Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 971 (19401. - 19420. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
19420. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-18 17:13:17
Üzenet elküldve: 2024-10-18 17:13:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A nemes lovag esete a kóbor zsoldossal//
//Fürdőház//
- Hmm.
*feleli tömören a fiú, amikor Nixomia kifejti neki a dicsőségesség jelentését saját értelmezésében.*
- Ezek szerint nekem csupa dicsőséges harcom volt eddig.
*Állapítja meg némi szarkazmussal, de ez nem a nőnek szól, hanem a felismerésnek, hogy eddig valahogy mindig az esélytelenebbik oldalon kellett küzdenie. Az a kevés harc, amit régi alakulatával átélt, mindig arról szólt, hogy őket küldték előre, a darálóba. Mykael pedig, mint kezdő talpas, sűrűn kapta meg az első sort. Még várat magára egy olyan ütközet, ahol azon az oldalon állhat, amelyiké az erőfölény.
A tretilhús kapcsán csak ennyit felel.*
- Biztos az lett volna. Nekem nem ért annyit, hogy vásárra vigyem érte a bőrömet.
*A nő végül rákérdez a tetoválására, amivel kapcsolatban - önmagához képest - elég szűkszavú választ ad.*
- A régi kompániám, a Fekete Hatosok címere volt. Nem hiszem, hogy hallottál róluk.
*mondja. Ha Nixomia maga is belekeveredett azokba vidéki harcokba, melyeket senki nem fog feljegyezni a történelemkönyvek oldalára, akkor azért előfordulhat, hogy mond neki valamit a név. Egy jó évtizeddel ezelőtt még számottevő és képzett haderő gyűlt össze abban a zsoldoscsapatban, ami aztán idővel folyamatosan fogyni és romlani kezdett. Szinte minden háború-szerű konfliktusban ott voltak valamelyik oldalon, igaz, a nevüket és a címerüket csak a vége felé "nyerték el".
Végül aztán megteszi az ajánlatát a nőnek. Erre sokféle válasz érkezhet, de aki nem kockáztat, az nem is nyer. Nixomia látszólag nem veszi annyira zokon a dolgot, sőt, még jól is szórakozik rajta. Az sose baj.*
- Már miért esne baja a fogaimnak. Eddig egy nő se volt annyira elégedetlen, hogy megverjen utána.
*feleli hasonló vigyorral. Nixomiát követve ő is mozdulna, de a lovag puhán visszalöki a vízbe. Ezt viszont ő a legkevésbé se tekinti elutasításnak, úgyhogy, miután kipislogta a vizet a szeméből és hátrasimította átnedvesedett haját, ő is kipattan a vízből. Zavarta is már, hogy ilyen meleg, nem ehhez van ő szokva. Még éppen elcsípi, hogy merrefelé tűnik el Nixomia, úgyhogy követi. Még azelőtt hallja egy ajtó záródásának tompa hangját, hogy látná, pontosan melyik ajtó is az. Ugyanis több sorakozik egymás mellett, bár szerencséjére ezek többsége csak behajtva van, nem bezárva. Már azon lenne, hogy végigpróbálja a zártakat, amikor észreveszi a földön a lovag nedves lábnyomait. Csak ezek friss, nedves nyomok, és ez egyértelművé teszi a helyzetet. Kopogás nélkül nyit ajtót és lép be, ugyanazzal a rókamosollyal, amivel elváltak. Csak akkor rándul meg kissé az arca, amikor a benti hőséggel szembesül. Már az előző melegvizes medence is szokatlan volt. Ez itt még inkább. Olyasmi érzés keríti hatalmába, mint amikor forró nyári napokon egy kiadós esőzés után az erdő mélyén megreked a pára, vagy mocsáron kell keresztülgázolni.*
- Nem mondom... Ha nem szeretnéd, hogy utánad koslassak, csak annyi a dolgod, hogy keresel egy szobát, ami még ennél is melegebb.
*jegyzi meg vigyorogva, miközben leül a medence szélére, átellenben Nixomiával. Ő nem ereszkedik a vízbe, csak a lábát lógatja be, onnan figyeli a nő reakcióját. Ha a nő is többet szeretne tőle, valahogy jeleznie kell, mert Mykael rámenőssége biztatás nélkül eddig terjed.*
//A nemes lovag esete a kóbor zsoldossal//
//Fürdőház//
- Hmm.
*feleli tömören a fiú, amikor Nixomia kifejti neki a dicsőségesség jelentését saját értelmezésében.*
- Ezek szerint nekem csupa dicsőséges harcom volt eddig.
*Állapítja meg némi szarkazmussal, de ez nem a nőnek szól, hanem a felismerésnek, hogy eddig valahogy mindig az esélytelenebbik oldalon kellett küzdenie. Az a kevés harc, amit régi alakulatával átélt, mindig arról szólt, hogy őket küldték előre, a darálóba. Mykael pedig, mint kezdő talpas, sűrűn kapta meg az első sort. Még várat magára egy olyan ütközet, ahol azon az oldalon állhat, amelyiké az erőfölény.
A tretilhús kapcsán csak ennyit felel.*
- Biztos az lett volna. Nekem nem ért annyit, hogy vásárra vigyem érte a bőrömet.
*A nő végül rákérdez a tetoválására, amivel kapcsolatban - önmagához képest - elég szűkszavú választ ad.*
- A régi kompániám, a Fekete Hatosok címere volt. Nem hiszem, hogy hallottál róluk.
*mondja. Ha Nixomia maga is belekeveredett azokba vidéki harcokba, melyeket senki nem fog feljegyezni a történelemkönyvek oldalára, akkor azért előfordulhat, hogy mond neki valamit a név. Egy jó évtizeddel ezelőtt még számottevő és képzett haderő gyűlt össze abban a zsoldoscsapatban, ami aztán idővel folyamatosan fogyni és romlani kezdett. Szinte minden háború-szerű konfliktusban ott voltak valamelyik oldalon, igaz, a nevüket és a címerüket csak a vége felé "nyerték el".
Végül aztán megteszi az ajánlatát a nőnek. Erre sokféle válasz érkezhet, de aki nem kockáztat, az nem is nyer. Nixomia látszólag nem veszi annyira zokon a dolgot, sőt, még jól is szórakozik rajta. Az sose baj.*
- Már miért esne baja a fogaimnak. Eddig egy nő se volt annyira elégedetlen, hogy megverjen utána.
*feleli hasonló vigyorral. Nixomiát követve ő is mozdulna, de a lovag puhán visszalöki a vízbe. Ezt viszont ő a legkevésbé se tekinti elutasításnak, úgyhogy, miután kipislogta a vizet a szeméből és hátrasimította átnedvesedett haját, ő is kipattan a vízből. Zavarta is már, hogy ilyen meleg, nem ehhez van ő szokva. Még éppen elcsípi, hogy merrefelé tűnik el Nixomia, úgyhogy követi. Még azelőtt hallja egy ajtó záródásának tompa hangját, hogy látná, pontosan melyik ajtó is az. Ugyanis több sorakozik egymás mellett, bár szerencséjére ezek többsége csak behajtva van, nem bezárva. Már azon lenne, hogy végigpróbálja a zártakat, amikor észreveszi a földön a lovag nedves lábnyomait. Csak ezek friss, nedves nyomok, és ez egyértelművé teszi a helyzetet. Kopogás nélkül nyit ajtót és lép be, ugyanazzal a rókamosollyal, amivel elváltak. Csak akkor rándul meg kissé az arca, amikor a benti hőséggel szembesül. Már az előző melegvizes medence is szokatlan volt. Ez itt még inkább. Olyasmi érzés keríti hatalmába, mint amikor forró nyári napokon egy kiadós esőzés után az erdő mélyén megreked a pára, vagy mocsáron kell keresztülgázolni.*
- Nem mondom... Ha nem szeretnéd, hogy utánad koslassak, csak annyi a dolgod, hogy keresel egy szobát, ami még ennél is melegebb.
*jegyzi meg vigyorogva, miközben leül a medence szélére, átellenben Nixomiával. Ő nem ereszkedik a vízbe, csak a lábát lógatja be, onnan figyeli a nő reakcióját. Ha a nő is többet szeretne tőle, valahogy jeleznie kell, mert Mykael rámenőssége biztatás nélkül eddig terjed.*
19419. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-18 15:27:35
Üzenet elküldve: 2024-10-18 15:27:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*A harcos kényelmesen terül el a székében, tenyerével még egy adag morzsától is megszabadítja az asztalt, oldalra seperve azt a földre. Nem kell sokat várnia az ételre sem, mivel hamarosan a fogadós egy tál gőzölgő étellel és egy korsó mézsörrel közelít felé. Az illatok azonnal megcsapják érzékeny orrát, főként a frissen sült hús, ropogós zöldségek és a méz édes aromája keveredik a levegőben.*
- Jó étvágyat, uram! *Mondja a fogadós, letéve az ételt és az italt az asztalra. Hangja barátságos, de tisztelettudó. A fél-elf biccent, és egy apró mosollyal köszöni meg a kiszolgálást. Keze könnyedén emeli fel a korsót, és belekortyol a mézsörbe. Az édes, mégis erős ital kellemes melegséggel tölti el, mintha a nap sugarai simogatnák belülről. Érzi, ahogy a napi feszültség lassan oldódik izmaiban. Leteszi a korsót, és nekilát az ételnek is. A meleg falatok visszaadják erejét, amit az utazás kivett belőle. A hús omlós, a zöldségek frissen roppannak a fogai alatt. A fűszerek íze felidézi benne az erdőben töltött egyik nap emlékét, amikor saját maga vadászott és készítette el finom étkét belőle. Ahogy eszik, tekintete időnként körbejár a fogadóban. Megfigyeli a vendégek sokszínűségét, akik között vannak kereskedők, utazók, helyi lakosok, legalább is így látszatra találgatva. Hallja a halk beszélgetéseket, a poharak koccanását, a tűz pattogását a kályhában. A zajok összefonódnak egy kellemes háttérzajjá, ami egész megnyugtató tud lenni. Bár nem annyira, mint az erdő csendje, de városi viszonyokhoz képest ez elég békés légkört tud teremteni. Érzi, hogy a hosszú út fáradtsága lassan szertefoszlik. Ezt már csak egy kényelmes ágy és éjszakai csend tudná fokozni. Az étel lassan elfogy, és befejezi az utolsó korty mézsört is. Megtörli a száját egy tiszta kendővel, majd hátradől a székben. Úgy dönt, hogy még egy ideig marad, élvezve a fogadó melegét és a pihenés ritka pillanatát. Kikapcsoló foglalatosságkén elővesz egy kis bőrzacskót, amelyben apró faragott fadarabok vannak. Egyik-másik darab már szinte egyszerűbb ékszernek is beillene, finom mintákkal díszítve. Kivesz egy sima fadarabot, és apró faragókésével finoman alakítani kezdi. Ujjai ügyesen dolgoznak, a fa lassan egy levelet kezd formázni, majd egy madár alakja is kezd kibontakozni. Ez a tevékenység mindig megnyugtatja, segít rendezni gondolatait. A fadarabokba gyakran belefaragja az erdő emlékeit, mintegy megőrizve őket magának.*
*A harcos kényelmesen terül el a székében, tenyerével még egy adag morzsától is megszabadítja az asztalt, oldalra seperve azt a földre. Nem kell sokat várnia az ételre sem, mivel hamarosan a fogadós egy tál gőzölgő étellel és egy korsó mézsörrel közelít felé. Az illatok azonnal megcsapják érzékeny orrát, főként a frissen sült hús, ropogós zöldségek és a méz édes aromája keveredik a levegőben.*
- Jó étvágyat, uram! *Mondja a fogadós, letéve az ételt és az italt az asztalra. Hangja barátságos, de tisztelettudó. A fél-elf biccent, és egy apró mosollyal köszöni meg a kiszolgálást. Keze könnyedén emeli fel a korsót, és belekortyol a mézsörbe. Az édes, mégis erős ital kellemes melegséggel tölti el, mintha a nap sugarai simogatnák belülről. Érzi, ahogy a napi feszültség lassan oldódik izmaiban. Leteszi a korsót, és nekilát az ételnek is. A meleg falatok visszaadják erejét, amit az utazás kivett belőle. A hús omlós, a zöldségek frissen roppannak a fogai alatt. A fűszerek íze felidézi benne az erdőben töltött egyik nap emlékét, amikor saját maga vadászott és készítette el finom étkét belőle. Ahogy eszik, tekintete időnként körbejár a fogadóban. Megfigyeli a vendégek sokszínűségét, akik között vannak kereskedők, utazók, helyi lakosok, legalább is így látszatra találgatva. Hallja a halk beszélgetéseket, a poharak koccanását, a tűz pattogását a kályhában. A zajok összefonódnak egy kellemes háttérzajjá, ami egész megnyugtató tud lenni. Bár nem annyira, mint az erdő csendje, de városi viszonyokhoz képest ez elég békés légkört tud teremteni. Érzi, hogy a hosszú út fáradtsága lassan szertefoszlik. Ezt már csak egy kényelmes ágy és éjszakai csend tudná fokozni. Az étel lassan elfogy, és befejezi az utolsó korty mézsört is. Megtörli a száját egy tiszta kendővel, majd hátradől a székben. Úgy dönt, hogy még egy ideig marad, élvezve a fogadó melegét és a pihenés ritka pillanatát. Kikapcsoló foglalatosságkén elővesz egy kis bőrzacskót, amelyben apró faragott fadarabok vannak. Egyik-másik darab már szinte egyszerűbb ékszernek is beillene, finom mintákkal díszítve. Kivesz egy sima fadarabot, és apró faragókésével finoman alakítani kezdi. Ujjai ügyesen dolgoznak, a fa lassan egy levelet kezd formázni, majd egy madár alakja is kezd kibontakozni. Ez a tevékenység mindig megnyugtatja, segít rendezni gondolatait. A fadarabokba gyakran belefaragja az erdő emlékeit, mintegy megőrizve őket magának.*
19418. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-18 11:22:37
Üzenet elküldve: 2024-10-18 11:22:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 375
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 375
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A nemes lovag esete a kóbor zsoldossal//
//Fürdőház//
- Hogy mitől dicsőséges? Attól dicsőséges, hogy egy erősebb ellenfél ellen ádáz élethalálharcot vívsz.* Magyarázza el a dolgot. Az elfintorodás előtt értetlenül áll, ahogy a repülés előtt is, mivel ő nem tartja ezt akkora problémának. Úgy tűnik, hogy nem éppen tapasztalt ilyesmiben a fiú.*
- A repülés önmagában jelentős előny, de simán hátrányt lehet belőle csinálni. Na mindegy, én biztos nem szalasztottam volna el az alkalmat, hogy kikanyarítsak egy szép darabot belőle. Én például a Sellőházba vittem egy adagot, ahol elkészíttettem egy jó szakáccsal, de ott kint nyárson is jó volt.* Picit azért bosszantja a dolog még, ha nem is róla van szó. Egyszer valószínűleg az ilyen tökölés fogja a vesztét is okozni. De hát Nixomia ilyen. Kapzsi, szörnyen kapzsi, mindent magának akar, amit megszerzett. A lényeg, hogy oldódott a hangulat. A tetoválásról mesél neki a Mykael, de ez már kevésbé érdekes téma a lány számára.*
- Majd, ha kitanultad a mesterségét, akkor elgondolkodom rajta.* Feleli, ez valamilyen szinten bizalom a másik irányába, vagy csak halogatás, ki tudja ezt.*
- Az a hatos mire fel van?* Kérdez vissza, majd később rendel két italt, amivel koccinthatnak. Ezzel el is érték a dolgok lényegi részét, hiszen nem véletlen szólította le a lányt a fiú. Nixa valahol már várta is, hogy mikor fog bepróbálkozni nála a másik. Nem viszi túlzásba a dolgot, mert pofátlan nyíltsággal közli vele a dolog állását. Valóban felkapja a fejét a lovagnő és felemelt szemöldökkel néz rá a másikra. Vegyes érzelmek kavarognak benne. Egyrészről merő pofátlanság a dolog, más részről pedig egyenes és merész kijelentés. Kell néhány pillanat, amíg mérlegeli az ajánlatott. Majd rókavigyorral az arcán szólal meg.*
- Úgy gondolod, hogy nem hagynád ott a fogad a végén?* A maradék borát is lehúzza, majd kiemeli magát a medencéből, majd fel is áll. Ha a zsoldos is így próbálna tenni, akkor egy finom, de határozott mozdulattal vissza rúgja a vízbe. A törölközőjét magához veszi Nixa és elsétál a kabinok irányába. Azt nem tudja, hogy a fiú mennyire ismeri ki itt magát, de ő a privátabb, zárható ajtójú forró vizes kádakat rejtő szobák egyikét veszi birtokba. A törölközőt behajítja az egyik padra és aztán belemerül az ott lévő kád vizébe.*
//A nemes lovag esete a kóbor zsoldossal//
//Fürdőház//
- Hogy mitől dicsőséges? Attól dicsőséges, hogy egy erősebb ellenfél ellen ádáz élethalálharcot vívsz.* Magyarázza el a dolgot. Az elfintorodás előtt értetlenül áll, ahogy a repülés előtt is, mivel ő nem tartja ezt akkora problémának. Úgy tűnik, hogy nem éppen tapasztalt ilyesmiben a fiú.*
- A repülés önmagában jelentős előny, de simán hátrányt lehet belőle csinálni. Na mindegy, én biztos nem szalasztottam volna el az alkalmat, hogy kikanyarítsak egy szép darabot belőle. Én például a Sellőházba vittem egy adagot, ahol elkészíttettem egy jó szakáccsal, de ott kint nyárson is jó volt.* Picit azért bosszantja a dolog még, ha nem is róla van szó. Egyszer valószínűleg az ilyen tökölés fogja a vesztét is okozni. De hát Nixomia ilyen. Kapzsi, szörnyen kapzsi, mindent magának akar, amit megszerzett. A lényeg, hogy oldódott a hangulat. A tetoválásról mesél neki a Mykael, de ez már kevésbé érdekes téma a lány számára.*
- Majd, ha kitanultad a mesterségét, akkor elgondolkodom rajta.* Feleli, ez valamilyen szinten bizalom a másik irányába, vagy csak halogatás, ki tudja ezt.*
- Az a hatos mire fel van?* Kérdez vissza, majd később rendel két italt, amivel koccinthatnak. Ezzel el is érték a dolgok lényegi részét, hiszen nem véletlen szólította le a lányt a fiú. Nixa valahol már várta is, hogy mikor fog bepróbálkozni nála a másik. Nem viszi túlzásba a dolgot, mert pofátlan nyíltsággal közli vele a dolog állását. Valóban felkapja a fejét a lovagnő és felemelt szemöldökkel néz rá a másikra. Vegyes érzelmek kavarognak benne. Egyrészről merő pofátlanság a dolog, más részről pedig egyenes és merész kijelentés. Kell néhány pillanat, amíg mérlegeli az ajánlatott. Majd rókavigyorral az arcán szólal meg.*
- Úgy gondolod, hogy nem hagynád ott a fogad a végén?* A maradék borát is lehúzza, majd kiemeli magát a medencéből, majd fel is áll. Ha a zsoldos is így próbálna tenni, akkor egy finom, de határozott mozdulattal vissza rúgja a vízbe. A törölközőjét magához veszi Nixa és elsétál a kabinok irányába. Azt nem tudja, hogy a fiú mennyire ismeri ki itt magát, de ő a privátabb, zárható ajtójú forró vizes kádakat rejtő szobák egyikét veszi birtokba. A törölközőt behajítja az egyik padra és aztán belemerül az ott lévő kád vizébe.*
19417. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-18 09:20:00
Üzenet elküldve: 2024-10-18 09:20:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 163
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 163
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Henadryna Gudinziss//
* Kettőt pislog, mikor a másik gyümölcsteája megérkezik. Bár eddig biztosra vette, hogy a másik egy felnőtt egyed, most egy kicsit megcsapta a gondolat, hogy egy gyerekkel van dolga. *
- Talán mellé egy szelet sütit?
