Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 283 (5641. - 5660. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
5660. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-14 14:46:44
Üzenet elküldve: 2024-12-14 14:46:44
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tépett sorsok//
//Emelet//
*Míg Mai a saját fejében lévő káoszban próbál rendet tenni, megoldásokat találni, addig Nori-nak fel sem tűnik, hogy talán most először mondta ki a lánynak azt, hogy szereti őt. Nem vette észre, mert őszintén jött. Hogy mindez a mágia okán történik, vagy a feketeség jelleme fejlődött annyit, hogy ha csupán ilyen egyszerűen is, de ki tudja mondani, mit érez iránta, talán mindegy is.
Az újabb megerősítésre már nem tud mit mondani, ennyi jó érzés egyszerre már túl sok neki ahhoz, hogy fel tudja dolgozni mindet. Helyette a saját kérésével hozakodik elő, ami valahol illik kettejük kapcsolatába, hisz az emberek be szokták mutatni a családjuknak azokat, akiket szeretnek. Nori-nak nincs családja, akihez elvihetné Mai-t, a kilétét is csupán egyetlen rokonának tudja, de ő is a föld alatt pihen. Vele azonban szokott beszélgetni, még akkor is, ha többen is megpróbálták már meggyőzni arról, hogy a halottak nem tudnak válaszolni. Ez nem igaz, tudnak, és a barátainkat is be lehet nekik mutatni. Ezt gondolja Nori határozottan, mielőtt a beleegyező választ hallva megnyugodna. Ekkor visszafordul Mai-hoz, és mellkasának nyomja a fejét, majd kicsit később fél kézzel át is öleli úgy fekve. Ebben benne van minden. Köszönet az előbb kifejezett háláért, és azért is, hogy a lány eleget tesz a kérésnek, ami neki fontos.
Azt azonban még mindig nem tudja, hogy hová akarja őt vinni Mai holnap, de egyre kíváncsibb rá.*
- Dolgunk van. Rossz lesz? Vagy örülni fogok neki? *Kérdezi mormogva, de nem mászik ki az ölelésből, így a másik mosolyát sem látja igazán. Nem akar most megmozdulni. Jó így neki, kis félgombóc pózban, érezve Mai puha testének melegét és biztonságát.*
//Tépett sorsok//
//Emelet//
*Míg Mai a saját fejében lévő káoszban próbál rendet tenni, megoldásokat találni, addig Nori-nak fel sem tűnik, hogy talán most először mondta ki a lánynak azt, hogy szereti őt. Nem vette észre, mert őszintén jött. Hogy mindez a mágia okán történik, vagy a feketeség jelleme fejlődött annyit, hogy ha csupán ilyen egyszerűen is, de ki tudja mondani, mit érez iránta, talán mindegy is.
Az újabb megerősítésre már nem tud mit mondani, ennyi jó érzés egyszerre már túl sok neki ahhoz, hogy fel tudja dolgozni mindet. Helyette a saját kérésével hozakodik elő, ami valahol illik kettejük kapcsolatába, hisz az emberek be szokták mutatni a családjuknak azokat, akiket szeretnek. Nori-nak nincs családja, akihez elvihetné Mai-t, a kilétét is csupán egyetlen rokonának tudja, de ő is a föld alatt pihen. Vele azonban szokott beszélgetni, még akkor is, ha többen is megpróbálták már meggyőzni arról, hogy a halottak nem tudnak válaszolni. Ez nem igaz, tudnak, és a barátainkat is be lehet nekik mutatni. Ezt gondolja Nori határozottan, mielőtt a beleegyező választ hallva megnyugodna. Ekkor visszafordul Mai-hoz, és mellkasának nyomja a fejét, majd kicsit később fél kézzel át is öleli úgy fekve. Ebben benne van minden. Köszönet az előbb kifejezett háláért, és azért is, hogy a lány eleget tesz a kérésnek, ami neki fontos.
Azt azonban még mindig nem tudja, hogy hová akarja őt vinni Mai holnap, de egyre kíváncsibb rá.*
- Dolgunk van. Rossz lesz? Vagy örülni fogok neki? *Kérdezi mormogva, de nem mászik ki az ölelésből, így a másik mosolyát sem látja igazán. Nem akar most megmozdulni. Jó így neki, kis félgombóc pózban, érezve Mai puha testének melegét és biztonságát.*
5659. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-14 12:56:55
Üzenet elküldve: 2024-12-14 12:56:55
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tépett sorsok//
//Emelet//
*Bár először nem tűnik kedvesnek a lány kérdése, Mai mégis mosolyog. Lehet csavarni a szavakat, virágnyelven beszélni, vagy szinte semmit sem mondani, hogy aztán mindenki magában kutassa a megfelelő válaszokat, de van, hogy valami egészen egyszerűen csak ennyi. A feketeségnek talán könnyebb is, ha nem csűri jobban azt, amit egyetlen szóval is ki lehet fejezni, de azért nem Mai lenne, ha csak úgy odadobná félmondatban a valóságot. Szeret kifejező lenni, pedig most igen nehezére esik bármi, ami őszinte. Mert bár nem látszik, de belül minden megkérdőjeleződött. A szép vonások mögötti gonosz, a veszélyes külső mögötti jó. Hogy kitől érdemes segítséget kérnie, ki mellé pedig nem szabadna odaszegődni sem. Mégis valami furcsa árny ébred fel benne, hogy vissza kell mennie, összeilleszteni azt, amit összetörtek benne. Keresni valamit, ami úgy forrasztja be a sebeket, mintha sosem hasadt volna meg a lelke. Azt csak az tudja helyre tenni, aki okozta, vagy az, aki elszenvedte. Az utat még nem tudja, talán elégeti a poros lakással együtt, talán más utat választ, de fel kell magát vérteznie. Meg kell oldania.
Elkalandozó gondolatai közé ékelődik a kimondott szó. Emlékszik, hogy amikor ő először mondta ezt Nori-nak, - pedig csak épp vicces kedvében volt - nem érkezett rá válasz, sőt. Most pedig finom lepelként ereszkedik rá a tudat, mintha majd az védené meg mindentől. Segíteni fognak egymáson, amíg csak világ a világ. Még ha néha ebben nem is olyan biztos, mint most.*
- Hálás vagyok neked, tényleg.
*De újra másra kell figyelnie. A lány mondani akar neki valamit, Mai pedig érdeklődve méri végig, elfeküdve mellette. Ha nem lenne olyan jó abban, hogy a vonásait úgy rendezze, hogy senki ne lássa mögé a megdöbbenését, most bajban lenne. A szíve mégis zakatolni kezd. Nem akarta ezt. Nem akart újabb sokkot, elkerülést, hazugságot. Rég beszélgettek kettesben, persze, hogy egyszerre kerül elő minden. Hiába fordul a másik, ő belesimít a fekete fürtökbe, miközben közelebb húzódik.*
- Kimehetünk holnap reggel, ha gondolod.
*Mély levegőt vesz, de álcázni próbálja. Nem gondolkodott, mikor gazolt egy kicsit azon a síron. Nem hitte, hogy sűrűn látogatja a húga, de neki szüksége volt arra, hogy mozogjon a keze, mikor ott állt értetlenül a helyen, ahol az a porhüvely fekszik, ami őt is nemzette. Szavai ugyan nem voltak, ami ritkaság számba megy, de ez a gesztus, hogy rendezze a nyughelyet, szinte kötelessége volt.*
- De előtte dolgunk van.
*Mosolyodik el szélesen. Talán a játék, hogy nem árulja majd el, hogy mi is az a dolog, majd segít elfújni közülük ezt a számára is nehéz témát.*
//Tépett sorsok//
//Emelet//
*Bár először nem tűnik kedvesnek a lány kérdése, Mai mégis mosolyog. Lehet csavarni a szavakat, virágnyelven beszélni, vagy szinte semmit sem mondani, hogy aztán mindenki magában kutassa a megfelelő válaszokat, de van, hogy valami egészen egyszerűen csak ennyi. A feketeségnek talán könnyebb is, ha nem csűri jobban azt, amit egyetlen szóval is ki lehet fejezni, de azért nem Mai lenne, ha csak úgy odadobná félmondatban a valóságot. Szeret kifejező lenni, pedig most igen nehezére esik bármi, ami őszinte. Mert bár nem látszik, de belül minden megkérdőjeleződött. A szép vonások mögötti gonosz, a veszélyes külső mögötti jó. Hogy kitől érdemes segítséget kérnie, ki mellé pedig nem szabadna odaszegődni sem. Mégis valami furcsa árny ébred fel benne, hogy vissza kell mennie, összeilleszteni azt, amit összetörtek benne. Keresni valamit, ami úgy forrasztja be a sebeket, mintha sosem hasadt volna meg a lelke. Azt csak az tudja helyre tenni, aki okozta, vagy az, aki elszenvedte. Az utat még nem tudja, talán elégeti a poros lakással együtt, talán más utat választ, de fel kell magát vérteznie. Meg kell oldania.
Elkalandozó gondolatai közé ékelődik a kimondott szó. Emlékszik, hogy amikor ő először mondta ezt Nori-nak, - pedig csak épp vicces kedvében volt - nem érkezett rá válasz, sőt. Most pedig finom lepelként ereszkedik rá a tudat, mintha majd az védené meg mindentől. Segíteni fognak egymáson, amíg csak világ a világ. Még ha néha ebben nem is olyan biztos, mint most.*
- Hálás vagyok neked, tényleg.
*De újra másra kell figyelnie. A lány mondani akar neki valamit, Mai pedig érdeklődve méri végig, elfeküdve mellette. Ha nem lenne olyan jó abban, hogy a vonásait úgy rendezze, hogy senki ne lássa mögé a megdöbbenését, most bajban lenne. A szíve mégis zakatolni kezd. Nem akarta ezt. Nem akart újabb sokkot, elkerülést, hazugságot. Rég beszélgettek kettesben, persze, hogy egyszerre kerül elő minden. Hiába fordul a másik, ő belesimít a fekete fürtökbe, miközben közelebb húzódik.*
- Kimehetünk holnap reggel, ha gondolod.
*Mély levegőt vesz, de álcázni próbálja. Nem gondolkodott, mikor gazolt egy kicsit azon a síron. Nem hitte, hogy sűrűn látogatja a húga, de neki szüksége volt arra, hogy mozogjon a keze, mikor ott állt értetlenül a helyen, ahol az a porhüvely fekszik, ami őt is nemzette. Szavai ugyan nem voltak, ami ritkaság számba megy, de ez a gesztus, hogy rendezze a nyughelyet, szinte kötelessége volt.*
- De előtte dolgunk van.
*Mosolyodik el szélesen. Talán a játék, hogy nem árulja majd el, hogy mi is az a dolog, majd segít elfújni közülük ezt a számára is nehéz témát.*
5658. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-14 10:01:03
Üzenet elküldve: 2024-12-14 10:01:03
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tépett sorsok//
//Emelet//
*Mai-nak ilyen könnyű dolga talán még sosem volt kis fekete társával. Most, hogy nem csak a saját véleményének végtelenségig tartó, minél hangosabb ismételgetése a lényeg, hanem meghallja azt is, amit más mond neki, és ami a legfontosabb, meg is próbálja megérteni azokat, sokkal befogadóbb azokra az apró trükkökre is, amiket a fél-elf lány szinte már ösztönösen, minden erőfeszítés nélkül képes alkalmazni még a legrosszabb pillanataiban is.*
- Ennyi? *Először nem feltétlenül kedvesen kérdez vissza Mai egyébként igazán szép szavaira. Lehet, hogy most már pont a nyitott szemei vitték tévútra, és valamire a magyarázat egészen egyszerű, nem szükséges olyan tartalmakat keresni benne, mint Ril ajándéka mögött.*
- Persze, hogy ennyi *győzi meg magát is arról, hogy nincs és nem is kell más indok arra, hogy tőle kérjen segítséget a mágia terén, mintsem az, hogy szereti őt, de a legerősebben az hat rá, hogy hosszú ideje először érzi újra úgy, hogy barátnője bízik benne. Összezavarodott, igen, de jó értelemben. Az elméjében tekergő kusza szálakon most egy olyan utat talál, ami nem a káoszhoz, hanem a megbékéléshez vezet.*
- Én is szeretlek, Mai. *Mosolya őszinte, hálás, még ha az érzéseinek megfogalmazása kapcsán most ismét zsákutcába kerül. Úgyhogy csak leegyszerűsíti a dolgot, és a lényegét mondja ki annak a sok mindennek, ami a jóleső érzések közepette megfogalmazódott benne.
Aztán már az ágyon fekszik, pihen egy kicsit, majd feltesz egy egyelőre csak sejtelmes kérdést. Mielőtt kifejtené a lényegét, ő is oldalra fordul, és kissé komolyabb ábrázattal pillant Mai-ra.*
- Azt szeretném, ha kijönnél velem a temetőbe Apám sírjához. Már voltunk ott együtt, de akkor azt Lil elrontotta. Sosem ismertem Apámat, és gyűlölöm, mint a szart, de azt hiszem, hogy mégis fontos nekem, mert ő is figyel rám, és meghallgat mindig, mikor akarom. Te is fontos vagy nekem, szóval be akarlak neki mutatni. *A választ nem várja meg, inkább visszagurul a hátára. Nem akarja tartani a szemkontaktust, mert akkor megint el fog vörösödni. Most épp azért, mert fél az elutasító választól, fél attól, hogy Mai megint őrültnek fogja nézni, amiért egy halottnak akarja bemutatni őt.*
- Tudod, érdekes amúgy… *szólal meg újra, közben már ismét a plafont bámulva.* Szerintem ő tényleg ott van. A múltkor teljesen tisztán találtam a sírját, egyáltalán nem volt rajta gaz, pedig egész biztos vagyok benne, hogy nem én takarítottam le… Én úgy gondolom, hogy ő csinálta meg magának. *Egyre erősebben hisz benne, hogy ilyesmi megtörténhet, főleg az után, hogy a Vérkertben másodszor jelent meg neki egy nem e világi entitás. Ha ez megtörténhet, akkor a halottak is gondoskodhatnak a saját sírjukról.*
//Tépett sorsok//
//Emelet//
*Mai-nak ilyen könnyű dolga talán még sosem volt kis fekete társával. Most, hogy nem csak a saját véleményének végtelenségig tartó, minél hangosabb ismételgetése a lényeg, hanem meghallja azt is, amit más mond neki, és ami a legfontosabb, meg is próbálja megérteni azokat, sokkal befogadóbb azokra az apró trükkökre is, amiket a fél-elf lány szinte már ösztönösen, minden erőfeszítés nélkül képes alkalmazni még a legrosszabb pillanataiban is.*
- Ennyi? *Először nem feltétlenül kedvesen kérdez vissza Mai egyébként igazán szép szavaira. Lehet, hogy most már pont a nyitott szemei vitték tévútra, és valamire a magyarázat egészen egyszerű, nem szükséges olyan tartalmakat keresni benne, mint Ril ajándéka mögött.*
- Persze, hogy ennyi *győzi meg magát is arról, hogy nincs és nem is kell más indok arra, hogy tőle kérjen segítséget a mágia terén, mintsem az, hogy szereti őt, de a legerősebben az hat rá, hogy hosszú ideje először érzi újra úgy, hogy barátnője bízik benne. Összezavarodott, igen, de jó értelemben. Az elméjében tekergő kusza szálakon most egy olyan utat talál, ami nem a káoszhoz, hanem a megbékéléshez vezet.*
- Én is szeretlek, Mai. *Mosolya őszinte, hálás, még ha az érzéseinek megfogalmazása kapcsán most ismét zsákutcába kerül. Úgyhogy csak leegyszerűsíti a dolgot, és a lényegét mondja ki annak a sok mindennek, ami a jóleső érzések közepette megfogalmazódott benne.
