Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 364 (7261. - 7280. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
7280. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-02-18 20:43:03
Üzenet elküldve: 2026-02-18 20:43:03
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Sorsok, lapok //
* A nyúllábak tényleg kelendő dolgok, amit egy jósnő könnyedén tud majd értékesíteni. Markondenten pedig már érzi, hogy egykori kedvelt elfoglaltsága, még a végén hasznot is hozhat majd számára. Nem gondolta, hogy egykor a gabonát fosztogató kis rágcsálókban fog üzleti lehetőséget látni. De végül, mégis eljött ez a pillanat. *
- Nem tudom. Vannak fenntartásaim ezzel, de azért nem kedvelem, ha fekete macskák szaladnak át csapatostul előttem. Inkább, szeretek mindenre nyitott lenni. Mert mégis, mi van, ha mégis igazak a babonák? * Vezeti le gyorsan a viszonyulását a babonás dolgokhoz, amik lehetnek igazak és lehetnek nem igazak, de mivel sem egyik, sem másik esetben nem tud biztosat mondani, így mindenre próbál figyelni. *
- A négy nap sem sok. Addig, lehet még a kovács sem végez. * Gondolja végig az utazást. *
- A kikötőben találtam szállást. Az tíz aranyba került egy estére. Két estével számolva az húsz. Hogy hasznom is legyen, legyen mondjuk ötven arany és a fárasztó kérdéseim a misztikum iránt. Ha megfelel neked, akkor meg is állapodtunk. * Gondolja végig hangosan, hogy mennyit is kérjen a kíséretért. Majd, hogy oldja a hangulatot belekortyol a sörébe. *
* A nyúllábak tényleg kelendő dolgok, amit egy jósnő könnyedén tud majd értékesíteni. Markondenten pedig már érzi, hogy egykori kedvelt elfoglaltsága, még a végén hasznot is hozhat majd számára. Nem gondolta, hogy egykor a gabonát fosztogató kis rágcsálókban fog üzleti lehetőséget látni. De végül, mégis eljött ez a pillanat. *
- Nem tudom. Vannak fenntartásaim ezzel, de azért nem kedvelem, ha fekete macskák szaladnak át csapatostul előttem. Inkább, szeretek mindenre nyitott lenni. Mert mégis, mi van, ha mégis igazak a babonák? * Vezeti le gyorsan a viszonyulását a babonás dolgokhoz, amik lehetnek igazak és lehetnek nem igazak, de mivel sem egyik, sem másik esetben nem tud biztosat mondani, így mindenre próbál figyelni. *
- A négy nap sem sok. Addig, lehet még a kovács sem végez. * Gondolja végig az utazást. *
- A kikötőben találtam szállást. Az tíz aranyba került egy estére. Két estével számolva az húsz. Hogy hasznom is legyen, legyen mondjuk ötven arany és a fárasztó kérdéseim a misztikum iránt. Ha megfelel neked, akkor meg is állapodtunk. * Gondolja végig hangosan, hogy mennyit is kérjen a kíséretért. Majd, hogy oldja a hangulatot belekortyol a sörébe. *
7279. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-02-18 19:20:31
Üzenet elküldve: 2026-02-18 19:20:31
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Sorsok, lapok //
- Igen. Főleg a nyúllábat szeretik, mert szerencsét hoz. Lehet neked sem ártana egy, de a szavaidból azt veszem ki, hogy nem vagy babonás.* Ez egyben kérdés is, mert úgy beszélt erről, mintha ő nem lenne babonás, mégis a jóslást csak kipróbálta.*
- Egyelőre koncentráljunk az utazásra, a nyulak még várhatnak. Én ezt az egészet három, maximum négy napra tervezem. Egy nap a leutazás, egy vagy talán két nap lent eltöltött idő és egy nap a visszaút.* Vázolja fel a terveit.*
- Ami a fizetséged illeti, abban még nem állapodtunk meg. Mekkora összegre gondoltál? Nekem csak kíséretre van szükségem, az ott eltöltött napok során a szabadidőddel rendelkezhetsz. Szállást és ellátást nem fizetek, ezt kalkuláld még bele.* Ezek a saját feltételei, de feltételei a fiúnak is lehetnek.*
- Igen. Főleg a nyúllábat szeretik, mert szerencsét hoz. Lehet neked sem ártana egy, de a szavaidból azt veszem ki, hogy nem vagy babonás.* Ez egyben kérdés is, mert úgy beszélt erről, mintha ő nem lenne babonás, mégis a jóslást csak kipróbálta.*
- Egyelőre koncentráljunk az utazásra, a nyulak még várhatnak. Én ezt az egészet három, maximum négy napra tervezem. Egy nap a leutazás, egy vagy talán két nap lent eltöltött idő és egy nap a visszaút.* Vázolja fel a terveit.*
- Ami a fizetséged illeti, abban még nem állapodtunk meg. Mekkora összegre gondoltál? Nekem csak kíséretre van szükségem, az ott eltöltött napok során a szabadidőddel rendelkezhetsz. Szállást és ellátást nem fizetek, ezt kalkuláld még bele.* Ezek a saját feltételei, de feltételei a fiúnak is lehetnek.*
7278. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-02-18 19:19:03
Üzenet elküldve: 2026-02-18 19:19:03
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Keserédes//
*Nem mondhatná, hogy a fegyverekre adott magyarázat meglepi. Első reakciója egy játékos mosoly, és néhány csendben eltöltött pillanat. Kékjei fürkészve keresik a felszín mögé rejtett válaszokat a mélységi íriszeiben, majd végül szóra nyitja ajkait.*
- Van rá okuk? *Ő sem vádol, se nem ítélkezik, csupán kérdez. Attól, aki ennél jobban nem is lehetne érintett a témában. Vajon hogyan vélekedik a sötételfek népéről valaki, aki közéjük tartozik? Nem biztos, hogy ez lesz számára a leghasznosabb információ ma este, de nem tehet róla, kíváncsi.
Ami a hazugságokat illeti, mostanra már nyílt titok, hogy nem mond mindig igazat, de nem szégyenkezik emiatt. Sőt, ha megkérdeznék, még azt is elmondhatná, hogy véleménye szerint az, aki sohasem hazudik, semmire nem viszi az életben. Ez egy olyan világ, ahol az őszinteség szinte sosem kifizetődő.*
- Meglátjuk. Ha te is adsz magadból, akkor talán én is nyitottabb leszek feléd. Már mondtam, a te hibád, hogy így kell hozzád állnom. *Mosolyog lágyan, miközben szemeivel újra a felszolgáló útját követi. Talán hamarosan akad majd egy olyan pillanat, amikor leszólíthatja. Közben azonban érkezik egy újabb kérdés. A hangra visszafordul asztaltársasága felé, s először megint csak kivár, mielőtt felelne.*
- Mindenkinek és senkinek egyszerre. Annak, akinek megéri. Ha jól alakul a ma este, akár még neked is. *Nem hazudik, úgy van, ahogy mondja. Neki nincs főnöke, mégis, egyszerre több is van, de mindig más. A hűség, mint olyan, számára ismeretlen fogalom, éppen ezért érezte magát a hóhajú harcos mellett is egyszerre örömtelien és borzalmasan. Még jó, hogy nem kell szégyenkeznie miatta, hisz kiderült, hogy ő sem különb nála.*
- Inkább együnk! Éhesen nem lehet komoly dolgokról társalogni. *Búgja, majd a megfelelő pillanatban felemeli a kezét, hogy a pincért hívja. Amaz odalép hozzájuk, udvariasan üdvözli a párost, majd meghallgatja Merlana rendelését, amiből egy egészen hosszú lista kerekedik ki. Két adag Őzragu leves 18 aranyért
, Négy adag Csirkesült egy szép nagy tálon felszolgálva, 64 arany , ó, és jöhet hozzá egy kis Sült szalonna is még 18-ért , hozzá Puliszka 8 aranyért , illetve pár Szelet kenyér a leveshez 8 aranyért . Kér Gyümölcstálat is, az 4 aranyba kerül , italnak egy kancsó Bort 54 aranyért és Vizet is még 12-ért. *
- Egyelőre ennyi, köszönöm! Ha valamit még szeretnénk, szólni fogunk. *A felszolgáló nem győzte körmölni, amit hall, de egy udvarias bólintással távozik is az asztaluktól, Merlana figyelme pedig ismételten a sötételfé.*
- Szólj ám nyugodtan, ha kérsz még valamit! *Teszi hozzá, miközben könyökén megtámaszkodva, állát a kezébe helyezbe kezdi „bámulni” a férfit. Nem szól, de le sem veszi róla a tekintetét. Édesen, ártatlanul pislog, kíváncsi, hogy mikor válik kellemetlenné mindez a másiknak.*
*Nem mondhatná, hogy a fegyverekre adott magyarázat meglepi. Első reakciója egy játékos mosoly, és néhány csendben eltöltött pillanat. Kékjei fürkészve keresik a felszín mögé rejtett válaszokat a mélységi íriszeiben, majd végül szóra nyitja ajkait.*
- Van rá okuk? *Ő sem vádol, se nem ítélkezik, csupán kérdez. Attól, aki ennél jobban nem is lehetne érintett a témában. Vajon hogyan vélekedik a sötételfek népéről valaki, aki közéjük tartozik? Nem biztos, hogy ez lesz számára a leghasznosabb információ ma este, de nem tehet róla, kíváncsi.
Ami a hazugságokat illeti, mostanra már nyílt titok, hogy nem mond mindig igazat, de nem szégyenkezik emiatt. Sőt, ha megkérdeznék, még azt is elmondhatná, hogy véleménye szerint az, aki sohasem hazudik, semmire nem viszi az életben. Ez egy olyan világ, ahol az őszinteség szinte sosem kifizetődő.*
- Meglátjuk. Ha te is adsz magadból, akkor talán én is nyitottabb leszek feléd. Már mondtam, a te hibád, hogy így kell hozzád állnom. *Mosolyog lágyan, miközben szemeivel újra a felszolgáló útját követi. Talán hamarosan akad majd egy olyan pillanat, amikor leszólíthatja. Közben azonban érkezik egy újabb kérdés. A hangra visszafordul asztaltársasága felé, s először megint csak kivár, mielőtt felelne.*
- Mindenkinek és senkinek egyszerre. Annak, akinek megéri. Ha jól alakul a ma este, akár még neked is. *Nem hazudik, úgy van, ahogy mondja. Neki nincs főnöke, mégis, egyszerre több is van, de mindig más. A hűség, mint olyan, számára ismeretlen fogalom, éppen ezért érezte magát a hóhajú harcos mellett is egyszerre örömtelien és borzalmasan. Még jó, hogy nem kell szégyenkeznie miatta, hisz kiderült, hogy ő sem különb nála.*
- Inkább együnk! Éhesen nem lehet komoly dolgokról társalogni. *Búgja, majd a megfelelő pillanatban felemeli a kezét, hogy a pincért hívja. Amaz odalép hozzájuk, udvariasan üdvözli a párost, majd meghallgatja Merlana rendelését, amiből egy egészen hosszú lista kerekedik ki. Két adag Őzragu leves 18 aranyért
, Négy adag Csirkesült egy szép nagy tálon felszolgálva, 64 arany , ó, és jöhet hozzá egy kis Sült szalonna is még 18-ért , hozzá Puliszka 8 aranyért , illetve pár Szelet kenyér a leveshez 8 aranyért . Kér Gyümölcstálat is, az 4 aranyba kerül , italnak egy kancsó Bort 54 aranyért és Vizet is még 12-ért. *- Egyelőre ennyi, köszönöm! Ha valamit még szeretnénk, szólni fogunk. *A felszolgáló nem győzte körmölni, amit hall, de egy udvarias bólintással távozik is az asztaluktól, Merlana figyelme pedig ismételten a sötételfé.*
- Szólj ám nyugodtan, ha kérsz még valamit! *Teszi hozzá, miközben könyökén megtámaszkodva, állát a kezébe helyezbe kezdi „bámulni” a férfit. Nem szól, de le sem veszi róla a tekintetét. Édesen, ártatlanul pislog, kíváncsi, hogy mikor válik kellemetlenné mindez a másiknak.*
7277. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-02-18 17:48:02
Üzenet elküldve: 2026-02-18 17:48:02
Rang: Játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A szabadság íze//
*Egész értelmes fejet vág a magyarázathoz, legalábbis látszólag, de a végén csak legyint egy nagyot. Szóra is nyitja a száját, ám végül nem jön ki rajta hang, nem mond semmit. Gyorsan akart reagálni Yvon őt féltő szavaira, de rájött, hogy valójában fogalma sincs, hogy mit mondjon rájuk.
A lány egyébként szemfüles, és gyorsan tanul. Ezt bizonyítja az is, hogy most már tisztában van vele, hogy az öregeket vén szottyosoknak szokás nevezni ebben a civilizált, városi világban.
Ami a töményt és a berúgást illeti, Yvon jól tippel. Nem ért semmit -megint-, de már kezdi megszokni, úgyhogy nem szontyolodik el miatta, csak igyekszik jó képet vágni hozzá, egy keveset még kuncog is.*
- Most senki sem fenyeget minket. *Vonja le végül a szerinte legmegfelelőbb következtetést. Pedig, ha tudná, hogy az alkohol mire képes, akár jó, akár rossz értelemben, talán azonnal rászokna, vagy még azt a kicsit több, mint fél korsó sört is beleborítani a fürdővizükbe, ami most még ott figyel a tálcán mellettük. Yvon biccent is az ital felé, de Maavie csak a fejét csóválja.*
- Nem kérem, köszönöm… *Mondja, majd a medence falának dőlve gondolkozik el a kapott kérdésen. Az elsőn, addig, amíg meg nem hallja a másodikat. Most már nem tudja palástolni az érzéseit, butácska módon pislog a fiúra, míg végül vállat ránt.*
- Oda, ahová te mennél. *Nem direkt, csupán ösztönösen kerüli el a valódi válaszadást, olyan ártatlanul, mint amilyennek ő maga is tűnik, és akár lehet is az, most, hogy nem hirdetik bűnösségét a bilincsei.*
*Egész értelmes fejet vág a magyarázathoz, legalábbis látszólag, de a végén csak legyint egy nagyot. Szóra is nyitja a száját, ám végül nem jön ki rajta hang, nem mond semmit. Gyorsan akart reagálni Yvon őt féltő szavaira, de rájött, hogy valójában fogalma sincs, hogy mit mondjon rájuk.
A lány egyébként szemfüles, és gyorsan tanul. Ezt bizonyítja az is, hogy most már tisztában van vele, hogy az öregeket vén szottyosoknak szokás nevezni ebben a civilizált, városi világban.
Ami a töményt és a berúgást illeti, Yvon jól tippel. Nem ért semmit -megint-, de már kezdi megszokni, úgyhogy nem szontyolodik el miatta, csak igyekszik jó képet vágni hozzá, egy keveset még kuncog is.*
- Most senki sem fenyeget minket. *Vonja le végül a szerinte legmegfelelőbb következtetést. Pedig, ha tudná, hogy az alkohol mire képes, akár jó, akár rossz értelemben, talán azonnal rászokna, vagy még azt a kicsit több, mint fél korsó sört is beleborítani a fürdővizükbe, ami most még ott figyel a tálcán mellettük. Yvon biccent is az ital felé, de Maavie csak a fejét csóválja.*
- Nem kérem, köszönöm… *Mondja, majd a medence falának dőlve gondolkozik el a kapott kérdésen. Az elsőn, addig, amíg meg nem hallja a másodikat. Most már nem tudja palástolni az érzéseit, butácska módon pislog a fiúra, míg végül vállat ránt.*
- Oda, ahová te mennél. *Nem direkt, csupán ösztönösen kerüli el a valódi válaszadást, olyan ártatlanul, mint amilyennek ő maga is tűnik, és akár lehet is az, most, hogy nem hirdetik bűnösségét a bilincsei.*
7276. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-02-17 19:19:13
Üzenet elküldve: 2026-02-17 19:19:13
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Keserédes//
*Norennar a nő megjegyzésére mindössze egy bólintással felel, mintegy szótlanul is jelezve a nő számára, hogy bizony nem felejti el kinek köszönheti ma este az ingyen vacsorát. Ebbe belegondolva hősünkben némileg feltámad a szégyenérzet, ugyanis kissé úgy érzi magát, mint valami rossz koldus. Talán ez nem is áll olyan távol az igazságtól, mindenesetre az önérzetét akkor is sérti a gondolat. Ennek örömére el is felejti, mielőbb.
