Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 303 (6041. - 6060. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
6060. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-06-30 20:45:21
Üzenet elküldve: 2025-06-30 20:45:21
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Szemtől szemben… vagy majdnem//
//Nyílt//
*A segítségért sikoltozó nő szemszögéből talán pont időben érkezett, azonban a legfontosabb történéseket nézve elkésett. Még ha az a szöszi nem áll az útjába, akkor sem érne oda időben a két rendbontó alakhoz, így esélye sincs rá, hogy azelőtt közéjük álljon, mielőtt a vörös vadul hadonászó pengéi elnyisszantanák a kampókezű torkát. A férfi mellette rogy össze, miközben az a vérmennyiség, mely a nyakából kezd ömleni, talán még magának Sa'Terethnek is túl sok volna.*
- A kurva életbe… *Nem, nem fogja meghatni egy hulla látványa, de akkor sem hétköznapi látvány, hogy valaki a város legnépesebb fogadójában így magára borítsa a szart.
Ahogy látja a gyilkos kardját visszacsusszanni a tokjába, megindul felé, hogy a realitásérzékét elveszíteni látszó alakot a fizikai erejét és lendületét kihasználva szabad kezével egészen a falhoz taszítsa, majd ott is tartsa. Nem akarja a szükségesnél jobban bántani, de muszáj megakadályoznia, hogy még valakiben kárt okozhasson.*
- Sa'Tereth faszára, mit műveltél, te marha? *vonja kérdőre felemelt hanggal Agint.* Ha nincs erre valami kibaszott jó magyarázatod, akkor ezért fel fognak akasztani. *Mormogja, s közben csupán egy rövid másodpercre néz a földön haldoklóra. Ennek már annyi. Ő nem orvos, csak ölni tudna, gyógyítani nem, de egy utolsó utáni esélyt még ad a nyomorult életének.*
- Ha van köztetek orvos, boszorkány, bármi, most érezzétek magatokat hősnek! *Ad szabad utat bárkinek, akinek van gyomra ahhoz, hogy megközelítse a vérben fürdő testet, és kísérletet tegyen visszahozni őt a halálból, de a nullánál több esélyt nem igazán ad a túlélésére.*
- Te pedig add át a fegyvereid! A kaszárnyába viszlek. Nem én döntök a sorsodról, nekem úgyis hiába magyaráznál, de ott még lesz lehetőséged megmenteni a saját életed. Mi a faszért… *Nem is fejezi be a mondatot, csak a fejét csóválja. Látja azon a rémült arcon, hogy valami nagyon nincs rendjén ezzel az alakkal, de sajnos nem teheti meg, hogy egy korsó sör mellett leüljön vele megbeszélni mi bántja a lelkét. Túl messzire ment.*
//Nyílt//
*A segítségért sikoltozó nő szemszögéből talán pont időben érkezett, azonban a legfontosabb történéseket nézve elkésett. Még ha az a szöszi nem áll az útjába, akkor sem érne oda időben a két rendbontó alakhoz, így esélye sincs rá, hogy azelőtt közéjük álljon, mielőtt a vörös vadul hadonászó pengéi elnyisszantanák a kampókezű torkát. A férfi mellette rogy össze, miközben az a vérmennyiség, mely a nyakából kezd ömleni, talán még magának Sa'Terethnek is túl sok volna.*
- A kurva életbe… *Nem, nem fogja meghatni egy hulla látványa, de akkor sem hétköznapi látvány, hogy valaki a város legnépesebb fogadójában így magára borítsa a szart.
Ahogy látja a gyilkos kardját visszacsusszanni a tokjába, megindul felé, hogy a realitásérzékét elveszíteni látszó alakot a fizikai erejét és lendületét kihasználva szabad kezével egészen a falhoz taszítsa, majd ott is tartsa. Nem akarja a szükségesnél jobban bántani, de muszáj megakadályoznia, hogy még valakiben kárt okozhasson.*
- Sa'Tereth faszára, mit műveltél, te marha? *vonja kérdőre felemelt hanggal Agint.* Ha nincs erre valami kibaszott jó magyarázatod, akkor ezért fel fognak akasztani. *Mormogja, s közben csupán egy rövid másodpercre néz a földön haldoklóra. Ennek már annyi. Ő nem orvos, csak ölni tudna, gyógyítani nem, de egy utolsó utáni esélyt még ad a nyomorult életének.*
- Ha van köztetek orvos, boszorkány, bármi, most érezzétek magatokat hősnek! *Ad szabad utat bárkinek, akinek van gyomra ahhoz, hogy megközelítse a vérben fürdő testet, és kísérletet tegyen visszahozni őt a halálból, de a nullánál több esélyt nem igazán ad a túlélésére.*
- Te pedig add át a fegyvereid! A kaszárnyába viszlek. Nem én döntök a sorsodról, nekem úgyis hiába magyaráznál, de ott még lesz lehetőséged megmenteni a saját életed. Mi a faszért… *Nem is fejezi be a mondatot, csak a fejét csóválja. Látja azon a rémült arcon, hogy valami nagyon nincs rendjén ezzel az alakkal, de sajnos nem teheti meg, hogy egy korsó sör mellett leüljön vele megbeszélni mi bántja a lelkét. Túl messzire ment.*
6059. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-06-30 20:23:04
Üzenet elküldve: 2025-06-30 20:23:04
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Szemtől szemben… vagy majdnem//
*Alig kiáltja el magát, hogy az eszkalálódott konfliktus megoldásához az Őrségre lesz szükség, majdhogynem ezzel egyidejűleg be is toppan egy mesterkardos harcos. Engedelmesen félreáll az útból, s kíváncsian pillant hol a jelenetre, hol az érkezőre. Teljesen elképedve, fogait összeszorítva bámulja a pillanatokon belül lezajló harcot.*
- Basszameg!
*Sziszegi orra alatt, s teljesen elsápad a ténytől, hogy ez a Pegazus fogadóban, ennyi tanú szeme láttára megtörténik. Bárhogy töpreng, semmi valamirevaló ötlet nem jut eszébe. Agin rápillant, de segítséget hiába remél az elftől, mert ez bizony akkora kupac, amit az elf sem lesz képes ellapátolni.
Nem könnyű meghoznia ezt a döntést, de nem óhajt áldozattá válni azért, mert egy fiatal férfi megint hősnek képzeltte magát. Persze nem ez lenne az első alkalom, hogy a férfiak rossz döntéseinek ő issza meg a levét. Agin magára maradt, mely nyilvánvalóvá válhat a számára azzal, hogy Relael elfordítja róla tekintetét.*
//Új utakon//
*Ahogy körbepillant, hogy a jelenlévők között egy számára összetéveszthetetlen alakot pillant meg. Reménysugár. Arcára megkönnyebbülés költözik, s lába már azelőtt cselekszik, hogy Relael azt felfogná. Észre sem veszi, hogy halad előre, már csak akkor eszmél fel, amikor Denjaar termetes alakja árnyékolja be. A férfi illata ezúttal valahogy erőteljesebbnek hat számára, melegséget és biztonságot áraszt.*
- Micsoda meglepő találkozás.
*Sóhajtja, s igyekszik közben megállni, hogy közelebb férkőzzön a férfihoz. Szíve szerint beleülne ölébe és doromboló kiscica módjára simulna karjaiba amíg elül a vihar, de felfokozott érzelmi állapota az erős szer hatását is felülmúlja.
Tarkója bizseregni kezd. Vet egy pillantást oldalra, a pultnál pedig megpillant egy dekoratív fiatal nőt, aki látványosan mustrálja őt. Nem tudja mire vélni a kitüntetett figyelmet, ezért enyhe paranoia lobban fel elméjében, amit hamar elhessent Krultos jelenléte.*
- Véletlen volna, hogy nem is egy, de mindjárt két Parancsnok van jelen ilyen vészterhes időkben?
*Alig kiáltja el magát, hogy az eszkalálódott konfliktus megoldásához az Őrségre lesz szükség, majdhogynem ezzel egyidejűleg be is toppan egy mesterkardos harcos. Engedelmesen félreáll az útból, s kíváncsian pillant hol a jelenetre, hol az érkezőre. Teljesen elképedve, fogait összeszorítva bámulja a pillanatokon belül lezajló harcot.*
- Basszameg!
*Sziszegi orra alatt, s teljesen elsápad a ténytől, hogy ez a Pegazus fogadóban, ennyi tanú szeme láttára megtörténik. Bárhogy töpreng, semmi valamirevaló ötlet nem jut eszébe. Agin rápillant, de segítséget hiába remél az elftől, mert ez bizony akkora kupac, amit az elf sem lesz képes ellapátolni.
Nem könnyű meghoznia ezt a döntést, de nem óhajt áldozattá válni azért, mert egy fiatal férfi megint hősnek képzeltte magát. Persze nem ez lenne az első alkalom, hogy a férfiak rossz döntéseinek ő issza meg a levét. Agin magára maradt, mely nyilvánvalóvá válhat a számára azzal, hogy Relael elfordítja róla tekintetét.*
//Új utakon//
*Ahogy körbepillant, hogy a jelenlévők között egy számára összetéveszthetetlen alakot pillant meg. Reménysugár. Arcára megkönnyebbülés költözik, s lába már azelőtt cselekszik, hogy Relael azt felfogná. Észre sem veszi, hogy halad előre, már csak akkor eszmél fel, amikor Denjaar termetes alakja árnyékolja be. A férfi illata ezúttal valahogy erőteljesebbnek hat számára, melegséget és biztonságot áraszt.*
- Micsoda meglepő találkozás.
*Sóhajtja, s igyekszik közben megállni, hogy közelebb férkőzzön a férfihoz. Szíve szerint beleülne ölébe és doromboló kiscica módjára simulna karjaiba amíg elül a vihar, de felfokozott érzelmi állapota az erős szer hatását is felülmúlja.
Tarkója bizseregni kezd. Vet egy pillantást oldalra, a pultnál pedig megpillant egy dekoratív fiatal nőt, aki látványosan mustrálja őt. Nem tudja mire vélni a kitüntetett figyelmet, ezért enyhe paranoia lobban fel elméjében, amit hamar elhessent Krultos jelenléte.*
- Véletlen volna, hogy nem is egy, de mindjárt két Parancsnok van jelen ilyen vészterhes időkben?
6058. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-06-30 20:00:28
Üzenet elküldve: 2025-06-30 20:00:28
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Fent nyugalom, lent káosz//
- Úgy bizony. *Erősíti meg mosolyogva azt, amit saját foglalkozásáról mondott. Erre mondjuk Hamrein találhatna is bizonyítékot, ha jobban körbenézne, miután belépett a szobába, de tudja, hogy a férfi tekintete most minden másnál jobban érdeklődik iránta. Az ágy végébe támasztva ott pihen a lantja, az asztalon pedig egy furulya néhány pergamen társaságában. Van egy hegedűje is, hála Nestarnak, ám az most a szekrényben bújt el, mármint a hegedű. Az éjjeliszekrényen figyelő tőr pedig finoman jelzi, hogy Merlana minden eshetőségre fel van készülve, ami megtörténhet, ha idegeneket enged a szobájába csak egy pár órára, amikor szegényeknek nem jutott saját.
