Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 91 (1801. - 1820. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1820. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-01-19 18:58:31
Üzenet elküldve: 2021-01-19 18:58:31
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Találkozás egy régi szerelemmel, nem tudni mért, de mindig megható//
* Cale természetesen szívesen segítene Ysaneenek a ruhákkal, de egyelőre erre semmi oka nincs. A lány ismerheti már annyira, hogy az ilyesféle viselkedés nem áll távol a bárdtól. *
- Köszönöm. Ha tudnék neked hazudni, akkor legalább négy frappánsabbnál frappánsabb válasszal állnék elő, amik hol a képességeimet, hol az ismereteimet, hol pedig a te szépségedet vitatják. És egyik jobban tetszene neked, mint a másik. * Biztosítja a mélységi, jelezve, hogy még mindig együtt kell élnie Eeyr átkával, ami a társalgási képességeit nagy mértékben vetik vissza. Viszont továbbra sem mozdul, hogy segítsen a tolvajnak, önérzetesebb annál, főleg ilyen sértés után, amiben része volt a találkozáskor. Azért a válla fölött hátra pillant, hogy vajon miért marad le a nő, és pillantásával sürgetné, de a kérést hallva megenyhül a szíve. *
- Segítek felcipekedni, és cserébe végig nézhetem, ahogy felpróbálod őket. * Alkudozik, na nem azért, mert annyira szokatlan, vagy hívogató számára a meztelen női test, bár igaz ami igaz, az utóbbi időben sokkal nehezebb dolga van a csábítás terén, de azért így is feltalálja magát. Inkább az érdekli, hogy a nő testén is okozott-e elváltozás a templomi kaland, vagy a mélységi kapott minden átkot. Még akkor is, ha áldásnak nevezik azokat. *
- Amúgy is van valami, amit megmutatnék neked. * Teszi még hozzá, a saját testrészére célozva, hogy megnyugtassa a tolvajt, nem ilyen átlátszó, és szánalmas módon akar a bugyijába kerülni. * A templomi kalandunk óta a testem nem ugyan olyan, mint előtte volt. Ami az igazmondás mellé társulva szinte lehetetlenné teszi a kalandozásaimat.
* Cale természetesen szívesen segítene Ysaneenek a ruhákkal, de egyelőre erre semmi oka nincs. A lány ismerheti már annyira, hogy az ilyesféle viselkedés nem áll távol a bárdtól. *
- Köszönöm. Ha tudnék neked hazudni, akkor legalább négy frappánsabbnál frappánsabb válasszal állnék elő, amik hol a képességeimet, hol az ismereteimet, hol pedig a te szépségedet vitatják. És egyik jobban tetszene neked, mint a másik. * Biztosítja a mélységi, jelezve, hogy még mindig együtt kell élnie Eeyr átkával, ami a társalgási képességeit nagy mértékben vetik vissza. Viszont továbbra sem mozdul, hogy segítsen a tolvajnak, önérzetesebb annál, főleg ilyen sértés után, amiben része volt a találkozáskor. Azért a válla fölött hátra pillant, hogy vajon miért marad le a nő, és pillantásával sürgetné, de a kérést hallva megenyhül a szíve. *
- Segítek felcipekedni, és cserébe végig nézhetem, ahogy felpróbálod őket. * Alkudozik, na nem azért, mert annyira szokatlan, vagy hívogató számára a meztelen női test, bár igaz ami igaz, az utóbbi időben sokkal nehezebb dolga van a csábítás terén, de azért így is feltalálja magát. Inkább az érdekli, hogy a nő testén is okozott-e elváltozás a templomi kaland, vagy a mélységi kapott minden átkot. Még akkor is, ha áldásnak nevezik azokat. *
- Amúgy is van valami, amit megmutatnék neked. * Teszi még hozzá, a saját testrészére célozva, hogy megnyugtassa a tolvajt, nem ilyen átlátszó, és szánalmas módon akar a bugyijába kerülni. * A templomi kalandunk óta a testem nem ugyan olyan, mint előtte volt. Ami az igazmondás mellé társulva szinte lehetetlenné teszi a kalandozásaimat.
1819. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-01-19 17:00:38
Üzenet elküldve: 2021-01-19 17:00:38
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Találkozás egy régi szerelemmel, nem tudni mért, de mindig megható//
-Azon már túlvagyunk.
*Legyintene, ha épp nem azzal foglalatoskodna, hogy próbálja kordában tartani a ruhalavinát, ami folytonosan meg akar indulni kezei között.
Természetesen igazán elégedett lesz magával, mikor az érmék kiszemelt helyükre érkeznek csilingelve, eszébe sem jut, hogy visszakérjen belőle akár egy darabot is. Neki ennyit pontosan megér, hogy gúnyolódhasson.*
-Kiváló a szemed.
*Emeli meg szemöldökét a kupac mögött és egy kicsit arra számít, hogy talán a másik felajánlja segítségét. Nem meglepő módon ez viszont nem így történik, mondjuk mit is várt azok után, hogy olyan undok módon viselkedett és beszélt az imént. *
-Oda.
*Felel röviden miközben állát a holmik tetejére teszi, hogy jobban kilásson, na meg, hogy egy kicsit össze is tudja fogni a rakoncátlan darabokat.*
-Na jó!
*Sóhajt megadóan, mert úgy tűnik kedves bűntársa nem hajlandó megszánni őt.*
-Segíts felcipekedni a szobába, cserébe meghívlak valamire.
*Emeli rá kék tekintetét, szemei persze jókedvűen csillannak, annak ellenére, hogy igazából nem érzi magát túl fényesen. Nem szeretné, ha a férfi ebből bármit is észrevenne, se most, sem a későbbiekben.*
-Mit szólsz?
*Ysának természetesen nem sok kedve van lent iszogatni a többi vendég között, de egyébként nincs ellenére a korai ivás - legfeljebb magukkal viszik az italt a szobába. *
-Azon már túlvagyunk.
*Legyintene, ha épp nem azzal foglalatoskodna, hogy próbálja kordában tartani a ruhalavinát, ami folytonosan meg akar indulni kezei között.
Természetesen igazán elégedett lesz magával, mikor az érmék kiszemelt helyükre érkeznek csilingelve, eszébe sem jut, hogy visszakérjen belőle akár egy darabot is. Neki ennyit pontosan megér, hogy gúnyolódhasson.*
-Kiváló a szemed.
*Emeli meg szemöldökét a kupac mögött és egy kicsit arra számít, hogy talán a másik felajánlja segítségét. Nem meglepő módon ez viszont nem így történik, mondjuk mit is várt azok után, hogy olyan undok módon viselkedett és beszélt az imént. *
-Oda.
*Felel röviden miközben állát a holmik tetejére teszi, hogy jobban kilásson, na meg, hogy egy kicsit össze is tudja fogni a rakoncátlan darabokat.*
-Na jó!
*Sóhajt megadóan, mert úgy tűnik kedves bűntársa nem hajlandó megszánni őt.*
-Segíts felcipekedni a szobába, cserébe meghívlak valamire.
*Emeli rá kék tekintetét, szemei persze jókedvűen csillannak, annak ellenére, hogy igazából nem érzi magát túl fényesen. Nem szeretné, ha a férfi ebből bármit is észrevenne, se most, sem a későbbiekben.*
-Mit szólsz?
*Ysának természetesen nem sok kedve van lent iszogatni a többi vendég között, de egyébként nincs ellenére a korai ivás - legfeljebb magukkal viszik az italt a szobába. *
1818. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-01-19 15:14:20
Üzenet elküldve: 2021-01-19 15:14:20
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Első nap a városban//
- Elnézését kérem, kisasszony. Legközelebb figyelmeztetem. * Mosolyog higgadtan az elf, és ha Aly megfigyeli, akkor láthatja, hogy őszinte mosoly ez, olyan fajta, ahol a férfi szeme is nevet. Láthatóan nem zavarja, sőt, inkább szórakoztatja ez a pimasz modortalanság. *
- Nos, így is mondhatjuk. Bár nem tudtam róla, és nem volt célom, de részese voltam egy olyan folyamatnak, ahol nemes társaim elnyomták, és kizsákmányolták a város egyszerű lakóit, akik aztán fellázadtak ellenük, amikor már nem bírták tovább. * Valójában gőze sincs, hogy miért volt a lázadás, de úgy gondolja, hogy ez lehetett az oka, még ha nem is biztos benne. * Hiába bántam mindig tisztességesen, családtagként a szolgálóinkkal, ahogy arra neveltek, sajnálatos módon a legtöbb nemesre ez nem volt igaz. Szörnyű, hogy idáig fajultak a dolgok, de nem ellenkezem, ha már így alakult a helyzet. Örülök neki, hogyha a változás jobb, és kedvezőbb életet hoz mindenkinek, aki arra érdemes.
* Ahogy így magyarázkodik, csak azért áll meg néha, hogy egy kis levest egyem. Bár nem szeret étkezés közben beszélni, nem szeretné megsérteni a nőt azzal, hogy némán kanalazza magába a levest, ami szépen teszi a hatását, és a férfi is egyre jobban érzi magát. *
- Nem mondanám magam kifejezetten okosnak. * Csóválja meg a fejét a bókot hallva. * Csupán olvasott vagyok, de nálam sokkal nagyobb koponyák okfejtéseit ismerem meg csupán, én magam ilyen összefüggéseket nem látok meg a világban.
* Mentegetőzik, hiszen tényleg nem tartja magát ilyesfajta dicséretre méltónak, hiszen tudja, nap mint nap tapasztalja, hogy mennyi újat tud tanulni a világból, és mennyi újdonságot tartalmaz számára az élet. *
- A szolgálóimmal élek, miután az egykor húgomnak hitt lány elhagyott. * Mondja Drameiloten szomorúan, direkt nem használva a jegyes kifejezést. Bár nem érzi kifejezetten, hogy bármi is alakulna kettejük között, még a lehetőséget sem szeretné elszalasztani, és a jegyes kifejezéssel alighanem ezt tenné. *
- Na ne vicceljen kérem. * Mosolyog barátságosan. * Hiszen kegyed gyönyörű. És ha szállásra lenne szüksége, akkor rám bármikor számíthat. * Tesz ajánlatot is egyben, na nem mintha vissza szeretne élni a helyzettel. Sőt, kicsit szomorú is, hiszen a saját szolgáló személyzetével nem szívesen kezdene, és ha Alynak szállást, akkor valószínűleg munkát is fog ajánlani egyben. Persze mielőtt alkalmazná, még bármit megtehet. *
- Elnézését kérem, kisasszony. Legközelebb figyelmeztetem. * Mosolyog higgadtan az elf, és ha Aly megfigyeli, akkor láthatja, hogy őszinte mosoly ez, olyan fajta, ahol a férfi szeme is nevet. Láthatóan nem zavarja, sőt, inkább szórakoztatja ez a pimasz modortalanság. *
- Nos, így is mondhatjuk. Bár nem tudtam róla, és nem volt célom, de részese voltam egy olyan folyamatnak, ahol nemes társaim elnyomták, és kizsákmányolták a város egyszerű lakóit, akik aztán fellázadtak ellenük, amikor már nem bírták tovább. * Valójában gőze sincs, hogy miért volt a lázadás, de úgy gondolja, hogy ez lehetett az oka, még ha nem is biztos benne. * Hiába bántam mindig tisztességesen, családtagként a szolgálóinkkal, ahogy arra neveltek, sajnálatos módon a legtöbb nemesre ez nem volt igaz. Szörnyű, hogy idáig fajultak a dolgok, de nem ellenkezem, ha már így alakult a helyzet. Örülök neki, hogyha a változás jobb, és kedvezőbb életet hoz mindenkinek, aki arra érdemes.
* Ahogy így magyarázkodik, csak azért áll meg néha, hogy egy kis levest egyem. Bár nem szeret étkezés közben beszélni, nem szeretné megsérteni a nőt azzal, hogy némán kanalazza magába a levest, ami szépen teszi a hatását, és a férfi is egyre jobban érzi magát. *
- Nem mondanám magam kifejezetten okosnak. * Csóválja meg a fejét a bókot hallva. * Csupán olvasott vagyok, de nálam sokkal nagyobb koponyák okfejtéseit ismerem meg csupán, én magam ilyen összefüggéseket nem látok meg a világban.
