de ilyen kürtöt még sosem hallottam megszólalni. Talán.. talán bajt jelez? Tüzet? Árvizet? Vihart? Vagy csak maszkos felvonulás lesz? Nem tudom.
6145. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-13 22:33:33
Üzenet elküldve: 2025-07-13 22:33:33
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Gébicsmosoly//
*Furcsamód minden otthontól távol töltött nappal egyre jobban tud azonosulni azzal, amit a gnóm most érez. A megvető tekintetek, alakok az utcán, akik kikerülik, leköpik, utánakiáltanak... Nem erre számított, mikor nagy mellénnyel útnak indult. Persze, sejtette, nem lesz egyszerű dolga, és nem fog mindenki egyből a lábai előtt heverni. De anyja szavai alapján azt hitte, jóval több tisztelet az osztályrésze a sötételf nőknek. Ha valamelyikük túljutna azon, hogy dacosság mögé zárkózzon, lehet, meglepően sok közöset találnának egymásban. Néhány fal azonban túl magas ahhoz, hogy áthágják.
Asztaltársa csendben kanalazik. Ennek más körülmények között örülne, hiszen végre áldott nyugalom váltja fel az örökös okoskodást. De jelen pillanatban túlságosan el van foglalva azzal, hogy önmagát eméssze, minthogy ez bármennyi örömöt is okozhatna neki. A sör fogy.
Gilas hangjára a borostyánsárga szemek lustán felkúsznak a korsó irányából, és megállapodnak a hanghoz tartozó szakállas arcon. Csirke. Persze. Az majd mindent megold. Pláne, ha még eszik hozzá egy jó kis fosatós paprikaszószt is. Pont az hiányzik. Ezen gondolatait mindössze egy lenéző pislantással adja a férfi tudtára. Még a szemeit sem forgatja.
A derűs hunyorítás sem dobja fel kellőképpen a kedvét. Viszont úgy látszik, a két rövidital, és a hozzá keveredő sör kezdi megtenni a hatását, mert a másik szavait követően feltekint a plafonra, és az valóban gyanús módon kavarogni látszik.*
- De.
*Nyugtázza ennyivel a dolgot, hogy remélhetőleg kevesebbet nyaggassák, mintha csöndben maradt volna. Meglögyböli a sör maradékát. Még van belőle, de már kevesebb, mint a fele.
Ekkor velőtrázó kürtszó hallatszik, Kitha pedig reflexből az asztalra csap. Szerencsére a korsó épp az asztalon van, így annak tartalma vad táncba kezd ugyan, de nem borul ki.*
- A kurva...
*Fakad ki belőle, de az ijedtségtől nem mondja végig. Meg persze azért sem, mert annyira még bőven magánál van, hogy ráébredjen, egy fogadóban nem árt uralkodnia magán.*
- Ez az ebédet jelzi nálatok, vagy mi ez?
*Furcsamód minden otthontól távol töltött nappal egyre jobban tud azonosulni azzal, amit a gnóm most érez. A megvető tekintetek, alakok az utcán, akik kikerülik, leköpik, utánakiáltanak... Nem erre számított, mikor nagy mellénnyel útnak indult. Persze, sejtette, nem lesz egyszerű dolga, és nem fog mindenki egyből a lábai előtt heverni. De anyja szavai alapján azt hitte, jóval több tisztelet az osztályrésze a sötételf nőknek. Ha valamelyikük túljutna azon, hogy dacosság mögé zárkózzon, lehet, meglepően sok közöset találnának egymásban. Néhány fal azonban túl magas ahhoz, hogy áthágják.
Asztaltársa csendben kanalazik. Ennek más körülmények között örülne, hiszen végre áldott nyugalom váltja fel az örökös okoskodást. De jelen pillanatban túlságosan el van foglalva azzal, hogy önmagát eméssze, minthogy ez bármennyi örömöt is okozhatna neki. A sör fogy.