A lány egy ideig nem fordul meg, csak csilingelő hangján magyaráz, így kisebb meglepetés éri, mikor megfordul. Hamrein nem pont úgy fest, mint mikor pár másodperccel ezelőtt szem elől tévesztette. Meglepettsége azonban hamar egy széles mosolyba fordul át. Látványosan végignéz a mostanra már a ruhák fogságától megszabadult testen, de nem árulja el, hogy tetszik-e neki, amit lát, vagy sem. Számára nem is ez a lényeg.
Nem áll ellen, hagyja, hogy Hamrein keze finoman a derekára kússzon, s azt is engedi, hogy az ágyhoz vezesse őt. Tudja, mire készül a félvér, így egy kecses mozdulattal előrehajol, először az egyik, majd a másik kezével támaszkodik meg az ágy szélén, egyelőre követve a játékszabályokat.*
- Á, szóval te ilyen nagyfiú vagy, aki szereti a kezébe venni az irányítást? *Kérdezi kuncogva, de válasz helyett először csak kérdéseket kap viszonzásul, miközben a szoknyája már nem rejt el odalent semmit. Bugyi sincs rajta, hisz korábban Lazziarral készült huncutkodni, de az legmélyebb csalódására elmaradt.*
- Azokkal, akik eleget fizetnek érte. *Hirtelen gonosz módon felegyenesedik, szoknyája visszaomlik a lábaira, s megfordul. Már csak azért is húzni fogja az időt egy kicsit, de addig sem hagyja unatkozni társát. Gyengéden átkarolja őt, ujjait végighúzza meztelen hátán, és közben, ha Hamrein lehetőséget ad rá, lágy csókokat lehel a nyakára.*
- Vagy azokkal, akikben látok valami különlegeset. Rajtad múlik, hogy melyik szeretnél lenni. Bár… *elmosolyodik* egy kissé türelmetlen vagy, nem gondolod? *Egyik keze közben máris odalent, Hamrein férfiasságának környékén indult felfedezőtúrára.*
- Úgy bizony. *Erősíti meg mosolyogva azt, amit saját foglalkozásáról mondott. Erre mondjuk Hamrein találhatna is bizonyítékot, ha jobban körbenézne, miután belépett a szobába, de tudja, hogy a férfi tekintete most minden másnál jobban érdeklődik iránta. Az ágy végébe támasztva ott pihen a lantja, az asztalon pedig egy furulya néhány pergamen társaságában. Van egy hegedűje is, hála Nestarnak, ám az most a szekrényben bújt el, mármint a hegedű. Az éjjeliszekrényen figyelő tőr pedig finoman jelzi, hogy Merlana minden eshetőségre fel van készülve, ami megtörténhet, ha idegeneket enged a szobájába csak egy pár órára, amikor szegényeknek nem jutott saját.
A lány egy ideig nem fordul meg, csak csilingelő hangján magyaráz, így kisebb meglepetés éri, mikor megfordul. Hamrein nem pont úgy fest, mint mikor pár másodperccel ezelőtt szem elől tévesztette. Meglepettsége azonban hamar egy széles mosolyba fordul át. Látványosan végignéz a mostanra már a ruhák fogságától megszabadult testen, de nem árulja el, hogy tetszik-e neki, amit lát, vagy sem. Számára nem is ez a lényeg.
Nem áll ellen, hagyja, hogy Hamrein keze finoman a derekára kússzon, s azt is engedi, hogy az ágyhoz vezesse őt. Tudja, mire készül a félvér, így egy kecses mozdulattal előrehajol, először az egyik, majd a másik kezével támaszkodik meg az ágy szélén, egyelőre követve a játékszabályokat.*
- Á, szóval te ilyen nagyfiú vagy, aki szereti a kezébe venni az irányítást? *Kérdezi kuncogva, de válasz helyett először csak kérdéseket kap viszonzásul, miközben a szoknyája már nem rejt el odalent semmit. Bugyi sincs rajta, hisz korábban Lazziarral készült huncutkodni, de az legmélyebb csalódására elmaradt.*
- Azokkal, akik eleget fizetnek érte. *Hirtelen gonosz módon felegyenesedik, szoknyája visszaomlik a lábaira, s megfordul. Már csak azért is húzni fogja az időt egy kicsit, de addig sem hagyja unatkozni társát. Gyengéden átkarolja őt, ujjait végighúzza meztelen hátán, és közben, ha Hamrein lehetőséget ad rá, lágy csókokat lehel a nyakára.*
- Vagy azokkal, akikben látok valami különlegeset. Rajtad múlik, hogy melyik szeretnél lenni. Bár… *elmosolyodik* egy kissé türelmetlen vagy, nem gondolod? *Egyik keze közben máris odalent, Hamrein férfiasságának környékén indult felfedezőtúrára.*
6057. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-06-30 19:29:08
Üzenet elküldve: 2025-06-30 19:29:08
Rang: Játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Szemtől szemben… vagy majdnem//
//Nyílt//
* Nem lesz szüksége négy kardcsapásra. Már az első eléri a célját. Mire ellenfele előveszi a kardját, ő átvágja a férfi torkát, aki a földre zuhan és elvérzik. Úgy tűnik, hogy a köré sereglett kisebb tömeg igyekezete a harc leállítására hiábavaló volt. *
- Mi a fasz? * Lassan és halkan ejti ki a szavakat. *
* Kissé meghökken. Lenéz a kardjára, majd az éppen elvérző Svorntra. Már megint az van, mint a legelső gyilkosságánál: nem az elképzelései szerint alakultak a dolgok.
De hisz elérte élete célját. Megtette, amire felesküdött. Megölte az anyja erőszakolóját és gyilkosát. Most boldognak kéne lennie. Mégis, egy csepp örömöt sem érez. Sokkal inkább feldúltabb, és egyre dühösebb lesz. Fogalma sincs, hogy a jó embert ölte-e meg. Csak annyit tudott, hogy félszemű az illető. De nem ismerte meg az arcát, Svornt pedig nem vallotta be a tettét. Egyáltalán nem az zavarja, hogy egy esetleges ártatlan embert ölt meg. Aggályainak középpontjában inkább az áll, hogy talán a bosszúja még most sem teljesült be. Nem lehet biztos benne, és ezután nem is lesz.
Véres kardját a holttestre szegezi. *
- Kelj már fel, bazmeg! * Felemeli a hangját, már-már a sírás kerülgeti. * Gyere, és mondd a szemembe, hogy mit tettél! Nem halhatsz meg ilyen könnyen, te rohadék!
~ Nem érdemelsz ilyen könnyű halált. Ki kellett volna vágnom a másik szemedet, és levágnom minden ujjadat. ~
* Visszateszi a kardját a helyére. Úgy tűnik, hogy ennyi volt a harc.
Csak ezután tér magához. Eszébe jut, hogy hol is van és mit is tett. Leveszi a tekintetét a holttestről, és körbe néz. Megpillantja a városőrt és Relaelt is. *
- Bassza meg. * Mondja maga elé. *
//Nyílt//
* Nem lesz szüksége négy kardcsapásra. Már az első eléri a célját. Mire ellenfele előveszi a kardját, ő átvágja a férfi torkát, aki a földre zuhan és elvérzik. Úgy tűnik, hogy a köré sereglett kisebb tömeg igyekezete a harc leállítására hiábavaló volt. *
- Mi a fasz? * Lassan és halkan ejti ki a szavakat. *
* Kissé meghökken. Lenéz a kardjára, majd az éppen elvérző Svorntra. Már megint az van, mint a legelső gyilkosságánál: nem az elképzelései szerint alakultak a dolgok.
De hisz elérte élete célját. Megtette, amire felesküdött. Megölte az anyja erőszakolóját és gyilkosát. Most boldognak kéne lennie. Mégis, egy csepp örömöt sem érez. Sokkal inkább feldúltabb, és egyre dühösebb lesz. Fogalma sincs, hogy a jó embert ölte-e meg. Csak annyit tudott, hogy félszemű az illető. De nem ismerte meg az arcát, Svornt pedig nem vallotta be a tettét. Egyáltalán nem az zavarja, hogy egy esetleges ártatlan embert ölt meg. Aggályainak középpontjában inkább az áll, hogy talán a bosszúja még most sem teljesült be. Nem lehet biztos benne, és ezután nem is lesz.
Véres kardját a holttestre szegezi. *
- Kelj már fel, bazmeg! * Felemeli a hangját, már-már a sírás kerülgeti. * Gyere, és mondd a szemembe, hogy mit tettél! Nem halhatsz meg ilyen könnyen, te rohadék!
~ Nem érdemelsz ilyen könnyű halált. Ki kellett volna vágnom a másik szemedet, és levágnom minden ujjadat. ~
* Visszateszi a kardját a helyére. Úgy tűnik, hogy ennyi volt a harc.
Csak ezután tér magához. Eszébe jut, hogy hol is van és mit is tett. Leveszi a tekintetét a holttestről, és körbe néz. Megpillantja a városőrt és Relaelt is. *
- Bassza meg. * Mondja maga elé. *
6056. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-06-30 19:07:08
Üzenet elküldve: 2025-06-30 19:07:08
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fent nyugalom, lent káosz//
-Zenével, mi? *Elmorzsol egy vigyort. Ő pedig legendás kardforgató, hát persze. Nem tagadja el Merlana énektudását, de a közelmúlt fényében nem úgy fest, mint valami művészféle.*
-Aha, ahogy mondod. *Természetesen követi a lányt a helyiségbe, tekintete annak hátsóján, s kísérletet sem tesz rá, hogy felfogja a felé intézett szóvirágokat. Agya már csak vágyát kergeti, amihez Merlana jelenléte tökéletes körülményt nyújt. Nem bukfencezik gyomra az izgatottságtól, mint mikor Alissänával van, de ezt betudja annak, hogy "párja" odahaza hosszúfülű, az meg mindig külön kategória. A tény viszont, hogy idejét sem tudja, mikor mélyesztette kardját hüvelybe, kellően csigázza elméjét.*
-Megteszi. *Körbe sem pillant. Helyette már csizmáját fejti le magáról, s mire Merlana megfordul, már inge és nadrágja sincs rajta.