* Mentegetőzik, hiszen tényleg nem tartja magát ilyesfajta dicséretre méltónak, hiszen tudja, nap mint nap tapasztalja, hogy mennyi újat tud tanulni a világból, és mennyi újdonságot tartalmaz számára az élet. *
- A szolgálóimmal élek, miután az egykor húgomnak hitt lány elhagyott. * Mondja Drameiloten szomorúan, direkt nem használva a jegyes kifejezést. Bár nem érzi kifejezetten, hogy bármi is alakulna kettejük között, még a lehetőséget sem szeretné elszalasztani, és a jegyes kifejezéssel alighanem ezt tenné. *
- Na ne vicceljen kérem. * Mosolyog barátságosan. * Hiszen kegyed gyönyörű. És ha szállásra lenne szüksége, akkor rám bármikor számíthat. * Tesz ajánlatot is egyben, na nem mintha vissza szeretne élni a helyzettel. Sőt, kicsit szomorú is, hiszen a saját szolgáló személyzetével nem szívesen kezdene, és ha Alynak szállást, akkor valószínűleg munkát is fog ajánlani egyben. Persze mielőtt alkalmazná, még bármit megtehet. *
1817. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-01-19 14:41:28
Üzenet elküldve: 2021-01-19 14:41:28
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Találkozás egy régi szerelemmel, nem tudni mért, de mindig megható//
* Cale kicsit átrendezi a ruhahalmot, ami alól előbújt, hogy kényelmesebben fekhessen, de azért melegen is tartsák őt, már amennyire ez a hideg kövön lehetőség a számára. Ez alatt a tolvajlány alattomosan megközelíti, bár a mélységi nem nagyon foglalkozik ezzel, sokkal inkább a fejfájással próbál kezdeni valamit, ami az előző estének egyetlen megmaradt bizonyítéka. Koppan a pénz a lantban, ami egy igen pofátlan módja az adakozásnak, és a férfinek kedve lenne elmagyarázni, hogy nem koldus ő, csak túl részeg volt ahhoz, hogy betántorogjon a pegazusba, de könnyen jött pénz könnyen elvész, úgyhogy inkább nem mond semmit. A hangot viszont száz közül is felismerné, ami a pénzérmét csilingelését kíséri. *
- Eeyr öleljen magához téged, és vonjon be a szeretetével, gyermekem. * Vág vissza anélkül, hogy felnézne, és magához emeli a lantot, hogy kezébe potyogtassa belőle a pénzt. Persze visszaadhatná, hiszen azért adta a lány, hogy az agyát húzza vele, de egyszerűbb, ha elteszi. *
- Látom jól felpakoltál. * Jegyzi meg amikor felpillant, miután a pénzt biztos helyen tudja az erszényében. Bár Ysanee mellett dőreség lenne bármire azt hinni, hogy biztonságban van. * Csak nem a pegába tartasz?
* Kérdezi a nőt, és besorol mellé, anélkül, hogy felajánlaná, hogy bármit is cipel. Lantját a hátára aggasztja, kezét a zsebére dugja, és így indul meg az említett ivó felé, akár követik, akár nem. A bárd egy dolognak nem volt híján soha, a büszkeségén kívül, és az a pénz, úgyhogy most is megengedheti magának, hogy iszogasson zárásig, ha nagyon szeretne. És ő valahogy mindig nagyon szeret ilyesmivel foglalkozni. *
* Cale kicsit átrendezi a ruhahalmot, ami alól előbújt, hogy kényelmesebben fekhessen, de azért melegen is tartsák őt, már amennyire ez a hideg kövön lehetőség a számára. Ez alatt a tolvajlány alattomosan megközelíti, bár a mélységi nem nagyon foglalkozik ezzel, sokkal inkább a fejfájással próbál kezdeni valamit, ami az előző estének egyetlen megmaradt bizonyítéka. Koppan a pénz a lantban, ami egy igen pofátlan módja az adakozásnak, és a férfinek kedve lenne elmagyarázni, hogy nem koldus ő, csak túl részeg volt ahhoz, hogy betántorogjon a pegazusba, de könnyen jött pénz könnyen elvész, úgyhogy inkább nem mond semmit. A hangot viszont száz közül is felismerné, ami a pénzérmét csilingelését kíséri. *
- Eeyr öleljen magához téged, és vonjon be a szeretetével, gyermekem. * Vág vissza anélkül, hogy felnézne, és magához emeli a lantot, hogy kezébe potyogtassa belőle a pénzt. Persze visszaadhatná, hiszen azért adta a lány, hogy az agyát húzza vele, de egyszerűbb, ha elteszi. *
- Látom jól felpakoltál. * Jegyzi meg amikor felpillant, miután a pénzt biztos helyen tudja az erszényében. Bár Ysanee mellett dőreség lenne bármire azt hinni, hogy biztonságban van. * Csak nem a pegába tartasz?
* Kérdezi a nőt, és besorol mellé, anélkül, hogy felajánlaná, hogy bármit is cipel. Lantját a hátára aggasztja, kezét a zsebére dugja, és így indul meg az említett ivó felé, akár követik, akár nem. A bárd egy dolognak nem volt híján soha, a büszkeségén kívül, és az a pénz, úgyhogy most is megengedheti magának, hogy iszogasson zárásig, ha nagyon szeretne. És ő valahogy mindig nagyon szeret ilyesmivel foglalkozni. *
1816. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-01-19 12:59:46
Üzenet elküldve: 2021-01-19 12:59:46
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Találkozások//
*Ukrom válaszával nem lett sokkal előrébb, de valahol jobbnak is érzi így. Nem biztos, hogy akarja tudni a választ.*
- Persze, nyilván gondoltam, hogy nem csak egy ilyen banda van. Csak nekem eddig nem volt dolgom ilyenekkel, fogalmam sincs, hogy mennek náluk a dolgok. De mindegy is, majd úgyis meglátjuk előbb vagy utóbb.
*Az ork a pulthoz sétál, addig pedig Meireyla az eddig hallottakat futtatja végig magában még egyszer. Végre először úgy érzi, nem csak a tehetetlenség veszi körül, hanem érdemben lépni is tud, ez pedig borzasztóan felvillanyozza. Ukrom két pohárral tér vissza, az egyiket a nő elé teszi.*
- Oh, köszönöm! *Nem számított rá, hogy még egy italra is meghívják, elvégre inkább ő tartozna a kedvességért.
Mikor hallja, hogy az ork segíteni fog neki, először el sem hiszi, talán még az arcára is kiül az értetlenség. Hálát mondana az összes istennek, ha ez valóban igaz lenne, márpedig úgy néz ki, hogy tényleg így van.*
- Azta, hát... Nem is tudom mit mondjak. Borzasztóan hálás vagyok, komolyan! És igazad van, nem tudom elképzelni, hogy bármi meg tudna állítani jelenleg.
*Jókedve hirtelen eltűnik, a fejét leszegi és a gondterhelten a félig üres borospoharat kezdi bámulni. Hosszú csend után szólal csak meg.*
- Khrolf és Shigreid... A gyerekeim. Elvitték őket. Ezért... ezért akarom ezt a bandát annyira megtalálni, vissza akarom őket kapni. Bármit megtennék, hogy újra láthassam őket, szó szerint bármit.
*Ukrom válaszával nem lett sokkal előrébb, de valahol jobbnak is érzi így. Nem biztos, hogy akarja tudni a választ.*
- Persze, nyilván gondoltam, hogy nem csak egy ilyen banda van. Csak nekem eddig nem volt dolgom ilyenekkel, fogalmam sincs, hogy mennek náluk a dolgok. De mindegy is, majd úgyis meglátjuk előbb vagy utóbb.
*Az ork a pulthoz sétál, addig pedig Meireyla az eddig hallottakat futtatja végig magában még egyszer. Végre először úgy érzi, nem csak a tehetetlenség veszi körül, hanem érdemben lépni is tud, ez pedig borzasztóan felvillanyozza. Ukrom két pohárral tér vissza, az egyiket a nő elé teszi.*
- Oh, köszönöm! *Nem számított rá, hogy még egy italra is meghívják, elvégre inkább ő tartozna a kedvességért.
Mikor hallja, hogy az ork segíteni fog neki, először el sem hiszi, talán még az arcára is kiül az értetlenség. Hálát mondana az összes istennek, ha ez valóban igaz lenne, márpedig úgy néz ki, hogy tényleg így van.*
- Azta, hát... Nem is tudom mit mondjak. Borzasztóan hálás vagyok, komolyan! És igazad van, nem tudom elképzelni, hogy bármi meg tudna állítani jelenleg.
*Jókedve hirtelen eltűnik, a fejét leszegi és a gondterhelten a félig üres borospoharat kezdi bámulni. Hosszú csend után szólal csak meg.*
- Khrolf és Shigreid... A gyerekeim. Elvitték őket. Ezért... ezért akarom ezt a bandát annyira megtalálni, vissza akarom őket kapni. Bármit megtennék, hogy újra láthassam őket, szó szerint bármit.
1815. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-01-19 10:26:08
Üzenet elküldve: 2021-01-19 10:26:08
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Cale//
*A tolvaj kezében szinte tornyosulnak a piacon vásárolt holmik. Jobban át kellett volna gondolni ezt a cipekedést, talán egy kevés pénzért vagy egy szép mosolyért valamelyik kofa inasa segített volna elcipelni a ruhákat és egyebeket a Pegazusba, de hát ugye, utólag már könnyű okosnak lenni. Közeledve a fogadóhoz hangok ütik meg a fülét, kupaca mögül kikukkantva fedezi fel a részeg alakot, aki mintha már tegnap is itt óbégatott volna a környéken. Elhaladva mellette tűnik fel neki csak érdekes kis táblája, mely feliratait olvasva széles mosoly jelenik meg arcán, mert hát ugye rendkívül kifinomult humorérzékkel rendelkezik. Arckifejezése hamar meglepettre vált, mikor a fickó érthetetlen okból szaladni kezd, Ysa pedig tekintetével igyekszik az okát keresni, hátha neki is rohannia kellene az életéért. Banditát vagy szörnyet szemei azonban nem lelnek, csak egy rongyok alól kibújó, egészen ismerős koldust. Útjára végül úgy indul tovább, hogy mindenképp elhaladjon szerencsétlen mellett, ugyanis jobban meg akarja nézni magának. Léptei lassulnak a férfi elé érve, s végül meg is áll, hogy végignézzen az alakon. Sejtései, bár beigazolódnak, mégis van némi kétkedés a tekintetében, amit rögvest gőgös szemöldökemelés vált fel, ha a mélységi véletlenül ráemelné tekintetét.
Erszényéből elővarázsol nagy nehezen 50 aranyat, aztán az érméket, ha tudja, szépen Salwar Caleihaisan lantjába potyogtatja.
*
-Vegyél magadnak valami szépet, Kormoska!
*Villant gonosz mosolyt, kezében pedig megigazítja holmijait, hogy ne csússzanak le a földre. Bár kívülről úgy tűnhet, találkozásukat könnyen veszi a lány, valójában nagyon furcsán érzi magát. Egyszerre érez sajnálattal vegyes haragot, ám valahol örül, hogy viszontláthatja a bárdot.*
*A tolvaj kezében szinte tornyosulnak a piacon vásárolt holmik. Jobban át kellett volna gondolni ezt a cipekedést, talán egy kevés pénzért vagy egy szép mosolyért valamelyik kofa inasa segített volna elcipelni a ruhákat és egyebeket a Pegazusba, de hát ugye, utólag már könnyű okosnak lenni. Közeledve a fogadóhoz hangok ütik meg a fülét, kupaca mögül kikukkantva fedezi fel a részeg alakot, aki mintha már tegnap is itt óbégatott volna a környéken. Elhaladva mellette tűnik fel neki csak érdekes kis táblája, mely feliratait olvasva széles mosoly jelenik meg arcán, mert hát ugye rendkívül kifinomult humorérzékkel rendelkezik. Arckifejezése hamar meglepettre vált, mikor a fickó érthetetlen okból szaladni kezd, Ysa pedig tekintetével igyekszik az okát keresni, hátha neki is rohannia kellene az életéért. Banditát vagy szörnyet szemei azonban nem lelnek, csak egy rongyok alól kibújó, egészen ismerős koldust. Útjára végül úgy indul tovább, hogy mindenképp elhaladjon szerencsétlen mellett, ugyanis jobban meg akarja nézni magának. Léptei lassulnak a férfi elé érve, s végül meg is áll, hogy végignézzen az alakon. Sejtései, bár beigazolódnak, mégis van némi kétkedés a tekintetében, amit rögvest gőgös szemöldökemelés vált fel, ha a mélységi véletlenül ráemelné tekintetét.