Amikor a kérdés a bizalmatlanságot érinti, Norennar kissé lehajtja a fejét. Mutató- és hüvelykujja ösztönösen az állára siklik. Finoman megvakargatja. A mozdulat lassú, megfontolt. Az ujjak útja végén egy alig érzékelhető, hangtalan csettintéshez hasonló elengedés következik, mintha egy gondolatot engedne útjára – vagy épp el.*
- Utóbbi. *Veti oda a másiknak végül.* - Általában a nép bizalmatlan a mélységiekkel szemben. Gondolom mondanom sem kell, hogy az érzés kölcsönös.
*A hangja nem vádoló, sokkal inkább tárgyilagos. Láthatóan olyasmi jelenség ez, amivel a mélységi már régóta megtanult együtt élni. Norennar ezután kényelmesebben elhelyezkedik a széken; nem fesztelenül, de nem is mereven. A tartásában van valami kimért könnyedség, amely inkább tanult, mint ösztönös, mintha egy régebbi élet emléke köszönne vissza benne.
Merlana utolsó mondata hősünkből is elő-előcsal egy mosolyt. Visszafogott, megfáradt, bár szinte szigorú mosoly, de mosoly. Mondhatni nem épp karakteridegen fajta. Kezeit összefonja maga előtt, és a szék támlájának dönti hátát.*
- Jobban preferálnám, ha egyáltalán nem hazudnál. *Teszi hozzá nyugodtan.* - De gondolom ne legyek mohó.
*Norennar tekinte lustán vándorol tovább a nő lélektükreiről a köztük lévő gyertyára. A láng vékony nyelve megnyúlik, majd visszahúzódik, mintha a levegő legapróbb rezdüléseire felelne. Egy kívülálló számára akár úgy is tűnhetne, mintha a sötételfet magával ragadná a látvány, mintha a fény tartaná fogva. Hogy valóban így van-e az már egy másik kérdés.
A gyertya lángja megremeg, egy árnyalatnyit elhajlik. Norennar ekkor irányítja vissza szürkéit a nőre.*
- Kinek dolgozol valójában?
*A hangja halkabb, mint eddig volt, s ezzel együtt ridegebb is. Viszont, ha már a nő relatíve diszkrét körülményeket teremtett a beszélgetésre, akkor hősünk nem áttalja ezt kihasználni. A kérdés ott marad az asztal fölött, a gyertyaláng és kettejük között, várva, hogy mi lesz belőle.*
*Norennar a nő megjegyzésére mindössze egy bólintással felel, mintegy szótlanul is jelezve a nő számára, hogy bizony nem felejti el kinek köszönheti ma este az ingyen vacsorát. Ebbe belegondolva hősünkben némileg feltámad a szégyenérzet, ugyanis kissé úgy érzi magát, mint valami rossz koldus. Talán ez nem is áll olyan távol az igazságtól, mindenesetre az önérzetét akkor is sérti a gondolat. Ennek örömére el is felejti, mielőbb.
Amikor a kérdés a bizalmatlanságot érinti, Norennar kissé lehajtja a fejét. Mutató- és hüvelykujja ösztönösen az állára siklik. Finoman megvakargatja. A mozdulat lassú, megfontolt. Az ujjak útja végén egy alig érzékelhető, hangtalan csettintéshez hasonló elengedés következik, mintha egy gondolatot engedne útjára – vagy épp el.*
- Utóbbi. *Veti oda a másiknak végül.* - Általában a nép bizalmatlan a mélységiekkel szemben. Gondolom mondanom sem kell, hogy az érzés kölcsönös.
*A hangja nem vádoló, sokkal inkább tárgyilagos. Láthatóan olyasmi jelenség ez, amivel a mélységi már régóta megtanult együtt élni. Norennar ezután kényelmesebben elhelyezkedik a széken; nem fesztelenül, de nem is mereven. A tartásában van valami kimért könnyedség, amely inkább tanult, mint ösztönös, mintha egy régebbi élet emléke köszönne vissza benne.
Merlana utolsó mondata hősünkből is elő-előcsal egy mosolyt. Visszafogott, megfáradt, bár szinte szigorú mosoly, de mosoly. Mondhatni nem épp karakteridegen fajta. Kezeit összefonja maga előtt, és a szék támlájának dönti hátát.*
- Jobban preferálnám, ha egyáltalán nem hazudnál. *Teszi hozzá nyugodtan.* - De gondolom ne legyek mohó.
*Norennar tekinte lustán vándorol tovább a nő lélektükreiről a köztük lévő gyertyára. A láng vékony nyelve megnyúlik, majd visszahúzódik, mintha a levegő legapróbb rezdüléseire felelne. Egy kívülálló számára akár úgy is tűnhetne, mintha a sötételfet magával ragadná a látvány, mintha a fény tartaná fogva. Hogy valóban így van-e az már egy másik kérdés.
A gyertya lángja megremeg, egy árnyalatnyit elhajlik. Norennar ekkor irányítja vissza szürkéit a nőre.*
- Kinek dolgozol valójában?
*A hangja halkabb, mint eddig volt, s ezzel együtt ridegebb is. Viszont, ha már a nő relatíve diszkrét körülményeket teremtett a beszélgetésre, akkor hősünk nem áttalja ezt kihasználni. A kérdés ott marad az asztal fölött, a gyertyaláng és kettejük között, várva, hogy mi lesz belőle.*
7275. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-02-17 10:48:31
Üzenet elküldve: 2026-02-17 10:48:31
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Sorsok, lapok //
* Markondenten fejében most már két információ is tolong, amik óvatosan egymásba kapaszkodnak, hogy ne essenek ki a szűkös helyről. Tehát, a zöld ital jó, a lila ital jó. Meg kell neki, mert mondták. Szóval, ennyi információval bentebb van. Ez is kellhet majd ahhoz, hogy nagy harcos legyen. *
- Ennyit kérek nem többet. * Vágja rá a vidéki zsoldos. Mert, ez a kártya, meg a jövő, igencsak jól hangzik. Bár, jobban örült volna egy kártyának, ami annyit mond, hogy ott egy fickó, aki zsoldost keres és meg akarja tömni az erszényét arannyal, csak a kardját kell majd lóbálja az oldalán. Azonban, a kártya sokmunkát, meg vért ígér csupán egy „talán, vagy esetleg” lehetősségért cserébe. Pech. *
- Hát, íjam van. Ha látsz egy szép fácánt, vagy nyulat azt le tudom lőni. A nyúllábat, meg a fület el szokták tenni a babonás népek. Lehet, azokat a piactéren el tudod majd adni egy jóslás végén. Ha pedig igen. Akkor tudom ám hol lakik a legtöbb nyúl, ami a gabonát szokta dézsmálni. Már kölyökként is sokat vadásztam rájuk. Szóval tudok utánpótlást hozni belőlük neked. * Mondja szinte dicsekedve Mark, hogy mekkora nagy nyúl vadász is ő. A kikötő neki csak egy másodlagos cél lett, ha vadászhat is közben. *
- Erős egyéniség. Nem tudom, hogy én mennyire leszek erős egyéniség. De kitudja, lehet még ez is egy járható út. * Vonja meg a vállát a zsoldos. Nem biztos, hogy elsőre egymaga kellene megváltsa a világot, lehet az a szervezethez csatlakozás bölcsebb dolog lenne.
A ló kérdése eldőlt, azonban a többi dologban a fiú hajthatatlan. Mindenképpen akar venni legalább pokrócot, kovát és acélt. A többiben még bizonytalan, de a sátor sem olyan, ami rossz dolog lenne. főleg, ha útközben leszakad az ég és eső, vagy hó nem kezd el esni rájuk, akkor jó lenne, ha nem áznának el. Hiszen ebben a hidegben az végzetes is lehet. *
- Kérdés mikor akarunk visszajönni? Ha csak hetek hónapok múlva, akkor nem rendelem meg. Ha mondjuk négy, vagy öt nap csak az út oda-vissza, akkor igen. * Vélekedik a zsoldos, mert négy-öt nap alatt biztosan el lehet egy lándzsát készíteni. *
- Ezt megköszönöm. Mégiscsak jobban szeretek idegen helyen kisérettel közlekedni. * Mondja boldogan a fiú. Majd a maradék ételt is elpusztítja a tányérról. Ha végzett, persze udvariasan megvárja azt is, hogy a vendége végezzen a maga ételével. *
* Markondenten fejében most már két információ is tolong, amik óvatosan egymásba kapaszkodnak, hogy ne essenek ki a szűkös helyről. Tehát, a zöld ital jó, a lila ital jó. Meg kell neki, mert mondták. Szóval, ennyi információval bentebb van. Ez is kellhet majd ahhoz, hogy nagy harcos legyen. *
- Ennyit kérek nem többet. * Vágja rá a vidéki zsoldos. Mert, ez a kártya, meg a jövő, igencsak jól hangzik. Bár, jobban örült volna egy kártyának, ami annyit mond, hogy ott egy fickó, aki zsoldost keres és meg akarja tömni az erszényét arannyal, csak a kardját kell majd lóbálja az oldalán. Azonban, a kártya sokmunkát, meg vért ígér csupán egy „talán, vagy esetleg” lehetősségért cserébe. Pech. *
- Hát, íjam van. Ha látsz egy szép fácánt, vagy nyulat azt le tudom lőni. A nyúllábat, meg a fület el szokták tenni a babonás népek. Lehet, azokat a piactéren el tudod majd adni egy jóslás végén. Ha pedig igen. Akkor tudom ám hol lakik a legtöbb nyúl, ami a gabonát szokta dézsmálni. Már kölyökként is sokat vadásztam rájuk. Szóval tudok utánpótlást hozni belőlük neked. * Mondja szinte dicsekedve Mark, hogy mekkora nagy nyúl vadász is ő. A kikötő neki csak egy másodlagos cél lett, ha vadászhat is közben. *
- Erős egyéniség. Nem tudom, hogy én mennyire leszek erős egyéniség. De kitudja, lehet még ez is egy járható út. * Vonja meg a vállát a zsoldos. Nem biztos, hogy elsőre egymaga kellene megváltsa a világot, lehet az a szervezethez csatlakozás bölcsebb dolog lenne.
A ló kérdése eldőlt, azonban a többi dologban a fiú hajthatatlan. Mindenképpen akar venni legalább pokrócot, kovát és acélt. A többiben még bizonytalan, de a sátor sem olyan, ami rossz dolog lenne. főleg, ha útközben leszakad az ég és eső, vagy hó nem kezd el esni rájuk, akkor jó lenne, ha nem áznának el. Hiszen ebben a hidegben az végzetes is lehet. *
- Kérdés mikor akarunk visszajönni? Ha csak hetek hónapok múlva, akkor nem rendelem meg. Ha mondjuk négy, vagy öt nap csak az út oda-vissza, akkor igen. * Vélekedik a zsoldos, mert négy-öt nap alatt biztosan el lehet egy lándzsát készíteni. *
- Ezt megköszönöm. Mégiscsak jobban szeretek idegen helyen kisérettel közlekedni. * Mondja boldogan a fiú. Majd a maradék ételt is elpusztítja a tányérról. Ha végzett, persze udvariasan megvárja azt is, hogy a vendége végezzen a maga ételével. *
7274. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-02-16 21:01:08
Üzenet elküldve: 2026-02-16 21:01:08
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Sorsok, lapok //
* Úgy tűnik, hogy a fiú kezdi megérteni a jelentőségét a lila varázsitaloknak, így nem szükséges több szót fecsérelni erre az egészre.*
- Megpróbálhatok némi magyarázatot adni a kártyavetés művészetéről.* Ad készséges választ, aztán vagy megérti vagy nem.*
- Tökéletes. Nem gyűjtögetésre akarom fecsérelni az utazó időt, de ha meglátok menet közben valamit, akkor annak jó hasznát fogom venni. Akár egy madártoll, kő, vagy éppen növény.* Sokfajta alapanyagot lehet felhasználni és ő, ha rátalál, akkor fel is fogja használni, de a fő célja lejutni a kikötőbe.*
- Ha csatlakozol valamilyen szervezethez, akkor ez fog változni. Kevés a magányos harcos, de nem példátlan. Aki képes egyedül boldogulni, az erős egyéniségnek számít, mert a legváratlanabb helyzetben maradhat magára az ember.* Bölcselkedik, pedig nem harcos. Ezek a szavak inkább okoskodó bölcsességek, de ezt magának is sokszor kellett megtapasztalnia. Nagy öröm, ha valamit egyedül is meg tud oldani, amit mások nem képesek.*
- Tégy, ahogy a legjobbnak látod.* A ló kérdésre nem tud igazi tanácsot adni, de az intését azt átadta.*
- Nincs sátram, de nem is szívesen aludnék most a szabad ég alatt. Induljunk el korán, hogy szürkületre a kikötőbe érjünk. Hosszú gyaloglás, de ahogy hallottam nem lehetetlen. Kevesebb teherrel jobban is haladunk, mintha sátrat, meg egyéb eszközt kéne még cipelni.* Zrami inkább a gyorsaságot preferálja, mintsem a kényelmet. Na, meg nem akar semmit cipelni, azt viszont nem várhatja el, hogy sátrat, főző eszközt meg a többit a férfi vigye magával. Így nem kell semmit vinni, ami felesleges.*
- A lándzsát megpróbálhatod megvenni, de szerintem nem fogsz kapni. A helyi kovácsnál egy rendelés leadása időbe telik. Lehet kell pár nap, mire elkészül a rendelésed. Ha megrendeled meg kifizeted az előleget, akkor talán meglesz, mire visszajövünk.* Nem sűrűn jár oda, de a piactéren űzi a mesterségét és sok mindent meghall, ha akarja ha nem, és ő általában szereti meghallani. Közben persze eszik is, nem csak beszél.*
- A piacra még elkísérlek.* Mondja, mert valamit ő is meg akar nézni, meg biztos akar lenni abban, hogy a férfi nem téved el.*
* Úgy tűnik, hogy a fiú kezdi megérteni a jelentőségét a lila varázsitaloknak, így nem szükséges több szót fecsérelni erre az egészre.*
- Megpróbálhatok némi magyarázatot adni a kártyavetés művészetéről.* Ad készséges választ, aztán vagy megérti vagy nem.*
- Tökéletes. Nem gyűjtögetésre akarom fecsérelni az utazó időt, de ha meglátok menet közben valamit, akkor annak jó hasznát fogom venni. Akár egy madártoll, kő, vagy éppen növény.* Sokfajta alapanyagot lehet felhasználni és ő, ha rátalál, akkor fel is fogja használni, de a fő célja lejutni a kikötőbe.*
- Ha csatlakozol valamilyen szervezethez, akkor ez fog változni. Kevés a magányos harcos, de nem példátlan. Aki képes egyedül boldogulni, az erős egyéniségnek számít, mert a legváratlanabb helyzetben maradhat magára az ember.* Bölcselkedik, pedig nem harcos. Ezek a szavak inkább okoskodó bölcsességek, de ezt magának is sokszor kellett megtapasztalnia. Nagy öröm, ha valamit egyedül is meg tud oldani, amit mások nem képesek.*
- Tégy, ahogy a legjobbnak látod.* A ló kérdésre nem tud igazi tanácsot adni, de az intését azt átadta.*
- Nincs sátram, de nem is szívesen aludnék most a szabad ég alatt. Induljunk el korán, hogy szürkületre a kikötőbe érjünk. Hosszú gyaloglás, de ahogy hallottam nem lehetetlen. Kevesebb teherrel jobban is haladunk, mintha sátrat, meg egyéb eszközt kéne még cipelni.* Zrami inkább a gyorsaságot preferálja, mintsem a kényelmet. Na, meg nem akar semmit cipelni, azt viszont nem várhatja el, hogy sátrat, főző eszközt meg a többit a férfi vigye magával. Így nem kell semmit vinni, ami felesleges.*
- A lándzsát megpróbálhatod megvenni, de szerintem nem fogsz kapni. A helyi kovácsnál egy rendelés leadása időbe telik. Lehet kell pár nap, mire elkészül a rendelésed. Ha megrendeled meg kifizeted az előleget, akkor talán meglesz, mire visszajövünk.* Nem sűrűn jár oda, de a piactéren űzi a mesterségét és sok mindent meghall, ha akarja ha nem, és ő általában szereti meghallani. Közben persze eszik is, nem csak beszél.*
- A piacra még elkísérlek.* Mondja, mert valamit ő is meg akar nézni, meg biztos akar lenni abban, hogy a férfi nem téved el.*
7273. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-02-16 10:58:06
Üzenet elküldve: 2026-02-16 10:58:06
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A szabadság íze//
* Persze amit ki se akart mondani, azt hallja meg a lány. Most viszont már nincs mit tenni, meg kell mondani az igazat. Vagy legalábbis egy részletét. *
– Ühüm… Hát… Tudod, féltem, hogy valami bajod lesz a munkában vagy, hogy rosszul bánnak majd veled. * Nyögi ki, tarkóját vakarva. Ehhez nem kell hazudnia, és reméli, hogy önmagában is megfelelő magyarázat lesz a félelmére.
