//Galin Dargeroth//
*Már épp azon volna, hogy feláll a székről, és a férfi mögé lépve jól meglapogatja annak hátát, mielőtt még megfulladna, amikor a szakállasnak sikerül leküzdenie a köhögést, ami elérte. No ez a hirtelen támadt segítőkészsége nem puszta kedvességből származik. Mégis mit kezdene ő ezzel a fickóval, ha megfullad itt előtte? Még a végén azt mondanák, hogy ő mérgezte meg, vagy átkozta el, vagy ki tudja, milyen mód járult hozzá az elpatkolásához. Ezektől a sunyi városi népektől minden kitelik! Aztán kettőt pislogna, és már mehetne is a pribékhez. Még csak sejtelme sincsen, mit kéne kiállnia, csak mert ez a szerencsétlen épp az ő asztalánál dobná fel a lábát. Ezúttal viszont úgy tűnik, megkönyörülnek rajta a felsőbb hatalmak, és megkímélik az ilyesfajta kellemetlenségektől. Így aztán tovább figyeli étkezőpartnerét, szabályos időközönként füstöt pöffentve annak orra elé. A szakállas pedig amint végez az elemózsiával, úriasan pöffeszkedve elterül vele szemben, éppen úgy, ahogy az az ilyenektől elvárható. Nem is kell az asszonynak sokat várnia, gyanúja hamar beigazolódik.*
-Óh, hogy Dargeroth! Nem ismeretlen füleimnek az uraság hangzatos családneve. *Noha talán már hallotta eme nevet valahol, most azonban sejtése sincs, miféle méltósággal van dolga. Hiába, meg kell hagyni, hogy ő sosem volt képben az ilyen úri rétegek dolgaival. Azonban azt igenis tudni véli, hogy az ilyen nagyságos urak elég sértődékenyek, ha a magaféle tudatlanok nem ismerik fel rögtön származásukat.*
-Akkor bizonyosan a maga életútjában is lehet találni hőstetteket jószerivel! *vigyorogja kíváncsiskodva, miközben igyekszik őkegyelmessége máját hizlalni ezekhez hasonlatos megkapó feltételezésekkel. Ki tudja, talán még jól jöhet számára az ilyen úrias ismeretség. Noha az is benne rejtezik a pakliban, hogy csak számára akar imponálni ez a zömök harcos, és valójában csak valami jó fantáziával megáldott jöttment. Amúgy is bárki mondhatja magáról, hogy ilyen-olyan rangos családból sarjadzik! Ez se volna oly meglepő, elvégre szemrevaló törpasszony ő, már hogy is ne volna az! A másik helyében ő is csapná a szelet magának.
Miközben a székben hátradőlve ejtőzik az elfogyasztott főzelék után, hirtelen eszébe villan, hogy akad egy igen hatalmas és sürgősen orvosolandó problémája. Talán ez az őnagysága még a segítségére is lehet. Úgy tűnik, már nem először jár Artheniorban.*
-Maga nem pipázik? Nekem szokásom, azt láthatja. Csak az a bajom, hogy épp a maradék dohányom füstölöm el. Mennyire ismeretes ebben a koszfészekben itt? Hol lehet errefelé dohányhoz jutni? Legjobb volna, ha olcsón adnák. Nincs nekem annyi vagyonom, hogy nagyon uraskodjak.