Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 499 (9961. - 9980. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
9980. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-05-18 23:27:03
Üzenet elküldve: 2016-05-18 23:27:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
//Rilai//
*Szemmel láthatóan nem csupán kalózunknak esik nehezére megtalálni a szavakat, vagy a gondolatokat, vagy úgy általánosságban véve eligazodni a saját érzései alkotta végtelennek tetsző útvesztőben.
Persze tudja ő is nagyon jól, túlságosan is jól, hogy az egész, ami köztük van, vagy lehetne, az némileg elrugaszkodott gondolat, elvégre kettejük élete olyannyira különbözik, hogy jobban nem is tudna talán. Ahogyan Rilai nem arra termett, hogy heteket, hónapokat várjon, aggódva, vajon a férfi visszatér-e hozzá, úgy Draenon sem lenne alkalmas arra, hogy egy helyhez kötve élje az életét, még ha a szívét oda is adná a nőnek. A kalózok életébe sajnos nem férnek bele az olyan elrugaszkodott dolgok, mint a szerelem. Vagyis, hát nyilván, persze belefér, szeretik ők a tengert, az italt a nőket, a kincseket, a szabadságot, de az igazi, nagy betűs... az nem jár.
Akárhogy is, a világgal még kalózunk sem szállhat szembe, tudja, mert már megpróbálta, s akkor szélmalomharcot vívott, tudja jól, most sem volna ez másként. Jobb is, ha újra elengedi ezt az egésze, ameddig még megteheti, és valószínűleg úgy lesz a legjobb, mindkettőjüknek.
Már éppen elhatározásra jutna az üggyel kapcsolatosan, amikor is a leány egy pillanat alatt megint keresztülhúz, felülír minden, csupán csak néhány szóval. Kalózunk arcán őszinte, szelíd mosoly terül szét, ahogy Rilai arcára pillant.*
-Akkor talán ezt kéne tennem. *szól halkan, majd felemeli a lány, az övéhez képest aprónak tetsző kezét, hogy csókot nyomjon a tenyerébe. Néhány pillanatnyi csend áll be közéjük, talán nincs is szükség szavakra igazán, ahogyan egymásra néznek, az lényegében mindent elmond helyettük.
Persze azért kalózunk sem óhajt örökkön csendben ücsörögni, az mindkettejük részéről igen létidegen volna. Felhajtja hát a bor maradékát, majd szemmel láthatóan a többé-kevésbé normálisnak mondható állapotába tér vissza.*
-Tudod, épp valami ilyesmire gondoltam, amikor megpróbáltam kifejteni az imént... *jegyzi meg, kissé ábrándos vigyor emlékével a szája sarkában.*
-Elmenekültem innen, minél messzebbre, beutaztam a fél világot, álmomban sem gondoltam volna, hogy amit keresek, az pont itt legyen... *halkan elneveti magát, majd megrázza a fejét.*
*Szemmel láthatóan nem csupán kalózunknak esik nehezére megtalálni a szavakat, vagy a gondolatokat, vagy úgy általánosságban véve eligazodni a saját érzései alkotta végtelennek tetsző útvesztőben.
Persze tudja ő is nagyon jól, túlságosan is jól, hogy az egész, ami köztük van, vagy lehetne, az némileg elrugaszkodott gondolat, elvégre kettejük élete olyannyira különbözik, hogy jobban nem is tudna talán. Ahogyan Rilai nem arra termett, hogy heteket, hónapokat várjon, aggódva, vajon a férfi visszatér-e hozzá, úgy Draenon sem lenne alkalmas arra, hogy egy helyhez kötve élje az életét, még ha a szívét oda is adná a nőnek. A kalózok életébe sajnos nem férnek bele az olyan elrugaszkodott dolgok, mint a szerelem. Vagyis, hát nyilván, persze belefér, szeretik ők a tengert, az italt a nőket, a kincseket, a szabadságot, de az igazi, nagy betűs... az nem jár.
Akárhogy is, a világgal még kalózunk sem szállhat szembe, tudja, mert már megpróbálta, s akkor szélmalomharcot vívott, tudja jól, most sem volna ez másként. Jobb is, ha újra elengedi ezt az egésze, ameddig még megteheti, és valószínűleg úgy lesz a legjobb, mindkettőjüknek.
Már éppen elhatározásra jutna az üggyel kapcsolatosan, amikor is a leány egy pillanat alatt megint keresztülhúz, felülír minden, csupán csak néhány szóval. Kalózunk arcán őszinte, szelíd mosoly terül szét, ahogy Rilai arcára pillant.*
-Akkor talán ezt kéne tennem. *szól halkan, majd felemeli a lány, az övéhez képest aprónak tetsző kezét, hogy csókot nyomjon a tenyerébe. Néhány pillanatnyi csend áll be közéjük, talán nincs is szükség szavakra igazán, ahogyan egymásra néznek, az lényegében mindent elmond helyettük.
Persze azért kalózunk sem óhajt örökkön csendben ücsörögni, az mindkettejük részéről igen létidegen volna. Felhajtja hát a bor maradékát, majd szemmel láthatóan a többé-kevésbé normálisnak mondható állapotába tér vissza.*
-Tudod, épp valami ilyesmire gondoltam, amikor megpróbáltam kifejteni az imént... *jegyzi meg, kissé ábrándos vigyor emlékével a szája sarkában.*
-Elmenekültem innen, minél messzebbre, beutaztam a fél világot, álmomban sem gondoltam volna, hogy amit keresek, az pont itt legyen... *halkan elneveti magát, majd megrázza a fejét.*
9979. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-05-18 22:43:35
Üzenet elküldve: 2016-05-18 22:43:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Draenon//
*Ezen a ponton már tényleg sokért nem adna egy jeges ülőfürdőt, ugyanis érzésre tüzet fogni, spontán elhamvadni készül. Most erre megint mi a jó francot mondjon? Nem megmondta a kalóz, hogy csak olyat kérdezzen, amire kész megtudni a választ? Na, ki a hülye?!
Próbál méricskélni, át- meg átszűrni a férfi szavait egyébként mintaszerűn, irigyelnivaló józansággal és talpraesettséggel funkcionáló agyának rostáján, s most rövidke idő alatt villámcsapás szerűen fut végig rajta egy csomó minden, ami elbillenti a mérleget. Hát milyen élete lenne a lánynak, ha nem csak hogy a testén kívül, de még elérhetetlen messzeségben is tartaná a szívét? A legkevésbé sem tudja elképzelni magát egyetlen szituációban sem, ahol ez az egész működőképes lenne. Illetve de, mint a délután folyamán kiviláglott, egyféle helyzetben érzékborzolóan passzentosak, ám az összes többiben... Ő nem arra termett, hogy a kandalló mellett hímezgessen, és napjait azzal töltse, hogy könyékig rágja a körmét az aggódástól, vagy ábrándképek selymeibe csomagolja a nagyon is földhözragadt valóságot: szíve választottja alig-alig jár haza, és akárhogy ficereg, furakszik is a leány, valószínűleg akkor is osztozni kényszerül szívén a tengerrel, a szabadsággal, tán a szabadossággal is, ebből következőleg fűvel, továbbá fával is. És a mikor majd hazajön hozzá néhanapján, azt belátja, hogy az biztosan eget-földet összeborítóan, tébolyítóan jó lesz, de aztán kezdődik megint a verkli elölről. És az neki nem kell, hiszen ő eszes lány, ennek bárki a megmondhatója. Amellett megpróbálta már ezt az egészet a nyakába venni egyszer, nem sikerült, kis híján belerokkant. Levonta a tanulságokat. Előbb földeli el magát hat láb mélyen, minthogy megint kitegye ennek magát. Őt nem fogja még egyszer levinni két vállra senki ember fia.
S miközben ezen átrágja magát, tüzetesen végignézi a pasas arcát, akit talán tudna szeretni. Azért nézi, amit lát benne, és azért, amit belelát.*
- Igen. Azt hiszem. - *Vallja meg végül csendesen. De most már tényleg térjenek vissza a vacsorához, a borhoz, a könnyed csevelyhez, különben menten jaj mindkettőjüknek.*
*Ezen a ponton már tényleg sokért nem adna egy jeges ülőfürdőt, ugyanis érzésre tüzet fogni, spontán elhamvadni készül. Most erre megint mi a jó francot mondjon? Nem megmondta a kalóz, hogy csak olyat kérdezzen, amire kész megtudni a választ? Na, ki a hülye?!
Próbál méricskélni, át- meg átszűrni a férfi szavait egyébként mintaszerűn, irigyelnivaló józansággal és talpraesettséggel funkcionáló agyának rostáján, s most rövidke idő alatt villámcsapás szerűen fut végig rajta egy csomó minden, ami elbillenti a mérleget. Hát milyen élete lenne a lánynak, ha nem csak hogy a testén kívül, de még elérhetetlen messzeségben is tartaná a szívét? A legkevésbé sem tudja elképzelni magát egyetlen szituációban sem, ahol ez az egész működőképes lenne. Illetve de, mint a délután folyamán kiviláglott, egyféle helyzetben érzékborzolóan passzentosak, ám az összes többiben... Ő nem arra termett, hogy a kandalló mellett hímezgessen, és napjait azzal töltse, hogy könyékig rágja a körmét az aggódástól, vagy ábrándképek selymeibe csomagolja a nagyon is földhözragadt valóságot: szíve választottja alig-alig jár haza, és akárhogy ficereg, furakszik is a leány, valószínűleg akkor is osztozni kényszerül szívén a tengerrel, a szabadsággal, tán a szabadossággal is, ebből következőleg fűvel, továbbá fával is. És a mikor majd hazajön hozzá néhanapján, azt belátja, hogy az biztosan eget-földet összeborítóan, tébolyítóan jó lesz, de aztán kezdődik megint a verkli elölről. És az neki nem kell, hiszen ő eszes lány, ennek bárki a megmondhatója. Amellett megpróbálta már ezt az egészet a nyakába venni egyszer, nem sikerült, kis híján belerokkant. Levonta a tanulságokat. Előbb földeli el magát hat láb mélyen, minthogy megint kitegye ennek magát. Őt nem fogja még egyszer levinni két vállra senki ember fia.
S miközben ezen átrágja magát, tüzetesen végignézi a pasas arcát, akit talán tudna szeretni. Azért nézi, amit lát benne, és azért, amit belelát.*
- Igen. Azt hiszem. - *Vallja meg végül csendesen. De most már tényleg térjenek vissza a vacsorához, a borhoz, a könnyed csevelyhez, különben menten jaj mindkettőjüknek.*
9978. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-05-18 22:02:49
Üzenet elküldve: 2016-05-18 22:02:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
//Rilai//
*Hát igen. "Ó." Megérti, teljesen megérti a dolgot, mert kalózunk maga sem igen tud dűlőre jutni magában azzal, mit is kellene mondania. Nem tudja, fogalma sincs, mi lenne az, ami ide illik, milyen szavak lennének azok, melyekkel elmondhatná, mi is az, amit érez. S ha már itt tartunk, voltaképpen tényleg, mi is lenne az?
Igen, a millió aranyérmés kérdés. Nem tudja meghatározni, nem tudja megragadni, megfogalmazni, elemezni is képtelen volna azt a számtalan, ismerősen ismeretlen érzést, ami most benne tombol, egy hatalmas örvényt alkotva a téboly tengerében, s a józanság villámai csupán elvétve hajlandók lesújtani.*
-Attól tartok. *köszörüli meg a torkát, olybá tűnik, sikerült visszaszereznie a hangját. Ez mindenesetre üdítő fejlemény, akárhonnan is nézzük.
Ha már egyszer önként hajtotta a fejét a hurokba, legalább sikerült ki is rúgnia maga alól a hordót, mert ugyebár, ha már lúd, legyen kövér, ahogyan azt mondani szokás. Ha mindezt csupán csak néhány nappal korábban mondja neki valaki, hogy a dolgok ilyen fordulatot is vehetnek, nyilvánvalóan erőteljesen képen röhögte volna az illetőt. Hogy miért? Na, vajon miért... mert kalózunk mellkasán nem viccből díszeleg az a rohadt pókot ábrázoló heg, azért. Mert megtanulta a leckét, legalábbis ezt hitte. Utóbb egész sokáig bírta, ha belegondol, hiszen majdhogynem féltucat esztendő, vagy több is eltelt már azóta... igen, bizonyosan több lesz az, inkább hét-nyolc.*
-Ha így tennék, vigyáznál rá? *hajol kicsit közelebb, hangja hasonlóan halk, fürkészőn kutatja a leány szemeit, mintha a választ inkább onnan szeretné kiolvasni.*
*Hát igen. "Ó." Megérti, teljesen megérti a dolgot, mert kalózunk maga sem igen tud dűlőre jutni magában azzal, mit is kellene mondania. Nem tudja, fogalma sincs, mi lenne az, ami ide illik, milyen szavak lennének azok, melyekkel elmondhatná, mi is az, amit érez. S ha már itt tartunk, voltaképpen tényleg, mi is lenne az?
Igen, a millió aranyérmés kérdés. Nem tudja meghatározni, nem tudja megragadni, megfogalmazni, elemezni is képtelen volna azt a számtalan, ismerősen ismeretlen érzést, ami most benne tombol, egy hatalmas örvényt alkotva a téboly tengerében, s a józanság villámai csupán elvétve hajlandók lesújtani.*
-Attól tartok. *köszörüli meg a torkát, olybá tűnik, sikerült visszaszereznie a hangját. Ez mindenesetre üdítő fejlemény, akárhonnan is nézzük.