A vén szottyosokra szinte oda se hederít, ellenben amikor észreveszi, hogy Maavie milyen jól szórakozik a kifejezésen, eszébe jut, hogy talán át kéne gondolnia, miket mond, mielőtt kimondja, ami eszébe jut. De most semmi kedve nincs lerombolni a lány jó kedélyét, végre olyan felszabadultnak tűnik, mint még eddig soha.
Arra is fény derül, hogy azért még mindig nem történt száznyolcan fokos fordulat, továbbra is Yvon dönt azt illetően, hogy meddig maradnak. Ez rendben is van, bizonyos szinten. Yvonnak legalábbis ezzel nincs problémája. Ha már ők is szottyosak lesznek vagy csak megunják a jólétet, akkor majd mennek munkát keresni vagy könyvtárba vagy valami. Most viszont még nincs annak az ideje.
Aztán a téma a töményre terelődik. Yvon nem lepődik meg a kapott válaszon. *
– Nos… * Észreveszi, hogy Maavie a sör felé pislant. *
– Olyan, mint az, de még annál is sokkal rosszabb. * Magyarázza röviden. *
– Ha sokat iszol, berúgsz tőle. De szerintem ez most nem fenyeget minket… * Sejti, hogy Maavie még a berúgást se tudja hova tenni. Ha látott is részeg embereket, őt aligha itatták a drága alkohollal. Már csak az kellett volna! Yvon viszont nem olyan, mint a fogvatartói, ő semmi jót (vagy rosszat) nem sajnál tőle. De mivel még csak kora délután van, úgy gondolja, nem jött el az idő. *
– Na, majd egyszer azt is megmutatom, hogyan szoktak mulatni a szabad emberek. De első körben elég, ha az elfogy. * Bök állával Maavie söre felé. Ha nem téved, még alig fogyott belőle azóta, hogy a másik megkóstolta.
Mivel ezek a témák kezdenek ellaposodni, bedob egy újabb kérdést. *
– Hova menjünk ezután? * Mivel már előre hallja a választ – oda, ahová ő akar menni –, ezért pontosít. *
– Mármint, ha neked kéne döntened, és akárhová mehetnél, hová mennél?
* Persze amit ki se akart mondani, azt hallja meg a lány. Most viszont már nincs mit tenni, meg kell mondani az igazat. Vagy legalábbis egy részletét. *
– Ühüm… Hát… Tudod, féltem, hogy valami bajod lesz a munkában vagy, hogy rosszul bánnak majd veled. * Nyögi ki, tarkóját vakarva. Ehhez nem kell hazudnia, és reméli, hogy önmagában is megfelelő magyarázat lesz a félelmére.
A vén szottyosokra szinte oda se hederít, ellenben amikor észreveszi, hogy Maavie milyen jól szórakozik a kifejezésen, eszébe jut, hogy talán át kéne gondolnia, miket mond, mielőtt kimondja, ami eszébe jut. De most semmi kedve nincs lerombolni a lány jó kedélyét, végre olyan felszabadultnak tűnik, mint még eddig soha.
Arra is fény derül, hogy azért még mindig nem történt száznyolcan fokos fordulat, továbbra is Yvon dönt azt illetően, hogy meddig maradnak. Ez rendben is van, bizonyos szinten. Yvonnak legalábbis ezzel nincs problémája. Ha már ők is szottyosak lesznek vagy csak megunják a jólétet, akkor majd mennek munkát keresni vagy könyvtárba vagy valami. Most viszont még nincs annak az ideje.
Aztán a téma a töményre terelődik. Yvon nem lepődik meg a kapott válaszon. *
– Nos… * Észreveszi, hogy Maavie a sör felé pislant. *
– Olyan, mint az, de még annál is sokkal rosszabb. * Magyarázza röviden. *
– Ha sokat iszol, berúgsz tőle. De szerintem ez most nem fenyeget minket… * Sejti, hogy Maavie még a berúgást se tudja hova tenni. Ha látott is részeg embereket, őt aligha itatták a drága alkohollal. Már csak az kellett volna! Yvon viszont nem olyan, mint a fogvatartói, ő semmi jót (vagy rosszat) nem sajnál tőle. De mivel még csak kora délután van, úgy gondolja, nem jött el az idő. *
– Na, majd egyszer azt is megmutatom, hogyan szoktak mulatni a szabad emberek. De első körben elég, ha az elfogy. * Bök állával Maavie söre felé. Ha nem téved, még alig fogyott belőle azóta, hogy a másik megkóstolta.
Mivel ezek a témák kezdenek ellaposodni, bedob egy újabb kérdést. *
– Hova menjünk ezután? * Mivel már előre hallja a választ – oda, ahová ő akar menni –, ezért pontosít. *
– Mármint, ha neked kéne döntened, és akárhová mehetnél, hová mennél?
7272. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-02-16 08:25:36
Üzenet elküldve: 2026-02-16 08:25:36
Rang: Játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A szabadság íze//
*Ami azt illeti, el sem jutott a gógyijáig a fizetéséről szóló információ, így nemhogy ellenvetése nincs vele, gondolatai sincsenek ezzel kapcsolatban. Bár, ha lennének is, talán Yvonnak lenne igaza, nem értené, de hát miért is van mellette a világ legjobb kereskedője, ha nem azért, hogy majd ő foglalkozzon a számokkal?*
- Félned? *Yvonnak nincs szerencséje, mert míg a korábbi szavaira a lány csak halk „ühüm”-ök kíséretében bólogat, az, mit szíve szerint ki sem mondott volna, bizony megragadja a figyelmét. Kékjei őszinte kíváncsisággal vizslatják a fiút, és szavak nélkül is azt mondják, hogy szeretne választ kapni, mitől is fél ő ennyire.
Mindeközben csak egy futó pillantást vet a „vén szottyosok” felé, akikre a frappáns jelzőt meghallva felkuncog.*
- Azok. Vén szottyosok! *Na tessék, ma már nem csak jót, de rosszat is tanult Yvontól. Most már van egy kifejezése arra is, hogy hogyan ne tisztelje az időseket, akik csúnyán néznek rá. Mondjuk meg is érdemlik, ha ártatlan lányok jókedvét próbálják lelohasztani. „Ártatlan…”
A ruhát illetően is elárulja elképzelését, majd a kapott válaszra bólint, aztán csóválja a fejét a kérdésre.*
- Nem, csak kérdeztem. Addig maradunk, amíg te azt mondod. *Válaszolja, majd végül újra arcára költözik az értetlenség, ahogy ismét olyat hall, amiről fogalma sincs, hogy micsoda.*
- Azt hiszem, nem. Mi az? *Pillant ösztönösen a sör felé, hisz azt is inni kell, hátha van kapcsolat a kettő között, de nem jut eszébe semmi, így visszanéz Yvonra, várva az újabb magyarázatot.*
*Ami azt illeti, el sem jutott a gógyijáig a fizetéséről szóló információ, így nemhogy ellenvetése nincs vele, gondolatai sincsenek ezzel kapcsolatban. Bár, ha lennének is, talán Yvonnak lenne igaza, nem értené, de hát miért is van mellette a világ legjobb kereskedője, ha nem azért, hogy majd ő foglalkozzon a számokkal?*
- Félned? *Yvonnak nincs szerencséje, mert míg a korábbi szavaira a lány csak halk „ühüm”-ök kíséretében bólogat, az, mit szíve szerint ki sem mondott volna, bizony megragadja a figyelmét. Kékjei őszinte kíváncsisággal vizslatják a fiút, és szavak nélkül is azt mondják, hogy szeretne választ kapni, mitől is fél ő ennyire.
Mindeközben csak egy futó pillantást vet a „vén szottyosok” felé, akikre a frappáns jelzőt meghallva felkuncog.*
- Azok. Vén szottyosok! *Na tessék, ma már nem csak jót, de rosszat is tanult Yvontól. Most már van egy kifejezése arra is, hogy hogyan ne tisztelje az időseket, akik csúnyán néznek rá. Mondjuk meg is érdemlik, ha ártatlan lányok jókedvét próbálják lelohasztani. „Ártatlan…”
A ruhát illetően is elárulja elképzelését, majd a kapott válaszra bólint, aztán csóválja a fejét a kérdésre.*
- Nem, csak kérdeztem. Addig maradunk, amíg te azt mondod. *Válaszolja, majd végül újra arcára költözik az értetlenség, ahogy ismét olyat hall, amiről fogalma sincs, hogy micsoda.*
- Azt hiszem, nem. Mi az? *Pillant ösztönösen a sör felé, hisz azt is inni kell, hátha van kapcsolat a kettő között, de nem jut eszébe semmi, így visszanéz Yvonra, várva az újabb magyarázatot.*
7271. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-02-15 22:17:26
Üzenet elküldve: 2026-02-15 22:17:26
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A szabadság íze//
* Nem kell sokáig izgulnia a válaszon, mivel a lány rögtön belemegy. Még a fizetségével kapcsolatban sincs ellenvetése, bár lehet, nem is tudja, mi az az egyharmad. Yvon pedig tudja, de ennek ellenére gond nélkül felajánlja a bevétel harmadát. Bár még nem tudja pontosan, hogyan alakulnak majd a költségek, de úgy hiszi, hogyha elég nagy árréssel dolgoznak vagy elég sokat el tudnak adni egy nap, elég lehet az eladások harmadát visszaforgatni újabb árukba – így aztán a másik két harmadot elfelezhetik.
Örül. Nyilván nem először jutott eszébe kereskedőként a piacon árulni, de eddig úgy érezte, azzal lehetetlen meggazdagodni és amúgy is, a Kikötőbe akart menni szerencsét próbálni. De most, ahogy itt ücsörgött a fürdőben Maavievel, rájött, hogy talán nem is Sa'Terethtől való, ha így szereznek egy kis egyszerű pénzt. *
– Hát persze, hogy lehet! * Vágja rá.
Még mindig örül. Kedve lenne örömében valami meggondolatlanságot tenni, de aztán a dolgok máshogy alakulnak. *
– Neked is lesz munkád, és nekem se kell majd félnem… * A mondat második felét inkább visszaszívná, ha lehetne, de már kimondta. Így legalább azt nem teszi hozzá, hogy mitől is fél igazán. Talán attól, hogy Maaviet kihasználják a munkaadók? Vagy, hogy elveszik a városban és nem talál vissza hozzá? Esetleg, hogy újra rátalának a gonosz rabszolgatartók és elrabolják? Vagy… hogy lopna? Ez most nem fog kiderülni.
Maavie magyarázatára legyint. *
– Azok a vén szottyosok? Azok mindenre így néznek. * Yvon kezdi elengedni magát, és újra felnevet, majd visszaevez a medence szélére, hogy kezébe vegye a sörét és újra meghúzza. Utána elgondolkodva néz a lányra. Közben hallgatja a ruha leírását, amit megpróbál elképzelni, először csak úgy magában, aztán Maavien. Hümmög egyet, majd megvonja vállát, aztán megint iszik egy kortyot. *
– Megoldható szerintem. Majd körülnézünk a piacon. Máris menni akarnál? * Utal vissza a lány korábbi kérdésére, mintha csak most jutott volna el agyáig a „meddig leszünk itt?” kérdés. A választ meg sem várja, ő is feltesz egy remek kérdést. Már egy ideje ezen tűnődik, de eddig fontosabb dolgok voltak terítéken. *
– Ittál már töményet?
* Nem kell sokáig izgulnia a válaszon, mivel a lány rögtön belemegy. Még a fizetségével kapcsolatban sincs ellenvetése, bár lehet, nem is tudja, mi az az egyharmad. Yvon pedig tudja, de ennek ellenére gond nélkül felajánlja a bevétel harmadát. Bár még nem tudja pontosan, hogyan alakulnak majd a költségek, de úgy hiszi, hogyha elég nagy árréssel dolgoznak vagy elég sokat el tudnak adni egy nap, elég lehet az eladások harmadát visszaforgatni újabb árukba – így aztán a másik két harmadot elfelezhetik.
Örül. Nyilván nem először jutott eszébe kereskedőként a piacon árulni, de eddig úgy érezte, azzal lehetetlen meggazdagodni és amúgy is, a Kikötőbe akart menni szerencsét próbálni. De most, ahogy itt ücsörgött a fürdőben Maavievel, rájött, hogy talán nem is Sa'Terethtől való, ha így szereznek egy kis egyszerű pénzt. *
– Hát persze, hogy lehet! * Vágja rá.
Még mindig örül. Kedve lenne örömében valami meggondolatlanságot tenni, de aztán a dolgok máshogy alakulnak. *
– Neked is lesz munkád, és nekem se kell majd félnem… * A mondat második felét inkább visszaszívná, ha lehetne, de már kimondta. Így legalább azt nem teszi hozzá, hogy mitől is fél igazán. Talán attól, hogy Maaviet kihasználják a munkaadók? Vagy, hogy elveszik a városban és nem talál vissza hozzá? Esetleg, hogy újra rátalának a gonosz rabszolgatartók és elrabolják? Vagy… hogy lopna? Ez most nem fog kiderülni.