* Nem tudta megállítani magát. Csak kibújt egy megjegyzés az ajkai mögül. Bár ez közel sem tűnik olyan sértőnek vagy viccesnek, Derk valahogy mégis jót mulat ezen. Nem tudja, hogy mikor kell befogni, de addig jó, míg meg nem sérti a másikat. *
- A Mágustoronyba? * Látszik rajta, hogy elgondolkodik. * Akkor remélem, hogy az erszényeid tömve vannak. Ugyanis pénz nélkül szóba se állnak veled!
* Derk sem egy lélegzetelállító erszénnyel rendelkezik, de legalább beengedték. Ez is nevezhető valaminek. Eléggé elnémul, mikor a másik bemutatkozik neki. Mintha ezen már túl lennének, de az is lehet, hogy csak simán hétköznapivá vált, hogy nem nevezik egymást a nevükön. *
~ Hát veled is kibasztak a szüleid egy ilyen hosszú névvel. ~
* Valamiért mindenkinek tetszenek a hosszú nevek, amik jelentenek valamit. Derk nem ilyen. Derk a rövid neveket szereti egyszerűségük miatt. *
- Derk.
* Válaszol a másiknak. Nem lenne tele a szája, meg a keze, akkor talán még kezet is nyújtana, de ezt most hanyagolja. *
- Nem is baj a tétlenség. Csak ne aggódj túl sokat. Ha minden percedben a problémákra fokuszálsz, akkor mást nem is fogsz látni.
* Kettőt pislog, mikor a másik gyümölcsteája megérkezik. Bár eddig biztosra vette, hogy a másik egy felnőtt egyed, most egy kicsit megcsapta a gondolat, hogy egy gyerekkel van dolga. *
- Talán mellé egy szelet sütit?
* Nem tudta megállítani magát. Csak kibújt egy megjegyzés az ajkai mögül. Bár ez közel sem tűnik olyan sértőnek vagy viccesnek, Derk valahogy mégis jót mulat ezen. Nem tudja, hogy mikor kell befogni, de addig jó, míg meg nem sérti a másikat. *
- A Mágustoronyba? * Látszik rajta, hogy elgondolkodik. * Akkor remélem, hogy az erszényeid tömve vannak. Ugyanis pénz nélkül szóba se állnak veled!
* Derk sem egy lélegzetelállító erszénnyel rendelkezik, de legalább beengedték. Ez is nevezhető valaminek. Eléggé elnémul, mikor a másik bemutatkozik neki. Mintha ezen már túl lennének, de az is lehet, hogy csak simán hétköznapivá vált, hogy nem nevezik egymást a nevükön. *
~ Hát veled is kibasztak a szüleid egy ilyen hosszú névvel. ~
* Valamiért mindenkinek tetszenek a hosszú nevek, amik jelentenek valamit. Derk nem ilyen. Derk a rövid neveket szereti egyszerűségük miatt. *
- Derk.
* Válaszol a másiknak. Nem lenne tele a szája, meg a keze, akkor talán még kezet is nyújtana, de ezt most hanyagolja. *
- Nem is baj a tétlenség. Csak ne aggódj túl sokat. Ha minden percedben a problémákra fokuszálsz, akkor mást nem is fogsz látni.
19416. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-17 18:58:53
Üzenet elküldve: 2024-10-17 18:58:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 955
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 955
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Mai tervei nem, csak annak kivételezése változhat bármelyik pillanatban. Hinne abban is, hogy néhány törött ujj, vagy letépett köröm is célravezető, de erő híján neki semmi mása nincsen, csak az esze. Az tény és való, hogy az alkohol a megszerzett tudásán némileg változtat, néhol felerősíti képességeit, néhol gyengíti. De nem tud nem azonnal a végére járni annak, ami érdekli. Még az sem biztos, hogy azt elfelejti, hogy a lenti - valóban csapos - nőről kiderítse, amit akar. De vannak ettől fontosabb dolgai is, mégpedig az elf nyugalma. Nem pusztán azért, hogy még többet kaphasson belőle az éjjel, hanem valami egészen másért, amit még igazán át sem gondolt. De ha már eltökélt, akkor az is marad.
A szőke megelőzi, a pillantása most még óva inti attól, amitől egyedül ő tart. Nem hibáztatja érte, hiszen lehetne jogos is, ha nem látná annyira a nőn azt a fajta kétségbeesést, ami nem abból ered, hogy lebukott. Van, hogy csak nem jönnek be a számítások, s nagy erény, ha ezt is megtanulja valaki kezelni. Ő azt a pillantást csak annyival viszonozná, hogy kérje vele, hogy egy egészen kicsit bízzon benne.
A szobába lép a férfi után, s bár ő ért az illemhez, ez már nem az a helyzet, hogy meg is akarja mutatni.
Mindent mér: a szoba minden zugát, hogy miféle ruhák és hol kaptak helyet, az ágyon lévő ágynemű rendezettségét, lenyomatait, de ami a leginkább a figyelmét kapja, az a szekrény, amihez a nő sétál. A tőr, a kinyílt ajtó mögötti tartalom, az a sok szesz és a szesznek ható üvegcsék. Minden érdekes. Mindent össze kell rakni. Aki másokat meg szeretne vezetni, annak lehet rá egyéb eszköze. Nem hozzáillő ruhaneműk, nem hozzáillő könyvek, nem hozzáillő fegyver, bármi, ami kilóg a sorból. Vagy bármi, ami annyira hajaz a másikra, hogy azért figyelemfelkeltő.
Mikor megszólal a lány, akkor felé lép ő is. *
- Valami más nincs? Utálom a rumot.
*Mondja ezt, bár nem igaz, de ha már van miből válogatni, akkor miért is ne. Miatta hagyták ott azt a korty bort és a férfi gyümölcsöstálját.
A tőrre mered a tekintete, aztán továbbsiklik a hangszerekre, majd az asztalon heverő könyvek felé mozdul. Zene... hangszerek. Szóval zenész. Illemtan. Elmosolyodik, s a keze a lapok felé nyúl.*
- Szabad? *Illedelmes; megkérdezte. De ettől még elveszi és a gyerekek által sokat látott mosoly jelenik meg rajta. Tanítani azt szeret, de leolvad róla, nem ezért van itt, pedig volna mit.*
- Muzsika, etikett. Igazán szép dolgok. *Futja a betűket, majd visszahelyezi ugyanúgy, ahogy volt.*
- Mi szüksége van egy művésznek arra, hogy idegeneknek adjon el ilyen... különlegességeket? *Teszi fel a kérdést, semmi vádló nincsen benne, könnyed, mintha csak tényleg ismerkedne. * - Nehéz egyszerre mindenben jónak lenni. *Simít végig a már látott módon a másik könyv borításán.* - Nem hoz elég pénzt a zene? *Ha a hosszúéletűt idegesítheti is a csacsogás, talán lenyugodhat, hogy nem támad senki.*
*Mai tervei nem, csak annak kivételezése változhat bármelyik pillanatban. Hinne abban is, hogy néhány törött ujj, vagy letépett köröm is célravezető, de erő híján neki semmi mása nincsen, csak az esze. Az tény és való, hogy az alkohol a megszerzett tudásán némileg változtat, néhol felerősíti képességeit, néhol gyengíti. De nem tud nem azonnal a végére járni annak, ami érdekli. Még az sem biztos, hogy azt elfelejti, hogy a lenti - valóban csapos - nőről kiderítse, amit akar. De vannak ettől fontosabb dolgai is, mégpedig az elf nyugalma. Nem pusztán azért, hogy még többet kaphasson belőle az éjjel, hanem valami egészen másért, amit még igazán át sem gondolt. De ha már eltökélt, akkor az is marad.
A szőke megelőzi, a pillantása most még óva inti attól, amitől egyedül ő tart. Nem hibáztatja érte, hiszen lehetne jogos is, ha nem látná annyira a nőn azt a fajta kétségbeesést, ami nem abból ered, hogy lebukott. Van, hogy csak nem jönnek be a számítások, s nagy erény, ha ezt is megtanulja valaki kezelni. Ő azt a pillantást csak annyival viszonozná, hogy kérje vele, hogy egy egészen kicsit bízzon benne.
A szobába lép a férfi után, s bár ő ért az illemhez, ez már nem az a helyzet, hogy meg is akarja mutatni.
Mindent mér: a szoba minden zugát, hogy miféle ruhák és hol kaptak helyet, az ágyon lévő ágynemű rendezettségét, lenyomatait, de ami a leginkább a figyelmét kapja, az a szekrény, amihez a nő sétál. A tőr, a kinyílt ajtó mögötti tartalom, az a sok szesz és a szesznek ható üvegcsék. Minden érdekes. Mindent össze kell rakni. Aki másokat meg szeretne vezetni, annak lehet rá egyéb eszköze. Nem hozzáillő ruhaneműk, nem hozzáillő könyvek, nem hozzáillő fegyver, bármi, ami kilóg a sorból. Vagy bármi, ami annyira hajaz a másikra, hogy azért figyelemfelkeltő.
Mikor megszólal a lány, akkor felé lép ő is. *
- Valami más nincs? Utálom a rumot.
*Mondja ezt, bár nem igaz, de ha már van miből válogatni, akkor miért is ne. Miatta hagyták ott azt a korty bort és a férfi gyümölcsöstálját.
A tőrre mered a tekintete, aztán továbbsiklik a hangszerekre, majd az asztalon heverő könyvek felé mozdul. Zene... hangszerek. Szóval zenész. Illemtan. Elmosolyodik, s a keze a lapok felé nyúl.*
- Szabad? *Illedelmes; megkérdezte. De ettől még elveszi és a gyerekek által sokat látott mosoly jelenik meg rajta. Tanítani azt szeret, de leolvad róla, nem ezért van itt, pedig volna mit.*
- Muzsika, etikett. Igazán szép dolgok. *Futja a betűket, majd visszahelyezi ugyanúgy, ahogy volt.*
- Mi szüksége van egy művésznek arra, hogy idegeneknek adjon el ilyen... különlegességeket? *Teszi fel a kérdést, semmi vádló nincsen benne, könnyed, mintha csak tényleg ismerkedne. * - Nehéz egyszerre mindenben jónak lenni. *Simít végig a már látott módon a másik könyv borításán.* - Nem hoz elég pénzt a zene? *Ha a hosszúéletűt idegesítheti is a csacsogás, talán lenyugodhat, hogy nem támad senki.*
19415. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-17 17:19:32
Üzenet elküldve: 2024-10-17 17:19:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A nemes lovag esete a kóbor zsoldossal//
//Fürdőház//
- Nem tudom, mitől dicsőséges a harc, de végül is nyertünk, és megúsztuk nagyjából ép bőrrel. Semmi olyan, amit az idő vagy egy bájital ne tudna begyógyítani.
*feleli a maga praktikus módján, majd kelletlenül elfintorodik, amikor szóba kerül, hogy vettek-e az állat húsából.*
- Nem. Nem akartunk sokáig maradni. Erdőmélyén voltunk, ott is egy hegy oldalában. Biztosak voltunk abban, hogy akad még tretil a környéken. Semmi kedvünk nem volt ahhoz, hogy odavonzzunk párat. Azt az egyet is épp elég nehéz volt legyűrni, pedig azt megleptük. Soha nem sikerült neki felszállni. Ha képes lett volna rá, és aztán folyton le-lecsapott volna ránk a levegőből, ő ehetett volna belőlünk. Szóval nem vártuk meg, amíg előkerül a többi.
*feleli. Más helyzetben biztosan érdekes lett volna egy kóstoló, habár egy inas, csupa izom gyíkról beszélünk. Túl nagy élvezet nem lett volna benne, de az is igaz, hogy evett már ő ennél sokkal rosszabbat is.