Nem egy vaskos harcos, a csekély izomzat, mi látható rajta, az is vékony testalkatából fakad. Elképzelései viszont kellően testet öltenek ágyéktájt, s ő sem teketóriázik sokat. A lányhoz lép, finoman kísérletet tesz rá, hogy csípőjére fonja kezeit és az ágy irányába pozicionálja, hátha hajlandó megtámaszkodni a bútordarabon. Amennyiben sikerrel jár, a kékszemű mögé lép és kedvtelve kezdi felfelé tolni Merlana szoknyáját ujjaival.*
-Kikkel szoktál hálni? Selyemrévi előkelőségekkel? Nagyurakkal? *A külcsín alapján ezt nézi ki a lányból, s ha a megérzése jó, az saját hiúságát is kellemesen kenegeti.*
-Zenével, mi? *Elmorzsol egy vigyort. Ő pedig legendás kardforgató, hát persze. Nem tagadja el Merlana énektudását, de a közelmúlt fényében nem úgy fest, mint valami művészféle.*
-Aha, ahogy mondod. *Természetesen követi a lányt a helyiségbe, tekintete annak hátsóján, s kísérletet sem tesz rá, hogy felfogja a felé intézett szóvirágokat. Agya már csak vágyát kergeti, amihez Merlana jelenléte tökéletes körülményt nyújt. Nem bukfencezik gyomra az izgatottságtól, mint mikor Alissänával van, de ezt betudja annak, hogy "párja" odahaza hosszúfülű, az meg mindig külön kategória. A tény viszont, hogy idejét sem tudja, mikor mélyesztette kardját hüvelybe, kellően csigázza elméjét.*
-Megteszi. *Körbe sem pillant. Helyette már csizmáját fejti le magáról, s mire Merlana megfordul, már inge és nadrágja sincs rajta.
Nem egy vaskos harcos, a csekély izomzat, mi látható rajta, az is vékony testalkatából fakad. Elképzelései viszont kellően testet öltenek ágyéktájt, s ő sem teketóriázik sokat. A lányhoz lép, finoman kísérletet tesz rá, hogy csípőjére fonja kezeit és az ágy irányába pozicionálja, hátha hajlandó megtámaszkodni a bútordarabon. Amennyiben sikerrel jár, a kékszemű mögé lép és kedvtelve kezdi felfelé tolni Merlana szoknyáját ujjaival.*
-Kikkel szoktál hálni? Selyemrévi előkelőségekkel? Nagyurakkal? *A külcsín alapján ezt nézi ki a lányból, s ha a megérzése jó, az saját hiúságát is kellemesen kenegeti.*
6055. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-06-30 16:10:44
Üzenet elküldve: 2025-06-30 16:10:44
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Szemtől szemben… vagy majdnem//
//Mindenki figyelmébe ajánlva//
//Nyílt//
*Hamar elfajulnak a dolgok, amikor lerúgják a kalózt. Ritka pillanatok egyike, amikor olyasmi miatt akarják felelősségre vonni, amit nem követett el, de hát ez van. Vonzza a bajt. Talán öregszik, hogy kicsit belassult. Végül azért csak kardot ránt, hogy megtorolja a sérelmet, de úgy tűnik erre már ne lesz lehetősége. Az érkező penge elkaszálja a torkát és ő saját vérében találja magát a padlón. A gondolat komikus, hogy itt fog meghalni a városban, távol a tengertől. Akaratlanul is mosolyra húzódik a szája a gondolatra, majd meg is hal. Nem kis bosszúságot okozva ezzel Merlanának, ki kénytelen lesz új kormányost keresni magának. A többi már nem rajta múlik. Hiányozni nem fog senkinek, talán csak a kint várakozó hollójának.*
//Mindenki figyelmébe ajánlva//
//Nyílt//
*Hamar elfajulnak a dolgok, amikor lerúgják a kalózt. Ritka pillanatok egyike, amikor olyasmi miatt akarják felelősségre vonni, amit nem követett el, de hát ez van. Vonzza a bajt. Talán öregszik, hogy kicsit belassult. Végül azért csak kardot ránt, hogy megtorolja a sérelmet, de úgy tűnik erre már ne lesz lehetősége. Az érkező penge elkaszálja a torkát és ő saját vérében találja magát a padlón. A gondolat komikus, hogy itt fog meghalni a városban, távol a tengertől. Akaratlanul is mosolyra húzódik a szája a gondolatra, majd meg is hal. Nem kis bosszúságot okozva ezzel Merlanának, ki kénytelen lesz új kormányost keresni magának. A többi már nem rajta múlik. Hiányozni nem fog senkinek, talán csak a kint várakozó hollójának.*
6054. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-06-30 10:14:13
Üzenet elküldve: 2025-06-30 10:14:13
Rang: Játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Szemtől szemben… vagy majdnem//
//Nyílt//
* A csipkelődés folytatódik, már-már igen nagy közönséget is kapnak maguk köré. Nem ismeri egyiket sem, de mindketten kikötői suhancoknak néznek ki és vallják is magukat. Azokat pedig nehezen lehet leteperni, így kíváncsian, összefont kezekkel és egy önelégült mosollyal az arcán figyeli az eseményeket. Az alattomos rúgást látván enyhén felkiált. *
- Hohó! Ez aztán aljas volt öcsém.
* Még egy sor beszólást követve azt hinné, hogy ennyivel le is rendezték az egészet, de látszólag erről szó sincs. Szívesen végignézne egy kardpárbajt kikötői módra, de sejti, hogy a mulatságát hamar elfogják rontani az érkező strázsák, de reméli, hogy néhány ütés még gazdát cserél. Hogy miért nem jutott eszébe eddig fogadni, az egy jó kérdés.
Hamar megpillantja az épp érkező elfet a lépcsőn. Elégedetten bólint az irányába. Biztos váratlanul éri a tudat, hogy ezúttal nem ő volt az, aki kezdeményezett, sőt, semmi köze a balhéhoz. Bár neki is viszket a tenyere, a hirtelen felbukkanó városőrt látva csak csettint egyet nyelvével, majd felhörpinti a maradék italát. *
- Ennyit a buliról.
* Mondja az orra alatt, azonban nem várná meg, míg az őrök elkezdenének mindenkit kérdőre vonni. Inkább lépne meg, míg senki sem figyel rá. Ha az elf szeretné biztonságba tudni a kislányt, akkor neki kell megvédenie, ugyanis a törpöt ez hidegen hagyja. Kezével int is a gondtalan elf felé, hogy ő végzett itt és inkább meglóg.
Abban a pillanatban, hogy a városőr figyelme a két balekon landol, úgy, mintha egy légy lenne tapad a falra és suhan az ajtó irányába, majd kilép. A fogadóval szemben még vár néhány pillanatot, hátha történik valami érdekes, amiről kár lenne lemaradni, de ellenkezőleg hamar elindul a maga dolgára. *
//Nyílt//
* A csipkelődés folytatódik, már-már igen nagy közönséget is kapnak maguk köré. Nem ismeri egyiket sem, de mindketten kikötői suhancoknak néznek ki és vallják is magukat. Azokat pedig nehezen lehet leteperni, így kíváncsian, összefont kezekkel és egy önelégült mosollyal az arcán figyeli az eseményeket. Az alattomos rúgást látván enyhén felkiált. *
- Hohó! Ez aztán aljas volt öcsém.
* Még egy sor beszólást követve azt hinné, hogy ennyivel le is rendezték az egészet, de látszólag erről szó sincs. Szívesen végignézne egy kardpárbajt kikötői módra, de sejti, hogy a mulatságát hamar elfogják rontani az érkező strázsák, de reméli, hogy néhány ütés még gazdát cserél. Hogy miért nem jutott eszébe eddig fogadni, az egy jó kérdés.
Hamar megpillantja az épp érkező elfet a lépcsőn. Elégedetten bólint az irányába. Biztos váratlanul éri a tudat, hogy ezúttal nem ő volt az, aki kezdeményezett, sőt, semmi köze a balhéhoz. Bár neki is viszket a tenyere, a hirtelen felbukkanó városőrt látva csak csettint egyet nyelvével, majd felhörpinti a maradék italát. *
- Ennyit a buliról.
* Mondja az orra alatt, azonban nem várná meg, míg az őrök elkezdenének mindenkit kérdőre vonni. Inkább lépne meg, míg senki sem figyel rá. Ha az elf szeretné biztonságba tudni a kislányt, akkor neki kell megvédenie, ugyanis a törpöt ez hidegen hagyja. Kezével int is a gondtalan elf felé, hogy ő végzett itt és inkább meglóg.
Abban a pillanatban, hogy a városőr figyelme a két balekon landol, úgy, mintha egy légy lenne tapad a falra és suhan az ajtó irányába, majd kilép. A fogadóval szemben még vár néhány pillanatot, hátha történik valami érdekes, amiről kár lenne lemaradni, de ellenkezőleg hamar elindul a maga dolgára. *
6053. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-06-29 20:29:12
Üzenet elküldve: 2025-06-29 20:29:12
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
*Érkezése másnapján máris úgy dönt, hogy tovább áll. Fejébe vette, hogy kitanulja a tetováló szakmát, azonban ehhez nem ártana végre valóban gyakorolni. Rajzolni tud, az elméletet talán jobban is tudja, mint egy-két kezdő - hála Bogustnak, a kikötői tetoválónak, akitől annyi mindent megtudott. De az egészet megette a fene, ha nem képes a tűvel kellő ügyességgel bőrbe vésni a mintákat. Gondolt rá, hogy majd ingyen vállal pár egyszerűbb tetoválást, mondjuk rakodómunkásoknak, matrózoknak, de végül letesz erről. Ő nem akar egyetlen elrontott munkát se hátrahagyni. Ne legyen olyan emberfia, aki valahol az ő munkáját rejtegeti szégyenkezve, vagy az ő nevét pocskondiázza mások előtt. Maradt hát, amit Bogust is javasolt: disznóbőr. Nevetséges, hogy mennyire hasonlít az ember bőréhez. "Ha azon megtanulsz tetoválni, akkor embert, elfet, tündért, gnómot, még fattyú sötételfet is könnyedén pingálhatsz. Csak a rühes orkok bőre keményebb, de azt meg nem kell vállalni."
Így mondta annak idején Bogust, akinek ezek szerint voltak fenntartásai némelyik fajjal szemben. Nos, Mykaelnek egyelőre nincsenek, de az is biztos, hogy orkot addig nem tetovál, amíg nem elég gyakorlott minden másban.
Most azonban nem a piactér felé veszi az irányt, hanem thargföldre. Úgy tudja, hogy arrafelé vannak nagy sertés tenyészetek, vagy legalábbis a thargok fennhatósága alá tartoznak. Ráadások azoknak érdekes, sajátos tetoválásaik vannak. Mykael meg akarja nézni ezt magának.
Így alig hogy megérkezett előző nap a kikötőből, már megy is vissza - legalábbis egy darabon, hogy aztán majd másfelé kanyarodjon. Szállását már előző este kifizette, így minden további nélkül útra is kel.*
Így mondta annak idején Bogust, akinek ezek szerint voltak fenntartásai némelyik fajjal szemben. Nos, Mykaelnek egyelőre nincsenek, de az is biztos, hogy orkot addig nem tetovál, amíg nem elég gyakorlott minden másban.