Aztán már az ágyon fekszik, pihen egy kicsit, majd feltesz egy egyelőre csak sejtelmes kérdést. Mielőtt kifejtené a lényegét, ő is oldalra fordul, és kissé komolyabb ábrázattal pillant Mai-ra.*
- Azt szeretném, ha kijönnél velem a temetőbe Apám sírjához. Már voltunk ott együtt, de akkor azt Lil elrontotta. Sosem ismertem Apámat, és gyűlölöm, mint a szart, de azt hiszem, hogy mégis fontos nekem, mert ő is figyel rám, és meghallgat mindig, mikor akarom. Te is fontos vagy nekem, szóval be akarlak neki mutatni. *A választ nem várja meg, inkább visszagurul a hátára. Nem akarja tartani a szemkontaktust, mert akkor megint el fog vörösödni. Most épp azért, mert fél az elutasító választól, fél attól, hogy Mai megint őrültnek fogja nézni, amiért egy halottnak akarja bemutatni őt.*
- Tudod, érdekes amúgy… *szólal meg újra, közben már ismét a plafont bámulva.* Szerintem ő tényleg ott van. A múltkor teljesen tisztán találtam a sírját, egyáltalán nem volt rajta gaz, pedig egész biztos vagyok benne, hogy nem én takarítottam le… Én úgy gondolom, hogy ő csinálta meg magának. *Egyre erősebben hisz benne, hogy ilyesmi megtörténhet, főleg az után, hogy a Vérkertben másodszor jelent meg neki egy nem e világi entitás. Ha ez megtörténhet, akkor a halottak is gondoskodhatnak a saját sírjukról.*
5657. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-13 19:14:42
Üzenet elküldve: 2024-12-13 19:14:42
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tépett sorsok//
//Emelet//
*Jól emlékszik még arra, amikor az alkímiát szerette volna neki tanítani a másik, legalábbis, amikor erről volt szó. Sokkal jobban fel volt villanyozva a lány, így annyira nem érti, hogy mi ez a hitetlenség a kérésével kapcsolatban. Ugyan, abból nem lett semmi, hogy varázsitalokat kevergessenek együtt, de ezt nem bánja. Már van, aki szívesen készít neki és még csak magyarázatot sem kér arra vonatkozóan, hogy mire kell neki; hiszen pontosan tudja. Érdekes, ha valaki tényleg a veséjébe tud látni. Nori is majdnem sikeresen vette az akadályt, de őt játszi könnyedséggel szereli le, amikor akarja. Persze nem bánná, ha tanulna tőle majd a lány, de csak akkor jönne ez jól, amikor a fondorlatos megoldások nem éppen akkor jönnének elő, amikor valakit bántani akar. Ha valóban megtanulja uralni a lelkét, akkor biztos sokkal több erőfeszítést tenne bele Mai, hogy több mögöttes szándékot, összefüggést láttasson meg, hogy jobban olvashasson másban. Bár már most is szinte akaratlan csepegtet neki ebből, főleg, amikor jól kérdez és kicsikarja azt a választ, amin a feketeség talán nem akart gondolkodni, vagy nem nagy mélységekben. *
- Ez jó. Én nem tudom, hogy ki ő, de ezekből a dolgokból, ha eléggé figyelsz, rájöhetsz végre, hogy igen is vannak, akik figyelnek rád és akiknek valamilyen formában fontos vagy. Nekem például az vagy. Nagyon is. Többek között ezért örülök, ha majd te tanítod meg a tűzmágiát. Mert ügyes vagy benne és nekem sokat jelentene, ha te lennél az, aki segít.
*Hogy mennyire zavarja össze a húgát, most nem tudja. Igazat is szól persze, meg nem is. Ha lenne más, aki mindenféle sötét istenséget mellőzve vezetné be ezen tudományba, lehet, hogy azt választaná. De ahogy beszél, rájön arra is, hogy ez lehet szükséges a másiknak is. Az álmok csak egy dolog, nem árt máshogy is megmutatni neki, hogy tényleg fontos a számára. Fájna, ha el kellene válni az útjuknak csak azért, ha ugyanaz a meggondolatlan és veszélyes lány maradna, mint amit megmutatott magából. Nagyon szeretné, ha kordában tudná magát tartani.
A Dokiról nem kezd el beszélni hosszasan, mert sosem fejezné be. Persze égeti a vágy, hogy valakivel megossza, de végtére is jó, ha ez csakis az övé marad és úgy őrizheti belül, hogy nem kell megmagyaráznia semmit. Ettől szép. Érthetetlen, és nem akarja megfejteni az okokat.*
- Köszönöm.
*Végignézi, ahogy amaz lefekszik az ágyra, s ő is eldől; oldalvást fordulva könyököl fel egyik kezével és figyeli a testvérét.*
- Mit szeretnél?
//Tépett sorsok//
//Emelet//
*Jól emlékszik még arra, amikor az alkímiát szerette volna neki tanítani a másik, legalábbis, amikor erről volt szó. Sokkal jobban fel volt villanyozva a lány, így annyira nem érti, hogy mi ez a hitetlenség a kérésével kapcsolatban. Ugyan, abból nem lett semmi, hogy varázsitalokat kevergessenek együtt, de ezt nem bánja. Már van, aki szívesen készít neki és még csak magyarázatot sem kér arra vonatkozóan, hogy mire kell neki; hiszen pontosan tudja. Érdekes, ha valaki tényleg a veséjébe tud látni. Nori is majdnem sikeresen vette az akadályt, de őt játszi könnyedséggel szereli le, amikor akarja. Persze nem bánná, ha tanulna tőle majd a lány, de csak akkor jönne ez jól, amikor a fondorlatos megoldások nem éppen akkor jönnének elő, amikor valakit bántani akar. Ha valóban megtanulja uralni a lelkét, akkor biztos sokkal több erőfeszítést tenne bele Mai, hogy több mögöttes szándékot, összefüggést láttasson meg, hogy jobban olvashasson másban. Bár már most is szinte akaratlan csepegtet neki ebből, főleg, amikor jól kérdez és kicsikarja azt a választ, amin a feketeség talán nem akart gondolkodni, vagy nem nagy mélységekben. *
- Ez jó. Én nem tudom, hogy ki ő, de ezekből a dolgokból, ha eléggé figyelsz, rájöhetsz végre, hogy igen is vannak, akik figyelnek rád és akiknek valamilyen formában fontos vagy. Nekem például az vagy. Nagyon is. Többek között ezért örülök, ha majd te tanítod meg a tűzmágiát. Mert ügyes vagy benne és nekem sokat jelentene, ha te lennél az, aki segít.
*Hogy mennyire zavarja össze a húgát, most nem tudja. Igazat is szól persze, meg nem is. Ha lenne más, aki mindenféle sötét istenséget mellőzve vezetné be ezen tudományba, lehet, hogy azt választaná. De ahogy beszél, rájön arra is, hogy ez lehet szükséges a másiknak is. Az álmok csak egy dolog, nem árt máshogy is megmutatni neki, hogy tényleg fontos a számára. Fájna, ha el kellene válni az útjuknak csak azért, ha ugyanaz a meggondolatlan és veszélyes lány maradna, mint amit megmutatott magából. Nagyon szeretné, ha kordában tudná magát tartani.
A Dokiról nem kezd el beszélni hosszasan, mert sosem fejezné be. Persze égeti a vágy, hogy valakivel megossza, de végtére is jó, ha ez csakis az övé marad és úgy őrizheti belül, hogy nem kell megmagyaráznia semmit. Ettől szép. Érthetetlen, és nem akarja megfejteni az okokat.*
- Köszönöm.
*Végignézi, ahogy amaz lefekszik az ágyra, s ő is eldől; oldalvást fordulva könyököl fel egyik kezével és figyeli a testvérét.*
- Mit szeretnél?
5656. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-13 09:35:46
Üzenet elküldve: 2024-12-13 09:35:46
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tépett sorsok//
//Emelet//
*Oldalra billentett fejjel fürkészi Mai kékjeit, mintha azt gondolná, hogy ha más szögből nézi a lányt, akkor meg fogja érteni, hogy mi történik, miért lett hirtelen ennyire egyértelmű, hogy tőle szeretne mágiát tanulni.*
- Bárki… ~akiben jobban bízol~ …más? *Most még épp időben rájön, hogy ha kimondja az elsőként megfogalmazódó véleményét, akkor újra felszíthatja azt a tomboló tűzvihart, ami azóta már lenyugodott Mai lelkében. Ő már most is ért a tűzhöz, csak az a lelke mélyéről tör fel néha. Ha ezt a tüzet képes lesz valódi anyaggá formálni, akkor tehetséges tűzmágus válhat belőle, gondolja.
Mai kedves mosolya viszont összezavarja. Eddig egészen biztos volt abban, hogy konkrét oka van a kérésének, de ez a gesztus már majdnem elhiteti vele, hogy egyszerűen csak tényleg rájött, hogy a mágia hasznos. Talán most még jó is, hogy a lila virág története elkalandoztatja a figyelmét, így nem megy végig azon az úton, amin arra a következtetésre jutna, hogy Mai-nak nincs is semmi baja. Mondjuk ebben a témában is sikerül összegubancolnia a gondolatfonalakat.*
- Azt sejtem, hogy nem csak azért adta, hogy legyen ilyen virágom, hanem mást akart vele mondani. Szerintem azt akarta jelezni, hogy sokkal jobban odafigyelt rám az alatt a két nap alatt, mint, ahogy én éreztem. Tudod, olyan hidegnek és elutasítónak tűnt velem a legtöbbször, de a virág a bizonyíték rá, hogy nem volt az. Akkor nem emlékezett volna a legjelentéktelenebb dologra, amit mondtam neki.
*Végül csak sikerül megfogalmaznia értelmes mondatokban azt az összevisszaságot, ami az elméjében kavarog. Nehezére esik, mikor tudatosan próbálkozik vele, és nem ösztönösen, véletlenül sikerül okosat mondania, de ha koncentrál rá, akkor lassan ugyan, de képes összerakni a teljes képet a darabkákból.
Ezt a sikerélményt meglovagolva kérdez rá a Doki témájára is, miután szinte már belemászik Mai aurájába, ahogy próbálja megfejteni a problémája forrását.*
- Vele…? *pislog nagyokat, de csalódnia kell. Nem kap igazi választ.* Oh… *Szeretne kontrázni arra, hogy Mai nem is tiltotta meg neki soha a varázslást. Ő tisztán emlékszik rá, hogy igenis megtiltotta, csak épp nem tudja felidézni a konkrét jelenetet. Talán azért nem, mert nem is volt ilyen. Csak elpirulva fordítja el a fejét, mert már megint Mai nyert meg egy vitát, ami még el sem kezdődött.*
- Jó, oké, értelek. Igazából örülök, hogy elkezdtél foglalkozni azzal, hogy meg tudd magad védeni. Majd megtanítom neked a tüzet. *Nem tud belekötni a magyarázatba, számára kielégítő és tökéletes. Fel is áll a székről, így már nincs tovább miért olyan közelről bámulni barátnőjét, mintha a lelkébe akarna nézni. Inkább fogja magát, és kidől az ágyon.*
- Mai, én is kérhetek tőled valamit…? *Szólal meg újra nem sokkal később, miközben a plafont bámulja.*
//Tépett sorsok//
//Emelet//
*Oldalra billentett fejjel fürkészi Mai kékjeit, mintha azt gondolná, hogy ha más szögből nézi a lányt, akkor meg fogja érteni, hogy mi történik, miért lett hirtelen ennyire egyértelmű, hogy tőle szeretne mágiát tanulni.*
- Bárki… ~akiben jobban bízol~ …más? *Most még épp időben rájön, hogy ha kimondja az elsőként megfogalmazódó véleményét, akkor újra felszíthatja azt a tomboló tűzvihart, ami azóta már lenyugodott Mai lelkében. Ő már most is ért a tűzhöz, csak az a lelke mélyéről tör fel néha. Ha ezt a tüzet képes lesz valódi anyaggá formálni, akkor tehetséges tűzmágus válhat belőle, gondolja.
Mai kedves mosolya viszont összezavarja. Eddig egészen biztos volt abban, hogy konkrét oka van a kérésének, de ez a gesztus már majdnem elhiteti vele, hogy egyszerűen csak tényleg rájött, hogy a mágia hasznos. Talán most még jó is, hogy a lila virág története elkalandoztatja a figyelmét, így nem megy végig azon az úton, amin arra a következtetésre jutna, hogy Mai-nak nincs is semmi baja. Mondjuk ebben a témában is sikerül összegubancolnia a gondolatfonalakat.*
- Azt sejtem, hogy nem csak azért adta, hogy legyen ilyen virágom, hanem mást akart vele mondani. Szerintem azt akarta jelezni, hogy sokkal jobban odafigyelt rám az alatt a két nap alatt, mint, ahogy én éreztem. Tudod, olyan hidegnek és elutasítónak tűnt velem a legtöbbször, de a virág a bizonyíték rá, hogy nem volt az. Akkor nem emlékezett volna a legjelentéktelenebb dologra, amit mondtam neki.