Erszényéből elővarázsol nagy nehezen 50 aranyat, aztán az érméket, ha tudja, szépen Salwar Caleihaisan lantjába potyogtatja.
*-Vegyél magadnak valami szépet, Kormoska!
*Villant gonosz mosolyt, kezében pedig megigazítja holmijait, hogy ne csússzanak le a földre. Bár kívülről úgy tűnhet, találkozásukat könnyen veszi a lány, valójában nagyon furcsán érzi magát. Egyszerre érez sajnálattal vegyes haragot, ám valahol örül, hogy viszontláthatja a bárdot.*
1814. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-01-18 23:57:42
Üzenet elküldve: 2021-01-18 23:57:42
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Ysanee//
- Bizony mondom néktek, eljő a nap, amikor mind itt pusztulunk ketté! Lássátok a jeleket! Nézzetek körbe, pusztulás és szenvedés a sorsa mindannyiótoknak! Ébredjetek fel emberek! Ébredjetek fel! * Kiabálja egy szakállas, italtól és verejtéktől bűzlő férfi a pegazus előtt, táblával a nyakában. Aligha tudhat olvasni, mert akkor talán tudná, hogy a nyakába akasztott deszkán nem az általa hirdetett igazság áll, hanem pajzán szavak, amik nem adnak ki egy értelmes mondatot, de felkelthetik a fantáziáját újdonságokra vágyóknak. A férfi nem zavartatja magát, körbe körbe járkál a figyelem felhívása közben. Ezen tevékenységében aligha zavarja bárki is, de egyszer csak az általa halmokban álló ruhakupacnak hitt mélységi, amire rálép megmozdul, és mérgesen morog is. A férfi eldobja a nyakából a deszkát, és menekülőre fogja, valami feléledő ruhaszörnyekről kiabálva, akik eljöttek a városlakókért, és éjszaka elrabolják a gyermekeket. *
- Hogy Eeyr áldana meg téged is a templomában. * Szórja a férfia Cale a leggonoszabb, legrosszindulatúbb átkot, amit csak ismer. Morogva tápászkodik fel, és nyújtóztatja ki fájó, és elgémberedett végtagjait. Nem fest túl jól, korábban mindig makulátlan, és megnyerő arca most koszos és nyúzott, bár a ruhák alatt nem látszik, de le is fogyott. Bár még ez is csak jobban áll a mélységinek, a hirtelen támadt zsírveszteségnek hála hasa kockásabb, mint valaha. Ettől függetlenül a megszokottnál lassabban mozog, és szeméből is hiányzik az egykori tűz, ami oly jellemző volt rá. A magabiztossága a múlté, egykedvűen porolja le a lantot, amit meglepve húz elő a ruhák alól. Biztos volt benne, hogy ellopták. Az csak még nagyobb örömre ad okot, hogy bőrszütyője is a helyén van, az viszont szomorúbb hír, hogy bár el nem lopták, bele se tett senki. Épp ezért elég lapos, elég üres. *
A hozzászólás írója (Salwar Caleihaisan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.19 00:05:26
- Bizony mondom néktek, eljő a nap, amikor mind itt pusztulunk ketté! Lássátok a jeleket! Nézzetek körbe, pusztulás és szenvedés a sorsa mindannyiótoknak! Ébredjetek fel emberek! Ébredjetek fel! * Kiabálja egy szakállas, italtól és verejtéktől bűzlő férfi a pegazus előtt, táblával a nyakában. Aligha tudhat olvasni, mert akkor talán tudná, hogy a nyakába akasztott deszkán nem az általa hirdetett igazság áll, hanem pajzán szavak, amik nem adnak ki egy értelmes mondatot, de felkelthetik a fantáziáját újdonságokra vágyóknak. A férfi nem zavartatja magát, körbe körbe járkál a figyelem felhívása közben. Ezen tevékenységében aligha zavarja bárki is, de egyszer csak az általa halmokban álló ruhakupacnak hitt mélységi, amire rálép megmozdul, és mérgesen morog is. A férfi eldobja a nyakából a deszkát, és menekülőre fogja, valami feléledő ruhaszörnyekről kiabálva, akik eljöttek a városlakókért, és éjszaka elrabolják a gyermekeket. *
- Hogy Eeyr áldana meg téged is a templomában. * Szórja a férfia Cale a leggonoszabb, legrosszindulatúbb átkot, amit csak ismer. Morogva tápászkodik fel, és nyújtóztatja ki fájó, és elgémberedett végtagjait. Nem fest túl jól, korábban mindig makulátlan, és megnyerő arca most koszos és nyúzott, bár a ruhák alatt nem látszik, de le is fogyott. Bár még ez is csak jobban áll a mélységinek, a hirtelen támadt zsírveszteségnek hála hasa kockásabb, mint valaha. Ettől függetlenül a megszokottnál lassabban mozog, és szeméből is hiányzik az egykori tűz, ami oly jellemző volt rá. A magabiztossága a múlté, egykedvűen porolja le a lantot, amit meglepve húz elő a ruhák alól. Biztos volt benne, hogy ellopták. Az csak még nagyobb örömre ad okot, hogy bőrszütyője is a helyén van, az viszont szomorúbb hír, hogy bár el nem lopták, bele se tett senki. Épp ezért elég lapos, elég üres. *
A hozzászólás írója (Salwar Caleihaisan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.19 00:05:26
1813. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-01-18 22:24:17
Üzenet elküldve: 2021-01-18 22:24:17
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Éjféli Havazás//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Ahogy a hold halovány ezüstösen csillogó fénye elsötétül, Nor'Deron nem várt módon, csupán egyetlen pillanat erejéig mintha teljesen ledermedne. Arcára újból halovány, sejtelmes mosoly ül ki, égkék szemei pedig kifürkészhetetlenné válnak. Ajkait mintha szóra nyitná, azonban azokat egy árva hang, annyi sem hagyja el. Egyetlen pillanat, mégis, ha partnerének észlelné s egyúttal szándékában állna mindezt szóvá is tenni, a férfi előzékenyen gyöngéd csókot lehel annak a lány ajkára, s folytatja mit korábban már elkezdett. Gondosan hámozza le a tündérről annak éjkék ruházatát, felfedve ezzel mindazt az apró testből mi eddig a pillanatig a félvér élénk képzelőerejére volt bízva. Ajkait egy kis időre elemeli a lány hibátlan, puha bőrétől, hogy kíváncsi tekintetével alaposan végig pásztázza mi eddig rejtve maradt szemei elől. Pimasz mód vigyorodik el, majd felbuzdulva a látottaktól, még inkább elevenebben veti bele magát az élvezetekbe, s kezdi újból cirógatni a tündér nyakát, miközben frissen felszabadult ujjai gondos finomsággal járják be partnere porcelán bőrét, újabb teendő után kutakodva. A férfi balja rövid időn belül, óhatatlanul is a fedetlen keblek egyikére simul s tevékenykedik ott tovább, míg jobbja még közelebb húzza az apró testet sajátjához. Eközben természetesen Nalret sem tétlenkedik, s csípőjét ringatva tovább ingerli a félvért, aki elégedett sóhajokkal adja tudtára a tetszését. Ezen állapot nem marad tartós, ugyanis Nor'Deron ekkor dönt úgy, hogy egyenesen a lány füléhez hajol, s csupán ennyit búg bele.*
- Kapaszkodj.
*Orra alá pimasz vigyor kanyarodik, kezei újból mozgásba lendülnek ezúttal nem csupán céltalanul barangolva, hófehér, sima felületen, végül pedig Nalret fenekén állapodnak meg, melybe finoman bele is markolnak, s miután a férfi megbizonyosodik róla, hogy partnere követte az általa adott utasítást, a magasba is emeli őt. Ezzel együtt Nor'Deron ismét talpon terem, s páratlan ügyességéről tanúbizonyságot adva rúgja le lábáról fekete kopottas bőrcsizmáit, mindezt úgy, hogy közben újból szenvedélyes csókot lehel a karjaiban lévő, tündér ajkaira.*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Ahogy a hold halovány ezüstösen csillogó fénye elsötétül, Nor'Deron nem várt módon, csupán egyetlen pillanat erejéig mintha teljesen ledermedne. Arcára újból halovány, sejtelmes mosoly ül ki, égkék szemei pedig kifürkészhetetlenné válnak. Ajkait mintha szóra nyitná, azonban azokat egy árva hang, annyi sem hagyja el. Egyetlen pillanat, mégis, ha partnerének észlelné s egyúttal szándékában állna mindezt szóvá is tenni, a férfi előzékenyen gyöngéd csókot lehel annak a lány ajkára, s folytatja mit korábban már elkezdett. Gondosan hámozza le a tündérről annak éjkék ruházatát, felfedve ezzel mindazt az apró testből mi eddig a pillanatig a félvér élénk képzelőerejére volt bízva. Ajkait egy kis időre elemeli a lány hibátlan, puha bőrétől, hogy kíváncsi tekintetével alaposan végig pásztázza mi eddig rejtve maradt szemei elől. Pimasz mód vigyorodik el, majd felbuzdulva a látottaktól, még inkább elevenebben veti bele magát az élvezetekbe, s kezdi újból cirógatni a tündér nyakát, miközben frissen felszabadult ujjai gondos finomsággal járják be partnere porcelán bőrét, újabb teendő után kutakodva. A férfi balja rövid időn belül, óhatatlanul is a fedetlen keblek egyikére simul s tevékenykedik ott tovább, míg jobbja még közelebb húzza az apró testet sajátjához. Eközben természetesen Nalret sem tétlenkedik, s csípőjét ringatva tovább ingerli a félvért, aki elégedett sóhajokkal adja tudtára a tetszését. Ezen állapot nem marad tartós, ugyanis Nor'Deron ekkor dönt úgy, hogy egyenesen a lány füléhez hajol, s csupán ennyit búg bele.*
- Kapaszkodj.