Ha már egyszer önként hajtotta a fejét a hurokba, legalább sikerült ki is rúgnia maga alól a hordót, mert ugyebár, ha már lúd, legyen kövér, ahogyan azt mondani szokás. Ha mindezt csupán csak néhány nappal korábban mondja neki valaki, hogy a dolgok ilyen fordulatot is vehetnek, nyilvánvalóan erőteljesen képen röhögte volna az illetőt. Hogy miért? Na, vajon miért... mert kalózunk mellkasán nem viccből díszeleg az a rohadt pókot ábrázoló heg, azért. Mert megtanulta a leckét, legalábbis ezt hitte. Utóbb egész sokáig bírta, ha belegondol, hiszen majdhogynem féltucat esztendő, vagy több is eltelt már azóta... igen, bizonyosan több lesz az, inkább hét-nyolc.*
-Ha így tennék, vigyáznál rá? *hajol kicsit közelebb, hangja hasonlóan halk, fürkészőn kutatja a leány szemeit, mintha a választ inkább onnan szeretné kiolvasni.*
9977. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-05-18 21:41:30
Üzenet elküldve: 2016-05-18 21:41:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Draenon//
*Ha sikerülne neki egyszerre többfélét is éreznie, akkor egyszerre lenne megrettenve, meghatódva és talán el is fogna örömében egy-két madárkát is a környéken. Mivel a löketet, ami a vallomás végett felszöktette szívét a torka környékére, egyelőre nem képes kiértékelni vagy darabjaira elemezni, jobb híján beleszilárdul ülő pozíciójába, finom csuklóján férfi hajókötél cserzette ujjaival, csak szeme beszédes, mert hirtelen azt is elfelejti lesütni.
S ha már így esett, az elmondja helyette szavak nélkül is, hogy pillanatnyilag kívánni sem tudna mást, minthogy élete utolsó napjáig így nézzenek rá. Hogy Draenon így nézzen rá.*
- Ó. - *Nyilatkozik végül tömören és velősen, aztán kitapogatja maga mellett a borospoharát és megnedvesíti ajkait, hátha eszébe jut valami ideillő és frappáns. Nem jut: úgy tűnik a pasas megvette kilóra. Erre már elnyeldesi az egész pohár bort. Szóval, ezt azért mégsem közölheti a maga pőreségében. Hamarosan el is kezdi feszélyezni, hogy nem találja az istennek sem az ideillő szavakat, pedig sűrűn keresi, miféleképp lenne megfogalmazható a lelkében eddig jóformán észrevétlen, de a jelek szerint igencsak viharosan sarjadzó, hol szabadeséshez, hol révülethez hasonlatos vonzalom? Miért nem tudja megnevezni, hogy nem találja a szavakat? Hisz azt hiszi, ismeri már a szerelmet, nem is olyan nagyon régen akart belepusztulni, tokkal, vonóval. Volna hát mégis élet a halál előtt, ilyen is? Neki is?*
- Szóval így állunk. - *Próbálgatja hangját halkan, ha rálel.*
- Hát te is ládába rakod a szíved és a parton hagyod majd nálam, mint a tengerész a mesében? - *Kérdezi végül elsuttogva, ami leginkább nyomasztja ezzel az egésszel kapcsolatban.*
*Ha sikerülne neki egyszerre többfélét is éreznie, akkor egyszerre lenne megrettenve, meghatódva és talán el is fogna örömében egy-két madárkát is a környéken. Mivel a löketet, ami a vallomás végett felszöktette szívét a torka környékére, egyelőre nem képes kiértékelni vagy darabjaira elemezni, jobb híján beleszilárdul ülő pozíciójába, finom csuklóján férfi hajókötél cserzette ujjaival, csak szeme beszédes, mert hirtelen azt is elfelejti lesütni.
S ha már így esett, az elmondja helyette szavak nélkül is, hogy pillanatnyilag kívánni sem tudna mást, minthogy élete utolsó napjáig így nézzenek rá. Hogy Draenon így nézzen rá.*
- Ó. - *Nyilatkozik végül tömören és velősen, aztán kitapogatja maga mellett a borospoharát és megnedvesíti ajkait, hátha eszébe jut valami ideillő és frappáns. Nem jut: úgy tűnik a pasas megvette kilóra. Erre már elnyeldesi az egész pohár bort. Szóval, ezt azért mégsem közölheti a maga pőreségében. Hamarosan el is kezdi feszélyezni, hogy nem találja az istennek sem az ideillő szavakat, pedig sűrűn keresi, miféleképp lenne megfogalmazható a lelkében eddig jóformán észrevétlen, de a jelek szerint igencsak viharosan sarjadzó, hol szabadeséshez, hol révülethez hasonlatos vonzalom? Miért nem tudja megnevezni, hogy nem találja a szavakat? Hisz azt hiszi, ismeri már a szerelmet, nem is olyan nagyon régen akart belepusztulni, tokkal, vonóval. Volna hát mégis élet a halál előtt, ilyen is? Neki is?*
- Szóval így állunk. - *Próbálgatja hangját halkan, ha rálel.*
- Hát te is ládába rakod a szíved és a parton hagyod majd nálam, mint a tengerész a mesében? - *Kérdezi végül elsuttogva, ami leginkább nyomasztja ezzel az egésszel kapcsolatban.*
9976. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-05-18 21:33:10
Üzenet elküldve: 2016-05-18 21:33:10
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Ellentétek rendje - Közös hajsza //
// Majdnem felcserek… //
- Visíts csak kismalac!
* Ránt egy nagyot a kormos lábán. Tervei szerint, holmi lépcsőkorlát-félének réseiben próbálja azt megakasztani.
Azért lássuk csak a részleteket. Kormoska felfelé menekülne a lépcsőn, ő oldalról mar rá a lábára. Ugye ez csak úgy megy, hogy a hozzá közelebbi virgácsra csap le. Márpedig az átellenes lábbal nehéz lenne rugdosódni. Vagy ha mégis megy neki, akkor nemcsak ízlés, hanem csípőficamos is a Kormoska. Vagy most lett az. Akárhogy is pillangózzon, nagyot ránt rajta. S ha meg is rúgná a kezét? Legfeljebb kicsit morcos lesz és perdületből nyúl az egyik közeli asztal felé és vágja hozzá. Áh, nem. Ez nem kocsmai verekedés most. Hanem egy hülye fejűt kell a városi őrség kezére és miegymására adni. Amúgy is, kár lenne a szép bútorokért. A másik kormoskára is figyel azért, aki menekülésre biztatja a ferde hajlamút. Ha nagyon közel csápolna az ő fejéhez, másához, akkor szabad kézből repülne felé egy díjas pofon. Csillagokkal ékes méghozzá. *
// Majdnem felcserek… //
- Visíts csak kismalac!
* Ránt egy nagyot a kormos lábán. Tervei szerint, holmi lépcsőkorlát-félének réseiben próbálja azt megakasztani.
Azért lássuk csak a részleteket. Kormoska felfelé menekülne a lépcsőn, ő oldalról mar rá a lábára. Ugye ez csak úgy megy, hogy a hozzá közelebbi virgácsra csap le. Márpedig az átellenes lábbal nehéz lenne rugdosódni. Vagy ha mégis megy neki, akkor nemcsak ízlés, hanem csípőficamos is a Kormoska. Vagy most lett az. Akárhogy is pillangózzon, nagyot ránt rajta. S ha meg is rúgná a kezét? Legfeljebb kicsit morcos lesz és perdületből nyúl az egyik közeli asztal felé és vágja hozzá. Áh, nem. Ez nem kocsmai verekedés most. Hanem egy hülye fejűt kell a városi őrség kezére és miegymására adni. Amúgy is, kár lenne a szép bútorokért. A másik kormoskára is figyel azért, aki menekülésre biztatja a ferde hajlamút. Ha nagyon közel csápolna az ő fejéhez, másához, akkor szabad kézből repülne felé egy díjas pofon. Csillagokkal ékes méghozzá. *
9975. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-05-18 20:52:01
Üzenet elküldve: 2016-05-18 20:52:01
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Szelíd
//Értelmetlen fejveszejtés//
*A közjáték teljesen érthető, és jogos módon felbolydította a Pegazus mai lakóit, nem csekély pánikot és közfelháborodást keltve. Azért nem mindennapi dolog, hogy egy óriás, csak úgy, ukkmukkfukk letépje valaki fejét, s mint aki jól végezte dolgát, visszaüljön a helyére.
Az esetet követő síri csend csupán néhány döbbent percig tartott, utána szék- és asztallábak húzgálásától, ideges motyorgástól, susmustól lesz hangos a fogadó. Többen azonnal távoznak, vagy azért, mert nem akarnak hasonlóképpen járni, mint a fejvesztett törp vitéz, vagy azért, mert a kiérkező városőrökkel nem akarnak közelebbi kapcsolatba kerülni.
Ez utóbbiak egyébként az esetet követő fertályórán belül megérkeznek a helyszínre, három fegyveres képében, akik egymás után lépnek be az ajtón, lándzsával, a kézben, majd egyszerre hőkölnek hátra óriásunk láttán.*
-Őrmester, biztos benne, hogy ez jó ötlet? *pusmogja oda egyikük a középütt állónak. A megszólított szemmel láthatóan legkevésbé sincs meggyőződve afelől, hogy jó ötlet volna, de azért mégis csak ő képviseli itt a törvényt, vagy mifene, hát végül cseppet sem határozottan, de közelebb lép az óriáshoz. Karjait széttárja, lassan mozog, nehogy véletlenül feldühítse azt.*
-Hééé... jóbarát...*próbálkozik barátságosabb hangnemet megütni.*
-Figyelj csak, mi lenne, ha ezt most nyugodtan megbeszélnénk, mondjuk odakint? *mutogat az ajtó felé, majd nagyot nyel, ahogy a letépett fejet észreveszi az óriás derekán. Válla fölött hátrapillant a két beosztottjára.*
-Ti meg a rossebre vártok még itt, hozzatok erősítést! *sziszegi, mire amazok úgy eltűnnek, akár szürke szamár a ködben.*
-Először is, mind nyugodjunk meg, jó? *lép lassan közelebb az óriáshoz.*
-Mondd csak, fiam, hogy hívnak? *próbálja jobb híján húzni az időt.*
*A közjáték teljesen érthető, és jogos módon felbolydította a Pegazus mai lakóit, nem csekély pánikot és közfelháborodást keltve. Azért nem mindennapi dolog, hogy egy óriás, csak úgy, ukkmukkfukk letépje valaki fejét, s mint aki jól végezte dolgát, visszaüljön a helyére.
Az esetet követő síri csend csupán néhány döbbent percig tartott, utána szék- és asztallábak húzgálásától, ideges motyorgástól, susmustól lesz hangos a fogadó. Többen azonnal távoznak, vagy azért, mert nem akarnak hasonlóképpen járni, mint a fejvesztett törp vitéz, vagy azért, mert a kiérkező városőrökkel nem akarnak közelebbi kapcsolatba kerülni.
Ez utóbbiak egyébként az esetet követő fertályórán belül megérkeznek a helyszínre, három fegyveres képében, akik egymás után lépnek be az ajtón, lándzsával, a kézben, majd egyszerre hőkölnek hátra óriásunk láttán.*
-Őrmester, biztos benne, hogy ez jó ötlet? *pusmogja oda egyikük a középütt állónak. A megszólított szemmel láthatóan legkevésbé sincs meggyőződve afelől, hogy jó ötlet volna, de azért mégis csak ő képviseli itt a törvényt, vagy mifene, hát végül cseppet sem határozottan, de közelebb lép az óriáshoz. Karjait széttárja, lassan mozog, nehogy véletlenül feldühítse azt.*
-Hééé... jóbarát...*próbálkozik barátságosabb hangnemet megütni.*
-Figyelj csak, mi lenne, ha ezt most nyugodtan megbeszélnénk, mondjuk odakint? *mutogat az ajtó felé, majd nagyot nyel, ahogy a letépett fejet észreveszi az óriás derekán. Válla fölött hátrapillant a két beosztottjára.*
-Ti meg a rossebre vártok még itt, hozzatok erősítést! *sziszegi, mire amazok úgy eltűnnek, akár szürke szamár a ködben.*
-Először is, mind nyugodjunk meg, jó? *lép lassan közelebb az óriáshoz.*
-Mondd csak, fiam, hogy hívnak? *próbálja jobb híján húzni az időt.*
9974. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-05-18 20:34:24
Üzenet elküldve: 2016-05-18 20:34:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A fogadóban//
*Siet. Tudniillik azért, hogy minél hamarabb megtölthesse bendőjét majd újult erővel folytassa vándorlását. Bár pontosan elmondták neki az útvonalat a fogadó felé, Ő mégis meg-megállít embereket, hogy rövid útbaigazítást kérjen. Hamarosan rátalál egy épületre, amelyen egy tábla függ a következő felirattal: "Pegazus fogadó". Ahogy közelebb ér egy nagy faajtót vesz észre réz kilincsel ellátva. Benyit. Rögtön egy csengő hívja fel a fogadós figyelmét, hogy új vendég érkezett. Edyrm orrát, ami kikandikál, a csuklya alól megcsapja az ínycsiklandozó ételek illata. A pulthoz járul és szót vált a fogadóssal. Rendel magának 6 aranyért egy adag Rántottát és
hozzá 2 Szelet kenyeret 4 aranyért. .*
- Ez összesen 10 arany lesz.
*Válaszolja a fogadós és hozzáteszi:*
- Rögtön hozom.
*Hamarosan elegáns fatálcán jön a frissen készített étel.*
- Rendben, tessék! *Nyújtja át az elf az aranyat. Nemsokára semmi sem marad abból, ami most még a tálcán van. Ebéd után Edyrm kényelmesen hátradől a fa széken és lehunyja szemét, hogy ejtőzzön egyet.*
*Siet. Tudniillik azért, hogy minél hamarabb megtölthesse bendőjét majd újult erővel folytassa vándorlását. Bár pontosan elmondták neki az útvonalat a fogadó felé, Ő mégis meg-megállít embereket, hogy rövid útbaigazítást kérjen. Hamarosan rátalál egy épületre, amelyen egy tábla függ a következő felirattal: "Pegazus fogadó". Ahogy közelebb ér egy nagy faajtót vesz észre réz kilincsel ellátva. Benyit. Rögtön egy csengő hívja fel a fogadós figyelmét, hogy új vendég érkezett. Edyrm orrát, ami kikandikál, a csuklya alól megcsapja az ínycsiklandozó ételek illata. A pulthoz járul és szót vált a fogadóssal. Rendel magának 6 aranyért egy adag Rántottát és
hozzá 2 Szelet kenyeret 4 aranyért. .*- Ez összesen 10 arany lesz.