*Végül csak sikerül megfogalmaznia értelmes mondatokban azt az összevisszaságot, ami az elméjében kavarog. Nehezére esik, mikor tudatosan próbálkozik vele, és nem ösztönösen, véletlenül sikerül okosat mondania, de ha koncentrál rá, akkor lassan ugyan, de képes összerakni a teljes képet a darabkákból.
Ezt a sikerélményt meglovagolva kérdez rá a Doki témájára is, miután szinte már belemászik Mai aurájába, ahogy próbálja megfejteni a problémája forrását.*
- Vele…? *pislog nagyokat, de csalódnia kell. Nem kap igazi választ.* Oh… *Szeretne kontrázni arra, hogy Mai nem is tiltotta meg neki soha a varázslást. Ő tisztán emlékszik rá, hogy igenis megtiltotta, csak épp nem tudja felidézni a konkrét jelenetet. Talán azért nem, mert nem is volt ilyen. Csak elpirulva fordítja el a fejét, mert már megint Mai nyert meg egy vitát, ami még el sem kezdődött.*
- Jó, oké, értelek. Igazából örülök, hogy elkezdtél foglalkozni azzal, hogy meg tudd magad védeni. Majd megtanítom neked a tüzet. *Nem tud belekötni a magyarázatba, számára kielégítő és tökéletes. Fel is áll a székről, így már nincs tovább miért olyan közelről bámulni barátnőjét, mintha a lelkébe akarna nézni. Inkább fogja magát, és kidől az ágyon.*
- Mai, én is kérhetek tőled valamit…? *Szólal meg újra nem sokkal később, miközben a plafont bámulja.*
5655. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-12 22:38:57
Üzenet elküldve: 2024-12-12 22:38:57
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Hattyúvágta//
*Anlyeska kérdésére a kapitányi alkalmasságról meglepő módon, tud választ adni.*
- Ettől távol áll a helyzet. Kifejezetten nem intelligens személyek számára is elsajátítható szakma, rossz nyelvek szerint preferált is, de erről tanúbizonyságot nem tudok tenni. Természetesen a egy tapasztalt kapitánnyal tervezünk kezdeni, de hosszabb távon észszerűbb házon belül megoldani.
*Még Nestar szociálisan alulfejlett mérői is sejtetik vele, hogy nem véletlenül kérdezik ezt tőle és hogy a fejében van egy személy.*
- És bár nem lennék semminek sem az akadálya, de talán édesapád képességei kereskedésre jobban kamatoztathatóak, mintsem hajóvezérlésre kérelmezzük.
*Merlana felvetése érdekes, bár az alkimista ismeretein túlmutatóak, de talán megkérdezi erről a személyt, akiről szó vagyon.*
- Azt nem tudhatom, de természetesen szívesen fogadunk, ha magad is érdeklődnél. Akár csak az utazás miatt Wegtorenbe, akár úgy az egész üzletet illetően.
*Mindenki iszogat valamit, így hogy torkát nedvesítse és emlékezetét frissítse, ő is elfogyaszt egy varázsitalt. Nem éppen az elfogadott iszogatási forma itt, de hozzá ez illendő.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán eggyel növeli az intelligenciát a következő két körre.
*Anlyeska kérdésére a kapitányi alkalmasságról meglepő módon, tud választ adni.*
- Ettől távol áll a helyzet. Kifejezetten nem intelligens személyek számára is elsajátítható szakma, rossz nyelvek szerint preferált is, de erről tanúbizonyságot nem tudok tenni. Természetesen a egy tapasztalt kapitánnyal tervezünk kezdeni, de hosszabb távon észszerűbb házon belül megoldani.
*Még Nestar szociálisan alulfejlett mérői is sejtetik vele, hogy nem véletlenül kérdezik ezt tőle és hogy a fejében van egy személy.*
- És bár nem lennék semminek sem az akadálya, de talán édesapád képességei kereskedésre jobban kamatoztathatóak, mintsem hajóvezérlésre kérelmezzük.
*Merlana felvetése érdekes, bár az alkimista ismeretein túlmutatóak, de talán megkérdezi erről a személyt, akiről szó vagyon.*
- Azt nem tudhatom, de természetesen szívesen fogadunk, ha magad is érdeklődnél. Akár csak az utazás miatt Wegtorenbe, akár úgy az egész üzletet illetően.
*Mindenki iszogat valamit, így hogy torkát nedvesítse és emlékezetét frissítse, ő is elfogyaszt egy varázsitalt. Nem éppen az elfogadott iszogatási forma itt, de hozzá ez illendő.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán eggyel növeli az intelligenciát a következő két körre.
5654. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-12 18:03:46
Üzenet elküldve: 2024-12-12 18:03:46
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tépett sorsok//
//Emelet//
*Máskor egészen biztosan lett volna valami felvezetés, vagy némi átgondoltság abban, hogy pont Nori-tól kér segítséget, ráadásul a mágia dolgában. Még a gyanút sem engedte volna feléledni, ha nem csak az járna a fejében, hogy az, ami ma, az máskor is megtörténhet. Ha nem kérdőjeleződött volna meg benne minden, amit eddig csinált. Mert bizony már jól tudja, hogy keveredhetett volna veszélybe furcsa döntései és kapcsolatai okán. Nem adózik a gondolatainak sokat, hogy mégis mikor eshetett volna meg a rossz, mert válaszolnia kell.*
- Persze, te. Ki más?
*Mosolyodik el, mintha csak büszkeség töltené el, hogy húga olyan tudással rendelkezik, amivel ő nem. Hallgatja a történetet, de neki csak egyre az zakatol a fejében, hogy miben kellene fejlődnie. Egy kis időre tűnik csak el a duruzsolás, amikor eszébe jut az, hogy ő hogyan szerezte meg azokat a virágokat, hogyan fűzte a saját hajába és a zöld szemek hogyan mérték végig, ahogy megjelent az ékkel a fürtjei között. Nem lepődik meg, hogy nem tud választ adni a feketeség, de legalább kicsit visszatért az élők sorába Mai, így bele is kezd abba, ami már sokkal megszokottabb tőle.*
- De így szokták mondani. De te sejted, hogy jelképes, mert máskülönben nem mondtad volna. Biztos gondolkodtál rajta, hogy mi lehet a valódi ok. Szóval, szerinted mi?
*Talán csak zavarban van Nori, hogy ilyesmit feltételez másról. Talán tényleg nem érti igazán, de abban biztos, hogy már jutott valamire. És őszintén kíváncsi arra, hogy mennyire földtől elrugaszkodott az, amire gondolt. Vagy éppen mennyire csodálatosan egyszerű.
Hamar űzi el belőle újra a gondtalanságot, már-már kezdte azt hinni, hogy annyiban marad a faggatózás, hogy nem lát rajta semmit a másik, s végre nem kell megfelelő válaszokon gondolkodnia. Már nyílna ajka a szavakra, amikor felteszi a nagy kérdést. Még a szeme is elkerekedik. Hogy a Doki? Képtelenség. Annyira képtelenség, hogy akár meg is történhetne egy óvatlan pillanatban, ha az a szép elf rájön, hogy mennyire elveszik az érzelmek között, hogyha vele van. Túl közel ül a testvére, s már kissé terhes is neki. Akaratlan hátrál kissé testével, de alig észrevehetően.*
- Először is. A Doki nem bánt. Vele egyszerűen… *Elakad a szava, nagy levegőt vesz, válaszolnia sem kell, kiül rá minden: teljesen elvarázsolta, mindenféle mágiától mentesen. De inkább legyint egyet, az ilyet úgysem tudja a lánnyal megosztani, s igazi szavai sincsenek rá.* - Mindegy, szóval: nem. Na de én sosem használtam olyan szót, hogy megtiltanám neked. Csak szeretném, ha óvatosabb lennél és nem keresnéd direkt a bajt. De ettől még be kell látnom, hogy van haszna. Én nem tudok fegyvert forgatni és az erőm sem akkora, mint a tied. Valamivel meg kell védenem magam, ha egyszer történne valami. Mert történhet. Mindenki erre hívja fel a figyelmem, lehet, hogy már elhiszem a szavakat. Mindössze ennyi. *Bólint egyet a mondat végén, megerősítve a szavait. Szerinte kielégítő a féligazság, amit elrebegett.*
//Tépett sorsok//
//Emelet//
*Máskor egészen biztosan lett volna valami felvezetés, vagy némi átgondoltság abban, hogy pont Nori-tól kér segítséget, ráadásul a mágia dolgában. Még a gyanút sem engedte volna feléledni, ha nem csak az járna a fejében, hogy az, ami ma, az máskor is megtörténhet. Ha nem kérdőjeleződött volna meg benne minden, amit eddig csinált. Mert bizony már jól tudja, hogy keveredhetett volna veszélybe furcsa döntései és kapcsolatai okán. Nem adózik a gondolatainak sokat, hogy mégis mikor eshetett volna meg a rossz, mert válaszolnia kell.*
- Persze, te. Ki más?
*Mosolyodik el, mintha csak büszkeség töltené el, hogy húga olyan tudással rendelkezik, amivel ő nem. Hallgatja a történetet, de neki csak egyre az zakatol a fejében, hogy miben kellene fejlődnie. Egy kis időre tűnik csak el a duruzsolás, amikor eszébe jut az, hogy ő hogyan szerezte meg azokat a virágokat, hogyan fűzte a saját hajába és a zöld szemek hogyan mérték végig, ahogy megjelent az ékkel a fürtjei között. Nem lepődik meg, hogy nem tud választ adni a feketeség, de legalább kicsit visszatért az élők sorába Mai, így bele is kezd abba, ami már sokkal megszokottabb tőle.*
- De így szokták mondani. De te sejted, hogy jelképes, mert máskülönben nem mondtad volna. Biztos gondolkodtál rajta, hogy mi lehet a valódi ok. Szóval, szerinted mi?
*Talán csak zavarban van Nori, hogy ilyesmit feltételez másról. Talán tényleg nem érti igazán, de abban biztos, hogy már jutott valamire. És őszintén kíváncsi arra, hogy mennyire földtől elrugaszkodott az, amire gondolt. Vagy éppen mennyire csodálatosan egyszerű.
Hamar űzi el belőle újra a gondtalanságot, már-már kezdte azt hinni, hogy annyiban marad a faggatózás, hogy nem lát rajta semmit a másik, s végre nem kell megfelelő válaszokon gondolkodnia. Már nyílna ajka a szavakra, amikor felteszi a nagy kérdést. Még a szeme is elkerekedik. Hogy a Doki? Képtelenség. Annyira képtelenség, hogy akár meg is történhetne egy óvatlan pillanatban, ha az a szép elf rájön, hogy mennyire elveszik az érzelmek között, hogyha vele van. Túl közel ül a testvére, s már kissé terhes is neki. Akaratlan hátrál kissé testével, de alig észrevehetően.*
- Először is. A Doki nem bánt. Vele egyszerűen… *Elakad a szava, nagy levegőt vesz, válaszolnia sem kell, kiül rá minden: teljesen elvarázsolta, mindenféle mágiától mentesen. De inkább legyint egyet, az ilyet úgysem tudja a lánnyal megosztani, s igazi szavai sincsenek rá.* - Mindegy, szóval: nem. Na de én sosem használtam olyan szót, hogy megtiltanám neked. Csak szeretném, ha óvatosabb lennél és nem keresnéd direkt a bajt. De ettől még be kell látnom, hogy van haszna. Én nem tudok fegyvert forgatni és az erőm sem akkora, mint a tied. Valamivel meg kell védenem magam, ha egyszer történne valami. Mert történhet. Mindenki erre hívja fel a figyelmem, lehet, hogy már elhiszem a szavakat. Mindössze ennyi. *Bólint egyet a mondat végén, megerősítve a szavait. Szerinte kielégítő a féligazság, amit elrebegett.*
5653. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-12 13:10:35
Üzenet elküldve: 2024-12-12 13:10:35
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tépett sorsok//
//Emelet//
*Ez a mai a meglepetések napja. Abban még semmi meglepő nincs, hogy Mai máshogy gondolja, kiket szabad megölni. Már megszokta, hogy ebben különbözik a véleményük. Nori-é az, hogy akik veszélyesek, azokat valóban nem kell, de akik bántják őt, azokat jobb holtan látni.
Azonban nem jut el odáig, hogy ezt ki is fejtse, mert hollóhajú barátnője előhozakodik egy olyan kéréssel, amiről nem hitte volna, hogy valaha is meg fog történni.*
- Tanítsak tűzmágiát? Én? Neked? Ömm, jó. *Nagyokat pislog a kíváncsi, barna szemeivel. Most már egészen biztos, hogy valami nem stimmel a lánnyal. Még csak nem is szükséges megküzdeni semmilyen zajjal ahhoz, hogy lássa. Egészen eddig minden porcikájával tiltakozott a mágia ellen, most pedig ő maga kéri, hogy tanítsa, ráadásul olyan varázslatokra, amivel ártani lehet másnak.
A téma közben az Elija Csókjára terelődik, de a gyanúja nem múlik el, csak épp háttrébe szorul. Elmeséli a kis lila virág történetét, ám mikor Mai visszakérdez, akkor kissé megakad, sőt, el is vörösödik, amiért hirtelen nem tud válaszolni.*
- Mit tudom én, hogy milyen ok... Nem ezt szokták mondani, ha kapunk valamit, de nem tudjuk, csak sejtjük, hogy miért?
*Végül egész boldogan mosolyodik el. Nem csak meglepetésekkel teli, de szép is ez a nap. Mai mágiát szeretne tőle tanulni, és még azzal kapcsolatban sincs kifogása, hogy kivel töltötte az elmúlt napokat. Nem érti, de örül neki.
Egy ideig még bámulja a lányt, na meg a gyönyörűen befűzött vértjét, mielőtt újra megszólalna. Igen, továbbra is imád magáról beszélni, de most már foglalkoztatják más dolgok is, főleg az olyanok, amik furák és szokatlanok, mert azok érdekesek.*
- Amúgy nem úgy volt egészen eddig, hogy gyűlölöd a mágiát, csak szükséges rossz az anyád miatt, nem akarod használni, és nekem is megtiltanád?