*Orra alá pimasz vigyor kanyarodik, kezei újból mozgásba lendülnek ezúttal nem csupán céltalanul barangolva, hófehér, sima felületen, végül pedig Nalret fenekén állapodnak meg, melybe finoman bele is markolnak, s miután a férfi megbizonyosodik róla, hogy partnere követte az általa adott utasítást, a magasba is emeli őt. Ezzel együtt Nor'Deron ismét talpon terem, s páratlan ügyességéről tanúbizonyságot adva rúgja le lábáról fekete kopottas bőrcsizmáit, mindezt úgy, hogy közben újból szenvedélyes csókot lehel a karjaiban lévő, tündér ajkaira.*
1812. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-01-18 19:55:35
Üzenet elküldve: 2021-01-18 19:55:35
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
//A büdös és a bunkó//
//Fürdőház//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Rynsell uraság egyetlen szóval nyugtázza az egész történetet. Ennél azért többet várt volna a lány, ha már az ő kedvére mesélt. Legalább pár dicsérő szót vagy ilyesmit, de ez elmarad. Inkább csak megróják, mert annak tűnik a férfi kérdése. A csalódottság egy pillanatig az arcára fagy.*
- A férfiakban nem szabad megbízni. A tündérekben meg az elfekben meg még kevésbé szabad.* Feleli szárazon. Elindulhatnak hát az öltözőbe. A férfi igazi úriemberként viselkedik, mivel pont mint vetkőzéskor elfordul. Nimeril meg pont, mint akkor véletlenül csak oda pillant, hogy aztán pironkodva kezdjen el öltözködni. Szokatlan számára ez az új öltözet, főleg a harisnya meg az a szoknya szerűség. Viszont fel kell vennie, mert ez van. Fel is veszi, hogy aztán jelezzen mesterének, hogy készen van. Az uraság meg is jegyzi neki, hogy végre néz is ki valahogy, amit ebben a helyzetben bóknak vesz. Jól esik ilyesmit hallani azért. A régi rongyok maradnak, amit most nem is bán. Egyedül a zsebkendőt tartja meg, de az már a fürdőben is vele volt. Szép tiszta, mintha csak új volna. Még egy kicsit érezni is eredeti illatát, mert csak tiszta vízben lögybölte át. Engedelmesen lépdel Rynsell mellett kifelé a fürdőházból, mintha csak egy kiskutya volna. Kicsit aggódik az edzés miatt, de muszáj mennie. Menet közben néha felpillant a férfira, de csak egy pillanatra mindig.*
//Fürdőház//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Rynsell uraság egyetlen szóval nyugtázza az egész történetet. Ennél azért többet várt volna a lány, ha már az ő kedvére mesélt. Legalább pár dicsérő szót vagy ilyesmit, de ez elmarad. Inkább csak megróják, mert annak tűnik a férfi kérdése. A csalódottság egy pillanatig az arcára fagy.*
- A férfiakban nem szabad megbízni. A tündérekben meg az elfekben meg még kevésbé szabad.* Feleli szárazon. Elindulhatnak hát az öltözőbe. A férfi igazi úriemberként viselkedik, mivel pont mint vetkőzéskor elfordul. Nimeril meg pont, mint akkor véletlenül csak oda pillant, hogy aztán pironkodva kezdjen el öltözködni. Szokatlan számára ez az új öltözet, főleg a harisnya meg az a szoknya szerűség. Viszont fel kell vennie, mert ez van. Fel is veszi, hogy aztán jelezzen mesterének, hogy készen van. Az uraság meg is jegyzi neki, hogy végre néz is ki valahogy, amit ebben a helyzetben bóknak vesz. Jól esik ilyesmit hallani azért. A régi rongyok maradnak, amit most nem is bán. Egyedül a zsebkendőt tartja meg, de az már a fürdőben is vele volt. Szép tiszta, mintha csak új volna. Még egy kicsit érezni is eredeti illatát, mert csak tiszta vízben lögybölte át. Engedelmesen lépdel Rynsell mellett kifelé a fürdőházból, mintha csak egy kiskutya volna. Kicsit aggódik az edzés miatt, de muszáj mennie. Menet közben néha felpillant a férfira, de csak egy pillanatra mindig.*
1811. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-01-18 11:18:32
Üzenet elküldve: 2021-01-18 11:18:32
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Első nap a városban//
*Úgy tűnik a férfi nem szeretné, ha kedves gesztusát dicsérné, könnyedén lerázza magáról a hálás szavakat, s így Aly sem erősködik többet. Persze azért vet egy sokatmondó pillantást a másikra, amiből láthatja, hogy nem ért vele egyet, de ezek után el is ereszti a témát.*
-Látja, a maga hibája! Nem szólt időben.
*Villant egy pimasz mosolyt az elkésett figyelmeztetést hallva, az evést viszont igyekszik sokkal türelmesebben folytatni, elvégre nem akarja megint leégetni torkát, s a hasát sem szeretné elcsapni.
A kérdésére érkezett felelet első szavaira megemelkedik szemöldöke, bár valahol sejtette persze, hogy a hosszúfülű tehetős, ilyen holmikat nem engedhet meg magának akárki.*
-Megfosztották? Talán elkövetett valamit?
*Hajol közelebb kicsit bizalmaskodva, valamivel hangját is halkabbra veszi, elvégre ez olyan dolog, amit az ember nem szívesen hangoztat nyilvánosan.*
-Nahát, akkor maga nagyon okos ember lehet.
*Kunkorodik felfelé szája sarka, miközben a talán alig észrevehető bók elhagyja ajkait majd arca hamar együtt érzővé válik a magány emlegetve.*
-Talán egyedül él?
*Ez valahol meglepi a félvért, elvégre a Dramhoz hasonló nemes urak általában már házasok, legalább is feléjük meglehetősen ritka, ha egy ilyen ifjú pár nélkül marad. A fosztogató és tomboló lázadók emlegetését hallva kénytelen arra gondolni, hogy talán összefüggés van az elf magánya és a szörnyűséges esemény között. Nem szeretné elrontani a hangulatot azzal, hogy régi sebeket tép fel a férfiban, s bár talán semmi köze a két dolognak egymáshoz, inkább nem kockáztat.*
-Szerencsére nem voltam itt.
*Bár nem hinné, hogy bármi baja is esett volna, ha mégis. Nem nevezhető nagy harcosnak, de ha az alkalom úgy hozza, tud küzdeni.*
-Pedig nem érzem magam valami szépnek.
*Ismeri be, közben iszik egy keveset a serből.*
-Sokkal inkább piszkos koldusnak. Rég volt már, mikor útnak indultam.
*Úgy tűnik a férfi nem szeretné, ha kedves gesztusát dicsérné, könnyedén lerázza magáról a hálás szavakat, s így Aly sem erősködik többet. Persze azért vet egy sokatmondó pillantást a másikra, amiből láthatja, hogy nem ért vele egyet, de ezek után el is ereszti a témát.*
-Látja, a maga hibája! Nem szólt időben.
*Villant egy pimasz mosolyt az elkésett figyelmeztetést hallva, az evést viszont igyekszik sokkal türelmesebben folytatni, elvégre nem akarja megint leégetni torkát, s a hasát sem szeretné elcsapni.
A kérdésére érkezett felelet első szavaira megemelkedik szemöldöke, bár valahol sejtette persze, hogy a hosszúfülű tehetős, ilyen holmikat nem engedhet meg magának akárki.*
-Megfosztották? Talán elkövetett valamit?
*Hajol közelebb kicsit bizalmaskodva, valamivel hangját is halkabbra veszi, elvégre ez olyan dolog, amit az ember nem szívesen hangoztat nyilvánosan.*
-Nahát, akkor maga nagyon okos ember lehet.
*Kunkorodik felfelé szája sarka, miközben a talán alig észrevehető bók elhagyja ajkait majd arca hamar együtt érzővé válik a magány emlegetve.*
-Talán egyedül él?
*Ez valahol meglepi a félvért, elvégre a Dramhoz hasonló nemes urak általában már házasok, legalább is feléjük meglehetősen ritka, ha egy ilyen ifjú pár nélkül marad. A fosztogató és tomboló lázadók emlegetését hallva kénytelen arra gondolni, hogy talán összefüggés van az elf magánya és a szörnyűséges esemény között. Nem szeretné elrontani a hangulatot azzal, hogy régi sebeket tép fel a férfiban, s bár talán semmi köze a két dolognak egymáshoz, inkább nem kockáztat.*
-Szerencsére nem voltam itt.
*Bár nem hinné, hogy bármi baja is esett volna, ha mégis. Nem nevezhető nagy harcosnak, de ha az alkalom úgy hozza, tud küzdeni.*
-Pedig nem érzem magam valami szépnek.
*Ismeri be, közben iszik egy keveset a serből.*
-Sokkal inkább piszkos koldusnak. Rég volt már, mikor útnak indultam.
1810. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-01-18 09:57:19
Üzenet elküldve: 2021-01-18 09:57:19
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A büdös és a bunkó//
//Fürdőház//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nimeril eleget téve kérésének végül részletezni kezdi az imént elhangzó képtelen történetet. Naiv módon azt gondolta, ha a lány felel a kérdéseire majd jóval tisztábban fogja látni a gonosz kis tündérke szándékait eme katyvaszos mesében, de mindössze annyit sikerül megtudnia, hogy végtelenül ostoba. Az is egy érdekes téma lehetne, hogyan is került ostor a fattyúhoz, elvégre meglehetősen furcsa fegyver, ha igazán meg akarná védeni magát bizony nem korbáccsal mászkálna. Hallva a másik kiváló állatismeretét, vigyor kúszik az arcára. Bár tény, amaz valamiféle gyógyítónak mondta magát, nem pedig druidának, ettől még ismerhetné valamennyire az erdei lényeket -pár apró információ ezekről az állatokról is életet menthet.
A baglyos részt már nem is érti, de úgy érzi amaz eleget csacsogott, így nem kérdez vissza rá.*
-Érdekes.
*Mindössze ennyit fűz hozzá a hallottakhoz.*
-Remélem tanultál az esetből. Ostoba dolog idegenekben bízni.
*Osztja meg atyai jó tanácsát, s ennyivel le is zárja. Az öltözőbe érve, tekintettel a vöröskére, végül minden úgy megy, mint mikor megérkeztek. Az elf elfordul, miközben magára cibálja ruháit, s csak akkor pillant a másik felé, ha az már biztosan készen van.*
-A régi rongyaidat hagyjuk itt.
*Javasolja, nap végén a tulajdonos vagy valaki úgyis kidobja a fenébe a használhatatlan ruhadarabokat.
Amennyiben az új ruhát magára húzta már új szolgálója, elismerően biccent.*
-Végre nézel ki valahogy.
*Közben megint arra gondol, micsoda jótét lélek is ő, s ha minden rendben megy, már lépdel is ki a fürdőházból.*
//Fürdőház//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nimeril eleget téve kérésének végül részletezni kezdi az imént elhangzó képtelen történetet. Naiv módon azt gondolta, ha a lány felel a kérdéseire majd jóval tisztábban fogja látni a gonosz kis tündérke szándékait eme katyvaszos mesében, de mindössze annyit sikerül megtudnia, hogy végtelenül ostoba. Az is egy érdekes téma lehetne, hogyan is került ostor a fattyúhoz, elvégre meglehetősen furcsa fegyver, ha igazán meg akarná védeni magát bizony nem korbáccsal mászkálna. Hallva a másik kiváló állatismeretét, vigyor kúszik az arcára. Bár tény, amaz valamiféle gyógyítónak mondta magát, nem pedig druidának, ettől még ismerhetné valamennyire az erdei lényeket -pár apró információ ezekről az állatokról is életet menthet.
A baglyos részt már nem is érti, de úgy érzi amaz eleget csacsogott, így nem kérdez vissza rá.*
-Érdekes.
*Mindössze ennyit fűz hozzá a hallottakhoz.*
-Remélem tanultál az esetből. Ostoba dolog idegenekben bízni.
*Osztja meg atyai jó tanácsát, s ennyivel le is zárja. Az öltözőbe érve, tekintettel a vöröskére, végül minden úgy megy, mint mikor megérkeztek. Az elf elfordul, miközben magára cibálja ruháit, s csak akkor pillant a másik felé, ha az már biztosan készen van.*
-A régi rongyaidat hagyjuk itt.
*Javasolja, nap végén a tulajdonos vagy valaki úgyis kidobja a fenébe a használhatatlan ruhadarabokat.
Amennyiben az új ruhát magára húzta már új szolgálója, elismerően biccent.*
-Végre nézel ki valahogy.
*Közben megint arra gondol, micsoda jótét lélek is ő, s ha minden rendben megy, már lépdel is ki a fürdőházból.*
1809. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-01-17 23:49:41
Üzenet elküldve: 2021-01-17 23:49:41
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Első nap a városban//
- Ugyan kérem, csak a köpenyem adtam kölcsön. * Csóválja a fejét a férfi, bár való igaz, hogy nem volt semmiség, azért nem szeretne feleslegesen túl sok dicséretet kapni. Jobban belegondolva, a tett inkább volt felesleges és buta, mint önzetlen, és gáláns. Persze ha Alymeidha hálálkodni szeretne, azt nem utasítaná vissza, de fiatal még az este, és egyelőre nem nagyon utal semmi ilyesmire a lány viselkedése. *
- Vigyázzon kérem, ne égesse meg magát. * Mosolyog barátságosan, pillantásával sokatmondóan intve a leves felé, ami valóban gőzölög. Dram bármennyire is szeretné minél előbb érezni, ahogy felmelegíti őt az étel, türelmesen, és szépen eszik, ahogy mindig is szokott, ahogy nevelték. Akár egy főnemes udvarában is lehetne, akkor se lógna ki a sorból. Asztaltársa viszont egyre inkább emlékezteti őt szerelmére, a nőre, akiről sokáig hitte azt, hogy tulajdon húga, és hogy az iránta táplált érzelmei rosszak, ezért viaskodott is velük. És mire rájöttek, hogy boldogan lehetnének egymásé, és hogy szeretik egymást, addigra el is köszönt tőle, mert elválasztotta őket az élet, még ha ideiglenesen is. A kérdésre elgondolkodik egy pillanatra, és visszafojt egy mély sóhajt. *
- Nos, egykor nemesnek számítottam ebben a városban. * Néz körbe, és gondolkodik tovább. * Bár címemtől megfosztottak ugyan, birtokom és a vagyonom még mindig az enyém. Számtalan könyvet halmoztam fel az idők során, jóval többet, amennyit képes lennék elolvasni a szabadidőmben. Ezért telente leginkább ezzel töltöm azt, próbálok minél többet megtudni a letűnt korokról, elfeledett gondolkodóktól, és a világ nagy rejtélyeiről. Mint megannyi barát, és tanító, vesznek körbe, és űzik el a magányt. * Ad magyarázatot, ami talán kicsit szomorú is, és nem annyira lelkesítő, ahogy azt Drameiloten előadja. Való igaz, nem sok élő barátja van, aki nem egy könyv írásán keresztül beszélne hozzá, akik válaszolnának feltett kérdéseire. *
- Szerencsés időben érkezett. Nem olyan régen még lázadó csürhék tomboltak, fosztogattak és erőszakoltak mindenfelé. * Mondja a férfi, bár nem volt itt, ilyen dolgokat hallott, és még ha nem is igazak, ő annak hiszi ezeket a történeteket. *
- Szörnyű belegondolni, hogy mit tettek volna egy magához fogható szépséggel.