A bókra már kontrázna is, amikor jön hozzá Nixomia baráti taszítása. Éreztet valamit a nő erejéből, de a stílusából is, mert így a férfiak cimborálnak egymással, nő még nem "pacsizott" vele így.*
- Kösz. Te se vagy éppen nyámnyila.
*feleli elvigyorodva, rábökve a nő bicepszére. Amikor aztán szóba kerül a tetoválás.*
- Ja, magamnak nem én fogok tetoválást csinálni. Nem tudnám rendesen elérni a karomat minden irányból. Van a kikötőben egy mester, Borustnak hívják. Ezt is ő csinálta.
*Bök a Hatosra a karján, majd rögtön hozzáteszi.*
- Persze ennél sokkal többre képes. Színes képeket készít, hajókat vitorlával, hullámzó tengert, lángokat... amit csak akarsz. Tőle akarok tanulni, arra jó ürügy, hogy közben adok is neki munkát.
*fejti ki, és kiérződik a hangjából a lelkesedés. Mély tisztelettel van azok iránt, akik valamilyen szakmát mesteri szinten űznek, és szeret tanulni ilyenektől.*
- Én még nem tudok színekkel variálni. Csak fekete tintával, bár azt már tudom árnyalni. Attól a kép megelevenedik. Árnyéka lesz, mélysége.
*teszi hozzá ugyanazzal a szakmai lelkesedéssel, bár lehet, hogy Nixomiát ennyire nem érdekli a dolog.*
- Ha igazán jó képet akarsz, Borustot keresd fel a kikötőben. Vagy kivárhatod, amíg én is megütöm a mércét.
*mondja még, mert tisztában van a tudása mostani korlátaival.
A lovag váratlanul italt rendel az egyik szemrevaló felszolgálótól, mindjárt őneki is. Nem szokása nagyon inni (főleg nem jó minőségű bort), de elfogadja az italt.*
- Köszönöm! A kalandozásokra!
*feleli ő is. Aztán kedvtelve nézi, ahogy a nő elnyúlik a vízben, hiszen ez is kihangsúlyozza a bájait.*
- Tetszel nekem. Szívesen ágyba vinnélek.
*jegyzi meg a rá jellemző nyíltsággal. Ha erre Nixomia felkapja a fejét és ránéz, akkor csak egy nyugodt, derűs mosolyt és nyílt tekintetet kap. Mykael nem az a kertelős fajta, de nem is jött közelebb annál, ahol van. Éppen csak közölte, hogy kívánatosnak tartja a másikat. Meglehet, hogy lovagi körökben ezt nem így szokás közölni. Zsoldosok között meg talán éppen vulgárisabban.*
- Nem csak azok a kalandok emlékezetesek, amikben az ember otthagyhatja a fogát.
*teszi hozzá csalfa félmosollyal.*
//A nemes lovag esete a kóbor zsoldossal//
//Fürdőház//
- Nem tudom, mitől dicsőséges a harc, de végül is nyertünk, és megúsztuk nagyjából ép bőrrel. Semmi olyan, amit az idő vagy egy bájital ne tudna begyógyítani.
*feleli a maga praktikus módján, majd kelletlenül elfintorodik, amikor szóba kerül, hogy vettek-e az állat húsából.*
- Nem. Nem akartunk sokáig maradni. Erdőmélyén voltunk, ott is egy hegy oldalában. Biztosak voltunk abban, hogy akad még tretil a környéken. Semmi kedvünk nem volt ahhoz, hogy odavonzzunk párat. Azt az egyet is épp elég nehéz volt legyűrni, pedig azt megleptük. Soha nem sikerült neki felszállni. Ha képes lett volna rá, és aztán folyton le-lecsapott volna ránk a levegőből, ő ehetett volna belőlünk. Szóval nem vártuk meg, amíg előkerül a többi.
*feleli. Más helyzetben biztosan érdekes lett volna egy kóstoló, habár egy inas, csupa izom gyíkról beszélünk. Túl nagy élvezet nem lett volna benne, de az is igaz, hogy evett már ő ennél sokkal rosszabbat is.
A bókra már kontrázna is, amikor jön hozzá Nixomia baráti taszítása. Éreztet valamit a nő erejéből, de a stílusából is, mert így a férfiak cimborálnak egymással, nő még nem "pacsizott" vele így.*
- Kösz. Te se vagy éppen nyámnyila.
*feleli elvigyorodva, rábökve a nő bicepszére. Amikor aztán szóba kerül a tetoválás.*
- Ja, magamnak nem én fogok tetoválást csinálni. Nem tudnám rendesen elérni a karomat minden irányból. Van a kikötőben egy mester, Borustnak hívják. Ezt is ő csinálta.
*Bök a Hatosra a karján, majd rögtön hozzáteszi.*
- Persze ennél sokkal többre képes. Színes képeket készít, hajókat vitorlával, hullámzó tengert, lángokat... amit csak akarsz. Tőle akarok tanulni, arra jó ürügy, hogy közben adok is neki munkát.
*fejti ki, és kiérződik a hangjából a lelkesedés. Mély tisztelettel van azok iránt, akik valamilyen szakmát mesteri szinten űznek, és szeret tanulni ilyenektől.*
- Én még nem tudok színekkel variálni. Csak fekete tintával, bár azt már tudom árnyalni. Attól a kép megelevenedik. Árnyéka lesz, mélysége.
*teszi hozzá ugyanazzal a szakmai lelkesedéssel, bár lehet, hogy Nixomiát ennyire nem érdekli a dolog.*
- Ha igazán jó képet akarsz, Borustot keresd fel a kikötőben. Vagy kivárhatod, amíg én is megütöm a mércét.
*mondja még, mert tisztában van a tudása mostani korlátaival.
A lovag váratlanul italt rendel az egyik szemrevaló felszolgálótól, mindjárt őneki is. Nem szokása nagyon inni (főleg nem jó minőségű bort), de elfogadja az italt.*
- Köszönöm! A kalandozásokra!
*feleli ő is. Aztán kedvtelve nézi, ahogy a nő elnyúlik a vízben, hiszen ez is kihangsúlyozza a bájait.*
- Tetszel nekem. Szívesen ágyba vinnélek.
*jegyzi meg a rá jellemző nyíltsággal. Ha erre Nixomia felkapja a fejét és ránéz, akkor csak egy nyugodt, derűs mosolyt és nyílt tekintetet kap. Mykael nem az a kertelős fajta, de nem is jött közelebb annál, ahol van. Éppen csak közölte, hogy kívánatosnak tartja a másikat. Meglehet, hogy lovagi körökben ezt nem így szokás közölni. Zsoldosok között meg talán éppen vulgárisabban.*
- Nem csak azok a kalandok emlékezetesek, amikben az ember otthagyhatja a fogát.
*teszi hozzá csalfa félmosollyal.*
19414. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-17 16:35:42
Üzenet elküldve: 2024-10-17 16:35:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Egyelőre áll a pultnál, kezét lazán a sima fa felületén nyugtatva. A fogadó meleg légköre átjárja, de a hosszú út fáradtsága még érezhető tagjaiban. Amikor a fogadós végre a közelébe ér, a fél-elf udvariasan biccent felé. Aranybarna tekintete találkozik a másikéval.*
- Kérnék egy adag meleg ételt és egy korsó mézsört. *Mondja halk, de határozott hangon. Rendezi a 15 aranyba kerülő Mézsört.
További 13 aranyat számol ki még a Főtt ételért. A fogadós bólint, majd továbbindul, hogy teljesítse a rendelést. Wynpeiros egy pillanatig még a pultnál marad, majd lassan körbetekint a fogadóban. Szemei felmérik a szabad asztalokat. Végül egy csendes sarokban álló, üres asztal mellett dönt. Könnyed léptekkel elindul felé. Leül a faragott székbe, és leveszi a hátáról visszacsapó íját és a tegzét, óvatosan a falnak támasztva ezeket. Dobókéseit ellenőrzi, megszokásból végigfuttatva ujjait a markolatokon. Az asztal sima felületén egy apró faragás vonja magára a figyelmét. Valaki egy stilizált levelet vésett bele. Elmosolyodik, értékelve a természet ezen apró megjelenését a városi környezetben. Miközben várakozik, elővesz egy kis bőrzacskót az övéből. Kinyitja, és előhúz belőle néhány frissen gyűjtött makkot és diót. Ujjai ügyesen forgatják a terméseket, mintha csak játszana velük. Lenxyn hiányát érzi, de tudja, hogy hű társa odakint vár rá, hogy tovább induljanak közös útjukon. A fogadó zajai ölelik körbe, a halk beszélgetések moraja, a tűz pattogása a kályhában, az evőeszközök csörrenése. A félvér élvezi a pillanatot, ritkán adatik meg számára, hogy ilyen nyugodtan pihenjen a városban. Gondolatai az erdők mélyére kalandoznak, ahol a természet csendje veszi körül. Ujjai közben egy egyszerű dallamot dobolnak az asztalon, emlékeztetve őt egy régi elf népdalra. Tekintete időnként az ablak felé téved, ahol a sötétedő égbolt jelei mutatkoznak. Tudja, hogy hamarosan beköszönt a tél, és az utak nehezebbé válnak. Talán itt marad néhány napot, mielőtt tovább indulna. Egyelőre azonban csak a meleg étel és a mézsör gondolatával foglalkozik, melyek hamarosan megérkeznek.*
*Egyelőre áll a pultnál, kezét lazán a sima fa felületén nyugtatva. A fogadó meleg légköre átjárja, de a hosszú út fáradtsága még érezhető tagjaiban. Amikor a fogadós végre a közelébe ér, a fél-elf udvariasan biccent felé. Aranybarna tekintete találkozik a másikéval.*
- Kérnék egy adag meleg ételt és egy korsó mézsört. *Mondja halk, de határozott hangon. Rendezi a 15 aranyba kerülő Mézsört.
További 13 aranyat számol ki még a Főtt ételért. A fogadós bólint, majd továbbindul, hogy teljesítse a rendelést. Wynpeiros egy pillanatig még a pultnál marad, majd lassan körbetekint a fogadóban. Szemei felmérik a szabad asztalokat. Végül egy csendes sarokban álló, üres asztal mellett dönt. Könnyed léptekkel elindul felé. Leül a faragott székbe, és leveszi a hátáról visszacsapó íját és a tegzét, óvatosan a falnak támasztva ezeket. Dobókéseit ellenőrzi, megszokásból végigfuttatva ujjait a markolatokon. Az asztal sima felületén egy apró faragás vonja magára a figyelmét. Valaki egy stilizált levelet vésett bele. Elmosolyodik, értékelve a természet ezen apró megjelenését a városi környezetben. Miközben várakozik, elővesz egy kis bőrzacskót az övéből. Kinyitja, és előhúz belőle néhány frissen gyűjtött makkot és diót. Ujjai ügyesen forgatják a terméseket, mintha csak játszana velük. Lenxyn hiányát érzi, de tudja, hogy hű társa odakint vár rá, hogy tovább induljanak közös útjukon. A fogadó zajai ölelik körbe, a halk beszélgetések moraja, a tűz pattogása a kályhában, az evőeszközök csörrenése. A félvér élvezi a pillanatot, ritkán adatik meg számára, hogy ilyen nyugodtan pihenjen a városban. Gondolatai az erdők mélyére kalandoznak, ahol a természet csendje veszi körül. Ujjai közben egy egyszerű dallamot dobolnak az asztalon, emlékeztetve őt egy régi elf népdalra. Tekintete időnként az ablak felé téved, ahol a sötétedő égbolt jelei mutatkoznak. Tudja, hogy hamarosan beköszönt a tél, és az utak nehezebbé válnak. Talán itt marad néhány napot, mielőtt tovább indulna. Egyelőre azonban csak a meleg étel és a mézsör gondolatával foglalkozik, melyek hamarosan megérkeznek.*
19413. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-17 11:33:19
Üzenet elküldve: 2024-10-17 11:33:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 375
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 375
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A nemes lovag esete a kóbor zsoldossal//
//Fürdőház//
* Egyetértően bólogat a férfi szavaira a békességgel kapcsolatban.*
- Én is ezért jöttem a városba. A lázadás utáni zavarosban halászni, de hamarabb elült a káosz, mint vártam volna.* Rántja meg egykedvűen a vállait. Jó irányba billenti a mérleg nyelvét, hogy hasonló szálon pendülnek a húrjaik. Sőt, ez még csak a kezdett, mivel legalább olyan dicső kalandnak lehet fültanúja a lány, mint amilyet ő maga mesélt el. El is ámul, szinte issza a dicső tettekről szóló história minden szavát.*
- Hallottam már hírét annak a bestiának. Dicsőséges harc lehetett, nagy kár, hogy semmi trófea nem maradt. Legalább a húsából ettetek?* Kérdez vissza, mert nagy pazarlásnak tartja az ilyet otthagyni. Ő maga biztosan lenyúlt volna valamit az állatból egyébként, ha mást nem is egy csontot tuti.*
- Keményebb vagy, mint amilyennek kinézel.*
Jobjával "finoman" bele ver a férfi vállába, talán még taszít is ez rajta egy kicsit. Most már elismerően tekint Mykaelre.*
- Tetoválás?* Kérdez vissza, de egyértelmű is, hiszen már van is egy a másikon, csak még nem kérdezett rá.*
- Úgy, mint az ott?* Biccent az eddig hanyagolt alkotás felé.*
- Nem is tudom, annyira nem is rossz gondolat. Még átgondolom.* Tetszik neki az ötlet, de hogy mit lehetne felvarrni rá, azt még nem tudja. MAjd gondolkodik rajta.*
- Majd, ha elkészült a karodon lévő, akkor meglátjuk.* Zárja le végül, mert hát egy kezdőről van szó, nem feltétélen adná finom bőrét olyasvalaki kezére, akinek nem látta a munkáját. Igaz, hogy már egyet láthat a másikon, de az közel sem elég neki. A tretil, ha kész utána sokkal biztosabb lesz majd a döntését illetően. Ebben a sok kalandban meg melegben kitikkadt egy kicsit, ezért int a az egyik félmeztelenül flangáló hölgynek. Két kupa Bort rendel 22 aranyért, amit majd távozáskor kiegyenlít, amikor leadja az öltözőszekrénye kulcsát.*
- Igyál egyet! A vendégem vagy erre.* Nyomja a kezébe az egyik kupát.*
- A kalandozásokra!* Emeli meg kicsit a kupát, majd összekoccantja a másikéval, persze ügyelve, hogy az ő kupája legyen felül. Belekortyol a borba, majd kiteszi maga mellé és kinyújtózik a vízben, mint egy macska. Most elégedettnek érzi magát. Volt történet, dicsekvés, bér és kellemes meleg. Mind tökéletes egy kis lazításhoz.*
//A nemes lovag esete a kóbor zsoldossal//
//Fürdőház//
* Egyetértően bólogat a férfi szavaira a békességgel kapcsolatban.*
- Én is ezért jöttem a városba. A lázadás utáni zavarosban halászni, de hamarabb elült a káosz, mint vártam volna.* Rántja meg egykedvűen a vállait. Jó irányba billenti a mérleg nyelvét, hogy hasonló szálon pendülnek a húrjaik. Sőt, ez még csak a kezdett, mivel legalább olyan dicső kalandnak lehet fültanúja a lány, mint amilyet ő maga mesélt el. El is ámul, szinte issza a dicső tettekről szóló história minden szavát.*
- Hallottam már hírét annak a bestiának. Dicsőséges harc lehetett, nagy kár, hogy semmi trófea nem maradt. Legalább a húsából ettetek?* Kérdez vissza, mert nagy pazarlásnak tartja az ilyet otthagyni. Ő maga biztosan lenyúlt volna valamit az állatból egyébként, ha mást nem is egy csontot tuti.*
- Keményebb vagy, mint amilyennek kinézel.*
Jobjával "finoman" bele ver a férfi vállába, talán még taszít is ez rajta egy kicsit. Most már elismerően tekint Mykaelre.*
- Tetoválás?* Kérdez vissza, de egyértelmű is, hiszen már van is egy a másikon, csak még nem kérdezett rá.*
- Úgy, mint az ott?* Biccent az eddig hanyagolt alkotás felé.*
- Nem is tudom, annyira nem is rossz gondolat. Még átgondolom.* Tetszik neki az ötlet, de hogy mit lehetne felvarrni rá, azt még nem tudja. MAjd gondolkodik rajta.*
- Majd, ha elkészült a karodon lévő, akkor meglátjuk.* Zárja le végül, mert hát egy kezdőről van szó, nem feltétélen adná finom bőrét olyasvalaki kezére, akinek nem látta a munkáját. Igaz, hogy már egyet láthat a másikon, de az közel sem elég neki. A tretil, ha kész utána sokkal biztosabb lesz majd a döntését illetően. Ebben a sok kalandban meg melegben kitikkadt egy kicsit, ezért int a az egyik félmeztelenül flangáló hölgynek. Két kupa Bort rendel 22 aranyért
, amit majd távozáskor kiegyenlít, amikor leadja az öltözőszekrénye kulcsát.*- Igyál egyet! A vendégem vagy erre.* Nyomja a kezébe az egyik kupát.*
- A kalandozásokra!* Emeli meg kicsit a kupát, majd összekoccantja a másikéval, persze ügyelve, hogy az ő kupája legyen felül. Belekortyol a borba, majd kiteszi maga mellé és kinyújtózik a vízben, mint egy macska. Most elégedettnek érzi magát. Volt történet, dicsekvés, bér és kellemes meleg. Mind tökéletes egy kis lazításhoz.*
19412. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-17 02:45:57
Üzenet elküldve: 2024-10-17 02:45:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Szeszélyes társaság//
-Nem bízom benne. De ettől függetlenül hasznos lehet. Ezt pedig kár lenne eldobni.