*Kérdezi értetlenül, mert továbbra sem tudja, hol és mi változott meg ennyire. Mai jött volna rá, hogy a mágia jó dolog? Lehet, de kételkedik benne, hogy mindez csak úgy megtörtént.*
- Bántott a Doki? *Erre a következtetésre jut, hisz Mai elmondása szerint vele töltött egy csomó időt. Közben az egyik széket odahúzza Mai elé, és leül rá, hogy jó közelről bámulhassa őt a válaszadás közben.*
//Tépett sorsok//
//Emelet//
*Ez a mai a meglepetések napja. Abban még semmi meglepő nincs, hogy Mai máshogy gondolja, kiket szabad megölni. Már megszokta, hogy ebben különbözik a véleményük. Nori-é az, hogy akik veszélyesek, azokat valóban nem kell, de akik bántják őt, azokat jobb holtan látni.
Azonban nem jut el odáig, hogy ezt ki is fejtse, mert hollóhajú barátnője előhozakodik egy olyan kéréssel, amiről nem hitte volna, hogy valaha is meg fog történni.*
- Tanítsak tűzmágiát? Én? Neked? Ömm, jó. *Nagyokat pislog a kíváncsi, barna szemeivel. Most már egészen biztos, hogy valami nem stimmel a lánnyal. Még csak nem is szükséges megküzdeni semmilyen zajjal ahhoz, hogy lássa. Egészen eddig minden porcikájával tiltakozott a mágia ellen, most pedig ő maga kéri, hogy tanítsa, ráadásul olyan varázslatokra, amivel ártani lehet másnak.
A téma közben az Elija Csókjára terelődik, de a gyanúja nem múlik el, csak épp háttrébe szorul. Elmeséli a kis lila virág történetét, ám mikor Mai visszakérdez, akkor kissé megakad, sőt, el is vörösödik, amiért hirtelen nem tud válaszolni.*
- Mit tudom én, hogy milyen ok... Nem ezt szokták mondani, ha kapunk valamit, de nem tudjuk, csak sejtjük, hogy miért?
*Végül egész boldogan mosolyodik el. Nem csak meglepetésekkel teli, de szép is ez a nap. Mai mágiát szeretne tőle tanulni, és még azzal kapcsolatban sincs kifogása, hogy kivel töltötte az elmúlt napokat. Nem érti, de örül neki.
Egy ideig még bámulja a lányt, na meg a gyönyörűen befűzött vértjét, mielőtt újra megszólalna. Igen, továbbra is imád magáról beszélni, de most már foglalkoztatják más dolgok is, főleg az olyanok, amik furák és szokatlanok, mert azok érdekesek.*
- Amúgy nem úgy volt egészen eddig, hogy gyűlölöd a mágiát, csak szükséges rossz az anyád miatt, nem akarod használni, és nekem is megtiltanád?
*Kérdezi értetlenül, mert továbbra sem tudja, hol és mi változott meg ennyire. Mai jött volna rá, hogy a mágia jó dolog? Lehet, de kételkedik benne, hogy mindez csak úgy megtörtént.*
- Bántott a Doki? *Erre a következtetésre jut, hisz Mai elmondása szerint vele töltött egy csomó időt. Közben az egyik széket odahúzza Mai elé, és leül rá, hogy jó közelről bámulhassa őt a válaszadás közben.*
5652. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-11 16:49:08
Üzenet elküldve: 2024-12-11 16:49:08
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ünnepi vacsora//
*Mindig is kerülte a konfliktushelyzeteket, és most sem akarja, hogy a vacsorájuk a probléma miatt csúfos kudarcba fulladjon. Ezért tesz félre minden olyan érzést, aminek okán ő szomorúnak vagy megsértettnek érezhetné magát. Azon dolgozik inkább, hogy mentse, ami menthető, és lelket öntsön a férfibe, aki szerinte legalább olyan ramatyul érzi magát most, mint ő.
A saját részéről a kiutat most abban látja, amiben sokan mások is szokták, az alkoholban. Ugyan ő még soha nem ivott ilyesmit, így nem is tudja, milyen hatásra számítson, de reméli, hogy az a szörnyű érzés, ami miatt minden egyes másodpercben el akarja sírni magát, megszűnik az ital hatására.
Mikor megkapja a bort, először csak nézegeti, megszagolja az illatát, és közben félszegen pillant fel partnerére.*
- Óvatos leszek, köszönöm. *Végül bele is kortyol a borba. Érzi az alma kellemes ízét, amiről Orthus beszélt, de rögtön meg is látszik rajta, hogy a szervezetének mennyire szokatlan az alkohol. Egészen elvörösödik, ami a szőke hajával kontrasztban nagyon meg is látszik rajta.*
- Nem tehetek mást, mint, hogy megértem Önt. Sehová sem vezetne, ha sírnék, az sem, ha kiabálnék. Akkor sem akarna engem jobban. *Ő is nőből van. Orthus-nak valóban meg kellett volna érte küzdenie, és kellette is volna magát jó sokáig, de most, hogy már nem harcolnak a szívéért, mégis ő érzi magát bánatosnak.*
- Biztosan több nemes is visszatér majd a városba. Emberek is. Köztük majd megtalálja azt, aki megfelelő önnek… *Teszi hozzá még a mondandójához, és most már bátrabban kortyol még egyet a borból.*
//Ünnepi vacsora//
*Mindig is kerülte a konfliktushelyzeteket, és most sem akarja, hogy a vacsorájuk a probléma miatt csúfos kudarcba fulladjon. Ezért tesz félre minden olyan érzést, aminek okán ő szomorúnak vagy megsértettnek érezhetné magát. Azon dolgozik inkább, hogy mentse, ami menthető, és lelket öntsön a férfibe, aki szerinte legalább olyan ramatyul érzi magát most, mint ő.
A saját részéről a kiutat most abban látja, amiben sokan mások is szokták, az alkoholban. Ugyan ő még soha nem ivott ilyesmit, így nem is tudja, milyen hatásra számítson, de reméli, hogy az a szörnyű érzés, ami miatt minden egyes másodpercben el akarja sírni magát, megszűnik az ital hatására.
Mikor megkapja a bort, először csak nézegeti, megszagolja az illatát, és közben félszegen pillant fel partnerére.*
- Óvatos leszek, köszönöm. *Végül bele is kortyol a borba. Érzi az alma kellemes ízét, amiről Orthus beszélt, de rögtön meg is látszik rajta, hogy a szervezetének mennyire szokatlan az alkohol. Egészen elvörösödik, ami a szőke hajával kontrasztban nagyon meg is látszik rajta.*
- Nem tehetek mást, mint, hogy megértem Önt. Sehová sem vezetne, ha sírnék, az sem, ha kiabálnék. Akkor sem akarna engem jobban. *Ő is nőből van. Orthus-nak valóban meg kellett volna érte küzdenie, és kellette is volna magát jó sokáig, de most, hogy már nem harcolnak a szívéért, mégis ő érzi magát bánatosnak.*
- Biztosan több nemes is visszatér majd a városba. Emberek is. Köztük majd megtalálja azt, aki megfelelő önnek… *Teszi hozzá még a mondandójához, és most már bátrabban kortyol még egyet a borból.*
5651. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-10 15:17:20
Üzenet elküldve: 2024-12-10 15:17:20
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tépett sorsok//
//Emelet//
*Nem azért csinálja, hogy a másik hálás legyen. Emlékszik még jól az első alaklomra, amikor kibogozta neki a vért zsinórjait, amikor utána ráadta a lányra, az pedig szorosabbnak érezte, mint valaha. Akkor örült, hogy adhatott valamit, amihez ő ért. Most pusztán csak azért járnak a finom ujjai a bőrzsinegek között, hogy lefoglalja azokat az energiákat, amik a beszélgetésen túl maradnának benne. Csak bólogat a köszönetre, de nem mond rá semmit, sokkal jobban érdekli az, amit kérdezett és a válasz, amit kap rá. Amilyen gyorsan jött a gondolat, úgy is illan el. Nem vesződik megoldhatatlan dolgokkal, jön helyére másik, ami hasznos lehet. És az most a feketeség tudása, amit amaz sokkal rosszabb dolgokra használna, mint ő.*
- Nem, Nori, nem lehet megölni mindenkit, aki veszélyes rám nézve. *Forgatja a szemeit, de még így sem üti meg az a néhány hallott szó az ingerküszöbét annyira, hogy ezen rágódjon hosszasan. Mondhatná, hogy volt a húga is az "ellenfele", s ezért elevenen elégethetné, ha birtokában lenne a tűzmágia ismerete, de nem teszi. Épp eleget merengett már azon, hogy mennyire végzetes lehet számára ez a kapcsolat. De egy újabb támadás esetén, - próbálkozzon bárki - lehet, hogy hatásosabb lenne egy kis elaltatáson túl, valami félelmetesebb is. Amiből okul a másik, hogy nem érdemes vele kezdeni. Mert úgy tűnik, hogy az ész nem mindig segítség, hiába hangoztatta ezidáig. Be kell látnia, hogy van, akikkel szemben hasztalan.*
- De te már értesz a tűzhöz nem? Megtanítod?
*Figyeli a barnákat, kissé lelkesebb fénnyel a lélektükreiben.
A vért elkészül, a kékjeit pedig megragadja az az ismerős növény. Nem bírja ki, hogy ne kérdezzen rá, nem is akarja kibírni. Minden új információ segítség most. És a testvére is kezd visszatérni önmagához, nem kérdezett rá a névre, - még ha sejtheti is, hogy kiről van szó - arra sem, hogy honnan ismeri pont ezt az egyetlen virágot, csak magáról és a kalandjáról beszél. Sokkal jobb így. Nem érinti meg úgy, ahogy szokta, de nem az ő napjaival kell legalább foglalkozni. *
- Miféle jelképes ok? ~És mióta ismersz te jelképes okokat?~ *Ő maga is felnevet. Érezhető a változás, ami végbement a lányban. Nem a szó ismeretét nem nézi ki belőle, hanem, hogy tovább tud gondolni annál, mint ami tényleg az orra előtt van. Arra, hogy csak arra jó, hogy a hajába tűzze, még inkább kacag. Az ő fürtjei között is rengeteg volt ebből. De ő pont, hogy mást akar majd belőle. És hozzá is fog jutni.*
- Nos, ha ilyen jó hatással volt rád, akkor örülök, hogy vele töltötted az időd. *A szőkeségről már nem tudná ugyanezt elmondani, de a kannibál "bátyjáról" sem. Sőt… kevesekről gondolkodik így, aki a másik közelében van.*
//Tépett sorsok//
//Emelet//
*Nem azért csinálja, hogy a másik hálás legyen. Emlékszik még jól az első alaklomra, amikor kibogozta neki a vért zsinórjait, amikor utána ráadta a lányra, az pedig szorosabbnak érezte, mint valaha. Akkor örült, hogy adhatott valamit, amihez ő ért. Most pusztán csak azért járnak a finom ujjai a bőrzsinegek között, hogy lefoglalja azokat az energiákat, amik a beszélgetésen túl maradnának benne. Csak bólogat a köszönetre, de nem mond rá semmit, sokkal jobban érdekli az, amit kérdezett és a válasz, amit kap rá. Amilyen gyorsan jött a gondolat, úgy is illan el. Nem vesződik megoldhatatlan dolgokkal, jön helyére másik, ami hasznos lehet. És az most a feketeség tudása, amit amaz sokkal rosszabb dolgokra használna, mint ő.*
- Nem, Nori, nem lehet megölni mindenkit, aki veszélyes rám nézve. *Forgatja a szemeit, de még így sem üti meg az a néhány hallott szó az ingerküszöbét annyira, hogy ezen rágódjon hosszasan. Mondhatná, hogy volt a húga is az "ellenfele", s ezért elevenen elégethetné, ha birtokában lenne a tűzmágia ismerete, de nem teszi. Épp eleget merengett már azon, hogy mennyire végzetes lehet számára ez a kapcsolat. De egy újabb támadás esetén, - próbálkozzon bárki - lehet, hogy hatásosabb lenne egy kis elaltatáson túl, valami félelmetesebb is. Amiből okul a másik, hogy nem érdemes vele kezdeni. Mert úgy tűnik, hogy az ész nem mindig segítség, hiába hangoztatta ezidáig. Be kell látnia, hogy van, akikkel szemben hasztalan.*
- De te már értesz a tűzhöz nem? Megtanítod?
*Figyeli a barnákat, kissé lelkesebb fénnyel a lélektükreiben.
A vért elkészül, a kékjeit pedig megragadja az az ismerős növény. Nem bírja ki, hogy ne kérdezzen rá, nem is akarja kibírni. Minden új információ segítség most. És a testvére is kezd visszatérni önmagához, nem kérdezett rá a névre, - még ha sejtheti is, hogy kiről van szó - arra sem, hogy honnan ismeri pont ezt az egyetlen virágot, csak magáról és a kalandjáról beszél. Sokkal jobb így. Nem érinti meg úgy, ahogy szokta, de nem az ő napjaival kell legalább foglalkozni. *
- Miféle jelképes ok? ~És mióta ismersz te jelképes okokat?~ *Ő maga is felnevet. Érezhető a változás, ami végbement a lányban. Nem a szó ismeretét nem nézi ki belőle, hanem, hogy tovább tud gondolni annál, mint ami tényleg az orra előtt van. Arra, hogy csak arra jó, hogy a hajába tűzze, még inkább kacag. Az ő fürtjei között is rengeteg volt ebből. De ő pont, hogy mást akar majd belőle. És hozzá is fog jutni.*
- Nos, ha ilyen jó hatással volt rád, akkor örülök, hogy vele töltötted az időd. *A szőkeségről már nem tudná ugyanezt elmondani, de a kannibál "bátyjáról" sem. Sőt… kevesekről gondolkodik így, aki a másik közelében van.*
5650. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-09 22:27:36
Üzenet elküldve: 2024-12-09 22:27:36
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ünnepi vacsora//
*Valamennyire még mindig saját figyelmetlenségének sokkhatása alatt van.
Komolyan gondolta, hogy feladná a céljait Aleniáért? Általánosságban nem. De néha, amikor a tervek, célok, kötelezettségek, ambiciók közepette felsejlett a vágy egy másfajta életre, akkor igenis érzett így. Alenia kedves teremtés, finom és tisztalelkű. Valóban sokat hozzátett volna Orthus életéhez.
A nő szavai jól esnek neki, de egyúttal tovább mélyítik a szomorúságát. Elsőre nem is nagyon tud mit felelni. Persze, mondhatna valami közhelyeset és szépen csengőt a barátságról, de most nem képes rávenni magát. Úgyhogy inkább csak bólint egyet.
