Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 354 (7061. - 7080. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
7080. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-12-13 11:36:51
Üzenet elküldve: 2025-12-13 11:36:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A mágia nyomában//
*Bíznia? Miért kellene? Pontosan tudja, hogy több mágikus tudással és praktikával rendelkezik mint ő. Az ő kezében csak egy enyhe trükk van. Ami talán egy leendő csapástól mentené csak meg. Bár nem hiszi, hogy ilyesmire sor kerülne.
Ha pedig jelen helyzetében vágna át selyemrévben. Nagy valószínűséggel az arany köpenyesek kapnák el őt. Mert egy szál semmiben akarna végig szaladni a nemesek között. Amit valószínűleg nem néznének jó szemmel.
De héj, nézhetik a jó oldalát. Legalább nem fog emlékezni rá.
A cinizmus cinizmussal ütközik. És ennyiben úgy tűnik el is engedik. Már csak az kéne, hogy valaki riválisává váljon jelen helyzetében. Nixomia lecserélné erre az alakra. Megfájdulna kicsi szíve nagyon hamar.*
- Azt nem kötöm az orrodra. Bleee.
*Incselkedik egy rövid ideig kiöltött nyelvel is. Amit egy apró kacaj kísér. Eléggé okosnak véli a férfit. Még ha most jelen helyzetében részeg is. Ki fogja találni hamar, miért is jó neki az amit csinál.*
- Vannak. Egy ilyenhez szegődtem el. És egy cseppet sem bánom.
*Rázza meg a fejét továbbra is karjain pihentetve. Miközben néha néha elidőzik a másik testének látványán.
Am annak aggályoskodása kicsikarja belőle azt, hogy szembe fröcskölje. Lazítani jöttek ide. Erre ismét munkáról, munkáltatókról és pénzről beszélnek.
Az is inkább csak egy apró jelző "lövés" volt mintsem egy hatalmas víz áradat. Ami hamarosan Nimot fogja elteríteni.
Észreveszi a hirtelen elrugaszkodását a férfinak. Hiszen eddig is őt kémlelte fürkésző tekintetével. Ám nem elég gyors, hogy meneküljön. Meg aztán csak inkább kimászni tudja. De nem igazán szeretné hátsó felét mutogatni a férfinak. Így csak egy halk sikoly szökik ki ajkai közül. Kezével erősen megkapaszkodik a peremen. Nyakát behúzza és fejét lehajtja, hogy ne az arcát érjék a hullámok.*
- ELÉG! ELÉG! Abba hagyom! Te győztél!
*Sikongatja némi nevetéssel együtt. Majd ha a férfi végre befejezi. Szikrákat szóró szemekkel, ám pimasz mosollyal fordul hozzá.*
- Ezért te fogod megszárítani a hajam és a szárnyam is! Értetted!
*Lép a férfi a vízben amiből szinte csak a vállai érnek ki. Kezét mindeközben pedig kiemelte a vízből, hogy mutató ujjával a mellkasát kezdje el bökdösni figyelmeztetésképpen.*
*Bíznia? Miért kellene? Pontosan tudja, hogy több mágikus tudással és praktikával rendelkezik mint ő. Az ő kezében csak egy enyhe trükk van. Ami talán egy leendő csapástól mentené csak meg. Bár nem hiszi, hogy ilyesmire sor kerülne.
Ha pedig jelen helyzetében vágna át selyemrévben. Nagy valószínűséggel az arany köpenyesek kapnák el őt. Mert egy szál semmiben akarna végig szaladni a nemesek között. Amit valószínűleg nem néznének jó szemmel.
De héj, nézhetik a jó oldalát. Legalább nem fog emlékezni rá.
A cinizmus cinizmussal ütközik. És ennyiben úgy tűnik el is engedik. Már csak az kéne, hogy valaki riválisává váljon jelen helyzetében. Nixomia lecserélné erre az alakra. Megfájdulna kicsi szíve nagyon hamar.*
- Azt nem kötöm az orrodra. Bleee.
*Incselkedik egy rövid ideig kiöltött nyelvel is. Amit egy apró kacaj kísér. Eléggé okosnak véli a férfit. Még ha most jelen helyzetében részeg is. Ki fogja találni hamar, miért is jó neki az amit csinál.*
- Vannak. Egy ilyenhez szegődtem el. És egy cseppet sem bánom.
*Rázza meg a fejét továbbra is karjain pihentetve. Miközben néha néha elidőzik a másik testének látványán.
Am annak aggályoskodása kicsikarja belőle azt, hogy szembe fröcskölje. Lazítani jöttek ide. Erre ismét munkáról, munkáltatókról és pénzről beszélnek.
Az is inkább csak egy apró jelző "lövés" volt mintsem egy hatalmas víz áradat. Ami hamarosan Nimot fogja elteríteni.
Észreveszi a hirtelen elrugaszkodását a férfinak. Hiszen eddig is őt kémlelte fürkésző tekintetével. Ám nem elég gyors, hogy meneküljön. Meg aztán csak inkább kimászni tudja. De nem igazán szeretné hátsó felét mutogatni a férfinak. Így csak egy halk sikoly szökik ki ajkai közül. Kezével erősen megkapaszkodik a peremen. Nyakát behúzza és fejét lehajtja, hogy ne az arcát érjék a hullámok.*
- ELÉG! ELÉG! Abba hagyom! Te győztél!
*Sikongatja némi nevetéssel együtt. Majd ha a férfi végre befejezi. Szikrákat szóró szemekkel, ám pimasz mosollyal fordul hozzá.*
- Ezért te fogod megszárítani a hajam és a szárnyam is! Értetted!
*Lép a férfi a vízben amiből szinte csak a vállai érnek ki. Kezét mindeközben pedig kiemelte a vízből, hogy mutató ujjával a mellkasát kezdje el bökdösni figyelmeztetésképpen.*
7079. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-12-12 10:17:31
Üzenet elküldve: 2025-12-12 10:17:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A mágia nyomában//
* Látja ám, hogy nem bízik a férfi erejében. Pedig félnie kéne, részegen sok mindenre képes, s szerencsére nem emlékszik a felére sem. Például ha most átvágná magát selyemréven mestert és munkáltatót kutatva, nem fog emlékezni a bukásra. Ez persze nem azt jelenti, hogy mások sem. *
- Hmmm.
* Összébb húzza szemöldökét a cinikus hangra. Majd megmutatja neki, hogy mégis mi rejlik benne, csak ne lenne ilyen kényelmes a fürdő. Sajnos egy ideig nem fogják megtudni. *
- Szóval még sincs akkora vagyonod ahhoz képest, hogy ennyit dolgozol? Akkor mégis mi értelme?
* Dönti jobbra a fejét, miközben nézi a másikat. Tekintetéből könnyen leolvasható, hogy bár a saját helyzetével sincs annyira megelégedve, azért nem törné ketté a gerincét, hogy egy-két lépéssel járjon csak előrébb. Annyira azért nem mentek el neki otthonról. Az alkohol csodákra képes. Képes valami újat felébreszteni, illetve valamit megerősíteni a másikban valamit. Na, Derkben eme folyamat szöges ellentétét lehet látni. Józanul még csak épp észre észrevenné a pillantásokat, de jelen állapotában nem. *
- Selyemrév? Vannak még ott normális nemesek is? Tudod, olyanok, akiknek nincs felsőbbségi komplexusa? Azoktól támogatást kérni felérhet egy életen át tartó elszegődéssel. Azért annyit nem ér, hogy egy nagyot tudjak lépni a mágia világába.
* Fejét immáron ő is a peremre helyezi, s a plafont bámulja. Persze a gyors pénznek örülne, de az ingyen pénz sokszor drágábban adják, főleg azoknak, akiknek igazán kéne. Derk meg nincs még ott az életében, hogy sürgősen kelljen. Inkább tölti az idejét azzal, amit szeret, vagy legalábbis megpróbálja. Egy ilyen gondolta közben kapja újra az áldást a szemébe. Meglepi az újabb vízadag s először csak a szeméből próbálja kidörzsölni a vizet, majd a tündér szavai kicsit kinyitják a szemét. *
- Igazad van.
* Mondja mosolyogva, ám az a vidám mosoly igen hamar ördögi mosollyá növi ki magát, ahogyan először elrugaszkodik a peremtől, majd kiegyenesedik a vízből. Két kezét egyszer-egyszer megpörgeti, majd újfent eltemeti a tündér a hullámokba. Ha nem ellenkezik és elfogadja sorsát, akkor két oldalról küld felé egy-egy hullámot, ami eltemeti a tündért. Ha nem ellenkezik, akkor ennyiben hagyja a egészet, ám ha menekülőre fogja, akkor új tervet kell kiötölnie. *
* Látja ám, hogy nem bízik a férfi erejében. Pedig félnie kéne, részegen sok mindenre képes, s szerencsére nem emlékszik a felére sem. Például ha most átvágná magát selyemréven mestert és munkáltatót kutatva, nem fog emlékezni a bukásra. Ez persze nem azt jelenti, hogy mások sem. *
- Hmmm.
* Összébb húzza szemöldökét a cinikus hangra. Majd megmutatja neki, hogy mégis mi rejlik benne, csak ne lenne ilyen kényelmes a fürdő. Sajnos egy ideig nem fogják megtudni. *
- Szóval még sincs akkora vagyonod ahhoz képest, hogy ennyit dolgozol? Akkor mégis mi értelme?
* Dönti jobbra a fejét, miközben nézi a másikat. Tekintetéből könnyen leolvasható, hogy bár a saját helyzetével sincs annyira megelégedve, azért nem törné ketté a gerincét, hogy egy-két lépéssel járjon csak előrébb. Annyira azért nem mentek el neki otthonról. Az alkohol csodákra képes. Képes valami újat felébreszteni, illetve valamit megerősíteni a másikban valamit. Na, Derkben eme folyamat szöges ellentétét lehet látni. Józanul még csak épp észre észrevenné a pillantásokat, de jelen állapotában nem. *
- Selyemrév? Vannak még ott normális nemesek is? Tudod, olyanok, akiknek nincs felsőbbségi komplexusa? Azoktól támogatást kérni felérhet egy életen át tartó elszegődéssel. Azért annyit nem ér, hogy egy nagyot tudjak lépni a mágia világába.
* Fejét immáron ő is a peremre helyezi, s a plafont bámulja. Persze a gyors pénznek örülne, de az ingyen pénz sokszor drágábban adják, főleg azoknak, akiknek igazán kéne. Derk meg nincs még ott az életében, hogy sürgősen kelljen. Inkább tölti az idejét azzal, amit szeret, vagy legalábbis megpróbálja. Egy ilyen gondolta közben kapja újra az áldást a szemébe. Meglepi az újabb vízadag s először csak a szeméből próbálja kidörzsölni a vizet, majd a tündér szavai kicsit kinyitják a szemét. *
- Igazad van.
* Mondja mosolyogva, ám az a vidám mosoly igen hamar ördögi mosollyá növi ki magát, ahogyan először elrugaszkodik a peremtől, majd kiegyenesedik a vízből. Két kezét egyszer-egyszer megpörgeti, majd újfent eltemeti a tündér a hullámokba. Ha nem ellenkezik és elfogadja sorsát, akkor két oldalról küld felé egy-egy hullámot, ami eltemeti a tündért. Ha nem ellenkezik, akkor ennyiben hagyja a egészet, ám ha menekülőre fogja, akkor új tervet kell kiötölnie. *
7078. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-12-11 18:53:36
Üzenet elküldve: 2025-12-11 18:53:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A mágia nyomában//
*Öklendezésbe kezdene hamar már a puszta ötlettől is. Ha kedves "mestere" ennyire éhes, biztos találhatna ennél sokkalta jobb falatokat a Pegazus fogadóban. Mert úgy tűnik, hogy másra nem igazán éhezik.
Minő csalódás, már már kezdett olyasmit forgatni alkoholtól fűtött fejében. Amit érkezésekor képtelen volt megtenni még. Tán jobb is várni egy megfelelőbb jelentkezőre.*
- Cöh.
*Szólal fel cinikusan. Ugyanis kétli ennél bármivel is többet kéne mondani, hogy jobban kifejezze véleményét. Lehet, hogy tapasztaltabb mágus. De kétli, hogy bájosabb arca van ahhoz, hogy szépen hangon adjon el különböző főzeteket.*
- Azért van kettő, mert be akartam biztosítani a jövőm. Reméltem hamarabb eljutok oda, hogy heteket töltsek a toronyban. De nem fenékig tejfel elhiheted.
*Vonja meg a vállát. A játékos közre játszás sokat segít azon, hogy kissé felrázza a kedélyét. Méghozzá a játékosabb irányba. Ki tudja, lehet mégis lesz ebből még valami. A gondolat egyre jobban gyökerezik a fejében. Már már szeme is egyre merészebben járja a férfi vizes felsőtestét. Ám hamar vöröslő arccal kapja el tekintetét amikor úgy sejti a férfi megláthatja leskelődését.*
- Biztos van egy kettő selyemrévben. Elvégre sok arany kell a tanuláshoz. Majd körbe kérdezek ha egyszer haza jutok. De ma este pihenünk! Vagy tán már elfelejtetted?
*Fröcsköl egy újabb adag vizet hirtelenjében a férfire, hogy eszébe juttassa maradásuk értelmét.
Továbbra is hason elfeküdve a vízen illegeti lábait és szárnyát fel le, ki és be a vízből. Közben fejét karjaira támasztja, mintha azok párnák lennének, kémleli a férfi arcát.*
*Öklendezésbe kezdene hamar már a puszta ötlettől is. Ha kedves "mestere" ennyire éhes, biztos találhatna ennél sokkalta jobb falatokat a Pegazus fogadóban. Mert úgy tűnik, hogy másra nem igazán éhezik.