Most azonban nem a piactér felé veszi az irányt, hanem thargföldre. Úgy tudja, hogy arrafelé vannak nagy sertés tenyészetek, vagy legalábbis a thargok fennhatósága alá tartoznak. Ráadások azoknak érdekes, sajátos tetoválásaik vannak. Mykael meg akarja nézni ezt magának.
Így alig hogy megérkezett előző nap a kikötőből, már megy is vissza - legalábbis egy darabon, hogy aztán majd másfelé kanyarodjon. Szállását már előző este kifizette, így minden további nélkül útra is kel.*
6052. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-06-29 19:09:11
Üzenet elküldve: 2025-06-29 19:09:11
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Fent nyugalom, lent káosz//
*Talán elhamarkodott döntés ilyen hirtelen ráugrani a kínálkozó lehetőségre, de ez most nem különösebben érdekli, na, meg a pénzre is túl nagy szüksége van. Hosszú másodpercekig egészen közelről méregethetik egymást, ám úgy tűnik, hamar megtalálják a közös nevezőt, ennek köszönhetően pedig már a szobája felé is tartanak, s az alatt a néhány lépés alatt van idejük bemutatkozni egymásnak. Merlana nem az a fajta, akinek a figyelmét elkerülik a részletek, így észreveszi azt a pillanatnyi bizonytalanságot, amikor a másik a nevét mondja ki, de nem tulajdonít neki az ég világon semmiféle jelentőséget. Csak zavarban van, ez természetes.*
- Merlana *viszonozza ő is a bemutatkozást.* Örvendek a szerencsének! *Tudja le az udvariasság rá eső részét is, és közben azt is megtudja, hogy odalent valakik egymásnak estek, de látszólag Hamreint ez teljesen hidegen hagyja. Végül is, igaza van. Nem az ő problémájuk.*
- Nem, nem dolgozom itt. Dalnok és színésznő vagyok, zenével foglalkozom. *Mesél magáról készségesen és egyúttal természetesen. Nincs nehéz dolga, hisz eddig minden szava igazság, amit mond, nem is szokta senki előtt titkolni valódi foglalkozását, legfeljebb csak a szándékait.*
- És te? Átutazóban, csak épp rosszkor sikerült egyébként általában egészen jó helyre keveredned? *Érdeklődik tovább, miközben elfordítja a kulcsot a folyosó végi szoba ajtajának zárjában. Miután kinyitotta, hagyja, hogy Hamrein lépjen be rajta először, majd követi, aztán vissza is csukja maguk mögött az ajtót.*
- Hát ez lenne az. Nem túl tágas, nem is luxus, de otthonos, és itt senki sem zavar meg minket semmiben. Általában. *Teszi hozzá az utolsó mondatot, melyről eszébe jut a kalóz esete, aki bizony nemrég mindent megzavart a váratlan betoppanásával. Ebből tanulva most úgy dönt, inkább be is zárja az ajtót. Ezúttal jobban tart azoktól, akik kintről jöhetnek be, mint attól, akit beengedett magához.*
*Talán elhamarkodott döntés ilyen hirtelen ráugrani a kínálkozó lehetőségre, de ez most nem különösebben érdekli, na, meg a pénzre is túl nagy szüksége van. Hosszú másodpercekig egészen közelről méregethetik egymást, ám úgy tűnik, hamar megtalálják a közös nevezőt, ennek köszönhetően pedig már a szobája felé is tartanak, s az alatt a néhány lépés alatt van idejük bemutatkozni egymásnak. Merlana nem az a fajta, akinek a figyelmét elkerülik a részletek, így észreveszi azt a pillanatnyi bizonytalanságot, amikor a másik a nevét mondja ki, de nem tulajdonít neki az ég világon semmiféle jelentőséget. Csak zavarban van, ez természetes.*
- Merlana *viszonozza ő is a bemutatkozást.* Örvendek a szerencsének! *Tudja le az udvariasság rá eső részét is, és közben azt is megtudja, hogy odalent valakik egymásnak estek, de látszólag Hamreint ez teljesen hidegen hagyja. Végül is, igaza van. Nem az ő problémájuk.*
- Nem, nem dolgozom itt. Dalnok és színésznő vagyok, zenével foglalkozom. *Mesél magáról készségesen és egyúttal természetesen. Nincs nehéz dolga, hisz eddig minden szava igazság, amit mond, nem is szokta senki előtt titkolni valódi foglalkozását, legfeljebb csak a szándékait.*
- És te? Átutazóban, csak épp rosszkor sikerült egyébként általában egészen jó helyre keveredned? *Érdeklődik tovább, miközben elfordítja a kulcsot a folyosó végi szoba ajtajának zárjában. Miután kinyitotta, hagyja, hogy Hamrein lépjen be rajta először, majd követi, aztán vissza is csukja maguk mögött az ajtót.*
- Hát ez lenne az. Nem túl tágas, nem is luxus, de otthonos, és itt senki sem zavar meg minket semmiben. Általában. *Teszi hozzá az utolsó mondatot, melyről eszébe jut a kalóz esete, aki bizony nemrég mindent megzavart a váratlan betoppanásával. Ebből tanulva most úgy dönt, inkább be is zárja az ajtót. Ezúttal jobban tart azoktól, akik kintről jöhetnek be, mint attól, akit beengedett magához.*
6051. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-06-29 18:51:24
Üzenet elküldve: 2025-06-29 18:51:24
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fent nyugalom, lent káosz//
*Kell néhány szívdobbanásnyi idő, mire ocsúdik a kellemes meglepetésből. Merthogy az ismeretlen lány hamar kellő közelségbe kerül hozzá, hogy még arcának legapróbb vonását is szemügyre vehesse szürkéivel. Agyának fogaskerekei lassan, de biztosan őrölnek. Nem, nem egy nemeskisasszonnyal van dolga, sokkal inkább egy kurtizánnal.
Izgatottan harapja be ajkait a sokat ígérő szavakra. Még csak meg sem kell erőltetnie magát, ezt pedig külön díjazza. Még hátrapillant válla felett a lépcsőfordulóra; Relael biztosan elfoglalt lesz azzal a csetepatéval és nem fest úgy, mintha számítana rá. Ha pedig keresni fogja a fogadóban, azt hallani fogja, efelől nincs kétsége.*
-Biztosan meg tudunk egyezni. *Feleli majd ahogy a leány megpördül, sebtiben hátrasimítja rakoncátlan fürtjeit. Egyrészt a pillangó csinos. Másrészt oly rég volt már dolga akárkivel is, hogy már a kellemes rózsaillattól haptákba vágja magát ágyéka.*
-Ha...mrein. Hamrein. *Feleli a nevét illetően.*
-Valami csetepaté. Majd elül. *Vállat von. Noha egy kicsit azért aggódik Relael miatt, tudja, hogy az elf megtudja magát védeni. Nem is akárhogy. Az ő agya most csak egyirányú, az pedig a lány után viszi.*
-A Te neved micsoda? Itt dolgozol a Pegazusban?
*Szívesen rátenné már kezét a "prédára", de fékezi magát, legalább a szobáig.*
*Kell néhány szívdobbanásnyi idő, mire ocsúdik a kellemes meglepetésből. Merthogy az ismeretlen lány hamar kellő közelségbe kerül hozzá, hogy még arcának legapróbb vonását is szemügyre vehesse szürkéivel. Agyának fogaskerekei lassan, de biztosan őrölnek. Nem, nem egy nemeskisasszonnyal van dolga, sokkal inkább egy kurtizánnal.
Izgatottan harapja be ajkait a sokat ígérő szavakra. Még csak meg sem kell erőltetnie magát, ezt pedig külön díjazza. Még hátrapillant válla felett a lépcsőfordulóra; Relael biztosan elfoglalt lesz azzal a csetepatéval és nem fest úgy, mintha számítana rá. Ha pedig keresni fogja a fogadóban, azt hallani fogja, efelől nincs kétsége.*
-Biztosan meg tudunk egyezni. *Feleli majd ahogy a leány megpördül, sebtiben hátrasimítja rakoncátlan fürtjeit. Egyrészt a pillangó csinos. Másrészt oly rég volt már dolga akárkivel is, hogy már a kellemes rózsaillattól haptákba vágja magát ágyéka.*
-Ha...mrein. Hamrein. *Feleli a nevét illetően.*
-Valami csetepaté. Majd elül. *Vállat von. Noha egy kicsit azért aggódik Relael miatt, tudja, hogy az elf megtudja magát védeni. Nem is akárhogy. Az ő agya most csak egyirányú, az pedig a lány után viszi.*
-A Te neved micsoda? Itt dolgozol a Pegazusban?
*Szívesen rátenné már kezét a "prédára", de fékezi magát, legalább a szobáig.*
6050. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-06-29 18:07:30
Üzenet elküldve: 2025-06-29 18:07:30
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Fent nyugalom, lent káosz//
*Már a folyosó közepén jár, amikor váratlanul valaki megszólítja őt hátulról. Elsőként azt hiszi, hogy Lazziar jött vissza, de a hang nem ismerős neki, márpedig a hangokhoz ő különösen jól ért. Aztán, ahogy vállai felett hátranéz, majd meg is fordul, hogy megnézze magának a tulajdonosát, konstatálja, hogy a fizimiska sem az elfé. Mármint, elfnek elf kinézete van neki is, de mégsem tűnik annyira tisztavérűnek, mint korábbi kuncsaftja.
Az első, furcsa bókra még nem mond egy szót sem, csupán várja a további magyarázatot, hogy mit akar tőle az idegen, de aztán a következő, humoros félmondatra már kiszökik belőle a nevetés.*
- Ebben igazad van. Mármint az utóbbiban, de azt miből gondolod, hogy kerülni akarom a figyelmet? Talán épp ellenkezőleg. *Ha már beszédbe elegyedett a férfiúval, akkor jobban megnézi magának, főleg azok után, hogy abból a lépcső mélyén található, fortyogó pokolból érkezett, ami most uralma alá hajtotta az egész fogadót. Nem ork, nem ronda törpe ő, és még csak apró szándékát sem látja rajta annak, hogy bántani akarná. Talán ő is csak úgy érezte, hogy idefent most biztonságosabb lenni.