Végül Alenia inni kér, Orthus pedig magához inti a pincért, és rendel egy kupa Almabort 5 aranyért
, amit kisvártatva letesznek a nemeskisasszony elé.*
- Óvatosan igya: a gyümölcs aromája elfedi az alkoholt, ami ugyan nem sok, de a gyakorlatlan gyomor megérzi. Esetleg kortyoljon mellé vizet!
*ajánlja. Az ital jó ürügy a témaváltásra, de végül csak visszakanyarodik az előzőhöz.*
- Igazán hálás vagyok a megértéséért.
*mondja, és ezt őszintén is mondja. Elvégre épp most jelentette ki a hölgynek, hogy nem pályázik tovább a kezére. Ez pedig bántó lehet még akkor is, ha Alenia nem szívesen adta volna azt épp Orthusnak.*
//Ünnepi vacsora//
*Valamennyire még mindig saját figyelmetlenségének sokkhatása alatt van.
Komolyan gondolta, hogy feladná a céljait Aleniáért? Általánosságban nem. De néha, amikor a tervek, célok, kötelezettségek, ambiciók közepette felsejlett a vágy egy másfajta életre, akkor igenis érzett így. Alenia kedves teremtés, finom és tisztalelkű. Valóban sokat hozzátett volna Orthus életéhez.
A nő szavai jól esnek neki, de egyúttal tovább mélyítik a szomorúságát. Elsőre nem is nagyon tud mit felelni. Persze, mondhatna valami közhelyeset és szépen csengőt a barátságról, de most nem képes rávenni magát. Úgyhogy inkább csak bólint egyet.
Végül Alenia inni kér, Orthus pedig magához inti a pincért, és rendel egy kupa Almabort 5 aranyért
, amit kisvártatva letesznek a nemeskisasszony elé.*- Óvatosan igya: a gyümölcs aromája elfedi az alkoholt, ami ugyan nem sok, de a gyakorlatlan gyomor megérzi. Esetleg kortyoljon mellé vizet!
*ajánlja. Az ital jó ürügy a témaváltásra, de végül csak visszakanyarodik az előzőhöz.*
- Igazán hálás vagyok a megértéséért.
*mondja, és ezt őszintén is mondja. Elvégre épp most jelentette ki a hölgynek, hogy nem pályázik tovább a kezére. Ez pedig bántó lehet még akkor is, ha Alenia nem szívesen adta volna azt épp Orthusnak.*
5649. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-09 21:55:25
Üzenet elküldve: 2024-12-09 21:55:25
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tépett sorsok//
- Umm, köszönöm…? *Örül a segítségnek, de akkor is furcsa a számára, hogy Mai egyetlen szó nélkül veszi a kezébe a vértjét, bogozza ki belőle a gubancokat és fűzi be újra a zsinórt olyan szépen, tökéletesen, ahogyan csak ő képes. Azért is köszöni meg bizonytalanul, nehogy ezzel is elrontson valamit, ha nem tenné.
A papnővel kapcsolatban őszintén válaszol, csak részleteket hallgat el, például azt, hogy egy újabb, az eddigieknél sokkal kegyetlenebb átkot tanult meg a Vérkertben ahhoz, hogy visszavághasson annak a nőnek, ha még egyszer egymás elé sodorja őket a sors.*
- Igen, ugyanúgy, ahogy a ti főmágusaitok megtagadják tőlünk a magas szintű elemi mágiát, az istenek sem fogják neked adni a hatalmukat, ha nem fogadod el őket és kötelezed el magadat mellettük. *Ő már nem éppen tényszerűen válaszol, sokkal inkább a sértődöttséget hallani a hangjából, amiért azok a rohadt mágusok nem hajlandóak a kezébe adni olyan elemi erőket, melyeket egy isten hatalmával kombinálva elképzelhetetlen mértékű pusztítást végezhetne. Míg a bölcs varázslókat ebben a döntésben valószínűleg a józan ész vezérelte, addig az isteneket a dac és a szemet szemért elv, de Nori szerint természetesen most sem az entitások a hibásak.*
- Mit értesz „megvédeni magad” alatt? *Erre a kérdésre már lelkesen csillannak fel a szemei.* Ha engem kérdezel, egy halott ellenfél nem tud már bántani, szóval a tűz. Az elemek közül a tűz rendelkezik a legpusztítóbb erővel. *Nem véletlen ezzel kezdte ő sem a pályafutását az elemi mágia terén. A tűzvarázslatok még úgy is sokat tudnak ártani, hogy a bonyolultabb igéket ő soha nem tanulhatja meg. Mai kezében viszont még sokkal erősebb is lehet.*
- Ha tényleg védekezni akarsz, és nem másnak ártani, akkor a föld és a holdak eleme. Az utóbbiban már jó vagy. *Még mindig nem felejtette el, mennyire megijedt, mikor a Mágustoronyban meglátta az alvó lány körül az apró kis gömböket, amik igen csúnyán elbánhattak volna vele, ha akkor megzavarja az álmát.
Folytatná még szívesen a csevegést a varázslatokról, de fejét akaratlanul is a kis lila virág felé kapja, mikor Mai-nak feltűnik, hogy ott van.*
- Igen, az. *Ezek szerint ő is ismeri a növényt. A feltételezésen, hogy mire akarja használni azonban jót nevet.* Nem akarom használni. Csak kaptam, mert… hm, azt hiszem jelképes oka van. Mikor megtaláltuk, azt mondtam, hogy nekem legfeljebb arra jó, hogy a hajamba tűzzem. Biztos vagyok benne, hogy Ril célozni akart valamire. *Újra eszébe jut, ahogy megtalálta a hátrahagyott, árva virágot. Azt is sejti, hogy mire akart vele célozni az elf. Arra, hogy figyelt rá, és sokkal több mindent meglátott benne, mint amit felszínesen mutatott magából. Hálás is érte.*
- Ó, igen… így hívták a lányt, akivel kalandoztam. A növényekhez remekül ért, és abban is biztos vagyok, hogy a fegyverekkel is kiválóan bánik *árul el egy újabb részletet abból, ami vele történt.*
//Tépett sorsok//
- Umm, köszönöm…? *Örül a segítségnek, de akkor is furcsa a számára, hogy Mai egyetlen szó nélkül veszi a kezébe a vértjét, bogozza ki belőle a gubancokat és fűzi be újra a zsinórt olyan szépen, tökéletesen, ahogyan csak ő képes. Azért is köszöni meg bizonytalanul, nehogy ezzel is elrontson valamit, ha nem tenné.
A papnővel kapcsolatban őszintén válaszol, csak részleteket hallgat el, például azt, hogy egy újabb, az eddigieknél sokkal kegyetlenebb átkot tanult meg a Vérkertben ahhoz, hogy visszavághasson annak a nőnek, ha még egyszer egymás elé sodorja őket a sors.*
- Igen, ugyanúgy, ahogy a ti főmágusaitok megtagadják tőlünk a magas szintű elemi mágiát, az istenek sem fogják neked adni a hatalmukat, ha nem fogadod el őket és kötelezed el magadat mellettük. *Ő már nem éppen tényszerűen válaszol, sokkal inkább a sértődöttséget hallani a hangjából, amiért azok a rohadt mágusok nem hajlandóak a kezébe adni olyan elemi erőket, melyeket egy isten hatalmával kombinálva elképzelhetetlen mértékű pusztítást végezhetne. Míg a bölcs varázslókat ebben a döntésben valószínűleg a józan ész vezérelte, addig az isteneket a dac és a szemet szemért elv, de Nori szerint természetesen most sem az entitások a hibásak.*
- Mit értesz „megvédeni magad” alatt? *Erre a kérdésre már lelkesen csillannak fel a szemei.* Ha engem kérdezel, egy halott ellenfél nem tud már bántani, szóval a tűz. Az elemek közül a tűz rendelkezik a legpusztítóbb erővel. *Nem véletlen ezzel kezdte ő sem a pályafutását az elemi mágia terén. A tűzvarázslatok még úgy is sokat tudnak ártani, hogy a bonyolultabb igéket ő soha nem tanulhatja meg. Mai kezében viszont még sokkal erősebb is lehet.*
- Ha tényleg védekezni akarsz, és nem másnak ártani, akkor a föld és a holdak eleme. Az utóbbiban már jó vagy. *Még mindig nem felejtette el, mennyire megijedt, mikor a Mágustoronyban meglátta az alvó lány körül az apró kis gömböket, amik igen csúnyán elbánhattak volna vele, ha akkor megzavarja az álmát.
Folytatná még szívesen a csevegést a varázslatokról, de fejét akaratlanul is a kis lila virág felé kapja, mikor Mai-nak feltűnik, hogy ott van.*
- Igen, az. *Ezek szerint ő is ismeri a növényt. A feltételezésen, hogy mire akarja használni azonban jót nevet.* Nem akarom használni. Csak kaptam, mert… hm, azt hiszem jelképes oka van. Mikor megtaláltuk, azt mondtam, hogy nekem legfeljebb arra jó, hogy a hajamba tűzzem. Biztos vagyok benne, hogy Ril célozni akart valamire. *Újra eszébe jut, ahogy megtalálta a hátrahagyott, árva virágot. Azt is sejti, hogy mire akart vele célozni az elf. Arra, hogy figyelt rá, és sokkal több mindent meglátott benne, mint amit felszínesen mutatott magából. Hálás is érte.*
- Ó, igen… így hívták a lányt, akivel kalandoztam. A növényekhez remekül ért, és abban is biztos vagyok, hogy a fegyverekkel is kiválóan bánik *árul el egy újabb részletet abból, ami vele történt.*
5648. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-08 21:02:43
Üzenet elküldve: 2024-12-08 21:02:43
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tépett sorsok//
//Emelet//
*Szokta tudni, ha sumákol a másik, ha nem kíván elmondani neki valamit, de most nem emiatt kérdez. Fel sem tűnik igazán. Csak lebeg a nagy semmiben, s a lebegés közben néha elgáncsolja egy ártó gondolat, hogy nagyot puffanva érjen földet. Ez is olyan szélsőséges, mint a lány viselkedése. Foglalkozik inkább olyasmivel, ami eltereli a figyelmét mindenről, ami belül játszódik le.
Felérve a szobába nem okoz meglepetést annak külleme. Még el is mosolyodik, ha nem tudná, hogy kihez jött, akkor is tudná. Nem merül el tüzetesen még semmiben, csak a kusza zsinórokon akad meg a tekintete. Tökéletes. Beljebb sétál és a kezébe veszi a vértet, hogy azzal együtt üljön le az ágyra. Ha a keze is jár, az plusz energiát vesz el arról, amiről szükséges.
Figyel, most már valamivel értőbben, mint a párás fürdőházban. A hajából ugyan nem csepeg a víz, de hidegen omlik vállára, be is nedvesíti a fekete ruhájának az anyagát. Bevillan, hogy le kellene venni, a másikat úgysem érdekelné a pőresége, de szinte megdermed a képtől mégis, ahogy elképzeli, hogy ugyanúgy hullik majd le róla, mint arra az átkozott padlóra a Polgárnegyedben. Sosem lesz vége a betörő képeknek? Rámered a zsinegre és arra koncentrál, hogy mielőbb kioldja, hogy majd újra tudja fűzni.*
- Eeyer. *Mondja ki halk, lemondó sóhajjal a nevet.* - Azokat csak a hívők tudják, ahogy te is az átkaid. *Tényszerűen közöl. Akkor ez nem lesz jó út számára. A bőrről a másik szemére siklik a kék, majd ott is marad egy kicsit.*
- Persze, hogy tudni akartam. És mindent, ami veled történt.
*Nem hazudik, de a ködön át sem szűrődik, hogy most hallgatta végig, hogy a húga a következő találkozásnál talán megöli azt a papnőt. Neki is hasonlóan kellene cselekednie, de az ő kezei nem erre valók. Azok csak rohadt gubancokat oldanak ki. Mindig másét, nem pedig a sajátját. Hogyan is tudna abba tőrt fogni, hogy elvegyen egy életet? Hogyan is tudna ajkaival olyan bűbájt formálni, ami tényleg árt? *
- És szerinted melyik ág az, amivel könnyű magad megvédeni? Amihez nem kellenek az istenek?
*Sokat tanult már, de ő a feketeséghez képest még csak kezdő. Fogalma már van az ágakról, de a mélyére csak a sajátjának ásott.
Lassan végez is a folyamattal, amibe kezdett, szinte dühös arra, hogy ilyen könnyű dolga van és máris el kell engednie. Nagy szerencse, hogy a kis pohárba állított növényre néz.*
- Elija Csókja! *Mondja meglepetten, talán egy oktávval vékonyabb hangon is, mint a szokásos.* - Ezt ismerem, gyűjtöttem én is Intath-tal. Mire akarod használni? Kiből akarod kiszedni az igazságot, Szívem? *Még fel is nevet. Nem gondolta volna, hogy ilyen dolgokra képes a húga, túl impulzív, hogy hosszasan tervezgessen. Reméli, hogy nem belőle, bár azt úgy sem vallaná be. De a szeme állásából is tudni fogja, ha lódít.*
//Tépett sorsok//
//Emelet//
*Szokta tudni, ha sumákol a másik, ha nem kíván elmondani neki valamit, de most nem emiatt kérdez. Fel sem tűnik igazán. Csak lebeg a nagy semmiben, s a lebegés közben néha elgáncsolja egy ártó gondolat, hogy nagyot puffanva érjen földet. Ez is olyan szélsőséges, mint a lány viselkedése. Foglalkozik inkább olyasmivel, ami eltereli a figyelmét mindenről, ami belül játszódik le.
Felérve a szobába nem okoz meglepetést annak külleme. Még el is mosolyodik, ha nem tudná, hogy kihez jött, akkor is tudná. Nem merül el tüzetesen még semmiben, csak a kusza zsinórokon akad meg a tekintete. Tökéletes. Beljebb sétál és a kezébe veszi a vértet, hogy azzal együtt üljön le az ágyra. Ha a keze is jár, az plusz energiát vesz el arról, amiről szükséges.
