//Második szál//
//Tűz volna?//
-Életben. *Hagyja helyben az állítást, mert ezzel nehéz lenne vitatkozni.* -És nem kéne, hogy így legyen. Egy bajnoknak az a méltó búcsú, ha ott lehelheti ki lelkét, ahol naggyá lett. Egy hüvelyk híja volt. *Szórakozottan pillant a borospohár aljára, majd felhajtja a maradék tartalmát is. Bizony, akiről az a hír járja, hogy nem fogja penge, illik halállal vetkeztetni a legendát.
A rőt színt vall, már ami a wegtoreni kereskedőházat illeti. Még sem lőtt hát mellé annyira, a lány tényleg a bárónak dolgozik. Nem forszírozza, hogy ez pontosan miféle munkakörrel bír, vagy a vörös milyen kapcsolatban is áll a wegtoreni férfival. Neki elég ennyi is. A következők azonban már jobban meglepik. Újdonsült asztaltársa könnyeden teríti a kártyáit, az eddigiek alapján ezzel némi homlokráncolásra késztetve őt. Egy pillanatig keresi a szavak mögött a csapdát, de hiába. Amúgy sem túl jó emberismerő, de a csábító, barna tekintetből még úgy sem tudna olvasni. Nem válaszol azonnal, csupán merengve dől hátra székében. Hosszan fürkészi a lány arcát, mielőtt újra szólásra nyitná száját.*
-Odahaza volt egy mondásunk azokra, akik sokat kérnek, de keveset árulnak. A báró biztos jól ismeri. *Derűsen pislog a lányra, mint aki nagyon is biztos a dolgában.* -Miértekre aligha kaphatsz választ tőlem, hisz jóformán nem is ismerlek. És még ha ismernélek is… *Szórakozottan kopogtatja ujjait a kiürült borospohár oldalán, miközben halovány félmosoly bújik elő szakálla alól.* -A bizalmasaim száma leginkább a zéró felé tendál. *Fukarkodik a szavakkal, nem véletlenül. Oly célt tűzött ki maga elé, mely válasz lehet minden elhangzott, s nem elhangzott kérdésre egyaránt. Nincs szándékában elkotyogni e terveket, de hogy a cserfes vörös mennyit képes belőle kiszedni, az csak is rajta múlik. Talán mindent, talán semmit sem. Nem született még oly ember a nap alatt, akinek ne lennének gyenge pontjai. S azokból sincs sokkal több, akik tisztában vannak gyengeségeikkel.*
-Van egy olyan sejtésem, hogy sokkal kevesebbet fog emlegetni most, hogy nem birtoklom már a kapitányi címet. *Válaszolja meg a kérdést sokat sejtetően.* -Örülnék, ha tévednék. Az ő oldalán érkeztem Artheniorba is, miután összeakadtunk a Kikötőben. Hosszúra nyúlik már az ismeretségünk, de ennek nagyobb része kimerült abban, hogy köztudottan szívesen fogadott rám nagy tétekben. Ez is egyfajta bizalom, nem igaz?
*A zöld szempár hosszan időzik most a leányon. Meglehetősen szívesen ered nyelve a vörösnek, ami önmagát ismerve meglepő.*
-Rég láttam már. Elfoglalt ember… Főleg most, hogy hadurak lányainak fejét csavargatja bőszen. *A férfi elég sokat mutatkozott a tharg kisasszony oldalán Artheniorban, talán nem is árul el nagy titkot.*
-Remélem nem csalódtál oly nagyot a Láng Fattyában. Nem ő a legjobb forrás, ha információra van szüksége valakinek. *Szavai közül kiérezni az élcet, ám őt leginkább a lány reakciója érdekli. Talán bizony csak ezért került a fogasra az a kabát és pontosan tudta, kivel van dolga. Talán csak véletlen egybeesés, a lány pedig bikát lőtt bak helyett. Bárhogy is, kedvére van a társaság, ehhez pedig nem csak a tűzrőlpattant habitus, de az attraktív külcsín is merően hozzájárul.*