//Találkozások egy fogadóban//
*A sors szeszélyei olykor kiszámíthatatlanok, olykor pedig furcsa humorérzékről adnak tanúbizonyságot. Most ennek a kettőnek a keveréke látszik kialakulni, ugyanis a két ismeretlen csupán Auryen számára ismeretlenek, egymásnak már kevésbé. A felfedezés, mi szerint a világ ilyen kicsi lenne, kibillenti egy röpke pillanatra szerepéből, vonásaira meglepett kifejezés kerül. Ám ez csupán egy-két másodperc erejéig van jelen, vagy még addig sem. Ajka máris mosolyra húzódik, hátát a pultnak támasztja, és hegykén felkönyököl a szélére. A laza tartás ellenére elméje lázasan forgatja a gondolatokat, ahogy a magányos utazók vészharangja megkondul a fejében. Valóban a véletlen műve lenne a másik két idegen találkozása, vagy a parádézó lány maga sétált bele a színjátékba? Tekintete hol a férfin, hol a nőn időzik érdeklődve, miközben az apró részleteket igyekszik felmérni, hogy dűlőre juthasson. Egyelőre azonban jobb az óvatosság, és az eredeti tervvel ellentétben óvatosabban kell fogyasztani a szeszt, míg a helyzetet nem tisztázza magában. Már csak az hiányzik, hogy a több éves gondos és óvatos életmód után ismét vödörbe essen.*
- Legyen hát bor. *bólint rá nagylelkűen, mintha legalábbis szándékában állt volna beleszólni a választásba, ha nem tetszik neki. Szereti a jót, de amikor éppen nulláról építi fel az elf a jó dolgát, ne legyen olyan válogatós. Főleg ingyen holmi, ital, étel és egyéb terén.*
- Azt hiszem, illendő lesz nekem kezdenem, ha már én kerülte hátrányba ismeretségek terén. *sóhajt kissé lemondóan, ám az enyhe teátrális gesztus ezúttal egy kis időnyerés magának. Bemutatkozás. Utálatos dolog, de mindig túl kell esnie rajta. Ezúttal milyen történetet kapjon elő? Komolyat? Sötétet? Vidámat? Hősieset? Unalmasat? Lopva sandít ismét a hármasuk másik két tagjára. Néhány lehetőséget azonnal el is vethet, és a kissé harapósnak érződő, de legalábbis feszült hangulatot enyhíteni kellene. Így hát előveszi elbűvölő mosolyát, és lelkes de sejtelmes hangon kezd bele rögtönzött mondókájába.*
- Auryen Onnah, vándor zenészféle. *Egy pillanat alatt ellöki magát a pulttól, produkál egy enyhén cifrázott, elegánsan parolázó meghajlást, majd már vissza is könyököl korábbi helyére.*
- Rossz nyelvek szerint biztosan a szelek szültek, mert állandóan úton-útfélen voltam, és vagyok. Feltűnök és elillanok, mint a zsenge szellő... persze egy-egy kihúzott gyufa esetén inkább hurrikánként érdemes emlegetni, de hát ilyen már nagyon-nagyon-nagyon régen történt. De kicsit komolyabbra fordítva, amióta én én vagyok, tényleg a vidéket járom, és szórakoztatom a közönséget, meg természetesen ihletet gyűjtök. *zárja monológját leheletnyivel komolyabb hangvételben a könnyed szó áradat után. És ismét úgy hazudott, hogy nem hazudott. Tény, hogy legjobb tudomása szerint valahol Wegtoren környékén született, aztán ott passzolta le szülei drágalátos barátja őt. Aztán amikor végre valaki megmutatta neki, hogy van másfajta élet, van lehetősége és döntése, és végre lehetett, valaki, egészen pontosan önmaga, azóta tényleg rengeteget utazott. És tette ezt azután is, hogy egyedül folytatja vándorlásait.*