Figyel, most már valamivel értőbben, mint a párás fürdőházban. A hajából ugyan nem csepeg a víz, de hidegen omlik vállára, be is nedvesíti a fekete ruhájának az anyagát. Bevillan, hogy le kellene venni, a másikat úgysem érdekelné a pőresége, de szinte megdermed a képtől mégis, ahogy elképzeli, hogy ugyanúgy hullik majd le róla, mint arra az átkozott padlóra a Polgárnegyedben. Sosem lesz vége a betörő képeknek? Rámered a zsinegre és arra koncentrál, hogy mielőbb kioldja, hogy majd újra tudja fűzni.*
- Eeyer. *Mondja ki halk, lemondó sóhajjal a nevet.* - Azokat csak a hívők tudják, ahogy te is az átkaid. *Tényszerűen közöl. Akkor ez nem lesz jó út számára. A bőrről a másik szemére siklik a kék, majd ott is marad egy kicsit.*
- Persze, hogy tudni akartam. És mindent, ami veled történt.
*Nem hazudik, de a ködön át sem szűrődik, hogy most hallgatta végig, hogy a húga a következő találkozásnál talán megöli azt a papnőt. Neki is hasonlóan kellene cselekednie, de az ő kezei nem erre valók. Azok csak rohadt gubancokat oldanak ki. Mindig másét, nem pedig a sajátját. Hogyan is tudna abba tőrt fogni, hogy elvegyen egy életet? Hogyan is tudna ajkaival olyan bűbájt formálni, ami tényleg árt? *
- És szerinted melyik ág az, amivel könnyű magad megvédeni? Amihez nem kellenek az istenek?
*Sokat tanult már, de ő a feketeséghez képest még csak kezdő. Fogalma már van az ágakról, de a mélyére csak a sajátjának ásott.
Lassan végez is a folyamattal, amibe kezdett, szinte dühös arra, hogy ilyen könnyű dolga van és máris el kell engednie. Nagy szerencse, hogy a kis pohárba állított növényre néz.*
- Elija Csókja! *Mondja meglepetten, talán egy oktávval vékonyabb hangon is, mint a szokásos.* - Ezt ismerem, gyűjtöttem én is Intath-tal. Mire akarod használni? Kiből akarod kiszedni az igazságot, Szívem? *Még fel is nevet. Nem gondolta volna, hogy ilyen dolgokra képes a húga, túl impulzív, hogy hosszasan tervezgessen. Reméli, hogy nem belőle, bár azt úgy sem vallaná be. De a szeme állásából is tudni fogja, ha lódít.*
5647. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-08 20:15:06
Üzenet elküldve: 2024-12-08 20:15:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tépett sorsok//
//Emelet//
*Fogalma sincs, hogy mire van most szüksége Mai-nak, így azt teszi, amivel biztosan nem nyúlhat mellé. Nem csinál semmit, azzal legalább még több rosszat nem fog okozni senkinek. Azonban ennyivel mégsem elégszik meg, végül úgy dönt, hogy megkérdezi, ő mit szeretne. Ha úgy cselekszik, ahogy kérik tőle, az sem lehet rossz. Aztán ahogy megkapja a választ a kérdésére, már meg is bánja, hogy feltette. Azt hitte, hogy az útjának történetét letudhatta annyival, amennyit elmondott, de nagyot tévedett.*
- Jó… *Mondja megszeppenten pislogva, miközben egy kicsit el is fordítja a fejét az őt vizslató kékekről. Nem is azért nem válaszol már az úton visszafelé, mert nem akarja, hogy mások is halljanak dolgokat, hanem azért, mert azt sem akarja, hogy Mai mindenről tudjon. Nagyon át kell gondolnia, hogy mit mond neki.
A Pegazusban bérelt szobájába érve beengedi magukat az ajtón. A szobát egyébként nem lakta még be teljesen, de azért már a megszokott Nori-ra jellemző dolgokból lehet sejteni, hogy ő lakik itt. Hátizsákja az ágy előtt a földön, fegyveri az egyik fal mellett és az asztalon hevernek, a vértje is oda van félrerakva, aminek fűző részén természetesen már megint össze vannak gubancolódva a zsinórok. Gyűrűi és fülbevalói az éjjeliszekrényre vannak szórva, oda dobálta le őket, mielőtt a Fürdőházba indult volna. Egyedül a legnagyobb becsben tartott karkötőjét nem vette csak le, hisz azt nem is veheti. Ugyanazon az éjjeliszekrényen van még egy pohár is, benne víz, abban pedig az a lila kis virág, amit az elf lány búcsúzóul hagyott ott neki a Sellőházban. Minél tovább életben akarja tartani.
Nori becsukja maguk mögött az ajtót. Meghatározó esemény ez mindkettejük számára, hisz azóta, hogy a Mágustoronyban bántotta Mai-t, nem voltak kettesben négy fal között. Amikor találkoztak, akkor is a szabad ég alatt, vagy olyan helyen, ahol többen is voltak.*
- Igen, az volt *válaszol a kérdésre morcosan, miután visszafordult Mai felé.* Eeyr mocskos kis trükkje volt, amire igazából számítottam is. Van ellene átkom, de az nem tartott ki addig, mint kellett volna. Legközelebb esküszöm, nem lesz ekkora szerencséje annak a ribancnak.
*Nem ok nélkül ment a Vérkertbe. Ha rajta múlik, a következő találkozásuk alkalmával a papnő lesz az, aki visítva rohanhat majd az istennője kegyelméért könyörögni, már, ha odaér hozzá időben. Ha nem, akkor megajándékozhatja az istenét egy lélekkel vagy egy új követővel. Bizonyára mindkettőnek örülne.*
- De biztos, hogy ezt tudni akartad? *kérdez vissza gyanakodva.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.12.08 20:17:31
//Tépett sorsok//
//Emelet//
*Fogalma sincs, hogy mire van most szüksége Mai-nak, így azt teszi, amivel biztosan nem nyúlhat mellé. Nem csinál semmit, azzal legalább még több rosszat nem fog okozni senkinek. Azonban ennyivel mégsem elégszik meg, végül úgy dönt, hogy megkérdezi, ő mit szeretne. Ha úgy cselekszik, ahogy kérik tőle, az sem lehet rossz. Aztán ahogy megkapja a választ a kérdésére, már meg is bánja, hogy feltette. Azt hitte, hogy az útjának történetét letudhatta annyival, amennyit elmondott, de nagyot tévedett.*
- Jó… *Mondja megszeppenten pislogva, miközben egy kicsit el is fordítja a fejét az őt vizslató kékekről. Nem is azért nem válaszol már az úton visszafelé, mert nem akarja, hogy mások is halljanak dolgokat, hanem azért, mert azt sem akarja, hogy Mai mindenről tudjon. Nagyon át kell gondolnia, hogy mit mond neki.
A Pegazusban bérelt szobájába érve beengedi magukat az ajtón. A szobát egyébként nem lakta még be teljesen, de azért már a megszokott Nori-ra jellemző dolgokból lehet sejteni, hogy ő lakik itt. Hátizsákja az ágy előtt a földön, fegyveri az egyik fal mellett és az asztalon hevernek, a vértje is oda van félrerakva, aminek fűző részén természetesen már megint össze vannak gubancolódva a zsinórok. Gyűrűi és fülbevalói az éjjeliszekrényre vannak szórva, oda dobálta le őket, mielőtt a Fürdőházba indult volna. Egyedül a legnagyobb becsben tartott karkötőjét nem vette csak le, hisz azt nem is veheti. Ugyanazon az éjjeliszekrényen van még egy pohár is, benne víz, abban pedig az a lila kis virág, amit az elf lány búcsúzóul hagyott ott neki a Sellőházban. Minél tovább életben akarja tartani.
Nori becsukja maguk mögött az ajtót. Meghatározó esemény ez mindkettejük számára, hisz azóta, hogy a Mágustoronyban bántotta Mai-t, nem voltak kettesben négy fal között. Amikor találkoztak, akkor is a szabad ég alatt, vagy olyan helyen, ahol többen is voltak.*
- Igen, az volt *válaszol a kérdésre morcosan, miután visszafordult Mai felé.* Eeyr mocskos kis trükkje volt, amire igazából számítottam is. Van ellene átkom, de az nem tartott ki addig, mint kellett volna. Legközelebb esküszöm, nem lesz ekkora szerencséje annak a ribancnak.
*Nem ok nélkül ment a Vérkertbe. Ha rajta múlik, a következő találkozásuk alkalmával a papnő lesz az, aki visítva rohanhat majd az istennője kegyelméért könyörögni, már, ha odaér hozzá időben. Ha nem, akkor megajándékozhatja az istenét egy lélekkel vagy egy új követővel. Bizonyára mindkettőnek örülne.*
- De biztos, hogy ezt tudni akartad? *kérdez vissza gyanakodva.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.12.08 20:17:31
5646. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-08 19:18:19
Üzenet elküldve: 2024-12-08 19:18:19
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tépett sorsok//
//Fürdőház, majd emelet//
*Nem kellenek a szavak és nem kell ez a furcsa gondoskodás, ami ezidáig sosem volt jelen. Úgy találkozott egy új köntösbe bújt Nori-val, hogy nem érti az egészet. Rátelepedett valami kedves nyugalom, aztán kirántotta belőle a feketére tetovált karjával. Máskor bírja a szélsőségeket, máskor bármit elbír, de így is nehéz leszorítania azt, amit szinte lehetetlenség. Csak az öltöző felé sétálva nyugszik meg igazán és kezd észhez térni. Tisztul a feje és már van tere elmerengeni a léptei között, amik egy darabon még vizes lenyomatot hagynak a talajon. A jóleső ölelés hirtelen lett az ellensége. Elvették tőle a kellemességét, vissza kell szereznie, ahogy a hidegvért is.
Mi a jó lépés? Ha elmegy és magára hagyja a lányt, akkor az talán már visszavonhatatlan sérülést okoz benne. Mai meg tud küzdeni bármivel, még ha most ingatag is a talaj. Nori nem. Nem akar mással foglalkozni, más esendőségével, de könnyebb. Ezért fordult afelé, hogy a lelket kiismerje. Mert sokkal jobb máséban elmerülni, mint igazán érezni a saját fájdalmát. Nem helyes, de most sincs más út. Nem engedik neki, hogy elmerüljön, így elodázza. Talán majd máskor. Ha még lesz min merengenie, majd akkor törődik magával is.
A nedves törölköző helyet kap a gyűjtőben, a kis öltözőszekrényből pedig előveszi éjfekete ruháját. Lassan ölti magára, majd lép a tükör elé. Néhány lépés távolságból vizsgálja magát. Kívülről is változott valami, vagy csak bent nem hasonlít magára? Egy nagy lélegzettel leheli ki a feszültsége maradékát. *
- Ha mesélnél.
*Mosolyodik el, majd tesz egy lépést közelebb a mezítlábashoz. Ahogy letekint a fedetlen lábfejre, az jut róla eszébe, amikor ő szaladt cipő nélkül. Akkor is azért, hogy jobbá tegye valakinek az életét. Aztán a kékek a lány mögötti kis szekrényre tévednek. Szinte látja a kiborult vörösbor útját, ami végigcsurgott a bútoron… és rajta. Nyugtatja a kép. Hiányzik az a fesztelenség, az csak a szőke mellett tud jelen lenni.*
- Összesűrítetted nagyon, hogy mi volt az elmúlt időszakban. Minden érdekel.
*Fordul meg, majd indul el, meg sem szeretne addig állni, amíg a szobába fel nem érnek. Persze nem várja, hogy mások füle hallatára kezdjen beszámolóba a lány. Akkor néz rá csak újra kérdőn, amikor belépnek az ajtón.*
- Az mágia volt, amivel megijesztett az a papnő, ugye?
*Kérdése csak puszta Mai-s érdeklődésnek hat, de más oka is van. Meg akarja tanulni. Van pár bűbája, de több kell. Más. Ami megvédi. Nem más kell, hogy kiálljon mellette, vagy elálljon pajzsként. Maga akarja megoldani. *
//Tépett sorsok//
//Fürdőház, majd emelet//
*Nem kellenek a szavak és nem kell ez a furcsa gondoskodás, ami ezidáig sosem volt jelen. Úgy találkozott egy új köntösbe bújt Nori-val, hogy nem érti az egészet. Rátelepedett valami kedves nyugalom, aztán kirántotta belőle a feketére tetovált karjával. Máskor bírja a szélsőségeket, máskor bármit elbír, de így is nehéz leszorítania azt, amit szinte lehetetlenség. Csak az öltöző felé sétálva nyugszik meg igazán és kezd észhez térni. Tisztul a feje és már van tere elmerengeni a léptei között, amik egy darabon még vizes lenyomatot hagynak a talajon. A jóleső ölelés hirtelen lett az ellensége. Elvették tőle a kellemességét, vissza kell szereznie, ahogy a hidegvért is.
Mi a jó lépés? Ha elmegy és magára hagyja a lányt, akkor az talán már visszavonhatatlan sérülést okoz benne. Mai meg tud küzdeni bármivel, még ha most ingatag is a talaj. Nori nem. Nem akar mással foglalkozni, más esendőségével, de könnyebb. Ezért fordult afelé, hogy a lelket kiismerje. Mert sokkal jobb máséban elmerülni, mint igazán érezni a saját fájdalmát. Nem helyes, de most sincs más út. Nem engedik neki, hogy elmerüljön, így elodázza. Talán majd máskor. Ha még lesz min merengenie, majd akkor törődik magával is.
A nedves törölköző helyet kap a gyűjtőben, a kis öltözőszekrényből pedig előveszi éjfekete ruháját. Lassan ölti magára, majd lép a tükör elé. Néhány lépés távolságból vizsgálja magát. Kívülről is változott valami, vagy csak bent nem hasonlít magára? Egy nagy lélegzettel leheli ki a feszültsége maradékát. *
- Ha mesélnél.
*Mosolyodik el, majd tesz egy lépést közelebb a mezítlábashoz. Ahogy letekint a fedetlen lábfejre, az jut róla eszébe, amikor ő szaladt cipő nélkül. Akkor is azért, hogy jobbá tegye valakinek az életét. Aztán a kékek a lány mögötti kis szekrényre tévednek. Szinte látja a kiborult vörösbor útját, ami végigcsurgott a bútoron… és rajta. Nyugtatja a kép. Hiányzik az a fesztelenség, az csak a szőke mellett tud jelen lenni.*
- Összesűrítetted nagyon, hogy mi volt az elmúlt időszakban. Minden érdekel.