- Ugyan kérem, csak a köpenyem adtam kölcsön. * Csóválja a fejét a férfi, bár való igaz, hogy nem volt semmiség, azért nem szeretne feleslegesen túl sok dicséretet kapni. Jobban belegondolva, a tett inkább volt felesleges és buta, mint önzetlen, és gáláns. Persze ha Alymeidha hálálkodni szeretne, azt nem utasítaná vissza, de fiatal még az este, és egyelőre nem nagyon utal semmi ilyesmire a lány viselkedése. *
- Vigyázzon kérem, ne égesse meg magát. * Mosolyog barátságosan, pillantásával sokatmondóan intve a leves felé, ami valóban gőzölög. Dram bármennyire is szeretné minél előbb érezni, ahogy felmelegíti őt az étel, türelmesen, és szépen eszik, ahogy mindig is szokott, ahogy nevelték. Akár egy főnemes udvarában is lehetne, akkor se lógna ki a sorból. Asztaltársa viszont egyre inkább emlékezteti őt szerelmére, a nőre, akiről sokáig hitte azt, hogy tulajdon húga, és hogy az iránta táplált érzelmei rosszak, ezért viaskodott is velük. És mire rájöttek, hogy boldogan lehetnének egymásé, és hogy szeretik egymást, addigra el is köszönt tőle, mert elválasztotta őket az élet, még ha ideiglenesen is. A kérdésre elgondolkodik egy pillanatra, és visszafojt egy mély sóhajt. *
- Nos, egykor nemesnek számítottam ebben a városban. * Néz körbe, és gondolkodik tovább. * Bár címemtől megfosztottak ugyan, birtokom és a vagyonom még mindig az enyém. Számtalan könyvet halmoztam fel az idők során, jóval többet, amennyit képes lennék elolvasni a szabadidőmben. Ezért telente leginkább ezzel töltöm azt, próbálok minél többet megtudni a letűnt korokról, elfeledett gondolkodóktól, és a világ nagy rejtélyeiről. Mint megannyi barát, és tanító, vesznek körbe, és űzik el a magányt. * Ad magyarázatot, ami talán kicsit szomorú is, és nem annyira lelkesítő, ahogy azt Drameiloten előadja. Való igaz, nem sok élő barátja van, aki nem egy könyv írásán keresztül beszélne hozzá, akik válaszolnának feltett kérdéseire. *
- Szerencsés időben érkezett. Nem olyan régen még lázadó csürhék tomboltak, fosztogattak és erőszakoltak mindenfelé. * Mondja a férfi, bár nem volt itt, ilyen dolgokat hallott, és még ha nem is igazak, ő annak hiszi ezeket a történeteket. *
- Szörnyű belegondolni, hogy mit tettek volna egy magához fogható szépséggel.
1808. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-01-17 21:59:55
Üzenet elküldve: 2021-01-17 21:59:55
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Első nap a városban//
*Aly most, hogy végre bent vannak a meleg fogadóban, máris sokkal jobban érzi magát. Átfagyott tagjai lassacskán felmelegednek, hamarosan pedig ehet és ihat, amire jó ideje nem volt már lehetősége. A legjobb az lenne, ha egy meleg fürdőt is vehetne, lemoshatná a hosszú út mocskát magáról és a nap zárásaként tisztán hajthatná álomra a fejét.
A hely egyébként valóban tisztességesnek tűnik. A legkevésbé sem hasonlít ahhoz az ijesztő, rossz arcú alakokkal teli késdobálóra a Kikötőből, már annak is örül, ha a szobák csak fele olyan rosszak, mint ott. *
-Igazán semmiség azok után, hogy milyen kedves volt hozzám.
*Pillant hálás mosollyal a másikra, miközben kezeit dörzsöli, majd mikor már valamelyest felmelegednek, elengedi őket.
Visszahúzódva az asztallaptól, ficeregve próbál kényelmes pózt felvenni a széken, hogy aztán a férfihoz hasonlatosan, ő is magához vegye a forró, gőzölgő ragut. Felkanalaz egy adagot evőeszközére az ételből, szabad kezével fülei mögé söpri arcába lógó szőke tincseit, aztán lassan fújni kezdi kanala tartalmát. Mivel elég türelmetlen az éhségtől, túl hamar kezdi el enni, torkát égeti a lefelé csúszó falat, ezért kinyitva száját legyezgetni kezdi.*
-Fohhó!
*Nyúl gyorsan a mézsörért, hogy leöblítse, aztán pedig sűrű elnézéseket kér modortalanságáért. *
-Ó, ugyan már!
*Legyint miután megmenekül a spontán öngyulladástól, a következő adagot már sokkal óvatosabban veszi magához.*
-Olvasószoba? Talán maga valamiféle tudós?
*Érdeklődik őszintén, még életében nem hallott olyanról, hogy valakinek saját szobája lett volna csak külön arra, hogy olvasson.
Mielőtt még válaszolhatna a neki szánt kérdésre, gyorsan eszik még egy kicsit, s kortyol a mézsörből, addig is nyer magának egy kis időt a gondolkodásra.*
-Nem volt különösebb okom, csak érdekelt Arthenior. Tudja, ez az első alkalom, hogy ekkora városban járok.
*Aly most, hogy végre bent vannak a meleg fogadóban, máris sokkal jobban érzi magát. Átfagyott tagjai lassacskán felmelegednek, hamarosan pedig ehet és ihat, amire jó ideje nem volt már lehetősége. A legjobb az lenne, ha egy meleg fürdőt is vehetne, lemoshatná a hosszú út mocskát magáról és a nap zárásaként tisztán hajthatná álomra a fejét.
A hely egyébként valóban tisztességesnek tűnik. A legkevésbé sem hasonlít ahhoz az ijesztő, rossz arcú alakokkal teli késdobálóra a Kikötőből, már annak is örül, ha a szobák csak fele olyan rosszak, mint ott. *
-Igazán semmiség azok után, hogy milyen kedves volt hozzám.
*Pillant hálás mosollyal a másikra, miközben kezeit dörzsöli, majd mikor már valamelyest felmelegednek, elengedi őket.
Visszahúzódva az asztallaptól, ficeregve próbál kényelmes pózt felvenni a széken, hogy aztán a férfihoz hasonlatosan, ő is magához vegye a forró, gőzölgő ragut. Felkanalaz egy adagot evőeszközére az ételből, szabad kezével fülei mögé söpri arcába lógó szőke tincseit, aztán lassan fújni kezdi kanala tartalmát. Mivel elég türelmetlen az éhségtől, túl hamar kezdi el enni, torkát égeti a lefelé csúszó falat, ezért kinyitva száját legyezgetni kezdi.*
-Fohhó!
*Nyúl gyorsan a mézsörért, hogy leöblítse, aztán pedig sűrű elnézéseket kér modortalanságáért. *
-Ó, ugyan már!
*Legyint miután megmenekül a spontán öngyulladástól, a következő adagot már sokkal óvatosabban veszi magához.*
-Olvasószoba? Talán maga valamiféle tudós?
*Érdeklődik őszintén, még életében nem hallott olyanról, hogy valakinek saját szobája lett volna csak külön arra, hogy olvasson.
Mielőtt még válaszolhatna a neki szánt kérdésre, gyorsan eszik még egy kicsit, s kortyol a mézsörből, addig is nyer magának egy kis időt a gondolkodásra.*
-Nem volt különösebb okom, csak érdekelt Arthenior. Tudja, ez az első alkalom, hogy ekkora városban járok.
1807. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-01-17 19:21:16
Üzenet elküldve: 2021-01-17 19:21:16
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Éjféli Havazás//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Nalret figyelmét nem kerüli el a meg nem szűnő mosoly a férfi arcán, azonban sem ideje, sem vágya kitérni ennek miértjére, ugyanis az ölében ülve hamar lekerül az ing a másik testéről. Erősen kapaszkodik az izmos felkarokba, majd, a csókból pár pillanatig elszakadva először a másik tekintetét veszi észre, aki ezidáig Nalret szemébe nézett. Ez egy rövid időre kizökkenti, mintha csak eltűnődne azon, ez a kurafi mégsem olyan rossz teremtmény, még talán tisztességes is. Azonban ezt a gondolatát hamar igyekszik elhessegetni, nehogy ugyanaz az érzés kerítse hatalmába, ami már korábban is odalent, a fogadóban. Nincs szüksége kötődésekre. Így esik meg, hogy szemét sietősen kiszakítva a kontaktusból, lesütve észreveszi a sebhelyeket, s gyengéden végig is simít rajtuk apró ujjaival, fejét kissé oldalra döntve, kicsit sem tartván zavarónak őket. Valamilyen szinten még kívánatosnak is véli, főleg az ezzel járó felismerést: nem tudnak egymásról semmit. A ködösség és a rejtelmesség pedig Nalret számára valamiért miért csábító volt. Hamar kizökkentik azonban mozdulatából, Nor'Deron szorosan ölei magához a nő apró testét, aki alig tér észhez magán érezve egy másik ember testét. Nor'Deron ujjai pedig hamar becsusszannak ruhája alá, az érintéstől pedig Nalret végig libabőrös lesz, mintha már évek óta várta volna ezt a pillanatot. El is enged egy halk sóhajt, szinte forog vele a világ mámorában. Szárnyai eddig testéhez feszültek, de ebben a pillanatban annyira sikerült elengednie magát, hogy azok hamar széttárulkoznak, eltakarva ezzel a hold gyöngéd fényét. Azzal sem törődik, hogy talán ezzel bepillantást ad a másiknak leginkább rejtegetett foltjába a múltból: megtépázott szárnyai a mai napig nem jöttek rendbe, s talán nem is fognak. Az adott szituációban viszont eszébe sem jutnak ezek a hibák, miközben óvatosan bújtatják őt ki ruhájából, a fehér tollak egyetlen mozdulattal szinte burokként ölelik körbe kettejüket. Ő maga is elmosolyodik, majd még izgatottabban lehel csókot a félmeztelen fattyú ajkaira. Ruhája elegendő babrálást követően elválik ő felsőtestétől is, halkan susogva hullik ölébe, felfedve ezzel bár nem hatalmas, de formás ikreit, Nalret pedig egy nagy lélegzetvétellel karöltve emeli a plafon felé tekintetét, hogy egyrészről a férfi szabadon csókolhassa nyakát, másrészről melle megemelkedve hozzáérjen a fattyú mellkasához. Közben már óvatosan elkezdi ringatni csípőjét, szinte tudat alatt, körkörösen, ezzel folyamatosan más területen érezve a kidomborodó férfiasságot. Mintha csak visszatért volna belé a lélek, türelmetlenül várja a következő perceket, melyeket szemmel láthatóan pattanásig próbál feszíteni az a szemtelen, de Nalret nem fogja megadni magát ilyen könnyen.