//Rocha Burcqar//
- Ó, másra sem vágyom! *Kuncog.* Valóban alaposan el lehet rejtve, amikor utoljára itt jártam, még nem dúskált a vidék a palotákban, s ahogy körbenéztem tegnap, még mindig ez volt a benyomásom!
*Hecceli egy kicsit a leányzót s az iménti sötét emlékfoszlány igen gyorsan tova is libben. Máskor alighanem bosszankodna, hogy egy ilyen réges-régi múltbéli esemény ekkora erővel bír felette - bár a férfi kimondottan nem szereti a megválaszolatlan kérdéseket -, most azonban figyelme azonnal visszatér a jelenbe. Bolond is lenne nem foglalkozni a legkellemesebb társasággal, ami hosszú idő óta megadatott neki.*
- Mentségemre szóljon, hogy az utóbbi időben többször érzem magam kiöregedett falusinak, mint bármi másnak. Arról nem is beszélve, hogy én jelenleg itt lakom és csak reggelizni szándékoztam, neked ellenben a mai első utad ide vezetett és nem a piacra.
*Ez utóbbi persze csak egy vaktában ellőtt tipp Mordokhai részéről, elvégre már közelebb jártak a délidőhöz, mint a reggelhez, amikor kikászálódott az ágyból, de a világért sem szalasztaná el az alkalmat, hogy tovább piszkálja a lányt.*
- Más részről nekem sincs ellenemre a friss levegő, úgyhogy ha továbbra is szándékodban áll a kis pokolfajzatot elvinni a tisztásra, vagy bárhova a városban, szívesen csatlakoznék.
*Biccent, hiszen valójában neki is legfőbb ideje lenne végre kimozdulnia. Napját sem tudja mikor járta be utoljára a várost, sőt, hogy mikor járt bárhol, ami nem a fogadó volt. Alaposan megváltozott a környék az utóbbi években, így hát kivételesen még neki is tartogathat újdonságokat.*
- Csalódást is okoznál, ha könnyű eset lennél.
*Folytatja a kettejük kis játékát és ezúttal kivételesen közelebb hajol a lányhoz, mindössze egy leheletnyit, fejét enyhén oldalra billenti és mindentudó mosolya most már határozottan szétterül arcán.*
- Nem riadok vissza egy kis kihívástól.
*Fejezi be végül. Mi tagadás, határozottan élvezi ezt a pattogós, szóbeli táncot, na nem azért mert kitűzött volna bármilyen elérendő célt, amihez ezen keresztül vezet az út, pusztán egészségtelenül hozzá szokott az egyedülléthez, a társasági élet nélkülözéséhez és úgy érzi, mintha kezdene egy kicsit kiolvadni a lelke.*
- Ugyan... *Legyint.* Meglepődnél, ha tudnád, hányszor ücsörögtem egy pohár pia mellett, a falat bámulva, azon elmélkedve, hogy mennyi mindent kezdhetnék magammal. *Nevet.* Belevágni valami olyasmibe, ami egyébként nem okoz neked örömöt, pusztán azért mert azt sulykolják beléd, hogy valamit csinálnod kell, sokkal nagyobb bűn önmagaddal szemben, mint a semmittevés. *Csak amikor elhagyják a szavak a száját esik le neki, hogy ez valójában ismét olyasmi, ami fellelelhető a saját történetében. * Lehet, hogy én a pillanatnak élek, de folyamatos tudatában annak, hogy az a pillanat bármikor lehet az utolsó, az istenek a megmondhatói, nem egyszer csak hajszálon múlott. Nem ragadok meg sehol sem és mindenki, aki szívemnek kedves, szépen lassan eltűnt mellőlem.
*Mondja és azonnal érzi, hogy sokkal több keserűséget hallani ki a hangjából, mint amennyit szeretne. Szerencséjére nem tart ez olyan sokáig, kis előadása pedig szemlátomást szórakoztatja Rochát, így hát esze ágában sincs abbahagyni.*
- Csak lehet? *Kapja fel a fejét, s hangja rendkívül reményteli.* Mondja úrnőm, mit tegyek, hogy mindkét csizmámat megtarthassam? Ebben a zord időben nem szívesen mondanék le egyikről sem.
*Igyekszik annyi kétségbeesést csepegtetni mondandójába, amennyit csak tud. Közben persze állja, ahogy a hajával játszanak és eldönti, hogy bármi is történjék ma, alighanem a nap végén erre az önmérsékletre lesz a legbüszkébb. Mindeközben zavarba ejtően lecsökken kettejük között a távolság a leány pedig nem átall kérdésére kérdéssel válaszolni így hát ő maga is tesz előre egy nagyon rövid lépést.*
- Ha nem, akkor kénytelen leszek megemberelni magam, és valami borzalmas büntetést kitalálni számodra.
*Mondja vigyorogva, közben persze kívánsága teljesül és fürtjei kiszabadulnak a galád ujjak közül. Mindazonáltal úgy tesz, mintha nagyon is szeretne bosszút állni, emeli is kezét, mintha szeretné alaposan megráncigálni a leányzó hajzatát, végül azonban cinikus vigyora enyhe somolygássá szelídül és csak hátrasimít néhány tincset, majd hátralép.*
- Már azt hittem meg sem kérdezed!
*Lobban fel a tűz a szemében Rocha felvetésére s jobb lábával toppantva az ajtó felé mutat, jelezvén, hogy részéről akár indulhatnak is.*