Minő csalódás, már már kezdett olyasmit forgatni alkoholtól fűtött fejében. Amit érkezésekor képtelen volt megtenni még. Tán jobb is várni egy megfelelőbb jelentkezőre.*
- Cöh.
*Szólal fel cinikusan. Ugyanis kétli ennél bármivel is többet kéne mondani, hogy jobban kifejezze véleményét. Lehet, hogy tapasztaltabb mágus. De kétli, hogy bájosabb arca van ahhoz, hogy szépen hangon adjon el különböző főzeteket.*
- Azért van kettő, mert be akartam biztosítani a jövőm. Reméltem hamarabb eljutok oda, hogy heteket töltsek a toronyban. De nem fenékig tejfel elhiheted.
*Vonja meg a vállát. A játékos közre játszás sokat segít azon, hogy kissé felrázza a kedélyét. Méghozzá a játékosabb irányba. Ki tudja, lehet mégis lesz ebből még valami. A gondolat egyre jobban gyökerezik a fejében. Már már szeme is egyre merészebben járja a férfi vizes felsőtestét. Ám hamar vöröslő arccal kapja el tekintetét amikor úgy sejti a férfi megláthatja leskelődését.*
- Biztos van egy kettő selyemrévben. Elvégre sok arany kell a tanuláshoz. Majd körbe kérdezek ha egyszer haza jutok. De ma este pihenünk! Vagy tán már elfelejtetted?
*Fröcsköl egy újabb adag vizet hirtelenjében a férfire, hogy eszébe juttassa maradásuk értelmét.
Továbbra is hason elfeküdve a vízen illegeti lábait és szárnyát fel le, ki és be a vízből. Közben fejét karjaira támasztja, mintha azok párnák lennének, kémleli a férfi arcát.*
7077. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-12-11 10:11:48
Üzenet elküldve: 2025-12-11 10:11:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A mágia nyomában//
* Megtehetné. Úgymond, hatalmában áll mindenkiből emberi levest csinálni, de a többiek szerencséjére nincs kedve ehhez. Fenébe, pedig most nagyon is jól esne neki egy jó húsleves. Lehet meggondolja magát a fürdés végére. Mikor a másik a két munkáltatóját hozza fel, Derk meglepődik. Egyik szemöldöke feljebb vándorol, nagyon örül, hogy neki nem kell így elszegődnie valakikhez. Valakihez elszegődni egy dolog, na, de valakikhez, na, abból nem kér. *
- Ehhh? Kettő? Minek neked annyi? Nekem néha egy is sok. Lehet azért, mert még nem találtam megfelelő munkáltatót. Lehet én is bepróbálkozok a tieidnél. Aztán vigyázz, mert elveszem a munkád.
* Szól oda játékosan, majd egy apró kacajt is elereszt mellé. Jó is lenne, de nem fűz hozzá nagy reményt. Elvégre nem is ismerik. Most azonban teljesen máson jár az esze. Megtámadták, méghozzá aljas, galád módon, s eljött az idő, hogy megtorolja savanyú sorsát. A hullámok alá temeti az apró tündért, majd amint a másik végében látja abba is hagyja a hullámok csinálását, hogy hangos nevetésbe kezdjen. Nem képes újabb hullámokkal védekezni a folyamatos fröcskölésre, főleg mert a nevetés leköti minden erejét, így csak kezét emeli a feje elé, hogy azzal védje, legalább a szemét. Nem kell saját vicceket kitalálnia a tündér mellé, ugyanis van neki elég. A sámlison különösen hangosat nevet. Ezt még nem hallotta, de biztos használni fogja a jövőben. *
- Na, ja, de hol lehetnek ezek a tanárok? Ők is elkérhetnek egy egész vagyont. Én itt aggódok, eközben te meg két munkáltatótól is pénzt kapsz. Ejjj, kegyetlen egy világ ez.
* Megtehetné. Úgymond, hatalmában áll mindenkiből emberi levest csinálni, de a többiek szerencséjére nincs kedve ehhez. Fenébe, pedig most nagyon is jól esne neki egy jó húsleves. Lehet meggondolja magát a fürdés végére. Mikor a másik a két munkáltatóját hozza fel, Derk meglepődik. Egyik szemöldöke feljebb vándorol, nagyon örül, hogy neki nem kell így elszegődnie valakikhez. Valakihez elszegődni egy dolog, na, de valakikhez, na, abból nem kér. *
- Ehhh? Kettő? Minek neked annyi? Nekem néha egy is sok. Lehet azért, mert még nem találtam megfelelő munkáltatót. Lehet én is bepróbálkozok a tieidnél. Aztán vigyázz, mert elveszem a munkád.
* Szól oda játékosan, majd egy apró kacajt is elereszt mellé. Jó is lenne, de nem fűz hozzá nagy reményt. Elvégre nem is ismerik. Most azonban teljesen máson jár az esze. Megtámadták, méghozzá aljas, galád módon, s eljött az idő, hogy megtorolja savanyú sorsát. A hullámok alá temeti az apró tündért, majd amint a másik végében látja abba is hagyja a hullámok csinálását, hogy hangos nevetésbe kezdjen. Nem képes újabb hullámokkal védekezni a folyamatos fröcskölésre, főleg mert a nevetés leköti minden erejét, így csak kezét emeli a feje elé, hogy azzal védje, legalább a szemét. Nem kell saját vicceket kitalálnia a tündér mellé, ugyanis van neki elég. A sámlison különösen hangosat nevet. Ezt még nem hallotta, de biztos használni fogja a jövőben. *
- Na, ja, de hol lehetnek ezek a tanárok? Ők is elkérhetnek egy egész vagyont. Én itt aggódok, eközben te meg két munkáltatótól is pénzt kapsz. Ejjj, kegyetlen egy világ ez.
7076. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-12-10 22:40:06
Üzenet elküldve: 2025-12-10 22:40:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Törpe piac//
* Mikor belépnek a fogadóba Wertus akkor döbben rá igazán, hogy Gubaccsal talán nem lesz olyan egyszerű átvágni a lápon és az erdőn, mint azt elsőre gondolta. Sőt! Gubacs társaságában az is kisebb csoda lesz, ha élve kijutnak a fogadóból és a városból!*
~ Ez Wylnurana akarata, ez Wylnurana akarata, ez Wyl… ~
* Ismételgeti magában a deres-szakállú törpe, mikor is meghallja Gubacs nagy bejelentését. Ekkor odaugrik hozzá, vállon ragadja és odasúgja neki: *
- Csendesebben hé! Nem kell az egész fogadónak tudnia róla, hogy mi hová készülünk!
* Mikor Gubacs meghívja a fél fogadót sörre, Wertus a homlokát bal tenyerébe temeti, úgy, hogy az bal szemét is félig eltakarja. Egy pillanatra még a szája is tátva marad. Csodálkozásából csak Gubacs szavai zökkentik vissza a jelenbe. Majd mikor mind a hárman helyet foglaltak megszólal:*
- Én köszönöm, de nem sörözöm! Meg aztán ehetnénk is valamit! Bátran rendeljetek a számlát én állom!
Nos, igen, igen. Hogy hogyan jutunk oda, ahová megyünk? Reméltem ebben te fogsz nekünk segíteni Gubacs! Mivel azt mondtad, hogy az erdőből jöttél és átvágtál a lápon, gondolom ismered azt a környéket. Át kell vágnunk a lápon és az erdőn, hogy elérjük a hegyeket. Ott kell lennie a törpék ősi városának.
* Egyelőre többet nem mond arról, hogy sejtése szerint pontosan hol is van Avalurydda. Nem szeretné, hogy ez a habókos törpe rögtön közkincsé tegye ezt az értékes tudást.
Wrojthal egyetért abban, hogy az ősi város kincse őket, törpéket illeti. Mikor amaz erről beszél Wertus sűrű bólogatással jelzi, hogy egyetért vele. A vörös-szakállú kérdései bizony helyénvalóak. Ő is kérdőn néz Gubacsra, várva annak válaszát, majd így szól: *
- Ha már itt vagyunk, meséljetek valamit magatokról. Honnét jöttetek és mi szél sodort erre bennetek?
* Ez nem csak amolyan udvariassági kérdés volt részéről. Valóban kíváncsi arra, hogy kiket lökött az útjába az istennő, hogy ezt a szent célt megvalósítsák... *
//Törpe piac//
* Mikor belépnek a fogadóba Wertus akkor döbben rá igazán, hogy Gubaccsal talán nem lesz olyan egyszerű átvágni a lápon és az erdőn, mint azt elsőre gondolta. Sőt! Gubacs társaságában az is kisebb csoda lesz, ha élve kijutnak a fogadóból és a városból!*
~ Ez Wylnurana akarata, ez Wylnurana akarata, ez Wyl… ~
* Ismételgeti magában a deres-szakállú törpe, mikor is meghallja Gubacs nagy bejelentését. Ekkor odaugrik hozzá, vállon ragadja és odasúgja neki: *
- Csendesebben hé! Nem kell az egész fogadónak tudnia róla, hogy mi hová készülünk!
* Mikor Gubacs meghívja a fél fogadót sörre, Wertus a homlokát bal tenyerébe temeti, úgy, hogy az bal szemét is félig eltakarja. Egy pillanatra még a szája is tátva marad. Csodálkozásából csak Gubacs szavai zökkentik vissza a jelenbe. Majd mikor mind a hárman helyet foglaltak megszólal:*
- Én köszönöm, de nem sörözöm! Meg aztán ehetnénk is valamit! Bátran rendeljetek a számlát én állom!
Nos, igen, igen. Hogy hogyan jutunk oda, ahová megyünk? Reméltem ebben te fogsz nekünk segíteni Gubacs! Mivel azt mondtad, hogy az erdőből jöttél és átvágtál a lápon, gondolom ismered azt a környéket. Át kell vágnunk a lápon és az erdőn, hogy elérjük a hegyeket. Ott kell lennie a törpék ősi városának.
* Egyelőre többet nem mond arról, hogy sejtése szerint pontosan hol is van Avalurydda. Nem szeretné, hogy ez a habókos törpe rögtön közkincsé tegye ezt az értékes tudást.
Wrojthal egyetért abban, hogy az ősi város kincse őket, törpéket illeti. Mikor amaz erről beszél Wertus sűrű bólogatással jelzi, hogy egyetért vele. A vörös-szakállú kérdései bizony helyénvalóak. Ő is kérdőn néz Gubacsra, várva annak válaszát, majd így szól: *
- Ha már itt vagyunk, meséljetek valamit magatokról. Honnét jöttetek és mi szél sodort erre bennetek?
* Ez nem csak amolyan udvariassági kérdés volt részéről. Valóban kíváncsi arra, hogy kiket lökött az útjába az istennő, hogy ezt a szent célt megvalósítsák... *
7075. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-12-10 14:34:42
Üzenet elküldve: 2025-12-10 14:34:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Törpe piac//
* Sugdolózásra nem kerül sor, ugyanis Wrojth erősen meg van arról győződve, hogy Gubaf csak azért megy elől, mert kiszagolja a levegő alkoholtartalmából, hogy merre van a fogadó, s ha ezt nem tenné, akkor elvesztené azt az erőt, ami talpon tartaná. Nehéz ilyen állapotban egyszerre két dologra figyelni, ezért nem is gondolná, hogy figyel. Wertus szavai nem túl biztatóak. Az erdő elég nagy ahhoz, hogy könnyen eltévedjenek, ám a hegy lábáig eljutni nem lehet nagy kunszt. Leszámítva a megannyi veszélyt, ami megeheti őket. *
- Engem nem kell győzködnöd testvér. Ha valóban az erdő túloldalán pihen ez a kincs, akkor minél előbb meg kell kaparintanunk a többi faj elől. Ha egy hegyesfülű megelőzne, azt nem bírnám.
* Száját elhúzza. Bár nem teljesen van meggyőzve ennek a helynek a létezéséről, de ha a szavai igazak, úgy Wrojthnak nem kell sok biztató szó egy ilyen akcióhoz. Csupán néhány lelkes társ, akik hasonlóan felkészültek a veszélyre. Azt már nem teszi hozzá, hogy, hogyha valóban ilyen gazdagság és erő társul egy ilyen feltáráshoz, akkor azt szeretné a saját kezében tudni, még a fajtársai között is. Biztos benne, hogy ez az érzés kölcsönös. Ha valakiből király lesz, akkor előbb kell őt térde kényszeríteni, mielőtt kezen csókolna valaki mást, ebben a pozícióban. *
- Ennél alkalmasabb helyet aligha találhatnál.
* Biccent előre a pegazus irányába. Lassan ott is vannak. Aztán érkezik a felismerés, amit maga is kitalálhatott volna. Fejét enyhén megrázza, de nem mond erre egyebet. Legalább tudja, hogy honnét jött, ha már azt nem, hogy hova megy. Nehéz szülésen jutnak át, amint Gubaf megbirkózik az ajtóval, de kisvártatva mögötte sétál a vörös, bő egy méterre. Aztán amint elkiáltja, magát megáll egy pillanatra. Ha ez titok volt, akkor most vált közhírré. Csak reménykedni tud, hogy másoknak annyi fogalma van erről a névről, mint eddig neki volt. Minél kevesebben tudnak róla annál jobb. A felajánlott sört elemeli, amint az a pulthoz ér, majd mutat az egyik félreeső asztalhoz. *
- Ott jó lesz.