Gilas hangjára a borostyánsárga szemek lustán felkúsznak a korsó irányából, és megállapodnak a hanghoz tartozó szakállas arcon. Csirke. Persze. Az majd mindent megold. Pláne, ha még eszik hozzá egy jó kis fosatós paprikaszószt is. Pont az hiányzik. Ezen gondolatait mindössze egy lenéző pislantással adja a férfi tudtára. Még a szemeit sem forgatja.
A derűs hunyorítás sem dobja fel kellőképpen a kedvét. Viszont úgy látszik, a két rövidital, és a hozzá keveredő sör kezdi megtenni a hatását, mert a másik szavait követően feltekint a plafonra, és az valóban gyanús módon kavarogni látszik.*
- De.
*Nyugtázza ennyivel a dolgot, hogy remélhetőleg kevesebbet nyaggassák, mintha csöndben maradt volna. Meglögyböli a sör maradékát. Még van belőle, de már kevesebb, mint a fele.
Ekkor velőtrázó kürtszó hallatszik, Kitha pedig reflexből az asztalra csap. Szerencsére a korsó épp az asztalon van, így annak tartalma vad táncba kezd ugyan, de nem borul ki.*
- A kurva...
*Fakad ki belőle, de az ijedtségtől nem mondja végig. Meg persze azért sem, mert annyira még bőven magánál van, hogy ráébredjen, egy fogadóban nem árt uralkodnia magán.*
- Ez az ebédet jelzi nálatok, vagy mi ez?
6144. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-13 18:33:06
Üzenet elküldve: 2025-07-13 18:33:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 565
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 565
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Öreg barát nem vén barát//
- Eddig is úgy illett volna *húzza össze megjátszott nagyképűséggel szemöldökét* - És öreg a nagyanyád ráncos valaga!
*Mondhatott volna cifrábbat is, de mióta otthagyta az őrséget, valahogy már nem áll nyelvére úgy a replika. Nyelvét többnyire mihaszna társain élezte, főleg olyanokon, akik hatalmas mellénnyel érkeztek az őrség kötelékébe. Előszeretettel törte le a rátarti ifjoncok szarvát a gyakorló pályán, és amellett, hogy az elf kifejezetten élvezte, hatalmas szívességet is tett a zöldfülűeknek. Jobb, ha még gyakorlás közben éri őket a józanító pofon, mint odakint valami komolyabb járőrözés vagy bevetés közben. Sokat nyugodott a város az utóbbi években, de azért akadnak még olyan utcák, melyek a legkevésbé sem veszélytelenek.*
- Az ÚJ városőrség *javítja ki nyomatékot adva a jelzőnek, jobb tisztázni, hogy nem Krultos szarta azért wegtoreni viaszt. Tiszteli, amiért a kezébe vette az őrség újjászervezését, de nem szabad megfeledkezni arról, hogy az egykori vörösköpenyesek sem gyávaságból széledtek szét. Majd' mind az életét adta az Egyenlőség Napján.
Halvány biccentéssel jelzi a férfi felé, hogy a történet nem ismeretlen a számára, mielőtt ismét a korsót emelné a szájához. Hallott róla, hogy mi történt Bredoccal és Soreyllel, akkor mentették meg és hozták magukkal Garsint is... Vajon, mi lehet most szegénnyel?
Bármennyi ellenérzése is van azzal kapcsolatban, hogy épp a wegtoreni arénabohóc hívására ragadott ismét kardot, valahol azért meg tudja érteni. A magukfajták valószínűleg sohasem tudják majd élvezni a nyugodt, lassú életet, legalább is Naesala biztosan nem, s valahogy Bredoc tekintetében is ezt látja. Keserves sorsnak hangzik megvénülve, párnák között halni meg valami istenek háta mögötti birtokon, egyszerűen nem találja fegyvereshez méltó halálnak. De végül is ki tudja? Lehet, hogy egyszer erre fog vágyni, annak viszont biztosan nem mostanában lesz az ideje.*
- Remélem jó nagyot tudsz sikítani, mert ha minden igaz, nem sokáig leszek még a városban.