Maavie magyarázatára legyint. *
– Azok a vén szottyosok? Azok mindenre így néznek. * Yvon kezdi elengedni magát, és újra felnevet, majd visszaevez a medence szélére, hogy kezébe vegye a sörét és újra meghúzza. Utána elgondolkodva néz a lányra. Közben hallgatja a ruha leírását, amit megpróbál elképzelni, először csak úgy magában, aztán Maavien. Hümmög egyet, majd megvonja vállát, aztán megint iszik egy kortyot. *
– Megoldható szerintem. Majd körülnézünk a piacon. Máris menni akarnál? * Utal vissza a lány korábbi kérdésére, mintha csak most jutott volna el agyáig a „meddig leszünk itt?” kérdés. A választ meg sem várja, ő is feltesz egy remek kérdést. Már egy ideje ezen tűnődik, de eddig fontosabb dolgok voltak terítéken. *
– Ittál már töményet?
7270. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-02-15 19:30:00
Üzenet elküldve: 2026-02-15 19:30:00
Rang: Játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A szabadság íze//
*Közhelyként szokták emlegetni, hogy kalitkában élt az ember, de rá ez -sajnos- szó szerint igaz. Emiatt van az is, hogy nagyon keveset tud erről a „kinti” világról, és talán pont ezért volna szükség arra, hogy tapasztaljon, és ne adják az istenek, olykor a saját kárán tanuljon meg bizonyos dolgokat. Yvon azonban látszólag túlságosan félti ahhoz, hogy csak úgy elengedje őt a nagyvilágban tapasztalatot gyűjteni. Még a munkától is úgy félti, mint a tűztől, és bár úgy tűnik, mintha nem haladnának semerre, mégis, minden egyes szóval, minden együtt eltöltött perccel, némán, de egyre inkább hajlik afelé, hogy beadja a derekát, és ne akarjon mindenáron pénzt keresni.
Mikor Yvon ecsetelni kezdi az ötletét, ő csak a szokásos, butácska arcát mutatva pislog, ám amikor a történet elér a csattanójához, némi őszinte lelkesedés csillan meg a lány kékjeiben.*
- Jó! *Nem is gondolkozik a válaszon, csak rávágja azt, amit ösztönösen súg neki a kicsi szíve. Szeretne dolgozni, de annál jobban csak Yvon mellett maradni szeretne. Azt mondjuk nem érti, hogy ha ő ad majd neki fizetséget, azzal hogyan lesz a fiúnak jobb, lévén azzal megint csak rá költi majd a pénzét, de ezúttal nem kérdezősködik, elkönyveli ezt valami olyasminek, ami megint csak túl bonyolult neki.*
- Dolgozom neked, ha azt tényleg lehet. *Erősíti meg a kitörő érzelmeiből fakadó válaszát, s úgy tűnik, hogy ez a jókedv rá is ragad, még ha a fürdőzők egy részének mindez annyira nem is tetszik. Elszégyellve magát kér bocsánatot, de Yvon rögtön megnyugtatja, sőt, szerinte nem is volt rá szükség.*
- De olyan mogorván néztek azok a bácsik… Azt hittem, rosszul viselkedtem. *Mindeközben ismét volna min kacagnia, hisz épp azon jár az esze, hogy így, a víz alá süllyedve ők most két lebegő fej csupán, akik egymást bámulják, és szerinte ez is nagyon vicces, de hiába a megnyugtató szavak, nem mer újra nevetni, csak a mosolya árulja el, hogy továbbra is élvezi ezeket a perceket. Az nem tűnik fel neki, hogy eközben egészen közel is kerültek egymáshoz, mi több, Yvon gondolataiban sem képes olvasni ezúttal, -merthogy eddig volt ilyen képessége, naná, hogy volt!-.*
- Nem tudom, az milyen, de azt igen, hogy milyet szeretnék. Egyszer láttam valakin. Felül fehér volt, alul meg fekete. Tetszett. *Jól jel lehet, hogy most már álmodozni is van kedve, vágyai is lettek, és nem akar már mindent megtagadni magától úgy, ahogy nemrég még a csirkecombot sem akarta megkóstolni, lévén, hogy ő nem gazdag. Yvon még a végén rendes lányt farag a kis koldusból…*
*Közhelyként szokták emlegetni, hogy kalitkában élt az ember, de rá ez -sajnos- szó szerint igaz. Emiatt van az is, hogy nagyon keveset tud erről a „kinti” világról, és talán pont ezért volna szükség arra, hogy tapasztaljon, és ne adják az istenek, olykor a saját kárán tanuljon meg bizonyos dolgokat. Yvon azonban látszólag túlságosan félti ahhoz, hogy csak úgy elengedje őt a nagyvilágban tapasztalatot gyűjteni. Még a munkától is úgy félti, mint a tűztől, és bár úgy tűnik, mintha nem haladnának semerre, mégis, minden egyes szóval, minden együtt eltöltött perccel, némán, de egyre inkább hajlik afelé, hogy beadja a derekát, és ne akarjon mindenáron pénzt keresni.
Mikor Yvon ecsetelni kezdi az ötletét, ő csak a szokásos, butácska arcát mutatva pislog, ám amikor a történet elér a csattanójához, némi őszinte lelkesedés csillan meg a lány kékjeiben.*
- Jó! *Nem is gondolkozik a válaszon, csak rávágja azt, amit ösztönösen súg neki a kicsi szíve. Szeretne dolgozni, de annál jobban csak Yvon mellett maradni szeretne. Azt mondjuk nem érti, hogy ha ő ad majd neki fizetséget, azzal hogyan lesz a fiúnak jobb, lévén azzal megint csak rá költi majd a pénzét, de ezúttal nem kérdezősködik, elkönyveli ezt valami olyasminek, ami megint csak túl bonyolult neki.*
- Dolgozom neked, ha azt tényleg lehet. *Erősíti meg a kitörő érzelmeiből fakadó válaszát, s úgy tűnik, hogy ez a jókedv rá is ragad, még ha a fürdőzők egy részének mindez annyira nem is tetszik. Elszégyellve magát kér bocsánatot, de Yvon rögtön megnyugtatja, sőt, szerinte nem is volt rá szükség.*
- De olyan mogorván néztek azok a bácsik… Azt hittem, rosszul viselkedtem. *Mindeközben ismét volna min kacagnia, hisz épp azon jár az esze, hogy így, a víz alá süllyedve ők most két lebegő fej csupán, akik egymást bámulják, és szerinte ez is nagyon vicces, de hiába a megnyugtató szavak, nem mer újra nevetni, csak a mosolya árulja el, hogy továbbra is élvezi ezeket a perceket. Az nem tűnik fel neki, hogy eközben egészen közel is kerültek egymáshoz, mi több, Yvon gondolataiban sem képes olvasni ezúttal, -merthogy eddig volt ilyen képessége, naná, hogy volt!-.*
- Nem tudom, az milyen, de azt igen, hogy milyet szeretnék. Egyszer láttam valakin. Felül fehér volt, alul meg fekete. Tetszett. *Jól jel lehet, hogy most már álmodozni is van kedve, vágyai is lettek, és nem akar már mindent megtagadni magától úgy, ahogy nemrég még a csirkecombot sem akarta megkóstolni, lévén, hogy ő nem gazdag. Yvon még a végén rendes lányt farag a kis koldusból…*
7269. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-02-15 19:09:28
Üzenet elküldve: 2026-02-15 19:09:28
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A szabadság íze//
* Yvon szerint a munka nem felszabadít, hanem éppen ellenkezőleg, de valahol megérti, hogy a lány – lévén, hogy csak ezt ismeri a világon – gyorsan vissza akarna térni a megszokott rendszerhez. Idővel majdcsak rájön, hogy szolgasor szolgasor marad, akkor is, ha már nincsenek bilincsek a kezein. Arra a kijelentésre, hogy majd lesz valahogy, nagyot bólint. Tökéletesen egyetért ezzel az állítással. Ő majd intéz mindent, Maavie meg csak dőljön hátra, és élvezze a szabadságát! Persze Yvon is kezdi érezni, főként a lány kissé értetlen reakciójának hatására, hogy az se feltétlenül jó, ha mindent magára vállal. Talán elég lenne a legfontosabbakat vagy a legnehezebbeket. A pénzszerzés mondjuk pont ilyen, a ruhavásárlás már kevésbé. Lehet, hogy mindkettejüknek jobb lenne, ha adna inkább száz aranyat a lánynak, hogy vegyen belőle ruhát, ő meg addig elmenne… Hova is? Na, igen, itt aztán megáll a tudomány. Mióta megismerte Maaviet, a saját céljairól úgy megfeledkezett, hogy már azt se tudja, mit akar.
~ Ja, igen – a Kikötőben kéne lennem. Habár üzletelni itt is lehet. Csak kéne valami… Terv. ~ Hirtelen ötlettől vezérelve csak úgy minden felvezetés nélkül belekezd. *
– Kéne egy stand a piacon. Illetve egy taliga is. Vannak ismerőseim, akiktől olcsóbban be tudnék szerezni ezt-azt. Aztán továbbadnám jó áron a vevőknek. Illetve nem én, hanem… mi! * Mondja lelkesen. Nem is érti, ez eddig hogy nem jutott eszébe. Hiszen a Pegazus asztalánál ülve már elmagyarázta a lánynak, hogyan működnek a pénzek, és úgy tűnt neki, hogy nagyjából érti, miről van szó. Ha még tanul egy keveset, belőle is kereskedő válhat. Ez az első lépcsőfok ahhoz, hogy tényleg híres kereskedő váljon Yvonból, vagyis Yvonból és Maavieből, és ők legyenek a tenger urai. *
– Dolgozhatnál nekem is! Kezdetben lehet, hogy több lesz a kiadás, mint a bevétel… Sőt, szinte biztos. De idővel megtérül. Megkapnád a bevétel egyharmadát! * Folytatja, töretlen lelkesedéssel. *
– Mit szólsz? * Néz Maaviere, remélvén, hogy nem épp azért akart a másik munkát találni, hogy megszabaduljon tőle. Ugye… nem?
Közben viszont a sörhab is fontos szereplővé válik a fürdőházi cseverészésben és tervezésben. Yvonnak úgy rémlik, még sosem hallotta nevetni a lányt vagy, ha mégis, biztosan nem ilyen felszabadultan. Nem szól semmit, csak mosolyog rajta, de persze pár pillanat múlva rá is döbben, hogy micsoda szörnyűséget művelt, és elszégyelli magát. Sőt, még bocsánatot is kér Yvontól, ahogy azt kell. A fiatal férfi persze nem haragszik. Arcán ugyanaz a mosoly látszik, mint az imént, amikor meglátta és meghallotta a lány nevetését. *
– Ugyan már… * Otthagyja a tányért és a sört, és kicsit közelebb kúszik a lányhoz, és ő is lesüllyed a vízben, hogy szemmagasságban legyen vele. Ő meg talán még sosem látta ilyen közelről azokat a zafírkristályokat. *
– Ezért se kell bocsánatot kérni. És jó volt hallani a nevetésed. Nagyon jó…
* A közelség és a jó hangulat egy pillanatra elfeledtet vele mindent, és eszébe jut, hogy még közelebb kéne hajolni a lányhoz, de ahogy ez eszébe jut, sok más is eszébe jut, és hirtelen el is veti az ötletet. Épp ellenkezőleg tesz: hátrál egy lépést, és most ő jön zavarba. Mivel már így is nyakig a vízben van, így amikor lemerül, már csak a szemei látszanak ki. Pislog egy párat, és egy darabig így marad, amíg bírja a tüdeje. Aztán Maavie kérdésére csak feljön a víz alól, és válaszol. *
– Hogyne-hogyne… Ha nem egy hercegnői ruhát választasz, akkor nincs akadálya… * Teszi hozzá a biztonság kedvéért. *
* Yvon szerint a munka nem felszabadít, hanem éppen ellenkezőleg, de valahol megérti, hogy a lány – lévén, hogy csak ezt ismeri a világon – gyorsan vissza akarna térni a megszokott rendszerhez. Idővel majdcsak rájön, hogy szolgasor szolgasor marad, akkor is, ha már nincsenek bilincsek a kezein. Arra a kijelentésre, hogy majd lesz valahogy, nagyot bólint. Tökéletesen egyetért ezzel az állítással. Ő majd intéz mindent, Maavie meg csak dőljön hátra, és élvezze a szabadságát! Persze Yvon is kezdi érezni, főként a lány kissé értetlen reakciójának hatására, hogy az se feltétlenül jó, ha mindent magára vállal. Talán elég lenne a legfontosabbakat vagy a legnehezebbeket. A pénzszerzés mondjuk pont ilyen, a ruhavásárlás már kevésbé. Lehet, hogy mindkettejüknek jobb lenne, ha adna inkább száz aranyat a lánynak, hogy vegyen belőle ruhát, ő meg addig elmenne… Hova is? Na, igen, itt aztán megáll a tudomány. Mióta megismerte Maaviet, a saját céljairól úgy megfeledkezett, hogy már azt se tudja, mit akar.
~ Ja, igen – a Kikötőben kéne lennem. Habár üzletelni itt is lehet. Csak kéne valami… Terv. ~ Hirtelen ötlettől vezérelve csak úgy minden felvezetés nélkül belekezd. *
– Kéne egy stand a piacon. Illetve egy taliga is. Vannak ismerőseim, akiktől olcsóbban be tudnék szerezni ezt-azt. Aztán továbbadnám jó áron a vevőknek. Illetve nem én, hanem… mi! * Mondja lelkesen. Nem is érti, ez eddig hogy nem jutott eszébe. Hiszen a Pegazus asztalánál ülve már elmagyarázta a lánynak, hogyan működnek a pénzek, és úgy tűnt neki, hogy nagyjából érti, miről van szó. Ha még tanul egy keveset, belőle is kereskedő válhat. Ez az első lépcsőfok ahhoz, hogy tényleg híres kereskedő váljon Yvonból, vagyis Yvonból és Maavieből, és ők legyenek a tenger urai. *
– Dolgozhatnál nekem is! Kezdetben lehet, hogy több lesz a kiadás, mint a bevétel… Sőt, szinte biztos. De idővel megtérül. Megkapnád a bevétel egyharmadát! * Folytatja, töretlen lelkesedéssel. *
– Mit szólsz? * Néz Maaviere, remélvén, hogy nem épp azért akart a másik munkát találni, hogy megszabaduljon tőle. Ugye… nem?
Közben viszont a sörhab is fontos szereplővé válik a fürdőházi cseverészésben és tervezésben. Yvonnak úgy rémlik, még sosem hallotta nevetni a lányt vagy, ha mégis, biztosan nem ilyen felszabadultan. Nem szól semmit, csak mosolyog rajta, de persze pár pillanat múlva rá is döbben, hogy micsoda szörnyűséget művelt, és elszégyelli magát. Sőt, még bocsánatot is kér Yvontól, ahogy azt kell. A fiatal férfi persze nem haragszik. Arcán ugyanaz a mosoly látszik, mint az imént, amikor meglátta és meghallotta a lány nevetését. *
– Ugyan már… * Otthagyja a tányért és a sört, és kicsit közelebb kúszik a lányhoz, és ő is lesüllyed a vízben, hogy szemmagasságban legyen vele. Ő meg talán még sosem látta ilyen közelről azokat a zafírkristályokat. *
– Ezért se kell bocsánatot kérni. És jó volt hallani a nevetésed. Nagyon jó…
* A közelség és a jó hangulat egy pillanatra elfeledtet vele mindent, és eszébe jut, hogy még közelebb kéne hajolni a lányhoz, de ahogy ez eszébe jut, sok más is eszébe jut, és hirtelen el is veti az ötletet. Épp ellenkezőleg tesz: hátrál egy lépést, és most ő jön zavarba. Mivel már így is nyakig a vízben van, így amikor lemerül, már csak a szemei látszanak ki. Pislog egy párat, és egy darabig így marad, amíg bírja a tüdeje. Aztán Maavie kérdésére csak feljön a víz alól, és válaszol. *
– Hogyne-hogyne… Ha nem egy hercegnői ruhát választasz, akkor nincs akadálya… * Teszi hozzá a biztonság kedvéért. *
7268. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-02-15 18:20:22
Üzenet elküldve: 2026-02-15 18:20:22
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Keserédes//
*Tény, hogy a lány nem nehezíti meg Norennar dolgát, aki könnyedén észreveheti a kirívó jelenséget, mire leér a fogadótérbe. Már a lefoglalt asztaluknál ül, szokatlanul, mint egy hercegnő, aki nem is fogadóba, hanem egy bálba készült volna. Jópontként könyveli el, hogy a férfi nem váratja őt sokáig, de mindez nem tántorítja el attól, hogy játékos kis ízelítőt adjon neki a nemesi világ beszédstílusából. El kell mosolyodnia, mert eszébe jut, hogy Ilartha asszony mennyit kínozta őt is a fonetikával, mire elsajátította ezt a szép és választékos beszédet. Ezen tűnődve tör rá a felismerés, hogy Norennar szavai is hasonlóan csengenek, nem úgy, ahogy egy sötételf harcostól várná. ~Különös…~ Ha továbbgondolná a mélységi reakcióját, talán még arra is tudna következtetni, hogy miért vágott ilyen fancsali képet mindehhez, de nem teszi.