* Sisakját az asztalra helyezi, majd maga is leül a falnak háttal. Ha valaki feléjük tekintene, azt látni szeretné. *
~ Csak forog valami abban az üres fejedben. ~
* Talán az első kérdésére, amit maga se tehetne fel jobb időben. Szívesen válaszolna erre, de minden erejét beleadva sem tudna egy nem gúnyos választ adnia erre a kérdésre. Így mielőtt mondana valamit, aminek jutalmául sörbe áztatnák vörös szakállát, inkább belekortyol a sörébe. Jobb is így, nem ő a szakértő a hármójuk közül, bár egyiküket sem hívná annak. Megvárja, míg Wertus, a vén, válaszol erre, hátha megtud még valamit erről. *
- A jelek szerint te fogsz minket vezetni.
* Jelenti ki. Látszólag nem repdes a boldogságtól. *
- Ismered e az erdőt, vagy csak bolyongani szoktál benne?
* Szeretné előre tudni, nehogy ott érje meglepetésként, hogy az alkohollal folytatott harcon kívül sokhoz nem ért. Egy szó, mint száz, még érheti meglepetés. *
//Törpe piac//
* Sugdolózásra nem kerül sor, ugyanis Wrojth erősen meg van arról győződve, hogy Gubaf csak azért megy elől, mert kiszagolja a levegő alkoholtartalmából, hogy merre van a fogadó, s ha ezt nem tenné, akkor elvesztené azt az erőt, ami talpon tartaná. Nehéz ilyen állapotban egyszerre két dologra figyelni, ezért nem is gondolná, hogy figyel. Wertus szavai nem túl biztatóak. Az erdő elég nagy ahhoz, hogy könnyen eltévedjenek, ám a hegy lábáig eljutni nem lehet nagy kunszt. Leszámítva a megannyi veszélyt, ami megeheti őket. *
- Engem nem kell győzködnöd testvér. Ha valóban az erdő túloldalán pihen ez a kincs, akkor minél előbb meg kell kaparintanunk a többi faj elől. Ha egy hegyesfülű megelőzne, azt nem bírnám.
* Száját elhúzza. Bár nem teljesen van meggyőzve ennek a helynek a létezéséről, de ha a szavai igazak, úgy Wrojthnak nem kell sok biztató szó egy ilyen akcióhoz. Csupán néhány lelkes társ, akik hasonlóan felkészültek a veszélyre. Azt már nem teszi hozzá, hogy, hogyha valóban ilyen gazdagság és erő társul egy ilyen feltáráshoz, akkor azt szeretné a saját kezében tudni, még a fajtársai között is. Biztos benne, hogy ez az érzés kölcsönös. Ha valakiből király lesz, akkor előbb kell őt térde kényszeríteni, mielőtt kezen csókolna valaki mást, ebben a pozícióban. *
- Ennél alkalmasabb helyet aligha találhatnál.
* Biccent előre a pegazus irányába. Lassan ott is vannak. Aztán érkezik a felismerés, amit maga is kitalálhatott volna. Fejét enyhén megrázza, de nem mond erre egyebet. Legalább tudja, hogy honnét jött, ha már azt nem, hogy hova megy. Nehéz szülésen jutnak át, amint Gubaf megbirkózik az ajtóval, de kisvártatva mögötte sétál a vörös, bő egy méterre. Aztán amint elkiáltja, magát megáll egy pillanatra. Ha ez titok volt, akkor most vált közhírré. Csak reménykedni tud, hogy másoknak annyi fogalma van erről a névről, mint eddig neki volt. Minél kevesebben tudnak róla annál jobb. A felajánlott sört elemeli, amint az a pulthoz ér, majd mutat az egyik félreeső asztalhoz. *
- Ott jó lesz.
* Sisakját az asztalra helyezi, majd maga is leül a falnak háttal. Ha valaki feléjük tekintene, azt látni szeretné. *
~ Csak forog valami abban az üres fejedben. ~
* Talán az első kérdésére, amit maga se tehetne fel jobb időben. Szívesen válaszolna erre, de minden erejét beleadva sem tudna egy nem gúnyos választ adnia erre a kérdésre. Így mielőtt mondana valamit, aminek jutalmául sörbe áztatnák vörös szakállát, inkább belekortyol a sörébe. Jobb is így, nem ő a szakértő a hármójuk közül, bár egyiküket sem hívná annak. Megvárja, míg Wertus, a vén, válaszol erre, hátha megtud még valamit erről. *
- A jelek szerint te fogsz minket vezetni.
* Jelenti ki. Látszólag nem repdes a boldogságtól. *
- Ismered e az erdőt, vagy csak bolyongani szoktál benne?
* Szeretné előre tudni, nehogy ott érje meglepetésként, hogy az alkohollal folytatott harcon kívül sokhoz nem ért. Egy szó, mint száz, még érheti meglepetés. *
7074. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-12-10 13:51:52
Üzenet elküldve: 2025-12-10 13:51:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Törpe piac//
* Avalurydda. Gubacs nem tudja, mi vagy ki az, de ha fajtársainak az a legnagyobb vágyuk, hogy megtalálják, hát csak rajta. Ő is velük tart, na nem azért, mert nincs jobb dolga, hanem mert nincsenek barátai és szeretne újakat. Persze ezt nem fogja nekik bevallani. Ha kell össze is verekszik a vörössel, csak nehogy azt higgyék, hogy egy cseppet is kedveli őt. Bár tény, hogy egyelőre tényleg nem nagyon, de majd úgyis megkedveli. Így szokott ez lenni. Csak jobban meg kell ismerni a másikat!
Jó pár lépéssel a másik kettő előtt jár, nehogy elkéssen a kocsmából. Míg ők a kalandjuk részleteit beszélik át, ő magában motyog, de persze figyel a másik kettő beszédére, ha azok nem sugdolóznak végig. Hamarosan megérkezik a Pegazus fogadóhoz. *
– A bíberagyós buberki babbara bábja rágja meg a fülemet! Hiszen én innen jöttem! * Meglepettségében a homlokára csap. *
– Na, siessetek, nehogy elfogyjon a ser! * Jelez kezével, hogy jöjjenek már, majd kinyitja a fogadó vaskos faajtaját és belép rajta. Odabent a megszokott hangulat fogadja. Noha nincs még a késő esti tumultus, nem is nevezhető kihaltnak az épület. Viszont akik bent vannak többnyire kulturáltan, viszonylag csendesen beszélnek, esznek, isznak. Senki se ordibál, senki se táncol és a többi. Gubacs lép hát be elsőnek, és megtöri a csendet. Az ajtót jól nekicsapja a falnak, majd még egyszer, kevésbé erőteljesen, amikor az visszacsapódik rá. Ezután magabiztosan a pult felé veszi az irányt és széles vigyorral üdvözli a csapost. Gubacsot már jól ismerik errefelé, és bár sokat van itt, kevesen tudják, hogy akkor is ilyen zavarodott, amikor épp nem ivott. Bizonyára társai is úgy vélik, hogy be van rúgva, mint a nagykapu. *
– Ehjó, de jó! Mert élni olyan jó! * Kiáltja vidáman. * – MEGYÜNK AVALURYDDÁBA! Csapos, tölts mindenkinek egy korsó Ullamar sört! Igen, mindenkinek! Ezt a kört én állom! * Már meg is feledkezett róla, hogy egyik társa felajánlotta, hogy fizet egyet. Vagy nem felejtette el, csak így akar barátokra szert tenni. Vagy csak támadt egy előre nem várt ötlete, és mint akinek citromlével működik az agya, úgy cselekedett, ahogy a gondolat diktálta. *
– Brrr! Mi ez a szomorkás hangulat? A csicserkészi csoszoga csőlakó csúzlizza szét a homlokotokat! Nosza, valaki kerítse elő a város zenészeit, játsszanak valamit! Az este MOST kezdődik! Hol van az a Hathúros tündérkoma, aki korábban annyi szép muzsikát játszott? Az istenekre, hatok óta nem láttam, pedig én aztán mindent látok! * A közhangulat vegyes. Az ingyen sört aligha utasítják vissza a fogadóban lévők, így aztán kevés az esély arra, hogy Gubacsot meg akarnák verni a hangoskodásért – ugyanakkor lenéző pillantásokból kijut neki egy pár. *
– No, tessék csak, itt egy zsák arany, ez csak elég mindenkinek! * Azzal letesz egy 130 aranyat tartalmazó kis zsákot a pultra. Ez kezdésnek tíz korsó Ullamar sört fedez,
de ha valakinek nem jut, majd kipótolja. Annyi hétszentség, hogy neki, és két mélynövésű társának jut belőle. *
– Kösz. Na, szóval még egyszer: hogy jutunk el oda, ahova megyünk?
//Törpe piac//
* Avalurydda. Gubacs nem tudja, mi vagy ki az, de ha fajtársainak az a legnagyobb vágyuk, hogy megtalálják, hát csak rajta. Ő is velük tart, na nem azért, mert nincs jobb dolga, hanem mert nincsenek barátai és szeretne újakat. Persze ezt nem fogja nekik bevallani. Ha kell össze is verekszik a vörössel, csak nehogy azt higgyék, hogy egy cseppet is kedveli őt. Bár tény, hogy egyelőre tényleg nem nagyon, de majd úgyis megkedveli. Így szokott ez lenni. Csak jobban meg kell ismerni a másikat!
Jó pár lépéssel a másik kettő előtt jár, nehogy elkéssen a kocsmából. Míg ők a kalandjuk részleteit beszélik át, ő magában motyog, de persze figyel a másik kettő beszédére, ha azok nem sugdolóznak végig. Hamarosan megérkezik a Pegazus fogadóhoz. *
– A bíberagyós buberki babbara bábja rágja meg a fülemet! Hiszen én innen jöttem! * Meglepettségében a homlokára csap. *
– Na, siessetek, nehogy elfogyjon a ser! * Jelez kezével, hogy jöjjenek már, majd kinyitja a fogadó vaskos faajtaját és belép rajta. Odabent a megszokott hangulat fogadja. Noha nincs még a késő esti tumultus, nem is nevezhető kihaltnak az épület. Viszont akik bent vannak többnyire kulturáltan, viszonylag csendesen beszélnek, esznek, isznak. Senki se ordibál, senki se táncol és a többi. Gubacs lép hát be elsőnek, és megtöri a csendet. Az ajtót jól nekicsapja a falnak, majd még egyszer, kevésbé erőteljesen, amikor az visszacsapódik rá. Ezután magabiztosan a pult felé veszi az irányt és széles vigyorral üdvözli a csapost. Gubacsot már jól ismerik errefelé, és bár sokat van itt, kevesen tudják, hogy akkor is ilyen zavarodott, amikor épp nem ivott. Bizonyára társai is úgy vélik, hogy be van rúgva, mint a nagykapu. *
– Ehjó, de jó! Mert élni olyan jó! * Kiáltja vidáman. * – MEGYÜNK AVALURYDDÁBA! Csapos, tölts mindenkinek egy korsó Ullamar sört! Igen, mindenkinek! Ezt a kört én állom! * Már meg is feledkezett róla, hogy egyik társa felajánlotta, hogy fizet egyet. Vagy nem felejtette el, csak így akar barátokra szert tenni. Vagy csak támadt egy előre nem várt ötlete, és mint akinek citromlével működik az agya, úgy cselekedett, ahogy a gondolat diktálta. *
– Brrr! Mi ez a szomorkás hangulat? A csicserkészi csoszoga csőlakó csúzlizza szét a homlokotokat! Nosza, valaki kerítse elő a város zenészeit, játsszanak valamit! Az este MOST kezdődik! Hol van az a Hathúros tündérkoma, aki korábban annyi szép muzsikát játszott? Az istenekre, hatok óta nem láttam, pedig én aztán mindent látok! * A közhangulat vegyes. Az ingyen sört aligha utasítják vissza a fogadóban lévők, így aztán kevés az esély arra, hogy Gubacsot meg akarnák verni a hangoskodásért – ugyanakkor lenéző pillantásokból kijut neki egy pár. *
– No, tessék csak, itt egy zsák arany, ez csak elég mindenkinek! * Azzal letesz egy 130 aranyat tartalmazó kis zsákot a pultra. Ez kezdésnek tíz korsó Ullamar sört fedez,
de ha valakinek nem jut, majd kipótolja. Annyi hétszentség, hogy neki, és két mélynövésű társának jut belőle. *– Kösz. Na, szóval még egyszer: hogy jutunk el oda, ahova megyünk?