*Kedvtelve nézi, ahogy az elf leány megválik ruháitól. Tekintetét egy pillanatra sem véve le a ruha alól előkerülő bájakról feleli meg az aggályokat.*
-Benned viszont bízom. Tudom, hogy elkövetsz, amit csak tudsz. Persze, a lábait bárki szét tudja nyitni... De csak a legjobbak tudják elhitetni a másikkal, vagy akár még talán saját magukkal is, hogy ínyükre van minden pillanat, minden rezdülés... Úgy hiszem, élvezni is fogod ezt a kis... Kalamajkát. Mindenbe belekóstolhatsz majd, amit csak szemed megkíván.
*Mili kitűnően ért hozzá, hogyan keltse fel a férfivágyat. A finom mozdulatok, na meg a felkínált test látványa bárki fiát bűnbe vonná. Tisztában van vele, hogy itt és most kénye-kedve szerint tehet, s eszerint is jár el. Hamar megmártózik a kéjben, kezei pedig birtoklóan, ám nem hamari módon járják be a szabad bőrfelületeket. Szó se róla, megvan a tapasztalata bizonyos praktikák terén, ám itt és most leginkább saját szomjúságát igyekszik oltani- Alaposan kiélvezi az együtt töltött időt, hisz tudja, Mili odaadó lesz, amíg csak kívánja tőle. E habitus van igazán ínyére; legyezi hiúságát az ilyesmi.
//Másnap reggel//
Nem kergeti ki a lányt a szobából vagy az ágyból, az éjjelt vele tölti. Kevés dolgot vett át ténylegesen a város egykori krémjétől, de legalább úgy kerüli újonnan a túl korán kelést, mint ők. Igen csak megkedvelte az ejtőzést. Mit sem zavarja a függönyön keresztül beszűrődő napfény, vagy a fogadótérből felszűrődő, tompa reggeli lárma. Ad még magának - na meg persze Milinek, ha óhajtja - néhány órát, mielőtt munkába állnának. A program alighanem a ruha dolga lesz úgy is. Ő pedig legalább szót válthat majd Merrinnel, amíg az elfek a Piactér kelméi között túrnak.*
A hozzászólás írója (Shorenai de Monteqieo) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.10.17 02:49:29
-Nem bízom benne. De ettől függetlenül hasznos lehet. Ezt pedig kár lenne eldobni.
*Kedvtelve nézi, ahogy az elf leány megválik ruháitól. Tekintetét egy pillanatra sem véve le a ruha alól előkerülő bájakról feleli meg az aggályokat.*
-Benned viszont bízom. Tudom, hogy elkövetsz, amit csak tudsz. Persze, a lábait bárki szét tudja nyitni... De csak a legjobbak tudják elhitetni a másikkal, vagy akár még talán saját magukkal is, hogy ínyükre van minden pillanat, minden rezdülés... Úgy hiszem, élvezni is fogod ezt a kis... Kalamajkát. Mindenbe belekóstolhatsz majd, amit csak szemed megkíván.
*Mili kitűnően ért hozzá, hogyan keltse fel a férfivágyat. A finom mozdulatok, na meg a felkínált test látványa bárki fiát bűnbe vonná. Tisztában van vele, hogy itt és most kénye-kedve szerint tehet, s eszerint is jár el. Hamar megmártózik a kéjben, kezei pedig birtoklóan, ám nem hamari módon járják be a szabad bőrfelületeket. Szó se róla, megvan a tapasztalata bizonyos praktikák terén, ám itt és most leginkább saját szomjúságát igyekszik oltani- Alaposan kiélvezi az együtt töltött időt, hisz tudja, Mili odaadó lesz, amíg csak kívánja tőle. E habitus van igazán ínyére; legyezi hiúságát az ilyesmi.
//Másnap reggel//
Nem kergeti ki a lányt a szobából vagy az ágyból, az éjjelt vele tölti. Kevés dolgot vett át ténylegesen a város egykori krémjétől, de legalább úgy kerüli újonnan a túl korán kelést, mint ők. Igen csak megkedvelte az ejtőzést. Mit sem zavarja a függönyön keresztül beszűrődő napfény, vagy a fogadótérből felszűrődő, tompa reggeli lárma. Ad még magának - na meg persze Milinek, ha óhajtja - néhány órát, mielőtt munkába állnának. A program alighanem a ruha dolga lesz úgy is. Ő pedig legalább szót válthat majd Merrinnel, amíg az elfek a Piactér kelméi között túrnak.*
A hozzászólás írója (Shorenai de Monteqieo) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.10.17 02:49:29
19411. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-17 02:24:54
Üzenet elküldve: 2024-10-17 02:24:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 362
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 362
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Merre tovább?//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Jól vette észre a másik. Zeekx se szokott foglalkozni a környezetével. Akkor se mikor illetlen kérdéseket tesz fel rövid ismeretség után és akkor se mikor a fogadóban simogat és csókol egy nála kicsit magasabb ork lányt. Akinek a megjegyzését valóban nem tudja hova tenni. Főleg mert tényleg megfeledkezett róla, hogy vannak mások is itt a fogadóban. Szét is néz, hogy megállapítsa, hogy tényleg nem érdekelnek senkit. De, hogy ez hogy jött ide azt nem tudja. Rá is kérdez.*
-Mármint?
*Vagy nem úgy gondolja a másik, hogy most aktuálisan nem érdekelnek senkit hanem egyébként? Nem tartoznak senkinek elszámolással? Vagy nem nézi majd senki mit csinálnak ha feljutnak a szobába? A törzsnél volt ilyen szokás? A fiú nem hiszi. Azt, valószínűleg mesélte volna már a lány. Ezt most nem érti. A fő, hogy a folytatással kapcsolatban egyet értenek és talán szavaival sikerült egy kicsit megnyugtatnia Ari-t a jövővel kapcsolatban. Most már érte aggódik kicsit a másik. Az ötlettel kapcsolatban nem kell sokat gondolkoznia azon, hogy mi az első számú probléma.*
-De itt nincsenek is más testvéreim akikkel koldulhatnék.
*Piritanes-ben legtöbbször együtt mentek mindenhová főként, hogy elkerüljék a bajt. Itt kevesebb a baj és kevesebben is vannak. Nem sok hittestvérével találkozott még. De csatlakozni se nagyon szeretnének egy olyan rendhez aminek a papjai nem kapnak varázshatalmat és akik még mindig csak a hitükkel állhatnak szembe a kétkedőkkel és nem tudnak fizikai bizonyítékot felmutatni a tanításaikra. Változott a világ. Lehet Zeekx testvérei se követik már mind Guymar prófétát. Mindegy. Akit meg kell érintenie a próféta igazának annak a szívét megtalálják majd. A lány hirtelen felkel és távozik. Mondja, hogy majd visszajön úgyhogy a fiú nem akad fent a dolgon. Lehet az árnyékszékre megy. Sokat ivott. Míg a lány távol van addig ő még befejezi a megmaradt italát és ebédjét. Ahogy belegondol ez végső soron nem volt egy rossz nap. Sok minden történt vele, de nem volt rossz nap. Mikor Ari visszaér szinte egyből a lényegre is tér. Ez tetszik a fiúnak. Jól is hangzanak ezek a szavak a lány szájából. Felkel ő is és mutatja is az utat.*
-Erre lesz majd fent balra.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Jól vette észre a másik. Zeekx se szokott foglalkozni a környezetével. Akkor se mikor illetlen kérdéseket tesz fel rövid ismeretség után és akkor se mikor a fogadóban simogat és csókol egy nála kicsit magasabb ork lányt. Akinek a megjegyzését valóban nem tudja hova tenni. Főleg mert tényleg megfeledkezett róla, hogy vannak mások is itt a fogadóban. Szét is néz, hogy megállapítsa, hogy tényleg nem érdekelnek senkit. De, hogy ez hogy jött ide azt nem tudja. Rá is kérdez.*
-Mármint?
*Vagy nem úgy gondolja a másik, hogy most aktuálisan nem érdekelnek senkit hanem egyébként? Nem tartoznak senkinek elszámolással? Vagy nem nézi majd senki mit csinálnak ha feljutnak a szobába? A törzsnél volt ilyen szokás? A fiú nem hiszi. Azt, valószínűleg mesélte volna már a lány. Ezt most nem érti. A fő, hogy a folytatással kapcsolatban egyet értenek és talán szavaival sikerült egy kicsit megnyugtatnia Ari-t a jövővel kapcsolatban. Most már érte aggódik kicsit a másik. Az ötlettel kapcsolatban nem kell sokat gondolkoznia azon, hogy mi az első számú probléma.*
-De itt nincsenek is más testvéreim akikkel koldulhatnék.
*Piritanes-ben legtöbbször együtt mentek mindenhová főként, hogy elkerüljék a bajt. Itt kevesebb a baj és kevesebben is vannak. Nem sok hittestvérével találkozott még. De csatlakozni se nagyon szeretnének egy olyan rendhez aminek a papjai nem kapnak varázshatalmat és akik még mindig csak a hitükkel állhatnak szembe a kétkedőkkel és nem tudnak fizikai bizonyítékot felmutatni a tanításaikra. Változott a világ. Lehet Zeekx testvérei se követik már mind Guymar prófétát. Mindegy. Akit meg kell érintenie a próféta igazának annak a szívét megtalálják majd. A lány hirtelen felkel és távozik. Mondja, hogy majd visszajön úgyhogy a fiú nem akad fent a dolgon. Lehet az árnyékszékre megy. Sokat ivott. Míg a lány távol van addig ő még befejezi a megmaradt italát és ebédjét. Ahogy belegondol ez végső soron nem volt egy rossz nap. Sok minden történt vele, de nem volt rossz nap. Mikor Ari visszaér szinte egyből a lényegre is tér. Ez tetszik a fiúnak. Jól is hangzanak ezek a szavak a lány szájából. Felkel ő is és mutatja is az utat.*
-Erre lesz majd fent balra.
19410. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-17 01:37:44
Üzenet elküldve: 2024-10-17 01:37:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1505
OOC üzenetek: 247
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1505
OOC üzenetek: 247
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Bizony, bizony próbálják dobálni a mentőövet, de ássa el magát a kishölgy. Pedig szegény félvér erősen próbálkozik megmenteni a saját estéjét is ugyanis jól forog az agya. Ha a férfi fejében az jár, hogy valakit utánaküldtek a kikötőből akkor kevesebb hangulata lesz ismét levarázsolni róla a bugyit. A borát felhörpintve követi a lányokat. Csakis az alma ropogása és a halált kívánó zöld szempár jelzi, hogy jelen van. Az áruról számára már kiderült, hogy hamis. Tudomány és életmód itala? Hagyjuk már. Mikor felérnek a szobába akkor a nő megy előre ő pedig a félvér elé lép és csak a tekintetével inti óvatosságra. Most érkezik a csapda. Vagyis nem. Még általános rendetlenségnek se mondható, ami őket fogadja. Az egyetlen látszólagos elöl hagyott fegyver az a tőr. Véletlen lenne? Meglepődne ha a másik felkapná és nekik rontana amint beértek. Viszont mi a terv ezek után? Egy szomszéd szobából átjönnek a fogdmegek vagy a barátok ő pedig felkapja, azt a tőrt és a félvért megpróbálja túszul ejteni? Ez a leghihetőbb forgatókönyv. Egyszerű, de biztos ötlet. De még tesznek rá. "Wegtoreni" rum. Az is annyira wegtoreni ahogy, az két varázsital legendás, a lány pedig felszolgáló volt. A dokinak egyre kevesebb hangulata van az ilyen hazugságokhoz. A saját módszere sokkal gyorsabban és kevesebb erőfeszítéssel célt ér. Az erdő a közelben van és pár letépett köröm, esetleg törött ujjak elegek lettek volna ahhoz, hogy megtörjön a nő. A maradékot meg eltakarítják az állatok ha megérzik a kiontott belek szagát. Méghozzá ott az esetleges támadók elől is könnyebb lett volna eltűnni. Éjszaka az erdőben. A doki türelme kezd egyre inkább fogyni főleg ahogy látja a másik kapkodását. Csapda! Minden idegszála egyszerre üvölti, hogy csapda. Faszért kellett hallgatni egy kis nemesi picsára, hogy feljöjjenek? Múltkor is nő miatt vesztette el a kezét. Most jobb ha meg is ölik mert élve nem engedi magát elfogni.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Bizony, bizony próbálják dobálni a mentőövet, de ássa el magát a kishölgy. Pedig szegény félvér erősen próbálkozik megmenteni a saját estéjét is ugyanis jól forog az agya. Ha a férfi fejében az jár, hogy valakit utánaküldtek a kikötőből akkor kevesebb hangulata lesz ismét levarázsolni róla a bugyit. A borát felhörpintve követi a lányokat. Csakis az alma ropogása és a halált kívánó zöld szempár jelzi, hogy jelen van. Az áruról számára már kiderült, hogy hamis. Tudomány és életmód itala? Hagyjuk már. Mikor felérnek a szobába akkor a nő megy előre ő pedig a félvér elé lép és csak a tekintetével inti óvatosságra. Most érkezik a csapda. Vagyis nem. Még általános rendetlenségnek se mondható, ami őket fogadja. Az egyetlen látszólagos elöl hagyott fegyver az a tőr. Véletlen lenne? Meglepődne ha a másik felkapná és nekik rontana amint beértek. Viszont mi a terv ezek után? Egy szomszéd szobából átjönnek a fogdmegek vagy a barátok ő pedig felkapja, azt a tőrt és a félvért megpróbálja túszul ejteni? Ez a leghihetőbb forgatókönyv. Egyszerű, de biztos ötlet. De még tesznek rá. "Wegtoreni" rum. Az is annyira wegtoreni ahogy, az két varázsital legendás, a lány pedig felszolgáló volt. A dokinak egyre kevesebb hangulata van az ilyen hazugságokhoz. A saját módszere sokkal gyorsabban és kevesebb erőfeszítéssel célt ér. Az erdő a közelben van és pár letépett köröm, esetleg törött ujjak elegek lettek volna ahhoz, hogy megtörjön a nő. A maradékot meg eltakarítják az állatok ha megérzik a kiontott belek szagát. Méghozzá ott az esetleges támadók elől is könnyebb lett volna eltűnni. Éjszaka az erdőben. A doki türelme kezd egyre inkább fogyni főleg ahogy látja a másik kapkodását. Csapda! Minden idegszála egyszerre üvölti, hogy csapda. Faszért kellett hallgatni egy kis nemesi picsára, hogy feljöjjenek? Múltkor is nő miatt vesztette el a kezét. Most jobb ha meg is ölik mert élve nem engedi magát elfogni.*
19409. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-16 21:06:14
Üzenet elküldve: 2024-10-16 21:06:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A nemes lovag esete a kóbor zsoldossal//
//Fürdőház//
- Ha nincs rendes háború, a zsoldosoknak felkopik az álla. Mehetnek vásárra vinni a bőrüket bagóért, nevenincs helyeken. Volt aki gladiátornak állt, amikor Wegtoren környékén jártunk. Volt aki elszegődött vadőrnek vagy testőrnek, hogy ne kelljen tovább vándorolnia. A többsége általában haramia lesz. Bezzeg a lázadás utáni időkben akkora volt a bizonytalanság, annyira eltűnt a város fenyegető árnya, akkoriban sok volt a harc. De akkor én még nem katona voltam, csak napszámosként kísértem a kompániát.