*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Nalret figyelmét nem kerüli el a meg nem szűnő mosoly a férfi arcán, azonban sem ideje, sem vágya kitérni ennek miértjére, ugyanis az ölében ülve hamar lekerül az ing a másik testéről. Erősen kapaszkodik az izmos felkarokba, majd, a csókból pár pillanatig elszakadva először a másik tekintetét veszi észre, aki ezidáig Nalret szemébe nézett. Ez egy rövid időre kizökkenti, mintha csak eltűnődne azon, ez a kurafi mégsem olyan rossz teremtmény, még talán tisztességes is. Azonban ezt a gondolatát hamar igyekszik elhessegetni, nehogy ugyanaz az érzés kerítse hatalmába, ami már korábban is odalent, a fogadóban. Nincs szüksége kötődésekre. Így esik meg, hogy szemét sietősen kiszakítva a kontaktusból, lesütve észreveszi a sebhelyeket, s gyengéden végig is simít rajtuk apró ujjaival, fejét kissé oldalra döntve, kicsit sem tartván zavarónak őket. Valamilyen szinten még kívánatosnak is véli, főleg az ezzel járó felismerést: nem tudnak egymásról semmit. A ködösség és a rejtelmesség pedig Nalret számára valamiért miért csábító volt. Hamar kizökkentik azonban mozdulatából, Nor'Deron szorosan ölei magához a nő apró testét, aki alig tér észhez magán érezve egy másik ember testét. Nor'Deron ujjai pedig hamar becsusszannak ruhája alá, az érintéstől pedig Nalret végig libabőrös lesz, mintha már évek óta várta volna ezt a pillanatot. El is enged egy halk sóhajt, szinte forog vele a világ mámorában. Szárnyai eddig testéhez feszültek, de ebben a pillanatban annyira sikerült elengednie magát, hogy azok hamar széttárulkoznak, eltakarva ezzel a hold gyöngéd fényét. Azzal sem törődik, hogy talán ezzel bepillantást ad a másiknak leginkább rejtegetett foltjába a múltból: megtépázott szárnyai a mai napig nem jöttek rendbe, s talán nem is fognak. Az adott szituációban viszont eszébe sem jutnak ezek a hibák, miközben óvatosan bújtatják őt ki ruhájából, a fehér tollak egyetlen mozdulattal szinte burokként ölelik körbe kettejüket. Ő maga is elmosolyodik, majd még izgatottabban lehel csókot a félmeztelen fattyú ajkaira. Ruhája elegendő babrálást követően elválik ő felsőtestétől is, halkan susogva hullik ölébe, felfedve ezzel bár nem hatalmas, de formás ikreit, Nalret pedig egy nagy lélegzetvétellel karöltve emeli a plafon felé tekintetét, hogy egyrészről a férfi szabadon csókolhassa nyakát, másrészről melle megemelkedve hozzáérjen a fattyú mellkasához. Közben már óvatosan elkezdi ringatni csípőjét, szinte tudat alatt, körkörösen, ezzel folyamatosan más területen érezve a kidomborodó férfiasságot. Mintha csak visszatért volna belé a lélek, türelmetlenül várja a következő perceket, melyeket szemmel láthatóan pattanásig próbál feszíteni az a szemtelen, de Nalret nem fogja megadni magát ilyen könnyen.*
1806. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-01-17 15:45:27
Üzenet elküldve: 2021-01-17 15:45:27
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Első nap a városban//
- G-g-gondoltam így gy-gy-gyorsabb. * Magyarázza Dram még mindig dideregve, hogy miért fizetett. Minél előbb levest akar enni, hogy az egy kicsit felmelegítse. A köpenyt hálásan húzza szorosra magán, és még a lány saját köpenye is az ölébe kerül. Erről az anyagról már korábban megállapította, hogy átázhatott, és így, hogy hozzá ér, egyértelműnek tűnik, hogy nem tévedett. De nem utasítja el, mert nem akar hálátlan, vagy modortalan lenni. Inkább egy kicsit közelebb húzza a székét a kályhához. Engedelmesen nyújtja ki kezét, és hálásan fogadja a puha, és meleg kacsókat, amik közé jobbját zárja a félvér. Bár kellemetlen érzés még mindig, az ezernyi tűszúrás csak rosszabb az érintéstől, hálásan veszi, mert tudja, hogy a javuláshoz vezető utat járják. *
- Nagyon köszönöm a gondoskodást. * Jegyzi meg, amikor megérkezik a rendelt étel, arca és szeme tényleg háláról árulkodik, és maga mellé teszi a még mindig hideg szürke köpenyt, miközben szorosabbra húzza a sajátját. *
- Jobban vagyok, és még jobban leszek. * Teszi még hozzá egy halovány mosollyal, ahogy maga elé húzza a gőzölgő tányért. Boldogan emeli a szájához a kanalát, amiben már ott is a meleg ragú, ami hamarosan őt is fűteni kezdi. *
- Elnézését kérem, amiért ilyen szánalmas látványt nyújtok. Télen általában a meleg olvasószobában vészelem át az időt, és nem vagyok hozzászokva a hideghez. * Ad halovány magyarázatot a helyzetre, bár tudja, hogy ez nem sokat jelenthet most a másik számára. *
- Inkább meséljen arról, hogy miért érkezett a városunkba. * Kéri a lányt, ahogy megpróbálja másra terelni a témát. *
- G-g-gondoltam így gy-gy-gyorsabb. * Magyarázza Dram még mindig dideregve, hogy miért fizetett. Minél előbb levest akar enni, hogy az egy kicsit felmelegítse. A köpenyt hálásan húzza szorosra magán, és még a lány saját köpenye is az ölébe kerül. Erről az anyagról már korábban megállapította, hogy átázhatott, és így, hogy hozzá ér, egyértelműnek tűnik, hogy nem tévedett. De nem utasítja el, mert nem akar hálátlan, vagy modortalan lenni. Inkább egy kicsit közelebb húzza a székét a kályhához. Engedelmesen nyújtja ki kezét, és hálásan fogadja a puha, és meleg kacsókat, amik közé jobbját zárja a félvér. Bár kellemetlen érzés még mindig, az ezernyi tűszúrás csak rosszabb az érintéstől, hálásan veszi, mert tudja, hogy a javuláshoz vezető utat járják. *
- Nagyon köszönöm a gondoskodást. * Jegyzi meg, amikor megérkezik a rendelt étel, arca és szeme tényleg háláról árulkodik, és maga mellé teszi a még mindig hideg szürke köpenyt, miközben szorosabbra húzza a sajátját. *
- Jobban vagyok, és még jobban leszek. * Teszi még hozzá egy halovány mosollyal, ahogy maga elé húzza a gőzölgő tányért. Boldogan emeli a szájához a kanalát, amiben már ott is a meleg ragú, ami hamarosan őt is fűteni kezdi. *
- Elnézését kérem, amiért ilyen szánalmas látványt nyújtok. Télen általában a meleg olvasószobában vészelem át az időt, és nem vagyok hozzászokva a hideghez. * Ad halovány magyarázatot a helyzetre, bár tudja, hogy ez nem sokat jelenthet most a másik számára. *
- Inkább meséljen arról, hogy miért érkezett a városunkba. * Kéri a lányt, ahogy megpróbálja másra terelni a témát. *
1805. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-01-16 10:14:05
Üzenet elküldve: 2021-01-16 10:14:05
Rang: Játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Találkozások//
*Hüvelykujjával, felhős gondolatokkal vakargatja állát. A probléma "lényegét" megtudva már erős támogathatnék támadt az orkban; kevés dolog okoz neki nagyobb mámort, mint ilyen mélyen fetrengő paraziták koponyáinak bezúzása. Csakhogy nem tudnak gyakorlatilag semmit se a helyről, se a célpontok számáról. Számára kissé kényelmetlen lesz, de talán a városőrséghez el tudnak menni egy kis extra erőt kikönyörögni; Ha a tény, hogy emberkereskedők karistolnak szeretett városukban nem elég arra, hogy legalább is kis járatot elindítsanak velük, akkor nem tudja, mégis mi. De azért mégsem kergethetik velük fél Arthenioron keresztül őket, ha még egy utcanévvel sem rendelkeznek. Akkor talán mégis előre kell menniük körülnézni először.
Gondolatmenetét félbeszakítja Akanaeu kérdése. Jobb szemöldökét kérdően megelemelve mered rá; hogy érti, hogy tudja e? Aztán hirtelen rádöbben a félreértésre, és zavartan megrázza a fejét.*
- Nem azt mondtam, hogy pontosan "őket" ismerem. Nem csak ezen a környéken léteznek rabszolgakereskedők, tudod, és megeszem a bakancsom, ha pont az enyéimmel akadtál össze. Akkor már égne ez a város is. *Megint megrázza fejét, most egy rossz ómenet elűző stílussal. Csak adja az összes szent, hogy velük soha nem hozza össze többet a sors.
De a fenébe is, ha van lehetősége csökkenteni a fajtájuk létszámát, akkor miért üldögélnek még mindig?
Otthagyva a második sült maradékát, lassan föláll s miután a pultoshoz lépeget, vesz két pohár Almabort öntözésnek 24 aranyért. Most kelleni fog a felfrissült elme, és folyadék nélkül azt az állapotot igencsak bonyodalmas elérni. Kis híján el is fogyasztja sajátját, mire visszamegy az asztalhoz és gyorsan odapasszolja rögtönzött társának az alig alkoholos italt.*
- Nem hiszem hogy meg fogsz ezután torpanni, úgyhogy besegítek. Tekintsd ezt az artheniori vendégszeretetnek. *Pár vészjósló váll-és nyakropogtatás után folytatja:* - Letudjuk a legvalószínűbbet elsőnek és körülnézünk a Romvárosban; minél kevesebb időt teketóriázunk ott, annál jobb. Ha találunk valamit, sprintelünk vissza az őrökhöz és kikérünk egy csapatot. Arany miatt pedig ne aggódj: nem csak itt töltöm az egész napomat. *Lazán bólint egyet, és karjait egymásba fonva várja a lány válaszát.*
*Hüvelykujjával, felhős gondolatokkal vakargatja állát. A probléma "lényegét" megtudva már erős támogathatnék támadt az orkban; kevés dolog okoz neki nagyobb mámort, mint ilyen mélyen fetrengő paraziták koponyáinak bezúzása. Csakhogy nem tudnak gyakorlatilag semmit se a helyről, se a célpontok számáról. Számára kissé kényelmetlen lesz, de talán a városőrséghez el tudnak menni egy kis extra erőt kikönyörögni; Ha a tény, hogy emberkereskedők karistolnak szeretett városukban nem elég arra, hogy legalább is kis járatot elindítsanak velük, akkor nem tudja, mégis mi. De azért mégsem kergethetik velük fél Arthenioron keresztül őket, ha még egy utcanévvel sem rendelkeznek. Akkor talán mégis előre kell menniük körülnézni először.
Gondolatmenetét félbeszakítja Akanaeu kérdése. Jobb szemöldökét kérdően megelemelve mered rá; hogy érti, hogy tudja e? Aztán hirtelen rádöbben a félreértésre, és zavartan megrázza a fejét.*
- Nem azt mondtam, hogy pontosan "őket" ismerem. Nem csak ezen a környéken léteznek rabszolgakereskedők, tudod, és megeszem a bakancsom, ha pont az enyéimmel akadtál össze. Akkor már égne ez a város is. *Megint megrázza fejét, most egy rossz ómenet elűző stílussal. Csak adja az összes szent, hogy velük soha nem hozza össze többet a sors.
De a fenébe is, ha van lehetősége csökkenteni a fajtájuk létszámát, akkor miért üldögélnek még mindig?
Otthagyva a második sült maradékát, lassan föláll s miután a pultoshoz lépeget, vesz két pohár Almabort öntözésnek 24 aranyért.
Most kelleni fog a felfrissült elme, és folyadék nélkül azt az állapotot igencsak bonyodalmas elérni. Kis híján el is fogyasztja sajátját, mire visszamegy az asztalhoz és gyorsan odapasszolja rögtönzött társának az alig alkoholos italt.*- Nem hiszem hogy meg fogsz ezután torpanni, úgyhogy besegítek. Tekintsd ezt az artheniori vendégszeretetnek. *Pár vészjósló váll-és nyakropogtatás után folytatja:* - Letudjuk a legvalószínűbbet elsőnek és körülnézünk a Romvárosban; minél kevesebb időt teketóriázunk ott, annál jobb. Ha találunk valamit, sprintelünk vissza az őrökhöz és kikérünk egy csapatot. Arany miatt pedig ne aggódj: nem csak itt töltöm az egész napomat. *Lazán bólint egyet, és karjait egymásba fonva várja a lány válaszát.*
1804. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-01-16 01:56:35
Üzenet elküldve: 2021-01-16 01:56:35
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Első nap a városban//
*Eeyr neve nem ismeretlen a lány számára. Bár az elf közösségben, ahol élete eddigi éveit töltötte, elsősorban a fák és erdők isteneinek tanát követték, az utóbbi években, miután a Hetedik misszionáriusai meglátogatták a helyet, páran az istennőt kezdték el követni.