*Válaszolja a fogadós és hozzáteszi:*
- Rögtön hozom.
*Hamarosan elegáns fatálcán jön a frissen készített étel.*
- Rendben, tessék! *Nyújtja át az elf az aranyat. Nemsokára semmi sem marad abból, ami most még a tálcán van. Ebéd után Edyrm kényelmesen hátradől a fa széken és lehunyja szemét, hogy ejtőzzön egyet.*
9973. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-05-18 20:21:36
Üzenet elküldve: 2016-05-18 20:21:36
ÚJ
![>Shar' Khan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/8769_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Ellentétek rendje - Közös hajsza //
// Majdnem felcserek… //
* Éppen ragadná meg a nagyszájú félvért, mikor a semmiből tűz lobban közöttük. A hirtelen jött fény és hő miatt kezeit arcához kapja, mielőtt az megsérülne. Sajnos balja, amellyel meg akarta ragadni Dryrront… hát nem úszta meg sértetlenül, mint arca: pont az történt, mint mikor tűzbe nyúl az ember (vagy mélységi). Vagy mikor a tűz nyúl érte. Lehet válogatni. Akárhogy is, eléggé megpörkölődik, hogy ne szívesen használja. És ennek a sérülésnek kénytelen hangot is adni, bár a kitörő káosz elnyomja, hiszen nem csak ő az egyetlen, aki megijedt a tűzfaltól, nem csak ő hátrált el, pattant fel, kezdett el ordibálni (melynek az apró mellékhatása az, hogy a nemes hangját bizony elnyomják).
Káoszt akartak? Hát tessék, ez egy tökéletes alkalom arra, hogy olajra lépjen, mielőtt az őrök megérkeznének. Arixu hangjára ugyan nem figyel annyira, annak hátrálása őt is felfelé készteti.
Ekkor érkezik a lábát elmaró óriáslány. Khan nem kis meglepetésére. Mégis ki az, aki szívinfarktus nélkül bírja ki, hogy valaki megragadja a lábát lépcsőzés közben?! Na ugye! Reflexből visít fel, mint egy malac és kezeivel megtámasztva magát már lendül is a másik lába, egyenesen Alea lábat tartó csuklója felé. Legyen óriásból az ember, ez akkor sem az a fajta rúgás, ami csak úgy lepattan a bőrről.
Ha kiszabadul, akkor egyenesen felszalad, a nőstény után (még akkor is, ha odafent nem tudnak ablakon át menekülni. Vagy legalábbis nem olyan könnyen).
Ha nem sikerül kiszabadulni, úgy újabb próbálkozást tesz, attól függően, mit reagál az óriási nőszemély. *
// Majdnem felcserek… //
* Éppen ragadná meg a nagyszájú félvért, mikor a semmiből tűz lobban közöttük. A hirtelen jött fény és hő miatt kezeit arcához kapja, mielőtt az megsérülne. Sajnos balja, amellyel meg akarta ragadni Dryrront… hát nem úszta meg sértetlenül, mint arca: pont az történt, mint mikor tűzbe nyúl az ember (vagy mélységi). Vagy mikor a tűz nyúl érte. Lehet válogatni. Akárhogy is, eléggé megpörkölődik, hogy ne szívesen használja. És ennek a sérülésnek kénytelen hangot is adni, bár a kitörő káosz elnyomja, hiszen nem csak ő az egyetlen, aki megijedt a tűzfaltól, nem csak ő hátrált el, pattant fel, kezdett el ordibálni (melynek az apró mellékhatása az, hogy a nemes hangját bizony elnyomják).
Káoszt akartak? Hát tessék, ez egy tökéletes alkalom arra, hogy olajra lépjen, mielőtt az őrök megérkeznének. Arixu hangjára ugyan nem figyel annyira, annak hátrálása őt is felfelé készteti.
Ekkor érkezik a lábát elmaró óriáslány. Khan nem kis meglepetésére. Mégis ki az, aki szívinfarktus nélkül bírja ki, hogy valaki megragadja a lábát lépcsőzés közben?! Na ugye! Reflexből visít fel, mint egy malac és kezeivel megtámasztva magát már lendül is a másik lába, egyenesen Alea lábat tartó csuklója felé. Legyen óriásból az ember, ez akkor sem az a fajta rúgás, ami csak úgy lepattan a bőrről.
Ha kiszabadul, akkor egyenesen felszalad, a nőstény után (még akkor is, ha odafent nem tudnak ablakon át menekülni. Vagy legalábbis nem olyan könnyen).
Ha nem sikerül kiszabadulni, úgy újabb próbálkozást tesz, attól függően, mit reagál az óriási nőszemély. *
9972. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-05-18 20:08:46
Üzenet elküldve: 2016-05-18 20:08:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
//Harcra fel! - Sunuko , Bentrass//
*Az emeleten nem túlzottan sokat molyol, így túlzottan nem várakoztatja meg a két férfit, hogy végre elindulhassanak. Mondhatni, hogy csak jön és megy, aminek köszönhetően visszaérkezéskor megpillanthatja, amint a harcostársai már beszédbe is elegyedtek.*
~Nagyon helyes! Kovácsolódjon csak össze a csapat szépen! Eljön az idő, mikor tűzbe mennétek majd egymásért!~
*Lelép az utolsó lépcsőn, miközben reményekkel a szívében elkapja Sunuko utolsó mondatait.*
-Tudod, hogy mi a baj ezzel!? Aki irányítja őket, az körbeveszi magát élőholtak százával!
*Mosolyodik el, miközben megveregeti Sunuko vállát.*
-Szerintem a városőrök is megpróbálták kiiktatni, és majd mi is meg fogjuk próbálni, de azért csak csínján az indulatokkal, nehogy a vesztünkbe rohanjunk!
*Értelmetlen véráldozatot nem hajlandó hozni! Ha valamiért muszáj lesz meghalni, azt tegyék úgy, hogy a fővezért is magukkal rántják! Végső tervnek persze ez tökéletes, de legyen bármilyen erős is ellenfelük, félő, hogy eljutni nehezebb lesz hozzá, mint legyőzni!*
-Nos, Uraim? Indulhatunk?
*Bök a fejével a bejárat felé, majd, ha nem érkezik ellenvetés, akkor el is indul. A válla fölött hátraszól Sunukonak.*
-Na, most már nyugodtan felteheted a kérdéseidet, feltéve, ha nem hadart el mindent Bentrass. Amire tudok, választ adok!
*Nem fog véka alá rejteni semmit sem, hiszen a bizalom alapja az őszinteség, és bizalom nélkül nem szívesen harcolna a társai oldalán.*
-Bentrass, ez rád is vonatkozik! Te sem régen érkeztél a városba, nemde!?
*Kilép a fogadó ajtaján, hogy ismét a főtéren találja magát.*
*Az emeleten nem túlzottan sokat molyol, így túlzottan nem várakoztatja meg a két férfit, hogy végre elindulhassanak. Mondhatni, hogy csak jön és megy, aminek köszönhetően visszaérkezéskor megpillanthatja, amint a harcostársai már beszédbe is elegyedtek.*
~Nagyon helyes! Kovácsolódjon csak össze a csapat szépen! Eljön az idő, mikor tűzbe mennétek majd egymásért!~
*Lelép az utolsó lépcsőn, miközben reményekkel a szívében elkapja Sunuko utolsó mondatait.*
-Tudod, hogy mi a baj ezzel!? Aki irányítja őket, az körbeveszi magát élőholtak százával!
*Mosolyodik el, miközben megveregeti Sunuko vállát.*
-Szerintem a városőrök is megpróbálták kiiktatni, és majd mi is meg fogjuk próbálni, de azért csak csínján az indulatokkal, nehogy a vesztünkbe rohanjunk!
*Értelmetlen véráldozatot nem hajlandó hozni! Ha valamiért muszáj lesz meghalni, azt tegyék úgy, hogy a fővezért is magukkal rántják! Végső tervnek persze ez tökéletes, de legyen bármilyen erős is ellenfelük, félő, hogy eljutni nehezebb lesz hozzá, mint legyőzni!*
-Nos, Uraim? Indulhatunk?
*Bök a fejével a bejárat felé, majd, ha nem érkezik ellenvetés, akkor el is indul. A válla fölött hátraszól Sunukonak.*
-Na, most már nyugodtan felteheted a kérdéseidet, feltéve, ha nem hadart el mindent Bentrass. Amire tudok, választ adok!
*Nem fog véka alá rejteni semmit sem, hiszen a bizalom alapja az őszinteség, és bizalom nélkül nem szívesen harcolna a társai oldalán.*
-Bentrass, ez rád is vonatkozik! Te sem régen érkeztél a városba, nemde!?
*Kilép a fogadó ajtaján, hogy ismét a főtéren találja magát.*
9971. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-05-18 18:44:56
Üzenet elküldve: 2016-05-18 18:44:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Értelmetlen fejveszejtés//
*Norhärt nem figyelte, hogy hova tér be, csak azt tudta, hogy fáradt lábait pihentetnie, száraz torkát pedig felüdítenie kell. Így hát amint megérkezett Artheniorba nem figyelvén a különféle épületek cégéreit, címereit befordult a legelső fogadónak tűnő épület ajtaján. Beléptével megannyi boldogan iszogató alak meglepetését nyerte el, zavartatni azonban nem nagyon zavartatta magát. Rendelt egy sört és helyet foglalt az ivó lehető legszélreesőbb asztalánál, természetesen magányosan. .*
*S most is ott ül, hintázva a széken, kezében egy méretes és vaskos könyvvel melynek arannyal díszített borítójára a következő címet írták: Hit és egyéb ártalmak. Az óriás szájában méretes pipával, pöfékelve nyitja ki könyvét az első oldalon, de mielőtt hozzákezdene, székét alaphelyzetbe állítva előrehajol, hogy söröskupájáért nyúljon, majd hatalmasat kortyol és megtörölvén habossá vált bajszát újra hintázásba kezd, vigyázva, hogy a köpenye alatt helyet foglaló fejek, melyeknek tulajdonosai a városba vezető úton vesztették életüket nehogy elővillanjanak. A szék egy hatalmas, fájdalomtól teli nyikordulásban nyilvánul meg, magára vonzva néhány rosszindulatú tekintetet. *
*Norhärt újult erővel vág neki könyvének, ezúttal az alkohol segítségére számítva. Ki is nyitja azt egy teljesen véletlenszerű oldalon melyre a következő bölcsességet írták.*
~A legjobb nevelő a szeszélyes gyermekkor~*Olvassa Norhärt majd elgondolkozik a saját gyerekkorán.*
~Szeszélyes gyermekkor, mint nevelő... ennek a könyvnek a szerzője lefogadom, hogy egész életében a fenekét nyalatta a szüleivel. Nem tudja ez, hogy mi a gyűrődés.~*Dünnyögi magában Norhärt majd megigazítja szájában a pipát és megismételve sörivási szekvenciáját ismét belelapoz a könyvébe és magában fellolvassa a következő idézetet.*
~A legboldogabb ember fiatal koráig él~*Norhärt bár nem mutatja ki, de minden dühét felhasználva elképzeli a könyv szerzőjét, ahogy harcifokosa nyelével a felismerhetetlenségig ütlegeli, majd tetemét a folyó ragadozó-halainak adományozza.*
~Ez a mocsok mégis mit tud a fiatalkori halálról! Mit tud ez életem szerelméről, ki fiával a szíve alatt ment a sírba. Mit tud ez a kurafi a fivéreimről és a húgomról, kik idő előtt hagyták el e viágot?!~*Norhärt dühödten vágja könyvét az asztalhoz, úgy, hogy majdnem beszakadt. A hatalmas koppanás megannyi tekintetet vonzott vonz magára, kellemetlen helyzetbe hozva ezzel az óriást. A feszült levegő azonban megtörik, és az összes csapszék-beli alak visszafordul a saját dolgához. Norhärt ismét belekortyol sörébe, majd kezébeveszi pipáját és kiengedi szájából a füstöt. Székébe hátradől, majd nyikorgások kíséretében hátradől székében és a fogadóban levők tekintetei között manőverezve fürkészve az eseményeket, gondolataiba merül.*
~Fiatalság... Voltam én fiatal? Nem hinném...~*Az óriás elmosolyodik, halkan felnevet.*~Emlékszem, mikor Mötthegorth-tal meglestük az erdei patakban mosakodó, mezítelen lányokat. Én véletlen ráléptem egy ágra, majd a gyönyörűséges Mhrydä megfordult. Akkor láttam először meztelenül... Milyen szép volt. És most milyen szép lenne ha élne. És a gyermekük... Minden este az ölébe vette volna és mesélt volna neki, csak úgy, mint ahogy vele is tette az apja. Ha jobb apa lettem volna. Ha...~
*Norhärt szemébe könny csordul, de gyorsan le is törli, hisz nem vetne jó fényt rá, egy óriásra, ha egy nyilvános helyen könnyes szemekkel látják. Úgy dönt elvonatkoztat az emlékektől és valami vidámabb időtöltés keres magának, mint a nosztalgiázás. Hatalmasat kortyol sörébe, de még mindig csak a felénél jár a korsónak, így felkészül a hosszú időzésre. Tekintete, csak úgy mint a fogadó többi alakjának tekintete, az ivó közepén található asztal tetején táncoló három részeg ifjúra téved. Egyikük egy törpenövésű ember, a másik kettő két fiatal törp. Kezeikkel kardviadalokat és nyíllövéseket utánoznak, valamiféle ősi csatát játszanak el. Ám egyik pillanatról a másikra abbahagyják műsorukat, mert a törpenövésű tekintete összetalálkozik a mosolígó Norhärtéval, kinek tekintete egyből közönyössé válik.*
-Te! Te óriás!*Ordítja a részeg törpe*-Jól jönnél a műsorunkba! Épp azt adjuk elő, miként aratott győzelmet Morhä, a legendás bandavezér egy tucatnyi paraszton! Ősi történet! Illenél bele! Persze nem mint bandavezér... Sokkal inkább egy paraszt szerepében!*A törpe részeges poénjára az egész fogadó felkacag, Norhärt azonban nem törődik vele*
~Inkább nem szólok hozzá, a helyzet csak rosszabra fordulhat.~*Az óriás bár döntést hoz agában, a törpenövésű tovább feszegeti a húrt*-Te mocskos állat, te! Te égimeszelő, figyelj ide! Tán nem hallasz szőrös füledtől?*Az egész fogadó kacagásban tört ki, az egyik iszákos le is fordult a székről.*
-Felelj ha nem vagy bolond! Te rohadt malac! Te senkiházi! Fattya vagy te troll anyádnak, s goblin anyádnak! Felelj, ha van még becsületed!*Norhart ekkor megelégeli mindazt mit fejéhez vágtak és jámbor tekintetét a törpe felé fordítja*-Horhärt.*Szólal meg Norhärt. A törpe nem tudja mire vélni a cselekedetet, ezért hangosan felkacag.*-Lemészárolom az egész családod, te retek!