Miután vacsorapartnere helyet foglalt, kékjei máris szorgosan fürkészik minden egyes, apró rezdülését. Az elsőként kapott válasz egészen frappánsra sikeredik, ezúttal kénytelen elismerni, hogy Norennar nyert, ezt meg is teszi egy halk, játékos kuncogással és fejcsóválással.*
- Végül is, van benne valami. Csak ne felejtsd el, hogy nélkülem ma erre sem volna lehetőséged. *Mosolyog. Míg a sötételf a pengéiről beszél, Merlana félrenéz, mintha nem is figyelne rá, tekintetével a felszolgáló útját követi az asztalok közt.*
- Üldözési mánia, vagy csak egyszerű bizalmatlanság? *Fordítja figyelmét végül újra a férfi felé, miután meggyőződött arról, hogy a pincér túl elfoglalt ahhoz, hogy most azonnal leszólítsa. Abból, ahogy visszakérdez, ha eddig nem is volt az, most már Norennar számára is egyértelművé válhat, hogy hiába nem nézett rá, így is minden egyes szavát hallotta és értette is. Sőt, ami azt illeti, kíváncsisága csak fokozódott, mert most már nem csak a börtön a sarkalatos pont, amelybe kapaszkodhat a mélységi történetét illetően, hanem abba is, hogy valakitől vagy valakiktől csúnyán tarthat, ha fegyverek nélkül nem érzi magát biztonságban. Ezt is saját tapasztalata révén sejti. Voltak az életében napok, nem is olyan régen, mikor ő sem mert utcára lépni anélkül, hogy nála lett volna a tőre.
Az utolsó megszólalás ismételten megmosolyogtatja, de nem lenéző, sokkal inkább elégedett mosoly az, mi kiül az arcára. Élvezi a helyzetet.*
- Nos, ebben az esetben, kérdezz bátran! Igyekszem kevesebbet hazudni neked, mint a fürdőben. *Harap lágyan alsó ajkaiba, majd zárja őket össze újra, lassan.*
*Tény, hogy a lány nem nehezíti meg Norennar dolgát, aki könnyedén észreveheti a kirívó jelenséget, mire leér a fogadótérbe. Már a lefoglalt asztaluknál ül, szokatlanul, mint egy hercegnő, aki nem is fogadóba, hanem egy bálba készült volna. Jópontként könyveli el, hogy a férfi nem váratja őt sokáig, de mindez nem tántorítja el attól, hogy játékos kis ízelítőt adjon neki a nemesi világ beszédstílusából. El kell mosolyodnia, mert eszébe jut, hogy Ilartha asszony mennyit kínozta őt is a fonetikával, mire elsajátította ezt a szép és választékos beszédet. Ezen tűnődve tör rá a felismerés, hogy Norennar szavai is hasonlóan csengenek, nem úgy, ahogy egy sötételf harcostól várná. ~Különös…~ Ha továbbgondolná a mélységi reakcióját, talán még arra is tudna következtetni, hogy miért vágott ilyen fancsali képet mindehhez, de nem teszi.
Miután vacsorapartnere helyet foglalt, kékjei máris szorgosan fürkészik minden egyes, apró rezdülését. Az elsőként kapott válasz egészen frappánsra sikeredik, ezúttal kénytelen elismerni, hogy Norennar nyert, ezt meg is teszi egy halk, játékos kuncogással és fejcsóválással.*
- Végül is, van benne valami. Csak ne felejtsd el, hogy nélkülem ma erre sem volna lehetőséged. *Mosolyog. Míg a sötételf a pengéiről beszél, Merlana félrenéz, mintha nem is figyelne rá, tekintetével a felszolgáló útját követi az asztalok közt.*
- Üldözési mánia, vagy csak egyszerű bizalmatlanság? *Fordítja figyelmét végül újra a férfi felé, miután meggyőződött arról, hogy a pincér túl elfoglalt ahhoz, hogy most azonnal leszólítsa. Abból, ahogy visszakérdez, ha eddig nem is volt az, most már Norennar számára is egyértelművé válhat, hogy hiába nem nézett rá, így is minden egyes szavát hallotta és értette is. Sőt, ami azt illeti, kíváncsisága csak fokozódott, mert most már nem csak a börtön a sarkalatos pont, amelybe kapaszkodhat a mélységi történetét illetően, hanem abba is, hogy valakitől vagy valakiktől csúnyán tarthat, ha fegyverek nélkül nem érzi magát biztonságban. Ezt is saját tapasztalata révén sejti. Voltak az életében napok, nem is olyan régen, mikor ő sem mert utcára lépni anélkül, hogy nála lett volna a tőre.
Az utolsó megszólalás ismételten megmosolyogtatja, de nem lenéző, sokkal inkább elégedett mosoly az, mi kiül az arcára. Élvezi a helyzetet.*
- Nos, ebben az esetben, kérdezz bátran! Igyekszem kevesebbet hazudni neked, mint a fürdőben. *Harap lágyan alsó ajkaiba, majd zárja őket össze újra, lassan.*
7267. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-02-15 17:34:46
Üzenet elküldve: 2026-02-15 17:34:46
Rang: Játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A szabadság íze//
*Minden jel arra utal, hogy Maavie túlságosan rápörgött erre a munka dologra, így a legbölcsebb, amit Yvon tehet, talán tényleg az, ha nem próbálja lebeszélni róla a lányt. Még a végén egyre kevésbé érezné magát szabadnak. Abba persze boldogan egyezik bele, hogy társa segítsen neki a munkakeresésben, lévén ő senkit nem ismer a városban.*
- Jó, akkor majd… lesz valahogy. *A részletekben kezd elveszni, de annyira, hogy még a végén már azt sem fogja érteni, ami eddig kristálytiszta volt a számára, éppen ezért jobb is, ha mára elengedik a munka témát. Majd a sors szövi a kis fonalait, és mikor kell, eldönti, hogy mit hoz Maavie számára a jövő.
Hogy a sört szereti, az erős túlzás, sokkal inkább arról van szó, hogy egyelőre élvezi a szokatlanul borzasztó ízt. A korsóból iszogatva hallgatja hát Yvon magyarázatát a ruházkodást illetően, ami végül nem is bizonyul igazi magyarázatnak, de a tolvajlánynak megfelel.*
- Értem. Nem értem… Mindegy, te biztos érted. *Makogja, végül is egyetértve Yvonnal. Rövid időn belül már ez a második dolog, amivel nem kell foglalkoznia, ami ijesztő, mert lassan ott tart, hogy fel kell tennie magának a kérdést, hogy akkor mivel foglalkozzon? Mondjuk a habbal a fiú száján, mert az tényleg rendkívül mókás. Jót kuncog rajta, míg társa fel nem hívja a figyelmét rá, hogy ő maga is pontosan ugyanúgy néz ki.*
- Igen?! Jajj, ne! *Több sem kell, hogy a korábbi kuncogás helyett hangos, felszabadult kacaj szakadjon ki belőle. Kissé talán túlontúl hangos is, mert a szomszédos medencék felől több rosszalló tekintet is rászegeződik, Maavie pedig, mintha megérezné a néma, ki nem mondott átkokat, melyeket reá szórnak a testüket áztató öregek, hirtelen hallgat el, és pirul bele az egészbe, mikor ráeszmél, hogy mi történt.*
- Bocsánat… *Pislog ártatlanul, és inkább a korsót ismét visszahelyezi a tálcára, majd nyakig elmerül a vízben, hogy minél kevésbé látszódjon.*
- Meddig leszünk itt? *Kérdezi aztán néhány rövid pillanattal később. Ami furcsa lehet, kékjeivel tanácstalanul mered Yvonra, mintha nem is ezt akarta volna kérdezni. Ha a fiú kivár, akkor némi türelemjátékot követően Maavie újra megszólal.*
- Lehet, hogy tudom, milyen ruhát szeretnék, ha szabad… *Néz félénken Yvonra.*
*Minden jel arra utal, hogy Maavie túlságosan rápörgött erre a munka dologra, így a legbölcsebb, amit Yvon tehet, talán tényleg az, ha nem próbálja lebeszélni róla a lányt. Még a végén egyre kevésbé érezné magát szabadnak. Abba persze boldogan egyezik bele, hogy társa segítsen neki a munkakeresésben, lévén ő senkit nem ismer a városban.*
- Jó, akkor majd… lesz valahogy. *A részletekben kezd elveszni, de annyira, hogy még a végén már azt sem fogja érteni, ami eddig kristálytiszta volt a számára, éppen ezért jobb is, ha mára elengedik a munka témát. Majd a sors szövi a kis fonalait, és mikor kell, eldönti, hogy mit hoz Maavie számára a jövő.
Hogy a sört szereti, az erős túlzás, sokkal inkább arról van szó, hogy egyelőre élvezi a szokatlanul borzasztó ízt. A korsóból iszogatva hallgatja hát Yvon magyarázatát a ruházkodást illetően, ami végül nem is bizonyul igazi magyarázatnak, de a tolvajlánynak megfelel.*
- Értem. Nem értem… Mindegy, te biztos érted. *Makogja, végül is egyetértve Yvonnal. Rövid időn belül már ez a második dolog, amivel nem kell foglalkoznia, ami ijesztő, mert lassan ott tart, hogy fel kell tennie magának a kérdést, hogy akkor mivel foglalkozzon? Mondjuk a habbal a fiú száján, mert az tényleg rendkívül mókás. Jót kuncog rajta, míg társa fel nem hívja a figyelmét rá, hogy ő maga is pontosan ugyanúgy néz ki.*
- Igen?! Jajj, ne! *Több sem kell, hogy a korábbi kuncogás helyett hangos, felszabadult kacaj szakadjon ki belőle. Kissé talán túlontúl hangos is, mert a szomszédos medencék felől több rosszalló tekintet is rászegeződik, Maavie pedig, mintha megérezné a néma, ki nem mondott átkokat, melyeket reá szórnak a testüket áztató öregek, hirtelen hallgat el, és pirul bele az egészbe, mikor ráeszmél, hogy mi történt.*
- Bocsánat… *Pislog ártatlanul, és inkább a korsót ismét visszahelyezi a tálcára, majd nyakig elmerül a vízben, hogy minél kevésbé látszódjon.*
- Meddig leszünk itt? *Kérdezi aztán néhány rövid pillanattal később. Ami furcsa lehet, kékjeivel tanácstalanul mered Yvonra, mintha nem is ezt akarta volna kérdezni. Ha a fiú kivár, akkor némi türelemjátékot követően Maavie újra megszólal.*
- Lehet, hogy tudom, milyen ruhát szeretnék, ha szabad… *Néz félénken Yvonra.*
7266. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-02-15 17:21:15
Üzenet elküldve: 2026-02-15 17:21:15
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Keserédes//
*Norennar folytatja útját lefelé a lépcsőn. A fogadó főtere lassan újfent feltárul előtte: zsúfolt asztalok, korsók csattanása, félhangos beszélgetések. A tekintete ösztönösen pásztázza a teret, és pillanatok alatt megtalálja Merlanát. A fogadó egyik legdiszkrétebb sarkában ül, már amennyire diszkrétnek tekinthető itt bármilyen hely is, ahol a nő helyet foglal, elvégre az meglehetősen kirí a környezetből. A ruha szabása és a színek élesen elütnek a fogadó füstös, kopott közegétől; a nő tartása pedig olyan biztos, mintha a Selyemrévből ereszkedett volna alá. Norennar nem áll meg, egyenes vonalban indul tovább az asztal felé, ami melett végül meg is torpan még mielőtt helyet foglalna. Tenyere a neki szánt szék támlájára simul. A nem épp diszkrét, és még kevésbé megszokott megszólítást hallva, hősünk akaratlanul is elhúzza a száját, mintha csak az undorát fejezné ki éppen, a szemöldöke pedig kelletlenül feljebb csusszan egy hajszálnyit. Tekintetében ott bujkál az egyértelmű kérdés, miszerint ez mégis mi a bánatra volt jó. Kommentárt azonban ezúttal sem fűz hozzá. Ennyi örömöt azért nem szolgáltat a nőnek. Csak bólint egyet, majd helyet foglal az asztalnál.
Amikor Merlana halkabb tónusra vált, Norennar figyelme élesebb lesz s az első kérdés hallatán újfent megvonja vállait.*
- Vagy csak szeretnék nem a saját kontómra megvacsorázni.
*A hangja könnyed, cinikus, enyhe ám könnyen észlelhető éllel. A pillantása egy rövid időre elidőzik a nő arcán, komoly figyelmet fordítva annak sminkjére, majd végül továbblép felmérve a környezetet is. A fegyvereit illető kérdés hallatán azonban figyelmét ismét a nőnek szenteli, viszont a játékosság már lefoszlik róla.*
- Talán mindkettő. Őszintén irigylem azokat, akik acél nélkül is biztonságban érzik magukat.
*Hátradől kissé a székén. Nem fesztelen, de nem is merev. Van a tartásában valamiféle hanyag elegancia, mellyel mintha épp tisztelettel adózna a pillanatnak, valamint az edzett szemek számára talán utalhat származására is. Egy rövid szünet után újra megszólal, a hangja most csendesebb, mérlegelőbb.*
- Talán valóban barátkozni szeretnék. Talán nem. *Szürkéi továbbra is Merlanát vizslatják.* - Akárhogy is, szeretném megismerni az új „barátom” még mielőtt annak nevezhetném.
*Norennar folytatja útját lefelé a lépcsőn. A fogadó főtere lassan újfent feltárul előtte: zsúfolt asztalok, korsók csattanása, félhangos beszélgetések. A tekintete ösztönösen pásztázza a teret, és pillanatok alatt megtalálja Merlanát. A fogadó egyik legdiszkrétebb sarkában ül, már amennyire diszkrétnek tekinthető itt bármilyen hely is, ahol a nő helyet foglal, elvégre az meglehetősen kirí a környezetből. A ruha szabása és a színek élesen elütnek a fogadó füstös, kopott közegétől; a nő tartása pedig olyan biztos, mintha a Selyemrévből ereszkedett volna alá. Norennar nem áll meg, egyenes vonalban indul tovább az asztal felé, ami melett végül meg is torpan még mielőtt helyet foglalna. Tenyere a neki szánt szék támlájára simul. A nem épp diszkrét, és még kevésbé megszokott megszólítást hallva, hősünk akaratlanul is elhúzza a száját, mintha csak az undorát fejezné ki éppen, a szemöldöke pedig kelletlenül feljebb csusszan egy hajszálnyit. Tekintetében ott bujkál az egyértelmű kérdés, miszerint ez mégis mi a bánatra volt jó. Kommentárt azonban ezúttal sem fűz hozzá. Ennyi örömöt azért nem szolgáltat a nőnek. Csak bólint egyet, majd helyet foglal az asztalnál.