Dramnak gyorsan sikerül elvennie halovány kedvét is a mágiatanuláshoz, annyira azért nem érdekli a dolog, hogy nagy összegeket áldozzon rá.
Ahogy rákerül a köpeny még ellenkezne, de végül hálás mosoly ül ki arcára, s halkan meg is köszöni. A kedves gesztusért cserébe természetesen szedi is fürgén a lábait, hogy ne legyenek túl sokáig a hidegben, közben persze belé karol, hátha át tud adni neki valamennyi testhőt.
Amint belépnek a fogadó ajtaján, folyamatosan Dram nyomában van, hiszen ő tudja, hogy mennek itt a dolgok, hamar le is ül vele a meleg kályha mellé.*
-Nem kellett volna meghívnia!
*Kihallatszik némi korholás szavaiból, s már veszi is le az átmelegített köpenyt, hogy a másik hátára terítse. Sajátját is hamar leveti, idebent már elég meleg van ahhoz, hogy ne vacogjon, a szürke anyagot pedig a hosszúfülű ölébe teríti, gondosan betakarva vele. Gondoskodása sajnos nem igazán a sajátja, valami, amit otthonról tanult és ami igencsak hasznos, hiszen tisztában van vele, hogy jó benyomást tud tenni vele.*
-Látja, mondtam, hogy ne adja ide. Mi lesz, ha belázasodik?
*Pillant a kályhához kucorodó Dramra, közben pedig rosszallóan megcsóválja a fejét*
-Adja a kezét!
*Szól, szinte már utasít, amennyiben pedig a vacogó férfi eleget tesz kérésének, úgy kezei közé veszi az egyik hideg végtagot, igyekszik meleget lehelni rá. Szerencsére sohasem volt gondja azzal, ha hozzá kell érnie valakihez, még ha idegenről is van szó, nem igazán szokott zavarba jönni az ilyesmitől.
Amint kihozzák a rendelést, elengedi a másikat, reméli, hogy a forró leves gyorsan átmelegíti majd a testét.*
-Jobban van kicsit?
*Szólal meg pár perc után, ha útitársa esetleg nekilát végre az ételnek, s amint válaszol, maga is kanalat vesz a kezébe.*
*Eeyr neve nem ismeretlen a lány számára. Bár az elf közösségben, ahol élete eddigi éveit töltötte, elsősorban a fák és erdők isteneinek tanát követték, az utóbbi években, miután a Hetedik misszionáriusai meglátogatták a helyet, páran az istennőt kezdték el követni.
Dramnak gyorsan sikerül elvennie halovány kedvét is a mágiatanuláshoz, annyira azért nem érdekli a dolog, hogy nagy összegeket áldozzon rá.
Ahogy rákerül a köpeny még ellenkezne, de végül hálás mosoly ül ki arcára, s halkan meg is köszöni. A kedves gesztusért cserébe természetesen szedi is fürgén a lábait, hogy ne legyenek túl sokáig a hidegben, közben persze belé karol, hátha át tud adni neki valamennyi testhőt.
Amint belépnek a fogadó ajtaján, folyamatosan Dram nyomában van, hiszen ő tudja, hogy mennek itt a dolgok, hamar le is ül vele a meleg kályha mellé.*
-Nem kellett volna meghívnia!
*Kihallatszik némi korholás szavaiból, s már veszi is le az átmelegített köpenyt, hogy a másik hátára terítse. Sajátját is hamar leveti, idebent már elég meleg van ahhoz, hogy ne vacogjon, a szürke anyagot pedig a hosszúfülű ölébe teríti, gondosan betakarva vele. Gondoskodása sajnos nem igazán a sajátja, valami, amit otthonról tanult és ami igencsak hasznos, hiszen tisztában van vele, hogy jó benyomást tud tenni vele.*
-Látja, mondtam, hogy ne adja ide. Mi lesz, ha belázasodik?
*Pillant a kályhához kucorodó Dramra, közben pedig rosszallóan megcsóválja a fejét*
-Adja a kezét!
*Szól, szinte már utasít, amennyiben pedig a vacogó férfi eleget tesz kérésének, úgy kezei közé veszi az egyik hideg végtagot, igyekszik meleget lehelni rá. Szerencsére sohasem volt gondja azzal, ha hozzá kell érnie valakihez, még ha idegenről is van szó, nem igazán szokott zavarba jönni az ilyesmitől.
Amint kihozzák a rendelést, elengedi a másikat, reméli, hogy a forró leves gyorsan átmelegíti majd a testét.*
-Jobban van kicsit?
*Szólal meg pár perc után, ha útitársa esetleg nekilát végre az ételnek, s amint válaszol, maga is kanalat vesz a kezébe.*
1803. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-01-15 23:29:25
Üzenet elküldve: 2021-01-15 23:29:25
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Első nap a városban//
- Örülök, hogy így érezte. * Mosolyog a férfi, továbbra is ugyan olyan barátságosan, mint eddig. A kérdésre pedig bólint. *
- Valóban az vagyok, Eeyr és Teysus vallásának is híve. Úgy gondolom, hogy ketten együtt pont azokat a tanokat vallják, ami alapján mindig is elképzeltem az életem. * Magyarázza a férfi, de szándékosan nem kérdez rá, hogy a félelf mennyire ért egyet a tanokkal, és ezekkel a gondolatokkal. Vannak kérdések, amikre jobb nem tudni a választ, legalábbis az ismeretség ilyen korai szakaszában. *
- Igen, tanulható. * Bólint a férfi elgondolkodva. * Bár nem egyszerű, és sok pénzt elkérnek érte azok, akik tanítani tudják. És tanítani nehezebb, mint tanulni. * Teszi még hozzá, megelőzve bármiféle kérdést, ami Alymeidha tanítására irányulna, hiszen nem tudhatja, hogy a lánynak esze ágában sincs még mágiát tanulni. Az utazással kapcsolatos válaszra nem mond semmit, csak sejtelmesen mosolyog. Bizonyos tekintetben nagyon az egykor testvérének hitt nőre emlékezteti őt a félvér. Kicsit elszomorodik, bár ennek nem adja jelét, mert nagyon hiányzik neki Wymnter.
- Ugyan, ne törődjön velem. Ha szedjük a lábunkat, akkor hamar a Pegazusba érünk, és át se hűl a testem. * Legyint a férfi, bár nehezére esik titkolni, hogy a csípős hideg máris megérintette. *
- Kérem, siessünk. * Teszi még hozzá, és ha a másik nem tiltakozik, akkor útnak is indul.
A pegazusba érve Drameiloten, ahogy illik, elsőként nyitja ki az ajtót, és lép az ivóba. Nyújtott kézzel támasztja meg azt, hogy Alymeidha követhesse, és ahogy beérnek, a kályhához legközelebbi asztal felé indul meg a férfi. Örül neki, hogy nem ül itt senki, vacogva foglal egyből helyett. Ajkai lilás színűek, arca pirospozsgás, és az asztal fölött dörzsöli a két tenyerét, hogy zsibbadó kezébe egy kis életet leheljen. Apropó lehelés, azt is megpróbálja, hátha gyorsabban felfűtheti így a nehezen mozgó ujjacskáit. Az asztal alatt lábait dörzsöli egymáshoz, bár a csizmája alapvetően felvenné a harcot a téllel, és nem maradna alul a küzdelemben, most úgy érzi, mintha az egész teste egy jégcsap lenne. És nagyjából ennyire is mozognak a végtagjai. Barna haja, amit a köpennyel átadott csuklya sem fedett, átnedvesedett a hótól és a fejére lapul, elf fülei pedig vörösen világítanak, ahogy utat törnek a tincsek alatt. *
- El-né-zést. * Inti közelebb az egyik felszolgálót dideregve, sután kinyújtott karral. * K-k-k-k-ét... tá-tá-tányér Őzragu levest kérnék. * Adja le a rendelést, és kiválogat 22 aranyat az asztalra ejtett kis kupacból. *
- És ho-ho-hozzá két Mézsört is. * Húz félre még 30 aranyat a halomból. *
- Kö-kö-köszönjük. * Zárja rövidre a beszélgetést a felszolgálóval, és a kályha felé fordul, kinyújtva a karjait, így próbál kicsit felmelegedni. Láthatóan nincs a hideghez szokva, és nagyon nehezen viseli azt, hogy önzetlen módon átadta a bélelt, és meleg köpenyt, amit kabát helyett viselt. Az alatta lévő nemesi holmi, ugyan kiváló anyagból készült, és remek szabású, nem sok meleget ad, és könnyen át is ázik a hóeséstől. Mintha ezernyi tű szurkálná mindenhol, nagyon kellemetlen érzés, és ha tehetné, akkor azonnal egy forró fürdőbe vetné magát. Viszont épp eléggé szánalmas látványt nyújthat így is, nem kívánja tovább tetőzni a dolgot azzal, hogy faképnél hagyja a fiatal lányt, aki miatt ilyen állapotban leledzik. Ahhoz pedig nem ismeri még eléggé, hogy felajánlja a közös fürdőzés lehetőségét. Oldalra pillant, hogy a másik milyen állapotban van, és mennyire viselte meg az utazás. *
~ Pedig az istenekre mondom, de jól esne. ~
A hozzászólás írója (Drameiloten Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.15 23:29:50
- Örülök, hogy így érezte. * Mosolyog a férfi, továbbra is ugyan olyan barátságosan, mint eddig. A kérdésre pedig bólint. *
- Valóban az vagyok, Eeyr és Teysus vallásának is híve. Úgy gondolom, hogy ketten együtt pont azokat a tanokat vallják, ami alapján mindig is elképzeltem az életem. * Magyarázza a férfi, de szándékosan nem kérdez rá, hogy a félelf mennyire ért egyet a tanokkal, és ezekkel a gondolatokkal. Vannak kérdések, amikre jobb nem tudni a választ, legalábbis az ismeretség ilyen korai szakaszában. *
- Igen, tanulható. * Bólint a férfi elgondolkodva. * Bár nem egyszerű, és sok pénzt elkérnek érte azok, akik tanítani tudják. És tanítani nehezebb, mint tanulni. * Teszi még hozzá, megelőzve bármiféle kérdést, ami Alymeidha tanítására irányulna, hiszen nem tudhatja, hogy a lánynak esze ágában sincs még mágiát tanulni. Az utazással kapcsolatos válaszra nem mond semmit, csak sejtelmesen mosolyog. Bizonyos tekintetben nagyon az egykor testvérének hitt nőre emlékezteti őt a félvér. Kicsit elszomorodik, bár ennek nem adja jelét, mert nagyon hiányzik neki Wymnter.
- Ugyan, ne törődjön velem. Ha szedjük a lábunkat, akkor hamar a Pegazusba érünk, és át se hűl a testem. * Legyint a férfi, bár nehezére esik titkolni, hogy a csípős hideg máris megérintette. *
- Kérem, siessünk. * Teszi még hozzá, és ha a másik nem tiltakozik, akkor útnak is indul.
A pegazusba érve Drameiloten, ahogy illik, elsőként nyitja ki az ajtót, és lép az ivóba. Nyújtott kézzel támasztja meg azt, hogy Alymeidha követhesse, és ahogy beérnek, a kályhához legközelebbi asztal felé indul meg a férfi. Örül neki, hogy nem ül itt senki, vacogva foglal egyből helyett. Ajkai lilás színűek, arca pirospozsgás, és az asztal fölött dörzsöli a két tenyerét, hogy zsibbadó kezébe egy kis életet leheljen. Apropó lehelés, azt is megpróbálja, hátha gyorsabban felfűtheti így a nehezen mozgó ujjacskáit. Az asztal alatt lábait dörzsöli egymáshoz, bár a csizmája alapvetően felvenné a harcot a téllel, és nem maradna alul a küzdelemben, most úgy érzi, mintha az egész teste egy jégcsap lenne. És nagyjából ennyire is mozognak a végtagjai. Barna haja, amit a köpennyel átadott csuklya sem fedett, átnedvesedett a hótól és a fejére lapul, elf fülei pedig vörösen világítanak, ahogy utat törnek a tincsek alatt. *
- El-né-zést. * Inti közelebb az egyik felszolgálót dideregve, sután kinyújtott karral. * K-k-k-k-ét... tá-tá-tányér Őzragu levest kérnék. * Adja le a rendelést, és kiválogat 22 aranyat az asztalra ejtett kis kupacból.