*Az óriásban ekkor elpattan a húr. Érzi magán a kacagás szégyenét és érzi, ahogy elveszíti a becsületét. Hatalmas reccsenés közepette felpattan ültőhelyéről és kezét pedig a törpenövésű pofázmányára tapasztja, s mielőtt az egy hangot is kiadhatna a száján egy laza mozdulattal eltöri a nyakát. A lefagyott tömeg meglepetésére az óriás még nem végez, hanem egy könnyed rántással letépi a törpe élettelen fejét. Hirtelen mozdulattal visszahuppan a székére, a törpe fejét pedig a hajánál fogva az oldalára köti. Hatalmas köpést intéz a törpenövésű megcsonkított és vonagló hullájára, majd hatlmasat kortyol sörébe és a fogadóbeliekhez fordulva így szól*-Norhärt!
A hozzászólás írója (Norhärt Raegnärd) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.05.18 18:45:24
*Norhärt nem figyelte, hogy hova tér be, csak azt tudta, hogy fáradt lábait pihentetnie, száraz torkát pedig felüdítenie kell. Így hát amint megérkezett Artheniorba nem figyelvén a különféle épületek cégéreit, címereit befordult a legelső fogadónak tűnő épület ajtaján. Beléptével megannyi boldogan iszogató alak meglepetését nyerte el, zavartatni azonban nem nagyon zavartatta magát. Rendelt egy sört és helyet foglalt az ivó lehető legszélreesőbb asztalánál, természetesen magányosan.
.**S most is ott ül, hintázva a széken, kezében egy méretes és vaskos könyvvel melynek arannyal díszített borítójára a következő címet írták: Hit és egyéb ártalmak. Az óriás szájában méretes pipával, pöfékelve nyitja ki könyvét az első oldalon, de mielőtt hozzákezdene, székét alaphelyzetbe állítva előrehajol, hogy söröskupájáért nyúljon, majd hatalmasat kortyol és megtörölvén habossá vált bajszát újra hintázásba kezd, vigyázva, hogy a köpenye alatt helyet foglaló fejek, melyeknek tulajdonosai a városba vezető úton vesztették életüket nehogy elővillanjanak. A szék egy hatalmas, fájdalomtól teli nyikordulásban nyilvánul meg, magára vonzva néhány rosszindulatú tekintetet. *
*Norhärt újult erővel vág neki könyvének, ezúttal az alkohol segítségére számítva. Ki is nyitja azt egy teljesen véletlenszerű oldalon melyre a következő bölcsességet írták.*
~A legjobb nevelő a szeszélyes gyermekkor~*Olvassa Norhärt majd elgondolkozik a saját gyerekkorán.*
~Szeszélyes gyermekkor, mint nevelő... ennek a könyvnek a szerzője lefogadom, hogy egész életében a fenekét nyalatta a szüleivel. Nem tudja ez, hogy mi a gyűrődés.~*Dünnyögi magában Norhärt majd megigazítja szájában a pipát és megismételve sörivási szekvenciáját ismét belelapoz a könyvébe és magában fellolvassa a következő idézetet.*
~A legboldogabb ember fiatal koráig él~*Norhärt bár nem mutatja ki, de minden dühét felhasználva elképzeli a könyv szerzőjét, ahogy harcifokosa nyelével a felismerhetetlenségig ütlegeli, majd tetemét a folyó ragadozó-halainak adományozza.*
~Ez a mocsok mégis mit tud a fiatalkori halálról! Mit tud ez életem szerelméről, ki fiával a szíve alatt ment a sírba. Mit tud ez a kurafi a fivéreimről és a húgomról, kik idő előtt hagyták el e viágot?!~*Norhärt dühödten vágja könyvét az asztalhoz, úgy, hogy majdnem beszakadt. A hatalmas koppanás megannyi tekintetet vonzott vonz magára, kellemetlen helyzetbe hozva ezzel az óriást. A feszült levegő azonban megtörik, és az összes csapszék-beli alak visszafordul a saját dolgához. Norhärt ismét belekortyol sörébe, majd kezébeveszi pipáját és kiengedi szájából a füstöt. Székébe hátradől, majd nyikorgások kíséretében hátradől székében és a fogadóban levők tekintetei között manőverezve fürkészve az eseményeket, gondolataiba merül.*
~Fiatalság... Voltam én fiatal? Nem hinném...~*Az óriás elmosolyodik, halkan felnevet.*~Emlékszem, mikor Mötthegorth-tal meglestük az erdei patakban mosakodó, mezítelen lányokat. Én véletlen ráléptem egy ágra, majd a gyönyörűséges Mhrydä megfordult. Akkor láttam először meztelenül... Milyen szép volt. És most milyen szép lenne ha élne. És a gyermekük... Minden este az ölébe vette volna és mesélt volna neki, csak úgy, mint ahogy vele is tette az apja. Ha jobb apa lettem volna. Ha...~
*Norhärt szemébe könny csordul, de gyorsan le is törli, hisz nem vetne jó fényt rá, egy óriásra, ha egy nyilvános helyen könnyes szemekkel látják. Úgy dönt elvonatkoztat az emlékektől és valami vidámabb időtöltés keres magának, mint a nosztalgiázás. Hatalmasat kortyol sörébe, de még mindig csak a felénél jár a korsónak, így felkészül a hosszú időzésre. Tekintete, csak úgy mint a fogadó többi alakjának tekintete, az ivó közepén található asztal tetején táncoló három részeg ifjúra téved. Egyikük egy törpenövésű ember, a másik kettő két fiatal törp. Kezeikkel kardviadalokat és nyíllövéseket utánoznak, valamiféle ősi csatát játszanak el. Ám egyik pillanatról a másikra abbahagyják műsorukat, mert a törpenövésű tekintete összetalálkozik a mosolígó Norhärtéval, kinek tekintete egyből közönyössé válik.*
-Te! Te óriás!*Ordítja a részeg törpe*-Jól jönnél a műsorunkba! Épp azt adjuk elő, miként aratott győzelmet Morhä, a legendás bandavezér egy tucatnyi paraszton! Ősi történet! Illenél bele! Persze nem mint bandavezér... Sokkal inkább egy paraszt szerepében!*A törpe részeges poénjára az egész fogadó felkacag, Norhärt azonban nem törődik vele*
~Inkább nem szólok hozzá, a helyzet csak rosszabra fordulhat.~*Az óriás bár döntést hoz agában, a törpenövésű tovább feszegeti a húrt*-Te mocskos állat, te! Te égimeszelő, figyelj ide! Tán nem hallasz szőrös füledtől?*Az egész fogadó kacagásban tört ki, az egyik iszákos le is fordult a székről.*
-Felelj ha nem vagy bolond! Te rohadt malac! Te senkiházi! Fattya vagy te troll anyádnak, s goblin anyádnak! Felelj, ha van még becsületed!*Norhart ekkor megelégeli mindazt mit fejéhez vágtak és jámbor tekintetét a törpe felé fordítja*-Horhärt.*Szólal meg Norhärt. A törpe nem tudja mire vélni a cselekedetet, ezért hangosan felkacag.*-Lemészárolom az egész családod, te retek!
*Az óriásban ekkor elpattan a húr. Érzi magán a kacagás szégyenét és érzi, ahogy elveszíti a becsületét. Hatalmas reccsenés közepette felpattan ültőhelyéről és kezét pedig a törpenövésű pofázmányára tapasztja, s mielőtt az egy hangot is kiadhatna a száján egy laza mozdulattal eltöri a nyakát. A lefagyott tömeg meglepetésére az óriás még nem végez, hanem egy könnyed rántással letépi a törpe élettelen fejét. Hirtelen mozdulattal visszahuppan a székére, a törpe fejét pedig a hajánál fogva az oldalára köti. Hatalmas köpést intéz a törpenövésű megcsonkított és vonagló hullájára, majd hatlmasat kortyol sörébe és a fogadóbeliekhez fordulva így szól*-Norhärt!
A hozzászólás írója (Norhärt Raegnärd) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.05.18 18:45:24
9970. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-05-18 15:09:36
Üzenet elküldve: 2016-05-18 15:09:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Futár érkezik//
*Már esteledik, amikor Sylweran megkapja az üzenetet.
Felvont szemöldökkel olvassa annak sorait. Az még rendben, hogy visszamondták a vacsorameghívást a szülők... hiszen nem ők hívták, hanem Sylweran szinte bekéredzkedett, habár nem is az ő ötlete volt. És amúgy is hasonlóra számított - ez pedig még mindig jobb, mintha odaérkezvén okozna a személye kellemetlenségeket.
Ám az, hogy elnézést kérnek Zeruphine viselkedéséért... igazából nem is érti, hogy miért. A lány semmi kivetnivalót nem tett. De nem ostoba ő, gyanítja azért, hogy a meghívás miatt, amit a szülei megkérdezése nélkül tett, de nem érzi, hogy ezért bocsánatot kellene kérnie bárkinek is. Főképp, hogy számított ilyenekre a férfi.
Ám a fecnin már muszáj mosolyognia. Hazudna, ha azt mondaná, nem számított valami hasonlóra is.*
- Köszönöm. *veszi át azt az üzenetet is a futártól, ám mielőtt az elindulna, megállítja a fiút a vállánál fogva, és egy szál fehér tulipánt nyújt neki. Nem is tudja, miért, de valahogy ezt érezte Zeruhoz illőnek.*
- Ezt ejtsd majd Zeruphine úrnőd ajtaja elé, ha senki nem lát.
*Reméli, hogy a futár majd megteszi. Csak egy kis kedvességnek gondolta a lánynak. Ha áll a meghívás, akkor azért, ha pedig így alakul, ahogyan alakult is, egy kis vigasznak.
A futár elmegy, Sylwerannak pedig nem marad más, mint a várakozás. Tudja, hogy hová, és mikor... ő pedig biztosan ott lesz.*
//Futár érkezik//
*Már esteledik, amikor Sylweran megkapja az üzenetet.
Felvont szemöldökkel olvassa annak sorait. Az még rendben, hogy visszamondták a vacsorameghívást a szülők... hiszen nem ők hívták, hanem Sylweran szinte bekéredzkedett, habár nem is az ő ötlete volt. És amúgy is hasonlóra számított - ez pedig még mindig jobb, mintha odaérkezvén okozna a személye kellemetlenségeket.
Ám az, hogy elnézést kérnek Zeruphine viselkedéséért... igazából nem is érti, hogy miért. A lány semmi kivetnivalót nem tett. De nem ostoba ő, gyanítja azért, hogy a meghívás miatt, amit a szülei megkérdezése nélkül tett, de nem érzi, hogy ezért bocsánatot kellene kérnie bárkinek is. Főképp, hogy számított ilyenekre a férfi.
Ám a fecnin már muszáj mosolyognia. Hazudna, ha azt mondaná, nem számított valami hasonlóra is.*
- Köszönöm. *veszi át azt az üzenetet is a futártól, ám mielőtt az elindulna, megállítja a fiút a vállánál fogva, és egy szál fehér tulipánt nyújt neki. Nem is tudja, miért, de valahogy ezt érezte Zeruhoz illőnek.*
- Ezt ejtsd majd Zeruphine úrnőd ajtaja elé, ha senki nem lát.
*Reméli, hogy a futár majd megteszi. Csak egy kis kedvességnek gondolta a lánynak. Ha áll a meghívás, akkor azért, ha pedig így alakul, ahogyan alakult is, egy kis vigasznak.
A futár elmegy, Sylwerannak pedig nem marad más, mint a várakozás. Tudja, hogy hová, és mikor... ő pedig biztosan ott lesz.*
9969. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-05-18 12:01:19
Üzenet elküldve: 2016-05-18 12:01:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Testvérháború//
*A fiatal Yazir már épp válaszolna bátyjának, hogy merről érkezett Artheniorba mikor váratlan dolog történik. Két Városőr nyit be a pegazusban. Yazir tudja, hogy őt keresik. Így felkel ültéből, hogy észrevegye a két katona. Valamit suttognak a fiatal férfinek, majd aggodalmas tekintettel fordul vissza bátyjához. Odalép mellé, majd kezét nyújtja.*
-Mennem kell! A szegénynegyedben kigyulladt egy ház! Az emberek bennégtek. Ideje azt tennem ami a helyes! Tarts velem, vagy maradj! A barakkban mindig megtalálsz. Csak szólj az őröknek, hogy kit keresel. *Mondja a fiú, majd elindul kifelé a pegazusból a két őrrel.*
*A fiatal Yazir már épp válaszolna bátyjának, hogy merről érkezett Artheniorba mikor váratlan dolog történik. Két Városőr nyit be a pegazusban. Yazir tudja, hogy őt keresik. Így felkel ültéből, hogy észrevegye a két katona. Valamit suttognak a fiatal férfinek, majd aggodalmas tekintettel fordul vissza bátyjához. Odalép mellé, majd kezét nyújtja.*
-Mennem kell! A szegénynegyedben kigyulladt egy ház! Az emberek bennégtek. Ideje azt tennem ami a helyes! Tarts velem, vagy maradj! A barakkban mindig megtalálsz. Csak szólj az őröknek, hogy kit keresel. *Mondja a fiú, majd elindul kifelé a pegazusból a két őrrel.*
9968. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-05-18 08:32:05
Üzenet elküldve: 2016-05-18 08:32:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
//Rilai//
*A férfi szemmel láthatóan komolyan küzd a méltóságáért, de ahogy ugyebár, miképpen tengrészéknél azt mondani szokás, ez a hajó már elment.