*Persze könnyen lehet, hogy hoppon marad, Nestar mester ugyanis egy ideje nem adott hírt magáról. Ki tudja, talán már rég találtak egy másik zsoldost és messze járnak a karavánpihenő felé. Komolyabb figurának tűnik ennél persze az alkimista, de nem ismeri olyan jól, hogy ki tudja zárni ezt a kellemetlen lehetőséget.
Mikor az egykori parancsnok új kutyájának szellemi képességeiről esik szó, a hosszúéltű arcán mosoly nyúlik el.*
- Azt a szintet nem nehéz megütni, mindketten tudjuk *be kell látni, hogy általánosságban véve a katonák nem túl éles eszűek, nyilván ha azok lennének, a lichanechi nagykönyvtár pergamenjeit forgatnák most acél helyett.* - És merre hagytad a blökit?
- Eddig is úgy illett volna *húzza össze megjátszott nagyképűséggel szemöldökét* - És öreg a nagyanyád ráncos valaga!
*Mondhatott volna cifrábbat is, de mióta otthagyta az őrséget, valahogy már nem áll nyelvére úgy a replika. Nyelvét többnyire mihaszna társain élezte, főleg olyanokon, akik hatalmas mellénnyel érkeztek az őrség kötelékébe. Előszeretettel törte le a rátarti ifjoncok szarvát a gyakorló pályán, és amellett, hogy az elf kifejezetten élvezte, hatalmas szívességet is tett a zöldfülűeknek. Jobb, ha még gyakorlás közben éri őket a józanító pofon, mint odakint valami komolyabb járőrözés vagy bevetés közben. Sokat nyugodott a város az utóbbi években, de azért akadnak még olyan utcák, melyek a legkevésbé sem veszélytelenek.*
- Az ÚJ városőrség *javítja ki nyomatékot adva a jelzőnek, jobb tisztázni, hogy nem Krultos szarta azért wegtoreni viaszt. Tiszteli, amiért a kezébe vette az őrség újjászervezését, de nem szabad megfeledkezni arról, hogy az egykori vörösköpenyesek sem gyávaságból széledtek szét. Majd' mind az életét adta az Egyenlőség Napján.
Halvány biccentéssel jelzi a férfi felé, hogy a történet nem ismeretlen a számára, mielőtt ismét a korsót emelné a szájához. Hallott róla, hogy mi történt Bredoccal és Soreyllel, akkor mentették meg és hozták magukkal Garsint is... Vajon, mi lehet most szegénnyel?
Bármennyi ellenérzése is van azzal kapcsolatban, hogy épp a wegtoreni arénabohóc hívására ragadott ismét kardot, valahol azért meg tudja érteni. A magukfajták valószínűleg sohasem tudják majd élvezni a nyugodt, lassú életet, legalább is Naesala biztosan nem, s valahogy Bredoc tekintetében is ezt látja. Keserves sorsnak hangzik megvénülve, párnák között halni meg valami istenek háta mögötti birtokon, egyszerűen nem találja fegyvereshez méltó halálnak. De végül is ki tudja? Lehet, hogy egyszer erre fog vágyni, annak viszont biztosan nem mostanában lesz az ideje.*
- Remélem jó nagyot tudsz sikítani, mert ha minden igaz, nem sokáig leszek még a városban.
*Persze könnyen lehet, hogy hoppon marad, Nestar mester ugyanis egy ideje nem adott hírt magáról. Ki tudja, talán már rég találtak egy másik zsoldost és messze járnak a karavánpihenő felé. Komolyabb figurának tűnik ennél persze az alkimista, de nem ismeri olyan jól, hogy ki tudja zárni ezt a kellemetlen lehetőséget.
Mikor az egykori parancsnok új kutyájának szellemi képességeiről esik szó, a hosszúéltű arcán mosoly nyúlik el.*
- Azt a szintet nem nehéz megütni, mindketten tudjuk *be kell látni, hogy általánosságban véve a katonák nem túl éles eszűek, nyilván ha azok lennének, a lichanechi nagykönyvtár pergamenjeit forgatnák most acél helyett.* - És merre hagytad a blökit?