A következő kérdés kissé meglepi, nem szokott senki csak úgy szobáért kéregetőzni. Furcsa, de a szavak mögött némi pajkosságot is fel vél fedezni, neki pedig egyből az jut eszébe, hogy Lazziar kiesésével neki új kuncsaftokra van szüksége. Hát itt is a lehetőség. Mielőtt válaszolna, odalépked a férfihez, és egészen közel áll meg hozzá, nem törődve a személyes terével, s onnan néz fel rá kék íriszieivel, magából továbbra is árasztva a kellemesen lágy, finom rózsaillatot.*
- Ami azt illeti, van egy, de azon sajnos osztoznod kell velem *lágy, huncut mosollyal az ajkain szólal meg, majd kisvártatva folytatja is.* De, ha ez téged nem zavar, talán meg tudunk egyezni. Kövess! *Azzal megpördül, ruhájának lefelé bővülő szoknya része pedig pörög vele együtt, majd fenekét lágyan ringatózva indul meg a folyosó vége felé.*
- A legutolsó az enyém, ott jobbra *biccent az ajtó irányába.* Mondd csak, hogy hívnak? És mi folyik odalent? Valami nagyon kellemetlen balhénak tűnik, de te biztos többet láttál. *Innentől az ő dolga, hogy beszéltesse a másikat, oldva a hangulatot, mely egyelőre még abból is fakad, hogy idegenek egymásnak.*
*Már a folyosó közepén jár, amikor váratlanul valaki megszólítja őt hátulról. Elsőként azt hiszi, hogy Lazziar jött vissza, de a hang nem ismerős neki, márpedig a hangokhoz ő különösen jól ért. Aztán, ahogy vállai felett hátranéz, majd meg is fordul, hogy megnézze magának a tulajdonosát, konstatálja, hogy a fizimiska sem az elfé. Mármint, elfnek elf kinézete van neki is, de mégsem tűnik annyira tisztavérűnek, mint korábbi kuncsaftja.
Az első, furcsa bókra még nem mond egy szót sem, csupán várja a további magyarázatot, hogy mit akar tőle az idegen, de aztán a következő, humoros félmondatra már kiszökik belőle a nevetés.*
- Ebben igazad van. Mármint az utóbbiban, de azt miből gondolod, hogy kerülni akarom a figyelmet? Talán épp ellenkezőleg. *Ha már beszédbe elegyedett a férfiúval, akkor jobban megnézi magának, főleg azok után, hogy abból a lépcső mélyén található, fortyogó pokolból érkezett, ami most uralma alá hajtotta az egész fogadót. Nem ork, nem ronda törpe ő, és még csak apró szándékát sem látja rajta annak, hogy bántani akarná. Talán ő is csak úgy érezte, hogy idefent most biztonságosabb lenni.
A következő kérdés kissé meglepi, nem szokott senki csak úgy szobáért kéregetőzni. Furcsa, de a szavak mögött némi pajkosságot is fel vél fedezni, neki pedig egyből az jut eszébe, hogy Lazziar kiesésével neki új kuncsaftokra van szüksége. Hát itt is a lehetőség. Mielőtt válaszolna, odalépked a férfihez, és egészen közel áll meg hozzá, nem törődve a személyes terével, s onnan néz fel rá kék íriszieivel, magából továbbra is árasztva a kellemesen lágy, finom rózsaillatot.*
- Ami azt illeti, van egy, de azon sajnos osztoznod kell velem *lágy, huncut mosollyal az ajkain szólal meg, majd kisvártatva folytatja is.* De, ha ez téged nem zavar, talán meg tudunk egyezni. Kövess! *Azzal megpördül, ruhájának lefelé bővülő szoknya része pedig pörög vele együtt, majd fenekét lágyan ringatózva indul meg a folyosó vége felé.*
- A legutolsó az enyém, ott jobbra *biccent az ajtó irányába.* Mondd csak, hogy hívnak? És mi folyik odalent? Valami nagyon kellemetlen balhénak tűnik, de te biztos többet láttál. *Innentől az ő dolga, hogy beszéltesse a másikat, oldva a hangulatot, mely egyelőre még abból is fakad, hogy idegenek egymásnak.*
6049. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-06-29 18:00:54
Üzenet elküldve: 2025-06-29 18:00:54
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Füst és liliom//
*A férfit figyeli. Elmélázva és már-már szerelmesnek gondolható pillantásokkal. Talán valóban így van most, hogy fellángolt az a megannyi kamaszos érzelem, ami édesen gyötörte akkor is, amikor a családnál szolgált és mentsvára volt a Dwirinthalen fiú. Talán azért túlzás még ilyen erős és mély jelentést magában foglaló érzésekről beszélni. Most így, hogy a selyemmel és a megigazított hajkoronával kissé visszanyerte önmagát nehéz ezt bármelyik kívülállónak megmondani, de elég is, ha ő maga valahol mélyen tisztában van azzal, hogy a sárgákból áradó meleg gyengédség, amivel a férfit figyeli miből szökött szárba. Ez egészen a kérdésig ki is tart. Akkor mélyen és elengedve felsóhajt, hogy inkább azzal foglalatoskodjon, hogy a cipő is visszakerüljön végre a lábára.*
- Ezt a mély romantikát látom magaddal hoztad kamaszkorodból.
*Sóhajtja a választ, ahogy a cipőért hajol. De hiába, a hangján így is érződik a mosolygás.
Mikor kiegyenesedik a szemöldökei feljebb mozdulnak a választ hallva. Nem azért, mert bánná, ha Norennar vele tartana, de valahol talán mégis. Azt a kis bérelt házat idegennek érzi magától, mintha nem volna odavaló. Pedig aztán nála nehezen lehetne behatárolni, hogy pontosan hol is lehet az ő helye. Talán leginkább sehol. Eddig legalábbis így gondolta, de a tegnap után, az együtt töltött éjszaka végén már erősödik benne az, hogy mindegy merre jár, a helye a férfi oldalán van. Így mikor kiegyenesedik a mosolya szélesebbé válik, érkező szavait pedig egy apró bólintással teszi határozottabbá és erősebbé.*
- Legyen úgy, akkor az első megálló a Naer'Shavae birtok.
*Kuncog fel a képtelenségre, mert nehezen nevezi azt birtoknak, még, ha csak viccből is. Az apró kert ápolatlan, ahogy az egész viskóra is nehezen lehetne ráhúzni bármi szebbet annál, minthogy az egész egy elhanyagolt kalyiba. De nem is tölti ott az ideje nagy részét, inkább csak aludni jár oda, ami pedig hosszabb idő alatt kifizetődőbb és olcsóbb, mintha minden estét a Pegazusban töltene.
Türelmesen várja végig, amíg a férfi is elkészül és végül csak összeszedi a használt edényeket.
Mielőtt kiindulna még egy utolsó, ábrándos pillantást vet az ágyon összegyűrt lepedőre és a kitárt ablakra. A pillantások mögött megbújik némi neheztelés, ami az időnek szól. Annak, hogy az pereg megállíthatatlanul és csak néha adatik meg pár lopott óra, amikor visszalassíthatják egy kicsit. Akkor legalábbis úgy néz ki, de most, hogy rájuk köszönt a reggel bizony már az éjszaka múlása is kegyetlenül gyorsnak tűnik. De ez nem jelenti azt, hogy a jövőben nem adatik még lehetőség arra, hogy bujasággal, csókokkal és érintéssel állítsák meg kicsit a világot. Végül elfordul, hogy maga mögött hagyja a szobát, annak minden kéjes emlékével, mert most más idő érkezett el, a reggelnek mást kell hoznia. A kinti levegő más emlékeket hoz. Míg a szobában lassan elnyomásra került a füst és liliom, a folyosó levegője még intenzívebben viseli magán. Talán csak odaképzeli a tegnap emlékeivel. Amikor felértek a lépcsőn és végig haladtak itt. Amikor még izgatottan szorongatta kezeiben a poharakat várva, hogy az ajtó záródjon mögöttük, hogy ketten legyenek egy kicsit az idő múlása ellen. De továbbra sem hagyja, hogy az emlékek elcsavarják a fejét, még akkor sem, ha pillantásai most is többet időznek a férfin, mintsem, hogy az előtte húzódó utat figyelje. Csak akkor tekint maga elé, amikor már a lépcső nyikordul fel a léptei alatt, hogy annak végén tovább induljon a fogadótérbe, a férfi oldalán. A kis kitérőt megejtik a pultnál, a fogadósnak intézett szavakra pedig csak halkan nevet fel először. Utána a finom ujjak gyengéden fognak a fogadós karjára.*
- Szerintem finom volt, mint mindig.
*A fogadós arcára kerülő vigyor enyhül, ahogy a nőre pillant, végül teljesen mosolyra szelídül. Azt követve pedig olyan tekintettel sandít Norennar után, mintha szavak nélkül épp kifejtené neki, hogy "Látod? Csak te vagy finnyás!". Ezt a nő sem tudja vigyor nélkül megállni, búcsúzóul finoman a férfi karjára paskol.
Végül pedig hagyja, hogy a kitárt ajtón keresztül beszökő fény egy pillanatra elvakítsa. Nehéz szívvel hagyja maga mögött a tegnap emlékeit, de az sokat könnyít, hogy ma szereznek mag újakat.
Kilépve pedig nem menekül kedvese, mert mellé lépve karja már fonódik is a férfiéra, mint kígyó, aki áldozatát készül becserkészni. Testével finoman hozzásimul, de nem kihívón, egyszerűen csak kimutatva, hogy ő a férfié, ahogyan Norennar pedig az övé. Léptei lassan indulnak meg, elhagyva a tegnapot, kézen fogva valami mást, valami újat.*
*A férfit figyeli. Elmélázva és már-már szerelmesnek gondolható pillantásokkal. Talán valóban így van most, hogy fellángolt az a megannyi kamaszos érzelem, ami édesen gyötörte akkor is, amikor a családnál szolgált és mentsvára volt a Dwirinthalen fiú. Talán azért túlzás még ilyen erős és mély jelentést magában foglaló érzésekről beszélni. Most így, hogy a selyemmel és a megigazított hajkoronával kissé visszanyerte önmagát nehéz ezt bármelyik kívülállónak megmondani, de elég is, ha ő maga valahol mélyen tisztában van azzal, hogy a sárgákból áradó meleg gyengédség, amivel a férfit figyeli miből szökött szárba. Ez egészen a kérdésig ki is tart. Akkor mélyen és elengedve felsóhajt, hogy inkább azzal foglalatoskodjon, hogy a cipő is visszakerüljön végre a lábára.*
- Ezt a mély romantikát látom magaddal hoztad kamaszkorodból.
*Sóhajtja a választ, ahogy a cipőért hajol. De hiába, a hangján így is érződik a mosolygás.
Mikor kiegyenesedik a szemöldökei feljebb mozdulnak a választ hallva. Nem azért, mert bánná, ha Norennar vele tartana, de valahol talán mégis. Azt a kis bérelt házat idegennek érzi magától, mintha nem volna odavaló. Pedig aztán nála nehezen lehetne behatárolni, hogy pontosan hol is lehet az ő helye. Talán leginkább sehol. Eddig legalábbis így gondolta, de a tegnap után, az együtt töltött éjszaka végén már erősödik benne az, hogy mindegy merre jár, a helye a férfi oldalán van. Így mikor kiegyenesedik a mosolya szélesebbé válik, érkező szavait pedig egy apró bólintással teszi határozottabbá és erősebbé.*
- Legyen úgy, akkor az első megálló a Naer'Shavae birtok.