~Jöjjön utánam a tűzvész...~
Mondana ő okosakat, mondana nagyjából bármit, hogy a témát elterelje, a szavak, melyek máskor oly könnyedén, s természetesen gördülnek le ajkáról, sokszor kéretlenül is, most valahogyan csak nem jönnek. Szinte már összerezzen a nő hirtelen érintésére, tekintetét annak kezére kapja.*
-Ahol... *megköszörüli a torkát.
~Miért száraz ez ennyire, mintha tapló lenne, fujj, és egyébként is, nincs itt túl meleg?~ gondolja, de ezt is csak addig, amíg pillantását el nem kapják a tengermély őzikeszemek, mert onnantól kezdve már teljesen mindegy. Teljesen nyilvánvalóan tisztában van azzal, hogy ezt rendesen benézte, ráadásul sikerült teljesen, önerőből, minden külső segítség nélkül.
~Gratulálok, Kapitány.~
Jöhet a taps és a függöny. Illetve utóbbi aligha, ahhoz nem ivott sajnos eleget, pedig milyen egyszerű is volna! Persze a dolgoknak nem feltétlenül kell egyszerűnek lenniük, de még csak igazságosnak sem, ahogy a mellékelt ábra is mutatja.*
-Ahol megtaláltam a Kincset. *böki ki végül nagy nehezen, félszeg mosollyal, tenyerét felfelé fordítja, ujjait a másik csuklójára fűzi. Szeretne még mondani, annyi minden mást is, mesélni a lánynak, történeteket, megnevettetni, látni az arcán azt a megkapóan őszinte érdeklődést, minden és mindenki iránt. Csak látni a mosolyát.
Belekortyol a borába, de lehetőség szerint nem töri meg a szemkontaktust, ó a világért sem, az utolsó harsonaszóig el tudna veszni a nő szemeiben.*
*A férfi szemmel láthatóan komolyan küzd a méltóságáért, de ahogy ugyebár, miképpen tengrészéknél azt mondani szokás, ez a hajó már elment.
~Jöjjön utánam a tűzvész...~
Mondana ő okosakat, mondana nagyjából bármit, hogy a témát elterelje, a szavak, melyek máskor oly könnyedén, s természetesen gördülnek le ajkáról, sokszor kéretlenül is, most valahogyan csak nem jönnek. Szinte már összerezzen a nő hirtelen érintésére, tekintetét annak kezére kapja.*
-Ahol... *megköszörüli a torkát.
~Miért száraz ez ennyire, mintha tapló lenne, fujj, és egyébként is, nincs itt túl meleg?~ gondolja, de ezt is csak addig, amíg pillantását el nem kapják a tengermély őzikeszemek, mert onnantól kezdve már teljesen mindegy. Teljesen nyilvánvalóan tisztában van azzal, hogy ezt rendesen benézte, ráadásul sikerült teljesen, önerőből, minden külső segítség nélkül.
~Gratulálok, Kapitány.~
Jöhet a taps és a függöny. Illetve utóbbi aligha, ahhoz nem ivott sajnos eleget, pedig milyen egyszerű is volna! Persze a dolgoknak nem feltétlenül kell egyszerűnek lenniük, de még csak igazságosnak sem, ahogy a mellékelt ábra is mutatja.*
-Ahol megtaláltam a Kincset. *böki ki végül nagy nehezen, félszeg mosollyal, tenyerét felfelé fordítja, ujjait a másik csuklójára fűzi. Szeretne még mondani, annyi minden mást is, mesélni a lánynak, történeteket, megnevettetni, látni az arcán azt a megkapóan őszinte érdeklődést, minden és mindenki iránt. Csak látni a mosolyát.
Belekortyol a borába, de lehetőség szerint nem töri meg a szemkontaktust, ó a világért sem, az utolsó harsonaszóig el tudna veszni a nő szemeiben.*
9967. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-05-18 08:12:29
Üzenet elküldve: 2016-05-18 08:12:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Draenon//
*A kalóz szavairól eszébe jut, amit előző este látott, a férfi hátán. A nem is négy, de nyolc hosszú és igen csúf hegcsík, amit minden bizonnyal szintén korbács csókolt egykor a másik bőrére. Szeretné, de nem meri megkérdezni, mit követett hát el, hogy ilyen súlyos és nagy árat kellett érte fizetnie, de végül úgy látja, a ma este könnyed hangulatát nem rontaná el ezzel, nem akarja, hogy Draenon könnyed és jókedvű arckifejezését megint leernyőzze a régmúlt fájdalmas emlékeinek árnya. Ma nem, megállapodtak.
A felemás válaszra vállat von - úgy tapasztalta, hogy ha a kalóz nem ért egyet az adott topikkal, vagy még inkább, nem foglalkoztatja az túlsággal, akkor egy ilyen beleegyező és semmilyen félmondattal szokta megakasztani a témát, Rilai pedig nem erőlteti. Nála sokkal okosabbak, bölcsebbek is szoktak az élet miértjéről és hogyanjáról agyalni, nem egyen egy egész emberöltőn keresztül, így hát aligha volna elég az ő egyszerű észjárása, vagy a napjukból hátralévő pár óra, hogy nagy revelációkat fedjenek fel az ügyet illetően.*
- Igen, kábé addig - *Dobja az egyik csupaszra hántolt combcsontot a tálra.* - Én szívesen beszélgetek ilyesmikről, mert olyan sokan vagyunk és sokfélén gondolkodunk, és szeretnék mindenféle szemszöget megismerni ezekről a dolgokról.
*Ajkai közé veszi mutatóujját, aztán akkurátusan letörölgeti zsírfoltos kezét az ölébe ejtett asztalkendőben, miközben tovább hallgatja a másikat. Aztán hamar felkapja a fejét a szokottnál kissé komolyabb, szelídebb hangnemre, és türelmetlenül füle mögé tűri az egyik arcába hulló renitens hajtincset.
Hisz is a fülének, meg nem is, és tettlegességig fajulón, ösztönösen kap a pillanat után: ráfonja ujjait a másik asztalon nyugvó csuklójára a bennrekedt félmondat hallatán.*
- Ahol? - *Kérdi csendesen, nem eresztve a pasast a kutyaszorítóból. Érti ő, persze, hogy érti, azért fészkelődik a gyomra felett az a megfoghatatlan melegség, aminek amúgy semmi köze az ételhez, a borhoz, de alighanem a mai napon ez az eddigi legőszintébb pillanat kettejük között, ezért muszáj tovább firtatnia a dolgot, mert valahogy el kell döntenie, a megbeszéltek szerint lehetőség szerint a mai este folyamán mégpedig, hogy tud-e, akar-e hinni a megejtő habitusú ám kissé zsiványtermészetű férfiúnak, vagy maradnak egymásnak alkalmi időtöltés, egyszeri kaland. Öklömnyinek tetsző, kifejező borostyánszeme akkor is kitartóan keresi a másik tekintetét, ha az jóformán mindent érdekesebbnek talál jelenleg közvetlen környezetében: Az asztal faerezetét, evőeszközöket, ételmaradékokat. Rilai kivárja.*
*A kalóz szavairól eszébe jut, amit előző este látott, a férfi hátán. A nem is négy, de nyolc hosszú és igen csúf hegcsík, amit minden bizonnyal szintén korbács csókolt egykor a másik bőrére. Szeretné, de nem meri megkérdezni, mit követett hát el, hogy ilyen súlyos és nagy árat kellett érte fizetnie, de végül úgy látja, a ma este könnyed hangulatát nem rontaná el ezzel, nem akarja, hogy Draenon könnyed és jókedvű arckifejezését megint leernyőzze a régmúlt fájdalmas emlékeinek árnya. Ma nem, megállapodtak.
A felemás válaszra vállat von - úgy tapasztalta, hogy ha a kalóz nem ért egyet az adott topikkal, vagy még inkább, nem foglalkoztatja az túlsággal, akkor egy ilyen beleegyező és semmilyen félmondattal szokta megakasztani a témát, Rilai pedig nem erőlteti. Nála sokkal okosabbak, bölcsebbek is szoktak az élet miértjéről és hogyanjáról agyalni, nem egyen egy egész emberöltőn keresztül, így hát aligha volna elég az ő egyszerű észjárása, vagy a napjukból hátralévő pár óra, hogy nagy revelációkat fedjenek fel az ügyet illetően.*
- Igen, kábé addig - *Dobja az egyik csupaszra hántolt combcsontot a tálra.* - Én szívesen beszélgetek ilyesmikről, mert olyan sokan vagyunk és sokfélén gondolkodunk, és szeretnék mindenféle szemszöget megismerni ezekről a dolgokról.
*Ajkai közé veszi mutatóujját, aztán akkurátusan letörölgeti zsírfoltos kezét az ölébe ejtett asztalkendőben, miközben tovább hallgatja a másikat. Aztán hamar felkapja a fejét a szokottnál kissé komolyabb, szelídebb hangnemre, és türelmetlenül füle mögé tűri az egyik arcába hulló renitens hajtincset.
Hisz is a fülének, meg nem is, és tettlegességig fajulón, ösztönösen kap a pillanat után: ráfonja ujjait a másik asztalon nyugvó csuklójára a bennrekedt félmondat hallatán.*
- Ahol? - *Kérdi csendesen, nem eresztve a pasast a kutyaszorítóból. Érti ő, persze, hogy érti, azért fészkelődik a gyomra felett az a megfoghatatlan melegség, aminek amúgy semmi köze az ételhez, a borhoz, de alighanem a mai napon ez az eddigi legőszintébb pillanat kettejük között, ezért muszáj tovább firtatnia a dolgot, mert valahogy el kell döntenie, a megbeszéltek szerint lehetőség szerint a mai este folyamán mégpedig, hogy tud-e, akar-e hinni a megejtő habitusú ám kissé zsiványtermészetű férfiúnak, vagy maradnak egymásnak alkalmi időtöltés, egyszeri kaland. Öklömnyinek tetsző, kifejező borostyánszeme akkor is kitartóan keresi a másik tekintetét, ha az jóformán mindent érdekesebbnek talál jelenleg közvetlen környezetében: Az asztal faerezetét, evőeszközöket, ételmaradékokat. Rilai kivárja.*
9966. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-05-17 23:09:07
Üzenet elküldve: 2016-05-17 23:09:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
// Arany Hajnal, az iparos szövetség toborzása - Bárkinek //
*Turrog nagyot sóhajtva lép be a Pegazus fogadóba. ~Végre.~ Hosszú utat tett meg a mai nap, amin nem sokat segített kialvatlansága sem. A legjobb lesz, hogyha a mai napra már pihenőt fúj és eltölt néhány órát a fogadóban. ~Egy szobát se utasítanék vissza... szerencsére nem is kell.~ Pillant teli pénzes zacskóira a harcos. Az utóbbi időben nem sok kiadása volt, viszont rengeteg helyen megfordult. Feltódult egy kevés arany, ami most nagyon is a hasznára válik.*
- Szép napot. *Int a pultos felé ahogy lehúzza kesztyűjét kezéről.* Egy levest, de jó vaskosat. Mellé meg pálinkát, de dupla adagot. Hosszú utam és nehéz napom volt. *teszi hozzá mellékesen, nem mintha bármiféle magyarázat kéne fogyasztására.
Nem sokat kell várnia, a kocsmáros hamar el- majd pedig feltűnik a konyha ajtóban. Egy kezében egy emberes fatálat, a másikban pedig egy bedugaszolt üveget tart. A pulthoz érve gyorsan egy átlagosnál valamivel szebb fémpoharat húz elő, amit Turrog nagyon is értékel. Kedveli, hogyha megkapja a neki járó bánásmódot. ~Persze, a pultos már jól ideje nézheti az ábrázatom. Évek óta már...~ Mereng el halkan, miközben a férfi kiszolgálja. A gőzölgő Őzragu leves finoman landol előtte, amiért készséggel ki is fizeti a 9 aranyat. A leves után a pohár is megérkezik, amiben már gyanúsan hullámzik az erős Pálinka. Turrog nem időzik sokat, kiszámolja az érte járó 32 tallért. *
- Jó étvágyat. *Biccent felé a férfi zsebretéve az aranyakat. Már lépne is tovább, azonban a törpe felemelve kézfejét megállja készteti.*
- Egy papirost ha hozna, tollal tintával, ha szabad... meg egy szeget. Kifizetem azt is az este folyamán. *Ezzel tekintetét vissza is fordítja fejadagnyi levese fölé, mely már hihetetlenül hívogatja.
Nem kell sokat várnia, az eszközöket hamar megkapja a fogadóstól. Néhány percig csupán némán bámulja a sárgás felületet, mígnem végül lassan írni kezd. Szépen, lassan formázza a betűket, majd a mondatok után aláírását is odabiggyeszti. Nem kell sokat elmélkednie, hiszen az idetartó hosszú úton többször is megfogalmazta felhívásának mondatait. Amint elkészült a papíros, helyéről felállva egy szembetűnő oszlophoz baktat, ahol is egy erős mozdulat kíséretében kitűzi azt.*
"Mesterek!
Úgy érzed többre vagy hivatott? Jól forog a kezedben a kalapács, a tű vagy akár a kaptafa? Minden tehetséged megvan ahhoz, hogy sikeres legyél, csupán egy műhelyre lenne szükséged? Nos, ne keress tovább!
Néhány szerencsésen kiosztott kardcsapás és egy kevés támogatás után én, Turrog a Behemót, egy egészen szép kis manufaktúrára tettem szert Amon Ruadh területén, ahol szívesen látok minden szorgos kezet aki hajlandó megdolgozni a neki járó bérért!
Csak úgy szikrázik a kezed alatt a fém?