7073. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-12-05 12:32:56
Üzenet elküldve: 2025-12-05 12:32:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Fürdőház//
//Kelletlen kelme keresés//
*A lány egy kissé rémült tekintettel fordul felé, láthatóan nem számított rá, hogy valaki megérinti. Nem akarta megijeszteni, de valahogy meg kellett tudakolnia, hogy mit keres. Egy fél lépést hátra is lép, nehogy tolakodásnak gondolja a másik a kérdezősködését. Miután megtudja, hogy ruháról van szó, már egyértelmű számára, hogy a kelme tulajdonosához van szerencséje. Habár még kérdezősködhetne, hogy pontosan milyen ruháról van szó, de látja a lányon, hogy nagyon aggódik, ezért eltekint a további kérdezősködéstől. Megköszörüli a torkát és barátságosan válaszol, hogy egyértelművé tegye, hogy segíteni szeretne.*
- Azt hiszem én megtaláltam a ruháját kisasszony. *Válaszolja nyugodtan és mosolyogva, majd kezével invitálja a nőt, hogy kövesse. Az öltöző szekrényekig megy, s útközben meg is válaszolja, hogy került hozzá.*
- Nem túl rég találtam meg a földön, ahol nagyjából mutatta. Mivel épp senkit nem láttam, aki keresi, ezért gondoltam biztos helyre teszem amíg a gazdáját meg nem találom. *Ha a lány követi, akkor hamar megérkeznek egy elkerített részhez, ahol már kulccsal nyitja is az egyik öltözőszekrényt. Miközben ezzel foglalatoskodik megáll a bejáratnál egy törpe, aki láthatóan fel van öltözve, tehát nem lehet vendég, s igen szúrós szemmel és ráncolt szemöldökkel nézi Ganer ténykedését.*
- Hé, maga ott! Mit keres itt a személyzeti részen? *Ganer ösztönösen a hang irányába néz és egy pillanatra megfagy a tekintete.*
- Személyzeti?... *A törpe szigorúan mutat az ujjával a bejáratnál. A férfi kimegy megnézni és egy tábla az, amin egyértelműen az van írva, hogy „személyzeti rész”. Nagyot nyel majd visszatér a szekrényhez, aminek a kulcsa kinyitja az ajtót. Nem mintha ez bármit igazolna rajta, de az látszik, hogy volt kulcsa a szekrényhez. Ettől függetlenül meg kell magyaráznia a helyzetet.*
- Nos, a fogadó szálló vendége vagyok. Szabad dézsa hiányában a fogadós ifjú felkínálta a lehetőséget ide a fürdő részbe, s adott egy kulcsot is nekem. Ezt ő is meg fogja erősíteni önnek. *Ez még meg is magyarázza ugyan, hogy volt kulcsa a személyzet egyik szekrényéhez, de az már érdekes helyzetet szülne, ha azt is megemlítené, hogy egy idegen nő ruhája is ott lapul a szekrényében. Úgy érzi, hogy ezt már nem tudná hihetően megmagyarázni a törpének, aki feltehetően a fogadó alkalmazottja. Pedig mindkét történet igaz, és egyiket sem rossz indítékkal használta. Valami oknál fogva egy szokatlan dolgot tesz a folytatásban.*
- Itt vannak a ruháink. A feleségemét is betettem ide. Tessék drágám. *Teljes természetességgel emeli ki Alissäna ruháit, majd nyújtja át a nőnek. Tekintetében, ahogy oda fordul, van valami kérlelő ehhez a kis ártatlan szerephez, amelyet a másik bizonyára érzékelhet. Hirtelen nem tudott jobb magyarázatot adni rá, s reméli, hogy a lány nem buktatja le és a törpe megnyugszik majd a válaszok hallatán. Kérlelő tekintete marad Alissäna-n, s rajta múlik a további sorsa, hogy mit reagál erre a helyzetre.*
//Kelletlen kelme keresés//
*A lány egy kissé rémült tekintettel fordul felé, láthatóan nem számított rá, hogy valaki megérinti. Nem akarta megijeszteni, de valahogy meg kellett tudakolnia, hogy mit keres. Egy fél lépést hátra is lép, nehogy tolakodásnak gondolja a másik a kérdezősködését. Miután megtudja, hogy ruháról van szó, már egyértelmű számára, hogy a kelme tulajdonosához van szerencséje. Habár még kérdezősködhetne, hogy pontosan milyen ruháról van szó, de látja a lányon, hogy nagyon aggódik, ezért eltekint a további kérdezősködéstől. Megköszörüli a torkát és barátságosan válaszol, hogy egyértelművé tegye, hogy segíteni szeretne.*
- Azt hiszem én megtaláltam a ruháját kisasszony. *Válaszolja nyugodtan és mosolyogva, majd kezével invitálja a nőt, hogy kövesse. Az öltöző szekrényekig megy, s útközben meg is válaszolja, hogy került hozzá.*
- Nem túl rég találtam meg a földön, ahol nagyjából mutatta. Mivel épp senkit nem láttam, aki keresi, ezért gondoltam biztos helyre teszem amíg a gazdáját meg nem találom. *Ha a lány követi, akkor hamar megérkeznek egy elkerített részhez, ahol már kulccsal nyitja is az egyik öltözőszekrényt. Miközben ezzel foglalatoskodik megáll a bejáratnál egy törpe, aki láthatóan fel van öltözve, tehát nem lehet vendég, s igen szúrós szemmel és ráncolt szemöldökkel nézi Ganer ténykedését.*
- Hé, maga ott! Mit keres itt a személyzeti részen? *Ganer ösztönösen a hang irányába néz és egy pillanatra megfagy a tekintete.*
- Személyzeti?... *A törpe szigorúan mutat az ujjával a bejáratnál. A férfi kimegy megnézni és egy tábla az, amin egyértelműen az van írva, hogy „személyzeti rész”. Nagyot nyel majd visszatér a szekrényhez, aminek a kulcsa kinyitja az ajtót. Nem mintha ez bármit igazolna rajta, de az látszik, hogy volt kulcsa a szekrényhez. Ettől függetlenül meg kell magyaráznia a helyzetet.*
- Nos, a fogadó szálló vendége vagyok. Szabad dézsa hiányában a fogadós ifjú felkínálta a lehetőséget ide a fürdő részbe, s adott egy kulcsot is nekem. Ezt ő is meg fogja erősíteni önnek. *Ez még meg is magyarázza ugyan, hogy volt kulcsa a személyzet egyik szekrényéhez, de az már érdekes helyzetet szülne, ha azt is megemlítené, hogy egy idegen nő ruhája is ott lapul a szekrényében. Úgy érzi, hogy ezt már nem tudná hihetően megmagyarázni a törpének, aki feltehetően a fogadó alkalmazottja. Pedig mindkét történet igaz, és egyiket sem rossz indítékkal használta. Valami oknál fogva egy szokatlan dolgot tesz a folytatásban.*
- Itt vannak a ruháink. A feleségemét is betettem ide. Tessék drágám. *Teljes természetességgel emeli ki Alissäna ruháit, majd nyújtja át a nőnek. Tekintetében, ahogy oda fordul, van valami kérlelő ehhez a kis ártatlan szerephez, amelyet a másik bizonyára érzékelhet. Hirtelen nem tudott jobb magyarázatot adni rá, s reméli, hogy a lány nem buktatja le és a törpe megnyugszik majd a válaszok hallatán. Kérlelő tekintete marad Alissäna-n, s rajta múlik a további sorsa, hogy mit reagál erre a helyzetre.*
7072. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-12-04 14:49:07
Üzenet elküldve: 2025-12-04 14:49:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy húron pendülve//
*Nos, tény, hogy nem egy kocsmatúrát tervez a közös előadásukból kihozni, már csak ezért sem a mostani a megfelelő pillanat arra, hogy elkezdjenek dalszövegeket költeni és zenét írni, amikor abban sem biztos, hogy megtalálná a húrt a lanton, és a furulyázásról is egészen más jut épp eszébe, bár, ha nem muszáj, most épp arra sem tartana igényt.
Idő közben az is leesik neki, hogy bizony igencsak furcsán hathat a követelőzése, miszerint most és lehetőleg azonnal látni akarja Salwar férfiasságát, éppen ezért is vesz vissza a „lelkesedéséből”, és tereli a beszélgetést vissza egy kevésbé kellemetlen mederbe, nem mellesleg a frisslevegőt azt tényleg kívánja. Nagyon is.*
- Egy egész panzióm van, nem csak egy ágyam. *Jegyzi meg büszkén mosolyogva, majd ő is eltűnődik kissé.*
- De most jobban szeretnék kint lenni, úgyhogy menjünk előbb a tisztásra! Aztán, ha már eléggé átfagytunk, akkor eldöntjük, hova tovább. *Ha sikerül megbeszélniük végre a célt, akkor nincs más hátra, mint kisurranni a tilosból, ami egészen könnyedén sikerül is, miután Salwar kinyitja az ajtót. Mikor kilépnek, senki nincs a közelben, a folyosón pedig már szabad létezniük, szóval úgy tűnik, hogy ezt megúszták.*
- Amúgy… Jó húzás volt. *Jegyzi meg végül a lépcsőn lefelé menet, hisz utólag már mindent megszépít az idő, még ha olyan sok nem is telt el azóta, hogy kiakadt a mélységi átverése miatt. A boros poharak és a kancsó mondjuk fent maradt, de az már legyen a személyzet dolga. Ők ketten, hacsak Salwarnak nincs más terve, maguk mögött hagyják a fogadót, hogy a szabadban végre tényleg friss levegőt szívhassanak.*
//Egy húron pendülve//
*Nos, tény, hogy nem egy kocsmatúrát tervez a közös előadásukból kihozni, már csak ezért sem a mostani a megfelelő pillanat arra, hogy elkezdjenek dalszövegeket költeni és zenét írni, amikor abban sem biztos, hogy megtalálná a húrt a lanton, és a furulyázásról is egészen más jut épp eszébe, bár, ha nem muszáj, most épp arra sem tartana igényt.
Idő közben az is leesik neki, hogy bizony igencsak furcsán hathat a követelőzése, miszerint most és lehetőleg azonnal látni akarja Salwar férfiasságát, éppen ezért is vesz vissza a „lelkesedéséből”, és tereli a beszélgetést vissza egy kevésbé kellemetlen mederbe, nem mellesleg a frisslevegőt azt tényleg kívánja. Nagyon is.*
- Egy egész panzióm van, nem csak egy ágyam. *Jegyzi meg büszkén mosolyogva, majd ő is eltűnődik kissé.*
- De most jobban szeretnék kint lenni, úgyhogy menjünk előbb a tisztásra! Aztán, ha már eléggé átfagytunk, akkor eldöntjük, hova tovább. *Ha sikerül megbeszélniük végre a célt, akkor nincs más hátra, mint kisurranni a tilosból, ami egészen könnyedén sikerül is, miután Salwar kinyitja az ajtót. Mikor kilépnek, senki nincs a közelben, a folyosón pedig már szabad létezniük, szóval úgy tűnik, hogy ezt megúszták.*
- Amúgy… Jó húzás volt. *Jegyzi meg végül a lépcsőn lefelé menet, hisz utólag már mindent megszépít az idő, még ha olyan sok nem is telt el azóta, hogy kiakadt a mélységi átverése miatt. A boros poharak és a kancsó mondjuk fent maradt, de az már legyen a személyzet dolga. Ők ketten, hacsak Salwarnak nincs más terve, maguk mögött hagyják a fogadót, hogy a szabadban végre tényleg friss levegőt szívhassanak.*
7071. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-12-03 08:35:42
Üzenet elküldve: 2025-12-03 08:35:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Sok a zöld, mégse tájkép//
*Ő lusta? Ugyan! Csak kiéli a pihenés iránti vágyát. És habár éppen nem hajtja most egyiküket, de szavaikkal nehezen engedik el a test más vágyainak témáját.*
-Lehet róla szó.
*Hagyja ő is annyiban. A lány ismerheti már annyira, hogy tudja mennyire nem nehéz őt meggyőzni ilyesmiről. Az ékszerek kapcsán egykedvűen vállat ránt.*
-Lehet, hogy hordanék. Ha tetszik. Meg az is jó az ékszerekben, hogy ha épp nincs pénzed akkor, azt könnyen azzá lehet tenni.
*Mikor épp kevésbé kegyesek az adakozók vagy ki lettél rabolva és azt nem találták meg nálad. Előnyös az ilyesmi. A következő szavakkal vitába tudna szállni. Miért ne heverészhetnének egész nap? A szoba ki van fizetve és ha ahhoz van kedvük akkor az ilyesfajta vágyakat elnyomni bűn lenne. Bár tény, hogy neki sincs ehhez most kedve csak élvezi még az ágy kényelmét. Meg amúgy is, majd fel kell kelni enni is, ami fontos indok. A tyúkok etetésénél szerinte fontosabb hisz azok kibírják étel nélkül, de ő éhes lenne ha nem enne egész nap csak, azt a reggelit. Viszont mindezen érveket a lány belé fojtja az utolsó szavaival amikre a pap a várt választ adja.*
-Persze, hogy szeretném!
*Habár a lánnyal ellentétben neki a szellemek nem szokták megmondani a jövőt, mégis tudni véli, hogy ez az este mivel fog telni. Nyújtózkodik hát egy utolsót, felül és lemászik a könyvhöz amiben ott a már elkezdett, de még szégyentelenül kezdeti állapotban lévő rajza. Szerencsére a szénrúd is épen megúszta párosuk aktivitását így nincs is akadálya a rajz folytatásának.*
-Akkor beállnál abba a pózba amiben korábban voltál?
*Ami inkább térdelés, de az ilyen apróságokon kár fennakadni. Bár Zeekx fordított esetben lehet megtenné. Mikor pedig elégedettnek tűnik a pózzal, neki áll a műnek. Kezdésként megpróbálja kijavítani a korábban nem túl ügyesen meghúzott vonalait.*
*Ő lusta? Ugyan! Csak kiéli a pihenés iránti vágyát. És habár éppen nem hajtja most egyiküket, de szavaikkal nehezen engedik el a test más vágyainak témáját.*
-Lehet róla szó.
*Hagyja ő is annyiban. A lány ismerheti már annyira, hogy tudja mennyire nem nehéz őt meggyőzni ilyesmiről. Az ékszerek kapcsán egykedvűen vállat ránt.*
-Lehet, hogy hordanék. Ha tetszik. Meg az is jó az ékszerekben, hogy ha épp nincs pénzed akkor, azt könnyen azzá lehet tenni.