*Kuncog fel a képtelenségre, mert nehezen nevezi azt birtoknak, még, ha csak viccből is. Az apró kert ápolatlan, ahogy az egész viskóra is nehezen lehetne ráhúzni bármi szebbet annál, minthogy az egész egy elhanyagolt kalyiba. De nem is tölti ott az ideje nagy részét, inkább csak aludni jár oda, ami pedig hosszabb idő alatt kifizetődőbb és olcsóbb, mintha minden estét a Pegazusban töltene.
Türelmesen várja végig, amíg a férfi is elkészül és végül csak összeszedi a használt edényeket.
Mielőtt kiindulna még egy utolsó, ábrándos pillantást vet az ágyon összegyűrt lepedőre és a kitárt ablakra. A pillantások mögött megbújik némi neheztelés, ami az időnek szól. Annak, hogy az pereg megállíthatatlanul és csak néha adatik meg pár lopott óra, amikor visszalassíthatják egy kicsit. Akkor legalábbis úgy néz ki, de most, hogy rájuk köszönt a reggel bizony már az éjszaka múlása is kegyetlenül gyorsnak tűnik. De ez nem jelenti azt, hogy a jövőben nem adatik még lehetőség arra, hogy bujasággal, csókokkal és érintéssel állítsák meg kicsit a világot. Végül elfordul, hogy maga mögött hagyja a szobát, annak minden kéjes emlékével, mert most más idő érkezett el, a reggelnek mást kell hoznia. A kinti levegő más emlékeket hoz. Míg a szobában lassan elnyomásra került a füst és liliom, a folyosó levegője még intenzívebben viseli magán. Talán csak odaképzeli a tegnap emlékeivel. Amikor felértek a lépcsőn és végig haladtak itt. Amikor még izgatottan szorongatta kezeiben a poharakat várva, hogy az ajtó záródjon mögöttük, hogy ketten legyenek egy kicsit az idő múlása ellen. De továbbra sem hagyja, hogy az emlékek elcsavarják a fejét, még akkor sem, ha pillantásai most is többet időznek a férfin, mintsem, hogy az előtte húzódó utat figyelje. Csak akkor tekint maga elé, amikor már a lépcső nyikordul fel a léptei alatt, hogy annak végén tovább induljon a fogadótérbe, a férfi oldalán. A kis kitérőt megejtik a pultnál, a fogadósnak intézett szavakra pedig csak halkan nevet fel először. Utána a finom ujjak gyengéden fognak a fogadós karjára.*
- Szerintem finom volt, mint mindig.
*A fogadós arcára kerülő vigyor enyhül, ahogy a nőre pillant, végül teljesen mosolyra szelídül. Azt követve pedig olyan tekintettel sandít Norennar után, mintha szavak nélkül épp kifejtené neki, hogy "Látod? Csak te vagy finnyás!". Ezt a nő sem tudja vigyor nélkül megállni, búcsúzóul finoman a férfi karjára paskol.
Végül pedig hagyja, hogy a kitárt ajtón keresztül beszökő fény egy pillanatra elvakítsa. Nehéz szívvel hagyja maga mögött a tegnap emlékeit, de az sokat könnyít, hogy ma szereznek mag újakat.
Kilépve pedig nem menekül kedvese, mert mellé lépve karja már fonódik is a férfiéra, mint kígyó, aki áldozatát készül becserkészni. Testével finoman hozzásimul, de nem kihívón, egyszerűen csak kimutatva, hogy ő a férfié, ahogyan Norennar pedig az övé. Léptei lassan indulnak meg, elhagyva a tegnapot, kézen fogva valami mást, valami újat.*
6048. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-06-29 17:36:23
Üzenet elküldve: 2025-06-29 17:36:23
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fent nyugalom, lent káosz//
//Kicsit Lazziar//
*Miután helyére tette a lovat és megtörölte kezeit nadrágjában, belép a fogadótérbe. Az ajtóban azonnal megtorpan; a ramazuri meglepi. A Pegazust nem így ismerte, ez a miliő sokkal inkább hajaz a Rumos Rókalyuk légkörére. Nem, mintha ellenére lenne a káosz, itt azonban most érdemes inkább meghúznia magát és nem kockáztatni. Ha nyakon csípik és kiderül, ki ő, nem csak a városőrséggel gyűlik majd meg a baja, de Relael is megnyúzza élve.
Legnagyobb bosszúságára a szóban forgó elf már az akció középpontjában is terem; ez pedig roppant kellemetlen, tekintettel rá, hogy a tudtán kívül az imént itatta meg kéjfokozóval. És kiitta a kulacsból az összeset ám.
Beharapja ajkait, miközben gondolataiba merül. A legjobb lesz, ha kikerüli a csetepatét és felmegy az emeletre, ahol a szobák vannak. Már csak azért is, mert van egy sejtése, hogy rövidesen Relael is ott fog kikötni. Bár egy ideig még biztosan elfoglalt lesz, efelől nincs kétsége.
Legendákba illően könnyedén szürkül bele a fogadótér forgatagába, ahogy keresztül libben az eseményeken. Egyenesen és céltudatosan a lépcsőt célozza, kis híján felborítva egy sárga tekintetű hosszúéletűt. Ahogy azonban a lépcsőforduló tetejére ér, egy vörös ruhás egyed hátát pillantja meg. A mozdulatból ítélve épp most fordulhatott sarkon. Szokatlanul élénk jelenés, ő pedig meggondolatlan teremtés, így reflexből megszólítja, maga sem tudja feltétlen, mi okból.*
-A vörös nem jó szín, ha kerülöd a forgatagot. *Bukik ki száján.*
-De jól takarja a vért. *Elvigyorodik.*
-Nincs véletlenül szobád szabad? Odalenn csak egész éjjelre adnak, én pedig csak egy órát pihennék... *Vállat von. Jár a szája, ahogy az lenni szokott, a cél még maga előtt sem realizálódott teljesen. Az biztos, hogy nem szívesen ténferegne a folyosón Realelt várva. Kíváncsi viszont, vajon szemből hogy fest a fruska.*
//Kicsit Lazziar//
*Miután helyére tette a lovat és megtörölte kezeit nadrágjában, belép a fogadótérbe. Az ajtóban azonnal megtorpan; a ramazuri meglepi. A Pegazust nem így ismerte, ez a miliő sokkal inkább hajaz a Rumos Rókalyuk légkörére. Nem, mintha ellenére lenne a káosz, itt azonban most érdemes inkább meghúznia magát és nem kockáztatni. Ha nyakon csípik és kiderül, ki ő, nem csak a városőrséggel gyűlik majd meg a baja, de Relael is megnyúzza élve.
Legnagyobb bosszúságára a szóban forgó elf már az akció középpontjában is terem; ez pedig roppant kellemetlen, tekintettel rá, hogy a tudtán kívül az imént itatta meg kéjfokozóval. És kiitta a kulacsból az összeset ám.
Beharapja ajkait, miközben gondolataiba merül. A legjobb lesz, ha kikerüli a csetepatét és felmegy az emeletre, ahol a szobák vannak. Már csak azért is, mert van egy sejtése, hogy rövidesen Relael is ott fog kikötni. Bár egy ideig még biztosan elfoglalt lesz, efelől nincs kétsége.
Legendákba illően könnyedén szürkül bele a fogadótér forgatagába, ahogy keresztül libben az eseményeken. Egyenesen és céltudatosan a lépcsőt célozza, kis híján felborítva egy sárga tekintetű hosszúéletűt. Ahogy azonban a lépcsőforduló tetejére ér, egy vörös ruhás egyed hátát pillantja meg. A mozdulatból ítélve épp most fordulhatott sarkon. Szokatlanul élénk jelenés, ő pedig meggondolatlan teremtés, így reflexből megszólítja, maga sem tudja feltétlen, mi okból.*
-A vörös nem jó szín, ha kerülöd a forgatagot. *Bukik ki száján.*
-De jól takarja a vért. *Elvigyorodik.*
-Nincs véletlenül szobád szabad? Odalenn csak egész éjjelre adnak, én pedig csak egy órát pihennék... *Vállat von. Jár a szája, ahogy az lenni szokott, a cél még maga előtt sem realizálódott teljesen. Az biztos, hogy nem szívesen ténferegne a folyosón Realelt várva. Kíváncsi viszont, vajon szemből hogy fest a fruska.*
6047. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-06-29 17:16:14
Üzenet elküldve: 2025-06-29 17:16:14
Rang: Játékos
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Kellemes és különösen hasznos, illetve roppanttúl drága beszélgetése Merlana után, levezeti őt a fogadótérbe. Elégedetten lépdel lefelé a lépcsőn. Amikor a hangzavar, sivalkodás és egy istenek adta kész káosz tör ki odalent.*
~ Mi a jó büdös mocskos Sa'tereth retkes fasza folyik odalent? ~
*Szökik át gondolata hirtelen fején, majd sietve halad tovább, egészen a lépcső aljáig. A fokokat szinte kettesével, ha nem hármasával lépve.
Leérve megpillantja minden bajnak az okozóját. A retkes szakálló kalóz, és a vöröske. Kiváló. Már csak az kellett neki, hogy ezekkel valahogy összekapcsolják őt. Főleg, hogy nemrégiben Wrojthal és az orkal ittak együtt csupán egy féltár órája. A káoszban végig néz gyorsan a tömegen. Keresve törpe barátját, Worjthot, és az elf kislányt akit rábízott. Mit érdekli őt mindenki más.
Azonban esze nem ment el, hogy most hősködjön. Így inkább csak a lépcsőtől nem messze áll meg a falnak támasztva a hátát az eseményeket figyeli. Egy városőrt is lát épp a helyzetet kezelni, kíváncsi mennyire is alkalmasak a feladatra. Bár, elnézve az az illető rettentő módon fel van fegyverkezve egy ilyen apró csetepatéhoz.*
~ Látod Merlana, legalább a szakállast nem kell már leápolnod. ~
*Nevet fel magában egy pillanatra. Szegény Rine, egy ideig várhat még rá, mire hazaér.*
*Kellemes és különösen hasznos, illetve roppanttúl drága beszélgetése Merlana után, levezeti őt a fogadótérbe. Elégedetten lépdel lefelé a lépcsőn. Amikor a hangzavar, sivalkodás és egy istenek adta kész káosz tör ki odalent.*
~ Mi a jó büdös mocskos Sa'tereth retkes fasza folyik odalent? ~
*Szökik át gondolata hirtelen fején, majd sietve halad tovább, egészen a lépcső aljáig. A fokokat szinte kettesével, ha nem hármasával lépve.
Leérve megpillantja minden bajnak az okozóját. A retkes szakálló kalóz, és a vöröske. Kiváló. Már csak az kellett neki, hogy ezekkel valahogy összekapcsolják őt. Főleg, hogy nemrégiben Wrojthal és az orkal ittak együtt csupán egy féltár órája. A káoszban végig néz gyorsan a tömegen. Keresve törpe barátját, Worjthot, és az elf kislányt akit rábízott. Mit érdekli őt mindenki más.