6143. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-12 06:32:39
Üzenet elküldve: 2025-07-12 06:32:39
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Gébicsmosoly//
- Úgy, hát. *Bólintása értő és elfogadó.. és valahol dacos és konok is. Az aprónép tagjaként egész életében végigkísérte ez a fajta fellengzős hozzáállás, ez a lenézés, megvetés azoktól, akik jóval nagyobbak: emberek, fél-elfek, sötételfek, néha elfek. Éppen ezért is igyekezett kiválóvá válni a szakmájában, majd hírnevet szerezni magának azon keresztül. És most, amikor a Piactéren egymás sarkát tapossák a hozzá érkező emberek, fél-elfek, elfek, néha sötételfek, hogy a segítségét kérjék udvarias hangon, elégedettséget érez s azt, mintha langyos hájjal kenegetnék olykor. Épp ezért e rátarti viselkedés és hangsúly Kithával szemben is. Hiába próbál az udvariasság hullámainak hátán megmaradni, ha folyamatosan örvények próbálják lerántani őt onnan.
Visszahúzza maga elé a tányért, az még félig teli, az aranylóan csillogó, bár már langyossá hűlt lében még bőven van hús, zöldség és tészta is. De valahogy már nem ízlik neki a leves. Nem azért, mert az már nem forró, hanem mert hangulatának keserű íze nyelve hegyén táncol. Ennek ellenére akkurátus mozdulatokkal pusztítja az ételt. Szeme sarkából, mintha csak véletlenül vagy mellékesen tenné, néha apró pillantásokat vet a sötételf nő irányába. Elővigyázat ez, hogy nehogy tőrt állítson belé legyőzője? Kíváncsiság, s közben azt latolgatja magában, hogy mi járhat a fejében? Egyszerű bámulás, mellyel saját gondolatait próbálja másik irányba zökkenteni? Egyszerre mind? A macska mindig a lábaira esik?*
- Ha ilyen tempóban óhajtasz továbbra is inni, *Úgy fest, mintha a kanalán ülő enervált őzhús-kockához beszélne, de szavait igazából Kithának szánja.* hát javaslom, hogy egyél is valamit. Ha jól sejtem, a sült csirkéjük az ínyedre lenne. Kérhetsz hozzá szószt is, amit olyan erőspaprikából készítenek, hogy a füled is belepirosodik, ha megkóstolod. De persze, ha csak nem sértelek meg a tanácsommal. Hiszen te vagy a szkanderbajnok?!
*Nyíltan a sárgás szemek felé pislant, és derűsen hunyorít egyet. Nem, most tényleg nem piszkálódásnak szánja szavait.*
- Hiszen ha forog fölötted a plafon az italtól, akkor hiába is mondom el, hogy merre van a Mágustorony, ha valóban azt keresed. Nemde?
A hozzászólás írója (Gilas Abac) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.07.12 06:34:43
- Úgy, hát. *Bólintása értő és elfogadó.. és valahol dacos és konok is. Az aprónép tagjaként egész életében végigkísérte ez a fajta fellengzős hozzáállás, ez a lenézés, megvetés azoktól, akik jóval nagyobbak: emberek, fél-elfek, sötételfek, néha elfek. Éppen ezért is igyekezett kiválóvá válni a szakmájában, majd hírnevet szerezni magának azon keresztül. És most, amikor a Piactéren egymás sarkát tapossák a hozzá érkező emberek, fél-elfek, elfek, néha sötételfek, hogy a segítségét kérjék udvarias hangon, elégedettséget érez s azt, mintha langyos hájjal kenegetnék olykor. Épp ezért e rátarti viselkedés és hangsúly Kithával szemben is. Hiába próbál az udvariasság hullámainak hátán megmaradni, ha folyamatosan örvények próbálják lerántani őt onnan.