Rengeteg hozzáértő kovácsra van szügségünk, akiket profi felszerelés vár!
A finomabb munkákat szereted?
Ötvös-műhelyünk csak rád vár!
Jól forog kezedben a kard, de üres a zsebed?
Járd a környéket a mi nevünkben, különböző megbízásainkat teljesítve!
A további szép napot,
Turrog a Behemót"
*Még végül egy pillantást vet munkájára, majd büszkén visszasétál helyére. Az a pálinka nem issza meg magát.*
*Turrog nagyot sóhajtva lép be a Pegazus fogadóba. ~Végre.~ Hosszú utat tett meg a mai nap, amin nem sokat segített kialvatlansága sem. A legjobb lesz, hogyha a mai napra már pihenőt fúj és eltölt néhány órát a fogadóban. ~Egy szobát se utasítanék vissza... szerencsére nem is kell.~ Pillant teli pénzes zacskóira a harcos. Az utóbbi időben nem sok kiadása volt, viszont rengeteg helyen megfordult. Feltódult egy kevés arany, ami most nagyon is a hasznára válik.*
- Szép napot. *Int a pultos felé ahogy lehúzza kesztyűjét kezéről.* Egy levest, de jó vaskosat. Mellé meg pálinkát, de dupla adagot. Hosszú utam és nehéz napom volt. *teszi hozzá mellékesen, nem mintha bármiféle magyarázat kéne fogyasztására.
Nem sokat kell várnia, a kocsmáros hamar el- majd pedig feltűnik a konyha ajtóban. Egy kezében egy emberes fatálat, a másikban pedig egy bedugaszolt üveget tart. A pulthoz érve gyorsan egy átlagosnál valamivel szebb fémpoharat húz elő, amit Turrog nagyon is értékel. Kedveli, hogyha megkapja a neki járó bánásmódot. ~Persze, a pultos már jól ideje nézheti az ábrázatom. Évek óta már...~ Mereng el halkan, miközben a férfi kiszolgálja. A gőzölgő Őzragu leves finoman landol előtte, amiért készséggel ki is fizeti a 9 aranyat.
A leves után a pohár is megérkezik, amiben már gyanúsan hullámzik az erős Pálinka. Turrog nem időzik sokat, kiszámolja az érte járó 32 tallért. *- Jó étvágyat. *Biccent felé a férfi zsebretéve az aranyakat. Már lépne is tovább, azonban a törpe felemelve kézfejét megállja készteti.*
- Egy papirost ha hozna, tollal tintával, ha szabad... meg egy szeget. Kifizetem azt is az este folyamán. *Ezzel tekintetét vissza is fordítja fejadagnyi levese fölé, mely már hihetetlenül hívogatja.
Nem kell sokat várnia, az eszközöket hamar megkapja a fogadóstól. Néhány percig csupán némán bámulja a sárgás felületet, mígnem végül lassan írni kezd. Szépen, lassan formázza a betűket, majd a mondatok után aláírását is odabiggyeszti. Nem kell sokat elmélkednie, hiszen az idetartó hosszú úton többször is megfogalmazta felhívásának mondatait. Amint elkészült a papíros, helyéről felállva egy szembetűnő oszlophoz baktat, ahol is egy erős mozdulat kíséretében kitűzi azt.*
"Mesterek!
Úgy érzed többre vagy hivatott? Jól forog a kezedben a kalapács, a tű vagy akár a kaptafa? Minden tehetséged megvan ahhoz, hogy sikeres legyél, csupán egy műhelyre lenne szükséged? Nos, ne keress tovább!
Néhány szerencsésen kiosztott kardcsapás és egy kevés támogatás után én, Turrog a Behemót, egy egészen szép kis manufaktúrára tettem szert Amon Ruadh területén, ahol szívesen látok minden szorgos kezet aki hajlandó megdolgozni a neki járó bérért!
Csak úgy szikrázik a kezed alatt a fém?
Rengeteg hozzáértő kovácsra van szügségünk, akiket profi felszerelés vár!
A finomabb munkákat szereted?
Ötvös-műhelyünk csak rád vár!
Jól forog kezedben a kard, de üres a zsebed?
Járd a környéket a mi nevünkben, különböző megbízásainkat teljesítve!
A további szép napot,
Turrog a Behemót"
*Még végül egy pillantást vet munkájára, majd büszkén visszasétál helyére. Az a pálinka nem issza meg magát.*
9965. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-05-17 22:53:42
Üzenet elküldve: 2016-05-17 22:53:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
//Rilai//
-Leginkább a kapitány.*bólint nagy komolyan.*
-A legénységnek alapvetően többnyire mindegy, elvégre nem véletlenül a kapitány osztogatja a parancsokat. Együtt dolgozik az elsőtiszttel, valamint a fedélzetmesterrel, mivel ez utóbbi egyben a legénység szócsöve is. *magyarázza a hajókon bevett szokásokat.*
-A parancsmegtagadás pedig, egy hajón főben járó bűnnek számít, általában a kevésbé súlyos eseteket is négy korbácsütéssel jutalmazzák, súlyos esetben pedig akár kötél is járhat érte.
*Mintha csak az időjárásról beszélne, közben rutinosan szétbontja a csirkét, majd a megfelelő darabokat szétosztja a két tányérra. Mikor ezzel a művelettel végzett, újfent helyet foglal.*
-Jó étvágyat! *pillant a vele szemben ülő nőre, majd ő maga is hozzálát az evéshez. Bár alapvetően ismeri a különféle étkezési etikettek szabályait, jelen pillanatban úgy dönt, ezek java részét mellőzi, már csak azért is, mert éhesebb annál, semmint hogy apró falatokkal szórakozzon, kés és villa segítségét igénybe véve. Persze nyilván nem zabál két pofára, többnyire kulturáltan teszi, de azért szemmel láthatóan kalózunk valóban farkaséhes.*
-Mindenkinek kell hinnie valamiben. *von vállat szelíd mosollyal, ő aztán látott már karón varjút, s annyi és olyanféle világnézettel, vallással találkozott már utazásai során, hogy felsorolni az éjszaka is kevés volna. Természetesen mindegyik szentül vallotta a maga igazát, de hát nyilvánvalóan nem lehet igaza mindegyiknek. Ennél fogva aztán kalózunk is kénytelen volt kialakítani egy olyan szemléletet, amit többé-kevésbé el tud fogadni, anélkül, hogy bármiféle dogmatikus rendszerbe sorolná magát.*
-Ha jól sejtem, egészen addig tudnád fejtegetni, amíg az emlegetett formába nem őszülök...*vigyorog vissza, nem csekély szarkazmussal a hangjában. Egy ideig elnyammog csendesen, mintha tűnődne valamin. Valójában tényleg akad itt olyasmi, ami egy ideje motoszkál már a kalózunk fejében.*
-Tudod... furcsa dolog ez, mármint életünk sorsszerűségei, meg hasonlók... *kezd bele, majd elgondolkozik pár pillanatot, egy korty bor felett.*
-Számtalan alkalom volt, amikor olyan kilátástalan helyzetből sikerült megmenekülnöm, hogy azért legfeljebb csak a Sorsot, vagy egynémely istenséget hibáztathatnám. Ugyanakkor az egészen bizonyosan nem véletlen, hogy éppen most tértem vissza, ennyi év után, s éppen a Vashegyre kerültem, éppen oda, ahol... *elakad a hangja, s mit adnak az istenek, most először, mióta a lány ismeri, kalózunk arca hirtelen vörösre vált, láthatóan kínosan feszeng, a torkát köszörüli, majd erőteljesen fixírozni kezdi a tányérja tartalmát.*
-Érted na. *morogja az orra alatt, fel sem pillantva, kényszeredetten kerülve a nő pillantását.*
-Leginkább a kapitány.*bólint nagy komolyan.*
-A legénységnek alapvetően többnyire mindegy, elvégre nem véletlenül a kapitány osztogatja a parancsokat. Együtt dolgozik az elsőtiszttel, valamint a fedélzetmesterrel, mivel ez utóbbi egyben a legénység szócsöve is. *magyarázza a hajókon bevett szokásokat.*
-A parancsmegtagadás pedig, egy hajón főben járó bűnnek számít, általában a kevésbé súlyos eseteket is négy korbácsütéssel jutalmazzák, súlyos esetben pedig akár kötél is járhat érte.
*Mintha csak az időjárásról beszélne, közben rutinosan szétbontja a csirkét, majd a megfelelő darabokat szétosztja a két tányérra. Mikor ezzel a művelettel végzett, újfent helyet foglal.*
-Jó étvágyat! *pillant a vele szemben ülő nőre, majd ő maga is hozzálát az evéshez. Bár alapvetően ismeri a különféle étkezési etikettek szabályait, jelen pillanatban úgy dönt, ezek java részét mellőzi, már csak azért is, mert éhesebb annál, semmint hogy apró falatokkal szórakozzon, kés és villa segítségét igénybe véve. Persze nyilván nem zabál két pofára, többnyire kulturáltan teszi, de azért szemmel láthatóan kalózunk valóban farkaséhes.*
-Mindenkinek kell hinnie valamiben. *von vállat szelíd mosollyal, ő aztán látott már karón varjút, s annyi és olyanféle világnézettel, vallással találkozott már utazásai során, hogy felsorolni az éjszaka is kevés volna. Természetesen mindegyik szentül vallotta a maga igazát, de hát nyilvánvalóan nem lehet igaza mindegyiknek. Ennél fogva aztán kalózunk is kénytelen volt kialakítani egy olyan szemléletet, amit többé-kevésbé el tud fogadni, anélkül, hogy bármiféle dogmatikus rendszerbe sorolná magát.*
-Ha jól sejtem, egészen addig tudnád fejtegetni, amíg az emlegetett formába nem őszülök...*vigyorog vissza, nem csekély szarkazmussal a hangjában. Egy ideig elnyammog csendesen, mintha tűnődne valamin. Valójában tényleg akad itt olyasmi, ami egy ideje motoszkál már a kalózunk fejében.*
-Tudod... furcsa dolog ez, mármint életünk sorsszerűségei, meg hasonlók... *kezd bele, majd elgondolkozik pár pillanatot, egy korty bor felett.*
-Számtalan alkalom volt, amikor olyan kilátástalan helyzetből sikerült megmenekülnöm, hogy azért legfeljebb csak a Sorsot, vagy egynémely istenséget hibáztathatnám. Ugyanakkor az egészen bizonyosan nem véletlen, hogy éppen most tértem vissza, ennyi év után, s éppen a Vashegyre kerültem, éppen oda, ahol... *elakad a hangja, s mit adnak az istenek, most először, mióta a lány ismeri, kalózunk arca hirtelen vörösre vált, láthatóan kínosan feszeng, a torkát köszörüli, majd erőteljesen fixírozni kezdi a tányérja tartalmát.*
-Érted na. *morogja az orra alatt, fel sem pillantva, kényszeredetten kerülve a nő pillantását.*
9964. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-05-17 22:29:29
Üzenet elküldve: 2016-05-17 22:29:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Draenon//
- Mindig a kapitány dönti el, merre megy a hajó, és mikor köt ki? Mi történik, ha ez a legénységnek nem tetszik? Mi van, ha tényleg rossz fele kormányoz? - *Kérdő hangsúlya mellett elhúzza hüvelykujját a torka előtt.* - Leváltják? Menesztik?
*A jól kiokított felszolgálóleány megest újratölti poharukban a lassan megfogyatkozott Bort, 6 arany igazán nem oszt vagy szoroz érte. A lány villájára szúr ezt-azt, kenyeret tör, míg a kalóz szakszerűen szétkapja a feslő, fehér húsú néhai szárnyast. A lány a keze alá tartja az egyik tányért, hogy a kalóz magának választhasson először.*
- Comb. - *Választ aztán kurtán, s mivelhogy az aranybarnára sült szépséges madárkának kettő is van ebből, a nagyobbat kéri, s csak azután tér vissza a társalgás eredeti medrébe, miután jóízűen elrágcsál pár falatot az impozánsan gömbölyödő csontos húsból. Bár minden konyhai eszközzel virtuóz módon elboldogul, így valószínűleg az evőeszközzel is tenné, a csontot mégis kézzel fogja és húzza le a pirult bőrét, hogy aprólékosan lefejtse a szaftos húst utána. Pár perc néma csend következik, de csak mert tele van a szája, pedig gond nélkül visszasüllyed a filozofikus hangulatba, beszéd közben öntudatlanul is gesztikulálva egy kenyércsücsökkel.*
- Nem, nem kiszolgáltatott bábok! - *Lenyeli a falatot, hogy hatékonyabban tudjon magyarázni.* - Csak azt mondom, hogy mindannyian fényből-árnyékból szőtt bábok vagyunk, és kell legyen valami mögöttes nagy akarat, ami megtölt minket értelemmel, érzelemmel, következésképp cselekedeteink irányítója. Ez pedig jó, nagyon jó, mert ezáltal annyi mindent ízlelhetünk meg az életből. Nehezemre esik elfogadni, hogy csak úgy, iránymutatás nélkül leszórtak volna minket, parányokat erre a földre.
*Valószínűleg amit mond, az kábé egybevág azzal, amit az egyszerű emberek gondolnak az életről, de nem talált még ennél jobbat, amiben hihetne, pedig mondhatjuk rá, hogy kereste. De a lány már csak ilyen: tojáshéjas kora óta éhes a mindenségben rejtőző csodákra, és minthogy ilyen nagyon akarja, meg is találja a leghétköznapibb dolgokban is, hogy igazolja kissé idealizált világképét. Cserébe nagyfokú naivitásáért, sok ember elirigyelhetné tőle az életszeretetet.*
- Na mindegy. Kár, hogy ilyesmit nem tanítanak azokban a flancos mágusiskolákban. Meg hogy még egy sem akadt kezembe azok közül a kódexek közül, amik az ilyesmi feltételezéseket tárgyalják. Ha most egy galambősz, jóságos öregapó lennél, megest elfejtegetném én ezt neked egész álló éjjel. - *Nyalja meg ajkait egy komisz mosollyal. Merthogy más tervei vannak.*
- Mindig a kapitány dönti el, merre megy a hajó, és mikor köt ki? Mi történik, ha ez a legénységnek nem tetszik? Mi van, ha tényleg rossz fele kormányoz? - *Kérdő hangsúlya mellett elhúzza hüvelykujját a torka előtt.* - Leváltják? Menesztik?