*feleli elmerengve. Jellemző rá, hogy ha mesélhetnékje van, néha nem nézi, hogy érdekli-e a mondandója azt, akit traktál vele.
Nixomia bosszúságára, hogy lemaradt a sárvárosi küzdelemről, helyeslőn bólogat.*
- Hírnév és dicsőség, az hasznos dolog. Aki egyszer kitünteti magát a hatalmasok szemében, az legközelebb hamarabb jut munkához, és jobb feltételekkel.
*mondja. Nem nehéz kitalálni, hogy ő valami effélét képzel el a maga számára. Most aligha alkalmaznák másnak, mint gyalognak, közlegénynek. De ha azt túléli, viheti még többre is.
Ezután a lovag rátér kalandja elbeszéléséhez, Mykael pedig élvezettel hallgatja. Nixomia a jelek szerint ugyanolyan lelkes elbeszélő, mint ő maga.*
- Jó kaland lehetett. Jó neked, ha megtarthattad a trófeát. Nekem nem volt ilyen szerencsém. Én is vadra mentem egy cimborával. Tretilre. Az egy szárnyas gyík, nagy karmok méregfogak, páncélnak is beillő pikkelyes bőr. Szerencsések voltunk, sikerült meglepnünk, ketten kétoldalról támadtuk. Engem támadott, a társam közben le tudta döfni. Akkorát csapott rajtam, hogy belerepedt a pajzsom. Pedig az már azelőtt is egy rakás ütközetet kibírt, hogy hozzám került volna.
*teszi hozzá, érezhetően bosszúsan. Ő se szereti, ha a dolgait le kell cserélni.*
- Kaptam is a fejemre egy komolyabb ütést, ömlött a vér az arcomba rendesen. De végül legyőztük a dögöt. Megnyúztuk. Én hoztam a fogait, a karmait is. De le kellett adni azoknak, akik megbíztak a munkával. Pedig jó kis karmok voltak azok. Hosszabbak, mint az ujjam.
*meséli el a saját történetét, majd a jobb felkarjára bök, a meglévő tetoválása alá.*
- Ide fogom tetováltatni, mintha körbefonná a karomat. Te nem szoktad megörökíteni az emlékeidet?
*kérdi aztán.*
- Tetováló vagyok, bár még elég kezdő, de rajtad szívesen dolgoznék.
*teszi hozzá kaján mosollyal.*
//A nemes lovag esete a kóbor zsoldossal//
//Fürdőház//
- Ha nincs rendes háború, a zsoldosoknak felkopik az álla. Mehetnek vásárra vinni a bőrüket bagóért, nevenincs helyeken. Volt aki gladiátornak állt, amikor Wegtoren környékén jártunk. Volt aki elszegődött vadőrnek vagy testőrnek, hogy ne kelljen tovább vándorolnia. A többsége általában haramia lesz. Bezzeg a lázadás utáni időkben akkora volt a bizonytalanság, annyira eltűnt a város fenyegető árnya, akkoriban sok volt a harc. De akkor én még nem katona voltam, csak napszámosként kísértem a kompániát.
*feleli elmerengve. Jellemző rá, hogy ha mesélhetnékje van, néha nem nézi, hogy érdekli-e a mondandója azt, akit traktál vele.
Nixomia bosszúságára, hogy lemaradt a sárvárosi küzdelemről, helyeslőn bólogat.*
- Hírnév és dicsőség, az hasznos dolog. Aki egyszer kitünteti magát a hatalmasok szemében, az legközelebb hamarabb jut munkához, és jobb feltételekkel.
*mondja. Nem nehéz kitalálni, hogy ő valami effélét képzel el a maga számára. Most aligha alkalmaznák másnak, mint gyalognak, közlegénynek. De ha azt túléli, viheti még többre is.
Ezután a lovag rátér kalandja elbeszéléséhez, Mykael pedig élvezettel hallgatja. Nixomia a jelek szerint ugyanolyan lelkes elbeszélő, mint ő maga.*
- Jó kaland lehetett. Jó neked, ha megtarthattad a trófeát. Nekem nem volt ilyen szerencsém. Én is vadra mentem egy cimborával. Tretilre. Az egy szárnyas gyík, nagy karmok méregfogak, páncélnak is beillő pikkelyes bőr. Szerencsések voltunk, sikerült meglepnünk, ketten kétoldalról támadtuk. Engem támadott, a társam közben le tudta döfni. Akkorát csapott rajtam, hogy belerepedt a pajzsom. Pedig az már azelőtt is egy rakás ütközetet kibírt, hogy hozzám került volna.
*teszi hozzá, érezhetően bosszúsan. Ő se szereti, ha a dolgait le kell cserélni.*
- Kaptam is a fejemre egy komolyabb ütést, ömlött a vér az arcomba rendesen. De végül legyőztük a dögöt. Megnyúztuk. Én hoztam a fogait, a karmait is. De le kellett adni azoknak, akik megbíztak a munkával. Pedig jó kis karmok voltak azok. Hosszabbak, mint az ujjam.
*meséli el a saját történetét, majd a jobb felkarjára bök, a meglévő tetoválása alá.*
- Ide fogom tetováltatni, mintha körbefonná a karomat. Te nem szoktad megörökíteni az emlékeidet?
*kérdi aztán.*
- Tetováló vagyok, bár még elég kezdő, de rajtad szívesen dolgoznék.
*teszi hozzá kaján mosollyal.*
19408. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-16 20:39:27
Üzenet elküldve: 2024-10-16 20:39:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*A félvér lassan megérkezik a város zsúfolt utcáira. Az őszi szél hidegen fúj, a levegőben már a közelgő tél jeges érintése érződik. A város kőépületei között haladva társa Lenxyn, a vörös hiúz hűségesen követi. A fél-elf aranybarna tekintete a Pegazus fogadó ismerős épületét keresi. Megérkezve a kőből épült hatalmas fogadó elé, Wynpeiros megállítja lovát. A tömör faajtó felett vékony fenyő tábla lengedezik a szélben, rajta a "Pegazus fogadó" felirat. Innen nézve az ember vagy épp félvér mindig tudja, hogy jó helyen jár. Így nyugodt szívvel leszáll a nyeregből, és megsimogatja hűséges hátasának nyakát. Pillantása végigfut az épület masszív falain, majd a lovát a fogadó melletti istállóhoz vezeti. Egy fiatal istállós fiú siet elé, hogy átvegye az állatot. Wynpeiros átadja a kantárt, és megbizonyosodik róla, hogy hátasa jó kezekben lesz. Még egyszer végigsimít a ló sörényén, mielőtt magára hagyja. Lenxyn a hiúz ezúttal kint marad, megszokta már, hogy a fogadó nem az ő terepe. A fél-elf egy pillanatra lenéz még hű társára mielőtt belépne. A vaskilincses ajtó mögött meleg és menedék várja a hideg szél elől. A harcos egy mély lélegzetet vesz, majd határozott mozdulattal lenyomja a kilincset és belép. A fogadóban kellemes meleg fogadja, a jobbra lévő nagy kályha ontja magából a hőt, átjárva a hűvös széltől átfagyott tagjait. A falakon elhelyezett fáklyák meleg fénye megvilágítja a tágas teret, s a díszített falak barátságos hangulatot árasztanak magukból. A fogadó vendégei szépen elterülnek a látótérben, különböző asztaloknál ülve, halk beszélgetések és néha egy-egy nevetést hallatva. Látszólag senki sem fordít különösebb figyelmet az érkezőkre. A félvér lehúzza csuklyáját, felfedve sötét haját és aranyszín tincseit, melyek megcsillannak a fáklyafényben. Arca nyugodt, de tekintete élénken pásztázza a helyiséget. Lassan a balra lévő hosszú, tiszta pult felé indul. Csizmája alatt halkan koppan a padló, ahogy könnyed léptekkel halad. Megáll a pultnál, kezeit lazán a sima fa felületére helyezi. Nem rendel még semmit, csak hagyja, hogy a fogadó hangulata átjárja. Figyeli az egyik fogadóst, aki épp egy távoli asztalnál szolgálja ki a vendégeket. A levegőben közben érezni a frissen sült kenyér és a fűszeres ételek illatát. De egyelőre kivár, nem siet sehová. Hagyja, hogy a pillanat magával ragadja, és figyeli, ahogy a fogadó élete zajlik körülötte. Bőven van ideje kitalálni hová üljön és mit egyen igyon a mai estén. Talán még egy szobát is kivesz az éjjelre.*
*A félvér lassan megérkezik a város zsúfolt utcáira. Az őszi szél hidegen fúj, a levegőben már a közelgő tél jeges érintése érződik. A város kőépületei között haladva társa Lenxyn, a vörös hiúz hűségesen követi. A fél-elf aranybarna tekintete a Pegazus fogadó ismerős épületét keresi. Megérkezve a kőből épült hatalmas fogadó elé, Wynpeiros megállítja lovát. A tömör faajtó felett vékony fenyő tábla lengedezik a szélben, rajta a "Pegazus fogadó" felirat. Innen nézve az ember vagy épp félvér mindig tudja, hogy jó helyen jár. Így nyugodt szívvel leszáll a nyeregből, és megsimogatja hűséges hátasának nyakát. Pillantása végigfut az épület masszív falain, majd a lovát a fogadó melletti istállóhoz vezeti. Egy fiatal istállós fiú siet elé, hogy átvegye az állatot. Wynpeiros átadja a kantárt, és megbizonyosodik róla, hogy hátasa jó kezekben lesz. Még egyszer végigsimít a ló sörényén, mielőtt magára hagyja. Lenxyn a hiúz ezúttal kint marad, megszokta már, hogy a fogadó nem az ő terepe. A fél-elf egy pillanatra lenéz még hű társára mielőtt belépne. A vaskilincses ajtó mögött meleg és menedék várja a hideg szél elől. A harcos egy mély lélegzetet vesz, majd határozott mozdulattal lenyomja a kilincset és belép. A fogadóban kellemes meleg fogadja, a jobbra lévő nagy kályha ontja magából a hőt, átjárva a hűvös széltől átfagyott tagjait. A falakon elhelyezett fáklyák meleg fénye megvilágítja a tágas teret, s a díszített falak barátságos hangulatot árasztanak magukból. A fogadó vendégei szépen elterülnek a látótérben, különböző asztaloknál ülve, halk beszélgetések és néha egy-egy nevetést hallatva. Látszólag senki sem fordít különösebb figyelmet az érkezőkre. A félvér lehúzza csuklyáját, felfedve sötét haját és aranyszín tincseit, melyek megcsillannak a fáklyafényben. Arca nyugodt, de tekintete élénken pásztázza a helyiséget. Lassan a balra lévő hosszú, tiszta pult felé indul. Csizmája alatt halkan koppan a padló, ahogy könnyed léptekkel halad. Megáll a pultnál, kezeit lazán a sima fa felületére helyezi. Nem rendel még semmit, csak hagyja, hogy a fogadó hangulata átjárja. Figyeli az egyik fogadóst, aki épp egy távoli asztalnál szolgálja ki a vendégeket. A levegőben közben érezni a frissen sült kenyér és a fűszeres ételek illatát. De egyelőre kivár, nem siet sehová. Hagyja, hogy a pillanat magával ragadja, és figyeli, ahogy a fogadó élete zajlik körülötte. Bőven van ideje kitalálni hová üljön és mit egyen igyon a mai estén. Talán még egy szobát is kivesz az éjjelre.*
19407. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-16 17:43:49
Üzenet elküldve: 2024-10-16 17:43:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 391
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 391
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*Annyira, de annyira nem illik össze ez a páros. Azon pörög az agya a lépcsőn felfelé, hogy vajon mi dolguk van egymással. Nem tévedett az elf múltját illetően, és nem tévedett a nő származásával kapcsolatban sem, de akkor mégis mi dolguk lehet nekik egymással? Valami nagyon nem stimmel, a kirakós egy vagy akár több darabja is hiányzik. Pontosan tudja, hogy a kimondott szónak ereje van. Nem is azért mondta ki őket, mert azt akarta elérni, ami végül kisült belőle. Ha tényleg ennyire különböző a két személy, akkor az elf kirohanásának kiprovokálásával azt kellett volna elérnie, hogy a hölgyike is egy lépést hátrébb lépjen a férfitől. Nem ez történt. Valami nagyon furcsa, de nem lesz már lehetősége kideríteni, hogy mi az. A nő szemeiben egy cseppnyi rosszindulatot sem látott, s bár ő az, aki a legjobban tudja, hogy a tekintet mennyire manipulálható, mégis, az apró részletek miatt, melyeket valóban nem gondolt át eléggé, már annyira mély gödörbe került, hogy csak akkor tud kimászni belőle, ha az ő játékszabályaik szerint játszik. Legalábbis a lányé szerint.
Az emeletre érve végigsétál az egész folyosón, és azt az ajtót nyitja ki, melyet korábban is említett. A folyosó végén jobbra. Nem engedi előre a páros egyik tagját sem, ő lép be elsőként, és az ágy mellett lévő éjjeliszekrényhez lép.
A szoba egyébként tiszta és rendezett, de látszik rajta, hogy már hosszú hatok óta lakják. Az ablak résnyire van nyitva, hogy mindig friss levegő érkezzen be rajta. Az asztalon egy furulya mellett egymásra pakolt könyvek láthatók, az asztal közepén pedig még egy, amelyik valahol a közepe felé kinyitva pihen. Valamiféle illemtanról van benne szó, egy másik pedig a gerincére írt cím alapján a zenéről szólhat. A lány zenész mivoltát tovább erősíti az ágy végének támasztott lant is. A szekrény felé pillantva, annak ajtajára akasztva Merlana legszebb, vörös ruhája látható, alatta a földön pedig a hozzá általában viselt magassarkú cipők árválkodnak egy párban.
Az ominózus éjjeliszekrény tetején egy rövid, díszes tőr pihen, melyet nem véletlenül tart magához közel, mikor az ágyban fekszik. Több oka is van rá. Az egyik, hogy van mitől, illetve kitől tartania, hogy esetleg meglátogatja az éjszaka folyamán, illetve abban sem lehet soha biztos, hogy minden kuncsaftja barátságos lesz. Utazó felszerelésének többi része egyébként a ruhásszekrénnyel átellenes sarokban, egy rendezetlenebb kupacban fedezhető fel.