Amikor Merlana halkabb tónusra vált, Norennar figyelme élesebb lesz s az első kérdés hallatán újfent megvonja vállait.*
- Vagy csak szeretnék nem a saját kontómra megvacsorázni.
*A hangja könnyed, cinikus, enyhe ám könnyen észlelhető éllel. A pillantása egy rövid időre elidőzik a nő arcán, komoly figyelmet fordítva annak sminkjére, majd végül továbblép felmérve a környezetet is. A fegyvereit illető kérdés hallatán azonban figyelmét ismét a nőnek szenteli, viszont a játékosság már lefoszlik róla.*
- Talán mindkettő. Őszintén irigylem azokat, akik acél nélkül is biztonságban érzik magukat.
*Hátradől kissé a székén. Nem fesztelen, de nem is merev. Van a tartásában valamiféle hanyag elegancia, mellyel mintha épp tisztelettel adózna a pillanatnak, valamint az edzett szemek számára talán utalhat származására is. Egy rövid szünet után újra megszólal, a hangja most csendesebb, mérlegelőbb.*
- Talán valóban barátkozni szeretnék. Talán nem. *Szürkéi továbbra is Merlanát vizslatják.* - Akárhogy is, szeretném megismerni az új „barátom” még mielőtt annak nevezhetném.
7265. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-02-15 17:01:13
Üzenet elküldve: 2026-02-15 17:01:13
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A szabadság íze//
* A lány szavain meglepődik, de valahol örül is neki, hogy így látja. Akármilyen szép világ is lenne az, ahol egyikük se dolgozik, csak élik a gazdagok életét, oda előbb el kell jutni. És valljuk be, mióta Maavie megjelent az életében, azóta csak kevesebb pénze lett, így az álmától is csak távolabb került. Mégsem cserélné le ezt a pár napot, meg ami még hátravan belőle, semmire. *
– Jó, hát… * Még benne van a szándék, hogy megpróbálja lebeszélni erről az egész munka dologról a másikat, de nem igazán tud érveket felhozni egy olyan kijelentés ellen, hogy „ezt szeretném”. Így aztán beletörődik, az egyetlen, amit sikerül elérnie, hogy az időt húzza azáltal, hogy magára vállalja Maavie munkakeresését. Persze mindezt valóban jó szándéktól vezérelve teszi, hiszen tényleg vannak innen-onnan ismerősei városszerte, de ha Maaviet egy vadidegen dolgoztatja majd végül, akkor is szükségét érzi a saját közreműködésének annak érdekében, hogy a lányt ne használják ki.
A sör bejön Maavienek, ezen még jobban meglepődik Yvon. Felvonja szemöldökét, de egyelőre jobban el van foglalva a saját ebédjével. A kérdésekre hümmögéssel felel. *
– Tulajdonképpen ez is megoldható… De a legtöbb munkaadó szereti, ha sokat dolgozol, a hat minden napján akár. De igaz is, kezdésnek jobban megfelelne neked valami alkalmi munka. * Bólint egyet. A többi dologra már kissé unottan felel. *
– Hát… Hogy ne azt lássák rajtad, hogy nincstelen vagy, hanem azt, hogy… Hát, érted. * Próbálja megmagyarázni, de nem igazán sikerül. *
– Mindegy, ezzel nem kell most még foglalkoznod. Már az is valami, hogy nincsenek rajtad a bilincsek. Úgy senki se adott volna rendes munkát, az biztos. * Kivéve persze az előző fogvatartóit, akik aligha óvták úgy a lányt, mint Yvon.
Amikor Maavie rámutat a sörhabos arcára, még büszkén ki is húzza magát, miközben elvigyorodik, és ő meg a lányra mutat. *
– Te ugyanúgy nézel ki!
* A lány szavain meglepődik, de valahol örül is neki, hogy így látja. Akármilyen szép világ is lenne az, ahol egyikük se dolgozik, csak élik a gazdagok életét, oda előbb el kell jutni. És valljuk be, mióta Maavie megjelent az életében, azóta csak kevesebb pénze lett, így az álmától is csak távolabb került. Mégsem cserélné le ezt a pár napot, meg ami még hátravan belőle, semmire. *
– Jó, hát… * Még benne van a szándék, hogy megpróbálja lebeszélni erről az egész munka dologról a másikat, de nem igazán tud érveket felhozni egy olyan kijelentés ellen, hogy „ezt szeretném”. Így aztán beletörődik, az egyetlen, amit sikerül elérnie, hogy az időt húzza azáltal, hogy magára vállalja Maavie munkakeresését. Persze mindezt valóban jó szándéktól vezérelve teszi, hiszen tényleg vannak innen-onnan ismerősei városszerte, de ha Maaviet egy vadidegen dolgoztatja majd végül, akkor is szükségét érzi a saját közreműködésének annak érdekében, hogy a lányt ne használják ki.
A sör bejön Maavienek, ezen még jobban meglepődik Yvon. Felvonja szemöldökét, de egyelőre jobban el van foglalva a saját ebédjével. A kérdésekre hümmögéssel felel. *
– Tulajdonképpen ez is megoldható… De a legtöbb munkaadó szereti, ha sokat dolgozol, a hat minden napján akár. De igaz is, kezdésnek jobban megfelelne neked valami alkalmi munka. * Bólint egyet. A többi dologra már kissé unottan felel. *
– Hát… Hogy ne azt lássák rajtad, hogy nincstelen vagy, hanem azt, hogy… Hát, érted. * Próbálja megmagyarázni, de nem igazán sikerül. *
– Mindegy, ezzel nem kell most még foglalkoznod. Már az is valami, hogy nincsenek rajtad a bilincsek. Úgy senki se adott volna rendes munkát, az biztos. * Kivéve persze az előző fogvatartóit, akik aligha óvták úgy a lányt, mint Yvon.
Amikor Maavie rámutat a sörhabos arcára, még büszkén ki is húzza magát, miközben elvigyorodik, és ő meg a lányra mutat. *
– Te ugyanúgy nézel ki!
7264. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-02-15 12:45:39
Üzenet elküldve: 2026-02-15 12:45:39
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Sorsok, lapok //
* A lány sóhaja valahol érezteti a fiúval, a világhoz való naiv viszonyát. A szavai is ezt tükrözi. Nos, ez így is van Markondenten egy elszigetelt világban élt a falu határain belül. Minden, amit most lát, az új neki. *
- Még én maradnék ezen a részen. De igazad lehet, egy lila bájital is kelleni fog. * Gondolkodik el az okos szón a vidéki zsoldos. Ez a harcos lét tényleg nem egy olcsó mulatság. Legalábbis kezdi ezt érezni Mark. Egyszerűen Minden az arany körül forog. *
- Értem. * Mondja egyszerűen a fiú. Úgy tűnik, mióta elindult két nővel beszélgetett, de mind a kettő bájitalokat főz. Ez ennyire gyakori mesterség lenne? Lehet jobban kellene ezekre a dolgokra is figyelnie.
A kikötőbe szívesen visszamegy. Főleg, ha megfizetik. És úgy tűnik megfogják. *
- Ó, nem, félre értesz. Nem értek efféle dolgokhoz. Pusztán, kicsit meg akarom ismerni, nem megtanulni az egészet. * Pontosítja a kérését Markondenten, mert azt sejti, hogy holnap nem lesz a kártyák nagy tudora, de talán az összefüggésekre jobban rá tud majd látni. Nem biztos, hogy ez lesz életének leghasznosabb tudása. De, sosem lehet tudni mikor mire lesz szüksége. *
- Hát, szántóföldek között szokott lenni rét, ahol az igavonók tudnak enni, ott lehet vannak olyan növények, amiket keresel. Meg rémlik a patak mellett nagy lapuleveles terület is na meg a bokrok és az erdő közelében vannak csalánosok. Amikből lehet teát főzni. * Sorolja az észrevételeit a szántóföldeken otthonosabban mozgó vidéki zsoldos. *
- Ugyan semmiség. Örülök, hogy nem egyedül eszek. Ezt még nem tudtam megszokni, mióta elindultam. Otthon mindig családdal ettem. Az indulás után pedig szinte mindig egyedül. * Mondja kicsit csendesebben Markondenten és nem tudja magában nem felidézni az otthoni ízeket és a nagy családi ebédek és vacsorák emlékét. Majd a lányt követve, ő is elkezd enni. *
- Az jó én még akarok felszerelést venni. * Mondja majd a lóval kapcsolatos észrevételen elgondolkodik. *
- Hát, lehet igazad van. Akkor gyűjtök még rá és amikor már kevesebbet járok a kikötő felé, akkor veszek majd csak lovat. Viszont, kova és acél nélkül nem indulok el még egyszer. Na meg, pokróc és sátor nélkül. Ilyenkor nagyon hidegek tudnak lenni az éjszakák és ha esik is hasznos. Meg nem ártana egy fejsze sem, meg egy nyúzó kés. Meg egy ásó, ha zöldségesekből akarunk répát lopni. * Sorolja a hasznos holmikat a fiú, aki tudja mi kell ahhoz, hogy a szántóföldek mellett mindenük meglegyen az út során. *
- Neked van sátrad? * Teszi fel a szerinte praktikus kérdést a fiú. *
* A lány sóhaja valahol érezteti a fiúval, a világhoz való naiv viszonyát. A szavai is ezt tükrözi. Nos, ez így is van Markondenten egy elszigetelt világban élt a falu határain belül. Minden, amit most lát, az új neki. *
- Még én maradnék ezen a részen. De igazad lehet, egy lila bájital is kelleni fog. * Gondolkodik el az okos szón a vidéki zsoldos. Ez a harcos lét tényleg nem egy olcsó mulatság. Legalábbis kezdi ezt érezni Mark. Egyszerűen Minden az arany körül forog. *
- Értem. * Mondja egyszerűen a fiú. Úgy tűnik, mióta elindult két nővel beszélgetett, de mind a kettő bájitalokat főz. Ez ennyire gyakori mesterség lenne? Lehet jobban kellene ezekre a dolgokra is figyelnie.
A kikötőbe szívesen visszamegy. Főleg, ha megfizetik. És úgy tűnik megfogják. *
- Ó, nem, félre értesz. Nem értek efféle dolgokhoz. Pusztán, kicsit meg akarom ismerni, nem megtanulni az egészet. * Pontosítja a kérését Markondenten, mert azt sejti, hogy holnap nem lesz a kártyák nagy tudora, de talán az összefüggésekre jobban rá tud majd látni. Nem biztos, hogy ez lesz életének leghasznosabb tudása. De, sosem lehet tudni mikor mire lesz szüksége. *
- Hát, szántóföldek között szokott lenni rét, ahol az igavonók tudnak enni, ott lehet vannak olyan növények, amiket keresel. Meg rémlik a patak mellett nagy lapuleveles terület is na meg a bokrok és az erdő közelében vannak csalánosok. Amikből lehet teát főzni. * Sorolja az észrevételeit a szántóföldeken otthonosabban mozgó vidéki zsoldos. *
- Ugyan semmiség. Örülök, hogy nem egyedül eszek. Ezt még nem tudtam megszokni, mióta elindultam. Otthon mindig családdal ettem. Az indulás után pedig szinte mindig egyedül. * Mondja kicsit csendesebben Markondenten és nem tudja magában nem felidézni az otthoni ízeket és a nagy családi ebédek és vacsorák emlékét. Majd a lányt követve, ő is elkezd enni. *
- Az jó én még akarok felszerelést venni. * Mondja majd a lóval kapcsolatos észrevételen elgondolkodik. *
- Hát, lehet igazad van. Akkor gyűjtök még rá és amikor már kevesebbet járok a kikötő felé, akkor veszek majd csak lovat. Viszont, kova és acél nélkül nem indulok el még egyszer. Na meg, pokróc és sátor nélkül. Ilyenkor nagyon hidegek tudnak lenni az éjszakák és ha esik is hasznos. Meg nem ártana egy fejsze sem, meg egy nyúzó kés. Meg egy ásó, ha zöldségesekből akarunk répát lopni. * Sorolja a hasznos holmikat a fiú, aki tudja mi kell ahhoz, hogy a szántóföldek mellett mindenük meglegyen az út során. *
- Neked van sátrad? * Teszi fel a szerinte praktikus kérdést a fiú. *
7263. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-02-15 09:06:10
Üzenet elküldve: 2026-02-15 09:06:10
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Keserédes//
//Fürdőház//
*Miután meghallgatta Norennart, magabiztosan távozik a fürdőházból. Nehézkesen indult, de számára bőven elég, ha a legvégén ő érezheti magát nyertes helyzetben, és a férfi utolsó szavainak hallatán joggal hiheti, hogy így is történt. Az a finom bók nem más, mint a tanácstalanság jele. Ellenérvek híján ezzel próbált meg hatni rá, mint nőre, de ő átlát rajta. Az azt követő magyarázatok mindegyike is csupán egy védelmi mechanizmus, mellyel nem őt, hanem saját magát próbálta meggyőzni a mélységi arról, hogy nem történhet baj, és a dolgok nem csúsztak ki a kezei közül, az irányítás még mindig nála van.
Útja a fürdőből természetesen haza vezet, a Sub Rosa Panzióba, ahol elég időt szánhat magára és arra, hogy méltó módon kicicomázhassa magát a vacsorára. Nem aggódik amiatt, hogy Norennar ne jelenne meg, úgy sejti, elég nagy hatással volt rá ahhoz, hogy eljöjjön, és talán amúgy sincs más választása. Örömmel ölti hát magára a kedvenc, vörös ruháját, melyben ő is igazi rózsaként tündökölhet majd. A bokájáig érő szoknya alá fekete selyemharisnyát húz, a fűzőt pedig annyira szorítja meg, hogy páncélként ölelve a testét, az megnyerő külsőt, de legfőképp tartást kölcsönözzön neki. A ruha elején lévő összes gombra különös figyelmet fordítva gombolgatja be őket, karjain kisimítja a csipkés anyagot, végül hangosan kopogó, fekete, magasított sarkú, csinos cipellőkbe bújik. A tükörhöz érve erős, vörös rúzst ken ajkaira, míg szemeit hangsúlyos, mégis szolid, fekete festékkel emeli ki. Elegáns kontyot készít magának, melybe megjelenése ékjeként kerül bele aranyozott hajtűje, kiegészítve a baglyot formázó, különleges nyakékével és az arany karlánccal, melyet annak ellenére is boldogan visel, hogy ma kiderült az igazság arról, akitől ajándékba kapta.
Naplemente után, Javrek Karvel kocsis vezetésével, hintóval érkezik meg a Pegazus fogadó bejáratához, ahol még vált néhány szót a férfivel arról, hogy mikor jöjjön érte és hol legyen addig, majd elköszön tőle, és magabiztos léptekkel indul el a bejárat felé. Mikor belép, rögtön megérzi a rá szegeződő pillantások sokaságát, de, mint mindig, most sem hozza zavarba, hisz tisztában van vele, hogy maga tett arról, hogy azonnal a figyelem középpontjába kerül, bárhova is lép be.