*Mikor épp kevésbé kegyesek az adakozók vagy ki lettél rabolva és azt nem találták meg nálad. Előnyös az ilyesmi. A következő szavakkal vitába tudna szállni. Miért ne heverészhetnének egész nap? A szoba ki van fizetve és ha ahhoz van kedvük akkor az ilyesfajta vágyakat elnyomni bűn lenne. Bár tény, hogy neki sincs ehhez most kedve csak élvezi még az ágy kényelmét. Meg amúgy is, majd fel kell kelni enni is, ami fontos indok. A tyúkok etetésénél szerinte fontosabb hisz azok kibírják étel nélkül, de ő éhes lenne ha nem enne egész nap csak, azt a reggelit. Viszont mindezen érveket a lány belé fojtja az utolsó szavaival amikre a pap a várt választ adja.*
-Persze, hogy szeretném!
*Habár a lánnyal ellentétben neki a szellemek nem szokták megmondani a jövőt, mégis tudni véli, hogy ez az este mivel fog telni. Nyújtózkodik hát egy utolsót, felül és lemászik a könyvhöz amiben ott a már elkezdett, de még szégyentelenül kezdeti állapotban lévő rajza. Szerencsére a szénrúd is épen megúszta párosuk aktivitását így nincs is akadálya a rajz folytatásának.*
-Akkor beállnál abba a pózba amiben korábban voltál?
*Ami inkább térdelés, de az ilyen apróságokon kár fennakadni. Bár Zeekx fordított esetben lehet megtenné. Mikor pedig elégedettnek tűnik a pózzal, neki áll a műnek. Kezdésként megpróbálja kijavítani a korábban nem túl ügyesen meghúzott vonalait.*
7070. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-12-02 19:50:13
Üzenet elküldve: 2025-12-02 19:50:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Viszlát nyár//
*Norennar a vállával löki be az ajtót. A vasalat halk, tompa hangon enged, és a fogadó melege lassan rátelepszik a hidegtől átázott ruháira. Beljebb lép, a cipője alatt felpuhult sár halk cuppanással tapad a küszöbre, de odabent a padló már száraz, meleg kőlapokkal fogadja. A Pegazus belső tere pont olyan, amilyennek mindig szerette: kevéssé zsúfolt, de nem üres; a háttérben egyenletes morajlás, néhány rövid nevetés, poharak koccanása. A kandalló oldalában a parázs vörösen izzik, a fény lassan járja be a falakat, és finoman körberajzolja a sötétebb sarkokat.
Ahogy a pult mögött ügyködő fogadós észreveszi hősün, szélesen elvigyorodig, ahogy mindig, amikor régi ismerős tér vissza. Norennar csak egy bólintással üdvözli, aztán a pult felé indul. A mozdulatain látszik, mennyire fáradt, nem lassú, de minden lépése kimért, mintha a teste még mindig számolná az órákat, amiket a nyeregben töltött.
Amikor leül, a fogadós a pultra könyökölve közelebb hajol, és a hangja rögtön megtelik kíváncsisággal.*
- Fáradtnak tűnsz. Merre jártál? Mi hírt hozol?
*Norennar arcán, száraz félmosolyt húzódik.*
- Majd erre is rátérünk, öreg barátom.
*A köpenyét leveti, majd a kandalló mellé sétál vele és felakasztja, a vízcseppek halk kopogással hullanak róla a kőre. Ezt követően visszatér a pulthoz és helyet foglal, az alkarját a pultra támasztja.
Kinyitja az erszényét, és előszed belőle tíz aranyat. 6 arany egy Rántotta, s 4 egy Tea ára. A fény megcsillan az érméken, ahogy a pultra csúsztatja.*
- Egy meleg tea. És egy rántotta.
*A fogadós a pénzre pillant, felvonja a szemöldökét, valamit dünnyög az orra alatt, majd megfordul és nekilát. A konyha felől hamarosan hallatszik a tojás sercegése, és előbb csak gyenge illatként, majd erősebben is megjelenik a pörkölt vaj aromája.
Norennar közben előveszi a pipáját. A mozdulat lassú és gyakorlott. A pipát két ujja közé fogja, megforgatja, végigsimít rajta a hüvelykujjával, mintha ellenőrizné, nem sérült-e az úton. Bár ő elázott a hosszú úton, a fa matt felülete még mindig száraz, ezt egy pillanatra jólesően nyugtázza. A pipát a pult fölé emeli, az ujjai közt pörgeti, majd a markába zárja. Egyelőre nem gyújt rá.
A tea gőze lassan emelkedik a csészéből. Az illata tiszta és növényi: citromfű friss, enyhén citromos jegye keveredik a kamilla lágy, édeskés aromájával, a háttérben pedig halványan ott van a macskamenta zöld, nyugtató illata is. A három gyógynövény együtt nem erős, inkább egyenletes, kiegyensúlyozott illatot ad, olyat, amit hosszabb útról hazatérve jólesik belélegezni. Nem émelyítő, nem túl édes, inkább olyan, ami lassan oldja ki a feszültséget az ember vállából, már azelőtt, hogy az első kortyot meginná. A mélységi lehunyja a szemét egy pillanatra, de nem a fáradtság miatt, inkább csak hogy rendezetten vegyen egy mély levegőt.
A rántotta hamarosan mellé kerül: meleg, gőzölgő, a szélein kissé megpirult. Nem tétovázik, azonnal nekilát. Norennar komótosan eszik. Nem kapkod, nem fal, minden falatot nyugodt, kimért mozdulattal vesz magához. Láthatóan nem kifejezetten éhes, inkább csak pótolja azt, amit kell. A rántotta melege lassan oldja az ázottság hidegét, ő pedig időnként leteszi a villát, hogy pihenjen egy pillanatra, mielőtt újra folytatná az evést.
Amikor végez, megtörli a kezét, előhúzza a dohányos tasakot, és kibontja. A levelek száraz, édeskés illata rögtön keveredik a körülötte terjengő rántotta és tea aromáival. A tömés hosszú, alapos folyamat: a dohányt ujjbeggyel igazítja, apró adagokban tömöríti, majd újra lazít rajta, hogy ne legyen túl tömött. A szárat a fény felé tartja, megbizonyosodik, hogy tiszta, majd óvatosan meggyújtja.
Az első slukk mély, lassan szívja, aztán kifújja, a füst sűrű csíkban emelkedik. A második könnyedebb, már megszokott ritmus. A fogadó általános zaja nem változik, de Norennar számára tompábbnak tűnik, mintha a pipa füstje elválasztaná kissé a világtól.
A fogadós nem sürgeti, csak könyököl a pult szélén, félig kérdő, félig szórakozott arckifejezéssel.
Norennar végül beszélni kezd, nem részletezve, nem magyarázva. Csak annyit mond el, amennyi feltétlenül kell, illetve egy-két érdekesebb részletet, hogy fenntartsa öreg barátja figyelmét. Egymás után rakja a mondatokat, mindet pontosan, mintha gondosan kimérné, mennyit engedhet meg magának.
A történetnek lassacskán vége szakad, azzal, hogy hősünk belép az ajtón, a fogadós pedig némán bólint, majd így felel.*
- Legalább nem unatkoztál.
*Norennar elhúzza a száját, majd megrázza a fejét, utána pimasz mosollyal az arcán felteszi a kérdést.*
- Irigykedsz?
- Ha irigykednék, nem fogadós lennék.
*A mélységi bólint. A pipát még egyszer a szájához emeli, egy utolsót szív bele, aztán lassan leteszi a pultra. A parazsat óvatos mozdulattal elnyomja, kiüríti a hamut, majd a szárat is megtisztítja, mielőtt visszatenné a helyére. A mozdulatok visszafogottak, céltudatosak; nincs bennük semmi felesleges.
Feláll, leakasztja a köpenyét, megrázza egy kicsit, hogy a vízcseppek lefolyjanak róla, majd a vállára teríti.
A fogadós oldalra billentett fejjel nézi.*
- Nem vennél ki egy szobát?
- Még nem. Dolgom van.
*Nem mond többet. A kijárat felé indul, megkerüli a két asztal között ülő vendéget, elhalad a kandalló mellett, és kilép az eső illatú utcára.*
*Norennar a vállával löki be az ajtót. A vasalat halk, tompa hangon enged, és a fogadó melege lassan rátelepszik a hidegtől átázott ruháira. Beljebb lép, a cipője alatt felpuhult sár halk cuppanással tapad a küszöbre, de odabent a padló már száraz, meleg kőlapokkal fogadja. A Pegazus belső tere pont olyan, amilyennek mindig szerette: kevéssé zsúfolt, de nem üres; a háttérben egyenletes morajlás, néhány rövid nevetés, poharak koccanása. A kandalló oldalában a parázs vörösen izzik, a fény lassan járja be a falakat, és finoman körberajzolja a sötétebb sarkokat.
Ahogy a pult mögött ügyködő fogadós észreveszi hősün, szélesen elvigyorodig, ahogy mindig, amikor régi ismerős tér vissza. Norennar csak egy bólintással üdvözli, aztán a pult felé indul. A mozdulatain látszik, mennyire fáradt, nem lassú, de minden lépése kimért, mintha a teste még mindig számolná az órákat, amiket a nyeregben töltött.
Amikor leül, a fogadós a pultra könyökölve közelebb hajol, és a hangja rögtön megtelik kíváncsisággal.*
- Fáradtnak tűnsz. Merre jártál? Mi hírt hozol?
*Norennar arcán, száraz félmosolyt húzódik.*
- Majd erre is rátérünk, öreg barátom.
*A köpenyét leveti, majd a kandalló mellé sétál vele és felakasztja, a vízcseppek halk kopogással hullanak róla a kőre. Ezt követően visszatér a pulthoz és helyet foglal, az alkarját a pultra támasztja.
Kinyitja az erszényét, és előszed belőle tíz aranyat. 6 arany egy Rántotta,
s 4 egy Tea ára. A fény megcsillan az érméken, ahogy a pultra csúsztatja.*- Egy meleg tea. És egy rántotta.
*A fogadós a pénzre pillant, felvonja a szemöldökét, valamit dünnyög az orra alatt, majd megfordul és nekilát. A konyha felől hamarosan hallatszik a tojás sercegése, és előbb csak gyenge illatként, majd erősebben is megjelenik a pörkölt vaj aromája.
Norennar közben előveszi a pipáját. A mozdulat lassú és gyakorlott. A pipát két ujja közé fogja, megforgatja, végigsimít rajta a hüvelykujjával, mintha ellenőrizné, nem sérült-e az úton. Bár ő elázott a hosszú úton, a fa matt felülete még mindig száraz, ezt egy pillanatra jólesően nyugtázza. A pipát a pult fölé emeli, az ujjai közt pörgeti, majd a markába zárja. Egyelőre nem gyújt rá.
A tea gőze lassan emelkedik a csészéből. Az illata tiszta és növényi: citromfű friss, enyhén citromos jegye keveredik a kamilla lágy, édeskés aromájával, a háttérben pedig halványan ott van a macskamenta zöld, nyugtató illata is. A három gyógynövény együtt nem erős, inkább egyenletes, kiegyensúlyozott illatot ad, olyat, amit hosszabb útról hazatérve jólesik belélegezni. Nem émelyítő, nem túl édes, inkább olyan, ami lassan oldja ki a feszültséget az ember vállából, már azelőtt, hogy az első kortyot meginná. A mélységi lehunyja a szemét egy pillanatra, de nem a fáradtság miatt, inkább csak hogy rendezetten vegyen egy mély levegőt.
A rántotta hamarosan mellé kerül: meleg, gőzölgő, a szélein kissé megpirult. Nem tétovázik, azonnal nekilát. Norennar komótosan eszik. Nem kapkod, nem fal, minden falatot nyugodt, kimért mozdulattal vesz magához. Láthatóan nem kifejezetten éhes, inkább csak pótolja azt, amit kell. A rántotta melege lassan oldja az ázottság hidegét, ő pedig időnként leteszi a villát, hogy pihenjen egy pillanatra, mielőtt újra folytatná az evést.
Amikor végez, megtörli a kezét, előhúzza a dohányos tasakot, és kibontja. A levelek száraz, édeskés illata rögtön keveredik a körülötte terjengő rántotta és tea aromáival. A tömés hosszú, alapos folyamat: a dohányt ujjbeggyel igazítja, apró adagokban tömöríti, majd újra lazít rajta, hogy ne legyen túl tömött. A szárat a fény felé tartja, megbizonyosodik, hogy tiszta, majd óvatosan meggyújtja.
Az első slukk mély, lassan szívja, aztán kifújja, a füst sűrű csíkban emelkedik. A második könnyedebb, már megszokott ritmus. A fogadó általános zaja nem változik, de Norennar számára tompábbnak tűnik, mintha a pipa füstje elválasztaná kissé a világtól.
A fogadós nem sürgeti, csak könyököl a pult szélén, félig kérdő, félig szórakozott arckifejezéssel.
Norennar végül beszélni kezd, nem részletezve, nem magyarázva. Csak annyit mond el, amennyi feltétlenül kell, illetve egy-két érdekesebb részletet, hogy fenntartsa öreg barátja figyelmét. Egymás után rakja a mondatokat, mindet pontosan, mintha gondosan kimérné, mennyit engedhet meg magának.
A történetnek lassacskán vége szakad, azzal, hogy hősünk belép az ajtón, a fogadós pedig némán bólint, majd így felel.*
- Legalább nem unatkoztál.
*Norennar elhúzza a száját, majd megrázza a fejét, utána pimasz mosollyal az arcán felteszi a kérdést.*
- Irigykedsz?
- Ha irigykednék, nem fogadós lennék.