Merlana lehajol, és kinyitja az éjjeliszekrény ajtaját, ahonnan egy üveget vesz elő, benne rummal, de látszik, hogy már kibontották, és az italmennyiség körülbelül fele hiányzik is belőle.*
- Rumot esetleg adhatok? Wegtoren-i, nagyon finom. Tudom, hogy nem elég, de egy jó kezdet ahhoz, hogy elnézést kérjek a lent történtek miatt. Félreértettük egymást. *Nem várja meg a választ, ellép az éjjeliszekrény mellől, hogy poharakat vegyen elő, de az ajtaját nyitva hagyja, így tisztán látható, hogy egy csomó más üveg bújik meg a kis szekrényben. Jellemzően borok, az egyik biztosan pálinka, de van ott két másik üveg is, amiben valami más lehet. Ki tudja, hogy mi, de biztos megvan az oka a lánynak, hogy azokat ne szem előtt tárolja.*
*Annyira, de annyira nem illik össze ez a páros. Azon pörög az agya a lépcsőn felfelé, hogy vajon mi dolguk van egymással. Nem tévedett az elf múltját illetően, és nem tévedett a nő származásával kapcsolatban sem, de akkor mégis mi dolguk lehet nekik egymással? Valami nagyon nem stimmel, a kirakós egy vagy akár több darabja is hiányzik. Pontosan tudja, hogy a kimondott szónak ereje van. Nem is azért mondta ki őket, mert azt akarta elérni, ami végül kisült belőle. Ha tényleg ennyire különböző a két személy, akkor az elf kirohanásának kiprovokálásával azt kellett volna elérnie, hogy a hölgyike is egy lépést hátrébb lépjen a férfitől. Nem ez történt. Valami nagyon furcsa, de nem lesz már lehetősége kideríteni, hogy mi az. A nő szemeiben egy cseppnyi rosszindulatot sem látott, s bár ő az, aki a legjobban tudja, hogy a tekintet mennyire manipulálható, mégis, az apró részletek miatt, melyeket valóban nem gondolt át eléggé, már annyira mély gödörbe került, hogy csak akkor tud kimászni belőle, ha az ő játékszabályaik szerint játszik. Legalábbis a lányé szerint.
Az emeletre érve végigsétál az egész folyosón, és azt az ajtót nyitja ki, melyet korábban is említett. A folyosó végén jobbra. Nem engedi előre a páros egyik tagját sem, ő lép be elsőként, és az ágy mellett lévő éjjeliszekrényhez lép.
A szoba egyébként tiszta és rendezett, de látszik rajta, hogy már hosszú hatok óta lakják. Az ablak résnyire van nyitva, hogy mindig friss levegő érkezzen be rajta. Az asztalon egy furulya mellett egymásra pakolt könyvek láthatók, az asztal közepén pedig még egy, amelyik valahol a közepe felé kinyitva pihen. Valamiféle illemtanról van benne szó, egy másik pedig a gerincére írt cím alapján a zenéről szólhat. A lány zenész mivoltát tovább erősíti az ágy végének támasztott lant is. A szekrény felé pillantva, annak ajtajára akasztva Merlana legszebb, vörös ruhája látható, alatta a földön pedig a hozzá általában viselt magassarkú cipők árválkodnak egy párban.
Az ominózus éjjeliszekrény tetején egy rövid, díszes tőr pihen, melyet nem véletlenül tart magához közel, mikor az ágyban fekszik. Több oka is van rá. Az egyik, hogy van mitől, illetve kitől tartania, hogy esetleg meglátogatja az éjszaka folyamán, illetve abban sem lehet soha biztos, hogy minden kuncsaftja barátságos lesz. Utazó felszerelésének többi része egyébként a ruhásszekrénnyel átellenes sarokban, egy rendezetlenebb kupacban fedezhető fel.
Merlana lehajol, és kinyitja az éjjeliszekrény ajtaját, ahonnan egy üveget vesz elő, benne rummal, de látszik, hogy már kibontották, és az italmennyiség körülbelül fele hiányzik is belőle.*
- Rumot esetleg adhatok? Wegtoren-i, nagyon finom. Tudom, hogy nem elég, de egy jó kezdet ahhoz, hogy elnézést kérjek a lent történtek miatt. Félreértettük egymást. *Nem várja meg a választ, ellép az éjjeliszekrény mellől, hogy poharakat vegyen elő, de az ajtaját nyitva hagyja, így tisztán látható, hogy egy csomó más üveg bújik meg a kis szekrényben. Jellemzően borok, az egyik biztosan pálinka, de van ott két másik üveg is, amiben valami más lehet. Ki tudja, hogy mi, de biztos megvan az oka a lánynak, hogy azokat ne szem előtt tárolja.*
19406. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-16 17:07:47
Üzenet elküldve: 2024-10-16 17:07:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 955
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 955
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Már megint azt csinálja a nő. Talán Mai egy cseppet sem tűnik veszélyesnek, de miért is ne lehetne, hogy éppen titkolnivalója van azzal, hogy honnan is érkezett, hogy hol született? Nem tetszik neki, hogy nem válogatja meg a szavait, hogy mintha semmit nem gondolna át, vagy, ha mégis, akkor igen rosszul teszi. Kezdi bosszantani, úgy igazán, de arra jó ez az egész, hogy egyszerűen csak tudhassa róla, hogy nincs annyi esze, mint azt képzeli. Az nem tud túl jól hazudni sem, aki ennyire nem ismeri az erejét a kimondottaknak. De ő maga ezért nem fog változtatni az elképzelésein. Azt akarja, hogy derüljön ki a férfi számára, hogy igazat mond-e. Neki semmi szüksége nincs a mai estén olyasvalakire, aki azon mereng, hogy valaki keresteti-e. El lehetne gondolkodni tán azon is, hogy az elfnek miféle takargatnivalója lehet, vagy mit tehetett, hogy egyáltalán felmerülhessen a ténye, hogy bárki ráküldött valakit, de most nem ezzel foglalkozik elsősorban. És amúgy sem zavarná, ha kiderülne róla néhány sötét dolog.*
- Milyen szemfüles.
*Mosolyog még mindig, majd mintha csak minden vágya lenne az a két ital, kérleli a szőkét, hogy menjenek fel. Most ő tudna megfagyni attól a tekintettől, de nem neki szól. És szerinte amúgy is teljesen mindegy lenne már annak, hogy mikor látták együtt a hármast, a felpattanó Merlana és a tőr, ami az almába fúródott is ugyanolyan jelzésérték lehet annak, aki figyel rájuk. Késő van, aki nem részeg itt, az esetleg a csapos, aki úgy tűnik amúgy sem kedveli a nőt, az elfet viszont kedvelné. Meg lehetne mivel vezetni, hogy maradjon csendben. De Mai-nak egyáltalán nem célja, hogy bárkinek is baja essen.*
- Ha meg is veszem, nélküle nem döntök ilyesmiről.
*Válaszol a kérdésre, az a tőr pedig annyira mindegy, hogy a tokban van-e, vagy a kezében. Végül dönt a kereskedő, ő pedig el is veszi róla a kezét. Látni akarja a szobáját. Az életterét, hogy ki ő, mit csinál, mije van és miért van szüksége arra, hogy feltehetően drága és különleges holmit sózzon idegenekre. Ha őket szúrta ki magának, nem gondolná, hogy vannak lényeges kapcsolatai, mert akkor azokhoz vinné a holmit. Gazdagokhoz. Ha pedig beigazolódik, hogy valaki küldte, hát akkor sajnálatos módon egy kék szeművel kevesebb lesz ebben a városban. Még, ha nem is ma éri az a balszerencse.
Elindul, hagyja, hogy vezesse a nő, csak lopva fordul az elf felé. Egyetlen ártatlan mosolyt küld felé, de aztán meg sem áll, még be nem vezeti őket a szobába. *
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.10.16 17:10:11
*Már megint azt csinálja a nő. Talán Mai egy cseppet sem tűnik veszélyesnek, de miért is ne lehetne, hogy éppen titkolnivalója van azzal, hogy honnan is érkezett, hogy hol született? Nem tetszik neki, hogy nem válogatja meg a szavait, hogy mintha semmit nem gondolna át, vagy, ha mégis, akkor igen rosszul teszi. Kezdi bosszantani, úgy igazán, de arra jó ez az egész, hogy egyszerűen csak tudhassa róla, hogy nincs annyi esze, mint azt képzeli. Az nem tud túl jól hazudni sem, aki ennyire nem ismeri az erejét a kimondottaknak. De ő maga ezért nem fog változtatni az elképzelésein. Azt akarja, hogy derüljön ki a férfi számára, hogy igazat mond-e. Neki semmi szüksége nincs a mai estén olyasvalakire, aki azon mereng, hogy valaki keresteti-e. El lehetne gondolkodni tán azon is, hogy az elfnek miféle takargatnivalója lehet, vagy mit tehetett, hogy egyáltalán felmerülhessen a ténye, hogy bárki ráküldött valakit, de most nem ezzel foglalkozik elsősorban. És amúgy sem zavarná, ha kiderülne róla néhány sötét dolog.*
- Milyen szemfüles.
*Mosolyog még mindig, majd mintha csak minden vágya lenne az a két ital, kérleli a szőkét, hogy menjenek fel. Most ő tudna megfagyni attól a tekintettől, de nem neki szól. És szerinte amúgy is teljesen mindegy lenne már annak, hogy mikor látták együtt a hármast, a felpattanó Merlana és a tőr, ami az almába fúródott is ugyanolyan jelzésérték lehet annak, aki figyel rájuk. Késő van, aki nem részeg itt, az esetleg a csapos, aki úgy tűnik amúgy sem kedveli a nőt, az elfet viszont kedvelné. Meg lehetne mivel vezetni, hogy maradjon csendben. De Mai-nak egyáltalán nem célja, hogy bárkinek is baja essen.*
- Ha meg is veszem, nélküle nem döntök ilyesmiről.
*Válaszol a kérdésre, az a tőr pedig annyira mindegy, hogy a tokban van-e, vagy a kezében. Végül dönt a kereskedő, ő pedig el is veszi róla a kezét. Látni akarja a szobáját. Az életterét, hogy ki ő, mit csinál, mije van és miért van szüksége arra, hogy feltehetően drága és különleges holmit sózzon idegenekre. Ha őket szúrta ki magának, nem gondolná, hogy vannak lényeges kapcsolatai, mert akkor azokhoz vinné a holmit. Gazdagokhoz. Ha pedig beigazolódik, hogy valaki küldte, hát akkor sajnálatos módon egy kék szeművel kevesebb lesz ebben a városban. Még, ha nem is ma éri az a balszerencse.
Elindul, hagyja, hogy vezesse a nő, csak lopva fordul az elf felé. Egyetlen ártatlan mosolyt küld felé, de aztán meg sem áll, még be nem vezeti őket a szobába. *
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.10.16 17:10:11
19405. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-16 16:26:14
Üzenet elküldve: 2024-10-16 16:26:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Merre tovább?//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hagyja magát Zeekx bármit is szeretne vele csinálni, vagy bárhová is nyúl éppen. Nem pont ez az az este, hogy tettesse azt, hogy meg kell hódítani őt. Azok után egyébként is vicces lenne az egész, hogy egy ideig gyakorlatilag együtt is éltek, és mivel kimondva sohasem voltak egy pár, tulajdonképpen nem is váltak el.
Ami pedig a rajtuk kívül éppen létező világot illeti, soha nem érdekelte, hogy mit gondolnak róla mások, bár az is igaz, hogy nem mindig engedhette meg magának azt a luxust és könnyelműséget, hogy ne foglalkozzon vele. Törzsében, ahol mindenki ismert mindenkit, ilyen téren sokkal kevesebb mozgástér adódott a számára, és sokkal inkább következménye volt bárminek, amit csak tett.
Ennyiből, illetve persze nem csak ennyiből, Arthenior teljesen más. Ha itt és most tenne bármi olyasmit, ami megbotránkozást kelt, akár azért, mert túl agresszív, akár, mert undorító, vagy akár szokatlan, azt nem is látná senki, csak a fogadóban éppen jelenlévők, akik Arthenior összlakosságának durván elenyésző töredéke. Már a fogadó falain túl sem tudná senki, hogy mit csinált, pedig a falakon túl alig csak pár méterre van innen. Még, ha mindenki, aki látta és hírét vinné annak, hogy mondjuk megölt, vagy kirabolt valakit itt, akkor is idő kellene, amíg tettei híre eljutna a város másik felébe, és, ha még így is történne, mivel nem ő az egyetlen, fiatal ork nőstény a városban, ha bárki meglátná az utcán másnap, nem lehetne teljesen biztos abban, hogy valóban ő az, akiről szólnak a pletykák.
Így már csak ezért sem aggódik azért, amit mindenki szeme láttára tesz, illetve készül tenni éppen.
Pontosan tudja, hogy egy ork és egy ember békésen, bár szenvedéllyel csókólózgató, éppen szobára menni készülő párosa minden bizonnyal nem csak sok emberek, hanem az ő fajtársai többsége számára is több lenne, mint visszataszító, itt azonban valahogy elveszik az általános részeg zsivajban.
Különben is, abba, hogy kivel, mit és miért csinál, sohasem engedett és engedne beleszólást, és tudja, hogy a maga módján Zeekx is pontosan így van ezzel.
Másoknak itt és most viszont ők is csak mások, mindenki inkább van elfoglalva magával és saját asztaltársaságával, mint azzal, hogy ők ketten nem messze tőlük mit tesznek egymással éppen.*
- Azért azt szeretem itt, hogy a kutyát sem érdekli, amit csinálunk. *jegyzi meg, bár a fiatal pap számára talán most nem egyértelmű, hogy mire gondol pontosan, de hát már csak nagyon különböző múltjuk miatt is az egymás mellett való elbeszélés eleve szerves része a kapcsolatuknak.*
- Ma estére nem kell több izgalom annál, ami fent vár rám. *teszi hozzá ezek után.* A többi napot meg majd megoldom valahogy. De ne aggódj, tényleg tudok vigyázni magamra. Neked kéne inkább megtanulni. Legalább párban kellene kéregetnetek, nem egyedül.
*Ez sem biztos megoldás persze, de szerinte még mindig nehezebben kötnek bele két papba, főleg, ha a kettő közül legalább az egyik kicsit megtermettebb, vagy fenyegető külsejű, mint egyetlen vékony, alacsony, ártatlannak tűnő srácba. Őt mondjuk bizarr módon vonzza az, hogy ő teljesen más, mint amilyennek az otthoniak szerint egy hímnek lennie kellene.*
- Mindjárt jövök! *mondja ezek után, és az általa elfogyasztott alkohol ellenére is elég magabiztos léptekkel távozik, hogy a fogadó erre a célra használt helyiségében megszabadulhasson a testébe bevitt folyadék egy részétől. Ahhoz, hogy tántorogjon, és feltűnően legyen részeg ennél mindenképpen sokkal többet kellett volna inni.
Visszatérve nem teketóriázik sokat. Ma estére belefáradt a gondolkodásba és a beszédbe, jobban szeretné, ha most már a tettek beszélnének helyette inkább.*
- Menjünk fel! *mondja, miután összeszedte minden cuccát.* Mutasd az utat a szobádig!
*Kicsit fáradt ugyan, de annyira biztos nem, hogy most rögtön alvásra akarja használni az ágyat.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hagyja magát Zeekx bármit is szeretne vele csinálni, vagy bárhová is nyúl éppen. Nem pont ez az az este, hogy tettesse azt, hogy meg kell hódítani őt. Azok után egyébként is vicces lenne az egész, hogy egy ideig gyakorlatilag együtt is éltek, és mivel kimondva sohasem voltak egy pár, tulajdonképpen nem is váltak el.
Ami pedig a rajtuk kívül éppen létező világot illeti, soha nem érdekelte, hogy mit gondolnak róla mások, bár az is igaz, hogy nem mindig engedhette meg magának azt a luxust és könnyelműséget, hogy ne foglalkozzon vele. Törzsében, ahol mindenki ismert mindenkit, ilyen téren sokkal kevesebb mozgástér adódott a számára, és sokkal inkább következménye volt bárminek, amit csak tett.