Visszahúzza maga elé a tányért, az még félig teli, az aranylóan csillogó, bár már langyossá hűlt lében még bőven van hús, zöldség és tészta is. De valahogy már nem ízlik neki a leves. Nem azért, mert az már nem forró, hanem mert hangulatának keserű íze nyelve hegyén táncol. Ennek ellenére akkurátus mozdulatokkal pusztítja az ételt. Szeme sarkából, mintha csak véletlenül vagy mellékesen tenné, néha apró pillantásokat vet a sötételf nő irányába. Elővigyázat ez, hogy nehogy tőrt állítson belé legyőzője? Kíváncsiság, s közben azt latolgatja magában, hogy mi járhat a fejében? Egyszerű bámulás, mellyel saját gondolatait próbálja másik irányba zökkenteni? Egyszerre mind? A macska mindig a lábaira esik?*
- Ha ilyen tempóban óhajtasz továbbra is inni, *Úgy fest, mintha a kanalán ülő enervált őzhús-kockához beszélne, de szavait igazából Kithának szánja.* hát javaslom, hogy egyél is valamit. Ha jól sejtem, a sült csirkéjük az ínyedre lenne. Kérhetsz hozzá szószt is, amit olyan erőspaprikából készítenek, hogy a füled is belepirosodik, ha megkóstolod. De persze, ha csak nem sértelek meg a tanácsommal. Hiszen te vagy a szkanderbajnok?!
*Nyíltan a sárgás szemek felé pislant, és derűsen hunyorít egyet. Nem, most tényleg nem piszkálódásnak szánja szavait.*
- Hiszen ha forog fölötted a plafon az italtól, akkor hiába is mondom el, hogy merre van a Mágustorony, ha valóban azt keresed. Nemde?
A hozzászólás írója (Gilas Abac) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.07.12 06:34:43
6142. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-12 00:22:36
Üzenet elküldve: 2025-07-12 00:22:36
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Gébicsmosoly//
*Bár nem volt célja ízlelgetni a győzelem ízét - inkább csak megleckéztetni akarta a másikat -, nem is sok lehetősége marad rá. Asztaltársa ezúttal is kiválóan hozza a formáját, és veszi el a kedvét mindentől. Természetesen egyáltalán nem lett büszkébb magára. Azt viszont szerette volna, ha Gilas kicsit visszább vesz a nagyképűségéből. Hát, nem járt sikerrel.*
- Nem az én hibám, ha ennyi tudomány ellenére az élet legalapvetőbb tanulságait sem vagy hajlandó levonni.
*Veszi vissza magához a söröskorsót, és kezd elgondolkodva újból kortyolgatásba.*
- Nem, egyelőre ennyi volna. Az első lecke még ingyen volt. Nem kell megköszönnöd.
*Szájal ugyan, és a hangsúlya kellő tartással bír, de belül kezdi felemészteni magát. Bal kezére támasztja a fejét, és egy pillanatra gondolataiba burkolózik. "Ne könyökölj!" villan be egy ezerszer hallott utasítás. ~ Anyád. ~ válaszolja a testetlen hangnak magában, és folytatja a könyöklést. Közben iszik. Nem vedel, de biztos ütemben halad a pohár alja felé.
Valahol igaza van a férfinak. Minek akar egyáltalán bizonyítani? Mit érdekli őt, hogy egy ilyen kis semmi mit gondol róla? Egyáltalán mi a célja ezzel az egésszel? Csupasznak érzi az arcát a csuklya nélkül, de még csak attól is elment a kedve, hogy visszahúzza a fejébe. Teljesen értelmetlen. Az is. Meg az is, hogy most itt van. Meg az is, hogy az előbb pálinkázott. Meg az is, hogy egy gnómot próbál megfélemlíteni - sikertelenül -, mikor neki egész Artheniort kéne rettegésben tartania.