*A mélységi bólint. A pipát még egyszer a szájához emeli, egy utolsót szív bele, aztán lassan leteszi a pultra. A parazsat óvatos mozdulattal elnyomja, kiüríti a hamut, majd a szárat is megtisztítja, mielőtt visszatenné a helyére. A mozdulatok visszafogottak, céltudatosak; nincs bennük semmi felesleges.
Feláll, leakasztja a köpenyét, megrázza egy kicsit, hogy a vízcseppek lefolyjanak róla, majd a vállára teríti.
A fogadós oldalra billentett fejjel nézi.*
- Nem vennél ki egy szobát?
- Még nem. Dolgom van.
*Nem mond többet. A kijárat felé indul, megkerüli a két asztal között ülő vendéget, elhalad a kandalló mellett, és kilép az eső illatú utcára.*
7069. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-12-02 16:22:06
Üzenet elküldve: 2025-12-02 16:22:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy húron pendülve//
* A javaslata finomnak nem mondható, de kétség kívül egyértelmű elutasításra kerül, úgyhogy nem is erőlteti tovább. Pedig tapasztalatai alapján a legjobb kocsmadalok pont részegen születnek, mert akkor tud a művész legjobban azonosulni a célközönséggel, az ivók bormámoros tömegével. Persze az is elképzelhető, hogy Merlana ennél valami emelkedettebb műben gondolkodik, ez esetben pedig tényleg célszerű lehet a józan ész.
Viszont úgy tűnik, hogy férfiasságának éke nem hagyja nyugodni a bárdot, ami már kezd némi gyanakvást ébreszteni a mélységiben. Bár még mindig itt van a lehetőség, hogy a csinos énekesnek van valamiféle furcsa berögződése, és nem várt étvágyat gerjeszt benne a fallosz látványa. Egyelőre viszont nem fog fény derülni arra, hogy miért akarja ennyire megtekinteni, mert a férfi hajthatatlan abban, hogy a nadrág rajta marad. A séta ötlete viszont tetszik neki, elgondolkodva hümmög egy sort, majd bólint. *
- A tisztás gyönyörű ilyenkor este, de akár haza is vihetsz, ha nagyon szeretnél. * Mondja elgondolkodva, egy játékos kacsintást is megenged magának. *
- Végül is, te is megmutathatod nekem az ágyad. Ki tudja, lehet, hogy akkor én is megmutatok neked valamit. Ha még mindig kíváncsi leszel rá. * Nevet fel halkan, és választ se várva már az ajtóhoz is lép, amit társasága korábban kulcsra zárt. Egyszerű mozdulattal nyitja az ajtót, és úgy lép ki rajta, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Odakint aztán a vártnak megfelelően üres a folyosó, úgyhogy ha a dalospacsirta szedi a lábait, a lebukás kockázata nélkül elhagyhatják a tett színhelyét. *
//Egy húron pendülve//
* A javaslata finomnak nem mondható, de kétség kívül egyértelmű elutasításra kerül, úgyhogy nem is erőlteti tovább. Pedig tapasztalatai alapján a legjobb kocsmadalok pont részegen születnek, mert akkor tud a művész legjobban azonosulni a célközönséggel, az ivók bormámoros tömegével. Persze az is elképzelhető, hogy Merlana ennél valami emelkedettebb műben gondolkodik, ez esetben pedig tényleg célszerű lehet a józan ész.
Viszont úgy tűnik, hogy férfiasságának éke nem hagyja nyugodni a bárdot, ami már kezd némi gyanakvást ébreszteni a mélységiben. Bár még mindig itt van a lehetőség, hogy a csinos énekesnek van valamiféle furcsa berögződése, és nem várt étvágyat gerjeszt benne a fallosz látványa. Egyelőre viszont nem fog fény derülni arra, hogy miért akarja ennyire megtekinteni, mert a férfi hajthatatlan abban, hogy a nadrág rajta marad. A séta ötlete viszont tetszik neki, elgondolkodva hümmög egy sort, majd bólint. *
- A tisztás gyönyörű ilyenkor este, de akár haza is vihetsz, ha nagyon szeretnél. * Mondja elgondolkodva, egy játékos kacsintást is megenged magának. *
- Végül is, te is megmutathatod nekem az ágyad. Ki tudja, lehet, hogy akkor én is megmutatok neked valamit. Ha még mindig kíváncsi leszel rá. * Nevet fel halkan, és választ se várva már az ajtóhoz is lép, amit társasága korábban kulcsra zárt. Egyszerű mozdulattal nyitja az ajtót, és úgy lép ki rajta, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Odakint aztán a vártnak megfelelően üres a folyosó, úgyhogy ha a dalospacsirta szedi a lábait, a lebukás kockázata nélkül elhagyhatják a tett színhelyét. *
7068. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-12-02 00:08:01
Üzenet elküldve: 2025-12-02 00:08:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy húron pendülve//
*Ha Salwar tudná, hogy valójában most sem egy olyan nővel van dolga, csupán a puszta véletlen műve, hogy a szeme éppen a megfelelő pillanatban vándorol a férfi legszebb éke felé, amely az alkoholmámoros, ködös és egyáltalán nem stabil világban hirtelen nem is tűnik annyira szépnek, akár meg is sértődhetne, de nem tudja. Ő viszont tudni akarja, hogy amit látott, annak van-e bármi köze a valósághoz, ám a nadrág közben felkerül a mélységire, a becsatolt övet látva pedig úgy érzi, minden épkézláb esélye elszállt.*
- Most? Úgy, hogy sajog a fejem, szédülök, és úgy megénekeltettél, hogy elfáradtam benne? *Nevet fel az ajánlatra a folytatást illetően, de egyébként, ha nem lenne ilyen ramaty állapotban, azonnal igent mondana rá. Amit a fogadóban mondott, hogy szeretné rendszeresíteni a közös fellépésüket, teljes mértékben komolyan gondolta, de nem biztos, hogy ez a megfelelő pillanat, hogy belevágjanak a közös munkába.
Akad azonban egy másik ötlete, amihez viszont tökéletes az időzítés, így el is hangzik a parancs, melyet követ egy vigyor is, miközben a reakciót várja.*
- Azt hiszem, hogy a kíváncsiságom nem hagy nyugodni. Meg akarom nézni, hogy mivel sikerült ennyire elkápráztatnod engem. Aztán ha tetszik, még akár az is lehet, hogy tényleg megszáll az ihlet. *Mosolyog szélesen, de végül lebiggyednek az ajkai, ráadásul egészen hirtelen, mikor egy ügyesen megfogalmazott, elutasító választ kap.*
- Jajj, ne már! Nem mondhatod, hogy ennyi volt benned, és máris pihenned kell! *Mondja fellengzősen, pedig aztán ő sincs jobb színben.* De tudod mit? Egy kis friss levegő jól esne. Szökjünk meg végre ebből a lopott szobából, aztán nem tudom, hol kötünk ki, de majd ott megmutatod. Mit szólsz? *Annyi lélekjelenléte még a részegség ellenére is maradt, hogy tudja, nem erőltetheti az akaratát, mert az gyanút szülne, és miután továbbra sem bízik abban, amit a saját szemével látott, továbbra sem akarja kellemetlen helyzetbe hozni magát. Kénytelen engedni.*
//Egy húron pendülve//
*Ha Salwar tudná, hogy valójában most sem egy olyan nővel van dolga, csupán a puszta véletlen műve, hogy a szeme éppen a megfelelő pillanatban vándorol a férfi legszebb éke felé, amely az alkoholmámoros, ködös és egyáltalán nem stabil világban hirtelen nem is tűnik annyira szépnek, akár meg is sértődhetne, de nem tudja. Ő viszont tudni akarja, hogy amit látott, annak van-e bármi köze a valósághoz, ám a nadrág közben felkerül a mélységire, a becsatolt övet látva pedig úgy érzi, minden épkézláb esélye elszállt.*
- Most? Úgy, hogy sajog a fejem, szédülök, és úgy megénekeltettél, hogy elfáradtam benne? *Nevet fel az ajánlatra a folytatást illetően, de egyébként, ha nem lenne ilyen ramaty állapotban, azonnal igent mondana rá. Amit a fogadóban mondott, hogy szeretné rendszeresíteni a közös fellépésüket, teljes mértékben komolyan gondolta, de nem biztos, hogy ez a megfelelő pillanat, hogy belevágjanak a közös munkába.
Akad azonban egy másik ötlete, amihez viszont tökéletes az időzítés, így el is hangzik a parancs, melyet követ egy vigyor is, miközben a reakciót várja.*
- Azt hiszem, hogy a kíváncsiságom nem hagy nyugodni. Meg akarom nézni, hogy mivel sikerült ennyire elkápráztatnod engem. Aztán ha tetszik, még akár az is lehet, hogy tényleg megszáll az ihlet. *Mosolyog szélesen, de végül lebiggyednek az ajkai, ráadásul egészen hirtelen, mikor egy ügyesen megfogalmazott, elutasító választ kap.*
- Jajj, ne már! Nem mondhatod, hogy ennyi volt benned, és máris pihenned kell! *Mondja fellengzősen, pedig aztán ő sincs jobb színben.* De tudod mit? Egy kis friss levegő jól esne. Szökjünk meg végre ebből a lopott szobából, aztán nem tudom, hol kötünk ki, de majd ott megmutatod. Mit szólsz? *Annyi lélekjelenléte még a részegség ellenére is maradt, hogy tudja, nem erőltetheti az akaratát, mert az gyanút szülne, és miután továbbra sem bízik abban, amit a saját szemével látott, továbbra sem akarja kellemetlen helyzetbe hozni magát. Kénytelen engedni.*
7067. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-12-01 18:06:37
Üzenet elküldve: 2025-12-01 18:06:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy húron pendülve//
* A bárdnak sok nővel volt már dolga, megszámolni se tudná, hogy mennyivel, de olyannal még nem találkozott, aki az együttlét után árgus szemekkel nézi a férfiak férfiasságát. Főleg az után, hogy ennyi pálinkát, és bort fogyasztottak. Talán pont az alkohol hatása, és a túlzott magabiztosság a veszte, és ezért sikerül Merlanának kiszúrnia, amit a férfi annyira takargatni próbált. De az is lehet, hogy csak ilyen szemfüles a nő, és bármennyire is próbálta volna rejtegetni, képtelen lett volna rá. Egyelőre erről viszont nem tud semmit, és miután meghúzza a nadrágszíjat, biztos benne, hogy már nem is fog lebukni. Viszont a folytatás olyan dolog, amivel kapcsolatban neki sincs sok ötlete. Nem tudja, hogy miről beszélgessenek, és a fürdőt is kizárná, mert akkor megint a lebukást kockáztatja. Viszont úgy érzik, tartozik annyival a kurtizánnak, hogy nem sérti meg, és nem dobja el használat után, mint egy piszkos zsebkendőt. *
- Ha gondolod, kitalálhatjuk a következő fellépésünk részleteit. * Ajánlkozik, hiszen az előbb még nagyon szeretett volna vele játszani a nő, és kíváncsi rá, hogy ez csak a köztük lévő szexuális feszültség eredménye volt, vagy őszinte érzés. Erre mondhatni választ is kap, amikor amaz ráparancsol. Meglepetten pislog néhányat. *
- Megszállt az ihlet, vagy ennyire jó voltam? * Teszi fel a kérdést vigyorogva, de egyelőre nem nyúl a nadrágja felé. *
- Legalább adj egy fertályórát, hogy kifújjam magam. Utána azt csinálhatsz velem, amit akarsz. * Vigyorog inkább, teljes mértékben bízva önön képességeiben, és az ellentétes nemre gyakorolt hatásában. *
//Egy húron pendülve//
* A bárdnak sok nővel volt már dolga, megszámolni se tudná, hogy mennyivel, de olyannal még nem találkozott, aki az együttlét után árgus szemekkel nézi a férfiak férfiasságát. Főleg az után, hogy ennyi pálinkát, és bort fogyasztottak. Talán pont az alkohol hatása, és a túlzott magabiztosság a veszte, és ezért sikerül Merlanának kiszúrnia, amit a férfi annyira takargatni próbált. De az is lehet, hogy csak ilyen szemfüles a nő, és bármennyire is próbálta volna rejtegetni, képtelen lett volna rá. Egyelőre erről viszont nem tud semmit, és miután meghúzza a nadrágszíjat, biztos benne, hogy már nem is fog lebukni. Viszont a folytatás olyan dolog, amivel kapcsolatban neki sincs sok ötlete. Nem tudja, hogy miről beszélgessenek, és a fürdőt is kizárná, mert akkor megint a lebukást kockáztatja. Viszont úgy érzik, tartozik annyival a kurtizánnak, hogy nem sérti meg, és nem dobja el használat után, mint egy piszkos zsebkendőt. *
- Ha gondolod, kitalálhatjuk a következő fellépésünk részleteit. * Ajánlkozik, hiszen az előbb még nagyon szeretett volna vele játszani a nő, és kíváncsi rá, hogy ez csak a köztük lévő szexuális feszültség eredménye volt, vagy őszinte érzés. Erre mondhatni választ is kap, amikor amaz ráparancsol. Meglepetten pislog néhányat. *
- Megszállt az ihlet, vagy ennyire jó voltam? * Teszi fel a kérdést vigyorogva, de egyelőre nem nyúl a nadrágja felé. *
- Legalább adj egy fertályórát, hogy kifújjam magam. Utána azt csinálhatsz velem, amit akarsz. * Vigyorog inkább, teljes mértékben bízva önön képességeiben, és az ellentétes nemre gyakorolt hatásában. *
7066. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-11-30 20:47:44
Üzenet elküldve: 2025-11-30 20:47:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Fürdőház//
//Kelletlen kelme keresés//
*Alissäna jellemzően éber, így aligha lehet meglepni, ám jelen helyzetben képtelen környezetére odafigyelni. Nem csoda tehát, hogy a vállát érintő kézfejre összerándul, s rémülten fordul hátra. Persze ijedtsége hamar elillan, rövidesen pedig a kérdés is eljut elméjéig.*
- Igen.