Ennyiből, illetve persze nem csak ennyiből, Arthenior teljesen más. Ha itt és most tenne bármi olyasmit, ami megbotránkozást kelt, akár azért, mert túl agresszív, akár, mert undorító, vagy akár szokatlan, azt nem is látná senki, csak a fogadóban éppen jelenlévők, akik Arthenior összlakosságának durván elenyésző töredéke. Már a fogadó falain túl sem tudná senki, hogy mit csinált, pedig a falakon túl alig csak pár méterre van innen. Még, ha mindenki, aki látta és hírét vinné annak, hogy mondjuk megölt, vagy kirabolt valakit itt, akkor is idő kellene, amíg tettei híre eljutna a város másik felébe, és, ha még így is történne, mivel nem ő az egyetlen, fiatal ork nőstény a városban, ha bárki meglátná az utcán másnap, nem lehetne teljesen biztos abban, hogy valóban ő az, akiről szólnak a pletykák.
Így már csak ezért sem aggódik azért, amit mindenki szeme láttára tesz, illetve készül tenni éppen.
Pontosan tudja, hogy egy ork és egy ember békésen, bár szenvedéllyel csókólózgató, éppen szobára menni készülő párosa minden bizonnyal nem csak sok emberek, hanem az ő fajtársai többsége számára is több lenne, mint visszataszító, itt azonban valahogy elveszik az általános részeg zsivajban.
Különben is, abba, hogy kivel, mit és miért csinál, sohasem engedett és engedne beleszólást, és tudja, hogy a maga módján Zeekx is pontosan így van ezzel.
Másoknak itt és most viszont ők is csak mások, mindenki inkább van elfoglalva magával és saját asztaltársaságával, mint azzal, hogy ők ketten nem messze tőlük mit tesznek egymással éppen.*
- Azért azt szeretem itt, hogy a kutyát sem érdekli, amit csinálunk. *jegyzi meg, bár a fiatal pap számára talán most nem egyértelmű, hogy mire gondol pontosan, de hát már csak nagyon különböző múltjuk miatt is az egymás mellett való elbeszélés eleve szerves része a kapcsolatuknak.*
- Ma estére nem kell több izgalom annál, ami fent vár rám. *teszi hozzá ezek után.* A többi napot meg majd megoldom valahogy. De ne aggódj, tényleg tudok vigyázni magamra. Neked kéne inkább megtanulni. Legalább párban kellene kéregetnetek, nem egyedül.
*Ez sem biztos megoldás persze, de szerinte még mindig nehezebben kötnek bele két papba, főleg, ha a kettő közül legalább az egyik kicsit megtermettebb, vagy fenyegető külsejű, mint egyetlen vékony, alacsony, ártatlannak tűnő srácba. Őt mondjuk bizarr módon vonzza az, hogy ő teljesen más, mint amilyennek az otthoniak szerint egy hímnek lennie kellene.*
- Mindjárt jövök! *mondja ezek után, és az általa elfogyasztott alkohol ellenére is elég magabiztos léptekkel távozik, hogy a fogadó erre a célra használt helyiségében megszabadulhasson a testébe bevitt folyadék egy részétől. Ahhoz, hogy tántorogjon, és feltűnően legyen részeg ennél mindenképpen sokkal többet kellett volna inni.
Visszatérve nem teketóriázik sokat. Ma estére belefáradt a gondolkodásba és a beszédbe, jobban szeretné, ha most már a tettek beszélnének helyette inkább.*
- Menjünk fel! *mondja, miután összeszedte minden cuccát.* Mutasd az utat a szobádig!
*Kicsit fáradt ugyan, de annyira biztos nem, hogy most rögtön alvásra akarja használni az ágyat.*
19404. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-16 14:57:27
Üzenet elküldve: 2024-10-16 14:57:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1505
OOC üzenetek: 247
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1505
OOC üzenetek: 247
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
//A hozzázólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A félvér ma már látta őrjöngeni az elfet. Most pont azért veszélyesebb mert kimondottan távol áll attól amit a rezidencián mutatott magából. Ebben az állapotában jobban odafigyel a módszerre is amivel eredményt akar elérni. És, azt gondolni, hogy a városban egyértelműen kötél jár annak, aki bemocskolja a kezét az elég naiv gondolat. Még csak pénz se kell ahhoz, hogy megúszd. Csak tudni kell ügyesen elsikálni a nyomokat. Elég csúnya vég felé halad ez a kis játék. A kék szemű viszont nem szeretné olyan könnyen elengedni a másikat. Pedig ha tudják hol keressék akkor sokkal egyszerűbb lenne később úgy megoldani ezt a helyzetet, hogy nem látta senki őket egymással felmenni a szobába és nem tudják őket az ügyhöz kapcsolni. De rendben. Mutassa csak meg a kisasszony, hogy ő miképp szeretné intézni. A megjegyzésre a tőrrel kapcsolatban az elf nem reagál csak egy újabbat harap abból az almából. Finom ropogós. Érzi ahogy a leve lefolyik az állán, de nem törli le. Tele a keze. A csonk marad a zsebében. Miután a falatot lenyelte utána válaszol a félvérnek.*
-Felőlem.
~Faszomat! Ez a négy arany is kurvára megérte.~
*Nem sok fogyott a gyümölcstálról meg kell hagyni. A bort azért felhörpinti, majd a tőrre tűzött almájával feláll a székről, hogy kövesse a nőket. Más helyzetben ez akár egy egész kellemes jövőt is sejtethetne, de azok a zöldek most mást ígérnek. Nem tudja mi a terve a félvérnek, de fel van készülve bármire.*
//A hozzázólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A félvér ma már látta őrjöngeni az elfet. Most pont azért veszélyesebb mert kimondottan távol áll attól amit a rezidencián mutatott magából. Ebben az állapotában jobban odafigyel a módszerre is amivel eredményt akar elérni. És, azt gondolni, hogy a városban egyértelműen kötél jár annak, aki bemocskolja a kezét az elég naiv gondolat. Még csak pénz se kell ahhoz, hogy megúszd. Csak tudni kell ügyesen elsikálni a nyomokat. Elég csúnya vég felé halad ez a kis játék. A kék szemű viszont nem szeretné olyan könnyen elengedni a másikat. Pedig ha tudják hol keressék akkor sokkal egyszerűbb lenne később úgy megoldani ezt a helyzetet, hogy nem látta senki őket egymással felmenni a szobába és nem tudják őket az ügyhöz kapcsolni. De rendben. Mutassa csak meg a kisasszony, hogy ő miképp szeretné intézni. A megjegyzésre a tőrrel kapcsolatban az elf nem reagál csak egy újabbat harap abból az almából. Finom ropogós. Érzi ahogy a leve lefolyik az állán, de nem törli le. Tele a keze. A csonk marad a zsebében. Miután a falatot lenyelte utána válaszol a félvérnek.*
-Felőlem.
~Faszomat! Ez a négy arany is kurvára megérte.~
*Nem sok fogyott a gyümölcstálról meg kell hagyni. A bort azért felhörpinti, majd a tőrre tűzött almájával feláll a székről, hogy kövesse a nőket. Más helyzetben ez akár egy egész kellemes jövőt is sejtethetne, de azok a zöldek most mást ígérnek. Nem tudja mi a terve a félvérnek, de fel van készülve bármire.*
19403. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-16 12:59:17
Üzenet elküldve: 2024-10-16 12:59:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 391
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 391
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*Nem a kikötőben vannak. Ezzel a ténnyel ő is egyet tud érteni. Az már kiderült, hogy ők ketten jól ismerik a kikötő szabályait, de a város máshogy működik. A kikötőben fegyverrel bármit meg lehet szerezni, itt legfeljebb egy hideg, nyirkos cellát és vasrácsokat lehet érte kapni, vagy egy csinos kötelet a nyak köré. Ez is egyfajta üzlet, de olyan üzlet, amivel semelyik fél nem jár jól. Éppen ezért is akar Merlana azonnal kiszállni belőle, mert a törvények védelme ellenére egy penge itt is ugyanolyan éles, mint a kikötőben, és nem szeretne a fegyver rossz végén állni néhány varázsital miatt. Szóval távozik, az a szőke meg dühöngjön csak ott magában. Olyan részeg, hogy reggelre úgyis elfelejti az egészet.
Ám hamar rá kell jönnie, hogy csak szeretne távozni, de nem tud. A finom, puha ujjak bilincsként fonódnak körbe a csuklóján, de azoknak az ujjaknak a tapintása, a tisztán érezhető ápoltsága ugyanúgy sok mindenről árulkodik. Pont úgy, mint a szavak, melyeket hall, mikor a kisasszony először kezd hosszabban beszélni hozzá. Ahogy Merlana visszafordul, még a különösen hasonló kékjeik is találkoznak.*
- Lihanech, igaz? *Kérdez rá, mert a látottak és hallottak alapján szinte biztos benne, hogy onnan származik a nő. Valaki odafentről tényleg szórakozik vele. A férfi a múltjának azon éveire emlékezteti, melyeket a kikötőben töltött, most pedig a fél-elf lányt látva elméje pár pillanatra egészen a kezdetekig utazik vissza. Addig a városig, melynek közeléből ő maga is indult. Lihanech-ig.*
- Csak mi ketten, vagy jön a párod is? *Vált közvetlenebb hangnembe, úgy érzi, hogy az előzmények alapján mostanra már teljesen felesleges a mézes-mázos stílus.*
- Ha az utóbbi, akkor akár vissza is ülhetek az asztalhoz, amint a fegyver visszakerül a tokjába. Ám, ha mégis ragaszkodsz hozzá, akkor menjünk fel! A négy fal között mindenki könnyebben lehet őszinte.
*A hátránya és az előnye is megvan annak is, ha idelent maradnak, és annak is, ha felmennek. Utóbbinak egyértelmű a hátránya, az életét fogja kockáztatni, de ahogy már sokszor mondogatta magának, a kockázatokat néha vállalni kell. Ha lent maradnak, azzal pedig azt kockáztatja, hogy valaki másnak, aki valóban ártani akar nekik is feltűnik, hogy milyen érték felett diskurálnak épp. A zárt ajtók mögött az üzlet tárgya van nagyobb biztonságban.
Mielőtt végleg döntene, még egy ideig bámulja azokat a kékeket, mígnem feltűnik bennük a biztonságot ígérő fény, ami végül eldönti a kérdést.*
- Menjünk fel! Gyertek! *Ismétli önmagát, egyetértve a feketehajúval, majd megmozdítja a kezét, jelezve, hogy most már elengedhetné őt. Ha szabadul, akkor el is indul a lépcsők felé, hogy utána az emeleten lévő szobájába vezesse a párost.*
*Nem a kikötőben vannak. Ezzel a ténnyel ő is egyet tud érteni. Az már kiderült, hogy ők ketten jól ismerik a kikötő szabályait, de a város máshogy működik. A kikötőben fegyverrel bármit meg lehet szerezni, itt legfeljebb egy hideg, nyirkos cellát és vasrácsokat lehet érte kapni, vagy egy csinos kötelet a nyak köré. Ez is egyfajta üzlet, de olyan üzlet, amivel semelyik fél nem jár jól. Éppen ezért is akar Merlana azonnal kiszállni belőle, mert a törvények védelme ellenére egy penge itt is ugyanolyan éles, mint a kikötőben, és nem szeretne a fegyver rossz végén állni néhány varázsital miatt. Szóval távozik, az a szőke meg dühöngjön csak ott magában. Olyan részeg, hogy reggelre úgyis elfelejti az egészet.
Ám hamar rá kell jönnie, hogy csak szeretne távozni, de nem tud. A finom, puha ujjak bilincsként fonódnak körbe a csuklóján, de azoknak az ujjaknak a tapintása, a tisztán érezhető ápoltsága ugyanúgy sok mindenről árulkodik. Pont úgy, mint a szavak, melyeket hall, mikor a kisasszony először kezd hosszabban beszélni hozzá. Ahogy Merlana visszafordul, még a különösen hasonló kékjeik is találkoznak.*
- Lihanech, igaz? *Kérdez rá, mert a látottak és hallottak alapján szinte biztos benne, hogy onnan származik a nő. Valaki odafentről tényleg szórakozik vele. A férfi a múltjának azon éveire emlékezteti, melyeket a kikötőben töltött, most pedig a fél-elf lányt látva elméje pár pillanatra egészen a kezdetekig utazik vissza. Addig a városig, melynek közeléből ő maga is indult. Lihanech-ig.*
- Csak mi ketten, vagy jön a párod is? *Vált közvetlenebb hangnembe, úgy érzi, hogy az előzmények alapján mostanra már teljesen felesleges a mézes-mázos stílus.*
- Ha az utóbbi, akkor akár vissza is ülhetek az asztalhoz, amint a fegyver visszakerül a tokjába. Ám, ha mégis ragaszkodsz hozzá, akkor menjünk fel! A négy fal között mindenki könnyebben lehet őszinte.
*A hátránya és az előnye is megvan annak is, ha idelent maradnak, és annak is, ha felmennek. Utóbbinak egyértelmű a hátránya, az életét fogja kockáztatni, de ahogy már sokszor mondogatta magának, a kockázatokat néha vállalni kell. Ha lent maradnak, azzal pedig azt kockáztatja, hogy valaki másnak, aki valóban ártani akar nekik is feltűnik, hogy milyen érték felett diskurálnak épp. A zárt ajtók mögött az üzlet tárgya van nagyobb biztonságban.