Kitha körül vágni lehet a csendet. Úgy látszik, egyelőre feladta az asztaltársával való versengést és küzdelmet. Próbál találni valami megoldást, valami célt, legalább egy közelebbi, kisebb célkitűzést, amit elérhet. Valami parányival hosszabb távút, mint hogy éjszakára legyen tető a feje felett. A mágustorony meglátogatása jó ötletnek tűnik. Vagy talán elmehetne edzeni, hátha az kitisztítja a gondolatait. Egyikhez sem fűz túl sok reményt. Túlságosan körvonalazatlan, és túlságosan nagy dolog az, amit keres. Fogalma sincs, hogyan érhetné el. Vagy hogy képes-e rá egyáltalán.*
*Bár nem volt célja ízlelgetni a győzelem ízét - inkább csak megleckéztetni akarta a másikat -, nem is sok lehetősége marad rá. Asztaltársa ezúttal is kiválóan hozza a formáját, és veszi el a kedvét mindentől. Természetesen egyáltalán nem lett büszkébb magára. Azt viszont szerette volna, ha Gilas kicsit visszább vesz a nagyképűségéből. Hát, nem járt sikerrel.*
- Nem az én hibám, ha ennyi tudomány ellenére az élet legalapvetőbb tanulságait sem vagy hajlandó levonni.
*Veszi vissza magához a söröskorsót, és kezd elgondolkodva újból kortyolgatásba.*
- Nem, egyelőre ennyi volna. Az első lecke még ingyen volt. Nem kell megköszönnöd.
*Szájal ugyan, és a hangsúlya kellő tartással bír, de belül kezdi felemészteni magát. Bal kezére támasztja a fejét, és egy pillanatra gondolataiba burkolózik. "Ne könyökölj!" villan be egy ezerszer hallott utasítás. ~ Anyád. ~ válaszolja a testetlen hangnak magában, és folytatja a könyöklést. Közben iszik. Nem vedel, de biztos ütemben halad a pohár alja felé.
Valahol igaza van a férfinak. Minek akar egyáltalán bizonyítani? Mit érdekli őt, hogy egy ilyen kis semmi mit gondol róla? Egyáltalán mi a célja ezzel az egésszel? Csupasznak érzi az arcát a csuklya nélkül, de még csak attól is elment a kedve, hogy visszahúzza a fejébe. Teljesen értelmetlen. Az is. Meg az is, hogy most itt van. Meg az is, hogy az előbb pálinkázott. Meg az is, hogy egy gnómot próbál megfélemlíteni - sikertelenül -, mikor neki egész Artheniort kéne rettegésben tartania.
Kitha körül vágni lehet a csendet. Úgy látszik, egyelőre feladta az asztaltársával való versengést és küzdelmet. Próbál találni valami megoldást, valami célt, legalább egy közelebbi, kisebb célkitűzést, amit elérhet. Valami parányival hosszabb távút, mint hogy éjszakára legyen tető a feje felett. A mágustorony meglátogatása jó ötletnek tűnik. Vagy talán elmehetne edzeni, hátha az kitisztítja a gondolatait. Egyikhez sem fűz túl sok reményt. Túlságosan körvonalazatlan, és túlságosan nagy dolog az, amit keres. Fogalma sincs, hogyan érhetné el. Vagy hogy képes-e rá egyáltalán.*
6141. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-11 21:00:55
Üzenet elküldve: 2025-07-11 21:00:55
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Gébicsmosoly//
*Önkéntelenül is nyel egyet, ahogy Kitha ujjai rámarkolnak az övéire. Viszonozza a sárgás szemek rezzenéstelen pillantását, de egészen biztos benne, hogy ő maga képtelen arra, hogy ugyanilyen háromnapos haléval felérő tekintettel nézzen. Ha Kitha célja a megfélemlítés ezzel, akkor nem ér célt. Inkább csak viszolyog kissé.
Aprót bólint ahogy a nő elmagyarázza azt a szabályt, amit egy négy éves gyermek is egyből megértene. Persze hagyja, hadd mondja végig. Valószínűnek tartja, hogy ez a megerősítő magyarázkodás és kopogás nem is neki szól, hanem csak Kitha szeretné magának feleleveníteni a dolgot. Udvariatlan lenne félbeszakítania.*
- Megértettem. *Sóhajtása beletörődő és engedékeny. Tényleg dominánsak a sötételf asszonyok, ezt meg kell állapítsa magában.