*A jól kiokított felszolgálóleány megest újratölti poharukban a lassan megfogyatkozott Bort, 6 arany igazán nem oszt vagy szoroz érte.
A lány villájára szúr ezt-azt, kenyeret tör, míg a kalóz szakszerűen szétkapja a feslő, fehér húsú néhai szárnyast. A lány a keze alá tartja az egyik tányért, hogy a kalóz magának választhasson először.*- Comb. - *Választ aztán kurtán, s mivelhogy az aranybarnára sült szépséges madárkának kettő is van ebből, a nagyobbat kéri, s csak azután tér vissza a társalgás eredeti medrébe, miután jóízűen elrágcsál pár falatot az impozánsan gömbölyödő csontos húsból. Bár minden konyhai eszközzel virtuóz módon elboldogul, így valószínűleg az evőeszközzel is tenné, a csontot mégis kézzel fogja és húzza le a pirult bőrét, hogy aprólékosan lefejtse a szaftos húst utána. Pár perc néma csend következik, de csak mert tele van a szája, pedig gond nélkül visszasüllyed a filozofikus hangulatba, beszéd közben öntudatlanul is gesztikulálva egy kenyércsücsökkel.*
- Nem, nem kiszolgáltatott bábok! - *Lenyeli a falatot, hogy hatékonyabban tudjon magyarázni.* - Csak azt mondom, hogy mindannyian fényből-árnyékból szőtt bábok vagyunk, és kell legyen valami mögöttes nagy akarat, ami megtölt minket értelemmel, érzelemmel, következésképp cselekedeteink irányítója. Ez pedig jó, nagyon jó, mert ezáltal annyi mindent ízlelhetünk meg az életből. Nehezemre esik elfogadni, hogy csak úgy, iránymutatás nélkül leszórtak volna minket, parányokat erre a földre.
*Valószínűleg amit mond, az kábé egybevág azzal, amit az egyszerű emberek gondolnak az életről, de nem talált még ennél jobbat, amiben hihetne, pedig mondhatjuk rá, hogy kereste. De a lány már csak ilyen: tojáshéjas kora óta éhes a mindenségben rejtőző csodákra, és minthogy ilyen nagyon akarja, meg is találja a leghétköznapibb dolgokban is, hogy igazolja kissé idealizált világképét. Cserébe nagyfokú naivitásáért, sok ember elirigyelhetné tőle az életszeretetet.*
- Na mindegy. Kár, hogy ilyesmit nem tanítanak azokban a flancos mágusiskolákban. Meg hogy még egy sem akadt kezembe azok közül a kódexek közül, amik az ilyesmi feltételezéseket tárgyalják. Ha most egy galambősz, jóságos öregapó lennél, megest elfejtegetném én ezt neked egész álló éjjel. - *Nyalja meg ajkait egy komisz mosollyal. Merthogy más tervei vannak.*
9963. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-05-17 21:53:24
Üzenet elküldve: 2016-05-17 21:53:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
//Rilai//
*Kalózunk lassan bólint a leány szavaira, megrágva azokat magában.*
-Igen, mi is ilyesmire jutottunk, noha ennél tovább egyéb iránt nem mentünk. Részletekbe bocsátkozóan, úgy értem. *fejtegeti tovább, mert ami azt illeti, tengernyi lehetőséget lát abban, hogy úgymond a Vashegy által "államilag" támogatott formában űzhesse eddigi hivatását, ez pedig egy olyan együttműködés alapjait fektethetné le, mely felvirágoztatná mind a Vashegyet, mind pedig kapitányunk jövőjét.*
-Szóval egyelőre egyebet, ha szeretnék sem igen tudnék mondani róla, mivel, mint mondtam, nem volt időnk arra, hogy belemenjünk a részletekbe. *von végül vállat, majd ő is követi a leány tekintetét, mert ami azt illeti, nem viccből mondta korábban, hogy éhes, már csakugyan annak érzi magát.*
-A kapitány? *fordul vissza, vigyorogva.*
-Nos, leginkább ott, ahol akar. Nyilvánvalóan saját kabin jár neki, hová a legénységnek nincs külön bejárása, elvégre a legtöbb értéket, a térképeket, meg minden egyéb hasznos holmi is ott található. *elértette ő a kacér célzást, melyről szemeinek játékos villanása is tanúskodik.*
-Persze adott esetben a kapitány dönthet úgy, hogy inkább valami leány ágyában tölti az éjszakát. Másnak nincs joga ugyanis elrendelni, hogy a hajó csupán ilyesmi végett kikössön... *épp csak nyelvet nem ölt a lányra, bár ehhez hozzájárul az is, hogy idő közben megérkezik a vacsorájuk. Egy egész sült csirke, fatálon, zöldségekkel, friss kenyérrel.*
-Köszönöm. *pillant fel kalózunk a személyzet releváns tagjára, majd a vele szemben ülő leányra pillant, s hozzálát, hogy a mellékelt eszközökkel felvágja a csirkét. A mozdulatok gyakorlottak, olajozottak, nem farigcsál, nem roncsol, a férfi szemmel láthatóan tudja, mit csinál.*
-Ez egyébiránt nem különbözik olyan sokban attól, amit én mondtam. *pillant közben somolyogva Rilai felé.*
-Ugyanakkor én nem tudom elfogadni azt, hogy mindahányan csupán kiszolgáltatott bábok volnánk, egy előre megírt úton haladnánk végig, anélkül, hogy arra bármiféle hatást gyakorolhatnánk. Szeretem azt hinni, ha nem is teljes egészében, de legalább részben mi alakítjuk a sorsunk alakulását. Függetlenül attól, hogy bizonyos dolgok megtörténnek, akár akarjuk, akár nem. *kacsint vigyorogva, majd fejét félredöntve, szemében ravaszkás csillogással kérdi:*
-A combot, vagy a mellet szereted inkább?
*Kalózunk lassan bólint a leány szavaira, megrágva azokat magában.*
-Igen, mi is ilyesmire jutottunk, noha ennél tovább egyéb iránt nem mentünk. Részletekbe bocsátkozóan, úgy értem. *fejtegeti tovább, mert ami azt illeti, tengernyi lehetőséget lát abban, hogy úgymond a Vashegy által "államilag" támogatott formában űzhesse eddigi hivatását, ez pedig egy olyan együttműködés alapjait fektethetné le, mely felvirágoztatná mind a Vashegyet, mind pedig kapitányunk jövőjét.*
-Szóval egyelőre egyebet, ha szeretnék sem igen tudnék mondani róla, mivel, mint mondtam, nem volt időnk arra, hogy belemenjünk a részletekbe. *von végül vállat, majd ő is követi a leány tekintetét, mert ami azt illeti, nem viccből mondta korábban, hogy éhes, már csakugyan annak érzi magát.*
-A kapitány? *fordul vissza, vigyorogva.*
-Nos, leginkább ott, ahol akar. Nyilvánvalóan saját kabin jár neki, hová a legénységnek nincs külön bejárása, elvégre a legtöbb értéket, a térképeket, meg minden egyéb hasznos holmi is ott található. *elértette ő a kacér célzást, melyről szemeinek játékos villanása is tanúskodik.*
-Persze adott esetben a kapitány dönthet úgy, hogy inkább valami leány ágyában tölti az éjszakát. Másnak nincs joga ugyanis elrendelni, hogy a hajó csupán ilyesmi végett kikössön... *épp csak nyelvet nem ölt a lányra, bár ehhez hozzájárul az is, hogy idő közben megérkezik a vacsorájuk. Egy egész sült csirke, fatálon, zöldségekkel, friss kenyérrel.*
-Köszönöm. *pillant fel kalózunk a személyzet releváns tagjára, majd a vele szemben ülő leányra pillant, s hozzálát, hogy a mellékelt eszközökkel felvágja a csirkét. A mozdulatok gyakorlottak, olajozottak, nem farigcsál, nem roncsol, a férfi szemmel láthatóan tudja, mit csinál.*
-Ez egyébiránt nem különbözik olyan sokban attól, amit én mondtam. *pillant közben somolyogva Rilai felé.*
-Ugyanakkor én nem tudom elfogadni azt, hogy mindahányan csupán kiszolgáltatott bábok volnánk, egy előre megírt úton haladnánk végig, anélkül, hogy arra bármiféle hatást gyakorolhatnánk. Szeretem azt hinni, ha nem is teljes egészében, de legalább részben mi alakítjuk a sorsunk alakulását. Függetlenül attól, hogy bizonyos dolgok megtörténnek, akár akarjuk, akár nem. *kacsint vigyorogva, majd fejét félredöntve, szemében ravaszkás csillogással kérdi:*
-A combot, vagy a mellet szereted inkább?
9962. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-05-17 21:31:00
Üzenet elküldve: 2016-05-17 21:31:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Draenon//
*Felvillan a szeme a férfi szavaira. Ez új. Ő eddig úgy tudta, a kalóz csak a bátyja halálának körülményei végett jár itt a hegyen. Vagyis azt gondolta, hogy valami lappang az ő bokrának megette, de ilyen merész feltételezésekbe nem bocsátkozott. Csak nem meghallgattattak imái, és a Hadúr végre izomból beleveti magát a kereskedőkapcsolatok, meg netalántán a szürke- és még szürkébb kereskedelem szövevényes kapcsolatrendszerébe? A lánynak ez cseppet sem lenne ellenére, sőt! Csupán ő el lett folyvást elhajtva ezzel, meg nem is nagyon merte ilyesmikben noszogatni Kagant, mert túl szabálykövetőnek vagy egyenesnek, kemény fejűnek tűnt ahhoz, hogy olyasmire adja a fejét, ami a lánytól alapvetően nem olyan nagyon idegen, hogy akkor már a kalózról meg a fajtájáról nem is beszéltünk.*
- Csak nem...? - *Húzza feljebb egyik szemöldökét.* - Én igazán nem akarom beleütni az orrom a férfiak dolgába, úgyhogy erről csak akkor mondj többet, ha teheted. De azért teszek ide egy zárójelet: szerintem igen-igen hasznosak lennétek egymásnak.
*És talán neki is, meg a kalácsfalvi intézőnek, merthogy ők volnának azok a minden hájjal megkent farkasvigyorú kereskedők, akiket amúgy Kagan azért tart a keze ügyében, hogy helyette is élesen lássanak és ügyesen cselekedjenek ha lehetőséget szimatolnak. De rém korai lenne bármilyen ilyen irányú feltételezgetésbe belemenni.*
- És hol alszik a kapitány? - *Kérdezi játékosan, és olyan kacéran, hogy csaknem hozzá nem teszi: Az én ágyamban? Aztán elkortyolja a rubinszínű, selymes italt, és a pult felé pillant, töri-e már nyakát valaki, hogy az ételük kihozza. A sors létezését fejtegető gondolatokra elmereng, és nem felel azonnal, minthogy ő is hagyta megrágni a másiknak a kérdést.*
- Értettem én. - *Szól aztán halkan, de két mutatóujját mégiscsak összeérinti, mint ha nem értene teljesen egyet vele.* - Én valahogy úgy hiszem, és sokszor úgy is érzem, hogy akárhogy hitegetem magam a választás látszatával, meg azzal, hogy én hozom a saját dolgaimról a döntést, a mederbe terelés, ahogy te fogalmaztál, már eleve elrendeltetett. Így hát bárhogy vekengünk, ha valaminek meg kell történnie, úgy meg is fog, nekünk pedig el kell fogadnunk, hogy ez oktató célzattal van. És ez nem a mi elhatározásunktól függ, azt hiszem, hanem már eleve megvan, hogy miként kell lennie. Szerintem van egy nagy mesélőkönyv, amiben mindnyájan bele vagyunk írva szépen hurkolt betűkkel, így, ahogy vagyunk. Az összes személyiségjegyünk, a cselekedeteink, a döntéseink, mi meg csak lemodellezzük a történet egyes, kicsiny részeit. És hát... Micsoda krónikák ezek! - *Kuncog selymesen.* - Odafenn, vagy odalenn, lakjanak is bárhol a szellemek és istenek, akik alakítják a cselekményt, bizonyosan fel-felhemperednek nevettükben.
*Felvillan a szeme a férfi szavaira. Ez új. Ő eddig úgy tudta, a kalóz csak a bátyja halálának körülményei végett jár itt a hegyen. Vagyis azt gondolta, hogy valami lappang az ő bokrának megette, de ilyen merész feltételezésekbe nem bocsátkozott. Csak nem meghallgattattak imái, és a Hadúr végre izomból beleveti magát a kereskedőkapcsolatok, meg netalántán a szürke- és még szürkébb kereskedelem szövevényes kapcsolatrendszerébe? A lánynak ez cseppet sem lenne ellenére, sőt! Csupán ő el lett folyvást elhajtva ezzel, meg nem is nagyon merte ilyesmikben noszogatni Kagant, mert túl szabálykövetőnek vagy egyenesnek, kemény fejűnek tűnt ahhoz, hogy olyasmire adja a fejét, ami a lánytól alapvetően nem olyan nagyon idegen, hogy akkor már a kalózról meg a fajtájáról nem is beszéltünk.*
- Csak nem...? - *Húzza feljebb egyik szemöldökét.* - Én igazán nem akarom beleütni az orrom a férfiak dolgába, úgyhogy erről csak akkor mondj többet, ha teheted. De azért teszek ide egy zárójelet: szerintem igen-igen hasznosak lennétek egymásnak.