*Feleli tétován.*
- A ruháimat. Valahova oda ledobtam, és nem lelem őket.
*Folytatja, ujjával pedig valamivel távolabb a földre mutat.
Nem érzi szükségét annak, hogy tovább magyarázkodjon, hiszen még akad keresnivalója. Még a ruhát talán annyira nem is sajnálná, de a benne lévő arany bizony fájdalmas veszteség volna számára, különösen azon után, amit meg kellett tennie értük. Fejben már készül egy mentőövvel, miszerint egyik kevésbé kedvelt ékszerét eladja majd némi szívességért cserébe, de ha erre kell vetemednie bizonyosan elszontyolodik egy időre.*
//Kelletlen kelme keresés//
*Alissäna jellemzően éber, így aligha lehet meglepni, ám jelen helyzetben képtelen környezetére odafigyelni. Nem csoda tehát, hogy a vállát érintő kézfejre összerándul, s rémülten fordul hátra. Persze ijedtsége hamar elillan, rövidesen pedig a kérdés is eljut elméjéig.*
- Igen.
*Feleli tétován.*
- A ruháimat. Valahova oda ledobtam, és nem lelem őket.
*Folytatja, ujjával pedig valamivel távolabb a földre mutat.
Nem érzi szükségét annak, hogy tovább magyarázkodjon, hiszen még akad keresnivalója. Még a ruhát talán annyira nem is sajnálná, de a benne lévő arany bizony fájdalmas veszteség volna számára, különösen azon után, amit meg kellett tennie értük. Fejben már készül egy mentőövvel, miszerint egyik kevésbé kedvelt ékszerét eladja majd némi szívességért cserébe, de ha erre kell vetemednie bizonyosan elszontyolodik egy időre.*
7065. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-11-29 18:20:44
Üzenet elküldve: 2025-11-29 18:20:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy húron pendülve//
*Salwar mindent megtesz, hogy elrejtse az aprónak ugyan egyáltalán nem mondható titkát a lány elől. Egészen jól is csinálja, hisz Merlana nem is gyanakszik arra, hogy van bármiféle titok, amit rejtegetni akarnak előle, de valamiről mégiscsak megfeledkezik. A bárd kékjei mindig érdeklődve fürkészik a környezetet, hisz sosem tudhatja, hogy mikor, milyen információmorzsához juthat hozzá, ami még a hasznára válhat. Bár az együttlétük utáni fáradtság, az alkohol, a fejfájás mind ellene dolgozik, és az is csupán a véletlen műve, hogy pont jókor pillant a sötételfre, miközben a fűzője zsinórjait próbálja a tőle jelen állapotban telhető legügyesebb mozdulatokkal masnira kötni, mégis, valami furcsát, nem oda illőt vél felfedezni Salwar lábai között.*
~Mi a…? Jól láttam vagy már képzelődöm is a piától?~ *Egyelőre azonban nem szól semmit, hagyja, hogy a férfi felöltözzön. Maga sem biztos benne, hogy amit látott, azt jól látta, és rettentő kínos lenne, ha olyasmivel vádolná meg a másikat, ami csak az alkoholtól mámoros képzeletének szüleménye.*
- Nem mondtam, hogy el akarok menni. Mármint… mindegy. Szóval maradok. Épp ezért kérdezem, hogy hogyan tovább? *Más vizekre eveznek, de őt akkor sem hagyja nyugodni, amit látott. A kíváncsisága szinte megőrjíti, amin nem segít az újabb adag ital sem, amit egyszerre önt le az „énekléstől” kiszáradt torkán. A pohár, amibe a bor felét kapta aztán hangosan koppanva landol az asztalon, Merlana pedig furcsán határozott szemekkel néz újra Salwarra.*
- Húzd le a nadrágod! *Komoly utasításként hangzanak szavai, mintha valamiféle perverz színjátékot játszana csupán, ahol ő az úrnő, Salwarnak pedig engedelmeskednie kellene a parancsnak, és kielégítenie a vágyait. Tény, hogy valóban arra kíváncsi, mi van a lába között, mert eddig még csak érezte, de szemtől szemben még nem találkozott a mélységi férfiasságával. Most azonban látni akarja. Ha tévedett, és csak káprázott a szeme, akkor legfeljebb majd hamar feladja az úrnő szerepet és letérdel elé. Kevésbé volna kellemetlen, mint a tévedés.*
//Egy húron pendülve//
*Salwar mindent megtesz, hogy elrejtse az aprónak ugyan egyáltalán nem mondható titkát a lány elől. Egészen jól is csinálja, hisz Merlana nem is gyanakszik arra, hogy van bármiféle titok, amit rejtegetni akarnak előle, de valamiről mégiscsak megfeledkezik. A bárd kékjei mindig érdeklődve fürkészik a környezetet, hisz sosem tudhatja, hogy mikor, milyen információmorzsához juthat hozzá, ami még a hasznára válhat. Bár az együttlétük utáni fáradtság, az alkohol, a fejfájás mind ellene dolgozik, és az is csupán a véletlen műve, hogy pont jókor pillant a sötételfre, miközben a fűzője zsinórjait próbálja a tőle jelen állapotban telhető legügyesebb mozdulatokkal masnira kötni, mégis, valami furcsát, nem oda illőt vél felfedezni Salwar lábai között.*
~Mi a…? Jól láttam vagy már képzelődöm is a piától?~ *Egyelőre azonban nem szól semmit, hagyja, hogy a férfi felöltözzön. Maga sem biztos benne, hogy amit látott, azt jól látta, és rettentő kínos lenne, ha olyasmivel vádolná meg a másikat, ami csak az alkoholtól mámoros képzeletének szüleménye.*
- Nem mondtam, hogy el akarok menni. Mármint… mindegy. Szóval maradok. Épp ezért kérdezem, hogy hogyan tovább? *Más vizekre eveznek, de őt akkor sem hagyja nyugodni, amit látott. A kíváncsisága szinte megőrjíti, amin nem segít az újabb adag ital sem, amit egyszerre önt le az „énekléstől” kiszáradt torkán. A pohár, amibe a bor felét kapta aztán hangosan koppanva landol az asztalon, Merlana pedig furcsán határozott szemekkel néz újra Salwarra.*
- Húzd le a nadrágod! *Komoly utasításként hangzanak szavai, mintha valamiféle perverz színjátékot játszana csupán, ahol ő az úrnő, Salwarnak pedig engedelmeskednie kellene a parancsnak, és kielégítenie a vágyait. Tény, hogy valóban arra kíváncsi, mi van a lába között, mert eddig még csak érezte, de szemtől szemben még nem találkozott a mélységi férfiasságával. Most azonban látni akarja. Ha tévedett, és csak káprázott a szeme, akkor legfeljebb majd hamar feladja az úrnő szerepet és letérdel elé. Kevésbé volna kellemetlen, mint a tévedés.*
7064. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-11-29 09:31:58
Üzenet elküldve: 2025-11-29 09:31:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Esti iszogatás //
// Zárás//
*Örömmel veszi, hogy a szántóvető ember az beadta a derekát, hogy egy szép nap mikor a várost nem lengi körbe ork bűz, akkor eljussanak Lihanechbe. Elég szűk szavú a másik így egy kicsit beszéltetni kell, bár tény, hogy attól még nem lesz bőbeszédűbb. Feleslegesen nem locsog, így igazán nincs miért megszólnia. Beszélgetés közben kiderül, hogy van egy kis pincéje Fesgrarnak, ahol meg tudja húzni magát. Erre egyetértően bólogat.*
- Az remek komám. Ha beüt a ménkű, akkor vigyél be oda élelmet, vizet és reteszeld el magad. Készítsd be jó előre, hogy ne akkor kelljen kapkodnod. *Próbálja életben tartani az egyszerű embert, hogy ne itt az orkok belezzék már ki. Felkészíti, hogy tudja túlélni az ostromot, ami Tűzdereng szerint elkerülhetetlen lesz. De meg is magyarázza, hogy miért van erre szükség.*
- Nos hát, ha az orkok megostromolják a várost ott túl tudod élni. Bezárkózol kellő élelemmel és vízzel meg takaróval, hogy meg ne fagyj. A túlélésed miatt. *Röviden megmagyarázza ezt a másiknak, hogy lássa igen komoly dolgokról beszélnek most. Viszont nem csak a parasztoknak kell készülnie, hanem a harcosoknak is. Ezért Tűzdereng az indulás mellett dönt.*
- Köszönök minden komám! Ég áldjon! Most indulnom kell, de alkalmasint megkereslek a polgárnegyedben, ha a parázs is úgy akarja. *Ha a másik egy öblös törpe kézszorítást elfogad, akkor Tűzdereng ezt megejti, felszerelkezik minden holmijával és köszönés után távozik a fogadóból.*
// Zárás//
*Örömmel veszi, hogy a szántóvető ember az beadta a derekát, hogy egy szép nap mikor a várost nem lengi körbe ork bűz, akkor eljussanak Lihanechbe. Elég szűk szavú a másik így egy kicsit beszéltetni kell, bár tény, hogy attól még nem lesz bőbeszédűbb. Feleslegesen nem locsog, így igazán nincs miért megszólnia. Beszélgetés közben kiderül, hogy van egy kis pincéje Fesgrarnak, ahol meg tudja húzni magát. Erre egyetértően bólogat.*
- Az remek komám. Ha beüt a ménkű, akkor vigyél be oda élelmet, vizet és reteszeld el magad. Készítsd be jó előre, hogy ne akkor kelljen kapkodnod. *Próbálja életben tartani az egyszerű embert, hogy ne itt az orkok belezzék már ki. Felkészíti, hogy tudja túlélni az ostromot, ami Tűzdereng szerint elkerülhetetlen lesz. De meg is magyarázza, hogy miért van erre szükség.*
- Nos hát, ha az orkok megostromolják a várost ott túl tudod élni. Bezárkózol kellő élelemmel és vízzel meg takaróval, hogy meg ne fagyj. A túlélésed miatt. *Röviden megmagyarázza ezt a másiknak, hogy lássa igen komoly dolgokról beszélnek most. Viszont nem csak a parasztoknak kell készülnie, hanem a harcosoknak is. Ezért Tűzdereng az indulás mellett dönt.*
- Köszönök minden komám! Ég áldjon! Most indulnom kell, de alkalmasint megkereslek a polgárnegyedben, ha a parázs is úgy akarja. *Ha a másik egy öblös törpe kézszorítást elfogad, akkor Tűzdereng ezt megejti, felszerelkezik minden holmijával és köszönés után távozik a fogadóból.*
7063. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-11-29 00:26:48
Üzenet elküldve: 2025-11-29 00:26:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 613
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 613
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az őrség és a kürtszó//
//Zárás//
-Piszok jó kérdés, komám.
*Jegyzi meg félmosollyal a szakálla alatt, mert bár hiába tudja milyen is a háború, azt még inkább tudja, hogy milyenek az emberek, milyen mocskos dolgokra képesek és milyen elszántak tudnak lenni, mikor egymást kell pusztítaniuk. A zsoldosokról nem is beszélve, akik halállal kereskednek.*
-Á, nem úgy van az. Nem olyan rossz a helyzet, sokan járnak ám le elkölteni egy kis aranyat, nem fáj az senkinek, ők keresnek rajta, nem rosszabb a városőrség aranya sem, sőt. Meg aztán tudják, hogy a legtöbben csak egyszerű legények akik ebből élnek meg, eljárőrözgetnek az utcán és köszönik szépen, semmi mögöttes érdekük, vagy hitük nincs. Aztán ők kevésbé is szúrják a patkányok szemét.
*Persze kár volna tagadni, hogy sokan balhét keresni járnak le a kikötőbe, de ez már részletkérdés. Aztán jót nevet a törpén, főleg ahogy elképzeli hogy tényleg a nemes asszonyokat kergeti mindenféle bokrokba.*
-Igen sajnos, öreg vagyok én már ehhez.
*Jegyzi meg tréfásan, majd lassan feláll és elindul a szobája felé fel a lépcsőn.*
-Te is vigyázz magadra, és sok sikert a továbbiakhoz! Remélem jól sülnek el a dolgok, és legközelebb aranyköpenyben látlak majd. No egy kalappal!
*Teszi még hozzá, majd elbotorkál, hogy a hideg párnájának támaszthassa megfáradt arcát.*
//Az őrség és a kürtszó//
//Zárás//
-Piszok jó kérdés, komám.
*Jegyzi meg félmosollyal a szakálla alatt, mert bár hiába tudja milyen is a háború, azt még inkább tudja, hogy milyenek az emberek, milyen mocskos dolgokra képesek és milyen elszántak tudnak lenni, mikor egymást kell pusztítaniuk. A zsoldosokról nem is beszélve, akik halállal kereskednek.*
-Á, nem úgy van az. Nem olyan rossz a helyzet, sokan járnak ám le elkölteni egy kis aranyat, nem fáj az senkinek, ők keresnek rajta, nem rosszabb a városőrség aranya sem, sőt. Meg aztán tudják, hogy a legtöbben csak egyszerű legények akik ebből élnek meg, eljárőrözgetnek az utcán és köszönik szépen, semmi mögöttes érdekük, vagy hitük nincs. Aztán ők kevésbé is szúrják a patkányok szemét.