*Fordul meg, majd indul el, meg sem szeretne addig állni, amíg a szobába fel nem érnek. Persze nem várja, hogy mások füle hallatára kezdjen beszámolóba a lány. Akkor néz rá csak újra kérdőn, amikor belépnek az ajtón.*
- Az mágia volt, amivel megijesztett az a papnő, ugye?
*Kérdése csak puszta Mai-s érdeklődésnek hat, de más oka is van. Meg akarja tanulni. Van pár bűbája, de több kell. Más. Ami megvédi. Nem más kell, hogy kiálljon mellette, vagy elálljon pajzsként. Maga akarja megoldani. *
5645. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-08 17:51:38
Üzenet elküldve: 2024-12-08 17:51:38
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tépett sorsok//
//Fürdőház//
*Hiába minden, bármivel próbálkozik, nem fog segíteni. Így érzi most. Mennyivel könnyebb lenne ugyanúgy nem törődni az egésszel, mint ahogy eddig, és hagyni, hogy Mai megoldja magának a saját problémáját, de most segíteni akar, csak épp nem tud. Hiába az ölelés, hiába a szavak. Többre pedig nem képes. Ha még azt is tudná, hogy Mai megint nem akar valójában vele lenni, az már talán benne is újabb törést okozna, és akkor olyat tenne, ami örökre tönkretehetné a kapcsolatukat.
Sok mindent mondhatna még. Például azt, hogy hiába gondolja át, hogy szerinte mi mit jelent, az soha nem lesz jó senkinek. Neki nem volt, ki megtanítsa, hogy bizonyos kijelentéseknek mekkora ereje van, és milyen pusztítást lehet végezni egy másik személy lelkében csupán szavakkal. Mai jól látja. Meg akar sértődni, de tudja, hogy nem szabad. Azt továbbra is látja, hogy valami nem stimmel, és ez a Mai nem az a higgadt, megfontolt Mai, aki szokott lenni. Ha azt akarja, hogy az előbbi robbanás ne okozzon újabbakat, és ne romboljanak le maguk körül mindent, akkor neki kell most engednie. Szerencsére azt is megtanulta az útja során, hogy néha a csönd is tud segíteni.
Ha nem kér ölelést, akkor nem kap, ha nem kér az ígéretéből, akkor nem ígér semmit. Annyit tehet csak, hogy itt marad vele, és nem bántja.*
- Menjünk! *Kimászik a vízből, megtörölközik, majd a ruháiért megy. Felöltözni nem tart neki sokáig, hisz csak a fekete blúzt és a szoknyát kell felvennie, mást nem hozott, cipője sincs még mindig. Csendben megvárja, amíg Mai is végez, hogy utána együtt mehessenek ki a Fürdőházból. Végül félve ugyan megszólal, mert javítani szeretne a helyzetükön, de tart attól, hogy újra rossz helyre nyúl, ami mélyebb sebeket okozhat, mint amekkorát az árnyak jelképeznek az alkarján.*
- Mit szeretnél, mit csináljunk? Mitől lenne most jobb neked? *Muszáj megkérdeznie, mert ő nem lát bele úgy a másik fejébe, mint ahogy Mai, pedig most jól jönne a hasonló képesség. Ha igazi testvérek volnának, talán lenne is, de így hiába is vágyakozik érte. Nem ért a lélekhez.*
//Tépett sorsok//
//Fürdőház//
*Hiába minden, bármivel próbálkozik, nem fog segíteni. Így érzi most. Mennyivel könnyebb lenne ugyanúgy nem törődni az egésszel, mint ahogy eddig, és hagyni, hogy Mai megoldja magának a saját problémáját, de most segíteni akar, csak épp nem tud. Hiába az ölelés, hiába a szavak. Többre pedig nem képes. Ha még azt is tudná, hogy Mai megint nem akar valójában vele lenni, az már talán benne is újabb törést okozna, és akkor olyat tenne, ami örökre tönkretehetné a kapcsolatukat.
Sok mindent mondhatna még. Például azt, hogy hiába gondolja át, hogy szerinte mi mit jelent, az soha nem lesz jó senkinek. Neki nem volt, ki megtanítsa, hogy bizonyos kijelentéseknek mekkora ereje van, és milyen pusztítást lehet végezni egy másik személy lelkében csupán szavakkal. Mai jól látja. Meg akar sértődni, de tudja, hogy nem szabad. Azt továbbra is látja, hogy valami nem stimmel, és ez a Mai nem az a higgadt, megfontolt Mai, aki szokott lenni. Ha azt akarja, hogy az előbbi robbanás ne okozzon újabbakat, és ne romboljanak le maguk körül mindent, akkor neki kell most engednie. Szerencsére azt is megtanulta az útja során, hogy néha a csönd is tud segíteni.
Ha nem kér ölelést, akkor nem kap, ha nem kér az ígéretéből, akkor nem ígér semmit. Annyit tehet csak, hogy itt marad vele, és nem bántja.*
- Menjünk! *Kimászik a vízből, megtörölközik, majd a ruháiért megy. Felöltözni nem tart neki sokáig, hisz csak a fekete blúzt és a szoknyát kell felvennie, mást nem hozott, cipője sincs még mindig. Csendben megvárja, amíg Mai is végez, hogy utána együtt mehessenek ki a Fürdőházból. Végül félve ugyan megszólal, mert javítani szeretne a helyzetükön, de tart attól, hogy újra rossz helyre nyúl, ami mélyebb sebeket okozhat, mint amekkorát az árnyak jelképeznek az alkarján.*
- Mit szeretnél, mit csináljunk? Mitől lenne most jobb neked? *Muszáj megkérdeznie, mert ő nem lát bele úgy a másik fejébe, mint ahogy Mai, pedig most jól jönne a hasonló képesség. Ha igazi testvérek volnának, talán lenne is, de így hiába is vágyakozik érte. Nem ért a lélekhez.*
5644. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-08 17:24:16
Üzenet elküldve: 2024-12-08 17:24:16
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tépett sorsok//
//Fürdőház//
*Minden egyes szóval csak jobban feszíti szét a harag. Törékeny kis teste alig szab gátat annak, ami kitörni készül, nem segít a másik csitítása, nem segít egyetlen szava sem. Összetarthatná a szoros ölelésével azt, ami szétesni kíván, de most csak zavarja. Zakatol a feje, nem akar érintést, lekorlátozást, éppen elég volt mára belőle. Nem akar még egy valakit, aki megmondja neki, hogy mit kellene csinálnia. Egyetlen kívánsága van csupán, hogy hagyják végre békén.
Egyedül szeretett volna lenni, eltöprengeni azon, hogy hol rontotta el és hogyan hozhatja helyre. Belesüppedni néhány súlyos percre az önsajnálatba, hogy aztán újra, mint mindig, felvérezve magát tovább haladjon. Békét akart teremteni saját magának, lehetetlen körülmények között. Amennyire örült a másik jelenlétének, most annyira átkozza magát, hogy pont ide tért be. Nagy és mély lélegzettel próbálja meg kizárni a feketeség hangját, de áttöri a vékony kis határt, amit megpróbál felépíteni.
Mindig harcolni valamivel? Ha nem tenné, már nem lenne ott a lánynak. Nem kell harcolni? Ha most nem tenné, ő maga menne el innen és soha többé vissza sem jönne. Elfehérednek az ujjai, ahogy görcsösen szorítják a medence peremét. Nem szólal meg még egy darabig, vissza kell szereznie a hidegvérét. Eltűnik a pohár bor is, de most nem fogyott túl sok a kancsóból. Talán már nem is fog.*
- Te átgondolod egyáltalán azt, hogy mit jelentenek az ilyen szavak? Inkább azt tedd meg. Akkor ne mondd többet, ha végre felfogod, hogy mit jelent, mit okozol vele és kinek.
*Kifújja az utolsó nagy levegőt, majd pár pillanat után, enyhébb vonásokkal néz végig a másikon. Nem akarja az ölelést, most nem. Elmosolyodik halványan, de nem mondja ki, hogy min. Elképzelte, hogy még ezen is a lány fog megsértődni. Nem érdekli.*
- Nincs most ehhez kedvem.
*Kimászik a medencéből, majd maga köré csavarja a törölközőt. Összeszűkül a szeme, ahogy megfeszül a csuklója. Valójában nem fáj, csak az emlék tör elő, hogy milyen érzés volt, hogy szorította Grael. Ugyanolyan kelepcében érzi magát.*
- Menjünk fel a szobába.
//Tépett sorsok//
//Fürdőház//
*Minden egyes szóval csak jobban feszíti szét a harag. Törékeny kis teste alig szab gátat annak, ami kitörni készül, nem segít a másik csitítása, nem segít egyetlen szava sem. Összetarthatná a szoros ölelésével azt, ami szétesni kíván, de most csak zavarja. Zakatol a feje, nem akar érintést, lekorlátozást, éppen elég volt mára belőle. Nem akar még egy valakit, aki megmondja neki, hogy mit kellene csinálnia. Egyetlen kívánsága van csupán, hogy hagyják végre békén.
Egyedül szeretett volna lenni, eltöprengeni azon, hogy hol rontotta el és hogyan hozhatja helyre. Belesüppedni néhány súlyos percre az önsajnálatba, hogy aztán újra, mint mindig, felvérezve magát tovább haladjon. Békét akart teremteni saját magának, lehetetlen körülmények között. Amennyire örült a másik jelenlétének, most annyira átkozza magát, hogy pont ide tért be. Nagy és mély lélegzettel próbálja meg kizárni a feketeség hangját, de áttöri a vékony kis határt, amit megpróbál felépíteni.
Mindig harcolni valamivel? Ha nem tenné, már nem lenne ott a lánynak. Nem kell harcolni? Ha most nem tenné, ő maga menne el innen és soha többé vissza sem jönne. Elfehérednek az ujjai, ahogy görcsösen szorítják a medence peremét. Nem szólal meg még egy darabig, vissza kell szereznie a hidegvérét. Eltűnik a pohár bor is, de most nem fogyott túl sok a kancsóból. Talán már nem is fog.*
- Te átgondolod egyáltalán azt, hogy mit jelentenek az ilyen szavak? Inkább azt tedd meg. Akkor ne mondd többet, ha végre felfogod, hogy mit jelent, mit okozol vele és kinek.
*Kifújja az utolsó nagy levegőt, majd pár pillanat után, enyhébb vonásokkal néz végig a másikon. Nem akarja az ölelést, most nem. Elmosolyodik halványan, de nem mondja ki, hogy min. Elképzelte, hogy még ezen is a lány fog megsértődni. Nem érdekli.*
- Nincs most ehhez kedvem.
*Kimászik a medencéből, majd maga köré csavarja a törölközőt. Összeszűkül a szeme, ahogy megfeszül a csuklója. Valójában nem fáj, csak az emlék tör elő, hogy milyen érzés volt, hogy szorította Grael. Ugyanolyan kelepcében érzi magát.*
- Menjünk fel a szobába.
5643. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-08 16:02:25
Üzenet elküldve: 2024-12-08 16:02:25
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tépett sorsok//
//Fürdőház//
*A feszültség néha nem tud másképpen távozni a lélekből, csak úgy, ha robban. Nori egyáltalán nem akarta, hogy most ez történjen. Ha nem csak odafigyelni tudna a jelekre, hanem értelmezni is őket, akkor tudhatná, hogy Mai kifakadása talán nem is épp neki szól most, ám ő mégis úgy érzi, hogy csak és kizárólag ő rontotta ezt el. Szemeiben először csak ijedtség, majd a megbánás is látszik. Bezárhatna és elmenekülhetne a helyzetből, magára hagyva szenvedő barátnőjét, hogy ezzel magát mentse, de most nem teszi.*
- Cssss! Nincs semmi baj. *Ölelése sokkal szorosabbá válik, nem akarja most kiengedi Mai-t a karjaiból. Csak úgy tudja megvédeni a világtól, ha elbújtatja őt, hogy ne érhesse semmilyen fájdalom, ami még jobban felzaklathatja, mégis, mikor a lány mocorog, akkor elengedi őt. Azt sem akarja, hogy kalitkában érezze magát.*
- Mindig harcolni akarsz valamivel, de nem kell. *Most kéne valami nagyon okosat mondania, hogy meg tudja nyugtatni Mai-t, de ő ehhez kevés lesz. Nem tudja, hogyan tudná meggyőzni őt, hogy nem úgy gondolta, amit mondott, és egyébként is már kimondta, de azt szintúgy nem tudja, hogyan hozhatná helyre a hibát.*
- Engedd el! Ma már nem kell harcolnod. *Szeretné elmondani neki, hogy majd ő harcol helyette, ha kell, és mellette biztonságban érezheti magát, de egyrészt képtelen kifejezni a gondolatait, másrészt baromság is lenne azok után, hogy pont ő bántotta ismét a meggondolatlan szavaival.*
- Nem akartalak bántani. Ne haragudj! Ha… azt szeretnéd, soha többet nem mondom ezt neked. *Csúszik ki a száján talán az egyetlen lehetséges, jó megoldás, azonban ezen nem kellett gondolkodnia, ösztönösen jött. Karjait nyújtja egy újabb ölelésért, tekintetében pedig továbbra is a bűntudat látszik. Nem akarta bántani.*
//Tépett sorsok//
//Fürdőház//
*A feszültség néha nem tud másképpen távozni a lélekből, csak úgy, ha robban. Nori egyáltalán nem akarta, hogy most ez történjen. Ha nem csak odafigyelni tudna a jelekre, hanem értelmezni is őket, akkor tudhatná, hogy Mai kifakadása talán nem is épp neki szól most, ám ő mégis úgy érzi, hogy csak és kizárólag ő rontotta ezt el. Szemeiben először csak ijedtség, majd a megbánás is látszik. Bezárhatna és elmenekülhetne a helyzetből, magára hagyva szenvedő barátnőjét, hogy ezzel magát mentse, de most nem teszi.*
- Cssss! Nincs semmi baj. *Ölelése sokkal szorosabbá válik, nem akarja most kiengedi Mai-t a karjaiból. Csak úgy tudja megvédeni a világtól, ha elbújtatja őt, hogy ne érhesse semmilyen fájdalom, ami még jobban felzaklathatja, mégis, mikor a lány mocorog, akkor elengedi őt. Azt sem akarja, hogy kalitkában érezze magát.*
- Mindig harcolni akarsz valamivel, de nem kell. *Most kéne valami nagyon okosat mondania, hogy meg tudja nyugtatni Mai-t, de ő ehhez kevés lesz. Nem tudja, hogyan tudná meggyőzni őt, hogy nem úgy gondolta, amit mondott, és egyébként is már kimondta, de azt szintúgy nem tudja, hogyan hozhatná helyre a hibát.*
- Engedd el! Ma már nem kell harcolnod. *Szeretné elmondani neki, hogy majd ő harcol helyette, ha kell, és mellette biztonságban érezheti magát, de egyrészt képtelen kifejezni a gondolatait, másrészt baromság is lenne azok után, hogy pont ő bántotta ismét a meggondolatlan szavaival.*
- Nem akartalak bántani. Ne haragudj! Ha… azt szeretnéd, soha többet nem mondom ezt neked. *Csúszik ki a száján talán az egyetlen lehetséges, jó megoldás, azonban ezen nem kellett gondolkodnia, ösztönösen jött. Karjait nyújtja egy újabb ölelésért, tekintetében pedig továbbra is a bűntudat látszik. Nem akarta bántani.*
5642. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-08 13:04:03
Üzenet elküldve: 2024-12-08 13:04:03
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tépett sorsok//
//Fürdőház//
*Kifejezetten új oldalait mutatja meg neki a lány. Kissé megrökönyödik azon, hogy így belelát abba is, amibe máskor egyáltalán nem, de még mások sem sűrűn szoktak. Talán megivott valami varázsitalt, vagy csak Mai nem alkalmas most arra, amire mindig. Nem áldoz sokat ennek a gondolatnak. Fáradt. Nem a teste, hanem a lelke. Mindig másokkal kell törődjön, de most nem megy, vagy nem olyan mélységekben.*
- Megcsókolni? *Mosolyogva rázza meg a fejét.* - Azt hiszed, hogy azzal elhallgattathatsz hosszútávon? *Nevet fel végül, pontosan tudhatja a másik, hogy úgyis addig feszeget, amíg ki nem nyílik az ajtó. De ez nem most fog bekövetkezni.
