//Indulás előtt - Janemita//
- Senkit sem köthetünk erőszakkal valahova.
*Válaszol, miközben ellenőrzi az összekészített felszerelést. Hamarosan indulnak Khan után, hogy velük visszatérjenek oda, ahova nem gondolta volna, hogy egyszer valaha is visszatér.
A felszerelés rendben van, mindent összekészített a nyeregtáskákba, amire szükség lehet, így már semmi sem állhat az indulás útjába.*
- Ha nem akart maradni, vagy el kellett mennie, valószínűleg meg van az oka. Az apja bízta rám, én nem leszek boldogtalanabb, ha nem lesz velünk.
*Egyenesedik fel, ahogy vállára emeli a nyeregtáskákat. Az Oroszlánbőr már rajta van, hátán a mesterpenge, sisakját olajos bőr fedi és hozzászíjazta az egyik táskához.*
- Éles esze volt a kölyöknek, sajnálom én is, de az élet megy tovább.
*Megereszt egy halovány mosolyt Janey irányába, majd kérdő tekintettel néz a kócos lányra, hogy indulhatnak-e.
Janemita szívesebben tér vissza, ebben biztos, számára az otthont jelenti az a vidék, a kolosszusnak viszont már sokkal kevésbé kellemes élmények jutnak az eszébe, ha visszagondolt Thargarodra.
Így is biztos, hogy az út során többször meg kell küzdenie saját magával, hogy tartsa magát az elhatározásához, de Janey és Khan biztosan megkönnyítik ezt majd.
Ha minden kész, még utoljára szétnéz, majd megindulhatnak lefelé, ahol az istállóban már a felszerszámozott Balthazard és Janey lova várja őket. Felszíjazza a nyeregtáskákat, a mesterpallost a nyereg melletti hevederre akasztja, majd fellendül a nyeregbe. Az lovagi vértben sokkal könnyebben megy - nem mintha eddig gondot jelentett volna -, mint korábban, kényelmesen elhelyezkedik a nyeregben, majd az istálló ajtaja felé fordítja a pokolfajzat orrát.*
- Induljunk, mielőtt meggondolom magam.
*Mosolyog Janemitára, majd kilovagol a Pegazus istállójából az utcára, hogy megkeressék az erdő szélénél Khant és kis csapatát, s aztán meg se álljanak a thargok birodalmáig.*