A következő megállapítása az, hogy ráadásul erősek is. Ezt már akkor konstatálja, amikor Kitha a karjának feszül. Pár pillanatig bánkódik afölött, hogy nem általános kovács, hiszen akkor karja jóval erősebb lenne. Persze így sem gyenge azért, de a nő mégiscsak erősebb, és helyzeti előnyben is van. Ettől függetlenül nem hagyja magát, ellenfeszül amennyire tud.
Nem sokra megy vele.
Válla és csuklója kellemetlenül sajog, ahogy Kitha a szükségesnél tovább szegezi karját az asztal lapjához, de dacosan összeszorított ajkai közül egy szó nem sok, annyi sem tör elő.*
- Gratulálok, Kitha kisasszony. *Biccent, megnyomkodja sajgó ujjait miután visszakapja őket. Hangja egyszerű és nem sok érzelem vibrál benne.* Na, és most?
*Kissé félrebiccenti a fejét. Kíváncsi rá, hogy a nő büszke-e arra, hogy legyűrt egy magánál egyértelműen gyengébb opponenst.*
- Össze óhajtod mérni azt is, hogy melyikünk köpi messzebb a meggymagot? Esetleg hogy melyikünk tud ügyesebben belehugyozni egy bögrébe? Vagy nincs már több hasonló próbatétel a tarsolyodban?
*Hangja továbbra is nyugodt, inkább kíváncsi, mint bármi más.*
*Önkéntelenül is nyel egyet, ahogy Kitha ujjai rámarkolnak az övéire. Viszonozza a sárgás szemek rezzenéstelen pillantását, de egészen biztos benne, hogy ő maga képtelen arra, hogy ugyanilyen háromnapos haléval felérő tekintettel nézzen. Ha Kitha célja a megfélemlítés ezzel, akkor nem ér célt. Inkább csak viszolyog kissé.
Aprót bólint ahogy a nő elmagyarázza azt a szabályt, amit egy négy éves gyermek is egyből megértene. Persze hagyja, hadd mondja végig. Valószínűnek tartja, hogy ez a megerősítő magyarázkodás és kopogás nem is neki szól, hanem csak Kitha szeretné magának feleleveníteni a dolgot. Udvariatlan lenne félbeszakítania.*
- Megértettem. *Sóhajtása beletörődő és engedékeny. Tényleg dominánsak a sötételf asszonyok, ezt meg kell állapítsa magában.
A következő megállapítása az, hogy ráadásul erősek is. Ezt már akkor konstatálja, amikor Kitha a karjának feszül. Pár pillanatig bánkódik afölött, hogy nem általános kovács, hiszen akkor karja jóval erősebb lenne. Persze így sem gyenge azért, de a nő mégiscsak erősebb, és helyzeti előnyben is van. Ettől függetlenül nem hagyja magát, ellenfeszül amennyire tud.
Nem sokra megy vele.
Válla és csuklója kellemetlenül sajog, ahogy Kitha a szükségesnél tovább szegezi karját az asztal lapjához, de dacosan összeszorított ajkai közül egy szó nem sok, annyi sem tör elő.*
- Gratulálok, Kitha kisasszony. *Biccent, megnyomkodja sajgó ujjait miután visszakapja őket. Hangja egyszerű és nem sok érzelem vibrál benne.* Na, és most?
*Kissé félrebiccenti a fejét. Kíváncsi rá, hogy a nő büszke-e arra, hogy legyűrt egy magánál egyértelműen gyengébb opponenst.*
- Össze óhajtod mérni azt is, hogy melyikünk köpi messzebb a meggymagot? Esetleg hogy melyikünk tud ügyesebben belehugyozni egy bögrébe? Vagy nincs már több hasonló próbatétel a tarsolyodban?
*Hangja továbbra is nyugodt, inkább kíváncsi, mint bármi más.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436