Kissé jobb érzés, hogy pár pillanattal ezelőtt még milyen furcsán értelmesnek hatott egy mondat, addig a következő megint milyen butácska. Nem cserélődött ki hát teljesen a lány, bár őszintén fogalma sincs, hogy miért kell különbségekről beszélni egyáltalán. Az érzés a fontos, vagy amit adni tudnak. Bár a többesszám még mindig nem tetszik neki. Ócskának érzi magát tőle, pedig egyáltalán nem dobja csak úgy oda magát senkinek, nemhogy többeknek. A mai délután sem azért tiporták meg, mert annyira akarta. Felsóhajt, de már nem válaszol, feleslegesnek tartja, mert kezd feszültebbé válni a helyzet. Mindenre volt szüksége ma, de erre nem. Mintha nem tudna elmenekülni. Csak egy csepp békét kívánt, amit majdnem megkapott a lánytól, de ismét leseperte, mint mindig. Nem, nem változott semmi. Ha valamiért szörnyetegnek tudná nevezni, az nem azért van, amiket tesz a nagyvilágban, amiket vele is tett, hanem azért, mert soha egyetlen napot nem kaphat tőle, amikor egyszerűen csak élvezni lehet egymás társaságát és az életet. Mindig minden róla kell szóljon, hiába a kérdések, amik eleinte olyan jól estek. A szemeinek kékje szinte megfagy, ahogy rátekint a húgára.*
- A kurva istenekre Nori! Mi lenne, ha egyszer az életben nem kellene azzal megvívnom, hogy te miért érzed magad sértettnek? Hogyha ítélkeznék feletted, akkor nem lennék itt melletted, nem aggódtam volna érted, mert eltűntél és végképp nem akarnám veled tölteni az éjszakámat. Az egyetlen vagyok, aki soha nem ítélt el, pedig igen sok mindent tudok rólad és tapasztaltam is. Kibaszottul nincs erre most szükségem.
*A haragja nem kizárólag a lánynak szól. Minden elszenvedett kárnak szól. Hogy a legrosszabb álmát láttatta vele és még mindig képes és őt bántja a szavaival, még mindig ő van megvádolva, pedig nem hagyta el. Hogy a legjobbat akarja Szikrának, de a legrosszabbat kapta cserébe; mástól. Elege van. Ha nem lenne olyan mérges, megerednének a könnyei. Inkább csak megfordul és a medence szélébe kapaszkodik. Az sem érdekli, ha rajta csimpaszkodik a testvére.*
- Ha szeretni akarsz, mellőzd, hogy folyton vádolsz.
*Elnyúl a poharáért és beleiszik. Muszáj magát megnyugtatnia. Nagy levegőt vesz, szinte nem is emlékszik arra, amit eztán mond a feketeségnek. *
- Majd meglátod.
//Tépett sorsok//
//Fürdőház//
*Kifejezetten új oldalait mutatja meg neki a lány. Kissé megrökönyödik azon, hogy így belelát abba is, amibe máskor egyáltalán nem, de még mások sem sűrűn szoktak. Talán megivott valami varázsitalt, vagy csak Mai nem alkalmas most arra, amire mindig. Nem áldoz sokat ennek a gondolatnak. Fáradt. Nem a teste, hanem a lelke. Mindig másokkal kell törődjön, de most nem megy, vagy nem olyan mélységekben.*
- Megcsókolni? *Mosolyogva rázza meg a fejét.* - Azt hiszed, hogy azzal elhallgattathatsz hosszútávon? *Nevet fel végül, pontosan tudhatja a másik, hogy úgyis addig feszeget, amíg ki nem nyílik az ajtó. De ez nem most fog bekövetkezni.
Kissé jobb érzés, hogy pár pillanattal ezelőtt még milyen furcsán értelmesnek hatott egy mondat, addig a következő megint milyen butácska. Nem cserélődött ki hát teljesen a lány, bár őszintén fogalma sincs, hogy miért kell különbségekről beszélni egyáltalán. Az érzés a fontos, vagy amit adni tudnak. Bár a többesszám még mindig nem tetszik neki. Ócskának érzi magát tőle, pedig egyáltalán nem dobja csak úgy oda magát senkinek, nemhogy többeknek. A mai délután sem azért tiporták meg, mert annyira akarta. Felsóhajt, de már nem válaszol, feleslegesnek tartja, mert kezd feszültebbé válni a helyzet. Mindenre volt szüksége ma, de erre nem. Mintha nem tudna elmenekülni. Csak egy csepp békét kívánt, amit majdnem megkapott a lánytól, de ismét leseperte, mint mindig. Nem, nem változott semmi. Ha valamiért szörnyetegnek tudná nevezni, az nem azért van, amiket tesz a nagyvilágban, amiket vele is tett, hanem azért, mert soha egyetlen napot nem kaphat tőle, amikor egyszerűen csak élvezni lehet egymás társaságát és az életet. Mindig minden róla kell szóljon, hiába a kérdések, amik eleinte olyan jól estek. A szemeinek kékje szinte megfagy, ahogy rátekint a húgára.*
- A kurva istenekre Nori! Mi lenne, ha egyszer az életben nem kellene azzal megvívnom, hogy te miért érzed magad sértettnek? Hogyha ítélkeznék feletted, akkor nem lennék itt melletted, nem aggódtam volna érted, mert eltűntél és végképp nem akarnám veled tölteni az éjszakámat. Az egyetlen vagyok, aki soha nem ítélt el, pedig igen sok mindent tudok rólad és tapasztaltam is. Kibaszottul nincs erre most szükségem.
*A haragja nem kizárólag a lánynak szól. Minden elszenvedett kárnak szól. Hogy a legrosszabb álmát láttatta vele és még mindig képes és őt bántja a szavaival, még mindig ő van megvádolva, pedig nem hagyta el. Hogy a legjobbat akarja Szikrának, de a legrosszabbat kapta cserébe; mástól. Elege van. Ha nem lenne olyan mérges, megerednének a könnyei. Inkább csak megfordul és a medence szélébe kapaszkodik. Az sem érdekli, ha rajta csimpaszkodik a testvére.*
- Ha szeretni akarsz, mellőzd, hogy folyton vádolsz.
*Elnyúl a poharáért és beleiszik. Muszáj magát megnyugtatnia. Nagy levegőt vesz, szinte nem is emlékszik arra, amit eztán mond a feketeségnek. *
- Majd meglátod.
5641. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-08 12:09:45
Üzenet elküldve: 2024-12-08 12:09:45
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tépett sorsok//
//Fürdőház//
*Türelmesen végighallgatja Mai kérdéseit, melyekre tudja, hogy valójában nem is létezik a helyes válasz. Ezúttal nem hagyja magát behúzni a csőbe. Nem fog hisztizni, hogy neki lehessen igaza, de nem játssza az engedelmes, jó kislányt sem.*
- Mai, ha… tovább próbálsz a lelkiismeretembe mászni, akkor téged is meg foglak csókolni, hogy ne beszélj. *Kacag egyet ezen is, amiből csak egy lágy mosoly marad, miután abbahagyta.
Nem akarja most, hogy neveljék, arra nincs semmi szükség. Ő is túlélt már több, mint két és fél évtizedet, s bár sokszor úgy tűnik, hogy csak a csodának és a szerencsének köszönhető, de nem. Megvan neki is a magához való esze, csak ez idáig a társadalomban való létezéssel összeegyeztethetetlen tulajdonságokkal társult, így inkább azért, hogy ne törjön felszínre a rossz, elnyomta a jó tulajdonságait is.*
- Azt mondtam, hogy azt nem értem, férfiakkal hogy vagy képes ennyit játszani. Úgyhogy nem, nem ugyanaz a kettő. Majd megkeresem őt is, de te fontosabb voltál.
*Most egyikük sem akarja, de talán mégis kezd kissé feszültebb lenni a hangulat közöttük annál, mint amit mindketten kezelni tudnak. Nem a férfiak és nők, sokkal inkább a sötétség kérdése miatt.*
- Nem akarok rád kényszeríteni semmit, és nekem egyáltalán nem kell bizonygatnod, hogy jól cselekedtél-e. Akkor sem foglak elítélni, ha tényleg gonosz dolgot teszel. Nem úgy, mint te engem…
*Sóhajt egy nagyot most, hogy kimondta végre, amit ki kellett. Nem, egyáltalán nem azért keresi a sötétséget Mai-ban, mert örülne annak, ha találna, hanem azért, hogy legyen valami, amibe kapaszkodva megértethesse a lánnyal, hogy miért kéne neki őt úgy elfogadnia, amilyen. Ő sem akar rosszat, csak mások az eszközei, amivel túlél.*
- Hagyjuk ezt, nem akarok megint összeveszni veled! Szeretni akarlak. *Két kézzel öleli át a lányt, hogy ezt ki is mutassa, s közben kíváncsian pillant fel a kékekbe, mikor meghallja, hogy holnap reggel elmennek majd valahová, de azt nem tudja meg, hogy hová.*
- Hová viszel? *teszi fel halkan a kérdést, miközben örömmel tölti el a lelkét, hogy Mai végre vele tölt egy éjszakát. Annyira rég volt már ilyen. Azt hitte soha többet nem is lesz azok után, hogy megátkozta őt. Kérdezni akar. Meg akarja kérdezni, hogy ez azt jelenti-e, hogy nem fél már tőle, de nem teszi. Egyelőre nem akarja még tovább borzolni a kedélyeket, így is majdnem túlfeszítette már a húrokat.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.12.08 12:10:29
//Tépett sorsok//
//Fürdőház//
*Türelmesen végighallgatja Mai kérdéseit, melyekre tudja, hogy valójában nem is létezik a helyes válasz. Ezúttal nem hagyja magát behúzni a csőbe. Nem fog hisztizni, hogy neki lehessen igaza, de nem játssza az engedelmes, jó kislányt sem.*
- Mai, ha… tovább próbálsz a lelkiismeretembe mászni, akkor téged is meg foglak csókolni, hogy ne beszélj. *Kacag egyet ezen is, amiből csak egy lágy mosoly marad, miután abbahagyta.
Nem akarja most, hogy neveljék, arra nincs semmi szükség. Ő is túlélt már több, mint két és fél évtizedet, s bár sokszor úgy tűnik, hogy csak a csodának és a szerencsének köszönhető, de nem. Megvan neki is a magához való esze, csak ez idáig a társadalomban való létezéssel összeegyeztethetetlen tulajdonságokkal társult, így inkább azért, hogy ne törjön felszínre a rossz, elnyomta a jó tulajdonságait is.*
- Azt mondtam, hogy azt nem értem, férfiakkal hogy vagy képes ennyit játszani. Úgyhogy nem, nem ugyanaz a kettő. Majd megkeresem őt is, de te fontosabb voltál.
*Most egyikük sem akarja, de talán mégis kezd kissé feszültebb lenni a hangulat közöttük annál, mint amit mindketten kezelni tudnak. Nem a férfiak és nők, sokkal inkább a sötétség kérdése miatt.*
- Nem akarok rád kényszeríteni semmit, és nekem egyáltalán nem kell bizonygatnod, hogy jól cselekedtél-e. Akkor sem foglak elítélni, ha tényleg gonosz dolgot teszel. Nem úgy, mint te engem…
*Sóhajt egy nagyot most, hogy kimondta végre, amit ki kellett. Nem, egyáltalán nem azért keresi a sötétséget Mai-ban, mert örülne annak, ha találna, hanem azért, hogy legyen valami, amibe kapaszkodva megértethesse a lánnyal, hogy miért kéne neki őt úgy elfogadnia, amilyen. Ő sem akar rosszat, csak mások az eszközei, amivel túlél.*
- Hagyjuk ezt, nem akarok megint összeveszni veled! Szeretni akarlak. *Két kézzel öleli át a lányt, hogy ezt ki is mutassa, s közben kíváncsian pillant fel a kékekbe, mikor meghallja, hogy holnap reggel elmennek majd valahová, de azt nem tudja meg, hogy hová.*
- Hová viszel? *teszi fel halkan a kérdést, miközben örömmel tölti el a lelkét, hogy Mai végre vele tölt egy éjszakát. Annyira rég volt már ilyen. Azt hitte soha többet nem is lesz azok után, hogy megátkozta őt. Kérdezni akar. Meg akarja kérdezni, hogy ez azt jelenti-e, hogy nem fél már tőle, de nem teszi. Egyelőre nem akarja még tovább borzolni a kedélyeket, így is majdnem túlfeszítette már a húrokat.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.12.08 12:10:29
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436