Amennyiben vacsorapartnerét ekkor még nem látja, egyenes vonalban, kecsesen lépkedve a pulthoz sétál, hogy elkérje az előre lefoglalt asztalukat. Korábbi ismeretségét kihasználva, a fogadó legdiszkrétebb asztalához foglalt helyet, ahol a legkevesebb esély kínálkozik majd arra, hogy bárki megzavarja őket vacsora közben. Ha viszont már van lehetősége megpillantani a sötételfet a lépcsőn lefelé menet, akkor mindezek előtt megvárja, távolról egy játékos mosollyal üdvözli. Bárhogy is alakul a találkozásuk, mikor megtörténik, végül elsőként ragadja magához a szót.*
- Norennar úr! Szép estét! Örülök, hogy eljött. Az asztal előállt, kérem, foglaljon csak helyet! *Szól hangosan, miközben nem túl látványosan, de tetőtől-talpig végigméri a férfit. Nem tett ki magáért úgy, ahogy ő, de nem is várta, hogy majd kiöltözik neki. Szavai persze mesterkélten, túlzó módon is nyájasak, míg mindenki hallja őket, ám a félreeső asztal biztonságát élvezve halkabb tónusra és közvetlenebb stílusra vált.*
- Biztos voltam benne, hogy eljössz. Akkor vehetem úgy, hogy szeretnél a barátom lenni, igaz? *Elmosolyodik.* Azok minek? Elővigyázatosság? Megnyugtat, hogy nálad lehetnek? *Kérdezi a fegyvereket illetően, miközben helyet foglal az asztalnál. Ültében kihúzza magát, egyenes háttal a támlának dőlve, az asztal alatt összezárt lábakkal ül, és várja türelmesen, hogy partnere kibontakozzon, már ami a szavakat illeti.*
//Fürdőház//
*Miután meghallgatta Norennart, magabiztosan távozik a fürdőházból. Nehézkesen indult, de számára bőven elég, ha a legvégén ő érezheti magát nyertes helyzetben, és a férfi utolsó szavainak hallatán joggal hiheti, hogy így is történt. Az a finom bók nem más, mint a tanácstalanság jele. Ellenérvek híján ezzel próbált meg hatni rá, mint nőre, de ő átlát rajta. Az azt követő magyarázatok mindegyike is csupán egy védelmi mechanizmus, mellyel nem őt, hanem saját magát próbálta meggyőzni a mélységi arról, hogy nem történhet baj, és a dolgok nem csúsztak ki a kezei közül, az irányítás még mindig nála van.
Útja a fürdőből természetesen haza vezet, a Sub Rosa Panzióba, ahol elég időt szánhat magára és arra, hogy méltó módon kicicomázhassa magát a vacsorára. Nem aggódik amiatt, hogy Norennar ne jelenne meg, úgy sejti, elég nagy hatással volt rá ahhoz, hogy eljöjjön, és talán amúgy sincs más választása. Örömmel ölti hát magára a kedvenc, vörös ruháját, melyben ő is igazi rózsaként tündökölhet majd. A bokájáig érő szoknya alá fekete selyemharisnyát húz, a fűzőt pedig annyira szorítja meg, hogy páncélként ölelve a testét, az megnyerő külsőt, de legfőképp tartást kölcsönözzön neki. A ruha elején lévő összes gombra különös figyelmet fordítva gombolgatja be őket, karjain kisimítja a csipkés anyagot, végül hangosan kopogó, fekete, magasított sarkú, csinos cipellőkbe bújik. A tükörhöz érve erős, vörös rúzst ken ajkaira, míg szemeit hangsúlyos, mégis szolid, fekete festékkel emeli ki. Elegáns kontyot készít magának, melybe megjelenése ékjeként kerül bele aranyozott hajtűje, kiegészítve a baglyot formázó, különleges nyakékével és az arany karlánccal, melyet annak ellenére is boldogan visel, hogy ma kiderült az igazság arról, akitől ajándékba kapta.
Naplemente után, Javrek Karvel kocsis vezetésével, hintóval érkezik meg a Pegazus fogadó bejáratához, ahol még vált néhány szót a férfivel arról, hogy mikor jöjjön érte és hol legyen addig, majd elköszön tőle, és magabiztos léptekkel indul el a bejárat felé. Mikor belép, rögtön megérzi a rá szegeződő pillantások sokaságát, de, mint mindig, most sem hozza zavarba, hisz tisztában van vele, hogy maga tett arról, hogy azonnal a figyelem középpontjába kerül, bárhova is lép be.
Amennyiben vacsorapartnerét ekkor még nem látja, egyenes vonalban, kecsesen lépkedve a pulthoz sétál, hogy elkérje az előre lefoglalt asztalukat. Korábbi ismeretségét kihasználva, a fogadó legdiszkrétebb asztalához foglalt helyet, ahol a legkevesebb esély kínálkozik majd arra, hogy bárki megzavarja őket vacsora közben. Ha viszont már van lehetősége megpillantani a sötételfet a lépcsőn lefelé menet, akkor mindezek előtt megvárja, távolról egy játékos mosollyal üdvözli. Bárhogy is alakul a találkozásuk, mikor megtörténik, végül elsőként ragadja magához a szót.*
- Norennar úr! Szép estét! Örülök, hogy eljött. Az asztal előállt, kérem, foglaljon csak helyet! *Szól hangosan, miközben nem túl látványosan, de tetőtől-talpig végigméri a férfit. Nem tett ki magáért úgy, ahogy ő, de nem is várta, hogy majd kiöltözik neki. Szavai persze mesterkélten, túlzó módon is nyájasak, míg mindenki hallja őket, ám a félreeső asztal biztonságát élvezve halkabb tónusra és közvetlenebb stílusra vált.*
- Biztos voltam benne, hogy eljössz. Akkor vehetem úgy, hogy szeretnél a barátom lenni, igaz? *Elmosolyodik.* Azok minek? Elővigyázatosság? Megnyugtat, hogy nálad lehetnek? *Kérdezi a fegyvereket illetően, miközben helyet foglal az asztalnál. Ültében kihúzza magát, egyenes háttal a támlának dőlve, az asztal alatt összezárt lábakkal ül, és várja türelmesen, hogy partnere kibontakozzon, már ami a szavakat illeti.*
7262. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-02-14 21:29:08
Üzenet elküldve: 2026-02-14 21:29:08
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Keserédes//
//Fürdőház//
*Norennar nem kapja el a tekintetét, amikor a nő teátrális nyújtózkodásba kezd. Hősünk eddig is figyelt, most viszont a figyelme talán a kelleténél egy fokkal látványosabban tapad rá.
Ahogy Merlana a medence peremén megtámaszkodik és felhúzza magát, Norennar szeme lassan követi a mozdulat ívét. Nem a mohó kíváncsiság hajtja: inkább az, hogy a nő túl könnyedén és túl pontosan uralja a pillanatot. Hősünk szürkéi lustán követik a nő bőréről lefolyó vízcseppeket, és a mélységi ebben a pillanatban mintha először venné észre, hogy nem csak „hasznos” vagy „veszélyes” a nő, hanem… zavaróan emlékezetes is. Ezen gondolatot azonban igyekszik elméje oly távoli szegletébe űzni, ahová már ha akarna se tudna egykönnyen utána nyúlni.
Amikor a nő a plafonra pillantva, lábait lóbálva, kisebb hullámokat kavar a vízben, és felteszi a kérdést, Norennar először csak hallgat, mozdulatlanul, továbbra is a nőt figyelve, már-már félreérthetően vagy épp félreérthetetlenül. Végül azonban megadóan ereszti ereszti vállait, és mosolyogva rázza meg a fejét. A mosoly legalább annyira őszinte, mint a nő szavait hősünk szerint.*
- Szép és még okos is.
*Morogja Norennar az orra alatt, elég hangosan, hogy a nőnek se essen nehezére megérteni. Ez követően ismételten felsóhajt, lassan, fáradtan, mintha csak a langyos pára nehezebben találna utat a tüdejébe.*
- Valóban, nem örülnének neki. Gondolom. Viszont nem ez lenne az első a rovásomon, szóval nem különösebben érdekel már.
*Egy pillanatra félrebillen a tekintete, mintha a medence szélén futó repedéseket vizslatná, aztán visszaáll a nőre.*
- Bár a pontosság kedvéért meg kell jegyezzem, hogy a börtön miatt addig nem aggódom amíg ennél sokkal többet nem mondok.
*Mikor a nő végül feláll, és magára teríti a törölközőt, hősünk ezt is némán kíséri figyelmével. Nem szándékosan bámulja, legalábbis, ha nem szándékosnak nevezhető az, hogy nem képes ellenállni hirtelen feléledő ösztönénjének. Szinte képtelen nem követni a mozdulatot, ahogy a kendő felveszi a test vonalát, ahogy a víz cseppekben aláhullik róla. Akárhogy is, érdeklődés jelét arcvonásai továbbra sem tükrözik. A jól megszokott faarc. Semmi több.
Legalábbis a vacsorameghívásig, ahol aztán Norennar szája széle alig észrevehetően megrándul. Az ajánlat túl kedves, túl könnyed, azonban a nő nem is rejti véka alá, szándékait. A mélységi tisztában van vele, hogy ez egy olyan ajánlat, amit jobb, ha visszautasít, valami azonban mégsem hagyja nyugodni ezzel kapcsolatban.
Akárhogy is, válasza rövid marad. Kiszámított. Nyitva hagyva a lehetőséget és egyben nem ígérve semmit.*
- Megtisztelő. Meggondolom.
*Bólint hozzá, egyetlen mozdulattal. A nő pedig ezt követően elindul kifelé. A mélységi tekintete követi, amíg el nem tűnik a bejáratnál, s tekintete még hosszú másodpercekig a nő hűlt helyén marad míg végül fejét hatra döntve a plafonra nem szegezi. Mintha abban reménykedne, hogy az üresség majd visszahozza a csöndet is. Fáradtan felsóhajt, és nyakig elmerül a meleg vízben.*
- Már megint mibe keverted magad…
*Morogja az orra alatt, majd nem sokkal ez után megpróbál kényelmesen elhelyezkedni. Egy kicsit lejjebb csúszik, aztán feljebb. A kő pereme nyomja a lapockáját, a víz túl meleg, vagy a perem túl hideg, mindegyik kifogás ugyanoda fut: nem találja a helyét. A nyugalom, amit Merlana érkezése előtt érzett mintha a semmibe foszlott volna, s most olyan, mintha valaki egyszerűen kihúzta volna alóla a padlót. Minden mozdulat után marad valami feszültség. Egy el nem engedett mondat. Egy félresiklott hangsúly.
Végiggondolja, mit kellett volna másképp mondania. Egyáltalán kellett-e volna beszélnie vele. Egyszerűbb lett volna elzavarni. Egyszerűbb lett volna úgy tenni, mintha nem érdekelné egyáltalán…
Újabb sóhaj. Aztán Norennar a víz alá merül. Lent marad, ameddig csak bírja. A világ tompul, a zaj eltűnik, a gondolatok pedig egy pillanatra mintha szétesnének. Amikor már égeti a tüdejét, feljön, és megrázza a fejét. A víz csöpög a hajából, az arcáról. A cseppek az állán összegyűlnek, aztán a mellkasára hullanak.
Végül kimászik. Komótosan lépdel vissza az öltözők felé.
Az öltöző félhomályában megáll a padja előtt. A tenyerét a fa szélére teszi, érzi a nedvességet az ujjbegyén, aztán lehúzza róla a kezét. Először a nadrág: felhúzza, eligazítja, a szárát a bokájánál megigazítja, hogy ne gyűrődjön. Utána az ing: belebújik, vállat ránt, hogy a vászon a helyére csússzon. A haját hátrasimítja, de a nedves tincsek makacsul visszahullanak. A csizma következik: egyik láb, aztán a másik, lassan húzza fel, megdolgozza a sarkát, hogy rendesen üljön. A páncél most nem kerül rá — csak annyi, ami megszokott: a felszerelés megmarad kézközelben. A fegyverek is. A mozdulatai gyakorlottak, szinte gépiesek. Minden csatnak megvan a helye. Minden szíjnak a feszessége.
Amikor végez, kilép az öltözőből. A fogadó központi részén az élet hangosabb, a levegő füstösebb, az emberek beszéde összeér a korsók csattanásával. Norennar előkeresi a pénzt, és 16 aranyért kivesz egy Szobát. Azt amelyikben Theával voltak a legutóbb. Persze nem szándékosan mindössze öreg barátja ezt adja a kezébe. Hogy véletlenül vagy szándékosan azt már nincs ereje eldönteni.
Felsétál a fogadó emeletére. A folyosó keskeny, a deszkák halkat nyögnek a lépte alatt. A szobájához érve benyit, belép, körbenéz. Nincs meglepetés: ágy, asztal, egy szék, mosdótál. Gondosan bezárja maga mögött az ajtót és beljebb lépdel a szobába.
Lerakja a holmiját. A fegyvereket először: a kardot a fal mellé támasztja, a páncélt leteszi, gondosan szétrakva, hogy ha kell tudja miért hova nyúljon. A táskát az asztal mellé csúsztatja. Minden mozdulatban benne van a rutin: úgy pakol, ahogy az ember, aki túl sokszor ébredt már valami rossz hírre.
Végül csak az ing marad rajta, a nadrág és a csizma. Az ágyhoz sétál, ráül, kipillant az ablakon. Az ég színe és a fények állása alapján belövi, mennyi lehet az idő. Az eredményt egy hümmentéssel konstatálja, aztán lerúgja a csizmáját. A bőr cuppan, ahogy lecsúszik a sarkáról. Lefekszik az ágyra, és egy darabig csak fekszik, a plafont bámulva.
A gondolatok nem engedik. Merlana hangja megint visszacsúszik a fejébe. A kérdései. A mosolya. Az a nyújtózás, mintha a világ az övé lenne. Norennar egy ponton becsukja a szemét. Aztán kinyitja. Újabb sóhaj. Végül elalszik. Nem mély álom. Inkább olyan, mint amikor az ember csak elengedni próbálja a testét, de az elme még őrködik a test fölött.
Nagyjából napnyugtakor ébred fel. Megdörzsöli a szemeit, tompa nehézség ül a fején. Kipillant az ablakon: a fények már mások, a zajok lentről sűrűbbek. Felsóhajt. Előtúrja a pipáját.
Leül az ágy szélére, hátát a támlának döntve. A dohányt előveszi, a mozdulatok nyugodtak, már-már szertartásszerűek. Ujjai finoman dolgoznak, megtömi a pipát úgy, hogy ne legyen túl laza, de ne is fojtsa meg a levegőt. A hüvelykujjával finoman lenyomja, igazít rajta. Aztán a csettintés.
Újból megpróbálja a szikrapattintást, ha már a legutóbbi alkalommal cserben hagyta a mágiatudása. Ha sikerül, a csettintésnél apró szikra ugrik, és a dohány lángra kap. Ha nem, Norennar arca csak egy hajszálnyit feszesebb lesz. Fáradtan felsóhajt, előtúrja a kováját, és azzal gyújtja meg. A láng ilyenkor biztosabb, kevésbé sértő a büszkeségnek — még ha lassabb is.
Szív párat. A füst megtölti a mellkasát, aztán lassan kiengedi. Egy pillanatra úgy tűnik, a vállai engednek. Aztán a füstöt elnyeli a szoba, és vele együtt a megkönnyebbülés is elpárolog.
Amikor kiüríti a pipát, az ujjai finoman kocogtatják a hamut, aztán elteszi. Feláll, az asztalhoz sétál. A mosdótál vizébe nyúl, arcot frissít, a vizet a tarkójára is felviszi, mintha az segítene a kótyagos gondolatokon. Hátrasimítja kócos tincseit, melyek most mintha engedelmesebbek lennének, de az eredmény így is távol áll a tökéletestől.