*- És ho-ho-hozzá két Mézsört is. * Húz félre még 30 aranyat a halomból. *
- Kö-kö-köszönjük. * Zárja rövidre a beszélgetést a felszolgálóval, és a kályha felé fordul, kinyújtva a karjait, így próbál kicsit felmelegedni. Láthatóan nincs a hideghez szokva, és nagyon nehezen viseli azt, hogy önzetlen módon átadta a bélelt, és meleg köpenyt, amit kabát helyett viselt. Az alatta lévő nemesi holmi, ugyan kiváló anyagból készült, és remek szabású, nem sok meleget ad, és könnyen át is ázik a hóeséstől. Mintha ezernyi tű szurkálná mindenhol, nagyon kellemetlen érzés, és ha tehetné, akkor azonnal egy forró fürdőbe vetné magát. Viszont épp eléggé szánalmas látványt nyújthat így is, nem kívánja tovább tetőzni a dolgot azzal, hogy faképnél hagyja a fiatal lányt, aki miatt ilyen állapotban leledzik. Ahhoz pedig nem ismeri még eléggé, hogy felajánlja a közös fürdőzés lehetőségét. Oldalra pillant, hogy a másik milyen állapotban van, és mennyire viselte meg az utazás. *
~ Pedig az istenekre mondom, de jól esne. ~
A hozzászólás írója (Drameiloten Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.15 23:29:50
1802. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-01-15 19:26:17
Üzenet elküldve: 2021-01-15 19:26:17
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
//A büdös és a bunkó//
//Fürdőház//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Nem firtatják tovább ezt a témát, aminek nagyon is örül a vöröske. Van elég baja meg most már dolga anélkül is. Masszázs meg mesedélután tartása. Gyorsan besűríti az egész történetet a szerinte legizgalmasabb részekre. Talán túlságosan is sűrű lett, mert rákérdeznek több ponton is. Igazából meg is érti. Sóhajt, de hát ez van.*
- Elmondom kicsit részletesebben, ha már sikerült felkeltenem az érdeklődését. Én növényt gyűjteni mentem oda az a tündér meg egy olyan nagy erdei macskát akart megszelídíteni magának. Ibriszt vagy mit. Már az első délután összekaptunk, mert azt akarta, hogy én dolgozzak helyette is. Szét váltunk és ment mindenki a maga dolgára. Nem túl elmés ötlet Erdőmélyén. Az éjszakát kint kellett töltenem, de sikerült ejtenem egy nyulat egy hevenyészett lándzsával. Meg is sütöttem amúgy. Csak aztán majdnem belém botlott egy malacos koca, de sikerült elzavarnom csellel. Reggel én fára másztam, hogy körbe nézzek, de az a tündér pont itt kötött ki. A disznók meg visszatértek. Ez a barom meg rálőtt a saját nyílpuskájával, pedig mászhatott volna fel ő is a fára. Eltalálta ugyan, de a disznó sem hagyta annyiban. Felöklelte, hogy csak úgy repült. Később ivott zöld gyógyitalt, de járni attól még nehezen tudott. A koca után indultam, mert ő nem tudott még járni. Én meg akartam menteni, mert orvosnak tanultam. Egy malacos koca kölykei halálra vannak ítélve egyedül. Ő meg inkább megölte volna, hogy csali legyen a macskájának. Pedig tündér volt, ráadásul druida. Felhúztam neki a nyílpuskáját és úgy hagytam ott, hogy meg is tudja védeni magát. Az ám, csakhogy utánam jött, mert valahogy felszenvedte magát a lovára. Még a nyílpuskát is rám fogta, amikor nem akartam tágítani az útjából. Végül valami meggyőző varázslattal győzőt meg, hogy menthetetlen a koca. Előttem halt meg a csóró. Elküldött fáért, de közben elmúlt a varázs és rájöttem mi történt. Már előre ordítottam, hogy mekkora egy szemét. Amikor kiléptem a fák közül az már várt rám. Nyilat röpített belém. Érted? Azzal a nyílpuskával, amit én húztam fel neki. Ráadásul a madarát is rám küldte, mert volt egy baglya. A büdös kis köcsögje! Na aztán én nyíllal, de elvonszoltam magam hozzá és jól megkorbácsoltam a korbácsommal. Aztán elhúztam egy fa tövébe, hogy ellássam magam, amit meg is tettem. Ez a hülye meg szitkozódott. A vérkerthez hasonlította az erdőt. Ezután jelent meg az a sok vadállat. Nem véletlen, hiszen Eeyrel úgy tudom szoros kapcsolatban van a helyi négyhatalmú entitás. Volt ott bumszlis farkú farkas, medve meg az a ibresz vagy mi. Én meg levágtam egy szónoklatot, hogy csak egy gyökér az a gyerek semmi több. Erre elhúztak a vadak, nekem meg a lábam elé egy sas ledobta azt a növényt ágastól, amit kerestem. Vissza már ketten mentünk. De aztán az a gyökér ott hagyott a mágusnak a tornyánál. Még pénzt is hagyott, csak hát egy sérült sokat ér vele a semmi közepén. Majdnem bele is fúltam abban a mocsárba a visszaúton. Hát ennyi, csak nem akartam ilyen részletesen elmesélni, mert elég hosszú még is, mert most is rövidítettem. Ja és a baglya egyik szemébe ezután az esett után három pötty került. Olyan volt, mintha valaki más is figyelt volna onnan.* Fejezi be, de az látszik, hogy mire a végére ér már teljesen kifordul a kis csöndes lánykából. Eléggé dühösen beszélt az őt ért sérelmekről. A történetet, amúgy jó gyorsan mondja el. Ezután sérelem éri a férfit, aki tovább nem is akar már maradni. Pedig szabadkozik a lány, de rendesen. Így aztán átadja neki a törülközőt és követi az öltözőig, hogy átöltözzenek. Naná, hogy most is szégyellős, szóval örülne, ha úgy történne, mint a levetkőzésnél.*
//Fürdőház//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Nem firtatják tovább ezt a témát, aminek nagyon is örül a vöröske. Van elég baja meg most már dolga anélkül is. Masszázs meg mesedélután tartása. Gyorsan besűríti az egész történetet a szerinte legizgalmasabb részekre. Talán túlságosan is sűrű lett, mert rákérdeznek több ponton is. Igazából meg is érti. Sóhajt, de hát ez van.*
- Elmondom kicsit részletesebben, ha már sikerült felkeltenem az érdeklődését. Én növényt gyűjteni mentem oda az a tündér meg egy olyan nagy erdei macskát akart megszelídíteni magának. Ibriszt vagy mit. Már az első délután összekaptunk, mert azt akarta, hogy én dolgozzak helyette is. Szét váltunk és ment mindenki a maga dolgára. Nem túl elmés ötlet Erdőmélyén. Az éjszakát kint kellett töltenem, de sikerült ejtenem egy nyulat egy hevenyészett lándzsával. Meg is sütöttem amúgy. Csak aztán majdnem belém botlott egy malacos koca, de sikerült elzavarnom csellel. Reggel én fára másztam, hogy körbe nézzek, de az a tündér pont itt kötött ki. A disznók meg visszatértek. Ez a barom meg rálőtt a saját nyílpuskájával, pedig mászhatott volna fel ő is a fára. Eltalálta ugyan, de a disznó sem hagyta annyiban. Felöklelte, hogy csak úgy repült. Később ivott zöld gyógyitalt, de járni attól még nehezen tudott. A koca után indultam, mert ő nem tudott még járni. Én meg akartam menteni, mert orvosnak tanultam. Egy malacos koca kölykei halálra vannak ítélve egyedül. Ő meg inkább megölte volna, hogy csali legyen a macskájának. Pedig tündér volt, ráadásul druida. Felhúztam neki a nyílpuskáját és úgy hagytam ott, hogy meg is tudja védeni magát. Az ám, csakhogy utánam jött, mert valahogy felszenvedte magát a lovára. Még a nyílpuskát is rám fogta, amikor nem akartam tágítani az útjából. Végül valami meggyőző varázslattal győzőt meg, hogy menthetetlen a koca. Előttem halt meg a csóró. Elküldött fáért, de közben elmúlt a varázs és rájöttem mi történt. Már előre ordítottam, hogy mekkora egy szemét. Amikor kiléptem a fák közül az már várt rám. Nyilat röpített belém. Érted? Azzal a nyílpuskával, amit én húztam fel neki. Ráadásul a madarát is rám küldte, mert volt egy baglya. A büdös kis köcsögje! Na aztán én nyíllal, de elvonszoltam magam hozzá és jól megkorbácsoltam a korbácsommal. Aztán elhúztam egy fa tövébe, hogy ellássam magam, amit meg is tettem. Ez a hülye meg szitkozódott. A vérkerthez hasonlította az erdőt. Ezután jelent meg az a sok vadállat. Nem véletlen, hiszen Eeyrel úgy tudom szoros kapcsolatban van a helyi négyhatalmú entitás. Volt ott bumszlis farkú farkas, medve meg az a ibresz vagy mi. Én meg levágtam egy szónoklatot, hogy csak egy gyökér az a gyerek semmi több. Erre elhúztak a vadak, nekem meg a lábam elé egy sas ledobta azt a növényt ágastól, amit kerestem. Vissza már ketten mentünk. De aztán az a gyökér ott hagyott a mágusnak a tornyánál. Még pénzt is hagyott, csak hát egy sérült sokat ér vele a semmi közepén. Majdnem bele is fúltam abban a mocsárba a visszaúton. Hát ennyi, csak nem akartam ilyen részletesen elmesélni, mert elég hosszú még is, mert most is rövidítettem. Ja és a baglya egyik szemébe ezután az esett után három pötty került. Olyan volt, mintha valaki más is figyelt volna onnan.* Fejezi be, de az látszik, hogy mire a végére ér már teljesen kifordul a kis csöndes lánykából. Eléggé dühösen beszélt az őt ért sérelmekről. A történetet, amúgy jó gyorsan mondja el. Ezután sérelem éri a férfit, aki tovább nem is akar már maradni. Pedig szabadkozik a lány, de rendesen. Így aztán átadja neki a törülközőt és követi az öltözőig, hogy átöltözzenek. Naná, hogy most is szégyellős, szóval örülne, ha úgy történne, mint a levetkőzésnél.*
1801. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-01-15 18:45:38
Üzenet elküldve: 2021-01-15 18:45:38
Rang: Játékos
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
// Roth, Frek //
* Ahogy beér a kocsmába Frekderkun talál egy helyet ahol egy asztalhoz ülhet Rothal. *
- Hát ami azt illeti a bort szívesebben megiszom mint a sört, szóval kezdhetjük is az ivászatot. Ide hozzám az Almaborral! Itt van érte a 12 arany! * Így szól a pultosnak a lovag *
- Na te is rendelj magadnak egy kis bort. Jól le isszuk itt magunkat a sárga földig. Háháhá! Már alig várom, hogy be jöjjön a fogadóba egy dögös csibe! Felszedem magamnak az első nőt akit látok. Csak vicceltem nyugi most szenteljük a figyelmünket a jó nedűnek. Csak figyelj oda, tudod nehogy lebukj, hogy mi van a gyolcs alatt.
* Ahogy beér a kocsmába Frekderkun talál egy helyet ahol egy asztalhoz ülhet Rothal. *
- Hát ami azt illeti a bort szívesebben megiszom mint a sört, szóval kezdhetjük is az ivászatot. Ide hozzám az Almaborral! Itt van érte a 12 arany!
* Így szól a pultosnak a lovag *- Na te is rendelj magadnak egy kis bort. Jól le isszuk itt magunkat a sárga földig. Háháhá! Már alig várom, hogy be jöjjön a fogadóba egy dögös csibe! Felszedem magamnak az első nőt akit látok. Csak vicceltem nyugi most szenteljük a figyelmünket a jó nedűnek. Csak figyelj oda, tudod nehogy lebukj, hogy mi van a gyolcs alatt.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436