*És talán neki is, meg a kalácsfalvi intézőnek, merthogy ők volnának azok a minden hájjal megkent farkasvigyorú kereskedők, akiket amúgy Kagan azért tart a keze ügyében, hogy helyette is élesen lássanak és ügyesen cselekedjenek ha lehetőséget szimatolnak. De rém korai lenne bármilyen ilyen irányú feltételezgetésbe belemenni.*
- És hol alszik a kapitány? - *Kérdezi játékosan, és olyan kacéran, hogy csaknem hozzá nem teszi: Az én ágyamban? Aztán elkortyolja a rubinszínű, selymes italt, és a pult felé pillant, töri-e már nyakát valaki, hogy az ételük kihozza. A sors létezését fejtegető gondolatokra elmereng, és nem felel azonnal, minthogy ő is hagyta megrágni a másiknak a kérdést.*
- Értettem én. - *Szól aztán halkan, de két mutatóujját mégiscsak összeérinti, mint ha nem értene teljesen egyet vele.* - Én valahogy úgy hiszem, és sokszor úgy is érzem, hogy akárhogy hitegetem magam a választás látszatával, meg azzal, hogy én hozom a saját dolgaimról a döntést, a mederbe terelés, ahogy te fogalmaztál, már eleve elrendeltetett. Így hát bárhogy vekengünk, ha valaminek meg kell történnie, úgy meg is fog, nekünk pedig el kell fogadnunk, hogy ez oktató célzattal van. És ez nem a mi elhatározásunktól függ, azt hiszem, hanem már eleve megvan, hogy miként kell lennie. Szerintem van egy nagy mesélőkönyv, amiben mindnyájan bele vagyunk írva szépen hurkolt betűkkel, így, ahogy vagyunk. Az összes személyiségjegyünk, a cselekedeteink, a döntéseink, mi meg csak lemodellezzük a történet egyes, kicsiny részeit. És hát... Micsoda krónikák ezek! - *Kuncog selymesen.* - Odafenn, vagy odalenn, lakjanak is bárhol a szellemek és istenek, akik alakítják a cselekményt, bizonyosan fel-felhemperednek nevettükben.
9961. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-05-17 20:01:52
Üzenet elküldve: 2016-05-17 20:01:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Ellentétek rendje - Közös hajsza //
// Majdnem felcserek… //
*Férfi(fél)ember akár egymaga is kiáll szemtől szemben egy támadóval, ha egy bajba jutott hölgyről van szó. Itt mondjuk pont egy hölgy sincs bajban, és Dryrron sincs egyedül -szerencsére.*
- Nagyon sajnálom, öreg, de nem vagy az esetem.
*A fél-elf próbálja állni a sarat, addig legalábbis amíg szópárbajt vívnak. Az azonban, hogy a másik szabaddá teszi kezeit nem annak a jele, hogy egymás fejéhez vágott sértésekkel fogják eldönteni a csatát.
~Még, hogy megszokott!~ Keze ökölbe szorul. Ennyivel nem lehet elintézni, ha valakinek az életére törnek.
Itt nem lesz békés elválás, korántsem ahogyan a férfi végigméri a másikat. Egyértelmű, hogy ő volt az aki a Namos ház cselédjére és a szerzetesre támadt, ez leszűrhető a reakciójából. Nem mintha Dryrron nem szokott volna hozzá hogy fattyú mivolta miatt így beszéljenek vele, még a mélységi elfek is akikhez meg aztán igazán semmi köze.
A fickó valószínűleg meg akarja ragadni a félvért -a visszautasítás bizonyára fájhatott neki-, ekkor viszont a semmiből egy lángfal manifesztálódik közöttük. Dryrron hátrahőköl, és egy gyors pillantást vet maga mögé, így Namos mozdulataiból egyértelművé válik számára, hogy a mester próbálta megvédeni ezzel az amúgy nem veszélytelennek tűnő varázslattal. Megköszönné, ha nem ijedt volna meg hirtelen attól, hogy megpörkölődhet a szakálla. Ami még mindig jobb kimenetel, mint a sötételf „prédájává” válni.
~A neved kiáltozása senkit nem fog megállítani!~ A fél-elf számol vele, hogy a másik, vagy a másik kettő (akár három) a hirtelen tűzfal keltette pánikot kihasználva inkább menekülőre fogja a dolgot, minthogy egy akármilyen nemes jelenlététől megijedve kővé dermedjen és engedje, hogy az őrök elé cipeljék.
Dryrron azonban hirtelen nem tudja megkerülni a lángoszlopot, és hunyorogva kémlel mögé, vajon mi történik. Márpedig történik, nem is kevés, igen rövid idő alatt. Valami ilyesmi segítségre számított, igen.
Ha esetleg Alea nem éri el a mélységieket, úgy kénytelen lesz Dryrron megkerülni a lángokat és maga (is) az emelet felé rohanni, hosszú lábaival kettesével szelve a fokokat.*
// Majdnem felcserek… //
*Férfi(fél)ember akár egymaga is kiáll szemtől szemben egy támadóval, ha egy bajba jutott hölgyről van szó. Itt mondjuk pont egy hölgy sincs bajban, és Dryrron sincs egyedül -szerencsére.*
- Nagyon sajnálom, öreg, de nem vagy az esetem.
*A fél-elf próbálja állni a sarat, addig legalábbis amíg szópárbajt vívnak. Az azonban, hogy a másik szabaddá teszi kezeit nem annak a jele, hogy egymás fejéhez vágott sértésekkel fogják eldönteni a csatát.
~Még, hogy megszokott!~ Keze ökölbe szorul. Ennyivel nem lehet elintézni, ha valakinek az életére törnek.
Itt nem lesz békés elválás, korántsem ahogyan a férfi végigméri a másikat. Egyértelmű, hogy ő volt az aki a Namos ház cselédjére és a szerzetesre támadt, ez leszűrhető a reakciójából. Nem mintha Dryrron nem szokott volna hozzá hogy fattyú mivolta miatt így beszéljenek vele, még a mélységi elfek is akikhez meg aztán igazán semmi köze.
A fickó valószínűleg meg akarja ragadni a félvért -a visszautasítás bizonyára fájhatott neki-, ekkor viszont a semmiből egy lángfal manifesztálódik közöttük. Dryrron hátrahőköl, és egy gyors pillantást vet maga mögé, így Namos mozdulataiból egyértelművé válik számára, hogy a mester próbálta megvédeni ezzel az amúgy nem veszélytelennek tűnő varázslattal. Megköszönné, ha nem ijedt volna meg hirtelen attól, hogy megpörkölődhet a szakálla. Ami még mindig jobb kimenetel, mint a sötételf „prédájává” válni.
~A neved kiáltozása senkit nem fog megállítani!~ A fél-elf számol vele, hogy a másik, vagy a másik kettő (akár három) a hirtelen tűzfal keltette pánikot kihasználva inkább menekülőre fogja a dolgot, minthogy egy akármilyen nemes jelenlététől megijedve kővé dermedjen és engedje, hogy az őrök elé cipeljék.
Dryrron azonban hirtelen nem tudja megkerülni a lángoszlopot, és hunyorogva kémlel mögé, vajon mi történik. Márpedig történik, nem is kevés, igen rövid idő alatt. Valami ilyesmi segítségre számított, igen.
Ha esetleg Alea nem éri el a mélységieket, úgy kénytelen lesz Dryrron megkerülni a lángokat és maga (is) az emelet felé rohanni, hosszú lábaival kettesével szelve a fokokat.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11721-11740 , 11741-11760 , 11761-11780 , 11781-11800 , 11801-11820 , 11821-11840 , 11841-11860 , 11861-11880 , 11881-11900 , 11901-11920 , 11921-11940 , 11941-11960 , 11961-11980 , 11981-12000 , 12001-12020 , 12021-12040 , 12041-12060 , 12061-12080 , 12081-12100 , 12101-12120 , 12121-12140 , 12141-12160 , 12161-12180 , 12181-12200 , 12201-12220 , 12221-12240 , 12241-12260 , 12261-12280 , 12281-12300 , 12301-12320 , 12321-12340 , 12341-12360 , 12361-12380 , 12381-12400 , 12401-12420 , 12421-12440 , 12441-12460 , 12461-12480 , 12481-12500 , 12501-12520 , 12521-12540 , 12541-12560 , 12561-12580 , 12581-12600 , 12601-12620 , 12621-12640 , 12641-12660 , 12661-12680 , 12681-12700 , 12701-12720 , 12721-12740 , 12741-12760 , 12761-12780 , 12781-12800 , 12801-12820 , 12821-12840 , 12841-12860 , 12861-12880 , 12881-12900 , 12901-12920 , 12921-12940 , 12941-12960 , 12961-12980 , 12981-13000 , 13001-13020 , 13021-13040 , 13041-13060 , 13061-13080 , 13081-13100 , 13101-13120 , 13121-13140 , 13141-13160 , 13161-13180 , 13181-13200 , 13201-13220 , 13221-13240 , 13241-13260 , 13261-13280 , 13281-13300 , 13301-13320 , 13321-13340 , 13341-13360 , 13361-13380 , 13381-13400 , 13401-13420 , 13421-13440 , 13441-13460 , 13461-13480 , 13481-13500 , 13501-13520 , 13521-13540 , 13541-13560 , 13561-13580 , 13581-13600 , 13601-13620 , 13621-13640 , 13641-13660 , 13661-13680 , 13681-13700 , 13701-13720 , 13721-13740 , 13741-13760 , 13761-13780 , 13781-13800 , 13801-13820 , 13821-13840 , 13841-13860 , 13861-13880 , 13881-13900 , 13901-13920 , 13921-13940 , 13941-13960 , 13961-13980 , 13981-14000 , 14001-14020 , 14021-14040 , 14041-14060 , 14061-14080 , 14081-14100 , 14101-14120 , 14121-14140 , 14141-14160 , 14161-14180 , 14181-14200 , 14201-14220 , 14221-14240 , 14241-14260 , 14261-14280 , 14281-14300 , 14301-14320 , 14321-14340 , 14341-14360 , 14361-14380 , 14381-14400 , 14401-14420 , 14421-14440 , 14441-14460 , 14461-14480 , 14481-14500 , 14501-14520 , 14521-14540 , 14541-14560 , 14561-14580 , 14581-14600 , 14601-14620 , 14621-14640 , 14641-14660 , 14661-14680 , 14681-14700 , 14701-14720 , 14721-14740 , 14741-14760 , 14761-14780 , 14781-14800 , 14801-14820 , 14821-14840 , 14841-14860 , 14861-14880 , 14881-14900 , 14901-14920 , 14921-14940 , 14941-14960 , 14961-14980 , 14981-15000 , 15001-15020 , 15021-15040 , 15041-15060 , 15061-15080 , 15081-15100 , 15101-15120 , 15121-15140 , 15141-15160 , 15161-15180 , 15181-15200 , 15201-15220 , 15221-15240 , 15241-15260 , 15261-15280 , 15281-15300 , 15301-15320 , 15321-15340 , 15341-15360 , 15361-15380 , 15381-15400 , 15401-15420 , 15421-15440 , 15441-15460 , 15461-15480 , 15481-15500 , 15501-15520 , 15521-15540 , 15541-15560 , 15561-15580 , 15581-15600 , 15601-15620 , 15621-15640 , 15641-15660 , 15661-15680 , 15681-15700 , 15701-15720 , 15721-15740 , 15741-15760 , 15761-15780 , 15781-15800 , 15801-15820 , 15821-15840 , 15841-15860 , 15861-15880 , 15881-15900 , 15901-15920 , 15921-15940 , 15941-15960 , 15961-15980 , 15981-16000 , 16001-16020 , 16021-16040 , 16041-16060 , 16061-16080 , 16081-16100 , 16101-16120 , 16121-16140 , 16141-16160 , 16161-16180 , 16181-16200 , 16201-16220 , 16221-16240 , 16241-16260 , 16261-16280 , 16281-16300 , 16301-16320 , 16321-16340 , 16341-16360 , 16361-16380 , 16381-16400 , 16401-16420 , 16421-16440 , 16441-16460 , 16461-16480 , 16481-16500 , 16501-16520 , 16521-16540 , 16541-16560 , 16561-16580 , 16581-16600 , 16601-16620 , 16621-16640 , 16641-16660 , 16661-16680 , 16681-16700 , 16701-16720 , 16721-16740 , 16741-16760 , 16761-16780 , 16781-16800 , 16801-16820 , 16821-16840 , 16841-16860 , 16861-16880 , 16881-16900 , 16901-16920 , 16921-16940 , 16941-16960 , 16961-16980 , 16981-17000 , 17001-17020 , 17021-17040 , 17041-17060 , 17061-17080 , 17081-17100 , 17101-17120 , 17121-17140 , 17141-17160 , 17161-17180 , 17181-17200 , 17201-17220 , 17221-17240 , 17241-17260 , 17261-17280 , 17281-17300 , 17301-17320 , 17321-17340 , 17341-17360 , 17361-17380 , 17381-17400 , 17401-17420 , 17421-17440 , 17441-17460 , 17461-17480 , 17481-17500 , 17501-17520 , 17521-17540 , 17541-17560 , 17561-17580 , 17581-17600 , 17601-17620 , 17621-17640 , 17641-17660 , 17661-17680 , 17681-17700 , 17701-17720 , 17721-17740 , 17741-17760 , 17761-17780 , 17781-17800 , 17801-17820 , 17821-17840 , 17841-17860 , 17861-17880 , 17881-17900 , 17901-17920 , 17921-17940 , 17941-17960 , 17961-17980 , 17981-18000 , 18001-18020 , 18021-18040 , 18041-18060 , 18061-18080 , 18081-18100 , 18101-18120 , 18121-18140 , 18141-18160 , 18161-18180 , 18181-18200 , 18201-18220 , 18221-18240 , 18241-18260 , 18261-18280 , 18281-18300 , 18301-18320 , 18321-18340 , 18341-18360 , 18361-18380 , 18381-18400 , 18401-18420 , 18421-18440 , 18441-18460 , 18461-18480 , 18481-18500 , 18501-18520 , 18521-18540 , 18541-18560 , 18561-18580 , 18581-18600 , 18601-18620 , 18621-18640 , 18641-18660 , 18661-18680 , 18681-18700 , 18701-18720 , 18721-18740 , 18741-18760 , 18761-18780 , 18781-18800 , 18801-18820 , 18821-18840 , 18841-18860 , 18861-18880