Azonban esze nem ment el, hogy most hősködjön. Így inkább csak a lépcsőtől nem messze áll meg a falnak támasztva a hátát az eseményeket figyeli. Egy városőrt is lát épp a helyzetet kezelni, kíváncsi mennyire is alkalmasak a feladatra. Bár, elnézve az az illető rettentő módon fel van fegyverkezve egy ilyen apró csetepatéhoz.*
~ Látod Merlana, legalább a szakállast nem kell már leápolnod. ~
*Nevet fel magában egy pillanatra. Szegény Rine, egy ideig várhat még rá, mire hazaér.*
6046. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-06-29 16:31:19
Üzenet elküldve: 2025-06-29 16:31:19
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Fent nyugalom, lent káosz//
*Nem tud elaludni. Túl sok minden jár a fejében. A Grendaer ház, Lazziar, Nestar… A fenébe is, hogy nem tud legalább pár órára elfelejteni mindent, kikapcsolni az agyát, és csak élvezni, hogy végre egyedül van, és pihenhet egy kicsit. Eszébe jut, hogy a megoldás talán a korgó gyomra lehet, hisz a vacsorát kihagyta azok után, hogy mikor a fogadóba érkezett, a vendégtér tele volt kétes, ijesztő, rosszarcú alakokkal, akik közé még egy képzett, harcos férfi sem feltétlenül ülne le étkezni, azt pedig már a Kikötőben töltött évek alatt megtanulta, hogy nőként egyenesen öngyilkosság volna. Talán most már jobb a helyzet, gondolja, ezért úgy dönt, hogy ideje újra megnézni, el tud-e fogyasztani valami finomat nyugalomban odalent.
Felkel az ágyból, a tükörhöz áll, hogy újra kijavítsa a tökéletes kinézetében keletkezett hibákat. Megigazítja a frizuráját, a vörös ruhát, visszabújik a cipőibe, majd az ajtóhoz lép. Leveszi róla a lakatot, kilép rajta, aztán maga mögött zárja be újra. Elindul a folyosón, de mielőtt a lépcsőfordulóban a fogadó népe megpillanthatná, gyanús kiáltozásra lesz figyelmes. Valakik egymást szidják, és az egyéb, puffogó hangok sem arra engedik következtetni, hogy odalent minden rendben van. Nem, a veszély nem múlt el, csak még rosszabb lett. Bár nagyon éhes, azt tartja a biztonságos megoldásnak, ha mégsem dugja ki az orrát az odújából. Csak pár rövid másodpercig tűnődik rajta, de aztán dönt, és inkább visszafordul. Visszamegy az emeletre, és újra a szobája felé veszi az irányt. Hát, akkor ma este éhen marad, de legalább életben… Sa'Tereth igazi pokla lehet odalent, és ő egyáltalán nem kíváncsi rá.*
*Nem tud elaludni. Túl sok minden jár a fejében. A Grendaer ház, Lazziar, Nestar… A fenébe is, hogy nem tud legalább pár órára elfelejteni mindent, kikapcsolni az agyát, és csak élvezni, hogy végre egyedül van, és pihenhet egy kicsit. Eszébe jut, hogy a megoldás talán a korgó gyomra lehet, hisz a vacsorát kihagyta azok után, hogy mikor a fogadóba érkezett, a vendégtér tele volt kétes, ijesztő, rosszarcú alakokkal, akik közé még egy képzett, harcos férfi sem feltétlenül ülne le étkezni, azt pedig már a Kikötőben töltött évek alatt megtanulta, hogy nőként egyenesen öngyilkosság volna. Talán most már jobb a helyzet, gondolja, ezért úgy dönt, hogy ideje újra megnézni, el tud-e fogyasztani valami finomat nyugalomban odalent.
Felkel az ágyból, a tükörhöz áll, hogy újra kijavítsa a tökéletes kinézetében keletkezett hibákat. Megigazítja a frizuráját, a vörös ruhát, visszabújik a cipőibe, majd az ajtóhoz lép. Leveszi róla a lakatot, kilép rajta, aztán maga mögött zárja be újra. Elindul a folyosón, de mielőtt a lépcsőfordulóban a fogadó népe megpillanthatná, gyanús kiáltozásra lesz figyelmes. Valakik egymást szidják, és az egyéb, puffogó hangok sem arra engedik következtetni, hogy odalent minden rendben van. Nem, a veszély nem múlt el, csak még rosszabb lett. Bár nagyon éhes, azt tartja a biztonságos megoldásnak, ha mégsem dugja ki az orrát az odújából. Csak pár rövid másodpercig tűnődik rajta, de aztán dönt, és inkább visszafordul. Visszamegy az emeletre, és újra a szobája felé veszi az irányt. Hát, akkor ma este éhen marad, de legalább életben… Sa'Tereth igazi pokla lehet odalent, és ő egyáltalán nem kíváncsi rá.*
6045. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-06-29 14:57:17
Üzenet elküldve: 2025-06-29 14:57:17
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Örökség//
*Nagy kedvvel szemléli, hogy alakul minden pontosan a saját szája íze szerint. A jelek egyértelműek a nemesen, ismeri őket a legutóbbi alkalomról. A tény pedig, hogy a Pegazus fogadó felé tartanak egy-két pohárkára, csak tetézi a lehetőségeit. Egészen kedvbe jön a kínálkozó lehetőségek tárházától. Számtalan jelenet rajzolódik ki lelki szemei előtt, s egyik kecsegtetőbb, mint a másik.
Kénytelen azonban egyelőre türtőztetnie magát, hisz el kell helyezni a lovat. Nadrágját igazgatva célozza meg az amúgy csinos kis melléképületet. Legnagyobb sajnálatára ez a lóelhelyezés nem is tűnik egyszerű feladatnak, tekintettel rá, hogy az istálló szinte tele van hátasokkal. Biztos nagy a forgalom ma.
Kénytelen odébb terelgetni egy kisebb paripát, hogy Relael ménje elférhessen. Vizet tölt, szénát rak a vasvilla segítségével, s noha sietne, ezzel el kell bíbelődnie egy darabig.*
-Ezt nem hiszem el... *Füstölög orra alatt, miközben a közeli kutat célozza a vödörrel.*
*Nagy kedvvel szemléli, hogy alakul minden pontosan a saját szája íze szerint. A jelek egyértelműek a nemesen, ismeri őket a legutóbbi alkalomról. A tény pedig, hogy a Pegazus fogadó felé tartanak egy-két pohárkára, csak tetézi a lehetőségeit. Egészen kedvbe jön a kínálkozó lehetőségek tárházától. Számtalan jelenet rajzolódik ki lelki szemei előtt, s egyik kecsegtetőbb, mint a másik.
Kénytelen azonban egyelőre türtőztetnie magát, hisz el kell helyezni a lovat. Nadrágját igazgatva célozza meg az amúgy csinos kis melléképületet. Legnagyobb sajnálatára ez a lóelhelyezés nem is tűnik egyszerű feladatnak, tekintettel rá, hogy az istálló szinte tele van hátasokkal. Biztos nagy a forgalom ma.
Kénytelen odébb terelgetni egy kisebb paripát, hogy Relael ménje elférhessen. Vizet tölt, szénát rak a vasvilla segítségével, s noha sietne, ezzel el kell bíbelődnie egy darabig.*
-Ezt nem hiszem el... *Füstölög orra alatt, miközben a közeli kutat célozza a vödörrel.*
6044. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-06-29 14:00:34
Üzenet elküldve: 2025-06-29 14:00:34
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Kellemes nap, mint az összes többi, amikor nem kell dolgoznia. Mi mással töltené el az idejét, mint azzal, hogy kedvtelve libben végig a főtéren, hogy aztán a Pegazusban kipihenhesse fáradalmait. Jobbhíján találni kellene végre valakit, aki finanszírozza a gyermek és az ő költségeit, de amióta többnyire karikás szemekkel keveri a varázsitalait, rá sem néznek. Nincs is hol, mert alig mozdul ki. Nehéz a felnőtt élet, most pedig szeretné megkönnyíteni. Felkészül hát és úgy lép be, hogy a lehető legszebb mosolyát villantja. A rajta lévő második bőrként ráfeszülő szürke ruha nem takarja szemernyit sem vonalait, magabiztosan teszi meg az első lépést, hogy már a küszöbön leolvadhasson a mosolya.*
- Menj már, baszd… *Visszakerül hirtelen a mosoly, amikor meglátja, hogy akinek be kívánt szólni, az egy városőr. Azokkal nem jó kikezdeni se így, se úgy, mert hát pénzük sincs sok, ha csak nem hagyják magukat megkenni egy-egy félretekintésért. Látszólag ez most a dolgát végzi, így nem fog sokat keresni. Nem lesz jó.
Halad beljebb, mit neki intézkedés. Rögvest meglátja az elf nőt, nem nehéz, kitűnik a tömegből. Ha egy verseny volna, most amaz megnyerné, mert tényleg elég szemrevaló. Nem is rest kissé epekedve végig hordozni rajta a smaragdzöld szempárját, de aztán ráeszmél, hogy nem ezért jött. Bár, a felhozatalon az sem változtatna, ha ezért jött volna. Így hát egy kis ideig kedvtelve méricskéli, majd, mint aki megunta a bámészkodást a pulthoz lép, ahol valószínűleg nem most fogják kiszolgálni.*
*Kellemes nap, mint az összes többi, amikor nem kell dolgoznia. Mi mással töltené el az idejét, mint azzal, hogy kedvtelve libben végig a főtéren, hogy aztán a Pegazusban kipihenhesse fáradalmait. Jobbhíján találni kellene végre valakit, aki finanszírozza a gyermek és az ő költségeit, de amióta többnyire karikás szemekkel keveri a varázsitalait, rá sem néznek. Nincs is hol, mert alig mozdul ki. Nehéz a felnőtt élet, most pedig szeretné megkönnyíteni. Felkészül hát és úgy lép be, hogy a lehető legszebb mosolyát villantja. A rajta lévő második bőrként ráfeszülő szürke ruha nem takarja szemernyit sem vonalait, magabiztosan teszi meg az első lépést, hogy már a küszöbön leolvadhasson a mosolya.*
- Menj már, baszd… *Visszakerül hirtelen a mosoly, amikor meglátja, hogy akinek be kívánt szólni, az egy városőr. Azokkal nem jó kikezdeni se így, se úgy, mert hát pénzük sincs sok, ha csak nem hagyják magukat megkenni egy-egy félretekintésért. Látszólag ez most a dolgát végzi, így nem fog sokat keresni. Nem lesz jó.