Mielőtt végleg döntene, még egy ideig bámulja azokat a kékeket, mígnem feltűnik bennük a biztonságot ígérő fény, ami végül eldönti a kérdést.*
- Menjünk fel! Gyertek! *Ismétli önmagát, egyetértve a feketehajúval, majd megmozdítja a kezét, jelezve, hogy most már elengedhetné őt. Ha szabadul, akkor el is indul a lépcsők felé, hogy utána az emeleten lévő szobájába vezesse a párost.*
19402. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-16 11:20:01
Üzenet elküldve: 2024-10-16 11:20:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 375
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 375
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A nemes lovag esete a kóbor zsoldossal//
//Fürdőház//
* Nem véletlenül figyelte a férfi reakcióit. Nagyon kíváncsi volt arra, hogyan reagál és hát ha őszinte akar lenni magával, akkor nem volt túlságosan meggyőző neki amit most hallott a szájából. Általában vegyes érzelmekkel fogadják ezen elképzeléseit, így már annyira nem lepődik meg, de még mindig bosszantja a dolog. Viszont legalább a véleményét magában tartja, így nem bosszantja fel a lovagnőt. A Sellőházban is megpozott simán egy férfit, itt is biztos megtenné, főleg, hogy nemesi kiváltság biztosít neki némi megkülönböztetést. Egy fokkal azért hűvösebben hallgatja a továbbiakban a másikat, de még figyel rá. Mesél a zsoldos létéről, amit igen jól ismer Nixomia is. Fegyverhordozóként sokszor kísérte el mentorát karavánok kíséretére. Kóborlása során is inkább zsoldos volt, de az éles különbség megmaradt számára.*
- Ismerős. A legtöbb zsoldoskompánia így jár.* Fűzi hozzá saját gondolatait. A hűvösebb hangvételből azért elég gyorsan sikerül kimozdítania Mykaelnek, mert a sárvárosi csetepatéra rögtön felélénkül.*
- De sajnálom, hogy a kikötőben vesztegeltem, amikor ez harc megtörtént. Dicsőség és hírnév várt volna, ha itt lettem volna.* Csap bosszúsan a víztükör tetejére.*
- Nem tudom hova akarják felhúzni azt a házat, de igyekezhetnének. Mondjuk hiába építik fel azt a házat, a kalandozást nem fogom feladni. A legutóbbi vadászaton is pazar zsákmányt szereztem. Forr a vérem, hogy megismételjem.* Természetesen eldicsekszik kérés nélkül a híres vadászattal.*
- Kint a pusztán vadásztunk maihinra. Tudod mi az? Óriási csordában élő szörnyetegek. Ott találtam a kardom is egy csontváz mellett, amiről kiderült, hogy egy nomádé. Azok vissza akarták venni tőlem, de megharcoltam érte. Kivívtam a tiszteletük, nem hátráltam meg, hiába voltak túlerőben. Tőlem semmit nem lehet csak úgy elvenni.* Szemeiben kapzsiság tüze villan fel, ami valljuk be nem éppen lovagi erény.* Később, amikor cserkeltük a prédát nagy testű macskaszerű vadak leptek meg minket. Akkor megmentettem egy nomádot. Úgy fejbe csaptam azt a szörnyet, hogy szó szerint otthagyta a fogát, amit még a mai napig is őrzők, de mivel jó harc volt, ezért az előttem szenvedő lényt megkíméltem. Saját gyógyitalomat dugtam le a torkán, ezzel is kegyet gyakorolva felette.* Fényezi magát, de az valóban egy dicsőséges nap volt.* Végül elejtettünk két nagy maihint is. Közrefogtuk őket és ott is megharcoltam a jussomért. A szőrméjéből aztán saját két kezemmel készítettem egy pazar kabátot. A húsát szintén én magam dolgoztam fel. Még most is van belőle tetemes adag.* Ez a vadászat az egyik legjobb kalandja, amivel fényezni tudja magát és persze lehengerelni másokat. Szegény fiú biztosan csak pislog, mert szóhoz jutni ezidáig nem valószínű, hogy tudott.*
//A nemes lovag esete a kóbor zsoldossal//
//Fürdőház//
* Nem véletlenül figyelte a férfi reakcióit. Nagyon kíváncsi volt arra, hogyan reagál és hát ha őszinte akar lenni magával, akkor nem volt túlságosan meggyőző neki amit most hallott a szájából. Általában vegyes érzelmekkel fogadják ezen elképzeléseit, így már annyira nem lepődik meg, de még mindig bosszantja a dolog. Viszont legalább a véleményét magában tartja, így nem bosszantja fel a lovagnőt. A Sellőházban is megpozott simán egy férfit, itt is biztos megtenné, főleg, hogy nemesi kiváltság biztosít neki némi megkülönböztetést. Egy fokkal azért hűvösebben hallgatja a továbbiakban a másikat, de még figyel rá. Mesél a zsoldos létéről, amit igen jól ismer Nixomia is. Fegyverhordozóként sokszor kísérte el mentorát karavánok kíséretére. Kóborlása során is inkább zsoldos volt, de az éles különbség megmaradt számára.*
- Ismerős. A legtöbb zsoldoskompánia így jár.* Fűzi hozzá saját gondolatait. A hűvösebb hangvételből azért elég gyorsan sikerül kimozdítania Mykaelnek, mert a sárvárosi csetepatéra rögtön felélénkül.*
- De sajnálom, hogy a kikötőben vesztegeltem, amikor ez harc megtörtént. Dicsőség és hírnév várt volna, ha itt lettem volna.* Csap bosszúsan a víztükör tetejére.*
- Nem tudom hova akarják felhúzni azt a házat, de igyekezhetnének. Mondjuk hiába építik fel azt a házat, a kalandozást nem fogom feladni. A legutóbbi vadászaton is pazar zsákmányt szereztem. Forr a vérem, hogy megismételjem.* Természetesen eldicsekszik kérés nélkül a híres vadászattal.*
- Kint a pusztán vadásztunk maihinra. Tudod mi az? Óriási csordában élő szörnyetegek. Ott találtam a kardom is egy csontváz mellett, amiről kiderült, hogy egy nomádé. Azok vissza akarták venni tőlem, de megharcoltam érte. Kivívtam a tiszteletük, nem hátráltam meg, hiába voltak túlerőben. Tőlem semmit nem lehet csak úgy elvenni.* Szemeiben kapzsiság tüze villan fel, ami valljuk be nem éppen lovagi erény.* Később, amikor cserkeltük a prédát nagy testű macskaszerű vadak leptek meg minket. Akkor megmentettem egy nomádot. Úgy fejbe csaptam azt a szörnyet, hogy szó szerint otthagyta a fogát, amit még a mai napig is őrzők, de mivel jó harc volt, ezért az előttem szenvedő lényt megkíméltem. Saját gyógyitalomat dugtam le a torkán, ezzel is kegyet gyakorolva felette.* Fényezi magát, de az valóban egy dicsőséges nap volt.* Végül elejtettünk két nagy maihint is. Közrefogtuk őket és ott is megharcoltam a jussomért. A szőrméjéből aztán saját két kezemmel készítettem egy pazar kabátot. A húsát szintén én magam dolgoztam fel. Még most is van belőle tetemes adag.* Ez a vadászat az egyik legjobb kalandja, amivel fényezni tudja magát és persze lehengerelni másokat. Szegény fiú biztosan csak pislog, mert szóhoz jutni ezidáig nem valószínű, hogy tudott.*
19401. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-16 09:30:26
Üzenet elküldve: 2024-10-16 09:30:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Derk Derrallo//
*A fogadós kihozza a 2 pohár Gyümölcsteát, amiért 10 aranyat fizet. Jobban kedveli az édesebb italokat, mint az alkoholosakat. Nem is fogadja el a férfi másik sörét. Derk szalonnája hamarabb megérkezik minta az ő rendelése, de arra sem kell sokat várnia. Addig figyelmesen hallgatja a másikat. Most neki is át kell gondolnia a terveit. Mihez kezdjen most? Lehetőségek tárháza nyílt ki előtte, nem tudja pontosan mihez is tudna kezdeni. Lehetségesnek tartja, hogy benéz a Mágustoronyba egy kis mágia tanulásra. De még akár a Templomban is segítségére lehetnek, bár ő nem Eeyr hívő és nem is feltétlenül tudna azzá válni. Gondolatai közben ő is megkapja az ételét. Még gőzölög is, mutatva hogy frissen készült. A fűszerek kavalkádja a levegőben rögtön meghozza az étvágyát. Ahogy Derk ő is késsel villával eszik. Nem csak, hogy mutassa jó neveltetését, de nem is akarja összepiszkolni magát.*
-Nem nagyon tudom hogyan tovább. Lehet benézek a Mágustoronyba.
*Válaszolja röviden. A következő falatnál csap belé a felismerés, hogy még be sem mutatkoztak. A találkozások óta talán az lett volna a legjobb pillanat erre, mikor Artheniorba tartottak, azóta viszont nem volt jó alkalom erre, ezért úgy gondolja, hogy itt lenne rá a megfelelő pillanat.*
-Amúgy Henadryna vagyok.
*Böki oda röviden.*
*A fogadós kihozza a 2 pohár Gyümölcsteát, amiért 10 aranyat fizet.
Jobban kedveli az édesebb italokat, mint az alkoholosakat. Nem is fogadja el a férfi másik sörét. Derk szalonnája hamarabb megérkezik minta az ő rendelése, de arra sem kell sokat várnia. Addig figyelmesen hallgatja a másikat. Most neki is át kell gondolnia a terveit. Mihez kezdjen most? Lehetőségek tárháza nyílt ki előtte, nem tudja pontosan mihez is tudna kezdeni. Lehetségesnek tartja, hogy benéz a Mágustoronyba egy kis mágia tanulásra. De még akár a Templomban is segítségére lehetnek, bár ő nem Eeyr hívő és nem is feltétlenül tudna azzá válni. Gondolatai közben ő is megkapja az ételét. Még gőzölög is, mutatva hogy frissen készült. A fűszerek kavalkádja a levegőben rögtön meghozza az étvágyát. Ahogy Derk ő is késsel villával eszik. Nem csak, hogy mutassa jó neveltetését, de nem is akarja összepiszkolni magát.*-Nem nagyon tudom hogyan tovább. Lehet benézek a Mágustoronyba.
*Válaszolja röviden. A következő falatnál csap belé a felismerés, hogy még be sem mutatkoztak. A találkozások óta talán az lett volna a legjobb pillanat erre, mikor Artheniorba tartottak, azóta viszont nem volt jó alkalom erre, ezért úgy gondolja, hogy itt lenne rá a megfelelő pillanat.*
-Amúgy Henadryna vagyok.
*Böki oda röviden.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11721-11740 , 11741-11760 , 11761-11780 , 11781-11800 , 11801-11820 , 11821-11840 , 11841-11860 , 11861-11880 , 11881-11900 , 11901-11920 , 11921-11940 , 11941-11960 , 11961-11980 , 11981-12000 , 12001-12020 , 12021-12040 , 12041-12060 , 12061-12080 , 12081-12100 , 12101-12120 , 12121-12140 , 12141-12160 , 12161-12180 , 12181-12200 , 12201-12220 , 12221-12240 , 12241-12260 , 12261-12280 , 12281-12300 , 12301-12320 , 12321-12340 , 12341-12360 , 12361-12380 , 12381-12400 , 12401-12420 , 12421-12440 , 12441-12460 , 12461-12480 , 12481-12500 , 12501-12520 , 12521-12540 , 12541-12560 , 12561-12580 , 12581-12600 , 12601-12620 , 12621-12640 , 12641-12660 , 12661-12680 , 12681-12700 , 12701-12720 , 12721-12740 , 12741-12760 , 12761-12780 , 12781-12800 , 12801-12820 , 12821-12840 , 12841-12860 , 12861-12880 , 12881-12900 , 12901-12920 , 12921-12940 , 12941-12960 , 12961-12980 , 12981-13000 , 13001-13020 , 13021-13040 , 13041-13060 , 13061-13080 , 13081-13100 , 13101-13120 , 13121-13140 , 13141-13160 , 13161-13180 , 13181-13200 , 13201-13220 , 13221-13240 , 13241-13260 , 13261-13280 , 13281-13300 , 13301-13320 , 13321-13340 , 13341-13360 , 13361-13380 , 13381-13400 , 13401-13420 , 13421-13440 , 13441-13460 , 13461-13480 , 13481-13500 , 13501-13520 , 13521-13540 , 13541-13560 , 13561-13580 , 13581-13600 , 13601-13620 , 13621-13640 , 13641-13660 , 13661-13680 , 13681-13700 , 13701-13720 , 13721-13740 , 13741-13760 , 13761-13780 , 13781-13800 , 13801-13820 , 13821-13840 , 13841-13860 , 13861-13880 , 13881-13900 , 13901-13920 , 13921-13940 , 13941-13960 , 13961-13980 , 13981-14000 , 14001-14020 , 14021-14040 , 14041-14060 , 14061-14080 , 14081-14100 , 14101-14120 , 14121-14140 , 14141-14160 , 14161-14180 , 14181-14200 , 14201-14220 , 14221-14240 , 14241-14260 , 14261-14280 , 14281-14300 , 14301-14320 , 14321-14340 , 14341-14360 , 14361-14380 , 14381-14400 , 14401-14420 , 14421-14440 , 14441-14460 , 14461-14480 , 14481-14500 , 14501-14520 , 14521-14540 , 14541-14560 , 14561-14580 , 14581-14600 , 14601-14620 , 14621-14640 , 14641-14660 , 14661-14680 , 14681-14700 , 14701-14720 , 14721-14740 , 14741-14760 , 14761-14780 , 14781-14800 , 14801-14820 , 14821-14840 , 14841-14860 , 14861-14880 , 14881-14900 , 14901-14920 , 14921-14940 , 14941-14960 , 14961-14980 , 14981-15000 , 15001-15020 , 15021-15040 , 15041-15060 , 15061-15080 , 15081-15100 , 15101-15120 , 15121-15140 , 15141-15160 , 15161-15180 , 15181-15200 , 15201-15220 , 15221-15240 , 15241-15260 , 15261-15280 , 15281-15300 , 15301-15320 , 15321-15340 , 15341-15360 , 15361-15380 , 15381-15400 , 15401-15420 , 15421-15440 , 15441-15460 , 15461-15480 , 15481-15500 , 15501-15520 , 15521-15540 , 15541-15560 , 15561-15580 , 15581-15600 , 15601-15620 , 15621-15640 , 15641-15660 , 15661-15680 , 15681-15700 , 15701-15720 , 15721-15740 , 15741-15760 , 15761-15780 , 15781-15800 , 15801-15820 , 15821-15840 , 15841-15860 , 15861-15880 , 15881-15900 , 15901-15920 , 15921-15940 , 15941-15960 , 15961-15980 , 15981-16000 , 16001-16020 , 16021-16040 , 16041-16060 , 16061-16080 , 16081-16100 , 16101-16120 , 16121-16140 , 16141-16160 , 16161-16180 , 16181-16200 , 16201-16220 , 16221-16240 , 16241-16260 , 16261-16280 , 16281-16300 , 16301-16320 , 16321-16340 , 16341-16360 , 16361-16380 , 16381-16400 , 16401-16420 , 16421-16440 , 16441-16460 , 16461-16480 , 16481-16500 , 16501-16520 , 16521-16540 , 16541-16560 , 16561-16580 , 16581-16600 , 16601-16620 , 16621-16640 , 16641-16660 , 16661-16680 , 16681-16700 , 16701-16720 , 16721-16740 , 16741-16760 , 16761-16780 , 16781-16800 , 16801-16820 , 16821-16840 , 16841-16860 , 16861-16880 , 16881-16900 , 16901-16920 , 16921-16940 , 16941-16960 , 16961-16980 , 16981-17000 , 17001-17020 , 17021-17040 , 17041-17060 , 17061-17080 , 17081-17100 , 17101-17120 , 17121-17140 , 17141-17160 , 17161-17180 , 17181-17200 , 17201-17220 , 17221-17240 , 17241-17260 , 17261-17280 , 17281-17300 , 17301-17320 , 17321-17340 , 17341-17360 , 17361-17380 , 17381-17400 , 17401-17420 , 17421-17440 , 17441-17460 , 17461-17480 , 17481-17500 , 17501-17520 , 17521-17540 , 17541-17560 , 17561-17580 , 17581-17600 , 17601-17620 , 17621-17640 , 17641-17660 , 17661-17680 , 17681-17700 , 17701-17720 , 17721-17740 , 17741-17760 , 17761-17780 , 17781-17800 , 17801-17820 , 17821-17840 , 17841-17860 , 17861-17880 , 17881-17900 , 17901-17920 , 17921-17940 , 17941-17960 , 17961-17980 , 17981-18000 , 18001-18020 , 18021-18040 , 18041-18060 , 18061-18080 , 18081-18100 , 18101-18120 , 18121-18140 , 18141-18160 , 18161-18180 , 18181-18200 , 18201-18220 , 18221-18240 , 18241-18260 , 18261-18280 , 18281-18300 , 18301-18320 , 18321-18340 , 18341-18360 , 18361-18380 , 18381-18400 , 18401-18420 , 18421-18440 , 18441-18460 , 18461-18480 , 18481-18500 , 18501-18520 , 18521-18540 , 18541-18560 , 18561-18580 , 18581-18600 , 18601-18620 , 18621-18640 , 18641-18660 , 18661-18680 , 18681-18700 , 18701-18720 , 18721-18740 , 18741-18760 , 18761-18780 , 18781-18800 , 18801-18820 , 18821-18840 , 18841-18860 , 18861-18880 , 18881-18900 , 18901-18920 , 18921-18940 , 18941-18960 , 18961-18980 , 18981-19000 , 19001-19020 , 19021-19040 , 19041-19060 , 19061-19080 , 19081-19100 , 19101-19120 , 19121-19140 , 19141-19160 , 19161-19180 , 19181-19200 , 19201-19220 , 19221-19240 , 19241-19260 , 19261-19280 , 19281-19300 , 19301-19320 , 19321-19340 , 19341-19360 , 19361-19380 , 19381-19400 , 19401-19420 , 19421-19440 , 19441-19460 , 19461-19480 , 19481-19500 , 19501-19520 , 19521-19540 , 19541-19560 , 19561-19580 , 19581-19600 , 19601-19620 , 19621-19640 , 19641-19660 , 19661-19680 , 19681-19700 , 19701-19720 , 19721-19740 , 19741-19760 , 19761-19780 , 19781-19800 , 19801-19820 , 19821-19840 , 19841-19860 , 19861-19880 , 19881-19900 , 19901-19920 , 19921-19940 , 19941-19960 , 19954-19973