*Persze kár volna tagadni, hogy sokan balhét keresni járnak le a kikötőbe, de ez már részletkérdés. Aztán jót nevet a törpén, főleg ahogy elképzeli hogy tényleg a nemes asszonyokat kergeti mindenféle bokrokba.*
-Igen sajnos, öreg vagyok én már ehhez.
*Jegyzi meg tréfásan, majd lassan feláll és elindul a szobája felé fel a lépcsőn.*
-Te is vigyázz magadra, és sok sikert a továbbiakhoz! Remélem jól sülnek el a dolgok, és legközelebb aranyköpenyben látlak majd. No egy kalappal!
*Teszi még hozzá, majd elbotorkál, hogy a hideg párnájának támaszthassa megfáradt arcát.*
7062. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-11-28 16:51:51
Üzenet elküldve: 2025-11-28 16:51:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A mágia nyomában//
*Amíg nem kezdi el annyira felforrósítani a vizet, hogy tündér leves kezdjen főni a medencében. Felőle azt csinál a kezével a másik amit akar. A tanításával kapcsolatosan meg ő maga is örülne ha képes lenne találni egy magán tanárt aki egy két dologra megtanítja. De majd mindent idővel. Egyelőre még az aranyérméit rakosgatja félre, hogy majd azt költse el a toronyban. Remélhetőleg hamar elérkezik az a pillanat.*
-Hm. Úgy, hogy szaladhatsz fel alá mint pók a falon. Két munkáltatóm is van. És bár nem bánom, de néha fárasztó. Néha örülnék ha a szárnyaink nem csak dísznek lennének.
*Sóhajt fel mondandója végén, bár megjelenik pirosló ajkain egy elégedett fél mosoly. Mert fejében elképzelte már azt a sikert ami rá várhat a kiválasztott útja végén.
Amúgy is csak azért tűnik biztosnak a dolgában. Mert a sör meg a pálinka megtette benne a hatását.
Aljas támadása sikerrel jár és pimasz tekintetét a másikra emeli egy apró nyelv öltéssel és kacajjal együtt.*
- Azok bizony.
*Néz fel botor módon, amivel bele is esik a másik csapdájába. Jutalma pedig egy jó adag víz ami arrébb is sodorja apró termetét.*
- HÉJ..Blrlrlr..
*Kezd el kapálózni hirtelen kezével lábával, hogy ismét talpon legyen a medencében. Majd amikor végre sikerül, vöröslő dühös fejjel és villámokat szóró tekintettel marad a másikra. Ám sokáig a haragot képtelen tartani, hamar kifakad belőle a nevetés. Amit utána még néhány fröcsköléssel is párosít a másik irányába.*
- Te aljas nagy mamlasz!
*Mondja nevetve, majd a fröcskölés is abba marad. Haját, gyorsan megigazítja, hogy ismét takarja apró kerekedő formáit mellkas magasságban. De csak addig amíg visszalépdel a vízben a medence pereméig. Hogy ott karjait összefonva, támaszkodjon rá. Sőt fejét is ráhelyezi, hogy úgy folytassa tovább lazítását. Szárnyai, amik így most kilógnak a vízből. Csak lágyan legyezgeti.*
- És ne felejtsd el azt se, hogy valaki a hóna alá kap és elszalad. Vagy, hogy ahhoz is sámli kell, hogy az asztal alá nézzek. Tudom mivel jár az apró élet.
*Kuncog fel ismét, saját viccein amit már ezerszer hallott életeben.*
- Köszönöm az áramlatból most kaptam eleget. De nem mondasz butaságot. Jó lenne találni egy magán tanárt. Manapság lehet veszélyes lenne az ingoványon keresztül vágni.
*Húzza el szája szélét a gondolaton.*
*Amíg nem kezdi el annyira felforrósítani a vizet, hogy tündér leves kezdjen főni a medencében. Felőle azt csinál a kezével a másik amit akar. A tanításával kapcsolatosan meg ő maga is örülne ha képes lenne találni egy magán tanárt aki egy két dologra megtanítja. De majd mindent idővel. Egyelőre még az aranyérméit rakosgatja félre, hogy majd azt költse el a toronyban. Remélhetőleg hamar elérkezik az a pillanat.*
-Hm. Úgy, hogy szaladhatsz fel alá mint pók a falon. Két munkáltatóm is van. És bár nem bánom, de néha fárasztó. Néha örülnék ha a szárnyaink nem csak dísznek lennének.
*Sóhajt fel mondandója végén, bár megjelenik pirosló ajkain egy elégedett fél mosoly. Mert fejében elképzelte már azt a sikert ami rá várhat a kiválasztott útja végén.
Amúgy is csak azért tűnik biztosnak a dolgában. Mert a sör meg a pálinka megtette benne a hatását.
Aljas támadása sikerrel jár és pimasz tekintetét a másikra emeli egy apró nyelv öltéssel és kacajjal együtt.*
- Azok bizony.
*Néz fel botor módon, amivel bele is esik a másik csapdájába. Jutalma pedig egy jó adag víz ami arrébb is sodorja apró termetét.*
- HÉJ..Blrlrlr..
*Kezd el kapálózni hirtelen kezével lábával, hogy ismét talpon legyen a medencében. Majd amikor végre sikerül, vöröslő dühös fejjel és villámokat szóró tekintettel marad a másikra. Ám sokáig a haragot képtelen tartani, hamar kifakad belőle a nevetés. Amit utána még néhány fröcsköléssel is párosít a másik irányába.*
- Te aljas nagy mamlasz!
*Mondja nevetve, majd a fröcskölés is abba marad. Haját, gyorsan megigazítja, hogy ismét takarja apró kerekedő formáit mellkas magasságban. De csak addig amíg visszalépdel a vízben a medence pereméig. Hogy ott karjait összefonva, támaszkodjon rá. Sőt fejét is ráhelyezi, hogy úgy folytassa tovább lazítását. Szárnyai, amik így most kilógnak a vízből. Csak lágyan legyezgeti.*
- És ne felejtsd el azt se, hogy valaki a hóna alá kap és elszalad. Vagy, hogy ahhoz is sámli kell, hogy az asztal alá nézzek. Tudom mivel jár az apró élet.
*Kuncog fel ismét, saját viccein amit már ezerszer hallott életeben.*
- Köszönöm az áramlatból most kaptam eleget. De nem mondasz butaságot. Jó lenne találni egy magán tanárt. Manapság lehet veszélyes lenne az ingoványon keresztül vágni.
*Húzza el szája szélét a gondolaton.*
7061. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-11-28 13:49:56
Üzenet elküldve: 2025-11-28 13:49:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Sok a zöld, mégse tájkép//
*Jót mosolyog magában azon, hogy a fiú még csak a nyújtózkodásig jutott. Az biztos, hogyha ő hajlamos a lustálkodásra, akkor Zeekx egyenesen lusta, bár az, hogy ő kelne ki az ágyból előbb folytatni a rajzot, nem feltétlenül csak emiatt lehet. Lehet, hogy csak nyughatatlanabb természet, bár erre meg némileg pont az cáfol rá, hogy saját otthonra vágyott, amit nem lehet sátorként lebontani és tovább állni vele.
Mégis, nem pont ez az a pillanat, hogy hosszan akarna gondolkodni ilyesmin. A mai napra más volt tervezve, és bár mindez akár még változhat is a fiút és saját magát is ismerve, azért kétli, hogy éppen ez lesz az a nap, amikor újra át fogja gondolni eddigi életét és ebből kiindulva azt, hogy a jövőben mit kellene megváltoztatnia ahhoz, hogy boldogabb legyen.
Zeekx nem is tudja, de mindaz, amit mond, nagyon is illik ezekhez a gondolataihoz.*
- Igazad van. *mondja neki, bár kicsit másra, vagy másra is gondol, mint ő.* Szerencsére nekem sosem volt ilyen gondom, általában minden magától történt. Legfeljebb azt beszéltük meg, hogy hol és mikor találkozunk. De kipróbálhatnánk ettől még tényleg pár izgalmas helyen.
*Nem nagyon tud mást mondani erre, főleg, hogy most úgy érzi, hogy nem is lehetne tökéletesebb eddig ez a reggel. Ugyanakkor, bármennyire is jól esik feküdni, belátja, hogy előbb-utóbb valamelyiküknek tényleg muszáj lesz elkezdeni kimászni az ágyból.*
- Hordanál is ékszert, vagy csak tetszenek? Valahogy nem tudok elképzelni rajtad semmilyet. Ha mégis, akkor inkább bőrt, vagy szövetet. Bár jobban belegondolva, lehet, hogy az arany jól menne a hajadhoz.
*Számára az arany valahogy inkább nőies, mint férfias, de hát nem jelent semmit. Zeekx nem férfias olyan értelemben, mint egy ork hím, sem izmok, sem agyarak, de a szemében ott ég pont ugyanaz a tűz, ami kell, és hát eddig a lényegben magában sem lehetett rá semmi panasza.
Lehet, ha felvenne egy aranyláncot a nyakába, vagy nagyon máshol ékesítené arannyal magát akkor az tetszene neki, hiába gondolja most így elsőre azt, hogy nem. Egy próbát mindenesetre ez is megér majd. Legalább tudja, hogyha egyszer ajándékot akar venni majd a fiúnak majd valamiért, akkor mi lesz az.
Persze jelen pillanatban azért ennél fontosabb kérdése is akad, mint, hogy a kis pap hordana-e ékszert és, ha igen akkor milyent?*
- Mi legyen? Tudom, hogy nincs kedved felkelni még, de nem fekhetünk itt egész nap. Legalább az első rajzot be kellene fejeznünk. *mondja.* Tudod, hogy ahhoz, hogy este visszajöjjek legalább egyszer haza kell szaladnom megetetni a tyúkokat. Remélem még szeretnéd, ha este visszajönnék.
*Erre persze megint csak vigyorog, mert biztos az igenlő válaszban. Túl jó volt a múlt éjjel és a ma reggel ahhoz, hogy még legalább egy folytatás ne legyen benne. A holnap aztán megint egy másik történet lesz, de ma még ma van.*
*Jót mosolyog magában azon, hogy a fiú még csak a nyújtózkodásig jutott. Az biztos, hogyha ő hajlamos a lustálkodásra, akkor Zeekx egyenesen lusta, bár az, hogy ő kelne ki az ágyból előbb folytatni a rajzot, nem feltétlenül csak emiatt lehet. Lehet, hogy csak nyughatatlanabb természet, bár erre meg némileg pont az cáfol rá, hogy saját otthonra vágyott, amit nem lehet sátorként lebontani és tovább állni vele.
Mégis, nem pont ez az a pillanat, hogy hosszan akarna gondolkodni ilyesmin. A mai napra más volt tervezve, és bár mindez akár még változhat is a fiút és saját magát is ismerve, azért kétli, hogy éppen ez lesz az a nap, amikor újra át fogja gondolni eddigi életét és ebből kiindulva azt, hogy a jövőben mit kellene megváltoztatnia ahhoz, hogy boldogabb legyen.
Zeekx nem is tudja, de mindaz, amit mond, nagyon is illik ezekhez a gondolataihoz.*
- Igazad van. *mondja neki, bár kicsit másra, vagy másra is gondol, mint ő.* Szerencsére nekem sosem volt ilyen gondom, általában minden magától történt. Legfeljebb azt beszéltük meg, hogy hol és mikor találkozunk. De kipróbálhatnánk ettől még tényleg pár izgalmas helyen.
*Nem nagyon tud mást mondani erre, főleg, hogy most úgy érzi, hogy nem is lehetne tökéletesebb eddig ez a reggel. Ugyanakkor, bármennyire is jól esik feküdni, belátja, hogy előbb-utóbb valamelyiküknek tényleg muszáj lesz elkezdeni kimászni az ágyból.*
- Hordanál is ékszert, vagy csak tetszenek? Valahogy nem tudok elképzelni rajtad semmilyet. Ha mégis, akkor inkább bőrt, vagy szövetet. Bár jobban belegondolva, lehet, hogy az arany jól menne a hajadhoz.
*Számára az arany valahogy inkább nőies, mint férfias, de hát nem jelent semmit. Zeekx nem férfias olyan értelemben, mint egy ork hím, sem izmok, sem agyarak, de a szemében ott ég pont ugyanaz a tűz, ami kell, és hát eddig a lényegben magában sem lehetett rá semmi panasza.
Lehet, ha felvenne egy aranyláncot a nyakába, vagy nagyon máshol ékesítené arannyal magát akkor az tetszene neki, hiába gondolja most így elsőre azt, hogy nem. Egy próbát mindenesetre ez is megér majd. Legalább tudja, hogyha egyszer ajándékot akar venni majd a fiúnak majd valamiért, akkor mi lesz az.
Persze jelen pillanatban azért ennél fontosabb kérdése is akad, mint, hogy a kis pap hordana-e ékszert és, ha igen akkor milyent?*
- Mi legyen? Tudom, hogy nincs kedved felkelni még, de nem fekhetünk itt egész nap. Legalább az első rajzot be kellene fejeznünk. *mondja.* Tudod, hogy ahhoz, hogy este visszajöjjek legalább egyszer haza kell szaladnom megetetni a tyúkokat. Remélem még szeretnéd, ha este visszajönnék.
*Erre persze megint csak vigyorog, mert biztos az igenlő válaszban. Túl jó volt a múlt éjjel és a ma reggel ahhoz, hogy még legalább egy folytatás ne legyen benne. A holnap aztán megint egy másik történet lesz, de ma még ma van.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7375-7394