Halad beljebb, mit neki intézkedés. Rögvest meglátja az elf nőt, nem nehéz, kitűnik a tömegből. Ha egy verseny volna, most amaz megnyerné, mert tényleg elég szemrevaló. Nem is rest kissé epekedve végig hordozni rajta a smaragdzöld szempárját, de aztán ráeszmél, hogy nem ezért jött. Bár, a felhozatalon az sem változtatna, ha ezért jött volna. Így hát egy kis ideig kedvtelve méricskéli, majd, mint aki megunta a bámészkodást a pulthoz lép, ahol valószínűleg nem most fogják kiszolgálni.*
6043. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-06-29 13:09:37
Üzenet elküldve: 2025-06-29 13:09:37
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Szemtől szemben… vagy majdnem//
//Nyílt//
*A hír gyorsan terjed, és egész biztosan nem kerüli el a városőrség figyelmét, ha a balhé a város legnépesebb fogadójának közepén tör ki. Túl sok a szemtanú, és azok közül legalább egy biztosan érzi magát annyira fontosnak, hogy cselekedjen, és jelentse a rendbontást. Ezen jelentés következtében, parancsot követve lép be a Pegazus Fogadó ajtaján teljes vértezetben, mesterkardjával a kezében, számszeríjával egyelőre még a hátán.
Épp akkor jelenik meg, mikor az egyik nőszemély, színpadias ijedtséggel az őrségért sikít. Tökéletes az időzítés. Szóban nem reagál rá, csak határozott léptekkel megy el mellette, termetes méretével tekintélyt parancsolva a jelenlévőknek, akik remélhetőleg utat is engednek neki, hogy a rendbontók közelébe férkőzhessen. Ha esetleg mégsem, akkor majd ő az udvariaskodást most mellőző mozdulatokkal utat csinál magának.*
- Mindenki álljon félre! *Szólal fel hangosan, majd kivont karddal lép oda a két dulakodó férfihez, felkészülve arra, hogy használnia kell, de ez csak az utolsó lehetőség. Bár az agresszió sosem áll tőle távol, szolgálatban mégis meg kell gondolnia, hogy mikor, kire és legfőképp milyen okkal támad rá.*
- Arthenior városőrségének nevében parancsolom, hogy azonnal dobjatok el mindenféle fegyvert és álljatok szorosan a falhoz! Mindketten, egymástól távol! Most! *Ha nem hallgatnak rá, akkor egy biztonságosnak tűnő pillanatban megpróbál a verekedők közé állni, így félbeszakítva a harcot. Talán a rajta lévő nehézvért és a nála lévő fegyver elég fenyegetőnek bizonyul ahhoz, hogy a parancsára inkább felhagyjanak egymás öldöklésével, és helyette magyarázatba kezdjenek. Ez utóbbira egyelőre nem szólítja fel őket, megvárja, hogy mi fog történni.*
//Nyílt//
*A hír gyorsan terjed, és egész biztosan nem kerüli el a városőrség figyelmét, ha a balhé a város legnépesebb fogadójának közepén tör ki. Túl sok a szemtanú, és azok közül legalább egy biztosan érzi magát annyira fontosnak, hogy cselekedjen, és jelentse a rendbontást. Ezen jelentés következtében, parancsot követve lép be a Pegazus Fogadó ajtaján teljes vértezetben, mesterkardjával a kezében, számszeríjával egyelőre még a hátán.
Épp akkor jelenik meg, mikor az egyik nőszemély, színpadias ijedtséggel az őrségért sikít. Tökéletes az időzítés. Szóban nem reagál rá, csak határozott léptekkel megy el mellette, termetes méretével tekintélyt parancsolva a jelenlévőknek, akik remélhetőleg utat is engednek neki, hogy a rendbontók közelébe férkőzhessen. Ha esetleg mégsem, akkor majd ő az udvariaskodást most mellőző mozdulatokkal utat csinál magának.*
- Mindenki álljon félre! *Szólal fel hangosan, majd kivont karddal lép oda a két dulakodó férfihez, felkészülve arra, hogy használnia kell, de ez csak az utolsó lehetőség. Bár az agresszió sosem áll tőle távol, szolgálatban mégis meg kell gondolnia, hogy mikor, kire és legfőképp milyen okkal támad rá.*
- Arthenior városőrségének nevében parancsolom, hogy azonnal dobjatok el mindenféle fegyvert és álljatok szorosan a falhoz! Mindketten, egymástól távol! Most! *Ha nem hallgatnak rá, akkor egy biztonságosnak tűnő pillanatban megpróbál a verekedők közé állni, így félbeszakítva a harcot. Talán a rajta lévő nehézvért és a nála lévő fegyver elég fenyegetőnek bizonyul ahhoz, hogy a parancsára inkább felhagyjanak egymás öldöklésével, és helyette magyarázatba kezdjenek. Ez utóbbira egyelőre nem szólítja fel őket, megvárja, hogy mi fog történni.*
6042. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-06-29 12:44:19
Üzenet elküldve: 2025-06-29 12:44:19
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Szemtől szemben… vagy majdnem//
//Mindenki figyelmébe ajánlva//
//Nyílt//
- Vidd a lovat a helyére!
*Utasítja még Haldriant, s kezével az istálló irányába mutat, mielőtt belép a Pegazus ajtaján. Indulatai nagyon gyorsan új erőre kapnak, amikor emberek tolódnak neki és szorítják félre, kis híjján fel is lökik Relaelt.*
- Hé!
*Kiáltja mérgesen, de már aligha van kinek, hiszen az őt félretaszító egyszerű népek már a fogadón kívül kocognak távolabb, láthatóan igen feldúltan.
A fogadótérben körbenézve egyből feldúltság, félelem és harag jeleit látja. Sokat széküket fellökve pattannak fel helyükről, hogy távolabb keveredjenek a dulakodó párostól. Relael gyorsan és könnyen tudja azonosítani a probléma forrását, hiszen széles körben kiürült a tér Agin és Svornt párbajának epicentruma körül.
Az elf néhány pillanatnyi megdöbbenést követően felismeri a vörös hajkoronát.*
- Basszameg a kurva élet!
*Morogja orra alatt, s igyekszik gyorsan mérlegelni. Nem óhajt a férfiak közé ugrani, nem csupán azért, mert minek piszkítaná be kezét, ha ezt más is megteheti helyette, de azt sem szeretné, ha összekapcsolnák vele az egyik bajkeverőt. Különösen most, hogy visszaszerezte egykori nemesi rangját.
Rémülten felsikkant, egyik kezét szívére helyezi, a másikkal pedig száját takarja el ijedtében.*
- GYORSAN! VALAKI HÍVJA AZ ŐRSÉGET!
*Körbe sem pillant a fogadótérben, helyette azt fontolgatja a jelenetet mereven bámulva, hogy maradjon, eljátszva a rémült nemes kisasszonyt, vagy most távozzon, amíg még lehetősége van rá. Időközben az az elképzelés is megszilárdul benne, hogyha Svornt nem öli meg Agint, akkor ő biztosan kicsinálja a fiút ezért.*
//Mindenki figyelmébe ajánlva//
//Nyílt//
- Vidd a lovat a helyére!
*Utasítja még Haldriant, s kezével az istálló irányába mutat, mielőtt belép a Pegazus ajtaján. Indulatai nagyon gyorsan új erőre kapnak, amikor emberek tolódnak neki és szorítják félre, kis híjján fel is lökik Relaelt.*
- Hé!
*Kiáltja mérgesen, de már aligha van kinek, hiszen az őt félretaszító egyszerű népek már a fogadón kívül kocognak távolabb, láthatóan igen feldúltan.
A fogadótérben körbenézve egyből feldúltság, félelem és harag jeleit látja. Sokat széküket fellökve pattannak fel helyükről, hogy távolabb keveredjenek a dulakodó párostól. Relael gyorsan és könnyen tudja azonosítani a probléma forrását, hiszen széles körben kiürült a tér Agin és Svornt párbajának epicentruma körül.
Az elf néhány pillanatnyi megdöbbenést követően felismeri a vörös hajkoronát.*
- Basszameg a kurva élet!
*Morogja orra alatt, s igyekszik gyorsan mérlegelni. Nem óhajt a férfiak közé ugrani, nem csupán azért, mert minek piszkítaná be kezét, ha ezt más is megteheti helyette, de azt sem szeretné, ha összekapcsolnák vele az egyik bajkeverőt. Különösen most, hogy visszaszerezte egykori nemesi rangját.
Rémülten felsikkant, egyik kezét szívére helyezi, a másikkal pedig száját takarja el ijedtében.*
- GYORSAN! VALAKI HÍVJA AZ ŐRSÉGET!
*Körbe sem pillant a fogadótérben, helyette azt fontolgatja a jelenetet mereven bámulva, hogy maradjon, eljátszva a rémült nemes kisasszonyt, vagy most távozzon, amíg még lehetősége van rá. Időközben az az elképzelés is megszilárdul benne, hogyha Svornt nem öli meg Agint, akkor ő biztosan kicsinálja a fiút ezért.*
6041. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-06-29 12:23:24
Üzenet elküldve: 2025-06-29 12:23:24
Rang: Játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Szemtől szemben… vagy majdnem//
//Nyílt//
* A férfi utolsó beszólása végképp megteszi a hatását. Elege van, többet nem szarakodik. Most fog támadni, amíg a másik kezében még nincs kard. Ő két kézzel fogja az övét. Neki iramodik, és serény mozdulatokkal rögtön elindít két kardcsapást is az ellenfele torka, illetve feje irányába. Így talán lefejezheti a másikat, átvághatja a torkát vagy ami még jobb lenne, kivághatja a másik szemét. Úgy addig kínozná a férfit, amíg az be nem vallja szörnyű tettét. Az első támadást jobbról indítja, hogy ezzel is kihasználja a félszemű holtterét, remélve hogy ezzel előnyre tehet szert. A második a másik irányból érkezik. A harmadik támadás egy szúrás a mellkasa irányába. Az utolsó támadásával pedig visszatér a nyaki részhez, jobbról indítva azt.
Nem hezitál, igencsak megsorozza ellenfelét kardcsapásokkal. Reméli, hogy akárcsak egy is, de célt talál, és sebet ejthet a férfin. *
//Nyílt//
* A férfi utolsó beszólása végképp megteszi a hatását. Elege van, többet nem szarakodik. Most fog támadni, amíg a másik kezében még nincs kard. Ő két kézzel fogja az övét. Neki iramodik, és serény mozdulatokkal rögtön elindít két kardcsapást is az ellenfele torka, illetve feje irányába. Így talán lefejezheti a másikat, átvághatja a torkát vagy ami még jobb lenne, kivághatja a másik szemét. Úgy addig kínozná a férfit, amíg az be nem vallja szörnyű tettét. Az első támadást jobbról indítja, hogy ezzel is kihasználja a félszemű holtterét, remélve hogy ezzel előnyre tehet szert. A második a másik irányból érkezik. A harmadik támadás egy szúrás a mellkasa irányába. Az utolsó támadásával pedig visszatér a nyaki részhez, jobbról indítva azt.
Nem hezitál, igencsak megsorozza ellenfelét kardcsapásokkal. Reméli, hogy akárcsak egy is, de célt talál, és sebet ejthet a férfin. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436