Csizmát húz. Mire végez, már nagyjából pont időben van a vacsorához. A tőrét felveszi, az övére illeszti. Így tesz a kardjával is. Kissé kényelmetlen számára. Jobban preferálja a hátán hordani a fegyverét, viszont azt a legtöbben nem tartják túl elegáns megoldásnak.
Végül indulásra készen kinyitja az ajtót és kilép rajta. Újfent bezárja maga mögött. A folyosó önmagában csendesnek bizonyul, de a lépcső felől már fel-felkúszik a fogadó zsongása. Norennar elindul lefelé a lépcsőn.*
A varázsló csettint egyet, melynek hatására apró szikrák manifesztálódnak és hullnak egy meghatározott kis helyre. Gyúlékony anyagok lángra lobbantásához elegendő.
//Fürdőház//
*Norennar nem kapja el a tekintetét, amikor a nő teátrális nyújtózkodásba kezd. Hősünk eddig is figyelt, most viszont a figyelme talán a kelleténél egy fokkal látványosabban tapad rá.
Ahogy Merlana a medence peremén megtámaszkodik és felhúzza magát, Norennar szeme lassan követi a mozdulat ívét. Nem a mohó kíváncsiság hajtja: inkább az, hogy a nő túl könnyedén és túl pontosan uralja a pillanatot. Hősünk szürkéi lustán követik a nő bőréről lefolyó vízcseppeket, és a mélységi ebben a pillanatban mintha először venné észre, hogy nem csak „hasznos” vagy „veszélyes” a nő, hanem… zavaróan emlékezetes is. Ezen gondolatot azonban igyekszik elméje oly távoli szegletébe űzni, ahová már ha akarna se tudna egykönnyen utána nyúlni.
Amikor a nő a plafonra pillantva, lábait lóbálva, kisebb hullámokat kavar a vízben, és felteszi a kérdést, Norennar először csak hallgat, mozdulatlanul, továbbra is a nőt figyelve, már-már félreérthetően vagy épp félreérthetetlenül. Végül azonban megadóan ereszti ereszti vállait, és mosolyogva rázza meg a fejét. A mosoly legalább annyira őszinte, mint a nő szavait hősünk szerint.*
- Szép és még okos is.
*Morogja Norennar az orra alatt, elég hangosan, hogy a nőnek se essen nehezére megérteni. Ez követően ismételten felsóhajt, lassan, fáradtan, mintha csak a langyos pára nehezebben találna utat a tüdejébe.*
- Valóban, nem örülnének neki. Gondolom. Viszont nem ez lenne az első a rovásomon, szóval nem különösebben érdekel már.
*Egy pillanatra félrebillen a tekintete, mintha a medence szélén futó repedéseket vizslatná, aztán visszaáll a nőre.*
- Bár a pontosság kedvéért meg kell jegyezzem, hogy a börtön miatt addig nem aggódom amíg ennél sokkal többet nem mondok.
*Mikor a nő végül feláll, és magára teríti a törölközőt, hősünk ezt is némán kíséri figyelmével. Nem szándékosan bámulja, legalábbis, ha nem szándékosnak nevezhető az, hogy nem képes ellenállni hirtelen feléledő ösztönénjének. Szinte képtelen nem követni a mozdulatot, ahogy a kendő felveszi a test vonalát, ahogy a víz cseppekben aláhullik róla. Akárhogy is, érdeklődés jelét arcvonásai továbbra sem tükrözik. A jól megszokott faarc. Semmi több.
Legalábbis a vacsorameghívásig, ahol aztán Norennar szája széle alig észrevehetően megrándul. Az ajánlat túl kedves, túl könnyed, azonban a nő nem is rejti véka alá, szándékait. A mélységi tisztában van vele, hogy ez egy olyan ajánlat, amit jobb, ha visszautasít, valami azonban mégsem hagyja nyugodni ezzel kapcsolatban.
Akárhogy is, válasza rövid marad. Kiszámított. Nyitva hagyva a lehetőséget és egyben nem ígérve semmit.*
- Megtisztelő. Meggondolom.
*Bólint hozzá, egyetlen mozdulattal. A nő pedig ezt követően elindul kifelé. A mélységi tekintete követi, amíg el nem tűnik a bejáratnál, s tekintete még hosszú másodpercekig a nő hűlt helyén marad míg végül fejét hatra döntve a plafonra nem szegezi. Mintha abban reménykedne, hogy az üresség majd visszahozza a csöndet is. Fáradtan felsóhajt, és nyakig elmerül a meleg vízben.*
- Már megint mibe keverted magad…
*Morogja az orra alatt, majd nem sokkal ez után megpróbál kényelmesen elhelyezkedni. Egy kicsit lejjebb csúszik, aztán feljebb. A kő pereme nyomja a lapockáját, a víz túl meleg, vagy a perem túl hideg, mindegyik kifogás ugyanoda fut: nem találja a helyét. A nyugalom, amit Merlana érkezése előtt érzett mintha a semmibe foszlott volna, s most olyan, mintha valaki egyszerűen kihúzta volna alóla a padlót. Minden mozdulat után marad valami feszültség. Egy el nem engedett mondat. Egy félresiklott hangsúly.
Végiggondolja, mit kellett volna másképp mondania. Egyáltalán kellett-e volna beszélnie vele. Egyszerűbb lett volna elzavarni. Egyszerűbb lett volna úgy tenni, mintha nem érdekelné egyáltalán…
Újabb sóhaj. Aztán Norennar a víz alá merül. Lent marad, ameddig csak bírja. A világ tompul, a zaj eltűnik, a gondolatok pedig egy pillanatra mintha szétesnének. Amikor már égeti a tüdejét, feljön, és megrázza a fejét. A víz csöpög a hajából, az arcáról. A cseppek az állán összegyűlnek, aztán a mellkasára hullanak.
Végül kimászik. Komótosan lépdel vissza az öltözők felé.
Az öltöző félhomályában megáll a padja előtt. A tenyerét a fa szélére teszi, érzi a nedvességet az ujjbegyén, aztán lehúzza róla a kezét. Először a nadrág: felhúzza, eligazítja, a szárát a bokájánál megigazítja, hogy ne gyűrődjön. Utána az ing: belebújik, vállat ránt, hogy a vászon a helyére csússzon. A haját hátrasimítja, de a nedves tincsek makacsul visszahullanak. A csizma következik: egyik láb, aztán a másik, lassan húzza fel, megdolgozza a sarkát, hogy rendesen üljön. A páncél most nem kerül rá — csak annyi, ami megszokott: a felszerelés megmarad kézközelben. A fegyverek is. A mozdulatai gyakorlottak, szinte gépiesek. Minden csatnak megvan a helye. Minden szíjnak a feszessége.
Amikor végez, kilép az öltözőből. A fogadó központi részén az élet hangosabb, a levegő füstösebb, az emberek beszéde összeér a korsók csattanásával. Norennar előkeresi a pénzt, és 16 aranyért kivesz egy Szobát
. Azt amelyikben Theával voltak a legutóbb. Persze nem szándékosan mindössze öreg barátja ezt adja a kezébe. Hogy véletlenül vagy szándékosan azt már nincs ereje eldönteni.Felsétál a fogadó emeletére. A folyosó keskeny, a deszkák halkat nyögnek a lépte alatt. A szobájához érve benyit, belép, körbenéz. Nincs meglepetés: ágy, asztal, egy szék, mosdótál. Gondosan bezárja maga mögött az ajtót és beljebb lépdel a szobába.
Lerakja a holmiját. A fegyvereket először: a kardot a fal mellé támasztja, a páncélt leteszi, gondosan szétrakva, hogy ha kell tudja miért hova nyúljon. A táskát az asztal mellé csúsztatja. Minden mozdulatban benne van a rutin: úgy pakol, ahogy az ember, aki túl sokszor ébredt már valami rossz hírre.
Végül csak az ing marad rajta, a nadrág és a csizma. Az ágyhoz sétál, ráül, kipillant az ablakon. Az ég színe és a fények állása alapján belövi, mennyi lehet az idő. Az eredményt egy hümmentéssel konstatálja, aztán lerúgja a csizmáját. A bőr cuppan, ahogy lecsúszik a sarkáról. Lefekszik az ágyra, és egy darabig csak fekszik, a plafont bámulva.
A gondolatok nem engedik. Merlana hangja megint visszacsúszik a fejébe. A kérdései. A mosolya. Az a nyújtózás, mintha a világ az övé lenne. Norennar egy ponton becsukja a szemét. Aztán kinyitja. Újabb sóhaj. Végül elalszik. Nem mély álom. Inkább olyan, mint amikor az ember csak elengedni próbálja a testét, de az elme még őrködik a test fölött.
Nagyjából napnyugtakor ébred fel. Megdörzsöli a szemeit, tompa nehézség ül a fején. Kipillant az ablakon: a fények már mások, a zajok lentről sűrűbbek. Felsóhajt. Előtúrja a pipáját.
Leül az ágy szélére, hátát a támlának döntve. A dohányt előveszi, a mozdulatok nyugodtak, már-már szertartásszerűek. Ujjai finoman dolgoznak, megtömi a pipát úgy, hogy ne legyen túl laza, de ne is fojtsa meg a levegőt. A hüvelykujjával finoman lenyomja, igazít rajta. Aztán a csettintés.
Újból megpróbálja a szikrapattintást, ha már a legutóbbi alkalommal cserben hagyta a mágiatudása. Ha sikerül, a csettintésnél apró szikra ugrik, és a dohány lángra kap. Ha nem, Norennar arca csak egy hajszálnyit feszesebb lesz. Fáradtan felsóhajt, előtúrja a kováját, és azzal gyújtja meg. A láng ilyenkor biztosabb, kevésbé sértő a büszkeségnek — még ha lassabb is.
Szív párat. A füst megtölti a mellkasát, aztán lassan kiengedi. Egy pillanatra úgy tűnik, a vállai engednek. Aztán a füstöt elnyeli a szoba, és vele együtt a megkönnyebbülés is elpárolog.
Amikor kiüríti a pipát, az ujjai finoman kocogtatják a hamut, aztán elteszi. Feláll, az asztalhoz sétál. A mosdótál vizébe nyúl, arcot frissít, a vizet a tarkójára is felviszi, mintha az segítene a kótyagos gondolatokon. Hátrasimítja kócos tincseit, melyek most mintha engedelmesebbek lennének, de az eredmény így is távol áll a tökéletestől.
Csizmát húz. Mire végez, már nagyjából pont időben van a vacsorához. A tőrét felveszi, az övére illeszti. Így tesz a kardjával is. Kissé kényelmetlen számára. Jobban preferálja a hátán hordani a fegyverét, viszont azt a legtöbben nem tartják túl elegáns megoldásnak.
Végül indulásra készen kinyitja az ajtót és kilép rajta. Újfent bezárja maga mögött. A folyosó önmagában csendesnek bizonyul, de a lépcső felől már fel-felkúszik a fogadó zsongása. Norennar elindul lefelé a lépcsőn.*
A varázsló csettint egyet, melynek hatására apró szikrák manifesztálódnak és hullnak egy meghatározott kis helyre. Gyúlékony anyagok lángra lobbantásához elegendő.
7261. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-02-14 19:26:05
Üzenet elküldve: 2026-02-14 19:26:05
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Sorsok, lapok //
*Zrammi nagyot sóhajt a lila bájitalra kapott reakcióra.*
- A világban a fegyvert forgatóknak csak egy része műveli a tisztességes harcot. Sokan használnak mérgeket és egyéb aljas praktikákat. Ráadásul nem egy mérgező növény és állat létezik szerte a vadonban.* Magyarázza el nagyvonalakban a dolog lényegét.*
- Igen. Aranyra mindig szükség van a célok elérésének érdekében. Mondhatni a legfontosabb erőforrás.* Helyesel a kijelentére, majd megemlíti a fiú egy nevet.*
- Ó, én magam is értek a bájital és főzetkészítéshez, mert a misztikus tudományok kitérnek egy kicsit erre is, de még csiszolnom kell azért a receptjeimen.* Mondja, de azt nem teszi hozzá, hogy különféle mérgek is beletartoznak ezekbe a keverhető italokba. Úgy tűnik, hogy végül kísérője is akad majd a nősténynek, aki lekíséri a kikötőbe némi aranyért cserébe.*
- Mesélhetek róla, de a misztikus tudományok művelése nem olyan dolog, amit csak úgy el lehet sajátítani. Szükség van hozzá mentális kapcsolatra a szellemvilággal.* Inti óva a lelkes fiút, mert amit eddig mutatott neki az csak a felszín.*
- Tégy ahogy szeretnél, de én magam részéről a gyaloglást preferálom, főleg az első alkalommal. Szeretem megfigyelni a környezetem és közben gyűjteni a helyi növényekből is.* Mondja el a saját igényeit az utazással kapcsolatban.*
- Köszönöm az ételt és az italt!* Feleli, amikor megérkeznek és nekilát falatozni.*
- Én szerény hajlékomban fogom eltölteni az éjszakát és este még össze is csomagolok az útra.* Vannak dolgok, amiket elő kell, hogy készítsen az utazásra.*
- Én azért a ló dolgot meggondolnám, mert én ugyan nem jártam a kikötőben, de ha igaz, amit mondanak, akkor könnyen lehet, hogy ló nélkül térsz haza.* Figyelmezteti, mert neki úgy tűnik, hogy a fiú kissé hebehurgya még. A tapasztalat hiánya meglátszik rajta, de szíve joga eldönteni, hogy mit akar, ebben nem fogja korlátozni.*
*Zrammi nagyot sóhajt a lila bájitalra kapott reakcióra.*
- A világban a fegyvert forgatóknak csak egy része műveli a tisztességes harcot. Sokan használnak mérgeket és egyéb aljas praktikákat. Ráadásul nem egy mérgező növény és állat létezik szerte a vadonban.* Magyarázza el nagyvonalakban a dolog lényegét.*
- Igen. Aranyra mindig szükség van a célok elérésének érdekében. Mondhatni a legfontosabb erőforrás.* Helyesel a kijelentére, majd megemlíti a fiú egy nevet.*
- Ó, én magam is értek a bájital és főzetkészítéshez, mert a misztikus tudományok kitérnek egy kicsit erre is, de még csiszolnom kell azért a receptjeimen.* Mondja, de azt nem teszi hozzá, hogy különféle mérgek is beletartoznak ezekbe a keverhető italokba. Úgy tűnik, hogy végül kísérője is akad majd a nősténynek, aki lekíséri a kikötőbe némi aranyért cserébe.*
- Mesélhetek róla, de a misztikus tudományok művelése nem olyan dolog, amit csak úgy el lehet sajátítani. Szükség van hozzá mentális kapcsolatra a szellemvilággal.* Inti óva a lelkes fiút, mert amit eddig mutatott neki az csak a felszín.*
- Tégy ahogy szeretnél, de én magam részéről a gyaloglást preferálom, főleg az első alkalommal. Szeretem megfigyelni a környezetem és közben gyűjteni a helyi növényekből is.* Mondja el a saját igényeit az utazással kapcsolatban.*
- Köszönöm az ételt és az italt!* Feleli, amikor megérkeznek és nekilát falatozni.*
- Én szerény hajlékomban fogom eltölteni az éjszakát és este még össze is csomagolok az útra.* Vannak dolgok, amiket elő kell, hogy készítsen az utazásra.*
- Én azért a ló dolgot meggondolnám, mert én ugyan nem jártam a kikötőben, de ha igaz, amit mondanak, akkor könnyen lehet, hogy ló nélkül térsz haza.* Figyelmezteti, mert neki úgy tűnik, hogy a fiú kissé hebehurgya még. A tapasztalat hiánya meglátszik rajta, de szíve joga eldönteni, hogy mit akar, ebben nem fogja korlátozni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7375-7394